NITROGÉN-MONOXID METABOLITOK A KILÉGZETT

LEVEGŐ KONDENZÁTUMÁBAN OXIDATÍV

STRESSZEL JÁRÓ KÓRÁLLAPOTOKBAN

Dr. Bálint Beatrix

Témavezető: Dr. Horváth Ildikó

Egyetemi doktori (PhD) értekezés

Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

Klinikai Orvostudományok
Budapest

2001
 Tartalomjegyzék
RÖVIDÍTÉSEK ______________________________________________________ 3
1. BEVEZETÉS ______________________________________________________ 5
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS __________________________________________ 8
2.1. Nitrogén-monoxid (NO)____________________________________________ 8
2.2. Kilégzett levegő kondenzálása______________________________________ 17
2.3. NO metabolitok a légutak gyulladásos betegségeiben ___________________ 20
2.4. FENO és NO metabolitok cystás fibrosisban (CF) ______________________ 22
2.5. FENO és NO metabolitok habituális dohányosokban____________________ 25
3. CÉLKITŰZÉSEK _________________________________________________ 28
4. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK ______________________________________ 29
4.1. Vizsgált csoportok _______________________________________________ 29
4.1.1.Cystás fibrosisban szenvedő betegcsoport _________________________ 29
4.1.2.Egészséges, habituális dohányzók és nemdohányzók ________________ 30
4.3. Kilégzett NO mérés ______________________________________________ 32
4.4. Kilégzett CO mérés ______________________________________________ 32
4.5. Kilégzett levegő kondenzátum gyűjtése _______________________________ 32
4.6. Kilégzett levegő kondenzátumának kémia analízise _____________________ 33
4.6.1. Nitrit, nitrit + nitrát mérése ____________________________________ 33
4.6.2. Nitrotirozin mérés ___________________________________________ 33
4.7. Statisztikai analízis ______________________________________________ 34
5. EREDMÉNYEK ___________________________________________________ 35
5.1. FENO és NO metabolitok CF-s betegcsoportban _______________________ 35
5.1.1. FENO _____________________________________________________ 35
5.1.2. Nitrotirozin a kilégzett levegő kondenzátumban ___________________ 36
5.1.3. Nitrit és nitrit + nitrát a kilégzett levegő kondenzátumban ___________ 39
5.2. FENO, kilégzett CO és NO metabolitok egészséges habituális dohányosokban 39
5.2.1. Alap FENO, kilégzett CO és NO metabolitok______________________ 39
5.2.2. FENO, kilégzett CO és NO metabolitok cigaretta expozíciót követően __ 41
6. MEGBESZÉLÉS __________________________________________________ 43
6.1. NO metabolitok CF-ben __________________________________________ 43
6.2 NO metabolitok dohányzás esetén ___________________________________ 48
7. KÖVETKEZTETÉSEK_____________________________________________ 52
8. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ________________________________________ 53
9. IRODALOMJEGYZÉK ____________________________________________ 54
10. SAJÁT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE________________________________ 63
10.1. Közlemények __________________________________________________ 63
10.2. Könyvfejzetek __________________________________________________ 63
10.3. Előadáskivonatok ______________________________________________ 63
10.4. A disszertációban fel nem használt közlemények ______________________ 64
10.5. A disszertációban fel nem használt előadáskivonatok___________________ 64
11.A. ÖSSZEFOGLALÓ ______________________________________________ 66
11.B. SUMMARY ____________________________________________________ 67

2
RÖVIDÍTÉSEK

BAL Bronchoalveolaris lavage

Ca Kálcium
cAMP Ciklikus adenozin-monofoszfát
CF Cystás fibrosis, mucoviscidosis
CFTR Cysticus fibrosis transmembran conductans regulátor
Cl Klór
cNOS Konstitutív nitrogén-monoxid szintáz enzim
CO Szén-monoxid
COPD Krónikus obstructív bronchitis
DAN Diaminonaftalén
DLCO Diffúziós kapacitás
DNS Dezoxiribonukleinsav
eNOS Endotheliális nitrogén-mnoxid szintáz enzim
EPO Eosinophil peroxidáz
EIA Enzim-immun assay
FENO Kilégzett levegő nitrogén-monoxid koncentráció
FEV1 Forszírozott kilégzési másodperctérfogat
FVC Vitálkapacitás
IL Interleukin
iNOS Indukálható nitrogén-monoxid szintáz enzim
LPS Lipopolysacharidok
LTB Leukotrién
MPO Mieloperoxidáz
Na Nátrium
nNOS Neuronális nitrogén-monoxid szintáz enzim
NO Nitrogén-monoxid
NOS Nitrogén-monoxid szintáz enzim
PG Prosztaglandin
PMN Polymorphonuclealis granulocyta

3
ppb Részecske per billió
ppm Részecske per millió
RV Reziduális volumen
SOD Szuperoxid-dizmutáz
TLC Totálkapacitás
TNF Tumornecrosis faktor

4
1. BEVEZETÉS

A tüdőgyógyászat egyik fontos betegségcsoportja a légutak különböző eredetű

krónikus gyulladással járó elváltozásai. Ide tartozik az asztma, krónikus obstruktív
bronchitis (COPD), cystás fibrosis, azaz mucoviscidosis (CF) és bronchiectasia.
Ezek a betegségek mind pathomechanizmusukban mind tüneteikben nagyon
különböznek. Maga a gyulladás jellege is eltérő, melyet elsősorban invazív úton nyert
biológiai mintákból tudunk megállapítani (biopszia, indukált köpet,
hörgőmosófolyadék). Példának okául COPD esetén a gyulladás kezdetben a kis
bronchusok és bronchiolusok szintjén alakul ki, majd fokozatosan terjed a
tüdőparenchymára. Itt elsősorban makrofágok, T limfociták és polymorphonuclealis
granulociták (PMN) felszaporodása jellemző. Ezzel ellentétben asztma esetén a
gyulladásos sejtes infiltrációban az eosinofil leukociták és hízósejtek dominenciája
észlelhető. Ugyanakkor CF-s betegek légútjaiban a gyakori bakteriális exacerbáció,
csaknem állandó bakteriális kolonizáció a PMN-k túlsúlyát okozza. E patológiai
különbségeknek természetesen kórélettani és ebből következően terápiás
következményei is vannak.
A gyulladás folyamata a szervezetben különböző funkciójú immunológiai
védekező rendszerek indukciójával jár együtt. Ezek egyike a nitrogén-monoxid (NO)
képződésében résztvevő enzim, a nitrogén-monoxid szintáz (NOS) aktivációja. A NOS-
nak 3 izomere ismert, melyek közül gyulladásos folyamatok esetén az indukálható
NOS-nak (iNOS) van a legnagyobb jelentősége. Az iNOS képződés különböző légúti
sejtekben gyulladást okozó baktériumok, lipopolysacharidok (LPS), és citokinek
expozíciójának hatására jön létre (1, 2). NOS indukcióját követően a sejtekben L-
argininból L-citrullin keletkezik, miközben NO szabadul fel (3). A hörgőrendszerben
így képződött NO a kilégzett levegőben detektálható (4). Különböző kóros és nem
kóros állapotokban eltérő koncentrációjú NO mutatható ki a kilégzett levegőben (5).
Általában véve jellemző, hogy a gyulladásos eredetű kórállapotokban a kilégzett NO
(FENO) szintje emelkedik. Így asztma esetén (6, 7), COPD akut exacerbációjában (8),
bronchiectasiában (9), légúti infekció kapcsán egyaránt magasabb FENO értékeket
mérhetünk (10).
Munkánkban két csoportot tanulmányoztunk, melyek közös tulajdonsága, hogy
oxidatív stressz fennállása ellenére az FENO koncentráció csökken. CF-ben az oxidatív
stressz az állandó gyulladás miatt a légutakon belül képződő oxidatív hatású anyagok
miatt jön létre, míg rendszeres dohányzás esetén oxidatív hatású molekulák exogén úton
a dohányfüst belégzése által jutnak a szervezetbe.
CF a külső elválasztású mirigyek veleszületett működési zavara, melynek
következtében az emésztőszervi és légúti váladék besűrűsödik. Az exokrin mirigyek
besűrűsödött váladéka eltömeszeli a légutakat, ami kedvez az infekciók kialakulásának.
Ebben a betegségben a légutak intenzív gyulladása ellenére, meglepő módon az FENO
szintje nem nő, hanem csökken (11-15). A jelenség magyarázatát keresve két lehetőség
merül fel. Egyrészt ismert tény, hogy a CF-s légúti epitheliás sejtek iNOS expressziója
csökken, melynek megfelelően arányosan kevesebb NO tud képződni (16, 17).
Másrészt, az okok között - feltételezhetően - az NO légutakban zajló fokozott
metabolizmusa (oxidációja) is szerepel.
Gyulladás jöhet létre a légutakban külső károsító tényezők provokáló hatására is.
Ilyen exogén noxának tekinthető a dohányzás is. Az FENO-t illetően hasonló, paradox
helyzetet tapasztalhatunk habituális dohányosokban, mint CF-ben, ahol a várttól
eltérően az FENO szignifikáns csökkenését észlelték egészséges nem dohányzó egyének
adataival összehasonlítva (17, 18). Ennek oka egyelőre még nem teljesen tisztázott.
Cigaretta elszívását követően oxidáns hatású vegyületek sora (NO, superoxid,
peroxinitrit) kerül a légutakba (19), ugyanakkor a habituális dohányzás légúti
gyulladásos sejtek (PMN-k, makrofágok) felszaporodását is kiváltja. Az ezekből
felszabaduló oxidáns hatású szabadgyökök az NO oxidációját okozhatják (21, 22).
Továbbá a cigaretta füstből a szervezetbe kerülő NO feed-back mechanizmus útján
gátolhatja az endogén NO képződését (23).
Az NO igen reaktív molekula, gyorsan kötődik szabadgyökökhöz, például
superoxidhoz, melynek következtében különböző oxidációs számú NO metabolitok
jöhetnek létre (24, 25). Az NO oxidációs végtermékei a nitrit és a nitrát.
Légúti váladékok nitrit és nitrát tartalmának mennyiségi meghatározásával
adatokat nyerhetünk az NO tüdőn belüli anyagcseréjére vonatkozólag. NO
metabolitokat mérhetünk köpetben (26), hörgőmosófolyadékban (BAL) (27) és a
kilégzett levegő kondenzátumában (12). Míg a köpet indukció és a BAL egyaránt az
invazív vizsgálatok körébe tartoznak, melyek ismétlési száma egy-egy személyben

6
bizonyos időtartamon belül korlátozott, továbbá e mintavételi eljárások -
invazivitásuknál fogva - önmagukban is befolyásolhatják a minta kémiai összetételét,
addig a kilégzett levegő kondenzátum gyűjtése teljességgel non-invazív, tetszőleges
gyakorisággal megismételhető, és a benne kimutatható különböző kémiai anyagok jól
reflektálnak a légúti epithelialis folyadék összetételével (28, 29).
A kilégzett levegő kondenzálása napjainkban kifejlesztett új, egyszerű módszer,
melynek technikai alapja, hogy a kilégzés alatt a légutakból kijutó levegő bekerül a
kondenzáló eszközbe, mely jéggel, vagy fagyasztó rendszer segítségével biztosítja
annak azonnali hűtését. Az így nyert kondenzátum alkalmas kémiai analízisre.
Számtalan anyag kimutatható a kondenzátumban: NO metabolitok, lipidperoxidációs
termékek, citokinek, leukotrienek, prostaglandinok stb.
Tanulmányunk célkitűzése az volt, hogy a kilégzett levegő kondenzátumában
levő NO anyagcseretermékek analizálásával választ kapjunk arra a kérdésre, hogy a fent
említett kórállapotokban a várttól eltérően miért csökken az FENO. Magyarázható-e a
CF-ben illetve habitualis dohányosokban tapasztalható csökkent FENO az NO oxidatív
stressz hatására létrejövő fokozott oxidációjával, azaz NO metabolitokká való
átalakulásával?

7
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

2.1. Nitrogén-monoxid (NO)

Az utóbbi 10 esztendő egyik legkedveltebb kutatási témája a "Janus arcú" NO

molekula. Az orvostudomány csaknem valamennyi ága foglalkozik ezzel a
biomolekulával, mely az élettani folyamatok regulációjában, a szervezet védekező
mechanizmusában és patológiai folyamataiban egyaránt szerepet játszik. Jelentőségét és
a rendkívüli érdeklődést mutatja, hogy az irodalomban 43121 NO-val foglalkozó
publikáció található (Medline 1990-2001). Természetesen a pulmonológia is komoly
részt vállalt az NO körüli kutatásokban, számtalan tanulmánnyal hozzájárulva az NO
tüdőben betöltött szerepének tisztázásához, különböző kórállapotokban való
jelentőségének megvilágításához.
Az NO tüdőgyógyászati vonatkozásait taglaló első cikkek 1990-es évek elején
jelentek meg, és a korai felfedezések közül az egyik legjelentősebb az volt, hogy az NO
detektálható egészséges és beteg emberek kilégzett levegőjében (7, 4). A tudósok ezzel
utat nyitottak a további NO-val kapcsolatos széles körű klinikai kutatások számára
azáltal, hogy kidolgozták a kilégzett NO mérésének egyszerű, non-invazív módszerét.
Ezt követően tanulmányok sora foglalkozott azzal, hogy megállapítsa a különböző
kóros és nem kóros állapotokban az FENO koncentrációját, annak viszonyát egészséges
egyének hasonló adataihoz, így feltérképezve az NO biológiai, kémiai és patológiai
összefüggéseit a tüdőben.
Az NO gázhalmazállapotú mediátor, mely számos fiziológiai és patofiziológiai
folyamat szabályozásában játszik szerepet (1). Ezek közé tartoznak az értónus
regulációja, neurotranszmisszió, védekező- és sejtpusztító mechanizmusok (2).
Az NO az emberi szervezet különböző sejtjeiben endogén enzimatikus úton
képződik, a NOS enzim közreműködésével. Az enzim az L-arginint L-citrullinná
alakítja, miközben NO szabadul fel (3). A felszabaduló NO az L-arginin terminális
guanidino csoportjából származik (3). A reakcióban molekuláris oxigén és NADPH co-
szubsztrátként szerepelnek, mialatt a tetrahydrobiopterin (30), flavin nucleotidok és
thiolok co-faktorként szolgálnak (31). NG-hydroxy-L-arginin, mint rövid életű
köztitermék jön létre, míg az L-citrullin a melléktermék (3). A képződött L-citrullin
ammónia beépülésével L-argininná alakul vissza, ami az L-arginin raktárak folyamatos
biztosításának egyik fontos lépése lehet (32). (1. ábra: NO és O2- képződése a
légutakban)

Nitrogén-monoxid (NO) és superoxid anion (O2-)

képződése a légutakban
Epithelium
NO NO NO

iNOS iNOS iNOS

1. ábra.

O2- O2-
NO
H2O2

iNOS

Erek

Gyulladás kapcsán
aktivizálódó sejtek

1. ábra

9
 Az NO képződésében szerepet játszó enzimnek, a NOS-nak 3 fő izomere
azonosítható. Az nNOS (NOS1: neuronból felszabaduló NOS) és az eNOS (NOS3:
endothelből felszabaduló NOS) konstitutívan expremálódnak, míg az iNOS (NOS2:
indukálható NOS) indukálható úton termelődik különböző sejtekben (PMN-k,
makrofágok, epitheliális sejtek) gyulladást okozó baktérium, LPS és citokin expozíciót
követően (3). Az eNOS és nNOS (konstitutivan felszabaduló NOS izoformok)
aktivizálódása a sejtek citoplazmájának Ca2+/kalmodulin tartalmától függ és rövid
időtartamra, kis mennyiségű NO képződését okozza. Ezzel ellentétben az iNOS -
melynek aktivitása a Ca2+/kalmodulin rendszertől független - hosszú időtartamú, nagy
mennyiségű NO felszabadulását generálja (3).
Az NO felezési ideje in vivo körülmények között mindössze néhány másodperc
(1, 2, 33). Ez azonban nem tekinthető állandó értéknek, mivel a felezési idő fordítottan
arányos az NO koncentrációjával, így sokkal hosszabbá válik, ha az NO koncentrációja
csökken (34).
Az NO molekulában hét elektron a nitrogénből, nyolc pedig az oxigénből
származik. Az NO párosítatlan elektronja miatt könnyen interakcióba lép olyan
molekulákkal amelyek szintén tartalmaznak párosítatlan elektront. Ilyenek a szabad
gyökök (pl. superoxid) és a metál ionok, mint a hem vas ionja. (24, 34). Figyelembe
véve a reakciók sebességét az NO in vivo biokémiája három fő útra egyszerűsíthető le:
1 guanilátcikláz enzimhez kötődve, azt aktiválja
2 bekerülve a vörösvértestbe kötődik az oxihemoglobinhoz, majd átalakulhat
methemoglobinná és nitráttá
3 superoxiddal reakcióba lépve peroxinitritté transzformálódhat (34).
Az NO oxidációja vagy más biomolekulákkal való reakciója a mikrokörnyezet kémiai
tulajdonságaitól függenek. Oxidatív metabolizmusa kapcsán reaktív nitrogén
köztestermékek keletkeznek, melyekben a nitrogén oxidációs száma 1-5-ig terjedhet.
Oxidatív anyagcseréjének végtermékei a nitrit és a nitrát (34). (2. ábra: NO oxidatív
metabolitjai)

10
 NO oxidatív metabolitjai

Kémiai képlet Név Nitrogén atom

oxidációs száma

NO- Nitroxil anion +1

N2O Nitros-oxid +1

NO• Nitrogén-monoxid (nitrogén-oxid) + 2

NO+ Nitrozil kation +3

NO2- Nitrit +3

N2O3 Dinitrogén-trioxid +3

NO2• Nitrogén-dioxid +4

N2O4 Dinitrogén-tetraoxid +4

ONOO- Peroxinitrit +5

NO2+ Nitril (nitronium) kation +5

NO3- Nitrát +5

2. ábra

11
 Az NO reakciója superoxiddal (O2-) - csaknem diffuzió-limitált sebességgel -
peroxinitritet (ONOO-) eredményez (24, 25). A ONOO- tiol-tartalmú biomolekulában,
mint a cisztein és a glutation S-nitrozotiol formájában képes raktározódni, de tovább is
oxidálódhat nitritté vagy nitráttá. Normál körülmények között az intracelluláris O2-
koncentráció nagyon alacsony (< 10 pM) és a ONOO- kialakulását az eukariota sejtek
nagy superoxiddizmutáz (SOD) (4-10 µM) tartalma gátolja. Gyulladásos sejtek (PMN
és eosinophil granulocyták, macrophagok) aktivációja által jelentős mennyiségű O2-
termelődik, ugyanakkor az NO szintézis is fokozódik (iNOS indukció). Az ekkor
képződő mikromoláris nagyságrendű NO már hatásosan versenghet a szuperoxid-
dizmutázzal (SOD) a O2- -ért, hogy ONOO--t képezzen. Továbbá a ONOO- nagy
reaktivitása miatt anitoxidáns rendszerek jelenlétében is képes elérni biológia célpontját
(35). ONOO- képződés mutatható ki humán PMN sejtekben (36), patkány alveoláris
macrophagjaiban (37) és szarvasmarha aorta endothel sejtjeiben is (38). A
peroxinitritnek potens oxidáló és nitráló hatása van, képes elindítani a biológiai
membránok lipid peroxidációját, hidroxilációját, az aromás aminosavak nitrálását és a
proteinek sulfhidril oxidációját (2, 24, 25, 39-41). Ugyanakkor képes konvertálódni
peroxinitrit savvá (ONOOH) miközben hidroxil gyök (•OH)-szerű aktivitással
rendelkező molekulák szabadulnak fel (42). Toxicitását anionjának direkt reakciója,
valamint savszerű reaktivitása (ONOOH) okozza. Állatkísérletekkel bizonyítottan légúti
hiperreaktivitást indukál (43), gátolja a tüdő surfactantját (44), károsítja a tüdő
epithelialis sejtjeit (39), és oxidálja a glutationt (41). Peroxinitrit fokozott termelődését
tapasztalták számos olyan tüdőbetegségben, melyek krónikus gyulladással és/vagy
oxidatív stresszel járnak (45, 46). Mind a peroxinitrit és a nitrogén-dioxid (NO2•)
képesek nitrálni a fenol vegyületeket, így a tirozin és triptofán gyököt tartalmazó
fehérjéket. Ennek a reakciónak kapcsán egy stabil vegyület, a 3-nitrotirozin képződik a
tüdőszövetben (25, 42), mely reaktív nitrogén gyökök indikátorának tekinthető (25, 47).
A fehérjék nitrálása biológiai folyamat, mely az NO és az NO-ból származó
szekunder bomlástermékek reaktív oxigéngyökökkel való interakciója következtében
jön létre (25, 47). Különböző körülmények között többféle kémiai úton jöhet létre a
tirozin gyök nitrálódása, feltételezhetően nem mindegyik kémiai átalakulás releváns in
vivo körülmények között (48). Nitrotirozin képződésének lehetőségei tehát egyrészt a

12
peroxinitrit út, másrészt - főként krónikus gyulladás esetén - a mieloperoxidáz (MPO) -
dependens út, mely szintén hozzájárulhat a 3-nitrotirozin képződéséhez. A PMN
leukocitákból felszabaduló MPO a nitritet gyulladásos oxidánsokká képes konvertálni.
Valószínű, hogy hidrogén-peroxid (H2O2) jelenlétében a nitritből (az NO fő
végtermékéből) nitráló hatású köztestermék jön létre, mely szintén képes a tirozin gyök
nitrálására (48). (3/A, 3/B ábra: Nitrotirozin képződés)

Nitrotirozin képződés

Tirozin NO2• 3-nitrotirozin

Nitrogén-dioxid
H2O2 / EPO, MPO
HOCl / MPO

ONOO- NO2-
Peroxinitrit Nitrit

3/A ábra
MPO: myeloperoxidáz, EPO: eozinofil peroxidáz.

13
Nitrotirozin képződés mechanizmusa a légutakban

Epithelium

Gyulladásos sejtek

3/B ábra

14
 Az NO különböző oxidációs termékei különböző biológiai folyamatokban
vesznek részt. A reaktív nitrogén gyökök többsége reakcióba léphet különböző
biomolekulákkal, úgymint metál ionok a metalloproteinekben, aminosavak (tiol, amin,
tirozin), nem szaturált lipidek, dezoxiribonukleinsav (DNS). Ezek az interakciók tehetők
felelőssé a fokozott NO termelődéssel járó pathofiziológiai következményekért. A
reaktív NO köztestermékek fő citotoxikus hatásai azon alapulnak, hogy többféle módon
képesek az eukariota gének expresszióját gátolni (49).
Az NO anyagcsere biológiai végtermékei a nitrit (NO2-) és a nitrát (NO3-),
melyek gyorsan szétterjednek a szervezetben és kiválasztódnak a vizelettel (50). Az
NO-val kapcsolatos biokémiai változások ismerete a későbbiekben lehetőséget
teremthet megfelelő terápiás intervenciókhoz is.
A tüdőben képződött NO a felső légutakat elérve a kilégzett levegőben
kimutatható. Mérése ma már rutinszerűen történik megfelelő technikai eszközök
birtokában. NO mérőműszerek általában kemilumineszcens módszeren alapulva
detektálják az FENO koncentrációját, mely egészséges egyéneknél 3-9 részecske per
billió (ppb) között változik (5, 51). Számos kórképben az FENO eltér egészséges
egyének adataihoz viszonyítva, mely megkönnyítheti a diagnózis felállítását, segíthet a
betegség súlyossági fokának megítélésében, a terápia beállításában és annak nyomon
követésében. A betegségeken kívül, különböző élettani változások, exogén noxák,
táplálkozási szokások, hormonális hatások is befolyásolják az FENO mennyiségét (5). (4
ábra: FENO különböző állapotok, betegségek esetén).

15
 Kilégzett NO különböző állapotok, betegségek esetén

Kilégzett NO ⇑
Állapotok Betegségek

• Allergén-, pollen expozíció • Asztma

• Levegő szennyeződés • Instabil, súlyos COPD

• Foglalkozási expozíció (ózon) • Rhinitis allergica

• Arginin, nirit, nitrát gazdag étrend • Felső légúti infekció

• Influenza vakcináció

• Bronchiectasia

• Colitis ulcerosa

• Tbc

• Aktív sarcoidosis

• Tüdő carcinoma

Kilégzett NO ⇓
Állapotok Betegségek

• Menstruáció
• Krónikus köhögés (nem asztmás)

• Dohányzás • Pulmonalis hypertonia

• Akut alkohol abuzus • Kartagener syndroma

• Szájöb lítés • Primer ciliaris dyskinesis

• CF
4. ábra
(Kharitonov S A, et al. Eur Respir J 200; 16: 781-792)

16
 A tüdő akut és krónikus gyulladásos betegségei kapcsán általában fokozott NO
képződés tapasztalható, így asztma, rhinitis allergica, instabil COPD, felső légúti
infekció, bronchiectasia, tbc egyaránt emelkedett FENO-val járnak (5). Ennek
feltételezhetően az az oka, hogy a gyulladás kapcsán felszabaduló mediátorok hatására
fokozott iNOS expresszió jön létre, melynek következtében több NO képződik.
A magasabb NO koncentrációnak kettős hatása van a légutakra. Egyrészt lehet
protektív az oxidánsok által provokált cytotoxikus reakciók kivédésében és
antimikróbás hatásában, másrészt lehet káros a sejtfunkciókra, reaktív NO metabolitok
kialakulásán keresztül (34, 53, 24). Az NO fokozott képződése az FENO szignifikáns
emelkedésével mérhető (6, 9). Asztma betegségben antiflogisztikus gyógyszerek (pl.
glucocorticosteroid) a fokozott NO képződést csökkentik, mely az FENO
mérséklődésében nyilvánul meg (6).
Az FENO koncentráció változásának detektálása különböző kórállapotokban arra
is lehetőséget ad, hogy a tüdőben zajló pathologiai, fiziológiai folyamatokat felderítsük
és azok következményeit megítéljük. Ehhez szorosan kapcsolódva indultak meg a
kutatások az NO tüdőben zajló metabolizmusát megvilágítandó, az NO metabolitok in
vivo szerepének megismerésére.
NO anyagcseretermékek egyaránt kimutathatók a tüdő epitheliális folyadékában,
BAL folyadékban és indukált köpetben.

2.2. Kilégzett levegő kondenzálása

Az utóbbi évek új metodikája a légutakban képződő kémiai anyagok (markerek,

mediátorok) feltérképezésére a kilégzett levegő kondenzátumának gyűjtése, a felfogott
anyag kémiai analízise. A módszer azon a hipotézisen alapul, hogy a kilégzett
levegőben levő részecskék szoros korrelációval jelzik a légúti extracellularis folyadék
összetételét. Az epitheliális folyadékban antioxidánsok, szolubilis markerek, különböző
molekulák találhatók, melyek mint első védelmi vonal jelzik a külső oxidáns hatások,
(dohányzás, ózonexpozíció, nitrogén-oxidok), allergének, mikróbák és baktériumok
káros hatásait. Ezek az anyagok képet adhatnak a tüdőt érintő oxidatív noxák,
gyulladások által létrejött változásokról, ugyanakkor alkalmasak lehetnek a terápia
hatásosságának megítélésére, sőt a betegség monitorozására is.
17
 Az első publikációk a 80-as években jelentek meg a kilégzett levegő
kondenzátumában kimutatható surfactantról és lipidperoxidációs termékekről (53).
Újabban többféle citokint, interleukint (IL-1b, IL-2b, IL-6) tumor necrosis faktort
(TNF), izoprosztánt (8-izoprosztán) és prosztaglandint (PG) mértek egészséges
egyénekben valamint asztmás, COPD-s, CF-s és interstitialis tüdőbetegségben szenvedő
egyénekben. (54-58). (5. ábra: Kilégzett levegő kondenzátumában kimutatott anyagok)

Kilégzett levegő kondenzátumában kimutatott anyagok

1. Nitrogén-oxid metabolitok
a. Nitrit (12, 62)
b. Nitrát (63)
c. S-nitrozotiol (75)
d. Nitrotirozin (55)
2. Hidrogén-peroxid (54)
3. Lipidperoxidációs termékek: tiobarbiturátsav (84, 85)
4. Vazoaktív aminok: szerotonin, hisztamin (56)
5. Eicosanoidok
a. Izoprosztán: 8-izoprosztán (57, 94)
b. Leukotriének: LTB4, LTC4, LTE4, LTD4 (55)
c. Prosztaglandinok: PGE2, PGF (58)
6. Citokinek: IL-8, Il-1β, IL-6 (63)
7. Hidrogén ion: pH (85)

5. ábra
(A zárójelben levő számok az irodalomjegyzékben felsorolt referenciákra vonatkoznak.)

18
 Potenciálisan, a kondenzátumban levő anyagok különböző markerekre és
molekulákra utalhatnak, melyek eredhetnek a szájból (szájüreg, oropharynx), a
tracheobronchialis rendszerből és az alveolusokból egyaránt. Hogy honnan, milyen
arányból származnak ezek, még nincs teljesen tisztázva. Valószínű, hogy a nem gáz
halmazállapotú komponensek, a véráram által a tüdőbe került anyagok - légúti sejtek
által - metabolizált termékei (28).
A kilégzett levegő kondenzátum gyűjtésének többféle technikai útja lehetséges.
A legegyszerűbb módszer az, amikor a vizsgálati alany egy szájrészbe lélegzik, mely
egy egyirányú (visszaáramlást gátló) szeleppel van ellátva. A szelep lehetővé teszi,
hogy a ki- és belégzett levegő szeparálódjon. Kilégzés alatt a kilégzett levegő bekerül a
kondenzáló eszközbe, mely jéggel, vagy fagyasztó rendszer segítségével biztosítja a
kilégzett levegő azonnali hűtését. Az alacsony hőmérséklet igen fontos tényező, mivel
vizsgálandó anyagok nagy része hő hatására kémia átalakuláson mehet keresztül, mely
meghamisíthatja a vizsgálati eredményt. Általában 10 - 15 perc alatt 1 - 3 ml
kondenzátum gyűjthető össze. Potenciálisan a nyál kontamináció befolyásolhatja a
kondenzátum kémia összetételét. Ezt elkerülendő, meghatározhatjuk a kodenzátum
amiláz tartalmát és ennek ismeretében kizárhatjuk a mérésekből a további vizsgálatra
alkalmatlan (szignifikáns mennyiségű amilázt tartalmazó) mintákat. Ismert, például az
eicosanoidok nagy mennyisége a nyálban asztmás roham esetén, a nitrit és nitrát
mennyiségének emelkedése nitrit gazdag diétát követően (29). Mindezen tényezők
természetesen megváltoztathatják a kilégzett levegő kondenzátum kémiai összetételét
(28, 29).
A kilégzett levegő kondenzátumának mennyisége független a percventillációtól,
a kilégzett levegő hőmérsékletétől és páratartamától (59). (6. ábra: Kilégzett levegő
kondenzálása: a készülék működési elve)

19
 Normál
Mintagyűjtő
tartály

(-20 C0)

Szobalevegő

2 – 4 ml kondenzátum / 5-
10 perc

6. ábra Kilégzett levegő kondenzálása: a készülék működési elve

2.3. NO metabolitok a légutak gyulladásos betegségeiben

Az NO metabolitok némelyike, pl. nitrit, nitrát kimutathatók az egészséges tüdő

légúti epitheliális folyadékában (60), BAL folyadékban (27, 61), indukált köpetben (26,
62) és a kilégzett levegő kondenzátumában (12, 63, 64). Mennyiségükből, egymáshoz
és az FENO-hoz viszonyított arányukból következtethetünk az NO tüdőn belüli
anyagcseréjére, oxidatív hatású anyagok jelenlétére, koncentrációjára, ezek biokémiai
hatásaira.
A nitrit, nitrát, S-nitrozotiol és nitrotirozin közötti egyensúly az epitheliális
folyadékban a kilégzett levegő kondenzátumának kémiai összetételét is befolyásolja. Ily
módon a kondenzátum analízisének segítségével képet kaphatunk az NO termelődés
gyorsan bekövetkező, illetve hosszabb távú változásairól. Többféle módszer ismert a
nitrit, nitrát, nitrozotiol mennyiségi meghatározására, úgymint immunassay,
fluorometriás, kolorimetriás és elektrokémiai módszerek (65- 68).

20
 Asztma akut exacerbációja kapcsán mind a köpetben (69), mind a kilégzett
levegő kondenzátumában (64) magas nitrit koncentrációt találtak, melyből arra lehet
következtetni, hogy az exacerbáció kapcsán a gyulladásos sejtekből felszabaduló
oxidáns hatású molekulák lehetőséget teremtenek az NO fokozott oxidációjára. E
megfigyelés akár az asztma exacerbáció házi monitorozására is felhasználható (64).
Asztmás betegek légúti epitheliuma és gyulladásos sejtjei erős nitrotirozin
immunreaktivitást mutatnak, jelezve a reaktív nitrogén gyökök részvételét a kóros
folyamatban (48). Enyhe fokú, szteroiddal nem kezelt asztma esetén a kilégzett levegő
kondenzátumában is kimutatható a nitrotirozin koncentráció emelkedése (55), míg
súlyos, szteroiddal kezelt asztmásokban pedig az egészségeseknél magasabb, de az
előző asztmás csoport adataihoz képest relatíve csökkent mennyiségű nitrotirozin
detektálható a kondenzátumban (55). Mivel a kondenzátum magas nitrotirozin tartalma
középsúlyos asztmában - szteroid terápia visszavonását követően - az asztmás tünetek
súlyosbodásával és a légzésfunkciós adatok rosszabbodásával korrelál, valószínű, hogy
a nitrotirozin koncentráció emelkedése (melyet a szteroid kezelés csökkent) nemcsak az
asztma exacerbáció előrejelző faktora, hanem kulcsszerepet játszik az asztma
pathomechanizmusában is (29).
S-nitrozotiol mennyiségi csökkenése mutatható ki légzési elégtelenségben
szenvedő asztmás gyerekek tracheájának epitheliális folyadékában (70). Ez arra utal,
hogy az S-nitrozotiol, mint endogén hörgtágító mérsékelheti az asztmában tapasztalható
bronchospazmust. Enyhe asztmában a kilégzett levegő kondenzátumának S-nitrozotiol
tartalma nagy dózisú inhalatív szteroid hatására csökken (71). Ugyanakkor a kilégzett
levegő kondenzátumának nitrit + nitrát mennyisége gyorsan és dózistól függően
mérséklődik - szteroid kezelés hatására - ugyanezen betegcsoportban. Ezen adatok arra
utalnak, hogy a nitrit + nitrát koncentrációjának változása érzékenyebben jelzi a
gyulladásellenes terápia hatását, mint a nitrozotiol mennyisége.
COPD. Nitrotirozin képződés fokozódik COPD esetén. Mennyisége negatívan
korrelál a FEV1-el, jelezve, hogy súlyosabb állapotban a légutakban képződött NO
felhasználódik - a gyulladásos sejtekból felszabadult - superoxid anionnal való reakció
és/vagy peroxidáz-dependens mechanizmus által (72).

21
 Sarcoidosis. BAL folyadék nitrit + nitrát koncentrációja emelkedett aktív tüdő
sarcoidosis esetén, utalva az NO fokozott oxidatív metabolizmusára a kórkép aktivitása
idején (61).

2.4. FENO és NO metabolitok cystás fibrosisban (CF)

Mucoviscidosis, azaz cystás fibrosis (CF) az europid népesség leggyakoribb

letális, örökletes anyagcserebetegsége. A kórképet magyar és német nyelvterületen
mucoviscidosisnak, az angolszászok cystás fibrosisnak nevezik. Ma már felnőttkorban
is találkozunk ezzel a kórformával, mivel a korán elkezdett terápia mellett a betegek
megélhetik a felnőttkort. A kórkép előfordulási gyakorisága Európában 1:2000, hazai
felmérések szerint Magyaroroszágon 1:4000 (73).
A genetikai vizsgálatok szerint a betegség autoszomális, recesszív módon
öröklődik, kialakulásáért a cysticus fibrosis transmembran conductans regulátor (CFTR)
gén mutációja felelős. Ez a kóros gén a betegek 70 %-ban a deltaF508 gén, amely
kódolja a CFTR fehérjét és azonos a ciklikus adenozin-monofoszfát (cAMP) által
regulált kloridcsatornával (73).
A külső elválasztású mirigyek működési zavarának következményeként a
termelt váladék jelentősen besűrűsödik. A betegség biokémiai alapja az epitheliális
sejtek apikális membránján keresztül történő kloridtranszport zavara. Az exokrin
mirigyek működészavara következtében csökken a mirigyváladék víztartalma, kórosan
megemelkedik a nátrium (Na) és klór (Cl) tartalma, így az exkrétumok sűrűvé és
tapadóssá válnak. A besűrűsödött váladék eltömeszeli a kivezetőcsöveket amiből a
különböző szervi megbetegedések adódnak.
Felnőttkorban leggyakrabban légzőszervi manifesztációk figyelhetők meg.
Károsodik a mukociliáris transzportfunkció, az elzáródott légutak mögött atelektáziás
tüdőrészek alakulnak ki. A beteg dyspnoéssé válik, majd cyanotikussá. A légutakban
pangó váladék elősegíti a lokális fertőzések kialakulását. A légúti hám károsodása, a
peribronchialis fibrosis és a bronchusfal elvékonyodása következtében pedig
bronchiectasia jöhet létre. A légutakban kezdeti stádiumban leggyakrabban
Staphylococcus aureus és Haemophilus influenzae, később pedig Pseudomonas
aeruginosa megtelepedése figyelhető meg. A Pseudomonásnak létezik egy CF-re
22
specifikus nyáktermelő kolonizációja, a Pseudomonas cepacia mely kizárólag ebben a
kórformában szokott előfordulni, elsősorban a végstádiumban és a tüdő gyors
károsodását okozza.
A kórképre jellemző krónikus endobronchialis infekció, visszatérő akut
exacerbációkkal, bakteriális superinfekciókkal, tovább rontja a beteg pulmonológiai
státuszát. A tüdőbetegség súlyosságának megítélése, megfelelő kezelése azért is fontos,
mert a beteg életminőségét és életkilátását leginkább a tüdőmanifesztáció befolyásolja.
A csaknem állandó bakteriális kolonizáció és ennek következményeként létrejövő
masszív PMS akkumuláció, fokozott oxidatív stresszt jelentenek a légutakban.
Ismert tény, hogy CF esetén az FENO szintje csökken hasonló korú egészséges
egyének adataihoz viszonyítva (11-15). Ez egyaránt megfigyelhető újszülött, gyermek
és felnőttkorú CF-s betegekben (11-14). Az FENO koncentráció csökkenését nem
befolyásolja a genotípus - vagyis hogy a beteg deltaF508 homozygota, vagy
heterozygota -, és nem különbözik szteroiddal kezelt és nem kezelt betegcsoportban
(15). Továbbá akut exacerbáció esetén, amikor a gyulladás fokozódása következtében
nagy mennyiségben gyulladásos mediátorok szabadulnak fel - melyek iNOS expressziót
indukálnak - sem emelkedik az FENO (13). Ezen adatok alapján levonhatjuk azt a
következtetést, hogy az asztmában a gyulladás nyomon követésére, a terápia
hatásosságának megítélésére oly jól hasznosítható FENO mérés CF-ben nem ad
lehetőséget a gyulladás markerezésére.
Joggal merül fel a kérdés, hogy a perzisztáló gyulladás, csaknem állandó
bakteriális kolonizáció ellenére miért csökken az FENO ebben a betegcsoportban.
Egyrészt kimutatható a CF-s epitheliális sejtek csökkent iNOS expressziója, melynek
következtében gyulladásos mediátorok felszabadulását követően elmarad az NO
képződés várt emelkedése (16, 17). Másrészt, valószínű az NO fokozott
metabolizmusának lehetősége is, melynek következtében az NO átalakulva NO
metabolittá, úgymond "felhasználódik" a kémiai reakciók során. Az, hogy a légúti
epitheliális sejtek csökkent NO képződésén kívül, milyen szerepe van az NO fokozott
anyagcseréjének, nevezetesen az NO oxidációs átalakulásának még nem teljességgel
tisztázott. Továbbá nyitott kérdés, hogy az alacsony légúti NO koncentrációnak milyen

23
hatásaa van a légutak kórokozókkal szembeni csökkent ellenállóképességét és a tüdő
funkcionális és organikus károsodását illetően.
A kérdést megválaszolandó, különböző légúti váladékok NO metabolitjait
széles körben vizsgálják. Az NO metabolitok koncentrációját CF-ben számtalan faktor
befolyásolhatja. Ezek: a gyulladás súlyosságának foka, a gyógyszeres kezelés, a légúti
váladék gyűjtésének módja és az NO metabolitok detektálási technikája. Valószínűleg
ez az oka az irodalomban ismertetett némiképp ellentmondásos adatoknak.
Köpet nitrát koncentrációja emelkedett stabil CF-s betegekben egészséges
egyének trachea váladékához viszonyítva. A betegek nyálában levő nitrát mennyisége
szintén magasabb, mint a kontrollcsoport adatai (62). Sem a nyál, sem a köpet nitrit +
nitrát mennyisége nem különbözik stabil állapotú és exacerbációban szenvedő
betegekben (62). Más megfigyelések szerint a CF-s köpet nitrit + nitrát mennyisége
szignifikánsan emelkedett CF akut exacerbációjában, stabil állapotú CF-s betegek és
egészséges egyének adataihoz képest, és ez 2 hetes antibiotikus kezelést követően is
emelkedett maradt (26). E szerint a köpet nitrit + nitrát koncentráció változásának
mérése lehetőséget teremthet az akut infekció monitorozására is (26). Jones és
munkatársai ugyanakkor azt állapították meg, hogy CF-s köpet nitrát, nitrotirozin és
MPO koncentrációja emelkedett, ellenben a nitrit mennyiséggel. E megfigyelés alapján
nagyobb mennyiségű endogén NO képződésre következtetnek, mint amennyi a kilégzett
levegőben detektálható (74). Más tanulmány nem találta magasabbnak a CF-s köpet
nitrit és nitrát mennyiségét, de itt is magasabbnak bizonyult az MPO tartalom (75).
Kilégzett levegő kondenzátum nitrit szintje szignifikánsan emelkedett CF-s
betegcsoportban egészséges egyének adataival összehasonlítva (12, 56). A kondenzátum
nitrit koncentrációja pozitívan korrelált a szérum fehérvérsejt számmal, de nem korrelált
az FENO-al és a légzésfunkciós paraméterekkel. Ez azt a hipotézist támasztja alá, hogy a
gyulladásos légutakban az NO szignifikáns mennyisége oxidációs átalakuláson megy
keresztül és nitritté és/vagy nitráttá alakul.
NO és glutation interakciója kapcsán S-nitrozotiol jön létre, mely képes az NO
káros hatásait csökkenteni. Nitrozotiol detektálható CF-s betegek kilégzett
kondenzátumában (76). Kimutatták, hogy a nitrozotiol koncentráció emelkedik felnőtt,

24
súlyos állapotú CF-s betegcsoportban mind stabil periódusban mind az akut exacerbáció
ideje alatt (76).

2.5. FENO és NO metabolitok habituális dohányosokban

A dohányzás számos káros hatása ismert, melyek leginkább a kardiovaszkuláris-

és a légzőrendszert érintik. Sok információval rendelkezünk az ártó tényezők mibenlétét
illetően, de a pontos mechanizmus még nem teljesen ismert. A hátrányos hatások
kialakulásában a füst alkotóelemeinek az epitheliális sejtek funkciójára gyakorolt
toxikus effektusa, a tüdő öntisztulási folyamatának károsodása, az alveoláris
macrophagok tevékenységének csökkenése és fokozott PMN akkumuláció egyaránt
szerepet játszanak. A kardiovaszkuláris betegségek magasabb rizikója a populáció e
csoportjában jól ismert tény, feltételezhetően a cigaretta füst részecskéinek endothel
sejtekre gyakorolt hatása miatt. Valószínűleg az NO és anyagcseréje kapcsán képződött
oxidációs metabolitok is részt vesznek a fennt említett pathológiai folyamatok
létrejöttében.
Az irodalomban széles körben publikált azon tény, hogy dohányosokban az
FENO szignifikáns csökkenése tapasztalható, egészséges, hasonló korú, nem dohányzó
egyének adataihoz viszonyítva. Továbbá szignifikáns korelációt állapítottak meg a napi
cigaretta fogyasztás mennyisége és az NO csökkenés mértéke között (18, 19). Cigaretta
expozíciót közvetlenül követően további tranziens, kisfokú FENO koncentrációesést
mutattak ki (18). A dohányzásról való leszokás után az FENO szint visszatér a normál
értékhez (77).
Az alacsony NO koncentráció a légutakban - legalábbis részben – magyarázhatja
a dohányosok hajlamát bizonyos betegségekre. Az NO antimikróbás hatása miatt az
endogénen képződött NO-nak szerepe van a légúti infekciók elleni védelemben. Az NO
a légúti epitheliális sejtek ciliáris működésének szabályozásában is részt vesz, mely
fontos mechanizmus a felső és alsó légutak váladéktól, szennyeződéstől való
megtisztításában. Ismert az NO PMN sejtek adhézióját gátló és kemotaxisát befolyásoló
effektusa (78). Az NO mennyiségének endogén csökkenése PMN dominanciájú
infiltrációra hajlamosíthat, mely gyakran megfigyelhető rendszeres dohányzóknál (79).

25
Az NO képződés csökkenése tehát - többféle módon - prediszponálhat légúti
infekciókra.
A kardiovaszkuláris betegségek közül a dohányosoknak magasabb a rizikója
hipertóniára és perifériás érbetegségekre (pl. érelmeszesedés, iszkémia). A bazális NO
termelődés eNOS aktivitás útján, a szisztémás keringésben a vaszkuláris tónus egyik
fontos szabályozója lehet. Ezt támasztja alá az a megfigyelés, hogy NOS inhibitor
infúziója egészséges egyénekben vérnyomás emelkedést okoz (80). Az endotheliumból
származó NO szerepet játszik a trombocita addhézió megakadályozásában és véd az
ateroszklerózis kialakulásától (2). Amennyiben a dohányzás csökkenti a bazális
endogén NO termelődését – cNOS gátlás mechanizmusán keresztül - ez magyarázatot
adhat arra, hogy miért fordulnak elő gyakrabban kardiovaszkuláris betegségek habituáis
dohányzók körében.
Az NO csökkent képződése mellett természetesen az NO fokozott
metabolizmusa is befolyásolhatja az FENO koncentrációját. Tekintettel arra, hogy a
dohányzók légútjai állandó oxidatív stressznek vannak kitéve, és a cigaretta füst
önmagában is nagymennyiségű oxidáns és magas koncentrációjú NO forrása,
valószínűnek tűnik az NO légutakon belüli átalakulása káros hatású oxidációs
termékekké (20).
Dohányzókban a tüdő epitheliális folyadékában szokatlanul magas antioxidáns
koncentráció mérhető, mely mutatja a szervezet alkalmazkodó képességét és
védekezőreakcióját az oxidatív hatásokkal szemben. Az NO S-nitrozotiol formájában
raktározódhat a légutak epitheliális folyadékában, vagy ebből való átalakulás után
felszabadulhat peroxinitrit formájában, mely az FENO átmeneti növekedését okozhatja
cigaretta elszívását követően (81). Krónikus oxidatív stressz, melyet a cigaretta okoz,
csökkenti a tiol vegyületek hozzáférhetőségét, és fokozza a nitrozotiol lebomlását.
Az NO metabolizmusát taglaló tanulmányok azt mutatják, hogy az NO
oxidációra való hajlama miatt, anyagcseréjét egyik legjobban befolyásoló tényező a
légutakat érő, vagy a külvilágból származó - exogén noxa - vagy belső, a léguti sejtek
pathofiziológiai változása, például gyulladása kapcsán létrejövő - endogén noxa -
oxidatív stressz.

26
 Az NO metabolitok légúti váladékokban történő vizsgálata párhuzamosan az
FENO detektálásával közelebb vihet bennünket a kérdés megválaszolásához, hogy miért
tapasztalható egyes pulmonális betegségekben, állapotokban - a gyulladásos patológia
és/vagy rekurráló oxidatív stressz fennállása ellenére - csökkent FENO érték. Légúti
váladék non-invazív gyűjtésének egyik legegyszerűbb, újonnan kidolgozott metodikája
a kilégzett levegő kondenzátumának analízise, mely lehetővé teszi a légutakban zajló
biokémiai folyamatok pontosabb megismerését.

27
3. CÉLKITŰZÉSEK

Jelen munkám közvetlen célkitűzései a következők voltak:

Különböző NO metabolitok (nitrit, nitrát, nitrotirozin) koncentrációjának
meghatározása a kilégzett levegő kondenzátumában, FENO detektálásával
párhuzamosan, olyan kórállapotokban melyek exogén vagy endogén oxidatív stresszel
járnak és közös jellemzőjük az FENO csökkenése.

I. NO metabolitok koncentrációjának meghatározása CF-s betegek kilégzett

kondenzátumában, ahol a krónikus légúti gyulladás és fokozott oxidatív stressz ellenére
az FENO csökkenése detektálható.
Van-e különbség a kilégzett kondenzátum NO metabolit koncentrációjában CF-s
betegek és egészséges egyének között?
Van-e különbség a kilégzett kondenzátum NO metabolit koncentrációjában az
antiflogisztikus kezelésben (szteroid) részesült és nem részesült csoport között?
Van-e valamilyen összefüggés az FENO, légzésfunkciós adatok és NO
metabolitok között?

II. NO metabolitok koncentrációjának meghatározása habituális dohányosokban, ahol a

cigaretta füst által kiváltott exogén oxidatív stressz ellenére szintén az FENO csökkenése
figyelhető meg.
Van-e különbség a kilégzett levegő kondenzátum NO metabolitjának (nitrit,
nitrát, nitrotirozin) koncentrációjában egészséges dohányos és nem dohányzó személyek
között?
Cigaretta expozíció után rövid idővel (30 perc) van-e változás az NO
metabolitok koncentrációjában?
Cigaretta elszívása után hosszabb idő elteltével (3 óra) tapasztalható-e változás a
fenti NO metabolitok szintjében?
4. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK

4.1. Vizsgált csoportok

4.1.1.Cystás fibrosisban szenvedő betegcsoport

A vizsgált személyeket a Royal Brompton Hospital (London, UK) Cystic

Fibrosis Klinikájáról vontuk be tanulmányunkba. Burkholderia cepacia, meticillin
rezisztens Staphylococcus aureus kolonizáció vagy akut légúti infekció kizáró tényezők
voltak. A klinikai stabilitás kritériuma az akut exacerbáció kizárhatósága volt, melyet a
következőképpen definiáltunk: fokozódó köhögés, fokozódó mennyiségű köpetürítés,
változás a köpet minőségében (purulens, véres, putrid) fokozódó fulladás, szignifikáns
FEV1 csökkenés a beteg legutóbbi adataihoz viszonyítva, csökkent terhelési tolerancia.
Amennyiben ezen tünetek közül bármelyik észlelhető volt a betegnél a tanulmányba
nem vontuk be.
36 stabil állapotú, felnőtt, CF-ben szenvedő beteget vizsgáltunk meg (23 férfi, 29 ± 1
éves, FEV1 59,7 ± 26,4 a várható érték %-ként kifejezve), közülük 16 tartós inhalatív
és/vagy per os kortikoszteroid terápiát kapott (a dózistartomány napi 400 µg inhalatív
szteroid és napi 8 mg per os szteroid között volt).
Minden betegnél történt köpet bakteriológiai tenyésztése valamint vér
laboratóriumi vizsgálata. Közülük 22 (61 %) köpetben volt kimutatható Pseudomonas
aeruginosa (> 105 cfu/ml) kolonizáció, 12 (33 %) esetben egyéb kórokozót detektáltak
(Staphylococcus aureus, Heamophilus influenzae), 2 köpetben volt normál flóra. 5 (14
%) köpetben tenyészett ki mind a Pseudomonas aeruginosa és a Staphylococcus aureus
is. Fehérvérsejtszám 10,5 ± 0,5 g/L, a Westergreen érték pedig 18,3 ± 3,5 mm/óra volt.
A kontrol csoport 14 egészséges, felnőtt, önkéntes egyénből állt (6 férfi, 34 ± 2
éves, FEV1 101,8 ± 2,6 %), akik nem szedtek rendszeresen semmiféle gyógyszert,
valamint anamnézisükben nem szerepelt légúti infekció a vizsgálatot megelőző két
hétben.
Minden vizsgálati személy (CF-s betegek, egészségesek önkéntesek) nem
dohányzó voltak. A klinikai adatok a 1. táblázaton láthatók.

29
 A tanulmány protokollját a Royal Brompton Hospital Etikai Bizottsága
jóváhagyta, minden vizsgált beteg a beleegyező nyilatkozatot aláírta.

1. Táblázat

CF-S BETEGCSOPORT ÉS EGÉSZSÉGES KONTROLL CSOPORT

KLINIKAI ADATAI

Szteroid nélkül Szteroiddal Egészséges

kezelt CF-s kezelt CF-s normál
betegek betegek egyének
(n=20) (n=16) (n=14)
Kor (év) 27 ± 2 30 ± 2 34 ± 2
Sex (F/N) 14/6 9/7 6/8
FVC (%) 86,3 ± 4,9 74,7 ± 5,5 100,5 ± 3,1
FEV1 (%) 67,5 ± 6,5 51,9 ± 4,9 101,8 ± 2,6
PA köpet 9 13 0
bakteriológiai
tenyésztésben
Terápia
Inhalatív szteroid 0 9 0
Per os szteroid 0 5 0
Per os + inhalatív 0 2 0
szteroid

Rövidítések definíciói: FEV1 = forszírozott kilégzési másodperctérfogat,

FVC = forszírozott vitálkapacitás, PA = Pseudomonas aeruginosa.
Az értékek átlag ± SEM-ben vannak kifejezve.

4.1.2.Egészséges, habituális dohányzók és nemdohányzók

30 egészséges önkéntes (13 férfi) adatait vizsgáltuk. Az alanyokat két csoportba

osztottunk dohányzási szokásuktól függően: nem dohányzókra (n = 14, 34,8 ± 2,3 év) és

30
dohányzókra (n = 16, 31,7 ± 2,2 év). A habituális dohányzók cigaretta fogyasztása 7,3 ±
2,0 dobozév. A vizsgált személyek anamnézisében nem szerepelt légúti vagy kardiális
betegség (hipertónia, asztma, légúti infekció a vizsgálatot megelőző két hétben). A
vizsgált egyének a tanulmány idején illetve az azt megelőző két hétben semmiféle
gyógyszert nem szedtek.
A tanulmány során FENO-t, kilégzett szén-monoxidot (eCO)-t, légzésfunkciós
adatokat mértünk, valamint a kilégzett levegő kondenzátumát gyűjtöttük minden
személynél. A légzésfunkciós paraméterek FEV1, FVC normál tartományban voltak. A
vizsgált személyek klinikai adatait a 2. táblázat tartalmazza.
A vizsgálat megkezdése előtt a dohányosok legalább 4 órán keresztül
tartózkodtak a dohányzástól. A kiindulási adatok lemérése, illetve a kondenzátum
gyűjtése után a dohányzók 2 cigarettát szívtak el, majd ezt követően 30 és 90 perccel
fenti adatok ismételt mérése, illetve kondenzátum gyűjtése történt.
A tanulmány protokollját a Royal Brompton Hospital Etikai Bizottsága
jóváhagyta, minden önkéntes vizsgálati alany a beleegyező nyilatkozatot aláírta.

2. Táblázat

EGÉSZSÉGES DOHÁNYZÓK ÉS NEM DOHÁNYZÓK KLINIKAI ADATAI

Egészséges Egészséges nem

dohányzók dohányzók
(n=15) (n=14)
Kor (év) 32 ± 2 35 ± 2
Sex (F/N) 7/8 6/8
FVC (%) 97,1 ± 3,1 100,5 ± 3,1
FEV1 (%) 90,1 ± 1,4 101,1± 2,6
Kilégzett NO (ppb) 4,3 ± 0,3* 5,5 ± 0,5
Kilégzett CO (ppm) 12,5 ± 2,2** 3,5 ± 0,3

Röviditések definiciói: FEV1 = forszirozott kilégzési másodperctérfogat

FVC = forszirozott vitál kapacitás, NO = nitrogén monoxid, CO = szénmonoxid.
Az értékek átlag ± SEM-ben vannak kifejezve. *p < 0,05; **p < 0,001.

31
4.2. Légzésfunkció

FVC-t és FEV1-t spirométerrel mértünk (Vitalograph, Buckingham, UK) három

manőver közül a legjobbat a várható érték százalékában fejeztük ki. A totálkapacitást
(TLC) és a reziduális volument (RV) pletizmográffal detektáltuk. (Transfer Factor
Model B; PK Morgan; Rainham, UK).

4.3. Kilégzett NO mérés

FENO mérése kemilumineszcens módszerrel történt (Model LR2000, Logan

Research Ltd, Rochester, UK). A módszer szenzitivitása 1 - 500 ppb volumenenként,
0,3 ppb mellett. A műszer lehetővé teszi az FENO koncentráció ”online„ detektálást. A
készüléket ismert NO keverékkel (nitrogénben) (55 ppb) kalibráltuk (BOC Special
gases, Guilford, UK).
Az FENO mérése lassú kilégzés alatt (5 to 6 L/min) a TLC 20 - 25.
másodpercében történt 3 ± 0,4 Hgmm ellenállás mellett, azért hogy a nazális
kontaminációt kiküszöböljük. A fenti ellenállás esetén záródik a lágyszájpad. Az NO
értékét a kilégzett CO2 koncentrációját jelző görbe platójának végpontján határoztuk
meg, így az alsó légutakból származó mintát tudtuk detektálni.

4.4. Kilégzett CO mérés

Kilégzett CO mérése módosított elektrokémiai szenzorral történt, melynek

szenzitivitása 1 részecske per millió (ppm) - 500 ppm, (Logan Research Ltd, Rochester,
Kent, UK). Két mérés átlagát jegyeztük fel. A levegő CO tartalmát minden esetben
levontuk a mért értékekből.

4.5. Kilégzett levegő kondenzátum gyűjtése

A kilégzett levegő kondenzátumának gyűjtése speciális kondenzáló eszközzel

történt, mely lehetővé teszi a kilégzett levegő nem gáz jellegű komponenseinek non-

32
invazív összegyűjtését (EcoScreen, Jaeger, Würzburg, Germany). Szájöblítést követően,
a vizsgált személyek egy szájrészen át lélegeztek, mely két szelepes billentyűvel volt
ellátva (ez egyúttal nyálcsapdaként is szolgált). A vizsgált egyének 10 percen keresztül
normál légzési volumennel és frekvenciával lélegeztek, miközben orrcsipeszt viseltek.
A kondenzátumot, melynek mennyisége 10 perc alatt legkevesebb 1 ml volt,
-20°C-on gyűjtöttük és -70°C-n tároltuk.

4.6. Kilégzett levegő kondenzátumának kémia analízise

4.6.1. Nitrit, nitrit + nitrát mérése

NO2- mérése fluorometriás assay-vel történt, mely a nitrit és a 2,3-

diaminonaphthalene (DAN) azon reakcióján alapult, hogy a képződött termék (1-(H)-
naphthotriazol) fluorescens tulajdonsággal rendelkezik (68). Az assay detekciós limitje
0,1 µM. 100 µl mintát (a kilégzett levegő kondenzátumából) összekevertünk 10 µl 0,05
mg/ml-s koncentrációjú DAN reagenssel 0,625 M HCl-ban. A reakció
szobahőmérsékleten, sötétben történt, melyet 10 µl 1,4 M NaOH-al állítottunk le. A
fluoreszcens jel intenzitását fluorométerrel azonnal leolvastuk (Ex: 360 nm, Em: 460
nm: Biolite F1, Labtech, International Ltd, Uckfield, UK).
A minták inkubálása nitrát reduktázzal lehetővé tette, hogy a mintában levő
nitrát ugyanezen módszerrel mérhető legyen miután a mintában levő nitrát nitritté
konvertálódott.

4.6.2. Nitrotirozin mérés

A nitrotirozint specifikus enzim immunoassay-vel mértük (EIA) (Cayman

Chemical, Ann Arbor, MI). Az assay-t ismert koncentrációjú nitrotirozinnal
hitelesítettük (0,95). A kilégzett levegő kondenzátum nitrotirozin koncentrációját EIA-
val detektáltuk. Az assay detekciós limitje 3,9 ng/ml volt.
Minden esetben a kilégzett levegő kondenzátumából származó mintákat száraz
fagyasztó segítségével (Modulyo, Edwards, Crawley, UK) háromszorosára
koncentráltuk és ezt követően analizáltuk.
33
 6 mintában vizsgáltuk amiláz jelenlétét. Mivel amiláz nem volt kimutatható egy
mintában sem, valószínűnek tartottuk, hogy a kondenzátum nem kontaminálódott
nyállal.

4.7. Statisztikai analízis

Az adatok mind átlag ± SEM vannak kifejezve. A vizsgálatban részt vevő

személyek adatai normális eloszlást mutattak.
A CF-s betegcsoport és az egészséges önkéntesek közötti statisztikai
összehasonlítások Student-t teszttel történtek. Az FENO és nitrotirozin koncentráció,
valamint a nitrotirozin szint és légzés funkciós adatok (FVC, FEV1, RV, TLC) közötti
korrelációt Pearson korrelációs koefficienssel, illetve multiplex regressziós analízissel
határoztuk meg.
Az egészséges dohányzó és nem dohányzó csoportok közötti statisztikai
összehasonlítások Student-t teszttel történtek. Dohányzás hatásának vizsgálata az NO
metabolitokra ANOVA-val történt.
A szignifikanciát p < 0,05 értéknél fogadtuk el.
A statisztikai analízis Statistica 5.1-s statisztikai programmal történt (StatSoft Inc,
Tulsa, Oklahoma, USA).

34
5. EREDMÉNYEK

5.1. FENO és NO metabolitok CF-s betegcsoportban

5.1.1. FENO

FENO koncentráció szignifikánsan csökkent CF-s betegekben egészséges

kontrollcsoport adataihoz viszonyítva (4,4 ± 0,3 vs 5,6 ± 0,4 ppb, p < 0,05). Nem volt
szignifikáns különbség a szteroid-mentes és szteroid-kezelt csoportok között (4,7 ± 0,4
vs 4,1 ± 0,6 ppb) (7. ábra). Az FENO érték nem korrelált sem a légzés funkciós
adatokkal (FVC, FEV1, RV/TLC) sem a fehérvérsejtszámmal és a Westergreen értékkel.

7. ábra. Kilégzett NO egészséges egyénekben és CF-s betegekben.

Kilégzett NO szignifikánsan csökkent CF-s betegekben. Nem volt szignifikáns
különbség a szteroiddal kezelt és nem kezelt CF-s betegcsoportban
ns = nem szignifikáns

35
5.1.2. Nitrotirozin a kilégzett levegő kondenzátumban

Nitrotirozin detektálható volt egészséges egyének és CF-s betegek kilégzett

levegő kondenzátumában és értéke szignifikánsan magasabb volt a CF-s betegekben
(6,3 ± 0,8 vs 25,3 ± 1,5 ng/ml, p < 0,001). (8. ábra)

8. ábra. Kilégzett levegő kondenzátumának nitrotirozin koncentrációja egészséges

egyénekben és CF-s betegekben.
Nitrotirozin koncentráció szignifikánsan emelkedett CF-s betegekben. Nem volt
szignifikáns különbség a szteroiddal kezelt és nem kezelt CF-s betegcsoportban
ns = nem szignifikáns

36
 Nem volt szignifikáns különbség a nitrotirozin koncentrációban a szteroid-
mentes és a szteroiddal kezelt csoportok között (25,5 ± 1,9 vs 24,2 ± 2,5 ng/ml). Nem
volt korreláció az FENO és nitrotirozin szintek között. Abból a célból, hogy
megállapítsuk, vajon a tüdőbetegség súlyossága befolyásolja-e a nitrotirozin szintet,
meghatároztuk az összefüggést a nitrotirozin szint és a légzésfunkciós adatok között. A
nitrotirozin mind az FVC % (r = 0,71, p < 0,001), mind a FEV1 % (r = 0,70, p < 0,001)
értékekkel pozitív lineáris összefüggést mutatott. Az RV/TLC % negatívan korrelált a
nitrotirozin koncentrációval (r = -0,70, p < 0,001), jelezve, hogy jobb légzésfunkció
magasabb nitrotirozin szinttel járt. (9. ábra)

A Pseudomonas aeruginosa-val infektálódott valamint egyéb kórokozóval

fertőzött csoportok között nem volt szignifikáns különbség a nitrotirozin
koncentrációban (25,4 ± 1,8 vs 23,8 ± 2,7 ng/ml). Nem találtunk összefüggést a
leukocita szám, Westergreen értékek és a nitrotirozin szintek, valamint a
fehérvérsejtszám, Westergreen érték és a légzés funkciós paraméterek között (FEV1 %,
FVC %).

37
 9. ábra Összefüggés a kilégzett levegő kondenzátum nitrotirozin tartalma és a
légzésfunkciós paraméterek között CF-s betegekben. A nitrotirozin koncentráció
pozitívan korrelál az FVC %-al és a FEV1%-al és negatívan az RV/TLC %-al.

38
 5.1.3. Nitrit és nitrit + nitrát a kilégzett levegő kondenzátumban

Nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget a kilégzett levegő kondenzátum

NO2- és NO2- + NO3- szintjeiben CF-s betegek és egészséges egyének között (3,9 ± 0,7
vs 3,2 ± 0,5 µM; 25,4 ± 6,1 vs 21,5 ± 3,2 µM). Nem volt korreláció a NO2- és NO2- +
NO3- és a nitrotirozin szintek között. (10. ábra)

ns ns

50
10
NO2 +NO3 (µM) 40
NO2 (µM)

30
5
-

20
-

10

0 0

Egészséges egyének CF-s betegek Egészséges egyének CF-s betegek

10. ábra Nitrit, nitrit + nitrát a kilégzett levegő kondenzátumban egészséges

egyénekben és CF-s betegekben. Nem volt szignifikáns különbség a nitrit, nitrit + nitrát
szintekben egészséges egyének és CF-s betegek között
ns = nem szignifikáns

5.2. FENO, kilégzett CO és NO metabolitok egészséges habituális dohányosokban

5.2.1. Alap FENO, kilégzett CO és NO metabolitok

FENO szignifikánsan csökkent a dohányos csoportban egészséges nem

dohányzók adataival összehasonlítva (4,3 ± 0,3 vs 5,5 ± 0,6 ppb, p < 0,05). Kilégzett
CO szignifikánsan emelkedett volt a dohányzóknál (12,5 ± 2,0 vs 3,4 ± 0,3 ppm, p <

39
0,001). Nem találtunk szignifikáns különbséget a kilégzett levegő kondenzátum NO2-
(2,5 ± 0,3 vs 3,2 ± 0,5 µM), NO2- + NO3- (19,9 ± 2,6 vs 18,6 ± 2,5 µM), és nitrotirozin
(7,2 ± 1,3 vs 6,3 ± 0,8) koncentráció értékeiben dohányzók és nem-dohányzók között.
(11. ábra)

11. ábra Kilégzett NO és kilégzett kondenzátum nitrotirozin, nitrit + nitrát és nitrit

koncentrációja egészséges, nem dohányzó és habituális dohányzó személyekben.
A kilégzett NO szignifikánsan csökkent dohányosokban. Nem volt szignifikáns
különbség a kilégzett levegő kondenzátum NO metabolitjainak szintjében a két csoport
között.
ns = nem szignifikáns

40
5.2.2. FENO, kilégzett CO és NO metabolitok cigaretta expozíciót követően

Abból a célból, hogy meghatározzuk a dohányzás rövid távú hatását az FENO-ra,

kilégzett CO-ra és NO metabolitokra (NO2-, NO2- + NO3-, nitrotirozin) habituális
dohányosoknál 30 és 90 perccel 2 cigaretta elszívását követően mértünk a fenti
paramétereket. Az NO2- + NO3- koncentráció szignifikánsan emelkedett 30 perccel a
dohányzást követően (19,9 ± 2,6 µM vs 28,9 ± 3,3 p < 0,05) majd visszatért az
alapértékre 90 percnél (23,4 ± 3,5 µM). Sem az FENO-ban (4,2 ± 0,3 vs. 4,3 ± 0,4 ppm)
sem a NO2-, sem a nitrotirozin koncentrációban nem volt szignifikáns változás 30 és 90
perccel cigaretta expozíciót követően. Kilégzett CO szignifikánsan emelkedett 30
perccel a dohányzás után (12,5 ± 2.0 vs 19,8 ± 2.8 ppm, p < 0,05), azonban a 90 perces
mérésnél már nem különbözött szignifikánsan az alapértéktől (14,1 ± 2,3 ppm).
Nem tapasztaltunk korrelációt az FENO és a kilégzett levegő kondenzátumában
levő NO metabolitok koncentráció értékei között 2 cigaretta elszívását követően. (12.
ábra)

41
 12. ábra Kilégzett levegő kondenzátum nitrit + nitrát, nitrit és nitrotirozin
koncentrációja habituális dohányzó személyekben cigaretta expozíciót követően 30 és
90 perccel.
ns = nem szignifikáns

42
6. MEGBESZÉLÉS

Az NO-ról való egyre több ismeret birtokában logikusnak tűnt a kutatások

folytatása a célból, hogy az NO szervezeten belüli kémiai folyamatait is
megismerhessük. Annak a ténynek az ismeretében, hogy az NO in vitro és in vivo
egyaránt igen gyors reakcióra képes egyéb szabad gyök jellegű molekulákkal (24, 33),
valamint könnyen oxidálódik (2, 24, 25, 50, 40), az NO oxidációs metabolitok légúti
váladékokban való megmérése további felvilágosítással szolgálhat a szervezetben zajló
biokémiai folyamatokról. Egyúttal magyarázatot adhat arra is, hogy mi okozza a
különböző tüdőbetegségekben tapasztalható emelkedett vagy csökkent FENO szinteket.
Tanulmányunkban az NO tüdőben való metabolizmusa kapcsán vizsgáltuk a
különböző eredetű, exogén és endogén oxidatív stressz hatását a kilégzett levegő
kondenzátum NO anyagcseretermékeire az FENO koncentráció párhuzamos
detektálásával. Ehhez olyan állapotot (károsító szokást) és betegcsoportot kerestünk,
ahol ismert a légutakat érő - csaknem állandó - oxidatív stressz jelenléte.

6.1. NO metabolitok CF-ben

A CF-s betegek tüdőbetegségére jellemző a krónikus endobronchialis infekció,

visszatérő akut exacerbációkkal, bakteriális superinfekciókkal. A bakteriális kolonizáció
és ennek következményeként létrejövő masszív PMS akkumuláció a légutakban
fokozott oxidatív stresszt jelent.
Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy a különböző NO metabolitok, valamint a
protein nitráció markerének tekinthető nitrotirozin a kilégzett levegő kondenzátumában
kimutathatók-e CF-ben. Továbbá, van-e szignifikáns különbség egészséges egyének
adataihoz viszonyítva és valamely paraméter szolgálhat-e a légúti gyulladás
markerezésére ebben a betegcsoportban.
Eredményeink azt mutatják, hogy a nitrotirozin a kilégzett levegő
kondenzátumában szignifikánsan magasabb stabil - akut exacerbáció nélküli - CF-s
betegekben egészséges kontroll csoport adataihoz viszonyítva. Ugyanakkor nem
találtunk különbséget egyéb NO anyagcseretermékek tekintetében.
 A nitrotirozin a protein nitráció markere, megfelelő specifikus nitrotirozin
antitesttel kimutatható. A fehérjék nitrálása biológiai folyamat, mely az NO vagy az
NO-ból származó másodlagos termékek biokémiai interakciójával jön létre (34, 25). A
tirozin nitrálása többféle úton történhet, a környező közeg kémiai tulajdonságaitól
függően. Általában többféle nitráló tulajdonsággal rendelkező vegyület képes a
biológiai nitrálásra, ámbár jelenleg csak viszonylag kevés információ áll
rendelkezésünkre a nitráló tulajdonsággal rendelkező molekulák hatásairól in vivo (25).
A fehérjék tirozin gyöke határozottan hajlamos a nitrálódásra. Például a peroxynitrit
képes nitrálni a fehérjék tirozin gyökét, így nitrotirozin jön létre. A tirozin nitrációja
módosítja a fehérje funkcióját és károsan hat a sejt életképességére (34, 25, 47). NO
metabolitok és nitrotirozin a tüdőben többféle gyulladásos betegség esetén
kimutathatók, például asztmában, idiopathiás tüdőfibrozisban, tüdő transplantáció utáni
obliterativ bronchitisben, ARDS-ben (34).
Krónikus gyulladás és egyéb sejt-mediálta gyulladásos körülmények között a
nitrotirozin képződés mieloperoxidáz (MPO)-dependens útjának lehetőségével is
számolnunk kell. Nagy mennyiségű PMN akkumulálódik a CF-s betegek légútjaiban,
mely fokozott MPO aktivitáshoz vezet (82, 23). Az aktivált humán PMN sejtek képesek
a NO2--t oxidánssá konvertálni a MPO-dependens kémiai úton keresztül (47).
Valószínű, hogy MPO-katalizált nitráció hidrogén peroxid (H2O2) jelenlétében nitráló
hatású köztestermékeket hoz létre NO2--ból, az NO legfőbb végtermékéből. Ez a
folyamat a protein nitráció egyik alternatív mechanizmusa, mely független a
peroxynitrittől (47).
Egyéb lehetőségek a nitrotirozin képződésére - melyek in vitro detektálhatók -, a
nitrit direkt oxidációja hidrogén peroxid vagy hipoklórossav által, továbbá az NO vagy
nitrogén-dioxid reakciója tirozil gyökkel. E folyamatok in vivo jelentősége még nem
teljesen tisztázott (25). MPO és iNOS együttesen találhatók a PMN-ben, valamint NO
és NO2- együttesen termelődnek a hipoklórossavval (HOCl) a gyulladásos gócokban,
arra utalva, hogy NO2- és HOCl reakciójához a feltételek adottak in vivo is. Eiserich és
munkatársai kimutatták, hogy NO2- reakcióba lépve HOCl-l reaktív vegyületet hoz
létre, valószínűleg nitril-kloridot (Cl-NO2), mely képes nitrálni, klorinálni és oxidálni a
fehérjék tirozin gyökét (83). Továbbá van der Vliet és munkatársai bebizonyították,

44
hogy fenolt tartalmazó vegyületek nitrálása, lehetséges NO2- + H2O2 által, mely reakciót
a hem peroxidázok - mint az MPO - képesek katalizálni (84). Az ilyen nitrálási
folyamatok fiziológiai relevanciáját támogatják azon tanulmányok, melyek PMN-t
tanulmányoznak, mint az MPO és a H2O2 forrását (47).
A nitrotirozin tehát a biológiai mintákban a reaktiv nitrogén speciesek kollektív
indikátorának tekinthető (34).
Újabb adatok bizonyítják, hogy bizonyos klinikai körülmények között a
légutakban uralkodó kémhatás megváltozhat, és savas irányba tolódhat el. A pH ilyen
irányú módosulása is befolyásolhatja az NO biokémiáját (85). A környező közeg
kémhatása szerepet játszhat a nitrotirozin képződésben, ámbár további tanulmányok
szükségesek ahhoz, hogy ennek jelentőségét in vivo megállapítsák, és a kémhatás
szerepét a nitrotirozin kialakulásában tisztázzák.
Nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget a kilégzett levegő kondenzátum
NO2 + NO3- szintjében CF-s betegek és egészséges egyének adatai között. Ez azt jelzi,
-

hogy a nitrotirozin képződése jobbára a MPO-dependens úton keresztül (PMN

infiltráción alapulva) történik. Tanulmányunk eredményei arra engednek következtetni,
hogy a gyulladás kapcsán indukálódó oxidatív stressz nitrotirozin képződéséhez vezet,
mely granulocita peroxidázok hatására létrejövő fokozott direkt nitrációra utal.
Eredményeink az FENO szignifikánsan csökkenését mutatták CF-s betegeknél
egészséges egyének hasonló adataihoz viszonyítva, mely egybevág az irodalomban
eddig közölt adatokkal (11-15, 62). E jelenség - részben - azzal magyarázható, hogy az
alsó légutakban képződött NO mennyiségének jelentős része oxidáció útján,
biológiailag aktív nitrogén-oxiddá metabolizálódik, mielőtt elérné a légutak belső
felszínét (11, 12).
A jelentősen emelkedett nitrotirozin koncentráció CF-s betegek
kondenzátumában arra utal, hogy az NO metabolitok a CF-s légutakban egyrészt
peroxinitritté metabolizálódhatnak és ezen a kémiai úton keresztül hozzájárulnak a
nitrotirozin kialakulásához. Másrészt lehetséges, hogy a nitrotirozin kialakulásában más
kémiai út - nevezetesen az MPO-dependens út – is jelentős szerepet játszik, melyhez a
feltételek adottak a PMN túlsúlyú krónikusan gyulladt CF-s légutakban.

45
 Nem volt szignifikáns különbség az FENO szintekben összehasonlítva a csak
Pseudomonas aeruginosa-val kolonizált és a más baktériumokkal is infektálódott
betegek között, mely adatunk megfelel Thomas és munkatársai által közölt
megfigyeléseknek (15).
Tanulmányunkban nem találtunk szignifikáns különbséget az FENO és a
kilégzett levegő kondenzátum nitrotirozin szintjében a szteroiddal kezelt és a szteroid
nélkül kezelt betegcsoportok között. A szteroid terápia az asztma kezelésének egyik
legfőbb fenntartó gyulladásellenes gyógyszere (6), de indikációja nem teljesen
egyértelmű CF-ben (86). A fokozott nitrotirozin képződés a légutakban, melyet nem
befolyásol a szteroid terápia, azt jelezheti, hogy a CF-s betegek légútjaiban zajló
gyulladás különbözik az asztmás jellegű gyulladástól. A CF-s légúti gyulladás, úgy
tűnik nem szteroid szenzitív, hasonlóan a szintén nem szteroid szenzitív légúti
gyulladáshoz, ami COPD-ben figyelhető meg (87).
Szoros inverz korrelációt tapasztaltuk a kilégzett levegő kondenzátumának
nitrotirozin szintje és a tüdőbetegség funkcionális súlyossági fokozata között.
Egymásnak ellentmondó adatok találhatók az irodalomban az NO oxidációs metabolitok
és a légzésfunkciós adatok közötti összefüggést illetően CF-ben. Grasemann és
munkatársai azt találták, hogy pozitív korreláció van az FENO koncentráció és az FVC,
de nem a FENO és FEV1 között, e megfigyelésből arra következtetve, hogy az FENO
fordítottan aránylik a betegség súlyossági fokához (11). Továbbá arról számolnak be,
hogy a köpetben található NO metabolitok pozitívan korrelálnak a FEV1-el és az FVC-
vel (62). Ezzel ellentétben Ho és munkatársai nem találtak összefüggést a kilégzett
levegő kondenzátum nitrit szintje és a légzés funkciós paraméterek között (12).
A tanulmányunkban észlelt pozitív korreláció a kondenzátum nitrotirozin értékei
és a légzésfunkciós paraméterek között arra engednek következtetni, hogy magasabb
nitrotirozin szintek relatíve fokozott NO produkciót jelezhetnek a betegség enyhébb
tünetekkel járó manifesztációja esetén. Ez az adat egybevág azzal a megfigyeléssel,
hogy azoknál a betegeknél, akiknek a tüdőparenchyma előrehaladottabb károsodása
detektálható tovább csökkenhet az FENO érték is (11), ennek következményeként (NO
hiányában) - relatíve - csökkenhet a nitrotirozin képződés is.

46
 Ennek a spekulációnak némileg elentmond az a tény, hogy nem találtunk
korrelációt a kilégzett levegő kondenzátum nitrotirozin koncentrációja és az FENO
között. De figyelembe véve, hogy az eleve csökkent FENO igen kis mértékű
változásairól van szó, és az NO metabolizmusában más tényezők is szerepet játszanak,
ezt a feltevést nem vethetjük el. A kémiai reakciók lehetőségeit ismerve azonban
valószínűbbnek tartjuk, hogy a nitrotirozin képződés sokkal inkább a MPO által
katalizált kémiai úton keresztül történik.
Más lehetséges magyarázat az, hogy a kislégutak csökkent ventillációja, a nagy
mennyiségű, sűrű, tapadós bronchiális szekréció miatt a légutak destruálódott falán
keresztül, melyhez megnövekedett anatómiai holttér is járul a betegség előrehaladottabb
stádiumában (88), gátolhatja az endogénen képződött szabad nitrotirozin kijutását az
alsó légutakból a kilégzett levegőbe, így a relatíve csökkent nitrotirozin a súlyosabb
állapotú betegekben nem ad teljesen valós képet a légutak alsó részein képződött
mennyiségről.
Nem zárható ki a környező közeg kémhatásának szerepe sem a nitrotirozin
képződés modulálásában. Feltételezve, hogy súlyosabb betegség esetén a pH savasabb a
légutakban (az asztma betegség analógiájára), lehetséges, hogy az NO-ból képződött
peroxynitrit sokkal inkább hidroxillá és nitrogén-dioxiddá disszociál, minthogy
reagáljon a tirozin gyökkel és létrehozza a stabil 3-nitrotirozin vegyületet, aminek
nagyobb valószínűsége van enyhébb betegség - azaz fiziológiásabb pH - mellett.
Másrészről, több tanulmány kimutatta, hogy az NO képes úgy viselkedni, mint
antioxidáns hatású molekula, ellensúlyozva a reaktív gyökök citotoxikus hatásait (89).
Feltételezve, hogy az emelkedett nitrotirozin szintek - melyek enyhébb betegséggel
kapcsolódnak - magasabb NO képződést jelentenek, érthető, hogy e betegcsoportban a
magasabb koncentrációban képződő NO pozitív hatásai képesek valamennyire védeni a
tüdőt a reaktív oxidáns gyökök káros hatásaitól.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy az emelkedett nitrotirozin koncentráció CF-
ben, reaktív nitrogén gyökök fokozott képződésére utalhat, mely történhet a peroxynitrit
dependens úton vagy a granulocita peroxidázok által facilitált direkt nitráció útján. A
nitrotirozin, amely a légutakban jön létre, és összegyűjthető a kilégzett levegő
kondenzátumában, az oxidatív stressz markereként szolgálhat e betegcsoportban.

47
További tanulmányok szükségesek ahhoz, hogy tisztázzák az NO és oxidatív
produktumainak (mint a peroxynitrit), komplex biokémiai folyamatait krónikus
szuppuratív tüdőbetegségekben.

6.2 NO metabolitok dohányzás esetén

Dohányzás esetén a légutakat gyakori, ismétlődő oxidatív stressz éri a cigaretta

füst inhalációja által, így érdemesnek tartottuk megvizsgálni hogyan hat ez a kilégzett
levegő kondenzátumában levő NO anyagcseretermékekre. Meghatároztuk bizonyos NO
metabolitok (nitrit, nitrát, nitrotirozin) mennyiségét egészséges, habituális
dohányosokban, néhány órás dohányzási absztinenciát követően és dohányzás után
közvetlenül. A habituális dohányzók absztinenciát követő mérési eredményei
reprezentálhatják a cigarettafüst krónikus inhalációja által kiváltott hosszútávú hatást, a
cigaretta elszívását közvetlenül követő értékek pedig a dohányzás akut effektusát az NO
anyagcseretermékekre. A kérdést azért is tartottuk figyelemre méltónak, mert ismert
tény, hogy az FENO koncentrációja csökken a rendszeres dohányzóknál, mely jelenség
magyarázata még nem kellően tisztázott (18, 19).
Vizsgálati eredményeink azt bizonyították, hogy habituális dohányzóknál az
FENO szignifikánsan csökkent, nem-dohányzó, egészséges egyének hasonló adataival
összehasonlítva, mely egybeesik előző tanulmányok megfigyeléseivel (18, 19).
Ugyanakkor nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget az NO2-, NO2- + NO3-, és
nitrotirozin koncentrációjában a két csoport között a dohányzási absztinenciát követő -
alapadatoknak tekintett - paramétereket illetően.
Két szál cigaretta elszívását követően 30 perccel az FENO értéke nem változott,
ugyanakkor az NO oxidációs metabolitjának (NO2- + NO3-) szintjében szignifikáns
emelkedést tapasztaltunk. Ez a koncentrációnövekedés átmenetinek bizonyult, mivel a
90 perces mérésnél az NO2- + NO3- szintje visszatért a kiindulási értékre.
Számos kutatás foglalkozik a dohányzás légutakra gyakorolt káros hatásának
megfejtésével. A cigarettafüst által provokált oxidatív stressz többféle módon jön létre.
Egyrészt a füst önmaga is oxidánsok gazdag forrása: egyetlen szippantás cigaretta
körülbelül 1017 oxidáns molekulát és magas koncentrációban NO-t és CO-t tartalmaz

48
(20). E monoxidok direkt úton is képesek az NO termelődés csökkentésére a NOS
gátlásán keresztül (23, 90). Ezen kívül azonban más - még nem ismert - mechanizmusok
is szerepet játszhatnak az FENO csökkentésében.
Habituális dohányzás kapcsán a légúti nyálkahártyában gyulladás alakulhat ki,
mely tovább generálhatja a PMN sejtekből és macrophagokból eredő oxidáló hatással
rendelkező kémiai anyagok, például superoxid felszaporodását (21, 22, 91).
A dohányzóknál tapasztalható FENO koncentráció csökkenésére többféle
magyarázat lehetséges. Egyrészt feltételezhető az NO képződés csökkenése cNOS
downreguláció következtében (18), de ugyanakkor nem zárható ki az NO fokozott
metabolizmusa, vagy az NO fokozott koncentrálódása a légutak epitheliális felszínén,
bioequivalens nitrogén-oxidok például peroxinitrit és/vagy S-nitrozotiol formájában
(81). Kiindulva abból a megfigyelésből, hogy az FENO szint alacsonyabb a
dohányosoknál, ugyanakkor a superoxid koncentráció emelkedett, feltételezhető, hogy
fokozott NO metabolizmussal (is) állunk szemben.
Tanulmányunkban a rendszeres dohányzóknál csökkent FENO értékeket
mértünk, ugyanakkor nem tapasztaltunk különbséget az NO metabolitokat illetően a
dohányosok - absztinenciát követő alapadatai - és egészséges, nem-dohányzó kontroll
csoportok értékei között. Vizsgálati eredményeink azt jelzik, hogy a cigaretta által
indukált exogén oxidatív stressznek in vivo nem detektálható hosszútávú hatása az NO
oxidációjára. Ez arra utal, hogy a dohányosoknál tapasztalt krónikusan csökkent FENO
inkább a csökkent NO képződésnek (csökkent NOS termelődés következtében)
köszönhető, mint fokozott metabolizmusnak.
A dohányzás akut hatását vizsgálva az irodalom némiképp különböző adatokat
közöl. Míg Kharitonov és munkatársai (18) a dohányzást követően 5 perccel
szignifikánsan csökkent FENO-t mértek - ebből cNOS csökkent expressziójára
következtetve -, addig Chambers és munkatársa enyhe, de állandó FENO emelkedésről
számolnak be közvetlenül a cigaretta expozíció után (81). E tanulmány arra következtet,
hogy az NO a légutak epitheliális felszínén un. "csapdában" biológiailag ekvivalens
nitrogén-oxidok formájában tárolódik. Feltételezhető, hogy az NO különböző oxidatív
metabolit formájában való megkötése a légutak felszínén redox-szenzitív.

49
 Saját tanulmányunk a - dohányzás azonnali hatását illetően - részben ez utóbbi
hipotézist támogatja, mivel szignifikáns, tranziens emelkedését tapasztaltunk az NO2- +
+ NO3- szintjében cigaretta expozíciót követően, ugyanakkor nem volt különbség az
NO2- és nitrotrirozin szintekben. Az NO3 emelkedése a NO2-vel szemben azzal a
megfigyeléssel magyarázható, hogy az aktivált PMN-ekből felszabaduló superoxid
anion képes felhasználni, így csökkenteni az NO szintet azáltal, hogy nitráttá
konvertálja. Valószínű, hogy savas kémhatású körülmények között - mely jellemző a
sejtek lízise és pusztulása esetén - a nitrit nitráttá alakul (67).
Mindez arra utal, hogy a dohányzás befolyásolja az NO biokémiáját és reaktív
nitrogén metabolitok tranziens emelkedését okozza.
Nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget a dohányzók és a nem-dohányzók
között a kilégzett levegő kondenzátum nitrotirozin szintjében sem a kiindulási adatokat
illetően, sem 2 cigaretta elszívását követően. Magyarázatként feltételezhető, hogy a
cigarettafüst önmaga is csökkentheti a nitrotirozin képződést, vagy fokozhatja annak
lebomlását.
Adataink azt jelzik, hogy a cigaretta hatására indukálódó akut oxidatív stressz a
légutakban lokálisan fokozott oxidatív anyagcserét idézhet elő, mely az NO fokozott
oxidációját okozva, átmenetileg emelkedett koncentrációjú oxidatív metabolithoz vezet.
Mivel az NO metabolitok emelkedése átmeneti volt, valószínű, hogy a
keringésirendszeren és a tüdő antioxidáns rendszerén keresztül ezek hamar
közömbösítődnek és elszállítódnak a légutakból.
Összegzésként levonhatjuk azt a következtetést, hogy a cigaretta módosíthatja az
NO anyagcseréjét, elősegíti az NO fokozott oxidációját, átmenetileg emelve az oxidatív
hatású köztestermékek koncentrációját, hozzájárulhat a cigarettafüst inhalációjának a
légutakra gyakorolt káros hatásaihoz. Azon tény, hogy a cigarettafüst által okozott
krónikus exogén oxidatív stressz ellenére rendszeres dohányzóknál ugyanannyi NO
metabolitot mértünk a kilégzett levegő kondenzátumában, mint egészséges egyéneknél
(néhány órás absztinenciás periódus után), azt mutatja, hogy az NO anyagcseretermékek
mennyisége hosszútávon nem változik a dohányosoknál, és valószínűleg a szervezet
védekező mechanizmusai segítenek a reaktív metabolitok viszonylag gyors
eliminálásában. Ezt támasztja alá az is, hogy az NO és tiol vegyületek interakciója

50
kapcsán képződő nitrozotiol mennyisége emelkedett dohányosok kilégzett
kondenzátumában, egészséges egyének hasonló adataihoz képest, jelezve, hogy az NO
oxidatív metabolitjait a szervezet ezen az úton is közömbösítheti (81).
A dohányzás légutakra gyakorolt káros effektusainak kialakulásában
természetesen az NO anyagcseretermékein kívül egyéb kémiai anyagok is részt
vesznek, mint például hydrocarbonátok (pentán, etán) (92, 93), és eicozanoidok (8-
izoprosztán) (94).
Eredményeink arra engednek következtetni, hogy a tüdőben képződött NO egy
része oxidatív átlakuláson megy keresztül, mely szerepet játszhat a csökkent FENO
kialakulásában. Az oxidatív stressz következtében létrejött oxidáns gyökök káros hatása
hozzájárulhat a légúti epitheliális sejtek károsodásához akár CF-ben, akár
dohányosoknál.

51
7. KÖVETKEZTETÉSEK

A légutakban fennálló tartós oxidatív stressz módosítja az NO metabolizmusát.

Attól függően, hogy az oxidatív hatású anyagok endogén vagy exogén úton kerülnek a
tüdőbe, különböző NO metabolitok mennyiségi emelkedését tapasztaltuk. Ez arra utal,
hogy az FENO csökkenését az NO fokozott „felhasználódása” okozza - reaktív oxigén
gyökökkel való kapcsolódás következtében -, azonban ennek mechanizmusa és a
végtermékei különböznek endogén és exogén oxidatív stressz esetén.

1. Nitrotirozin kimutatható egészséges egyének és CF-s betegek kilégzett levegő

kondenzátumában.
2. A CF-s betegek kilégzett kondenzátumában levő emelkedett nitrotirozin szint
fokozott nitrotirozin képződésre utal. Ez reaktív nitrogén gyökök fokozott képződését
jelzi.
3. A reaktív nitrogén gyökök CF-ben - nagyobb részt - feltehetőleg granulocita
peroxidázok által facilitált direkt nitráció útján jönnek létre.
4. A nitrotirozin, amely a légutakban képződik és mérhető a kilégzett levegő
kondenzátumában, az oxidatív stressz markereként szolgálhat CF-s betegeknél.

5. Cigaretta expozíció módosítja az NO anyagcseréjét, elősegíti az NO fokozott

oxidációját, átmenetileg emelve az oxidatív hatású metabolitok koncentrációját.
6. Az NO oxidációs metabolitok szintjének tranziens növekedése hozzájárulhat a
cigarettafüst inhalációjának a légutakra gyakorolt káros hatásához.
7. A cigarettafüst okozta exogén oxidatív stressznek nem volt hosszútávú hatása az NO
metabolitokra. Ez arra utal, hogy dohányzás után a szervezet anitoxidáns rendszerei
gyorsan közbelépnek és eliminálják az NO oxidatív köztestermékeket.
8. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akikkel eddigi pályám során volt
szerencsém megismerkedni, együtt dolgozni.
Köszönettel tartozom témavezetőmnek, Dr. Horváth Ildikónak, aki a kezdet
kezdetétől egyengette az utamat, megszervezte számomra, hogy ösztöndíjam ideje alatt
Londonba, Barnes Professzor által vezetett Asthma Laboratoriumba kerüljek. Mind
tanulmányutam előtt, mind az alatt és hazatérésem után felbecsülhetetlen szakmai és
baráti segítséget nyújtott. Személyében kiváló tudóst és embert ismerhettem meg. Végül
szeretném megköszönni a tézisek alapjául szolgáló kéziratok elkészítésében nyújtott
segítségét.
Köszönetet szeretnék mondani Peter J. Barnes professzornak, hogy
laboratóriumában dolgozhattam Angliában, Londonban a National Heart and Lung
Institute Thoracic Department-jében.
Köszönettel tartozom a Magyar Tüdőgyógyász Társaságnak, hogy ösztöndíjat
biztosítottak számomra, mely lehetővé tette külföldi tanulmányutamat.
Külön köszönettel tartozom Kraszkó Pál professzornak, aki támogatást, biztatást
adott eddigi egész pályámon, biztosította számomra a lehetőséget a tudományos
munkára, és ráirányította figyelmemet a mindennapi klinikai munka szépségeire.
Ugyanakkor köszönetet szeretnék mondani a Deszki Tüdőkórház Tanszékén
dolgozó orvosoknak, akik távollétem ideje alatt helytálltak és a kórházi munka rámeső
részét felvállaltak.
Külön köszönetet érdemel családom, gyermekeim és barátaim: Dr. Szalontai
Klára, Dr. Lányi Cecília azért, hogy a nehéz pillanatokban mindvégig támogattak.
9. IRODALOMJEGYZÉK

1. Barnes P J. Nitric oxide and airway diseases. Ann. Med. 1995; 27:389-93.
2. Moncada S, Palmer R M J, Higgs E A. Nitric oxide: physiology, pathophysiology
and pharmacology. Pharmacol. Rev. 1991; 43:109-141.
3. Moncada S, Palmer R M J, Higgs E A. Biosynthesis of nitric oxide from L-arginine.
A pathway for the regulation of cell function and communication. Biochem.
Pharmacol. 1989; 38: 1709-1715.
4. Barnes P J, Kharitonov S A. Nitric oxide: a new lung function test. Thorax 1996;
51: 233-7
5. Kharitonov S A, Barnes P J. Clinical aspects of exhaled niric oxide. Eur Respir J
2000; 16: 781-792.
6. Kharitonov S A, Yates D, Robbins R A, Logan-Sinclair, Shinebourne E, Barnes P J.
Increased nitric oxide in exhaled air of asthmatic patients. Lancet 1994; 343: 133-
135
7. Alving K, Weitzberg E, Lundberg J M. Increased amount of nitric oxide in exhaled
air of asthmatics. Eur Respir J. 1993; 6: 1368-1370.
8. Mazaik W, Loukides S, Culpitt S V, Sullivan P, Kharitonov S A, Barnes P J.
Exhaled nitric oxide in chronic obstructive pulmonary disease, Am J Respir Crit
Care Med. 1998; 157: 998-1002.
9. Kharitonov S A, Wells A U, O’Connor B J, Hansell D M, Cole P J, Barnes P J.
Elevated levels of exhaled nitric oxide in bronchiectasis. Am J Respir Crit Care
Med.1995; 151: 1889-93.
10. Kharitonov S A, Yates D H, Barnes P J. Increased nitric oxide in exhaled air of
normal human subjects with upper respiratory infections. Eur Respir J. 1995; 12:
295-297.
11. Grasemann H, Michler E, Wallot M, Ratjen F. Decreased concentrations of exhaled
nitric oxide (NO) in patients with cystic fibrosis. Pediatr Pulmonol. 1997; 24: 173-
177.
12. Ho L P, Innes J A, Greening A P. Nitrite levels in breath condensate of patients with
cystic fibrosis is elevated in contrast to exhaled nitric oxide. Thorax 1998; 53: 680-
684.
13. Grasemann H, Ratjen F. Cystic fibrosis lung disease: The role of nitric oxide.
Pediatr Pulmonol. 1999; 28: 442-448.
14. Elpick H E, Demoncheaux E A, Ritson S, Higenbottam T W, Everard M L. Exhaled
nitric oxide is reduced in infants with cystic fibrosis, Thorax 2001; 56: 151-152.
15. Thomas S R, Kharitonov S A, Scott S F, Hodson M E, Barnes P J. Nasal and
exhaled nitric oxide is reduced in adult patients with cystic fibrosis and does not
correlate with cystic fibrosis genotype. Chest 2000; 117: 1085-1089.
16. Kelley T J, Drumm M L. Inducible nitric oxide synthase expression is reduced in
cystic fibrosis murine and human airway epithelial cells. J Clin Invest. 1998; 102:
1200-1207.
17. Meng Q H, Springall D R, Bishop A E. Lack of inducible nitric oxide synthase in
bronchial epithelium: a possible mechanism of susceptibility to infection in cystic
fibrosis. J Pathol 1998; 184: 323-331.
18. Kharitonov S A, Robbins R A, Yates D, et al. Acute and chronic effects of cigarette
smoking on exhaled nitric oxide. Am J Respir Crit Care Med 1995; 152: 609-12.
19. Schilling J, Holzer P, Guggenbach M, et al. Reduced endogenous nitric oxide in the
exhaled air of smokers and hypertensives. Eur Respir J 1994; 7: 467-471.
20. Pryor W A, Stone K. Oxidants in cigarette smoke: radicals, hydrogen peroxide,
peroxynitrate, and peroxynitrite. Ann N Y Acad Sci 1993; 686: 12-28.
21. Ludwig P W, Hoidal J R. Alterations in leukocyte oxidative metabolism in cigarette
smokers. Am Rev Respir Dis 1982; 126: 977-980.
22. Hubbard R C, Ogushi F, Fels G A, et al. Oxidants spontaneously released by
alveolar macrophages of cigarette smokers can inactivate the active site of α1-
antitrypsin, rendering it ineffective as an inhibitor of neutrophil elastase. J Clin
Invest 1987; 80: 1289-1295.
23. Assreuy J, Cunha F Q, Liew F Y, et al. Feedback inhibition of nitric oxide synthase
by nitric oxide. Br J Pharmacol 1993; 108: 833-837.
24. Beckman J S, Koppenol W H. Nitric oxide, superoxide, and peroxynitrite: the good,
the bad, and the ugly. Am J Physiol 1996. 271 (Cell Physiol. 40): C1424-37.

55
25. Ischiroppoulos H. Biological Tyrosine Nitration: A Pathophysiological Function of
Nitric Oxide and Reactive Oxygen Species. Arch of Biochem and Biophys. 1998;
356(1): 1-11.
26. Linnane J S, Keatings V M, Costello C M, Moynihan J B, O'connor B, Fitzgerald M
X, McLoughlin P. Total sputum nitrate plus nitrite is raised during acute pulmonary
infection in cystic fibrosis. Am J Respir Crit Care Med 1998; 158: 207-212.
27. Vyas J R, Currie A E, Shuker D E, Field D J, Kotecha S. Concentration of nitric
oxide products in bronchoalveolar fluid obtained from infants who develop chronic
lung disease of prematurity. Arch Dis Child Fetal Neonatal Ed. 1999; 81(3): F217-
20.
28. Barnes P J, Kharitonov S A. Non-invasive monitoring of airway inflammation:
exhaled breath condensate. Info Special Edition 2001; 1: 3-7.
29. Kharitonov S A, Barnes P J. Exhaled markers of pulmonary disease. Am J Respir
Crit Care Med 2001; 163: 1693-1722.
30. Tayeh M A, Marletta M A. Oxidation of L-arginine to nitric oxide, nitrite, and
nitrate: Tetrahydrobiopterin is required as a cofactor. J Biol Chem 1989; 264:
19654-19658.
31. Kwon N S, Nathan C F, Gilker C, Griffith O W, Matthews D, Stuehr D J. L-
citrulline production from L-arginine by macrophage nitric oxide synthase: The
ureido oxygen derives from dioxygen. J.Biol.Chem 1990; 265: 13442-13445.
32. Hecker M, Sessa W C, Harris H J, Anggard E E, Vane J R. The metabolism of L-
arginine and its significance for the biosynthesis of endothelium-derived relaxing
factor. Cultured endothelial cells recycle L-citrulline to L-arginine. Proc Natl Acad
Sci USA 1990; 87: 8612-8616.
33. Palmer R M J, Ferrige A G, Moncada S. Nitric oxide release accounts for the
biological activity of endothelium-derived relaxing factor. Nature 1987; 327: 524-6.
34. van der Vliet A, Eiserich J P, Shigenaga M K, et al. Reactive nitrogen species and
tyrosine nitration in the respiratory tract. Am J Respir Crit Care Med 1999; 160: 1-9.
35. van der Vliet A, Smith D, O'Neill C A, Kaur H, Darley-Usmar V, Cross C E,
Halliwell B. Interactions of peroxynitrite with human plasma and its constituents:
oxidative damage and antioxidant depletion. Biochem.J. 1994; 303: 295-301.

56
36. Carreras M C, Pargament G A, Catz S D, Poderoso J J, Boveris A. Kinetics of nitric
oxide and hydrogen peroxide production and formation of peroxynitrite during the
respiratory burst of human neutrophils. FEBS Lett. 1994; 341: 65-68.
37. Ischiropoulos H, Zhu L, Beckman J S. Peroxynitrite formation from macrophage-
derived nitric oxide. Arch Biochem Biophys. 1992; 298: 446-451.
38. Kobzik L, Bredt D S, Lowenstein C J, Drazen J, Gaston B, Sugarbaker D, Stamler J
S. Nitric oxide synthase in human and rat lung: immunocytochemical and
histochemical localization. Am J Respir Cell Mol Biol. 1993; 9: 371-377.
39. Matalon S, Hu P, Ischiropoulos H, Beckman J S. Peroxynitrite inhibition of oxygen
consumption and ion transport in alveolar type II pneumocytes. Chest 1994; 105:
74S.
40. Gaston B, Drazen J M, Loscalzo J, et al. The biology of nitrogen oxides in the
airways. Am J Respir Crit Care Med 1994; 149: 538-51.
41. Radi R J, Beckman J S, Bush K M, et al. Peroxynitrite oxidation of sulfhydryls. J
Biol Chem 1991; 266: 4244-4250.
42. Beckman J S. Oxidative damage and tyrosine nitration from peroxynitrite. Chem
Res Toxicol. 1996; 9: 836-844.
43. Sadeghi-Hashjin G, Folkerts G, Henricks P A J, Verheyen K P, Linde H J, Ark I,
Coene A, Nijkamp F P. Peroxynitrite induces airway hyperresponsiveness in guinea
pigs in vitro and in vivo. Am J Respir Crit Care Med. 1996; 153: 1697-1701.
44. Haddad I Y, Ischiropoulos H, Holm B A, Beckman J S, Baker J R, Matalon S.
Mechanism of peroxynitrite induced injury to pulmonary surfactants. Am J Physiol.
1993; 265: L555-L564.
45. Wizeman T, Gardner C, Laskin J, Quinones S, Durham S, Goller N, Ohnishi T,
Laskin D. Production of nitric oxide and peroxynitrite in the lung during acute
endoxemia. J Leukoc Biol. 1994; 56: 759-768.
46. Ischiropoulus H, al-Mehdi A B, Fisher A B. Reactive species in ischemic rat lung
injury: contribution of peroxynitrite. Am Physiol 1995; 269: L158-L164.
47. Eiserich J P, Hristova M, Cross C E, Jones A D, Freeman B A, Halliwell B, van der
Vliet A. Formation of nitric oxide-derived inflammatory oxidants by
myeloperoxidase in neutrophils. Nature 1998; 391: 393-397.

57
48. Kaminsky D A, Mitchell J, Carroll N, James A, Soultanakis R, Janssen Y.
Nitrotyrosine formation in the airways and lung parenchyma of patients with
asthma. J Allergy Clin Immunol. 1999; 104: 747-754.
49. Wink D A, Kasprzak K S, Maragos C M, Elespuru R K, Misra M, Dunams T M,
Cebula T A, Koch W H, Andrews A W, Allen J S. DNA deaminating ability and
genotoxicity of nitric oxide and its progenitors. Science. 1991; 254: 1001-1003.
50. Parks N J, Krohn K A, Mathis C A, et al. Nitrogen-13-labelled nitrite and nitrate:
distribution and metabolism after intratracheal administration. Science. 1981; 212:
58-61.
51. Anonymus. Recommendations for standardized procedures of the online and offline
measurement of exhaled lower repiratory nitric oxide and nasal nitric oxide in adults
and children. Am J Respir Crit Care Med. 1999; 160: 2104-2117.
52. Kroncke K, Fehsel D K, Kolb-Bachofen V. Niric oxide: cytotoxicity versus
cytoprotection-how, why, when and where? Nitric oxide:Biol. Chem 1997; 1: 107-
120.
53. Sidorenko G I, Zborovskii E I, Levina D I. Surface-active properties of the exhaled
air condensate (a new method of studying lung function). Ter Arkh. 1980; 52: 65-68.
54. Horvath I, Donnelly L E, Kiss A, Kharitonov S A, et al. Combined use of exhaled
hydrogen peroxide and nitric oxide in monitoring asthma Am J Respir Crit Care
Med. 1998; 158: 1042-1046.
55. Hanazawa T, Kharitonov S A, Oldfield W, Barnes P J. Nitrotyrosine and cystenyl
leukotrienes in breath condensate are increased after withdrawal of steroid treatment
in patients with asthma. Am J Respir Crit Care Med. 2000; 161: A919.
56. Goncharova V A, Brisenko L V, Dotsenko E K, Pokhaznikova M A. Kallikrein-
kinin indices and biological composition of exhaled condensate in acute bronchitis
patients with varying disease course. Klin Med. 1996; 74: 46-48.
57. Montuschi P, Ciabattoni G, Paredi P, Kharitonov S A, Barnes P J. 8-Isoprostane as a
biomarker of oxidative stress in interstitial lung diseases. Am J Respir Crit Care
Med. 1998; 158: 1524-1527.

58
58. Montuschi P, Kharitonov S A, Carpagnano E, Culpitt S V, Russell R, Collins J V,
Barnes P J. Exhaled prostaglandin E2:a new biomarker of airway inflammation in
COPD (abstract). Am J Respir Crit Care Med. 2000; 161: A821.
59. Reinhold P, Langennberg A, Becher G, et al. Breath condensate - a medium
obtained by a noninvasive method for the detection of inflammation mediators of
the lung. Berl Munc Tierarzt Wochennschr. 1999; 112: 254-259.
60. Dweik R A, Laskowski D, Abu-Soud H M, et al. Nitric oxide synthesis in the lung.
Regulation by oxygen through a kinetic mechanism. J Clin Invest 1998; 101: 660-
666.
61. O’Donnell D M, Noyniham J, Finlay G A, et al. Exhaled nitric oxide and
bronchoalveolar lavage nitrite/nitrate in active pulmonary sarcoidosis. Am J Respir
Crit Care Med. 1997; 156: 1892-1897.
62. Grasemann H, Ioannidis I, Tomkiewicz R P, de Groot H, Rubin B K, Ratjen F.
Nitric oxide metabolites in cystic fibrosis lung disease. Arch Dis Child. 1998; 78:
49-53.
63. Cunningham S, McColm J R, Ho L P, Greening A P, Marshall T G. Measurement of
inflammatory markers in the breath condensate of children with cystic fibrosis. Eur
Resp J. 2000; 15: 955-957.
64. Hunt J, Byrns R E, Ignarro L J, Gaston B. Condensed expirate nitrite as a home
marker for acute asthma. Lancet. 1995; 346: 1235-1236.
65. Vukomanovic D V, Hussain A, Zoutman D E, Marks G S. Brien J F, Nakatsu K.
Analysis of nanomolar S-nitrosothiol concentration in physiological media. J
Pharmacol Toxicol Method. 1988; 39: 235-240
66. Hou Y, Wang J, Arias F, Echegoyen L, Wang P G. Electrochemical studies of S-
nitrosothiols. Bioorg Med Chem Lett. 1988; 8: 3065-3070.
67. Wink D A, Kim S, Coffin D, Cook J C, Vodovotz Y, Chistodoulou D, Jourdheuil D,
Grisham M B. Detection of S-nitrosothiols by fluorimetric and colorimetric
methods. Methods Enzymol. 1999; 301: 201-211.
68. Marzinzig M, Nussler A K, Stadler J, Marzinzig E, Barthlen W, Nussler N C, Beger
H G, Morris S M, Brückner U B. Improved methods to measure end products of

59
 nitric oxide in biological fluids: nitrite, nitrate, and S-nitrosothiols. Biology and
Chemistry. 1997; 2: 177-189.
69. Gabazza B, Taguchi O, Tamaki S, Murashima S, Kobayashi H, Yasui H, Kobayashi
T, Hataji O, Adachi Y. Role of nitric oxide in airway remodelling. Clin Sci. (Colch)
2000; 98: 291-294.
70. Gaston B, Sears S, Wods J, Hunt J, Ponaman M, McMahon T, Stamler J S.
Bronchodilator S-nitrosothiol deficiency in asthmatic respiratory failure. Lancet.
1998; 351: 1317-1319.
71. Kharitonov S A, Donnelly L E, Corradi M, Montuschi P, Barnes P J. Dose-
dependent onset and duration of action of 100/400 mcg budesonide on exhaled nitric
oxide and related changes in other potential markers of airway inflammation in mild
asthma Am J Respir Crit Care Med. 2000; 161: A186.
72. Ichinose M, Sugiura H, Yamagata S, Koarai A, Shirato K. Increase in reactive
nitrogen species production in chronic obstructive pulmonary disease airways. Am J
Respir Crit Care Med. 2000; 162: 701-706.
73. Magyar P, Hutás I, Vastag P. Pulmonológia 1998; Ed. Med. Könyvkiadó 270-275.
74. Jones K L, Hegab A H, Hiffman B C, Simpson K L, Jinkins P A, Grisham M B,
Owens M W, Sato E, Robbins R A. Elevation of nitrotyrosine and nitrate
concentration in cystic fibrosis sputum. Pediatr Pulmonol. 2000; 30: 79-85.
75. van der Vliet A, Nguyen M N, Shigenaga M K, Eiserich J P, Marelich G P, Cross C
E. Myeloperoxidase and protein oxidation in cystic fibrosis. Am J Physiol Lung Cell
Mol Physiol. 2000; 279(3): L537-46.
76. Corradi M, Montuschi P, Donnelly L E, Pesci A, Kharitonov S A, Barnes P J.
Increased nitrosothiols in exhaled breath condensate in inflammatory airway
diseases. Am J Respir Crit Care Med. 2001; 163: 854-858.
77. Robbins R A, Millatmal T, Lassi K, et al. Smoking cessation is associated with an
increase in exhaled nitric oxide. Chest. 1971; 12: 313-8.
78. Belensky S N, Robbins R A, Rennard S I, Gossman R, Nelson K J, Rubinstein I.
Inhibitors of nitric oxide synthase attenuate neutrophil chemotaxis in vitro. J Lab
Clin Med. 1993; 122: 388-394.

60
79. Bosken C M, Hards J, Gatter X, Hogg J C. Characterization of the inflammatory
reaction on the peripherial airways of cigarette smokers using
immunocytochemistry. Am Rev Respir Dis. 1992; 145: 911-917.
80. Haynes W G, Noon J P, Walker B R, Webb D J. L-NMMA increases blodd pressure
in man. Lancet. 1993; 342: 931-932.
81. Chambers D C, Tunnicliffe W S, Ayres J G. Acute inhalation of cigarette smoke
increases lower respiratory tract nitric oxide concentrations. Thorax. 1998; 53: 677-
679.
82. Witko-Sarsat V, Allen R C, Paulais M, Nguyen A T, Bessou G, Lenoir G,
Descamps-Latscha B. Disturbed myeloperoxidase-dependent activity of neutrophils
in cystic fibrosis homozygotes and heterozygotes, and its correction by amiloride. J
Immunol. 1996; 15; 157(6): 2728-35.
83. Eisherich J P, Cross C E, Jones A D, Halliwell B, van der Vliet A. Formation of
nitrating and chlorinating species by reaction of nitrite with hypochlorous acid: a
novel mechanisms for nitric oxide-mediated protein modification. J Biol Chem
1996: 271: 19199-19208
84. van der Vliet A, Eisherich J P, Halliwell B, Cross C E. Formation of reactive
nitrogen species during peroxidase-catalysed oxidation of nitrite: a potential
additional mechanism of nitric oxide-dependent toxicity. J Biol. Chem. 1997: 272:
7617-7625.
85. Hunt J F, Fang K, Malik R, Snyder A, Malhotra N, Platts-Mills T A, Gaston B.
Endogenous airway acidification. Am J Respir Crit Care Med. 2000; 161: 694-699.
86. Conway S P, Watson A. Nebulised bronchodilators, corticosteroids, and rhDNase in
adult patients with cystic fibrosis. Thorax 1997, 52 (Suppl 2): S64-S68.
87. Keatings V M, Jatakanon A, Worsdell Y M, Barnes P J. Effects of inhaled and oral
glucocorticoids on inflammatory indices in asthma and COPD. Am J Respir Crit
Care Med. 1997; 155(2): 542-8.
88. Hirsch J A, Zhang S P, Rudnick M P. Resting oxygen consumption and ventilation
in cystic fibrosis Pediatr Pulmonol. 1989; 6: 19-26.

61
89. Wink D A, Hanbauer I, Krishna M C, et al. Nitric oxide protects against cellular
damage and cytotoxicity from reactive oxygen species. Procl Natl Acad Sci USA
1993; 90: 9813-9817.
90. White K A, Marletta M A. Nitric oxide synthase is a cytochrome P-450 type
hemoprotein. Biochemistry 1992; 31: 6627-6631.
91. Hoidal J R, Fox R B, LeMarbe P A, et al. Altered oxidative metabolic responses in
vitro of alveolar macrophages from asymptomatic cigarette smokers. Am Rev Respir
Dis 1981; 123: 85-89.
92. Paredi P, Kharitonov S A, Leak D, Ward S, Cramer D, Barnes P J. Exhaled ethane,
a marker of lipid peroxidation, is elevated in chronic obstructive pulmonary disease.
Am J Respir Crit Care Med 2000; 162: 369-373.
93. Do B K, Garewal H S, Clements-N C J, Penf Y M, Habib M P. Exhaled ethane and
vitamin supplements in active smokers. Chest 1996; 110: 159-164.
94. Montuschi P, Collins J V, Ciabattoni G, Lazzeri N, Corradi M, Kharitonov S A,
Barnes P J. Exhaled 8-isoprostane as an in vivo biomarker of lung oxidative stress in
patients with COPD and healthy smokers. Am J Respir Crit Care Med 2000; 162:
1175-1177.

62
10. SAJÁT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE

KÖZLEMÉNYEK NEMZETKÖZI ÉS HAZAI FOLYÓIRATOKBAN:

TÉMÁVAL KAPCSOLATOS SAJÁT PUBLIKÁCIÓK

10.1. Közlemények

1. Balint B, Kharitonov S A, Donnelly L E, Hanazawa T, Barnes P J. Increased

nitrotyrosine in exhaled breath condensate in cystic fibrosis. Eur Resp J. 2001;
17: 1201-1207
2. Balint B, Donnelly L E, Hanazawa T, Kharitonov S A, Barnes P J. Increased
nitric oxide metabolites in exhaled breath condensate after exposure to tobacco
smoke. Thorax. 2001; 56: 456-461.
3. Bálint B, Csoma Zs, Herjavecz I, Horváth I. Kilégzett nitrogén-monoxid és
szénmonoxid atópiás és nem-atópiás asztmás betegekben. Allergológiai és
Klinikai Immunológia. 2001; 4: 43-46.

10.2. Könyvfejzetek

1. Balint B, Horváth I, Kharitonov S A, Barnes P J. Exhaled markers in cystic

fibrosis. NATO ASI Book. 2001. London, UK (In press).

10.3. Előadáskivonatok

1. Balint B, Donnelly L E, Hanazawa T, Kharitonov S A, Barnes P J. Increased

nitric oxide metabolites in exhaled breath condensate after smoking exposure.
Eur Resp J. 2000;16: Suppl. 31.186S.1399.
2. Balint B, Donnelly L E, Hanazawa T Kharitonov S A, Barnes P J. Increased
nitrotyrosine in exhaled breath condensate in cystic fibrosis. Eur Resp J. 2000;
16: Suppl. 31.512S.3574.
3. Balint B, Donnelly L E, Kharitonov S A, Barnes P J. The effect of smoking on
nitrogen oxides of exhaled breath condensate. Am J Respir Crit Care Med. 2000;
Suppl. 503/166.
 4. Balint B, Donnelly L E, Hanazawa T et al. Nitric oxide metabolites in exhaled
breath condensate and exhaled monoxides in cystic fibrosis patients. Am J
Respir Crit Care Med. 2000; Suppl. 607/260.

10.4. A disszertációban fel nem használt közlemények

1. Bálint B. Pneumocystis carinii pneumonia HIV pozitiv betegben. Orv Hetil

1992; 29: 133(13): 785-6.
2. Bálint B, Makk L, Csanádi J, Kraszkó P. Hyperamylasemia primer
tüdőcarcinoma esetén. Medicina Thoracalis. 1998.51.25-27.
3. Balint B, Somfay A, Kraszkó P. Diagnostic role of bronchial lavage in smear
negative pulmonary tuberculosis. Tuberculosis past and present. 1999. Ed by
Golden Book Publ., Hungary. 203-205.
4. Somfay A, Bálint B, Kurunczi F, Kraszkó Pál.Üreges infiltració pulmonális
hipertoniával. Medicina Thoracalis. 1998; 51: 25-27.
5. Horváth I, Donnelly L E, Shoemark A, Balint B, Wilson R, Kharitonov S A,
Barnes P J. Elevated level of nitrite, but not nitrate in exhaled breath condensate
in bronchiectasis. Thorax-hoz közlésre beküldve.

10.5. A disszertációban fel nem használt előadáskivonatok

1. Balint B, Csoma Z, Mikos M, Herjavecz I, Horváth I. Exhaled monoxides in
patients with extrinsic and intrinsic asthma Am J Respir Crit Care Med. 2000;
Suppl. 519/483.
2. Balint B, Kharitonov S A, Kazuhiro I, Hart L, Hodson M E, Barnes P J.
Increased interleukin-8 in exhaled breath condensate in unstable cystic fibrosis.
Am J Respir Crit Care Med 2001; Suppl. 2.
3. Balint B, Kharitonov S A, Kemp M, Geddes D, Hodson M E, Barnes P J. Ionic
composition of exhaled breath condensate in cystic fibrosis. Eur. Respir. J.
2001; Suppl. 33: 8: 158.

64
4. Csoma Zs, Kharitonov S A, Shahid S K, Balint B, Wilson N, Bush A, Barnes P
J. Leukotrienes in exhaled breath condensate of children with asthma. Eur
Respir J. 2001; Suppl. 33:38:P358.
5. Csoma Zs, Kharitonov S A, Shahid S K, Donnelly L E, Balint B, Wilson N,
Bush A, Barnes P J. Nitric oxide metabolites in exhaled breath condensate of
children with primary ciliary dyskinesia. Eur Respir J. 2001; Suppl. 33: 180:
1276.
6. Csoma Zs, Kharitonov S A Shahid S K, Balint B, Wilson N, Bush A, Barnes P
J. Eicosanoids in exhaled breath condensate of children with primary ciliary
dyskinesia. Eur Respir J. 2001; Suppl. 33:180: 1277.
7. Balint B, Kharitonov S A, Kazuhiro I, Hart L, Hodson M E, Barnes P J.
Increased interleukin-8 in exhaled breath condensate in cystic fibrosis during
acute exacerbation. Eur. Respir J. 2001; 33; 537: P3596.
8. Paredi P, Balint B, Peter J. Barnes, S A. Kharitonov. Slower rise in exhaled
breath temperature in cystic fibrosis: a novel marker of airway disease. Eur
Respir J. 2000; 31;512: P3576.

65
11.A. ÖSSZEFOGLALÓ

Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy olyan állapotokban, ahol a légutakat érő

fokozott oxidatív stressz ellenére csökkent FENO értéket detektálhatunk, hogyan
változnak a tüdőben levő NO metabolitok egészséges egyének adataihoz viszonyítva.
Erre két csoportot tartottunk alkalmasnak, egyrészt a cystás fibrosist (CF), mely
betegségre a légutak krónikus gyulladása jellemző, másrészt a habituális dohányosokat,
akik a cigarettafüst inhalációja által szintén fokozott oxidatív stressznek vannak kitéve.
Mindkét állapotban a légúti gyulladások markereként szolgáló kilégzett nitrogén-
monoxid (FENO) meglepő módon csökkent. Az NO metabolitokat a kilégzett levegő
kondenzátumában mértük, mely a légúti váladék vételének új, non-invazív módszere.
Mivel ismert, hogy az NO könnyen oxidálódik, feltételeztük, hogy az NO
fokozott oxidatív metabolizmusa is szerepet játszhat a fenti állapotok esetén
detektálható csökkent FENO kialakulásában. A reaktív NO gyökök kollektív
indikátorának tekinthető stabil vegyület a 3-nitrotirozin.
CF-s betegek kilégzett levegő kondenzátumának nitrotirozin koncentrációja
szignifikánsan emelkedett egészséges egyének adataihoz viszonyítva. A kondenzátum
nitrotirozin szintje és a tüdőbetegség súlyossága között inverz korrelációt tapasztaltunk.
Nem találtunk különbséget a nitrit+nitrát szintekben CF-s betegek és egészségesek
között. Eredményeink arra utalnak, hogy CF-ben a nitrotirozin emelkedése reaktív
nitrogén gyökök kialakulát jelzi, mely peroxinitrit és/vagy granulocita peroxidáz úton
jön létre.
A kondenzátum nitrit, nitrit+nitrát, és nitrotirozin koncentrációjában nem volt
különbség egészséges nem-dohányzók és dohányzók alapértékei között. Cigaretta
expozíciót követően a nitrit+nitrát szintek átmeneti emelkedést mutattak, azonban nem
volt változás az FENO és NO metabolitok (nitrit, S-nitrozotiol vagy nitrotirozin)
koncentrációjában.
Eredményeink arra engednek következtetni, hogy a tüdőben képződött NO egy
része oxidálódik, mely szerepet játszhat az FENO csökkenésében. Az oxidatív stressz
következtében létrejött oxidáns gyökök ártalmas hatásai hozzájárulhatnak a légúti
epitheliális sejtek károsodásához akár CF-s betegeknél, akár dohányosoknál.
11.B. SUMMARY
This study investigated the effect of oxidative stress on NO metabolites in
exhaled breath condensate in two different conditions, where oxidative stress exists. We
hypothised, that increased oxidative metabolism of NO may - partly - explain the
decreased FENO in these conditions.
Cystic fibrosis (CF) is characterized by recurrent pulmonary infections and
increased oxidative stress leading to damage of airways. Cigarette smoking is associated
also with increased oxidative stress in the lung. Suprisingly, exhaled nitric oxide
(FENO), a marker of inflammation in airway diseases is decreased in either in CF
patients or in habitual cigarette smokers.
NO is a reactive molecule, which can be oxidised rapidly. The oxidation end-
products of NO metabolism are nitrite and nitrate. 3-nitrotyrosine is a stable product,
which may indicate local formation of reactive nitrogen species. Analysis of exhaled
breath condensate is a new non-invasive method for detection of changes in lung
metabolism and the inflammatory status of the lung.
Nitrotyrosine levels in breath condensate from stable CF patients were increased
significantly compared to normal subjects. There was an inverse correlation between the
levels of nitrotyrosine and the severity of lung disease. There was no difference in the
levels of nitrite+nitrate between CF patients and normal subjects. The elevation in
nitrotyrosine in CF may reflect increased formation of reactive nitrogen species such as
peroxynitrite or direct nitration by granulocyte peroxidases, indicating increased
oxidative stress in CF airways. There was no difference in the levels of condensate
nitrite, nitrite+nitrate, and nitrotyrosine at the baseline visit between smokers and non-
smokers. After smoking, nitrite+nitrate levels significantly but transiently increased.
There was no significant change in the levels of FENO, and other NO metabolites 30 and
90 minutes following smoking. These findings suggest that cigarette smoke can increase
the levels of nitrate, but not nitrite, S-nitrosothiols or nitrotyrosine in breath condensate.
Our results suggest that a considerable part of NO may be consumed by
oxidation in the airways and it may take account for the decreased FENO. The
deleterious effect of oxidant radicals induced by oxidative stress may contribute to the
epithelial damage of airways seen in either CF or in smokers.

67