Jézus

nélkül
nincs
béke
Ismerd meg Jézust
és megismered a békét

A Két Kereső
időtlen tanításai
a tartalmasabb életért
Jézus nélkül nincs béke -
ismerd meg Jézust, és
megismered a békét

A Két Kereső időtlen

tanításai a tartalmasabb
életért

MAGYAR KÖNYVKLUB
 A fordítás az alábbi kiadás alapján készük:
No Jesus, no peace—know Jesus, know peace: timeless tvisdom
fór hving alife that mattért / Two Seejers
© 2002 by Two Seekers
Warner Books, Inc., 1271 Avenue of the Americas,
New York, NY, 10020
An AOL Time Warner Company
All rights reserved

Hungárián translation © Csáky Ida, 2003

Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás.

A Kiadó minden jogot fenntart, részletek közlésének jogát
is az írott és elektronikus sajtóban.

Első megjelenés. 4000 példányban

Kiadja a Magyar Könyvklub, Budapest, 2003,

az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók
és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja
Felelős kiadó Révai Gábor, a Magyar Könyvklub igazgatója
Irodalmi vezető Balázs Éva
Felelős szerkesztő Sebes Katalin
Műszaki vezető Mátay-Mayer Gergely
Műszaki szerkesztő Schnörch Miklós
A borítót tervezte Papp Zoltán
 Tartalom

A Két Kereső előszava ................................ 9

Bevezető: Jézus Krisztus, a béketeremtő 19

I. Törődés nélkül nincs bél^e - tanuld

meg, mi a törődés, és megtudod, mi a
bébe ................................................. 25

II. Odafigyelés nélkül nincs bébe - tanulj

meg odafigyelni, és megtudod, mi a
béje ....................... 31

III. Jóindulat nélkül nincs bébe - tanulj

meg jóindulatúnak lenni, és megtu­
dod, mi a bébe................................ 32

IV. Megbocsátás nélkül nincs bébe - ta­

nulj meg megbocsátani, és megtudod,
mi a bébe........................................ 43

5
 V. Önzetlenség nélkül nincs bébe -
tanulj meg osztozni, és megtudod,
mi a bébe.........................................49

VI. Szeretet nélkül nincs bébe -

tanulj meg szeretni, és megtudod,
mi a bébe........................................ 55

VII. Remény nélbül nincs bébe -

tanulj meg remélni, és megtudod,
mi a bébe........................................ 61

VIII. Nagylelkűség nélbül nincs bébe -

tanuld meg, mi a nagylelbuség,
és megtudod, mi a bébe................. 65

IX. Gyöngédség nélbül nincs bébe -

tanuld meg, mi a gyöngédség, és
megtudod, mi a bébe..................... 71

X. Imádság nélbül nincs bébe - tanulj

meg imádbozni, és megtudod,
mi a bébe.........................................77

6
 XI. Megegyezés nélkül nincs béke -
tanulj meg engedményeket tenni,
és megtudod, mi a béke.................83

XII. Könyörület nélkül nincs béke -

ismerd meg az irgalmasságot, és
megtudod, mi a béke..................... 89

XIII. Részvét nélkül nincs béke - tanulj

meg részvétet érezni, és megtudod,
mi a béke.........................................95

XIV. Megbékélés nélkül nincs béke -

tanulj meg megbékélni, és megtu­
dod, mi a béke.............................. 103

XV Becsületesség nélkül nincs béke -

tanulj meg becsületesen élni, és meg­
tudod, mi a béke.......................... 109

XVI. Kapcsolattartás nélkül nincs béke -

tanulj meg kapcsolatot tartani, és
megtudod, mi a béke................... 115

7
XVII. Hit nélkül nincs béke - tanulj meg
hinni, és megtudod, mi a béke 121

XVIII. Spiritualitás nélkül nincs béke - ta­

nulj meg átszellemülten élni, és meg­
tudod, mi a béke ..........................127

XIX. Alázat nélkül nincs béke - tanulj meg

alázatosan élni, és megtudod, mi a
béke ......................133

XX. Szolidaritás nélkül nincs béke - tanulj

meg együtt érezni, és megtudod, mi a
béke ............................................... 139

XXI. Igazság nélkül nincs béke - tanulj

meg elfogulatlanul gondolkodni, és
megtudod, mi a béke................... 145

XXII. Emberség nélkül nincs béke -

tanulj emberséget, és megtudod,
mi a béke.......................................153

8
 A Két Kereső előszava

„Ahol ugyanis ketten vagy hárman össze­

gyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük. ”
Máté evangéliuma 18,20*

Szerencsés csillagzat alatt érkeztünk e vi­

lágra az 1960-as években. A felső közép­
osztályba született lelki társak vagyunk.
A szüleink mindmáig szeretik egymást, s
boldog házasságban élnek. Bennünket is
szeretnek. Kiegyensúlyozott, mesebelien jó
gyermekkorunk volt. Szüleink gondoskod­
tak róla, hogy rendben menjenek a dolgok.
Kiváló nevelésben részesültünk, külön ké-

1 A bibliai idézetek a Biblia. Ószövetségi és Újszövet­

ségi SzentírásbóX valók (Szent István Társulat, az
Apostoli Szentszék Könyvkiadója, I—III. Budapest,
1996-97)

9
rés nélkül is bármit megadtak nekünk.
Anyagi javakban egyetlen pillanatig sem
szenvedtünk hiányt. Mindent egybevetve,
jó dolgunk volt, gondtalanul éltük világun­
kat. Ám felserdültünk, és fiatal felnőttként
felmerült az életünkben néhány nem várt
személyes akadály.
Egyikünket harmincegy éves korában
megtámadta egy ritka betegség, melynek
előrehaladtával tolókocsiba kényszerül az
ember. A másikunk a szenvedélyek rabja
lett, és csak nehezen élte túl az önmagának
állított életmódbeli csapdák mozgalmas
megpróbáltatásait. Mindketten úgy talál­
tuk, hogy az élet ezen viszontagságaival
azért kellett szembenéznünk, hogy becsü­
letesen bemutatkozhassunk önmagunk­
nak, és, mondhatjuk, egyikünknek sem
tetszett, amit akkoriban láttunk. A külvilág
szemében magabiztosnak, határozottnak
látszottunk, lelkünk azonban hangosan
jajveszékelt a bensőnkben észlelt irdatlan

10
űr láttán. Jóllehet külön utakat választot­
tunk, s hosszú évekbe telt, mire bejártuk,
ugyanoda érkeztünk — Jézus tanításaiban
leltünk rá belső békénkre. Hiába költöt­
tünk az útkeresésre, a gyógyíttatásunkra,
hiába jártunk híres-neves lélekbúvárok­
hoz, kiváló szakemberekhez, sem ők, sem
a pénzünk nem hozta meg a tartós nyugal­
mat. A belső békét Jézus tántoríthatatlan
életének példázata adta meg számunkra.
Mihelyt ismét közeledni kezdtünk egy­
máshoz, és egy sorson osztoztunk, vala­
hányszor magunk közt voltunk, éreztük
Jézus jelenlétének mindent elsöprő, két­
ségbevonhatatlan bizonyosságát. Izgatot­
tan és bizakodva figyeltük, milyen bámu­
latosan fejlődik a kapcsolatunk. Ámultunk,
milyen sok látszólagos véletlen esemény
kezd egyidejűleg feltárulkozni előttünk,
melyek mindegyike egy irányba mutatott.
Határozottan ugyanarra az ösvényre irá­
nyították a lépteinket. Mivel mind a ketten

11
hiszünk a szavak erejében, erős késztetést
éreztünk rá, hogy hírét vigyük Jézus béké­
jének és mindannak, amire hitünkkel rá­
találtunk és osztozunk. Jóllehet tisztában
voltunk vele, hogy a kiművelt szellemi ta­
nítókhoz és az elmélyült spiritualistákhoz
képest tudatlan tanoncoknak számítunk.
Nem éreztük többnek magunkat annál,
akik voltunk. Jelentéktelen életet élő hét­
köznapi nők voltunk, kiknek lelkében fel­
szikráztak Isten fiának igéi. Isten által va­
lódi lelki kapcsolat szikrája lobbant fel
közöttünk. A szikra megéledt, és parázsló
szépségét különös, változatos formákban
csillantotta fel előttünk. Elgyönyörködtünk
a csodában, aztán rájöttünk, hogy amit
megtudtunk, nem rejthetjük véka alá, meg
kell osztanunk a többiekkel. Aggódtunk,
nehogy az ego önzése és a hírnév buktatói
gátoljanak bennünket Isten tanításainak
tiszta közvetítésében, a jó ízlés és szerény­
ségünk is arra késztetett, hogy amit meg­

12
tudtunk, minden irányból megközelíthető
formában adjuk tovább. Ezért döntöttünk
a névtelenség mellett. Semmi okunk ma­
gunknak követelni a dicsőséget, hisz, min­
dent egybevetve, a könyvünk megjelenését
megelőző két évezredben seregnyi neves és
a hittudományban járatos szerző tette már
közzé Jézus tanításainak nyomán a békes­
ség alapjairól szóló megállapításait, észre­
vételeit.
Mi sem teszünk mást, hozzájuk hason­
lóan továbbadjuk az egyszerű leckéket.
A leckék a csodákon és az embereken ke­
resztül tanítottak látni, érezni és felfogni a
létezés lényegét.
Reméljük, mire kiolvasod kis kötetünket
— lelkes fohászunkat —, rád köszönt Jézus
békéje, eltölti szíved-lelked, és veled marad
utad további részén.

13
14
 Jézus nélkül nincs béke -
ismerd meg Jézust, és meg­
ismered a békét

15
16

■1
 Boldogot^ a békességben élőkj
mert Isten fiainak hívjál^ majd őket.
Máté evangéliuma 5,9

17
18
 Bevezető:
Jézus Krisztus, a béketeremtő

Mert gyermek születik fiú adatig nekünk

s az ő vállára kerül az uralom.
Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó,
Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.
Izajás könyve 9,5

19
20
Ö gyógyította meg a betegeket.
O járt a vízen.
O támadott fel halottaiból.

Ahogy mondják, úgy igaz. Jézus Krisztus

egyszerre volt csodatevő és rendkívüli em­
ber. Alakja toronymagasan kiviláglik az
elmúlt kétezer év jeles személyiségeinek
sorából. Számos ország lakóit késztette
összefogásra az a hit, melynek alapkövét
Jézus a tanításaival és élete példázatával
rakta le. Ez a hit ma világvallás. Jézus volt
az egyenlőség, az elfogulatlanság, az igaz­
ság villámhárítója, amiként a hit, remény,
szeretet eszményeinek követe is.
Gyermekkora és ifjúsága színe-javát a
közfigyelemtől rejtve töltötte. Tanításaival

21
harmincesztendős, érett férfiként lépett az
emberek elé Galileában. Alig volt har­
minchárom, amikor bevádolták, meghur­
colták, halálbüntetéssel sújtották és ke­
resztre feszítették Jeruzsálemben. Ami ke­
veset tudunk róla és tevékenységéről, azt
az Újtestamentumban találjuk, amelyben
négy evangélista vall Isten fiáról és cseleke­
deteiről. Jézust tiszta lelkű, önzetlen em­
berként ábrázolják, aki felkarolta, magá­
hoz ölelte a társadalom számkivetettjeit,
bár megkérdőjelezte a szokásaikat. A taní­
tásainak üzenetét/tanulságait nem további
magyarázatokkal, hanem mindig valami­
lyen cselekedettel tette emlékezetessé,
hangsúlyossá.
Jézus a prostituáltak, bűnözők és leprá-
sok üdvözlésével például a toleranciára, az
elnéző türelemre tanított. A megkövezés,
valamint a lakóhelyének kultúrájára jellem­
ző „szemet szemért...” elv elutasításával
pedig a könyörületességre tanított. A ret­

22
tenthetetlen bátorsággal hirdetett tekintély­
romboló tanácsaival óriási hallgatóságot
vonzott maga köré.
Ám Jézus a tetteivel és a beszédeivel a
népszerűség helyett a béketeremtésre töre­
kedett. Az elfogadható fogalmáról és a be-
leérzésről szóló egyszerű, időtálló tanításai
közérthetőek. Szeresd szívből a szomszé­
daidat; bánj úgy másokkal, amilyen elbá­
násban te szeretnél részesülni. Ha arcon
ütnek, nyújtsd oda orcád másik felét is.
Jézus idejében mindennapos volt a hábo­
rúskodás, az erőszak, a vita, a belharcok és
a családi viszálykodás. Az ilyen üzenetek­
re legalább akkora szükség lehetett, amek­
kora napjainkban volna.
Könyvünk további oldalain megkísérel­
jük kiszűrni Jézus saját szavaival elmon­
dott tanításainak lényegét, és igyekszünk
bemutatni, miként teremthetjük meg a se­
gítségével mindennapjaink békéjét. Noha
többnyire nem vagyunk tisztában vele, az

23
egymással váltott szavaink kiszivárognak
otthonunk falai közül, és világszerte ter­
jednek. S javunkra vagy kárunkra, de a
gondolataink, kimondott szavaink és cse­
lekedeteink határozzák meg a világ jelleg­
zetes szellemi légkörét, amelyben élünk.
Lehet, hogy egyéni magatartásunkkal nem
tudjuk meghozni a békét a Közel-Keletre,
de felemelhetjük a telefont, és elsimíthat­
juk a családtagok közti nézeteltéréseket.
A „konyhaasztal” mellett is hatékony béke­
teremtővé válhatunk, amennyiben megért­
jük, hogy minden apróság számít.
Vegyük számításba Jézust a maradandó
alapelvek és értékek érdekében. Kérünk,
ne feledd: aki Jézust ismeri, ismeri a békét.
Aki a nyugalom tengerében akar úszni,
arra a parton a Béke Hercege vár.

24
 EGY

Törődés nélkül nincs béke -

tanuld meg, mi a törődés,
és megtudod, mi a béke

Ti vagytoj a világ világossága.

A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.
S ha világot gyújtanaj, nem rejtij
a véja alá, hanem a tartóra teszij,
hogy minden jinej világítson a házban.
Ugyanígy a ti világosságotok
is világítson az emberejnej...
Máté evangéliuma 5,14-15

25
26
A vasárnapi iskolákban gyakran hangzik el
a következő kis tanmese:
Egyszer egy megtört szívű ember bán­
kódott Isten színe előtt a világ keservein és
igazságtalanságain.
- Édes Istenem! - zokogta. - A szenve­
désünket, tengernyi fájdalmunkat, kínjain­
kat és a világunk nyomorúságát látva,
mondd, miért nem küldesz segítséget hoz­
zánk?
Isten ránézett, és így felelt:
- Küldtem segítséget. Téged küldtelek
oda.
Napjaink világában, amikor a jók tét­
lenkednek, ahogy mondani szokás, a go­
nosz gyarapszik. Efelől nem elég elmél­
kedni; tennünk kell ellene valamit. A kis

27
tettek is képesek nagy változásokat előidéz­
ni. Ahogy a hegytetőre épült város fényei
több mérföldre ellátszanak, ugyanúgy ha
odafigyelünk és törődünk a többiekkel,
belső ragyogásunk felszínre kerül, és
messzire világít. A fény szétterjed minden
irányba. Lehetetlen elrejteni, beragyog
mindent, szinte ragályosan terjed. Ám ha
a jelenlegi állapotokat tekintjük, egyelőre
jó úton haladunk afelé, hogy mesterien
rejtegessük a fényünket.
Sokféleképpen igyekszünk takargatni
belső világosságunkat, ezt tesszük, vala­
hányszor hallgatunk, amikor meg kéne
szólalnunk, amikor félelmünkben a soka­
sággal tartva azt szajkózzuk, amit a tömeg
hangoztat, amikor hamisnak mondjuk a
mindannyiunkban fellelhető ragyogást.
Legfőképp avval takarjuk el a fényt, hogy
nem terjesztjük a világosságot, és nem tö­
rődünk mások igényeivel.

28
 Jézushoz hasonlóan a törődés és a sze­
retet jelzőfényeként kellene fényesked-
nünk, és nem volna szabad elzárnunk ra­
gyogásunkat a világ elől. Pedig a környeze­
tünkben mindennap adódik valamilyen
alkalom a gondoskodásra. Nyiss moso­
lyogva ajtót az idegeneknek, engedj magad
elé egy autót a sorban, beszélgess egy kicsit
a magányos szomszédoddal! Odahaza sem
ártana őszintén érdeklődni a családtagok
sorsa és tevékenysége iránt. Ismered csalá­
dod tagjainak szokásait? Tudod, melyik a
kedvenc fagylaltjuk? Ismersz legalább egy­
két apró részletet a házon kívüli program­
jaikból? Mutasd ki figyelmességed, törődj
embertársaiddal! A törődésre számtalan
alkalom és mód nyílik napra nap. Kezdd
azon, akivel legközelebb összetalálkozol!
Ne várd ölbe tett kézzel, hogy kedvedre
alakuljon a világ: tégy érte valamit! Légy
magad a változás.

29
Érdemes megfontolni
Ma miként segíthetek környezetem
tagjain? Ismerek-e magamnál gyen­
gébb embert, akinek szüksége van
apróbb segítségre, vagy olyat, aki
mellett ki kellene állnom? A többség­
gel tartok egy bizonyos ügyben, ho­
lott a szívem mélyén érzem, hogy
nincs igazuk? Tudok-e a környeze­
temben bármilyen kisebb igényről,
aminek kielégítésében közreműköd­
hetnék?

30
 KETTŐ

Odafigyelés nélkül nincs béke

- tanulj meg odafigyelni,
és megtudod, mi a béke

AJinel^ z'öt? füle a hallásra, hallja meg! -

mondta Jézus
Márk evangéliuma 4,9

31
32
Isten két fület, de csak egy szájat adott
nekünk. Semmi kétség, azért teremtett
ilyennek bennünket, hogy kétszer annyira
figyeljünk, mint amennyit beszélünk. Oly­
kor túl nyugtalanul várjuk, mikor fogha­
tunk bele a mondókánkba, türelmetlenül
lessük, mikor fejezi be mondandóját a má­
sik, s emiatt nem figyelünk arra, amit mond.
Óriási a különbség a valódi figyelem és
aközött, amikor csak azt lessük, mikor jut­
hatunk szóhoz. Amikor a közlésvágy ural­
ja figyelmünket, elvétjük az érintkezés, a
kapcsolattartás célját. Egyúttal a békességet
is veszélybe sodorjuk, minthogy általában
sem otthon, sem a világban nem teremthe­
tünk békét az őszinte odafigyelésen alapu­
ló, valóságos kommunikáció nélkül.

33
 Meg kell tanulnunk, hogy családi kör­
ben nem elég a fülünkkel figyelni, a szí­
vünkkel és az eszünkkel is figyelnünk kell.
A testbeszéd, a hangszín, a beszédmodor
és az előadás stílusa olyan jegyek, melye­
ket mindannyian rendszeresen küldünk
egymás felé, s ezek a kísérő gesztusok
többnyire a szavaknál ékesszólóbban árul­
kodnak a beszélgető felek valódi gondola­
tairól, szándékairól. Látni, amint egy gye­
rek bólogat, de kerüli tekintetünket, észre­
venni a magányos emberek hanghordozá­
sában bujkáló szomorúságot fontos, mert e
jelzések árulkodóbbak a szavaknál.
Modern korunk évről évre bonyolul­
tabb. Egyre többen érezzük megsemmisí­
tő erejűnek a napi élet fokozódó követel­
ményeit és a ránk nehezedő felelősség sú­
lyát. Hol a kolostorok csöndes falai közé,
hol a romlatlan természetbe vágyunk. Sze­
retnénk minél távolabb kerülni a világ őr­
jítő zajától. Vágyódásunk a lélek hangos

34
segélykiáltása. A lelkünk szilenciumra áhí­
tozik. Időre van szükségünk, hogy össze­
gezhessük a gondolatainkat és tanulmá­
nyozhassuk a szívünkben rejlő érzéseket.
Bár nem vagyunk mindig következetesek,
s míg a gyermekeinktől elvárjuk, tartsanak
rendszeres csendes pihenőt, magunkra
nézve nem tartjuk érvényesnek ezt a meg­
oldást, pedig ránk férne, hogy időnként le­
üljünk egy nyugodt sarokba, csendesen
átgondoljuk a teendőinket és magatartá­
sunkat. Önmagunkra odafigyelni nem
időpazarlás!
Nem szabad beérni a szavakkal és a vi­
lág locsogásának hallgatásával! A csendet
ápolni, művelni kell, mert meg kell tanul­
ni befelé figyelni, meghallani saját szívünk
és elménk „szavát”. Könnyen elszalaszt­
hatjuk Isten nekünk címzett üzeneteit, ha
nem lassítunk, és nem tanulunk meg fi­
gyelni a mindannyiunkban ott lakozó lé­
lekre.

35
Érdemes megfontolni
Képes vagyok egész nap figyelni a
körülöttem élőkre anélkül, hogy saját
véleményemet, gondolataimat han­
goztatnám? Mire tanít a figyelmes
hallgatás, mire tanít a másokra figye­
lés?

36
 HÁROM

Jóindulat nélkül nincs béke -

tanulj meg jóindulatúnak
lenni, és megtudod, mi a béke

Hogy beszélhetnétek jót, miikor gonoszak

vagytok? A száj ugyanis a szív bőségéből szól.
A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a rossz
ember rossz kincséből rosszat hoz elő.
Mondom nektek: az emberek az ítélet
napján minden fölösleges szóról számot
adnak, amit kiejtenek a szájukon.
Máté evangéliuma 12,34-36

37
38
Az egyik vígjátékíró véleménye szerint leg­
élesebb fegyverünk a nyelvünk. Életünk
első három évét töltjük az anyanyelv hasz­
nálatának elsajátításával, életünk hátralé­
vő évtizedeit pedig azzal, hogy megtanul­
junk uralkodni rajta, és megtanuljuk irá­
nyítani.
Az otthon a családi élet egyedülállóan
különleges tere. Otthon őrizzük a nagy tit­
kot - a valódi természetünket -, ami ritkán
kerül ki a nyilvánosság elé. Otthoni visel­
kedésünk rendszerint egészen más, mint
amit a világnak mutatunk. Lakásunk kü­
szöbén kilépve általában felöltjük „legjobb
orcánkat”. Kedvesen elbeszélgetünk a lift­
ben az idegenekkel, barátságosan szót vál­
tunk munkatársainkkal. Álmunkban sem

39
jut eszünkbe, hogy durva megjegyzéseket
tegyünk a vendéglőben a pincérre. Odaha­
za mégis számtalanszor megesik, hogy a
házastársunkra vagy a gyermekeinkre go­
rombán ráförmedünk. Az sem ritka, hogy
egyáltalán nem állunk szóba velük. A kap­
csolattartás hiányától olyanok leszünk,
mintha érzéketlen rabtársak volnánk egy
cellában. Csakhogy ezt a börtönt magunk
építjük! Sok ember észre sem veszi, mit
tesz. Sokakban az sem tudatosul, milyen
hangnemben beszélnek családjuk tagjai­
val! Olykor azt képzeljük, odahaza lazít­
hatunk, megengedhetünk magunknak
néhány apróbb „házi bűnt”, birtokon be­
lül zavartalanul idegesíthetjük és ingerel­
hetjük egymást, hisz magunk között va­
gyunk. Azt hisszük, a kifelé mutatott jó
modor olyasmi, mint a mise tiszteletére
felöltött ünnepi ruha. Mintha a kedvessé­
get hazatérve jogunk lenne levetni, mint-
ha beakaszthatnánk a szekrénybe. Ám

40
nem ártana figyelni, mert amilyennek ott­
hon mutatjuk magunkat, olyanok vagyunk
valójában! Meglehet, a világ nem lát ránk,
de a családunk igen. Odahaza kiderül,
mennyi igazság van a külvilágban hangoz­
tatott szavainkban! Akkor aztán hiába
hangoztatjuk: „Élek-halok a családomért”,
mert ettől még nem biztos, hogy valóban
velük akarunk élni.
Családunk tagjai Isten ajándékai szá­
munkra. Ezért cél, hogy a lehető legkedve­
sebben viselkedjünk velük. Nem ártana
tudatosítani és jól megjegyezni, hogy Isten
láthatatlanul jelen van közöttünk, min­
dennapos vendég az asztalunknál, látha­
tatlan megfigyelője és tanúja valamennyi
beszélgetésünknek, kapcsolatunknak. Az
otthonunk szent hely; úgy illenék megszó­
lalni benne, ahogyan a templomban
tesszük: tisztán, tisztelettudón. A naponta
tanúsított kedvesség apró magvaiból hajt ki
az elégedettség és a boldogság. Lehetetlen

41
azonban derűsebbé tenni szeretteink nap­
jait anélkül, hogy a magunkét derűsebbé
ne tennénk. A pillanatnyi érzelmek és to­
vábbadásuk módja döntő hatással van az
otthon békés vagy békéden légkörére.
A szavak képesek megváltoztatni az egész
életet. Használd megfontoltan és helyesen
a szavakat!

Érdemes megfontolni
Szóltam ma egyetlen jó szót is a csa­
ládom tagjaihoz? Miként változna
meg az otthoni légkör, ha mind­
annyian szent helynek tekintenénk
az otthonunkat? Hogyan beszélnénk
egymással egy pap vagy egy kifogás­
talan, minden gyanú felett álló sze­
mély jelenlétében?

42
 NÉGY

Megbocsátás nélkül nincs béke

- tanulj meg megbocsátani, és
megtudod, mi a béke

Akfor odalépett hozzá Péter és megkérdezte:

„ Uram, ha vét ellenem embertársam,
hányszor kell neki megbocsátanom?
Talán hétszer?”
Mondom néked - felelte Jézus
nem hétszer, hanem hetvenhétszer.
Máté evangéliuma 18,21-22

43
44
Tévedni emberi dolog, a megbocsátás Isten
dolga. Minden iskolás kívülről fújja ezt a
közmondást. Ám az emberi természet
meglehetősen hasonlatos az olyan főzőis­
kolákhoz, melyekben megtanítanak a ma­
radékok felhasználására. Ki tudja, miért,
előszeretettel melegítjük fel szeretteink
előző napi vétkeit a másnapi reggelihez
adagolva. Kedd éjszaka megbocsátjuk a
keddi bűnöket, szerda reggel mégis bedob­
juk az új nap serpenyőjébe maradék szem­
rehányásunkat, megbántottságunkat és ha­
ragunkat. A különös hatás kedvéért néha
némi bosszúval is fűszerezzük a fogást.
Aztán az ilyen recept szerint készített étek
százszorta keserűbb szájízt hagy maga után,
mint a leghevesebb gyomorégés.

45
 Amikor megtagadjuk valakitől a bocsá­
natot, mert nem vagyunk hajlandók meg­
bocsátani, érzelmi vegykonyhánkban a
megtorlás és neheztelés végtelen körforgá­
sát készítjük elő. Holott a régi sérelmek és
bűnök felhánytorgatásával kizárólag ön­
magunk sebeit téphetjük fel újra meg újra,
miközben magunkat az önelégültség bör­
tönébe zárjuk.
Azonnal, e pillanatban vess véget ennek
az őrületnek! Szánd el magad a megbocsá­
tásra, légy hajlandó rá! Ha még képtelen
vagy szívből megbocsátani, kérd hozzá Isten
segítségét — az igazi megbocsátás ugyanis
egy tőlünk távoli, hatalmas forrásból ered.
Nem szükséges érezned, hogy valóban
kész és képes vagy rá, elegendő, ha nyitott
szívvel és elmével élsz, s megengeded ma­
gadnak a megbocsátás lehetőségét. A lehe­
tőség megleli az utat a lelkedhez. A hajtha-
tadanság elmerevíti az idegrendszert, a ma­
gunkban dédelgetett harag gátolja azon

46
idegek működését, amelyek szabad utat en­
gednének a kiengesztelhetőség érzésének.
A helyzet iróniája, hogy aki megbánt
minket, nem feltétlenül akarja elnyerni
bocsánatunkat, talán még egy „Elnézése­
det kérem” sem csúszik ki a száján. Ám ez
így rendjén való. A megbocsátás szívügy —
a saját szívügyed. Megbocsátani egyet je­
lent azzal, hogy kinyitod haragod zárkájá­
nak ajtaját, és szabadon ereszted magad,
mert nem a másik, hanem te vergődsz ne­
heztelésed béklyójának terhétől.
S ezt érdemes megjegyezni: noha nem
tudjuk befolyásolni mások bántó viselke­
dését, ettől függetlenül uralhatjuk válasz­
lépéseinket. Kesergés helyett légy őszinte
magadhoz! Gondolkodj el rajta, miért
bántott meg az a másik, miért volt veled
rosszindulatú, barátságtalan. Talán vissza-
X
vágott valamiért? Ártani is akart...? Mérd
föl a helyzetet, és igyekezz megérteni az
okokat ahelyett, hogy rögtön a rosszallásod

47
 z
mögé bújnál. Éld bele magad a helyzeté­
be. Megváltoztatott nézőpontból minden
másként hat. Szívünkig ható tanulságokat
vonhatunk le.
Csakis a megbocsátás révén szabadulha­
tunk meg a sérelmeinktől, a negatív érzel­
meinktől, és nyerhetjük vissza tartósan a
lelki békénket, melyre oly nagy szüksé­
günk van az életben. A megbocsátás felsza­
badít, meghozza a nyugalmunkat, ami
nélkül nem válhatunk önmagunk legjobb
változatává.

Érdemes megfontolni
Kizárólag abban az esetben kérhetjük
Isten bocsánatát, ha nem bocsátunk
meg. Ahányszor fölhánytorgatjuk sé­
relmeinket, annyiszor csapjuk be ön­
magunkat, különösen, ha közben
elhisszük, hogy már megbocsátot­
tunk. Aki igazán megbocsátott, nem
emlékszik a sérelemre!

48
••
Önzetlenség nélkül nincs béke
— tanulj meg osztozni,
és megtudod, mi a béke

Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat,

annak add oda a köntösödet is.
Máté evangéliuma 5,40

49
50
Miután az óvónők óvodai asztalra teszik a
tejet és a süteményeket, mindenkit arra
biztatnak, osztozzon igazságosan. Az igaz­
ság kedvéért egyforma adagokra osztva
tálalják az ételeket. Az öt-hat évesek a ve­
lük született és a beléjük nevelt becsületes
mértékletességtől hajtva azonnal és hango­
san tiltakoznak, mihelyt valamelyikük
megpróbál gyűjtögetni, vagy a többiek ro­
vására tömi magát. Mire felnövünk, vala­
miképp megfeledkezünk erről a leckéről, s
megteremtjük a gazdagok és a szegények
világát. Valószínűleg ennek az elképzelés­
nek tudható be, hogy amerikai gyermekek
ezrei mennek aludni korgó gyomorral,
holott a gyártók napi 50 000 fontnyi élel­
miszert forgalmaznak az országban — állít­
ják a népélelmezési szakértők.

51
 Olyan világot kell magunk köré terem­
tenünk, amelyben mindenkinek egyfor­
mán jut a csokoládétortából. Nem a köte­
lező osztozás lidérces világára gondolunk,
hanem arra, amelyben mindenki önként és
szívesen ad. S legyünk őszinték, semmi él­
vezet nincs abban, ha az ember a szenve­
dést fokozó egyenlőtlenségek létrehozásán,
elmélyítésén fáradozik! S e ponton nem
csupán a pénz és az anyagi javak egyenlő
elosztására gondolunk. Lelkünk számára
bármiféle anyagi juttatásnál jobb szolgála­
tot tesz az időnk és a tehetségünk önzetlen
átadása.
Képzeld el, mennyivel jobb lehetne a
világ, ha a fiataloktól az öregekig minden
egyes ember legalább részben mások javát
keresné. Mindenki hozzájárulhatna a do­
loghoz, még a szegények legszegényebbjei
is bármihez hozzáadhatnák érzéseiket,
szeretetüket. Amikor szívből jövő nagylel­

52
kűséggel osztozunk, önzetlenségünk fel­
emelő, s meghozza várva várt nyugalmun­
kat, elégedetté tesz. Ez a belső béke titka.
Engedjük meg Istennek, hadd mutas­
son rá az osztozásra alkalmas lehetőségek­
re, és kérjük, segítsen nemes lelkűvé vál­
nunk. Az önző ember nem pusztán mások
igényeit veszi semmibe, amikor saját bel­
ső igényeire nincs tekintettel.

Érdemes megfontolni
Milyen gyakran adományozzuk a rá­
szorulóknak a fölösleget, és vagyunk
büszkék jótékonyságunkra? Milyen
gyakran dobjuk ki a fölösleget? Add
másoknak mindazt, amire nincs szük­
séged, biztosan akad ruha, cipő,
használati tárgy és élelmiszer, amely­
re nincs szükséged, illetve nem szere­
ted, tehát nem használod fel. Ezekről
könnyen lemond az ember. Igyekezz

53
túlmenni e könnyed ésszerűség hatá­
rain! Adj oda olyasmit a rászorulók­
nak, amitől fájdalmas búcsút venned,
de nekik szükségük van rá. A fölösle­
gessé vált holmit szétosztani nem iga­
zán önzetlen cselekedet.

54
 HAT

Szeretet nélkül nincs béke —

tanulj meg szeretni,
és megtudod, mi a béke

✓
Uj parancsot adok nektek: Szeressétek
egymást! Amint én szerettelek benneteket,
úgy szeressétek ti is egymást.
János evangéliuma 13,34

55
56
A szegényekért tevékenykedő, Calcuttában
elhunyt Teréz anya egyszer azt mondta,
hogy a legnagyobb szegénységet a nyugati
világban tapasztalta, mert ott a „szegény­
ség és nyomor szelleme” mélyen beivódott
az emberek tudatába. Megfigyelései szerint
a tény, hogy az emberek elkezdtek egyedül
önmagukért élni, anyagi gyarapodáshoz,
de szellemi csődhöz vezethet. Ez alapve­
tően igaz. A pénz ugyanis nem boldogít,
vagyonokért sem lehet szeretetet vásárolni,
pedig kizárólag a szeretet tesz minket füg­
getlenné és gazdaggá. A szeretet azzá ala­
kít, aki gondolatban mindig lenni akar­
tunk - az emberiség családjába tartozó
testvérek egyikévé. Azért élünk itt a Föl­
dön, hogy szeressük és segítsük egymást!

57
Ez a legfontosabb cél. A szeretetben és se­
gítő légkörben élők mindegyikét magával
ragadja a boldogság. Képtelenség úgy vilá­
gítani a sötétben a másik lába elé, hogy ne
jutna nekünk is némi fény!
Mialatt a szeretet ösvényén járunk,
idézzük fel magunkban a vasárnapi isko­
lák tanmeséjét az ajándékokkal érkező
három látogatóról:
Egy szép napon a Siker, a Gazdagság és
a Szeretet kopogtatott egy ház ajtaján. Szí­
ves fogadtatásra találtak. Ám ők csak álldo­
gáltak a küszöbön, végül aztán megszólal­
tak.
— Csak az egyikünk mehet be — mond­
ták egyszerre.
— A Gazdagságot hívjuk be! - követelő­
dzőit a nagylány. — Soha többé nem szen­
vednénk hiányt semmiben. - Toldotta meg
vágyakozva.
Az apjának azonban volt annyi esze,
hogy tudja, a pénz nem boldogít, ezért a

58
Siker meghívása mellett érvelt. A felesége
zz
azonban kételkedett férje döntésében. O a
Szeretetet szerette volna megvendégelni,
mert hármuk közül őt érezte a leghatalma­
sabbnak. Megbeszélték a dolgot, aztán be­
tessékelték a Szeretetet. Legnagyobb cso­
dálkozásukra a Siker és a Gazdagság is
gyorsan bejött vele együtt.
— Nem értem — mondta az apa —, mint­
ha arról lett volna szó, hogy csak az egyi­
kőtök jöhet be.
— Igaz is — felelte vidáman a Szeretet. —
z
így is történt volna, ha a Sikert vagy a
Gazdagságot hívjátok meg. De te a Szere­
tetet választottad, engem pedig mindenho­
vá elkísér a Siker és a Gazdagság!
— Igen - bólintott rá az anya. — Minden
jó dolog a szeretetből következik.

Érdemes megfontolni
Lehetséges, hogy belső ürességem
oka az önző rohanás? Talán azért

59
érzem a belső űrt, mert a napi hajszá­
ban mindig csak magamra gondo­
lok? Hány ember életének terhén
igyekeztem könnyíteni az idén?
Hány szívet tettem derűsebbé? Meny­
nyi szeretetet adtam? Ki az a nehe­
zen szerethető ismerősöm, akit meg
kéne próbálnom szeretni? A lelkünk
szinte üvölt a kapcsolatok és a kap­
csolattartás után. Válaszolok lel­
kem felszólításaira?

60
 HÉT

Remény nélkül nincs béke -

tanulj meg remélni,
és megtudod, mi a béke

Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé

[az illetőt]. Amikor odaért, megkérdezte:
„Mit akarsz tőlem, mit tegyek?” [A férfi]
Azt válaszolta: Uram, hogy lássak]
Lukács evangéliuma 18,40-42

61
62
Az ember negyven napig életben marad
élelem nélkül, három napig víz nélkül,
nyolc percig levegő nélkül. Ám egyik eset­
ben sem képes a túlélésre remény nélkül.
A remény kivételes kegy. A homlokunkra
van írva. A remény kelt bennünk szenve­
délyes érdeklődést a lehetőségek iránt, és
visz tovább, amikor könnyebb volna felad­
nunk. A remény a fény az éjszaka átkozott
sötétjében. Csak a bajt siettetjük, amennyi­
ben feladjuk a reményt. A reményben meg­
bízhatunk, mert az soha nem hagy el minket.
Reményekkel telve indulunk az életbe.
Amikor a mamánk ölébe tesszük az össze­
gabalyított gombolyagunkat, még nem fog­
lalkoztat, vajon ki tudja-e bogozni. Gyer­
mekfejjel még hiszünk a csodákban. A lé­
tezés behatároltsága sem lohasztja le remé­

63
nyeinket. Aztán felnövünk, és belépünk a
„valóság világába”. Belekóstolunk a féle­
lembe, a napi élet egyhangú robotjába,
mely sokkoló tudnivalóra nevel. A körül­
mények irányítása nincs a kezünkben!
S attól fogva nem hiszünk a csodákban.
Itt az ideje újraéleszteni a reményt! Ne
feledd! Nincs reménytelen helyzet azok
számára, akik hisznek Isten végtelen hatal­
mában és az ima erejében! Egyszerűen az
ölébe kell ejtenünk gondjaink összegaba­
lyodott gombolyagát. Őszinte bizalommal.
Amíg élünk, a remény velünk van, s
várja, hogy megoszthassa velünk a csodá­
kat. Tartsd életben a reményt!

Érdemes megfontolni
Életem melyik területén adtam fel a
reményt? Mit tehetek, hogy a minden­
napokban is életben tarthassam? Van-e
valaki a környezetemben, akiből erőt
meríthetek, aki ösztönzően hat rám ?

64
 NYOLC

Nagylelkűség nélkül nincs

béke - tanuld meg, mi a nagy­
lelkűség, és megtudod,
mi a béke

Jézus leült szemben a kincstárral és figyelte,

hogy dob a nép pénzt a perselybe. ...
De aztán jött egy szegény özvegy, s csab bét
fillért dobott be. Erre odaintette tanítvá­
nyait s így szólt hozzájufi „Bizony mon­
dom nejteb, ez a szegény özvegy többet
adott mindenénél, ... Mert őb a felesle-
gübből adaboztab, ez pedig mindent
odaadott, ami csab szegénységétől telt,
egész megélhetését.”
Márk evangéliuma 12,41-44

65
66
A vasárnapi iskolák oktatói szeretik elme­
sélni a dicsekvő fiatalember történetét, s mi
tagadás, tanulságos is. A legény mindenki­
nek azzal dicsekedett, hogy az egész falu­
ban neki van a legszebb szíve. Sokan gyűl­
tek köré, és csodálták a szívét, ami termé­
szetesen tökéletes volt, egyetlen karcolás
sem látszott rajta.
Hirtelen egy bölcs öreg vált ki a soka­
ságból, és a többiek elé tárta összekarcolt,
mély barázdákkal szántott szívét. A mély
ráncoktól igencsak toldott-foldott látványt
nyújtott a szív. Az öregember rámutatott a
legényre, majd a vén, viharvert szívre, és
így szólt:
- A te szíved tökéletesnek látszik, még­
sem cserélnék soha veled! Az én szívem

67
minden karcolása egy-egy embert képvisel,
azokról vall, akiket szerettem. A mélyen
barázdált részek pedig a viszonzásul ka­
pott ajándékok.
A dicsekvő fiatalember megdöbbent,
mélyen megindították a bölcs öreg szavai.
Elővette a szívét, letört belőle egy darabot,
s remegő kézzel a vénember felé nyújtot­
ta. Aki kedvesen, a magáéból viszonozta az
ajándékot. A fiatalember hosszasan nézte
a szívét, amelyen immár egy viseltesebb
rész is volt, mégis szebben tündökölt, mint
bármikor azelőtt, mert szétáradt benne az
öregtől kapott szeretet.
- Most már tudod - mondta az öreg -,
mindig a nagylelkű szív a legjobb.
Rohanó életünk közepette sem árt na­
ponta felidéznünk a mesét a nagylelkű
szívről, amely olykor felsebzi magát adako­
zó hajlamával, mégis szépséges, mert min­
dig túlcsordul benne a béke és a szeretet.

68
Érdemes megfontolni
Felejtsd el egy pillanatra az anyagi vi­
lágot, s kérdezd meg magadtól: Mi­
képp mutathatnám ki szívem nagy­
lelkűségét? Az időmmel, a képessé­
geimmel?
Melyik ismerősömnek volna szüksége
e pillanatban némi nagylelkűségre?

69
70
 KILENC

Gyöngédség nélkül nincs béke

- tanuld meg, mi a gyöngédség,
s megtudod, mi a béke

Gyerekedet vittek hozzá, hogy tegye rájuk

a k?zét. Amikor a tanítványok észrevették,
elutasították őket. Jézus azonban odahívta
őket. „Hagyjátok ~ mondta -, hadd jöjje­
nek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok
őket, mert ilyeneké az Isten országa.
Bizony mondom nektek, hogy aki Isten
országát nem úgy fogadja, mint a gyermek,
az nem jut be oda. ”
Lukács evangéliuma 18,15-17

71
72
A gyermekszobában, halvány fény mellett
egy anyuka dudorászott az újszülöttjének,
miközben gyöngéd mozdulatokkal pelen-
kázta. Azután apró babakefével megfésül­
te a kicsi vékonyka hajszálait. Majd óvato­
san felemelte, és a karjában ringatta a
csöpp fiúcskát. Közben lágy, nyugtató sza­
vakat suttogott, s elnézegette különös,
egyedi arcvonásait, pici ujjait. Végül óva­
tosan bebugyolálta, és tovább ringatta, míg
el nem aludt a kisbaba. A gyermek bizton­
ságban érezte magát anyja szerető karjai­
ban, pici szívében nagy békességet érzett.
A hajdani kisded ma már serdülő ka­
masz.
- Kapcsold ki azonnal azt az átkozott
tévét! - ordít vele éppen az anyja. - Hát

73
nincs egy ember, aki hajlandó segíteni ne­
kem? - zsörtölődik mérgesen. A mama siet
és dühös. Olyan erővel löki félre a fia lábát
a kávézóasztalkáról, hogy maga is meg-
hökken a mozdulattól.
- Bocs, anya, segítettem volna neked, de
épp más dolgom volt - mentegetődzik a
fia.
- Neked mindig más dolgod van! Lus­
ta vagy és önző, de ha azt hiszed, hogy ma
este is elmehetsz itthonról, hát majd meg­
látod, mi lesz! - közli a fiúval ingerülten
az anyja, aztán hátra se néz, úgy vágja be
maga mögött az ajtót elmenet.
Hogyan jutottak idáig? Hogyan jutha­
tunk idáig? Honnan ered a gyöngédség?
Igaz, kinőttünk az ártatlan gyermekkorból,
de megmaradtunk szellemi lénynek, és
megérdemeljük a gyöngéd, szerető gon­
doskodást. Annak ellenére, hogy pufók
angyalarcunk és a gyermekkor édes élmé­
nyei tovatűntek, nem vagyunk feljogosítva

74
rá, hogy szidalmazzuk, dorgáljuk a töb­
bieket, vagy ridegen, rosszul bánjunk egy­
mással! Jézus azt mondta, nem adhat sem­
mit, ha a világ sem ad. Nem adhat olyas­
mit, ami nincs meg a természet(ünk)ben.
Mindenekelőtt önmagaddal szemben légy
szelídebb, lágyabb és kedvesebb, s ameny-
nyiben nem tartod vissza mesterségesen, a
gyöngédséged kiárad a világba, megciró­
gatja a lelkeket, olyan gyöngéden, ahogy az
édesanyák érintik meg újszülöttjeiket.
Ahányszor alkalmad nyílik rá, pólyáid be
a világot a gyöngédségedbe, takargasd be a
kedvességed takarójával!

Érdemes megfontolni
Igaz-e, hogy az emberi kedvesség
mézédes „anyateje” csakis az újszü­
lötteknek jár ki? Képes vagyok-e
gyöngéden megfogalmazni a legke­
ményebb mondanivalómat is? Képes
vagyok-e nyomatékosan kifejezni a

75
gyöngédségemet? Ki tudom-e szere­
tetteljesen mondani az igazságot, és
képes vagyok-e szeretni a mások
igazságait?

76
 TÍZ

Imádság nélkül nincs béke -

tanulj meg imádkozni,
és megtudod, mi a béke

Te amikor imádkozol, menj be a szobába,

zárd be az ajtót s imádkozzál
titokban mennyei Atyádhoz. ...
Tudja a ti Atyátok, m^re van
szükségetek, mielőtt még kérnétek.
Máté evangéliuma 6,6 és 8

77
78
Szent Péter látogatók egy csoportját vezet­
te körbe a Mennyországban. A túra során
benyitott egy templomi oldalhajóba, ahol
seregnyi angyal ücsörgött tétlenül lustál­
kodva.
- Hogyhogy ezeknek nincs semmi dol­
guk? - mutatott az egyik látogató méltat­
lankodva a mennyei lényekre.
- Ők az őrangyalok, és repesve várják,
hogy segíthessenek az embereken, de csak
akkor mehetnek, ha az emberek hívják
őket - felelte szelíden Szent Péter.
- És hogyan szólíthatjuk meg őket? -
kérdezte izgatottan egy másik ember.
- Tudod, hogy kell imádkozni? - kér­
dezett vissza Szent Péter.

79
 Amit eddig az imádkozásról mondtak
és írtak, abból kitetszik, milyen egyszerű
tevékenység. Az imádkozásnak nincsenek
kötelező szabályai, sem előírt módozatai.
Szükségtelen ártatlannak, feddhetetlennek
lennünk, nincs szükség a templomi szolgál­
tatásokra szakosodott épületekre és szemé­
lyekre sem. Az imát bátran megfogalmazhat­
juk a saját szavainkkal, mert közvetlenül a
Teremtőnkhöz szólunk, amikor fohászko­
dunk. Elég odaülni az Úr asztalához, és
osztozni vele mindabban, amivel minket
✓
vár. Érte, miatta egyetlen porcikánkat és
szokásunkat sem kell megváltoztatnunk.
Aki már kipróbálta, tudja, hogy az ima
megváltoztatja az életet. Az ima a lélek
univerzális megszólalási lehetősége, imád­
kozás közben egy magasabb erővel társa­
loghat, s megkérheti Istent, hogy küldje
angyalait a segítségünkre. Fohászkodha­
tunk azért, hogy imáink meghallgatásra
találjanak, választ kapjunk a kérdéseinkre

80
és útmutatást az életünkhöz. Nincs olyan
dolog, ami túl jelentéktelennek számítana
ahhoz, hogy imánk témája legyen. Az ima
az Istennel folytatott magánbeszélgetés.
A naponta elmondott ima naponta ha­
zaviszi az embert Isten végtelen, tiszta, de­
rűs és otthonos világmindenségébe. Meg­
újítja az erőnket és bátorságunkat. Olyan
helyre vezet, amit a mi világunk sem meg­
adni, sem elvenni nem tud tőlünk.
Az ima a fel nem bontott ajándékcso­
mag. A csomagban igazi énedet találod.
Oldd ki a kötözőszalagot a fohászoddal, és
nézd meg, milyen csodákat tartogat Isten
a számodra!

Érdemes megfontolni
Most rögtön szakíts időt az Istennel
való beszélgetésre! Isten a hét minden
napjának minden percében jelen van.
Szívesen meghallgat, bármiről be­
szélsz neki.

81
82
 TIZENEGY

Megegyezés nélkül nincs béke

- tanulj meg engedményeket
tenni, és megtudod, mi a béke

5 ha valaki egy mérföldnyire

kényszerít, menj vele kétannyira.
Máté evangéliuma 5,41

83
84
Apjuk halála után a fivérek az üzleti biro­
dalom további sorsán vitatkoztak. Hogyan
osszák fel egymás között, ki vezesse a vál­
lalkozást? Semmiben sem értettek egyet,
ezért bíróhoz fordultak ügyükkel. A bíró
az egyik testvérnek ítélte a hagyaték felét,
a másiknak a jogot, hogy azt a felét vá­
lassza az üzleti vállalkozásnak, amelyiket
akarja.
A megegyezés az igények egyeztetésének
művészete. Arra késztet, ne lássuk egysze­
rű fekete-fehérben, a nyertesek és vesztesek
játszóterének a világot, hanem tanuljunk
meg osztozni a győzelemben. A megegye­
zés kerüli a „felperzselt föld taktikáját”,
mégsem köt gúzsba szellemileg, amikor a

85
„győztes—győztes” megoldás fogalma mel­
lett kötelez el bennünket.
Most azonnal, ebben a szent pillanat-
z
bán tégy fogadalmat önmagadnak! ígérd
meg, hogy bármilyen vitába, nézeteltérés­
be, összeütközésbe, perpatvarba keveredsz,
nem ragaszkodsz többé körömszakadtáig
az álláspontodhoz! Ne törekedj ellenlába­
sod eltaposására, és ne ess túlzásokba, ne­
hogy — jogos igényed vélt tudatában —
szenvedélyes rabja maradj az álláspontod­
nak! Próbáld meg az asztal másik oldalán
ülő helyébe képzelni magad, gondold át a
másik fél nézőpontjából is az ügyet. Igye­
kezz a két jogosnak vélt igazság közt meg­
találni az egyensúlyt! S törekedj a tisztes­
séges kiegyezésre. Ne a győzelemre, ha­
nem a lelki béke helyreállítására gondolj.
Mihelyt észreveszed, hogy megtaláltá­
tok az arany középutat, tégy meg mindent,
hogy a jelentős megegyezés valóban létre-

86
jöjjön, azután dőlj hátra kényelmesen, és
figyeld a szemed előtt kibontakozó csodát.

Érdemes megfontolni
Hajlandó vagyok-e lemondani régi,
megcsontosodott vitastílusomról és
modoromról a békesség kedvéért
és azért, hogy észrevegyem, milyen
nem várt ajándékokat köszönhetek a
megegyezésnek?

87
88
 TIZENKETTŐ

Könyörület nélkül nincs béke

- ismerd meg az irgalmasságot,
és megtudod, mi a béke

Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess

magad előtt, mint a képmutatók teszik
a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék
őket az emberek. Bizony mondom
nektek, megkapták jutalmukat.
Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja
a bal kezed, mit tesz a jobb.
Így alamizsnád titokban marad és Atyád,
aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
Máté evangéliuma 6,2-4

89
90
A könyörületesség otthon kezdődig - vala­
hogy így tartja a mondás. Ez jól látszik az
asszonyok háziszőttesein, hímzésein, csip­
kéin, díszpárnáin, melyeket a jótékonysá­
gi vásárokra készítenek. Ugyanígy hirdetik
a könyörületességet dédanyáink és nagy­
anyáink ránk hagyott kézimunkái.
De miért kezdődik éppen odahaza az
irgalmasság? Vajon van-e bennünk annyi
tisztesség, hogy néha az asztalunkhoz ültes­
sünk egy-két éhes gyermeket azon kis sze­
rencsétlenek közül, akiknek a javára
egyébként adakozunk, vagy akikre évente
levelezőlapokon, hirdetéseken hívják fel a
figyelmünket? Bevalljuk-e a családunknak,
hogy mennyit és milyen célra adakoztunk
a hivatalos jótékonysági szervezetek javá­

91
ra? Esetleg az emberek azt mondogathat­
nák rólunk: „Sokkal kedvesebb az idege­
nekhez, mint a tulajdon családjához”?
A könyörületesség nem egyenlő egy
csekk kiállításával a névtelen áldozat szá­
mára. Mindennapi teendő. Az életben
nyaktörő sebességgel száguldva időnként
megfeledkezünk arról, hogy nem kellene
oly fukarul bánnunk a családtagjainkkal,
mert mi tagadás, nekik gyakran csupán az
érzelmi és egyéb ünnepi lakomák morzsái
jutnak. Ahhoz, hogy a könyörületesség ki­
áradhasson a világba, és elterjedt szokássá
váljon, odahaza kell kezdeni, az apró napi
jótéteményekkel.
Hadd emlékeztessünk Jézus szavaira,
miszerint: a könyörületesség csöndes és
tartózkodó. Aki nagy csinnadrattát csap az
adakozáshoz, nem könyörületes, épp el­
lenkezőleg: minél hangosabb, annál gőgö­
sebb és hivalkodóbb. Az igazi könyörüle­
tesség feltétel nélküli. Az irgalmas szívű

92
ember nem firtatja a szenvedés okait, nem
tesz különbséget az öncsonkítók, a mások,
illetőleg a saját hibájukból megnyomoro-
dottak között.
A mondás is úgy tartja: Ha a könyörüle­
tesség mindenre és mindenkire kiterjedne, ez
a világ földi mennyország volna, s a pokol
csak mese lenne.

Érdemes megfontolni
Nem volna-e jobb hely a világunk,
amennyiben senki sem azt nézeget­
né, kinek mennyi az érdeme? Bűn­
nek számít-e a könyörületesség ellen,
hogy egyesek csak a halálos ágyukon
bánják meg közömbösségüket? A „ma­
gam életét élem, a magam módján”
olyan életelv, amelyért a legvégén sem
érdemes mentegetőzni?

93
94
 TIZENHÁROM

Részvét nélkül nincs béke -

tanulj meg részvétet érezni,
és megtudod, mi a béke

Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas

voltam, és adtatok innom. Idegen voltam,
és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felru­
háztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok-
Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre
megkérdezik az igazak: Uram, mikor
láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna,
vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna?
Mikor láttunk idegenként, hogy befogad­
tunk volna? Mikor láttunk betegen vagy
börtönben, hogy meglátogathattunk volna?
A firály így felelt: „Bizony mondom
nektek, amit e legkisebb testvéreim körül
eggyel is tettetek, velem tettétek.”
Máté evangéliuma 25,35-40

95
96
William Bennett a The Moral Compass (Er­
kölcsi iránytű) című, Mrs. Charles A. Lane
számára írott könyvében közli az alábbi
históriát. A történet egy nyomorék kisfiú­
ról szól. A fiúcska mosónő édesanyjával
éldegélt egy vénséges, rozoga épület máso­
dik emeleti kis szobájában. Az anya min­
dennap eljárt dolgozni, de előbb az ablak­
hoz tolta kisfia kerekes székét - legalább
hadd nézegesse a gyerek az utca forgata­
gát. A kisfiú magatehetetlen volt, addig
nem tudott másfelé fordulni, amíg az any­
ja haza nem jött. Egész álló nap ugyanab­
ból a nézőpontból szemlélte az élet nyüzs­
gését, és szomorkodott. De esténként, mi­
helyt megpillantotta a sarkon befordulni a
mamáját, felvidult. Minden este bágyadt

97
integetéssel üdvözölte őt, mert nagyon sze­
rette.
Egyik éjszaka azt mondta neki:
- Ó, mami, bárcsak segíthetnék neked!
Olyan keményen dolgozol, és én sajnos
semmit sem tudok tenni érted!
- Dehogynem! - kiáltott fel azonnal az
anyja. - Nagy segítség számomra, hogy
látom, amint esténként rám mosolyogsz az
ablakból. Óriási segítség látnom, amint in­
tegetsz nekem. Könnyebben megy a mun­
ka, mert egész nap arra gondolhatok, hogy
integetsz majd nekem, amikor hazaérek!
- Akkor sűrűbben integetek - fogadko-
zott a fiúcska.
Másnap este egy holtfáradt munkás bal­
lagott az utcán, s ki tudja, miért, felnézett,
meglátta a mosolyogva integető kisfiút.
A férfiban oldódott a fáradtság, lassan fel­
emelte a kezét, odaintett a gyereknek, és
vidáman ment tovább. Amint teltek-múl-
tak a napok, egyre több ismeretlen barátja

98
akadt a fiúnak, egyre többen álltak meg,
mosolyogtak felé, és integettek neki. Köny-
nyebben viselték az élet terheit, mióta ész­
revették, mennyivel nehezebb lehet a gye­
rek dolga.
Aztán egy szép estén az egyik munkás
odalépett a mamához, és megköszönte,
hogy ilyen remek fia van:
- Mesélje el, asszonyom, a kis fickónak
- mondotta -, hogy már meg sem tudnánk
lenni nélküle! Nagyszerű, hogy van bá­
torsága az élethez, s a szíve merész, ettől
mindannyian bátrabbak lettünk egy kicsit.
Csak mondja meg neki!
S az anya átadta az üzenetet.

Pusztán amiatt, hogy nem gyógyíthatunk

meg minden szenvedőt, nem engedhetjük
meg magunknak, hogy észre se vegyük
őket. Nem szabad lemondanunk a fájda­
lom enyhítéséről. Olykor egy könnyed,
barátságos intéssel enyhíthetjük a szív fáj­

99
dalmait. Valahányszor észrevesszük, hogy
szeretteink és ismerőseink kénytelenek
nagy lelki vagy fizikai erőpróbákkal szem­
benézni, igyekezzünk könyörületesen és
megértőn fordulni hozzájuk. A figyelmes
törődés, az együtt érző szó sokat segít. S
bár az érintettek tudják, hogy nem oldhat­
juk meg a problémáikat, a törődés, a figye­
lem, a megértés, magyarán az együttérzés
enyhíti fájdalmukat.
A könyörületességhez nem kell a fájda­
lomcsillapítás mesterének lenni, elegendő
a szándék. Elég, ha csillapítani akarod a
szenvedést. De vigyázz! Állj ellen a kísér­
tésnek, hogy kifizesd az illetőt egy-két el­
csépelt, közhelyes szóval, netán szavai is­
mételgetésével! Ne a vélt igazát erősítgesd!
Néha még a gyermekekkel erőszakosko-
dók is részvétre szorulnak, különösen a
közmegvetés és az önbíráskodás rájuk
mért következményei, illetve a saját gyer­

100
mekkorukban elszenvedett kínos élmé­
nyek miatt.
Iparkodj áttörni jelen világunk dermedt,
zavarodott, közömbös nyomorúságán.
Vésd eszedbe, hogy egyikünk sem élvezhe­
ti a teljes nyugalmat és békét, amíg a tár­
sai békétlenkednek és boldogtalanok. Te­
remts békét, nyugalmat magad körül, hogy
egyre szélesebb körben terjedhessen az
együttérzés.

Érdemes megfontolni
A környezetemben élők közül ki ta­
níthatna valami értékes dologra, ha a
bőrébe képzelném magam egy nap­
ra? Milyen zavaró jelenségekkel és
akadályokkal kell neki szembenéz­
nie? Hogyan tekint ő az életre?

101
102
 TIZENNÉGY

Megbékélés nélkül nincs béke

- tanulj meg megbékélni,
és megtudod, mi a béke

Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron

felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy ember­
társadnak valami panasza van ellened,
hagyd ott ajándékodat az oltár előtt,
s menj, előbb békülj ki embertársaddal,
aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.
Máté evangéliuma 5,23-24

103
104
Azt mondják, miután a törött csont beforr,
az a hely, ahol eltörött, erősebb lesz az épen
maradt részeknél. A természet gyógyító
kegyének köszönhető, hogy a felgyógyulás
az életben elszenvedett sérülésekből fokoz­
za az életerőt. Ez érvényes a megtört kap­
csolatokra is. A kibékülés, a megbékélés
megerősíti a két fél kötelékét, mely felfris­
sül és szilárdabb lesz, mint addig bármikor
- akár egész életen át kitarthat.
A megbékéléssel újra összhangba kerül­
nek a dolgok. Helyreáll az egészségünk.
Ugye milyen egyszerűen hangzik? Csak­
hogy a valóság bonyolult trükköket tud,
melyekkel felrúghatja az elért eredménye­
ket. Versenytársunk a szó legerkölcstele­
nebb értelmében megrabolhat minket - mi

105
pedig tehetetlenül dühönghetünk az igaz­
ságtalanságon. A bosszúszomjas volt házas­
társunk komolytalan vádakkal bíróság elé
citálhat bennünket - mi pedig értékes időt
vesztegetünk el a hosszadalmas hivatali el­
járással. Megbízhatónak hitt barátunk csú­
nya dolgokat terjeszthet a hátunk mögött
- mi pedig észrevétlenül belegabalyodunk
a cselszövések hálójába, esetleg ismeretlen
okból kirobbant, könyörtelen állóháborút
folytathatunk vele és/vagy a pletykára éhes
hallgatókkal.
Újra összekötni egy kapcsolat szétsza­
kadt szálait van olyan nehéz, mint össze­
forrasztani a törött csontot, ám ha valóban
meg akarjuk gyógyítani magunkat, lelkünk
mélyéből, elszántan kell törekednünk a
gyógyulásra. Mindenekelőtt el kell hallgat­
tatni a büszkeségünket, nem szabad ilyes­
mit forgatni a fejünkben: Azért sem teszem
meg az első lépést! Jogom van hibázni! Érde­
mesebb arra a belső hangra figyelni, ame­

106
lyik azt súgja: Adj még egy esélyt! Felelősek
vagyunk egymásért, és felelősségünk túl je­
lentőségteljes ahhoz, hogy puszta keserű­
ségből (büszkeségből) lerázzuk a terhét.
Ne ásd meg saját jogon a sírodat (a kap­
csolataid sírját)! Kérded, mit nyerhetsz a
megbékéléssel? Megfontoltabb leszel -
helyesebben cselekszel, mert ehhez is jo­
god van.
Igyekezz még ma megtalálni a gyógyírt
széttört kapcsolataidra, elrontott ügyeidre!
Tégy meg mindent, hogy újra összeköt-
hesd a foszladozó szálakat! Kapd fel a te­
lefont, mondj néhány jó szót! Írj levelet!
Küldj e-mailt! Törődj a szálak összeszövé-
sével! Keresd fel azokat, akik megbántot­
tak, s akiket te bántottál meg - az aktív
igyekezet az első lépés a megbékélés felé,
s ez az újraegyesítés mozgató ereje.
A megbékélésben Isten gyógyító ereje
mutatkozik meg. A megbékélésen keresz­
tül válhatunk erősebbé, ellenállóbbá a

107
megbicsaklott helyzetekben, nyugtalan he­
lyeken.

Érdemes megfontolni
Arra használom a megbántottságo-
mat, hogy elzárjam a szívemet mások
elől? Mit tehetek most annak érdeké­
ben, hogy baráti jobbot nyújthassak a
szeretteimnek, és túljussak a szívem­
ben oktalanul dédelgetett haragon?

108
 TIZENÖT

Becsületesség nélkül nincs

béke - tanulj meg becsületesen
élni, és megtudod, mi a béke

Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött,

megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek
öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti
mértek, olyannal mérnek majd nektek is.
Lukács evangéliuma 6,38

109
110
Egyszer egy „Év tanára” címmel kitünte­
tett oktatót arról faggattak, mi a titka a si­
kerének. A tanár szerényen felelt:
- A tanítás első napján minden tanítvá­
nyomnak elmondom, hogy az élet nem
tisztességes, de ez nem jelenti azt, hogy
nekünk is tisztességtelennek kell lennünk.
Az élet nem sportszerű. Hányszor halljuk
ezt, mialatt végigbaktatunk az élet ösvé­
nyén. A nővérünk abszolút hallással szü­
letett, a bátyánk világversenyeket nyer több
atlétikai számban. A legjobb barátnőnk
bármit megehet, amit szeme-szája megkí­
ván, mégis karcsú és csinos marad. Az
unokaöcsénk élete első lottószelvényével
megüti a főnyereményt. Az edző nem
minket tesz be a csapatba, pedig mi jobban

111
és keményebben dolgozunk a többieknél.
És a szomszédban lakó, mások pénzén
élősködő alak épp most örökölt egy va­
gyont egy titokzatos idegentől.
Mindez méltánytalannak tűnik, s a vég­
következtetés egyben a magyarázat: az élet
nem sportszerű, nem tisztességes.
Nézzünk szembe a tényekkel: az élet­
ben mindenkinek megvannak a választási
lehetőségei. Megtehetjük, hogy dühön­
günk az alapvető igazságtalanságok, mél­
tánytalanságok miatt. Megvethetjük a sze­
rencsejátékosokat, játszhatjuk a sors áldo­
zatának szerepét, és nyugodtan felhívhat­
juk boldog-boldogtalan figyelmét arra,
hogy „úgyis mi húzzuk a rövidebbet”. Ám
ugyanennyi erővel azt is megtehetjük,
hogy odafigyelünk és tanulunk az „év ta­
nárától”, aki így folytatta válaszát:
- Amikor az osztályomban születésnap­
ja van valakinek, mindig veszek egy nagy
tortát. Aztán megkérem az ünnepeltet,

112
vágja annyi egyenlő szeletre, ahányan va­
gyunk. Aztán az összes gyerek meg én el­
veszünk egy-egy szeletet, s az a szelet lesz
az ünnepelte, amelyik a tálcán marad.
A tisztesség, a sportszerűség azon múlik,
aki a tortát szeleteli.
Ne panaszkodj a világ tisztességtelensé­
ge miatt! Maradj tisztességes, és teremts
békét, valahányszor rajtad a sor, hogy fel­
szeleteld a tortát. Jézus szavaival élve:
Amilyen mértével ti mértek^, olyannal mér-
ne\ majd nefyel^ is.

Érdemes megfontolni
Azért ajándékozom meg a testvére­
met, mert viszontajándékot remélek?
Tisztességesen bánok a gyermeke­
immel, a becsületbe és tisztességbe
vetett bizalommal engedem ki őket a
világba?

113
114
 TIZENHAT

Kapcsolattartás nélkül nincs

béke - tanulj meg kapcsolatot
tartani, és megtudod,
mi a béke

Jézus belelátott a gondolataidba

és így szólt hozzájuj; „Minden önmagával
meghasonlott ország elnéptelenedíj,
minden önmagával meghasonlott
város vagy ház elpusztul. ”
Máté evangéliuma 12,25

115
116
„Mindannyian összeköttetésben vagyunk
egymással!” - dicsekedett a világ legna­
gyobb telekommunikációs cége egyik jeles
reklámhadjáratában. S ez így igaz. Már
ami a drótokkal létrehozható összekötte­
tést illeti! Személyi számítógépek, mobil­
telefonok, faxok - az átlagos amerikai ház­
tartások elmaradhatatlan kellékei, melyek
segítségével mind üzengethetünk a kiber-
tér új birodalmán keresztül. Napjainkban
sosem látott mértékű kapcsolattartási lehe­
tőségek birtokába jutottunk. Bármilyen
ügyben, bármikor, másodpercek leforgása
alatt összeköttetésbe léphetünk egymással.
Ám a kérdés ugyanaz, ami a technika
egyéb csodás vívmányainak esetében: tar­
talmasabbak lettek-e kapcsolataink eme

117
kápráztató lehetőségek jóvoltából? Mialatt
az interneten megszállottan csevegünk vad­
idegenekkel, nem veszünk tudomást a ve­
lünk egy fedél alatt élőkről. A családi va­
csorától is rendre felugrálunk egy-egy
hívás vagy e-mail kedvéért. A névtelenség
korszakában többet tudunk a hollywoodi
sztárok életéről, mint tágabb családunk
tagjairól. Hol térül meg számunkra ez a
fékevesztett kapcsolattartási láz? Megtérül?
Hadd valljuk be őszintén, mire jöttünk
rá: az elektromos kommunikáció soha a
nyomába sem érhet a személyes kapcsola­
toknak. Nem ismerheted meg igazán a
másikat, amíg nem hallod a hangszínét,
hanghordozását, amíg nem néztek egymás
szemébe - mert a hangok, a tekintet és a
gesztusok az intimitás leglényegibb elemei.
A valódi kapcsolattartás alapja pedig az
a varázslatos vonz- és alkotóerő, amit fi­
gyelemnek neveznek. Ahhoz vonzódunk,
aki figyel ránk. Attól, hogy figyelnek ránk,

118
alakulunk, kibontakozunk. A figyelem ak­
kor szent, amikor anélkül hallgatjuk végig
a másik panaszait, hogy panaszra panasz-
szal válaszolnánk.
Úgy tartják, a szentté válás ott kezdődik,
ahol az ember félreteszi saját előítéleteit,
szempontjait és vágyait, hogy belülről ta­
pasztalhassa meg a másik világát, az ő sze­
mével lássa a dolgokat. Beszélőnek és hall­
gatónak ez az eggyé válása voltaképpen
nem más, mint a magunk kitágítása, meg-
nagyobbítása. Amikor ez végbemegy, egy­
re jobban becsüljük egymást, s megkezdő­
dik a szeretet és megértés nagy körtánca.

Érdemes megfontolni
Mit tanulhatok szeretteimtől, ha ki­
kapcsolom legalább egy estére a szá­
mítógépet, a telefonokat, a tévét, a rá­
diót és a faxot? Milyen kapcsolatban
vagyok a szomszédaimmal? Váltottam
eddig velük egyetlen őszinte szót is?

119
120
 TIZENHÉT

Hit nélkül nincs béke -

tanulj meg hinni,
és megtudod, mi a béke

Közben egy asszony, aki tizenkét éve

vérfolyásban szenvedett, hátulról megköze­
lítette és megérintette ruhája szegélyét. Így
gondolkodott magában: „Ha csaj ruháját
érintem is, meggyógyulok. ” Jézus megfor­
dult, ránézett és így szólt: „Bízzál
leányom, a hited meggyógyított.” Attól
az órától fogva egészséges lett az asszony.
Máté evangéliuma 9,20-22

121
122
Júlia Ward Howe leánya, Laura E. Richards,
a Pulitzer-díjas író gyakran ír megható
történeteket az emberek gyöngédségben
tanúsított tehetségéről. Az alábbi épp ilyen
történet.
A környékbeli magas „hegy” miatt egy­
szer nagyon elbúsult egy kisfiú. Már egy­
általán nem hitte, hogy valaha is képes lesz
felmászni a csúcsáig. A nővére viszont
okosabb volt nála, és a kedvéért kitalált egy
játékot, amelyben az győz, akinek több
lábnyomát tudják összeszámolni útköz­
ben. Jó ideje mendegéltek és számoltak,
mikor a kisfiú egyszer csak felpillantott, és
meglepődve megszólalt.
- Nini! Fenn vagyunk a hegy tetején!

123
 A nővére csak ennyit válaszolt;
- Igen, ideértünk!

Az élet gondjaival megütközve gyakran

könnyebbnek látszik elkeseredni, mint cse­
lekedni. Ahelyett, hogy szépen rakosgat­
nánk egyik lábunkat a másik elé, bízva
benne, hogy megmásszuk a hegyet, mara­
dunk a fenekünkön, és siránkozunk. A hit
szerény; a hit a bizakodás és a cselekvés
meggyőző erejű keveréke. A testvérek tör­
ténete azt sugallja, hogy megéri felállni és
elindulni. Valahányszor rád zuhan a két­
ségbeesés sötétje, gyújtsd meg a hit lámpá­
sát, hadd világítson az éjszakában. Hittel
mindenki többre képes, mint egymagában,
támasz nélkül. Isten azért ajándékozta az
embereknek a tájékozódás és cselekvés ké­
pességét, hogy meglelhessék a hegy tetejé­
re vezető utat.

124
Érdemes megfontolni
Mindennap adódik két lehetőségünk.
Kapunk egy maréknyi csüggedést és
egy maréknyi hitet. Ma melyiket vá­
lasztom?

125
126
 TIZENNYOLC

Spiritualitás nélkül nincs béke

- tanulj meg átszellemülten
élni, és megtudod, mi a béke

Megmondom nektek, kihez hasonlít,

aki eljön, meghallgatja a tanításomat és
tettekre is váltja. A házat építő emberhez
hasonlít, aki mélyre leásott és a sziklára
rakta az alapot. Jött az árvíz, és az áradat
rázúdult a házra, de nem tudta
megingatni, mert biztos alapra épült.
Lukács evangéliuma 6,47-48

127
128
A gyerekek egyik kedvenc szórakozása,
hogy homokvárakat építenek. A végtelenül
hosszúra nyúló nyári délutánokon a kicsik
nedves homokkal töltik meg vödreiket, és
képzeletükre bízzák magukat a vízparton.
Aztán lapáttal formált, pálcikákkal teletűz­
delt alkotásukat sorsára hagyják a kímélet­
lenül perzselő napon. Hamarosan leszáll
az éjszaka, s a dagály elmossa a legkifino­
multabb építményeket is.
Spiritualitás nélkül az élet homokvár­
hoz hasonlatos: a sors kifürkészhetetlen ár­
apályának erőteljes hullámai gyorsan sem­
mivé mossák. Az Istenbe vetett hit biztos
alapja, az ima és a bizalom nélkül életünk
sebezhető, a balszerencse kiszolgáltatottja.
Mikor a félelem lesújt, nem lelünk me­

129
nedéket az Istennel való beszélgetésben.
Amikor tragédia történik, nem menekül­
hetünk a hit nyugodt kikötőjébe, ahol Is­
ten kézen foghatna és megoltalmazhatna
attól, hogy a heves viharban a sziklákhoz
csapódjunk. És hogyha igazságtalanság ér
bennünket, hit nélkül elveszítjük a gyógyí­
tó isteni erőt.
A nyár homokvárai az idő egyetlen kur­
ta pillanatáig léteznek csupán. A spiritua­
litás örökkévaló. Úgy viselkedünk-e, mint
gyerekek a tengerparton, ahol a tenger
habja csalóka gyengédséggel simogatja
erődítményünket, de már várja, hogy az éj­
szaka sötétjében lecsaphasson? Vagy pedig
azokat fogjuk utánozni, akik tudják, hogy
a valódi belső béke abból származik, ha
szilárd spirituális értékekhez kötik az éle­
tüket?
Magasan jár a Nap, helyét hamarosan
mégis elfoglalja a sötétség, s az éj leple alatt

130
minden partot elérnek az ár hullámai.
A választás rajtad áll.

Érdemes megfontolni
Isten annyira fogad el, amennyire én
elfogadom magam, s ez érvényes min­
den pillanatra. Várja, hogy megszó­
lítsam, beszéljek hozzá a saját szava­
immal, őszintén, szívből. Megenge-
zz
dem Istennek és magamnak, hogy O
legyen létezésem spirituális alapja?

131
132
 TIZENKILENC

Alázat nélkül nincs béke -

tanulj meg alázatosan élni,
és megtudod, mi a béke

Mert aki magát felmagasztalja, az

megaláztatik, aki magát megalázza,
az felmagasztaltatik-
Lukács evangéliuma 14,11

133
134
Nyárvégi este volt. A hatéves kisfiú az apja
mellett hevert a búzamezőn. Csodálkozva
gyönyörködött az éjszakai égbolton feltű­
nő égitestek sziporkázó ragyogásában.
- Apa, mi az ott a Holdon túl? - kér­
dezte kíváncsian.
- Egy másik bolygó - felelte az apa.
- És mi van a bolygó mögött? - kérde­
zősködött tovább a fiúcska föllelkesedve.
- A mi galaxisunk, a Tejút.
- És mi van a Tejúton túl?
- Az Androméda-köd.
- És azon túl? - kérdezte a kisfiú elra­
gadtatva.
Az apát felvillanyozta a kisfiú olthatat-
lan tudásszomja.

135
 - Mögöttük galaxisok milliárdjai kerin­
genek, milliárdnyi nap körül. Némelyik
nap sokkal nagyobb a miénknél.
- Hűha! - ámult el a kisfiú a feje búb­
ját vakargatva. - Mondd, apa, ha egyszer
ilyen hatalmas a világmindenség, és mi
olyan picik vagyunk benne, mi szüksége
van ránk Istennek?
Az apa néhány pillanatig hallgatott, az­
tán így válaszolt:
- Nos, fiam, Istennek azért van szüksé­
ge ránk, amiért nekem rád, és ugyanúgy
vigyáz ránk, ahogy én terád - mondta,
majd odahajolt gyermekéhez, és egy puszit
nyomott a feje búbjára.
Úgy tartjuk, hogy az emberség első pró­
bája az alázat, bár az alázatosság látszólag
ellentmondásos jelenség. Nem alázatos az
az ember, aki úgy hiszi, hogy az. Az ön­
teltség nem teszi egyik embert sem kü­
lönbbé a másiknál. Az igazi alázat az ará­
nyos szemléletmódból ered. Tudni, hogy

136
Isten világmindenségében csupán parányi
pontocskák vagyunk, nem csökkenti és
nem érvényteleníti a világ eme szegletében
végzett munkálkodásunk jelentőségét. Is­
ten szemében minden egyes ember egyfor­
mán fontos, tehát egyikünk sem fontosabb,
jelentéktelenebb a másiknál.
Ma éjjel, amikor kinézel ablakodból Is­
ten végtelen egére, tekints fel a mennyei
fényekre, és kérd Istent, segítsen helyesen
látni a szent arányokat. Alázkodj meg a
mindenség előtt, s köszönd meg, hogy fel­
becsülheted, mekkora szerep jut neked az
isteni színjáték színpadán!

Érdemes megfontolni
Az alázat jóval megelőzi a sikert, s
nem csupán a betűrendbe szedett
szótárakban, hanem az élet könyvé­
ben is. Könnyedebben róhatjuk éle­
tünk útját, amikor az alázatosság
igazgatja lépteinket.

137
138
 HÚSZ

Szolidaritás nélkül nincs béke

- tanulj meg együtt érezni, és
megtudod, mi a béke

Boldogok, akik szomorúak,

mert majd megvigasztalják őket.
Máté evangéliuma 5,4

139
140
Egyszer megkérdezték egy zsúfolt, nagy
forgalmú kórház egyik nővérkéjét, mit tart
legfontosabbnak munkája végzéséhez. A nő­
vér eltöprengett, majd így válaszolt:
- Ha mindent egybevetünk, a szakmai
ismereteken túl legfontosabb az együttér­
zés, a szolidaritás. Nem a szánakozásra
gondolok, mert az együttérzést nem sza­
bad összekeverni a szánalommal. Míg a
szánakozó megsajnálja a beteget, addig az
együtt érzők szíve - amint egy bölcs
mondta valamikor - egy ütemre dobban.
Az élet telis-teli van együttérzésért kiáltó
helyzetekkel. A barátok megbetegedhet­
nek, szeretteink örökre eltávozhatnak, gye­
rekünk megbukhat az iskolában. Mind­
egyik helyzetben szükségünk van együttér­

141
zésre, hogy legyen erőnk szembenézni a
tényekkel. Az együttérzéshez legalább ket­
ten kellenek. A szívek közös dobbanása
visszatart az önsajnálat csábításától. Akivel
szolidárisak, kevéssé hajlamos önmagára
„szegény, szerencsétlen áldozatként” gon­
dolni. Együtt, vállt vállnak vetve, azonos
irányba tartunk (s az együtt érző segíthet
helyesen tájolódni).
Nézz körül, s amikor észreveszed, hogy
valaki érzésed szerint rászorul az együttér­
zésre, töprengj el azon, mit tennél hason­
ló helyzetben! Amennyiben az illető nagy­
beteg, esetleg gyászol, gondolj bele, mi vol­
na jobb: aggódva rálicitálni a reménytelen
helyzetre, vagy inkább higgadtan a szüksé­
ges teendőkre biztatni? A konkrét tények
ismerete nélkül is biztosra veheted: akinek
együttérzésre van szüksége, jobban örül a
csillapító józanságnak, mint annak, ha
együtt zokognak vele.
Szolidáris érzelmeidet fogalmazd meg,

142
és mondd ki: Itt vágyóig veled vágyót^ ren­
delkezz velem! A bajban gyakorta elég tud­
ni, hogy nem hagytak magunkra, nem kell
egyedül küszködnünk. Az együttérzés az a
híd, amelyen az elkeseredett ember átérhet
a remény partjára.
Igazából szükségtelen végigmenni a
másik ösvényén, de egy darabon érdemes
vele tartani, s bevilágítani előtte lelkierőnk
fényével az utat. S támogatni, míg meg
nem bizonyosodunk afelől, hogy már ő is
látja, merre kell mennie, ha nem szeretne
eltévedni.

Érdemes megfontolni
Mit tegyek, hogy sürgős elfoglaltsá­
gaim közepette időt szakíthassak a
segítségemre, megértésemre rászoru­
lókra? Félretehetem egy időre a saját
ügyeimet annak érdekében, hogy se­
gítsek egy darabon mások terhét hor­
dozni?

143
144
 HUSZONEGY

Igazság nélkül nincs béke -

tanulj meg elfogulatlanul
gondolkodni, és megtudod,
mi a béke

En pedig azt mondom nektek, szeressétek

ellenségeiteket, és imádkozzatok üldö­
zőitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátok­
nak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra
is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.
Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek
benneteket, mi lesz a jutalmatok?...
S, ha nem köszöntitek, csak barátai­
tokat, mi különöset tesztek?
Máté evangéliuma 5,44-47

145
146
Egy csoport hatodikos látogatást tett a
washingtoni Szövetségi Bíróság épületé­
ben. A diákok az egyik teremben egy laza
tógás, bekötött szemű, álló nőalak szobrára
lettek figyelmesek. A szobor a pártatlan
igazság kétserpenyős mérlegét tartotta
a kezében. Az egyik tanuló megkérdezte a
vezetőjüktől, miért van bekötve a nőalak
szeme.
- Nehogy eltérítse az igazságtól az, amit
lát - hangzott a válasz.
Mialatt az igazságot hajszoljuk, hogy
rendet teremtsünk életünk mindennapi
zűrzavarában, figyelmünk könnyen eltere­
lődik, s ha félresiklott, megteszünk olyas­
mit, amihez nem volna jogunk. Bátyánk
kölcsönveszi az ingünket, bár elfelejtette

147
kölcsönkérni - mi pedig rögtön felhánytor-
gatjuk összes korábbi bűnét. Gyermekeink
gyanús elszántsággal magyarázkodnak,
miért nem adták be a házi dolgozataikat
az órán - mi pedig a történtek hatására
azon tépelődünk, mi lesz az egyetemen, ha
már most ilyenek. Barátnőnk nem hozza
el a komolyan megígért tortát arra a jóté­
konysági árusítással egybekötött rendez­
vényre, ahol mi elnökölünk - csalódottsá­
gunkban elvárnánk tőle, hogy vérrel és
körömmel írt bocsánatkérő levélben men-
tegetőddzön ezért a templom főkapujában.
Következzék néhány házi bölcsesség az
igazságról és a pártatlanságról. Valameny-
nyit érdemes alaposan megszívlelni és
megjegyezni!
Először, az igazságot nem háborgathat­
ják az érzéseink és a szenvedélyeink.
S mindig el kell választani az igazságosz­
tást a bosszúvágy kielégítésétől. Az igazság

148
nem egyenlő az elégtétel megszerzésével,
nem lehet megtorlás!
Másodszor, az igazsághoz számításba
kell venni, hogy célunk a békés végkifejlet,
azaz a védekezésre is arányos lehetőséget
illik biztosítani - ezt kívánja a jogérzék.
Az igazságról szólván álljunk ellen a győz­
ni akarás kísértésének, különben olyan túl­
zásokba esünk, amelyek óhatatlanul s,
meglehet, érdemtelenül a mi malmunkra
hajtják a vizet.
Végezetül, az igazság kiderítése és az
igazságszolgáltatás előremutató legyen, ne
hátrahúzó. Ne hánytorgasd fel lépten-nyo-
mon a múlt összes vétkét! Ne vidd be na­
ponta a családi asztalhoz az elmúlt napok
(hetek, hónapok stb.) sérelmeit! Minden
reggel új nap köszönt ránk, mindennap
tiszta lappal indulhatunk! Az igazság a
megbocsátás édestestvére. Szellőztesd ki
fejedből a problémát egy esti sétával, aztán

149
tiszta fejjel menj aludni. Az új napot
kezdd a bizalom jegyében.
Amennyiben szűnni nem akaró, heves
családi viták kellős közepén találod magad,
esetleg olyan szakadás áll be egy kapcsola­
todban, amit látszólag lehetetlen helyre­
hozni, imádkozz az igazságért! Fohász­
kodj a pártatlan, elfogulatlan megoldásért
és azért, hogy megérezd a szívedben dédel­
getett igazságot. Soha ne viszonozd rosszal
a rosszat, gonoszsággal a gonoszságot!
Csakis a jó vezethet jóra! Ne engedj az in­
dulataidnak és a keserűségednek, mert ha
engedsz, vak leszel az igazságra. Keresd a
békéd, s maradj nyitott mindarra, ami ben­
ne foglaltatik az igazságszolgáltatás fogal­
mában.

Érdemes megfontolni
Kivel, kikkel szemben voltam igaz­
ságtalan? Másként tudok tekinteni

150
rá, rájuk, amennyiben az igazság
istennőjéhez hasonlóan „bekötött
szemmel”, azaz elfogulatlanul elem­
zem a történteket?

151
152
 HUSZONKETTŐ

Emberség nélkül nincs béke

- tanulj emberséget,
és megtudod, mi a béke

Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az

nekem mind testvérem, nővérem és anyám.
Máté evangéliuma 12,50

153
154
Egyszer egy filozófus azt mondta, bárhogy
lássuk is a világot, mindig igazunk lesz.
Ha beengedjük életünkbe az erkölcstelen­
séget, hamarosan becstelen emberek vesz­
nek körül bennünket. Jóravaló emberek
gyűlnek körénk, ha szívből adunk, és
őszintén élünk. Az életszemléletünktől
függ minden, azt kapjuk, amit várunk.
Ahogy előrehaladunk az életben, illen­
dő megengednünk magunknak, hogy fel­
fedezzük az emberben és az emberségben
és magasztaljuk a jót! Ne zárkózz el, la­
zíts, és hagyd kibontakozni embertársaid
kedvességét, gondoskodását, megbocsátá­
sát, irgalmasságát, szívjóságát és könyörü-
letességét! Egyszerűen engedj szabad utat
mindeme jó szándéknak, vedd észre a jó

155
tulajdonságokat. Engedd elterjedni és meg­
erősödni a jót! Ahogy a szántóvető a nap­
sugarak melegére bízza a vetést. Képzeld
el, hogy az emberiség tagjai a hatalmas
életfa különféle ágai, gallyacskái, levelei,
virágai és gyümölcsei. A fa a gyökereivel
kapaszkodik, a törzsével tartja lombkoro­
náját, a levelei segítségével jut az éltető
fényhez, melyet tápláló energiává alakít,
aminek a jóvoltából egészséges, virágzik és
gyümölcsöt hoz. Az összes kis porcikája
létfontosságú, miként minden egyes ember
is egyformán fontos Isten szemében.
Tekintsd Jézus Krisztust Isten megteste­
sülésének, az emberiség iránti rajongása
tanújelének. Ő az, aki, képletesen szólva,
szilárdan megtartja, a végtelen idő termé­
keny talajához kötve az élet fáját.

Érdemes megfontolni
Úgy véljük, spirituális lények va­
gyunk, emberi tapasztalatokkal. Mit

156
tegyek, hogy emberi tapasztalataimat
a számomra elérhető, pozitív szelle­
mi és lelki erővel gazdagíthassam?

157
 Szedte a CAD Bt.
Nyomta a Reálszisztéma Dabasi Nyomda Rt.
Megjelent 7,6 (A/5) ív terjedelemben

ISBN 963 549 016 X

„Sok bölcsesség egyetlen karcsú kis kötetben. Legjobb lassan olvasni, hogy
a lehető legtöbb változást idézhesse elő bennünk.”
- David Neff, szerkesztő; Christianity Today

Törődés nélkül nincs béke - tanuld meg, mi a törődés, s megtudod, mi a béke.

Jézus tanításainak értelmét ezelőtt soha senki nem összegezte ilyen találó
éleslátással, ilyen tömören, ennyire egyszerű, hasznavehetó'formában, mint e
karcsú kötet szerzői. A bölcsesség huszonkét aranyrögét kínálják, melyek áztál
alaposan megmozgatják az embert, célt szabnak utunknak, és éltető szellemi
táplálékot adnak a hétköznapokra. Nélkülözhetetlen kis kézikönyv, pontos
és követhető útbaigazításai segítenek pontosan tájékozódni a világ és a lélek
dolgaiban, s csalhatatlan biztonsággal vezetnek el a belső békéhez. Az ön­
magukat szerényen Két Keresőként említő szerzők sem boldogultak
kétségeikkel, csak miután megoldották a gondjaikat, mert feldolgozták
a könyvben összegzett tudnivalókat. A velős, találó észrevételek és a példák
ötvözetéből a szemünk előtt bontakozik ki, miért mond nemet Jézus minden
tanításával a kizárólag saját érdekünket szem előtt tartó önzésre. Az önzet­
lenség szépségét és jellemformáló erejét megérthetjük akkor is, ha nem
vagyunk hívők, mert ez a mű az emberhez szól, az emberség lényegéről.

„Nem tudtam letenni ezt a könyvet. Teljesen meglepett. Könnyed olvasmány,

alapigazságai mégis mindannyiunk javát szolgálják.”
Mell Rool, lelkipásztor, Rescue Atalanta

„Az élet csodálatos értelméről szóló könyv. Akinek napjaink sürgés-forgásába:

csak egyetlen könyv elolvasására jut ideje, olvassa ezt!”
- Val J. Peter atya; a Boy Town vezérigazgatója

HONLAPUNK CÍME: www.twbookmark.com

ISBN 963-549-016-X 990 Ft

Q7RQR3S 4Q01RR