Professional Documents
Culture Documents
nélkül
nincs
béke
Ismerd meg Jézust
és megismered a békét
A Két Kereső
időtlen tanításai
a tartalmasabb életért
Jézus nélkül nincs béke -
ismerd meg Jézust, és
megismered a békét
MAGYAR KÖNYVKLUB
A fordítás az alábbi kiadás alapján készük:
No Jesus, no peace—know Jesus, know peace: timeless tvisdom
fór hving alife that mattért / Two Seejers
© 2002 by Two Seekers
Warner Books, Inc., 1271 Avenue of the Americas,
New York, NY, 10020
An AOL Time Warner Company
All rights reserved
5
V. Önzetlenség nélkül nincs bébe -
tanulj meg osztozni, és megtudod,
mi a bébe.........................................49
6
XI. Megegyezés nélkül nincs béke -
tanulj meg engedményeket tenni,
és megtudod, mi a béke.................83
7
XVII. Hit nélkül nincs béke - tanulj meg
hinni, és megtudod, mi a béke 121
8
A Két Kereső előszava
9
rés nélkül is bármit megadtak nekünk.
Anyagi javakban egyetlen pillanatig sem
szenvedtünk hiányt. Mindent egybevetve,
jó dolgunk volt, gondtalanul éltük világun
kat. Ám felserdültünk, és fiatal felnőttként
felmerült az életünkben néhány nem várt
személyes akadály.
Egyikünket harmincegy éves korában
megtámadta egy ritka betegség, melynek
előrehaladtával tolókocsiba kényszerül az
ember. A másikunk a szenvedélyek rabja
lett, és csak nehezen élte túl az önmagának
állított életmódbeli csapdák mozgalmas
megpróbáltatásait. Mindketten úgy talál
tuk, hogy az élet ezen viszontagságaival
azért kellett szembenéznünk, hogy becsü
letesen bemutatkozhassunk önmagunk
nak, és, mondhatjuk, egyikünknek sem
tetszett, amit akkoriban láttunk. A külvilág
szemében magabiztosnak, határozottnak
látszottunk, lelkünk azonban hangosan
jajveszékelt a bensőnkben észlelt irdatlan
10
űr láttán. Jóllehet külön utakat választot
tunk, s hosszú évekbe telt, mire bejártuk,
ugyanoda érkeztünk — Jézus tanításaiban
leltünk rá belső békénkre. Hiába költöt
tünk az útkeresésre, a gyógyíttatásunkra,
hiába jártunk híres-neves lélekbúvárok
hoz, kiváló szakemberekhez, sem ők, sem
a pénzünk nem hozta meg a tartós nyugal
mat. A belső békét Jézus tántoríthatatlan
életének példázata adta meg számunkra.
Mihelyt ismét közeledni kezdtünk egy
máshoz, és egy sorson osztoztunk, vala
hányszor magunk közt voltunk, éreztük
Jézus jelenlétének mindent elsöprő, két
ségbevonhatatlan bizonyosságát. Izgatot
tan és bizakodva figyeltük, milyen bámu
latosan fejlődik a kapcsolatunk. Ámultunk,
milyen sok látszólagos véletlen esemény
kezd egyidejűleg feltárulkozni előttünk,
melyek mindegyike egy irányba mutatott.
Határozottan ugyanarra az ösvényre irá
nyították a lépteinket. Mivel mind a ketten
11
hiszünk a szavak erejében, erős késztetést
éreztünk rá, hogy hírét vigyük Jézus béké
jének és mindannak, amire hitünkkel rá
találtunk és osztozunk. Jóllehet tisztában
voltunk vele, hogy a kiművelt szellemi ta
nítókhoz és az elmélyült spiritualistákhoz
képest tudatlan tanoncoknak számítunk.
Nem éreztük többnek magunkat annál,
akik voltunk. Jelentéktelen életet élő hét
köznapi nők voltunk, kiknek lelkében fel
szikráztak Isten fiának igéi. Isten által va
lódi lelki kapcsolat szikrája lobbant fel
közöttünk. A szikra megéledt, és parázsló
szépségét különös, változatos formákban
csillantotta fel előttünk. Elgyönyörködtünk
a csodában, aztán rájöttünk, hogy amit
megtudtunk, nem rejthetjük véka alá, meg
kell osztanunk a többiekkel. Aggódtunk,
nehogy az ego önzése és a hírnév buktatói
gátoljanak bennünket Isten tanításainak
tiszta közvetítésében, a jó ízlés és szerény
ségünk is arra késztetett, hogy amit meg
12
tudtunk, minden irányból megközelíthető
formában adjuk tovább. Ezért döntöttünk
a névtelenség mellett. Semmi okunk ma
gunknak követelni a dicsőséget, hisz, min
dent egybevetve, a könyvünk megjelenését
megelőző két évezredben seregnyi neves és
a hittudományban járatos szerző tette már
közzé Jézus tanításainak nyomán a békes
ség alapjairól szóló megállapításait, észre
vételeit.
Mi sem teszünk mást, hozzájuk hason
lóan továbbadjuk az egyszerű leckéket.
A leckék a csodákon és az embereken ke
resztül tanítottak látni, érezni és felfogni a
létezés lényegét.
Reméljük, mire kiolvasod kis kötetünket
— lelkes fohászunkat —, rád köszönt Jézus
békéje, eltölti szíved-lelked, és veled marad
utad további részén.
13
14
Jézus nélkül nincs béke -
ismerd meg Jézust, és meg
ismered a békét
15
16
■1
Boldogot^ a békességben élőkj
mert Isten fiainak hívjál^ majd őket.
Máté evangéliuma 5,9
17
18
Bevezető:
Jézus Krisztus, a béketeremtő
19
20
Ö gyógyította meg a betegeket.
O járt a vízen.
O támadott fel halottaiból.
21
harmincesztendős, érett férfiként lépett az
emberek elé Galileában. Alig volt har
minchárom, amikor bevádolták, meghur
colták, halálbüntetéssel sújtották és ke
resztre feszítették Jeruzsálemben. Ami ke
veset tudunk róla és tevékenységéről, azt
az Újtestamentumban találjuk, amelyben
négy evangélista vall Isten fiáról és cseleke
deteiről. Jézust tiszta lelkű, önzetlen em
berként ábrázolják, aki felkarolta, magá
hoz ölelte a társadalom számkivetettjeit,
bár megkérdőjelezte a szokásaikat. A taní
tásainak üzenetét/tanulságait nem további
magyarázatokkal, hanem mindig valami
lyen cselekedettel tette emlékezetessé,
hangsúlyossá.
Jézus a prostituáltak, bűnözők és leprá-
sok üdvözlésével például a toleranciára, az
elnéző türelemre tanított. A megkövezés,
valamint a lakóhelyének kultúrájára jellem
ző „szemet szemért...” elv elutasításával
pedig a könyörületességre tanított. A ret
22
tenthetetlen bátorsággal hirdetett tekintély
romboló tanácsaival óriási hallgatóságot
vonzott maga köré.
Ám Jézus a tetteivel és a beszédeivel a
népszerűség helyett a béketeremtésre töre
kedett. Az elfogadható fogalmáról és a be-
leérzésről szóló egyszerű, időtálló tanításai
közérthetőek. Szeresd szívből a szomszé
daidat; bánj úgy másokkal, amilyen elbá
násban te szeretnél részesülni. Ha arcon
ütnek, nyújtsd oda orcád másik felét is.
Jézus idejében mindennapos volt a hábo
rúskodás, az erőszak, a vita, a belharcok és
a családi viszálykodás. Az ilyen üzenetek
re legalább akkora szükség lehetett, amek
kora napjainkban volna.
Könyvünk további oldalain megkísérel
jük kiszűrni Jézus saját szavaival elmon
dott tanításainak lényegét, és igyekszünk
bemutatni, miként teremthetjük meg a se
gítségével mindennapjaink békéjét. Noha
többnyire nem vagyunk tisztában vele, az
23
egymással váltott szavaink kiszivárognak
otthonunk falai közül, és világszerte ter
jednek. S javunkra vagy kárunkra, de a
gondolataink, kimondott szavaink és cse
lekedeteink határozzák meg a világ jelleg
zetes szellemi légkörét, amelyben élünk.
Lehet, hogy egyéni magatartásunkkal nem
tudjuk meghozni a békét a Közel-Keletre,
de felemelhetjük a telefont, és elsimíthat
juk a családtagok közti nézeteltéréseket.
A „konyhaasztal” mellett is hatékony béke
teremtővé válhatunk, amennyiben megért
jük, hogy minden apróság számít.
Vegyük számításba Jézust a maradandó
alapelvek és értékek érdekében. Kérünk,
ne feledd: aki Jézust ismeri, ismeri a békét.
Aki a nyugalom tengerében akar úszni,
arra a parton a Béke Hercege vár.
24
EGY
25
26
A vasárnapi iskolákban gyakran hangzik el
a következő kis tanmese:
Egyszer egy megtört szívű ember bán
kódott Isten színe előtt a világ keservein és
igazságtalanságain.
- Édes Istenem! - zokogta. - A szenve
désünket, tengernyi fájdalmunkat, kínjain
kat és a világunk nyomorúságát látva,
mondd, miért nem küldesz segítséget hoz
zánk?
Isten ránézett, és így felelt:
- Küldtem segítséget. Téged küldtelek
oda.
Napjaink világában, amikor a jók tét
lenkednek, ahogy mondani szokás, a go
nosz gyarapszik. Efelől nem elég elmél
kedni; tennünk kell ellene valamit. A kis
27
tettek is képesek nagy változásokat előidéz
ni. Ahogy a hegytetőre épült város fényei
több mérföldre ellátszanak, ugyanúgy ha
odafigyelünk és törődünk a többiekkel,
belső ragyogásunk felszínre kerül, és
messzire világít. A fény szétterjed minden
irányba. Lehetetlen elrejteni, beragyog
mindent, szinte ragályosan terjed. Ám ha
a jelenlegi állapotokat tekintjük, egyelőre
jó úton haladunk afelé, hogy mesterien
rejtegessük a fényünket.
Sokféleképpen igyekszünk takargatni
belső világosságunkat, ezt tesszük, vala
hányszor hallgatunk, amikor meg kéne
szólalnunk, amikor félelmünkben a soka
sággal tartva azt szajkózzuk, amit a tömeg
hangoztat, amikor hamisnak mondjuk a
mindannyiunkban fellelhető ragyogást.
Legfőképp avval takarjuk el a fényt, hogy
nem terjesztjük a világosságot, és nem tö
rődünk mások igényeivel.
28
Jézushoz hasonlóan a törődés és a sze
retet jelzőfényeként kellene fényesked-
nünk, és nem volna szabad elzárnunk ra
gyogásunkat a világ elől. Pedig a környeze
tünkben mindennap adódik valamilyen
alkalom a gondoskodásra. Nyiss moso
lyogva ajtót az idegeneknek, engedj magad
elé egy autót a sorban, beszélgess egy kicsit
a magányos szomszédoddal! Odahaza sem
ártana őszintén érdeklődni a családtagok
sorsa és tevékenysége iránt. Ismered csalá
dod tagjainak szokásait? Tudod, melyik a
kedvenc fagylaltjuk? Ismersz legalább egy
két apró részletet a házon kívüli program
jaikból? Mutasd ki figyelmességed, törődj
embertársaiddal! A törődésre számtalan
alkalom és mód nyílik napra nap. Kezdd
azon, akivel legközelebb összetalálkozol!
Ne várd ölbe tett kézzel, hogy kedvedre
alakuljon a világ: tégy érte valamit! Légy
magad a változás.
29
Érdemes megfontolni
Ma miként segíthetek környezetem
tagjain? Ismerek-e magamnál gyen
gébb embert, akinek szüksége van
apróbb segítségre, vagy olyat, aki
mellett ki kellene állnom? A többség
gel tartok egy bizonyos ügyben, ho
lott a szívem mélyén érzem, hogy
nincs igazuk? Tudok-e a környeze
temben bármilyen kisebb igényről,
aminek kielégítésében közreműköd
hetnék?
30
KETTŐ
31
32
Isten két fület, de csak egy szájat adott
nekünk. Semmi kétség, azért teremtett
ilyennek bennünket, hogy kétszer annyira
figyeljünk, mint amennyit beszélünk. Oly
kor túl nyugtalanul várjuk, mikor fogha
tunk bele a mondókánkba, türelmetlenül
lessük, mikor fejezi be mondandóját a má
sik, s emiatt nem figyelünk arra, amit mond.
Óriási a különbség a valódi figyelem és
aközött, amikor csak azt lessük, mikor jut
hatunk szóhoz. Amikor a közlésvágy ural
ja figyelmünket, elvétjük az érintkezés, a
kapcsolattartás célját. Egyúttal a békességet
is veszélybe sodorjuk, minthogy általában
sem otthon, sem a világban nem teremthe
tünk békét az őszinte odafigyelésen alapu
ló, valóságos kommunikáció nélkül.
33
Meg kell tanulnunk, hogy családi kör
ben nem elég a fülünkkel figyelni, a szí
vünkkel és az eszünkkel is figyelnünk kell.
A testbeszéd, a hangszín, a beszédmodor
és az előadás stílusa olyan jegyek, melye
ket mindannyian rendszeresen küldünk
egymás felé, s ezek a kísérő gesztusok
többnyire a szavaknál ékesszólóbban árul
kodnak a beszélgető felek valódi gondola
tairól, szándékairól. Látni, amint egy gye
rek bólogat, de kerüli tekintetünket, észre
venni a magányos emberek hanghordozá
sában bujkáló szomorúságot fontos, mert e
jelzések árulkodóbbak a szavaknál.
Modern korunk évről évre bonyolul
tabb. Egyre többen érezzük megsemmisí
tő erejűnek a napi élet fokozódó követel
ményeit és a ránk nehezedő felelősség sú
lyát. Hol a kolostorok csöndes falai közé,
hol a romlatlan természetbe vágyunk. Sze
retnénk minél távolabb kerülni a világ őr
jítő zajától. Vágyódásunk a lélek hangos
34
segélykiáltása. A lelkünk szilenciumra áhí
tozik. Időre van szükségünk, hogy össze
gezhessük a gondolatainkat és tanulmá
nyozhassuk a szívünkben rejlő érzéseket.
Bár nem vagyunk mindig következetesek,
s míg a gyermekeinktől elvárjuk, tartsanak
rendszeres csendes pihenőt, magunkra
nézve nem tartjuk érvényesnek ezt a meg
oldást, pedig ránk férne, hogy időnként le
üljünk egy nyugodt sarokba, csendesen
átgondoljuk a teendőinket és magatartá
sunkat. Önmagunkra odafigyelni nem
időpazarlás!
Nem szabad beérni a szavakkal és a vi
lág locsogásának hallgatásával! A csendet
ápolni, művelni kell, mert meg kell tanul
ni befelé figyelni, meghallani saját szívünk
és elménk „szavát”. Könnyen elszalaszt
hatjuk Isten nekünk címzett üzeneteit, ha
nem lassítunk, és nem tanulunk meg fi
gyelni a mindannyiunkban ott lakozó lé
lekre.
35
Érdemes megfontolni
Képes vagyok egész nap figyelni a
körülöttem élőkre anélkül, hogy saját
véleményemet, gondolataimat han
goztatnám? Mire tanít a figyelmes
hallgatás, mire tanít a másokra figye
lés?
36
HÁROM
37
38
Az egyik vígjátékíró véleménye szerint leg
élesebb fegyverünk a nyelvünk. Életünk
első három évét töltjük az anyanyelv hasz
nálatának elsajátításával, életünk hátralé
vő évtizedeit pedig azzal, hogy megtanul
junk uralkodni rajta, és megtanuljuk irá
nyítani.
Az otthon a családi élet egyedülállóan
különleges tere. Otthon őrizzük a nagy tit
kot - a valódi természetünket -, ami ritkán
kerül ki a nyilvánosság elé. Otthoni visel
kedésünk rendszerint egészen más, mint
amit a világnak mutatunk. Lakásunk kü
szöbén kilépve általában felöltjük „legjobb
orcánkat”. Kedvesen elbeszélgetünk a lift
ben az idegenekkel, barátságosan szót vál
tunk munkatársainkkal. Álmunkban sem
39
jut eszünkbe, hogy durva megjegyzéseket
tegyünk a vendéglőben a pincérre. Odaha
za mégis számtalanszor megesik, hogy a
házastársunkra vagy a gyermekeinkre go
rombán ráförmedünk. Az sem ritka, hogy
egyáltalán nem állunk szóba velük. A kap
csolattartás hiányától olyanok leszünk,
mintha érzéketlen rabtársak volnánk egy
cellában. Csakhogy ezt a börtönt magunk
építjük! Sok ember észre sem veszi, mit
tesz. Sokakban az sem tudatosul, milyen
hangnemben beszélnek családjuk tagjai
val! Olykor azt képzeljük, odahaza lazít
hatunk, megengedhetünk magunknak
néhány apróbb „házi bűnt”, birtokon be
lül zavartalanul idegesíthetjük és ingerel
hetjük egymást, hisz magunk között va
gyunk. Azt hisszük, a kifelé mutatott jó
modor olyasmi, mint a mise tiszteletére
felöltött ünnepi ruha. Mintha a kedvessé
get hazatérve jogunk lenne levetni, mint-
ha beakaszthatnánk a szekrénybe. Ám
40
nem ártana figyelni, mert amilyennek ott
hon mutatjuk magunkat, olyanok vagyunk
valójában! Meglehet, a világ nem lát ránk,
de a családunk igen. Odahaza kiderül,
mennyi igazság van a külvilágban hangoz
tatott szavainkban! Akkor aztán hiába
hangoztatjuk: „Élek-halok a családomért”,
mert ettől még nem biztos, hogy valóban
velük akarunk élni.
Családunk tagjai Isten ajándékai szá
munkra. Ezért cél, hogy a lehető legkedve
sebben viselkedjünk velük. Nem ártana
tudatosítani és jól megjegyezni, hogy Isten
láthatatlanul jelen van közöttünk, min
dennapos vendég az asztalunknál, látha
tatlan megfigyelője és tanúja valamennyi
beszélgetésünknek, kapcsolatunknak. Az
otthonunk szent hely; úgy illenék megszó
lalni benne, ahogyan a templomban
tesszük: tisztán, tisztelettudón. A naponta
tanúsított kedvesség apró magvaiból hajt ki
az elégedettség és a boldogság. Lehetetlen
41
azonban derűsebbé tenni szeretteink nap
jait anélkül, hogy a magunkét derűsebbé
ne tennénk. A pillanatnyi érzelmek és to
vábbadásuk módja döntő hatással van az
otthon békés vagy békéden légkörére.
A szavak képesek megváltoztatni az egész
életet. Használd megfontoltan és helyesen
a szavakat!
Érdemes megfontolni
Szóltam ma egyetlen jó szót is a csa
ládom tagjaihoz? Miként változna
meg az otthoni légkör, ha mind
annyian szent helynek tekintenénk
az otthonunkat? Hogyan beszélnénk
egymással egy pap vagy egy kifogás
talan, minden gyanú felett álló sze
mély jelenlétében?
42
NÉGY
43
44
Tévedni emberi dolog, a megbocsátás Isten
dolga. Minden iskolás kívülről fújja ezt a
közmondást. Ám az emberi természet
meglehetősen hasonlatos az olyan főzőis
kolákhoz, melyekben megtanítanak a ma
radékok felhasználására. Ki tudja, miért,
előszeretettel melegítjük fel szeretteink
előző napi vétkeit a másnapi reggelihez
adagolva. Kedd éjszaka megbocsátjuk a
keddi bűnöket, szerda reggel mégis bedob
juk az új nap serpenyőjébe maradék szem
rehányásunkat, megbántottságunkat és ha
ragunkat. A különös hatás kedvéért néha
némi bosszúval is fűszerezzük a fogást.
Aztán az ilyen recept szerint készített étek
százszorta keserűbb szájízt hagy maga után,
mint a leghevesebb gyomorégés.
45
Amikor megtagadjuk valakitől a bocsá
natot, mert nem vagyunk hajlandók meg
bocsátani, érzelmi vegykonyhánkban a
megtorlás és neheztelés végtelen körforgá
sát készítjük elő. Holott a régi sérelmek és
bűnök felhánytorgatásával kizárólag ön
magunk sebeit téphetjük fel újra meg újra,
miközben magunkat az önelégültség bör
tönébe zárjuk.
Azonnal, e pillanatban vess véget ennek
az őrületnek! Szánd el magad a megbocsá
tásra, légy hajlandó rá! Ha még képtelen
vagy szívből megbocsátani, kérd hozzá Isten
segítségét — az igazi megbocsátás ugyanis
egy tőlünk távoli, hatalmas forrásból ered.
Nem szükséges érezned, hogy valóban
kész és képes vagy rá, elegendő, ha nyitott
szívvel és elmével élsz, s megengeded ma
gadnak a megbocsátás lehetőségét. A lehe
tőség megleli az utat a lelkedhez. A hajtha-
tadanság elmerevíti az idegrendszert, a ma
gunkban dédelgetett harag gátolja azon
46
idegek működését, amelyek szabad utat en
gednének a kiengesztelhetőség érzésének.
A helyzet iróniája, hogy aki megbánt
minket, nem feltétlenül akarja elnyerni
bocsánatunkat, talán még egy „Elnézése
det kérem” sem csúszik ki a száján. Ám ez
így rendjén való. A megbocsátás szívügy —
a saját szívügyed. Megbocsátani egyet je
lent azzal, hogy kinyitod haragod zárkájá
nak ajtaját, és szabadon ereszted magad,
mert nem a másik, hanem te vergődsz ne
heztelésed béklyójának terhétől.
S ezt érdemes megjegyezni: noha nem
tudjuk befolyásolni mások bántó viselke
dését, ettől függetlenül uralhatjuk válasz
lépéseinket. Kesergés helyett légy őszinte
magadhoz! Gondolkodj el rajta, miért
bántott meg az a másik, miért volt veled
rosszindulatú, barátságtalan. Talán vissza-
X
vágott valamiért? Ártani is akart...? Mérd
föl a helyzetet, és igyekezz megérteni az
okokat ahelyett, hogy rögtön a rosszallásod
47
z
mögé bújnál. Éld bele magad a helyzeté
be. Megváltoztatott nézőpontból minden
másként hat. Szívünkig ható tanulságokat
vonhatunk le.
Csakis a megbocsátás révén szabadulha
tunk meg a sérelmeinktől, a negatív érzel
meinktől, és nyerhetjük vissza tartósan a
lelki békénket, melyre oly nagy szüksé
günk van az életben. A megbocsátás felsza
badít, meghozza a nyugalmunkat, ami
nélkül nem válhatunk önmagunk legjobb
változatává.
Érdemes megfontolni
Kizárólag abban az esetben kérhetjük
Isten bocsánatát, ha nem bocsátunk
meg. Ahányszor fölhánytorgatjuk sé
relmeinket, annyiszor csapjuk be ön
magunkat, különösen, ha közben
elhisszük, hogy már megbocsátot
tunk. Aki igazán megbocsátott, nem
emlékszik a sérelemre!
48
••
Önzetlenség nélkül nincs béke
— tanulj meg osztozni,
és megtudod, mi a béke
49
50
Miután az óvónők óvodai asztalra teszik a
tejet és a süteményeket, mindenkit arra
biztatnak, osztozzon igazságosan. Az igaz
ság kedvéért egyforma adagokra osztva
tálalják az ételeket. Az öt-hat évesek a ve
lük született és a beléjük nevelt becsületes
mértékletességtől hajtva azonnal és hango
san tiltakoznak, mihelyt valamelyikük
megpróbál gyűjtögetni, vagy a többiek ro
vására tömi magát. Mire felnövünk, vala
miképp megfeledkezünk erről a leckéről, s
megteremtjük a gazdagok és a szegények
világát. Valószínűleg ennek az elképzelés
nek tudható be, hogy amerikai gyermekek
ezrei mennek aludni korgó gyomorral,
holott a gyártók napi 50 000 fontnyi élel
miszert forgalmaznak az országban — állít
ják a népélelmezési szakértők.
51
Olyan világot kell magunk köré terem
tenünk, amelyben mindenkinek egyfor
mán jut a csokoládétortából. Nem a köte
lező osztozás lidérces világára gondolunk,
hanem arra, amelyben mindenki önként és
szívesen ad. S legyünk őszinték, semmi él
vezet nincs abban, ha az ember a szenve
dést fokozó egyenlőtlenségek létrehozásán,
elmélyítésén fáradozik! S e ponton nem
csupán a pénz és az anyagi javak egyenlő
elosztására gondolunk. Lelkünk számára
bármiféle anyagi juttatásnál jobb szolgála
tot tesz az időnk és a tehetségünk önzetlen
átadása.
Képzeld el, mennyivel jobb lehetne a
világ, ha a fiataloktól az öregekig minden
egyes ember legalább részben mások javát
keresné. Mindenki hozzájárulhatna a do
loghoz, még a szegények legszegényebbjei
is bármihez hozzáadhatnák érzéseiket,
szeretetüket. Amikor szívből jövő nagylel
52
kűséggel osztozunk, önzetlenségünk fel
emelő, s meghozza várva várt nyugalmun
kat, elégedetté tesz. Ez a belső béke titka.
Engedjük meg Istennek, hadd mutas
son rá az osztozásra alkalmas lehetőségek
re, és kérjük, segítsen nemes lelkűvé vál
nunk. Az önző ember nem pusztán mások
igényeit veszi semmibe, amikor saját bel
ső igényeire nincs tekintettel.
Érdemes megfontolni
Milyen gyakran adományozzuk a rá
szorulóknak a fölösleget, és vagyunk
büszkék jótékonyságunkra? Milyen
gyakran dobjuk ki a fölösleget? Add
másoknak mindazt, amire nincs szük
séged, biztosan akad ruha, cipő,
használati tárgy és élelmiszer, amely
re nincs szükséged, illetve nem szere
ted, tehát nem használod fel. Ezekről
könnyen lemond az ember. Igyekezz
53
túlmenni e könnyed ésszerűség hatá
rain! Adj oda olyasmit a rászorulók
nak, amitől fájdalmas búcsút venned,
de nekik szükségük van rá. A fölösle
gessé vált holmit szétosztani nem iga
zán önzetlen cselekedet.
54
HAT
✓
Uj parancsot adok nektek: Szeressétek
egymást! Amint én szerettelek benneteket,
úgy szeressétek ti is egymást.
János evangéliuma 13,34
55
56
A szegényekért tevékenykedő, Calcuttában
elhunyt Teréz anya egyszer azt mondta,
hogy a legnagyobb szegénységet a nyugati
világban tapasztalta, mert ott a „szegény
ség és nyomor szelleme” mélyen beivódott
az emberek tudatába. Megfigyelései szerint
a tény, hogy az emberek elkezdtek egyedül
önmagukért élni, anyagi gyarapodáshoz,
de szellemi csődhöz vezethet. Ez alapve
tően igaz. A pénz ugyanis nem boldogít,
vagyonokért sem lehet szeretetet vásárolni,
pedig kizárólag a szeretet tesz minket füg
getlenné és gazdaggá. A szeretet azzá ala
kít, aki gondolatban mindig lenni akar
tunk - az emberiség családjába tartozó
testvérek egyikévé. Azért élünk itt a Föl
dön, hogy szeressük és segítsük egymást!
57
Ez a legfontosabb cél. A szeretetben és se
gítő légkörben élők mindegyikét magával
ragadja a boldogság. Képtelenség úgy vilá
gítani a sötétben a másik lába elé, hogy ne
jutna nekünk is némi fény!
Mialatt a szeretet ösvényén járunk,
idézzük fel magunkban a vasárnapi isko
lák tanmeséjét az ajándékokkal érkező
három látogatóról:
Egy szép napon a Siker, a Gazdagság és
a Szeretet kopogtatott egy ház ajtaján. Szí
ves fogadtatásra találtak. Ám ők csak álldo
gáltak a küszöbön, végül aztán megszólal
tak.
— Csak az egyikünk mehet be — mond
ták egyszerre.
— A Gazdagságot hívjuk be! - követelő
dzőit a nagylány. — Soha többé nem szen
vednénk hiányt semmiben. - Toldotta meg
vágyakozva.
Az apjának azonban volt annyi esze,
hogy tudja, a pénz nem boldogít, ezért a
58
Siker meghívása mellett érvelt. A felesége
zz
azonban kételkedett férje döntésében. O a
Szeretetet szerette volna megvendégelni,
mert hármuk közül őt érezte a leghatalma
sabbnak. Megbeszélték a dolgot, aztán be
tessékelték a Szeretetet. Legnagyobb cso
dálkozásukra a Siker és a Gazdagság is
gyorsan bejött vele együtt.
— Nem értem — mondta az apa —, mint
ha arról lett volna szó, hogy csak az egyi
kőtök jöhet be.
— Igaz is — felelte vidáman a Szeretet. —
z
így is történt volna, ha a Sikert vagy a
Gazdagságot hívjátok meg. De te a Szere
tetet választottad, engem pedig mindenho
vá elkísér a Siker és a Gazdagság!
— Igen - bólintott rá az anya. — Minden
jó dolog a szeretetből következik.
Érdemes megfontolni
Lehetséges, hogy belső ürességem
oka az önző rohanás? Talán azért
59
érzem a belső űrt, mert a napi hajszá
ban mindig csak magamra gondo
lok? Hány ember életének terhén
igyekeztem könnyíteni az idén?
Hány szívet tettem derűsebbé? Meny
nyi szeretetet adtam? Ki az a nehe
zen szerethető ismerősöm, akit meg
kéne próbálnom szeretni? A lelkünk
szinte üvölt a kapcsolatok és a kap
csolattartás után. Válaszolok lel
kem felszólításaira?
60
HÉT
61
62
Az ember negyven napig életben marad
élelem nélkül, három napig víz nélkül,
nyolc percig levegő nélkül. Ám egyik eset
ben sem képes a túlélésre remény nélkül.
A remény kivételes kegy. A homlokunkra
van írva. A remény kelt bennünk szenve
délyes érdeklődést a lehetőségek iránt, és
visz tovább, amikor könnyebb volna felad
nunk. A remény a fény az éjszaka átkozott
sötétjében. Csak a bajt siettetjük, amennyi
ben feladjuk a reményt. A reményben meg
bízhatunk, mert az soha nem hagy el minket.
Reményekkel telve indulunk az életbe.
Amikor a mamánk ölébe tesszük az össze
gabalyított gombolyagunkat, még nem fog
lalkoztat, vajon ki tudja-e bogozni. Gyer
mekfejjel még hiszünk a csodákban. A lé
tezés behatároltsága sem lohasztja le remé
63
nyeinket. Aztán felnövünk, és belépünk a
„valóság világába”. Belekóstolunk a féle
lembe, a napi élet egyhangú robotjába,
mely sokkoló tudnivalóra nevel. A körül
mények irányítása nincs a kezünkben!
S attól fogva nem hiszünk a csodákban.
Itt az ideje újraéleszteni a reményt! Ne
feledd! Nincs reménytelen helyzet azok
számára, akik hisznek Isten végtelen hatal
mában és az ima erejében! Egyszerűen az
ölébe kell ejtenünk gondjaink összegaba
lyodott gombolyagát. Őszinte bizalommal.
Amíg élünk, a remény velünk van, s
várja, hogy megoszthassa velünk a csodá
kat. Tartsd életben a reményt!
Érdemes megfontolni
Életem melyik területén adtam fel a
reményt? Mit tehetek, hogy a minden
napokban is életben tarthassam? Van-e
valaki a környezetemben, akiből erőt
meríthetek, aki ösztönzően hat rám ?
64
NYOLC
65
66
A vasárnapi iskolák oktatói szeretik elme
sélni a dicsekvő fiatalember történetét, s mi
tagadás, tanulságos is. A legény mindenki
nek azzal dicsekedett, hogy az egész falu
ban neki van a legszebb szíve. Sokan gyűl
tek köré, és csodálták a szívét, ami termé
szetesen tökéletes volt, egyetlen karcolás
sem látszott rajta.
Hirtelen egy bölcs öreg vált ki a soka
ságból, és a többiek elé tárta összekarcolt,
mély barázdákkal szántott szívét. A mély
ráncoktól igencsak toldott-foldott látványt
nyújtott a szív. Az öregember rámutatott a
legényre, majd a vén, viharvert szívre, és
így szólt:
- A te szíved tökéletesnek látszik, még
sem cserélnék soha veled! Az én szívem
67
minden karcolása egy-egy embert képvisel,
azokról vall, akiket szerettem. A mélyen
barázdált részek pedig a viszonzásul ka
pott ajándékok.
A dicsekvő fiatalember megdöbbent,
mélyen megindították a bölcs öreg szavai.
Elővette a szívét, letört belőle egy darabot,
s remegő kézzel a vénember felé nyújtot
ta. Aki kedvesen, a magáéból viszonozta az
ajándékot. A fiatalember hosszasan nézte
a szívét, amelyen immár egy viseltesebb
rész is volt, mégis szebben tündökölt, mint
bármikor azelőtt, mert szétáradt benne az
öregtől kapott szeretet.
- Most már tudod - mondta az öreg -,
mindig a nagylelkű szív a legjobb.
Rohanó életünk közepette sem árt na
ponta felidéznünk a mesét a nagylelkű
szívről, amely olykor felsebzi magát adako
zó hajlamával, mégis szépséges, mert min
dig túlcsordul benne a béke és a szeretet.
68
Érdemes megfontolni
Felejtsd el egy pillanatra az anyagi vi
lágot, s kérdezd meg magadtól: Mi
képp mutathatnám ki szívem nagy
lelkűségét? Az időmmel, a képessé
geimmel?
Melyik ismerősömnek volna szüksége
e pillanatban némi nagylelkűségre?
69
70
KILENC
71
72
A gyermekszobában, halvány fény mellett
egy anyuka dudorászott az újszülöttjének,
miközben gyöngéd mozdulatokkal pelen-
kázta. Azután apró babakefével megfésül
te a kicsi vékonyka hajszálait. Majd óvato
san felemelte, és a karjában ringatta a
csöpp fiúcskát. Közben lágy, nyugtató sza
vakat suttogott, s elnézegette különös,
egyedi arcvonásait, pici ujjait. Végül óva
tosan bebugyolálta, és tovább ringatta, míg
el nem aludt a kisbaba. A gyermek bizton
ságban érezte magát anyja szerető karjai
ban, pici szívében nagy békességet érzett.
A hajdani kisded ma már serdülő ka
masz.
- Kapcsold ki azonnal azt az átkozott
tévét! - ordít vele éppen az anyja. - Hát
73
nincs egy ember, aki hajlandó segíteni ne
kem? - zsörtölődik mérgesen. A mama siet
és dühös. Olyan erővel löki félre a fia lábát
a kávézóasztalkáról, hogy maga is meg-
hökken a mozdulattól.
- Bocs, anya, segítettem volna neked, de
épp más dolgom volt - mentegetődzik a
fia.
- Neked mindig más dolgod van! Lus
ta vagy és önző, de ha azt hiszed, hogy ma
este is elmehetsz itthonról, hát majd meg
látod, mi lesz! - közli a fiúval ingerülten
az anyja, aztán hátra se néz, úgy vágja be
maga mögött az ajtót elmenet.
Hogyan jutottak idáig? Hogyan jutha
tunk idáig? Honnan ered a gyöngédség?
Igaz, kinőttünk az ártatlan gyermekkorból,
de megmaradtunk szellemi lénynek, és
megérdemeljük a gyöngéd, szerető gon
doskodást. Annak ellenére, hogy pufók
angyalarcunk és a gyermekkor édes élmé
nyei tovatűntek, nem vagyunk feljogosítva
74
rá, hogy szidalmazzuk, dorgáljuk a töb
bieket, vagy ridegen, rosszul bánjunk egy
mással! Jézus azt mondta, nem adhat sem
mit, ha a világ sem ad. Nem adhat olyas
mit, ami nincs meg a természet(ünk)ben.
Mindenekelőtt önmagaddal szemben légy
szelídebb, lágyabb és kedvesebb, s ameny-
nyiben nem tartod vissza mesterségesen, a
gyöngédséged kiárad a világba, megciró
gatja a lelkeket, olyan gyöngéden, ahogy az
édesanyák érintik meg újszülöttjeiket.
Ahányszor alkalmad nyílik rá, pólyáid be
a világot a gyöngédségedbe, takargasd be a
kedvességed takarójával!
Érdemes megfontolni
Igaz-e, hogy az emberi kedvesség
mézédes „anyateje” csakis az újszü
lötteknek jár ki? Képes vagyok-e
gyöngéden megfogalmazni a legke
ményebb mondanivalómat is? Képes
vagyok-e nyomatékosan kifejezni a
75
gyöngédségemet? Ki tudom-e szere
tetteljesen mondani az igazságot, és
képes vagyok-e szeretni a mások
igazságait?
76
TÍZ
77
78
Szent Péter látogatók egy csoportját vezet
te körbe a Mennyországban. A túra során
benyitott egy templomi oldalhajóba, ahol
seregnyi angyal ücsörgött tétlenül lustál
kodva.
- Hogyhogy ezeknek nincs semmi dol
guk? - mutatott az egyik látogató méltat
lankodva a mennyei lényekre.
- Ők az őrangyalok, és repesve várják,
hogy segíthessenek az embereken, de csak
akkor mehetnek, ha az emberek hívják
őket - felelte szelíden Szent Péter.
- És hogyan szólíthatjuk meg őket? -
kérdezte izgatottan egy másik ember.
- Tudod, hogy kell imádkozni? - kér
dezett vissza Szent Péter.
79
Amit eddig az imádkozásról mondtak
és írtak, abból kitetszik, milyen egyszerű
tevékenység. Az imádkozásnak nincsenek
kötelező szabályai, sem előírt módozatai.
Szükségtelen ártatlannak, feddhetetlennek
lennünk, nincs szükség a templomi szolgál
tatásokra szakosodott épületekre és szemé
lyekre sem. Az imát bátran megfogalmazhat
juk a saját szavainkkal, mert közvetlenül a
Teremtőnkhöz szólunk, amikor fohászko
dunk. Elég odaülni az Úr asztalához, és
osztozni vele mindabban, amivel minket
✓
vár. Érte, miatta egyetlen porcikánkat és
szokásunkat sem kell megváltoztatnunk.
Aki már kipróbálta, tudja, hogy az ima
megváltoztatja az életet. Az ima a lélek
univerzális megszólalási lehetősége, imád
kozás közben egy magasabb erővel társa
loghat, s megkérheti Istent, hogy küldje
angyalait a segítségünkre. Fohászkodha
tunk azért, hogy imáink meghallgatásra
találjanak, választ kapjunk a kérdéseinkre
80
és útmutatást az életünkhöz. Nincs olyan
dolog, ami túl jelentéktelennek számítana
ahhoz, hogy imánk témája legyen. Az ima
az Istennel folytatott magánbeszélgetés.
A naponta elmondott ima naponta ha
zaviszi az embert Isten végtelen, tiszta, de
rűs és otthonos világmindenségébe. Meg
újítja az erőnket és bátorságunkat. Olyan
helyre vezet, amit a mi világunk sem meg
adni, sem elvenni nem tud tőlünk.
Az ima a fel nem bontott ajándékcso
mag. A csomagban igazi énedet találod.
Oldd ki a kötözőszalagot a fohászoddal, és
nézd meg, milyen csodákat tartogat Isten
a számodra!
Érdemes megfontolni
Most rögtön szakíts időt az Istennel
való beszélgetésre! Isten a hét minden
napjának minden percében jelen van.
Szívesen meghallgat, bármiről be
szélsz neki.
81
82
TIZENEGY
83
84
Apjuk halála után a fivérek az üzleti biro
dalom további sorsán vitatkoztak. Hogyan
osszák fel egymás között, ki vezesse a vál
lalkozást? Semmiben sem értettek egyet,
ezért bíróhoz fordultak ügyükkel. A bíró
az egyik testvérnek ítélte a hagyaték felét,
a másiknak a jogot, hogy azt a felét vá
lassza az üzleti vállalkozásnak, amelyiket
akarja.
A megegyezés az igények egyeztetésének
művészete. Arra késztet, ne lássuk egysze
rű fekete-fehérben, a nyertesek és vesztesek
játszóterének a világot, hanem tanuljunk
meg osztozni a győzelemben. A megegye
zés kerüli a „felperzselt föld taktikáját”,
mégsem köt gúzsba szellemileg, amikor a
85
„győztes—győztes” megoldás fogalma mel
lett kötelez el bennünket.
Most azonnal, ebben a szent pillanat-
z
bán tégy fogadalmat önmagadnak! ígérd
meg, hogy bármilyen vitába, nézeteltérés
be, összeütközésbe, perpatvarba keveredsz,
nem ragaszkodsz többé körömszakadtáig
az álláspontodhoz! Ne törekedj ellenlába
sod eltaposására, és ne ess túlzásokba, ne
hogy — jogos igényed vélt tudatában —
szenvedélyes rabja maradj az álláspontod
nak! Próbáld meg az asztal másik oldalán
ülő helyébe képzelni magad, gondold át a
másik fél nézőpontjából is az ügyet. Igye
kezz a két jogosnak vélt igazság közt meg
találni az egyensúlyt! S törekedj a tisztes
séges kiegyezésre. Ne a győzelemre, ha
nem a lelki béke helyreállítására gondolj.
Mihelyt észreveszed, hogy megtaláltá
tok az arany középutat, tégy meg mindent,
hogy a jelentős megegyezés valóban létre-
86
jöjjön, azután dőlj hátra kényelmesen, és
figyeld a szemed előtt kibontakozó csodát.
Érdemes megfontolni
Hajlandó vagyok-e lemondani régi,
megcsontosodott vitastílusomról és
modoromról a békesség kedvéért
és azért, hogy észrevegyem, milyen
nem várt ajándékokat köszönhetek a
megegyezésnek?
87
88
TIZENKETTŐ
89
90
A könyörületesség otthon kezdődig - vala
hogy így tartja a mondás. Ez jól látszik az
asszonyok háziszőttesein, hímzésein, csip
kéin, díszpárnáin, melyeket a jótékonysá
gi vásárokra készítenek. Ugyanígy hirdetik
a könyörületességet dédanyáink és nagy
anyáink ránk hagyott kézimunkái.
De miért kezdődik éppen odahaza az
irgalmasság? Vajon van-e bennünk annyi
tisztesség, hogy néha az asztalunkhoz ültes
sünk egy-két éhes gyermeket azon kis sze
rencsétlenek közül, akiknek a javára
egyébként adakozunk, vagy akikre évente
levelezőlapokon, hirdetéseken hívják fel a
figyelmünket? Bevalljuk-e a családunknak,
hogy mennyit és milyen célra adakoztunk
a hivatalos jótékonysági szervezetek javá
91
ra? Esetleg az emberek azt mondogathat
nák rólunk: „Sokkal kedvesebb az idege
nekhez, mint a tulajdon családjához”?
A könyörületesség nem egyenlő egy
csekk kiállításával a névtelen áldozat szá
mára. Mindennapi teendő. Az életben
nyaktörő sebességgel száguldva időnként
megfeledkezünk arról, hogy nem kellene
oly fukarul bánnunk a családtagjainkkal,
mert mi tagadás, nekik gyakran csupán az
érzelmi és egyéb ünnepi lakomák morzsái
jutnak. Ahhoz, hogy a könyörületesség ki
áradhasson a világba, és elterjedt szokássá
váljon, odahaza kell kezdeni, az apró napi
jótéteményekkel.
Hadd emlékeztessünk Jézus szavaira,
miszerint: a könyörületesség csöndes és
tartózkodó. Aki nagy csinnadrattát csap az
adakozáshoz, nem könyörületes, épp el
lenkezőleg: minél hangosabb, annál gőgö
sebb és hivalkodóbb. Az igazi könyörüle
tesség feltétel nélküli. Az irgalmas szívű
92
ember nem firtatja a szenvedés okait, nem
tesz különbséget az öncsonkítók, a mások,
illetőleg a saját hibájukból megnyomoro-
dottak között.
A mondás is úgy tartja: Ha a könyörüle
tesség mindenre és mindenkire kiterjedne, ez
a világ földi mennyország volna, s a pokol
csak mese lenne.
Érdemes megfontolni
Nem volna-e jobb hely a világunk,
amennyiben senki sem azt nézeget
né, kinek mennyi az érdeme? Bűn
nek számít-e a könyörületesség ellen,
hogy egyesek csak a halálos ágyukon
bánják meg közömbösségüket? A „ma
gam életét élem, a magam módján”
olyan életelv, amelyért a legvégén sem
érdemes mentegetőzni?
93
94
TIZENHÁROM
95
96
William Bennett a The Moral Compass (Er
kölcsi iránytű) című, Mrs. Charles A. Lane
számára írott könyvében közli az alábbi
históriát. A történet egy nyomorék kisfiú
ról szól. A fiúcska mosónő édesanyjával
éldegélt egy vénséges, rozoga épület máso
dik emeleti kis szobájában. Az anya min
dennap eljárt dolgozni, de előbb az ablak
hoz tolta kisfia kerekes székét - legalább
hadd nézegesse a gyerek az utca forgata
gát. A kisfiú magatehetetlen volt, addig
nem tudott másfelé fordulni, amíg az any
ja haza nem jött. Egész álló nap ugyanab
ból a nézőpontból szemlélte az élet nyüzs
gését, és szomorkodott. De esténként, mi
helyt megpillantotta a sarkon befordulni a
mamáját, felvidult. Minden este bágyadt
97
integetéssel üdvözölte őt, mert nagyon sze
rette.
Egyik éjszaka azt mondta neki:
- Ó, mami, bárcsak segíthetnék neked!
Olyan keményen dolgozol, és én sajnos
semmit sem tudok tenni érted!
- Dehogynem! - kiáltott fel azonnal az
anyja. - Nagy segítség számomra, hogy
látom, amint esténként rám mosolyogsz az
ablakból. Óriási segítség látnom, amint in
tegetsz nekem. Könnyebben megy a mun
ka, mert egész nap arra gondolhatok, hogy
integetsz majd nekem, amikor hazaérek!
- Akkor sűrűbben integetek - fogadko-
zott a fiúcska.
Másnap este egy holtfáradt munkás bal
lagott az utcán, s ki tudja, miért, felnézett,
meglátta a mosolyogva integető kisfiút.
A férfiban oldódott a fáradtság, lassan fel
emelte a kezét, odaintett a gyereknek, és
vidáman ment tovább. Amint teltek-múl-
tak a napok, egyre több ismeretlen barátja
98
akadt a fiúnak, egyre többen álltak meg,
mosolyogtak felé, és integettek neki. Köny-
nyebben viselték az élet terheit, mióta ész
revették, mennyivel nehezebb lehet a gye
rek dolga.
Aztán egy szép estén az egyik munkás
odalépett a mamához, és megköszönte,
hogy ilyen remek fia van:
- Mesélje el, asszonyom, a kis fickónak
- mondotta -, hogy már meg sem tudnánk
lenni nélküle! Nagyszerű, hogy van bá
torsága az élethez, s a szíve merész, ettől
mindannyian bátrabbak lettünk egy kicsit.
Csak mondja meg neki!
S az anya átadta az üzenetet.
99
dalmait. Valahányszor észrevesszük, hogy
szeretteink és ismerőseink kénytelenek
nagy lelki vagy fizikai erőpróbákkal szem
benézni, igyekezzünk könyörületesen és
megértőn fordulni hozzájuk. A figyelmes
törődés, az együtt érző szó sokat segít. S
bár az érintettek tudják, hogy nem oldhat
juk meg a problémáikat, a törődés, a figye
lem, a megértés, magyarán az együttérzés
enyhíti fájdalmukat.
A könyörületességhez nem kell a fájda
lomcsillapítás mesterének lenni, elegendő
a szándék. Elég, ha csillapítani akarod a
szenvedést. De vigyázz! Állj ellen a kísér
tésnek, hogy kifizesd az illetőt egy-két el
csépelt, közhelyes szóval, netán szavai is
mételgetésével! Ne a vélt igazát erősítgesd!
Néha még a gyermekekkel erőszakosko-
dók is részvétre szorulnak, különösen a
közmegvetés és az önbíráskodás rájuk
mért következményei, illetve a saját gyer
100
mekkorukban elszenvedett kínos élmé
nyek miatt.
Iparkodj áttörni jelen világunk dermedt,
zavarodott, közömbös nyomorúságán.
Vésd eszedbe, hogy egyikünk sem élvezhe
ti a teljes nyugalmat és békét, amíg a tár
sai békétlenkednek és boldogtalanok. Te
remts békét, nyugalmat magad körül, hogy
egyre szélesebb körben terjedhessen az
együttérzés.
Érdemes megfontolni
A környezetemben élők közül ki ta
níthatna valami értékes dologra, ha a
bőrébe képzelném magam egy nap
ra? Milyen zavaró jelenségekkel és
akadályokkal kell neki szembenéz
nie? Hogyan tekint ő az életre?
101
102
TIZENNÉGY
103
104
Azt mondják, miután a törött csont beforr,
az a hely, ahol eltörött, erősebb lesz az épen
maradt részeknél. A természet gyógyító
kegyének köszönhető, hogy a felgyógyulás
az életben elszenvedett sérülésekből fokoz
za az életerőt. Ez érvényes a megtört kap
csolatokra is. A kibékülés, a megbékélés
megerősíti a két fél kötelékét, mely felfris
sül és szilárdabb lesz, mint addig bármikor
- akár egész életen át kitarthat.
A megbékéléssel újra összhangba kerül
nek a dolgok. Helyreáll az egészségünk.
Ugye milyen egyszerűen hangzik? Csak
hogy a valóság bonyolult trükköket tud,
melyekkel felrúghatja az elért eredménye
ket. Versenytársunk a szó legerkölcstele
nebb értelmében megrabolhat minket - mi
105
pedig tehetetlenül dühönghetünk az igaz
ságtalanságon. A bosszúszomjas volt házas
társunk komolytalan vádakkal bíróság elé
citálhat bennünket - mi pedig értékes időt
vesztegetünk el a hosszadalmas hivatali el
járással. Megbízhatónak hitt barátunk csú
nya dolgokat terjeszthet a hátunk mögött
- mi pedig észrevétlenül belegabalyodunk
a cselszövések hálójába, esetleg ismeretlen
okból kirobbant, könyörtelen állóháborút
folytathatunk vele és/vagy a pletykára éhes
hallgatókkal.
Újra összekötni egy kapcsolat szétsza
kadt szálait van olyan nehéz, mint össze
forrasztani a törött csontot, ám ha valóban
meg akarjuk gyógyítani magunkat, lelkünk
mélyéből, elszántan kell törekednünk a
gyógyulásra. Mindenekelőtt el kell hallgat
tatni a büszkeségünket, nem szabad ilyes
mit forgatni a fejünkben: Azért sem teszem
meg az első lépést! Jogom van hibázni! Érde
mesebb arra a belső hangra figyelni, ame
106
lyik azt súgja: Adj még egy esélyt! Felelősek
vagyunk egymásért, és felelősségünk túl je
lentőségteljes ahhoz, hogy puszta keserű
ségből (büszkeségből) lerázzuk a terhét.
Ne ásd meg saját jogon a sírodat (a kap
csolataid sírját)! Kérded, mit nyerhetsz a
megbékéléssel? Megfontoltabb leszel -
helyesebben cselekszel, mert ehhez is jo
god van.
Igyekezz még ma megtalálni a gyógyírt
széttört kapcsolataidra, elrontott ügyeidre!
Tégy meg mindent, hogy újra összeköt-
hesd a foszladozó szálakat! Kapd fel a te
lefont, mondj néhány jó szót! Írj levelet!
Küldj e-mailt! Törődj a szálak összeszövé-
sével! Keresd fel azokat, akik megbántot
tak, s akiket te bántottál meg - az aktív
igyekezet az első lépés a megbékélés felé,
s ez az újraegyesítés mozgató ereje.
A megbékélésben Isten gyógyító ereje
mutatkozik meg. A megbékélésen keresz
tül válhatunk erősebbé, ellenállóbbá a
107
megbicsaklott helyzetekben, nyugtalan he
lyeken.
Érdemes megfontolni
Arra használom a megbántottságo-
mat, hogy elzárjam a szívemet mások
elől? Mit tehetek most annak érdeké
ben, hogy baráti jobbot nyújthassak a
szeretteimnek, és túljussak a szívem
ben oktalanul dédelgetett haragon?
108
TIZENÖT
109
110
Egyszer egy „Év tanára” címmel kitünte
tett oktatót arról faggattak, mi a titka a si
kerének. A tanár szerényen felelt:
- A tanítás első napján minden tanítvá
nyomnak elmondom, hogy az élet nem
tisztességes, de ez nem jelenti azt, hogy
nekünk is tisztességtelennek kell lennünk.
Az élet nem sportszerű. Hányszor halljuk
ezt, mialatt végigbaktatunk az élet ösvé
nyén. A nővérünk abszolút hallással szü
letett, a bátyánk világversenyeket nyer több
atlétikai számban. A legjobb barátnőnk
bármit megehet, amit szeme-szája megkí
ván, mégis karcsú és csinos marad. Az
unokaöcsénk élete első lottószelvényével
megüti a főnyereményt. Az edző nem
minket tesz be a csapatba, pedig mi jobban
111
és keményebben dolgozunk a többieknél.
És a szomszédban lakó, mások pénzén
élősködő alak épp most örökölt egy va
gyont egy titokzatos idegentől.
Mindez méltánytalannak tűnik, s a vég
következtetés egyben a magyarázat: az élet
nem sportszerű, nem tisztességes.
Nézzünk szembe a tényekkel: az élet
ben mindenkinek megvannak a választási
lehetőségei. Megtehetjük, hogy dühön
günk az alapvető igazságtalanságok, mél
tánytalanságok miatt. Megvethetjük a sze
rencsejátékosokat, játszhatjuk a sors áldo
zatának szerepét, és nyugodtan felhívhat
juk boldog-boldogtalan figyelmét arra,
hogy „úgyis mi húzzuk a rövidebbet”. Ám
ugyanennyi erővel azt is megtehetjük,
hogy odafigyelünk és tanulunk az „év ta
nárától”, aki így folytatta válaszát:
- Amikor az osztályomban születésnap
ja van valakinek, mindig veszek egy nagy
tortát. Aztán megkérem az ünnepeltet,
112
vágja annyi egyenlő szeletre, ahányan va
gyunk. Aztán az összes gyerek meg én el
veszünk egy-egy szeletet, s az a szelet lesz
az ünnepelte, amelyik a tálcán marad.
A tisztesség, a sportszerűség azon múlik,
aki a tortát szeleteli.
Ne panaszkodj a világ tisztességtelensé
ge miatt! Maradj tisztességes, és teremts
békét, valahányszor rajtad a sor, hogy fel
szeleteld a tortát. Jézus szavaival élve:
Amilyen mértével ti mértek^, olyannal mér-
ne\ majd nefyel^ is.
Érdemes megfontolni
Azért ajándékozom meg a testvére
met, mert viszontajándékot remélek?
Tisztességesen bánok a gyermeke
immel, a becsületbe és tisztességbe
vetett bizalommal engedem ki őket a
világba?
113
114
TIZENHAT
115
116
„Mindannyian összeköttetésben vagyunk
egymással!” - dicsekedett a világ legna
gyobb telekommunikációs cége egyik jeles
reklámhadjáratában. S ez így igaz. Már
ami a drótokkal létrehozható összekötte
tést illeti! Személyi számítógépek, mobil
telefonok, faxok - az átlagos amerikai ház
tartások elmaradhatatlan kellékei, melyek
segítségével mind üzengethetünk a kiber-
tér új birodalmán keresztül. Napjainkban
sosem látott mértékű kapcsolattartási lehe
tőségek birtokába jutottunk. Bármilyen
ügyben, bármikor, másodpercek leforgása
alatt összeköttetésbe léphetünk egymással.
Ám a kérdés ugyanaz, ami a technika
egyéb csodás vívmányainak esetében: tar
talmasabbak lettek-e kapcsolataink eme
117
kápráztató lehetőségek jóvoltából? Mialatt
az interneten megszállottan csevegünk vad
idegenekkel, nem veszünk tudomást a ve
lünk egy fedél alatt élőkről. A családi va
csorától is rendre felugrálunk egy-egy
hívás vagy e-mail kedvéért. A névtelenség
korszakában többet tudunk a hollywoodi
sztárok életéről, mint tágabb családunk
tagjairól. Hol térül meg számunkra ez a
fékevesztett kapcsolattartási láz? Megtérül?
Hadd valljuk be őszintén, mire jöttünk
rá: az elektromos kommunikáció soha a
nyomába sem érhet a személyes kapcsola
toknak. Nem ismerheted meg igazán a
másikat, amíg nem hallod a hangszínét,
hanghordozását, amíg nem néztek egymás
szemébe - mert a hangok, a tekintet és a
gesztusok az intimitás leglényegibb elemei.
A valódi kapcsolattartás alapja pedig az
a varázslatos vonz- és alkotóerő, amit fi
gyelemnek neveznek. Ahhoz vonzódunk,
aki figyel ránk. Attól, hogy figyelnek ránk,
118
alakulunk, kibontakozunk. A figyelem ak
kor szent, amikor anélkül hallgatjuk végig
a másik panaszait, hogy panaszra panasz-
szal válaszolnánk.
Úgy tartják, a szentté válás ott kezdődik,
ahol az ember félreteszi saját előítéleteit,
szempontjait és vágyait, hogy belülről ta
pasztalhassa meg a másik világát, az ő sze
mével lássa a dolgokat. Beszélőnek és hall
gatónak ez az eggyé válása voltaképpen
nem más, mint a magunk kitágítása, meg-
nagyobbítása. Amikor ez végbemegy, egy
re jobban becsüljük egymást, s megkezdő
dik a szeretet és megértés nagy körtánca.
Érdemes megfontolni
Mit tanulhatok szeretteimtől, ha ki
kapcsolom legalább egy estére a szá
mítógépet, a telefonokat, a tévét, a rá
diót és a faxot? Milyen kapcsolatban
vagyok a szomszédaimmal? Váltottam
eddig velük egyetlen őszinte szót is?
119
120
TIZENHÉT
121
122
Júlia Ward Howe leánya, Laura E. Richards,
a Pulitzer-díjas író gyakran ír megható
történeteket az emberek gyöngédségben
tanúsított tehetségéről. Az alábbi épp ilyen
történet.
A környékbeli magas „hegy” miatt egy
szer nagyon elbúsult egy kisfiú. Már egy
általán nem hitte, hogy valaha is képes lesz
felmászni a csúcsáig. A nővére viszont
okosabb volt nála, és a kedvéért kitalált egy
játékot, amelyben az győz, akinek több
lábnyomát tudják összeszámolni útköz
ben. Jó ideje mendegéltek és számoltak,
mikor a kisfiú egyszer csak felpillantott, és
meglepődve megszólalt.
- Nini! Fenn vagyunk a hegy tetején!
123
A nővére csak ennyit válaszolt;
- Igen, ideértünk!
124
Érdemes megfontolni
Mindennap adódik két lehetőségünk.
Kapunk egy maréknyi csüggedést és
egy maréknyi hitet. Ma melyiket vá
lasztom?
125
126
TIZENNYOLC
127
128
A gyerekek egyik kedvenc szórakozása,
hogy homokvárakat építenek. A végtelenül
hosszúra nyúló nyári délutánokon a kicsik
nedves homokkal töltik meg vödreiket, és
képzeletükre bízzák magukat a vízparton.
Aztán lapáttal formált, pálcikákkal teletűz
delt alkotásukat sorsára hagyják a kímélet
lenül perzselő napon. Hamarosan leszáll
az éjszaka, s a dagály elmossa a legkifino
multabb építményeket is.
Spiritualitás nélkül az élet homokvár
hoz hasonlatos: a sors kifürkészhetetlen ár
apályának erőteljes hullámai gyorsan sem
mivé mossák. Az Istenbe vetett hit biztos
alapja, az ima és a bizalom nélkül életünk
sebezhető, a balszerencse kiszolgáltatottja.
Mikor a félelem lesújt, nem lelünk me
129
nedéket az Istennel való beszélgetésben.
Amikor tragédia történik, nem menekül
hetünk a hit nyugodt kikötőjébe, ahol Is
ten kézen foghatna és megoltalmazhatna
attól, hogy a heves viharban a sziklákhoz
csapódjunk. És hogyha igazságtalanság ér
bennünket, hit nélkül elveszítjük a gyógyí
tó isteni erőt.
A nyár homokvárai az idő egyetlen kur
ta pillanatáig léteznek csupán. A spiritua
litás örökkévaló. Úgy viselkedünk-e, mint
gyerekek a tengerparton, ahol a tenger
habja csalóka gyengédséggel simogatja
erődítményünket, de már várja, hogy az éj
szaka sötétjében lecsaphasson? Vagy pedig
azokat fogjuk utánozni, akik tudják, hogy
a valódi belső béke abból származik, ha
szilárd spirituális értékekhez kötik az éle
tüket?
Magasan jár a Nap, helyét hamarosan
mégis elfoglalja a sötétség, s az éj leple alatt
130
minden partot elérnek az ár hullámai.
A választás rajtad áll.
Érdemes megfontolni
Isten annyira fogad el, amennyire én
elfogadom magam, s ez érvényes min
den pillanatra. Várja, hogy megszó
lítsam, beszéljek hozzá a saját szava
immal, őszintén, szívből. Megenge-
zz
dem Istennek és magamnak, hogy O
legyen létezésem spirituális alapja?
131
132
TIZENKILENC
133
134
Nyárvégi este volt. A hatéves kisfiú az apja
mellett hevert a búzamezőn. Csodálkozva
gyönyörködött az éjszakai égbolton feltű
nő égitestek sziporkázó ragyogásában.
- Apa, mi az ott a Holdon túl? - kér
dezte kíváncsian.
- Egy másik bolygó - felelte az apa.
- És mi van a bolygó mögött? - kérde
zősködött tovább a fiúcska föllelkesedve.
- A mi galaxisunk, a Tejút.
- És mi van a Tejúton túl?
- Az Androméda-köd.
- És azon túl? - kérdezte a kisfiú elra
gadtatva.
Az apát felvillanyozta a kisfiú olthatat-
lan tudásszomja.
135
- Mögöttük galaxisok milliárdjai kerin
genek, milliárdnyi nap körül. Némelyik
nap sokkal nagyobb a miénknél.
- Hűha! - ámult el a kisfiú a feje búb
ját vakargatva. - Mondd, apa, ha egyszer
ilyen hatalmas a világmindenség, és mi
olyan picik vagyunk benne, mi szüksége
van ránk Istennek?
Az apa néhány pillanatig hallgatott, az
tán így válaszolt:
- Nos, fiam, Istennek azért van szüksé
ge ránk, amiért nekem rád, és ugyanúgy
vigyáz ránk, ahogy én terád - mondta,
majd odahajolt gyermekéhez, és egy puszit
nyomott a feje búbjára.
Úgy tartjuk, hogy az emberség első pró
bája az alázat, bár az alázatosság látszólag
ellentmondásos jelenség. Nem alázatos az
az ember, aki úgy hiszi, hogy az. Az ön
teltség nem teszi egyik embert sem kü
lönbbé a másiknál. Az igazi alázat az ará
nyos szemléletmódból ered. Tudni, hogy
136
Isten világmindenségében csupán parányi
pontocskák vagyunk, nem csökkenti és
nem érvényteleníti a világ eme szegletében
végzett munkálkodásunk jelentőségét. Is
ten szemében minden egyes ember egyfor
mán fontos, tehát egyikünk sem fontosabb,
jelentéktelenebb a másiknál.
Ma éjjel, amikor kinézel ablakodból Is
ten végtelen egére, tekints fel a mennyei
fényekre, és kérd Istent, segítsen helyesen
látni a szent arányokat. Alázkodj meg a
mindenség előtt, s köszönd meg, hogy fel
becsülheted, mekkora szerep jut neked az
isteni színjáték színpadán!
Érdemes megfontolni
Az alázat jóval megelőzi a sikert, s
nem csupán a betűrendbe szedett
szótárakban, hanem az élet könyvé
ben is. Könnyedebben róhatjuk éle
tünk útját, amikor az alázatosság
igazgatja lépteinket.
137
138
HÚSZ
139
140
Egyszer megkérdezték egy zsúfolt, nagy
forgalmú kórház egyik nővérkéjét, mit tart
legfontosabbnak munkája végzéséhez. A nő
vér eltöprengett, majd így válaszolt:
- Ha mindent egybevetünk, a szakmai
ismereteken túl legfontosabb az együttér
zés, a szolidaritás. Nem a szánakozásra
gondolok, mert az együttérzést nem sza
bad összekeverni a szánalommal. Míg a
szánakozó megsajnálja a beteget, addig az
együtt érzők szíve - amint egy bölcs
mondta valamikor - egy ütemre dobban.
Az élet telis-teli van együttérzésért kiáltó
helyzetekkel. A barátok megbetegedhet
nek, szeretteink örökre eltávozhatnak, gye
rekünk megbukhat az iskolában. Mind
egyik helyzetben szükségünk van együttér
141
zésre, hogy legyen erőnk szembenézni a
tényekkel. Az együttérzéshez legalább ket
ten kellenek. A szívek közös dobbanása
visszatart az önsajnálat csábításától. Akivel
szolidárisak, kevéssé hajlamos önmagára
„szegény, szerencsétlen áldozatként” gon
dolni. Együtt, vállt vállnak vetve, azonos
irányba tartunk (s az együtt érző segíthet
helyesen tájolódni).
Nézz körül, s amikor észreveszed, hogy
valaki érzésed szerint rászorul az együttér
zésre, töprengj el azon, mit tennél hason
ló helyzetben! Amennyiben az illető nagy
beteg, esetleg gyászol, gondolj bele, mi vol
na jobb: aggódva rálicitálni a reménytelen
helyzetre, vagy inkább higgadtan a szüksé
ges teendőkre biztatni? A konkrét tények
ismerete nélkül is biztosra veheted: akinek
együttérzésre van szüksége, jobban örül a
csillapító józanságnak, mint annak, ha
együtt zokognak vele.
Szolidáris érzelmeidet fogalmazd meg,
142
és mondd ki: Itt vágyóig veled vágyót^ ren
delkezz velem! A bajban gyakorta elég tud
ni, hogy nem hagytak magunkra, nem kell
egyedül küszködnünk. Az együttérzés az a
híd, amelyen az elkeseredett ember átérhet
a remény partjára.
Igazából szükségtelen végigmenni a
másik ösvényén, de egy darabon érdemes
vele tartani, s bevilágítani előtte lelkierőnk
fényével az utat. S támogatni, míg meg
nem bizonyosodunk afelől, hogy már ő is
látja, merre kell mennie, ha nem szeretne
eltévedni.
Érdemes megfontolni
Mit tegyek, hogy sürgős elfoglaltsá
gaim közepette időt szakíthassak a
segítségemre, megértésemre rászoru
lókra? Félretehetem egy időre a saját
ügyeimet annak érdekében, hogy se
gítsek egy darabon mások terhét hor
dozni?
143
144
HUSZONEGY
145
146
Egy csoport hatodikos látogatást tett a
washingtoni Szövetségi Bíróság épületé
ben. A diákok az egyik teremben egy laza
tógás, bekötött szemű, álló nőalak szobrára
lettek figyelmesek. A szobor a pártatlan
igazság kétserpenyős mérlegét tartotta
a kezében. Az egyik tanuló megkérdezte a
vezetőjüktől, miért van bekötve a nőalak
szeme.
- Nehogy eltérítse az igazságtól az, amit
lát - hangzott a válasz.
Mialatt az igazságot hajszoljuk, hogy
rendet teremtsünk életünk mindennapi
zűrzavarában, figyelmünk könnyen eltere
lődik, s ha félresiklott, megteszünk olyas
mit, amihez nem volna jogunk. Bátyánk
kölcsönveszi az ingünket, bár elfelejtette
147
kölcsönkérni - mi pedig rögtön felhánytor-
gatjuk összes korábbi bűnét. Gyermekeink
gyanús elszántsággal magyarázkodnak,
miért nem adták be a házi dolgozataikat
az órán - mi pedig a történtek hatására
azon tépelődünk, mi lesz az egyetemen, ha
már most ilyenek. Barátnőnk nem hozza
el a komolyan megígért tortát arra a jóté
konysági árusítással egybekötött rendez
vényre, ahol mi elnökölünk - csalódottsá
gunkban elvárnánk tőle, hogy vérrel és
körömmel írt bocsánatkérő levélben men-
tegetőddzön ezért a templom főkapujában.
Következzék néhány házi bölcsesség az
igazságról és a pártatlanságról. Valameny-
nyit érdemes alaposan megszívlelni és
megjegyezni!
Először, az igazságot nem háborgathat
ják az érzéseink és a szenvedélyeink.
S mindig el kell választani az igazságosz
tást a bosszúvágy kielégítésétől. Az igazság
148
nem egyenlő az elégtétel megszerzésével,
nem lehet megtorlás!
Másodszor, az igazsághoz számításba
kell venni, hogy célunk a békés végkifejlet,
azaz a védekezésre is arányos lehetőséget
illik biztosítani - ezt kívánja a jogérzék.
Az igazságról szólván álljunk ellen a győz
ni akarás kísértésének, különben olyan túl
zásokba esünk, amelyek óhatatlanul s,
meglehet, érdemtelenül a mi malmunkra
hajtják a vizet.
Végezetül, az igazság kiderítése és az
igazságszolgáltatás előremutató legyen, ne
hátrahúzó. Ne hánytorgasd fel lépten-nyo-
mon a múlt összes vétkét! Ne vidd be na
ponta a családi asztalhoz az elmúlt napok
(hetek, hónapok stb.) sérelmeit! Minden
reggel új nap köszönt ránk, mindennap
tiszta lappal indulhatunk! Az igazság a
megbocsátás édestestvére. Szellőztesd ki
fejedből a problémát egy esti sétával, aztán
149
tiszta fejjel menj aludni. Az új napot
kezdd a bizalom jegyében.
Amennyiben szűnni nem akaró, heves
családi viták kellős közepén találod magad,
esetleg olyan szakadás áll be egy kapcsola
todban, amit látszólag lehetetlen helyre
hozni, imádkozz az igazságért! Fohász
kodj a pártatlan, elfogulatlan megoldásért
és azért, hogy megérezd a szívedben dédel
getett igazságot. Soha ne viszonozd rosszal
a rosszat, gonoszsággal a gonoszságot!
Csakis a jó vezethet jóra! Ne engedj az in
dulataidnak és a keserűségednek, mert ha
engedsz, vak leszel az igazságra. Keresd a
békéd, s maradj nyitott mindarra, ami ben
ne foglaltatik az igazságszolgáltatás fogal
mában.
Érdemes megfontolni
Kivel, kikkel szemben voltam igaz
ságtalan? Másként tudok tekinteni
150
rá, rájuk, amennyiben az igazság
istennőjéhez hasonlóan „bekötött
szemmel”, azaz elfogulatlanul elem
zem a történteket?
151
152
HUSZONKETTŐ
153
154
Egyszer egy filozófus azt mondta, bárhogy
lássuk is a világot, mindig igazunk lesz.
Ha beengedjük életünkbe az erkölcstelen
séget, hamarosan becstelen emberek vesz
nek körül bennünket. Jóravaló emberek
gyűlnek körénk, ha szívből adunk, és
őszintén élünk. Az életszemléletünktől
függ minden, azt kapjuk, amit várunk.
Ahogy előrehaladunk az életben, illen
dő megengednünk magunknak, hogy fel
fedezzük az emberben és az emberségben
és magasztaljuk a jót! Ne zárkózz el, la
zíts, és hagyd kibontakozni embertársaid
kedvességét, gondoskodását, megbocsátá
sát, irgalmasságát, szívjóságát és könyörü-
letességét! Egyszerűen engedj szabad utat
mindeme jó szándéknak, vedd észre a jó
155
tulajdonságokat. Engedd elterjedni és meg
erősödni a jót! Ahogy a szántóvető a nap
sugarak melegére bízza a vetést. Képzeld
el, hogy az emberiség tagjai a hatalmas
életfa különféle ágai, gallyacskái, levelei,
virágai és gyümölcsei. A fa a gyökereivel
kapaszkodik, a törzsével tartja lombkoro
náját, a levelei segítségével jut az éltető
fényhez, melyet tápláló energiává alakít,
aminek a jóvoltából egészséges, virágzik és
gyümölcsöt hoz. Az összes kis porcikája
létfontosságú, miként minden egyes ember
is egyformán fontos Isten szemében.
Tekintsd Jézus Krisztust Isten megteste
sülésének, az emberiség iránti rajongása
tanújelének. Ő az, aki, képletesen szólva,
szilárdan megtartja, a végtelen idő termé
keny talajához kötve az élet fáját.
Érdemes megfontolni
Úgy véljük, spirituális lények va
gyunk, emberi tapasztalatokkal. Mit
156
tegyek, hogy emberi tapasztalataimat
a számomra elérhető, pozitív szelle
mi és lelki erővel gazdagíthassam?
157
Szedte a CAD Bt.
Nyomta a Reálszisztéma Dabasi Nyomda Rt.
Megjelent 7,6 (A/5) ív terjedelemben
Q7RQR3S 4Q01RR