Magyar

Tudomány
NEM KONVENCIONÁLIS SZÉNHIDROGÉNEK
– MAGYARORSZÁGI LEHETŐSÉGEK
vendégszerkesztő: Ádám József

Adatintenzív megközelítés a természettudományokban

Értékek, erények, nevelés
Tudománymetriai értékelés
Kétes eredmények a pszichológiában?
A jövő tudósai

15 • 11 511
Magyar Tudomány • 2015/11

A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítás éve: 1840 TARTALOM

176. évfolyam – 2015/11. szám Nem konvencionális szénhidrogének – magyarországi lehetőségek
Vendégszerkesztő: Ádám József
Ádám József – Pápay József: Bevezető ………………………………………………… 1282
Főszerkesztő: Pápay József: Konvencionális és nem konvencionális kőolaj- és földgázkitermelő eljárások
Csányi Vilmos és várható szerepük az energiaellátásban …………………………………………… 1285
Kovács Zsolt – Fancsik Tamás: A nem konvencionális szénhidrogének
Felelős szerkesztő: hazai kutatásának és termelésének potenciálja ……………………………………… 1295
Elek László Kiss Károly: Nem hagyományos szénhidrogének kutatása –
Hazai lehetőségek, jelenlegi valamint várható eredmények, gyakorlati tapasztalatok
Olvasószerkesztő: a MOL Nyrt. érdekeltségű kutatási és termelési területeken ………………………… 1304
Majoros Klára, Seleanu Magdaléna Szabó György: Hazai lehetőségek, jelenlegi és várható eredmények
a Falcon társaság kutatási és termelési területén …………………………………… 1314
Lapterv, tipográfia: Papp Katalin – Parragh Dénes: Magyarországi palagáz-forradalom az USA-beli
Makovecz Benjamin sikerek nyomán? A környezetvédelmi felvetések mérlegelése és vizsgálata …………… 1322
Tanulmány
Szerkesztőbizottság:
Csabai István: Adatintenzív megközelítés a modern természettudományokban ………… 1330
Bencze Gyula, Bozó László, Császár Ákos,
N. Szabó József: A közgazdaság-tudományi elit a rendszerváltásban
Hamza Gábor, Ludassy Mária, Solymosi Frigyes,
és a tudományos élet átalakításában (1945–1946) …………………………………… 1339
Spät András, Szegedy-Maszák Mihály, Vámos Tibor
Boros Gábor: Értékek, erények, nevelés ……………………………………………… 1349
Vinkler Péter: Tudománymetriai értékelés
A lapot készítették:
a leghatásosabb közlemények mutatószámaival …………………………………… 1355
Gimes Júlia, Halmos Tamás, Holló Virág, Matskási István, Perecz László,
Reményi Károly: Energiaátalakulások a légkörben ……………………………………… 1365
Sipos Júlia, Szabados László, F. Tóth Tibor, Zimmermann Judit
Fedor Anna: Kétes eredmények a pszichológiában? …………………………………… 1373
Szerkesztőség: Interjú
1051 Budapest, Nádor utca 7. • Telefon/fax: 3179-524 A nemzet megírása • Sipos Júlia beszélgetése Frank Tiborral …………………………… 1377
matud@helka.iif.hu • www.matud.iif.hu
Tudós fórum
Egy különleges akadémiai dokumentum ismertetése (Láng István) …………………… 1384
A Magyar Tudomány Ünnepe
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazgatóság, Postacím: 1900 Budapest. Barnabás Beáta, az MTA főtitkárhelyettese ünnepi köszöntője ……………………… 1386
Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél.
Megrendelhető: e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu • telefonon: 06-80/444-444 A jövő tudósai
Bevezető (Kiss Rita) …………………………………………………………………… 1387
Előfizetési díj egy évre: 11 040 Ft A Kelet-európai Utógondozottakért és Lakóotthonokban Lakókért Alapítvány
Terjeszti a Magyar Posta és alternatív terjesztők szerepe a tehetséggondozásban (Bohoczki Judit) …………………………………… 1387
Kapható az ország igényes könyvesboltjaiban Kitekintés (Gimes Júlia) ……………………………………………………………… 1395
Nyomdai munkák: Inferno Reklám Kft. Könyvszemle (Sipos Júlia)
Felelős vezető: Farkas Dóra A modern büntetés-végrehajtás alapvetése Európában (Gönczöl Katalin) ……………… 1399
Megjelent: 11,4 (A/5) ív terjedelemben Minek nekünk gazdaságpszichológia? (Szabó Katalin) ………………………………… 1401
HU ISSN 0025 0325 Hommage à Szentágothai János (Balázs Ervin) ……………………………………… 1407

512 1281
Magyar Tudomány • 2015/11 Ádám – Pápay • Bevezető
lés keretében azt is elhatároztuk, hogy az megnövelte az ilyen típusú földgáz kitermelé­
előadások írásos változatát cikkgyűjtemény sének mennyiségét, és az előrejelzések szerint

Nem konvencionális szénhidrogének

keretében jelentetjük meg, amelyeket (az el­ jó eséllyel önellátóvá válhat az évtized végére.
hangzás sorrendjében) az alábbiakban adjuk A tömött kőzetekből termelt könnyűolaj
közre: 1. Konvencionális és nem konvencio- termelésének fokozásával pedig 1975 óta

– magyarországi lehetőségek – nális kőolaj- és földgázkitermelő eljárások és

várható szerepük az energiaellátásban (Pápay
először, 2014-ben megelőzte Oroszországot
és Szaúd-Arábiát az olajkitermelésben. Így
József, MOL Nyrt.); 2. A nem konvencioná- nem meglepő, hogy ennek következtében az
lis szénhidrogén hazai kutatásának és terme- Európai Unión belül is növekszik az érdek-
lésének potenciálja (Kovács Zsolt és Fancsik lődés a palagáz iránt. A témakör fontosságát
BEVEZETŐ Tamás, Magyar Földtani és Geofizikai Inté- jelzi az EASAC (Európai Akadémiák Tudomá­
zet); 3. Nem hagyományos szénhidrogének nyos Tanácsadó Testülete) 2014 novemberé-


Ádám József Pápay József kutatása - Hazai lehetőségek, jelenlegi, vala- ben kiadott állásfoglalása (URL2) is, amely-
az MTA rendes tagja, egyetemi tanár, BME az MTA rendes tagja, egyetemi tanár, mint várható eredmények, gyakorlati tapasz- ben a testület lényegében a palagáz hidrauli-
az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottság Miskolci Egyetem
talatok a MOL Nyrt.-érdekeltségű kutatási kus repesztéssel történő feltárását és kiterme-
„Energetika és Környezet” Albizottságának elnöke jpapay@mol.hu
jadam@epito.bme.hu és termelési területeken (Kiss Károly, MOL lését tudományos és műszaki okok alapján is
Nyrt.); 4. Hazai lehetőségek, jelenlegi és vár­ megalapozottnak tekinti (lásd még URL3).
ható eredmények a Falcon társaság kutatási A jelenlegi ismereteink szerint a nem
Az MTA Környezettudományi Elnöki Bi- érthetőbb formában mutassa be, illetve is- és termelési területén (Szabó György, Falcon konvencionális szénhidrogéngázból hazánk-
zottsága (KÖTEB) az MTA elnökségének mertesse meg azokat a tudományos közvéle- Oil & Gas Ltd., Kanada) és 5. Magyarorszá- nak jelentős vagyona van. Ezt figyelembe
közvetlen hatáskörébe tartozó állandó, több ménnyel és lehetőség szerint a nagyközön- gi palagáz-forradalom az USA-beli sikerek vették az energiastratégia kidolgozása során
évtizede működő tudományos testület, amely séggel is. nyomán? A környezetvédelmi felvetések is (Lovas, 2012). Az energetikailag hasznosít-
munkáját a tudományos osztályokkal (és Albizottságunk az elmúlt év végi ülésén mérlegelése és vizsgálata (Papp Katalin, Föld- ható olajpala- és olajhomokvagyon viszont
azok bizottságaival) együttműködésben, de határozta el, hogy mivel tematikailag a bemu­ művelésügyi Minisztérium Környezetfejlesz- nem számottevő. Kulcskérdés a jelenlegi
szervezetileg azoktól függetlenül végzi. Fel- tatásra kerülő témakör, nevezetesen a nem tési Főosztálya és Parragh Dénes, Magyar technológiákkal gazdaságosan kitermelhető
adata az élő és az élettelen környezettel kap- konvencionális szénhidrogének (ezen belül is Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Tagoza- mennyiség, amelyet a hazai terminológia
csolatos, a társadalom és a tudományos kö- fontosabb elemük, közismert nevén a palagáz ta). Az elhangzott előadások keretében bemu­ szerint készletnek neveznek (az angol termi-
zösség által felvetett kérdések tudományos és a tömött - kis áteresztőképességű - kőzetek tatott ábraanyag az MTA KÖTEB hon­lapján nológia szerint reserve, míg a vagyon resource).
igényű áttekintése, tanulmányozása, és annak könnyűolaja) az utóbbi néhány év során igen érhető el (URL1). Magyarországon is megkezdődtek azok a
alapján javaslattétel, illetve állásfoglalás kiala- időszerűvé vált hazánkban is, ezért ebben az Ismeretes, hogy a palagázzal kapcsolatban kutatási, műszaki munkálatok, amelyek cél­
kítása az MTA vezetése számára annak érde- akadémiai ciklusban ez az első olyan témakör, az Egyesült Államokban valóságos energeti- ja a nem konvencionális szénhidrogén-felhal-
kében, hogy az Akadémia tudományosan amelynek nemzetközi és hazai eredményeit kai forradalom zajlik, annak köszönhetően, mozódások kitermelhetőségének vizsgálata.
megalapozott véleményekkel tudja segíteni be kell mutatnunk, és a magyarországi lehe- hogy a hagyományos módszerekkel már ki Az ankét célul tűzte ki a hazai tudományos
a döntéshozókat. tőségeket meg kell vitatnunk. Ehhez a téma- nem nyerhető, a kőzet réseiben megbújó gázt közélet számára a tevékenység során előfor-
Az MTA KÖTEB „Energetika és Környe­ kör hozzáértő és művelő szakembereit, szak­ függőleges vagy vízszintes kutak egy vagy duló terminológiák ismertetését, a szénhid-
zet” Albizottsága környezettudományi kér- értőit kértük fel, akik készséggel és örömmel többlépcsős repesztésével (nagy nyomású víz rogének várható szerepének bemutatását az
désekben az energetika és a környezet kap- vállalták a szükséges munkát. és homok bepréselésével) vonják ki a föld energiaellátásban – középtávon – mind a
csolatának tudományos igényű vizsgálatával A témakör alapos megvitatása céljából mé­lyéből. A még az előző század végén kifej- kon­vencionális, mind a nem konvencionális
segíti az MTA vezetését. Emellett fontos 2015. március 26-án előadóülést szerveztünk, lesztett eljárás eleinte nem volt gazdaságos, de kitermelési módszereket illetően. Ezt követő­
feladata az is, hogy a vonatkozó részterület amelynek programját gondos előkészítő mun­ mára a világpiaci árak alakulásának kedvező en bemutatták a hazai lehetőségeket, majd
hazai és nemzetközi eredményeit minél köz­ kával alakítottuk ki. Az egyeztető megbeszé- hatására az USA néhány év alatt jelentősen két előadás foglalkozott a hazánkban elvégzett

1282 1283
Magyar Tudomány • 2015/11
földtani kutatások és termelési lehetőségek
gyakorlati eredményeivel a nem konvencio-
nális szénhidrogének kitermelésével kapcsola­
tosan. Végül a klasszikus művelési eljárásoktól
kissé különböző (gyakorlatilag megegyező)
kitermelési eljárások környezetvédelmi és jogi
szabályozásának tárgyalása is sorra került.
Megjegyezzük, hogy a nem konvencio-
nális szénhidrogének témakörében magyar
nyel­ven az első átfogó ismertetés közel egy
évtizede készült OTKA-kutatás keretében
(Lakatos – Lakatosné Szabó, 2008). Figyelem­
IRODALOM
Lakatos István – Lakatosné Szabó Julianna (2008): A
nem konvencionális szénhidrogének jelentősége a
XXI. században. Globális kitekintés – hazai perspek-
tívák. In: Szentgyörgyi Zsuzsa (szerk.): Tanulmányok
a magyarországi energetikáról. MTA, Budapest, 115-
146. A cikk bővített változata: • http://www.
mernokkapu.hu/fileok/2/Koolaj-Foldgaz.pdf
Lovas R. (szerk.) (2012): Áttekintés Magyarország energia­
stratégiájáról. (MTA Köztestületi Stratégiai Programok)
MTA, Budapest • http://mta.hu/data/Koztestuleti_
Strategiai_Programok/Energia/book.swf
1284
re méltó, hogy a több évtizedes hazai szén­
hidrogén-bányászat eredményeit és tapaszta-
latait is alapul véve a nem konvencionális
szénhidrogének kutatása és kitermelése té-
makörben az Akadémiai Kiadó gondozásá-
ban angol nyelven tan- és szakkönyv jelent
meg (Pápay, 2013).
Kulcsszavak: Környezettudományi Elnöki Bi­
zottság (KÖTEB), nem konvencionális szénhid­
rogének, palagáz, palaolaj, tömött kőzetek,
könnyűolaj
Pápay József (2013): Exploitation of Unconventional Pet­
­roleum Accumulations – Theory and Practice. Akadé-
miai, Budapest
URL1: MTA KÖTEB honlapja: http://mta.hu/cikkek/
kornyezettudomanyi-elnoki-bizottsag-127632
URL2: EASAC-állásfoglalás a palagáz témakörében:
http://www.easac.eu/home/reports-and-statements/
detail-view/article/shale-gas-ex.html.
URL3: http://mta.hu/mta_hirei/palagaz-sokasodo-
kerdesek-europabol-135773
Pápay József • … kőolaj- és földgázkitermelő eljárások…
KONVENCIONÁLIS
ÉS NEM KONVENCIONÁLIS KŐOLAJ-
ÉS FÖLDGÁZKITERMELŐ ELJÁRÁSOK
ÉS VÁRHATÓ SZEREPÜK
AZ ENERGIAELLÁTÁSBAN
Pápay József
az MTA rendes tagja, okl. olajmérnök
jpapay@mol.hu
Bevezetés
Korunk legfontosabb kérdése az emberiség
energiaforrásokkal való ellátottsága: meddig
és milyen feltételek mellett elegendőek a for­
rások az igények kielégítésére? Ezen belül
kiemelt szerepet kapnak a fosszilis tüzelőanya-
gok, hiszen jelenleg az energiaigények 87%-át
fedezik, a kőolaj és földgáz részaránya 57% (BP,
2014). Az iparág jelentőségét igazolja Helge
Hove Haldorsen, az SPE (Society of Petro­
leum Engineers) elnöke is, aki szerint 2014-
ben 92 millió BOE/D1 (75 millió BO/D) volt
a szénhidrogén-folyadék (olaj), 325 Bcf/D a
gáztermelés, 83 000 kutat fúrtak le, és 1000
milliárd USD-t fektettek be az iparba.
A kitermelési eljárások rendszerezése
A szénhidrogén-kitermelő eljárásokat úttörő
módon, egységes szemlélet szerint a szerző
mun­kái (Pápay, 2003, 2013, 2014a,b) tartal-
mazzák. Ezekben a munkákban szinte min­
1
Az átszámításokat lásd a cikk végén.
den kitermelési technológia vizsgálat alá kerül
elméleti és gyakorlati szempontból is. Ez nagy
jelentőségű, mivel a művelési technológiák
alapozzák, illetve határozzák meg a nagy költ­
ségű kőolaj- és földgázkitermelési projekteket.
Ezek a munkák felölelik a kitermelési mód-
szerek elméletének alapjait, tervezését, meg-
figyelését, a várható eredményeket és kocká-
zatokat, elsősorban tárolómérnöki szempont-
ból. Ennek elismerését jelenti, hogy az
Egyesült Államok, Argentína, Anglia, Né­met­
ország, Ausztrália, Egyiptom és Magyarország
szakterületi egyetemein Pápay József (2003)
munkáját az oktatásban referenciaként ajánl-
ják.
A kőzetek pórusaiban elhelyezkedő kőolaj
és földgáz kitermelési hatékonyságát alapve-
tően a kőzet áteresztőképessége és/vagy a
fluidum viszkozitása határozza meg: a kettő
hányadosát a szakirodalom mozgékonyságnak
nevezi. Minél nagyobb a fluidum mozgékony­
sága, azaz minél nagyobb a kőzet áteresztő-
képessége és minél kisebb a fluidum viszko-
zitása, annál könnyebb és gyorsabb, végső
1285
Magyar Tudomány • 2015/11
so­ron olcsóbb a kitermelés. A kitermelési
tech­nológia alapján megkülönböztetjük a
konvencionális és nem konvencionális szénhidro­
gén-kinyerési technológiákat. A kitermelt anyag
minősége (összetétel, fűtőérték stb.) gyakor-
latilag független az eljárás módjától (1. ábra)
(Pápay 2013, 2014a,b). Az 1. ábra szerint nincs
éles határvonal a konvencionális és nem
konvencionális művelési módszerek, illetve
szénhidrogének között. Az eredeti állapotot
tekintve, a nem konvencionális szénhidrogé-
nek telepviszonyok között nem, illetve alig
áramlóképesek. Így gazdaságos kitermelésük
csak külső (nagy költségű) beavatkozással
lehetséges: a kutak környezetét át kell alakí-
tani, hogy a fluidumok szűrődése közelítsen
a konvencionális telepekéhez. Ez a beavatko-
zás korlátozó térrészre terjed ki, ami azt jelen-
ti, hogy sok kutat kell fúrni, azaz nagy a
kútsűrűség és így a ráfordítási költség is.
Konvencionális kitermelési módszerek
Konvencionális olajkitermelési módszerek. Kez-
detben a telepeket természetes energiával
mű­velték (elsődleges művelés), majd az 1940–
1950-es évektől szükség esetén vizet vagy gázt
sajtoltak be (másodlagos művelés) a réteg-
energia fenntartására, mintegy másfél-kétsze-
resére növelve a gazdaságosan kitermelhető
mennyiséget. Az elsődleges és másodlagos
művelési eljárásokat együttesen klasszikus
kitermelő módszereknek is nevezik. Az 1960–
1970-es évektől kidolgozták az ún. harmad-
lagos eljárásokat, amikor elegyedő gázokat,
termikus energiát, kémiai anyagokat stb.
sajtolnak be a termelés fokozására. Ezek az
ún. EOR-módszerek (forszírozott hatékony-
ságú eljárások). Így általában a víz és/vagy
nem elegyedő gázelárasztáshoz képest 10–12%
többleteredményt lehet elérni. Minél bonyo-
lultabb hatásmechanizmusú eljárást alkalmaz­
1286
nak, annál költségesebb a termelés. Az átlagos
kihozatali tényező: 33–35% (Pápay, 2013).
Konvencionális földgázkitermelési eljárások
Természetes energiákkal történő művelés
esetén a földgáz kedvező kompresszibilitási
és áramlási tulajdonságai miatt a kőzetekből
75–80%-os hatásfokkal termelhető ki (Pápay,
2013).
Meg kell említeni azokat a technológiákat
is, amelyek a felhasználás helyétől távol lévő
gázforrások felhasználását teszik lehetővé –
elfekvő gázkészletek (stranded gas) – úgy, hogy
a földgázt különböző formában folyadékká
alakítják át a szállíthatóság érdekében. A tech­
nológia gyakorlatilag megoldottnak tekint-
hető.
Nem konvencionális kitermelési módszerek
A nem konvencionális előfordulásokat gya-
korlatilag a konvencionális telepek felkutatá-
sával egyidejűleg ismerték meg, de nem állt
rendelkezésre olyan művelési eljárás (nem is
volt szükség rá), amely lehetővé tette volna a
gazdaságos hozzáférésüket.
Az energiaigények által kikényszerített
műszaki-tudományos fejlesztés eredménye-
ként ma már egyre nagyobb mértékben le-
hetővé válik a rétegviszonyok között kis
mozgékonyságú szénhidrogének gazdaságos
hozzáférése. A megoldás lényege: az utóbbi
öt-harminc évben olyan technológiai fejlesz-
tések bevezetése (horizontális kutak, többszö-
rös rétegrepesztés,vagy akár termikus energia
alkalmazása, illetve ezek kombinálása stb.),
amelyek a fluidum kis mozgékonyságát kö-
zelítik a konvencionális fluidumok mozgé-
konyságához a kitermelhetőség érdekében.
Nem konvencionális kőolaj-kitermelési mód­
szerek • A technológiai kutatás fontosságát
mu­tatja, hogy Kanada 20–30 éves ku­ta­tás
Pápay József • … kőolaj- és földgázkitermelő eljárások…
1. ábra • Mobilitás és költség összefüggése
eredményeként, jó hatásfokkal megol­dotta
az olajhomok- (oil sand), vagy bitumen-felhal-
mozódások kitermelését, ezzel a készletek
vonatkozásában második helyre került Szaúd-
Arábia után. A kőzet jó áteresztőképes­ségű,
de az olaj viszkozitása nagyobb, mint 105 cP.
Az ilyen típusú készletek növelésében alapve-
tő szerepük lett az olajbányászati módszerek­
nek. A kihozatali tényező 9–32% (Pápay, 2013).
Az olajpalák (oil shale) gazdaságos kiter-
melése még nem megoldott. A technológia
kutatás alatt áll. A nem áteresztő vagy igen
kis áteresztőképességű pala, illetve kőzet je-
lentős mennyiségű szerves anyagot (kerogént)
tartalmaz, ami a szénhidrogén-képződés
alap­anyaga. Ez a kerogén különböző okok
miatt nem alakult át szénhidrogénné. Tehát
eredeti állapotában olajat és/vagy gázt nem
tartalmaz a kőzet. Ezt a kerogént tartalmazó
kőzetet csak szilárdásvány-bányászati eszkö-
zökkel tudják termelni, és a felszínen pirolí-
zissel olajjá (részben gázzá) alakítani. Ez a
technológia igen környezetszennyező, ezért
in situ pirolízissel és olajbányászati módszerek
kombinálásával kísérleteznek.
Az elmúlt négy év alatt jelentős eredmé-
nyeket értek el Észak-Amerikában a tömött
kőzetekből történő könnyűolaj termelése (light
tight oil play) vonatkozásában is. Ebben az
esetben könnyű és kis viszkozitású olajat tar­
talmaz a kis áteresztőképességű kőzet (Pápay,
2014a,b). A kőzet lehet szilikát, karbonátos
kőzet vagy akár pala. A kihozatali tényező
kicsi (3–7%), mivel jelenleg csak természetes
energiával (+ repesztéssel) történik a művelés
(Pápay, 2014a,b).
Nem konvencionális földgázkitermelési
módszerek. E kategóriába tartoznak: a szénte­
lepek metángáza (CBM), az alacsony áteresz­
tőképességű (<0,1 mD) (szilikát, illetve karbonát
típusú) homokkövekben lévő (tight) gázok, a
palagázok (shale) (<<0,1 mD, akár 10-4 mD)
és a földgázhidrátok. CBM esetében a gáz
adszorbcióval, míg metánhidrát esetében Van
der Waals-erőkkel kötődik le a gáz a szénhez,
illetve a vízmolekulák alkotta szilárd kristály-
1287
Magyar Tudomány • 2015/11 Pápay József • … kőolaj- és földgázkitermelő eljárások…
vázhoz. A gáz mintha szilárd fázisban oldódna A készletellátottsági mutató (év) a rendel- konvencionális + nem konvencionális
konvencionális
(kémiai kötés nélkül). A gázhidrát jég, illetve kezésre álló készlet és az évi termelési ütem megbízhatóság
készletellátottság (év) készletellátottság (év) készletellátottság (év)
hószerű pozitív hőmérsékleten. A gáz­mező­ hányadosa. Az értékeit az alábbi adatok fi-
kön dolgozó szakemberek a gázhidrátokat jól gyelembevételével és feltételek mellett becsül- igazolt 43 48 48
ismerik. A kihozatali tényező Pápay (2013) tük (2010. évi adatok): kőolajtermelés 28×109 valószínű 62+7**** 88+10**** 69+8****
szerint a felsorolás sorrendjében: 20–60%, bbl; gáztermelés 3×1012 m3 (Pápay, 2011, 2013). lehetséges 95 149 104
10–50%, 6–50%, 0%(?). A gázt a vagyonhoz E feltételek mellett a készletellátottságot forrás * ** ***
képest viszonylag kis ütemmel termeltetik. E az 1. táblázat tartalmazza (Pápay, 2011, 2013).
típusú előfordulásokból származik jelenleg Kőolaj-ellátottság • lásd az 1/a táblázatot 1/a. táblázat • Kőolaj-ellátottság • Megjegyzés: * USGS (2000) és EIA (2005) adatai;
az USA gáztermelésének kétharmada (EIA, Földgázellátottság • Az ellátottság becslésé­ ** International Petroleum Encyclopedia (2006); *** Labastie (2010) ; **** tartalék év.
2014), ami igen jelentős. nél az 1/b táblázatban a földgáz-hidrátoktól
A jelenlegi becslések szerint a gázhidrátok­ eltekintettünk (Pápay, 2011, 2014a,b), mivel konvencionális konvencionális + nem konvencionális
ban lévő gáz (alapvetően CH4) mennyisége azok vélhetően csak a távoli jövőben termel- megbízhatóság
készletellátottság (év) készletellátottság (év) készletellátottság (év)
többszöröse a jelenleg ismert szerves eredetű hető gázok.
energiaforrásoknak. Gazdaságos kitermelése Az 1. táblázat szerinti kategorizálás dinami­ igazolt 60 60 60
még nem megoldott. kus állapotot tükröz, azaz rendszeresen felül valószínű 79+9**** 132+15**** 155+17****
kell vizsgálni. Ezt igazolják a BP (2014) adatai lehetséges 115 235 283
Készletellátottsági mutató becslése
is, amikor kőolaj esetén az igazolt készletekre forrás * ** ***
Az energiaigények kielégíthetősége érdekében vonatkozó mutató 53 év, míg földgázra 55 év,
fel kell mérni a rendelkezésre álló volumene- kissé eltérően az 1.a és 1.b táblázat adataitól. 1/b táblázat • Megjegyzés: * EIA (2005) ; ** IEA WEO – (2005 és 2009); *** IEA WEO
ket. Készlet (reserve) alatt a jelenlegi techno- – (2009) össz. kitermelhető gáz 850×1012 m3, amelynek 55%-a konvencionális; ez nagyobb,
Észak-amerikai tapasztalatok mint ** alatt közölt mennyiségek az USA jelenlegi sikeres eredményei miatt; **** tartalék év.
lógiai színvonal mellett gazdaságosan (még)
kitermelhető kőolaj és földgáz mennyiségét Az USA mind kőolaj-, mind földgázforrások
értjük. Ettől meg kell különböztetni a telep- vonatkozásában rá volt kényszerülve a nem 1990 2000 2010 2015 2025 2040
ben kezdetben lévő összes mennyiséget (ma­ konvencionális források termelésbe állítására, gáz Tcf/év 17,7 19,3 22,3 24,3 28,9 33,2
gyar fluidumbányászati terminológia: vagyon; tekintettel arra, hogy az igazolt (konvencio- konvencionális (%) 85 69 47 31 25 21
angol terminológia: resource). nális) készletekre vonatkozó ellátottság tizen-
CBM 2 6 6 7 6 6
Ha a készleteket ismertségük alapján is két év (kőolaj), illetve 13,5 év (földgáz) (BP,
osztályozzuk, akkor a készletkategóriák: 2014). Kanada esetében a földgázra vonatko- tömött homokkő (%) 12 23 26 26 24 23
• minimális készlet (low) (P): legalább 90% zó ellátottság hasonló az Egyesült Államoké- palagáz (%) 1 2 31 36 45 50
valószínűség; ez az igazolt készlet (átlagos hoz. Kőolaj esetében szerencsésebb a helyzet.
2. táblázat
valószínűség ~ 95%), Az olajhomok készletekké átminősítése előtt
• közepes készlet (best) (PP): legalább 50% a készlet nagysága 40 milliárd bbl volt, ezt Vello Kuuskraa és Scott Stevens (2009) a források bevezetése nem lesz olyan sürgető,
valószínűség; ez az igazolt + valószínű követően 180 milliárdra nőtt (BP, 2014). világ gázellátásával kapcsolatosan paradigma- mint azt sok szakember elképzeli.
kész­let (átlagos valószínűség ~ 75%), USA • Földgáz • Az Egyesült Államok váltást említ. John Donelly (2010) szerint a Kőolaj • A 3. táblázatban felsorolt három
• maximális készlet (high) (PPP): legalább termelte a világon a legtöbb gázt 2009-ben, nem konvencionális gázok (például a palagáz) ország termel könnyűolajat kis áteresztőké-
10% valószínűség; ez az igazolt + valószínű megelőzve Oroszországot a nem konvencio- termelésével (és LNG-technológiával) az pességű (tömött) kőzetekből.
+ lehetséges készlet; (átlagos valószínűség nális forrásoknak köszönhetően. Az előrejel- USA-ban gázbőség keletkezett, világszerte Az utóbbi öt év során az USA kőolajter-
~ 55%), zések szerint az USA gázellátása csaknem lenyomva az árakat. Ez a bőség akár a geo- és melésének szerkezete alapvetően megválto-
• várható készlet: valószínűséggel súlyozott független lesz a gázimporttól. Ez látható az energiapolitikai helyzetre is hatással lehet. Sze­ zott: az 5×106 bbl/d minimumértékről elérte
készletek összege. EIA (2014) adatai alapján is (2. táblázat). rinte elképzelhető, hogy a megújuló energia- a 9×106 bbl/d értéket, az 1970. évi maximu-

1288 1289
Magyar Tudomány • 2015/11 Pápay József • … kőolaj- és földgázkitermelő eljárások…

ország termelési ütem 106 bbl/d megjegyzés
USA 3,22 2013. év végén
Kanada 0,34 2013. év átlaga
Oroszország 0,12 2013. év átlaga
3. táblázat
mot úgy, hogy ennek 50%-a tömött kőzetek- lésének gyakorlatilag lineáris felfutása 1980-
ből termelt könnyű olaj (tight light oil). Így ban kezdődött. A fenti adatok még kiegészí-
Szaúd-Arábia és Oroszország után a harma- tendők tömött kőzetekből történő termelés-
dik a kőolajtermelés vonatkozásában (Oil sel (0,34×106 bbl/nap) (Oil and Gas Journal,
and Gas Journal, 2014, EIA WEO, 2014). 2014).
Kanada • A Basic Statistics Canadian As­
Az észak-amerikai tapasztalatok
sociation of Petroleum Producers (2013) sze­
hasznosítási lehetősége
rint Kanada a világ 5. legnagyobb energia-,
kőolaj- és földgázkitermelője. Technológiai A világ más részein, az USA és Kanada sikerei
szempontból, figyelembe véve a geológiai és alapján megkezdődtek a nem konvencioná-
művelési adottságokat és lehetőségeket, köve- lis szénhidrogén-felhalmozódások termelésbe
ti az USA gyakorlatát. A jelzett irodalmi for­rás állításának kísérletei, változó eredménnyel.
szerint 2013-ban a konvencionális kőolajter- Az ExxonMobil (2015) adatsora (4. táblázat)
melés napi 1,4 ×106, olajhomokból pedig napi szemlélteti földünk várható összes szénhidro­
1,9×106 bbl volt. Az utóbbi megoszlása: 47% gén-folyadék termelését és annak százalékos
bányászat és 53% in situ. Az olajhomok terme­ megoszlását termelési típustól függően.
Látható, hogy míg ma már az USA és
Ka­nada kőolajtermelésének több mint 50%-
át a nem konvencionális kőolaj (tömött kő-
zetek könnyűolaja [USA], illetve olajhomok
nehézolaja [Kanada]) biztosítja, addig a 2040.
év végéig (25 év időtartam) a világon ez a rész­
arány csak 15% lesz, beleértve Észak-Amerika
termelését is. Ennek az oka, hogy még nem
ér­dekeltek (nagy konvencionális készletellátott­
­ságú országok) és/vagy még nem készültek fel
e típusú előfordulások ter­melésbe állítására.
Észak-Amerika legalább 15–25 év előnnyel
rendelkezik a nem konvencionális művelési
eljárások területén mind a kőolaj, mind pedig
a földgáz vonatkozásában. E típusú techno-
lógiák adaptálása csak előkészítő, fejlesztő, a
helyi geológiai és tárolótulajdonságokat figye-
lembe vevő kutatómunkával lehet sikeres.
A kőolaj és földgáz ára
Ez talán a legnehezebb kérdés, mivel kiszámít­
hatatlan: a politikai események nagymérték-
ben befolyásolják az árat. Ezért csak a művelé­
si eljárások egymáshoz való viszonyát tekint-
jük át a költségek szempontjából, hogy rá-
mutassunk a telepparaméte­rek, fluidumtulaj­
donságok és művelési eljárá­sok hatására. Az
olajtípusok termelési költségeit az 5. táblázat
foglalja össze az EIA-USA (2014) adatai szerint.
Jackie Forrest (2011) szerint a külszíni bá­
nyászattal termelt bitumen költsége 10–12%-
kal kevesebb, mint az in situ termelés költsé-
ge. Barry Rodgers (2013) gazdasági és pénz-
ügyi áttekintést ad Kanada és az USA kis
áteresztőképességű (tömött) formációiból
termelt kőolaj összes költségeiről (6. táblázat).
Ez azt jelenti, hogy a költségek nagyság-
rendileg megegyeznek az olajhomokból ter-
melt és extra-nehézolaj költségeivel. Tehát az
e típusú könnyűolaj és bitumen-nehézolaj
versenyez a piacon. A különböző gázok ter-
melési költségeit a 7. táblázat tartalmazza az
EIA-USA (2014) adatai szerint).
A földgáz fajlagos összköltségének alaku-
lását (USD/106 BTU egységben) a 8. táblázat
szemlélteti a BP (2014) után.

Földünk várható összes szénhidrogénfolyadék-termelése és százalékos megoszlása típus intervallum (USD/bbl) átlag (USD/bbl)
2014 2040 kitermelt konvencionális olaj 3–30 16,6
összes szénhidrogénfolyadék-termelés (kőolaj+kondenzátum) millió Közép-Kelet, konvencionális 10–25 17,5
92 114
barrel egyéb, konvencionális 10–70 40
termelés típusai (%) CO, EOR 20–70 45
művelés alatt álló konvencionális telep (kőolaj+kondenzátum) 69 27 egyéb EOR 30–80 55
új konvencionális telepek (kőolaj+kondenzátum) 0 28 arktikus 40–100 70
nagy mélységű víz – konvencionális telepek 8 10 extranehéz olaj, bitumen 50–90 70
olajhomok 3 7 tömött kőzet, könnyűolaj 50–100 75
tömött kőzetek könnyű olaja 4 8 ultramély tengeri 70–90 80
földgáz-frakcionálás – komponensek 12 15 kerogén olaj 60–100 80
bio-tüzelőanyagok 3 3 szintetikus tüzelőanyag 70–100 85
egyéb 1 2 bio-tüzelőanyag 70–150 110
4. táblázat 5. táblázat

1290 1291
Magyar Tudomány • 2015/11 Pápay József • … kőolaj- és földgázkitermelő eljárások…

intervallum (USD/bbl) átlagos (USD/bbl) Megállapítható, hogy a távolság és szállí- Megjegyzés: politikai döntéseket nem
tás módja (például LNG) befolyásolja a tekintve, Európa (illetve Közép-Kelet-Euró-
USA (15 formáció) 36–92 65
költségeket. pa) hosszú távú szénhidrogénenergia-igényei
Kanada (11 formáció) 48–70 56 A 2014-ben bekövetkezett drasztikus a volt Szovjetunió tagországai (és a Közel-Ke­
6. táblázat olajárcsökkenés (50 USD/bbl) várható hatá- let) forrásainak figyelembevétele nélkül nem
sával számtalan közlemény foglalkozik. Az (illetve nehezen) elégíthetők ki a jelenlegi
alábbiakban röviden csupán a művelési eljá- készletellátottság ismeretében.
intervallum (USD/bbl) átlagos (USD/bbl) rásokat befolyásoló tényezőket és következ-
Következtetések
kitermelt 1–8 4,5 ményeket tekintjük át, irodalmi közlemé-
konvencionális 0,1–9 4,5 nyekre támaszkodva. • A kőolaj- és földgázművelési eljárásokat
JPT (Journal of Petroleum Technology) egységes szemléletben ismertettük;
CBM 3–8 5,5
(2015. február): • Nem konvencionális felhalmozódások
tömött kőzetek 3–9 6 • A már kiépített kőolaj- és földgázkiterme- esetén az olajhomok, illetve extra-nehéz-
palagáz 3–10 6,5 lő rendszerek hatékonyságnöveléssel to- olaj kivételével a természetes energiás
savanyú gázok 2–11 6,5 vábbra is üzemelnek; művelés a meghatározó, ezért kijelenthe-
arktikus 4–12 8 • A tervezett projektek átütemezésére szük- tő, hogy a kihozatali tényező értéke még
ség van. kicsi, illetve mérsékellt. Kutatások folynak
nagy mélységű tengeri 5–11 8
Az ExxonMobil (2015) a következő meg- a hatékonyság növelése érdekében.
7. táblázat állapításokat teszi: • Észak-Amerika legalább 15–25 év előnnyel
• Észak-Amerika 2020-ra nettó exportőr rendelkezik a nem konvencionális műve-
lesz mind a kőolajat, mind pedig a föld- lési eljárások területén. A technológia
Japán Németország Egyesült
USA Kanada gázt tekintve; adap­tálása csak előkészítő, fejlesztő, a
LNG import gáz Királyság
• Oroszország, Közel-Kelet, Latin-Ameri- helyi geológiai és tároló tulajdonságokat
2000 4,72 2,89 2,71 4,23 3,75 ka és Afrika továbbra is exportál; figyelembe vevő kutatómunkával lehet
2001 4,64 3,66 3,17 4,07 3,61 • Európa és Ázsia importáló marad; sikeres.
2002 4,27 3,23 2,37 3,33 2,57 • Az energiaellátás tekintetében a kőolaj- • A nem konvencionális szénhidrogének
2003 4,77 4,06 3,33 5,63 4,83 és földgáztermelés szerepe meghatározó szerepe várhatóan jelentős lesz, lehetővé
a vizsgált időintervallumban. téve a majdani fosszilis energiaforrásokat
2004 5,18 4,32 4,46 5,85 5,03
Az ExxonMobil (2015) alapján a várható helyettesítő energiákra való tervszerű, ha­
2005 6,05 5,88 7,38 8,79 7,25 szénhidrogén-termelés és a fosszilis energia tékony áttérést.
2006 7,14 7,85 7,87 6,76 5,83 jelentőségét a világ energiaellátásában %-os • A fosszilis energiák szerepe a vizsgált idő-
2007 7,73 8,03 6,01 6,95 6,17 megoszlásban a 9. táblázat foglalja össze. intervallumban továbbra is meghatározó.
2008 12,51 11,56 10,79 8,85 7,99
2009 9,06 8,52 4,85 3,89 3,38
2010 10,91 8,01 6,56 4,39 3,69 olaj gáz szén atom biomassza vízenergia egyéb
2011 14,73 10,48 9,04 4,01 3,47 2010 35 22 26 5 9 2 1
2012 16,75 11,03 9,46 2,76 2,27 2025 32 24 25 6 8 2 3
2013 16,17 10,72 10,63 3,71 2,97 2040 32 26 19 8 8 3 4
8. táblázat 9. táblázat

1292 1293
Magyar Tudomány • 2015/11
ÁTSZÁMÍTÁSOK
1 bbl (barrel, hordó) = 0,159 m3 ; 1 cuft (cf,
köbláb) = 0,02832 m3;
B megfelel 109 ; T megfelel 1012 ;
BOE/D – barrel oil equivalent/nap (olaj +
kon­denzátumtermelés);
Kulcsszavak: kőolaj, földgáz, mozgékonyság, kihozatal, művelési módszerek, készletellátottság,
kőolaj és földgáz ára
IRODALOM
BP (2014): Statistical Review of World Energy. 2015: •
http://www.bp.com/en/global/corporate/about-bp/
energy-economics/statistical-review-of-world-
energy/statistical-review-downloads.html
Donelly John (2010): The Implications of Shale. Jour­
nal of Petroleum Technology (J.P.T.) 62, 10, 18. DOI:
10.2118/1010-0018-JPT
EIA: Energy Information Administration (2005)
EIA WEO Energy Information Administration (2009):
International Energy Outlook (EIA WEO)
EIA USA (2014): Energy Information Administration
Data
ExxonMobil (2015): The Outlook for Energy: A View to
2040. • http://cdn.exxonmobil.com/~/media/global/
files/outlook-for-energy/2015-outlook-for-energy_
print-resolution.pdf
Forrest Jackie (Chair) (2011): Unconventional Oil.
September 15. Paper 1–6. Working Document of
NPC North American Resource Development Study
• https://www.npc.org/Prudent_Development-
Topic_Papers/1-6_Unconventional_Oil_Paper.pdf
International Petroleum Encyclopedia (2006): PennWell
Publishing Co. Tulsa, Okl. USA
Kuuskraa, Vello A. – Stevens, Scott H. (2009): Lessons
Learned Help to Optimized Development. Gas
Shale 2. Oil and Gas Journal. 5 October, 52–57. •
http://www.ogj.com/articles/print/volume-107/
issue-37/Drilling___Production/special-report-gas-
shale-mdash-2-lessons-learned-help-optimize-
development.html
1294
A gáztérfogat átszámítása olajegyenértékké: 1
bbl olaj = 6000 cuft gáz;
BO/D (barrel oil/nap); 1MBTU = 27,8 m3
gáz (106 BTU, British Thermal Unit);
Kihozatali tényező: a (gazdaságosan) kitermelt
és a telepben lévő összes szénhidrogén-
mennyiség hányadosa.
Labastie, Alain (2010): The Oil & Gas Industry. What’s
Next? Budapest, Hungary, 19 January 2010.
Oil and Gas Journal (2014): EIA : Tight-oil Production
Pushes Us Supply. Oil and Gas Journal. 112, 3d
Pápay József (2003): Development of Petroleum
Reservoirs—Theory and Practice. Akadémiai, Buda-
pest
Pápay József (2011): Kőolaj és földgáz várható szerepe
földünk energiaellátásában.  Bányászati és Kohászati
Lapok Kőolaj és Földgáz. 4, 36-42. • http://www.
ombkenet.hu/images/stories/koolaj2011_04.pdf
Pápay József (2013): Exploitation of Unconventional
Petroleum Accumulations—Theory and Practice.
Akadémiai, Budapest
Pápay József (2014a): Könnyűolaj termelése tömött
kőzetekből.  Bányászati és Kohászati Lapok Kőolaj és
Földgáz. 6, 1-6. • http://www.ombkenet.hu/index.
php/bkl-koolaj-es-foeldgaz?id=311
Pápay József (2014b): Exploitation of Light Tight Oil
Plays. NAFTA (Croatia) 65, 3, 231-237. • http://hrcak.
srce.hr/file/196223
Rodgers, Barry (2013): Economics, Fiscal Competitive­
ness Eyed for Canada, U.S. Tight Oil Plays. Oil and
Gas Journal. Part I. 1 April. 46–58. • http://www.
bgrodgers.com/wp-content/uploads/2014/08/
North-America-Tight-Oil-Economics-Part-II.pdf
http://www.ogj.com/articles/print/volume-111/
issue-4/exploration---development/economics-
fiscal-competitiveness-eyed.html ; Part II. 5 May.
USGS: US Geological Survey (2000): USGS World
Petroleum Assessment. • http://pubs.usgs.gov/fs/fs-
062-03/FS-062-03.pdf
Kovács – Fancsik • A nem konvencionális szénhidrogének…
A NEM KONVENCIONÁLIS
SZÉNHIDROGÉNEK HAZAI KUTATÁSÁNAK
ÉS TERMELÉSÉNEK POTENCIÁLJA
Kovács Zsolt Fancsik Tamás
tudományos munkatárs, igazgató, c. egyetemi tanár, a műsz. tud. kandidátusa,
Magyar Földtani és Geofizikai Intézet Magyar Földtani és Geofizikai Intézet
kovacs.zsolt@mfgi.hu fancsik.tamas@mfgi.hu
A már felfedezett és a még reménybeli nem egymás­hoz nem szorosan kapcsolódó vagy
konvencionális szénhidrogének kitermelhető­ egymásnak ellentmondó szempontok alapján
nek vélt mennyisége Magyarországon meg­ határozható meg (például földtani, gazdasági,
haladja az 1,5 milliárd tonna kőolaj-egyenér- technológiai). Egy letisztult megköze­lítés
téket, harmincéves távlatban a kitermelhető szerint, tágabb értelemben véve nem ha­gyomá­
mennyiség szerény becslések szerint elérheti nyos valamennyi olyan szénhidrogén-előfor-
a 100 millió tonnát, ami igen jelentős nem- dulás, amelyben nem figyelhető meg folya-
zetgazdasági potenciállal bír. A nem hagyo- dékfázisok (földgáz, kőolaj, víz) elkülönülése.
mányos szénhidrogének kitermelése nagy A nem konvencionális szénhidrogének
részben földgáz termelését jelenti, de van esély esetén két fő csoport határozható meg:
nem hagyományos kőolaj (palaolaj) felkuta- Előfordulások, amelyeknél a másodlagos
tására és kitermelésére is. migráció nem ment végbe (nem hidrodinami­
Intenzív kutatótevékenység, állami szerep­ kai felhalmozódások), a keletkezett szénhidro­
vállalás és kedvező jogi, pénzügyi környezet gének a rendkívül alacsony áteresztőképességű
esetén a csökkenő hagyományos készletek a anyakőzetben „bent ragadtak”. Elkülönült
nem hagyományos szénhidrogénekkel pótol- fázisok, fázishatárok híján a produktív kőzet-
hatók, a termelés mai mennyisége fenntart- térfogat fogalma nem értelmezhető: a kőzet
ható, sőt növelhető. A nem hagyományos bármely pontján, földgáz, gázcsapadék és víz
szénhidrogének kutatása és termelésbe voná- egyszerre termeltethető (folyamatos telített-
sa nemzetgazdasági érdek, a fosszilis energia- ség). A kitermelés speciális eljárásokat kíván
hordozókról a közeljövőben sem mondha- meg, így például hidraulikus rétegrepesztést és
tunk le. A lehetőségek: az ellátásbiztonság, a ahhoz kötődően a kőzetrepedéseket kitámasz­
nemzeti össztermék növelése, munkahelyte- tó anyagok (proppant, homok) használatát.
remtés, a versenyképesség fokozása. Előfordulások, amelyek korábban létezett
hagyományos telepek degradációja (a könnyű
A nem konvencionális szénhidrogén fogalmáról
és középfrakciók szétszóródása vagy kioldása)
A nem hagyományos szénhidrogének előfor- révén alakulnak ki a legnehezebb szénhidrogén-
dulásának fogalma különböző, olykor vegyületek feldúsulásával (természetesaszfalt-
1295
Magyar Tudomány • 2015/11
tartalmú [bitumenes] homokkövek, kátrány-
homokok). Hagyományos termelőfúrásokkal
nem, vagy csak gőz, gáz, oldószer besajtolása
után, illetve felszíni szilárdásvány-bányászati
módszerekkel termelhetők ki. Feldolgozásuk
kétlépcsős lepárlással történik (aszfalttartalmú
kőzet – szintetikus kőolaj előállítása kioldással
vagy hőkezeléssel – hagyományos finomítás).
A hagyományos és nem hagyományos
szénhidrogének ugyanabban a földtani tér-
ben, hasonló földtani környezetben egymás
közelében is előfordulhatnak, olykor átme-
netek vannak és nem éles határok (1. ábra).
A hagyományos és a nem hagyományos
szénhidrogén-előfordulások földtani szem-
pontból történő elkülönítését mutatja be az
1. táblázat, amely rámutat a fogalom haszná-
latának ellentmondásaira is. Nem hagyomá-
nyos szénhidrogén-előfordulásról beszélünk
akkor is, ha a szénhidrogén nem mobilis, bár
a tárolókőzet földtani tulajdonságai (porozi-
tás, permeabilitás) ezt lehetővé tennék, illetve
akkor is, ha az egyébként áramlásra képes
szén­hidrogén-vegyületek a bezáró kőzet tulaj­
donságai miatt ebben a térrészben ragadnak.
1. ábra • Hagyományos és nem hagyományos szénhidrogén-előfordulások
1296
A technológiai alapú megközelítés a kiter-
melhetőség alapján differenciál. Eszerint nem
konvencionális szénhidrogén-tárolónak ak-
kor nevezzük a rezervoárt, amikor a szénhid-
rogének kitermeléséhez speciális eljárások
szükségesek, az előfordulás rétegrepesztés
nélkül nem vizsgálható, a tárolóparaméterek
szerint egységesen nem jellemezhető, és nem
állítható automatikusan gazdaságos terme-
lésbe. Klasszikus értelemben, a hagyományos
előfordulások esetében a hidraulikus rétegre-
pesztés hozamnövelő eljárás, amellyel a már
jól megismert (termelés alatt álló) és jól
modellezhető tárolóban hozamnövelést –
intenzívebb termelést –, néha magasabb ki-
hozatalt lehet elérni. Nem hagyományos
esetben rétegrepesztés nélkül a szénhidrogén
egyáltalán nem termeltethető ki. További
adalék a fogalomhoz, hogy a tárolókőzetek
hagyományos és nem hagyományos típusba
sorolásának határát gyakran a 0,1 mD (milli­
darcy) áteresztőképességnél vonják meg.
A nem hagyományos szénhidrogén-elő-
fordulásokat gazdaságossági szempontból
vizsgálva elmondható, hogy a tárolókőzet
Kovács – Fancsik • A nem konvencionális szénhidrogének…
minőségének (porozitásának, permeabilitá­ található az ország legnagyobb, de túlnyomó-
sának) leromlásával, a tárolt szénhidrogének részt letermelt szénhidrogénmezője, Algyő is.
áramlási képességének csökkenésével a kiter- Ez a terület jelenleg a nem konvencionális
melési költségek exponenciálisan nőnek. szénhidrogének kutatásának fő célpontja. A
kiskunsági Balotaszállás területén, a Békési-
Magyarország hagyományos
medence Szabadkígyós, Gyulavári és Nyék-
és nem konvencionális szénhidrogénvagyona,
puszta, a Derecskei-árok Berettyóújfalu bá-
szénhidrogén-potenciálja
nyatelkein miocén korú tömött homokkö-
Magyarország területén szénhidrogén-kuta- vekben tárolt földgáz, a Makói-árokban késő
tást és -termelést tekintve négy klasszikus miocén, pannóniai korú tömött homokkő-
tájegységet, ezen belül kisebb egységeket kü­ gáz, gázkondenzátum és márgához kötődő
löníthetünk el: Nagyalföld (a Kiskunság, a palagáz kutatása és kezdeti kitermelési próbái
Szegedi-medence, a Battonyai-hát, a Nagy- folynak (Mindszent, Makó, Makó-árok I.,
kunság, a Hajdúság, a Bihar, a Nyírség és a Hódmezővásárhely területek). A Délnyugat-
Jászság, illetve nem konvencionális kutatási Dunántúl zalai térsége hagyományos kőolaj-
szempontból megkülönböztetett a Makói- és földgázkutatási és -termelési terület, amely
árok, a Békési-medence és a Derecskei-árok), a triász időszaki márgához kötődő nem ha-
a Zala- és a Dráva-medence térsége (Zalai- gyományos palaolaj és miocén kori tömött
medence, Somogy, Dráva-medence), a homokkövek földgázának perspektivikus
Paleogén-medence és a Kisalföld (2. ábra). kutatási területe is lehet a jövőben. A Kisalföl­
A Nagyalföld Magyarország legproduk- dön túlnyomó részben szén-dioxidos földgáz-
tívabb kőolaj- és földgáztermelő területe, itt előfordulások ismertek, nem hagyományos
nem hagyományos kátrányhomok, gázhidrátok,
(természetes nehézolaj, kőszén-elgázosítás,
állapotban áramlás- természetes aszfalt,
cseppfolyósítás gáza,
ra nem képes) olajhomokkő olajpala
szénhidrogén-vegyü- tömött homokkő
letek szempontjából olaj, tömött
hagyományos (áram- hagyományos kőolaj homokkő földgáz,
lásra képes) és földgáz palák és márgák
gáza, kőszéntelepek
metángáza
hagyományos nem hagyományos
(porózus és permeá- (főként impermeá-
bilis kőzetek) bilis) kőzetek
tárolókőzet áteresztése szempontjából
1. táblázat • Hagyományos és nem hagyományos szénhidrogének előfordulási típusai
földtani alapú megközelítéssel, a szénhidrogén-vegyületek áramlási képessége
és a tárolókőzetek áteresztőképessége szempontjából.
1297
Magyar Tudomány • 2015/11
2. ábra • Magyarország szénhidrogén-kutatási és -termelési területei
(háttér: a medencealjzat mélységviszonyai – a sötét árnyalatok a mélymedencék)
szénhidrogén szempontjából még nem kez-
dődtek el a kutatások. A Paleogén-medencé­
ben kőolaj- és földgáztelepek ismertek, oli-
gocén kori agyaghoz, márgához kötődő pa-
laolaj kutatására is perspektivikus a terület.
Kuriózumként meg lehet említeni a Du­
nántúli-középhegység belső medencéiben a
felszíni alginit (olajpala) régóta ismert előfor-
dulásait, amelyek nem konvencionális szén-
hidrogénforrásként is számba vehetők. Az
alginitet szilárdásvány-bányászati módszerrel
ma is termelik, talajjavító ásványi nyersanyag-
ként hasznosítják. Az alginit (és általában az
olajpalák) szénhidrogén-generáló szerves
elegyrészei, a kerogének, termikusan éretle-
nek, belőlük csak költséges lepárlási eljárással
állíthatók elő a szénhidrogén-származékok.
Szénhidrogén előállítható kőszénből is
(szintézisgáz, városi gáz), illetve a Mecsekben
ismert kokszolható feketekőszén a szénszem-
csék felületén kötött metántartalmánál fogva
1298
Kovács – Fancsik • A nem konvencionális szénhidrogének…
hagyományos nem hagyományos
szénhidrogén szénhidrogén- szénhidrogén-
mennyiség mennyiség
kezdeti földtani (in situ) kőolaj (M t) 316,9 419,0
kezdeti földtani (in situ) földgáz (Md m3) 413,5 3945,0
kezdeti kitermelhető kőolaj (M t) 121,3 45,6
kezdeti kitermelhető földgáz (Md m3) 305,1 1530,82
összesített kőolajtermelés (M t) 99,3 0,00009
összesített földgáztermelés (Md m3) 232,2 0,02563
jelenleg kitermelhető kőolaj (M t) 22,1 45,6
jelenleg kitermelhető földgáz (Md m3) 73,0 1530,8
2. táblázat • A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal által nyilvántartott,
összesített szénhidrogénvagyon a 2014. január 1-i állapot szerint
tartalmazza a földtani (a földkéregben, hely- A szénhidrogének kitermelt mennyi­ségét,
ben található, in situ) vagyonmennyiséget, a felfedezett, de még ki nem termelt és a még
annak kitermelhetőnek vélt részét és a már nem felfedezett, ún. reménybeli vagyo­nát a
szintén nem hagyományos szénhidrogénfor- kitermelt mennyiséget is. nemzetközi gyakorlatban elfogadott, Magyar­
rásként tartható számon. Mivel itt a földgáz
a kőszénhez mint hasznosítható és a nyilván-
tartásban kőszénként számba vett ásványi
nyersanyaghoz kapcsolódik, kitermelhető
földgázként való elkülönített nyilvántartása
nem indokolt.
Természetes aszfalt, aszfalthomok, kát-
rányhomok felszíni megjelenése Magyaror-
szágon nem ismeretes, gázhidrátok előfordu-
lása – keletkezési körülményei alapján – ki-
zárható.
A kutató mélyfúrásokkal felfedezett szén-
hidrogéntelepek ásványvagyon-mennyisége-
it a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal
által vezetett nyilvántartás tartalmazza (2.
táblázat). A nyilvántartásba csak a bizonyí-
tottan feltárt előfordulások (a szénhidrogének
jelenlétét kút/rétegvizsgálat vagy tesztered-
mény és a fúrólyuk geofizikai szelvényezése 3. ábra • A szénhidrogénvagyon-mennyiségek osztályozási sémája
által bizonyítva) kerülnek be. A nyilvántartás a Society of Petroleum Engineers SPE-PRMS szabványa szerint
1299
Magyar Tudomány • 2015/11
országon is ismert és használt szabvány (SPE-
PRMS – Society of Petroleum Engineers,
Petroleum Resources Management System)
alapján sorolhatjuk osztályokba (3. ábra).
A felfedezett kereskedelmi értékű vagyon
(készlet) eleget tesz a gazdaságosság és értéke-
síthetőség kritériumainak, nincs a termelésbe
állítást megakadályozó körülmény, a szüksé-
ges engedélyek és jóváhagyások rendelkezés-
re állnak, és szándék van a fejlesztés ésszerű
időkereten belüli megkezdésére. Ha jelenleg
egy vagy több feltétel hiánya miatt egy előfor­
dulás vagyona nem tekinthető kereskedelmi
értékűnek, azt feltételes vagyonnak nevezzük.
Még fel nem fedezett, de földtani meggon-
dolások, közvetett földtani ismeretek alapján
a jövőben feltételezhetően kitermelhető
szénhidrogénvagyon a reménybeli vagyon.
A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal
Ásványvagyon Nyilvántartásában 292 szén-
hidrogén-előfordulás 1395 telepének adatai
4. ábra • A nem hagyományos szénhidrogén-területeken felfedezett, kitermelhetőként
nyilvántartott földgázvagyon milliárd m3 mennyiségben a Délkelet-Alföldön
1300
Kovács – Fancsik • A nem konvencionális szénhidrogének…
szerepelnek. Magyarország jelenlegi (2014)
nyilvántartott, kitermelhető (kereskedelmi
értékű és feltételes) vagyona hagyományos szén­
hidrogénből 22,1 millió tonna kőolaj és 73,0
milliárd m3 földgáz. Ez a mennyiség folya-
matosan változik az évente kitermelt men�-
nyiség és az újonnan felfedezett mennyiség
különbségével (5. ábra).
A kitermelhető vagyon hosszabb időtáv-
ra visszatekintve csökkenő tendenciát mutat.
Az évenkénti kitermelés is csökkenő tenden-
ciát mutat (6. ábra).
A megkutatott vagyon csökkenése a
szénhidrogén-kutatási tevékenység csökke- 5. ábra • A felfedezett, kitermelhető vagyon alakulása. Az éves kitermelés csökkenti,
nésével is összefüggésbe hozható. A kutatási az új felfedezések mennyisége növeli egy-egy év aktuális értékét.
metodikában 1990 óta jelentős változás tör-
tént. A kutatófúrások évenkénti száma csök­ konysága viszont lényegesen javult, a kitermel­ a Gyula I. (Szabadkígyós), Gyula II. (Gyula-
kent, a kutatási eszközök és módszerek (3D hető vagyon évi változása ezért nem zuhant vári) és a Sarkad I. (Nyékpuszta) bányatelkek
szeizmikus mérés és feldolgozás, lyukgeofizi- látványosabban. területén felkutatott földtani (in situ) vagyon
kai módszerek, informatikai eszközök, szoft- A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal a bányavállalkozók jelentései szerint összesít-
verek) hozzáférhetősége, minősége, haté- által vezetett ásványvagyon-nyilvántartásban ve meghaladja a 3900 milliárd m3-t. Az általuk
nem hagyományos szénhidrogének kutatásá­ vég­zett kitermelhetőségi becslések szerint
ra és termelésére jelenleg kilenc engedélyezett ebből az elvileg kitermelhető rész több mint
bányatelek (bányászati jogadomány) szénhid­ 1500 milliárd m3 is lehet. Ezek a számok a mai
rogénvagyona szerepel, amelyekre már a bá­ évi 2–2,5 milliárd m3 körüli hazai termelés­hez
nyatelek létesítése is megtörtént. A Balota- képest óriási értékek, de az adatok nem jelen-
szállás IX., a Hódmezővásárhely XII., a Makó, tik azt, hogy ez a mennyiség, a jelenlegi tech­
Makó-árok I., Szegvár I. (Mind­szent terület), nológiai fejlettség, a piaci árak, az üzleti lehe-
6. ábra • Az évenként kitermelt szénhidrogén-mennyiség alakulása
1301
Magyar Tudomány • 2015/11 Kovács – Fancsik • A nem konvencionális szénhidrogének…

8. ábra • Nettó kőolaj- és földgáz-importfüggőség a világ egyes régióiban 2035-ig

7. ábra • Nem hagyományos szénhidrogének lehetséges előfordulásai
a már kutatás alatt levő (bányatelekkel fedett) területeken kívül
tőségek stb. figyelembevételével hozzáférhető,
és ha hozzáférhető is, a kitermelés gazdaságos
lesz. Próbatermeltetések során a fenti terüle-
teken már sikerült igazolni a palagáz és a
tömött homok­kövek gázának nevezett nem
konvencionális földgáz jelenlétét. Földgázból
a kitermelt mennyiség mindössze 25 millió
m3, a kereskedelmi mennyiségű folyamatos
termelés beindulásáig azonban még további
vizsgálatokra van szükség.
A földtani meggondolások, várakozások
alapján a reménybeli területek nem hagyomá­
nyos kitermelhető szénhidrogénvagyona (7. ábra)
a Makói-árok vagyonával összemérhető
(100–500 millió m3) földgáz. A kitermelés
feltételei földtani szempontból a makóinál
kedvezőbbek is lehetnek, de a szükséges
mértékű megkutatottság hiányában a vagyon
becslése rendkívül bizonytalan.
Nemzetgazdasági vonatkozások
Magyarország energiaszükségletének több
mint 60%-át fosszilis energiahordozók import­
jából fedezi. Az ország importfüggősége mind
kőolaj, mind pedig földgáz tekintetében ma
közel 80%, s ez a mennyiség csaknem teljes
egészében Oroszországból érkezik. Az egyol-
dalú függőség különösen jelentős a földgáz
esetében, ahol földgázfelhasználásunk 82%-a
import. Az Európai Unió és Magyarország
energiaigénye, függősége az előrejelzések
szerint továbbra is növekedni fog (8. ábra),
amelyet a hazai termelés mérsékelhet.
A jelenlegi helyzet szerint a magyarorszá-
gi felfedezett szénhidrogénvagyon és az éves
termelési mennyiség csökken, földgázból és
kőolajból az ország behozatalra szorul, az
Ukrajnán keresztül történő földgázimport
pedig kockázattal terhelt. A termeléscsökke-
nést ellensúlyozza, hogy a lakossági fogyasztás
az utóbbi években csökkent (földgáz: 7,5 Md
m3 - 2013) és előnyös természeti adottságunk
az is, hogy földgáztárolási kapacitásunk jelen-
tős: 6,2 Md m3.
A hazai kőolaj és földgáz termelésére igény
van, és a természeti adottságok alapján továb-
(az importfüggőség a nettó import és az elsődleges enegiaigény hányadosaként értelmezett)
bi, még fel nem fedezett reménybeli források
felkutatására is számítani lehet. Ehhez jelen-
leg a képzett munkaerő és a földtani, olajipa-
ri szakemberek rendelkezésre állnak, az inf-
rastruktúra is adott. Új kutatási eredmények
esetén a feltárt készletek csökkenése, továbbá
az importfüggőség növekedése lassulhat, a
kitermelt mennyiségeket pedig az új szénhid-
rogénvagyon belépése (termelésbe vonható-
ság esetén) ellensúlyozhatja. Hosszú távon,
eredményes kutatási tevékenység, technoló-
giai fejlesztések és a nem hagyományos szén­
hidrogének termelésbe állítása esetén a készlet-
és termeléscsökkenés fékezhető, megállítható,
sőt akár meg is fordítható.
Lehetőség van a saját szénhidrogénvagyon
feltárására, a készletek növelésére. A technológiai
problémák megoldása által a megtermelt nem­
HIVATKOZÁSOK
International Energy Agency (IEA) (2012): World
Energy Outlook 2012 – OECD/International Energy
Agency, France, p. 668 • http://tinyurl.com/q62bbzv
SPE 2011: Guidelines for Application of the Petroleum
Resources Management System, November 2011.
zeti össztermék értékének növelése mellett a ki­
tettség csökkenthető.
A nem hagyományos szénhidrogén bá-
nyászata tehát üzletileg is jelentős potenciállal
bír. Mindezek előfeltétele azonban egyrészt a
bányászati technológiai megoldások fejlesztése
és költséghatékonnyá tétele, a szabályozási és
társadalmi (környezetvédelmi, engedélyeztetési
stb.) környezet optimalizálása és az egyes szerep­
lők (állam, vállalkozások, kutató és fejlesztő
intézmények) szerepvállalásának megvalósítása
és a tudatos fejlesztési irányvonal kialakítása és
megteremtése.
Kulcsszavak: szénhidrogén-potenciál, nem kon­
vencionális szénhidrogén, szénhidrogén-kutatás,
szénhidrogén-termelés, szénhidrogénvagyon,
energiaszükséglet
Sponsored by: Society of Petroleum Engineers (SPE),
American Association of Petroleum Geologists
(AAPG), World Petroleum Council (WPC), Society
of Petroleum Evaluation Engineers (SPEE), Society
of Exploration Geophysicists (SEG), p.220. • http://
tinyurl.com/o22dcb9

1302 1303
Magyar Tudomány • 2015/11
NEM HAGYOMÁNYOS
SZÉNHIDROGÉNEK KUTATÁSA
HAZAI LEHETŐSÉGEK, JELENLEGI, VALAMINT
VÁRHATÓ EREDMÉNYEK, GYAKORLATI
TAPASZTALATOK A MOL NYRT. ÉRDEKELTSÉGŰ
KUTATÁSI ÉS TERMELÉSI TERÜLETEKEN
Kiss Károly
kutatási projektek vezetője, MOL Nyrt.
kkiss@mol.hu
Bevezetés
A nem hagyományos előfordulások terme-
lésbe állítása az utóbbi évtized nagy szénhid-
rogén-ipari forradalmát hozta, amely jelen-
tősen átformálta a még rendelkezésre álló és
termelésbe állítható szénhidrogén-potenciá-
lokról alkotott képet, valamint megváltoztat-
ta a világ energia- és energiapolitikai térképét.
A kulcs a már nem új technológiaként, de
ezen előfordulások esetében általánosan al-
kalmazott hidraulikus rétegrepesztés és a
vízszintes kutak együttes és nagyszámú alkal-
mazása volt, amellyel ipari és gazdasági érte-
lemben is eredményes szénhidrogén-termelés
produkálható ezekből az egyébként hagyo-
mányos eljárásokkal nem termeltethető fel-
halmozódásokból. Noha az elmúlt hat-nyolc
évben számos Észak-Amerikán kívüli me-
dencében indultak kutatások, további terüle­
teken egyelőre nem regisztrálható kiugró
ter­melés. Annak ellenére, hogy az egyes or-
szágok szabályozásai ismerik ezeket a techno-
lógiai folyamatokat, a tömeges alkalmazás,
1304
valamint a relatív ismeretlenség, a technológia
vélt és/vagy valós hatásaitól való félelem Eu-
rópában túlzott reakciókhoz vezetett, lelassít-
va és helyenként meg is állítva a kutatást. Az
első nagyobb „kilengést” követően jelenleg
egyfajta konszolidáció zajlik, amelynek kime-
nete várhatóan lehetővé teszi majd a kutatá-
sok folytatását és a termelés megkezdését. A
folyamatban fontos szerepe van a nem hagyo­
mányos előfordulások, valamint kinyerésük-
höz szükséges technológia objektív megisme-
résének és megértésének; ez ma még olyan
hiányosság, amely gátat szab az elő­relépésnek.
Magyarországon korán, a 2000-es évek
elején indultak ezirányú kutatások: a MOL
Nyrt. 2006-ban kezdett bele dedikáltan az
or­szág nem hagyományos potenciáljának
fel­mérésébe. A felmérések alapján egyes me­
dencékben megtörténtek az első fúrások, és
rétegrepesztésekre is sor került. Elsődlegesen
a MOL Nyrt. Derecske-árokban végzett ku­
tatásán keresztül mutatjuk be a tapasztalata-
inkat és eredményeinket, valamint szó lesz a
továbblépési lehetőségekről is.
Kiss Károly • Nem hagyományos szénhidrogének kutatása…
Nem hagyományos előfordulások helyzete
Magyarországon
Magyarországon mind gyakorlati, mind
pedig szabályozási oldalról jelentős szénhidro­
génipari tapasztalatok vannak, jó alapot ké-
pezve ahhoz, hogy a nem hagyományos
előfordulások kérdései és lehetőségei objek-
tívan értékelhetők, elemezhetők legyenek.
Ezen előfordulások szerepe a magyarországi
termelésben egyelőre elhanyagolható, a po-
tenciálokat tekintve azonban jövőbeli lehe-
tőségeket jelent. Ezt felismerve a terület fej-
lesztését ösztönző lépések történtek és történ-
nek, amelyek fontos segítséget jelentenek az
ilyen témájú projektek megvalósítása során.
Definíció a bányatörvény alapján: „Nem
hagyományos eredetű és különleges eljárással
kitermelhető szénhidrogén”: az olyan szén-
hidrogén, amelyet a szénhidrogén-képződés
feltételeit biztosító üledékes anyakőzet póru-
saiban létrejött szénhidrogén-felhalmozódás-
ból, rendkívül gyenge áteresztőképességű tá-
roló rétegekből, valamely egyedi eljárással,
több­nyire rétegserkentési vagy a szilárdásvány-
1. ábra • A kőolaj- és földgáz-felhalmozódás típusai (Holdich et al. után módosítva)
bányászatban alkalmazott bányászati techno-
lógia alkalmazásával lehet csak kitermelni (Bt.
49.§. 38.). Bányajáradék az üzemszerűen ki-
termelt nem hagyományos szénhidrogének
után: 2%.
Nem hagyományos előfordulások
főbb típusai és helyük
a szénhidrogén-kutatásban és -termelésben
Az 1. ábrán szereplő, a szénhidrogén-előfordu­
lás típusait összefoglalóan bemutató három-
szögdiagram (ún. resource triangle) felső har­
madában találhatók azok az előfordulások,
amelyek eddig az olajipar elsődleges célob-
jektumai voltak.
Az idetartozó mezőkre általánosan jellem-
ző, hogy viszonylag könnyű a fejlesztésük és
termeltetésük, a kidolgozott technológiák
jelentős része ezekre a mezőkre van kialakítva
és optimalizálva, amelyek jelenleg is a terme-
lés túlnyomó részét adják. A következőkben
ezeket összefoglalóan konvencionális (hagyo-
mányos) előfordulásoknak nevezzük. A há-
romszög alsó részében szereplő előfordulástí­
pusok ettől eltérnek, vagy valamely flui­
1305
Magyar Tudomány • 2015/11
dumtulajdonság (például nehézolajok), vagy
rossz tárolóképesség, speciális megőrződési
körülmények miatt. Ezek az előfordulások
sokáig nem voltak termeltethetők, jelentősen
az utolsó 10–15 évben nőtt meg a termelésük.
Ezeket összefoglalóan nem konvencio­nális
(nem hagyományos) előfordulásoknak nevez­
zük. Az energiaigény növekedésével, a tech-
nológia fejlődésével azonban ezek az előfor-
dulások is termeltethetővé váltak–válnak,
amelyek – ahogyan azt az észak-amerikai
példa mutatja – át is tudják venni a konven-
cionális előfordulások szerepét. Figyelembe
véve, hogy a kiszélesedő háromszög egyben
növekvő potenciált is jelent, az elérhető fosszi­
lis energiahordozók mennyisége ezen előfor-
dulások ipari termelésbe állításával jelentősen
megnőtt, illetve megnőhet a közeljövőben.
Jelentősebb nem hagyományos
előfordulástípusok
A nem hagyományos előfordulások közül a
teljesség igénye nélkül ki kell emelni azokat,
amelyek jelentős mennyiségben elérhetők,
valamint a technológia is lehetővé teszi a ter­
meltetésüket. Elsődlegesen megemlítendők
az agyagos kifejlődésű anyakőzetekben kelet-
kezett, de el nem vándorló (nem migráló)
szénhidrogéneket tartalmazó gas shale (shale
gas) előfordulások, amelyek magyarul nem
igazán helyesen, palagáz néven ismertek. No­
ha időben nem ezeket kezdték el termeltetni
először, ezen előfordulások iparszerű termel-
tetése hozta meg a nem hagyományos elő-
fordulások forradalmát, jelentősen megvál-
toztatva a világ energia- és energiapolitikai
térképét. Másik, már korábban is működő
előfordulástípus az anyakőzetek közvetlen
környezetében, esetleg közé települve találha­
tó, rossz áteresztőképességű, litológiáját te-
kintve túlnyomórészt finomszemcsés homok­
1306
kövekben felhalmozódó ún. tight gas és tight
oil (magyarul tömött kőzetek olaja/gáza,
olaj­homok), amelyeket az USA-ban már a
nyolcvanas-kilencvenes években termeltettek.
Harmadik típus a széntelepekben keletkezett,
széntelepekhez kötődő gázelőfordulás (ún.
coalbed methane), amely jelentőségében talán
a legkisebb a három felsorolt közül. Említés-
re érdemes még a jövőben talán elérhetővé
váló metánhidrát, amely potenciáljában
meghaladja az előző előfordulásokat, de
technológiai értelemben még nincsen kész a
speciálisan kötött gáz kinyerése.
Ezen előfordulástípusok közül az eddigi
magyarországi munkák fő célja a palaolaj/
palagáz, illetve a tömött kőzetekben levő gáz
felhalmozódásainak kutatása volt.
Kutatási megfontolások
A gyakorlatban ismert, hogy a nem hagyomá­
nyos kutatás során a konvencionálistól eltérő
megközelítéseket kell alkalmazni. Ha­gyomá­
nyos értelemben a generáló anyakőzetekben
képződött szénhidrogén migráció (vándorlás)
során jó kőzetfizikai tulajdonságokkal bíró
tárolóképződményekbe kerül, és megfelelő
zárással ellátott csapdákban akkumulálódik.
A „hagyományos” kutatás ezen elemek jelen-
létének bizonyítására és a csapdák kimutatá-
sára, majd fúrásos kutatására irányul.
Nem hagyományos előfordulások eseté-
ben az érett generáló anyakőzetben képződött
szénhidrogén vagy nem vándorol, vagy mini­
mális vándorlás során hasonlóan rossz tároló­
képességű (alacsony porozitású, alacsony át­
eresztőképességű) képződményekben halmo-
zódik fel és őrződik meg. A felhalmozódás
mértéke megfelelő kell hogy legyen, a szén-
hidrogénnek megfelelő mértékben ki kell
töltenie a rendelkezésre álló pórusteret az ott
található víz rovására, ennek hiányában ipari
Kiss Károly • Nem hagyományos szénhidrogének kutatása…
értékű felhalmozódásról nem is beszélhetünk.
Ez utóbbi természetesen megfelel a konven-
cionális előfordulásoknál is érvényes elvárások­
nak. Nem szükségesek, vagy alárendelt azon­
ban a hagyományos értelemben vett csap­dák
szerepe, a működő rendszerek esetében a
szénhidrogén általánosan jelen van egy na-
gyobb térrészben, a rossz áteresztőképesség
miatt a zárás kérdése is másképp értelmezhető.
Így ezen szénhidrogének megtalálása és
lehatárolása megfelelő környezetben viszony-
lag egyszerű, a fő feladat a szénhidrogén je-
lenlétének bizonyítása után annak ipari-gaz-
dasági értékű kinyerése, a termeltethetőség
szempontjából jobb térrészek (sweet spot)
megtalálása, a megfelelő és optimalizált tech-
nológia kidolgozása és alkalmazása, a folya-
mat működtetése.
Nem hagyományos szénhidrogének kutatása
Magyarországon
Magyarország hosszú szénhidrogén-kutatási
és -termelési múltja rengeteg adatot szolgál-
tatott, amelyek segítségével meghatározták a
jelentősebb szénhidrogén-rendszereket, így
2. ábra • Magyarország pannon fekü térképe a vizsgált részmedencékkel
többségükben ismertek az anyakőzet és táro­
lókőzet lehetséges együttesei.
Ezek alapján a nem hagyományos előfor-
dulások lehetséges rendszerei is jól szűrhetők
időben és térben. Ahogy arról korábban szó
volt, jelentősebb ipari értéket elsősorban a
nagyobb méretű előfordulásoktól várhatunk,
így az elsődleges célterületek a MOL számá-
ra a nagy területű neogén korú medencék
voltak, mint a Makói-árok, Békési-medence,
Derecskei-árok, Dráva-medence vagy akár a
Zala-medence (2. ábra).
Az elemzések, az elvégzett munkálatok
főként ezekre a medenceterületekre koncent-
rálódtak. Természetesen ezen medencék
vizsgálatával nem tekinthető teljesen felmért-
nek az ország, további kutatási lehetőségeket
tartalmazhatnak akár további neogén, akár
idősebb medencealakulatok is.
A neogén üledékek közül az ún. pannó-
niai emeletbe tartozó delta- és tavi üledékes
környezetben képződött rétegsorok egyes
mélyvízi képződményei, valamint az ennél
1307
Magyar Tudomány • 2015/11
idősebb, de nem mindegyik jelenlegi meden-
ceterületen megtalálható, középső miocénbe
tartozó, nagy vastagságú, de rossz áteresztő-
képességű törmelékes üledékes rendszerei
jelentették az elsődleges célzónákat. A pannon
mélyvízi turbidit üledékek különösen figyel-
met érdemelnek, mivel elterjedésük, mé­retük
miatt nagyméretű nem hagyományos felhal-
mozódásokat tartalmazhatnak. A pannóniai
üledékekre általánosan jellemző, hogy felépí-
tésük a nagyméretű medenceterületeken
nagyjából állandó, viszonylag kiszámítható
képződményekkel van dolgunk. E képződ-
mények vastagsága a medenceterületeken az
5–7 km-t is elérheti, így a jellemzően a ciklus
során legelőször lerakódó, tehát a medencék
legmélyebben található, több száz méter
vastag mélyvízi tudbidit üle­dékei, amelyek
egyben feltételezetten az anyakőzeteket is
tartalmazzák, kellő mélységben találhatók a
szénhidrogének keletkezéséhez. Emellett elég
rossz tárolótulajdonságaik vannak ahhoz,
hogy a keletkezett szénhidrogén bennük fel­
halmozódva – tovább nem vándorolva – nem
hagyományos telepeket alkothasson.
A környezet megfelelőségét tovább erősí-
tik a megelőző kutatások információi. Ma-
gyarország szénhidrogén-kutatás szempont-
jából érett területnek tekinthető. Az elmúlt
több mint 75 évben végzett tevékenységek
nyomán rengeteg fúrási, mérési információ
és adat áll rendelkezésre, amelyek kiindulási
alapot adnak a nem hagyományos előfordulá­
sok jelenlétének nyomozására is. Bár a meden­
ceterületek nem tekinthetők hagyományos
kutatási célterületeknek, és emiatt a rendel-
kezésre álló adatok mennyisége is erősen
csökken a mélyebb területek felé, köszönettel
tartozva az elődök kutatói munkásságának a
legtöbb potenciális mélymedencében találha­
tók olyan fúrások, amelyek adatai, eredményei
1308
most különösen jól jönnek a kutatók számá-
ra. E kutak többsé­gében ugyanis fellelhetők
olyan közvetlen bizonyítékok, amelyek a
szén­hidrogének jelenlétét igazolják, vagy arra
közvetetten utalnak. Ilyenek a fúrások mélyí­
tése közben kapott jelentős, helyenként akár
több száz méteren keresztül jelentkező szén-
hidrogén-indikációk, a nem hagyományos
előfordulásokat általánosan kísérő abnormá-
lis rétegnyomások és természetesen a „rossz”
tárolótulaj­donságok. További jellemző, hogy
általában az itt végzett rétegvizsgálatok a rossz
tároló­tulajdonságoknak betudhatóan általá-
ban nem, vagy minimális, vízmentes beáram-
lást adtak, amelyekkel azonban a fúrást köve­
tően érdemben nem lehetett termelést elérni.
A lehetőségek felsorolása, az azokat támo-
gató adatok, információk általános bemuta-
tása mellett azonban szólni kell azokról a
tényezőkről is, amelyek igen jelentős kihívá-
sokat jelentenek. A geológiai (szénhidrogén-
földtani) környezet pozitív elemeihez több
bizonytalanság is tartozik, amelyeket a kuta-
tási munkálatoknak kell tisztázniuk. Az em­
lített képződménysor geológiai értelemben
fiatal, ami miatt kérdéses, hogy akár a meg-
felelő mennyiségű és minőségű szénhidrogén
generálódására, akár a tárolóképződ­mények
kellő mértékű feltöltődésére a hatékony re-
pesztéshez szükséges kőzetmechanikai viszo-
nyok kialakultak-e, kialakulásukhoz elegendő
idő telt-e el. További kritikus pont a techno-
lógia (elsősorban rétegrepesztés) sikeres alkal-
mazhatósága, amelyet a fent említett, például
mechanikai szempontból bizonytalan geo­ló­
giai viszonyokon túl a magas rétegnyomású
és rendkívül magas hőmérsékletű környezet
nagymértékben befolyásol.
Az alapvető kutatási célok teljesülése ese­
tén még csak a folyamat elején vagyunk, mi­­vel
termelési tapasztalatokról, termelés szempont-
Kiss Károly • Nem hagyományos szénhidrogének kutatása…
jából jobb térrészek lehatárolásáról (sweet
spot), technológiai optimalizálásról és gazda-
ságossági kérdések megoldásáról az eddig
elvégzett munkák túlnyomó részében még
nem beszélhetünk.
Az elvégzett kutatási program
Mint említettük, a MOL Nyrt. 2006-ban
kezdett célirányosan foglalkozni a nem hagyo­
mányos előfordulások hazai lehetőségeivel. A
partnerekkel, illetve önállóan elvégzett mun-
kaprogramok eredményeként az elmúlt ki-
lenc évben medenceértékelések készültek az
említett területeken, így a Makó-árok, Béké-
si-medence, Derecskei-süllyedék, Dráva-Za­
la-medence területein. Konkrét fúrásokra
Magyarország területén ezt követően a Makói-
árok, Békési-medence, De­recs­kei-árok terü-
letén, míg rétegrepesztésre a Makói-árokban
és a Derecskei-süllyedékben került sor.
A Makói-árok vonatkozásában a fúrási és
rétegrepesztési eredmények alapján egyértel-
műen megállapítható, hogy a medence nagy
területén van jelen szénhidrogén az említett
előtéri képződményekben. Ugyanakkor a
vizs­gált szakaszokon a termeltetés során kapott
gázmennyiség és a vele együtt termelt jelen-
tősebb vízmennyiség arra utal, hogy a tároló
szénhidrogénnel való feltöltöttsége alacso-
nyabb a vártnál, rétegrepesztést követően a
pórustérben található víz is mozgóképes lehet.
Ennek területi változékonyságára (sweet
spotok?) a kisszámú elvégzett művelet miatt
nincs elégséges tapasztalatunk, de összességé-
ben az iparszerű kitermelhetőség az alkalma-
zott technológiával meglehetősen kérdéses.
Esettanulmány: derecskei tight gas előfordulás
A következőkben a Derecskei-árokban vég-
zett kutatás, a MOL Nyrt. 2008-ban elindí-
tott projektje eredményeit mutatjuk be.
A Derecskei-süllyedék Kelet-Magyaror-
szágon található. A Földes-Berettyóújfalu
vonaltól ÉK-i irányban egészen a határig (és
azon is túl, hiszen a geológia nem ismer ha-
tárokat) húzódó, 5–7 km mélységű árok (az
árok aljzataként a földtörténeti neogénnél
idősebb képződmények felszínét értjük)
DNy-i részén vastag középső miocén és fiata­
labb pannon, ÉK-i részén pedig főként pan­
non üledékekkel van kitöltve. Az árok
É-ÉNy-i pereme egyben geológiai nagyszer-
kezeti határ is, amely elválasztja a Tisia egység
Mecseki és Villányi alegységeit. Az árok és
környezete régóta kutatott, szinte csak gáz-
potenciállal jellemezhető terület.
A projekt története
A terület DNy-i részén a vastag középső mi-
océn képződmények kutatására 2005-2006-
ban két konvencionális fúrás mélyült az árok
két átellenes peremén. Mindkettő gázt tárt
fel a célrétegekben. Az ÉNy-i oldalon talál-
ható kút adott a rétegvizsgálatok során több
szakaszból (3360-3630 m között) is ipari ér-
tékű beáramlást, amely mind a rétegvizsgála­
tok, mind a később megkezdett termelés
során már a kezdetektől csökkenő rétegnyo-
mást és csökkenő hozamokat mutatott.
Ennek alapvető oka a rossz tárolótulajdonsá­
gokban van, emiatt – összhangban a termelé­
si adatokkal – a tároló ipari/gazdasági értéke
hosszabb távon kérdéses. A kút jelenleg is
termel – néhány 100 m3/nap gázhozammal.
A kőzetmagokon végzett kőzetfizikai vizs­
gálatok, valamint a mélyfúrási szelvények
értékelése alapján a tárolóképes, alapvetően
homokos aleurolit képződményei a kis át-
eresztőképességű, tömött (tight) kategóriába
tartoznak. A 2008-ban a rétegrepesztések le­
hetséges eredményeinek elemzésére készített
tanulmányok pedig megmutatták, hogy ré-
1309
Magyar Tudomány • 2015/11
tegrepesztés hatására a tároló termelése jelen-
tősen megnövelhető.
A projekt operatív része 2010-ben, már
nem hagyományos kutatási céllal indult meg.
Ennek keretében három új kutatófúrás mélyí­
tésére került sor (2010-2011), amelyek célja a
tárolók területi változékonyságának megis-
merése, a bizonyítható szénhidrogén men�-
nyiségének növelése, valamint a rétegrepesz-
tési technológia működőképességének igazo-
lása volt. További cél volt ezek mellett termé-
szetesen a repesztett tároló termelésnöveke-
désének igazolása és termelési tapasztalatok
megszerzése.
Mindhárom kút elérte a célját, feltárta a
várt tárolóképes szakaszokat, és igazolta a
szénhidrogén jelenlétét, ezzel jelentősen meg­
növelve a kezdeti bizonyított földtani men�-
nyiséget. A kiválasztott kúton megtörtént a
hid­raulikus rétegrepesztés (2011–2012), ezt
követően megtörtént a kút kivizsgálása, ter-
melésre való kiképzése, bekötése, majd a
termelési tapasztalatok megszerzése érdeké-
ben megindult a tárolók hosszabb távú – az-
óta is folyamatban levő – termeltetése.
A műveletek befejezését követően, a ku-
tatási fázis végén a területen végzett tevékeny-
ségéről a MOL Nyrt. zárójelentést készített,
és kezdeményezte a teljes tároló bányatelekké
történő átminősítését, amelynek alapítása
2012-ben meg is történt.
Hidraulikus rétegrepesztés
A hidraulikus rétegrepesztést általában rossz
tárolótulajdonságokkal jellemzett (alacsony
kőzetporozitású és áteresztőképességű) tele-
pek esetében alkalmazzák a termelés fokozá-
sának, gyorsításának céljából. Segítségével a
kút környezetében egy „konvencionális” tér­
rész alakul ki, amelyből viszonylag rövid
ideig nagyobb hozammal lehet termelést el-
1310
érni, valamint megnő az az érint­kezési felület
a tároló és a kút között, amelyen keresztül a
szénhidrogén a kút felé tud áramolni, ami az
előfordulás hosszabb távú, de alacsony hoza-
mú termeltetésében segít. Gyakorlatilag ez
magyarázza a nem hagyományos előfordulá-
sok esetén alkalmazott nagyszámú fúrási és
rétegrepesztési művelet szükségességét,
amennyiben az előfordulást a lehetőségeknek
megfelelően ki szeretnénk aknázni.
A hidraulikus rétegrepesztés során a kőzet
repesztési gradiensét meghaladó nyomással
(700–1000 bar) repedésrendszert hoznak
létre, majd az így keletkezett repedésrendszer-
be ezen a nyomáson megfelelő mennyiségű
kitámasztó anyagot pumpálnak be (5000–
8000 l/perc). Ez a szemcsés, jól osztályozott,
homok jellegű anyag (proppant) biztosítja az
autópályát az addig a kút felé földúton köz-
lekedő szénhidrogén számára. Enélkül a ki-
alakított repedés azonnal visszazáródna, és
ezzel a művelet feleslegessé válna. A művelet
során alkalmazott nagy mennyiségű, túlnyo-
mórészt vízből álló repesztőfolyadéknak több
funkciója is van. Ennek segítségével történik
a repesztés, valamint a folyadék szállítja a
repedésrendszerbe a kitámasztóanyagot. A
művelet befejeződésével a folyadékot a repe-
désrendszerből visszatermelik, majd megfe-
lelően tárolva tisztítják.
Hidraulikus rétegrepesztési tapasztalatok
a Berettyóújfalu-4-es kúton
A Berettyóújfalu-4-es kúton végzett hidrau-
likus rétegrepesztésre 2011 végén került sor. A
kútban 3450-3726 m mélységintervallumban
található szakaszon belül három zónában
végeztük el a műveletet. A besajtolt összes
folyadék mennyisége 1569 m3, a besajtolt
kitámasztóanyag pedig 414 tonna volt. A fi-
zikai körülmények extrémnek mondhatók,
Kiss Károly • Nem hagyományos szénhidrogének kutatása…
a rétegnyomás 3700 m-es mélységben 645
bar volt, a legmélyebb repesztett zónában
pedig 209 °C réteghőmérsékletet mértünk,
igen jelentős kihívást jelentve a technológia
számára. A szélsőséges körülmények ellenére
a repesztés során jelentős műszaki problémák
nem adódtak, „csupán” a középső szakasz
repesztése lett kisebb (mintegy fele mennyi-
ségű besajtolt folyadék és kitámasztóanyag)
a tervezettnél. Az adatok értékelése alapján a
repesztések során zónánként horizontálisan
mintegy 60–130 m félhosszú, függőlegesen
pedig hozzávetőlegesen 60–65 m magas, ki­
támasztóanyaggal kitöltött repedésrendszert
hoztunk létre.
A környezet szempontjából ki kell emel-
ni, hogy a nagy mélységben található tárolók
fölött további, mintegy 1000 m vastagságú,
túlnyomórészt agyagos kifejlődésű kőzetosz-
lop található, ami kellő zárást biztosít ahhoz,
hogy a kútban a repesztés során vagy azután
a felszín irányába, a sokkal sekélyebben talál-
ható ivóvízbázist a használt folyadék vagy
szénhidrogén a repesztés hatására bármilyen
módon elérhesse (lásd a létrehozott repedés-
rendszer függőleges kiterjedése). A kút bélés-
csövezése, cementezése pedig bizonyítottan
jó, így szennyezést maga a kút sem okoz a
területen.
A rétegrepesztési műveleteket követően a
kút termelési kiképzése, bekötése, majd a
rétegek tisztító termeltetése – amelynek során
a cél elsődlegesen a besajtolt folyadék jelentős
részének visszatermeltetése – történt meg. A
tisztító termeltetés és az ezt követő rétegvizsgá­
lati program során a visszatermelt folyadékot
helyben leválasztottuk, majd tisztítottuk,
ugyanakkor a termelt gáz a termelővezetéken
már a gyűjtőrendszerbe és a közeli gázüzem-
be ment. Gáz fáklyán történő elégetésére az
első két-három nap kivételével nem került
sor. A rétegvizsgálati programot követően a
kúton megkezdődött a hosszú távú, de tulaj-
donképpen pilot jellegű termelés a repesztett
tároló tulajdonságainak vizsgálatára, valamint
termelési tapasztalatok szerzésére. Ez idő alatt
már a kút teljes termelvényét (túlnyomórészt
gáz, kondenzátum és kis mennyiségű, napi
1–2 m3 víz) vezetéken gázüzembe szállítottuk,
illetve jelenleg is szállítjuk.
A rétegvizsgálat és a termelési tapasztala-
tok alapján egyértelmű, hogy a rétegrepesztés
hatékony eszköz a tárolóban. A hagyományos
kútban a termelés kezdetén mért 27–30 ezer
m3/nap kezdeti hozamokhoz képest a repesz-
tett kúton – óvatos, a maximális hozamot
elérni nem kívánó termeltetés mellett is –
mintegy 80–85 ezer m3/nap gázhozamot re-
gisztráltunk. A hosszabb távon szerzett ta-
pasztalatok alapján az időbeli profil a nem
hagyományos tárolókra jellemzőnek mond-
ható, a rétegvizsgálat megkezdését követően
mintegy nyolc hónap alatt a kezdeti, kútfejen
520 bar nyomásról 100 bar alá, a hozam pedig
a kezdetinek mintegy negyedére esett. A nem
hagyományos tárolók termelésének ezen első
szakasza tekinthető a legértékesebbnek, ekkor
kapjuk a legjobb hozamokat. Tulajdonképpen
ekkor történik meg a repesztett térrészben
található szénhidrogén kitermelése, amelyet
a repesztett felületen már az eredeti, alacsony
áteresztőképességű tárolóból a repesztett tér­
be és azon keresztül a kútba kisebb sebesség-
gel beáramló szénhidrogén követ. Ezen beállt
paraméterek mellett a kút hosszú évekig ké-
pes termelni. Ez a mi esetünkben jelenleg
6–11 ezer m3/nap között ingadozó gázmen�-
nyiséget jelent mintegy 60 bar kútfejnyomás
mellett. Összességében a termeltetés megkez-
désétől számítva mintegy 15 millió m3 gázt és
a besajtolt összes folyadéknál nagyobb
mennyi­ségű, több mint 2200 m3 folyadék
1311
Magyar Tudomány • 2015/11
termelését regisztráltuk (3. ábra). Az utóbbi-
nak egy jelentős része természetesen a tisztító
termeltetés időszakára esett.
A hidraulikus rétegrepesztés eredményeinek
hatása a projektre – továbblépési lehetőségek
A projekt az eddig kitűzött céljait elérte, jelen­
tős szénhidrogén-potenciált bizonyított, és
az extrém fizikai körülmények között sikere-
sen működő hidraulikus rétegrepesztéssel
igazolódott annak ipari értékű termeltethető­
sége. Amennyiben ezt az eredményt önma-
gában tekintjük, akkor megállapítható, hogy
sikerrel tudjuk ezt a nem hagyományos táro-
lót termeltetni. A projekt jövőjét tekintve még
egy fontos cél áll előttünk. A függőle­ges kút­
ban végzett műveletekből származó szénhid-
rogén mennyisége gazdasági értelemben
ugyanis nem a legkedvezőbb, gazdaságos ter­
melésről egyelőre nem lehet szó. Ennek eléré­
sére azonban várhatóan nem függőleges,
hanem nagy ferdeségű, illetve vízszintes kutak
3. ábra • A termelési adatok grafikus ábrázolása
1312
fúrására és bennük több szintben végzett ré­
tegrepesztésre lesz szükség, ami jelentősen
megnövelheti a kutankénti össztermelést, ez­zel
gazdaságilag is sikeressé téve a projektet.
Az értékelések folyamatban vannak, de
abban, hogy mikor tudjuk folytatni a projek­
tet, nagy súlyuk van a technológián és szabá-
lyozásokon kívüli egyéb tényezőknek is.
Ilyenek például a negatív irányban ható ala-
csony szénhidrogénár, valamint a pozitív
irányban ösztönző, a cikk elején leírt célzott
bányajáradék-kedvezmény.
Összefoglaló
A MOL Nyrt. az érdekeltségi körébe tartozó
magyarországi, nem hagyományos szénhid-
rogén-potenciálú fiatal, neogén, nagyméretű
medencék jelentős részének értékelését elvé-
gezte, közülük több területen is fúrásos ku-
tatást, majd a termeltethetőség igazolására
rétegrepesztést végzett. Jelenleg az eddigi te-
rületek közül legelőrehaladottabb helyzetben
Kiss Károly • Nem hagyományos szénhidrogének kutatása…
a Derecskei-árok területén található tömött
kőzetek gázának előfordulását tekintjük, ahol
a nehéz fizikai körülmények között sikeres
hidraulikus rétegrepesztés elvégzése után
ipari értékű termeltetést értünk el. A tovább-
lépést itt a nagy ferdeségű vagy vízszintes
kutak fúrása jelentheti, de a projekt jövője a
technológiai tényezők mellett nagymérték-
ben függ az egyéb, elsősorban a gazdaságos-
ságot befolyásoló tényezőktől.
A MOL Nyrt. fontos eredménynek tekin­
ti a megszerzett tudást és tapasztalatot, ami
IRODALOM
Holdich, Stephen A. et al. (2007): Unconventional Gas.
Working Document of the NPC Global Oil&Gas Study.
képessé teszi ehhez hasonló területek értékelé­
sére, projektek vég­rehajtására olyan területen,
amely várhatóan meghatározóvá válik a világ
szénhidrogén-termelésében. Egyben folytat-
ja a megkezdett munkát a magyarországi
ilyen irányú potenciálok felmérésében és le-
hetőség szerint hasznosításában.
Kulcsszavak: nem hagyományos szénhidrogé­
nek kutatása, magyarországi nem hagyományos
szénhidrogén-kutatási eredmények, tömött kő­
zetek gáza, repesztés
• http://www.npc.org/Study_Topic_Papers/29-
TTG-Unconventional-Gas.pdf
1313
Magyar Tudomány • 2015/11
HAZAI LEHETŐSÉGEK,
JELENLEGI ÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEK
A FALCON TÁRSASÁG KUTATÁSI
ÉS TERMELÉSI TERÜLETÉN
Szabó György
független igazgató,
Falcon Oil & Gas Ltd., Kanada
gszabo@falconoilandgas.com
Bevezetés
A 21. század első évtizedének végére az USA
palagáz-kitermelése már elérte a 2008-ban
csupán 2020-ra prognosztizált mennyiséget.
A gázárak évről évre 20%-kal csökkentek úgy,
hogy 2010-ben a 2008. évi negyedét sem ér­ték
el, amit elsősorban a Barnett-formáció (Te-
xas) mellett a Marcellus-rétegek (Pennsyl-
vania) termelési felfutása eredményezett. A
tapasztalatok azt mutatják, hogy a kiképzett
és termelésbe állított palagázkút lezárása után
az újraindításkor szükségessé válhat a réteg-
serkentés ismételt alkalmazása, amiért érde-
mesebb akár csökkentett szinten fenntartani
a termelést, mint lezárni a kútfejet.
A sűrűn lakott Pennsylvaniában megszo-
kott volt az olajkutak környékén és a telephe­
lyeken a fúrótorony, a sajátságos gép- és vas­úti
forgalom: a XIX. század derekától termelik a
palagázt, fél évszázada alkalmazzák a kis ho-
zamú kutak serkentésére a víz vagy vízzel
ke­vert homok besajtolását a félelmetesen
hangzó hidraulikus rétegrepesztéssel, majd
annak a visszatermelését és ismételt felhaszná­
1314
lását. Kiderült, hogy ezzel a módszerrel ter-
melésbe állítható a szénhidrogén-keletkezés
anyakőzete, a gáztelített pala és a rossz áteresz-
tőképességű homokkő, de a széngáz kiterme-
lésére, a geotermális energia hasznosítására,
akár szilárdásványok (például urán, rézérc)
jövesztésére, földgáztárolók kialakítására,
kom­munális szennyvíz besajtolásához, nagy
mennyiségű földalatti ivóvízkészlet kialakítá-
sára is alkalmas.
A vancouveri (Kanada) bejegyzésű Falcon
olajtársaság stratégiája a nem hagyományos
szerkezetek kutatására fókuszált, hangsúlyo-
san az Észak-Amerikában eredményes tech-
nológia exportjával, a geológiai kockázat
szempontjából kedvező régiókra összponto-
sítva működik. A Kárpát-medencében, a
délkelet-magyarországi Makó-árokban és
Romániában, a Zsil-völgyben 2005-ben,
Észak-Ausztráliában (Betaloo, NT) 2006-
ban, majd Dél-Afrikában (Karoo) 2008-ban
kezdte meg úttörő módon a kutatást. A cég
nagy súlyt fektet a környezetvédelmi követel-
mények maradéktalan kielégítésére, lehetőség
szerint vállalati szinten harmonizálva az adott
világrészek szabályozási kritériumait. Néhány
évvel később, az évtized második felében több,
Észak-Amerikában sikeres társaság is megje-
lent Európában, legtöbben Lengyelországban.
Magyarországon a nem hagyományos
szénhidrogének kutatása visszanyúlik az ez-
redfordulóig, de történtek már azt megelő-
zően is célirányos kutatások Dél-Zalában, a
Makó-árokban és több mély medencében
(ezek közé tartozott a közismerten gőzkitörést
szenvedett fábiánsebestyéni kút). Üzemi kí-
sérletek folytak már a kilencvenes évek elején
széngáz (szénhez kötött metán, CBM) meg-
csapolására a Mecsekben. A MOL ez idő tájt
egy országos kiterjedésű hidraulikus rétegre-
pesztési programot finanszírozott.
A palagáztermelés hatósági engedélyezése
Érzékelve az Észak-Amerikában sikeres olaj-
cégek megjelenését a geológiai sejtések alap-
ján reményteljesnek vélhető térségekben
(Lengyel-, Német-, Svédország, a Kárpát-me­
dence stb.), az EU környezetvédelmi igazga-
tósága kutatóintézeteket kért fel a várható
környezetterhelés vizsgálatára. Elfogadva egy
német intézet (LBST) okfejtését, arra a kö-
vetkeztetésre jutottak, hogy Európában való-
színűleg nem lesz olyan jelentős gázkészlet,
amely elviselhetővé tenné a kiaknázás „kör-
nyezeti lábnyomát”. Ezt a stratégiát azonban
nem támasztotta alá készlet- és hatáselemzés,
nem álltak rendelkezésre megfelelő geológiai
modellek, nem készült a palagáz készletbecs-
léséhez nélkülözhetetlen 3D szeizmikus mé­rés.
Az alapkérdés, azaz a kitermelhető palagáz
mennyiségének meghatározásához termelési
adatbázisra (production data analysis – PDA)
van szükség, amely még ma sem létezik.
Az EU környezetvédelmi biztosa a fenti
ismeretek hiánya ellenére a hidraulikus réteg-
repesztés betiltását ajánlotta a tagországoknak,
Szabó György • Hazai lehetőségek…
amelyet Franciaország és Bulgária 2011-ben
el is rendelt. (Tény, hogy Franciaországban
az atomenergia döntő hányaddal adott, Bul-
gáriában pedig akkor orosz atomerőmű épí­
tésére írtak alá szerződést.) A döntéssel leállí-
tották a geotermális energia hasznosítását
szolgáló beruházásokat is, amelyek szintén
nem nélkülözhetik a hidraulikus rétegrepesz-
tést. A tiltás feloldása az érintettek kérelmére
ma már folyamatban van. Angliában és Len­
gyelországban a kormányzatok következete-
sen támogatják a palagáz kutatását, beleértve
a lakosság médián keresztül történő tájékoz-
tatásának finanszírozását is.
Ausztráliában a bányatörvény tradicioná-
lis okokra visszavezethetően az Egyesült Ki-
rályságban elfogadott szabályozásra épül. A
nagy volumenű fejlett szénbányászat alapján
a nem hagyományos gázok közül jelentős a
CBM-termelés és a tengeri platformokról a
cseppfolyós földgáz (LNG) exportja. A kon-
tinens növény- és állatvilága az éghajlati ki-
tettség miatt szigorú védelemben részesül,
általánosan jellemző a vízérzékenység. Érthe-
tő ezért, hogy az elmúlt öt évben az ausztrál
szövetségi tudományos akadémia (ACOLA
– Australian Council of Learned Academies)
nagy súlyt fektetett a vízkészletek felmérésére
és a hidraulikus rétegrepesztés törvényi sza-
bályozására.
Magyarországon az elsőfokú környezet-
védelmi felügyelőségek évtizedeken át enge-
délyezték az eljárás alkalmazását, majd várat-
lanul korlátozást vezettek be. Nem vették
figyelembe azt a tényt, hogy hungarikumként
napjainkig több ezer művelet valósult meg
az 500-5000 m-es mélységtartományban,
bármilyen ártalom nélkül. A határozat meg-
hozatala előtt indokolt lett volna vizsgálat
lefolytatása, hiszen ehhez adva volt az elmúlt
évtizedek üzemi gyakorlata. A tiltás időpont-
1315
Magyar Tudomány • 2015/11
jában már 100 milliárd forintot meghaladó
beruházások voltak folyamatban, amelyek
finanszírozását az engedély megvonása nehe-
zítette. A teljességhez azt is rögzíteni kell, hogy
a legfelső kormányzati stratégia kül- és belpo­
litikai kommunikációjában következetesen
megjelent a palagázkutatás támogatása, amely
siker esetén az ország energiafüggőségének a
csökkentését szolgálná.
Az elmúlt években jelentős változások
tör­téntek a rétegrepesztési technológia meg-
ítélésében. Az Európai Parlament és a Bizott-
ság a tiltás helyett ma már csak az ún. mas�-
szív műveletekre köti ki a szabályozást. A
hid­raulikus rétegrepesztést illető megalapozat­
lan aggodalmak két csoportra oszthatók: (1)
felszíni (ide értve a szeizmikus eseményeket)
és (2) felszín alatti károkozás, visszaállíthatat-
lan alapállapot-változás vízióira. Az első
csoportot illetően a bányavállalkozónak az
adott ingatlanra vonatkozóan szigorúan sza­
bályozott kártalanítási és rekultivációs köte-
lezettsége van, beleértve az előzetes pénzügyi
biztosítékadást. Maga a környezetterhelés
nem intenzív, időtartama rövid: egy 2000 m
mély kút alig két hét alatt lefúrható, a réteg-
repesztés 1–2 óráig tart (zajkibocsátása össze-
vethető a mezőgazdasági munkagépekéivel).
A pontforrások (zaj, kipufogó-, metángáz,
por, fény) üzemeltetése határértékeken ala-
puló engedélyekhez kötött. A füstgázemisszió
meghatározása méréssel történik (üzemanyag­
fogyás, füstgázelemzés), egyben adófizetés
alanya. A belső égésű motorok hangszigetel-
tek, a munkagépeket jellemzően villanymo-
torok hajtják, így nincs zaj- és rezgéskeltő
mechanikus erőátvitel. A kutakat lakott te-
rülettől és felszíni vízelőfordulástól megfelelő
távolságra telepítik, az emisszió monitorozás-
sal jóval a megengedett határértékek alatt
tartható.
1316
Az alapozási munkálatok előtt független
laboratóriumban megvizsgálják a talaj jellem-
zőit (szerves, szervetlen komponenseket, le-
vegő-, metángáz-, és nedvességtartalmát, ra-
dioaktivitását stb.), beleértve a talajvíz összeté­
telét áramlási irány szerint a fúrási pont előtt
és mögött, majd a kútkiképzést követően
meg­ismételve. A rekultiváció során a deponált
(folyamatosan minőség- és mennyiségellen-
őrzött) humusz visszakerül a helyére, a vég-
állapotot az illetékes földhatóság a rekultivá-
ció befejeztével jóváhagyja, lezárva az in­gat­
lantulajdonosi kártérítés folyamatát.
Az igénybe vett terület kevesebb mint egy
hektár, kútcsoportok kiképzése esetén nem
több 1,5 hektárnál (de nyolc bokorfúrás esetén
így fajlagosan már csak 0,2 ha). Gyökérfúrá-
sokkal a területigény tovább csökkenthető.
Ebből következően a palagáz-szkeptikusok
sokat hangoztatott toposza, hogy Európa
népsűrűsége leküzdhetetlen akadályt jelente-
ne a palagáz-kitermeléshez, téves kombináció.
Magyarországon kutak közelében a külszí­
ni víztárolást a hatóságok évtizedek óta, még
többszörös fóliázás alkalmazásával sem enge-
délyezik. Az acél tartályrendszerek hermetikus­
ságát független akkreditált intézetnek kell
ellenőriznie és megfelelően dokumentálnia.
A kútkörnyék alapozási/építési munkálatai
során a talajvíz szennyeződésének meg­akadá­
lyozására legalább kétszeres biztonsággal szá­
molnak (geotextília, mechanikus szi­getelések).
Kút felszíni élővíztől csak meghatározott
távolságra telepíthető, azzal védett vízbázis
nem harántolható. Egyébiránt a palagázter­
melés felszíni eszközrendszere (kútfej, gáz-
gyűjtő, előkészítő, szállító csővezetékek stb.)
nem különbözik az azonos rendeltetésű ha-
gyományos üzemek kialakításától. Miként
az általánosságban jellemző az olajiparra, az
élő környezet rövid idő alatt asszimilálódik
az objektumokhoz, a madárvilágot vonalas
létesítmény nem korlátozza, a költési idősza-
kot a telepítéssel és kivitelezéssel szükség
esetén figyelembe veszik.
A Pannon-medencében – szemben más
vízérzékeny régiókkal – a repesztőközeg
mennyiségének megfelelő víz általában ter-
mészetes forrásból (közeli patak, tó, csatorna),
vagy önkormányzati közműrendszerből biz­
tosítható. Minthogy az egymást követő re-
pesztési lépcsőkhöz a visszatermelt folyadékot
újra felhasználják, a teljes vízigény a kutakra
meghatározott „masszív” mennyiségi határ-
érték (10 000 m3) negyedét sem éri el, különö­
sen, ha a kutak közötti távolság lehetővé teszi
a gazdaságos és környezetkímélő átszállítást.
A hagyományos és a palagázkutak felszín
alatti kiképzésében az jelent különbözőséget,
hogy elérve a célzónát, utóbbiban rétegirány-
ban (jellemzően vízszintesen) haladnak to-
vább. Magában a kútmélyítés gyakorlatában
és szerszámkészletében nincs különbség. Már
évtizedekkel ezelőtt rutinfeladattá vált felszí-
ni pontkitűzési nehézségek esetén irányított
ferdítéssel jelentős lyuktalpi, akár kilométeres
eltérés megvalósítása. A függőleges lyuksza-
kaszba épített mélybeli szerelvények hasonló­
ak, beleértve a béléscsövek hermetikusságá-
nak védelmét szolgáló tömítő eszközöket is.
A rétegbeli fluidum, olaj vagy gáz mindig
termelőcsövön keresztül áramlik a felszínre,
a külső gyűrűstér, azaz a csőköz állapota a kút
élettartama alatt folyamatosan ellenőrzött.
Ugyanez érvényes a fordított irányú folyadék-
mozgás, azaz a rétegrepesztés esetére: a mű-
veletet tömítő védelmében valósítják meg. A
célzóna feletti földtani közeg megóvását az
biztosítja, hogy a termelőcső vagy a tömítő
meghibásodása esetén bekövetkező hirtelen
nyomásváltozásra a szivattyúüzem automa-
tikusan leáll.
Szabó György • Hazai lehetőségek…
A hidraulikus rétegrepesztésre a kút lefú-
rása és részbeni kiképzése után kerül sor, ami­
kor már a fúróberendezést elszállították. A
kút köré telepítik a szivattyúkat a nyomóve-
zetékekkel, a tartályrendszereket a repesztő és
visszatermelt fluidum számára, a kitámasz­tó­
anyag silókat, mérő-szabályzó szerelvényeket
és leválasztó eszközöket (ciklon, szeparátor,
fáklya), az irányító és monitoring központot.
A rétegrepesztés technológiája
és annak gyakorlati alkalmazása
A hidraulikus rétegrepesztés a palagáz-kiter-
melés előfeltétele, nélküle a nano-pórusméretű
tömött szerkezetekből nem termelhető
szénhidrogén. Az eljárás sikeréhez az elmúlt
tíz évben nagymértékben hozzájárult a kutak
rétegirányú kiterjesztésének gazdaságos meg-
valósíthatósága. A vízszinteshez közeli szaka-
szok átlagos hossza 1 km, azokban leggyakrab­
ban tíz-tizennégy repesztési lépcsőre van
szükség. Ugyanakkor növekszik a 4 km-t
meghaladó kiterjesztések száma (a „világre-
kordert” 2 km függőlegesből 10 km hosszú
vízszintes kiképzéssel valósították meg). Az
ún. bokor- és gyökérfúrások telepítésével a
hatékonyság jelentősen növelhető, egyúttal
a felszíni „lábnyom” is csökken. A szakiroda-
lomban gyakran hivatkoznak egy négy alap­
ról lemélyített kútcsoportra, amelyet alapon-
ként három kúttal, összesen harminchat
vízszintes kiterjesztésből száznegyven repesz-
tési művelettel képeztek ki.
A palarétegekben a molekulák nagyságát
megközelítő pórustorok méretű útvonalon
a tömegáramlás követéséhez a nanotechno-
lógia eszközei nélkülözhetetlenek (Bozóki et
al., 2011). Az alapvető jellemzők ismerete
teszi lehetővé a folyamat szimulálását (Javad­
pour et al., 2007). (Mottó: a részecskemozgást
a keletkezési helytől a kútig nem nyomás,
1317
Magyar Tudomány • 2015/11
hanem koncentrációkülönbség vezérelte dif­
fú­zió hozza létre, leírása a Darcy-törvény he­
lyett a Knudsen-törvénnyel lehetséges.) A ré­
tegrepesztés mikroszeizmicitással hajszálrepe-
dés-hálózatot hoz létre, amelyen megindul a
kezdetben diffúziós, majd a kúthoz közelítve
növekvő, Darcy-típusúvá alakuló gáztömeg­
mozgás, majd a termelőcsőben felfelé már
hagyományos módon történik az áramlás.
A palarétegből kitermelhető gáz mennyi-
sége hagyományos módon nem határozható
meg, ezért a készlet (reserve) fogalma nem is
használható (Lakatos et al., 2007), pontosabb
a „forrás” (resource) meghatározás. A téma-
körben megjelent legfontosabb publikációk
tudományos igényű válogatását adja Pápay
József (2013) könyve.
Magát a rétegrepesztés műveletét aprólé-
kos tervezés, laboratóriumi mérések és kis­
mintaelemzések előzik meg. A kőzetek alap­
jellemzői (pórusosság, áteresztőképesség, ás-
ványi összetétel) mellett szükség van a szilárd-
sági paraméterekre (nyomó-, szakítószilárd-
ság, plaszticitás, ridegség, Poisson-szám, Yo-
ung-modulus), a pórusokban lejátszódó
áram­lási és felületi jelenségek (kapillaritás,
szorpció, telítettség stb.) ismeretére, ráadásul
mindez kúttalpi körülmények szimulálásával,
nagy nyomáson és hőmérsékleten meghatá-
rozva. Az elmúlt fél évszázad alatt a szakkuta­
tó intézetekben sikerült kifejleszteni a fen­ti­
ekhez szükséges speciális műszerparkot (lézer-
akusztikus permeabilitást mérő eszközök,
nagyfelbontású mikroszkópok stb.).
A laboratóriumi előkészítés után a fő
művelet megtervezéséhez, „finomhangolásá-
hoz”, az adott kúton üzemi körülmények
között, kis mennyiségű folyadékkal próbare-
pesztésekre van szükség. Laboratóriumban
vizsgálják a repesztő közeg hatásmechaniz-
musát és viselkedését (1) a felszíni rendszerben
1318
(keverők, adalékolók, centrifugál- és dugat�-
tyús szivattyúk, silók, tartályok, közép- és nagy
nyomású vezetékrendszerek, kapcsolóido-
mok), (2) a kútban lefelé a termelő- vagy
mű­veleti csőben áramolva és (3) a tömítők
között a perforációkon át a kőzetpórusokba
hatolva, majd (4) géltörő (breaker) működé-
sének eredményeként vissza a kútba, tovább
a felszínre, végül a szeparátorokba és ideigle-
nes tárolótartályokba.
Rideg kőzetek esetén serkentésre célrave-
zető a tiszta víz használata, esetleg korrózió­
gátló, baktériumölő és viszkozitáscsökkentő
adalékkal. Plasztikus rétegeknél a repedéshá-
lózat kitámasztása szabályozott szemcsenagy-
ságú kvarchomoknak, bauxitőrleménynek,
más nagy szilárdságú műanyag bevonatú
granulátumnak (proppant) a rétegekbe szi-
vattyúzásával történik. Ritkán a repesztő
közeg szintetikus anyag, de lyuktalpi körül-
mények között inkompresszibilis gázt (szén-
dioxid, propán) is alkalmaznak. Ha kitámasz-
tó granulátum használata szükséges, a repesz-
tő fluidum reológiáját úgy kell szabályozni,
hogy az az előírt szilárdanyag-koncentráció-
hoz megfelelő „szállítókapacitású”, így plasz-
tikus/szerkezeti viszkozitású (cross-linked
fluid), tixotrópiájú, gélesedésű, majd géltörhe­
tőségű legyen. Ez a kidolgozott receptúra
szerinti anyagok gondos kiválasztásával és
azok mennyiségének meghatározásával való-
sul meg.
Nem meglepő, hogy a kútfúrási öblítő­
iszaphoz és a rétegrepesztéshez nagyon ha-
sonló a vegyianyag-felhasználás. Az előzőnél
a szilárd fázist (furadékot) a gravitáció ellené-
ben felfelé, az utóbbinál a kitámasztó anyagot
lefelé, majd a mikrorepedésekbe kell szállíta-
ni. Minthogy a fúrási telephelyre beléptetett
árutételek szigorú elszámolásra kötelezettek,
ugyanezt a mennyiségi és minőségi (ható-
anyagra kiterjedő adatlapos) nyilvántartást
kell alkalmazni a repesztési adalékokra is.
Néhány éve még a szervizcégek üzleti titokra
hivatkozva elzárkóztak a hatóanyag nyilvános­
ságra hozatalától, de ma már a kivitelezésre
kiírt pályázatokban ez előfeltétel.
A visszanyert folyadékot újra felhasználják,
végül hulladékként hasznosítják. Maga a
rétegrepesztés a folyamat egy közbülső állo-
mását jelenti, amelyet a kút próbatermelte-
tése követ, néhány naptól akár több hónapos
időtartammal, a termelt fluidum tulajdonsá-
gainak (mennyiség, nyomás, hőmérséklet,
gázösszetétel, kémiai alkotók, szilárdanyag-
tartalom stb.) folyamatos megfigyelésével. A
cél az, hogy a besajtolt repesztőközeg folya-
dékfázisa minél előbb kikerüljön a gáztartó
rétegből, hogy ott ne okozhasson olyan vál-
tozást, amely a kitermelendő földgáz áram-
lási viszonyait kedvezőtlenül befolyásolná.
Miként a vegyi anyagoknál, úgy a felszíni
eszközparkban sincs jelentős különbség a
szokványos és a nem hagyományos művele-
tek tekintetében. A klasszikus rétegvizsgála-
tok szerelvényei, nyomásszabályzói, szepará-
torai stb. azonosak, a kereskedelemben nem
létezik palagázfáklya vagy különleges men�-
nyiségmérő. Ez utóbbi a járadékfizetési köte-
lezettség alapeszköze, a bányahivatal szigorú
felügyeletébe rendelten. Nemcsak a gyűjtőve­
zeték útján értékesített, de a fáklyázott föld­gáz
kútfejre visszaszámított mennyisége után is
bányajáradékot kell fizetni, amelynek csak a
mértéke különbözik a palagázétól (2%). Mint-
hogy öblítő és egyéb kútfolyadék nem tárolha­
tó nyitott tárolóban a kutak környékén, ext-
rém fugitív/diffúz gázterhelés nem értelmez-
hető, indokolt az olajiparra általában alkal-
mazott nemzetközi (ENSZ) kvótatényezők
érvényesítése vagy annak konkrét mérések
alapján való meghatározása és korrekciója.
Szabó György • Hazai lehetőségek…
A fáklya mint „pontforrás” szén-dioxid-
emisszióját nem kell becsülni, az pontosan
számítható a bányajáradék alapján. A belső
égésű motorok füstgáz- és zajpontforrás-en­
gedélyre kötelezettek. A fúróberendezések
erőgép-összteljesítménye átlagosan 2000–
4000 kW, a repesztő szivattyúké 15–20 ezer
kW, de amíg ez utóbbiak üzemideje egy-két
óra, egy 3000 m mély kút fúrási ideje két–há-
rom hét. Művelet közben az emisszió moni­
toringja folyamatos. A telephelyről zajtérkép
készül, de ma már a motorok hangszigetelt
szánkóra vannak telepítve, zaj- és rezgéskibo-
csátásuk alatta van a sokkal kisebb teljesítmé-
nyű mezőgazdasági erő- és munkagépekének.
Fontos része a tervezési műveletnek a ré­
tegrepesztő folyadék szükséges volumenének
meghatározása, amellyel egyenes arányban
van a felhasználandó eszközök hidraulikus
teljesítménye és természetesen az adalékanya-
gok mennyisége. Az olajtársaság eminens
érdeke a víz térfogatának a méretezésénél
szigorúan a szükséges és elégséges mennyi-
ségre való korlátozása, lévén az eszközök
bérleti költsége és az adalékok ára rendkívül
magas. Ez egybeesik a környezetterhelés mi­
nimalizálásának igényével.
Magyarországon az eddig végrehajtott
hidraulikus rétegrepesztések során az átlagos
folyadékmennyiség lépcsőnként 300–600 m3
volt, 60–100 tonna kitámasztó anyaggal. Kö­
zéptávon nem is lesz többre szükség, mert a
„finomhangoláshoz” ez elégséges. Más alkal-
mazásokhoz is hasonló mennyiségek haszná-
latosak (széngázlecsapolás, oldószeres urán-
termelés, szilárdásvány-bányászat), de példá-
ul a geotermális hő hasznosításához ennél
lényegesen nagyobb térfogatot alkalmaznak.
Az ezideig végrehajtott műveletekhez
sorolható az előkészítő és adatgyűjtő, továb-
bá a kőzetrepedés/terhelhetőség-vizsgálat
1319
Magyar Tudomány • 2015/11
(leak-off) és egyéb, termelést fokozó rétegser-
kentés, így a számuk tízezer fölé becsülhető.
Ezekkel összefüggésben sem a felszínen, sem
az alatt környezeti károkozás nem történt,
annak ellenére, hogy számos esetben egymás-
hoz közel telepített kutakban serkentettek. A
Makó-árokban egymástól egy kilométer tá-
volságra eső három kútcsoporton végrehajtott
egyidejű méréssorozattal sikerült igazolni,
hogy rétegrepesztés alatt és azt követően nem
jön létre sem közvetlen, sem diffúziós kap-
csolat. A mérésekkel hőmérséklet- és nyomás­
gradiens felvételére került sor, különböző
cirkulációsszivattyú-teljesítménnyel. Az egyik
egy mezőgazdasági hasznosítás céljából üze-
meltetett geotermális kút volt, amelynek a
vízho­zamát és hőteljesítményét nem befolyá-
solta az alkalmazott technológia.
A Délkelet-Magyarországon azonosított
palagáz kitermelésének vizsgálatára több kör­
nyezeti hatástanulmány készült, valamint
közvélemény-kutatás a lakossági megítélés
felmérésére. A témakörben kompetens – a
német LBST és a magyar Zöld Vonal Bt.
által készített – tanulmányok végkövetkezte­
tése az, hogy a geográfiai térségben a műsza-
ki üzemi tervek és létesítményengedélyekben
meghatározott hidraulikus rétegrepesztés
megvalósítható. A közvélemény-kutatások
szerint (Méltányosság Politikaelemző Köz-
pont) a lakosság témakört illető mérsékelt
szkepticizmusa vállalható.
Összefoglalás
Az elmúlt évtizedekben megvalósult magyar-
országi palagázkutatásnak – mind az olajtár-
saságok kutatási/termelési befektetései, mind
a laboratóriumi, kutatóműhelyekben folyó
munka eredményeként − sikerült azonosíta-
ni öt-hat nem hagyományos, ún. palagázme­
dencét, amelyeken az elmúlt tíz évben közel
1320
Szabó György • Hazai lehetőségek…
húsz kutat mélyítettek (Delquadra-RAG, helyreállítása, akár polgári vagy büntetőjogi amely repesztési lépcsőnként 1000 m3-t
HHE, Falcon, MOL), ígéretes mobilis gázin­ felelősségre vonás lehet a következmény. Ma­ meghaladó folyadékmennyiséget jelent. Ha-
dikációkkal. A jellemzően mély rétegek ki- gyarországon a bányavállalkozónak az esetle- zánkban a múltban ennek felét sem érte el
vizsgálása azonban még nem eredményezett ges károkozás fedezetére, de a végső kútfel- az alkalmazott fluidum mennyisége, és a
gazdaságos kitermelést, igaz nem is tekinthe- számolás és rekultiváció költségeire is pénz- gya­korlat szerint változás éveken belül nem
tő befejezettnek. A mintegy 150 milliárd Ft ügyi biztosítékot kell tartania a bányafelügye- is várható, mert a bizonyára hosszú kísérleti,
összértékű fejlesztések leálltak, mert a környe- let elkülönített bankszámláján, és ez a jóvá- „finomhangolási” szakaszban nincs is többre
zetvédelmi hatóság 2012-től, előzetes hatás- hagyott pénzeszköz rendszeres felülvizsgálat szükség. Ezek után remélhetőleg nem lesz
vizsgálat mellőzésével, megtiltotta a korábban és megújítás tárgya. adminisztratív akadálya az in situ viszonyok
engedélyezett hidraulikus rétegrepesztés al- Az elmúlt ötvenöt évben hazánkban több között korszerű módszerekkel azonosított,
kalmazását. Érvényes, megállapított bányatel­ ezer hidraulikus rétegrepesztés valósult meg több mint 100 milliárd m3 palagáz hasznosí-
ken, műszaki üzemi terv és létesítési engedély környezeti lábnyom nélkül. Az Európai Par­ tásának.
hiányában a programok finanszírozhatatlan- lament (EP) és Európai Bizottság tematikus
ná váltak. igazgatósága (DG) tiltás helyett a „masszív” Kulcsszavak: hidraulikus rétegrepesztés, áramlás
A hatóságok nyilvántartásában nem talál- műveletek szabályozását ajánlja (EU/70/2014), nanopórusokban, Knudsen-áramlás, diffúzió
ható olyan jelentős, a fenti technológia alkal-
mazásával kiváltott környezetterhelő esemény, IRODALOM Journal of Canadian Petroleum Technology. 46, 10,
amely büntetőjogi következményekkel járt Bozóki Zoltán – Pogány A. – Szabó G. (2011): Pho­ 55-61. DOI: 10.2118/07-10-06
toacoustic Instruments for Practical Applications: Lakatos István – Lakatos-Szabó Julianna (2007): Glo-
volna. Az USA-ban az elmúlt öt évben lemé-
Present Potentials and Future Challenges. Applied bal Scenario of Conventional and Unconventional
lyített több mint százezer palagázkút és mint­ Spectroscopy Reviews. 46, 1-37. DOI: 10.1080/05704928. Hydrocarbons in the 21st Century. In: Lakatos István
egy másfél millió hidraulikus rétegrepesztés 2010.520178 • http://www.tandfonline.com/doi/ab (ed.): Progress in Oilfield Chemistry, Vol. 7. Akadé-
„palagáz-forradalmat” eredményezett, és re- s/10.1080/05704928.2010.520178 miai, Budapest, 59-74.
cesszió helyett gazdasági fellendülést, mun- Javadpour, Farzam – Fisher, D. - Unsworth, M. (2007): Pápay József (2013): Exploitation of Unconventional
Nanoscale Gas Flowing in Shale Gas Sediments. Petroleum Accumulations, Theory and Practice. Aka-
kahelyek millióit eredményezte, az ország démiai, Budapest
olaj- és földgáztermelésben világelső lett. Az
adóbevétel-többletből támogatott, jellemző-
en magánbefektetők által finanszírozott meg­
újuló energiaforrások (elsősorban a nap- és
szélenergia) hasznosítása gyorsan fejlődik.
A hidraulikus rétegrepesztés célközege
olyan zárt földtani közeg, amelyet biztonsá-
gos távolságra telepítenek élővíztől és felszín
alatti vízbázistól. Az olajtársaságok kiterjedt
monitoringozásra kötelezettek már a művelet
előtt és azt követően is. Amennyiben olyan
változást észlelnek a földtani közegben vagy
a felszínen, amely környezeti kár okozásához
vezethet, azonnal intézkedniük kell, beleért-
ve a hatóságok értesítését is. Az esemény
hordereje szerint kivizsgálás, annak eredmé-
nyének megfelelő kártalanítás, az alapállapot
1321
Magyar Tudomány • 2015/11
MAGYARORSZÁGI
PALAGÁZ-FORRADALOM
AZ USA-BELI SIKEREK NYOMÁN?
A KÖRNYEZETVÉDELMI
FELVETÉSEK MÉRLEGELÉSE
ÉS VIZSGÁLATA
Papp Katalin Parragh Dénes András
környezetvédelmi biomérnök1 környezetvédelmi szakértő, a Magyar Mérnöki
katalin.papp@nfm.gov.hu Kamara Környezetvédelmi Tagozatának elnöke
parragh@ecogreen.hu
E cikk alapvetően a környezetvédelmi szempont­
rendszer szerint veszi górcső alá a hazai nem
ha­gyományos szénhidrogénkincsek (főként a
palagáz) hasznosításának kérdéskörét. A teljesség
érdekében azonban még figyelembe kell venni
számos egyéb – például gazdasági, társadalmi
– szempontrendszert is, ameihez e cikkgyűjtemény
többi tanulmánya tud támpontot nyújta­ni. A
szerzők kizárólag a saját álláspontjaikat fejtik
ki, nem az őket foglalkoztató intézményekét.
Mielőtt még elmerülnénk a részletekben
A hazai palagázkincs nagy léptékű hasznosí-
tása kapcsán két végletes állásfoglalással lehet
leginkább találkozni:
1
A szerző a cikk megírásakor a Földművelésügyi Minisz­
térium Környezetfejlesztési Főosztály vezető tanácso-
sa volt, jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium
Nem­zetközi Energiahatékonysági és Megújuló Ener­
gia Programok Osztályának vezetője.
1322
• az egyik szerint az Magyarország felemelke­
dését, a hazai energiaellátás, energiabizton­
ság megoldását jelentené;
• a másik szerint pedig az Magyarországot
a romlásba vinné, tekintve, hogy kiterme­
lése rendkívül súlyos, visszafordíthatatlan
természeti és környezeti károkkal jár.
A szerzők úgy vélik, hogy a két véglet kö­
zött van az igazság. Nem lehet egyértelműen
állást foglalni a végkimenetel kapcsán, mivel
számtalan bizonytalansági, leginkább termé-
szeti eredetű tényező játszik szerepet a hazai
palagáz nagy léptékű kitermelésében, amely
tényezők időbeli hatásának lefutása nagyon
eltérő, és amelyek halmozott (kumulatív)
hatásaira vonatkozóan nincsenek tapasztala-
taink, így a jövőbeni következményekről csak
feltételezéseink lehetnek. Bizonyossággal csak
egyet lehet megállapí­tani: hogy a magyaror-
szági palagáz nagy lép­tékű hasznosítása – a
hazai geológiai, hid­rológiai viszonyok között
– rendkívül nagy kockázatvállalással jár, leg-
Papp – Parragh • Magyarországi palagáz-forradalom…
inkább a stratégiai jelentőségű (felszín alatti)
víz elszennyezésének eshetősége miatt.
Kockázat – mit jelent, és globális
kitekintésben mire lehet számítani?
Bizonyossággal az érzékelhető, hogy a téma-
kör elemzésében kulcsszerepe van a kocká-
zatnak, illetve a vízszennyezéssel járó kocká-
zatvállalásnak.
De mit is jelent a kockázat? Általános ér­
telemben egy cselekvéssel járó értékveszteség
lehetősége (értékként tekinthető például az
egészséges környezet, az energiabiztonság, az
édesvízkészletekhez való hozzáférés). Ha koc­
kázatot vállalunk, akkor tudatosan lépünk
kölcsönhatásba a bizonytalansággal, ellen-
őrizhetetlenséggel, irányíthatatlansággal.
A hazai palagáz-hasznosítással járó kocká­
zatok tudatosabb mérlegelése érdekében ér-
demes egy pillantást vetni a Világgazdasági
Fórum (VGF) 2015-ös Globális kockázatok
jelentésére, amely rávilágít arra, hogy napja-
inkban melyek a legnagyobb kockázatok. A
jelentésben az áll, hogy a világunkat fenyege-
tő első tíz legnagyobb kockázat közül2 – a
hatásokat tekintve – a vízkrízis jelenti a leg-
2
A globális kockázatok listáján az első tíz helyen a követ­
kezők szerepelnek:
A hatásokat tekintve: 1. vízkrízis; 2. fertőző betegségek
terjedése; 3. tömegpusztító fegyverek; 4. államok
közötti konfliktus; 5. sikertelen alkalmazkodás az
ég­hajlatváltozáshoz; 6. energiaárak okozta sokk; 7.
kri­tikus informatikai rendszer összeomlása; 8. költ-
ségvetési krízis; 9. munkanélküliség, alulfoglalkozta-
tottság; 10. a biodiverzitás csökkenése, az ökosziszté-
ma összeomlása;
A bekövetkezés valószínűségét tekintve: 1. államok kö­
zötti konfliktus; 2. szélsőséges időjárási események; 3.
sikertelen nemzeti kormányzás; 4. az állam összeom-
lásával járó krízis; 5. munkanélküliség, alulfoglalkoz-
tatottság; 6. természeti katasztrófák; 7. sikertelen al-
kalmazkodás az éghajlatváltozáshoz; 8. vízkrízis; 9.
adatcsalás, adatlopás; 10. internetes (kiber)támadás.
nagyobb globális fenyegetettséget. Energia
relevanciájú kockázat, az energiaárak okozta
sokk csak a nyolcadik helyen található. Egy
másik rangsorolás szerint pedig, amely a
kockázat bekövetkezésének valószínűségét
veszi figyelembe, a vízkrízis áll a világranglis-
ta nyolcadik helyén, míg energetikai relevan-
ciájú kockázat nem is szerepel az első tíz kö­zött.
A Világgazdasági Fórum jelentése alapján –
globális szinten – tehát messze nem az ener­
giához, hanem az édesvízhez való hozzáférés-
nek van kockázati jelentősége (Világgazdasá-
gi Fórum, 2015).
A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi
CXCVI. törvény alapján nemcsak a föld mé­
hének kincsei (természetes előfordulási he-
lyükön) – például a palagáz – részei az állami
vagyonnak, de a felszín alatti vizek és azok
természetes víztartó képződményei is. Ez azt
jelenti, hogy az egyik állami vagyon (például
palagáz) hasznosítása érdekében kockázta-
tunk egy másik állami vagyont (például a
felszín alatti vizeket), amely a globális kocká-
zati listán az első helyen szerepel.
Két nagyon egyszerű kérdés merül fel:
• Valóban megéri ilyen magas kockázatot
vállalni?
• Valóban kell ilyen magas kockázatot vál-
lalni?
Ha mindkét kérdésre igen a válasz és fel­
vállaljuk a kockázatokat, akkor:
Rendkívül alapos és megbízható, a kör-
nyezeti hatások nyomon követésére képes
országos monitoring rendszert kell kiépíteni
és fenntartani, hogy a lehető leghamarabb
tudjuk észlelni és kezelni az esetleg keletkező
problémákat, károkat. Ennek pénzügyi felté­
telrendszerét állami szinten meg kell teremte­
ni, és a finanszírozást a gazdaságilag érintett
szereplők bevonásával folyamatosan biztosí-
tani kell.
1323
Magyar Tudomány • 2015/11
Biztosítani kell továbbá, hogy a szabályo-
zás megfelelően tudja kezelni a nem hagyomá­
nyos szénhidrogének kitermelésénél alkalma-
zott új technológiát, és az abból eredő koc-
kázatokat. Ehhez meg kell teremteni a vonat-
kozó ismeretbővítési rendszert (például kép­
zések, adatbázis- és modellfejlesztés), hogy
mind a jogalkotók, mind a jogalkalmazók
rendelkezhessenek a szükséges információval,
tudással (például fel kell készíteni a hatósá-
gokat az újfajta feladatok ellátására).
A kitermelésből (tehát az állami vagyon
hasznosításából) eredő jövedelmet (például
bányajáradékot) a lehető legnagyobb mérték­
ben a nemzeti célok szolgálatába kell állítani.
Végül, de nem utolsósorban az esetleg be­
következő károk és katasztrófák kezelésére
meg kell teremteni a pénzügyi biztosítékot (a
magán- és az állami szféra közötti korrekt
tehermegosztással).
1. ábra • Hagyományos és nem hagyományos szénhidrogén-előfordulások (URL1)
1324
Palagáz, nem hagyományos szénhidrogének,
rétegrepesztés? Tisztázzuk a fogalmakat!
Hagyományos és nem hagyományos szénhidro­
gének • Az energetikailag hasznosítható ásvá-
nyi nyersanyagok, a fosszilis energiahordozók
halmazállapotuk szerint két csoportra oszt-
hatók: szilárd (például feketekőszén, barna-
kőszén, lignit) és fluidum (például kőolaj,
földgáz, palagáz). A fluid fosszilis energiahor-
dozókat – mivel főként szén- és hidrogénato-
mokat tartalmaznak – más néven szénhidro-
géneknek hívják.
Az állam tulajdonát képező ásványvagyon
része a szénhidrogénvagyon, amelynek két
típusát szokták megkülönböztetni: a hagyo-
mányos és a nem hagyományos szénhidrogé­
neket. Előfordulásaikat és elhelyezkedésüket
egymáshoz képest az 1. ábra mutatja be. A
hagyományos és nem hagyományos elkülö-
Papp – Parragh • Magyarországi palagáz-forradalom…
nítése sok (például földtani, technológiai,
gazdasági) szempontból történhet, és ezek
ellentmondhatnak egymásnak.
A hagyományos szénhidrogénvagyon (kő-
olaj, földgáz) – ahogy azt az 1. ábra is szem-
lélteti – különálló felhalmozódásokban he-
lyezkedik el, kitermelése ismert, kidolgozott
technológia alkalmazásával, fúrólyukakon
keresztül történik, és minimális előzetes fel-
dolgozást követően értékesíthető. Itt a tároló­
kőzet porózus és permeábilis, a szénhidrogé-
nek pedig áramlásra képesek (hidrodinamikai
folyamatok figyelhetők meg).
A nem hagyományos (nem konvencionális)
szénhidrogénvagyon • nagy területre (térrészre)
kiterjedő felhalmozódásban található, és csak
újfajta technológiákkal, egyedi eljárásokkal
(például hidraulikus rétegrepesztéssel) termel-
hető ki, a kitermelést követően pedig jelentős
feldolgozáson kell átesnie ahhoz, hogy végül
értékesíthetővé váljon. Ezeknél a tárolókőzet
impermeábilis (hidrodinamikai folyamatok
nincsenek). Ebből fakad, hogy a nem hagyo-
mányos szénhidrogén-felhalmozódást réteg-
repesztés nélkül sem megvizsgálni, sem jelle-
mezni, sem gazdaságosan termelésbe helyez-
ni nem lehet.
Félrevezető lehet (illetve félreértésekhez
vezethet) az a tény, hogy a hagyományos
szénhidrogének kitermelésénél is használhat-
nak rétegrepesztést, de az ún. rétegserkentés-
re szolgál (mintegy rásegítésként), nem pedig
az egész kitermelési eljárás lényegét és alap-
feltételét jelenti. A kettő között nagyságrend-
beli különbség, illetve léptékváltás van. Na-
gyon egyszerű analógiával élve, nem mindegy,
hogy „megütögetünk” vagy „szétütünk” va-
lamit. Hazánkban több mint kétezer repesz-
tés történt a hagyományos szénhidrogén ki-
termelésének serkentésére. Ezzel szemben a
nem hagyományos szénhidrogének haszno-
sítása céljából csak néhány hidraulikus réteg-
repesztést végeztek Magyarországon (például
a derecskei kutatási projekt keretében).
A hagyományos és a nem hagyományos
szénhidrogének között nincs éles határ, átme­
netet képviselnek például az ún. nehézola­jok
és a szűk áteresztőképességű tárolók gáza (ho­
mok[kő]gáz, tight gas, tight sand gas, deep gas).
Egyelőre még nincsen egységes, nemzet-
közileg is elismert fogalomhasználat a nem
hagyományos szénhidrogénekre, de a bábeli
zűrzavar elkerülésére ismertetünk egy lehet-
séges kategorizálást (feltüntetjük az elnevezé-
si alternatívákat és az angol nyelvű kifejezése­
ket is). A nem hagyományos kőolaj- (folyé-
kony szénhidrogén-) előfordulások közé tar­
toznak a nagy sűrűségű és viszkozitású, ún.
különlegesen nehéz olajok (extra-heavy oil),
a kátrányok és bitumenek, illetve az olajpalák,
agyagos, márgás kőzetekhez kötődő kőolajok
(shale oil), és homokolaj (tar sand oil). A nem
hagyományos földgáz (gáz halmazállapotú
szénhidrogén) előfordulásaik pedig a követ-
kezők – a növekvő kitermelési költségek és
az egyre bonyolultabbá váló kitermelési lehe-
tőségek szerinti sorrendben – medenceközépi
gázelőfordulások (basin-centered gas – BCGA),
szénhez kötött metán (coal bed methane –
CBM), palagáz (agyagos, márgás kőzetek
gáza, shale gas), illetve a gáz-hidrátok (vagy
szénhidrogén-hidrátok, hydrates) (TKMA,
2015).
A fogalmak tisztázása után látható, hogy
a palagáz csak egyike a nem hagyományos
szénhidrogéneknek.
Hidraulikus rétegrepesztés a nem hagyomá­
nyos szénhidrogének hasznosításához
A hidraulikus rétegrepesztés a kőzetek folya-
dékkal történő meg-, illetve szétrepesztésére
szolgáló technológia (kőzeteket szoktak még
1325
Magyar Tudomány • 2015/11
egyéb módon is, például robbantással repesz-
teni), amelyet egyrészt a szénhidrogéniparban,
másrészt a föld hőjének kinyerésére, a geoter-
mikus energia hasznosításánál alkalmaznak.
A szénhidrogéniparban a hidraulikus ré-
tegrepesztés célja, hogy a szinte impermeábi-
lis (nagyon kis áteresztőképességű és póruste­
rű) kőzetekben lévő, kis koncentrációjú nem
hagyományos szénhidrogének áramlását
(mo­bilizálását) lehetővé tegye a mesterségesen
kialakított repedések (járatok) által.
A folyamat során először függőleges fúrást
végeznek (vertikális kút), majd amikor elérték
a célkőzetet (például a palaréteget), síkjában
folytatják a fúrást (horizontális kút). Ezt
követően főként vizet tartalmazó folyadékot
sajtolnak (szivattyúznak) nagy mennyiségben,
magas nyomáson a célkőzetbe, és mesterséges
repedéseket hoznak létre (megnyitják a célkő­
zetet). Megakadályozandó az újonnan kiala-
kított (mikro)repedések összezáródását, a
víz­zel együtt kitámasztásként természetes vagy
mesterséges szemcséket (például homok vagy
kerámia), ún. proppant-ot juttatnak a repedés­
be. Az így kialakított repesztések utat nyitnak
a kőzetpórusokba csapdázott szénhidrogének
fúrólyukba áramlásának (1. ábra).
Az ipar sokfajta repesztőfolyadékot hasz-
nál a kőzettípus, valamint a hőmérséklet- és
nyomásviszonyok függvényében. Általában
hat–-tizenkét vegyi anyagot alkalmaznak
adalékanyagként a rétegrepesztő folyadék
összeállításánál (ezek térfogataránya elérheti
a 2%-ot) különböző célból, például pH-sza-
bályozót, a kút korrodálását gátló anyagot, a
víz és a homok összetapadását szolgáló, visz-
kozitás növelését szolgáló gélképzőt, a műve-
let mikrobiológiai elszennyeződését megaka-
dályozó biocidot. Az adalékanyagok kb.
25–85%-a a földfelszín alatt marad (COM,
2014).
1326
A palagáz-hasznosítás környezeti hatásai
Új technológia – az ismeretlen felfedezése • A
technológia fejlődése, illetve a gazdasági kö-
rülmények az ezredfordulót követő évtized
második felétől tették lehetővé Észak-Ameri­
kában (USA, Kanada) a palagáz-hasznosítás
(hidraulikus rétegrepesztés) forradalmi tér-
nyerését. Az alkalmazott eljárások nyomán
nyert tapasztalatok alapján, valamint a műsza­
ki és tudományos fejlesztések, elemzések által
folyamatos erőfeszítések történnek a palagáz-
kitermeléssel járó környezeti hatások megis-
merésére. A világ jelenlegi ismeretanyaga még
messze nem kiforrott, és – tekintve, hogy az
USA-ban termelték ki a legtöbb palagázt – az
leginkább az USA-beli körülmények elem-
zésén nyugszik. Az európai és a magyarorszá-
gi adottságok azonban jelentősen eltérnek az
USA-beliektől (például geológia, népsűrűség),
ezért csak korlátozottan lehet belőlük követ-
keztetéseket levonni. Az európai tapasztalatok
még nem elegendőek, de az Európai Unión
belül intenzív kutatómunka folyik a téma
feltárása érdekében (URL2). Az eddigi uniós
elemzések a palagázra fókuszáltak (mivel ab­
ban látták a legnagyobb EU-potenciált), de
már megkezdődött a többi nem hagyomá-
nyos szénhidrogén (pl. homokkőgáz, CBM)
hasznosításával kapcsolatos ha­tások elemzése
(Parragh – Papp, 2015). Magyarországon a
gaz­dasági szereplők közül leginkább a TXM
Olaj- és Gázkutató Kft. és a MOL Nyrt. ren­
delkezik ta­pasz­tala­tokkal a nem hagyomá-
nyos szénhidrogének hazai kutatása, haszno-
sítása kapcsán. A hazai releváns információk
országos szintű összesíté­sére eddig még nem
készült anyag (a szerzők is­meretei szerint).
Fontos azonban megemlíteni:
• a TXM Olaj- és Gázkutató Kft. kezdemé-
nyezésére és finanszírozásával 2011–2013
Papp – Parragh • Magyarországi palagáz-forradalom…
között zajlott a Kerekasztal a magyarorszá­
gi palagáz-kitermelés lehetőségeiről és koc­
kázatairól zöld civil szervezetek részvételével
című projekt a Méltányosság Politika-
elemző Központ (MPK) és a KÖVET
Egyesület a Fenntartható Gazdálkodásért
kivitelezésében. Ennek írásos eredménye-
ként három színvonalas tanulmány ké-
szült: I. Jogi elemzés; II. Környezeti és
egészségügyi hatástanulmány a TXM Kft.
bányatelekére vonatkozóan; III. Kommu­
nikációs összefoglaló (társadalmi elemzés);
• a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet
egy környezeti hatástanulmányt készített
a hazai rétegrepesztési tapasztalatok alap-
ján (2015. június) a Nemzeti Fejlesztési
Minisztérium, illetve a Magyar Bányásza-
ti és Földtani Hivatal megbízásából.
A környezeti kockázatok áttekintése
A nem hagyományos gáz kitermelése a kör-
nyezetre nézve magasabb kockázatokkal jár,
mint a hagyományos földgázé.
A hagyományos földgáz kitermeléséhez
képest a (hazai) palagáz kitermelésénél több-
letkockázatok az alábbiakból következnek
(URL3; COM, 2014; Zammerilli et al., 2014):
Jóval több térrészt érintve kell a termelést
lefolytatni, mivel a palagáz a célkőzetben
nagyon alacsony koncentrációban van jelen.
Ebből következik a nagyobb területigény, a
fokozott tájképpusztulás és komolyabb
biodiverzitás-csökkenés;
Jelentősen több kutat kell létesíteni (nagy-
ságrendileg ez elérheti az ötvenszeresét a ha-
gyományos földgáz kitermeléséhez képest),
és nemcsak vertikális, de horizontális kutakat
is ki kell alakítani. Ezáltal kumulálódnak a
kútsérülésekből adódó kockázatok;
A célkőzet a mélyebb rétegnél található,
ahol jelentősen nagyobb a nyomás és maga-
sabb a hőmérséklet (a szélsőségesebb para-
méterek nagyobb terhelést jelentenek a be-
rendezésekre);
Jóval nagyobb az eljárás vízigénye a hid-
raulikus rétegrepesztés miatt;
Lényegesen nagyobb a vízszennyeződési
potenciál (mind a felszíni, mind a felszín
alatti vizek tekintetében) egyrészt a mestersé-
gesen kialakított repedések miatt, másrészt a
rétegrepesztő folyadékban lévő vegyi anyagok
miatt. A hidraulikus rétegrepesztő folyadék
olyan anyagokat mobilizálhat, amelyek ter-
mészetes előfordulási helyükön és formájuk-
ban nem okoznak problémát, viszont beol-
dódva a visszaáramló fluidumba (ún. flow-
back), illetve elszállítódva már igenis problé-
mát jelentenek (például nehézfémek, illetve
radioaktív anyagok (ún. NORM – Naturally
Occurring Radioactive Materials));
A hidraulikus rétegrepesztés földrengést
indukálhat. Magyarország területe az igen
alacsony földrengéskockázatú régiók közé
tartozik, ezért sokan úgy vélik, hogy az ebből
eredő potenciális veszély elhanyagolható.
Azonban volt már arra példa, hogy a hazán-
kéhoz hasonló földrengéskockázatú területet
(például USA, Új-Madrid-zóna, 1811-1812)
komoly földrengés rázott meg;
A hidraulikus rétegrepesztés miatt na-
gyobb anyagmozgatásra, anyagkezelésre
(például repesztőfolyadék tárolása, szennyvíz-
kezelés) van szükség, ami többek között több
felszíni áruszállítással, szivattyúüzemeltetéssel
jár. Ebből következően nagyobb a zajterhelés
és a légszennyezés (például por [PM], üveg-
házhatású gázok [metán {CH4}, szén-mon-
oxid {CO}, szén-dioxid {CO2}, nitrogén-
oxidok {NOx}, kén-dioxid {SO2}], illékony
szerves vegyületek [VOC]).
A szennyeződések lehetséges forrásait, fő
terjedési útvonalait a 2. ábra szemlélteti.
1327
Magyar Tudomány • 2015/11
2. ábra • Szennyezőanyagok lehetséges terjedési útvonala a palagáz-kitermelésnél (URL3, szer­zők,
2015) NORM: a talajban lévő természetes sugárzás (Naturally Occurring Radioactive Mate­rials);
NMVOC: nem-metán illékony szerves vegyület (Non-Methane Volatile Organic Compound)
A palagáz kitermelése kapcsán az egyik
leggyakrabban hangoztatott probléma, hogy
rendkívül nagy édesvíz-felhasználással jár
(vízmennyiségi dilemma). Ez bár igaz, de a
többi energiahordozó kinyeréséhez, előállítá-
sához szükséges vízfelhasználást szemlélve
nem is olyan elrettentő, főként ha a bioetanol
vagy biodízel igényeihez viszonyítjuk (1. táb­
lázat).
A szerzők úgy vélik, hogy a palagáz ese-
tében a legnagyobb kockázatot – a hagyomá-
nyos (hidraulikus rétegrepesztést nem
igénylő) szénhidrogén kitermeléséhez képest
– az ember által kevésbé kontrollálható folya-
1328
matok jelentik, amelyek a nagy térrészben
történő repesztések következményeként ala­
kulnak ki. Az 1. ábrán látható, hogy a felszín
alatti rétegek (kőzetek) milyen összetett
módon helyezkednek el. (Mivel csak szem-
léltetésre szolgál az ábra, nem is mutatja a
rétegek közötti törésvonalak bonyolult rend-
szerét.) Azáltal, hogy a rétegrepesztés meg-
bontja az amúgy nem átjárható kőzetréteg
szerkezetét, utat nyit az amúgy „nem kom-
munikáló” közegek között. A természetes és
mesterséges repedések rendszere, illetve azok
egymásra hatása olyan geológiai, hidrogeo-
lógiai folyamatok előtt nyit(hat)ja meg a
Papp – Parragh • Magyarországi palagáz-forradalom…
energiahordozó
hagyományos földgáz
palagáz
nukleáris (urán az erőműnél)
hagyományos kőolaj
bioetanol (öntözött kukoricából)
biodízel (öntözött szójából)
1. táblázat • Energiahordozók fajlagos vízintenzitása (Zammerilli et al., 2014, 77. alapján)
kaput, amelyeket eddig nem tapasztaltunk,
és amelyekre való ráhatásunk a nullához
közelít. Emiatt nagyon fontos, hogy a hazai
nem hagyományos szénhidrogén-kutatást/
kitermelést a hazai geotermikus energia, fel-
szín alatti víz (például ivóvíz, termálvíz)
hasznosításával összefüggésben kezeljük.
Ugyanis hazánkban ezen célú hasznosítások
területileg egymáshoz sokszor igen közel
helyezkednek el, így egymásra való potenci-
ális hatásukat mindenképpen nyomon kell
követni és figyelembe kell venni.
A fentiekre tekintettel a szerzők elenged-
hetetlennek tartják a palagáz, illetve minden
IRODALOM
COM: Európai Bizottság Munkadokumentuma
(COM, 2014): Impact Assessment - Exploration and
Production of Hydrocarbons (Such as Shale Gas)
Using High Volume Hydraulic Fracturing in the
SWD (2014) 21 final, 22. 01. 2014, Brussels • http://
tinyurl.com/qa7mnju
Parragh Dénes András – Papp Katalin (2015): Környe­
zetvédelem a nem hagyományos szénhidrogének (pél­
dául palagáz, homokgáz) kutatása és termelése területén.
Magyar Tudományos Akadémia, Ankét, 2015. 03.
26. • https://doktar.titkarsag.mta.hu/koteb/#
(ENERGETIKA ÉS KÖRNYEZET ALBIZOTT-
SÁG mappa/2015 almappa)
TKMA: Tárcaközi munkaanyag (2015): Magyarorszá-
gi nem-hagyományos szénhidrogén helyzetkép, va-
lamint a rétegrepesztés és annak hazai alkalmazása.
(nem nyilvános)
a fajlagos vízintenzitás tartománya (liter/kWh)
~
0,008 – 0,023
0,103 – 0,180
0,3018 – 0,800
32,3 – 375
178 – 775
egyéb nem hagyományos szénhidrogén ki-
termeléséhez kapcsolódó környezeti kockáza­
tok további vizsgálatát a hazai viszonyok kö­
zött, mind a felszín alatti vízkészletek védelme
érdekében, mind a bányászat felszíni hatása-
it tekintve. A hazai tapasztalatok nyomon
követése alapján folyamatosan mérlegelni kell,
hogy milyen kockázatértékelési, -kezelési esz­
közöket, intézkedéseket kell alkalmazni, il-
letve bevezetni Magyarországon.
Kulcsszavak: nem hagyományos szénhidrogének,
palagáz, környezetvédelem, víz­készletek, felszín
alatti vizek, hidraulikus rétegrepesztés
Világgazdasági Fórum (2015): Global Risks 2015. • http://
tinyurl.com/nvt4t8a
Zammerilli, Anthony – Murray, R. C. – Davis, T. –
Littlefield, J. (2014): Environmental Impacts of
Unconventional Natural Gas Development and
Production, May 29, 2014, DOE/NETL - 2014/1651.
U.S. Department of Energy/National Energy
Technology Laboratory, Energy Sector Planning and
Analysis, USA
URL1: http://tinyurl.com/q7ljae8 (letöltés: 2015. 04. 29.
– magyar felirattal a szerzők látták el)
URL2: http://tinyurl.com/obrwzm3
URL3: Altmann, Matthias – Bitzer, K. – Matra, Zs. –
Weindorf, W. – Zittel, W. (2012): Hungarian Shale
Gas – Impacts on the Environment and Human Health.
Final Report, LBST, 20. December 2012. • http://
www.kovet.hu/sites/default/files/hungarian-shale-
gas_2012-12-20_final.pdf
1329
Magyar Tudomány • 2015/11
Tanulmány
ADATINTENZÍV MEGKÖZELÍTÉS
A MODERN TERMÉSZETTUDOMÁNYOKBAN1
Csabai István
az MTA doktora, egyetemi tanár,
Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék
csabai@complex.elte.hu
Az elmúlt két évtizedben a tudományok – és
talán nem túlzó azt állítani, hogy az élet –
szinte minden területét gyökeresen átalakí-
totta a technológiai robbanás. A cikkben
en­nek a folyamatnak a tudományos megis-
merés mikéntjére kifejtett hatását igyekszem
áttekinteni, és illusztrálni néhány konkrét
projektből – amelyek tárgyalására itt nem
nyílik lehetőség – levont tapasztalataim alap-
ján. Mielőtt azonban a példákon végighalad-
va megtárgyaljuk az új eszközök adta lehető-
ségeket és kihívásokat, kicsit távolabbról in-
dulva röviden tekintsük át a tudományos
megközelítés sémáját és történetét. A későb-
bi gondolatok előkészítése érdekében a szá-
mítástechnikából vett analógiákat használok.
A tudomány célja és metodikája az em-
beri intelligencia működésére épül, és nagy-
mértékben átfed a mindennapi gondolkodás
sajátosságaival. Ha a gondolkodásról beszé-
1
A cikk az MTA 186. közgyűlésén a Fizikai Tudomá-
nyok Osztályának tudományos ülésén elhangzott,
hasonló című előadás alapján készült.
1330
lünk, általában elkülönítjük a megfigyelt
valóságot és a gondolkodót. A világból az
érzékszerveken keresztül információ áramlik
elménkbe, ahol a velünk született „hardverre”
és „előre telepített szoftverre” alapozva dina-
mikusan kialakul a valóságnak egy belső,
egyszerűsített változata, modellje. Ez a belső
modell reprezentálja a külvilágban található
tárgyakat, élőlényeket, jelenségeket. A repre-
zentáció nem passzív, mint egy fénykép vagy
filmfelvétel, hanem dinamikus, képes jelen-
ségeket, történéseket is kezelni, és alkalmas
arra is, hogy végigpróbáljon nem megtörtént
helyzeteket, illetve jóslatokat tegyen. Valószí-
nűleg ez a jóslási képesség tette lehetővé, hogy
felismerjük a ránk leselkedő veszélyeket,
mielőtt azok bekövetkeztek volna, és ez volt
az egyik legfontosabb evolúciós hatás, amely
az idegrendszer fejlődését és általában fajunk
sikerét előrevitte. Ha modellezni tudjuk a
körülöttünk lévő világot – például ehető-e
egy növény, felénk dől-e a fa, milyen magas-
ra tud felmászni a kardfogú tigris –, nyilván-
valóan előnyt élvezünk azzal szemben, aki
Csabai István • Adatintenzív megközelítés…
minderre képtelen. Ez a felismerés azonban
felhívja a figyelmet arra, hogy az intelligencia,
ugyanúgy, mint szervezetünk egésze is, az
evolúció során jött létre, bizonyos hatások
következtében, specializálódva bizonyos
funkciók ellátására, így nem lehet univerzális.
Úgy érezzük, hogy szemünkkel nagy idő- és
térbeli felbontással, „folytonosnak” látjuk a
köröttünk zajló jelenségeket, de nem látjuk
a puskagolyó röptét, nem tudjuk felbontani
a sejtek skáláját, és nem látjuk a galaxisok
halovány képét. Sőt a teljes elektromágneses
spektrumnak csak a keskeny tartományát, a
látható fényt érzékeljük, a rádióhullámokat
és a gammasugárzást nem. Jó oka van persze
ennek. Egyrészt bizonyos detektorokat az
ember méretskáláján és az evolúció során
rendelkezésre álló anyagokból nem is lehetett
volna megvalósítani, másrészt, ami sokkal
fontosabb: nem is igazán volt rájuk szükség.
A távoli galaxisok közvetlenül nem befolyá-
solják az életben maradást, a légkör át se en­
gedi a távoli ultraibolya sugárzást, azaz, még
ha lenne is rá szemünk, nagyrészt sötét lenne,
pazarlás volna ilyen eszközöket magunkkal
hordozni. Talán kevésbé vagyunk tudatában,
de az érzékszervekhez hasonlóan agyunkról
is megállapíthatjuk, hogy az egy célberende-
zés. Egyrészt elcsodálkozhatunk rajta, hogy
már születéskor is milyen rendkívül kifino-
mult szerkezet. Például a csecsemő képes
arcjátékot leutánozni, amely bonyolult kép­
felismerést és számos izom összehangolt ve-
zérlését foglalja magában: mind-mind olyan
mutatványok, amelyekkel hatalmas kapaci-
tású modern számítógépek se veszik fel a
versenyt. Ugyanakkor hat-nyolc évig tart át­
lagosan, hogy a 20-as számkörben megtanul-
juk az elemi műveletek elvégzését, majd a
populáció egy része leszakad a negatív számok,
később újabbak a törtek bevezetésénél, és a
középiskolás matematika csúcsának számító
másodfokú egyenlet megoldóképletének iga­
zi értékeléséhez igen kevesen jutnak el. Nyil-
vánvaló, hogy ez nem elsősorban a nem kel­
lően hatékony oktatás bűne. Ugyanúgy,
ahogy nem volt evolúciós nyomás gamma-
detektor-szem kialakulására, valószínűleg a
mentális kapacitás allokációja terén is előnyt
élvezett az udvarlási tehetség a törtet törttel
osztó képességgel szemben, noha ez utóbbit
meglepően kevés idegsejttel meg lehetne va­
lósítani.
A csillagászat és rajta keresztül a modern
tudományok kialakulásában nagy szerepet
játszott a távcső feltalálása, amit aztán számos
más műszer követett. A távcsövet tekinthet-
jük protézisnek, amely olyan képességekkel
vértezi fel szemünket, amelyekkel addig nem
rendelkeztünk. Galilei előtt nem azért nem
gondoltak a tudósok arra, hogy a Jupiternek
is lehetnek holdjai, mert nem voltak elég
intelligensek és fantáziadúsak. Egyszerűen
nem lehetett a holdakat látni, így az észlelések
alapján a legegyszerűbb modellt alkották meg.
Kevesebb mint száz éve tudjuk, hogy a Tej-
útrendszerünkön kívül is van világ, amelyet
galaxisok milliárdjai töltenek ki. Ismét nem
a fantázia hiánya gátolta elődeinket: ahhoz,
hogy más tejútrendszereket lássunk, pupil-
lánkat milliószorosára tágító protézisre, azaz
2 méter körüli átmérőjű tükrös távcsőre és a
szemünknél hosszabb ideig exponáló fotóle-
mezre volt szükség. Nem csak érzékszerve-
inknek kellenek protézisek, még a tudósok
elméje se univerzális, korlátlan kapacitású.
Rövid távú memóriánk puffere csupán 7±2
elemet tud tárolni, s míg a 10-es szorzótáblát
a reflexek szintjén tudjuk, a tízjegyű számok
fejbeli összeszorzására nem sokan képesek.
Legegyszerűbb mentális protézisnek tekint-
hető a papír és a ceruza: kis türelemmel írás­
1331
Magyar Tudomány • 2015/11
1. ábra • A tudományos gondolkodás sémája. „Protézisekkel” vértezzük fel magunkat, hogy
az érzékszervek által nem érzékelt modalitásokat és méretskálákat észleljük, s hogy a természetad­
ta gondolkodás számára idegen és túl nagy mennyiségű komplex információt kezelni tudjuk.
ban egészen összetett műveletek is elvégezhe-
tőek. Galilei után nem sokkal Newton meg­
alkotott egy „koprocesszort”, a kalkulust, egy
rendkívül hatékony formalizmust, amely az­óta
is alapja számos modern tudománynak. Ezek
az érzékszerv- és „agyprotézisek”, hardver- és
szoftverkiegészítők lehetővé tették, hogy olyan
modalitásokat észleljünk, olyan elméleteket
dolgozzunk ki, és segítségükkel olyan jelen-
ségeket értsünk meg, amelyek ösztönös em-
beri gondolkodással lehetetlenek lettek volna
(1. ábra). Az így megerősödött tudomány és
az arra épülő technológia jelentősen átalakí-
totta, átalakítja a világot.
Ezzel el is érkeztünk a jelen korba. A fent
vázolt kép szerkezetében ugyan nem sokat
változott a korábbi évszázadokhoz képest, a
mennyiségi változások mégis olyan számotte­
vőek, hogy gyökeresen átalakult a megisme-
1332
rési folyamat. Az új faktor a mikroelektroni-
ka és a ráépülő számítástechnika. A detekto-
rok sokkal nagyobb kapacitásúak és érzéke-
nyebbek, mint bármikor eddig. Míg néhány
éve még a műszerek mutatóit a kutatók ol-
vasták le, és jegyezték fel táblázatokba, rajzol-
ták milliméterpapíron grafikonokra, ma már
szinte minden mérést számítógéppel vezér-
lünk, és az adatok egyből digitálisan gyűlnek.
Az így „felturbózott érzékszervek” fejlődésénél,
ha lehet, még nagyobb lökést kapott az in­
formációfeldolgozó oldal. Még a legegysze-
rűbb alapjelenségekkel foglalkozó tudomá-
nyokban, például a fizikában – ahol legtöbb
alaptörvény elfér egy pólóra nyomtatva – sem
tudjuk a modelleket analitikusan végigszá-
molni. Elég hozzá egymással gravitációsan
kölcsönható három test vagy két csatolt inga,
és a rendszer kaotikussá válik. A számítógépek
Csabai István • Adatintenzív megközelítés…
lehetővé teszik, hogy eddig elképzelhetetlenül
összetettnek tartott szimulációkat futtassunk,
mintegy „virtuális valóságot” hozzunk létre,
amely egyre pontosabb, egyre részletesebb
képe a valódinak. A szimulációk segítségével
a molekulák dinamikájától kezdve folyadé-
kok áramlásán át az Univerzum nagyskálás
szerkezetének fejlődéséig számos rendszert
egyre pontosabban értünk, egyre nagyobb
gyógyszermolekulát tudunk tervezni, egyre
pontosabban és hosszabb időre jelezzük
előre az időjárást. A virtuális valóság elnevezés
azért is találó, mert elsősorban az egyre élet­
hűbb számítógépes játékok iránti igény táp­
lálja, tartja fenn, és teszi kifizetődővé a – mel-
lékesen a tudósok munkáját is segítő – szá-
mítógépek fejlesztését.
Az Univerzum, …
Az egyik első tudományos „Big Data” projekt
(amikor ez a kifejezés még nem is létezett), a
Sloan Digitális Égtérképezés (Sloan Digital
Sky Survey – SDSS) volt. Tervezése a 90-es
évek közepén indult, célként az Univerzum
nagyskálás szerkezetének megismerését, a
Világegyetem háromdimenziós térképének
elkészítését tűzte ki. Maga a távcső méretei-
ben (2,5 m tükörátmérő) nem kiemelkedő,
viszont egy olyan speciális kamera került a
fókuszsíkba, amely akkor a csillagászatban is
újdonságnak számító félvezető-detektorokat,
CCD-chipeket tartalmazott. Ma már majd­
hogynem mobiltelefont is lehet kapni 120
megapixeles kamerával, de akkor a világon
legyártott jó minőségű CCD-pixelek fele
ebbe az egy kamerába volt beépítve. Az öt
színszűrővel ellátott kamera fotometriai ész-
lelései mellett talán még fontosabb az optikai
szálak segítségével egyszerre 640 színképet
felvevő spektrográf. A fotometriai észlelések
megadják a galaxisok égi pozícióit, de a har­
madik koordináta csak a spektrumból mér-
hető vöröseltolódásból, közvetve, a Hubble-
törvény segítségével nyerhető ki. Az Univer-
zum nagyon nagy, és a Tejútrendszerhez
legközelebbi galaxis is olyan távol van, hogy
szabad szemmel alig látható, így nem csoda,
hogy közel egy évtizedig tartott, hogy 300
millió galaxist lefényképezzünk, és közülük
egymilliónak a színképét is meghatározzuk.
A végül összeállt 2,5 terapixeles kép, 100
terabájtos nyers adathalmaz, 10 terabájtos
ka­talógus még ma is tekintélyesnek számít,
de a tervezéskor, a 90-es évek közepén, ami-
kor a legnagyobb merevlemezek nagyságrend­
del kisebbek, 10 gigabájtosak voltak, egészen
félelmetesnek tűnt. Egy dologban bízhat-
tunk: Moore törvényében. Gordon E. Moore,
az Intel egyik alapítója 1965-ben írta le azt a
megfigyelését, hogy az egy lapkára rakható
tranzisztorok száma kétévente duplázódik.
Az összefüggést sok más formában is megfo-
galmazták, mert közvetve azt is maga után
vonja, hogy a processzorok sebessége, a me-
móriák tárolókapacitása exponenciálisan
növekszik, ugyanannyi pénzből egyre na-
gyobb kapacitású berendezést lehet beszerez-
ni. Az exponenciális görbe nagyon gyorsan
növekszik, a lineáris trendekhez szokott em­
beri érzéknek nehezen fogható fel, hogy ka-
pacitás tekintetében két év alatt akkora a
nö­vekmény, mint a kezdetektől fogva össze-
sen. Sokat lehetne még diszkutálni, hogy mit
hozott és mit hozhat ez a már ötven éve tö­
retlen trend, és hogy mik a korlátai, de térjünk
vissza ahhoz, hogy milyen kihívást jelentett
az SDSS észleléseinek nagy adatmennyisége.
Hagyományosan a csillagászok kisszámú
objektumot vizsgáltak, saját kezűleg, egyesé-
vel redukálták a nyers képeket, és a kiértéke-
lés is nagyrészt kézi munkával történt. 300
millió galaxis esetében erre nem elegendő
1333
Magyar Tudomány • 2015/11
nemcsak a doktoranduszi három év, de egy
kutató teljes életpályája sem. Automatikus
feldolgozószoftver-folyamatokat kellett létre-
hozni, amelyek nagy sebességgel képesek el-
látni a rutinfeladatokat. Nem csoda hát, hogy
az SDSS az első olyan csillagászati projekt
volt, ahol a költségvetés és emberhónapok
nagyobbik része nem a hagyományos csilla-
gászati munkára, hanem tudományinforma-
tikára fordítódott. A szoftverek természetesen
nem helyettesítik a kutatókat, így az előfeldol­
gozott adatokat, katalógusokat – amelyek
mennyisége, noha nagyságrenddel kisebb a
nyers adatokénál, még így is jelentős –, egy
olyan adatbázisba kellett elhelyezni, amely-
ben hatékonyan lehet keresni, a szükséges
adatok gyorsan megtalálhatóak és kinyerhe-
tőek. Érdekes módon az üzleti világból kellett
segítséget hívni: míg a tudományokban
nagy­részt fájlok formájában kezelték az adato­
kat, a vállalati világban az ügyfelek, áruk,
tranzakciók nyilvántartására már kiterjedten
használtak adatbázis-kezelő rendszereket.
Ezek a rendszerek az üzleti felhasználáshoz
voltak optimalizálva, így adaptálni kellett
azokat a tudományos adatkezelés céljainak
megfelelően. Újfajta szakemberekre volt
szükség, olyanokra, akik az információtech-
nológia apró részleteit (például a merevleme-
zek memóriapuffereinek működését) is isme-
rik, ugyanakkor értik a tudományos kérdé-
seket, célokat, amelyekhez optimalizálni kell
a rendszert. Hasonlóan, ahogyan néhány év­
százada a differenciálegyenletek megoldása
elemi tudássá vált számos diszciplínában,
mára ugyanúgy elengedhetetlen a szoftver-
technológiák ismerete a kutatók számára.
Ahogy nem lehet kiadni egy részecskefizikai
perturbációszámítási feladatot egy a fizika
iránt nem érdeklődő „általános” matemati-
kusnak, ugyanúgy egy tudományos adatbázis
1334
Csabai István • Adatintenzív megközelítés…
megtervezése sem egy „egyszerű programozói” csak néhány éve felfedezett bonyolító ténye- si modelleket használ, összekötve így a koz-
feladat. A hardverközeli tudáson túl számos zők sorát. Míg 2005-ben a Millennium-szi- mikus és galaktikus skálákat.
olyan ismeretre is szükség van, mint a kereső­ mulációs projekt elsősorban csak a sötét
anyag viselkedését tudta szimulálni, amely- …az Élet,
fák elmélete, lineáris programozás, számító-
gépes geometria stb., amelyek a matematikán ben az elemi tömegpontok mérete nagyobb A csillagászat fundamentális fizikai elvekből
és számítástudományon belül régóta kutatott volt, mint egy galaxis, addig a legújabb kiindulva tömören megfogalmazható mate-
témák voltak ugyan, a természettudósok nagy Illustris projekt már hidrodinamikai hatáso- matikai kifejezésekből építi fel modelljeit, a
részének viszont ismeretlenek. kat is figyelembe vesz, részletes csillagfejlődé- komplexitás fokozatosan az egyre nagyobb
Az SDSS műszere metaforánk keretében
példa egy hatékony szenzoros protézisre.
Könnyen hozhatunk példát arra is, hogy a
modellezőképességet segítő „protézisek” ho-
gyan fejlődtek ugyanezen időszakban. A
kozmológiai modellek jó ideig arra szorítkoz-
tak, hogy az Einstein-egyenletek analitikusan
kezelhető megoldásait vizsgálják, a részletek
teljes elhanyagolásával. Mivel se kísérleti
evidencia nem utalt másra, se összetettebb
megoldások vizsgálata nem volt lehetséges,
nem csoda, ha Occam borotvája értelmében
a legegyszerűbb, homogén és izotrop verziót
vizsgáltuk. Az alapmodell továbbra sem vál-
tozott, de a számítási kapacitás növekedésével
egyre részletesebben lehet szimulálni azt a
folyamatot, ahogyan a nagy skálákon domi-
náns gravitációs erő a nagyon apró korai
fluktuációkat felerősítve összecsomósítja az
anyagot. Spontán módon hatalmas falak,
fonalak és halmazok hálózata jön létre, ame-
lyekben végül az anyag olyan nagymértékben
csomósodik össze, hogy beindul a csillagke-
letkezés, megszületnek a galaxisok (2. ábra).
A szimulációk és észlelések összevetéséből az
is kiderül, hogy egyre több részletet figyelem-
be kell venni, az Univerzum ténylegesen egy
komplex rendszer, számítanak a részletek,
csatolódnak a skálák. A galaxisok fejlődésére 2. ábra • A valóság és modellje. Fent balra: az SDSS észleléseinek egy szelete a galaxisok hal­
jelentős hatása van a viszonylag kis számban ma­zokba szerveződése; jobbra: a Millennium-szimulációhoz használt kóddal demonstráljuk
megjelenő szupernóvák lökéshullámainak és a gravitáció struktúraképző hatását (Rácz Gábor szakdolgozatából). Lent balra: a Hubble
a szupernagy tömegű fekete lyukakból ki- eXtreme Deep Field észlelései; jobbra: (alig láthatóan elkülönülve) az Illustris projekt szimu-
áramló nyaláboknak, és még sorolhatnánk a lált galaxisainak szimulált észlelése.
1335
Magyar Tudomány • 2015/11
3. ábra • A genetika Moore-törvénye. Az új generációs szekvenálás hatékonysága még a mik-
roelektronika exponenciális rátájánál is gyorsabban fejlődik; nagyobb mértékben olcsóbbodik.
rendszerek egyre részletesebb vizsgálatával
jelenik meg. A biológia esetében csillagászati
szóhasználattal élve nem ismerünk tömegpon­
tokat és körpályákat, és eleve soktest-rend­sze­
reket vizsgálunk. Összetett rendszer leírásához
összetett modellek kellenek, és azok felállítása,
paraméterezése nem lehetséges nagy men�-
nyiségű adat nélkül, így talán ezen a területen
még nagyobb változás várható az adatforra-
dalomtól. A biológiai adatforradalom első-
ként a genetika területén jelentkezett. Mivel
a DNS-ben tárolt információ sok tekintetben
digitálisnak nevezhető, más molekulákhoz,
például a fehérjékhez, lipidekhez, poliszacha­
ridokhoz képest könnyebben feltérképezhe-
tő. Az 1970-es évek végén sikerült először egy
vírus meglehetősen rövid nukleinsav-szekven­
ciáját hosszas laboratóriumi munkával leol-
vasni, és még az 1990-es években kezdődött
Humán Genom Projektnek is sok-sok kuta-
tólaboratórium összehangolt munkájára és
több mint egy évtizedre volt szüksége egyet-
len emberi genom szekvenciájának megha-
1336
tározásához. Ugyanaz a mikroelektronikai
technológia, sőt sok tekintetben ugyanolyan
CCD-kamera, ami a távcsövekbe is bekerült,
tette lehetővé az ún. új generációs szekvenálás
(NGS) létrejöttét, amellyel egy új, genetikai
Moore-törvény indult útnak (3. ábra).
Mára a DNS-szekvenciák leolvasásának
hatékonysága az elektronikában látott tem-
pónál is lényegesen nagyobb mértékben
fejlődik. Míg a Humán Genom Projektben
közel hárommilliárd dollárba került a geno-
munkat alkotó 3,5 milliárd nukleotid leolva-
sása, ma már alig több mint ezer dollárból
megoldható. Ez azt is jelenti, hogy nagyobb
rátával gyűlik a leolvasott genetikai adat, mint
amilyen rátával gyártják a számítógép merev-
lemezeit. Kutatók fel is vetették az ötletet,
hogy nem a diszkeken kell tárolni az adatokat,
elég a sokkal kisebb helyen elférő DNS-t el-
tenni, az is ugyanúgy információhordozó, ha
kell, majd újra leolvassuk. Az információözön,
ha lehet, még nagyobb kihívást jelent a bio-
lógiai tudományokban, mint a számok vilá-
Csabai István • Adatintenzív megközelítés…
gához hagyományosan közelebb lévő fiziká-
ban vagy csillagászatban. Ugyanakkor szinte
beláthatatlanok a lehetőségek is. Ahogyan a
távcsövek nélkül esélytelenek voltunk, hogy
akár csak elképzeljük, hogy a Naprendszer
egy galaxis része, azon túl pedig számos más
hasonló galaxis van, és hogy mindez hogyan
jött létre, ugyanúgy a „genetikai teleszkóp”
nélkül nem volt esélyünk arra, hogy megért-
sük a sejt mikrovilágának működését, meg-
gyógyítsuk az Alzheimer-kórt vagy a rákot.
…meg Minden
Az adatforradalom nem áll meg a természet-
tudományok határainál. A mobiltelefonok,
a rajtuk futó szociális hálózati alkalmazások,
az elektronikus levelezés hihetetlen mennyi-
ségű digitális információt gyűjt össze az
emberi viselkedésről, a társadalom működé-
séről, mintegy „magától”. Természetesen ezen
adatok és hasonlóan, a fent említett génszek-
vencia-adatok is számos etikai kérdést is fel-
vetnek, de a tudomány számára hihetetlen
gazdagságú forrást jelentenek. Néhány em-
berrel kitöltetett kérdőívek és exit pollok he-
lyett a társadalom rezdüléseit, a választások
eredményeit tweetek millióival követik. Az
emberi kapcsolatok szinte teljes hálózata
hirtelen elérhetővé vált, klasszikus társada-
lomtudományi kérdések, mint például
Milgram nevezetes „hat kézfogás” kísérlete
nagy skálán tesztelhető. A pénzügyi tranzak-
ciók is egyre inkább elektronikusan zajlanak,
és noha ezeknek az adatoknak nagy része –
szerencsére, ugyanakkor a kutatók sajnálatá-
ra – nem publikus, gyors ütemben fejlődik
az egyre kiterjedtebb e-pénz-kereskedelem.
Ilyen például a bitcoin, amelynek esetében
minden fillér teljes története regisztrálva van,
és az adatok mindenki számára nyilvánosak,
elemezhetőek. A tudomány határain kívül,
az üzleti szférában is egyre dominánsabb a
tudományos vizsgálódásoktól inkább csak
tárgyában, mintsem metodikájában külön-
böző adatanalitika szerepe. Bizonyítja ezt az
is, hogy több végzett PhD-hallgatónk talált
állást pénzügyi elemző cégeknél vagy éppen
nemzetközi szállítmányozó vállalatnál, ahol
a kamionokban lévő GPS és egyéb jármű-
szenzorok adatainak sokasága alapján próbál-
ják a cég hatékonyságát javítani.
A különböző tudományágak gyökeresen
különböző kérdéseket vizsgálnak ugyan, de
a nagy adathalmazok elemzése sok tekintet-
ben összekapcsolja őket, és a sokat (inkább
csak) emlegetett (mint művelt) multidiszcip­
linaritás új értelmet kap. Minden területen
nagy mennyiségű, magas dimenziós komplex
adathalmazok gyűlnek, így hasonló eszközök,
hasonló tudás kell ahhoz, hogy belőlük értel-
mezhető ismereteket nyerhessünk ki. Ugyan-
azt az adatbázis-kezelő technikát kell elsajá-
títani a galaxisok és gének adatai közötti ha-
tékony kereséshez, ugyanaz a gömbi poligon-
indexelés használható az égen a csillagok és a
Földön az emberek koordinátáinak rendezé-
séhez, a bitcoin-tranzakciók ugyanúgy háló-
zatot alkotnak, mint a fehérjék kölcsönhatá-
sai, a magas dimenziós adatokhoz mindenütt
ugyanazok a dimenzióredukciós számítástu-
dományi módszerek szükségesek. Ez az igény
tette lehetővé, hogy hazai és külföldi együtt-
működésekben kollégáimmal és diákjaimmal
számos, egymástól látszólag nagyon távol álló
kutatásba bekapcsolódjunk, és az egyik terü-
leten megszerzett ismereteket máshol is ka-
matoztathassuk.
Összefoglalás
A tudomány új korszakba lépett, az egyszerű
dolgok megismerése után egyre komplexebb
jelenségeket próbál megérteni. Az élő sejt
1337
Magyar Tudomány • 2015/11
komplex rendszer, az emberi társadalom is
komplex rendszer, a nemzetközi gazdaság
ugyancsak komplex rendszer, az internet
hálózata szintén komplex rendszer, minden
galaxis egy-egy komplex rendszer, és maga az
Univerzum is egy komplex rendszer. A komp-
lex valóság leírásához komplex modellek
kellenek. Komplex modelleket validálni, sőt
már felállítani is csak sok-sok adat részletes
elemzésével lehet. Ehhez egyrészt hatékony
eszközök, másrészt rátermett, képzett kutatók
kellenek. Mára a számítógépek már nemcsak
számoló gépek, hanem ugyanúgy elenged-
hetetlen kutatóeszközök, „adat-o-szkópok”,
„modell-o-szkópok”, mint a mikroszkópok és
a teleszkópok. A jövő oktatásának egyik nagy
kihívása, hogy olyan fiatal kutatói generációt
képezzünk ki, amelynek tagjai értik az adott
szaktudományt is, ugyanakkor megfelelő
1338
mélységű információtechnológiai készségek-
kel és számítástudományi ismeretekkel is
rendelkeznek. Csak így van esélyünk arra,
hogy megértsük a természet rejtélyeit, hogy
gyógyítsuk az eddig gyógyíthatatlan betegsé-
geket, meghosszabbítsuk az ember egészség-
ben töltött várható életkorát, és megbirkóz-
zunk a modern kor számos kihívásával.
A cikkben leírt általános gondolatok mögött
olyan jóval konkrétabb és gyakran aprólékos
munkát igénylő kutatások vannak, amelyeket
az OTKA 103244, TÁMOP-4.2.2.C-11/1/
KONV-2012-0013 és KMR_12-1-2012-0216
pályázatok támogatták.
Kulcsszavak: tudományos adatbázisok, Moore-
törvény, adatintenzív vizsgálatok, digitális ég­
térképezés, genomszekvenálás
N. Szabó József • A közgazdaság-tudományi elit…
A KÖZGAZDASÁG-TUDOMÁNYI ELIT
A RENDSZERVÁLTÁSBAN
ÉS A TUDOMÁNYOS ÉLET
ÁTALAKÍTÁSÁBAN (1945–1946)1
N. Szabó József
a politikatudomány kandidátusa, Dr. habil, egyetemi tanár,
Nyíregyházi Főiskola Társadalom- és Kultúratudományi Intézet
nszaboj@nyf.hu
nyoktól, a jogtól, a statisztikától, illetve más
1. A közgazdászok
tudományterületektől. Nagyváty János, Pethe
és a magyar tudományos élet
Ferenc és Balásházy János agrárgazdasági
A Magyar Tudományos Akadémia 1825-ös elemzései után Széchenyi István munkássága
ala­pításától az Akadémia 1949. évi „átalakítá- már az önálló magyar közgazdaságtan kiala-
sáig” a szervezetben a legkisebb elitcsoportot kulását jelzi. A XIX. századi magyar gazda-
a közgazdászok alkották. Mindösszesen har­ ságtudomány történetének értékelésénél meg
minchat közgazdász került be az ezerhárom- kell említeni még, hogy Trefort Ágostonnak
százkilenc MTA-tag közé. A gazdaságtudo- kimagasló művelődéspolitikai tevékenysége
mányi akadémikusok egyharmada is tudo- mellett a pénzügyi, valamint nemzetgazda-
mányos határterületeken (agrárközgazdaság, sági rendszerek kutatásával kapcsolatos mun­
statisztika, gazdaságpolitikai író) folytattak kássága is említésre méltó teljesítmény volt.
kutatásokat, illetve politikai tisztség és gazda- A kapitalizmus kialakulása Magyarorszá-
sági befolyásuk alapján lettek az Akadémia gon is nagy hatással volt a magyar közgazda-
közgazdász tagjai. sági gondolkodás fejlődésére. Kautz Gyulá-
Az Akadémia történetének első időszaká- nak a költségvetéssel, az államadósság ügyei-
ban a közgazdászok alulreprezentáltságának vel és a nemzetgazdasági eszmékkel kapcso-
elsősorban tudománytörténeti okai voltak. latos kutatásai, valamint Keleti Károly köz-
Nemcsak Magyarországon, hanem a nemzet­ gazdasági statisztikai elemzései és demográfi-
közi tudományos életben is az önálló közgaz- ai munkái, továbbá Ráth Zoltánnak a köz-
daság-tudomány a XIX. század elején alakult gazdaságtan és az etika viszonyát feltáró ta-
ki, illetve kezdődött el a közgazdaságtan ön­ nulmányai már arra utalnak, hogy kialakult
állósodása az agrár-, illetve államtudomá- a magyar közgazdaság-tudomány. A közgaz-
1
A tanulmány egy nagyobb kutatási téma része, amely
dász szakma presztízsét növelte, hogy Weker-
feltárja a II. világháború utáni magyar tudományos le Sándor, a merkantil közgazdaságtan ma-
elitcsoportok helyzetét. gyarországi képviselője háromszor töltötte be
1339
Magyar Tudomány • 2015/11
a miniszterelnöki tisztséget, nevéhez fűződik
többek között az új adó- és pénzügyi rendszer
bevezetése, az államháztartás egyensúlyának
megteremtése is.
A Horthy-korszak magyar közgazdaság-
tudománya is igyekezett a nemzetközi köz-
gazdaságtan színvonalával lépést tartani. Ér-
tékesek Kenéz Bélának az európai földbirtok-
politika a háború előtti és utáni időszakra
vonatkozó elemzései, valamint Surányi Unger
Tivadarnak a gazdasági rugalmasságra vonat-
kozó kutatásai. A két világháború közötti
időszak nemzetközileg legismertebb közgaz-
dásza azonban Heller Farkas volt. A camb-
ridge-i iskolához közelálló Heller konjunk-
túrakutatásai, valamint a jövedelemelosztási
elméletében a társadalmi-hatalmi tényezők
hangsúlyozásán már érződik John Maynard
Keynes hatása. Heller Keyneshez hasonlóan
szintén elemezte a háború közgazdasági össze­
függéseit, az I. világháború utáni időszak
gaz­dasági kérdéseit, és választ igyekezett talál-
ni a problémák megoldására.
Több magyar származású közgazdász kül­
földön járult hozzá a közgazdaság-tudomány
fejlődéséhez. A cambridge-i iskola képviselő-
je, Káldor Miklós (Nicholas Kaldor) a gazda­
sági növekedés, a jövedelemelosztás és a jólé-
ti közgazdaságtan területén kifejtett munkás-
ságával vált világhírűvé. Ugyancsak Nagy-Bri­
tanniában tett szert világhírre Balogh Tamás
(Thomas Balogh). A két világháború közötti
külföldön élő magyar származású közgazdá-
szok közül nemzetközileg ismertté vált a
Szovjetunióban élő Varga Jenő. Varga széles
körű tudományszervező tevékenysége mellett
a modern kapitalizmus gazdaságával, a kon­
juktúraciklusok vizsgálatával szerzett magá-
nak hírnevet a közgazdászok körében (Fekete,
1975; Pach, 1975; Kenyeres, 1967–1968; Beck,
1990). Gazdaságszervező tevékenységével
1340
kiemelkedő munkásságot mondhat magáé-
nak Baranyai Lipót.
Nemcsak a közgazdaság-tudományi elit
volt a legkisebb tudományos elitcsoport az
MTA-n, hanem a közgazdász hallgatók is a
legkisebb létszámot alkották a magyar felsőok­
tatásban. A II. világháború előtt közgazdász-
képzés a József Nádor Műszaki és Gazda­ság­
tudományi Egyetemen folyt, ahol az össz­ma­
gyarországi hallgatói létszámnak mind­össze­
sen 4,6%-át jelentették (Ladányi, 1981). A te­­
rületrevízió után a gazdaságtudomá­nyi kép­
zésben részesülők aránya annyiban módosult
pozitívan, hogy a kassai és újvidéki kereske-
delmi főiskolákon is képeztek gazdasági szak­
embereket, de ez a közgazdászok arányát lé-
nyegesen nem módosította.
A II. világháború után a különböző tu-
dományos elitcsoportok – így a közgazdászok
– nagy kihívások elé kerülnek. Kihívás éri őket
a rendszerváltás miatt a politika részéről, de
tudományos kihívás éri az egyes csoportokat
az MTA és az egyetemek részéről is.
Dolgozatunkban arra keresünk választ,
hogy az új, demokratikus Magyarországon a
politikai pártok milyen szerepet szántak – ha
szántak -, a közgazdászoknak és a közgazda-
ság-tudománynak. Továbbá feladatunknak
tartjuk annak bemutatását is, hogy az eddig
kevésbé preferált közgazdászképzés milyen
hangsúlyt kap a felsőoktatási reformokban.
A tudománytörténet részéről feldolgozást
igényel továbbá az is, hogy a háború utáni
felsőoktatási-akadémiai vitákban részt vet-
tek-e a közgazdászok.
2. Egyetemi reformjavaslatok
és a közgazdászok
A magyar felsőoktatás nagy része – így a köz­
gazdászképzés is –, az ország demokratizálá-
sának kezdetén nagy kihívás elé kerül, mert
N. Szabó József • A közgazdaság-tudományi elit…
a magyar egyetemi-főiskolai rendszer sem a
szakmai-tudományos szempontok alapján,
sem ideológia-politikai okok miatt nem felelt
meg a kor kívánalmainak. A Horthy-rendszer
egyik legnagyobb negatívuma volt, hogy csak
részben biztosította a munkás-paraszt fiatalok
továbbtanulásának lehetőségét (Földes, 1967,
40–45.). Egyes társadalmi rétegek alulreprezen­
táltsága mellett a magyar felsőoktatás diszk-
riminatív jellegű is volt, mert az 1920. XXV.
Tc. következményeként a zsidó vallásúak
aránya csak igen korlátozott lehetett az egye-
temeken – főiskolákon. A numerus clausust
követő numerus nullusszal a zsidó vallásúakat
teljesen kizárták a felsőoktatásból (Ladányi,
1981; Heksch, 1962).
1945-ben ezért a magyar felsőoktatásban
– így a közgazdászképzésben – olyan reformok­
ra volt szükség, amelyek révén a rendszer
megfelel a demokratikus átalakulás és a szín­
vonalas képzés követelményeinek. Mindazok
a politikai erők, amelyek demokráciát kíván-
tak megvalósítani és Magyarországot moder-
nizálni akarták, szükségesnek érezték az
egye­tem-főiskolai rendszer megváltoztatását.
A demokratikus gondolkodású tudósok is
indokoltnak tartották a reformokat. Az első
reformelképzelések 1945 áprilisában a Magyar
Kommunista Párt (MKP), a Szociáldemok-
rata Párt (SZDP) és a Nemzeti Parasztpárt
(NPP) kezdeményezésére, a debreceni neve-
lők szakszervezetének értekezletén hangzottak
el (Párttörténeti Intézet Archívuma [PTI.
Arch.] 274-21/72). A tanácskozáson a felsőok-
tatás átalakítását érintő javaslatok érintették
a legtöbb ágazatot. Mivel a háború után a
közoktatás demokratizálása volt a legfonto-
sabb feladat, a pedagógusképzés került a re-
formtörekvések centrumába, és ekörül a kér­
dés körül alakult ki a legnagyobb polémia.
Mivel a felsőoktatás ágazatai közül a pedagó-
gusképzéssel szemben érkezett a legnagyobb
kihívás, ezért a koalíciós pártok is erre a terü-
letre összpontosították erőfeszítéseiket.
A Vallás- és Közoktatási Minisztérium
(VKM) szintén a pedagógusképzést tartotta
a leglényegesebb kultúrpolitikai feladatnak.
Annak ellenére, hogy a szellemi újjáépítés a
közgazdasági felsőoktatást is időszerűvé tette
volna, mégis ezen a területen volt a legkisebb
reformaktivitás. A debreceni tanácskozáson
a közgazdasági képzést még csak meg sem
említették. A különböző pártok lapjai és a
sajtóorgánumok a kérdéssel nem foglalkoztak.
Az 1945 nyarától kibontakozó politikai küz-
delmekben, a választási harcban és a pártok
konferenciáin a közgazdászképzés szintén
nem volt téma. A politikai erők programjait
tanulmányozva azt kell, hogy megállapítsuk,
hogy egyetlen párt sem foglalkozott a közgaz­
dasági felsőoktatással (Balogh – Izsák, 1977).
A politika sem szerepeltette a közgazdaságtu-
dományi elitet. Két politikai pártban viszont
fontos pozíciókat kaptak a politikus közgazdá­
szok. A Nemzeti Parasztpártban Erdei Ferenc
agrárközgazdász az Ideiglenes Nemzetgyűlés
1944. december 21-i alakuló ülésétől kezdve
meghatározó szerepet játszott a parlamenti
küzdelmekben, és belügyminiszterként is
igen aktív kormánytag volt. Hasonló szerepet
töltött be a Magyar Kommunista Pártban
Nagy Imre agrárközgazdász, aki kezdettől
parlamenti képviselő és az ideiglenes kor-
mány földreformot megvalósító földműve-
lésügyi minisztere volt.
A közgazdászképzéssel kapcsolatos első és
egyetlen reformelképzelés a Független Kis-
gazdapárt (FKGP) lapjában került a nyilvá-
nosság elé. 1945. július 15-én a Kis Újságban
megfogalmazódik egy önálló közgazdasági
egyetem felállításának igénye. Polzovics Iván
szerint a demokratikus Magyarországon a
1341
Magyar Tudomány • 2015/11
társadalomtudományok művelése nem tör-
ténhet a felsőoktatás küszöbén (Kis Újság,
1945. július 15.). A kultuszkormányzat is tisztá­
ban volt azzal, hogy a Közgazdasági Karon az
elmúlt évtizedekben végrehajtott nem éppen
szerencsés változtatások revízióra szo­rulnak.
A VKM ezért a gazdaságtudományok súlyá-
nak növelése érdekében szükségesnek tartot-
ta, hogy a kassai és újvidéki kereskedelmi
főiskolák helyett új főiskolák létesüljenek
(Köznevelés, 1945, 1–2, 9.).
A felsőoktatás átalakításáról a legkülön-
bözőbb képzésekkel kapcsolatosan Magyar-
országon 1945-ben nagy viták folytak. A
közgazdászképzésről azonban sem a szakmai
szervezetek, sem a politikai pártok nem tettek
közzé javaslatokat, elképzeléseket, csupán egy
rendelet jelent meg 1946. február 10-én, amely
szabályozta a Közgazdasági Karon működő
Keleti Intézet működését. A szabályzat az
intézet legfontosabb feladatát a Balkán, a
Közel- és Távol-Kelet népeinek, nyelveinek,
történetének, földrajzának, néprajzának gaz­
dasági és jogi berendezkedésére vonatkozó
ismeretek tanulmányozásában látta (Magyar
Közlöny, 1946, 34.).
3. Igazolás – bélista
Annak ellenére, hogy egyes pártok vezetésé-
ben tudós közgazdászok is megtalálhatók
voltak, a demokrácia kiépítésekor nemcsak
a közgazdászképzés reformja, de a közgazda-
ság-tudományi elithez való viszony értelmezé­
se sem kapott fontosságot a politika részéről.
Hiába volt megtalálható az MKP vezetésében
Nagy Imre agrárközgazdász és Friss István
közgazda, a Szociáldemokrata Pártban Vajda
Imre közgazdász, a Nemzeti Parasztpártban
Erdei Ferenc agrárközgazdász és Farkas Fe-
renc közgazdász-újságíró, a Független Kisgaz-
dapártban Bognár József, a közgazdaság-tu-
1342
domány nem kapott tudománypolitikai tá-
mogatást a pártoktól, ugyanakkor azt is meg
kell jegyezni, hogy támadás sem éri a közgaz-
daság-tudományi elitet. Ennek a „passzivi-
tásnak” akkor lett jelentősége, amikor a kü-
lönböző tudományos elitek ellen támadások
indultak. Ennek alapját az Ideiglenes Nem-
zeti Kormány a közalkalmazottak, majd a
magánalkalmazottak igazolásáról szóló ren-
deletének megjelenése biztosította (Magyar
Közlöny, 1945, 1.). Az első igazolásokra a Páz-
mány Péter Tudományegyetemen került sor,
ami már közgazdászt is érintett. 1945. már­cius
7-én az egyetemi tanács a Budapesti Nemze-
ti Bizottság kezdeményezésére hét professzort
állásvesztésre ítélt (Sinkovics, é. n.). Köztük
volt Balás Ká­roly közgazdász is. Balás profes�-
szorral kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy
az eltávolításra kijelölt egyetemi tanár széles
körű kutatásokat végzett a népesedési és jö-
vedelemelosztási kérdések, valamint a tőke és
kamatelmélet, a szociálpolitika és a pénzügy-
tan te­rületén. Színvonalas szakmai tevékeny-
sége mellett a professzor ugyanakkor politi-
zált. Balás Károly a Magyar Élet Pártjához
kötődött, programjával 1939-ben országgyű-
lési képviselővé is választották. A közgazdaság-
tudományi elitet ezután több mint egy évre
elkerülte a politika érdeklődése. A pártok
közül az igazolásokkal, így a közgazdaság-tu-
dományi elittel kapcsolatosan csupán az MKP
mutatott aktivitást, mert a kevésbé eredmé-
nyesnek tartott igazolások után a bélistázástól
a baloldal, különösen a kommunista pozíci-
ók javulását remélte az egyetemeken. A párt
Ér­telmiségi Bizottsága 1946. július 11-i ülése
a bélista kérdését is tárgyalta, és úgy döntött,
hogy felszólítja az összes értelmiségi szakszer-
vezetet, készítsenek személyes javaslatokat a
bélistázással megüresedő pozíciókra (PTI.
Arch. Titk. Fi. 636).
N. Szabó József • A közgazdaság-tudományi elit…
A bélistázások a ,,felsőoktatásban július-
ban kezdődtek, a kérdés a nyár folyamán az
érdek­lődés előterébe került. Kommunista
párti nyilvános véleményt először azonban
csak július 24-én hallott a közvélemény. A
párt egyik országgyűlési képviselője támadást
inté­zett a nemzetgyűlésben a Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem két professzora,
köz­­tük az agrárközgazdász Czettler Jenő ellen.
Gyenes Antal nemcsak a két professzorról
nyilatkozott negatívan, hanem az egyetemi
igazolásokról általában. Ezek között is a mű­
egyetemi igazolásokat tartotta a legrosszab-
baknak. Helytelenítette, hogy a Műegyete-
men már 90%-ban lezajlottak az igazolások,
de még egyetlen embert sem távolítottak el.
Az igazolásoknak ezt a formáját elfogadhatat-
lannak tartotta, ezért azok igazságügyi minisz­
tériumi és népbírósági felülvizsgálatát köve-
telte (Nemzetgyűlés Naplója, 1948, 429–430.).
Ezt követően augusztus elején az MKP Tu-
dományos Bizottsága javaslatot készített a
tudományegyetemi bélista ügyében (PTI.
Arch. 274-24/2). Az elkészített javaslat nem
áll rendelkezésre, de részben helyettesíti ezt
az, hogy az MKP nyilvánosan is állást foglalt
a Szabad Népben. A párt nem volt megeléged­
ve a bélistával, illetve eredményeivel. Augusz-
tus 15-én Igazi tisztogatást az egyetemeken című
cikkében a kommunista lap megfogalmazza
azt az álláspontot, hogy a sikertelen igazolási
eljárás után a tisztogató bizottságra vár a fel-
adat, hogy eltávolítsák az oda nem való taná-
rokat (Szabad Nép, 1946. augusztus 15.).
Az egyetemek többségén, így a közgazda-
ság-tudományi elit szempontjából fontos
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen
a bélista igazoló bizottságok nehezen kezdték
el munkájukat. A műegyetemi igazolásoknál
kiéleződtek az ellentétek a professzorok kö-
zött. A bizottságok működésének eredménye­
ként a Közgazdasági Karon bélistán maradt
Kaas Albert, Deér József, Erdődi Harrach Béla
és Rónay András, a Pázmány Péter Tudo-
mányegyetem Jog- és Államtudományi Ka-
rán pedig Kunz Ödön (Szabadság, 1946.
augusztus 20.).
A bélistára került közgazdászokkal kapcso­
latosan meg kell jegyezni, hogy szakmai-tu-
dományos szempontból átlagszínvonalat
képviselő professzorok mellett magas szintet
kizárólag Czettler Jenő agrárközgazdász kép­
viselt, aki az előző rendszer vezető agrárpoliti­
kusa is volt. Ugyancsak kiváló szakember volt
Kunz Ödön jogász-közgazdász. Kunz pro-
fesszornak a részvényjogban kifejtett tudomá­
nyos munkássága mellett múltjában az volt
„kompromittáló”, hogy szakértőként az Igaz­
ságügyi Minisztérium megbízásából több
kodifikációs tervet készített és tett közzé.
Az 1945–1946-os igazolásokhoz és a bélis-
tázásokhoz tartozott, hogy a politikai pártok
és sajtójuk néhány esetben megpróbálták az
elitcsoportokkal kapcsolatos bizottsági dön-
téseket befolyásolni. A közgazdaság-tudomá-
nyi elit esetében azonban csak egy, a Műegye-
temen tanító közgazdász, Bud János ellen
történt sajtótámadás. A kommunista párti
Szabad Nép június 20-i száma szerint az egye­
temeken háborítatlanul tanítanak az elmúlt
huszonöt esztendő politikai vezetői, volt
miniszterek, ezért lehetnek egyetemi tanárok
Bud János és Varga József, Bethlen miniszte-
rei (Szabad Nép, 1946. június 20.). A megtá-
madott professzorok valóban a két világhá-
ború közötti nagybirtokos – nagytőkés cso-
port angolszász orientációjához álltak közel.
Miniszteri kinevezésükre azonban elsősorban
szaktudásuk alapján került sor. Ami Bud
János tevékenységét illeti, a kiváló statisztikus-
közgazdász fontos szerepet játszott a bethleni
pénzügyi konszolidációban. Tudományos
1343
Magyar Tudomány • 2015/11
tevékenységéhez tartozott a Közgazdasági
Szemle szerkesztése és hat közgazdaság-tudo­
má­nyi szakkönyv megírása. A Horthy-kor-
szakban politikai szerepet vállaló közgazdá-
szok közül azonban nem éri támadás a szak­
mai szempontból nagyon kiváló, ugyancsak
statisztikus közgazdászt, Laky Dezsőt. Laky
professzor kimagasló tudományos munkája
mellett miniszteri tisztséget is betöltött a
Teleki- és Bárdossy-kormányokban.
4. Professzori kinevezések, egyetemi vezetők
A tudományos elitcsoportok közül az igazolá­
sok és a bélisták negatív döntései a legkevés-
bé a közgazdászokat érintették. A közgazdász
elit az egyetemek vezetésében is megőrizte
pozícióit. A József Nádor Műszaki és Gazda-
ságtudományi Egyetem rektora az 1945–1946-
os tanévtől Heller Farkas lett, a Közgazdasá-
gi Kar dékánja pedig Huszár Gé­za (Magyar
Közlöny, 1945. 119.). Heller Farkas rektori
kinevezése megkérdőjelezhetetlen, mivel a
professzor a legnagyobb tekintélyű közgazdász
volt Magyarországon. Huszár Géza pedig a
kereskedelmi és politikai számtan, valamint
a biztosítási matematika és in­terpolációszámí­
tás európai hírű kutatója volt. 1945 végén több
közgazdász professzor kinevezésére is sor ke­
rült. Egyetemi tanár lett a Közgazdasági Ka-
ron Marky Hugó (Magyar Közlöny, 1945, 154,
165.). A Budapesti Tudományegyetem Jog- és
Államtudományi Kara Közgazdaságtan és
Pénz­ügyi Tanszékén pedig Varga István (Ma­
gyar Közlöny, 1945, 173.). 1945 decemberében
egyetemi tanári kinevezést kapott továbbá a
Szegedi Tudományegyetem Jog és Államtu-
dományi Kara Statisztikai Tanszékére Schnel­
ler Károly, valamint a Közgazdasági Tanszék-
re ifjú Beér Elek (Magyar Közlöny, 1945, 203.).
1946-ban lett egyetemi tanár a Magyar
Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaró-
1344
vári Osztálya Közgazdasági Tanszékén Heller
András (Magyar Közlöny, 1946, 101.). Nem
volt közgazdász, de a nemzetközi közgazdász-
képzés szempontjából fontos volt, hogy a
Közgazdasági Kar Keleti Intézetének profes�-
szora lett Germanus Gyula, a világhírű orien­
talista (Magyar Közlöny, 1946, 101.). A pro­
fesszori kinevezéseket értékelve megállapít-
ható, hogy Heller András és Marky Hugó
megfelelt az egyetemi tanári kinevezések kö­
vetelményeinek. Germanus Gyula és Varga
István tudományos hírneve vitathatatlan.
Igen kiváló szakember volt Schneller Károly
statisztikus is, aki továbbfejlesztette a stan-
dardszámítás módszerét, újszerű népsűrűségi
és termelésszínvonal-mérési arányokat dol-
gozott ki, és eredményeket ért el a kolleráció­
számítás területén.
A tudományos elit utánpótlása szempont-
jából az akadémikusok megválasztása és a
professzori kinevezések mellett fontos szere-
pet töltenek be a magántanári habilitációk.
A II. világháború utáni egy-két évben a rend­
szerváltás, valamint a tudományos előmene-
telt akadályozó numerus clausus és nullus
miatt Magyarországon igen sokan szereztek
egyetemi magántanári fokozatot. A legtöb-
ben az orvostudomány területén habilitáltak.
A források és dokumentumok tanulmányo-
zása közben a közgazdaság-tudomány terü-
letén azonban habilitációt nem fedeztem fel
(Magyar Közlöny, 1945–1946).
A közgazdaságtudományi elit egyetemi
pozíciói illetve a vezetői beosztások az 1946/
1947-es tanévben annyiban módosultak, hogy
Heller Farkas helyett a József Nádor Műsza-
ki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora
Csűrös Zoltán vegyész lett, a Közgazdaságtu-
dományi Karon Huszár József dékánt Márffy
Ede, a közigazgatás és a pénzügyi jog professzo­
ra követte (Magyar Közlöny, 1946, 188, 202.).
N. Szabó József • A közgazdaság-tudományi elit…
5. Akadémiai reform és a közgazdászok
A magyar tudományos élet a két világháború
között nemzetközi mércével mérve átlagosan
közepes színvonalat képviselt. Egyes területek
jóval a nemzetközi színvonal alatt álltak, vol­
tak viszont olyan természet- és bölcsészettu-
dományi ágazatok, amelyek kimagasló ered­
ményeket produkáltak. A II. világháború
előtti tudományos életet negatívan értékelő
– elsősorban természettudósok és műszakiak
– úgy látták, hogy a rendszerváltással bekövet-
kező átalakulással hatalmas távlatai nyílnak
a tudománynak. Úgy gondolták, hogy a
tudomány vezető szerepet fog játszani az új
Magyarországon. Szent-Györgyi Albert pél-
dául úgy vélte, hogy hazánk újjáépítésének
legfontosabb és leglényegesebb tényezője a
mindeddig csak kis százalékban kihasznált
agyvelőállomány (Szabad Nép, 1945. április
1.; N. Szabó, 1988).
Az akadémiai élet újraindulása már 1945.
március 8-án elkezdődött, azzal, hogy Melich
János nyelvész összehívta az MTA elérhető
tagjait, hogy megbeszélje a szervezet újraindí­
tását. Első intézkedésként működőképessé
kívánták tenni a Magyar Tudományos Akadé­
miát. Egyetértettek abban, hogy az eltávozott
József főherceg helyett Kornis Gyula filozófus
vegye át az Akadémia vezetését. Az ideiglenes
elnök az április 26-i összgyűlésen célul tűzte
az MTA megújhodását, beilleszkedését a de­
mokráciába, a részvételét az újjáépítésben és
bekapcsolódását a nemzetközi tudományos
együttműködésbe. Mivel Kornis az akadé-
miát demokratikus intézménynek tartotta,
annak modernizálását a régi keretek között
alapvető szervezeti átalakítások nélkül is
megoldhatónak gondolta (Tilkovszky, 1975).
A természettudósok számára a megújho-
dás a természet- és műszaki tudományok
súlyának növelése és a humán tudományok
súlyának csökkentése lett volna. Szent-Györ-
gyi Albert ilyen értelemben sürgette a válto-
zást. A két tudóscsoport közti vitában a
közgazdászok nem vettek részt. Az Akadémia
eredeti funkciójához ragaszkodó, többséggel
rendelkező humán csoport azonban vissza-
utasította a természettudományok igényei-
nek megfelelő átalakításokat. A reformot
szorgalmazó természettudósok a május 28-i
nagygyűlésen viszont komoly áttörést értek
el a tagválasztásban. A harminchét új levele-
ző tagból tizennégy fő képviselte a természet-
tudományokat, a tizenöt rendes tag között
hét természettudós volt található, a hét tisz-
teleti tag sorában három fő volt a természet-
tudományok képviselője. Az újonnan meg-
választott akadémikusok közé két közgazdász,
Theiss Ede és Varga István is bekerült. Mind-
ketten a legrangosabb tudományos testület
levelező tagjai lettek. Varga István a közgaz-
daságtan és a gazdaságföldrajz összefüggéseit
feltáró elemzései alapján megérdemelten lett
levelező tag. A dinamikai közgazdaság-tudo-
mány és társadalmi folyamatok viszonyát
feltáró kutatásai szintén érdemessé tették
Theiss Edét a levelező tagságra.
A legfelső vezetői szinten lényegében nem
történt áttörés a természettudósok javára. A
háború utáni akadémia elnökévé Kornis
Gyula filozófust, másodelnökévé Vendl Ala-
dár geológust, főtitkárrá Voinovich Géza
iro­dalomtörténészt választották (Fekete, 1975,
549.). Az MTA megújhodásáért küzdő termé-
szettudományi csoport a magyar tudományos
élet problémáinak megoldását a régi keretek
között nem tartotta megoldhatónak, ezért a
modernizálás érdekében a konfliktust is
vállalta a hagyományokhoz ragaszkodó hu-
mán tudósok csoportjával. Szent-Györgyi
Albert és Bay Zoltán vezetésével 1945. július
1345
Magyar Tudomány • 2015/11
30-án megalakították a Természettudományi
Akadémiát (Tilkovszky, 1975, 352.).
Az első modernizálási kísérletek, az MTA
átalakítása olyan problémákat vetett fel, ami-
lyenekre a politika nem volt felkészülve, de
nem is érezte illetékesnek magát a beavatkozás­
ra. Mivel a modernizálás a pártok program-
jában megfogalmazódott, ezért képviselőik
és sajtójuk támogatta a tudományos élet re-
formját (Balogh – Izsák, 1977; Kemény 1945.;
Szabad Nép, 1945. ápr. 19., jún. 12., szept. 26.;
Kis Újság, 1945. május 3., május 6., július 27.;
Szabad Szó, 1945. április 22., Népszava, 1945.
május 4.).
Mivel a magyar tudományos élet problé-
mái 1945 nyaráig nem oldódtak meg, a termé­
szettudósok elvárásainak megfelelően a kér-
désről különböző fórumokon folyt a vita. A
tudományos élet modernizálásának politikai
jellege is volt, mert az átalakításért küzdők
azokkal kerültek összeütközésbe, akik tudo-
mányos pozícióikat még a háború előtt sze-
rezték. A tudomány autonómiájához ragasz-
kodó természettudós csoport az eredmény-
telennek ítélt kezdeményezések után hajlan-
dóságot mutatott a tudomány területén
politikai eszközök felhasználására is.
A modernizálást sürgető tudósok a demo­
kratikus átalakulásra és a gazdasági fejlődésre
hivatkozva nyomást gyakoroltak a humán
tudósok csoportjára, akiknek az MTA-n és
az egyetemeken belül nagyobb szavuk volt,
mint a reformmal síkra szállóknak. A reform-
csoportnak kedvezett, hogy a természettudó-
sok és a műszakiak egy olyan tudományos
élet mellett érveltek, amely az országot és a
magyar tudományt a tudományos fejlődés
meghatározó trendjeihez kívánta kapcsolni.
A természettudományi csoport helyzetét az
is javította, hogy olyan – elsősorban balolda-
li – politikai erők támogatták, akik a Magyar
1346
Tudományos Akadémia átalakítását ambicio­
nálták. A tudományos élet reformjáról ezért
tovább folyt a vita. A Társadalomtudományi
Társaság ankétján, 1946. január elején Moór
Gyula jogász, a budapesti tudományegyetem
rektora kifejtette, hogy vannak súlyos hibák,
ezért mélyreható reformokra van szükség,
ugyanakkor úgy látta, hogy Szent-Györgyi
Albert túlságosan a természettudós szemszö-
géből nézi a kérdést. Moór Gyula szerint a
tudománypolitika társadalmi kérdés, ezért a
problémát kompromisszummal meg lehet
oldani. A meglévő adottságokból, emberek-
ből kell kiindulni, ezért a gyökeres reform
helyett a meglévő intézményrendszer javítását
szorgalmazta (Kis Újság, 1946. január 6.).
A Társadalomtudományi Társaság által
rendezett összejövetelen megütköztek a ha-
gyományokhoz kötődő koncepciók és a ra-
dikális átalakítást sürgetők elképzeléseivel, a
problémák azonban nem oldódtak meg.
A Magyar Tudományos Akadémia életére
a politikai pártok direkt befolyást nem tudtak
gyakorolni, viszont a modernizálási törekvé-
sekre hatással voltak a tudománypolitikai
viták, annak ellenére, hogy a megoldásnak a
szervezeten belül kellett eldőlnie. A természet­
tudósokat és a műszakiakat támogatta az a
Magyar Kommunista Párt, amely nem értett
egyet a tudomány teljes autonómiájával, ezért
a reform érdekében külső, a politika részéről
kezdeményezett beavatkozást is indokoltnak
tartott (Szabad Nép, 1946. április 2.). Az MKP
Értelmiségi Bizottsága július 11-i ülésének
egyik napirendi pontjaként szerepelt az MTA
kérdése. Lukács György nemzetközi hírű
kommunista filozófus elkészítette az akadé-
miai tagok listáját, s ezt Fogarasi Béla, a párt
tudománypolitikusa adta át a bizottságnak,
a Szociáldemokrata Párttal való tárgyalás és
a közös álláspont kialakítása céljából. (PTI.
N. Szabó József • A közgazdaság-tudományi elit…
Arch. Titk. Fi. 636. Az ülés anyagáról és a
lista sorsáról nincs információnk.) A nyár
folyamán a Magyar Kommunista Párt Tudo-
mányos Bizottsága is tárgyalt a tudományos
élet kérdéseiről (PTI. Arch. 274-24/2).
A természettudósok és a politika felől ér­
kező kihívások miatt a humán csoport enged­
ményekre kényszerült, de a Természettudo-
mányi Akadémia sem akarta az MTA-t fel-
számolni, csak a megújhodást elérni, ezért a
két akadémia között folytatódnak a tárgyalá­
sok. Az 1946. július 1-i összülésen Moór
Gyula beszámolt arról a megállapodásról,
hogy az esedékes nagygyűlésen beválasztják
a III. osztályba a Természettudományi Aka-
démia azon tagjait, akik nem tagjai az MTA-
nak, és ezt követően a Természettudományi
Akadémia megszűnik.
Arról is döntöttek, hogy az MTA III.
osztályát kettéválasztják. Ezentúl a III. osztály
matematikai, fizikai, kémiai, a műszaki tu-
dományok osztálya lesz, míg a IV. osztály a
biológia és az orvosi tudományok osztálya.
Megegyeztek abban is, hogy a III. és IV. osz­
tály taglétszáma egyenlő lesz az I. és II. osztály
együttes taglétszámával. Közös egyetértéssel
megállapodtak arról, hogy az elnöki tisztség-
re Kodály Zoltánt, másodelnöknek Szent-
Györgyi Albertet jelölik, főtitkár pedig Voino­
vich Géza marad. A szervezeti reformot úgy
próbálják megoldani, hogy az Akadémia
tagjai számát 160-ra csökkentik, s minden
szakosztálynak 20 rendes és 20 levelező tagja
lesz (Népszava, 1946. július 1., Szabadság, 1946.
július 4.). Az MTA tagválasztó és tisztújí­tó
nagygyűlésén egyhangúlag Kodály Zoltánt
választották elnökké, Szent-Györgyi Albertet
másodelnökké, főtitkár ismét Voinovich
Géza lett (Szabad Nép, 1946. július 27.).
1946. július 24-én került sor az új levelező,
rendes, és tiszteleti tagok megválasztására. A
huszonhat levelező tagból mindössze négyen
képviselték a humán tudományokat, közgaz-
dász nem volt közöttük. A kilenc új rendes
tag közé viszont beválasztották Laky Dezső
közgazdászt. Kijelenthetjük, hogy Laky Dezső
kimagasló tudományos munkássága alapján
megérdemelten került az MTA rendes tagjai
sorába.
A II. világháború utáni magyar közgazda­
ság-tudományi elit helyzetét értékelve meg-
állapíthatjuk, hogy a tudományos eliten belül
a közgazdászok nemcsak a legkisebb létszámú
csoport volt a Magyar Tudományos Akadé-
mián és a felsőoktatás rendszerében, hanem
azt is, hogy az elemzett időszakban a legvis�-
szafogottabb érdeklődés e körül az elitcsoport
körül alakult ki. Az is megállapítható, hogy
az Akadémia reformjával kapcsolatos viták-
ban és az egyetem átalakításával összefüggő
polémiákban a közgazdászok nem játszottak
fontos szerepet.
A közgazdászokkal kapcsolatos érdeklő-
dés elmaradásának egyik magyarázatát abban
látjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadé-
mia átszervezésével összefüggő elképzelések
elsősorban a természettudományi és humán
elitek összecsapásában nyilvánult meg, amitől
viszont a gazdaságtudományi elitek magukat
távol tartották. A közgazdászok szerepe ebben
a harcban azért is „leértékelődött”, mert lét-
számukból kifolyólag sem jelentettek olyan
erőt, amely a küzdelem kimenetelét befolyá-
solhatta volna. A közgazdász professzorok a
felsőoktatásban – elsősorban az egyetemeken
– szintén nem képviseltek olyan erőt, amely
a két nagy, egymásnak feszülő tudóscsoport
küzdelmébe érdemben beleszólhatott volna.
A közgazdaság-tudományi elit nemcsak
az MTA-n és a felsőoktatásban maradt pas�-
szív, hanem a tudományos életet érintő vitá-
kat befolyásolni igyekvő civil szervezetek,
1347
Magyar Tudomány • 2015/11
tudományos társaságok tevékenységében is
vissza­fogott volt, illetve nem vett részt. A
közgazdászok tudományos „passzivitása”
nemcsak a tudománypolitikai vitákban volt
tetten érhető, hanem abban is, hogy ezen a
tudományterületen nem volt fokozatszerzés,
és hogy a korszakban – szemben más tudo-
mányterületekkel – közgazdász habilitációra
nem is került sor.
Mivel a politikai pártok nem tulajdoní-
tottak nagy fontosságot a közgazdaság-tudo-
mányi elitnek, ezért a professzori kinevezések
és az akadémiai tagság körül sem alakult ki
konfliktus vagy sajtópolémia. A gazdaságtudo­
mányi elit egyes képviselőivel kapcsolatosan
a baloldali pártok – elsősorban az MKP – in­
dítottak támadást a csoport egyes tagjai ellen.
E támadás elsősorban a Horthy-korszakban
politikai szerepet vállalt agrár-közgazdászok
ellen irányult.
Meglepő, hogy a demokratizálást és mo­
dernizálást meghirdető pártok a közgazdá-
szokkal és a gazdaságtudományi elittel nem
IRODALOM
Balogh Sándor – Izsák Lajos (1977): Pártok és pártprog­
ramok Magyarországon, 1944–1948. Tankönyvkiadó,
Budapest
Beck Mihály (főszerk.) (1990): Akadémiai Kislexikon.
Akadémiai, Budapest
Fekete Gézáné (főszerk.) (1975): A Magyar Tudományos
Akadémia tagjai 1825–1973. MTA Könyvtára, Budapest
Földes Ferenc (1976): Válogatott írások. Kossuth, Bp.
Heksch Ágnes (1962): Adatok a numerus clausus tör-
ténetéhez. Pedagógiai Szemle. 7–8, 613–619.
Kemény Gábor (1945): Demokratikus iskolareform.
Embernevelés. 1–2, 19–20.
Kenyeres Ágnes (főszerk.) (1967–1968): Magyar Élet­
rajzi Lexikon, I–II. Akadémiai, Budapest
Ladányi Andor (1981): A felsőoktatás helyzetének fő
vonásai 1945–1948. In: Molnár János (szerk.): Tanul­
mányok a MEFESZ történetéből 1945–1948. Felsőok-
tatási Pedagógiai Kutatóközpont, Budapest, 129–134.
1348
foglalkoztak tudományos és gazdaságpolitikai
fontosságuknak megfelelően, ugyanakkor egy
új Magyarország megteremtése és a világra
való nyitás minden politikai erő programjá-
ban szerepelt. Az átalakulást, a fejlődést elő-
mozdító közgazdaság-tudomány 1945–1946-
ban a politika számára nem vált fontossá.
Tudományosan megválaszolandó kérdés,
hogy politikai hegemóniára törekvő, a de-
mokrácia játékszabályaival 1946 őszétől szakí­
tó Magyar Kommunista Párt, illetve a kom­
munisták vezető szerepét elfogadó koalíciós
pártok baloldala mikor és milyen szerepet
szánt a közgazdaság-tudományi elitnek, illetve
támaszkodni szándékozott-e a „régi” közgaz-
dászokra egy tervgazdaságban gondolkodó
politika, vagy csak kizárólag egy „új” szemlé-
letű közgazdasági elittel kívánta megvalósíta-
ni az ország gazdasági átalakítását, illetve az
egyetemi reformban a közgazdászképzést.
Kulcsszavak: Magyar Tudományos Akadémia,
közgazdaságtan, értelmiségi elitek
N. Szabó József (1988): Viták a tudományos élet és az
MTA modernizálásáról 1945–1946. Kutatás-Fejlesztés.
2, 121–131.
Nemzetgyűlés Naplója (1948): Nemzetgyűlés Naplója
Hiteles Kiadás, Második kötet, Athanaeum. Irodalmi
és Nyomdai Részvénytársulat Könyvkiadó, Buda-
pest
Pach Zsigmond Pál (főszerk.) (1975): A Magyar Tudo­
mányos Akadémia másfél évszázada 1925–1975. Aka-
démiai, Budapest
Sinkovics István (szerk.) (é. n.) Az Eötvös Loránd Tudo­
mányegyetem története, 1945–1970. Eötvös Loránd
Tudományegyetem, Budapest
Tilkovszky Lóránt (1975): A Magyar Tudományos
Akadémia a felszabadulás után. 1945–1948. In: Pach
Zsigmond Pál (főszerk.): A Magyar Tudományos
Akadémia másfél évszázada 1925–1975. Akadémiai,
Budapest, 349–350.
ÉRTÉKEK, ERÉNYEK, NEVELÉS1
Boros Gábor
az MTA doktora, egyetemi tanár, ELTE BTK Filozófiai Intézet
gaboros@gmx.net
Számomra kétségtelennek tűnik, hogy az
etikával kapcsolatban föltehető legfontosabb
kérdéseket idézi föl bennünk ez a háromsza-
vas cím. Hisz a nehezen összeegyeztethető
alapértékek sokfélesége, az erények mibenlété-
ről és összebékítésük lehetőségéről alkotott
szkeptikus nézetek uralma korunkban, együtt
az etikai nevelés – legalább egyik – notórius
problémájával, hogy ti. miként lehet valakit
autonómiára, öntörvényű viselkedésre nevel­
ni, vagyis külső hatással idézni elő valamit
őbenne, az etikai nevelést jó esetben befogad-
ni kész individuumban, igen súlyos kérdések.
Rövid reflexiómat e komplex kérdéskörre a
harmadik problémával, a nevelés kérdésével
kezdem, mert ennek vizsgálatakor láthatóvá
válnak a keretfeltételek, amelyek közepette
lehet válaszokat keresni arra a kérdésre, hogy
milyen etika nevelése várható el, milyen én
az, amely/aki etikai törvényadó tekintélyként
léphet fel, s milyen erényeket szeretnénk ki-
alakítani az etikai nevelés révén.
Mindig lehetséges ugyan, hogy Ariszto-
telész – vagy bármely régebbi vagy mai gon­
dolkodó – téved, ám nagyon meggyőzően
érvelt a mellett, hogy nem mindenki, sőt ha
utánaszámolunk fejtegetéseiben, elég kevesen
1
Annak az előadásnak a szövege, amely a Filozófiai és
Történettudományok Osztálya által szervezett, A
tudás értéke és az érték tudása című tudományos ülésen
hangzott el, 2015. május 14-én.
Boros Gábor • Értékek, erények, nevelés
látogathatják az etikai előadásokat azzal a
reménnyel, hogy eljutnak ez előadások spe-
ciális céljához, amely nem más, mint jóvá,
eré­nyessé lenni,2 nem pedig pusztán megta­
nulni, miről is van szó az etika nevű tudo-
mányágban (Arisztotelész 1987, 7 sk., 9 sk.
[1095a és b], 67 [1013a-b]). Arisztotelész a
család, a jó törvényhozás szerepét emeli ki,
mint olyan tényezőket, amelyek megvetik a
lélekben az erényes habitus alapjait (Ariszto-
telész, 1987, 23 [1099b], 301 skk. [1179b skk.]),
hogy aztán a valóságos életbeli, az egészséges
etikai közvélekedés által irányított cselekvések
s esetleg az etikai előadások hallgatása kitel-
jesítse az etikai nevelődést. S habár a rene-
szánsznak nevezett kortól kezdve másról se
olvasunk, mint Arisztotelész tévedéseiről,
ebben nem hiszem, hogy tévedett. Kétségtelen­
nek tűnik, hogy maga a szervezett etikaokta-
tás ténye, kiterjedése éppoly kevéssé garan-
tálja, hogy erényes individuumok kerüljenek
ki az iskolákból, mint ahogyan az sem, ha az
etikai kérdéseket az osztályfőnöki órák anyagá­
ba építve vagy más módon, irodalom-, tör­
ténelem- vagy hasonló órák keretében vitatják
meg a diákok. Egyik módszer sem lehet ga-
2
„Tehát az erény kérdésében sem elég, hogy az erényt
megismerjük, hanem arra kell törekednünk, hogy a
magunkévá is tegyük és alkalmazzuk, vagy pedig más
úton-módon próbáljunk jóvá lenni.” (Arisztotelész,
1987, 300 [1179b])
1349
Magyar Tudomány • 2015/11
rancia erre, ha az oktatás nem olyan társadal-
mi közegben zajlik, amely nemcsak szólamok­
ban, de alapvető szerkezetében, s az ezekből
kinövő, nekik megfelelő tettekben is az eré-
nyes individualitás példáit mutatja fel, s így
jeleníti meg fő célként az erre épülő életmo-
dellek kialakítását.
Márpedig e téren vészterhes változások
mentek végbe legalábbis az európai s európai
típusú gondolkodásban a reneszánsznak ne­
vezett korszak óta (bár nagyon elé­ge­dettek a
korábbi korokkal sem lehetünk). Magam
nem szűnő megdöbbenéssel gondol­kodom
el újra és újra Leibniznek a 17. század végén
írt sorairól, melyekben kifejti, hiába ismertük
meg Európában az igaz vallást, és hiába fej­
lesztettük szinte tökélyre az elméleti tudo­má­
nyokat, ami az átfogó értelemben vett helyes
moralitást illeti, misszionáriusokat kellene
kérnünk Kínából, hogy megtanítsák nekünk,
cserébe azért, hogy mi a teoretikus tudomá­
nyokat és a kereszténységet oktató misszioná­
riusokat küldtünk hozzájuk.3 Kér­dés persze,
mennyi illúziónk lehet a korábbi korszakok
morálja tekintetében, miután elolvastuk Pla­
tónnál, hogy Periklész s más, mára közmondá­
sossá lett nagyságok korában Szókratész volt
az egyetlen igazi – vagyis igazán erényes – po­
litikus Athénban (Platón, 1998, 141 [521d-e. ]).
De milyen változásokra gondolok pon-
tosabban? Nem szeretnék, nem is tudok ki-
merítő felsorolást adni, csak néhány, szerin-
tem fontos példára utalnék. Elsőként említe-
ném a machiavellizmusként ismeretessé vált
jelenséget, amely végső soron olyasmit jelent,
mint hogy az „erényes”, illetve a „társadalom
vagy állam számára hasznos” elkülönül, vagy
inkább kifejezetten elkülöníttetik egymástól.
3
Lásd erről részletesebben: Boros –Takó, 2014, külö-
nösen 22.
1350
Másként fogalmazva, ami talán még rosszabb:
az „erényes” visszavezetődik az „állam számá-
ra hasznosra”. Az első esetben a cselekvő még
legalább tisztában van vele, hogy politikailag
helyesnek tartott cselekedetének van etikai
árnyoldala, a másodikban már nincs.
Az etikumnak ez a felfüggesztése a társa-
dalom, az állam vagy valamilyen csoportosu-
lás érdekeivel szemben tekinthető úgy is, mint
ami az etikum vallási értelmű felfüggesztésé-
nek szekularizált változata. Ennek csírája ta-
lán a voluntarisztikus istenfogalom előtérbe
kerülésével ültetődött el a keresztény gondol-
kodásban, s Kierkegaard, Dosztojevszkij
közvetítésével tett szert olyan meghatározó
jelentőségre a 20. század során, hogy annak
nyomai Max Weber daimon-gondolatában
vagy az ifjú Lukács Györgynek az alapvető
politikai döntéshez kapcsolódó „erkölcsi
problémájában”, esetleg C. Schmitt decizio­
nizmusában – s persze mindezek kiterjedt
hatástörténetében – is fellelhetők.
Ugyancsak Machiavelli a kiindulópontja,
de a 17. századtól kezdve számos, különböző
úton haladt az az elgondolás, mely szerint az
emberi cselekedeteket nem annak fényében
kell vizsgálni, ahogyan cselekedni kellene,
hanem annak fényében, ahogyan ténylegesen
cselekszünk. A cselekedeteknek ez az önálló
és önhordó tudományos vizsgálat tárgyává
válása azt implikálja, hogy az emberi viselke-
dés a tudomány bármely más tárgyának vi-
selkedéséhez hasonlóan kerül elemzésre, s
mint ahogyan egy óramű vagy a kis halat fel­
faló nagy hal vizsgálata során nem tekintjük
morális vétségnek vagy erénynek, hogy késik
vagy siet, vagy valamiért nem sikerül bekap-
nia,4 úgy az emberi cselekedetek elemzésekor
4
Az óraművel kapcsolatban lásd például Descartes,
1992/1637, 60., illetve Spinoza 2002/1670, 297. skk.
is egyre inkább uralkodóvá válik a magyarázat
tudományos-technológiai, sőt akár a tudatos
manipulációt lehetővé vagy akár kézenfekvő-
vé tevő eleme.
Magán az etikán belül is kialakult egy
metaetikának nevezett, nagy hatású irányzat,
amely nem szubsztantív etikai állítások meg-
fogalmazását tűzi ki célul, hanem annak fel­
tárását, hogy mit teszünk, vagy mi történik
velünk akkor, amikor morálisan értékelő
kijelentéseket teszünk, s milyen sajátos szabá­
lyai vannak az erről szóló beszédnek – példá-
ul éppenséggel, hogy lehetséges-e átmenet a
tényleges létezésről szóló leíró állítások és va­
lamifajta legyen szférájára orientálódó nor-
matív állítások között (Orthmayr, 2007).
Valamilyen szinten mindehhez kötődik
a jog – s ezzel együtt a politikum – szférájának
és az etikának a különválása. Cicero törvé-
nyekről szóló munkájában még egyértelmű,
hogy a tételes jog az egész természetet morá-
lisan is irányító észből származtatandó (Cice­
ro, 2008 [i. e. 53–51], 15 skk.) – habár illúzió-
ink itt se legyenek: Catullus nem véletlenül
fogalmaz egy verssorban Ciceróról szólva
szándékoltan kétértelműen: lehet „mindenki
közül legjobb patrónus”-nak is fordítani, de
„mindenki (értsd: bárki) legjobb pártfogójá”-
nak is: optimus omnium patronus.5 Itt is
nyilvánvalóan tekervényes utak s útvesztők
vezetnek el oda, hogy a 20. század óta teljesen
mindennapos tapasztalat és egyszersmind
köz- s magánszereplők által egyaránt nyíltan
felvállalható az olyan cselekvés, amely morá-
lisan ugyan nyilvánvalóan helytelen, de jogi-
lag nem kifogásolható. Arról már nem is
5
Disertissime Romuli nepotum, / quot sunt quotque
fuere, Marce Tulli, / quotque post aliis erunt in annis,
/ gratias tibi maximas Catullus / agit pessimus om­
nium poeta, / tanto pessimus omnium poeta, / quan­
to tu optimus omnium patronus. (URL1)
Boros Gábor • Értékek, erények, nevelés
szólva külön, mert túlságosan is eklatáns jel­
lemzője korunknak, hogy bizonyos határok
felett az anyagi értelemben vett gazdagság
feljogosítja birtokosát arra, hogy a feudális
értelemben vett udvari nyilvánosság cselek-
vési szabályait érvényesítse, legyen szó akár
arról, ahogyan akart, sőt megrendezett látvá­
nyossággal szegnek meg bármely elemi etikai
normát, akár arról, ahogyan a még az etikától
elválasztott jog által is szankcionált tettek
meg­válthatóvá lettek a puszta pénz révén,
amely jelenséget a németben nagyon találóan
a freikaufen szóval nevezik meg – persze akár
tovább is lehetne menni, s meg lehetne al-
kotni a kevéssé rokonszenves, ám talán még
találóbb Geld macht frei szlogent is. S ha ez a
freikaufen politikusokkal esik meg, akkor ez
az eset különösen jó alkalmat ad az egész eti­
kai és politikai berendezkedés álságos voltáról
szóló vélelmek kialakulására, hatékonyan
elősegítve ezzel az alapértékek nyílt elvetésére
felszólító hatalmi csoportosulások sikerét.
En­nek láttán a gazdasági-politikai hatalom-
ból kiszorultakban sokkal nagyobb kísértés
ébred arra, hogy a maguk kisebb-nagyobb
köreiben ők is így járjanak el, mintsem arra,
hogy sziszifuszi módon fellépjenek e struk-
túrák ellen.
Nem is szólva arról – hogy egy újabb
struk­turális jegyet említsünk –, hogy egy ügy­
védnek adott esetben szakmai kötelessége
meggyőző vagy annak tűnő érveket konstruál­
ni akár nyilvánvalóan bűnös védence mellett
is felmentése vagy legalább a büntetés enyhí-
tése érdekében, s az ebben elért siker, minden
lelkiismeret-furdalás dacára, tisztán szakmai­
lag tekintve éppúgy sikernek minősül, mint
az ártatlanul megvádoltak sikeres védelme.
Természetes, hogy egy orvosnak sincs joga
morális alapon vonni meg a gyógyító eljárást
egy betegtől, vagy morális alapon választani
1351
Magyar Tudomány • 2015/11
két hasonló betegségű páciens közül, ha csak
egyikük kezelésére van lehetőség.
Talán nem tévedek, ha külön is hangsú-
lyozok ebben az összefüggésben egy nem
felszíni, ám annál hatékonyabban működő
jelenséget. Azáltal, hogy a cselekedetek átfogó
módon válnak tudományos – vagy általáno-
sabb értelemben: teoretikus – vizsgálódás
tárgyaivá, s tudományos értelemben lehet ál-
lítani bizonyos tettekről, motívumaikról,
ágen­seikről patologikus voltukat, ezzel kiala-
kult a normálisnak és nem normálisnak, az
egészségesnek és betegnek olyan, etikán in­
neni, ellentétes értékpárja, amely észrevétlenül
igen széles körben vált használatossá, és amely
teljességgel elbizonytalanítja a morális meg-
ítélés alapértékeit, a morális értelemben vett
jót s rosszat, erényt és bűnt. Ezáltal nagyon
kényes, feszült viszony alakult ki etika, jog,
politika és a lelki egészséget és betegséget
vizsgálni, meghatározni, illetve adott esetben
kezelni hivatott diszciplínák között.
Mindennél látványosabb fejlemény azon-
ban művészetnek és etikának a korábbiaknál
jóval határozottabb elkülönülése egymástól.
Illúziók nélkül fogalmazva: a kalokagathia
eszménye kétségkívül csak az „apollói” mű-
vészetre volt igaz mindig is. Ugyanakkor nem
kétséges, hogy a művészet és etika viszonyáról
alkotott európai etikai elgondolásokat ez az
eszmény uralta igen sokáig, miközben mára
jobbára már csupán a lektűr irodalomnak s
más művészeti ágak hasonló produktumai-
nak is csak egy-egy szegmensében jelenik meg.
Más szegmensekben pedig akár meg is dicső-
ülhet a gonosz, az, ami morálisan elítélendő
lenne, miközben a hagyományos „magas
művészet” részben szándékoltan számolja fel
önmagát – itt nem elemzendő okok miatt – a
lektűrtípushoz való hasonulás révén, részben
alapvető programmá teszi a határok átlépését,
1352
a tabuk ledöntését, amely, különösen a máso­
dik világháború nyomán és egyáltalán nem
korlátozódva a művészetek területére, mára
már szinte kategorikus imperatívusszá válva
motivál és értékel tetteket, műveket.
Vagyis igencsak kérdéses, lehetséges-e
erényes személyiséggé nevelni az etikaórákon,
amikor oly kevéssé érvényesülnek az Ariszto-
telész említette keretfeltételek.
Az etikaoktatás másik komoly nehézsége
az, amit a címbeli többes számok jeleznek:
többféle etika van, s az erények is többfélék.
Ez utóbbiakból, ismét Arisztotelész nyomán,
klasszikusan kettőt szokás megkülönböztetni,
az erkölcsi és az intellektuális erényt, s meg-
lehetős zavarban szokás megállapítani, hogy
mintha Arisztotelésznek is kétségei lettek
volna, vajon a társadalom érdekeit a legfőbb
jónak tekintő erkölcsi erény-e a legfőbb vagy
az intellektuális erény, azoknak a dolgoknak
szemlélete, melyek másként nem lehetnek.
De ez utóbbi ismét csak a természetjogi gon­
dolkodással rokon, sőt azt megalapozó etikai
álláspont, vagyis egy olyan ésszerűség szem-
lélése, amely megegyezik a szemlélő ember-
ben is meglévő ésszerűséggel, s ez a ráismerés
alapvető etikai érték forrása. Manapság azon­
ban az intellektuális erény nem annyira adott,
másként nem lehetséges tárgyak szemlélete,
hiszen a tudományos vizsgálódás tárgyai a
legkevésbé sem a szemlélőtől független, es�-
szenciális adottságukkal tűnnek ki, hanem
instrumentális megkonstruáltságukkal, s
másrészt a hozzájuk való eljutás vagy épp
megkonstruálásuk oly kevesek számára elér-
hető, hogy valamelyest tágabb kör számára
releváns etikai értékek aligha származtathatók
belőle. Ha valamilyen erény, kiválóság még
ma is lehetséges a tudás szférájában, akkor az
a knowing-what helyett egy sajátos fajta know­
ing-how lehet, a mindig megújuló technikai
lehetőségek világában való, ugyancsak meg-
megújuló, az állandóságot nem vagy csak a
változásban ismerő beállítódás. Kérdés azon­
ban, hogy miként épülhet erre az igen sajátos
fausti erényre etikai erény. Magában a tudo-
mányos kutatásban ez persze valamilyen
szin­ten megvalósulhat, mint ahogyan Jan
Patocka – Max Webert s Karl Poppert követ-
ve – erőteljesen hangsúlyozta: az igazi tudo-
mányos személyiség erénye a saját teljesítmé-
nyével szembeni szüntelen kritikai attitűd,
amely a rögzített eredményekkel szemben a
kutatás szakadatlanságára helyezi a hangsúlyt
(Patocka, 1999, 30 skk.). Kérdés azonban, hogy
ez a tudósi erény áttehető-e még magának a
tudósnak is nem tudósi életébe, ahol persze
még további megkülönböztetés tehető a tu-
dós közéleti szerepvállalása és magánemberi
mivolta között.
Úgy látom, nagyjából ezek a fejlemények
alkotják azokat a keretfeltételeket, amelyek
között kényszerülünk a mai korban valami-
lyen értéketikát kidolgozni s képviselni a
felmerülő etikai kérdések megválaszolásakor,
illetve e feltételek között kell a felnövekvő
nemzedékeket erényes személyiséggé nevelni.
Sine ira et studio, voltaképp csak rögzíteni kí­
vántam őket, hogy nyilvánvalóvá váljék, in-
nen nézve voltaképpen szerencsének is tart-
hatjuk, hogy többféle értéket követő s több­féle
erényfogalmat előtérbe állító etika állhat
rendelkezésre az adott mozgástér kitöltésére.
Az etikák sokféleségét manapság három
fő osztályra szokás redukálni: a következmény­
etika, a deontikus vagy kötelességetika s az
erényetika hármasára. A liberális demokráci-
ákban ma konszenzuálisnak tekinthető az a
nézet, hogy az állam mint törvényhozó köz­
vetlenül nem tűzi ki célul polgárainak valami­
lyen meghatározott erényre nevelését. Ennek
megfelelően a törvényhozói munka etikai
Boros Gábor • Értékek, erények, nevelés
háttereként olyan grémiumok szolgálnak,
amelyek nem valamifajta megkérdőjelezhe-
tetlen etikai igazság megtalálását és képvise-
letét tűzik ki célul, mint inkább a vitában álló
felek közötti legalább minimális konszenzus
kimunkálását a tekintetben, hogy a szóban
forgó alternatívák közül melyik járul hozzá
legnagyobb mértékben a társadalom legna-
gyobb részének legalább jobban, ha nem is
jól-létéhez. Az olyan helyzetekben viszont,
amelyekben individuális személy áll szemben
individuális személlyel, aki ráadásul többnyi-
re kiszolgáltatott helyzetben van, a következ-
ményetika helyett inkább a jellem megfelelő
kidolgozottságára építő erényetika szerepének
erősítését várjuk el, azzal együtt, hogy Kant
óta az erény fogalma nemritkán beépül a kö­
telességetika rendszerébe. Nehéz lenne példá­
ul eldönteni, hogy amikor egy színházi elő-
adás alatt, amelynek során amúgy sokféle
módon vonják be a nézőtéren ülőket a „já-
tékba”, a tér egyik sarkából orvosért kiáltanak,
s a másik sarkából az orvos odaindul, vajon
jellemének ereje vagy kötelességtudata kész-
teti erre. A magam részéről azt gondolom,
ennek a fajta erényes beállítódásnak minden-
képp nagy súlyt kell adni, még akkor is, ha
– mint például épp az orvoslásban – az erény­
etikai megközelítés, mint ezt hangsúlyozni
szokás (például Kovács, 2004, 194., 200.),
kevésbé alkalmas teljesen új etikai problémák
megoldására a maga múltbeli precedensekre
orientálódó, kazuisztikus hátterével, s még
akkor is, ha Tartuffe úr házában vagy az asz­
ketikus (ál-)erényre épülő diktatúrákban
vissza lehet élni az erény nevével. De az embe­
ri dolgok körében amúgy is kontraproduktív
a mindent a legapróbb részletekig teljességgel
szabályozni kívánó mentalitás. Akkor is így
van ez, ha a szabad akarat elgondolását köve-
tő metafizikus szól belőlünk, de akkor is, ha
1353
Magyar Tudomány • 2015/11
a neurobiológus, mondván, hogy „az embe-
reknek van némi szabadságuk arra, hogy
olyan cselekedeteket vigyenek végbe és szán­
dékoljanak, amelyek a biológia és a kultúra
látszólagos nyomatéka ellen szólnak. Vannak
olyan kifinomult teljesítmények, amelyek
abból fakadnak, hogy elvetjük, amit a bioló-
gia vagy a kultúra rákényszerít az emberekre.
Ezek a teljesítmények a létezés egy új szintjét
állítják, amelyben az emberek új tárgyakat
képesek előállítani és új életmódokat képesek
kidolgozni.” (Damasio, 1996, 177.) Ariszto-
telésznek abban is igaza lehet, hogy a külön-
böző tudományterületeken a bizonyosság
eltérő fokára lehet eljutni: az etikában nem
követelhető meg a matematikai szigorúságú
okfejtés (Arisztotelész, 1987, 6 sk. [1094b]).
Ami pedig, lezárásképpen, az etikai neve-
lés kiindulópontként említett nehézségét,
mondhatni antinómiáját illeti, hogy kérdé-
sesnek látszik az autonómiára nevelés külső,
heteronóm eszközökkel, úgy gondolom,
akkor is követhetjük Max Schelert (Scheler,
1979 [1913], 853–870.), ha nem osztjuk meta-
fizikai-vallási előfeltevéseit: a sikeres etikai
IRODALOM
Arisztotelész (1987): Nikomakhoszi etika, Európa, Bp.
Boros Gábor – Takó Ferenc (2014): A kínai kapcsolat
a 17. század természetes teológiájában. In: Kelemen
János (szerk.): Normák, cselekvés, társadalom: Orth­
mayr Imre hatvanadik születésnapjára. ELTE Eötvös,
Budapest, 17–28.
Cicero (2008 [i. e. 53–51]): A törvények, Debreceni Egye­
tem Állam- és Jogtudományi Kara, Gondolat, Bp.
Damasio, Antonio (1996): Descartes tévedése. Aduprint,
Budapest
Descartes (1992 [1637]): Értekezés a módszerről, Ikon,
Budapest
Kovács József (2004): Bioetika, orvosi etika. In: Fekete
László (szerk.): Kortárs etika. Nemzeti Tankönyvki-
adó, Budapest, 186–213.
1354
nevelést nem lehet a puszta észre hatni próbá­
ló tankönyvi szövegektől várni. El kell ismer-
ni, kivált a globálisra irányuló figyelem kor-
szakában, hogy van, de legalábbis kell legyen
a felelősségvállalás összemberi szolidaritása, s
az ebből fakadó példaadó és példakövető cse­
lekvés nem szüntetheti meg az emberi szem-
pontból lehetséges és releváns etikai autonó-
miát. A tantermi etika- – és filozófia-, mivel
e két diszciplína összetartozik – órákon ehhez
a felismeréshez igazodó gyakorlatokat, dialó-
gus- és cselekvési szituációkat érdemes létre-
hozni, elemezni, az általános oktatási célokat
a mindig adott kisebb közösség saját problé-
máinak szemszögéből érdemes konkretizálni
– Rortyval szólva: a képzeletre hatni (Rorty,
1994 [1989], 216 skk.). De ne legyen semmi
illúziónk, összességében ez is csak igen keveset
tud nyomni a latban, ha a társadalom mű-
ködését a bevezetőben említett, mindenfajta
etikai gondolkodást háttérbe szorító viselke-
désmintákat generáló alapszerkezetek uralják.
Kulcsszavak: érték; erény; nevelés; machiavelliz­
mus; jog, politika, és etika viszonya
Orthmayr Imre (2007): 20. századi angolszász etika. In:
Boros Gábor (szerk.): Filozófia. Akadémiai, Buda-
pest, 1192–1218.
Patocka, Jan (1999): A tudományos lelkiismeret elve.
In: Patocka, Jan: A jelenkor értelme. Kalligram, Po-
zsony, 30–36.
Platón (1998): Gorgiasz. Atlantisz, Budapest
Rorty, Richard (1994/1989): Esetlegesség, irónia és szoli­
daritás. Jelenkor, Pécs
Scheler, Max (1979 [1913]): A formalizmus az etikában
és a materiális értéketika. Gondolat, Budapest
Spinoza (2002 [1670]): Teológiai-politikai tanulmány,
Osiris, Budapest
URL1: http://www.latin.it/autore/catullo/carmina_
catulli/!01!liber_i/049.lat
Vinkler Péter • Tudománymetriai értékelés…
TUDOMÁNYMETRIAI ÉRTÉKELÉS
A LEGHATÁSOSABB KÖZLEMÉNYEK
MUTATÓSZÁMAIVAL
Vinkler Péter
az MTA doktora, professor emeritus,
MTA Természettudományi Kutatóközpont
vinkler.peter@ttk.mta.hu
fokozatok odaítélésekor, egyetemi tanári ki-
Bevezetés
nevezéskor, akár témapályázatok elbírálásakor
A tudományos kutatás célja: új tudományos vagy intézményi és országos szintű tudo-
ismeretek létrehozása. Az új tudományos mánypolitikai intézkedések meghozatalakor
eredményeknek tudományos közlemények játszik, játszhat fontos szerepet.
formájában történő nyilvánosságra hozatala Az értékelő tudománymetria elmélete és
a kutatás elengedhetetlen része. Annak meg- gyakorlata arra a paradigmára épül, amely
állapítását, hogy a közlésre szánt ismeret va- szerint az ismerettermelés mértékének és ha­
lóban új, tudományos és megfelelő színvo- tásának vannak olyan számszerűsíthető vonat­
nalú, a tudományos kiadványok szerkesztői kozásai, amelyek összefüggésben állnak az
és a közlésre szánt írás bírálói végzik. Termé- értékelt publikációknak a tudományhoz és a
szettudományokban a közlés elsődleges for- tudományos kutatáshoz való hozzájárulásá­
mája a tudományos folyóiratcikk. A közöltek val. A publikációk értékelési módszerei tudo­
szakterületén nem járatos személyek és mánymetriai mutatók kidolgozásán és alkal-
szervezetek részére annak megítéléséhez, hogy mazásán alapulnak.
adott közlemények milyen hatást gyakoroltak A létrehozott és a tudományos közösség
a tudományra, a legtöbbször csak az illető rendelkezésére bocsátott ismeretek mennyisé­
terület kutatói által készített bírálatok (peer gének tudománymetriai mértékegységéül a
reviews) vagy a tudománymetriai értékelés természettudományokban a tudományos
mutatószámai adhatnak támpontot. Igen sok folyóiratcikket tekinthetjük. A közölt ismere-
esetben hasznos vagy éppen nélkülözhetetlen tek hatásának mértékegységéül az idézetet
annak legalább közelítőleges megállapítása, fogadhatjuk el. Ismeretes, hogy mind a közölt
hogy egyének, csoportok, intézmények, or- ismeretek megjelenési helyének az ismeret-
szágok közleményei milyen mértékben járul- hordozók (folyóirat, konferenciakiadvány,
tak hozzá a világ tudományos ismereteinek könyv stb.) közötti megoszlása, mind az adott
kiszélesítéséhez és elmélyítéséhez. A közlemé- hivatkozások és a kapott idézetek száma erő­
nyek értékelése akár tudományos címek, sen függ az egyes szakterületek (sőt: témák)
1355
Magyar Tudomány • 2015/11
bibliometriai tulajdonságaitól. Ennélfogva
értékelés céljából történő összehasonlításokat
a legtöbb tudománymetriai mutatószám
alapján csak azonos (hasonló) bibliometriai
sajátosságú területek kutatói, csoportjai kö-
zött tehetünk. A tudományos összteljesít-
mény megítélésekor érdemes azokat a muta-
tószámokat előnyben részesítenünk, amelyek
mind a mennyiséget, mind a hatást egyaránt
figyelembe veszik (Vinkler, 2010).
A közlemények tudománymetriai muta-
tószámait korábban elsősorban az értékelen-
dő publikációs halmaz egészéből számították
ki. Ilyen mutató például az egy adott kutató-
csoport által közölt összes cikk és kapott
idézet száma vagy a cikkek átlagos idézettsé-
ge, továbbá az egy cikkre jutó hatástényező.
Ha az összes cikk száma: P, amelyekre össze-
sen C számú idézet érkezett, akkor az átlagos
idézettség: C/P. Ha a folyóiratoknak, ame-
lyekben az illető egyén vagy csoport cikkei
megjelentek, összeadjuk a Garfield-(hatás)
tényezőit (impact factor) és a kapott számot
elosztjuk a közölt cikkek számával, akkor
megkapjuk az egyén vagy csoport átlagos
Közlési stratégiájának mutatószámát, vagyis
az átlagosan egy cikkre jutó folyóirat-hatás-
tényező adatát.
Megjegyzendő, helyes lenne figyelembe
venni, hogy Garfield-értelemben véve hatás-
tényezőjük (impaktfaktoruk) csak folyóira-
toknak van, minden egyéb publikációs hal-
mazra vonatkozó C/P adatot (átlagos) „idé-
zettségnek” (citedness) vagy „idézetgyakoriság­
nak” (citation frequency) nevezhetünk. Furcsa,
hogy többen még ma is citációt emlegetnek
a helyes magyar szavak: idézet vagy hivatko-
zás helyett. Egyébként célszerű, ha az említett
szavakat nem azonos értelműként használjuk.
A hivatkozás ugyanis az az utalás, amelyet egy
szerző a közleményében más szerző munká-
1356
jára vonatkoztatva ad. Az idézet pedig az az
utalás, amelyet egy közlemény szerzőjétől egy
másik szerző kap.
Az élet minden területén kulcskérdés a
személyekre, szervezetekre és dolgokra vonat-
kozó adatok eloszlásának ismerete. Így példá-
ul a javak és képességek eloszlása az emberek,
bizonyos témájú ismeretek (pl. cikkek) elosz-
lása az ismerethordozók (pl. folyóiratok), az
ásványi kincsek eloszlása az országok vagy
akár a megjelent publikációk eloszlása a
közlő szerzők között (lásd Lotka-törvény).
Több szerző véleménye szerint (például
Cole – Cole, 1973­; Aksnes, 2003) jelentős
tu­dományos hatást csak az illető szakterületen
az átlagosnál lényegesen erősebben idézett köz-
leményekben lévő ismeretek érhetnek el. (Itt
most nem tárgyalom a ritkán, de előforduló
eseteket, amelyek a jó szándékú tévedés vagy
a szándékos megtévesztés, csalás tárgykörébe
esnek.) Ezért lényeges, hogy egy adott közle-
ményhalmazból ki tudjuk választani a legna-
gyobb hatású cikkeket, a legidézettebbeket,
amelyek a leghatásosabb, ún. elit részhalmazt
alkotják. A leghatásosabb közlemények rész-
halmazából kiszámított tudománymetriai
mutatókat elit mutatószámoknak nevezzük.
Az elit mutatók kiszámításának első lépé-
se csaknem minden esetben az, hogy az ér-
tékelendő teljes közleményhalmaz elemeit az
idézetek csökkenő sorrendjébe állítjuk. Ezek
után a leghatásosabb részhalmazt a halmaz
többi részétől elválasztó határ kijelölése a cél,
ami azonban minden esetben önkényes vá­
lasztás kérdése. Helyesen tesszük, ha az önké-
nyesen megállapított határokat gyakorlati
tapasztalatokra építjük. Vagy megfordítva: az
elméleti megfontolások alapján kijelölt ha-
tárértékek (idézetszám, közleményszám)
helyességét más (nem tudománymetriai)
adatokkal, elemzésekkel támasztjuk alá.
Vinkler Péter • Tudománymetriai értékelés…
Közismert, hogy a közleményekre érke-
zett idézetek eloszlása torz. Ez azt jelenti, hogy
kevés cikk kap viszonylag sok, míg sok cikk
kap viszonylag kevés idézetet. A torz eloszlást
Sune Lehmann és munkatársai (2003) a
SLAC SPIRES- (fizikai tárgyú) adatbázis se­
gítségével vizsgálták. Azt találták, hogy az
adattár 1962–2002 között megjelentetett 281
717 folyóiratcikkének 26,7%-át az említett
évek alatt nem hivatkozták egyszer sem („is-
meretlen cikkek”). A „kevésbé ismert” cikkek
(1–9 idézet/cikk) 44,4%-ot, míg az „ismert”
cikkek (10–49 idézet/cikk) 22,4%-ot, a „jól
ismert” cikkek (50–99 idézet/cikk) 3,8%-ot,
a „nevezetes” cikkek (100–499 idézet/cikk)
2,5%-ot és az „elismert” cikkek (több mint
500 idézet) 0,2%-ot tettek ki. A szerzők szerint
kevés igazán érdekes és jelentős cikk „úszik a
döglött cikkek tengerében”.
Egy közleményhalmaz leghatásosabb
részhalmazának meghatározására többféle
módszer használható. A legkorábban önké-
nyesen kijelölt idézettségi határokat adtak
meg. Így például Paul Bourke és Linda But­
ler (1996) többféle természettudományi terü­
let közleményeit tanulmányozva, a követke­
ző idézetségi osztályokat alkalmazta: 0, 1, 2–4,
5–9, 10–16, 17–25, 26–50, 51–100, több mint
100 idézet cikkenként. A Web of Knowledge,
Thomson Reuters által alkalmazott módszer
szerint a halmaz méretétől, az alkalmazott
közlési és idézési időhatároktól, továbbá a
kiválóság mértékétől függően az összes köz-
lemény közül a legidézettebb 0,01; 0,1; 1,0
vagy 10%-ot tekinthetjük a leghatásosabb
részhalmazhoz tartozónak. Az említett adat-
tár egy tízéves időszakban megjelent cikkeket
vizsgál, és az idézetek számát ugyancsak eb-
ben az időben veszi figyelembe. Az említet-
teknél függetlenebb módszert kínál a „jellem-
ző számok és mértékek” („characteristic scores
and scales”) módszere (Glänzel, 2007), amely
szerint egy közleményhalmazban az átlagos
idézettségnél (C/P) például kétszer, háromszor,
ötször vagy tízszer nagyobb idézettségű köz-
leményeket tekinthetjük kiemelkedően idé­
zetteknek.
Egy nagyobb közleményhalmazból a leg­
hatásosabb cikkek részhalmazának kiszámí­
tására alkalmas például a Jorge E. Hirsch
(2005) által javasolt h-mutató és az Egghe-féle
(2006) g-mutató is. Az általam javasolt π-in­
dex (Vinkler, 2009) és PRP-mutató (Vinkler,
2013) kiszámításához a P(π) halmazt mint a
leghatásosabb cikkek halmazát alkalmazzuk,
amely a teljes halmazba tartozó elemek (pl.
folyóiratcikkek) számának (P) négyzetgyöke.
A publikációk leghatásosabb részhalmazá­
nak értékelésén alapuló tudománymetriai
mutatók előtérbe kerülését mutatja az iroda-
lomban közölt, illetve a gyakorlatban is alkal-
mazott elit mutatószámok időbeni gyarapo-
dása. Az általam 1988-ban megjelentetett át­
tekintő közlemény (Vinkler, 1988) tudomány­
metriai mérőszámai közül mindössze hét
(14,6%) köthető a leghatásosabb részhalmaz
koncepcióhoz. Lorna Wildgaard és munka-
társai (2014) viszont 108 mutatót osztályoznak,
amelyek közül 48 (44,4%) származtatható a
leghatásosabb cikkeket tartalmazó részhalma-
zokból.
Néhány elit mutató
A leghatásosabb cikkek részhalmazának mu­
tatószámai közül jelenleg a h-index a legelter-
jedtebb. A Hirsch-index nem más, mint a
h-statisztika szerint kiválasztott leghatásosabb
cikkek száma. A h-index értéke megegyezik
azzal a legnagyobb sorszámmal, amellyel
egyenlő vagy még éppen nagyobb az illető
cikkre kapott idézetek száma (1. táblázat). A
cikkek az idézetek csökkenő sorrendjében
1357
Magyar Tudomány • 2015/11 Vinkler Péter • Tudománymetriai értékelés…
állnak. Ha tehát a h-index például 22, akkor Számos mutatót vezettek be a tudomány­ r r2 A/e A/e A/s A/s B/e B/e B/s B/s
az értékelt cikkhalmazban van 22 olyan cikk, metriába, amelyek meghatározása a h-statiszti­
ci Σci ci Σci ci Σci ci Σci
amely legalább 22 idézetet (vagy ennél többet) kán alapul. Ilyen például az R-mutató, amely
kapott. Ha a rangsorban következő cikk (a a h-cikkekre kapott összes idézet (C) négy- 1 1 10 10 50 50 5 5 25 25
23.) szintén csak 22 idézetet vagy ennél keve- zetgyöke. Több tanulmány igazolja azonban, 2 4 10 20 20 70 5 10 10 35
sebbet ért el, akkor a h-index értéke nem hogy az említett és az itt nem említett, szár- 3 9 10 30 10 80 5 15 5 40
változik, marad 22. Az index legnagyobb maztatott mutatók érdemleges változást nem 4 16 10 40 7 87 5 20 3 43
hátránya, hogy csaknem teljesen figyelmen eredményeznek az értékelésekben (lásd pél-
5 25 10 50 7 94 5 25 2 45
kívül hagyja éppen a legnagyobb hatású cikk dául Bornmann et al., 2011).
vagy cikkek által kapott idézetek számát. Ha A g-mutató másféle statisztikán alapul, s 6 36 10 60 4 98 5 30 2 47
például a cikkekre érkezett idézetek száma részben kiküszöböli a h-index hátrányait. Ér­ 7 49 10 70 1 99 5 35 1 48
egyenként a következő: 10, 5, 5, 4, 3, 2, 1, 0, tékét úgy számítjuk ki, hogy a cikkek idé­ 8 64 10 80 1 100 5 40 1 49
akkor a h-index = 4, hiszen 4 olyan cikk van, zettségi sorszámait (r) négyzetre (r²) emeljük,
9 81 10 90 0 100 5 45 1 50
amely 4 vagy ennél több idézetet kapott. Ha és megnézzük, hogy a rangsorba állított
egy másik cikkhalmaz tagjaira 100, 50, 50, 4, cikkek idézeteinek (ci) halmozott idézetszáma 10 100 10 100 0 100 5 50 0 50
3, 2, 1, 0 idézetet találunk, akkor ennek a hal­ (Σci) melyik sorszám négyzetével egyezik, il­ C 100 100 50 50
maznak is csak 4 lehet a h-indexe, mert csak letve melyiknél még éppen nagyobb (1. h 10 5 5 3
4 cikk kapott 4 vagy ennél több idézetet. táblázat). A g-index a leghatásosabb halmaz g 10 10 5 6
Nem értékeli h-index azt sem, ha a hal- (g-számú cikk) időben növekvő idézetszámát,
π 0,30 0,80 0,15 0,40
mazban lévő legidézettebb közlemények a h-mutatóval ellentétben figyelembe veszi.
újabb idézeteket kapnak. A h-index értéke A mutató a leghatásosabb cikkek halmazára 1. táblázat • A h, g és π-mutató kiszámítása az összes cikk száma, P = 10 és az összes idézet szá­
csak akkor nő, ha nő a legidézettebb rész­hal­ érkezett, viszonylag nagyobb számú idézetet ma A/: C = 100, illetve B/: C = 50 esetében, feltételezve az idézetek egyenletes (e), illetve súlyo­
maz mérete, azaz éppen akkor, ha a leghatáso­ is érzékeli (1. táblázat). Értéke erősen függ az zott (s) eloszlását. • r: cikkek rangszáma; ci: idézetek száma az adott cikkre; Σci: idézetek hal-
sabb cikkek halmazán kívüli cikkekre érkez- egyes szakterületek bibliometriai sajátságaitól. mozott száma • Megjegyzés: Az idézetek súlyozott eloszlása a példákban azt jelenti, hogy a
nek újabb idézetek. Megjegyzendő: kü­lönleges Sajátos hátránya, hogy esetenként nem léte- cikkek 30%-a (kerekítve: 3 cikk) kapja az idézetek 80%-át.
esetekben a h-mutató értékének eggyel való ző cikkeket is figyelembe kell venni (lásd ké­
növeléséhez elegendő egyetlen új idézet. sőbb). A g-mutató általában jelentősen na-
A h-mutató további hátránya a szakterüle­ gyobb, mint a h-mutató. halmaz cikkei 40, 30, 14, 11, illetve 10%-ának esetben összesen: C = 100, B/ esetben pedig
tek bibliometriai sajátosságaitól való erős 2009-ben javasoltam (Vinkler, 2009), felelnek meg. Megjegyzendő, hogy a P(π)- C = 50. Mind az A/, mind a B/ esetben legyen
füg­gés. (Bibliometriai sajátosság például a hogy egy közleményhalmaz leghatásosabb adat csaknem kivétel nélkül kisebb, illetve az idézetek eloszlása a cikkek között először
közlésre használt kiadványok, mint folyóirat- cikkeinek részhalmazát, P(π) a halmazban lényegesen kisebb, mint a h-index értéke. egyenletes (e) (vagyis kapjon mind a 10 cikk
cikkek, könyvek, konferenciaanyagok stb. lévő összes közlemény (P) négyzetgyökével A π-mutató a P(π)-halmaz cikkeire érke- egyenként 10, illetve 5 idézetet, másodszor
számának aránya, a közleményekben lévő fejezzük ki. A P(π) = √P arány alkalmazása zett idézetek számának, C(π) századrésze: pedig súlyozott (s), ami jelentse azt, hogy a
hivatkozások átlagos száma, a szakterület Genagyij Dobrov (1970) írásaira vezethető π-index = 0,01C(π). 10 cikk mintegy 30%-a (azaz kerekítve: 3 cikk)
publikációs sebessége stb.) Nyilvánvaló, hogy vissza, de rokonítható a fiziológiából ismert A h-index és a π-index kiszámításának kapja az összes idézet 80%-át. Ez az A/s eset-
az olyan tudományterületeken működő ku­ Fechner-törvénnyel is. Az említett törvény módját és néhány tulajdonságát egy egyszerű ben 80 idézetet jelent, a B/s esetben pedig 40
tatók, mint például a matematika, ahol átla- szerint az érzékelés mértéke az azt kiváltó modell segítségével az 1. táblázat adatai mu- idézetet.
gosan kevesebb a hivatkozások száma a cik- hatás nagyságának logaritmusával arányos. tatják. Az A/e példában a h-mutató = 10, mivel
kekben, lényegesen kisebb h-indexet mutat- A (kerekített) P(π)-adat például egy 5, 10, Legyen mind A/, mind B/ esetben a hal­ a halmazban van olyan 10 cikk, amely 10 idé­
hatnak fel, mint azok, akik az élettudomá- 50, 70, illetve 100 cikkből álló halmaz eseté- mazban lévő összes közlemény száma P = 10, zetet kapott. Az adatok alapján megállapít-
nyok egyes területein dolgoznak. ben: 2, 3, 7, 8, illetve 10, amely adatok a a közleményekre kapott idézetek száma A/ ható, hogy a h-mutató hátrányos az idézetek

1358 1359
Magyar Tudomány • 2015/11
súlyozott eloszlása szempontjából, hiszen A/s
példában a mutató értéke 5-re csökken. Tehát
a h-index (ebben a modellben) az idézetek
egyenletes eloszlását részesíti előnyben, és
hát­rányos, ha csak néhány kiemelkedően
idézett közlemény van a halmazban. A C =
50 esetben (B/e vs B/s) hasonló a helyzet (h
= 5 vs 3). Érdemes felfigyelni arra, hogy az A/s
példában, ahol az összes idézet, C = 100 és a
legidézettebb (ún. „h-core”) cikkek 50, 20, 10,
7, 7 idézetet kaptak, a h-index értéke ugyan-
akkora (h = 5), mint a B/e példában, ahol C
= 50, és a legidézettebb cikkek csupán: 5, 5, 5,
5, 5 hivatkozást értek el.
A g-mutató kiszámítását mutatja az 1.
táb­lázat B/s példája. Itt a g-index értéke azért
6, mert az r = 6 cikknél: Σci = 47, ami nagyobb,
mint r² = 36, de a mutató nem lehet 7, mert
r = 7 esetében: Σci = 48, amely érték kisebb,
mint r² = 49.
A g-index = 10 az A/e példában, hasonló­
an a h-indexhez. Az 1. táblázat mutatja, hogy
az elit cikkekre érkezett viszonylag több
idézet a g-mutató értékét nem csökkenti, hi­
szen A/s esetben g = 10. Sőt, a B/e és B/s ese­tek
g-adatainak összevetése alátámasztja, hogy a
g-index előnyös a kiemelten idézett közlemé-
nyeket tartalmazó halmazok értékelésénél.
Az A/s eset szemlélteti azt a furcsaságot,
hogy a g-index kiszámításánál egészen addig
a sorszámig (illetve annak négyzetéig) kell
haladnunk, amíg el nem érjük az idézetek
halmozott összegét. Ha ugyanis vannak cik­
kek a halmazban, amelyek nem kaptak egyet­
len idézetet sem (mint például itt az r = 9-es
és az r = 10-es cikk), vagy a halmaz összesen
csak 8 cikket tartalmazna, a rangszámokkal
(r) akkor is tovább kell haladnunk r = 10-ig,
nem létező cikkeket feltételezve, hogy elérjük
a már az r = 8-nál kiszámított halmozott idé­
zetszámot (azaz: Σci = 100 = r² = 100).
1360
Az A/ és B/ esetben is P = 10, így a π-sta­
tisztika szerint a halmazok leghatásosabb
cik­keinek részhalmazába π(P) = √10 = 3,33,
kerekítve: 3 cikk tartozik. A model A/e pél-
dájában az első 3 cikk idézeteinek száma
összesen: 30, így a π-index = 0,30. Az A/s
példában viszont jelentősen megnőtt a leg-
hatásosabb részhalmazban lévő cikkek idéze-
teinek száma: Σci = 80, ezért a π-index = 0,80.
Hasonlóképpen változik a B/e és a B/s pél-
dában szereplő cikkek π-indexe: 0,15 vs 0,40.
A bemutatott példák alapján levonható
a következtetés, amely szerint a π-mutató
jelentős mértékben függ az idézeteknek a
leghatásosabb cikkek részhalmazában lévő és
a halmaz fennmaradó részében található cik­
kekre jutó idézetek számának arányától, to-
vábbá, hogy előnyben részesíti a kiemelkedően
nagy hatású cikkekre érkező idézeteket.
A π-mutató hátránya, hogy a h és a g-mu-
tatóhoz hasonlóan erős szakterületi függősé-
get mutat. Minden olyan bibliometriai hatás,
amely befolyásolja a közlemények által kapott
idézetek számát, erre a mutatószámra is ha-
tással van.
A százalékos idézettségi rangszám
Tekintve, hogy az előzőekben említett muta-
tószámok erősen függnek az értékelt közle-
mények szakterületétől, megkíséreltem egy
viszonyítási alapot alkalmazó, de „nem para-
méteres”, a szakterületek bibliometriai sajá-
tosságaitól független mutatószám bevezetését.
A százalékos idézettségi rangszám (PRP – Per­
centage Rank Position Index) elnevezésű mu-
tató (Vinkler, 2013) a vizsgált cikk viszonyla-
gos tudománymetriai hatását az ugyanabban
az évben a vizsgált cikket közlő folyóiratban
megjelent cikkek idézetek szerinti sorrendjé-
ben elfoglalt hely szerint határozza meg. Ha
az adott évben a folyóiratban összesen P szá­
Vinkler Péter • Tudománymetriai értékelés…
mú cikk jelent meg, és ezeknek idézetek
szerinti rangsorában az általunk értékelt cikk
az r-edik helyet foglalja el, akkor a PRP-index
a következőképpen számolható:
PRP = 100 [ 1 – ( ( r – 1 ) / P ) ]
A PRP-mutató szerint a sorrendben az
első, a legidézettebb közlemény 100 ponttal
szerepel, függetlenül a megjelent cikkek szá­
mától (P). Természetesen a további helyezé-
sek mutatószáma erősen függ P-től. Így
például a P = 10, 100, 1000 méretű halmazok­
ban az idézetek szerint rangsorban a 2. helyen
lévő cikkek PRP-mutatója rendre: 90,0; 99,0;
99,9, az 5. cikkek mutatói: 60,0; 96,0; 99,6,
míg a 10. helyezetteké: 10,0; 91,0; 99,1.
Kétségtelenül jogos, hogy egy nagyobb
közleményhalmazban elért ugyanaz a helye-
zés sokkal értékesebb legyen, mint egy kiseb-
ben. Ugyanakkor a mutató hátránya, hogy
a kevés cikket közlő folyóiratokban elért vi-
szonylagosan jobb helyezés esetenként indo-
kolatlanul nagy mutatószámot ad.
A leghatásosabb részhalmazok mutatói
és a szakmai rangsor
Annak érdekében, hogy a mutatószámok és
a kutatóknak a szakmai rangsorban elfoglalt
helye közötti összefüggéseket feltárhassam,
meghatároztam öt, egyenként 10 kutatóból
álló csoport közleményei leghatásosabb hal­
mazainak néhány tudománymetriai muta-
tóját. A csoportok a következők:
• PhDj: PhD-fokozattal rendelkező, fiatal
kutatók, akiknek átlagos publikációs
élettartama (PLT): 11,20 év (SD = 3,64
év). A PLT-adat kiszámítása a következő-
képpen történt: PLT = 2014 – (a Web of
Science-ben elsőként referált folyóirat-
publikáció megjelenésének éve).
• PhDs: PhD-fokozatot szerzett, idősebb,
de nem vezető beosztású kutatók, akiknek
nincs MTA doktori címük (PLT = 29,80
év, SD = 7,02 év).
• DSc: MTA doktora címmel rendelkező
ku­tatók (PLT = 34,40 év, SD = 2,84 év).
• MbA: az MTA Kémiai osztályának jelen-
leg is aktív tagjai vagy levelező tagjai (PLT
= 38,00 év, SD = 1,25 év), akiknek 2013-
ban is jelent meg publikációjuk.
• Nobel: A 2008–2013. között kémiai No-
bel-díjjal kitüntetettek közül kiválasztott
10 személy (PLT = 38,90 év, SD = 0,32 év).
A kiválasztott kutatók a következők:
Simomura Oszamu (Osamu Shimomura),
Thomas A. Steitz, Ada E. Yonath, Richard F.
Heck, Negisi Ei-icsi (Ei-ichi Negishi), Dan
Shechtman, Robert J. Lefkowitz, Brian K.
Kobilka, Martin Karplus, Arieh Warshel.
Megjegyzendő: a PhDj-, PhDs- és a DSc-cso­
portokhoz tartozó kutatók mind kémikusok,
és 2014-ben az MTA TTK-ban dolgoztak.
Feltételezhető, hogy a fiatalabb kutatók
(PhDj), lévén pályájuk elején, átlagosan keve­
sebb cikket jelentetnek meg, kevesebb idé­
zetet kapnak, s többi mutatójuk is gyengébb,
mint idősebb kollégáiké. Feltételezhető az is,
hogy a PhDs- és a DSc-csoport tagjai külön-
böző helyet foglalnak el a szakmai rangsorban,
s ezért mutatószámaik is különböznek az
utóbbi csoport javára. A DSc-csoportból
nyolcan kutatócsoport-vezetők voltak, vagy
jelenleg is azok. Várható az is, hogy az illető
hazai szakmai rangsor csúcsán álló kémikus
akadémikusok (MbA) közleményeinek tu­
dománymetriai mutatói felülmúlják az elő-
zőekben említett csoportok átlagait. Nyilván-
való, hogy a világ tudósainak a közleménymu­
tatók területén folyó versengésében a leg­elő­
kelőbb helyezéseket átlagban a Nobel-díjasok
érik el. Számos közlemény igazolja, hogy a
Nobel-díjjal kitüntetettek idézeteinek száma
jelentősen (akár nagyságrendekkel is) na-
1361
Magyar Tudomány • 2015/11
gyobb, mint az adott szakterület kutatóinak
átlaga (Garfield – Welljams-Dorof, 1992).
A tárgyalt elit mutatószámok (h, g, π, PRP)
mindegyike függ a nyilvánosságra hozott in­
formáció mennyiségétől (a cikkek számától),
ami nyilvánvalóan az illető kutatók szakmai
pályafutásának hosszával arányos. Azért, hogy
a különböző hosszúságú életpályát bejárt
kutatókat közleményeik alapján összehasonlít­
hassák, a mutatószámokat normálni szokták.
Ennek megfelelően képzik az egy évre jutó
idézetek (C/y) vagy publikációk számát (P/y),
az egy cikkre jutó idézetek számát (C/P), az
egy cikkre eső folyóirat-hatástényezők adatát
(FHT/P). Ez utóbbi képletben FHT az illető
cikkeket közlő folyóiratok hatástényezőinek
súlyozott összegét jelenti (természetesen, ha
egy folyóiratban három cikk jelent meg, ak­
kor annak hatástényezőjét háromszorosan
kell figyelembe venni).
Megjegyzendő, hogy a C, C/P, FHT/P
mutatók erősen függnek az illető szakterüle-
tek bibliometriai sajátosságaitól. Az utóbbi
években különösen elterjedt az összimpakt,
impaktfaktor kifejezések használata egyének
mutatóinak kiszámításánál. Érdemes megje-
gyezni, hogy a közlő folyóiratok hatásténye-
zőinek átlaga (FHT/P) az illető kutató közlé­
si stratégiájára, de semmiképpen sem az illető
által közölt információk szakmai hatására
jellemző. Ismeretes, hogy a folyóiratok cikkei
idézettségének eloszlása torz, esetenként na-
gyon torz. Éppen ezért helytelen a közlő fo-
lyóiratok cikkeinek átlagos idézettségét mint
az abban a folyóiratban publikációt megje-
lentetett kutató impaktfaktorát, mint a kuta-
tó eredményeinek hatására, kiválóságára vo­
natkozó mutatószámot értékelni. Nyilvánva-
ló, hogy a „jobb” folyóiratokban megjelent
cikkek arra utalnak, hogy az illető szerző „jó”
helyeken tudja elfogadtatni a cikkeit, ami
1362
két­ségtelenül szakmai érdem. Ámde ettől még
nem biztos, hogy az illető adott cikke eléri az
illető folyóirat cikkeinek átlagos színvonalát.
Ezt csak az értékelt cikkekre érkezett idézetek
tudják megmutatni, legalábbis tudománymet­
riai értelemben.
A jelen közleményben a kutatók teljes
pub­likációs teljesítményét (az információk
mennyiségét és hatását) jellemző mutatószá-
mokat vizsgáltam. Emiatt az említett fajlagos
(normált) mutatószámok itt nem játszanak
szerepet. Nem vettem figyelembe a különben
releváns szerzői részesedés mértékét sem.
A 2. táblázatból kitűnik, hogy az a feltevés,
amely szerint a vizsgált tudománymetriai
mu­tatóknak a szakmai rangsorban elfoglalt
tekintélyesebb hely szerint növekedniük kell,
helyes. Ez a következő egyenlőtlenséget jelen-
ti: PhDj < PhDs < DSc < MTA < Nobel.
A Nobel-díjjal kitüntetett kutatók tudo­
mánymetriai mutatói jelentősen meghalad-
ják a többi kutatóét. Az átlagok leginkább az
idézetek számában (C) különböznek (példá-
ul Nobel-átlag/PhDj-átlag = 144,97). Az
említett két csoport átlagai közötti arányszám
a többi mutató esetében a következő: h = 11,20;
g = 10,08; π = 81,20 és PRP = 5,54. A Nobel-
díjasok (Nobel) és az MTA-tagok (MTA)
kö­zötti arányszámok a következők: P = 2,37;
C = 10,93; h = 2,81; g = 3,18; π = 10,02; PRP =
1,61. Mivel a h-, g- és π-mutatók közül a leg­
utóbbi függése a legerősebb az idézetek szá-
mától, ezért olyan nagy az erre a mutatóra
vonatkozó arányszám. Az arányokat és az
illető kutatók szakterületeit áttekintve feltehe­
tő, hogy a szakterületi bibliometriai sajátos-
ságokat figyelembe vevő százalékos idézetsé-
gi rangszám (PRP) nyújtja a leginkább va­lósá­
gos képet.
A többi csoport átlagai közötti arányok is
kiszámíthatóak a 2. táblázat adataiból. Így
Vinkler Péter • Tudománymetriai értékelés…
P c h g π PRP
PhDj 19,00 229,30 7,40 15,40 1,50 313,50
PhDs 54,00 540,70 12,90 21,30 2,67 548,884
DSc 90,80 1913,90 22,10 38,10 9,08 766,14
MTA 163,90 3042,00 29,50 48,80 12,16 1080,53
Nobel 388,50 33 242,30 82,90 155,30 121,80 1737,34
2. táblázat • PhD tudományos minősítéssel rendelkező fiatal (PhDj) és idősebb (PhDs) kémi-
kus kutatók, MTA doktora címet elért kémikusok (DSc), az MTA rendes vagy levelező kémi­kus
tagjai (MTA), illetve kémiai Nobel-díjjal kitüntetett tudósok (Nobel) néhány tudomány­metriai
mutatója. • P: folyóiratcikkek száma a WoS-adattárban 1976–2014 között; C: idézetek száma
ugyanott, ugyanakkor. • Megjegyzés: A vizsgált csoportok tagjainak száma egyenként 10 fő.
például az MTA-tagok (MTA) és az MTA tény hozzájárul a mutatók használhatóságá-
doktora (DSc) címet elért kutatók arányszá- nak igazolásához. Bár a szakmai rangsor kü­
mai rendre a következők: P = 1,81; C = 1,59; lönböző szintjein lévő kutatók csoportjai
h = 1,33; g = 1,28; π = 1,38; PRP = 1,41. A DSc- pub­likációinak leghatásosabb halmazára
és a PhDs-kutatók csoportjainak arányszámai vonatkozó mutatószámok átlagai a legtöbb
pedig: P = 1,68; C = 3,54; h = 1,71; g = 1,78; π esetben szignifikánsan különböznek, egyének
= 3,40; PRP = 1,40. esetében azonban vannak eltérések. Vagyis
Megemlítendő, hogy az egyes csoportok akadnak olyan kutatók, akiknek mutatói
átlagai a P, h és a PRP-mutatónál minden meghaladják, esetleg lényegesen meghaladják
esetben szignifikánsan (p ≤ 0,03) különböz- a szakmai rangsoruknak megfelelő csoport
nek. A C, g és π-átlagok is szignifikánsan kü­ átlagát, s elérik a magasabb szinten lévő cso­
lönböznek egymástól minden esetben, kivé- portét. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy az
ve a DSc- és az MTA-csoport átlagai közötti egyének szakmai előremenetelét, kutatási
különbséget. Ez a tény azt jelenti, hogy pél- pályázatait elbírálók ne csak az illetők koráb-
dául a C-mutatónál öten, a g-mutatónál ban kapott címeit, elért tudományos foko-
ket­ten, a π-mutató esetében pedig hatan a zatát vagy beosztását vegyék figyelembe,
DSc-csoport kutatói közül elérik (illetve hanem komolyan mérlegeljék az értékelendő
meghaladják) az akadémikusok (MTA) kutatók tudománymetriai mutatóit és ezek-
mutatóinak átlagát. nek a különböző szakmai szintekhez mért
arányait.
Következtetés
A mutatószámok részletes tanulmányozá-
A vázlatosan összefoglalt elemzés alátámaszt- sa rámutat arra is, milyen fontos a biblio­met­
ja azt a feltételezést, hogy a szakmai rangsor- riai sajátosságaikban egymástól eltérő szakte-
ban elfoglalt hely függvényében vizsgált tu­ rületek közleményeinek összevetésekor a
dománymetriai mutatószámok a várakozás- meg­felelő mutatószámok kiválasztása. Az itt
nak megfelelő sorrendben növekednek. Ez a bemutatott mutatók közül egyedül a százalé­
1363
Magyar Tudomány • 2015/11
kos idézettségi rangszám (PRP) ad lehetőséget
a szakterületi sajátosságok kiegyenlítésére.
A tudományos publikációs tevékenység-
nek, eredményességnek több oldala van. Ezért
nem ajánlatos egyetlen mutatószámmal jel-
lemezni egy adott kutató vagy egy kutatócso-
port publikációit. A jellemzést, ha tetszik
értékelést, mindig az értékelés célja szerint
kiválasztott mutatószámok szerint indokolt
IRODALOM
Aksnes, Dag W. (2003): Characteristics of Highly Cited
Papers. Research Evaluation. 12, 159–170. DOI:
10.3152/147154403781776645
Bornmann, Lutz – Mutz, R. – Hug, S. E. – Daniel, H.
D. (2011): A Multilevel Meta-analysis of Studies
Reporting Correlations between the h Index and 37
Different h Index Variants. Journal of Informetrics. 5,
346–359. DOI: 10.1016/j.joi.2011.01.006
Bourke, Paul – Butler, Linda (1996): Publication Types,
Citation Rates and Evaluation. Scientometrics. 37,
473–494. • http://link.springer.com/article/10.1007%
2FBF02019259
Cole, Jonathan R. – Cole, Stephen (1973): Social Strati­
fication in Science. The University of Chicago Press,
Chicago
Dobrov, G[ennagyij] M[ihajlovics] (1970): Nauka o
Nauke. Naukova Dumka, Kiev
Egghe, Leo (2006): Theory and Practice of the g-index.
Scientometrics, 69, 131–152. DOI: 10.1007/s11192-006-
0144-7 • http://link.springer.com/article/10.1007%
2Fs11192-006-0144-7
Garfield, Eugene – Welljams-Dorof, Alfred (1992): Of
Nobel Class: A Citation Perspective on High Impact
Research Authors. Theoretical Medicine, 13, 117–135.
Glänzel, Wolfgang (2007): Characteristic Scores and
Scales. A Bibliometric Analysis of Subject Charac-
teristic Based on Long-term Citation Observation.
Journal of Informetrics. 1. 92–102. DOI:10.1016/j.
joi.2006.10.001
Hirsch, Jorge E. (2005): An Index to Quantify An
Individual’s Scientific Research Output. Proceedings
1364
elvégezni. Ehhez jelentős segítséget tudnak
nyújtani a leghatásosabb közlemények pub-
likációs halmazaira vonatkozó újabb tudo­
mánymetriai mutatószámok.
Kulcsszavak: tudománymetriai mutatószámok,
publikációs értékelés, Hirsch-index, g-index,
π-in­dex, Garfield (impact) factor, elit közle­
ményhalmaz, szakmai rangsor
of the National Academy of the USA. 102, 16569–
16572. DOI: 10.1073/pnas.0507655102 http://www.
pnas.org/content/102/46/16569.full
Lehmann, Sune – Lautrup, B. – Jackson, A. D. (2003):
Citation Networks in High Energy Physics. Physical
Review. E68, 026113-1-026113-8. DOI: 10.1103/
PhysRevE.68.026113 • http://www.lautrup.nbi.dk/
papers/pre26113.pdf
Vinkler Péter (1988): An Attempt of Surveying and
Classifying Bibliometric Indicators for Scientometric
Purposes. Scientometrics. 13, 239–259. DOI: 10.1023/
A:1010519000767 • http://link.springer.com/article
/10.1023%2FA%3A1010519000767
Vinkler Péter (2009): The π-index: A New Indicator
for Assessing Scientific Impact. Journal of Information
Science. 35, 602–612. • http://sci2s.ugr.es/sites/default/
files/files/TematicWebSites/hindex/Vinkler2009.
pdf
Vinkler Péter (2010): The Evaluation of Research by
Scientometric Indicators. Chandos Publishing, Cam­
bridge • https://books.google.hu/books?id=aoNwA
gAAQBAJ&printsec=frontcover#v=onepage&q&
f=false
Vinkler Péter (2013): Comparative Rank Assessment
of Journal Articles. Journal of Informetrics. 7, 712–717.
DOI: 10.1016/j.joi.2013.04.006
Wildgaard, Lorna – Schneider, J. W. – Larsen, B. (2014):
A Review of the Characteristics of 108 Author-level
Bibliometric Indicators. Scientometrics. 101, 125–158.
DOI: 10.1007/s11192-014-1423-3 • http://arxiv.org/
ftp/arxiv/papers/1408/1408.5700.pdf
Reményi Károly • Energiaátalakulások a légkörben
ENERGIAÁTALAKULÁSOK
A LÉGKÖRBEN
Reményi Károly
az MTA rendes tagja
remeni1@freemail.hu
A légköri globális hőmérséklet-változással
együtt jár az energiaeloszlás megváltozása is.
A levegő például, ha a tengerből hőenergiát
vesz fel, az kinetikai energiává alakulva igen
erőteljes légmozgást idéz elő. Ezek a mozgá-
sok gyakran, bár nem szabályos időközökben
viharrá vagy igen nagy energiájú hurrikánná
fejlődnek. Számos klímakutató szerint a
ciklonok gyakorisága, mások szerint energiá­
ja az utóbbi időben növekszik. Ennek szám­
szerűségét és energiaforgalmát kívántuk
adatokkal ellenőrizni. Feltevésünk szerint a
hosszú távú, igen kis értékű (százötven év alatt
0,74 oC) hőmérséklet-növekedés helyett a
rövid távú hőmérsékletingások (1–3 oC) sze-
repe jelentősebb. Globálisan a ciklonok szá-
mának (energiájának) növekedési trendje
nem igazolható.
Bevezetés
A gázokban lévő hőmérséklet- és nyomáskü-
lönbségek különböző energetikai folyamato-
kat indítanak el. Ilyenek például a hőcsere és
a munkavégzés is. A globális klímaváltozással
kapcsolatos hőmérséklet-változás várható
mértékét néhányszor módosították. Az érté-
kek még visszamenőleg is többször változtak.
A hőmérséklet-változási sávok általában csök­
kentek, ami a modellek pontosításával ma-
gyarázható. Ugyanakkor széles körben terjed,
hogy a szélsőséges időjárási események, pél-
dául a viharok, árvizek száma jelentősen
változik. Van, hogy nem a számnövekedést,
hanem az erősségnövekedést prognosztizálják.
Ezen a területen a vita sokkal erőteljesebb,
mert a mérési bizonytalanság és a szubjekti-
vitás lehetősége sokkal nagyobb, mint példá-
ul a hőmérsékletnél. A számszerű adatok
mellett a jelenség (például hurrikán) paramé-
tereinek megállapításában is nagyon sok a
szubjektivitás. E tanulmányban az egyik
legfontosabb légköri jelenséget, a globális
hőmérséklet által meghatározott hőenergia
és a ciklonok energiája közötti kapcsolatot
elemzem a rendelkezésre álló adatok alapján.
A kiindulási alapfeltételezésem a légköri
mozgások változására az, hogy a rövid idősza­
kaszokon mérhető jelentős ingadozások (pél­
dául éves 4 oC, 1. ábra) hatása jobban ma­gya­
rázza a jelenségeket, mint az évszázados, né-
hány tized fokos változás. A légkör hőmér-
sékletének 1 oC-kal való megváltozása kb.
5,24×1021J/oC hőmennyiséget jelent.
Néhány százezer évre visszatekintve meg­
állapítható, hogy a jégkorszakok és intergla­
ciálisok ciklikus váltakozásán túl a rövidebb
szakaszokon is jelentős, ha nem is mindig
szabályos, de állandó jellegű ciklikusság fi-
gyelhető meg (és mérhető is). A katasztrofá-
lis, nagy légköri jelenségekben ennek szerepét
1365
Magyar Tudomány • 2015/11
1. ábra • Rövid távú hőmérsékleti oszcillációk. HadCRUT4, Artic 70É – 90É.
Havi és 37 hónapos átlagolás (URL6)
kell megfelelőbben értékelni. A szén-dioxid-
koncentráció ilyen mértékű ciklikussága nem
létezik. A CO2 mennyisége a szezonális vál-
tozás mellett folyamatosan növekszik.
A legutóbbi évek hőmérsékletét tekintve
a közeli csúcsok között gyakori az 1 oC kü-
lönbség, de 2001 júniusa és 2001 decembere
között kb. 4 oC az ingadozás amplitúdója,
míg a kb. hároméves átlagolással a hőmérsék-
letváltozás görbéje kisimul (1. ábra). Ez is arra
figyelmeztet, hogy a légkörben fellépő nagy-
energiájú változásoknál a rövidebb távú osz­
cillációkra nagyobb figyelmet kell fordítani.
A hőmérséklet átlaga hosszabb szakaszokon
gyakorlatilag állandó.
2. ábra • Ciklon áramlási vázlata (URL1)
1366
Reményi Károly • Energiaátalakulások a légkörben
3. ábra • Sebességeloszlás a ciklonban (URL2)
Az átlagszelet a világ nagy részén a felszín
felett 10 m magasságban mért, 10 percnél
tovább tartó szél sebességének átlagaként
definiálják (3. ábra). A legjelentősebb ki­vétel
az USA, ahol egyperces átlagot számolnak
Trópusi ciklonok
(URL2).
Az 5o-os és 20o-os szélesség között a meleg
A trópusi ciklonban (TC) lejátszódó folya­
óceáni vízfelszínek feletti intenzív konvektív
mat a hőerőgéphez hasonlóan Carnot-cik­
hőcsere következtében a levegő folyamatosan
lusként tárgyalható. A ciklus során a hőbevitel
felfelé áramlik. Az áramlás adiabatikus fo­lya­
és a hőelvonás különböző, de állandó hőmér-
matként értelmezhető, tehát csökken a fel­
sékleten történik, majd adiabatikus komp-
áramló levegő hőmérséklete, és kinetikai
resszió és expanzió eredményeként mechani-
munkavégzés történik. A levegő telítetté válik.
kai munka jön létre. A termikus hatásfok a
A levegőből a nedvesség kicsapódik, és a
hasznos munka és a bevitt energia hányado-
rejtett hő felszabadul, ami csökkenti a levegő
sa, azaz a beviteli és a hőelvonási hőmérséklet
lehűlését (2. ábra). A víz párolgáshője kb. 2500
különbségének a beviteli hőmérséklettel való
kJ/kg. Alacsony nyomású mag jön létre,
osztásával számítható (Emanuel, 1991):
amelyet egy magas nyomású köpeny vesz
η = (T1 - T0) / T1
körül (Czelnai et al., 1988).
4. ábra • A ciklon energetikai jellemzése Car­
not-körfolyamatként (Fejős – Tasnádi, 2013).
Ha T1 = 300 K (tengerfelszín hőmérsékle­
te) és T0 = 200 K (a sztratoszféra hőmérsék-
lete), akkor a hatásfok egyharmad, azaz kb.
30%. A valóságos körülmények között véges
hőmérséklet-különbségű hőcsere és jelentős
disszipációs energia is keletkezik, amely jelen
esetben visszatáplálódik a folyamatba, de
számottevő eltérést okoz a Carnot-folyamat­
tól. Ennek ellenére globális számításokhoz
közelítésként a Carnot-feltételezés használ-
ható (4. ábra).
A 4. ábrán bejelölt egyes folyamatok a
következők:
1. (a – c) A tengerfelszínen a levegő gyakor-
latilag állandó hőmérsékleten telítetté
válik, hőenergiát vesz fel, és örvényleni
kezd. A földfelszíntől vagy vízfelszíntől
elválasztó levegőréteget határrétegnek
ne­vezik. Ez 1,5–3 km vastagságú. Itt inten­
zív levegőbeszívás is megfigyelhető. A
szélvektorok az ún. szem felé mutatnak.
Ezt a szakaszt meleg izotermának nevezik.
2. (c – o) A meleg, telített levegő az impul­
zusmomentum megmaradása mellett
adiabatikusan felfelé áramlik, lehűl, eső
keletkezik. A pára-kondenzáció során
felszabadult hő a ciklonban marad, csök-
kenti a lehűlést. A le­vegő szétterjed. Ez
16–18 km-es magasságban történik.
1367
Magyar Tudomány • 2015/11
3. (o – o’) A levegő a sztratoszféra határán
izotermikus körülmények között hőt ad
le, amely majd a világűr felé távozik. Itt,
a hideg izotermán hőleadás van.
4. (o’ – a) A hideg levegő adiabatikusan, a
perdület megmaradása mellett lefelé
áramlik. A levegő süllyedése mellett a
nyomása növekszik, és magasabb hőmér-
sékletet ér el. A függőleges süllyedés kö-
vetkeztében visszajut a kiindulási pontba,
azaz a beszívási határréteg zónájába.
Gyakran az óceán és a felette lévő levegő
hőmérsékletét azonosnak veszik, valójában a
két érték kismértékben eltér egymástól, vi-
szont az eltérés általában kisebb mint 1 oC, de
jelentősen függ a szélsebességtől. A víz elpá-
rologtatásához szükséges hő az óceánból
származik, amelynek a tényleges hőkapacitása
a felette lévő atmoszféráéval összehasonlítva
óriási. Ahhoz, hogy a troposzféra az óceánnal
a termodinamikai egyensúlyban legyen, arra
lenne szükség, hogy az óceánból a hőszállítás
108 Jm-2 értéket érjen el. A felszínen fújó szél
sebességének jelentős szerepe van.
A ciklonokat a sebesség alapján csoporto-
sítják, 32 m/s sebesség felett hurrikánról be-
szélünk. A szimmetrikus hurrikánokra kör
alakú szem és körben forgó karok jellemzőek.
A hurrikánokat az ún. Saffir–Simpson-skála
alapján öt kategóriába sorolják a hurrikán
szemét körbeölelő felhőfalban fújó szél átlag-
sebessége szerint (Horváth, 2013) (1. táblázat).
A hurrikánon belüli tartományokban
kü­lönféle erők uralkodnak és tartanak egyen-
súlyt egymással. A külső tartományban, ahol
igen nagy az R értéke, a centrifugális erő elha­
nyagolható, és a nyomás-gradiens tart egyen-
súlyt a Coriolis-erővel. A középső tartomány-
ban a Coriolis-erő és a centrifugális erő ös�-
szege tart egyensúlyt a nyomás-gradiensből
származó erővel. Ebben a zónában átlagos R
1368
Reményi Károly • Energiaátalakulások a légkörben
szélsebesség A felszín közelében Q1-nél, a hővezetés a
kategória jellemző. A ciklon tetején a sugárzási törvény
m/s km/h
írja le a Q2 hőcserét a világűr irányába.
5 >70 >252 A ciklonok tárgyalásakor két jellemző ke­
4 58–70 209–251 rül elsődlegesen szóba: a ciklonok száma és
3 50–58 178–208 az általuk képviselt energia. A kinetikus ener­
2 43–49 155–176 gia a sebesség négyzetével arányos, és azt bi-
zonyos időintervallumra is vonatkoztatják. A
1 33–42 120–153
ciklonok energetikai szempontú összehason-
további kategóriák lítására egy külön jellemzőt, az ACE- (Ac­
trópusi vihar 18–32 63–18 cumulated Cyclone Energy) értéket használják
trópusi depresszió <17 <62 (URL3). Az ACE értéke a ciklonoknál adott
ideig fellépő maximális sebességből számít-
1. táblázat • A hurrikánok erősségének ható: ACE = 104×∑v2max. A szélsebes­ségre a
osztályozása a Saffir–Simpson-skála alapján csomó (knot) nevű mértékegységet vezették
be (1 csomó = 1,85 km/h, azaz 0,514 m/s).
távolsággal számolhatunk. A legbelső tarto- A ciklonok energiájának kiszámítására két
mányban a hurrikán szeméhez közeli zóná- fő módszer létezik (URL4):
ban tartózkodunk, itt az R forgási sugár vi- 1. A levegőben lévő nedvesség kondenzálódá­
szonylag kicsi. Ezen a területen a nyomás- sakor felszabaduló hőenergia. Egy átlagos
gradiensből származó erő és a centrifugális hurrikán kb. 1,5 cm/nap mennyiségű esőt
erő tart egyensúlyt, a Coriolis-erő pedig itt produkál egy 665 km sugarú területre,
elhanyagolható (5. ábra) (Iván, 2013). ami 2,1×1016 cm3/nap értéket jelent. A
A termodinamikai körfolyamat során felszabadult rejtett hő: 5,2×1019 joule/nap
végzett munka egyenlő a hőfelvétel és a vagy 6,0×1014 watts/s. Ez kb. 1500 km
hőleadás különbségével: W = Q1 - Q2 sugarú tengerfelületen 1 m mélységig a
víznek 1 oC-kal való lehűlését jelenti.
2. A ciklonban örvénylő levegő sebessége által
képviselt kinetikai energia. A hurrikán
kinetikai energiájának disszipációjából
számítható a folyamatban részt vevő
hőmennyiség. A hurrikán kiterjedése és
a szélprofil ismerete alapján integrálással
lehet a hőmennyiséget kiszámítani. Egy
60 km sugarú területre 40 m/s átlagos
szélsebességgel számolva a hőmennyiség:
1,3×1017 joule/nap, azaz 1,5×1012 watt/s. Ez
kb. 180 km sugarú tengerfelületen 1 m
mélységig a víznek 1 oC-kal való lehűlését
jelenti, és ez talán közelebb esik az átlagos
5. ábra • Ciklon képe (Iván, 2013) értékekhez.
Mindkét módszer óriási értékeket ad, és
erősen közelítő adatnak fogható fel. Az álta-
lunk végzett elemzésnek nem célja a ciklonok
részletes vizsgálata, csak azt megnézni, hogy
az utóbbi évtizedekben valóban jelentősen
növekedett-e a ciklonok száma és a folyamat-
ban részt vevő energia mennyisége. Erre át-
lagértékként a 1017–1019 joule/nap közötti
értékeket megfelelőnek ítéljük.
A felvett és a leadott hő különbségét ala-
kítja a ciklon Carnot-ciklus szerint végzett
munkává. A ciklusban keletkezett munka a
munkaközeg kinetikus energiájává alakul. A
hőt a munkaközeg veszi fel, és a levegő sebes-
ségének növekedését okozza (Bister − Ema­
nuel, 1998; Fejős − Tasnádi, 2013). Egy ilyen
ciklonban kb. 1,9×109 kg légtömeg mozog.
A közelítésünknél az adiabatikus állapot-
változáshoz az adiabatikus kitevő, a κ= 1,4, az
egységnyi tömeg munkája:
R
W= .( Tm − Th )
κ −1
κ – dimenziónélküli szám. A 200 K hő-
mérséklet-különbséggel 4157 J/mol, azaz 287
J/kg az adiabatikus munka. A 40 m/s átlag-
sebességű ciklonra 0,545 × 1012 J/s adódik.
A folyamatban lévő irreverzibilitás figye-
lembevételéhez az endoreverzibilis termodi-
namika nyújt lehetőséget, amelynek ismerteté­
sétől itt eltekintünk. A hőfelvétel és a hő­le­adás
során a munkaközeg hőmérséklete nem lehet
azonos a megfelelő hőtárolók hő­mér­sékletével.
Számunkra a globális hőmérséklet-emel-
kedéssel és a CO2 folyamatos emelkedésével
való kapcsolat megállapításához legérdeke-
sebbek az évtizedek során végzett feljegyzések
adataiból levonható következtetések. Sajnos
a rendelkezésre álló számos adatból nagyon
nehéz a valóságos viszonyokat tükröző össze-
1369
Magyar Tudomány • 2015/11
állítást készíteni. Ezért tűnt leghasználhatóbb-
nak egy azonos módszerrel készített adatsor
kiválasztása. Ebben az irodalomban a földfelü­
letet a következőkben ismertetett térségekre
osztva, a térségekben működő hurrikánok
energiájára részletes adatok találhatók. Példa-
ként az ábrán Atlanti-óceán térségben 1970
és 2015 között keletkezett hurrikánok energiá­
ját találjuk. Hasonló adatsorok állnak a többi
térségre is rendelkezésre. A rendelkezésre álló
más adatokkal végzett összehasonlítás alapján
ezt a módszert megfelelőnek találtuk.
A cikloncsoportosítások fő térségei:
• Atlanti-óceán (Karib-tenger, Mexikói-
öböl)
• Keleti Csendes-óceán (Kaliforniai térség)
• Nyugati Csendes-óceán (Nyugati és Déli
Csendes-óceán)
• Indiai-óceán (Maláj-félsziget nyugati rész,
Afrika partjai)
• Déli félteke
• Globális érték
Példaként bemutatjuk az Atlanti-óceán
térségére a ciklonok számát az 1851 és 2013 kö­
­zötti időszakra (6. ábra), és az energiát (ACE)
Reményi Károly • Energiaátalakulások a légkörben
az 1970–2015 közötti időszakra (7. ábra), to-
vábbá az összesítő globális adatokat tartalma-
zó diagramot szintén az 1970–2015 közötti
évekre (8. ábra) (URL3, URL4, URL5).
A ciklonok által akkumulált energia érté-
keinek figyelembevételével a következő
megállapításokat lehet tenni:
- Az 1970–2012 közötti időszakban kelet-
kezett ciklonok éves energiaértékeinél (ACE)
egyértelmű növekedési trend nem állapítha-
tó meg.
• Bizonyos ciklikus változás talán jelentkezik.
• A teljes energiának kb. 56%-a keleti és a
7. ábra • Az éves kumulált ciklonenergia értéke az Atlanti-óceán régióban (URL4)
nyugati csendes-óceáni térségre esik.
• A teljes energia kb. 13%-a esik az Atlanti-
óceán térségére.
• Az egy hónapra eső minimum- és maxi-
mumértékek aránya 0,0068.
• Az egy hónapra vonatkoztatott átlagérték
61,2.
• Az éves minimális és maximális értékek
116,2, illetve 1145,0.
• Az éves átlagérték 730,5.
• A ciklonok inkább az egyes óceánokhoz
kapcsolódnak.

8. ábra • Az éves kumulált ciklonenergia (ACE) globális értéke

(10 000 csomó2 egységben) (URL4)

A globális felmelegedés hatásaként létrejött

Összefoglalás
A tengerek és a légkör óriási hőenergia-
mennyiséget tárolnak. A légköri hőmérséklet-
és hőenergia-változások kinetikai energiát
gerjesztve nagyenergiájú viharokat és hurriká­
nokat hoznak létre. A termodinamikai folya-
mat hőerőgép analógiával közelítőleg leírható.
nagyenergiájú viharok és hurrikánok összesí-
tett munkájának folyamatos növeke­dését az
ismertetett adatok nem igazolják.
Kulcsszavak: globális felmelegedés, termodina­
mika, ciklonok, hurrikánok

6. ábra • Viharok és hurrikánok száma az Atlanti-óceán régióban (ULR5)

1370 1371
Magyar Tudomány • 2015/11
IRODALOM
Bister, M. − Emanuel, Kerry A. (1998): Dissipative
Heat­ing and Hurricane Intensity. Meteorology and
Atmospheric Physics. 65, 233–240. • http://link.springer.
com/article/10.1007%2FBF01030791#page-1
Czelnai Rudolf − Götz G. − Iványi Zs. (1998): Beveze­
tés a meteorológiába II. A mozgó légkör és óceán.
Tankönyvkiadó, Budapest
Emanuel, Kerry A. (1986): An Air–sea Interaction
Theory for Tropical Cyclones. Part I: Steady-state
Maintenance. Journal of Atmospheric Science. 43,
585–605. DOI: 10.1175/1520-0469(1986)043<0585:AA
SITF>2.0.CO;2 • http://journals.ametsoc.org/doi/
pdf/10.1175/1520-0469%281986%29043<0585%3AA
ASITF>2.0.CO%3B2
Emanuel, Kerry A. (1991): The Theory of Hurricanes.
Annual Review of Fluid Mechanics. 23, 179–196.
DOI: 10.1146/annurev.fl.23.010191.001143 • https://
www.rsmas.miami.edu/users/hzhang/papers/
emanuel91.pdf
Fejős Ádám − Tasnádi Péter (2013): Hogyan működnek
a hurrikánok? Légkör. 58, 136–139. • http://84.206.25.
188/downloads.php?fn=/metadmin/newspaper/201
4/06/5b16d3648133f726a26f4053b2bf3744-legkor-
2013-4.pdf
1372
Horváth Ákos (2013): Hurrikán: a természet pusztító
hőerőgépe. Természet Világa. 10, 443. • www.terme
szetvilaga.hu/szamok/tv2013/tv1310/horvath.html
Iván Márk (2013): A hurrikánok mechanikai és termikus
tulajdonságai. Szakdolgozat. ELTE TTK Meteoro-
lógiai Tanszék, Budapest • http://nimbus.elte.hu/
tanszek/docs/BSc/2013/IvanMark_2013.pdf
URL1: Trópusi ciklon – Wikipédia • https://hu.
wikipedia.org/wiki/Tr%C3%B3pusi_ciklon
URL2: Tropical Cyclone Intensity and Impacts • http://
www.bom.gov.au/cyclone/about/intensity.shtml
URL3: Accumulated Cyclone Energy (ACE) • https://
en.wikipedia.org/wiki/Accumulated_cyclone_
energy
URL4: TCFAQ D Tropical Cyclone Winds and Energy,
D7) How Much Energy Does a Hurricane Release?
• www.aoml.noaa.gov/hrd/tcfaq/tcfaqD.html
URL5: https://en.wikipedia.org/wiki/Atlantic_
hurricane_season
URL6: Temperature in Polar Regions: Arctic and
Antarctic • www.climate4you.com/Polar%20tem-
peratures.htm
Fedor Anna • Kétes eredmények a pszichológiában?
KÉTES EREDMÉNYEK
A PSZICHOLÓGIÁBAN?
Fedor Anna
PhD, tudományos munkatárs,
MTA–ELTE Elméleti Biológiai és Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport
fedoranna@gmail.com
A Science augusztusban megjelent cikke sze- bás eredmény), vagy nem olyan általá­nos
rint (http://www.sciencemag.org/content/ érvényű, mint azt gondoltuk (vagyis vannak
349/6251/aac4716.full.pdf) (Open Science olyan befolyásoló tényezők, amelyekről még
Collaboration, 2015) a pszichológia területén nem tudunk). Természetesen egy si­kertelen
megjelent tanulmányok eredményeinek alig ismétlő kísérlet még nem jelenti azt, hogy az
több, mint egyharmada ismételhető csak meg. eredmény nem megismételhető, hi­szen az is
Brian Nosek, a Center for Open Science lehetséges, hogy maga az ismétlő kísérlet a
alapítója és munkatársai e-maileken és kérdő­ hibás, de ilyen mértékű eltérés sajnos ezzel
íveken keresztül toboroztak vállalkozó szel­ nem magyarázható. Ráadásul valószínű­leg
lemű kutatókat a világ eddigi legnagyobb más tudományterületeken sem sokkal fé­nye­
reprodukálhatósági kísérletéhez. A cikknek sebb a helyzet, tehát a tudomány egy általá-
összesen 270 szerzője lett a világ minden tá- nos problémájáról van szó (sejtbiológiában
járól, Magyarországot is beleértve, ahonnan 11% és 25%-ra becsülték a megismételhető­ségi
különböző statisztikai, értékelési és minőség- arányt: Begley – Ellis, 2012; Prinzet al., 2011;
ellenőrzési feladatok elvégzésével én segítet- tumorbiológiában még folynak a kísérletek).
tem a projektet. Az összefogás eredménye- Az alacsony reprodukálhatósági aránynak
ként összesen száz korábbi kísérletet ismétel- számos oka lehet, de mindegyik visszavezethe­
tünk meg és elemeztünk újra három neves tő arra, hogy a jelenlegi publikálási és tudo-
pszichológiai folyóirat 2008-as cikkei közül. mányfinanszírozási elvek nem egyeztethetők
A kísérletek tervezése során az eredeti tanul- össze a tudomány alapvető működési elveivel.
mányok szerzői is közreműködtek annak ér­ A tudományos fejlődésnek az kedvezne a leg­
dekében, hogy a kísérletek a lehető legjobban inkább, ha a kutatási eredményeket mara-
hasonlítsanak az eredetiekre. déktalanul elérhetővé lehetne tenni minden-
Az alacsony megismételhetőségi arány azt ki számára, ez azonban nem valósul meg,
jelenti, hogy igencsak kételkednünk kell a mivel a tudományos folyóiratok az előfizeté-
neves szakmai folyóiratokban megjelenő ered­ sekért, a kutatók pedig a kutatóhelyekért és
mények hitelességében. Ugyanis ha egy kutatási pénzekért versengenek.
ered­mény nem ismételhető meg, az két dol­got Világszerte egyre több PhD-hallgató van,
jelenthet: vagy nem írja le jól a valósá­got (hi­ tehát egyre többen szeretnének tudományos
1373
Magyar Tudomány • 2015/11
területen elhelyezkedni. Ennek következtében
egyre nagyobb a versengés a csökkenő számú
kutatói állásokért és a kutatáshoz nélkülözhe­
tetlen pályázati pénzekért. A kutatók pedig
publikációik alapján mérettetnek meg, vagyis
minél több publikációja van egy adott ku­
tatónak, és ezek minél nevesebb folyóiratok-
ban jelentek meg, annál esélyesebb egy adott
állás vagy pályázat megnyerésére. A folyóira-
tok– a többi médiához hasonlóan – előnyben
részesítik a meglepő, érdekes állításokat meg­
fogalmazó cikkeket, amelyek állításaikat
statisztikai tesztekkel is alá tudják támasztani.
Statisztikailag nem szignifikáns eredmények-
kel ma már szinte senkinek nem jut eszébe
cikket leadni egy neves kiadványhoz.
Ez az úgynevezett publikációs torzítás: a
kevésbé érdekes vagy kevésbé egyértelmű
(statisztikailag nem szignifikáns, egymásnak
ellentmondó) eredményeket közlő cikkeknek
kevesebb az esélyük, hogy valahol publikálják
őket. Egyrészt a kutatók be sem küldik ezeket,
másrészt a folyóiratok szerkesztői visszadob-
ják, mert nem növelnék az eladott példányszá­
mot. Ezzel szemben a tudománynak az ten­ne
a legjobbat, ha a publikáció csak a tanulmá-
nyok módszertani minőségétől függene.
Mivel ez nem így van, a kutatók megpró-
bálnak minél több cikket publikálni, minél
nevesebb folyóiratokban, minél szenzáció-
sabb eredményekről. Nagyon fontos a cikkek
szép történeti íve, a jó sztori ahhoz, hogy le-
közölhetők legyenek. Ezért egy bizonytalan
sejtésből induló, sokféle módszert és statisz-
tikát bevető kísérletet érdemesebb úgy tálalni,
hogy abból csak az érdekes és statisztikailag
szignifikáns eredményeket emeljük ki. Mind-
ezt úgy, mintha pontosan tudtuk volna már
az elején, hogy mit és hogyan fogunk bizo-
nyítani. Ez az elsőfajú hiba valószínűségének
növekedéséhez vezet.
1374
Az elsőfajú hiba annak a valószínűsége,
hogy egy statisztikai teszt fals pozitív, vagyis
hogy kimutat egy összefüggést ott, ahol a
va­lóságban nincs. Általában az 5% alatti első­
fajú hibára mondjuk azt, hogy statisztikailag
szignifikáns, vagyis fontos eredményről van
szó. Tegyük fel, hogy alá szeretném támaszta­
ni azt az elméletemet, amely szerint a kutyák
hasonlítanak a gazdájukra. Kimegyek egy
kutyaiskolába és megkörnyékezem a vállalko­
zó kedvű kutyatulajdonosokat és kutyáikat,
megmérem a súlyukat, magasságukat, fejük
szélességét és hosszát, fülük, lábuk, orruk
hosszát, feljegyzem a szemük színét, hajuk/
szőrük színét és textúráját. Ezután elkezdem
elemezni az adatokat. Összesen tíz változóm
van, mindegyikre csinálhatok egy statisztikai
tesztet. Például megnézhetem: igaz-e, hogy
a magasabb gazdiknak a kutyáik is nagyobb
termetűek, igaz-e, hogy a kutyák és tulajdo-
nosaik szemszíne összefügg és így tovább.
Mindegyik tesztre külön-külön 5% az első
fajú hiba valószínűsége, vagyis ha azt az ered­
ményt kapom, hogy a kutyák és gazdájuk
testmagassága korrelál, akkor 5% a valószínű-
sége, hogy ez az eredmény nem igaz. Ez a
hiba nem a kutató hibája, hanem egyszerűen
abból fakad, hogy nem tudom megmérni a
világ összes kutyáját és gazdiját, pedig biztosat
csak akkor tudnék állítani. Több tesztre azon­
ban a hibalehetőség összeadódik: annak a
valószínűsége, hogy tíz tesztből legalább egy
fals pozitív, már akár 50% is lehet. Ha a kivá-
lasztott tíz összefüggésből tegyük fel csak egy
lett statisztikailag szignifikáns, és csak ezt
írom le egy cikkben, akkor nemcsak a többi
tesztből származó információtól fosztom meg
az olvasókat, hanem erősen félre is vezetem
őket: az olvasók azt fogják hinni, hogy csak
5% a fals pozitív eredmény valószínűsége, hol­
ott az jóval magasabb. Ha ráadásul egy ered­
Fedor Anna • Kétes eredmények a pszichológiában?
mény sem lett szignifikáns, akkor nem is
fogom megírni a cikket, az adatok az asztal-
fiókban (vagyis a számítógépem egy elfelejtett
mappájában) landolnak.
Senkinek nem róható fel, hogy nem akar­
ja az idejét soha nem közölt cikkek meg­írására
pazarolni, azonban az eredmények szelektív
közlése már tulajdonképpen csalásnak minő-
sül. A statisztikai trükközés egy súlyosabb
formája az, mikor a kutatók úgy válogatnak
az adatok közül, hogy szignifikáns eredmé-
nyeket kapjanak. Ennek valószínűleg leggya-
koribb formája, hogy a kutatók nem döntik
el előre, hogy pontosan hány résztvevője lesz
a kísérletüknek, vagy hogy hány megfigyelést
tesznek. Tegyük fel, hogy sorban állnak a
gazdik és kutyáik a méredzke­déshez. Már
nagyon sokat megmértem, tulajdonképpen
abba is hagyhatnám, de látom, hogy a követ-
kező utáni páros egy tacskó és alacsony terme­
tű gazdája, ezért hozzácsapom még a követ-
kező két párost a résztvevőkhöz, mert tudom,
hogy ők a „jó irányba” (vagyis az elméletem
alátámasztása felé) húzzák majd az adatokat.
Ha kizárunk minden kutatói tévedést és
helytelen magatartást, akkor sem várható,
hogy a reprodukálhatóság 100% legyen. Egy­
részt ott az elsőfajú hiba, vagyis a megismét-
lendő eredmények között várhatóan (minden
más hibalehetőséget kizárva) 5% a fals pozití­
vok aránya, másrészt ez igaz a reprodukált
eredményekre is. A sikertelen ismétlés nem
jelenti feltétlenül azt, hogy az eredeti ered-
mény fals pozitív volt.
Ennél, főleg pszichológiában, még fonto­
sabb az eredmények kontextus-függése: lehet,
hogy egy eredmény akkor és ott igaz volt, de
egy másik helyen és időben, más résztvevők-
kel elvégezve a kísérletet már nem igaz. Ez
egyben azt is jelenti, hogy nem értjük még
pontosan az összefüggést, illetve, hogy az nem
olyan általános, mint ahogy az eredeti tanul-
mány szerint gondolnánk. Pszichológiai kí-
sérleteknél olyan apróságok is befolyásolhat-
ják az eredményeket, mint például a kísérlet-
vezető neme vagy az aktuális időjárás; ugyan­
akkor nagy a kísértés, hogy egy-egy kísérletből
általános következtetéseket vonjunk le.
Az alacsony megismételhetőségi eredmé-
nyek rámutatnak arra, hogy fokozottabban
kellene hangsúlyozni az ismétlő kísérletek
fontosságát a fantasztikus felfedezések mellett,
hiszen a tudományos haladáshoz mindkettő
szükséges. Emellett jobban oda kéne figyelni
a folyóiratokban megjelenő tanulmányok
minőségbiztosítására. Vannak kezdeményezé­
sek, amik éppen ezt próbálják elősegíteni.
A Center for Open Science új irányelveket
fogalmazott meg, melyekhez már számos
intézmény és tudományos folyóirat csatlako­
zott (TOP Guidelines). Ezek előírják a kuta­
tóknak a kísérletek előregisztrációját, vagyis
pontosan rögzíteni kell egy nyilvános adatbá­
zisban, hogy mit és hogyan szeretnének vizs­
gálni. Ezek után az adatokat és az azokat
elemző algoritmusokat bárki számára szaba-
don hozzáférhetővé kell tenni, hogy azok
könnyebben ellenőrizhetők legyenek. A ku­
tatók helyesebb praktikákra ösztönzése mel­
lett azonban szükség lenne a publikációs
motiváció megváltoztatására is. Lehetővé kell
tenni a feltáró jellegű analízisek, a nem szig-
nifikáns eredmények és az ismétlő kísérletek
eredményeinek közlését is. Ezt a problémát
valószínűleg az internetes, szabadon hozzáfér­
hető folyóiratok térnyerése részben megoldja,
mert ezeknél nem kerül pénzbe az oldalszám,
vagyis megengedhetik maguknak, hogy ke­
vésbé szenzációs cikkeket is leközöljenek.
Emellett a tudománytámogatási elveknek is
változniuk kellene, hogy emelkedjen ezeknek
a publikációknak a presztízse.
1375
Magyar Tudomány • 2015/11
Eredményeinket nem kell a tudomány
bukásaként felfognunk, hiszen maga a pro-
jekt a tudomány önkorrekciójának a bizo-
nyítéka, emellett azt is mutatja, hogy a kuta-
tók rávehetők arra, hogy közösen dolgozza-
nak a tudomány jobbá tételén. A tudomá-
nyos haladás nem más, mint a bizonytalanság
csök­kenése a tudni vélt összefüggésekkel
kapcsolatban. Az eredmények arra figyelmez-
IRODALOM
Begley, C. Glenn – Ellis, Lee M. (2012): Drug Develop-
ment: Raise Standards for Preclinical Cancer Re-
search. Nature. 483, 531–533, DOI: 10.1038/483531a •
http://www.nature.com/nature/journal/v483/n7391/
pdf/483531a.pdf
Open Science Collaboration (2015): Estimating the
1376
tetnek, hogy egy kísérlet vagy megfigyelés
eredményeiből levont következtetések még
nagyon bizonytalanok, és több bizonyítékot
kell összegyűjtenünk ahhoz, hogy biztosabbak
lehessünk abban, amiről azt hisszük, hogy
tudjuk.
Kulcsszavak: reprodukálhatóság, megismételhe­
tőség, pszichológia
Reproducibility of Psychological Science. Science.
349, 6251, DOI: 10.1126/science.aac4716
Prinz, Forian – Schlange, T. – Asadullah, K. (2011):
Believe It Or Not: How Much Can We Rely on
Published Data on Potential Drug Targets? Nature
Reviews on Drug Discovery. 10, 712–713. DOI:
10.1038/nrd3439-c1
Interjú
A NEMZET MEGÍRÁSA
Sipos Júlia beszélgetése Frank Tiborral
Most fejeződött be az Európai Tudományos Alap
támogatásával készült nagy nemzetközi projekt,
a Writing the Nation nyolckötetes sorozatának
kiadása. Ebből az alkalomból kérdeztük Frank
Tibor történészprofesszort, az MTA levelező
tagját, aki a vállalkozásban mint a szerkesztő­
bizottság tagja, az egyik kötet társszerkesztője és
szerzője is részt vett.
• szellemi és szakmai közegeiben, milyen in-
Az Európai Tudományos Alap mikor,
és milyen céllal indította útjára
ezt a jelentős kutatást?
A strasbourgi székhelyű European Science
Foundation (ESF) 2003-ban indította el ezt
a nagyszabású vállalkozást, amelynek eredeti
címe Representations of the Past: The Writing
of National Histories in 19th and 20th Century
Europe (NHIST) volt. A munkálatokat Guy
P. Marchal luzerni professzor kezdeményezte,
aki 1999-ben az ESF kísérleti műhelyében
indította el a közös európai gondolkodást e
témakörről.
A historiográfiai munkálat célja az euró-
pai történelemmel kapcsolatos európai törté­
netírás összehasonlító vizsgálata volt egyetlen
nagy kérdéskör vonatkozásában: a nemzeti
keretekben életre hívott történeti intézmé-
nyek, az e területen tevékenykedő legjelentő-
Beszélgetés Frank Tiborral
sebb történetírók, a legnagyobb hatású tör-
téneti művek komparatív szemléjét végeztük
el. A kutatási projekt eredeti címében szerep-
lő kifejezés, „a múlt reprezentációi” találóan
fejezte ki azt a vizsgálati kört, amelyre az ESF
által nagyvonalúan szponzorált vizsgálódás
figyelme kiterjedt. Kiinduló kérdésünk az
volt, hogy e „reprezentációk” hogyan szület-
nek és hatnak a különféle európai országok
terakcióik, konfliktusaik, együttműködési
formái vannak az egyes nemzeteknek ebben
a vonatkozásban.
Stefan Berger, a sorozat egyik főszerkesz-
tője, jelenleg a Ruhr-Universität Bochum
társadalomtörténész professzora, méltán vá-
lasztotta mottójául Geoffrey Barraclough brit
egyetemes történész bölcs és ma is aktuális
szavait: „Minél egyetemesebb a történetíró
szempontja, minél inkább törekszik arra,
hogy megszabaduljon egyetlen nemzet vagy
nemzetcsoport prekoncepcióitól, annál kö-
zelebb jut a múltnak olyanféle koncepciójá-
hoz, amely a jelenre nézve is érvényes.” (Bar­
ra­clough, 1956, ii.)
Egy ilyen többszereplős nemzetközi kutatás­
ban sokan vesznek részt, de mindig vannak,
akiknek a vállára több feladat rakódik. Itt
kik voltak a nemzetközi munka kulcsfigurái?
1377
Magyar Tudomány • 2015/11
A már kezdettől könyvsorozatként elképzelt
munkálat ötletgazdái, projektvezetői, majd
sorozatszerkesztői Stefan Berger mellett Chris­
toph Conrad, a Genfi Egyetem történészpro-
fesszora és Guy P. Marchal voltak. Ők vezet-
ték öt éven át, 2008-ig a nemzetközi együtt-
működésben készülő projektet, majd az an-
nak alapján elkészülő, nyolckötetes könyvso-
rozat kiadását, melyre a Palgrave Macmillan
Kiadó vállalkozott (2008–2015). Az utolsó
kötet éppen mostanában jelent meg. Csupán
érdekességként jegyzem meg, hogy a sorozat
nyolc kötete összesen 3735 oldalt tesz ki.
Az egyes kötetek szerkesztői között is ott
volt Stefan Berger és Guy P. Marchal, s rajtuk
kívül kötetszerkesztő volt az oxfordi R. J. W.
Evans, a lipcsei Frank Hadler, az amsterdami
Chris Lorenz, a lipcsei Matthias Middell, a
bolognai Ilaria Porciani, a trieri Lutz Raphael,
a barcelonai Lluís Roura y Aulinas, a leuveni
Jo Tollebeek és magam. A projekt nemzetkö-
zi felügyelőbizottságában Pók Attila képvisel-
te hazánkat. Ez tehát valóban európai össze-
fogásban készült sorozat, különösen, ha az
egyes kötetek szerzőgárdáját is átnézzük: több
mint húsz európai ország kutatói szerepelnek
a nyolc kötet valamelyikében. Hat tematikus
tanulmánykötet összesen 104 dolgozatot
közöl, ehhez csatlakozik Stefan Berger (Chris-
toph Conrad közreműködésével készített)
monográfiája, valamint az Ilaria Porciani és
Lutz Raphael által szerkesztett, úttörő histo-
riográfiai atlasz.
Milyen módon történt a feladatok kijelölése,
vagyis hogyan választódtak ki a témafelelős
történészek?
A vállalkozásban az Európai Tudományos
Alap tagjai között szereplő, tagdíjat fizető
országok vettek részt. A három kezdeménye-
ző kutató eredeti terveinek részleteit nemzet-
1378
közi előkészítő megbeszélések során dolgoz-
tuk ki, állandó konzultációban az Európai
Tudományos Alappal. Érdemes emlékezni rá,
hogy az európai tudományos akadémiák
szervezetének, az ALLEA-nak akkori elnöke,
Pieter J. D. Drenth éppen 2003-ban emelt
szót az akkoriban növekvőnek ítélt európai
anti-intellektualizmus ellen (Drenth, 2003,
61–72.). Ez a vállalkozás mintegy válasz, csat-
tanós érv is volt ez ellen.
A munkálatok négy munkacsoportban
folytak, ezeket két-két historiográfiával (is)
foglalkozó szakember vezette. Kiválasztásuk-
nál több szempont érvényesült: a dokumen-
tált szakmai kompetencia és nemzetközi
szervezőkészség, a nemzeti háttér különféle-
sége, az európai vagy globális történetírási
hagyományok ismerete. A négy munkacso-
port a következőképpen szerveződött:
• Ilaria Porciani és Jo Tollebeek irányította
a történetírás intézményesedésével és pro­
fesszio­­nalizálódásával foglalkozó csoportot;
• Stefan Berger és Chris Lorenz csapata a
nemzeti forgatókönyveket és más, nem
területi alapú, ún. „mesternarratívákat”
(vallások, etnikumok és fajok, társadalmi
osztályok és nemek) vizsgálta;
Beszélgetés Frank Tiborral
• Matthias Middell és Lluís Roura y Aulinas ben is közreműködtünk a sorozatban, így
vezetésével a területi alapozású entitások Baár Mónika, Stefano Bottoni, Pók Attila,
(szub­nacionális és transznacionális törté- Trencsényi Balázs, Varga-Kuna Bálint és én,
netírási módozatok) kutatása folyt; illetve a magyar származású Árpád v. Klimó.
• Frank Tibor és Frank Hadler volt annak Több helyen előadásokat is tartottam a ma-
a munkacsoportnak a vezetője, amelyik gam kutatási témáiról, bolognai látogatásom
az európai határok és határterületek tör- például igen hasznos volt a sorozat szempont-
ténete és a nemzeti történetírások közöt- jából. Nem annyira az egyes találkozókra,
ti összefüggéseket boncolta. inkább a folyamat egészére emlékszem na-
gyon szívesen. Megismertük egymást szerzők,
A tervezett határidő eltolódott,
szerkesztők, állandó kapcsolatban voltunk és
hiszen eredetileg 2003-tól 2008-ig tartott volna
részben maradtunk – ez volt a munkálat
a kutatás, de mostanra született meg az utolsó
legfőbb szakmai nyeresége.
kötet. Az évek során különböző konferenciák
is zajlottak. Ön szerint melyek voltak Az Ön által szerkesztett kötetnek
a legfontosabb állomások, hogyan alakult ki mely konfliktuszónák a tárgyai,
a konszenzus? és kikkel dolgozták fel a témát?
A határidő a kutatásra vonatkozott, az erre Szerkesztőtársammal, Frank Hadlerrel a ta-
épülő kötetek kiadása a tervek szerint is csak nulmányokat három csoportra osztottuk.
mindezek után következhetett. Az ESF Szerzőink háromféle „átfedő” térséggel foglal­
anyagi támogatását a könyvsorozat szerzői, koztak: (a) vizsgálták az államhatárok által
szerkesztői munkájuk honoráriuma gyanánt elválasztott, szomszédos térségek szerepét a
nem élvezhették, ellenben annyi megbeszé- történetírás történetében, (b) kutatták az álla­
lést, összejövetelt, szakmai tanácskozást szer­ mok közötti történeti térségeket, s végül (c)
vezhettünk a megítélt pályázati összegből, az egyes államokon belüli, „átfedő” etnikai,
amennyit csak indokoltnak láttunk. Évente nemzeti és vallási csoportok megjelenítését a
többször is találkoztak az egyes kötetek szer-
kesztői, évenként összejöttek a kötetek szerzői,
és alkalmunk volt ún. cross-team, tehát cso-
portközi tanácskozásokra is, amelyen több
kötet szerzői beszélhették meg közös témáikat.
A sorozat főszerkesztője, a fiatal és rendkívül
produktív Stefan Berger professzor valamen�-
nyi csoport valamennyi megbeszélésén részt
vett, s hozzá igen aktívan – a sorozat igazából
az ő műve, még ha vagy 150-en a segítségére
is voltunk. Szívesen emlékezem vissza lipcsei,
manchesteri és budapesti tanácskozásainkra,
utóbbi társszervezőjeként több teamet is meg­
hívtam, és emlékezetes csapatközi tanácsko-
zást tartottunk. Magyarországi szerzők töb-
1379
Magyar Tudomány • 2015/11
historiográfiában. Hangsúlyozom, hogy itt
minden esetben historiográfiai megközelíté-
sek elemzéséről van szó: kötetünk (Disputed
Territories and Shared Pasts: Overlapping Na­
tional Histories in Modern Europe – azaz Vita­
tott térségek és megoszló múltak: Átfedő
nemzeti történelmek a modern Európában,
2011) a történelmük során több országhoz is
tartozó térségek történeti szakirodalmát ku-
tatja, elemzi – nem a tényleges történeti folya­
matokat, eseményeket, a „reáltörténelmet”,
hanem ennek tükröződését a nemzeti törté-
netírásokban.
Az első csoportba soroltuk a svéd–norvég
viszonyt (Ragnar Björk, Södertörn, Svédor-
szág), a Habsburg Birodalom megítélését a
osztrák (Werner Supanz, Graz, Ausztria), il-
letve a magyar (Frank Tibor) történetírásban,
a német–lengyel (a német Jörg Hackmann,
Szczecin, Lengyelország) és az orosz–lengyel
(Rafał Stobiecki, Łódź, Lengyelország) histo-
riográfiai vitát, valamint a Németalfölddel
(Niek van Sas, Amsterdam, Hollandia) kap­
csolatos történetírói vitákat. A második cso­
portba kerültek a Finnország (Ilkka Liikanen,
Karelian Institute, Kelet-Finnország) keleti
(azaz orosz) határával kapcsolatos történetírói
viták, Schleswig-Holstein szerepe Németor-
szág és Dánia között (Uffe Østergård, Kop-
penhága, Dánia), Elzász-Lotaringia Német-
ország és Franciaország között (Christopher
Fischer, Indiana, USA), valamint Erdély
meg­ítélésének változásai Magyarország és
Románia között (Ludányi András, Ada, Ohio,
USA). Végül a harmadik csoportba soroltuk
az ír kérdést (Ciaran Brady, Dublin, Írország),
a szudétanémet térség (Milan Řepa, Brno,
Csehország), az ibériai félsziget (Xosé-Manoel
Núñez, Santiago de Compostela, Spanyol-
ország), Bosznia-Hercegovina (Robin Okey,
Warwick, Nagy-Britannia) és az Európához
1380
sok történeti szállal kapcsolódó Izrael (Jacob
Barnai, Haifa, Izrael) vitatott területeinek
problémáit.
E kötethez írott szerkesztői bevezető tanul­
mányunkban felhívtuk a figyelmet arra, hogy
„e problematikus térségek közös múltja a kö­
vetkező nemzedékek számára bármikor újból
kognitív aknamezővé válhat. E térségekben
a konfliktusok gyakran maradnak megoldat-
lanok, és e megoldatlan konfliktusok puszta
emléke is új összecsapásokhoz ve­zethet, mind
a képzeletben, mind a valóságban. Az egy-
mással konfliktusban lévő emlékezetek ma-
gukban is képesek nagy nemzetközi konflik-
tusok kirobbantására, mint ami­lyen a két vi-
lágháború volt. Mégis, az európai történelem
és historiográfiája bőséges példát adott a
megbékülésekre is, lehetségesre és va­lóságosra
egyaránt. E konfliktusok és potenciális meg-
oldásuk szemléje minden európai nemzet
közös érdeke.” (Frank – Hadler, 2011, 13.)
Melyiket tartja a sorozat
leghasznosabb kötetének?
Azt hiszem, hogy az európai historiográfia
gyönyörű atlasza (Atlas of European Historio­
graphy: The Making of a Profession 1800–2005,
2010) maradandó értéknek fog bizonyulni.
Még 2003-ban, strasbourgi alakuló ülésünkön
javasoltam az európai történetírás történeté-
nek kartografikus feldolgozását, amit Ilaria
Porciani olasz és Lutz Raphael német profes�-
szor példás módszerességgel és invencióval
oldott meg. Ez a leginkább látványos és
szemléletes kötet, öröm és szak­mai, sőt intel-
lektuális nyereség kézbe ven­ni, és megfigyel-
ni egy szaktudomány fej­lődéstörténetét színes
és vonzó térképekben elbeszélve. Európai
térképlapokra vetítve előttünk áll a történet-
tudomány nemzetközi intézményeinek fej-
lődése, egyetemek, kutatóintézetek kialaku-
lása és elhelyezkedése, a professzionalizálódás
folyamata kontinensünkön a történelem
különböző korszakaiban, az atlasz egyik ré-
szében országonkénti bontásban is.
A sorozat egyik testes kötetét (The Past as
History: National Identity and Historical Cons­
ciousness in Modern Europe, 2015) Stefan Ber­ger
főszerkesztő (Christoph Conrad köz­reműkö­
désével) szinte egymaga írta meg. E vaskos
mű az európai történetírás történetének ké-
zikönyvszerűen is használható összefoglalása,
figyelemmel elsősorban a nemzeti történet-
írás, a nacionalista történetfelfogás, a nemze-
Beszélgetés Frank Tiborral
ti identitás kérdéskörére. „Ez a könyv a tör-
ténelemírás és az európai nemzetépítés kap-
csolatáról szól. A nemzeti identitások aktív
és szándékos konstruálása egy sor kisebb-
nagyobb európai országban a múlt forrásként
való felhasználására épült, és a történelmi
diszciplínák gyakran voltak e konstrukciók
szolgálólányai. Ám a történelem és a politika
közötti kapcsolat nem egyirányú utca. Igaz,
a politika hasznot húzott a nemzeti történe-
lemből, de a történészek is szándékos politi-
kai elköteleződéssel járultak hozzá a nemzet-
hez, egy sor különféle oknál fogva. […] A
tör­ténetírás mint művészet és mint tudomány,
akárcsak a történelem mint akadémiai disz-
ciplína és a reprezentációk halmaza döntően
hozzájárult a nemzetiségek és a nemzetálla-
mok kialakításához a modern Európában.”
– írja a szerző programadó fejezetének élén
(Berger, 2015, 1.). Berger professzor globális
áttekintéssel készítette elő a sorozatot, már
2007-ben, Writing the Nation: A Global Per­
spective című, szerkesztett kötetével. Ebben
az észak-amerikai, a brazil, az ausztrál, a kelet-
ázsiai, az indiai, az arab és az afrikai történet-
írásról is szerepel egy-egy fejezet.
1381
Magyar Tudomány • 2015/11
Ez a sajátos módszertannal készült kutatás
tabukat dönget, a történelem nemzeti
keretekben zajló diskurzusát kritikai
kontextusban mutatja meg. Hogyan
birkóztak meg ezekkel az érzékenységekkel?
A feldolgozott zónák valóban, minden eset-
ben érzékenységekkel terheltek, feldolgozá-
sukhoz nemcsak alapos ismeret, hanem tör­
ténészi hozzáértés és szakmai-emberi tapintat
is szükséges. Amennyire ismerem az eddigi
kritikai visszhangot, a jelek szerint sikerült
kialakítanunk egy olyan tárgyilagos megkö-
zelítést, amely a nemzeti történetírások ellen-
ségeskedéseit, az Európa-szerte fel-felbukka-
nó nacionalista történetfelfogást a tudomány
eszközeivel elemzi, és igyekszik feloldani az
ezekre jellemző hangnemet, stílust, gondolko­
dásmódot. Tudományos véleményeket vetet-
tünk egybe, nem ítéleteket mondtunk vagy
közvetítettünk. Jót tett a mi kötetünknek,
hogy lezárása előtt elolvasta, és elfogulatlan
véleményt mondott valamennyi dolgozatról
Deák István amerikai (Columbia, New York,
USA) és R. J. W. Evans oxfordi professzor.
Kezdetben vita tárgya volt, hogy az európai
zsidóság historiográfiája hogyan kerüljön
a kötetbe, ki írja meg, milyen érvek szólnak
egy külön fejezet mellett. Az európai történet­
írást kiválóan ismerő Jacob Barnai haifai
professzor dolgozata jól illeszkedik a körképbe.
E fejezet a vitatott térségekkel, a megoszló
múlttal foglalkozó kötetben kapott helyet.
A tabutémákat nem mindig sikerült értelmes
diszkusszió tárgyává tenni. Jellemző tapasz-
talatokat szereztünk a „kényes” történeti (vagy
inkább politikai?) kérdések feldolgozásának
szereposztásakor. Ugyan időben elkészültek
vele, de szlovákiai szerzői nagy sajnálatunkra
visszavonták a szlovák–magyar együttélés
1382
Beszélgetés Frank Tiborral
történetírói tükrözését fejtegető tanulmányu- HIVATKOZÁSOK ALLEA, Amsterdam • http://www.allea.org/Pages/
Barraclough, Geoffrey (1956): The Larger View of ALL/4/881.bGFuZz1FTkc.pdf
kat. Az erdélyi fejezetet több felkért magyar
History. Times Literary Supplement. 2810, 6 January Frank Tibor – Hadler, Frank (2011): Nations, Borders
szakember is visszamondta, ezért fordultunk Berger, Stefan (with Conrad, Christoph) (2015): The and the Historical Profession: On the Complexity
végül az évtizedeken át az Egyesült Államok- Past as History: National Identity and Historical of Historiographical Overlaps in Europe. In: Frank
ban működő, magyar származású kollégánk- Consciousness in Modern Europe. Palgrave Macmillan Tibor – Hadler, Frank (eds.): Disputed Territories
Drenth, Pieter J. D. (2003): Growing Anti-intellectualism and Shared Pasts: Overlapping National Histories in
hoz, Ludányi Andráshoz. Még mindig mutat
in Europe: A Menace to science. ALLEA Annual Report. Modern Europe. Palgrave Macmillan
valamit az érzékenységek közeliségéből, hogy
Elzász-Lotaringia feldolgozására se igen vállal­
kozott európai tudós. Az öt év során termé-
szetesen mások is kiléptek körünkből, én
különösen fájlalom, hogy az Alpesekről mint
több nemzet által közösen birtokolt európai
térségről végül nem született meg a sokáig
tervezett tanulmány.
Milyen mód nyílik arra, hogy Európa
polgárai megismerhessék ezeket a munkákat?
A nyolc kötet a megjelenés ütemében könyv-
kereskedői forgalomba került, s kaptak belő-
le nagy európai és más nemzetközi könyvtá-
rak is. Egyelőre sajnos alig van szó fordítások-
ról, most az angol nyelvű eredeti művek
kap­hatóak, borsos áron. Nem gondolom,
hogy az ilyen volumenű, angol nyelvű szak-
könyv-sorozatot lefordítanák az érintett nem­
zetek nyelvére. Ami angolul létezik, azt a
szakközönség számára már Nyugat-Európa-
szerte hozzáférhetőnek tekintik, és az ilyen
volumenű szaktudományos anyag a nagykö-
zönséget – minden részletével és tudományos
igényű bizonyító anyagával együtt – nem
vonzza. Egy válogatást azonban a kötetek
számunkra is fontos tanulmányaiból feltét-
lenül érdemes lenne magyarul is közreadni.
Kulcsszavak: historiográfia, nemzeti történel­
mek, nacionalizmus, európai határövezetek,
történetírói viták, European Science Foundation
(ESF, Európai Tudományos Alap), Palgrave
Macmillan Kiadó, Stefan Berger, Christoph
Conrad, Guy P. Marchal, Frank Hadler
1383
Magyar Tudomány • 2015/11 Egy különleges akadémiai dokumentum

Tudós fórum
EGY KÜLÖNLEGES AKADÉMIAI
DOKUMENTUM ISMERTETÉSE

A Magyar Tudományos Akadémia megala- nyerünk, amit elosztunk. Mindenki ne­vetett

kulásának 150. évfordulóját 1975 novemberé-
ben ünnepelték. Ebből az alkalomból a Ma­
gyar Posta díszes Emléklapot bocsátott ki
há­rom bélyeggel: Székház, a dátumok: 1825
és 1975, és Széchenyi István. Én abban az
idő­­ben az MTA egyik főtitkárhelyettese vol­
tam, a nemzetközi kapcsolatok koordinálása
és szervezése hozzám tartozott. Egyik ked-
venc időtöltésemet a bélyeggyűjtés jelentette.
Az az ötletem támadt, hogy filatéliai érdekes­
ségként begyűjtöm az Akadémia akkori el-
nökségének aláírásait az emléklap hátuljára,
ami megtörtént. Azt gondoltam, hogy néhány
évtized múlva különlegességnek és unikális-
nak számít majd ez az emléklap.
Tréfásan mondtam az elnökség tagjainak:
Írd alá, eljön majd az az idő, amikor ezzel a
do­­kumentummal egy bélyeg­kiállításon első díjat
– díjat még nem kaptunk.
Mellékelem az Emléklap képét, melynek
a túloldalán az eredeti aláírások láthatók.
Egyúttal külön leírtam a neveket, mert né-
hány aláírás nehezen olvasható. A listán hu-
szonhét név található. A jelen kézirat írásakor
(2013. július) huszonnégyen már eltávoztak,
és csak hárman élnek (Császár Ákos, Láng
István, Tétényi Pál).
Kértem a Magyar Tudomány szerkesztősé­
gét, hogy ezt az ismertetőt 2015 novemberé­
ben jelentessék meg, az Akadémia megalapí-
tásának 190. évi jubileuma alkalmából. Ígé-
retet kaptam, hogy közölni fogják.
Vivat Academia!
Láng István
az MTA rendes tagja, a Magyar Filatéliai
Tudományos Társaság tiszteletbeli elnöke

Fent, középen: Erdey Grúz Tibor • első hasáb: Márta Ferenc, Csáki Frigyes, Szentágothai János,
Pach Zsigmond Pál, Köpeczi Béla, Szabó Imre, Donhoffer Szilárd, Eörsi Gyula, Tétényi Pál,
Balogh János, Lévai András, Láng Géza • második hasáb: Straub F. Brunó, Kónya Albert, Mát­
rai László, Szabolcsi Miklós, Lengyel Béla, Friss István, Bognár Géza, Jánossy Lajos, Szádecz­
ky-Kardoss Elemér, Tolnai Gábor, Császár Ákos, Ádám György, Radnót Magda, Láng István

1384 1385
Magyar Tudomány • 2015/11
A MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE 2015
BARNABÁS BEÁTA, AZ MTA FŐTITKÁRHELYETTESE
ÜNNEPI KÖSZÖNTŐJE
Rohanó világunkban rengeteg fontos és sok­
szor egész életünkre kiható döntést kell hoz­
nunk. A ránk zúduló információáradatban
nehéz eligazodni, megkülönböztetni a hiteles
információkat a megbízhatatlan vélekedések-
től. Az információs forradalom hatás­sal van
életünk valamennyi területére, előnyei és kö­
vetkezményei társas kapcsolatainkban, életvi­
telünk és környezetünk fokozatos át­ala­kulásá­
ban egyaránt érzékelhetők.
Felismerjük-e a helyes döntések alapjául
szolgáló megbízható tudás határait, helyesen
látjuk-e a bennünket körülvevő világot?
A Magyar Tudomány Ünnepe november­
ben induló, egy hónapos országos rendezvény­
sorozatával a Magyar Tudományos Akadé-
mia közös gondolkodásra hívja a társadalmat,
ami az egyént, a szűkebb értelemben vett kö­
zösségeket és az egész emberiséget érintő kér­
déseket egyaránt magában foglalja. Az MTA
Székházában megrendezésre kerülő, ki­­emelt
akadémiai programok témakörei között sze­
repel – a teljesség igénye nélkül – az élővilág
evolúciójának kérdése, a mindennapok infor­
matikája az 5G fényében – kifejezet­ten diákok
számára –, a védőoltások és a pla­cebohatás
körül fellángolt vita kapcsán meg­fogalmazó­
dott tények és tévhitek; foglalko­zunk továbbá
az idősödő társadalom életminőségének javí­
tásával, amit éppen az infotechnológia robba­
1386
násszerű fejlődése tesz lehetővé, és természe-
tesen nagy hangsúlyt fektetünk a napjaink
legkomolyabb kihívását jelentő problémákra,
mint a migráció, valamint a klímaváltozás. A
Magyar Tudomány Ünnepe programjai lehe­
tőséget teremtenek arra is, hogy megismertes­
sük a fiatalokkal a legújabb kutatási eredmé-
nyeket, és vonzóvá tegyük számukra a kuta-
tói pályát.
Mindezek tudatában a programok össze-
állításánál idén különös figyelmet fordítot-
tunk a tudomány népszerűsítésére.
Megszólítjuk a gazdasági vonalon érdekel­
teket és a nagyvállalatokat is. Erre alkalmat
ad a hazai gazdaság potenciális lehetőségeit
és azok hasznosítását bemutató nyilvános elő­
adás, valamint A tudomány megrendelői című
program, amelynek keretében arra szeretnénk
ráirányítani a figyelmet, hogyan kapcsolódnak
össze a jelenben és a közeljövőben a kutatási
szempontok a felhasználói igényekkel.
A tudomány ünnepének országszerte és
határainkon túl is zajló eseményeiről folya-
matosan tájékozódhatnak az érdeklődők az
mta.hu/tudomanyunnep oldalon.
Kívánom mindenkinek, hogy a Magyar
Tudomány Ünnepe rendezvényei révén a
min­dennapi döntéseket megkönnyítő tapasz-
talatokkal, a legfrissebb tudományos ismeretek­
kel és valódi szellemi élményekkel gazdagodjon.
A jövő tudósai
Tisztelt Olvasó!
A becsült adatok szerint a gyermekvédelem-
ben élők kb. 5%-a folytat felsőfokú tanulmá-
nyokat, ami megdöbbentő. A Kelet-Európai
Utógondozottakért és Lakóotthonokban
Lakókért Alapítvány célja, hogy az állami
gondoskodásban élő gyermekeket, fiatalokat
csoportos és egyéni fejlesztő programokon
keresztül a középfokú oktatásba bevonják,
A KELET-EURÓPAI
UTÓGONDOZOTTAKÉRT
ÉS LAKÓOTTHONOKBAN LAKÓ-
KÉRT ALAPÍTVÁNY SZEREPE
A TEHETSÉGGONDOZÁSBAN
Összefoglalás: A KUL (Kelet-európai Utó­
gondozottakért és Lakóotthonokban Lakó-
kért Alapítvány) célja, hogy állami gondozott,
lakóotthonokban, nevelőotthonokban élő
fiatalok, gyermekek társadalmi integrációját
segítse. Az állami gondoskodásban élő gyer-
mekeket, fiatalokat csoportos és egyéni fej-
lesztő programokon keresztül támogatjuk,
hogy egészséges és sikeres felnőttekké váljanak,
hogy a változó társadalom olyan teljes jogú
tagjaivá váljanak, akik képesek, mernek és
akarnak változtatni saját életükön. A keresz-
tény értékrenden alapuló alapítvány egyik
törekvése, hogy az állami gondozott gyerme-
kek társadalmi integrációjába minél több
önkéntest bevonjon. Olyan önkéntes rend-
szer kialakítására törekszünk, amelyen keresz-
A jövő tudósai
lehetőséget adva a felsőfokú képzésbe való
bekapcsolódásba is.
Kérjük, ha a nők tudományban betöltött
helyzetével vagy az ifjú kutatókkal kapcsola-
tos témában bármilyen megjegyzése vagy ja­
vaslata lenne, keresse meg a melléklet szer-
kesztőjét, Kiss Ritát az alábbi e-mail címen.
Kiss Rita
az MTA doktora, BME Mechatronika, Optika,
Gépészeti Informatika Tanszék • rikiss@mail.bme.hu
tül a gyerekeket családban nevelkedett fiata-
lokkal kapcsoljuk össze. Programunkban az
önkéntesek rendszeresen találkoznak a neve-
lőotthonban élőkkel. Az évközi, helyben
működő klubok mellett táborokat, kirándu-
lásokat is szervezünk a gyermekeknek.
A Kelet-európai Utógondozottakért és
Lakóotthonokban Lakókért Alapítvány célja
A Kelet-európai Utógondozottakért és Lakó-
otthonokban Lakókért Alapítvány története
2007-ben a tiszadobi gyermekotthonban in­
dult. Az alapítvány célja, hogy a fiatalok –
elsősorban intézetben lakók – felé olyan ke-
resztény értékrenden alapuló mentorálást és
programokat nyújtson, amelyek pozitív és
minőségi változásokat hoznak az életükbe.
Így a változó társadalom olyan teljes jogú
tagjaivá váljanak, akik képesek és akarnak
változtatni saját életükön. Célunk, hogy ez a
változás alkalmassá tegye őket az integrált és
sikeres életre, és hiteles példát állítsanak sors­
társaiknak. Mindezt értékteremtő táborok,
1387
Magyar Tudomány • 2015/11
különböző programok, rendezvények szerve­
zése során érjük el. Úgy gondoljuk, hogy ez­zel
a komplex mentorálási programmal segítsé-
get adunk a tehetségek kibontakozásához, a
biztos értékrenddel könnyebben találják meg
a kibontakozási lehetőségeket.
Feladatunknak érezzük, hogy a hátrányos
helyzetű, Budapesten és környékén, de ki-
emelten a konvergencia régió területén élő
fiatalokat az oktatásba reintegráljuk vagy
munkahelyhez segítsük. Az elmúlt években
megnégyszereződött azoknak a gyerekeknek
a létszáma (508 fő 2014-ben), akikkel foglal-
kozunk. Az önkéntesek száma is folyamato-
san emelkedik (112 fő 2014-ben). Jelenleg ti-
zenhat intézetben vagyunk jelen.
Az alapítvány célcsoportja
A KUL Alapítvány megalakulása óta a gyer-
mek- és ifjúságvédelem, valamint érdekkép-
viselet területén végzi küldetését elsősorban
az állami gondoskodásban élő fiatalok köré­
ben. Magyarországon, az elszegényedő régi-
ókban, különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg
megyében állandó probléma az önmagát új­
ratermelő szegénység. Az ezekben a megyék-
ben élő népesség körében az alacsony foglal-
koztatottság mellett magas az eltartotti arány,
ami alacsony háztartási jövedelmeket produ-
kál. A szakellátásban élő gyerekek és fiatalok
többnyire azokhoz a többszörösen hátrányos
helyzetű, többféle problémával küzdő, sérülé­
keny csoportokhoz tartoznak, akik a család-
jukban, közösségben nevelkedve is fokozot-
tan ki vannak téve a korai iskolaelhagyás ve­
szélyének. A leszakadó régiókban élő romák
és az állami gondozásban élők esélytelenül
indulnak az életben. Az intézményből kike-
rülve vagy a mélyszegénység, vagy a prostitú-
ció és a bűnözés világa várja őket. Alapcélunk
a fiatalok kiemelése ebből a környezetből, a
1388
kockázatcsökkentés, valamint társadalmi
integrációjuk, lehetőleg a középiskolai és fel­
sőoktatási képzésbe történő fokozatos bevo-
násukkal vagy a munkaerőpiacon történő
elhelyezésükkel.
Rácz Andrea Gyermekvédelemből a felső­
oktatásba című tanulmánya alapján a becsült
adatok szerint a gyermekvédelemben élők kb.
5%-a folytat felsőfokú tanulmányokat. Fel-
mérésük szerint a családban felnövő fiatalok
55%-a, gyermekotthonban élő fiatalok 15%-a,
a nevelőszülőknél nevelkedők 26%-a szeretne
valamikor felsőfokú végzettséget szerezni. A
gyermekotthonban élők 41%-a, míg a család-
ban élők csak 11,3%-a preferálja a szakmunkás
végzettséget (URL1).
A gyermekek, fiatalok, akikkel foglalko-
zunk, életük sok egyéb területén is deficitek-
kel kezdik nagybetűs életüket. Minden egyes
gyermek élete egy-egy történet. Az állami el­
látórendszerbe, a gyermekvédelem rendszeré­
be különböző okokból, különböző korukban
kerülnek be. Vannak, akik már csecsemő­kor­
ban, és vannak, akik tinédzser fejjel. A beke-
rülés okai is sokfélék lehetnek: egyik vagy
mindkét szülő halála, elhanyagolás, bántal-
mazás, iskolából való hiányzás, de létezik
olyan szélsőséges eset is, mikor a gyermek már
annyira elviselhetetlennek érzi az otthoni lég­
kört, hogy maga kéri a gyermekotthonban
való elhelyezését. A gyerekek egy része nevelő­
szülőtől, míg egy másik részük otthoni kör-
nyezetből kerül be gyermek- vagy lakásottho­
nokba. A gyermekeknek általában van csa-
ládjuk, vannak rokonaik, de a kapcsolattartás
formája és rendszeressége mindenkinél más.
Gyermekeink nagy hányada roma szár-
mazású. A származásra azért fontos kitérni,
mert ez a gyermekek identitásának markáns
eleme – akár pozitívan, akár negatívan élik
azt meg. Ma Magyarországon jelentős mér-
tékben tapasztalható faji előítéletesség, amivel
a gyerekek is találkoznak, ezért a munkánk
során ezt mi sem kerülhetjük meg. Fontosnak
tartjuk, hogy megismertessük őket kultúrá-
jukkal, történelmükkel. 2012–13-as Újévkö-
szöntő táborunkban tematikus alkalmakat
tartottak előadóink a cigányság történelméről,
identitásáról. Hallhattak híres roma sporto-
lókat, művészeket, tanulhattak néhány szót
és dalt a lovári nyelven. Mindezzel azt közve-
títjük feléjük, hogy a származásuknak nem
kell szégyellt dolognak lennie; a ci­gány kul-
túra rengeteg értéket hordoz magában.
Az alapítvány önkéntesei, mentorai
Küldetésünk és elsőrendű célcsoportunk, a
gyerekek támogatásában nagy szerepük van
az idejüket és munkájukat ingyen felajánló
önkéntes munkatársaknak, akik felkészültsé-
gét személyiségfejlesztésen és képzéseken,
szabályozott keretek között biztosítjuk. Az
alapítvány lehetőséget nyújt elsősorban diá-
koknak, egyetemi hallgatóknak, doktoran-
duszoknak és fiatal munkavállalóknak, hogy
több éven keresztül önkéntes közcélú tevé-
kenységet folytathassanak. Ezzel részt vegye-
nek a településük környezeti, társadalmi,
oktatási problémáinak megoldásában, felké-
szüljenek állampolgári jogaik és kötelezettsé-
geik demokratikus viszonyok közötti gyakor-
lására. 2014-ben 112 önkéntesünkkel 8055
munkaórát dolgoztunk, 865 állami gondozott
fiatalnak segítve ezzel. Jelenleg 60 állandó tag
kapcsolódik munkánkhoz, akikhez egy-egy
alkalommal akció-önkéntesek is csatlakoznak.
Az önkéntes munka nagyon sok vidám,
érzelemmel teli percet ad: a gyerekek – bár
nem feltétlen tudnak róla – rengeteg szerete-
tet, élményt tudnak nekünk adni. A közös
já­tékok, beszélgetések, a segítségnyújtás, egy-
egy felvillanó reménysugár, ami közelebb
A jövő tudósai
viszi a gyereket a normális élet lehetőségéhez,
meglehetősen fel tudják tölteni az önkénte-
seket. Ezzel együtt segítőink munkájuk során
nagyon sok nehézséggel, rendkívül nehezen
feldolgozható történetekkel találják szemben
magukat, amelyek könnyen belső konfliktu-
sok kialakulásához vezethetnek náluk. Igyek-
szünk a lehető legnagyobb mértékben segíte­
ni a munkájukat: havonta egyszer szuperví-
ziót tartunk részükre, félévente kétnapos
tréningeket szervezünk. Fontosnak tartjuk,
hogy személyesen is foglalkozzunk velük.
Önkénteseinknek nem szükséges szakirá­
nyú képesítéssel rendelkezniük, mivel alapít­
ványunk folyamatos tematikus képzéseket
tart számukra megfelelő szakmai háttéranya­
gok és szakemberek segítségével. Önkéntese­
ink a legkülönbözőbb területekről jönnek:
pedagógus, szociális munkás, egyetemi hall­
gató, közgazdász, mérnök. Önkéntes tevé-
kenységeken belül szerteágazó lehetőség nyí­lik
a segítségre: táborvezető, koordinátor, sofőr,
konyhai munka, weblap-szerkesztés, PR-te-
vékenység, mentorálás.
Mentori tevékenység végzéséhez további
képzés, felkészülés szükséges. Kétéves alapít-
ványunknál, gyermekek között végzett mun­
ka után lehet mentori tevékenységre jelent-
kezni. A mentori képzés előtt személyiségbe-
li vonásokat is vizsgálunk. Az alapítvány ve-
zetése elbírálja, hogy az illető folyamatos
kap­csolatban volt-e a gyerekekkel, ez a
mun­ka ért-e el látható személyiségfejlődést a
gyerekekben. A mentornak szükséges helyes
énképpel és világképpel bírnia, s alapítvá-
nyunk alapértékrendszerét is hitelesen kell
képviselnie a mindennapokban. Elvárás to-
vábbá, hogy érett, türelmes, toleráns, egészsé­
ges határokkal rendelkező, határozott, maga-
biztos, hiteles és szavahihető embernek bizo-
nyuljon. A mentornak minden esetben fel
1389
Magyar Tudomány • 2015/11
kell tudnia mérni felelősségét, szerepkörét, és
minden helyzetben ennek megfelelően kell
viselkednie a mentorált gyermek felé. Men-
tornak lenni kiváltság: a gyermekkel bizalmi
viszony alakul ki, ami nagyon sérülékennyé
teszi a feleket. A gyerekek sérüléseikből adó-
dóan nem mindig képesek megfelelően ki-
fejezni érzelmeiket, dühüket, csalódásukat,
ragaszkodásukat, így reakcióikkal akaratlanul
is kárt tehetnek a mentorral való kapcsolatuk
dinamikájában és mélységében. A mentor-
nak felelősség, hogy ezeket tudva vállalja a
kapcsolatot, és azt hűséggel és éretten kezelje
minden helyzetben. Egy mentor gyakran
végigkíséri egy-egy gyermek életét, gyakorib-
bak a telefonhívások, személyes találkozók. A
mentor sokszor a privát hét­köznapjaiba is
meghívja, beengedi men­toráltját, amikor a
gyermek a valódi, pozitív mintát látja. Véle-
ményünk szerint így jobban azonosulhat a
mindennapi élettel, mint tábori körülmé-
nyek között látott napok esetében.
Önkéntesnek lenni nem könnyű, de
mindenképpen szép és fontos feladat, melyet
hit és elköteleződés nélkül nem lehet hosszú
távon folytatni. Semmilyen mértékkel nem
mérhető az az érzés, amikor egy gyerek törő-
désünk, munkák következtében elkezd job­
ban tanulni, másképp viselkedni a társaival,
céljai lesznek, és elkezd helyreállni az énképe,
a világképe, a sebek kezdenek begyógyulni.
Egy apátlan-anyátlan gyermek egy különös
kincs, akivel – ha kitartóan dolgozunk – csak
ritkán tapasztalható örömben lehet részünk.
Ha csak egy emberre lehettünk hatással, ak-
kor már teljesítettük földi küldetésünk egyik
célját. Az ilyen hatások sokszorozzák egymást,
s az általunk mentorált gyerek aztán képes
lesz társait maga is vezetni, bátorítani, később
mentorálni. Alapítványunk esetében is szá-
mos példa adódik erre. És ki is lehetne hite-
1390
lesebb az ilyen gyermekek között, mint vala-
ki, aki egy volt közülük?
Az Alapítvány módszerei
A fiatalokkal való foglalkozásnak egyik leg-
fontosabb célja a gondolkodásmódbeli vál-
tozás elindítása. Minden programunk kiemel­
ten fontos része a gyerekekkel való személyes
beszélgetés, mentorációs kapcsolatok kialakí­
tása. A fiatalokra jellemző gondolkodásmód
a túlélésre törekszik, ami a családi és szociali-
zációs háttérből adódik. A cigánysághoz tar­
tozás sokszor együtt jár a szegregációval, ami
mellé gyakran társul iskolázatlanság, munka­
nélküliség, szegénység, mélyszegénység. A
szegénység pedig egy sajátos életstílust alakít
ki, amit úgy hívunk: túlélés. Kozma Judit
szociológus, a Nemzeti Család-és Szociálpo-
litikai Intézet munkatársa a következőképp
fogalmaz: „A túlélésre való berendezkedés
viszont sajátos életformát diktál. Le kell épül­
niük az érett felnőtt életformát megalapozó
személyiségvonásoknak és készségeknek,
egyrészt mert szükségtelenek, másrészt mert
akadályozzák a túlélést.” (URL2) A túlélés
sokszor olyan dolgokat kíván meg, amit a
többségi társadalom elítél, erkölcstelennek
tart. Megjelennek a deviáns viselkedési min­
ták – a túlélés eszközei – is, mint alkoholiz-
mus, droghasználat, bűnözés, prostitúció. Az
ilyen körülmények között nevelkedők vagy
az ilyen háttérből származók nagyrészt veszé-
lyeztetettek. Az alapítvány e probléma meg-
oldására értékteremtő tematikus táborokat
szervez, mint dráma-, sport-, vagy biciklis
tábor (1. kép), és prevenciós napközis táboro-
kat is. Magtár Ifjúsági Központunk (2. kép)
másfél éven keresztül napi rendszerességgel
műkö­dött Tiszadobon a gyermekotthon
épülete mellett. A programok alternatívákat
kínáltak a szabadidő hasznos eltöltéséhez,
Bicikliszerelő tábor 2014
például mesedélutánok, sportbajnokságok,
kézműves vagy ünnepkörhöz kötődő foglal-
kozások, rendezvények, vagy külső helyszínen
lehető­séget biztosítottunk lovaglásra, úszásra.
Táboraink mellett pilot projektet is meg-
valósítottunk. 2013. őszén Tiszadobon indult
a Hollandiából áthozott Bonifatiusz Program
(3. kép). A Bonifatiusz Program egy élet­
vezetési módszer arra, hogy lehetőséget kínál-
janak a veszélyeztetett gyerekek és azon cso-
portok számára, akik nagy lemaradással
néz­­nek szembe a munkaerőpiacon. Integrál-
ja azon hátrányos helyzetű fiatalokat, gyer-
mekotthonból kikerülőket, akik valamilyen
oknál fogva abbahagyták tanulmányaikat,
nem szereztek szakmát, vagy nem tudtak el­
helyezkedni, céltalanná vált az életük. A fiata­
Magtár Ifjúsági Központ, tanulószoba 2012
A jövő tudósai
lok fejlesztéséhez a bentlakásos módszert
választottuk, mely három hónapon keresztül
heti négy nap együttlétet jelent. Ez idő alatt
tanulás, munka és pénzbeosztás mellett coach­
ing és mentoring módszerrel, személyes beszél­
getéseken keresztül kívánjuk helyes mederbe
terelni a célcsoport tagjainak gon­dolkodását,
élethez és munkához való hozzá­állását. Mind­
ezt egyszerűen megfogalmazva a Bonifatiusz
Program olyan egyetemesebb módszer, amely
segíti a fiataloknak az önirányítási folyama­
taikat elindítani.
Az alapítvány egyik fontos módszere a
kö­tődések kialakítása, fenntartása. Az állami
otthonokba bekerülő gyerekek, fiatalok a
családi közegből egy teljesen más szabályok
uralta közegbe kerülnek. Számukra ismeret-
len személyek máshogy kezdik el nevelni őket.
Ha a gyerek hazautazik, újra változnak a rá
vonatkozó korlátok. Az otthonból, családból
való kiszakadás fájdalommal jár, és már sem-
mi sem lesz olyan, mint előtte. Ezt a helyze-
tet tovább nehezíti, hogy a gyerekek az intéz-
ményrendszerben töltött éveik során általá­ban
több gyerek- vagy lakásotthonban, vagy ne­
velőcsaládoknál is megfordulnak. Ezek a
vál­tások minden alkalommal új helyszínt,
kö­zeget, nevelőket, kortársakat, iskolát jelen­
tenek. A gyerek azt tanulja meg, hogy a kö-
tődés fájdalmas. Ha nem is ő maga költözik,
akkor is tapasztalja, hogy egy barátja, neve-
lője egyik napról a másikra elmegy, kilép az
életéből. Biztos pontok – olyan személyek,
akikhez kötődni tudnának – nem igazán
van­nak ezeknek a gyerekeknek az életében.
A kötődés nagyon fontos az egyén életé-
ben, már egészen csecsemőkortól kezdve. A
sok kudarc után – mint védekezési mechaniz­
mus – alakul ki, hogy inkább nem kötődnek,
mert megtanulták, hogy az fájdalommal jár.
Ez azonban károsan hat a személyiségfejlő-
1391
Magyar Tudomány • 2015/11
Bonifatiusz Program, a Polgármesteri Hivatalban, 2013
désre. A kötődési zavarok felnőttkori követ-
kezményei a bensőséges kapcsolatok hiánya,
ami képtelenné teszi őket a tartós párkapcso-
lat kialakítására. A biztos kapcsolatok, a csa­ládi
légkör, a kontroll hiánya miatt a kortársak és
a média hatása erősebb. A fiatalok szilárd
értékrend hiányában befolyásolhatóak. Nem
állt rendelkezésükre az a biztonságos családi
védőburok, melyben a feltétel nélküli szere-
tetet megkapják, ahol érezhetik, hogy fonto-
sak, értékesek. A fiatalok nincsenek tisztában
értékükkel, de még a tárgyak, lehetőségek
értékével sem. A kötődés hiányából adódik
ennek a zárt világnak a hiearchiája is. A csú­
cson általában destruktív, agresszív viselkedésű
fiatalok vannak, akik időnként megvernek
egy-két embert, feleselnek a nevelőikkel, ug­
ráltatják a „csicskákat”.
Ha tovább vizsgáljuk a helyzetet, akkor
szembe találjuk magunkat a sokakat jellemző
céltalansággal. Ha nincs cél, motiváció, akkor
marad számukra a „mában” való élés, és ma­
rad a pillanatnyi örömök keresése „itt és
most”. Így az alapítványnak és az önkéntesek­
nek fontos feladatuk a valós, társadalmilag is
hasznos célok bemutatása. Itt különösen
fon­tos szerepe van a mentor saját életének
pél­daként való állítása.
1392
Feladata, hogy az állami gondoskodásban
élők helyzetének figyelembevételével valós
szükségeikre reagáljon, felkeltse érdeklődésü-
ket, és olyan programokat és kapcsolatokat
nyújtson, melyek megoldást jelenthetnek
problémáikra. Személyes kötődések, tartós
mentori kapcsolatok építése is fontos felada-
tunk, célunk.
BESZÁMOLÓK
Kompetencia- és személyiségfejlesztő progra­
munkban is részt vett fiatal gondolatai:
B. György vagyok, 18 éves, jelenleg Budapes-
ten élek, roma nemzetiségi középfokú intéz-
ményben (Kalyi Jag Roma Nemzetiségi és
Számítástechnikai Szakiskola) tanulok. Kicsi
gyerekkorom óta az állam gondoskodik ró-
lam, több-kevesebb sikerrel. Voltam több
nevelőszülőnél, és egy-két gyermekotthon-
ban, lakásotthonban is. Az élettapasztalataim
egyre negatívabb irányba kezdtek menni,
ahogy idősödtem. Egyre értéktelenebbnek,
semmirekellőnek tartottam magam. Mikor
már elég mélyponton voltam, már semmi-
lyen kiutat nem láttam az akkori helyzetből,
akkor jött a nagy fordulat. Áthelyeztek a ti-
szadobi gyermekotthonba (ahová senki sem
szeretne kerülni). Nagyon sokszor ijesztgettek,
hogyha rossz leszek, ide fogok kerülni, így
hát mindent megtettem azért, hogy soha ne
tudjanak odavinni, de nem sikerült (szerencsé­
re). Eleinte elszöktem onnan (is), de mindig
visszavittek. A gyermekotthon pszichológusa,
Balázsné Húri Éva néni figyelt fel rám először.
Mérhetetlen bizalmával és támogatásával el-
indított bennem valami olyat, amit még so­
hasem éreztem. Az olvasók közül biztos
mindenki ismeri ezt az érzést, de én akkor
éreztem először. Biztonságban éreztem ma-
gam mellette. Az évek során nagyon sok
mindenre megtanított. Volt, amit könnyen,
és volt olyan is, amit nehezebben tanultam
meg. Aztán jött a KUL. Bevallom őszintén,
hogy eleinte nem nagyon akartam velük
szóba állni, nem értettem, hogy mit akarnak
ők itt. Eljönnek a „jó” kis életükből hozzánk,
és meg akarják nekünk mondani a tutit. Egy­
szer aztán úgy alakult, hogy elkezdtem be-
szélgetni az egyik önkéntessel. A mai napig
emlékszem, pedig már elég rég volt, hogy
hajnalig beszélgettünk a gyerekotthon lép-
csőjén. Ugyanazt éreztem, mint Éva néninél,
hogy biztonságban vagyok, hogy nem kell
megjátszanom magam, őszinte lehetek. Bár
nem is ismer, de szeret. Innentől kezdve fo-
lyamatosan kerestem a társaságukat, minden
táborukba próbáltam elmenni.
A táborokban mélyebb kapcsolatok is
elkezdtek kialakulni, hosszabb távra szóló
kö­tődések. Majd a KUL Alapítvány által el­in­
dított Bonifatius Program teljesen megváltoz­
tatta az életem. A három hónapos képzés alatt
az önkéntesek és szakemberek megpróbáltak
minket felzárkóztatni, devianciáink elhagyá-
sában segíteni, ami többé-kevésbé sikerült is.
Az én életem teljesen megváltozott! Nagyon
sok mindenről tanultunk: pl. tanuljunk meg
tanulni, gazdálkodási és állampolgársági is-
A jövő tudósai
meretek, életünk forrása, hogyan működik
jól egy család. A legfontosabb a gyakorlatias-
sága, azaz úgy tanították ezeket meg nekünk,
hogy az igazi ÉLETBEN is tudjuk használni.
A program befejezése után az egyik önkén-
tesnél Budapesten karácsonyozhattam. Sokat
gondolkodtunk közösen, hogyan tovább –
hisz az utam nem Tiszadobra vezet. Éva nénit
(a pszichológust) is megkérdeztem, mit taná-
csol nekem: felköltözzek-e Budapestre? Bá-
torított, hogy amit tudott, ő már megtanított,
ideje egy magasabb szintre lépnem, szóval
hajrá! Januárban el is indítottuk a procedúrát,
hogy felkerülhessek Budapestre. A következő
nyá­ron Budapesten egy rendezvényszervező
cég­nél dolgozhattam. Augusztus 27-én köl-
töztem egy fővárosi gyerekotthonba (mivel
akkor még kiskorú voltam). A rendezvényszer­
vező cég nagyon szerette és értékelte a mun-
kámat, ezért visszahívtak dolgozni (megjegy-
zem, ma is iskola mellett itt dolgozom) ez is
nagyon pozitív visszajelzés volt számomra.
Végül szeretném elmondani, hogy nem
könnyű, a mai napig küzdök. Nehéz volt ott­
hagyni Tiszadobot, az első biztos pon­tot az
életemben. De tudtam és tudom, hogy nem
lenne számomra Szabolcs megyében jövő…
A jövőre nézve most egyelőre csak annyit
tudok elmondani, hogy szeretnék leérettsé-
gizni és szociális irányban továbbtanulni.
Szeretném továbbadni azt, amit az alapítvány
adott nekem!
Önkéntesünk, Petrovics Sándor
kortárstáncművész beszámolója:
Kristóf egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei
gyermekotthonban nevelkedik. Kristóf csa-
ládi háttere rendezetlen. Édesanyja Bu­dapes­
ten él, szinte sosem látja gyermekét, találkozá­
sukkor szinte szót sem tudnak egy­mással
váltani. Az alapítvány egyik táborának Ki mit
1393
Magyar Tudomány • 2015/11
tud?-ján lettem figyelmes a tánctehetségére.
Utána kezdtem el vele külön is foglal­kozni, a
gyermekotthonban a táncos terveiről beszél-
getni. Közös beszélgetéseinkkor fogalmazó-
dott meg, hogy érdemes lenne felvételizni a
Budapest Kortárs Táncművészeti Iskolába,
ahol magam is táncolok.
A Kristóf által egész életében hordott álarc,
határtologatási kísérletei, manipulációi pró-
bára tették a türelmemet. Amikor elindul-
tunk a felvételi első megmérettetésére, útköz-
ben elmondta egyik aggodalmát: hogy ő ci-
gány, nem tud balettozni, hogy fog rajta áll­ni
a balettnadrág, milyen ügyetlen lesz, és a
többiek biztosan kinevetik majd. Ennek elle­
nére bement, végigcsinálta a felvételit: a ba­
lettórát úgy, hogy előtte soha nem balettozott,
az olasz mester angol nyelvű test­nyelv-óráját,
amit nem értett, nem tudta, me­lyik a jobb-
bal keze-lába, feje, terek, irányok, dinamikák,
de bent maradt. Majd szólóprodukciója kö­
vetkezett: megcsinálta úgy, ahogy megbeszél-
tük egy héttel korábban. Kristófról azt mond­
ták, hogy nem kitartó, nem jó a memóriája,
nincs elég aka­ratereje és semmirekellő. A
felvételi beszélgetés után nagyon bizonytalan
volt, és kissé hűvösen viselkedett velem. Ek-
kor bátorítottam, hogy büszke vagyok rá
nemcsak tudása, hanem kitartása miatt, ami­
ben mindenki – beleértve engem is – kételke­
dett. A felvételi második napjának összes
óráját, bár a nyelvezet sokszor idegen volt
neki, végigcsinálta. Sajnos nem jutott tovább
a második fordulóba: megrendült és csalódott
volt. „Tudod, Sanyi, nem itt fáj – és a fejére
mutatott, hanem itt: (a szívére): a csalódás.”
IRODALOM
URL1: (https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&
esrc=s&source=web&cd=15&ved=0CDYQFjAEO
ApqFQoTCM7AjtLD58cCFcRVLAodABkJrw&
url=http%3A%2F%2Fwww.ncsszi.hu%2Fdownload.
1394
Utána sokat beszélgettünk; a tüskés, szót­
lan, türelme­met szüntelen próbálgató gyerek
elkez­dett megnyílni, és beszélni magáról.
Láttam, milyen szeretettel, becsülettel, segí-
tőkészséggel fordul az emberekhez, idegenek-
hez is. Ezek a gyerekek, bármennyire is me-
nők az intézetben, a való életben elveszettek,
bizonytalanok. Ha foglalkozunk velük, be-
kapcsolódhatnak az éle­tünkbe, a való életben
is magabiztossá válnak. Partnerek lettünk.
Hazautazása reggelén ke­zembe nyomta a
sapkáját, hogy adjam oda a 15 éves felvételi-
zőtársának, hogy emlékezzen ő is rá.
Zárszó
Azt gondoljuk, hogy minden egyes gyermek
egyedi és csodálatos alkotás, tele értékekkel.
Mai napig mindig rácsodálkozunk a hihetet-
len sok energiára, tehetségre, amit ezek a
gyerekek birtokolnak a legkülönfélébb terüle­
teken: sport, tánc, ének stb. Mindezzel együtt
ezek a gyerekek rengeteg mindenen átmentek,
amik kihatással lesznek életükre, jövőjükre.
A küzdelem folytatódik. Reméljük, hogy
egyenként a legtöbbet hozzák ki képessége-
ikből, önmagukból, és szép jövő vár rájuk,
melyet mi is követni tudunk. Bízunk benne,
hogy támogatottaink közül egyre többen
kerülnek felsőoktatási intézményekbe.
Bohoczki Judit
alapítványi koordinátor, KUL Alapítvány
b.judit@kulalapitvany.hu
Kulcsszavak: gyermekotthonok, lakóotthonok,
állami gondozott, állami gondoskodás, önkéntes,
önkéntesség, tehetséggondozás, ifjúsági munka
php%3Ffile_id%3D1077&usg=AFQjCNHObO
Bw-nUB0aBRNN8ZN6t6z3Z02w&sig2=MzOv8
0x6z_17XuobbyX2zw&cad=rja
URL2: http://www.esely.org/kiadvanyok/2003_2/
KOZMA.pdf
Kitekintés
PIRULA
AZ ALKOHOLIZMUS ELLEN
Svéd kutatók (Karolinska Institutet, Sahlgren­
ska Akademin) ígéretes anyagot találtak az
alkoholfüggőség kezelésre. Mivel a jelenlegi
gyógyszerpaletta szegényes, jól jönne egy haté­
kony új gyógyszer. Nitya Jaya­ram-Lind­ström
és munkatársai megállapították, hogy a dopa­
minrendszert stabilizáló OSU6162 nevű
anyag alkoholbetegekben csökkenti a sóvár-
gást, hosszú ideje rendszere­sen alkoholt fo-
gyasztó patkányokban az agy jutalma­zási
rendszerében normalizálja a dopaminszintet.
Egyes tevékenységek – jó étel, szex, sport
– során az agyban dopamin szabadul fel. Az
általa keltett jó érzéseket az agy megjegyzi, és
az ilyen cselekvések ismétlésére ösztönöz. Al­
kohol hatására az agy jutalmazási rendszeré-
ben a normálisnál több dopamin szabadul fel,
és ez kellemes eufóriát idézhet elő. A rendsze­
res alkoholfogyasztás azonban a rendszer ér-
zékenységét csökkenti, és azonos mennyiség
hatására egyre keve­sebb dopamin keletkezik.
Ezért a részegség és az ezzel járó kellemes
lelki állapot eléréséhez egyre több ital kell.
A kéthetes svéd klinikai vizsgálatban 56
al­koholfüggő személy vett részt, egyik csoport­
juk placebót kapott, a másik OSU6162 ke-
zelésben részesült. A két hét elteltével a részt­
vevőkön bonyolult tesztrendszerrel vizsgálták
az alkohol utáni sóvárgás erősségét, és azt
találták, hogy azoknál az alkoholbetegeknél,
akik a hatóanyagot kapták, ez jóval gyen­gébb
volt. A teszt egy ital elfogyasztását is magában
Kitekintés
foglalta, amely a placebocsoport tagjainak
nagyobb örömet okozott. A kutatók azt is
közölték, hogy az impulzívabb, visszaesésre
hajlamosabb személyek reagáltak legjobban
a hatóanyagra.
Az állatkísérletekben olyan patkányok
kap­tak OSU6162-t, amelyek legalább egy éve
alkoholfogyasztók voltak, és agyuk jutalma-
zási rendszerében kevesebb volt a dopamin,
mint az alkoholt soha nem fogyasztó társai-
kéban. Azt találták, hogy a vegyület hatására
az állatok agyában a dopaminszint normali-
zálódott. A kutatók ezzel a normalizálódással
magyarázzák, hogy az alkoholista emberek-
ben a kezelés hatására a sóvárgás csökkent.
Az OSU6162 vegyület felfedezője és a
hozzá fűződő jogok birtokosa a Nobel-díjas
Arvid Carlsson professzor, aki a klinikai vizs­
gálatokról szóló mostani publikáció egyik
szerzője.
Khemiri, Lotfi – Steensland, Pia – Guter­
stam, Joar et al.: The Effects of the Mono­
amine Stabilizer (-)-OSU6162 on Craving
in Alcohol Dependent Individuals: A Hu-
man Laboratory Study. European Neuropsy­
chopharmacology. Online 6 October 2015.
DOI:10.1016/j.euroneuro.2015.09.018
http://tinyurl.com/qa32gmq
Kristin Feltmann, Ida Fredriksson, Malin
Wirf et al.: The Monoamine Stabilizer (-)-
OSU6162 Counteracts Down-Regulated
Do­pamine Output in the Nucleus Accum­
bens of Long-term Drinking Wistar Rats
Addiction Biology. Online 14 October 2015.
DOI: 10.1111/adb.12304 • http://onlinelibrary.
wiley.com/doi/10.1111/adb.12304/full
1395
Magyar Tudomány • 2015/11
OKOSÍTÓ ŐSSEJTEK
A University of California Irvine kutatói
idegi őssejtek beültetésével hatékonyan kezel­
ték egerekben az ún. Lewy-testes demen­ciát.
Ez az Alzheimer-kór után a második leggya-
koribb szellemi leépüléssel járó időskori
idegrendszeri betegség. Jellegzetessége, hogy
az alfa-szinuklein nevű fehérje az idegsejtek-
ben felhalmozódik. és gömböcskéket, ún.
Lewy-testeket képez. Ezek elrontják az ideg-
sejtek normális működését, módosítják bi-
zonyos kulcsfontosságú anyagaikat, megvál-
toztatják kommunikációjukat, és a sejtek
folyamatosan pusztulnak.
Mathew Blurton-Jones és munkatársai
olyan genetikailag módosított egereket konst-
ruáltak, amelyek az emberi Lewy-testes de­
menciához hasonló betegségben szenvedtek.
Az állatok egy részének agyába idegi őssejteket
ültettek be, és egy hónap múlva azt tapasz-
talták, hogy a kezelt állatok mind a moz­gási,
mind a kognitív funkciókat mérő teszteken
jobban teljesítettek, mint nem kezelt társaik.
A kutatók magyarázatot próbáltak találni
a kedvező hatásra, és arra a következtetésre
jutottak, hogy a javulás egy őssejtekből szár-
mazó növekedési faktornak, az ún. agyi neu­
trófiás faktornak tulajdonítható. Az agyban
strukturális változásokat is találtak. Több
kapcsolatot produkáltak és jobban kommuni­
káltak egymással az olyan idegsejtek, amelyek
ebben a demenciában jellemzően pusztulnak.
A neutrófiás faktor hatásának bizonyítá-
sára olyan genetikailag módosított őssejteket
kreáltak, amelyek ezt az anyagot nem termel-
ték. Az ilyen sejtekkel kezelt állatok állapotá-
ban a javulás nem következett be.
Ezután Blurton-Jonesék arra voltak kí-
váncsiak, hogy a kedvező hatásért kizárólag
a neutrófiás faktor felelős-e. Olyan vírust
1396
készítettek, amelynek örökítő anyagába be-
építették a neutrófiás faktor génjét, és ezt a
vírust az agyba juttatva, termelődött a kívánt
anyag. A kezelés a mozgási funkciókat javí-
totta, az egerek szellemi teljesítményét azon-
ban nem. A kutatók számára így egyértelmű-
vé vált, hogy az őssejtek által kiváltott kedve-
ző hatás nem csak ennek a növekedési fak-
tornak köszönhető. Kutatásaikat ebbe az
irányba is folytatják.
Természetesen az őssejtkezelés még igen
messze van attól, hogy embereken is kipróbál­
ják. Elvileg azonban ígéretes lehet más beteg-
ségek, például Alzheimer-kór kezelésére is.
Goldberg, Natalie R.S. – Caesar, Jacqueline
– Park, Ashley et al.: Neural Stem Cells
Rescue Cognitive and Motor Dysfunction
in a Transgenic Model of Dementia with
Lewy Bodies through a BDNF-Dependent
Mechanism. Stem Cell Reports. October
2015. DOI: 10.1016/j.stemcr.2015.09.008
http://www.cell.com/stem-cell-reports/
fulltext/S2213-6711(15)00270-2
FÉNNYEL AZ AGYBA
Fénymikroszkóppal is bele lehet nézni élő,
működő agyba, egerek esetében legalábbis. A
University of Washington munkatársainak
sikerült közel kétszeresére növelniük a lézer-
fénnyel működő úgynevezett Optikai Kohe-
rencia Tomográf behatolási mélységét, így élő
egerek agyának 2,3 mm-rel a felszín alatt lévő
rétegeiről is tudtak képeket készíteni.
A technika ártalmatlan és nem használ
ionizáló hatású sugarakat. A sze­mészetben
évtizedek óta használják, de az idegtudomá-
nyok területén korlátozottak voltak a lehető-
ségek: mostanáig 1 mm-nél mélyebben lévő
rétegekről nem tudtak képet készíteni.
A megnövelt teljesítőképességű képalko-
tó eljárás az agy esetében például olyan szer-
kezeti változással járó betegségek, mint az
Alzheimer-kór vagy más demenciák nyomon
követését teheti lehetővé, de a szerzők szerint
más területeken is vannak még lehetőségek.
Például megfelelő fejlesztéssel az emberi szem­
ről – a szaruhártyától az ideghártyáig – teljes
keresztmetszeti kép készülhet majd.
Choi, Woo June – Wang, Ruikang K.:
Swept-source Optical Coherence Tomo­
graphy Powered by a 1.3-μm Vertical Cavity
Surface Emitting Laser Enables 2.3-mm-
deep Brain Imaging in Mice In Vivo. Jour­
nal of Biomedical Optics. 08 Oct 2015. 20,
10, 106004 DOI:10.1117/1.JBO.20.10.
106004
A CÉKLA LESZ
A HEGYMÁSZÓ-ELEDEL
Az emberi szervezet bizonyos mértékig képes
alkalmazkodni a tengerszint feletti nagy ma­
gasságokhoz. Az alkalmazkodóképességben
jelentős egyedi különbségek lehetnek, az
akklimatizálódáshoz általában hetekre van
szükség. Norvég és svéd kutatók szerint ez az
idő nitrátokban gazdag táplálékkal esetleg
csökkenthető; konkrétan céklalevet kell inni.
Az akklimatizálódás eredményeként az
erek a szervezetet a lényegesesen kisebb oxigén­
nyomású környezetben is képesek oxigénnel
ellátni. Az erek megfelelő működéséhez, sok
egyéb mellett, a szervezetben termelődő
nitrogén-oxid is szükséges, oxigénhiányos
környezetben azonban ennek keletkezé­se is
gátolt. Ezen segíthet a magas nitráttartal­mú
céklalé, amint azt most kísérletileg igazolták.
A kísérleteket Nepálban 3700 méteres
magasságban végezték, összesen tizenegy
Kitekintés
egészséges, huszonöt év körüli fiatal önkéntes
részvételével, randomizált, kettősvak, palcebó­
kontrollált kísérleti elrendezésben.
Bakker, Emily – Engan, Harald – Patrician,
Alexander et al: Acute Dietary Nitrate
Supplementation Improves Arterial
Endothelial Function at High Altitude: A
Double-blinded Randomized Controlled
Cross Over Study. Nitric Oxide. 15 Nov-
ember 2015. 50, 58–64. DOI:10.1016/j.
niox.2015.08.006
A HÁZIMUNKA NEM ÁRT
A HÁZASÉLETNEK
A férfiak házimunkákban való részvétele
olyan érzékeny téma, ami bármilyen környe-
zetben képes vitát generálni. Nem kivétel ez
alól a tudományos szakfolyóiratok világa sem,
amint azt egy új tanulmány bizonyítja.
A 2008-ban több egyetem és kutatóinté-
zet összefogásával indult német családi és
párkapcsolati adatokat gyűjtő és elemző „pair­
fam” projekt adatait felhasználva amerikai
kutatók az Amerikai Pszichológiai Társaság
Journal of Family Psychology című folyóiratá-
ban arra a következtetésre jutnak, hogy nincs
összefüggés a párok férfi tagjának házimun-
kában való részvétele és a pár szexuális akti-
vitása, illetve az utóbbival való elégedettsége
között.
A tanulmány vitatja egy korábban meg-
jelent munka megállapításait, amely szerint
a férfiak aktivitása a házimunkában veszélyez-
teti a szexuális életet.
A most megjelent kutatás 1338 legalább
öt éve együtt élő német pár évente frissülő,
kérdőíves gyűjtésből származó adatait hasz-
nálta fel. Paraméterként a férfiak házimunka-
hányadát és ennek korrektségét használták.
1397
Magyar Tudomány • 2015/11
A szerzők idén tavasszal, a közleménnyel
megegyező című előadásukkal a legjobb
prezentáció díját nyerték el egy konferencián.
Johnson, Matthew D. – Galambos, Nan-
cy L. Anderson, Jared R.: Skip the Dishes?
Not So Fast! Sex and Housework Revisited.
Journal of Family Psychology. Online first
publication, 12 Oct 2015. DOI: 10.1037/
fam0000161 • http://www.pairfam.de/
fileadmin/user_upload/redakteur/Tagung/
pdf_Nutzerkonferenzen/Vortrag_John-
son_Anderson_Galambos.pdf
KISZŰRHETŐK
A VÉGELGYENGÜLT
MAGNÓSZALAGOK
A modern kultúrtörténet jelentős do­kumen­
tumai a hangfelvételek. Ezek jelentős része
magnetofon-szalagokon található, amelyek
fokozatosan tönkremennek, és egy idő után
a rajtuk lévő felvétel már nem játszható le.
A University of South Carolina és az Egye­
sült Államok Kongresszusi Könyvtárának
1398
munkatársai olyan módszert dogoztak ki,
amellyel egy szalagról a rajta lévő esetleg pó­
tolhatatlan felvétel veszélyeztetése nélkül
megállapítható, hogy kibírja-e a digitalizálás-
hoz szükséges lejátszást. Az eddig alkalmazott
próba-szerencse módszer meglehetősen koc­
kázatos, egy teljesen elöregedett szalag, a még
használhatótól, ránézésre nem különböztet-
hető meg.
Az új diagnosztika totálreflexiós infravö-
rös spektroszkópia alkalmazásával történik.
Főkomponens elemzéssel megállapították,
hogy melyek azok a hullámhosszok, amelye-
ket érdemes vizsgálni, ha a sérülékeny szala-
gokat ki akarják szűrni.
Cassidy, Brianna M. – Lu, Zhenyu – Fuenf­
finger, Nathan C.et al: Minimally Invasive
Identification of Degraded Polyester-
Urethane Magnetic Tape Using Attenuated
Total Reflection Fourier Transform Infra­
red Spectroscopy and Multivariate Statistics.
Analytical Chemistry. 2015, 87, 9265−9272.
DOI: 10.1021/acs.analchem.5b01810
Gimes Júlia
Könyvszemle
A modern büntetés-végrehajtás
alapvetése Európában
A magyar jogtörténeti irodalomban szép
számmal találhatunk a modern büntetés-vég­
rehajtás kialakulásával foglalkozó színvonalas
munkákat. Gazdag a választék a korabeli
büntetőpolitikai elemzésekből is. A megké-
sett magyar reformkor szinte összeforrott a
büntetőpolitika nemes, megújító szándéká-
val. Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák
Ferenc és Szemere Bertalan egyaránt sokat
tett a korszerű büntetőpolitika megteremtésé­
ért. Az 1843-as reformjavaslatokat tartalmazó
törvénytervezetek azt bizonyítják, hogy az
akkori vezető politikusok szerint a törvény
előtti egyenlőség nem valósulhat meg egy
alapvető büntetőpolitikai fordulat végrehaj-
tása nélkül.
A jogtörténet és a büntetőpolitika hazai
kincsestárában különösen értékes gyöngy-
szem Mezey Barna könyve a fenyítőházak
forradalmáról. A fenyítőház ugyanis tőlünk
nyugatra a polgári átalakulás, a városi fejlődés,
a protestáns erkölcsi értékek felülkerekedésé-
nek szimbóluma, ezért a legmegfelelőbb bün­
tetés-végrehajtási intézmény az újkori bün-
tetőpolitikai fordulat tanulmányozására.
A fenyítőházak kialakulásának és műkö-
désének bemutatása alkalmat adott a szerző-
nek arra, hogy igen pontosan elemezze azokat
a társadalmi, kultúrtörténeti, gazdasági folya-
matokat, amelyek szétfeszítették a középkori
bosszúálló hatalom által alkalmazott gyötrő,
Könyvszemle
kínzó, megsemmisítő büntetőeljárási és vég­
rehajtási gyakorlatot. A szerző szenvedélyes
és nagyon alapos forráskutató, így munkája
eredményeként élvezetes olvasmány az embe­
ri élet, a munka és a munkával megszerezhe-
tő erkölcsi és anyagi elismerés társadalmi fel­
értékelődési folyamatának bemutatása a ko­
rabeli büntetőpolitika alakulására.
Az egyes, a nemzeti kultúrához, a kora-
beli adottságokhoz igazodó híres európai
fenyítőházak részletes ismertetése előtt az
olvasó átfogó képet kap a munka és a bünte-
tés fokozatosan végbemenő történeti össze-
fonódásáról. Így például megismerheti a
középkori városok „kényszerített közmunká-
ját”, a gályarabság kincstári alkalmazásának
feudális rendjét. A munkáltatás a feudális kori
büntetésekben még csak nagyon kivételesen
intézményesült. A feudális abszolutizmus
korában kezdődött el, a polgári fejlődésben
jött létre, majd a fenyítőházakban bontako-
zott ki az a máig tartó folyamat, amelyben a
munkáltatás a szabadságelvonás-büntetés
in­tézményes járuléka lett. (Zárójelben jegy-
zem meg: a globalizáció korában kialakuló
társadalmi kirekesztő mechanizmusokban a
mun­kahelyek tartós hiányával kell számolni.
Ha a munka a szabad életben csak a szeren-
csések számára elérhető, akkor éppen mosta-
nában szakadhat meg a börtönmunkáltatás
gazdag és a büntetés céljai szem­pontjából
sokszínű történelmi folyamata is. Egyre több
börtönlakó van már most nemcsak szabad-
ságvesztésre, hanem tétlenségre is ítélve.)
1399
Magyar Tudomány • 2015/11
A polgári fejlődésben kialakult fenyítőhá-
zak történetének bemutatása alkalmat ad a
szerzőnek arra, hogy élményszerűen és hitele­
sen bemutassa a szegénység és a szegénygon-
dozás máig változó megítélésének történeti
előzményeit. „A szegény hol reputációval bírt,
hol lenézett páriává züllött. Egyszer megbe-
csült célpontja volt a vallásos pártfogásnak,
másszor a vallás nevében büntetendő vagy
fenyítendő gazemberként üldözték”– írja a
szerző (58.). A polgári értékek, intézmények
előzményei messze visszanyúlnak a rendiség
korszakába, ezen belül is a legendásan fejlett
városokba. Ennek természetes következmé-
nye, hogy a városi szegénygondozásban talál-
kozunk először a munkaképes koldusok
mun­kakényszerével. Az angol munkástör-
vény 1349-ben tesz először különbséget érde-
mes és érdemtelen szegény között azzal, hogy
az utóbbiak megregulázása a korabeli városi
rendészet és igazságszolgáltatás feladata. Itt
találta meg a szerző a kutatása tárgyát képező
fenyítőházak előképeit.
A reformációnak köszönhetően alapvető-
en megváltozott a munka ethosza és – első-
sorban Luther és Kálvin tanainak hatására – a
korabeli büntetőpolitikában széles körben
intézményesült a kényszermunkáltatás. A
munka ettől kezdve a kereszténység fogalmá-
hoz tartozott. A protestáns erkölcsök szerint
a munkátlan csavargó, a koldus, az élősködő
parazita az életmódja miatt vált büntethető-
vé, és a kiszabott büntetést egyre gyakrabban
hajtották végre fenyítőházban. A keresztényi
bűnhődésbe beiktatott munkakényszerrel, a
munkára szoktatás intézményesítésével pedig
a középkorban használt brutális kényszerítő
elemek maradványai eltűnhettek a büntető
igazságszolgáltatás­ból. Helyüket felválthatta
a munkára szoktatás, amely a mai komplex
reintegráció büntetési céljának előképe.
1400
A fenyítőház mint állami büntetés-végre-
hajtási intézmény nem általános európai je-
lenség, de bemutatásával a szerzőnek alkalma
nyílt arra, hogy tetten érje a szegénységkont-
roll modern büntetés-végrehajtási gyakorla-
tának fordulópontját. A szerző megállapítása
szerint „A fenyítőházi mozgalom a reneszánsz
és a reformáció befolyásolta közgondolko-
dásban vegyes funkciójú, rendészeti célú és
egyben büntető intézetek meghonosításával
a szegénység és a vele kapcsolatos bűnözés
remélt problémáinak megoldását készítette
elő. A kor felfogása még nem tudott szaba-
dulni attól a középkori gyakorlattól, amely a
büntetőjogot a társadalmi konfliktusok leg-
kézenfekvőbb elintézési módjának tekintette.”
(10.) Majd később így folytatja: „A protestáns
társadalmak a középkor sommásan kezelt
bűnözőtársadalmának irányából valamiféle
kaput nyitva, a fenyítőházba terelte a ’haszon-
talan’ , de nem javíthatatlan elemeket.”
A rendkívül érdekes, jól olvasható könyv
mának szóló tanulsága számomra az, hogy a
szerző által részletesen és hitelesen bemutatott
fenyítőházból kifejlődő büntetőpolitikai gya­
korlat többnyire humánus, szakmailag hite-
les, sokszínű és főleg előremutató folyamata
napjainkban új fordulatot vett. Jó néhány
országban, köztük Magyarországon, ismét a
büntetőjog, a tágabb értelemben vett krimi­
nálpolitika hatáskörébe került a szegénység,
a társadalmi kirekesztettség okozta társadalmi
konfliktusok feloldása. A mai szakmai tudá-
sunk szerint azonban a hatalomgyakorlás
ilyen technikái a nagyon keserves küzdelem-
ben megteremtetett demokratikus alapintéz-
ményeket alapjaiban veszélyeztetik. Mezey
Barna könyvéből az olvasó azt a következte-
tést vonhatja le, hogy az a középkori körülmé­
nyekből kivezető történelmi folyamat, amely­
ben a civilizáció eljutott a fenyítőházból a
modern, a reintegrációt és a társadalom vé-
delmét egyaránt szolgáló és csak a legvégső
esetben alkalmazott börtönig, legalább olyan
keserves küzdelemben zajlott, mint amivel
remélhetőleg mostanában szembesül a szak-
ma akkor, amikor a jelenkori jogállami érté-
Minek nekünk
gazdaságpszichológia?
„Nincs semmilyen különös tehetségem, csak
az, hogy szenvedélyesen kíváncsi vagyok…
Egy normális felnőtt nem töri a fejét a tér és
idő problémáin… Én épp ellenkezőleg, olyan
lassan fejlődtem, hogy a téren és időn csak
később, már felnőtt koromban csodálkoztam
el” (idézi Einsteint Alice Calaprice 1996-os
gyűjteményében). Garai László címben jel­zett
életműkötete az előbbi, sok évvel ezelőtt olva­
sott sorokat juttatta eszembe. A gazda­ságpszi­
chológus szerző személyes fejlődéstörténetét
nem ismerem, de könyvének minden lapja
arról tanúskodik, hogy szenvedélyesen kíván-
csi. Tu­dós embereknél természetes a kíváncsi­
ság, Garainál azonban ez olyan hőfokon izzik,
mint a felfedezőknél. Messzi tájakra vezeti el
az olvasót: az irodalom­történettől a közgazda­
ságtanig, az állatvilágra vonatkozó megfigye-
lésektől a 21. század em­beri rejtvényeiig.
Kíváncsiságához az is hozzá tartozik, hogy
olyan alapkérdéseken töri a fejét, amelyek
mellett mások elmennek, ame­lyeken befutott,
szűk témakörökre specializált tudósok általá­
ban nem szoktak gondolkodni. Triviálisnak
tekintik, tényként fogadják el őket, vagy csak
egyszerűen „nincs szemük rá”. A Ki vagyok
én? (vagy inkább Kik vagyunk?) Hová tarto­
zunk? Milyen a társadalom, amelyben élünk,
és merre tart? – tipikus ifjúkori kérdések. Érett
fejjel és olyan impozáns tárgyi tudás birtoká-
ban azonban, amilyennel a szerző dicseked-
Könyvszemle
kek „rehabilitációját” kell végrehajtania. (Me­
zey Barna: A fenyítőházak forradalma. A mo­
dern büntetés-végrehajtás alapvetése Európában.
Budapest: Gondolat Kiadó, 2015)
Gönczöl Katalin
kriminológus, ELTE, ÁJK, Kriminológia
het, merőben másképp ragadhatjuk meg
ezeket a problémákat, mint az álmodozások
korában. Zsenge ifjúságában ugyanis aligha
juthat eszébe bárkinek, hogy az identitáske-
resést, ami a kötet egyik köz­ponti problémá-
ja, a gazdasággal kapcsolja össze, ahogyan a
szerző teszi, egyik – a kötetben többször idé­
zett – főművében, amely az Identitás-gazda­
ságtan címet viseli (Tas Kiadó, Budapest), és
a kötet több írásában is. Garai megközelítése
tárgyszerű, a szenvedély azonban, amellyel a
válaszokat keresi, semmit sem csillapodott az
ifjonti hévhez képest.
A könyv az életmű tekintélyes részét fog­
ja át. A kötet sa­játossága a műfaji sokféleség
(a tudományos ér­tekezéstől a recenzión ke-
resztül az interjúig) és a tematikai tágasság (a
rendszerváltáskor elharapózott piramisjáték-
tól a nómenklatúrán keresztül a második
modernizációig). Csakúgy a kifejtés lényegé-
hez tartozik, mint a lapokon felbukkanó tör­­
ténelmi személyek sokasága (Joszif Sztálin­tól
Aczél Györgyön keresztül Soros Györgyig),
vagy a hivatkozások elképesztő spektru­ma
(Morus Tamástól Jean Baudrillardon át Tho­
mas Pikettyig). Némiképp megnehezíti azon­
ban a recenzens és az elmélyültebb ol­vasó
dolgát is a könyvvégi hivatkozások hiánya.
Így sokkal nehezebb áttekinteni a kötet iro-
dalmi hátterének struktúráját, mint­ha a szer­
ző e tekintetben az olvasó kényelmét kereste
volna, ha név és tárgymutató készült volna a
kötethez (ami sajnálatosan elmaradt), talán
még a szerzőt is meglepte volna a nevek és
1401
Magyar Tudomány • 2015/11
tárgyszavak számossága. Eb­ből könnyen arra
következtethetnénk, hogy Garai érdeklődése
csapongó. Szó sincs azonban erről! Akár a
festőt, aki egész életében egyetlen témát fest,
vagy kedvenc görög költőmet, a Nobel-díjas
Konsztantinosz Ka­vafiszt, aki minden versét
a végzetnek szentel­te, Garai Lászlót is tulaj-
donképpen egyetlen dolog izgatja: az ő ese-
tében ez a humán tőke újratermelése. Azé a
humán tőkéé, amely – ahogyan a kötet első
Preambulum a félkapita­lizmusról című írásá-
nak mottójában Alfred Marshallt idézi: „the
most valuble of all capital.”
Ha már régóta ismerjük Marshall igazsá-
gát, előbukkan a miért kérdése: Miért áll
annyi akadály a humán tőke elisme­résének
út­jában? Miért kell a szerzőnek „röpiratot”
fo­galmaznia az emberrel való kufár (az én
értelmezésemben racionális) gazdálkodásért?
(Lásd a 229. oldalon kezdődő hasonló című
OTKA-tanulmányt!) Miért kell még mindig
amellett érvelni, hogy „a második moderni-
záció időszakában az emberi potenciál lénye-
gében csak akkor termel hasznot, ha neki
magának a termelésére, telepítésére, karban-
tartására, üzemeltetésére, felújítására a szük-
séges költségeket ráfordítják s e ráfordításokat
többé nem erkölcsi imperatívuszok írják elő
[…], hanem szolid üzleti számítások.” (98.)
Garai magyarázata szerint a vál­lalat és az állam
ódzkodik az emberi tőkébe való beruházástól,
mert szemben az anyagi eszközökkel, amelye-
ket tulajdonukba vehetnek, és hasznot húz-
hatnak belőle – az emberi tőkénél ez egyálta-
lán nincs garantálva: „sem egy Oklahomába
disszidált, sem a Balatonnál lángost sütő dip-
lomástól vagy szakmunkástól nem lehet az
egykori beruházás profitját behajtani.” (285.)
Az emberi tőke tulajdonba vételének lehe­
tetlensége és a vele kapcsolatos tetemes kiadá-
sok közötti ellentmondás vezérli értelmezé-
1402
sünkben a vállalatokat is a második moderni­
záció korszakában, azaz manapság, abban,
hogy csak egy szűk belső kört tartanak meg
normális foglalkoztatottként, a többi tevékeny­
séget outsourcer-ekre, beszállítókra, ön­foglal­
koztatókra (freelancer) bízzák, és a költ­ségeket
is rájuk hárítják. A külső körösöknek maguk-
nak kell törődniük alkalmazottaik, illetve az
önfoglalkoztatók esetében a saját hu­mán tő­
kéjükkel. Paradoxon, hogy a vállalatok és az
államok eredményessége jórészt a humán tő­
kén múlik, miközben az összes tényező közül
ezt tarthatják ellenőrzé­sük alatt a legkevésbé.
A paradoxon feloldása lehet, ha igyekeznek
„konyhakész” tehetségeket vásárolni, amelyek-
nek a kifejlesztését, tudással való felvértezését
korábban már valaki más fizette meg. A má­
sik lehetséges megoldás: mindent elkövetnek
az általuk kifejlesztett humán tőke megtartá-
sáért, és ennek nem is a leglényegesebb része
a megfelelő (magyar szemmel sokszor elké-
pesztően magas) díjazás, hanem az alkotó
embereknek szükséges szabad légkör és kellemes
atmoszféra biztosítása. Azok a vállalatok, illet-
ve államok, amelyek erre nem képesek vagy
hajlandók, a versenyből való kieséssel, illetve
végzetes lemaradással, megrekedéssel számol-
hatnak, és még nem is csak hosszú távon.
A könyv számtalan izgalmas okfejtése
közül a recenzenst leginkább A szociális iden­
titás című tanulmány ragadta meg, bár talán
itt találhatjuk a legkevesebb közgazdasági
okfejtést, és itt forgatja a szerző leginkább a
pszichológia fegyvereit és szókészletét. „A szo­
ciális kategorizáció feldolgozási folyamatának
– írja – meghatározó eszköze a túlzás és kiegé-
szítő ellentétpárja a jelentéktelenítés. A szoci-
ális kategorizáció vonatkozásában sem az a
fontos, hogy a tulajdonságaimra nézve milyen
vagyok, hanem hogy viszonyaimat tekintve,
eredetileg min­denkihez van, amiben hasonlí­
tok, s ugyanakkor mindenkitől van, amiben
különbözöm, a feldolgozás során pedig két
olyan szociális kategória kialakítására váltok
át, amelyek egyikéhez kategorikusan odasoro­
lom, a másiktól, éppilyen kategori­kusan elha­
tárolom magam.” (156–157.) Nem véletlen
talán, hogy a szerző épp akkor fejti ki a köz-
gazdaságtanban leghasználhatóbb (és impli-
cite leginkább használt) tételeit, amikor azok
látszólag a legkevésbé közgazdaságiak. Ami-
kor például a szociális identitás kimunká­
lásának állatvilágbeli előzményeiről értekezik
a territórium és az identitás kapcsolatát ele­
mezve, írása kísértetiesen rímel egy új – a
közgazdaságtan határterületén „teret foglaló”
– tudományág: a szervezeti ökológia megközelí­
tésére. E tudományág (matematikai, geomet­
riai módszereket használva) azt a folyama­tot
modellezi, amelyben a szervezetek betöltik a
rendelkezésére álló erőforrásteret (élettérnek
is mondhatnánk, ha nem lenne olyan rossz
csengése ennek a szónak), s egymás „celláját”
érintve, netán azzal átfedésben (azaz versenyez-
ve), illetve üres helyeket hagyva pozi­cionálják
magukat a piacon. De említhetnénk Michael
Spence munkapiaci elméletét a signal-okról
(a diplomák és más végzettséget igazoló té-
nyek identitásjelző szerepének a jelentőségé-
ről) a munkapiaci tranzakciókban (a szigná-
lok megfelelője Garai ta­nulmányában a „je-
lölő” terminus technicus.) Az identitásjelzésnek
éppoly nagy szerepe lehet a játékelméleti
modellekben, mint a mechanizmustervezés-
ben vagy a nemzetközti gazdaságtanban (a
se­gélyezés vagy éppen az EU konvergencia-
kri­tériumai tárgykörében). De nemcsak a
szű­ken vett közgazdaságtudomány fejezetei-
ben hasznosulhatnak a Garai tanulmányában
megfogalmazottak, hanem még inkább a
marketingben vagy a vezetéstudományban,
amely menedzsmenttanok szinte nem is szól­
Könyvszemle
nak másról, mint az identitás kimunkálásáról
és az „eredmény” profittá konvertálásáról.
Ne­héz lenne a gazdaságban olyan területet
vagy metszetet említeni, amelyben elhanyagol­
ható az identitás szerepe, beleértve a gazdaság­
tudományok művelését magát is. Hiszen mi
mások a tudományos címek és rangok, mint
identitásjelzők? Mi másért folyik a vetélkedés
egyes szakterületek között, mint a „territóriu­
mok” megszerzéséért és meg­tartásáért. Mi
másról szól a tudományágunkban ma is zaj­ló
harc az ortodoxia és a heterodoxia (vagy újab­
ban unortodoxia) között, mint az identitásról
és az azzal való hatékony gazdálkodásról.
Az identitásgazdálkodáshoz szorosan kap­
csolódnak a második modernizációval foglal­
kozó írások a könyv III. részében, azon belül
a címében is a második modernizációt viselő
alfejezet. „A kapitalista gazdaság a moderni-
záció általa megvalósított első szakaszában a
dolgokat olyanból, amilyenek, nagy tömeg-
ben átalakítja olyanná, ami e gazdaságban
célszerűen használható. A schumpeteri váltás
utáni második modernizáció pedig ezen annyit
változtat, hogy a dolgok mellett feldolgozás
tárgyává teszi a társadalmat alkotó személyeket
is: a gazdaság ezeket is nagy tömegben átala-
kítja olyanból, amilyenek, olyanná, amilyent
célszerűen hasz­nálni tud.” (257.) „Ez egyszer-
re kellene, hogy jelentse azt a felismerést, hogy
az emberből kihozható haszon nem ingyen van,
és azt, hogy az emberre való ráfordítás nem
ha­szontalan.” (257–258.) A szerző összeköti a
második modernizáció fenti tulajdonságát az
információgazdálkodással, az „információ-fel­
dolgozó berendezéshez hasonlóan az embert
sem tulajdonsága minősíti erőforrásként, ha­
nem viszonya más emberek tudásához.” (263.)
Garai fontos megállapítása, hogy az állam­
nak nem valamely kegyes okból kell gondos-
kodnia a humán tőke termeléséről, hanem
1403
Magyar Tudomány • 2015/11
azért, mert az az állam számára is megtérül.
Hasonlóan például egy államilag finanszíro-
zott úthoz, amelyek mentén vállalkozások
települnek le, és amelyektől később az állam
jelentős adókat szedhet. A tudomány állami
finanszírozása is ugyanígy működik, amint
azt már Michael Faraday bon mot-ja is expo-
nálta, amikor a laboratóriumába látogató
angol király az elektromossággal való kísérle-
tezgetésének hasznáról faggatta: „One day sir,
you may tax it”.1 És tényleg így lett.
A globalizáció korában kicsit másképp
vetődik fel ez a kérdés is, mert lehet, hogy egy
másik állam fogja majd megadóztatni az em­
beri tőkébe történt állami befektetést. Ugyan-
ennek a résznek egy másik tanulmányában
Garai a magyar második modernizációt elem­
zi. Az előbbi veszély tudatában is állítja: „Meg­
győződésem, hogy amikor egy beruházás
sorsa – hogy vajon hasznot hoz-e, vagy meg
sem térül – nem egyik vagy másik egyén ké­
pességén múlik, hanem egymáshoz való il-
leszkedésük viszonyán, akkor a költségek nem
terhelhetők az illeszkedő felek egyikére vagy
másikára, csakis arra a szervezetre, amelyben
az illeszkedés végbemegy, s hogy jól-e vagy
rosszul, ettől függ a haszon, amelyet majd e
szervezet fog élvezni. Például az állam. Amely-
re ezek a humán kiadások igen nagy terhet
rónak. Ám a haszon, amelyet hoznak, a máso­
dik modernizáció időszakában szintén pénz­
ben számolható. Mint ahogyan a kár sem csak
eszmei, amit az von az országra, ha az em­beri
beruházás terheit nincs, aki vál­lalja.” (289.)
Hosszasan lehetne idézni még azokat a
fontos gondolatokat, amelyekkel nem ártana
a közgazdász szakmának, de a szélesebb kö-
zösségnek is megismerkednie. Ha nem is
valamennyi kötetben szereplő tanulmány, de
1
Felséged egy napon majd megadóztathatja.
1404
sok közülük a társadalomtudományon kívü-
liek számára is jól követhető, egyben szórakoz­
tató, szellemes olvasmány. Hamisítatlan Ga-
rai-védjeggyel vannak ellátva, a szerző „iden­
titásjelölőjét” képviselő sztorikkal, viccekkel,
érdekes új információkkal. A további tanul-
mányok ismertetése helyett azonban inkább
az írások három általános vonására hívnám
fel a figyelmet. Az első a naprakészség, amely
– valljuk be – az életműköteteknek korántsem
általános jellemzője. A friss bevándorlási vi-
tára a szerző éppúgy reflektál (21.), ahogy a
sikerkönyv-szerző Thomas Piketty egyenlőt-
lenségek növekedésével kap­csolatos gondola­
taira. (75.) A tanulmányok másik közös tu-
lajdonsága, hogy a szerző „be­kapcsolt” álla-
potát tükrözik. A közgazdaságtan fontos
szerzői és írásai éppúgy nem kerülik el Garai
figyelmét, mint a politikatudományé vagy az
irodalomtudományé. Lá­nyi Gusztávtól Kor­
nai Jánoson keresztül George Akerlofig sze-
mélyes reakciókkal, reflexiókkal kötődik a
számára fontos emberekhez (hangsúlyozan-
dó, hogy ezek mindig olyanok, akik nem csak
számára fontosak). A harmadik dolog, ami
a legtöbb írásban tetten érhető, a filozófiai
elvontságok és az egészen kézzelfogható pél­
dák összekapcsolása. Garai szerint, ha példá-
ul valakit beiktatnak egy hi­vatalba, az mindjárt
diszponálttá válhat olyas­mikre, amik más
számára tabunak számítanak. Példája szerint
ha egy férfi felszólít egy, a szo­bájába belépő,
először látott leányzót, hogy vetkőzzön le, a
leányzó ezen igencsak meg­üt­közne, és nem
valószínű, hogy bármely ilyen szituációba ke­
veredő alany en­gedelmes­kedne a felszólítás-
nak. Más a helyzet, ha az illető fehér köpenyt
visel, és a szoba egy egészségügyi intézmény-
ben van. Ezek a jelölők diszponálttá teszik őt
arra, ami­re mások, akik nincsenek „beiktatva”
ebbe a pozícióba, indiszponáltak.
Garai László „vitatkozó tisztelettel” Kor­nai
Jánosnak ajánlotta művét. Jelképes, hogy a
vitatkozás már az ajánlásban is szerepel, hiszen
a szerző számos tétellel száll vitába, olyanok-
kal is, amelyeket széles körben elfogadnak.
De annyiban is leképezi a művet a vitatkozás
említése az ajánlásban, hogy sok vitára inger-
lő megállapítás, gondolat, érv található a kö­
tetben. Ezt én az írás erényeként tartom szá­
mon, hiszen ami nem vitatható, az nem is
lehet a tudomány tárgya. E rövid recenzióban
„helyhiány miatt” csak kettőt említenék a
számos vitatható megállapítás közül. Garai
szerint „…ami világra jött, amikor a másik
20. században fennállott rendszer sírba dőlt,
az nem egy kapitalizmus. Hanem félkapitaliz­
mus. Ebben a félkapitalizmusban a gazdasági,
a politikai, az ideológiai és a kulturális szer-
kezetnek minden része s a részekből felépülő
egész a fizikai tőkének szolgálja jól rosszul a
bővített újratermelését, eközben a tőke másik
felének, az emberi tőkének az egyszerű újra-
termeléséhez sincsenek biztosítva még a mi­
nimálfeltételek sem.” (18.) A szerző ezt általá­
nos megállapításként fogalmazza meg, leg-
alábbis nem tisztázza, hogy mely országokra
tartja érvényesnek. Elmondható-e Észtország­
ról vagy éppen Kínáról, hogy nem fordítanak
gondot a humán tőke újratermelésére? Ami­
kor a 2012-es PISA-felmérés szerint már nem
Svédország vagy Finnország vezeti a rangsort,
hanem Kína (Sanghaj) és Szingapúr. (URL1)
Igaz-e ez Észtországra, az ICT éllovasára,
amely szintén előkelő (11.) helyet vívott ki
magának eben a rangsorban, vagy Lengyelor­
szágra, amely annyira sikeres oktatási reformot
hajtott végre, hogy azt lengyel csodaként em­
legetik a szakirodalomban is? (Velkey, 2015)
A szerző a könyv későbbi részében sem
hoz fel meggyőző tényeket és számokat a fi-
zikai tőke újratermelésének elsőbbségéről az
Könyvszemle
újrakapitalizálódó gazdaságokban. Annál
több adat és tény szól a valóságban az „anyag­
talanodás” mellett ezekben az országokban is.
Az ipar és a mezőgazdaság, amely szektorok-
ban a fizikai tőke jelentős, mindenütt vissza-
szorul, még Oroszországban is az ipar csak
36, illetve a mezőgazdaság 3,9 százalék, miköz­
ben a szolgáltatásoké 60,1 (2014-es adat). Már
Albániában is 62,4%-ot képviselnek a szolgál-
tatások a GDP előállításában, nem is beszél-
ve Észtországról, ahol ez az arány 68,2%. A
szolgáltatásokra pedig nem annyira a fizikai
tőke újratermelése a jellemző, bár kétségtelen,
hogy egyes szolgáltatások (például az egész-
ségügy) esetében a fizikai infrastruktúra is
gyorsan bővül. A szolgáltatások jó része azon­
ban a humán tőke újratermelésével, illetve a
szerző által is fontosnak tartott infokommuni­
kációval (amely szintén nem független az
előbbitől) van kapcsolatban. Kína, Kambo-
dzsa sem kizárólag a fizikai tőke újratermelé-
sét állítja stratégiája középpontjába, amikor
magasan képzett embereket toboroz. Az
előbbi például háromszoros fizetéssel csábít-
ja haza a londoni City kínai származású pénz­
ügyi szakembereit (Tucker, 2008). Két­ségte­
len, hogy jelenleg Magyarorszá­gon érzékelhe­
tő a törekvés a fizikai tőke mes­terséges felér-
tékelésére és a humán tőke háttérbe szo­rítására,
ez azonban nem érinti az alapvető trendeket
az átalakuló gazdaságokban.
Még a félkapitalizmussal kapcsolatos fen­
ti fejtegetéseknél is problematikusabb meg-
ítélésem szerint a Milyen kapitalizmust aka­
runk? fejezetcím. Bár mögötte az a jelenség áll,
hogy a társadalom nagyobb része ma Ma­gyar­
országon (és számos más országban is) eluta-
sítja a kapitalizmusnak nevezett gazdasági
berendezkedést, és ez valós, több felméréssel
is igazolt szociológiai tény, a cím mégis félre-
vezető. Egy társadalmi rendszer koherens
1405
Magyar Tudomány • 2015/11
egész, közvélemény-kutatással sem megalkot-
ni, sem eltörölni nem lehet. Garai ezt nyilván
nem is gondolja, bár a következő mondatai
mintha mégis ez irányba mutatnának, mi-
szerint „Azokat, akik egyre növekvő számban
eloldották magukat a szocializmus néven
emlegetett rendszertől, ez nem ruházta fel
azzal a hatóképességgel, hogy leszavazzák ezt
a rendszert. A kapitalizmus feltalálja és feltá­
lalja ilyesminek az eszközét: a demokráciát.”
(78., kiemelés tőlem Sz. K.) Ez a megállapítás
aligha bizonyítható. Görögország esete a pél­
da arra, hogy hiába akarnak valami más, a
kapitalizmus kényszerei és szabályai alól ki-
bújó rendszert a görögök, hiába népszavazzák
le a piacgazdaságban szokásos kényszereket
(a kölcsönt vissza, az adókat pedig be kell fi­
zetni) a rendszert elvetők stílszerűen csak
pir­ruszi győzelmet arathatnak. Hiába érvel-
nek a zöldek már évtizedek óta szimpatikus-
nak tűnő érvekkel a kisközösségeken alapuló,
ökogazdálkodásra épülő társadalmi modell
mellett, egyetlen ilyen országot sem tudunk
még azonosítani a világban, ez a modell leg­
feljebb csak zárványként létezik. Ennek az az
oka, hogy a demokrácia sem kínál alkalmas
fegyvert a nemszeretem rendszerből való ki-
lépésre. Remélhetőleg Garai előbb idézett
félmondata csak félreérthető, és ő is inkább
azon nézetek képviselőihez tartozik, akik
„nem javasolják a kilépést a kapitalista rendszer­
családból. Azt ajánlják, hogy a jelenleg mű-
ködő rendszervariáns helyett egy másik való-
suljon meg. Ez tehát nem a kapitalizmus
megdöntésére [Garai megfogalmazásában
leszavazására – Sz. K.] irányul, hanem csupán
egyes intézmények, jogszabályok vagy szoká-
sok módosítására.” (Kornai , 2007, 312.)
A sommás megállapítások vagy félreért-
hető megfogalmazások mögött megítélésem
szerint egy módszertani probléma állhat. A
1406
szerző állításait legtöbbször csak logikai okfej­
téssel, szellemes anekdotikus példákkal, rit­
kábban egyedi kísérletekkel támasztja alá, és
nem törekszik empirikus bizonyításra. Ez
azonban, mint a fenti két vitapont is mutatja,
félreviheti az elemzést. Mindazonáltal Garai
felvetései még ebben a formában is hasznosak,
hiszen ösztönzést jelenthetnek más kutatók
számára, hogy járjanak utána a dolgoknak. A
kötet bőven ad azonban közvetlenül felhasz-
nálható muníciót is. És korántsem csak a
Magyarországon igen kisszámú gazdaságpszi-
chológusnak, hanem más társadalomtudo-
mányok művelőinek is. Sőt, mint a szerzőnek
– a kötetben is megidézett – vita- és beszélge-
tőpartnerei igazolják, egykori pénzügyminisz-
tereknek, bankároknak, újságíróknak is. A
kötet címében szereplő – kissé provokatív –
kérdésre a válaszunk nem lehet más, csak egy
állító mondat: azért kell a gaz­daságpszichológia,
mert inspiráló, hasznos, és nélküle a többi
társadalomtudomány sem adhat teljes képet
a valóságtól. (Garai László: Egyáltalán minek
nekünk a gazdaságpszichológia? Budapest:
Napvilág Kiadó, 2015. 468 p.)
Szabó Katalin
közgazdász, egyetemi tanár
Budapesti Corvinus Egyetem
HIVATKOZÁSOK
Calaprice, Alice (coll., ed.) (1996): The Ultimate
Quotable Einstein. PUP, Princeton
Kornai János (2007): Mit jelent a „rendszerváltás”?
Kísérlet a fogalom tisztázására. Közgazdasági Szemle.
54, 4,
Tucker, Sundeep (2008): Search Consultants Warn
about Top Talent Shortage in Asia-Pacific. The Global
Association for Strategic Talent Management. 16 June
Velkey Kristóf (2015): A lengyel oktatási reform a PISA
vizsgálatok tükrében. Iskolakultúra. 25, 4,
URL1: The Guardian: Pisa 2012 Results: Which Count-
ry Does Best at Reading, Maths and Science? • http://
www.theguardian.com/news/datablog/2013/dec/03/
pisa-results-country-best-reading-maths-science
Hommage à Szentágothai János
Réthelyi Miklós professzor Egy magyar demo­
krata – Szentágothai János politikai hitvallá­sa
címen adta ki a világhírű anatómus professzor,
az MTA volt elnöke (1977–1985), országgyűlé­
si képviselő (1985–1994) magánlevelezései-
ből és jegyzeteiből álló válogatást, hazánk
tör­ténelmi korszakait kiválóan jellemző sze-
mélyes állásfoglalásait.
A válogatás tizenkét beérkező és ötvenegy
Szentágothai János által írt levelet is tartalmaz,
bőséges jegyzetekkel ellátva, melyek segítséget
nyújtanak az olvasónak egyes rövidítések vagy
említett személyek megismerésében. A kötet
kiválóan mutatja be, ahogy Ulyssesként az agy
körül című életrajzi írásában Szentágothai
Já­nos fogalmaz tudományos hitvallásáról: „…
életem fő célkitűzése és törekvése csak az volt,
jó agykutatónak, a 20. század végi értelemben
kultúrembernek és a történelmi körülménye-
ink között tisztességesnek, de mindenekfelett
kereszténynek maradni”.
A rendszerváltást követő időszak politikai
változásai, egyes politikusokhoz kötődő őszin­
te véleménye, a demokratikus ellenzék gon-
dolatvilágát és az adott történelmi helyzetet
elemző jegyzetei, levelei fontos kordokumen-
tumok. Intenzív levélváltásai korábbi iskola-
társával, Szilágyi Dénessel, valamint a Stock-
holmban dolgozó világhírű orvos kollégájával,
Klein Györggyel a társadalomban lappangó
antiszemitizmus kérdésében nyílt őszinteség-
gel tárja fel a korszak egyes szereplőinek el-
lentmondásos megnyilatkozásait. Évtizedek
óta a holokauszt borzalmairól folytatott vita
kérdésében is igen világosan fogalmazott a
Zárszó egy holokauszt-megemlékezéshez című
előadásában, mely a Hadtörté­neti Intézetben
hangzott el 1994. május 26-án. „Próbáljuk
ma­gunkat mentegetni és van ebben valami
Könyvszemle
igazságnak némi magja, hogy a magyar zsidó­
ság végzetes tragédiája, a holokauszt csak a
náci megszállással vehette kezde­tét, de súlyos
rövidlátás lenne nem tudomásul vennünk,
hogy az ebben történt magyar részvétel nem
derült égből villámcsapásként jött ránk, ha-
nem egy hosszú, már a trianoni katasztrófa
után megindult társadalmi tudatváltozás által
előkészített talajban kaphatott tápot.”
Szentágothai János kötetben közölt or-
szággyűlésbeli felszólalásai egyes törvényter-
vezetek kapcsán joggal vetik fel azt a kérdést,
hogy a későbbi országgyűlési képviselők vajon
olvasták-e ezeket a nagy ívű és mély bölcse-
leten alapuló hozzászólásokat? Napjainkban
nagy vita kerekedett a kötelező olvasmányok-
kal kapcsolatban a középiskolai oktatás kere-
tében, s a pedagógus társadalom, de elsősor-
ban a politika igencsak megosztott a kérdés
megítélésében. A sajnos a sokak által felesle-
gesnek tartott kötelező olvasmányok fontos-
ságát azonban a jó pedagógiai érzékkel ren-
delkezők nem kérdőjelezik meg. E közbeve-
tés azért juthat az olvasó eszébe, mert Szent­
ágothai János felszólalásait, és ezekhez szoro-
san kapcsolódó levelezését ugyanis kötelező
olvasmánnyá kellene tenni napjaink képvi-
selői számára is. Az országgyűlés munkájának
színvonala alapvetően pozitív irányba moz-
dulna el, s a társadalom kiábrándultsága a
politikai „elitből” jelentős mértékben megvál­
tozna. A kötetet talán a legjobban Szentágothai
egyes leveleiből, jegyzeteiből egy-egy fonto-
sabb idézet illusztrálja.
„Nem szabad itt elfelejtkeznünk a társadal­
mak meghaladottnak hitt olyan kóros jelen-
ségeiről, mint a tudománytalan vakhitek ál­
talános elterjedése és a tömegkommunikáci-
ós közegek által közpénzeken propagált olyan
abszurditásoktól, mint ufók, Bermuda-há-
romszög, asztrológia pszichizmusok, (telepá-
1407
Magyar Tudomány • 2015/11
tia, extraszenzoriális percepció, telekinézis,
agy­torna, nulladik típusú találkozások, csoda­
gyógyszerek, szibériai Petőfik stb). A „sátán-
vallások”, fekete mágia, a középkori krízisek
idején előjött táncőrületek, flagel­láns felvonu­
lások stb. kiújulásai a tudományos és techno-
lógiai forradalom hajnalán.” (Helyzetelemzés,
1992, 125–126.). Több mint húsz évvel később
napjainkban mintha semmi sem változna,
fizetett hirdetésekben folyik a „népbutítás” a
különböző bizonytalan eredetű étrendkiegé­
szítőkről, táv­gyógyászattal, valóságshow-mű­
sorokkal fűszerezve, mindez az érték nélküli
fogyasztói társadalom fetisizálása.
Továbbolvasva Szentágothai professzor
Otthonunk-e a XX. század? kérdéssorozatra a
Hajdú Bihari Naplóban 1991. februárjában
megjelent válaszait, így vall arról, hogy miben
hisz: „A zsidó-keresztény erkölcsi világrend
végre helyes belső arányaival való újjáéledé-
sében (tehát egyértelműen nem valami újabb
»keresztény kurzusban«, vagy akár zsidó, akár
keresztény fundamentalizmusban!). Ehhez
azonban egy XX–XXI. századi ismereteink-
nek megfelelő radikális teológiai megújulás
is kell: (hiszünk, mi keresztények) az egye-
temleges keresztény apostoli hitvallásban, (a
zsidók is) a szent szövegeink lényegi igazsá-
Lapunk augusztusi számában jelent meg a Tudományetika című összeállítás. Sajnálatos
módon lemaradt az egyik vendégszerkesztő, a Debreceni Egyetemen dolgozó Bodnár
János Kristóf neve. Az érintettől és az Olvasóktól elnézést kérünk. A szerkesztőség
1408
gában, de meg vagyok győződve a hamis
ontológiai dualizmustól való elszakadás és a
modern tudományok által sugallt radikális
teológiai újragondolás abszolút szükségessé-
gében. Végül – ismét nem utolsósorban –
hiszem, hogy az ateisták vagy agnosztikusok
(ma már a modern társadalmak többségét
képezők) belátják, hogy hitetlenségük éppúgy
vallás, mint bármelyik másik és nem „tudo-
mányos világnézet”. (Tudniillik, egyik sem
bizonyítható, vagy cáfolható.) Ezért viselked-
jünk egymás iránt ennek megfelelően.”
Anatómiai precizitása nemcsak tudomá-
nyos pályáját jellemezte, az a társadalmakat
mindennapjaikban érintő fontos kérdések-
ben is megnyilvánult, amint e kötetben
összegyűjtött írásaiból is világosan kitűnik. A
kötet méltó módon mutatja be saját írásain
keresztül a világhírű humanista tudóst, aki-
nek tiszteletére az UNESCO a 2012-es évet
az ő szellemi hagyatékának szentelte. (Egy
magyar demokrata, Szentágothai János poli­ti­
kai hitvallása, Válogatta és jegyzetekkel ellátta:
Réthelyi Miklós Budapest: Holokauszt Do­ku­
mentációs Központ és Emlékgyűjtemény Köz­
alapítvány, 2014, 297 p.)
Balázs Ervin
az MTA rendes tagja
CONTENTS
Unconventional Hydrocarbons – Possibilities in Hungary
Guest Editor: József Ádám
József Ádám – József Pápay: Introduction …………………………………………… 1282
József Pápay: Expected Roles in the Energy Supply of Conventional
and Unconventional Oil and Gas Production …………………………………… 1285
Zsolt Kovács – Tamás Fancsik: Potential in the Domestic Unconventional
Hydrocarbon Exploration and Production ………………………………………… 1295
Károly Kiss: Unconventional Hydrocarbon Exploration. Domestic Opportunities,
Actual and Expected Results, Working Experiences on the Exploration
and Mining Plots of MOL Plc …………………………………………………… 1304
György Szabó: Shale Opportunities in Hungary: Achievements
and Hopes of Falcon Oil & Gas Company ……………………………………… 1314
Katalin Papp – Dénes Parragh: Hungarian Shale Gas Revolution Following USA’s Success?
Investigation and Considerations of the Environmental Aspects …………………… 1322
Study
István Csabai: Data-intensive Approach in Modern Sciences …………………………… 1330
József N. Szabó: The Elite of Economic Science in Shaping Scientific Life
after the Political System's Change in Hungary (1945–1946) ……………………… 1339
Gábor Boros: Values, Virtues, Education ……………………………………………… 1349
Péter Vinkler: Scientometric Evaluation through the Indicators
of Publications with the Highest Impact ………………………………………… 1355
Károly Reményi: Energy Transformations in the Atmosphere ………………………… 1365
Anna Fedor: Doubtful Results in Psychology ………………………………………… 1373
Interview
Writing the Nation • Júlia Sipos' Interview with Tibor Frank ………………………… 1377
Academy Affairs
A Unique Document from the Academy's History (István Láng) ……………………… 1384
Address of Beáta Barnabás,
Deputy Secretary-General of MTA to the Hungarian Science Festival 2015 ………… 1386
The Scientists of the Future
Introduction (Rita Kiss) ……………………………………………………………… 1387
The Role of the KUL Foundation in Talent Care (Judit Bohoczki) ……………………… 1387
Outlook (Júlia Gimes) ………………………………………………………………… 1395
Book Review (Júlia Sipos) …………………………………………………………… 1399
1409
Magyar Tudomány • 2015/11
Ajánlás a szerzőknek
1. A Magyar Tudomány elsősorban a tudomány-
területek közötti kommunikációt szeretné elősegí­
teni, ezért főleg olyan dolgozatokat közöl, amelyek
a tudomány egészét érintik, vagy érthetően mutat­
ják be az egyes tudományterületeket. Lapunk
nem szakfolyóirat, ezért a szerzőktől közérthető,
egy-egy tudományterület szaknyelvét mellőző
cikkeket várunk.
2. A terjedelem ne haladja meg a 30 000 leütést
(szóközökkel együtt), ha a tanulmány ábrákat,
táb­lázatokat is tartalmaz, kérjük, arányosan csök-
kentsék a szöveg mennyiségét. Beszámolók, recen­
ziók terjedelme ne haladja meg a 7–8000 leütést.
A kéziratot.doc vagy .rtf formátumban, e-mailen
vagy CD-n kérjük a szerkesztőségbe beküldeni.
3. Másodközlésre csak indokolt esetben, előze­
tes egyeztetés után fogadunk el dolgozatokat.
4. Kérünk a cikkhez 4–6 magyar kulcsszót és
az írás angol címét, valamint a szerző nevét, tudo­
mányos fokozatát, munkahelye pontos nevét, s
ha közölni kívánja, e-mail címét. Külön kérjük
azt a levelezési és e-mail címet, telefonszámot, ahol
a szerkesztők a szerzőt általában elérhetik.
5. Kérjük, hogy a cikkben mindig jelöljék az
idézetek forrásait.
6. Idegen nyelvű idézetek esetében kérjük azok
lábjegyzetben vagy zárójelben való fordítását is.
7. Kérjük, az irodalomjegyzékben adják meg
az idézett cikkek DOI (Digital Object Identifier)
kódját, s ha a cikkhez, könyvhöz ismernek szabad,
ingyenes elérést, akkor azt is.
8. A szövegben emlegetett, hivatkozott szemé-
lyek vagy intézmények teljes nevét kérjük kiírni
azok első előfordulásakor.
9. Kérjük, az idegen nyelvű ábrák szövegét
for­dítsák le, vagy mellékeljenek egy szólistát.
10. Ha a szerző nem saját illusztrációit használ­
ja, akkor fel kell tüntetni azok forrását. A szerző
dolga, hogy kiderítse a copyright tulajdonosát, és
amennyiben nem szabad felhasználású, engedélyt
szerezzen a közléshez.
11. Szövegközi kiemelésként dőlt, vagy fél­kövér
formázást alkalmazunk; ritkítást, VERZÁLT,
1410 A lap ára 920 Forint
kis­kapitálist és aláhúzást nem. A jegyzeteket
lábjegyzetként kérjük megadni.
12. Az ábrák érkezhetnek papíron, lemezen
vagy e-mail útján, bármilyen vektoros vagy pixeles
formátumban; utóbbi esetben jól olvasható, finom
felbontásban és min. 10×10 cm-s tényleges mé­
retben. Kérjük, hogy ne a Word-dokumentumba
ágyazottan, hanem külön küldjék őket. Készíté-
süknél vegyék figyelembe, hogy lapunk nem szí­nes,
és a tükörméret 125 mm. A szövegben tüntessék
fel az ábrák kívánatos helyét.
13. A hivatkozásokat mindig a közlemény
végén közöljük, a lábjegyzetekben legfeljebb uta­
lások lehetnek az irodalomjegyzékre. Irodalmi
hivatkozások a szövegben: (szerző, megjelenés éve)
pl. (Balogh, 1957). Ha azonos szerző(k)től ugyan-
azon évben több tanulmányra hivatkoznak, akkor
a közleményeket az évszám után írt a, b, c jelekkel
kérjük megkülönböztetni mind a szövegben,
mind az irodalomjegyzékben. Kérjük: csak olyan
és annyi hivatkozást írjanak, amilyen és amennyi
elősegíti a megértést. Számuk ne haladja meg a
10–15-öt.
14. Az irodalomjegyzéket ábécé-sorrendben
kérjük. A tételek formája a következő legyen:
• Folyóiratcikkek: Feuer, Michael J. – Towne,
L. – Shavel, R. J. et al. (2002): Scientific Culture.
The Educational Researcher. 31, 8, 4–14.
• Könyvek: Rokkan, Stein – Urwin, D. W. –
Smith, J. (eds.) (1982): The Politics Identity. Sage,
London
• Tanulmánygyűjtemények: Halász Gábor –
Kovács Katalin (2002): Az OECD tevékenysége
az oktatás területén. In: Bábosik István – Kárpáthi
Andrea (szerk.): Összehasonlító pedagógia. Books
in Print, Budapest
15. Ha internetes írásra hivatkozik a szerző,
ennek formája a szövegben (URL1), (URL2) stb.,
az irodalomjegyzékben URL1: Magyar Nemzeti
Bibliográfia http://mnb.oszk.hu/
16. A Magyar Tudomány kefelevonatokat nem
küld, de elfogadás előtt minden szerzőnek elkül-
di egyeztetésre közleménye szerkesztett példányát.