Magyarország a világháborúban

A háborúba való belépést Tisza István miniszterelnök kezdetben ellenezte: az időpontot

kedvezőtlennek vélte, egy orosz támadás esetén a Monarchia hadereje a szerbeket sem tudja
majd legyőzni. A német katonai vezetők nyomására megváltoztatta véleményét.
Az országban a háború kitörését, mint Európában mindenütt, a lakosság lelkesedéssel fogadta.
Ehhez a baloldali pártok is felzárkóztak.
A monarchia által mozgósított 9 millió katonából 3,8 millió főt Magyarország adott.
Az eredmény: 530 ezer halott, 1,5 millió sebesült, és 830 ezer hadifogoly.
A világháború frontjai Szerbiával, Oroszországgal, Olaszországgal, és 1916-tól Romániával
váltak teljessé.
A Monarchia az oroszok és a románok ellen is német segítséget kért.
Az elhúzódó háborúban a harcok végéhez közeledve a lakosság ellátását már jegyrendszerrel
sem lehetett biztosítani. Az áldozatok nagy száma, és a nélkülözés felkorbácsolta a
háborúellenes indulatokat.
1916-tól az MSZDP és a polgári értelmiség hangot adott háború ellenes véleményének.
Károlyi Mihály gróf a baloldal felé nyitott. Új pártot alapított. Támogatta a választójog
kiterjesztését, a földkérdést megoldását, és felszólalt a háború ellen. Ezért nőtt a
népszerűsége.
1916-ban meghalt Ferenc József.
Az utolsó magyar király, Habsburg IV. Károly békekísérletei kudarcba fulladtak. Bár
meneszti Tisza Istvánt, az új miniszterelnök sem tudott úrrá lenni a nehézségeken. 1918.
októberében Ausztriát föderatív alapon kívánta újjászervezni. A nemzetiségek ekkor már
többet akartak. Megfogalmazták elszakadási igényeiket a Monarchiától. A császári és királyi
haderő még helytállt.
Az Antant csak a feltétel nélküli fegyverletételt fogadta el. Az uralkodó félve az
összeomlástól ebbe beleegyezett. 1918. november 3-án Padovában az OMM kapitulált.