"Most értettem meg, hogy miért akadályozták a lengyelek a

Rend magyarországi felvirágoztatását! Azt is megértettem,

hogy engem miért akartak mindenáron a rendből eltávolítani.
Ezen felismerés után ismét Rómához fordultam."

Mielőtt a Rend történetét kezdeném, kénytelen vagyok az

elmúlt 10 év néhány eseményét is ismertetni, amelyek
személyem körül történtek. Tizenöt-tizenhat éves korom óta a
Boldog Özséb alapította Pálos rend tagja szerettem volna lenni.
Megismertem a budapesti Sziklatemplomot, és boldog örömmel
készültem a Pálos rendbe. De közbejött 1950-51, a
szerzetesrendek feloszlatása.
Emiatt már nem léphettem be a Pálos rendbe. Ezért az
esztergomi szemináriumba jelentkeztem. Itt ismerkedtem meg
Puchovszky Istvánnal, aki két évvel fölöttem járt. Ő viszont
kapcsolatba került Arató Lászlóval, aki Pécsett, mint pálos
szerzetes végezte a teológiát. A feloszlatás után a váci
szemináriumba került. Puchovszky közvetítésével én is
felkerestem Arató Lászlót a váci szemináriumban. Ettől kezdve
kapcsolatunk mind szorosabbá vált és rendszeresen
találkoztunk. Természetesen a Rend jövőjéről beszélgettünk, én
voltam a reálisabb szemléletű és állítottam, hogy a szovjet
csapatok legalább ötven-száz évig hazánkban fognak
tartózkodni, gondolva a törökökre is. Majd Pál atya kiszabadult
a börtönből, így két pálos a fiatalok körében elkezdte
megismertetni a pálos-lelkiséget. Ezek közül többen
vállalkoztak arra, hogy az adott körülmények között is szívesen
állnak a Pálos rend tagjai közé.

Tekintettel, hogy rendi teológia nem volt, sőt még az

egyházmegyékben sem volt mindenütt, ezért ezeket a
vállalkozó lelkű fiatalokat a meglévő egyházmegyei
szemináriumban helyezték el. Közben letették a pálos
szerzetesi fogadalmat. Pappá szentelésükkor már, mint
pálosokat szentelték őket pappá, bár a szentelő püspöknek
sejtelme sem volt erről. Így jutottunk el az 1989-es esztendőbe,
amikor a szerzetesrendek ismét életre támadhattak. De már
1985-ben, amikor Ján Platek lett a generális
Csensztochovában, problémák jelentkeztek a 12 magyar
rendtaggal. Nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget ennek.
De 1988-ban ugyanez a generális az egész magyar
közösségünket meg kívánta szüntetni. Ezzel az üzenettel:
"...fogadalmaitok érvénytelenek, mehettek, ahova akartok!"
Erre Rómába mentem, ahol egy magyar-szívű segítőre
találtam. Aki a Szerzetes Kongregációban előadta az esetet,
melyre a következő választ adták: "Menjen nyugodtan haza,
ismerjük a csensztochovaiakat. " Azt reméltem, hogy valóban
nyugodt lehetek, de nem így történt. Az Antall-kormány alatt
nem mertek nyíltan hozzám nyúlni. Valószínű a miniszterelnök
személye miatt, aki engem jól ismert, sőt egy alkalommal
személyesen is meglátogatott a Szikla-kolostorban. A Horn-
kormány kezdetével nyíltan ellenem támadtak. Az új generális
Jan Nalaskowski, az ún. kánoni látogatás alkalmával fél óra
alatt döntött, miszerint azonnal hagyjam el a Rendet, vagy
egyházmegyei szolgálatban, vagy menjek, ahová akarok.
Három hónap gondolkodási időt kértem, amit meg is kaptam. A
három hónap lejártakor azonban kértem, hogy mindent írásban
küldjön meg a generális. Kb. egy újabb három hónap
következett, mire megjött az utólag Csesztochovában felvett
jegyzőkönyv, mely tökéletesen tartalmazta a generális részéről
elhangzottakat. A jegyzőkönyvet\' 1994. június 27-én Rómában
a Szerzetesek Kongregációjához terjesztettem fel. A döntés: "A
Rendből nem tehetnek ki, fogadalmaid érvényesek. "De mivel
ennyire ellenséges a hangulat ellenem, a Kongregáció
javasolta, hogy a rendi közösségi életből lépjek ki és csak a
mindenkori Apostoli Nunciussal beszéljem meg, hogy hová
akarok költözni. Még hozzátették, hogy "...püspöki joghatóság
alá sem kényszeríthetnek, mert az büntető jellegű lenne.
Márpedig én nem vagyok büntethető."

Kozma Imre meghívására, majd az akkori Nunciussal

megbeszélve, a zugligeti plébániára mentem két évre. Két év
elteltével, ismét a Nunciussal való megbeszélés után,
Pilisszántóra jöttem, ahol a mai napig, mint kisegítő lelkipásztor
vagyok. De mielőtt a zugligeti plébániára kerültem, egy
hónapos szabadságra mentem. Ami azt jelentette, hogy az
1934-1951 közötti időt szerettem volna feldolgozni. Döbbenetes
adatok kerültek elő: a legfontosabb, hogy megtaláltam azt a
dokumentumot, amelyből megtudtam, hogy ez a most működő
Pálos rend nem azonos a Boldog Özséb által 1250-ben
alapított Pálos renddel! "Ezt a rendet 1784-ben Vl. Pius pápa
alapította Szaniszló Ágoston lengyel király kérésére, mint
Lengyel Pálos Kongregációt!"

Most értettem meg, hogy miért akadályozták a lengyelek a

Rend magyarországi felvirágoztatását! Azt is megértettem,
hogy engem miért akartak mindenáron a rendből eltávolítani.
Ezen felismerés után ismét Rómához fordultam. Előadtam: A
kommunista rendszerben én a fogadalmaimat az Ősi, Boldog
Özséb által 1250-ben alapított Pálos rendbe tettem le. Nem volt
lehetőségem meggyőződni arról, hogy ez a Rend nem az
Özséb által alapított Pálos rend. Ezért létrejött az error invicibilis
(legyőzhetetlen tévedés), az Egyházjog szerint az így létrejött
cselekedet érvényes, tehát az én fogadalmam a Boldog Özséb
által alapított Ősi Pálos rendbe érvényes. Róma
felterjesztésemet elfogadta, jóváhagyta. Így én vagyok az
egyetlen tagja az Ősi Pálos rendnek. "De az újjászervezésre
nem alkalmas az idő. " Érthetetlen módon a Magyar Püspöki
Kar nem járul hozzá az Ősi Pálos rend újjászervezéséhez.
Végül eljutottam az Ősi Pálos rend alapításához. Sajnos a
viharos magyar történelem és a magyarság ellenségei elérték,
hogy a Boldog Özséb által alapított Ősi Pálos rend alapításáról
egyetlen forrás maradt fenn, ez is csak másolatokban. Ez pedig
Gyöngyösi Gergely: 1. Remete Szent Pál Remetetestvéreinek
Élete című latin nyelvű kódex, melyet magyarra fordítva 1998-
ban jelenttettem meg több más könyvvel együtt, az Ecclesia
budapesti boltjában kapható. Sajnos az az érzésem hogy ezek
a kódexmásolatok nem teljesek. Úgy tűnik, hiányosak. Sok
olyan eseményről nem írnak, amikről elképzelhetetlen, hogy
Gyöngyösi Gergely azokat ne írta volna le. Az eredetit nem
ismerjük. Én nyolcféle másolatot gyűjtöttem össze, de mintha
csak egy diktálással írták volna le. Ha a legősibbet elfogadnánk
eredetinek, akkor fel kell tételeznünk, hogy még Gyöngyösi
életében tudatosan, kivonatosan másolták le. De a kérdés: az
eredetivel mi lett? Vagy elpusztult, amikor a törökök a
budaszentlőrinci kolostort elfoglalták?

A megmaradt kódexmásolatokban Gyöngyösi szerint igen sok

könyv elégett a budaszentlőrinci kolostor könyvtárában. De az
is lehet, hogy a török magával vitte. Esetleg az isztambuli Top-
Kapi Múzeum pincéjében a hat láda pálos-anyag
valamelyikében rejtőzik. De a tudatos rövidítést sem szabad
kizárni. Mohács után történetünk alakulása és szemlélete is
megváltozott, később ez még nyilvánvalóbb lett, amikor a
Habsburg-dinasztia vette át a hatalmat. Tehát a feltett
kérdésünkre nem tudunk választ adni. De térjünk vissza a rend
alapításához. Gyöngyösi szerint Esztergomban él Özséb
kanonok. Hozzá járnak pilisi remeték. Özsébről még annyit ír a
kódex, hogy előkelő szülőktől származott. Megszereti a
remetéket, és Ő is a pilisi hegyekben szeretne remetéskedni.
Azonban Váncha István, az akkori esztergomi érsek, Özsébnek
ezt a kérését nem fogadja el. Így Özséb még továbbra is
Esztergomban marad, de tervéről nem mond le végleg, mert
néhány ismerősét is megnyeri a remetei életeszménynek. 1241-
ben megérkeztek a tatárok. A muhi csatavesztés után a tatárok
Esztergomot is megostromolták, de a fellegvárat nem tudták
elfoglalni. Minden bizonnyal Özséb is ott menekült meg. Ezután
Özsébre még nagyobb szükség volt Esztergomban. Végül is
1246 táján érseke elengedi, és hat társával Szántó közelében a
Pilisbe, a Hármas-barlangba (de nem három barlang!) megy.
Még azt is olvassuk, hogy a forrás közelébe, 1250-ben pedig
hat társával és a nép segítségével egy kis kápolnát építenek a
Szent Kereszt tiszteletére, a Hármas-barlang közelében.
Némely források szerint Rómában Özséb segítségére volt
Aquinói Szent Tamás. 11. Orbán pápa meghallgatta ugyan
Özséb kérését, de nem hagyta jóvá, hanem Pál veszprémi
püspököt bízta meg a szerzetesrend kolostorainak
megvizsgálásával. Ezt Pál elvégezte, és a pápa felhatalmazása
alapján Özséb rendjének működését jóváhagyta: I. Remete
Szent Pál Rendje néven. Természetesen a jelentést IV Orbán
pápának megküldte. Az 1256-os esztergomi egyházmegyei
zsinaton, mint I. Remete Szent Pál Rendjének provinciálisa írta
alá. Körülbelül ma az írott forrásokból ennyit ismerünk.

Feltűnő és érthetetlen, hogy az elmúlt évszázadokban kiváló

történészeinknek sem tűnt fel néhány probléma Özséb
személye és a rend alapítása körül. Végre napjaink egyik kiváló
egyháztörténésze figyelt fel a problémák egy részére, de a
megoldásig nem jutott el. Az első probléma Özséb neve és
származása. Gyöngyösi a kódexben csak annyit ír, hogy nemes
vagy előkelő szülőktől származott, ennél semmi több nincs,
mégis egyes életrajzírói odáig mennek, hogy egyenesen a
királyi családdal hozzák rokonságba. Semmi biztos adatunk
nincs erre vonatkozólag, a lehetőség nincs ugyan kizárva, de
bizonyítékok még nem kerültek elő.
forrás: osipalosbarat.eu

Árva Vince: Az ősi Pálos rend története II. rész

Gyöngyösi pontosan leírja, hogy Özséb hat esztergomi társával együtt megy a remeteségbe.
Mégpedig először a Hármas-barlangba. Teljesen érthetetlenek az utóbbi ötven év
szakembereinek állításai a barlanggal kapcsolatban. A kódex nagyon pontosan meghatározza
a barlang helyét, amikor a "triplex", magyarul a "hármas" szót használja.

A hármas azt jelenti, hogy valamilyen módon összefügg, pl. egy bejárata van, de bent három
részre tagozódik. Ma is építenek több részes házakat, amelyeknek esetleg még a bejáratuk is
több, de egybe vannak építve. Ezért elfogadhatatlan, pl. ilyen állítás, hogy a Hármas-barlang
áll a Leány - Legény - Rabló barlangból, melyek kb. 100 méter távolságban állnak egymástól.
Ebben az esetben nem hármas, hanem három barlangról beszélhetünk. Most a kérdés ezek
után: hol volt a hármas barlang? Mit ír Gyöngyösi? Özséb kolostort és templomot épít a
Szentkereszt tiszteletére Esztergom és a Hármas-barlang közelében, ahol hat társával lakott a
forrás mellett.

Vegyük sorra: "Esztergom közelében." Ha a Pilis-hegycsoportot veszem, akár Szentendrétől

nézem is a Pilisszántó felett emelkedő legmagasabb csúcsig, mind Esztergom közelében van.
Csak ne felejtsük el, hogy leszámítva a mai "modern" kor elsatnyult emberét, 10-15 km nem
volt messze. Ezt a távolságot sétálva is megtették. Ha tehát Esztergomot vesszük alapul, a
kolostor a Pilis bármely pontján lehetett volna. Vegyük a másik meghatározást: "a hármas
barlang közelében". Itt is ugyanazt a helyhatározást használja, mint Esztergom esetében, a
"közelében" szót. Az a kérdés, honnan nézem a "közelében" kifejezést. Ha tehát Esztergomtól
nézem a szentkereszti főmonostort, akkor a főmonostor a Hármas-barlang mellett 10-15 km,
és ebben az esetben a főmonostor a Pilisben bárhol lehetett volna. A kulcskérdés tehát az, hol
a hármas barlang és a forrás, melynél a "mellett" helyhatározó szót használja a kódex, ami azt
jelenti, hogy nem olyan távolságra, mint Esztergom. A forrás meghatározásához feltétlenül
szükséges a geológiai vizsgálat, milyen mennyiségű vízgyűjtőtér van a Pilis-csúcs alatt, illetve
mekkora az ott lévő víztömeg felhajtó ereje. Számomra érdekes, hogy akik foglalkoznak
Boldog Özséb életével és szentkereszti kolostorával, nem tűnt fel nekik a Trézsi forrás.

A Pilis-csúcs, Pilisszentkereszt irányában kb. 500 méter magasságban található a Trézsi

forrás. Sajnos barbár kezek a kerámiavezetéket felszedték és széttördelték. Ez a forrás soha
nem fagy be, télen-nyáron önti a jó vizet. Ez igen figyelemre méltó, főleg szárazság idején.
Lehetséges, hogy a Gyöngyösi által említett forrás ez lenne! Néminemű probléma ugyan
lehetséges, mert az Özséb által épített szentkereszti kolostor nem közvetlen mellette van, de
Esztergom és a Hármas-barlang "közelében". A Hármas-barlang helyének megállapításához
szintén geológiai vizsgálatra van szükség, ha ugyan még valami megállapítható. A pilisszántói
öregek tudatában sok minden megtalálható, de nem akarnak beszélni róla, végül is Hármas-
barlangról egy igen bőségesen és jól tájékozott idős ember adott felvilágosítást. Az ő tudása
szerint a Hármas- barlang a Pilis-csúcs Pilisszántó közepén lévő Bánya-lak helyén volt.
Állításának valószínűségét támasztja alá, hogy a Bánya-lak jobb oldalán ősrégi kőfülkék
vannak. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy a kőfülkék vonulatát figyelve feltételezzük,
hogy azok tovább folytatódtak, és középen kiszélesedve alkották meg a Hármas-barlangot. Ha
elfogadjuk a hármas barlang helyét, akkor Gyöngyösi megállapítása, hogy az "...Esztergom
közelében.. " valós helyzetet jelez. De az a megállapítása is valós helyzetet jelez, hogy a
szentkereszti főmonostor a Hármas-barlang közelében van.

Egyedül a forrás körüli kérdés nem teljesen biztos. De remélhetőleg tisztázódik, ha a kolostor
feltárása megkezdődik, mert a kolostor közvetlen közelében (mellette) van egy másik forrás
is, de nincs föltárva. Most végre nézzük, hol vannak az 1250-ben épített főmonostor romjai.
Gyöngyösi Gergelyt kivéve 1900-ig minden forrás, igen jelentősek is, köztük Ipolyi Arnold is,
az 1250-ben az Özséb által alapított főmonostor helyét pro pe Santo, vagyis Szántó közelében
határozza meg. Nagyon érdekes, hogy 1900-tól mintha elfelejtették volna Szántó közelségét.
Számomra megdöbbentő a Pest Megyei Monográfia leírása Pilisszántóval kapcsolatban. A
régi temetőről a következő megjegyzés van: valószínű középkori falmaradványok vannak
benne. Számomra felfoghatatlan, hogy a valószínűleg hetvenes évekből származó leírás
kapcsán miért nem tártak föl legalább 10 métert, és akkor rábukkantak volna az 1250-ből
származó másfél méter széles románkori falra. Mintha valamilyen általam ismeretlen okok
miatt, tudatosan siklottak volna el a felismert "régi falmaradvány" mellett. Ez is érdekes! A
falu lakosságának hallgatása is elgondolkoztató. Az 1720-as években itt 5 magyar család és ez
időtájban betelepített 7 szlovák és 25 német család élt. Minden bizonnyal a kolostor és a
templom köveiből épült a falu új temploma, Páduai Szent Antal tiszteletére. Minden
valószínűséggel 1826-ban a Baross-kastély, a polgármesteri hivatal, a plébánia épület egy
része és a falu régi házainak az alapozásához használták a kolostor és a templom köveit. Tehát
a falu tudott a romokról, de valami megfoghatatlan kommunális hallgatás alakult ki bennük. A
három évvel ezelőtti hivatalos megkutató ásatás teljesen bizonyította feltételezésemet. A
kutató árokra oly szerencsésen esett a választás, hogy az közvetlenül egy 1250-es kb. 4x14
méteres kápolna előtt húzódott. Majd következett egy bővítés kb. 18 méter szélesre, mely úgy
tűnik, magába foglalja az előbb említett kiskápolnát is. Végül még egy bővítésre bukkantunk,
de ez mindét oldalon csupán 2-2 méter széles. Ha az eddigieket megpróbálom összefoglalni,
az alábbi következtetést tudom közzétenni: Van egy másfél méter vastag falú 1250-es
években épült román stílusú kápolna, melyben kb. csak hét személy férhetett el, amint a
kódexben olvassuk, hogy boldog Özséb hat társával építi fel a Szent Kereszt tiszteletére az
első kolostorának templomát. Majd Kun László megrongálja a kápolnát, de pápai parancsra
újjáépíti, mégpedig sokkal nagyobbra. Végül 1398-ban az akkori tartományfőnök kibővíti, de
érdekes módon mindkét oldalán csak 2-2 méterrel. Ezt a két méteres kibővítést csak azok értik
meg, akik a második vatikáni liturgikus rendelkezést ismerik, ti. egy oltárnál egy időben csak
egy pap misézhetett. Ezért a szerzetes-templomokban több oltárt kellett építeni, hogy
megfelelő időben fejezhessék be a szentmiséket. E templom együttes fölött az
elektromágneses felmérés épületrészeket (kolostor) és ősi kútnak a helyét mutatta ki.

Ezek figyelembevételével biztosan állíthatjuk, hogy a megtalált romterület a Boldog Özséb

építette kolostor, a Szent Kereszt tiszteletére épült templommal együtt. Végül egy másik
megoldatlan kérdés: kik voltak azok a remeték, akik Boldog Özséb idejében a Pilisben és a
többi hegyekben éltek? A megoldások közül, melyeket eddig hallottam, megalapozatlanságuk
miatt egyesek inkább ártanak a magyarságnak. Némelyek viszont eléggé elfogadhatóknak
látszanak. Ez azt is jelzi, hogy igen nagy összevisszaság uralkodik az őstörténeti kérdések
területén. Mert a remetekérdés, véleményem szerint csak az őstörténeti kutatás módszerével
oldható meg. A probléma gyökerét Trefort Ágoston egykori kultuszminiszter rendelete
okozza. Aki egyébként rendkívüli tehetség, igen sok jót tett, alkotott, mint miniszter és az
Akadémia elnöke. Mégis volt egy rendelet, mely akkor korszerűnek látszott, mélyreható
válsággá fejlődött napjainkra: "...a magyarság számára politikai szempontból előnyösebb a
finn-ugor rokonság...", ezért a kutatás ősmagyar történelmi bizonyítékok után a közel- keleti
területekre nem kap akkora támogatást, mint a finnugor, mert nem kívánatos! Úgy tűnik, a
hivatalos Magyarországon az őstörténeti kutatás és gondolkodás még a mai napig sem nyert
létjogosultságot, így tovább kell várakozni a helyes megoldásra. Véleményem szerint a világ
valamennyi jogállamában létezik a szabad kutatás joga, csak az eredmények esetleg nem
publikusak. Csak a saját maguk számára kedvező tudományos eredményeiket védőknek
(finnugristák) van félnivalójuk az őstörténeti kutatás szabadságától. A magyar parlamentnek
sürgősen, nyilvánosan vissza kellene vonni, akár ismételten Trefort törvényét, és tételesen
kimondani az őstörténeti kutatások jogát. Igaz, az őstörténészek között is borzalmas a káosz.
Ennek az az oka, hogy nincs egy olyan fórum vagy intézmény, amely ezt a kutatást segítené,
és egyben megóvná a kutatókat a fantasztikus végkövetkeztetésektől. Mindenkinek joga van a
külön véleményére, de azzal másnak a becsületét, jó hírnevét nem csorbíthatja.

Most már visszatérve a feltett kérdésre, kik voltak Özséb, ill. a Pilishegy remetéi? Némelyek
szerint gnosztikus, netán ariánus vagy nesztoriánus keresztények. Véleményem szerint egyik
állítónak sincs bizonyítéka, ez csupán elgondolás, magánvélemény. A nesztoriánusokkal
lehetséges valamiféle kapcsolat, mert "a hunok, a türkök, sőt még a tibetiek is nesztoriánus
értelmezésben ismerték meg a kereszténységet. Egy szerzetesi mozgalom is kialakult
közöttük, és ez nem korlátozódott csupán Mezopotámia területére. " (Kereszténység
Krónikája, 1998 Officina Nova). Véleményem szerint nagy a valószínűsége annak, még ha
valami kisebb-nagyobb nesztoriánus hatást is feltételezünk, ezek a remeték bizánci rítusúak
voltak. Mert közismert dolog, hogy Gyula vezér alatt Erdélyben már bizánci rítusú
kereszténység volt. Sarolta is (Szent István édesanyja) bizánci keresztény volt. A bizánci
kereszténység elterjedésére jellemző, hogy Visegrádon, Tihanyban bizánci rítusú szerzetesek
éltek, Veszprémben pedig bizánci rítusú apácák voltak. Gyöngyösi kódexében olvashatunk a
mecseki Szent Jakab kolostorról is. Sokan, még jeles személyek is, úgy vélik, hogy a pálos
rend eredete a patacsi remetékhez nyúlik vissza, és alapítójuknak Bertalan pécsi püspököt
teszik meg. "Bertalan püspök 1219-ben, II. András idejében, 28 éves korában, tanulatlansága
mellett is megkapta a pécsi püspökséget, melytől azonban III. Honorius pápa, mint méltatlant
megfosztotta, és János esztergomi érseket, ki őt megerősítette, egy évi jövedelmének
elvesztésére ítélte. 1221. január 29- én az érsek visszahelyezte a pécsi püspökségbe. Mint
királyi követ járt Spanyolországban, nagy tisztelője volt compos-tellai Szent Jakabnak, akinek
tiszteletére 1215-ben kolostort építtetett, az Ireg falu és Pécs közelében lévő Patacs hegyen.
Ebben a kolostorban remetéket helyezett el, kiket szabályoknak vetett alá, s kikre eleinte
maga ügyelt, csak később tette priorjukká Antal frátert". Sokan a mai napig a kolostorból
eredeztetik a pálos rendet is. Gyöngyösi is a kódexében a patacsi remeték reguláját Bertalan
pécsi püspöknek tulajdonítja. Ugyanakkor azt írja: "Özséb hatodmagával megalapítja a
pilisszent kereszti főmonostorban Első Remete Szent Pál rendjét, vagyis a Pálosokat": Az
egykor kiváló történészünknek, Mályusz Elemérnek felvetettem a problémámat a Bertalan
pécsi püspök regulájával kapcsolatban. Azt felelte, "...a regula nem Bertalantól ered, mert a
belső kritériumok ezt nem erősítik meg. Lehetséges, hogy Gyöngyösi hallomás útján írta le a
regulát ". Az is lehetséges véleményem szerint, hogy Gyöngyösi kódexét valaki vagy valakik
átformálták, esetleg beletettek vagy kihagytak belőle bizonyos részeket.

Végül vizsgáljuk meg Boldog Özséb római útját! Gyöngyösi Gergely szerint "az Úr 1262-ik
évében Özséb, az első prior provinciális, néhány testvér kíséretében elment IV. Orbán
pápához, és ügyében Aquinói Szent Tamás is segítségére volta pápai udvarban ".\'Z Pál
veszprémi püspök levelében írja, hogy Boldog Özséb Rómától kéri a szabályt, engedélyt. Igen
kiváló egyháztörténészünk, igen nagy hévvel bebizonyította, hogy Boldog Özséb nem
járhatott Rómában, mert "IV. Orbán pápát 1261. augusztus 29-én választották pápává, ezt
követően Orvietoba menekül ellenségei elől, ahol egész uralkodása alatt tartózkodott, később
Perugiába ment, ahol másnap meghalt"". Boldog Özséb életrajzírói kivétel nélkül az írták,
hogy Boldog Özséb Rómában járt a pápánál. Mind a mai napig, ha valaki a pápához megy,
vagy a pápát akarja látni, az automatikusan azt mondja, hogy Rómába megy, még akkor is, ha
a pápa történetesen Castelgandolfóban tartózkodik. A keresztény hit szerint, ahol a pápa, ott
van Róma, Boldog Özséb idejében ugyan nem voltak még modern közlekedési eszközök, de
még gyalog is elmentek Orvietoba a pápa után. Föltételezzük, hogy Boldog Özséb Rómáig
nem gyalog ment, hanem jó magyar paripákon. Tehát a pápát mindenféleképpen utolérhette,
még ha az nem is Rómában élt. Az pedig, hogy Aquinói Szent Tamás Bolognában tanított, ez
valószínűleg nem akadályozhatta meg abban, hogy otthagyja az egyetemet, növendékeit, és
Özsébet elkísérje Orvietoba, a pápához. (Bizonyára növendékei nagy örömére.) Nagyon
feltűnő és sajnálatos, hogy a sok-sok magyar egyháztörténész, Boldog Özséb római útjával
kapcsolatban egy nagyon fontos magyar személyről elfeledkezett. Ez a személy pedig nem
más, mint az a Váncha István esztergomi érsek, aki 1252-ben első magyar kuriális bíboros
lett, és aki Özsébet elengedte a pilisi remeteségbe. Elképzelhetetlen, hogy az az egykori
esztergomi érsek, aki Özsébet elengedi a remeteségbe, most, mint kuriális bíboros ne vette
volna pártfogásba Özsébet és kérését. Talán éppen neki köszönhető, hogy bár a pápa nem
hagyja jóvá azonnal Özséb tervét, de megbízza azzal Pál veszprémi püspököt, vizsgálja meg,
hogy a szükséges javak megvannak-e a Szent Ágoston szabálya szerinti élethez. Maga Pál
veszprémi püspök a következőt írta: "...a provinciális perjelek és egyházmegyénk remete
testvérei Szentatyánktól, Orbántól, Isten kegyelméből a római szentegyház főpapjától,
személyesen kérték stb., stb. Mi tehát Szentatyánk és Urunk parancsának kívántunk eleget
tenni tisztelettel... Kelt az Úrnak 1263. évében" .

Hogy Váncha István, mint kuriális bíboros, Boldog Özséb és társai mellett látható Torreaso
Dollabella (1628-35) vászonra festett képén, ahol alakja Aquinói Szent Tamás, Boldog Özséb
és társai mellett látható". Aquinói Szent Tamás jelenlétéről, illetve segítségéről a
Domonkosok történelmi hagyománya is tájékoztat. Boldog Özséb tehát egészen biztosan
eljutott IV. Orbán pápa elé, aki meghallgatta Özséb kérését, és a két nagytekintélyű pártfogó
hatására, az egyházi gyakorlatnak megfelelően a megyéspüspökre bízta a kérdés
megvizsgálását és jóváhagyását. Özséb tehát elérte célját, Pál veszprémi püspök megvizsgálta
a kérdést a pápa felkérésére. E levélből tudjuk meg Özséb kérését, melyet IV. Orbán pápának
előadott: hogy "a remete életből Szent Ágoston szerinti életre térhessenek át " Azonban a
feltételek nincsenek meg, ezért "mint engedélyezett társulat, a remete életmód szerint
szolgálják az Urat mindenben" - írja levelében Pál veszprémi püspök. Kilenc meglévő
kolostort emelt Pál püspök a veszprémi egyházmegye területén, de valamilyen oknál fogva
kimaradt a levélből: "Szent Kereszt Egyháza a Pilisben, Szent László Kékesen és Pilu
szigete", melyeket 1291-ben Benedek veszprémi püspök sorol fel, elődjének levelét
megerősítő oklevélben. Később még ugyanabban az évben Ladomér esztergomi érsek a Szent
György vértanú ünnepe utáni második héten a fent említett engedélyt megerősítette. Úgy
tűnik a történelmi adatokból, hogy a pálos szerzetesek sokoldalú tevékenységet folytattak, a
művészeteken át a természetgyógyászatig, vagy a "fejlett mezőgazdasági technológiák"
megvalósításával és azoknak a kolostori környező falvak népei számára történő átadásával. A
tudományos élet területén sem maradnak el, a középkori Európa valamennyi híres egyetemén
mindig megtalálhatók a pálos szerzetesek. "Csanádi Albert a kor legjelentősebb egyházi
költőjének művét másolja le munkájában, két himnusza és levele így maradt fenn az utókor
számára." " Gyöngyösi Gergely krónikaíró eredetiségének legmarkánsabb vonásai a
mindeddig érdemtelenül mellőzött prológusában lelhetők föl. Gyöngyösi előszava a Vitae
Fratum-ban (kódex) perdöntő dokumentum a késő-középkori elvilágiasodás és a vele
szimbiózisban élő humanista mentalitás erőtej és térhódítása mellett. Az írói eredetiség üde
színfoltja még a Vitae Fratumban azoknak a királyanekdotáknak (Mátyás, II. Ulászló),
melyek eddig máshonnan nem voltak ismertek. A Vitae Fratum (kódex) tudománytörténeti
(történelmi, irodalomtörténeti, művelődéstörténeti stb.) jelentősége igen nagy." Kívánom,
hogy a leírtak alapján mindannyiukban kialakuljon a Pálos Rend történetén keresztül egy
igazi, áldozatra kész magyar lelkület!
forrás: ospalosbarat.eu