2. Egy- és kétkamarás parlament. Az Országgyűlés alkotmányos feladatai és hatáskörei.

A feladatkör azt a célt jelöli, amire az állami szervek létrehozták az adott szervet (pl. a bíróság
feladata az igazságszolgáltatás). Azon célok összessége, amelyek elérésére az adott szerv hivatott. A
feladatkör jelöli az adott szervnek az állami szerkezetben elfoglalt helyét is.

Az Országgyűlés fontosabb feladatait az Alaptörvény 1. cikk az alábbiakban határozza meg:

a) megalkotja és módosítja Magyarország Alaptörvényét;

b) törvényeket alkot;

c) elfogadja a központi költségvetést, és jóváhagyja annak végrehajtását;

d) felhatalmazást ad a feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződés kötelező hatályának

elismerésére;

e) megválasztja a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria elnökét, az

Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosát és helyetteseit,
valamint az Állami Számvevőszék elnökét;

f) megválasztja a miniszterelnököt, dönt a Kormánnyal kapcsolatos bizalmi kérdésről;

g) feloszlatja az alaptörvény-ellenesen működő képviselő-testületet;

h) határoz a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötésről;

i) különleges jogrendet érintő, valamint katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos

döntéseket hoz;

j) közkegyelmet gyakorol;

k) az Alaptörvényben és törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.

Az Alaptörvényben felsorolt feladatokon felül különböző jogszabályok mintegy ötszáz más feladatot
írnak elő.

A hatáskör a feladat végrehajtásához adott jogi felhatalmazás, a feladatok ellátásához rendelkezésre

álló jogi eszközök összessége. Tágabb értelemben azt jelenti, hogy az adott feladatot az állami
szervek közül melyiknek kell végrehajtani. Szűkebb értelemben azt mondja meg, hogy egy adott
állami szerven belül hierarchikusan melyik köteles végrehajtani a feladatot.

A kizárólagos hatáskör azt jelenti, hogy jogszabály egy feladat végrehajtását meghatározott szervnek
adja, és ehelyett a szerv helyett más szerv nem járhat el.

Az illetékesség azt mutatja meg, hogy egy adott feladatban az azonos hatáskörű állami szervek közül
területileg melyik járhat el.

A joghatóság azt mutatja meg, hogy az államok közül az adott ügyben melyik dönthet.

A kétkamarás parlament lényegében a törvényhozó hatalom megosztását jelentette. A két kamara

elméletben a törvényalkotás minőségén is javít, mivel mérsékli a frakciók túlzásait. Hátránya, hogy
emiatt az ügyek időben elhúzódhatnak. Közös vonásuk, hogy mindannyian valamilyen módon a
törvényhozó hatalom megosztására, gyengítésére törekszenek. Az alábbi főbb típusokba sorolhatóak
be:
 1. Az első típus a pairek kamarája típusú második kamara. Szerepét legjobban összetétele
mutatja: az arisztokrácia, a társadalom születési és egyéb elitjeinek nyílt képviselete. Példa
erre az egykori francia Pairek Háza, az egykori magyar Főrendiház, és a máig megmaradt brit
Lordok Háza.
2. A parlamentáris népképviseleti jellegű második kamara az előbbinek az ellentéte. Az ilyen
második kamara voltaképpen a parlament első kamarájának másodpéldánya, de rendszerint
valamilyen sajátos választójogi konstrukcióval, esetleg eltérő időtartamú mandátummal. Ez a
típus két államban található meg: korábban Belgiumban és Olaszországban. 
3. A szövetségi államok tagállamainak képviseletére szolgáló második kamarák külön típust
jelentenek, amelyre példa az USA Szenátusa. A szövetségi államok második kamarájának fő
feladata a tagállamok jogainak védelme, érdekeik képviselete.
4. Az előbbihez közel áll a negyedik típus, amely a helyi közösségek képviseletére épül. Ilyen a
mai spanyol, s részben a belga parlament. A második kamarák e típusa a helyi
önkormányzatok képviseletével a területi érdekek parlamentáris kifejezését tűzi céljául.
Ennek a típusnak Franciaországban vannak nagy hagyományai, elsősorban onnan vették át
más államok.
5. Végül ötödik típusnak tekinthető a korporatív második kamara (hivatásrendi képviselet).
Ilyen ma az ír Szenátus.

A második kamarák jogkörének jellegzetes elem a vétójog az első kamara döntéseivel szemben.
Ezzel is összefügg az a gyakorlat, hogy rendszerint a második kamaráknak van bizonyos speciális
törvényhozási hatásköre.

Funkció szerint lehetnek:

1. Ellensúlynak szánt kamarák – ilyen lett volna eredetileg Dániában

2. Mérlegelő jellegű kamarák – a felsőháznak szuszpenzív vétójoga van
3. Kooperatív kamarák – pl. az olasz szenátus megteheti, hogy visszaküldi a törvényt, mert
minden törvényhez egyetértés kell.

Struktúra alatt tágabb értelemben azt értjük, hogy egy vagy két kamarás-e a parlament, milyen a
pártösszetétele, ez hogy tükröződik vissza a frakciókban, milyenek a bizottságok fajtái, helye,
szerepe, szerkezete, tisztségviselői és a hivatala.