Magyar területi kutatók tudománymetriai tükörben – 2014

(Generációk, diszciplínák, nemek)

Hungarian spatial researchers in the mirror of scientometrics – 2014

(Generations, disciplines, genders)

Nemes Nagy József

NEMES NAGY József: egyetemi tanár, ELTE Regionális Tudományi Tanszék, Budapest, nemesnagy@t-online.hu

KULCSSZAVAK: tudománymetria, MTMT, területi kutatás, regionális tudomány, társadalomföldrajz

ABSZTRAKT: A tanulmány 332 magyar területi kutató (társadalomföldrajzos, regionalista, más, területi
kérdésekkel is foglalkozó társadalomkutató) publikációs és hivatkozási adatait elemzi az MTMT alapján, a 2014.
december 31-i állapot szerint. Az adatbázis diszciplináris összetételében a társadalomföldrajzosok és
regionalisták 40-40, a más társadalomkutatók 20%-os arányt képviselnek. A nemek közötti megoszlás a férfiak
erős többségét jelzi. Korcsoportok (az első publikáció éve) alapján felosztva a mintát, a tanulmány a kutatók
három, közel azonos létszámú generációs csoportját jelöli meg és veti össze. A publikációk nagy többsége
magyar nyelvű. A tudományos teljesítmény számszerűsítésekor 8 indikátort – 3 abszolút, összegzett adatot és 5
arányszámot, tudománymetriai indexet - elemez a szerző. A publikációs aktivitást a tudományos publikációk
számával (TP), az ezekre kapott független hivatkozásokkal (FH) és az idegen nyelven megjelent tudományos
munkák számával (INYP) érzékelteti. A tudományos hatás, vonzás mutatói az elemzésben: a Hirsch-index
(HIND), a hivatkozott tudományos munkák aránya (HP), az impakt faktor (IF), a legtöbbet hivatkozott munkára
kapott citációk száma (MAXH) és az egy tudományos publikációra jutó független hivatkozások száma (REH). E
jelzőszámok szerint rangsorolva a kutatókat s a rangszámokat összeadva, egy, összegző komplex mutatót is
közread (RSZ), normalizált alakban is (NRSZ). A nagyobb diszciplináris csoportok között nincsenek markáns
különbségek, bár az egyes indikátorok szerint a három csoport karaktere kissé eltér. A nemeket összevetve
minden jelzőszám a férfiak kis előnyét jelzi a nőkkel szemben. A tanulmány elemzi az egyes indikátorok
korrelációit. Ezek alapján megállapítható, hogy az egyedi mutatók közül az összegző komplex mutatóval (RSZÖ)
a Hirsch-index (HIND) együttmozgása a legerősebb, az impakt faktoré (IF) a leggyengébb a szakterületen. A
komplex mutatóként használt rangszámösszeg és a kutatásban eltöltött évek korrelációja -0,509. A tanulmány
az egyes indikátorok kapcsán megnevezi a legkedvezőbb adatokkal rendelkező területi kutatókat. Függelékében
a három generációs csoport élmezőnyének tudománymetriai adatait adja közre. A szerző figyelmeztet a
számszerű tudományos teljesítménymérés korlátaira, az adatbázis gyors változására és az adatok egyéni
feltöltöttségének különbségeiből eredő torzításokra.

A tudománymetriáról – röviden

A tudománymetria, a tudományos teljesítmény és hatás mérésének és vizsgálatának témaköre mára

felsorakozott a „tudományok tudománya” nagy diszciplínái (tudománytörténet, tudományfilozófia,
tudományszociológia) mellé, vagy ha kissé szerényebben minősítünk, akkor ezek fontos
segédtudományává vált. Különleges magyar vonatkozásként mindenképpp kiemelendő, hogy a
tématerület vezető nemzetközi folyóiratát (Scientometrics) Budapesten alapították 1978-ban.

Ha a tudományos teljesítményt mérni, számszerűsíteni próbáljuk (óvatosan túllépve a feladat

komoly elvi, elméleti kérdőjelein), szembesülünk azzal, hogy hasonlóan sok más, a szűkebb
szakmában is jól ismert összetett fogalomhoz ebben az esetben is egy jellemzően többdimenziós és
sokmutatós fogalomról van szó (Nemes Nagy 2005). Ez határozza meg a mérés két jellegzetes útját: a
kiemelt, egymutatós közelítést (ami itt valamely tudománymetriai indikátor, index preferálását
jelenti) vagy a különböző módszerekkel megkonstruálható komplex mutatók használatát
(tanulmányunk empirikus elemző részében mindkét megoldásra utalunk – a részleteket lásd ott).

A két leginkább szóbajöhető, elkülönülő dimenzió közül az első a publikációs produkció

kiterjedtsége, a második pedig annak hatása. Kiindulásként mindkettőhöz egy-egy egyszerűnek tűnő
jelzőszám kötődik: a publikációk illetve a hivatkozások száma. A nagy tudománymetriai
adatbázisokban, elemzésekben aztán bonyolódik a helyzet: a publikációk sokfajta módon tagolhatók
(tudományos jellegük, terjedelmük, megjelenésük formája, helye, nyelve stb). A hivatkozások
esetében ugyanez a helyzet, citációs indexek sora konstruálódott máig. További érdemi, érdekes
szempontok, vitapontok is előkerülnek (például a társszerzős művek értékelése, a hivatkozások
helyett a hivatkozók számbavétele, az önhivatkozások valós funkcióinak és megkérdőjelezhető
tudománymetriai értékelhetőségének ellentmondása stb). Érdekes, rég felismert szempont a
hivatkozások osztályozása azok célja, motívumai szerint, összetett tudományszociológiai
vonatkozásokkal (Garfield 1965 tizenöt ilyen szempontot nevezett meg). A nagyobb változásokat a
tudománymetriai rangsorokban azonban nem a módszertan finomítása, hanem sokkal inkább a
figyelem középpontjába kerülő új kutatási témák hozzák el, „kitermelve” a maguk új vezető kutatóit,
publikációs fórumait is (ilyen tématerület volt idehaza a szakmában a közelmúltban a térinformatika
és a turizmusföldrajz).

Számos példa hozható arra, hogy önmagában egy-egy tudománymetriai adat nagyon
eltérően értékelhető, értelmezhető. Esetenként korlátozott értékűnek minősül például a nagyszámú
írásból felépülő, de kevésbé hivatkozott életmű, bár az ilyen publikációs mintának a tudományos
ismeretek terjesztésében, közéleti hatásában fontos szerepe lehet. (Ez a szemlélet és ellentmondás
mutatkozik meg például az egyetemi tankönyvek „tudományon kívülre” helyezésében.) A mai
tudományban összességében (nem objektív korlátokból fakadóan) csekély számú műre kapott sok
hivatkozás értékes kutatót, alaposságot, megfontoltságot sejttet, de néha munkamódszerbeli gondot
is jelezhet. (A változó idők és körülmények példájaként gondoljunk az olyan „egy műves”
nagyságokra, mint Bolyai János, aki a mai tudománymetriában észrevétlen lenne a maga 1-es Hirsch-
indexével.)

A tudománymetria legtöbbször a citációs indexekkel próbálja érzékeltetni a publikációk

vonzerejét, fontosságát. Ebből a szempontból talán épp a legelterjedtebb mutatószám, az 1976 óta
használt impakt faktor (hatástényező) egyben a leggyakrabban megkérdőjelezett index. Ez ugyanis –
kritizált elemei, erőteljes természettudományi kötődése mellett – leginkább a megjelentető folyóirat
presztizsének mutatója s nem magát a tanulmányt minősíti (egyazon folyóiratban egy valóban
tudományos újdonságot tartalmazó tanulmány pontértéke ugyanannyi, mint egy elemző
könyvismertetésé), még akkor is, ha e folyóiratoknál általában kifinomult bírálati rendszer működik is
a tanulmányok befogadásakor.

Nemzetközileg ma is folyamatos a törekvés a mutatórendszerek megújítására.

Szempontunkból különösen az érdemel figyelmet, amely megpróbálja a tudománymetria talán
legnagyobb belső feszültségét, a nagy tudományterületek (természettudomány versus
társadalomtudomány1) nagyban eltérő publikációs gyakorlatából és minősítő redszeréből fakadó
különbségeket mérsékelni.2

Szinte nincsen olyan tudományterület idehaza sem, amelyben ne foglalkoznának

tudománymetriai kérdésekkel, a közelítés kapcsolódásaival a kutatáshoz és az egyetemi oktatáshoz.
A tudományterületi sajátosságokat is vizsgáló bő szakirodalom áttekintésére nem vállalkozhatom. A
hazai területi kutatói szakmát is hosszú ideje foglalkoztatja – a tudományágak jövőjét, benne a
szakmai követelményeket mérlegelve – a tudományos teljesítmény mérésének problematikája. E
sorba tartozik, s így mindenképp utalnom kell két friss írásra, társadalomföldrajzosok tollából. Tésits
Róbert és szerzőtársai (Tésits et al 2014) egy érdemi, érdekes, valóságos dilemmákat felszínre hozó, a
publikációs taktikák érzékeny témakörét sem elhallgató vita összegzését adták közre, elolvasásra
érdemes, általános tanulságokkal. Kiss Éva (2014) pedig szakirodalmi szemléjével és saját kérdőives
adatgyűjtése bázisán nemzetközi kitekintést ad a tudománymetriai jellemzők szerepére és funkcióira,
a mi tanulmányunkban is felbukkanó dimenziók (életkor, nem, diszciplínák) relációira is hozva
példákat.

Az elkészített áttekintésnek velejárója a személyes érintettség. Ennek torzításait igyekeztem

minimalizálni. Úgy gondoltam, hogy felvállalva az érzékeny téma kockázatait, véleményemet a
témakör néhány momentumáról talán érdemes leírnom, mind a használt, előzmények nélküli
módszertan, mind a következtetések tekintetében.

Az elemzés adatbázisa: az MTMT

A tanulmány adathátterét az MTMT (Magyar Tudományos Művek Tára) adta.3

A nyilvános adattár mára a kutatói közösség előtt jól ismert, folyamatos feltöltés alatt lévő
információforrássá vált, komoly könyvtártudományi és informatikai munkabefektetéssel. Mai –
láthatóan elsődleges – funkciója azonban kevésbé a tudománymetria elméleti és módszertani
kérdéseihez köti, hanem sokkal inkább, érzékeny területeket érintően a kutatói karrierlépcsők
(például a doktori fokozatszerzés4), az előmenetel és a pályázati bírálati folyamatok előírt információs
háttereként funkcionál.

Az adatrendszert a társadalomkutatók részéről ért legátfogóbb hazai kritika vitapontjait

Csaba L.-Szentes T.-Zalai E. 2014 érvelő tanulmánya hosszan sorolja, ezeket most nem ismételjük
meg, csupán szinte minden elemében egyetértően megerősítjűk. Itt csak néhány olyan, kevésbé
kardinális, inkább gyakorlatias és szakmaspecifikus momentumot fűzünk hozzá, ami e tanulmány
megírásához elvégzett adatgyűjtésünk tapasztalataiból, sok száz kutató adatlapjainak, kapcsolódó
publikációk sorának áttekintéséből említésre érdemesnek látunk.

Bár a fentiekben az MTMT-t elsődlegesen fontos bibliográfiai és informatikai produktumként

jellemeztük, a kisebb, speciális szakterületek esetében (ilyen a területi kutatás is) az adattár
színvonalas feltöltése aligha nélkülözheti a szakmai tudományos kontrollt (erre a momentumra Csaba
László és szerzőtársai fent cítált írása is utal), hisz bizonyos esetekben a publikációk és hivatkozások
kezelése, besorolása nem pusztán könyvtárosi szakismeretet, hanem szakterületi szakmai
tájékozottságot is megkíván. Ebben az Akadémia tudományos bizottságainak lehetne talán az
eddigieknél aktívabb szerepe.5

Sokunk számára önkritikus elemként említenem kell, hogy az adatbázis tökéletlenségei nem
pusztán a feltöltés nehézségeiből, a hivatkozásgyűjtés automatizmusainak hiányából, a munkák jelleg
szerinti besorolási bizonytalanságából (ami gyakran az adatfelvitel kezdetleges hibáiból ered), hanem
sok esetben már maguknak az „alapanyagoknak” gyenge hivatkozási színvonalából is származnak.
Hibás és hiányos hivatkozások sora található sok publikáció végén (a hivatkozás nélküli hosszú
szövegátvételek nem a tudománymetria részei – szimplán jogsértések). Bár javul a helyzet, de a
szerkesztői, lektori kontroll erősítése ma is kívánatos még.

A szakterületen nagy a száma a jubileumi, tisztelgő köteteknek. Ezekben másodközlésű írások

mellett sok valóban értékes új tanulmány is megjelent, de ismertségük, hatásuk a kötetek csekély
példányszáma, szűk körű terjesztése okán viszonylag alacsony. Sokban hasonló a helyzet a szaporodó
helyi, intézményi kiadású periodikákkal is, itt azonban általános az elektronikus hozzáférés, így a
citáció esélye lényegében korlátlan, csak a megjelent írások minőségétől függ. E kiadványformáknak
fontos intézményi tradíció- és imázsképző szerepe van s értékes megjelenési fórumai a
tudományterület „nemzeti tudomány” karakterének is, a lokális és regionális tematikai hangsúlyok
felmutatásával.

Nem szakmai sajátosság, de említenem kell, hogy az MTMT a PhD disszertációkat

(tulajdonképpen - kimondatlanul - gyenge színvonalú, pályakezdő produkcióként minősítve), mind
publikációként, mind hivatkozó munkaként jórészt elkülönítetten kezeli. Utóbbi relációban a
disszertánsnak a témavezetőre utaló hivatkozása esetében még érthető lehet a kizárás, de a teljesen
független kutatók írásaira utaló hivatkozások esetében már kevésbé indokolt. A szakma erős
gyakorlatorintáltsága (lásd a terület- és településfejlesztéshez vagy általában a tervezéshez való
kötődést) kapcsán születő – a tudományos publikációk formai kritériumainak is megfelelő – kutatási
jelentések is kívül esnek a tudományos kategóriákon, noha célzott funkciójuk leggyakrabban épp a
fejlesztéspolitikák tudományos megalapozása. E két területen elfogadható lehet az elkülönült
tudománymetriai kezelés (feltételezve, hogy a jelzett munkákból általában más publikációk is
születnek), de ha az oktatáshoz, a doktori képzéshez vagy a gyakorlati problémák megoldásához
kapcsolódó munkák jellemzően kimaradnak a munkatársak értékeléséből, akkor ez sokak
teljesítményét méltánytalanul leminősíti.6

A vizsgált kutatói kör

A tanulmányban vizsgált kutatói kör a társadalomtudományi profilú területi kutatásokkal aktívan

foglalkozó kollégákat fogja át.

Az áttekintés egy színes, nem egykönnyen összemérhető (több akadémiai osztályhoz tartozó
kutatókból álló!), de mégis sok szakmai szálon összekapcsolódó csoportról próbál egységes
szempontok alapján képet adni. Hatáskör és szándék híján nincs módomban az eredmények alapján
doktori címeket vagy kutatási forrásokat osztogatni, nem célom, hogy szempontrendszeremet
minden döntési fórum, kutatóhely átvegye a maga belső értékeléseinél. Óvakodtam attól, hogy itt
egyedi és szubjektív szempontok mentén szelektálgassam, korrigáljam, le-föl értékelgessem,
bélyegezzem értékesnek vagy értéktelennek az MTMT-be feltöltött sokezer publikációs tételt. Nem
tartozom azok közé, akik kioktatóan kijelentik, hogy van vitathatatlan, általánosan elfogadott,
„objektív” tudománymetriai módszer. A tudománymetriai adatok összegyűjtése és ilyetén elemzése
talán így is szolgáltat néhány megfontolást érdemlő tanulságot, vitatémát a szakma egésze számára.

A teljes vizsgálati körön belül az elemzés három nagyobb szakmacsoportot egyesít:

társadalomföldrajzosok, regionalisták, más társadalomkutatók. Bár e csoportok publikációinak
karakterében, a megjelenés fórumaiban, érzékelhetők különbségek (erre a későbbiekben majd
utalunk is), ugyanakkor, elsősorban a kutatási témák rokonsága, a hivatkozásokban is megjelenő
szakmai kapcsolódások, a folyamatos kutatási kooperáció egyazon mérlegre tehető szakmai körré
teszik őket. A csoportokba sorolás alapja az MTMT-ben megtalálható tudományterületi önbesorolás.
Ennek hiányában illetve ezt esetenként korrigálva a publikációs tevékenység tudományági tartalma,
karaktere volt a szempont. A szakmai kör teljes létszáma az MTMT-ben több mint 400 fő.7

Azonosítottuk, de a számszerű elemzésből kihagytuk a nyilvánvalóan erősen adathiányos

kutatókat (a hiány több ismert és elismert kolléga esetében is elsősorban a hivatkozások
feltöltetlenségéből adódik, jórészt a csak nyomtatásban megjelent, régebbi művek
feldolgozatlansága okán). Nem szerepelnek az elemzésben azok, akiknek ugyan publikációik
megjelennek az adatbázisban, de hivatkozásuk még nincs (ez, érthetően leginkább a pályájukat most
kezdő fiatalokra jellemző). Szelekciós feltételként szabtunk legalább egy tudományos publikációt
2010-től, a máig tartó kutatói aktivitás jeleként.

A szelekció után a számszerű elemzésre került adattömeg 332 kutató adatait tartalmazza. Az
adatok a 2014. december 31-i állapotra vonatkoznak.

Diszplináris csoportok, generációk, nemek

A kutatói kör három nagyobb szakmai (diszciplináris) csoportból verbuválódik.

A társadalomföldrajzosok (F) csoportjába soroltuk a magukat így azonosító kutatókat,

beleértve a társadalomföldrajz karakteres aldiszciplináit (pl. politikai földrajz, etnikai földrajz)
megjelölőket, a térképészet, a környezettudományi és a földtudományi témakörök társadalmi
vonatkozásaival publikációik többségében foglalkozókat, valamint a turizmusföldrajzi témájú,
esetenként más tudományágakhoz is (pl. marketing) kötődő munkákat közlőket.

A regionalisták (R) csoportját az önazonosítás alapján három nagyobb kör alkotja: a regionális
tudományt, a regionális (köz)gazdaságtant megjelölők valamint a terület- illetve vidékfejlesztők.

A más társadalomkutatók (T) a legszínesebb csoport. Itt a fő kiválasztási szempont a területi,

térbeli társadalmi kérdésekben való érzékletes súlyú publikációs aktivitás és a szakmán belüli
hivatkozási beágyazottság. E csoportba számos szociológus, történész, közigazgatáskutató került,
több (itt) kisebb létszámú, a területiséghez lazábban kötődő tudományág (pl. demográfia,
jövőkutatás, közlekedéstudomány, néprajz, urbanisztika, politika, jog) képviselőivel együtt. E kettős
kötődésű csoporthoz tartozók feldolgozott adatai között egyaránt figyelembe vettük a karakteresen
területi, települési nézőpontú írásaikat illetve szűkebb tudományágukba sorolható, nem területi
hangsúlyú publikációikat is.

A három főcsoportba soroláskor néhány többes kötődésű, nehezen besorolható kolléga

esetében is egy csoportot jelöltünk meg. Az életpálya során többeknél is láthatók diszciplinaközi
mozgások, esetükben az újabb időszak publikációinak tudományági karakterét vettük figyelembe s
nem az önbesorolásban esetenként megjelölt eredeti képzettséget.

A szakmacsoportok közül a társadalomföldrajzosok és a regionalisták lényegében azonos

létszámúak, a területi témákhoz kötődő más társadalomkutatók is felülmúlják a teljes vizsgált létszám
egy ötödét. (Az elemzésben diszciplináris összehasonlításra csak e főcsoportok relációjában utalunk,
mivel részletesebb tudományági bontáskor az esetszámok a megbízható értékelhetőségi szint alá
esnek.)

A tudománymetriai rangsorolások, értékelések bizonyítottan legfontosabb (ugyanakkor

gyakorta figyelmen kívül hagyott) háttérváltozóját jelenti az életkor, az aktív kutatói pályán eltöltött
idő.8 Most a generációs besorolásra nem a tényleges életkort, születési évet, hanem a kutatói pálya
kezdetét választottuk, az első publikáció megjelenésének évétől számítva, ami az MTMT-ből
egyszerűen kigyűjthető. (A tanulmányunkban elemzett kutatói kör átlagos „kutatói életkora”, az első
publikációtól 2014-ig mérve 21 év.)

A vizsgálatban három nagyobb – s ahogy az adatgyűjtés lezártakor kiderült: közel azonos

súlyú – egymás mellett dolgozó, de koruk okán (is) eltérő általános és szakmai szocializációjú és
tudáskészletű „generációt” jelöltünk meg.

Az első generációs csoportba a „Szocializmusban indulókat” tettük (az első publikáció éve
esetükben 1990 előtti). Itt találhatjuk a szakterület tekintélyes, idősebb alakjait. Az adattárban a
legkorábbi dátummal Beluszky Pál írása szerepel (Beluszky 1959)
 A következő csoport az „Átmenet generációja”. Ők 1990 és 2000 között közölték első
írásaikat. Ebben a csoportban találjuk – 20 év körüli kutatási tapasztalattal a tarsolyában – a legtöbb
szakmai kutatóhely mai aktív vezetőgárdáját.

A generációs kört a „21. században indulók” teszik teljessé, ők 2001-től kezdve publikálnak.
Közöttük bújnak meg (van, aki már nem is nagyon rejtőzködően) a hazai területi kutatás
„reménységei” – ők azok, akik az idősebbek reményei szerint továbbviszik a szakmai tradíciókat,
maguk között pedig talán épp ezek átírására, radikális megújítására készülnek. A csoport jellegadó
tagjai a megújított doktori képzésekben fokozatot szerzett kollégák és a jelenleg is doktori
tanulmányokat folytató, már publikáló fiatalok.

1. táblázat A vizsgált kutatói kör strukturális jellemzői (fő, zárójelben %)

Structural divisions of the sample

Generációk
"Szocializmus" (-1989) "Átmenet" (1990-2000) "21. század"(2001-) Együtt
Teljes minta 105 (31,6) 103 (31,0) 124 (37,4) 332
Ebből: férfi 75 82 85 242 (72,9)
nő 30 21 39 90 (27,1)
Ebből: földrajzos 40 45 42 127 (38,2)
regionalista 26 41 63 130 (39,2)
más társtud 39 17 19 75 (22,6)

Férfi Nő Együtt
Teljes minta 242 90 332
Ebből: földrajzos 93 34 127
regionalista 96 34 130
más társtud 53 22 75

Ha az aktív kutatói életévek, a diszciplínák és a nemek szerinti kereszteloszlásokra pillantunk,

megállapitható, hogy az idősebb generációban a társadalomföldrajzosok és a más társadalomkutatók
csoportja a legnépesebb, a középgenerációban közelítenek hozzájuk a regionalisták, míg a
legifjabbak között már utóbbiak vannak, 50%-ot is meghaladó többségben. A társadalomföldrajzosok
átlagos „kutatói életkora” a mintában 21,2 év, a regionalistáké 18,2, a más társadalomkutatóké 25,2,
azaz – e minta szerint – ma a regionalista kör a legfiatalosabb korösszetételű.

A vizsgált kutatói kört egyértelműen a férfiak dominálják, a nők aránya alig nagyobb
egynegyednél. A nemek szerinti megoszlásban nincs érdemi különbség az egyes szakmacsoportok
között. A korcsoportokat tekintve az Átmenet generációjában a legmarkánsabb a férfiak
létszámfölénye a nőkkel szemben (80:20), az idősebbek között ennél szűkebb az olló (71:29), a
legifjabb generációban legmagasabb a nők aránya (69:31).

Az 1. táblázatban közölt megoszlások valószínűleg a szakmai kör tényleges belső struktúráját

is jól érzékeltetik (ilyen tartalmú, „teljes és pontos” adatokról nincs tudomásom), bár a sajátos alap-
adatbázis tükre kissé torzíthatja a megoszlásokat és a jellemzőket, hisz az MTMT feltöltésében
lehetnek szorgosabb egyének és csoportok vagy épp segítőkész, szakértő munkatársak
(könyvtárosok) által jobban támogatott intézményi körök.
 Az adatbázis áttekintésének egyik örvendetesen tanulsága volt számomra, hogy az aktív
szakmai kör milyen kiterjedt intézményi és területi szempontból is. Messze nincs arról szó, hogy
értékes, figyelmet keltő publikációk pusztán a legismertebb, legnagyobb szakmai központokból
kerülnének ki. Ugyanígy megállapítható, hogy a citációs kapcsolatok mentén a hazai területi
kutatások eredményei, fontos munkái nagyon távolinak tűnő tudományterületek konferenciáin,
szakfolyóirataiban, köteteiben, értekezéseiben is felbukkannak. Mindez a társadalmi térbeliség
kutatásának sok hatótényezőre visszavezethető közelmúltbeli felértékelődését idehaza is
visszaigazolja.

Kiválasztott tudománymetriai jelzőszámok

A bevezetőben említett többdimenziós és sokmutatós jelleg lefedésére az MTMT részletesen tagolt,

bő mutatórendszeréből 8 indikátort és egy belőlük számított (két formában is megadott) komplex
mutatót választottunk ki. Az vezetett, hogy a figyelembe vett mutatók mindegyike fontos, egymást
nem átfedő, különböző aspektusait jelenítse meg a publikációknak és a hivatkozásoknak. Az
alapindikátorok közül 3 abszolút jellegű, összegzett, a kutatási aktivitás és közzétételi intenzitás
dimenziójába sorolható adat. Ezekhez kapcsoltunk 5 relatív mutatót illetve indexet, amelyek már
inkább a publikációk tudományos hatására, vonzerejére utalnak, eltérő módon. A két változócsoport
egymást kiegészíti, az értékelésekben egyaránt figyelembe veendő.

Az indikátorok leírásakor megjelöljük az MTMT-n belüli pontos lelőhelyüket, illetve

számításuk módját, megadjuk a teljes mintából számított átlagértékeket, valamint a rangsorok 100.
helyén szereplők adatát. Mindez az érdeklődőket segítheti saját „tudománymetriai pozíciójuk”
elhelyezésében, ösztönzést adhat adathiányaik – ha ilyenek netán még vannak – pótlására. Ugyanitt
külön említjük az egyes mutatószámokban a legmagasabb értékekkel rendelkező kutatókat.

A tanulmány egyéni adatokat elemez. Ez a kiindulás pusztán „általános”, lekerekített

értékelgetéssel párosítva sem értelmes sem érdekes közelítéshez nem vezet. Ezért döntöttem úgy,
hogy a Függelék táblázataiban a három „korcsoport” élmezőnyének adatait – a vizsgálatban szereplő
8 tudománymetriai mérőszám tényadatait és a számított komplex mutatókat – is közreadom. Lássuk
(s ha vitatható, ennek ismeretében vitassuk) egyszer azt is, mit is jelent az egyes kutatókat érintően,
ha méregetni kezdjük a tudományos kibocsájtást! Az indikátoronkénti értékelést a teljes mintára
együttesen végeztem el, az eredményül kapott komplex rangsorból emeltem ki a korcsoportok
élmezőnyét. Ez a közzététel talán érdekesebb információkat ad, mintha az összesített rangsort
közölnénk, hisz abban egyértelműen dominál a széles körben ismert idősebb korosztály. Az aktuális
egyéni adatok a csoportosított jellemzőknél óvatosabban ítélendők meg, mert értékük szinte napról-
napra változik, függ a feltöltöttségtől, az időközbeni korrekcióktól. A nevesített adatközlés – még
akkor is, ha az bárki számára elérhető, nyilvános forrásból merít is – vitathatatlanul érzékeny
közelítés. Ennek feszültségét talán enyhíti, hogy itt – különböző tudománymetriai aspektusok szerint
– valóban a szakma legkiválóbbjai kerünek említésre, legyenek idősebbek vagy fiatalok.

Míg a nemzetközi tudománymetriai szakirodalom az egyes intézmények vagy publikációs

fórumok kapcsán bővelkedik a sokoldalú – de ott sem vitathatatlan - közelítésben (lásd pl. az
egyetemi rangsorokat vagy a folyóiratok sokdimenziós minősítéseit), az egyéni értékeléseknél
szűkebb a mérési módszer kínálat. Ez teret enged az egyéni kutatói közelítés érvényesítésének,
amivel az MTMT kínálta lehetőségeken belül éltem is.
Abszolút adatok

TP: Tudományos publikációk száma (db) – MTMT, Általános táblázat (I-IV. kategória)

Az elemzett adatbázis közel 25ezer (!) tudományos publikációs tételt tartalmaz a szakterületről (a
többszerzős művek miatt halmozódásokkal). Egy kutató átlagosan 75 publikációt jegyez. A jelzőszám
szerint rangsorolva a 332 személyt, a 100. helyen álló kutató 85 tudományos publikációval
rendelkezik. A teljes mintában az egy aktív kutatói évre jutó tudományos publikációk átlagos száma
3,4 mű/év, 1 és 12 között szóródva.

A publikációk száma a több, rövidebb közleményt megjelentetőknek kedvez, a vaskosabb

kötetek szerzőivel szemben (sok társadalomkutató esetében inkább az előbbi, a regionalisták közt az
utóbbi a jellemző a mintában). Érzékelhető olyan publikációs taktika is, amely a hosszabb, átfogóbb
írásokat – például a PhD értekezéseket – kisebb részekre bontva, több cikkben teszi közzé, így
növelve a publikációk számát (erre utal Tésits és szerzőtársai említett áttekintésében Dövényi Zoltán
is). Ez az előny azonban a hivatkozások számában kiegyenlítődik, megfordul, ha a tekintélyes kiadónál
megjelent kötet, monográfia – amely épp úgy egy tétel a publikációk számában, mind egy rövid cikk –
valóban értékes. A legutóbbi években érzékelhető a sokszerzős folyóiratcikkek aránynövekedése is.

A tudományos publikációk száma alapján a vizsgálatba vett kutatói körben három

társadalomkutató, Inotai András világgazdász (525 publikációval), A. Gergely András
kisebbségszociológus és Gyáni Gábor történész vezeti a rangsort az MTMT-ben. A regionalisták
illetve a társadalomföldrajzosok között Horváth Gyula és Hajdú Zoltán adta közre a legtöbb
publikációt.

FH: Független hivatkozások tudományos publikációkra (db) – MTMT, Általános táblázat (I-IV.
kategória)

A tudományos publikációkra kapott független hivatkozások száma (ugyancsak halmozódásokkal)

túllépi az 50ezret (az átlag 151). A jelzőszám szerint rangsorolva a személyeket a 100. helyen álló
kutató 124 független hivatkozást kapott tudományos publikációira. Az idézettséget jelentősen javítja
a nyílt hozzáférés a neten. Az önhivatkozások, amelyeknek bármely publikációban lehet indolt
funkciója, indikátorainkban – egyetlen kivétellel – nem szerepelnek.

A független hivatkozások mentén három regionalista, Varga Attila, Lengyel Imre és Nemes
Nagy József (egyaránt 2000 feletti hivatkozással) emelkedik ki, a társadalomföldrajzosok között
Kovács Zoltáné a legnagyobb hivatkozás-szám, Gyáni Gábor pedig a harmadik szakmai csoportot
vezeti.

INYP: Idegen nyelvű tudományos publikációk száma (db) – MTMT, Általános táblázat (I-IV.
kategória)

A bármely (azaz nem csupán a ma közismerten preferált angol) idegen nyelven megjelent
tudományos publikációk száma 7100 feletti (az átlag 22), arányuk a publikációkon belül 28,9%. E
számok és arányok tükrében még egyértelmű a magyar nyelven történő megjelenés dominanciája. Az
elmozdulást azonban jelzi, hogy az összes kutató közül ma már csupán tíznek nincs idegen nyelvű
tudományos publikációja. Igaz, az egyéni adattáblák arra is rávilágítanak, hogy az idegen nyelvű
munkák közt esetenként sok a – jellemzően lektorálatlan – konferenciaközlemény s kevesebb a
rangos kötetekben, folyóiratokban megjelent írás.

A jelzőszám szerint rangsorolva a személyeket a 100. helyen álló kutató 26 idegen nyelvű
tudományos publikációt közölt. E mutatószámban Inotai András, Kocsis Károly és az agrárközgazdász
Hajós László szerepel a legtöbb tétellel, a regionalisták közül Horváth Gyula közölte a legtöbb idegen
nyelvű publikációt.
 A fenti három abszolút mutatószám mindegyikében a nők között Pálné Kovács Ilonát találjuk
az élen, magas publikációs és hivatkozási számokkal.

Relatív adatok, tudománymetriai indexek

HIND: Hirsch-index – MTMT, Általános táblázat9

A teljes vizsgálati körben a Hirsch-index átlaga 5,1 (kerekítve 5). Sorba rendezve a személyeket a 100.
helyen álló kutató Hirsch-indexe 6. A Hirsch-index esetünkben nem tartozik a nagyon széthúzott,
erősen szóródó jelzőszámok közé. Ezzel együtt az eloszlásban (1. ábra) szembetűnik az 1-6
indexértékű nagy többség (jórészt a fiatalok), ezután egy viszonylag jelentős lépcső következik, de a 7
és 10 közötti Hirsch-indexszel rendelkezők száma még eléri a tizet. E fölött már ellaposodik az
eloszlás. Az egyszerűen számítható Hirsch-index (Hirsch 2005) a sok publikációra kiterjedő
hivatkozási vonzást „díjazza”, (elméleti maximuma a hivatkozott szerző publikációinak számával
egyezik meg), értéke nem változik akkor, ha a citációk csak néhány munkához kötődnek, bármilyen
magas hivatkozásszámmal is.

Ebben a mutatóban is erős a szerepe az életkornak, az évek előrehaladtával értéke általában

növekszik. A mutatószám maximuma vizsgálatunkban 23 (ezt 2014 végéig Lengyel Imre és Nemes
Nagy József érte el), 22 és 20 közötti indexet eredményeztek Varga Attila, Rechnitzer János és Kovács
Zoltán hivatkozásai. A nők közül Pálné Kovács Ilonáé a legmagasabb H-index.

1. ábra A kutatók megoszlása a Hirsch-index szerint generációkra bontva

Hirsch-index by generations in the sample

60

50

40

30
Fő

21

20 átm
szoc
10

0
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23
Hirsch-index

HPA: Hivatkozott tudományos publikációk aránya (%) – MTMT, Általános táblázat (I-IV. kategória) és
Bevezetőben látszó lista, összes független hivatkozás alapján (számított)

A legalább egy független hivatkozást vonzó tudományos publikációk száma a teljes vizsgálati körben
közelíti a 9500-at (ez a publikációk 38,3%-a). Ebben – a felülről is korlátos – arányszámban a
legkisebb a relatív szórás a vizsgált indikátorok közül. Sorba rendezve a személyeket a 100. helyen
álló kutató tudományos publikációinak 42,9%-át idézik legalább egyszer. A teljes mintában 60 olyan
kutató szerepel, akinek a publikációi több mint felét citálták már. Ebben a relatív mutatószámban a
fiatalabb korosztályok – viszonylag kevesebb, de nagy vonzású írást közreadó – képviselői kerülnek az
élre: Győri Róbert és Kiss János Péter publikációinak több mint háromnegyedét legalább egy műben
hivatkozták, őket az idősebb generációból Kovách Imre követi. A nők közül, jelentős publikációszám
mellett Kovács Katalin, Váradi Mónika és Barta Györgyi írásai a leghivatkozottabbak, a legújabb
generációból Lőcsei Hajnalka kerül az arányaiban legtöbb hivatkozott publikációt felmutatók közé.

IF: Impakt faktor– MTMT, Általános táblázat

Az IF szerepeltetése – még, ha a társadalomkutatásban erősen megkérdőjelezett is s a szakterületen

ma még egyedi eloszlású – a sokmutatós közelítés egy elemeként nehezen vitatható. A (kummulált)
impakt faktor átlaga a teljes vizsgált körben 0,9. E jelzőszám szerinti rangsorolva a személyeket a
100. helyen álló kutató impakt faktora 0,2. Ebben az indikátorban a legnagyobb a relatív szórás. A
minősített folyóiratcikk megléte a komplex rangsorolásban ma még komoly előnyt jelent, a 332
kutató közül ugyanis csak 111 (a kutatók egy harmada) publikált impakt faktoros folyóiratban is. A
vizsgált szakmai körben 4 kolléga – Kovács Zoltán, Varga Attila, Timár Judit és Spéder Zsolt –
összesített IF-értéke nagyobb 10-nél. Érzékelhető jegy az, hogy számos magas IF-értékű cikk
sokszerzős, határterületi tudományos profilú folyóiratokban és témákban jelent meg, a magas IF
értékszámú kutatók között sok többes tudományági kötődésű kollégát találunk.

MAXH: A maximális hivatkozásszámú műre kapott hivatkozások száma (db) – MTMT, Bevezetőben
látszó lista, összes független hivatkozás

A vizsgált személyek egy-egy maximális hivatkozású műve az összes publikáció alig valamivel több,
mint 1 százalékát adja, az összes független hivatkozásnak azonban már több mint egy ötödét
vonzotta (a jelzőszám átlaga 34). Az adat könnyen kinyerhető az MTMT-ből, a vizsgálatba vett
jelzőszámok közül ennek a mutatónak a relatív szórása egyike a legmagasabbaknak. Rangsorolva a
kutatókat, a 100. helyre került kolléga 29 független idézetet kapott a legtöbbet hivatkozott
tudományos publikációjára. Ezzel az adattal „értékeljük” elemzésünkben a kiemelkedő
hivatkozásszámú munkákat (amire például a Hirsch-index érzéketlen).10

A vizsgált hazai körből 19 szerző 37 tudományos műve szerepel száznál több hivatkozással az
adatbázisban (túlnyomó többségük szakkönyv, monográfia – közülük 23 az egyszerzős munka –, a
szerzők legnépesebb csoportja itt a regionalisták közül kerül ki). E mutatószámban messze
kiemelkednek Varga Attila hivatkozásszámai, ő több angol nyelvű térökonometriai publikációjára is
sok száz hivatkozást jegyez. A legtöbb független hivatkozást vonzó, többszerzős írás: Anselin-Varga-
Acs (1997). A nők írásai közül Pálné Kovács Ilona (1999) kötete a legtöbbet hivatkozott mű. A
fiatalabbak közül Tátrai Patrik egy „háromgenerációs” kötettel kerül a sokat hivatkozott művek
szerzői közé (Kocsis - Bottlik- Tátrai 2006). Az összességében nagy hivatkozásszámú műveket a tartós
hatás, az időtállóság is jellemzi (2. ábra).
 2. ábra Hivatkozások időbeli lefutása (modell)

Long time run of citations – model

160
140
120
100
Hivatkozás

80
60
40
20
0
0 2 4 6 8 10 12 14 16
A hivatkozott publikáció megjelenés óta eltelt év

Megjegyzés: az ábra egyazon évben - 1998-ban - megjelent öt szakterületi munka (Horváth Gy, Kocsis –
Kocsis Hodosi, Nemes Nagy, Rechnitzer, Varga A.) hivatkozásainak időbeli lefutását összegzi 2014-ig, az
MTMT, Bevezetőben látszó listák, összes független hivatkozása alapján.

REH: Egy tudományos publikációra jutó független hivatkozás (db) – MTMT, Általános táblázat (I-IV.
kategória) alapján számított

A jelzőszám átlaga 10(!) publikációra vetítve 20 hivatkozást ad eredményül, rangsorolva a

személyeket a 100. helyen álló kutató 10 publikációjára átlagosan 16 független hivatkozást kapott. E
relatív mutatóban ugyanazt a három regionalistát találjuk az élen, mint az összes hivatkozás (FH)
esetében. A nők közül Lőcsei Hajnalka és Timár Judit fajlagos hivatkozásszáma a legnagyobb.

Komplex tudománymetriai mutató (RSZ, NRSZ)

A vizsgált egyedi jelzőszámok összevonhatóságát – a több fajta szóbajöhető módszer közül (lehetne
ez például a főkomponens-elemzés is) – az egyik legegyszerűbb úton, az egyes indikátorokon belüli
rangsorolással teremtettük meg. Az így kapott rangszámok (súlyozás nélküli!) összeadásával egy
„komplex mutatót” kapunk, amely a mintán belüli, relatív helyzetet tükrözi. Minél kisebb a
rangszámösszeg (RSZ), a kutató tudománymetriai adatai összességükben annál kedvezőbbek (a
mutató negatív korrelációban van az alapindikátorokkal). A rangszámösszeg a 78 és 2274 közötti
intervallumban oszlik el a teljes mintában, a 100. helyre került kutató értékszáma 816. (Az egyéni
rangszámösszegeket 8-cal osztva az egyes komponensmutatók rangsoraiban kapott helyezési számok
átlaga adódik.)

A rangszámösszegben néhány pontszámnyi különbség érdemi teljesítménykülönbséget nem

igazol!

A rangszámösszeg normalizálva, a 0 és 1 közötti intervallumra transzformálva is megadható

(NRSZ). Ezt úgy számíthatjuk, hogy a rangszámösszeget minden kutató esetében kivonjuk annak
elméleti maximumából, majd ezt elosztjuk az elméleti maximum (itt: 2656=8x332) és a minimum (itt:
8) különbségével. Az így normalizált index egy irányba mozog a komponens-mutatókkal.

Ha van olyan személy, aki minden figyelembe vett indikátorban egyöntetűen az élen áll,
akkor az ő normalizált rangszáma 1, hasonló algoritmus szerint adódik a sort záró 0 érték is. A zárt
intervallumra transzformálással kapott érték előnye a könnyebb értelmezhetőség és az, hogy az NRSZ
a figyelembe vett komponens-mutatók számának növelése vagy épp csökkentése, a minta
elemszámának változása esetén is alapvetően összehasonlítható marad. A teljes mintában a
legmagasabb – „legjobb” – érték 0,974, a legkisebb pedig 0,151, a 100. helyen álló kutató normalizált
indexe 0,695.

A vizsgált körben 15 kutató ért el 0,9 feletti NRSZ értéket. Az összesített rangsor élén mind a
három diszciplináris csoport képviselteti magát: kiemelkedő értékszámokkal Kovács Zoltán és Kovách
Imre, majd Michalkó Gábor és Varga Attila személyében, őket Horváth Gyula és Timár Judit követi. A
2000 után publikálni kezdő generációból Nagy Henrietta összesített rangszáma a legkedvezőbb. Az
élmezőnyben az egyes indikátorokban Kovách Imre pozíciói a legkiegyenlítettebbek. Egy-egy személy
indikátoronkénti rangszámai általában is viszonylag csekély szórásúak, a teljes mintában azonban
néhány olyan példa is akad, amikor a komponensek egy részében előkelő az érték, másokban
azonban jóval hátrább sorolódik a kutató (jellegzetesen ilyenek az összességében az élmezőnybe
tartozó, de IF-es cikk nélküli kutatók).

Az összesített rangsor első száz helyén 42 társadalomföldrajzost, 35 regionalistát és 23 más

társadalomkutatót találunk. Ez a megoszlás nincs távol a teljes minta diszciplináris szerkezetétől, azaz
nem állítható, hogy tudománymetriai szempontból valamelyik főcsoport látványosan „jobban
teljesít” a többinél. A társadalomföldrajzosok kis létszámelőnye az élmezőnyben a korszerkezeti
különbségekből ered.

A komplex mutató alapján az első száz helyre sorolódó kutató közül 54 az idősebb
generációból való, 35 kolléga kerül ide az „átmenet” korosztályából, míg a legifjabbak közül 11.

A diszciplináris kiegyenlítettséggel szemben a nemek közül minden abszolút és relatív

jelzőszámban, indexben a férfiak összesített adata a kedvezőbb. A különbségek a két nem között
azonban a legtöbb mutatóban nem jelentősek (a Hirsch-indexek átlaga pl. 5,2 és 4,1, a kummulált
impakt faktoré 0,9 és 0,7).

Az indikátorok közötti együttmozgások

A sokmutatós közelítés indokoltá teszi az egyes indikátorok és a komplex mutató korrelációinak

vizsgálatát is (2. táblázat). A korrelációk (lásd a táblázat utolsó sorában illetve oszlopában) azt jelzik,
hogy a rangszámösszeg legszorosabb együttmozgásban a Hirsch-indexszel van (r= -0,880). Ez azt veti
fel, hogy, ha valamely kiemelt mutatóval, egymutatós közelítésben kívánunk dolgozni, akkor az
elterjedt mérőszámok közül a szakterületen leginkább a Hirsch-index használata kerülhet szóba. Az
ellentétes írányú kapcsolatra az IF és a komplex mutató gyenge korreláltsága a legmarkánsabb példa,
ez a jelzőszám a legegyedibb eloszlású ebben a szakmai körben.
 2. táblázat Az indikátorok korrelációs mátrixa

Correlation matrix of the scientometric indicators in the sample

TP FH INYP HIND HPA IF MAXH REH RSZ

TP - 0,608 0,783 0,728 0,343 0,284 0,349 0,239 -0,695
FH 0,608 - 0,447 0,865 0,493 0,393 0,849 0,809 -0,616
INYP 0,783 0,447 - 0,552 0,221 0,432 0,262 0,207 -0,546

HIND 0,728 0,865 0,552 - 0,704 0,409 0,634 0,694 -0,880

HPA 0,343 0,493 0,221 0,704 - 0,221 0,344 0,568 -0,790
IF 0,284 0,393 0,432 0,409 0,221 - 0,316 0,383 -0,366
MAXH 0,349 0,849 0,262 0,634 0,344 0,316 - 0,883 -0,439
REH 0,239 0,809 0,207 0,694 0,568 0,383 0,883 - -0,543

RSZ -0,695 -0,616 -0,546 -0,880 -0,790 -0,366 -0,439 -0,543 -

A 2. táblázat adatai megerősítik az abszolút és a relatív mutatók meglehetős elkülönülését (a

hivatkozások száma mutat leginkább „kettős” kötődést). Az impakt faktor mellett a hivatkozott
publikációk aránya (HPA) jelez a többi indikátorétól nagyban eltérő eloszlást, bár a
rangszámösszeggel végülis szoros az együttmozgása (ebben nagyon eltér az impakt faktortól). Ezek a
példák is figyelmeztetnek az egy-egy mutatót kiemelő közelítések lehetséges egyoldalúságára.

Érdemes külön rápillantani a kutatásban eltöltött idő („kutatói életkor”) és a vizsgálatban

szereplő tudománymetriai indikátorok közötti kapcsolatot jelző korrelációs táblázatra (3. táblázat).

3.táblázat A kutatásban eltöltött aktív évek száma és a tudománymetriai indikátorok korrelációi a

teljes mintában

Correlations between years in active research and the scientometric indicators

Év-TP 0,639
ÉV-HIND 0,522
ÉV-FH 0,430
ÉV-INYP 0,413
ÉV-MAXH 0,295
ÉV-HPA 0,261
ÉV-REH 0,233
ÉV-IF 0,168

A számok, kevés meglepetést okozva esetünkben is megerősítik, hogy a hosszabb idő

általában „jobb” mutatókhoz segít hozzá (a rangszámösszeg és a kutatásban eltöltött évek
korrelációja -0,509). A kapcsolat erőssége azonban távolról sem egyöntetű.

A kutatásban eltöltött aktív évek hatása leginkább a tudományos publikációk számában (TP)
jelenik meg, de közepesen szoros a kapcsolata a hivatkozások számával (FH), a Hirsch-index-szel és az
idegen nyelvű publikációk számával is. A többi indikátor esetében már lazul az összefüggés. Az adatok
arra utalnak, hogy a „kutatói életkortól” kevésbé függ a legnagyobb hivatkozásszámú publikációk
(MAXH) vonzása. Komoly tudományos értékű, aktuális témában született, ezért nagy vonzású
műveket a középgeneráció jeleseitől – például Dusek (2004) és Gulyás (2005) – is olvashatunk, s
ezeknél a hivatkozások száma idővel bizonnyal tovább nő majd. A hivatkozott publikációk aránya
(HPA) vagy épp a publikációszámra vetített hivatkozások (REH) esetében is laza a kapcsolat (itt sok
esetben arról van szó, hogy a fiatalabbak között jelen vannak a viszonylag kevés, de színvonalas, sok
hivatkozást vonzó írást megjelentetők, míg az idősebbek közül többen sokat publikáltak, esetenként
egyazon témakörben, érthetően egyenként kevesebb újdonsággal).

A leggyengébb korreláció ebben a relációban is az impakt faktor-értékekkel számított

kapcsolatra adódik. Ez abból is ered, hogy területi kutatóink egyharmadának van csak impakt
faktoros írása (ami – szemben a természettudományokkal – a kevésbé folyóirat-orientált
társadalomkutatásban soha nem is lehet egyoldalúan kitüntetett elvárás). Gyenge a korreláció (r= 0,
135) a kutatói életévek és az impakt faktor között akkor is, ha csak a 0-tól különböző IF értékekkel
számolunk. Nem vitatható, hogy az IF egyaránt jelzi a nemzetközi tudomány mérvadó folyóiratai felé
való fordulást, a fiatalabbak erősödő szakmai és nyelvi felkészültségét, esetenként azonban egyfajta
„IF-kényszer” is felismerhető, amelyet, megítélésem szerint a szakmának minden mérvadó fórumon
el kell utasítania. Hogy a mutató kapcsán ne essünk kritikus egyoldalúságba, utalunk Retaller-Tasnádi
2013 kiegyensúlyozott hangvételű tanulmányára, amely a közgazdaságtudományban, tehát egy (igaz
sokszínű) társadalomtudományban a kritika mellett jóval megengedőbben ír az impakt faktorról, a
hazai kutatás nemzetközi beilleszkedésének egyik fontos elemeként értékelve azt.

Összegzésként

A hazai területi társadalomkutatás jelenléte a nemzetközi és hazai tudománymetriában csekély, a

szakma valóságos, figyelmet érdemlő teljesítményétől is elmarad. A szakterületen máig lényegében
egyetlen olyan hazai folyóirat sincs, ami a nemzetközi scientometriai adatfigyelő rendszerekben
szerepelne. Ezt a helyzetet elfogadhatjuk belenyugvással, a tudománymetria „durva korlátaira”
vonatkozó kritikákkal, elvi elutasítással. Magam ennél hasznosabb reakciónak tartanám az érintett
intézmények, a kisebb-nagyobb szakmai kollektivák és persze maguk a kutatók nagyobb odafigyelését
erre a momentumra. A megbújó hivatkozásokról való kölcsönös tájékoztatás, a csak nyomtatásban
fellelhető, kisebb példányszámú, de értékelhető tudományos színvonalú szakmai produktumok
szisztematikus bibliográfiai, citációs feldolgozása, a publikációk szerzői és kiadói jogokat nem sértő
nyílt hozzáférésének, folyóirataink presztizsének növelése az egész szakmai közösség számára
bizonnyal nagyobb elismertséggel és erősödő kohézióval járna, mint egyéni publikációs taktikák és
alkalmi koalíciók erőltetése. Mindezen elmozduláshoz az MTMT – a maga korlátaival együtt is –
használható információs keretet nyújt. Ezúton is biztatok minden kollégát adatlapjaik folyamatos
frissítésére, a kimaradt adatok pótlására.

Az MTMT bővülő adatbázisa mai funkcióin túl új, érdekes szakmai vizsgálatoknak is alapja
lehet. A tudománymetriai adatoknak helye lehet olyan sajátos nézőpontokban, mint a „tudományos
tudás földrajzának” kutatása (Gyimesi 2011), az ún. „tehetségföldrajz” tematikája (Győri F. 2011) vagy
épp a kutatóhelyek térségi, helyi gazdasági funkciójának elemzése. (Aktuális példaként itt kell
említenem, hogy az MTMT adatbázisára támaszkodó első elemző szakterületi publikáció Kotosz
Balázs tollából a közeli hónapokban jelent meg, Lengyel Imre szakmai életútját jeles alkalomból,
kifejezetten területi aspektusból elemezve – Kotosz 2014).

A tanulmány a tudományterület egyéni tudománymetriai adataira épül, azokat

csoportosította néhány lényegesnek vélt szempontból, elemezte egyszerű eszközökkel. Az adatbázis
– bővülésével, megbízhatósáságnak javulásával párhuzamosan – utat nyithat azonban az egyéni
szinten túlmutató vizsgálatokhoz is. Ilyen lehet az egyes kutatóhelyek hivatkozási sokirányúságának
vagy épp zártságának tesztelése, az egyéni és intézményi kapcsolati hálók elemzése (e témában már
korábban is születtek a szakma legfontosabb folyóirataira összpontosító érdekes elemzések –
Rechnitzer 2006, Vida-Jakobi 2012). Hiánypótló elemzés lehetne a szakma nemzetközi hivatkozási
jellemzőinek önálló vizsgálata. Mivel a kiválasztási szempontoknak megfelelő szakmai kör és az
adatok is folyamatosan változnak, indokoltnak látom a szakterület tudománymetriai jellemzőinek
meghatározott időszakonkénti rendszeres áttekintését.11

Jegyzetek

1
AZ ELTE egy friss adatgyűjtése szerint az egyetem 50 legtöbb hivatkozást kapott professzora közül 42 dolgozik
a Természettudományi Karon, míg a legtöbb monográfiát, szakkönyvet írt 50 professzor közül csupán 3:
(http://www.elte.hu/hir?id=NW-6355)

2
Ilyen például az ún. SJR (SCImago Journal Rank)-index: http://www.scimagojr.com/journalrank.php

3
Az adatbázist az MTA elnöksége 2009. július 1.-i döntésével alapította, a Kormány 1167/2014. (III. 25.) Korm.
határozata nemzeti bibliográfiai adatbázis rangjára emelte.

4
Magam a hazai tudományos minősítési rendszerben (PhD, habilitáció, MTA doktora) aránytévesztésnek
vélem, ha a nagyon vegyes szempontokból álló publikációs követelményrendszer formális teljesítése
fontosabbnak minősül, mint érdemi új tudományos eredményeket tartalmazó értekezés elkészítése.

5
Az MTMT-ben elérhetők az Akadémia egyes tudományos osztályai kritériumainak megfelelő táblázatok is.
Ezekben jelentős különbségek vannak a publikációk besorolásában és a citációs indexek figyelembevételében.
Tágabb összehasonlításra ezért kizárólag az Általános táblázat alkalmas.

6
Az itt említett munkákhoz hasonló publikációkat nevezi az ún. Pisai Deklaráció „szürke” irodalomnak,
használatuk, kezelésük kapcsán egyáltalán nem elutasító javaslatokat megfogalmazva. Lásd:
https://www.mtmt.hu/system/files/pisai_deklaracio.pdf
7
Az MTA Regionális Tudományi Bizottságának Hírlevele már a 2011 szeptemberében közölt információkat
regionalisták tudománymetriai adatairól az MTMT-ből. Akkor 57 regionalistának voltak feltöltött adatai, azóta a
létszám megsokszorozódott s természetesen a mutatók is „javultak”.

8
Nosek, B. A., Graham, J, Lindner N. M. et al (2010) esettanulmánya regresszió-elemzéssel közel 50%-ra teszi a
PhD fokozat megszerzése óta eltelt idő súlyát a különböző tudománymetriai indexek egyéni eltéréseiben.

9
Az MTMT Általános táblázata a Hirsch-indexet az ön(függő)hivatkozásokkal együtt számítja. Ez néhány
esetben a mutatót 1-2 értékkel „javítja”. Magam úgy gondolom, hogy az önhivatkozásoknak ebben az indexben
semmiképp sincs helye (néhány tudományos osztály táblázata is a függő hivatkozások nélkül számítja az
indexet). Hozzá tesszük: a folyóiratok impakt faktora is az önhivatkozásokkal együtt számított!
10
A tudománymetriai szakirodalomból ismertek olyan indexek is – pl. a g-index (Egge 2006) vagy a π-index
(Vinkler 2009) –, amelyek nagyobb súllyal veszik figyelembe a sokat hivatkozott vagy a legértékesebb
publikációs helyekről származó hivatkozásokat vonzó publikációkat, de ezek közvetlenül nem vehetők át az
MTMT-ből.

11
A kézirat benyújtásra került az egyik vezető hazai tudományos folyóirathoz. Ott egy egyértelműen támogató
és egy kioktatóan elutasító lektori véleményt kapott. Megjelentetését visszavontam. Hogy nylvánosan is
megméretessék, közzétételére ezt a módot találtam. Nem publikáció tehát, csak egy „pisai” írás.

Hivatkozások

Anselin, L., Varga A., Acs, Z. (1997): Local geographic spillovers between university research and high
technology innovations, Journal of Urban Economics, 42, 422-448.
Beluszky P. (1959): Tiszafüred vonzáskörzete, Jászkunság, 3, 118-127.
Csaba L., Szentes T., Zalai E. (2014): Tudományos-e a tudománymérés? (Megjegyzések a
tudománymetria, az impakt faktor és az MTMT használatához), Magyar Tudomány, 4, 442-466.
Dusek T. (2004): A területi elemzések alapjai, (Regionális Tudományi Tanulmányok 10.), ELTE TTK RFT,
Budapest
Egghe, L. (2006): Theory and practise of the g-index, Scientometrics, 1, 131–152.
Garfield, E. (1965): Can citation indexing be automated? In: Stevens, M. E et al ed. Statistical
Association Methods for Mechanized Documentation, National Bureau of Standards, Washington
189-192.
Gulyás L. (2005): Két régió – Felvidék és Vajdaság – sorsa az Osztrák-Magyar Monarchiától
napjainkig, Hazai Térségfejlesztő Rt, Budapest
Gyimesi Z. (2011): David N. Livingstone: Putting Science in its Place: Geographies of Scientific
Knowledge (University of Chicago Press, Chicago, London, 2003), Könyvismertetés, Tér és
Társadalom, 3, 165-171.
Győri F. (2011): Tehetségföldrajz: Magyarországi vizsgálatok, Egyesület Közép-Európa Kutatására,
(Közép-európai monográfiák 3.), Szeged
Hirsch, J. E. (2005): An Index to Quantify an Individual’s Scientific Research Output. Proceedings of
the National Academy of Sciences of the United States of America, 102, 16569-16572.
Horváth Gy. (1998): Európai regionális politika, Dialóg-Campus, Pécs-Budapest
Kiss É. (2014): A tudományos minősítés és tudományos teljesítményértékelés nemzetközi
tapasztalatai társadalomföldrajzi nézőpontból, Földrajzi Közlemények, 3, 241-250.
Kocsis K, Bottlik Zs, Tátrai P. (2006) Etnikai térfolyamatok a Kárpát-medence határainkon túli
régióiban (1989-2002), (Elmélet – módszer – gyakorlat 61.), MTA FKI, Budapest
Kocsis K, Kocsis Hodosi E. (1998): Ethnic geography of the Hungarian minorities in the Carpathian
basin, Geographical Research Institute of Hungarian Academy of Sciences, Budapest
Kotosz B. (2014): Területi koncentráció és bolyongás Lengyel Imre publikációs tevékenységében. In:
Lukovics M. szerk. Tanulmányok Lengyel Imre professzor 60. születésnapja tiszteletére. SZTE
Gazdaságtudományi Kar, Szeged, 15-24.
Nemes Nagy J. (1998): A tér a társadalomkutatásban, (Ember – Település – Régió 2.), Hilscher Rezső
Szociálpolitiai Egyesület, Budapest
Nemes Nagy J. (2005): Összetett jelenségek, osztályozás, regionalizálás. In: Nemes Nagy J. szerk.
Regionális elemzési módszerek, (Regionális Tudományi Tanulmányok 11.), ELTE TTK RFT, Budapest,
169-193.
Nosek, B. A., Graham, J, Lindner N. M. et al (2010): Cumulative and career-stage citation impact of
social-personality psychology programs and their members, Personality and Social Psychology
Bulletin, 10, 1283-1300.
Pálné Kovács I. (1999): Regionális politika és közigazgatás, Dialóg Campus, Pécs-Budapest
Retaller O, Tasnádi A (2013): Az impakt faktor és jelentősége a közgazdaságtudományban, Köz-
Gazdaság, 3, 181-198.
Rechnitzer J. (1998): A területi stratégiák, Dialóg-Campus, Pécs-Budapest
Rechnitzer J (2006): A Tér és Társadalom első húsz éve, Tér és Társadalom, 4, 1-13.
Tésits R., Alpek B. L., Szabó K. (2014): A földrajz sorskérdései. Egy kerekasztal-beszélgetés tanulságai,
Földrajzi Közlemények, 1, 75-82.
Varga A. (1998): University Research and Regional Innovation: A Spatial Econometric Analysis of
Academic Technology Transfers, Kluwer Academic Publishers - Plenum Publishers, Boston
Vida Zs., Jakobi Á. (2012): Együttműködési hálózatok vizsgálata a földrajztudomány folyóirataiban, In:
Nyári D. (szerk.) Kockázat - Konfliktus – Kihívás. A VI. Magyar Földrajzi Konferencia, a MERIEXWA
nyitókonferencia és a Geográfus Doktoranduszok Országos Konferenciájának tanulmánykötete,
Szeged. 979-985.
Vinkler, P. (2009): The π-index: a new indicator for assessing scientific impact, Journal of Information
Science, 5, 602-612.
FÜGGELÉK

F.1. táblázat Harminchárom, a „Szocializmusban indult” területi kutató tudománymetriai adatai,

2014

Név TP FH INYP HIND HP IF MAXH REH RSZ NRSZ

Kovács Zoltán (F) 257 1645 125 20 58,4 19,9 104 6,40 78 0,974
Kovách Imre (T) 188 1031 85 19 69,7 7,4 118 5,48 89 0,969
Varga Attila (R) 88 2729 54 22 59,1 13,9 1279 31,01 143 0,949
Horváth Gyula (R) 379 1243 109 18 50,4 1,2 316 3,28 180 0,935
Timár Judit (F) 118 649 43 14 58,5 14,8 80 5,50 189 0,932
Pálné Kovács Ilona (R) 337 1120 75 14 54,3 0,2 173 3,32 211 0,923
Nemes Nagy József (R) 192 2151 35 23 65,6 0 484 11,20 214 0,922
Rechnitzer János (R) 315 1699 58 21 51,4 0 392 5,39 216 0,921
Lengyel Imre (R) 146 2294 37 23 68,5 0 462 15,71 217 0,921
Beluszky Pál (F) 271 1147 37 15 55,4 0 187 4,23 245 0,910
Dövényi Zoltán (F) 240 985 67 15 47,9 0,3 130 4,10 250 0,909
Gyáni Gábor (T) 411 1042 75 15 43,8 1,3 128 2,54 259 0,905
Kocsis Károly (F) 266 1072 136 19 44,0 0 106 4,03 273 0,900
Csatári Bálint (R) 311 667 39 13 47,3 3,6 66 2,14 288 0,894
Barta Györgyi (R) 146 460 49 13 65,8 0 70 3,15 297 0,891
Hideg Éva (T) 156 352 42 9 54,5 3,4 59 2,26 319 0,882
Fleischer Tamás (T) 146 462 36 11 63,0 1,1 37 3,16 336 0,876
Hajdú Zoltán (F) 354 644 82 11 47,2 0 141 1,82 338 0,875
Horváth M. Tamás (T) 167 426 46 9 58,7 0 77 2,55 353 0,870
Nováky Erzsébet (T) 267 448 66 11 38,6 6,9 55 1,68 358 0,868
Aubert Antal (F) 162 291 60 11 50,6 1,8 48 1,80 360 0,867
Faragó László (R) 118 591 22 13 66,1 0 73 5,01 372 0,863
Baranyi Béla (R) 248 519 28 12 46,8 1,2 76 2,09 383 0,858
Sikos T. Tamás (R) 120 407 36 9 51,7 0 129 3,39 388 0,856
Kiss Edit Éva (F) 147 301 38 9 44,9 4,9 37 2,05 430 0,841
Szirmai Viktória (T) 136 380 44 10 41,2 0 69 2,79 445 0,835
Kovács Katalin (R) 107 300 31 9 66,4 1,8 23 2,80 447 0,834
Probáld Ferenc (F) 131 317 44 10 51,1 0 41 2,42 461 0,829
Kaposi Zoltán (T) 153 495 23 10 39,2 0 144 3,24 471 0,825
Mészáros Rezső (F) 127 335 27 8 48,8 0 75 2,64 499 0,815
Rakonczai János (F) 154 241 46 9 39,0 2,8 41 1,56 504 0,813
A. Gergely András (T) 417 580 28 13 38,8 0,1 58 1,39 516 0,807
Kovács Teréz (R) 152 278 29 9 45,4 0 77 1,83 526 0,804

Megjegyzés: ebben a generációs csoportban összesen 105 kutató szerepel, köztük 75 férfi és 30 nő, a
diszciplínáris csoportok szerint pedig 40 társadalomföldrajzos, 39 más társadalomkutató és 25 regionalista. Az
oszlopokban rövidített azonosítóval szereplő indikátorok pontos tartalmát és forrását lásd a szövegben. A
nevek utáni betűjelzések a diszciplináris csoportot azonosítják.
 F.2. táblázat Harminchárom területi kutató tudománymetriai adatai az „Átmenet generációjából”,
2014

Név TP FH INYP HIND HP IF MAXH REH RSZ NRSZ

Michalkó Gábor (F) 181 1083 52 14 55,8 4,3 130 5,98 136 0,951
Benedek József (R) 124 324 91 9 55,6 6,3 80 2,61 264 0,903
Pap Norbert (F) 197 366 66 11 46,2 2,9 69 1,86 319 0,883
Tóth Géza (R) 115 358 33 11 50,9 5,9 74 3,11 325 0,880
Gál Zoltán (R) 120 318 52 11 63,3 0,7 43 2,65 347 0,872
Gulyás László (R) 223 558 33 12 45,7 0 123 2,50 390 0,856
Váradi Mónika (T) 76 346 20 9 65,8 2,5 80 4,55 399 0,852
Trócsányi András (F) 110 347 35 9 52,7 0 105 3,15 419 0,844
Spéder Zsolt (T) 112 294 48 12 36,6 12,1 33 2,63 447 0,834
Dávid Lóránt (F) 208 276 92 11 37,0 5,9 34 1,33 462 0,828
Nagy Gábor (F) 102 269 28 10 51,0 3,1 33 2,64 463 0,828
Nagy Erika (F) 86 212 31 8 59,3 2,7 30 2,47 496 0,816
Hardi Tamás (R) 140 352 36 10 40,7 0 42 2,51 511 0,810
Dusek Tamás (R) 83 280 18 9 50,6 0 123 3,37 534 0,801
Illés Sándor (T) 100 290 24 11 53,0 0 29 2,90 550 0,795
Győri Róbert (F) 47 323 14 10 80,9 0,5 64 6,87 553 0,794
Kiss János Péter (R) 48 443 5 13 75,0 3,0 57 9,23 557 0,793
Bajmócy Péter (F) 86 266 17 8 48,8 1,2 57 3,09 558 0,792
Egedy Tamás (F) 78 261 35 8 56,4 0,1 24 3,35 558 0,792
Jakobi Ákos (R) 86 231 30 8 40,7 0 60 2,69 604 0,775
Keményfi Róbert (T) 127 275 27 9 32,3 0 67 2,17 626 0,767
Tésits Róbert (F) 123 197 43 10 48,8 0,6 10 1,60 646 0,759
Gyenizse Péter (F) 96 169 25 7 53,1 2,9 18 1,76 646 0,759
Káposzta József (R) 192 247 79 12 27,6 0 27 1,29 649 0,758
Bottlik Zsolt (F) 68 162 38 6 30,9 0,8 88 2,38 676 0,748
Grosz András (R) 71 188 12 8 53,5 0 45 2,65 687 0,743
Szabó Géza (F) 116 187 23 8 60,3 0,5 12 1,61 690 0,742
Csizmadia Zoltán (R) 60 244 10 9 58,3 0 31 4,07 693 0,741
Gyuricza László (F) 62 124 18 8 61,3 0 31 2,00 724 0,730
Szabó Pál (R) 67 179 15 8 47,7 0 33 2,67 728 0,728
Bujdosó Zoltán (F) 118 153 45 6 41,5 0,01 20 1,30 757 0,717
Wilhelm Zoltán (F) 98 123 32 6 40,8 1,2 25 1,26 767 0,713
M. Császár Zsuzsa (F) 105 136 31 6 34,3 0 60 1,30 770 0,712

Megjegyzés: ebben a generációs csoportban összesen 103 kutató szerepel, köztük 82 férfi és 21 nő, a
diszciplínáris csoportok szerint pedig 45 társadalomföldrajzos, 41 regionalista és 17 más társadalomkutató. Az
oszlopokban rövidített azonosítóval szereplő indikátorok pontos tartalmát és forrását lásd a szövegben. A
nevek utáni betűjelzések a diszciplináris csoportot azonosítják.
F.3. táblázat A „21. században indult” harminchárom területi kutató tudománymetriai adatai, 2014

Név TP FH INYP HIND HP IF MAXH REH RSZ NRSZ

Nagy Henrietta (R) 103 193 71 10 33,0 1,2 27 1,87 614 0,771
Lengyel Balázs (R) 50 145 22 7 44,0 4,4 40 2,90 658 0,755
Bajmócy Zoltán (R) 59 172 16 7 52,5 1,8 30 2,92 668 0,750
Boros Lajos (F) 78 167 20 7 48,7 2,4 24 2,14 673 0,749
Lukovics Miklós (R) 75 133 33 8 37,3 2,3 28 1,77 699 0,739
Kincses Áron (T) 76 128 28 6 43,4 1,9 28 1,68 721 0,731
Tátrai Patrik (F) 68 142 42 5 32,4 0,3 88 2,09 727 0,728
Málovics György (R) 65 134 31 5 30,8 1,0 81 2,06 759 0,716
Baranyai Zsolt (R) 129 139 60 6 32,6 1,2 20 1,08 760 0,716
Pirisi Gábor (F) 60 143 17 7 55,0 0 12 2,38 776 0,709
Pénzes János (F) 86 104 48 6 43,2 2,6 12 1,18 782 0,708
Hoffman István (T) 68 117 13 5 52,2 1,6 28 1,72 819 0,693
Lőcsei Hajnalka (R) 23 156 6 10 69,6 0 36 6,78 829 0,690
Czirfusz Márton (F) 37 114 8 7 54,1 0 43 3,08 867 0,674
Csete Mária (R) 67 60 39 5 37,3 8,1 21 0,90 868 0,675
Jankó Ferenc (F) 49 91 9 5 55,1 2,3 30 1,86 871 0,673
Tagai Gergely (R) 25 111 9 7 68,0 0 23 4,44 905 0,661
Dobos Balázs (T) 29 68 16 5 48,3 0 38 2,34 958 0,641
Lux Gábor (R) 56 92 21 5 51,8 0 8 1,64 968 0,636
Demeter Gábor (F) 108 57 40 5 21,3 8,7 16 0,53 981 0,633
Hegedűs Gábor (F) 38 62 15 5 47,4 1,8 13 1,63 1007 0,623
Csomós György (F) 50 45 18 4 40,0 7,5 13 0,90 1051 0,606
Kukely György (R) 19 78 5 4 52,6 0 43 4,11 1051 0,606
Kis Krisztián (R) 40 67 13 5 55,0 0 11 1,68 1055 0,603
Szent-Iványi Balázs (R) 35 51 12 5 42,9 3,4 16 1,46 1058 0,603
Baráth Gabriella (F) 36 80 5 5 41,7 0 37 2,22 1088 0,592
Smahó Melinda (R) 54 68 15 4 24,1 0 34 1,26 1136 0,574
Molnár Ernő (F) 48 44 20 4 29,2 1,3 12 0,92 1177 0,559
Koncz Gábor (F) 80 43 21 4 20,0 1,2 13 0,54 1204 0,548
Szabó Balázs (F) 48 34 28 4 18,8 2,1 8 0,71 1248 0,532
Balogh András (F) 47 45 13 3 25,5 0 30 0,96 1255 0,529
Koós Bálint (R) 32 50 5 4 43,8 0 15 1,56 1256 0,529
Farkas Jenő Zsolt (R) 52 48 11 4 26,9 0 13 0,92 1271 0,523

Megjegyzés: ebben a generációs csoportban összesen 124 kutató szerepel, köztük 85 férfi és 39 nő, a
diszciplínáris csoportok szerint pedig 63 regionalista, 42 társadalomföldrajzos és 19 más társadalomkutató. Az
oszlopokban rövidített azonosítóval szereplő indikátorok pontos tartalmát és forrását lásd a szövegben. A
nevek utáni betűjelzések a diszciplináris csoportot azonosítják.