BOWLING ALONE

Robert D. Putnam

2000
BOWLING ALONE

 
SZINTÉ N ROBERT D. PUTNAM
A demokrá cia mű kö dő képessé tétele: Olaszorszá gban: Polgá ri hagyomá nyok a modern
Olaszorszá gban
Kétszintű diplomá cia: Evans és Harold K. Jacobson szerkesztésében.
Együ tt ló gunk: A hét hatalmi csú cstalá lkozó
Hivatalnokok és politikusok a nyugati demokrá ciá kban
A politikai elitek ö sszehasonlító tanulmá nyozá sa
A politikusok hite: Ideoló gia, konfliktus és demokrá cia Nagy-Britanniá ban és
Olaszorszá gban

BOWLING ALONE
AZ AMERIKAI KÖ ZÖ SSÉ G Ö SSZEOMLÁ SA É S Ú JJÁ É LEDÉ SE
Robert D. Putnam
SIMON & SCHUSTER
NEW YORK LONDON TORONTO SYDNEY SZINGAPÚ R
SIMON & SCHUSTER
Rockefeller Center
1230 Avenue of the Americas
New York, NY 10020
www.SimonandSchuster.com
Szerzői jog © 2000 Robert D. Putnam
Minden jog fenntartva, beleértve a teljes vagy részleges sokszorosítás jogát bármilyen
formában.
A SIMON & SCHUSTER és a kolofon a Simon & Schuster, Inc. bejegyzett védjegye.
Tervezte: Edith Fowler
Az Amerikai Egyesült Államokban gyártott
10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data
Putnam, Robert D.
Bowling egyedül: az amerikai közösség összeomlása és újjáéledése / Robert D. Putnam.
p. cm.
Bibliográfiai hivatkozásokkal és tárgymutatóval.
1. Egyesült Államok-társadalmi viszonyok-1945-2. Társadalmi változások-Egyesült Államok-
történelem- 20. század. I. Cím.
HN65.P878 2000
306'0973-dc21 00-027278
ISBN 0-684-83283-6
ISBN 978-0-6848-3283-8
eISBN 978-0-7432-1903-7
A szerző és a kiadó hálásan köszöni a 95. ábra újranyomtatásának engedélyét a
Civic Engagement in American Democracy (
Polgá ri szerepvá llalá s az amerikai demokrá ciá ban) című kiadványból,
szerkesztette Theda Skocpol és Morris P. Fiorina, The Brookings Institution Press, 1999.
Újranyomtatva a Brookings Institution engedélyével.

Ruth Swank Putnam

és Frank L. Putnam,
Louis Werner és Zelda Wolock Werner, a
hosszú polgá ri nemzedék példaképei
emlékére.

Tartalomjegyzék
I. SZAKASZ: BEVEZETÉS
FEJEZET: Gondolkodá s a tá rsadalmi vá ltozá sokró l Ameriká ban
II. SZAKASZ: A POLGÁRI SZEREPVÁLLALÁS ÉS A TÁRSADALMI TŐKE TENDENCIÁI
FEJEZET: Politikai részvétel
FEJEZET: Polgá ri részvétel
FEJEZET: Vallá si részvétel
5. FEJEZET: Kapcsolatok a munkahelyen
FEJEZET: Informá lis tá rsadalmi kapcsolatok
FEJEZET: Altruizmus, ö nkéntesség és filantró pia
FEJEZET: Kö lcsö nö sség, ő szinteség és bizalom
9. FEJEZET: Az á rral szemben? Kiscsoportok, tá rsadalmi mozgalmak és a há ló zat
III. SZAKASZ: MIÉRT?
FEJEZET: Bevezetés
FEJEZET: Az idő és a pénz nyomá sa
FEJEZET: Mobilitá s és szétszó ró dá s
FEJEZET: Technoló gia és tö megmédia
14. FEJEZET: Nemzedékrő l nemzedékre
15. FEJEZET: Mi ö lte meg az á llampolgá ri elkö telezettséget? Ö sszegzés
IV. SZAKASZ: MIRE? (Kristin A. Goss közreműködésével)
FEJEZET: Bevezetés
FEJEZET: Oktatá s és gyermekjó lét
FEJEZET: Biztonsá gos és produktív szomszédsá gok
FEJEZET: Gazdasá gi jó lét
FEJEZET: Egészség és boldogsá g
FEJEZET: Demokrá cia
FEJEZET: A tá rsadalmi tő ke sö tét oldala
V. SZAKASZ: MI A TEENDŐ?
FEJEZET: A tö rténelem tanulsá gai: Az aranykor és a progresszív korszak
24. FEJEZET: A tá rsadalmi kapitalistá k programja felé
I. FÜ GGELÉ K: A tá rsadalmi vá ltozá sok mérése
II. FÜ GGELÉ K: Az á brá k és tá blá zatok forrá sai
III. FÜ GGELÉ K: A polgá ri és szakmai egyesü letek felemelkedése és buká sa
MEGJEGYZÉ SEK
A KÖ NYV TÖ RTÉ NETE
INDEX

ELSŐ SZAKASZ
Bevezetés

FEJEZET
Gondolkodás a társadalmi változásokról Amerikában
A pennsylvaniai Glenn Valley Bridge Clubbó l má r senki sem maradt, aki pontosan meg
tudná mondani, hogy mikor és miért oszlott fel a csoport, annak ellenére, hogy a mintegy
negyven tag még 1990-ben is rendszeresen já tszott, ahogyan tö bb mint fél évszá zadon á t.
Az Arkansas á llambeli Little Rock Sertoma klubjá ban azonban még mindig fá jdalmas a
megdö bbenés: a nyolcvanas évek kö zepén még kö zel ö tvenen vettek részt a hallá s- és
beszédsérü lteket segítő tevékenységeket tervező heti ebéden, de egy évtizeddel késő bb má r
csak hét tö rzsvendég jelent meg.
A Színes Emberek Elő mozdítá sá ért Orszá gos Szö vetség (NAACP) Roanoke-i (Virginia á llam)
tagozata 1918 ó ta aktív polgá rjogi szervezet volt, de az 1990-es évek sorá n a taglétszá m
2500-ró l néhá ny szá zra apadt. 1998 novemberére még egy heves elnö kvá lasztá si versenyre
is csak ö tvenhét szavazó tagot sikerü lt megnyerni. Carroll Swain fekete vá rosi taná csos
sajná lkozva jegyezte meg: "Néhá nyan ma egy kicsit ö nelégü ltek, amíg valami fel nem ugrik
és meg nem harapja ő ket". Az Illinois á llambeli Berwynben, Chicago kékgalléros
kü lvá rosá ban talá lható 2378-as VFW Post soká ig a helyi veterá nok nyü zsgő "otthona" volt,
és egyfajta munká sosztá lybeli country klub a kö rnyéken, ahol eskü vő i fogadá sokat és
osztá lytalá lkozó kat rendeztek. 1999-re azonban a tagsá g olyannyira megcsappant, hogy
má r az is kü zdelem volt, hogy a sá rga téglá bó l épü lt postacsarnok utá n adó t fizessenek. Bá r
a kö rnyéken szá mos vietnami és a Vietná m utá ni veterá n élt, Tom Kissell, a VFW orszá gos
tagsá gi igazgató ja megjegyezte: "A mai gyerekek egyszerű en nem csatlakoznak".1
A dallasi Charity League of Dallas ö tvenhét éven á t minden péntek reggel talá lkozott, hogy
varrjon, kö ssö n és lá togasson, de 1999. á prilis 30-á n tartottá k az utolsó talá lkozó jukat; a
csoport á tlagéletkora nyolcvanra emelkedett, az utolsó ú j tag két évvel korá bban
csatlakozott, és Pat Dilbeck elnö k sajná lkozva mondta: "Ú gy érzem, hogy ez egy sü llyedő
hajó ". Pontosan há rom nappal késő bb és 1200 mérfö lddel északkeletre, a washingtoni
Vassar ö regdiá kok bezá rtá k ö tvenegyedik és egyben utolsó éves kö nyvvá sá rukat. Bá r az
1999-es rendezvényen tö bb mint szá zezer kö nyvet akartak eladni az egyetemi ö sztö ndíjak
javá ra, Alix Myerson tá rselnö k elmondta, hogy a programot lebonyolító ö nkéntesek
"hatvanas, hetvenes és nyolcvanas éveikben já rnak. Haldokolnak, és nem pó tolható k".
Ekö zben, amikor a Bostontó l északra fekvő Tewksbury Memorial High School (TMHS) 1999
ő szén megnyílt, negyven vadonatú j, kirá lykék egyenruhá t, amelyet a menetzenekar
szá má ra vá sá roltak, a raktá rban tá roltak, mivel csak négy diá k jelentkezett. Roger
Whittlesey, a TMHS zenekari igazgató ja felidézte, hogy hú sz évvel korá bban a zenekar
létszá ma meghaladta a nyolcvanat, de a részvétel azó ta egyre csö kkent.2 Valahogy a
huszadik szá zad utolsó évtizedeiben mindezek a kö zö sségi csoportok és a hozzá juk
hasonló ak tízezrei szerte Ameriká ban kezdtek elhalvá nyulni.
Nem annyira arró l volt szó , hogy a régi tagok kiestek - legalá bbis nem gyorsabban, mint
ahogy azt a kor és az élet véletlenjei mindig is jelentették. De a kö zö sségi szervezetek má r
nem ú jultak meg folyamatosan, mint korá bban, az ú j tagok frissen érkezett hadaival. A
szervezeti vezető k zavarba jö ttek. É vekig azt feltételezték, hogy a problémá juknak helyi
gyö kerei lehetnek, vagy legalá bbis az ő szervezetü kre jellemző , ezért tanulmá nyok tucatjait
rendelték meg, hogy reformokat javasoljanak.3 A lassulá s azért volt rejtélyes, mert amió ta
csak az eszü nket tudjuk, a taglétszá mok és a tevékenységi listá k folyamatosan
hosszabbodtak.
Az 1960-as években ú gy tű nt, hogy a kö zö sségi csoportok Amerika-szerte a kibő vített
részvétel ú j korszaká nak kü szö bén á llnak. A nagy gazdasá gi vilá gvá lsá g okozta polgá ri
aszá lyos idő szakot leszá mítva tevékenységü k évrő l évre fellendü lt, amit szorgalmas civil
kertészek mű veltek, és a nö vekvő jó lét és oktatá s ö ntö zö tt. Minden egyes éves jelentés
nö vekvő taglétszá mot regisztrá lt. A templomok és zsinagó gá k zsú folá sig megteltek, mivel
tö bb amerikai imá dkozott együ tt, mint csak néhá ny évtizeddel korá bban, talá n tö bb, mint
valaha az amerikai tö rténelemben.
Rá adá sul ú gy tű nt, hogy az amerikaiaknak van szabadidejü k. A Chicagó i Egyetem frissen
felavatott Center for the Study of Leisure (Kö zpont a szabadidő tanulmá nyozá sá ra) égisze
alatt készü lt 1958-as tanulmá ny szerint "az amerikai tá rsadalom felett lebegő
legveszélyesebb fenyegetés a szabadidő veszélye", ami megdö bbentő á llítá s volt abban az
évtizedben, amikor a szovjetek bombá t szereztek.4 A Life magazin visszhangozta a
figyelmeztetést a szabadidő ú j kihívá sá ró l: "Az amerikaiaknak most a szabadidő
elá rasztá sá val kell szembenézniü k" - szó lt a címlap 1964 februá rjá ban. "Az elő ttü nk á lló
feladat: hogyan vegyü k lazá n az életet".
Való já ban az emberiség most elő szö r rendelkezik olyan eszkö zö kkel és tudá ssal,
amelyekkel bá rmilyen vilá got megteremthet, amilyet csak akar..... Protestá ns etiká nk
ellenére sok jel utal arra, hogy az ü zenet kezd eljutni néhá ny emberhez .... Az amerikaiak
nemcsak bowling ligá kba és kertészklubokba tö mö rü lnek, hanem szá mtalan szomszédsá gi
bizottsá gban elégítik ki tá rsasá gi vá gyaikat, hogy javítsá k a helyi utakat és a szemétszedést,
és hogy a kö ztisztviselő ket arra hajszoljá k, hogy tegyék azt, amit a nevü k is sugall.5
A má sodik vilá ghá ború s polgá ri gondolkodá sú nemzedék, ahogyan azt John F. Kennedy
beiktatá sakor hirdette, a vezetés fá klyá já t vette á t, nemcsak a nemzet legmagasabb
hivatalá ban, hanem az orszá g vá rosaiban és falvaiban is. Robert E. Lane politoló gus tö bb
tucat tanulmá nyt ö sszegezve 1959-ben azt írta, hogy "a politikai aktivistá k ará nya az
á ltalá nos népességhez viszonyítva, ső t a férfi aktivistá k ará nya a férfi népességhez
viszonyítva is á ltalá ban nő tt az elmú lt ö tven évben". Az 1960-as évek végén Daniel Bell és
Virginia Held szocioló gusok arró l szá moltak be, hogy "Ameriká ban minden korá bbiná l
nagyobb a részvétel ... és az aktív érdeklő dő nek tö bb lehető sége van arra, hogy kifejezze
személyes és politikai aggodalmait".6 Még a legegyszerű bb politikai cselekedet, a szavazá s is
egyre gyakoribbá vá lt. 1920-tó l, amikor a nő k megkaptá k a szavazati jogot, egészen 1960-ig
az elnö kvá lasztá sokon való részvétel négyévente 1,6 szá zalékkal emelkedett, így egy
egyszerű egyenes vonalú elő rejelzés alapjá n ésszerű nek tű nt - ahogy egy vezető politoló gus
késő bb megjegyezte -, hogy a nemzet kétszá zadik szü letésnapjá n, 1976-ban a részvétel
kö zel 70 szá zalékos lesz, és tová bb emelkedik.7
1965-re ú gy tű nt, hogy a kö zélet irá nti tiszteletlenség, amely oly jellemző volt
tö rténelmü nkre, csö kken. A Gallup kö zvélemény-kutató i felfedezték, hogy alig tö bb mint
egy évtized alatt majdnem megduplá zó dott azoknak az amerikaiaknak a szá ma, akik
szeretnék, ha gyermekeik "élethivatá sként a politiká t vá lasztaná k". Bá r a politika
megbecsü lésének ez a mutató ja mindö ssze 36 szá zalékon á llt, még soha nem regisztrá ltak
ilyen magas értéket, és azó ta sem. Ami még szembetű nő bb, hogy az amerikaiak
megnö vekedett bizalmat éreztek szomszédaik irá nt. Az az ará ny, amelyik egyetértett azzal,
hogy "a legtö bb emberben meg lehet bízni", példá ul a má sodik vilá ghá ború alatt és utá n a
má r akkor is magas 66 szá zalékró l 1964-ben 77 szá zalékos csú csra emelkedett.8
Az ö tvenes és hatvanas évek aligha voltak "aranykorszak", kü lö nö sen azok szá má ra, akik
fajuk, nemü k, tá rsadalmi osztá lyuk vagy szexuá lis irá nyultsá guk miatt a tá rsadalom
perifériá já ra szorultak. A jogi értelemben vett faji és tá rsadalmi értelemben vett nemi
szegregá ció volt a norma, és az intolerancia, bá r csö kkent, még mindig aggasztó an magas
volt. Rachel Carson még csak most tá rta fel a kö rnyezet pusztulá sá t, és Betty Friedan még
nem bontotta le a nő i misztikumot. Az orszá gos médiá nak még fel kellett fedeznie a vidéki
szegénységet. A csecsemő halandó sá g, a kö zegészségü gy szoká sos mérő szá ma 1960-ban
ezer szü letésre vetítve huszonhat volt - a fekete csecsemő k esetében negyvennégy -, ami
majdnem négyszer rosszabb, mint a szá zad végi mutató . Az Élet Ameriká ja fehér, hetero,
keresztény, kényelmes és (legalá bbis a kö zéletben) férfi volt.9 A szociá lis reformereknek
nem volt kö nnyű dolguk. Azonban a kö zö sségi ü gyekbe való bekapcsoló dá s , valamint a
kö zö s identitá s és a kö lcsö nö sség érzése soha nem volt még ilyen erő s a modern
Ameriká ban, így a nemzeti hiá nyossá gaink kezelésére irá nyuló széles kö rű polgá ri
mozgó sítá s kilá tá sai fényesnek tű ntek.
A fellendü lő polgá ri életerő jelei a fiatalabb generá ció kö rében is kedvező ek voltak, mivel a
baby boomerek kö zü l az első k kö zeledtek a fő iskolá hoz. Tanulmá nyok tucatjai igazoltá k,
hogy az oktatá s messze a legjobb elő rejelző je a polgá ri életben való részvételnek, és az
egyetemek az amerikai tö rténelem legmesszebbmenő bő vü lésének kellő s kö zepén voltak.
Ú gy tű nt, hogy az oktatá s a nagyobb tolerancia és a nagyobb tá rsadalmi szerepvá llalá s
kulcsa. A déli afroamerikai fiatalok polgá rjogi harcá nak felgyorsulá sa egyszerre szégyellte
és inspirá lta ő ket, az északi fehér fő iskolá k pedig kezdtek felébredni az ö tvenes évek
csendjébő l. Doug McAdam szocioló gus az ú j generá ció nak a hatvanas évek polgá rjogi
kü zdelmeibe való bevonulá sá t leírva hangsú lyozza ö nbizalmukat:
Olyan emberek voltunk, akik "meg tudtá k csiná lni", akik bá rmit elértek, amit elhatá roztak.
Legyő ztü k a gazdasá gi vilá gvá lsá got, megfordítottuk a má sodik vilá ghá ború t, és
ú jjá építettü k Euró pá t a há ború utá n. .... A Freedom Summer merész vá llalkozá s volt, amely
ö sszhangban volt azzal a tú lzott fontossá g- és hatalomérzettel, amelyet a há ború utá ni
amerikai nemzedék kivá ltsá gos tagjai osztottak magukban.10
A baby boom azt jelentette, hogy Amerika lakossá ga szokatlanul fiatal volt, mikö zben a
polgá ri szerepvá llalá s á ltalá ban csak kö zépkorú korban virá gzik ki. Rö vid tá von tehá t fiatal
demográ fiá nk való já ban inká bb visszafogta a civil tá rsadalom fellendü lését. De éppen a
nemzet demográ fiai piramisá nak aljá n tapasztalható duzzanat jelentett jó t a kö zö sségi
szervezetek jö vő je szempontjá bó l, mivel a nyolcvanas években, amikor a boomerek elérik
az életciklus "csatlakozá si" csú cséveit, egyre nö vekvő taglétszá mra szá míthattak. Addig is a
"részvételi demokrá ciá ró l" és a "minden hatalmat a népnek" szó ló nagygyű lésen
elhangzottak egyre szélesebb kö rű elkö telezettséget ígértek a kö zö sségi ü gyekben. Amerika
egyik legélesebb lá tó kö rű tá rsadalmi megfigyelő je 1968-ban megjó solta: "A részvételi
demokrá cia mindvégig az amerikai kö zép- és felső osztá ly politikai stílusa (ha nem is
szlogenje) volt. Ez a stílus egyre szélesebb kö rben fog elterjedni, ahogy egyre tö bb ember
kerü l be ezekbe az osztá lyokba".11 Tö rténelmü nkben soha nem lá tszott még fényesebbnek a
polgá ri élet jö vő je.
E kö nyv témá ja az, hogy mi tö rtént az amerikai kö zö sségek polgá ri és tá rsadalmi életében.
Az elmú lt években a tá rsadalomtudó sok az amerikai tá rsadalom vá ltozó jellegével
kapcsolatos aggodalmakat a "tá rsadalmi tő ke" fogalmá val fogalmaztá k meg. A fizikai tő ke és
az emberi tő ke - az egyéni termelékenységet nö velő eszkö zö k és képzések - fogalmaival
analó g mó don a tá rsadalmi tő keelmélet kö zponti gondolata az, hogy a tá rsadalmi há ló zatok
értékkel bírnak. Ahogyan egy csavarhú zó (fizikai tő ke) vagy egy fő iskolai végzettség
(humá n tő ke) nö velheti a termelékenységet (az egyéni és a kollektív termelékenységet
egyará nt), ú gy a tá rsadalmi kapcsolatok is befolyá soljá k az egyének és csoportok
termelékenységét.
Míg a fizikai tő ke a fizikai tá rgyakra, az emberi tő ke pedig az egyének tulajdonsá gaira utal,
addig a tá rsadalmi tő ke az egyének kö zö tti kapcsolatokra - a tá rsadalmi há ló zatokra és az
ezekbő l eredő kö lcsö nö sségi és megbízható sá gi normá kra - utal. Ebben az értelemben a
tá rsadalmi tő ke szorosan kapcsoló dik ahhoz, amit egyesek "polgá ri erénynek" neveznek. A
kü lö nbség az, hogy a "tá rsadalmi tő ke" arra hívja fel a figyelmet, hogy a polgá ri erény akkor
a legerő sebb, ha a kö lcsö nö s tá rsadalmi kapcsolatok sű rű há ló zatá ba á gyazó dik. A sok
erényes, de elszigetelt egyénbő l á lló tá rsadalom nem feltétlenü l gazdag tá rsadalmi tő kében.
Magá ró l a társadalmi tőke kifejezésrő l kiderü l, hogy a huszadik szá zadban legalá bb hatszor
talá ltá k ki egymá stó l fü ggetlenü l, minden alkalommal azért, hogy felhívjá k a figyelmet arra,
hogy a tá rsadalmi kapcsolatok hogyan teszik életü nket produktívabbá . A fogalom első
ismert haszná latá t nem egy zá rkó zott elméletíró , hanem a progresszív korszak egyik
gyakorlati reformere, L. J. Hanifan, a nyugat-virginiai vidéki iskolá k á llami felü gyelő je.
Hanifan 1916-ban írt levelében, amelyben a kö zö sség bevoná sá nak fontossá gá t
szorgalmazta a sikeres iskolá k szá má ra, a "tá rsadalmi tő ke" gondolatá t hozta fel annak
magyará zatá ra. Hanifan szá má ra a tá rsadalmi tő ke a kö vetkező kre utalt
azok a kézzelfogható anyagok, [amelyek] a legtö bbet szá mítanak az emberek mindennapi
életében: nevezetesen a jó akarat, a kö zö sség, a szimpá tia és a tá rsadalmi egységet alkotó
egyének és csalá dok kö zö tti tá rsas érintkezés. ...Az egyén tá rsadalmilag tehetetlen, ha
magá ra van hagyva..... Ha kapcsolatba kerü l a szomszédjá val, és ő k má s szomszédokkal,
akkor olyan tá rsadalmi tő ke halmozó dik fel, amely azonnal kielégítheti tá rsadalmi
szü kségleteit, és amely olyan tá rsadalmi potenciá lt hordozhat, amely elegendő az egész
kö zö sség életkö rü lményeinek lényeges javulá sá hoz. A kö zö sség egésze hasznot hú z az
ö sszes részének együ ttmű kö désébő l, míg az egyén a tá rsulá saiban megtalá lja a szomszédai
segítségének, együ ttérzésének és kö zö sségének elő nyeit.12
Hanifan a tá rsadalmi tő kérő l szó ló beszá moló ja gyakorlatilag a késő bbi értelmezések
minden lényeges elemét megelő legezte, de fogalmi talá lmá nya nyilvá nvaló an nem keltett
feltű nést má s tá rsadalmi kommentá torok kö rében, és nyomtalanul eltű nt. Á m mint az
elsü llyedt kincseket, amelyeket a homok és az á rapá ly ú jra és ú jra felszínre hoz, ugyanazt a
gondolatot az 1950-es években kanadai szocioló gusok egymá stó l fü ggetlenü l ú jra
felfedezték, hogy jellemezzék az érkezett kü lvá rosiak klubtagsá gá t, az 1960-as években
pedig az urbanista Jane Jacobs, hogy dicsérje a modern metropoliszban a szomszédsá got, az
1970-es években Glenn Loury kö zgazdá sz a rabszolgasá g tá rsadalmi ö rö kségének
elemzésére, az 1980-as években pedig Pierre Bourdieu francia tá rsadalomelméletíró és
Ekkehart Schlicht német kö zgazdá sz a tá rsadalmi há ló zatokban rejlő tá rsadalmi és
gazdasá gi erő forrá sok hangsú lyozá sá ra. James S. Coleman szocioló gus az 1980-as évek
végén a kifejezést szilá rdan és véglegesen az intellektuá lis napirendre tű zte, és (ahogyan
Hanifan eredetileg is) az oktatá s tá rsadalmi kontextusá nak kiemelésére haszná lta.13
Amint a fü ggetlen kifejezéseknek ez a sora jelzi, a tá rsadalmi tő kének van egy egyéni és egy
kollektív aspektusa is - egy privá t és egy nyilvá nos arca. Elő szö r is, az egyének olyan
kapcsolatokat alakítanak ki, amelyek a sajá t érdekeinket szolgá ljá k. Az ambició zus
á llá skereső k egyik elterjedt stratégiá ja a "há ló zatépítés", mivel a legtö bben azért kapjuk
meg az á llá sunkat, mert kit ismerü nk, nem pedig azért, amit tudunk - vagyis a tá rsadalmi
tő kénk, nem pedig az emberi tő kénk. Ronald Burt gazdasá gszocioló gus kimutatta, hogy a
bő séges névjegyzékkel rendelkező vezető k gyorsabb karrierépítést élveznek. A tá rsadalmi
tő ke magá njö vedelme sem korlá tozó dik a gazdasá gi jutalmakra. Ahogy Claude S. Fischer, a
bará tsá g szocioló gusa megjegyezte: "A tá rsadalmi há ló zatok mindannyiunk életében
fontosak, gyakran azért, hogy munká t talá ljunk, de még gyakrabban azért, hogy segítő kezet,
tá rsasá got vagy egy vá llat talá ljunk, amelyen kisírhatjuk magunkat".14
Ha a tá rsadalmi tő ke csak egyéni befolyá st és tá rsasá got jelentene, akkor elvá rná nk, hogy
elő relá tó , ö nérdekű egyének megfelelő mennyiségű idő t és energiá t fektessenek annak
létrehozá sá ba vagy megszerzésébe. A tá rsadalmi tő kének azonban lehetnek "externá liá i" is,
amelyek a szélesebb kö zö sséget érintik, így a tá rsadalmi kapcsolatok nem minden kö ltsége
és haszna a kapcsolatot teremtő személyt illeti meg.15 Amint azt a kö nyv késő bbi részében
lá tni fogjuk, egy jó l ö sszekapcsolt egyén egy rosszul ö sszekapcsolt tá rsadalomban nem
olyan produktív, mint egy jó l ö sszekapcsolt egyén egy jó l ö sszekapcsolt tá rsadalomban. É s
még egy rosszul ö sszekapcsolt egyén is részesü lhet a jó l ö sszekapcsolt kö zö sségben élésbő l
szá rmazó tovagyű rű ző elő nyö k egy részébő l. Ha a szomszédsá gomban csö kken a bű nö zési
rá ta azá ltal, hogy a szomszédok szemmel tartjá k egymá s há zait, akkor még akkor is
hasznomra vá lik, ha én személyesen az idő m nagy részét az ú ton tö ltö m, és még csak nem is
biccentek egy má sik lakosnak az utcá n.
A tá rsadalmi tő ke tehá t egyszerre lehet "magá njó szá g" és "kö zjó szá g". A tá rsadalmi tő kébe
való befektetésbő l szá rmazó haszon egy része a kívü lá lló khoz jut, míg a haszon egy része a
befektetést végző személy kö zvetlen érdekeltségébe. Példá ul a Rotaryhoz vagy a Lionshoz
hasonló szolgá ltatá si klubok helyi energiá kat mozgó sítanak ö sztö ndíjak gyű jtésére vagy a
betegségek elleni kü zdelemre, ugyanakkor olyan bará tsá gokat és ü zleti kapcsolatokat
biztosítanak a tagoknak, amelyek személyesen is kifizető dnek.
A tá rsadalmi kapcsolatok az á ltaluk fenntartott magatartá si szabá lyok miatt is fontosak. A
há ló zatok (szinte definíció szerű en) kö lcsö nö s kö telezettségekkel já rnak; nem érdekesek,
mint puszta "kapcsolatok". A kö zö sségi elkö telezettség há ló zatai erő s kö lcsö nö sségi
normá kat tá plá lnak: Ezt most megteszem neked, abban az elvá rá sban, hogy te (vagy esetleg
valaki má s) viszonozza a szívességet. "A tá rsadalmi tő ke ahhoz hasonlít, amit Tom Wolfe
"szívességbanknak" nevezett A hiúságok máglyája című regényében" - jegyzi meg Robert
Frank kö zgazdá sz.16 A kö lcsö nö sség legtö mö rebb definíció já t azonban nem egy regényíró
vagy kö zgazdá sz, hanem Yogi Berra adta: "Ha nem mész el valakinek a temetésére, ő sem
fog eljö nni a tiédre".
Néha, mint ezekben az esetekben is, a kö lcsö nö sség konkrét: megteszem ezt neked, ha te
megteszed azt nekem. Még értékesebb azonban az általános kö lcsö nö sség normá ja: Ezt
megteszem neked anélkü l, hogy bá rmi konkrétat vá rnék tő led, abban a magabiztos
vá rakozá sban, hogy valaki má s is tesz majd értem valamit az ú ton. Az aranyszabá ly az
á ltalá nos kö lcsö nö sség egyik formulá ja. Hasonló an tanulsá gos az a pó ló szlogen, amelyet az
oregoni Gold Beach-i Ö nkéntes Tű zoltó sá g haszná l az éves adomá nygyű jtő akció juk
népszerű sítésére: "Jö jjö n el a reggelinkre, és mi eljö vü nk a tű zre." "A konkrét kö lcsö nö sség
normá ja alapjá n cselekszü nk" - lá tszik, hogy a tű zoltó k ezt mondjá k, de a bá mészkodó k
mosolyognak, mert felismerik az á ltalá nos kö lcsö nö sség mö gö ttes normá já t - a tű zoltó k
akkor is eljö nnek, ha önök nem jö nnek. Amikor Blanche DuBois az idegenek kedvességére
hagyatkozott, ő is az á ltalá nos kö lcsö nö sségre tá maszkodott.
Egy olyan tá rsadalom, amelyet az á ltalá nos kö lcsö nö sség jellemez, hatékonyabb, mint egy
bizalmatlan tá rsadalom, ugyanazon okbó l, amiért a pénz hatékonyabb, mint a
cserekereskedelem. Ha nem kell minden cserét azonnal egyensú lyba hoznunk, sokkal tö bb
mindent elérhetü nk. A bizalom megolajozza a tá rsadalmi életet. A sokféle ember kö zö tti
gyakori interakció hajlamos az á ltalá nos kö lcsö nö sség normá já t létrehozni. Az á llampolgá ri
elkö telezettség és a tá rsadalmi tő ke kö lcsö nö s kö telezettséget és felelő sséget von maga
utá n a cselekvésért. Ahogy L. J. Hanifan és utó dai felismerték, a tá rsadalmi há ló zatok és a
kö lcsö nö sségi normá k megkö nnyíthetik a kö lcsö nö s elő nyö k érdekében tö rténő
együ ttmű kö dést. Ha a gazdasá gi és politikai ü gyeskedés a tá rsadalmi interakció k sű rű
há ló zataiba á gyazó dik, csö kken az opportunizmus és a rosszhiszemű ség ö sztö nzése. Ez az
oka annak, hogy a gyémá ntkereskedelem - a csalá s szélső séges lehető ségeivel - szoros
etnikai enklá vékban ö sszpontosul. A sű rű tá rsadalmi kapcsolatok megkö nnyítik a pletyká t
és a hírnév á polá sá nak má s értékes mó djait - ami egy ö sszetett tá rsadalomban a bizalom
alapvető alapja.
A fizikai tő ke nem egyetlen "dolog", és a fizikai tő ke kü lö nbö ző formá i nem felcserélhető k
egymá ssal. Egy tojá sü tő és egy repü lő gép-hordozó egyará nt fizikai tő keként jelenik meg a
nemzeti szá mlá inkon, de a tojá sü tő nem sok haszná t vesszü k a honvédelemnek, és a
repü lő gép-hordozó nem sokat segítene a reggeli rá ntottá nk elkészítésében. Hasonló képpen,
a tá rsadalmi tő ke - vagyis a tá rsadalmi há ló zatok és a kapcsoló dó kö lcsö nö sségi normá k -
sokféle formá ban és méretben jelenik meg, sokféle felhaszná lá si terü lettel. A tá gabb
csalá dod a tá rsadalmi tő ke egy formá já t képviseli, csakú gy, mint a vasá rnapi iskolai
osztá lyod, az ingá zó vonaton pó kerező tö rzsvendégek, az egyetemi szobatá rsaid, a civil
szervezetek, amelyekhez tartozol, az internetes csevegő csoport, amelyben részt veszel, és a
címjegyzékedben rö gzített szakmai ismerő seid há ló zata.
Néha a "tá rsadalmi tő ke", aká rcsak fogalmi rokona, a "kö zö sség", melegen és bá josan
hangzik. Xavier de Souza Briggs vá rosszocioló gus azonban megfelelő en figyelmeztet
bennü nket, hogy ó vakodjunk a tá rsadalmi tő ke kegyetlenü l édes, "kumbaya"
értelmezésétő l.17 A há ló zatok és a hozzá juk kapcsoló dó kö lcsö nö sségi normá k á ltalá ban jó t
tesznek a há ló zaton belü l lévő knek, de a tá rsadalmi tő ke kü lső hatá sai korá ntsem mindig
pozitívak. A tá rsadalmi tő ke tette példá ul lehető vé Timothy McVeigh szá má ra, hogy
felrobbantsa az Alfred P. Murrah szö vetségi épü letet Oklahoma Cityben. McVeigh bará ti
há ló zata, amelyet a kö lcsö nö sség normá ja kö tö tt ö ssze, lehető vé tette szá má ra, hogy
megtegye azt, amire egyedü l nem lett volna képes. Hasonló képpen, a vá rosi bandá k, a
NIMBY ("nem az én kertemben") mozgalmak és a hatalmi elitek gyakran haszná ljá k ki a
tá rsadalmi tő két olyan célok elérésére, amelyek szélesebb perspektívá bó l nézve
antiszociá lisak. Ső t, retorikailag hasznos az ilyen csoportok szá má ra, hogy elhomá lyosítsá k
a kü lö nbséget a kö zö sségi szervezetek pro-szociá lis és antiszociá lis kö vetkezményei kö zö tt.
Amikor a floridaiak tiltakoztak a Ku Klux Klan azon tervei ellen, hogy "ö rö kbe fogadjanak
egy autó pá lyá t", Jeff Coleman, a KKK Kirá lyi Lovagok nagyvará zsló ja így tiltakozott:
"Tényleg, mi olyanok vagyunk, mint a Lions vagy az Elks. Szeretnénk részt venni a
kö zö sségben".18
A tá rsadalmi tő ke, rö viden, ugyanú gy irá nyulhat rosszindulatú , antiszociá lis célokra, mint a
tő ke bá rmely má s formá ja.19 (McVeigh a céljai eléréséhez fizikai tő kére, példá ul a
robbanó anyaggal megrakott teherautó ra, és emberi tő kére, példá ul bombakészítési
szakértelemre is tá maszkodott). Ezért fontos feltenni a kérdést, hogy miként lehet a
tá rsadalmi tő ke pozitív kö vetkezményeit - kö lcsö nö s tá mogatá s, együ ttmű kö dés, bizalom,
intézményi hatékonysá g - maximalizá lni, és a negatív megnyilvá nulá sokat -
szektarianizmus, etnocentrizmus, korrupció - minimalizá lni. E célbó l a tudó sok a tá rsadalmi
tő ke szá mos kü lö nbö ző formá já t kezdték megkü lö nbö ztetni.
Egyes formá k ismétlő dő , intenzív, tö bb szá lon futó há ló zatokat foglalnak magukban - mint
példá ul az acélmunká sok egy csoportja, akik minden pénteken munka utá n talá lkoznak egy
italra, és vasá rnap a misén lá tjá k egymá st -, míg má sok epizó dikusak, egyetlen szá lon futó ak
és névtelenek, mint példá ul az a halvá nyan ismerő s arc, akit havonta tö bbszö r lá tunk a
szupermarket pénztá rá ban. A tá rsadalmi tő ke egyes típusai, mint példá ul a szü lő i taná ri
egyesü let, hivatalosan szervezettek, alapító okiratokkal, rendszeres talá lkozó kkal, írá sos
alapszabá llyal és egy nemzeti szö vetséghez való kapcsolattal, míg má sok, mint példá ul egy
kosá rlabda-meccs, sokkal informá lisabbak. A tá rsadalmi tő ke egyes formá i, mint példá ul az
ö nkéntes mentő csapat, kifejezetten kö zérdekű célokat szolgá lnak; má sok, mint példá ul a
bridzsklub, a tagok magá njellegű szó rakozá sá t szolgá ljá k; és vannak olyanok, mint a
korá bban említett Rotary klub, amelyek egyszerre szolgá lnak kö z- és magá ncélokat.
Az ö sszes dimenzió kö zü l, amelyek mentén a tá rsadalmi tő ke formá i kü lö nbö znek, talá n a
legfontosabb a hídképzés (vagy inkluzív) és a kötődés (vagy exkluzív) kö zö tti
kü lö nbségtétel.20 A tá rsadalmi tő ke egyes formá i - ö nként vagy szü kségszerű en - befelé
irá nyuló ak, és hajlamosak a kizá ró lagos identitá sok és homogén csoportok megerő sítésére.
A kö tő dő tá rsadalmi tő kére példá k az etnikai testvérszervezetek, az egyhá zi alapú nő i
olvasó csoportok és a divatos vidéki klubok. Má s há ló zatok kifelé irá nyuló ak, és kü lö nbö ző
tá rsadalmi tö résvonalakon á tívelő embereket foglalnak magukba. A hidat képező
tá rsadalmi tő kére példá k kö zé tartozik a polgá rjogi mozgalom, szá mos ifjú sá gi szolgá lati
csoport és az ö kumenikus vallá si szervezetek.
A kö tő dő tá rsadalmi tő ke jó a konkrét kö lcsö nö sség alá tá masztá sá ra és a szolidaritá s
mozgó sítá sá ra. Az etnikai enklá vék sű rű há ló zatai példá ul létfontossá gú szociá lis és
pszicholó giai tá mogatá st nyú jtanak a kö zö sség kevésbé szerencsés tagjai szá má ra,
mikö zben a helyi vá llalkozó k szá má ra induló finanszírozá st, piacokat és megbízható
munkaerő t biztosítanak. A hídhá ló zatok ezzel szemben jobban szolgá ljá k a kü lső
eszkö zö khö z való kapcsoló dá st és az informá ció terjesztést. Mark Granovetter
gazdasá gszocioló gus rá mutatott, hogy amikor munká t - vagy politikai szö vetségeseket -
keresek, a "gyenge" kapcsolatok, amelyek olyan tá voli ismerő sö kkel kö tnek ö ssze, akik az
enyémtő l eltérő kö rö kben mozognak, való já ban értékesebbek, mint az "erő s" kapcsolatok,
amelyek olyan rokonokhoz és bizalmas bará tokhoz kö tnek, akiknek szocioló giai rése
nagyon hasonlít az enyémhez. A kö tő tá rsadalmi tő ke, ahogy Xavier de Souza Briggs
fogalmaz, arra jó , hogy "boldoguljunk", de a hídképző tá rsadalmi tő ke dö ntő fontossá gú az
"elő rejutá shoz".21
Ezen tú lmenő en a hidat képező tá rsadalmi tő ke szélesebb identitá st és kö lcsö nö sséget
hozhat létre, míg a kö tő tá rsadalmi tő ke a szű kebb énü nket erő síti. 1829-ben a
Massachusetts á llambeli New Bedford nyü zsgő bá lnavadá sz kikö tő jében egy kö zö sségi
líceum alapítá sakor Thomas Greene ékesszó ló an fogalmazta meg ezt a dö ntő jelentő ségű
felismerést:
A tá rsadalom minden részlegébő l, rangjá bó l és osztá lyá bó l jö vü nk ... hogy tanítsunk és hogy
tanítsanak minket. Mikö zben e tevékenységekben elvegyü lü nk, megtanuljuk kö zelebbrő l
megismerni egymá st; szá mos elő ítéletet fogunk megszü ntetni, amelyeket a tudatlansá g
vagy az egymá s részleges megismerése tá plá lt..... A pá rtokban és szektá kban, amelyekben
megosztottak vagyunk, néha megtanuljuk szeretni a testvérü nket annak rová sá ra, akit sok
tekintetben nem tekintü nk testvérü nknek..... Lehet, hogy [a líceumbó l] kedvesebb
érzelmekkel térü nk vissza otthonunkba és a kandalló hoz, mert jobban megismertü k
egymá st.22
A kö tő tá rsadalmi tő ke egyfajta szocioló giai szuperragasztó , míg a hidakat ö sszekö tő
tá rsadalmi tő ke egyfajta szocioló giai WD-40-et jelent. A kö tő tá rsadalmi tő ke azá ltal, hogy
erő s csoporton belü li lojalitá st hoz létre, erő s csoporton kívü li ellentéteket is létrehozhat,
ahogyan azt Thomas Greene és szomszédai New Bedfordban tudtá k, és emiatt arra
szá míthatunk, hogy a tá rsadalmi tő ke e formá já ná l gyakoribbak a negatív kü lső hatá sok.
Mindazoná ltal szá mos kö rü lmények kö zö tt mind a hídképző , mind a kö tő tá rsadalmi tő ke
erő teljesen pozitív tá rsadalmi hatá sokkal já rhat.
Sok csoport egyszerre kö tő dik egyes tá rsadalmi dimenzió k mentén, és hidat képez má sokon
keresztü l. A fekete egyhá z példá ul az azonos fajú és vallá sú embereket osztá lyhatá rokon
á tívelő mó don hozza ö ssze. A Kolumbusz Lovagjai azért jö tt létre, hogy á thidalja a
kü lö nbö ző etnikai kö zö sségek kö zö tti szakadékokat, mikö zben vallá si és nemi vonalak
mentén kö tő dik ö ssze. Az internetes csevegő csoportok á thidalhatjá k a fö ldrajzi, nemi,
életkori és vallá si kü lö nbségeket, mikö zben az oktatá s és az ideoló gia tekintetében szorosan
homogének. Rö viden, a kö tő dés és a hídképzés nem "vagy-vagy" kategó riá k, amelyekbe a
tá rsadalmi há ló zatokat szépen fel lehet osztani, hanem "tö bbé-kevésbé" dimenzió k,
amelyek mentén ö sszehasonlíthatjuk a tá rsadalmi tő ke kü lö nbö ző formá it.
Nyilvá nvaló an értékes lenne, ha a tá rsadalmi tő ke e kü lö nbö ző formá inak idő beli fejlő dését
kü lö ná lló an mérnénk. A globá lis felmelegedéssel foglalkozó kutató khoz hasonló an azonban
nekü nk is be kell érnü nk a fellelhető tö kéletlen bizonyítékokkal, és nem szabad csupá n
sirá nkoznunk a hiá nyossá gokon. Az amerikai tá rsadalmi há ló zatok kimerítő leírá sa - még
egyetlen idő pontban sem - nem létezik. Nem talá ltam olyan megbízható , á tfogó , orszá gos
szintű tá rsadalmi tő keméréseket, amelyek pontosan megkü lö nbö ztetnék a "hídképességet"
és a "kö tő dést" . A kö zelmú lt tá rsadalmi tendenciá iró l szó ló empirikus beszá moló nkban
ezért ez a megkü lö nbö ztetés kevésbé lesz hangsú lyos, mint szeretném. Má sfelő l, ezt a
fogalmi megkü lö nbö ztetést a fejü nkben kell tartanunk, mikö zben haladunk elő re,
felismerve, hogy a hídképző és a kö tő dő tá rsadalmi tő ke nem felcserélhető .
A "TÁ RSADALMI TŐ KE" bizonyos mértékig csupá n egy nagyon régi vita ú j kifejezése az
amerikai értelmiségi kö rö kben. A kö zö sség szü ntelenü l harcolt az individualizmussal a
politikai hagioló giá nk első ségéért. A megcsontosodott kö zö sségi kö telékekbő l való
felszabadulá s visszatérő és kitü ntetett téma kultú rá nkban, a zará ndokok tizenhetedik
szá zadi, vallá si konvenció kbó l való menekü lésérő l szó ló tö rténettő l kezdve Emerson lírai,
tizenkilencedik szá zadi, az individualizmushoz szó ló lírai dicshimnuszaiig ("Self-Reliance"),
Thoreau ("Polgá ri engedetlenség") és Whitman ("Song of Myself"), Sherwood Anderson
huszadik szá zadi ü nneplésén á t az ohiói Winesburgban élő á tlagpolgá rok konformizmus
elleni kü zdelméig és a legú jabb Clint Eastwood-filmig. Még Alexis de Tocqueville, az
amerikai kommunitaristá k védő szentje is elismerte az individualizmus egyedü lá lló an
demokratikus igényét, "azt a nyugodt és megfontolt érzést, amely minden polgá rt arra
késztet, hogy elszigetelje magá t tá rsai tö megétő l, és visszavonuljon csalá di és bará ti kö rébe;
ezzel a kis, sajá t ízlése szerint kialakított tá rsasá ggal szívesen hagyja, hogy a nagyobb
tá rsadalom gondoskodjon magá ró l".23
Nemzeti mítoszaink gyakran eltú lozzá k az egyéni hő sö k szerepét, és alá becsü lik a kollektív
erő feszítések fontossá gá t. David Hackett Fischer tö rténész lebilincselő beszá moló ja az
amerikai forradalom nyitó estjérő l példá ul arra emlékeztet bennü nket, hogy Paul Revere
alaruma csak a middlesexi falvakban kialakult polgá ri elkö telezettség há ló zatainak
kö szö nhető en volt sikeres. A jó l szervezett helyi milícia nélkü li vá rosok, bá rmilyen
hazafiasak is voltak a lakosaik, elmaradtak Lexingtonbó l és Concordbó l.24 Mindazoná ltal a
durva individualizmus mítosza tová bbra is erő teljes belső akkordot ü t meg az amerikai
pszichében.
A "kö zö sség" gyarapodá sá ró l és hanyatlá sá ró l szó ló vitá k má r legalá bb két évszá zada
tartanak. A "deklasszicista narratívá k" - a hanyatlá sró l és buká sró l szó ló tö rténetek
posztmodern zsargonja - hosszú mú ltra tekintenek vissza betű inkben. Ú gy tű nik, ö rö kké
kísértésnek érezzü k, hogy szembeá llítsuk a mai korszellemet a mú lt aranykorá val. Ú gy
tű nik, osztozunk ebben a nosztalgikus hajlamban az emberiség tö bbi részével. Ahogy Barry
Wellman szocioló gus megjegyzi,
Való színű , hogy a szakértő k azó ta aggó dnak a tá rsadalmi vá ltozá sok kö zö sségekre
gyakorolt hatá sa miatt, amió ta az emberek kiléptek barlangjukbó l..... Az [elmú lt] két
évszá zadban szá mos vezető tá rsadalmi kommentá tor hasznosan foglalkozott azzal, hogy
kü lö nbö ző mó dokat javasoljon arra, hogy az ipari forradalommal kapcsolatos nagyszabá sú
tá rsadalmi vá ltozá sok milyen hatá ssal lehettek a kö zö sségek szerkezetére és mű kö désére....
Ez a nagyszabá sú vá ltozá sok kö vetkezményeivel kapcsolatos ambivalencia a huszadik
szá zadban is folytató dott. Az elemző k folyamatosan feltették a kérdést, hogy a dolgok
való já ban szétesnek-e.25
A huszadik szá zad végén a hétkö znapi amerikaiak is osztoztak ebben a polgá ri rossz
kö zérzetben. Meglehető sen elégedettek voltunk gazdasá gi kilá tá sainkkal, ami aligha
meglepő egy példá tlanul hosszú ra nyú lt expanzió utá n, de nem voltunk egyformá n
meggyő ző dve arró l, hogy erkö lcsileg vagy kulturá lisan jó ú ton já runk. Az 1987-ben
megkérdezett baby boomerek 53 szá zaléka gondolta ú gy, hogy szü leik generá ció ja jobb volt
"az aggó dó á llampolgá rsá g, a kö zö sségben má sok megsegítésében való részvétel"
szempontjá bó l, míg a sajá t generá ció jukat csak 21 szá zalékuk tartotta jobbnak. Teljes 77
szá zalékuk szerint a nemzet rosszabbul á llt, mert "kevésbé vett részt a kö zö sségi
tevékenységekben". 1992-ben az amerikai munkavá llaló k há romnegyede mondta azt, hogy
"a kö zö sség szétesése" és az "ö nzés" "sú lyos" vagy "rendkívü l sú lyos" probléma
Ameriká ban. 1996-ban az amerikaiaknak csak 8 szá zaléka mondta azt, hogy "az á tlag
amerikai becsü letessége és tisztességessége" javul, szemben azzal az 50 szá zalékkal, aki
szerint egyre kevésbé vagyunk megbízható ak. Azok, akik azt mondtá k, hogy az emberek az
elő ző tíz év sorá n kevésbé civilizá ltak, 80 szá zalékkal tö bben voltak, mint azok, akik szerint
az emberek civilizá ltabbak lettek, 80 szá zalékkal 12 szá zalékhoz képest. 1999-ben tö bb
felmérésben az amerikaiak kétharmada azt mondta, hogy Amerika polgá ri élete gyengü lt az
elmú lt években, hogy a tá rsadalmi és erkö lcsi értékek magasabbak voltak, amikor felnő ttek,
és hogy tá rsadalmunk inká bb az egyénre, mint a kö zö sségre ö sszpontosít. Tö bb mint 80
szá zalékuk szerint nagyobb hangsú lyt kellene fektetni a kö zö sségre, még akkor is, ha ez
nagyobb kö vetelményeket tá maszt az egyénekkel szemben.26 Az amerikaiak aggodalma a
kö zö sségi kö telékek gyengü lésével kapcsolatban lehet, hogy helytelen vagy eltú lzott, de a
polgá rtá rsaink véleménye irá nti tisztességes tisztelet azt sugallja, hogy alaposabban meg
kellene vizsgá lnunk a kérdést.
Hatá rozottan nem az a véleményem, hogy Ameriká ban a kö zö sségi kö telékek folyamatosan
gyengü ltek volna tö rténelmü nk sorá n - vagy aká r az elmú lt szá z évben. É ppen ellenkező leg,
az amerikai tö rténelem alaposan megvizsgá lva a polgá ri elkö telezettség felemelkedésének
és visszaesésének tö rténete, nem csak a visszaesésé - az ö sszeomlá s és a megú julá s
tö rténete. Amint e kö nyv nyitó oldalain má r utaltam rá , élő emlékezetü nkben a kö zö sségi
kö telékek Ameriká ban nem gyengü ltek, hanem erő sö dtek, és amint a befejező oldalakon
érvelni fogok, hatalmunkban á ll visszafordítani az elmú lt évtizedek hanyatlá sá t.
Mindazoná ltal érvelésem, legalá bbis lá tszó lag, a deklasszicista hagyomá nyban á ll, ezért
fontos elkerü lni az egyszerű nosztalgiá t. É ppen azért, mert e kö nyv témá ja alkalmas lehet a
homá lyos ö ná mítá sra, mó dszereinknek á tlá tható nak kell lenniü k. Vajon a kö zö sségek élete
a XXI. szá zadba lépve tényleg annyira kü lö nbö zik az 1950-es és 1960-as évek amerikai
kö zö sségeinek való sá gá tó l? A nosztalgia megfékezésének egyik mó dja a dolgok
szá mbavétele. A klubtalá lkozó k ma való ban kevésbé zsú foltak, mint tegnap, vagy ez csak
lá tszó lag van így? Tényleg kevésbé jó l ismerjü k a szomszédainkat, mint a szü leink, vagy a
szomszédsá gi grillezésekre vonatkozó gyermekkori emlékeinket csak a vá gyakozó
visszaemlékezések aranyló ragyogá sa hatja á t? Vajon a bará ti pó kerpartik ma má r
ritká bbak, vagy csupá n arró l van szó , hogy mi magunk is kinő ttü k a pó kert? A ligabowling
lehet, hogy passzé, de mi a helyzet a softballal és a focival? Kevésbé megbízható ak az
idegenek? A boomerek és az X-esek való ban kevésbé vesznek részt a kö zö sségi életben?
Végü l is az elő ző generá ció volt az, amelyet egykor "némá nak" csú foltak. Talá n a mai
fiatalabb generá ció nem kevésbé elkö telezett, mint elő deik, csak ú j mó don elkö telezett. A
kö vetkező fejezetekben ezeket a kérdéseket vizsgá ljuk meg a rendelkezésre á lló legjobb
bizonyítékok segítségével.
A vá ltozó tá rsadalmi klíma tanulmá nyozá sá nak kihívá sa bizonyos szempontbó l analó g azzal
a kihívá ssal, amellyel a globá lis felmelegedést mérő meteoroló gusok szembesü lnek: tudjuk,
hogy milyen bizonyítékokat szeretnénk a mú ltbó l, de az idő nyílvessző je miatt nem tudunk
visszamenni, hogy elvégezzü k ezeket a jó l megtervezett tanulmá nyokat. Ha tehá t azt
akarjuk feltá rni, hogy a mi tá rsadalmunk mennyire hasonlít vagy nem hasonlít a
szü leinkéhez, akkor tö kéletlen kö vetkeztetéseket kell levonnunk az ö sszes fellelhető
bizonyítékbó l.
A globá lis éghajlatvá ltozá s értékelésére tö rekvő paleometeoroló gusok leghatékonyabb
stratégiá ja a bizonyítékok kü lö nbö ző forrá sai kö zö tti há romszö gelés. Ha a sarki jégben
talá lható pollenek szá ma, a délnyugati fa évgyű rű k szélessége és a brit Admiralitá s
hő mérséklet-felvételei mind hasonló irá nyba mutatnak, a globá lis felmelegedésre való
kö vetkeztetés erő sebb, mintha a bizonyítékok kö tele csak egyetlen szá lbó l á llna.
Ugyanebbő l az okbó l kifolyó lag a kö rü ltekintő ú jsá gíró k a "két forrá s" szabá lyt kö vetik:
Soha ne szá moljanak be semmirő l, ha azt legalá bb két fü ggetlen forrá s nem erő síti meg.
Ebben a kö nyvben ugyanezt a tételt kö vetem. Szinte minden fontosabb á ltalá nosítá s tö bb
fü ggetlen bizonyítékon nyugszik, és ahol hiteles forrá sokbó l eltérő eredményeket talá ltam,
ott ezt az eltérést is jelzem. Nekem is van egy ü gyem, de mint minden bíró sá gi
tisztviselő nek, nekem is szakmai kö telességem bemutatni az ö sszes á ltalam talá lt relevá ns
bizonyítékot, a felmentő és a terhelő bizonyítékokat egyará nt. Annak érdekében, hogy a
szö veget ne zsú foljam tele felesleges bizonyítékok tö megével, jellemző en tö bb
tanulmá nybó l szá rmazó , megerő sítő bizonyítékokat helyeztem el a jegyzetekben, így a
szkeptikus "mutasd meg" olvasó knak a szö veg mellett ezeket a jegyzeteket is meg kell
vizsgá lniuk.27
A lehető legkü lö nfélébb bizonyítékokat kerestem az amerikai tá rsadalmi élet
folytonossá gá ró l és vá ltozá sá ró l. Ha az á ltalam észlelt á talakulá s olyan széles kö rű és mély,
mint amilyennek gondolom, akkor annak sok kü lö nbö ző helyen kellene megmutatkoznia,
ezért széles há ló t vetettem ki. Természetesen a tá rsadalmi vá ltozá sok, aká rcsak az éghajlati
vá ltozá sok, elkerü lhetetlenü l egyenlő tlenek. Az élet nem egyetlen dimenzió ban zajlik. Nem
vá rhatjuk el, hogy minden ugyanabban az irá nyban és ugyanolyan sebességgel vá ltozik, de
éppen ezek az anomá liá k tartalmazhatnak fontos nyomokat arra nézve, hogy mi tö rténik.
Az amerikai tá rsadalom, aká rcsak a kontinens, amelyen élü nk, hatalmas és sokszínű , és a
polgá ri szerepvá llalá sunk tö rténelmileg sokféle méretű és formá jú . Néhá nyan kö zü lü nk
még mindig megosztjá k a szá ntá si munká kat a szomszédokkal, míg sokkal tö bben
kö zremű kö dnek abban, hogy az osztá lytermeket beká belezzék az internethez. Néhá nyan
kö zü lü nk indulnak a kongresszusban, má sok pedig ö nsegítő csoportokhoz csatlakoznak.
Van, aki a helyi ü gyvédi kamará ban ló g, és van, aki a helyi ü gyvédi kamará ban. Néhá nyan
kö zü lü nk naponta egyszer részt veszü nk a misén, míg má sok azzal kü zdenek, hogy évente
egyszer eszü kbe jusson ü nnepi ü dvö zletet kü ldeni. Tá rsadalmi tő kénk formá i - a mó dok,
ahogyan bará tainkkal, szomszédainkkal és idegenekkel kapcsolatot tartunk - vá ltozatosak.
A tá rsadalmi tő ke és az á llampolgá ri szerepvá llalá s tendenciá inak á ttekintése tehá t széles
ská lá n mozog e komplex tá rsadalom kü lö nbö ző szektoraiban. A kö vetkező fejezetekben az
amerikaiak részvételének feltérképezésével kezdjü k a legnyilvá nosabb fó rumon - a
politiká ban és a kö zü gyekben - való részvételét. Ezutá n rá térü nk kö zö sségeink
intézményeire - klubokra és kö zö sségi egyesü letekre, vallá si testü letekre, valamint a
munká val kapcsolatos szervezetekre, példá ul szakszervezetekre és szakmai tá rsasá gokra.
Ezutá n az amerikaiakat ö sszekö tő informá lis kapcsolatok szinte végtelen vá ltozatossá gá t
tá rjuk fel - ká rtyapartik és bowling ligá k, kocsmai klikkek és labdajá tékok, piknikek és
partik. Ezutá n megvizsgá ljuk a bizalom és az altruizmus vá ltozó mintá it Ameriká ban - az
emberbará ti szeretetet, az ö nkéntességet, az ő szinteséget, a kö lcsö nö sséget. Végezetü l a
kapcsolatrendszer hanyatlá sá nak há rom lá tszó lagos ellenpéldá já val foglalkozunk - a
kiscsoportokkal, a tá rsadalmi mozgalmakkal és az internettel.
Mindegyik terü leten talá lkozunk majd á ramlatokkal, keresztá ramlatokkal és ö rvényekkel,
de mindegyikben felfedezzü k azokat a kö zö s, erő teljes szö kő á rmozgá sokat is, amelyek a
huszadik szá zadban végigsö pö rtek az amerikai tá rsadalmon. Az uralkodó téma egyszerű : A
huszadik szá zad első kétharmadá ban egy erő teljes dagá ly sodorta az amerikaiakat egyre
mélyebb elkö telezettségbe a kö zö sségeik életében, de néhá ny évtizeddel ezelő tt - csendben,
figyelmeztetés nélkü l - ez a dagá ly megfordult, és egy alattomos hullá mvö lgy vett minket
kö rü l. Anélkü l, hogy elő szö r észrevettü k volna, a szá zad utolsó harmadá ban eltá volodtunk
egymá stó l és kö zö sségeinktő l.
A kö nyv tová bbi része az amerikai tá rsadalom minden aspektusá ra gyakorolt hatá sukró l,
okaikró l és kö vetkezményeikrő l szó l, valamint arró l, hogy mit tehetü nk a visszafordítá suk
érdekében. A III. rész a lehetséges magyará zatok széles ská lá já t vizsgá lja - a
tú lhajszoltsá gtó l a kü lvá rosi terjeszkedésig, a jó léti á llamtó l a nő i forradalomig, a
rasszizmustó l a televízió zá sig, a mobilitá s nö vekedésétő l a vá lá sok terjedéséig. E tényező k
némelyikérő l kiderü l, hogy egyá ltalá n nem já tszott jelentő s szerepet a tá rsadalmi tő ke
eró zió já ban, de képesek leszü nk azonosítani problémá nk há rom-négy kritikus forrá sá t.
Míg a III. szakasz a "Miért?" kérdést teszi fel, addig a IV. szakasz a "É s akkor mi van?"
kérdést teszi fel. A tá rsadalmi tő kérő l kiderü l, hogy erő teljes, ső t szá mszerű síthető hatá ssal
van életü nk szá mos kü lö nbö ző aspektusá ra. A tét nem pusztá n a meleg, ö lelgető érzések
vagy a kö zö sségi bü szkeség érzése. Á ttekintjü k a kézzelfogható bizonyítékokat arra
vonatkozó an, hogy iskolá ink és szomszédsá gaink nem mű kö dnek olyan jó l, ha a kö zö sségi
kö telékek meglazulnak, hogy gazdasá gunk, demokrá ciá nk, ső t egészségü nk és
boldogsá gunk is a tá rsadalmi tő ke megfelelő á llomá nyá tó l fü gg.
Végü l az V. szakaszban a diagnó zis szü kséges, de ö rö mtelen feladatá tó l a lehetséges
terá piá k mérlegelésének optimistá bb kihívá sa felé fordulunk. Kiderü l, hogy egy évszá zaddal
ezelő tt az amerikaiaknak olyan tá rsadalmi és politikai kérdésekkel kellett szembenézniü k,
amelyek meglepő en hasonló ak voltak azokhoz, amelyekkel most nekü nk kell foglalkoznunk.
Elő deink vá laszaibó l sokat tanulhatunk - nem utolsó sorban azt, hogy a kö rü lö ttü nk zajló
polgá ri hanyatlá s visszafordítható . Ez a kö tet nem kíná l egyszerű gyó gymó dot kortá rs
bajainkra. Az utolsó részben az a célom, hogy elő idézzek (és talá n hozzá já ruljak) egy
nemzeti mérlegelési és kísérletezési idő szakot arró l, hogyan ú jíthatjuk meg az amerikai
polgá ri elkö telezettséget és tá rsadalmi kapcsoló dá st a huszonegyedik szá zadban.
1997. októ ber 29. elő tt John Lambert és Andy Boschma csak a helyi bowling ligá bó l
ismerték egymá st a Michigan á llambeli Ypsilantiban talá lható Ypsi-Arbor Lanes-ben.
Lambert, a Michigani Egyetem kó rhá zá nak hatvannégy éves nyugdíjas alkalmazottja há rom
éve szerepelt a veseá tü ltetésre vá ró listá n, amikor Boschma, a harminchá rom éves
kö nyvelő véletlenü l értesü lt Lambert szü kségérő l, és vá ratlanul felkereste ő t, hogy
felajá nlja, hogy felajá nlja egyik veséjét.
"Andy lá tott bennem valamit, amit má sok nem" - mondta Lambert. "Amikor a kó rhá zban
voltunk, Andy azt mondta nekem: 'John, nagyon kedvellek, és nagyon tisztellek téged. Nem
haboznék, ha ú jra megtenném ezt az egészet.' Elszorult a torkom." Boschma viszonozta az
érzést: "Nyilvá nvaló an rokonsá got érzek [Lamberttel]. Má r korá bban is tö rő dtem vele, de
most má r tényleg drukkolok neki". Ez a megható tö rténet ö nmagá ért beszél, de az Ann
Arbor News beszá moló já t kísérő fotó bó l kiderü l, hogy a szakma és a generá ció s kü lö nbségek
mellett Boschma fehér, Lambert pedig afroamerikai. Az, hogy együ tt bowlingoztak, mindent
megvá ltoztatott.28 Az ilyen kis dolgokban - és nagyobb dolgokban is - nekü nk,
amerikaiaknak ú jra kapcsolatba kell kerü lnü nk egymá ssal. Ez a kö nyv egyszerű érve.

 
KETTEDIK SZAKASZ
A polgári szerepvállalás és a társadalmi tőke tendenciái

FEJEZET
Politikai részvétel
AZ amerikaiak politiká val és kormá nyzattal való foglalkozá sá nak jellege az elmú lt há rom
évtizedben á talakult. Természetesen nem ez az egyetlen vá ltozá s abban, ahogyan a
kö zö sségeinkhez kapcsoló dunk. Még csak nem is ez a vá ltozá s legdrá maibb és
legegyértelmű bb példá ja. De ez a legszélesebb kö rben megvitatott, és ezért ez egy jó
kiinduló pont.
A szavazá s kivételével az amerikai politikai részvételi ará ny kedvező en hasonlít a tö bbi
demokrá ciá hoz. Szá mos lehető ségü nk van arra, hogy kifejezzü k nézeteinket és gyakoroljuk
jogainkat - kapcsolatba léphetü nk helyi és orszá gos tisztségviselő kkel, dolgozhatunk
politikai pá rtokban és má s politikai szervezetekben, beszélgethetü nk szomszédainkkal a
politiká ró l, részt vehetü nk nyilvá nos gyű léseken, csatlakozhatunk vá lasztá si
kampá nyokhoz, viselhetü nk kitű ző ket, alá írhatunk petíció kat, felszó lalhatunk a talk
radioban és még sok má s mó don. Nem mindannyian tesszü k meg mindezeket a dolgokat, de
tö bben vagyunk aktívak ezeken a mó dokon, mint sok má s fejlett demokrá cia polgá rai.
Minden vá lasztá si évben emlékeztetnek bennü nket arra, hogy Ameriká ban kevesebb
vá lasztó polgá r já r el az urná khoz, mint a legtö bb má s demokrá ciá ban: a részvételi
ará nyunkkal éppen a pincehelyzet felett vagyunk - alig elő zzü k meg Svá jcot, de mind a
huszonkét má sik fejlett demokrá cia alatt vagyunk.1 Ennek ellenére az amerikaiak
politikailag meglehető sen aktívak a szavazó fü lkén kívü l. Minket azonban itt nem az érdekel,
hogy "hogyan á llunk má s orszá gokhoz képest?", hanem az, hogy "hogyan á llunk ma a sajá t
mú ltunkhoz képest?". A vá lasz erre a kérdésre kevésbé biztató .
Kezdjü k a demokratikus á llampolgá rsá g legá ltalá nosabb aktusá val, a szavazá ssal. 1960-ban
a szavazó korú amerikaiak 62,8 szá zaléka já rult az urná khoz, hogy John F. Kennedy és
Richard M. Nixon kö zö tt vá lasszon. 1996-ban, tö bb évtizedes lecsú szá s utá n, a a
szavazó korú amerikaiak 48,9 szá zaléka Bill Clinton, Bob Dole és Ross Perot kö zü l vá lasztott,
ami majdnem a huszadik szá zad legalacsonyabb részvételi ará nya. Az elnö kvá lasztá sokon
való részvétel az elmú lt harminchat év alatt nagyjá bó l negyedével csö kkent. Az évkö zi és a
helyi vá lasztá sokon való részvétel nagyjá bó l ugyanennyivel csö kkent.2
Ez a széles kö rben kö zö lt tény tö bb okbó l is alá becsü li az amerikaiak vá lasztá si részvétel
irá nti elkö telezettségének való s csö kkenését. A huszadik szá zad nagy részében az
amerikaiak szavazó fü lkébe jutá sá t megterhelő regisztrá ció s kö vetelmények akadá lyoztá k. A
má s demokrá ciá khoz képest alacsony részvételi ará nyunk hagyomá nyos magyará zata
éppen a regisztrá ció akadá lyaira utal. Az elmú lt négy évtizedben azonban Ameriká ban
jelentő sen enyhü ltek a regisztrá ció s kö vetelmények. A "motoros szavazó k"
regisztrá ció já nak orszá gos bevezetése, amelyre az á llamok együ ttesen 100 millió dollá rt
kö ltö ttek, hogy megpró bá ljá k felduzzasztani az ú j szavazó k sorait, csupá n a leglá tvá nyosabb
példá ja ennek a tendenciá nak. A részvételi ará ny annak ellenére csö kkent, hogy a szavazá s
leggyakrabban említett akadá lyá t jelentő sen csö kkentették.3 Még az alacsonyabb akadá llyal
szemben is kevesebb amerikai vá llalja az ugrá st.
Egy má sodik minő sítés még fontosabb. Tö rténelmü nk nagy részében sok déli ember,
kü lö nö sen a feketék, jogfosztott volt. Annak érdekében, hogy pontos képet kapjunk arró l,
hogy a jelenlegi vá lasztá si ará nyok hogyan viszonyulnak a mú ltbeli ará nyokhoz, az 1. á bra
az amerikai kö ztá rsasá g tö rténelmének nagy részében a déli és a nem déli á llamokban az
elnö kvá lasztá si részvétel alakulá sá t mutatja be.

1. ábra: Az elnökválasztási szavazatok alakulása (1828-1996), régiók szerint

A tizenkilencedik szá zad végétő l a huszadik szá zad kö zepéig a déli á llamokban
gyakorlatilag minden afroamerikai (néhá ny szegény fehérrel együ tt) szavazati adó ,
írá studá si tesztek, csalá s és erő szak akadá lyozta meg a szavazá st. A déli feketéknek ez a Jim
Crow-féle jogfosztá s az 1890-es években megtizedelte a vá lasztá si részvételt délen, és a
kö vetkező hetven évben mesterségesen lenyomta az orszá gos á tlagot. Mivel a részvételi
ará ny legtö bb szoká sos mérő szá ma ezeket a jogfosztott millió kat ö sszevonja a tö bbi nem
szavazó val, ezek a mérő szá mok alulbecsü lik a tényleges részvételi ará nyt a huszadik szá zad
első kétharmadá ban azon amerikaiak kö rében, akik szabadon szavazhattak.4
Az 1960-as évek polgá rjogi mozgalmá val és az 1965-ö s vá lasztó jogi tö rvénnyel a déli
á llamokban ú jonnan feljogosított férfiak és nő k millió i a huszadik szá zadban elő szö r
élhettek a vá lasztó jogukkal. Az ú j szavazó k beá ramlá sa részben elfedte a vá lasztá si
részvétel csö kkenését az amerikai vá lasztó polgá rok kö rében.5 Az amerikai nemzeti
vá lasztá si ará nyszá mok tulajdonképpen a déli feketék vá lasztó polgá rok kö zé való
bekerü lésének kö szö nhették, elfedve azt a tényt, hogy a tö bbiek kö zü l, akiknek mindvégig
meg volt a szavazati joguk, egyre kevesebben éltek vele.
A délen kívü l a vá lasztá si részvétel 1960 ó ta tartó csö kkenése má ra az amerikai tö rténelem
leghosszabb visszaesése, és az 1996-os és 1998-as vá lasztá sokon lényegesen kevesebben
szavaztak, mint bá rmely má s elnö kvá lasztá son és az évkö zi vá lasztá sokon az elmú lt kö zel
két évszá zadban.6 Még a déli á llamokon belü l is az 1996-os vá lasztá si részvétel (az 1896 és
1964 kö zö tti erő szakos vá lasztó jog-elvoná s idő szaká t leszá mítva) majdnem a
legalacsonyabb volt az elmú lt 164 évben. Rö viden, kö zel két évszá zada nem volt olyan sok
amerikai polgá r, aki szabadon tartó zkodott volna a szavazá stó l, mint az elmú lt néhá ny
évben.
Kik ezek a nem szavazó k, és miért hiá nyoznak a cselekvésbő l? Szá mos magyará zatot
felajá nlottak má r - nö vekvő bizalmatlansá g a kormá nnyal szemben, csö kkenő
pá rtmobilizá ció , tö rékeny tá rsadalmi kö telékek, politikai alku és még sok má s. Az egyes
vá lasztá sok hullá mvö lgyei mö gö tt azonban a vá lasztá si részvétel hosszú tá vú csö kkenése
gyakorlatilag annak kö szö nhető , hogy a New Deal és a má sodik vilá ghá ború elő tt vagy alatt
nagykorú vá vá lt szavazó k fokozatosan lecserélő dtek a késő bb nagykorú vá vá lt
generá ció kra.
Mivel a nemzedékvá ltá s fontos témá ja lesz tö rténetü nknek, itt rö viden meg kell á llnunk,
hogy megvizsgá ljuk, hogyan fü gg ö ssze a tá rsadalmi vá ltozá s és a nemzedékvá ltá s. Egyszerű
szá mítá sként bá rmilyen tá rsadalmi vá ltozá s - a rapzene felemelkedésétő l az ú jsá gok
hanyatlá sá ig - mindig két nagyon kü lö nbö ző folyamat valamilyen kombiná ció já nak
eredménye. Az első az, hogy sok egyén egyidejű leg egy irá nyba vá ltoztatja meg ízlését és
szoká sait. Ez a fajta tá rsadalmi vá ltozá s gyorsan bekö vetkezhet, és ugyanilyen gyorsan
vissza is fordulhat. Ha nagyszá mú amerikai, fiatal és idő s, beleszeret a sportos
haszonjá rmű vekbe, ahogyan az 1990-es években tö rtént, az autó piac gyorsan á talakulhat,
és ugyanilyen gyorsan má s irá nyba is á talakulhat. A szocioló gusok az ilyen típusú
vá ltozá sokat néha "korosztá lyon belü li" vá ltozá soknak nevezik, mivel a vá ltozá s az egyes
korosztá lyokon belü l kimutatható .
A má sodik fajta tá rsadalmi vá ltozá s lassabb, finomabb, és nehezebb visszafordítani. Ha a
kü lö nbö ző generá ció knak eltérő ízlése vagy szoká sai vannak, a szü letés és halá l tá rsadalmi
fizioló giá ja végü l á talakítja a tá rsadalmat, még akkor is, ha egyetlen egyén sem változik. Az
elmú lt évtizedekben a szexuá lis erkö lcsö kben bekö vetkezett vá ltozá sok nagy része ilyen
jellegű volt. Viszonylag kevés felnő tt vá ltoztatta meg az erkö lcsrő l alkotott nézeteit, és azok
tö bbsége, akik igen, való já ban konzervatívabbá vá lt. Ö sszességében azonban példá ul a
há zassá g elő tti szexhez való amerikai hozzá á llá s radiká lisan liberalizá ló dott az elmú lt
évtizedekben, mert a szigorú bb nézeteket valló generá ció t fokozatosan felvá ltotta egy
késő bbi, lazá bb normá kat valló generá ció . A szocioló gusok az ilyen típusú vá ltozá sokat
"korosztá lyok kö zö tti vá ltozá snak" nevezik, mivel a vá ltozá s csak a kü lö nbö ző korcsoportok
kö zö tt kimutatható . É ppen azért, mert a generá ció vá ltá s ritmusa lassabb ü temű , szinte
megá llíthatatlan.7
A legtö bb tá rsadalmi vá ltozá s egyéni és generá ció s folyamatokat egyará nt magá ban foglal.
Az ú j technoló giá k, példá ul a telefon vagy az internet haszná lata jó l példá zza ezt a fajta
keveredést. Az ú jítá s bevezetésekor sokan kipró bá ljá k az ú j telefont vagy az ú j
webbö ngésző t. Ahogy az egyének megvá ltoztatjá k a viselkedésü ket, a haszná lat korai
nö vekedése gyakorlatilag nem a generá ció vá ltá snak tulajdonítható . A vá ltozá s azonban a
fiatalok szá má ra kö nnyebb, így a nö vekedés azonnali lendü letét az idő sebb generá ció k
berö gzü lt szoká sai tompítjá k. Sok kö zépkorú amerikai emlékszik arra, hogy szü leik milyen
vonakodva vették fel a telefont a tá volsá gi hívá sokhoz, jó val azutá n, hogy a tá volsá gi díjak
csö kkentek. Fokozatosan a generá ció s kü lö nbségek vá ltak e tá rsadalmi vá ltozá s dominá ns
jellemző jévé. A személyes levélírá s elmú lt évtizedekben bekö vetkezett csö kkenése
gyakorlatilag nem annak tulajdonítható , hogy az egyének megvá ltoztattá k szoká saikat,
hanem annak, hogy a tá voli bará tokkal és rokonokkal való írá sbeli kapcsolattartá shoz
szokott nemzedéket felvá ltotta a telefoná lá shoz jobban hozzá szokott fiatalabb generá ció .8
A korosztá lyon belü li és a korosztá lyok kö zö tti vá ltozá s megkü lö nbö ztetése
kulcsfontossá gú annak megértéséhez, hogy mi tö rtént a vá lasztá si részvételben
Ameriká ban az elmú lt harminc évben. A vá lasztá si kedv nettó csö kkenése csak nagyon kis
mértékben vezethető vissza az egyéni vá ltozá sokra, és gyakorlatilag az egész generá ció s
jellegű . A baby boomerek és gyermekeik egész életü k sorá n, fü ggetlenü l élethelyzetü ktő l és
politikai érdeklő désü k szintjétő l, kisebb való színű séggel mentek el szavazni, mint szü leik és
nagyszü leik. Ahogy a boomerek és gyermekeik egyre nagyobb há nyadá t tették ki a nemzeti
vá lasztó polgá roknak, az á tlagos részvételi ará ny ó hatatlanul lefelé sü llyedt.9
Ez a generá ció s szakadék az á llampolgá ri elkö telezettségben, mint lá tni fogjuk, manapsá g
gyakori az amerikai kö zö sségekben. Ez az egyik oka annak, hogy a részvételi ará ny
csö kkenése miért folytató dik olyan elkerü lhetetlenü l, lá tszó lag dacolva a visszafordítá sá ra
irá nyuló minden erő feszítéssel (mint példá ul a motoros vá lasztó i regisztrá ció ), és hogy ez a
tendencia mindenü tt jelen van, és nemcsak az elnö kvá lasztá si politiká t, hanem az á llami és
helyi vá lasztá sokat, ső t még a kö tvényekrő l való szavazá st is érinti. Az egyes jelö ltek és
témá k hullá mvö lgyeitő l fü ggetlenü l, minden kampá nynak a szavazó kö rö k
megismertetésére irá nyuló erő feszítéseit egy alacsonyabb alapszinten kell kezdenie, mert
minden évben a kaszá s az amerikai vá lasztó polgá rok politikailag legelkö telezettebb
generá ció já nak egy ú jabb rétegét tá volítja el.
A szavazá s a politikai tevékenység legelterjedtebb formá ja, és az egyenlő ség legalapvető bb
demokratikus elvét testesíti meg. Nem szavazni annyi, mint kivonulni a politikai
kö zö sségbő l. Rá adá sul a szavazá s, mint a kaná ri a bá nyagö dö rben, a szélesebb kö rű
tá rsadalmi vá ltozá sok tanulsá gos helyettesítő mérő szá ma. A demográ fiailag hasonló nem
szavazó khoz képest a szavazó k nagyobb való színű séggel érdeklő dnek a politika irá nt,
adakoznak jó tékony célokra, ö nkénteskednek, eskü dtek, részt vesznek a kö zö sségi
iskolaszéki ü léseken, nyilvá nos tü ntetéseken és együ ttmű kö dnek polgá rtá rsaikkal a
kö zö sségi ü gyekben. Néha nehéz megmondani, hogy a szavazá s okozza-e a kö zö sségi
elkö telezettséget, vagy fordítva, bá r néhá ny ú jabb bizonyíték arra utal, hogy a szavazá s
maga ö sztö nzi az ö nkéntességet és a jó á llampolgá ri magatartá s má s formá it. Az amerikai
demokrá cia szá má ra tehá t aligha jelent csekélységet, ha a szavazá si ará nyok 25 szá zalékkal
vagy anná l is nagyobb mértékben csö kkennek.10
Má srészt a szavazá s néhá ny fontos szempontbó l nem a politikai részvétel tipikus mó dja. Az
amerikai politiká ban való részvétel kü lö nbö ző formá inak kimerítő értékelése alapjá n
Sidney Verba, Kay Schlozman és Henry Brady politoló gusok arra a kö vetkeztetésre jutottak,
hogy "hiá nyos és félrevezető az á llampolgá ri részvételt kizá ró lag a szavazatokon keresztü l
értelmezni..... Ö sszehasonlítva azokkal, akik kü lö nbö ző má s politikai cselekedetekben
vesznek részt, a vá lasztó k a kielégü lés má s keverékérő l és a problémá kkal kapcsolatos
aggodalmak má s csomagjá ró l szá molnak be tevékenységü k há tterében....[V]oting is sui
generis". A csö kkenő vá lasztá si részvétel csupá n a kö zö sségi életbő l való szélesebb kö rű
kivonulá s leglá tvá nyosabb tü nete.11 A lá zhoz hasonló an a vá lasztá si tartó zkodá s még inká bb
a politikai test mélyebb bajá nak jele, mint maga a betegség. Az amerikaiak nem csak a
szavazó fü lkébő l tá volodnak el egyre inká bb.
A POLITIKAI TUDÁ S és a kö zü gyek irá nti érdeklő dés kritikus elő feltételei az aktívabb
szerepvá llalá s formá inak. Ha nem ismered a já tékszabá lyokat és a já tékosokat, és nem
érdekel a végeredmény, akkor nem való színű , hogy megpró bá lsz magad is já tszani. Bíztató ,
hogy az évszá zad végén az amerikaiak ö sszességében nagyjá bó l ugyanolyan
való színű séggel tudjá k példá ul, hogy melyik pá rt irá nyítja a képviselő há zat, vagy kik a
szená torok, mint fél évszá zaddal ezelő tt a nagyszü leik. Má srészt sokkal jobban képzettek
vagyunk, mint nagyszü leink, és mivel az á llampolgá ri ismereteket a formá lis oktatá s nö veli,
meglepő , hogy az á llampolgá ri ismeretek nem javultak ennek megfelelő en. Az á tlagos
fő iskolai diplomá sok ma alig tudnak tö bbet a kö zü gyekrő l, mint az 1940-es évek á tlagos
kö zépiskolai végző sei.12
1974 és 1998 kö zö tt a Roper kö zvélemény-kutató i nagyjá bó l minden má sodik hó napban
megkérdezték az amerikaiakat: "É rdeklő dik-e Ö n mostaná ban nagyon a jelenlegi
események és a mai vilá gban zajló események irá nt, érdeklő dik-e valamennyire, vagy nem
nagyon érdeklő dik?". A lakossá g érdeklő dése az aktuá lis események irá nt természetesen
hajlamos arra, hogy a hírekkel együ tt emelkedjen és csö kkenjen, így a kö zü gyek irá nti
figyelemnek ez a grafikonja ú gy néz ki, mint egy tévelygő szeizmográ f á ltal hagyott
fű részfog-nyomok. A hullá mzó hullá mok alatt azonban az aktuá lis események irá nti
kö zérdeklő dés hullá mai fokozatosan, nagyjá bó l 20 szá zalékkal csö kkentek ebben a
negyedszá zadban. Hasonló képpen, egy má sik hosszú tá vú , éves felmérésekbő l á lló sorozat
szerint a politikai érdeklő dés 1975 és 1999 kö zö tt folyamatosan, egyö tö dével csö kkent.13 A
botrá nyok és a há ború k még mindig felkelthetik a figyelmü nket, de á ltalá nossá gban
elmondható , hogy ma má r kevesebb amerikai kö veti a kö zü gyeket, mint negyedszá zaddal
ezelő tt.
Még aggasztó bbak a generá ció k kö zö tti kü lö nbségek a politikai ismeretek és érdeklő dés
terén. A vá lasztá si részvétel csö kkenéséhez hasonló an, amelyhez kapcsoló dik, a politika és
az aktuá lis események irá nti érdeklő dés lassú visszaesése is annak kö szö nhető , hogy a
kö zü gyek irá nt viszonylag érdeklő dő idő sebb generá ció t egy viszonylag érdektelen
fiatalabb generá ció vá ltja fel. A kö zü gyek irá nti kívá ncsisá g természetesen a fiatalok és az
idő sebbek kö rében egyará nt ingadozik a napi szalagcímek hatá sá ra, de az érdeklő dés
alapszintje fokozatosan csö kken, ahogy a hír- és politika-fü ggő k idő sebb generá ció ja lassan
eltű nik a színrő l. Az a tény, hogy a csö kkenés nem orszá gos, hanem generá ció -specifikus,
ellene szó l annak a nézetnek, hogy a kö zü gyek valamilyen objektív értelemben egyszerű en
unalmassá vá ltak.
A baby boom utá ni generá ció k - nagyjá bó l azok a férfiak és nő k, akik 1964 utá n szü lettek, és
így az 1980-as és 1990-es években vá ltak nagykorú vá - lényegesen kevésbé tá jékozottak a
kö zü gyekben, az informá ció forrá sok elterjedése ellenére. Ezek a fiatalok példá ul még az
1980-as és 1990-es évek orszá gos vá lasztá si kampá nyai kö zepette is harmadá val kisebb
való színű séggel tudtá k, mint az idő sebbek, hogy példá ul melyik politikai pá rt irá nyítja a
képviselő há zat.14
A politikai ismeretek terén ma tapasztalható generá ció s szakadék nem azt a tartó s
tendenciá t tü krö zi, hogy a fiatalok kevésbé tá jékozottak, mint az idő sebbek, hanem inká bb
ú j keletű fejlemény. A legkorá bbi, 1940-es években végzett kö zvélemény-kutatá soktó l az
1970-es évek kö zepéig a fiatalabbak legalá bb annyira tá jékozottak voltak, mint az
idő sebbek, de ez má r nem így van. Ez a hír- és informá ció s szakadék, amely nemcsak a
politiká t érinti, hanem még olyan dolgokat is, mint a repü lő gép-balesetek, a terrorizmus és
a pénzü gyi hírek, elő szö r a boomereknél nyílt meg az 1970-es években, és az X-generá ció
megjelenésével jelentő sen kiszélesedett. A harmincö t év alattiak kö rében a napi
ú jsá golvasó k ará nya az 1965-ö s kétharmadró l 1990-re egyharmadra csö kkent, ugyanakkor
ugyanebben a korcsoportban a televízió s hírek nézettsége 52 szá zalékró l 41 szá zalékra
esett vissza. A mai harminc év alattiak kevesebb figyelmet fordítanak a hírekre, és
kevesebbet tudnak az aktuá lis eseményekrő l, mint az idő sebbek ma, vagy mint a két-há rom
évtizeddel ezelő tti korosztá ly.15
---
Az elmú lt két-há rom évtizedben az amerikai vá lasztá si kedv kö rü lbelü l negyedével, a
kö zü gyek irá nti érdeklő dés pedig kö rü lbelü l egyö tö dével csö kkent. A politikai érdeklő dés
nem minden mutató ja csö kken. Ú gy tű nik, hogy az amerikaiak ma sem kö vetik kevésbé az
orszá gos vá lasztá si kampá nyokat, mint há rom vagy négy évtizeddel ezelő tt. Az 1990-es
évek orszá gos vá lasztá sai sorá n ugyanannyian mondtá k azt, hogy "beszéltek a politiká ró l",
vagy pró bá ltak meggyő zni valakit arró l, hogyan szavazzon, mint az 1950-es és 1960-as
években. Ez a felszíni stabilitá s azonban nö vekvő generá ció s szakadékot takar. A mai
idő sebb generá ció tagjai valamivel jobban érdeklő dnek a vá lasztá si kampá nyok irá nt, mint
elő deik négy évtizeddel ezelő tt, míg a mai fiatalok kevésbé érdeklő dnek, mint az 1950-es és
1960-as években.16 Ha ez a generá ció s szakadék a polgá ri szerepvá llalá s terén fennmarad,
akkor a jö vő ben tová bb csö kkenti a politikai részvételt.
A szavazá s és a politika kö vetése a részvétel viszonylag igénytelen formá i. Való já ban ezek
szigorú an véve egyá ltalá n nem a tá rsadalmi tő ke formá i, mivel teljesen egyedü l is
elvégezhető k. Amint lá ttuk, ezek a mérések azt mutatjá k, hogy a politikai néző k sorai
némileg ritkultak, kü lö nö sen a stadion azon végén, ahol a fiatalabb generá ció ü l. A
szurkoló k tö bbsége azonban még mindig a helyü kö n ü l, kö veti az eseményeket és cseveg a
sztá rjá tékosok bohó ckodá sá ró l. Mi a helyzet azokkal az alulró l jö vő gladiá torokkal, akik
ö nkéntesen dolgoznak a politikai pá rtoknak, tá blá kat ragasztanak ki, részt vesznek a
kampá nygyű léseken és hasonló kon? Milyen bizonyítékok vannak a pá rtok részvételének
tendenciá iró l?
A fő kö nyv pozitív oldalá ró l azt lehet mondani, hogy maguk a pá rtszervezetek ugyanolyan
erő sek, mint valaha, mind á llami, mind helyi szinten. Az elmú lt harminc-negyven évben
ezek a szervezetek nagyobbak, gazdagabbak és professzioná lisabbak lettek. Az 1950-es
évek végétő l az 1970-es évek végéig tartó elnö kvá lasztá si kampá nyok sorá n egyre tö bb
vá lasztó polgá r szá molt be arró l, hogy az egyik vagy mindkét nagy politikai pá rt felvette
velü k a kapcsolatot. Az 1980 és 1992 kö zö tti visszaesés utá n a pá rtok vitalitá sá nak ez a
mutató ja 1996-ban majdnem minden idő k legmagasabb szintjére emelkedett, mivel a GOTV
("Get out the vote") tevékenységek virá gzá snak indultak.17
A pá rtok pénzü gyei is az egekbe szö ktek az 1970-es és 1980-as években. 1976 és 1986
kö zö tt példá ul a demokratá k bevételei az inflá ció tö bb mint kétszeresével, míg a
republiká nusoké az inflá ció tö bb mint négyszeresével nő tt. A tö bb pénz tö bb alkalmazottat,
tö bb kö zvélemény-kutatá st, tö bb reklá mot, jobb jelö ltek toborzá sá t és képzését, valamint a
pá rtok szélesebb kö rű megismertetését jelentette. Az elmú lt két évtizedben
robbaná sszerű en megnő tt a rendszeres fizetett alkalmazottakkal rendelkező politikai
szervezetek szá ma, pá rtok és pá rtonkívü liek egyará nt. 1980 ó ta majdnem minden
vá lasztá si évben ú j rekordot dö ntö tt a szervezetek szá má nak nö vekedése, és a nö vekedés
ü teme egyértelmű en felgyorsult. E politikai "ipará g" nö vekedési diagramja (lá sd a 2. á brá t)
a Szilícium-vö lgyben megszokott lendü letet mutat. A politika Ameriká ban soha nem volt
egészségesebb, legalá bbis ú gy tű nik.18
A politikai piacon a "fogyasztó k" szemében azonban az erő teljes egészségnek ez a képe
bizarr paró diá nak tű nik. A pá rtidentifiká ció ará nya - a

2. ábra: Rendszeres fizetett alkalmazottakkal rendelkező politikai szervezetek, 1977-

1996
a szavazó k sajá t csapata irá nti elkö telezettségének érzése - az 1960 kö rü li tö bb mint 75
szá zalékró l az 1990-es évek végére kevesebb mint 65 szá zalékra csö kkent. Az 1980-as évek
végi részleges fellendü lés ellenére az évszá zad végén a pá rtok "má rkahű sége" jó val az
1950-es és 1960-as évek eleji szintek alatt maradt. Rá adá sul a politikai elkö telezettségnek
ez a formá ja az ú jabb kohorszokban jelentő sen alacsonyabb, így ahogy az idő sebb,
pá rtosabb szavazó k tá voznak a vá lasztó kö rzetbő l, és helyü kre fiatalabb fü ggetlenek lépnek,
a pá rtokhoz való nettó kö tő dés tová bb csö kkenhet.19 Ismét a kaszá s csendben dolgozik,
csö kkentve a politikai elkö telezettséget.
A pá rtidentifiká ció n tú l az elmú lt harminc évben sokkal ritká bbá vá lt az alulró l
szervező dö tt kampá nygyű léseken való részvétel vagy a politikai pá rtnak való ö nkéntes
munka. Az 1950-es és 1960-as évek kö zö tt egyre tö bb amerikai dolgozott egy politikai
pá rtnak a vá lasztá si kampá nyok sorá n, csengetett, borítékokat tö ltö tt és hasonló k. 1968 ó ta
azonban a politikai szerepvá llalá snak ez a formá ja visszaesett, és 1996-ban érte el az
elnö kvá lasztá s évében elért tö rténelmi mélypontot. A politikai gyű lések és
kampá nygyű lések lá togatottsá ga hasonló an alakult az elmú lt fél évszá zadban: az 1950-es
évektő l az 1960-as évekig emelkedett, az 1970-es években instabil volt, majd az 1980-as
évektő l á ltalá nosan csö kkent.20 (A 3. á bra ezeket a tendenciá kat mutatja be.) Rö viden,
mikö zben maguk a pá rtok jobban finanszírozottak és professzioná lisabban felszereltek,
mint valaha, egyre kevesebb amerikai vesz részt a pá rtpolitikai tevékenységekben.
Hogyan tudjuk ö sszeegyeztetni ezt a két ellentmondá sos képet - szervezeti

3. ábra: A polgárok részvétele a kampánytevékenységekben, 1952-1996

a pá rtok szemszö gébő l nézve az egészséget, és a vá lasztó k szemszö gébő l nézve a szervezeti
hanyatlá st? Ennek a paradoxonnak az egyik jele azoknak a vá lasztó knak az ará nya, akik azt
mondjá k, hogy valamelyik pá rt felvette velük a kapcsolatot a legutó bbi kampá nyban, és
azoknak a vá lasztó knak az ará nya, akik azt mondjá k, hogy ugyanabban a kampá nyban
valamelyik pá rtnak dolgoztak. A huszadik szá zad utolsó há rom évtizedében egyre gyorsuló
tendencia volt megfigyelhető , hogy a vá lasztó k egyre tö bb vá lasztó i kapcsolatfelvételre, de
egyre kevesebb pá rtmunká s munká já ra kerü lt sor. Ez az ará ny 1996-ra 2,5-szerese volt az
1968-as értéknek.21
Első pillantá sra csodá lhatjuk a nö vekvő "termelékenységet" ebben a virá gzó ipará gban. Ú gy
tű nik, hogy minden egyes "dolgozó " egyre tö bb "kapcsolatot" hoz létre. Való já ban azonban
ez a tendencia az amerikai politika professzionalizá ló dá sá t és elü zletiesedését bizonyítja. A
vá lasztó k á ltal bejelentett "kapcsolatok" való já ban egyre kevésbé való színű , hogy egy
szomszédos pá rtmunká s lá togatá sa, és egyre való színű bb, hogy egy fizetett telefonbank
névtelen hívá sa. Egyre kevesebb pá rttevékenységet jelent az elkö telezett pá rttagok
ö nkéntes együ ttmű kö dése. Egyre inká bb a hatékony tö megmarketing képzett (és drá ga)
techniká ival tö rténik. Ez a tendencia kéz a kézben já r a kö zvetlen levélben tö rténő
adomá nygyű jtés és a politikai akció bizottsá gok (PAC) robbaná sszerű nö vekedésével,
amelyek azért jö ttek létre, hogy pénzü gyi tá mogatá st juttassanak a pá rtszervezetekhez.
Ugyanabban az idő szakban, amikor a polgá rok pá rttevékenységekben való részvétele tö bb
mint felére esett vissza, az elnö kjelö lti és vá lasztá si kampá nyokra fordított kiadá sok az
1964-es 35 millió dollá rró l 1996-ra tö bb mint 700 millió dollá rra robbantak, ami még
á llandó dollá rban szá molva is kö zel ö tszö rö s nö vekedés. A politikai iparban a lényeg a
kö vetkező : A pénzü gyi tő ke - a tö meges marketinghez szü kséges eszkö zö k - folyamatosan
felvá ltotta a tá rsadalmi tő két - vagyis a polgá ri alulró l jö vő , alulró l jö vő há ló zatokat - mint a
birodalom érméjét.22
Ha jobban belegondolunk, akkor a nö vekvő pá rtszervezeti életerő és a csö kkenő vá lasztó i
részvétel kö zö tti ellentét tö kéletesen érthető . Mivel a "fogyasztó ik" egyre kevésbé vesznek
részt a politiká ban, a pá rtoknak keményebben kell dolgozniuk és sokkal tö bbet kell
kö lteniü k, és keményen versenyezniü k kell a szavazatokért, a munkavá llaló kért és az
adomá nyokért, és ehhez (fizetett) szervezeti infrastruktú rá ra van szü kségü k. A pá rtok mint
szervezetek és a pá rtok a kormá nyban megerő sö dtek, még akkor is, amikor a kö zvélemény
kevésbé kö tő dik a pá rtokhoz.23 Ha a politiká ra mint iparra gondolunk, akkor ö rü lhetü nk az
ú j "munkaerő -megtakarítá si hatékonysá gnak", de ha a politiká ra mint demokratikus
taná cskozá sra gondolunk, akkor az emberek kihagyá sa azt jelenti, hogy nem értjü k a
gyakorlat lényegét.
A politiká ban való részvétel egyre inká bb a csekkfü zetre épü l, mivel a pénz felvá ltja az idő t.
Míg a politikai klubtagsá g 1967 és 1987 kö zö tt a felére csö kkent, addig a politikai
kampá nyokhoz anyagilag hozzá já ruló lakossá g ará nya majdnem megduplá zó dott. "Az
á llamosítá s és a professzionalizá ló dá s ú jraértelmezte a polgá ri aktivista szerepét, aki egyre
inká bb csekkek és levelek író ja" - á llapítjá k meg Verba politoló gus és kollégá i. "Bá rmilyen
rejtélyek is vannak a részvétel pá lyá já t illető en az elmú lt évtizedekben, az 1970-es évek
végétő l az 1980-as évek végéig tartó idő szakban egyértelmű en nő tt a politiká nak
adomá nyozott pénzö sszeg."24 Lehet, hogy manapsá g kö zel ugyanennyi szurkoló van a
politikai stadionban, de ő k nem amatő r vagy aká r félprofi meccset néznek. Az, hogy az
á ltaluk má r megszokott profi já ték megéri-e az egyre magasabb belépő díjat, má s kérdés.
Eddig a politikai részvételt a pá rtpolitikai és vá lasztá si tevékenységek fontos, de korlá tozott
perspektívá já bó l vizsgá ltuk. A legtö bb amerikai szá má ra azonban az orszá gos vá lasztá si
kampá nyok az idejü knek és figyelmü knek csak kis részét foglaljá k le. Mi a helyzet a politikai
részvétel tendenciá ival az orszá gos vá lasztá sokon kívü l, kü lö nö sen helyi szinten? Egészen a
kö zelmú ltig nem rendelkeztü nk szisztematikus bizonyítékokkal arra vonatkozó an, hogy az
amerikaiak mennyire vesznek részt a kö zö sségi ü gyekben. Egy nemrégiben elő kerü lt,
pá ratlanul mély archívum azonban lehető vé teszi szá munkra, hogy a polgá ri tevékenységek
széles ská lá já t nagy részletességgel nyomon kö vessü k.
A Roper felmérést végző szervezet 1973 és 1994 kö zö tt nagyjá bó l minden hó napban
amerikaiak ezreinek mutatott be egy egyszerű ellenő rző listá t egy tucat kü lö nbö ző polgá ri
tevékenységrő l - a petíció alá írá sá tó l vagy egy nyilvá nos gyű lésen való részvételtő l a
politikai pá rtban való munká ig vagy a hivatalért való indulá sig.25 "Melyiket, ha egyá ltalá n,
csiná lta ezek kö zü l a dolgok kö zü l az elmú lt évben?" - kérdezték a kö zvélemény-kutató k. A
tevékenységek némelyike viszonylag gyakori: a két évtized alatt minden évben nagyjá bó l
minden harmadik ember alá írt egy petíció t, és nagyjá bó l minden hatodik ember részt vett
egy vá rosi vagy iskolai ü gyekkel kapcsolatos nyilvá nos gyű lésen. Má srészt a ellenő rző lista
néhá ny pontja meglehető sen ritka. Példá ul szá z amerikai kö zü l kevesebb mint egy sem
indult kö zhivatalért az elmú lt tizenkét hó napban. Ö sszességében ez a tö bb mint
négyszá zezer interjú kivételesen gazdag nyersanyagot szolgá ltat az amerikaiak részletes
polgá ri statisztiká inak ö sszeá llítá sá hoz tö bb mint két évtizedre visszamenő leg.
Hogyan vá ltoztak a polgá ri és politikai részvétel mintá i ebben az idő szakban? A vá lasz
egyszerű : A Roper-felmérésekben mért közösségi szerepvállalás gyakorlatilag minden
formájának gyakorisága jelentősen csökkent, a leggyakoribbtól - a petíció aláírásától - a
legkevésbé gyakoriig - a hivatalért való indulásig. Az amerikaiak a polgá ri szerepvá llalá s
gyakorlatilag minden aspektusá t ritká bban já tsszá k ma, mint két évtizeddel ezelő tt.
Vegyü k elő szö r a pá rtpolitikai és kampá nytevékenységek tendenciá ira vonatkozó ú j
bizonyítékokat. (A 4. á bra ezeket a tendenciá kat mutatja be.)26 Kerek szá mokban kifejezve,
az amerikaiak nagyjá bó l feleannyira való színű , hogy az 1990-es években valamely politikai
pá rtnak dolgoztak, vagy részt vettek politikai gyű lésen vagy beszédben, mint az 1970-es
években. Alig két évtizeddel ezelő tt a vá lasztá si kampá nyok amerikaiak millió i szá má ra
alkalmat jelentettek a nemzeti taná cskozá sban való aktív részvételre. A kampá nyolá s
olyasvalami volt, amit csiná ltunk, nem pedig olyasvalami, aminek csak szemtanú i voltunk.
Ma má r szinte minden amerikai szá má ra a vá lasztá si kampá ny olyasvalami, ami
kö rü lö ttü nk zajlik, a mindennapi élet há ttérzajá nak zö reje, egy mú ló kép a tévéképernyő n.
Meglepő mó don a kampá nytevékenységekbő l való kimaradá s ará nya (kö rü lbelü l 50
szá zalék) még nagyobb, mint magá bó l a szavazó fü lkébő l való kimaradá s ará nya (25
szá zalék).

4. ábra: Az állampolgári szerepvállalás tendenciái I: Pártpolitikai tevékenységek

Az ú j bizonyítékok a politikai szerepvá llalá s egy sokkal szigorú bb mércéjét is tartalmazzá k -
vagyis a tényleges indulá st vagy a hivatal viselését. Olyan kevesen vesznek részt ilyen
mértékben a politikai életben, hogy csak a Roper-archívum á ltal biztosított tá rsadalmi
mikroszkó p segítségével lehet felfedezni, hogy a részvételnek még ez az intenzív formá ja is
elhalvá nyult. Az elmú lt két évtizedben az amerikai politikai élet minden szintjén - az
iskolataná cstó l a vá rosi taná csig - a hivatalért folyamodó k szá ma minden évben talá n 15
szá zalékkal csö kkent.27 E csö kkenés kö vetkeztében az amerikaiak évente tö bb mint
negyedmillió jelö ltet veszítettek el, akik kö zü l vá laszthattak. Nem lehet tudni, hogy
kollektíven milyen á rat fizettü nk a potenciá lis alulró l jö vő vezető k elvesztéséért - nemcsak
a tehetség és a kreativitá s tekintetében, hanem a hivatalban lévő tisztségviselő kre nehezedő
versenynyomá s tekintetében is -, de nehéz elhinni, hogy egyá ltalá n nem volt veszteség.
Az, hogy az amerikaiak az elmú lt években elhagytá k a pá rtpolitiká t, talá n nem meglepő hír,
hiszen a pá rtellenes érzelmek má r azelő tt is a kö zvéleménykutatá s mindennapjaivá vá ltak,
hogy Ross Perot 1992-ben orszá gos hírnévre tett szert a pá rtellenesség szekerén. De mi a
helyzet a kö zö sségi aktivitá si formá kkal, mint példá ul a helyi gyű lések lá togatá sa, a helyi
szervezetek szolgá lata és a "jó kormá nyzati" tevékenységekben való részvétel? Itt az ú j
bizonyítékok megdö bbentő ek, mivel a kö zö sségi élet e mindennapi formá iban való
részvétel ugyanolyan gyorsan csö kkent, mint a pá rtpolitikai és vá lasztá si részvétel. (A
vonatkozó bizonyítékokat az 5. á bra foglalja ö ssze.) A mintá zat nagyjá bó l hasonló a
kampá nytevékenységekéhoz - visszaesés az 1970-es évek végén, szü net az 1980-as évek
elején, majd a 80-as évek végétő l az 1990-es évekig ú jbó li és fokozó dó csö kkenés.
1973 és 1994 kö zö tt 40 szá zalékkal csö kkent azoknak az amerikaiaknak a szá ma, akik az
elő ző évben részt vettek aká r csak egy vá rosi vagy iskolai kö zgyű lésen is. Ugyanezen két
évtized alatt ugyancsak 40 szá zalékkal csö kkent azoknak a szá ma, akik helyi klub vagy
szervezet - bármilyen helyi klub vagy szervezet - tisztségviselő jeként vagy bizottsá gi
tagjaként tevékenykedtek. E hú sz év alatt a "valamilyen, a jobb kormá nyzá s irá nt érdeklő dő
csoport" tagjainak szá ma egyharmadá val csö kkent.28
Mint a csatatéren elszenvedett veszteségek, amelyekrő l valaki má s tá voli há ború já ró l
szá razan beszá molnak, ezek a dísztelen szá mok aligha érzékeltetik az amerikai kö zö sségi
élet megtizedelését, amelyet képviselnek. Kerek szá mokban kifejezve minden egyes
szá zalékpontos csö kkenés évente kétmillió val kevesebb amerikait jelent, akik a kö zö sségi
élet valamelyik aspektusá ban vesznek részt. A szá mok tehá t azt mutatjá k, hogy jelenleg
tizenhatmillió val kevesebb résztvevő je van a helyi ü gyekkel kapcsolatos nyilvá nos
ü léseknek, nyolcmillió val kevesebb bizottsá gi tag, nyolcmillió val kevesebb helyi szervezeti
vezető , és há rommillió val kevesebb férfi és nő van, akik a jobb kormá nyzá sért
szervező dtek, mintha az amerikaiak tová bbra is olyan mértékben vettek volna részt a
kö zö sségi ü gyekben, mint az 1970-es évek kö zepén.
Ne feledjü k azt sem, hogy ezek a felmérések arra kérték az embereket, hogy bármilyen helyi
szervezetet megemlítsenek - nemcsak a "régimó di" kertészklubokat és a furcsa kalapos
Shriners pá holyokat, hanem a divatos feltö rekvő ket is, mint példá ul a kö rnyezetvédelmi
akció bizottsá gokat.
5. ábra: Az állampolgári szerepvállalás tendenciái II: Közösségi részvétel
és az abortuszellenes mozgalom helyi szervezetei. Az embereket megkérdezték, hogy részt
vettek-e az elmú lt évben bármilyen nyilvá nos vá rosi vagy iskolai gyű lésen - nem csupá n a
tervtaná cs unalmas ü lésein, hanem a gimná ziumi ó vszerosztá s elleni dü hö dt tiltakozá sokon
vagy a já rdaszegély melletti ú jrahasznosítá sró l szó ló vitá kon is. É vrő l évre egyre
kevesebben vettü nk részt az alulró l jö vő demokrá ciá t jelentő mindennapi taná cskozá sokon.
Az 1970-es évek kö zepe és az 1990-es évek kö zepe kö zö tt Amerika polgá ri
infrastruktú rá já nak tö bb mint egyharmada egyszerű en elpá rolgott.
Végü l a Roper-felmérések a nyilvá nos véleménynyilvá nítá s kü lö nbö ző formá inak - petíció
alá írá sa, a Kongresszusnak való írá s, cikk vagy szerkesztő ségi levél írá sa, beszéd -
tendenciá ira is fényt derítettek. Ismét elmondható , hogy e hú sz év alatt a tevékenységek
mindegyike egyre kevésbé vá lt gyakorivá . (A részleteket lá sd a 6. á brá n.) Ez a petíció k
alá írá sa esetében a legszembetű nő bb, mivel ez a Roper-felmérésekben mért politikai
tevékenység egyetlen leggyakoribb formá ja, de a csö kkenés a kongresszusi levelek esetében
is egyértelmű . Mindkét esetben azonban a diagram az idő szak első felében lényegében
stagná l, majd a má sodik felében folyamatosan csö kken. A lakossá g jó val kisebb há nyada
á llítja, hogy az elő ző évben beszédet mondott, vagy levelet írt a szerkesztő nek, illetve cikket
egy ú jsá gnak vagy magazinnak, így az egyértelmű tendenciá kat nehezebb felismerni ilyen
nagyítá sban, bá r az á ltalá nos tendencia itt is csö kkenő .29
Az amerikai politikai részvételben bekö vetkezett vá ltozá sok, amelyeket a Roper

6. ábra: Az állampolgári szerepvállalás tendenciái III: Nyilvános véleménynyilvánítás

archívum nem azonos a részvétel minden formá ja esetében. Egyes esetekben, mint példá ul
a nyilvá nos gyű lésen vagy politikai gyű lésen való részvétel, a tendencia tö bbé-kevésbé
egyenletesen csö kken a két évtized sorá n, má s esetekben azonban, mint példá ul a petíció
alá írá sa, a csö kkenés az idő szak má sodik felére koncentrá ló dik. Néhá ny esetben pedig, mint
példá ul a hivatalért való indulá s vagy egy cikk megírá sa egy magazinba vagy ú jsá gba, a
csö kkenés meglehető sen szerény. A teljes repertoá rt tekintve azonban ú gy tű nik, hogy a
csö kkenés 1985 utá n felgyorsult. A tizenkét kü lö ná lló tevékenységet tekintve az á tlagos
csö kkenés 1973-74 és 1983-84 kö zö tt 10 szá zalék volt, míg 1983-84 és 1993-94 kö zö tt 24
szá zalék.
Az amerikai lakossá gnak az e polgá ri tevékenységek egyikében sem részt vevő része e két
évtized alatt kö zel egyharmadá val nő tt. 1973-ban az amerikaiak tö bbsége minden évben
részt vett legalá bb az á llampolgá ri szerepvá llalá s ezen formá i kö zü l. 1994-re a legtöbben
egyikben sem vettek részt. Harminckét millió val kevesebb amerikai felnő tt vett részt a
kö zö sségi ü gyekben az 1990-es évek kö zepén, mint amennyi a két évtizeddel korá bbi
ará nyban részt vett volna.
A kö zö sségi élet elvesztésének kö vetkezményeit jobban megismerhetjü k, ha a tucatnyi
tevékenységet a hanyatlá s mértéke szerint sorba rendezzü k. (Lá sd az 1. tá blá zatot.)
Feltű nő , hogy a részvétel azon formá i, amelyek a legszembetű nő bb mó don elsorvadtak, a
kö zö sségi szinten szervezett tevékenységeket tü krö zik. A tá blá zat felső felében talá lható , a
részvétel ezen formá it leíró igék a má sokkal való együ ttmű kö désben tö rténő cselekvést
tü krö zik: "szolgá lni", "dolgozni", "részt venni". E tevékenységek mindegyike csak akkor
végezhető el, ha a kö zö sségben má sok is aktívak. Ezzel szemben azok a tevékenységek (a
tá blá zat alsó felében), amelyek a leglassabban csö kkentek, tö bbnyire olyan tevékenységek,
amelyeket az egyén egyénileg is végezhet. Való já ban e tevékenységek tö bbségéhez csupá n
egy toll vagy egy billentyű zet szü kséges, mivel a lista ezen szakaszá ban a leggyakoribb ige
az "írni".
Má s szó val, minél inká bb fü gg a tevékenységem má sok tevékenységétő l, anná l nagyobb a
visszaesés a részvételemben.30 Még ha a vá rosomban mindenki má s is kiesik a polgá ri
életbő l, akkor is írhatok a képviselő mnek - vagy aká r én magam is indulhatok a
kongresszusban. Má srészt, ha én vagyok az egyetlen tagja egy bizottsá gnak, akkor az nem
"bizottsá g", és ha senki má s nem jö n el a kö tvénykérdésrő l szó ló gyű lésre, akkor az nem
"gyű lés", még akkor sem, ha én megjelenek. Ezt tudva, lehet, hogy én is kihá trá lok. Má s
szó val, éppen a koordiná ció s problémá k és az ingyen lovaglá s á ltal leginká bb
veszélyeztetett polgá ri szerepvá llalá si formá k - azok a tevékenységek, amelyek összehozták
a polgá rokat, azok a tevékenységek, amelyek a legvilá gosabban megtestesítik a tá rsadalmi
tő két - csö kkentek a leggyorsabban.31
Az egyik politikailag fontos kö vetkezmény, hogy az "együ ttmű kö dő " viselkedési formá k,
mint példá ul a bizottsá gi tagsá g, gyorsabban csö kkentek, mint a "kifejező " viselkedési
formá k, mint példá ul a levélírá s. Az együ ttmű kö déshez (legalá bb) kettő kell, de a
kifejező déshez csak egy. A politikai szerepvá llalá s együ ttmű kö dő formá i szélesebb kö rű
kö zérdekeket képviselnek, míg a kifejező formá k individualistá bbak és szű kebb értelemben
vett érdekeknek felelnek meg. Minden politikai rendszerben szü kség van a sérelmek
artikulá lá sá nak és a nézeteltérések feloldá sá nak pillanatainak ellensú lyozá sá ra.
A polgá ri részvétel vá ltozó mintá zata az amerikai kö zö sségekben
az elmú lt két évtizedben eltoló dott az egyensú ly a szélesebb tá rsadalomban a sérelmek
megfogalmazá sa és az e sérelmek kezelésére irá nyuló koalíció k tö mö rü lése kö zö tt. Ebben
az értelemben a hanyatlá snak ez a széttartó mintá zata - az együ ttmű kö dés gyorsabban
csö kken, mint az ö nkifejezés - ö sztö nö zhette a kortá rs politikai diskurzus egyetlen témá val
kapcsolatos harsá nysá gá t és csö kkenő udvariassá gá t.32
A részvétel csö kkenése a hiperaktivistá któ l a polgá ri csigá kig terjedő ská lá n végigvonul. A
lakossá g azon része, amely a polgá ri részvétel e tucatnyi formá já nak egyikében sem vett
részt, tö bb mint egyharmadá val nő tt ebben az idő szakban (az 1973-as 46 szá zalékró l 1994-
re 64 szá zalékra), míg a polgá ri aktivistá k azon csoportja, amely legalá bb há rom kü lö nbö ző
típusú tevékenységben vett részt, majdnem a felére csö kkent (20 szá zalékró l 11
szá zalékra). Rá adá sul ezek a tendenciá k kö vetkezetesen jelentkeznek a népesség minden
rétegében és az orszá g minden terü letén - férfiak és nő k, feketék és fehérek, kö zponti
vá rosok, kü lvá rosok és vidéki terü letek, északkeleti, déli, kö zépnyugati és nyugati terü letek,
felső és alsó osztá ly és így tová bb.
Abszolú t értékben a csö kkenés a legjobban képzettek kö rében a legnagyobb. A fő iskolai
végzettségű ek kö rében a nyilvá nos ü léseken való részvétel 34 szá zalékró l 18 szá zalékra,
majdnem a felére csö kkent. Má srészt, mivel az alacsonyabb iskolai végzettségű ek eleve
kevésbé vettek részt a kö zgyű léseken, relatív értelemben a részvételi ará nyuk még nagyobb
mértékben romlott. A nyilvá nos ü léseken való részvétel 20 szá zalékró l 8 szá zalékra
csö kkent azok kö rében, akiknek az iskolai végzettsége kö zépiskolá ban ért véget, és 7
szá zalékró l 3 szá zalékra azok kö rében, akik csak á ltalá nos iskolá ba já rtak. Az elmú lt
évtizedekben az élet minden terü letérő l szá rmazó amerikaiak kö zö sségi szerepvá llalá sá nak
komoly romlá sá nak lehettü nk tanú i.
Foglaljuk ö ssze, mit tudtunk meg a politikai részvétel tendenciá iró l. Ami a pozitív oldalt
illeti, a mai amerikaiak kö rü lbelü l olyan jó l teljesítenek az á llampolgá ri ismeretek tesztjén,
mint szü leink és nagyszü leink, bá r ö nelégü ltségü nket vissza kell fognunk, mivel á tlagosan
négy évvel tö bb formá lis iskolai végzettséggel rendelkezü nk, mint ő k.33 Rá adá sul a
vá lasztá sok idején nem kevésbé való színű , hogy beszélü nk a politiká ró l, vagy kifejezzü k
érdeklő désü nket a kampá ny irá nt, mint ő k. Má sfelő l az 1960-as évek kö zepe ó ta a
bizonyítékok sú lya azt mutatja, hogy az amerikaiak az iskolá zottsá gi szint gyors emelkedése
ellenére talá n 10-15 szá zalékkal kisebb való színű séggel nyilvá nítjá k ki a véleményü ket
azá ltal, hogy jelö ltetnek, vagy írnak a Kongresszusnak vagy a helyi ú jsá gnak, 15-20
szá zalékkal kisebb az érdeklő désü k a politika és a kö zü gyek irá nt, nagyjá bó l 25 szá zalékkal
kisebb való színű séggel szavaznak, nagyjá bó l 35 szá zalékkal kisebb való színű séggel já rnak
nyilvá nos gyű lésekre, pá rtos és nem pá rtos gyű lésekre egyará nt, és nagyjá bó l 40
szá zalékkal kevesebbet vesznek részt a pá rtpolitiká ban, ső t mindenféle politikai és civil
szervezetben. Rö viden, tová bbra is meglehető sen jó l tá jékozott néző i vagyunk a
kö zü gyeknek, de sokkal kevesebben veszü nk részt a já tékban.
Vajon mindez magyará zható -e a politiká tó l való nö vekvő elidegenedés és a mindenféle
politikai tevékenységbe vetett bizalom csö kkenésének természetes kö vetkezményeként?
Talá n az eddig á ttekintett tendenciá k egyszerű en azt a tényt tü krö zik, hogy minden
eddiginél tö bb amerikai "kikapcsoló dott" és "elzá rkó zott" a politiká tó l. Az biztos, hogy az
elmú lt há rom évtizedben a politikai elégedetlenség mindenféle formá ja gombamó d
szaporodott . Az amerikaiak az 1960-as évek kö zepén még feltű nő en bíztak politikai
intézményeik jó indulatá ban és reagá ló készségében. Akkoriban csak minden negyedik
ember értett egyet az olyan véleményekkel, mint "A magamfajta embereknek nincs sok
beleszó lá suk a kormá nyzatba" és "A kö zhivatalnokokat nem érdekli, hogy mit gondolnak a
magamfajta emberek". Négybő l há rom azt mondta, hogy "bízhat a washingtoni
kormá nyban, hogy mindig vagy legtö bbszö r azt teszi, ami helyes". Aká r becsaptá k magukat,
aká r nem, az amerikaiak az 1960-as években politikailag hatékonynak érezték magukat.
Az ilyen nézetek manapsá g elavultnak vagy naivnak tű nnek. Gyakorlatilag minden esetben
az ilyen elképzelésekkel egyetértő és nem egyetértő ará nyok lényegében megfordultak. Az
1990-es években nagyjá bó l négybő l há rom amerikai nem bízott abban, hogy a kormá ny a
legtö bbszö r helyesen cselekszik. Egyetlen ö sszehasonlítá s érzékelteti az á talakulá st: 1966
á prilisá ban, amikor a vietnami há ború dü hö ngö tt és faji zavargá sok voltak Clevelandben,
Chicagó ban és Atlantá ban, az amerikaiak 66 szá zaléka elutasította azt a nézetet, hogy "az
orszá got irá nyító embereket nem igazá n érdekli, mi tö rténik veled". 1997 decemberében, az
elmú lt tö bb mint két generá ció leghosszabb béke- és jó léti idő szaká nak kö zepén az
amerikaiak 57 szá zaléka támogatta ugyanezt a nézetet.34 A mai cinikus nézetek talá n
pontosabbak, talá n nem, mint a hatvanas évek elejének pollyannisztikus nézetei, de
alá á ssá k azt a politikai bizalmat, amely a politikai szerepvá llalá s motivá lá sá hoz és
fenntartá sá hoz szü kséges.
Így talá n a kortá rs politika diszfunkcioná lis csú fsá ga és a nagy, meggyő ző kollektív
projektek hiá nya miatt a hagyomá nyos politiká tó l a kevésbé formá lis, ö nkéntesebb,
hatékonyabb csatorná k felé irá nyítottuk á t energiá inkat. Hogy a kö zü gyekbő l való
kivonulá sunk tö rténete ilyen egyszerű -e, az attó l fü gg, hogy mit talá lunk, amikor a
tá rsadalmi és polgá ri szerepvá llalá s trendjeihez fordulunk.

FEJEZET
Polgári részvétel
Az amerikaiak minden korosztá lybó l, minden élethelyzetbő l és mindenféle hajlambó l
ö rö kké tá rsulá sokat alkotnak. Nemcsak kereskedelmi és ipari egyesü letek vannak,
amelyekben mindenki részt vesz, hanem ezerféle típusú - vallá si, erkö lcsi, komoly,
hiá bavaló , nagyon á ltalá nos és nagyon korlá tozott, mérhetetlenü l nagy és nagyon apró ....
Véleményem szerint semmi sem érdemel nagyobb figyelmet, mint az amerikai szellemi és
erkö lcsi egyesü letek.1
Alexis de Tocqueville-nek, a tizenkilencedik szá zad eleji Amerika éleslá tó francia
lá togató já nak e sorait gyakran idézik a tá rsadalomtudó sok, mert egy fontos és tartó s tényt
fogalmaznak meg hazá nkró l. Ma, aká rcsak 170 évvel ezelő tt, az amerikaiak nagyobb
való színű séggel vesznek részt ö nkéntes egyesü letekben, mint a legtö bb má s nemzet
polgá rai; csak É szak-Euró pa kis nemzetei elő znek meg minket a csatlakozó k tekintetében.2
Az amerikaiak leleményessége a szervezetek létrehozá sá ban nem ismer hatá rokat. A World
Almanac 2380, némi orszá gos ismertséggel rendelkező csoportot tartalmazó listá já n
barangolva az Aaron Burr Society-tő l az Amerikai Cionista Szervezetig olyan érdekes
szervezeteket fedezhetü nk fel, mint az Antilopok Nagy Egyesített Rendje, az Elvis Presley
Burning Love Fan Club, az Amerikai Lengyel Katonai Veterá nok Szö vetsége, a Déli
Appalache Dulcimer Egyesü let és a Tö rvényen kívü li és Tö rvénytisztelő Tö rténeti Nemzeti
Szö vetség. E csoportok némelyike talá n a hiú sá gi sajtó kiadvá nyok szervezeti megfelelő je, de
az amerikai kö zö sségek évtizedek ó ta tartó felmérései lenyű gö ző szervezeti vitalitá st tá rtak
fel alulró l jö vő szinten. Manapsá g sok amerikai aktívan részt vesz oktatá si vagy iskolai
szolgá ltató csoportokban, mint példá ul a szü lő i munkakö zö sségek, szabadidő s csoportok,
munká val kapcsolatos csoportok, példá ul szakszervezetek és szakmai szervezetek, vallá si
csoportok (az egyhá zakon kívü l), ifjú sá gi csoportok, szolgá ltató és testvéri klubok,
szomszédsá gi vagy há ztulajdonosi csoportok és egyéb jó tékonysá gi szervezetek.
Á ltalá nossá gban elmondható , hogy a szervezeti kö tő déseknek ez a sora jellemzi az
amerikaiakat legalá bb az 1950-es évek ó ta.3
A hivatalos szervezetekben való hivatalos tagsá g a tá rsadalmi tő kének csak egy aspektusa,
de á ltalá ban a kö zö sségi részvétel hasznos barométerének tekintik. Mit tudhatunk meg a
szervezeti nyilvá ntartá sokbó l és a tá rsadalmi felmérésekbő l az amerikaiaknak a
kö zö sségeik szervezett életében való részvételérő l? Az amerikai ö nkéntes egyesü letek
nagyjá bó l há rom kategó riá ba sorolható k: kö zö sségi alapú , egyhá zi alapú és munkahelyi
alapú . Kezdjü k a legheterogénebbel, mindazokkal a tá rsadalmi, polgá ri és szabadidő s
csoportokkal, amelyek kö zö sségi alapú ak - a B'nai B'rith-tő l a szü lő i taná ri egyesü letig
minden.
A feljegyzések szerint az elmú lt há rom évtizedben lenyű gö ző en megnő tt az ö nkéntes
egyesü letek szá ma. Az Egyesületek Enciklopédiájában felsorolt orszá gos hatá skö rű
nonprofit szervezetek szá ma 1968 és 1997 kö zö tt tö bb mint kétszeresére, 10 299-rő l 22
901-re emelkedett. Még ha figyelembe vesszü k is a népesség nö vekedését ebben az
idő szakban, az egy fő re jutó nemzeti szervezetek szá ma kö zel kétharmadá val nő tt az elmú lt
há rom évtizedben (lá sd a 7. á brá t). Ezen a tényen felbuzdulva egyes megfigyelő k - talá n tú l
elhamarkodottan - "részvételi forradalomró l" beszélnek az amerikai politiká ban és
tá rsadalomban. Az amerikai szervezeti élet gyors nö vekedésének benyomá sá t erő síti - de
egyben minő síti is - a Washingtonban az 1960-as évek ó ta képviselt érdekcsoportok
robbaná sszerű nö vekedésérő l szó ló szá mos kö zelmú ltbeli tanulmá ny. Ezek a tanulmá nyok
azt mutatjá k, hogy egyre tö bb csoport beszél (vagy á llítja, hogy beszél) az á llampolgá rok
egyre tö bb kategó riá já nak nevében.4
Való já ban a tö bb tízezer nonprofit egyesü let kö zü l, amelyek elterjedését a 7. á bra mutatja
be, viszonylag kevésnek van tö meges tagsá ga. Sokuknak, példá ul az Animal Nutrition
Research Councilnak, a National Conference on Uniform Traffic Accident Statisticsnak és a
National Slag Associationnek egyá ltalá n nincsenek egyéni tagjai. Az amerikai egyesü letek
alapos tanulmá nyozó ja, David Horton Smith azt talá lta, hogy az 1988-as Encyclopedia of
Associations (Az egyesületek enciklopédiája) című kö nyvben szereplő csoportoknak alig a
fele rendelkezik egyéni tagokkal. Az 1988-as Enciklopédiában szereplő nemzeti egyesü letek
tagsá gá nak mediá nja mindö ssze ezer fő volt. Az 1962-es Encyclopedia of Associations-ben
szereplő egyesü letek hasonló tanulmá nya szerint az egyesületek mediá n mérete nagyjá bó l
tízezer tagot tett ki.5 Má s szó val, ebben a negyedszá zadban az ö nkéntes egyesü letek szá ma
nagyjá bó l meghá romszorozó dott, de az á tlagos tagsá g ú gy tű nik, hogy nagyjá bó l tizedannyi
- tö bb csoport, de a legtö bbjü k sokkal kisebb. Az 1960-as és az 1990-es évek kö zö tti
szervezeti kitö rés a levélcímek elszaporodá sá t jelentette, nem pedig az alulró l jö vő
részvétel fellendü lését.
Szintén á rulkodó a nemzeti

7. ábra: A nemzeti nonprofit szervezetek növekedése, 1968-1997

kö zpont. A helyi tagozatokkal és jelentő s alulró l jö vő aktivitá ssal rendelkező tagszervezetek
székhelye olyan helyeken talá lható , mint a texasi Irving (cserkészek); New Haven,
Connecticut (Kolumbusz Lovagok); Indianapolis, Indiana (Amerikai Légió és Kiwanis);
Birmingham, Alabama (Civitan); Tulsa, Oklahoma (Jaycees); Oak Brook, Illinois (Lions
Clubok); St. Louis, Missouri (Optimists); Baltimore, Maryland (NAACP); Kansas City,
Missouri (Veterans of Foreign Wars és a Camp Fire Boys and Girls); Atlanta, Georgia (Boys
and Girls Clubs); vagy aká r New York City (Hadassah és Anonim Alkoholistá k). E tiszteletre
méltó szervezetek székhelye a tagjaik fontos koncentrá ció inak kö zelében talá lható .
Az orszá g legnagyobb és az egyik leggyorsabban nö vekvő szervezetének, az Amerikai
Nyugdíjasok Szö vetségének (AARP) kö zpontja azonban nem Floridá ban, Kaliforniá ban vagy
Arizoná ban van (ahol a vá lasztó i koncentrá ló dnak), hanem Washingtonban, a 6. és az E
Street sarká n, néhá ny perc sétá ra a Capitol Hilltő l. Hasonló képpen, az orszá gos egyesü leti
színtér leglá tvá nyosabb ú jonnan érkezett tagjai a washingtoni 14. és K Street
keresztező désének tíz há ztö mbjén belü l talá lható ak: a Children's Defense Fund, a Common
Cause, a National Organization for Women, a National Wildlife Federation, a Greenpeace, a
Friends of the Earth, a National Gay and Lesbian Task Force, a National Trust for Historic
Preservation, a Wilderness Society, a National Right to Life Committee és a Zero Population
Growth. Az "ú j egyesü letiség" szinte teljes egészében a washingtoni meleghá z lakó ja.6 A
szaporodó ú j szervezetek hivatá sos személyzettel rendelkező érdekvédelmi szervezetek,
nem pedig tagkö zpontú , helyi alapokon nyugvó egyesü letek.7 Az ú jabb csoportok arra
ö sszpontosítanak, hogy politikai nézeteket fejtsenek ki az orszá gos politikai vitá ban, nem
pedig arra, hogy rendszeres kapcsolatot biztosítsanak az egyes tagok között a helyi szinten.
Bá r ezek az ú j csoportok gyakran fü ggnek az á tlagpolgá rok anyagi tá mogatá sá tó l, és
hű ségesen beszélhetnek az á llampolgá rok nevében, való já ban nem olyan értelemben á llnak
á llampolgá ri tagokbó l, mint egy egyhá zi gyü lekezet, egy olvasó kö r vagy egy testvéri
szervezet. A tá rsadalmi tő két teremtő formá lis szervezetek egyik megkü lö nbö ztető
jellemző je, hogy helyi csoportokat foglalnak magukban, amelyekben a tagok talá lkozhatnak
egymá ssal. Az 1970-es évek elején nyolcvanhá rom kö zérdekű csoport (kö ztü k gyakorlatilag
az ö sszes ilyen orszá gos szintű szervezet, az Agribusiness Accountability Projecttő l a Zero
Population Growthig, az American Civil Liberties Uniontó l és a Common Cause-tó l a Liberty
Lobbyig és a Young Americans for Freedomig) kétharmadá nak egyá ltalá n nem volt helyi
tagozata, és tová bbi 12 szá zalékuknak nem volt orszá gosan tö bb mint huszonö t tagozata,
vagyis á tlagosan minden má sodik á llamban egy. A nyolcvanhá rom csoportbó l mindö ssze
kilencnek volt orszá gszerte szá zná l is tö bb helyi szervezete.8 Ö sszehasonlítá sképpen:
Ameriká ban hétezer helyi Rotary-csoport van, hogy egy tipikus "régimó di", fejezetalapú
civil szervezetet vegyü nk. Má s szó val, csak a Rotarynak közel kétszer annyi tagozata van,
mint mind a nyolcvanhárom közérdekű csoportnak együttvéve.
Egy má sik, 1985-ben 205 nemzeti "polgá ri csoport" kö rében végzett felmérés
megerő sítette, hogy kevesebb mint egyharmaduknak volt olyan tagozata, amelyhez egyéni
tagok tartoztak és fizettek tagdíjat. Rá adá sul minél ú jabb keletű volt a polgá ri csoport, anná l
kisebb volt a való színű sége annak, hogy tagozatos, így az 1965 utá n alapított polgá ri
csoportok kö zü l alig minden negyediknek volt egyéni tagokkal rendelkező tagozata.9 Ezek
olyan levelező listá s szervezetek, amelyekben a tagsá g lényegében azt jelenti, hogy pénzt
fizetnek be egy orszá gos irodá nak egy ü gy tá mogatá sá ra. Az ú jabb csoportokban a tagsá g
egy toll mozgatá sá t jelenti, nem pedig egy talá lkozó ra való eljutá st.
Ezek az ú j tö megszervezetek egyértelmű en nö vekvő politikai jelentő séggel bírnak. A
leglá tvá nyosabb példa erre talá n az AARP, amely az 1960-as négyszá zezer ká rtyatulajdonos
tagró l az 1990-es évek kö zepére harminchá rom millió ra nő tt. Az AARP-ban való jó hiszemű
tagsá g azonban évente csak néhá ny má sodpercet igényel - annyi idő t, amennyi egy csekk
alá írá sá hoz szü kséges. Az AARP politikailag jelentő s, de kevés energiá t kö vetel tagjaitó l, és
kevéssé já rul hozzá tá rsadalmi tő kéjü khö z. Az AARP tagjainak kevesebb mint 10 szá zaléka
tartozik helyi tagozathoz, és az AARP munkatá rsai szerint a szervezet alulró l szervező dő
tevékenységei még a tagsá g maximá lis nö vekedésének idő szaká ban is életben maradtak. Az
ilyen szervezetek sok tekintetben inká bb hasonlítanak a csomagkü ldő kereskedelmi
szervezetekre, mint a régimó di, szemtő l-szembe mű kö dő egyesü letekre. Az ú j szervezetek
némelyike való já ban kereskedelmi vá llalkozá sokban gyö kerezik. Az AARP-t példá ul
eredetileg alapítottá k, mint egy postai rendeléssel foglalkozó biztosítá si céget.10
Hasonló képpen, bá r az Amerikai Autó szö vetség a tagokkal rendelkező egyesü let formá já t
ö ltö tte, alapvető en kereskedelmi szervezet, amely díjakért cserébe nyú jt szolgá ltatá sokat.
Az ilyen szervezetek orszá gos adminisztrá torai a legrettegettebb lobbistá k kö zé tartoznak
Washingtonban, nagyrészt hatalmas levelező listá ik miatt. Ironikus mó don a csoportoknak a
kormá nyzatba való bevoná sa akkor nő tt meg, amikor a polgá roknak a kormá nyzatba és a
csoportokba való bevoná sa csö kkent. Az biztos, hogy a politikai képviselet nem ú j szerep az
ö nkéntes szö vetségek szá má ra. Az amerikai tö rténelemben az ö nkéntes tá rsulá sok
legaktívabb példá i kö zé tartoznak a XIX. szá zad eleji abolicionista és mértékletességi
mozgalmak. A jelenlegi nemzeti politiká nk legjobb (és egyben legrosszabb) oldalá nak nagy
része a 14. és a K Street kö rnyéki érdekvédelmi szervezetekben testesü l meg.
A tá rsadalmi kapcsoló dá s szempontjá bó l azonban az ú j szervezetek eléggé kü lö nbö znek a
klasszikus "má sodlagos tá rsulá soktó l" ahhoz, hogy ú j címkét kell kitalá lnunk - talá n
"harmadlagos tá rsulá sok".11 Tagjaik tú lnyomó tö bbsége szá má ra a tagsá g egyetlen
cselekedete a tagdíjró l szó ló csekk megírá sá bó l vagy esetleg egy hírlevél idő nkénti
elolvasá sá bó l á ll.12 Csak kevesen vesznek részt az ilyen szervezetek gyű lésein - sokuknak
egyá ltalá n nem is tartanak gyű léseket -, és a legtö bb tag való színű leg soha nem talá lkozik
tudatosan má s tagokkal. A National Wildlife Federation vagy a National Rifle Association két
tagja kö zö tti kö telék kevésbé hasonlít egy kertészklub vagy egy imacsoport két tagja kö zö tti
kö telékhez, és inká bb két Yankees-szurkoló kö zö tti kö telékhez, akik a má sik parton élnek
(vagy talá n két elkö telezett L. L. Bean kataló gushaszná ló hoz): néhá ny kö zö s érdeklő dési
kö rü k van, de nem tudnak egymá s létezésérő l. Kö zö s szimbó lumok, kö zö s vezető k és talá n
kö zö s eszmék kö tik ő ket, de nem egymáshoz.
Így az ú j washingtoni székhelyű szervezetek lendü lete, bá r nagyok, szaporodnak és erő sek,
nem megbízható ú tmutató a tá rsadalmi kapcsolatok és az á llampolgá ri elkö telezettség
életképességéhez az amerikai kö zö sségekben. Tö bb illusztrá ció is tisztá zhatja a helyzetet.
Az Encyclopedia of Associations szerint a fü ggetlen veterá nszervezetek szá ma 1980 és 1997
kö zö tt majdnem meghá romszorozó dott. Ebben az idő szakban ez volt a szervezeti
nö vekedés legintenzívebb á gazata, legalá bbis a szervezetek szá má ban mérve. Való já ban
azonban ugyanebben az idő szakban végzett ó vatos orszá gos felmérések azt mutatjá k, hogy
a veterá nszervezetek tagsá gá nak ará nya az amerikai férfiak és nő k kö rében nagyjá bó l 10
szá zalékkal csökkent. Ez a visszaesés nem meglepő , mivel az élő veterá nok szá ma
ugyanezen tizennyolc év alatt 9 szá zalékkal csö kkent. A veterá nok nevében felszó lalni
akaró szervezetek robbaná sszerű nö vekedése egybeesett a veterá nok csö kkenő
részvételével. Hasonló képpen, az Encyclopedia of Associations-ban katalogizá lt
szakszervezetek szá ma 1980 és 1997 kö zö tt 4 szá zalékkal nő tt, mikö zben a
szakszervezetekhez tartozó alkalmazottak ará nya tö bb mint 35 szá zalékkal zuhant.13 A tö bb
szervezet nem jelent tö bb tagot.
A KÖ RNYEZETVÉ DELMI SZERVEZETEK az elmú lt évtizedekben az egyesü leti vilá g
nö vekedési részvényei kö zé tartoztak. A legdinamikusabb egyesü letek kö zü l tö bbnek a
terjeszkedését nyomon kö vetve tö bb gyors nö vekedési idő szakot is megfigyeltü nk, amelyek
feltehető en a kö rnyezeti kérdésekkel kapcsolatos alulró l jö vő elkö telezettség jelentő s
vá ltozá sait tü krö zik. A tová bbi vizsgá lat sorá n kiderü lt, hogy a postai ú ton tö rténő "tagsá g"
a polgá ri elkö telezettség gyenge mércéjének bizonyult. A Kö rnyezetvédelmi Alap (EDF)
tagsá ga példá ul az 1988-as szá zezerrő l 1995-re há romszá zezerre meghá romszorozó dott.
Az EDF tisztviselő i azonban ezt a lélegzetelá llító bő vü lést a "jobb marketing
erő feszítéseknek" tulajdonítjá k, beleértve a "front-end prospecting"-re való á ttérést
(ingyenes ajá ndékot nyú jtanak a nem tagoknak, majd adomá nyt kérnek) a "back-end
prospecting" (az ajá ndékok kü ldése az adomá nyok beérkezése utá n) helyett. A Greenpeace
egy rendkívü l agresszív direct-mail program révén vá lt Amerika legnagyobb
kö rnyezetvédelmi szervezetévé, amely 1990-es csú cspontjá n a nemzeti kö rnyezetvédelmi
csoportok tagjainak tö bb mint egyharmadá t tette ki. Ekkor a Greenpeace vezető i, akiket
aggasztott az a lá tvá ny, hogy egy kö rnyezetvédelmi csoport tonnaszá mra nyomtatja a
levélszemetet, á tmenetileg visszavették a kö zvetlen postai ú ton tö rténő kérést. Szinte
azonnal elkezdett csö kkenni a tagsá guk, és 1998-ra a Greenpeace taglétszá ma 85
szá zalékkal zuhant.14
Az ö nkéntes egyesü letek szá má nak orszá gos tendenciá i nem jelentenek megbízható
ú tmutatá st a tá rsadalmi tő ke tendenciá iró l, kü lö nö sen az olyan egyesü letek esetében,
amelyeknek nincs olyan helyi tagozatokbó l á lló struktú rá ja, amelyben a tagok ténylegesen
részt vehetnének. Milyen bizonyítékokat gyű jthetü nk azokbó l a szervezetekbő l, amelyek
kö zvetlenü l bevonjá k tagjaikat a kö zö sségi alapú tevékenységbe? Az ilyen egyesü letek
tagnyilvá ntartá sai a huszadik szá zad folyamá n feltű nő en pá rhuzamos mintá zatot mutatnak
szá mos kü lö nbö ző polgá ri egyesü letben. Ezt a mintá zatot a 8. á bra foglalja ö ssze, amely
harminckét kü lö nbö ző nemzeti, egyesü leti alapú szervezet tagsá gi ará nyá nak vá ltozá sá t
mutatja be a huszadik szá zad folyamá n, a B'nai B'rith-tő l és a Kolumbusz Lovagoktó l kezdve
az Elks klubon á t a Szü lő i-Taná r Egyesü letig.15 Minden esetben a tagsá got a lakossá gi tagsá g
tö redékeként mérjü k - a 4-H tagsá got az ö sszes vidéki fiatal tö redékeként, a Hadassah
tagsá got az ö sszes zsidó nő tö redékeként, és így tová bb. Az á ltalá nos vá zlatban szá mos
fontos tényt talá lunk az amerikai kö zö sségek egyesü leti életérő l a huszadik szá zad
folyamá n.
A huszadik szá zad nagy részében egyre tö bb amerikai vett részt ilyen fejezetalapú
egyesü letekben.16 Természetesen az Egyesü lt Á llamok lakossá ga is nö vekedett, de
elemzésü nk itt kikü szö bö li ezt az inflá ció s tényező t, mivel a tagsá gi ará nyt a vonatkozó
népesség szá zaléká ban vizsgá ljuk. Így a

8. ábra: Átlagos tagsági arány harminckét országos tagozaton alapuló egyesületben,

1900-1997
A szá madat hosszan tartó emelkedése azt tü krö zi, hogy egyre tö bb nő tartozott a nő i
klubokhoz, egyre tö bb vidéki lakos a Grange-hoz, egyre tö bb fiatal a cserkészekhez, egyre
tö bb zsidó a Hadassah-hoz és a B'nai B'rith-hez, és egyre tö bb férfi a szolgá lati klubokhoz. A
folyamatos nö vekedés egyik fontos tényező je való színű leg az iskolá zottsá gi szint
folyamatos emelkedése volt, de ö sszességében a taglétszá m nö vekedése még ezt is
meghaladta. Ahogy teltek az évtizedek, ú gy tű nt, Amerika egyre inká bb megfelel Tocqueville
leírá sá nak.
Az 1930-as években az á llampolgá ri szerepvá llalá s á ltalá ban emelkedő tendenciá já nak
hirtelen visszaesése a Nagy Gazdasá gi Vilá gvá lsá gnak az amerikai kö zö sségekre gyakorolt
traumatikus hatá sá t bizonyítja. A mintá ban szereplő gyakorlatilag minden felnő tt szervezet
tagsá gi nyilvá ntartá sa magá n viseli ennek az idő szaknak a nyomait. Néhá ny esetben a hatá s
a lendü letes nö vekedés rö vid szü netét jelentette, má s esetekben azonban a visszaesés
rendkívü li volt. A Nő i Vá lasztó k Ligá já nak tagsá ga példá ul 1930 és 1935 kö zö tt a felére
csö kkent, aká rcsak az Elks, a Moose és a Kolumbusz Lovagoké. A tö rténelemnek ez az
idő szaka kiemeli az akut gazdasá gi vá lsá gnak a polgá ri elkö telezettségre gyakorolt hatá sá t,
amelyre a 11. fejezetben még visszatérü nk.
A veszteségek nagy részét azonban az 1940-es évek elejére má r behoztá k. A II. vilá ghá ború
a hazafisá g és a kollektív szolidaritá s hatalmas kitö rését vá ltotta ki. A há ború végén ezeket
az energiá kat a kö zö sségi életbe irá nyítottá k á t. Az 1945-ö t kö vető két évtized az amerikai
tö rténelem egyik legélénkebb kö zö sségi részvételi idő szaká nak volt tanú ja. A potenciá lis
tagsá g tö redékét tekintve e harminckét szervezet "piaci részesedése" az egekbe szö kö tt. A
nö vekvő népesség miatt a nö vekedés még drá maibb volt. E polgá ri robbaná s kiterjedése
gyakorlatilag a listá n szereplő ö sszes szervezetet felö lelte, a "régimó di" szervezetektő l, mint
a Grange és az Elks (nagyjá bó l egy évszá zadosak az 1960-as években) az ú jabb szolgá ltató
klubokig, mint a Lions és a Nő i Vá lasztó k Ligá ja (nagyjá bó l négy évtizedes mú ltra tekint
vissza az 1960-as években).
Az 1950-es évek végére azonban a kö zö sségi szerepvá llalá s kezdett alá bbhagyni, még ha az
abszolú t taglétszá m egy ideig tová bb emelkedett is. Az 1960-as évek végére és az 1970-es
évek elejére a tagsá g nö vekedése egyre inká bb elmaradt a népesség nö vekedésétő l. A
klubtitká rok, akik má r régó ta hozzá szoktak ahhoz, hogy monoton éves rendszerességgel ú j
tagsá gi rekordokat jelentenek be, eleinte nem vették észre, hogy szervezetü k nem tudott
lépést tartani a népességnö vekedéssel. A hanyatlá s elmélyü lésével azonban az abszolú t
taglétszá m is csö kkenni kezdett, majd zuhanni kezdett. Az évszá zad végére a há ború utá ni
hatalmas fellendü lés e szervezetek tagsá gi ará nyaiban megszű nt.17
Az ö sszes említett szervezet á tlagá ban a tagsá gi ará nyok 1957-ben kezdtek tető zni, az
1960-as évek elején tető ztek, és 1969-ben kezdő dö tt a tartó s csö kkenés idő szaka. A tagsá gi
ará nyok á tlagosan tö bb mint kétszeresére nő ttek 1940-45 és a csú cspont kö zö tt, és
valamivel kevesebb, mint a felére csö kkentek a csú cspont és 1997 kö zö tt. Ezek az á tlagok
elrejtenek néhá ny fontos kü lö nbséget a kü lö nbö ző szervezetek tapasztalatai kö zö tt. Példá ul
a nagy gazdasá gi vilá gvá lsá g hatá sai szervezetenként eltérő ek voltak, a
szabadkő mű veseknél és a Hadassah-ná l masszív csö kkenés volt tapasztalható , míg az
ifjú sá gi szervezetek, mint a 4-H, a cserkészek és a leá nycserkészek tagsá ga, ú gy tű nik,
immunis volt a felnő tteket érintő gazdasá gi nehézségekre. A há ború utá ni fellendü lés
gyakorlatilag minden esetben megjelenik, de a Grange és a Nő i Klubok Á ltalá nos Szö vetsége
szá má ra a jó idő k az 1950-es évek kö zepére véget értek, míg má s szervezetek, példá ul a
Rotary és az Optimistá k egészen az 1980-as évekig egy magasabb szinten maradtak. A
NAACP tagsá ga a má sodik vilá ghá ború alatt meredeken megugrott, majd az 1950-es évek
elején ö sszeomlott, az 1960-as évek elején ú jra elérte a legmagasabb szintjét, majd az 1970-
es évektő l kezdve ismét stagná lt és visszaesett. Ezek a szervezeti sajá tossá gok arra
emlékeztetnek bennü nket, hogy a taglétszá m csö kkenése mö gö tt szá mos egyéni tö rténet á ll
a vezető i sikerekrő l és kudarcokró l, a szervezeti kitartá sró l és stratégiai baklö vésekrő l,
valamint a tá rsadalmi élet és a politika viszontagsá gairó l.
Az egyik hasznos példá t a szü lő i szö vetség (PTA) szolgá ltatja. A huszadik szá zad kö zepén a
helyi PTA a kö zö sségi szervezetek kö zö tt a legelterjedtebbek kö zé tartozott. Az 1960-as
évek elején példá ul az egyesü leti tagsá gró l készü lt egyik alulró l jö vő felmérés szerint a PTA-
nak tö bb tagja volt, mint bá rmely má s vilá gi szervezetnek. Minden hatodik felnő tt nebraskai
lakosbó l tö bb mint egy szá molt be arró l, hogy tagja a helyi PTA-nak.18 Az, hogy a PTA-tagok
abszolú t szá ma viszonylag magas volt a baby boom idején, természetesen egyá ltalá n nem
meglepő - tö bb szü lő , tö bb PTA-tag. Ami azonban még inká bb szembetű nő az az, hogy a
PTA-hoz csatlakozott szü lő k aránya orszá gszerte tö bb mint kétszeresére nő tt 1945 és 1960
kö zö tt, folytatva ezzel a szervezet 1910-es alapítá sa ó ta tartó szédü letes és szinte
megszakítá s nélkü li nö vekedését. Az 1960-ig tartó negyedszá zadban á tlagosan minden
évben a gyermekes amerikai csalá dok 1,6 szá zaléká t - évente tö bb mint 400 000 csalá dot -
vették fel a PTA-tagok kö zé. É vrő l évre egyre tö bb szü lő kapcsoló dott be ilyen mó don
gyermekeik oktatá sá ba.
A hat évtizedes szervezeti nö vekedés megfordulá sa - amelyet a 9. á bra grafikusan á brá zol -
1960-ban megdö bbentő hirtelenséggel kö vetkezett be. Mire az ezt kö vető csö kkenés két
évtizeddel késő bb végre kiegyenlítő dö tt, a PTA tagsá ga visszatért az 1943-as szintre, és
teljesen eltö rö lte a há ború utá ni nyereséget. Az 1980-as évek rö vid fellendü lése az 1990-es
évek végére szinte teljesen eltű nt. Az 1960 utá ni negyedszá zadban á tlagosan minden évben
az ö sszes amerikai gyermekes csalá d 1,2 szá zaléka - évente tö bb mint 250 000 csalá d -
lépett ki a PTA-bó l. A PTA-ró l készü lt legfrissebb tanulmá ny a kö vetkező kö vetkeztetést
vonja le
a tagsá g az 1960-as évek eleji csú csró l, amikor 100 tizennyolc év alatti gyermeket nevelő
csalá dra kö zel ö tven tag jutott, az 1980-as évek elejére 100 tizennyolc év alatti gyermeket
nevelő csalá dra kevesebb mint hú sz tag jutott. Bá r az 1980-as években és az 1990-es évek
elején a részvétel némileg megugrott, a szervezet soha nem érte el az 1950-es évek végi és
1960-as évek eleji tagsá gi csú csot. [Nemrégiben a szervezet ú jabb visszaesést tapasztalt.]
1990 és 1997 kö zö tt a PTA félmillió tagot veszített, annak ellenére, hogy a tizennyolc év
alatti gyermekes csalá dok szá ma tö bb mint 2 millió val nő tt, és az á llami iskolai
beiratkozá sok szá ma tö bb mint 5 millió val emelkedett.19
A PTA robbaná sszerű nö vekedése az amerikai tö rténelem egyik leglenyű gö ző bb szervezeti
sikertö rténete volt, amelynek a huszadik szá zad első hat évtizedében tapasztalható tö retlen,
szinte exponenciá lis nö vekedése csak a nagy gazdasá gi vilá gvá lsá g idején és a má sodik
vilá ghá ború alatt tartott rö vid szü netekkel szakadt meg. Ez a siker - a tagsá g végü l az
amerikai csalá dok kö zel felét foglalta magá ba - kétségtelenü l annak kö szö nhető , hogy a
kapcsolatnak ez a formá ja szü lő k millió it vonzotta, akik valamilyen mó don részt akartak
venni gyermekeik oktatá sá ban. Cinikus korunkban kö nnyű gú nyoló dni a sü temények, az
almabor és a csevegés felett, de a PTA-tagsá g a kö zö sségi élet egy gyakorlatias,
gyermekkö zpontú formá já ban való részvétel irá nti elkö telezettséget jelezte.
Mégis, a PTA ö sszeomlá sa a szá zad utolsó harmadá ban nem kevésbé szenzá ció s, mint
korá bbi nö vekedése. Mi lehet a magyará zat erre a drá mai fordulatra? A PTA tagsá gi
ará nyá nak csö kkenése részben optikai csaló dá s. A szü lő k részvétele a helyi iskolai
szolgá ltató szervezetekben (amelyek nem mindegyike kapcsoló dik az orszá gos Szü lő i-
Taná r Egyesü lethez) nem csö kkent olyan gyorsan, mint a PTA-hoz kapcsoló dó csoportok
tagsá ga. Elő szö r az 1970-es években, az iskolapolitiká val, valamint az orszá gos tagdíjakkal
kapcsolatos nézeteltéréseket kö vető en,

9. ábra: A PTA felemelkedése és bukása, 1910-1997

egyes helyi szü lő i szervezetek kivá ltak az orszá gos PTA-bó l, hogy vagy konkurens
szervezetekhez csatlakozzanak, vagy teljesen fü ggetlenek maradjanak. Ennek
eredményeképpen a hiá nyzó helyi PTA-k kö zü l sokan helyi PTO-ként (az orszá gos PTA-val
nem kapcsolatban á lló szü lő -taná r szervezetek) jelentek meg ú jra, bá r sok ilyen, immá r
fü ggetlen helyi egyesü let késő bb maga is elsorvadt. Rá adá sul az 1960-as években az iskolai
deszegregá ció val kapcsolatos elkeseredett harcok tö bb déli á llamban is a nemzeti PTA-tó l
való teljes elszakadá st eredményeztek. Bá r ez a fejlemény való di szervezeti veszteséget
jelentett, nem biztos, hogy a déli szü lő k kivonulá sá t jelentette a helyi iskolá k szervezeti
életébő l. Mindazoná ltal mindezen konkrét nyereségek és veszteségek szá mbavétele utá n
meglehető sen egyértelmű , hogy a szü lő k részvétele a szü lő i csoportok mindenféle
csoportjá ban jelentő s csö kkenést szenvedett el az 1960 utá ni évtizedekben.20 Nem kell
romantikusan á brá zolni az 1950-es évek szü lő i értekezleteit ahhoz, hogy felismerjü k, hogy
manapsá g sok amerikai kevésbé vesz részt a gyermekei oktatá sá ban.
Kétségtelen, hogy a szorgalmas nyomozó i munka ugyanolyan érdekes és á rnyalt
tö rténeteket tá rna fel a tagsá g csö kkenése mö gö tt, de a kö zö s voná sok ezekben a nagyon
kü lö nbö ző szervezetekben - gyors nö vekedés az 1960-as évekig, majd hirtelen megá llá s, és
ezt kö vető en gyors csö kkenés - jelentő s darabot jelentenek az amerikai kö zö sségek vá ltozó
polgá ri szerepvá llalá sá nak mozaikjá ban. Még azutá n is, hogy feltá rtuk az egyes szervezetek
felemelkedésének és hanyatlá sá nak részleteit, a azzal a figyelemre méltó ténnyel
maradná nk, hogy e szervezetek mindegyike - amelyek vá lasztó i kö rü k, koruk és
vezető ségü k tekintetében nagyon kü lö nbö znek egymá stó l - ú gy tű nik, hogy a huszadik
szá zad utolsó negyedében nagyjá bó l ugyanabban az idő ben kerü lt a zord vízbe.
Két fontos szempontbó l azonban az egyes szervezetek taglétszá mai bizonytalan
irá nymutatá st adnak az amerikaiak ö nkéntes egyesü letekben való részvételének
tendenciá iró l. Elő szö r is, az egyes csoportok népszerű sége a kö zö sségi elkö telezettség
á ltalá nos szintjétő l teljesen fü ggetlenü l nő het és csö kkenhet. Bá r eddigi tö rténeti
elemzésü nk a lehető legszélesebb há ló t vetette ki a kü lö nbö ző típusú szervezetek
tekintetében, minden bizonnyal lehetséges, hogy az ú jabb, dinamikusabb szervezetek
elkerü lte a vizsgá latunkat. Ha ez így van, akkor az á ltalunk nyomon kö vetett hanyatlá s képe
csak a "régimó di" szervezetekre vonatkozhat, nem pedig az ö sszes kö zö sségi alapú
szervezetre. Ahogy Tom Smith szocioló gus megjegyezte: "Végső soron, ha tudni akarjuk,
hogy a csoporttagsá g általában véve nö vekedett-e [vagy csö kkent], akkor a csoporttagsá got
általában véve kell tanulmá nyoznunk".21
Má sodszor, a formá lis "ká rtyá s" tagsá g nem feltétlenü l tü krö zi pontosan a kö zö sségi
tevékenységekben való tényleges részvételt. Az az egyén, aki fél tucat kö zö sségi csoportnak
"tagja", való já ban talá n egyikben sem aktív. A tá rsadalmi tő ke és az á llampolgá ri
elkö telezettség szempontjá bó l nem a névleges tagsá g, hanem az aktív és elkö telezett tagsá g
szá mít igazá n. E két kérdés megoldá sá hoz a formá lis szervezeti nyilvá ntartá soktó l a
tá rsadalmi felmérések felé kell fordulnunk, amelyek mindenféle szervezeti hovatartozá st
felö lelhetnek, és meg tudjá k kü lö nbö ztetni a formá lis tagsá got a tényleges részvételtő l.
Az 1950-es évek eleje és az 1970-es évek eleje kö zö tt végzett orszá gos felmérések tö bb
á ttekintése is bizonyítékot talá lt arra, hogy a kü lö nbö ző szervezetek tagsá gá nak folyamatos
és tartó s nö vekedése tapasztalható , má s kutató k azonban megkérdő jelezték, hogy a
felmérések megfogalmazá sá ban bekö vetkezett vá ltozá sok nem á ssá k alá ezt a
kö vetkeztetést.22 Má s szó val, a tá rsadalmi time-lapse kamerá nk lencséjének finom
eltoló dá sai eléggé elhomá lyosíthattá k az egymá st kö vető képeket ahhoz, hogy nem lehetü nk
biztosak az 1950-es és 1960-as évek tendenciá iban. 1957-ben azonban a Michigani
Egyetem kutató csoportja a Nemzeti Mentá lis Egészségü gyi Intézet (NIMH) megbízá sá bó l
gondos orszá gos felmérést végzett, 1976-ban pedig az egyik korá bbi kutató á ltal vezetett
csoport megismételte az 1957-es vizsgá latot, nagy gondot fordítva arra, hogy a vizsgá latok
a lehető legkö zelebbi azonossá got mutassá k.23 A felmérések első hullá má t nagyjá bó l egy
évtizeddel azelő tt végezték, hogy a szervezeti feljegyzések szerint a polgá ri szerepvá llalá s
há ború utá ni csú cspontja elérte volna a csú cspontjá t, míg a má sodik hullá mot nagyjá bó l egy
évtizeddel a csú cspont utá n végezték.
A Michigan-NIMH tanulmá ny sok tekintetben jelentő s stabilitá st talá lt az amerikaiak
élettapasztalataiban e két viharos évtized sorá n. Mindazoná ltal egyik kö zponti
megá llapítá suk az volt, hogy "az amerikai felnő ttek tá rsadalmi struktú rá ba való
beilleszkedése csö kkent".24 E két évtized alatt a bará tokkal és rokonokkal való informá lis
szocializá ló dá s kö rü lbelü l 10 szá zalékkal csö kkent, a szervezeti tagsá g 16 szá zalékkal esett
vissza, a templomba já rá s (egy olyan téma, amellyel egy pillanat mú lva kö zvetlenebbü l
foglalkozunk) pedig 20 szá zalékkal csö kkent. Kö zelebbrő l megvizsgá lva ezek a felmérések
jelentő s csö kkenést mutattak ki a szakszervezeti tagsá gban, az egyhá zi csoportokban, a
testvéri és veterá nszervezetekben, a polgá ri csoportokban, példá ul a szü lő i
munkakö zö sségekben, az ifjú sá gi csoportokban, a jó tékonysá gi szervezetekben és egy
gyű jtő kategó riá ban, az "egyéb" kategó riá ban.25 Így a rendelkezésre á lló legjobb felmérési
adatok ö sszhangban vannak a szervezeti adatokkal, amelyek szerint az 1950-es évek
kö zepe és az 1970-es évek kö zepe kö zö tt az amerikai á tlagemberek ö nkéntes
egyesü leteinek tagsá ga szerény mértékben csö kkent.
Az 1970-es évek kö zepe utá ni évekre vonatkozó an a felmérés adatai lényegesen
gazdagabbak, és az ebben a negyedszá zadban tapasztalt tendenciá kró l alkotott ítéleteink
teljesebbek és magabiztosabbak lehetnek. Há rom nagy felmérési archívum tartalmaz
relevá ns informá ció kat: az Á ltalá nos Tá rsadalmi Felmérés (GSS), a Roper Social and
Political Trends archívum és a DDB Needham Life Style archívum.26
Hogyan vá ltozott a csoporttagsá g á ltalá nossá gban az elmú lt negyedszá zadban? A GSS a
legá tfogó bb mérő eszkö z az amerikaiak sokféle csoporthoz való formá lis tagsá gá nak
tendenciá iró l. A rö vid vá lasz az, hogy a formá lis tagsá gi ará nyok nem sokat vá ltoztak,
legalá bbis ha figyelmen kívü l hagyjuk a nö vekvő iskolá zottsá gi szintet. A legalá bb egy
szervezethez való formá lis tagsá got valló lakossá g szá zalékos ará nya némileg csö kkent, de
ez a tendencia eddig csak jéghideg volt, az 1970-es évek kö zepén valamivel kevesebb, mint
75 szá zalékró l az 1990-es évek elejére valamivel kevesebb, mint 70 szá zalékra esett
vissza.27 Az egyhá zzal kapcsolatos csoportok, szakszervezetek, testvéri szervezetek és
veterá n csoportok tagsá ga csö kkent, de ezt a csö kkenést tö bbnyire ellensú lyozta a szakmai,
etnikai, szolgá ltatá si, hobbi, sport, iskolai testvériség és egyéb csoportok tagsá gá nak
nö vekedése. Az biztos, hogy az egyetlen jelentő s nö vekedés a szakmai szervezetek terü letén
tapasztalható , és mint késő bb lá tni fogjuk, ez a nö vekedés alig tartott lépést a szakmá k
foglalkozá si nö vekedésével. Ha figyelembe vesszü k az iskolá zottsá gi szint emelkedését
ebben az idő szakban - abbó l kiindulva, hogy manapsá g sokkal tö bb amerikai rendelkezik
azokkal a készségekkel és érdeklő dési kö rö kkel, amelyek hagyomá nyosan a civil életbe
vitték az embereket -, az á ltalá nos csö kkenés még marká nsabb. A fő iskolá t végzettek
kö rében példá ul a szervezeti tagsá g nagyjá bó l 30 szá zalékkal csö kkent, míg a kö zépiskolá t
elhagyó k kö rében a csö kkenés nagyjá bó l ugyanekkora volt. Mindazoná ltal a formá lis
szervezeti tagsá g nettó csö kkenése a legjobb esetben is szerény.
Ez a kétértelmű kö vetkeztetés azonban drasztikusan megvá ltozik, ha megvizsgá ljuk a
részvételnek a puszta ká rtyá s tagsá gná l aktívabb formá ira vonatkozó bizonyítékokat. A
szervezeti tisztségviselő ként vagy bizottsá gi tagként végzett szolgá lat nagyon gyakori az
amerikai szervezetek aktív tagjai kö rében. 1987-ben az ö sszes szervezeti tag 61 szá zaléka
volt má r valamikor bizottsá gi tag, és 46 szá zalékuk tö ltö tt be tisztségviselő i tisztséget.28 Az
ö nmagukat "aktívnak" nevező tagok - a felnő tt lakossá g nagyjá bó l fele - 73 szá zaléka volt
má r valamikor bizottsá gi tag, 58 szá zaléka volt má r valamikor tisztségviselő , és csak 21
szá zalékuk nem volt sem tisztségviselő , sem bizottsá gi tag . Rö viden, elő bb vagy utó bb a
legtö bb amerikai ö nkéntes egyesü let aktív tagjainak tú lnyomó tö bbségét rá beszélik arra,
hogy valamilyen vezető szerepet tö ltsö n be a szervezetben.
Hogyan vá ltozott az elmú lt évtizedekben azoknak az amerikaiaknak a szá ma, akikre ez a
szá mítá s illik? 1973 és 1994 kö zö tt tö bb mint 50 szá zalékkal csö kkent azoknak a férfiaknak
és nő knek a szá ma, akik bármilyen helyi szervezetben - a "régimó di" testvéri szervezetektő l
az ú j korszak talá lkozó csoportjaiig - vezető szerepet vá llaltak.29 (A 10. á bra ezt a
bizonyítékot foglalja ö ssze, bemutatva a lakossá g azon vá ltozó há nyadá t, akik helyi
tisztségviselő ként vagy helyi bizottsá gi tagként aktívan részt vettek a szervezeti életben.) Ez
a megdö bbentő tendencia 1985 utá n kezdett felgyorsulni: az 1985 és 1994 kö zö tti tíz rö vid
év alatt 45 szá zalékkal csö kkent a kö zö sségi szervezetekben való aktív részvétel ebben az
orszá gban. Legalá bbis ezzel a mérő szá mmal mérve Amerika polgá ri infrastruktú rá já nak
kö zel felét alig egy évtized alatt eltö rö lték.
Az élet nyolcvan szá zaléka - mondta egyszer Woody Allen -30 egyszerű en csak a megjelenés.
Ugyanez elmondható a polgá ri szerepvá llalá sró l is, és a "megjelenés" hasznos mércét jelent
a kö zö sségeinkben zajló egyesü leti élet tendenciá inak értékeléséhez. A DDB Needham Life
Style felmérései 1975 és 1999 kö zö tt huszonö t éves felmérésben tö bb mint
nyolcvanhétezer amerikait kérdeztek meg: "Há nyszor vett részt az elmú lt évben
klubgyű lésen?". A 11. á bra azt mutatja, hogy a polgá ri szerepvá llalá snak ez a formá ja
hogyan csö kkent a huszadik szá zad utolsó negyedében
10. ábra: Aktív szervezeti részvétel, 1973-1994 szá zad. 1975-76-ban az amerikai férfiak
és nő k évente á tlagosan tizenkét klubtalá lkozó n vettek részt - lényegében havonta
egyszer.31 Ez a szá m 1999-re 58 szá zalékkal, évi ö t talá lkozó ra zsugorodott. 1975-76-ban az
amerikaiak 64 szá zaléka még mindig részt vett legalá bb egy klubtalá lkozó n az elő ző évben.
1999-re ez az ará ny 38 szá zalékra csö kkent. Rö viden, az 1970-es évek kö zepén az
amerikaiak kö zel kétharmada vett részt klubtalá lkozó kon, de az 1990-es évek végére az
amerikaiak kö zel kétharmada má r soha. Má s orszá gokkal ö sszehasonlítva még mindig a
csatlakozó k nemzetének tű nhetü nk, de a sajá t kö zelmú ltunkkal ö sszehasonlítva nem
vagyunk azok - legalá bbis ha a "csatlakozá s" tö bbet jelent a névleges tagsá gná l.
Így két kü lö nbö ző felmérési archívum szerint a huszadik szá zad utolsó évtizedeiben tö bb
mint felére csö kkent az aktív részvétel a helyi klubokban és mindenféle szervezetekben. Ez
a becslés figyelemre méltó an ö sszhangban van egy teljesen vá ratlan jellegű bizonyítékkal.
1965 és 1995 kö zö tt minden évtizedben megkérték az amerikaiak orszá gos mintá it, hogy
tö ltsenek ki "idő napló kat", feljegyezve, hogyan tö ltö tték egy véletlenszerű en kivá lasztott
"napló napjá nak" minden percét. Ezekbő l a napló kbó l rekonstruá lhatjuk, hogy az 1965 és
1995 kö zö tti há rom évtizedben hogyan alakult fokozatosan az á tlagos amerikaiak
idő felhaszná lá sa.32
Ahogy John Robinson, az Idó napló -projekt igazgató ja kimutatta, idő beosztá sunk nem
vá ltozott drá maian ebben az idő szakban - példá ul az évtizedek sorá n á tlagosan pontosan
nyolc ó rá t aludtunk egy éjszaka -, de van néhá ny fontos kivétel. Nézzü k a oldalt.

11. ábra: A klubtalálkozók látogatottsága csökken, 1975-1999

A tévézés tö bb idő t emészt fel, mint korá bban, mikö zben kevesebb idő t fordítunk a
há zimunká ra és a gyermekgondozá sra. A szervezeti tevékenységre fordított idő szelet
mindig is viszonylag szerény volt egy adott napon, hiszen még a hű séges olvasó kö rö k vagy a
szolgá lati klubok is á ltalá ban csak hetente vagy havonta egyszer talá lkoznak, nem pedig
naponta egyszer. Mindazoná ltal a napló kbó l egyértelmű en kiderü l, hogy a kö zö sségi
szervezetekre fordított idő nk folyamatosan csö kkent ebben az idő szakban.33
A havi ó rá kban mérve az á tlagos amerikaiak szervezeti életbe való befektetése (a vallá si
csoportoktó l eltekintve, amelyeket kü lö n vizsgá lunk) az 1965-ö s havi 3,7 ó rá ró l 1975-ben
2,9 ó rá ra, 1985-ben és 1995-ben 2,3 ó rá ra csö kkent. Egy á tlagos napon 1965-ben az
amerikaiak 7 szá zaléka tö ltö tt valamilyen idő t valamely kö zö sségi szervezetben. Ez a szá m
1995-re az amerikaiak 3 szá zaléká ra csö kkent. Ezek a szá mok arra utalnak, hogy az 1960-as
években az amerikaiak kö zel fele hetente valamilyen idő t fordított klubokban és helyi
egyesü letekben, míg az 1990-es években ez az ará ny kevesebb mint egynegyed volt.34 Az
idő napló bizonyítékainak tová bbi elemzése azt sugallja, hogy ez a csö kkenés gyakorlatilag
teljes egészében a generá ció vá ltá snak tulajdonítható : bá rmelyik generá ció tagjai
ugyanannyi idő t fordítanak szervezeti tevékenységre, mint korá bban, de az egymá st kö vető
generá ció k egyre kevesebbet.
Ha figyelembe vesszü k az oktatá si szintek gyors nö vekedését ebben az idő szakban, akkor az
egyesü leti részvétel (vezető i részvétel, talá lkozó kon való részvétel, rá fordított idő stb.)
visszaesése még drá maibbá vá lik. A fő iskolá t végzettek nö vekvő szá ma kö rében az évi
klubtalá lkozó k á tlagos szá ma 55 szá zalékkal csö kkent (évi tizenhá romró l hatra), míg a
kö zépiskolá t végzettek kö rében az éves talá lkozó k lá togatottsá gá nak csö kkenése 60
szá zalékos volt (évi tízrő l négyre), és az egyre fogyatkozó szá mú , kö zépiskolá t nem végzett
amerikaiak kö rében az éves talá lkozó k lá togatottsá gá nak csö kkenése 73 szá zalékos volt
(évi kilencrő l kettő re).
Abszolú t értékben a szervezeti aktivitá s és a klubtalá lkozó k lá togatottsá gá nak csö kkenése
nagyjá bó l pá rhuzamosan zajlott minden oktatá si és tá rsadalmi szinten. Mivel azonban a
kevésbé iskolá zottak eleve kevésbé vettek részt a kö zö sségi szervezetekben, a relatív
csö kkenés még nagyobb volt a hierarchia aljá n. Hasonló mintá zat jelenik meg az idő napló
adataiban - csö kkenés az iskolá zottsá gi hierarchia minden szintjén, bá r ebben az esetben a
magasabb iskolai végzettségű ek kö rében valamivel nagyobb. Má s szó val, a kö zö sségi
szerepvá llalá s durva csö kkenését bizonyos mértékig elfedte az a tény, hogy egyre tö bb
amerikai rendelkezik azokkal a készségekkel és tá rsadalmi erő forrá sokkal, amelyek
hagyomá nyosan ö sztö nö zték a kö zö sségi ü gyekben való részvételt.
A kö zö sségi életben, aká rcsak a tő zsdén, a mú ltbeli teljesítmény nem garancia a jö vő beli
teljesítményre, ezért veszélyes feltételezni, hogy a kö vetkező évtizedek tendenciá i tü krö zni
fogjá k az elmú lt évtizedek tendenciá it. Mindazoná ltal a 11. á brá n lá tható csö kkenő
tendencia tö bb mint negyedszá zada tö bbé-kevésbé megszakítá s nélkü l tart, és ha a jelenlegi
csö kkenési ü tem folytató dna, a klubok kevesebb mint hú sz éven belü l kihalná nak
Ameriká ban. Figyelembe véve, hogy az ilyen helyi egyesü letek tö bb szá z éve az amerikai
kö zö sségi élet jellemző i, figyelemre méltó , hogy ilyen magasan szerepelnek a
veszélyeztetett fajok listá já n.
Az itt kö zö lt szervezeti visszaesések négy teljesen kü lö nbö ző bizonyítéká ramlatbó l
szá rmaznak - kü lö nbö ző mintavételi techniká k, kü lö nbö ző felmérő szervezetek, kü lö nbö ző
kérdések -, de mindegyik tö bb tízezer interjú n alapul tö bb tucat fü ggetlen felmérés sorá n, és
együ ttesen mindenféle egyesü leti részvételre kiterjednek. Az, hogy a becslések olyan kö zel
á llnak egymá shoz, hogy a helyi szervezetekben való aktív részvétel tö bb mint felével
csö kkent a huszadik szá zad utolsó évtizedeiben, olyan szembetű nő és meggyő ző , mintha a
délnyugati fá k évgyű rű i, az északi-sarkvidéki jégmagok és a brit admiralitá s feljegyzései
mind ugyanazt a globá lis felmelegedési ü temet igazolná k.
Egy má sik "kemény" mutató ja annak, hogy az amerikaiak milyen fontossá got tulajdonítanak
a szervezeti szerepvá llalá snak, a szabadidő nkbő l a dollá rnak az a része, amelyet tagdíjakra
kö ltü nk, egy olyan mutató , amelyet a Kereskedelmi Minisztérium az elmú lt hetven évben
nyomon kö vetett. 1929-ben a szabadidő s és rekreá ció s célú fogyasztó i kiadá sok minden
egyes dollá rjá bó l 6 centet fordítottak klub- és testvéri tagdíjakra. A televízió megjelenésével
az 1950-es években (és a televízió készü lékek eladá sá nak orszá gos robbaná sszerű
nö vekedésével) ez a szá m 4 centre csö kkent, de az évtized végére ismét 5 centre
emelkedett, ö sszhangban az 1950-1960-as évek polgá ri boomjá val, amely tö bbszö r is
megjelenik a bizonyítékainkban. A szá zad utolsó há rom évtizedében azonban ez a szá m 3
centre esett vissza, így 1997-re az amerikaiak á ltal a szervezeti elkö telezettségü nknek
tulajdonított relatív prioritá s mérő szá ma 40 szá zalékkal csö kkent a há ború utá ni, 1958-as
csú csértékéhez képest.35
Ö sszefoglalva: A huszadik szá zad első kétharmadá ban az amerikaiak részvétele mindenféle
polgá ri tá rsulá sban folyamatosan nő tt, kivéve a nagy gazdasá gi vilá gvá lsá g idő szaká t. Ezzel
szemben a szá zad utolsó harmadá ban csak a levelező listá s tagsá g bő vü lt tová bb, és egy
teljesen ú jfajta "harmadlagos" egyesü let jö tt létre, amelynek tagjai való já ban soha nem
talá lkoznak. Ezzel egyidejű leg a szemtő l-szembeni szervezetekben való aktív részvétel
meredeken zuhant, aká r a szervezeti nyilvá ntartá sokat, aká r a felmérési jelentéseket, aká r
az idő napló kat, aká r a fogyasztó i kiadá sokat vesszü k figyelembe. Bizonyá ra talá lhatná nk
egyedi kivételeket, olyan szervezeteket, amelyek sikeresen vitorlá ztak az uralkodó széllel és
á rral szemben, de az á ltalá nos kép a kö zö sségi szervezetek tagsá gá nak csö kkenésérő l szó l.
A huszadik szá zad utolsó harmadá ban a szervezetek formá lis tagsá ga á ltalá ban véve talá n
10-20 szá zalékkal csö kkent. Ennél is fontosabb, hogy a klubokban és má s ö nkéntes
egyesü letekben való aktív részvétel elképesztő ü temben omlott ö ssze, alig néhá ny évtized
alatt tö bb mint a felére csö kkent a részvétel legtö bb mutató ja.
Sok amerikai tová bbra is azt á llítja, hogy "tagjai" vagyunk kü lö nbö ző szervezeteknek, de a
legtö bb amerikai má r nem tö lt sok idő t kö zö sségi szervezetekben - má r nem végzü nk
bizottsá gi munká t, nem vagyunk tisztségviselő k, és nem já runk tö bbé gyű lésekre. É s
mindezt annak ellenére, hogy az oktatá s gyors ü temű nö vekedése miatt minden eddiginél
tö bben rendelkezü nk olyan készségekkel, erő forrá sokkal és érdeklő dési kö rrel, amelyek
egykor a polgá ri szerepvá llalá st elő segítették. Rö viden, az amerikaiak tö megesen vonultak
ki, nemcsak a politikai életbő l, hanem á ltalá ban a szervezett kö zö sségi életbő l is.
Mielő tt azonban hatá rozott kö vetkeztetést vonná nk le az amerikaiak hivatalos tá rsadalmi
szervezetekben való részvételének tendenciá iró l, figyelembe kell vennü nk a vallá s és a
munka vilá gá ban bekö vetkezett vá ltozá sokat. A vallá s ma is, aká rcsak a mú ltban, az
amerikai civil tá rsadalom rendkívü l fontos á gazata, és a munka egyre fontosabb helyet
foglal el sok amerikai életében, így az e két terü leten tapasztalható tendenciá k fontos
hatá ssal lesznek a tá rsadalmi tő ke kollektív á llomá nyá ra.

FEJEZET
Vallási részvétel
A TÁ MOGATÁ SOK É S má s vallá si szervezetek egyedü lá lló jelentő séggel bírnak az amerikai
civil tá rsadalomban. Amerika a mai vilá g egyik legvallá sosabban vallá sos orszá ga. "Néhá ny
agrá rá llam, mint Írorszá g és Lengyelorszá g" kivételével - jegyzi meg egy tudó s - "az
Egyesü lt Á llamok a kereszténység legistenhívő bb és vallá serkö lcsileg legjobban ragaszkodó ,
fundamentalista és vallá silag leghagyomá nyosabb orszá ga", valamint "a vallá silag
legtermékenyebb orszá g", ahol "tö bb ú j vallá s szü letett ... mint bá rmely má s
tá rsadalomban".1
Amerikai templomok* az évszá zadok sorá n hihetetlenü l erő s tá rsadalmi intézmények
voltak. Maga Tocqueville is hosszasan nyilatkozott az amerikaiak vallá sossá gá ró l. Phillip
Hammond vallá stö rténész megjegyzi, hogy "a nemzet alapítá sa ó ta az amerikaiak egyre
nagyobb há nyada csatlakozott valamelyik egyhá zhoz vagy zsinagó gá hoz - egészen az 1950-
es évekig".2 Bá r leggyakrabban ú gy gondolunk a gyarmatosító kra, mint mélyen vallá sos
népre, az amerikai vallá sgyakorlá s tö rténetének egyik szisztematikus tanulmá nya szerint az
1776-os 17 szá zalékró l 1980-ra folyamatosan 62 szá zalékra nőtt a hivatalos vallá sgyakorlá s
ará nya.3 Má s megfigyelő k, mint példá ul E. Brooks Holifield, azzal érvelnek, hogy az egyhá zi
"tagsá g" jelentése az idő k folyamá n kevésbé lett szigorú , és arra a kö vetkeztetésre jutottak,
hogy "a tizenhetedik szá zadtó l a huszadik szá zadig a gyü lekezetekben való részvétel
való színű leg viszonylag á llandó maradt. Az elmú lt há rom szá z év nagy részében a lakossá g
35-40 szá zaléka való színű leg valamilyen rendszerességgel vett részt gyü lekezetekben".4
Mindkét esetben ennek a rugalmassá gnak az egyik oka az, hogy a vallá s Ameriká ban (a
legtö bb má s fejlett nyugati nemzettel ellentétben) pluralista és folyamatosan fejlő dő volt,
ami inká bb ú jjá szü letések és ébredések kaleidoszkó pszerű sorozatá ban fejező dö tt ki,
mintsem egyetlen á llamvallá sban, amely megcsontosodhatott.5
A hitkö zö sségek, amelyekben az emberek együ tt imá dkoznak, vitathatatlanul a tá rsadalmi
tő ke legfontosabb tá rhá zá t jelentik Ameriká ban. "Az egyhá z emberekbő l á ll" - mondja Craig
McMullen tiszteletes, a bostoni Dorchester Temple Baptist Church aktivista tá rslelkésze. "Ez
nem egy épü let, nem is egy intézmény. Az egyik ember és a má sik ember kö zö tti
kapcsolatokró l van szó ."6 Durva ö kö lszabá lyként a bizonyítékaink azt mutatjá k, hogy
Ameriká ban az ö sszes egyesü leti tagsá g kö zel fele egyhá zi kö tő désű , a személyes
jó tékonykodá s fele vallá si jellegű , és az ö nkéntes munka fele vallá si kontextusban tö rténik.
Tehá t az, hogy mennyire vagyunk érintettek a vallá sban, sokat szá mít Amerika tá rsadalmi
tő kéje szempontjá bó l.
A vallá si intézmények a hagyomá nyos istentiszteleten tú lmenő en a tá rsadalmi
tevékenységek széles kö rét tá mogatjá k kö zvetlenü l. A New York-i Riverside Church, egy
fő vonalbeli protestá ns gyü lekezet 1990. októ ber 14-i heti naptá rá nak bejegyzései kö zö tt
szerepeltek a Szociá lis Szolgá lati Képzés, az AIDS-szeminá rium, az Ö koló giai Munkacsoport,
a Kínai Keresztény Kö zö sség, az Anonim Narkó sok, a Riverside Ü zleti és Szakmai Nő i Klub,
az Ö bö l-krízis tanulmá nyi sorozat, az Alkoholistá k felnő tt gyermekei és a Felnő ttek és
tizenévesek harcmű vészeti osztá lya. 1991 januá rjá ban a Crystal Cathedral, egy evangélikus
gyü lekezet heti naptá rá ban (Garden Grove, Kalifornia) a Nő k a piacon, a Kényszeres
viselkedési formá k legyő zése, a Karrierépítő k mű helye, a Nyú jtó zkodá si és sétaidő nő knek,
a Rá k legyő ző i, a Pozitív keresztény szinglik, az Anonim Szerencsejá tékosok, a Tú lsá gosan
szerető nő k, az Anonim Tú lfogyasztó k és a Friday Night Live (kö zépiskolá soknak) című
foglalkozá sok szerepeltek. A Garden Grove Crystal Cathedral komplexumban éttermek és
egy Family Life Center is talá lható , ú szó medencével, sú lyzó s teremmel, szauná kkal és
gő zkabinokkal. Legalá bb egy ú j megatemplomban a szociá lis aktivizmus még a bá jital-,
modell- és tortadíszítő tanfolyamokra is kiterjedt, és egy bowlingpá lya is helyet kapott a
hétemeletes szabadidő kö zpontban.7
Az egyhá zak fontos inkubá torai az á llampolgá ri készségek, az á llampolgá ri normá k, a
kö zö sségi érdekek és az á llampolgá rok toborzá sá nak. A vallá silag aktív férfiak és nő k
megtanulnak beszédet tartani, gyű léseket vezetni, nézeteltéréseket kezelni és
adminisztratív felelő sséget viselni. Má sokkal is ö sszebará tkoznak, akik viszont való színű leg
má s kö zö sségi tevékenységformá kba is beszervezik ő ket. Részben ezen okok miatt az
egyhá zba já ró k lényegesen nagyobb való színű séggel vesznek részt vilá gi szervezetekben,
szavaznak és má s mó don vesznek részt a politiká ban, és mélyebb informá lis tá rsadalmi
kapcsolatokkal rendelkeznek.8
A rendszeres hívő k és azok, akik azt mondjá k, hogy a vallá s nagyon fontos szá mukra ,
sokkal nagyobb való színű séggel lá togatjá k meg bará taikat, szó rakoztatjá k magukat otthon,
já rnak klubok ö sszejö veteleire, valamint sportcsoportokhoz, szakmai és tudomá nyos
tá rsasá gokhoz, iskolai szolgá lati csoportokhoz, ifjú sá gi csoportokhoz, szolgá lati klubokhoz,
hobbi- vagy kertészklubokhoz, irodalmi, mű vészeti, vita- és tanulmá nyi csoportokhoz,
iskolai testvériségekhez, mező gazdasá gi szervezetekhez, politikai klubokhoz, nemzetiségi
csoportokhoz és egyéb kü lö nféle csoportokhoz tartoznak, mint má s emberek.9 Egy
huszonkét kü lö nbö ző típusú ö nkéntes egyesü letet vizsgá ló felmérésben - a
hobbicsoportoktó l a szakmai egyesü leteken á t a veterá ncsoportokig, az ö nsegítő
csoportokig, a sportklubokig és a szolgá lati klubokig - a vallá si csoportokban való tagsá g
volt az, amely a legszorosabb kapcsolatban á llt a polgá ri szerepvá llalá s egyéb formá ival,
mint példá ul a szavazá s, az eskü dtszéki szolgá lat, a kö zö sségi projektek, a szomszédokkal
való beszélgetés és a jó tékonykodá s.10
A vallá sossá g az iskolá zottsá ggal vetekszik, mint a polgá ri elkö telezettség legtö bb
formá já nak erő teljes korrelá tora.11 Való já ban ú gy tű nik, hogy a vallá silag elkö telezett
emberek egyszerű en tö bb embert ismernek. Egy érdekes felmérés, amely arra kérte az
embereket, hogy soroljá k fel az ö sszes olyan személyt, akivel a nap folyamá n személyesen
beszélgettek, azt talá lta, hogy a vallá s lá togatá sa volt a legerő sebb elő rejelző je a napi
személyes talá lkozá sok szá má nak.12 A rendszeres templomlá togató k 40 szá zalékkal tö bb
emberrel beszéltek a nap folyamá n. Ezek a tanulmá nyok nem tudjá k egyértelmű en
kimutatni, hogy a templomba já rá s ö nmagá ban "termeli" a tá rsadalmi kapcsolatteremtést -
való színű leg az ok-okozati nyíl a kettő kö zö tt mindkét irá nyba mutat -, de az egyértelmű ,
hogy a vallá sos emberek szokatlanul aktív tá rsadalmi kapitalistá k.
A vallá si elkö telezettség kü lö nö sen erő s elő rejelző je az ö nkéntességnek és a
jó tékonykodá snak. Az egyhá ztagok 75-80 szá zaléka adakozik jó tékony célra, szemben a
nem tagok 55-60 szá zaléká val, és az egyhá ztagok 50-60 szá zaléka ö nkénteskedik, míg a
nem tagoknak csak 30-35 szá zaléka. Ez részben természetesen azért van így, mert az
egyhá zak maguk is tesznek olyan dolgokat, amelyekhez pénzeszkö zö kre és ö nkéntesekre
van szü kség, de a vallá sos hívő k nagyobb való színű séggel já rulnak hozzá idő vel és pénzzel a
sajá t gyü lekezetü kö n kívü li tevékenységekhez is. Még ha a vallá si célú hozzá já rulá sokat
nem is vesszü k figyelembe, a vallá si szervezetekben való aktív részvétel a legerő sebb
elő rejelző je mind a jó tékonykodá snak, mind az ö nkéntességnek.13
A vallá s és az altruizmus kö zö tti kapcsolat részben a vallá si értékek erejét testesíti meg.
Ahogy Kenneth Wald, a vallá s kö zeli tanulmá nyozó ja megjegyzi: "A vallá si eszmék
potenciá lisan erő s forrá sai az elkö telezettségnek és a motivá ció nak", így "az emberek
hatalmas á ldozatokat hoznak, ha ú gy gondoljá k, hogy egy isteni erő hajtja ő ket".14 A vallá si
kö zö sségekben megtestesü lő tá rsadalmi kö telékek azonban legalá bb olyan fontosak az
ö nkéntesség és a jó tékonykodá s elszá molá sá ban, mint a vallá si meggyő ző dés ö nmagá ban.15
Az egyhá zi emberek jó tékonykodá sá ért nem pusztá n a hit, hanem a kö tő dés a felelő s.
Ismétlem, a bizonyítékok nem bizonyítjá k minden kétséget kizá ró an, hogy a templomba
já rá s ö nmagá ban nagylelkű séget eredményez, de a vallá si elkö telezettség bizonyosan
ö sszefü gg a testvéreink szü kségleteire való nagyobb odafigyeléssel.
Az egyhá zak a szociá lis szolgá ltatá sok fontos intézményi szolgá ltató i voltak és maradnak.
Az amerikai vallá si kö zö sségek évente nagyjá bó l 15-20 milliá rd dollá rt kö ltenek szociá lis
szolgá ltatá sokra . Orszá gszerte 1998-ban az ö sszes gyü lekezet kö zel 60 szá zaléka (és a
nagyobb gyü lekezetek még nagyobb há nyada) szá molt be arró l, hogy hozzá já rult szociá lis
szolgá ltatá sokhoz, kö zö sségfejlesztési vagy szomszédsá gszervezési projektekhez. Az
egyhá zlá togató k 33 szá zaléká t képviselő gyü lekezetek az éhező knek szá nt
élelmiszerprogramokat, az egyhá zlá togató k 18 szá zaléká t képviselő gyü lekezetek pedig az
olyan laká sépítési programokat tá mogatjá k, mint a Habitat for Humanity. A Partners for
Sacred Places megá llapította, hogy az idő sebb vá rosi gyü lekezetek tú lnyomó tö bbsége (93
szá zaléka) nyú jt kö zö sségi szolgá ltatá sokat, példá ul éléskamrá kat, ö nsegítő csoportokat és
szabadidő s programokat, és e programok kedvezményezettjeinek 80 szá zaléka nem tagja a
gyü lekezetnek. A fekete egyhá zak kü lö nö sen kiemelkedő szerepet já tszottak a
kö zelmú ltban a belvá rosi kö zö sségek ú jjá építésére tett erő feszítésekben, példá ul a bostoni
10 pontos koalíció ban. Amit széles kö rben az alulró l szervező dő kö zö sségszervezés
legsikeresebb modelljének tartanak Ameriká ban - az Industrial Areas Foundation -
intézményesen a helyi egyhá zkö zségekben és gyü lekezetekben gyö kerezik.16
Az egyhá zak az amerikai tö rténelem sorá n szá mos erő teljes tá rsadalmi mozgalomnak
nyú jtottak szervezeti és filozó fiai alapot, a XIX. szá zadi aboliciontó l és a mértékletességtő l
kezdve a XX. szá zadi polgá rjogokig és az élethez való jogig. Az 1950-es és 1960-as évek
polgá rjogi mozgalmá nak egyik vezető elemző je szerint,
[A fekete egyhá z a modern polgá rjogi mozgalom intézményes kö zpontjaként mű kö dö tt.....
Az egyhá zak biztosítottá k a mozgalom szá má ra a szervezett tö megbá zist; a nagyobb fehér
tá rsadalomtó l gazdasá gilag nagyrészt fü ggetlen, az emberek és erő forrá sok kezelésének
mű vészetében já rtas lelkészekbő l á lló vezető séget; egy intézményesített pénzü gyi bá zist,
amelyen keresztü l a tiltakozá st finanszíroztá k; és talá lkozó helyeket, ahol a tö megek
taktiká kat és stratégiá kat terveztek, és kollektíven elkö telezték magukat a harc mellett.17
A vallá si alapú szervezetek kü lö nö sen kö zponti szerepet já tszanak a tá rsadalmi tő ke és a
polgá ri szerepvá llalá s szempontjá bó l az afroamerikai kö zö sségben. Az egyhá z a fekete
Amerika legrégebbi és legkitartó bb tá rsadalmi intézménye, nem utolsó sorban azért, mert
hagyomá nyosan egy tö rténelmileg elnyomott nép egyetlen, feketék á ltal ellenő rzö tt
intézménye volt. Az afroamerikaiak minden tá rsadalmi rétegben vallá sosabbak, mint má s
amerikaiak. A fekete vallá si hagyomá ny sajá tosan ö sztö nzi a vallá s és a kö zö sségi ü gyek
ö sszekapcsolá sá t, és élénkíti a polgá ri aktivizmust. Mind a polgá rjogi harc alatt, mind azt
kö vető en a feketék egyhá zi szerepvá llalá sa erő sen ö sszefü ggö tt a polgá ri szerepvá llalá ssal,
részben azért, mert az egyhá z egyedü lá lló lehető séget biztosít a feketék szá má ra a polgá ri
készségek gyakorlá sá ra.18 C. Eric Lincoln vallá sszocioló gus szerint:
Tisztá n vallá si funkció já n tú l - bá rmennyire is kritikus volt ez a funkció - a fekete egyhá z
tö rténelmi szerepében, mint líceum, konzervató rium, fó rum, tá rsadalmi szolgá ltató
kö zpont, politikai akadémia és pénzü gyi intézmény, a fekete Amerika szá má ra kultú rá nk
anyja, szabadsá gunk bajnoka és civilizá ció nk védjegye volt és maradt.19
Ö sszefoglalva, a vallá si elkö telezettség a polgá ri szerepvá llalá s egyik alapvető dimenzió ja.
Így a polgá ri szerepvá llalá s tendenciá i szorosan kapcsoló dnak a vallá si szerepvá llalá s
vá ltozó mintá ihoz.
A személyes meggyő ző dések mércéjével mérve az amerikaiak vallá si elkö telezettsége
meglehető sen stabil volt az elmú lt fél évszá zadban - minden bizonnyal sokkal inká bb, mint
azt az amerikai élet szekularizá ló dá sá ró l szó ló nyilvá nos kommentá rok alapjá n
feltételezhetnénk. Gyakorlatilag minden amerikai azt mondja, hogy hisz Istenben, és
négybő l há rom azt á llítja, hogy hisz a halhatatlansá gban. Nincs bizonyíték arra, hogy ezek a
hitek megingottak volna az elmú lt fél évszá zadban. A Gallup kö zvélemény-kutató és má s
felmérő szervezetek az évtizedek sorá n tö bbszö r is megkérdezték az amerikaiakat, hogy
"mennyire fontos a vallá s az életü kben", és a vá laszok csak szerény elcsú szá sra utalnak a
vallá sossá g e mérő szá má ban.20 Azonban, ahogy az egyik vezető amerikai vallá stö rténész
megjegyezte: "Ha a vallá si impulzusok nem talá lnak otthonra az egyéni szívnél vagy léleknél
tö bb helyen, akkor kevés hosszú tá vú kö zéleti kö vetkezményü k lesz".21 Mit mondanak
nekü nk a bizonyítékok nemcsak a vallá sos hitrő l, hanem a vallá si intézményekben való
részvételrő l is?
A vallá si viselkedés tendenciá it a szakemberek évek ó ta hevesen vitatjá k. A szekularizá ció
klasszikus szocioló giai elmélete - miszerint a tá rsadalom modernizá ló dá sá val egyre
szekulá risabbá vá lik - meglehető sen jó l illeszkedik a nyugat-euró pai tapasztalatokhoz, de
még az 1950-es és 1960-as években is sok megfigyelő kételkedett abban, hogy ez az elmélet
megfelel az itteni tényeknek. Az utó bbi években a vallá s folyamatos életképességét
Ameriká ban "ú jra felfedezték" a tudomá nyos szakemberek, és az évszá zad végére, ahogy
Amerika vezető vallá sszocioló gusa megjegyezte: "A tudó soknak elegü k lett a
szekularizá ció ró l való beszédbő l. Azzal keresik a sarkantyú ikat, hogy elmondjá k, mi a jó az
egyhá zakban".22 A vallá s sorsá ró l folytatott e kvá zi vallá si kü zdelmek miatt fontos, hogy
alaposan mérlegeljü k a vallá si intézményekben való részvétel tendenciá ira vonatkozó , az
elmú lt mintegy fél évszá zadban tapasztalt, egymá snak ellentmondó bizonyítékokat.
A "szekularizá ció " vitá já ban mindkét fél egyetért abban, hogy az egyhá ztagsá g az 1950-es
években való színű leg minden idő k legmagasabb szintjén volt, és mindketten ú gy lá tjá k,
hogy az 1960-as években és az 1970-es évek elején a tő zsdei guruk szerény "piaci
korrekció t" (azaz a vallá sgyakorlá s visszaesését) tapasztalnak. Az elmú lt negyedszá zad
tendenciá i ellentmondá sosabbak, részben a rendelkezésre á lló bizonyítékok
megbízható sá gá val kapcsolatos bizonytalansá gok miatt. A felekezeti tagsá gi adatok
vitatható k, mivel a felekezetek eltérő en szigorú an hatá rozzá k meg a tagsá g fogalmá t, a
tagsá gi adatokat csak rendszertelenü l frissítik, az ö nbevallá sok lehetnek felfú jtak, és nem
minden egyhá z vezet vagy jelent pontos nyilvá ntartá st. A kö zvélemény-kutatá si adatok
elkerü lik e há trá nyok némelyikét, de á ltalá ban magasabb taglétszá mokat rö gzítenek, mint
az egyhá zi nyilvá ntartá sok, való színű leg azért, mert sok lejá rt tag tová bbra is
presbiteriá nusnak, zsidó nak vagy katolikusnak vallja magá t.23
E kétértelmű ségek ellenére azonban, amint azt a 12. á bra mutatja, a felmérések és a
felekezeti jelentések á ltalá ban egybehangzó an mutatjá k az egyhá ztagsá g nö vekedését az
1930-as évektő l kö rü lbelü l 1960-ig, amelyet egy plató kö vetett, majd egy hosszú , lassú ,
nagyjá bó l 10 szá zalékos visszaesés az egyhá ztagsá gban az 1960-as és az 1990-es évek
kö zö tt. A magukat "vallá stalannak" valló amerikaiak ará nya az 1967-es 2 szá zalékró l az
1990-es évekre 11 szá zalékra emelkedett.24
A vilá gi szervezetekhez hasonló an azonban a formá lis tagsá gon tú l a tényleges részvételre
is ki kell térnü nk, ha meg akarjuk vizsgá lni a vallá si részvétel tendenciá it. Az elmú lt fél
évszá zad nagy részét lefedő ö t fü ggetlen felmérés á ltalá ban egyetért abban, hogy az ö t
évtized bá rmelyik hetében az amerikaiak nagyjá bó l 40-45 szá zaléka á llítja, hogy részt vett
vallá si szertartá sokon.25 A legkorá bbi felmérések szerint az 1950-es évektő l az 1960-as
évekig az egyhá zlá togatá si ará ny 15-20 szá zalékos ugrá sszerű nö vekedést mutat, majd az
1970-es évek elejére ugyanilyen mértékű csö kkenést.26 Az ö t archívum némileg eltérő
becsléseket ad az 1975 utá ni tendenciá kró l, de a legmegalapozottabb ö sszegzés szerint a
lá togatottsá g - szerényen, de egyértelmű en - nagyjá bó l 10-12 szá zalékkal esett vissza az
elmú lt negyedszá zadban.27 Ú gy tű nik, hogy a visszaesés az idő szak má sodik felében - azaz
az 1980-as évek kö zepétő l az 1990-es évek kö zepéig - volt a legmarká nsabb.

12. ábra: Egyháztagság, 1936-1999: Egyházi nyilvántartások és felmérési adatok

Hogy ezeket a kö zelmú ltbeli tendenciá kat egy kicsit hosszabb perspektívá ba helyezzü k, a
13. á bra az ö t levéltá rbó l szá rmazó , a huszadik szá zad utolsó felére vonatkozó ö sszesített
bizonyítékokat mutatja be.28 A felmérések egybehangzó an azt mutatjá k, hogy a má sodik
vilá ghá ború t kö vető első évtizedekben a templomlá togatottsá g erő teljesen emelkedett,
majd az 1950-es évek vége és az 1990-es évek vége kö zö tt a templomlá togatottsá g
nagyjá bó l egyharmadá val csö kkent, a teljes csö kkenés tö bb mint felét az 1960-as években.
Az utó bbi idő ben néhá ny szkeptikus szocioló gus megkérdő jelezi, hogy az amerikaiak
való ban olyan vallá sosak-e, mint ahogy azt a felmérések sugalljá k. A felmérési vá laszok és a
padokban ü lő hívek tényleges szá má nak gondos ö sszehasonlítá sa azt sugallja, hogy sokan
kö zü lü nk "rosszul emlékeznek" arra, hogy való ban elmentek-e a mú lt heti istentiszteletre. A
becslések szerint a templomba já rá s tú ljelentkezése aká r az 50 szá zalékot is elérheti.29
Egyes tudó sok ú gy vélik, hogy a tú ljelentkezés ará nya ma való ban magasabb, mint egy
generá ció val ezelő tt, és ha ez így van, akkor a felmérés adatai alá becsü lhetik a tényleges
templomlá togatá s visszaesését. Rö viden, a szervezett istentiszteleteken való részvétel ma
való színű leg alacsonyabb, mint huszonö t évvel ezelő tt, és biztosan alacsonyabb, mint
negyven évvel ezelő tt.
Ú gy tű nik, hogy az amerikaiak részvétele az egyhá z tá rsadalmi életében az istentiszteleten
tú l - vasá rnapi iskolá kban, bibliatanulmá nyozó csoportokban, "egyhá zi tá rsasá gokban" és
hasonló kban - legalá bb olyan gyorsan csö kkent, mint az egyhá ztagsá g és a templomba já rá s.

13. ábra: A templomok látogatottságának alakulása, 1940-1999

istentiszteletek. Az 1950-es években nagyjá bó l minden negyedik amerikai szá molt be arró l,
hogy az egyhá ztagsá gon kívü l ilyen egyhá zi csoportokban is részt vesz. Az 1980-as évek
végére és az 1990-es évekre ö sszehasonlítható tanulmá nyok szerint ez a szá m a felére,
nagyjá bó l minden nyolcadikra csö kkent.30 A Michigani Egyetem-NIMH gondosan ellenő rzö tt
tanulmá nya, amely a személyes viselkedés vá ltozá sá t vizsgá lta 1957 és 1976 kö zö tt, 50
szá zalékos csö kkenést á llapított meg az egyhá zzal kapcsolatos csoportokban való
tagsá gban. Az á ltalá nos tá rsadalmi felmérés szerint 1974 és 1996 kö zö tt az egyhá zzal
kapcsolatos csoportokban való tagsá g legalá bb 20 szá zalékkal csö kkent.31 Az amerikaiak
részvétele a vallá si intézményeik tá rsadalmi életében a hivatalos istentiszteleteken kívü l
való színű leg az 1960-as évek ó ta egyharmadá val, az 1950-es évek ó ta pedig legalá bb felével
csö kkent.
Ezeket az eredményeket teljes mértékben megerő sítik az amerikaiak 1965-ben, 1975-ben,
1985-ben és 1995-ben kitö ltö tt idő napló inak bizonyítékai. Az 1995-ö s amerikaiak
á tlagosan csak kétharmad annyi idő t szenteltek a vallá sra (mind az istentiszteletre, mind a
vallá shoz kapcsoló dó tá rsadalmi tevékenységekre), mint 1965-ben - az 1965-ö s heti egy ó ra
harminchét percrő l 1995-ben egy ó ra hét percre folyamatosan csö kkent.32 Nem arró l van
szó , hogy a prédiká ció k rö videbbek lettek volna, hanem arró l, hogy a lakossá gnak az a része,
amelyik egyá ltalá n idő t tö ltö tt vallá ssal, kö zel felére csö kkent.
Ö sszefoglalva, az elmú lt há rom-négy évtizedben az amerikaiak kö rü lbelü l 10 szá zalékkal
kisebb való színű séggel vallottá k magukat egyhá ztagnak, mikö zben a tényleges részvétel és
a vallá si tevékenységekben való részvétel nagyjá bó l 25-50 szá zalékkal csö kkent.
Gyakorlatilag a vallá si részvétel há ború utá ni fellendü lése - és talá n még ennél is tö bb -
eltű nt. A vallá si részvételnek ez az á tfogó tö rténelmi mintá zata - a szá zad első harmadá tó l
az 1960-as évekig tartó nö vekedés, majd az 1960-as évektő l az 1990-es évekig tartó
csö kkenés - nagyjá bó l ugyanaz a mintá zat, mint amit korá bban a vilá gi, kö zö sségi alapú
szervezetek, valamint a politikai részvétel esetében is megfigyeltü nk.
Rá adá sul mindhá rom esetben a csö kkenés anná l nagyobb volt, minél igényesebb volt a
részvétel formá ja - példá ul a tényleges részvétel a formá lis tagsá ghoz képest -, anná l
nagyobb volt a visszaesés. Való já ban az amerikai polgá ri élet klasszikus intézményei, mind
a vallá si, mind a vilá giak, "kiü resedtek". Kívü lrő l nézve az intézményi építmény
gyakorlatilag érintetlennek tű nik - a hitvallá sok szá ma alig csö kken, a formá lis tagsá g csak
egy kicsit, és így tová bb. Kö zelebbrő l megvizsgá lva azonban egyértelmű nek tű nik, hogy a
pusztulá s felemésztette a polgá ri infrastruktú rá nk teherhordó gerendá it.
A vallá si részvétel csö kkenése, aká rcsak a politikai és kö zö sségi szerepvá llalá s terén
bekö vetkezett szá mos vá ltozá s, nagyrészt a generá ció s kü lö nbségekre vezethető vissza.33
Ú gy tű nik, hogy az amerikaiak egy adott kohorszá ban az évek sorá n nem csö kkent a vallá si
elkö telezettség, de az ú jabb generá ció k kevésbé vallá sosak, mint a szü leik. Az egyik
nemzedék lassú , de kérlelhetetlen levá ltá sa a kö vetkező vel fokozatosan, de
elkerü lhetetlenü l csö kkentette a vallá si tevékenységekben való nemzeti részvételü nket.
A vallá sos viselkedés tendenciá inak értékelése elkerü lhetetlenü l ellentmondá sos, mivel sok
embernek erő s személyes érdeke fű ző dik a vita egyik vagy má sik oldalá hoz, de az egyik
kü lö nleges ö sszetettséget a vallá sossá g jó l ismert "életciklus" mintá zata jelenti.34
Á ltalá nossá gban elmondható , hogy a há zassá g és a gyermekvá llalá s ö sztö nzi az egyhá zi
tevékenységekben való fokozottabb részvételt. Ezenkívü l a kö zépkorú és idő sebb emberek
(akik talá n jobban tudatá ban vannak sajá t halandó sá gunknak) jobban vonzó dnak a
vallá shoz, mint a fiatalabbak. Ahhoz, hogy jelentő s hosszú tá vú vá ltozá st észleljü nk, ö ssze
kell hasonlítanunk a vallá si részvétel ará nyá t az azonos korú emberek kö zö tt a kü lö nbö ző
korszakokban. Ha a mai fiatalabbak kevésbé vallá sosak, mint a korukbeliek korá bban, akkor
minden való színű ség szerint még ha maguk a mai fiatalok az életkoruk elő rehaladtá val
fokozatosan vallá sosabbá is vá lnak, akkor sem érhetik utol elő deik ü temét, és így a
tá rsadalomban a vallá sos elkö telezettség ö sszesített szintje idő vel inká bb csö kkenni fog. Az
1970-es és az 1990-es évek kö zö tt a hatvan év alattiak kö rében a templomba já rá s
nagyjá bó l 10-20 szá zalékkal csö kkent, míg a hatvan év felettiek kö rében a templomba já rá s
enyhén nő tt.35 A vallá si elkö telezettség szerény nö vekedése a népesség legidő sebb
generá ció ja - az 1930-as években vagy korá bban szü letettek - kö rében nem volt elég ahhoz,
hogy ellensú lyozza gyermekeik és unoká ik csö kkenő elkö telezettségét.
Ez a minta kü lö nö sen igaz a baby boomerek vallá si szoká saira. Hú széves korukban (az
1960-as és 1970-es években) a boomerek jobban elfordultak a vallá si intézményektő l, mint
elő deik hú széves korukban. Ahogy a boomerek meghá zasodtak, gyerekeket szü ltek és
letelepedtek, hajlamosak voltak a szü leikhez hasonló an jobban bekapcsoló dni a szervezett
vallá sba, de a boomerek az életciklusuk sorá n az egyhá z felé való elmozdulá st a vallá si
elkö telezettség sokkal alacsonyabb szintjén kezdték, és ezt a szakadékot soha nem zá rtá k
be. Még most, a negyvenes és ö tvenes éveikben is, bá r (ahogyan azt vá rná nk) vallá sosabbak,
mint egykor voltak, a boomerek vallá silag kevésbé elkö telezettek, mint a kö zépkorú ak egy
generá ció val ezelő tt. Wade Clark Roof szocioló gus becslése szerint a vallá sos
hagyomá nyban nevelkedett boomerek kétharmada kilépett, míg valamivel kevesebb mint
fele visszatért.36 Tehá t ahogy a boomerek vallá sosabb szü lei eltá voznak a színrő l, a vallá sos
elkö telezettség á tlagos szintje tová bb csö kken.
Wade Clark Roof és William McKinney ö sszefoglalja az amerikai vallá si magatartá st ebben a
korszakban:
A hatvanas évek végén és a hetvenes években nagyszá mú fiatal, jó l képzett,
kö zéposztá lybeli fiatal... disszidá lt az egyhá zakbó l.... Néhá nyan ú j vallá si mozgalmakhoz
csatlakoztak, má sok személyes megvilá gosodá st kerestek kü lö nbö ző spirituá lis terá piá k és
fegyelmek segítségével, de a legtö bben egyszerű en "kiléptek" a szervezett vallá sbó l.....
[Ennek kö vetkezménye] az erő sen individualizá lt vallá spszicholó gia irá nyá ba mutató
tendencia volt, anélkü l, hogy a hívő kö zö sségekhez való erő s tá mogató kö tő dés elő nyeit
élvezték volna. Az 1960-as évek utá ni idő szakban az egyik fő mozgató rugó ebben az
irá nyban a nagyobb személyes kiteljesedés és az ideá lis én keresése volt..... Az expresszív
individualizmusnak ebben a légkö rében a vallá s hajlamos "privatizá ló dni", vagyis jobban
lehorgonyozni a személyes birodalmakban.37
A privatizá lt vallá s erkö lcsileg meggyő ző és pszichésen kielégítő lehet, de kevesebb
tá rsadalmi tő két testesít meg. Tö bb ember gyakrabban "szö rfö zik" gyü lekezetrő l
gyü lekezetre, így bá r még mindig "vallá sosak", kevésbé elkö telezettek egy adott
hívő kö zö sség irá nt. Az elmú lt évtizedekben virá gzott a kü lö nbö ző szektá s csoportok
nyilvá nossá ga, a transzcendentá lis meditá ció tó l a Mun tiszteletes egyesítési egyhá zá ig, de
gondos tanulmá nyok kimutattá k, hogy e mozgalmak egyike sem vonzott tartó san néhá ny
ezernél tö bb amerikai tagot, ami a kétszá zmillió s felnő tt lakossá gban elenyésző tö redék.38
Még azok szá má ra is, akik tová bbra is vallá sosak maradnak, "a privatizá lt vallá s kevés
kö zö sségi tá mogatá st ismer, és nagyjá bó l az intézményesített vallá si formá któ l fü ggetlenü l
létezik; értelmet adhat a hívő nek és személyes orientá ció t, de nem kö zö s hit, és így nem
való színű , hogy erő s csoportos elkö telezettséget inspirá lna..... 'Hívő k' talá n, de
'hovatartozó k' nem".39
Nem az az érvem, hogy a privatizá lt vallá s erkö lcsileg vagy teoló giailag komolytalan, vagy
hogy az ö rö kö lt vallá si hagyomá nyok eredendő en magasabb rendű ek lennének. É pp
ellenkező leg, ahogy Stephen Warner, az ö nrendelkező vallá si hovatartozá s szabadabb
piacá nak csodá ló ja á llítja: "Szá mos bizonyíték van arra, hogy a vallá svá ltó k erkö lcsileg
komolyan gondoljá k".40 De a legtö bb beszá moló szerint "a vá ltá s nagy "nyertese" a nö vekvő
szekulá ris vá lasztó i kö r".41
Ahogy Phillip Hammond egy észak-karolinai, massachusettsi, ohió i és kaliforniai
egyhá zlá togató k kö rében végzett felmérés alapjá n beszá mol ró la: "Az 1960-as és 1970-es
évek tá rsadalmi forradalma felgyorsította az egyensú ly eltoló dá sá t [az egyhá z kollektív és
egyéni szerepe kö zö tt], mégpedig ú gy, hogy jelentő sen felerő sítette azt a jelenséget, amelyet
"személyes autonó miá nak" fogunk nevezni. A személyes autonó mia így nemcsak a
gyü lekezeti részvétel csö kkenéséhez vezetett ... hanem e részvétel jelentésének
megvá ltozá sá hoz is". A plébá nia életében való aktív részvétel nagymértékben fü gg attó l,
hogy az ember milyen mértékben kapcsoló dik a tá gabb tá rsadalmi kö rnyezethez - vannak
bará tai a plébá niá n, a szomszédsá gban, a munkahelyén, egy szoros személyes há ló zat része.
Amint azt a kö vetkező két fejezetben lá tni fogjuk, a vallá si alapú tá rsadalmi szerepvá llalá s e
tartó gerendá i az elmú lt évtizedekben maguk is meggyengü ltek. A lényeg: Míg sok boomer
szá má ra a privatizá lt vallá s az autonó m erkö lcsi ítélő képesség méltó kifejező dése, az
intézményesített vallá s kevésbé kö zponti szerepet já tszik az életü kben, mint szü leik
életében.42
---
Az ú gynevezett X generá ció vallá si orientá ció i erő sen arra utalnak, hogy a vallá si
elkö telezettség hosszú tá vú csö kkenése még nem ért véget. Tö bb mint há rom évtizede az
első éves fő iskolá sok Amerika-szerte kitö ltö ttek egy standard kérdő ívet a kö zépiskola utolsó
évérő l - osztá lyzatok, karrierérdeklő dés, életcélok, tá rsadalmi tevékenységek és így tová bb.
Amikor az 1968-ban fő iskolá ra lépő boomerek kitö ltö tték ezt a kérdő ívet, 9 szá zalékuk azt
mondta, hogy "soha" nem já rt templomba. Az 1990-es évek végére, amikor a boomerek
gyermekei kitö ltö tték ugyanezt a kérdő ívet, a szervezett vallá stó l való teljes elzá rkó zá s
ará nya megduplá zó dott, és 18 szá zalékra emelkedett. Hasonló képpen, a fő iskolai
első évesek azon há nyada, akik vallá si preferenciá juknak a "nincs" megjelö lést vallottá k, az
1966-os 7 szá zalékró l 1997-re 14 szá zalékra emelkedett. Egy má sik, éves felmérésekbő l
á lló szigorú sorozat szerint a hetente templomba já ró kö zépiskolá sok ará nya az 1970-es
évek végi 40 szá zalékró l az 1990-es évek elejére 32 szá zalékra csö kkent.43
Az elmú lt há rom évtizedben az amerikai vallá si részvétel tendenciá iró l á ltalá nossá gban
nyilatkoztam, de ez legalá bb két fontos szempontbó l tú lsá gosan leegyszerű sítő . Elő szö r is,
az amerikai tá rsadalomban nem mindenkit érintettek egyformá n az eddig ismertetett
tendenciá k. Míg az amerikaiak egy csoportja inká bb visszahú zó dott a hitkö zö sségekben
való aktív részvételtő l, egy má sik csoport ugyanolyan teljes mértékben részt vesz benne,
mint valaha. Míg a lakossá gnak a szervezett vallá stó l teljesen elzá rkó zó része nő tt, addig az
intenzíven elkö telezettek ará nya viszonylag stabil maradt. Má s szó val, a vallá sbó l való
kilépés azok rová sá ra tö rtént, akiknek a vallá si elkö telezettsége szerény, de hagyomá nyos
volt. Az eredmény az, hogy az orszá g egyre vilá gosabban két csoportra oszlik - a hívő
hívő kre és a teljesen vallá stalanokra.44 (Egyesek talá n lá tnak itt bizonyos pá rhuzamot a
politikai trendekkel - tö bb az igaz hívő , tö bb a kilépő , és kevesebb a mérsékelt.) Ez az a
szocioló giai szubsztrá tum, amely az utó bbi évek sokat vitatott "kultú rharcainak" há tterében
á ll. Bá r ezt a polarizá ció t nem szabad eltú lozni, regioná lis dimenzió ja is lehet, mivel van
némi bizonyíték arra, hogy a vallá si elszakadá s északon (kü lö nö sen északkeleten) a
legmarká nsabb, és a déli bibliai ö vezetben a legkorlá tozottabb.45
Má sodszor, a vá ltozá s ü teme és irá nya jelentő sen kü lö nbö zik a kü lö nbö ző felekezetek
kö zö tt. A protestá ns és zsidó gyü lekezetek a tagsá g tekintetében veszítettek piaci
részesedésü kbő l, míg a katolikusok és má s vallá sok nyertek. A má sodik vilá ghá ború ó ta a
protestá nsok ará nya az Egyesü lt Á llamok lakossá gá n belü l évtizedenként kö rü lbelü l 3-4
szá zalékponttal csö kkent, ami ö sszességében kö rü lbelü l negyedével, míg a zsidó k ará nya
évtizedenként kö rü lbelü l 0,5 szá zalékponttal, ami ö sszességében kö rü lbelü l felével
csö kkent. Ezzel szemben a katolikusok ará nya a népességen belü l évtizedenként 1-1,5
szá zalékponttal nő tt, ami ö sszességében nagyjá bó l egyharmados nö vekedést jelent, míg a
"vallá stalanok" ará nya évtizedenként kö rü lbelü l 2 szá zalékponttal, nagyjá bó l négyszeresére
emelkedett. Az Egyesü lt Á llamok lakossá gá nak protestá nsnak valló része a huszadik szá zad
utolsó harmadá ban 12-15 szá zalékponttal csö kkent (vagy kö zel egyö tö dével), ami
való színű leg a legélesebb ilyen mértékű csö kkenés az Egyesü lt Á llamok tö rténetében.46
Bizonyos mértékig ezeket az eltérő nö vekedési ü temeket a katolikusok esetében a Latin-
Ameriká bó l, a tö bbi vallá s esetében pedig Á zsiá bó l érkező bevá ndorlá s befolyá solja. Egyes
becslések szerint példá ul a spanyolajkú ak jelenleg az amerikai katolikusok egynegyedét
teszik ki. Az ő részvételü k azt jelenti, hogy a katolikus egyhá z ismét fontos szerepet já tszik a
bevá ndorló k és a szélesebb amerikai tá rsadalom ö sszekapcsolá sá ban, és ebben az
értelemben tová bbra is hozzá já rul a tá rsadalmi tő ke kialakulá sá hoz, de ez az ú j beá ramlá s
csak részben fedi el azt, hogy az ő shonos amerikaiak egyre kevésbé vesznek részt az
egyhá zban.
A protestá ns felekezetek széles csalá djá n belü l az elmozdulá sok még marká nsabbak voltak.
Az elmú lt negyven évben a fő vonalbeli felekezetek (metodista, presbiteriá nus, episzkopá lis,
lutherá nus, kongregá ció s, amerikai baptista stb.) nagymértékben veszítettek "piaci
részesedésü kbő l", míg az evangélikus és fundamentalista csoportok (déli baptista,
pü nkö sdi, szentségi, Isten Gyü lekezete és Isten Krisztus Egyhá za, valamint Jehova Tanú i,
mormonok és fü ggetlen gyü lekezetek) tová bb nö vekedtek, bá r néha lassabb ü temben, mint
korá bban, és most alig kö vetik a nemzeti népesség nö vekedését. Bá r a fő vonalbeli
protestantizmus még mindig jelentő s részét képezi a vallá si tá jképnek, ezek a gyü lekezetek
fogynak, elö regednek és kevésbé vesznek részt vallá si tevékenységekben. Az evangélikus
egyhá zakhoz tartozó egyhá ztagok ará nya nő tt - az 1960 utá ni negyedszá zadban
való színű leg nagyjá bó l egyharmaddal -, de a protestá nsok egészét tekintve az
evangélikusok nö vekedése nem volt elég ahhoz, hogy ellensú lyozza a fő vonalbeli
veszteségeket. Ennek egyik eredménye az, hogy a nö vekedés a vallá si spektrum mindkét
végén, a legortodoxabb és a legszekulá risabb oldalon tö rtént, míg a kö zépső rész
ö sszeomlott.47
A templomlá togatottsá g mérése kissé má sró l á rulkodik. Míg a magukat katolikusnak valló k
szá ma folyamatosan nő tt, a hagyomá nyosan magas katolikus vallá sgyakorlá s mértéke a
misén való részvételben mérve folyamatosan csö kkent. Az egyre fogyatkozó szá mú
protestá nsok kö rében a heti rendszerességgel való részvétel ará nya viszonylag jó l tartotta
magá t, részben azért, mert a protestá ns felekezetek kö zö tt az evangélikusabb gyü lekezetek
felé tö rtént elmozdulá s miatt; de mivel ma má r kevesebb az ö nazonos protestá ns, az elmú lt
há rom-négy évtizedben jelentő sen csö kkent a protestá ns istentiszteleteken rendszeresen
részt vevő amerikaiak ará nya. Má s szó val, egyre tö bb katolikus vá lik csupá n névleges
egyhá ztaggá , míg a protestá nsok és a zsidó k nagy és folyamatosan nö vekvő szá ma teljesen
elhagyja vallá sá t.48
A vallá si elkö telezettség csö kkenése a feketéket legalá bb annyira jellemzi, mint a fehéreket,
még akkor is, ha a feketék tová bbra is vallá sosabbak, mint a fehérek. A templomba já rá s
csö kkenése az 1970-es évek kö zepe és az 1990-es évek kö zepe kö zö tt a feketék kö rében
majdnem olyan mértékű volt, mint a fehérek kö rében, és az egyhá zi csoportok tagsá gá nak
csö kkenése a feketék kö rében valamivel nagyobb volt. Tová bbá , a feketék kö rében
ugyanú gy, mint a fehérek kö rében, a fő vonalbeli protestá ns felekezetek relatív csö kkenést
szenvedtek el, míg az evangélikus gyü lekezetek nö vekedtek.49
Az evangélikus vallá s ú jjá éledése a huszadik szá zad utolsó felében az amerikai vallá si élet
talá n legfigyelemreméltó bb jellemző je. Ahogy Roger Finke és Rodney Stark
egyhá ztö rténészek érveltek, ez a fejlemény csupá n az amerikai vallá stö rténetbő l jó l ismert
drá ma legú jabb megismétlő dése: egy lá zadó , fegyelmezettebb, szektá sabb, kevésbé
"szekularizá lt" vallá si mozgalom megelő zi a vilá giasabb, establishmentista felekezeteket. A
metodistá k tették ezt az episzkopá lisokkal a tizenkilencedik szá zad kö zepén, és most a
fundamentalistá k tették ezt a metodistá kkal.
Egyik oldalró l nézve ez a fejlő dés ú jjá éleszti a vallá st, és élénk tá rsadalmi tő két hoz létre az
ú j evangélikus egyhá zakban. Az evangélikusok elmú lt évtizedekben elért eredményeit az
energikus vallá si kö zö sségek létrehozá sá ban méltá n csodá ljá k a vallá si vezető k a teljes
spektrumban. Az amerikai tö rténelemben a tá rsadalmi tő ke kialakulá sá nak szá mos
legfontosabb epizó dja vallá si megú julá sokban gyö kerezett, és lehet, hogy egy ú jabb ilyen
idő szak kü szö bén á llunk.50
Azonban, ahogyan Wade Clark Roof megfigyelte, "a konzervatív vallá si energiá k a vallá si
hagyomá nyon belüli hit visszaszerzése és a vallá si és életmó dbeli hatá rok ú jbó li
megerő sítése irá nyá ba irá nyulnak az uralkodó kultú rá n belü l..... A nö vekvő egyhá zak és
zsinagó gá k á ltalá ban exkluzív jellegű ek, képesek tá rsadalmi és vallá si hatá rokat egyará nt
meghú zni".51 Tö rténelmileg a fő vonalbeli protestá ns egyhá zi emberek ará nytalanul nagy
ará nyban vá llaltak vezető szerepet a szélesebb polgá ri kö zö sségben, míg mind az
evangélikus, mind a katolikus egyhá zak nagyobb hangsú lyt fektettek az egyhá zkö zpontú
tevékenységekre. Robert Wuthnow, az orszá g egyik legélesebb és legértő bb vallá si
megfigyelő je az amerikai tö rténelem á tfogó á ttekintése sorá n arra a kö vetkeztetésre jut,
hogy "míg a fő vonalas egyhá zak a huszadik szá zad első felében progresszív
tá rsadalomjobbító programokban vettek részt, addig az evangélikus egyhá zak inká bb az
egyéni já mborsá gra ö sszpontosítottak".52
Mind egyénileg, mind gyü lekezeti szinten az evangélikusok nagyobb való színű séggel
vesznek részt a sajá t vallá si kö zö sségü kö n belü li tevékenységekben, de kisebb
való színű séggel vesznek részt a szélesebb kö zö sségben.53 Az evangélikusok
rendszeresebben já rnak templomba, mint a fő vonalbeli protestá nsok, jó val bő kezű bbek
jó tékonykodá s terén (a csalá di jö vedelem á tlagosan 2,8 szá zaléká t adjá k, szemben a
fő vonalbeli protestá nsok 1,6 szá zaléká val), rendszeresebben já rnak vasá rnapi iskolá ba és
bibliatanulmá nyozó csoportba, és tö bb kö zeli bará tjuk van ugyanabban a gyü lekezetben.
George Marsden szerint "A fundamentalista egyhá zak sokkal erő sebb kö zö sséget kíná lnak
tagjaiknak, mint mérsékelten liberá lis protestá ns tá rsaik..... [Ezek] a legö sszetartó bb nem
etnikai kö zö sségek kö zé tartoznak Ameriká ban".54
Az evangélikusok tá rsadalmi tő kéje azonban inká bb otthon, mint a tá gabb kö zö sségben van
befektetve. Az evangélikusok kö rében a templomba já rá s nem korrelá l a kö zö sségi
szervezetekben való tagsá ggal. Vannak kivételek az á ltalá nosítá s aló l, miszerint az
evangélikusok nem nyú lnak ki: Charles Colson Prison Fellowship Ministries nevű
szervezetét példá ul széles kö rben dicsérik azért, mert orszá gszerte hatszá z bö rtö nben
felekezeti és faji hatá rokat á tlépve dolgozik azon, hogy a rabokat visszavezesse a
kö zö sségbe. A legtö bb evangélikus ö nkéntes munka azonban a gyü lekezet vallá si életét
tá mogatja - vasá rnapi iskolá ban tanít, énekel a kó rusban, ministrá l az istentiszteleteken -,
de nem terjed ki annyira a szélesebb kö zö sségre, mint a má s vallá sú ak ö nkéntes munká ja.55
A mai protestá nsok és katolikusok nagyobb való színű séggel vesznek részt ö nkéntes
munká ban és a szélesebb kö zö sségben végzett szolgá latban. A fő vonalbeli protestá nsok és
kisebb mértékben a katolikusok kö rében a templomba já rá s kevésbé kö tő dik a vallá si
ö nkéntességhez, de szorosabban kö tő dik a vilá gi ö nkéntességhez. Ezekben a vallá sokban a
templomba já rá s ö sszefü gg a vilá gi csoportokban való tagsá ggal, ső t, azok vezetésével is.
Mind az evangélikus, mind a fő sodratú gyü lekezetekben a vallá si elkö telezettségű ek olyan
á tadható polgá ri készségeket tanulnak, mint a vezetés és a nyilvá nos beszéd, de a fő sodratú
protestá nsok nagyobb való színű séggel adjá k á t ezeket a készségeket a szélesebb
kö zö sségnek. Ahogy Robert Wuthnow megá llapítja: "A fő vonalbeli protestá ns egyhá zak
ö sztö nzik a szélesebb kö zö sségben való polgá ri szerepvá llalá st, míg az evangélikus
egyhá zak nyilvá nvaló an nem".56
Ugyanez az ellentét mutatkozik a gyü lekezetek szintjén is: az ö nmagukat konzervatívnak
valló gyü lekezetek kisebb való színű séggel kíná lnak tá rsadalmi célú szolgá ltatá sokat vagy
programokat, mint a liberá lis vagy mérsékelt gyü lekezetek, kivéve az élethez való joggal
kapcsolatos tevékenységeket. (Az evangéliumi keresztények politikai részvételével a 9.
fejezetben foglalkozunk majd részletesebben). Hasonló képpen, a polgá rjogi korszakban a
feketék polgá ri szerepvá llalá sa pozitívan korrelá lt a fekete fő vonalbeli egyhá zakban való
részvétellel, de negatívan a fekete fundamentalista felekezetekben való részvétellel. Így az a
tény, hogy az evangéliumi kereszténység nö vekszik, a fő vonalbeli kereszténység pedig
csö kken, azt jelenti, hogy a vallá s jelenleg kevésbé hatékony a polgá ri elkö telezettség és a
"hídképző " tá rsadalmi tő ke alapjaként. Wuthnow a lényegre tapint:
A vallá s ü dvö s hatá ssal lehet a civil tá rsadalomra azá ltal, hogy tagjait istentiszteletre, a
csalá djukkal való együ ttlétre és a vallá si hagyomá nyokba á gyazott erkö lcsi tanulsá gok
elsajá títá sá ra ö sztö nzi. De a vallá s való színű leg csö kkent hatá st gyakorol a tá rsadalomra, ha
csak ez az egyetlen szerepe. Ami Tocqueville-t érdekelte az ö nkéntes szervezetekben, az...
az a képességü k volt, hogy a népesség nagy szegmenseiben, kö zö sségeken és régió kon
á tívelő kapcsolatokat teremtsenek, és ö sszehozzá k a kü lö nbö ző etnikai há tterű és
foglalkozá sú embereket.57
Ez az a szélesebb kö rű polgá ri szerep, amelyet az evangélikus vallá s - kevés kivételtő l
eltekintve - még nem tö lt be a mai Ameriká ban.
---
Foglaljuk ö ssze, mit tudtunk meg a vallá si bejegyzésrő l az amerikai tá rsadalmi tő ke
fő kö nyvében. Elő szö r is, a vallá s ma is, ahogy hagyomá nyosan, az amerikai kö zö sségi élet és
egészség kö zponti forrá sa. A vallá si alapú szervezetek a polgá ri életet szolgá ljá k mind
kö zvetlenü l, azá ltal, hogy szociá lis tá mogatá st nyú jtanak tagjaiknak és szociá lis
szolgá ltatá sokat a szélesebb kö zö sségnek, mind pedig kö zvetve, azá ltal, hogy á llampolgá ri
készségeket á polnak, erkö lcsi értékeket kö zvetítenek, ö nzetlenségre ö sztö nö znek és
elő segítik az á llampolgá ri toborzá st az egyhá zi emberek kö rében.
Má sodszor, a vallá si részvétel széles kö rű ingadozá sa a huszadik szá zadban tü krö zi a vilá gi
polgá ri élet tendenciá it - a szá zad első hat évtizedében és kü lö nö sen a má sodik
vilá ghá ború t kö vető két évtizedben virá gzott, majd az utolsó há rom-négy évtizedben
elhalvá nyult. A vilá gi élethez hasonló an, minél intenzívebb a részvétel formá ja, anná l
nagyobb a kö zelmú ltbeli csö kkenés, még akkor is, ha a lakossá g egy kisebbsége tová bbra is
kü lö nö sen vonzó nak talá lja az igényes felekezeteket. Rá adá sul, mint a politiká ban és a
tá rsadalomban á ltalá ban, ú gy tű nik, hogy ez a kivonulá s a generá ció vá ltá shoz kö tő dik. A
fiatalabb generá ció k (a "fiatalabbak" itt a boomereket is beleértve) tö bbnyire kevésbé
vesznek részt mind a vallá si, mind a vilá gi tá rsadalmi tevékenységekben, mint elő deik
ugyanabban a korban.
Végezetü l, az amerikai vallá si élet ebben az idő szakban szintén azt a tö rténelmileg ismert
drá má t já tszotta ú jra, amelynek sorá n a hit dinamikusabb és igényesebb formá i a
hétkö znapibb formá k helyébe tö rtek. Legalá bbis eddig azonban az ú j felekezetek
kö zö sségépítő erő feszítései inká bb befelé, mint kifelé irá nyultak, így korlá tozva egyébként
ü dvö s hatá sukat Amerika tá rsadalmi tő kéjére. Rö viden, a huszonegyedik szá zad kezdetén
az amerikaiak ritká bban já rnak templomba, mint há rom vagy négy évtizeddel ezelő tt, és az
egyhá zak, ahová já runk, kevésbé kapcsoló dnak a tá gabb kö zö sséghez. A vallá si életben
tapasztalható tendenciá k inká bb megerő sítik, mintsem ellensú lyozzá k a vilá gi kö zö sség
tá rsadalmi kapcsolatainak baljó slatú csö kkenését.

5. FEJEZET
Kapcsolatok a munkahelyen
A MUNKAMUNKÁ VAL KAPCSOLATOS SZERVEZETEKET hagyomá nyosan két kü lö nbö ző
szemü vegen keresztü l vizsgá ljá k. Kö zgazdasá gi szempontbó l a szakszervezeteket és a
szakmai tá rsasá gokat néha ú gy kritizá ljá k, mint egyfajta monopolkartellt, mint egy modern
céhet, amely egy adott ipará g vagy szakma dolgozó inak eszkö ze, hogy ö sszefogva elnyomjá k
a versenyt és nö veljék a jö vedelmet. Szocioló giai szempontbó l azonban ezek a szervezetek a
tá rsadalmi szolidaritá s fontos helyszínei, a kö lcsö nö s segítségnyú jtá s és a megosztott
szakértelem mechanizmusai. Alapvető en persze ez a két kép kö lcsö nö sen erő síti egymá st,
mivel a szolidaritá s a gazdasá gi együ ttmű kö dés elengedhetetlen elő feltétele. Még azok is
elismerhetik az á ltaluk képviselt tá rsadalmi tő két, akik a taná ri szakszervezetek vagy
ü gyvédi kamará k gazdasá gi kö vetkezményeit siratjá k.
A munká val kapcsolatos szervezetek - mind a szakszervezetek, mind az ü zleti és szakmai
szervezetek - hagyomá nyosan a polgá ri kö tő dés leggyakoribb formá i kö zé tartoznak
Ameriká ban. A tá rsadalmi tő ke leltá runkban ez egy fontos fő kö nyv. A 14. á bra ö sszefoglalja
a szakszervezeti tagsá g ará nyá nak tendenciá it az Egyesü lt Á llamokban a huszadik szá zad
folyamá n. E tö rténelmi profil részletei az amerikai munka sajá tos tö rténetéhez
kapcsoló dnak, példá ul a két vilá ghá ború és a New Deal kollektív tá rgyalá sokra gyakorolt
kedvező hatá saihoz.1 Az á ltalá nos minta azonban emlékeztet arra a mintá ra, amelyet mind a
kö zö sségi alapú , mind a vallá si szervezetek esetében megfigyeltü nk: szerény nö vekedés a
szá zad első harmadá ban; gyors nö vekedés a gazdasá gi vilá gvá lsá gbó l és a má sodik
vilá ghá ború bó l való kilá balá s utá n; egy magas plató az 1950-es évektő l az 1960-as évekig;
és egy éles, tartó s csö kkenés a szá zad utolsó harmadá ban.
Sok éven á t a szakszervezetek az egyik legelterjedtebb szervezeti

14. ábra: Szakszervezeti tagság az Egyesült Államokban, 1900-1998

az amerikai dolgozó férfiak (és kevésbé a dolgozó nő k) kö rében, és ez bizonyos mértékig az
elmú lt évtizedekben is így maradt.2 A szakszervezeti tagsá g ará nya azonban tö bb mint négy
évtizede csö kken, a legmeredekebb csö kkenés 1975 ó ta kö vetkezett be. Az 1950-es évek
kö zepe ó ta, amikor a szakszervezeti tagsá g tető zö tt, a szakszervezeti tagsá g ará nya az
amerikai munkaerő ben 32,5 szá zalékró l 14,1 szá zalékra esett vissza. Mostanra a
szakszervezeti tagsá gnak a New Dealhez kapcsoló dó robbaná sszerű nö vekedése
gyakorlatilag teljesen eltű nt. Rá adá sul a szakszervezetekben való részvétel típusa is
lanyhult. A szakszervezeteket ma má r tö bbnyire béralku ü gynö kö knek tekintik, nem pedig
tá rsadalmi mozgalomnak. Bá r a szakszervezeteket - má s ö nkéntes tá rsulá sokhoz hasonló an
- gyakran sú jtotta az oligarchia, az apá tia és a korrupció , tö rténelmileg mind a tá rsadalmi
tő két - vagyis a kö lcsö nö sség há ló zatá t - létrehoztá k, mind pedig attó l fü ggtek. A huszadik
szá zad végére azonban ez az egykor kö zponti elem a dolgozó amerikaiak tá rsadalmi
életében gyakorlatilag eltű nt. A szakszervezeti csarnokok szolidaritá sa ma má r leginká bb az
idő sö dő férfiak halvá nyuló emléke.
De vajon a szakszervezetek szá má nak csö kkenése nem egyszerű en a posztindusztriá lis
amerikai gazdasá g vá ltozó szerkezetének természetes tü kö rképe? Sokan ú gy vélik, hogy a
kollektív alku "első sorban az á rutermelő iparban dolgozó férfi, kékgalléros, termelő
munká soknak - a szakszervezetek bá styá já nak az 50-es években - való , és kevéssé érdekli a
szolgá ltató iparban dolgozó nő i, fehérgalléros, tudá salapú munká sokat - az ú j munkaerő
elő ő rsét a posztindusztriá lis gazdasá gban ".3 A gyá ripar hanyatlá sa, a kereskedelem és a
munkahelyek á thelyező dése az északkeleti fü stö lgő á llamokbó l a szakszervezet-ellenes
Sunbeltbe, az oktatá si szintek emelkedése és a részmunkaidő s foglalkoztatá s - mindazok a
tényező k, amelyeket a kö zgazdá szok "strukturá lis vá ltozá soknak" neveznek - hihető
magyará zatot adnak a szakszervezeti tagsá g elkerü lhetetlen csö kkenésére.
Való já ban azonban az ipari gazdasá gró l a szolgá ltatá si gazdasá gra tö rténő szigorú an
gazdasá gi vá ltozá s csak a tö rténet egynegyedét teszi ki, és ezek a strukturá lis vá ltozá sok
együ ttesen a szakszervezeti tagsá g teljes csö kkenésének alig a felét teszik ki.4 Má s szó val,
még az egyes munkahelyeken és ipará gakon belü l is, a szakszervezeti tagsá ggal rendelkező
munkaerő ará nya jelentő sen csö kkent az elmú lt négy évtizedben. 1953 és 1997 kö zö tt a
feldolgozó iparban 62 szá zalékkal, a bá nyá szatban 79 szá zalékkal, az építő iparban 78
szá zalékkal, a kö zlekedésben 60 szá zalékkal, a szolgá ltatá si szektorban pedig 40
szá zalékkal csö kkent a szakszervezeti tagsá g. Az egyetlen á gazat, amely még á tmenetileg is
ellená llt ennek az apadó hullá mnak, a kormá nyzati foglalkoztatá s volt, ahol a szakszervezeti
tagsá g 1962 és 1979 kö zö tt má sfél évtizeden keresztü l meredeken emelkedett, miutá n a
Kennedy-kormá nyzat bevezette a kollektív tá rgyalá sok alapjá nak jogi vá ltozá sá t a
végrehajtó hatalomban. Az elmú lt két évtizedben azonban még a kö zszférá ban is stagná lt a
szakszervezeti tagsá g. A szakszervezeti hanyatlá s nem első sorban a kékgallérosok
fehérgallérosokká való kifehéredésének az eredménye.5
A munkaü gyi kö zgazdá szok szá mos má s értelmezést is felajá nlottak a szakszervezeti
szervező dés csö kkenésére - a kö zpolitiká ban bekö vetkezett kedvező tlen vá ltozá sok, példá ul
a Reagan-kormá nyzat á ltal az 1982-es légiforgalmi irá nyító k sztrá jkja idején bevezetett
sztrá jkellenes politika, a munká ltató k heves ellená llá sa, a szakszervezetek petyhü dt
stratégiá ja stb. kapcsá n. Mindegyik értelmezésben van némi igazsá g, de a sok vita ellenére a
szakértő k kö zö tt még nincs konszenzus a relatív sú lyukat illető en, és ez nem a megfelelő
hely arra, hogy mindegyiket szétvá logassuk. É rdekes mó don azonban egy á tfogó tanulmá ny
arra a kö vetkeztetésre jutott, hogy "ú gy tű nik, hogy az 1977 és 1991 kö zö tti szakszervezeti
tagsá g csö kkenése gyakorlatilag teljes egészében a szakszervezeti képviselet irá nti kereslet
csö kkenésének tudható be"6 - kevesebb szakszervezeti tag, mert kevesebb munkavá llaló
akar belépni.
Lehet, hogy a "kereslet" csö kkenése a kö zvélemény undorá t tü krö zi a szakszervezetek
helytelen befolyá sa, a tollasozá s, a korrupció és hasonló k miatt? Valamikor ez a magyará zat
hihető lehetett volna, de a szakszervezeti hatalommal szembeni kö zvélemény ellenérzése
tö bb mint két évtizede folyamatosan csö kken, mikö zben a tagsá g folyamatosan csö kken. A
kö zvélemény neheztelése lehetett a szakszervezeti hatalom kö vetkezménye, de nem oka a
szakszervezetek folyamatos hanyatlá sá nak. A szakszervezeti tagsá ggal kapcsolatos
probléma talá n nem is annyira a "szakszervezet", mint inká bb a "tagsá g" fogalmá val
kapcsolatos szkepticizmus. Ahogy Peter Pestillo munká skö zgazdá sz két évtizeddel ezelő tt
elő relá tó an megjegyezte: "A fiatal munkavá llaló első sorban ö nmagá ra gondol. Az egyén
kultuszá t éljü k meg, és a munká ssá g a koalíció kényelmét hirdetve vereséget szenved".7
---
A szakmai szö vetségek kö zelmú ltbeli tö rténete első pillantá sra teljesen má snak tű nik. A
szakmai egyesü letekhez és má s gazdasá gi szervezetekhez (a szakszervezeteken kívü l)
tartozó amerikaiak ará nya az elmú lt négy évtizedben megduplá zó dott. Az 1950-es és 1960-
as években a legtö bb felmérés nagyjá bó l 8-10 szá zalékos tagsá gi ará nyt talá lt az ilyen
szervezetekben, míg az 1980-as és 1990-es években gyakorlatilag minden felmérés 16-20
szá zalékos ará nyt jelentett.8 A szakmai és tudomá nyos tá rsasá gokban való tagsá g ará nya az
á ltalá nos népességen belü l az 1974-es 13 szá zalékró l 1994-re 18 szá zalékra emelkedett,
ami alig két évtized alatt kö zel 50 szá zalékos nö vekedést jelent.9
A szakmai szö vetségek gyors nö vekedésének benyomá sá t lá tszó lag megerő sítik a fő bb
nemzeti szakmai szervezetek taglétszá mai. Az Amerikai Orvosi Kamara teljes taglétszá ma
az 1945-ö s 126 042 fő rő l 1965-re 201 955-re, majd 1995-re rekordszintű re, 296 637-re
emelkedett. Az American Institute of Architects kisebb, de nö vekedése ugyanilyen
lenyű gö ző volt - az 1950-es 8500 fő rő l 1970-ben 23 300 fő re, majd 1997-ben
rekordméretű re, 47 271 fő re emelkedett. Az Amerikai Gépészmérnö kö k Tá rsasá gá nak
tagsá ga az 1945-ö s 19 688 fő rő l 1968-ban 53 810 fő re majdnem meghá romszorozó dott,
majd a kö vetkező há rom évtizedben ismét megduplá zó dott, és 1997-ben 107 383 fő t tett ki.
Az Institute of Electrical and Electronic Engineers (Elektromérnö kö k és Elektronikai
Mérnö kö k Intézete) esetében az 1963-as 111 610 tagró l 1997-ben 242 800 tagra ugrott. Az
Amerikai Ü gyvédi Kamara (American Bar Association, ABA) nö vekedése még
lélegzetelá llító bb volt, mivel az 1945-ö s 34 134 fő rő l 1965-re 118 916 fő re négyszeresére
nő tt a teljes tagsá g, majd ismét meghá romszorozó dott, és 1991-re 357 933 fő re emelkedett.
É s így van ez a legtö bb nagy szakmai szervezet esetében is. Ú gy tű nik, végre itt talá ljuk a
huszadik szá zad végi Amerika tocqueville-i energiá inak beindítatlanul feltö rő forrá sá t.
Mielő tt erre a kö vetkeztetésre jutná nk, mint mindig, most is figyelembe kell vennü nk az
érintett vá lasztó i csoportok méretének vá ltozá sá t, mivel ugyanezekben az évtizedekben a
szakmai foglalkozá sú ak szá ma hatalmas mértékben nő tt. A mi céljaink szempontjá bó l nem
az a lényegesebb kérdés, hogy "Mekkora az ABA?", hanem az, hogy "Mekkora az ABA az
amerikai ü gyvédek szá má hoz képest?". É s való ban, kiderü l, hogy a szakmai egyesü letekben
való tagsá g ará nyá nak vá ltozá sa egy adott szakma tagjai kö rében meglepő en ismerő s utat
kö vetett.
Nagyjá bó l a szá zad első kétharmadá ban a gyakorló orvosok, ü gyvédek, építészek,
kö nyvelő k és fogorvosok ará nya, akik az adott szakmai szö vetséghez tartoztak, a nagy
gazdasá gi vilá gvá lsá g alatt tapasztalt visszaeséstő l eltekintve, meredeken és folyamatosan
emelkedett. (A 15. á bra a huszadik szá zad nagy részében nyolc nagy szakmai szö vetség
á tlagos piaci részesedését mutatja be).10 Jellemző en ez a nö vekedés kö rü lbelü l tízszeres
volt, a szá zad eleji nagyjá bó l 5-10 szá zalékró l az 1960-as évekre 50-90 szá zalékra
emelkedett. Meglepő mó don gyakorlatilag minden esetben kimutatható a tagsá g
nö vekedésének ugyanaz a há ború utá ni, az 1940-es és az 1960-as évek kö zö tti
felgyorsulá sa, mint amit má r a kö zö sségi alapú és vallá si szervezeteknél is lá ttunk.
Á ltalá nossá gban elmondható , hogy a szakmai szö vetségek tagsá gi ará nya 1945 és 1965
kö zö tt nagyjá bó l megduplá zó dott, nagyjá bó l ugyanannyira, mint az 1945-ö s évtizedben.

15. ábra: Átlagos tagsági arány nyolc országos szakmai szervezetben, 1900-1997
ugyanaz a nö vekedési ü tem, mint amit korá bban a kö zö sségi szervezetek esetében
megfigyeltü nk.
Aztá n a há ború utá ni tagsá gi fellendü lés minden esetben hirtelen lelassult, megá llt, és szinte
minden esetben visszafordult. Első ként az Amerikai Orvosi Kamara (AMA) érte el a csú csot
és kezdett el csö kkenni 1959-ben, majd az Amerikai Fogá szati Kamara és az Amerikai
É pítész Intézet (mindkettő 1970-ben), az Amerikai Ü gyvédi Kamara (ABA) 1977-ben, végü l
az Amerikai Kö nyvvizsgá ló i Intézet 1993-ban. Mikö zben a regisztrá lt á poló k szá ma
Ameriká ban az 1977-es 1 millió ró l 1998-ra 2 millió ra duplá zó dott, az Amerikai Á poló k
Egyesü letének (ANA) tagsá ga 190 000-rő l 175 000-re csö kkent, így az ANA "piaci
részesedése" pontosan a felére csö kkent, az ö sszes á poló és nő vér 1977-es 18 szá zaléká ró l
1998-ra 9 szá zalékra. Az Amerikai Gépészmérnö kö k Tá rsasá ga (ASME) esetében a há ború
utá ni fellendü lés az 1950-es évekre lényegében véget ért, és az ASME piaci részesedése
soha nem nyerte vissza a vá lsá g elő tti csú csot. Az Institute of Electrical and Electronic
Engineers (IEEE) 1963-ban alakult két régebbi szervezet ö sszeolvadá sá bó l, amelyek
mindketten nagyon gyorsan nö vekedtek az elő ző két évtizedben, de a piaci részesedés
ismert csö kkenése má r az IEEE szü letésekor elkezdő dö tt.
A taglétszá m 1970 utá ni visszaesését kezdetben elfedte a szakemberek orszá gos
létszá má nak gyors nö vekedése. Még ha a fogá si ará ny csö kkent is, a halá szat még mindig
nagyon jó volt. Példá ul a Amerikai É pítészek Intézetének tagsá ga 1970 és 1997 kö zö tt tö bb
mint kétszeresére nő tt, bá r az építészeknek a tagsá ggal rendelkező építészek ará nya 41
szá zalékró l 28 szá zalékra csö kkent ebben az idő szakban. Az IEEE tagsá ga, amely a
fellendü lő elektronikai iparra tá maszkodik, 1963 és 1997 kö zö tt tö bb mint kétszeresére
nő tt, noha "piaci részesedése" 51 szá zalékró l 37 szá zalékra csö kkent.11
Fokozatosan az egyes szö vetségek munkatá rsai és vezető sége kezdte észrevenni a csö kkenő
taglétszá mot, és végü l a relatív csö kkenés minden esetben abszolú t csö kkenéssé vá ltozott,
még akkor is, ha az alapszakma tová bbra is nö vekedett. Így, ahogyan a Kiwanis, a Nő i
Vá lasztó k Ligá ja és a Szü lő i-Taná r Egyesü let vezető sége az 1960-as és 1970-es években
elkezdett aggó dni amiatt, hogy hogyan lehetne megfordítani a taglétszá m csö kkenését, ú gy
most az AMA, az ANA, az ABA stb. vezető sége is elkezdte megvitatni, hogy mi okozhatja a
visszaesést.12
Mindegyik esetben a gyanú sítottak nagyjá bó l hasonló listá já t hallgattá k ki - tú lzott tagdíjak,
elavult programok, versengő helyi vagy speciá lisabb egyesü letek. Az egyik kö zö s téma az
volt, hogy mivel az alapszakmá k egyre nagyobbá és ö sszetettebbé vá ltak, a tagok
érdeklő dési kö rét és szakmai identitá sá t példá ul az orvostudomá nyró l a perinatá lis
anesztezioló giá ra vagy á ltalá ban a jogró l példá ul a New York-i szellemi tulajdonjogokkal
foglalkozó ü gyvédi kamará ra helyezték á t. Nem tudom teljesen kizá rni ezt az értelmezést,
de néhá ny á ltalunk végzett kezdeti vizsgá lat nem volt ö sszhangban ezzel. Példá ul még az
olyan speciá lis csoportok, mint az American College of Surgeons és az American Society of
Anesthesiology is stagná ló vagy aká r csö kkenő tagsá gi ará nyokat tapasztaltak az elmú lt
évtizedekben.13
Tehá t mikö zben a szakmai egyesü letekhez tartozó amerikaiak abszolú t szá ma jelentő sen
nő tt az elmú lt harminc évben - és ebben az értelemben ez a terü let egyedü lá lló kivétel a
csö kkenő tagsá g á ltalá nos mintá ja aló l -, ez a kivétel igazolja a szabá lyt, mivel még a
lá tszó lagos nö vekedés e terü letén is ugyanazt a mintá t lá tjuk, hogy a szá zad első
kétharmadá ban a szociabilitá s nö vekedett, majd az utolsó harmadban hirtelen stagná lá s,
majd csö kkenés kö vetkezett be. (Itt most eltekintek attó l a jó l ismert kérdéstő l, hogy a
szakszervezeti és szakmai egyesü leti tagsá g ma vajon a helyi tagozatok aktív tagsá gá t jelzi-
e, mint egykoron).
A TÁ RSADALMI KAPITÁ LY tehá t a munkavá llaló k formá lis szervezeteinek formá já ban nem
nö vekedett, hogy ellensú lyozza a politikai, polgá ri és vallá si szervezeti tevékenység
csö kkenését, amelyet a korá bbi fejezetekben említettü nk. Talá n azonban egy sokkal
finomabb eltoló dá s tö rtént a lakó helyi és a munkahelyi há ló zatok kö zö tt, egy eltoló dá s a
helyhez kö tő dő kö zö sségekbő l a hivatá shoz kö tő dő kö zö sségekbe. Mivel ma má r tö bben
dolgozunk az otthonunkon kívü l, mint egy generá ció val ezelő tt, talá n egyszerű en csak tö bb
bará tsá gunkat, tö bb polgá ri vitá nkat és tö bb kö zö sségi kapcsolatunkat helyeztü k á t a
verandá ró l a vízhű tő be.14
Amikor Alan Wolfe szocioló gus 1995-96-ban tö bb szá z kö zéposztá lybeli kü lvá rosi lakossal
beszélgetett orszá gszerte, szá mos olyan emberrel talá lkozott, aki ezt a tézist fogalmazta
meg. Jeremy Toole a Georgia á llambeli Cobb megyébő l ú gy becsü lte, hogy "manapsá g az
emberek tá rsadalmi kapcsolataik mintegy 90 szá zaléká t a munkahelyü krő l szerzik". Diana
Hamilton az oklahomai Sand Springsbő l azt fejtegette, hogy "szerintem az emberek élete a
munká juk kö rü l forog. A munkahelyü kö n kö tik bará tsá gaikat, a kö zö sségi szolgá latot a
munkahelyü kö n keresztü l végzik". Elizabeth Tyler a massachusettsi Brookline-bó l pedig
hozzá tette: "Nagyon ú gy érzem, hogy egy munkahelyi kö zö sséghez tartozom... egy
kö zö sséghez a sajá t irodá mmal, a sajá t cégemmel, a sajá t ipará gamon belü l".15
Bizonyos értelemben ez a tendencia talá n nem meglepő . Maga az ipari forradalom indította
el a munkahely és a lakó hely szétvá lasztá sá nak folyamatá t, és idő nk egyre nagyobb részét
tö ltö ttü k az otthonunktó l tá vol eső gyá rakban és irodá kban. A huszadik szá zad végére tö bb
amerikai volt a munkaerő piacon, mint valaha - 1997-ben 67 szá zalékuk, szemben az 1950-
es 59 szá zalékkal.16 A szakemberek és a munká sok egyará nt hosszú ó rá kat tö ltenek együ tt,
együ tt ebédelnek és vacsorá znak, együ tt utaznak, korá n érkeznek és késő n maradnak.
Rá adá sul az emberek gyakrabban vá lnak el, késő bb há zasodnak (ha egyá ltalá n), és soha
nem lá tott szá mban élnek egyedü l. Sok magá nyos lélek szá má ra tehá t a munka az, ahol a
tű zhely van. Arlie Russell Hochschild szocioló gus szerint még a há zastá rssal és
gyermekekkel együ tt élő amerikaiak kisebbsége szá má ra is a munkahely egyre inká bb
menedékként szolgá l a há zassá g, a gyermekek és a há zimunka okozta stressz elő l.17 "Ahogy
egyre tö bb amerikai tö lti idejének nagyobb részét "munká val"" - feltételezi egy megfontolt
megfigyelő -, "a munka fokozatosan egyre kevésbé lesz egydimenzió s tevékenység, és egyre
inká bb á tveszi mind a magá nélet (csalá di), mind a kö zélet (tá rsadalmi és politikai) gondjait
és tevékenységeit".18
A munka jellegének vá ltozá sa, nem csak a mennyisége, azt jelentheti, hogy a munka
tá rsadalmi interakció ink nagyobb há nyadá t teszi ki. Egy magá nyos szá ntá s utá n egy farmer
ö rö mmel fogadna egy templomi ö sszejö vetelt vagy egy Grange talá lkozó t, de manapsá g
sokan kö zü lü nk nagy, ö sszetett szervezetekben dolgoznak, és az esti ú jabb talá lkozó kon
való részvétel a legutolsó dolog, ami eszü nkbe jut. Rá adá sul az 1980-as és 1990-es években
a "teljes kö rű minő ségirá nyítá s", a "minő ségü gyi kö rö k" és a "csapatépítés" lett a divat a
vezető i kö rö kben. Az olyan címekkel ellá tott kö nyvek, mint Az értelem keresése a
munkahelyen, a Közösség létrehozása bárhol és az Üzlet mint hivatás arra ö sztö nö zték a
vezető ket, hogy "teremtsék meg a cégen belü l a kö zö sség érzését és a személyek
méltó sá gá nak tiszteletét".19 Sok cég ü ltette á t ezeket az elképzeléseket a gyakorlatba; 1992-
re egy felmérés szerint az ö sszes ü zleti létesítmény 55 szá zaléká ban mű kö dtek csapatok
(41 szá zalékban az alapvető dolgozó k tö bbsége), és 41 szá zalékban "minő ségi kö rö k". Az
irodatervezésre szakosodott építészek elkezdték ú gy alakítani a munkahelyet, hogy
erő sítsék az alkalmazottak ö sszetartozá s érzését, és olyan szuggesztív címkékkel ellá tott
tereket hoztak létre, mint "itató helyek", "beszélgető gö drö k" és "tá bortü zek", ahová az
alkalmazottak kezü ket melegíteni já rnak. Hochschild szocioló gus arra a kö vetkeztetésre
jutott, hogy ezek az "ú j menedzsmenttechniká k, amelyek annyira á tható ak a vá llalati
életben, segítettek á talakítani a munkahelyet egy megbecsü ltebb, személyesebb jellegű
tá rsadalmi vilá ggá ".20
A modern munkahely tehá t ö sztö nzi a tá rsak kö zö tti rendszeres együ ttmű kö dési
kapcsolatokat - ideá lis feltételek, gondolhatná nk, a tá rsadalmi tő ke létrehozá sá hoz. Sokan a
munkahelyü kö n jutalmazó bará tsá gokat kö tnek, kö zö sséget éreznek a munkatá rsak kö zö tt,
és élvezik a kö lcsö nö s segítségnyú jtá s és kö lcsö nö sség normá it a munkahelyen. A Families
and Work Institute tö bb, az 1990-es években végzett felmérése szerint tízbő l kilenc
munkavá llaló egyetért azzal, hogy "alig vá rom, hogy minden nap együ tt legyek azokkal az
emberekkel, akikkel együ tt dolgozom", és hogy "ú gy érzem, való ban része vagyok annak az
embercsoportnak, akikkel együ tt dolgozom". A bará ti és tá mogató há ló zatokró l szó ló
szá mos tanulmá ny megá llapította, hogy a munkavá llaló k mintegy felének van legalá bb egy
szoros személyes kapcsolata a munkahelyén. Egy 1997-es felmérés szerint, amely arra
kérte az embereket, hogy egy adott napon folytatott ö sszes beszélgetésü ket soroljá k fel,
valamivel tö bb mint a fele a munkahelyen zajlott. Ha csak a dolgozó felnő tteket vették
figyelembe, ez a há nyad tö bb mint kétharmadra ugrott.21 Nyilvá nvaló , hogy sokunknak
szoros személyes kapcsolatai vannak a munkahelyen. Tá gabb tá rsadalmi szempontbó l a
munkahelyi kapcsolatok tová bbi elő nye, hogy a munkahely sokkal sokszínű bb, faji, ső t
politikai szempontbó l is, mint a legtö bb má s tá rsadalmi kö rnyezet.22
Mielő tt azonban azt a kö vetkeztetést vonná nk le, hogy a má soló gépnél való sorban á llá s
felvá ltotta a há tsó kerítést, mint a tá rsadalmi tő ke helyszínét a mai Ameriká ban, há rom
tová bbi tényező t kell figyelembe vennü nk. Elő szö r is, nem ismerek semmilyen bizonyítékot
arra, hogy a munkahelyi szocializá ció , bá rmennyire is gyakori, ténylegesen megnövekedett
volna az elmú lt évtizedekben. Való já ban az ebben a kö nyvben vizsgá lt tá rsadalmi és
kö zö sségi kapcsolatok valamennyi terü lete kö zü l a munkahelyi kapcsolatokra vonatkozó
szisztematikus, hosszú tá vú bizonyítékokat a legnehezebbnek bizonyult megtalá lni.
Manapsá g sokunknak vannak bará tai a munkahelyén, de nem vilá gos, hogy nagyobb
való színű séggel vannak-e bará taink a munkahelyen, mint szü leinknek. (Néhá ny, a
fejezetben késő bb tá rgyalt kö zvetett bizonyíték való já ban az ellenkező irá nyú tendenciá ra
utal).23
Má sodszor, a munkahelyi szociá lis kapcsolatok a félig ü res, nem pedig félig teli pohá rként
írható k le. A személyes há ló zatokró l szó ló legtö bb tanulmá ny szerint a munkatá rsak a
bará taink kevesebb mint 10 szá zaléká t teszik ki. A munkahelyi kapcsolatok á ltalá ban
alkalmiak és kellemesek, de nem intimek és nem mélyen tá mogató ak. A leggondosabb
tanulmá nyban, amikor az embereket arra kérték, hogy soroljá k fel legkö zelebbi bará taikat,
a teljes munkaidő ben dolgozó k kevesebb mint fele tett fel aká r egyetlen munkatá rsat is a
listá ra. Á tlagosan a szomszédok nagyobb való színű séggel szerepeltek a listá n, mint a
munkatá rsak. Amikor megkérdezték az embereket, hogy kihez fordulná nak, ha "fontos
ü gyeket" szeretnének megbeszélni, a teljes munkaidő ben dolgozó k kevesebb mint fele
sorolt fel aká r egyetlen munkatá rsat is. Rö viden, bá r a legtö bbü nknek, aki nem otthon
dolgozik, vannak ismerő sei a munkatá rsai kö zö tt, csak egy kis kisebbségü nk szá má ra jelenti
a munkahely a legtö bb szoros személyes kapcsolatot. Az amerikaiak legfontosabb
személyes há ló zatai nem első sorban a munkahelyen ö sszpontosulnak.24
Harmadszor, az amerikai munkahelyeken az elmú lt egy-két évtizedben tö bb fontos
tendencia is meglehető sen ká rosan hatott a tá rsadalmi kapcsolatokra. Az 1980-as és 1990-
es években a leépítés, a "right sizing", az "ú jratervezés" és má s gazdasá gi
szerkezetá talakítá sok kö vetkeztében sok amerikai munká já t szabá lyozó implicit
munkaszerző dés jellege á talakult. Az 1980-as években az elbocsá tá sok és a munkahelyek
bizonytalansá ga első sorban a konjunktú ra miatt nő tt, de az 1990-es években az
á tszervezések a menedzsment rendszeres eszkö zévé vá ltak, még a virá gzó idő kben is. Egy
tanulmá ny szerint még az 1993-94-es fellendü lés évében is a cégek kö zel fele bocsá tott el
dolgozó kat. É s ezek a leépítések nagymértékű ek voltak, á tlagosan a vá llalat létszá má nak 10
szá zaléká t tették ki. A régi munkaszerző dés nem volt írá sba foglalva - nem is kellett volna -,
de ez volt a munkavá llaló és a menedzsment kö zö tti kapcsolatok kö zponti szervező elve, és
mindenki értette. A má sodik vilá ghá ború s veterá nokat, akik az IBM-hez csatlakoztak, arra
utasítottá k, hogy mielő tt munká t vá llalnak, konzultá ljanak a feleségü kkel, mert "ha egyszer
a fedélzetre léptél, egy életre a vá llalati csalá d tagja lettél".25
Fél évszá zaddal késő bb a globá lis piacon megnö vekedett verseny, a fejlettebb informá ció s
technoló gia, a rö vid tá vú pénzü gyi megtérü lésre való nagyobb ö sszpontosítá s és az ú j
menedzsmenttechniká k együ ttesen gyakorlatilag minden munkahelyet "fü ggő jellegű vé"
tettek. Talá n a legbeszédesebb statisztika a kö vetkező : Az 1980-as években az egyik
leggyorsabban nö vekvő ipará g az "outplacement" szolgá ltatá sok voltak. Ezeknek a
cégeknek a bevétele az 1980-as 35 millió dollá rró l 1989-re 350 millió dollá rra nő tt. Ahogy
Peter Cappelli menedzsmentkutató ö sszefoglalja a vá ltozó foglalkoztatá si gyakorlatokkal
kapcsolatos tö bb mint egy évtizedes kutatá sait, kü lö nö sen a fehérgallérosok kö rében: "A
biztonsá gos, élethosszig tartó , kiszá mítható elő relépéssel és stabil fizetéssel já ró
munkahelyek régi foglalkoztatá si rendszere halott".26
E vá ltozá sok egyik kö vetkezménye a munkavá llaló k fokozott szorongá sa volt, de voltak
nyertesek és vesztesek is. A cégtő l való nagyobb fü ggetlenség, a laposabb hierarchia, a
kevesebb paternalizmus, valamint a szolgá lati idő és a lojalitá s helyett az érdemek és a
kreativitá s nagyobb mértékű jutalmazá sa sok cégnek és alkalmazottjuknak jó t tett. Még
akkor is, ha a vá llalati morá l és a munkavá llaló k elkö telezettsége sú lyosan sérü lt, mint
ahogyan ez jellemző en megtö rtént, a kutatá sok gyakran azt talá ljá k, hogy a vá llalati
termelékenység javult. Az én célom itt nem e vá ltozá sok gazdasá gi kö vetkezményeinek
értékelése, hanem inká bb a munkahelyi bizalomra és a tá rsadalmi kapcsolatokra gyakorolt
hatá suké.27 Ezen a téren a mérleg negatív.
Az á tszervezésen á tesett cégek dolgozó ival készített tö bb szá z interjú sorá n - amelyek kö zü l
néhá ny végü l sikerrel zá rult, néhá ny nem - Charles Heckscher azt talá lta, hogy a
megvá ltozott tá rsadalmi szerző désre a leggyakoribb reakció az volt, hogy "lehajtottá k a
fejü ket", és egyre inká bb a sajá t munká jukra koncentrá ltak. Még azok a munkavá llaló k is,
akiknek a munkahelye megmenekü lt, gyakran á télték az ú gynevezett "tú lélő sokkot". Míg
egyes munkavá llaló k élvezték az ú j rendszer á ltal az egyéneknek biztosított fü ggetlenséget
és nagyobb lehető ségeket, a legtö bb kö zépvezető még a sikeres cégeknél is egyetértett az
egyikü k á ltal kifejtett nézettel: "Mindannyian egyedü l vagyunk itt kint. Ez nagyon stresszes
volt." Egy má sik azt mondta: "Az á tszervezés megzavarta az emberek kö zö tti kapcsolati
há ló t minden szinten". A munkatá rsakkal való kapcsolatok eltá volodtak egymá stó l.
"Ahelyett, hogy egymá s ellen fordultak volna, a legtö bb ember inká bb eltá volodott
egymá stó l, elszigeteltebbé vá ltak, és azt akartá k, hogy egyedü l maradjanak".28
A megvá ltozott munkaszerző désnek a munkahelyi tá rsadalmi tő kére gyakorolt hatá sai
mellett a vá ltozá s nem tesz jó t a tá gabb értelemben vett kö zö sségben való részvételnek
sem. Ahogy Peter Cappelli rá mutat,
A mai amerikai tá rsadalom nagy része stabil munkaviszonyokra épü l, amelyeket
kiszá mítható karrierépítés és folyamatos bérnö vekedés jellemez. Az olyan hosszú tá vú
egyéni befektetések, mint a laká stulajdonlá s és a gyermekek fő iskolai tanulmá nyai, a
kö zö sségi kö tő dések és az á ltaluk biztosított stabilitá s, valamint a munká n kívü li
életminő ség mind-mind javultak a munkahelyi kocká zatok és bizonytalansá gok
csö kkentésével.29
Mindezt az ú j megá llapodá s a munkahelyen alá á ssa.
A munkahely tová bbra is jelentő s toborzá si terep az ö nkéntesek szá má ra, és a vá llalati
vezető k tú lnyomó tö bbsége (92%) azt á llítja, hogy arra ö sztö nzik alkalmazottaikat, hogy
vegyenek részt a kö zö sségi szolgá latban. Má srészt az ö nkéntesekrő l készü lt legá tfogó bb
orszá gos felmérés szerint az 1991-es 15 szá zalékró l 1999-re 12 szá zalékra csö kkent a
munkahelyen toborzott ö nkéntesek ará nya.30 Kétségtelen, hogy a cégeknek és a munkahelyi
ö nkénteseket toborzó szakembereknek jó szá ndékuk van, de legalá bbis eddig a munkahely
az ö nkéntesség toborzá si há ló zataként sokkal kevésbé fontos, mint az egyhá zak és má s civil
szervezetek. Hogy a munkahelyi ö nkéntesség nö velésére irá nyuló kö zelmú ltbeli
erő feszítéseknek volt-e lá tható hatá sa a tá rsadalomban az ö nkéntesség ö sszesített szintjére,
az a 7. fejezetben fog kiderü lni.
Nem minden amerikai munkavá llaló t érintettek a hallgató lagos munkaszerző désben
bekö vetkezett vá ltozá sok. A kékgallérosok má r régó ta szembesü lnek azzal a munkahelyi
bizonytalansá ggal, amely a kö zelmú ltban a kö zépvezető ket sú jtotta. Mindazoná ltal az
elmú lt há rom évtizedben a munkahelyek stabilitá sa az amerikai munkaerő minden
képzettségi szintjén csö kkent. Egyre kevesebben maradnak soká ig ugyanazon a
munkahelyen, ső t, még ugyananná l a vá llalatná l is kevesebben. Való já ban, bá r a
munkahelyek instabilitá sa tová bbra is nagyobb a munká sgallérosok kö rében, sokkal
gyorsabban nő tt a fehérgallérosok kö rében, akik a munkaerő egyre nagyobb há nyadá t
teszik ki, és akik hagyomá nyosan ará nytalanul nagy mértékben já rulnak hozzá a polgá ri
élethez. Ez a "munkahelyvá ltá s" irá nyá ba mutató tendencia a férfiak kö rében
koncentrá ló dik, akik korá bban stabilabb munkahelyeken dolgoztak, de a nő knél tová bbra is
jó val alacsonyabb a munkahelyek á llandó sá ga, mint a férfiakná l, első sorban azért, mert ő k
nagyobb való színű séggel mozognak a munkaerő piacon, és ki is mozdulnak onnan. Rá adá sul
az, amit a kö zgazdá szok "a munkaviszony hozadéká nak" neveznek (azaz a szolgá lati idő bő l
szá rmazó bér- és bérelő nyö k), csö kkent, mivel jö vedelmü nk egyre nagyobb része fü gg attó l,
hogy mit csiná ltunk a kö zelmú ltban, és egyre kevésbé attó l, hogy mió ta vagyunk a
munkahelyü nkö n. A teljesítményalapú fizetés és a teljesítményalapú munkahelyi biztonsá g
egyik kö vetkezménye az, hogy - ha csak implicit mó don is, de - fokozó dik a verseny a tá rsaik
kö zö tt. A csapatmunka má r nem tű nik olyan bará tsá gosnak, amikor az ember finoman
szó lva is versenyez a csapattá rsaival a megélhetéséért.31
Ezenkívü l az amerikai munkaerő meglepő en nagy és egyre nö vekvő há nyada rendelkezik
"fü ggő " vagy "nem szabvá nyos" munká val - részmunkaidő s alkalmazottak, ideiglenes
alkalmazottak, "fü ggetlen vá llalkozó k" (taná csadó k), "ü gyeletes" munkavá llaló k (példá ul
helyettesítő taná rok) és hasonló k. A legfrissebb tanulmá nyok szerint az ö sszes amerikai
munkavá llaló kö zel 30 szá zaléka tartozik ebbe a széles kategó riá ba, kö rü lbelü l a fele
részmunkaidő s, egynegyede pedig fü ggetlen vá llalkozó . Ú gy tű nik, hogy a munkaerő -
kö lcsö nzés és a részmunkaidő s foglalkoztatá s egyará nt nö vekszik. Sok munkavá llaló -
példá ul szoftverprogramozó k, vezetési taná csadó k vagy szü lő k, akik a munka és a csalá di
kö telezettségek ö sszeegyeztetésére tö rekszenek - ö nként vá llal ilyen rendszertelen munká t,
és mind személyesen, mind anyagilag kifizető dő nek talá ljá k. A magas stá tuszú
taná csadó któ l eltekintve azonban a legtö bb nem szokvá nyos munká t végző ember azt
á llítja, hogy a rendszeres, teljes munkaidő s, nem fü ggő jellegű foglalkoztatá st részesítené
elő nyben.32
A mi céljaink szempontjá bó l még fontosabb, hogy a munkahelyi strukturá lis vá ltozá sok -
rö videbb munkaviszony, tö bb részmunkaidő s és ideiglenes á llá s, ső t, még a fü ggetlen
taná csadá s is - gá toljá k a munkahelyi tá rsadalmi kapcsolatokat. A fü ggetlen vá llalkozó k
há romnegyedének nincs á llandó munkatá rsa. A részmunkaidő ben dolgozó knak csak
kétharmad annyi munkahelyi bará tjuk van, mint a teljes munkaidő ben dolgozó knak. A
munkahelyi bará tsá gok a munkahelyi instabilitá ssal együ tt csö kkennek, még akkor is, ha a
munkahelyvá ltá s ö nkéntes. E mintá k egyike sem meglepő , hiszen a tá rsadalmi tő kébe való
sikeres befektetéshez idő re és ö sszehangolt erő feszítésekre van szü kség. A madarak, aká r
ö nszá ntukbó l, aká r kényszerű ségbő l, á ltalá ban nem fészkelnek. A kö vetkeztetés
egyértelmű : az amerikai munkavá llaló k kö zel egyharmadá nak olyan munká ja van, amely
nem kedvez a tartó s tá rsadalmi kapcsolatoknak, és ez az ará ny egyre nő .33
Rö viden, a mai amerikai munkaélet egyes jellemző i - tö bb idő a munkahelyen, nagyobb
hangsú ly a csapatmunká n - ú gy tű nik, hogy elő segítik az informá lis munkahelyi tá rsadalmi
tő két, míg má s jellemző k - a leépítés, az adott céghez való kö tő dések tö rése, az idő szakos
munka terjedése - az ellenkező irá nyba mutatnak. Egy má sik potenciá lisan fontos tényező -
a vá ltozó irodai technoló gia, kü lö nö sen az e-mail - hatá sá t jelenleg nehezebb
szisztematikusan értékelni; a szá mító gépes kommuniká ció nak a tá rsadalmi tő kére
gyakorolt á ltalá nos hatá sá t a 9. fejezetben tá rgyaljuk.
Mint má r megjegyeztem, nyilvá nvaló an nincsenek egyértelmű bizonyítékok a polgá ri
ü gyekrő l folytatott beszélgetések gyakorisá gá nak hosszú tá vú tendenciá iró l vagy a
munkatá rsak kö zö tti szoros bará tsá gok gyakorisá gá ró l. A kö zvetett bizonyítékok egy
gyengébb formá ja azonban a munkahelyi elégedettséggel kapcsolatos felméréseken
keresztü l elérhető . Szá mos tanulmá ny kimutatta, hogy a munkatá rsakkal való tá rsas
kapcsolatok erő s elő rejelző je - egyesek szerint a legerő sebb elő rejelző je - a munkahelyi
elégedettségnek. Azok az emberek, akiknek bará taik vannak a munkahelyü kö n,
boldogabbak a munkahelyü kö n.34 Ha a munkahelyi tá rsadalmi tő ke jelentő sen megnő tt az
elmú lt évtizedekben, akkor ennek feltehető en meg kellene jelennie a munká val kapcsolatos
melegebb érzésekben, legalá bbis ha kontrollá ljuk a pénzü gyi és munkahelyi biztonsá gban
bekö vetkezett kedvező tlen vá ltozá sokat.
1955-ben és az 1990-es években a Gallup kö zvélemény-kutató i megkérdezték a dolgozó
amerikaiakat: "Mit élvez jobban, azokat az ó rá kat, amikor a munkahelyén van, vagy azokat,
amikor nem dolgozik?". 1955-ben a munkavá llaló k 44 szá zaléka mondta azt, hogy jobban
szereti a munká ban tö ltö tt ó rá kat, de 1999-ben má r alig harmadannyian (16 szá zalék)
érezték így. A Roper kö zvélemény-kutatá sai szerint a munká jukkal "teljesen elégedett"
amerikaiak ará nya az 1970-es évek kö zepén mért 46 szá zalékró l 1992-re 36 szá zalékra
csö kkent. Az elégedetlenség egy része a munkahely biztonsá gá val és a személyes
pénzü gyekkel kapcsolatos aggodalmakra vezethető vissza, de még az anyagi biztonsá got is
figyelembe véve az á ltalá nos tá rsadalmi felmérés szerint 1972 és 1998 kö zö tt a munkahelyi
elégedettségben hosszú tá von szerény (ö sszességében mintegy 10 szá zalékos) visszaesés
volt tapasztalható . A kö zelmú ltban végzett felmérések szerint négybő l egy munkavá llaló bó l
aká r egy is lehet kró nikusan dü hö s a munkahelyén, és sok kutató ú gy véli, hogy a
munkahelyi udvariatlansá g és agresszió egyre nö vekszik.35 Nem minden felmérési adat
mutat ugyanabba az irá nyba, de a bizonyítékok ö sszessége azt mutatja, hogy az anyagi
bizonytalansá gtó l eltekintve az amerikai munkavá llaló k ma semmiképpen sem
boldogabbak a munkahelyü kö n, mint egy generá ció val ezelő tt, és való színű leg kevésbé
boldogok. Ezt a bizonyítékot nehéz ö sszeegyeztetni azzal a feltevéssel, hogy a munkahely az
amerikaiak tá rsadalmi szolidaritá sá nak és kö zö sségi érzésének ú j helyszínévé vá lt.
Itt ó vatosnak kell lennü nk. A kö tetben tá rgyalt szociabilitá s legtö bb má s terü letétő l eltérő en
ezen a terü leten nincsenek egyértelmű bizonyítékaink sem az egyik, sem a má sik irá nyba.
Amint az V. fejezetben vilá gossá vá lik, az én véleményem az, hogy a mai Ameriká ban az
á llampolgá ri elkö telező dés problémá já nak bá rmilyen megoldá sa magá ban kell, hogy
foglalja a munká nk és a kö zö sségi és tá rsadalmi életü nk jobb integrá ció já t. Mindazoná ltal
egy utolsó szkeptikus megjegyzés szü kséges a munkahelyet, mint az amerikai kö zö sségek ú j
kö zterét illető en. A "munka" végső soron idő t és erő feszítést jelent, amely első sorban
anyagi, nem pedig tá rsadalmi célokat szolgá l. A munkahelyi há ló zatokat gyakran
instrumentá lis célokra haszná ljá k, ami némileg alá á ssa a kö zö sségi és tá rsadalmi célokat
szolgá ló értékü ket. Ahogy Alan Wolfe megjegyzi:
Mivel az ilyen kapcsolatokat a szerzés és a kö ltekezés rendkívü l vilá gi tevékenységeinek
elő mozdítá sá ra alakítjuk ki, a munkahelyen kialakított bará tsá gokró l és kapcsolatokró l
á ltalá ban azt feltételezzü k, hogy inká bb instrumentá lis jellegű ek: arra haszná ljuk az
embereket, és ő k is minket, hogy tö bb ü zletet szerezzü nk, elő rébb lépjü nk a karrierü nkben,
tö bb terméket adjunk el, vagy népszerű ségü nket bizonyítsuk..... Ha ez így van, akkor ebbő l
az kö vetkezik, hogy még ha a szomszédsá gban lévő civil kapcsolatok csö kkenését a
munkahelyen kialakított ú j kapcsolatok kompenzá ljá k is, az utó bbiak instrumentá lis jellege
nem helyettesítheti megfelelő en az elő bbiek elvesztését.36
Rá adá sul, amikor dolgozunk, az idő nk a munkaadó nké, nem a sajá tunk. Azért fizetnek
minket, hogy dolgozzunk, nem pedig azért, hogy tá rsadalmi tő két építsü nk, és a
munká ltató nak tö rvényes joga van arra, hogy meghú zza a hatá rt a kettő kö zö tt. A bíró sá gi
hatá rozatok széles mozgá steret adtak a munká ltató knak a munkahelyi kommuniká ció
megfigyelésére és ellenő rzésére, és a weboldal megfigyelése való já ban gyorsan nö vekszik,
amit megkö nnyít az elektronikus kommuniká ció lehallgatá sá nak kö nnyű sége. A
magá nmunká ltató kirú ghatja a munkavá llaló kat azért, amit mondanak, valamint politikai
nézeteik vagy tevékenységü k miatt. Az Amerikai Menedzsment Szö vetség 1999-es
felmérése szerint a munká ltató k kétharmada rö gzíti a munkavá llaló k hangpostá já t, e-
mailjeit vagy telefonhívá sait, á tnézi a szá mító gépes fá jlokat, vagy videó ra veszi a
munkavá llaló kat, és az ilyen megfigyelés egyre gyakoribbá vá lik. A szó lá sszabadsá g és a
magá nélethez való jog, amelyek a nyilvá nos taná cskozá s és a magá néleti szolidaritá s
szempontjá bó l alapvető fontossá gú ak, finoman szó lva is bizonytalanok a munkahelyeken. A
kö zjogban és a magá njogban jelentő s reformokra lenne szü kség ahhoz, hogy a vízhű tő a
há tsó kerítés vagy a fő tér megfelelő jévé vá ljon.37
Manapsá g a legtö bbü nknek van munká ja, és a legtö bbü nk legtö bbszö r má sokkal együ tt
dolgozik. Ebben az alapvető értelemben a munkahely a má sokkal való kapcsolatteremtés
természetes helyszíne. A bizonyítékok mérlege azonban a reményteljes hipotézis ellen szó l,
miszerint az amerikai tá rsadalmi tő ke nem tű nt el, hanem egyszerű en csak á tkö ltö zö tt a
munkahelyre. A huszonegyedik szá zad elején az amerikaiak bizonyítható an kisebb
való színű séggel csatlakoznak munkatá rsaikkal hivatalos tá rsulá sokhoz, mint szü leink
tették. Az ú j erő k, amelyek elő segíthetik a munkahelyi szocializá ció t, olyan ú j erő kkel á llnak
szemben, amelyek gá toljá k a tartó s, de rugalmas és széleskö rű tá rsadalmi kapcsolatok azon
típusait, amelyek fontosak a polgá ri élet és a személyes jó lét szempontjá bó l. Rá adá sul
minden harmadik amerikai felnő tt szá má ra, aki nem dolgozik, a munkahelyi kapcsolatok
nem léteznek. A munkahely nem a megmentő je a széthulló civil tá rsadalmunknak.

6. FEJEZET
Informális társadalmi kapcsolatok
Eddig leginká bb azokat a formá lis mó dokat vizsgá ltuk, amelyeken keresztü l az amerikaiak
kapcsoló dnak a kö zö sségeikhez - politikai pá rtok, polgá ri egyesü letek, egyhá zak,
szakszervezetek és hasonló k révén. Sokkal gyakoribbak azonban azok az informá lis
kapcsolatok, amelyeket kialakítunk: munka utá n együ tt iszunk egy italt, ká vézunk a
tö rzsvendégekkel az étteremben, pó kerezü nk minden kedd este, pletyká lunk a
szomszéddal, á thívjuk a bará tainkat tévézni, együ tt grillezü nk egy pikniken egy forró nyá ri
estén, ö sszejö vü nk egy olvasó csoportba a kö nyvesboltban, vagy aká r csak biccentü nk egy
má sik rendszeres kocogó nak, aki ugyanazon a napi ú tvonalon halad. Mint a sü tipohá rba
dobott fillérek, minden egyes ilyen talá lkozá s egy apró befektetés a tá rsadalmi tő kébe.*
A jiddis nyelvben azokat a férfiakat és nő ket, akik sok idő t tö ltenek hivatalos
szervezetekben, gyakran nevezik machereknek - vagyis olyan embereknek, akik a
kö zö sségben a dolgokat megvaló sítjá k. Ezzel szemben azokat, akik sok idő t tö ltenek
informá lis beszélgetésekkel és kö zö sséggel, schmoozereknek nevezik. Ez a
megkü lö nbö ztetés az amerikai tá rsadalmi élet egy fontos való sá gá t tü krö zi.1 A macherek
kö vetik az aktuá lis eseményeket, részt vesznek egyhá zi és klubgyű léseken,
ö nkénteskednek, jó tékonykodnak, kö zö sségi projekteken dolgoznak, vért adnak, ú jsá got
olvasnak, beszédeket tartanak, kö vetik a politiká t, és gyakran já rnak a helyi talá lkozó kra.
Statisztikailag nézve bá rmelyik tevékenység végzése jelentő sen nö veli a tö bbi tevékenység
végzésének való színű ségét. A kö zö sségi projekteken dolgozó k való színű leg templomba
já rnak, az ú jsá golvasó k való színű leg ö nkéntesek, a klubokba já ró k való színű leg
érdeklő dnek a politika irá nt, a véradó k pedig való színű leg részt vesznek a gyű léseken. A
macherek a kö zö sségeik minden szempontbó l jó polgá rai.
A smoozerek aktív tá rsadalmi életet élnek, de a macherekkel ellentétben elkö telezettségü k
kevésbé szervezett és céltudatos, inká bb spontá n és rugalmas. Vacsorapartikat adnak,
bará ti ö sszejö veteleket tartanak, ká rtyá znak, gyakran já rnak bá rokba és szó rakozó helyekre,
grilleznek, rokonokat lá togatnak, és ü dvö zlő lapokat kü ldenek. Ismétlem, ezen dolgok
bá rmelyikének elvégzése jelentő sen ö sszefü gg a tö bbi dolog elvégzésével is. Alexander
Pope talá ló kifejezésével élve, mindegyikben benne van "a lélek á ramlá sa".
A tá rsadalmi szerepvá llalá s két típusa bizonyos mértékig á tfedésben van - a nagypá lyá s
macherek gyakran vilá gklasszis csevegők, és fordítva. Néhá ny tá rsadalmi kö rnyezet a
hivatalos és az informá lis kö zö tti szü rke zó ná ba esik - példá ul egy bridzsklub vagy egy
Shriners ö sszejö vetel. Mindazoná ltal empirikusan a két szindró ma nagyrészt elkü lö nü l
egymá stó l - sokan az egyik szférá ban aktívak, de a má sikban nem. Sokan pedig egyiket sem
csiná ljá k; nem vesznek részt kö zö sségi ü gyekben, és nem tö ltenek sok idő t bará tokkal és
ismerő sö kkel.
A macherek és schmoozerek kö zö tti kü lö nbségtétel - a formá lis és informá lis tá rsadalmi
kapcsolatok között - a tá rsadalmi rang, az életciklus és a kö zö sséghez való kö tő dés
kü lö nbségeit tü krö zi.2 A macherek á ltalá ban jobban képzettek és magasabb jö vedelemmel
rendelkeznek, míg az informá lis tá rsadalmi részvétel a tá rsadalmi hierarchia minden
szintjén elterjedt. A formá lis kö zö sségi szerepvá llalá s viszonylag szerény az élet korai
szakaszá ban, a kö zépkor végén éri el a csú cspontjá t, majd a nyugdíjba vonulá ssal csö kken.
Az informá lis tá rsadalmi szerepvá llalá s az életciklus sorá n ellentétes utat kö vet: a fiatal
felnő ttek kö rében éri el a csú cspontjá t, majd a csalá di és kö zö sségi kö telezettségek
nyomá sa miatt hosszú idő re csö kken, majd a nyugdíjba vonulá ssal és az ö zvegységgel ismét
emelkedik. Az egyedü lá lló k tö bb idő t és energiá t fordítanak ismerkedésre. Mind a férfiak,
mind a nő k esetében a há zassá g nö veli az otthon és a hivatalos kö zö sségi szervezetekben
tö ltö tt idő t, mikö zben csö kkenti a bará tokkal tö ltö tt idő t. A gyermekvá llalá s tová bb
csö kkenti az informá lis tá rsadalmi kapcsolatokat, mikö zben nö veli a formá lis kö zö sségi
szerepvá llalá st. A macherek ará nytalanul nagy ará nyban laká stulajdonosok és régó ta itt
élő k, a smúzolók pedig bérlő k és gyakori kö ltö ző k. A "letelepedés" tö bbek kö zö tt azt jelenti,
hogy az informá lis kapcsolatokat formá lisabbakra cserélik, és eltoló dik az egyensú ly a
bará tokkal való együ ttlét és a kö zö sségi ü gyekben való részvétel kö zö tt.
Tö rténelmileg a macherek (kivéve a vallá si életben részt vevő ket) á ltalá ban ará nytalanul
sok férfi volt, de a nő k belépése a fizetett munkaerő piacra megmutatta, hogy a
foglalkoztatá s, nem pedig a nemi hovatartozá s az első dleges kulcsa a formá lis kö zö sségi
szerepvá llalá snak. Az informá lis tá rsadalmi kapcsolatok sokkal gyakoribbak a nő k kö rében,
fü ggetlenü l a munká tó l és a csalá di á llapottó l. Há zasok vagy egyedü lá lló ak, dolgoznak vagy
sem, a nő k 10-20 szá zalékkal tö bb tá volsá gi hívá st kezdeményeznek csalá dtagjaikkal és
bará taikkal, mint a férfiak, kö zel há romszor annyi ü dvö zlő lapot és ajá ndékot kü ldenek, és
két-négyszer annyi személyes levelet írnak, mint a férfiak. A nő k tö bb idő t tö ltenek bará ti
lá togatá sokkal, bá r a teljes munkaidő ben végzett munka elhomá lyosítja ezt a nemek kö zö tti
kü lö nbséget, mivel mindkét nem esetében csö kkenti a bará tsá gra szá nt idő t. A bará tokkal
és rokonokkal való kapcsolattartá st tá rsadalmilag tová bbra is a nő k munká jaként
hatá rozzá k meg.* A nő k má r serdü lő korban is (és nem csak az Egyesü lt Á llamokban)
nagyobb való színű séggel fejezik ki aggodalmukat és felelő sségérzetü ket má sok jó léte irá nt -
példá ul azzal, hogy gyakrabban végeznek ö nkéntes munká t. Bá r az 1990-es években az
amerikai fiú k és lá nyok szinte egyformá n haszná ltá k a szá mító gépet, a fiú k nagyobb
való színű séggel haszná ltá k já tékra, míg a lá nyok inká bb e-mail kü ldésre. Claude S. Fischer
szocioló gus arra a kö vetkeztetésre jut, hogy "leszá mítva a kevesebb lehető séget a tá rsas
kapcsolatokra, a nő k szociá lisan ü gyesebbek és benső ségesebbek, mint a férfiak, bá rmilyen
okbó l - pszicholó giai alkat, tá rsadalmi struktú ra, gyermekkori tapasztalatok vagy kulturá lis
normá k miatt". Rö viden, a nő k lelkesebb tá rsadalmi kapitalistá k, mint a férfiak.3
Mind a macher, mind a csicskáztató megtalá lható tá rsadalmunk minden szegletében. Az
ü zletemberek a Palm Springs-i country klubokban cseverésznek, a fiatal jó léti anyuká k pedig
az appalachiai kö zö sségi szervezetekben machereskednek. Ameriká ban a legnagyobb
gyakorisá ggal ká rtyá znak az Alfö ldö n élő munká sosztá lybeli há ziasszonyok.4 Amikor a
filozó fusok magasztos hangon beszélnek az "á llampolgá ri elkö telezettségrő l" és a
"demokratikus taná cskozá sró l", hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy a kö zö sségi
egyesü letek és a kö zélet a tá rsadalmi részvétel magasabb rendű formá ja, de a mindennapi
életben a bará tsá g és a szociabilitá s egyéb informá lis formá i létfontossá gú tá rsadalmi
tá mogatá st nyú jtanak. Az biztos, hogy az informá lis kapcsolatok á ltalá ban nem építenek
olyan mó don á llampolgá ri készségeket, mint egy klubban, politikai csoportban,
szakszervezetben vagy egyhá zban való részvétel, de az informá lis kapcsolatok nagyon
fontosak a tá rsadalmi há ló zatok fenntartá sá ban. Az amerikai tá rsadalmi tő ke leltá rá ban
tehá t kü lö nö s figyelmet kell fordítanunk az ismerkedés tendenciá ira.
A BARÁ TOK és ismerő sö k meglá togatá sa régó ta az egyik legfontosabb tá rsadalmi gyakorlat
Ameriká ban. A tizenkilencedik szá zad eleje Ú j-Angliá ban, ahogy Karen V. Hansen tö rténész
kimutatta, "nagyon szociá lis idő szak" volt.
A lá togatá s sokféle formá ja a puszta ismerkedéstő l a kö zö sségi munká ig terjedt: a lá togató k
délutá ni teá t fogyasztottak, informá lis vasá rnapi lá togatá sokat tettek, juharcukor-partikon
és almabor-kó stoló kon vettek részt, hosszabb lá togatá sokra maradtak, segítséget
nyú jtottak a szü léshez, tiszteletü ket tették az elhunytak csalá dja elő tt, részt vettek a
steppelő s partikon, és há zakat és pajtá kat emeltek. A lá togatá sok a rö vid megá llá stó l, vagy
"lá togatá stó l", egy laza délutá non á t egészen egy hó napos tartó zkodá sig tartottak. A
lá togató k gyakran éjszaká ra is maradtak. Az utazá s nehézsége - kü lö nö sen télen, gyalog,
ló val, postakocsin, szekéren vagy vonaton - akadá lyokat gö rdített a lá togatá s elé, de nem
riasztotta el a lá togató kat, akik nagyra értékelték a szomszédokkal és rokonokkal való
kapcsolatot. Való já ban a lá togatá sok révén hoztá k létre a kö zö sségeiket.5
Néhá ny korai szocioló gus ú gy vélte, hogy az informá lis tá rsadalmi kapcsolatok e sű rű je nem
fogja tú lélni a névtelen vá rosba való á tkö ltö zést, hogy az urbanizá ció a bará tsá got és a
kiterjedt rokonsá got egyará nt elpusztítja. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy még a
legsű rű bben lakott vá rosi kö rnyezetben is folyamatosan ú jratermelő dtek a lakosokat
ö sszekö tő tá rsadalmi szá lak.6 A tá rsadalmi kapcsolatok sű rű sége kisebb a vá rosokban - egy
á tlagos Los Angeles-i lakos a szomszédjainak kisebb há nyadá t ismeri, mint egy kö zép-vö lgyi
parasztfalu á tlagos lakó ja, és az angyalok bará tai való színű leg tá volabb laknak -, de a
huszadik szá zadi urbanizá ció nem volt végzetes a bará tsá gra nézve. A vá rosi kö rnyezet nem
egyetlen, szorosan integrá lt kö zö sséget tart fenn, hanem lazá n ö sszekapcsolt kö zö sségek
mozaikjá t. Mivel a mobilitá s, a vá lá sok és a kisebb csalá dok csö kkentették a rokoni
kö telékek relatív jelentő ségét, kü lö nö sen a képzettebbek kö rében, a bará tsá g talá n még
fontosabbá vá lt a modern nagyvá rosokban.7 A populá ris kultú rá ban az I Love Lucy-tól és az
All in the Family-től a Cheers, Seinfeld és a Friends című sorozatokig tartó idő szak az
informá lis tá rsadalmi kapcsolatokat dicső íti.
New England-i elő deinkhez hasonló an az amerikaiak is sok idő t tö ltenek lá togatá ssal. Az
1980-as és 1990-es években a Roper kö zvélemény-kutató i ö tszö r kérdezték meg az
amerikaiakat: "Az elmú lt héten há nyszor ment el szó rakozni - moziba, bará tokhoz,
sporteseményre, vacsorá zni vagy bá rmi má sra?". Kö zel kétharmadunk szá molt be arró l,
hogy az elmú lt héten legalá bb egyszer elment szó rakozni, és ezek kö zü l a vá laszadó k teljes
fele elment a bará tai otthoná ba vacsorá zni, lá togató ba, ká rtyá zni és hasonló kra. Az egyéb
szó rakozá si célpontok kö zü l 4 szá zalék színdarabra vagy élő koncertre, 11 szá zalék
sporteseményre, 17 szá zalék bá rba, diszkó ba vagy má s nyilvá nos szó rakozó helyre, 18
szá zalék moziba, és valamivel tö bb mint a fele étterembe ment vacsorá zni.8 Amerika-szerte,
a nagyvá rosoktó l az apró falvakig, ö t-tízszer gyakoribb a bará tokkal otthon tö ltö tt este,
mint a színhá zba vagy labdajá tékra já rá s.
Tö bb 1986 és 1990 kö zö tti felmérés is kimutatta, hogy a mai Ameriká ban a csetlő-botló
emberek gyakoribbak, mint a macsók.9 (A 16. á bra ö sszefoglalja ezeket az eredményeket,
kiemelve a leglényegesebb tá rsadalmi tevékenységeket.) Az amerikaiak valamivel tö bb mint
egynegyede vett részt legalá bb egy klub vagy civil szervezet talá lkozó já n az elő ző
hó napban, és valamivel tö bb mint egyharmada já rt egyhá zi tá rsadalmi rendezvényen ebben
az idő szakban - ez tiszteletre méltó eredmény az ilyen polgá ri gondolkodá sú eseményekhez
képest. Ugyanebben a hó napban az amerikaiak tö bb mint fele vendégü l lá tta bará tait egy
estére, és kö zel kétharmaduk elment egy estére egy bará tjá hoz.10 Így vagy ú gy, de az
amerikaiak há romnegyede legalá bb egyszer ö sszejö tt otthon a bará taival ebben a
hó napban, és az orszá gos á tlag há rom ilyen estély volt havonta. Hasonló képpen, az 1965 és
1995 kö zö tt gyű jtö tt idő napló -adatok szerint az á tlagos amerikai hetente nagyjá bó l fél ó rá t
tö ltö tt szervezeti tevékenységgel (a vallá st nem szá mítva), de hetente tö bb mint há rom ó rá t
tö ltö tt bará ti lá togatá sokkal.11
A tá rsadalmi kapcsolatok szélesebb kö rére vonatkozó ö sszehasonlítható becslések
(amelyeket a 17. á bra foglal ö ssze) azt mutatjá k, hogy a huszadik szá zad utolsó negyedében
az amerikaiak á tlagosan majdnem minden má sodik héten részt vettek istentiszteleten és
lá togattak meg rokonokat; há romhetente egyszer vacsorá ztak, kü ldtek valakinek
ü dvö zlő lapot, és írtak levelet egy bará tnak vagy rokonnak; havonta kö rü lbelü l egyszer
ká rtyá ztak, és kö rü lbelü l ugyanilyen gyakran szó rakoztak otthon; kö rü lbelü l kéthavonta
részt vettek egy klub ö sszejö vetelén, és majdnem ugyanilyen gyakran ittak egy italt egy
bá rban; nagyjá bó l két-há rom havonta adtak vagy vettek részt vacsorapartin, moziba
mentek, és részt vettek egy sporteseményen; évente kö rü lbelü l kétszer dolgoztak
valamilyen kö zö sségi projekten, és nagyjá bó l kétszer já tszottak valamilyen csapatsportot;
és minden má sodik évben írtak egy levelet a szerkesztő nek.12
Az á tlagos amerikai az elmú lt évtizedekben tá volró l sem volt elszigetelt polgá ri vagy
tá rsadalmi szempontbó l, de ú gy tű nik, hogy inká bb bará tokként (vagy csevegőkként), mint
á llampolgá rokként (vagy macherként) foglalkozunk egymá ssal. Kö rü lbelü l kétszer olyan
gyakran talá lkozunk a bará tainkkal, mint amilyen gyakran részt veszü nk szervezett
ö sszejö veteleken, a kocsmá kban kb.
16. ábra: Az amerikai felnőttek társadalmi és szabadidős tevékenységei (1986-1990)

17. ábra: A kiválasztott formális és informális társadalmi tevékenységek gyakorisága,

1975-1998
há romszor gyakrabban, mint ahá nyszor kö zö sségi projekteken dolgozunk, és
harmincö tszö r gyakrabban kü ldü nk ü dvö zlő lapot egy bará tunknak, mint ahá nyszor levelet
kü ldü nk a szerkesztő nek.
Persze aligha van olyan, aki "á tlagos". Vannak, akik folyamatosan szocializá ló dnak, és
minden csoporthoz csatlakoznak, míg má sok inká bb tá volsá gtartó ak. Szinte mindenki
"specialista" valamilyen tevékenységben. Van, aki minden héten levelet ír a szü leinek, van,
aki filmfanatikus, és van, aki rengeteg polgá ri érzelmű ö sszejö vetelen vesz részt. Hogy a
specializá ló dá sra egy szélső séges példá t vegyü nk: a felnő tt lakossá g 1/300-a ír legalá bb
havonta egyszer levelet a szerkesztő nek, de ez az elenyésző en kicsi csoport az ö sszes
amerikai szerkesztő ségi levél nagyjá bó l 20 szá zaléká t teszi ki.13 Mindazoná ltal a
bará tainkkal és szomszédainkkal való kapcsolatteremtés otthonos mó djai figyelemre
méltó an elterjedtek. Hollywood sokat hangoztatott csá bítá sa ellenére példá ul az amerikaiak
tö bb mint kétszer olyan gyakran ká rtyá znak, mint ahá nyszor moziba já rnak.14
Ö sszefoglalva, a jó hír az, hogy az amerikaiak kapcsolatot tartanak egymá ssal.
A rossz hír az, hogy ezt évrő l évre egyre kevésbé tesszü k. Nézzü nk meg néhá ny
megdö bbentő bizonyítékot a vá ltozá sró l az elmú lt negyedszá zadban. Az 1970-es évek
kö zepén-végén a DDB Needham Life Style archívuma szerint az á tlagos amerikai évente
tizennégy-tizenö t alkalommal szó rakoztatta otthon a bará tait. Az 1990-es évek végére ez a
szá m évi nyolc alkalomra csö kkent, ami alig két évtized alatt 45 szá zalékos csö kkenést
jelent. A Roper Social and Political Trends archívumá nak teljesen fü ggetlen
felméréssorozata megerő síti, hogy mind a bará tok meglá togatá sa, mind az otthonunkba
való meghívá suk csö kkenést mutatott az 1970-es évek kö zepétő l az 1990-es évek kö zepéig.
(A részletekért lá sd a 18. á brá t.) Egy harmadik archívum (a
18. ábra: A szociális látogatás csökkenése, 1975-1999
Yankelovich Partners) jelentése szerint 1985-86 és 1998-99 kö zö tt kö zel egyharmaddal
csö kkent az á tlag amerikaiak hajlandó sá ga arra, hogy ú j bará tokat szerezzenek.15 A
bará tokkal való lá togatá sok ma má r a tá rsadalmi tő ke veszélyeztetett fajá nak listá já n
szerepelnek. Ha az elmúlt negyedszá zadban regisztrá lt éles, folyamatos csö kkenés a
következő negyedszá zadban is ugyanilyen ü temben folytató dna, akkor a bará tok otthoni
vendégü l lá tá sá nak évszá zados gyakorlata kevesebb mint egy generá ció alatt teljesen
eltű nhet az amerikai életbő l. Persze vakmerő ség lenne ezt a kimenetelét megjó solni, hiszen
az amerikai életben sok minden biztosan megvá ltozik a kö vetkező huszonö t évben, de a
tá rsasá gi lá togatá s csö kkenésének ü teme az elmú lt huszonö t évben rendkívü li volt.
Felismerve a kétkereső s csalá dok idő beosztá si konfliktusait, feltételezhetjü k, hogy a
kö lcsö nö s otthoni lá togatá sok és vacsorapartik szá má nak csö kkenése csupá n optikai
csaló dá s. Lehet, hogy egyre tö bben vacsorá znak bará taikkal, és így az étkező bő l az
étterembe helyezik á t a prandial talá lkozá sok helyszínét, de a tá rsadalmi tő kebefektetés
tová bbra is ugyanaz marad. Való já ban, a széles kö rben elterjedt benyomá ssal ellentétben,
az étkezések (egyedü l vagy má sokkal együ tt) az elmú lt évtizedekben nagyon kevéssé vagy
egyá ltalá n nem nő ttek.16 Ső t, ha az amerikaiak kifejezetten azzal a vá lasztá si lehető séggel
szembesü lnek, hogy elmennek-e a bará taikkal valahová , vagy otthon talá lkoznak velü k,
akkor tö bb mint kétszeres ará nyban azt mondjá k, hogy inká bb otthon maradnak, és ez az
otthonmaradá s ará nya nem csö kken, hanem nö vekszik.17 A bará tok szó rakoztatá sá nak
gyakorlata tehá t nem egyszerű en az otthonon kívü lre kö ltö zö tt, hanem ú gy tű nik, teljesen
eltű nő ben van. Az informá lis kirá ndulá sok, mint példá ul a piknikek, szintén a kihalá s ú tjá ra
lépnek. Az egy fő re jutó piknikek szá ma 1975 és 1999 kö zö tt kö zel 60 szá zalékkal
csö kkent.18 Az amerikaiak sokkal kevesebb idő t tö ltenek a bará tokkal való kenyértö réssel,
mint hú sz vagy harminc évvel ezelő tt.
Még megdö bbentő bb, hogy ugyanez a tendencia kö zelebbrő l is megfigyelhető . Amint azt a
19. á bra mutatja, az elmú lt két évtizedben drá mai vá ltozá s tö rtént a csalá di kapcsolatok
egyik hagyomá nyosan fontos formá ja, az esti étkezés terén. Az elmú lt hú sz év alatt
harmadá val, mintegy 50 szá zalékró l 34 szá zalékra csö kkent azoknak a há zas amerikaiaknak
a há nyada, akik "biztosan" á llítjá k, hogy "az egész csalá dunk á ltalá ban együ tt vacsorá zik".19
Ezzel szemben ugyanezen idő szak alatt felére (16 szá zalékró l 27 szá zalékra) nő tt azoknak a
szá ma, akik nem értenek egyet azzal a kijelentéssel, hogy "az egész csalá dunk á ltalá ban
együ tt vacsorá zik" - má s szó val azoké, akik szá má ra ez biztosan nem szoká s. A szoká sosan
együ tt vacsorá zó csalá dok és a szoká sosan kü lö n vacsorá zó csalá dok ará nya az 1977-78-as
tö bb mint há rom az egyhez ará nyró l 1998-99-re ennek felére csö kkent. Való já ban,
bá rmennyire is figyelemre méltó ak ezek az adatok, alá becsü lik az amerikai étkezési
szoká sokban bekö vetkezett való di vá ltozá st, mivel csak a há zaspá rok viselkedésére
vonatkoznak, míg az egyedü l élő (és ezért feltehető en egyedü l étkező ) felnő ttek ará nya
nagyjá bó l megduplá zó dott ebben az idő szakban.20 Mivel az esti étkezés gyakorlatilag
minden tá rsadalomban nagyon hosszú idő ó ta kö zö sségi élmény, az a tény, hogy egyetlen
generá ció alatt lá tható an csö kkent a mi tá rsadalmunkban.

19. ábra: A családi vacsorák egyre ritkábbak, 1977-1999

orszá g figyelemre méltó bizonyítéka annak, hogy milyen gyorsan vá ltozik tá rsadalmi
kapcsolatrendszerü nk.
Az étkezésen tú l a csalá di együ ttlét gyakorlatilag minden formá ja ritkult a huszadik szá zad
utolsó negyedében. A nyolc és tizenhét év kö zö tti gyermekes csalá dok kö rében végzett
Roper-felmérések szerint 1976 és 1997 kö zö tt a kö zö s nyaralá s 53 szá zalékró l 38
szá zalékra, a kö zö s tévénézés 54 szá zalékró l 41 szá zalékra, a kö zö s vallá si szertartá sok
lá togatá sa 38 szá zalékró l 31 szá zalékra, a "csak ü lü nk és beszélgetü nk" pedig 53
szá zalékró l 43 szá zalékra csö kkent. Nehéz nem ú gy értelmezni ezeket a szá mokat, mint a
csalá di kö telékek rohamos lazulá sá nak bizonyítéká t.21
Mit szó lná l egy kis csevegéshez a Cheers való sá gos megfelelő jében, a szomszédos bá rban,
"ahol mindenki ismeri a nevedet"? Ez is a mú lté lesz. Az 1970-es évek kö zepétő l az 1990-es
évek végéig há rom egymá stó l fü ggetlen felméréssorozat tá masztja alá ezt a kö vetkeztetést:
az elmú lt egy-két évtizedben 40-50 szá zalékkal csö kkent az amerikaiak - há zasok és
egyedü lá lló k - bá rokba, éjszakai klubokba, diszkó kba, kocsmá kba és hasonló kba já rá sá nak
gyakorisá ga.22 Aká r egyedü l élü nk, aká r nem, az amerikaiak esténként otthon maradnak, a
Cheers pedig korhű vé vá lt.
Mivel a jó étel és ital gyakran a jó társasági élet kísérő je, az elmú lt negyedszá zadban
Ameriká ban a kü lö nbö ző típusú étkezési és ivó helyek szá má ban megfigyelhető tendenciá k
megdö bbentő ek és sokatmondó ak. (Lá sd a 20. á brá t.) 1970 és 1998 kö zö tt a szá zezer
lakosra jutó teljes ellá tá st nyú jtó éttermek szá ma negyedével csö kkent, a bá rok és ebédlő k
szá ma pedig a felére esett vissza. Ekö zben a gyorséttermek, a modern tá rsadalom
"személyes ü zemanyagtö ltő á llomá sainak" egy fő re jutó szá ma megduplá zó dott. A
beszélgetési lehető ségek szempontjá bó l a hagyomá nyos étkező helyek visszaszorulá sá t
bizonyos mértékig ellensú lyozta az ú jhullá mos ká vézó k elterjedése, mint példá ul a
minneapolisi cappuccino bá r, amely szomszédsá gi beszélgető csoportoknak ad otthont.
Amint azonban a 20. á bra mutatja, még az ilyen nö vekedést is figyelembe véve, az étkezési
és ivó helyek nettó csö kkenése jelentő s volt.23
A helyi bá r vagy ká vézó "tö rzsvendégeitő l" eltérő en a McDonald's-ná l tü relmetlenü l sorban
á lló emberek kö zü l való színű leg kevesen tudjá k a nevét, vagy nem is érdekli ő ket, hogy nem
tudjá k.24 Ezek a rideg szá mok megerő sítik annak a fokozatos eltű nését, amit Ray Oldenburg
tá rsadalmi kommentá tor "a nagy jó helynek" nevez, azoknak a tö rzshelyeknek, amelyek
"á tvisznek a napon".25 Való já ban az amerikaiak egyre inká bb azt vá lasztjá k, hogy inká bb
bekapnak egy falatot és elszaladnak, mintsem hogy ü ldö géljenek egy kicsit és
beszélgessenek.
A szabadidő -felhaszná lá sunk talá n legleleplező bb trendje a ká rtyajá tékok sorsa. Egy 1940-
ben huszonnégy amerikai vá ros lakosainak kö rében végzett felmérés szerint
20. ábra: A bárok, éttermek és ebédlők átadják helyüket a gyorséttermeknek, 1970-
1998
hogy a ká rtyá zá s volt a nemzet kedvenc tá rsadalmi kikapcsoló dá si formá ja. A felmérés
szerint az amerikai otthonok 87 szá zaléká ban volt egy pakli já tékká rtya, szemben példá ul a
rá dió val (83 szá zalék) és a telefonnal (36 szá zalék). A huszadik szá zad első felében
á tlagosan minden má sodik tizennégy éves és idő sebb amerikaira évente egy csomag ká rtyá t
adtak el.26 Meglepő mó don a já tékká rtya-eladá sok tendenciá i szinte pontosan kö vetik a
hivatalos polgá ri szerepvá llalá s korá bban megfigyelt tendenciá it: a szá zad első há rom
évtizedében folyamatos nö vekedés, a nagy gazdasá gi vilá gvá lsá g idején visszaesés, majd a
má sodik vilá ghá ború t kö vető években robbaná sszerű nö vekedés. (Lá sd a 21. á brá t.)
Bá r a pó ker és a gin rö mizés népszerű volt, a legnagyobb fellendü lést a bridzs, a négykezes
já ték jelentette, amely az 1950-es évekre rendkívü l népszerű vé vá lt. A legszerényebb
becslések szerint 1958-ra harmincö tmillió amerikai - a felnő ttek kö zel egyharmada -
bridzselt. Amerikaiak millió i, férfiak és nő k egyará nt, tartoztak rendszeres ká rtyaklubokhoz
- való já ban a tá rsadalmi részvétel egyik legkorá bbi tudomá nyos felmérése szerint 1961-ben
(legalá bbis Nebraská ban) majdnem minden ö tö dik felnő tt tagja volt egy rendszeres
négyesnek. Az 1960-as és 1970-es évek kollégiumaiban és diá kszö vetkezeteiben
egyetemistá k szá zezrei tö ltö ttek tö bb millió éjszaká t lá tszó lag végtelen bridzspartiban. A
bridzs és má s ká rtyajá tékok első dleges vonzereje az volt, hogy rendkívü l tá rsas
idő tö ltésnek szá mítottak. A "vegyes pá rosok" klubjai, a nemek kö zti nagyobb ará nyú
21. ábra: A kártyajátékok elterjedése Amerikában, 1900-1951
a vilá g egyik legfontosabb helyszíne, ahol a férfiak és nő k informá lisan ö sszegyű lnek. A
szabá lyok ö sztö nö zték a beszélgetést a já tékon kívü li témá kró l, mivel a já ték á llá sá ró l szó ló
"asztali beszélgetést" á ltalá ban elítélték. A "komoly" bridzsező k csendben já tszottak, de a
legtö bb já tékos szá má ra a heti vagy havi bridzs esték értékes alkalmat nyú jtottak arra, hogy
bará tokkal és szomszédokkal csevegjenek, tö bbnyire személyes ü gyekrő l, de alkalmanként
szélesebb kö rű témá kró l, kö ztü k a politiká ró l is.27
Még az 1970-es évek kö zepén is az amerikai felnő ttek kö zel 40 szá zaléka ká rtyá zott
legalá bb havonta egyszer, és a havi ká rtyá zó k és a havi mozilá togató k ará nya négy az
egyhez volt. 1981 és 1999 kö zö tt azonban az amerikai felnő ttek kö rében a ká rtyá zá s á tlagos
gyakorisá ga évi tizenhat alkalomró l évi nyolc alkalomra esett vissza. 1999-ben a ká rtyá zá s
még mindig négyszeres volt a mozizá s ará nyá ban, de a kü lö nbség gyorsan csö kkent. Ha ez a
folyamatos éves csö kkenés vá ltozatlanul folytató dna, a ká rtyá zá s kevesebb mint két
évtizeden belü l teljesen eltű nne. Egy tö bb mint hat évszá zados tá rsadalmi gyakorlat
esetében - amely néhá ny évtizeddel ezelő tt még virá gzott - a vég drá mai hirtelenséggel
kö zeledik.28 Az amerikai felnő ttek még mindig ö tszá zmillió ká rtyajá tékot já tszanak évente,
de ez a szá m évente huszonö tmillió val csö kken.29 Még ha ó vatosan feltételezzü k is, hogy a
kö zö sségi kérdések csak minden tizedik ká rtyajá ték alkalmá val kerü lnek szó ba, a ká rtyá zá s
csö kkenése azt jelenti, hogy évente ö tvenmillió val kevesebb "mikrotaná cskozá s" folyik a
kö zö sségi ü gyekrő l, mint két évtizeddel ezelő tt.
Való já ban, mivel a ká rtyá zá s szü kségszerű en tá rsas tevékenység (kivéve néhá ny
pasziá nszfü ggő t), a vég felé haladva való színű leg felgyorsul a hanyatlá sa. Ha a tá rsasá gi
kö rö dben senki má s nem ká rtyá zik, akkor nincs okod arra, hogy vesző dj a já ték
megtanulá sá val. Pontosan ugyanazért, amiért a veszélyeztetett fajok populá ció i gyakran
ö sszeomlanak, a ká rtyá zá s is való színű leg még gyorsabban fog kihalni, mint ahogy azt az
egyenes vonalú elő rejelzés sugallná . A ká rtyajá tékosok szá ma gyorsan az ö nfenntartó szint
alá csö kken. 1999-ben az American Contract Bridge League tagjainak á tlagéletkora
hatvannégy év volt, és folyamatosan emelkedik, ami biztos jele annak, hogy a csö kkenés
generá ció s jellegű . A ká rtyá zá s csö kkenése a baby boomerek és gyermekeik kö rében
koncentrá ló dik. A ká rtyajá tékok egyre nagyobb há nyada a nyugdíjas kö zö sségekben zajlik,
amelyek szocioló giai megfelelő i az elszigetelt ö koló giai réseknek, ahol a veszélyeztetett
fajok gyakran az utolsó esélyt keresik.30 Az 1990-es évek egyetemi hallgató i szá má ra a
"bridzs" ugyanolyan antik hangzá sú volt, mint a szü leik szá má ra a "whist".
A ká rtyajá ték helyett természetesen megjelentek a helyettesítő já tékok, a szá mító gépes és
videojá tékoktó l kezdve a kaszinó szerencsejá tékokig minden. A ká rtyá hoz hasonló an ezek
az idő tö ltések is a szerencse fű szerét adjá k. A ká rtyá zá stó l eltérő en azonban ezeket az
utó dokat a magá nyos jellegü k kü lö nbö zteti meg. Az internetalapú bridzsjá tékok informá lis
megfigyeléseim szerint az elektronikus já tékosok kizá ró lag magá ra a já tékra koncentrá lnak,
és a hagyomá nyos ká rtyajá tékokkal ellentétben nagyon kevés tá rsas beszélgetést
folytatnak. Még a Microsoft Solitaire fanatikusai is ritká n já tszanak csoportban, és a ú j
megakaszinó k minden lá togató ja, aki ellá togat az orszá gba, borzongató emlékeket lá t a
magá nyos "já tékosok" hektá rnyi terü letérő l, akik csendben gö rnyednek a félkarú banditá k
fö lö tt. (A 22. á bra szemléletesen ö sszefoglalja a ká rtyá zá s, a kaszinó zá s, a videojá tékok és a
mozilá togatá s tendenciá it az elmú lt negyedszá zadban.) A bridzset, a pó kert, a gin rö mit és a
kanasztá t nem vá ltja fel valami hasonló an "csevegős" szabadidő s tevékenység.31
A tá rsadalmi kö tő dés egy má sik, nem feltű nő mutató ja az ü dvö zlő lapok kü ldésének
gyakorlata. Az ü dvö zlő lapok kü ldése az elmú lt egy-két évtizedben mintegy 15-20
szá zalékkal csö kkent mind a há zas, mind az egyedü lá lló emberek kö rében. (Ez a csö kkenő
tendencia legalá bb egy évtizeddel megelő zte az internet és az e-mail megjelenését, így
tö bbrő l van szó , mint pusztá n a való s ü dvö zletekrő l a virtuá lis ü dvö zletek felé való
elmozdulá sró l.) Az egyének az életkor elő rehaladtá val tö bb ü dvö zlő ká rtyá t kü ldenek,
kü lö nö sen, ha egyedü l élnek, így a ká rtyá k eladá sa az ö regedő Ameriká ban fellendü lt. Az
amerikaiak azonban bá rmely életkorban kevesebb ü dvö zlő lapot kü ldenek, mint egy
generá ció val ezelő tt.32 Ismét bizonyítékot lá tunk a generá ció s kü lö nbségekre, amelyek a
tá rsadalmi szoká sok á talakulá sá nak há tterében á llnak a mai Ameriká ban.
Ennyit a bará tokró l. É s a szomszédok? Az Á ltalá nos Tá rsadalmi Felmérés szerint 1974 és
1998 kö zö tt az amerikaiak kö rében "a szomszédsá gukban élő személyekkel együ tt tö ltö tt
tá rsas esték" gyakorisá ga kö rü lbelü l egyharmadá val csö kkent - a há zasok kö rében évi
harminc alkalomró l kö rü lbelü l hú szra, az egyedü lá lló k kö rében pedig évi ö tven alkalomró l
kö rü lbelü l harmincö tre.33 (Lá sd a 23. á brá t.) A szó rvá nyos bizonyítékok tová bbi
22. ábra: Kártyázás és egyéb szabadidős tevékenységek, 1975-1999
azt sugallja, hogy ez a csö kkenés való já ban hú sz évvel korá bban kezdő dö tt, így az 1950-es
évek kö zepén tapasztalt szomszédsá gi kapcsolatokhoz képest az 1990-es években a
szomszédsá gi kapcsolatok talá n feleannyira sem erő sek.34 Az á tlagos amerikai még mindig
néhá ny hetente érintkezik a szomszédjaival, de a bará tsá ghoz hasonló an ezek a kapcsolatok
most mérhető en gyengébbek, mint egy generá ció val ezelő tt.
Az utó bbi években nagy nyilvá nossá got kaptak a "szomszédsá gi tá rsulá sok", és egyes
megfigyelő k szerint ezek ma má r elterjedtebbek, mint néhá ny évvel ezelő tt. Egy
nemrégiben készü lt felmérés szerint minden nyolcadik felnő tt tagja valamelyik
szomszédsá gnak, kö zö sségnek, laká stulajdonosi egyesü letnek vagy tö mbhá zklubnak.35 A
korá bbi évtizedekben is gyakoriak voltak azonban a hasonló egyesü letek; emlékezzü nk csak
vissza arra a Life magazin dicshimnuszá ra, amely szerint az 1960-as évek amerikaijai
"szá mtalan szomszédsá gi bizottsá gban elégítették ki tá rsasá gi vá gyaikat". Barrett A. Lee
vá rosszocioló gus és munkatá rsai rá mutatnak, hogy
a szomszédsá gi szervezetekkel foglalkozó tá rsadalomtudomá nyi szakirodalom
kö zelmú ltbeli elterjedése azt sugallja, hogy ezek a csoportok ú jonnan érkeztek a vá rosi
életbe. Azonban a legapró bb kutakodá s is elegendő ahhoz, hogy ezt a félrevezető benyomá st
helyreigazítsuk..... [N]eighborhood szervezetek elő szö r a mú lt szá zad vége felé jelentek meg,
és a nagy gazdasá gi vilá gvá lsá g elő tt a legtö bb nagyvá rosban jó l képviseltették magukat.
23. ábra: A szomszédság csökkenése, 1974-1998
A Boston és Seattle kö zö tti vá rosrészek életének hosszú tá vú tanulmá nyai azt mutatjá k,
hogy bá r a huszadik szá zad végén a vá rosrészeket idő nként politikai célokra mozgó sítottá k,
a szervezett társadalmi élet a vá rosrészek szintjén - utcai karnevá lok, amatő r színhá zak,
piknikek, kö zö s étkezések, tá ncok és hasonló k - sokkal élénkebb volt a huszadik szá zad első
felében, mint a huszadik szá zad utolsó éveiben.36
Az elmú lt hú sz évben egyre elterjedtebbé vá ltak a "szomszédsá gvédelmi" csoportok, és
gyakran azonnali hatá st gyakorolnak a bű nö zés visszaszorítá sá ra. Az Igazsá gü gyi
Minisztérium 1998-as, orszá gszerte tizenkét vá rosra kiterjedő felmérése szerint a lakosok
11 szá zaléka vett részt valaha is szomszédsá gi ő rségben, hogy segítsen megvédeni magá t a
bű nö zéstő l (6 szá zalékuk az elmú lt évben), szemben azokkal, akik 14 szá zalékuk tartott
otthon fegyvert, 15 szá zalékuk tartott há ző rző kutyá t, és 41 szá zalékuk szereltetett fel extra
zá rakat.37 Rö viden, tö bbet fektetü nk a fegyverekbe, kutyá kba és zá rakba, mint a tá rsadalmi
tő kébe a bű nmegelő zés érdekében. Talá n részben ezért is van az, hogy a
szomszédsá gvédelmi programokban való részvétel a kezdeti lelkesedés utá n szinte mindig
csö kken, hacsak nem egy á tfogó bb szomszédsá gi szervezetben gyö kerezik.38 A
bű nmegfigyelő csoportok talá n egyre gyakoribbá vá ltak, de ezek a hagyomá nyos
szomszédsá gok eltű nt tá rsadalmi tő kéjének gyenge pó tlá sá t jelentik - szocioló giai
asztroturf, amely csak ott alkalmas, ahol az igazi nem nő .
A formá lis tá rsadalmi részvételhez hasonló an az eddig kialakult képet, miszerint az
ismerkedésbe való befektetés csö kken, teljes mértékben megerő sítik az elmú lt harminc év
amerikai idő beosztá sá t vizsgá ló tanulmá nyok. Az amerikaiak azon szá zalékos ará nya, akik
egy "naptá ri napon" egyá ltalá n nem hivatalos tá rsasá gi életre (beleértve a bará tok
meglá togatá sá t, a partikon való részvételt, a bá rokban való ló gá st, a kö tetlen beszélgetést és
így tová bb) fordítottak idő t, az 1965-ö s 65 szá zalékró l 1995-re 39 szá zalékra csö kkent. Az
ilyen tevékenységekre fordított á tlagos napi idő az 1965-ö s nyolcvan-nyolcvanö t percrő l
1995-re ö tvenhét percre csö kkent. (Lá sd a 24. á brá t.) Az évszá zad végén má r csak
kétharmad annyi idő t tö ltö ttü nk informá lis tá rsas kapcsolatokra, mint há rom évtizeddel
korá bban.39
Az idő beosztá sunkban bekö vetkezett szembetű nő elmozdulá st - a magunk és a kö zvetlen
csalá dunk felé, a tá gabb kö zö sségtő l tá volodva - megerő síti az NPD Group á ltal 1992 és
1999 kö zö tt végzett, huszonnégyezer napló t tartalmazó felmérés.40 Az 1990-es évek sorá n
az á tlagos amerikai kö zel 15 szá zalékkal tö bb idő t fordított a gyermek- vagy há ziá llat
gondozá sá ra (való színű leg a "baby echo" - a baby boomer korosztá ly gyermekeinek
nemrégiben bekö vetkezett nö vekedése - miatt), és nagyjá bó l 5-7 szá zalékkal tö bb idő t
fordított a személyes á polá sra, a szó rakozá sra, az alvá sra, a testmozgá sra és a kö zlekedésre.
Ezzel szemben a legnagyobb vá ltozá sok az istentiszteleten és a bará tokkal való
lá togatá sban eltö ltö tt idő t érintik, mindkettő tö bb mint 20 szá zalékkal csö kkent a
bizonyítékok szerint.
Az informá lis tá rsadalmi kapcsolatok sű rű sége némileg vá ltozik a kü lö nbö ző tá rsadalmi
kategó riá k kö zö tt, ahogyan azt má r korá bban észrevettü k - a nő k kö rében magasabb, mint a
nő knél.

24. ábra: Az informális szocializáció az időnapló-vizsgálatokban mérve, 1965-1995

a férfiak kö rében, magasabb a fiatalok és a nyugdíjasok kö rében, mint a kö zépkorú ak
kö rében, és így tová bb. Még ha az ismerkedés szintje kü lö nbö zik is az egyes kategó riá kban,
az ismerkedés tendenciá i (nevezetesen a csö kkenő tendencia) nagyon hasonló ak a
tá rsadalom minden szegmensében - csö kkenő tendencia a nő k és a férfiak kö rében,
csö kkenő tendencia minden korosztá lyban, csö kkenő tendencia minden tá rsadalmi
osztá lyban, csö kkenő tendencia az orszá g minden részén, csö kkenő tendencia a
nagyvá rosokban, a kü lvá rosokban és a kisvá rosokban, csö kkenő tendencia a há zaspá rok és
az egyedü lá lló k kö rében egyará nt.41 Rö viden, az informá lis tá rsadalmi kapcsolatok az
amerikai tá rsadalom minden részében csö kkentek.
Korá bban megjegyeztü k azt a paradoxont, hogy a formá lis kö zö sségi szerepvá llalá s
legerő sebb elő rejelző je - az iskolá zottsá g - az elmú lt hú sz év sorá n erő teljesen bő vü lt, és
ennek ellenére a formá lis kö zö sségi szerepvá llalá s erő teljesen csö kkent. Az egyik
kö vetkezmény az, hogy a magasabb iskolá zottsá gi szint á ltal biztosított lendü let nélkü l a
formá lis részvétel még gyorsabban csö kkenhetett volna. Hasonló paradoxont lá tunk az
informá lis tá rsadalmi szerepvá llalá s esetében is: az egyedü lá lló k és gyermektelenek
kö rében magasabb a társalgás, és az elmú lt két évtizedben jelentő sen nő tt az egyedü lá lló k
és gyermektelenek szá ma.42 Ha egyébként minden má s dolog megegyezik, ezeknek a
tendenciá knak az informá lis tá rsadalmi érintkezés növekedéséhez kellett volna vezetniü k,
ami pontosan az ellenkező je annak, amit talá ltunk. Mivel a hagyomá nyos csalá di élet egyre
ritká bbá vá lt, azt vá rhattuk volna, hogy a Cheers és a Friends való s életbeli megfelelő je veszi
á t a civil szervezetek és a vacsorapartik helyét, de való já ban az utó bbiak csö kkenésének
lehettü nk szemtanú i anélkü l, hogy az elő bbiek kompenzá ló nö vekedését tapasztaltuk volna.
A kö vetkezmény: Valami má snak kell még erő teljesebben nyomnia a mai Ameriká ban az
ismerkedés ará nyá t.
Így manapsá g lényegesen kevesebb idő t tö ltü nk a bará tokkal és szomszédokkal, mint
korá bban. Mit tehetnénk helyette, ami hatá ssal van a tá rsadalmi tő kére? A szabadidő s
tevékenységek egyik gyakori formá ja a sportolá s. Mit tudhatunk meg a tá rsadalmi tő kével
kapcsolatos tendenciá kró l, ha megvizsgá ljuk az amerikaiak sportolá sá t? Talá n a tá rsadalmi
talá lkozá saink helyszíne a ká rtyaasztalró l vagy a szomszédos bá rbó l a softballpá lyá ra vagy
a tornaó rá ra helyező dö tt á t?
Bizonyos bizonyítékok arra utalnak, hogy a sportklubok az elmú lt két évtizedben némileg
elterjedtebbé vá ltak; az Á ltalá nos Tá rsadalmi Felmérés szerint az ilyen klubok tagsá ga az
1974-75-ö s 19 szá zalékró l 1993-94-ben 21 szá zalékra nő tt. Má srészt szá mos tanulmá ny -
némileg meglepő mó don - azt talá lta, hogy a legtö bb sportá gban a részvételi ará ny az elmú lt
évtizedekben való já ban csö kkent.43 Mivel a népesség nö vekszik, a résztvevő k bruttó szá ma
is nö vekszik bizonyos esetekben, de a népesség há nyadaként a kö vetkező sportá gak
mindegyikében 10-20 szá zalékkal csö kkent a részvétel az elmú lt egy-két évtizedben:
softball, tenisz (és má s ü tő s já tékok, példá ul asztalitenisz), rö plabda, labdarú gá s,
kerékpá rozá s, síelés (lesiklá s, sífutá s és vízisíelés), vadá szat, horgá szat, kempingezés,
kenuzá s, kocogá s és ú szá s. A National Sporting Goods Association, a Sporting Goods
Manufacturers Association, a DDB Needham Life Style studies és a National Center for
Health Statistics hosszú tá vú felmérései példá ul mind egyetértenek abban, hogy a
softballban való orszá gos részvétel nagyjá bó l egyharmadá val csö kkent az 1980-as évek
kö zepe és az 1990-es évek vége kö zö tt.44
Néhá ny ú j sportá g népszerű vé vá lt - a fiatalabb, mozgékonyabb amerikaiak kö rében a
korcsolyá zá s és a snowboardozá s, az egészségtudatosabbak kö rében a fitneszgyaloglá s és a
konditermi tevékenységek, az idő sebbek kö rében pedig a golf. A legtö bb ú j sportá g azonban
nem olyan "szociá lis", mint sok hagyomá nyos sporttevékenység. Az elmú lt évtizedben a
sporttal kapcsolatos vá sá rlá sok legdrá maibb nö vekedése az olyan "otthoni"
tevékenységeket érintette, mint a futó padok és edző eszkö zö k.45 Rá adá sul a gyaloglá s
kivételével egyik sem vonz kö zel annyi résztvevő t, mint a hanyatló hagyomá nyos sportok. A
csapatsportok kö zü l a futball és a kosá rlabda nö vekedett, de nem eléggé ahhoz, hogy
ellensú lyozza az ö sszes tö bbi jelentő s csapatsport - softball, baseball, rö plabda és futball -
egyidejű visszaesését. Mindent egybevetve, a sportokban való részvétel az elmú lt
évtizedben szerényen, de egyértelmű en csö kkent, és ez a csö kkenés kü lö nö sen a csapat- és
a csoportos sportokat érintette.46
A sportolá sban való részvétel csö kkenése nem az amerikai népesség elö regedésének
kö szö nhető . É ppen ellenkező leg, a csö kkenés a fiatalok kö rében a legélesebb, míg az
idő sebb amerikaiak kö rében a sportolá s való já ban nö vekszik. A huszonévesek kö rében az
edzésó rá k á tlagos lá togatottsá ga tö bb mint a felére csö kkent, a nyolcvanas évek kö zepén
évi nyolc alkalomró l 1998-ra há romra, míg ugyanebben az idő szakban a hatvan év feletti
amerikaiak kö rében a lá togatottsá g megduplá zó dott, kettő rő l négyre. Az ú szá s és az
egészségklubok lá togatottsá ga ugyanezt a generá ció s eltérést mutatja - a fiatalabbak
kö rében csö kken, az idő sebbek kö rében stabil vagy nö vekszik. Fizioló giai okokbó l a
sportolá sban való részvétel (a gyaloglá s kivételével) az életkor elő rehaladtá val csö kken, de
ezt az életciklus-mintá zatot ugyanaz a generá ció s profil fedi le (a boomerek és az X-esek
kö rében csö kken, szü leik és nagyszü leik kö rében nő ), mint amit korá bban a tá rsadalmi és
politikai részvétel má s formá i esetében is megfigyeltü nk. Való já ban van némi okunk azt
hinni, hogy ez a kettő s tendencia - az idő sebb generá ció kö rében nö vekvő , a fiatalabb
generá ció kö rében csö kkenő szabadidő s tevékenység - má r az 1960-as évek eleje ó ta tart.47
Bá r itt nem ez az első dleges szempont, ú gy tű nik, hogy a legtö bb ifjú sá gi sportban való
részvétel ará nya az elmú lt évtizedekben stagná lt vagy csö kkent.48 Meglepő mó don az
ifjú sá gi labdarú gá s 1980-as évekbeli exponenciá lis nö vekedése utá n az 1990-es években
még ebben a divatos sportá gban is lelassult a részvétel.49 Ugyanakkor a legtö bb má s
jelentő s sportá gban a serdü lő korú ak részvétele jelentő sen csö kkent az elmú lt években. Ez
aló l az á ltalá nos kép aló l fontos kivételt képez a nő k szervezett iskolai sportolá sá nak
nö vekedése, részben a IX. cím kö vetkezménye, amely a szö vetségi finanszírozá sú
sportprogramokban egyenlő esélyeket kö vetel meg a nő k szá má ra; de még ez a jelentő s
kezdeményezés sem ellensú lyozta az amerikai fiatalok kö rében a formá lis és informá lis
sportolá sban való részvétel á ltalá nosabb csö kkenését.50 A "baby echo" miatt szá mos ifjú sá gi
sportá gban résztvevő k abszolú t szá ma nő tt, de tö rténetü nk szempontjá bó l az a fontos, hogy
a részvételi arányok csö kkentek.
Az 1990-es években tö bbet beszéltek a fitneszrő l, mint az 1970-es években, és az
egészségklubok a divatosak.51 Ez a tendencia talá n ellensú lyozhatja a tá rsadalmi
kapcsolatok má s formá inak visszaesését? Az empirikus bizonyítékok azt sugalljá k, hogy
nem. Elő szö r is, az ö sszes fitnesztevékenység együ ttvéve (a gyaloglá stó l eltekintve) sokkal
kevésbé gyakori, mint a pró zaibb tevékenységek, mint a ká rtyá zá s vagy a vacsorapartik.
Még a ká rtyá zá s 1990-es évekbeli visszaesése és az egészségklubok fellendü lése ellenére is
há romszor annyi amerikai ká rtyá zik rendszeresen, mint ahá nyan rendszeresen já rnak
egészségklubba. Csak az egyedü lá lló , huszonéves, egyetemet végzettek kö rében gyakoribb
az egészségklubok lá togatá sa, mint a ká rtyá zá s, és annak ellenére, hogy a tö megmédiá bó l
erre lehet kö vetkeztetni, csak minden tizenö tö dik amerikai felnő tt tartozik ebbe a
demográ fiai kategó riá ba. Még ha az egészségklubok korlá tlan lehető séget is kíná lná nak a
csevegésre (ahelyett, hogy csak egy monitorra bá mulná nak, mikö zben csendben edzenek),
az egészségklubok nö vekedése eltö rpü l az informá lis kapcsolatok kevésbé divatos
formá inak ö sszeomlá sa mellett.
Má sodszor, az 1980-as és 1990-es években nem nő tt az á tlag amerikaiak á ltal kocogá s,
testmozgá s és aerobikó rá k lá togatá sa, illetve az egészségklubok lá togatá sa. Az
egészségklubok szá má nak nö vekedését ezekben az években ellensú lyozta a kocogá s és a
testmozgá só rá k szá má nak csö kkenése. (Lá sd a 25. á brá t.) A kevésbé divatos tevékenység, a
"tö bb mint egy mérfö ldet gyalogolni edzés céljá bó l" gyakoribb, mint az edzés minden má s
formá ja együ ttvéve, ső t, az elmú lt évtizedben mintegy harmadá val nő tt az edzés céljá bó l
tö rténő gyaloglá s. A gyaloglá s (és a golf is) nö vekvő népszerű sége azonban teljes egészében
az idő sebb amerikaiak kö rében tapasztalható fitneszboomnak kö szö nhető , pontosan abban
a csoportban, amely a leginká bb ellená llt az orszá gos kapcsolatcsö kkenésnek. Az á ltalunk
á ttekintett, a sporttevékenységgel kapcsolatos tendenciá k - orszá gosan csö kkenő tendencia,
a fiatal felnő ttek kö rében még gyorsabb csö kkenés, az idő sek kö rében a legkevésbé (vagy
egyá ltalá n nem) csö kkenő tendencia - lá tható megfelelő je az Ameriká t az elmú lt
évtizedekben elborító "elhízá s-já rvá ny" - orszá gosan nö vekvő tendencia, a fiatal felnő ttek
kö rében még gyorsabb nö vekedés, az idő s amerikaiak kö rében a legkevésbé nö vekvő
tendencia. A fitnesz nem olyan terü let, amely ellensú lyozta a tá rsadalmi tő ke eró zió já t az
amerikai tá rsadalom má s terü letein.52
A nagy sportá gak kö zü l gyakorlatilag egyedü l a bowling á llta meg a helyét az elmú lt
években.53 A teke a legnépszerű bb versenysport Ameriká ban. A tekéző k tö bb mint
kétszeres ará nyban vannak tö bben, mint a kocogó k, a golfozó k vagy a softball-já tékosok, a
focistá k (a gyerekeket is beleértve) tö bb mint há romszoros ará nyban, a teniszező k vagy a
síelő k pedig négyszeres ará nyban.54 A bowling "retro" imá zsa ellenére 1996-ban még a
huszonévesek is kö rü lbelü l 40 szá zalékkal gyakrabban já rtak bowlingozni, mint in-line
korcsolyá zni. Az utó bbi idő ben á llító lag még tö bb fiatalt vonz a "kozmikus bowling" vagy
"Rock 'N' Bowl" nevű csú cstechnoló giá s kombiná ció . Ezenkívü l az ö sszes tö bbi jelentő s
sportá gban való részvétel nagyobb mértékben koncentrá ló dik vagy a fiatal férfiak, vagy a
felső kö zéposztá ly, vagy a
25. ábra: Stagnálás a fittségben (kivéve a gyaloglást)
mindkettő . Ellentétben az egészségklubokkal, a kerékpá rozá ssal, a kocogá ssal, a
testmozgá ssal, az ú szá ssal, a tenisszel, a golffal, a softballal és az ö sszes tö bbi nagy
sportá ggal, a bowling szilá rdan kö zép-amerikai - férfiak és nő k, pá rok és egyedü lá lló k,
munká sosztá lybeli és kö zéposztá lybeli, fiatalok és idő sek kö rében egyará nt elterjedt.55
A népességnö vekedés miatt tö bb amerikai bowlingozik, mint valaha, de a ligabowling az
elmú lt tíz-tizenö t évben jelentő sen visszaesett. 1980 és 1993 kö zö tt az amerikai
bowlingozó k szá ma 10 szá zalékkal nő tt, míg a ligabowling tö bb mint 40 szá zalékkal
csö kkent.56 A 26. á bra mutatja az amerikai bowling ligá k hosszú tá vú tendenciá já t, amely
pontosan megegyezik a tá rsadalmi tő ke má s formá inak má r vizsgá lt tendenciá ival - a
szá zad elejétő l kezdve egyenletes nö vekedés (kivéve a gazdasá gi vá lsá g és a má sodik
vilá ghá ború idején), robbaná sszerű nö vekedés 1945 és 1965 kö zö tt, stagná lá s a hetvenes
évek végéig, majd meredek zuhaná s a szá zad utolsó két évtizedében. A csú cson, az 1960-as
évek kö zepén az amerikai férfiak 8 szá zaléka és az amerikai nő k kö zel 5 szá zaléka volt tagja
bowlingcsapatnak. A 26. á brá n lá tható elő rejelzések szerint azonban, ha a ligá s tekézés
folyamatos csö kkenése az elmú lt tizenö t év ü temében folytató dna, a ligá s tekézés az ú j
évszá zad első évtizedében teljesen eltű nne.
Nehogy azt higgyék, hogy a bowling teljesen triviá lis példa, meg kell jegyeznem, hogy az
Amerikai Bowling Kongresszus szerint kilencvenegy millió amerikai
26. ábra: A ligabowling felemelkedése és hanyatlása
1996 folyamá n valamikor bowlingoztak, több mint 25 százalékkal többen, mint ahányan az
1998-as kongresszusi választásokon szavaztak. 57 Még az 1980-as évekbeli
bowlingbajnoksá gok visszaesése utá n is az amerikai felnő ttek 2-3 szá zaléka tekézett
rendszeresen bajnoksá gokban, bá r mint lá ttuk, ez az ará ny gyorsan csö kkent. A ligabowling
visszaszorulá sa a bowlingpá lya-tulajdonosok megélhetését fenyegeti, mivel az orszá g egyik
legnagyobb bowlingpá lya-lá ncá nak tulajdonosa szerint a ligabowlingozó k há romszor annyi
sö rt és pizzá t fogyasztanak, mint az egyéni bowlingozó k, és a bowlingban a pénz a sö rben és
a pizzá ban van, nem a golyó kban és a cipő ben. A tá gabb tá rsadalmi jelentő sége azonban a
sö r és pizza melletti tá rsas érintkezésben és alkalmanként még a polgá ri beszélgetésekben
is rejlik, amelyekrő l a szó ló tekéző k lemondanak. Fü ggetlenü l attó l, hogy a bowling a
legtö bb amerikai szemében felü lmú lja a szavazá st, a bowlingcsapatok a tá rsadalmi tő ke egy
ú jabb eltű nő ben lévő formá já t mutatjá k be.
Szigorú an véve csak a kö ltő i szabadsá g jogosít fel arra, hogy a nem ligá s bowlingot ú gy
írjam le, hogy "egyedü l bowlingozom". A helyi bowlingpá lya minden figyelmes lá togató ja
megerő sítheti, hogy a kö tetlen csoportok szá ma meghaladja az egyedü l bowlingozó két.
Amennyiben az ilyen informá lis csoportok azt képviselik, amit én csevegésnek neveztem, az
a tény, hogy a bowlingban való részvétel az elmú lt években tö bbé-kevésbé stabil maradt,
való já ban kivételt jelent az informá lis kapcsolatok á ltalá nos csö kkenése aló l. Má srészt a
ligá ban való tekézés, mivel rendszeres részvételt kö vetel meg sokféle ismerő ssel, a tartó s
tá rsadalmi tő ke egy olyan formá já t képviselte, amelyhez hasonló t egy alkalmi já ték nem
jelent.
Mikö zben az amerikaiak kevesebb idő t tö ltenek sportolá ssal, tö bb idő t és pénzt fordítunk
sportnézésre, mint néhá ny évtizeddel ezelő tt. A sport nézettsége rohamosan emelkedik,
ami magyará zatot ad a profi sportoló k fizetésének gyors emelkedésére. A nézettség
nö vekedése részben a tévénézési szoká sainkat tü krö zi, de az élő lá togatottsá gi adatokban is
megmutatkozik. A népességnö vekedéssel kiigazítva a nagy sportesemények lá togatottsá ga
az 1960-as évek ó ta csaknem megduplá zó dott.58 Az egyes sportá gak sorsa évrő l évre
vá ltozott a szezon izgalmaitó l és a munkaü gyi kapcsolatok vá ltozá saitó l fü ggő en, de az
elmú lt négy évtizedben gyakorlatilag minden jelentő s sportá gban nő tt az egy fő re jutó
lá togatottsá g - a profi baseball, kosá rlabda, futball, jégkorong és autó versenyzés, valamint
az egyetemi futball és kosá rlabda. A 27. á bra ö sszefoglalja ezt a tendenciá t - végre egy
trendvonal, amely emelkedik, ha csak a passzív néző k szá má ra is.
A sportnéző szá m nö vekedése a tá rsadalmi tő ke szempontjá bó l nem jelent halott
veszteséget.59 A péntek esti kö zépiskolai futballmeccsen a bará tokkal a lelá tó n ü lni
ugyanolyan produktív lehet a kö zö sség szempontjá bó l, mint a pó kerasztalná l ü lni. Ső t,
legalá bbis a győ ztes csapatok szurkoló i szá má ra, a kö zö s szenvedély irá nti kö zö s lelkesedés
érzése bizonyos kö zö sségi érzést generá lhat. Ahogy a régó ta szenvedő Red Sox-szurkoló k
tudjá k, még a kö zö s csapá sok is építhetik a kö zö sséget. Má srészrő l viszont feltű nő , hogy az
aktív részvétel és a passzív néző k kö zö tti vá ltozó egyensú ly, ami a szurkoló kná l is
megfigyelhető .

27. ábra: A nézőtéri sportok növekedése, 1960-1997

amit korá bban a politikai szférá ban megfigyeltü nk, a sport terü letén is megtalá lható . A
labdarú gá sban, aká rcsak a politiká ban, egy csapat já téká t nézni nem ugyanaz, mint egy
csapatban já tszani.
Ugyanez a jelenség - felfelé figyelni, lefelé tenni - az amerikai élet má s terü letein is
megjelenik. Mind a populá ris, mind a magas kultú rá ban a kö zö nségnö vekedés á ltalá ban
megegyezik a népességnö vekedéssel, vagy meghaladja azt. A felmérések szerint a mű vészeti
mú zeumok, a pop- és rockkoncertek, valamint a filmek egy fő re jutó lá togatottsá ga á llandó ,
ső t nö vekvő tendenciá t mutat. 1986 és 1998 kö zö tt, mikö zben a templomba já rá s 10
szá zalékkal csö kkent, a mú zeumba já rá s 10 szá zalékkal nő tt; mikö zben az otthoni
szó rakoztatá s negyedével csö kkent, a mozilá togatá s negyedével nő tt; és mikö zben a
klubtalá lkozó k lá togatottsá ga harmadá val csö kkent, a pop/rockkoncertek lá togatottsá ga
harmadá val nő tt.60
Má srészt a kultú ra "csiná lá sa" (szemben a puszta fogyasztá ssal) szá mos mérés szerint
csö kkenő tendenciá t mutat. Vegyü k példá ul a vá rosi zenekarokat, a jazz-zenekarokat vagy
egyszerű en a zongora kö rü li ö sszejö veteleket, amelyek egykor a kö zö sségi és tá rsadalmi
szerepvá llalá s klasszikus példá i voltak. Az elmú lt negyedszá zadban évente végzett
felmérések szerint a hangszeren való já ték á tlagos gyakorisá ga az 1976-os évi kö zel hat
alkalomró l 1999-re alig há rom alkalomra csö kkent. Az egyá ltalá n hangszeren já tszó
amerikaiak ará nya ebben az idő szakban teljesen egyharmadá val (30 szá zalékró l 20
szá zalékra) csö kkent, és a zeneó rá knak való kitettség az utó bbi generá ció kban egyre
csö kken.61 A Zenemű kereskedő k Orszá gos Szö vetsége á ltal megrendelt felmérések szerint a
1978-as 51 szá zalékró l 1997-re 38 szá zalékra csö kkent azon há ztartá sok ará nya,
amelyekben aká r csak egy személy is já tszik hangszeren, az 1978-as 51 szá zalékró l
folyamatosan csö kkent.62 Bizonyá ra nem vesztettü k el a zenehallgatá s irá nti kedvü nket,
mint ahogy a sportnézését sem, de egyre kevesebben já tszunk együ tt.
Amikor Arisztotelész megá llapította, hogy az ember természeténél fogva politikai á llat,
szinte biztos, hogy nem a csevegésre gondolt. Mindazoná ltal a bizonyítékok azt mutatjá k,
hogy a legtö bb amerikai szá mtalan informá lis mó don kapcsoló dik tá rsaihoz. Mivel az
emberi természet olyan, amilyen, nem való színű , hogy remeték leszü nk. Má srészt a
bizonyítékok azt is mutatjá k, hogy az elmú lt évtizedekben a tevékenységek széles ská lá já n a
bará tainkkal és szomszédainkkal való rendszeres kapcsolattartá s szembetű nő csö kkenését
tapasztaltuk. Kevesebb idő t tö ltü nk beszélgetéssel az étkezések alkalmá val, ritká bban
cserélü nk lá togatá sokat, ritká bban veszü nk részt olyan szabadidő s tevékenységekben,
amelyek alkalmi tá rsas érintkezésre ö sztö nö znek, tö bb idő t tö ltü nk nézelő déssel (igaz,
ennek egy részét má sok jelenlétében) és kevesebbet cselekvéssel. Kevésbé ismerjü k a
szomszédainkat, és ritká bban talá lkozunk régi bará tainkkal. Rö viden, nem csupá n a
"jó tékony" polgá ri tevékenységek kö tnek le minket kevésbé, hanem az informá lis
kapcsolatteremtés is. Hogy a tá rsadalmi érintkezéstő l való csendes visszavonulá s
befolyá solta-e a kö zö s feladatokban való kö zremű kö désre és a já ró kelő kkel való tö rő désre
való hajlandó sá gunkat, az a kérdés, amelyre a kö vetkező két fejezetben térü nk ki.

FEJEZET
Altruizmus, önkéntesség és emberbaráti szeretet
Az ALTRUIZMUS, AZ Ö NKÉ NTESSÉ G É S A FILANTÓ PIA - a má sokon való segítésre való
hajlandó sá gunk - egyes értelmezések szerint a tá rsadalmi tő ke kö zponti mércéje. John
Dewey szociá lfilozó fus azonban helyesen hangsú lyozta a kü lö nbséget az "együ tt cselekvés"
és az "értü k való cselekvés" kö zö tt. Ennek a kü lö nbségtételnek a jelentő ségére rá vilá gít egy
kö zelmú ltbeli fejlemény a Rhode Island-i Providence egyik szoros zsidó szomszédsá gá ban.1
Purim ü nnepén a kö rnyék zsidó i hagyomá nyosan lá togatá sokat cseréltek, és egy vallá si
micvá nak (parancsolatnak) megfelelő en gyü mö lcs- és sü teményajá ndékokat (Misloach
Manot) vittek egymá snak. Az utó bbi években azonban ezt a szoká st megszakította az
idő hiá ny, a csalá di vaká ció k és hasonló k. Manapsá g, Purim kö zeledtével a lakos
való színű leg egy ilyen gravírozott ü zenetet kap a szomszédoktó l:
Purimkor New Yorkban leszünk. Idén nem lesz lehetőségünk teljesíteni a Mishloach Manot
micvát. Kérjük, hogy idén ne hagyjanak Mishloach Manot-ot az ajtónk előtt. A mókusok,
kutyák, macskák és nyulak meg fogják enni. Mishloach Manot helyett a Zsidó Teológiai
Szemináriumnak adományoztunk az Ön nevében.
Az emberbará ti cél csodá latra méltó . A hagyomá nyos lá togatá sok azonban a kö zö sségen
belü li kö telékeket is erő sítették. Egy borítékban lévő csekk, legyen az bá rmilyen nagylelkű ,
nem tudja ugyanazt a hatá st elérni. A tá rsadalmi tő ke a tá rsadalmi kapcsolat-há ló zatokra
utal. Az, hogy jó t teszü nk másokért, bá rmennyire is dicséretes, nem tartozik a tá rsadalmi
tő ke definíciójába.
Empirikusan azonban a tá rsadalmi há ló zatok biztosítjá k azokat a csatorná kat, amelyeken
keresztü l egymá st jó tettekre toborozzuk, és a tá rsadalmi há ló zatok elő segítik a
kö lcsö nö sség normá it, amelyek ö sztö nzik a má sok jó létére való odafigyelést. Így, amint azt
rö videsen részletesebben is lá tni fogjuk, az ö nkéntességet és a jó tékonykodá st, ső t a
spontá n "segítségnyú jtá st" is erő sen megjó solja a polgá ri elkö telezettség. Tény, hogy a mai
Ameriká ban azok, akik hivatalos és informá lis tá rsadalmi há ló zatokhoz tartoznak, nagyobb
való színű séggel á ldoznak idő t és pénzt jó ü gyekre, mint azok, akik tá rsadalmilag
elszigeteltek. Ezért az altruizmus (és a kö vetkező fejezetben tá rgyalt ő szinteség) a
tá rsadalmi tő ke fontos diagnosztikai jele. Ezért a tá rsadalmi tő ke tendenciá inak
értékeléséhez az ö nkéntesség, a jó tékonysá g és az altruizmus tendenciá inak vizsgá latá ra is
szü kség van.
Az amerikai tá rsadalomban hosszú és jeles hagyomá nya van annak, hogy idő t és pénzt
á ldozunk má sok megsegítésére. Mind a jó tékonykodá s, mind az ö nkéntesség nagyjá bó l
kétszer olyan gyakori az amerikaiak kö rében, mint má s orszá gok polgá rai kö zö tt.2 Nemzeti
tapasztalatunk első évszá zadaiban az ö nkéntesség és a jó tékonykodá s tá rsadalmi há ttere
első sorban vallá si volt. A má sokkal való tö rő dés valamennyi vallá sunk kö zponti alapelve. A
tizenkilencedik szá zad vége felé egy ú j téma vá lt az altruizmus indoklá sá nak hangsú lyosabb
részévé - a kevésbé szerencsések megsegítése á llampolgá ri kö telességü nk része volt. Ahogy
Andrew Carnegie, a polgá rhá ború t kö vető gyors nö vekedés idő szaká ban felbukkanó ú j
milliomosok egyike 1889-ben "A gazdagsá g evangéliuma" című esszéjében hirdette, a
vagyon szent bizalom, amelyet birtokosa kö teles a kö zö sség javá ra kezelni.3
A huszadik szá zadban mind az ö nkéntesség, mind a filantró pia szervezettebbé és
professzioná lisabbá vá lt. A modern filantró pia a szá zadforduló n kezdő dö tt, nemcsak az
ipari forradalom á ltal létrehozott ú j vagyon felhalmozó dá sá val, hanem az á tlag amerikaiak
pénzü gyi adomá nyozá sá nak ö sztö nzésére szolgá ló ú j techniká k feltalá lá sá val is - a
"kö zö sségi lá da" (a United Way elő dje), a kö zö sségi alapítvá ny, valamint az adomá nygyű jtés
és az ö nkéntes munka irá nyítá sá nak fokozatos professzionalizá ló dá sa. A kö zö sségi lá dá k
szá ma az 1920-as 39-rő l 1950-re 1318-ra emelkedett, ami az USA lakossá gá nak 57
szá zaléká t jelentette.4 Bá r az egyhá z maradt az ö nkéntesség és a jó tékonykodá s
legfontosabb helyszíne, mellette megjelentek a szervezett altruizmus ú j intézményei - az
alapítvá nyok, a vá llalatok és a kü lö nféle kö zö sségi szervezetek.
Szá mos olyan polgá ri egyesü let, amelyek nö vekedését és kö zelmú ltbeli hanyatlá sá t egy
korá bbi fejezetben bemutattuk - a cserkészek, a Vö rö skereszt, a "szolgá ltató klubok"
(Rotary, Kiwanis és Lions), a szü lő i szö vetség stb. - aktívan mozgó sítottá k az ö nkéntes
energiá kat. A huszadik szá zad folyamá n a kollektív altruizmus ú j szervezetei folyamatosan
alakultak az ú j szü kségletekre és a megú jult idealizmusra reagá lva - az 1930-as évekbeli
March of Dimes-tó l az 1950-es évekbeli World Vision-en á t az 1970-es évekbeli Habitat for
Humanity-n á t az 1990-es évekbeli Teach for America-ig. 1989 és 1994 kö zö tt a kö zhasznú
szervezetek szá ma Ameriká ban majdnem hatszor olyan gyorsan nő tt, mint az Egyesü lt
Á llamok lakossá ga, és 1996-ra ö sszesen 654 186 kö zhasznú szervezetet (az egyhá zakat
nem szá mítva) jegyeztek be az Egyesü lt Á llamokban.5
Az amerikaiak nagylelkű emberek. Kö zel felü nk á llítja, hogy vá llal valamilyen ö nkéntes
munká t, beleértve mind a szervezett keretek kö zö tt végzett ö nkéntes munká t, mint példá ul
a templomok és kó rhá zak, mind az informá lis segítő magatartá st, mint példá ul a szomszéd
nö vényeinek bébiszitterkedése. Egy széles kö rben idézett becslés szerint 1995-ben
kilencvenhá rommillió an ö sszesen hú szmilliá rd ó rá t tö ltö ttü nk ö nkéntesként. Ezenkívü l
lenyű gö ző mennyiségű pénzt adunk jó tékony célokra. 1997-ben az amerikai
magá nszemélyek, vá llalatok és alapítvá nyok 143,5 milliá rd dollá rt adomá nyoztak jó tékony
célokra, amelynek tö bb mint há romnegyedét (109 milliá rd dollá rt) élő személyek
adomá nyoztá k. 1992-ben az amerikaiak 1,5 millió gallon vért adtak, és a véradó k tú lnyomó
tö bbsége azt á llítja, hogy fő motivá ció juk egyszerű en az, hogy "segíteni akarnak má sokon".
1989-ben az amerikaiak 74 szá zaléka szá molt be arró l, hogy pénzt adomá nyozott (nem
szá mítva a vallá si és politikai szervezeteknek tett adomá nyokat), 35 szá zalékuk ö nkéntes
munká t, 23 szá zalékuk pedig vért adott. Ú gy tű nik, hogy megfelelü nk Tocqueville tö bb mint
má sfél évszá zaddal ezelő tti megá llapítá sá nak:
Az amerikaiak szívesen magyará zzá k életü k szinte minden cselekedetét a helyesen
értelmezett ö nérdek elvével. Nagy ö rö m szá mukra rá mutatni arra, hogy a felvilá gosult
ö nszeretet hogyan készteti ő ket folyamatosan arra, hogy segítsenek egymá snak, és hogyan
készteti ő ket arra, hogy idejü k és vagyonuk egy részét szabadon az á llam javá ra fordítsá k.6
A mindennapi élet nyomá sa kö zepette az idő és a pénz adomá nyozá sa gyakran a
nagylelkű ség alternatív ú tjainak tű nik. Ha az egyik hiá nyzik, adhatjuk a má sikat.
Á ltalá nossá gban azonban az ö nkéntesség és a jó tékonykodá s egymá st kiegészítik, nem
pedig helyettesítik. Vannak, akik mindkettő bő l sokat adnak, míg má sok csak keveset. 1995-
ben az ö nkéntesek há ztartá suk jö vedelmének két-há romszorosá t adtá k jó tékony célra, mint
a nem ö nkéntesek. Ezzel szemben a pénzü gyi adomá nyozó k 63 szá zaléka ö nkéntes munká t
is végzett, míg a nem adomá nyozó knak csak 17 szá zaléka. Az ö nkéntesség az egyik
legerő sebb elő rejelző je a jó tékonykodá snak, és fordítva. Ehhez hasonló an az aktív véradó k
nagyobb való színű séggel vá llalnak ö nkéntes munká t és adakoznak jó tékony célra, mint a
nem adakozó k. Az altruista viselkedésmó dok á ltalá ban együ tt já rnak.7
Ki az kö zü lü nk, aki a legbő kezű bben bá nik fá radsá gá val és kincseivel?8 Nem meglepő , hogy
a jó mó dú , magasan képzett emberek - akiknek tö bb személyes és anyagi forrá suk van -
nagyobb való színű séggel vá llalnak ö nkéntes munká t, adomá nyoznak pénzt és adnak vért.
Kü lö nö sen az iskolai végzettség az egyik legerő sebb elő rejelző je gyakorlatilag az ö nzetlen
viselkedés minden formá já nak, még az egyéb lehetséges elő rejelző tényező k ellenő rzése
utá n is. A fő iskolá t végzettek példá ul kétszer nagyobb való színű séggel vá llalnak ö nkéntes
munká t az elmú lt évben (71 szá zalék a 36 szá zalékkal szemben), vagy lesznek véradó k (13-
18 szá zalék a 6-10 szá zalékkal szemben), mint a kö zépiskolai vagy anná l alacsonyabb
végzettségű ek. Má srészt az anyagi erő forrá sok nem az altruizmus legfontosabb elő rejelző je.
Ami azt illeti, a szegények viszonylag aktív egyhá zi szerepvá llalá suk miatt jö vedelmü k
tö redékébő l nem adnak kevesebbet, mint a gazdagok.9
A kö zö sség nagysá ga is szá mít: a formá lis ö nkéntesség, a kö zö sségi projektekben való
részvétel, az informá lis segítő magatartá s (példá ul az idegenek segítségére sietés), a
jó tékonykodá s és talá n a véradá s is gyakoribb a kisvá rosokban, mint a nagyvá rosokban.10
Az életkor is szá mít: az ö nkéntesség és a véradá s á ltalá ban egy fordított U-alakú életciklus-
mintá zatot kö vet, amely a harmincas évei végén vagy a negyvenes évei elején éri el a
csú cspontjá t. Az ö nkéntesség kü lö nö sen gyakori az iskolá skorú gyermekek szü lei kö rében,
és az ifjú sá gi tevékenységek a vallá s utá n a má sodik helyen á llnak az ö nkéntes munka
fó kuszá ban. A jó tékonykodá s viszont jellemző en felgyorsul az életkorral, ahogy a
rendelkezésre á lló vagyon gyarapodik.11 A foglalkoztatá s nö veli az ö nkéntesség
való színű ségét, való színű leg azért, mert a munkavá llaló kat vá ltozatos tá rsadalmi
há ló zatoknak teszi ki, de az ö nkéntesek kö rében kompromisszumot kell kö tni a munká val
és az ö nkéntességgel tö ltö tt idő kö zö tt, így a legmagasabb az ö nkéntesség ará nya a
részmunkaidő ben dolgozó k kö rében.12
A vagyonná l, az iskolai végzettségnél, a kö zö sség méreténél, az életkorná l, a csalá di
á llapotná l és a foglalkoztatá sná l azonban messze a kö zö sségi életben való részvétel a
legkö vetkezetesebb elő rejelző je az idő - és pénzadomá nyozá snak. A tá rsadalmi remeték
ritká n nagy adomá nyozó k vagy aktív ö nkéntesek, de a csevegők és a macherek jellemző en
mindkettő .
1996-ban a vilá gi szervezetek tagjainak 73 szá zaléka és a vallá si csoportok tagjainak 55
szá zaléka mondta azt, hogy ö nkéntes munká t végez, míg a tö bbi amerikainak csak 19
szá zaléka.13 Amint a 28. á bra mutatja, azok az amerikaiak, akik rendszeresen já rnak
templomba és klubba is, évente á tlagosan 17 alkalommal ö nkénteskednek, tízszer
gyakrabban, mint azok, akik sem templomban, sem klubban nem vesznek részt, akik évente
á tlagosan 1,7 alkalommal ö nkénteskednek. Ú gy tű nik, hogy a vilá gi részvételnek még
nagyobb hatá sa van, mint a vallá si részvételnek, mivel a "tiszta" templomba já ró k évente
á tlagosan 5 alkalommal, míg a "tiszta" klubba já ró k á tlagosan 12 alkalommal
ö nkénteskednek. Ezen tú lmenő en a vilá gi szervezetekben való részvétel szorosan ö sszefü gg
a kö zö sségi projektekben való részvétellel, míg a vallá si szervezetekben való részvétel
nem.14 A vallá si szervezetekben aktív emberek ö nkéntes munká t vá llalnak a templomban a
jegyszedésben vagy a bezá rt egyhá ztagok meglá togatá sá ban, míg a vilá gi szervezetekben
aktív emberek leginká bb a helyi já tszó tér takarítá sá ban dolgoznak.
Az ö nkéntességhez szorosan hozzá tartozik a smoozing is.15 Példá ul, ahogy a 29. á bra
mutatja, azok az amerikaiak, akik otthon szó rakoztatjá k bará taikat, sokkal nagyobb
való színű séggel dolgoznak kö zö sségi projektekben és végeznek má s mó don ö nkéntes
munká t. Rá adá sul azok az emberek, akik aktívan részt vesznek a kö zö sségben és a
tá rsadalmi há ló zatokban, nagyobb való színű séggel nem csak eleve ö nkéntesek, hanem
évekig kitartanak az ö nkéntesség mellett , míg a tá rsadalmilag elszigetelt emberek nagyobb
való színű séggel vesznek részt pusztá n epizodikus ö nkéntes tevékenységben.16

28. ábra: A klubokba és templomokba járás által támogatott önkéntesség

A filantró pia szorosan kapcsoló dik a szervezeti szerepvá llalá shoz is. 1996-ban a vilá gi
szervezetek tagjainak 87 szá zaléka és a vallá si szervezetek tagjainak 76 szá zaléka tett
valamilyen jó tékonysá gi adomá nyt, szemben a nem tagok mindö ssze 37 szá zaléká val. A
vallá si szervezetek tagjai éves há ztartá si jö vedelmü k á tlagosan 1,9 szá zaléká t (802 dollá rt)
adomá nyoztá k jó tékony célra, a vilá gi szervezetek tagjai pedig még ennél is lenyű gö ző bb,
2,3 szá zalékot (vagy 1167 dollá rt), szemben a tö bbi amerikai 0,4 szá zaléká val (139
dollá r).17 Kerek szá mokban kifejezve a csatlakozók közel tízszer olyan nagylelkűek az
idejükkel és a pénzükkel, mint a nem csatlakozók. A tá rsadalmi tő ke erő sebb elő rejelző je a
jó tékonykodá snak, mint a pénzü gyi tő ke.
A tá rsadalmi és kö zö sségi szerepvá llalá s mindenféle altruizmust ö sztö nö z. A templomba
já rá s és a klubok lá togatá sa példá ul a véradá s legerő sebb elő rejelző i kö zé tartozik, ha
figyelembe vesszü k az egyéb há ttértényező ket, példá ul az életkort, az iskolai végzettséget, a
nemet és így tová bb. (Lá sd a 30. á brá t.) A kö zö sségi ü gyekben aktív amerikaiak kétszer
nagyobb való színű séggel adnak vért, mint otthon maradó szomszédaik. Még az informá lis
segítségnyú jtá s is, mint példá ul az érzelmi tá mogatá s egy természeti katasztró fa utá n vagy a
szomszéd há zá nak szemmel tartá sa, erő sen ö sszefü gg a bará ti és ismerő si há ló zat
méretével.18 Ahhoz, hogy megjó solhassuk, hogy való színű leg adok-e idő t, pénzt, vért vagy
aká r csak egy kisebb szívességet, mindenekelő tt tudnunk kell, hogy mennyire vagyok aktív
a kö zö sségi életben, és mennyire erő sek a kapcsolataim a csalá ddal, bará tokkal és
szomszédokkal.
29. ábra: Smoozing és jó cselekedetek
A tá rsadalmi kapcsolatok szá mos okbó l ö sztö nzik az adakozá st. A csatlakozó k
természetü knél fogva nagylelkű ek lehetnek, de a tá rsadalmi há ló zatokban való részvétel
erő sebb elő rejelző je az ö nkéntességnek és a jó tékonykodá snak, mint az altruista attitű dö k
ö nmagukban.19 Amint azt az adomá nygyű jtő k és ö nkéntes szervező k jó l tudjá k, az
ö nkéntességre és a jó tékonykodá sra erő teljesen ö sztö nö z, ha egyszerű en felkérik ő ket az
adakozá sra. Amikor az ö nkénteseket megkérdezik, hogyan kerü ltek bele az adott
tevékenységbe, a leggyakoribb vá lasz: "Valaki megkért rá ". Ezzel szemben, amikor a
potenciá lis véradó kat megkérdezik, hogy miért nem adtak még vért, a leggyakoribb vá lasz:
"Senki sem kérdezte".20
Az adomá nygyű jtés á ltalá ban bará ti gyű jtést jelent. Tehá t minél jobban részt veszek a
tá rsadalmi és kö zö sségi há ló zatokban, mind a hivatalos, mind az informá lis há ló zatokban,
anná l való színű bb, hogy felkérnek. É s nagyobb való színű séggel mondok igent, ha a toborzó
a bará ti há ló zatom tagja. A kö zö sségi szervezeteknek idő re és pénzre van szü kségü k, és a
tagok egymá st hívjá k fel, hogy segítsenek, nemcsak az adott szervezetnek, hanem má soknak
is. Ha belépek a szü lő i szervezetbe, nagy való színű séggel megkérnek, hogy ö nkénteskedjek
az adomá nygyű jtő pikniken, és ha valaki, akivel ott talá lkozom, talá n meghív, hogy segítsek
a Rá kellenes Tá rsasá g gyalogló versenyén. Ha egyszer felkerü ltem a szoká sos gyanú sítottak
listá já ra, való színű leg ott is maradok.
Az ö nkéntesség elő segíti az ö nkéntes munka fokozó dá sá t, mind hivatalos, mind informá lis
keretek kö zö tt.21 Ú gy tű nik, hogy a szervezeti szerepvá llalá s kialakítja a polgá ri készségeket
és az egész életen á t tartó altruizmusra való hajlamot, mivel a felnő tt ö nkéntesek és az
adakozó k kü lö nö sen a honlapon kü lö nbö ztetik meg magukat a fiatalkori polgá ri
szerepvá llalá suk alapjá n. Azok kö zü lü nk, akik részt vettek ifjú sá gi csoportokban vagy
ifjú kori ö nkéntes munká t végeztek, felnő ttként feleannyian adakoznak jó tékony célokra, és
kétszer olyan való színű séggel vá llalnak ö nkéntes munká t, mint azok, akik fiatalként nem
vettek részt ilyen mó don. Végü l, gondos vizsgá latok kimutattá k, hogy (má s szociá lis és
személyiségjegyek vá ltozatlansá ga mellett) azok az emberek, akik segítséget kaptak, maguk
is nagyobb való színű séggel segítenek má soknak, így az egyszerű kedvességnek hullá mzó
hatá sa van. Rö viden, az adakozá s, az ö nkéntesség és a csatlakozá s kö lcsö nö sen erő sítik
egymá st és szoká ssá vá lnak - ahogy Tocqueville fogalmazott: "a szív szoká sai".

30. ábra: A klubokba és templomokba járás által támogatott véradás

E HÁ TTÉ RSORBAN, milyen tendenciá kat mutattak az adakozá s és az ö nkéntesség terén az
elmú lt évtizedekben? Kezdjü k a jó tékonykodá ssal. Az amerikai jó tékonysá gi szervezetek
minden évben ú j rekordokkal dicsekednek a jó tékony célokra gyű jtö tt és elkö ltö tt pénzek
tekintetében. Amió ta csak nyilvá ntartá st vezetnek, a teljes adomá nyozá s folyó dollá rban
kifejezve folyamatosan emelkedett. Még az inflá ció val és a népességnö vekedéssel korrigá lt
dollá rban kifejezve is á ltalá ban emelkedő tendenciá t mutatnak, csak a recesszió s évek
idején tapasztalható á tmeneti visszaesés. Az amerikai nagylelkű ség egyik lelkes szurkoló ja
szerint az egy fő re jutó jó tékonysá gi adomá nyok 1993-as á llandó dollá rban kifejezve 1960
(280 dollá r) és 1995 (522 dollá r) kö zö tt majdnem megduplá zó dtak.22
Má srészt a jó tékonysá gi adomá nyok nö vekedése, még á llandó dollá rban kifejezve is, aligha
meglepő , mivel a jö vedelmü nk is nő tt, és ezzel együ tt a gyakorlatilag mindenre fordított
kiadá saink is. Példá ul azokban az években (1960-1995), amikor az egy fő re jutó
reá ladomá nyozá s megduplá zó dott, a virá gokra, vető magokra és cserepes nö vényekre
fordított egy fő re jutó reá lkiadá sok majdnem meghá romszorozó dtak, és az ö sszes
szabadidő s termékre és szolgá ltatá sra fordított egy fő re jutó reá lkiadá sok - a ná rcisztó l
Disneylandig, a já tékoktó l a televízió javítá sig - együ ttesen majdnem megnégyszerező dtek.23
Ahhoz, hogy mérni tudjuk emberbará ti bő kezű ségü nket, tudnunk kell, hogy adakozá sunk
hogyan viszonyul a jö vedelmü nkhö z, nem csupá n azt, hogy há ny dollá rt osztunk ki. Ha a
jö vedelmem megnégyszerező dik, mikö zben a heti egyhá zi felajá nlá som csak negyedével nő ,
akkor a legtö bb értelmes ember azt mondaná , hogy fukarabb lettem, nem pedig
nagylelkű bb. A "tized" végü l is relatív, nem pedig abszolú t szá mokró l szó l.24
Az amerikai jó tékonykodá s tendenciá i az erő forrá sainkhoz képest elszomorító ak, mivel az
1990-es években az amerikaiak a személyes jö vedelmü nk kisebb há nyadá t adomá nyoztá k,
mint az 1940-es évek ó ta bá rmikor. A személyes jó tékonykodá s hosszú tá vú tendenciá i
emlékeztetnek az amerikai polgá ri szerepvá llalá s má s aspektusainak alakulá sá ra, amint azt
a 31. á bra mutatja.25 A huszadik szá zad első fele a nö vekvő nemzeti nagylelkű ség korszaka
volt. A jö vedelem ará nyá ban a személyes jó tékonysá g az 1929 és 1960 kö zö tti há rom
évtizedben majdnem megduplá zó dott. A nagy gazdasá gi vilá gvá lsá ggal és a má sodik
vilá ghá ború val kapcsolatos rö vid megszakítá sok utá n a há ború utá n az amerikai adakozá s -
a vagyonunkhoz viszonyítva - meredeken és folyamatosan nő tt, 1944 és 1960 kö zö tt kö zel
50 szá zalékkal. (Mivel ez a gyors gazdasá gi nö vekedés idő szaka volt, reá lértéken a
nö vekedés még ennél is élesebb volt). 1961-tő l kezdő dő en azonban a jó tékonykodá s
részesedése az amerikaiak jö vedelmébő l kö zel négy évtizeden keresztü l folyamatosan
csö kkent, ami teljesen eltö rö lte a há ború utá ni nyereséget. Az élő magá nszemélyek teljes
adomá nyozá sa a nemzeti jö vedelem há nyadaként az 1964-es 2,26 szá zalékró l 1998-ra 1,61
szá zalékra esett vissza, ami 29 szá zalékos relatív csö kkenést jelent. 1960-ban minden 2
dollá rra, amit szabadidő re kö ltö ttü nk, kö rü lbelü l 1 dollá rt adtunk; 1997-ben minden 2
dollá rra, amit szabadidő re kö ltö ttü nk, kevesebb mint 50 dollá rt adtunk.
Há tborzongató a pá rhuzam a jó tékonysá gi trendek idő zítése és irá nya, valamint az amerikai
kö zö sségi szerepvá llalá s és tá rsadalmi kö tő dés szinte egyidejű fellendü lése és visszaesése
kö zö tt, amelyet a korá bbi fejezetekben á ttekintettü nk. Ezzel szemben a filantró pia hosszú
tá vú emelkedései és visszaesései meglehető sen fü ggetlenek a gazdasá g emelkedéseitő l és
visszaeséseitő l. A nagy gazdasá gi vilá gvá lsá g á ltal sú jtott Ameriká ban az egy fő re jutó
reá ljö vedelem 1929 és 1939 kö zö tt 3 szá zalékkal csö kkent, mikö zben a jó tékonysá gi
célokra fordított jö vedelmü nk ará nya tö bb mint negyedével nő tt. A kö vetkező két
évtizedben az egy fő re jutó reá ljö vedelem 74 szá zalékkal emelkedett, de a személyes
adomá nyozá s a jö vedelem há nyadaként nagyjá bó l ugyanolyan ü temben nő tt, mint a
gazdasá gi vá lsá g éveiben. Az amerikaiak rossz és jó idő kben is folyamatosan nagylelkű bbek
lettek. Ezzel szemben 1960 utá n a nagylelkű ségü nk folyamatosan csö kkent. A hatvanas és
nyolcvanas évek fellendü lése, valamint a hetvenes évek és a kilencvenes évek elejének
visszaesése sorá n ez a feltartó ztathatatlan visszaszorulá s csak a nyolcvanas évek kö zepén
szakadt meg rö vid idő re, a szö vetségi adó tö rvénykö nyvben bekö vetkezett vá ltozá sok
hatá sá ra. Rö viden, az amerikai nagylelkű ség elmú lt hetven évben tapasztalt hullá mzá sa és
hanyatlá sa szorosan egybeesik a tá rsadalmi tő keá llomá nyunk hullá mzá sá val, és egyá ltalá n
nem a pénzü gyi tő keá llomá nyunk hullá mzá sá val és hanyatlá sá val.
31. ábra: A filantróp nagylelkűség növekedése és csökkenése, 1929-1998
Az amerikai jó tékonysá gi ö sztö nzés 1960 ó ta tartó hanyatlá sa nagyon széles kö rű volt, és az
adakozó k szá mos kü lö nbö ző kö zö sségét és a kedvezményezettek sokféle kö zö sségét
érintette. Kerek szá mokban kifejezve az amerikai jó tékonysá gi adomá nyok fele vallá si
jellegű , így tová bbi betekintést nyerhetü nk (és megerő síthetjü k az á ltalá nos képet), ha
kü lö n-kü lö n a fő bb vallá soknak, valamint a vilá gi kö zö sségi tevékenységeknek nyú jtott
adomá nyok tendenciá ira ö sszpontosítunk. A 32. á bra a fő bb protestá ns felekezetek, a
katolikusok és a United Way - Amerika legkiterjedtebb kö zö sségi alapú adomá nygyű jtő
mű velete, amely jó kö zelítő je a vilá gi adomá nyozá snak - szá má ra tö rténő adomá nyozá s
hosszú tá vú tendenciá iró l rendelkezésre á lló legjobb bizonyítékokat mutatja be.26 A szá zad
első felében az adakozá s ritmusa az egyes intézményi keretek kö zö tt eltérő , de a há ború
utá ni adakozá si fellendü lés nyilvá nvaló , csakú gy, mint az 1960 utá ni nagylelkű ségnek az
anyagiakhoz viszonyított visszaesésének idő zítése és mértéke.
Miutá n 1960 és 1972 kö zö tt meredeken csö kkent, az egy tagra jutó protestá ns adomá nyok
az 1970-es évek eleje ó ta stagná lnak. Má srészt, mint korá bban megjegyeztü k, maga a
protestá ns felekezetek tagsá ga folyamatosan csö kkent ebben az idő szakban, így a
protestá ns adomá nyozá s a nemzeti jö vedelem há nyadaként tová bbra is csö kkent; ebben az
értelemben a 32. á bra alulbecsü li a protestá ns filantró pia csö kkenését. Má s szó val, ha egy
protestá ns teljesen elhagyja egyhá zá t, ahogyan az utó bbi években sokan megtették, ennek a
hitehagyá snak a pénzü gyi kö vetkezményei nem tü krö ző dnek a 32. á brá n.
32. ábra: A protestáns, katolikus és United Way adományok tendenciái, 1920-1990-
es évek
John és Sylvia Ronsvalle, az amerikai egyhá zi pénzü gyek két vezető kutató ja rá mutat arra,
hogy a protestá ns adakozá s csö kkenése nem korlá tozó dik a teoló giai spektrum egy
bizonyos részére. Az evangélikusok jö vedelmü k nagyobb há nyadá t adjá k az egyhá znak, de
az egy tagra jutó hozzá já rulá suk még gyorsabban csö kkent, mint a fő vonalbeli
protestá nsoké.27 Ami még ennél is á rulkodó bb, hogy mind a fő vonalbeli, mind az
evangélikus protestá nsok kö rében a "jó tékonysá gi" (azaz kü lső jó tékonysá gi) adomá nyok
gyorsabban csö kkentek (1968 ó ta 38 szá zalékkal), mint a "gyü lekezeti pénzü gyek" (1968
ó ta 12 szá zalékkal).28 Má s szó val, a zsugorodó tortá bó l egyre nagyobb szeletet emésztett fel
a belső egyhá zi mű kö dés, így még kevesebb maradt a vilá gnak való szolgá latra.
A katolikusok pénzü gyeirő l kevesebb adat á ll rendelkezésre, de a felmérések szerint a
katolikusok vallá si adomá nyai a jö vedelem há nyadaként még drá maibb mértékben
csö kkentek, mint a protestá nsokná l: 1960-63 és 1988-89 kö zö tt 59 szá zalékkal.29 Végü l, a
nemzeti jö vedelem tö redékét tekintve az orszá g tö bb ezer United Way szervezetének
juttatott adomá nyok ma kevesebb mint fele az 1960-as szintnek, és való já ban a szá zad eleje
ó ta nem lá tott szintet értek el. (A 32. á bra azt is mutatja, hogy az aktivista nonprofit
csoportok "alternatív kampá nyainak" megjelenése az 1980-as és 1990-es években nem
sokat vá ltoztatott a hosszú tá vú csö kkenésen.)
A csö kkenő nagylelkű ségre vonatkozó bizonyítékok sorá t erő síti meg az, amit az amerikaiak
az élet minden terü letérő l a Roper és Yankelovich kö zvélemény-kutató knak mondtak a két
legrégebb ó ta tartó , a jó tékonykodá sra vonatkozó felmérés sorá n. Még az 1980-as évek első
felében, a nagy gazdasá gi vilá gvá lsá g ó ta a legsú lyosabb recesszió kö zepén, amint a 33. á bra
mutatja, az amerikai felnő ttek kö zel fele szá molt be arró l, hogy az elő ző hó napban
jó tékonykodott, és tö bb mint a fele azt mondta, hogy legalá bb "alkalmanként" adakozott
vallá si csoportoknak. Az ö nbevallá s szerinti nagylelkű ség mindkét barométere azonban a
kö vetkező két évtizedben folyamatosan csö kkent. A virá gzó 1990-es évek kö zepére minden
harmadik amerikai alig szá molt be jó tékonysá gi adomá nyró l az elő ző hó napban, és ö tbő l
kevesebb mint kettő á llította, hogy még alkalmanként is adakozott vallá si célokra.30 Má s
szó val, amit maguk az adomá nyozó k mondtak a kö zvélemény-kutató knak, az egybevá g a
kedvezményezettek beszá moló ival: A huszadik szá zad utolsó évtizedeiben a nö vekvő jó lét
ellenére az á tlagos amerikaiak nagylelkű sége csö kkent.
Ez a csö kkenés erő teljes anyagi kö vetkezményekkel já r a kö zö sségi intézmények amerikai
tá mogatá sá ra nézve. Ha az évszá zad végén jö vedelmü nknek ugyanolyan há nyadá t adná nk,
mint szü leink 1960-ban, akkor a United Way kampá nyok évente kö zel 4 milliá rd dollá rral
tö bbet tudná nak jó tékony célokra fordítani, az amerikai vallá si gyü lekezetek évente tö bb
mint 20 milliá rd dollá rral tö bbet kapná nak, és a teljes nemzeti jó tékonysá gi adomá nyozá s
évente kö rü lbelü l 50 milliá rd dollá rral ugrana meg.31 Mivel a reá ljö vedelmü nk tö bb mint
kétszerese a szü leinkének, abszolú t dollá rban kifejezve még mindig tö bbet adomá nyozunk,
mint ő k. Relatív értelemben azonban a má sokra fordított kiadá saink jó val elmaradnak a
sajá t magunkra fordított kiadá sainktó l.
33. ábra: Az 1980-as és 1990-es években csökkent a jótékonysági adakozás
A csö kkenő nagylelkű ség minden egyes esetére idioszinkratikus magyará zatot kíná ltak. A
protestá ns adakozá s csö kkenését azzal hoztá k ö sszefü ggésbe, hogy a "gondnoksá g" nem
kap megfelelő hangsú lyt, kü lö nö sen a gyü lekezeti vezető k kö rében.32 A katolikus adakozá s
csö kkenését az egyhá zi tanítá ssal való elégedetlenségnek tulajdonítottá k, kü lö nö sen a
szü letésszabá lyozá ssal és a férfi hegemó niá val kapcsolatban.33 A United Way
adomá nyozá sá nak csö kkenését az 1992-es szex- és sikkasztá si botrá nyra, valamint az
"alternatív" kampá nyok elszaporodá sa á ltal tá masztott versenyre vezették vissza.
Tekintettel azonban az amerikaiak adomá nyozá sá nak 1960 utá ni csö kkenésének
széleskö rű ségére és egyidejű ségére, való színű bb, hogy a magyará zatot inká bb valamilyen
szélesebb kö rű tá rsadalmi vá ltozá sban, mint egy adott kedvezményezett szervezet
gyarló sá gaiban kell keresni. A sok jó célt szolgá ló nagylelkű ség évei utá n az elmú lt négy
évtizedben az amerikaiak egyre szű kmarkú bbak lettek, pontosan akkor, amikor a
kö zö sségeink tá rsadalmi életébő l is kivonultunk.
AZ Ö NSZERVEZŐ DÉ S TENDENCIÁ I az elmú lt évtizedekben bonyolultabbak és bizonyos
szempontbó l érdekesebbek, mint a tá rsadalmi tő ke legtö bb dimenzió já t jellemző egységes
hanyatlá s Ameriká ban ebben az idő szakban. Az amerikaiak ezekben az évtizedekben egyre
kevesebb kö zö sségi projektben dolgoztak, ami megfelel a kö zö sségi szerepvá llalá s
csö kkenésének tendenciá inak, amelyeket má r á ttekintettü nk. 1975-76-ban minden ö tö dik
amerikai felnő ttbő l tö bb mint kettő mondta azt a , hogy az elő ző évben valamilyen
kö zö sségi projektben dolgozott, de 1998-99-re ez az ará ny kevesebb mint minden
harmadikra csö kkent. (A 34. á bra azt mutatja, hogy az ilyen projektek á tlagos éves szá ma
tö bb mint 40 szá zalékkal csö kkent.)
34. ábra: Az önkéntesség növekedett, a közösségi projektek csökkentek, 1975-1999
Ezzel szemben ugyanezek az emberek ugyanebben az idő szakban az ö nkéntesség
folyamatos növekedéséről szá moltak be. Az, hogy az "ö nkéntes munka" két-há romszor
gyakrabban szerepel, mint a "kö zö sségi projektben való részvétel", arra utal, hogy a legtö bb
ember inká bb személyes, mint kö zö sségi szolgá latot lá t az ö nkéntességben. Az, hogy az
ö nkéntesség és a kö zö sségi projektek ellentétes irá nyba mozognak, arra utal, hogy az
egyéni ö nkéntesség egyre gyakoribb. Bá rmelyik helyszínrő l is legyen szó , az 1970-es
években az á tlagos amerikai évente valamivel tö bb mint hatszor ö nkénteskedett, de az
1990-es évekre ez a szá m kö zel nyolcra emelkedett. (Lá sd a 34. á brá t.) Ez a kö vetkeztetés
nagyjá bó l ö sszhangban van a Gallup kö zvélemény-kutatá sbó l szá rmazó jelentésekkel,
amelyek szerint az amerikaiak azon há nyada, akik azt mondjá k, hogy "részt vesznek
bá rmilyen jó tékonysá gi vagy szociá lis szolgá ltatá si tevékenységben, példá ul a szegények,
betegek vagy idő sek megsegítésében", az 1977-es 26 szá zalékró l 1991-re folyamatosan 46
szá zalékra emelkedett.34
A má r említett csö kkenő egyhá zi és egyesü leti szerepvá llalá ssal pá rosulva az ö nkéntesség
nö vekedése magyará zó rejtvényt vet fel. Ma, aká rcsak két évtizeddel ezelő tt, az ö nkéntesek
tú lnyomó tö bbségét a vallá si és egyéb polgá ri egyesü letek helyi há ló zatain keresztü l
toborozzá k. Ezek a toborzá si forrá sok gyorsan zsugorodtak ugyanabban az idő szakban,
amikor az ö nkéntesség nö vekedett. Hogyan nö vekedhet az ö nkéntesség, mikö zben az
ö nkéntesek toborzá sá nak első dleges csatorná i kiszá radnak?
Az egyhá zi és klubok aktivistá inak csö kkenő létszá má val szembesü lve az ö nkéntesek
toborzó i fokozhattá k volna erő feszítéseiket a megmaradt aktivistá k kö rében, vagy a
szoká sos szervezeti há ló zatokon kívü lre is benyú lhattak volna. A bizonyítékok alapjá n a
legtö bb esetben az utó bbit tették. Bá r 1975 és 1999 kö zö tt tö bb mint felével nő tt az
ö nkéntes tevékenység ará nya azon emberek csö kkenő szá ma kö rében, akik rendszeresen
részt vesznek mind a templomi, mind a klubok ö sszejö vetelein, ugyanebben az idő szakban
tö bb mint há romszorosá ra nő tt azon emberek ará nya, akik soha nem vesznek részt sem a
templomi, sem a klubok ö sszejö vetelein.35
A legtö bb rendszeres ö nkéntest még mindig az egyhá zi és klubtagok adjá k, de a két
évtizeddel ezelő tti adatokhoz képest a szervezetek kevésbé jelentenek kizá ró lagos utat az
ö nkéntességhez. Optimistá n azt mondhatná nk, hogy az ö nkéntesség kezdett tú lterjedni a
hagyomá nyos kö zö sségi szervezetek hatá rain. Egy kevésbé optimista értelmezés azt is
hozzá tenné, hogy az ö nkéntesség irá nti elkö telezettség tö rékenyebb és szó rvá nyosabb
most, hogy egyszá lú kö telezettségektő l fü gg, a szervezeti részvétel jó l sző tt kö telékeinek
megerő sítése nélkü l.36
Kik ezek az ú j ö nkéntesek, akik oly bá tran hajó znak a polgá ri elzá rkó zá s á radata ellen?
Való já ban egy ismerő s csoportnak bizonyulnak, mivel a nö vekedés gyakorlatilag teljes
egészében a hatvan év felettiekre koncentrá ló dik. Az idő sek ö nkéntes tevékenysége az
elmú lt negyedszá zadban majdnem megduplá zó dott (az évi 6 alkalomró l á tlagosan 12
alkalomra). Ugyanakkor a huszonévesek kö rében az ö nkéntesség szerény mértékben nő tt
(nagyjá bó l évi 3,5-rő l nagyjá bó l 4,5 alkalomra), a tö bbiek (harminc és ö tvenkilenc év
kö zö ttiek) kö rében pedig ténylegesen csö kkent. A 35. á bra az ö nkéntesség nettó tendenciá it
mutatja az elmú lt negyedszá zadban a kü lö nbö ző korosztá lyok szerint.37 Ez az á bra
tulajdonképpen nem veszi figyelembe az ö regedés ö nmagá ban vett hatá sá t, és
ö sszehasonlítja az ö nkéntes munka gyakorisá gá t egy bizonyos korosztá lyban 1998-ban az
ugyanilyen korú ak kö rében 1975-ben tapasztalt gyakorisá ggal. Így példá ul a hú szas éveik
elején já ró emberek 1998-ban 39 szá zalékkal gyakrabban ö nkénteskedtek, mint a hasonló
korú ak 1975-ben. Hasonló képpen, a hetvenö t évnél idő sebbek 1998-ban 140 szá zalékkal
gyakrabban vá llaltak ö nkéntes tevékenységet, mint az 1975-ben ugyanilyen korú ak. Ezzel
szemben a harmincas éveik elején já ró emberek 1998-ban 29 szá zalékkal ritká bban
vá llaltak ö nkéntes munká t, mint 1975-ben az ugyanilyen korú ak.
Mivel ezekben az években az amerikaiak kü lö nbö ző generá ció i haladtak á t az egyes
korhatá r-ablakokon, a tendenciá kat generá ció nként azonosíthatjuk. A huszadik szá zad első
harmadá ban szü letett amerikaiak és (kisebb mértékben) unoká ik, az ú gynevezett
ezredforduló s generá ció tagjai 1998-ban magasabb szintű ö nkéntességet mutattak, mint a
velü k egykorú ak az 1970-es években, de a késő i baby boomerek (az 1990-es években a
harmincas és negyvenes éveikben) kö rében az ö nkéntesség má ra ténylegesen alacsonyabb,
mint az 1975-ben hasonló korú ak kö rében.
35. ábra: Az önkéntes munka tendenciái korcsoportonként, 1975-1998
Amint azt korá bban megjegyeztü k, a kö zö sségi projektekben való részvétel (ellentétben az
ö nkéntességgel á ltalá ban) az elmú lt negyedszá zadban csö kkent. A csö kkenés há tterében
á lló generá ció s mintá k pontosan pá rhuzamosnak bizonyulnak az ö nkéntesség vá ltozá sainak
há tterében á lló mintá kkal. Amint a 36. á bra mutatja, a kö zö sségi projektekben való
részvétel minden korosztá lyban csö kkent, de a csö kkenés kü lö nö sen drá mai a harmincas
éveikben já ró k kö rében, és a hatvanö t év felettiek kö rében a legkorlá tozottabb. Má s szó val,
bá r a kö zö sségi projektekben való részvétel ma kevésbé gyakori, mint negyedszá zaddal
ezelő tt, a hosszú polgá ri generá ció tagjai tová bbra is ará nytalanul nagy szá mban já rulnak
hozzá az ilyen projektekhez, míg a boomerek sokkal kisebb való színű séggel jelennek meg,
mint a velü k egykorú ak negyedszá zaddal ezelő tt.
Hagyomá nyosan a nyugdíjba vonulá s a polgá ri aktivitá stó l való visszavonulá st jelentette, és
az ö nkéntesség ö tvenéves kor utá n csö kkent, de az idő sek jelenlegi generá ció ja a feje
tetejére á llította ezt a hagyomá nyos bö lcsességet. Nagyrészt ő k felelő sek az ö nkéntesség
elmú lt évtizedekben tapasztalt fellendü léséért, és ő k á lltak ellen a leghatá rozottabban a
kö zö sségi projektekben való részvétel csö kkenésének.
Má srészt az ö nkéntesség fizikailag megterhelő formá i az elmú lt években nehéz idő szakba
léptek, való színű leg azért, mert nem tudtá k a fiatalabb ö nkéntesek szá má nak csö kkenését
az idő sebb ö nkéntesek szá má nak nö vekedésével ellensú lyozni. Példá ul, bá r az Egyesü lt
Á llamok lakossá gá nak tö bb mint 40 szá zaléká t kizá ró lag vagy nagyrészt ö nkéntes
tű zoltó sá gok védik, az ö nkéntesek és a hivatá sos tű zoltó k orszá gos ará nya 1983 és 1997
kö zö tt negyedével csö kkent, mivel kevesebb fiatal ö nkéntes jelentkezett az idő sebbek
helyettesítésére, és a kö zö sségek kénytelenek voltak hivatá sosokat alkalmazni.
Hasonló képpen, az ezer felnő ttre jutó orszá gos véradá sok szá ma folyamatosan csö kkent az
1987-es nyolcvan egységrő l 1997-re hatvankét egységre, annak ellenére, hogy a véradá s
sorá n tö rténő AIDS-fertő zéstő l való félelem, amely az 1980-as években a véradá s egyik fő
gá tló tényező je volt, ugyanezen évek alatt jelentő sen csö kkent. A csö kkenő véradá s egyik
oka a jelek szerint az, hogy a fiatalabb generá ció k nem tudtá k pó tolni az elö regedő , hosszú
polgá ri generá ció t.38 Rö viden, az idő sek á ltal végezhető ö nkéntes munka, példá ul a fiatalok
mentorá lá sa, felemelkedett. Az olyan ö nkéntes munka, amely fiatalabb alkotmá nyt igényel,
mint példá ul a tű zoltá s vagy a véradá s, csö kkent.

36. ábra: A közösségi projektekben való részvétel tendenciái korcsoportonként,

1975-1998
MIÉ RT jelentkeztek a hatvan év feletti emberek nagyobb szá mban ö nkéntesnek az 1990-es
években, mint az 1970-es években? Tö bb tényező is szerepet já tszik, bá r ú gy tű nik, egyik
sem magyará zza meg teljesen a tendenciá t.39 Az idő napló -vizsgá latok azt mutattá k, hogy a
hatvan év felettiek szabadideje jelentő sen megnő tt az elmú lt hú sz-harminc évben - 1975 és
1995 kö zö tt nagyjá bó l heti tíz ó rá val tö bb volt -, részben a korá bbi (ö nkéntes és nem
ö nkéntes) nyugdíjba vonulá s miatt.40 Az idő sek egészségi és pénzü gyi helyzetének jelentő s
javulá sa az elmú lt évtizedekben lehető vé tette szá mukra, hogy hosszabb és aktívabb
nyugdíjas életet éljenek, mint elő deik. Emellett e kö nyv egyik kö zponti témá ja az, hogy az
1910 és 1940 kö zö tt szü letett emberek alkotjá k a "hosszú polgá ri nemzedéket" - vagyis a
férfiak és nő k olyan kohorszá t, akik egész életü kben jobban részt vettek a polgá ri ü gyekben
- tö bbet szavaztak, tö bbet csatlakoztak, tö bbet bíztak stb. mint elő deik vagy utó daik a
generá ció k sorá ban. Az évszá zad végén ez a generá ció gyakorlatilag a hatvanéves és
idő sebb emberek teljes kohorszá t magá ban foglalta. Sajá t mú ltjukhoz hű en még nyugdíjas
korukban is kivételesen jó á llampolgá rok.
Rö viden, az ö nkéntesség elmú lt évtizedekben tapasztalt nö vekedése a polgá rsá gtó l való
elszakadá ssal szemben legellená lló bb generá ció ra koncentrá ló dik. Az ö nkéntesség
nö vekedése az egyhá zak és klubok elgyengü lésével szemben leginká bb egy olyan
generá ció nak tulajdonítható , amely hajlamos a polgá ri felelő sségvá llalá sra, és amely
fokozott szabadidő vel és vitalitá ssal rendelkezik. Ezzel szemben az 1950 és 1965 kö zö tt
szü letett boomerek felduzzadt kohorszá ban az ö nkéntesség csö kken, kü lö nö sen, ha
kö zö sségi projektekrő l van szó . Ebben az értelemben az ö nkéntesség utó bbi években
tapasztalt nö vekedése való s, de nem igazá n kivétel a tá rsadalmi tő ke szélesebb generá ció s
hanyatlá sa aló l. Az évszá zad végén nem az ö nkéntesség tavaszá t, hanem indiá n nyarat
élveztü k.
Rá adá sul az ö nkéntességnek az a fajtá ja, amely kö zö sségi projekteket foglal magá ban, és
amely kü lö nbö zik az egyén á ltal egy má siknak nyú jtott segítségtő l, ténylegesen csö kkent. A
2. fejezetben (1. tá blá zat) lá ttuk, hogy az egyénre szabott polgá ri cselekedetek, példá ul a
szerkesztő nek írt levél, kevésbé csö kkentek, mint a kollektív polgá ri cselekedetek, példá ul a
nyilvá nos gyű léseken való részvétel vagy a helyi szervezetben való munka. Hasonló képpen,
most felfedeztü k, hogy míg az egyéni jó tékonysá gi cselekedetek, mint példá ul a felolvasá s
egy bezá rt embernek, ellená lltak a polgá ri részvétel orszá gos csö kkenésének, addig a
kollektív erő feszítést igénylő kö zö sségi projektek, mint példá ul egy szomszédos park
felú jítá sa, nem.
Az ö nkéntesség nö vekedését néha ú gy értelmezik, mint a polgá ri részvétel má s formá inak
csö kkenésével szembeni természetes ellensú lyt. Azt mondjá k, hogy a kormá nybó l
kiá brá ndulva a fiatalabb generá ció tagjai felhú zzá k az ingujjukat, hogy maguk végezzék el a
munká t. Az ú j ö nkéntesség profilja kö zvetlenü l ellentmond ennek az optimista tézisnek.
Elő szö r is, az ö nkéntesség nö vekedése a boomerek idő sö dő , polgá ri szü lő k kö rében
koncentrá ló dik, míg a polgá rsá gbó l kimaradó k ará nytalanul nagy ará nyban a boomerek
kö zü l kerü lnek ki.
Má sodszor, az ö nkéntesség a jó á llampolgá rsá g és a politikai szerepvá llalá s szindró má já nak
része, nem pedig alternatívá ja. Az ö nkéntesek jobban érdeklő dnek a politika irá nt, és
kevésbé cinikusak a politikai vezető kkel szemben, mint a nem ö nkéntesek. Az ö nkéntesség a
politiká val való pozitív elkö telezettség jele, nem pedig a politika elutasítá sá nak jele. Ez
ugyanú gy igaz a fiatal felnő ttekre, mint bá rki má sra, és ugyanú gy igaz a szá zadforduló n,
mint huszonö t évvel korá bban. Ezzel szemben a politikai cinikusok, még a fiatal cinikusok
is, má s embereknél kisebb való színű séggel vá llalnak ö nkéntes munká t. A huszadik szá zad
utolsó évtizedeiben nő tt a politikai elidegenedés, és így nő tt az ö nkéntesség is , de az
ö nkéntesség a nagyobb elidegenedés ellenére nő tt, nem pedig annak következtében.41
Ezek a bizonyítékok az ö nkéntesség jö vő jével kapcsolatos optimizmust is elszá llítjá k, mivel
a kö zelmú ltbeli nö vekedés egy olyan generá ció n mú lott, amely a kö vetkező egy-két
évtizedben eltá vozik a színrő l. Természetesen lehetséges, hogy amikor a boomerek 2010
utá n elérik a nyugdíjkorhatá rt, ő k is nö velni fogjá k az ö nkéntesség szintjét. Ső t, a saját
nyugdíj elő tti szintjü khö z képest való színű leg így is lesz. Az idő sebbekhez képest azonban
való színű leg nem fognak. Eddig a boomer korosztá ly tová bbra is kevésbé hajlamos a polgá ri
szerepvá llalá sra, mint a szü leik, ső t, bizonyos mértékig még a sajá t gyermekeiknél is
kevésbé, ezért veszélyes azt feltételezni, hogy az elmú lt két évtizedben tapasztalt ö nkéntes
tevékenység emelkedő hullá ma a kö vetkező két évtizedben is fennmarad.
Reménykedhetü nk abban - és én is remélem -, hogy az ö nkéntesség ú j szelleme kezd
kibontakozni az ezredforduló s generá ció bó l. Szá mos bizonyíték (tö bbek kö zö tt a 35. és a
36. á brá n ö sszefoglaltak, valamint a 14. fejezetben ö sszefoglaltak) arra utal, hogy az 1990-
es években az amerikai fiatalok olyan elkö telezettséget mutattak az ö nkéntesség irá nt,
amellyel kö zvetlen elő deik kö zö tt nem volt példa. Ez a fejlemény a legígéretesebb jel az
á ltalam felfedezettek kö zü l, amely arra utal, hogy Amerika a polgá ri megú julá s ú j
korszaká nak kü szö bén á llhat, kü lö nö sen, ha ez a fiatalos ö nkéntesség a felnő ttkorban is
megmarad, és az egyéni gondoskodá son tú l a tá rsadalmi és politikai kérdések irá nti
szélesebb kö rű elkö telezettségre is kiterjed. Az ezredforduló s nemzedéknek azonban nem
lesz kö nnyű dolga, ha pó tolni akarja a rendkívü l polgá rpá rti nagyszü lő k kö zelgő tá vozá sá t
és a szü leik generá ció já nak hosszú ideje tartó polgárpukkasztását.

FEJEZET
Kölcsönösség, őszinteség és bizalom
A te kukoricá d ma érett, az enyém holnap lesz az. Mindkettő nknek haszná ra vá lik, hogy én
ma veled dolgozom, te pedig holnap segítesz nekem. É n nem vagyok kedves hozzá d, és
tudom, hogy te sem vagy kedves hozzá m. Nem fogok tehá t ö n miatt fá radozni; és ha a
magam nevében dolgoznék ö nnel, viszonzá st vá rva, tudom, hogy csaló dnék, és hiá ba
szá mítanék há lá já ra. Itt hagylak há t egyedü l dolgozni; velem is ugyanígy bá njatok. Az
évszakok vá ltoznak; és mindketten elveszítjü k a termést a kö lcsö nö s bizalom és biztonsá g
hiá nyá ban.
-David Hume1

A TÁ RSADALMI TŐ KE a tá rsadalmi tő ke érintő kö ve az á ltalá nosított kö lcsö nö sség elve -

megteszem ezt neked most, anélkü l, hogy azonnal vá rnék valamit cserébe, és talá n anélkü l,
hogy ismernélek, bízva abban, hogy késő bb te vagy valaki má s viszonozni fogja a
szívességet. Ahogy Michael Taylor filozó fus rá mutatott,
A kö lcsö nö sség rendszerében minden egyes cselekedetet á ltalá ban a rö vid tá vú altruizmus
és a hosszú tá vú ö nérdek kombiná ció ja jellemez: Azért segítek neked most, mert azt vá rom
(esetleg homá lyosan, bizonytalanul és kiszá míthatatlanul), hogy a jö vő ben te is segítesz
nekem. A viszonossá g olyan cselekedetek sorozatá bó l á ll, amelyek mindegyike rö vid tá von
altruista (má sok javá t szolgá lja az altruista kö ltségén), de amelyek együ ttesen jellemző en
minden résztvevő nek jobb helyzetet biztosítanak.2
Az á ltalá nos kö lcsö nö sség normá ja annyira alapvető a civilizá lt életben, hogy minden
kiemelkedő erkö lcsi kó dex tartalmazza az aranyszabá ly valamelyik megfelelő jét. Ezzel
szemben ennek az elvnek az ironikus perverzió ja - "Tégy má sokkal, mielő tt ő k tennének
veled" - az ö nző "én-tized" megtestesítő jévé vá lt. Amikor Alexis de Tocqueville a
tizenkilencedik szá zad elején ellá togatott az Egyesü lt Á llamokba, megdö bbentette, hogy az
amerikaiak mennyire ellená lltak a kísértésnek, hogy kihaszná ljá k egymá st, és ehelyett
inká bb a szomszédaikra vigyá ztak. Ahogy Tocqueville rá mutatott, az amerikai demokrá cia
azonban nem azért mű kö dö tt, mert az amerikaiak az ö nzetlenség valamilyen lehetetlenü l
idealista szabá lyá nak engedelmeskedtek, hanem mert "helyesen értelmezett ö nérdekre"
tö rekedtü nk.3
Egy olyan kö zö sség tagjai, amely az á ltalá nos kö lcsö nö sség elvét kö veti - felszedjü k a
leveleket, mielő tt a szomszéd kertjébe fú jja ő ket a szél, kö lcsö nadunk egy tízcentest egy
idegennek a parkoló ó rá ra, fizetü nk egy kö r italt azon a héten, amikor tú ló rá t keresü nk,
vigyá zunk egy bará tunk há zá ra, felvá ltva viszü nk uzsonná t a vasá rnapi iskolá ba, vigyá zunk
a narkó s gyerekére egy emelettel lejjebb - azt lá tjá k, hogy az ö nérdekü ket szolgá ljá k,
ahogyan Hume fö ldmű vesei is jobban já rtak volna, ha megosztjá k a munká jukat.
Egyes esetekben, mint példá ul a szomszédsá gban végzett fű nyírá s, a szívesség megtérü lése
azonnali és a szá mítá s egyszerű , de má s esetekben a megtérü lés hosszú tá vú és feltételes,
mint példá ul az olyan kö zö sségben élés elő nye, ahol az emberek gondoskodnak az
elhanyagolt gyerekekrő l. Ebben a szélső séges esetben az á ltalá nos kö lcsö nö sséget nehéz
megkü lö nbö ztetni az altruizmustó l, és nehéz ö nérdekként kezelni. Mindazoná ltal
Tocqueville éleslá tó an ezt értette a "helyesen értelmezett ö nérdek" alatt.
Ha mindannyian képesek vagyunk egy kicsit lazítani a védekezésen, akkor csö kken az, amit
a kö zgazdá szok "tranzakció s kö ltségeknek" neveznek - a mindennapi életvitel kö ltségei,
valamint a kereskedelmi tranzakció k kö ltségei. Kétségtelenü l ez az oka annak, hogy - amint
azt a kö zgazdá szok nemrégiben felfedezték - a bizalomteljes kö zö sségek, ha minden má s
dolog megegyezik, mérhető gazdasá gi elő nnyel rendelkeznek.4 A mindennapi "tranzakció s
kö ltségek" szinte észrevehetetlen há ttérstressz - az aggodalomtó l kezdve azon, hogy vajon a
megfelelő apró t kapta-e vissza a pénztá rostó l, egészen a kocsiajtó bezá rtsá gá nak kétszeri
ellenő rzéséig - talá n azt is megmagyará zza, hogy a kö zegészségü gyet tanulmá nyozó k
szerint a bizalomteljesebb kö zö sségekben maga a vá rható élettartam is nö vekszik.5 Egy
olyan tá rsadalom, amely az á ltalá nos kö lcsö nö sségre tá maszkodik, hatékonyabb, mint egy
bizalmatlan tá rsadalom, a ugyanazon okbó l, amiért a pénz hatékonyabb, mint a
cserekereskedelem. Az ő szinteség és a bizalom elsimítja a tá rsadalmi élet elkerü lhetetlen
sú rló dá sait.
"Az ő szinteség a legjobb politika" bö lcs elvnek bizonyul, nem pedig érzelgő s kö zhelynek, de
csak akkor, ha má sok is kö vetik ezt az elvet. A tá rsadalmi bizalom értékes kö zö sségi érték,
ha - de csak ha - indokolt. Mindketten jobban já runk, ha ő szinték vagyunk egymá shoz,
mintha - mindketten félve az á rulá stó l - elutasítaná nk az együ ttmű kö dést. Azonban csak a
szentségre tö rekvő embernek lesz jobb, ha ő szinte a tartó s becstelenséggel szemben. Az
általános kölcsönösség közösségi érték, de az általános hiszékenység nem. 6 A megbízható sá g,
nem pedig egyszerű en a bizalom a kulcsfontossá gú ö sszetevő .7
A gyarló emberek tá rsadalmá ban milyen biztosítékot kaphatunk má sok jó hiszemű ségérő l?
A bíró sá gokkal és a bű nü ldö zéssel kiegészített jogrendszer egy erő s vá laszt ad erre a
kérdésre. Ha azonban jogi taná csadá sra és rendő ri jelenlétre lenne szü kségü nk ahhoz, hogy
a legegyszerű bb megá llapodá st - példá ul azt, hogy gereblyézzü k-e a fü vet, vagy megosztjuk-
e a vasá rnapi ebéddel kapcsolatos feladatokat - megfogalmazzuk és végrehajtsuk, akkor a
nö vekvő tranzakció s kö ltségek minden bizonnyal kizá rná k a kö lcsö nö sen elő nyö s
együ ttmű kö dést. Ahogy Diego Gambetta, a bizalom (és a maffia) tanulmá nyozó ja rá mutat:
"Azok a tá rsadalmak, amelyek erő sen tá maszkodnak az erő alkalmazá sá ra, való színű leg
kevésbé hatékonyak, kö ltségesebbek és kellemetlenebbek, mint azok, ahol a bizalmat má s
eszkö zö kkel tartjá k fenn".8
A tá rsadalomtudomá ny nemrégiben felismerte, hogy egy má sik megoldá s a tá rsadalmi
szö vetben rejlik, amelybe mindennapi tranzakció ink beá gyazó dnak.9 Az á ltalá nos
kö lcsö nö sség hatékony normá já t a tá rsadalmi csere sű rű há ló zatai erő sítik. Ha két leendő
munkatá rs egy szorosan ö sszetartozó kö zö sség tagja, akkor a jö vő ben való színű leg
talá lkoznak egymá ssal - vagy hallanak egymá sró l a pletyká k révén. Így olyan hírnév forog
kocká n, amely szinte biztosan tö bbet ér, mint a pillanatnyi á rulá sbó l szá rmazó nyereség.
Ebben az értelemben a sű rű tá rsadalmi há ló zatok ö sztö nzik az ő szinteséget.
Fontos kü lö nbség van a személyes tapasztalaton alapuló ő szinteség és az á ltalá nos
kö zö sségi normá n alapuló ő szinteség kö zö tt - akö zö tt, hogy megbízol Maxben a sarki
boltban, mert évek ó ta ismered, vagy hogy megbízol valakiben, akinek a mú lt héten
bó lintottá l rá elő szö r a ká vézó ban. Az erő s, gyakori és szélesebb há ló zatokba á gyazott
személyes kapcsolatokba á gyazott bizalmat néha "vastag bizalomnak" nevezik.10 Má srészt
az "á ltalá nosított má sik" irá nti vékonyabb bizalom, mint példá ul az ú j ismerő sö d a
ká vézó ban, szintén implicit mó don a kö zö s tá rsadalmi há ló zatok és a kö lcsö nö sség
elvá rá sainak bizonyos há tterén nyugszik.11 A vékony bizalom még hasznosabb, mint a
vastag bizalom, mert a bizalom sugará t kiterjeszti azon emberek kö rén tú lra, akiket
személyesen ismerhetü nk.12 Ahogy azonban egy kö zö sség tá rsadalmi szö vete egyre
kopottabbá vá lik, ú gy csö kken a hírnév á tadá sá nak és fenntartá sá nak hatékonysá ga, és
gyengü l a hatalma az ő szinteség, az á ltalá nos kö lcsö nö sség és a vékony bizalom normá inak
alá tá masztá sá ra.
Wendy Rahn és John Transue politoló gusok az á ltalam "vékony bizalomnak" nevezett
jelenségre hivatkozva megjegyzik, hogy "a tá rsadalmi vagy á ltalá nosított bizalom ú gy
tekinthető , mint egy "á llandó dö ntés", hogy a legtö bb embernek - még azoknak is, akiket
nem ismerü nk kö zvetlen tapasztalatbó l - a kétségek elő nyét adjuk".13 Az ilyen értelemben
vett tá rsadalmi bizalom erő sen ö sszefü gg az á llampolgá ri elkö telezettség és a tá rsadalmi
tő ke szá mos má s formá já val. Ha minden má s dolog megegyezik, azok az emberek, akik
bíznak polgá rtá rsaikban, gyakrabban vá llalnak ö nkéntes munká t, tö bbet adakoznak
jó tékonysá gi célokra, gyakrabban vesznek részt a politiká ban és a kö zö sségi
szervezetekben, szívesebben ü lnek eskü dtszékbe, gyakrabban adnak vért, teljesebben
teljesítik adó kö telezettségeiket, tolerá nsabbak a kisebbségi nézetekkel szemben, és a
polgá ri erény szá mos má s formá já t mutatjá k. Rá adá sul a kö zö sségi életben aktívabban részt
vevő emberek kevésbé való színű , hogy (még a magá néletben is) elnézik a csalá st az adó k, a
biztosítá si kérelmek, a banki hitelkérelmek és az á llá spá lyá zatok esetében. Ezzel szemben a
kísérleti pszicholó gusok kimutattá k, hogy azok az emberek, akik hisznek abban, hogy
má sok becsü letesek, maguk is kisebb való színű séggel hazudnak, csalnak vagy lopnak, és
nagyobb való színű séggel tisztelik má sok jogait. Ebben az értelemben a becsü letesség, az
á llampolgá ri elkö telezettség és a tá rsadalmi bizalom kö lcsö nö sen erő sítik egymá st.14
37. ábra: A becsületesség és az erkölcsiség csökkenő megítélése, 1952-1998
Rö viden, a má sokban bízó emberek minden szempontbó l jó polgá rok, és a kö zö sségi
életben jobban részt vevő k egyszerre bizalomgerjesztő bbek és megbízható bbak. Ezzel
szemben a polgá ri elkö telezettségtő l elzá rkó zó k ú gy vélik, hogy rosszfiú k veszik kö rü l ő ket,
és kevésbé érzik magukat rá kényszerítve arra, hogy maguk is becsü letesek legyenek. A
polgá ri szerepvá llalá s, a kö lcsö nö sség, a becsü letesség és a tá rsadalmi bizalom kö zö tti ok-
okozati nyilak olyan kusza , mint a jó l ö sszedobott spagetti. Csak gondos, aká r kísérleti
kutatá s lesz képes arra, hogy véglegesen szétvá lassza ő ket.15 Jelenlegi céljainkra azonban fel
kell ismernü nk, hogy ezek egy ö sszefü ggő szindró má t alkotnak.
Mindezen okok miatt a tá rsadalmi tő kében az elmú lt évtizedekben Ameriká ban
megfigyelhető tendenciá k fontos diagnosztikai tesztje az, hogy miként alakult a
kö lcsö nö sség és a tá rsadalmi bizalom - nem csupá n a bizalmasan ismert emberek irá nti
erő s bizalom, hanem a névtelen má sik irá nti vékony bizalom. E fejezet kö zponti kérdése a
kö vetkező : Hogyan tü krö ző dnek a tá rsadalmi tő ke és az á llampolgá ri elkö telezettség
á ltalunk má r felfedezett tendenciá i az ő szinteség és a tá rsadalmi bizalom tendenciá iban
Ameriká ban?
A TÉ MÁ NK ITT a tá rsadalmi bizalom, nem pedig a kormá ny vagy má s tá rsadalmi
intézmények irá nti bizalom. A má s emberekbe vetett bizalom logikailag teljesen kü lö nbö zik
az intézményekbe és a politikai ható sá gokba vetett bizalomtó l. Az ember kö nnyen
megbízhat a szomszédjá ban, és bizalmatlan lehet a vá roshá zá val szemben, vagy fordítva.
Empirikusan a tá rsadalmi és a politikai bizalom ö sszefü gghet vagy nem, de elméletileg
kü lö n kell vá lasztani ő ket. A kormá nyzatba vetett bizalom lehet a tá rsadalmi bizalom oka
vagy kö vetkezménye, de nem azonos a tá rsadalmi bizalommal.16
38. ábra: A bizalom csökkenésének négy évtizede: Felnőttek és tizenévesek, 1960-
1999
Szerencsére a kö zvélemény-kutató k má r évtizedek ó ta felteszik az amerikaiaknak a
tá rsadalmi bizalomra és ő szinteségre vonatkozó standard kérdéseket. Sajnos a vá laszok
tartalmaznak egy elmaradhatatlan kétértelmű séget. Vegyü k példá ul a leggyakoribb
felmérési kérdést: "Á ltalá nossá gban azt mondaná , hogy a legtö bb emberben meg lehet
bízni, vagy azt, hogy nem lehet elég ó vatosnak lenni az emberekkel való bá ná smó dban?". Ez
a kérdés egyértelmű en az á ltalá nosított má sik ember megbízható sá gá val kapcsolatos
érzéseket csapolja meg - vékony bizalom17 -, de a vá laszok jelentése egy tekintetben
homá lyos marad. Ha manapsá g a felmérés kevesebb vá laszadó ja mondja azt, hogy "A
legtö bb emberben meg lehet bízni", az há rom dolog kö zü l bá rmelyiket jelentheti: 1) a
vá laszadó k pontosan arró l szá molnak be, hogy az ő szinteség manapsá g ritká bb; vagy 2)
má sok viselkedése való já ban nem vá ltozott, de mi paranoiá sabbak lettü nk; vagy 3) sem az
etikai igényeink, sem má sok viselkedése nem vá ltozott való já ban, de most tö bb
informá ció nk van az á rulá sukró l, talá n a média rejtélyesebb beszá moló i miatt.
39. ábra: A nemzedéki utódlás magyarázza a társadalmi bizalom csökkenésének nagy
részét
Nem kö nnyű eldö nteni, hogy mi folyik itt, mint ahogyan azt sem, amikor az ó vodá skorú
gyermeke panaszkodik, hogy egy já tszó tá rsa igazsá gtalanul viselkedett. A tá rsadalmi
bizalom tá rsadalomfö ldrajza azonban azt sugallja, hogy az ő szinteségrő l és a bizalomró l
szó ló felmérési jelentéseket prima facie ú gy kell értelmezni, mint a vá laszadó k tá rsadalmi
tapasztalatainak pontos beszá moló it. Gyakorlatilag minden tá rsadalomban a "nem
rendelkező k" kevésbé bizakodó ak, mint a "rendelkező k", való színű leg azért, mert a
rendelkező kkel má sok tö bb ő szinteséggel és tisztelettel bá nnak.18 Ameriká ban a feketék
kevesebb tá rsadalmi bizalmat fejeznek ki, mint a fehérek, az anyagilag bajba jutottak
kevesebbet, mint az anyagilag jó l élő k, a nagyvá rosokban élő k kevesebbet, mint a
kisvá rosiak, és azok, akik bű ncselekmény á ldozatai lettek vagy vá lá son mentek keresztü l,
kevesebbet, mint azok, akiknek nem voltak ilyen tapasztalataik. 19 É sszerű en feltételezhető ,
hogy ezek a mintá k minden esetben inká bb a tényleges tapasztalatokat tü krö zik, mintsem a
bizalmatlansá gra való eltérő pszichés hajlamot. Amikor az ilyen emberek azt mondjá k a
kö zvélemény-kutató knak, hogy a legtö bb emberben nem lehet megbízni, akkor nem
halluciná lnak - csupá n a tapasztalataikró l szá molnak be.
Vegyü k példá ul a vá ros méretének esetét. Amint azt az elő ző fejezetben megjegyeztü k, az
altruizmus gyakorlatilag minden formá ja - ö nkéntesség, kö zö sségi projektek, emberbará ti
szeretet, idegeneknek szó ló ú tmutatá sok, a szenvedő knek nyú jtott segítség és így tová bb -
bizonyítható an gyakoribb a kisvá rosokban. A vá rosokban a bű nö zés mindenféle formá ja
kétszer-há romszor magasabb. (Nem meglepő , hogy a bű ncselekmények és az erő szak
á ldozatai - bá rhol is éljenek - csö kkent tá rsadalmi bizalmat fejeznek ki, ami tö kéletesen
érthető en tü krö zi a má sok megbízható sá gá ró l alkotott véleményü ket.) A kisvá rosokban a
bolti eladó k nagyobb való színű séggel adjá k vissza a tú lfizetést, mint vá rosi tá rsaik. A
kisvá rosokban élő k nagyobb való színű séggel segítenek a "rossz szá mot" hívó telefoná ló nak,
mint a vá rosiak. Az adó csalá s, a foglalkoztatá si formanyomtatvá nyok, a biztosítá si kérelmek
és a banki hitelkérelmek esetében há romszor nagyobb való színű séggel nézik el a csalá st a
vá rosokban, mint a kisvá rosokban. A kisvá rosi autó kereskedő k sokkal kevesebb felesleges
javítá st végeznek, mint a nagyvá rosi kereskedések.20
Rö viden, a nagyvá rosok lakó i á ltal az á ltalá nosított má sikkal szemben tanú sított valamivel
nagyobb bizalmatlansá g nem a vá rosi életbő l fakadó sajá tos paranoia, hanem a tényleges
tapasztalataik és a kö rnyezetü kben uralkodó tá rsadalmi normá k reá lis bemutatá sa. Az
biztos, hogy a gyengébb informá lis tá rsadalmi kontroll a vá rosokban szabadabbá is teszi az
életet - "a vá rosi levegő felszabadít", ahogy a kö zépkori kö zmondá s fogalmazott. A
gyengébb bizalom talá n méltá nyos á ra ennek a szabadsá gnak. Mindazoná ltal, amikor a
vá rosiak tá rsadalmi bizalmatlansá got fejeznek ki, akkor pontosan jeleznek valamit a
tá rsadalmi kö rnyezetü krő l.21
Az biztos, hogy a tá rsadalmi bizalmatlansá g nem pusztá n objektív. Bizonyos mértékig
személyes cinizmust, paranoiá t, ső t sajá t tisztességtelen hajlamok kivetítését is tü krö zi.22
Azok az emberek, akik megbízhatatlannak érzik magukat, kevésbé bíznak má sokban.23
Való já ban a tá rsadalmi bizalom kö nnyen ö rdö gi spirá lokat (vagy erényes kö rö ket)
generá lhat, mivel a má sok megbízható sá gá val kapcsolatos elvá rá saim befolyá soljá k az én
megbízható sá gomat, ami viszont befolyá solja má sok viselkedését. Abbó l az egyszerű bb
feltételezésbő l kell kiindulnunk azonban, hogy mind azok, akik arró l szá molnak be, hogy "a
legtö bb ember becsü letes", mind azok, akik azt mondjá k, hogy "nem lehetü nk elég
ó vatosak", ő szintén ö sszegzik sajá t tapasztalataikat. Azt is ésszerű feltételezni, hogy az
olyan alapvető dolgokró l alkotott nézeteket, mint a kö lcsö nö sség és az á ltalá nos bizalom,
kü lö nö sen befolyá soljá k a személyes tapasztalatok és a tá rsadalmi szoká sok az élet korai
szakaszá ban. Végü l is ezért nevezzü k ezeket az éveket "formá ló " éveknek.
A legtö bb amerikai ma ú gy véli, hogy kevésbé megbízható tá rsadalomban élü nk, mint
szü leink.24 Amint a 37. á bra mutatja, 1952-ben az amerikaiak nagyjá bó l fele-fele ará nyban
osztoztak abban a kérdésben, hogy tá rsadalmunk akkoriban erkö lcsileg olyan derék volt-e,
mint a mú ltban. 1998-ban azonban, kö zel négy évtizednyi nö vekvő cinizmus utá n, há rom az
egyhez ará nyban ú gy gondoljuk, hogy tá rsadalmunk kevésbé becsü letes és erkö lcsö sebb,
mint korá bban volt. De talá n ez csak azt bizonyítja, hogy a nosztalgia divatban van.
A felmérések archívumai lehető vé teszik szá munkra, hogy legalá bbis bizonyos mértékig
kiszű rjü k ezt az "arany fényt", ha ö sszehasonlítjuk a mai érzéseinket, nem azzal, ahogyan
egy korá bbi generá ció ró l képzeljü k, hanem inká bb azzal, amit az a generá ció ténylegesen
mondott azonos kérdésekre adott vá laszként. A legjobb bizonyítékok arra utalnak, hogy a
tá rsadalmi bizalom az 1940-es évek kö zepétő l az 1960-as évek kö zepéig nő tt, és 1964-ben
érte el a csú cspontjá t, ahogyan a tá rsadalmi tő ke szá mos má s mutató ja is. A kö zépkorú
amerikaiak az 1960-as években való színű leg bizalomteljesebb tá rsadalomban éltek, mint
amelyben felnő ttek.25
Az 1960-as évek kö zepén azonban ez a kedvező tendencia megfordult, és a tá rsadalmi
bizalom hosszú tá vú csö kkenését indította el.26 (Lá sd a 38. á brá t.) É vrő l évre egyre
kevesebben á llítjá k, hogy "a legtö bb emberben meg lehet bízni". Minden évben egyre
tö bben figyelmeztetü nk arra, hogy "nem lehetü nk elég ó vatosak az emberekkel szemben".
Ha az á ltalá nos kö lcsö nö sség és az ő szinteség fontos tá rsadalmi kenő anyag, akkor az
amerikaiak ma tö bb sú rló dá st tapasztalnak a mindennapi életü nkben, mint szü leink és
nagyszü leink egy generá ció val ezelő tt. Amint azt a 38. á bra vilá gosan mutatja, a tá rsadalmi
bizalom csö kkenése még meredekebb a fiatalabb amerikaiak kö rében, mint a tö bbiek
kö rében, kü lö nö sen 1985 ó ta.27

40. ábra: A stoptáblák változó betartása

Az amerikai tá rsadalmi bizalomnak az 1960-as évek ó ta bekö vetkezett csö kkenése
nagyrészt, ha nem teljesen, a generá ció vá ltá snak tulajdonítható .28 Rá adá sul ez a generá ció s
hanyatlá s az utó bbi egy-két évtizedben felgyorsult. Az 1970-es években a szá zad első
harmadá ban szü letett amerikaiak nagyjá bó l 80 szá zaléka hitt abban, hogy "a legtö bb ember
becsü letes", és az 1990-es évek végén még szinte vá ltozatlanul fenntartottá k ezt az
optimista nézetet. (Lá sd a 39. á brá t.) A népességen belü li ará nyuk azonban az 1975-ö s
kö zel minden má sodik felnő ttrő l 1998-ra alig minden nyolcadik felnő ttre csö kkent.
Ugyanakkor az 1970-es években az 1930 és 1945 kö zö tt szü letettek nagyjá bó l 75 szá zaléka
hitt má sok alapvető ő szinteségében, és nézeteik a kö vetkező évtizedekben szintén alig
vá ltoztak. A baby boomerek (1946-1960 kö zö tt szü letettek) nagyjá bó l 60 szá zaléka értett
egyet az 1970-es években azzal, hogy "a legtö bb ember ő szinte", és nézeteik az 1990-es
évek végén sem vá ltoztak. Végü l, a generá ció s hierarchia aljá n az 1960 utá n szü letett
amerikaiak az 1970-es évek kö zepén még nem léptek ki a serdü lő korbó l, de amió ta az ő
kohorszuk az 1980-as évek kö zepén kezdett felnő tté vá lni, nagyjá bó l a felü k tagadja, hogy
"a legtö bb ember becsü letes". 1999-re ez a bizalmatlan fiatalabb generá ció má r a felnő tt
lakossá g kö zel egyharmadá t tette ki.
41. ábra: Egyesült Államok: Bűnözési ráta, 1960-1997
A posztboomerek véleményének részletesebb vizsgá lata csak megerő síti a generá ció s
hanyatlá s felgyorsulá sá nak képét. 1998-99-re az 1970-es években szü letett vá laszadó k -
akik a felméréssorozat kezdetekor még ö téves sem voltak - a teljes népesség gyorsan
nö vekvő 10 szá zaléká t tették ki, és csak 40 szá zalékuk értett egyet azzal, hogy "a legtö bb
ember becsü letes". Rö viden, az évszá zad végén a kö zel 80 szá zalékos bizalmi há nyadossal
rendelkező generá ció t gyorsan felvá ltotta egy olyan generá ció , amelynek bizalmi há nyadosa
ennek alig a fele volt. Az elkerü lhetetlen eredmény a folyamatosan csö kkenő tá rsadalmi
bizalom, még akkor is, ha az egyes kohorszok majdnem ugyanolyan bizalomteljes, mint valaha
volt.
Abbó l az értelmezési feltételezésbő l kiindulva, hogy a tá rsadalmi bizalom megnyilvá nulá sai
első sorban a személyes tapasztalatok tü kö rképei, amelyeket talá n a korai benyomá sok
sú lyoznak, az amerikai fiatalok tá rsadalmi bizalmatlansá gá t nem jellemhibá nak, hanem
inká bb az elmú lt évtizedek tá rsadalmi erkö lcseinek tü krének kell tekinteni. A fiataljaink
tulajdonképpen azt mondjá k nekü nk, hogy tapasztalataik szerint a legtö bb ember való já ban
nem megbízható . Talá n a sű rű bizalom - a személyes bará tokba vetett bizalom - ugyanolyan
erő s, mint valaha, ahogy azt néhá ny X generá ció s hiszi. A vékony bizalom azonban - az Ö n és
a ká vézó ban bó logató ismerő se kö zö tti gyenge kö telék, amely a miénkhez hasonló nagy,
ö sszetett tá rsadalmak szá má ra létfontossá gú puhító szer - egyre ritká bb.
42. ábra: A rendőri és jogi foglalkoztatás 1970 után ugrásszerűen megnőtt
Az á ltalá nos bizalom és a kö lcsö nö sség csö kkenésének bizonyítéka a kö zvélemény-
kutatá sok elutasítá si ará nyá ban is megmutatkozik, amely az 1960-as évek ó ta tö bb mint
kétszeresére nő tt. Az együ ttmű kö dési ará nyok az 1940-es évektő l az 1960-as évekig kissé
emelkedhettek - talá n nem véletlenü l ugyanabban az idő szakban, amikor a tá rsadalmi
bizalom és a tá rsadalmi tő ke szá mos má s mutató ja emelkedett -, de a vá laszadá si ará nyok
az 1970-es évekre biztosan csö kkentek. A felmérési vá laszadá si ará nyokró l szó ló
legkimerítő bb legú jabb tanulmá ny megerő síti ezt a tendenciá t, és hozzá teszi, hogy a
tá rsadalmi kapcsolat hiá nya tű nik az okok egyik részének.29 É rdekes mó don az elmú lt
években a vá laszmegtagadá sok szá má nak nö vekedése a személyes és telefonos interjú kat
sú jtotta, a postai ú ton végzett felméréseket azonban nem. Ez a minta azt sugallja, hogy a
visszautasítá sok há tterében inká bb a névtelen idegenekkel való személyes kapcsolatfelvétel
homá lyos fenyegetése á llhat, mint a kérdések megvá laszolá sá nak egyszerű
kényelmetlensége.
A teljeskö rű ség magyará zatot adhat arra is, hogy miért nő tt kétharmadá val a be nem
jegyzett telefonszá mok ará nya az elmú lt két évtizedben, és hogy a hívá sok szű rése miért
tö bb mint há romszorosá ra nő tt az 1980-as évek végétő l az 1990-es évek végéig. É rdekes
mó don a hívá sszű rés haszná latá nak legjobb elő rejelző je nem a jó lét vagy aká r a
vá rosiassá g, hanem a fiatalsá g. A negyvenö t év alattiak kétszer nagyobb való színű séggel
szű rik a hívá sokat, mint a hatvanö t év felettiek, akik (mint má r lá ttuk) bizalomteljesebbek
és polgá ri beá llítottsá gú ak.30 Felü letesen azt vá laszolhatná nk, hogy a technoló giai fejlő dés
tette lehető vé mindezeket a vá ltozá sokat, de ezek a technoló giá k minden bizonnyal a piaci
keresletre adott vá laszok voltak.
A kö lcsö nö sség (és annak kö zeli rokona, az udvariassá g) hanyatlá sá nak má s jelei is
statisztikailag kimutatható k. A postai népszá mlá lá si ű rlapok ö nkéntes visszakü ldése 1960
és 1990 kö zö tt tö bb mint negyedével csö kkent. 1990-ben a legalacsonyabb ará nyban a
fiatalok, az afroamerikaiak és a kö zö sségi intézményektő l elszakadtak vá laszoltak, vagyis
pontosan azok a népességen belü li csoportok, amelyekben a legalacsonyabb a tá rsadalmi
bizalom. É rdekes mó don ú gy tű nik, hogy a kormá nytó l való elidegenedés maga
gyakorlatilag nem já tszott szerepet.31 Való já ban azok kö zü lü nk, akik bíznak
polgá rtá rsainkban, de nem a kormá nyban, tová bbra is együ ttmű kö dnek a népszá mlá lá ssal,
míg azok kö zü lü nk, akik bíznak a kormá nyban, de nem az "á ltalá nosított má sban", nem. Ha
ú gy tű nik szá munkra, hogy a tö bbiek tisztességesen já tszanak és kiveszik a részü ket, akkor
mi is így teszü nk. Ha nem, akkor nem. É s a "nem" az a vá lasz, amelyet egyre tö bb amerikai
ad.
Ha az "á ltalá nosított má sikkal" szembeni fair play manapsá g kevésbé jellemző , akkor ennek
az idegenek kö zö tti interakció kban is meg kell jelennie. A vezetés az anonim nyilvá nos
érintkezés egyik fontos terü lete, ahol a kö lcsö nö sség vá ltozó mintá it fel lehet térképezni. Az
Amerikai Automobil Szö vetség Kö zlekedésbiztonsá gi Alapítvá nyá nak tanulmá nya szerint
1990 és 1996 kö zö tt tö bb mint 50 szá zalékkal nő tt az "erő szakos agresszív vezetés". A
Nemzeti Kö zú ti Kö zlekedésbiztonsá gi Hivatal vezető je azt feltételezi, hogy a "kö zú ti
dü hö ngés" (amely má ra má r eléggé elterjedt ahhoz, hogy nevet is kapjon) évente
huszonnyolcezer halá lesetben já tszik szerepet. A nyílt autó pá lyá n való gyorshajtá st az
amerikaiak nagy tö bbsége régó ta tolerá lja, de az 1990-es években a vá rosban való
gyorshajtá ssal szembeni tolerancia meredeken emelkedett. 1953-ban az amerikaiak 25
szá zaléka mondta George Gallupnak, hogy tö bb mint nyolcvanö t mérfö ld per ó rá val hajtott,
míg egy hasonló 1991-es Gallup-felmérés szerint 49 szá zalékuk. Az idő sebb amerikaiak
sokkal kevésbé gondoljá k, hogy lehet durvá n megszegni a tö rvényt. Az 1991-es Gallup-
felmérésben a harminc év alatti vezető k 54 szá zaléka ú gy ítélte meg, hogy megú szhatja, ha
tíz mérfö lddel tö bbel hajt a megengedett sebességhatá r felett, míg az ö tven év feletti
vezető knek csak 28 szá zaléka. 1997-re azok a sofő rö k, akik arró l szá moltak be, hogy má sok
agresszívebben vezetnek, mint ö t évvel korá bban, 74 szá zalékkal meghaladtá k azokat, akik
az udvariassá g javulá sá ró l szá moltak be az utakon: 74 szá zalék 3 szá zalékkal szemben.32
Rö viden, mindannyian tudjuk, hogy a tö bbi sofő r manapsá g kevésbé udvarias, és "mi",
kollektíven ő k.
Az autó pá lyá n tapasztalható csö kkenő udvariassá got a hosszú tá vú tanulmá nya igazolja,
amely a New York kü lvá rosá ban talá lható tö bb keresztező désben lévő stoptá blá kná l a
já rmű vezető k viselkedését vizsgá lta, amint azt a 40. á bra ö sszefoglalja. 1979-ben az autó sok
37 szá zaléka á llt meg teljesen, 34 szá zaléka gö rdü lékenyen, 29 szá zaléka pedig egyá ltalá n
nem á llt meg. 1996-ra 97 szá zalékuk egyá ltalá n nem á llt meg ugyanezekben a
keresztező désekben.33 A vékony bizalom és a kö lcsö nö sség csö kkenésének egy má sik autó s
mutató ja - a stoppolá s gyakorlatilag eltű nése - ú gy tű nik, hogy nem hagyott statisztikai
nyomot, de tagadhatatlan az autó sok szá má ra, akik az 1940-es és 1950-es éveket élték meg.
Az biztos, hogy minden egyes ilyen intézkedésre talá lhatunk egy-egy hihető konkrét
magyará zatot - a telefonos kérdező skö dés nö vekedése, a dü hö s vezető kre irá nyuló nagyobb
médiafigyelem, a biztosítá si díjak emelkedése, az olcsó bb benzin és a tö bb autó , New York
kü lvá rosainak vá ltozó demográ fiá ja és így tová bb. Ö sszességében azonban ezek a
tendenciá k azt sugalljá k, hogy a felmérések szerint a vékony bizalom tagadhatatlan
csö kkenése hatá ssal volt az idegenekkel szembeni tényleges viselkedésü nkre.
A becsü letesség és megbízható sá g egyik lehetséges mércéje a bű nö zési rá ta. Amint a 41.
á bra mutatja, a bű nö zési rá ta Ameriká ban az 1960-as évek kö zepén kezdett meredeken
emelkedni, éppen akkor, amikor a tá rsadalmi tő ke, a bizalom és a megbízható sá g má s
mérő szá mai csö kkenni kezdtek.34 Bizonyos mértékig maga a bű nö zés is a tá rsadalmi
kontroll gyengü lésének e szindró má já nak tü nete lehet. Má srészt a bű nö zési rá tá k
nagymértékben reagá lnak má s tényező kre, beleértve a nemzeti népesség fiatalsá gá t, az
illegá lis ká bító szer-haszná lat (kü lö nö sen a crack-kokaint) alakulá sá t és a hivatá sos
bű nö ző k bebö rtö nzésének ará nyá t.35 Nem tű nik való színű nek, hogy a bű nö zés 1960 utá ni
nö vekedésének tö bb mint egy tö redéke a nemzeti becsü letesség á ltalá nos csö kkenésének
tulajdonítható . Ezzel szemben korai lenne a bű nö zés 1990-es évekbeli ö rvendetes
csö kkenését a tö rvénytiszteletesség orszá gos szintű vá ltozá sá nak elő hírnö keként beá llítani.
Amint azt korá bban megjegyeztü k, az á ltalá nos kö lcsö nö sség és a tá rsadalmilag beá gyazott
becsü letesség egyik alternatívá ja a jogá llamisá g - a formá lis szerző dések, a bíró sá gok, a
pereskedés, az ítélkezés és az á llam á ltali végrehajtá s. Ha tehá t a vékony bizalom
kenő anyaga elpá rolog az amerikai tá rsadalombó l, akkor azt vá rhatjuk, hogy az
együ ttmű kö dés alapjaként nagyobb mértékben tá maszkodunk a jogra. Ha a kézfogá s má r
nem kö telező és megnyugtató , talá n a kö zjegyző i szerző dés, a tanú vallomá s és az idézés
majdnem ugyanolyan jó l mű kö dik. E hipotézis vizsgá latá nak egyik mó dja, hogy
megvizsgá ljuk a jogrendszerbe való vá ltozó nemzeti befektetésü nket.36
A huszadik szá zad Amerika szá má ra az iparosodá s és a vá rosiasodá s, a nagy kormá nyzat és
a nagyvá llalatok évszá zada volt. Tekintettel a nép félelmére a duzzadó vá rosok
kicsapongá saival, a modern kereskedelem pereskedésével és a jó léti á llam bü rokratá inak
kisstílű ségével kapcsolatban, feltételezhetjü k, hogy a jogi "tranzakció s kö ltségek" ará nya az
amerikai gazdasá gban a szá zad folyamá n folyamatosan nö vekedhetett. Való já ban azonban,
amint azt a 42. á bra vilá gosan mutatja, az ő rö k, rendő rö k és ü gyvédek foglalkoztatá sa a
teljes amerikai munkaerő tö redékét tekintve a huszadik szá zad nagy részében viszonylag
kis mértékben nő tt.
Meglepő mó don 1970-ben Ameriká ban kevesebb ü gyvéd jutott egy fő re, mint 1900-ban.37
Két vilá ghá ború ; az 1920-as és az 1950-es évek rendkívü li fellendü lése; egy nagy gazdasá gi
vilá gvá lsá g; egy New Deal; á talakulá sunk egy falusi nemzetbő l (ahol a lakossá g 60 szá zaléka
2500 lélekszá m alatti falvakban él) egy nagyvá rosi nemzetté (ahol a lakossá g kö zel fele
nagysá grendekkel nagyobb vá rosokban él); gazdasá gunk á talakulá sa a gá zlá mpá tó l, a lovas
kocsiktó l és a vegyesboltoktó l a GE, a GM és a Kmart felé - e gazdasá gi, tá rsadalmi és
kulturá lis forradalmak egyike sem emelte egy jottá val sem a jogá szok ará nyá t az amerikai
gazdasá gban. 1970 utá n azonban az ü gyvédek és a tö bbiek ará nya hirtelen megugrott, tö bb
mint kétszeresére nő tt a kö vetkező negyedszá zadban, és felduzzasztotta ezt a bejegyzést a
nemzeti "tranzakció s kö ltségek" szá mlá inkon.
42. ábra: A rendőri és jogi foglalkoztatás 1970 után ugrásszerűen megnőtt
A biztonsá got nyú jtó foglalkoztatá s 1970 utá ni felgyorsulá sa nem volt ennyire marká ns.
Mindazoná ltal az 1980-as években mind a kö z-, mind a magá nkiadá sok a biztonsá gra
fordított kiadá sok a GNP ará nyá ban gyorsan emelkedtek - ez egy ú jabb "tranzakció s
kö ltség" kivetü lés. 1995-re Ameriká ban 40 szá zalékkal tö bb rendő r és ő r, valamint 150
szá zalékkal tö bb ü gyvéd és bíró volt, mint amennyit 1970-ben a népesség és a gazdasá g
nö vekedése mellett is szá mítani lehetett volna.
Rá adá sul a jogi szakma masszív bő vü lése nem egyszerű en az ö sszes szakma nö vekedésének
része volt, mivel egyetlen má s jelentő s szakma sem élte á t ugyanezt az 1970 utá ni
robbaná st. A jogi szakma 1970 utá n há romszor gyorsabban nö vekedett, mint a szakmá k
egésze.38 A huszadik szá zad első hét évtizedében a jogi és az orvosi szakma nagyjá bó l
pá rhuzamosan nö vekedett, de 1970 utá n a jogi szakma kétszer olyan gyorsan nő tt, mint az
orvosi szakma. 1970-ben az Egyesü lt Á llamokban 3 szá zalékkal kevesebb ü gyvéd volt, mint
orvos, de 1995-ben má r 34 szá zalékkal több ü gyvéd volt, mint orvos. A huszadik szá zad első
hét évtizedében az ü gyvédek és a mérnö kö k ará nya folyamatosan csö kkent, ahogy
gazdasá gunk egyre "technoló gia-intenzívebbé" vá lt. 1970-re Ameriká ban minden 4,5
mérnö kre 1 ü gyvéd jutott. Ekkor azonban az évszá zados tendencia teljesen megfordult.
1995-re, a csú cstechnoló giá s gazdasá gró l szó ló beszédek ellenére, minden 2,1 mérnö kre 1
ü gyvéd jutott.39
Nem teljesen vilá gos a magyará zata annak, hogy miért nö vekszik robbaná sszerű en a
tá rsadalomnak a tá rsadalmi ellenő rzés és a vitarendezés formá lis mechanizmusaiba való
befektetése. A kíná lati oldalon a vietnami sorozá si halasztá sok, az L.A. Law csillogá sa és a
pozitív diszkriminá ció s politika kö vetelményei néha azt mondjá k, hogy szerepet já tszottak
a jogi egyetemek beiratkozá sá nak bő vü lésében. A rejtélyesebb kérdés nem az, hogy miért
dö ntö tt ennyi fiatal férfi és nő a jogi egyetem mellett, hanem az, hogy mi tö bbiek miért
duplá ztuk meg való já ban azt, amit a jogá szkodá sba fektettü nk, miutá n az elő ző hetven
viharos év sorá n megelégedtü nk a jogi taná csadá s á llandó (és sokkal kisebb) kíná latá val.
A keresleti oldalon a bű nö zési rá ta 1970 utá ni emelkedése nyilvá nvaló an fontos része a
biztonsá gi személyzet létszá má nak nö vekedésére adott magyará zatnak. Má srészt a
bü ntető jog nem volt az ü gyvédi kar egyik fő nö vekedési terü lete, így maga a bű nö zés kevés
szerepet já tszott az ü gyvédek irá nti kereslet megduplá zó dá sá ban. Egyesek azzal érvelnek,
hogy egyszerű en a jó lét és a tá rsadalmi-gazdasá gi ö sszetettség nö vekedése magyará zza az
ü gyvédi tevékenység nö vekedését, bá r nehéz belá tni, hogy ez miért nem volt semmilyen
hatá ssal 1970 elő tt.40 A kormá nyzati szabá lyozá s nö vekedése való színű leg a magyará zat
része, bá r feltű nő , hogy a New Deal korporatizmus és a jó léti á llam szü letése nem já rt
hasonló hatá ssal az 1930-as és 1940-es években. A vá lá sok 1970-es években bekö vetkezett
gyors nö vekedése is a tö rténet része, ami maga is szorosan kapcsoló dik az amerikai
tá rsadalmi tő ke vá ltozá saihoz. Annak ellenére, hogy "perrobbaná sró l" beszélnek, az eddigi
gondos kutatá sok kétségbe vonjá k azt az elképzelést, hogy a bíró sá gi ü gyek á ltalá ban véve
zsú foltabbak napjainkban.41
Való já ban ú gy tű nik, hogy a jogi munka irá nti keresleti oldalon a legnagyobb nö vekedés a
"preventív ü gyvédi tevékenységnek" nevezett terü leten kö vetkezett be. Az egész amerikai
tá rsadalomban és gazdasá gban 1970 kö rü l kezdő dő en az informá lis megegyezések tö bbé
nem tű ntek megfelelő nek vagy kö rü ltekintő nek. A vá ltozá s hirtelensége és idő zítése
kísértetiesen hasonló nak tű nik az á ltalunk vizsgá lt tá rsadalmi tő ke má s mérő szá mainak
tendenciá ihoz. Há zastá rsak, szomszédok, ü zleti partnerek és leendő partnerek, szü lő k és
gyermekek, lelkészek és egyhá ztagok, adomá nyozó k és kedvezményezettek - mindannyian
hirtelen elkezdtü k kö vetelni, hogy "írá sba foglaljuk". Ahogy Marc Galanter jogá szprofesszor
ö sszefoglalja az ü gyvéd kibő vü lt szerepét,
Mint a mesterséges hormonok szá llító ja, amely kiegészíti a szervezetben á ramló csö kkent
készletet, az ü gyvéd a kö lcsö nö sség, az erkö lcsi kö telesség és a tá rsas érzés hiá nyos
készletének kiegészítésére a végrehajtható sá got talá lja ki. ... Az ü gyvédek a "mesterséges
bizalom" biztosítá sá ra tö rekszenek. ... Mivel az ü gyvédek a személytelen "hű vö s" bizalom
termelő i és értékesítő i, ő k a haszonélvező i a bizalom olcsó rivá lisá nak hanyatlá sá nak.42
Ironikus mó don ú gy tű nik, hogy a tá rsadalmi tő ke csö kkenése még az ü gyvédek kö zö tti
bizalmat is rontotta. R. J. Gilson és Robert Mnookin jogá szprofesszorok arró l szá molnak be,
hogy a tá rsadalmi há ló zatok stabilitá sá nak csö kkenésével és az ü gyvédek kö zö tti egyszeri
talá lkozá sok szá má nak nö vekedésével az ü gyvédek kevésbé aggó dnak sajá t tisztességes
hírnevü k miatt, és ennek tudatá ban ő k is kevésbé bíznak egymá sban és kevésbé mű kö dnek
együ tt.43
Szinte észrevétlenü l, 1970 ó ta folyamatosan bő vü lt az a kincs, amit arra kö ltü nk, hogy
írá sba foglaljuk, ahogyan az is, amit arra kö ltü nk, hogy ü gyvédeket bízzunk meg a vitá ink
elő rejelzésével és kezelésével. Bizonyos szempontbó l ez a fejlemény talá n az egyik
legleleplező bb mutató ja tá rsadalmi szö vetü nk foszlá sá nak. Jobb híjá n egyre inká bb a
formá lis intézményekre és mindenekelő tt a jogra tá maszkodunk - egyre inká bb kénytelenek
vagyunk arra tá maszkodni -, hogy elérjü k azt, amit korá bban az á ltalá nos kö lcsö nö sség á ltal
megerő sített informá lis há ló zatokon - vagyis a tá rsadalmi tő kén - keresztü l értü nk el.
9. FEJEZET A
dagály ellenében? Kiscsoportok, társadalmi mozgalmak és a hálózat
Ameriká ban NEM MINDEN SZERVEZET veszített tagsá got az elmú lt negyedszá zadban, és
nem minden személyes kapcsolat sorvadt el. Ebben a fejezetben há rom fontos ellentrendet
vizsgá lunk meg, amelyeket a tá rsadalmi tő ke minden á tfogó mérlegében mérlegelni kell. A
méret, a magá nélet és az informalitá s spektrumá nak egyik végén a talá lkozó csoportok,
olvasó csoportok, tá mogató csoportok, ö nsegítő csoportok és hasonló k sokasá ga á ll,
amelyek amerikaiak millió inak érzelmi és tá rsadalmi életében fontos horgonyt jelentenek.
A spektrum má sik végén a nagy tá rsadalmi mozgalmak sora á ll, amelyek a huszadik szá zad
utolsó harmadá ban végigsö pö rtek az orszá gon, kezdve a fekete polgá rjogi mozgalommal,
amelyet a diá kmozgalom, a békemozgalom, a nő mozgalom, a meleg és leszbikus mozgalom,
az abortusz és az élethez való jog mozgalom, a vallá si konzervatív mozgalom, a
kö rnyezetvédelmi mozgalom, az á llatjogi mozgalom és még szá mtalan má s mozgalom
kö vetett. Végü l, hogyan befolyá solja tö rténetü nket a tá vkö zlés, kü lö nö sen az internet (vagy
ahogy a tudó sok kö rében elő szeretettel nevezik, a "szá mító gépes kommuniká ció " vagy
CMC) utó bbi évekbeli robbaná sszerű fejlő dése? Lehet, hogy az ú j "virtuá lis kö zö sségek"
egyszerű en felvá ltjá k a régimó di fizikai kö zö sségeket, amelyekben szü leink éltek? Rö viden,
hogyan minő sítik a kiscsoportok, a tá rsadalmi mozgalmak és a tá vkö zlés a csö kkenő
tá rsadalmi kapcsolatokró l és az á llampolgá ri elkö telezettségrő l alkotott ítéletü nket?
Robert Wuthnow szocioló gus, a kiscsoportos mozgalom vezető tanulmá nyozó ja arró l
szá mol be, hogy az amerikaiak 40 szá zaléka á llítja, hogy "jelenleg részt vesz [egy]
kiscsoportban, amely rendszeresen talá lkozik, és tá mogatá st vagy tö rő dést nyú jt azoknak,
akik részt vesznek benne". Ezeknek a csoportoknak nagyjá bó l a fele vasá rnapi iskolai
osztá ly, imakö zö sség, bibliatanulmá nyozó csoport és má s egyhá zi jellegű csoport,
amelyeknek a hanyatlá sá ró l a 4. fejezetben beszéltü nk. Má sfelő l a Wuthnow á ltal
megkérdezettek kö zel 5 szá zaléka á llította, hogy rendszeresen részt vesz valamilyen
ö nsegítő csoportban, példá ul az Anonim Alkoholistá k vagy a Fogyatékosok Szö vetségének
helyi csoportjá ban, és majdnem ugyanennyien mondtá k, hogy kö nyvvitakö rö khö z és
hobbiklubokhoz tartoznak. Bá r Wuthnow bizonyítékai csak egyetlen pillanatfelvételt
jelentenek, ékesszó ló an írja le a kiscsoportos mozgalmat, mint az amerikai tá rsadalom
"csendes forradalmá t", amely a kö zö sséget folyékonyabb mó don definiá lja ú jra, a
tá rsadalmi elszigeteltség ellenszereként. Az ilyen csoportok ö tbő l majdnem két tagja arró l
szá molt be, hogy má s tagok segítettek nekik, amikor valaki beteg volt, ö tbő l há rom azt
mondta, hogy a csoportjuk nyú jtott segítséget valakinek a csoporton kívü l, és ö tbő l négyen
egyetértettek abban, hogy a csoporttó l "ú gy érezték, hogy nincsenek egyedü l".1 Az ilyen
kiscsoportok minden bizonnyal a tá rsadalmi tő ke fontos készletét jelentik. Korá bban má r
elmélkedtü nk a tá rsadalmi kapcsolatok vallá si formá inak erő sségeirő l és korlá tairó l a mai
Ameriká ban. Mi a helyzet a vilá gi tá mogató és beszélgető csoportokkal?
Az olvasó kö rö k a kö zéposztá lybeli amerikai élet fontos jellemző jeként jelentek meg a
tizenkilencedik szá zad má sodik felében, amikor az oktatá s terjedése a szabadidő
nö vekedésével pá rosult. Az olvasó kö rö k akkor is, mint ma, első sorban nő ket vonzottak. A
polgá rhá ború t kö vető első évtizedekben a résztvevő k az intellektuá lis "ö nfejlesztésre"
ö sszpontosítottak, de a csoportok az ö nkifejezésre, az intenzív bará tsá gra és arra is
ö sztö nö ztek, amit egy késő bbi generá ció "tudatformá lá snak" nevezett. A tá rsadalmi és
politikai reformok gyorsuló mozgalmá nak részeként a kö zéppontjuk fokozatosan
kiszélesedett az irodalmi tö rekvésekrő l a kö zö sségi szolgá latra és a polgá ri élet javítá sá ra is
kiterjedt. A szá zadforduló ra az egyik ú jonnan megvá lasztott elnö k így kiá ltott fel a
csoportjá nak: "Fontos hírem van szá motokra. Dante meghalt. Má r tö bb évszá zada halott, és
azt hiszem, itt az ideje, hogy abbahagyjuk az ő Poklá nak tanulmá nyozá sá t, és a sajá tunk felé
fordítsuk a figyelmü nket." Egy má sik visszhangozta: "Jobban szeretjü k a Tenni, mint Dantét,
a Lenni, mint Browningot. ... Eleget á ztunk má r az irodalmi erő feszítésekben." Ilyen
csoportokbó l, ilyen pillanatokban szü letett meg a vá lasztó jogi mozgalom és a progresszív
korszak szá mos má s polgá ri kezdeményezés.2
Az informá lis irodalmi csoportok rendkívü l hosszú életű ek lehetnek. Az Arkansas á llambeli
Fayetteville-ben példá ul 1926 ó ta havonta kétszer talá lkozik egy harmincö t fő s ö nfelú jító
csoport.3 Az élénk beszélgetések sorá n intenzív személyes, intellektuá lis, ső t olykor politikai
kö telékek is kialakulnak. A rendszeres résztvevő k egyre inká bb bekapcsoló dnak a szélesebb
kö rű kö zö sségi ü gyekbe is, Dantétó l a Doingig.4 Rö viden, azá ltal, hogy egy magá nyos
intellektuá lis tevékenységet (olvasá s) tá rsadalmi, ső t polgá ri tevékenységgé alakítanak á t, a
vitacsoportok termékeny tá ptalajt biztosítanak mind a csevegő, mind a machereknek.
Sok megfigyelő ú gy véli, hogy Amerika most az olvasó kö rö k ú jabb fellendü lésének kö zepén
van, hasonló an az elő ző szá zad végéhez, és szá mos alulró l szervező dő szervezet igyekszik
ezt elérni.5 Sajnos, e reményteljes nézetet alá tá masztó bizonyítékokat nehéznek bizonyul
talá lni. Bá r a szá mok kissé bizonytalanok, ú gy tű nik, hogy az 1960-as és 1970-es években
ugyanannyi amerikai vett részt irodalmi, mű vészeti és vitakö rö kben, mint az 1990-es évek
végén. Való já ban, mivel az ilyen csoportokban való részvétel az egyedü lá lló nő k és a
fő iskolá t végzettek kö rében a legsú lyosabb, és mivel ezek a kategó riá k ma az amerikaiak
nagyobb részét teszik ki, mint há rom-négy évtizeddel ezelő tt, némileg meglepő , hogy az
ilyen csoportok népszerű sége nem virá gzott fel jobban, mint ahogyan az tö rtént. Az
irodalmi, mű vészeti, tanulmá nyi vagy vitacsoporthoz tartozó egyedü lá lló nő i fő iskolai
diplomá sok ará nya az 1974-es minden harmadikró l 1994-re minden negyedikre csö kkent.
A kiscsoportok e formá já ró l alkotott ítéletü nk vegyes kell, hogy legyen: az ilyen csoportok
bizonyá ra hozzá já rulnak a polgá ri szerepvá llalá shoz és a tá rsadalmi tő kéhez, de kevés
bizonyíték van arra, hogy szá muk olyan mértékben nő tt volna, hogy jelentő sen
ellensú lyozná az elmú lt évtizedek polgá ri hanyatlá sá t.6
Ezzel szemben az ö nsegítő és tá mogató csoportokban való részvétel kétségtelenü l nő tt az
elmú lt években. A leggyakoribb ilyen szervezetek a "tizenkét lépéses" csoportok, mint
példá ul az Anonim Alkoholistá k (1935-ben alapítottá k) és a tö bb mint 130 nemzeti analó g
csoport, amelyek má s fü ggő ségek esetében is elterjedtek, mint példá ul az Anonim
Szerencsejá tékosok és a Co-Dependents Anonymous. Maga az Anonim Alkoholistá k (AA)
nagyjá bó l egymillió tagot szá mlá l az Egyesü lt Á llamokban, és az Al-Anon, az alkoholistá k
csalá dtagjai és bará tai szá má ra létrehozott rokona tová bbi négyszá zezer tagot szá mlá l.7
Szintén fontos a szá mos tá mogató csoport, amelyek bizonyos betegségek vagy má s
problémá k á ldozatainak, példá ul az izomdisztró fiá nak, az AIDS-nek és az egyedü lá lló
szü lő knek nyú jtanak segítséget. Végü l ott vannak a kereskedelmi alapon szervezett
ö nsegítő csoportok, mint példá ul a Jenny Craig, a Weight Watchers és egyes terá piá s
csoportok. Mindezen csoportokra vonatkozó an nehéz pontos szá madatokat talá lni, de egy
nemrégiben végzett orszá gos felmérés szerint a felnő ttek 2 szá zaléka jelenleg aktívan részt
vesz valamilyen tá mogató vagy ö nsegítő csoportban, egy má sik á tfogó felmérés szerint
pedig az élethosszig tartó haszná lat ará nya kö rü lbelü l 3 szá zalék.8 (Némi perspektíva
kedvéért érdemes megjegyezni, hogy az ö nsegítő csoportok ö sszes résztvevő je, az ú jonnan
érkező k és a régiek együ ttvéve, kétszeres tú lerő ben van a ligabowlingbó l az elmú lt két
évtizedben kieső khö z képest, nem is beszélve az elkö telező dés má s, "polgá ribb" formá iró l).
Az ö nsegítő csoportok minden bizonnyal érzelmi tá mogatá st és személykö zi kapcsolatokat
biztosítanak, amelyek felbecsü lhetetlen értékű ek a résztvevő k szá má ra. Wuthnow azt
á llítja, hogy "a kiscsoportos mozgalom így egy fontos elemmel bő víti a modern élet
szervező dését. Kiterjeszti a formá lis szervezés elveit az interperszoná lis élet olyan
színterére, amely egészen a kö zelmú ltig nagyrészt spontá n és szervezetlen volt".9 Bá r egyes
egészségü gyi szakemberek még mindig vitatkoznak e laikus tá mogatá s elő nyeirő l a
professzioná lis terá piá val szemben, a gyakorlatban a két megkö zelítés kö zeledik
egymá shoz; egy á tfogó tanulmá ny a kaliforniai ö nsegítő csoportokró l megá llapította, hogy
tö bb mint 60 szá zalékuknak hivatá sos vezető je van, elmosva a hatá rt az ö nsegítés és a
csoportterá pia kö zö tt. Egyre tö bb bizonyíték utal arra, hogy a tá mogató csoportok - és
kü lö nö sen az á ltaluk kíná lt interperszoná lis kapcsolatok - sok résztvevő szá má ra mérhető
egészségü gyi és érzelmi elő nyö ket biztosítanak.10
Bizonyos szempontbó l a tá mogató csoportok má s, a széttö redezett tá rsadalomban
meggyengü lt intim kapcsolatokat helyettesítenek, és olyan embereket szolgá lnak, akik
elszakadtak a hagyomá nyosabb szociá lis há ló zatoktó l. Példá ul az elvá lt és egyedü lá lló
emberek kö rében az ilyen csoportokban való részvétel ará nya kétszer-négyszer magasabb,
mint a há zas emberek kö rében. Alfred H. Katz és Eugene I. Bender az ö nsegítő csoportokró l
szó ló , rokonszenves á ttekintésü kben arra kérnek bennü nket, hogy ismerjü k fel: "Fizikai
fogyatékosnak, szegénynek, korá bbi elmebetegnek, a kizsá kmá nyolá s vagy a tá rsadalmi
rosszallá s tá rgyá nak lenni olyan identitá s, amelyet a tá rsadalom sok akaratlan "deviá nsra"
kényszerít. ... Az ö nsegítő csoportokat olyan eszkö zö knek tekintjü k, amelyeken keresztü l
ezek a kitaszított személyek ú j identitá sokat kö vetelhetnek maguknak és a tá rsadalomnak,
ú jradefiniá lva ö nmagukat és a tá rsadalmat, ú jradefiniá lva magukat; egy
referenciacsoporttal való azonosulá s révén lekü zdhetik a magá nyossá got; és néha az á ltaluk
fontosnak tartott tá rsadalmi célokért vagy tá rsadalmi vá ltozá sokért dolgozhatnak".11
E csoportok nö vekedése azt tü krö zi, hogy a tá rsadalmi tő kével kapcsolatos jogorvoslatokat
korá bban elhanyagolt problémá kra alkalmazzá k. A melegeket tá mogató csoportok, a
fogyatékkal élő k egyesü lete és a tú lsú lyosokat tá mogató csoportok az eddig elszigetelten
kezelt problémá kat kö zö sségi fó rumra viszik. Ahogyan az AA segített az alkoholizmus
tá rsadalmi problémaként való ú jragondolá sá ban, amely tá rsadalmi és spirituá lis
gyó gymó dokat igényel, ezek az ú jabb tá mogató csoportok a korá bban magá nü gynek hitt
problémá kat a nyilvá nossá g elé tá rjá k. Így a tá mogató csoportok fontos szü kségleteket
elégítenek ki sok olyan ember szá má ra, akik egyébként nem férnének hozzá a tá rsadalmi
tő kéhez.
Egyes esetekben az ilyen csoportok szélesebb kö rű polgá ri célokat is kö vetnek. A Mothers
Against Drunk Driving (Anyá k az ittas vezetés ellen) és az Association for Retarded Citizens
(Szö vetség a fogyatékkal élő polgá rokért) jó l példá zza az amerikai élet e szektorá bó l eredő
kö zcélok és tevékenységek széles ská lá já t.12 Má srészt az ö nsegítő és tá mogató csoportok
jellemző en nem já tszanak olyan szerepet, mint a hagyomá nyos polgá ri egyesü letek. Az
amerikaiak huszonkét kü lö nbö ző csoporttípusa kö zü l egyedü l az ö nsegítő csoportokban
való tagsá g teljesen fü ggetlen a csoporthoz tartozá s bá rmely má s formá já tó l. Az ö nsegítő
csoportok kö zel sem kapcsoló dnak olyan szorosan a rendszeres kö zö sségi
szerepvá llalá shoz, mint példá ul a szavazá s, az ö nkéntesség, a jó tékonysá gi adakozá s, a
kö zö sségi problémá kon való munka vagy a szomszédokkal való beszélgetés, mint a
hagyomá nyosabb polgá ri tá rsulá sok, példá ul a vallá si, ifjú sá gi, szomszédsá gi, iskolai,
testvéri és szolgá ltató csoportok.13 Ahogy Robert Wuthnow hangsú lyozza,
[Az a fajta kö zö sség, amelyet [ezek a kis csoportok] létrehoznak, teljesen kü lö nbö zik azoktó l
a kö zö sségektő l, amelyekben az emberek a mú ltban éltek. Ezek a kö zö sségek sokkal
képlékenyebbek, és jobban foglalkoznak az egyén érzelmi á llapotá val.... Az á ltaluk
létrehozott kö zö sségek ritká n tö rékenyek. Az emberek ú gy érzik, hogy tö rő dnek velü k.
Segítenek egymá snak. Megosztjá k intim problémá ikat.... Má s szempontbó l azonban a
kiscsoportok talá n nem olyan hatékonyan segítik elő a kö zö sséget, mint ahogyan azt sok
tá mogató juk szeretné. Egyes kiscsoportok csupá n alkalmat adnak az egyéneknek arra, hogy
má sok jelenlétében ö nmagukra koncentrá ljanak. A tagokat ö sszekö tő tá rsadalmi szerző dés
csak a leggyengébb kö telezettségeket érvényesíti. Jö jjö n el, ha van ideje. Beszélgess, ha van
kedved hozzá . Tartsd tiszteletben mindenki véleményét. Soha ne kritizá lj. Csendben tá vozz,
ha elégedetlen vagy..... Elképzelhetjü k, hogy [ezek a kiscsoportok] való ban helyettesítik a
csalá dokat, a szomszédsá gokat és a szélesebb kö zö sségi kö tő déseket, amelyek élethosszig
tartó elkö telezettséget kö vetelhetnek, holott való já ban nem ezt teszik.14
HA A KISCSOPORTOK KAPCSOLATA a kö zélethez néha gyenge és nehezen kimutatható , a
tá rsadalmi mozgalmak esetében a hasonló kapcsolat mindenü tt jelen van. Bá r minden
tá rsadalmi mozgalomnak vannak tö rténelmi gyö kerei, és szinte minden korszakban
megfigyelhető a tá rsadalmi vá ltozá sok alulró l szervező dő szervező dése, a hatvanas évek
kétségkívü l a huszadik szá zad legjelentő sebb évtizede volt az alulró l szervező dő tá rsadalmi
vá ltozá sok szempontjá bó l. A feketék polgá rjogi mozgalmá nak sikereivel kezdő dő en a
kö vetkező években a népi mozgó sítá s hullá mai egymá s utá n hö mpö lyö gtek és tető ztek - az
1964-es berkeley-i Szó lá sszabadsá g Mozgalomtó l az 1968-as chicagó i, majd a washingtoni
vietnami tü ntetésekig, és tö bb szá z má s vá rosban az 1970-es években, a melegek jogaiért
1969-ben a Stonewall Innben kirobbant lá zadá stó l az 1970-es Fö ld Napjá n a
kö rnyezetminő ségért tartott tö megtü ntetésekig, a nő k felszabadítá sá ró l a taná cstermekben
és a há ló szobá kban az 1970-es években orszá gszerte folytatott gyö trelmes vitá któ l az
1980-as években az abortusz mellett és ellen szervezett hatalmas és széles kö rű
tü ntetésekig.15
A hatvanas évek tá rsadalmi aktivizmusa jelentő sen kibő vítette az á llampolgá ri
szerepvá llalá s kö nnyen elérhető és legitim formá inak repertoá rjá t. Az alabamai feketékkel
és buszokkal kezdő dő bojkottokat a mező gazdasá gi munká sok a kaliforniai sző lő re, az
abortusz hívei a michigani pizzá ra, a hagyomá nyos csalá di értékek hívei pedig a floridai
vidá mparkokra alkalmaztá k. A tiltakozó felvonulá sok, amelyek egykor szá mos helyi
kö zö sségben felhá borítottá k a ható sá gokat, olyannyira rutinná vá ltak, hogy a rendő rség és a
tü ntető k kö zö s koreográ fusok lettek. Az amerikai népesség mind a bal-, mind a jobboldali
szegmensei, akik korá bban nyugodtak vagy csendben elnyomottak voltak, hirtelen
megerő sö dtek és belevetették magukat a kö zéletbe. A szá zad végén á llva szinte lehetetlen
tú lbecsü lni e tá rsadalmi mozgalmak hatá sá t a legtö bb amerikai kö zö sség és a legtö bb
amerikai polgá r életére. Legprivá tabb pillanatainkban, ahogyan a legnyilvá nosabbakban is,
viselkedésü nk és értékeink e mozgalmak lenyomatá t viselik.16
A tá rsadalmi mozgalmak és a tá rsadalmi tő ke olyan szorosan kapcsoló dnak egymá shoz,
hogy néha nehéz eldö nteni, melyik a tyú k és melyik a tojá s. A tá rsadalmi há ló zatok a
mozgalomszervező k kvintesszenciá lis erő forrá sa. Az olvasó csoportok a vá lasztó jogi
mozgalom gerincévé vá ltak. A Three Mile Island-i nukleá ris baleset utá n a pennsylvaniaiak
kö zü l a bará ti há ló zatok, nem pedig a kö rnyezetvédelmi szimpá tia volt az oka annak, hogy a
pennsylvaniaiak bekapcsoló dtak az alulró l szervező dő tiltakozá sba. A tá rsadalmi kö telékek
inká bb magyará zzá k, hogy kiket toboroztak a Freedom Summerre, a polgá rjogi mozgalom
csú cspontjá ra, mint az eszmék vagy az ö nérdek. A helyi egyhá zi kapcsolatok magyará zzá k a
Keresztény Koalíció alapjá t képező szolidaritá st.17 É ppen azért, mert a tá rsadalmi tő ke
alapvető fontossá gú a tá rsadalmi mozgalmak szá má ra, annak erodá ló dá sa beá rnyékolhatja
a jö vő re vonatkozó kilá tá saikat.
A tá rsadalmi mozgalmak tá rsadalmi tő két is teremtenek azá ltal, hogy ú j identitá sokat
tá mogatnak és bő vítik a tá rsadalmi há ló zatokat.18 Nemcsak a má r meglévő interperszoná lis
kapcsolatok hoztak ö nkénteseket Mississippibe, hogy részt vegyenek a Freedom
Summerben, hanem a viharos nyá r forró sá ga életre szó ló identitá sokat és szolidaritá sokat
is ková csolt. "Mississippi olyan életmó ddal és kö zö sségi vízió val ismertette meg ő ket,
amelyet a legtö bb ö nkéntes rendkívü l vonzó nak talá lt" - szá mol be Doug McAdam, az
ö nkéntesek kollektív életrajzíró ja, és ezt a vízió t vitték magukkal a diá kmozgalomba, a
békemozgalomba, a nő mozgalomba, a kö rnyezetvédelmi mozgalomba és még sok má sba.
Ső t, "az ö nkéntesek nemcsak nagyobb aktivizmusra való hajlandó sá ggal hagytá k el
Mississippit, hanem az egymá shoz fű ző dő kapcsolataik révén jobb strukturá lis helyzetben is
voltak ahhoz, hogy e hajlamaiknak megfelelő en cselekedjenek". Ahogy Kenneth Andrews
szocioló gus kimutatta, az 1960-as évek elején a mississippi polgá rjogi mozgalom á ltal
létrehozott kö zö sségi infrastruktú ra évtizedekre kihatott a helyi afroamerikai politikai
hatalomra.19
Aká r a San Franciscó ban felvonuló melegek, aká r a Mallon együ tt imá dkozó evangélikusok,
vagy egy korá bbi korszakban a Flintben szerszá mokat lecsapó autó gyá ri munká sok, a
kollektív tiltakozá s maga is tartó s szolidaritá si kö telékeket hoz létre. Ironikus mó don
szá mos, ma má r megszokott, kö zö s énekléssel kísért kedvenc dal eredete rendkívü l vitatott
tá rsadalmi mozgalmakra vezethető vissza: "Oh! Susanna!", "Battle Hymn of the Republic",
"We shall overcome", "Blowin' in the Wind". A kollektív tiltakozá s erő síti a kö zö s identitá st,
minden bizonnyal a résztvevő k és néha az ö rö kö seik szá má ra is, "lehorgonyozva az
egyéneket a részvételi kultú rá kban".20 Rö viden, az alulró l szervező dő tá rsadalmi
mozgalmak egyszerre testesítik meg és termelik a tá rsadalmi tő két.
Hogy a nemzeti "tá rsadalmi mozgalmi szervezetek" - a Greenpeace-tő l az Erkö lcsi
Tö bbségig - szintén így tesznek-e, az má r má s kérdés. Még a hatvanas évek érlelő dő
mozgalmainak olyan szimpatizá ns kommentá torai is, mint Margit Mayer szocioló gus,
megfigyelték, hogy szervezeti ö rö kségü k gyakran washingtoni székhelyű , fő á llá sú ,
hivatá sos, személyzet á ltal irá nyított szervezetek voltak, ahol a "tá rsadalmi vá llalkozó k"
kényelmes lelkiismereti vá lasztó i csoportokat á poltak, és "a tö megmédia manipulá lá sá ra
koncentrá ltak, hogy befolyá soljá k a kö zvéleményt, és elit reakció kat és politikai
vá ltozá sokat generá ljanak".21 John McCarthy szocioló gus szerint a hivatá sos tá rsadalmi
mozgalmi szervezetek pontosan a "tá rsadalmi infrastrukturá lis deficitre" adott vá laszként
jö nnek létre - vagyis olyan esetekben, amikor "széles kö rben elterjedt a tá rsadalmi vá ltozá st
tá mogató vagy ellenző hangulat, de a rendelkezésre á lló infrastruktú ra hiá nya gá tolja a
hangulat mozgó sítá sá t".22
McCarthy rá mutat arra, hogy bá r a kö zvélemény-kutatá sok szerint a vá lasztá s és az
életpá rti á llá spontok egyará nt jelentő s tá mogatottsá got élveznek, a két mozgalom felépítése
meglehető sen eltérő . Az abortuszpá rti mozgalom tö bb ezer egyhá zi alapszervezetre
tá maszkodik, és ezekre a má r meglévő tá rsadalmi há ló zatokra tá maszkodva hatékonyan
tudja mozgó sítani tá mogató it a kö zvetlen cselekvésre. Hogy egyetlen példá t említsü nk:
1993-ban a Nemzeti Jobb az É letért Bizottsá g 13 millió tagot és 7000 helyi szervezetet
tartott nyilvá n. Ezzel szemben a vá lasztá spá rti mozgalom (kü lö nö sen a szervezett, alulró l
szervező dő nő i felszabadító mozgalom 1980-as években bekö vetkezett megszű nésével)
nem rendelkezik má r meglévő tá rsadalmi infrastruktú rá val, ezért nagyobb mértékben kell
az orszá gos érdekvédelmi szervezetekre tá maszkodnia, a direkt levelezés, a telemarketing,
a médiakampá nyok és hasonló k technoló giá já t haszná lva.23 A National Abortion and
Reproductive Rights Action League tagsá ga példá ul az 1989-es 132 000-rő l 1996-ra tö bb
mint há romszorosá ra, kö zel 500 000-re nő tt, de két éven belü l a tagsá g 190 000-re esett
vissza, akiknek az á llami vezető k becslése szerint csak 3-5 szá zaléka tett tö bbet egy csekk
felírá sá ná l.24 A tagsá g ilyen ingadozá sa a szimbolikus azonosulá son, nem pedig a személyes
há ló zatokon alapuló tagsá g jelképe. Ahogy Debra Minkoff szocioló gus helyesen megjegyzi:
"A személyes interakció k kialakítá sá ra szolgá ló lehető ség vagy erő forrá sok hiá nyá ban az
ilyen szimbolikus hovatartozá s lehet az egyetlen elérhető mozgó sító struktú ra, amely
ö sszekö theti az elszigetelt egyéneket".25 Nem szabad azonban ö sszetévesztenü nk a
szimbolikus kapcsolatokat a személyesekkel.
E megkö zelítések egyike sem - amit a politikai taná csadó k néha "szá razfö ldi há ború "
stratégiá nak és "légi há ború " stratégiá nak neveznek - politikai vagy erkö lcsi szempontbó l
felső bbrendű . Inká bb a kü lö nbö ző erő forrá s-ellá tottsá ghoz igazodnak. Az életpá rti fö ldi
há ború (mint elő tte a polgá rjogi fö ldi há ború ) a "tá rsadalmi tő kében gazdag" kö rnyezethez
igazodik, ahol a kö lcsö nö sség sű rű , má r létező tá rsadalmi há ló zatokkal rendelkezik, míg a
vá lasztá spá rti légi há ború a "tá rsadalmi tő kében szegény" kö rnyezethez igazodik. Az utó bbi
esetben a "légi há ború " techniká it alkalmazó , jó l fejlett nemzeti tá rsadalmi mozgalmi
szervezet létezése nem az alulró l jö vő elkö telezettség jelenlétét, hanem annak hiá nyá t jelzi.
A hatvanas évek (és a hetvenes évek eleje) kö zö s megegyezéssel a szokatlan tá rsadalmi és
politikai mozgó sítá s idő szaka volt. Mi volt ennek az idő szaknak a tö rténelmi jelentő sége, és
mi lett a folytatá sa? Vajon ezeknek az éveknek a mozgalmai a nö vekvő polgá ri részvétel
hosszú hullá má nak csú cspontjá t jelentették-e - való já ban ugyanazt a hullá mzá st, amelynek
hagyomá nyos kö rvonalait a korá bbi fejezetekben nyomon kö vettü k? É s vajon a
tiltakozá snak ez a ciklusa aztá n visszahú zó dott, és csak professzionalizá lt és bü rokratizá lt
érdekcsoportokat hagyott maga utá n, amelyek még mindig a tá rsadalmi mozgalmak
zá szlajá t viselik, de most má r védekező kö nnyű légierő ként, nem pedig a vá ltozá s tö meges
gyalogsá gaként vannak bevetve? Vajon az elmélyü lt á llampolgá rsá g bü szke idő szaká bó l
má ra csak a tá bori lö khá rító matrica - "Nuke the gay whales for Jesus" - maradt meg? Vagy
ehelyett a hatvanas évek a polgá ri szerepvá llalá s tartó s és fejlettebb repertoá rjá t hozta létre
, ö rö kségü l hagyva a kapcsoló dá s szá mos gazdag ú j formá já t, egy "mozgalmi tá rsadalmat",
amelyben az "elit kihívó " viselkedés ö rö kkévaló vá , konvencioná lissá vá lik, és amelyet a
legkü lö nbö ző bb ü gyek szó szó ló i rutinszerű en alkalmaznak?26 Rö viden: a hatvanas évek egy
korszak szü letését vagy csupá n egy korszak csú cspontjá t jelentette?
Ezt a kérdést meglepő en nehéz szigorú an megvá laszolni. Talá n azért, mert az elmú lt két
évtized legjobb tudomá nyos kutatá sainak nagy részét a hatvanas évek gyermekei
készítették, és ezek nagy része természetesnek veszi, hogy 1968-ban a kibő vített részvétel
ú j korszaka kö szö ntö tt be. Bizonyos mozgalmakró l szó ló esettanulmá nyok néha
visszahatá sró l, gyengü lésrő l, visszavonulá sró l, ső t csendesedésrő l szá molnak be. A legtö bb
tá rsadalomtö rténész példá ul egyetért abban, hogy a polgá rjogi mozgalom, mint szervezett,
alulró l jö vő erő feszítés 1970-re visszaszorult, a nő mozgalom pedig az egyenjogú sá gi
tö rvénymó dosítá s 1982-es vereségével kezdett hanyatlani.27 Ezzel szemben a legtö bb
tanulmá ny a kö rnyezetvédelmi mozgalomró l azt á llítja, hogy tová bbra is képes amerikaiak
millió it mozgó sítani a polgá ri aktivitá sra.
Az amerikai kö rnyezetvédelmi mozgalom fejlő dése a huszadik szá zad utolsó négy
évtizedében tanulsá gos betekintést nyú jt az 1960-as évek tá rsadalmi mozgalmainak
sorsá ba. Bá r szá mos fontos alulró l szervező dő természetvédelmi szervezet, mint példá ul a
Sierra Club és a National Audubon Society (NAS), má r a huszadik szá zadforduló n
megalakult, a kö rnyezetvédelem modern korszaka az 1960-as években kezdő dö tt, és az
1970-es Fö ld Napja felkiá ltó jele volt, amelyet a jelentések szerint hú szmillió résztvevő
ü nnepelt meg orszá gszerte. A kö rnyezetvédelem ezt kö vető washingtoni elfogadá sá val,
majd az energiavá lsá g kitö résével maga a mozgalom tagsá gá nak nö vekedése is elmaradt az
1970-es években, de a Reagan-kormá nyzat á ltal a kö rnyezetvédelmi vívmá nyokra jelentett
fenyegetés hatá sá ra a mozgalom az 1980-as években ú jra fellendü lt. Egy becslés szerint
1990-re a kö rnyezetvédelmi mozgalom orszá gszerte tö bb mint tízezer szervezetet
szá mlá lt.28
E négy évtized alatt, amint azt a 43. á bra mutatja, a nemzeti kö rnyezetvédelmi szervezetek
tagsá ga robbaná sszerű en megnő tt.29 A fő bb szervezetek taglétszá ma az 1960-as mintegy
125 000-rő l 1970-re 1 millió ra emelkedett, majd 1980-ra megduplá zó dott, és 1990-re 2
millió ra nő tt, majd ismét tö bb mint há romszorosá ra, 6,5 millió ra. Bá r a nö vekedés az 1990-
es években jelentő sen lelassult, mennyiségi szempontbó l ez tová bbra is figyelemre méltó
szervezeti sikertö rténet, amely vetekszik példá ul a PTA 1930-as évektő l az 1960-as évekig
tartó idő szaká val. Ez a figyelemre méltó fellendü lés néhá ny lelkes megfigyelő t arra
késztetett, hogy "részvételi kö rnyezetvédelemrő l" beszéljenek.
A Greenpeace dió héjban szemlélteti a fejlő dést. Az 1972-ben alapított szervezet alig ö t év
alatt meghá romszorozta taglétszá má t: az 1985-ö s 800 000 fő rő l 1990-re 2 350 000 fő re
emelkedett, és ezzel megelő zte az egy évtizeddel korá bban melléje szegő dö tt rivá lis
csoportokat, és messze a legnagyobb amerikai kö rnyezetvédelmi szervezet lett, tö bb mint
kétszer akkora, mint legkö zelebbi versenytá rsa, a National Wildlife Federation. A
kö rnyezetvédelmi szervezetek e fenomená lis nö vekedése pontosan abban az idő szakban
kö vetkezett be a oldalon, amikor sok má s civil szervezet elsorvadt, és még a nő mozgalom is
elsorvadt. Első pillantá sra a 43. á bra erő s bizonyítéknak tű nik arra, hogy az elmú lt
évtizedekben nem a polgá ri szerepvá llalá s á ltalá nos hanyatlá sá ró l van szó , hanem csupá n a
"régimó di" szervezetektő l a "modern" szervezetek felé tö rténő á trendező désrő l, a Rotarytó l
és a Nő i Vá lasztó k Ligá já tó l a Greenpeace és a Sierra Club felé.
Sajnos, ez a lelkes nö vekedés fő leg azoknak a szervezeteknek a levelező listá it duzzasztotta
fel, amelyeket korá bban "harmadlagos" szervezeteknek neveztü nk - vagyis olyan
szervezeteknek, amelyekben a "tagsá g" lényegében egy megtisztelő retorikai eszkö z az
adomá nygyű jtéshez. A Greenpeace-hez (és az ideoló giai spektrumon má shol talá lható
tá rsaihoz) való csatlakozá s nem képviseli azt a fajta személykö zi szolidaritá st és intenzív
polgá ri elkö telezettséget, amely diá kok, afroamerikaiak, melegek és leszbikusok,
békeaktivistá k és életjogi aktivistá k millió it vitte el a hatvanas és hetvenes évek tá rsadalmi
mozgalmainak részeként tö bb ezer felvonulá sra, gyű lésre és ü lő sztrá jkra. A 43. á brá n
lá tható tendenciá t magyará zó dö ntő ú jítá s nem a mélyebb á llampolgá ri tudatossá g, hanem
a kö zvetlen levelezés.

43. ábra: A nemzeti környezetvédelmi szervezetek robbanásszerű növekedése, 1960-

1998
1965-ben a National Audubon Society egymillió tagfelvételi meghívó t postá zott, ami
rendkívü li szá m egy olyan szervezet szá má ra, amely akkoriban kevesebb mint ö tvenezer
tagot szá mlá lt. Hat éven belü l a postakö ltség megduplá zó dott, mivel 1971-ben az Audubon
kö zpontja kétmillió levelet kü ldö tt ki. Ekkorra, a kö zvetlen levelezés ö sztö nzésével, amely
évente csaknem 25 szá zalékos nö vekedést eredményezett, a Audubon-tagsá g tö bb mint
kétszá zezerre duzzadt. A technika elterjedt a kö rnyezetvédelmi egyesü letek kö rében, és
1990-re a Greenpeace évente negyvennyolcmillió levelet kü ldö tt ki.30
Gyakorlatilag az ö sszes nagy amerikai kö rnyezetvédelmi csoport (valamint tö bb tucat
kisebb, "karizmatikus" á llatokkal foglalkozó szervezet, mint példá ul a Mountain Lion
Foundation, a Save the Manatee és a Pheasants Forever) fü ggő je a kö zvetlen levelezésnek,
mint a mozgó sítá s és a tagsá g megtartá sá nak eszkö zének.31 Való já ban az a néhá ny orszá gos
kö rnyezetvédelmi szervezet, mint példá ul az Izaak Walton League, amelyik lemondott a
kö zvetlen levelezésrő l, az elmú lt harminc évben egyá ltalá n nem tapasztalt nö vekedést. Az
Izaak Walton League-nek példá ul 1960-ban 51 000 tagja volt, míg a Sierra Clubnak 15 000
tagja. 1990-re, há rom évtizedes kö zvetlen postai nö vekedési hormonok utá n, a Sierra Club
taglétszá ma 560 000 volt, míg az Izaak Walton League-é 50 000 fő .32
A kö zvetlen levelezés tö bb célt is szolgá l. A kö rnyezetvédelmi adomá nygyű jtés vezető
tudomá nyos szakértő je, Christopher Bosso szerint "a kö zvetlen levelezés jö vedelmező ,
viszonylag alacsony kö ltségű mó dja annak, hogy a nyilvá nossá got egy témá ró l és egy
csoportró l egyará nt tá jékoztassuk; az egyéni részvétel kö ltségét egy csekk megírá sá ra
csö kkenti". Az, hogy a technika "alacsony kö ltségű "-e a szervezet szá má ra, attó l fü gg,
hogyan végezzü k az elszá molá st. Á ltalá ban ezek a szervezetek a kö ltségvetésü k 20-30
szá zaléká t fordítjá k adomá nygyű jtésre és a kapcsoló dó reklá mra.33 Jellemző en a
megtérü lési rá ta is 1-3 szá zalék, attó l fü ggő en, hogy mennyire jó l vá lasztottá k ki a
levelező listá t. Egy "front-end" vagy "back-end" prémium hozzá adá sa megduplá zhatja a
megtérü lési rá tá t. A feliratkozá st kö vető en az ú j "tagoknak" hű séges szervezeti
levelező tá rsuk van, hiszen egy á tlagos kö rnyezetvédelmi szervezet évente kilenc
alkalommal kér pénzt a "tagjaitó l". (A tisztességes az igazsá gos: a nonprofit szervezetek
minden kilencedik kö zvetlen levélben kü ldö tt felhívá sá bó l nyolcat bontatlanul dobnak ki.)34
Az első év utá n jellemző en 30 szá zalékos a lemorzsoló dá s, bá r egyes esetekben (mint a
Common Cause az 1980-as években) a lemorzsoló dá s meghaladhatja az 50 szá zalékot is.35
Má srészt viszont azok a tagok, akik az első év utá n is maradnak, megbízható bb bevételi
forrá st jelentenek. Ahogy egy kö rnyezetvédelmi stratéga mondta: "Tudjuk, hogy mennyibe
kerü l nekü nk egy tag felvétele; tudjuk, hogy pénzt veszítü nk, ha felvesszü k az embereket,
[de] ez egy befektetési program".
A "tagok" (való já ban az "adomá nyozó k" vagy "tá mogató k" lenne a pontosabb kifejezés)
toborzá sa pontos tudomá nnyá vá lt. "Tudjuk, hogy évente há ny ú j embert kell bevonnunk" -
magyará zta egy tagsá gi igazgató . "Nagy szá zalékban a kö zvetlen levelezésbő l. Pró bá lunk
elszakadni a sok postai kü ldeménytő l, de jelenleg ez a leghatékonyabb mó dja az ú j tagok
bevoná sá nak". Egy má sik hozzá tette: "Van egy bizonyos mértékű lemorzsoló dá sunk ... és
van egy bizonyos mértékű kívá nt nö vekedésü nk, és a vá laszadá si ará nyunk alapjá n ennyi
darabot kell postá znunk ahhoz, hogy fenntartsuk a taglétszá mot és a nö vekedési ü temet.".
Egy harmadik lefegyverző ő szinteséggel írta nekem: "Bá r a tagsá gunk nem csö kken, egyre
nagyobb kihívá st jelent ú j tagokat szerezni megfizethető adomá nyozó i kö ltséggel..... Aki
talá l egy ú j piaci rést, az a nyertes!!!"36
Amint az a "tagok" toborzá sá nak folyamatá bó l vá rható , a szervezeti elkö telezettség
alacsony. A személyes szociá lis há ló zatokon keresztü l toborzott tagokhoz képest (beleértve
a bará toktó l és rokonoktó l ajá ndékba kapott tagsá gokat) a kö zvetlen levélben toborzott
tagok kö nnyebben kilépnek, kevesebb tevékenységben vesznek részt, és kevesebb kö tő dést
éreznek a csoporthoz. A kö zvetlen levélben toborzott tagok szélső ségesebb és
intolerá nsabb politikai nézeteket vallanak, mint a tá rsadalmi há ló zatokon keresztü l
toborzott tagok.37 Így talá n kevésbé meglepő , hogy a Greenpeace, amelynek taglétszá ma
1985 és 1990 kö zö tt meghá romszorozó dott, és elérte a 2 350 000 fő t, a következő nyolc év
alatt tagjainak 85 százalékát elvesztette.
Ezzel szemben a má sodik vilá ghá ború utá n rekord taglétszá mot elérő "régimó di"
tagozatokon alapuló szervezetek egyike sem veszítette el a tagsá gá nak 85 szá zaléká t a
há ború utá ni csú cspontjá tó l a szá zad végéig eltelt három-négy évtized alatt.38 Az ok
nyilvá nvaló , ugyanakkor dö ntő fontossá gú a régebbi és az ú jabb szervezeti típusok kö zö tti
kü lö nbség megértésében: A Moose Club vagy a Hadassah tagjait nem pusztá n szimbolikus
kö telékek kö tik a szervezethez, hanem való di emberekhez fű ző dő való di kö telékek - vagyis
tá rsadalmi tő ke. A helyi Amerikai Légió posta tagjait nem első sorban a hazafisá g vagy a
Veterá nigazgatá snak szá nt tö bb pénzért való lobbizá s vá gya tartja ott, hanem a srá cok
kö zö tt régó ta fenná lló személyes kapcsolatok. Az ú jabb szervezetek hú zó ereje sokkal
gyengébb. Ahogy Christopher Bosso megá llapítja, a levelező szervezetek tá mogató i kevésbé
"tagjai", mint inká bb "fogyasztó i" egy ü gynek. "A Greenpeace szá má nak meredek
csö kkenése a kilencvenes években talá n azt a piaci axió má t tü krö zi, hogy a ma divatos
termék holnap má r a maradék szemetes."39
A tercier szö vetségek legtö bb tagszervezete nem is tekinti magá t "tagnak". A
Kö rnyezetvédelmi Alap "tagjainak" tö bb mint fele azt mondja, hogy "nem igazá n tekintem
magam tagnak; a pénz, amit kü ldö k, csak egy hozzá já rulá s". Egy má sik felmérés ö t vezető
kö rnyezetvédelmi szervezet "tagjainak" kö rében azt talá lta, hogy á tlagosan kevesebb mint
há rom éve tartoznak a szervezethez, hogy tö bb mint a fele négy vagy tö bb ilyen csoporttal
á ll kapcsolatban, és hogy csak 8 szá zalékuk nevezte magá t "aktívnak", ami megfelel a tisztá n
"csekkfü zethez való tartozá snak".40 (A kü lö nbö ző csoportok tagsá gá nak figyelemre méltó
á tfedése természetesen a kö zvetlen postai toborzá snak kö szö nhető , mivel a csoportok
ugyanazokró l a levelező listá kró l keresik a tagokat). Ő k a kö rnyezetvédelem mint jó ü gy
megbecsü lt tá mogató i és való di szurkoló i, de ő k maguk nem tevékenykednek aktívan az ü gy
érdekében.41 Nem tekintik magukat olyan értelemben vett mozgalmi gyalogos katoná knak,
mint azok a fiatal afroamerikaiak, akik 1960-ban Greensboró ban az ebédlő asztalokná l
ü ltek, és nekü nk sem kellene.
A levélben kü ldö tt tagok minimá lis elkö telezettsége aligha egyedü lá lló a kö rnyezetvédelmi
csoportok esetében. Példá ul a Common Cause ö t tagjá bó l csak egy mondta azt, hogy
szívesen lenne aktívabb a csoportban, ha lehető sége lenne rá . A National Rifle Association
tagsá ga 1977 és 1996 kö zö tt meghá romszorozó dott - a fegyvertartá s ellenő rzését tá mogató
orszá gos tendencia ellenére (vagy éppen azért) - , de az NRA-tagok éves megú julá si ará nya
alig 25 szá zalék.42 A Nemzeti Abortuszjogi Akció Liga (NARAL) "tagjainak" alig fele vallja
magá t tagnak. A NARAL-tagok há romnegyedének fogalma sincs arró l, hogy há ny bará tjuk
szintén tag, és kétharmaduk soha nem bá torította bará tait a csatlakozá sra. Mint John
McCarthy szocioló gus, aki ezeket a felméréseket végezte, megá llapította, az eredmények
"erő sen arra utalnak, hogy [a NARAL-tagok] nem beszéltek bará taikkal a szervezetben való
tagsá gró l".43 É s való ban, miért is tennék, ha szurkoló knak, nem pedig já tékosoknak tartjá k
magukat?
Néha azt sugalljá k, hogy a Greenpeace-hez hasonló csoportok tagjai "helyettesítő " politikai
részvételt folytatnak.44 Való já ban sem a csoportok vezető i, sem a tagok nem tekintik a
csoportot a részvételi demokrá cia eszkö zének. A Fö ld Bará tai és az Amnesty International
minden ö tö dik tagja kö zü l alig egy mondja azt, hogy a "politikai aktivitá s" fontos oka annak,
hogy csatlakozott.45 A felső oktatá si csoportok két kö zeli hallgató ja megá llapítja,
A postai rendeléses csoportok a politikai részvétel egy olyan formá já t teszik lehető vé,
amelyet olcsó részvételnek nevezhetü nk. A viszonylag tehető s potenciá lis tagok komolyabb
elemzés kü szö bét el nem érő kö ltséggel politikai nyilatkozatot tehetnek, anélkü l, hogy a
"való di" részvétel kö ltségeivel (idő és pénz) foglalkozná nak..... A fluktuá ció oka inká bb az
elkö telező dés alkalmi jellege, mint a késő bbi kiá brá ndulá s.46
Még a hatvanas évek korai megfigyelő i is megkérdő jelezték, hogy mennyire vá ltak való ban
részvételi jellegű vé ezek a mozgalmak. John McCarthy és Mayer Zald szocioló gusok
klasszikus elemzésü kben a hetvenes évek elején hangsú lyoztá k, hogy "a tá rsadalmi
mozgalmak tagsá gi bá zisa á ltal tö rténelmileg betö ltö tt funkció kat ... egyre inká bb fizetett
funkcioná riusok, a "tá rsadalmi elégedetlenség bü rokratizá lá sa", tö meges népszerű sítő
kampá nyok, fő á llá sú alkalmazottak, akiknek szakmai karrierjét a tá rsadalmi mozgalmi
részvétel hatá rozza meg, filantró p alapítvá nyok és maga a kormá nyzat vette á t". Az 1990-es
évekre Ronald Shaiko politoló gus így szá molt be: "A flanelinges inges, 'Flower Power'
antiestablishmentarianizmus korszaka gyakorlatilag eltű nt. Ma ... a kö zérdekű szervezetek
kö zgazdá szokat, Borostyá n Ligá s jogá szokat, menedzsment taná csadó kat, direkt levelezési
szakembereket és kommuniká ció s igazgató kat alkalmaznak".47
Egyes kritikusok az ú j harmadlagos szervezeteket oligarchikusnak és érzéketlennek, a
politikai á rulá s vagy "kiá rusítá s" termékének tartjá k. Ez nem az én véleményem. É ppen
ellenkező leg, ahogy Christopher Bosso politoló gus kifejti: "A nagy kö rnyezetvédelmi
csoportok való já ban olyan szerepet já tszanak, amelyet az ember elvá r az érett
szervezetektő l egy olyan politikai kontextusban, amely arra kényszeríti a csoportokat, hogy
nö vekedjenek és professzionalizá ló djanak vagy meghaljanak".48 A tagdíjakért folyó verseny
érzékennyé teszi a harmadlagos szervezeteket a vá lasztó ikra, és azok, amelyeknek nem
sikerü l tá mogatá st szerezniü k, meghalnak. Rá adá sul a hagyomá nyos civil szervezetek
fontos oligarchikus voná sokkal rendelkeztek. Robert Michels híres "oligarchia vastö rvénye"
végü l is az aktív alulró l szervező dő tagszervezetek leírá sá ra szü letett.49 Az én érvelésem
nem az, hogy a direkt levelező szervezetek erkö lcsileg gonoszak vagy politikailag
hatá stalanok. Lehet, hogy technikailag hatékonyabb, ha má sokat bérelü nk fel, hogy
politikailag cselekedjenek helyettü nk. Az ilyen szervezetek azonban nem biztosítjá k sem a
tagok kö zö tti kapcsolatokat, sem a kö zvetlen részvételt a polgá ri adok-kapokban, és
bizonyosan nem képviselik a "részvételi demokrá ciá t". A meghatalmazott á llampolgá rsá g
oximoron.
A mintegy tucatnyi nagy kö rnyezetvédelmi szervezet kö zü l csak kettő -há romnak van
egyá ltalá n helyi tagozata, amelyek taglétszá má nak hatalmas nö vekedését a 43. á bra mutatja
be. Ahogy az egyik tagsá gi igazgató ja fá radtan magyará zta, amikor a tagsá gi tevékenységrő l
kérdeztü k: "A tagság egyszerű en azt jelenti, hogy az elmú lt két évben legalá bb egyszer adtá l
nekü nk pénzt". Még ott is, ahol létezik az á llami és helyi tagozatok formá lis struktú rá ja, ez
elsorvadt. A Sierra Club 1989-es tagsá gi felmérése szerint, bá r tagjai politikailag sokkal
aktívabbak, mint az á tlag amerikai, mindö ssze 13 szá zalékuk vett részt egyetlen Sierra
Club-gyű lésen is. A National Audubon Society tö bb szá z tagozatot tart fenn orszá gszerte, de
a NAS huszonnyolcezer texasi tagjá bó l példá ul a szervezet á llami tisztségviselő i becslések
szerint csak 3-4 szá zalék aktív. Má s szó val, tizenö tezer texasi kö zü l kevesebb mint egy
texasi aktív az egyetlen olyan kö rnyezetvédelmi szervezetben, amely a legstabilabb
fennmaradt helyi struktú rá val rendelkezik. Ehhez képest minden héten hússzor annyi texasi
gyű lik ö ssze ebédre a "régimó di" Rotary klubokban.50
A kö rnyezetvédelmi mozgalom kö zeli megfigyelő i azt á llítjá k, hogy "a kö rnyezetvédelemben
1970 ó ta bekö vetkezett alapvető vá ltozá s az alulról szervező dő szervezetek szá má nak és
jelentő ségének gyors nö vekedése".51 Legalá bbis a felszínen a kö rnyezetvédelem nyilvá nos
tá mogatá sa erő snek tű nik, bá r a huszadik szá zad végével érezhető en gyengü lt. 1990-re az
amerikaiak há romnegyede mondta azt a Gallup felmérésében, hogy "kö rnyezetvédő nek"
tartja magá t, bá r ez az ará ny az 1990-es években meredeken és folyamatosan csö kkent, így
az évtized végére az ö njelö lt kö rnyezetvédő k szá ma egyharmadá val, mindö ssze 50
szá zalékra esett vissza.52 Tö bb mint 60 szá zalékunk á llítja, hogy gyakran tesz kü lö n
erő feszítéseket az ú jrahasznosítá s érdekében, fele á llítja, hogy az elmú lt ö t évben pénzt
adott egy kö rnyezetvédelmi csoportnak, 30 szá zalékunk á llítja, hogy alá írt egy petíció t egy
kö rnyezetvédelmi kérdéssel kapcsolatban, 10 szá zalékunk á llítja, hogy tagja egy
kö rnyezetvédő csoportnak, és 3 szá zalékunk á llítja, hogy részt vett egy kö rnyezetvédelmi
tiltakozá son vagy tü ntetésen.53
Van azonban némi okunk feltételezni, hogy ezek a becslések tú lzó ak lehetnek. Bá r ú gy tű nik,
hogy az elmú lt években a helyi csoportok szá ma olyan kérdésekben, mint a mérgező
hulladékok és a fö ldvédelem, megnő tt, nem talá ltam egyértelmű bizonyítékot arra, hogy az
alulró l szervező dő kö rnyezetvédelem á ltalá nossá gban nö vekedett volna. Való já ban az
egyetlen szisztematikus bizonyíték, amelyet a természetvédelmi és kö rnyezetvédelmi
szervezetek á llami és helyi szintű tendenciá iró l, valamint a kö rnyezetvédelmi aktivizmusró l
talá ltam, inká bb csökkenésre utal az elmú lt évtizedekben. Példá ul a Yankelovich Partners
éves felmérései szerint az amerikaiak azon há nyada, akik egyetértettek azzal, hogy
"aggó dom amiatt, hogy én magam mit tehetek a kö rnyezetü nk és a természeti erő forrá sok
védelmében", egyenetlenü l emelkedett az 1981-es 50 szá zalékró l az 1990-92-es 55
szá zalékra, majd 1999-ben folyamatosan 40 szá zalékra csö kkent, ami a legalacsonyabb
érték ezen a barométeren kö zel két évtizede.54 A legszelídebb ítélet a nö vekvő alulró l jö vő
kö rnyezetvédelmi aktivizmusra vonatkozó á llítá sró l az, hogy "nem bizonyított".
Ha a "progresszív" tá rsadalmi mozgalmakban való alulró l jö vő részvételre vonatkozó
bizonyítékok gyengék, akkor a vallá si konzervatívok kö rében az alulró l jö vő életképességre
vonatkozó hasonló bizonyítékok sokkal erő sebbek. Az 1950-es és 1960-as években a
McCarthy-izmus, a John Birch Society, a Fehér Polgá rok Taná csai és a Wallace-féle
elnö kvá lasztá si kampá ny tö megalapú konzervatív, antikommunista és szegregá ció ellenes
mozgalmakat képviseltek, de e csoportok mindegyike legfeljebb néhá ny szá zezer résztvevő t
és sokkal kevesebb aktivistá t mozgó sított. Az 1970-es években a vallá si fundamentalizmus
hullá má t meglovagolva a keresztény jobboldal politikai erő ként jelent meg, de szervezeti
szempontbó l néhá ny kö zpontosított orszá gos direkt postai mű veletbő l á llt, kü lö nö sen a
Jerry Falwell á ltal vezetett Morá lis Tö bbségbő l. Az 1980-as években azonban szá mos
való ban alulró l szervező dő konzervatív evangélikus szervezet alakult, az erő szakosan
abortuszellenes Operation Rescue-tó l kezdve a Pat Robertson és Ralph Reed á ltal vezetett,
mainstreamebb Keresztény Koalíció ig, valamint a névlegesen apolitikus Promise-Keepers-
ig. A Keresztény Koalíció és a Promise-Keepers egyenként tö bb millió aktív résztvevő t
kö vetelt, ami nagysá grenddel nagyobb, mint bá rmely korá bbi tö meges konzervatív
mozgalom a huszadik szá zadban. Ezeknek a konkrét szervezeteknek a sorsa, amelyek
mindegyike kevesebb mint egy évtizede alakult, bizonytalan. Amit azonban ezek (és má s,
kisebb, vallá si alapú bal- és jobboldali szervezetek) jelentenek, az sokkal fontosabb - a
rendkívü l motivá lt polgá ri aktivistá k jelentő s ká derének megjelenése.55
A má sodik vilá ghá ború t kö vető amerikai vallá si fellendü lés részeként a protestá ns
evangelikalizmus sú lypontja a fundamentalizmus vidéki és szociá lisan periférikus
peremvidékeirő l fokozatosan a kö zéposztá lybeli kü lvá rosi kö zö sségek felé mozdult el. Az
Evangélikusok Orszá gos Szö vetségéhez (az Evangélikusok Orszá gos Taná csá nak
evangélikus megfelelő je) tartozó felekezetek tagsá ga az 1940-es évektő l az 1970-es évekig
tö bb mint meghá romszorozó dott, és mint korá bban lá ttuk, az evangélikus egyhá zakat
kevésbé sú jtotta a vallá sgyakorlá s késő bbi csö kkenése.56 Ennél is fontosabb, hogy a
fundamentalizmus hagyomá nyos ellenszenve a politikai szerepvá llalá s irá nt fokozatosan
megfordult.
Ahogy Robert Wuthnow szocioló gus rá mutatott, 1974 elő tt a legtö bb tanulmá ny szerint az
evangélikusok kevésbé voltak hajlamosak a politikai részvételre, mint má s amerikaiak -
kevésbé való színű , hogy szavaznak, hogy politikai csoportokhoz csatlakoznak, hogy levelet
írnak a kö zhivatalnokoknak, és hogy tá mogatjá k a vallá si szerepvá llalá st a politiká ban.
Ezzel szemben 1974 utá n a legtö bb tanulmá ny szerint jobban részt vesznek a politikai
életben, mint má s amerikaiak.57 Ez a tö rténelmi vá ltozá s részben az evangélikussá gnak a
politikai részvételhez jobban hozzá szokott tá rsadalmi rétegek felé való terjeszkedésének
kö szö nhető , de maga az evangélikussá g is szimpatikusabbá vá lt a polgá ri szerepvá llalá s
irá nt. Ahogy Christian Smith, az evangélikusok kö zéletben való részvételérő l szó ló legú jabb
tanulmá ny szerző je megjegyezte: "Melyik keresztény hagyomá ny végzi való já ban azt a
munká t, hogy megpró bá lja befolyá solni az amerikai tá rsadalmat? Az evangélikusok azok,
akik leginká bb a szavukat já ratjá k".58
Az amerikai politika tá rsadalmi alapjainak e fontos vá ltozá sa jó l szemlélteti, hogy a
tá rsadalmi tő ke, az á llampolgá ri elkö telezettség és a tá rsadalmi mozgalmak hogyan
tá plá ljá k egymá st. Az evangélikusok politikai mozgó sítá sa részben az ú j témá k (abortusz,
szexuá lis erkö lcs, "csalá di értékek"), az ú j techniká k (televízió és a kortá rs politikai
szervező dés egyéb eszkö zei) és a politikai vá llalkozó k ú j generá ció já nak hatá sait
szemlélteti. Má srészt, má s ú jonnan mozgó sított csoportokkal, példá ul a kö rnyezetvédő kkel
ellentétben, az evangélikus kö zö sség politizá lá sá nak szilá rd és tartó s szervezeti alapjai má r
léteztek. Ahogy az ú j evangélikus aktivizmus szá mos kö zeli megfigyelő je megjegyezte: "A
vallá sos emberek a helyi egyhá zak, a vallá si informá ció s csatorná k és a vallá si egyesü letek
há ló zataiba vannak behá ló zva, amelyek kö nnyen elérhető vé teszik ő ket a mozgó sítá s
szá má ra".59 Ez a tá rsadalmi mozgalom tehá t az amerikai tá rsadalom legalá bb egy részében
egyszerre merít és tö lti fel a tá rsadalmi tő ke készleteit.
Bizonyos szempontbó l az evangélikus aktivistá k nagyon hasonlítanak a tö bbi amerikai
aktivistá ra - idő sebbek, fehérebbek, képzettebbek, gazdagabbak -, de a vallá s rendkívü l
fontos az életü kben. A vallá sos aktivistá k egyik orszá gos mintá já ban 60-70 szá zalékuk já rt
hetente többször templomba, míg a tö bbi amerikai kevesebb mint 5 szá zaléka. É s egy olyan
fejlemény, amely megdö bbentette és való színű leg megdö bbentette volna fundamentalista
elő deiket, ő k há romszor-ö tszö r aktívabbak az á tlagos amerikaiakná l a polgá ri és politikai
élet gyakorlatilag minden formá já ban.60
Az 1996-os vá lasztá sok idején az evangélikusok tö bb mint kétszer olyan való színű séggel
beszéltek a vá lasztá sokró l a templomban egy bará tjukkal, mint a tö bbi amerikai, és tö bb
mint kétszer olyan való színű séggel, hogy egy vallá si érdekcsoport felvette velü k a
kapcsolatot. Való já ban nagyobb való színű séggel keresték fel ő ket a kampá ny kapcsá n
vallá si csoportok, mint a pá rtok vagy a jelö ltek. E kapcsolatfelvétel legfontosabb elő rejelző je
nem a demográ fia vagy a teoló gia volt, hanem egyszerű en a vallá si kö zö sségben való
tá rsadalmi szerepvá llalá s. É s ezek a vallá si kapcsolatok - kü lö nö sen az, hogy a templomban
egy bará tjukkal beszélgettek a politiká ró l - bizonyítható an hatá ssal voltak arra, hogy kik és
kire szavaztak. Az egyhá zi kö zö sségben való részvétel és a politikai mobilizá ció kö zö tti
kapcsolat erő s és kö zvetlen volt.61 A vallá sos konzervatívok hoztá k létre az elmú lt
negyedszá zad legnagyobb, legjobban szervezett alulró l szervező dő tá rsadalmi mozgalmá t.
Rö viden, a hatvanas évek ideoló giai ö rö kö sei helyett az evangéliumi keresztények kö rében
talá ljuk a legerő sebb bizonyítéká t annak, hogy a korá bbi fejezetekben leírt apá ly ellenében
fellendü lt a polgá ri szerepvá llalá s.
Mi a helyzet azzal a tá gabb feltevéssel, hogy a hatvanas évek tá rsadalmi mozgalmai á ltal
bevezetett "elit-kihívó " részvételi mó dok ma má r a politikai spektrumban is
hagyomá nyosnak szá mítanak? Egy mérő szá m lá tszik alá tá masztani ezt a hipotézist, mivel a
népi kezdeményezések és népszavazá sok a nyolcvanas és kilencvenes években egyre
nagyobb szerepet já tszottak a politiká ban. Való já ban, amint azt a 44. á bra mutatja, az
orszá gos szintű szavazá si kezdeményezések gyakorisá ga a huszadik szá zadban
gyakorlatilag az á ltalunk vizsgá lt polgá ri szerepvá llalá s ö sszes tö bbi trendjének tü kö rképe -
a szá zad első évtizedétő l a hatvanas évek végéig csökken (kivéve a nagy gazdasá gi
vilá gvá lsá g alatti emelkedést), majd a szá zad utolsó harmadá ban ugrá sszerű en megnő .62
Egyes politikai retoriká k szerint a szavazá si kezdeményezések nö vekedése a "minden
hatalmat a népnek" intézményesített formá ja.63
Populista szá rmazá sukkal ellentétben azonban ezek az eszkö zö k nem tekinthető k a széles
kö rű polgá ri elkö telezettség megbízható jelének. Elő szö r is, a huszadik szá zadban
orszá gosan az ö sszes szavazá si kezdeményezés tö bb mint felét ö t á llam - Kalifornia, Oregon,
É szak-Dakota, Colorado és Arizona - adta, és a kö zelmú ltbeli nö vekedés nagy része csak
Kaliforniá nak tulajdonítható , így a népszavazá sok alkalmazá sa nem feltétlenü l jó mérő szá m
az á llampolgá ri részvétel mindenhol tö rténő mérésére.64 Má sodszor, bá r a polgá ri aktivistá k
néha olyan kérdéseket tű ztek szavazó lapra, mint a tengerparti terü letek kezelése és a
hatá ridő k korlá tozá sa, a legtö bb tudó s egyetért abban, hogy
44. ábra: Kezdeményezések az államszintű szavazólapokon az Egyesült Államokban,
1900-1998
[az] elmú lt két évtizedben gyakorlatilag az ö sszes sikeres meghajtá s legalá bbis
tú lnyomó részt professzioná lis terjesztő cégekre tá maszkodott. Egy tanulmá ny [a kaliforniai
kampá nyfinanszírozá si bizottsá g] a kö vetkező kö vetkeztetésre jutott: "... Bá rmely
magá nszemély, vá llalat vagy szervezet, amely kö rü lbelü l 1 millió dollá rt tud kö lteni, most
má r bá rmilyen kérdést feltehet a szavazó lapra..... Egy kezdeményezésnek az országos
szavazólapra való felkerülése így már nem annyira az általános polgári érdeklődés, mint
inkább az adománygyűjtési képesség próbája.". 65
Bá r azt gondolhatná nk, hogy az ilyen szavazá si versenyek széles kö rű politikai vitá t
vá ltanak ki az á tlagpolgá rok kö rében, a tanulmá nyok azt mutatjá k, hogy a legtö bb alá író
nem olvassa el, amit alá ír. Maga a kampá ny sorá n a kö zvetlen postai kü ldemények, valamint
a rá dió - és televízió s hangzatos reklá mok, amelyek nagy része megtévesztő , fontosabbak,
mint a népi aktivitá s. Így aligha meglepő , hogy a kampá nykiadá sok erő sen elő re jelzik az
eredményt, és hogy a felmérések szerint a népszavazá si kérdésekben "nagyon alacsony a
vá lasztó k tá jékozottsá ga".66 Betty Zisk politoló gus az 1976-1982 kö zö tti massachusettsi,
michigani, oregoni és kaliforniai szavazá si kezdeményezések részletes tanulmá nyozá sa
alapjá n arra a kö vetkeztetésre jutott, hogy "a kezdeményezési és népszavazá si kampá nyok
tá volró l sem helyettesítik a tö rvényhozá ssal szembeni csoportos lobbitevékenységet,
hanem alternatív csatornát biztosítanak a reformerek á ltal elítélt csoportos tevékenységek
szá má ra..... A kö zvetlen részvétel lehető sége a jelek szerint nem mozgó sította a vá lasztó k
nagy részét."67 Rö viden, a szavazá si kezdeményezések térnyerése jobban mutatja a jó l
finanszírozott kü lö nleges érdekek hatalmá t, mint a polgá ri elkö telezettséget.
A washingtoni tü ntetések és egyéb nyilvá nos tiltakozá sok az 1960-as évek vége ó ta
valamivel nagyobbak és gyakoribbak lettek, mivel a médiá hoz értő tü ntetésszervező k egyre
kifinomultabbá vá ltak abban, hogyan szerezzenek orszá gos televízió s kö zvetítést.68
Má srészt a hatvanas évek nagy polgá rjogi és vietnami felvonulá sait folyamatos aktivizmus
elő zte meg és kö vette az orszá g kü lö nbö ző kö zö sségeiben, míg a kilencvenes évekbeli
"menetelés Washington ellen" nem nyú jtott biztosítékot a folyamatos, kö zö sségi alapú
akció kra. Példá ul kevesebb mint hat hó nappal azutá n, hogy 1997. októ ber 4-én a Mall Mall-
on megrendezett "Stand in the Gap" elnevezésű , félmillió emberbő l á lló gyű lést
szponzorá ltá k, amely á llító lag az amerikai tö rténelem legnagyobb vallá si ö sszejö vetele volt,
az Promise-Keepers gyakorlatilag ö sszeomlott, és elbocsá totta teljes személyzetét.69
A rendelkezésre á lló felmérési adatok arra utalnak, hogy az elmú lt negyedszá zadban a
tü ntetések és tiltakozá sok ará nya orszá gszerte enyhén nő tt. A Roper Social and Political
Trends felmérés archívuma szerint a felnő ttek azon há nyada, akik azt á llítjá k, hogy valaha is
részt vettek tiltakozó felvonulá son vagy ü lő sztrá jkban, az 1978-as 7 szá zalékró l 1994-re 10
szá zalékra emelkedett. Az 1970-es, 1980-as és 1990-es években má s felmérések is
kö vetkezetesen nagyjá bó l minden tizedik-tizenö tö dik felnő ttre becsü lték a tü ntetéseken és
tiltakozá sokon való részvételt, és a becslések az évek sorá n enyhe tendenciá t mutattak a
nö vekedés irá nyá ba. Ú gy tű nik, hogy az abortusz kérdése ö nmagá ban az ö sszes ilyen
tevékenység nagyjá bó l egyharmadá t teszi ki. Má srészt, a valaha is tiltakozó népesség
nö vekvő há nyadá nak magyará zata az, hogy az 1960-as évek előtti, nem tiltakozó generá ció a
korosztá lyi hierarchia tetején tá vozott, nem pedig az, hogy ú j tiltakozó k kerü ltek a
korosztá ly aljá ra. Amint a 45. á bra mutatja, a huszonévesek kö rében ma má r kevésbé
gyakori a tiltakozá s, mint a hatvanas-hetvenes években volt az ilyen korú ak kö rében,
viszont a tiltakozá s gyakoribbá vá lt a kö zépkorú és idő sebb emberek kö rében, ahogy maga
a hatvanas évek generá ció ja is elö regedett. A tiltakozó tü ntető k az elmú lt évtizedekben
folyamatosan és gyorsan ő szü ltek.70
Feltű nő , hogy a tiltakozá sok és tü ntetések nem alternatívát jelentenek a hagyomá nyos
politiká val szemben, hanem kiegészítik azt, abban az értelemben, hogy a tiltakozó k
szokatlanul aktívak politikailag a hétkö znapibb mó dokon is. Bá r a tü ntetéseken és a polgá ri
engedetlenség formá iban való részvétel manapsá g nem sokkal gyakoribb, mint a hatvanas
években, a nem résztvevő k szélesebb kö rben legitimnek tekintik. Manapsá g a "mozgalmi
típusú " politikai akció kat a politikai spektrumban "szoká sos eljá rá sként" fogadjá k el, nem
ú gy, mint há rom-négy évtizeddel ezelő tt. Má sfelő l a tényleges részvétel a lakossá g kis és
elö regedő há nyadá ra korlá tozó dik. Rá adá sul, ahogyan azt a 2. fejezetben megjegyeztü k, a
petíció k benyú jtá sa és a helyi kö zgyű léseken való részvétel az elmú lt egy-két évtizedben
visszaesett. Ahogy David Meyer és Sidney Tarrow, a "mozgalmi tá rsadalom" hipotézis hívei
végü l is elismerik: "A polgá rok á ltal elfogadott és ténylegesen haszná lt, rendkívü l vitatott
formá k mennyisége a jelek szerint sokkal korlá tozottabb, mint két évtizeddel ezelő tt volt".71
45. ábra: A tiltakozó tüntetések elszürkülése
Nem szabad eltú lozni az alulró l jö vő tiltakozá s hanyatlá sá t. Az 1990-es években a meleg és
leszbikus aktivistá k és az életvédő k sok aktivitá st mutattak, valamint a helyi és egyetemi
aktivizmus folyamatosan alacsony szinten maradt. Az alulró l jö vő tá rsadalmi tiltakozá s ma
is ugyanolyan gyakori lehet, mint az 1960-as és 1970-es években, és az ilyen tiltakozá ssal
szembeni tolerancia egyértelmű en nő tt. Nem tudok azonban arró l, hogy az elmú lt néhá ny
évtizedben nő tt volna a tá rsadalmi mozgalmakban való tényleges részvétel, ami
ellensú lyozná a tá rsadalmi és politikai részvétel hagyomá nyosabb formá iban bekö vetkezett
tö meges visszaesést.
A TELEKOMMUNIKÁ CIÓ a harmadik, ebben a fejezetben vizsgá lt, a nagyobb tá rsadalmi
ö sszekö ttetés felé mutató ellenirá nyzat, és minden való színű ség szerint ez a legfontosabb. A
szerény telefon egy tanulsá gos példá t szolgá ltat. A huszadik szá zad folyamá n a telefon
haszná lata exponenciá lisan nő tt. Amint a 46. á bra első fele mutatja, a telefonok elterjedése
az amerikai otthonokban a jó l ismert pá lyá t kö vette - a szá zad első kétharmadá ban
folyamatosan emelkedett, kivéve a nagy gazdasá gi vilá gvá lsá g idején bekö vetkezett
fordulatot. 1945 és 1998 kö zö tt az egy fő re jutó helyi hívá sok szá ma évi 304-rő l 2023-ra
emelkedett, míg az egy fő re jutó tá volsá gi hívá sok szá ma 13-ró l 353-ra robbant. A
nö vekedés nagy része az ü zleti és kereskedelmi kommuniká ció t jelentette, de a tisztá n
tá rsadalmi célú hívá sok is nö vekedtek. 1982-re az amerikai felnő ttek majdnem fele
gyakorlatilag minden nap beszélt telefonon (helyi vagy tá volsá gi) bará taival vagy
rokonaival. A tá voli bará tok és rokonok kö zö tti kapcsolatok az évszá zad utolsó negyedében
az írott szavakró l a beszélt szó ra vá ltottak á t, amint azt a 46. á bra má sodik fele mutatja, a
tá vbeszélő ipar 1984-es liberalizá ció ja utá n felgyorsult, majd a 90-es években lá tható an
elhalvá nyult. A technoló giai innová ció gyors ü teme - kü lö nö sen a mobiltelefonok
elterjedése az 1990-es években - tová bbra is szinte mindenü tt jelenvaló vá tette a telefont.
1998-ban a Pew Research Center for the People & the Press jelentése szerint a felnő ttek
kétharmada hívott fel egy bará tot vagy rokont az elő ző napon "csak azért, hogy
beszélgessen".72
A telefon 1876-os feltalá lá sá t kö vető en kö zel fél évszá zadon keresztü l az elemző k, ső t maga
a telefontá rsasá g is rosszul ítélte meg a telefon tá rsadalmi hatá sait. Azok szá má ra, akik
elő re szeretnék lá tni az internet tá rsadalmi kapcsolatokra gyakorolt hatá sá t, a telefon
tá rsadalmi kö vetkezményeire vonatkozó rossz elő rejelzések megdö bbentő sorozata mélyen
figyelmeztető tö rténet. Maga Alexander Graham Bell eredetileg arra szá mított, hogy a
telefon olyan mű sorszó ró funkció t fog betö lteni, amely késő bb a rá dió sajá tja lesz - "zene a
csapbó l". A huszadik szá zadban a telefonos vezető k annyira meg voltak győ ző dve arró l,
hogy első dleges ü gyfelü k az ü zletember, hogy való já ban lebeszéltek a telefonos "tá rsasá gi
életrő l". Ahogy Claude Fischer, a telefon vezető szocioló gusa ö sszefoglalja: "[A]z emberek
tényleges telefonhaszná lata és az iparosok elképzelése szerint a telefon haszná lata vagy
annak szü kségessége kö zö tt legalá bb egy generá ció n á t nem volt ö sszhang." A telefon
szocioló gusai szerint a telefon nem volt megfelelő .73
Még utó lag is meglepő en nehéz értékelni a telefon tá rsadalmi kapcsolatokra gyakorolt
hatá sá t. Ithiel de Sola Pool, e terü let egyik ú ttö rő je, megfigyelte:

46a. ábra: A telefon behatol az amerikai háztartásokba

46b. ábra: A távolsági személyes telefonhívások és levelek alakulása
Bá rmerre nézü nk, ú gy tű nik, hogy a telefon szö gesen ellentétes irá nyú hatá sokat vá lt ki. Az
orvosok szá má ra megspó rolja a há zhoz menést, de az orvosok kezdetben ú gy vélték, hogy
nö veli azt, mivel a betegek inká bb magukhoz hívhatjá k az orvost, minthogy elutazná nak
hozzá ..... Lehető vé teszi a ható sá gi kö zpontok szétszó ró dá sá t, de lehető vé teszi a terü leti
irodá k szoros, folyamatos felü gyeletét is a kö zpontbó l.... Bá rmilyen hipotézisbő l induljunk is
ki, fordított tendenciá k is megjelennek.74
Tá rsadalmi szempontbó l a telefon egyszerre ad és elvesz. Amikor 1975-ben egy
kapcsoló kö zpontban keletkezett tű z vá ratlanul há rom hétre megszakította a
telefonszolgá ltatá st Manhattan Lower East Side-já n, a szolgá ltatá s nélkü l maradt emberek
kétharmada arró l szá molt be, hogy a telefon nélkü liség elszigetelte ő ket, de egyharmaduk
arró l szá molt be, hogy gyakrabban lá togatott meg má s embereket személyesen. Má s szó val
ú gy tű nik, hogy a telefon csö kkenti a magá nyossá got és a személyes kapcsolatteremtést is.75
Sok megfigyelő elmélete szerint a telefon elő segítette a "pszicholó giai szomszédsá gok"
kialakulá sá t, felszabadítva intim tá rsadalmi há ló zatainkat a fizikai tér kö tö ttségei aló l. Má r
1891-ben egy telefonos tisztviselő azt sugallta, hogy a technoló gia "a szomszédsá g
korszaká t hozza el, ahol nincs szomszédsá g". Való já ban azonban a telefon tá rsadalmi
hatá sait vizsgá ló első á tfogó tanulmá ny (1933-ban) megá llapította, hogy ez a pont-pont
kö zö tti médium (a tö megmédiá tó l eltérő en) inká bb a meglévő helyi kapcsolatokat
erő sítette, mint a tá voliakat. Az 1970-es évek kö zepén a telefontá rsasá gok nyilvá ntartá sai
á llító lag azt mutattá k, hogy egy há ztartá sbó l induló telefonhívá sok 40-50 szá zaléka két
mérfö ldes kö rzetben, 70 szá zaléka pedig ö t mérfö ldes kö rzetben tö rtént. Az ö sszes
lakossá gi hívá s nagyjá bó l 20 szá zaléka egyetlen szá mra irá nyult, és nagyjá bó l a fele az ö t
szá m egyikére. Martin Mayer ezeket az adatokat ö sszegezve megá llapítja: "Az emberek a
legtö bb telefonhívá st azon a kö rnyéken intézik, ahol élnek". Mayer jelentése szerint az a
há ztartá stípus, amelyik a legnagyobb mértékben haszná lja a telefont, az a tizenéves csalá d,
amelyik nemrég kö ltö zö tt ú j kö rnyékre ugyanazon a nagyvá rosi terü leten belü l - má s szó val
a telefont a személyes kapcsolatok fenntartá sá ra haszná ljá k, amelyeket most a tér miatt
megszakítottak. "Az ember nem a telefonon keresztü l ismerkedik ú j bará tokkal".76
Ú gy tű nik tehá t, hogy a telefon - némiképp paradox mó don - a meglévő személyes
há ló zatokat erő sítette, nem pedig á talakította vagy felvá ltotta. Hasonlítsuk ö ssze a 46. á bra
felső felét, amely a telefon elterjedését mutatja a huszadik szá zad első kétharmadá ban, az
ugyanezen idő szak kö zö sségi szerepvá llalá sá ró l készített korá bbi á brá ink bá rmelyikével, és
a kö vetkeztetés nyilvá nvaló : legalá bbis ezekben az években a tá vkö zlés és a tá rsadalmi
kapcsolatok hagyomá nyos formá i kiegészítették egymá st, nem pedig alternatívá k voltak.
Hasonló képpen Claude Fischer a telefon tá rsadalmi hatá sá nak tö rténelmi elemzésében arra
a kö vetkeztetésre jut, hogy bá r a telefon jelentő sen kibő vítette a személyes kommuniká ció
lehető ségeit, "nem vá ltoztatta meg radiká lisan az amerikai életmó dot. Inká bb arra
haszná ltá k az amerikaiak, hogy erő teljesebben folytassá k jellegzetes életmó djukat".
A telefon elterjedése való színű leg arra késztette az embereket, hogy a korá bban
megszokottná l gyakrabban beszélgessenek személyesen a bará taikkal és rokonaikkal, még
akkor is, ha emiatt néhá ny lá togatá sukat megkurtítottá k. ...Ö sszességében a telefoná lá s
való színű leg tö bb tá rsadalmi beszélgetést eredményezett tö bb emberrel, mint korá bban.
Talá n ezek a hívá sok helyettesítették a csalá dtagokkal való hosszabb lá togatá sokat vagy
beszélgetéseket, vagy egyszerű en csak olyan idő t vettek el, amelyet egyébként egyedü l
tö ltö ttek volna.
Ú gy tű nik, hogy a telefon inká bb egy má sik tendenciá ban, a nö vekvő privatizmusban já tszik
szerepet... a magá n tá rsadalmi vilá gokban való részvétel és azok értékelése, szemben a
nagyobb, nyilvá nos kö zö sséggel..... Kevés bizonyíték van arra, hogy a telefon lehető vé tette
volna az emberek szá má ra, hogy kifejezetten ú j szervezeti kö telezettségvá llalá sokba
kapcsoló djanak be.... Az otthoni telefon lehető vé tette az elő fizető k szá má ra, hogy
gyakrabban tartsá k a kapcsolatot rokonaikkal és bará taikkal, a heti egyszeri hosszabb
beszélgetés helyett talá n hetente néhá nyszor rö viden csevegve. Kevés jele van annak, hogy
a telefoná lá s ú j tá rsadalmi kapcsolatokat nyitott volna meg.77
Ö sszefoglalva, a telefon kétségtelenü l megkö nnyítette a régi bará tokkal való bará tkozást, és
ebben az értelemben ellensú lyozta a 6. fejezetben leírt elszakadá st. Má srészt viszont nem
hozott létre ú j bará tsá gokat, és nem vá ltoztatta meg lényegesen a macherek jellegzetes
tevékenységeit. Daniel Boorstin tö rténész ö sszefoglalja a telefon meglepő en hétkö znapi
hatá sá t az amerikaiak tá rsadalmi tő kéjére: "A telefon csupá n kényelmi eszkö z volt, amely
lehető vé tette az amerikaiak szá má ra, hogy lazá bban és kevesebb erő feszítéssel tegyék azt,
amit má r korá bban is tettek".78
A huszonegyedik szá zad kezdetén még csak néhá ny éve vagyunk az internethez való széles
kö rű hozzá férés korszaká ban, mégis nehéz elkerü lni a feltételezést, hogy ennek az ú j
kommuniká ció s technoló giá nak a kö vetkezményei eltö rpü lnek a telefon amerikai
tá rsadalomra gyakorolt hatá sai mellett. Ennek az ú j technoló giá nak a terjedési sebessége
lényegesen nagyobb volt, mint a tö rténelem szinte bá rmely má s fogyasztó i technoló giá é -
ezzel csak a televízió vetekszik. A telefon esetében kö zel hét évtizedre volt szü kség ahhoz,
hogy a piaci elterjedtség 1 szá zaléká ró l 75 szá zalékra emelkedjen; az internet-hozzá férés
esetében ez a folyamat alig tö bb mint hét évet vesz igénybe. Egy felmérést végző szervezet
jelentése szerint 1999 tavaszá n a felnő tt lakossá g kö zel egyharmada (mintegy hatvannégy
millió ember) haszná lta az internetet, ami tö bb mint tízmillió felhaszná ló val tö bb, mint hat
hó nappal korá bban.79
Mint gyakorlatilag minden technikai fogyasztó i ú jítá s, ez is a fiatalabb generá ció k kö rében
terjedt el a leggyorsabban és legteljesebben. Egy 1999-es tanulmá ny megá llapította, hogy
bá r a fiatalok á ltalá ban sokkal kevésbé keresnek politikai informá ció kat, mint az idő sebb
korosztá lyok, nagyobb való színű séggel haszná ljá k az internetet, mint a honlapot. Má srészt,
nagyjá bó l ugyanebben az idő ben az Amerikai Nyugdíjasok Szö vetségének honlapja á llító lag
má r havonta félmillió egyéni lá togató t fogadott.80 Az ú j médium mintha megbaboná zva
vonzotta volna az embereket minden generá ció bó l.
Az internet elindulá sá t kö vető néhá ny éven belü l a tá rsadalmi kapcsolatok és a polgá ri
szerepvá llalá s legtö bb klasszikus formá já nak szimulakruma megtalá lható volt az
interneten. A gyá szoló k virtuá lis temetéseken vehettek részt a vilá ghá ló n keresztü l; a Today
in Funeral Service egyik riportere az Associated Pressnek azt mondta, hogy az online
temetés "egy kicsit személyteleníti a temetést, de jobb, mintha kihagyná nk". Megérkezett a
virtuá lis eskü ; az America Online 1997 jú niusá ban tartotta az eddigi legnagyobb
cybereskü vő t, amelyen tö bb ezer pá r egyidejű leg eskü dö tt ö ssze, mikö zben a néző k a
virtuá lis padokbó l "nézték" és "éljeneztek". A legutó bbi szá mítá sok szerint a Yahoo tö bb
mint ö tszá z olyan helyet említett, ahol virtuá lisan lehet imá dkozni, kö ztü k a Yaale Ve'Yavo-
t, egy ortodox zsidó oldalt, amely e-mailben kü ldö tt imá kat tová bbít Jeruzsá lembe, hogy a
nyugati falra ragasszá k ő ket. Hú svéti istentiszteletek és pá ska-ü ltetések; gyá sztaná csadá s és
rá kos betegeket tá mogató csoportok; ö nkéntes munka, cyberromá nc és tö bb szá zezer
csevegő csoport; szavazá s, lobbizá s, ső t még az AIDS Action Council "virtuá lis felvonulá sa
Washington ellen" is, amely tö bb mint huszonhá romezer "plaká tos felvonuló t" regisztrá lt -
a virtuá lis tá rsadalmi tő ke mindezen formá i és még sok má s is megtalá lható a kibertérben.81
Az egyik kö zponti kérdés természetesen az, hogy a "virtuá lis tá rsadalmi tő ke" ö nmagá ban
ellentmondá s-e. Erre nincs kö nnyű vá lasz. A telefon tá rsadalmi hatá saival kapcsolatos
korai, mélyen elhibá zott feltételezések arra figyelmeztetnek bennü nket, hogy az internettel
kapcsolatos korai feltételezéseink való színű leg hasonló an hibá sak lesznek. A tá rsadalmi
tő ke és az internetes technoló gia kö zö tti kapcsolatró l még nagyon kevés dolgot lehet teljes
bizonyossá ggal kijelenteni. Az egyik kö zhely azonban a kö vetkező : Az internet
robbaná sá nak idő zítése azt jelenti, hogy nem lehet ok-okozati ö sszefü ggésben a tá rsadalmi
kapcsolatoknak az elő ző fejezetekben leírt szétesésével. A szavazá s, az adakozá s, a bizalom,
a talá lkozá s, a lá togatá s és így tová bb má r akkor elkezdett hanyatlani, amikor Bill Gates még
á ltalá nos iskolá s volt. Mire az internet 1996-ban elérte az amerikai felnő ttek 10 szá zaléká t,
a tá rsadalmi kapcsolatok és a polgá ri szerepvá llalá s orszá gos szintű hanyatlá sa má r
legalá bb negyed évszá zada zajlott. Bá rmilyenek is legyenek az internet jö vő beli
kö vetkezményei, a tá rsadalmi érintkezés a huszadik szá zad utolsó évtizedeiben nem
egyszerű en a fizikai térbő l a kibertérbe helyező dö tt á t. Az internet lehet, hogy része a
megoldá snak a polgá ri problémá nkra, vagy sú lyosbíthatja azt, de nem a kiberforradalom
volt az ok.
Azt is tudjuk, hogy az internetes technoló gia korai felhaszná ló i nem voltak kevésbé (és nem
is jobban) elkö telezettek a civil életben, mint bá rki má s. 1999-re há rom fü ggetlen
tanulmá ny (kö ztü k az enyém is) megerő sítette, hogy ha az internetfelhaszná ló k magasabb
iskolai végzettségét figyelembe vesszü k, akkor az á llampolgá ri elkö telezettség tekintetében
megkü lö nbö ztethetetlenek a nem haszná ló któ l.82 Má sfelő l ezek a sokat hangoztatott
eredmények keveset bizonyítanak a net hatásairól, mivel való színű , hogy az internetet
haszná ló k relevá ns mó don ö nszelektá ló dnak. Az internethaszná lat és az á llampolgá ri
elkö telezettség kö zö tti ö sszefü ggés hiá nya jelentheti azt, hogy az internet vonzza a
visszahú zó dó kocká kat, és felpö rgeti ő ket, de azt is jelentheti, hogy a net ará nytalanul nagy
ará nyban vonzza a polgá ri dinamikusokat, és lecsillapítja ő ket. Mindenesetre még tú l korai
lenne empirikusan felmérni az internet hosszú tá vú tá rsadalmi hatá sait. Ezért itt a
szá mító gépes kommuniká ció néhá ny lehetséges elő nyét és há trá nyá t vizsgá lom meg az
amerikai polgá ri életre nézve, elismerve elő re, hogy való színű leg sem az apokaliptikus
"ború lá tó " elő rejelző k, sem az utó pisztikus "bá tor ú j virtuá lis kö zö sség" hívei nem talá ljá k
el a célt. Miben kü lö nbö znek a "virtuá lis" kö zö sségek a "való sá gos" kö zö sségektő l?
A kö zö sség, a kö zö sség és a kommuniká ció mind etimoló giailag, mind etimoló giailag
szorosan ö sszefü gg. A kommuniká ció a tá rsadalmi és érzelmi kapcsolatok alapvető
elő feltétele. A tá vkö zlés á ltalá ban és az internet kü lö nö sen jelentő sen nö veli a
kommuniká ció s képességü nket; ezért ésszerű nek tű nik feltételezni, hogy nettó hatá suk a
kö zö sséget fogja erő síteni, talá n még drá mai mértékben is. A tá rsadalmi tő ke a há ló zatokró l
szó l, és a net a há ló zatok végét jelentő há ló zat. A szá mító gépes kommuniká ció val foglalkozó
tanulmá nyozó k, mint példá ul Barry Wellman szocioló gus, azt á llítjá k, hogy az idő és a
tá volsá g akadá lyainak megszü ntetésével "a szá mító gép á ltal tá mogatott tá rsadalmi
há ló zatok erő s, kö ztes és gyenge kapcsolatokat tartanak fenn, amelyek informá ció t és
tá rsadalmi tá mogatá st nyú jtanak mind a speciá lis, mind a széleskö rű kapcsolatokban. ...A
szá mító gép-kö zvetített kommuniká ció felgyorsítja azt a mó dot, ahogyan az emberek a
részleges, személyes kö zö sségek kö zéppontjá ban mű kö dnek, gyorsan és gyakran vá ltogatva
a kö tő dések csoportjai kö zö tt".83
A tizenkilencedik szá zadi futuristá khoz hasonló an, akik a telefon á ltal megnyitott
tá vlatokban gondolkodtak, a "virtuá lis kö zö sség" rajongó i a szá mító gépes há ló zatokban
egyfajta utó pisztikus kommunitarizmus alapjá t lá tjá k. Starr Roxanne Hiltz és Murray Turoff,
a szá mító gépes kommuniká ció korai pró fétá i azt jó soltá k, hogy "Há ló zati nemzetté vá lunk,
és hatalmas mennyiségű informá ció t és tá rsadalmi-érzelmi kommuniká ció t cserélü nk majd
kollégá kkal, bará tokkal és "idegenekkel", akik hasonló érdeklő dési kö rrel rendelkeznek...
"globá lis faluvá " vá lunk". Michael Strangelove internetes teoretikus írta:
Az internet nem a technoló giá ró l, nem az informá ció ró l szó l, hanem a kommuniká ció ró l -
emberek beszélgetnek egymá ssal, emberek cserélnek e-maileket..... Az internet a tö meges
részvétel a teljesen kétirá nyú , cenzú rá zatlan tö megkommuniká ció ban. A kommuniká ció az
alap, az alap, a radiká lis talaj és gyö kér, amelyen minden kö zö sség á ll, nö vekszik és virá gzik.
Az internet kró nikus kommuniká torok kö zö ssége.84
Howard Rheingold, az ö nmagá t "az elektronikus hatá rvidéken otthonosan mozgó "
embernek nevező Howard Rheingold így szá molt be errő l: "A csak a szá mító gép
képernyő jén keresztü l elérhető kö zö sség gondolata elő szö r ridegen hangzott szá momra, de
hamar megtanultam, hogy az emberek szenvedélyesen tudnak érezni a e-mail és a
szá mító gépes konferenciá k irá nt. É n is kö zéjü k tartoztam. Tö rő dö m ezekkel az emberekkel,
akiket a szá mító gépemen keresztü l ismertem meg". John Perry Barlow, az Electronic
Frontier Foundation tá rsalapító ja nem talá lt pá rhuzamot a feljegyzett tö rténelemben a
szá mító gépes kommuniká ció megjelenésére: "A tű z megragadá sa ó ta a legá talakító bb
technoló giai esemény kellő s kö zepén vagyunk".85
Az internet hatékony eszkö z a fizikailag egymá stó l tá vol élő emberek kö zö tti
informá ció á tvitelre. A nehezebb kérdés az, hogy ez az informá ció á ramlá s ö nmagá ban
elő segíti-e a tá rsadalmi tő két és a való di kö zö sséget. Az informá ció természetesen fontos, de
ahogy John Seeley Brown és Paul Duguid, a Xerox híres Palo Altó i Kutató kö zpontjá nak
munkatá rsai hangsú lyozzá k, az informá ció nak szü ksége van tá rsadalmi kontextusra ahhoz,
hogy értelmet nyerjen: "Az informá ció ra való szoros ö sszpontosítá s, azzal a hallgató lagos
feltételezéssel, hogy ha az informá ció ra figyelü nk, minden má s a helyére kerü l, végső soron
egyfajta tá rsadalmi és morá lis vaksá got jelent." A szá mító gépes kommuniká ció a legjobb
esetben szélesebb, hatékonyabb há ló zatokat tesz lehető vé, amelyek erő sítik a tá rsadalmi
vilá ghoz fű ző dő kapcsolatainkat, és nö velik "szellemi tő kénket", mivel az informá ció
gyakorlatilag ingyenesen megosztható . A kirakó s kü lö nbö ző darabjaival rendelkező
emberek kö nnyebben együ ttmű kö dhetnek. A szá mító géppel kö zvetített kommuniká ció
tá mogathatja a nagy, sű rű , mégis képlékeny csoportokat, amelyek á tlépik a meglévő
szervezeti és fö ldrajzi hatá rokat, nö velve az egyébként periférikus résztvevő k - példá ul az
elektronikus kommuniká ció val kapcsolatos egyik vá llalati kísérletben vizsgá lt friss
nyugdíjasok - részvételét.86
A szá mító gépes kommuniká ció n alapuló tá rsadalmi há ló zatok inká bb a kö zö s érdekek, mint
a kö zö s tér alapjá n szervező dhetnek. Az évszá zad végére tö bb ezer, egymá stó l tá vol eső ,
funkcioná lisan meghatá rozott há ló zat alakult ki, amelyek olyan eltérő gondolkodá sú
embereket kö tö ttek ö ssze, mint a BMW-rajongó k, a madá rmegfigyelő k és a fehér
fajgyű lö lő k. Michael L. Dertouzos, az MIT informatikusa, pontosan (de talá n ö ntudatlanul) a
telefon hatá sairó l szó ló korai spekulá ció kat visszhangozva, az MIT szá mító gépes tudó sa
tö bb millió "virtuá lis szomszédsá gró l" elmélkedett, amelyek inká bb a kö zö s hobbikon, mint
a kö zö s téren alapulnak.87 A kibertérben má r most is tö bb ezer hobbi- és egyéb speciá lis
érdekcsoport mű kö dik, és ha az ilyen csoportokban való részvétel széles kö rben elterjed és
tartó s lesz, akkor ezú ttal talá n igaz lehet a jó slat.
A virtuá lis kö zö sségek egyenlő ségre tö rekvő bbek is lehetnek, mint a való s kö zö sségek,
amelyekben élü nk. Legalá bbis a belá tható jö vő ben a szá mító gépes kommuniká ció
drasztikusan lecsö kkenti a beszélgető partnerekrő l szó ló informá ció kat. Rheingold szerint a
szö veges kommuniká ció lá thatatlansá ga megakadá lyozza, hogy az emberek elő ítéleteket
alakítsanak ki a talá lkozá s elő tt. Ahogy a New Yorker híres karikatú rá já ban szereplő kutyá s
kibernetikus fogalmazott: "Az interneten senki sem tudja, hogy kutya vagy". Így -
feltételezve a széles kö rű kiber-hozzá férést - a "virtuá lis kö zö sségek" heterogénebbek
lehetnek az olyan fizikai tényező k tekintetében, mint a faj, a nem és az életkor, bá r - mint
késő bb lá tni fogjuk - homogénebbek lehetnek az érdekek és az értékek tekintetében.88
Az anonimitá s és a tá rsadalmi jelzések hiá nya gá tolja a tá rsadalmi ellenő rzést - végü l is
ezért van a titkos szavazá s -, és így a kibertér bizonyos szempontbó l demokratikusabbnak
tű nik. (Ironikus mó don a szá mító gépes kommuniká ció nak ez az elő nye azon mú lik, hogy -
legalá bbis a jelenlegi technoló gia mellett - való já ban kevesebb informá ció t kö zvetít a
résztvevő k kö zö tt, mint a személyes kommuniká ció ). Kutatá sok kimutattá k, hogy az on-line
megbeszélések á ltalá ban ő szintébbek és egyenlő bbek, mint a személyes talá lkozó k. Így a
szá mító gépes kö zvetítésű kommuniká ció laposabb hierarchiá khoz vezethet. A munkahelyi
há ló zatokban, mint a kísérletek kimutattá k, a szá mító gépes kö zvetítésű kommuniká ció
kevésbé hierarchikus, inká bb részvételi jellegű , ő szintébb és kevésbé befolyá soljá k a
stá tuszkü lö nbségek. A nő ket példá ul kevésbé való színű , hogy félbeszakítjá k a kibertérben
folytatott megbeszélések sorá n.89
A kibertér á llító lagosan nagyobb demokrá ciá já nak egy része inká bb reményen és hype-on
alapul, mint alapos kutatá son. Az internet politikai kultú rá ja, legalá bbis a korai
szakaszá ban, szigorú an libertariá nus, és bizonyos szempontbó l a kibertér nem Locke-i,
hanem hobbesi természetá llapotot képvisel. Ahogy Peter Kol-lock és Marc Smith, az
internetes kö zö sség két megfontoltabb megfigyelő je megjegyzi: "Széles kö rben ú gy vélik és
remélik, hogy az online kommuniká ció és interakció kö nnyű sége a demokratikus
intézmények virá gzá sá hoz vezet, és a nyilvá nos diskurzus ú j és létfontossá gú színterét
hirdeti. De a mai napig a legtö bb online csoport vagy anarchia [ha nem moderá lt], vagy
diktatú ra [ha moderá lt] struktú rá já val rendelkezik".90
Az interneten lehetséges nagy sebesség, alacsony kö ltségek és széles kö rű mozgó sítá s
elő nyö s lehet a politikai szervező k szá má ra, mivel csö kkenti a tranzakció s kö ltségeket,
kü lö nö sen a hasonló an gondolkodó polgá rok szétszó rtan elhelyezkedő csoportjai esetében.
Példá ul az 1997-es Nobel-díjas Nemzetkö zi kampá nyt a taposó akná k betiltá sá ért Jody
Williams első sorban az interneten keresztü l, Vermont vidéki otthoná bó l szervezte. Má r
1995-ben Mark Bonchek arró l szá molt be, hogy "27 000 ember olvassa rendszeresen az
alt.politics.homosexuality hírcsoportot, á tlagosan napi 75 ü zenettel. Ahogy a neve is
mutatja, az alt.politics.homosexuality egy olyan fó rum, ahol az emberek megvitatjá k a
politiká val és a homoszexualitá ssal kapcsolatos kérdéseket és informá ció kat osztanak meg".
Bronchek meglepő en sokféle á llá spontot talá lt e kérdésekben a fó rumhoz írt
hozzá szó lá sokban, a homoszexualitá ssal szemben szimpatizá ló és ellenséges á llá spontokat
egyará nt.91
Má srészt a szá mító gépes kommuniká ció annyira lecsö kkenti a véleménynyilvá nítá s
kü szö bét, hogy a beszélgető rá dió zá shoz hasonló an nem taná cskozá shoz, hanem lá rmá hoz
vezethet. Gondoljunk példá ul a kö vetkező hirdetésre, amely a Mother Jones há tsó belső
borító já n jelent meg 1999 á prilisá ban:
Ha érdekel,
tehetsz valamit ... egyszerű en!
www.ifnotnow.com
Légy teljes munkaidő s polgá ri aktivista .
.. ... heti 5 percig!
A legjobb tá rsadalmi érdekvédelmi csoportok kö zü l tö bb mint egy tucat
biztosítja az informá ció kat
- Ö n riasztá sokat olvas, leveleket kü ld, vá laszokat kap,
és nyomon kö veti az eredményeket - mindezt egyetlen gombnyomá ssal.
 Ez egy egyablakos bolt a részvételhez.
Szeretnénk megkö nnyíteni az Ö n szá má ra, hogy vá ltoztasson!
Hallassa a hangjá t!
www.ifnotnow.com Regisztráljon
ingyenes pró baverzió ra most!
Ha á ltalá nossá vá lna, az á llampolgá ri megnyilvá nulá soknak ez a rö vidítése csak tová bb
sú lyosbítaná a beszéd és a hallgatá s kö zö tti egyensú lyhiá nyt, amely a mai á llampolgá ri
elzá rkó zá s egyik kiemelkedő jellemző je, ahogyan azt a 2. fejezetben és az 1. tá blá zatban is
megjegyeztü k. John Seeley Brown és Paul Duguid rá mutat arra, hogy "az a képesség, hogy
ü zenetet kü ldhetü nk a president@whitehouse.gov címre... sokkal nagyobb hozzá férés,
részvétel és tá rsadalmi kö zelség illú zió já t keltheti, mint ami való já ban rendelkezésre á ll".92
Millió kkal tö bben fejezhetjü k ki véleményü nket egy egérkattintá ssal, de vajon meghallgatja-
e valaki?
Mindazoná ltal a szá mító géppel kö zvetített kommuniká ció potenciá lis elő nyei a polgá ri
szerepvá llalá s és a tá rsadalmi kapcsolatok terén lenyű gö ző ek. Az internet olcsó és sok
tekintetben egyenlő ségi lehető séget kíná l arra, hogy az ember tö bb millió polgá rtá rsá val
kapcsolatba lépjen, kü lö nö sen azokkal, akikkel kö zö s az érdeklő dési kö rü k, de nem térben
vagy idő ben. Való já ban a tá rsadalmi kö telékek felszabadítá sa az idő kö tö ttségei aló l - amit a
szakértő k "aszinkron kommuniká ció nak" neveznek - az internetnek fontosabb hatá sá vá
vá lhat, mint a tér kö tö ttségei aló li felszabadulá s.
Ezzel az ígérettel szemben viszont négy komoly kihívá st kell mérlegelni azzal a reménnyel
szemben, hogy a szá mító gépes kommuniká ció ú j és jobb kö zö sségeket fog teremteni. Ezeket
a nö vekvő bonyolultsá g sorrendjében fogom tá rgyalni.
A "digitá lis szakadék" a kibertérhez való hozzá férés tá rsadalmi egyenlő tlenségére utal. Az
internet kezdeti éveiben a nehéz felhaszná ló k tú lnyomó részt fiatalabb, magasan képzett,
felső jö vedelmű fehér férfiak voltak. A Népszá mlá lá si Hivatal 1997-es kimerítő tanulmá nya
szerint az amerikai tá rsadalom legkevésbé ö sszekapcsolt csoportjai a vidéki szegények, a
vidéki és belvá rosi faji kisebbségek, valamint a fiatal, nő i há ztartá sok voltak. Rá adá sul ú gy
tű nik, hogy ezek a kü lö nbségek az iskolá zottsá g, a jö vedelem, a faj és a csalá dszerkezet
szerint nem csö kkennek, hanem egyre szélesednek. Pippa Norris médiaszakértő
megá llapította, hogy mind az Egyesü lt Á llamokban, mind Euró pá ban az internet nem
mozgó sította a korá bban inaktív csoportokat (a fiatalok részleges kivételével), hanem
inká bb megerő sítette a politikai részvételben meglévő elő ítéleteket. Manuel Castells
szocioló gus hatá rozottan á llítja, hogy
mivel a szá mító gépes kommuniká ció hoz való hozzá férés kulturá lis, oktatá si és gazdasá gi
szempontbó l korlá tozó jellegű , és ez még soká ig így is marad, a szá mító gépes
kommuniká ció legfontosabb kulturá lis hatá sa potenciá lisan a kulturá lisan dominá ns
tá rsadalmi há ló zatok megerő sítése lehet.93
Egyfajta kiberapartheid kísértete, amelyben a tá rsadalmi tő ke á thidaló ereje csö kken, mivel
az elit há ló zatai egyre kevésbé hozzá férhető vé vá lnak az elesettek szá má ra, való ban ijesztő .
É ppen ezért azonban széles kö rben elismerik, hogy ez egy olyan kulcsfontossá gú kihívá s,
amellyel foglalkozni kell. Politikai akarat esetén ez a probléma megoldható . Ha az internetet
egyfajta XXI. szá zadi kö zmű nek tekintjü k, akkor az olcsó , tá mogatott hozzá férést (beleértve
a hardvert és a felhaszná ló bará t szoftvert is) elérhető vé lehet tenni kö nyvtá rakban,
kö zö sségi kö zpontokban, mosodá kban és aká r magá nlaká sokban is, ahogyan a XX.
szá zadban az alacsony kö ltségű telefonszolgá ltatá st is tá mogattá k. Az internetnek ez az első
kihívá sa a kö zö sségi ö sszekö ttetésekkel szemben komoly, de nem lekü zdhetetlen.
A má sodik kihívá st technikailag nehezebb megoldani. A szá mító gépes kommuniká ció
sokkal kevesebb nonverbá lis informá ció t kö zvetít, mint a személyes kommuniká ció . Az
MIT-s Dertouzos felteszi a helyes kérdést: "Az emberi kapcsolatok mely tulajdonsá gai
fognak jó l á tmenni a holnap informá ció s infrastruktú rá in, és melyek nem?".94
Az emberek rendkívü l hatékonyan érzékelik egymá s nonverbá lis ü zeneteit, kü lö nö sen az
érzelmekrő l, az együ ttmű kö désrő l és a megbízható sá gró l. (Lehetségesnek tű nik, hogy a
hazugsá g nonverbá lis jeleinek felismerése jelentő s tú lélési elő nyt jelentett az emberi
evolú ció hosszú sorá n.) Albert Mehrabian pszicholó gus írja a Csendes üzenetek: Implicit
Communication of Emotions and Attitudes (Az érzelmek és attitűdök implicit
kommunikációja) című írásában, hogy az "érzelmek birodalmá ban" dö ntő jelentő ségű ek
"arckifejezéseink és hangi megnyilvá nulá saink, testtartá sunk, mozdulataink és
gesztusaink". Amikor a szavaink "ellentmondanak a bennü k foglalt ü zeneteknek, má sok
bizalmatlanok azzal szemben, amit mondunk - szinte teljesen arra hagyatkoznak, amit
teszü nk".95
A szá mító gépes kommuniká ció most és a belá tható jö vő ben is elrejti azt a hatalmas
mennyiségű nonverbá lis kommuniká ció t, amely még a legegyszerű bb személyes talá lkozá s
sorá n is zajlik. (Az e-mailben haszná lt emotikonok, mint példá ul:), implicit mó don elismerik
ezt a tényt, de csak a leghalvá nyabb nyomá t adjá k a tényleges arckifejezésben rejlő
informá ció nak.) A szemkontaktus, a gesztusok (szá ndékos és szá ndékolatlan), a bó lintá sok,
a homlok halvá ny rá ncolá sa, a testbeszéd, az ü lésrend, még az ezredmá sodpercekben
mérhető tétová zá s is - ebbő l az informá ció tö megbő l, amelyet a személyes talá lkozá sok
sorá n á ltalá ban szinte gondolkodá s nélkü l feldolgozunk, semmit sem rö gzít a szö veg.
Rá adá sul, ahogy Nitin Nohria és Robert G. Eccles szervezetelméleti szakemberek
rá mutatnak, a személyes talá lkozá sok olyan mélységet és gyorsasá got biztosítanak a
visszajelzésben, ami a szá mító gépes kommuniká ció ban lehetetlen.
Az elektronikusan kö zvetített cserefolyamatokhoz képest a szemtő l-szembeni interakció
struktú rá ja szokatlan lehető séget kíná l a megszakítá sra, a javítá sra, a visszajelzésre és a
tanulá sra. A nagyrészt szekvenciá lis interakció kkal ellentétben a szemtő l-szembe interakció
lehető vé teszi, hogy két ember egyszerre kü ldjö n és adjon á t ü zeneteket. A megszakítá s, a
visszajelzés és a javítá s ciklusa a szemtő l-szembe interakció ban olyan gyors, hogy
gyakorlatilag azonnali. Ahogy [Erving] Goffman [szocioló gus] megjegyzi, "a beszélő még
azelő tt lá thatja, hogy má sok hogyan reagá lnak az ü zenetére, mielő tt az elhangzott volna, és
menet kö zben megvá ltoztathatja azt, hogy má s vá laszt vá ltson ki". Ha az interakció
csoportos kö rnyezetben zajlik, akkor a "beszélgetések" szá ma, amelyek egyidejű leg
zajlanak, amikor az interakció résztvevő i szemtő l szemben á llnak egymá ssal, még
nehezebben reproduká lható má s médiumokban.
A szá mító gépes kö zvetítésű kommuniká ció ban a szociá lis jelzések szegényessége gá tolja az
interperszoná lis együ ttmű kö dést és a bizalmat, kü lö nö sen akkor, ha az interakció anonim,
és nem illeszkedik egy szélesebb tá rsadalmi kontextusba. A szemtő l-szembeni és a
szá mító gép-kö zvetített kommuniká ció t ö sszehasonlító kísérletek megerő sítik, hogy minél
gazdagabb a kommuniká ció s médium, anná l tá rsasabb, személyesebb, bizalomgerjesztő bb
és bará tsá gosabb a talá lkozá s.96
A szá mító gépes kö zvetítésű kommuniká ció kétségtelenü l egyenlő ségibb, ő szintébb és
feladatorientá ltabb, mint a személyes kommuniká ció . A szá mító gépes csoportok résztvevő i
gyakran az alternatívá k szélesebb ská lá já val á llnak elő . A szociá lis jelzések és a tá rsas
kommuniká ció hiá nya miatt azonban a szá mító gép-alapú csoportok résztvevő i nehezebben
jutnak konszenzusra, és kevésbé érzik szolidá risnak magukat egymá ssal. Kialakul bennü k a
"deperszonalizá ció " érzése, és kevésbé elégedettek a csoport eredményeivel. A szá mító gép-
alapú csoportok gyorsabban jutnak el a kö zö s problémá ik intellektuá lis megértéséhez -
való színű leg azért, mert kevésbé zavarja ő ket a "kü lső dleges" szociá lis kommuniká ció -, de
sokkal rosszabbak a megértés megvaló sítá sá hoz szü kséges bizalom és kö lcsö nö sség
kialakítá sá ban.
A csalá s és a meg nem tartá s sokkal gyakoribb a szá mító gépes kommuniká ció ban, ahol a
félrevezetés és a félreértés kö nnyebb. A szá mító gépes kö rnyezetben a résztvevő ket kevésbé
gá toljá k a tá rsadalmi illemszabá lyok, és gyorsabban folyamodnak szélső séges nyelvezethez
és sértegetésekhez - a "lá ngolá s" a kibernetikusok á ltalá nosan haszná lt kifejezése, amely a
kommuniká ció t lá ngszó ró kkal folytatott kö zelharcként á brá zolja. A szá mító gépes
kommuniká ció jó az informá ció megosztá sra, a véleménygyű jtésre és az alternatívá k
megvitatá sá ra, de a bizalom és a jó indulat kiépítése nem kö nnyű a kibertérben. John Seeley
Brown és Paul Duguid rá mutat arra, hogy "a neten keresztü li pénzü gyi vagy tá rsadalmi
interakció k nem a digitá lis titkosítá ssal lesznek olyan biztonsá gosak, amely viszonylag olcsó
megoldá s, hanem az interakció t kö rü lvevő infrastruktú rá val - mind tá rsadalmi, mind
technikai értelemben -, mint amilyenek".97
Nohria és Eccles szerint ezekbő l az okokbó l kifolyó lag a szá mító gépes kommuniká ció széles
kö rű haszná lata való já ban gyakoribb személyes talá lkozá sokat tesz szü kségessé : "kiterjedt,
mély, szilá rd tá rsadalmi kapcsolati infrastruktú rá nak kell léteznie ahhoz, hogy az
elektronikus médiá t haszná ló k való ban megértsék, amit má sok kommuniká lnak nekik". A
Virginia á llambeli Blacksburg elektronikus kö zö sségi há ló zatá nak tapasztalatai azt
mutatjá k, hogy "amikor egy elektronikus kö zö sséget kö zvetlenü l egy fizikai kö zö sségre
helyezü nk, az nagyon erő s tá rsadalmi nyomá st gyakorol a civilizá ció ra. Ha valakivel
kiabá lsz a neten, vagy lá ngolsz, lehet, hogy ö sszefutsz vele a kö zértben, és kiderü l, hogy a
szomszédod".98 Má s szó val a tá rsadalmi tő ke inká bb előfeltétele, mint következménye a
hatékony szá mító gépes kommuniká ció nak.
Mindezek a problémá k kevésbé sú lyosak, ha egyértelmű , gyakorlatias kérdésekkel
foglalkozunk, de sú lyosabbak a bizonytalan és tö bbértelmű helyzetekben. Ha a
szá mító gépes kommuniká ció egy folyamatban lévő személyes kapcsolatba á gyazó dik, a
bonyodalmak sokkal kisebbek. A há zastá rsá val való talá lkozá s megbeszélése az étteremben
kö nnyen megoldható szá mító gépes kommuniká ció n keresztü l, de az ú j szomszéddal való
veszekedés a hangos bulijai miatt nem. Az ú j bará tokkal való archetipikus internetes
interakció bó l éppen az a tá rsadalmi beá gyazottsá g hiá nyzik, amely nélkü lö zhetetlennek
tű nik ahhoz, hogy a médiumon belü li tá rsadalmi jelzések hiá nyá t lekü zdjü k. A szemtő l-
szembeni há ló zatok á ltalá ban sű rű ek és kö tö ttek, míg a szá mító gépes kommuniká ció s
há ló zatok á ltalá ban ritká k és korlá tlanok. A virtuá lis vilá g anonimitá sa és folyékonysá ga a
"kö nnyen bejö vő , kö nnyen tá vozó ", "drive-by" kapcsolatokat ö sztö nzi. Ez a lazasá g a
szá mító gépes kommuniká ció vonzereje a kibertér egyes lakó i szá má ra, de ez gá tolja a
tá rsadalmi tő ke létrehozá sá t. Ha a be- és kilépés tú l kö nnyű , nem alakul ki elkö telezettség,
megbízható sá g és kö lcsö nö sség.99
A szá mító gépes kommuniká ció video- és hangtechnikai fejlesztései idő vel csö kkenthetik
ezeket a nehézségeket, de ez való színű leg nem fog egyhamar bekö vetkezni. A még a rossz
minő ségű videó hoz szü kséges "sá vszélesség" (kommuniká ció s kapacitá s) olyan magas,
hogy való színű leg még legalá bb egy évtizedig vagy még tová bb nem lesz á ltalá nosan és
olcsó n elérhető . Rá adá sul néhá ny kísérleti bizonyíték arra utal, hogy a szá mító gépes
kommuniká ció negatív hatá sai - a személyesség, a pszicholó giai tá volsá g, a gyenge szociá lis
jelek stb. - még a jó minő ségű videó á ltal is csö kkennek, de nem szű nnek meg.100 A
technoló giai vá ltozá sok sebessége és terjedelme kocká zatossá teszi a szá mító gépes
kommuniká ció tá rsadalmi cserére gyakorolt hatá saira vonatkozó jó slatokat, de a
kibertérben tö rténő kö zö sségépítésnek ez a má sodik akadá lya még a digitá lis szakadékná l
is fenyegető bbnek tű nik.
A harmadik akadá ly a "kiberbalkanizá ció " sokatmondó címkéje.101 Az internet lehető vé teszi
szá munkra, hogy kommuniká ció nkat olyan emberekre korlá tozzuk, akik pontosan a mi
érdeklő dési kö rü nket osztjá k - nem csak má s BMW-tulajdonosokra, hanem a BMW 2002-
esek tulajdonosaira, ső t talá n még az 1973-as turbó feltö ltő s 2002-esek tulajdonosaira is,
fü ggetlenü l attó l, hogy hol élnek, és milyen má s érdeklő dési kö rö kkel rendelkeznek ő k és
mi. Ez az erő teljes specializá ció a médium egyik nagy vonzereje, de egyben az egyik
finomabb veszélye is a tá rsadalmi tő ke á thidalá sá ra. Ha egy BMW-s csevegő csoportban a
Thunderbirdsrő l írunk egy megjegyzést, azt kocká ztatjuk, hogy "témá n kívü linek"
minő sítjü k. Ezzel szemben képzeljü k el, milyen kacagá st vá ltana ki, ha egy bowlingcsapat
vagy egy vasá rnapi iskolai osztá ly tagja megpró bá lna kizá rni egy alkalmi beszélgetési
gambit, mint témá n kívü lit.
A való s vilá gbeli interakció k gyakran arra kényszerítenek minket, hogy a sokféleséggel
foglalkozzunk, míg a virtuá lis vilá g homogénebb lehet, nem demográ fiai szempontbó l,
hanem az érdeklő dés és a szemléletmó d tekintetében. A helyalapú kö zö sségeket
felvá lthatjá k az érdekalapú kö zö sségek. Ahogy Stephen Doheny-Farina kommuniká ció s
szakember, a kiberkö zö sségek kilá tá sainak á tgondolt és szimpatikus kommentá tora
megjegyzi.
A fizikai kö zö sségekben olyan emberekkel vagyunk kénytelenek együ tt élni, akik sok
mindenben kü lö nbö zhetnek tő lü nk. A virtuá lis kö zö sségek azonban lehető séget nyú jtanak
szá munkra, hogy utó pisztikus kollektívá kat építsü nk - érdeklő dési, mű veltségi, ízlésbeli,
hitbeli és készségbeli kö zö sségeket. A kibertérben egy rendezetlen tá jbó l ú jraalkothatjuk a
vilá got.102
A kibertérben az interakció jellemző en egyszá las. A tizenkilencedik szá zadi amerikai
tö rténelemmel foglalkozó e-groupom tagjai csak az adott téma szempontjá bó l
kapcsoló dnak hozzá m, nem ú gy, mint a szomszédom, aki a szupermarketben, a templomban
vagy a labdapá lyá n is talá lkozhat velem. Természetesen nem tudhatjuk biztosan, hogyan
alakulnak majd az internetes kö zö sségek, de ha a virtuá lis kö zö sségekrő l kiderü l, hogy
sokkal inká bb egyszá lú ak, mint a való s vilá gbeli kö zö sségek, az való színű leg fokozni fogja a
kiberbalkanizá ló dá st.
A helyi heterogenitá s á tadhatja a helyét a virtuá lis homogenitá snak, ahogy a kö zö sségek
térben egyesü lnek. Az internetes technoló gia lehető vé teszi és ö sztö nzi az infravö rö s
csillagá szokat, a borbará tokat, a trekkieket és a fehér felső bbrendű ség híveinek, hogy
szű kítsék kö rü ket a hasonló an gondolkodó bizalmasokra. Az ú j "szű rési" technoló giá k,
amelyek automatizá ljá k az "irrelevá ns" ü zenetek kiszű rését, tová bb sú lyosbítjá k a
problémá t. A véletlenszerű kapcsolatok egyre való színű tlenebbé vá lnak, ahogy a fokozott
kommuniká ció szű kíti ízlésü nket és érdeklő dési kö rü nket - egyre kevesebb dologró l tudunk
és érdekel egyre tö bbet és kevesebbet. Ez a tendencia nö velheti a szű k értelemben vett
termelékenységet, mikö zben csö kkenti a tá rsadalmi kohézió t.
Má srészt, nem szabad romantikusan á brá zolnunk azoknak a való s kö zö sségeknek a
heterogenitá sá t, amelyekben most élü nk. A "madarak egy tollbó l fakadnak" népi mondá s
emlékeztet minket arra, hogy a kö zö sségek homogenitá sá ra irá nyuló tendenciá k má r jó val
az internet elő tt is léteztek. Az, hogy a kibertérben a még szű kebb értelemben vett
kö zö sségek lehetősége való sá ggá vá lik-e, nagyban fü gg attó l, hogy életü nk "virtuá lis" oldala
hogyan illeszkedik tá gabb tá rsadalmi való sá gunkba, valamint alapvető értékeinktő l. Ső t,
ahogy Paul Resnick informatikus rá mutatott, talá n nem is mindent á tfogó
"kiberkö zö sségek" vagy vízhatlan "kibergettó k" fognak kialakulni, hanem tö bb "kiberklub",
részben á tfedő tagsá ggal. Egy ilyen vilá gban a gyenge kö telékek, amelyek hidat képeznek a
kü lö nbö ző csoportok kö zö tt, a kö zö sségek egymá sba fonó dó kö zö sségét hozhatjá k létre.103
Az utolsó lehetséges akadá ly inká bb csak feltételezés, és még inká bb baljó slatú : vajon az
internet a gyakorlatban egy még egyszerű bb telefon vagy egy még egyszerű bb televízió
lesz? Má s szó val, az internet első sorban az aktív, tá rsadalmi kommuniká ció vagy a passzív,
magá njellegű szó rakozá s eszkö ze lesz? A szá mító gépes kommuniká ció "kiszorítja" a
személyes kapcsolatokat? Kü lö nö sen ezen a terü leten még tú l korai lenne ezt megmondani.
Az elő zetes adatok remélhető leg arra utalnak, hogy az interneten tö ltö tt idő kiszoríthatja a
televízió elő tt tö ltö tt idő t: egy 1999-es felmérés szerint az internethaszná ló k 42 szá zaléka
mondta, hogy ennek kö vetkeztében kevesebbet néz tévét, míg csak 19 szá zalékuk mondta,
hogy kevesebb magazint és 16 szá zalékuk, hogy kevesebb ú jsá got olvas. Má srészt egy korai
kísérleti tanulmá ny szerint a kiterjedt internethaszná lat nagyobb tá rsadalmi
elszigeteltséget, ső t depresszió t is okozhat.104 E szétszó rt szalmaszá lak kö zepette egy utolsó
figyelmeztetés: Ú gy tű nik, hogy az internet fejlesztését jelenleg irá nyító kereskedelmi
ö sztö nző k inká bb az egyénre szabott szó rakozá st és a kereskedelmet, mintsem a kö zö sségi
elkö telezettséget fogjá k hangsú lyozni. Ha kö zö sségbará tabb technoló giá t akarunk
fejleszteni, az ö sztö nzésnek a piacon kívü lrő l kell jö nnie.
Az optimista és a pesszimista forgató kö nyvek vizsgá lata utá n milyen kö vetkeztetéseket
vonhatunk le a tá vkö zlésnek a tá rsadalmi kapcsolatokra és az á llampolgá ri
elkö telezettségre gyakorolt való színű síthető hatá sairó l? A telefon tö rténete arra emlékeztet
bennü nket, hogy mind az utó pizmus, mind a jeremiá dok nagy való színű séggel helytelenek.
Ezenkívü l alapvető tévedés azt feltételezni, hogy az elő ttü nk á lló kérdés a szá mító gépes
kommuniká ció és a személyes interakció közötti különbség. Mind a telefon tö rténete, mind
az internethaszná lat korai bizonyítékai hatá rozottan arra utalnak, hogy a szá mító gépes
kommuniká ció a személyes kö zö sségeket kiegészíti, nem pedig helyettesíti.
A telefonhaszná lattal kü lö nö sen szembetű nő pá rhuzamot mutat Barry Wellman szocioló gus
és munkatá rsai á ltal készített, a szá mító gépes kommuniká ció kutató i á ltali haszná latá ró l
szó ló alapos tanulmá ny, amely a kö vetkező ket á llapította meg
bá r az internet segít a tudó soknak abban, hogy nagy tá volsá gokon keresztü l is kapcsolatot
tartsanak fenn, a fizikai kö zelség még mindig szá mít. Azok a tudó sok, akik gyakran lá tjá k
egymá st, vagy kö zelebb dolgoznak egymá shoz, gyakrabban írnak egymá snak e-mailt. A
gyakori internetes kapcsolattartá s kiegészíti a gyakori személyes kapcsolattartá st, nem
pedig helyettesíti azt.105
Ez a megá llapítá s teljes mértékben ö sszhangban van az MIT kutató já nak, Dertouzosnak, a
szá mító gépes kommuniká ció lelkes bajnoká nak megalapozott elő rejelzésével: "[A]bá r
néhá ny jelentéktelen ü zleti kapcsolat és alkalmi tá rsas kapcsolat tisztá n virtuá lis alapon jö n
létre és tartható fenn, a fizikai kö zelségre szü kség lesz a fontosabb szakmai és tá rsadalmi
talá lkozá sok megszilá rdítá sá hoz és megerő sítéséhez." "Dan Huttenlocher, a Cornell
informatika professzora szerint a digitá lis technoló giá k alkalmasak a má r kialakult
kö zö sségek fenntartá sá ra. Kevésbé jó k abban, hogy létrehozzá k ő ket."106 Ha azonban a
szá mító gépes kommuniká ció első dleges hatá sa a személyes kapcsolatok megerő sítése, nem
pedig helyettesítése, akkor a net ö nmagá ban nem való színű , hogy visszafordítja tá rsadalmi
tő kénk romlá sá t.
Végezetü l nem szabad azt feltételeznü nk, hogy az internet jö vő jét valamilyen esztelen, kü lső
"technoló giai kényszer" fogja meghatá rozni. A legfontosabb kérdés nem az, hogy mit tesz
velü nk az internet, hanem az, hogy mi mit teszü nk vele. Hogyan haszná lhatjuk ki a
szá mító gépes kommuniká ció ban rejlő ó riá si lehető ségeket arra, hogy a tá rsadalmi tő kébe
való befektetéseinket eredményesebbé tegyü k? Hogyan haszná lhatjuk fel ezt az ígéretes
technoló giá t a kö zö sségi kapcsolatok sű rítésére? Hogyan fejleszthetjü k a technoló giá t a
tá rsadalmi jelenlét, a tá rsadalmi visszajelzés és a tá rsadalmi jelzések fokozá sá ra? Hogyan
haszná lhatjuk fel a gyors és olcsó kommuniká ció lehető ségét arra, hogy javítsuk való di
kö zö sségeink mostanra má r megrogyott szö vetét, ahelyett, hogy elcsá bulná nk egy tú lvilá gi
"virtuá lis kö zö sség" délibá bjá tó l? Rö viden, hogyan tehetjü k az internetet a megoldá s
részévé? Az ú j évszá zad kezdetén a szá mító géppel kö zvetített kommuniká ció terü letén a
legizgalmasabb munká k némelyike éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. E kö nyv utolsó
fejezetében e kilá tá sok némelyikérő l szó lok egy kicsit. Egyelő re arra a kö vetkeztetésre
jutottam, hogy az internet nem fogja automatikusan ellensú lyozni a tá rsadalmi tő ke
hagyomá nyosabb formá inak hanyatlá sá t, de megvan benne ez a potenciá l. Való já ban nehéz
elképzelni, hogy napjaink polgá ri dilemmá it szá mító gépes kommuniká ció nélkü l oldjuk
meg.
A kiscsoportokra, tá rsadalmi mozgalmakra és a tá vkö zlésre vonatkozó bizonyítékok
tö bbértelmű bbek, mint a korá bbi fejezetekben szereplő bizonyítékok. Mindent ö sszevetve,
a legegyértelmű bb kivételek a polgá ri szerepvá llalá s visszaszorulá sá nak tendenciá ja aló l 1)
a 7. fejezetben tá rgyalt ifjú sá gi ö nkéntesség nö vekedése; 2) a telekommuniká ció , kü lö nö sen
az internet terjedése; 3) az evangéliumi konzervatívok kö rében az alulró l jö vő aktivitá s
erő teljes nö vekedése; és 4) az ö nsegítő csoportok nö vekedése. Ezek a kü lö nféle
ellená ramlatok értékes emlékeztető ü l szolgá lnak arra, hogy a tá rsadalom egyszerre
tö bbféleképpen fejlő dik. Ezek a kivételek az á ltalam elmondott, á ltalá nosan lehangoló
tö rténetbő l a polgá ri megú julá s bá torító lehető ségeire figyelmeztetnek bennü nket. Még így
is, ezek a fejlemények aligha ellensú lyozzá k azt a sok má s mó dot, amelyek révén a legtö bb
amerikai kevésbé kö tő dik a kö zö sségeinkhez, mint két vagy há rom évtizeddel ezelő tt.
Mielő tt megvizsgá lná nk a reform lehetséges ú tjait, meg kell értenü nk, hogy honnan ered ez
az apá ly. Mivel magyará zható , hogy az elmú lt évtizedekben megfordultak azok a polgá ri
gondolkodá sú tendenciá k, amelyek a huszadik szá zad első kétharmadá t jellemezték? A
kö nyv kö vetkező részében erre a kérdésre keressü k a vá laszt.

HARMADIK SZAKASZ
Miért?

FEJEZET
Bevezetés
A huszadik szá zad utolsó harmadá ban valami fontos tö rtént a tá rsadalmi kö telékekkel és a
polgá ri elkö telezettséggel Ameriká ban. Mielő tt megvizsgá lná nk, hogy miért, foglaljuk ö ssze,
amit megtudtunk.
A szá zad első kétharmadá ban az amerikaiak egyre aktívabb szerepet vá llaltak kö zö sségeik
tá rsadalmi és politikai életében - templomokban és szakszervezeti termekben,
bowlingpá lyá kon és klubhelyiségekben, bizottsá gi asztalok, ká rtyaasztalok és
vacsoraasztalok kö rü l. É vrő l évre bő kezű bben adakoztunk jó tékony célokra, gyakrabban
vettü nk részt kö zö sségi projektekben, és (amennyiben még mindig talá lunk megbízható
bizonyítékokat) egyre megbízható bban viselkedtü nk egymá ssal szemben. Aztá n rejtélyes
mó don, tö bbé-kevésbé egyszerre, mindezeket a dolgokat egyre ritká bban tettü k.
Még mindig elkö telezettebbek vagyunk, mint sok má s orszá g polgá rai, de a sajá t
kö zelmú ltunkhoz képest kevésbé vagyunk kapcsolatban. Tová bbra is érdeklő dő és kritikus
szemlélő i vagyunk a kö zéletnek. Kibicelü nk, de nem já tszunk. Fenntartjuk a formá lis
hovatartozá s lá tszatá t, de ritká n jelenü nk meg. Igényeink kifejezésének ú j mó djait talá ltuk
ki, amelyek kevesebbet kö vetelnek tő lü nk. Kevésbé való színű , hogy megjelenü nk a kö zö s
taná cskozá son - aká r a szavazó fü lkében, aká r a gyű léstermekben -, és amikor mégis
megjelenü nk, azt tapasztaljuk, hogy bará taink és szomszédaink kö zü l elkeserítő en kevesen
jelentek meg. Kevésbé vagyunk nagylelkű ek a pénzü nkkel és (az idő sek fontos kivételével)
az idő nkkel, és kevésbé hajlamosak vagyunk arra, hogy az idegenek felé forduljunk. Ő k
persze viszonozzá k a szívességet.
Nem minden kö zö sségi há ló zat sorvadt el. A vékony, egyszá lú , szö rfö s kö lcsö nhatá sok
fokozatosan felvá ltjá k a sű rű , tö bbszá lú , jó l begyakorolt kö telékeket. Tá rsas kapcsolataink
egyre nagyobb része egyszeri, speciá lis célú és ö ncélú . Ahogy Morris Janowitz szocioló gus
má r évtizedekkel ezelő tt megjó solta, "korlá tozott felelő sségű kö zö sségeket" alakítottunk ki,
vagy amit Claude Fischer, Robert Jackson és kollégá ik szocioló gusok reményteljesebben
"személyes kö zö sségeknek" neveznek.1 A nagy csoportokat, amelyek helyi tagozatokkal,
hosszú tö rténettel, tö bbféle céllal és sokféle vá lasztó i kö rrel rendelkeznek, felvá ltjá k az
elillanó bb, egycélú szervezetek, kisebb csoportok, amelyek "életü nk vá ltozékonysá gá t
tü krö zik azzal, hogy lehető vé teszik szá munkra, hogy kö nnyen kö tő djü nk, de ugyanilyen
kö nnyen meg is szakítsuk kö tő déseinket".2 Az alulró l szervező dő csoportokat, amelyek
egykor szemtő l szembe hoztak bennü nket szomszédainkkal, a kellemes és a kellemetlen
emberekkel egyará nt, beá rnyékolja a személyzet á ltal vezetett érdekcsoportok szédü letes
nö vekedése, amelyek célja szű kebb énü nk képviselete. A helyalapú tá rsadalmi tő két
felvá ltja a funkció alapú tá rsadalmi tő ke. Kivonulunk a kö lcsö nö sség azon há ló zataibó l,
amelyek egykor a kö zö sségeinket alkottá k.
A legzavarbaejtő bb, hogy a kö zö sség hanyatlá sá val ellentétben, amelyet a korá bbi
Jeremiá sok észlelni véltek, a tá rsadalmi tő ke eró zió ja nem akkor kezdő dö tt, amikor a
zará ndokok elő szö r partra szá lltak. É ppen ellenkező leg, élő emlékezetü nkben az á radat
hatá rozottan az ellenkező irá nyba mozdult el - az aktívabb tá rsadalmi és politikai részvétel,
a teljesebb nagylelkű ség és bizalom, a nagyobb ö sszetartozá s felé. Bá rhogyan is értékeljü k
részletesen az elmú lt két-há rom évtizedben bekö vetkezett fordulatot, maga a hirtelenség,
az alapossá g és a vá ratlansá g izgalmas rejtélyt jelent. Az 1960-as és 1970-es években
kezdő dő , majd az 1980-as és 1990-es években felgyorsuló folyamat miért kezdett szétesni
az amerikai kö zö sségi élet szö vete? Mielő tt fontoló ra vehetnénk a szö vet ú jraszö vését,
foglalkoznunk kell ezzel a rejtéllyel.
Ha igazam van, ez egy olyan rejtély, amely az amerikai demokrá cia jö vő je szempontjá bó l
fontos. Ez egy klasszikus fejtö rő , egy corpus delicti-vel, egy nyomokkal teleszó rt helyszínnel
és sok lehetséges gyanú sítottal. Mint minden jó detektívtö rténetben, itt is kiderü l azonban,
hogy néhá ny hihető tettesnek kifogá stalan alibije van, és néhá ny fontos nyom olyan baljó s
fejleményekre utal, amelyek má r jó val a fü ggö ny felhú zá sa elő tt bekö vetkeztek. Rá adá sul,
aká rcsak Agatha Christie Gyilkosság az Orient expresszen című regényében, ebben a
bű ntényben is kiderül, hogy a tettesnek tö bb elkö vető je volt, így ki kell vá lasztanunk a
fő kolomposokat a bű ntá rsaktó l. Végü l, má r az elején tisztá znom kell, hogy nem oldottam
meg teljesen a rejtélyt, ezért kérem az ö nö k segítségét a nyomok kiszű résében.
Mikor egy sorozatos bű ncselekményt akarnak megoldani (vagy ha má r itt tartunk, egy
kö zegészségü gyi já rvá nyt akarnak megérteni), a nyomozó k á ltalá ban kö zö s voná sokat
keresnek az á ldozatok kö zö tt - mind sző ke volt, vagy a tenger gyü mö lcseiért rajongott, vagy
balkezes? Hasonló képpen, a tá rsadalomtudó sok egy olyan trenddel szembesü lve, mint a
csö kkenő tá rsadalmi részvétel, a hatá sok koncentrá ció já t keresik. Ha a részvétel
csö kkenése a kü lvá rosiak kö rében a legnagyobb, ez az egyik magyará zatra utalhat, míg ha
(mondjuk) a dolgozó nő k kö rében a legnagyobb, akkor egy má sik értelmezés vá lik
hihető bbé. É n is ezt az á tfogó stratégiá t kö vetem, és azt vizsgá lom, hogy a polgá ri
szerepvá llalá s csö kkenése idő ben és térben korrelá l-e bizonyos tá rsadalmi jellemző kkel. Az
elején azonban fel kell ismernü nk ennek a stratégiá nak két gyenge pontjá t.
Elő szö r is, a tá rsadalmi vá ltozá sok á ltal kivá ltott hatá sok gyakran jó val tú lterjednek a
kezdeti érintkezés helyén. Ha példá ul a vacsorapartikat alá á ssa a nő k fizetett
munkaerő piacra való bekerü lése - és erre a nézetre talá lunk majd bizonyítékot -, akkor ez a
fejlemény nemcsak a há zon kívü l dolgozó nő k kö rében gá tolhatja a vacsorapartikat, hanem
az otthon maradottak kö rében is, akik belefá radtak a meghívá sokba. Ebben az esetben a
munka és a vacsorapartik csak lazá n korrelá lhatnak az egyének kö zö tt, még akkor is, ha (a
hipotézis szerint) az elő bbi alá á sta az utó bbit. Hasonló képpen, ha az ingá zá s vagy a tévézés
vá ltotta ki a testvéri klubok ö sszeomlá sá t, a hatá sok végü l a nem ingá zó k és a nem
tévénéző k kö rében is megmutatkozná nak, mivel ha a klub elindul a lejtő n, még azok sem
mennének el, akik egyébként készek lennének megjelenni. A korá bbi fejezetekben lá ttunk
bizonyítékokat az ilyen "szinergikus" hatá sokró l, példá ul a kollektív tevékenységek (mint a
nyilvá nos gyű lések) gyorsabb csö kkenését, mint az egyéni tevékenységekét (mint a
szerkesztő ségi levelek). Sajnos a mi nyomozó i stratégiá nk szempontjá bó l a szinergikus
hatá sok (inká bb olyanok, mint egy já rvá ny, amely tú lterjedt a kezdeti hordozó já n)
meghiú sítjá k az egyértelmű ítéleteket.3
Má sodszor, a szoká sos gyanú sítottak rutinszerű á tvizsgá lá sa sorá n egyik sem tűnt ki a
kezdeti felá llá sbó l. Ú gy tű nik, hogy a polgá ri elkö telező dés hiá nya egyenlő esélyekkel já ró
betegség. A klubtalá lkozó k, a bará ti lá togatá sok, a bizottsá gi szolgá lat, a templomi lá togatá s,
a jó tékonykodá s, a ká rtyapartik és a vá lasztá si részvétel éles, folyamatos csö kkenése az
elmú lt évtizedekben az amerikai tá rsadalom gyakorlatilag minden szektorá t nagyjá bó l
egyformá n sú jtotta. A tendenciá k a nő k és a férfiak kö rében, a két partvidéken és az orszá g
szívében, a bérlő k és a laká stulajdonosok kö rében, a fekete gettó kban és a fehér
kü lvá rosokban, a kisvá rosokban és a nagyvá rosi terü leteken, a protestá nsok és a
katolikusok kö rében, a jó mó dú ak és az elszegényedettek kö rében, csö kken az egyedü lá lló k
és csö kken a há zaspá rok kö rében, csö kken a segédmunká sok és csö kken a kisvá llalkozó k és
csö kken a felső vezető k kö rében, csö kken a republiká nusok és csö kken a demokratá k és
csö kken a fü ggetlenek kö rében, csö kken a szü lő k és csö kken a gyermektelenek kö rében,
csö kken a teljes munkaidő ben dolgozó k és csö kken a há ztartá sbeliek kö rében.4
Az biztos, hogy az á llampolgá ri elkö telezettség szintjei eltérnek az egyes kategó riá k kö zö tt,
ahogy azt má r említettü k - a nő k kö rében nagyobb az informá lis szocializá ció , a jó mó dú ak
kö rében nagyobb az á llampolgá ri részvétel, az afroamerikaiak kö rében kisebb a tá rsadalmi
bizalom, a fü ggetlenek kö rében kevesebb a szavazó , a kisvá rosokban nagyobb az
altruizmus, a szü lő k kö rében tö bb a templomba já rá s, és így tová bb. A polgá ri szerepvá llalá s
tendenciái azonban nagyon hasonló ak . Példá ul 1974 és 1994 kö zö tt a fehérek á tlagosan 18
szá zaléka szá molt be arró l, hogy az elő ző évben részt vett egy helyi ü gyekkel foglalkozó
nyilvá nos gyű lésen, míg a feketéknek csak 13 szá zaléka, de a két évtized alatt mindkét faj
lá togatá si ará nya a felére csö kkent. Vermont vidéki Vermontban 1999-ben tö bben vesznek
részt a helyi politiká ban, mint Boston nagyvá rosban, de 1999-ben kevesebb ember vesz részt
a helyi politiká ban Vermont vidéki Vermontban, mint 1959-ben. Rö viden, ami a polgá ri
szerepvá llalá s változását illeti, nem talá lunk olyan kö nnyen azonosítható "forró pontokat"
ennek a polgá rellenes já rvá nynak a demográ fiai térképén, amelyek kö nnyű nyomokat
adhatná nak a já rvá ny eredetére vonatkozó an.
A vizsgá latot példá ul az oktatá ssal kezdhetnénk. Az iskolá zottsá g az egyik legfontosabb
elő rejelző je - ső t, á ltalá ban a legfontosabb elő rejelző je - a tá rsadalmi részvétel szá mos
formá já nak - a szavazá stó l az egyesü leti tagsá gon á t a helyi bizottsá g elnö ki tisztségéig, a
vacsoraestek szervezésétő l a véradá sig. Az biztos, hogy az iskolai végzettségnek kevés
hatá sa van a barátkozásra - azaz az informá lis tá rsadalmi kapcsolatokra, példá ul a bará tok
meglá togatá sá ra vagy a csalá di vacsorá kra - vagy a templomba já rá sra, bár az iskolai
végzettség pozitívan korrelá l az egyhá zi csoportokban való tagsá ggal. Má srészt az iskolai
végzettség kü lö nö sen erő s elő rejelző je a nyilvá nos, hivatalosan szervezett
tevékenységekben való részvételnek. Négy évvel magasabb iskolai végzettség (mondjuk, ha
valaki fő iskolá ra já r) 30 szá zalékkal nagyobb érdeklő déssel já r a politika irá nt, 40
szá zalékkal tö bb klublá togatá ssal és 45 szá zalékkal tö bb ö nkéntes munká val. A fő iskolá t
végzettek tö bb mint kétszer nagyobb való színű séggel tö ltenek be tisztségviselő i vagy
bizottsá gi tagsá got egy helyi szervezetben, vesznek részt nyilvá nos gyű lésen, írnak a
Kongresszusnak, vagy vesznek részt politikai gyű lésen. Ugyanez az alapvető minta érvényes
a férfiakra és a nő kre, valamint minden fajra és generá ció ra. Rö viden, az oktatá s rendkívü l
erő s elő rejelző je a polgá ri szerepvá llalá snak.5
Miért van az oktatá snak ilyen nagy hatá sa a tá rsadalmi kapcsolatokra?6 Az oktatá s részben
a kivá ltsá gok - a tá rsadalmi osztá ly és a gazdasá gi elő nyö k - helyettesítő je, de amikor a
jö vedelmet, a tá rsadalmi stá tuszt és az oktatá st együ ttesen haszná ljá k fel a polgá ri
szerepvá llalá s kü lö nbö ző formá inak elő rejelzésére, az oktatá s kiemelkedik az első dleges
befolyá soló tényező k kö zü l. Az iskolai végzettség elképzelhető , hogy a szokatlan ambíció
vagy energia vagy má s veleszü letett tulajdonsá g jele, amely szintén ö sztö nzi az á llampolgá ri
részvételt. Végü l, az iskolá zott emberek legalá bbis részben az otthon és az iskolá ban á tadott
készségek, erő forrá sok és hajlamok miatt elkö telezettebbek a kö zö sség irá nt. Mindenesetre
aká r az egyének, aká r az á llamok és telepü lések, aká r (a huszadik szá zad első
kétharmadá ban) az idő k folyamá n, a magasabb iskolai végzettség nagyobb részvételt jelent.
Bá r széles kö rben elismert tény, hogy az amerikaiak ma jobban képzettek, mint szü leink és
nagyszü leink, azt má r kevesebben értékelik, hogy ez a tendencia milyen tö megesen és
gyorsan alakította á t a felnő tt lakossá g iskolá zottsá gi ö sszetételét. Még 1960-ban az
amerikai felnő tteknek csak 41 szá zaléka végzett kö zépiskolá t, 1998-ban má r 82 szá zalékuk.
1960-ban az amerikai felnő tteknek csak 8 szá zaléka rendelkezett fő iskolai diplomá val,
1998-ban má r 24 szá zalékuk. 1972 és 1998 kö zö tt a tizenkét évnél kevesebbet végzett
felnő ttek ará nya a felére csö kkent, 40 szá zalékró l 18 szá zalékra, míg a tizenkét évnél tö bbet
végzettek ará nya majdnem megduplá zó dott, 28 szá zalékró l 50 szá zalékra emelkedett, mivel
a huszadik szá zad hajnalá n tanult amerikaiak generá ció ja (akiknek tö bbsége nem fejezte be
a kö zépiskolá t) eltű nt a színrő l, és helyü ket a baby boomerek és utó daik vették á t (akiknek
tö bbsége fő iskolá ra já rt).7
Az oktatá s tehá t jelentő sen nö veli az á llampolgá ri elkö telezettséget, és az oktatá s szintje
tö megesen emelkedett. Sajnos ez a két egyszerű tény csak tová bb mélyíti a kö zponti rejtélyt.
Ha valaminek, akkor az oktatá s nö vekedésének nö velnie kellett volna a polgá ri
elkö telezettséget. Így ez az első vizsgá ló dá s még rejtélyesebbé tesz bennü nket, mint
korá bban. Bá rmilyen erő k is á llnak az á llampolgá ri elkö telezettség és a tá rsadalmi tő ke
visszaesése mö gö tt, ezek az erő k az amerikai tá rsadalom minden szintjét érintették. A
tá rsadalmi tő ke erodá ló dott minden tizenkettedik amerikai kö zü l egynél, aki élvezte a
felső fokú tanulmá nyok elő nyeit, erodá ló dott minden nyolcadik amerikai kö zü l egynél, aki
még a kö zépiskolá t sem végezte el, és erodá ló dott a kettő kö zö tti minden rétegben. Az
elmú lt évszá zad utolsó harmadá nak rejtélyes elszakadá sa tá rsadalmunk minden rétegét
sú jtotta.
Erre a rejtvényre szá mos lehetséges vá lasz szü letett:
- Elfoglaltsá g és idő nyomá s
- Gazdasá gi nehéz idő k
- A nő k bekerü lése a fizetett munkaerő piacra és a kétfoglalkozá sú csalá dok stressze
- Lakossá gi mobilitá s
- Szuburbanizá ció és terjeszkedés
- A televízió , az elektronikus forradalom és má s technoló giai vá ltozá sok
- Az amerikai gazdasá g szerkezetének és méretének vá ltozá sai, mint példá ul az ü zletlá ncok,
a fió ktelepek és a szolgá ltatá si szektor térhó dítá sa, vagy a globalizá ció .
- A há zassá g és a csalá di kö telékek megszakadá sa
- A jó léti á llam nö vekedése
- A polgá rjogi forradalom
- A hatvanas évek (amelyek nagy része való já ban a hetvenes években tö rtént), tö bbek
kö zö tt
- Vietnam, Watergate és a kö zéletbő l való kiá brá ndulá s
- A tekintély elleni kulturá lis lá zadá s (szex, drogok stb.)
A legtö bb tiszteletreméltó krimiíró habozna ennyi hihető gyanú sítottat ö sszeszá molni,
fü ggetlenü l attó l, hogy milyen energikus a nyomozó juk. Nem vagyok abban a helyzetben,
hogy mindezekkel az elméletekkel foglalkozzam - természetesen nem végleges formá ban -,
de el kell kezdenü nk szű kíteni a listá t. Csá bító azt feltételezni, hogy egy nagy hatá snak (mint
példá ul a polgá ri elkö telező dés hiá nya) egy nagy oka van (mint példá ul a kétkarrieres
csalá dok, az anyagiassá g vagy a televízió ), de ez á ltalá ban tévedés. Egy olyan á tható
tá rsadalmi trendnek, mint amilyet mi vizsgá lunk, való színű leg tö bb oka van, ezért a mi
feladatunk az, hogy felmérjü k az ilyen tényező k relatív fontossá gá t.
A rejtélyü nk megoldá sá nak, még ha csak részben is, tö bb pró bá t is ki kell á llnia.
- A javasolt magyarázó tényező korrelál-e a társadalmi tőkével és az állampolgári
elkötelezettséggel? Ha nem, akkor nehezen érthető , hogy miért kellene ezt a tényező t
egyá ltalá n a sorba á llítani. Példá ul a kérdéses idő szakban sok nő lépett be a fizetett
munkaerő piacra, de ha kiderü lne, hogy a dolgozó nő k nem kevésbé elkö telezettek a
kö zö sségi életben, mint a há ziasszonyok, akkor nehezebb lenne a kö zö sségi szervezetek
hanyatlá sá t a kétkereső s csalá dok térnyerésének tulajdonítani.8
- A korreláció hamis? Ha példá ul a szü lő k nagyobb való színű séggel lennének csatlakozó k,
mint a gyermektelenek, az fontos nyom lehet. Ha azonban kiderü lne, hogy a szü lő i stá tusz
és az á llampolgá ri elkö telezettség kö zö tti ö sszefü ggés kizá ró lag az életkor hatá sainak
kö szö nhető , példá ul, akkor a csö kkenő szü letési ará nyszá mot ki kellene vennü nk a
gyanú sítottak kö zü l.
- Változik-e a javasolt magyarázó tényező a megfelelő módon? Tegyü k fel példá ul, hogy a
gyakran kö ltö ző emberek kö zö sségi gyö kerei sekélyebbek. Ez fontos része lehetne a
rejtélyü nkre adott vá lasznak, de csak akkor, ha maga a lakó helyi mobilitá s nő tt ebben az
idő szakban. (Ennek az akadá lynak az elhá rítá sa miatt utasítottunk el minden, az oktatá ssal
szembeni vá dat).
- Lehetséges, hogy a javasolt magyarázó tényező az állampolgári elzárkózás eredménye, nem
pedig az oka? Példá ul, még ha az ú jsá golvasó k szá ma szorosan korrelá lna is a polgá ri
elkö telezettséggel az egyének és az idő fü ggvényében, mérlegelnü nk kell annak lehető ségét,
hogy az ú jsá gok példá nyszá má nak csö kkenése az elkö telező dés csö kkenésének eredménye
(és nem oka).
A kö vetkező ö t fejezetben e viszonyítá si pontok alapjá n vizsgá ljuk meg a tá rsadalmi tő ke
létrehozá sá nak és megsemmisítésének lehetséges hatá sait.

FEJEZET
Az idő és a pénz nyomása
A legkézenfekvő bb gyanú a kö zö sségi ü gyekbő l való kimaradá sunk mö gö tt a mindent
á tható elfoglaltsá g. Ez mindenki kedvenc magyará zata a tá rsadalmi kivonulá sra. "Nincs elég
idő m" - ezt az indokot hozzá k fel leggyakrabban az amerikaiak a részvétel elmulasztá sá ra. A
"tú l elfoglalt vagyok" messze a leggyakoribb magyará zat arra, hogy miért nem jelentkezü nk
ö nkéntesnek. Most minden bizonnyal elfoglaltabbnak érezzük magunkat, mint egy
generá ció val ezelő tt: az 1960-as évek kö zepe és az 1990-es évek kö zepe kö zö tt tö bb mint
felével nő tt azok ará nya, akik azt mondjá k, hogy "mindig siető snek érzik magukat". Az
1980-as és 1990-es években egyre tö bben szá moltunk be arró l, hogy "legtö bbszö r nagyon
sokat dolgozunk", és hogy gyakran "soká ig maradunk a munkahelyü nkö n". Azok a
csoportok, amelyek a leginká bb megterheltnek érzik magukat, a teljes munkaidő ben
dolgozó k (kü lö nö sen a felső fokú végzettségű ek), a nő k, a huszonö t és ö tvennégy év
kö zö ttiek, valamint a fiatalabb gyermekek szü lei, kü lö nö sen az egyedü lá lló szü lő k.1 Ezek a
mintá k aligha meglepő ek, ugyanakkor ugyanezek a csoportok tö rténelmileg kü lö nö sen
aktívak voltak a kö zö sségi életben. Talá n a mű gonosztevő je egyszerű en a tú lhajszoltsá g.
Az elszakadá s lehetséges okai kö zé tartozik a gazdasá gi nyomá s, a munkahelyek
bizonytalansá ga és a reá lbérek csö kkenése, kü lö nö sen a jö vedelemeloszlá s alsó
kétharmadá ban. Ameriká ban az 1970-es évek kö zepétő l az 1990-es évek kö zepéig a
gazdasá gi légkö r a nö vekvő aggodalom jegyében telt. Így talá n az idő és a pénz okozta
nyomá s együ ttesen (ahogyan azt a kö zvélemény-kutató knak mondjuk) a fő magyará zata a
polgá ri elkö telező désü nknek. Vá ratlanul nehéznek bizonyul azonban elegendő bizonyítékot
talá lni e gyanú sítottak elítéléséhez (vagy felmentéséhez) - vagyis hogy egyszerű en azért van
kevesebb idő nk a bará tokra, a szomszédokra és a civil ü gyekre, mert minden eddiginél
keményebben rohanunk, hogy gazdasá gilag lépést tartsunk -. A vonatkozó bizonyítékok
keresztá ramlatai miatt arra kérem az olvasó t, hogy a fejezet végéig ne hozzon végleges
ítéletet errő l az értelmezésrő l.
Elő szö r is, egyá ltalá n nem egyértelmű , hogy az amerikaiak ö sszességében keményebben
dolgoznak-e, mint szü leink a polgá ri fellendü lés csú csá n, az 1960-as években. Ellen
McGrattan és Richard Rogerson kö zgazdá szok jelentése szerint az Egyesü lt Á llamokban "az
egy fő re jutó heti piaci munkaó rá k szá ma a má sodik vilá ghá ború ó ta nagyjá bó l á llandó ", egy
fél évszá zad alatt (mint lá ttuk) a polgá ri szerepvá llalá s elő szö r felduzzadt, majd elsorvadt.2
Ez az aggregá lt stabilitá s mö gö tt jelentő s eltoló dá sok voltak a fizetett munka
megoszlá sá ban, a férfiakró l a nő kre és az idő sebbekrő l a fiatalabbakra. A férfiak
ö sszességében kevesebb ó rá t tö ltö ttek fizetett munká val az 1990-es években, mint az 1950-
es években. Kü lö nö sen az ö tvenö t év feletti férfiaknak van ma sokkal tö bb szabadidejü k,
fő ként a korai nyugdíjazá s miatt, amely részben nem ö nkéntes. A nő k ma egyértelmű en
tö bb ó rá t dolgoznak az otthonon kívü l, mint harminc évvel ezelő tt, és ezzel a fejleménnyel
késő bb részletesebben is foglalkozunk. Az, hogy a munkaerő piacon dolgozó férfiak és nők
most tová bb dolgoznak-e, mint egy generá ció val ezelő tt, vita tá rgyá t képezi a kö zgazdá szok
kö rében, de való színű leg az a legvaló színű bb, hogy nem sok vá ltozá s tö rtént. Az idő napló -
vizsgá latok azt sugalljá k, hogy csö kkentek a munká val nem já ró idő terhek, beleértve a
há zimunká t és (mivel ma má r kevesebb gyermekü nk van) a gyermekgondozá st. John
Robinson és Geoffrey Godbey szerint 1965 és 1995 kö zö tt az á tlagos amerikaiak
szabadideje heti 6,2 ó rá val nőtt - nő knél 4,5 ó rá val, férfiakná l 7,9 ó rá val -, ami fő ként a
kevesebb há zimunká nak és a korá bbi nyugdíjba vonulá snak kö szö nhető .3
Má s megfigyelő k vitatjá k Robinson-Godbey á llítá sá t, miszerint az amerikaiaknak most több
szabadidejü k van, mint néhá ny évtizeddel ezelő tt, de semmi sem bizonyítja, hogy kevesebb
lenne. A Harris kö zvélemény-kutatá sok szerint az elmú lt negyedszá zadban az amerikaiak
á ltal "pihenésre, tévénézésre, sportolá sra vagy hobbira, ú szá sra vagy síelésre, moziba,
színhá zba, koncertre vagy má s szó rakozá si formá kra, bará ti ö sszejö vetelekre és így tová bb"
fordított idő mediá nja vá ltozatlanul heti tizenkilenc-hú sz ó ra volt. (Az idő napló -vizsgá latok
szerint való já ban aká r kétszer ennyi szabadidő nk is lehet.) A némileg ellentmondó
bizonyítékok ellenére ésszerű nek tű nik a kö vetkeztetés, hogy az elmúlt három évtizedben
nem csökkent a szabadidő általános csökkenése Amerikában, ami magyarázatot adhatna a
polgári elköteleződés elmaradására.4 Való já ban a szabadidő jelentő s nettó nö vekedése is
bekö vetkezhetett ezekben az években. Mielő tt azonban eloszlatná nk a gyanú t, pontosan
meg kell hatá roznunk, hogy a szabadidő ben bekö vetkezett nyereségek és veszteségek
hogyan oszlottak meg.
Elő szö r is, az ú j "szabadidő " nagy része olyan formá kban jelent meg, amelyek nem kö nnyen
alakítható k á t polgá ri szerepvá llalá ssá . Egy része ezernyi elszó rt pillanatban érkezett a
rohanó idő beosztá s kö zepette, má s része pedig nagy, ö nkéntelenü l kivett darabokban a
korai nyugdíjba vonulá sra kényszerített idő sebb férfiakhoz. Má sodszor, a munkaidő rő l
szó ló vitá k minden oldala egyetért abban, hogy a kevésbé iskolá zott amerikaiak szabadidő t
nyertek, míg fő iskolai végzettségű tá rsaik tö bbnyire veszítettek belő le. A fő iskolai
végzettségű amerikaiak elő nye a kö zépiskolá t végzettekkel szemben az 1969-es hat ó rá ró l
1998-ra tizenhá rom ó rá ra nő tt. Ahogy Robinson és Godbey megjegyzi, a "munká sosztá ly"
kevesebbet dolgozik, a "szabadidő s osztá ly" pedig kevesebb szabadidő vel rendelkezik.
Harmadszor, a kétkereső s csalá dok gyakoribbak, és tö bb idő t tö ltenek munká val, mint
korá bban: a há zaspá rok 1998-ban á tlagosan tizennégy ó rá val tö bbet dolgoznak hetente,
mint 1969-ben. Má s szó val, a tá rsadalom azon szegmense - a jó l képzett kö zéposztá lybeli
szü lő k - szá má ra, akiknek energiá i tö rténelmileg ará nytalanul nagy részt biztosítottak a
kö zö sségi infrastruktú rá bó l, az idő hö z kö tö ttség való s. Talá n a szabadidő ú jraelosztá sá nak
lehetü nk tanú i azoktó l az emberektő l (fő ként a fiatalabb, képzettebb nő ktő l), akik a
kö zö sségi szerepvá llalá sba fektették volna azt, azok felé (fő ként az idő sebb, kevésbé képzett
férfiak felé), akik inká bb magá néletben fogyasztjá k azt.5
Végü l pedig, még ha mindannyiunknak van is elég szabadideje a kö zö sségi tevékenységekre,
az én szabadidő m nem feltétlenü l egyezik meg az ö nö kével, így az idő beosztá s
ö sszehangolá sa egyre nagyobb terhet jelent. Ez az értelmezés ö sszhangban van azzal a
korá bban említett ténnyel, hogy a polgá ri szerepvá llalá s kollektív formá i gyorsabban
csö kkentek, mint az egyéni formá k.6
Két tová bbi bizonyíték azonban nem á ll teljesen ö sszhangban az á llampolgá ri
elkö telező désnek ezzel a "zű rzavaros" elméletével. Elő szö r is, a nagy idő igény nem já r
együ tt a polgá ri életben való kisebb részvétellel, még az azonos iskolai végzettségű és
jö vedelmű emberek kö rében sem. É ppen ellenkező leg: A foglalkoztatottak polgá ri és
tá rsadalmi szempontbó l aktívabbak, mint a fizetett munkaerő n kívü liek, és a munkavá llaló k
kö rében a hosszabb munkaidő gyakran több, nem pedig kevesebb polgá ri szerepvá llalá ssal
já r együ tt. Azok az emberek, akik a legnagyobb idő hiá nyró l szá molnak be, nagyobb
való színű séggel vesznek részt kö zö sségi projektekben, já rnak egyhá zi és klubgyű lésekre,
kö vetik a politiká t, idő t tö ltenek bará taik meglá togatá sá val, otthon szó rakoztatnak és
hasonló k.7 A szoká sos gazdasá gi elmélettel ellentétben egy tanulmá ny szerint a hosszabb
fizetett munkaidő vel rendelkező emberek való já ban nagyobb való színű séggel végeznek
ö nkéntes munká t, és a két á llá ssal rendelkező k nagyobb való színű séggel végeznek ö nkéntes
munká t, mint az egy á llá ssal rendelkező k. Sidney Verba politoló gus és kollégá i a részvétel
meghatá rozó tényező it vizsgá ló kimerítő tanulmá nyukban azt talá ltá k, hogy ú gy tű nik, hogy
az egyén szabadidejének mennyisége alig vagy egyá ltalá n nem befolyá solja, hogy aktívan
részt vesz-e a civil életben vagy sem. Nagyjá bó l az egyetlen olyan tá rsadalmi tevékenység,
amelyben az elfoglalt, rohanó emberek kevesebbet vesznek részt, mint má sok, az a csalá ddal
való vacsora.8
Az á llampolgá ri aktivitá s és a munkaidő kö zö tti pozitív korrelá ció természetesen nem
jelenti azt, hogy a hosszabb munkavégzés nagyobb á llampolgá ri részvételt eredményez.
Mindannyian tudjuk, hogy valamit ú gy lehet elvégezni, ha azt egy elfoglalt emberre bízzuk.
Az egyik oka annak, hogy néhá nyan kö zü lü nk elfoglaltak, éppen az, hogy polgá ri
elkö telezettséget vá llalunk. Egyik tény sem jelenti azt, hogy ha még elfoglaltabbak lennénk
(példá ul sokkal hosszabb munkaidő vel), akkor a kö zö sségi életben is jobban részt vennénk,
hiszen egy bizonyos ponton a huszonnégy ó rá s korlá tozá s kö telező vé vá lna. Má srészt a
bizonyítékok azt mutatjá k, hogy a kemény munka nem akadályozza meg az á llampolgá ri
elkö telezettséget. Az idő napló -vizsgá latok azt mutatjá k, hogy - nem meglepő mó don - azok
az emberek, akik tö bb idő t tö ltenek a weboldalon a munkahelyü kö n, siető sebbnek érzik
magukat, és ezek a zaklatott lelkek kevesebb idő t tö ltenek evéssel, alvá ssal, kö nyvek
olvasá sá val, hobbikkal és semmittevéssel. A lakossá g tö bbi részéhez képest sokkal
kevesebb idő t tö ltenek tévénézéssel is - majdnem 30 szá zalékkal kevesebbet. Szervezési
tevékenységre azonban nem fordítanak kevesebb idő t.9 Egyszó val, akik á llandó an
rohaná sban vannak, azok a Vö rö skereszt elő tt lemondanak a sürgősségiről és a barátokról a
bará tok elő tt. Az elfoglalt emberek hajlamosak lemondani arró l a tevékenységrő l, amely
(amint azt a 13. fejezetben lá tni fogjuk) a leghalá losabb a kö zö sségi szerepvá llalá s
szempontjá bó l.
A má sodik ok, ami miatt kételkedhetü nk abban, hogy a mai élet rohanó jellege magyará zza a
polgá ri szerepvá llalá s csö kkenésének nagy részét, az az, hogy a polgá ri szerepvá llalá s
csö kkenése gyakorlatilag ugyanolyan meredek azok kö rében, akik a legkevésbé érzik
magukat zaklatottnak, mint azok kö rében, akik a leginkább zaklatottnak érzik magukat. A
polgá ri és tá rsadalmi szerepvá llalá s csö kkenése tö kéletesen tü krö ző dik a teljes
munkaidő ben, a részmunkaidő ben és a fizetett munkaerő n kívü l dolgozó k kö rében. Még az
amerikai lakossá g azon egyharmadá nak kö rében is, akik azt á llítjá k, hogy "sok
szabadidejü k" van, a templomba já rá s 15-20 szá zalékkal, a klubok lá togatá sa 30
szá zalékkal, a bará tok szó rakoztatá sa pedig 35 szá zalékkal csö kkent az elmú lt két
évtizedben.10 Ha az emberek kiszorulnak a kö zö sségi életbő l, annak nem a hosszú munkaidő
és a hektikus idő beosztá s lehet az egyedü li oka. Bá r ezek is hozzá já rulhatnak, kü lö nö sen
azokná l az embereknél, akik tö rténelmileg ará nytalanul nagy részt vá llaltak a szervezeti
terhekbő l Ameriká ban, de biztosan nem ezek az egyedü li okok.
HA nem az IDŐ NYOMÁ S a fő bű nö s, akit keresü nk, mi a helyzet a pénzü gyi nyomá ssal? Tö bb
fontos nyom is ebbe az irá nyba mutat. Elő szö r is, a pénzü gyi aggodalmak egyértelmű en
nő ttek a huszadik szá zad utolsó negyedében. Az 1970-es évek elején a vietnami há ború á ltal
kivá ltott inflá ció és két hatalmas globá lis olajsokk lebbentette fel az 1950-es és 1960-as
évek pezsgő gazdasá gi jó létének fü ggö nyét. Bibliai mó don két kö vér és boldog évtizedet két
sová ny és ideges évtized kö vetett. Az 1970-es és 1980-as évek sorá n az amerikaiak minden
tá rsadalmi rétegében nő tt a pénzü gyi aggodalom, és még az 1990-es évek fellendü lése sem
tudta eltü ntetni a két évtized á ltal hagyott, mindent á tható nyugtalansá got. 1975 elején, az
elmú lt negyven év legsú lyosabb recesszió já nak mélypontjá n az amerikaiak 74 szá zaléka
még azt á llította, hogy "csalá di jö vedelmü nk elég magas ahhoz, hogy szinte minden fontos
vá gyunkat kielégítsü k", de 1999-re, a nyolc éve tartó folyamatos nö vekedés ellenére a
gazdasá gi elégedettség ugyanezen barométere 61 szá zalékra esett vissza.11 A kilencvenes
évek fellendü lése kö zepette az amerikaiak gazdasá gilag sokkal nyugtalanabbak és
bizonytalanabbak maradtak, mint harminc évvel korá bban, talá n azért, mert idő kö zben
anyagi tö rekvéseink is bő vü ltek.12
Az is igaz, hogy a pénzü gyi gondok és a gazdasá gi problémá k mélyen nyomasztó an hatnak a
tá rsadalmi részvételre, mind a formá lis, mind az informá lis részvételre. Amint azt a 3.
fejezetben lá ttuk, a nagy gazdasá gi vilá gvá lsá g okozta az egyetlen jelentő s megszakadá st a
polgá ri részvétel és a tá rsadalmi kapcsolatok emelkedő hullá má ban a huszadik szá zad első
kétharmadá ban. Azzal a vá rakozá ssal ellentétben, hogy a munkanélkü liség radikalizá lná
á ldozatait, a szociá lpszicholó gusok azt tapasztaltá k, hogy a munkanélkü liek passzívvá és
visszahú zó dó vá vá ltak, mind tá rsadalmi, mind politikai téren.13 Ahogy a gazdasá gi
helyzetem egyre rosszabbá vá lik, a figyelmem a személyes és csalá di tú lélésre szű kü l. Az
alacsonyabb jö vedelmű emberek és azok, akik anyagilag megszorultnak érzik magukat,
sokkal kevésbé vesznek részt a tá rsadalmi és kö zö sségi élet minden formá já ban, mint azok,
akiknek jobb a helyzetü k. Példá ul még az azonos jö vedelmi és iskolá zottsá gi szintű
embereket ö sszehasonlítva is, a lakossá g anyagilag leginká bb aggó dó harmadá ba tartozó
férfiak és nő k csak kétharmad annyi klubtalá lkozó n vesznek részt, mint a lakossá g
legkevésbé aggó dó harmadá ba tartozó emberek.14
A pénzü gyi aggodalom nem csupá n a ritká bb mozilá togatá ssal já r együ tt - ami talá n a
vékonyabb pénztá rca természetes kö vetkezménye -, hanem a bará tokkal tö ltö tt kevesebb
idő vel, a kevesebb ká rtyá zá ssal, a kevesebb otthoni szó rakozá ssal, a ritká bb templomba
já rá ssal, az ö nkéntességgel és a politika irá nti kisebb érdeklő déssel is. A pénzü gyi
nehézségek még az olyan tá rsadalmi tevékenységeket is gá toljá k, amelyeknek nincs vagy
csak kevés anyagi kö ltségü k van. Való já ban az egyetlen szabadidő s tevékenység, amely
pozitívan korrelá l a pénzü gyi aggodalommal, a tévénézés. Tová bbá , amikor a pénzü gyi
aggodalmakat, a jö vedelmet és az iskolai végzettséget kombiná ljuk a polgá ri szerepvá llalá s
és a tá rsadalmi kapcsolatok kü lö nbö ző formá inak elő rejelzéséhez, a jö vedelem ö nmagá ban
jelentéktelenné vá lik. Má s szó val, nem az alacsony jö vedelem ö nmagá ban, hanem az á ltala
kivá ltott pénzü gyi aggodalom gá tolja a tá rsadalmi elkö telezettséget. A pénzü gyi
kiszolgá ltatottsá g érzése még a jó mó dú ak kö rében is visszafogja a kö zö sségi
szerepvá llalá st.
Ez a szá mla erő teljes.15 A gazdasá gi nehéz idő k csö kkentik a jö vedelmü nket, nö velik az
adó ssá gszintü nket, és bizonytalanabbá (és talá n megterhelő bbé) teszik a munká nkat. Nő a
stressz, és csö kken az á llampolgá ri elkö telezettség. Az ü gy lá tszó lag lezá rultnak tű nik. A
védelemnek azonban van néhá ny erő s ellenbizonyítéka. Elő szö r is, ú gy tű nik, hogy az
á llampolgá ri elkö telezettség csö kkenése a kü lö nbö ző formá iban má r az 1970-es évek
gazdasá gi problémá i elő tt elkezdő dö tt, és a csö kkenés az 1980-as évek kö zepének és az
1990-es évek végének fellendü lése alatt is tö retlenü l folytató dott. A gazdasá g hol felfelé, hol
lefelé, hol felfelé, hol lefelé ment, de a tá rsadalmi tő ke csak csö kkent.
Má sodszor, az elkö telező dés és a kö tő dés csö kkenése gyakorlatilag ugyanolyan mértékű az
amerikai lakossá g jó mó dú szegmensei kö rében, mint a szegény és kö zepes jö vedelmű
bérbő l élő k kö rében, és nagyon kevés jele van annak, hogy az elkö telező dés hiá nya azok
kö rében koncentrá ló dik, akik az elmú lt két évtized gazdasá gi vá lsá gá nak fő terhét viselték.
Példá ul az amerikai lakossá gnak a pénzü gyi gondok á ltal legkevésbé sú jtott harmadá ban a
klubtalá lkozó k lá togatottsá ga évi tizenhá rom alkalomró l évi hat alkalomra csö kkent, míg a
pénzü gyi gondokkal leginkább kü szkö dő k kö rében a csö kkenés évi kilenc alkalomró l évi
négy alkalomra esett vissza. Még azon szerencsés minden tizennyolcadik amerikai kö zü l is,
aki azt vallja, hogy csalá djá nak "biztosan" "tö bbet tud kö lteni extrá kra, mint a legtö bb
szomszédunk", az otthoni vendéglá tá s ü teme az 1975-ö s évi tizenhét alkalomró l 1999-re
évi tíz alkalomra esett vissza , mikö zben éves klublá togatá suk tizenhá romró l ö tre
csö kkent.16 A gazdasá gi szerencse nem garantá lta a folyamatos polgá ri szerepvá llalá st.
A tá rsadalmi tő ke tendenciá inak egyes megfigyelő i azt á llítjá k, hogy a tá rsadalmi tő ke
csö kkenése az elmú lt hú sz évben a lakossá g "marginalizá ltabb" rétegeire koncentrá ló dott.17
Má sok ezzel szemben az á llampolgá ri elkö telező dés elvesztését egy magá ra valamit is adó ,
ö nző , felső -kö zéposztá lybeli elitnek tulajdonítjá k, amely felhagyott hagyomá nyos
á llampolgá ri kö telezettségeivel.18 Véleményem szerint a bizonyítékok mérlege mindkét
nézet ellen szó l, mivel a kö zponti tény az, hogy az á llampolgá ri elkö telező dés gyakorlatilag
minden mérő szá ma és a tá rsadalmi-gazdasá gi stá tusz minden mérő szá ma szerint a
tendenciá k minden szinten nagyon hasonló ak. Mikroszkó ppal vizsgá lva a lemorzsoló dá s
talá n halvá nyan nagyobb az anyagilag nehéz helyzetben lévő k kö rében, de a kü lö nbségek
csekélyek és ellentmondá sosak.19 Az biztos, hogy a kényelmesek nem hagyjá k el gyorsabban
az iskolá t, mint a bajbajutottak, de nem is hagyjá k el sokkal kevésbé.
Ha a reá ljö vedelmet és a pénzü gyi elégedettséget vá ltozatlanul tartjuk (ez a statisztikai
vilá gban kö nnyebben kivitelezhető trü kk, mint a való sá gban), az alig enyhíti az á llampolgá ri
elkö telezettség és a tá rsadalmi kapcsolatok csö kkenését. A pénzü gyi aggodalom terjedése
legfeljebb a templomba já rá s, a klubtagsá g, az otthoni szó rakozá s és hasonló k teljes
csö kkenésének 5-10 szá zaléká t okozhatja.20 Sem az objektív, sem a szubjektív gazdasá gi
jó lét nem oltotta be az amerikaiakat a polgá ri elkö telező dés vírusa ellen. Az idő és a pénz
nyomá sa mellékszereplő k rejtélyes tö rténelmü nkben, de egyikü k sem kap kö nnyen
fő szerepet.
A NŐ K otthonró l a fizetett munkaerő piacra való visszakerü lése az elmú lt fél évszá zad
legjelentő sebb tá rsadalmi vá ltozá sa. Az otthonon kívü l dolgozó nő k ará nya az 1950-es
évekbeli kevesebb mint egyharmadró l az 1990-es évekre kö zel két-há romra emelkedett. Az
1990-es években a nő k á tlagosan napi egy ó rá val tö bbet tö ltenek fizetett munká val, mint az
1960-as években, és mivel egy nap csak huszonnégy ó rá bó l á ll, valaminek tö rténnie kellett.
A legtö bb, ha nem is az ö sszes plusz munkaidő t a há ztartá si munká k és a gyermekgondozá s
visszaszorítá sá val nyerték vissza, de való színű nek tű nik, hogy a csö kkentések a kö zö sségi
szerepvá llalá st is érintették.21 A legtö bb anyá nk há ztartá sbeli volt, és a legtö bbjü k
nagymértékben befektetett a tá rsadalmi tő keképzésbe - szaknyelven szó lva a templomi
vacsorá kon, szü lő i értekezleteken, szomszédsá gi ká véhá zi ö sszejö veteleken, valamint a
bará tok és rokonok meglá togatá sá ban eltö ltö tt szá mtalan fizetetlen ó rá ra. Bá rmennyire is
ü dvö zlendő és esedékes a feminista forradalom, nehéz elhinni, hogy nem volt hatá sa a
tá rsadalmi kapcsolatokra. Lehet, hogy ez az első dleges oka a tá rsadalmi tő ke
csö kkenésének az elmú lt generá ció sorá n?
Az otthonon kívü li munka két ellentétes hatá st gyakorol a kö zö sségbe való
bekapcsoló dá sra: növeli az ú j kapcsolatok kialakítá sá nak és a részvételnek a lehetőségét,
ugyanakkor csökkenti az e lehető ségek feltá rá sá ra rendelkezésre á lló időt.
Á ltalá nossá gban elmondható , hogy a munkaerő piacon aktív emberek jobban részt vesznek
a kö zö sségi életben. A há ziasszonyi szerep gyakran tá rsadalmilag elszigetelő . A
há ztartá sbeliek má s típusú csoportokhoz tartoznak, mint a dolgozó nő k (példá ul tö bb szü lő i
szö vetséghez, és kevesebb szakmai egyesü lethez), de ö sszességében a dolgozó nő k
valamivel tö bb ö nkéntes egyesü lethez tartoznak. A huszadik szá zad elején a férfiak tö bb
polgá ri és szakmai szervezethez tartoztak, és aktívabb szerepet vá llaltak a kö zéletben, de ez
a nemek kö zö tti kü lö nbség eltű nt, ahogy a nő k bekerü ltek a fizetett munkaerő piacra.22
A "kö zéleti szerepvá llalá s" szakadék az elmú lt évtizedek sorá n csö kkent, mivel az olyan
tevékenységek, mint a politikai pá rtban való munka vagy a helyi szervezeti vezető i
szerepvá llalá s, gyorsabban elhalvá nyultak a férfiak kö rében, mint a nő knél, akik kö zü l
néhá nyan csak nemrégiben léptek be a munká val kapcsolatos befolyá sos kö rö kbe. Míg a
kö zhivatalokért induló férfiak szá ma 1974 és 1994 kö zö tt mintegy negyedével csö kkent, a
nő i jelö ltek szá ma ezekben az években való já ban nő tt, ami jelentő sen csö kkentette a nemek
kö zö tti kü lö nbséget, legalá bbis helyi szinten.23 Hasonló képpen, bá r az ü gyvédi kamarai
tagsá g elmaradt az ü gyvédek szá má nak nö vekedésétő l, a tö bb nő i ü gyvéd viszonylag tö bb,
az ü gyvédi kamará ban aktív nő t jelentett. Ebben az értelemben a nő k szakmai egyenjogú sá g
felé való elmozdulá sa inká bb nö velte polgá ri szerepvá llalá sukat.
Egy konkrét és egyre bő vü lő kategó riá ban - az egyedü lá lló anyá k esetében - elég erő s a
bizonyíték arra, hogy az otthonon kívü li munka pozitív hatá ssal van a polgá ri szerepvá llalá s
szinte minden formá já ra, a klubtagsá gtó l a politikai érdeklő désig.24 Mivel a gyerekeikrő l kell
gondoskodniuk, és nincs há zastá rsuk, aki segítsen nekik, ezek a nő k gyakran elszigeteltek
tá rsadalmilag, kivéve a munkahelyi kapcsolataikat. Rö viden, az otthonon kívü li munka a
tá rsadalmi és kö zö sségi há ló zatok szélesebb ská lá já nak való kitettséget jelent. Amennyiben
ez a tényező dominá l, a nő k fizetett munkaerő be való bekerü lése biztosan nem já rult hozzá
a tá rsadalmi tő ke és a polgá ri szerepvá llalá s orszá gos szintű csö kkenéséhez, ső t, talá n még
tompította is ezt a csö kkenést.
Má srészt a nő k hagyomá nyosan tö bb idő t fordítanak a tá rsadalmi kapcsolatokra, mint a
férfiak. Bá r a férfiak tö bb szervezethez tartoznak, a nő k tö bb idő t tö ltenek bennü k. A nő k a
férfiakná l tö bb idő t tö ltenek informá lis beszélgetésekkel és az ismerkedés má s formá ival is,
és tö bbet vesznek részt vallá si tevékenységekben.25 Pontosan azért, mert a nő k
hagyomá nyos tá rsadalmi tő kébe való befektetései olyan idő igényesek voltak, a befektetések
mértéke csö kkent a fizetett munkaerő be való bekerü lésü kkel.
Két azonos korú , azonos iskolai végzettségű , azonos anyagi biztonsá gú , csalá di és szü lő i
stá tuszú nő t ö sszehasonlítva ú gy tű nik, hogy a teljes munkaidő s foglalkoztatá s nagyjá bó l 10
szá zalékkal csö kkenti az otthoni szó rakozá st, nagyjá bó l 15 szá zalékkal a klubok és
templomok lá togatá sá t, 25 szá zalékkal a bará tokkal való informá lis lá togatá st, és tö bb mint
50 szá zalékkal az ö nkéntes munká t. Ső t, a teljes munkaidő ben dolgozó nő k férjei a
feleségü khö z hasonló an kisebb való színű séggel já rnak templomba, ö nkénteskednek és
szó rakoztatnak otthon. Ezzel szemben, ha minden má s dolog megegyezik, a teljes
munkaidő ben dolgozó nő k (és férjeik) tö bb idő t tö ltenek személyes kikapcsoló dá ssal,
példá ul videó kkal, filmekkel, TV-vel és vá sá rlá ssal - egyszó val kikapcsoló dá ssal. Ha egy pá r
mindkét tagja egész nap nagy stresszel já ró munkahelyen dolgozik, érthető mó don a
pihenés, nem pedig a frenetikus polgá ri szerepvá llalá s a preferá lt szabadidő s tevékenység.
Az ilyen jellegű bizonyítékok alapjá n való színű síthető , hogy a nő knek a fizetett
munkaerő piacra való bekerü lése jelentő sen hozzá já rult a kö zö sségi szerepvá llalá s orszá gos
szintű csö kkenéséhez.26
Rö viden, az otthonon kívü li munka, kü lö nö sen a teljes munkaidő s munka, kétélű kard a
polgá ri szerepvá llalá s szempontjá bó l - tö bb lehető ség, de kevesebb idő . Részben e
keresztá ramlatok miatt néhá ny részletes bizonyítékot nehéz ö sszeegyeztetni azzal az
elmélettel, hogy a nő k felszabadulá sa okozta a polgá ri vá lsá got. Példá ul az 1965 és 1985
kö zö tti idő napló -adatok azt mutatjá k, hogy mikö zben a tényleges szervezeti aktivitá s
csö kkenése az utó bbi években a nő k kö rében koncentrá ló dik, a foglalkoztatott nő k
való já ban tö bb idő t tö ltenek szervezetekkel, mint korá bban, míg a nem foglalkoztatott nő k
kevesebbet. Tová bbá , az idő napló adatai arra utalnak, hogy az ismerkedés csö kkenése 1965
ó ta szintén a nem foglalkoztatott nő k kö rében koncentrá ló dik. A PTA-tagsá g és a klubok
lá togatottsá gá nak csö kkenése való já ban a "hagyomá nyos anyá k" kö rében volt a legnagyobb
- vagyis a há zas nő k kö rében, akiknek gyerekeik vannak otthon, és nem rendelkeznek
fizetett munkahellyel.27 Ezek az adatok arra utalnak, hogy a teljes munkaidő ben dolgozó
nő k talá n jobban ellená lltak a visszaesésnek, mint azok, akik nem dolgoznak.
Ezek a mintá k legalá bb részben optikai csaló dá snak tű nhetnek, mivel azok a nő k, akik ú gy
dö ntö ttek, hogy munká ba á llnak, kétségtelenü l sok tekintetben kü lö nbö znek azoktó l, akik
ú gy dö ntö ttek, hogy otthon maradnak. Talá n a kö zö sségi szerepvá llalá s bizonyos formá i
éppen azért tű nnek nö vekvő nek a dolgozó nő k kö rében, és csö kkenő nek a há ziasszonyok
kö rében, mert azok a nő k, akik egy korá bbi korszakban a leginká bb részt vettek a
kö zö sségü kben, ará nytalanul nagy való színű séggel léptek be a munkaerő piacra, és ezzel
egyidejű leg csö kkentették a civil szerepvá llalá s á tlagos szintjét az otthon maradó
há ziasszonyok kö rében, és nö velték a dolgozó nő k á tlagá t. Nyilvá nvaló , hogy nem
végeztü nk olyan nagyszabá sú orszá gos ellenő rzö tt kísérletet a munka nő k polgá ri
szerepvá llalá sá ra gyakorolt hatá sá ró l, amelyben a nő ket véletlenszerű en osztottá k volna be
arra, hogy dolgozzanak vagy maradjanak otthon, így az ö nkivá lasztá s és az ok-okozati
ö sszefü ggés kérdéseit nehéz megoldani.
Tová bbi betekintést nyerhetü nk a foglalkoztatá snak a nő k polgá ri és tá rsadalmi életére
gyakorolt hatá saiba, ha a nő k munká val tö ltö tt életének két dimenzió já t egyszerre
vizsgá ljuk:
1. Az otthonon kívü li munká val tö ltö tt idő mennyisége.
2. Elő nyben részesítik az otthonon kívü li foglalkoztatá st.
A DDB Needham Life Style adatai lehető vé teszik e két dimenzió egyidejű mérését. Elő szö r
is, a felmérésben részt vevő ö sszes nő t megkérdezik, hogy teljes munkaidő ben alkalmazott,
részmunkaidő ben alkalmazott vagy teljes munkaidő ben há ztartá sbeli. Azokat, akik teljes
vagy részmunkaidő ben dolgoznak, megkérdezzü k, hogy első sorban személyes
elégedettségü k vagy első sorban anyagi szü kségletü k miatt dolgoznak-e. A teljes munkaidő s
há ztartá sbelieket arró l kérdezik, hogy első sorban személyes elégedettségbő l vagy
első sorban a gyermekek gondozá sa miatt maradnak-e otthon. Természetesen a való
vilá gban az ilyen dö ntéseket kétségtelenü l mindezen és má s motivá ció k keveréke miatt
hozzá k meg.28 Mindazoná ltal, durva első vá gá sként, ez a standard kérdés kü lö nbséget tesz
azon nő k kö zö tt, akik első sorban azért dolgoznak (vagy nem dolgoznak), mert akarnak, és
azok kö zö tt, akik első sorban azért dolgoznak (vagy nem dolgoznak), mert muszá j.
A 47. á bra azt mutatja, hogy a nő k hogyan oszlanak meg e két dimenzió kö zö tt. Az A
oszlopban azok a nő k szerepelnek, akik első sorban anyagi szü kségletbő l dolgoznak teljes
munkaidő ben; az elmú lt két évtizedben á tlagosan az ö sszes nő 31 szá zaléká t tették ki. Ez az
á tlag azonban némileg félrevezető , mivel szá muk az 1978-as 21 szá zalékró l 1999-re
majdnem megduplá zó dott 36 szá zalékra; az oszlopon lévő nyíl ezt a tendenciá t jelzi. A B
oszlop azokat a nő ket jelö li, akik első sorban személyes elégedettségbő l dolgoznak teljes
munkaidő ben; ő k a teljes minta 11 szá zaléká t teszik ki, és ez a szá m nem sokat vá ltozott a
két évtized alatt. Má s szó val, a teljes munkaidő ben dolgozó nő k kö zü l azok ará nya, akik azt
á llítjá k, hogy ezt első sorban anyagi szü kségszerű ségbő l teszik, kétharmadró l tö bb mint
há romnegyedre emelkedett. (A 48. á bra ö sszefoglalja ezt a tendenciá t.) Legalá bbis ezekben
a felmérésekben az amerikai nők teljes munkaidős foglalkoztatásának az elmúlt húsz évben
tapasztalt növekedése gyakorlatilag teljes egészében a pénzügyi nyomásnak, nem pedig a
személyes kiteljesedésnek tudható be.29

47. ábra: Választott és szükségszerű munkavégzés az amerikai nők körében, 1978-

1999
A C oszlopban azok a nő k szerepelnek, akik részmunkaidő ben dolgoznak az otthonukon
kívü l, és a első sorban anyagi okokbó l, míg a D oszlopban azok, akik első sorban személyes
elégedettségbő l dolgoznak részmunkaidő ben. E két csoport mindegyike az ö sszes nő 10-11
szá zaléká t teszi ki, és az idő mú lá sá val a pénzü gyi okok szerepe szerény mértékben
nö vekszik a személyes elégedettséghez képest. Az E oszlop azokat az otthon maradó
anyá kat mutatja be, akik azt á llítjá k, hogy első dleges okuk a gyermekgondozá s; a két évtized
sorá n ő k az ö sszes nő 8 szá zaléká t tették ki, ez az ará ny az 1978-as 11 szá zalékró l 1999-re 7
szá zalékra csö kkent. Végü l az F oszlop azokat a nő ket mutatja be, akik személyes
elégedettségü k miatt nem dolgoznak otthon kívü l. Az elmú lt két évtizedben ez a kategó ria
az 1978-as 37 szá zalékró l 1999-re 23 szá zalékra csö kkent. Nem meglepő mó don az E és F
oszlopok ará nytalanul nagy ará nyban képviselik az életciklus kü lö nbö ző szakaszaiban lévő
nő ket. Az otthon maradó anyá k (E oszlop) tíz évvel fiatalabbak az orszá gos á tlagná l. Ezzel
szemben a személyesen elégedett, teljes munkaidő s há ztartá sbeliek kategó riá ja (F oszlop)
nagyszá mú nyugdíjas nő t tartalmaz, és ez a kategó ria tíz évvel idő sebb az orszá gos á tlagná l.
48. ábra: Több nő dolgozik, mert muszáj, 1978-1999
A munka nő k viselkedésére gyakorolt hatá sá nak tanulmá nyozá sa sorá n az egyik nehéz
feladvá ny a kö vetkező : Ha a dolgozó nő krő l kiderü l, hogy valamilyen szempontbó l
kü lö nbö znek a teljes munkaidő ben há ztartá st vezető kétő l, akkor ez a kü lö nbség tü krö zheti
a munka következményeit, vagy inká bb önszelekciót tü krö zhet. Ha a dolgozó nő k példá ul
ritká bban já rnak templomba, mint a teljes munkaidő ben há ztartá sbeli nő k, akkor ez az idő
és a konkurens kö telezettségek nyomá sa miatt van így , vagy azért, mert a vallá sos vallá sú
nő k kisebb való színű séggel dolgoznak az otthonon kívü l? Itt a 47. á brá n szereplő
kü lö nbségtétel azon nő k kö zö tt, akik azért dolgoznak (vagy nem dolgoznak), mert akarnak
(F, D és B oszlopok), és azok kö zö tt, akik azért dolgoznak (vagy nem dolgoznak), mert
muszáj (E, C és A oszlopok), hasznos elemzési lehető séget nyú jt.
Ha ö sszehasonlítjuk az A és a B oszlopot, akkor olyan nő ket hasonlítunk ö ssze, akik
mindannyian teljes munkaidő ben dolgoznak, de egyesek (A oszlop) kényszerű ségbő l,
má sok (B oszlop) pedig sajá t elhatá rozá sukbó l. Vagyis olyan nő ket hasonlítunk ö ssze,
akiknek a munkakö rü lményei hasonló ak, de a preferenciá ik kü lö nbö znek. Hasonló képpen,
ha az A oszlopot az F oszloppal hasonlítjuk ö ssze, akkor olyan nő ket hasonlítunk ö ssze, akik
lá tszó lag mindannyian nem szeretnének otthon dolgozni, de egyesek (A oszlop)
kényszerű ségbő l dolgoznak, míg má sok (F oszlop) elégedetten maradnak otthon. Vagyis
olyan nő ket hasonlítunk ö ssze, akiknek a preferenciá i hasonló ak, de a munkakö rü lményeik
kü lö nbö znek. Az biztos, hogy az élet sokkal bonyolultabb, mint amit bá rmilyen egyszerű
tá blá zatba bele lehet foglalni. A legtö bb nő (aká rcsak a legtö bb férfi) vegyes és nagyon
ö sszetett érzéseket tá plá l mind a munká val, mind az otthonnal kapcsolatban, és a
"személyes elégedettség" és a "szü kségszerű ség" kö zö tti kü lö nbségtétel tú lsá gosan durva
ahhoz, hogy megragadja a mö gö ttes motivá ció kat. A 47. á brá t nem ú gy ajá nlom, mint a nő k
á ltal a való vilá gban meghozandó bonyolult dö ntések (amelyek kö zü l néhá ny való já ban nem
is "vá lasztá s" a szó teljes értelmében) á tfogó bemutatá sá t. Mindazoná ltal hasznos mintá t
nyú jt ahhoz, hogy most a nő k munká já nak a polgá ri szerepvá llalá sra gyakorolt hatá sá t
mérlegelhessü k.
Vegyü k elő szö r is a munka és a klubba já rá s kö zö tti kapcsolatot. A teljes munkaidő ben
dolgozó nő k kevesebb klubtalá lkozó n vesznek részt, mint má s nő k. A 49. á bra
részletesebben szemlélteti, hogy a klubok lá togatá sa hogyan vá ltozik a nő k
foglalkoztatá sá nak jellegétő l és motivá ció itó l fü ggő en. Minden egyes kategó ria esetében az
oszlop magassá ga az adott nő k klubtalá lkozó kon való részvételének relatív gyakorisá gá t
mutatja. (Szü kség van valamilyen ö sszehasonlítá si mércére, ezért ö nkényesen
ö sszehasonlítjuk az egyes kategó riá kat az ö sszes férfi á tlagos klublá togatá si gyakorisá gá val,
amelyet a 49. á brá n a padló képvisel. Annak érdekében, hogy figyelmü nket a munka
ö nmagá ban való hatá sá ra ö sszpontosítsuk, statisztikai elemzésü nkben a kö zö sségi
szerepvá llalá st befolyá soló egyéb tényező ket - beleértve az iskolai végzettséget, a szü letési
évet, a felmérés évét, a csalá di és szü lő i stá tuszt, az anyagi gondokat és a kö zö sségi gyö keret
- vá ltozatlanul hagyjuk).30 Így azok a nő k, akik anyagi kényszerbő l teljes munkaidő ben
dolgoznak, évente á tlagosan 0,7-tel tö bb klubtalá lkozó n vesznek részt, mint a tipikus
férfiak. Ezzel szemben azok a nő k, akik ö nszá ntukbó l teljes munkaidő ben há ztartá sbeliek
(49. á bra há tsó sora, bal szélső sor), évente 2,7-gyel tö bb klubtalá lkozó n vesznek részt, mint
az á tlagos férfi, vagyis évente 2 talá lkozó val tö bbszö r, mint a kényszerbő l teljes
munkaidő ben dolgozó tá rsaik. (Mivel má r kontrollá ltuk az iskolá zottsá got és az anyagi
gondokat is, biztosak lehetü nk benne, hogy ez a kü lö nbség nem egyszerű en a két csoport
kö zö tti tá rsadalmi osztá lykü lö nbséget tü krö zi.)
A 49. á brá bó l tö bb fontos kö vetkeztetés is levonható . Elő szö r is, az összes oszlop az
ö sszehasonlítá si standard (a grafikon alja) fö lé emelkedik, amely a az á tlagember
elkö telezettségi szintjét mutatja. Aká r teljes munkaidő ben, aká r részmunkaidő ben, aká r
egyá ltalá n nem dolgoznak az otthonon kívü l, és aká r ö nszá ntukbó l, aká r kényszerbő l, a nő k
tö bb idő t fordítanak az egyesü leti életre, mint az á tlagos férfi.

49. ábra: A teljes munkaidőben végzett munka csökkenti a közösségi szerepvállalást

Má sodszor, a teljes munkaidő ben végzett munka jelentő sen csö kkenti a klubok
lá togatottsá gá t, fü ggetlenü l attó l, hogy a munka vá lasztá s vagy szü kségszerű ség.
(Grafikusan ezt a két jobb oldali oszlopban lá tható éles esés mutatja.) Rá adá sul azok a nő k,
akiknek a munkastá tusuk személyes vá lasztá suk (aká r teljes munkaidő ben otthon, aká r
teljes munkaidő ben a munkahelyü kö n, vagy a kettő valamilyen kombiná ció ja), jobban részt
vesznek a szervezeti életben, mint az ugyanilyen helyzetben lévő nő k kényszerű ségbő l.
(Grafikusan ezt a há tsó sorban lévő oszlopok nagyobb magassá ga mutatja.) A legkevésbé
azok a nő k érintettek, akik nem azért dolgoznak teljes munkaidő ben, mert akarnak, hanem
mert muszá j. A kényszerű ségbő l teljes munkaidő ben dolgozó nő k - a nő k leggyorsabban
nö vekvő és mostanra a legnagyobb létszá mú csoportja - szenvedik el a legmeredekebb
á llampolgá ri bü ntetést. Egyre tö bb nő - kényszerű ségbő l, nem pedig ö nszá ntá bó l - pontosan
abba a kategó riá ba tartozik, amely a leginká bb gá tolja a tá rsadalmi kapcsolatokat.
Végezetü l a 49. á bra azt is mutatja, hogy a legnagyobb elkö telezettség a részmunkaidő ben
dolgozó k kö rében tapasztalható , kü lö nö sen azok kö rében, akik szá má ra a munka vá lasztá s,
nem pedig szü kségszerű ség. Sejthetjü k, hogy ezek a nő k igyekeznek egyensú lyt teremteni a
csalá ddal, a kö zö sséggel és ö nmagukkal szembeni, egymá ssal ellentétes kö telezettségek
kö zö tt, és ehhez bizonyos mozgá stérrel rendelkeznek. Legalá bbis az á llampolgá ri
elkö telezettség szempontjá bó l a részmunkaidő s munka "arany kö zépú tnak" tű nik.31
A klubok lá togatá sá val kapcsolatos alapvető megá llapítá sok a kö zö sségi részvétel má s
formá lis és informá lis formá ira is érvényesek, beleértve a templomba já rá st, az otthoni
szó rakozá st, a bará ti lá togatá sokat és az ö nkéntes munká t. Ha minden má s dolog nem
vá ltozik, a teljes munkaidő ben foglalkoztatott nő k évente négyszer kevesebbszer já rnak
templomba , évente egy-két alkalommal kevesebbet szó rakoznak otthon, kö rü lbelü l
egyharmaddal kevesebb idő t tö ltenek bará ti lá togatá sokkal, és évente kö rü lbelü l négyszer
kevesebbet ö nkénteskednek, mint a tö bbi nő .32 Az a tény, hogy a teljes munkaidő s
foglalkoztatá s csö kkenti a kö zö sségi szerepvá llalá st mind a sajá t elhatá rozá sukbó l, mind a
kényszerű ségbő l dolgozó nő k kö rében, arra utal, hogy az ö sszefü ggés nem első sorban az
ö nkivá lasztá s eredménye. Való já ban, mivel, mint a 48. á bra mutatja, a huszadik szá zad
utolsó két évtizedében a nő i foglalkoztatá s nö vekedése gyakorlatilag teljes egészében
kényszerű ségbő l, nem pedig vá lasztá sbó l tö rtént, az ö nkivá lasztá s legfeljebb kisebb
szerepet já tszhatott ebben az idő szakban.
A nő k, akik ö nszá ntukbó l dolgoznak, tö bbet foglalkoznak klubokkal, egyhá zzal, bará tokkal,
otthoni szó rakozá ssal és ö nkéntes munká val, mint azok a nő k, akik kényszerű ségbő l
dolgoznak. Ez a tény, amelyet a 49. á bra jobb szélső részén az első és a há tsó oszlopok
kö zö tti kü lö nbség szemléltet, a polgá ri szerepvá llalá s és a munka kö zö tti ö sszefü ggés
alapjá ul szolgá ló ö nkivá lasztá s mértékének durva mércéje. Ez a bizonyíték arra utal, hogy a
tá rsadalmilag aktív nő k valamivel nagyobb való színű séggel vá lasztottá k a munkavá llalá st,
mint kevésbé polgá ri beá llítottsá gú testvéreik, de magá nak a munká nak a hatá sá val
ö sszehasonlítva az ö nkivá lasztá s hatá sa szerény.
Azok a nő k, akiknek teljes munkaidő ben kell dolgozniuk, a legkevésbé lá togatjá k meg a
bará taikat, szó rakoztatnak otthon, vagy ö nkénteskednek, ahogyan a legkevésbé vesznek
részt a klubéletben is. Azok a nő k, akik részmunkaidő ben dolgoznak, kü lö nö sen azok, akik
ezt sajá t elhatá rozá sukbó l teszik, tö bbet ö nkénteskednek, tö bbet szó rakoznak, és tö bbet
lá togatjá k a bará taikat, mint a teljes munkaidő ben dolgozó k vagy a teljes munkaidő ben
há ztartá st vezető k.33 Nagyon kevés kivételtő l eltekintve a nő k minden kategó riá ban jobban
részt vesznek a kö zö sségi tevékenység minden ilyen formá já ban, mint a férfiak.
Rö viden, a teljes munkaidő ben végzett munka gá tolja a nő k tá rsadalmi szerepvá llalá sá t,
mind a hivatalos, mind az informá lis életben.34 Ugyanakkor az, hogy egy nő milyen
mértékben dolgozik önszántából, szintén szorosan ö sszefü gg a kö zö sségi szerepvá llalá ssal.
Való já ban a legnagyobb kö zö sségi szerepvá llalá s azokná l a nő knél tapasztalható , akik
ö nszá ntukbó l részmunkaidő ben dolgoznak. (Emlékezzü nk arra, hogy itt a nő k
kö rü lményeinek egyéb jellemző it - beleértve az iskolai végzettséget, a csalá di és szü lő i
stá tuszt, valamint az anyagi helyzetet - vá ltozatlanul tartjuk, így a részmunkaidő s munka
polgá ri elő nye nem pusztá n annak kö szö nhető , hogy milyen nő k vá laszthatjá k a
részmunkaidő s munká t.) Ez a szembetű nő tény azt sugallja, hogy a közösségi szerepvállalás
növelésének egyik gyakorlati módja Amerikában az lenne, ha a nők (és a férfiak is) számára
megkönnyítenék a részmunkaidős munkavégzést, ha úgy kívánják. 35
A nő k munká já val és á llampolgá ri szerepvá llalá sá val kapcsolatos kö vetkeztetéseinket tö bb
fontos minő sítéssel kell kiegészíteni.
Elő szö r is, a félreértések elkerü lése végett kifejezetten visszautasítom azt a nézetet, hogy a
dolgozó nő k "hibá sak" a polgá ri szerepvá llalá sunk elmaradá sá ért. Nyilvá nvaló , hogy a teljes
munkaidő s foglalkoztatá s csö kkenti az egyéb tevékenységekre fordítható idő t. Bá r az
amerikai felnő ttek jelenlegi generá ció já nak anyá i á ltalá ban nem tartoztak a fizetett
munkaerő hö z, szá mos tá rsadalmilag produktív tevékenységet folytattak. Mivel lá nyaik
nagyobb ará nyban vá llaltak munká t az otthonon kívü l, elvá rható lett volna, hogy fiaik is
nagyobb ará nyban vá llaljanak má s tá rsadalmi és kö zö sségi feladatokat, de (amint azt a
bizonyítékaink mutatjá k) ez nem tö rtént meg. A nő knek a szakmai egyenjogú sá g felé való
elmozdulá sa sok kreatív energiá t szabadított fel és nö velte az egyéni autonó miá t, ami az
amerikai tá rsadalom szá má ra nettó elő nyö kkel já rt. A kö ltségek és hasznok szélesebb kö rű
tá rsadalmi mérlegének azonban nemcsak a nő k ú j szerepeibő l szá rmazó elő nyö ket kell
tartalmaznia, hanem a kollektíven lemondott tá rsadalmi és kö zö sségi tevékenységek
kö ltségeit is.
Má sodszor, a teljes munkaidő s foglalkoztatá s nem gá tolta a szervezeti részvétel minden
formá já t. Amint azt korá bban megjegyeztü k, a nő k részvételét a nyilvá nosabb típusú polgá ri
tevékenységekben a teljes munkaidő s foglalkoztatá s fokozta. Ugyanez igaz szá mos szakmai
és szolgá ltató szervezetben való hivatalos tagsá gra is.36 Má s szó val, bizonyos mértékig,
ahogy a nő k munkahelye az otthonon kívü lre, a nyilvá nos szférá ba helyező dö tt á t, ú gy
vá ltozott kö zö sségi szerepvá llalá suk helyszíne is. Néhá ny dolgozó nő szá má ra a kö zö sségi
életben való részvétel lehetőségének nö vekedése meghaladta az idő csö kkenését, és ő k a
kö zö sségbő l való kivonulá s tá rsadalmi szintű á ramlatá val szemben ú sztak.
Harmadszor, és ez a legfontosabb, sem a nő knek a fizetett munkaerő piacra való bekerü lése,
sem a korá bban tá rgyalt pénzü gyi nehézségek nö vekedése nem lehet a fő oka az amerikai
polgá ri szerepvá llalá s alapvető csö kkenésének az elmú lt két évtizedben. Való já ban a most
rendelkezésre á lló bizonyítékok alapjá n a legjobb tippem az, hogy a két tényező együ ttesen
a teljes csö kkenés kevesebb mint egytizedét teszi ki.37 Rö viden, a kétkeresős családok
megjelenése a huszadik század utolsó negyedében látható, de meglehetősen szerény szerepet
játszott a társadalmi tőke és az állampolgári elkötelezettség eróziójában.
Az egyik mó dja annak, hogy lá ssuk e magyará zatok korlá tozott lehető ségeit, ha arra a két
tá rsadalmi kategó riá ra ö sszpontosítunk, amelyet a legkevésbé érintenek - nevezetesen a
hajadon férfiakra és a teljes munkaidő ben nem foglalkoztatott, anyagilag jó l szituá lt, há zas
nő kre. Az agglegények és a jó mó dú há ziasszonyok az amerikai népességnek csak kis
há nyadá t teszik ki, de az ő vallomá suk fontos az ü gyü nk szempontjá bó l, mivel viszonylag
védve vannak a polgá ri szerepvá llalá sbó l való kivonulá sra ható erő kkel szemben, amelyeket
ebben a fejezetben vizsgá ltunk, kü lö nö sen a nő k munká ba á llá sá tó l.
A tá rsadalmi szerepvá llalá s szintje magasabb a jó mó dú há ziasszonyok kö rében, mint a tö bbi
nő kö rében - tö bb idő t tö ltenek bará taik meglá togatá sá val, otthoni szó rakoztatá ssal,
klubfoglalkozá sokon való részvétellel stb. Tehá t a nő k hosszú tá vú elmozdulá sa a "jó mó dú
há ziasszony" kategó riá bó l má s tá rsadalmi kategó riá kba inká bb csö kkentette a polgá ri
elkö telezettséget. Az otthoni szó rakozá s, a klubok lá togatá sa, a kö zö sségi projektek, a
bará tok meglá togatá sa stb. azonban gyakorlatilag ugyanolyan nagymértékű csökkenést
mutat az olyan nő k kö rében, akiket a legkevésbé érintett a kétkereső s csalá dok elterjedése
vagy a pénzü gyi nehézségek nagyjá bó l egyidejű nö vekedése, mint a tö bbi nő esetében.
Való já ban a nyilvá nos gyű lésekrő l, a pá rtmunká ró l, a helyi vezetésrő l és má sfajta hivatalos
szerepvá llalá sró l való leszoká s ará nya nagyobb volt a jó mó dú há ziasszonyok kö rében, mint
a lakossá g tö bbi részénél. Hasonló képpen, a klubgyű lések, a bará tok meglá togatá sa, a
kö zö sségi projektekben való részvétel, a helyi vezető ként való szolgá lat, a petíció k alá írá sa
és hasonló k terén a csö kkenés legalá bb akkora volt az agglegények kö rében, mint az
amerikaiak tö bbi részénél. Mindez nem á ll ö sszhangban azzal a hipotézissel, hogy az elmú lt
évtizedekben tapasztalt nemzeti polgá ri szerepvá llalá sunk visszaszorulá sa első sorban a
nő k fizetett munkaerő piacra való bekerü lésének tulajdonítható .38
Ö sszefoglalva: A rendelkezésre á lló bizonyítékok azt sugalljá k, hogy az elfoglaltsá g, a
gazdasá gi nehézségek és a kétfoglalkozá sú csalá dokkal kapcsolatos nyomá s csak egy
szerény részét képezik a tá rsadalmi kapcsolatok csö kkenésének. Ezek a nyomá sok azokat
az embereket (kü lö nö sen a magasan képzett nő ket) céloztá k meg, akik a mú ltban
ará nytalanul nagy részt vá llaltak a kö zö sségi szerepvá llalá sbó l, és ebben az értelemben ez a
fejlő dés kétségtelenü l szinergikus hatá sokkal já rt, amelyek tú lmutatnak ezeken az
embereken. Mivel egyre kevesebb képzett, dinamikus nő nek van elég szabadideje arra, hogy
civil tevékenységet szervezzen, vacsorapartikat szervezzen és hasonló kra, a tö bbiek is
fokozatosan visszaszorultak. Ugyanakkor a bizonyítékok arra is utalnak, hogy sem az
idő hiá ny, sem az anyagi gondok, sem a nő k fizetett munkaerő be való bekerü lése nem az
elmú lt két évtizedben tapasztalt polgá ri elzá rkó zá s első dleges oka.39 A kö zponti felmentő
tény az, hogy a polgá ri szerepvá llalá s és a tá rsadalmi kapcsolatok szinte egyformá n
csö kkentek mind a nő k, mind a férfiak esetében, dolgozó vagy nem dolgozó , há zas vagy
egyedü lá lló , anyagilag stresszes vagy anyagilag jó l szituá lt.
FEJEZET
Mobilitás és szétszóródás
A legtö bb má s orszá g polgá raihoz képest az amerikaiak mindig is nomá d életet éltek. Kö zel
minden ö tö dik ember évente elkö ltö zik, és miutá n ezt megtette, való színű leg ú jra kö ltö zni
fog. Ö tbő l tö bb mint kettő kö zü lü nk arra szá mít, hogy a kö vetkező ö t évben kö ltö zni fog.1
Ennek eredményeként má s népekhez képest az amerikaiak hozzá szoktak ahhoz, hogy
gyorsan tá bort verjenek és kö nnyen bará tkozzanak. Hatá r menti és bevá ndorló mú ltunkbó l
megtanultuk, hogy kö ltö zéskor ú j kö zö sségi intézményekbe vető djü nk.
Mindazoná ltal az embereknél, aká rcsak a nö vényeknél, a gyakori á tü ltetés megzavarja a
gyö kérrendszert. A mozgó egyedeknek idő be telik, amíg ú j gyö kereket eresztenek. Ennek
eredményeképpen a lakó hely stabilitá sa erő sen ö sszefü gg a polgá ri elkö telezettséggel. Az
ú jonnan érkező k bá rmely kö zö sségben kisebb való színű séggel szavaznak, kisebb
való színű séggel rendelkeznek tá mogató bará ti és szomszédi há ló zattal, kisebb
való színű séggel tartoznak civil szervezetekhez. Azok, akik a kö vetkező ö t évben vá rható an
elkö ltö znek, 20-25 szá zalékkal kisebb való színű séggel já rnak templomba, vesznek részt
klubgyű léseken, ö nkénteskednek vagy dolgoznak kö zö sségi projektekben, mint azok, akik
vá rható an helyben maradnak. A laká stulajdonosok sokkal jobban meggyö keresednek, mint
a bérlő k, még akkor is, ha az egyéb tá rsadalmi és gazdasá gi kö rü lményeket vá ltozatlanul
hagyjuk. A laká stulajdonosok kö zü l csak minden negyedik szá mít arra, hogy a kö vetkező ö t
évben elkö ltö zik, szemben a bérlő k kétharmadá val. Nagyobb gyö kereik miatt a
laká stulajdonosok lényegesen nagyobb való színű séggel vesznek részt a kö zö sségi
ü gyekben, mint a bérlő k.2
Ahogyan a gyakran kö ltö ző knek gyengébbek a kö zö sségi kö tő déseik, ú gy a nagyobb ará nyú
lakó helyvá ltoztatá ssal jellemezhető kö zö sségek is kevésbé integrá ltak. A mobilis
kö zö sségek kevésbé tű nnek bará tsá gosnak lakosaikkal szemben, mint a stabilabb
kö zö sségek. A magas mobilitá sú kö zö sségekben magasabb a bű nö zési rá ta, és rosszabb az
iskolai teljesítmény. Az ilyen kö zö sségekben még a régó ta ott élő k is kevésbé kö tő dnek
szomszédaikhoz.3 A mobilitá s tehá t alá á ssa a polgá ri elkö telezettséget és a kö zö sségi alapú
tá rsadalmi tő két.
Lehet tehá t a nö vekvő mobilitá s a rejtélyü nk kö zponti gonosztevő je? A vá lasz egyértelmű : A
lakó helyi mobilitá s teljes mértékben felmenthető minden felelő sség aló l, amiért a polgá ri
elkö telezettségü nk csö kken, mivel a mobilitá s egyá ltalá n nem nő tt az elmú lt ö tven évben.
Ső t, a népszá mlá lá si adatok azt mutatjá k, hogy mind a tá volsá gi, mind a rö vidtá vú mobilitá s
enyhén csökkent az elmú lt ö t évtizedben.
Az 1950-es években az amerikaiak 20 szá zaléka vá ltott lakó helyet évente, 7 szá zalékuk
kö ltö zö tt má sik megyébe vagy á llamba. Az 1990-es években a hasonló adatok 16 szá zalék
és 6 szá zalék. Az amerikaiak ma, ha valami, akkor valamivel jobban meggyö keresedtek
lakó helyü ket illető en, mint egy generá ció val ezelő tt. 1968-ban (amikor az á llampolgá ri
elkö telezettség a csú cspontjá hoz kö zeledett) az á tlagos amerikai felnő tt huszonkét évig élt
ugyanazon a telepü lésen; há rom évtizeddel késő bb ez a szá m lényegében vá ltozatlan
maradt. Bá r a lakó helyi mobilitá sra vonatkozó tö rténelmi adatok nem teljesek, a lakó helyi
mobilitá s talá n soha nem volt alacsonyabb nemzeti tö rténelmü nkben, mint a huszadik
szá zad végén. A laká stulajdonlá s szintén emelkedett az elmú lt évtizedekben, és 1999-ben
67 szá zalékos rekordot ért el. Az amerikaiaknak a kö vetkező ö t évben tö rténő kö ltö zés
való színű ségére vonatkozó vá rakozá sai legalá bb az elmú lt negyedszá zadban stabilak
voltak.4 Ha az idő - és pénznyomá sró l szó ló ítéletü nknek á rnyaltnak kellett lennie, a
mobilitá sró l szó ló ítélet egyértelmű : Ez az elmélet egyszerű en téves.
De ha a kö ltö zés ö nmagá ban nem erodá lta a tá rsadalmi tő kénket, akkor talá n olyan
helyekre kö ltö ztü nk, amelyek kevésbé kedveznek a tá rsadalmi kapcsolatoknak? Most is,
mint a mú ltban, a kapcsoló dá si készség kö zö sségtípusonként kü lö nbö zik. A tö bbi
amerikaival ö sszehasonlítva az orszá g legnagyobb nagyvá rosi terü leteinek (mind a
kö zponti vá rosok, mind a kü lvá rosok) lakó i 10-15 szá zalékkal kevesebb csoporttagsá gró l
szá molnak be, 10-15 szá zalékkal kevesebb klubtalá lkozó n vesznek részt, 10-20 szá zalékkal
ritká bban já rnak templomba, és 30-40 szá zalékkal kisebb való színű séggel tö ltenek be
tisztséget helyi szervezetekben, illetve vesznek részt helyi ü gyekkel foglalkozó nyilvá nos
ü léseken. (Az 50. és 51. á bra szemlélteti ezeket a kü lö nbségeket.) Amint azt a 7. fejezetben
megjegyeztü k, a kisvá rosok és vidéki terü letek lakó i ö nzetlenebbek, becsü letesebbek és
bizalomgerjesztő bbek, mint a tö bbi amerikai. Való já ban még a kü lvá rosok kö zö tt is a kisebb
a jobb a tá rsadalmi tő ke szempontjá bó l.5 A kö zö sségi ü gyekbe való bekapcsoló dá s
hívogató bb - vagy a tartó zkodá s kevésbé vonzó -, ha a mindennapi élet léptéke kisebb és
intimebb.
Talá n ez a minta hamis? Lehet, hogy azok az emberek, akik a legnagyobb nagyvá rosi
terü leteken gyű lnek ö ssze, valamilyen mó don hajlamosak a polgá ri szerepvá llalá sra? Hogy
ezt kizá rjuk, ú jra megvizsgá ltuk a bizonyítékokat, és egyidejű leg az egyéni jellemző k széles
ská lá já t - életkor, nem, iskolai végzettség, faj, csalá di á llapot, munkahelyi stá tusz, szü lő i
stá tusz, anyagi kö rü lmények, laká stulajdon, orszá g régió ja - vá ltozatlanul hagytuk. Két,
mindezekben a jellemző kben azonos személyt ö sszehasonlítva, a nagyvá rosi terü leten -
aká r a kö zponti vá rosban, aká r a kü lvá rosban - élő k lényegesen kisebb való színű séggel
vesznek részt nyilvá nos gyű léseken, aktívak kö zö sségi szervezetekben, já rnak templomba,
írnak alá petíció t, ö nkénteskednek, já rnak klubgyű lésekre, dolgoznak kö zö sségi
projektekben, vagy aká r lá togatjá k a bará taikat.6 A nagyvá rosiak azért kevésbé
elkö telezettek, mert ott élnek, nem pedig azért, mert kik ő k.
50. ábra: A közösségi részvétel alacsonyabb a nagyvárosi területeken
Azt a lehető séget is kizá rhatjuk, hogy a kisvá rosok egyszerű en csak a tá rsasá gkedvelő bb
embereket vonzzá k. Ha nem vá ltoztatjuk meg az emberek jelenlegi lakó helyét, a polgá ri
elkö telezettség nem fü gg ö ssze azzal, hogy valaki inkább nagyvá rosban, kü lvá rosban vagy
kisvá rosban szeretne-e élni. A legtö bb ember olyan méretű helyen él, amilyet jobban kedvel,
de ahol a preferenciá k és a való sá g eltérnek egymá stó l, ott a való sá g, nem a preferenciá k
hatá rozzá k meg a polgá ri elkö telezettséget.7 A nagyvá rosi agglomerá ció ban élés valamilyen
mó don gyengíti a polgá ri elkö telezettséget és a tá rsadalmi tő két.
Egyre tö bb amerikai él pontosan ilyen kö rnyezetben. Az 52. á bra a huszadik szá zad utolsó
felében az amerikaiak lakó helyének vá ltozá sá t kö veti nyomon, há rom nagy kategó riá t
kü lö nbö ztetve meg: 1) azok, akik a Népszá mlá lá si Hivatal á ltal meghatá rozott nagyvá rosi
agglomerá ció kon kívü l élnek - azaz kisvá rosokban és vidéki terü leteken -, az 1950-es 44
szá zalékró l 1996-ra 20 szá zalékra csö kkentek; 2) azok, akik egy nagyvá rosi terü let kö zponti
vá rosá ban élnek, az 1950-es 33 szá zalékró l 1996-ra 31 szá zalékra csö kkentek; 3) azok, akik
valamilyen nagyvá rosi terü leten élnek, de a kö zponti vá roson kívü l - azaz a -, a
kü lvá rosokban -, az 1950-es 23 szá zalékró l 1996-ra 49 szá zalékra tö bb mint kétszeresére
nő ttek. Az 1950-es években az amerikaiaknak alig fele élt nagyvá rosi terü leten, míg az
1990-es években nagyjá bó l minden ö tö dik ember négy. Ebben a korszakban mindvégig
olyan helyekre kö ltö ztü nk, amelyek a jelek szerint kevésbé kedveznek a polgá ri
szerepvá llalá snak. Rá adá sul a rendelkezésre á lló legjobb kutatá sok nem talá ltak arra utaló
jeleket, hogy az 1990-es években a szuburbanizá ció mérséklő dö tt volna.8 Így a tá rsadalmi
kapcsolatok csö kkenése a huszadik szá zad utolsó harmadá ban a kisvá rosi Amerika
folyamatos há ttérbe szorulá sá nak tulajdonítható .
51. ábra: Az egyházlátogatottság alacsonyabb a nagyvárosi területeken
Az amerikaiak tö bb mint egy évszá zada kö ltö znek vidékrő l a vá rosba, a tá rsadalmi végzet
anti-vá rosi pró fétá inak á llandó rémhírei kö zepette. "[New York] egy pompá s sivatag - egy
kupolá s és meredek magá ny, ahol az idegen magá nyos a maga fajá nak millió i kö zö tt" - írta
Mark Twain 1867-ben. "Az ember minden nap ugyanazon a végtelen utcá n já rja végig
fá rasztó mérfö ldjeit, kö nyö kö lve utat tö r magá nak az emberek nyü zsgő sokasá gá n
keresztü l, de soha nem lá t ismerő s arcot, és má sodszorra sem lá t idegen arcot..... Ennek
természetes kö vetkezménye ... a New York-i ember derű s kö zö nye mindenki és minden
irá nt, aki nem tartozik a magá n- és egyéni kö réhez". Néhá ny évvel késő bb Henry George
tá rsadalomfilozó fus az amerikai vá rosiasodá s vá djá t Gothamon tú lra is kiterjesztette: "A
mocsok és a nyomor, valamint az ezekbő l fakadó bű nö k és bű nö k mindenü tt nö vekednek,
ahogy a falu vá rossá nő ".9
Legalá bbis a kö zelmú ltig azonban ú gy tű nik, hogy az urbanizá ció nak nem volt ká ros hatá sa
a polgá ri szerepvá llalá sunkra. Való já ban az amerikaiak a huszadik szá zad első
kétharmadá ban nagy szá mban kö ltö ztek a vá rosba, mikö zben az á llampolgá ri
elkö telezettség magas és nö vekvő volt. Rá adá sul a polgá ri szerepvá llalá s valamennyi
formá já nak kö zelmú ltbeli csö kkenése gyakorlatilag mindenhol azonos - a nagy- és
kisvá rosokban, a kü lvá rosokban, a kisvá rosokban és a vidéken.10 Amerika egyetlen része
sem mentesü lt ettő l a já rvá nytó l, a legkisebb falutó l kezdve a ská lá n felfelé. Tehá t bizonyá ra
tö bbrő l van szó , mint pusztá n az urbanizá ció ró l.
52. ábra: Amerika szuburbanizációja, 1950-1996
Lehet, hogy az elszakadá s nem az urbanizá ció val, hanem a szuburbanizá ció val fü gg ö ssze? A
kü lvá rosok a tizenkilencedik szá zad kö zepe ó ta jellemzik az amerikai életet, amit
nagymértékben a kö zlekedési forradalmak hajtottak. Elő szö r a villamos, majd késő bb az
automobil tette lehető vé, hogy millió k élhessenek a vá rosok zö ldellő perifériá já n, mikö zben
élvezhették a vá ros gazdasá gi, kereskedelmi és kulturá lis elő nyeit. A má sodik vilá ghá ború
utá n a széles kö rű autó haszná lat és az á llamilag tá mogatott ú t- és laká sépítési boom
együ ttesen gyorsított elő vá rosi kö ltö zést eredményezett, amely nem jellegében, hanem
mértékében kü lö nbö zö tt a korá bbi tendenciá któ l.
A szuburbanizá ció a munkahely és a lakó hely nagyobb mértékű szétvá lasztá sá t, valamint a
faji és osztá ly szerinti szegregá ció t jelentette. Ez a szegregá ció aligha volt ú j az amerikai
vá rosokban, de a há ború utá ni idő szakban egyre inká bb ú j jelleget ö ltö tt. A klasszikus
amerikai vá rosokban a vá rosrészek á ltalá ban homogének voltak, de az ö nkormá nyzatok
heterogének voltak, gyakran ő rü lt mintá zatban, ahol a ukrá n tö mbö k ír terü letek mellett, a
zsidó negyedek a feketék mellett, a cselédek pedig az á ltaluk kiszolgá lt felső bb osztá lybeli
há zak kö zelében laktak. A kü lvá rosiasodó Ameriká ban a telepü lések egyre inká bb
homogének voltak etnikai és osztá lybeli szempontbó l.
Kezdetben a há ború utá ni elő vá rosiasodá si hullá m a polgá ri szerepvá llalá s hatá rvidékhez
hasonló lelkesedést vá ltott ki. A kü lvá rosi fejlesztő k á ltal tá mogatott mítoszok pozitívan
kö zö sségi jellegű ek voltak. Futott egy hirdetés Park Forestrő l, a chicagó i kü lvá rosró l,
amelyet William Whyte urbanista alaposan tanulmá nyozott a The Organization Man
szá má ra:
PARK FORESTBEN A HELYED!
Abban a pillanatban, hogy a vá rosunkba érkezik, má r tudja:
Szívesen.
A nagy csoport része vagy
É lhetsz egy bará tsá gos kisvá rosban
A magá nyos nagyvá ros helyett
Lehetnek bará taid, akik akarnak téged...
É s élvezheted, hogy velü k lehetsz.
Gyere ki. Ismerje meg Park Forest szellemét.11
Ez nem puszta hype volt, mert Whyte arró l szá molt be, hogy Park Forest "a részvétel
melegá gya". Hatvanhat felnő tt szervezetével és a lakossá g olyan fluktuá ció já val, amely
mindegyikü ket telhetetlenné teszi ú j tagok utá n, Park Forest való színű leg tö bb civil energiá t
nyel el szá z lakosra vetítve, mint bá rmelyik má sik kö zö sség az orszá gban". Néhá ny évvel
késő bb Herbert Gans szocioló gus, aki való ban a New Jersey á llambeli Levittownba
kö ltö zö tt, hogy tanulmá nyozza a tá rsadalmi életet, arró l szá molt be, hogy a Levittown lakó i
"hiperaktív csatlakozó k". Az 1960-as évek tanulmá nyai alapjá n a kü lvá rosi életrő l kialakult
kép a szomszédsá gi tevékenységekben való szokatlanul aktív részvételrő l szó lt.12 Ú gy tű nt,
hogy az amerikaiak ú jra felfedezték a kisvá rosi élet polgá ri erényeit.
A szuburbanizá ció elő rehaladtá val azonban maguk a kü lvá rosok is szocioló giai mozaikokká
tö redeztek - kollektíve heterogén, de egyénileg homogén, ahogy a vá rosbó l menekü lő
emberek egyre finomabban elkü lö nü lő "életmó d-enklá vékba" rendező dtek, faj, osztá ly,
iskolá zottsá g, életszakasz stb. szerint elkü lö nü lve. Az ú gynevezett fehér menekü lés ennek a
nagyvá rosi differenciá ló dá s felé irá nyuló mozgalomnak csak a leglá tvá nyosabb formá ja volt.
A szá zad végén néhá ny kü lvá ros felső -kö zéposztá lybeli volt, de sok má s kö zép-, alsó -kö zép-
vagy aká r munká sosztá lybeli. Néhá ny kü lvá ros fehér volt, má sok viszont feketék,
spanyolajkú ak vagy á zsiaiak. Egyesek gyermekkö zpontú ak voltak, má sok viszont
tú lnyomó részt szinglikbő l, vagy jó mó dú , ü res há zasokbó l, illetve nyugdíjasokbó l á lltak. Sok
kü lvá ros má r-má r témaparkokra hasonlított, egységes építészettel és a ö sszehangolt
szolgá ltatá saival és butikjaival. Az 1980-as években kezdtek elszaporodni a "kö zö s
érdekeltségű fejlesztések" és a "zá rt kö zö sségek", amelyekben a magá ntulajdonosi
tá rsulá sok és az ő rö kkel ellá tott lá tható fizikai korlá tok kiegészítették a lá thatatlan
szocioló giai korlá tokat, amelyek megkü lö nbö ztették az egyes kö zö sségeket a
szomszédoktó l. 1983-ban a kaliforniai Orange megyében a fejlesztési projektek 15
szá zaléka volt zá rt kö zö sség, és ö t éven belü l ez az ará ny megduplá zó dott.13
Azt vá rhatná nk, hogy ezeknek az ú j kü lvá rosi enklá véknak a zsibbasztó homogenitá sa
bizonyos tá rsadalmi kö tő désre ö sztö nö z, ha csak a "kö tő dés", nem pedig a "híd" fajtá já ra. A
kü lvá rosi fejlesztő k az 1990-es években, aká rcsak elő deik az 1950-es években, tová bbra is a
kö zö sséget á rultá k. "Emlékszel az utcá ra, ahol felnő ttél?" - szó lt az egyik internetes hirdetés.
"Ahol a szomszédok ismerték a szomszédokat. É ljen ú jra ott - Greenfieldben, a The
Wheatlandsben. Greenfield hagyomá nyos szü lő vá ros a jó életre vá gyó csalá dok szá má ra."14
A legtö bb bizonyíték azonban való já ban az ellenkező irá nyba mutat. Az exkluzív
kö zö sségekbő l nemcsak a politikusok és a sü teményeket á rusító cserkészlá nyok vannak
kizá rva, hanem maguk a jó mó dú lakosok is meglepő en alacsony ará nyú nak tű nnek a polgá ri
elkö telezettség és a szomszédsá gtisztelet terén, még a sajá t hatá raikon belü l is. Eric Oliver
politoló gus az amerikai kü lvá rosok kö zö sségi szerepvá llalá sá nak alapos felmérése sorá n
azt talá lta, hogy minél nagyobb egy kö zö sség tá rsadalmi homogenitá sa, anná l alacsonyabb a
politikai szerepvá llalá s szintje: "A homogén politikai érdekek kö zö sségeinek létrehozá sá val
a szuburbanizá ció csö kkenti a helyi konfliktusokat, amelyek bevonjá k és bevonjá k a
polgá rokat a kö zéletbe".15
Amikor M. P. Baumgartner etnográ fus az 1980-as években New Jersey egyik kü lvá rosi
kö zö sségében élt, az 1950-es évek klasszikus kü lvá rosainak tulajdonított kényszeres
együ ttlét helyett az atomizá lt elszigeteltség, az ö nkorlá tozá s és az "erkö lcsi minimalizmus"
kultú rá já t talá lta. A kü lvá rosiak tá volró l sem keresték a kisvá rosi kapcsolatokat, hanem
magukba zá rkó ztak, keveset kértek a szomszédaiktó l, és keveset vá rtak cserébe. "A
kü lvá ros a privatizá ció utolsó szava, ső t talá n halá los beteljesü lése" - á llítjá k Andres Duany
és Elizabeth Plater-Zyberk ú j urbanista építészek - "és a hiteles polgá ri élet végét jelenti".16
Tö bb mint hatvan évvel ezelő tt Lewis Mumford urbanista megjegyezte, hogy "a kü lvá ros
egy kollektív erő feszítés a magá néletre". Má ra azonban a kü lvá rosi élet privatizá ció ja
formalizá ló dott és személytelenné vá lt. A zá rt kö zö sségek eredendő en introvertá ltak,
ahogyan a hagyomá nyos vá rosi szomszédsá gok eredendő en extrovertá ltak voltak. Ahogy a
zá rt kö zö sségek két kö zeli tanulmá nyozó ja, Robert Lang és Karen Danielsen beszá molnak
ró la: "A mú ltban a kü lvá rosiak gyengéd lö késekkel ö sztö kélték a szomszédokat, hogy
felelő sségteljesen viselkedjenek - példá ul ha a fű tú l magasra nő tt. Ma má r a lakó kö zö sségi
egyesü let képviselő je jö n el, hogy pontosan megmérje a fü vet, és díj ellenében lenyírja a
szabá lytalanul megnő tt fü vet. Az egész folyamat formalizá lja azt a tá rsadalmi cserét, amely
tö rténelmileg informá lis volt."17
Az amerikai kü lvá rosok kiemelkedő tö rténésze, Kenneth T. Jackson megá llapítja:
[Az amerikai drive-in kultú ra egyik fő á ldozata a legtö bb nagyvá rosi terü leten uralkodó
"kö zö sségi érzés" meggyengü lése. A tá rsadalmi élet "privatizá ló dá sá nak" tendenciá já ra
utalok, valamint arra, hogy a csalá dok kö rében csö kken az aggodalom és a felelő sségérzet a
szomszédaikért, és á ltalá ban a kü lvá rosiak kö rében a belvá rosi lakosokért..... Az igazi
vá ltozá st azonban az jelenti, hogy életü nk kö zéppontja ma má r a há zon belü l van, nem
pedig a szomszédsá gon vagy a kö zö sségen belü l. Az autó haszná lat nö vekedésével a já rda és
az elő kert élete nagyrészt eltű nt, és eltű nt az a tá rsas érintkezés, amely korá bban a vá rosi
élet fő jellemző je volt.... Kevés olyan kietlen és magá nyos hely van, mint egy kü lvá rosi utca
egy forró délutá non.18
A há ború utá ni korá bbi idő szakban a tipikus nagyvá rosi terü let nagyobb szerkezete
monocentrikus maradt - az emberek a kü lvá rosokban éltek, de a munka és a kereskedelem
miatt tová bbra is a kö zponti vá rosba utaztak. Fokozatosan azonban a munkahelyek és az
ü zletek is a kü lvá rosokba vá ndoroltak, és bevá sá rló kö zpontok, vá llalati kö zpontok, irodai és
ipari parkok agglomerá ció i jö ttek létre - amit Joel Garreau urbanista "peremvá rosoknak"
nevez. Az északkeleti régió régebbi, sugá rirá nyú szerkezetű vá rosi terü leteit a napö vi
ö vezet burjá nzó , policentrikus megapoliszai vá ltottá k fel. A huszonegyedik szá zad elején
egyre tö bben ingá znak egyik kü lvá rosbó l a má sikba. Egyre tö bb bevá sá rlá sunk egy
harmadik kü lvá rosban talá lható megamallban tö rténik. A szegregá ló terü letrendezési
politika kizá rta az olyan talá lkozó helyeket, mint a helyi ü zletek és éttermek a
lakó ö vezetekbő l, ugyanakkor a szö vetségi adó politika ö sztö nö zte a bevá sá rló kö zpontok
boomjá t.
Ahelyett, hogy a fő utcai élelmiszerboltban vagy az ö t- és tízcentes boltban vá sá rolná nak,
ahol az arcok ismerő sek voltak, a mai kü lvá rosiak a nagy, személytelen
bevá sá rló kö zpontokban vá sá rolnak. Bá r a bevá sá rló kö zpontok Amerika legjellegzetesebb
kortá rs nyilvá nos terét alkotjá k, gondosan egy első dleges, magá njellegű célra tervezték ő ket
- a vá sá rló k vá sá rlá sra való irá nyítá sá ra. Egyes fejlesztő k tö rekvései ellenére a plá zakultú ra
nem az elszigeteltség lekü zdésérő l és a má sokkal való kapcsolatteremtésrő l szó l, hanem
arró l, hogy magá nyosan szö rfö zzü nk ü zletrő l ü zletre - má sok jelenlétében, de nem a
tá rsasá gukban. A kü lvá rosi vá sá rlá s élménye nem a kö zö s szociá lis há ló ba á gyazott
emberekkel való interakció bó l á ll. Egyre kevesebben tö ltü nk ténylegesen sok idő t a
belvá rosban vagy bá rmely má s helyszínen. Ahogy egy kaliforniai megfigyelte: "Garden
Grove-ban élek, Irvine-ban dolgozom, Santa Aná ban vá sá rolok, Anaheimben já rok
fogorvoshoz, a férjem Long Beachen dolgozik, és én voltam a Fullertoni Nő i Vá lasztó k
Ligá já nak elnö ke". É letü nk egyre inká bb nagy kü lvá rosi há romszö gekben rajzoló dik ki,
mivel naponta kö ltö zü nk otthonró l a munkahelyrő l a boltba és haza.19
Nehéz tú lbecsü lni az autó és a kü lvá ros kö zö tti szimbió zist. Az 1969-es há ztartá sonkénti
egy autó val rendelkező tá rsadalombó l 1995-re há ztartá sonként majdnem két autó ra
nő ttü nk, annak ellenére, hogy az á tlagos há ztartá s mérete ebben az idő szakban csö kkent.
1973 és 1996 kö zö tt az amerikaiak azon há nyada, akik a má sodik autó t "szü kségletnek",
nem pedig "luxusnak" nevezték, majdnem megduplá zó dott, 20 szá zalékró l 37 szá zalékra.
1990-re Ameriká ban tö bb autó volt, mint sofő r. E vá ltozá s nagy része a kö zelmú ltban
kö vetkezett be. Még 1985-ben az ú j csalá di há zaknak csak 55 szá zaléká ban volt hely két
vagy tö bb autó szá má ra, de 1998-ban az autó dominanciá já nak 79 szá zaléká t mutatta az
index, és ez az ará ny egyre emelkedett.20
Az elmú lt harminc év szuburbanizá ció ja nemcsak az autó ba való pénzü gyi befektetésü nket
nö velte meg, hanem az idő nkbe való befektetésü nket is. 1969 és 1995 kö zö tt a
gépjá rmű haszná latra vonatkozó kormá nyzati felmérések szerint az á tlagos munká ba já rá s
hossza 26 szá zalékkal, míg az á tlagos bevá sá rlá si ú t 29 szá zalékkal nő tt. Míg az egy
há ztartá sra jutó ingá zá si utak szá ma 24 szá zalékkal nő tt ebben a negyedszá zadban, az egy
há ztartá sra jutó vá sá rlá si utak szá ma majdnem megduplá zó dott, és a személyes vagy
csalá di ü gyek miatt tett egyéb utazá sok szá ma is tö bb mint kétszeresére emelkedett. É s az
egyes utakat sokkal nagyobb való színű séggel tették meg egyedü l, mivel a gépjá rmű vek
á tlagos kihaszná ltsá ga az 1977-es 1,9-rő l 1995-re 1,6-ra csö kkent; a munká ba és munká bó l
való utazá sok esetében az á tlagos kihaszná ltsá g 1,3-ró l 1,15-re esett. (Mivel a já rmű vek
kihaszná ltsá ga nem csö kkenhet 1,0 alá , ezek a szá mok az ö sszes utazá s esetében az utasok
kihaszná ltsá gá nak egyharmados csö kkenését, az ingá zá sban pedig 50 szá zalékos
visszaesést jelentenek).
Az életü nk térbeli megszervezésének egyik elkerü lhetetlen kö vetkezménye, hogy minden
nap mérhető en tö bb idő t tö ltü nk azzal, hogy fémdobozokban ingá zunk a privá t
há romszö gek csú csai kö zö tt. Az amerikai felnő ttek á tlagosan hetvenkét percet tö ltenek
naponta a volá n mö gö tt, a Kö zlekedési Minisztérium Személyes Kö zlekedési Felmérése
szerint. Ez az idő napló -vizsgá latok szerint tö bb, mint amennyit fő zéssel vagy étkezéssel
tö ltü nk, és tö bb mint kétszer annyi, mint amennyit egy á tlagos szü lő a gyerekekkel tö lt.
Ameriká ban az ö sszes utazá s 86 szá zaléka személygépkocsival tö rténik, és az ö sszes autó s
utazá s kétharmadá t egyedü l teszik meg, és ez az ará ny folyamatosan nö vekszik.
Az ingá zá s az ö sszes személyes utazá s alig tö bb mint egynegyedét teszi ki, de a dolgozó
amerikaiak életének szerkezetét tekintve ez a nap legfontosabb utazá sa. (Az otthon
dolgozó k szá ma emelkedett, de az ará nyuk tová bbra is elenyésző - 1997-ben a munkaerő
kevesebb mint 4 szá zaléka dolgozott otthon a héten aká r csak egy napot is. Mindenesetre az
otthon dolgozó k ugyanannyit autó znak, mint a hagyomá nyos dolgozó k, a
bevá sá rló kö zpontba tett tö bb ú t ellensú lyozza a munkahelyre tett kevesebb utat). Az elmú lt
két-há rom évtizedben az amerikaiak tö bbsége szá má ra a munká ba já rá s dominá ns mó djá vá
vá lt az autó zá s. Az 1960-as 61 szá zalékró l 1995-re 91 szá zalékra emelkedett az 1960-as 61
szá zalékró l 1995-re azok ará nya, akik személygépkocsival já rnak munká ba, mikö zben az
ingá zá s minden má s formá ja - tö megkö zlekedés, gyaloglá s stb. - csö kkent. A
tö megkö zlekedés kis és csö kkenő szerepet já tszik a legtö bb nagyvá rosi terü let
kö zlekedésében orszá gszerte; 1995-ben az ö sszes ingá zó utazá s 3,5 szá zaléka
tö megkö zlekedett. A telekocsi-haszná lat is folyamatosan csö kken tö bb mint két évtizede. Az
1970-es évek kö zepe ó ta az ö sszes ingá zó nak a felére csö kkent a kö zö s autó val kö zlekedő k
ará nya, és az elő rejelzések szerint 2000-re má r csak 7-8 szá zalék lesz. A lényeg: Az 1990-es
évek végére az amerikaiak 80-90 szá zaléka egyedü l já rt munká ba, míg 1980-ban még 64
szá zalékuk.
Mi is messzebbre ingá zunk. 1960 és 1990 kö zö tt tö bb mint há romszorosá ra nő tt azoknak a
munkavá llaló knak a szá ma, akik a megyehatá rokat á tlépve ingá znak. 1983 és 1995 kö zö tt
az á tlagos ingá zá si ú t 37 szá zalékkal hosszabbodott meg mérfö ldekben kifejezve. Ironikus
mó don az utazá si idő csak 14 szá zalékkal nő tt, mivel az á tlagos ingá zá s sebessége - az
ö sszes kö zlekedési mó ddal együ ttvéve - kö zel negyedével nő tt. Há rom tényező tette
gyorsabbá az utazá st, legalá bbis a kö zelmú ltban - a telekocsi-kö zö sségekrő l és a
tö megkö zlekedésrő l az egyszemélyes já rmű vekre való á tá llá s, amelyek gyorsabbak az egyes
munkavá llaló k szá má ra, bá r tá rsadalmilag nem hatékonyak; a kü lvá rosok kö zö tti ingá zá s
nö vekedése; és a munkaidő rugalmasabbá vá lá sa. Má srészt a forgalmi torló dá sok
mindenhol á ttétet képeztek. Egy Los Angelestő l Corpus Christiig, Clevelandtő l Providence-ig
hatvannyolc vá rosi terü letet vizsgá ló tanulmá ny szerint az egy já rmű vezető re jutó , a
forgalmi torló dá sokbó l eredő éves késések szá ma az 1982-es tizenhat ó rá ró l 1997-re
folyamatosan negyvenö t ó rá ra nő tt.21
Egyszó val egyre tö bb idő t tö ltü nk egyedü l az autó ban. É s ö sszességében sokan kö zü lü nk
ú gy tekintik ezt, mint a nyugodt pihenés idejét, kü lö nö sen azok kö zü lü nk, akik az autó zá s
boomjá nak kellő s kö zepén nő ttek fel. Egy 1997-es felmérés szerint az ö sszes sofő r 45
szá zaléka - a tizennyolc és huszonnégy év kö zö ttiek 61 szá zaléka, de az ö tvenö t év
felettieknek csak 36 szá zaléka - egyetértett azzal, hogy "a vezetés az az idő , amikor
gondolkodom és élvezem az egyedü llétet".22
Az autó és az ingá zá s azonban bizonyítottan rossz hatá ssal van a kö zö sségi életre. Kerek
szá mokban kifejezve a bizonyítékok azt mutatjá k, hogy a napi ingázással töltött minden
egyes tíz perccel több idő 10 százalékkal csökkenti a közösségi ügyekben való részvételt -
kevesebb nyilvá nos ü lésen vesznek részt, kevesebb bizottsá got elnö kö lnek, kevesebb
petíció t írnak alá , kevesebb istentiszteleten vesznek részt, kevesebb ö nkéntes munká t
végeznek, és így tová bb. Való já ban, bá r az ingá zá si idő nem befolyá solja olyan erő teljesen a
polgá ri szerepvá llalá st, mint az iskolai végzettség, mégis fontosabb, mint szinte bá rmely
má s demográ fiai tényező . Az idő napló -vizsgá latok pedig arra utalnak, hogy az ingá zá si
idő nek hasonló an erő s negatív hatá sa van az informá lis tá rsadalmi interakció kra.23
Feltű nő , hogy a kö zö sség lakosainak megnö vekedett ingá zá si ideje még a nem ingá zó k
kö rében is csö kkenti a polgá ri szerepvá llalá s á tlagos szintjét. Való já ban a nagy ingá zá ssal
já ró kö zö sségekhez kapcsoló dó "á llampolgá ri bü ntetés" majdnem ugyanolyan nagy a
nyugdíjas és má s, nem dolgozó lakosok esetében, mint a teljes munkaidő ben dolgozó k
esetében, és gyakorlatilag ugyanolyan nagy a hétvégi templomlá togatá s, mint a vilá gi
szervezetekben való részvétel esetében. Má s szó val, ú gy tű nik, hogy ez egy klasszikus
"szinergikus hatá s", amelyben az egyéni cselekedetek kö vetkezményei tú lmutatnak a
szó ban forgó egyéneken. A kö zgazdá szok nyelvén szó lva az ingá zá s negatív externá liá kkal
já r.
Ez az egyébként rejtélyes tény való já ban egy fontos nyom arra, hogy nem egyszerű en a
autó ban tö ltö tt idő , hanem az otthon és a munkahely kö zö tti térbeli széttagoltsá g is rossz
hatá ssal van a kö zö sségi életre. A Massachusetts á llambeli Lexington példá ul az elmú lt
ö tven év sorá n Middlesex vidéki vá rosbó l az MIT, a Harvard és a 128-as ú t mentén fekvő
high-tech elő vá rosok há ló szobá já vá vá lt. Bá r még mindig kellemes hely, ahol élni lehet,
polgá ri szempontbó l kevésbé ö nellá tó , mint akkor, amikor a lakosok tö bbsége a vá rosban
dolgozott. Most, hogy a lakosok tö bbsége naponta ingá zik, sok civil szervezet nehezebb
idő ket él meg, ami még azokat a lakosokat is érinti, akik még mindig a vá rosban dolgoznak.
Rá adá sul a munkahelyi kö tő dések ma má r inká bb versenyeznek a helyhez kö tő dő
kö tő désekkel, mintsem erő sítik azokat. Ha a munkatá rsai az egész nagyvá rosi terü letrő l
érkeznek, vá lasztania kell - tö ltsö n el egy estét a szomszédokkal, vagy tö ltsö n el egy estét a
kollégá kkal. (Persze a fá rasztó ingá zá stó l elfá radva aká r ú gy is dö nthetsz, hogy inká bb
otthon maradsz egyedü l). Rö viden, a terjeszkedés kollektív rossz, mind az ingá zó k, mind az
otthonmaradó k szá má ra.
Az biztos, hogy a kü lvá rosok, az autó k és a hozzá juk kapcsoló dó terjeszkedés nem elő nyö k
nélkü l való . Az amerikaiak úgy döntöttek, hogy a kü lvá rosokba kö ltö znek, és tö bb idő t
tö ltenek autó val, feltehető en azért, mert a nagyobb teret, a nagyobb há zakat, az olcsó bb
vá sá rlá si és lakhatá si lehető ségeket - és talá n a nagyobb osztá ly- és faji szegregá ció t is -
érdemesnek talá ltuk arra a kollektív á rra, amelyet a kö zö sség szempontjá bó l fizettü nk.
Má sfelő l a DDB Needham Life Style felmérés helypreferenciá kra vonatkozó adatai arra
utalnak, hogy a huszadik szá zad utolsó negyedében - a gyors elő vá rosiasodá s éveiben - a
kü lvá rosi élet fokozatosan kevésbé vonzó vá vá lt a kö zponti vá rosokban vagy kisebb
vá rosokban való lakhatá shoz képest.24 Bá rmilyenek is legyenek a magá npreferenciá ink, ú gy
tű nik, hogy a nagyvá rosi terjeszkedés az elmú lt há rom-négy évtizedben legalá bb há rom
kü lö nbö ző okbó l jelentő s mértékben hozzá já rult a polgá ri elszakadá shoz.
Elő szö r is, a terjeszkedés idő be telik. Az autó ban tö ltö tt tö bb idő kevesebb idő t jelent a
bará tokra és szomszédokra, talá lkozó kra, kö zö sségi projektekre stb. Bá r ez a
legnyilvá nvaló bb kapcsolat a terjeszkedés és az elszakadá s kö zö tt, való színű leg nem ez a
legfontosabb.
Má sodszor, a terjeszkedés nö vekvő tá rsadalmi szegregá ció val já r együ tt, és a tá rsadalmi
homogenitá s csö kkenti a polgá ri szerepvá llalá s ö sztö nző it, valamint az osztá ly- és faji
hatá rokat á tívelő tá rsadalmi há ló zatok kialakítá sá nak lehető ségeit. A szétszó ró dá s
kü lö nö sen mérgező a tá rsadalmi tő ke á thidalá sá ra.
Harmadszor, a legfinomabban, de való színű leg a legerő teljesebben, a terjeszkedés
megbontja a kö zö sség "korlá tozottsá gá t". Az ingá zá si idő nagyrészt a munka, az otthon és az
ü zletek kö zö tti nö vekvő tá volsá got jelzi. Tö bb mint há rom évtizeddel ezelő tt, amikor (ma
má r visszatekintve tudjuk) az á llampolgá ri elkö telezettség teljes á radatá t élte, Sidney Verba
és Norman Nie politoló gusok kimutattá k, hogy a "jó l kö rü lhatá rolt és kö rü lhatá rolt"
kö zö sségek lakó i sokkal nagyobb való színű séggel vettek részt a helyi ü gyekben. Való já ban
Verba és Nie ú gy talá lta, hogy maga az ingá zá s erő teljes negatív hatá st gyakorol a
részvételre. Elő relá tó an azt írtá k, hogy "a részvételt elő segítő nek tű nő kö zö sségek - a kis és
viszonylag fü ggetlen kö zö sségek - egyre ritká bbak".25 Há rom évtizeddel késő bb mindennapi
életü nknek ez a fizikai széttagoltsá ga lá tható an visszafogta a kö zö sségi részvételt.
A nagyvá rosi terü letek lakosai a kö zö sségi részvétel legtö bb mérő szá má n nagyjá bó l 20
szá zalékos "terjeszkedési bü ntetést" szenvednek el. Az elmú lt harminc évben egyre tö bben
és tö bben szenvedtü k el ezt a bü ntetést. Az amerikai lakossá gnak az 52. á brá n bemutatott
szuburbanizá ció já val együ tt a terjeszkedéshez kapcsoló dó kö zvetlen polgá ri bü ntetés
való színű leg kevesebb mint egytizedét teszi ki az e kö nyv II. fejezetében vá zolt teljes
elzá rkó zá snak.26 Ez, aká rcsak az idő és a pénz okozta nyomá s, segít megmagyará zni a
nemzeti polgá ri elszakadá sunkat. Mégis csak a hanyatlá s kis tö redékéért tehető felelő ssé,
mivel a polgá ri elszakadá s tö kéletesen lá tható a kisebb vá rosokban és a vidéki terü leteken,
amelyeket még nem érintett a terjeszkedés. A gyanú sítottak listá ja még nem teljes.

FEJEZET
Technológia és tömegmédia
Amikor a huszadik szá zad tö rténelmét a jelenleginél nagyobb tá vlatokban írjá k meg, a
technoló gia hatá sa a kommuniká ció ra és a szabadidő eltö ltésére szinte biztosan fő téma
lesz. A szá zad elején a kommuniká ció s és szó rakoztató ipar alig létezett a kis kiadó kon és
zenehá zakon kívü l. A szá zad első negyede majdnem eltelt, mire a tömegmédia kifejezést
feltalá ltá k. Ezzel szemben a szá zad végére a hatalmas tá vkö zlési és szó rakoztató ipar
fokozatos ö sszeolvadá sa má r maga volt egy ú j gazdasá gi korszak alapja.
Ennek az évszá zados á talakulá snak a hatá sai kö zü l kettő kü lö nö sen fontos itt. Elő szö r is, a
hírek és a szó rakozá s egyre inká bb individualizá ló dtak. Tö bbé má r nem kell
ö sszehangolnunk ízlésü nket és idő zítésü nket má sokkal ahhoz, hogy élvezhessü k a
legritká bb kultú rá t vagy a legtitkosabb informá ció kat. 1900-ban a zenekedvelő knek
meghatá rozott idő pontokban, meghatá rozott mű sorokat hallgatva kellett tö bb tucatnyi má s
emberrel együ tt ü lniü k, és ha kisvá rosokban éltek, mint az amerikaiak tö bbsége, a zenét
való színű leg lelkes helyi amatő rö k szolgá ltattá k.* 2000-ben, a hi-fi Walkman CD-
lemezemmel, bá rhol is lakom, pontosan azt hallgathatom, amit akarok, amikor akarom és
ahol akarom. Még 1975-ben az amerikaiak orszá gszerte egy maroknyi televízió s mű sor
kö zü l vá laszthattak. Alig negyed évszá zaddal késő bb a ká bel, a mű hold, a videó és az
internet az egyéni vá laszték robbaná sszerű bő vü lését kíná lja.
Má sodszor, az elektronikus technoló gia lehető vé teszi szá munkra, hogy ezt a kézzel szabott
szó rakozá st magá nyosan, ső t teljesen egyedü l fogyasszuk. Még a huszadik szá zad kö zepéig
az olcsó szó rakozá s első sorban nyilvá nos helyeken, példá ul a baseball-parkban, a
tá ncteremben, a moziban és a vidá mparkban volt elérhető , bá r az 1930-as évekre a rá dió
gyorsan fontos alternatívá vá vá lt, az első olyan elektronikus talá lmá nyként, amely
á talakította az amerikai szabadidő eltö ltését. A szá zad utolsó felében a televízió és utó dai a
szabadidő t az otthonunk magá nyá ba kö ltö ztették. Ahogy T. S. Eliot kö ltő a televízió zá s
korá nak elején megjegyezte: "Ez egy olyan szó rakoztató médium, amely lehető vé teszi, hogy
emberek millió i egyszerre hallgassá k ugyanazt a viccet, és mégis magá nyosak maradjanak".1
A konzervnevetés mesterkéltsége egyszerre tü krö zte azt a tartó s tényt, hogy a vidá msá got a
tá rsasá g fokozza, és azt az ú jszerű tényt, hogy a tá rsasá got most má r elektronikusan is lehet
szimulá lni. A hírek és a szó rakozá s elektronikus kö zvetítése a szá zad folyamá n egyre
gyorsuló ü temben vá ltoztatta meg az amerikai élet gyakorlatilag minden jellemző jét.
Az á talakulá s ü teme még a modern technoló gia mércéjével mérve is megdö bbentő volt. A 2.
tá blá zat mutatja, hogy a huszadik szá zadban milyen gyorsan terjedtek el az amerikai
há ztartá sokban a modern készü lékek.2 Az elektronikus szó rakoztatá st biztosító készü lékek
- a rá dió , a videomagnó és mindenekelő tt a televízió - ö t-tízszer gyorsabban terjedtek el az
amerikai tá rsadalom minden szintjén az otthonokban, mint má s, ma má r kö zel ugyanolyan
elterjedt eszkö zö k. Ezek az innová ció k még az autó ná l is jobban á talakítjá k azt, ahogyan
napjainkat tö ltjü k. Ebben a fejezetben azt vizsgá ljuk, hogy vajon ezek az ú jítá sok is
kö zrejá tszanak-e Amerika tá rsadalmi tő kéjének eró zió já ban.
Noha a modern média egyszerre nyú jt tá jékoztatá st és szó rakoztatá st, egyre inká bb
elmosó dik a kettő kö zö tti hatá rvonal - a polgá ri szerepvá llalá s szempontjá bó l fontos, hogy a
kettő t némileg kü lö n kezeljü k.
2. táblázat: A kiválasztott fogyasztási cikkek bevezetésének üteme
Technológiai Megkezdődik a háztartások Az amerikai háztartások 75
találmány behatolása (1 százalék) százalékának eléréséhez szükséges
évek

Telefon 1890 67

Autó 1908 52

Porszívó 1913 48

Légkondicioná ló 1952 ~48

Hű tő szekrény 1925 23
Rá dió 1923 14

VCR 1980 12

Televízió 1948 7

A tö megkommuniká ció és a szó rakoztatá s első eszkö ze természetesen nem az elektronikus,

hanem a nyomtatott szó és mindenekelő tt az ú jsá g volt . Alexis de Tocqueville vilá gosan
lá tta a tö megkommuniká ció fontossá gá t a polgá ri szerepvá llalá s szempontjá bó l:
Amikor má r nem kö tnek ö ssze szilá rd és tartó s kö telékek embereket, lehetetlen nagyszá mú
embert együ ttmű kö désre bírni, hacsak nem sikerü l meggyő zni minden egyes embert,
akinek a segítségére szü kség van, hogy sajá t magá nérdekeit szolgá lja azzal, hogy ö nként
egyesíti erő feszítéseit a tö bbiekével. Ezt nem lehet szoká sszerű en és kényelmesen megtenni
egy ú jsá g segítsége nélkü l. Csak egy ú jsá g képes ugyanazt a gondolatot egyszerre ezer
olvasó elé tá rni..... Tehá t aligha folytatható demokratikus egyesü let ú jsá g nélkü l.3
Kö zel két évszá zaddal késő bb az ú jsá golvasá s tová bbra is a jelentő s polgá ri elkö telezettség
jele. Az ú jsá golvasó k idő sebbek, iskolá zottabbak és jobban kö tő dnek a kö zö sségü khö z, mint
az á tlag amerikai. Még ha az életkor, az iskolai végzettség és a gyö kerek vá ltozatlanok is
maradnak, a hírolvasó k elkö telezettebbek és tá jékozottabbak a vilá gró l, mint azok, akik
csak híreket néznek. A demográ fiailag azonos nem olvasó kkal ö sszehasonlítva a rendszeres
ú jsá golvasó k tö bb szervezethez tartoznak, aktívabban vesznek részt klubokban és polgá ri
egyesü letekben, gyakrabban vesznek részt helyi gyű léseken, rendszeresebben szavaznak,
gyakrabban ö nkénteskednek és dolgoznak kö zö sségi projektekben, ső t gyakrabban
lá togatjá k meg bará taikat és jobban bíznak szomszédaikban.4 Az ú jsá golvasó k macsók és
csevegők.
Ellenő rzö tt kísérletek nélkü l nem lehetü nk biztosak abban, hogy melyik mit okoz.
Gyakorlatilag minden, a médiá val kapcsolatos, nem kísérleti jellegű tanulmá nyban nehéz
kü lö nbséget tenni a "szelekció s hatá sok" (egy bizonyos tulajdonsá ggal rendelkező emberek
keresnek egy adott médiumot) és a "médiahatá sok" (az emberek az adott tulajdonsá got
azá ltal fejlesztik ki, hogy ki vannak téve az adott médiumnak) kö zö tt. Ebben a fejezetben
tö bbszö r is meg kell kü zdenü nk ezzel az elemzési problémá val. Mindazoná ltal a
bizonyítékok eléggé egyértelmű vé teszik, hogy az ú jsá golvasá s és a jó á llampolgá rsá g együ tt
já r.
Való színű leg ezért nem kell teljesen meglepő dnü nk azon, hogy az ú jsá golvasó k szá ma az
elmú lt évtizedekben a tá rsadalmi tő ke és a polgá ri szerepvá llalá s legtö bb má s mutató já val
együ tt csö kkent. 1948-ban, amikor az amerikai felnő ttek á tlaga kilenc év iskolai
végzettséggel rendelkezett, a napi ú jsá gok példá nyszá ma há ztartá sonként 1,3 ú jsá g volt.
Vagyis fél évszá zaddal ezelő tt egy átlagos amerikai csalá d naponta tö bb mint egy ú jsá got
olvasott. Ö tven évvel késő bb az iskolá zottsá g 50 szá zalékkal nő tt, de az ú jsá golvasá s 57
szá zalékkal csö kkent, annak ellenére, hogy az ú jsá golvasá s erő sen korrelá l az
iskolá zottsá ggal.5
Az ú jsá golvasá s tartó s szoká s, amelyet a felnő tt élet korai szakaszá ban alakítanak ki. Ha
fiatalon kezdjü k, á ltalá ban folytatjuk is. Az ú jsá gok példá nyszá má nak az elmú lt fél
évszá zadban bekö vetkezett rohamos csö kkenése gyakorlatilag nem vezethető vissza az
egyéni olvasá s csö kkenésére. A csö kkenés gyakorlatilag teljes egészében a generá ció k
vá ltakozá sá nak má ra má r jó l ismert mintá já ra vezethető vissza. Amint az 53. á bra mutatja, a
huszadik szá zad első harmadá ban szü letett négy amerikai kö zü l há rom tová bbra is olvas
napilapot a szá zad végén, aká rcsak ez a generá ció évtizedekkel ezelő tt. A boomerek
gyermekeinek azonban kevesebb mint fele folytatja ezt a hagyomá nyt, és ez a tö redék az
X'er unoká ik kö rében má r csak minden negyedikre csö kkent. Mivel az ú jabb korosztá lyok
nem mutatjá k jelét annak, hogy ö regedésü k sorá n ú jsá golvasó kká vá lná nak, a példá nyszá m
tová bb csö kken, ahogy az olvasó k generá ció já t felvá ltja a nem olvasó k generá ció ja.6 A
visszafordítá s nem lesz kö nnyű , hiszen évrő l évre egyre jobban csú szik a talaj a lá bunk alatt.
Elképzelhető , hogy ennek a tendenciá nak egyszerű a magyará zata: A TÉ VÉ . Ma má r híreket
nézü nk, nem pedig olvasunk. A tények azonban ennél bonyolultabbak. Az amerikaiak nem
egyszerű en a nyomtatott oldalró l a képernyő re helyezték á t a hírfogyasztá sukat. Való já ban
azok az amerikaiak, akik a híreket a televízió ban nézik, nagyobb való színű séggel olvasnak
napilapot, mint má s amerikaiak, nem pedig kisebb való színű séggel.7 A kö zgazdasá gi
szakzsargonban a televízió s hírek és a napilapok egymá st kiegészítik, nem pedig
helyettesítik. Néhá nyan kö zü lü nk hírmá niá sok, má sok pedig nem.
Nemcsak az ú jsá golvasó k szá ma, hanem a hírek irá nti érdeklő dés ö nmagá ban is csö kken a
generá ció k kö rében. Amint az 54. á bra mutatja, amikor megkérdezik az embereket, hogy
"szü kségü k van-e arra, hogy minden nap híreket (vilá g-, orszá gos, sport stb.) kapjanak", a
vá lasz a szü letési idő tő l fü gg. Egy tö bbé-kevésbé á llandó kétharmad

53. ábra: A generációs utódlás magyarázza az újságok hanyatlását

az 1930 elő tt szü letett emberek kö zü l "hatá rozottan" vagy "á ltalá ban" igennel vá laszolnak.
Gyermekeik és unoká ik (1960 utá n szü letett) generá ció ja kö rében a hírek irá nti érdeklő dés
alig fele ekkora. Az 54. á bra rá adá sul egyá ltalá n nem mutatja, hogy a fiatalabb generá ció k
kö rében az életciklus sorá n nö vekedne a hírérdeklő dés, ami végü l elérhetné szü leik és
nagyszü leik szintjét.
Mivel a hírnézés és a hírolvasá s ugyanannak a szindró má nak az elemei, aligha meglepő ,
hogy a televízió s hírnézés pozitívan kapcsoló dik az á llampolgá ri szerepvá llalá shoz. Azok
kö zü lü nk, akik kizá ró lag a televízió s hírekre hagyatkoznak, nem egészen olyan polgá ri
magatartá st tanú sítanak, mint az ú jsá gokra hagyatkozó polgá rtá rsaink, de mi, hírnéző k
mégis polgá ribbak vagyunk, mint a legtö bb má s amerikai. A há ló zati hírmű sorok rendszeres
néző i (valamint a National Public Radio és még a helyi televízió s hírek kö vető i is) tö bb idő t
tö ltenek kö zö sségi projektekkel, tö bb klubtalá lkozó n vesznek részt, és sokkal jobban
kö vetik a politiká t, mint má s amerikaiak (még akkor is, ha életkor, képzettség, nem,
jö vedelem stb. tekintetében megegyeznek). Azok az amerikaiak, akik a televízió ban kö vetik
a híreket (azokhoz képest, akik nem kö vetik), jobban tá jékozottak a kö zü gyekben,
rendszeresebben szavaznak, és á ltalá ban aktívabbak a kö zö sségi ü gyekben, bá r nem
annyira marká nsan polgá ri beá llítottsá gú ak, mint az ú jsá golvasó k.8
Sajnos a hírolvasó khoz hasonló an a híranyagok nézettsége is csö kkenő ben van, ahogy azt az
54. á bra alapjá n megjó solhatjuk. Az elmú lt években a há ló zati hírek nézettségének
csö kkenése még gyorsabb volt, mint az ú jsá gok példá nyszá má nak csö kkenése:

54. ábra: A híradósok eltűnőben lévő fajta

példá ul az esti hírmű sorok rendszeres nézettsége a felnő ttek 1993-as 60 szá zaléká ró l 1998-
ra 38 szá zalékra esett vissza. Rá adá sul, aká rcsak az ú jsá gok terjesztése esetében, a
televízió s hírmű sorok nézettségének csö kkenése nagyrészt a generá ció s kü lö nbségeknek
tudható be. A hírcsatorná k kö zö nsége rohamosan ö regszik, amint azt a Brokaw-t, Jennings-
et és Rather-t tá mogató egészségü gyi segélyreklá mok alapjá n kö nnyen kitalá lhatjuk. Az
NBC News 1997-es tanulmá nya szerint, míg az ö sszes fő mű soridő ben sugá rzott mű sor
nézettségének á tlagéletkora negyvenkét év volt, addig az esti hírmű sorok nézettségének
á tlagéletkora ö tvenhét év volt. Rá adá sul a hírmű sorok néző i manapsá g készek arra, hogy
egy pillanat alatt á tkapcsoljanak: az amerikaiak fele azt á llítja, hogy a híreket tá virá nyító val
a kezében nézi.9
Egyesek az internetes hírek vagy a teljes kö rű hírcsatorná k térnyerésében lá tjá k a reményt.
Még tú l korai lenne megjó solni ezeknek az ú j csatorná knak a hosszú tá vú hatá sait. A korai
eredmények azonban nem biztató ak. Elő szö r is, ahogyan a televízió s híreket kereső k
ará nytalanul nagy ará nyban ú jsá golvasó k, ú gy az interneten vagy a ká belcsatorná kon a
híreket kö vető emberek tö bbsége is "generalista" hírfogyasztó . A CNN-néző k példá ul
kétszer nagyobb való színű séggel nézik az esti hírmű sorokat, mint a tö bbi amerikai. Még az
internetes hírek lelkes hívei is elismerik, hogy "az internet a hagyomá nyos hírforrá sok
kiegészítő jeként - és nem helyettesítő jeként - jelenik meg". Való já ban, ahogy az 1900-as
évek má sodik felében az internet haszná lata bő vü lt, az internet haszná lata a kö zü gyek
kö vetésére viszonylag há ttérbe szorult.10 Rö viden, az ú jabb médiumok első sorban a hírek
folyamatosan csö kkenő hagyomá nyos kö zö nségébő l merítenek, nem pedig bő vítik azt.
Rá adá sul azokkal ellentétben, akik a híreket az ú jsá gokbó l, a rá dió bó l és a televízió bó l
szerzik be, az a néhá ny, technikailag já rtas amerikai, aki elsősorban az internetre
hagyatkozik hírekért, való já ban kisebb való színű séggel vesz részt a civil életben, mint
polgá rtá rsai.11 Ez persze nem bizonyítja, hogy a net tá rsadalmilag demobilizá l. Az internetes
hírek e "korai alkalmazó i" talá n má r eleve is tá rsadalmilag visszahú zó dó ak voltak.
Mindazoná ltal ú gy tű nik, hogy az internetes és a ká beles hírcsatorná k nem tudjá k
ellensú lyozni az á llampolgá ri veszteségeket, amelyek a televízió s és nyomtatott hírmű sorok
csö kkenő kö zö nségébő l adó dnak.
Az elektronikus média legtö bb idejét, energiá já t és kreativitá sá t azonban nem a hírekre,
hanem a szó rakoztatá sra fordítja. A hírek nézése nem ká ros a polgá ri egészségre. Mi a
helyzet a televízió s szó rakoztatá ssal? Itt kell kezdenü nk a legalapvető bb ténnyel a televízió
amerikaiakra gyakorolt hatá sá ró l: A huszadik szá zadban semmi má s nem befolyá solta ilyen
gyorsan és mélyreható an a szabadidő nket.
1950-ben az amerikai há ztartá sok alig 10 szá zaléká ban volt televízió , 1959-ben azonban
má r 90 szá zaléká ban, ami való színű leg a valaha feljegyzett leggyorsabb technoló giai
innová ció elterjedése. (Az internet-hozzá férés elterjedése vetekszik majd a televízió
rekordjá val, de való színű leg nem fogja felü lmú lni azt). Ennek a villá mcsapá snak a
visszhangja évtizedekig tö retlenü l folytató dott, mivel az egy fő re jutó tévénézési ó rá k szá ma
17-20 szá zalékkal nő tt a az 1960-as években, tová bbi 7-8 szá zalékkal az 1970-es években,
és tová bbi 7-8 szá zalékkal az 1980-as évek elejétő l az 1990-es évek végéig. (Ennek a
folyamatos nö vekedésnek az egyik mérő szá ma a Nielsen há ztartá si nézési ó rá kra
vonatkozó nézettségi adatai az 55. á brá n). Az első években a tévénézés a lakossá g kevésbé
képzett rétegeire koncentrá ló dott, de az 1970-es években a lakossá g képzettebb rétegeinek
tévénézési ideje kezdett felfelé konvergá lni. A televízió nézés az életkor elő rehaladtá val nő ,
kü lö nö sen a nyugdíjba vonulá skor, de a televízió bevezetése ó ta minden generá ció
magasabb kiinduló pontró l kezdte életciklusá t. Részben e generá ció s kü lö nbségek miatt az
1979-es 29 szá zalékró l az 1980-as évek végére 43 szá zalékra ugrott az amerikai felnő ttek
azon há nyada, akik "bá rmit néznek", azaz akik konkrét mű sor nélkü l kapcsoljá k be a tévét.
1995-re az egy TV-há ztartá sra jutó tévénézés tö bb mint 50 szá zalékkal volt magasabb, mint
az 1950-es években.12
A legtö bb tanulmá ny becslése szerint az amerikaiak á tlagosan napi négy ó rá t néznek
televízió t, ami a vilá gon majdnem a legmagasabb nézettséget jelenti. John Robinson és
Geoffrey Godbey, az idő vel foglalkozó kutató k, akik az emberek idő beosztá sá nak
meghatá rozá sá ra a konzervatívabb idő napló -techniká t haszná ljá k, a napi há rom ó rá hoz
kö zelebbi becslést adnak, de arra a kö vetkeztetésre jutottak, hogy 1995-ben a televízió mint
első dleges tevékenység az á tlagos amerikaiak szabadidejének kö zel 40 szá zaléká t vette
igénybe, ami 1965 ó ta nagyjá bó l egyharmados nö vekedést jelent. 1965 és 1995 kö zö tt
á tlagosan heti hat ó rá t nyertü nk a szabadidő nkben, és

55. ábra: A tévénézés fél évszázados növekedése, 1950-1998

szinte mind a hat tová bbi ó rá t tévénézéssel tö ltö tte. Rö viden, ahogy Robinson és Godbey
megá llapítja: "A televízió a szabadidő 800 kiló s gorillá ja".13
Rá adá sul a há ztartá sonként tö bb készü lék is elterjedt: az 1990-es évek végére az amerikai
há ztartá sok há romnegyedében egynél tö bb készü lék volt, ami egyre tö bb privá t nézést tett
lehető vé. A hatodik osztá lyosok azon há nyada, akiknek a há ló szobá já ban volt televízió , az
1970-es 6 szá zalékró l 1999-re 77 szá zalékra nő tt. (Minden harmadik 8-18 éves gyerek
kö zü l kettő azt á llítja, hogy ná luk a tévé rendszerint bekapcsolva van az étkezések alatt.)
Ugyanakkor az 1980-as években a videokazetta-lejá tszó k és videojá tékok gyors elterjedése
az amerikai há ztartá sokban a "képernyő elő tt tö ltö tt idő " tová bbi formá ival bő vü lt. Végü l az
1990-es években a személyi szá mító gépek és az internet-hozzá férés drá maian kiszélesítette
az amerikai otthonokba kerü lő informá ció és szó rakozá s típusait.14 (E tendenciá k kö zü l
néhá nyat az 56. á bra szemléltet.)
A televízió s forradalom legfontosabb kö vetkezménye az volt, hogy hazahozott minket. Má r
1982-ben a Scripps-Howard felmérése arró l szá molt be, hogy a tíz legnépszerű bb
szabadidő s tevékenységbő l nyolc jellemző en otthon zajlik. A DDB Needham Life Style 1975
és 1999 kö zö tt végzett életmó dfelméréseiben nyomon kö vethető tá rsadalmi és kö zö sségi
szerepvá llalá s csö kkenő grafikonjai kö zö tt egy sor kiemelkedik: Folyamatosan nő tt azoknak
az amerikaiaknak a szá ma, akik arró l szá moltak be, hogy szívesebben tö ltenek "egy csendes
estét otthon". Nem meglepő mó don azok, akik ezt mondtá k, nagymértékben fü ggtek a
televízió s szó rakozá stó l.15 Míg a korai lelkes hívei ennek a

56. ábra: A képernyők elszaporodnak az amerikai otthonokban: Videomagnók, PC-k,

extra tévékészülékek és a net, 1970-1999
ú j médium lelkesen beszélt a televízió ró l mint "elektronikus tű zhelyrő l", amely elő segíti a
csalá di együ ttlétet, az elmú lt fél évszá zad tapasztalatai figyelmeztető ek.
James Howard Kuntsler tá rsadalomkritikus polémiá ja nem já r messze a céltó l:
Az amerikai há z há rom generá ció ó ta a televízió kö zpontú . A csalá di élet kö zéppontjá ban a
televízió á ll, és a há z élete ennek megfelelő en befelé fordul, elfordul mindattó l, ami a négy
falon kívü l tö rténik. (A tévészobá kat az építő k szakzsargonjá ban "csalá di szobá knak"
nevezik. Egy építész bará tom elmagyará zta nekem: "Az emberek nem akarjá k beismerni,
hogy amit a csalá d együ tt csiná l, az a tévénézés"). Ugyanakkor a televízió a csalá d legfő bb
kapcsolata a kü lvilá ggal. Maga a há z fizikai burkolata má r nem kapcsolja ö ssze aktív mó don
az életü ket a kü lvilá ggal; inká bb elzá rja ő ket tő le. A kü lvilá g a televízió n keresztü l megszű rt
absztrakció vá vá lt, ahogyan az idő já rá s is a légkondicioná ló n keresztü l megszű rt
absztrakció .16
Az idő napló k azt mutatjá k, hogy a férjek és feleségek há romszor-négyszer annyi idő t
tö ltenek együ tt tévénézéssel, mint amennyit egymá ssal beszélgetve, és hatszor-hétszer
annyit, mint amennyit az otthonon kívü li kö zö sségi tevékenységekkel tö ltenek. Rá adá sul,
ahogy a há ztartá sonként a tévékészü lékek szá ma megsokszorozó dik, még a kö zö s nézés is
egyre ritká bbá vá lik. A tévénézés egyre nagyobb részét teljesen egyedü l végezzü k. Egy
tanulmá ny szerint az amerikaiak legalá bb fele á ltalá ban egyedü l nézi, míg egy má sik
tanulmá ny szerint az ö sszes tévénézés egyharmada egyedü l tö rténik. A 8-18 éves
gyermekek kö rében az adatok még megdö bbentő bbek: a tévénézés kevesebb mint 5
szá zaléká t nézik együ tt a szü leikkel, és tö bb mint egyharmadá t teljesen egyedü l.17
A tévénézés egyre inká bb megszokottá , kevésbé szá ndékos részévé vá lt az életü nknek. A
Roper kö zvélemény-kutató szervezet 1979 és 1993 kö zö tt négy alkalommal tett fel egy
á rulkodó kérdéspá rt az amerikaiaknak:
Amikor bekapcsolja a televízió t, á ltalá ban elő szö r bekapcsolja, és csak utá na keres valamit,
amit meg akar nézni, vagy á ltalá ban csak akkor kapcsolja be, ha tudja, hogy van egy
bizonyos mű sor, amit lá tni szeretne?
Vannak, akik szeretik, ha a tévé be van kapcsolva, mintegy a há ttérben, még akkor is, ha
való já ban nem nézik. Ö n gyakran tapasztalja, hogy akkor is bekapcsolva van a készü lék, ha
való já ban nem is nézi, vagy [vagy nézi, vagy kikapcsolja]?
A szelektív néző k (vagyis azok, akik csak azért kapcsoljá k be a tévét, hogy egy adott mű sort
lá ssanak, és kikapcsoljá k, ha éppen nem nézik) lényegesen jobban részt vesznek a kö zö sségi
életben, mint a megszokott néző k (azok, akik a tévét a mű sorra való tekintet nélkü l
bekapcsoljá k, és a há ttérben hagyjá k), még az iskolai végzettség és má s demográ fiai
tényező k figyelembevételével is. A szelektív néző k példá ul 23 szá zalékkal aktívabbak az
alulró l szervező dő szervezetekben, és 33 szá zalékkal nagyobb való színű séggel vesznek
részt nyilvá nos gyű léseken, mint má s, demográ fiailag megegyező amerikaiak. A megszokott
nézés kü lö nö sen ká ros az á llampolgá ri elkö telezettségre. A szokvá nyos tévénézés hatá sa a
polgá ri szerepvá llalá s elmaradá sá ra ugyanolyan nagy, mint az egyszerű tö bb tévénézésé.18
É vrő l évre való színű bbé vá lt, hogy anélkü l kapcsoljuk be a tévét, hogy tudná nk, mit akarunk
lá tni, és való színű bb, hogy a há ttérben hagyjuk, még akkor is, amikor má r nem nézzü k,
amint azt az 57. á bra mutatja. Még az 1970-es évek végén is tö bb mint há romszoros volt a
szelektív néző k ará nya a megszokott néző khö z képest, de az 1990-es évek kö zepére az
ará nyok megfordultak. 1962-ben, alig néhá ny évvel azutá n, hogy a televízió szinte
mindenü tt jelen volt, A mandzsúriai jelölt fő szereplő je azt mondhatta: "Kétféle ember van a
vilá gon - az, aki bemegy egy szobá ba és bekapcsolja a tévét, és az, aki bemegy egy szobá ba
és kikapcsolja a tévét".19 Négy évtizeddel késő bb az első fajta ember egyre gyakoribbá vá lt, a
má sodik fajta pedig egyre ritká bb.
A mindenü tt jelenlévő televízió zá shoz való hozzá szoká s sokkal elterjedtebb a fiatalabb
generá ció k kö rében. (Ne feledjü k, hogy ebben a vitá ban a "fiatalabbak" kö zé tartozhatnak a
szá zadforduló n negyvenes éveikben já ró emberek is). Még a fiatalabb generá ció k magasan
képzett tagjai is sokkal kevésbé szelektív néző k, mint a korá bbi generá ció k kevésbé képzett
tagjai. Az 1933 elő tt szü letett amerikaiak (akik kö zü l senki sem nő tt fel televízió val) 43
szá zaléka volt szelektív néző 1993-ban, ami nagyjá bó l kétszerese a szelektív nézés
ará nyá nak (23 szá zalék) abban az évben az 1963 utá n szü letett emberek kö rében (akik
mindannyian televízió val nő ttek fel). Azok kö zü lü nk, akik

57. ábra: A tévézés amerikai szokássá válik, miközben a szelektív nézés csökken
a televízió zá s korá ban felnő ttek sokkal való színű bbek, mint az idő sebbek, hogy a televízió t
természetes á llandó tá rsuknak tekintik. Pontosan ez az, amire szá mítanunk kellene, ha a
tévénézés olyan szoká s, amelyet a legkö nnyebben gyermekkorban sajá títunk el. Rö viden,
még ha a kü lö nbö ző korcsoportokban az ö sszes tévézési idő azonos is - és ez gyakran így
van -, a kü lö nbö ző generá ció k má sképp haszná ljá k a televízió t. Mivel a televízió nézés
szoká ssá vá lá sá nak tendenciá ja leginká bb a generá ció s vá ltá s hatá sait tü krö zi, nem
való színű , hogy ez a tendencia egyhamar megfordulna.20
Nem a szokvá nyos tévénézés az egyetlen mó dja annak, hogy a generá ció k tévénézési
szoká sai kü lö nbö znek egymá stó l. A má sik a csatornaszö rfö lés. A Yankelovich Monitor
1996-os felmérésébő l szá rmazó 58. á bra azt mutatja, hogy amikor ténylegesen tévét
néznek, a fiatalabb generá ció k (beleértve a boomereket is, az idő sebbekhez képest)
nagyobb való színű séggel szö rfö lnek mű sorró l mű sorra, "legelésznek" vagy
"multitaskingolnak", ahelyett, hogy egyszerű en kö vetnének egy adott tö rténetet. Má s
kutató k azt talá ltá k, hogy az 1950-es évek tinédzsereihez képest az 1990-es évek fiataljai
kevesebb, gyengébb és vá ltozékonyabb bará tsá ggal rendelkeznek.21 Bá r nem ismerek olyan
szisztematikus bizonyítékot, amely alá tá masztaná ezt a sejtést, gyanítom, hogy a
csatornaszö rfö lés és a tá rsadalmi szö rfö lés kö zö tti kapcsolat tö bb mint metaforikus.
A televízió mindenü tt jelenléte az életü nkben a legjobban akkor érzékelhető , ha
megvizsgá ljuk, hogy az amerikaiak mekkora há nyada szá mol be tévénézésrő l a nap
kü lö nbö ző szakaszaiban. A DDB Needham 1993 és 1998 kö zö tt végzett
életmó dfelméréseiben a vá laszadó kat arra kérték, hogy jelezzék, hogy néztek-e tévét a
kö vetkező idő szakokban

58. ábra: A fiatalabb generációk körében gyakoribb a csatornaszörfözés

tíz kü lö nbö ző idő szakot az elő ző nap folyamá n - a reggeli ébredéstő l az esti lefekvésig.
Minden egyes idő szakban, amikor a nézésrő l szá moltak be, megkérdezték, hogy ez
első sorban informá ció szerzésre, első sorban szó rakoztatá sra vagy "csak há ttérként" tö rtént-
e. Az 59. á bra az orszá gos á tlagokat mutatja be.
A nap minden idő szaká ban a felnő ttek legalá bb egynegyede szá mol be némi tévénézésrő l.
Munka utá n ez a há nyad tö bb mint a felére emelkedik, és 86 szá zalékos csú csot ér el a
talá ló an "fő mű soridő nek" nevezett ó rá kban.22 Sok otthonban a televízió csak a há ttérben
van bekapcsolva, egyfajta vizuá lis muzsikaként, de az 59. á bra azt mutatja, hogy az ilyen
alkalmi haszná lat a bejelentett nézettség viszonylag kis há nyadá t teszi ki. Ezek az á tlagok a
dolgozó és nem dolgozó amerikaiakat egyará nt tartalmazzá k, bá r a dolgozó kra vonatkozó
adatok nyilvá nvaló an alacsonyabbak a munkanapokon. Az amerikaiak nagyjá bó l fele -
há zasok és egyedü lá lló k, szü lő k és gyermektelenek - vacsora kö zben néz tévét, és kö zel
egyharmaduk teszi ezt reggeli és ebéd kö zben.23 A huszadik szá zad végére a televízió
mindenü tt jelen van az amerikaiak életében.
A tévénézés dominanciá já t az amerikaiak életében egy má sik mó don is lá thatjuk, ha
ö sszehasonlítjuk má s mó dokkal, amelyekkel az estéinket tö ltjü k. A 60. á bra azt mutatja,
hogy az amerikaiak 81 szá zaléka szá molt be arró l, hogy a legtö bb estén tévét néz, míg csak
56 szá zalékuk beszélget a csalá dtagokkal, 36 szá zalékuk eszik valamit, 27 szá zalékuk végez
há ztartá si munká t, 7 szá zalékuk pedig há ztartá si munká t végez.

59. ábra: Amerika minden nap egész nap tévézik

60. ábra: Az amerikaiak esténként mindenekelőtt tévét néznek
akik sétá ltatjá k a kutyá t. Az esti tévénézés a mai amerikai élet kevés univerzá lis
jellemző jének egyike lett.24
AZ amerikaiak napjaink és éjszaká ink eltö ltésében bekö vetkezett EZ a Masszív VÁ LTOZÁ S
pontosan a generá ció s polgá ri elszakadá s évei alatt kö vetkezett be. Hogyan fü gg ö ssze a
tévénézés az á llampolgá ri elkö telezettséggel? Korrelá ció s értelemben a vá lasz egyszerű : A
tö bb tévénézés a polgá ri részvétel és a tá rsadalmi szerepvá llalá s gyakorlatilag minden
formá já bó l kevesebbet jelent. A tévénézés má s olyan tényező kkel is korrelá l, amelyek
csö kkentik az á llampolgá ri részvételt, beleértve a szegénységet, az idő s kort, az alacsony
iskolai végzettséget és így tová bb. Így ahhoz, hogy elkü lö níthessü k a televízió zá s és a
tá rsadalmi részvétel kö zö tti konkrét kapcsolatot, statisztikai értelemben véve á llandó nak
kell tartanunk ezeket a tö bbi tényező t. Az ilyen elemzések azt mutatjá k, hogy minden egyes
napi tö bbletó rá nyi tévénézés nagyjá bó l 10 szá zalékos csö kkenést jelent a polgá ri aktivitá s
legtö bb formá já ban - kevesebb nyilvá nos ü lés, kevesebb helyi bizottsá gi tag, kevesebb levél
a kongresszusnak stb.25
Ha az idő napló becslései helytá lló ak, miszerint az amerikaiak 1995-ben naponta kö zel egy
ó rá val tö bbet tö ltö ttek a tévé elő tt, mint 1965-ben, akkor ez a tényező ö nmagá ban talá n a
negyedét teszi ki a polgá ri elkö telezettség teljes csö kkenésének ebben az idő szakban.26
Hozzá kell azonban tennem két fenntartá st ehhez a becsléshez, az egyik felfelé, a má sik
pedig lefelé torzíthatja azt. Egyrészt, eddig még nem szolgá ltam bizonyítékkal arra, hogy az
ok-okozati ö sszefü ggés a tévénézéstő l a polgá ri elkö telezettség csö kkenéséhez vezet, és
nem fordítva. Má srészt ez a becslés feltételezi, hogy a tévézésnek az á llampolgá ri
elkö telezettségre gyakorolt egyetlen hatá sa a tévénézés ó raszá má bó l ered, nem pedig a
tévénézés, a tévénéző és a nézett személy jellegébő l.
Mielő tt rá térnénk ezekre a fontos finomsá gokra, a 61. á bra bemutat néhá ny bizonyítékot a
tévénézés és az á llampolgá ri elkö telezettség hiá nya kö zö tti kapcsolatró l. Az életciklus és az
iskolai végzettség hatá sainak kiszű rése érdekében itt csak a munkaképes korú , fő iskolai
végzettségű amerikaiakra ö sszpontosítjuk figyelmü nket. (A mintá zat még marká nsabb a
népesség má s, a televízió tó l jobban fü ggő szegmenseiben, példá ul a nyugdíjasok vagy a
kevésbé iskolá zottak kö rében). Ebben a csoportban azok, akik naponta legfeljebb egy ó rá t
tévéznek, feleannyira aktívak a civil életben, mint azok, akik naponta há rom ó rá t vagy anná l
tö bbet néznek. Példá ul a keveset néző k 39 szá zaléka vett részt tavaly valamilyen vá rosi
vagy iskolai ü gyekkel kapcsolatos nyilvá nos gyű lésen, míg a demográ fiailag hasonló an
sokat néző knek csak 25 szá zaléka. A kö nnyű néző k 28 szá zaléka írt tavaly levelet a
Kongresszusnak, szemben az erő s néző k 21 szá zaléká val. A kö nnyű néző k 29 szá zaléka
já tszott vezető szerepet valamilyen helyi szervezetben, szemben a nehéz néző k mindö ssze
18 szá zaléká val. A kö nnyű néző k kö zel há romszor nagyobb való színű séggel tartottak
beszédet tavaly, mint a hasonló an jó l képzett nehéz néző k (14 szá zalék az 5 szá zalékhoz
képest).
Az erő s és kö nnyű néző k kö zö tti kü lö nbségek jelentő ségét nö veli az a tény, hogy még a jó l
képzett, munkaképes korú amerikaiak e kivá lasztott csoportjá ban is kö zel kétszeres a
nehéz néző k szá ma a kö nnyű néző kéhez képest. A tévénézés irá nti jelentő s elkö telezettség -
amilyenné legtö bbü nk vá lt - ö sszeegyeztethetetlen a kö zö sségi élet irá nti jelentő s
elkö telezettséggel.
A 2. fejezetben észrevettü k, hogy az elmú lt évtizedekben a kollektív elkö telezettség formá i,
mint példá ul a gyű léseken való részvétel, a bizottsá gokban való részvétel vagy a politikai
pá rtnak való munka sokkal gyorsabban csö kkentek, mint az egyéni elkö telezettség formá i,
mint példá ul a kongresszusnak való írá s vagy a petíció alá írá sa. Mindkét típusú
elkö telezettségnek lehetnek politikai kö vetkezményei, de csak az elő bbi segít a tá rsadalmi
kapcsolatok kialakítá sá ban és megerő sítésében. Kiderü lt, hogy a televízió mind az egyéni,
mind a kollektív polgá ri szerepvá llalá sra rossz hatá ssal van, de kü lö nö sen mérgező az olyan
tevékenységekre, amelyeket kö zö sen végzü nk. Míg (a demográ fiai tényező ket mindig is
figyelembe véve) a sok tévénézés nagyjá bó l 10-15 szá zalékkal csö kkenti az egyéni
tevékenységeket, példá ul a levélírá st, addig ugyanennyi tová bbi tévénézés aká r 40
szá zalékkal is csö kkenti a kollektív tevékenységeket, példá ul a nyilvá nos gyű léseken való
részvételt vagy a helyi szervezetekben való vezető i szerepvá llalá st. Rö viden, ahogyan a
televízió privatizá lja a szabadidő nket, ú gy privatizá lja az á llampolgá ri tevékenységü nket is,
még inká bb visszafogva az egymá ssal való interakció inkat, mint az egyéni politikai
tevékenységeket.27
Amint lá ttuk, a televízió t informá ció szerzés céljá bó l néző hírolvasó k
61. ábra: A több tévézés kevesebb állampolgári elkötelezettséget jelent (a főiskolai
végzettségű, munkaképes felnőttek körében)
polgá ri gondolkodá sú ak, mint a legtö bb amerikai. De a legtö bben a televízió t a
szó rakoztatá sért nézik, nem a hírekért. Az amerikaiak 7 szá zaléka á llítja, hogy első sorban
tá jékoztatá s céljá bó l nézi a televízió t, szemben a 41 szá zalékkal, akik azt mondjá k, hogy
első sorban szó rakoztatá s céljá bó l nézik. (A tö bbiek azt mondjá k, hogy egyszerre nézik a
televízió t tá jékoztatá s és szó rakoztatá s céljá bó l; az informá ció és a szó rakoztatá s kö zö tti
elvá laszthatatlan kapcsolat - az "infotainment" - a televízió egyik figyelemre méltó
jellemző je, amely megkü lö nbö zteti má s médiumoktó l, példá ul a kö nyvektő l vagy a
rá dió tó l).28 Má r lá ttuk, hogy a hírek és a kö zü gyek programjainak, ha valami, akkor pozitív
hatá sa van az á llampolgá ri elkö telezettségre. Mi a helyzet a televízió s szó rakoztatá ssal?
A televízió s szó rakoztatá s tá rsadalmi részvételre gyakorolt hatá sá nak egyik mó dja az, hogy
azokra az emberekre - az amerikaiak felére - ö sszpontosítunk, akik azt mondjá k, hogy "a
televízió az első dleges szó rakozá si formá m". Nem meglepő , hogy ezek az emberek sokkal
tö bbet néznek tévét, mint a tö bbi amerikai, és sokkal nagyobb való színű séggel valljá k, hogy
"én vagyok az, akit kanapéburgonyá nak neveznének".29 Az á llampolgá ri elkö telezettség
szempontjá bó l ezek az emberek, akik a leginká bb fü ggnek a televízió s szó rakozá stó l, a
leglá tvá nyosabban kü lö nbö znek az amerikai lakossá g má sik felétő l.
A tá rsadalmi részvételt elő rejelző egyéb tényező kkel együ tt vizsgá lva (beleértve az
iskolá zottsá got, a generá ció t, a nemet, a régió t, a szü lő vá ros méretét, a munkahelyi
kö telezettségeket, a há zassá got, a gyermekeket, a jö vedelmet, a pénzü gyi gondokat, a
vallá sossá got, a faji hovatartozá st, a fö ldrajzi mobilitá st, az ingá zá si idő t, a laká stulajdont és
a oldalt), a televízió tó l való fü ggő ség nem csupá n a tá rsadalmi szerepvá llalá s jelentő s
elő rejelző je. Ez az á ltalam felfedezett egyetlen legkövetkezetesebb elő rejelző tényező .
Azok az emberek, akik azt mondjá k, hogy a televízió az "első dleges szó rakozá si formá juk",
ritká bban ö nkénteskednek és dolgoznak kö zö sségi projektekben, kevesebbszer vesznek
részt vacsorapartikon és klubtalá lkozó n, kevesebb idő t tö ltenek bará ti lá togatá sokkal,
kevesebbet szó rakoztatnak otthon, kevesebbet piknikeznek, kevésbé érdeklő dnek a politika
irá nt, ritká bban adnak vért, ritká bban írnak bará toknak, kevesebbet telefoná lnak tá volró l,
kevesebb ü dvö zlő lapot és e-mailt kü ldenek, és tö bb dü hrohamot fejeznek ki az utakon, mint
azok a demográ fiailag hasonló emberek, akik csak abban kü lö nbö znek, hogy a televízió nem
az első dleges szó rakozá si formá juk. A tévéfü ggő ség nem pusztá n a kö zö sségi életben való
kisebb részvétellel já r együ tt, hanem a tá rsadalmi kommuniká ció minden formá já val -
írá sos, szó beli vagy elektronikus - kevesebb. Ez az egyszerű kérdés megkü lö nbö zteti a
tá rsadalmilag leginká bb elszigetelt amerikaiakat a kö zö sségü kben leginká bb részt vevő
amerikaiaktó l, amint azt a 62-66. á bra szemlélteti. Semmi - sem az alacsony iskolai
végzettség, sem a teljes munkaidő ben végzett munka, sem a hosszú ingá zá s a vá rosi
agglomerá ció kban, sem a szegénység vagy az anyagi gondok - nem já r együ tt szélesebb
kö rben a polgá ri szerepvá llalá s és a tá rsadalmi elszigeteltség hiá nyá val, mint a televízió tó l
való fü ggő ség.30
Azok az amerikaiak, akik hatá rozottan nem értenek egyet azzal, hogy "a televízió az
első dleges szó rakozá si formá m" - nevezzü k ő ket TV-minimalistá knak - á tlagosan évente
kilenc alkalommal ö nkénteskednek. Ezzel szemben a TV maximalistá k - akik hatá rozottan
egyetértenek azzal, hogy a televízió

62. ábra: A tévénézés és az önkéntesség nem jár együtt

63. ábra: TV-nézők nem tartják a kapcsolatot

64. ábra: A tévénézés és a klubtalálkozók nem járnak együtt

65. ábra: TV-nézés és templomba járás nem jár együtt

66. ábra: TV-nézés és a társasági élet nem jár együtt

az első dleges szabadidő s tevékenységü k - évente csak négyszer ö nkénteskednek. A tévés
minimalistá k évente á tlagosan tizennyolc levelet írnak bará taiknak és rokonaiknak, a tévés
maximalistá k csak tizenkettő t. A tévés minimalistá k évente kilenc klubtalá lkozó n vesznek
részt, míg a tévés maximalistá k ö tö n. A tévés minimalistá k évente á tlagosan huszonhét
alkalommal já rnak templomba, míg a tévés maximalistá k tizenkilencszer. Való já ban a
televízió s szó rakoztatá sra való tá maszkodá s erő s negatív elő rejelző je a templomba
já rá snak, még a vallá sossá got is figyelembe véve. Az egyformá n vallá sos emberek kö zü l
azok, akik a televízió t tekintik első dleges szó rakozá si formá nak, lényegesen ritká bban
já rnak templomba.31
A két csoport kö zö tti polgá ri kü lö nbségek a 66. á brá n kristá lyosodnak ki: A tévés
minimalistá k évente tö bb mint há rom kö zö sségi projektrő l szá molnak be, és kevesebb mint
feleannyi olyan esetrő l, amikor ujjat mutattak egy má sik já rmű vezető nek. A tévés
maximalistá k kö rében ez az udvariassá gi ará ny pontosan fordított - kétszer annyi durva
gesztus, mint kö zö sségi projekt. A macherek, a csetlő-botló és az egyszerű en csak civilizá ltak
ará nytalanul nagy ará nyban kerü lnek ki az amerikaiak azon kisebbségébő l, akik TV-
minimalistá k.
Felfedezhetjü k a tévéfü ggő séggel szembeni ellená llá s réseit, de még ott is felfedezhetjü k a
tévé elvonatkoztató aurá já nak nyomait. Vegyü k példá ul a harmincas és negyvenes éveik
elején já ró , jó l képzett, anyagilag jó l szituá lt északkeleti nő ket - az orszá g egyetlen
demográ fiai kategó riá já t, amely a legnagyobb való színű séggel tagadja a televízió s
szó rakoztatá st. Még ebben a kivá lasztott csoportban is tö bb mint minden negyedik vallja,
hogy a televízió az első dleges szabadidő s tevékenysége. A televízió tó l mentes testvéreikhez
képest a tévétő l szenvedő k 62 szá zalékkal ritká bban vá llalnak ö nkéntes munká t, 37
szá zalékkal kevesebb klubtalá lkozó ra já rnak, 27 szá zalékkal kevesebb templomi
istentiszteleten és 21 szá zalékkal kevesebb vacsorapartin vesznek részt, 20 szá zalékkal
ritká bban szó rakoztatnak otthon, és 24 szá zalékkal tö bb elégedetlenségrő l szá molnak be az
életü kkel kapcsolatban.32
A tévénézés és a tá rsadalmi szerepvá llalá s kö zö tti negatív korrelá ció az idő napló kban és
szá mos má s orszá g felméréseiben is megjelenik. Mind itthon, mind kü lfö ldö n az erő s
tévénéző k (még má s demográ fiai tényező ket is figyelembe véve) jelentő sen kisebb
való színű séggel tartoznak ö nkéntes egyesü letekhez és bíznak meg má sokban. Ahogy a
tévétulajdonlá s és -haszná lat elterjedt a lakossá g kö rében, ú gy kapcsoló dott mind ebben az
orszá gban, mind kü lfö ldö n a rokonokkal, bará tokkal, szomszédokkal való kapcsolatok
csö kkenéséhez. A tö bb tévénézés nemcsak otthon, hanem a laká sban tö ltö tt idő
nö vekedését is jelentette, az udvaron, az utcá n tö ltö tt idő rová sá ra, valamint a má sok
otthoná ban tett lá togatá sok rová sá ra.33
A televízió tá rsadalmi tő kére gyakorolt hatá sá nak pontos ö sszefoglalá sa a délkelet-
pennsylvaniai hagyomá nyos és szoros kö telékben élő amish kö zö sség egyik tagjá tó l
szá rmazik, aki egy vendég etnográ fusnak vá laszolt, aki azt kérdezte, hogyan tudjá k az
amishok, hogy melyik technoló giai talá lmá nyt fogadjá k el, és melyiket kerü ljék.
Szinte mindig meg tudjuk mondani, hogy egy vá ltozá s jó vagy rossz hírt hoz-e. Bizonyos
dolgokat biztosan nem akarunk, mint példá ul a televízió és a rá dió . Ezek tö nkretennék a
lá togatá si szoká sainkat. Inká bb otthon maradná nk a tévé vagy a rá dió mellett, minthogy
talá lkozzunk má s emberekkel. A lá togatá si gyakorlatok az emberek kö zelsége miatt
fontosak. Hogyan tudná nk gondoskodni a szomszédró l, ha nem lá togatjuk meg ő ket, vagy
nem tudjuk, mi tö rténik az életü kben?34
Eddig azt tapasztaltuk, hogy a tévénézés és kü lö nö sen a televízió tó l való fü ggő ség a
szó rakoztatá sban szorosan ö sszefü gg az á llampolgá ri elkö telező dés hiá nyá val. Az
ö sszefü ggés azonban nem bizonyítja az ok-okozati ö sszefü ggést. Egy alternatív értelmezés a
kö vetkező : Azok az emberek, akik eleve tá rsadalmi elszigeteltségben élnek, a tévé felé
vonzó dnak, mint a legkisebb ellená llá s vonalá hoz. Való di kísérleti bizonyítékok nélkü l -
amelyekben véletlenszerű en kivá lasztott egyének hosszú idő n keresztü l ki vannak téve
(vagy nem) a televízió nak - nem lehetü nk biztosak abban, hogy a televízió maga az oka az
elzá rkó zá snak. (Mivel a televízió feltételezett hatá sai feltehető en évek alatt épü lnek fel, egy
egyetemi laborató riumban végzett néhá ny perces tévézés nem való színű , hogy
megismételné azokat a mélyebb hatá sokat, amelyekrő l itt szó van).
Igazá n meggyő ző bizonyíték erre a kulcsfontossá gú pontra nem á ll rendelkezésre, és az
emberkísérletekre vonatkozó etikai korlá tozá sok miatt való színű leg nem is fog egyhamar
rendelkezésre á llni. (Nehéz eldö nteni, hogy az ilyen kísérletek ellen a tévénézésre
kényszerített alanyok vagy a tévénézéstő l eltiltott alanyok részérő l érkezne-e hangosabb
kö zfelhá borodá s.) Má srészt tö bbféle bizonyíték is hihető bbé teszi a bű nö sség
megá llapítá sá t ebben az esetben. Elő szö r is, az á llampolgá ri elkö telező dés já rvá nya alig
tö bb mint egy évtizeddel a televízió széles kö rű elterjedése utá n kezdő dö tt. Rá adá sul, amint
azt a 14. fejezetben részletesebben lá tni fogjuk, minél nagyobb volt az egyének bá rmely
kohorszá nak fiatalkori televízió s kitettsége, anná l nagyobb a mai elzá rkó zá suk mértéke.
Má r megjegyeztü k, hogy a fiatalabb generá ció k, akik egész életü kben ki vannak téve a
televízió nak, megszokottabbak a televízió haszná latban, és ez a megszokott haszná lat
viszont kisebb polgá ri elkö telezettséggel já r együ tt.
Az ok-okozati ö sszefü ggés irá nyá ra vonatkozó kö zvetlen bizonyítékok szá mos érdekes, a
televízió bevezetése elő tt és utá n végzett kö zö sségi vizsgá latbó l szá rmaznak. E
tanulmá nyok kö zü l a legfigyelemreméltó bbak há rom elszigetelt észak-kanadai kö zö sségben
készü ltek az 1970-es években.35 Az egyik (a kutató k á ltal Notel á lnévre keresztelt) telepü lés
lakó i a vizsgá lat kezdetén még nem rendelkeztek televízió val, csupá n a rossz vétel miatt. A
"kezelés", amelynek hatá sait megfigyelték, egyetlen csatorna bevezetése volt a Notel lakó i
szá má ra - a Canadian Broadcasting Corporation (CBC). A Notel életét két má sik kö zö sség, az
Unitel és a Multitel életével hasonlítottá k ö ssze. Bá r má s tekintetben nagyon hasonló volt a
Notelhez, a vizsgá lat két éve alatt a televízió s vétel az Unitelben a CBC-rő l a CBC-re és a
há rom amerikai kereskedelmi csatorná ra vá ltozott. Multitel minden lényeges szempontbó l
hasonló volt a má sik két vá roshoz, bá r a fö ldrajzilag kissé tá volabb esett. A Multitel lakó i a
kutatá s teljes idő tartama alatt mind a négy csatorná t foghattá k.
Tannis MacBeth Williams kanadai kutató és kollégá i elmagyará ztá k, hogy miért jelentett ez
a vá roshá rmas való di kísérletet:
Az 1973-ban anakronisztikusan hiá nyzó televízió s vételt leszá mítva [Notel] tipikus volt.
Kö zú ton megkö zelíthető volt, naponta két irá nyba kö zlekedett busz, és az etnikai ö sszetétel
nem volt szokatlan. A vá ros tö rténetesen ú gy fekü dt egy vö lgyben, hogy a terü letet
kiszolgá lni hivatott adó á llomá s a legtö bb lakos szá má ra nem biztosított televízió s vételt.36
Jelentő s az a tény is, hogy ezt a tanulmá nyt még a videomagnó k és a parabolaantenná k
széles kö rű elterjedése elő tt végezték. Má s szó val, való színű leg soha tö bbé nem lesz ilyen
példa egy lényegében tévé nélkü li kö zö sségre egy iparosodott orszá gban. Az eredmények
egyértelmű en kimutattá k, hogy a televízió bevezetése elvette a Notel lakó inak kedvét a
kö zö sségi tevékenységekben való részvételtő l. Ahogy a kutató k tö mö ren beszá molnak,
Mielő tt a Notelben volt televízió , a longitudiná lis mintá ban szereplő lakosok tö bbféle klub-
és egyéb talá lkozó n vettek részt, mint az Unitel és a Multitel lakosai, akik kö zö tt nem volt
kü lö nbség. A televízió bevezetését kö vető en a Notelben jelentő s csö kkenés volt
tapasztalható , de sem az Unitelben, sem a Multitelben nem tö rtént vá ltozá s.37
A kutató k arra is rá kérdeztek, hogy a televízió csak azokat érinti-e, akik periférikusan
vesznek részt a kö zö sségi tevékenységekben, vagy az aktív vezető ket is. Kö vetkeztetésü k:
A televízió nyilvá nvaló an befolyá solja a kö zö sségi tevékenységekben való részvételt
azokná l az egyéneknél, akik kö zponti szerepet já tszanak ezekben a tevékenységekben, és
nem csak azokná l, akik inká bb perifériá n vesznek részt. A lakosok nagyobb való színű séggel
vesznek részt kö zponti szerepet a kö zö sségü k tevékenységeiben a televízió hiá nyá ban, mint
annak jelenlétében.38
Ez a tanulmá ny hatá rozottan azt sugallja, hogy a televízió nem csupá n kísérő jelensége a
kisebb kö zö sségi szerepvá llalá snak, hanem való já ban annak egyik oka. A televízió
megjelenésének egyik fő hatá sa a tá rsadalmi, szabadidő s és kö zö sségi tevékenységekben
való részvétel csö kkenése volt minden korosztá ly kö rében. A televízió privatizá lja a
szabadidő t.
Hasonló , bá r kevésbé meggyő ző bizonyítékok szá rmaznak a televízió angliai, dél-afrikai,
skó ciai, ausztrá liai és amerikai bevezetésérő l szó ló tanulmá nyokbó l.39 A televízió nak a
gyermekkori szocializá ció ra gyakorolt hatá sait tö bb mint há rom évtizede heves vitá k
ö vezik. Az olykor egymá snak ellentmondó eredmények sokasá gá bó l a legésszerű bb
kö vetkeztetésnek az tű nik, hogy az intenzív tévénézés való színű leg nö veli az agresszivitá st
(bá r talá n nem a tényleges erő szakot), való színű leg csö kkenti az iskolai teljesítményt, és
statisztikailag ö sszefü gg a "pszichoszociá lis mű kö dési zavarokkal", bá r tová bbra is vitatott,
hogy e hatá s mekkora része ö nszelekció , és mekkora része okozati ö sszefü ggés. A fiatalok
intenzív tévénézése ö sszefü ggésbe hozható az á llampolgá ri tudatlansá ggal, a cinizmussal és
a késő bbi évek csö kkent politikai szerepvá llalá sá val, valamint a késő bbi életkorban
csö kkent iskolai teljesítménnyel és alacsonyabb jö vedelemmel. A televízió nak az amerikai
tá rsadalmi életre gyakorolt hatá sá ró l szó ló interdiszcipliná ris szakirodalom kimerítő
á ttekintésében George Comstock és Haejung Paik arra a kö vetkeztetésre jutott, hogy a
televízió bevezetése csö kkentette az emberek otthonon kívü li tá rsadalmi tevékenységének
mértékét. E tanulmá nyok egyike sem tá masztja alá teljesen megdö nthetetlenü l azt a tézist,
hogy a tévénézés a polgá ri szerepvá llalá s csö kkenését okozza, de a bizonyítékok
ö sszességében mindenképpen ebbe az irá nyba mutatnak.40
Ha a televízió való ban csö kkenti az á llampolgá ri elkö telezettséget, hogyan teszi ezt?
Nagyjá bó l há rom lehető ség van:
- A televízió verseng a szű kö s idő ért.
- A televízió nak olyan pszicholó giai hatá sai vannak, amelyek gá toljá k a tá rsadalmi
részvételt.
- A televízió ban megjelenő konkrét programtartalmak alá á ssá k a polgá ri motivá ció kat.
Tekintsü k á t az egyes hipotézisekre vonatkozó bizonyítékokat.
Bá r mindenki napjá ban csak huszonnégy ó ra van, a kö zö sségi és médiaszereplés legtö bb
formá ja pozitívan korrelá l egymá ssal. Azok az emberek, akik sok klasszikus zenét
hallgatnak, nagyobb való színű séggel, nem pedig kisebb való színű séggel já rnak Cubs-
meccsekre, mint má sok. Azok az emberek, akik a há z kö rü li barká csolá ssal foglalkoznak,
má sokná l nagyobb való színű séggel já tszanak sokat rö plabdá zni és tö bb nyilvá nos elő adá st
tartanak. Még a demográ fiailag egyező csoportokon belü l is azok az emberek, akik tö bbet
já rnak moziba, tö bb klubtalá lkozó ra, tö bb vacsorá ra, tö bb templomi istentiszteletre és tö bb
nyilvá nos ö sszejö vetelre já rnak, tö bb vért adnak, és gyakrabban lá togatnak el a bará taikkal.
Tö bb mint harminc évvel ezelő tt Rolf Meyer-sohn szociá lpszicholó gus figyelt fel erre a
szabadidő s tevékenységeinkre vonatkozó mintá zatra, és egyszerű en "minél tö bb, anná l
tö bb"-nek nevezte el.41
Ahogy Meyersohn megfigyelte, a televízió a legfő bb kivétel ez aló l az á ltalá nosítá s aló l - az
egyetlen olyan szabadidő s tevékenység, amely a jelek szerint gá tolja a tö bbi szabadidő s
tevékenységben való részvételt. A tévénézés szinte minden otthonon kívü li tá rsadalmi
tevékenység rová sá ra megy, kü lö nö sen a tá rsas ö sszejö vetelek és az informá lis
beszélgetések. Az idő napló k szerint a megnö vekedett tévénézés legfő bb á ldozatai a vallá si
részvétel, a tá rsasá gi lá togatá sok, a vá sá rlá s, a partik, a sport és a szervezeti részvétel. Az
egyetlen olyan tevékenység, amely pozitívan kapcsoló dik az intenzív tévénézéshez, az alvá s,
a pihenés, az étkezés, a há zimunka, a rá dió hallgatá s és a hobbi. A tévénéző k otthon
lehorgonyoznak, és ezt a tényt maguk is elismerik: a nehéz tévénéző k á ltalá ban
egyetértenek abban, hogy "otthonü lő vagyok", míg a kö nnyű tévénéző k tö bbsége nem. John
Brehm és Wendy Rahn politoló gusok megá llapítottá k, hogy a tévénézés olyan erő teljes
hatá ssal van az á llampolgá ri elkö telezettségre, hogy napi egy órával kevesebb tévénézés öt
vagy hat évvel több iskolai végzettséggel egyenértékű á llampolgá ri vitaminnak felel meg.
Okkal feltételezhető , hogy a tévénézés kiszorító hatá sa még jelentő sebb lehet a
strukturá latlan tevékenységek, példá ul a bará tokkal való ló gá s tekintetében, mint a
formá lisabb tevékenységek, példá ul a szervezeti ü lések tekintetében.42 Rö viden, a tévézésre
fordított tö bb idő kevesebb idő t jelent a tá rsadalmi életre.
Az 1970-es évek sorá n, amikor (ma má r tudjuk) nemzeti polgá ri elszakadá sunk egyre
inká bb felgyorsult, a Roper-szervezet tö bbszö r is megkérdezte az amerikaiakat, hogyan
vá ltozott az idő - és energiafelhaszná lá suk az elmú lt években. Két á ltalá nos kö vetkeztetés
szü letett. Elő szö r is, ahogy a 67. á bra mutatja, tö megesen eltoló dtunk az otthoni
tevékenységek (kü lö nö sen a tévénézés) felé, és eltá volodtunk az otthonon kívü li tá rsas
kapcsolatoktó l. Az amerikaiak 47 szá zaléka példá ul arró l szá molt be, hogy tö bbet tévézik,
mint korá bban, míg csak 16 szá zalékuk mondta azt, hogy kevesebbet tévézik, ami nettó 31
szá zalékos nö vekedést jelent. Ezzel szemben csak 11 szá zalék mondta azt, hogy a
korá bbiná l tö bb idő t tö ltö tt olyan bará tok és rokonok meglá togatá sá val, akik nem "egészen
a kö zelben" laknak, szemben azokkal a 38 szá zalékkal, akik azt mondtá k, hogy kevesebb
idő t tö ltö ttek ilyen jellegű tá rsasá gi együ ttlétekkel, ami nettó 27 szá zalékos csö kkenést
jelent. Az otthonon kívü li tevékenységek szinte kivétel nélkü l visszaszorultak, míg az
otthoni tevékenységek (kü lö nö sen a tévénézés) nö vekedtek.43
Má sodszor, azok, akik azt mondtá k, hogy tö bb idő t tö ltenek tévénézéssel, mint korá bban,
lényegesen kisebb való színű séggel vettek részt nyilvá nos gyű léseken, helyi szervezetekben,
petíció kat írtak alá , mint azok, akik azt mondtá k, hogy kevesebb idő t tö ltenek tévézéssel.
Ezzel szemben azok kisebbsége, akik arró l szá moltak be, hogy tö bb idő t tö ltenek a
bará taikkal, mint korá bban, nagyobb való színű séggel vettek részt a civil életben, még
demográ fiailag azonos csoportokkal ö sszehasonlítva is.44 A megnö vekedett tévénézés és az
á llampolgá ri szerepvá llalá s csö kkenése kö zö tti kapcsolat ebben a kritikus idő szakban
szokatlanul egyértelmű .
Ha a televízió ellopja az idő t, ú gy tű nik, hogy a letargiá t és a passzivitá st is ö sztö nzi. Robert
Kubey és Csikszentmihalyi Mihá ly idő kutató k zseniá lis mó dszerrel kö vették nyomon
idő felhaszná lá sunkat és annak hatá sá t pszichés jó llétü nkre.45 Rá vették az alanyokat, hogy
egy héten á t éjjel-nappal csipogó t hordjanak magukkal, és amikor a csipogó k
véletlenszerű en mű kö désbe léptek, az alanyok felírtá k, mit csiná lnak és hogyan érzik
magukat. A tévénézés - á llapította meg Kubey és Csikszentmihalyi - pihentető , alacsony
koncentrá ció jú tevékenység. A néző k passzívnak és kevésbé ébernek érzik magukat a nézés
utá n. A sokat nézett estéken az emberek való színű leg má s, energiaszegény, ső t lustá lkodó
tevékenységeket is folytatnak, míg a keveset nézett estéken ugyanezek az emberek tö bb
idő t tö ltö ttek otthonon kívü li tevékenységekkel.

67. ábra: Az amerikaiak az 1970-es években kezdték a kókuszozást

mint a sport és a klubtalá lkozó k. Az intenzív nézés sok szabadidő vel, magá nyossá ggal és
érzelmi nehézségekkel já r. A tévézés nyilvá nvaló an kü lö nö sen vonzó a boldogtalannak érző
emberek szá má ra, kü lö nö sen akkor, amikor nincs má s tennivaló .
Való színű leg nem a televízió maga az első dleges oka ezeknek a negatív érzéseknek, de nem
is sokat segít, kivéve, ha pillanatnyi menekü lésként szolgá l. Ahogy Kubey és
Csikszentmihalyi ö sszefoglalja megá llapítá sait,
Az erő s néző k tö bb idő t tö ltenek a tévével, de kevésbé tartjá k kifizető dő nek.... Bá r... a
strukturá latlan és magá nyos idő rosszul érzi magá t, ami a televízió haszná latá hoz vezet,... az
erő s tévénézés és a kortá rs televízió zá s nagy részének gyors montá zsa is hozzá já rulhat
ahhoz, hogy az erő s néző kben megerő sö djö n az intolerancia az olyan mindennapi
pillanatokkal szemben, amelyek nem hasonló an tele vannak lá tvá nyban és hangban.....
Való színű nek tű nik, hogy az erő s tévénézés segíti ö nmagá nak az á llandó sulá sá t. Egyes
tévénéző k fü ggő vé vá lnak a televízió vagy hasonló szó rakoztató mű sorok rendezett
ingereitő l, és egyre kevésbé képesek kü lső segítség nélkü l kitö lteni a szabadidejü ket.46
Kubey és Csikszentmihalyi arró l szá mol be, hogy a tévénézésnek ezek a pszicholó giai
kísérő jelenségei szá mos kultú rá ban gyakoriak. Michael Argyle brit szociá lpszicholó gus
megá llapította, hogy a televízió olyan érzelmi á llapotot idéz elő , amelyet a a legjobban
"nyugodtnak, á lmosnak és passzívnak" ír le. Sue Bowden és Avner Offer brit kutató k arró l
szá molnak be:
A televízió a legolcsó bb és legkevésbé megerő ltető mó dja az unalom elű zésének. A
televízió zá ssal kapcsolatos tanulmá nyok szerint az ö sszes há ztartá si tevékenység kö zü l a
televízió zá s igényli a legkevesebb koncentrá ció t, éberséget, kihívá st és készséget..... A nézés
kö zbeni aktivá ltsá gi rá ta nagyon alacsony, és a nézést a feszü ltség lazító levezetéseként élik
meg. Ú gy tű nik, hogy az anyagcsere-rá ta lezuhan, mikö zben a gyerekek tévéznek, ami
elő segíti a sú lygyarapodá sukat.47
Ahogy Kubey és Csikszentmihalyi megá llapítja, a televízió minden bizonnyal szoká sképző és
enyhén fü ggő séget okozhat. Kísérleti vizsgá latokban a néző k á ltalá ban jelentő s
megvesztegetést kö vetelnek, hogy lemondjanak ró la, annak ellenére, hogy a néző k
kö vetkezetesen arró l szá molnak be, hogy a tévénézés kevésbé kielégítő , mint má s
szabadidő s tevékenységek, ső t még a munká ná l is. A Detroit Free Press 1977-ben 120
csalá dbó l mindö ssze 5 csalá dot talá lt, akik 500 dollá rért cserébe hajlandó ak voltak egy
hó napra lemondani a televízió zá sró l. Azok, akik lemondanak a tévézésrő l, a beszá moló k
szerint unalmat, szorongá st, ingerü ltséget és depresszió t tapasztalnak. Egy nő megjegyezte:
"Szö rnyű volt. Nem csiná ltunk semmit - a férjemmel csak beszélgettü nk".48
Mint má s fü ggő ségek esetében is, á llapítja meg Bowden és Offer,
a néző k hajlamosak a megszoká sra, a deszenzibilizá ció ra és a telítő désre. ...Egy kutató
1989-ben arró l szá molt be, hogy "a televízió s iparban gyakorlatilag mindenki lelkesen hisz
abban, hogy a néző k figyelmi ideje egyre rö videbb, és hogy a kö zö nség megtartá sá hoz a
televízió s szerkesztésnek még gyorsabb tempó jú nak kell lennie, és még tö bb és
izgalmasabb vizuá lis anyagot kell bemutatnia."... Ahogy a fogyasztó k hozzá szoknak az
ú jfajta ingerekhez, egyre nagyobb adagot igényelnek.49
Bá r a polgá ri szerepvá llalá ssal és a tá rsadalmi tő kével kapcsolatos kö zponti kérdésü nk
szempontjá bó l nem kö zvetlenü l relevá ns, a televízió tó l való ö nbevallott fü ggő ség a
szó rakozá s érdekében meglepő en sokféle fizikai és pszicholó giai betegséggel korrelá l. A
DDB Needham Life Style felmérései tö rténetesen tartalmaznak ö nbevallá sokat fejfá já sró l,
emésztési zavarokró l és á lmatlansá gró l. (Mivel a kutatá st eredetileg tö bbek kö zö tt azért
tervezték, hogy segítse a gyó gyszeripari marketingeseket, nem meglepő , hogy ezek a
mérő szá mok is szerepeltek benne). Ezt a há rom jelentést egyetlen "rossz kö zérzet"-
indexben egyesítettü k - azok az emberek, akik magas pontszá mot érnek el ezen az
intézkedésen, gyakori á ldozatai a fejfá já snak, a gyomorfá já snak és az á lmatlansá gnak. A 68.
á bra azt mutatja, hogy a rossz kö zérzet szorosan ö sszefü gg a televízió s szó rakoztatá stó l
való fü ggő séggel.50
Mint mindig, most is ellenő riztü k, hogy ez a vá ratlanul erő s korrelá ció nem lehet-e hamis -
talá n a rossz fizikai vagy pénzü gyi á llapotban lévő embereknek tö bb fejfá já suk van, és
tö bbet tévéznek. Azonban tö bb tucat lehetséges

68. ábra: TV-nézők nem érzik magukat olyan jól

a rossz kö zérzet elő rejelző i (beleértve az ö nbevallá s szerinti fizikai egészséget, a pénzü gyi
aggodalmakat, a testmozgá s gyakorisá gá t, a cigarettahaszná latot, a vallá sossá got, a
tá rsadalmi kapcsolatok kü lö nbö ző formá it és az ö sszes szoká sos demográ fiai jellemző t), a
négy legfontosabbnak - messze minden má s tényező t megelő zve - a fizikai egészség, a
pénzü gyi bizonytalansá g, az alacsony iskolá zottsá g (a tá rsadalmi osztá ly kö zvetítő je) és a
TV-fü ggő ség bizonyult. Nem meglepő mó don a fizikai egészség volt a rossz kö zérzet
legerő sebb elő rejelző je, de a má sik há romnak lényegében azonos volt az elő rejelző ereje.
Má s szó val, a tévéfü ggő ség ugyanolyan bomlasztó hatá ssal van az egyén konstitú ció já ra,
mint a pénzü gyi bizonytalansá g és az osztá lyhiá ny. Kísérleti kutatá s nélkü l nem tudjuk
bizonyítani, hogy az ok-okozati nyíl merre mutat, de nem nyilvá nvaló , hogy a fejfá jó s
emberek miért keresnének ará nytalanul nagy ará nyban vigaszt a tévében. (Késő bb lá tni
fogunk néhá ny bizonyítékot arra, hogy a generá ció s kü lö nbségek itt is szerepet já tszanak.)
De bá rmi is okozza, nem kicsit elszomorító , hogy a huszadik szá zad végére az amerikaiak
tö bb mint fele azt á llította, hogy a televízió az első dleges szó rakozá si formá ja.
Má s addiktív vagy kényszeres viselkedésekhez hasonló an a televízió zá s is meglepő en
kielégíthetetlennek tű nik. Mind az idő napló k, mind a "csipogó " vizsgá latok azt mutatjá k,
hogy az á tlagos néző szá má ra a televízió zá s kö rü lbelü l olyan élvezetes, mint a há zimunka és
a fő zés, és jó val a tö bbi szabadidő s tevékenység, ső t maga a munka mö gö tt á ll.51 A televízió
dominanciá ja az életü nkben nem a magasztos élvezeteket, hanem a minimá lis kö ltségeket
tü krö zi. A Time kutató i, John Robinson és Geoffrey Godbey megá llapítjá k:
A televízió vonzerejének nagy része abban rejlik, hogy mindenü tt jelen van és igénytelen.....
A tévénézés mint tevékenység nem igényel elő zetes tervezést, szinte semmibe sem kerü l,
nem igényel fizikai erő feszítést, ritká n okoz sokkot vagy meglepetést, és kényelmesen, a
sajá t otthonunkban végezhető .52
Egy má sik ok, amiért a tévénézés ennyire negatívan kapcsoló dik a szociá lis kapcsolatokhoz,
az lehet, hogy egyfajta á lszemélyes kapcsolatot biztosít má sokkal. Bá rki, aki má r talá lkozott
szemtő l szemben egy televízió s személyiséggel, ismeri azt az erő s érzést, hogy má r ismeri
ezt a személyt. A reggeli mű sorvezető k napi jó kedve vagy a kö zkedvelt szereplő k heti
drá má ja megnyugtat bennü nket, hogy ismerjü k ezeket az embereket, tö rő dü nk velü k, részt
veszü nk az életü kben - és kétségtelenü l ő k is viszonozzá k ezeket az érzéseket (legalá bbis
tudat alatt így érezzü k).
Joshua Meyrowitz kommuniká ció s teoretikus megjegyzi, hogy az elektronikus média
lehető vé teszi, hogy a tá rsadalmi kapcsolatok elvá ljanak a fizikai talá lkozá soktó l. "Az
elektronikus média olyan kö telékeket és tá rsulá sokat hoz létre, amelyek versenyeznek
azokkal, amelyek a konkrét helyszíneken zajló élő interakció k révén jö nnek létre. Az élő
talá lkozá sok minden bizonnyal "kü lö nlegesebbek", és erő sebb és mélyebb kapcsolatokat
biztosítanak, de relatív szá muk csö kken". Roderick Hart politikai kommuniká ció s
szakember szerint a televízió mint médium a tá rsas kapcsolatok hamis érzetét kelti, az
embereket benső ségesnek, informá ltnak, okosnak, elfoglaltnak és fontosnak érzi. Az
eredmény egyfajta "tá virá nyítá sú politika", amelyben mi, néző k úgy érezzük, hogy
elkö teleztü k magunkat a kö zö sségü nkkel anélkü l, hogy ténylegesen elkö teleztü k volna
magunkat.53 Mint az egészségtelen ételek, a televízió , kü lö nö sen a televízió s szó rakoztatá s,
való di tá plá lék nélkü l elégíti ki a só vá rgá st.
Azzal, hogy a televízió minden elképzelhető tá rsadalmi és személyes problémá t tudatosít
bennü nk, azt is csö kkenti, hogy bá rmit is tegyü nk ellene. "Amikor az ö sszes tö bbi probléma
lá tszó lagos sü rgő sségében viszonylag egyenrangú vá vá lik" - jegyzi meg Meyrowitz - "nem
meglepő , hogy sokan az "első szá mú " gondjainak intézése felé fordulnak". Hasonló an
Shanto Iyengar politoló gus kísérletileg kimutatta, hogy az olyan problémá kró l, mint a
szegénység, szó ló uralkodó televízió s tudó sítá sok arra késztetik a néző ket, hogy ezeket a
problémá kat inká bb egyéni, mint tá rsadalmi hibá knak tulajdonítsá k, és így kibú jjanak a
sajá t felelő sségü nk aló l, hogy segítsenek megoldani ő ket. Allan McBride politoló gus a
legnépszerű bb televízió s mű sorok gondos tartalomelemzésével kimutatta, hogy "a
televízió s mű sorok erodá ljá k a tá rsadalmi és politikai tő két azá ltal, hogy olyan karakterekre
és tö rténetekre koncentrá lnak, amelyek olyan életmó dot á brá zolnak, amely gyengíti a
csoportokhoz való kö tő dést és a tá rsadalmi/politikai elkö telezettséget". A televízió
lefegyverző en kö zvetlen és személyes képet nyú jt a vilá g eseményeirő l egy olyan
kö rnyezetben, ahol a szó rakoztató értékek dominá lnak. A televízió a személyiségeket
helyezi elő térbe a témá kkal szemben, és az érdekkö zö sségeket a helykö zö sségekkel
szemben. Ö sszefoglalva, a tévénézés a médium pszicholó giai hatá sa miatt lehet ilyen erő sen
ö sszefü ggésbe hozható az á llampolgá ri elkö telező déssel.54
---
TALÁ N AZ Ü ZENET - má s szó val a konkrét programtartalom - is felelő s a televízió
nyilvá nvaló an antikö zö sségi hatá saiért. A DDB Needham Life Style felmérései lehető vé
teszik szá munkra ennek a lehető ségnek a feltá rá sá t, mivel a tá rsadalmi kapcsolatokra és az
á llampolgá ri szerepvá llalá sra vonatkozó kérdések mellett a felmérések informá ció t
gyű jtenek arró l is, hogy a vá laszadó k mely konkrét mű sorokat nézik, "mert nagyon
szeretik". Bá r az ok-okozati ö sszefü ggéseket lehetetlen ilyen bizonyítékokbó l levonni, mégis
felá llíthatunk egy durva és kész rangsort arró l, hogy mely programok vonzzá k és/vagy
hozzá k létre a leginká bb és a legkevésbé polgá ri kö zö nséget.
A polgá rpá rti hierarchia csú csá n (mint mindig, a szoká sos demográ fiai jellemző k, példá ul az
életkor és a tá rsadalmi osztá ly figyelembevételével) a hírmű sorok és az oktatá si televízió k
á llnak. Az 1990-es évek végén az olyan mű sorok, mint a há ló zati hírmű sorok és kö zü gyek, a
NewsHour és má s PBS-mű sorok kö zö nsége á ltalá ban jobban részt vett a kö zö sségi életben,
mint a tö bbi amerikai, részben azért, mert ezek a néző k á ltalá ban elkerü lték a tö bbi
tévémű sort. A ská la má sik végére az akció drá má k (egy korá bbi korszakban a The Dukes of
Hazzard és a Miami Vice), a szappanoperá k (mint a Dallas és a Melrose Place) és az
ú gynevezett való sá gshow-k (mint az America's Most Wanted és az A Current Affair)
kerü ltek.55
A kü lö nbö ző mű sortípusok á llampolgá ri elkö telezettségre gyakorolt hatá sá t (a tévé elő tt
eltö ltö tt idő mennyiségétő l eltérő en) ú gy lehet felmérni, hogy ö sszehasonlítjuk a
hírmű sorok és a nappali tévézés nö vekvő adagjá nak hatá sá t, és nemcsak az iskolá zottsá g, a
jö vedelem, a nem, a kor, a faj, a foglalkoztatá si és csalá di á llapot és hasonló k, hanem a
tévénézéssel tö ltö tt teljes idő fü ggvényében is. Amint a 69. á bra mutatja, minél tö bb idő t
tö ltü nk hírmű sorok nézésével, anná l aktívabbak vagyunk a kö zö sségben, míg minél tö bb
idő t tö ltü nk szappanoperá k, já tékmű sorok és talk show-k nézésével, anná l kevésbé vagyunk
aktívak a kö zö sségben.56 Má s szó val, még azok kö zö tt is, akik ugyanannyi ó rá t tö ltenek
tévénézéssel, az, hogy mit néznek, szoros ö sszefü ggésben van azzal, hogy mennyire aktívak
a kö zö sségi életben.
A NewsHour és a Jerry Springer Show közönsége kö zö tti egyértelmű kü lö nbségtétel
hangsú lyozza, hogy nem minden televízió zá s antiszociá lis. Kísérleti kutatá sok kimutattá k,
hogy a pro-szociá lis mű soroknak pro-szociá lis hatá sai is lehetnek, példá ul az altruizmus
ö sztö nzése.57 Ső t, a televízió (kü lö nö sen, de nem csak a kö zszolgá lati mű sorok) néha
megerő sítheti a szélesebb kö rű kö zö sségi érzést azá ltal, hogy egy kö zö s élményt kö zvetít az
egész nemzet szá má ra, mint példá ul a Kennedy-gyilkossá g, a Challenger-robbaná s és az
Oklahoma City-i robbantá s esetében. Ezek csak azért voltak kö zö s nemzeti élmények, mert
a televízió ugyanazokat a fá jdalmas képeket hozta be otthonainkba. A televízió a legjobb
polgá ri szerepvá llalá sa esetén talá lkozó hely lehet, a tá rsadalmi kü lö nbségek á thidalá sá nak,
a szolidaritá s erő sítésének és az alapvető polgá ri informá ció k kö zlésének hatalmas ereje.
A kö zö s élmények listá já hoz azonban hozzá kell tennü nk a halá leseteket is.

69. ábra: A televíziós műsorok típusai és az állampolgári elkötelezettség, a

tévénézéssel töltött idő figyelembevételével
Diana és JFK Jr. és az O.J. per, amelyek mind tö bb melodrá má t szolgá ltattak, mint polgá ri
felvilá gosítá st. Az e kö zö s élmények á ltal tá plá lt kö telékek lélektanilag lenyű gö ző ek, amint
azt gyakorlatilag mindannyian tanú síthatjuk. De szocioló giailag á ltalá ban nem meggyő ző ek,
abban az értelemben, hogy cselekvéshez vezetnének. Minden egyes epizó d magá val ragadó ,
de csak kevés vezet tartó s vá ltozá sokhoz a viselkedésü nkben vagy kapcsolatainkban. A
gyermekpszicholó gusok a szociá lis fejlő dés egy meglehető sen primitív szakaszá ró l, a
"pá rhuzamos já tékró l" beszélnek - két gyerek a homokozó ban, akik mindketten egy-egy
já tékkal já tszanak, de nem igazá n lépnek kapcsolatba egymá ssal. Az egészséges fejlő dés
sorá n a gyerekek kinö vik a pá rhuzamos já tékot. A televízió nyilvá nos lá tvá nyossá gai
azonban a fejlő désnek ebben a megrekedt szakaszá ban hagynak bennü nket, ritká n lépü nk
tú l az azonos kü lső ingerekre való pá rhuzamos odafigyelésen.
A televízió zá s "vadon", hogy ú gy mondjam, leginká bb olyan mű sorok képviselik, amelyek
empirikusan a polgá ri elkö telezettségtő l való elszakadá shoz kapcsoló dnak. Azok a
mű sortípusok, amelyek a legszorosabban kapcsoló dnak az á llampolgá ri elszigetelő déshez, a
televízió s mű sorok masszív és nö vekvő részét teszik ki. A "célzott marketing" és az
ö tszá zcsatorná s ká beltelevízió megjelenése a kö zö nség tová bbi fragmentá ló dá sá t vetíti
elő re a tá rsadalmi, gazdasá gi és személyes érdeklő dési kö rö k mentén.58 A Nielsen Media
Research szerint az á tlagos há ztartá sok á ltal fogható csatorná k szá ma az 1985-ö s
tizenkilencrő l 1997-re negyvenkilencre emelkedett, és tová bb nö vekszik. A televízió nak az
a képessége, hogy egységes nemzeti "vízhű tő " kultú rá t teremtsen, a csö kkent, mivel egyre
kevesebben nézü nk kö zö s mű sorokat. Az 1950-es évek elején az amerikaiak kétharmada
nézte a legnézettebb mű sort (I Love Lucy); az 1970-es évek elején a legnézettebb mű sor (All
in the Family) az orszá gos tévénéző k mintegy felét vonzotta; az 1990-es évek kö zepén az ER
és a Seinfeld nézettségi ará nya alig egyharmad volt.59 A piac szegmentá ló dá sá nak
tendenciá ja vá lasztá si lehető séget biztosít, és így feltehető en nö veli a fogyasztó k
elégedettségét, de alá á ssa a televízió egykor dicső ített szerepét is, hogy ö sszehoz
bennü nket.
A televízió (nem csak a mű sorok, hanem a hozzá juk kapcsoló dó reklá mok) má sik való színű
hatá sa az, hogy az anyagias értékeket ö sztö nzi. George Gerbner médiakutató és kollégá i
szerint példá ul a sokat néző kamaszok "nagyobb való színű séggel vá gytak magas stá tuszú
á llá sokra, amelyekkel sok pénzt kereshetnek, de azt is szerették volna, ha a munká juk
viszonylag kö nnyű lenne, hosszú szabadsá ggal és má s dolgokra is jutna idő ". Amint azt a
kö vetkező fejezetben részletesebben is lá tni fogjuk, a fő iskolai első évesek materializmusa a
maximá lis tévézés korszaká ban jelentő sen megnő tt, és amíg a fő iskolá n vannak, a tö bb
tévét néző diá kok még anyagiasabbak lesznek azokhoz a diá ktá rsaikhoz képest, akik
kevesebbet vagy egyá ltalá n nem néznek tévét.60
Ö sszefoglalva, az elektronikus kommuniká ció és szó rakozá s térhó dítá sa a huszadik szá zad
egyik legerő teljesebb tá rsadalmi trendje. Ez a forradalom fontos tekintetben feldobta
lelkü nket és felvilá gosította elménket, de egyú ttal a szabadidő nket is magá njellegű vé és
passzívabbá tette. Idő nk és pénzü nk egyre nagyobb részét egyénileg fogyasztott á rukra és
szolgá ltatá sokra fordítjuk, ahelyett, hogy kö zö sen fogyasztaná nk ő ket. Az amerikaiak
szabadidejét egyre inká bb "szemgolyó kban" lehet mérni - ahogyan a stratégiai
marketingesek is teszik -, mivel a dolgok (kü lö nö sen az elektronikus képernyő k) nézése
egyre tö bb idő t vesz el tő lü nk, míg a cselekvés (kü lö nö sen má s emberekkel) egyre
kevesebbet. A vizuá lis szó rakoztatá snak ez a hangsú lyozá sa kü lö nö sen az elmú lt
évtizedekben felnö vő generá ció k kö rében tű nik kü lö nö sen elterjedtnek.61 Egyre gyakoribb a
tévézés, a videó k és a szá mító gépes ablakok nézése a kibertérre. A kö zö sségi tevékenységek
megosztá sa egyre kevésbé.
Ezeknek a trendeknek az apoteó zisa a legvaló színű tlenebb mó don a Connecticut á llambeli
New Londonban talá lható Holiday Bowling Lanes-ben talá lható . Minden egyes pá lya fö lé
egy hatalmas televízió s képernyő van szerelve, amelyen az esti tévémű sorok lá tható k. A
csapattagok még egy egész estés bajnoki mérkő zésen sem beszélgetnek élénken egymá ssal
a nap eseményeirő l, nyilvá nos és magá njellegű eseményekrő l. Ehelyett mindenki csendben
bá mulja a képernyő t, mikö zben vá rja a sorá t. Még a kö zö s bowlingozá s kö zben is egyedü l
nézik a meccset.
Az ú j technoló giá knak az amerikaiak vilá gnézetére gyakorolt hatá sa a fiatalabb generá ció k
kö rében a legmarká nsabb. Sven Birkerts tá rsadalomkritikus hangsú lyozza azt a tö rténelmi
tö rést, amelyet a televízió bevezetése jelzett:
Van egy pá rká ny, egy kü szö b, egy pont, amely utá n minden má s lesz. É n valahol az 1950-es
években hú zná m meg a hatá rt, pontatlanul. Ez volt amikor a televízió beivó dott az amerikai
élet szö vetébe, amikor hozzá szoktunk a pá rhuzamos való sá gok gondolatá hoz - az egyikben
éltü nk, a má sikba pedig á tléptü nk, amikor csak egy kis szü netet akartunk tartani. Az 1950-
es évek kö zepe utá n szü letett emberek az ú j hordozó i; ő k alkotjá k azt az erő t, amely kiszorít
bennü nket a tá rsadalmi szervező dés má r elhalvá nyuló vidéki/kisvá rosi/vá rosi felfogá sá bó l.
A vá ltozá s lendü lete má ris szinte értelmetlenné tette ezeket a megnevezéseket.62
A huszadik szá zad végén az amerikaiak tö bb tévét néztek, tö bbszö r, gyakrabban és
gyakrabban egyedü l, és tö bb olyan mű sort néztek, amelyek kifejezetten a polgá ri
szerepvá llalá stó l való elvonatkoztatá shoz kapcsoló dtak (szó rakoztatá s, megkü lö nbö ztetve
a hírektő l). Ezeknek a tendenciá knak a kezdete pontosan egybeesett a tá rsadalmi kö tő dés
orszá gos szintű csö kkenésével, és a tendenciá k a legmarká nsabban a fiatalabb generá ció k
kö rében jelentkeztek, amelyek (amint azt a kö vetkező fejezetben részletesebben lá tni
fogjuk) kifejezetten elszigeteltek. Rá adá sul éppen azok az amerikaiak, akiket leginká bb
jellemzett ez a televízió s szó rakoztatá stó l való fü ggő ség, voltak azok, akik a legnagyobb
való színű séggel kiestek a polgá ri és tá rsadalmi életbő l - akik kevesebb idő t tö ltö ttek a
bará taikkal, kevésbé vettek részt kö zö sségi szervezetekben, és kevésbé vettek részt a
kö zü gyekben.
A bizonyítékok erő sek és kö zvetett jellegű ek, bá r mivel nem randomizá lt kísérletekbő l
szá rmaznak, nem lehetnek teljesen meggyő ző ek a televízió és az elektronikus szó rakoztatá s
egyéb formá inak okozati hatá sait illető en. A szó rakoztatá s ezen ú j formá inak erő s
felhaszná ló i minden bizonnyal elszigeteltek, passzívak és elszakadtak a kö zö sségü ktő l, de
nem lehetü nk teljesen biztosak abban, hogy a televízió nélkü l tá rsasá gkedvelő bbek
lennének. A televízió és elektronikus rokonai legalá bbis készséges cinkosai az á ltalunk
felgö ngyö lített polgá ri rejtélynek, ső t, ami még való színű bb, ő k a fő szereplő k.

14. FEJEZET
Nemzedékről nemzedékre
Eddigi erő feszítéseink, hogy azonosítsuk az á llampolgá rok kivonulá sá nak okait,
eredményesek, de nem voltak eredményesek. A televízió , a terjeszkedés, valamint az idő és
a pénz okozta nyomá s mind-mind mérhető en hozzá já rul a problémá hoz. Azonban még az
amerikaiaknak az ilyen nyomá stó l leginká bb elszigetelt kis, egyre csö kkenő kisebbsége - a
nagyvá rosi terü leteken kívü l élő , gazdag, egykereső s, kereső pá rok, akik ritká n néznek tévét
- az elmú lt két évtizedben folyamatosan tá volodott el a kö zö sségtő l és a tá rsadalmi élettő l. A
lá tszó lag kényelmesen "szö gletes" 1950-es évekbeli Pleas-antville-ben élő k még az 1990-es
években is feleannyi klubtalá lkozó ra já rtak, mint a hozzá juk hasonló emberek az 1970-es
években, és ö tszö r nagyobb való színű séggel vannak teljesen elzá rkó zva a kö zö sségi élettő l.
Még Vermont pá sztori Vermont apró , polgá ri gondolkodá sú falvaiban is kö zel felére
csö kkent a vá rosi gyű lések lá togatottsá ga az 1970-es évek eleje és az 1990-es évek vége
kö zö tt.1 Amint azt korá bban megjegyeztü k, az amerikai tá rsadalom gyakorlatilag egyetlen
szeglete sem volt mentes ettő l a polgá rellenes fertő zéstő l. Férfiakat és nő ket, kö zponti
vá rosokat, kü lvá rosokat és kisvá rosokat, gazdagokat, szegényeket és kö zéposztá lybelieket,
feketéket, fehéreket és má s etnikai csoportokat, dolgozó és nem dolgozó embereket,
há zaspá rokat és szingliket, északi és déli orszá grészeket, mindkét partvidéket és a kö zponti
orszá grészeket egyará nt érintette.
Az életkor az egyetlen szembetű nő kivétel ez aló l az egységesség aló l. Az életkor az iskolai
végzettség utá n a má sodik helyen á ll a polgá ri szerepvá llalá s gyakorlatilag minden
formá já nak elő rejelző jeként, és a polgá ri szerepvá llalá s tendenciá i nem egységesek minden
korosztá lyban. A kö zépkorú ak és az idő sebbek tö bb szervezetben aktívabbak, mint a
fiatalabbak, gyakrabban já rnak templomba, rendszeresebben szavaznak, gyakrabban
olvasnak és néznek híreket , kevésbé embergyű lö lő ek és emberbará tibbak, jobban
érdeklő dnek a politika irá nt, tö bb kö zö sségi projektben dolgoznak, és tö bbet
ö nkénteskednek.2
Valami az életkorral kapcsolatban egyértelmű en kulcs a rejtvényü nkhö z. Ez a nyom
azonban alapvető en kétértelmű , mert két teljesen eltérő értelmezés bá rmelyikét erő sítheti.
A kü lö nbö ző korú emberek azért viselkednek má sképp, mert pillanatnyilag egy kö zö s
életciklus kü lö nbö ző pontjain á llnak, vagy azért, mert tartó san kü lö nbö ző generá ció khoz
tartoznak? Az életkor rendkívü l értékes nyom, de kö zel sem olyan csalhatatlan, mint az
ujjlenyomat vagy a DNS, ezért ó vatosan kell vizsgá lnunk a bizonyítékokat.
A huszadik szá zad végén a hatvanas és hetvenes éveikben já ró amerikai férfiaknak sokkal
rosszabb volt a lá tá suk, mint a hú szas és harmincas éveikben já ró unoká iknak, és az
idő sebb férfiak sokkal nagyobb való színű séggel szolgá ltak a hadseregben, mint az unoká ik.
Ez a két életkori mintá zat azonban egészen má s eredetű . A lá tá shatá s teljes egészében az
életciklusnak kö szö nhető : ahogy ö regszü nk, gyakorlatilag mindenkinek romlik a lá tá sa.
Má srészt a katonai szolgá lat eltérő ará nya a generá ció s kü lö nbségekre vezethető vissza. Az
1920-as években szü letett férfiak mintegy 80 szá zaléka szolgá lt a hadseregben, míg az
1960-as években szü letett férfiak mintegy 10 szá zaléka, és ez a kü lö nbség teljes egészében
a vilá g dolgaiban a tizennyolc éves korukban fenná lló kü lö nbségeknek tulajdonítható . A
szemlélet az életciklust tü krö zi, míg a katonai szolgá lat a generá ció kat. Amikor az unoká k
elérik nagyapá ik korá t, az ő lá tá suk is elhomá lyosul, de soha nem osztoznak nagyapá ik
katonai szolgá latá ban.
Egyetlen idő pontbó l szá rmazó bizonyítékok alapjá n nem tudunk kü lö nbséget tenni az
életciklus és a generá ció s hatá sok kö zö tt, de ha egy adott kohorszot kö vetü nk az évek sorá n,
kö nnyebben meg tudjuk kü lö nbö ztetni a kettő t. A két hatá snak pedig drá maian eltérő
tá rsadalmi kö vetkezményei vannak. Az életciklus-hatá sok azt jelentik, hogy az egyének
vá ltoznak, de a tá rsadalom egésze nem. A generá ció s hatá sok azt jelentik, hogy a
tá rsadalom vá ltozik, bá r az egyének nem. Kevés okunk van azt hinni, hogy az amerikaiak
á tlagos lá tá sa romlani fog a XXI. szá zad első évtizedeiben, de az szinte biztos, hogy a
veterá nok ritká bbak lesznek.
Mielő tt tehá t megá llapíthatná nk, hogy a mindenü tt jelenlévő , életkorral kapcsolatos
kü lö nbségek az á llampolgá ri elkö telezettségben való ban generá ció s jellegű ek-e, és így
tá rsadalmi vá ltozá sokat eredményeznek-e, meg kell hatá roznunk, hogy ezek a kü lö nbségek
a normá lis életciklusnak tulajdonítható k-e. Tö bb évtizedes ö sszehasonlítható bizonyítékok
birtoká ban nyomon kö vethetjü k az egyes kohorszokat, ahogyan azok tagjai az élet
kü lö nbö ző szakaszain keresztü l haladnak. Ha az egymá st kö vető kohorszok á ltalá ban
ugyanazokat a hullá mvö lgyeket kö vetik életkoruk elő rehaladtá val, akkor eléggé biztosak
lehetü nk abban, hogy életciklus-mintá t figyelhetü nk meg. Ha nem, akkor való színű bb, hogy
az életkorral kapcsolatos kü lö nbségek generá ció s eredetű ek.3
A tá rsadalmi viselkedés életciklus-mintá it jellemző en há rom tényező egyike okozza - a
csalá d igényei (azaz a há zassá g és a szü lő i szerepvá llalá s), az energia csö kkenése (a
serdü lő kortó l az idő skorig tartó csö kkenés) és a karrier alakja (azaz a munkaerő piacra való
belépés és kilépés). A polgá ri szerepvá llalá s kü lö nbö ző formá i az életciklus kü lö nbö ző
szakaszaiban érik el csú cspontjukat. A sportklubok vonzzá k a fiatalok energiá it. A
bará tokkal tö ltö tt idő a hú szas évek elején éri el a csú cspontjá t, a há zassá ggal és a
gyerekekkel csö kken, és a hatvanas években a nyugdíjba vonulá ssal és az ö zvegységgel ú jra
fellendü l. A gyermekekkel kapcsolatos tevékenységek, mint példá ul a szü lő i értekezletek, a
piknikezés és a sportesemények a szü lő i lét fénykorá hoz (hú szas és harmincas évek)
kö tő dnek. A civil szervezetekben és szakmai tá rsasá gokban való tagsá g a negyvenes és
ö tvenes éveikben já ró férfiak és nő k kö rében a legmagasabb. A véradá s a harmincas
években éri el a csú csot, és ö tven utá n meredeken csö kken, míg a pénzadomá nyozá s az élet
késő bbi szakaszá ban emelkedik. Az egyhá zi szerepvá llalá s a hú szas évek alatt (a há zassá g
és a gyermekek megjelenésével) megugrik, aztá n tető zik, majd az idő sebbek kö rében ismét
lassan emelkedik. Az ö nkéntességnek régebben a harmincas években volt egy csú cspontja,
ami a szü lő i munkakö zö sségi sü teményá rusítá st és a gyermekligá s edző skö dést tü krö zte, de
az utó bbi évtizedekben (amint azt a 7. fejezetben lá ttuk) megjelent egy má sodik, a
nyugdíjazá s utá ni ö nkéntesség. A polgá ri szerepvá llalá s á ltalá ban a 70. á brá hoz hasonló
mintá zatot kö vet, amely a korai felnő ttkortó l a kö zépkorú sá gban elér egy csú cspontot,
ahonnan fokozatosan csö kken. Ez a pú pos mintá zat az életben való elkö telező dés
természetes ívét képviseli.4
Ha az élet eseményeinek ez a normá lis ciklusa teljes mértékben megmagyará zná az
életkorral kapcsolatos kü lö nbségeket a polgá ri szerepvá llalá sban, akkor az idő sebb
amerikaiaknak sokkal kevésbé kellene részt venniü k az életben.
70. ábra: Az egyesületi tagság emelkedik és csökken az életkorral
civilizá ltan, mint a kö zépkorú ak. Az 1950-es és 1960-as évek klasszikus szocioló giai
vizsgá latai pontosan ezt á llapítottá k meg. Az 1990-es évekre azonban a kö zépkorú férfiak
és nő k vá ratlanul nem voltak sokkal elkö telezettebbek, mint az idő sebbek.
Ső t, ahogy a baby boomerek á tmentek a szoká sos polgá ri életcikluson, mint disznó a
pitonon, Ameriká nak a nö vekvő polgá ri szerepvá llalá s hullá mait kellett volna
megtapasztalnia, ahogy a boomerek felemelkedtek a nö vekvő kö zö sségi szerepvá llalá s
szoká sos életciklusá n. Az 1970-es és 1980-as években a szü lő i munkakö zö sségi tagsá g
fellendü lését kellett volna tapasztalnunk, a gyorsan nö vekvő egyhá ztagsá ggal együ tt, és az
1990-es években a polgá ri szerepvá llalá s bő ségét. (Ugyanezzel a logiká val az ö nkéntesség
és a jó tékonykodá s fellendü lésére kellene szá mítanunk, amikor a boomerek a 2010-es
években nyugdíjba vonulnak). Eddig azonban a polgá ri szerepvá llalá s egyik korá bbi
hullá ma sem való sult meg - éppen ellenkező leg, ahogyan azt e kö nyvben is lá thattuk: a
boomerek és utó daik nem já rjá k ugyanazt a felfelé ívelő polgá ri utat, amelyet az elő ző
generá ció k kö vettek. Ez a polgá ri "kutya, amely nem ugatott" fontos nyomot szolgá ltat
Amerika elmú lt évtizedekben bekö vetkezett polgá ri hanyatlá sá hoz, mivel a vá rt
életciklusbeli fellendü léseket vá ratlan generá ció s visszaeséseknek kellett elnyomniuk. A
politikai érdeklő dés és részvétel, a templomba já rá s, a kö zö sségi projektek, a jó tékonysá gi
adomá nyok, a szervezeti részvétel - mint lá ttuk, az á llampolgá ri szerepvá llalá s mindezen
formá i és még sok minden má s is nagyrészt, ha nem kizá ró lag azért csö kkentek, mert egy
nagyon polgá ri nemzedék ó hatatlanul lecserélő dö tt egy má sik, sokkal kevésbé polgá ri
nemzedékre.5
Ezt a tényt akkor lá thatjuk a legvilá gosabban, ha megvizsgá ljuk az egymá st kö vető
generá ció k á llampolgá ri elkö telezettségét, ahogy az életciklus meghatá rozott
mérfö ldkö vein haladnak á t. A 3. tá blá zat a huszadik szá zad utolsó negyedében négy
kü lö nbö ző korcsoportban bekö vetkezett vá ltozá sok mintá it mutatja be.6 Ezt a tá blá zatot,
bá r tele van szá mokkal, érdemes á tnézni, mert megdö bbentő képet fest az elmú lt
negyedszá zadban Ameriká ban végbement tá rsadalmi vá ltozá sokró l. A tá blá zat
tulajdonképpen az életciklusbeli kü lö nbségeket tartja á llandó nak, hogy a generá ció s
kü lö nbségekre ö sszpontosíthasson. A tá blá zat első sora példá ul az ú jsá golvasá s mértékét
mutatja négy kü lö nbö ző korosztá lyban az 1970-es évek elején. Abban a korszakban a fiatal
felnő ttek valamivel kevesebb mint fele (49 szá zalék) olvasott naponta ú jsá got, szemben a
népesség má sik há rom korcsoportjá nak nagyjá bó l há romnegyedével. A hatvan év felettiek
kö rében példá ul 76 szá zalék volt ú jsá golvasó . A má sodik sor ugyanezen korcsoportok
mindegyikében az ú jsá golvasá s szintjét mutatja az 1990-es évek kö zepén. Ebben az ú jabb
idő szakban a fiatal felnő ttek kö rében az olvasó k ará nya 21 szá zalékra csö kkent, ami
kevesebb mint fele a két évtizeddel korá bbi értéknek, ami 57 szá zalékos relatív csö kkenést
jelent. A korcsoport má sik végén az ú jsá golvasó k ará nya szintén csö kkent egy kicsit, de csak
10 szá zalékkal. A tá blá zat harmadik sora azt mutatja, hogy az ú jsá golvasá s csö kkenésének
ü teme sokkal gyorsabb volt a fiatalabb kohorszok kö rében, mint az idő sebb kohorszokná l.
Az 1990-es években a hatvan évnél idő sebbek (vagyis az 1930-as években vagy korá bban
szü letettek) majdnem olyan való színű séggel olvastak ú jsá got, mint az 1970-es években az
ilyen korú ak. Rö viden, az ú jsá golvasó k szá má nak csö kkenése Ameriká ban az 1970-es
évektő l az 1990-es évekig a fiatalabb generá ció k kö rében volt tapasztalható - minél
fiatalabb egy kohorsz, anná l gyorsabb volt a csö kkenés ebben a két évtizedben.
Ha végigpá sztá zzuk a tá blá zatot, lá thatjuk, hogy ugyanez a minta gyakorlatilag a polgá ri
szerepvá llalá s minden formá já ra érvényes. Gyakorlatilag minden esetben az elkö telező dés
hiá nya a fiatalabb kohorszok kö zö tt koncentrá ló dott, és a má sodik vilá ghá ború elő tt
szü letett és felnö vő férfiak és nő k kö rében a legkisebb. A hatvan év felettiek kö rében az
ú jsá golvasá s, a petíció k alá írá sa, valamint a szerkesztő nek és a kongresszusnak írt levelek
majdnem olyan gyakoriak voltak az 1990-es években, mint az 1970-es években, de a
legfiatalabb kategó riá ban ezek a tevékenységek fele olyan gyakoriak voltak, mint korá bban.
A legidő sebbek kö rében a templomba já rá s lényegében nem vá ltozott 1973-74 és 1997-98
kö zö tt, míg a harminc év alattiak kö rében kö zel harmadá val csö kkent. Még az olyan
esetekben is, mint a szakszervezeti tagsá g és a politikai pá rtban végzett munka, amelyekben
minden korcsoportban csö kkenés tapasztalható , a csö kkenés mértéke a fiatalabb kohorszok
kö rében lényegesen gyorsabb volt. Amint a tá blá zat utolsó há rom sora mutatja, a Roper
Social and Political Trends felméréseiben mért tizenkét polgá ri tevékenységben való
részvétel 11 szá zalékkal csö kkent a hatvan év felettiek kö rében, 22 szá zalékkal a negyvenö t
és ö tvenkilenc év kö zö ttiek kö rében, 32 szá zalékkal a harminc és negyvennégy év kö zö ttiek
kö rében, és 44 szá zalékkal a harminc év alattiak kö rében. A hetvenes évekre vonatkozó sort
végigolvasva a jó l ismert életciklusbeli pú possá got lá tjuk, ahol a legidő sebb kohorsz
jelentő sen kevésbé elkö telezett, mint a fiatalabbak. Az 1990-es évekre azonban az
életciklus-pú p sokkal laposabbá vá lt, mivel a fiatalabb kohorszok má r csak valamivel
elkö telezettebbek voltak, mint az idő sebbek. Minél ú jabb kohorszró l van szó , anná l
drá maibb a kö zö sségi életbő l való kivonulá s. Ez hatá rozottan arra utal, hogy az á llampolgá ri
elkö telezettség á ltalá nos csö kkenése Ameriká ban az elmú lt évtizedekben a generá ció s
kü lö nbségekben gyö kerezik.7
A generá ció s kü lö nbségekkel kapcsolatban nem az a legfontosabb kérdés, hogy hány évesek
az emberek most, hanem az, hogy mikor voltak fiatalok.8 A 71. á bra erre a kérdésre keresi a
vá laszt, és a vá laszadó k szü letési éve szerint mutatja be az á llampolgá ri elkö telezettség
kü lö nbö ző mutató it.9 A 71. á bra tulajdonképpen balró l jobbra sorakoztatja fel az
amerikaiakat szü letési dá tumuk szerint, kezdve a huszadik szá zad első harmadá ban
szü letettekkel, egészen a szá zad utolsó harmadá ban szü letett unoká ik generá ció já ig.
Minden egyes egymá st kö vető szü letési kohorsznak a tá rsadalmi tő ke és az á llampolgá ri
elkö telezettség egy sor tesztjét tesszü k fel: Szavazott-e a legutó bbi elnö kvá lasztá son?
Milyen gyakran olvas ú jsá got? Milyen ö nkéntes egyesü letekhez tartozik, ha van ilyen?
Milyen gyakran já r templomba? Há nyszor vett részt tavaly klubgyű lésen? É rdekli Ö nt a
politika? Dolgozott-e tavaly valamilyen kö zö sségi projektben? Ö n szerint a legtö bb
emberben meg lehet bízni, vagy nem lehet elég ó vatosnak lenni?
Ahogy ezen a vonalon haladunk a legidő sebb generá ció tó l a fiatalabb generá ció k felé - a
mú lt szá zadforduló kö rnyékén szü letettektő l a hú szas években szü letettekig -, elő szö r a
polgá ri elkö telezettség és a tá rsadalmi tő ke magas és viszonylag stabil szintjét talá ljuk.
Aztá n meglehető sen hirtelen, hogyan
3. táblázat: A polgári szerepvállalás minden formája a fiatalabb korosztályokban
koncentrálódik
* Kongresszust írt, levelet írt a szerkesztőnek, cikket írt egy magazinban, beszédet tartott,
részt vett a gyűlésen, nyilvános gyűlésen, politikai pártban dolgozott, helyi szervezet
tisztségviselője vagy bizottsági tagja volt, petíciót írt alá, jelöltette magát, és/vagy jó
kormányzati szervezet tagja volt.
71. ábra: Nemzedéki tendenciák a polgári szerepvállalásban (változatlan iskolai
végzettség)
a valamikor az 1930-as években szü letett férfiak és nő k esetében a kö zö sségi szerepvá llalá s
csö kkenésének jeleivel talá lkozunk. Ezek a preboomerek abszolú t értékben még mindig
viszonylag polgá ri beá llítottsá gú ak, de valamivel kevésbé, mint idő sebb testvéreik. Ahogy
haladunk tová bb a sorban a boomerekig, majd az X-esekig, ez a csö kkenő tendencia a
csatlakozá s, a bizalom, a szavazá s, az ú jsá golvasá s, a templomba já rá s, az ö nkéntes munka
és a politika irá nti érdeklő dés terén szinte megszakítá s nélkü l folytató dik kö zel negyven
éven keresztü l. (A templomok és klubok lá togatottsá gi ará nya minden kohorszban csö kken,
ahelyett, hogy az 1930-as évekbeli marká ns tö rést mutatna). A 71. á bra ö sszefoglaló an azt
mutatja, hogy az 1950-es évek ó ta a felnő ttkorba lépett nemzedékek mindegyike kevésbé
volt elkö telezett a kö zö sségi ü gyekben, mint kö zvetlen elő dei.
Ezek a generá ció k kö zö tti kü lö nbségek bá rmilyen mércével mérve rendkívü liek. Az
iskolá zottsá gi kü lö nbségeket kiszű rve az 1920-as években szü letett generá ció tagjai
majdnem kétszer annyi polgá ri egyesü lethez tartoznak, mint az 1960-as évek végén
szü letett unoká ik generá ció já nak tagjai (nagyjá bó l 1,9 tagsá g egy fő re vetítve, szemben a
nagyjá bó l 1,1 tagsá ggal egy fő re vetítve). A nagyszü lő k tö bb mint kétszer nagyobb
való színű séggel bíznak meg má s emberekben, mint az unoká k (50 szá zalék vs. 20 szá zalék).
Kö zel kétszer olyan ará nyban szavaznak, mint a legfrissebb kohorszok (80-85 szá zalék vs.
45-50 szá zalék). A nagyszü lő k majdnem kétszer annyira érdeklő dnek a politika irá nt (55
szá zalék vs. 30-35 szá zalék), és majdnem kétszer olyan való színű , hogy rendszeresen já rnak
templomba (45 szá zalék vs. 25 szá zalék). Kétszer nagyobb való színű séggel dolgoznak
valamilyen kö zö sségi projektben (35 szá zalékuk tett ilyet az elő ző évben, szemben a
fiatalabb generá ció 15-20 szá zaléká val). A nagyszü lő k az utolsó fanatikus hírolvasó k:
majdnem há romszor nagyobb való színű séggel olvasnak napilapot (75 szá zalék a 25
szá zalékkal szemben), mint a legfiatalabb korosztá ly, és ő k adjá k a televízió s hírek
nézettségének oroszlá nrészét.10 A jó l ismert életciklus-mintá k pedig kevés okot adnak arra,
hogy a legfiatalabb generá ció valaha is elérje nagyszü leik polgá ri elkö telezettségének
szintjét.
E kulcs segítségével megfejtve a 71. á bra egy hosszú polgá ri nemzedéket á brá zol, amely
nagyjá bó l 1910 és 1940 kö zö tt szü letett, és amely egy széles réteg, amely lényegesen
jobban részt vesz a kö zö sségi ü gyekben, és jobban bízik a ná luk fiatalabbakban.11 Ennek a
polgá ri nemzedéknek a magjá t az 1925-1930-ban szü letett korosztá ly alkotja, akik a nagy
gazdasá gi vilá gvá lsá g idején já rtak á ltalá nos iskolá ba, a má sodik vilá ghá ború t
kö zépiskolá ban (vagy a harctéren) tö ltö tték, 1948-ban vagy 1952-ben szavaztak elő szö r, az
1950-es években alapítottak há ztartá st, és a hú szas éveik végén lá ttá k elő szö r a televízió t.
Az orszá gos kö zvélemény-kutatá sok kezdete ó ta ez a kohorsz kivételesen polgá rpá rti -
tö bbet szavaz, tö bbet csatlakozik, tö bbet olvas, tö bbet bízik, tö bbet adakozik.
Rá adá sul ez a csoport annak ellenére já tszotta ezt a vezető polgá ri szerepet, hogy
lényegesen kevesebb formá lis oktatá sban részesü lt, mint gyermekei és unoká i. Az 1900 és
1940 kö zö tt szü letett amerikaiaknak csak egynegyede jutott tová bb a kö zépiskolá ná l,
szemben a utá n szü letett amerikaiak tö bb mint felével. Ami a formá lis oktatá st illeti, a
hosszú polgá ri nemzedék tagjai "self-made" polgá rok voltak. Ahogy a kivá ló szocioló gus,
Charles Tilly (1928-ban szü letett) mondta generá ció ja nevében: "Mi vagyunk az utolsó
balekok".12
Ezek a mintá k arra utalnak, hogy a II. vilá ghá ború utá n felnő ni egészen má s élmény volt,
mint a vízvá lasztó elő tt. Mintha a há ború utá ni nemzedékek olyan polgá rellenes
rö ntgensugá rzá snak lettek volna kitéve, amely tartó san és egyre inká bb csö kkentette a
kö zö sséghez való kö tő désü ket. Bá rmi is volt ez az erő , ez - és nem bá rmi, ami az 1970-es és
1980-as években tö rtént - felelő s a rejtélyü nk kö zéppontjá ban á lló polgá ri elszakadá s nagy
részéért. De miért tartott olyan soká ig, amíg ennek a titokzatos rö ntgennek a hatá sai
nyilvá nvaló vá vá ltak? Ha az á llampolgá ri elzá rkó zá s gyö kerei az 1940-es és 1950-es évekre
vezethető k vissza, miért nem vá ltak szembetű nő vé a hatá sok a szü lő i értekezleteken és a
szabadkő mű ves pá holyokban, a Vö rö skeresztben és az ü gyvédi kamará ban, a
szavazó helyiségekben, a templomi padokban és a bowlingpá lyá kon szerte az orszá gban
egészen az 1960-as, 1970-es és 1980-as évekig?
A nemzedéki elszakadá s lá tható hatá sait két fontos tényező tö bb évtizeddel késleltette.
Elő szö r is, a há ború utá ni fellendü lés a fő iskolá ra való beiratkozá sban idő ben adott
Ameriká nak egy olyan polgá ri ö sztö nzést, amely megelő zte a politikai és tá rsadalmi
részvétel kataklizmikus visszaesését, amely egyébként bekö vetkezhetett volna.13 Ennél is
fontosabb, hogy a nemzedéki fejlő dés hatá sai tö bb évtizeddel késő bb jelentkeznek, mivel
ennyi idő be telik, amíg egy adott generá ció szá mbeli dominanciá t ér el a felnő tt
népességben. A hosszú polgá ri nemzedék (1910 és 1940 kö zö tt szü letett) csak 1960-ban
érte el a csú cspontjá t, amikor a John Kennedy és Richard Nixon kö zö tt vá lasztó k
kétharmadá t tette ki. Nem véletlen, hogy a II. szakaszban vizsgá lt tá rsadalmi tő ke szá mos
mutató ja a hosszú polgá ri nemzedék napjá nak delén érte el a csú cspontjá t.
Csak az 1960-as évek kö zepe utá n érte el a "posztpolgá ri" generá ció jelentő s része a
felnő ttkort, felhígítva, majd kiszorítva az idő sebb korosztá lyok polgá ri szerepvá llalá sá t.
Mire Bill Clintont 1992-ben elnö kké vá lasztottá k, a hosszú polgá ri generá ció vá lasztó i
ará nya 1960-hoz képest pontosan a felére csö kkent. Ezzel szemben a huszadik szá zad
utolsó negyedében a boomerek és az X-ek (azaz az 1945 utá n szü letett amerikaiak) ará nya
meghá romszorozó dott, minden negyedik felnő ttbő l egyrő l négybő l há romra. Ez a
generá ció s matematika (az egymá st kö vető generá ció k kö zö tti á llampolgá ri kü lö nbségekkel
együ tt) a legfontosabb magyará zat az á llampolgá ri elkö telezettség elmú lt évtizedekben
bekö vetkezett ö sszeomlá sá ra.
Rö viden, azok az évtizedek, amelyekben a tá rsadalmi tő ke nemzeti szinten romlott, éppen
azok az évtizedek, amelyekben a kivételesen polgá ri nemzedék szá mbeli dominanciá já t a
"posztpolgá ri" kohorszok uralma vá ltotta fel. Bá r a hosszú polgá ri generá ció példá tlanul
hosszú élettartamot élvezett, ami lehető vé tette tagjai szá má ra, hogy az elmú lt évtizedekben
a rá juk eső résznél nagyobb mértékben já ruljanak hozzá az amerikai tá rsadalmi tő kéhez,
mostanra má r eltű ntek a színrő l. Még e generá ció legfiatalabb tagjai is a szá zad végére értek
nyugdíjba. Így a generá ció s elemzés szinte elkerü lhetetlenü l arra a kö vetkeztetésre vezet,
hogy a polgá ri szerepvá llalá s orszá gos visszaesése való színű leg folytató dni fog.
Tö bb mint negyedszá zaddal ezelő tt, amikor az amerikai politiká ban kezdtek megjelenni az
elszakadá s első jelei, Ithiel de Sola Pool politoló gus megjegyezte, hogy a kö zponti kérdés az
lesz - akkor még tú l korai volt megítélni, ahogyan helyesen megjegyezte -, hogy a fejlemény
az idő já rá s á tmeneti vá ltozá sá t vagy az éghajlat tartó sabb vá ltozá sá t jelenti.14 Ma má r ú gy
tű nik, hogy észrevette az éghajlati vá ltozá s kezdeti jeleit. Rá adá sul, ahogy az ó zonréteg
eró zió já t is csak évekkel az azt okozó kló rozott-fluorozott szénhidrogének elterjedése utá n
sikerü lt tudomá nyosan bizonyítani, ú gy Amerika tá rsadalmi tő kéjének eró zió ja is csak
évtizedekkel a folyamat kezdete utá n vá lt lá tható vá . Mint Minerva baglya, amelyik
szü rkü letkor repü l, ú gy értékeljü k, hogy a hosszú polgá ri nemzedék milyen fontos volt az
amerikai kö zö sségi életben, éppen akkor, amikor tagjai nyugdíjba vonulnak. É s tá vozá suk
hatá sá nak visszafordítá sa olyan nehéz lesz, mintha egy ká d hidegre hű lt fü rdő vizet
pró bá lná nk felmelegíteni: sok igazá n forró vizet kell hozzá adni, hogy az á tlaghő mérsékletet
megemeljü k. Hacsak Amerika nem tapasztal drá mai fellendü lést az á llampolgá ri
elkö telezettségben a kö vetkező néhá ny évben, a XXI. szá zadban az amerikaiak még
kevesebbet fognak csatlakozni, bízni, szavazni és adakozni, mint a XX. szá zad végén.
Az egyik fontos kö vetkezmény a polgá ri Amerika elszü rkü lése. Az idő sebbek szinte mindig
is valamivel tö bbet szavaztak, mint a fiatalok, de a vá lasztá si részvételben mutatkozó
generá ció s szakadék az 1960-as évektő l az 1990-es évekig jelentő sen nő tt. Való já ban a
polgá ri élet ebben az orszá gban kö zel negyven éve ő szü l, részben azért, mert az idő sebbek
ma má r tová bb maradnak életerő sek, de fő ként azért, mert a fiatalabb és kö zépkorú ak
csoportjai kiszá lltak (vagy eleve nem is léptek be), szemben a néhá ny évtizeddel korá bbi,
hasonló korú akkal. Az 1970-es évek elején a hatvanéves és idő sebb emberek adtá k a helyi
szervezetek tisztségviselő inek és bizottsá gi tagjainak 12 szá zaléká t, az ö sszes kö zö sségi
ö nkéntes 20 szá zaléká t, és a klubgyű lések lá togatottsá gá nak 24 szá zaléká t. Az 1990-es évek
kö zepére ezek a szá mok 20 szá zalékra, 35 szá zalékra, illetve 38 szá zalékra emelkedtek. Bá r
az idő sek ará nya a felnő tt lakossá gon belü l alig vá ltozott ez alatt a két évtized alatt, a
kö zö sségi élethez való hozzá já rulá suk csaknem megduplá zó dott.15
Az idő sebb generá ció nak a polgá ri életben való felü lreprezentá ltsá ga azt tü krö zi, hogy a
kü lö nbö ző kohorszok szabadon dö nthetnek arró l, hogyan tö ltik el idejü ket. Való já ban az
idő sebb generá ció tö bb mint a rá eső részt viseli a polgá ri terhekbő l. Ugyanakkor
aktivizmusa révén felerő sö dik a hangja a vitá s kérdésekben. Amikor az idő sebb generá ció
érdekei eltérnek a fiatalabbakétó l - példá ul az iskolá k tá mogatá sá ra szolgá ló helyi adó kkal
kapcsolatban -, akkor joggal gyanítható , hogy az idő sebb generá ció nézeteinek nagyobb
sú lya van, mint néhá ny évtizeddel ezelő tt. Az 1970-es évek kö zepén a negyvenö t évesek és
idő sebbek tették ki a vá rosi és iskolai ü gyekkel foglalkozó helyi gyű léseken résztvevő k
egyharmadá t és ugyanilyen ará nyban a szerkesztő ségi levelek egyharmadá t, de hú sz évvel
késő bb a nyilvá nos gyű léseken és a szerkesztő ségi oldalakon is a felére emelkedett az
ará nyuk.16 Nem kell azt feltételeznü nk, hogy ez az idő sebb polgá ri generá ció szokatlanul
ö nző - való színű leg ennek az ellenkező je igaz -, hogy aggó djunk a fiatalabb csoportok
ö nkorlá tozá sa miatt.
Ha a HOSSZÚ Polgá ri nemzedék az első jelentő s szereplő je polgá ri erkö lcsi színjá tékunknak,
akkor a má sodik az 1946 és 1964 kö zö tt szü letett baby boom generá ció . Az ú j évszá zad
kezdetén e hatalmas korosztá ly legidő sebb tagjai az ö tvenes éveik kö zepén, a legfiatalabbak
a harmincas éveik kö zepén já rnak. A boomerek teszik ki a felnő tt lakossá g tö bb mint
egyharmadá t, ahogyan az elmú lt két évtizedben is, és ahogyan még kö zel két évtizedig
fogjá k. Ő k az amerikai tö rténelem legjobban képzett generá ció ja. A boomerek
fiatalkorukban példá tlan jó létet és kö zö sségi életerő t tapasztaltak, de felnő ttként nehéz
idő ket éltek á t, bá r kevésbé, mint szü leik a nagy gazdasá gi vilá gvá lsá g idején.17
A boomerek voltak az első generá ció , akik egész életü kben ki voltak téve a televízió nak, és
sokkal való színű bb, hogy az idő sebbeknél nagyobb való színű séggel kapcsoljá k be a tévét
anélkü l, hogy tudná k, mit fognak nézni, és akkor is bekapcsolva hagyjá k, amikor nem nézik.
Paul Light politoló gus szerint
mire egy á tlagos baby boomer elérte a 16. életévét, má r 12.000-15.000 ó rá t nézett tévét,
ami napi 24 ó rá nak felel meg 15-20 hó napon keresztü l..... Kétségtelen, hogy a televízió
csö kkentette a baby boom korosztá ly kapcsolatá t tá rsaival és szü leivel, és hogy a generá ció
a médiumon keresztü l teremtette meg első kapcsolatait a való vilá ggal.18
Politikai szempontbó l ezt a generá ció t kitö rö lhetetlenü l meghatá roztá k a hatvanas évek
eseményei - a polgá rjogi mozgalom (amely akkor tö rtént, amikor a legtö bbjü k még
á ltalá nos iskolá ba já rt), a Kennedy- és King-gyilkossá gok, a vietnami trauma és a Watergate.
Talá n okkal - ő k biztosan így gondoljá k - bizalmatlanok az intézményekkel szemben,
elidegenedtek a politiká tó l, és (a hatvanas és hetvenes évek egyetemi fellá ngolá sai ellenére)
kifejezetten kevésbé vesznek részt a polgá ri életben - még kevésbé a sajá t gyermekeik, akik
kö zü l néhá nyan (amint azt a 7. fejezetben lá ttuk, és késő bb ebben a fejezetben is lá tni
fogjuk) az ö nkéntesség fellendü lését kezdték el. Szokatlan iskolá zottsá guk ellenére a
boomerek kevésbé tá jékozottak a politiká ban, mint szü leik voltak hasonló korban. Ahogy
Michael Delli Carpini, a hatvanas évek generá ció já nak politikai életrajzíró ja megjegyzi:
"Kevésbé való színű , hogy érdekli ő ket a politika, kevésbé való színű , hogy rendszeresen
kö vetik a politiká t, kevésbé való színű , hogy politikai véleményt nyilvá nítanak, és kevésbé
való színű , hogy pontos politiká val kapcsolatos informá ció kkal rendelkeznek".19 Kevesebben
szavaznak, kevesebbet kampá nyolnak, kevesebbet já rnak politikai gyű lésekre, kevesebbet
já rulnak hozzá , és á ltalá ban véve jobban kerü lik a polgá ri kö telességeiket, mint má s
generá ció k.20 Delli Carpini megá llapítja,
A hatvanas évek nemzedékét a korá bbiakhoz képest a legvilá gosabban a mainstream
politika elutasítá sa, nem pedig egy alternatív politikai irá nyvonal kialakítá sa kü lö nbö zteti
meg..... Rö viden, ez egy olyan generá ció , amely a korá bbi generá ció khoz képest elutasítja
azokat a normá kat és intézményeket, amelyek kö zponti szerepet já tszanak abban a politikai
rendszerben, amelynek részei. Ezt a generá ció t leginká bb az kü lö nbö zteti meg, amit nem
szeret vagy nem tesz, és nem az, amit szeret vagy tesz.21
A politika azonban nem az egyetlen olyan aspektusa a kö zö sségi életnek, amelybő l a
boomerek kivonultak. A boomerek lassan há zasodtak és gyorsan elvá ltak. Mind a há zassá g,
mind a szü lő ség vá lasztá ssá vá lt, nem pedig kö telezettséggé. Bá r a boomerek 96 szá zaléka
vallá si hagyomá nyban nevelkedett, 58 szá zalékuk elhagyta ezt a hagyomá nyt, és a
hitehagyottak kö zü l csak minden harmadik tért vissza. Munkahelyi életü kben kevésbé érzik
jó l magukat a bü rokrá ciá ban, kevésbé lojá lisak egy adott céghez, jobban ragaszkodnak az
autonó miá hoz. Talá n éppen annak a há ború utá ni tá rsadalomnak az egyformasá ga miatt,
amelybe beleszü lettek - két szü lő , két gyermekes csalá dok, kró mozott autó k és panelhá zak,
tö mö tt osztá lytermek és I Love Lucy -, nagy hangsú lyt fektetnek az individualizmusra és a
sokféleség irá nti toleranciá ra, és elutasítjá k a hagyomá nyos tá rsadalmi szerepeket. A
boomerek zsú folt iskolá inak egyik á ra a szociá lis tanulá s lehető ségeinek csö kkenése volt,
mivel kutatá sok szerint a nagyobb iskolá kban jelentő sen csö kken a tanó rá n kívü li
tevékenységekben való részvétel. Részben a nagy létszá mú kohorszukban rejlő
versenykényszer miatt a boomereknek el kellett viselniü k a csö kkentett elvá rá sokat és a
gazdasá gi csaló dá sokat.22
Egész életü k sorá n az idő sebbeknél liberá lisabb hozzá á llá st tanú sítottak, és kevésbé
tisztelték a tekintélyt, a vallá st és a hazafisá got. Az 1967-ben és 1973-ban érettségizett
osztá lyok ö sszehasonlítá sa egyértelmű vé teszi, hogy a késő i boomerek má r a
kö zépiskolá ban is kevésbé voltak bizakodó ak, kevésbé voltak részvevő k, cinikusabbak a
ható sá gokkal szemben, ö nző bbek és anyagiasabbak voltak, még a korai boomerekhez
képest is. A boomerek á ltalá ban véve erő sen individualistá k, jobban érzik magukat egyedü l,
mint egy csapatban, jobban érzik magukat az értékekkel, mint a szabá lyokkal. Kevésbé
erkö lcsö sek példá ul a drogfogyasztá ssal kapcsolatban, mint a szü leik - hajlamosabbak a
drogproblémá kért a tá rsadalmat okolni, mint az egyént, és kevésbé fogadjá k el a
munkahelyi drogteszteket. A boomerek a kezdetektő l fogva szokatlanul tolerá ns
nemzedéknek szá mítottak - nyitottabbak a faji, szexuá lis és politikai kisebbségekkel
szemben, és kevésbé hajlamosak arra, hogy sajá t erkö lcsü ket má sokra kényszerítsék.23
Politikai szemléletü knek ezt a csodá latra méltó aspektusá t a 22. fejezetben fogjuk
részletesebben megvizsgá lni.
Egy adott kérdésben a tolerá ns, cinikus, "laza" boomereknek lehet, hogy van egy pontjuk, de
mint szindró ma, a hozzá á llá suknak magas tá rsadalmi á ra van. Cheryl Russell felmérési
elemző éleslá tó an jellemzi a boomereket, mint "szabad ü gynö kö ket".24 A tá rsadalmi tő kére
és a polgá ri szerepvá llalá sra vonatkozó bizonyítékok, amelyeket a korá bbi fejezetekben
á ttekintettü nk, vilá gossá teszik, hogy ez a szabad cselekvő képesség csö kkentette az
amerikai kö zö sségek életképességét - kevesebb az ö nkéntesség, a jó tékonykodá s, a bizalom,
a kö zö sségi életért való kö zö s felelő sségvá llalá s.
A boomerek utá ni generá ció s nomenklatú ra egyre ellentmondá sosabbá vá lik. A generá ció
tagjainak nem szá ndékos megsértését kocká ztatva, én itt azt a szoká st kö vetem, hogy az
1965 és 1980 kö zö tt szü letetteket "X-generá ció nak" nevezem. Bá r az X-eseket az idő sebbek
(kü lö nö sen a boomerek) gyakran hibá ztatjá k a mai amerikai tá rsadalom problémá iért -
kü lö nö sen a materializmus és az individualizmus hangsú lyozá sá ért -, az á ltalam má r
bemutatott bizonyítékok egyértelmű vé teszik, hogy ez a vá daskodá s helytelen. Az amerikai
tá rsadalmi tő ke eró zió ja má r azelő tt elkezdő dö tt, hogy bá rmelyik X-es megszü letett volna,
így az X-eseket nem lehet okkal hibá ztatni ezekért a kedvező tlen tendenciá kért. Ennek
ellenére az X generá ció sok tekintetben a kö zvetlenü l a má sodik vilá ghá ború utá n
megkezdett generá ció s pá lya folytatá sá t tü krö zi.
A 3. tá blá zat kö zelebbrő l megvizsgá lva vilá gosan mutatja, hogy az á llampolgá ri
szerepvá llalá s szinte minden formá ja - a szakszervezeti tagsá gtó l a templomba já rá son á t a
petíció k alá írá sá ig és a nyilvá nos gyű lések lá togatá sá ig - tová bbra is zuhanó repü lésben van
a kilencvenes években hú széves fiatalok, azaz az X generá ció kö rében. Ez a generá ció sok
tekintetben felgyorsította a boomereknél tapasztalt individualista tendenciá kat, mivel az X-
ek a szabad ü gynö kö k má sodik egymá st kö vető generá ció ja. Az X-ek rendkívü l személyes és
individualista mó don tekintenek a politiká ra. Olyan korszakban nő ttek fel, amely a
személyes javakat és a magá nkezdeményezéseket a kö zö s kö zérdekekkel szemben
ü nnepelte. A boomerekkel ellentétben, akik egykor elkö telezettek voltak, az X-ek soha nem
teremtettek kapcsolatot a politiká val, ezért a személyes és magá njellegű dolgokat
hangsú lyozzá k a kö z- és kollektív dolgokkal szemben. Rá adá sul vizuá lisan orientá ltak,
ö rö kö s szö rfö sö k, multitaskingoló k, interaktív médiaspecialistá k. Mind személyes, mind
nemzeti szempontbó l ezt a generá ció t a bizonytalansá g (kü lö nö sen a lassú nö vekedés, az
inflá ció ra hajlamos 1970-es és 1980-as évek miatt), a bizonytalansá g (hiszen ő k a
vá lá srobbaná s gyermekei) és a kollektív sikertö rténetek hiá nya jellemzi - nincs győ ztes D-
nap és győ zelem Hitler felett, nincsenek felemelő , felszabadító washingtoni felvonulá sok és
győ zelem a rasszizmus és a há ború felett, ső t, alig vannak egyá ltalá n "nagy kollektív
események". É rthető okokbó l ez a kohorsz nagyon befelé forduló .
Az X generá ció sok anyagiasabbak is, mint elő deik voltak ebben a korban, bá r talá n nem
anyagiasabbak, mint maguk a boomerek kö zépkorú ak lettek. Az amerikai fiatalok
értékrendjének az elmú lt há rom évtizedben bekö vetkezett vá ltozá sá t jó l mutatja az UCLA
évente végzett felmérése az első éves fő iskolá sok kö rében. (A legfontosabb tendenciá k
á ttekintését lá sd a 72. á brá n.) Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején, amikor a
boomerek egyetemre léptek, 45-50 szá zalékuk nagyon fontos személyes célként értékelte a
politiká val kapcsolatos naprakészséget és a kö rnyezet megtisztítá sá ban való részvételt , míg
nagyjá bó l 40 szá zalékuk értékelte ilyen magasra a "nagyon jó anyagi helyzetet". 1998-ra,
amikor az utolsó X-esek is egyetemre léptek, a nö vekvő materializmus há rom évtizede 26
szá zalékra csö kkentette a politika és 19 szá zalékra a kö rnyezetvédelem értékelését, míg a
pénzü gyi jó lét 75 szá zalékra emelkedett. A Michigani Egyetem á ltal a kö zépiskolá sok
kö rében végzett fü ggetlen éves orszá gos felmérés megerő síti ezt a nö vekvő materializmus
irá nyá ba mutató tendenciá t, mivel a diá kok azon há nyada, akik a "sok pénzhez jutá st" elég
fontosnak ítélték, az 1976-os 46 szá zalékró l 1990-re 70 szá zalékra nő tt, majd a 90-es évek
kö zepére 60-65 szá zalékra esett vissza.25
Ezek az értékek ö sszhangban vannak az X-ek ö nbevallá s szerinti viselkedésével. A UCLA
felmérései szerint a kö zépiskolá sok kö rében a politikai vitá k a kilencvenes évek végén csak
fele olyan gyakoriak voltak, mint a hatvanas évek végén. A diá kvá lasztá sokon való részvétel
még gyorsabban esett vissza, mint a szü leik részvétele az orszá gos vá lasztá sokon: az 1960-
as évek végi nagyjá bó l 75 szá zalékró l az 1990-es évek végére 20 szá zalékra esett vissza.
Amikor a kö zépiskolá soknak egy hosszú listá t adtak a jó tékonysá gi adomá nyok lehetséges
címzettjeirő l, az United Way-tő l a polgá ri érdekképviseleteken á t a rá kellenes tá rsasá gig,
azok ará nya, akik azt mondtá k, hogy "biztosan" adakozná nak legalá bb egy ilyen
szervezetnek (vagy má r adakoztak), kö rü lbelü l negyedével csö kkent az 1970-es évek
kö zepe és az 1990-es évek kö zepe kö zö tt.26 A legjelentő sebb, hogy az X-esek sokkal kevésbé
bíznak má s emberekben, mint a velü k egykorú ak hú sz évvel ezelő tt: a kö zépiskolá sok azon
há nyada, akik egyetértettek azzal.

72. ábra: Kapzsiság a közösség felett a főiskolai gólyák körében, 1966-1998

hogy "a legtö bb emberben meg lehet bízni", pontosan a felére csö kkent az 1976-os késő
boomerek (akiknek 46 szá zaléka bízott) és az 1995-ö s késő X-esek (akiknek csak 23
szá zaléka bízott) kö zö tt.27
Ezek a kü lö nbségek akkor is fennmaradtak, amikor az X-esek felnő ttkorba léptek. Az X'er
felnő tteknek csak 54 szá zaléka érez bű ntudatot, ha nem szavaz, szemben az idő sebb
generá ció k tö bb mint 70 szá zaléká val, és az X'erek való já ban sokkal ritká bban mennek el
szavazni, kü lö nö sen a helyi vá lasztá sokon. Az idő sebb generá ció kkal ö sszehasonlítva - még
akkor is, amikor azok az idő sebb generá ció k ugyanannyi idő sek voltak, mint az X'er-ek most
- kevésbé érdeklő dnek a politika irá nt, kevésbé tá jékozottak az aktuá lis eseményekrő l
(kivéve a botrá nyokat, a személyiséget és a sportot), kevésbé való színű , hogy részt vesznek
egy nyilvá nos gyű lésen, kevésbé való színű , hogy kapcsolatba lépnek a kö ztisztviselő kkel,
kevésbé való színű , hogy templomba já rnak, kevésbé való színű , hogy má sokkal együ tt
dolgoznak valamilyen kö zö sségi projektben, és kevésbé való színű , hogy anyagilag
hozzá já rulnak egy egyhá zi vagy jó tékonysá gi, illetve politikai ü gyhö z. Az X-esek nem
kü lö nö sebben cinikusak a politiká val szemben, vagy kritikusak a politikai vezető kkel
szemben - ezek a tulajdonsá gok kö zö sek az idő sebbekkel -, de az X-esek kevésbé hajlamosak
arra, hogy maguk is részt vegyenek a politikai életben.28 Hogy ezek a vá ltozá sok maguknak a
diá koknak vagy szü leiknek, taná raiknak és a tá rsadalomnak a "hibá ja", az egy teljesen má s
kérdés - hajlamos vagyok az utó bbiakat hibá ztatni, nem az elő bbieket -, de a tények
egyértelmű nek tű nnek. A kollektív cselekvés - és kü lö nö sen a politika - még inká bb idegen
az X-esektő l, mint a boomerektő l.
A legú jabb kohorszok elő tt á lló kü lö nleges kihívá sokra vonatkozó bizonyíték egy egészen
vá ratlan forrá sbó l szá rmazik: a kö zegészségü gyi epidemioló gusok kü lö nbö ző mó dszereket
alkalmazva megerő sítették a depresszió és az ö ngyilkossá g nö vekedésének hosszú tá vú ,
generá ció s alapú tendenciá já t. A depresszió az 1940 utá n szü letett kohorszoktó l kezdve
minden egyes generá ció ban korá bban és sokkal erő teljesebben jelentkezett. Egy tanulmá ny
példá ul arró l szá molt be, hogy "az 1955 elő tt szü letett amerikaiaknak csak 1 szá zaléka
szenvedett sú lyos depresszió ban 75 éves korá ig; az 1955 utá n szü letettek 6 szá zaléka vá lt
depresszió ssá 24 éves koráig".29 Martin Seligman pszicholó gus arra a kö vetkeztetésre jutott,
hogy "a depresszió ará nya az elmú lt két generá ció alatt nagyjá bó l megtízszerező dö tt".30
Sajnos ugyanez a generá ció s tendencia a huszadik szá zad utolsó felében az amerikai fiatalok
kö rében az ö ngyilkossá gok való sá gos já rvá nyaként is megjelent. 1950 és 1995 kö zö tt a
tizenö t és tizenkilenc év kö zö tti serdü lő k kö rében az ö ngyilkossá gi rá ta tö bb mint
négyszeresére nő tt, míg a hú sz és huszonnégy év kö zö tti fiatal felnő ttek kö rében a
magasabb szinten kezdő dő ö ngyilkossá gi rá ta csaknem meghá romszorozó dott. A
nö vekedés nagy része, bá r nem az egész, a fiatal férfiak kö rében koncentrá ló dott, bá r a
fiatal nő k gyakrabban kísérelnek meg ö ngyilkossá got. Vajon a fiatalkori ö ngyilkossá gok
szá má nak ez a nö vekedése egyszerű en csak része volt az ö ngyilkossá gok á ltalá nos
nö vekedésének az amerikaiak kö rében zaklatott korunkban? É ppen ellenkező leg, ahogy a
73. á bra mutatja, a fiatalkori ö ngyilkossá gok robbaná sszerű nö vekedése egybeesett az
idő sebb csoportok ö ngyilkossá gainak hasonló an figyelemre méltó csö kkenésével.31
A huszadik szá zad első felében az idő sek sokkal nagyobb való színű séggel kö vettek el
ö ngyilkossá got, mint a fiatalabbak, feltehető en a frusztrá ció k és a fizikai gyengeségek
felhalmozó dá sa miatt az élet sorá n.
73. ábra: Az öngyilkossági arányok életkor szerinti különbségei, 1950-1995
ciklus. A huszadik szá zad má sodik felében azonban az ö ngyilkossá g egyre kevésbé volt
gyakori az idő sebbek kö rében, és egyre gyakoribbá vá lt a fiatalabbak kö rében. Való já ban
pontosan ezt a mintá t jó solhattuk volna, mivel a jó l integrá lt hosszú polgá ri generá ció
elö regedett (csö kkentve a hagyomá nyosan magas ará nyokat az idő sek kö rében),
ugyanakkor a kevésbé jó l integrá lt boomerek és X-esek beléptek a népességbe (nö velve a
hagyomá nyosan alacsony ará nyokat a fiatalok kö rében). A huszadik szá zad végére az 1920-
as és 1930-as években szü letett és felnö vő amerikaiak kö rü lbelü l fele akkora
valószínűséggel kö vettek el ö ngyilkossá got, mint a szá zad kö zepén a hasonló korú ak, míg az
1970-es és 1980-as években szü letett és felnö vő amerikaiak háromszor-négyszer nagyobb
való színű séggel kö vettek el ö ngyilkossá got, mint a hasonló korú ak a szá zad kö zepén.
Fü ggetlenü l attó l, hogy a tá rsadalmi tő ke generá ció s kü lö nbségei teljes mértékben
magyará zzá k-e a 73. á brá t, az á bra mindenképpen azt mutatja, hogy az 1950 után felnőtté
vá lt emberek élettapasztalata nagyban kü lö nbö zö tt az 1950 előtt felnőtté vált emberekétől.
Való já ban szá mos nyugati orszá gban nagyjá bó l hasonló tendenciá t talá ltak a fiatalok
ö ngyilkossá gá nak irá nyá ba, mikö zben a lakossá g tö bbi részének ö ngyilkossá gi rá tá ja
csö kkent. Mivel a klinikai depresszió az ö ngyilkossá g első dleges kocká zati tényező je, a
fiatalok kö rében megfigyelt ö ngyilkossá gi ará nyok emelkedése sajná latos mó don
ö sszhangban van a depresszió generá ció s alapú nö vekedésével. Ahogy a terü let vezető
kutató i tö bb tucat fejlett orszá gban végzett tö bb szá z tanulmá nyt ö sszegeznek:
Feltű nő , hogy a pszichoszociá lis zavarok elmú lt 50 évben tapasztalt nö vekedése olyan
jelenség, amely a serdü lő kre és a fiatal felnő ttekre vonatkozik, nem pedig az idő sebbekre. A
magyará zat tehá t a fiatalabb korosztá lyokat érintő tá rsadalmi, pszicholó giai vagy bioló giai
vá ltozá sokban keresendő .32
Az ö ngyilkossá g a pszichés zavarok erő teljes, de (szerencsére) ritka tü nete. Kevésbé sú lyos,
de sokkal elterjedtebb tü neteket a DDB Needham Life Style éves felmérései a fejfá já sró l, az
emésztési zavarokró l és az á lmatlansá gró l - amit mi "rossz kö zérzetnek" nevezü nk -
mutatnak ki. Amint a 74. á bra mutatja, az 1970-es évek kö zepén ezeknek a tü neteknek a
gyakorisá ga nem kü lö nbö zö tt jelentő sen az életkor szerint. A hatvanas és hetvenes
éveikben já ró emberek á tlagosan sem nagyobb, sem kisebb való színű séggel nem
szenvedtek gyomorrontá stó l, migréntő l és á lmatlan éjszaká któ l, mint gyermekeik vagy
unoká ik. Az ezt kö vető két évtized sorá n azonban - a rö vid tá vú ingadozá sok ellenére - az
idő sebbek kö rében ezek a rossz kö zérzetű tü netek inká bb elhalvá nyultak, míg a
kö zépkorú akat és (kü lö nö sen) a fiatalabbakat egyre inká bb sú jtottá k. 1975-76 és 1998-99
kö zö tt a harminc év alatti felnő ttek kö rében a rossz kö zérzet tü neteit magasra értékelő k
ará nya 31 szá zalékró l 45 szá zalékra ugrott, míg a hatvanéves és idő sebb felnő ttek hasonló
szenvedésmutató ja 33 szá zalékró l 30 szá zalékra csö kkent. E nö vekvő kü lö nbségnek
valamivel tö bb mint a fele a fiatalok á ltal az elmú lt negyedszá zadban megtapasztalt
pénzü gyi gondoknak tulajdonítható , de ez még mindig megmagyará zhatatlanul
nagymértékben nö veli a fiatalok rossz kö zérzetét, mivel még az anyagilag jó l szituá ltak
kö rében is folyamatosan nő tt a rossz kö zérzet generá ció s kü lö nbsége.33
Ugyanezen évek alatt (az életciklus-hatá sok nélkü l szá molva) az ö tvenö t év alattiak kö rében
csö kkent az élettel való á ltalá nos elégedettség, míg az ennél idő sebbek kö rében szerény
mértékben nő tt. Az 1940-es és 1950-es években végzett felmérések szerint a fiatalabbak
boldogabbak voltak, mint az idő sebbek. 1975-re az életkor és a boldogsá g lényegében nem
korrelá lt egymá ssal. 1999-re azonban a fiatalabbak boldogtalanabbak voltak, mint az
idő sebbek.34 A végeredmény: a rossz kö zérzet és a boldogtalansá g generá ció s szakadéká nak
nö vekedése. A 73. és 74. á brá n lá tható tendenciá k sajnos tö kéletesen ö sszhangban vannak
egymá ssal: Minél fiatalabbak vagyunk, anná l rosszabb lett a helyzet a huszadik szá zad
utolsó évtizedeiben a fejfá já s, az emésztési zavarok, az á lmatlansá g, valamint az élettel való
á ltalá nos elégedettség és még az ö ngyilkossá g való színű sége tekintetében is.
A szá zad kö zepén a fiatal amerikaiak (akiket késő bb a hosszú polgá ri generá ció nak
nevezü nk) boldogabbak és jobban beilleszkedtek, mint a tö bbi ember - példá ul ritká bban
vetettek véget életü knek. Az évszá zad végén ugyanez a generá ció (most nyugdíjas korban)
pszicholó giailag és fizioló giailag is kifejezetten kiegyensú lyozott maradt. Má srészt, az
évszá zad végén a hosszú polgá ri életet élő k gyermekei és unoká i (akiket mi boomereknek
és X-eseknek nevezü nk) sokkal inká bb elkeseredettek és nagyobb való színű séggel vetnek
véget sajá t életü knek, mint a nagyszü leik voltak az ő korukban.
74. ábra: Növekvő generációs szakadék a rossz közérzetben (fejfájás, álmatlanság,
emésztési zavarok)
Az ö ngyilkossá g, a depresszió és a rossz kö zérzet figyelemre méltó , jó l ismert és
nyugtalanító tendenciá já nak az amerikai fiatalabb generá ció k kö rében még nincs széles
kö rben elfogadott értelmezése. Az egyik hihető magyará zat azonban a tá rsadalmi
elszigeteltség. Barbara Schneider és David Stevenson nevelésszocioló gusok nemrég arró l
szá moltak be, hogy "az á tlagos amerikai tinédzserek jellemző en kö rü lbelü l há rom és fél ó rá t
tö ltenek egyedü l naponta..... A serdü lő k tö bb idő t tö ltenek egyedü l, mint a csalá ddal vagy a
bará tokkal". Az 1950-es években vizsgá lt tinédzserekhez képest az 1990-es évek fiataljai
kevesebb, gyengébb és vá ltozékonyabb bará tsá gró l szá moltak be. Martin Seligman
hasonló képpen rá mutat arra, hogy a depresszió já rvá ny megkímélte a szoros kö telékű , régi
rendi amish kö zö sséget, noha gondos vizsgá latok azt mutatjá k, hogy az egyéb mentá lis
betegségek ará nya nem kü lö nbö zik ebben a kö zö sségben a szélesebb amerikai
tá rsadalométó l. A depresszió nö vekedését a fiatalabb amerikaiak kö rében a "féktelen
individualizmusra" vezeti vissza, amelyhez "olyan események pá rosulnak, amelyek
meggyengítették a tá rsadalmunk nagyobb, hagyomá nyos intézményei irá nti
elkö telezettségü nket".
Az individualizmusnak nem kell depresszió hoz vezetnie, amíg a nagy intézményekre -
vallá sra, hazá ra, csalá dra - tá maszkodhatunk. Ha nem sikerü l elérnü nk néhá ny személyes
célunkat, ahogyan mindannyiunknak kell, akkor ezekhez a nagyobb intézményekhez
fordulhatunk reményért..... De egy olyan énben, amely egyedü l á ll a nagyobb hitek pufferje
nélkü l , a tehetetlenség és a kudarc tú l kö nnyen vá lhat reménytelenséggé és
kétségbeeséssé.35
Bizonyítékaink azt mutatjá k, hogy ez a tendencia nemcsak az ö ngyilkossá g végső traumá já t,
hanem az enyhébb szorongá s kró nikus tü neteit is magá ban foglalja.
A tá rsadalmi elszigeteltség a sú lyos depresszió jó l ismert kocká zati tényező je. Részben a
depresszió okozza az elszigeteltséget (részben azért, mert a depresszió s emberek maguk
vá lasztjá k az elszigeteltséget, részben pedig azért, mert a depresszió s emberek nem
kellemes tá rsasá g). Ugyanakkor okkal feltételezhető az is, hogy az elszigeteltség okozza a
depresszió t.36 Bá r még nem á ll rendelkezésre minden bizonyíték, nehéz elhinni, hogy a
tá rsadalmi kapcsolatok generá ció s csö kkenése és az ö ngyilkossá g, a depresszió és a rossz
kö zérzet generá ció s nö vekedése fü ggetlen egymá stó l.
A tá rsadalmi elszigeteltség és a polgá ri szerepvá llalá s elszigeteltségének e ború s képével
szemben az utó bbi generá ció k kö rében egy fontos ellenpó lust kell felá llítani: az elmú lt tíz
évben kétségtelenü l jelentő sen megnőtt a fiatalok ö nkéntes és kö zö sségi munká ja. Az 1998-
ban a fő iskolá ra belépő első évesek kö rében végzett éves felmérés arró l szá molt be, hogy a
kö zépiskola utolsó évében a diá kok rekord ará nyban, 74%-ban ö nkénteskedtek, szemben
az 1989-es 62%-os mélyponthoz képest. A rendszeres ö nkéntes munka szintén nö vekedett:
az első évesek 42 szá zaléka legalá bb heti egy ó rá t á ldozott idejébő l, szemben az 1987-es 27
szá zalékkal. A kö zépiskolá sok ö nkéntes tevékenységének 1990-es évekbeli fellendü lését a
Michigan Monitoring the Future éves felmérései, valamint a DDB Needham Life Style
felmérései is megerő sítik.
Még nem vilá gos, hogy az ö nkéntességnek ez az ö rvendetes és bá torító nö vekedése miért
kö vetkezett be. Részben talá n egyszerű en a kö zö sségi szolgá latra való erő teljesebb á llami
ö sztö nzést (beleértve egyes esetekben az érettségi kö vetelményeket is) tü krö zi. Ha ezt a
fiatalos ö nkéntességet csak a hivatalos nyomá s vezérli, anélkü l, hogy a kö zö sségi
szervezetek szélesebb kö rű , mind vallá si, mind vilá gi civil infrastruktú rá ja tá mogatná ,
akkor nem lehetü nk optimistá k, hogy a nö vekedés tartó snak bizonyul. Má srészt, egy
optimistá bb értelmezés szerint a generá ció s elszakadá s negyven éve tartó tendenciá ja
végre elérte a mélypontjá t.
A GENERÁ CIÓ S Ö RÖ KSÉ G ö sszességében tö rténelmü nk meghatá rozó eleme. Ugyanakkor
nem egyformá n erő teljesen já rult hozzá a polgá ri és tá rsadalmi elszakadá s minden
formá já hoz. A templomba já rá s, a szavazá s, a politikai érdeklő dés, a kampá nytevékenység,
az egyesü leti tagsá g és a tá rsadalmi bizalom csö kkenése szinte teljes egészében a
generá ció s utó dlá snak tulajdonítható . Ezekben az esetekben a tá rsadalmi vá ltozá sokat
nagyrészt az egyik generá ció tó l a má sikig tartó kü lö nbségek mozgatjá k, nem pedig az
egyének vá ltozó szoká sai. Ezzel szemben az ismerkedés kü lö nbö ző formá inak - mint példá ul
a ká rtyá zá s és az otthoni szó rakozá s - csö kkenése leginká bb a tá rsadalom egészét érintő
vá ltozá sokra vezethető vissza , mivel minden korosztá ly és generá ció emberei inká bb
eltá volodtak ezektő l a tevékenységektő l. A klubtalá lkozó k, a csalá di és bará ti vacsorá k,
valamint a szomszédolá s, bowling, piknikezés, bará ti lá togatá sok és ü dvö zlő lapok kü ldése
terén tapasztalható csö kkenés a tá rsadalmi vá ltozá sok és a generá ció vá ltá s ö sszetett
kombiná ció já nak tulajdonítható .
Má s szó val, az elmú lt évtizedekben az erő k egy csoportja minden korosztá lybó l szá rmazó
amerikait érintett. Ezek az egész társadalmat érintő erő k kü lö nö sen ká rosan hatottak a
magá njellegű tá rsasá gi életre, példá ul a ká rtyá zá sra és az otthoni szó rakozá sra. Az ebbő l
kö vetkező visszaesés mérsékelten erő s és rö vid tá von lá tható volt, mivel gyakorlatilag
minden generá ció egyének viselkedését érintette. Az elektronikus szó rakozá s csá bítá sa
való színű síthető magyará zata ezeknek a tendenciá knak, mivel á talakította mindannyiunk
idő tö ltését.
Az erő k egy má sik csoportja jelentő s kü lö nbségeket eredményezett a kü lö nbö ző generá ció k
kö zö tt, mikö zben az egyének nem vá ltoztak. Ezek a generációs erő k kü lö nö sen a kö zéleti
szerepvá llalá st befolyá soltá k, példá ul a vallá si elkö telezettséget, a bizalmat, a szavazá st, a
hírek kö vetését és az ö nkéntes munká t. Mivel ezek az erő k a generá ció k egymá sutá nisá gá n
keresztü l mű kö dtek, hatá suk fokozatosabb és kevésbé azonnal lá tható volt. Mindazoná ltal a
huszadik szá zad első felében szü letett amerikaiak tartó san nagyobb való színű séggel
szavaznak, já rnak templomba, ö nkénteskednek, kö vetik a kö zü gyeket és bíznak má sokban,
mint a szá zad má sodik felében szü letett amerikaiak.
Egyes tevékenységeket mind a magá néleti szocializá ció ra gyakorolt tá rsadalmi hatá sok,
mind a kö znapi normá kra gyakorolt generá ció s hatá sok megingattá k. A klubtalá lkozó k, a
csalá di étkezések és a helyi szervezeti vezetés kivá ló példá i az ilyen típusú vá ltozá soknak.
Mivel az ilyen tevékenységekre mind a rö vid, mind a hosszú tá vú vá ltozá sok hatá ssal voltak,
ezek a tevékenységek mutattá k a legdrá maibb vá ltozá sokat, mint példá ul a klubtalá lkozó k
60 szá zalékos csö kkenése, a helyi csoportban tisztségviselő ként vagy bizottsá gi tagként
végzett szolgá lat 53 szá zalékos csö kkenése és a szoká sosan kü lö n étkező csalá dok 60
szá zalékos nö vekedése.
Mivel a generá ció vá ltá s és a csö kkenő á llampolgá ri elkö telezettség kö zö tti kapcsolat
terü letenként eltérő , némileg félrevezető lenne egyetlen ö sszefoglaló t készíteni a
generá ció vá ltá s szerepérő l a kö nyv II. részében vizsgá lt csö kkenés okaként. Mindazoná ltal
durva ö sszegzésként elmondható , hogy a tá rsadalmi tő ke és az á llampolgá ri elkö telezettség
á ltalá nos csö kkenésének kö rü lbelü l a fele a generá ció vá ltá sra vezethető vissza.37 Ha
azonban azt mondjuk, hogy a polgá ri elkö telező dés hiá nya a mai Ameriká ban
nagymértékben generá ció s eredetű , az csupá n ú jrafogalmazza a kö zponti rejtélyü nket.
Magá nyos teketó riá zá sunk gyö kerei való színű leg az 1940-es és 1950-es évekre nyú lnak
vissza, nem pedig az 1960-as, 1970-es és 1980-as évekre, de vajon milyen erő hathatott
azokra az amerikaiakra, akik a má sodik vilá ghá ború utá n ennyire má sképp nő ttek fel, mint
a szü leik, ső t, mint idő sebb testvéreik?
---
SZUPERFIKTÍV PÁ LYÁ ZATOK SZÁ MÁ RA nem felel meg a rejtélyü nk ezen ú j
megfogalmazá sa á ltal megkö vetelt idő zítésnek. A csalá di instabilitá s példá ul ú gy tű nik, hogy
a kritikus idő szaknak tekintett idő szakra, amelyet mostanra azonosítottunk, van egy
bombabiztos alibije, mivel a polgá ri szerepvá llalá s generá ció s hanyatlá sa a há zassá gilag
stabil 1940-es és 1950-es évek gyermekeivel kezdő dö tt. A vá lá si ará ny Ameriká ban
való já ban 1945 utá n csö kkent, és a vá lá si ará ny legélesebb megugrá sa csak az 1970-es
években kö vetkezett be, jó val azutá n, hogy a polgá ri elkö telezettség és a tá rsadalmi bizalom
terén a legélesebb csö kkenést mutató kohorszok elhagytá k otthonukat. Hasonló képpen, a
dolgozó anyá k is felmentést kapnak a problémá nk ezen ú jraszabá lyozá sa sorá n, mivel az
1940-es, 1950-es és 1960-as évek gyermekeinek á llampolgá ri elkö telezettségében
bekö vetkezett zuhaná s akkor tö rtént, amikor az anya még otthon volt. Sem a gazdasá gi
nehézségek, sem a jó lét, sem a kormá nyzati politika nem kö thető kö nnyen az á llampolgá ri
elkö telezettség generá ció s csö kkenéséhez, mivel ú gy tű nik, hogy a visszaesés egyformá n
érintette azokat, akik a nyugodt ö tvenes években, a virá gzó hatvanas években, a pö rgő
hetvenes években és a nyolcvanas években nő ttek fel.
Szá mos má s tényező jobban illeszkedik a bizonyítékokhoz. Elő szö r is, kö zponti rejtélyü nk
generá ció s ú jrafogalmazá sa felveti annak lehető ségét, hogy a nemzeti egység és hazafisá g
há ború s korszelleme, amely 1945-ben tető zö tt, megerő sítette a polgá ri gondolkodá smó dot.
A szocioló gia kö zhelye, hogy a kü lső konfliktus nö veli a belső kohézió t. Ahogy William
Graham Sumner, a szocioló gia ú ttö rő je írta 1906-ban:
Kü lö nbség keletkezik kö ztü nk, a mi-csoport, vagy in-csoport, és mindenki má s, vagy a
má sok-csoportok, out-csoportok kö zö tt..... A bajtá rsiassá g és béke viszonya a mi-csoportban
és az ellenségesség és há ború viszonya a má sok-csoportokkal szemben korrelatív
egymá ssal. A kívü lá lló kkal való há ború szü kségszerű ségei teszik a békét belü l.... A csoport
irá nti hű ség, az érte való á ldozatvá llalá s, a kívü lá lló k irá nti gyű lö let és megvetés, a
testvériség belü l, a harcossá g kívü l - mindezek együ tt nő nek, ugyanazon helyzet kö zö s
termékei.
A 3. fejezetben megjegyeztü k, hogy a huszadik szá zad mindkét nagy há ború ja utá n
megugrott a polgá ri egyesü letek tagsá ga, és Theda Skocpol politoló gus kiterjesztette ezt az
érvelést az egész amerikai tö rténelemre. Az 5. fejezetben megfigyeltü k, hogy a
szakszervezeti tagsá g tö rténelmileg gyorsan nő tt a nagyobb há ború k alatt és kö zvetlenü l
utá na. Susan Ellis és Katherine Noyes tö rténészek hangsú lyozzá k, hogy az amerikai
ö nkéntesség eredetének megértéséhez figyelembe kell venni az amerikaiak há ború kban
való részvételének tö rténetét. "Az ö nkéntesek gyakran aktívak a há ború hoz vezető
mozgalmakban, a há ború megnyerésére irá nyuló erő feszítések tá mogatá sá ban, a há ború
elleni tiltakozá sban és a há ború utá ni tá rsadalmi ú jjá építésben".38
A polgá rhá ború idején az északi nő k nő i segélyszervezeteket hoztak létre, hogy kö tszereket,
ruhá kat és sá trakat készítsenek a katoná k szá má ra, és végü l a nő i segélyszervezetek egy
csoportja az Egyesü lt Á llamok Egészségü gyi Bizottsá gá vá ( ) tö mö rü lt, amely a há ború alatt
és utá n a legnagyobb segélyszervezet lett. Az Egészségü gyi Bizottsá gná l harctéri
á poló nő ként szerzett tapasztalataira tá maszkodva Clara Barton 1881-ben megalapította az
Amerikai Vö rö skeresztet. A há ború erő teljes lendü letet adott a testvéri egyesü leteknek is,
amelyek a bajtá rsiassá g és a kö lcsö nö s á ldozatvá llalá s szellemére apellá ltak, amelyet a
kö zö s há ború s nehézségek tá plá ltak. A XIX. szá zad végének és a XX. szá zad elejének
legnagyobb egyesü letei kö zü l ö t - a Pythias Lovagok, a Grange, az Elkek Jó tékonysá gi és
Védelmi Rendje, az Egyesü lt Munká sok Ő si Rendje és a Grand Army of the Republic - 1864
és 1868 kö zö tt jö tt létre. A civil tá rsadalom ö nkéntes tevékenységének hasonló , bá r kevésbé
kifejezett fellendü lése az I. vilá ghá ború hoz kapcsoló dott.39
A leglényegesebb példa azonban a polgá ri aktivitá s rendkívü li fellendü lése, amely (amint
azt a II. részben tö bbszö r is lá ttuk) a má sodik vilá ghá ború alatt és utá n kö vetkezett be.
Gyakorlatilag minden nagyobb egyesü let, amelynek tagsá gi tö rténetét megvizsgá ltuk - a
PTA-tó l, a Nő i Vá lasztó k Ligá já tó l és az Amerikai Gépészmérnö kö k Tá rsasá gá tó l kezdve a
Lions Clubon, az Amerikai Fogá szati Szö vetségen és a cserkészeken á t -, az 1940-es évek
kö zepe és az 1960-as évek kö zepe kö zö tt jelentő sen nö velte "piaci részesedését". Amint azt
megfigyeltü k, a há ború utá n hasonló kiugrá sok voltak má s kö zö sségi tevékenységekben is, a
ligá s bowlingtó l és a ká rtyá zá stó l kezdve a templomba já rá son á t az United Way
adomá nyozá sig.
A má sodik vilá ghá ború , aká rcsak az Egyesü lt Á llamok tö rténelmének korá bbi nagy há ború i,
kö zö s megpró bá ltatá sokat és kö zö s ellenséget hozott.40 A há ború a nemzeti szinten erő s
hazafisá g, a helyi szinten pedig a polgá ri aktivizmus idő szaká t indította el. Kö zvetlenü l
érintett szinte mindenkit az orszá gban. Tizenhatmillió férfi és nő szolgá lt a fegyveres
erő kben, kö ztü k hatmillió ö nkéntes. Ő k és kö zvetlen csalá dtagjaik a lakossá g legalá bb
egynegyedét tették ki. Az 1920-as években szü letett férfiak (az a kohorsz, amely a "hosszú
polgá ri nemzedék" magjá nak bizonyult) kö zel 80 szá zaléka szolgá lt a hadseregben.41 Az
ablakok millió iban kék csillagok ló gtak, amelyek a fegyveres erő kben szolgá ló fiú t vagy
férjet jelképezték, és megdö bbentő en sok aranycsillag, amelyek az elvesztett szeretteket
jelképezték. É s a gyö trelmes feladat, hogy eldö ntsék, mely fiatalembereket kü ldjék
há ború ba, nem egy tá voli szö vetségi bü rokrá cia, hanem orszá gszerte tö bb ezer laikus
sorozó bizottsá g kezében volt.
A hazafias témá k, beleértve a polgá ri szolgá latot - polgá ri védelem, fejadagolá s, selejtezési
akció k, há ború s kö tvények eladá sa - á thatottá k a populá ris kultú rá t a rá dió mű soroktó l az
ú jsá gok képregényrovatá ig, Hollywoodtó l a Broadwayn á t a Tin Pan Alley-ig. Richard
Lingeman tö rténész így szá molt be: "Mindenü tt amerikai zá szló kat tű ztek ki - otthonok,
kö zépü letek, testvéri pá holyok elő tt. Elks, Lions, Kiwanis, Rotary, ső t még lakó kocsis
tá borok, benzinkutak és autó pá lyá k is rendelkeztek velü k". A há ború még az idegenek
kö zö tt is megerő sítette a szolidaritá st: "Egyszerű en érezted, hogy az idegen, aki melletted ü l
egy étteremben vagy valahol, ugyanú gy érez, mint te az alapvető kérdésekben."42
A kormá ny, amikor csak lehetett, az ö nkéntes együ ttmű kö désre tö rekedett, és az
ellenő rzéseket csak részlegesen alkalmazta - nem utolsó sorban ó vatos politikai szá mítá sbó l
. Egy demokrata pá rti alkalmazott az 1942-es kongresszusi vá lasztá sok elő tt a gá zadagolá st
ellenezve azt írta: "Az elnö k ö nkéntes együ ttmű kö désre való felhívá sa hazafias tá mogatá st
fog kapni ... és politikailag biztonsá gosabb lesz".43
Henry Morgenthau pénzü gyminiszter hatalmas reklá mkampá nyt sü rgetett a há ború s
kö tvények eladá sa érdekében, abban a reményben, hogy a kö tvénykampá nyok "há ború s
érzelmű vé teszik az orszá got". Batman képregénye címlapjá ró l há ború s kö tvényeket á rult,
Betty Grable 40 000 dollá rért á rverezett el egy pá r harisnyanadrá got, Marlene Dietrich
pedig tizenhat ohió i vá rost já rt be egy dzsippel. A dolog bevá lt: huszonö tmillió
munkavá llaló iratkozott fel a bérmegtakarítá si programra, és 1944-ben az E-bondok
eladá sa az adó zá s utá ni személyes jö vedelem 7,1 szá zaléká t emésztette fel.44
Bing Crosby szupersztá r énekest hívtá k segítségü l, hogy tá mogatá st gyű jtsö n az
ó cskavasakhoz:
A szemét má r nem szemét, mert a szemét megnyerheti a há ború t.
Ami neked szemét, annak dolga van, mert a szemét má r nem szemét.
Fazekak és serpenyő k, régi szemetesek, a vízforraló , ami nem ö nti ki.
Gyű jtsetek ma az USA-nak, mert a szemét megnyerheti a há ború t.45
Bá rmennyire is nehéz elhinni a mi sá rgá bb korunkban, az ilyen felhívá sok célba talá ltak. A
sú lyos gumihiá nnyal szembesü lve 1942 jú niusá ban az elnö k arra kérte a lakossá got, hogy
adjá k le "a régi gumiabroncsokat, régi gumis eső kabá tokat, régi kerti tö mlő ket, gumicipő ket,
fü rdő sapká kat, kesztyű ket - bá rmit, ami gumibó l készü lt". A cserkészeket a
tö ltő á llomá sokon helyezték el, hogy emlékeztessék az autó sokat, hogy adomá nyozzá k
autó juk padló sző nyegét. Szó szerint amerikaiak millió i reagá ltak az elnö k felhívá sá ra, és
kevesebb mint négy hét alatt nagyjá bó l négyszá zezer tonna ó cska gumi - minden egyes
férfira, nő re és gyerekre hat font jutott az orszá gban (vagy a fronton) - gyű lt ö ssze.46
Az ö nkéntesek tö megesen érkeztek, kü lö nö sen a há ború elején. 1942 első hat hó napjá ban a
polgá ri védelmi testü let 1,2 millió ró l 7 millió ra bő vü lt, és 1943 kö zepére tö bb mint 12
millió amerikait regisztrá ltak. Karszalagokkal, sípokkal és zseblá mpá kkal felszerelkezve az
ö nkéntesek elindultak, hogy á ramszü neteket felü gyeljenek, gá zmentesítést tervezzenek,
első segélynyú jtá st gyakoroljanak. Chicagó ban 1942 á prilisá ban tizenhatezer tö mbkapitá ny
tette le az eskü t a Coliseumban tartott tö meges ü nnepségen. A helyi kö zö sségek "tá rsas
ö sszejö veteleken" gyű jtö ttek pénzt, hogy megfigyelő á llá sokat építsenek a repü lő gépek
megfigyelő i szá má ra. "A Missouri á llambeli Hannibalban egy toborzó gyű lésen, amely egy
felvonulá sbó l és egy azt kö vető vá rosi gyű lésbő l á llt, 4000 ember zsú foló dott be a
fegyverraktá rba, és tová bbi 15 000 ember volt kint, mert nem volt hely szá mukra" -
emlékszik vissza Lingeman. Ekö zben a Vö rö skereszt ö nkéntesei orszá gszerte az 1940-es 1,1
millió ró l 1945-re 7,5 millió ra emelkedtek, és munká hoz lá ttak, hogy kö tszereket tekerjenek,
véradó kat szá llítsanak a gyű jtő helyekre, és felkészü ljenek a vészhelyzeti munká ra.47
A fiatalok szá mtalan mó don kapcsoló dtak be a há ború s erő feszítésekbe - a Junior Service
Corps, a High School Victory Corps, a cserkészek, a Junior Red Cross, és nem utolsó sorban a
4-H, amely vezető szerepet vá llalt a Victory Garden programban. A csú cspontjá n ez a
legnépszerű bb civil há ború s erő feszítés kö zel hú szmillió Győ zelmi Kertet hozott létre a
há tsó udvarokban és ü res telkeken, amelyek az orszá gban termesztett ö sszes zö ldség 40%-
á t adtá k. A fiatalok há ború s erő feszítésekben való részvételének mértékét jelzi, hogy
Lingeman felsorolja az Indiana á llambeli Gary nyolcadik osztá lyosainak tevékenységét egy
kétéves idő szak alatt:
fiatal lá nyokat tanított csecsemő gondozá sra; fonográ flemezeket gyű jtö tt; HARCOS MUNKÁ K
SZEMÉ LYESEN tá blá kat osztogatott; há ború s bélyegeket á rult egy elfogott japá n
tengeralattjá ró kiá llítá sá n; megvitatta a kijá rá si tilalomró l szó ló tö rvényt a vá rosi taná ccsal;
fekete piac elleni fogadalmi ká rtyá kat osztogatott; segédtű zoltó és rendő rképző
tanfolyamokon vett részt; 500 000 font papírhulladékot gyű jtö tt ö ssze; havonta á tlagosan
40 000 dollá r értékben adott el há ború s bélyegeket; a vá ros minden otthoná ba eljuttatta a
kö zö sségi lá da anyagá t; tá mogatta a Tiszta tá nyér kampá nyt [az élelmiszerpazarlá s
visszaszorítá sa érdekében]; részt vett a há ború s kö tvény- és konzervdoboz-akció kban; és
kö nyvtá ri kö nyveket gyű jtö tt a katoná k szá má ra.48
A há ború s civil ö nkéntesség a há ború elő tti egyesü leti há ló zatokra tá maszkodott, és
hozzá já rult a há ború utá ni polgá ri lá zhoz. Julie Siebel tá rsadalomtö rténész elmesélt egy
vá ratlanul tanulsá gos példá t.49 A há ború elő tti Ameriká ban a Junior Leagues kivá ltsá gos
fiatal hö lgyeket hozott ö ssze orszá gszerte, hogy szocializá ló djanak és ö nkéntes munká t
végezzenek kü lö nbö ző helyi "jó tékony célokra". A Junior Leagues má r 1929-ben bevezette
az "ö nkéntes iroda" koncepció já t, amely a helyi ö nkéntesség egyfajta kö zpontjaként
mű kö dö tt. Még Pearl Harbor elő tt az American Junior League Association (AJLA) Eleanor
Roosevelttel (aki maga is egykori Junior Leaguer volt) azon dolgozott, hogy a meglévő
ö nkéntes irodá ikat hivatalos polgá ri védelmi ö nkéntes irodá kká (CDVO-k) alakítsá k á t.
A há ború kitö résével az AJLA de facto a kormá ny Polgá ri Há ború s Szolgá latok Hivatalá vá
vá lt. 1943 végére orszá gszerte 4300 CDVO-t hoztak létre, és ö nkénteseik iskolai ebédeket
javítottak, napkö zi otthonokat koordiná ltak, ó cskavasgyű jtést folytattak, és szociá lis jó léti
tevékenységeket szerveztek. A há ború utá n ezen ö nkéntes irodá k kö zü l sokan sikeresen
á tá lltak a békeidő ben végzett szolgá latra. 1947-ben még mindig 390 ilyen iroda mű kö dö tt,
tö bb mint ö tszö r annyi, mint a há ború elő tt. Ha ezt a példá t sokszorosá ra szorozzuk, akkor
kezdhetjü k lá tni azokat a szervezeti mechanizmusokat, amelyek a há ború utá ni hatalmas
polgá ri reneszá nsz há tterében á lltak, amelyet a II. szakaszban tö bbszö r is megfigyeltü nk.
Nem az a célom, hogy romantikusan á brá zoljam ezeknek az erő feszítéseknek a mindenü tt
jelenlétét vagy hatékonysá gá t, vagy aká r az á ltaluk generá lt testü leti szellemet. A há ború
elő rehaladtá val fokozatosan vilá gossá vá lt, hogy az energiá kat (kü lö nö sen a felnő tt
ö nkéntesekét) má shol jobban be lehetett volna fektetni a há ború s erő feszítésekbe, és 1944-
re szá mos ilyen program leá llt. Idő kö zben azonban bebizonyítottá k a kö zö s nehézségek
mozgó sító erejét. Lloyd Warner szocioló gus, aki a há ború nak az egyik vá rosra gyakorolt
hatá sá t tanulmá nyozta, arró l szá molt be, hogy a "tudattalan jó lét" érzését tapasztalta, mivel
"mindenki tesz valamit, hogy segítsen a kö zö s kétségbeesett vá llalkozá sban, inká bb
együ ttmű kö dő , mint magá nemberi szellemben". Richard Polenberg tö rténész hozzá teszi: "A
kö zö s ü gyekben való részvétel nagymértékben nö velte a bajtá rsiassá g és a jó lét érzését".50
Ami még fontosabb az itt tá rgyalt témá nk szempontjá bó l, szinte biztosan nem véletlen, hogy
ezek az indianai nyolcadikosok (és idő sebb testvéreik) a késő bbi években a hosszú polgá ri
nemzedék megbízható tagjaivá vá ltak.
A há ború egy má sik mó don is elő segítette a tá rsadalmi szolidaritá st - a polgá ri és gazdasá gi
egyenlő ség hangsú lyozá sá val. Szimbolikusan fontos volt, hogy olyan hírességek, mint Joe
DiMaggio, Clark Gable, William McChesney Martin (a New York-i tő zsde vezető je) és FDR
mind a négy fia belépett a fegyveres erő khö z. Az biztos, hogy viszonylag kevés híresség
lá tott el harci szolgá latot, de tanulsá gos az ö sszehasonlítá s a vietnami há ború val, amelyben
a katonai szolgá latban tapasztalható hírhedt tá rsadalmi egyenlő tlenségek kö zvetlenü l
hozzá já rultak a széles kö rű cinizmushoz. Anyagi szempontbó l a há ború s ipará gakban való
bő séges munka, a szakszervezeti szervezkedés, a magas adó k, a fejadagok és talá n má s
tényező k kombiná ció ja azt jelentette, hogy a má sodik vilá ghá ború (bizonyos mértékig az
azt megelő ző nagy gazdasá gi vilá gvá lsá ggal pá rosulva) való színű leg az amerikai
gazdasá gtö rténet leginká bb kiegyenlítő eseménye volt. A felnő ttek felső 1 szá zaléká nak
birtoká ban lévő ö sszes személyes vagyon ará nya az 1939-es 31 szá zalékró l 1945-re 23
szá zalékra csö kkent, a felső 5 szá zalék jö vedelmének ará nya pedig 28 szá zalékró l 19
szá zalékra esett vissza.51
A há ború erő teljes tá rsadalmi vá ltozá st eredményez, és bizonyá ra nem minden tá rsadalmi
vá ltozá s, amelyet a má sodik vilá ghá ború elő segített, jó t tett az amerikai tá rsadalmi tő kének.
A Pearl Harbor elleni tá madá s á ltal kivá ltott szolidaritá s és ö nfelá ldozá s erő teljes
robbaná sa nem folytató dott a há ború alatt. A hiá ny és a fejadagok példá ul felhalmozá shoz
és feketekereskedelemhez vezettek. Polenberg megjegyzi: "Minél tová bb tartott a há ború ,
anná l inká bb eltoló dott az egyensú ly a nyilvá nos és kollektív aggodalmakró l a privá t és
személyes aggodalmakra..... Minden ö tö dik amerikai azt mondta a kérdező biztosoknak,
hogy a szű kö s javak feketepiaci á ron való megvá sá rlá sa néha indokolt volt".52 Rá adá sul a
hatalmas népességeltoló dá sok felbomlasztottá k a csalá dokat és kö zö sségeket, és
sú lyosbítottá k a regioná lis, faji és osztá lyfeszü ltségeket. Amikor olyan helyeken, mint
Ypsilanti (Michigan), Pascagoula (Mississippi) és Seneca (Illinois) hatalmas ú j hadiü zemek
nő ttek ki, konfliktus tö rt ki a régi lakosok és az ú jonnan érkezettek kö zö tt: "A há zak lakó i
szerint a lakó kocsisok élő skö dő k" - hangzott a jellemző vélemény.53 A faji feszü ltségeket a
há ború egyes esetekben fokozta - a legnyilvá nvaló bb mó don a Kaliforniá ba interná lt japá n
amerikaiak esetében, de a megnö vekedett antiszemitizmusban és az olyan erő szakos
eseményekben is, mint az 1943-as detroiti faji zavargá sok, amelyekben huszonö t fekete és
kilenc fehér halt meg. Má srészt tö rténelmi tá vlatban a há ború á ltal kivá ltott tá rsadalmi
vá ltozá sok kö zvetlenü l hozzá já rultak az 1950-es és 1960-as évek fekete polgá rjogi
elő retö réséhez.
A huszadik szá zad végére az amerikaiak megtanultá k, hogy nincs olyan tö rténet, amely csak
hő sö kbő l á ll. (Ső t, néha ú gy érezzü k, hogy hő sö k való já ban nem is léteznek.) 1945-ben
azonban a legtö bb amerikai ú gy érezte, hogy a há ború igazsá gos volt, és hogy a szö rnyű
kollektív á ldozatvá llalá sukat - mindazokat a fiakat és lá nyokat, akik nem térhettek haza - a
győ zelem bizonyos mértékig igazolta. Ez az érzés nem ismétlő dö tt meg az 1950-es években
Koreá ban vagy az 1960-as években Vietnamban. Az e há ború k veterá njaira vonatkozó
hosszú tá vú kutatá sok azt mutatjá k, hogy míg a vietnami veterá nok tá rsadalmilag
viszonylag elszigeteltek voltak, még évtizedekkel a há ború utá n is, addig a má sodik
vilá ghá ború veterá njai tá rsadalmilag jobban integrá ló dtak.54
Amikor a huszonkilenc éves John F. Kennedy 1946-ban a kongresszusi vá lasztá sokon indult,
azt mondta: "A há ború ban tanú sított bá torsá g nagy része abbó l fakadt, hogy az emberek
megértették, hogy egymá sra vannak utalva. A férfiak a sajá t életü ket kocká ztatva mentették
meg má sok életét, egyszerű en azért, mert felismerték, hogy talá n má snap az ő életü ket is
megmentik. ...Együ tt kell dolgoznunk.... Ugyanolyan egységre van szü kségü nk, mint a
há ború alatt" - bó logathatott a legtö bb hallgató ja.55 Ő és ő k má r megalkottá k a hosszú
polgá ri nemzedéket. Tizenö t évvel késő bb, amikor arra intette a nemzetet, hogy "Ne azt
kérdezzétek, mit tehet értetek a hazá tok, kérdezzétek, mit tehetnétek ti a hazá tokért", az
egykori garyi nyolcadikosoknak, akik most tö ltö tték be a harmincat, és letelepedtek, ez ú gy
csenghetett igazul, ahogyan sajnos a legtö bb amerikai szá má ra má r nem.
A bizonyítékainkat á tható erő s generá ció s hatá sok egyik való színű síthető magyará zata
tehá t az, hogy az olyan férfiak és nő k egy kohorszá t, akiknek az értékei és á llampolgá ri
szoká sai a fokozott á llampolgá ri kö telezettségekkel teli idő szakban alakultak ki, lecserélik
olyanokra, akiknek a nevelési évei má sképp alakultak. Kiegészítő mó don az ebben a
fejezetben felvá zolt generá ció s mintá zatok is megerő sítik az elő ző fejezetben szereplő
érvelésemet. A hosszú polgá ri nemzedék volt az utolsó olyan amerikai kohorsz, amely
televízió nélkü l nő tt fel. Minél jobban ki volt téve egy adott generá ció a televízió nak a
formá ló dó éveiben, anná l alacsonyabb volt a felnő ttkori polgá ri elkö telezettsége. Amint azt
a 13. fejezetben lá ttuk, a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években felnő tt férfiak és nő k
nemcsak többet néznek televízió t, mint a harmincas, negyvenes és ö tvenes években
szü letettek: másképp is nézik a televízió t - megszokottabban, ső t agyatlanul -, és ezek a
kü lö nbö ző televízió zá si mó dok viszont az á llampolgá ri elkö telezettség kü lö nbö ző foká val
fü ggnek ö ssze. Bá r tová bbi kutatá sokra van szü kség ahhoz, hogy a kérdést minden kétséget
kizá ró an tisztá zni lehessen, való színű nek tű nik, hogy a 13. fejezetben tá rgyalt televízió s
hatá s és az ebben a fejezetben tá rgyalt generá ció s hatá s bizonyos szempontbó l ugyanannak
az éremnek az ellentétes oldala.
Ahogy Wendy Rahn politoló gus kimutatta, ezek a generá ció s kü lö nbségek tö bb mint fél
évszá zaddal késő bb is megmutatkoznak az egymá st kö vető kohorszok á ltal képviselt
értékekben.56 (Lá sd a 75. á brá t.) A vá ltozá sok való színű leg egy nagyobb tá rsadalmi
elmozdulá s részei, amely az egyéni és anyagi értékek felé, és a kö zö sségi értékektő l
tá volodik. A 72. á brá n ennek az á talakulá snak félreérthetetlen bizonyítéká t lá ttuk az évek
sorá n az első éves fő iskolá sok á ltal kifejezett értékekben, és hasonló bizonyítékok vannak az
amerikai tá rsadalom egészének hasonló eltoló dá sá ra. Amikor 1975-ben a Roper
kö zvélemény-kutató i arra kérték ő ket, hogy hatá rozzá k meg a "jó élet" elemeit, a felnő ttek
38 szá zaléka a "sok pénzt" vá lasztotta, és ugyanez a 38 szá zalék említette a " munká t, amely
hozzá já rul a tá rsadalom jó létéhez". Ezt kö vető en há romévente feltették ugyanezt a kérdést,
és 1996-ra a tá rsadalomhoz való hozzá já rulá sra tö rekvő k ará nya 32 szá zalékra csö kkent,
míg a sok pénzre vá gyó ké 63 szá zalékra ugrott. A jó élet egyéb, egyre fontosabb elemei kö zé
tartozott a nyaraló (az 1975-ö s 19 szá zalékró l 1996-ra 43 szá zalékra nő tt), a má sodik
színes televízió (10 szá zalékró l 34 szá zalékra), az ú szó medence (14 szá zalékró l 36
szá zalékra), a má sodik autó (30 szá zalékró l 45 szá zalékra), a kü lfö ldi utazá s (30 szá zalékró l
44 szá zalékra), az á tlagosná l jobban fizető munka (45 szá zalékró l 63 szá zalékra) és az
"igazá n szép" ruhá k (36 szá zalékró l 48 szá zalékra). Ezzel szemben a boldog há zassá g (84
szá zalékró l 80 szá zalékra), a gyermekek (74 szá zalékró l 72 szá zalékra) és az "érdekes
munka" (69 szá zalékró l 61 szá zalékra) mind csö kkent. A 76. á bra ö sszefoglalja a "jó élet"
amerikai meghatá rozá sá nak vá ltozá sait a huszadik szá zad utolsó negyedében. A
materializmus e nö vekedésének nagy része - tová bbi elemzések szerint - a
generá ció vá ltá snak tulajdonítható , mivel egy olyan kohorsz, amelyet kevésbé érdekeltek az
anyagi javak, eltű nik a színrő l, és helyébe egy olyan kohorsz lép, amely nagyobb hangsú lyt
fektet a má sodik színes televízió ra és az igazá n szép ruhá kra.57
A "kö zö sség" kü lö nbö ző dolgokat jelent kü lö nbö ző embereknek. Beszélü nk a nemzetek
kö zö sségérő l, a Jamaica Plain kö zö sségérő l, a meleg kö zö sségrő l, az IBM kö zö sségérő l, a
katolikus kö zö sségrő l, a Yale kö zö sségérő l, a Yale kö zö sségérő l, a Yale kö zö sségérő l.
75. ábra: Nemzedékről nemzedékre csökken a hazaszeretet, nő az anyagiasság.

76. ábra: A huszadik század utolsó évtizedeiben növekszik az anyagelvűség.

az afroamerikai kö zö sség, a kibertér "virtuá lis" kö zö ssége, és így tová bb. Mindannyian a
kü lö nbö ző kö zö sségek kö zü l, amelyekhez elvileg tartozhatná nk, valamilyen mó don a
hovatartozá s érzését merítjü k. Legtö bbü nk szá má ra a legmélyebb hovatartozá s érzése a
legintimebb tá rsadalmi há ló zatainkhoz, kü lö nö sen a csalá dunkhoz és a bará tainkhoz
kö tő dik. Ezen a hatá ron tú l a munka, az egyhá z, a szomszédsá g, a polgá ri élet és a tö bbi
"gyenge kö tő dés", amelyek a személyes tá rsadalmi tő kénk készletét alkotjá k. (Ne feledjü k,
hogy a "gyenge kapcsolatok", bá r kevésbé intimek, kollektíven igen fontosak lehetnek).
Hogyan kü lö nbö zik, ha egyá ltalá n kü lö nbö zik a kö zö sségérzet a kü lö nbö ző generá ció k
kö zö tt?
A huszadik szá zad végén a Yankelovich Partners nagyszá mú amerikait kérdezett meg arró l,
hogy mit jelent szá mukra a "kö zö sség": "Mi az, amiben ö nö knek való di hovatartozá s- vagy
kö zö sségérzetü k van?".58 Mint a 77. á bra mutatja, minden generá ció esetében a csalá dot és a
bará tokat említették a leggyakrabban, majd (az otthonon kívü l dolgozó k esetében) a
munkatá rsakat. (Az 5. fejezetben tá rgyaltak fényében érdekes, hogy a munkatá rsak nem
fontosabbak a fiatalabb generá ció szá má ra, mint az idő sebbek szá má ra.) Ennél a sugá rná l
az ö sszetartozá s érzése nem kü lö nbö zik a generá ció k kö zö tt.
Kicsit tá volabb azonban a generá ció k kö zö sségi beá gyazottsá ga jelentő sen eltér. Az 1946
elő tt szü letett férfiak és nő k az X generá ció hoz képest kö zel kétszer nagyobb
való színű séggel érzik magukat a szomszédsá gukhoz, a templomukhoz, a helyi
kö zö sségü khö z és a kü lö nbö ző csoportokhoz tartozó nak.

77. ábra: A közösség jelentése az egymást követő generációk számára

és a szervezetek, amelyekhez tartoznak. (A baby boomerek minden esetben a kettő
kö zéppontjá ba esnek.) A fiatalabb generá ció k kö rében ezek a lakó helyi, vallá si és szervezeti
kö tő dések sokkal inká bb megritkultak. Nem meglepő mó don az elektronikus kapcsolatok
fontosabbak az X generá ció szá má ra, mint az idő sebb generá ció szá má ra, de még a fiatalabb
kohorsz kö rében is hússzor fontosabbak a rokoni kapcsolatok, mint a cyber-barátok, mint a
kö zö sség forrá sa. Az ú j évszá zad kezdetével a fiatalabb generá ció kevesebb kö tő dést érzett
a polgá ri kö zö sségekhez - lakó helyi, vallá si, szervezeti - anélkü l, hogy a csalá dhoz,
bará tokhoz és munkatá rsakhoz fű ző dő kö telékeken tú l, amelyeken az idő sebb generá ció val
osztoztak, az ö sszetartozá snak bá rmilyen nyilvá nvaló an ellensú lyozó fó kusza lett volna. A
fiatalabb kohorsz szá má ra az erő s kö tő dések még mindig szá mítanak, de ezeket má r nem
egészítik ki és nem erő sítik meg a szélesebb kö zö sséghez fű ző dő kö telékek.
Ö sszefoglalva: A huszadik szá zad utolsó harmadá ban Ameriká ban a polgá ri elkö telezettség
csö kkenésének nagy része annak tulajdonítható , hogy egy szokatlanul polgá ri nemzedék
helyébe tö bb olyan nemzedék (gyermekeik és unoká ik) lépett, akik kevésbé vannak
beá gyazó dva a kö zö sségi életbe. Amikor ennek az éles generá ció s szakadá snak a
magyará zatá n elmélkedem, arra a kö vetkeztetésre jutottam, hogy az elmú lt évtizedekben a
polgá ri elkö telezettség dinamiká já t részben a tá rsadalmi szoká sok és értékek alakítottá k,
amelyeket viszont a szá zad kö zepén bekö vetkezett nagy globá lis kataklizma befolyá solt.
Nem az az érvem azonban, hogy a vilá ghá ború szü kséges vagy dicséretes eszkö z lenne a
polgá ri elkö telező dés ú jbó li eléréséhez. El kell ismernü nk annak a tartó s kö vetkezményeit -
amelyek kö zü l néhá ny, ahogyan én á llítottam, erő teljesen pozitív -, amit korá bban
"há ború nak" neveztü nk, anélkü l, hogy ugyanakkor dicső ítenénk a harci erényeket vagy a
halá los á ldozatot. (Pontosan ezt a dilemmá t kezelte olyan hatá sosan Steven Spielberg
rendező a Ryan közlegény megmentése című filmben.) Amikor a huszadik szá zad elején az
amerikaiak egy generá ció ja a há ború borzalmairó l és az á ltala keltett polgá ri erényekrő l
egyará nt elmélkedett, feladatukat ú gy fogalmaztá k meg, hogy "a há ború erkö lcsi
megfelelő jét" kell keresniü k.59 Amennyiben e fejezet tö rténete tartalmaz valamilyen
gyakorlati kö vetkeztetést a polgá ri megú julá sra nézve, akkor ez az.

15. FEJEZET
Mi ölte meg az állampolgári elkötelezettséget? Összegzés
Mindjá rt készen á llunk arra, hogy ö sszegezzü k kö vetkeztetéseinket a tényező k azon
komplexumá ró l, amely az amerikai tá rsadalmi kapcsolatok és a kö zö sségi szerepvá llalá s
elmú lt évtizedekben bekö vetkezett eró zió ja mö gö tt á ll. Elő szö r azonban á t kell tekintenü nk
a bizonyítékokat néhá ny tová bbi gyanú sított mellett és ellen.
Elő szö r is, az amerikai csalá dszerkezet tö bb fontos és potenciá lisan relevá ns mó don is
megvá ltozott az elmú lt évtizedekben. A polgá ri elkö telezettség visszaesése egybeesett a
hagyomá nyos csalá di egység - anya, apa és a gyerekek - felbomlá sá val. Mivel maga a csalá d
egyes vélemények szerint a tá rsadalmi tő ke egyik legfontosabb formá ja, talá n a csalá d
há ttérbe szorulá sa is magyará zatot adhat a szélesebb kö zö sséghez való csatlakozá s és
bizalom csö kkenésére. Mit mutatnak a bizonyítékok?
A csalá di kö telékek lazulá sá nak bizonyítékai egyértelmű ek. A vá lá si ará nyok évszá zados
nö vekedése mellett (amely az 1960-as évek kö zepétő l az 1970-es évek kö zepéig felgyorsult,
majd kiegyenlítő dö tt) és az egyszü lő s csalá dok szá má nak ú jabb nö vekedése mellett az
egyszemélyes há ztartá sok elő fordulá sa 1950 ó ta tö bb mint kétszeresére nő tt, részben az
egyedü l élő ö zvegyek szá má nak nö vekedése miatt. Az Á ltalá nos Tá rsadalmi Felmérés
szerint a jelenleg há zasok ará nya az ö sszes amerikai felnő tt kö zö tt az 1974-es 74
szá zalékró l 1998-ra 56 szá zalékra csö kkent, míg az otthon gyermeket nevelő felnő ttek
ará nya 55 szá zalékró l 38 szá zalékra esett vissza. A Népszá mlá lá si Hivatal jelentése szerint a
felnő ttek azon há nyada, akik egyszerre há zasok és gyermekeik is vannak otthon - az
archetipikus Ozzie és Harriet csalá d - tö bb mint egyharmadá val csö kkent, az 1970-es 40
szá zalékró l 1997-re 26 szá zalékra.1
A koktélbeszélgetések sorá n gyakran elhangzik, hogy há zastá rsunkon és gyermekeinken
keresztü l ismerkedü nk meg emberekkel . Mennyiben já rult hozzá az amerikai
csalá dszerkezet és az otthoni élet á talakulá sa az elmú lt harminc évben (kevesebb há zassá g,
tö bb vá lá s, kevesebb gyermek, tö bb egyedü l élő ember) az á llampolgá ri elkö telezettség
csö kkenéséhez? A meglepő vá lasz: "Való színű leg nem sokat".
A há zassá g és a gyermekek megvá ltoztatjá k azokat a tá rsadalmi há ló zatokat, amelyekhez az
egyén tartozik. A há zassá g és a gyermekek egyará nt nö velik a kö zö sségi szervezetekben és
otthon tö ltö tt idő t, és csö kkentik a bará tokkal való informá lis szocializá ló dá sra fordított
idő t. A szervezeti hovatartozá snak azonban csak két típusa kapcsoló dik elég erő sen a
csalá di és szü lő i stá tuszhoz ahhoz, hogy ö sszességében való di kü lö nbséget tegyen: az
egyhá zi és az ifjú sá ggal kapcsolatos tevékenységek.
A há zas és a gyermekes amerikaiak sokkal nagyobb való színű séggel vesznek részt vallá si
tevékenységekben, beleértve az egyhá ztagsá got, a templomba já rá st és az egyhá zzal
kapcsolatos tá rsadalmi tevékenységeket. Amint azt mindjá rt kifejtem, nem egyértelmű ,
hogy melyik az ok és melyik a hatá s, de a kapcsolat erő s. Nem meglepő , hogy a szü lő k
nagyobb ará nyban vesznek részt iskolai és ifjú sá gi csoportokban (PTA, cserkészek stb.), és
nagyobb való színű séggel vesznek részt "a vá rosi vagy iskolai ü gyekkel kapcsolatos
nyilvá nos gyű léseken" (kiemelés a szö vegben). Végü l, mivel az egyhá zzal és az ifjú sá ggal
kapcsolatos tevékenységek az ö nkéntesség két leggyakoribb helyszíne Ameriká ban, a
szü lő k nagyobb való színű séggel vá llalnak ö nkéntes munká t, mint az azonos korú és
tá rsadalmi stá tuszú , egyedü lá lló és gyermektelen emberek.
Má srészt sem a csalá di á llapot, sem a szü lő i stá tusz nem nö veli a má s típusú csoportokhoz
való tartozá st. Az egyéb demográ fiai jellemző k vá ltozatlansá ga mellett a há zassá g és a
gyermekek negatívan korrelá lnak a sport-, politikai és kulturá lis csoportokban való
tagsá ggal, és egyszerű en nincs kapcsolatuk az ü zleti és szakmai csoportokban, a
szolgá ltatá si klubokban, az etnikai szervezetekben, a szomszédsá gi egyesü letekben és a
hobbicsoportokban való tagsá ggal. A há zasok kevesebb klubtalá lkozó n vesznek részt, mint a
demográ fiailag azonos demográ fiai helyzetű egyedü lá lló k.
A há zasok valamivel (de csak kis mértékben) nagyobb való színű séggel adnak és vesznek
részt vacsoraesteken, szó rakoztatnak otthon, és aktív szerepet vá llalnak a helyi
szervezetekben. Má srészt a há zas emberek kisebb való színű séggel tö ltenek informá lisan
idő t bará tokkal és szomszédokkal. A há zas emberek inká bb otthonü lő emberek. A
há zassá gkö tések ará nyá nak csö kkenésével a tá rsadalmi életre gyakorolt fő hatá snak tehá t
az lett volna, hogy a tá rsadalmi tevékenységek az otthonró l a nyilvá nosabb kö rnyezetbe
kö ltö ztek, de a polgá ri szerepvá llalá sra mint olyanra nem lehetett á ltalá nos hatá sa. A
politika irá nti érdeklő dés való já ban valamivel nagyobb az egyedü lá lló és gyermektelen
felnő ttek kö rében, mint a há zasok és a szü lő k kö rében, ha minden má s dolog nem vá ltozik.
A gyermekvá llalá s fontosabb a helyi szerepvá llalá s (vezetés, gyű lések, ö nkéntesség)
ö sztö nzésében, amint lá ttuk. A szü lő i lét a kö zö sségi életbe való belépés szempontjá bó l alig
fontosabb, mint a há zassá g ö nmagá ban, de ú gy tű nik, hogy ez a hatá s nem terjed tú l az
iskolai és az ifjú sá ggal kapcsolatos tevékenységeken.
A vá lá s ö nmagá ban negatív kapcsolatban á ll a vallá si szervezetekben való részvétellel, de
ú gy tű nik, hogy nincs (pozitív vagy negatív) kapcsolat a civil szerepvá llalá s egyéb
formá ival , formá lis vagy informá lis. A demográ fiailag azonos, soha nem há zas emberekhez
képest az elvá ltak nem fogadjá k ritká bban a bará taikat (bá r valamivel kevesebb
vacsorapartit adnak), nem vá llalnak kevesebb ö nkéntes munká t, nem já rnak ritká bban
klubgyű lésekre, nem dolgoznak kevesebb kö zö sségi projektben, és való já ban valamivel
tö bb petíció t írnak alá , valamivel tö bb nyilvá nos gyű lésen vesznek részt, és valamivel
gyakrabban írnak a Kongresszusnak. Ú gy tű nik, hogy maga a vá lá s nem já tszik komoly
szerepet a polgá ri szerepvá llalá s á ltalá nos csö kkenésében.
A hagyomá nyos csalá di egység csö kken (nagyon), a vallá si elkö telezettség pedig csö kken
(egy kicsit), és a kettő kö zö tt való színű leg van némi ö sszefü ggés. Ennek a kapcsolatnak a
természete azonban meglehető sen homá lyos. Lehet, hogy a hagyomá nyos csalá d felbomlá sa
vezetett a vallá si elkö telezettség csö kkenéséhez, vagy lehet, hogy a vallá si elkö telezettség
csö kkenése vezetett a vá lá s és má s nem hagyomá nyos csalá dformá k nagyobb mértékű
elfogadá sá hoz. Má s szó val, a hagyomá nyos csalá d hanyatlá sa hozzá já rulhatott a
hagyomá nyos vallá s hanyatlá sá hoz, de az ellenkező je is lehetséges. Mindenesetre a
bizonyítékok nem á llnak ö sszhangban azzal a tézissel, hogy a polgá ri elkö telezettség és a
tá rsadalmi kapcsolatok általános csö kkenése a hagyomá nyos csalá d hanyatlá sá nak
tulajdonítható . É ppen ellenkező leg, a csalá di kö telezettségek csö kkenésének bizonyos
mértékig idő t kellett volna felszabadítania a nagyobb tá rsadalmi és kö zö sségi
szerepvá llalá sra.
Ha az elmú lt harminc-negyven évet ú jra le tudná nk futtatni, a hagyomá nyos
csalá dszerkezetet vá ltozatlanul tartva - amit statisztikailag megtehetü nk, ha a
felméréseinkben megjelenő há zas embereket és szü lő ket extra sú lyt adunk -, akkor talá n
tö bb vallá si részvételt produká lná nk, és biztosan tö bb részvételt produká lná nk az iskolai és
ifjú sá gi csoportokban. E két okbó l kifolyó lag a feltételezett tá rsadalmi tervezésnek ez a
része szerény mértékben nö velné az ö nkéntesség á tlagos szintjét. (Ironikus mó don az
ö nkéntesség az á llampolgá ri szerepvá llalá s azon kevés formá i kö zé tartozik, amelyek
esetében nincs magyará zat a csö kkenésre.) A csalá dszerkezet ilyen mó don tö rténő
á talakítá sa azonban gyakorlatilag semmilyen hatá ssal nem lenne a vilá gi szervezetek (a
Kiwanistó l a NAACP-n á t az AMA-ig) tagsá gá ra vagy aktivitá sá ra, és nem á llítaná meg a
politikai tevékenységek, példá ul a szavazá s vagy a pá rtmunka csö kkenését sem. Inká bb még
jobban csökkentené a bará tokkal és szomszédokkal tö ltö tt idő t, mint amennyit eddig
tapasztaltunk. Rö viden, az ifjú sá ggal és az egyhá zzal kapcsolatos elkö telezettséget
leszá mítva, a tá rsadalmi tő ke és a polgá ri elkö telezettség egyik jelentő s csö kkenése sem
magyará zható a hagyomá nyos csalá dszerkezet hanyatlá sá val.2 Véleményem szerint a
hagyomá nyos csalá di értékek eró zió ja miatt fontos okok adnak okot az aggodalomra, de
nem talá lok bizonyítékot arra, hogy a polgá ri elkö telező dés hiá nya ezek kö zé tartozna.
A RÁ ZS az amerikai tá rsadalomtö rténet olyan alapvető jellemző je, hogy tá rsadalmunk
szinte minden má s jellemző je valamilyen mó don kapcsoló dik hozzá . Így intuitív mó don
hihető nek tű nik, hogy a faji hovatartozá s valamilyen mó don szerepet já tszhatott a
tá rsadalmi tő ke eró zió já ban az elmú lt generá ció sorá n. Való já ban a tá rsadalmi kapcsolatok
és a tá rsadalmi bizalom csö kkenése éppen az 1960-as évek polgá rjogi forradalmá nak
legnagyobb sikerei utá n kezdő dö tt. Ez az egybeesés egyfajta polgá ri "fehér menekü lés"
lehető ségét sugallja, mivel a polgá ri élet jogi deszegregá ció ja a fehéreket a kö zö sségi
egyesü letekbő l való kivonulá sra késztette. A tá rsadalmi tő ke pusztulá sá nak ez a faji
értelmezése ellentmondá sos, és e rö vid megjegyzések keretein belü l aligha rendezhető .
Mindazoná ltal az alapvető tények a kö vetkező k.
Elő szö r is, a faji kü lö nbségek az egyesü leti tagsá gban nem nagyok. Legalá bbis az 1980-as
évekig, az iskolá zottsá gi és jö vedelmi kü lö nbségeket figyelembe véve, a feketék á tlagosan
tö bb egyesü lethez tartoztak, mint a fehérek, lényegében azért, mert az ö sszehasonlítható
helyzetben lévő fehérekhez képest nagyobb való színű séggel tartoztak mind vallá si, mind
etnikai szervezetekhez, és nem kisebb való színű séggel tartoztak má s típusú csoportokhoz.3
Má sfelő l, mint a 8. fejezetben lá ttuk, a tá rsadalmi bizalomban a faji kü lö nbségek való ban
nagyon nagyok, még az iskolá zottsá gi, jö vedelmi stb. kü lö nbségeket is figyelembe véve. A
tá rsadalmi bizalomban mutatkozó faji kü lö nbségek nyilvá nvaló an nem kollektív paranoiá t,
hanem tö bb generá ció n á tívelő való s tapasztalatokat tü krö znek.
Má sodszor, a tá rsadalmi tő ke eró zió ja minden fajt érintett. Ez a tény ellentmond annak a
tézisnek, hogy a "fehérek elvá ndorlá sa" jelentő s oka a polgá ri elszakadá snak, mivel az
afroamerikaiak legalá bb olyan gyorsan kiestek a vallá si és civil szervezetekbő l és a
tá rsadalmi kapcsolatok má s formá ibó l, mint a fehér amerikaiak. Való já ban az 1970-es és az
1990-es évek kö zö tt a legjelentő sebb csö kkenés a polgá ri aktivitá sban a fő iskolai
végzettségű afroamerikaiak kö rében volt tapasztalható . Még ennél is fontosabb, hogy a
fehérek kö rében a polgá ri szerepvá llalá s visszaszorulá sá nak ü teme nem korrelá lt a faji
intoleranciá val vagy a szegregá ció tá mogatá sá val. A nyíltan rasszista vagy szegregá ció pá rti
fehérek nem léptek ki gyorsabban a kö zö sségi szervezetekbő l ebben az idő szakban, mint a
tolerá nsabb fehérek. A csoporttagsá g csö kkenése lényegében azonos a szegregá ció t
tá mogató fehérek, a szegregá ció t ellenző fehérek és a feketék kö rében.4
Harmadszor, ha a polgá rjogi forradalom utá n a civilek kivonulá sa az integrá lt kö zö sségi
életbő l való fehér menekü lést jelentette, akkor ez nehezen egyeztethető ö ssze a 14.
fejezetben leírt generá ció s kü lö nbségekkel. Miért lenne alig lá tható a kivonulá s a szá zad
első felében felnő tté vá lt amerikaiak kö rében, amikor az amerikai tá rsadalom objektíve
szegregá ltabb és szubjektíve rasszistá bb volt, mint az 1960-as és 1970-es években? Ha a faji
elő ítéletek lennének felelő sek Amerika polgá ri elszakadá sá ért, akkor az elszakadá snak
kü lö nö sen hangsú lyosnak kellene lennie a leginká bb bigott egyének és generá ció k kö rében.
De nem így van.
Ez a bizonyíték nem meggyő ző , de a bizonyítá s terhét azokra há rítja, akik ú gy vélik, hogy a
rasszizmus az első dleges magyará zata az elmú lt negyedszá zadban nö vekvő polgá ri
elzá rkó zá snak, bá rmennyire is virulens a rasszizmus az amerikai tá rsadalomban.
Ugyanilyen fontos, hogy ez a bizonyíték arra is utal, hogy az elmú lt harminc év polgá rjogi
vívmá nyainak visszafordítá sa semmit sem tenne a tá rsadalmi tő keveszteségek
visszafordítá sa érdekében.
---
A kö rkö rö s bizonyítékok, kü lö nö sen a tá rsadalmi kapcsolatok csö kkenésének idő zítése
egyes megfigyelő k szá má ra azt sugallta, hogy a polgá ri elszakadá s egyik fontos oka - ső t,
talá n az oka - a nagy kormá nyzat és a jó léti á llam nö vekedése.5 Azzal, hogy az á llami
beavatkozá s "kiszorítja" a magá nkezdeményezést, az á llítá sok szerint alá á ssa a civil
tá rsadalmat. Ez egy sokkal nagyobb téma, mint amivel itt részletesen foglalkozhatok, de
egy-két szó azért helyénvaló .
Egyrészt egyes kormá nyzati politiká k szinte bizonyosan a tá rsadalmi tő ke rombolá sá t
eredményezték. Példá ul az 1950-es és 1960-as évek ú gynevezett nyomortelep-kiü rítési
politiká ja a fizikai tő két pó tolta, de a meglévő kö zö sségi kapcsolatok megszakítá sá val a
tá rsadalmi tő két is tö nkretette. Az is elképzelhető , hogy bizonyos szociá lis kiadá sok és
adó politiká k visszavetették a polgá ri szellemű jó tékonykodá st. Má srészt sokkal nehezebb
meglá tni, hogy mely kormá nyzati politiká k lehetnek felelő sek a bowling ligá k, csalá di
vacsorá k és irodalmi klubok csö kkenéséért.
A kérdés egyik empirikus megkö zelítése az á llampolgá ri szerepvá llalá s és a kö zpolitika
kü lö nbö ző politikai jogható sá gok kö zö tti kü lö nbségeinek vizsgá lata annak megá llapítá sá ra,
hogy a kormá nyzat felduzzadá sa a tá rsadalmi tő ke zsugorodá sá hoz vezet. Az amerikai
á llamok kö zö tt azonban ú gy tű nik, hogy a tá rsadalmi tő ke kü lö nbségei lényegében nem
korrelá lnak a jó léti kiadá sok vagy a kormá nyzat méretének kü lö nbö ző mérő szá maival.6 A
szabadon kö ltekező á llamok polgá rai nem elkö telezettebbek, mint a takarékos á llamok
polgá rai. A nemzetek kö zö tti ö sszehasonlítá s is megvilá gíthatja ezt a kérdést. A fejlett
nyugati demokrá ciá k kö zö tt a tá rsadalmi bizalom és a csoporttagsá g, ha egyá ltalá n,
pozitívan korrelá l a kormá nyzat méretével; a tá rsadalmi tő ke a skandiná v jó léti á llamokban
tű nik a legmagasabbnak, ahol a jó léti kiadá sok nagyok.7 Ez az egyszerű elemzés
természetesen nem tudja megmondani, hogy a tá rsadalmi kapcsolatok ö sztö nzik-e a jó léti
kiadá sokat, hogy a jó léti á llam elő segíti-e a polgá ri elkö telezettséget, vagy mindkettő
valamilyen má s, nem mért tényező (k) eredménye. A mö gö ttes ok-okozati ö sszefü ggések
tisztá zá sa sokkal alaposabb elemzést igényelne. Azonban még ez az egyszerű megá llapítá s
sem egyeztethető ö ssze kö nnyen azzal az elképzeléssel, hogy a nagy kormá nyzat alá á ssa a
tá rsadalmi tő két.
Az amerikai kormá nyzat méretének az elmú lt fél évszá zadban megfigyelhető tendenciá it
vizsgá lva megerő sö dnek a kételyek azzal a tézissel kapcsolatban, hogy a jó léti á llam felelő s
a tá rsadalmi tő kénk csö kkenéséért. A 78. á bra azt mutatja, hogy csak két dolog vá ltozott
igazá n a kormá nyzat méretét illető en az amerikai gazdasá g méretéhez viszonyítva az elmú lt
fél évszá zadban: 1) a védelmi kiadá sok á ltalá ban csö kkentek, tö bbé-kevésbé folyamatosan,
1951 és 1998 kö zö tt; és 2) az á llami és helyi kiadá sok 1947 és 1975 kö zö tt folyamatosan
emelkedtek. Má srészt két dolog nem igazá n vá ltozott: 1) a szö vetségi belfö ldi kiadá sok
nagysá ga (az 1940-es évek végén és az 1990-es évek végén á tlagosan a GNP 2,2 szá zaléka
volt, a csú cson, az 1960-as évek kö zepén pedig 2,7 szá zalék); és 2) a szö vetségi és az á llami
és helyi kiadá sok relatív nagysá ga az elmú lt huszonö t évben.
Ekö zben a tá rsadalmi tő ke gyakorlatilag minden formá ja sokat nő tt 1947 és 1965 kö zö tt, és
sokat csö kkent 1965 és 1998 kö zö tt. Így a 78. á bra
78. ábra: Kormányzati kiadások, 1947-1998: állami és helyi önkormányzatok
növekedése, nemzetvédelem csökkenése
szá momra ö sszeegyeztethetetlennek tű nik minden olyan elmélettel, amely a tá rsadalmi
tő ke vagy az á llampolgá ri elkö telezettség csö kkenését a nagy kormá nyzatra vagy a
szö vetségi kormá nyzat relatív méretére vezeti vissza az á llami és helyi ö nkormá nyzatokhoz
képest.
Ha nem a NAGY KORMÁ NYZAT az első dleges oka az á llampolgá ri elkö telezettség
csö kkenésének a mai Ameriká ban, akkor mi a helyzet a nagyvá llalatokkal, a kapitalizmussal
és a piaccal? A megfontolt tá rsadalomkritikusok régó ta tartanak attó l, hogy a kapitalizmus a
személykö zi kapcsolatok és a tá rsadalmi bizalom alá á sá sá val alá á ssa sajá t sikerének
elő feltételeit.8 A XIX. szá zadi tá rsadalomelmélet szá mos nagymestere, Georg Simmeltő l Karl
Marxig, azt á llította, hogy a piaci kapitalizmus "hideg tá rsadalmat" hozott létre, amelybő l
hiá nyzik a bará tsá ghoz szü kséges interperszoná lis melegség, és amely az emberi
kapcsolatokat puszta á rucikkekké degradá lja. A probléma a tá rsadalmi kapcsolatok
elszakadá sá nak ezzel az á ltalá nos elméletével az, hogy tú l sok mindent megmagyará z:
Amerika tö bb évszá zadon keresztü l a piaci kapitalizmus megtestesítő je volt, amely sorá n a
tá rsadalmi tő ke és a polgá ri elkö telezettség á llomá nya nagy kilengéseken ment keresztü l.
Egy á llandó nem magyará zhat meg egy vá ltozó t.
A gazdasá gi determinizmus egyik vá ltozata azonban talá n még inká bb érvényes - gazdasá gi
struktú rá ink fokozatos, de egyre gyorsuló á llamosítá sa és globalizá ció ja. A helyi bankok,
ü zletek és má s, helyi székhelyű cégek felvá ltá sa a messzi multinacioná lis birodalmakkal
gyakran a polgá ri elkö telezettség csö kkenését jelenti az ü zleti vezető k részérő l. Ahogy a
Wal-Mart felvá ltja a sarki barká csboltot, a Bank of America á tveszi a First National Bankot,
és a helyi tulajdonosokat személytelen piacok vá ltjá k fel, az ü zleti elit szá má ra elsorvadnak
az ö sztö nző k arra, hogy hozzá já ruljon a kö zö sség életéhez. Charles Heying urbanista
példá ul kimutatta, hogy a huszadik szá zad utolsó harmadá ban az ilyen "vá llalati
delokalizá ció " hogyan fosztotta meg Atlantá t polgá ri vezető szerepétő l. Az atlantai elit
tá rsadalmi kohézió ja és polgá ri elkö telezettsége az 1930-as évektő l az 1960-as évekbeli
csú csra emelkedett, majd az 1990-es évekig csö kkent, ami nagyjá bó l ugyanazt a pá lyá t
kö veti, mint a tá rsadalmi tő ke egyéb mérő szá maink. Heying szuggesztív bizonyítékokat
kíná l hasonló tendenciá kra olyan kü lö nbö ző helyeken, mint Chicago, Philadelphia, Dayton
és Shreveport. Boston egyik vezető fejlesztő je négyszemkö zt panaszkodott nekem a "Vault",
a helyi ü zleti vezető k ü nnepelt szö vetségének hanyatlá sa miatt. "Hol van a hatalmi elit,
amikor szü kség van rá ?" - mondta. "Mindannyian a vá llalati kö zpontokban vannak egy
má sik á llamban."9
Nincs kétségem afelő l, hogy a globá lis gazdasá gi á talakulá sok jelentő s hatá ssal vannak a
kö zö sségi életre szerte Ameriká ban. A kapcsolat azonban a legkö zvetlenebb a nagyobb
emberbará ti és polgá ri tevékenységek tekintetében. Kevésbé vilá gos, hogy a vá llalati
delokalizá ció nak miért kellene befolyá solnia példá ul azt, hogy hajlandó ak vagyunk-e részt
venni egy templomi ö sszejö vetelen, meghívni a bará tainkat pó kerezni, vagy aká r
elnö kvá lasztá sra szavazni. Mindazoná ltal érdemes megvizsgá lni a kapcsolatot az
á llampolgá ri és a vá llalati elvonulá s kö zö tt.10
FOGJUK Ö SSZEFOGLALÓ NK, hogy mit tudtunk meg azokró l a tényező krő l, amelyek
hozzá já rultak a polgá ri szerepvá llalá s és a tá rsadalmi tő ke csö kkenéséhez, és amelyeket a II.
szakaszban nyomon kö vettü nk.
Elő szö r is, az idő és a pénz okozta nyomá s, beleértve a két karrierista csalá dokra nehezedő
kü lö nleges nyomá st is, mérhető en hozzá já rult ahhoz, hogy ezekben az években csö kkent a
tá rsadalmi és kö zö sségi szerepvá llalá sunk. Legjobb becslésem szerint a teljes csö kkenés
legfeljebb 10 szá zaléka írható e tényező knek tulajdonítható .
Má sodszor, a szuburbanizá ció , az ingá zá s és a terjeszkedés szintén tá mogató szerepet
já tszott. Ismét egy ésszerű becslés szerint ezek a tényező k együ ttesen a probléma talá n
tová bbi 10 szá zaléká ért felelő sek.
Harmadszor, az elektronikus szó rakoztatá s - mindenekelő tt a televízió - jelentő s mértékben
privatizá lta a szabadidő nket. Durva becslésem szerint ez a tényező a csö kkenés talá n 25
szá zaléká t teszi ki.
Negyedik és legfontosabb tényező a generá ció vá ltá s - a hosszú ideje polgá rként
tevékenykedő nemzedék lassú , folyamatos és elkerü lhetetlen felvá ltá sa a kevésbé
elkö telezett gyermekeikkel és unoká ikkal - nagyon erő teljes tényező volt. A generá ció vá ltá s
hatá sai jelentő sen eltérnek az á llampolgá ri szerepvá llalá s kü lö nbö ző mérő szá mai kö zö tt - a
nyilvá nosabb formá k esetében nagyobb, a magá njellegű ismerkedés esetében kisebb -, de a
14. fejezetben nagyjá bó l azt a kö vetkeztetést vontuk le, hogy ez a tényező az á ltalá nos
csö kkenés talá n felét okozhatja.
A vá ltozá sok szá mbavételét némileg megnehezíti a generá ció vá ltá s és a televízió hosszú
tá vú hatá sai kö zö tti á tfedés. A televízió nem minden hatá sa generá ció s jellegű - még a
hosszú polgá ri generá ció tagjai, akik sokat tévéznek, is csö kkentik polgá ri
szerepvá llalá sukat -, és a generá ció vá ltá s nem minden hatá sa vezethető vissza a televízió ra.
(Feltételeztü k, hogy a má sodik vilá ghá ború elhalvá nyuló hatá sai is elég fontosak, és má s
tényező k is meghú zó dhatnak a "generá ció s hatá s" mö gö tt). Mindazoná ltal a teljes
vá ltozá snak talá n 10-15 szá zaléka tulajdonítható a generá ció és a televízió együ ttes
hatá sá nak - amit rö viden "a tévés generá ció nak" nevezhetnénk.11
Mindezeket a becsléseket némi só val kell kezelni, részben azért, mert a konkrét hatá sok a
kö zö sségi részvétel kü lö nbö ző formá i kö zö tt vá ltoznak. A generá ció nagyobb jelentő séggel
bír példá ul a templomba já rá s csö kkenésének magyará zatá ban, és kisebb jelentő séggel a
bará tokkal való lá togatá s csö kkenésének magyará zatá ban. Mindazoná ltal a 79. á bra
nagyjá bó l képet ad az á ltalunk vizsgá lt tényező k relatív fontossá gá ró l. A kö rdiagrambó l
hiá nyzó darab pontosan tü krö zi jelenlegi ismereteink korlá tait. A munka, a terjeszkedés, a
televízió és a generá ció vá ltá s mind fontos részei a tö rténetnek, de rejtélyü nk fontos elemei
tová bbra is megoldatlanok.

79. ábra: A polgári elzárkózás becsült magyarázata, 1965-2000

Negyedik rész
És akkor mi van?
FEJEZET
Bevezetés
A tá rsadalmi tő ke az elmú lt két nemzedék sorá n szinte minden elképzelhető mérő szá m
szerint folyamatosan és néha drá mai mértékben erodá ló dott. A mennyiségi bizonyítékok
elsö prő ek, de a legtö bb amerikainak nem kellett grafikonokat és tá blá zatokat lá tnia ahhoz,
hogy tudja, hogy valami rossz tö rténik a kö zö sségeikben és az orszá gukban. Az amerikaiak
valamilyen zsigeri szinten egyre inká bb érezték, hogy a tá rsadalmi kö telékek felbomlanak.
Talá n nem véletlen, hogy az ezredforduló elő estéjén a polgá ri nosztalgia piaca forró bb volt,
mint a blue-chip részvényeké. Tom Brokaw híradó s hírmű sorvezető nek a II. vilá ghá ború
hő sies nemzedékét bemutató kö nyve példá ul vegyes kritiká t kapott a kritikusoktó l, mégis
sikertelen bestseller lett. Los Angelesben volt egy olyan mozgalom, amelynek célja, hogy az
LAX repü lő teret Jimmy Stewart színészrő l nevezzék el, aki a való életben katonai hő s volt,
és aki a filmvá sznon Jefferson Smith és George Bailey polgá ri hő sö ket alakította. A huszadik
szá zad végi amerikai nosztalgia nem szokvá nyos, ró zsá s szemű emlékezés a mú ltra. Ez egy
kísérlet arra, hogy felidézzü nk egy olyan idő szakot, amikor a kö zérdekű ség való ban
nagyobb értéket képviselt, és amikor a kö zö sségek való ban "mű kö dtek". Mikö zben
kö nyveket vá sá rolunk és repü lő tereket nevezü nk á t, ú gy tű nik, azt mondjuk, hogy a polgá ri
erény és a tá rsadalmi tő ke mélyen belü l való ban szá mít.
Igazunk van? Van-e a tá rsadalmi tő kének ü dvö s hatá sa az egyénekre, a kö zö sségekre vagy
aká r egész nemzetekre? Igen, a kutatá sok lenyű gö ző és egyre nö vekvő szá ma azt sugallja,
hogy a polgá ri kapcsolatok hozzá já rulnak ahhoz, hogy egészségesek, gazdagok és bö lcsek
legyü nk. Tá rsadalmi tő ke nélkü l nem kö nnyű élni, legyen szó aká r egy dél-olaszorszá gi
falusi emberrő l, aká r egy szegény emberrő l az amerikai belvá rosban, aká r egy jó l szituá lt
vá llalkozó ró l egy high-tech ipari negyedben.
Ha hinni akarunk abban, hogy a tá rsadalmi tő ke elő nyö s az egyének és a kö zö sségek
szá má ra, akkor elő szö r is meg kell értenü nk, hogy a tá rsadalmi tő ke hogyan fejti ki hatá sá t.
A bizalom és az á llampolgá ri részvétel magas szintje szá mos mechanizmuson keresztü l
mű kö dik, hogy tá rsadalmilag kívá natos eredményeket hozzon létre. Nyilvá nvaló , hogy a
mű kö dő mechanizmus(ok) az adott kö rü lményektő l és eredménytő l fü ggő en vá ltozik(nak).
Á ltalá nossá gban azonban a tá rsadalmi tő kének szá mos olyan jellemző je van, amely segít az
embereknek abban, hogy a tö rekvéseket való sá ggá vá ltsá k.
Elő szö r is, a tá rsadalmi tő ke lehető vé teszi a polgá rok szá má ra, hogy kö nnyebben
megoldjá k a kollektív problémá kat. A tá rsadalomtudó sokat régó ta foglalkoztatjá k a
kollektív cselekvés "dilemmá i". Az ilyen dilemmá k mindenü tt jelen vannak, és dinamiká juk
egyszerű . Az emberek gyakran jobban já rná nak, ha együ ttmű kö dnének, és mindenki
kivenné a részét a feladatokbó l. De az egyes emberek jobban já rnak, ha kibú jnak a
felelő sség aló l, abban reménykedve, hogy má sok elvégzik helyette a munká t. Ső t, még ha
téved is, és a tö bbiek is kibú jnak a felelő sség aló l, akkor is jobban já r, mintha ő lett volna az
egyetlen balek. Nyilvá nvaló , hogy ha minden egyén azt hiszi, hogy a tö bbiek elvégzik a
munká t, akkor végü l senki sem fog részt venni, és mindenki rosszabbul já r, mintha
mindenki hozzá já rult volna.
A kormá nyzat adó rendszeren keresztü li tá mogatá sa a kollektív cselekvés dilemmá ja.
Ugyanígy a szá raz nyarak idején a gyepszó ró k és a hosszú zuhanyzá sok korlá tozá sa is.
Ezeknek és má s koordiná ció s kihívá soknak kü lö nbö ző nevei vannak - "kollektív cselekvési
problémá k", "a fogoly dilemmá ja", "az ingyenélő k problémá ja" és "a kö zö sek tragédiá ja",
hogy csak néhá nyat említsü nk. Egy kö zö s jellemző jü k azonban mindegyiknek van: A
legjobban egy olyan intézményi mechanizmus oldja meg ő ket, amely képes biztosítani a
kollektívan kívá natos viselkedés betartá sá t. A tá rsadalmi normá k és az azokat érvényre
juttató há ló zatok ilyen mechanizmust biztosítanak.
Má sodszor, a tá rsadalmi tő ke megolajozza a kerekeket, amelyek lehető vé teszik a
kö zö sségek zö kkenő mentes fejlő dését. Ahol az emberek bizalommal és bizalomgerjesztő ek,
és ahol ismételt interakció kat folytatnak polgá rtá rsaikkal, ott a mindennapi ü zleti és
tá rsadalmi tranzakció k kevésbé kö ltségesek. Nem kell idő t és pénzt kö lteni arra, hogy
megbizonyosodjunk arró l, hogy má sok betartjá k-e a megá llapodá sban foglaltakat, vagy
bü ntetni ő ket, ha nem tartjá k be. Olyan kö zgazdá szok, mint Oliver Williamson, és
politoló gusok, mint Elinor Ostrom, kimutattá k, hogy a tá rsadalmi tő ke hogyan alakul á t a
vá llalkozá sok és az ö nkormá nyzati egységek szá má ra pénzü gyi tő kévé és erő forrá s-
gazdagsá ggá . A Nobel-díjas kö zgazdá sz, Kenneth Arrow a kö vetkező ket á llapította meg:
"Gyakorlatilag minden kereskedelmi tranzakció magá ban hordozza a bizalom elemét,
minden bizonnyal minden olyan tranzakció , amely hosszú idő n keresztü l zajlik.
Meggyő ző en á llítható , hogy a vilá g gazdasá gi elmaradottsá gá nak nagy része a kö lcsö nö s
bizalom hiá nyá val magyará zható ".1
A tá rsadalmi tő ke harmadik mó dja, amellyel a sorsunkat javítja, az, hogy szélesíti a
tudatossá gunkat arró l, hogy sorsunk milyen sokféleképpen kapcsoló dik egymá shoz. Azok
az emberek, akik aktív és bizalomteljes kapcsolatokkal rendelkeznek má sokkal - legyenek
azok csalá dtagok, bará tok vagy bowlingtá rsak -, olyan jellemvoná sokat alakítanak ki vagy
tartanak fenn, amelyek jó t tesznek a tá rsadalom tö bbi részének. A csatlakozó k
tolerá nsabbak, kevésbé cinikusak és empatikusabbak lesznek má sok szerencsétlenségével
szemben. Ha az emberek nem rendelkeznek kapcsolatokkal má sokkal, nem képesek sajá t
nézeteik való disá gá t tesztelni, aká r a alkalmi beszélgetések sorá n, aká r hivatalosabb
taná cskozá sok sorá n. Ilyen lehető ség nélkü l az emberek nagyobb való színű séggel engednek
a legrosszabb impulzusaiknak. Nem véletlen, hogy a véletlenszerű erő szakos
cselekményeket, mint példá ul az 1999-es iskolai lö vö ldö zések sorozatá t, á ltalá ban olyan
emberek kö vetik el, akiket utó lag "magá nyosokként" azonosítanak.
A tá rsadalmi tő két alkotó há ló zatok a hasznos informá ció k á ramlá sá nak csatorná iként is
szolgá lnak, amelyek megkö nnyítik céljaink elérését. Példá ul, mint a 19. fejezetben lá tni
fogjuk, sok amerikai - ső t talá n a legtö bbü nk - személyes kapcsolatokon keresztü l jutott
á llá shoz. Ha hiá nyzik ez a tá rsadalmi tő ke, a gazdasá gszocioló gusok kimutattá k, hogy
gazdasá gi kilá tá saink komolyan csö kkennek, még akkor is, ha sok tehetséggel és
képzettséggel ("humá n tő kével") rendelkezü nk. Hasonló képpen, azok a kö zö sségek,
amelyekbő l hiá nyoznak a polgá ri kapcsolatok, nehezebben osztjá k meg egymá ssal az
informá ció kat, és így nehezebben tudnak mozgó sítani a lehető ségek kihaszná lá sa vagy a
fenyegetésekkel szembeni ellená llá s érdekében.
A tá rsadalmi tő ke pszicholó giai és bioló giai folyamatokon keresztü l is mű kö dik az egyének
életének javítá sa érdekében. Egyre tö bb bizonyíték utal arra, hogy azok az emberek,
akiknek az élete gazdag tá rsadalmi tő kében, jobban megbirkó znak a traumá kkal és
hatékonyabban kü zdenek meg a betegségekkel. Ú gy tű nik, hogy a tá rsadalmi tő ke kiegészíti,
ha nem is helyettesíti a Prozacot, az altató kat, a savlekö tő ket, a C-vitamint és má s, a sarki
gyó gyszertá rban vá sá rolt gyó gyszereket. A "Hívj fel [vagy aká rkit] reggel" való ban jobb
orvosi taná cs lehet, mint a "Vegyél be két aszpirint", mint gyó gymó d arra, ami bá nt minket.
Annak tisztá zá sá ra, hogy ezek a mechanizmusok hogyan mű kö dnek a gyakorlatban,
tekintsü k meg a kö vetkező stilizá lt példá t, amely bá r technikailag kitalá lt, sok szü lő szá má ra
a való sá got mutatja. Bob és Rosemary Smith, a hatéves Jonathan szü lei egy vá rosi
kö zö sségben élnek, amely tele van ö rö mö kkel és gondokkal egyará nt. Bob és Rosemary
elvben tá mogatjá k a kö zoktatá st, és szeretnék, ha első osztá lyos gyermekü k sokféle há tterű
gyerekekkel talá lkozna, amire az á llami iskolá k lehető séget biztosítanak. Smithék helyi
á ltalá nos iskolá ja azonban romokban hever: a taná rok demoralizá ltak, a festék lepereg a
falakró l, és nincs pénz tanó rá n kívü li tevékenységekre vagy szá mító gépes felszerelésre.
Mivel aggó dnak Jonathan tanulá si és fejlő dési képességei miatt ebben a kö rnyezetben, Bob
és Rosemary vá laszthatnak. Vagy kiveszik a gyermekü ket az á llami iskolá bó l, és drá gá n
megfizetik, hogy magá niskolá ba já rjon, vagy maradnak, és megpró bá lnak javítani az á llami
iskolá n. Mit tegyenek?
Tegyü k fel, hogy Smithék maradni akarnak, és szü lő i szö vetséget alapítanak Jonathan
iskolá já ban. Annak esélye, hogy ez sikerü lni fog, két dologtó l fü gg: attó l, hogy vannak-e má s
érintett szü lő k, akik szintén csatlakozná nak; és attó l, hogy egy ilyen egyesü let hatékonyan
javítja-e az iskolai kö rü lményeket. Itt lép be a tá rsadalmi tő ke. Minél jobban ismerik
Smithék a szomszédaikat, és minél jobban megbíznak bennü k, anná l inká bb képesek
megbízható tagokat toborozni és megtartani az ú j szü lő i szö vetségben. A sok á tfedő
kapcsolattal rendelkező , ö sszetartó szomszédsá gban az egyének kö nnyebben megtanuljá k,
hogy kire lehet szá mítani, és jobban tudjá k haszná lni az erkö lcsi meggyő zést, hogy
biztosítsá k a problémá kra való folyamatos figyelmet.
Tegyü k fel, hogy Smithék sikeresen elindítjá k a szü lő i szervezetet, és néhá ny hó nappal
késő bb má r tizenhét szü lő bő l á lló aktív tagsá ggal rendelkezik. Mit tesz ez az ú j intézmény, a
tá rsadalmi tő keá llomá ny bő vü lése az érintett egyének és a kö zö sség egésze szá má ra?
Elő szö r is, a szü lő i munkakö zö sséghez való tartozá s szinte biztosan á llampolgá ri
készségeket nevel a szü lő kben. Olyan emberek, akik talá n még soha nem terveztek
projektet, nem tartottak elő adá st, nem lobbiztak egy hivatalnokná l, és még csak nem is
szó laltak fel egy gyű lésen, most rá kényszerü lnek, hogy megtegyék ezt. Mi tö bb, a szü lő i
szö vetség az elkö telezettség és a teljesítmény normá inak kialakítá sá ra és érvényesítésére
szolgá l az iskolai tisztviselő k, a taná rok és talá n még a diá kok részérő l is. Lehető vé teszi
tová bbá az interperszoná lis kö telékek és a "mi-ség" elmélyítését a csalá dok és a
pedagó gusok kö zö tt. Ami a személyes vonatkozá sokat illeti, a szü lő i munkakö zö sségi ü lések
a kö lcsö nö sség és a kö lcsö nö s tö rő dés normá inak kialakítá sá t, illetve megerő sítését
szolgá ljá k a szü lő k kö zö tt. Ezek a kapcsolatok szinte biztosan szá mtalan vá ratlan mó don
kifizető dnek a jö vő ben. Ha Bob elveszíti az á llá sá t, most má r tizenö t má sik felnő tt lesz,
akikhez fordulhat á llá skeresésért vagy aká r csak egyszerű erkö lcsi tá mogatá sért. Ha
Rosemary ú gy dö nt, hogy lobbicsoportot alapít, hogy jobb gyermekegészségü gyi
létesítményekért kü zdjö n a vá rosban, akkor tizenö t má sik potenciá lis lobbistá ja lesz, aki
segítheti az ü gyét. Bob és Rosemary legalá bb egy-két má sik há zaspá rral lesz, akikkel péntek
esténként moziba mehetnek. Mindezek a nyereségek - á llampolgá ri készségek, tá rsadalmi
tá mogatá s, szakmai kapcsolatok, ö nkéntes munka, mozilá togató partnerek - azért
keletkeztek, mert Smithék szá mító gépeket akartak a gyerekü k iskolá já ba.
A kö zö sségi kö tő dés nem csak a polgá ri diadalok meleg, puha tö rténeteirő l szó l. A
tá rsadalmi tő ke mérhető és jó l dokumentá lt mó don ó riá si kü lö nbséget tesz az életü nkben.
Ez a szakasz ö t szemléltető terü letet vizsgá l: gyermekjó lét és oktatá s; egészséges és
produktív szomszédsá g; gazdasá gi jó lét; egészség és boldogsá g; valamint demokratikus
á llampolgá rsá g és kormá nyzati teljesítmény. Bizonyítékokat mutatok be arra vonatkozó an,
hogy a tá rsadalmi tő ke okosabbá , egészségesebbé, biztonsá gosabbá , gazdagabbá tesz
bennü nket, és jobban tudunk kormá nyozni egy igazsá gos és stabil demokrá ciá t.
Az á ltalam bemutatott bizonyítékok nagy része má s tudó sok munká já bó l szá rmazik, szá mos
tudomá nyá gban. Ezen tú lmenő en elemző i hatá sfokot keresek a tá rsadalmi tő ke és az
á llampolgá ri elkö telezettség kü lö nbségeinek ö sszehasonlítá sá val az ö tven á llamban. Mivel
ezek az ö sszehasonlítá sok tö bb kü lö nbö ző formá ban fognak megjelenni, hasznos leírni a
tá rsadalmi tő ke fö ldrajzi mintá zatá t a mai Ameriká ban.
A kü lö nbö ző á llamok á tlagos tá rsadalmi tő kéjének értékeléséhez szá mos fü ggetlen
mérő szá mot kombiná ltunk, amelyeket a 4. tá blá zatban foglaltunk ö ssze. Kü lö nbö ző
forrá sokbó l á llítottuk ö ssze az elő ző év sorá n a polgá ri és politikai tevékenységekben való
részvétel á llami szintű mutató it, beleértve a csoporttagsá got, a vá rosi vagy iskolai ü gyekkel
kapcsolatos nyilvá nos gyű léseken való részvételt, a helyi szervezet tisztségviselő jeként vagy
bizottsá gi tagjaként való szolgá latot, a klubgyű léseken való részvételt, az ö nkéntes munká t
és a kö zö sségi projekteket, a2 otthoni szó rakozá st.
4. táblázat: A társadalmi tőke mérése az amerikai államokban
és a bará tokkal való szocializá ló dá s,3 tá rsadalmi bizalom,4 vá lasztá si részvétel,5 és a
nonprofit szervezetek és polgá ri tá rsulá sok elő fordulá sa.6
A formá lis és informá lis kö zö sségi há ló zatok és a tá rsadalmi bizalom e tizennégy mutató ja
viszont kellő képpen ö sszefü gg egymá ssal, hogy ú gy tű nik, egyetlen mö gö ttes dimenzió t
érintenek. Má s szó val, ez a tizennégy mutató a kö zö sségi alapú tá rsadalmi tő ke kapcsoló dó ,
de kü lö nbö ző aspektusait méri, és mi egyetlen tá rsadalmi tő keindexben egyesítettü k ő ket.7
A 4. tá blá zat ö sszefoglalja ezt a tizennégy mutató t és az ö sszefoglaló indexszel való
korrelá ció jukat.
Az egyes á llamok kö zö tti kü lö nbségek az alapul szolgá ló intézkedések tekintetében
jelentő sek, a magas és az alacsonyan rangsorolt á llamok kö zö tti ará ny nagyjá bó l há rom az
egyhez. A tá rsadalmi bizalom példá ul a Mississippi 17 szá zaléká tó l az észak-dakotai 67
szá zalékig terjed. Az egy fő re jutó egyesü leti tagsá gok á tlagos szá ma a louisianai és észak-
karolinai 1,3-tó l az észak-dakotai 3,3-ig terjed. A legutó bbi elnö kvá lasztá sokon való
részvétel a dél-karolinai 42 szá zalék és a minnesotai 69 szá zalék kö zö tt vá ltozott. Az 1000
lakosra jutó nonprofit szervezetek szá ma a mississippi 1,2-tő l a vermonti 3,6-ig terjed. Az
évente lá togatott klubtalá lkozó k á tlagos szá ma a nevadai 4 és az észak- és dél-dakotai 11
kö zö tt vá ltozik. Az ö nkéntes munka ará nya Nevadá ban, Mississippiben és Louisianá ban évi
5 alkalomtó l Utahban ennek kétszereséig terjed. A lakossá g azon része, amelyik arró l
szá molt be, hogy az elő ző évben részt vett egy vá rosi vagy iskolai ü gyekkel kapcsolatos
nyilvá nos gyű lésen, a georgiai és New York-i 10 szá zaléktó l a New Hampshire-i 32
szá zalékig, a utahi 29 szá zalékig és a wisconsini 26 szá zalékig terjed.
A 4. tá blá zatban szereplő korrelá ció k arra utalnak, hogy ezek az á llamkö zi kü lö nbségek
együ tt já rnak. A sű rű egyesü leti há ló zattal rendelkező helyeken á ltalá ban gyakoriak a helyi
ü gyekrő l szó ló nyilvá nos gyű lések, a magas vá lasztá si részvétellel rendelkező helyeken
á ltalá ban magas a tá rsadalmi bizalom, a sok helyi klubbal rendelkező helyeken á ltalá ban
sok nonprofit szervezetet tá mogatnak, és így tová bb. A 80. á bra a tá rsadalmi tő ke és a
polgá ri szerepvá llalá s kü lö nbségeit térképezi fel az amerikai á llamok kö zö tt, hasonló an az
idő já rá si térképhez.
Fö ldrajzi szempontbó l a nemzeti tá rsadalmi tő ke "barometrikus térképe" meglehető sen
egyszerű . Az első dleges "magasnyomá sú " zó na a Mississippi és a Missouri folyó k
forrá svidéke felett helyezkedik el, és kelet és nyugat felé a kanadai hatá r mentén hú zó dik.
Az első dleges "alacsony nyomá sú " terü let a Mississippi deltá ja felett helyezkedik el, és
nö vekvő koncentrikus kö rö kben hú zó dik kifelé az egykori Konfö derá ció terü letén.8
Kalifornia és a kö zép-atlanti á llamok az orszá gos á tlag kö zelében helyezkednek el.9 A
tá rsadalmi tő ke kü lö nbö ző szintjeinek hatá sait - legalá bbis elő zetesen - ú gy vizsgá lhatjuk
meg, hogy ö sszehasonlítjuk az életminő séget ezekben a kü lö nbö ző á llamokban. Minnesota
és Mississippi sok mindenben kü lö nbö zik egymá stó l, nem csupá n a tá rsadalmi tő ke
szintjében, ezért ó vatosnak kell lennü nk azzal, hogy a puszta korrelá ció bó l ok-okozati
ö sszefü ggésre kö vetkeztessü nk, de a 80. á brá n ö sszefoglalt ellentétek hasznos kezdeti
tesztalappal szolgá lnak annak feltá rá sá hoz, hogy milyen kü lö nbséget jelenthet a tá rsadalmi
tő ke.
Még egy felü letes pillantá s is Amerika tá rsadalmi-tő ke erő forrá sainak térképére arra
késztet, hogy megkérdezzü k: "Honnan a fenébő l szá rmaznak ezek a kü lö nbségek?". Ennek a
kérdésnek a részletes megvá laszolá sa egy má sik nap feladata, de ennek a mintá nak mély
tö rténelmi gyö kerei vannak. Alexis de Tocqueville, a mai tá rsadalmi tő kések védő szentje,
pontosan ugyanezt a mintá zatot figyelte meg az 1830-as évek Ameriká já ban tett utazá sai
sorá n, és ezt legalá bbis részben a letelepedési mintá knak tulajdonította:
Ahogy megyü nk [Ú j-Angliá tó l] délebbre, ú gy talá lunk kevésbé aktív ö nkormá nyzati életet; a
telepü lésnek kevesebb tisztségviselő je, joga és kö telessége van; a lakossá g nem gyakorol
olyan kö zvetlen befolyá st az ü gyekre; a vá rosi gyű lések ritká bbak, és kevesebb ü gyet
tá rgyalnak. Emiatt a vá lasztott tisztségviselő k hatalma viszonylag nagyobb, a vá lasztó ké
pedig kisebb; a vá rosi szellem kevésbé éber és kevésbé erő s..... A legtö bb
80. ábra: Társadalmi tőke az amerikai államokban
az északnyugati á llamokat alapító bevá ndorló k Ú j-Angliá bó l érkeztek, és régi otthonuk
kö zigazgatá si szoká sait hoztá k magukkal az ú jba.10
A migrá ció jó l ismert ú tjai segítettek a tá rsadalmi tő ke regioná lis és helyi mintá inak
kialakítá sá ban a korabeli Ameriká ban. Ezek az á llamok kö zö tti kü lö nbségek
megdö bbentő en hasonlítanak az "á llami politikai kultú ra" kü lö nbségeihez, ahogyan azokat
Daniel Elazar politikatö rténész az 1950-es évektő l kezdve megrajzolta, aki viszont a XIX.
szá zadi bevá ndorlá s mintá ira vezette vissza ő ket. A tá rsadalmi tő ke mértékének egyik
meglepő en erő s elő rejelző je az 1990-es években bá rmely á llamban példá ul az, hogy a
lakossá g mekkora há nyada skandiná v szá rmazá sú .11
Még szembetű nő bb a huszadik szá zad végi alacsony tá rsadalmi tő ke és a tizenkilencedik
szá zad első felének rabszolgasá ga kö zö tti térbeli ö sszefü ggés. Minél virulensebb volt
akkoriban a rabszolgatartá s rendszere, anná l kevésbé polgá ri az á llam ma. A rabszolgasá g
való já ban olyan tá rsadalmi rendszer volt, amelynek célja a rabszolgá k kö zö tti, valamint a
rabszolgá k és a szabadok kö zö tti tá rsadalmi tő ke megsemmisítése volt. Az elnyomottak
kö zö tti kö lcsö nö sség jó l kiépített há ló zatai nö velték volna a lá zadá s kocká zatá t, a
rabszolgá k és a szabadok kö zö tti egalitá rius szimpá tiakö tések pedig alá á stá k volna magá t a
rendszer legitimitá sá t. A felszabadulá s utá n a déli uralkodó osztá lyoknak tová bbra is erő s
érdekü k fű ző dö tt a horizontá lis tá rsadalmi há ló zatok gá tlá sá hoz. Nem véletlen, hogy a
kö zö sségi alapú tá rsadalmi tő ke legalacsonyabb szintje ott talá lható , ahol az ü ltetvényes
rabszolgasá g évszá zadá t a Jim Crow-politika évszá zada kö vette. Az egyenlő tlenség és a
tá rsadalmi szolidaritá s mélyen ö sszeegyeztethetetlenek.
Az, hogy a bevá ndorlá s és a rabszolgasá g mintá i jelentik-e az egyedü li magyará zatot a
tá rsadalmi tő ke szintje kö zö tti kortá rs kü lö nbségekre, olyan kérdés, amely tö bb figyelmet
érdemel, mint amennyit itt szentelni tudok neki. Az egyértelmű tö rténelmi folytonossá g
azonban relevá ns a jelenlegi vizsgá latunk egyik aspektusa szempontjá bó l - hogy a
tá rsadalmi tő ke a kortá rs tá rsadalmi kö rü lmények oka vagy csupá n hatá sa. Ha az
á llampolgá ri szerepvá llalá s és a tá rsadalmi kapcsolatok regioná lis és helyi mintá zatai
tü nékenyek és vá ltozékonyak lennének, akkor a tá rsadalmi tő ke és má s tá rsadalmi tények
(mint példá ul az oktatá si teljesítmény, a kö zegészségü gy vagy a bű nö zés) kö zö tti
ö sszefü ggések jó l tü krö zhetnék e tényező k hatását a tá rsadalmi tő kére. Ha viszont a
tá rsadalmi tő ke regioná lis és helyi profiljai hosszú tá vú hagyomá nyokat képviselnek, akkor
sokkal való színű bb, hogy a tá rsadalmi tő ke a kortá rs tá rsadalmi kö rü lmények oka, nem
pedig pusztá n hatása.
Az ebben a fejezetben bemutatott bizonyítékok a tá rsadalmi tő kébő l szá rmazó egyéni és
kollektív elő nyö k széles ská lá já ró l, bá r terjedelmü ket tekintve lenyű gö ző ek, nem
kimerítő ek és nem meggyő ző ek. A tudó sok olyan tá voli terü leteken, mint az
orvostudomá ny, a kriminoló gia, a kö zgazdasá gtan, a vá rosszocioló gia és az á llami politika,
aktívan vizsgá ljá k a tá rsadalmi tő ke ö sszefü ggéseit és kö vetkezményeit. Sokkal tö bb
munká ra lesz szü kség a tá rsadalmi tő ke erejének bizonyítá sá hoz, és kü lö nö sen annak
részletes bemutatá sá hoz, hogy hogyan és mikor a legegyértelmű bbek és legelő nyö sebbek a
hatá sai. Az ebben a szakaszban megfogalmazott á ltalá nosítá sokat nem ajá nlom a végső
szó nak. De az á ltalunk á ttekintett bizonyítékok azt mutatjá k, hogy mérhető mó don számít,
hogy a tá rsadalmi tő ke és az á llampolgá ri elkö telezettség csö kkent Ameriká ban az elmú lt
évtizedekben. Ugyanezek a bizonyítékok hatá rozottan azt sugalljá k, hogy szá mos, az
amerikaiak szá má ra ma fontos terü leten tö bb tá rsadalmi tő ke és polgá ri szerepvá llalá s
javítana a helyzeten.

FEJEZET
Oktatás és gyermekjólét
A gyermekek fejlő dését erő teljesen alakítja a tá rsadalmi tő ke. A legalá bb ö tven évre
visszanyú ló kutatá sok jelentő s része bizonyította, hogy a gyermek csalá djá ban, iskolá já ban,
kortá rscsoportjá ban és a nagyobb kö zö sségben a bizalom, a há ló zatok és a kö lcsö nö sségi
normá k széleskö rű en befolyá soljá k a gyermek lehető ségeit és vá lasztá sait, és ezá ltal
viselkedését és fejlő dését.1 Bá r a tá rsadalmi tő ke jelenlétét szá mos pozitív eredménnyel
hoztá k ö sszefü ggésbe, kü lö nö sen az oktatá sban, a legtö bb kutatá s a rossz dolgokra
ö sszpontosított, amelyek azokkal a gyerekekkel tö rténnek, akik olyan terü leteken élnek és
tanulnak, ahol a tá rsadalmi tő ke hiá nya tapasztalható . A kö vetkeztetés egyértelmű : a
tá rsadalmi tő ke megakadá lyozza, hogy a jó gyerekekkel rossz dolgok tö rténjenek.
A tá rsadalmi tő ke és a gyermekek fejlő dése kö zö tti szoros kapcsolat egyik jele az á ltalunk
készített, á llamonkénti tá rsadalmi tő keindex és a gyermekek jó létének népszerű
mérő szá ma (az Annie E. Casey Alapítvá ny á ltal évente kö zzétett Kids Count indexek) kö zö tti
figyelemre méltó konvergencia.2 (Az 5. tá blá zat ö sszefoglalja a Kids Count gyermekjó léti
indexet alkotó mérő szá mokat.)
A Tá rsadalmi tő keindexen magas pontszá mot elérő á llamok - vagyis azok az á llamok,
amelyek lakó i bíznak má sokban, csatlakoznak szervezetekhez, ö nkénteskednek, szavaznak
és bará tokkal szocializá ló dnak - ugyanazok az á llamok, ahol a gyermekek jó l fejlő dnek: ahol
a csecsemő k egészségesen szü letnek, és ahol a tizenévesek á ltalá ban nem vá lnak szü lő vé,
nem hagyjá k ki az iskolá t, nem keverednek erő szakos bű ncselekményekbe, és nem halnak
meg idő elő tt ö ngyilkossá g vagy emberö lés miatt. (Lá sd a 81. á brá t.) Statisztikailag a magas
szociá lis és tá rsadalmi
5. táblázat: A gyermekjólét Kids Count indexe
tő ke és a gyermekek pozitív fejlő dése olyan kö zel á ll a tö kéleteshez, amennyire a
tá rsadalomtudó sok az ilyen jellegű adatelemzésekben valaha is talá lnak.3 Az olyan
á llamokban, mint É szak-Dakota, Vermont, Minnesota, Nebraska és Iowa, egészséges polgá ri
felnő ttek és egészséges, kiegyensú lyozott gyerekek élnek; má s á llamok, első sorban a déli
á llamok, mind a felnő ttek, mind a fiatalok kö rében ó riá si kihívá sokkal kü zdenek.
Természetesen az a puszta tény, hogy a tá rsadalmi tő ke ö sszefü gg a gyerekek jó
eredményeivel, nem jelenti azt, hogy a tá rsadalmi tő ke okozza ezeket az eredményeket,
vagy éppen ellenkező leg, hogy a tá rsadalmi tő ke hiá nya miatt a gyerekek rossz irá nyba
fordulnak az életben. A tá rsadalmi tő kén kívü l az á llamok szá mos má s mó don is
kü lö nbö znek egymá stó l, amelyek befolyá solhatjá k a gyermekek jó létét - a szü lő k
iskolá zottsá gi szintje, a szegénységi rá ta, a csalá dszerkezet, a faji ö sszetétel és így tová bb.
Hogy a dolgok még bonyolultabbá vá ljanak, maga a tá rsadalmi tő ke is ö sszefü gg ezekkel a
tényező kkel. Így azokban az á llamokban, ahol ará nytalanul sok az alacsonyan képzett
felnő tt és az alacsony jö vedelmű , egyszü lő s csalá dok szá ma, á ltalá ban nincs annyi élénk
polgá ri kö zö sség, mint azokban az á llamokban, ahol a lakosok rendelkeznek a részvételhez
szü kséges gazdasá gi luxussal és gyakorlati készségekkel. A gyermekek eredményei, a
tá rsadalmi tő ke és a demográ fiai jellemző k kö zö tti bonyolult ö sszefü ggések miatt ébernek
kell lennü nk, hogy ne vonjunk le hamis kö vetkeztetéseket az adatokbó l. Való já ban azt
szeretnénk tudni, hogy a gyermekek jó létében megfigyelhető kü lö nbségek az egyes á llamok
kö zö tt kö zvetlenü l magá hoz a tá rsadalmi tő kéhez, vagy pedig valamilyen má s, a gyermekek
jó létét és a tá rsadalmi tő két egyará nt befolyá soló tényező hö z vagy tényező khö z
kapcsoló dnak.
Szerencsére a modern statisztikai eszkö zö k segítenek á tvá logatni a zű rzavart, mivel
lehető vé teszik szá munkra, hogy a tá rsadalmi tő ke és a gyermekek jó léte kö zö tti konkrét
kapcsolatok vizsgá lata sorá n má s tényező ket á llandó nak tartsunk. Elemzésü nk lényegében
azt talá lja, hogy a tá rsadalmi-gazdasá gi és demográ fiai jellemző k szá mítanak, de a
tá rsadalmi tő ke is.4 Való já ban a kü lö nbö ző Kids Count mutató kat tekintve a tá rsadalmi tő ke
a szegénység utá n a má sodik helyen á ll a gyermekek életére gyakorolt hatá sok szélességét
és mélységét tekintve. Míg a szegénység kü lö nö sen nagy hatá ssal van a fiatalok
termékenységének, halandó sá gá nak és tétlenségének nö vekedésére, a kö zö sségi
szerepvá llalá snak éppen ellenkező hatá sa van. A tá rsadalmi tő ke kü lö nö sen fontos abban,
hogy a gyermekek ne szü lessenek egészségtelenü l kicsinek, és hogy a tinédzserek ne
hagyjá k ott az iskolá t, és ne ló gjanak ki az iskolá bó l.
81. ábra: A gyerekek jobban járnak a magas társadalmi tőkével rendelkező
államokban
az utcá n, és há zassá gon kívü li gyerekeket szü ltek. Az á llam faji ö sszetétele és az egyszü lő s
csalá dok ará nya szintén befolyá solja a gyermekek jó létét, bá r sokkal kevésbé
kö vetkezetesen vagy erő sen, mint a szegénység és az alacsony tá rsadalmi tő ke.
Á ltalá nossá gban elmondható , hogy a felnő tt lakossá g iskolá zottsá gi szintje nem gyakorol
jelentő s, fü ggetlen hatá st a gyermekek jó létére, miutá n a szegénységet, a tá rsadalmi tő két és
a demográ fiai jellemző ket is figyelembe vették. Az á llam szociá lis infrastruktú rá ja sokkal
fontosabb a fiatalok egészséges fejlő désének biztosítá sá ban, mint azt bá rki is gondolta
volna.
Hasonló kö vetkeztetésekre jutottak a csalá di életet a szomszédsá g, ső t az egyes csalá dok
szintjén vizsgá ló tudó sok is. A kö zö sségi pszicholó gusok má r régó ta megfigyelték, hogy a
gyermekbá ntalmazá s ará nya magasabb ott, ahol a szomszédsá g kohézió ja alacsonyabb.5
Példá ul egy széles kö rben idézett tanulmá nyban, amely két szomszédsá got vizsgá lt, az
egyikben magas, a má sikban alacsony volt a gyermekbá ntalmazá sok ará nya, kiderü lt, hogy
a tá rsadalmi tő ke volt a fő tényező , amely megkü lö nbö ztette a két kö zö sséget. Ezekben a
vá rosrészekben hasonló volt a jö vedelmi szint, és hasonló volt a dolgozó nő k és az
egyszü lő s há ztartá sok ará nya. A magas kocká zatú kö rnyékeken azonban a lakosok sokkal
kevésbé voltak hajlandó ak segítséget kérni a szomszédtó l. A magas visszaélési ará nyú
terü leten élő szü lő k sokkal kisebb való színű séggel szá moltak be arró l is, hogy
gyermekfelü gyeletet cseréltek egy szomszéddal, vagy megengedték, hogy gyermekeik
má sokkal já tsszanak a kö rnyéken. Az alacsony kocká zatú kö rnyékeken élő gyerekek tö bb
mint há romszor nagyobb való színű séggel talá ltak otthon egy szü lő t iskola utá n, mint a
magas kocká zatú terü leteken élő gyerekek. A tanulmá ny szerző i arra a kö vetkeztetésre
jutottak, hogy a magas bá ntalmazá si ará nyú terü leteken "a csalá d sajá t problémá it a jelek
szerint inká bb sú lyosbítja, mintsem javítja a szomszédsá gi kö rnyezet. Ilyen kö rü lmények
kö zö tt az erő s tá mogató rendszerekre van a legnagyobb szü kség, de a legkevésbé való színű ,
hogy mű kö dnek".6 Az informá lis szociá lis há ló zatok segítenek megvédeni a gyerekeket
szü leik legrosszabb pillanataitó l.
Az egyes veszélyeztetett gyermekek kü lö nö sen érzékenynek bizonyultak a tá rsadalmi
tő kehiá nyra. Remélhető leg éppen az ilyen gyermekek a legérzékenyebbek a tá rsadalmi
kapcsolatok pozitív hatá saira, amennyiben azok biztosítható k. Desmond K. Runyan
gyermekorvos és munkatá rsai példá ul a bá ntalmazá s és elhanyagolá s szempontjá bó l magas
kocká zatú nak ítélt ó vodá skorú gyermekek nagy csoportjá t kö vették nyomon. Tö bb év
elteltével e veszélyeztetett gyermekek 87 szá zaléka szenvedett viselkedési és érzelmi
problémá któ l. A legjobb elő rejelző je annak azonban, hogy mely gyermekek kerü lték el
sikeresen ezeket a problémá kat, az volt, hogy ő k és anyjuk milyen mértékben voltak
bekapcsoló dva egy tá mogató szociá lis há ló ba, szociá lisan tá mogató kö rnyéken éltek, és
rendszeresen já rtak templomba. Ahogy a szerző k megá llapítjá k, még ezekben az
ó vodá skorú években is "a szü lő k tá rsadalmi tő kéje ... elő nyö kkel já r az utó daik szá má ra,
ahogyan a gyermekek is részesü lnek a szü leik pénzü gyi és emberi tő kéjébő l. A tá rsadalmi
tő ke a legmeghatá rozó bb lehet azon csalá dok szá má ra, amelyek kevesebb pénzü gyi és
oktatá si erő forrá ssal rendelkeznek". Egy má sik tanulmá ny azt talá lta, hogy a viszonylag
magas szintű tá rsadalmi tő kével rendelkező vá rosrészekben élő belvá rosi afroamerikai
serdü lő k kevésbé voltak depresszió sak, mint a kevésbé ö sszetartó szomszédsá gban élő k; a
szomszédsá g tá mogatá sá nak ez a pozitív hatá sa kü lö nö sen az erő s csalá di kapcsolatokkal
nem rendelkező gyerekek esetében volt kimutatható . Hasonló eredményeket talá ltak vá rosi
és vidéki kö rnyezetben is.7
A tá rsadalmi tő ke fontos a gyermekek sikeres életú tja szempontjá bó l. Ugyanezt a
kö vetkeztetést vonhatjuk le a tá rsadalmi tő ke és az iskolai teljesítmény kö zö tti kapcsolatró l
is. Az amerikai oktatá s minő sége az elmú lt évtizedekben egyre nagyobb aggodalomra adott
okot; ső t, sok hozzá értő megfigyelő ú gy véli, hogy a kö zoktatá s vá lsá gba jutott.8
Mégsem á ll minden á llam rosszul. Az egészséges gyermekekkel kapcsolatos
megá llapítá sainknak megfelelő en a magas tá rsadalmi tő kével rendelkező á llamok
mérhető en jobb oktatá si eredményekkel rendelkeznek, mint a kevésbé polgá ri á llamok. A
tá rsadalmi tő keindex nagymértékben korrelá l a tanuló k á ltalá nos iskolai, kö zépiskolai és
kö zépiskolai szabvá nyosított teszteken elért eredményeivel, valamint azzal, hogy a tanuló k
milyen ará nyban maradnak az iskolá ban.9 (Lá sd a 82. á brá t.) A tá rsadalmi tő ke kedvező
hatá sai még akkor is fennmaradnak, ha figyelembe vesszü k az á llam oktatá si sikerét
befolyá soló szá mos má s tényező t - faji ö sszetétel, jó lét, gazdasá gi egyenlő tlenségek,
felnő ttek oktatá si szintje, szegénységi rá ta, oktatá si kiadá sok, taná ri fizetések,
osztá lylétszá m,
82. ábra: Az iskolák jobban működnek a magas társadalmi tőkével rendelkező
államokban
a csalá dszerkezet és a vallá si hovatartozá s, valamint a magá niskolai szektor mérete (amely
a jobb tanuló k "krémje" lehet az á llami iskolá kbó l). Nem meglepő mó don e tényező k kö zü l
tö bb is fü ggetlen hatá st gyakorolt az á llami teszteredményekre és a lemorzsoló dá si
ará nyokra, de meglepő mó don a tá rsadalmi tő ke volt az egyetlen legfontosabb magyará zó
tényező . Elemzésü nk való já ban azt sugallja, hogy egyes eredmények - kü lö nö sen a SAT
pontszá mok - esetében a faji hovatartozá s, a szegénység és a felnő ttképzés szintjének
hatá sa csak kö zvetett. Ú gy tű nik, hogy ezek a tényező k befolyá soljá k a tá rsadalmi tő ke
szintjét egy á llamban, és a tá rsadalmi tő ke - és nem a szegénység vagy a demográ fiai
jellemző k ö nmagukban - hatá rozza meg a teszteredményeket.10
Vá ratlanul az á llamban az informális tá rsadalmi tő ke szintje erő sebb elő rejelző je a tanuló k
teljesítményének, mint a formális intézményesített tá rsadalmi tő ke szintje. Má s szó val, az
á llamban a tá rsadalmi bizalom szintje és az emberek informá lis kapcsolatainak gyakorisá ga
(ká rtyaparti, bará ti lá togatá sok és hasonló k) még szorosabb korrelá ció t mutatott az
oktatá si teljesítménnyel, mint az á llam lakosainak klubgyű lésekre, templomi lá togatá sokra
és kö zö sségi projektekre fordított ideje. Ez nem jelenti azt, hogy a formá lis tevékenységek
nem voltak fontosak. E bevallottan durva bizonyítékok inká bb azt mondjá k, hogy van
valami a kö zö sségekben, ahol az emberek kapcsolatban á llnak egymá ssal - tú l azon, hogy
mennyire gazdagok vagy szegények anyagilag, mennyire jó l képzettek maguk a felnő ttek,
milyen fajú ak vagy vallá sú ak -, ami pozitívan befolyá solja a gyermekek iskolá zottsá gá t.
Ezzel szemben még a sok anyagi és kulturá lis elő nnyel rendelkező kö zö sségek is rosszul
nevelik a gyerekeiket, ha az ott élő felnő ttek nem kapcsoló dnak egymá shoz. Sajnos a II.
szakasz bizonyítékai azt mutatjá k, hogy egyre tö bb amerikai kö zö sség ilyen.
A tá rsadalmi tő ke fontossá gá t konkrét példá k ö sszehasonlítá sá val lá thatjuk. Vegyü nk két
kö zepes méretű á llamot a keleti parton: É szak-Karolina (az orszá g negyvenegyedik helyén
á ll az SAT-eredmények, a teljesítménytesztek és a lemorzsoló dá si ará nyok tekintetében) és
Connecticut (a kilencedik helyen). Ha figyelembe vesszü k a két á llam minden egyéb
kü lö nbségét (gazdagsá g és szegénység, faji hovatartozá s, felnő ttek iskolá zottsá gi szintje,
vá rosiasodá s stb.), akkor statisztikai elemzésü nk szerint ahhoz, hogy É szak-Karoliná ban
hasonló oktatá si eredmények szü lessenek, mint Connecticutban, a Tar Heel State lakosainak
a kö vetkező k bá rmelyikét meg kellene tenniü k: 50 szá zalékkal nö velni a részvételi ará nyt
az elnö kvá lasztá sokon; megduplá zni a klubgyű lések lá togatá si gyakorisá gá t;
meghá romszorozni az ezer lakosra jutó nonprofit szervezetek szá má t; vagy havonta kétszer
tö bbszö r já rni templomba. Ezek ijesztő , nagy kö zö sségi szervező munká t igénylő
kihívá soknak tű nhetnek, és semmiképpen sem akarom azt sugallni, hogy a kapcsolat
mondjuk a felnő ttek klublá togatá sa és az iskolai teljesítmény kö zö tt egyszerű , kö zvetlen és
mechanikus lenne. Má srészt az adatok arra is utalnak, hogy É szak-Karolina szá má ra milyen
nehéz lenne Connecticut teljesítményét elérni pusztá n a hagyomá nyos oktatá si reformok
révén - példá ul az osztá lylétszá m csö kkentésével. Mivel az osztá lyok méretének hatá sa az
á llami szintű teljesítményre szerény a tá rsadalmi tő ke hatá saihoz képest, gyakorlatilag
lehetetlen lenne ugyanezt a fejlő dést elérni pusztá n az osztá lyok méretének
csö kkentésével.11 A való sá gban természetesen az oktatá s javítá sá hoz tö bbirá nyú
megkö zelítésre van szü kség, mivel nincsenek csodafegyverek; a lényeg csupá n az, hogy a
tá rsadalmi tő ke á ltal kíná lt potenciá lis befolyá soló erő meglepő en nagy a hagyomá nyosabb
megkö zelítésekhez képest.12
Miért tű nik ú gy, hogy a tá rsadalmi kapcsolatok sű rű sége egy á llamban ilyen jelentő s
hatá ssal van arra, hogy a diá kok milyen jó l teljesítenek az iskolá ban? Az ő szinte vá lasz az,
hogy még nem vagyunk teljesen biztosak benne, de van néhá ny fontos tá mpontunk. Elő szö r
is, ahol a kö zö sségi ü gyekben való polgá ri szerepvá llalá s á ltalá ban véve magas, ott a taná rok
magasabb szintű szü lő i tá mogatá sró l és alacsonyabb szintű rossz viselkedésrő l szá molnak
be, példá ul arró l, hogy a diá kok fegyvert hoznak az iskolá ba, fizikai erő szakot kö vetnek el,
ló gnak, és á ltalá ban véve kö zö mbö sek az oktatá ssal kapcsolatban. Az ö sszefü ggés egyrészt a
kö zö sségi infrastruktú ra, má srészt a tanuló k és a szü lő k iskolai elkö telezettsége kö zö tt
nagyon jelentő s, még akkor is, ha figyelembe vesszü k az egyéb gazdasá gi, tá rsadalmi és
oktatá si tényező ket, mint példá ul a szegénység, a faji ö sszetétel, a csalá dszerkezet, az
oktatá si kiadá sok, az osztá lyok mérete stb. . Az 1999-es halá los kimenetelű iskolai
erő szakos cselekmények fényében érdemes megjegyezni, hogy mindezen tényező k kö zü l a
kétgyermekes csalá dok és a kö zö sségen alapuló tá rsadalmi tő ke a legerő sebb elő rejelző i a
tanuló i erő szaknak az egyes á llamokban, eltö rpü lve az olyan tá rsadalmi feltételek, mint a
szegénység, a vá rosiassá g vagy a szü lő k iskolá zottsá gi szintje mellett. Rö viden, a magas
szintű tá rsadalmi tő kével rendelkező á llamokban a szü lő k jobban elkö telezettek
gyermekeik oktatá sá val kapcsolatban, és a magas szintű tá rsadalmi tő kével rendelkező
á llamok diá kjai nagyobb való színű séggel ü tik a kö nyveket, mint a kevésbé polgá ri á llamok
diá kjai.13
A má sik ok, amiért a magas tá rsadalmi tő kével rendelkező á llamokban a diá kok jobban
teljesítenek, az lehet, hogy kevesebb idő t tö ltenek tévénézéssel. Amint a 83. á bra mutatja,
igen erő s a negatív korrelá ció a gyerekek á tlagos tévénézéssel tö ltö tt ideje, valamint a
felnő ttek á tlagos polgá ri szerepvá llalá sa és tá rsadalmi kapcsolatai kö zö tt. (Mint mindig,
most is ellenő riztü k, hogy ez az ö sszefü ggés nem egyszerű en valamilyen má s tényező ,
példá ul a szegénység vagy a faji hovatartozá s hamis tü kö rképe-e). Való színű nek tű nik, hogy
ahol a tá rsadalmi szerepvá llalá s kö zö sségi hagyomá nyai tová bbra is magasak, ott a
gyerekek természetes mó don vonzó dnak a szabadidő produktívabb felhaszná lá sá hoz, mint
ott, ahol a tá rsadalmi kapcsolatok és az á llampolgá ri szerepvá llalá s a felnő ttek kö rében
korlá tozott.
Ez az á llamonkénti elemzés megerő síti a tö bb évtizedes kutatá sokat, amelyek szerint a
kö zö sség bevoná sa kulcsfontossá gú az iskolá k sikeréhez. Ezek a tanulmá nyok
megá llapítottá k, hogy a diá kok tanulá sá t nemcsak az iskolá ban és otthon tö rténtek
befolyá soljá k, hanem a tá rsadalmi há ló zatok, a normá k és az iskolá ban és a tá gabb
kö zö sségben kialakult bizalom is.14 A szü lő -taná r egyesü leteket való ban azért hoztá k létre,
hogy intézményesítsék a szü lő k kö zö tti, valamint a szü lő k és a taná rok kö zö tti tá rsadalmi
tő két, hogy az iskolá k jobban teljesíthessék oktatá si céljaikat.
A szü lő i szö vetség tagsá gá nak csö kkenése az elmú lt évtizedekben azt tü krö zi, hogy sok
szü lő nem vesz részt a gyermekeik iskolá ztatá sá ban. Ez a csö kkenés szégyenletes, mert a
kutatá sok azt mutatjá k, hogy amikor a szü lő k és a szélesebb kö zö sség együ ttmű kö dik az
iskolá kkal, a diá kok konkrét és mérhető mó don profitá lnak belő le. Az egyik legkorá bbi és
legbefolyá sosabb tanulmá nyt, amely a tá rsadalmi tő két az oktatá ssal kapcsolta ö ssze, James
Coleman, a Chicagó i Egyetem néhai szocioló gusa készítette, aki megteremtette a tá rsadalmi
tő ke és hatá sainak tanulmá nyozá sá nak szellemi alapjait. Colemant zavarba ejtette a
katolikus és má s vallá si alapú kö zépiskolá k alacsony lemorzsoló dá si ará nya. Az á llami
kö zépiskolá k diá kjai példá ul há romszor nagyobb való színű séggel hagytá k abba a tanulá st,
mint a katolikus kö zépiskolá k diá kjai; a nem katolikus magá niskolá k diá kjai tö bb mint
kétszer nagyobb való színű séggel hagytá k abba a tanulá st. Ezenkívü l a katolikus iskolá k
hatékonyabbnak bizonyultak a diá kok matematikai és szó beli készségeinek tanítá sá ban.
Coleman feltételezte, hogy a katolikus iskola sikere nem az egyes diá kok sajá tos
tulajdonsá gainak, hanem az iskolá t kö rü lvevő tá rsadalmi struktú rá nak kö szö nhető : a
diá kok szü lei tö bb szá lon kö tő dnek egymá shoz, mind mint a helyi egyhá z tá rsai, mind mint
az iskolatá rsak szü lei. Ezek a szü lő i kö zö sségek pedig szociá lis erő forrá sokat biztosítanak a
veszélyeztetett diá kok szá má ra, és elszigetelik az iskolá kat attó l a nyomá stó l, hogy
felhígítsá k az alaptanterveket. Rö viden, Coleman
83. ábra: A magas társadalmi tőkével rendelkező államokban a gyerekek kevesebbet
tévéznek
figyelmeztetett, nem lehet alá becsü lni "a fiatalok beá gyazó dá sá nak fontossá gá t a hozzá juk
legkö zelebb á lló felnő ttek enklá véjá ba, elő szö r és leginká bb a csalá dba, má sodszor pedig a
felnő ttek kö rnyező kö zö sségébe (mindezen eredményekben a vallá si kö zö sség példá zza)".15
Sajnos, a "funkcioná lis kö zö sségek", amelyekbő l a katolikus iskolá sok részesü lnek,
erodá ló dnak, mert mind az egyhá z, mind a csalá d veszített erejébő l és kohézió já bó l. Ez a
tendencia vá rható an minden tá rsadalmi-gazdasá gi csoportba tartozó , de kü lö nö sen a
há trá nyos helyzetű gyerekeknek á rt.
Anne Henderson és Nancy Berla oktatá skutató k szá mos tanulmá nyt foglaltak ö ssze,
amelyek azt mutatjá k, hogy ha a szü lő k részt vesznek gyermekeik oktatá sá ban, a gyerekek
jobban teljesítenek az iskolá ban, és az iskolá k, ahová já rnak, jobbak. Arra a kö vetkeztetésre
jutottak, hogy "[a] bizonyítékok ma má r vitá n felü l á llnak. Ha az iskolá k a csalá dokkal
együ ttmű kö dve tá mogatjá k a tanulá st, a gyerekek á ltalá ban nemcsak az iskolá ban, hanem
egész életü kben sikeresek lesznek..... Ha a szü lő k otthon részt vesznek gyermekeik
oktatá sá ban, gyermekeik jobban teljesítenek a iskolá ban. Ha a szü lő k részt vesznek az
iskolá ban, a gyermekeik tová bb jutnak az iskolá ban, és az iskolá k, ahová já rnak, jobbak."16
A kö zö sségbő l az iskola szintjére lépve má s kutatá sok azt talá ltá k, hogy az iskola falain
belü li tá rsadalmi tő ke szá mos elő nnyel já r a diá kok, a taná rok és az igazgató k szá má ra.
Legalá bb harminc évre visszanyú ló tanulmá nyok kimutattá k, hogy a kisebb iskolá k
á ltalá ban jobban teljesítenek a nagy iskolá kná l, nagyrészt azért, mert a kisebb iskolá k tö bb
lehető séget és bá torítá st nyú jtanak a diá koknak arra, hogy személyesen vegyenek részt
egymá s kö zö tt tanó rá n kívü li tevékenységekben, és hogy felelő sséget vá llaljanak az iskolai
klubokban stb.17
Anthony S. Bryk és kollégá i a chicagó i iskolá k és a katolikus iskolá k orszá gos szintű ,
tö bbéves vizsgá lataiban arra a kö vetkeztetésre jutottak, hogy a "kö zö sségi" tá rsadalmi tő ke
és a "kapcsolati bizalom" hatalmas elő nyt biztosít egyes iskolá k szá má ra, még a taná ri
há ttér és a diá kok demográ fiai jellemző inek figyelembevétele utá n is. A katolikus iskolá k
mint tanulá si kö zö sségek sok tekintetben kü lö nbö znek az á llami kö zépiskolá któ l. A
katolikus iskolá k kisebbek, a diá kok és a taná rok kö zö tt tö bb minő ségi kapcsolatot
biztosítanak vá ltozatos kö rnyezetben, az interaktív tanó rá n kívü li programok szélesebb
ská lá já t kíná ljá k, és az iskola kü ldetésével és értékeivel kapcsolatos magas szintű belső
egyetértés jellemzi ő ket. Bryk és kollégá i szerint, ha egy "á tlagos" á llami iskola egy
demográ fiailag hasonló katolikus iskolá hoz hasonló "kö zö sségi szervezetet" fogadna el,
akkor az á llami iskola jelentő s javulá st tapasztalna a taná rok és a személyzet morá ljá ban és
a diá kok érdeklő désében a tanulmá nyok irá nt. Az á llami iskolá ban jelentő sen csö kkenne az
osztá lyok szétvá lasztá sa és az osztá lytermi rendetlenség is.18 Colemanhez hasonló an Bryk
és kollégá i is arra a kö vetkeztetésre jutottak, hogy a katolikus iskolá k nem azért teljesítenek
jobban, mint az á llami iskolá k, mert a taná rok vagy a diá kok képzettebbek, hanem azért,
mert "a katolikus iskolá k a tá rsadalmi kapcsolatok olyan há ló zatá bó l profitá lnak, amelyet a
bizalom jellemez, és amely a "tá rsadalmi tő ke" egy formá já t alkotja. "19
Egyes vá rosok ezeket a felismeréseket arra haszná ljá k fel, hogy tá rsadalmi tő két és
á llampolgá ri részvételt építsenek az á llami iskolá kban. Az egyik legkorá bbi, legsikeresebb
és leghosszabb ideje tartó iskolai reformkezdeményezésben James Comer, a Yale
gyermekpszichiá tere kidolgozta az iskolá k, a szü lő k és a kö zö sség kö zö tti hatékony
kapcsolat modelljét. A Comer-iskolá k két vezérelve a kö vetkező : "[k]oordiná ció és
együ ttmű kö dés a gyermek legjobb oktatá si érdekeit szem elő tt tartó valamennyi felnő tt
kö zö tt", valamint "a szü lő k aktív részvétele az ú t minden szakaszá ban".20 Comer és kollégá i
megá llapítottá k, hogy a szü lő i részvétel javíthatja az iskolai teljesítményt és a gyerekek
teljesítményének csalá di tá mogatá sá t - de csak akkor, ha a szü lő k való di dö ntéshozatali
felelő sséget kapnak, és tudá suknak és képességeiknek megfelelő pozíció kba kerü lnek.21
Ahol ezek az elemek nincsenek jelen, a szü lő k hajlamosak kiá brá ndulni és bizalmatlanná
vá lni, alá á sva ezzel az á llami iskolá k szá má ra oly fontos kö zö sségi alapú tá rsadalmi tő két.
Az 1980-as évek végén Chicago ú ttö rő oktatá si reformkezdeményezést indított, amelynek
sarokkö ve a szü lő k részvétele a dö ntéshozatalban. Bá r a reformterv nem mű kö dö tt olyan
jó l, mint remélték, az értékelő k mégis ú gy talá ltá k , hogy az iskolá n belü li tá rsadalmi tő ke
képes vá ltozá st hozni. Ha a taná rok, a szü lő k és az igazgató k kö zö tt nagyfokú a bizalom,
akkor ezek a kulcsszereplő k jobban elkö telezettek az iskolafejlesztés kö zponti elvei irá nt. A
nagy bizalommal rendelkező kö rnyezetben a taná rok lojá lisnak érzik magukat az iskolá hoz,
innovatív tanulá si mó dszereket keresnek, kapcsolatba lépnek a szü lő kkel, és mély
felelő sséget éreznek a diá kok fejlő déséért. Még a sikeres reform esélyeit befolyá soló ö sszes
tö bbi tényező figyelembevétele utá n is a bizalom tová bbra is kulcsfontossá gú ö sszetevő
marad.22
Ahogy ezek a tanulmá nyok is mutatjá k, a szü lő k és a kö zö sségek bevoná sa az iskolai oktatá s
javítá sá ra irá nyuló jelenlegi erő feszítések kö zéppontjá ban á ll. A két legvitatottabb
reformmegkö zelítés - a charteriskolá k létrehozá sa és a kö zpénzekbő l finanszírozott
utalvá nyok biztosítá sa a gyerekek magá niskolá kba való já rá sá hoz - a szü lő k azon
kísérletének tekinthető , hogy gyermekeiknek megadjá k annak a "kö zö sségi orientá ció nak"
az elő nyeit, amely kivételes tanuló i magatartá st és teljesítményt eredményez. A "vá lasztá si"
programok kritikusai attó l tartanak, hogy ezek csak sú lyosbítjá k a meglévő oktatá si
egyenlő tlenségeket. A tá mogató k azzal érvelnek, hogy a szabad piac lá thatatlan kezébe
helyezett iskolá ztatá s mindenki szá má ra javítani fogja a minő séget, mivel az iskolá k
kénytelenek lesznek az eredmények alapjá n versenyezni. Bá r még tú l korai lenne
megmondani, hogy melyik félnek van igaza, de bizonyítékunk van arra, hogy ha a
"vá lasztá si" programok mű kö dnek, akkor sikerü k kevésbé a piac vará zslatá n, mint inká bb a
tá rsadalmi tő ke vará zslatá n mú lik. Azok az iskolai reformkezdeményezések, amelyek arra
ö sztö nzik a gyerekeket, hogy kisebb, kö zö sségibb iskolá kba já rjanak, nem szá ndékoltan azt
eredményezhetik, hogy mind a diá kok, mind a szü lő k nagyobb mértékben vesznek részt
klubokban, osztá lytermi tevékenységekben, irá nyító testü letekben és oktatá si
lobbicsoportokban.23 Ily mó don az ilyen oktatá si reformok az á llampolgá ri elkö telező dés
motorjá vá vá lhatnak, bá r ha csak a legelkö telezettebb szü lő k viszik el gyermekeiket az ú j
iskolá kba, és így a tö bbi gyerek szá má ra az ő elkö telező désü kbő l szá rmazó "pozitív
externá liá k" is megszű nnek, a nettó hatá s az egyenlő tlenségek sú lyosbodá sá t
eredményezheti.
A szomszédsá gi vagy kö zö sségi szintű tá rsadalmi tő ke egyértelmű en hatá ssal van a
gyermekek tanulá sá ra. De a csalá don belüli tá rsadalmi tő ke is erő teljesen befolyá solja a
fiatalok fejlő dését.24 Azok a csalá dok, amelyek szoros tá rsadalmi kö telékeket élveznek, és
azok a szü lő k, akik a kö lcsö nö sség értékét nevelik a gyermekeikbe, nagyobb való színű séggel
"nagyobb fokú megfelelésre és az értékeikhez való ragaszkodá sra tesznek szert".25 Még ha
sok má s, az iskolai teljesítményt befolyá soló tényező t - beleértve a szü lő k iskolai
végzettségét és jö vedelmét, a faji hovatartozá st, a csalá d méretét, a régió t és a nemet -
vá ltozatlanul hagyunk is, azok a gyerekek, akiknek szü lei szorosan kö tő dnek a gyerekeikhez
és a gyerekek iskolá já hoz, sokkal kisebb való színű séggel hagyjá k el a kö zépiskolá t, mint
azok, akiknél a tá rsadalmi tő ke ezen formá i hiá nyoznak. Azoknak a szü lő knek a gyermekei,
akik részt vesznek a gyermekeik iskolá já ban szervezett programokon, segítenek a há zi
feladatokban, és figyelemmel kísérik a gyermekeik iskolá n kívü li viselkedését, való színű leg
magasabb á tlagot érnek el a tanulmá nyi á tlagukban, jobban részt vesznek az osztá lyban, és
tá vol tartjá k magukat a drogoktó l és a bű nelkö vetéstő l.26 Egy hosszú tá vú , alacsony
jö vedelmű baltimore-i tinédzseranyá kró l szó ló tanulmá ny megá llapította, hogy azokban a
csalá dokban, ahol az anya és gyermeke kö zö tt magas szintű érzelmi tá mogatá s volt, és ahol
az anya erő s tá mogató há ló zattal rendelkezett, a gyermek drá maian nagyobb
való színű séggel érettségizett le , folytatta a fő iskolá t, és á llandó á llá sa volt. Má s szó val, a
"veszélyeztetett" gyermekek sikeresek lehetnek az életben, ha az anyjuk elegendő
tá rsadalmi tő kével rendelkezik.27
A tá rsadalmi tő ke jó tékony hatá sai nem korlá tozó dnak a há trá nyos helyzetű kö zö sségekre
vagy az alap- és kö zépfokú oktatá sra. Való já ban sok, magasan teljesítő kü lvá rosi
iskolakö rzetben bő ségesen van tá rsadalmi tő ke, amely oktatá si szempontbó l még a
pénzü gyi tő kénél is fontosabb. Ezzel szemben, ahol a tá rsadalmi kapcsolatok hiá nyoznak,
ott az iskolá k kevésbé jó l mű kö dnek, fü ggetlenü l attó l, hogy mennyire jó mó dú a kö zö sség.
Rá adá sul a tá rsadalmi tő ke a fő iskolai évek alatt is erő teljes hatá st gyakorol az oktatá sra. A
tanó rá n kívü li tevékenységek és a kortá rs tá rsadalmi há ló zatokban való részvétel erő teljes
elő rejelző je a fő iskolai lemorzsoló dá s ará nyá nak és a fő iskolai sikerességnek, még akkor is,
ha a fő iskola elő tti tényező ket - beleértve a tö rekvéseket - nem vá ltoztatjuk meg.28 Má s
szó val, a Harvardon és Harlemben is a tá rsadalmi kapcsolatok nö velik a tanulmá nyi
eredményt. Az egyik olyan terü let, ahol az amerikai tá rsadalmi tő ke csö kkenő á llomá nya
való színű leg a legká rosabb kö vetkezményekkel já r, a gyermekeink á ltal kapott oktatá s
minő sége (az iskolá ban és azon kívü l is).

FEJEZET
Biztonságos és produktív szomszédságok
Amint azt az elő ző fejezetben lá ttuk, a gyerekek egészséges fejlő dése nagymértékben fü gg
attó l a tá rsadalmi kö rnyezettő l, amelyben felnő tté vá lnak. A magas szintű tá rsadalmi
tő kével rendelkező szomszédsá gok á ltalá ban jó helyek a gyermeknevelésre. A magas
tá rsadalmi tő kével rendelkező terü leteken a kö zterü letek tisztá bbak, az emberek
bará tsá gosabbak és az utcá k biztonsá gosabbak. Hogyan vezetnek a bizalom, a tá rsadalmi
há ló zatok és az á llampolgá ri elkö telezettség szép és biztonsá gos vá rosrészekhez?
A tudó sok, kü lö nö sen a kriminoló gusok, évek ó ta tö prengenek ezeken a kérdéseken. A korai
munká k tö bbsége azzal foglalkozott, hogy miért van az, hogy egyes vá rosrészekben sokkal
tö bb a vandalizmus, a graffiti, az utcai bű nö zés és a bandá k verekedése, mint má shol. Ezek a
kö rnyékbeli jellemző k a lakossá gcsere ellenére évtizedeken á t fennmaradtak. Az 1920-as
évektő l kezdve az orszá g néhá ny vezető kriminoló gusa elkezdte kidolgozni a bű nö zés és a
fiatalkori bű nö zés "ö koló giai" elméleteit. Ezek az elméletek eltérő részletességgel
rendelkeztek, de á ltalá ban a "tá rsadalmi dezorganizá ció ra", mint a rossz viselkedés
motorjá ra ö sszpontosítottak. Ilyen dezorganizá ció jellemzett szá mos vá rosi kö zö sséget,
ahol a lakossá g fluktuá ció ja magas volt, a szomszédok névtelenek voltak, az etnikai
csoportok nehezen keveredtek, a helyi szervezetek ritká k voltak, a há trá nyos helyzetű
fiatalok pedig a felnő ttek vilá gá tó l elzá rt "szubkultú rá kban" rekedtek.
A neves kriminoló gus, Robert J. Sampson szá mos empirikus tanulmá nyt ö sszefoglalva arra a
kö vetkeztetésre jut, hogy még a szegénység és má s, a bű nö ző i magatartá st ö sztö nző
tényező k figyelembevételével is "a) a lakosok kö zö tti anonimitá s és gyér ismeretségi
há ló zatok, b) a felü gyelet nélkü li tizenéves kortá rscsoportok és a kö zterü letek gyengébb
ellenő rzése, valamint c) a gyenge szervezeti bá zis és a helyi tevékenységekben való
alacsony tá rsadalmi részvétel jellemzi a kö zö sségeket, amelyek a bű nö zés és az erő szak
fokozott kocká zatá val szembesü lnek". Példá ul az egyéb tá rsadalmi és gazdasá gi tényező k
alapjá n megfeleltetett kö rnyékeket ö sszehasonlítva az orszá gos felmérések azt mutatjá k,
hogy a nagy mobilitá ssal jellemezhető kö rnyéken élő k kocká zata megduplá zó dik, ha
bű ncselekmény á ldozatá vá vá lnak, ö sszehasonlítva a stabilabb kö rnyéken élő kével.
Sampson azonban hozzá teszi, hogy a "tá rsadalmi dezorganizá ció " iskolá ja nem magyará zta
meg megfelelő en, hogy ezek a szomszédsá gi jellemző k, ú gy tű nik, hogyan és miért
eredményezik a bű nö zés megnö vekedett szintjét.1
Jane Jacobs, a vá rosi élet nagy tudó sa 1961-ben megjelent, ma má r klasszikusnak szá mító
kö nyvében, A nagy amerikai városok halála és élete című művében vá laszt adott. Jacobs
megjegyezte, hogy a "tá rsadalmi tő ke" - a kifejezés, amelynek ő az egyik feltalá ló ja - az, ami
leginká bb megkü lö nbö zteti a biztonsá gos és szervezett vá rosokat a nem biztonsá gos és
szervezetlen vá rosoktó l. A huszadik szá zadi vá rostervezési és vá rosmegú jítá si tö rekvések
elleni éles vá diratá ban azt á llította, hogy ahol a vá rosok ú gy vannak kialakítva, hogy
maximalizá ljá k a szomszédok kö zö tti informá lis kapcsolatokat, ott az utcá k
biztonsá gosabbak, a gyerekekrő l jobban gondoskodnak, és az emberek boldogabbak a
kö rnyezetü kkel. Jacobs szerint a helyi fű szeressel, a há z elő tt á lló csalá dokkal és a
plébá niá já n sétá ló pappal való rendszeres kapcsolat, valamint az utcai vá sá rok és a
kényelmesen á tjá rható parkok jelenléte a helyi lakosokban a folytonossá g és a felelő sség
érzését alakította ki. "Az ilyen alkalmi, nyilvá nos, helyi szintű kapcsolatok ö sszessége -
amelyek tö bbnyire véletlenszerű ek, tö bbnyire ü gyintézéssel kapcsolatosak, és amelyeket az
érintett személy adagol, és senki sem erő ltet rá - az emberek nyilvá nos identitá sá nak
érzése, a kö zmegbecsü lés és a bizalom há ló ja, valamint erő forrá s a személyes és
szomszédsá gi szü kség idején".2
Az e nagy hatá sú tanulmá nyok ó ta eltelt évtizedekben szá mos má s, kü lö nbö ző
tudomá nyá gakhoz tartozó tudó s dolgozta ki az alapvető felismeréseket. E munka
kö vetkeztetései egyszerű ek, és éppen olyanok, mint ahogyan Jacobs és a korai
kriminoló gusok megjó soltá k volna: A tá rsadalmi tő ke magasabb szintje - minden má s
tényező t figyelembe véve - alacsonyabb bű nö zési szintet eredményez.
Az emberö lési statisztiká k á llami szintű elemzése szemléletesen mutatja be a helyzetet. (A
gyilkossá gi rá tá kat á ltalá ban a bű nö zés elő fordulá sá nak legmegbízható bb mutató jaként
fogadjá k el, amely a legkevésbé hajlamos az egyes jogható sá gok kö zö tti torzítá sra.) A
nagyobb tá rsadalmi tő kével rendelkező á llamokban ará nyosan kevesebb a gyilkossá g. (Lá sd
a 84. á brá t.) Ez az inverz kapcsolat megdö bbentő en erő s - olyan kö zel á ll a tö kéleteshez,
amilyet két tá rsadalmi jelenség kö zö tt csak talá lni lehet.3 Természetesen szá mos oka lehet
annak, hogy a magas tá rsadalmi tő kével rendelkező á llamokban miért alacsony a
gyilkossá gok ará nya. A tá rsadalmi tő kében gazdag á llamok példá ul á ltalá ban gazdagabbak,
jobban képzettek, kevésbé vá rosiasak, és a jö vedelemelosztá suk is egyenlő ségre tö rekszik.
A tová bbi elemzések azonban, amelyek figyelembe veszik ezeket és má s tényező ket, azt
talá ljá k, hogy a tá rsadalmi tő ke és a biztonsá gos utcá k kö zö tti kapcsolat való s. Való já ban a
tá rsadalmi tő ke kö rü lbelü l olyan fontos az emberö lések gyakorisá gá nak meghatá rozó
tényező jeként, mint a szegénység, a vá rosiassá g és a faji ö sszetétel. Meglepő mó don a
tá rsadalmi tő ke fontosabb, mint egy á llam oktatá si szintje, az egyszü lő s há ztartá sok ará nya
és a jö vedelmi egyenlő tlenségek.
84. ábra: Az erőszakos bűncselekmények ritkábbak a magas társadalmi tőkével
rendelkező államokban
az egy fő re jutó gyilkossá gok szá má nak elő rejelzésében az 1980-95 kö zö tti idő szakban.
É rdekes mó don ez az ö sszefü ggés akkor is erő s marad, ha az á llamonként a bű nö zéstő l való
félelem szintjét kontrollá ljuk; ez a vá ratlan tény azt jelenti, hogy az ok-okozati nyíl
legalá bbis részben a tá rsadalmi tő kétő l a bű nö zésig vezet.4
Tö rténetü nk itt keresztezi egy ő si tö rténelmi rejtélyt - miért má s a Dél? A tö rténészek má r
tö bb mint egy évszá zada tudjá k, hogy az egykori Konfö derá ció á llamaiban sokkal gyakoribb
a halá los erő szak, mint az orszá g tö bbi részén. Való já ban a gyilkossá gok ará nya jó val a
polgá rhá ború elő tt sokkal magasabb volt délen, és ez a kü lö nbség tö bbé-kevésbé
vá ltozatlanul fennmaradt a huszadik szá zadban. Az 1980-as és 1990-es években példá ul a
gyilkossá gok ará nya délen nagyjá bó l kétszerese volt az északiakénak. Rá adá sul ugyanez a
regioná lis kü lö nbség mind a fehérek, mind a feketék kö rében megfigyelhető . Szá mos
értelmezést kíná ltak - pszicholó giai, kulturá lis, tá rsadalmi, gazdasá gi, ső t faji értelmezést is.
A regioná lis kü lö nbség azonban még akkor is fenná ll, ha a faji hovatartozá st, az életkort, a
gazdasá gi egyenlő tlenséget, az urbanizá ció t, az iskolá zottsá got, a szegénységet és a
gyilkossá gi ará nyok egyéb ismert elő rejelző it vá ltozatlanul hagyjuk. Valami a
"déliességben" ú gy tű nik, hogy a halá los erő szak magas potenciá ljá val já r együ tt.
Egyes megfigyelő k "egy olyan déli vilá gképet okolnak, amely a tá rsadalmi, politikai és fizikai
kö rnyezetet ellenségesnek hatá rozza meg... a bő séges vendégszeretet és az idegenekkel
szembeni intenzív ellenségesség szimbió zisá t". Má sok szerint a rejtély kulcsa egy jellegzetes
déli "becsü letkultú ra", amely a pá rbajozá s tizenkilencedik szá zadi hagyomá nyá ban
nyilvá nul meg, és talá n a tizennyolcadik szá zadi bevá ndorlá si mintá kra vezethető vissza.5 A
84. á bra inká bb azt sugallja, hogy a tá rsadalmi tő ke (vagy inká bb annak hiá nya) lehet a
hiá nyzó lá ncszem. Amint a tá rsadalmi tő ke kü lö nbségeit figyelembe vesszü k, a régó ta
ismert regioná lis kü lö nbségek eltű nnek. A Dél nem erő szakosabb, mint ahogyan azt a jó l
ismert tá rsadalmi tő kehiá ny miatt elvá rná nk tő le. Ez a magyará zat nemcsak az É szak és Dél
kö zö tti bruttó kü lö nbségre ad magyará zatot, hanem az É szakon és Délen belüli
kü lö nbségekre is.6 Má s szó val, a halá los erő szak mindenü tt jelen van, ahol a tá rsadalmi tő ke
hiá nyos.
A tá rsadalmi tő ke és az erő szak kö zö tti kapcsolat tová bbi vizsgá latá hoz kihaszná lhatjuk a
DDB Needham Life Style felméréseiben az elmú lt évtizedekben feltett bá jos kérdést.
"Egyetért vagy nem ért egyet a kö vetkező mondattal?" - kérdezték a vá laszadó kat: "Egy
ö kö lharcban az á tlagosná l jobban teljesítenék". Á tlagosan az amerikaiak 38 szá zaléka
vá lasztja az ö kö lharcos alternatívá t. (A férfiak kétszer akkora való színű séggel értenek
egyet, mint a nő k, 53 szá zalék a 26 szá zalékkal szemben, de a nő k lassan csö kkentették a
verekedési szakadékot, az 1970-es évek végi 20-25 szá zalékos egyetértésrő l az 1990-es
évek végére folyamatosan 30 szá zalékra emelkedett.) Ami még fontosabb, kiderü lt, hogy
á llamonként jelentő s kü lö nbségek vannak. A ská la csú csá n Louisiana, Nyugat-Virginia és Ú j-
Mexikó lakosainak kö zel fele ért egyet ezzel a mondattal, szemben a dél-dakotai, maine-i,
iowai, minnesotai, new hampshire-i és nebraskai lakosok kevesebb mint egyharmadá val.
Amint a 85. á bra mutatja, a verekedési hajlandó sá g erő sen korrelá l az alacsony tá rsadalmi
tő kével, talá n azért, mert a kö zö sségi kapcsolatok és a tá rsadalmi bizalom enyhítő
hatá sainak hiá nyá ban a tá rsadalmi rend érvényesítésének ö nsegélyező rendszere alakult ki.
Mindenesetre az alacsony tá rsadalmi tő kével jellemezhető á llamok polgá rai
készségesebbek a verekedésre (talá n mert szü kségü k van rá ), és hajlamosak a
rendbontá sra.7
Ezek az á llami kü lö nbségek szépen illeszkednek ahhoz a kutatá si anyaghoz, amely a
bű nö zési és bű nö zési ará nyokat helyi vagy aká r népszá mlá lá si kö rzetek szintjén vizsgá lta.
Ezek a tanulmá nyok a bű nö ző i magatartá s vizsgá lata mellett kifinomult statisztikai
techniká kat alkalmaztak arra is, hogy feltá rjá k a "szomszédsá g hatá sait" az amerikai
vá rosokat sú jtó egyéb problémá kra - a gyermekbá ntalmazá stó l kezdve a lemorzsoló dá si
ará nyokon á t a tinédzserterhességig és a ká bító szer-fogyasztá sig mindenre.8 E tanulmá nyok
egységesítő elő feltevése az, hogy egy személy viselkedése nemcsak a sajá t jellemző itő l fü gg,
hanem a kö rü lö tte élő k - szomszédai, iskolatá rsai stb. - jellemző itő l is.
Ezek a tanulmá nyok szigorú vitá k kö zéppontjá ban á lltak, fő ként arró l, hogy való ban
bizonyítottak-e valamit a hasonló an gondolkodó k tendenciá já n kívü l.
85. ábra: A magas társadalmi tőkével rendelkező államok kevésbé harciasak
az emberek ugyanazon a helyen gyű ljenek ö ssze. Ez a kritika a kö vetkező : Persze, a
tizenéves lemorzsoló dó k á ltalá ban ugyanazon a kö rnyéken talá lható k, de ez nem azért van,
mert ezek a gyerekek egymá st befolyá soljá k abban, hogy otthagyjá k az iskolá t. A
csoportosulá s inká bb azért alakul ki, mert a hasonló értékrenddel vagy szü lő i
gyakorlatokkal rendelkező csalá dok jobban érzik magukat egymá s kö zelében. A kritikusok
joggal jegyzik meg, hogy a legkifinomultabb statisztikai elemzések is nehezen tudjá k
azonosítani azokat a lá thatatlan erő ket, amelyek miatt a "madarak egy tollbó l fakadó "
csoportok egy csoportba tö mö rü lnek. Rá adá sul, még ha léteznek is szomszédsá gi hatá sok,
ezek jelentéktelenek lehetnek az olyan "csalá di hatá sokhoz" képest, mint a szü lő i
gondoskodá s és ú tmutatá s.9
Komolyan veszem ezeket a kritiká kat. Mindazoná ltal a bű nö zésre gyakorolt szomszédsá gi
hatá sokat megá llapító tanulmá nyok szá ma és sokfélesége meggyő zö tt arró l, hogy ezek a
hatá sok való sak. Bá r a szomszédsá g hatá sá nak mértéke vá ltozó , a kutató knak sikerü lt
kimutatniuk, hogy a kocká zatos viselkedésre való egyéni hajlamon tú lmenő en azok a
gyerekek, akik má s kocká zatvá llaló gyerekek kö zö tt élnek, nagyobb való színű séggel esnek
rossz mintá kba. Bostonban példá ul azok a gyerekek, akiknek a szomszédsá gá ban élő tá rsaik
drogoznak, bű ncselekményeket kö vetnek el, és bandatagokkal bará tkoznak, lényegesen
nagyobb való színű séggel maguk is így tesznek, fü ggetlenü l a kezdeti hajlamuktó l.
Chicagó ban a sok fehérgalléros szakemberrel rendelkező kö rnyéken élő fiatal fekete férfiak
tö bb mint há romszor nagyobb való színű séggel érettségiznek le, mint azok a hasonló fiatal
férfiak, akik kevésbé képzett lakosokkal rendelkező kö rnyéken élnek.10 Ezek és még tö bb
tucat tanulmá ny arra utal, hogy az embereket nem csupá n sajá t dö ntéseik és kö rü lményeik
motivá ljá k, hanem szomszédaik dö ntései és kö rü lményei is. Az én sorsom nemcsak attó l
fü gg, hogy tanulok-e, nem drogozom-e, nem já rok-e templomba, hanem attó l is, hogy a
szomszédaim megteszik-e ezeket a dolgokat.
Bá r az elemzési mó dszerek nem mindig tették lehető vé a kutató k szá má ra, hogy pontosan
meghatá rozzá k, hogyan mű kö dnek a szomszédsá gi hatá sok, a kö zelmú ltban tudomá nyos
erő feszítések tö rténtek e folyamatok jobb megértésére.11 A kutató k ú gy vélik, hogy a
tá rsadalmi tő ke - vagy annak hiá nya - a kirakó s já ték nagy része. Egyrészt a tá rsadalmi tő ke
jelenléte - az egymá ssal bizalmi há ló zatok és kö zö s értékek révén kapcsolatban á lló
egyének - lehető vé teszi a fiatalok szá má ra a pozitív normá k érvényesítését, és hozzá férést
biztosít szá mukra mentorokhoz, példaképekhez, oktatá si tá mogató khoz és munkahelyi
kapcsolatokhoz a szomszédsá gon kívü l.12 A tá rsadalmi há ló zatok emocioná lis és pénzü gyi
tá mogatá st is nyú jthatnak az egyéneknek, és politikai befolyá st és ö nkénteseket
biztosíthatnak a kö zö sségi intézmények szá má ra.13 Ezzel szemben a pozitív normá k, a
kö zö sségi tá rsulá sok és az informá lis felnő tt bará ti és rokoni há ló zatok hiá nyá ban a
gyerekek magukra vannak utalva. Az ilyen kö rnyezetben a fiatalok a legnagyobb
való színű séggel rö vidlá tó vagy ö npusztító impulzusokat kö vetnek.
Az ilyen kö rnyezetben a fiatalok is hajlamosak leginká bb arra, hogy bandá k vagy
szomszédsá gi "csapatok" formá já ban létrehozzá k sajá t tá rsadalmi tő kéjü ket. Ahogy Robert
Sampson szocioló gus megá llapítja: "A tá rsadalmi tő ke hiá nya a tá rsadalmilag szervezetlen
kö zö sségek egyik fő jellemző je".14 A szomszédsá gi kö tő dés vá ltozó szintjérő l rendelkezésre
á lló legjobb bizonyítékok arra utalnak, hogy a legtö bb amerikai kevésbé kö tő dik a
szomszédsá gá hoz, mint egy generá ció val ezelő tt.15 Ez részben annak a ténynek kö szö nhető ,
hogy a nő k - akik soká ig a szomszédsá g megingathatatlan építő i voltak - ma sokkal nagyobb
való színű séggel vannak tá vol a munkahelyü kö n napkö zben, mint az anyá ik. A hivatá sos
férfiak pedig, akik egykor a szomszédsá gi egyesü leteknek adtá k a tudá sukat, ma má r
hosszabb idő t tö ltenek a munkahelyü kö n, mint az apá ik. Amint azt a II. fejezetben
megjegyeztü k, az emberek ma má r kevésbé hajlamosak a szomszédokkal való tá rsas
kapcsolatokra és a kö zö sségi projektekben való részvételre.
Való ban, a vá rosnegyedek tá rsadalmi tő kéjének - a kö zö sségi felü gyelet, szocializá ció ,
mentorá lá s és szervező dés - csö kkenése a tisztá n gazdasá gi tényező k mellett a belvá rosi
vá lsá g egyik fontos jellemző je. A vá rosi élet szá mos tanulmá nyozó ja megjegyezte, hogy a
munkahelyek és a kö zéposztá lybeli csalá dok elvá ndorolnak az amerikai vá rosokbó l.
Tá vozá suk mind az emberi, mind a pénzü gyi, és ezen keresztü l a tá rsadalmi tő ke elszívá sá t
jelenti. Az orszá g vezető vá rosszocioló gusa, William Julius Wilson 1987-ben megjelent
klasszikusá ban, a The Truly Disadvantaged (A valóban hátrányos helyzetűek) című művében
írta le ezt a lefelé tartó spirá lt: "Az alaptézis nem az, hogy a gettó kultú ra a magasabb
jö vedelmű csalá dok elkö ltö zése utá n a belvá rosban féktelenü l terjedt, hanem az, hogy e
csalá dok elkö ltö zése megnehezítette a belvá rosban lévő alapvető intézmények (beleértve a
templomokat, ü zleteket, iskolá kat, szabadidő s létesítményeket stb.) fenntartá sá t a tartó s
munkanélkü liséggel szemben. É s ahogy az alapvető intézmények csö kkentek, ú gy csö kkent
a belvá rosi vá rosrészek tá rsadalmi szervező dése (itt ú gy definiá lva, hogy az magá ban
foglalja a kö zö sségi érzést, a pozitív szomszédsá gi identifiká ció t, valamint az aberrá lt
viselkedéssel szembeni kifejezett normá kat és szankció kat) is.".16
Elijah Anderson vá rosi etnográ fus, aki évekig tanulmá nyozta Philadelphia belvá rosá t,
szintén dokumentá lta az alacsony jö vedelmű vá rosrészek "erkö lcsi kohézió já nak"
folyamatos eró zió já t. A tá rsadalmi tő ke hanyatlá sá t ő is a pénzü gyi és emberi tő ke
elvá ndorlá sá val hozza ö sszefü ggésbe. A kö zéposztá lybeli feketék tá vozá sa - vonja le a
kö vetkeztetést - "a fekete kö zö sségen belü li erkö lcsi és tá rsadalmi vezetés rendkívü l fontos
forrá sá t csö kkentette". Ekö zben a kö rnyék idő sebb á llamférfijai és á llamférfiú i - az "ö reg
fejek", ahogy Anderson nevezi ő ket - itt maradtak, de szá muk egyre csö kken, és elvesztették
erkö lcsi tekintélyü ket. A férfi "ö reg fej" "stabil anyagi helyzetű férfi volt, aki erő sen
elkö telezett volt a csalá di élet, az egyhá z irá nt, és ami a legfontosabb, hogy a munká val
kapcsolatos sajá t, kifizető dő tapasztalatai révén kialakított filozó fiá já t á tadja az arra
érdemesnek talá lt fiatal fiú knak". "Példaképként veszített presztízsébő l és hitelességébő l",
mivel a legá lis munkahelyek eltű ntek, és a tiltott gazdasá gi tevékenység rendkívü l
jö vedelmező nek bizonyult. Ugyanakkor a kö zö sségi "anyá k", akik egykor a torná cokon
ü ltek, és a kö rnyék szemét és fü lét jelentették, "az "utcagyerekek" gyakorlatilag
elszaporodtak - a szinte teljesen szü lő i felü gyelet nélkü li, magukra hagyott gyerekek". Ezek
a nő k má r nem élvezik azt az informá lis engedélyt, amellyel egykor rendelkeztek, hogy
beavatkozhassanak a szomszédok érdekében. "Ahogy a csalá di gondozó k és példaképek
eltű nnek vagy csö kken a befolyá suk, és ahogy a munkanélkü liség és a szegénység egyre
tartó sabbá vá lik" - vonja le a kö vetkeztetést Anderson - "a kö zö sség, kü lö nö sen a gyerekek,
kiszolgá ltatottá vá lik a kü lö nféle tá rsadalmi betegségeknek, kö ztü k a bű nö zésnek, a
ká bító szereknek, a csalá di szervezetlenségnek, az á ltalá nos demoralizá ció nak és a
munkanélkü liségnek".17
A belvá rosokban élő és dolgozó emberek felismerik az Anderson á ltal leírt embereket és
folyamatokat. Rá adá sul nem csak a kisebbségi és elszegényedett vá rosrészekben vezet a
tá rsadalmi tő kehiá ny bű nö zéshez és má s tá rsadalmi patoló giá khoz. Anderson alapos
meglá tá sait arró l, hogy a tá rsadalmi tő ke hogyan alapozza meg az egészséges
vá rosrészeket, szá mszerű sítették a vá rosrészi és egyéni adatok kifinomult elemzéseiben.
Az egyik legjobb Robert J. Sampson, Stephen Raudenbush és Felton Earls széles kö rben
ismert tanulmá nya Chicago vá rosrészeirő l. A kiterjedt felmérések és bű nö zési adatok
alapjá n a tanulmá ny megá llapította, hogy két jellemző - a szomszédok kö zö tti kö lcsö nö s
bizalom és ö nzetlenség, valamint a szomszédok hajlandó sá ga a beavatkozá sra, ha rosszul
viselkedő gyerekeket lá tnak - nagyban hozzá já rult ahhoz, hogy egyes vá rosrészek kevésbé
bű nö znek, mint má sok. Való já ban a szomszédsá g "kollektív hatékonysá ga" jobban
megjó solta, mint a szegénység vagy a lakó hely instabilitá sa, hogy valaki való színű leg
á ldozattá vá lik-e a kö rnyéken. Ebben a chicagó i tanulmá nyban a tá rsadalmi tő ke má s
mérő szá mai - példá ul az egyén részvétele a helyi szervezetekben, a kö rnyékbeli programok
szá ma, valamint a rokoni és bará ti kapcsolatok kiterjedtsége a kö rnyéken - nem mutattak
nagy kü lö nbséget. A szerző k inká bb arra a kö vetkeztetésre jutottak, hogy "az erő szak
csö kkenése a jelek szerint kö zvetlenebbü l a lakosok kö zö tti informá lis tá rsadalmi
kontrollnak és kohézió nak tulajdonítható ".18
Sampson és W. Byron Groves egy korá bbi tanulmá nya szerint a szervezeti részvétel és a
tá rsadalmi kapcsolatok való ban hozzá já rultak a bű nö zés szintjének csö kkentéséhez. A brit
bű nö zési adatok elemzésébő l kiderü lt, hogy azokon a terü leteken, ahol az embereket szoros
bará ti és lazá bb, de vá ltozatosabb ismeretségi kö telékek kö tik ö ssze, és ahol az emberek
aktívak a helyi bizottsá gokban és klubokban, ott kevesebb a rablá s, a tá madá s, a betö réses
lopá s, az autó lopá s és így tová bb.19 A legérdekesebb ebben a kutatá sban az a megá llapítá s,
hogy a hagyomá nyos szomszédsá gi "kocká zati tényező k" - mint példá ul a nagy szegénység
és a lakó helyi mobilitá s - talá n nem olyan nagy szerepet já tszanak a bű nö zési problémá ban,
mint azt a legtö bben feltételezik. Sampson és Groves elemzése azt sugallja, hogy bá r a
szegényebb, kevésbé stabil terü leteken való ban lényegesen magasabb az utcai rablá sok
ará nya, ez nem egyszerű en a szegénység és az instabilitá s miatt van. Sokkal inká bb azért
magasabb ezeken a helyeken a bű nö zési ará ny nagyrészt azért, mert a felnő ttek nem
vesznek részt kö zö sségi szervezetekben, nem felü gyelik a tizenéveseket, és nem kö tő dnek
bará ti há ló zatokhoz. Hasonló képpen, egy tucatnyi New York-i vá rosnegyedet vizsgá ló
tanulmá ny megá llapította, hogy a kö zö sségi szervezetekben való részvétel segített
csö kkenteni a tá rsadalmi-gazdasá gi há trá nyok hatá sá t a fiatalkori bű nö zésre.20 Má sképpen
fogalmazva, a fiatalok nemcsak azért rabolnak és lopnak, mert szegények, hanem azért is,
mert a felnő ttek há ló zatai és intézményei ö sszeomlottak.
Ahogy a vá rosrészek hatá ssal lehetnek a csalá dokra, ú gy a csalá dok is hatá ssal lehetnek a
vá rosrészekre. A kö zgazdá szok kifejezésével élve, a csalá di tá rsadalmi tő kének "pozitív
externá liá i" vannak, amelyek az otthonbó l az utcá ra is kiá radnak. É szak-Kaliforniá ban a
tudó sok azt talá ltá k, hogy a sok stabil csalá d jelenléte a kö rnyéken alacsonyabb szintű
fiatalkori tö rvényszegéssel já r együ tt, és nem azért, mert a felnő ttek példaképként vagy
felü gyelő ként szolgá lnak, hanem azért, mert a felnő ttek kiegyensú lyozott és jó l viselkedő
gyerekeket nevelnek. A "jó csalá dok" tehá t a "jó tá rsaik" kö rét nö velik, akikkel má s csalá dok
gyermekei ö sszebará tkozhatnak.21 Ha a fiatalkori bajkeverést fertő ző betegségnek tekintjü k
- egyfajta viselkedési bá rá nyhimlő nek, amely a kö zépiskolá kban és bará ti tá rsasá gokban
terjed -, akkor a stabil csalá dok biztosítjá k a védő oltá st, amely csö kkenti a má sok
megfertő zésére képes fertő ző gyerekek szá má t.
A csalá dok szomszédsá gba való beilleszkedése azonban nem mindig elő nyö s. Ha a
szomszédsá gi normá k és há ló zatok ellentétesek azzal, amit Anderson etnográ fus
"tisztességes" értékeknek nevez,22 akkor a kö zö sségbe bekapcsoló dó csalá dok sajá t jobbik
természetü kkel kerü lhetnek szembe. Egy észak-kaliforniai kö zépiskolá sok kö rében végzett
tanulmá ny szerint az, hogy a szü lő k milyen mértékben ismerték gyermekü k bará tait, és
ismerték e bará tok szü leit, erő s indiká tora volt a gyermek osztá lytermi elkö telezettségének
és az alkohol- és drogfogyasztá s elutasítá sá nak. A "szü lő k ismerik a szü lő ket" ilyen pozitív
hatá sait azonban csak olyan terü leteken talá ltá k, ahol az iskolai elkö telezettség és a
ká bító szerrel való visszaélés nem jelentett problémá t. Azokon a terü leteken, ahol a diá kok
problémá sabbak voltak, a szü lő k tá rsadalmi integrá ció ja való já ban sú lyosbította a rosszul
beilleszkedett tá rsaival való együ ttélésbő l adó dó problémá kat.23 Má s szó val, a rossz
szereplő k kö zö sségébe való tá rsadalmi integrá ció nem biztos, hogy jó eredményeket hoz.
A belvá rosi bandá kat ú gy is tekinthetjü k, mint a szomszédsá gi alapú tá rsadalmi tő keépítés
elhibá zott kísérletét olyan terü leteken, ahol sajná latos mó don hiá nyoznak a konstruktív
intézmények. Bá r a szakértő k egyetértenek abban, hogy a bandá kat nehéz azonosítani és
még nehezebb megszá molni, a legtö bb bizonyíték arra utal, hogy szá muk nö vekszik.24 E
bandá k némelyike hierarchikus vá llalkozá s, amelynek egyetlen ü zleti tevékenysége az ü zlet,
kü lö nö sen a ká bító szer és a fegyverek forgalmazá sa. Má s bandá k azonban kö zelebb á llnak a
kö lcsö nö s segítségnyú jtó tá rsadalmakhoz, amelyek az interperszoná lis bizalom, a
kö lcsö nö sség és a bará tsá g horizontá lis kö telékein alapulnak, és amelyeket az életü k á rá n is
megvédik.25 Sok esetben a bandatagokat megtű rik és jó l integrá ló dnak a tö bbségi
kö zö sségbe.26
Ruth Horowitz a chicagó i latin bandá kró l szó ló kivá ló tanulmá nyá ban leírja a bandá kon
belü l létező kiterjedt tá rsadalmi tő két:
A Lionok kö zel tíz éve vannak együ tt, mint csoport, és ezalatt az idő alatt folyamatos volt az
á ruk, szolgá ltatá sok és személyes informá ció k egyéni és kollektív cseréje. A kisebb cserék
folyamatosan tö rténtek, de a nagyobb kö telezettségek teljesítése gyakran évekig tart. A
folyamatos pénzkö lcsö nzés vagy sö rvá sá rlá s biztosítja a tá rsadalmi kapcsolatok és a
cserefolyamatok mindennapos folyamatossá gá t. Akinek van készpénze, az fizet a sö rért;
nem kérdeznek, nem szá molnak el. Ugyanez igaz a kisebb kö lcsö nö kre és az étkezésekre is.
A komolyabb kö lcsö nö s kö telezettségek, mint példá ul az, hogy valaki tartozik valakinek az
első ségért folyó kü zdelemben nyú jtott segítségért vagy a bö rtö nbe vonulá sért, anélkü l,
hogy a tö bbi résztvevő nevét felfednék, gyakran hosszabb idő n keresztü l folytató dnak.27
Egy volt Los Angeles-i bandatag, Sanyika Shakur az utca nyelvén magyará zta el az ilyen
hosszú tá vú kö telezettségeket: "Ha ebben a gettó ban vagy, és elmész innen, és ... sikeres
vagy, akkor kö telességed van. Kettő s ká rtérítésed van: megvan a kulturá lis kö telezettséged,
és ... megvan a 'gettó kö telezettsége..... Tehá t a kulturá lis kö telezettség: Ha nem jö ssz vissza,
és ... nem já rulsz hozzá , akkor visszavonjá k a "céhbelépő det". Aztá n ott van a 'hood dolog
felelő ssége, ami miatt meg is ö lhetnek, ha nem jö ssz vissza."28
A bandá k életérő l szó ló beszá moló kban leírt kö lcsö nö s kö telezettségek - hangsú lyoznom
kell - a tá rsadalmi tő ke formá it jelentik. Ezek a há ló zatok és a kö lcsö nö sségi normá k sok
tekintetben ugyanú gy szolgá ljá k a tagok érdekeit, mint ahogyan a bowlingcsapatokban
megtestesü lő tá rsadalmi tő ke segíti tagjaikat. Azok a célok azonban, amelyekre a bandá k
szolidaritá sa irá nyul, jellemző en sokkal inká bb ká rosak a kívü lá lló kra nézve. Ez a példa arra
emlékeztet bennü nket, hogy a tá rsadalmi tő ke nem minden külső hatá sa elő nyö s.
A bandatevékenység má s tanulmá nyozó i szerint a bandá k fontos tá rsadalmi intézményt
jelentenek azokon a kö rnyékeken, ahol a fiatal férfiaknak kevés esélyü k van a szélesebb
tá rsadalomhoz való kapcsoló dá sra29 , és ahol má s "fő á ramú " intézmények, mint példá ul a
szomszédsá gi egyesü letek és testvéri tá rsasá gok elgyengü ltek vagy hiá nyoznak.30 A
bandatagokat a kerü leti politikusok a politikai szervezés katoná iként,31 a szervezett
bű nszö vetkezetek a tiltott vá llalkozá sok belépő szintű alkalmazottaiként,32 és a kö zö sségi
csoportok ö nkéntes munkaerő , pénz és védelem forrá saként haszná ljá k fel.33 Ez utó bbi pont
kü lö nö sen sokatmondó . Egy washingtoni, washingtoni, á llami bérlaká sokban élő nő i
aktivistá kró l készü lt tanulmá ny szerint a drogbandá k fontos jó tevő k voltak, akik dö ntő
pénzt biztosítottak a nő k á ltal szervezett, iskolá n kívü li gyermekprogramokhoz. Az egyik
aktivista meghívta a ká bító szer-kereskedő ket, hogy nézzék meg a szü lető ben lévő
gyermekkö zpontjá t, és ő k viszonoztá k a meghívá st azzal, hogy hírü l adtá k, hogy a nő
szervező munká ja az utcai keményfiú k gondjai nélkü l folytató dhat.34 Rö viden, még akkor is,
ha drogot á rulnak és erő szakos há ború kat folytatnak az utcá n, a bandá k a tá rsadalmi tő ke
egy formá já t képviselik, a kö lcsö nö sség, a jó tékonysá g, a szervező dés és a tá rsadalmi
ellenő rzés há ló zatá t biztosítjá k - bá r a sajá t, gyakran destruktív feltételeik szerint. Ahol a
konstruktív tá rsadalmi tő ke és az intézmények elsorvadnak, ott a bandá k lépnek fel, hogy
betö ltsék az ű rt.
Mindez nem jelenti azt, hogy az amerikai belvá rosokbó l hiá nyoznak a tá rsadalmi tő ke
konstruktív formá i. Az amerikai gettó k sokkal sokszínű bbek, mint azt á ltalá ban gondoljá k. A
legtö bb lakos dolgozik; a legtö bb csalá d nem szociá lis segélyen él; a legtö bb tinédzser
iskolá ba já r.35 A kisebbségi kö zö sségek etnográ fusai pedig, kü lö nö sen az amerikai
vá rosokban, gazdag spirituá lis és érzelmi há ló zatokat talá ltak, amelyek fenntartjá k a
gazdasá gi zavarok és a "tö bbségi" fehér intézmények kö zö nye á ltal sú jtott embereket. Tö bb
mint két évtizeddel ezelő tt Carol Stack klasszikus tanulmá nya, az All Our Kin (Minden
rokonunk) megismertette a fehér Ameriká t azokkal a bonyolult és tá plá ló tá mogató
há ló zatokkal, amelyeket a "The Flats", egy kö zépnyugati belvá rosi negyed fekete csalá djai
alakítottak ki. A legtö bb ember, akivel Stack talá lkozott és akikkel há rom éven á t együ tt élt,
má sodik generá ció s északiak voltak. A legtö bbjü k egyedü lá lló , gyermeket nevelő nő volt, és
a legtö bbjü k á llami segélybő l élt. Stack szá mos "szö vetséget fedezett fel, amelyekben az
egyének á rukat, erő forrá sokat és a gyermekek gondozá sá t cseréltek egymá ssal".
Lenyű gö zte "a csalá don belü li együ ttmű kö désü k intenzitá sa, valamint az á ruk és
szolgá ltatá sok cseréje e személyek kö zö tt, rokonok és nem rokonok kö zö tt egyará nt".36
Bá r a vá rosi életet tanulmá nyozó k gyakran megjegyzik, hogy a vá rosi szegények kö rében
nagyfokú bizalmatlansá g uralkodik, Stack ezzel szemben azt á llította, hogy a Flats lakó inak
nagyfokú bizalommal kell rendelkezniü k ahhoz, hogy fenntartsá k cserehá ló zataikat, mivel
az ajá ndékot ritká n fizetik vissza azonnal. É s Stack szerint a belvá rosok tá volró l sem
szervezetlenek, a belső vá rosokat (vagy legalá bbis akkoriban azok voltak) jó l szervezett, bá r
gyakran lá thatatlan ö nzetlenségi és kö telezettségi há ló zatok jellemzik.37 Ezek a há ló zatok
kiterjedt, tá rsadalmilag konstruá lt és jó l elismert "rokonsá gi csoportok" formá já t ö ltö tték,
amelyeket a rokonok, a szerelmi partnerek és azok csalá dtagjai, a bará tok, valamint a
bará tok csalá dtagjai és bará tai alkottak. Stack megjegyezte, hogy a vá rosi szegények,
tudvá n, hogy egyedü l nem boldogulhatnak, folyamatosan igyekeznek bő víteni a
há ló zatukat. A há ló zat tagjai biztosíthatnak gyermekgondozá st, készpénzes segítséget,
á tmeneti szá llá st és a segítségnyú jtá s egyéb formá it. Ekö zben a há ló zat tagjai figyelték
egymá st a kibú vá s bizonyítékaiért, és szigorú szankció kat alkalmaztak azokkal szemben,
akik tö bbet vettek el, mint amennyit adtak. Ö sszefoglalva, a Flats a tá rsadalmi tő ke
gazdagsá gá t mutatta be a kü szkö dő szegények kö rében.38
Sajnos az ú jabb tanulmá nyok azt mutatjá k, hogy a belvá rosi tá rsadalmi há ló zatok kö zel sem
olyan sű rű ek és hatékonyak, mint a Stack á ltal az 1960-as évek végén talá ltak,39 , mert
ahogy a szétszéledt kü lvá rosok és a kis falvak az anyaorszá gban, ú gy a belvá rosok is
kevesebb tá rsadalmi tő kével rendelkeznek manapsá g, mint egykor. Ahol azonban ezek a
kö lcsö nö sségi rendszerek tová bbra is fennmaradnak, ott a szegények szá má ra tová bbra is
fontos értéket jelentenek, egy olyan értéket, amelyet tú l gyakran figyelmen kívü l hagynak a
vá rosi alsó bb osztá lyokró l szó ló népszerű beszá moló kban.
Rö viden, a tá rsadalmi tő ke jó tékony hatá ssal van a há trá nyos helyzetű szomszédokra,
sokkal gyakrabban, mint ahá nyszor nem. Azokon a terü leteken, ahol a tá rsadalmi tő ke
hiá nyzik, a szegénység, a felnő ttek munkanélkü lisége és a csalá dok széthullá sa felerő sö dik,
ami a gyermekek és a felnő ttek életét egyará nt sokkal rosszabbá teszi. Amint lá ttuk, vannak
elő zetes, de érdekes bizonyítékok arra, hogy a tá rsadalmi bizalom, a szervezeti részvétel és
a szomszédsá gi kohézió segíthet megtö rni a gazdasá gi há trá nyok és a tinédzserek
bajkeverése kö zö tti kapcsolatot. A probléma persze az, hogy a tá rsadalmi tő ke gyakran
hiá nyzik a há trá nyos helyzetű terü leteken, és ezt nehéz kiépíteni. A "szomszédsá gi
bű nmegfigyelő " programok á ttekintése azt talá lta, hogy azok leginká bb ott lehetnek
sikeresek, ahol a legkevésbé van rá juk szü kség - a kö zéposztá lybeli, stabil vá rosrészekben,
ahol a tá rsadalmi bizalom és a kapcsolati há ló k má r eleve elő nyö sek.40 Az "erényes kö r"
helyett, amelyben a meglévő tá rsadalmi tő ke elő segíti a tová bbi tá rsadalmi tő ke
létrehozá sá t, a belvá rosokat tú l gyakran jellemzi egy ö rdö gi kö r, amelyben a bizalom és az
ö sszetartá s alacsony szintje magasabb bű nö zési szinthez vezet, ami pedig még alacsonyabb
szintű bizalomhoz és ö sszetartá shoz vezet. A tá rsadalmi tő keintenzív stratégiá k segíthetnek
"feloldani" ezt a negatív spirá lt, de ezek a stratégiá k nagy kihívá st jelentenek.
Az 1980-as években a "kö zö sségi rendfenntartá s" címszó alatt a rendő rség orszá gszerte
egyfajta "alkalmazott szociá lis kapitalizmust" kezdett alkalmazni, és a bű nö zés ellen a
bű nü ldö ző szervek és a kö zö sség lakó i kö zö tti partnerség kiépítésével igyekezett kü zdeni.
Bizonyos bizonyítékok arra utalnak, hogy a kö zö sségi rendfenntartá s való ban csö kkenti a
tá rsadalmi rendellenességeket és a bű nö zést, legalá bbis részben a helyi tá rsadalmi tő ke
létrehozá sa és aktivá lá sa révén. Wesley Skogan és Susan Harnett a kö zö sségi
rendfenntartá s chicagó i kísérletét, az ú gynevezett Chicagó i Alternatív Rendészeti Stratégiá t
(CAPS) értékelve arró l szá mol be, hogy "a CAPS viszonylag egységes részvételi lehető ségek
megteremtésével megtette az első lépést a kö zö sség minden szegmensének szélesebb kö rű
részvételének mozgó sítá sa felé". Hasonló képpen, Jenny Berrien és Christopher Winship
ígéretes eredményekrő l szá mol be a bostoni 10-Pont Koalíció ró l, amely a rendő rség és a
lakossá g kö zö tti munkakapcsolat, a helyi lelkészek kö zvetítésével. É rvelésü k szerint csak
ezek a helyi lelkészek rendelkeztek a kö zö sségen belü li kapcsolatokkal és bizalommal - a
tá rsadalmi tő kével -, hogy a stratégia mű kö dő képes legyen. Az amerikai nagyvá rosokban az
1990-es években a bű nö zés csö kkenésének egyik oka az lehet, hogy a lakosok és vezető ik
megtanultá k, hogyan lehet hatékonyabban kihaszná lni a tá rsadalmi tő ke helyi készleteit,
aká r fogyó ban vannak, aká r nem.41
Ebben a fejezetben á ttekintettü nk néhá nyat a legmarká nsabb bizonyítékok kö zü l, amelyek
szerint a tá rsadalmi tő ke hozzá já rul a biztonsá gos és produktív vá rosrészekhez, míg hiá nya
akadá lyozza a javítá sra irá nyuló erő feszítéseket. (Természetesen a tá rsadalmi tő ke nem az
egyetlen olyan tényező , amely befolyá solja a bű nö zési rá tá t, így a tá rsadalmi tő ke
csö kkenése csak akkor vezet a bű nö zés nö vekedéséhez, ha má s relevá ns tényező k
vá ltozatlanok maradnak). Bizonyítékom nagy részét a belvá rosok és lakó ik
tanulmá nyozá sá bó l merítettem, mivel tö bb mint egy generá ció ó ta tudomá nyos energiá kat
fektetnek az ilyen kö rnyezetek problémá inak tanulmá nyozá sá ba. A tá rsadalmi
kapcsolatoknak a kö zö sség jó létére gyakorolt hatá sá ra vonatkozó bizonyítékokat keresve,
ebben a szakirodalomban rengeteg empirikus bizonyítékot és érzékeny értelmezést
talá ltam. É rdemes azonban kiemelni, hogy ha a "kü lvá rosi kultú ra" és a kö zéposztá lybeli
fehér kö zö sségek szociá lis patoló giá i ugyanolyan figyelmet kaptak volna, akkor
kiegyensú lyozottabb értékelést tudná nk készíteni a tá rsadalmi tő ke hiá nyossá gainak
hatá sá ró l Grosse Pointban éppú gy, mint Detroit kö zponti vá rosá ban. Nincs okunk
feltételezni, hogy a tá rsadalmi tő ke (jó és rossz) hatá sai a vá rosrészek életére csak a
szegény vagy kisebbségi kö zö sségekre korlá tozó dnak.
A má sodik ok, amiért a tá rsadalmi tő ke szerepét hangsú lyozzuk a szegény kö zö sségekben, a
kö vetkező : Pontosan azért, mert a szegények (definíció szerint) kevés gazdasá gi tő kével
rendelkeznek, és a humá n tő ke (azaz az oktatá s) megszerzésében ó riá si akadá lyokba
ü tkö znek, a társadalmi tő ke ará nytalanul fontos a jó létü k szempontjá bó l. Így, bá r a II. és III.
szakaszban bemutatott bizonyítékaink vilá gossá teszik, hogy a tá rsadalmi tő ke és a
kö zö sségi elkö telezettség eró zió ja lényegében ugyanolyan mértékben érintette Grosse
Pointot, mint Detroit belvá rosá t, e fejlő dés hatása eddig nagyobb volt a belvá rosban, ahol
nincs meg a tő ke má s formá inak tompító hatá sa. A huszadik szá zad végén a kü lvá rosi és
vidéki kö zö sségek iskolá it sú jtó lö vö ldö zések arra emlékeztetnek, hogy a kö zö sség
szétesése a kivá ltsá gosabb kö rnyezetben is folytató dik, a jó lét és az oktatá s nem elegendő a
kollektív tragédiá k megelő zésére.

FEJEZET
Gazdasági jólét
A TÁ RSADALMI TŐ RSÉ GGEL rendelkező TERÜ LETEK éppú gy jó k az élhető terek
fenntartá sá ban, mint az elő rejutá sban. Egyre tö bb kutatá s utal arra, hogy ahol a bizalom és
a tá rsadalmi há ló zatok virá goznak, ott az egyének, a cégek, a vá rosrészek, ső t a nemzetek is
virá goznak.1 Mi tö bb, amint azt az elő ző fejezetben lá ttuk, a tá rsadalmi tő ke segíthet
enyhíteni a tá rsadalmi-gazdasá gi há trá nyok alattomos hatá sait.
Egyéni szinten a tá rsadalmi kapcsolatok befolyá soljá k az egyén életesélyeit. Azok az
emberek, akik jó mó dú csalá dban nő nek fel, és gazdasá gilag értékes tá rsadalmi
kapcsolatokkal rendelkeznek, nagyobb való színű séggel lesznek sikeresek a gazdasá gi
piacon, és nem csupá n azért, mert á ltalá ban gazdagabbak és jobban képzettek, hanem azért
is, mert képesek és hajlandó ak kihaszná lni kapcsolataikat. Ezzel szemben a tá rsadalmilag
elszigetelt vidéki és belvá rosi terü leteken felnö vő egyének visszamaradnak, nem csupá n
azért, mert á ltalá ban anyagilag és képzettségileg há trá nyos helyzetű ek, hanem azért is, mert
viszonylag szegényesek olyan tá rsadalmi kapcsolatokban, amelyek "segítő kezet"
nyú jthatnak.2
A kö zgazdá szok lenyű gö ző mennyiségű kutatá st végeztek arró l, hogy a tá rsadalmi
kapcsolatok befolyá solhatjá k azt, hogy ki kap munká t, bó nuszt, elő léptetést és egyéb
foglalkoztatá si elő nyö ket.3 A szociá lis há ló zatok taná csokkal, á llá sajá nlatokkal, stratégiai
informá ció kkal és ajá nló levelekkel lá tjá k el az embereket. Mark Granovetter az 1970-es
években a munkakereső kkel kapcsolatos ú ttö rő munká já ban dokumentá lta azt az
ellentmondá sos tényt, hogy az alkalmi ismerő sö k fontosabb eszkö zö k lehetnek a kö zeli
bará tokná l és a csalá dná l a munká t kereső egyének szá má ra.4 A legkö zelebbi bará taim és
rokonaim - az "erő s kapcsolataim" - való színű leg ugyanazokat az embereket ismerik, és
ugyanazokró l a lehető ségekrő l hallanak, mint én. A tá volabbi ismerő sö k - a "gyenge
kö tő déseim" - nagyobb való színű séggel kö tnek ö ssze vá ratlan lehető ségekkel, és így ezek a
gyenge kö tő dések való já ban értékesebbek szá momra.
Granovetter "gyenge kapcsolatok ereje" megá llapítá sá t má s, a tá rsadalmi mobilitá s irá nt
érdeklő dő kutató k is megismételték és kibő vítették. A kö zelmú ltban végzett tanulmá nyok
azt talá ltá k, hogy az ilyen "gyenge kapcsolatok" kü lö nö sen nagy hatá ssal vannak a fő á ramú
gazdasá gi és tá rsadalmi intézmények peremén élő emberek sorsá ra.5 Mint á ltalá ban, élénk
vita folyik arró l, hogy a munkahelyi há ló zatok - vagy az azoktó l való elszigeteltség -
pontosan mennyire befolyá soljá k a belvá rosi lakosok foglalkoztatá si kilá tá sait. A
szkeptikusok azzal érvelnek, hogy a munká ltató i rasszizmus, a6 az ú j vá rosi munkahelyek
oktatá si kö vetelményei, a7 és a vá roslakó knak a kü lvá rosi nö vekedési kö zpontokhoz való
hozzá férésének hiá nya8 ugyanolyan vagy még fontosabb akadá lyok. Egyre tö bb bizonyíték
utal azonban arra, hogy a tá rsadalmi tő ke való ban szá mít, és jelenléte segíthet lekü zdeni
ezeket a foglalkoztatá si akadá lyokat.9
A kutató k példá ul kimutattá k, hogy ha a tá rsadalmi há ló zatok és intézmények jelen vannak,
a munkanélkü liek jó célokra haszná ljá k ki azokat. Ezt leginká bb az etnikai bevá ndorló
kö zö sségekben lehet lá tni, ahol a munkaadó k az ú j munkavá llaló k toborzá sá ban és
képzésében a sajá t alkalmazottaikra tá maszkodnak. Ez a tá rsadalmi tő kés megkö zelítés
á llító lag felgyorsítja a képzést, javítja a munkavá llaló i morá lt és fokozza a vá llalat irá nti
lojalitá st. Az etnikai há ló zatok foglalkoztatá si há ló zatként való felhaszná lá sá nak gyakorlata
nagymértékben magyará zza, hogy bizonyos etnikai csoportok miért dominá lnak tartó san
bizonyos szolgá ltatá sokat és ipará gakat, amire jó példa a New York-i kínai
"rongykereskedelem". A hiá nygazdasá gokró l szó ló egyik tanulmá ny megá llapította, hogy a
legtö bb etnikai csoport esetében az ilyen szolidá ris felvételi gyakorlatok a bevá ndorló k
bérét a hasonló an képzett fehérek szintjére emelték. A bevá ndorló i há ló zatok a vá llalkozó k
szá má ra finanszírozá st is biztosítanak, aká r a csalá dtagoktó l kapott ajá ndékok, aká r a forgó
hitelszö vetkezetek á ltal nyú jtott kö lcsö nö k formá já ban.10 (A rotá ció s hitelszö vetség olyan,
gyakran etnikai alapú csoport, amelyben a tagok rendszeresen befizetnek egy kö zö s alapba,
amelyet aztá n rotá ció s rendszerben részben vagy egészben minden egyes befizető
rendelkezésére bocsá tanak. Az ilyen ö nsegélyező mikrohitelezési megá llapodá sok
vilá gszerte elterjedtek mindenü tt, ahol a hivatalos hitelintézetek nem hajlandó k vagy nem
képesek hitelt nyú jtani a kis hitelfelvevő knek). Egy koreai vá llalkozó k kö rében végzett
tanulmá ny szerint kö rü lbelü l 70 szá zalékuk vett igénybe hitelfinanszírozá st vá llalkozá suk
elindítá sá hoz, és azok kö zü l, akik hitelt vettek fel, 41 szá zalék a csalá dtó l és 24 szá zalék a
bará toktó l kapta a pénzt (szemben a pénzintézettő l kapott 37 szá zalékkal).
A tá rsadalmi kapcsolatok gazdasá gi elő nyei tú lmutatnak az etnikai enklá vékon. A
munkanélkü liek kö rében végzett felmérések példá ul azt talá ltá k, hogy a munkanélkü liek
elő szö r a bará taikat és rokonaikat keresik meg, ha á llá slehető ségekrő l szeretnének
tá jékozó dni. Egy felmérésben a fiatal férfiak 85 szá zaléka haszná lta személyes kapcsolati
há ló já t á llá skeresésre, míg az á llami hivatalokat és ú jsá gokat csak 54-58 szá zalékuk. Los
Angelesben az elmú lt ö t évben á llá st kereső fehér és fekete nő k kétharmada a legutó bbi
vagy jelenlegi á llá sá t egy ismerő sü k segítségével talá lta meg. É rdekes mó don e nő k
tö bbsége szá má ra az a személy, aki a legkö zvetlenebb segítséget nyú jtotta, a sajá t
lakó kö rzetén kívü l élt.11 Ö sszességében a kü lö nbö ző felmérésekbő l szá rmazó adatai arra
utalnak, hogy az emberek nagyjá bó l fele egy bará tjá n vagy rokoná n keresztü l jutott
á llá shoz.12 Má s tanulmá nyok is vizsgá ltá k az intézményesített tá rsadalmi tő kehá ló zatok
jelentő ségét a munkahely megszerzésében. Példá ul a templomba já rá s gyakorisá ga az egyik
legerő sebb elő rejelző je annak, hogy a belvá rosi fekete fiatalok jö vedelmező en fognak-e
elhelyezkedni. A fiatalok vallá si meggyő ző dése szinte semmilyen hatá ssal nincs a
foglalkoztatá sra, ami arra utal, hogy a templomba já rá s tá rsadalmi há ló zatépítési aspektusa,
nem pedig a vallá si aspektus á ll e fiatalok gazdasá gi sikere mö gö tt.13
A tá rsadalmi há ló zatok gazdasá gi értéke nem korlá tozó dik a nem rendelkező kre. Ronald S.
Burt szocioló gus kimutatta, hogy az ü zleti vezető k névjegyzékében megtestesü lő tá rsadalmi
és szervezeti kapcsolatok legalá bb olyan fontosak a karrier sikerének meghatá rozá sá ban,
mint az iskolai végzettség és a tapasztalat. Albanytó l Szingapú rig és Drezdá tó l Detroitig
tö bb tucat tanulmá ny megá llapította, hogy a tá rsadalmi hierarchia minden szintjén és a
gazdasá g minden terü letén a tá rsadalmi tő ke erő teljes erő forrá s a szakmai elő menetel, a
tá rsadalmi stá tusz és a gazdasá gi jutalom elérésében - talá n még fontosabb, mint az emberi
tő ke (oktatá s és tapasztalat). A chicagó i banki tevékenységet tanulmá nyozva Brian Uzzi azt
talá lta, hogy "azok a cégek, amelyek a hitelező jü kkel folytatott kereskedelmi tranzakció ikat
tá rsadalmi kö tő désekbe á gyazzá k, alacsonyabb hitelkamatokat kapnak". Még a vá sá rlá s és
eladá s sorá n is, kü lö nö sen a nagyobb vá sá rlá sok vagy kocká zatos ü gyletek esetében,
szívesebben ü zletelü nk olyan emberekkel, akiket ismerü nk. Paul Dimaggio és Hugh Louch
szocioló gusok megá llapítottá k, hogy "azok az emberek, akik bará tokkal és rokonokkal
kö tnek ü zletet, nagyobb elégedettségrő l szá molnak be az eredményekkel, mint azok, akik
idegenekkel kö tnek ü zletet".14
Ezek a tanulmá nyok szilá rd bizonyítékot szolgá ltatnak arra, hogy a tá rsadalmi tő ke szá mít,
mert a há ló zataink, ha elég kiterjedtek, ö sszekö tnek minket a potenciá lis gazdasá gi
partnerekkel, jó minő ségű informá ció kat nyú jtanak és kezeskednek értü nk.15 Rá adá sul sok
fehérgalléros munkakö rben a kapcsolataink - a má s emberekhez és intézményekhez való
hozzá férésü nk - az, amiért a munká ltató való já ban felvesz minket. Rö viden, a tá rsadalmi
há ló zatoknak tagadhatatlanul pénzben kifejezett értéke van.
A vá rosi élet vezető kutató i szerint az egyik probléma az, hogy ezek a tá rsadalmi há ló zatok
éppen azokon a helyeken hiá nyoznak, ahol a legnagyobb szü kség lenne rá juk. Chicagó ban
példá ul a mélyszegénységben élő feketék - Wilson szerint a "való ban há trá nyos helyzetű ek"
- lényegesen kisebb való színű séggel rendelkeznek jelenlegi partnerrel vagy legjobb bará ttal,
mint az alacsony szegénységben élő feketék. Ha a mélyszegénységben élő knek volt
partnerü k vagy legjobb bará tjuk, akkor a partnerü k/bará tjuk lényegesen kisebb
való színű séggel fejezte be a kö zépiskolá t, vagy volt á llandó munká juk, mint a kevésbé
nyomorú sá gos kö rnyékeken élő feketék partnereinek és bará tainak. Az adatok azt sugalljá k,
hogy "a szélső ségesen szegény terü leteken élő k nemcsak kevesebb tá rsadalmi kapcsolattal
rendelkeznek, hanem hajlamosak arra is, hogy kevésbé értékes tá rsadalmi kapcsolatokkal
rendelkezzenek, amit példá ul partnereik, szü leik, testvéreik és legjobb bará taik tá rsadalmi
helyzetével mérnek. Rö viden, kisebb mennyiségű tá rsadalmi tő kével rendelkeznek".16 Má s
vá rosok tudó sai is hasonló kö vetkeztetésekre jutottak. A brooklyni Red Hook
elszegényedett és tá rsadalmilag elszigetelt vá rosrészének, Red Hooknak a tanulmá nya
példá ul a szomszédsá gi egyesü letek és egyhá zi tevékenységek hanyatlá sá t dokumentá lta.
Ezek hanyatlá sa éppen akkor gá tolta a tá rsadalmi há ló zatok nö vekedését, amikor a
munká ltató k a legtö bb felvételt "szá jró l szá jra terjedő szó beszéd" révén bonyolítottá k le.17
Egy Los Angeles megyében végzett tanulmá ny pedig azt talá lta, hogy a kö rnyékbeli
szegénység nem azért tartotta alacsonyan a munká sok bérét, mert nem tudtak eljutni a jó l
fizető munkahelyekre, hanem azért, mert ezek a munká sok nem jutottak hozzá olyan
emberek há ló zatá hoz, akik egyá ltalá n tudtak volna nekik jó munkalehető ségekrő l mesélni.18
A tá rsadalmi kapcsolatok elméletileg rendkívü l jö vedelmező ek lehetnek - egy atlantai
tanulmá ny szerint minden egyes foglalkoztatott személy a tá rsadalmi há ló zatban 1400
dollá rral nö veli az éves jö vedelmet.19 A há ló zatok azonban á ltalá ban jö vedelmező bbek a
fehérek szá má ra, mint a kisebbségi csoportok tagjai szá má ra. Azok a feketék, akik a
szomszédaiktó l szereznek á llá sinformá ció kat, á ltalá ban kevesebbet keresnek, mint azok,
akik a szomszédsá gon kívü li kapcsolatok révén jutnak á llá shoz.20 Ez arra utal, hogy a
há trá nyos helyzetű ek kö rében a "hídképző " tá rsadalmi tő ke lehet a legjö vedelmező bb
forma. Ö sszességében ú gy tű nik, hogy a gazdasá gilag há trá nyos helyzetű terü leteken élő
emberek kétszeresen is szenvednek. Hiá nyoznak az elő rejutá shoz szü kséges anyagi
erő forrá sok, és hiá nyoznak azok a tá rsadalmi erő forrá sok, amelyek lehető vé tennék
szá mukra, hogy felhalmozzá k ezeket az anyagi erő forrá sokat.
Bizonyos szempontbó l a tá rsadalmi tő ke gazdasá gilag kontraproduktív lehet. Egyes
tudó sok, akik etnikai "résgazdasá gokat" tanulmá nyoznak - olyan kiskereskedelmi,
feldolgozó ipari vagy szolgá ltatá si á gazatokat, amelyeket egy bevá ndorló csoport ural -,
megkérdő jelezték, hogy a bizalom és a szolidaritá s szoros kö telékei nem korlá tozzá k-e a
nö vekedést és a mobilitá st. Bá r az etnikai enklá vék induló tő két és vevő ket biztosítanak
sajá t vá llalkozó ik szá má ra, a szolidaritá s nyomá sa lehú zhatja azokat az egyéneket és
vá llalkozá sokat, akik "tú lsá gosan" sikeresek, vagy akik megpró bá lnak a kö zvetlen etnikai
alapú piacon tú lterjeszkedni.21 Egyes szocioló gusok azt is megjegyezték, hogy a kö zö sség
kevésbé sikeres tagjai néha kihaszná ljá k a sikeresebb tagok á ltal érzett kö telékeket és
felelő sséget. Így a gyorsan felemelkedő vá llalkozó k gyakran szembesü lnek azzal, hogy a
kü szkö dő csalá dtagok és szomszédok tú lzottan igénylik a munká t, a pénzt és má s
szívességeket. Ahhoz, hogy teljes potenciá ljukat kiakná zhassá k, a vá llalkozó knak talá n tú l
kell lépniü k sajá t etnikai csoportjukon vagy szomszédsá gukon, és kapcsolatokat kell
kialakítaniuk a tá gabb vilá ggal - ü gyfelekkel, pénzintézetekkel és polgá ri egyesü letekkel.22
Ahol a tá rsadalmi tő ke nem produktív, ott má shol kell keresni.
A szoros há ló zatokat a kö nnyű nyereségre tö rekvő kereskedelmi vá llalatok is
kihaszná lhatjá k. Az Amway és má s vá llalkozá sok példá ul kvá zi fü ggetlen ü gynö kö kre
tá maszkodnak, hogy má sokat is beszervezzenek az á rusítá sba. Ezekben az esetekben az
ü gynö kö ket arra kérik, hogy hívjá k fel bará taikat és szomszédaikat, hogy vá sá roljanak és
adjanak el termékeket, egy olyan helyzetet, amely egyesek szerint ellenkezik a kö lcsö nö sség
és az altruizmus hallgató lagos normá ival, amelyek a jó tá rsadalmi kapcsolatokat
szabá lyozzá k. E kivételektő l eltekintve azonban a legtö bb kutató egyetért abban, hogy a
tá rsadalmi tő ke való ban segíti az egyének boldogulá sá t. Az egyetlen igazi vita arró l folyik,
hogy a tá rsadalmi tő ke mekkora szerepet já tszik az emberi vagy pénzü gyi tő kéhez képest.
Tekintettel arra, hogy a tá rsadalmi tő ke az egyének javá t szolgá lja, talá n nem meglepő , hogy
a kö rnyékeket, ső t egész nemzeteket is segíthet a jó lét megteremtésében. Ez sokféle mó don
tö rténik. Szomszédsá gi szinten a tá rsadalmi tő ke a laká stulajdonosok szá má ra
értékesíthető eszkö z. Egy pittsburghi tanulmá ny megá llapította, hogy a magas tá rsadalmi
tő kével rendelkező vá rosrészek - egyébként azonos feltételek mellett - sokkal kisebb
való színű séggel hanyatlottak, mint az alacsony tá rsadalmi tő kével rendelkező terü letek.23
Azokon a terü leteken, ahol a lakosok szavaznak, élénk szomszédsá gi egyesü leteket tartanak
fenn, kö tő dnek a kö rnyékü khö z, és jó helynek tartjá k azt, má sok is oda akarnak kö ltö zni, és
a laká sok értéke ezért viszonylag magas marad. A tá rsadalmi elkö telezettség pozitív hatá sa
még akkor is fennmaradt, ha figyelembe vették a laká sá rakat befolyá soló egyéb tényező ket,
példá ul a belvá roshoz való kö zelséget, a faji ö sszetételt és a lakosok tá rsadalmi-gazdasá gi
helyzetét. A tanulsá g egyértelmű : azok a laká stulajdonosok, akik egyben jó szomszédok is, a
tá rsadalmi tő kéjü ket a bankba viszik.
Helyi vagy regioná lis szinten egyre tö bb bizonyíték van arra, hogy a gazdasá gi szereplő k
kö zö tti tá rsadalmi tő ke aggregá lt gazdasá gi nö vekedést eredményezhet. Ez nem jelenti azt,
hogy a tö bb bowling- és szü lő i szö vetség szü kségszerű en a vá ros gazdasá gá nak
fellendü lését eredményezi. De azt igen, hogy bizonyos feltételek mellett a gazdasá gi
szereplő k kö zö tti együ ttmű kö dés jobb nö vekedési motor lehet, mint a szabadpiaci verseny.
Nézzü nk két sokatmondó példá t.
1940-ben a Mississippi á llambeli Tupelo az orszá g legszegényebb á llamá nak egyik
legszegényebb megyéje volt.24 Nem rendelkezett kivételes természeti erő forrá sokkal, nem
volt nagy egyetem vagy ipari konszern, amely a fejlő désének horgonyá t jelentette volna,
nem voltak a kö zelben nagy autó pá lyá k vagy népességkö zpontok. Ami még rosszabb volt,
1936-ban az Egyesü lt Á llamok tö rténetének negyedik leghalá losabb torná dó ja pusztított, és
a kö vetkező évben egyetlen jelentő s gyá rá t egy mélyen megosztó sztrá jk utá n bezá rtá k. Egy
egyetemet végzett szocioló gus, George McLean, a vá ros szü lö tte ez idő tá jt tért haza, hogy a
helyi ú jsá got vezesse. Kivételes vezető i munká ja révén egyesítette Tupelo ü zleti és polgá ri
vezető it annak a gondolatnak a mentén, hogy a vá ros és a kö rnyező Lee megye nem fejlő dik
gazdasá gilag, amíg nem fejlő dik kö zö sségként. A megye gyapotgazdasá gá nak halvá ny
kilá tá sai miatt aggó dó McLean kezdetben meggyő zte a helyi ü zleti vezető ket és farmereket,
hogy gyű jtsék ö ssze a pénzü ket egy tenyészbika megvá sá rlá sá ra. Ez a lépés egy
jö vedelmező tejipar kezdetének bizonyult, amely javította a helyi jö vedelmeket, és ezá ltal a
vá llalkozá sokat is virá gzó bbá tette. A kevésbé hierarchikus tá rsadalmi rend megteremtése
érdekében a vá ros elit kereskedelmi kamará já t feloszlattá k, és helyette egy mindenki
szá má ra nyitott Kö zö sségi Fejlesztési Alapítvá nyt hoztak létre. Az alapítvá ny munká hoz
lá tott, hogy javítsa a helyi iskolá kat, kö zö sségi szervezeteket indítson, egészségü gyi
kö zpontot építsen, és szakképzési kö zpontot hozzon létre. Ugyanakkor a vá llalkozá sokat
csak akkor fogadtá k be a vá rosba, ha magas béreket fizetnek minden alkalmazottnak, és ezt
kö zö s célként tű zték ki. A kü lterü leteken vidékfejlesztési taná csokat hoztak létre, hogy
ö sztö nö zzék az ö nsegítő kollektív cselekvést - a mű szaki képzéstő l a helyi takarítá si
kampá nyokig - egy olyan kö rnyezetben, ahol a kö zö s célokért folytatott kooperatív
cselekvés ellenkultú rá nak szá mított.
A kö vetkező ö tven évben McLean és utó dai vezetése alatt Tupelo a kö zö sségi és gazdasá gi
fejlő dés nemzeti modelljévé vá lt, szá mos díjat kapott, és folyamatosan lá togató kat vonzott ,
akik szívesen lemá solná k a vá ros sikerét sajá t kö zö sségü kben. 1983 ó ta Lee megye évente
ezer ipari munkahelyet teremtett, tö bb szá zmillió dollá rnyi ú j beruhá zá st szerzett,
létrehozta Mississippi vitathatatlanul legjobb iskolarendszerét, vilá gszínvonalú kó rhá zat
épített, és a munkanélkü liségi és szegénységi rá tá t jó val az á llami (és néha még az orszá gos)
á tlag alatt tartotta. A kö zö sség sikere azon a rendíthetetlen elkö telezettségen alapult, hogy a
polgá rok egyénileg csak akkor já rnak jó l, ha kö zö sen kö vetik céljaikat. Ma má r
elképzelhetetlen, hogy valaki Tupeló ban tá rsadalmi elő kelő séget élvezhessen anélkü l, hogy
a kö zö sség vezetésében is részt ne vá llalna. Tupelo lakosai tá rsadalmi tő kébe - az
együ ttmű kö dés és a kö lcsö nö s bizalom há ló zataiba - fektettek be, és kézzelfogható
gazdasá gi hozamot arattak.
A kaliforniai Szilícium-vö lgy gazdasá gi csodá já nak há tterében egy má sik, némileg eltérő
"tá rsadalmi tő ke-megkö zelítés" á ll. A szá mító gépes vá llalkozó k egy kis csoportjá nak
vezetésével és az erő forrá sokban gazdag egyetemi kö zö sség segítségével a Szilícium-vö lgy a
csú cstechnoló giai fejlesztés és gyá rtá s vilá gfő vá rosá vá vá lt. A siker nagyrészt az informá lis
és formá lis együ ttmű kö dés horizontá lis há ló zatainak kö szö nhető , amelyek a térségben a
kezdő vá llalatok kö zö tt alakultak ki. Bá r névlegesen versenytá rsak voltak, e vá llalatok
vezető i megosztottá k egymá ssal az informá ció kat, a problémamegoldó techniká kat és - ami
talá n ugyanilyen fontos - a munka utá ni sö rö ket. Szakmai szö vetségeket, ipará gi
konferenciá kat, ső t még egy "Há zi szá mító gépes klubot" is létrehoztak, egy hobbi
szá mító gépes csoportot, amelynek soraibó l tö bb mint hú sz szá mító gépes cég vezető je
kerü lt ki. Egy olyan ipará gban, ahol nagy a munkahelyek cserélő dése, a kulcsszereplő k a
legkü lö nfélébb keretek kö zö tt tö bbszö r is kapcsolatba kerü ltek egymá ssal: "egy kollégá bó l
ü gyfél vagy versenytá rs vá lhat; a mai fő nö k holnap beosztott lehet". Ez a "folyamatos vá ltá s
és á trendező dés tá volró l sem okozott szorongá st és bizalmatlansá got, hanem inká bb
megerő sítette a személyes kapcsolatok és há ló zatok értékét".25 Ezek az informá lis há ló zatok
kiterjedtek a csú cstechnoló giai nexus perifériá já n lévő cégekre: a szellemi tulajdonra és a
cégalapítá sra szakosodott ü gyvédekre, kocká zati tő kebefektető kre, beszá llító kra és így
tová bb. Az 1990-es évek elején, amikor a Szilícium-vö lgy gazdasá gi helyzete kezdett
visszaesni, a San Jose-i Kereskedelmi Kamara égisze alatt mű kö dő helyi vá llalkozá sok a
meglévő tá rsadalmi tő keá llomá nyukra tá maszkodva létrehoztá k a Joint Venture-t:
Szilícium-vö lgy. Ez a nonprofit há ló zatépítő szervezet segített a kö z- és magá nszféra
együ ttmű kö désének fokozá sá ban az adó zá stó l az építési engedélyeken á t az írá studá sig
minden terü leten.26
A Szilícium-vö lgy fő amerikai versenytá rsa, a Boston melletti 128-as ú t folyosó ja nem
alakított ki ilyen cégkö zi tá rsadalmi tő két. Inká bb fenntartotta a vá llalati hierarchia, a
titkoló zá s, az ö nellá tá s és a terü leti jelleg hagyomá nyos normá it. A dolgozó k munka utá n
ritká n mentek ki egymá ssal vagy má s cégek embereivel. A Route 128 "egyedü l is sikeres
leszek" filozó fiá ja nagyrészt felelő s a Szilícium-vö lgyhö z viszonyított gyenge
teljesítményéért a két csú cstechnoló giai kö zpontró l szó ló vezető tanulmá ny szerint. "A
Szilícium-vö lgy és a Route 128 ellentétes tapasztalatai azt sugalljá k, hogy a regioná lis
há ló zatokra épü lő ipari rendszerek rugalmasabbak és technoló giai szempontbó l
dinamikusabbak, mint azok, amelyekben a kísérletezés és a tanulá s az egyes cégekre
korlá tozó dik.".27 A nagy brit kö zgazdá sz, Alfred Marshall má r régen felismerte az ilyen "ipari
kö rzetek" elő nyeit, amelyek lehető vé teszik az informá ció á ramlá st, a kö lcsö nö s tanulá st és a
méretgazdasá gossá got.28 A modell má r a Szilícium-vö lgy elő tt is sikeres volt É szak-kö zép-
Olaszorszá gban (kézmű ves és fogyasztá si cikkek), Nyugat-Michiganben (bú torok) és a New
York-i Rochesterben (optika).
Ezek együ ttmű kö dési modellek az egyre versenyképesebb globá lis gazdasá gban. Francis
Fukuyama tá rsadalmi kommentá tor azt á llította, hogy azok a gazdasá gok, amelyek polgá rai
magas szintű tá rsadalmi bizalommal - magas tá rsadalmi tő kével - rendelkeznek, uralni
fogjá k a XXI. szá zadot. Ha nem tudunk megbízni az alkalmazottainkban vagy má s piaci
szereplő kben, akkor a végén a vagyonunkat felü gyeleti berendezésekre, megfelelési
struktú rá kra, biztosítá sokra, jogi szolgá ltatá sokra és a kormá nyzati elő írá sok betartatá sá ra
pazaroljuk.29 Ezzel szemben az olyan szervezetelméleti szakemberek, mint Walter Powell és
Jane Fountain, a biotechnoló giai iparró l szó ló tanulmá nyai kimutattá k, hogy a kö lcsö nö sség
normá já t megtestesítő tá rsadalmi há ló zatok - vagyis a tá rsadalmi tő ke - az innová ció , a
kö lcsö nö s tanulá s és a termelékenység nö vekedésének "kulcsfontossá gú tényező i", amelyek
ugyanolyan fontosak, mint a fizikai és emberi tő ke, kü lö nö sen a gyorsan fejlő dő
terü leteken.30
A tá rsadalmi tő ke és a gazdasá gi teljesítmény kö zö tti részletes ö sszefü ggések megértése
jelenleg élénk kutatá si terü let, ezért korai lenne tú l sokat á llítani a tá rsadalmi tő ke
hatékonysá gá ró l, vagy pontosan leírni, hogy a tá rsadalmi kapcsolathá ló zatok mikor és
hogyan nö velik egy gazdasá g ö sszesített termelékenységét. A tá rsadalmi tő kével és a
gazdasá gi fejlő déssel kapcsolatos kutatá sok az egykor "harmadik vilá gnak" nevezett
orszá gokban gyors ü temben jelennek meg, olyan tá voli helyszíneken végzett munká k
alapjá n, mint Dél-Afrika, Indonézia, Oroszorszá g, India és Burkina Faso. Hasonló an gazdag
munka folyik azzal kapcsolatban, hogy az amerikaiak hogyan javíthatná nak legszegényebb
kö zö sségeink helyzetén azá ltal, hogy lehető vé teszik e kö zö sségek szá má ra, hogy a
tá rsadalmi tő kébe fektessenek be, és felhatalmazzá k ő ket arra, hogy a má r meglévő
tá rsadalmi tő kéjü ket tő késítsék.31 Egyelő re a tá rsadalmi há ló zatok és a gazdasá gi siker
kö zö tti kapcsolatokat az egyén szintjén értjü k. Meglehető sen biztosak lehetü nk abban, hogy
elő nyü nkre vá lik, ha gazdagabb tá rsadalmi há ló zatra teszü nk szert, de még nem teljesen
vilá gos, hogy ez csupá n azt a képességü nket tü krö zi-e, hogy nagyobb részt kapunk egy
meghatá rozott tortá bó l, vagy ha mindannyiunknak gazdagabb tá rsadalmi há ló zata van,
akkor mindannyian jó l já runk. A korai eredmények azonban azt a nézetet erő sítik, hogy a
megfelelő tá rsadalmi tő ke nö veli a gazdasá gi hatékonysá got, így ha a kö lcsö nö sségi
há ló zataink elmélyü lnek, mindannyian jó l já runk, ha pedig elsorvadnak, mindannyian
drá gá n fizetü nk.

FEJEZET
Egészség és boldogság
A tá rsadalmi tő ke kö vetkezményeinek nyomon kö vetésére szolgá ló ö sszes terü let kö zü l
egyikben sem bizonyított a tá rsadalmi kapcsolatok fontossá ga olyan jó l, mint az egészség és
a jó lét esetében. A tá rsadalmi kohézió fizikai és mentá lis egészségre gyakorolt hatá sainak
tudomá nyos vizsgá latai a XIX. szá zadi szocioló gus, É mile Durkheim, öngyilkosság című
korszakalkotó munká já ig vezethető k vissza. Megá llapította, hogy az ö npusztítá s nem
pusztá n személyes tragédia, hanem szocioló giailag kiszá mítható kö vetkezménye annak,
hogy az ember mennyire van integrá lva a tá rsadalomba - ritká bb a há zas emberek kö rében,
ritká bb a szorosabban ö sszetartozó vallá si kö zö sségekben, ritká bb a nemzeti egység idején,
és gyakoribb, ha a gyors tá rsadalmi vá ltozá sok megbontjá k a tá rsadalmi szö vetet. A
tá rsadalmi kö tő dés a legmélyebb mó don befolyá solja az életü nket.
Az elmú lt évtizedekben a kö zegészségü gyi kutató k ezt a kezdeti felismerést kiterjesztették
az egészség gyakorlatilag minden aspektusá ra, a fizikai és a pszicholó giai egészségre
egyará nt. Alamedá tó l (Kalifornia) Tecumsehig (Michigan) tö bb tucatnyi apró lékos
tanulmá ny minden kétséget kizá ró an megá llapította, hogy a tá rsadalmi kapcsolatok a
jó létü nk egyik legerő sebb meghatá rozó tényező je. Minél jobban integrá ló dunk a
kö zö sségü nkbe, anná l kisebb a való színű sége annak, hogy megfá zá st, szívrohamot,
agyvérzést, rá kot, depresszió t és mindenféle korai halá lozá st tapasztalunk. Az ilyen
védő hatá sokat megerő sítették a szoros csalá di kö telékek, a bará ti há ló zatok, a tá rsadalmi
eseményeken való részvétel, ső t még a vallá si és egyéb polgá ri egyesü letekhez való
egyszerű tartozá s esetében is. Má s szó val, mind a macherek, mind a csevegők élvezik ezeket
a figyelemre méltó egészségü gyi elő nyö ket.
James House szocioló gus és kollégá i tö bb tucat tudomá nyos tanulmá ny á ttekintése utá n
arra a kö vetkeztetésre jutottak, hogy a tá rsadalmi integrá ció és a tá rsadalmi tá mogatá s
pozitív hozzá já rulá sa az egészséghez a jó l ismert orvosbioló giai kocká zati tényező k - mint a
dohá nyzá s, az elhízá s, a magas vérnyomá s és a mozgá sszegény életmó d - káros hatásával
vetekszik. Statisztikai szempontbó l a tá rsadalmi kapcsolatok egészségre gyakorolt hatá saira
vonatkozó bizonyítékok ma ugyanolyan erő sek, mint a dohá nyzá s egészségre gyakorolt
hatá saira vonatkozó bizonyítékok voltak a dohá nyzá sró l szó ló első fő orvosi jelentés idején.
Ha a tá rsadalmi kapcsolatvesztés tendenciá i olyan á tható ak, mint ahogyan azt a II.
fejezetben á llítottam, akkor a "magá nyos tekézés" a nemzet egyik legsú lyosabb
kö zegészségü gyi kihívá sá t jelenti.1
Bá r a kutató k nem teljesen biztosak abban, hogy a tá rsadalmi kohézió miért fontos az
egészség szempontjá bó l, szá mos hihető elméletü k van. Elő szö r is, a szociá lis há ló zatok
kézzelfogható segítséget nyú jtanak, példá ul pénzt, lá badozá si ellá tá st és szá llítá st, ami
csö kkenti a pszichés és fizikai stresszt, és biztonsá gi há ló t jelent. Ha rendszeresen já rsz
templomba, majd belecsú szol a fü rdő ká dba, és kihagysz egy vasá rnapot, valaki nagyobb
való színű séggel veszi észre. A szociá lis há ló zatok megerő síthetik az egészséges normá kat is
- a tá rsadalmilag elszigetelt emberek nagyobb való színű séggel dohá nyoznak, isznak, tú l
sokat esznek, és má s egészségká rosító magatartá sformá kat kö vetnek el. A tá rsadalmilag
ö sszetartó kö zö sségek pedig a legjobban képesek politikai szervező déssel biztosítani az
első osztá lyú egészségü gyi szolgá ltatá sokat.2
Végü l, és ami a legérdekesebb, a tá rsadalmi tő ke való ban fizioló giai kivá ltó
mechanizmusként szolgá lhat, serkentve az emberek immunrendszerét a betegségek
lekü zdésére és a stressz pufferelésére. A jelenleg folyó kutatá sok azt sugalljá k, hogy a
tá rsadalmi elszigeteltségnek mérhető biokémiai hatá sai vannak a szervezetre. Az elszigetelt
á llatokná l nagyobb mértékű érelmeszesedés (az artériá k megkeményedése) alakul ki, mint
a kevésbé elszigetelt á llatokná l, és ú gy tű nik, hogy mind az á llatok, mind az emberek
kö rében a magá ny csö kkenti az immunvá laszt és nö veli a vérnyomá st. Lisa Berkman, a
terü let egyik vezető kutató ja ú gy vélte, hogy a tá rsadalmi elszigeteltség "kró nikusan
stresszes á llapot, amelyre a szervezet gyorsabb ö regedéssel vá laszol[hat]".3
Egyes tanulmá nyok dokumentá ltá k a kö zö sségi szintű kapcsolat és az egészség kö zö tti
szoros ö sszefü ggést. Má sok az egyénekre ö sszpontosítottak, mind természetes
kö rnyezetben, mind kísérleti kö rü lmények kö zö tt. Ezek a tanulmá nyok tö bbnyire gondosan
figyelembe veszik a zavaró tényező ket - az egyéb fizioló giai, gazdasá gi, intézményi,
viselkedési és demográ fiai erő k sokasá gá t, amelyek szintén hatá ssal lehetnek az egyén
egészségére. Sok esetben ezek a vizsgá latok longitudiná lisak: tö bb éven keresztü l vizsgá ljá k
az embereket, hogy jobban megértsék, milyen életmó dbeli vá ltozá sok okozhattá k az
emberek egészségi á llapotá nak javulá sá t vagy romlá sá t. Így a kutató k ki tudtá k mutatni,
hogy a tá rsadalmi elszigeteltség megelőzi a betegséget, hogy kizá rjá k annak lehető ségét,
hogy az elszigeteltséget a betegség okozta. Az elmú lt hú sz év sorá n tö bb mint egy tucat ilyen
jellegű nagy tanulmá ny az Egyesü lt Á llamokban, Skandiná viá ban és Japá nban kimutatta,
hogy a szociálisan elszigetelt emberek két-ötször nagyobb valószínűséggel halnak meg
mindenféle okból, mint a családdal, barátokkal és a közösséggel szoros kapcsolatot ápoló,
hasonló helyzetben lévő személyek.4
A Harvard School of Public Health kutató inak nemrégiben készü lt tanulmá nya a kivá ló
á ttekintést nyú jt a tá rsadalmi tő ke és a fizikai egészség kö zö tti kapcsolatró l az Egyesü lt
Á llamokban.5 A kutató k mind az ö tven á llamban kö zel 170 000 személy felmérési adatait
felhaszná lva a vá rakozá soknak megfelelő en azt talá ltá k, hogy az afroamerikai szá rmazá sú ,
egészségbiztosítá ssal nem rendelkező , tú lsú lyos, dohá nyzó , alacsony jö vedelmű vagy
fő iskolai végzettséggel nem rendelkező személyek nagyobb betegségkocká zatnak vannak
kitéve, mint a tá rsadalmi-gazdasá gi szempontbó l elő nyö sebb helyzetben lévő személyek. De
ezek a kutató k megdö bbentő en erő s kapcsolatot talá ltak a rossz egészségi á llapot és az
alacsony tá rsadalmi tő ke kö zö tt is. Azok az á llamok, amelyek lakosai a legnagyobb
való színű séggel szá moltak be kö zepes vagy rossz egészségi á llapotró l, ugyanazok voltak,
amelyekben a lakosok a legnagyobb való színű séggel bizalmatlanok voltak má sokkal
szemben.6 Ha valaki egy gazdag tá rsadalmi tő kével rendelkező á llambó l egy nagyon kevés
tá rsadalmi tő kével rendelkező á llamba kö ltö zö tt (alacsony bizalom, alacsony ö nkéntes
csoporttagsá g), az nagyjá bó l 40-70 szá zalékkal nö velte a rossz vagy kö zepes egészségi
á llapot esélyét. Amikor a kutató k figyelembe vették az egyes lakosok kocká zati tényező it, a
tá rsadalmi tő ke és az egyéni egészség kö zö tti kapcsolat megmaradt. A kutató k arra a
kö vetkeztetésre jutottak, hogy ha valaki javítani akar az egészségi á llapotá n, akkor a magas
tá rsadalmi tő kével rendelkező á llamba kö ltö zés majdnem olyan jó t tesz, mint a
dohá nyzá sró l való leszoká s. E szerző k kö vetkeztetését kiegészíti sajá t elemzésü nk. Erő s
pozitív kapcsolatot talá ltunk a kö zegészségü gy á tfogó mutató ja és a tá rsadalmi tő keindex
kö zö tt, valamint erő s negatív korrelá ció t a tá rsadalmi tő keindex és az ö sszes halá lozá si
ará ny kö zö tt.7 (Lá sd a 6. tá blá zatot a kö zegészségü gy és az egészségü gyi ellá tá s
mérő szá má t, valamint a 86. á brá t a kö zegészségü gy és a halá lozá s tá rsadalmi tő kével való
korrelá ció já t).
6. táblázat: Melyik államban a legjobb az egészségügy és az egészségügyi ellátás?
Az á llami szintű megá llapítá sok szuggesztívek, de a kö zö sségi kohézió elő nyeire
vonatkozó an sokkal egyértelmű bb bizonyítékot szolgá ltatnak azok a szá mos tanulmá nyok,
amelyek az egyéni egészséget az egyéni tá rsadalmi tő keforrá sok fü ggvényében vizsgá ljá k. A
kapcsolatot sehol sem lehet jobban szemléltetni, mint a pennsylvaniai Rosetó ban.8 Ezt a kis
olasz-amerikai kö zö sséget kö zel negyven éve vizsgá ljá k beható an, az 1950-es években
kezdő dő en, amikor az orvoskutató k egy boldog, de rejtélyes jelenségre figyeltek fel. A
szomszédos vá rosok lakosaihoz képest a rosetó iak egyszerű en nem haltak meg
szívrohamban. (É letkorral korrigá lt) szívrohamará nyuk kevesebb mint fele volt a
szomszédaikénak; hét év alatt egyetlen negyvenhét év alatti rosetó i lakos sem halt meg
szívrohamban. A kutató k a szoká sos magyará zatokat keresték: étrend, testmozgá s, testsú ly,
dohá nyzá s, genetikai hajlam és így tová bb. De e magyará zatok egyike sem jelentette a
vá laszt - ső t, a rosetó iaknak való já ban nagyobb való színű séggel volt jelen néhá ny ilyen
kocká zati tényező , mint a szomszédos vá rosok lakosainak. A kutató k ezutá n kezdték el
vizsgá lni Roseto tá rsadalmi dinamiká já t. A vá rost a tizenkilencedik szá zadban ugyanabbó l a
dél-olasz falubó l szá rmazó emberek alapítottá k. A helyi vezetés révén ezek a bevá ndorló k
létrehoztak egy kö lcsö nö s segélyegyletet, templomokat, sportklubokat, egy szakszervezetet,
egy ú jsá got, cserkészcsapatokat, valamint egy parkot és egy sportpá lyá t. A lakosok egy
olyan ö sszetartó kö zö sséget is kialakítottak, ahol megvetették a gazdagsá g feltű nő
fitogtatá sá t, és erő sítették a csalá di értékeket és a jó viselkedést. A rosetiek megtanultak
egymá sra tá maszkodni anyagi, érzelmi és egyéb tá mogatá sért. Nappal a torná cokon gyű ltek
ö ssze, hogy figyeljék a jö vés-menést, esténként pedig a helyi tá rsasá gi klubokba vonzó dtak.
Az 1960-as években a kutató k gyanítani kezdték, hogy a tá rsadalmi tő ke (bá r ő k nem
haszná ltá k ezt a kifejezést) a rozsnyó iak egészséges szívének kulcsa. É s a kutató k aggó dtak,
hogy ahogy a tá rsadalmilag mobilis fiatalok kezdik elutasítani a szű k olasz népszoká sokat,
ú gy kezd emelkedni a szívinfarktusok ará nya. Az 1980-as évekre Roseto ú j felnő tt
generá ció já nak szívrohamainak ará nya meghaladta egy kö zeli, demográ fiailag hasonló
vá rosban élő szomszédaikét.
A Roseto tö rténete kü lö nö sen szemléletes és meggyő ző , de szá mos má s tanulmá ny is
alá tá masztja az orvoskutató k intuíció já t, miszerint a tá rsadalmi kohézió nem csak a korai
halá lozá s megelő zésében, hanem a betegségek megelő zésében és a gyó gyulá s
felgyorsítá sá ban is fontos. Egy hosszú tá vú kaliforniai tanulmá ny példá ul azt talá lta, hogy a
legkevesebb tá rsadalmi kapcsolattal rendelkező embereknél a legnagyobb a kocká zata
annak, hogy szívbetegségben, keringési problémá kban és rá kban (nő knél) halnak meg, még
az egyéni egészségi á llapot, a tá rsadalmi-gazdasá gi tényező k és a megelő ző egészségü gyi
ellá tá s igénybevételének figyelembevétele utá n is.9 Má s tanulmá nyok az alacsonyabb
halá lozá si ará nyt az ö nkéntes csoportokban való tagsá ggal és a kulturá lis
tevékenységekben való részvétellel, a10 templomba já rá ssal, a11 telefonhívá sokkal és a
bará tokkal és rokonokkal való lá togatá sokkal, a12 és az á ltalá nos tá rsasá gi életmó ddal -
példá ul otthoni partik tartá sá val, szakszervezeti gyű léseken való részvétellel, bará tok
meglá togatá sá val, szervezett sportban való részvétellel vagy a nagy ö sszetartó erő vel
rendelkező katonai egységek tagsá gá val - hoztá k ö sszefü ggésbe.13 A tá rsadalmi tő kével való
kapcsolat még akkor is fennmaradt, amikor a tanulmá nyok má s, a halá lozá st befolyá soló
tényező ket is vizsgá ltak, mint példá ul a tá rsadalmi osztá ly, a faj, a nem, a dohá nyzá s és az
alkoholfogyasztá s, az elhízá s, a testmozgá s hiá nya és (s jelentő s mértékben) az
egészségü gyi problémá k. Má s szó val, nem egyszerű en arró l van szó , hogy az egészséges,
egészségtudatos, kivá ltsá gos emberek (akik tö rténetesen tá rsadalmilag is
elkö telezettebbek) á ltalá ban tová bb élnek. A betegségek széles ská lá ja, amelyekrő l
kimutattá k, hogy a tá rsadalmi tá mogatá s hatá ssal van rá juk, és az a tény, hogy a kapcsolat
még szorosabb a halá lozá ssal, mint a betegséggel, arra utal, hogy a hatá s az á ltalá nos testi
ellená llá s egészen alapvető szintjén mű kö dik. Ezek a tanulmá nyok azt mondjá k, hogy a
tá rsadalmi elkö telezettség való já ban fü ggetlen hatá ssal van arra, hogy meddig élü nk.
86. ábra: Jobb az egészségi állapot a magas társadalmi tőkével rendelkező
államokban
A kö zö sségi há ló zatok segítenek az egészség megő rzésében. A Carnegie Mellon Egyetem
kutató csoportjá nak megá llapítá sa, miszerint a vá ltozatosabb tá rsadalmi kapcsolatokkal
rendelkező emberek kevesebbet fá znak meg, korá ntsem egyedü lá lló .14 Példá ul azok a
szélü tés á ldozatai, akik erő s tá mogató i há ló zattal rendelkeztek, jobban mű kö dtek a szélü tés
utá n, és tö bb fizikai képességet nyertek vissza, mint a vékony szociá lis há ló val rendelkező
szélü tö ttek.15 A klubokban, ö nkéntes munká ban és helyi politiká ban részt vevő idő sek jobb
á ltalá nos egészségi á llapotú nak tartjá k magukat, mint a nem érintettek, még a tá rsadalmi-
gazdasá gi helyzet, a demográ fiai jellemző k, az orvosi ellá tá s igénybevételének mértéke és a
nyugdíjas évek figyelembevétele utá n is.16
A tanulmá nyok sokasá gá nak végkö vetkeztetése: Ha nem tartozol semmilyen csoporthoz, de
ú gy dö ntesz, hogy csatlakozol egyhez, akkor a kö vetkező egy év alatt a felére csö kkented a
halá lozá s kocká zatá t. Ha dohá nyzik, és nem tartozik egy csoporthoz sem, akkor
statisztikailag eldö nthető , hogy abbahagyja-e a dohá nyzá st, vagy elkezd csatlakozni. Ezek az
eredmények bizonyos szempontbó l bíztató ak: kö nnyebb csatlakozni egy csoporthoz, mint
lefogyni, rendszeresen mozogni vagy leszokni a dohá nyzá sró l.
Az eredmények azonban kijó zanító ak is. Amint azt a II. szakaszban lá ttuk, az elmú lt
huszonö t évben a tá rsadalmi részvétel á ltalá nosan csö kkent. A 87. á bra azt mutatja, hogy
ugyanebben az idő szakban az ö nbevallá s szerinti egészségi á llapot jelentő s romlá sa
kö vetkezett be, annak ellenére, hogy az orvosi diagnó zis és kezelés terén ó riá si elő relépés
tö rtént. Természetesen szá mos objektív mérő szá m alapjá n, beleértve a vá rható
élettartamot is, az amerikaiak egészségesebbek, mint valaha, de ezek az ö nbevallá sok azt
mutatjá k, hogy rosszabbul érezzü k magunkat.17 Ezek az ö nbevallá sok viszont szorosan
kapcsoló dnak a tá rsadalmi kapcsolatokhoz, abban az értelemben, hogy éppen a kevesebb
kapcsolattal rendelkező amerikaiak érzik magukat rosszabbul. Ezek a tények ö nmagukban
nem bizonyítják, hogy fizikailag szenvedü nk a nö vekvő kapcsolatvesztésü nk miatt, de a
tá rsadalmi tő ke egészségre gyakorolt hatá sainak szisztematikusabb bizonyítékaival
együ ttvéve ez a bizonyíték egy ú jabb lá ncszem abban az érvelésben, hogy a tá rsadalmi tő ke
eró zió já nak mérhető rossz hatá sai vannak.
A 14. fejezetben megfigyeltü k azt a figyelemre méltó egybeesést, hogy ugyanazokban az
években, amikor a tá rsadalmi kapcsolatok csö kkenése megfigyelhető volt, a depresszió , ső t
az ö ngyilkossá g is nö vekedett. Azt is megjegyeztü k, hogy ennek az egybeesésnek mély
generá ció s gyö kerei vannak, abban az értelemben, hogy a szociá lisan leginká bb elszakadt
generá ció k szenvednek leginká bb attó l, amit egyes kö zegészségü gyi szakértő k "kék
ü gynö knek" neveznek. Egy adott évben az amerikaiak 10 szá zaléka szenved sú lyos
depresszió ban, és a a depresszió a negyedik legnagyobb terhet ró ja az amerikaiakra az
ö sszes betegség kö zü l. Szá mos kutatá s kimutatta, hogy a tá rsadalmi kapcsolatok gá toljá k a
depresszió t. A tá rsas tá mogatá s alacsony szintje kö zvetlenü l elő re jelzi a depresszió t, még
az egyéb kocká zati tényező ket is figyelembe véve, a tá rsas tá mogatá s magas szintje pedig
csö kkenti a tü netek sú lyossá gá t és gyorsítja a gyó gyulá st. A tá rsas tá mogatá s pufferol
bennü nket a mindennapi élet stresszétő l. A személyes kapcsolatok terá piá sabbnak tű nnek,
mint a fö ldrajzilag tá voli kapcsolatok. Rö viden, még a depresszió egyetlen terü letén belü l is
igen magas á rat fizetü nk a szociá lis kö tő désü nk lanyhulá sá ért.18
87. ábra: Az amerikaiak nem érzik magukat olyan egészségesnek, mint régen
Szá mtalan tanulmá ny dokumentá lja a tá rsadalom és a psziché kö zö tti kapcsolatot: azok az
emberek, akiknek kö zeli bará taik és bizalmasaik, bará tsá gos szomszédaik és tá mogató
munkatá rsaik vannak, kisebb való színű séggel tapasztalnak szomorú sá got, magá nyt,
alacsony ö nértékelést, valamint étkezési és alvá si problémá kat. A há zas emberek
kö vetkezetesen boldogabbak, mint a fü ggetlenek, minden má s tényező t figyelembe véve.
Ezek az eredmények aligha lepik meg a legtö bb amerikait, hiszen az emberek maguk is
tanulmá nyró l tanulmá nyra arró l szá molnak be, hogy a csalá dtagokkal, bará tokkal vagy
szerelmi partnerekkel való jó kapcsolat - sokkal inká bb, mint a pénz vagy a hírnév - a
boldogsá guk elő feltétele.19 Az életelégedettség ö sszefü ggéseivel kapcsolatos fél évszá zados
kutatá sok - nemcsak az Egyesü lt Á llamokban, hanem vilá gszerte - egyetlen kö zö s
megá llapítá sa az, hogy a boldogsá got a tá rsadalmi kapcsolatok szélessége és mélysége jelzi
elő re a legjobban.20
A DDB Needham Life Style felmérés archívumá bó l szá rmazó néhá ny kérdés vizsgá latá val
lá thatjuk, hogy a tá rsadalmi tő ke milyen helyet foglal el a meleg, kellemes érzések
elő idéző jeként :
"Bá rcsak elhagyhatná m a jelenlegi életemet, és valami egészen má st csiná lhatnék."
"Nagyon elégedett vagyok azzal, ahogyan a dolgok mostaná ban mennek az életemben."
"Ha ú jra élhetném az életemet, biztosan má sképp csiná lná m a dolgokat."
"Most sokkal boldogabb vagyok, mint valaha is voltam."
Az ezekre a tételekre adott vá laszok erő sen korrelá lnak egymá ssal, ezért egyetlen, az élettel
való elégedettséget mutató indexben egyesítettem ő ket. A boldogsá g ebben az értelemben
korrelá l az anyagi jó léttel. Á ltalá nossá gban elmondható , hogy a jö vedelemhierarchiá ban
való feljebbjutá ssal az életelégedettség nö vekszik. Tehá t a pénzzel mégiscsak lehet
boldogsá got vá sá rolni. De nem annyira, mint a há zassá got. Az iskolai végzettség, az életkor,
a nem, a csalá di á llapot, a jö vedelem és a polgá ri szerepvá llalá s figyelembevételével a
há zassá g marginá lis "hatá sa" az élettel való elégedettségre nagyjá bó l hetven szá zalékkal
feljebb kerü l a jö vedelmi hierarchiá ban - mondjuk, a tizenö tö dik percentilisbő l a
nyolcvanö tö dik percentilisbe.21 Kerek szá mokban kifejezve a há zassá gkö tés az éves
jö vedelem megnégyszerezésének "boldogsá g-egyenértéke".22
Mi a helyzet az oktatá ssal és az elégedettséggel? Az iskolai végzettség a megnö vekedett
kereseti lehető ségen keresztü l kö zvetve fontos kapcsolatban á ll a boldogsá ggal, de a
jö vedelmet (valamint az életkort, a nemet és a tö bbit) ellenő rizve, milyen marginá lis
korrelá ció ban á ll maga az iskolai végzettség az élettel való elégedettséggel? Kerek
szá mokban kifejezve a vá lasz az, hogy négy év tö bbletképzés - példá ul fő iskolai
tanulmá nyok - nagyjá bó l az éves jö vedelem megduplá zá sá nak "boldogsá g-egyenértéke".
Miutá n nagyjá bó l és készségesen felmértü k a pénzü gyi tő ke (jö vedelem), a humá n tő ke
(oktatá s) és a tá rsadalmi tő ke egyik formá ja (há zassá g) ö sszefü ggéseit az élettel való
elégedettséggel, most má r feltehetü nk egyenértékű kérdéseket a boldogsá g és a tá rsadalmi
interakció k kü lö nbö ző formá i kö zö tti ö sszefü ggésekrő l. Kérdezzü k meg a rendszeres
klubtagokat (akik havonta já rnak), a rendszeres ö nkénteseket (akik havonta teszik ezt), a
rendszeresen (mondjuk havonta) otthon vendégü l lá tó kat és a rendszeres (mondjuk
kéthetente) templomba já ró kat. A kü lö nbségek megdö bbentő en nagyok. A rendszeres
klubtagsá g, az ö nkéntesség, a szó rakozá s vagy a templomba já rá s a boldogsá ggal
egyenértékű , mintha valaki fő iskolai diplomá t szerezne, vagy tö bb mint megduplá zná a
jö vedelmét. A polgá ri kapcsolatok a há zassá ggal és a jó léttel vetekszenek, mint az
életboldogsá g elő rejelző i.23
Ha a havi klubtalá lkozó k jó k, akkor a napi klubtalá lkozó k harmincszor jobbak? A vá lasz
nem. A 88. á bra azt mutatja, amit a kö zgazdá szok a tá rsadalmi interakció k "csö kkenő
hatá rtermelékenységének" neveznének a boldogsá g tekintetében. Ú gy tű nik, hogy az
ö nkéntesség, a klubok lá togatá sa és az otthoni szó rakozá s legnagyobb boldogsá ghozamá t a
"soha" és a "havonta egyszer" kö zö tt érjü k el. Há romhetente kö rü lbelü l egy klubtalá lkozó
(vagy buli vagy ö nkéntes munka) utá n má r csak nagyon kevés boldogsá gnö vekedés
tapasztalható . A kéthetenkénti talá lkozá sok utá n a tová bbi tá rsadalmi interakció k és a
boldogsá g hatá rértékének korrelá ció ja való já ban negatív - egy má sik megá llapítá s, amely
ö sszhangban van az á ltalá nos tapasztalatokkal! A templomba já rá s viszont némileg
má sképp alakul, mivel legalá bbis a heti rendszerességű lá togatá sig minél tö bb, anná l jobb.

88. ábra: A társadalmi kapcsolatok (legalábbis mérsékelten) elősegítik a boldogságot

Ez az elemzés természetesen szá ndékosan kerek szá mokban van megfogalmazva, mivel az
alapul szolgá ló szá mítá sok durvá n és készen vannak. Rá adá sul az ok-okozati ö sszefü ggés
irá nya is kétértelmű marad. Lehet, hogy a boldog emberek nagyobb való színű séggel
há zasodnak meg, mint a boldogtalanok, emelést kapnak a munkahelyü kö n, folytatjá k az
iskolá t, templomba já rnak, klubokba lépnek, partikat rendeznek, és így tová bb. Jelenlegi
célom csupá n annak illusztrá lá sa, hogy a tá rsadalmi kapcsolatok mélyen ö sszefü ggnek a
pszicholó giai jó lléttel. A Beatlesnek igaza volt: mindannyian "boldogulunk egy kis bará ti
segítséggel".
Azokban az évtizedekben, amió ta a Fab Four a slá gerlistá k élére kerü lt, a felnő tt amerikaiak
kö rében folyamatosan csö kkent az elégedettség. Az elégedettség csö kkenésének nagyjá bó l
fele az anyagi gondokkal, fele pedig a tá rsadalmi tő ke csö kkenésével fü gg ö ssze: a
há zassá gkö tések szá má nak csö kkenésével, valamint a bará tokhoz és a kö zö sséghez való
kö tő dés csö kkenésével. A lakossá g nem minden szegmense egyformá n ború lá tó . A felmérési
adatok azt mutatjá k, hogy a visszaesés a fiatal és kö zépkorú (hú sz és ö tvenö t év kö zö tti)
felnő ttek kö rében a legnagyobb. Az ö tvenö t év felettiek - a hosszú polgá ri nemzedékbő l
ismert bará taink - való já ban boldogabbak, mint az egy generá ció val ezelő tti korosztá ly.24
A generá ció s kü lö nbségek egy része a pénzzel kapcsolatos aggodalmakra vezethető vissza:
a nö vekvő jó lét ellenére a fiatalok és a kö zépkorú ak anyagilag kevésbé érzik magukat
biztonsá gban. A kü lö nbségek egy része azonban a tá rsadalmi kapcsolatoknak is kö szö nhető .
A mai fiatal és kö zépkorú felnő ttek egyszerű en ritká bban hívnak á t bará tokat, já rnak
templomba vagy klubokba, mint a korá bbi generá ció k. Martin Seligman pszicholó gus
szerint azért érzik tö bben magukat levertnek, mert a modern tá rsadalom inká bb a
személyes kontrollba és az autonó miá ba vetett hitet ö sztö nzi, mint a kö telességtudat és a
kö zö s vá llalkozá s irá nti elkö telezettséget. Ez az á talakulá s felfokozza az elvá rá sainkat azzal
kapcsolatban, hogy mit érhetü nk el dö ntéseinkkel és kitartá sunkkal, és felkészü letlenü l
hagy bennü nket az élet elkerü lhetetlen kudarcainak kezelésére. Ahol egykor a tá rsadalmi
tő kére - csalá d, egyhá z, bará tok - tá maszkodhattunk, ezek má r nem elég erő sek ahhoz, hogy
tompítsá k a buká sunkat.25 E fejezet tanú sá ga szerint mind személyes életü nkben, mind a
kollektív életü nkben jelentő s á rat fizetü nk azért, hogy negyed évszá zadon á t elszakadtunk
egymá stó l.

FEJEZET
Demokrácia
OSCAR WILDE drá maíró á llító lag így elmélkedett: "A szocializmussal az a baj, hogy tú l sok
estét venne igénybe."1 Jogos, de há ny estét vesz igénybe a liberá lis demokrá cia? É vszá zadok
ó ta kö zhely, hogy a demokratikus ö nkormá nyzathoz aktívan részt vevő á llampolgá rokra
van szü kség. (Csak a huszadik szá zad kö zepén kezdték egyes politikai teoretikusok azt
á llítani, hogy a jó á llampolgá rsá ghoz egyszerű en vá lasztani kell az egymá ssal versengő
politikuscsapatok kö zü l a szavazó urná kná l, ahogyan a fogkrémek kö zö tt is lehet
vá lasztani.).2 Ebben a fejezetben azt a hagyomá nyos á llítá st vizsgá lom, hogy az amerikai
demokrá cia egészségéhez az á llampolgá roknak teljesíteniü k kell a kö zfeladatokat, valamint
azt a tá gabb és ellentmondá sosabb á llítá st, hogy a kö zintézmények egészsége legalá bbis
részben a magánjellegű ö nkéntes csoportokban - a tá rsadalmi tő két megtestesítő polgá ri
elkö telezettség há ló zataiban - való széles kö rű részvételtő l fü gg.
A részvételi demokrá cia eszménye mélyen gyö kerezik az amerikai politikai filozó fiá ban.
Mivel a demokrá ciá val kapcsolatos kísérletü nk még gyerekcipő ben já rt, Thomas Jefferson
az alkotmá ny mó dosítá sá t javasolta az alulró l szervező dő demokrá cia elő segítése
érdekében. Egy 1816-os levelében azt javasolta, hogy "a megyéket olyan méretű kö rzetekre
osszá k fel, hogy minden polgá r személyesen jelen lehessen, amikor felkérik, és személyesen
cselekedhessen". A já rá si ö nkormá nyzatok feladata lett volna minden, az iskolá k
mű kö dtetésétő l kezdve a szegényekrő l való gondoskodá son á t a rendő rség és a hadsereg
mű kö dtetéséig és a kö zutak fenntartá sá ig. Jefferson ú gy vélte, hogy "ha minden polgá r a
kormá ny aktív tagjá vá vá lik, és a hozzá legkö zelebbi és legérdekesebb tisztségeket tö lti be,
akkor a legerő sebb érzelmei révén kö tő dik majd orszá ga fü ggetlenségéhez és kö ztá rsasá gi
alkotmá nyá hoz".3
Egy évtizeddel késő bb az amerikai partokat meglá togatva Alexis de Tocqueville is
hasonló an vélekedett, azt sugallva, hogy az amerikaiak helyi polgá ri tevékenysége még a
Jefferson-féle gyü lekezeti kormá nyok hiá nyá ban is a nemzeti demokratikus kö zö sség
szolgá ló leá nyaként szolgá lt: "Nehéz az embert a sajá t kö rébő l kivonni, hogy érdekelje az
á llam sorsa" - jegyezte meg Tocqueville - "mert nem érti vilá gosan, hogy az á llam sorsa
milyen hatá ssal lehet a sajá t sorsá ra. De ha azt javasoljá k, hogy egy ú t keresztezze
birtoká nak végét, egy pillantá ssal lá tja, hogy a kis kö zü gy és az ő legnagyobb magá nü gyei
kö zö tt kapcsolat van; és anélkü l, hogy ezt megmutatná k neki, felfedezi azt a szoros
kö teléket, amely a magá n- és az á ltalá nos érdekeket ö sszekö ti."4
John Stuart Mill brit politikai filozó fus méltatta a részvételi demokrá cia jellemre gyakorolt
hatá sá t. A kö zéletben való kö zö s részvétel nélkü l, írta Mill, a polgá r "soha nem gondol
semmilyen kö zö s érdekre, semmilyen má sokkal kö zö sen kö vetendő célra, hanem csak velü k
versenyezve, és bizonyos mértékig az ő ká rukra. ... A szomszéd, mivel nem szö vetséges vagy
tá rs, mivel soha nem vesz részt semmilyen kö zö s vá llalkozá sban a kö zö s haszon érdekében,
ezért csak rivá lis". Ezzel szemben az elkö telezett polgá r "arra hivatott, hogy ... mérlegelje a
nem sajá t érdekeit; hogy ellentétes igények esetén a magá n részérdekeitő l eltérő szabá ly
szerint irá nyítsa magá t..... Arra késztetik, hogy ú gy érezze magá t, mintha a kö zö sséghez
tartozna, és bá rmi, ami az ő javukat szolgá lja, az az ő javá t is szolgá lja".5
A kivá ló progresszív filozó fus, John Dewey egy ma is aktuá lis problémá val kü zdö tt: hogyan
lehet ö sszeegyeztetni a modern, nagyméretű , technoló giailag fejlett tá rsadalmat a
demokrá cia kö vetelményeivel. "A testvériség, a szabadsá g és az egyenlő ség a kö zö sségi
élettő l elszigetelve reménytelen absztrakció k..... A demokrá ciá nak otthon kell kezdő dnie, és
az otthona a felebará ti kö zö sség." "Csak a helyi, szemtő l-szembeni tá rsulá sokban" - teszi
hozzá Dewey életrajzíró ja, Robert Westbrook - "a nyilvá nossá g tagjai pá rbeszédben
vehettek részt tá rsaikkal, és az ilyen pá rbeszédek dö ntő fontossá gú ak voltak a nyilvá nossá g
kialakulá sá hoz és megszervezéséhez".6
Amerika alapító atyá i kö zü l azonban sokan nem sokat tartottak az ö nkéntes egyesü letekrő l.
Híresen ellenezték a politikai pá rtokat és a helyi politikai bizottsá gokat, valamint minden
olyan csoportot, amelynek tagjai ö sszefogva veszélyeztethetik a politikai stabilitá st. James
Madison a sajá tos érdekek vagy szenvedélyek kö ré szervező dő csoportokat "frakció k
rosszasá gainak" nevezte, amelyek jelenlétét a szabadsá g nevében el kell tű rni, de hatá sukat
ellenő rizni kell.7 Madison attó l tartott, ami ma is visszhangzik a washingtoni lobbistá k és
érdekcsoportok kritikusai kö rében, hogy az ilyen "frakció k" á ltal befolyá solt vá lasztott
képviselő k felá ldozná k az egész jó t a kevesek kedvenc projektjeiért. Az amerikai polgá ri élet
á tfogó tö rténetében Michael Schudson arra a kö vetkeztetésre jut, hogy az alapító k "messze
nem osztottá k a pluralista vízió t, mivel még mindig ragaszkodtak a konszenzus, a tulajdon,
az erény és a tisztelet fogalmaihoz, amelyek szá mukra természetesek voltak".8 Amint azt
rö videsen lá tni fogjuk, az alapító k "a frakció rosszasá gaival" kapcsolatos aggodalmai ú jra
megjelennek a tá rsadalmi tő kérő l és a demokrá ciá ró l szó ló kortá rs vitá ban.
Tocqueville megfigyeléseit visszhangozva a demokrá cia szá mos kortá rs tanulmá nyozó ja a
"kö zvetítő " vagy "kö zvetítő " egyesü leteket - legyenek azok ö ntudatosan vagy csak kö zvetve
politikaiak - az élénk demokrá cia fenntartá sá nak alapvető fontossá gú elemeiként ü nnepli.9
Az ö nkéntes egyesü letek és a civil tá rsadalom tá rsadalmi há ló zatai, amelyeket mi
"tá rsadalmi tő kének" nevezü nk, kétféle mó don já rulnak hozzá a demokrá ciá hoz: "kü lső "
hatá ssal vannak a nagyobb politikai rendszerre, és "belső " hatá ssal vannak magukra a
résztvevő kre.
Kü lső leg az ö nkéntes egyesü letek - az egyhá zaktó l és a szakmai tá rsasá goktó l kezdve az
Elks-klubokon á t az olvasó kö rö kig - lehető vé teszik az egyének szá má ra, hogy kifejezzék
érdekeiket és kö veteléseiket a kormá nyzat felé, és hogy megvédjék magukat a politikai
vezető ik hatalommal való visszaéléseitő l. A politikai informá ció k a tá rsadalmi há ló zatokon
keresztü l á ramlanak, és ezekben a há ló zatokban a kö zéletet vitatjá k meg. Mint oly sokszor,
Tocqueville ezt is vilá gosan lá tta: "Ha valamilyen nézetet egy egyesü let képvisel, annak
vilá gosabb és pontosabb formá t kell ö ltenie. Megszá mlá lja tá mogató it, és bevonja ő ket az
ü gyébe; ezek a tá mogató k megismerik egymá st, és a szá mok nö velik a buzgalmat. Egy
egyesü let egyesíti az eltérő elmék energiá it, és erő teljesen egy vilá gosan megjelö lt cél felé
irá nyítja ő ket".10
Amikor az emberek szomszédsá gi csoportokban, szü lő i munkakö zö sségekben, politikai
pá rtokban vagy aká r nemzeti érdekvédelmi csoportokban egyesü lnek, egyéni és egyébként
csendes hangjuk megsokszorozó dik és felerő sö dik. "Ha nincs hozzá férésü nk egy olyan
egyesü lethez, amely hajlandó és képes kiá llni a nézeteink és értékeink mellett" - írja Amy
Gutmann politikai filozó fus - "nagyon korlá tozott a lehető ségü nk arra, hogy sok má s ember
meghallgasson minket, vagy hogy befolyá soljuk a politikai folyamatokat, hacsak nem
vagyunk tö rténetesen gazdagok vagy híresek".11 Az á llampolgá ri kapcsolatoknak nincs
szü kségü k formá lis intézményekre ahhoz, hogy hatékonyak legyenek. A kelet-németorszá gi
demokrá ciamozgalomró l a berlini fal leomlá sa elő tt készü lt tanulmá ny példá ul
megá llapította, hogy a toborzá s bará ti há ló zatokon keresztü l tö rtént, és hogy ezek az
informá lis kö telékek fontosabbak voltak az ideoló giai elkö telezettségnél, az elnyomá stó l
való félelemnél vagy a hivatalos szervezési erő feszítéseknél annak meghatá rozá sá ban, hogy
ki csatlakozott az ü gyhö z.12
Az egyesü letek és a polgá ri szerepvá llalá s kevésbé formá lis há ló zatai belső leg az
együ ttmű kö dés és a kö zérdekű ség szoká sait, valamint a kö zéletben való részvételhez
szü kséges gyakorlati készségeket alakítjá k ki tagjaikban. Tocqueville megfigyelte, hogy "az
érzelmek és az eszmék csak az emberek egymá sra gyakorolt kö lcsö nö s tevékenysége révén
ú julnak meg, a szív kitá gul, és az értelem fejlő dik".13 A kö zö sségi kö telékek
megelő zésképpen megakadá lyozzá k, hogy az egyének olyan szélső séges csoportok
á ldozatá vá vá ljanak, amelyek az elszigetelt és kö tő dés nélkü li egyéneket veszik célba. Az
elmú lt negyven év politikai pszicholó giai tanulmá nyai szerint "a kö zö sségtő l, foglalkozá stó l
és tá rsulá stó l elszakadt emberek első sorban a szélső ségesség tá mogató i kö zé tartoznak".14
Ami még pozitívabb, az ö nkéntes egyesü letek olyan helyek, ahol a tá rsadalmi és polgá ri
készségeket tanuljá k - "a demokrá cia iskolá i". A tagok megtanuljá k, hogyan kell gyű léseket
vezetni, nyilvá nosan beszélni, leveleket írni, projekteket szervezni és nyilvá nos kérdéseket
megvitatni .15 William Muraskin leírá sa a Prince Hall szabadkő mű vességnek az
afroamerikaiak á llampolgá ri készségeire gyakorolt hatá sairó l sokkal szélesebb kö rben
érvényes:
A szabadkő mű vesség, mint intézmény, a ... tagsá g vezető i szerepekre való ö sztö nzésével és
képzésével foglalkozott. A testvériségen keresztü l a tagok megtanultak szá mos olyan
polgá ri tá rsadalmi szerepet betö lteni, amelyekkel kapcsolatban korlá tozott vagy semmilyen
korá bbi tapasztalatuk nem volt. E szerepek tanítá sá val és a szerepek betö ltésének
elő segítésével a szabadkő mű vesség azon dolgozott, hogy a tagsá gban rejlő vezető i
potenciá lt a gyakorlatban is megvaló sítsa.16
A kortá rs amerikai á llampolgá ri készségekrő l szó ló legszisztematikusabb tanulmá ny szerint
a munká sosztá lybeli amerikaiak szá má ra az ö nkéntes egyesü letek és az egyhá zak kíná ljá k a
legjobb lehető ségeket az á llampolgá ri készségek fejlesztésére, és még a szakemberek
szá má ra is ezek a csoportok a munkahely utá n a má sodik helyen á llnak az á llampolgá ri
tanulá s helyszínei kö zö tt. A vallá si, irodalmi, ifjú sá gi és testvéri/szolgá ltató szervezetek
tagjainak kétharmada vagy még tö bb tagja gyakorolt olyan á llampolgá ri készségeket, mint
az elő adá s tartá sa vagy egy gyű lés vezetése.17 Kü lö nö sen az egyhá zak egyike azon kevés
megmaradt létfontossá gú intézményeknek, amelyekben az alacsony jö vedelmű , kisebbségi
és há trá nyos helyzetű , mindenféle fajú polgá rok politikai szempontbó l relevá ns készségeket
tanulhatnak, és politikai cselekvésre toborozható k.18 A kö vetkeztetés létfontossá gú
mindazok szá má ra, akik értékelik az egyenlő ségen alapuló demokrá ciá t: ilyen intézmények
nélkü l az amerikai politiká ban sokkal nagyobb lenne az osztá lyok kö zö tti torzítá s.19
Ahogyan az egyesü letek demokratikus szoká sokat alakítanak ki, ú gy szolgá lnak fó rumként
is a létfontossá gú kö zü gyek á tgondolt megvitatá sá ra. A politikai teoretikusok az utó bbi
idő ben ú jra figyelmet szenteltek a "deliberatív demokrá cia" ígéretének és buktató inak.20
Egyesek azzal érvelnek, hogy az ö nkéntes egyesü letek akkor erő sítik leginká bb a
taná cskozá st, ha gazdasá gi, etnikai és vallá si szempontbó l a nemzet mikrokozmoszai.21
Má sok amellett érvelnek, hogy még a homogén szervezetek is erő síthetik a deliberatív
demokrá ciá t azá ltal, hogy befogadó bbá teszik nyilvá nos interakció inkat. Amikor példá ul
kisebbségi csoportok diszkriminá ció ellenes szabá lyozá st és az etnikai érdekek kö telező
figyelembevételét szorgalmazzá k az iskolai tantervekben és a kormá nyzati testü letekben,
akkor való já ban a résztvevő k kö rét szélesítik.22
Az ö nkéntes egyesü letek nemcsak a taná cskozá s fó rumaként szolgá lhatnak, hanem az olyan
polgá ri erények elsajá títá sá nak alkalmaiként is, mint példá ul a kö zéletben való aktív
részvétel.23 Egy kö zépiskolá sok kö rében végzett kö vetéses vizsgá lat megá llapította, hogy a
diá kok tá rsadalmi osztá lyá tó l, tanulmá nyi há tterétő l és ö nbecsü lésétő l fü ggetlenü l azok,
akik az iskolá ban ö nkéntes egyesü letekben vettek részt, két évvel az érettségi utá n sokkal
nagyobb való színű séggel szavaztak, vettek részt politikai kampá nyokban és vitattá k meg a
kö zü gyeket, mint azok, akik nem vettek részt.24 Egy má sik polgá ri erény a megbízható sá g.
Szá mos kutatá s azt sugallja, hogy ha az emberek ismételt interakció kat folytatnak, sokkal
kisebb való színű séggel bú jnak ki vagy csalnak.25 Egy harmadik, a tá rsadalmi kapcsolatok
révén megszerzett polgá ri erény a kö lcsö nö sség. Amint azt a 7. fejezetben tö bbszö r is lá ttuk,
minél tö bb ember vesz részt a polgá ri szerepvá llalá s há ló zataiban (a klubtalá lkozó któ l a
templomi piknikeken á t a bará tokkal való informá lis ö sszejö vetelekig), anná l való színű bb,
hogy az á ltalá nosított má sik irá nti tö rő dést mutatnak - ö nkénteskednek, vért adnak,
jó tékonykodá shoz já rulnak hozzá és így tová bb. A politikai teoretikusok szá má ra a
kö lcsö nö sségnek van egy má sik jelentése is - a demokratikus vitá ban szemben á lló felek
hajlandó sá ga arra, hogy kellő vita utá n megegyezzenek a kö lcsö nö s megegyezés
keresésének alapszabá lyairó l, még akkor is (vagy kü lö nö sen akkor), ha nem értenek egyet a
tennivaló kban.26 A polgá rtá rsaimmal való rendszeres kapcsolat nem biztosítja, hogy képes
leszek a helyü kbe képzelni magam, de a tá rsadalmi elszigeteltség gyakorlatilag garantá lja,
hogy nem fogom.
Má srészt szá mos jó zan kritikus kétségbe vonta, hogy az ö nkéntes tá rsulá sok
szü kségszerű en jó t tesznek-e a demokrá ciá nak.27 A legnyilvá nvaló bb, hogy egyes csoportok
nyíltan antidemokratikusak - a KKK mindenki kedvenc példá ja. Egyetlen értelmes
teoretikus sem á llította, hogy minden csoport a demokratikus értékek elő mozdítá sá n
munká lkodik. De még ha a figyelmü nket a demokrá cia normá inak megfelelő en mű kö dő
csoportokra korlá tozzuk is, az egyik á ltalá nos aggodalom az, hogy az egyesü letek - vagy
érdekcsoportok - torzítjá k a kormá nyzati dö ntéshozatalt. Az amerikai pluralizmus
kritikusai Theodore Lowi End of Liberalism (A liberalizmus vége) című , 1960-as évekbeli
munká já tó l kezdve Jonathan Rauch Demosclerosis (Demoszklerózis) című , 1990-es évekbeli
munká já ig azt á llítottá k, hogy az egyre specializá ltabb lobbik á llandó és egymá snak
ellentmondó kérései megbénítjá k még a jó szá ndékú kö zhivatalnokokat is, és elfojtjá k a
nem hatékony kormá nyzati programok csö kkentésére vagy javítá sá ra irá nyuló
erő feszítéseket.28 Ez a panasz Madison aggodalmá ra emlékeztet, hogy a rosszindulatú
"frakció k" a kö zjó rová sá ra hú znak hasznot. A pluralistá k ideá ljá val ellentétben, ahol a
kü lö nbö ző csoportok kö zö tti alkudozá s a legnagyobb javakat a legnagyobb szá mnak
juttatja, ehelyett a legjobban szervezett kevesek szá má ra a legnagyobb javakat kapjuk.
A má sik aggá ly az, hogy a tá rsulá si kapcsolatok azoknak kedveznek, akik természetü knél
vagy kö rü lményeiknél fogva a legjobban felkészü ltek arra, hogy szervező djenek és
hallassá k hangjukat. A képzettséggel, pénzzel, stá tusszal és az érdekkö zö sségü k tagjaival
szoros kapcsolatban á lló emberek sokkal nagyobb való színű séggel részesü lnek politikai
elő nyö kben a pluralizmusban, mint a képzetlenek, a szegények és a kapcsolat nélkü liek.29
Szavainkkal élve, a tá rsadalmi tő ke ö nmagá t erő síti, és leginká bb azoknak kedvez, akiknek
má r van olyan készletü k, amivel kereskedhetnek. Amíg az asszociacionalizmus
osztá lyoldalú , ahogyan azt gyakorlatilag minden tanulmá ny sugallja,30 , addig a pluralista
demokrá cia nem lesz annyira egalitá rius, mint amennyire az. E. E. Schattschneider
politoló gus híres szavaival élve: "A pluralista mennyorszá g hibá ja az, hogy a mennyei kó rus
erő s felső osztá lybeli akcentussal énekel".31
Végü l a pluralizmus kritikusai szerint a pluralizmus politikai polarizá ció t és cinizmust
vá lthat ki. A tö meges politikai pá rtok, mint politikai szervező erő k hanyatlá sa miatt aggó dó
politoló gusok azzal érvelnek, hogy a polgá ri csoportos politika szinte természeténél fogva
szélső séges politika, mivel a hatá rozott nézetekkel rendelkező emberek á ltalá ban a vezető k
és az aktivistá k. A Roper Social and Political Trends archívumá bó l szá rmazó bizonyítékok
való ban arra utalnak, hogy az ideoló giai szélső ségesség és a polgá ri részvétel ö sszefü gg, bá r
mint azt rö videsen lá tni fogjuk, ennek a ténynek vá ratlan kö vetkezményei vannak jelenlegi
helyzetü nkre nézve.
Ha a részvétel és a szélső ségesség ö sszekapcsoló dik, annak szá mos fontos kö vetkezménye
van. Elő szö r is, az ideoló giailag homogén ö nkéntes szervezetek megerő síthetik a tagok
nézeteit, és elszigetelhetik ő ket a potenciá lisan felvilá gosító alternatív néző pontoktó l.32
Bizonyos esetekben az ilyen szű klá tó kö rű ség paranoiá t és obstrukció t tá plá lhat. Egy
polarizá lt ö nkéntes csoport univerzumá ban az ésszerű taná cskozá s és a kö lcsö nö sen
elfogadható kompromisszumra irá nyuló alkudozá s szinte lehetetlen, mivel mindkét oldal
"elvbő l" nem hajlandó engedni. A politikai polarizá ció rá adá sul nö velheti a cinizmust a
kormá nyzat problémamegoldó képességével kapcsolatban, és csö kkentheti a bizalmat
abban, hogy az á llampolgá ri szerepvá llalá s bá rmit is vá ltoztat a helyzeten.33
Ezek mind komoly aggodalmak. Az ö nkéntes tá rsulá sok nem mindenhol és nem mindig jó k.
Megerő síthetik az antiliberá lis tendenciá kat; és antidemokratikus erő k visszaélhetnek
velü k. Tová bbá , nem mindenki, aki részt vesz benne, jobb emberré vá lik: egyesek, akik
példá ul ö nsegítő csoportokhoz csatlakoznak, együ ttérzést és együ ttmű kö dést tanulnak, míg
má sok ná rcisztikusabbá vá lnak. Nancy Rosenblum politikai teoretikus szavaival élve: "Az
egyesü leti élet erkö lcsi felhaszná lá sa a tagok á ltal meghatá rozhatatlan".34
Az ö nkéntes csoportok nem jelentenek csodaszert a demokrá ciá nk bajaira. A tá rsadalmi
tő ke - a normá k, a bizalom, az egyesü leti há ló zatok - hiá nya pedig nem szü nteti meg a
politiká t. Tá rsadalmi tő ke nélkü l azonban nagyobb a való színű sége annak, hogy egy
bizonyos típusú politiká nk lesz. Az amerikai demokrá cia tö rténelmileg egy tá rsadalmi
tő kében szokatlanul gazdag kö rnyezetben fejlő dö tt ki, és szá mos intézményü nk és
gyakorlatunk - példá ul a kormá nyzati folyamatok szokatlan mértékű decentralizá ció ja má s
iparosodott orszá gokhoz képest - az ilyen kö rnyezethez való alkalmazkodá st tü krö zi. Mint
egy nö vény, amelyet az éghajlati vá ltozá sok elragadnak, politikai gyakorlatunknak is meg
kellene vá ltoznia, ha a tá rsadalmi tő ke tartó san csö kkenne. Hogyan mű kö dhetne az
amerikai politika egy olyan kö rnyezetben, ahol a tá rsadalmi tő ke és az á llampolgá ri
elkö telezettség sokkal alacsonyabb?
A személyes szocializá ció és szervezés nélkü li politika egy Perot-féle elektronikus
vá roshá za, egyfajta népszavazá si demokrá cia formá já ban való sulhatna meg. Sok véleményt
meghallgatná nk, de csak testetlen hangok zű rzavaraként, amelyek nem érintkeznek
egymá ssal, és nem is adnak sok ú tmutatá st a dö ntéshozó knak. A televízió s politika olyan a
politikai cselekvéshez, mint a sürgősségi osztály nézése a bajba jutott ember
megmentéséhez. Ahogyan a tá virá nyító val nem lehet ú jraindítani egy szívet, ú gy nem lehet
beindítani a kö ztá rsasá gi polgá rsá got kö zvetlen, személyes részvétel nélkü l. Az
á llampolgá rsá g nem néző i sport.
A politika tá rsadalmi tő ke nélkü l tá voli politika. A dallasi vagy New York-i stú dió ba
betelefoná ló k kö zö tti beszélgetések nem felelő sek, mivel ezeknek a "résztvevő knek" soha
nem kell érdemben foglalkozniuk az ellenkező nézetekkel, és így tanulniuk sem kell ebbő l a
foglalkozá sbó l. A való di beszélgetések - azok, amelyek a crack-há zakró l vagy az iskolai
kö ltségvetésrő l szó ló kö zö sségi gyű léseken zajlanak - a demokratikus problémamegoldá s
szempontjá bó l sokkal "reá lisabbak". Ilyen személyes interakció nélkü l, azonnali visszajelzés
nélkü l, anélkü l, hogy a kénytelenek lennénk megvizsgá lni a véleményü nket má s
á llampolgá rok vizsgá latá nak fényében, kö nnyebbnek talá ljuk, hogy gyors megoldá sokkal
há zaljunk, és démonizá ljunk mindenkit, aki nem ért egyet. Az anonimitá s alapvető en ellene
van a taná cskozá snak.
Ha a politikai taná cskozá sban való részvétel csö kken - ha egyre kevesebb hang vesz részt a
demokratikus vitá ban -, politiká nk egyre harsá nyabbá és kevésbé kiegyensú lyozottá vá lik.
Ha a legtö bben kihagyjá k a taná cskozá st, akkor azok, akik maradnak, hajlamosak
szélső ségesebbek lenni, mert ő ket érdekli leginká bb az eredmény. Morris Fiorina
politoló gus példá ul leírja, hogy a massachusettsi Concordban, ahol élt, egy
természetvédelmi terü let bő vítésére vonatkozó , á ltalá nosan népszerű javaslat hogyan akadt
el egy hosszadalmas és kö ltséges vitá ba, amelyet a kö rnyezetvédő "igaz hívő k" egy apró cska
csoportja folytatott.35
A Roper Social and Political Trends felmérései azt mutatjá k, hogy Fiorina tapasztalatai
tipikusak: A politikai pó lusokon elhelyezkedő amerikaiak jobban részt vesznek a polgá ri
életben, míg a mérsékeltek inká bb kiszorulnak. Az ö sszes szoká sos demográ fiai jellemző t -
jö vedelem, iskolai végzettség, vá ros mérete, régió , életkor, nem, faj, valamint munkahelyi,
csalá di és szü lő i stá tusz - figyelembe véve a magukat "nagyon" liberá lisnak vagy "nagyon"
konzervatívnak mondó amerikaiak nagyobb való színű séggel vesznek részt nyilvá nos
gyű léseken, írnak a Kongresszusnak, aktívak a helyi civil szervezetekben, ső t, még
templomba is já rnak, mint mérsékeltebb nézeteket valló polgá rtá rsaik. Rá adá sul ez az
ö sszefü ggés az ideoló giai "szélső ségesség" és a részvétel kö zö tt a huszadik szá zad utolsó
negyedében megerő sö dö tt, mivel a magukat ideoló giailag "kö zéputasnak" minő sítő
emberek ará nytalanul nagy ará nyban tű ntek el a nyilvá nos gyű lésekrő l, helyi
szervezetekbő l, politikai pá rtokbó l, gyű lésekrő l és hasonló kbó l.36
Az 1990-es években az ö nmagukat kö zéputasnak valló k kö rü lbelü l feleannyian vettek részt
nyilvá nos gyű léseken, helyi civil szervezetekben és politikai pá rtokban, mint az 1970-es
évek kö zepén. Az ö nmagukat "mérsékelt" liberá lisnak vagy konzervatívnak valló k
részvétele kö rü lbelü l egyharmadával csö kkent. A csö kkenés a magukat "nagyon"
liberá lisnak vagy "nagyon" konzervatívnak valló k körében volt a legkisebb - á tlagosan
kevesebb, mint egyötöd -. A magukat "nagyon" liberá lisnak vagy konzervatívnak valló k
kö rében alig 2 szá zalékkal, a magukat "mérsékelten" liberá lisnak vagy konzervatívnak
valló k kö rében kö rü lbelü l 15 szá zalékkal, az ö nmagukat "kö zepesen" liberá lisnak vagy
konzervatívnak valló k kö rében pedig kö rü lbelü l 30 szá zalékkal csö kkent az ú jsá gba való
írá s, a kongresszusba való írá s vagy aká r a beszéd megtartá sa.37
Ironikus mó don egyre tö bb amerikai jellemzi politikai nézeteit kö zéputasnak vagy
mérsékeltnek, de az ideoló giai spektrumon a polarizá ltabb szélső ségek egyre nagyobb
ará nyt képviselnek azok kö zö tt, akik részt vesznek a gyű léseken, leveleket írnak,
bizottsá gokban szolgá lnak és így tová bb. A szélső ségesebb nézetek fokozatosan
dominá nsabbá vá ltak az amerikai polgá ri életben, mikö zben a mérsékeltebb hangok
elhallgattak. Ebben az értelemben a polgá ri elzá rkó zá s sú lyosbítja a "frakció k" klasszikus
problémá já t, amely má r az alapító kat is aggasztotta.
A tényleges elkö telezettséghez legalá bb olyan fontos a pszichikai elkö telezettség. A
tá rsadalmi tő ke itt is kulcsfontossá gú . Felmérések azt mutatjá k, hogy politikai vitá ink nagy
része informá lisan zajlik, a vacsoraasztal vagy az irodai vízhű tő kö rü l. A politiká ró l a
kö tetlen beszélgetéseken keresztü l értesü lü nk. Ö n elmondja, hogy mit hallott és mit gondol,
és mit hallottak a bará tai és mit gondolnak, én pedig beépítem ezeket az ú j informá ció kat a
mentá lis adatbá zisomba, mikö zben mérlegelem és felü lvizsgá lom az á llá spontomat egy
kérdésben. A formá lis és informá lis polgá ri há ló zatok vilá gá ban a nézeteink a bará tokkal és
szomszédokkal folytatott eszmecserén keresztü l alakulnak ki. A tá rsadalmi tő ke lehető vé
teszi a politikai informá ció k terjedését.38
Ahogy azonban Cathy J. Cohen és Michael C. Dawson politoló gusok rá mutattak, ezek az
informá lis há ló zatok nem mindenki szá má ra elérhető ek. Az amerikai belvá rosok
szegénységi gó caiban élő afroamerikaiak nemcsak a gazdasá gi nélkü lö zéstő l szenvednek,
hanem a politikai informá ció k és lehető ségek hiá nyá tó l is. Detroit koncentrá lt
szegénységgel sú jtott negyedeiben végzett tanulmá nyuk szerint még a nem nincstelen
lakosok is sokkal kisebb való színű séggel já rnak templomba, tartoznak ö nkéntes
szervezethez, vesznek részt nyilvá nos gyű léseken és beszélgetnek politiká ró l, mint a
kedvező bb helyzetű vá rosrészek hasonló lakó i.39 A nagy szegénységgel sú jtott vá rosrészek
lakó i ú gy érzik, hogy el vannak vá gva politikai képviselő iktő l, és a politikai és kö zö sségi
szerepvá llalá st hiá bavaló nak tartjá k. Ez az elidegenedett apá tia részben reá lis értékelése
annak, hogy az orszá g régó ta nem foglalkozik a való ban há trá nyos helyzetű ekkel, részben
azonban azt is tü krö zi, hogy a belvá rosi negyedekben gyakran nincsenek olyan
intézmények, amelyek a polgá rokat politikai cselekvésre mozgó sítaná k. Má s szó val, az
emberek azért nem vesznek részt, mert nincsenek mozgó sítva, és ha nincsenek mozgó sítva,
soha nem élvezhetik a részvétel gyü mö lcseit.
De talá n a személyes mozgó sítá s nem szü kséges a hatékony demokrá ciá hoz. Az érvelés
szerint elegendő , ha a nagy orszá gos tagsá gi csoportok, mint példá ul az Amerikai
Nyugdíjasok Szö vetsége, az Audubon Tá rsasá g és a NAACP, képviselik a szétszó rt tagsá guk
érdekeit. Ahogyan ö n és én felbérelü nk egy szerelő t, hogy megjavítsa az autó nkat, és egy
pénzkezelő t, hogy kezelje a vagyonunkat, ú gy - érvelhetnénk - az is egyszerű en ésszerű
munkamegosztá s, ha felbéreljü k az AARP-t, hogy megvédje a leendő nyugdíjasok érdekeit,
az Audubon Society-t a kö rnyezetvédelmi nézeteinket, a NAACP-t a faji kérdésekkel
kapcsolatos szimpá tiá nkat, és így tová bb. "Ez nem a Tocquevilli demokrá cia" - ismeri el
Michael Schudson -, "de ezek a szervezetek a polgá ri energia rendkívü l hatékony
felhaszná lá sá t jelenthetik. Az a polgá r, aki csatlakozik hozzá juk, ugyanazt a polgá ri hasznot
kaphatja kevesebb személyes vesző dségért. Ez kü lö nö sen akkor igaz, ha a politiká t
kö zpolitiká k ö sszességeként fogjuk fel. Az á llampolgá r a Sierra Club vagy a National Rifle
Association éves tagsá gá val talá n kielégítő bben tudja befolyá solni a kormá nyt, mint a helyi
klubebédeken való részvétellel."40 Egyes értelmiségiek szá má ra a meghatalmazott
á llampolgá rsá gnak van egy bizonyos vará zsa.41
De ha a politiká t és a demokrá ciá t tá gabban értelmezzü k, mint pusztá n szű k érdekek
képviseletét, akkor a személyzet á ltal vezetett, professzioná lis, washingtoni székhelyű
érdekvédelmi szervezetek robbaná sszerű megjelenése nem lehet olyan kielégítő , mert a
helyi ebédek alkalmá val csiszoló dtak a polgá ri készségek, és való di adok-kapok
taná cskozá sra kerü lt sor. Ahogy Theda Skocpol érvel:
A klasszikus polgá ri Ameriká ban hétkö znapi férfiak és nő k millió i érintkezhettek
egymá ssal, csoportokban vehettek részt a kivá ltsá gosabbak mellett, és befolyá st
gyakorolhattak mind a kö zö sségi, mind a nemzeti ü gyekben..... Az utó bbi idő kben a régi
polgá ri Ameriká t megkerü lte és há ttérbe szorította a szakmailag dominá lt érdekvédelmi
csoportok és nonprofit intézmények garmadá ja, amelyekhez ritká n kö tő dnek olyan
tagsá gok, amelyek méltó ak a nevü khö z. A kö zö s á llampolgá rsá g eszméi és a demokratikus
befolyá solá s lehető ségei veszélybe kerü ltek a folyamat sorá n.42
Peter Skerry azzal érvelt, hogy a széles kö rű nemzeti tagsá gi szervezeteket á ltalá ban nem a
tagok hozzá já rulá sa uralja - ami végü l is á ltalá ban csak a tagdíjró l bekü ldö tt csekk -, hanem
a kö zpont személyzete. Ezeket az embereket elkerü lhetetlenü l a fő tá mogató ik kívá nsá gai
felé hú zzá k: gazdag magá nszemélyek, alapítvá nyok, ső t, még a sokukat kö zvetve
finanszírozó kormá nyzati szervek is. Mivel az ö nkéntes szervezetek tagjai fö ldrajzilag
szétszó rtan élnek, ezek a szervezetek is hajlamosak arra, hogy a médiastratégiá kra
tá maszkodjanak napirendjeik elő mozdítá sa érdekében. A tö bb hozzá já rulá st generá ló
médiastratégiá k gyakran a csoport "ellenségeinek" fenyegetéseit hangsú lyozzá k, és ekö zben
egy olyan politiká t adnak nekü nk, amely inká bb pó zolá ssal és konfrontá ció val, mintsem
ésszerű vitá val van tele.43
Van egy má sik ok is, amiért a nagy "tercier" szervezetek nem helyettesítik a politikai
szerepvá llalá s személyesebb formá it: A legtö bb politikai dö ntés nem Washingtonban
szü letik. A politikai aktivitá s tehá t nem korlá tozó dhat arra, hogy az ember a tagdíjá t egy, a
belső s érdekcsoportnak postá zza, ha hatékony akar lenni. James T. Hamilton kö zgazdá sz
példá ul felfedezte, hogy azokon a kö rnyékeken, ahol az embereknek sajá t há zuk van és
szavaznak, (szá mos má s tényező t vá ltozatlanul hagyva) kisebb való színű séggel kapnak
veszélyes hulladéktelepeket, mint azokon a kö rnyékeken, ahol az emberek bérlik a laká st és
ritká n szavaznak. Arra a kö vetkeztetésre jutott, hogy a veszélyes hulladékkal foglalkozó
vá llalatok a telephelyek kivá lasztá sakor olyan helyeket keresnek, ahol a legkevesebb helyi
szervezett ellená llá sra szá míthatnak.44 Ily mó don a helyi szintű polgá ri elzá rkó zá s alá á ssa a
szomszédsá g szerepvá llalá sá t. Természetesen ez fordítva is igaz, hiszen a kivonulá s és a
felhatalmazá s elvesztése ugyanannak az éremnek a két oldala.
A TÁ RSADALMI TŐ KE NEM CSAK azt befolyá solja, hogy mi megy be a politiká ba, hanem azt
is, hogy mi jö n ki onnan. Az á llampolgá ri elkö telezettségnek a kormá nyzati teljesítményre
gyakorolt erő teljes hatá sá t legjobban nem az Egyesü lt Á llamokbó l, hanem egy olyan
vizsgá latbó l ismerhetjü k meg, amelyet tö bb kollégá mmal kö zö sen végeztü nk az olasz
regioná lis kormá nyzat lá tszó lag rejtélyes témá já ban.45
1970-tő l kezdő dő en az olaszok orszá gos szintű , potenciá lisan erő s regioná lis kormá nyokat
hoztak létre. Ez a hú sz ú j intézmény formailag gyakorlatilag azonos volt, de a tá rsadalmi,
gazdasá gi, politikai és kulturá lis kontextus, amelybe beillesztették ő ket, drá maian
kü lö nbö zö tt, a preindus-trialitó l a posztindusztriá lisig, a hívő katolikustó l a lelkes
kommunistá ig, a tétlen feudá lisbó l a frenetikusan modernig. Ahogyan egy botanikus a
nö vények fejlő dését vizsgá lja a kü lö nbö ző parcellá kba vetett, genetikailag azonos magok
nö vekedésének mérésével, mi a kormá nyok teljesítményét pró bá ltuk megérteni azá ltal,
hogy tanulmá nyoztuk, hogyan fejlő dtek ezek az ú j intézmények a kü lö nbö ző
kö rnyezetü kben. Amint arra szá mítottunk, az ú j kormá nyok némelyike szomorú kudarcnak
bizonyult - nem volt hatékony, letargikus és korrupt. Má sok azonban figyelemre méltó an
sikeresek voltak, innovatív bö lcső dei programokat és munkahelyi képzési kö zpontokat
hoztak létre, elő mozdítottá k a beruhá zá sokat és a gazdasá gi fejlő dést, ú ttö rő szerepet
já tszottak a kö rnyezetvédelmi normá k és a csalá di kliniká k bevezetésében - hatékonyan
kezelték a kö zü gyeket, és elégedettek voltak a vá lasztó polgá rokkal.
Mi lehet a magyará zata a kormá nyzá s minő ségében mutatkozó éles kü lö nbségeknek?
Néhá ny nyilvá nvaló nak tű nő vá laszró l kiderü lt, hogy irrelevá ns. A kormá nyzati szervezet
tú lsá gosan hasonló volt az egyes régió kban ahhoz, hogy ez megmagyará zza a
teljesítménybeli kü lö nbségeket. A pá rtpolitika vagy az ideoló gia nem sok kü lö nbséget
jelentett. A jó létnek és a gazdagsá gnak nem volt kö zvetlen hatá sa. A tá rsadalmi stabilitá s, a
politikai harmó nia vagy a népességmozgá sok nem voltak kulcsfontossá gú ak. E tényező k
egyike sem korrelá lt a jó kormá nyzá ssal, ahogyan azt vá rtuk. Ehelyett a legjobb elő rejelző
az, amire Alexis de Tocqueville is szá míthatott. A polgá ri elkö telezettség erő s hagyomá nyai -
a vá lasztá si részvétel, az ú jsá golvasá s, a kó rusokban és irodalmi kö rö kben, Lions Clubokban
és futballklubokban való tagsá g - a sikeres régió k jellemző i voltak.
Olaszorszá g egyes régió iban, mint példá ul Emilia-Romagna és Toszká na, szá mos aktív
kö zö sségi szervezet mű kö dik. Ezekben a régió kban a polgá rokat a kö zü gyek, nem pedig a
pá rtfogá s foglalkoztatja. Bíznak egymá sban, hogy tisztességesen já rnak el és betartjá k a
tö rvényt. Ezekben a kö zö sségekben a vezető k viszonylag ő szinték és elkö telezettek az
egyenlő ség irá nt. A tá rsadalmi és politikai há ló zatok horizontá lisan, nem pedig
hierarchikusan szervező dnek. Ezek a "polgá ri kö zö sségek" értékelik a szolidaritá st, az
á llampolgá ri részvételt és a feddhetetlenséget. É s itt mű kö dik a demokrá cia.
A má sik pó luson a "nem polgá ri" régió k helyezkednek el, mint Calabria és Szicília,
amelyeket talá ló an jellemez a francia incivisme kifejezés. Ott maga az á llampolgá rsá g
fogalma is csonka. A tá rsadalmi és kulturá lis tá rsulá sokban való részvétel csekély. A lakosok
szemszö gébő l nézve a kö zü gyek valaki má s dolga - az i notabili, "a fő nö kö k", "a politikusok"
dolga -, de nem az ö vék. A tö rvények, abban szinte mindenki egyetért, azért vannak, hogy
megszegjék ő ket, de má sok tö rvénytelenségétő l tartva mindenki szigorú bb fegyelmet
kö vetel. Ezekben az egymá sba fonó dó ö rdö gi kö rö kben csapdá ba esve szinte mindenki
tehetetlennek, kizsá kmá nyoltnak és boldogtalannak érzi magá t. Aligha meglepő , hogy a
képviseleti kormá nyzá s itt kevésbé hatékony, mint a polgá ribb kö zö sségekben.
A polgá ri kö zö sség tö rténelmi gyö kerei megdö bbentő en mélyek. Az á llampolgá ri részvétel
és a tá rsadalmi szolidaritá s tartó s hagyomá nyai kö zel egy évezredre, a XI. szá zadig
vezethető k vissza, amikor olyan helyeken, mint Firenze, Bologna és Genova, kö zö sségi
kö ztá rsasá gok jö ttek létre, pontosan azok a kö zö sségek, amelyek ma is élvezik az
á llampolgá ri elkö telezettséget és a sikeres kormá nyzá st. E polgá ri ö rö kség kö zéppontjá ban
a szervezett kö lcsö nö sség és a polgá ri szolidaritá s gazdag há ló zatai á llnak - a kö zépkori
kö zségek céhei, vallá si testvériségek és ö nvédelmi toronyegyletek; a huszadik szá zadban
szö vetkezetek, kö lcsö nö s segélyegyletek, szomszédsá gi egyesü letek és énekkarok.
Az á llampolgá ri szerepvá llalá s a kormá nyzat keresleti és kíná lati oldalá n egyará nt fontos. A
keresleti oldalon a polgá ri kö zö sségek polgá rai jobb kormá nyzá st vá rnak el, és (részben
sajá t erő feszítéseik révén) meg is kapjá k azt. Amint azt korá bban a veszélyes hulladékokkal
kapcsolatos tanulmá nyban lá ttuk, ha a dö ntéshozó k arra szá mítanak, hogy a polgá rok
politikai felelő sségre vonjá k ő ket, akkor hajlamosabbak arra, hogy a nyilvá nos tiltakozá s
helyett mérsékeljék legrosszabb indulataikat. A kíná lati oldalon a képviseleti kormá nyzá s
teljesítményét a polgá ri kö zö sségek szociá lis infrastruktú rá ja, valamint a tisztviselő k és a
polgá rok demokratikus értékei egyará nt elő segítik. A kö zgazdasá gtan nyelvén szó lva a
tá rsadalmi tő ke csö kkenti a tranzakció s kö ltségeket és megkö nnyíti a gyű jtő akció
dilemmá it. Ahol az emberek ismerik egymá st, hetente érintkeznek egymá ssal a
kó ruspró bá n vagy a sportmérkő zéseken, és megbíznak egymá sban, hogy tisztességesen
viselkednek, ott van egy modell és egy erkö lcsi alap, amelyre tová bbi együ ttmű kö dési
vá llalkozá sokat alapozhatnak. A tá rsadalmi tő ke jelenlétében a kö nnyed kormá nyzá s
hatékonyabban mű kö dik. A rendő rség tö bb ü gyet zá r le, ha a polgá rok figyelemmel kísérik a
kö rnyékbeli jö vés-menést. A gyermekjó léti osztá lyok jobban végzik a "csalá dmegő rzés"
feladatá t, ha a szomszédok és rokonok szociá lis tá mogatá st nyú jtanak a bajba jutott
szü lő knek. Az á llami iskolá k jobban tanítanak, ha a szü lő k ö nkéntesként részt vesznek az
osztá lytermekben, és biztosítjá k, hogy a gyerekek megcsiná ljá k a há zi feladatot. Ha hiá nyzik
a kö zö sségi szerepvá llalá s, a kormá nyzati alkalmazottakra - bü rokratá kra, szociá lis
munká sokra, taná rokra és így tová bb - nehezedő terhek sokkal nagyobbak, és a siker sokkal
nehezebben érhető el.
Ú gy tű nik, hogy a polgá ri hagyomá nyok az Egyesü lt Á llamokban is szá mítanak. Amint azt a
16. fejezetben rö viden kifejtettem, az 1950-es években Daniel Elazar politoló gus ú ttö rő
tanulmá nyt készített az amerikai "politikai kultú rá kró l".46 Arra a kö vetkeztetésre jutott,
hogy há rom kultú ra létezik: egy "tradicionalista" kultú ra délen; egy "individualista" kultú ra
a kö zép-atlanti és nyugati á llamokban; és egy "moralista" kultú ra, amely az északkeleti,
felső kö zépnyugati és csendes-ó ceá ni északnyugati á llamokban ö sszpontosul. Meglepő
mó don Elazar politikai-kulturá lis térképe nagyban hasonlít a tá rsadalmi tő ke 80. á brá n
bemutatott eloszlá sá hoz. A tradicionalista á llamok, ahol a politiká t á ltalá ban az
innová ció val szemben ellená lló elitek uraljá k, egyben azok az á llamok is, ahol a
legalacsonyabb a tá rsadalmi tő ke. Az individualista á llamok, ahol a politiká t erő s pá rtok és
hivatá sos politikusok irá nyítjá k, és a gazdasá gi nö vekedésre ö sszpontosítanak, á ltalá ban
mérsékelt tá rsadalmi tő kével rendelkeznek. A moralista á llamok - ahol a "jó kormá nyzá s", a
témaalapú kampá nyok és a tá rsadalmi innová ció a legfontosabbak - viszonylag magas
tá rsadalmi tő kével rendelkeznek. Az Elazar tanulmá nyá bó l47 szá rmazó politikai-kulturá lis
index és a mi tá rsadalmi tő keindexü nk kö zö tti korrelá ció feltű nő en nagy.48
A polgá ri hagyomá nyok az Egyesü lt Á llamok kormá nyainak jellegét is megjó soljá k?
Szuggesztív tanulmá nyok azt talá ltá k, hogy a tá rsadalmi tő kében gazdag "moralista"
á llamok szokatlanul innovatívak a kö zpolitiká ban, és a kormá nyzati alkalmazottak
felvételét érdemrendszerek szabá lyozzá k. Ezekben az á llamokban a politika inká bb
problémaorientá lt, a szociá lis és oktatá si szolgá ltatá sokra ö sszpontosít, és nyilvá nvaló an
kevésbé korrupt. Elő zetes tanulmá nyok arra utalnak, hogy a magas tá rsadalmi tő kével
rendelkező á llamok hatékonyabb és innovatívabb kormá nyokat tartanak fenn.49
Az ö nkormá nyzati szinten is azt talá ltá k, hogy a nagyfokú alulró l jö vő részvétel á ltalá ban
tompítja a klientelista politiká t50 és biztosítja a szö vetségi kö zö sségfejlesztési tá mogatá sok
igazsá gosabb elosztá sá t.51 É s azok a vá rosok, amelyek intézményesítették a vá rosrészi
szervezeteket, mint példá ul Portland (Oregon) és St. Paul (Minnesota), hatékonyabban
fogadjá k el a helyi lakossá g á ltal kívá nt javaslatokat. Ezekben a vá rosokban az
ö nkormá nyzat tá mogatottsá ga és az ö nkormá nyzatba vetett bizalom is nagyobb.52
A magas tá rsadalmi tő ke és a hatékony kormá nyzati teljesítmény kö zö tti kapcsolat
nyilvá nvaló kérdést vet fel: Van-e hasonló kapcsolat a csö kkenő tá rsadalmi tő ke és a
kormá nyzatba vetett bizalom csö kkenése kö zö tt? Van-e ö sszefü ggés a demokratikus
elégedetlenségü nk és a polgá ri elkö telező dés hiá nya kö zö tt? Á ltalá ban azt feltételezik, hogy
a kormá nyzattal szembeni cinizmus okozta a politiká tó l való elzá rkó zá sunkat, de a
fordítottja is ugyanolyan való színű : azért vagyunk elégedetlenek, mert ahogy mi és a
szomszédaink kiestü nk, ú gy szenvedett a kormá nyzat való s teljesítménye. Ahogy Pogo
mondta: "Talá lkoztunk az ellenséggel, és ő mi vagyunk".
A tá rsadalmi tő ke sokféleképpen befolyá solja a kormá nyzatot. Mindannyian egyetértü nk
abban, hogy az orszá g jobban já r, ha mindenki megfizeti az adó t, amivel tartozik. Senki sem
akarja tá mogatni az adó csaló kat. Az adó rendszer legitimitá sa részben azon a
meggyő ző désen alapul, hogy mindannyian kivesszü k a részü nket. Ugyanakkor tudjuk, hogy
az IRS nem tud mindenkit ellenő rizni, így a racioná lis polgá roknak minden okuk megvan
arra, hogy azt higgyék, ha befizetik a részü ket, akkor való ban azokat tá mogatjá k, akik nem
ilyen becsü letesek. Ez a recept az IRS-bő l és á ltalá ban az adó rendszerbő l való kiá brá ndulá s
receptje.
Mégsem mindenki egyformá n kiá brá ndult. Kiderü lt, hogy azokban az á llamokban, ahol a
polgá rok alapvető en becsü letesnek tartjá k a tö bbi embert, az adó tartá s magasabb, mint az
alacsony tá rsadalmi tő kével rendelkező á llamokban. (Lá sd a 89. á brá t.) Ha figyelembe
vesszü k az á llamok kö zö tti kü lö nbségeket a tá rsadalmi tő ke, az egy fő re jutó jö vedelem, a
jö vedelmi egyenlő tlenségek, a faji ö sszetétel, a vá rosiassá g és az oktatá si szint tekintetében,
a társadalmi tőke az egyetlen olyan tényező, amely sikeresen előrejelzi az adómegfelelőséget.53
Hasonló képpen, a felmérések azt talá ltá k, hogy azok az egyéni adó fizető k, akik ú gy vélik,
hogy má sok tisztességtelenek vagy bizalmatlanok a kormá nyzattal szemben, maguk is
nagyobb való színű séggel csalnak.54 Az, hogy hajlandó vagyok-e befizetni a részemet,
dö ntő en attó l fü gg, hogy mit gondolok arró l, hogy má sok is így tesznek. Egy tá rsadalmi
tő kében gazdag kö zö sségben a kormá nyzat való já ban "mi", nem pedig "ő k". Ily mó don a
tá rsadalmi tő ke megerő síti a kormá nyzat legitimitá sá t: Azért fizetem az adó t, mert ú gy
gondolom, hogy a legtö bb ember is így tesz, és ú gy lá tom, hogy az adó rendszer alapvető en
ú gy mű kö dik, ahogy kell.
89. ábra: Alacsony az adóelkerülés ott, ahol magas a társadalmi tőke
Ezzel szemben egy olyan kö zö sségben, ahol nincsenek kö lcsö nö s kö telékek a lakosok
kö zö tt, nem fogom kö telességemnek érezni, hogy ö nként adó t fizessek, mert ú gy gondolom,
hogy a legtö bb ember csal, és az adó rendszert egy ú jabb elromlott kormá nyzati
programnak fogom tekinteni, amelyet "ő k" hoztak létre, nem pedig "mi".
Ebben az ö sszefü ggésben nem meglepő , hogy a tízéves népszá mlá lá ssal való
együ ttmű kö dés egyik legjobb elő rejelző je az á llampolgá ri részvétel szintje. Még
szembetű nő bb az a megá llapítá s, hogy azok a kö zö sségek, amelyek a tá rsadalmi tő ke
mérő szá mai - példá ul a részvételi ará ny és a tá rsadalmi bizalom - alapjá n magasan á llnak,
jelentő sen nagyobb mértékben já rulnak hozzá a kö zszolgá lati mű sorszolgá ltatá shoz, még
akkor is, ha a kö zö nség preferenciá it és kiadá sait befolyá soló ö sszes tö bbi tényező t -
iskolá zottsá g, jó lét, faji hovatartozá s, adó levoná si lehető ség és kö zkiadá sok - is figyelembe
vesszü k.55 A kö zszolgá lati mű sorszolgá ltatá s klasszikus példá ja a kö zjó szá gnak - aká r
fizetek, aká r nem, megkapom a hasznot, és az én hozzá já rulá som ö nmagá ban való színű leg
nem tartja fenn a csatorná t. Miért kü ldene bá rmely racioná lis, ö nérdekű hallgató , még ha
Jim Lehrer rabja is, csekket a helyi csatorná nak? Ú gy tű nik, a vá lasz az, hogy legalá bbis a
tá rsadalmi tő kében gazdag kö zö sségekben a polgá ri normá k fenntartjá k a "ö nérdek"
kiterjesztett értelmét és a kö lcsö nö sségbe vetett szilá rdabb bizalmat. Így ha a tá rsadalmi
tő kekészletü nk csö kken, egyre tö bben fogunk kísértést érezni arra, hogy "ingyenélésre"
hajlamosak legyü nk, és nem csupá n a "hozzá d hasonló néző k" felhívá sá nak figyelmen kívü l
hagyá sá val, hanem a demokrá ciá nk mű kö dését lehető vé tevő szá mtalan á llampolgá ri
kö telesség elhanyagolá sá val.
Hasonló képpen, a kutatá sok azt talá ltá k, hogy a katonai egységek hatékonyabbak, ha a
szolidaritá s és a bizalom kö telékei magasak, és hogy az erő s tá rsadalmi há ló zatokkal és
alulró l szervező dő egyesü letekkel rendelkező kö zö sségek jobban képesek szembenézni a
vá ratlan vá lsá gokkal, mint azok a kö zö sségek, amelyekbő l hiá nyoznak ezek a polgá ri
erő forrá sok.56 Mindezekben az esetekben a kollektív érdekü nk olyan cselekvést igényel,
amely sérti kö zvetlen ö nérdekeinket, és amely feltételezi, hogy szomszédaink is kollektívan
fognak cselekedni. A modern tá rsadalom bő velkedik az ingyenélésre és az opportunizmusra
adó dó lehető ségekben. A demokrá cia nem kö veteli meg, hogy a polgá rok ö nzetlen szentek
legyenek, de sok szerény mó don feltételezi, hogy legtö bbü nk az idő nagy részében ellená ll a
csalá s kísértésének. A tá rsadalmi tő ke - a bizonyítékok egyre inká bb azt sugalljá k - erő síti
jobb, tá gabb értelemben vett ö nmagunkat. Demokratikus intézményeink teljesítménye
mérhető mó don fü gg a tá rsadalmi tő kétő l.

FEJEZET
A társadalmi tőke sötét oldala
A DOLTOS, szű k lá tó kö rű , anyagias, sznob, sznob, ö rö mteli, bigott, kö zéposztá lybeli asztalos
az amerikai irodalom egyik alapfigurá ja. Az 1998-as Pleasantville című film az ö tvenes
éveket provinciá lisnak, nő gyű lö lő nek, rasszistá nak, protofasisztá nak és (ami a legrosszabb)
unalmasnak csú folta a felvilá gosult, felszabadult, technicolor 1990-es évekhez képest. A
szatirikus téma aligha volt eredeti. Henry David Thoreau má r 1865-ben megvető en írta az
Atlantic Monthlyban, hogy "az amerikai egy pá ratlan fickó vá silá nyult, akit a tá rsasá gi élet
szervének fejlő désérő l és az értelem nyilvá nvaló hiá nyá ró l lehet felismerni".1
Sinclair Lewis, az első amerikai irodalmi Nobel-díjas, 1922-ben megjelent regényével, amely
George F. Babbittrő l, az ohió i Zenith ingatlanü gynö krő l, az Ohio á llambeli Zenith és a
Republiká nus Pá rt 100 szá zalékos tá mogató já ró l szó lt, aki az ó ralá ncá n hordta a "babbittry"
szó t.
egy nagy, sá rgá s já vorszarvasfog, amely az Elkek Testvéri és Védő Rendjéhez való tartozá sá t
hirdette, és jó l szabott, jó l megmunká lt, nem tú l elegá ns szü rke ö ltö nyének hajtó ká já n ott
ló gott a Boosters' Club gombja. A gombon a nagy mű vészet tö mö rségével két szó szerepelt:
"Boosters-Pep!" Babbitt ettő l hű ségesnek és fontosnak érezte magá t. A Jó Tá rsakkal
tá rsította, olyan emberekkel, akik kedvesek és emberi és fontosak voltak ü zleti kö rö kben.
Ez volt az ő V.C.-je, a Becsü let Légió ja szalagja, a Phi Beta Kappa kulcsa.
Klubjai és egyesü letei kényelmes tá plá lékot jelentettek a lelkének. Egy tisztességes
embernek Zenithben az volt az elvá rá s, hogy a szá mtalan "pá holy" és jó lét-nö velő ebédklub
kö zü l valamelyikhez, lehető leg kettő hö z vagy há romhoz tartozzon; a Rotarianshoz, a
Kiwanishoz vagy a Boostershez; az Oddfellows, Moose, Masons, Red Men, Woodmen, Owls,
Eagles, Maccabees, Knights of Pythias, Knights of Columbus, és má s titkos rendekhez,
amelyeket nagyfokú szívélyesség, jó erkö lcs és az alkotmá ny tisztelete jellemez. Négy okbó l
lehetett csatlakozni ezekhez a rendekhez: Ez volt a dolga. Jó volt az ü zletnek, mivel a
pá holytestvérek gyakran vá ltak ü gyfelekké. Azoknak az amerikaiaknak, akik nem tudtak
Geheimrä te vagy Commendatori lenni, olyan szalonképtelen kitü ntető címeket adott, mint a
High Worthy Recording Scribe és a Grand Hoogow, hogy kiegészítsék az ezredes, a bíró és a
professzor hétkö znapi kitü ntetéseit. É s megengedte, hogy a bepó lyá lt amerikai férj hetente
egy este tá vol maradjon otthonró l. A pá holy volt az ő piazza, az ő já rdaká vézó ja.
Biliá rdozhatott, beszélhetett férfiasan, lehetett obszcén és vitéz. Babbitt mindezek miatt
volt az, amit ő "asztalosnak" nevezett.2
Az olyan figurá k, mint George Babbitt, rossz hírét keltik a tá rsadalmi tő kének. Arra
kényszerítenek bennü nket, hogy alaposan megvizsgá ljuk, milyen erkö lcstelenségek
rejtő zhetnek a polgá ri erény sö tét oldalá n.
A francia forradalom zá szlajá n a szabadsá g, egyenlő ség és testvériség eszméinek há rmasa
szerepelt. A testvériség a francia demokratá k szá ndéka szerint egy má sik neve volt annak,
amit én "tá rsadalmi tő kének" nevezek. A kérdés, amelyet sem azokon a transzparenseken,
sem a késő bbi filozó fiai vitá kban nem oldottak meg, az, hogy ez a há rom jó dolog mindig
együ tt já r-e. A nyugati politikai vitá k nagy része kétszá z éve a szabadsá g és az egyenlő ség
kö zö tti kompromisszumokró l szó l. A tú l sok szabadsá g, vagy legalá bbis a szabadsá g
bizonyos formá iban tú l sok szabadsá g alá á shatja az egyenlő séget. A tú l sok egyenlő ség, vagy
legalá bbis a tú l sok egyenlő ség bizonyos formá i alá á shatjá k a szabadsá got. Kevésbé ismert,
de nem kevésbé fenyegető ek a há rmas há rmas harmadik értékével kapcsolatos
kompromisszumok: a tú l sok testvériség á rt a szabadsá gnak és az egyenlő ségnek? Nem
feltétlenü l já r együ tt minden jó dolog, így talá n a tá rsadalmi tő kére való céltudatos tö rekvés
elfogadhatatlanul sértheti a szabadsá got és az igazsá gossá got. Ez a fejezet néhá ny ilyen
nehéz normatív kérdéssel foglalkozik.
A társadalmi tőke háborúban áll a szabadsággal és a toleranciával? Ez volt és marad a
klasszikus liberá lis ellenvetés a kö zö sségi kö telékekkel szemben: a kö zö sség korlá tozza a
szabadsá got és ö sztö nzi az intoleranciá t. A XIX. szá zadban éleslá tó angol Walter Bagehot
leírta, hogy a kö zö sség puha bilincsei mennyire nyomasztó ak tudnak lenni.
Beszélhetsz Néró és Tiberius zsarnoksá gá ró l; de az igazi zsarnoksá g a szomszédod
zsarnoksá ga. Melyik tö rvény olyan kegyetlen, mint az, hogy azt teszed, amit ő tesz? Melyik
igá t lehet olyan bosszantó , mint azt, hogy olyanok legyü nk, mint ő ? Melyik zsarnoksá g
kémkedése jö n olyan hatá sosan az ajtó dhoz, mint annak az embernek a szeme, aki az
ajtó dban lakik? A kö zvélemény á tható hatá s, és engedelmességet kö vetel magá nak;
megkö veteli, hogy má sok gondolatait gondoljuk, má sok szavait mondjuk, má sok szoká sait
kö vessü k.3
Az 1950-es évek Ameriká já ban, a kisvá rosokban az emberek mélyen részt vettek a
kö zö sségi életben, de sokak szá má ra ú gy tű nt, hogy a tá rsadalmi tő ke tú ltengése
konformitá st és tá rsadalmi megosztottsá got kényszerít ki. A hatvanas években aztá n a
tolerancia és a sokszínű ség virá gzá snak indult, ami szinte pontosan megegyezett a
tá rsadalmi tő ke csö kkenésével.4 Olyan megfontolt kommentá torok, mint Michael Schudson
és Alan Wolfe, azt á llítjá k, hogy az ezt kö vető években az amerikaiak tolerá nsabbá vá ltak,
mikö zben kevésbé kö tő dtek egymá shoz.5 "Vajon a szabadsá gban elért nyereség nem éri
meg a kö zö sségben elszenvedett veszteséget?" - kérdezték.
Az 1990-es évek Ameriká ja kétségkívü l tolerá nsabb hely volt, mint az 1950-es vagy aká r az
1970-es évek Ameriká ja. Az Á ltalá nos Tá rsadalmi Felmérés archívumá ra tá maszkodva a 7.
tá blá zat a faji integrá ció , a nemek kö zö tti egyenlő ség és a polgá ri szabadsá gjogok, azaz a
szó lá sszabadsá g és az ellentmondá sos nézeteket tá mogató írá sok tá mogatá sá nak há rom
á tfogó mérő szá má t foglalja ö ssze. A 90. á bra á ttekintést nyú jt arró l, hogy a huszadik szá zad
utolsó negyedében hogyan vá ltoztak az amerikaiak nézetei e há rom terü let mindegyikén.
Való já ban a 7. tá blá zatban ö sszefoglalt huszonegy kérdés mindegyikére vonatkozó
attitű dö k a huszadik szá zad utolsó negyedében tolerá nsabb irá nyba mozdultak el: nagyobb
tolerancia a faji vegyes há zassá gokkal szemben, nagyobb tolerancia a dolgozó nő kkel
szemben, nagyobb tolerancia a homoszexualitá ssal szemben, és így tová bb.
A tolerancia nö vekedése az elmú lt évtizedekben erő teljes és széles kö rű volt. 1956-ban a
fehér amerikaiak 50 szá zaléka mondta azt, hogy a fehéreknek és a feketéknek kü lö n
iskolá ba kellene já rniuk, 1995-ben má r csak 4 szá zalékuk volt ezen a véleményen. 1963-
ban a fehér amerikaiak 45 szá zaléka mondta azt, hogy elkö ltö zne, ha a szomszédba feketék
kö ltö znének; 1997-ben ugyanezt 1 szá zalék mondta. 1973-ban az amerikaiaknak csak 20
szá zaléka szá molt be arró l, hogy valaki má s fajhoz tartozó volt ná luk vacsorá ra a
kö zelmú ltban, de 1996-ra ez az ará ny tö bb mint kétszeresére, 42 szá zalékra emelkedett.
Még 1987-ben az amerikaiak 46 szá zaléka ellenezte a fajok kö zö tti randizá st, de 1999-re ez
az ará ny a felére, 23 szá zalékra csö kkent. 1963-ban az amerikaiak 61 szá zaléka tá mogatta a
fajok kö zö tti há zassá got tiltó tö rvényeket, de 1998-ra má r csak 11 szá zalékuk. A fajok
kö zö tti tá rsadalmi hidak megerő sö dtek, annak ellenére - vagy talá n éppen azért -, hogy a
tá rsadalmi tő ke legtö bb formá ja gyengü lt.
1973-ban az amerikaiak kö zel fele (45 szá zalék) tá mogatta, hogy a helyi kö zkö nyvtá rbó l
kitiltsá k a homoszexualitá st hirdető kö nyveket, de huszonö t évvel késő bb ez az ará ny 26
szá zalékra csö kkent. 1987 és 1999 kö zö tt az amerikaiak tö bb mint felérő l kevesebb mint
minden harmadikra csö kkent azoknak az amerikaiaknak a há nyada, akik a homoszexuá lis
taná rok elbocsá tá sá t tá mogattá k. 1975-ben az amerikaiak fele még mindig egyetértett
azzal, hogy "a legtö bb férfi érzelmileg alkalmasabb a politiká ra, mint a legtö bb nő ", és hogy
"a nő k helye az otthonban van". 1999-ben má r csak kevesebb mint egynegyedü k osztotta
ezeket a nézeteket. E statisztikai tendenciá k mö gö tt az amerikaiak egy olyan kategó riá ja á ll,
amely egyre inká bb felszabadult a megbélyegzés és az elnyomá s aló l.6
7. táblázat: A faji integráció, a nemek közötti egyenlőség és a polgári szabadságjogok
toleranciájának mutatói

A. Tolerancia a faji integrá ció val szemben (csak fehérek)

1. A fehéreknek joguk van tá vol tartani [a négereket/feketéket/afrikai amerikaiakat] a
kö rnyékü krő l, ha akarjá k, és [a négereknek/feketéknek/afrikai amerikaiaknak] tiszteletben
kell tartaniuk ezt a jogot. (egyetért/nem ért egyet)
2. Ö n szerint kellene-e tö rvényeket hozni a [négerek/feketék/afrikai amerikaiak] és fehérek
kö zö tti há zassá gok ellen? (igen/nem)
3. Az elmú lt néhá ny évben az Ö n csalá djá ban volt-e olyan személy, aki [néger/fekete/afrikai
amerikai] bará tot hozott haza vacsorá ra? (igen/nem)
4. Tegyü k fel, hogy az egész kö zö sségben szavazá sra kerü l sor az á ltalá nos laká skérdésrő l.
Két lehetséges tö rvényrő l lehet szavazni. Az egyik tö rvény azt mondja, hogy a
laká stulajdonos maga dö ntheti el, kinek adja el a há zá t, még akkor is, ha inká bb nem ad el
[négerek/feketék/afrikai amerikaiak]; a má sik tö rvény azt mondja, hogy a laká stulajdonos
nem tagadhatja meg az eladá st valakinek a faji vagy bő rszíne miatt. Ö n melyik tö rvényre
szavazna?
5. Ha a pá rtja egy [négert/feketét/afrikai amerikait] jelö lne elnö knek, szavazna rá , ha
alkalmas lenne a feladatra? (igen/nem)
6. Ha te és a bará taid egy olyan tá rsasá gi klubhoz tartozná tok, amely nem engedné, hogy
[négerek/feketék/afrikai amerikaiak] csatlakozzanak, megpró bá lná tok megvá ltoztatni a
szabá lyokat, hogy [négerek/feketék/afrikai amerikaiak] is csatlakozhassanak? (igen/nem)
B. Tolerancia a feminizmussal szemben
1. A nő knek az otthonuk vezetésével kellene foglalkozniuk, az orszá g vezetését pedig a
férfiakra kellene bízniuk. (egyetért/nem ért egyet)
2. Jó vá hagyja vagy helyteleníti, hogy egy férjes asszony pénzt keressen az ü zleti vagy ipari
életben, ha van egy férje, aki képes eltartani ő t? (helyesli/nem helyesli)
3. Ha a pá rtja egy nő t jelö lne elnö knek, szavazna rá , ha alkalmas lenne a feladatra?
(igen/nem)
4. A legtö bb férfi érzelmileg jobban alkalmas a politiká ra, mint a legtö bb nő . (egyetért/nem
ért egyet)
5. Minden érintett szá má ra sokkal jobb, ha a férfi az otthonon kívü li teljesítményt nyú jtja, a
nő pedig gondoskodik az otthonró l és a csalá dró l. (egyetért/nem ért egyet)
C. Tolerancia a polgá ri szabadsá gjogokkal szemben
1. Mindig vannak olyan emberek, akiknek az elképzeléseit má sok rossznak vagy
veszélyesnek tartjá k. Példá ul valaki, aki minden egyház és vallás ellen van. Ha egy ilyen
személy beszédet akarna tartani az ö nö k kö zö sségében az egyhá zak és a vallá s ellen, akkor
szabad-e neki megengedni, hogy beszéljen, vagy nem?
2. Ha néhá ny ember az Ö n kö zö sségében azt javasolná , hogy az egyhá zak és a vallá s ellen írt
kö nyvét vegyék ki a kö zkö nyvtá rbó l, Ö n tá mogatná a kö nyv eltá volítá sá t vagy sem?
Ugyanezt a kérdéspá rt tették fel a kö vetkező kkel kapcsolatban is
- olyan személy, aki ú gy véli, hogy a feketék genetikailag alacsonyabb rendű ek.
- egy olyan ember, aki bevallja, hogy kommunista.
- egy olyan személy, aki a vá lasztá sok eltö rlését és az orszá g katonai irá nyítá sá t tá mogatja.
- egy férfi, aki bevallja, hogy homoszexuá lis.

90. ábra: A faji integrációval, a polgári szabadságjogokkal és a nemek közötti

egyenlőséggel szembeni tolerancia növekszik.
Az 1960-as évek kö zepe és az 1990-es évek vége kö zö tt tehá t az amerikaiak lényegesen
tolerá nsabbá vá ltak, pontosan abban az idő szakban, amikor (mint a II. részben lá ttuk) egyre
jobban elszakadtak a polgá ri élettő l és egymá stó l. Lehet-e véletlen egybeesés, hogy a
tá rsadalmi tő ke ö sszeomlá sá val pá rhuzamosan nő tt a tolerancia? Vajon a régimó di klubok
hanyatlá sa nem egyszerű en azt tü krö zte, hogy az emberek azért léptek ki (vagy nem léptek
be soha), mert tolerá nsabbak voltak a nő kkel, feketékkel stb. szemben, mint a szü leik
voltak, míg a klubok nem voltak azok? Nem éppen azért lettü nk tolerá nsabbak, mert
megszabadultunk e hermetikus tá rsadalmi csoportok fojtogató , szű kszavú befolyá sá tó l?
Rö viden, nem létezik-e egyfajta vastö rvény, amely ö sszekapcsolja a tá rsadalmi tő két és az
intoleranciá t, így a tá rsadalmi tő ke hanyatlá sa egyszerű en elkerü lhetetlen velejá ró ja a
tolerá ns individualizmus felemelkedésének? Nem á llunk-e végü l is az értékek fá jdalmas, ső t
ö nkényes vá lasztá sa elő tt - kö zö sség vagy individualizmus, de nem mindkettő ? Szabadsá g
vagy testvériség, de nem mindkettő . Ha a salemi szoros kö zö sségre tö rekszü nk, nem az is
része a dolognak, ahogy Arthur Miller 1953-ban A tégelyben érvelt, hogy kerü ljü k a
"boszorká nyokat" - vagyis mindenkit, aki nem illik bele? Ha nincsenek "boszorká nyok",
nincs Salem.7
Ha ez a fogalmi keret pontos, akkor azok, akiknek fontos a szabadsá g és a kö zö sség,
fá jdalmas kompromisszummal néznek szembe, de minden felhő nek van egy ezü stö s oldala.
Michael Schudson így érvel: "A szervezeti szolidaritá s csö kkenése való ban veszteség, de
egyben az egyéni szabadság növekedésének a hátoldala is, ami való ban nyereség".8 Má r nem
vagyunk kapcsolatban, de legalá bb nem zavarlak téged, és te sem zavarsz engem.
8. táblázat: Társadalmi tőke és tolerancia: A társadalom négy típusa
Alacsony társadalmi tőke Magas társadalmi tőke

Magas (1) Individualista: Te csiná lod a (3) Polgári közösség (Salem

tolerancia dolgod, én meg az enyémet. "boszorká nyok" nélkü l)

Alacsony (2) Anarchikus: Mindenki (4) Szektás közösség (csoporton belü li

tolerancia há ború ja mindenki ellen vs. csoporton kívü li; Salem a
"boszorká nyokkal")

De vajon a szolidaritá s elkerü lhetetlenü l a szabadsá g rová sá ra megy-e, ahogyan a fej

elkerü lhetetlenü l a írá s rová sá ra megy? Az elszakadá s való ban csak a felszabadulá s "má sik
oldala"? Mielő tt elfogadná nk ezt a csá bító értelmezést, nézzü k meg a 8. tá blá zatot.
Fogalmilag legalá bbis a tolerancia és a tá rsadalmi tő ke nem a szélső séges
individualizmustó l a szélső séges szektarianizmusig tartó kontinuum ellentétes végpontjai.
Való já ban négy logikailag lehetséges tá rsadalomtípus létezik. Az egyszerű "szabadsá g vs.
kö zö sség" értelmezés az (1) és (4) cellá kat emeli ki - az individualista tá rsadalmat sok
szabadsá ggal, de kevés kö zö sséggel, és a szektá s tá rsadalmat sok kö zö sséggel, de kevés
szabadsá ggal. Nem szabad azonban tú l gyorsan elvetnü nk a má sik két típust, kü lö nö sen a
vonzó (3) cellá t, amely a tá rsadalmi tő két a toleranciá val ö tvö zi. Lehet, hogy a kö zö sség és a
szabadsá g, legalá bbis bizonyos kö rü lmények kö zö tt, ö sszeegyeztethető ?
Az első bizonyíték e reménykeltő bb értelmezés mellett az, hogy a kö zö sségü kkel jobban
foglalkozó egyének á ltalá ban tolerá nsabbak, mint otthonmaradó szomszédaik, nem pedig
kevésbé. Szá mos tanulmá ny megá llapította, hogy a tá rsadalmi részvétel és a tolerancia
kö zö tti korrelá ció , ha egyá ltalá n, akkor pozitív, nem pedig negatív, még az iskolá zottsá got
vá ltozatlanul hagyva is. A kapcsolattartá s és a tolerancia kö zö tti pozitív kapcsolat
kü lö nö sen erő s a nemek és a faji hovatartozá s tekintetében: minél jobban részt vesznek az
emberek a kö zö sségi szervezetekben, annál nyitottabbak a nemek kö zö tti egyenlő ség és a
faji integrá ció irá nt.
A tá rsadalomhoz csatlakozó k és a polgá ri aktivistá k á ltalá ban tolerá nsabbak a má sként
gondolkodó kkal és a szokatlan viselkedéssel szemben, mint a tá rsadalmilag elszigeteltek -
ezt a mintá t a tá rsadalomtudó sok elő szö r az 1950-es évek elnyomó McCarthy-korszaká ban
fedezték fel, és azó ta tö bbszö r is megerő sítették. Egy á tfogó tanulmá ny, amely ö t amerikai
vá ros polgá ri részvételi kezdeményezéseit vizsgá lta, azt talá lta, hogy a tá rsadalmi-gazdasá gi
stá tusztó l fü ggetlenü l azok az emberek, akik nagyon aktívak voltak ezekben a
kezdeményezésekben, lényegesen tolerá nsabbak voltak a népszerű tlen és ellentmondá sos
felszó laló k jogaival szemben, mint a nem résztvevő k. Eltekintve attó l a nagyon gyakori
megá llapítá stó l, hogy a vallá si elkö telezettség, kü lö nö sen a fundamentalista egyhá zakban
való részvétel ö sszefü gg az intoleranciá val, nem talá ltam egyetlen olyan empirikus
tanulmá nyt sem, amely megerő sítette volna a kö zö sségi részvétel és az intolerancia kö zö tti
feltételezett kapcsolatot.9 George Babbitt lehet, hogy arrogá ns és ö nfejű volt, de (az
empirikus bizonyítékok szerint) bigottsá ga talá n még rosszabb lett volna, ha nem volt
kitéve a Zenith kö zö sségi életének nyü zsgésének.
A tá rsadalmi tő ke és a polgá ri tolerancia kö zö tti kapcsolat még pozitívabb

91. ábra: A társadalmi tőke és a tolerancia együtt járnak

kö zö sségi szinten. A 91. á bra azt mutatja, hogy a magas tá rsadalmi tő kével rendelkező
á llamok polgá rai sokkal tolerá nsabbak a polgá ri szabadsá gjogokkal szemben, és sokkal
inká bb elkö telezettek a faji és nemi egyenlő ség irá nt, mint az alacsony tá rsadalmi tő kével
rendelkező á llamok polgá rai. A szabadsá g és a testvériség tá volró l sem
ö sszeegyeztethetetlenek, hanem kö lcsö nö sen tá mogatjá k egymá st, és ez akkor is igaz, ha
má s tényező ket, példá ul az iskolá zottsá got, a jö vedelmet, a vá rosiassá got stb. is figyelembe
vesszü k. Ameriká ban a legtolerá nsabb kö zö sségek pontosan azok a helyek, ahol a
legnagyobb az á llampolgá ri részvétel. Ezzel szemben azok a kö zö sségek, amelyek lakó i
egyedü l tekéznek, a legkevésbé tolerá ns helyek Ameriká ban.10
Ső t, ha jobban megnézzü k, az elmú lt harminc évben a nagyobb tolerancia és a polgá ri
elzá rkó zá s felé mutató tendenciá k nem egyszerű en ugyanannak az éremnek a két oldala. Az
elmú lt évtizedekben mind a toleranciá ban, mind a polgá ri elkö telezettségben bekö vetkezett
vá ltozá sok tö bbsége a generá ció vá ltá sra vezethető vissza. Vagyis a fő oka annak, hogy az
emberek kevésbé elkö telezettek és tolerá nsabbak lettek, az, hogy az ú jabb, tolerá nsabb,
kevésbé elkö telezett generá ció k fokozatosan felvá ltottá k az idő sebb, kevésbé tolerá ns,
elkö telezettebb kohorszokat. De a generá ció s vá lasztó vonal a tolerá ns és intolerá ns
amerikaiak kö zö tt nem ugyanaz, mint a generá ció s vá lasztó vonal az elkö telezett és a nem
elkö telezett amerikaiak kö zö tt.
Az elmú lt évtizedek nö vekvő toleranciá ja szinte teljes egészében annak kö szö nhető , hogy a
huszadik szá zad első felében szü letett, kevésbé tolerá ns embereket felvá ltottá k a
tolerá nsabb boomerek és X-esek. Az 1945 utá n szü letett emberek most és mindig is
tolerá nsabbak voltak, mint az elő tte szü letettek. Ú gy tű nik azonban, hogy ez a nagyobb
toleranciá t eredményező generá ció s motor a boomerek megjelenésével leá llt. Ahogy James
C. Davis szocioló gus néhá ny évvel ezelő tt megjegyezte, az 1970-es és 1980-as években
született emberek nem toleránsabbak, mint az 1940-es és 1950-es években született szüleik. A
generá ció s forduló pont a tá rsadalmi tő ke esetében egészen má s, ahogyan azt a 14.
fejezetben megjegyeztem. Az 1920-as és az 1940-es években szü letett emberek
á llampolgá ri szoká sai kö zö tt alig van kü lö nbség, de az 1940-es, ső t az 1950-es években
szü letettek sokkal polgá ribbak, mint az 1970-es és 1980-as években szü letettek.11
Valami a huszadik szá zad első felében az amerikaiak egymá st kö vető kohorszait
tolerá nsabbá tette, de ez a generá ció s motor nem eredményezte a tolerancia tová bbi
nö vekedését a szá zad má sodik felében szü letettek kö rében. A késő i X-esek nem
tolerá nsabbak, mint a korai boomerek. A tolerancia legnagyobb generá ció s nö vekedése
tehá t má r mö gö ttü nk van. Ezzel szemben Ameriká ban a huszadik szá zad második felében
tö rtént valami, ami miatt az emberek kevésbé elkö telezettek a polgá ri élet irá nt. A késő i X-
esek sokkal kevésbé elkö telezettek, mint a korai boomerek. Ennek eredményeképpen a
legnagyobb generá ció s veszteségek az elkö telezettség terén még mindig elő ttü nk á llnak.
Ameriká ban gyakorlatilag nincs olyan korosztá ly, amely elkö telezettebb vagy tolerá nsabb
lenne, mint az 1940-45 kö rü l szü letettek. Ő k a liberá lis kommunitá riusok par excellence. A
szü leik ugyanolyan elkö telezettek, de kevésbé tolerá nsak voltak. A gyermekeik ugyanolyan
tolerá nsak, de kevésbé elkö telezettek. Valamilyen okná l fogva ez a kohorsz a szü leik
kö zö sségi érzését ö rö kö lte, de a szü leik intoleranciá já t elvetették. Tö bbnyire sikeresen
á tadtá k a toleranciá jukat a gyermekeiknek, de nem sikerü lt á tadniuk azokat a kö zö sségi
szoká sokat, amelyeket ő k maguk is ö rö kö ltek. Ebbő l a liberá lis kommunitá rius kulturá lis
má trixbó l alakult ki a polgá rjogi mozgalom. Ez a kulturá lis má trix azonban má r kezdett
elhalvá nyulni, és az ú j évszá zadba lépve egy olyan nemzetet hagyott maga utá n, amely
egyre inká bb elzá rkó zik, de má r nem egyre inká bb tolerá ns. Alaposan megvizsgá lva az
elmú lt évtizedek nö vekvő toleranciá já nak és csö kkenő polgá ri elkö telezettségének
nemzedéki gyö kerei meglehető sen eltérő ek. Nincs okunk feltételezni, hogy a kö zö sségi
elkö telezettségnek szü kségszerű en illiberá lis kö vetkezményekkel kell já rnia. Való já ban, ha
végigtekintü nk e sokszínű orszá g kü lö nbö ző á llamaiban és kö zö sségeiben, éppen az
ellenkező je tű nik igaznak: a tá rsadalmi tő ke és a tolerancia szimbió zisban él egymá ssal.
Henry David Thoreau, Sinclair Lewis és Walter Bagehot nem tévedett teljesen. Kétségtelen,
hogy a kö zö sségi kapcsolatok néha nyomasztó ak. Az amerikai klubok és templomok még
fajilag is jobban szegregá ltak, mint a mi szomszédsá gaink és iskolá ink.12 A kö tő tá rsadalmi
tő ke (megkü lö nbö ztetve a hídképző tá rsadalmi tő kétő l) kü lö nö sen való színű , hogy
illiberá lis hatá sokkal já r. Amy Gutmann politikai filozó fus megfigyelése szerint:
Bá r Ameriká ban szá mos egyesü leti tevékenység egyértelmű en és kö zvetlenü l tá mogatja a
liberá lis demokrá ciá t, má sok nem ilyen egyértelmű en és kö zvetlenü l tá mogatjá k, megint
má sok pedig egyenesen ellenségesek és potenciá lisan romboljá k a liberá lis demokrá ciá t.....
Egyébként, minél heterogénebb egy egyesü let tagsá ga gazdasá gilag, etnikailag és vallá silag,
anná l inká bb képes a demokratikus á llampolgá rsá got elő segítő nyilvá nos diskurzus és
taná cskozá s kialakítá sá ra.13
A kö zö sségmá niá sok a mú ltban intoleranciá t szítottak, és huszonegyedik szá zadi
ö rö kö seiket magasabb mércével kell mérni. Ennek ellenére az amerikai szabadsá gra a
legnagyobb veszélyt a nem elkö telezettek jelentik, nem pedig az elkö telezettek. A
legintolerá nsabb egyének és kö zö sségek ma Ameriká ban azok, akik a legkevésbé
kapcsoló dnak, nem pedig azok, akik a leginkább. Semmi bizonyíték nincs arra, hogy az
á llampolgá ri elzá rkó zá s hasznos eszkö z lenne a bigottsá g ellen, vagy aká r arra, hogy a
tolerancia az elzá rkó zá s kényelmes mellékhatá sa lenne.
A társadalmi tőke háborúban áll az egyenlőséggel? A gondolkodó radiká lisok má r régó ta
tartanak ettő l. A tá rsadalmi tő ke, kü lö nö sen az a tá rsadalmi tő ke, amely ö sszekö t minket a
hozzá nk hasonló kkal, gyakran erő síti a tá rsadalmi rétegző dést. Az 1950-es évek bő séges
tá rsadalmi tő kéje gyakran kirekesztő volt faji, nemi és osztá lyhatá rok mentén.
Á ltalá nossá gban elmondható , hogy a rendelkező k sokkal tö bb polgá ri tevékenységet
folytatnak, mint a nem rendelkező k. Így az ö nkéntes egyesü letek tá rsadalmi és politikai
hatalmá nak megerő sítése tová bb nö velheti az osztá lykü lö nbségeket.
A liberá lisok és az egalitá riusok gyakran tá madtá k a tá rsadalmi tő ke egyes formá it (a
kö zépkori céhektő l a szomszédos iskolá kig) az egyéni lehető ségek nevében. Nem mindig
szá moltunk politiká nk kö zvetett tá rsadalmi kö ltségeivel, de joggal aggó dtunk a
magá negyesü letek hatalma miatt. A tá rsadalmi egyenlő tlenségek beá gyazó dhatnak a
tá rsadalmi tő kébe. Az egyes csoportokat szolgá ló normá k és há ló zatok akadá lyozhatnak
má sokat, kü lö nö sen, ha a normá k diszkriminatívak vagy a há ló zatok tá rsadalmilag
szegregá ltak. A tá rsadalmi tő ke fontossá gá nak elismerése a kö zö sségi élet fenntartá sá ban
nem mentesít minket attó l, hogy aggó djunk amiatt, hogy hogyan hatá rozzuk meg ezt a
"kö zö sséget" - ki van benne, és így részesü l a tá rsadalmi tő kébő l, és ki van kívü l, és ki nem.
Ez a logika azt jelenti, hogy valamilyen alapvető értelemben vá lasztanunk kell a kö zö sség és
az egyenlő ség kö zö tt? A kö zelmú lt tendenciá inak empirikus bizonyítékai egyértelmű ek:
nem. A közösség és az egyenlőség kölcsönösen erősítik egymást, nem pedig
összeegyeztethetetlenek. A tá rsadalmi tő ke és a gazdasá gi egyenlő ség a huszadik szá zad
nagy részében együ tt haladt . A vagyon és a jö vedelem eloszlá sá t tekintve Amerika az 1950-
es és 1960-as években kiegyenlítettebb volt, mint tö bb mint egy évszá zada. Amint azt a II.
fejezetben lá ttuk, ugyanezek az évtizedek a tá rsadalmi kapcsolatok és a polgá ri
elkö telezettség csú cspontjá t is jelentették. Az egyenlő ség és a tá rsadalmi tő ke rekordszintje
egybeesett. Mindkét esetben a kö zvetett bizonyítékok a má sodik vilá ghá ború korszaká ra
utalnak, mint kulcspontra.14
Ezzel szemben a huszadik szá zad utolsó harmada a nö vekvő egyenlő tlenség és a tá rsadalmi
tő ke erodá ló dá sá nak idő szaka volt. A huszadik szá zad végére az Egyesü lt Á llamokban a
szegények és gazdagok kö zö tti szakadék kö zel há rom évtizeden á t nö vekedett, ami az
egyenlő tlenség leghosszabb ideig tartó nö vekedése legalá bb egy évszá zad ó ta, ami a
tá rsadalmi tő ke első tartó s csö kkenésével pá rosult legalá bb ilyen hosszú idő ó ta.15
A két tendencia idő zítése szembetű nő : Valamikor 1965-70 kö rü l Amerika megfordult, és
elkezdett mind gazdasá gilag, mind tá rsadalmilag és politikailag kevésbé igazsá gossá vá lni.
Ez a tendenciapá ros jó l mutatja, hogy a testvériség és az egyenlő ség egymá st kiegészítő ,
nem pedig egymá ssal szemben á lló értékek.
Ugyanezt a kö vetkeztetést erő síti meg az egyenlő ség és a tá rsadalmi tő ke ö sszehasonlítá sa
az amerikai á llamok kö zö tt. A 92. és a 93. á bra azt mutatja, hogy a tá rsadalmi tő ke
legmagasabb szintjével rendelkező amerikai á llamok pontosan azok az á llamok, amelyeket
leginká bb jellemez a gazdasá gi és polgá ri egyenlő ség.16 A 92. á bra azt mutatja, hogy a magas
tá rsadalmi tő kével rendelkező á llamokban a jö vedelem egyenlő bben oszlik meg, és hogy a
gazdagok és szegények kö zö tti szakadék kü lö nö sen nagy az alacsony tá rsadalmi tő kével
rendelkező á llamokban. A 93. á bra azt mutatja, hogy a magas tá rsadalmi tő kével rendelkező
á llamokban a kü lö nbö ző tá rsadalmi osztá lyokbó l szá rmazó emberek egyforma
való színű séggel vesznek részt nyilvá nos gyű léseken, vezetnek helyi szervezeteket és
hasonló kban, míg az alacsony tá rsadalmi tő kével rendelkező á llamokban a polgá ri életet a
rendelkező k monopolizá ljá k, a nélkü lö ző k pedig kimaradnak belő le. Rö viden, mind térben,
mind idő ben az egyenlő ség és a testvériség erő sen pozitívan korrelá l egymá ssal.
Ez az egyszerű elemzés nem tudja kimutatni, hogy itt mi mit okoz. Tö bb való színű
alternatíva is létezik. Elő szö r is, a tá rsadalmi tő ke segíthet az egyenlő ség megteremtésében.
Tö rténelmileg a tá rsadalmi tő ke volt a fő fegyvere a szegényeknek, akik nem rendelkeztek
má s tő keformá kkal. A "szolidaritá s ö rö kké" bü szke, stratégiailag ésszerű felhívá s azok
szá má ra, példá ul az etnikai kisebbségek vagy a munká sosztá ly szá má ra, akik nem jutnak
hozzá a hagyomá nyos politikai befolyá shoz. Így tehá t hihető , hogy a jó l ö sszetartozó
kö zö sségek képesek fenntartani az egalitá riusabb tá rsadalmi és politikai berendezkedést.
Ezzel szemben a nagy vagyoni és hatalmi kü lö nbségek ellentétesek a széles kö rű részvétel
és a széles kö rben megosztott kö zö sségi integrá ció szempontjá bó l, így az is hihető , hogy az
ok-okozati nyíl az egyenlő ségtő l az á llampolgá ri elkö telezettség és a tá rsadalmi tő ke felé
mutat. Egy harmadik nézet szerint a tá rsadalmi kö tő dést és az egyenlő séget ugyanazok a
kü lső erő k, példá ul a hatalmas (és győ ztes) há ború k kiegyenlítő és izzasztó hatá sai segítik
elő .
Itt nem tudom megítélni ezt a bonyolult tö rténelmi kérdést, de a bizonyítékok erő teljesen
cá foljá k azt a nézetet, hogy a kö zö sségi szerepvá llalá snak szü kségszerű en nö velnie kell az
egyenlő tlenséget. É ppen ellenkező leg, minden okunk megvan azt gondolni, hogy korunk két
fő tendenciá ja - kevesebb egyenlő ség, kevesebb elkö telezettség - erő síti a kö zö sségek
egyenlő ségét.
92. ábra: A társadalmi tőke és a gazdasági egyenlőség együtt járnak
egymá st. Ezért a tá rsadalmi tő ke megerő sítésére irá nyuló erő feszítéseknek együ tt kell
já rniuk az egyenlő ség nö velésére irá nyuló erő feszítésekkel.
Szá mos gyakorlati feszü ltség merü lhet fel egyrészt a testvériség, má srészt a szabadsá g és
egyenlő ség kö zö tt, mivel kö nnyen elképzelhető k olyan kezdeményezések, amelyek az egyik
értéket a má sik rová sá ra tá mogatná k. Az empirikus bizonyítékok azonban egyértelmű en
ellentmondanak annak az egyszerű nézetnek, hogy a nagyobb testvériség csak a szabadsá g
és az egyenlő ség felá ldozá sá val érhető el. Azzal vigasztalni magunkat, hogy az amerikai
kö zö sség ö sszeomlá sa legalá bb egy liberá lisabb, egalitá riusabb Ameriká t hozott nekü nk,
hamis optimizmus. Hamis pesszimizmus, ha tartó zkodunk a kö zö sség ú jjá építésére irá nyuló
erő feszítésektő l, mert attó l félü nk, hogy ezek az erő feszítések elkerü lhetetlenü l
intoleranciá hoz és igazsá gtalansá ghoz vezetnek.
Azonban még nem szembesü ltü nk azzal, ami bizonyos szempontbó l a legmélyebb és
legparadoxabb vá d, amit a testvériség híveivel szemben fel lehet hozni - ez pedig az a nézet,
hogy a testvériség bizonyos értelemben há ború ban á ll ö nmagá val. Tá rsadalmi tő ke
93. ábra: A társadalmi tőke és a polgári egyenlőség együtt járnak
gyakran a legkö nnyebben valamivel vagy valakivel szemben jö n létre. A testvériség
tá rsadalmilag homogén csoportokban a legtermészetesebb. A hagyomá nyos déli fehér
identitá s részben a faji integrá ció val szembeni ellená llá sban ková csoló dott, a zsidó kat az
antiszemitizmus egyesíti, egyes afroamerikaiak pedig attó l tartanak, hogy az integrá ció
alá á shatja a faji szolidaritá st. A tá rsadalmi megosztottsá g a kommunitarizmus á ltal felvetett
kö zponti normatív kérdés. A tá rsadalmi tő ke és a kö zö sségi szolidaritá s felmagasztalá sa
elkerü lhetetlenü l a boszniai és koszovó i gyilkos gyű lö lethez vezet?
Nem kell á tutaznunk az Atlanti-ó ceá non ahhoz, hogy élénk példá kat talá ljunk erre a
dilemmá ra, mert ez a dilemma lényegében - ahogy Gunnar Myrdal a faji kérdéseket
tö rténelmü nkben vizsgá ló klasszikus elemzésének címét adta - "amerikai dilemma". A faj a
legfontosabb megtestesítő je azoknak az etikai keresztá ramlatoknak, amelyek a tá rsadalmi
tő ke sziklá i kö rü l kavarognak a mai Ameriká ban. Talá n vakmerő ség lenne itt rö viden
értelmezni ezeket a kérdéseket, de felelő tlenség lenne kikerü lni ő ket.
A rabszolgasá g és annak Jim Crow utó hatá sai meghiú sítottá k azokat a kapcsolatokat,
amelyek egyébként létrejö hettek volna mindkét faj megszá llottjai kö zö tt . Amint azt a 16.
fejezetben lá ttuk, az Egyesü lt Á llamok azon részei, ahol a tá rsadalmi bizalom és a
tá rsadalmi tő ke má s formá i ma a legalacsonyabbak, azok a helyek, ahol a rabszolgasá g és a
faji politika tö rténelmileg a legjobban rö gzü lt. A polgá rjogi mozgalom részben a tá rsadalmi
tő ke bizonyos kizá ró lagos, nem á thidaló formá inak - a faji szempontbó l homogén iskolá k,
vá rosrészek és így tová bb - lerombolá sá t célozta. A mélyebb kérdés az volt, hogy mi
kö vetkezik ezutá n, és bizonyos értelemben ez a kérdés a huszonegyedik szá zad elején is
ugyanolyan magasan á ll a nemzeti napirenden, mint a huszadik szá zad elején. A kö nnyű
vá lasz: "Tö bb á thidaló tá rsadalmi tő ke" - vagyis tö bb, faji hatá rokon á tívelő kapcsolat. A
munkahelyi integrá ció , minden nehézsége ellenére, messze a legnagyobb sikere ennek a
megkö zelítésnek, ahogy azt az 5. fejezetben megjegyeztü k.
Má srészt az iskolai integrá ció sokkal élesebben vetette fel az á thidaló és a kö tő tá rsadalmi
tő ke kö zö tti kompromisszumokat. A busszal kapcsolatos vita elég vilá gosan illusztrá lja ezt a
dilemmá t, mivel a vita mindkét oldala alapvető en a tá rsadalmi tő ke miatt aggó dott (bá r
érthető mó don senki sem haszná lta ezt a kifejezést). A buszoztatá s hívei ú gy vélték, hogy
csak a fajilag integrá lt iskolá k révén tud Amerika valaha is elegendő tá rsadalmi tő két -
ismertséget, toleranciá t, szolidaritá st, bizalmat, együ ttmű kö dési szoká sokat és kö lcsö nö s
tiszteletet - teremteni a faji kü lö nbségeken keresztü l. A buszoztatá s ellenző i azt vá laszoltá k,
hogy Amerika legtö bb részén a szomszédos iskolá k egyedü lá lló helyszínt biztosítanak a
tá rsadalmi tő ke - bará tsá g, együ ttmű kö dési szoká sok, szolidaritá s - kialakítá sá hoz. A
busszal kapcsolatos vita legmélyebb tragédiá ja az, hogy való színű leg mindkét félnek igaza
volt.
Ez az egyik mó dja annak, hogy megfogalmazzuk azt a kö zponti kérdést, amellyel Amerika
szembesü l, mikö zben etnikailag egyre sokszínű bbé vá lunk. Ha lenne egy arany
vará zspá lcá nk, amely csodá val hatá ros mó don tö bb á thidaló tá rsadalmi tő két hozna létre,
biztosan haszná lni akarná nk. De tegyü k fel, hogy csak egy alumínium vará zspá lcá nk van,
amely tö bb tá rsadalmi tő két tudna létrehozni, de csak kö tő dési jellegű tő két. Ez a má sodik
legjobb vará zspá lca tö bb feketét és tö bb fehéret hozna a templomba, de nem ugyanabba a
templomba, tö bb spanyolt és angolt a focipá lyá ra, de nem ugyanarra a focipá lyá ra.
Haszná ljuk-e? Ahogy Eileen McDonagh politoló gus szemléletesen megfogalmazta a kérdést:
"Jobb-e, ha a szomszédsá gokat faji alapon jogilag korlá tozzá k, de mindenki meghív
mindenkit vacsorá zni, vagy jobb, ha a szomszédsá gokat nem korlá tozzá k faji alapon, de a
szomszédok kö zö tt nagyon kevés tá rsadalmi interakció zajlik?".17 Ez volt a dilemma, amely
a buszos vitá ban testesü lt meg. Ha nem veszü nk ró la tudomá st, akkor a kö zö sség
ú jjá élesztésére irá nyuló erő feszítéseink Ameriká ban egyszerű en egy még megosztottabb
tá rsadalomhoz vezethetnek.
Az á ltalam bemutatott bizonyítékok nagy része arra utal, hogy a tá rsadalmi tő ke kü lö nbö ző
szintjein kö lcsö nö sen erő síti egymá st, vagyis azok, akik a bará tokhoz és a csalá dhoz
fordulnak, gyakran a legaktívabbak a kö zö sségi kapcsolatépítésben is. De ez korá ntsem
mindig így van. A testvériség kontra testvériség dilemma rá vilá gít ennek a ható kö r
kérdésének egyik aspektusá ra. A kö tő tá rsadalmi tő ke bizonyos fajtá i gá tolhatjá k az
á thidaló tá rsadalmi tő ke kialakulá sá t, és fordítva. Ez tö rtént a buszozá s esetében is.

Korá bban ebben a kö nyvben megjegyeztem, hogy a hídképző és a kö tő tá rsadalmi tő ke

kü lö nbö ző dolgokra jó . A benső séges bará tokhoz fű ző dő erő s kapcsolatok biztosíthatjá k a
tyú khú slevest, ha beteg vagy, de a tá voli ismerő sö khö z fű ző dő gyenge kapcsolatok nagyobb
való színű séggel adnak tá mpontokat egy ú j á llá shoz. Kollektív szempontbó l a tá rsadalmi
tő ke mértéke, amelyre szü kségü nk van, a problémá k nagysá grendjétő l fü gg. Ez a
maximá nak segítenie kell bennü nket abban, hogy eligazodjunk az á ltalam leírt "alumínium
pá lca" dilemmá val való foglalkozá s sorá n. Mi van akkor, ha vá lasztanunk kell a kevés
hídképző tá rsadalmi tő két és a sok kö tő tá rsadalmi tő két építő politiká k kö zö tt? Ahhoz,
hogy a kisgyermekek megkapjá k a szü kséges ö sztö nzést és struktú rá t, a kö tő tá rsadalmi
tő ke optimá lis lehet. Itt egy kis "familizmus" sokat segítene, fü ggetlenü l attó l, hogy polgá ri
szempontbó l mennyire "erkö lcstelen". Az á llami iskolá k javítá sá hoz kö zö sségi szintű
tá rsadalmi tő kére van szü kségü nk, legyenek ezek lakó kö zö sségek (mint a szomszédsá gi
iskolai modellben) vagy hasonló an gondolkodó csalá dok kö zö sségei (mint a charteriskolai
modellben). Má s kérdésekben - példá ul annak eldö ntésében, hogy milyen biztonsá gi
há ló val, ha egyá ltalá n van ilyen, helyettesítsü k a jó léti rendszert - bizonyá ra a legszélesebb
kö rű és leghídképesebb tá rsadalmi tő ke fogja leginká bb javítani a nyilvá nos vita minő ségét.
Rö viden, a legnagyobb kollektív problémá ink megoldá sá hoz pontosan arra a fajta á thidaló
tá rsadalmi tő kére van szü kségü nk, amelyet a legnehezebb létrehozni.18 Ez a kihívá s lesz a
kö zéppontban, amikor a kö vetkező részben e kö nyv legfontosabb kérdésére térü nk rá : Mit
tegyü nk most?

ÖTÖDIK SZAKASZ
Mi a teendő?

FEJEZET
A történelem tanulságai: Az aranykor és a progresszív korszak
Az elmú lt há rom évtizedben a kü lö nbö ző tá rsadalmi, gazdasá gi és technoló giai vá ltozá sok
az amerikai tá rsadalmi tő ke jelentő s részét elavulttá tették. A televízió , a kétkereső s
csalá dok, a kü lvá rosi terjeszkedés, a generá ció s értékvá ltozá sok - ezek és az amerikai
tá rsadalomban végbement egyéb vá ltozá sok azt eredményezték, hogy egyre kevesebben
talá ljuk ú gy, hogy a Nő i Vá lasztó k Szö vetsége, az United Way, a Shriners, a havi bridzsklub
vagy aká r a vasá rnapi piknik a bará tokkal megfelel annak, ahogyan élni szoktunk. Nö vekvő
tá rsadalmi tő kehiá nyunk veszélyezteti az oktatá si teljesítményt, a biztonsá gos kö rnyékeket,
az igazsá gos adó beszedést, a demokratikus reagá ló képességet, a mindennapi
becsü letességet, ső t még az egészségü nket és a boldogsá gunkat is.
A tá rsadalmi tő ke eró zió ja a modernitá s elkerü lhetetlen kö vetkezménye, vagy tehetü nk
ellene valamit? Néha az ilyen alapvető kérdésekkel szemben a tö rténelem tanít. Ebben az
esetben néhá ny vá ratlanul fontos - és sok tekintetben optimista - tanulsá g talá lható egy
olyan idő szakban, amely kísértetiesen hasonlít a miénkhez - a tizenkilencedik szá zad
végének és a huszadik szá zad elejének évtizedeiben, amelyeket az amerikai tö rténészek
aranykornak és progresszív korszaknak neveztek el.* A tizenkilencedik szá zad végén az
amerikai tá rsadalom elő tt á lló kihívá sok tö bb szempontbó l is elő revetítették azokat,
amelyekkel napjainkban szembesü lü nk.
Majdnem pontosan egy évszá zaddal ezelő tt Ameriká ban is éppen egy olyan drá mai
technoló giai, gazdasá gi és tá rsadalmi vá ltozá sokkal teli idő szakot éltek á t , amely a
tá rsadalmi tő ke jelentő s részét elavulttá tette. A polgá rhá ború t kö vető há rom-négy
évtizedben az ipari forradalom, az urbanizá ció és a bevá ndorlá s hatalmas hullá mai
á talakítottá k az amerikai kö zö sségeket. Amerikaiak millió i hagytá k há tra csalá djukat és
bará taikat a farmon, amikor Chicagó ba, Milwaukee-ba vagy Pittsburghbe kö ltö ztek, és
tová bbi millió k hagytá k há tra a kö zö sségi intézményeket egy lengyel shtetlben vagy egy
olasz faluban, amikor a Lower East Side-ra vagy a North Endre kö ltö ztek. A tizenkilencedik
szá zad utolsó negyedében Amerika a tá rsadalmi tő kehiá ny klasszikus tü neteitő l szenvedett
- bű nö zési hullá mok, a vá rosok leépü lése, elégtelen oktatá s, a gazdagok és szegények
kö zö tti szakadék nö vekedése, amit egy kortá rs a politikai korrupció "szaturná liá já nak"
nevezett.
De még akkor is, amikor ezek a problémá k kirobbantak, az amerikaiak elkezdték megoldani
ő ket. A szá zadforduló kö rnyékén néhá ny évtizeden belü l az egyre erő sö dő vá lsá gérzet,
pá rosulva az alulró l jö vő , inspirá lt és nemzeti vezetéssel, a tá rsadalmi talá lékonysá g és a
politikai reformok rendkívü li robbaná sá t eredményezte. Való já ban a mai amerikai életben a
legtö bb fontos kö zö sségi intézményt az amerikai tö rténelem legtermékenyebb polgá ri
innová ció s idő szaká ban talá ltá k ki vagy ú jítottá k fel. A progresszív korszak nem az egyetlen
példá ja a gyakorlatias polgá ri lelkesedésnek az amerikai tö rténelemben, és bizonyá ra nem
volt hibá tlan, de (részben éppen ezért) sok tanulsá gos pá rhuzamot mutat a mi korunkkal.
Ez a fejezet e kivételes korszak tö rténetét meséli el, inspirá ció t, felvilá gosítá st és néhá ny
elrettentő példá t kíná lva, amelyek megvilá gíthatjá k a mi korszakunkat.1
A XIX. szá zad utolsó harmadá ban a technoló giai, gazdasá gi és tá rsadalmi vá ltozá sok
á talakítottá k az amerikai életet. Nagyjá bó l 1870 és 1900 kö zö tt Amerika gyorsan fejlő dö tt
vidéki, lokalizá lt, hagyomá nyos tá rsadalombó l modern, iparosodott, vá rosi nemzetté. A
polgá rhá ború végén Amerika, ahogy Tocqueville 1830-as években tett lá togatá sa idején is,
tú lnyomó részt a kis farmok, kisvá rosok és kisvá llalkozá sok orszá ga maradt. A
szá zadforduló ra Amerika gyorsan a vá rosok nemzetévé vá lt, amely hemzsegett az euró pai
vagy amerikai falvakban szü letett, de most hatalmas ipari konszernek á ltal mű kö dtetett
gyá rakban dolgozó bevá ndorló któ l.
Az á talakulá s egyik kulcsa a technoló giai vá ltozá s volt. Az 1870-ig tartó nyolc évtizedben az
Egyesü lt Á llamok Szabadalmi Hivatala 118 000 talá lmá nyt ismert el. A kö vetkező négy
évtizedben ennek kö zel hú sszorosá val keletkeztek szabadalmak. Az ú j talá lmá nyok
némelyike (mint példá ul a kasza) forradalmasította a mező gazdasá gi termelékenységet.
Néhá ny (mint a varró gép és a konzervek) á talakította az otthoni életet. A legjelentő sebbek
azonban azok a talá lmá nyok voltak, amelyek az amerikai ipari, kö zlekedési és vá rosi
forradalom alapjá t képezték: a gő zkazá n, az acél, az elektromossá g, a tá víró és a telefon, a
lift, a légfék és még sok má s talá lmá ny. Az acéltermelés példá ul az 1870-es 77 000 tonná ró l
1900-ra 11,2 millió tonná ra nő tt. Az amerikai gyá rak szá ma majdnem megnégyszerező dö tt
az 1865-ö s 140 000-rő l 1900-ra 512 000-re, és méretü k még gyorsabban nő tt. 1865-ben
egy tipikus New England-i gyá r mindö ssze 200-300 embert foglalkoztatott. Az első Ford
Motor gyá r 1915-ben nem kevesebb, mint 15 000 embert foglalkoztatott.2
Ahogy a nemzet inai most acélbó l készü ltek, ú gy alakította á t a szinapszisokat az
elektromossá g. A szá zadforduló n, írta Mark Sullivan ú jsá gíró ,
a villamosenergia fel és alá á ramlott az orszá gban, szó szerint, mint a villanyhurok - a
villamosenergia ú tjá t biztosító vezetékek mindenü tt, mint az ú j nö vekedés hosszú idegei, a
kö zponti erő mű vekbő l, a vá rosbó l a kü lvá rosokba, egyre hosszabb és hosszabb á tviteli
kapacitá sok vezették a tá voli falvakba, a falvakbó l a tanyá kba - mindenü tt egy kapcsoló ban
végző dö tt, amelynek elfordítá sá val az ember a fizikai erő gyakorlatilag korlá tlan tá rhá zá t
csapolhatta meg magá nak.3
A vasú t és a tá víró 3 millió négyzetmérfö ldö n szétszó rt kis, elszigetelt
"szigetkö zö sségekbő l" integrá lt nemzeti gazdasá gi egységgé alakította á t Ameriká t. 1870 és
1900 kö zö tt az orszá gos vasú thá ló zat 53 000 mérfö ldrő l 193 000 mérfö ldre nő tt. "A
transzkontinentá lis vasú thá ló zat kö zelebb hozta egymá shoz a farmot és a gyá rat, a vidéket
és a vá rost" - zá rja a tö rténész Sean Dennis Cashman. "A tá víró és a telefon, az
elektromossá g és a sajtó nö velte a kö zismertséget, az ü zleti hatékonysá got és a politikai
vitá kat."4
E technoló giai forradalmakkal együ tt a vá llalkozá sok méretének forradalma is
bekö vetkezett, mivel ez volt a modern vá llalatok szü letésének idő szaka is. A vá llalati
szervezet szá mos foglalkozá st, példá ul a kiskereskedő t és a fü ggetlen kézmű vest
megtizedelt, mikö zben ú jakat hozott létre, példá ul a vá llalati adminisztrá tort és a
segédmunká st. 1897 és 1904 kö zö tt az amerikai tö rténelem első nagy fú zió s hullá ma sö pö rt
végig a Wall Streeten, hatalmas ú j vá llalatokat hagyva maga utá n - Standard Oil, General
Electric, Du Pont, U.S. Steel, American Tobacco, Nabisco és sok má s vá llalatot. Való já ban a
teljes gazdasá g méretéhez viszonyítva a XIX. szá zad végi fú zió s hullá mnak egészen az 1990-
es évek megafú zió já ig nem volt pá rja.5
Glenn Porter gazdasá gtö rténész ö sszefoglalja az amerikai gazdasá g szerkezetében és
nagysá grendjében bekö vetkezett drá mai vá ltozá sokat.
Elő szö r fordult elő , hogy egész ipará gakat azonosítottak az ő ket uraló nagyhatalmú
személyek nevével - Cornelius Vanderbilt, E. H. Harriman és James J. Hill a vasú tban, Cyrus
McCormick az arató kban, John D. Rockefeller az olajban, J. P. Morgan a pénzü gyekben,
James B. Duke a dohá nyiparban, Gustavus Swift és Philip Armour a hú sfeldolgozá sban,
Andrew Carnegie az acélgyá rtá sban..... Hasonló képpen, a kö zlekedés és a kommuniká ció
fejlő dése, valamint a vá rosok nö vekedése lehető séget nyitott a tö meges kereskedelem
szá má ra az á ruhá zak, a csomagkü ldő há zak és az ü zletlá ncok ú j terü letein. A Montgomery
Ward és a Sears, Roe- buck & Company élen já rt a csomagkü ldő cégek kö zö tt, míg az olyan
forgalmazó k, mint az A&P és a Woolworth's ú j mintá kat á llítottak fel a lá ncos
kiskereskedelemben.6
Az Egyesü lt Á llamok életszínvonala anyagilag mérve jelentő sen javult a polgá rhá ború t
kö vető fél évszá zad alatt. Az egy fő re jutó vagyon mintegy 60 szá zalékkal nő tt, az egy fő re
jutó reá l-GDP pedig 133 szá zalékkal emelkedett, még akkor is, amikor a népesség a szegény
bevá ndorló k beá ramlá sá val megduzzadt. Az amerikai gazdasá g 1871 és 1913 kö zö tt évente
á tlagosan 4,3 szá zalékkal bő vü lt.7
Ezek a nyereségek sem a tá rsadalmi osztá lyok kö zö tt, sem az idő ben nem oszlottak meg
egyenletesen. A gazdagok és a szegények, ső t a szakképzett és a szakképzetlen munká sok
kö zö tti szakadék is szélesedett - Mark Wahlgren Summers tö rténész szavaival élve - "a
munkatapasztalat, az amerikai tá rsadalommal való elégedettség, a bértá bla és a sajá t életü k
feletti ellenő rzés terén". 1896-ban Charles B. Spaur becslése szerint a lakossá g 1 szá zaléka
birtokolta a nemzeti vagyon tö bb mint felét, míg a csalá dok 44 szá zaléka az alsó rétegben
mindö ssze 1,2 szá zaléká t. Jeffrey Williamson és Peter Lindert kortá rs gazdasá gtö rténészek
arró l szá molnak be, hogy a gazdasá gi egyenlő tlenség a polgá rhá ború t megelő ző korai
iparosodá s éveiben gyorsan nő tt, és tová bbra is rendszertelenü l emelkedett igen magas
szintre, való színű leg kö zvetlenü l az első vilá ghá ború elő tt érte el a csú cspontjá t. Csak a
huszadik szá zad utolsó évtizedeiben nő tt a gazdasá gi egyenlő tlenség ú gy, mint a
tizenkilencedik szá zadban. A jó lét nö vekvő rossz elosztá sa ellenére azonban az amerikai
munká sok reá ljö vedelme és életszínvonala jelentő sen emelkedett a XIX. szá zad végén és a
XX. szá zad elején.8
Tö bb sú lyos recesszió (vagy "pá nik", ahogyan ezeket nevezték) megszakította a gazdasá gi
fejlő dést. Az 1873-77-es és az 1893-97-es depresszió ban a munkanélkü liség meghaladta a
16 szá zalékot. Az amerikai tö rténelemben egyetlen gazdasá gi vá lsá gos idő szak sem volt
olyan mély és traumatikus, mint az 1893 és 1897 kö zö tti évek. Má srészt ezt a depresszió t
csaknem két évtizedes, szinte megszakítá s nélkü li nö vekedés kö vette.9 E két évtized jó léte
olyan tá rsadalmat hozott létre, amely elég magabiztos és hatékony ahhoz, hogy
nagyszabá sú innová ció ra gondoljon a kor problémá inak - bű nö zés, erő szak, betegségek,
vá rosi mocsok, politikai korrupció , ső t a vagyoni és hatalmi egyenlő tlenségek nö vekedése -
megoldá sá ra. Egy széleskö rű és belső leg sokszínű progresszív koalíció t is szü lt, amelyet az
az optimista feltételezés egyesített, hogy a tá rsadalom képes a szá ndékos reformok révén
javulá sra.
A polgá rhá ború és az első vilá ghá ború kö zö tti évtizedek a gyors népességnö vekedés és
urbanizá ció korszaka is volt. 1870 és 1900 kö zö tt az orszá g lakossá ga csaknem
megduplá zó dott, 40 millió ró l 76 millió ra, míg a vá rosok lakossá ga meghá romszorozó dott,
10 millió ró l 30 millió ra. A nagyvá rosok még gyorsabban nő ttek, és szinte évente ú jakkal
bő vü ltek a szerepek. Az 50 000 fő nél nagyobb lakossá gú vá rosok szá ma ebben az
idő szakban 25-rő l 78-ra meghá romszorozó dott. Csupá n hú sz év alatt, 1870 és 1890 kö zö tt
Boston lakossá ga 79 szá zalékkal, kö zel 450 000-re nő tt, San Francisco lakossá ga
megduplá zó dott, kö zel 300 000-re, Milwaukee lakossá ga meghá romszorozó dott, tö bb mint
200 000-re, Denveré pedig hú sszorosá ra, 107 000-re nő tt. Chicago, amely 1860-ban még
alig volt egy falu, 1910-re 2,2 millió lakossal rendelkezett. Az amerikai farmokró l és euró pai
falvakbó l évrő l évre reményteljes kivá ndorló k végtelen á radata ö zö nlö tt a bérhá zak és
felhő karcoló k névtelenü l nyü zsgő vá rosaiba.10 Ezek a bevá ndorló k most má r nem
egyszerű en egy ú j kö zö sségben éltek, hanem egy olyan ismeretlen és szétszó rt
kö rnyezetben, hogy sokan kételkedtek abban, hogy egyá ltalá n megérdemli a közösség
kifejezést.
Az ú j vá roslakó k tö bbsége is egy ú j orszá gban élt. Az 1870 és 1900 kö zö tti harminc év alatt
kö zel 12 millió ember vá ndorolt be az Egyesü lt Á llamokba, tö bb, mint ahá nyan az elő ző két
és fél évszá zadban érkeztek partjainkra. A kö vetkező tizennégy évben tová bbi kö zel 13
millió an érkeztek. 1870-ben az amerikai ipari munká sok egyharmada volt kü lfö ldi
szü letésű . 1900-ra má r tö bb mint a fele. 1890-ben a 100 000 fő nél nagyobb lakossá gú hú sz
vá rosbó l tizennyolcban a bevá ndorló felnő ttek szá ma meghaladta a bennszü lö ttekét.11
A bevá ndorló k szá mos euró pai orszá gbó l, valamint Kanadá bó l és Kelet-Á zsiá bó l érkeztek. A
németek, írek, francia kanadaiak, britek és skandiná vok voltak a legnépesebbek 1890-ig, de
a kö vetkező két évtizedben, ahogy Steven Diner tö rténész rá mutat,
a bevá ndorló k, fő ként katolikusok és zsidó k Dél- és Kelet-Euró pa ismeretlen orszá gaibó l
rekordszá mban ö zö nlö ttek Ameriká ba, hogy a bő vü lő ipari gazdasá gban dolgozzanak.
Gyakran sű rű vá rosi negyedekben éltek, ahol az idegen nyelvek dominá ltak, és létrehoztá k
sajá t templomaikat, zsinagó gá ikat és kö zö sségi intézményeiket.12
1890-re az idegen nyelvek és a jö vevények furcsa szoká sainak kakofó niá ja orszá gos vitá t
vá ltott ki az "amerikanizá ció ró l" és az etnikai identitá sró l, amely sok tekintetben hasonlít a
mai "multikulturalizmus" és "csak angolul" vitá hoz. Sean Dennis Cashman tö rténész példá ul
emlékeztet arra, hogy "amikor 1889-ben és 1890-ben Illinois és Wisconsin á llamok ú gy
dö ntö ttek, hogy az iskolá kban az angol nyelv lesz a tanítá s médiuma, a németek és a
skandiná vok nagy felhá borodá st vá ltottak ki".13
Aká r a vidéki Iowá ban, aká r a vidéki Szlová kiá ban kezdő dö tt az ú tja, az ú j chicagó i olyan
életet élt és olyan kocká zatokkal nézett szembe, amelyek teljesen eltértek attó l, amire
nevelték. Gazdasá gi lehető ségeket keresett, és gyakran meg is talá lta azokat, de mélységes
bizonytalansá ggal is talá lkozott. A vá rosi munká sok gyakran voltak munkanélkü liek. A
"kü lső segélyezés" régebbi rendszereit - a helyi, ideiglenes á llami segélyprogramokat -
elá rasztottá k az ú j igények, aká rcsak a "belső segélyezés" ú jabb rendszerét - a
szegényhá zakat. A csalá d, a bará tok és a kö zö sségi intézmények hagyomá nyos szociá lis
védő há ló i má r nem feleltek meg az ú j vá rosi munká sok életmó djá nak.14
Má srészt, a bevá ndorló k egyre nö vekvő hullá mai megá lltak volna, ha nincs reá lis kilá tá s a
jobban fizető munká ra. Az ú j jó lét, bá rmennyire is egyenlő tlenü l oszlott el, fokozatosan a
talá lékonysá ggal pá rosulva a szabadidő és az anyagiassá g ú j kultú rá já t hozta létre. A
fonográ f és a filmek 1896 és 1902 kö zö tti feltalá lá sa az ú j évszá zadban a tö meges szabadidő
természetének radiká lis á talakulá sá t vetítette elő re. Má r 1908-ban csak New York Cityben
tö bb mint hatszá z, ö t centes á rú , bolti mozi, vagy "nick-elodeon" mű kö dö tt. 1914-ben
évente félmillió lemezt gyá rtottak, és 1921-re ez a szá m szá zmillió fö lé emelkedett.15 Má r
1897-ben Mr. Dooley (Finley Peter Dunne kitalá lt ír-amerikai kocsmá ros) gú nyoló dott az
anyagi fogyasztá s ú j hangsú lyozá sá n:
Lá ttam Ameriká t az Atlanti-ó ceá ntó l a Csendes-ó ceá nig terjedni, és a Standard Ile Comp'ny
egy-egy fió ktelepét minden falucská ban. Lá ttam, ahogy a rabszolgá kró l lekerü ltek a
bilincsek, hogy meglincseljék ő ket Ohió ban. ...É s a talá lmá nyok... a gyapot, a gyapot, a bicikli,
a repü lő gép, az ö tcentes gép, a Croker-gép, a szö kő kú t és a civilizá ció nk koroná ja, a
pénztá rgép.16
Egy évtizeddel késő bb William James harvardi filozó fus ugyanezt a megvetést fejezte ki a
jenki reformerek fennkö lt nyelvén, amikor a "SIKERESSÉ G szuka-istennő kizá ró lagos
imá datá bó l eredő erkö lcsi petyhü dtséget" siratta. Ez - a "siker" szó nak adott mocskos
pénzértelmezéssel együ tt - a mi nemzeti betegségü nk".17
Má sfelő l, az aranykor má s kulturá lis vá ltozá sai progresszívebbek voltak. Az ipari
forradalom elő rehaladtá val a kö zéposztá lybeli férfi és nő i szférá k kevésbé mereven
elhatá roló dtak. A nő k ú j kö zéleti szerepeket vá llaltak, szavazati jogot kö veteltek, felső fokú
végzettséget szereztek, és egyre inká bb a férfiakkal együ tt dolgoztak és já tszottak. E
vá ltozá s talá n dö ntő ö sszetevő i a nő k oktatá sá nak fejlő dése és (a kö zéposztá lybeli nő k
szá má ra, akik élvezhették az ú j, idő takarékos há ztartá si eszkö zö k gyü mö lcseit) az ú j
szabadidő eltö ltése voltak. Az aranykorban a nő k kezdtek kitö rni hagyomá nyos "sajá t
szférá jukbó l", sokan csatlakoztak a helyi reformtö rekvésekhez a "vá rosi há ztartá s" zá szlaja
alatt, néhá nyan pedig szakmá t szereztek, beleértve a jogot és az orvostudomá nyt, és ezzel
megalapoztá k a progresszív korszak "ú j nő jének" alapjait.18
Azok szá má ra, akik á télték ezt a korszakot, egyszerű en maga a vá ltozá s elsö prő en
felgyorsult ü teme volt a legmegdö bbentő bb. Korunkban gyakran kö nnyedén beszélü nk a
vá ltozá sok gyors ü temérő l. A huszadik szá zad végi á tlagamerikai tapasztalatai azonban
semmiben sem hasonlítanak ahhoz a megrá zó á talakulá shoz, amelyet a szá zad elején élt á t
egy bevá ndorló , aki parasztként nő tt fel egy lengyel faluban, amely alig vá ltozott a
tizenhatodik szá zadhoz képest, és néhá ny éven belü l Louis Sullivan avantgá rd
felhő karcoló inak építésében segédkezett a Michigan-tó melletti "nagy vá llak" vá rosá ban.
Még a szü letett amerikaiak szá má ra is rendkívü li volt a vá ltozá sok ü teme a tizenkilencedik
szá zad utolsó évtizedeiben. Ahogy a bostoni Henry Adams késő bb sajá t gyermekkorá ró l
írta. "Az 1854-es amerikai fiú kö zelebb á llt az 1. évhez, mint az 1900-as évhez".19
A vá ltozá sok nagy része jobbra, de nagy része nem. Kezdjü k - ahogyan azt a Lincoln
Steffenshez és Jacob Riishez hasonló muckrá kok tették - a vá rosok lepusztulá sá val. Az
aranykor kirobbanó vá rosai ipari pusztasá gok voltak; a bű n, a szegénység és a burjá nzó
betegségek kö zpontjai; tele nyirkos, zsú folt nyomornegyedekkel; korrupt kö zigazgatá ssal. A
csecsemő halandó sá g 1810 és 1870 kö zö tt kétharmadá val nő tt. Charles Loring Brace New
York-i keresztes lovag má r az 1860-as évek végén figyelmeztetett arra, hogy az á ltala "utcai
araboknak" nevezett gyerekek bandá kat alkotnak, és "veszélyes osztá lyt" hoznak létre. A
gyermekmunka elharapó dzott: "1900-ban a tizenö t év alatti gyermekek kö zel egyö tö de
nem mező gazdasá gi munká val keresett bért, és megszá mlá lhatatlanul sokan dolgoztak a
gazdasá gokban." A szá zadforduló amerikai vá rosaiban megugrott a bű nö zés, aká rcsak
szá mos má s, az iparosodá s és az urbanizá ció sű rű jében lévő nyugati orszá gban. "Chicago
egyes részein há romszor annyi ember élt, mint Tokió és Kalkutta legzsú foltabb részein" -
írja Cashman tö rténész. "Egész vá rosrészek voltak zsú foltak, mocskosak és szennyesek.
Belső ségek és trá gya borította az utcá kat a szeméttel és a hulladékkal együ tt. Aligha volt
meglepő , hogy a nagyvá rosokban a fogyasztá s, a tü dő gyulladá s, a hö rghurut és a hasmenés
endémiá s volt. ... [Példá ul] Pittsburghben volt a vilá gon a legmagasabb a tífusz okozta
halá lozá si ará ny, 1000 lakosra vetítve 1,3 halá lozá s"."20
A tizenkilencedik szá zad végi amerikai vá rosok legélénkebb á brá zolá sa Jacob Riis dá n
szá rmazá sú ú jsá gíró 1890-ben megjelent How the Other Half Lives (Hogyan él a másik fél)
című mű ve maradt.
A bérhá zakban minden hatá s a rosszat szolgá lja; mert ezek a laká sok a já rvá nyok
melegá gyai, amelyek a gazdagok és a szegények halá lá t egyará nt magukkal hozzá k; ezek a
bö rtö nö ket és a rendő rbíró sá gokat megtö ltő koldusszegénység és bű nö zés fészkei; ezek a
laká sok évrő l évre negyvenezer emberi roncsot dobnak a szigeti elmegyó gyintézetekbe és
munká sotthonokba; amelyek az elmú lt nyolc évben kerek félmillió koldust hoztak létre,
akik jó tékonysá gi alapítvá nyainkat zsá kmá nyoljá k; amelyek tízezer csavargó bó l á lló á llandó
hadsereget tartanak fenn, annak minden kö vetkezményével együ tt; mert mindenekelő tt
halá los erkö lcsi fertő zéssel érintik a csalá di életet.21
Jane Addams, a Hull House alapító ja elítélte a kö zszolgá ltatá sok hiá nyá t:
Az utcá k kimondhatatlanul koszosak, az iskolá k szá ma nem megfelelő , az egészségü gyi
tö rvények nem érvényesü lnek, az utcai vilá gítá s rossz, a burkolat nyomorú sá gos és teljesen
hiá nyzik a siká torokban és a kisebb utcá kban, az istá lló k pedig leírhatatlanul koszosak.
Tö bb szá z há z nincs bekö tve az utcai csatorná ba.22
A kevésbé szimpatikus megfigyelő k Josiah Strong evangélista vá rosellenes filippiká já t
éltették: "Az első vá rost az első gyilkos építette, és a bű n, a bű n és a bű nhő dés és a
nyomorú sá g azó ta is ott gennyesedik".23
A nyü zsgő metropoliszban zajló fejlemények kü lö nö sen az ú j kö zéposztá lybeli szakemberek
szá má ra voltak nyugtalanító ak. "Az ő szemü kben - írja Don Kirschner tö rténész - a vá rosok
esztétikailag visszataszító ak, kereskedelmileg gö rcsö sek, kulturá lisan balkanizá ltak,
erkö lcsileg romlottak, orvosilag halá losak, tá rsadalmilag elnyomó k és politikailag
robbanékonyak voltak". Az biztos, hogy a legú jabb tö rténészek szerint a progresszív
korszak kritikusai eltú loztá k az aranykor vá rosainak romlottsá gá t. Jon Tieford példá ul azzal
érvel, hogy a tizenkilencedik szá zadi vá rosi ö nkormá nyzatok szakértő i szá mos gyakorlati
eredményt tudhattak magukénak - tiszta víz, hatékony kö zlekedés, kiterjedt kö nyvtá rak.
Még a gépi politiká nak is voltak jó tékony hatá sai, kü lö nö sen a vá rosi bevá ndorló k politikai
hozzá férésének biztosítá sá ban, bá r ahogy Robert Barrows vá rostö rténész megjegyzi, "az a
tény, hogy a jó tékonysá gi tevékenység néha melléktermék volt, nem menti fel a
megvesztegetést, a vesztegetést és az á ltalá nos visszaéléseket, amelyek a tizenkilencedik
szá zad végi vá rosi politiká hoz kapcsoló dtak". Ahogy a legismertebb polgá ri kritikus, Lincoln
Steffens rá mutatott, a végső felelő sség nem a politikusokat, hanem magukat a vá lasztó kat
terhelte. "Az amerikai nép rossz kormá nyzá sa az amerikai nép rossz kormá nyzá sa".24
A vá rosi gépek a vá rosi, bevá ndorló szegényeknek pá rtfogá st, a tö rvényes vá llalkozá soknak
szerző déseket és engedélyeket, a tö rvénytelen vá llalkozá soknak pedig védelmet nyú jtottak.
Ekö zben a nyerészkedés és a korrupció ó riá si volt - Tweed fő nö k alatt példá ul New York
City 179 729,60 dollá rt fizetett há rom asztalért és negyven székért, ami akkoriban
kolosszá lis ö sszegnek szá mított. Steven Diner tö rténész ú gy foglalja ö ssze a politikai
hatá sokat, hogy azok nem teljesen kü lö nbö znek a kö zép-amerikai politikai elidegenedéstő l
egy évszá zaddal késő bb:
A kö zéposztá lybeli amerikaiak ... végignézték, ahogy a trö sztö k manipulá ltá k a kongresszus
tagjait, és a bíró sá gokat, valamint a szö vetségi hatalmat haszná ltá k fel a farmerek és a
munká sok ellenvéleményének elfojtá sá ra. A kormá ny, amelynek az amerikai eszmék szerint
a nép akaratá t kellene képviselnie, a kü lö nleges érdekek foglyá nak tű nt.25
Az á tlag amerikai irigykedve nézett felfelé, és lá tta a rabló bá ró k - Rockefeller, Morgan,
Carnegie és tá rsaik - szinte elképzelhetetlen ú j vagyoná t. A farmerek - és a huszadik
szá zadban a legtö bb amerikai még mindig a fö ldeken élt - kevés védelmet kaptak a vasú t
kizsá kmá nyolá sa, a drá ga hitelek és az á rdeflá ció ellen. Az ú j ipari trö sztö k elfojtottá k a
versenyt, és a gazdasá gi hatalmat politikai hatalommá alakítottá k á t. A munká sok
szervezetlenü l a hatalmas vá llalatok á ltal meghatá rozott bérektő l fü ggtek. Erre a
szakszervezetek létrehozá sá ra irá nyuló ismételt erő feszítésekkel vá laszoltak, de a
szá zadforduló ig ezeket az erő feszítéseket erő szakkal verték vissza, és a visszatérő
depresszió k elfojtottá k, amelyek alá á stá k a munkaerő piaci erejét. Ennek ellenére
sztrá jkhullá mok jelezték elégedetlenségü ket.26
Félve lefelé tekintve sok fehér, ő shonos amerikai mélyen aggó dott a bevá ndorló k és az
afroamerikaiak miatt. Mint a mai Ameriká ban, az etnikai tö résvonalak hajlamosak voltak
megerő síteni az osztá lyhatá rokat. Ahogy Nell Irvin Painter tö rténész megjegyzi: "Míg a
kö zép- és felső bb osztá lyok nagyrészt protestá ns, ő shonos, brit szá rmazá sú ak voltak, addig
a munká sosztá lyok, kü lö nö sen az ipari munká sosztá lyok sok olyan népbő l á lltak, akik
idegenek, katolikusok vagy - délen - feketék voltak". A tizenkilencedik szá zad utolsó éveiben
egy védekező nativizmus, egy heterogén kényelmi szö vetség kialakulá sá nak tanú i
lehettü nk, amely a szakszervezetek (féltek a bevá ndorló k alacsony bérű konkurenciá já tó l),
a protestá ns konzervatívok (ellenségesen viszonyultak a zsidó k és a "pá pistá k" nö vekvő
beá ramlá sá hoz Dél- és Kelet-Euró pá bó l), ső t, néhá ny szociá lis reformer (aggó dtak, hogy a
féktelen bevá ndorlá s sú lyosbítja a vá rosok problémá it) kö zö tt jö tt létre. 1894-re az 1887-
ben az iowai Clintonban alapított nativista Amerikai Védegylet elképesztő 2,5 millió tagot
(vagyis az ö sszes amerikai felnő tt nagyjá bó l 7 szá zaléká t) szá mlá lt, bá r ezt kö vető en
gyorsan csö kkent. A kü lfö ldi "romlottsá g" miatti aggodalom hozzá já rult a "csak mondj
nemet" mérséklési mozgalom tá plá lá sá hoz, amely a bevá ndorló kulturá lis hagyomá nyokban
legvilá gosabban lá tott "vétkek" ellen kü zdő ő shonos protestá nsokat szó lította meg.27
Mint tö rténelmü nkben mindig, a legveszedelmesebb etnocentrizmus a faji kérdésekre volt
fenntartva. A rekonstrukció 1877-es végével a helyi fehérek ellenő rzése az emancipá lt
feketék felett egyre erő szakosabbá vá lt. A déli feketék szá má ra - írja Richard McCormick
tö rténész - "az 1900-as évek eleje a politiká bó l való szinte teljes kirekesztést, gyakorlatilag
minden kö z- és magá nlétesítmény jogi szegregá ció já t, valamint a faji zavargá sok és
lincselések beteges robbaná sá t hozta". 1896. má jus 18-á n, a hírhedt Plessy kontra Ferguson
ügyben a Legfelső bb Bíró sá g jó vá hagyta a "kü lö n, de egyenlő " Jim Crow tö rvényeket. A
szegregá ció foltja a szá zadforduló utá n folyamatosan terjedt - a vasú ti kocsiktó l a
villamosokig, a kompoktó l a lá ncos bandá kig, az á llatkertektő l a színhá zakig, a kó rhá zaktó l
a bö rtö nö kig. A fehér rasszista ö nbírá skodá s délrő l a kö zépnyugatra és nyugatra terjedt. Az
1880-as évekre a lincselések á ltalá nossá vá ltak, és 1889 és 1898 kö zö tt tető ztek. Ebben az
évtizedben á tlagosan minden má sodik nap volt egy lincselés valahol Ameriká ban. Ekö zben
1890 és 1908 kö zö tt gyakorlatilag minden déli á llamban megvontá k az afroamerikaiak
vá lasztó jogá t, ú j, faji alapú vá lasztó jogi korlá tozá sokkal - a szavazá si adó val, az írá studá si
teszttel, a nagyapai zá radékkal és má s eszkö zö kkel. Dél-szerte az afroamerikaiak vá lasztá si
részvétele á tlagosan 62 szá zalékkal csö kkent - É szak-Karoliná ban 100 szá zalékkal,
Louisianá ban 99 szá zalékkal, Alabamá ban 98 szá zalékkal, Floridá ban pedig 83
szá zalékkal.28
A szegregá ció leggonoszabb formá i délen koncentrá ló dtak, de északon szá mos polgá ri
intézmény kifejezetten kizá rta a munká sosztá lybelieket, valamint az afroamerikaiakat, a
zsidó kat és a katolikusokat a tagsá gbó l. A déli progresszívek a feketéket ki akartá k zá rni a
politiká bó l, a nyugatiak pedig ellenségesek voltak az á zsiaiakkal szemben. Ugyanakkor
orszá gszerte a rasszista tanok intellektuá lis hitelességet nyertek. Nathaniel Shaler harvardi
professzor azzal érvelt, hogy a felszabadult feketék visszavá ltoznak az egykori
vademberekké. "T.R. [Teddy Roosevelt] és Woodrow Wilson kormá nyzá sa egybeesett azzal,
ami a rabszolgasá g eltö rlése ó ta a faji kapcsolatok mélypontja volt Ameriká ban" - jegyzi
meg Wilson Carey McWilliams politikatö rténész. Rö viden, a progresszív korszak szorosan
ö sszefü ggö tt a kirekesztéssel.29
A tizenkilencedik szá zad végén az amerikaiakat osztá ly, etnikai és faji hovatartozá s szerint
osztottá k meg, aká rcsak ma, bá r a mai vá lasztó vonalak részleteiben eltérnek az egy
évszá zaddal ezelő ttiektő l (mivel példá ul az á zsiaiak és a spanyolajkú ak felvá ltottá k a
zsidó kat és az olaszokat, mint a diszkriminá ció célpontjait). Ugyanígy a mi tá rsadalmi
dilemmá inkat idézik a kö zlekedési és kommuniká ció s forradalmaknak a hagyomá nyos
kö zö sségi kö telékekre gyakorolt hatá sairó l szó ló vitá k. A vasú t és a vidéki ingyenes
kézbesítés, a csomagkü ldő cégek és (valamivel késő bb) az á ruhá zlá ncok, valamint az autó
megzavarta a helyi kereskedelmet, és veszélyeztette a helyhez kö tö tt tá rsadalmi
kapcsolatokat. A Sears, Roebuck, Montgomery Ward, az A&P és a Woolworth's voltak a mai
Wal-Mart és Amazon.com megfelelő i. Mennydö rgö tt William Allen White, a befolyá sos
progresszív kansasi ú jsá gíró ,
A csomagkü ldő há z korlá tlanul megö li a kisebb vá rosainkat, nagyvá rosokat hoz létre a
maguk ... elkerü lhetetlen kasztérzésével, amely az egymá s mellett élő idegenek, gazdagok és
szegények jelenlétébő l fakad. A bará tsá g, a szomszédsá g, a testvériség, vagy nevezzü k
bá rhogyan is a bajtá rsiassá gnak azt a szellemét, amely akkor jö n létre, ha az emberek jó l
ismerik egymá st, az a cement, amely ö sszetartja ezt az á llamszö vetséget.30
A szomszédos Iowa egyik ú jsá gja így szerkesztette a cikket: "Amikor az Ö n szerettét
eltemették, vajon Marshall Field és tá rsai voltak azok, akik egy kö nnycseppet ejtettek a
részvétbő l, és kimondtá k az ujjongó szavakat, vagy a szü lő vá rosá nak kereskedő je volt
az?".31
Az ú j kommuniká ció s technoló gia élénk vitá t vá ltott ki a szá zadforduló s
tá rsadalomfilozó fusok kö zö tt, amely figyelemre méltó hű séggel vetítette elő re a mai
Ameriká ban az internet hatá sairó l folyó , egyre gyorsuló vitá t. Egyfelő l az optimistá k
lelkesedtek, hogy az ú j kommuniká ció s technoló giá k szélesebb teret engednek az emberi
együ ttérzésnek. Az altruizmus kibő vü lne a vasú t, a villanyvezeték és a tá víró á ltal ú jonnan
egyesített tá rsadalomban.32 William Allen White utó pisztikus vízió já ban a kommuniká ció
terén elért ú j technoló giai fejlő dés magá ban hordozta annak lehető ségét, hogy a vilá got
nemzet egy szomszédsá g.... A villanyvezeték, a vascső , az utcai vasú t, a napilap, a telefon ...
mindannyiunkat egy testté tett.... Nincsenek kü lfö ldiek. Lehetséges, hogy minden ember
megérti egymá st.... Való ban ez csak a szellemi ébredés hajnala.33
Herbert Croly filozó fus azzal érvelt, hogy az ú j kommuniká ció s eszkö zö k lehető vé teszik,
hogy az aktív polgá rok a tá volsá g ellenére is "talá lkozzanak", és így csö kkentik vagy
megszü ntetik a képviselet szü kségességét. Ha ezekben az érvekben az elektromossá got és a
telefont az internettel helyettesítjü k, a tézis rendkívü l idő szerű nek tű nik a huszonegyedik
szá zad elején.
Má sfelő l az ó vatosabb tá rsadalmi megfigyelő k, mint John Dewey és Mary Parker Follett,
azzal foglalkoztak, hogyan lehet az ú j technoló giá t a személyes kapcsolatokkal ö sszefonni.
Bá r elismerték és tisztelték a nagyobb, ú j tá rsadalmat, a szomszédsá gok kisebb, régebbi
tá rsadalmi há ló zatait is nagyra becsü lték.
A gő z és az elektromossá g á ltal létrehozott Nagy Tá rsadalom lehet tá rsadalom [írta Dewey],
de nem kö zö sség. A modern élet kiemelkedő ténye, hogy a kö zö sséget a kombiná lt emberi
viselkedés ú j és viszonylag személytelen és mechanikus mó dszerei lerohantá k. ... A
gépkorszak a Nagy Tá rsadalom kialakítá sá ban behatolt a korá bbi idő k kiskö zö sségeibe, és
részben felbomlasztotta azokat, anélkü l, hogy Nagy Kö zö sséget hozott volna létre.34
A való di szolidaritá s [tette hozzá Follett] soha nem fog megvaló sulni, csak ha valahol egy kis
csoportnak egy má sikhoz való csatlakozá sa kezdő dik..... Csak tényleges ö sszefogá ssal, nem
pedig a képzeletre való hivatkozá ssal lehet a ...kü lö nbö ző szomszédsá gi csoportokat egy
egészséges, normá lis, pá rtatlan vá rosi élet alkotó elemeivé tenni. Akkor egy szomszédsá gi
csoport tagjá nak lenni azt jelenti majd, hogy egyú ttal az á llam tagja és felelő s tagja is.35
Follett Roxburyben, Boston akkoriban még ú j villamosos kü lvá rosá ban dolgozott, és
megfigyelte, hogy "a szabad, teljes kö zö sségi élet, amelyet a kö zö sségi kö telék megtartó és
tá plá ló erejében élnek, ... ma má r szinte ismeretlen". Jean Quandt tö rténész szerint Follett a
személyes szomszédsá gi kö telékek ú jjá teremtésére tö rekedett.
arra tö rekedett, hogy a [kö zö sségi] kö zpontokat a polgá ri apá tia lekü zdésére, a csoportok
kö zö tti kö lcsö nö s megértés elő mozdítá sá ra, valamint az egyhá zak, kereskedelmi
egyesü letek, pá holyok és ifjú sá gi csoportok integrá ció já nak helyi keretének
megteremtésére szolgá ló intézményekké tegye..... [A kö zö sségi kö zpontok szintjén kezdő dő
személyes kommuniká ció tová bbra is a szolidaritá s megteremtésének legbiztosabb mó dja
marad.36
A progresszívek aggó dtak a professzionalizá ló dá s miatt is, valamint amiatt, hogy a
hétkö znapi férfiak és nő k lemondanak a részvételrő l a néző k és a szabadidő eltö ltése
érdekében. Robert Park szocioló gus írta: "A politiká ban, a vallá sban, a mű vészetben és a
sportban ma má r meghatalmazottak képviselnek bennü nket ott, ahol korá bban
személyesen vettü nk részt. A kö zö sségi és kulturá lis tevékenység minden olyan formá já t,
amelyben ... korá bban részt vettü nk, profik vették á t, és az emberek nagy tö mege má r nem
szereplő , hanem néző ". Néhá ny évvel késő bb John Dewey, a progresszív értelmiség
fiatalabb tagja az olcsó szó rakozá st tette felelő ssé a polgá ri részvétel hanyatlá sá ért: "A
szó rakozá sok szá má nak, vá ltozatossá gá nak és olcsó sá gá nak nö vekedése erő teljes elterelést
jelent a politikai aggodalmaktó l. Az inkorrekt kö zö nség tagjainak tú l sok mó dja van a
szó rakozá snak, valamint a munká nak ahhoz, hogy sokat gondolkodjanak a hatékony
kö zö nséggé szervező désen..... Ami jelentő s, az az, hogy a szó rakozá si eszkö zö khö z való
hozzá férés minden eddig ismertet meghaladó an kö nnyű vé és olcsó bbá vá lt."37
A progresszív korszak tá rsadalmi reformerei (aká rcsak a mi korunkban) egy dilemma
szarvá ra kerü ltek. A szociá lis szolgá ltatá sokban, a kö zegészségü gyben, a vá rostervezésben,
az oktatá sban, a szomszédsá gszervezésben, a kulturá lis filantró piá ban, ső t még a
lobbizá sban is a hivatá sos munkatá rsak gyakran hatékonyabb, eredményesebb munká t
tudtak végezni az adott feladatban, mint a "jó szá ndékú " ö nkéntesek. Az ö nkéntes
egyesü letek egyszerű tagjainak jogfosztá sa azonban kö nnyen csö kkentheti az alulró l jö vő
polgá ri elkö telezettséget és elő segítheti az oligarchiá t. A progresszívek vívó dtak
ö nmagukkal a szakmaisá g és az alulró l építkező demokrá cia kö zö tti vá lasztá son, bá r végü l a
szakmaisá g győ zö tt.38
A technoló giá ró l és a szakmaisá gró l szó ló , baljó slatú vitá kon tú l sok amerikai a
tizenkilencedik szá zad végén ú gy érezte, hogy az erkö lcs erodá ló dik és a kö zö sség
széttö redezik. Az aranykor uralkodó ideoló giá ja a tá rsadalmi darwinizmus volt. Ennek hívei
azt á llítottá k, hogy a tá rsadalmi fejlő déshez a legerő sebbek tú lélésére van szü kség - a
kormá nyzatnak a "piac természetes tö rvényeibe" való kevés vagy semmilyen beavatkozá sa
nélkü l. Egy így szervezett tá rsadalomban a legü gyesebbek sikeresek, a gyengék elbuknak, és
az akadá lytalan kiesési folyamat biztosítja a tá rsadalmi fejlő dést. Ez a filozó fia fontos
tekintetben elő revetítette a korlá tlan piac libertariá nus imá datá t, amely a mai Ameriká ban
ismét népszerű vé vá lt. A tizenkilencedik szá zad végén azonban a szociá ldarwinizmus
kritikusai fokozatosan mind intellektuá lisan, mind (egyre inká bb) politikailag fö lénybe
kerü ltek.35 "A szá zadforduló n" - szá mol be Painter tö rténész - "az amerikaiak egyre inká bb
ú gy érezték, hogy a tá rsadalmat demokratizá lni kell, hogy mindenkinek tisztességes esélyt
biztosítsanak az életre, a szabadsá gra és a boldogsá gra való tö rekvésre".39
Ezt a filozó fiai fordulatot részben az ú jsá gíró k - Jacob Riis, akinek How the Other Half Lives
(1890) című kö nyve a nyomornegyedek tragikus bérlaká skö rü lményeit mutatta be; Lincoln
Steffens, akinek Shame of the Cities (1904) című kö nyve a vá rosi mocsok és a kormá nyzati
korrupció t ká rhoztatta - leleplezései vá ltottá k ki; Ida Tarbell, akinek a McClure's
magazinban (1904) megjelent leleplező írá sa a Standard Oil trö szt fosztogatá sait tá madta;
Upton Sinclair, akinek The Jungle (1905) című írá sa a bevá ndorló munká sokkal szembeni
visszaéléseket ítélte el; és má sok.40 Az ilyen konkrét visszaéléseken kívü l azonban a
progresszív értelmiségiek szélesebb kö rű vá gyakozá st fogalmaztak meg a kisvá rosi élet
kö zö sségi értékei utá n, nosztalgiá t, amelyet az ú j Amerika materializmusa, individualizmusa
és "nagysá ga" vá ltott ki.
A tá rsadalmi vá ltozá sok ü teme és mértéke, amelyeket az amerikaiak egy évszá zaddal
ezelő tt éltek á t , mélységesen megzavarta ő ket. Tá rsadalmuk á talakulá sa gyakorlatilag
mindenkit érintett, és szétszakította a hagyomá nyos kapcsolatokat. Az életü kben
bekö vetkezett tá rsadalmi tö résekkel kapcsolatos érzéseiket figyelemre méltó an korszerű
kifejezésekkel fejezték ki. "Lényü nk gyö keréig el vagyunk bizonytalanodva" - írta Walter
Lippmann 1914-ben.
Nincs olyan emberi kapcsolat, legyen az szü lő és gyermek, férj és feleség, munká s és
munkaadó , amely ne mozogna furcsa helyzetben. Nem vagyunk hozzá szokva a bonyolult
civilizá ció hoz, nem tudjuk, hogyan viselkedjü nk, ha megszű nt a személyes kapcsolat és az
ö rö k tekintély. Nincsenek precedensek, amelyek eligazítaná nak bennü nket, nincs olyan
bö lcsesség, amely nem egy egyszerű bb korszakra készü lt. Gyorsabban változtattuk meg a
környezetünket, mint ahogy mi magunk tudnánk változtatni magunkat.41
Egy évvel késő bb Booth Tarkington, a Pulitzer-díjas hoosier-i regényíró a tizenkilencedik
szá zad végi vá rosiasodá ssal já ró tá rsadalmi vá ltozá sokró l elmélkedett szü lő vá rosá ban,
Indianapolisban.
Nem is olyan régen, egy nemzedékkel ezelő tt, nem volt itt egy zihá ló ó riá s, nem volt egy
nyü zsgő , mocskos vá ros; csak egy kellemes nagyvá ros volt, ahol a szomszédos emberek
megértették egymá st, és ö sszességében nagyjá bó l egyformá k voltak. Laza és kedves hely
volt - "otthonosnak" nevezték..... A derék polgá rok kényelmesen kocogtak a phaetonokban
vagy a surrey-kben, hogy vasá rnaponként csalá di kocsiká zá sra induljanak. Senki sem volt
nagyon gazdag, kevesen voltak nagyon szegények, a levegő tiszta volt, és volt idő élni.42
Robert Barrows vá rostö rténész megjegyzi a nosztalgikus leegyszerű sítést ezekben a
sorokban, de hozzá teszi, hogy "Tarkington panasza egy egyszerű bb korszakért olyan
való sá got is tü krö z, amelyet generá ció já nak olvasó i habozá s nélkü l elfogadtak volna".
Charles Horton Cooley szocioló gus, aki első kézbő l szemlélte a vá ltozá sokat, 1912-ben
megfigyelte, hogy "a mi életü nkben a szomszédsá g intimitá sá t felbontotta a szélesebb kö rű
kapcsolatok bonyolult há ló já nak nö vekedése, amely idegenü l hagy bennü nket azok
szá má ra, akik ugyanabban a há zban laknak ... csö kkentve a szomszédainkkal való gazdasá gi
és szellemi kö zö sségü nket".43 Az urbanizá ció , az iparosodá s és a bevá ndorlá s alá á sta a
szomszédsá got.
A progresszív gondolkodó k tö bbnyire kisvá rosokbó l szá rmaztak, és felismerték a kisvá rosi
élet elnyomó jellemző it - "a kisvá rosi csordá t", ahogy egyikü k fogalmazott. De felidézték a
személykö zi kö telékekben gyö kerező kö zö sség erényeit is. "Egy eskü vő t vagy egy gyermek
szü letését olvasva" - jegyezte meg William Allen White - "megvan bennü nk az a szomszédi
érzés, amely az igazi demokrá ciá t neveli". Az ilyen szomszédsá g a kö lcsö nö s segítségnyú jtá s
informá lis há ló zatá t jelentette, a tá rsadalmi tő két egy kü lö nö sen tiszta formá ban. A
kisvá rosokban, jegyzi meg Quandt tö rténész,
[Mivel mindenki mindenki má s dolgá val tö rő dö tt, a betegség vagy a baj gyorsan kiderü lt, és
gyors reagá lá sra késztetett. Jane Addams emlékezett a falusi pletyka haszná ra: az emberek
így tá jékozó dtak arró l, hogy kinek van szü ksége segítségre, és így tudtá k megtenni "a
legkö zelebbi jó t"... Az intimitá s és az osztá lynélkü liség érzése mellett a kisvá rosi ethosz,
amely ezen értelmiségiek értékrendjét alakította, a kö zö sség kö zü gyeiben való széleskö rű
részvételt hangsú lyozta..... Az eredmény egy olyan politikai demokrá cia volt, amely inká bb
az egalitá rius, mint a paternalista kö zö sségi érzésen alapult.44
A kommunitá rius progresszívek elítélték az ilyen szoros kö telékek erodá ló dá sá t a
vá rosiasodó , iparosodó Ameriká ban. A piac személytelen és gyengü lő kö telékei a csalá d, a
bará tsá g és a kisvá rosi szolidaritá s szilá rdabb kö telékeinek helyébe léptek. Elméleteik
visszhangoztá k a kortá rs euró pai tá rsadalomelméletek - Sir Henry Maine stá tusz kontra
szerző dés, Ferdinand Tö nnies Gemeinschaft kontra Gesellschaft, Emile Durkheim
mechanikus kontra szerves szolidaritá s, Georg Simmel pedig a vá ros és a metropolisz
ö sszehasonlítá sa - á ltal 1860 és 1902 kö zö tt megfogalmazott megkü lö nbö ztetéseket. Nagy-
Britannia, mint az első iparosodó orszá g, talá lkozott elő szö r az ö nkeresés és a szolidaritá s
modern ö sszeü tkö zésével. Má r 1845-ben Benjamin Disraeli, a késő bbi viktoriá nus reformer
azt írta:
A nagyvá rosokban az embereket a nyereségvá gy hozza ö ssze. A vagyonszerzés tekintetében
nem együ ttmű kö dnek, hanem elszigetelő dnek; minden má sban pedig nem tö rő dnek a
szomszédokkal. A kereszténység arra tanít bennü nket, hogy szeressü k felebará tunkat, mint
ö nmagunkat; a modern tá rsadalom nem ismeri el a felebará tot.
Az ú jabb tá rsadalmi rendben, á llapítottá k meg amerikai utó dai, "a kapcsolatok inká bb
felszínesek, a kö zvélemény á ltal elő írt korlá tok gyengék, a szomszéddal való kö zö s ü gy
pedig hiá nyzik".45
Ezek a gondolkodó k azonban tová bbra is bíztak abban, hogy a kö rü lö ttü k kialakuló ban lévő
karhatalmi tá rsadalomban is ú jjá lehet építeni az eltérő formá jú , de hasonló értékű
tá rsadalmi kö telékeket. A tá rsadalmi vá ltozá sokró l felá llított diagnó zisuk receptekhez
vezetett, nem pedig kétségbeeséshez. Ahogy Quandt tö rténész leírja e reformerek optimista
szemléletét: "Az ö sszetartozá s kö nnyű érzése, a tapasztalatok hasonló sá ga és a részvétel
etiká ja talá n kö nnyebben megmarad a kis telepü lésen, mint bá rhol má sutt, de ez nem zá rta
ki, hogy má s talajon mű veljék ő ket".46 A kö zö sség á polá sá ra szolgá ló ú j eszkö zö k
megtalá lá sa vagy megformá lá sa az ipari tá rsadalom idegen talajá n tehá t kö zponti feladatot
jelentett a progresszívek szá má ra.
A progresszív korszak szociá lis reformerei ú gy kezdtek tekinteni a tá rsadalom bajaira, a
szegénységre és a tö bbi problémá ra, mint amelyek tá rsadalmi és gazdasá gi okokra, nem
pedig egyéni erkö lcsi hibá kra vezethető k vissza. Az ú j, ö sszetettebb és egymá stó l fü ggő
kö rü lmények kö zö tt a rideg individualizmus egyre kevésbé tű nt reá lisnak, és fokozatosan
felvá ltotta a a tá rsadalom szervesebb felfogá sa. A progresszívek nem tagadtá k az ö nérdek
fontossá gá t, de hozzá tették, hogy a férfiakat és nő ket nem anyagi értékek is mozgatjá k - a
szeretet, a jó hírnév, ső t az ö nzetlenség is.
Az aranykorban a kényelmes kö zéposztá ly szá má ra a "jó tékonysá g" és az "amerikanizá ció "
megfelelő vá lasznak tű nt a tá rsadalmi bajokra. "Ezekben az évtizedekben" - írja Paul Boyer
tá rsadalomtö rténész - "a kö zéposztá ly való já ban elhagyta a bevá ndorló vá rosokat és azok
ö sszetett problémá it - a kü lvá rosokba menekü lt, szű k szomszédsá gi enklá vékba vonult
vissza, nevetségesen elutasította az ö nkormá nyzati politiká t, és hagyta, hogy a vá rost
formá ló ipari kapitalizmus ellenő rizetlenü l és kontrollá latlanul haladjon elő re". De - teszi
hozzá Jeffrey A. Charles tö rténész - "a szá zadforduló ra ... a szociabilitá s ö nmagá ban nem
tű nt megfelelő vá lasznak arra a vá lsá gérzésre, amely a kö zéposztá lyt sú jtotta..... [A]
tá rsadalmi megvá ltá s a kooperatív aktivizmus ú j típusá t kö vetelte meg ... a kö zö sséget
szolgá lva".47
Az 1912-es elnö kvá lasztá si kampá nyá ban Woodrow Wilson az Ameriká t az elő ző négy
évtizedben végigkísérő á talakulá sró l beszélt olyan kifejezésekkel, amelyekrő l tudta, hogy a
vá lasztó k megértik.
Egy egészen má s korszakba érkeztü nk, mint az azt megelő ző eké..... Tegnap, és a tö rténelem
kezdete ó ta, az emberek ú gy viszonyultak egymá shoz, mint egyének.... Az egész Unió ban az
emberek egyre inká bb ú gy érzik, hogy nincs hatalmuk ü gyeik alakulá sa felett. Napjainkban
az emberek mindennapi kapcsolatai nagyrészt nagy, személytelen vá llalatokkal,
szervezetekkel, nem pedig má s egyéni emberekkel á llnak kapcsolatban. Ez pedig nem má s,
mint egy ú j tá rsadalmi korszak, az emberi kapcsolatok ú j korszaka, az élet drá má já nak ú j
színpadra á llítá sa.48
Rö viden: egy olyan kor volt, amely nagyon hasonlított a miénkhez, tele volt a technoló giai
fejlő dés és a pá ratlan jó lét ígéretével, de nosztalgikusan vá gyott egy integrá ltabb
kapcsolatrendszerre. Akkor is, mint most, az ú j kommuniká ció s mó dok a kö zö sség ú j
formá it ígérték, de a megfontolt férfiak és nő k azon tű nő dtek, hogy ezek az ú j formá k vajon
nem lesznek-e bolondok aranyá t jelentik. Akkor is, mint most, a kö zelmú lt gazdasá gi
fejlő désébő l tá plá lkozó optimizmus kü zdö tt a lá tszó lag megoldhatatlan tá rsadalmi bajok
kemény való sá gá ban megalapozott pesszimizmussal.
Akkor is, mint most, a vagyon és a vá llalati hatalom ú j koncentrá ció ja kérdéseket vetett fel a
demokrá cia való di értelmét illető en. Akkor is, mint most, az elszegényedett etnikai
kisebbségek tö meges vá rosi koncentrá ció ja alapvető kérdéseket vetett fel a tá rsadalmi
igazsá gossá g és a tá rsadalmi stabilitá s tekintetében. Akkor is, mint ma, a kényelmes
kö zéposztá ly a menekü lés csá bító vonzereje és a megvá ltó tá rsadalmi szolidaritá s mélyebb
igényei kö zö tt vergő dö tt.
Akkor is, mint most, a kereskedelem ú j formá i, a munkahelyek á talakulá sa és az emberi
telepü lések ú j térbeli szervező dése a szolidaritá s régebbi formá it fenyegette. Akkor is, mint
most, a bevá ndorlá si hullá mok megvá ltoztattá k Amerika arculatá t, és veszélyeztetni
lá tszottak az unum in our pluribus-t. Akkor is, mint most, az anyagelvű ség, a politikai
cinizmus és a cselekvés helyett inká bb a nézelő désre való hajlam meghiú sítani lá tszott az
idealista reformizmust.
Mindenekelő tt, akkor is, mint most, a tá rsadalmi kapcsolatok régebbi szá lait a technoló giai,
gazdasá gi és tá rsadalmi vá ltozá sok koptattá k - ső t, tö nkretették -. Komoly megfigyelő k
megértették, hogy a mú lt ú tja nem kö vethető vissza, de kevesen lá ttá k tisztá n a jobb jö vő
felé vezető utat.
A szá zadforduló ra a technoló giai vívmá nyokbó l fakadó ö nelégü ltséget elégedetlenség,
polgá ri leleményesség és szervezett reformtö rekvések vá ltottá k fel, amelyeket az
elégedetlenség és a reménykedés keveréke tá plá lt. Az elkö vetkező évtizedben ez a virá gzó ,
sokoldalú mozgalom - amely az aranykorban elvetett magokbó l nő tt ki, és a tá rsadalmi
kapcsolatok ú j á gaitó l fü ggö tt - az amerikai tö rténelem legerő teljesebb reformkorszaká t
hozta létre.
Míg a reakció s romantikusok egy kisebb, egyszerű bb, pá sztori korszakhoz való
visszatérésrő l á brá ndoztak, a progresszívek tú lsá gosan gyakorlatiasak voltak ahhoz, hogy
ez a vonzerő vonzza ő ket. Csodá ltá k a mú lt erényeit, de megértették, hogy nem mehetü nk
vissza. Az ipari korszak, hibá i ellenére, olyan anyagi jó létet tett lehető vé, amely a polgá ri
fejlő dés elengedhetetlen elő feltétele volt. A kérdés nem az volt, hogy "modernitá s, igen vagy
nem?", hanem inká bb az, hogy hogyan reformá ljuk meg intézményeinket és alakítsuk á t
szoká sainkat ebben az ú j vilá gban, hogy biztosítsuk hagyomá nyaink maradandó értékeit.
Szemléletü k aktivista és optimista volt, nem pedig fatalista és csü ggedt. A progresszívek
megkü lö nbö ztető jellemző je volt az a meggyő ző désü k, hogy a tá rsadalmi bajok nem fognak
maguktó l helyrejö nni, és hogy vakmerő ség lenne passzívan vá rni az idő gyó gyulá sá ra.
Ahogy Herbert Croly fogalmazott, nem hittek abban, hogy a jö vő magá tó l megoldó dik.49
Nekü nk sem kellene.
Richard McCormick tö rténész, aki a tizenkilencedik szá zad utolsó éveirő l írt, talá n a
huszonegyedik szá zadba lépő amerikaiak szá má ra is felvá zolta az irá nyt:
Nehéz idő k kö zepette sok amerikai megkérdő jelezte intézményeinek megfelelő ségét, és
elgondolkodott azon, hogy lehetséges-e a demokrá cia és a gazdasá gi egyenlő ség egy ipari
tá rsadalomban. Ezekre a kérdésekre reménykedve és kemény munká val vá laszolva néhá ny
férfi és nő ú j mó dszerekkel kezdett kísérletezni a problémá k megoldá sá ra. Szá zak ö ntö tték
energiá ikat telepes há zakba, ahol a vá rosi szegények kö zö tt éltek és dolgoztak. A lelkészek
ú j nemzedéke a szó székrő l igyekezett a kereszténységet nem csak a kö vetkező , hanem a
jelen vilá g szá má ra is relevá nssá tenni azá ltal, hogy egyhá zukat aktívan a há trá nyos
helyzetű ek oldalá ra á llította. Orszá gszerte ú j szakaszba lépett az ö nkormá nyzati
reformmozgalom, amikor az ü zletemberek és szakemberek megpró bá ltak a sajá t soraikbó l
kilépni, és széles kö rű tá mogatá st szerezni a vá rosfejlesztés vá ltozatos programjainak. A nő i
klubok egyre inká bb a tá rsadalmi problémá k megoldá sa felé fordítottá k figyelmü ket az
irodalom megvitatá sá ró l . Bá r ezek a kö zép- és felső osztá lybeli tö rekvések még egy
évtizedig nem érték el erejü k csú csá t, a progresszivizmus magvait az 1890-es évek
depresszió ja alatt vetették el.50
Az amerikai polgá ri élet ú jjá éledésének egyik szembetű nő jellemző je a tizenkilencedik
szá zad utolsó évtizedeiben az egyesü letépítés való sá gos "boomja" volt. Az amerikaiak
klubok irá nti vonzó dá sa a kö ztá rsasá g legkorá bbi éveire nyú lik vissza.51 Néhá ny
progresszív korszakbeli egyesü let (mint példá ul az Odd Fellows Fü ggetlen Rendje) a
tizenkilencedik szá zad első harmadá bó l szá rmazik, sok má s pedig a polgá rhá ború bó l és
annak utó életébő l. Amint azt a 14. fejezetben megjegyeztü k, a Knights of Pythias, a Grange,
a Benevolent and Protective Order of Elks, az Ancient Order of United Workmen és a Grand
Army of the Republic (GAR) mind 1864 és 1868 kö zö tt alakultak. Az Amerikai Légió
tizenkilencedik szá zadi megfelelő jének, a GAR-nak 1885-re jó val tö bb mint há romszá zezer
tagja volt.52
A tö rténészek azonban egyetértenek abban, hogy ezekre a korá bbi alapokra a XIX. szá zad
végén és a XX. szá zad elején a polgá ri tá rsulá sok hatalmas ú j struktú rá ja épü lt.53 A
tá rsadalmi klubok nem voltak ú jdonsá gok az amerikai életben, de a kö zö sségi tö rténetek
rendszeresen megemlítik, hogy ebben az idő szakban szaporodtak el. A tizenkilencedik
szá zad végén egy ú gynevezett klubmozgalom sö pö rt végig az orszá gon, amely az
ö nsegélyezést és az amatő rizmust hangsú lyozta. 1876-ban Henry Martyn Robert kiadta a
Robert's Rules of Ordert, hogy rendet teremtsen a klub- és bizottsá gi ü lések gombamó d
szaporodó anarchiá já ban. Kézikö nyvek jelentek meg arró l, hogyan kell létrehozni egy
fiú klubot vagy egy nő i klubot. Az 1880-as és 1890-es években az egyetemi diá kszö vetségek
és diá kszö vetségek gyorsan terjedtek.
A tizenkilencedik szá zad utolsó évtizedeiben az amerikaiak soha nem lá tott szá mú ö nkéntes
egyesü letet hoztak létre és csatlakoztak hozzá juk. Az 1870-es évektő l kezdve az 1910-es
évekig ú j típusú egyesü letek szaporodtak, a má r létező egyesü letek tagozatai elszaporodtak,
és az egyesü letek egyre inká bb á llami és nemzeti szervezetekbe tö mö rü ltek. Peoriá ban és
St. Louisban, Bostonban és Boise-ban, Bathban és Bowling Greenben az amerikaiak
klubokat és egyhá zakat, pá holyokat és veterá ncsoportokat szerveztek. Mindenü tt, a
nagyvá rosi metropoliszoktó l a kisvá rosokig, az ö nkéntes egyesü letek szá ma gyorsabban
nő tt, mint a gyorsan nö vekvő népesség. Így az egy fő re jutó egyesü letek - testvéri, vallá si,
etnikai, munká s, szakmai, polgá ri stb. egyesü letek - sű rű sége a tizenkilencedik szá zad
má sodik felében meredeken emelkedett. Ezutá n, nem sokkal a szá zadforduló utá n az
egyesü letek sű rű sége stagná lni kezdett. (A 94. á bra az egy fő re jutó helyi szervezetek
szá má nak nö vekedését mutatja az orszá g huszonhat kü lö nbö ző telepü lésébő l á lló
mintá ban).54
Egy ú jabb évszá zad kü szö bén á llva lá thatjuk, hogy a huszadik szá zadi polgá ri tá rsadalom
alapkö vét a nemzedék

94. ábra: Társulási sűrűség huszonhat amerikai közösségben, 1840-1940

1870-1900. Az intézményi erjedésnek ez az idő szaka a huszadik szá zad elején ért véget, de
aztá n (amint azt e kö nyvben korá bban lá ttuk) a feltö ltő dés hosszú idő szaka kö vetkezett,
ahogy az aranykorban és a progresszív korszakban alapított szervezetek bő vítették
tagsá gukat. Azt, hogy a 94. á bra nem pusztá n az egyesü letépítés, hanem a polgá ri kreativitá s
és vá llalkozó i szellem ívét kö veti nyomon, az a tény sugallja, hogy tö kéletesen tü krö zi az
amerikai helyi ú jsá gok robbaná sszerű nö vekedését 1880 és 1910 kö zö tt, amelyet 1920 és
1940 kö zö tt némi stagná lá s kö vetett.55
Az 1870 és 1920 kö zö tti években a polgá ri leleményesség olyan crescendó t ért el, amelyhez
fogható t az amerikai tö rténelemben nem csak a klubok szá ma, hanem az ú jonnan alapított
szervezetek kö re és tartó ssá ga tekintetében is. Theda Skocpol politoló gus és munkatá rsai
kimutattá k, hogy az amerikai tö rténelem két évszá zadá nak legnagyobb tö meges tagsá ggal
rendelkező szervezeteinek fele - olyan egyesü letek, amelyek valaha is a felnő tt férfi vagy nő i
lakossá g legalá bb 1 szá zaléká t tö mö rítették - az 1870 és 1920 kö zö tti évtizedekben jö tt
létre.56 Ahogy a
a 95. á bra azt mutatja, hogy az ilyen nagy tagsá ggal rendelkező egyesü letek szá ma a 19.
szá zad végén drá maian megnő tt, és az 1920-as években elérte a csú cspontot, ahonnan a 20.
szá zad há tralévő részében alig mozdult el.
Való ban, aligha tú lzá s azt á llítani, hogy a mai amerikai élet legtö bb jelentő s, széles kö rű
polgá ri intézményét tö bb évtizedes kivételes

95. ábra: A nagy tagsággal rendelkező egyesületek alapítása és halmozott

előfordulása
tá rsadalmi kreativitá s a huszadik szá zadforduló kö rnyékén. A 9. tá blá zat bizonyítékot
mutat erre az á ltalá nosítá sra. A Vö rö skereszttő l a NAACP-ig, a Kolumbusz Lovagoktó l a
Hadasszá ig, a cserkészektő l a Rotary klubig, a PTA-tó l a Sierra Clubig, a Gideon Tá rsasá gtó l
az Audubon Tá rsasá gig, az Amerikai Ü gyvédi Kamará tó l a Farm Bureau Federationig, a Big
Brothers-tő l a Nő i Vá lasztó k Ligá já ig, a Teamsters Uniontó l a Campfire Girlsig nehéz olyan
fő vonalbeli civil intézményt megnevezni a mai amerikai életben, amelyet ne ebben a néhá ny
évtizedben talá ltak volna ki.
Rá adá sul a huszadik szá zadforduló n, ebben a termékeny idő szakban alapított szervezetek
szokatlanul hosszú életű ek voltak. Példá ul az Encarta 2000 World Almanacban felsorolt 506
korabeli nemzeti "tá rsasá g és egyesü let" kö zü l - nagyok és kicsik, tagozatokkal és anélkü l,
vallá si, szakmai, tá rsadalmi, politikai stb. szervezetek - majdnem kétszer annyi alakult az
1890 és 1920 kö zö tti harminc évben, mint az 1960 és 1990 kö zö tti harminc évben. A 96.
á bra, amely az 506 egyesü let alapítá si dá tumá nak eloszlá sá t mutatja, azt mutatja, hogy az
amerikai civil tá rsadalom a huszadik szá zad végén még figyelemre méltó mértékben a
szá zad elején lefektetett szervezeti alapokon nyugodott.57 Egy ilyen kormegoszlá s - ahol az
idő sek szá ma meghaladja a fiatalokét - arra utal, hogy a szü letési rá ta csö kkent, vagy a
csecsemő halandó sá g emelkedett, vagy mindkettő . Má s szavakkal, ö sszehasonlítva a vagy-
9. táblázat: Társadalmi tőkeinnovációk, 1870-1920
Szervezet Alapítás
időpontja

Nemzeti Fegyveres Szö vetség 1871

Shriners 1872

Chautauqua Intézet 1874

Amerikai Ü gyvédi Kamara 1878

Ü dvhadsereg (Egyesü lt Á llamok) 1880

Amerikai Vö rö skereszt 1881

Amerikai Egyetemi Nő k Szö vetsége 1881

Kolumbusz Lovagjai 1882

Amerikai Munká sszö vetség 1886

Gépészek Nemzetkö zi Szö vetsége [és késő bb a Repü lő gépipari Dolgozó k 1888
Nemzetkö zi Szö vetsége]

Loyal Order of Moose 1888

Nő i Misszió s Szö vetség (Déli Baptista) 1888

Hull House (néhá ny éven belü l má s telepü lési há zak is létesü ltek) 1889

Nő i Klubok Á ltalá nos Szö vetsége 1890

Egyesü lt bá nyá szok 1890

Elektromos Munká sok Nemzetkö zi Testvérisége 1891

Nemzetkö zi Hosszú tá vfuvarozó k Szö vetsége 1892

Sierra Club 1892

Zsidó Nő k Nemzeti Taná csa 1893

Nemzeti Polgá ri Liga 1894

Amerikai Bowling Kongresszus 1895

Norvégia fiai 1895

Amerikai á poló k szö vetsége 1896

Volunteers of America 1896

Ír-amerikai Tö rténelmi Tá rsasá g 1897

Szü lő i-Taná r Egyesü let (eredetileg Anyá k Orszá gos Kongresszusa) 1897

Sasok Testvéri Rendje 1898

Gedeon Tá rsasá g 1899

Kü lfö ldi Há ború k Veterá njai 1899

Nemzeti Fogyasztó védelmi Liga 1899

Nemzetkö zi Nő i Ruhaipari Dolgozó k Szakszervezete 1900

4-H 1901

Lutherá nusok Segélyszervezete 1902

Goodwill Industries 1902

Nemzeti Gazdaszö vetség 1902

Big Brothers 1903

A Teamsters Nemzetkö zi Testvériség 1903

Lengyelorszá g fiai 1903

Nemzeti Audubon Tá rsasá g 1905

Rotary 1905

Olaszorszá g fiai 1905

Boys Clubs of America 1906

YWCA 1906

Big Sisters 1908

NAACP 1909
Amerikai Kemping Szö vetség 1910

Cserkészek 1910

Tá bortű z lá nyok 1910

Vá rosi Liga 1910

Cserkészlá nyok 1912

Hadassah 1912

Community Chest (késő bb United Way) 1913

Kö zö sségi alapítvá nyok (Cleveland, Boston, Los Angeles stb.) 1914-15

Amerikai Egyetemi Professzorok Szö vetsége 1915

Junior Kereskedelmi Kamara (Jaycees) 1915

Kiwanis 1915

Ku Klux Klan (má sodik) 1915

Nő i Nemzetkö zi Bowling Kongresszus 1916

Civitan 1917

Lions Club 1917

Amerikai Légió 1919

Optimistá k 1919

Ü zleti és szakmai nő k (BPW) 1919

Amerikai Polgá ri Szabadsá gjogi Unió 1920

Amerikai Farm Bureau Szö vetség 1920

Nő i Vá lasztó k Ligá ja 1920

96. ábra: A kortárs amerikai egyesületek alapítási dátumai
korunkban a szervezetépítő k a szá zadforduló n még termékenyebbek vagy sikeresebbek
voltak, vagy mindkettő .
Rá adá sul a legutó bbi almanachokban felsorolt ú jabb csoportok, bá rmennyire is figyelemre
méltó ak, vagy levelező listá s csoportok, mint az Emberek az Amerikai Ú tért, vagy szű ken
meghatá rozottak és elenyésző ek, mint a Befektetési Menedzsment és Kutatá si Szö vetség, a
Homokvá répítő k Nemzetkö zi Tá rsasá ga, a New Age Walkers vagy a Csoport a Dohá nyzó k
Kö rnyezetszennyezése Ellen (GASP). Az 1890 és 1920 kö zö tt alapított csoportok - amelyek
végü l is má ra má r nagyjá bó l egy évszá zadon á t fennmaradtak - inká bb széles kö rű szakmai,
polgá ri vagy szolgá ltató szervezetek, mint példá ul a cserkészek, a Nemzeti É lelmiszeripari
Szö vetség, a Vö rö skereszt vagy a Lions Club. (Tényleg hihető , hogy a New Age Walkers vagy
aká r a GASP még 2099-ben is létezni fog?)
A huszadik szá zadforduló n a tá rsadalmi tő kebefektetések robbaná sszerű megjelenésének
tanulsá gaihoz elő szö r is meg kell jegyeznü nk, hogy milyen sokféle formá ban jelentek meg.
Egy évszá zaddal ezelő tt Amerika sokkal inká bb nemek szerint elkü lö nített hely volt, mint a
miénk, és az akkoriban alapított szervezetek tö bbsége nemek szerint volt elkü lö nítve. Így
nem meglepő , hogy a korszakban a szervezeti burjá nzá s legmarká nsabb példá i a testvéri
csoportok voltak. Bá r a szabadkő mű vességnek sokkal korá bbi gyö kerei voltak, az aranykor
a testvéri csoportok tö meges terjeszkedésének idő szaká t nyitotta meg. "Minden ö tö dik,
vagy talá n minden nyolcadik ember, akivel talá lkozol, valamilyen testvéri szervezettel
azonosul" - írta W. S. Harwood 1897-ben. 1910-re - szá mítja ki David Beito tö rténész -
"ó vatos becslés szerint a tizenkilenc év feletti felnő tt férfiak egyharmada volt tag".
A testvériség részben reakció t jelentett a gyors tá rsadalmi vá ltozá sok korá nak
individualizmusa és anó miá ja ellen, menedéket nyú jtva a rendezetlen és bizonytalan
vilá gnak. A testvéri csoportok anyagi elő nyö ket (példá ul élet- és egészségbiztosítá st),
valamint tá rsadalmi szolidaritá st és rituá lét biztosítottak. A kö lcsö nö s segítségnyú jtá s,
amely a kö lcsö nö sség elvén nyugodott - ma kedvezményezett, holnap adomá nyozó -, a
csoportok alapvető jellemző je volt. Beito tö rténész megjegyzi: "Sikeresen hoztak létre
hatalmas tá rsadalmi és kö lcsö nö s segélyhá ló zatokat a szegények kö rében". Az orszá g
legnagyobb testvéri szervezetei - a szabadkő mű vesek, az Odd Fellows, a Knights of Pythias,
az Ancient Order of United Workmen, a Modern Woodmen of America - orszá gszerte tö bb
szá zezer tagot szá mlá ltak a helyi tagozatokban. Beito megjegyzi, hogy ez a "fö ldrajzilag
kiterjedt struktú ra ... megkö nnyítette egyfajta tá rsbiztosítá st a helyi vá lsá gok, példá ul
természeti katasztró fá k vagy já rvá nyok enyhítésére". Végü l Beito hozzá teszi,
A pá holyhoz való csatlakozá ssal a beavatott - legalá bbis hallgató lagosan - elfogadott egy
értékrendet. A tá rsasá gok a kö lcsö nö sség, az ö ná lló sá g, az ü zleti képzés, a takarékossá g, a
vezető i képességek, az ö nkormá nyzat, az ö nkontroll és a jó erkö lcsi jellem elő mozdítá sá nak
szentelték magukat. Ezek az értékek olyan testvéri konszenzust tü krö ztek, amely á tnyú lt az
olyan lá tszó lag megoldhatatlannak tű nő megosztottsá gon, mint a faj, a nem és a jö vedelem.
Minden tá rsadalmi rangú férfi csatlakozott ezekhez a tá rsasá gokhoz. A testvéri szervezetek
a kö zéposztá lybeli és a munká sosztá lybeli tagokat egyará nt magukban foglaltá k. Jellemző en
faji és nemi alapon kü lö nbö ztek. Má srészt, ahogy Beito kimutatta, szá mos hasonló szervezet
létezett az afroamerikaiak és a nő k szá má ra, amelyek ugyanazokat a kö lcsö nö s
segítségnyú jtá si és erkö lcsi felemelési funkció kat szolgá ltá k. A szegregá ció lehet, hogy
visszataszító a mi értékrendü nknek, de a tá rsadalmi tő ke felemelkedő formá jaként a
testvéri szervező dések hatá rozottan nem korlá tozó dtak a kö zéposztá lybeli fehér férfiakra.
Amint azt a Kolumbusz Lovagjai, a B'nai B'rith és a Prince Hall szabadkő mű vesség (a fekete
szabadkő mű vesek szervezete) példá zza, a kü lö nbö ző etnikai csoportok hajlamosak voltak
sajá t testvéri szervezeteket létrehozni. A huszadik szá zad elejére a testvéri szervezeteknek
kihívá st jelentettek az ú j szolgá ltatá si klubok (Rotary, Kiwanis, Lions, Jaycees és hasonló k)
és a szakmai egyesü letek. Ezek az ú jabb csoportok ü zleti kapcsolatokat, modernebb
arculatot és kifelé irá nyuló polgá ri buzgalmat kíná ltak, bá r ez a testvériség
"testvériségének" rová sá ra ment.58
A nő k kö rében az 1873-74-ben a Kö zépnyugaton tö bbé-kevésbé spontá n mó don indult
keresztes hadjá rat ú j lendü letet adott a mértékletességi mozgalomnak, és a Nő i Keresztény
Mértékletességi Unió (WCTU) megalakulá sá hoz vezetett, amely hamarosan a szélesebb
kö rű erkö lcsi és tá rsadalmi reformok eszkö zévé vá lt. Frances Willard, a szervezet aktivista
vezető je a "Tégy meg mindent" orszá gos politiká t fogadta el, és a WCTU-nő k meg is tették:
bö rtö nreformot szorgalmaztak, ifjú sá gi csoportokat alakítottak, ó vodá kat alapítottak , ső t
még a munkaü gyi reformot is tá mogattá k. Az 1890-es években a WCTU hanyatlá snak indult,
és Willard 1898-ban bekö vetkezett halá lá val a WCTU a mértékletességre és a
szesztilalomra szű kü lt. Ekö zben azonban ú j nő i csoportok kezdtek megjelenni, amelyek
részben a 9. fejezetben ismertetett szá mos fü ggetlen olvasó - és tanulmá nyi csoportbó l
alakultak ki. 1890-ben a nő i szervezeteknek ezt a transzloká lis há ló zatá t a Nő i Klubok
Á ltalá nos Szö vetségévé (General Federation of Women's Clubs) kapcsoltá k ö ssze. Ebben az
idő szakban a nő i egyesü letek a kö zü gyekben való kifejezett részvétel felé fordultak, és
olyan kérdésekben kampá nyoltak, mint a gyermekmunka, a nő k foglalkoztatá sa, az ó vodá k
és szá mtalan má s tá rsadalmi reform, kö ztü k a nő k vá lasztó joga.59
A bevá ndorló k és az etnikai tá rsulá sok a mú lt szá zad végi tá rsadalmi tő keépítés má s
aspektusait is szemléltetik. Á ltalá nossá gban elmondható , hogy a kivá ndorlá s leértékeli az
egyén tá rsadalmi tő kéjét, mivel a legtö bb tá rsadalmi kapcsolatot há tra kell hagynia. Így a
bevá ndorló k racioná lisan tö rekednek a tá rsadalmi tő ke megő rzésére. Az ú gynevezett
lá ncmigrá ció , amelynek sorá n a "régi orszá g" egy adott helyérő l érkező bevá ndorló k
egymá s kö zelében telepednek le ú j hazá jukban, az egyik gyakori megkü zdési stratégia volt
és marad. Emellett a kö lcsö nö s segítségnyú jtá s jó tékonysá gi tá rsasá ga sok bevá ndorló
kö zö sség alapkö ve volt, amely anyagi biztonsá got, bajtá rsiassá got, ső t politikai képviseletet
is biztosított. Egy kínai tong tagja a huszadik szá zad elején egy megjegyzésben fejezte ki a
tá rsadalmi tő ke alapvető értékét a bevá ndorló k szá má ra: "Idegenek vagyunk egy idegen
orszá gban. Szü kségü nk van egy szervezetre (tong), hogy irá nyítsuk az orszá gbeli tá rsainkat
és fejlesszü k a bará tsá gunkat".60
Rowland Berthoff tö rténész szerint "A bevá ndorló k, akik má r hozzá szoktak a szorosabb
kö zö sségi élethez, mint amire szinte bá rmelyik amerikai vissza tudott emlékezni, gyorsan
á tvették az amerikai ö nkéntes egyesü let testvéri formá já t, hogy ö sszekö ssék helyi etnikai
kö zö sségeiket az amerikai élet kiszá míthatatlan lazasá gá val szemben". A németek, akik
ebben a korszakban a legnagyobb etnikai kisebbséget alkottá k, kü lö nö sen tá rsulá si
hajlamosak voltak. Amikor a szá zadforduló kö rnyékén olaszok, zsidó k, lengyelek és má sok
érkeztek Dél- és Kelet-Euró pá bó l, ő k is gyorsan szerveztek kö lcsö nö s segélyegyleteket,
ingyenes kö lcsö negyleteket, temetkezési tá rsasá gokat, tá rsadalmi, sport- és szabadidő s
klubokat, idegen nyelvű ú jsá gokat, templomokat és zsinagó gá kat. 1910-re az Ameriká ban
élő lengyelek kétharmada á llító lag a mintegy hétezer lengyel egyesü let legalá bb egyikéhez
tartozott, és hasonló szá mok vonatkoztak a zsidó kra, szlová kokra, horvá tokra és így tová bb.
Emellett a nemzeti testvéri szervezetek, mint a B'nai B'rith, a Hadassah és a Kolumbusz
Lovagok, a szá zadforduló utá n nagy szá mban vonzottak.61
A felszabadított feketék kö rében az egyesü letek létrehozá sa nagyjá bó l ugyanezt a mintá t
kö vette, beleértve a kö lcsö nö s segélyezési, temetkezési és tá rsadalmi egyesü leteket,
valamint a fekete testvéri és nő i csoportokat. A rabszolgasá gbó l kiszabadult, ú jonnan
szerzett polgá ri szabadsá gjogokkal élő és mélyreható tá rsadalmi széthú zá ssal szembesü lő
feketék 1870 és 1900 kö zö tt nagy szá mban alapítottak egyesü leteket és csatlakoztak
hozzá juk mind északon, mind délen. W. E. B. Du Bois A philadelphiai néger a szá zadforduló n
című klasszikus tanulmá nyá ban ( ) kiemelte a fekete titkos tá rsasá gok, példá ul az Odd
Fellows és a szabadkő mű vesek fontossá gá t, amelyek "a munka egyhangú sá gá bó l való
kikapcsoló dá st, a becsvá gy és az intrika terepét, a felvonulá s lehető ségét és a
szerencsétlenség elleni biztosítékot" jelentették - gyakorlatilag ugyanazokat a
jó téteményeket, amelyek ezekben az években fehérek millió it vonzottá k az ilyen
szervezetekbe. Amint azt a korá bbi fejezetekben tá rgyaltuk, az egyhá z egyedü lá lló an fontos
szerepet já tszott az afroamerikai kö zö sségen belü li tá rsadalmi tő keképzésben. Ugyanakkor
olyan egyesü letek jö ttek létre, amelyek ö sszekö tö tték a feketéket és a fehéreket a
tá rsadalmi reformok tá mogatá sá ra - mindenekelő tt a NAACP és az Urban League.62
Bá r az ipari Amerika kultú rá ja bizonyos szempontbó l egyre szekulá risabbá vá lt, a vallá s a
helyi egyhá zkö zségek és gyü lekezetek á hítatos tevékenységétő l fü ggetlenü l is jelentő s
szerepet já tszott a korszak polgá ri megú julá sá ban. Az Ü dvhadsereg, egy evangélikus
protestá ns mozgalom, amely misszió s buzgalommal és unortodox tö megmarketinggel -
felvonulá sokkal, fú vó szenekarokkal és "Halleluja lá nnyal" - szolgá lta a nem hívő vá rosi
szegényeket, 1880-ban terjedt el Nagy-Britanniá bó l Ameriká ban. Ez volt a "szociá lis
evangélium" és az "izmos kereszténység" korszaka. A szociá lis evangéliumi mozgalom a
liberá lis protestá ns teoló gusok és lelkészek szá zadforduló s tö rekvését testesítette meg,
hogy a kö zéposztá lybeli hívek figyelmét felhívjá k az olyan égető tá rsadalmi problémá kra,
mint a vá rosi szegénység. A szociá lis evangélium az individualizmus, a laissez-faire és az
egyenlő tlenség elleni reakció t jelentette, és kísérletet tett arra, hogy a vallá st az ú j
tá rsadalmi és szellemi kö rü lményekhez igazítsa.
Ebben az idő szakban sok egyhá z vette fel azt a jelleget, amelyet E. Brooks Holifield
vallá stö rténész "szociá lis gyü lekezetnek" nevez.
A XIX. szá zad végén gyü lekezetek ezrei alakultak á t olyan kö zpontokká , amelyek nemcsak
istentiszteletre voltak nyitva, hanem vasá rnapi iskolá k, koncertek, egyhá zi tá rsasá gok, nő i
talá lkozó k, ifjú sá gi csoportok, leá nyegyletek, fiú brigá dok, varró kö rö k, jó tékonysá gi
tá rsasá gok, napkö zis iskolá k, mértékletességi tá rsasá gok, sportklubok, cserkészcsapatok és
névtelen egyéb tevékenységek szá má ra is rendelkezésre á lltak..... Henry Ward Beecher azt
taná csolta a Yale-i szeminaristá knak, hogy "szaporítsá k a piknikeket" a gyü lekezeteikben,
és sokféle gyü lekezet a piknikeken tú l tornatermekbe, gyü lekezeti há zakba, tá borokba,
baseballcsapatokba és katonai kiképző csoportokba ment á t..... Egyre nagyobb ö sszegeket
adtak a sajá t fenntartá sukon kívü l má s célokra is: mind a vá rosokban, mind a vidéki
gyü lekezetekben a protestá ns gyü lekezetek 1923-ra adomá nyaik 25-35 szá zaléká t adtá k
misszió kra és jó tékony célokra, szemben a szá zadforduló 14-18 szá zaléká val.63
A vallá si inspirá ció , az ö nfejlesztés és a polgá ri elkö telezettség szorosan ö sszefonó dott
ebben az idő szakban. A Chautauqua mozgalom, amelyet 1874-ben New York á llam északi
részén alapítottak a metodista vasá rnapi iskolai taná rok nyá ri intézeteként, orszá gos szintű
iskolá k, tanulmá nyi csoportok és sá toros elő adá skö rutak sorozatá t hozta létre, amelyeken
Eugene Debstő l Warren Hardingig rendszeresen já rtak elő adó k. 1919-re egy kommentá tor
becslése szerint "minden tizenegy emberbő l egy az orszá gban, férfi, nő vagy gyermek,
minden évben részt vett egy líceum vagy Chautauqua programon". A rá dió (és késő bb a
televízió ) még csá bító bb szó rakozá st nyú jtott, bá r kevesebb lehető séget az alulró l jö vő ,
osztá lyokon á tívelő polgá ri taná cskozá sra.
A katolikusok á ltalá ban még inká bb megértő bbek voltak a szegények helyzetével, mint a
protestá nsok, nem utolsó sorban azért, mert tö bb katolikus tartozott a munká sosztá lyhoz.
Mint mindig, az egyhá z kü lö nleges szerepet já tszott a fekete kö zö sségben. Evelyn
Higginbotham, a fekete egyhá z egyik vezető tö rténésze megjegyzi, hogy "sokféle
programnak adott otthont, beleértve iskolá kat, kö rkö nyvtá rakat, koncerteket, éttermeket,
biztosító tá rsasá gokat, szakképzést, atlétikai klubokat - mindezek egy olyan népességnek
szolgá ltak, amely sokkal szélesebb kö rű volt, mint az egyes egyhá zak tagsá ga. Az egyhá z ...
politikai gyű léseket, klubnő k konferenciá it és iskolai ballagá sokat tartott". Rö viden, a
szociá lisan reformista kereszténység volt a korszak tá rsadalmi aktivizmusá nak nagy
részének kö zponti ihlető je. Amikor 1912-ben Theodore Rooseveltet teljes mellszélességgel
reformjelö ltként jelö lték az elnö ki posztra, a progresszívek kongresszusá nak kü ldö ttei
spontá n kitö rtek az "Elő re, keresztény katoná k!" érzelmes kó rusá ra.64
Ez volt az a korszak, amikor a szervezett munká smozgalom komoly erő lett az amerikai
életben. A Knights of Labor, amely azon a feltevésen alapult, hogy mindenféle munká st "egy
nagy szakszervezetbe" kell tö mö ríteni, az 1880-as 28 100 tagró l hat évvel késő bb 729 000-
re nő tt, de 1890-ben 100 000-re esett vissza, majd 1894-ben ö sszeomlott a szakképzettek
és a szakképzetlenek, valamint a feketék és fehérek kö zö tti belső konfliktusok miatt. Vezető
szerepét hamarosan az Amerikai Munká sszö vetség vette á t, egy sor szakmá k és ipará gak
mentén szervező dö tt szakszervezettel együ tt - bá nyá szok (1890-ben alapítottá k),
villanyszerelő k (1891), rakodó munká sok (1892), ruhaipari munká sok (1900), fuvarozó k
(1903) stb. Alig hét év alatt (1897-1904) az orszá gos szakszervezeti tagsá g csaknem
megnégyszerező dö tt, a nem mező gazdasá gi dolgozó k 3,5 szá zaléká ró l 12,3 szá zalékra. A
szakszervezeti erő feszítések ezú ttal tartó sabbnak bizonyultak, és a szakszervezeti tagsá g a
szá zad há tralévő részében nem esett az ú j szint alá .65
Thomas Cochran és William Miller tö rténészek vilá gossá teszik, hogy a szakszervezetek
tagjaik tá rsadalmi életének részét képezték, nem csupá n az anyagi javak megszerzésének
eszkö zét:
A kollektív munkaü gyi fellépés gyö kerei sokkal ö sszetettebbek voltak, mint a bérek és
munkaó rá k egyszerű kérdései..... A szakszervezetek csak egy része voltak a klubokba,
pá holyokba és testvérrendekbe tö mö rü lő tö megmozgalomnak. A szakszervezetben való
munka és a kü ldö ttek felhatalmazá sa a fő nö kkel való kü zdelemre az egyén hatalmá nak
ú jbó li megerő sítését jelentette a kö rnyezete felett. A kö lcsö nö s segélyezési politiká k
biztonsá gérzetet nyú jtottak az ipari balesetek és az idényjellegű munkanélkü liséggel
szemben, míg a szakszervezeti tá rsas ö sszejö vetelek, tá ncok, piknikek és elő adá sok
ö sztö nző szabadidő s tevékenységet kíná ltak.66
Mivel a progresszív korszak reformerei kü lö nö sen tisztá ban voltak az ifjú sá gfejlesztés
fontossá gá val, szervezeti energiá iknak ez volt a kiemelt célja. A kreativitá s rendkívü li
fellá ngolá sá val kevesebb mint egy évtized alatt (1901-10) megalapítottá k a huszadik
szá zadot meghatá rozó orszá gos ifjú sá gi szervezetek tö bbségét - a cserkészeket és a
cserkészlá nyokat, a tá bortű zlá nyokat, a 4-H-t, a fiú klubokat és a lá nyklubokat, a Big
Brothers and Big Sisters-t, valamint az Amerikai Kempingszö vetséget, a nyá ri tá borok
mozgalmá nak szervezeti kikristá lyosodá sá t, amely az elő ző két évtizedben gyorsan
fejlő dö tt.
Ezekben az években az ó voda és a kö zépiskola is az amerikai kö zoktatá s felismerhető
elemévé vá lt, a já tszó tér pedig az amerikai vá rosok mindennapjaivá . A szervezett
já tszó terek az 1885-ö s bostoni homokkertek létrehozá sá val kezdő dő en gyorsan elterjedtek
New Yorkban, Chicagó ban, Philadelphiá ban, Los Angelesben és azon tú l, és 1906-ra
megalakult az Amerikai Já tszó téri Szö vetség. Az ilyen nyilvá nos szabadidő s kö zpontok
létrehozá sá val a reformerek azt remélték, hogy az egész csalá dot bevonjá k az egészséges
szabadidő eltö ltésébe, ahelyett, hogy a gyerekeket felü gyelet nélkü l hagyná k a veszélyes
utcá kon. Az ú jonnan felismert gyermekbá ntalmazá s miatt a New York Society for the
Prevention of Cruelty to Children (New Yorki Tá rsasá g a Gyermekekkel szembeni
Kegyetlenség Megelő zésére) nevű szervezetet, amelyet 1874-ben alapítottak a New York
Society for the Prevention of Cruelty to Animals (New Yorki Tá rsasá g az Á llatokkal
szembeni Kegyetlenség Megelő zésére) mintá já ra, má shol is hasonló szervezetek kö vették,
és 1908-ra má r ö tvenö t helyi tá rsasá g mű kö dö tt a gyermekekkel szembeni kegyetlenség
megelő zésére. Rö viden, a korabeli amerikaiak nem egyszerű en csak sirá nkoztak azon, hogy
"milyenek ma a gyerekek", vagy nosztalgiá val só vá rogtak a falusi tá rsadalmi ellenő rzés
elvesztése utá n. A progresszívek inká bb arra fordítottá k szellemi, szervezeti és pénzü gyi
energiá ikat, hogy konstruktív ú j utakat tö rjenek az ifjú sá g szá má ra. A marketing
zsenialitá sá val az ú j szervezetek a tartó s tá rsadalmi értékeket - "A cserkész megbízható ,
hű séges, segítő kész, bará tsá gos, udvarias..." - a tá borozá s, a sport és a já ték tiszta
szó rakozá sá val ö tvö zték.67
A progresszív korszak egyik legjelentő sebb tá rsadalmi talá lmá nya a telepes há zak voltak,
amely a viktoriá nus Angliá bó l importá lt ö tlet volt. A telepeshá zakban idealista fiatal
kö zéposztá lybeli férfiak és nő k éltek néhá ny évig a vá rosi nyomornegyedekben, akik a
bevá ndorló szegények oktatá sá t és "erkö lcsi felemelkedését" igyekeztek elő segíteni. A Jane
Addams á ltal 1889-ben Chicagó ban alapított Hull House-t hamarosan hasonló kísérletek
sokasá ga kö vette má s vá rosokban - 1891-ig hat, 1897-ig hetvennégy, 1910-ig pedig
kö rü lbelü l négyszá z. Kezdetben a telepesek első dleges célja az angol nyelv és az
á llampolgá rsá ghoz szü kséges á llampolgá ri ismeretek oktatá sa volt, de tevékenységü k
gyorsan kiszélesedett, ahogy azt Mark Wahlgren Summers tö rténész leírja:
A telepü léshá zi dolgozó k vitakö zö sségeket és elő adá ssorozatokat hoztak létre,
megtanítottá k a nyomornegyedben élő anyá kat a fü rdés és a higiénia fontossá gá ra,
képezték ő ket a munkaerő piacon való versenyképességhez szü kséges kézü gyességre, és
ó vodá kat és bö lcső déket mű kö dtettek a dolgozó szü lő k gyermekei szá má ra. A Hull House fő
kollégiumá hoz hamarosan egy mű vészeti galéria is csatlakozott, majd egy ká véhá z, egy
tornaterem és egy bö lcső de.68
A telepes há zak értékes hozzá já rulá st nyú jtottak a vá rosi szegények életéhez. Az olyan
telepek, mint a pittsburghi Kingsley House, nyá ri "friss levegő " programokat szerveztek
tö bb ezer gyermek és szü leik szá má ra. A Hull House klubja adta Benny Goodmannek az első
klarinétjá t. Ironikus mó don azonban a telepes há zak mozgalmá nak legjelentő sebb hosszú
tá vú hatá sa nem a szolgá ltatá sban részesü lő kre, hanem a szolgá ltatá st nyú jtó kra volt. Jane
Addams azt remélte, hogy az élet keményebb való sá gá val való első kézbő l való kapcsolat
értelmet ad majd a fiatal fő iskolai diplomá sok életének. A telepeshá zak tapasztalataibó l
szá rmazó vezető k kö re rendkívü li volt - nem csupá n a szociá lis reformerek, mint Florence
Kelley és Eleanor Roosevelt, hanem a késő bbi kö zszellemű veltségű ü zleti má gná sok, mint
Gerard Swope (a General Electric elnö ke, 1922-1944) és Walter Sherman Gifford (az AT&T
elnö ke, 1925-1948) is. Richard McCormick tö rténész ö sszefoglalja a telepü lések hosszabb
tá vú hatá sá t:
A telepü lések a férfiak és a nő k szá má ra egyará nt gyakorló térként szolgá ltak. A lakosok
minden elképzelhető progresszív tá rsadalmi reformba bekapcsoló dtak: a bérhá zak
javítá sá ba, a nyilvá nos já tszó terek mozgalmá ba, a gyermekmunka eltö rléséért folytatott
keresztes hadjá ratba, a dolgozó nő k jobb munkaidejének és bérének kö vetelésébe, és még
sok má sba..... É rtékeik és tevékenységeik gyakran idegennek tű nhettek a bevá ndorló
munká sok szá má ra, akiket segíteni akartak. De az 1900-as évek elején egyetlen má s
amerikai sem pró bá lt olyan keményen és sikeresen megoldá sokat kidolgozni a vá rosi, ipari
problémá kra, mint a telepesmozgalom nő tagjai és férfitagjai.69
A progresszivizmus mint tá rsadalmi mozgalom széleskö rű és sokszínű volt. Ahogy Peter
Levine politikai filozó fus megjegyezte: "Egy olyan mozgalom, amely vonzotta Upton
Sinclairt és J. Edgar Hoovert, W. E. B. Du Bois-t és Robert Taftot, Herbert Hoovert és a fiatal
Franklin D. Rooseveltet, aligha nevezhető egyá ltalá n mozgalomnak".70 Bá rmilyen egyszerű
értelmezés tehá t azzal a kocká zattal já r, hogy félrevezető és hiá nyos. A mi szempontunkbó l
nézve azonban a progresszív korszak polgá ri, kö zö sségi reakció t jelentett az aranykor
ideoló giai individualizmusá ra. Bá r kifejezetten politikai mozgalomban csú csosodott ki,
tá gabb és kö zvetlenebb tá rsadalmi célokkal indult. A já tszó terek, polgá ri mú zeumok,
ó vodá k, kö zparkok és a létrehozá sá ra irá nyuló sikeres erő feszítésekben a logika fontos
része volt az együ ttmű kö dés szoká sainak erő sítése, mikö zben nem fojtottá k el az
individualizmust. Frederick Law Olmsted, a New York-i Central Park tervező je (1876-ban
nyitotta meg kapuit) és a Yosemite Nemzeti Park első biztosa (1890) a parkok és
ü dü lő terü letek mint az elszigeteltség és a gyanakvá s lekü zdésének eszkö zei mellett
kardoskodott. Hasonló képpen, a já tszó téri mozgalom egyik lelkes tá mogató ja azt hirdette,
hogy a já tszó terek
való ban jelentő s szá mban és az orszá g minden részén megjelennek, és mindenü tt
ugyanazokat a tá rsadalmi eredményeket produká ljá k. Azaz, szép kö zö sségi szellemet
hoznak létre, felébresztik a polgá ri ö ntudatot és az együ ttmű kö dést, és az individualizmus
és az elszigeteltség helyett egész lélekkel való tá rsas együ ttlétet eredményeznek. Ha a
já tszó téri eszme érvényesü lni tudna ... a nemzet nyeresége a vidá m, elégedett, szorgalmas,
hazafias polgá rok egyre nö vekvő szá ma révén sokkal nagyobb lenne, mintha mesés
gazdagsá gú bá nyá kat tá rná nk fel, vagy a vilá g teljes kereskedelmét zá szló nk alá vonná nk.71
Rö viden, bá r á ltalá ban nem haszná ltá k ezt a terminoló giá t, a progresszívek egyik fontos
célja a tá rsadalmi tő ke megerő sítése volt.72 Emlékezzü nk arra, hogy a társadalmi tőke
kifejezést maga a progresszív korszak egyik pedagó gusa, L. J. Hanifan talá lta ki, amikor a
kö zö sségi kö zpontok értékét fejtegette.
A nevelés és az asszimilá ció ö sztö nzése talá n az ó vodai mozgalomban érte el legnagyobb
virá gkorá t. Az első amerikai ó vodá t a német progresszív pedagó gusok á ltal kitalá lt
intézménytő l kö lcsö nö zve Elizabeth Palmer Peabody, egy bostoni "bő kezű hö lgy" indította
el. Az 1870-es évek végére ez az ó vodai mozgalom gyorsan terjedt az egész orszá gban, és
1908-ra tö bb mint négyszá z ó vodá t mű kö dtettek nő i klubok, mértékletességi csoportok,
egyhá zak és má s szervezetek. A korai években az ó vodá kat egy innovatív nevelési filozó fia
inspirá lta, amely a gyermeki kreativitá st ö sztö nö zte. Ö nkéntes szervező ik egyrészt arra
tö rekedtek, hogy egészséges nevelési kö rnyezetet biztosítsanak a bevá ndorló gyermekek
szá má ra, má srészt pedig arra, hogy befolyá soljá k a szü lő k gyermeknevelési techniká it. Az
ó vodá k kö rü l a felnő ttek kapcsolatainak ú j formá i alakultak ki - anyaklubok, varró klubok
stb. A mozgalom néhá ny leginnovatívabb voná sa, beleértve az ö nkéntesek seregét és a
gyermeki kreativitá s, nem pedig az iskolaérettség hangsú lyozá sá t, eltű nt, ahogy az
ó vodá kat egyre inká bb beolvasztottá k az á llami iskolarendszerbe, és az ó vó nő k szakmai
elismerésre tö rekedtek; de egy fontos maradvá ny megmaradt. Az Anyá k Orszá gos
Kongresszusa, amely részben az ó vodai mozgalombó l alakult 1897-ben, a szü lő kbő l és
taná rokbó l á lló helyi iskolai csoportok szervezésével folytató dott. Az Anyá k Kongresszusa
1924-ben hivatalosan á tnevezték a Szü lő k és Taná rok Nemzeti Kongresszusá vá (késő bb
PTA).73
Ahogy McCormick feltá rja, a progresszívek megkö zelítésének kö zéppontjá ban a polgá ri
szerepvá llalá s á llt:
A progresszivizmus sikerének nagy részét a reformok sajá tos mó dszerének kö szö nhette,
amelynek vá ltozatait szinte minden ü gy vezető i á tvették. Á ltalá ban egy ö nkéntes egyesü let
megszervezésével, egy probléma kivizsgá lá sá val, a vonatkozó tények ö sszegyű jtésével és
elemzésével kezdték, az ú jabb tá rsadalomtudomá nyok valamelyikének elő írá sai szerint. Az
ilyen elemzésbő l kialakult egy megoldá si javaslat, amelyet oktatá si és erkö lcsi meggyő zési
kampá nyok révén népszerű sítettek, és - ha ú gy tű nt, hogy mű kö dik - a kormá nyzat
valamelyik szintje kö zfeladatként á tvette.74
A tá rsadalmi vá llalkozó k mind a helyi, mind az orszá gos szinten ú j szervezeteket hoztak
létre, gyakran kezdetben nem politikai céllal. Korai példa volt erre a mértékletességi
mozgalom, amelynek részben az volt a célja, hogy az iparosodá ssal és az urbanizá ció val
szemben "a kö lcsö nö s felelő sség ö sszetartó struktú rá já t" hozza létre. Gyakran az ú j
szervezetek is má r meglévő tá rsadalmi há ló zatokra épü ltek, kü lö nö sen vallá si há ló zatokra.
A helyi és nemzeti reformmozgalmak viszont az informá lis vagy nem politikai csoportok
alapjaira épü ltek.
Egy korá ntsem egyedü lá lló példa: a nő i olvasó kö rö k á talakulá sa elő szö r polgá ri
mozgalommá , majd politikai erő vé. Az 1890-es évek depresszió ja alatt a nő i olvasó kö rö k
napirendjü ket kiterjesztették a szociá lis szolgá latra és az érdekérvényesítésre. Az 1890-ben
alapított General Federation of Women's Clubs (GFWC) kormá nyzati élelmiszer-
ellenő rzésért, szigorú bb laká sü gyi szabá lyokért, biztonsá gosabb ivó vízért, a nő k
munkahelyi védelméért, valamint a szegények, betegek, fogyatékkal élő k és gyermekek
szá má ra nyú jtott szolgá ltatá sokért kampá nyolt. Az Anyá k Nemzeti Kongresszusa, amelyet
azért hoztak létre, hogy az anyá kat a gyermeknevelésrő l oktassá k, majd a csecsemő -
egészségü gyi kliniká k, a fiatalkorú ak bíró sá gai, a tá rgyalá sra vá ró gyermekek pró baidő s
otthonai, ó vodá k és já tszó terek szá má ra kereste az á llami tá mogatá st. A szegregá ció miatt
az afroamerikaiak nem csatlakozhattak a GFWC-hez, ezért 1896-ban megalakítottá k a
National Association of Colored Women's Clubs of America nevű szervezetet, kampá nyoltak
az alkoholfogyasztá s ellen, és tá mogattá k a bö lcső déket, ó vodá kat és a hajadon anyá k
otthoná t. "A nő helye az Otthonban van" - írta Rheta Childe Dorr szü frazsettista 1910-ben -
"de az Otthon nem az egyéni otthon négy falá n belü l van. Az otthon a kö zö sség."75 A
vá lasztó jogi mozgalom, amely á tnyú lt az osztá lyhatá rokon (bá r á ltalá ban nem a faji
hatá rokat), csupá n a szá zadforduló feminista szervezkedésének leglá tvá nyosabb
csú cspontja volt.
A munká smozgalom egymá st kö vető hullá mai ú jabb példá t szolgá ltatnak a tá rsadalmi
szolidaritá si mozgalmak és a politikai reformmozgalmak ö sszefonó dá sá ra. A XIX. szá zad
utolsó évtizedeiben a munká ssá g megszervezésére tett erő feszítések aligha voltak
teapartik, hiszen ez volt az osztá lykonfliktusok legélénkebb idő szaka az amerikai
tö rténelemben. "A nyolcvanas évek csö pö gtek a vértő l" - emlékezett vissza Ida Tarbell az
emlékirataiban. A munká ssá g napirendjének tá rsadalmi reformokra és osztá lyharcra való
kiszélesítésére irá nyuló ismétlő dő erő feszítések ellenére a legtartó sabb tizenkilencedik
szá zadi szakszervezetek első sorban a foglalkoztatá si feltételek javítá sá t tű zték ki célul. A
szá zadforduló n kirobbanó szakszervezeti tö mö rü lés azonban abban csú csosodott ki, hogy
1910-ben tizenö t szakszervezeti képviselő t vá lasztottak be a Kongresszusba, és mivel a
"szocializmus" veszélye a levegő ben ló gott, a politikai vezetés arra tö rekedett, hogy a
munkaü gyi reformot is felvegye a céljai kö zé. Itt is fontosak voltak az osztá lyhatá rokon
á tívelő szö vetségek. Az 1899-ben Florence Kelley, a Hull House telepese á ltal alapított
Nemzeti Fogyasztó i Liga célja az volt, hogy a kö zéposztá lybeli vá sá rló nő k bojkottá lhassá k
azokat a cégeket, amelyek nem biztosítottak tisztességes munkakö rü lményeket a nő i
alkalmazottak szá má ra.76
Tá rsadalmi mozgalomként a progresszivizmus elkerü l minden egyszerű "felü lrő l lefelé"
vagy "alulró l felfelé" besorolá st. Az ú j testvéri, polgá ri és reformszervezetek kö zü l sok az
orszá gos kö zpontok és orszá gos vezető k toborzá si tö rekvéseit képviselte, míg má sok helyi
kezdeményezésekre vá laszul jö ttek létre. Néhá ny, mint példá ul a 4-H és a Grange, való já ban
a szö vetségi kormá ny teremtménye volt. Még ennél is fontosabb volt a kezdeményezések
oldalirá nyú terjedése egyik kö zö sségbő l a má sikba. Ahogy Theda Skocpol politoló gus
megjegyzi: "A szervezeti terjeszkedésnek ez a mó dszere nagyon emlékeztetett a metodista
és baptista kö rö kben utazó lelkészek á ltal alkalmazott techniká kra, amelyekkel futó tű zként
terjesztették az ú j gyü lekezeteket a polgá rhá ború elő tti Egyesü lt Á llamokban".77
Az á llampolgá ri elkö telezettség nö velésére irá nyuló progresszív elképzelések elterjedése
sorá n gyakori volt a laterá lis tanulá s. Az orszá g egy részén szü letett kezdeményezéseket
má s kö zö sségek is á tvették és tová bbfejlesztették, ahonnan tová bb terjedtek. Ezt a
folyamatot mű kö dés kö zben lá thatjuk, ha nyomon kö vetjü k egyetlen polgá ri innová ció
fejlő dését. Az 1890-es években a wisconsini és chicagó i egyetemek - részben a John Dewey-
féle tudó sok Hull House-ban tartott elő adá sainak mintá já ra - egyetemi iskolá kat hoztak
létre az egyetem és a felnő tt polgá rok kö zö tti kapcsolatok elmélyítésére. Az ú j évszá zad első
évtizedében Tom Johnson, Cleveland híres progresszív polgá rmestere fogalmazta meg az
idő szakos sá tortalá lkozó k ö tletét, hogy a polgá rok és a politikai vezető k informá lis
eszmecserét folytassanak a kö zü gyekrő l. Ezekre a kezdeményezésekre építve 1907-re a
New York á llambeli Rochesterben a civil szervezetek "tá rsadalmi kö zpontokat" hoztak létre
az á llami iskolá kban, ahol rendszeresen, kö zpénzbő l finanszírozott lakossá gi vitá kat
folytattak helyi kérdésekrő l.
Há rom éven belü l évente tö bb szá z ilyen talá lkozó t tartottak Rochesterben, amint azt a
Democrat and Chronicle 1910. má rcius 20-i szá ma is megö rö kítette: "A szociá lis kö zpontok
és polgá ri klubok e heti programja vá ltozatos, az estéket az ü zleti helyzet, az egészségü gy, a
mű vészet, a tá rsadalmi szervező dés, a magas á rak, az alkoholkérdés és a kö rnyékbeli
problémá k megvitatá sá nak szentelik." Az ezekben a polgá ri taná cskozá sokban való
részvétel széles kö rben á tívelte az osztá ly- és iskolá zottsá gi hatá rokat: egy 1911-es
megfigyelő lakonikusan szá molt be arró l, hogy "a téma a bizottsá gi kormá nyforma volt, egy
lengyel mosó nő és a WCTU elnö ke mellett egy nappali takarító nő és egy fő iskolai taná r á llt
szemben". 1916-ra a "szociá lis kö zpont" (vagy "kö zö sségi kö zpont") mozgalom elterjedt az
egész orszá gban, és elérte Nyugat-Virginiá t, ahol, mint lá ttuk, L. J. Hanifantó l idézte fel az
első feljegyzett utalá st a "tá rsadalmi tő kére".78
Ahogy ez a tö rténet is mutatja, bá r a nagyvá rosi és szellemi kö zpontok, New York, Boston és
tá rsaik részt vettek a polgá ri megú julá s folyamatá ban, a kreatív cselekvés nagy része a
kö zö sségekben zajlott szerte az orszá g szívében, mivel az ú j évszá zadban a kö zö sségi
kapcsolatok ú jjá építésére tö rekvő helyi aktivistá k egymá stó l tanultá k meg, hogy mi
mű kö dö tt. Való já ban a XIX. szá zad végi egyesü letépítési hullá m való já ban nem a
kozmopolita metropoliszokban, hanem a szívvidék kisvá rosaiban kezdő dö tt. A kö zépiskolai
mozgalom a kö zépnyugati és nyugati kisvá rosokban terjedt el a leggyorsabban. Arthur Link
és Richard McCormick tö rténészek talá n kissé tú loznak, de megragadjá k a mozgalom
kü lö nlegességét, amikor megá llapítjá k: "A progresszivizmus volt az egyetlen
reformmozgalom, amelyet az egész amerikai nemzet valaha is megélt".79
Politikai mozgalomként a progresszívek voltak felelő sek a kö zpolitiká k és intézmények
legá tfogó bb megú jítá sá ért az amerikai tö rténelemben, amivel csak a New Deal vetekszik. A
titkos szavazó lap (1888, Kentucky); a népi kezdeményezés és népszavazá s (1898, Dél-
Dakota); az elnö kvá lasztá s (1900, Minnesota); a vá rosvezető i rendszer (1903, Galveston,
Texas); a szená torok kö zvetlen vá lasztá sa (1913); a nő k vá lasztó joga (1893, Colorado; 1920
az amerikai alkotmá nyban) - néhá ny rö vid évtized alatt politikai folyamatunk mindezen
alapvető jellemző it bevezették az á llami és helyi politiká ba, majd fokozatosan elterjedtek
orszá gszerte. Ezektő l az alapvető politikai reformoktó l eltekintve ez volt tö rténelmü nk
legintenzívebb helyi kö zigazgatá si reformidő szaka is.80
Orszá gos szinten a progresszívek a Szö vetségi Tartalékbankkal (1913), a jö vedelemadó val
(1913) és a Kö ltségvetési Hivatallal (1921) megteremtették a kö ltségvetési és monetá ris
politika intézményi sarokkö veit. Az amerikai tö rténelem első fogyasztó védelmi jogszabá lyai
(az É lelmiszer- és Gyó gyszerü gyi Hivatal és a szö vetségi hú sellenő rzés 1906-ban, a
Szö vetségi Kereskedelmi Bizottsá g 1914-ben); az első kö rnyezetvédelmi jogszabá lyok (a
nemzeti erdő rendszer 1905-ben és a nemzeti parkrendszer 1913-ban); a Kereskedelmi és
Munkaü gyi Minisztérium (1913) és az Á ltalá nos Szá mviteli Hivatal (1921) létrehozá sa; a
trö sztellenes szabá lyozá s megerő sítése (1903); a gyermekmunká ra vonatkozó tö rvények
(1916); a nyolcó rá s munkanap (a vasú tná l kezdő dö tt 1916-ban); a munká ská rtérítés
(1916); a hírkö zlési ipar első szö vetségi szabá lyozá sa (1910); az U.Bureau of Investigation
(1908; 1935-ben á tnevezték Szö vetségi Nyomozó Irodá vá ); a kampá nyfinanszírozá s
szö vetségi szabá lyozá sa (1907); a kereskedelem tö bb mint fél évszá zad ó ta legnagyobb
liberalizá ció ja (1913); a nyugati á llamok szö vetségi vízpolitiká já nak megalapozá sa (1902);
és az anyá k napja (1914) - a kö zpolitika alig maradt érintetlenü l a politikai
kezdeményezések progresszív laviná já tó l.81 Az innová ció jellemző en az á llamokban és a
helyi kö zö sségekben kísérleti reformokkal kezdő dö tt, majd Washington felé haladva egyre
erő sö dö tt.
a tö rténelem tanulsá gai: az aranykor és a progresszív korszak 399
Nem mindegyik reform bizonyult olyan sikeresnek, mint amilyenre szó szó ló ik szá mítottak,
ső t, visszatekintve néhá ny kifejezetten ká rosnak tű nik. Mindazoná ltal, ö sszességében véve
ez a reformcsomag lenyű gö ző eredményt jelentett egy olyan alkotmá nyos rendszerben,
amely a radiká lis vá ltozá sok meggá tlá sá ra épü lt. Ez az eredmény egy széles kö rű , alulró l
jö vő , orszá gos politikai mozgalmon nyugodott, amely a szá zad első évtizedében mindkét
nagy politikai pá rton végigsö pö rt. Ez a politikai mozgó sítá s viszont az elő ző évtizedek
tá rsadalmi tő keépítése sorá n létrejö tt energiá kra és szervezetekre tá maszkodott.
Á ltalá nossá gban elmondható , hogy a hullá m a tizenkilencedik szá zad utolsó harmadá ban
kezdő dö tt a szervezetekkel (példá ul a testvéri és kulturá lis csoportokkal), amelyek
első sorban a tagjaik magá nü gyeire ö sszpontosítottak, beleértve a szabadidő s és
ö nsegélyező tevékenységeket. A tizenkilencedik szá zad utolsó és a huszadik szá zad első
évtizedében ezek az egyesü letek (és az ebben az idő szakban létrejö tt ú jabbak) fokozatosan
a kö zö sségi kérdések, végü l pedig a politikai reformok felé fordítottá k figyelmü ket. A
tá rsadalmi há ló zatok létrehozá sá nak korá bbi, befelé irá nyuló szakasza elő készítette az utat
a politikai cselekvés késő bbi, kifelé irá nyuló szakasza elő tt.82 Mint minden stilizá lt
tö rténelmi á ltalá nosítá s, ez az értelmezés is lehet tú lzó , hiszen a Shrinersnek voltak
nyilvá nos és a Nő i Vá lasztó k Ligá já nak magá njellegű oldalai, de a kö zponti tény az, hogy a
társadalmi tőkébe való befektetés nem alternatívája, hanem előfeltétele volt a politikai
mozgósításnak és reformnak. Ez is dö ntő tanulsá g napjaink szá má ra.
NEM KELL FEHÉ RÍTENI a progresszív korszakot, mert a mozgalom ö rö kségérő l szó ló vitá k
má r kö zel egy évszá zada foglalkoztatjá k a tö rténészeket. Kritikusai, akik az elmú lt fél
évszá zad nagy részében a hivatá sos tö rténészek kö rében kerü ltek tú lsú lyba, megjegyzik,
hogy a progresszívek hajlamosak voltak a technokrata elitizmusra. A tá rsadalmi
problémá kra "szakmai", "szakértő i" megoldá sokat javasolva sok progresszívista olyan
politikaellenes á llá spontot képviselt, amelynek hatá sa, ha nem is szá ndéka, a nyilvá nossá g
részvételi lehető ségének demobilizá lá sa volt. A vá lasztá si részvétel 1896 utá n olyan
mélyrepü lésbe kezdett, amelybő l má ig nem sikerü lt kilá balnia. A pá rtpolitika, és kü lö nö sen
a pá rtgépezet volt a nagy ellenség a progresszívek szá má ra, akik á ltalá ban a
kö zéposztá lybeli szakemberek á ltal de facto uralt "testü leteket" és "bizottsá gokat"
részesítették elő nyben. A progresszívek tudatá ban voltak a gépezetben rejlő korrupció nak
és fü ggő ségnek, de vakok voltak a gépezet szerepével szemben, amely lehető vé tette a
kö zszférá hoz való hozzá férést az egyébként tehetetlenek, kü lö nö sen a bevá ndorló k
szá má ra. Philip Ethington tö rténész megjegyezte, hogy "az ú gynevezett progresszív korszak
(kb. 1890-1920-as évek) szá mos iró niá ja kö zü l a legszomorú bb talá n az a mély és tartó s
ká r, amelyet a demokrá ciá nak a legkö zelebbi bará tai okoztak", mivel a néhá ny progresszív
á ltal szorgalmazott deliberatív demokrá cia helyett a má sok á ltal sikeresen szorgalmazott
kö zvetlen, népszavazá si demokrá ciá hoz jutottunk.83
A tö rténészek kö zö tt még nagyobb vita alakult ki arró l, hogy a progresszív korszak a
tá rsadalmi reformokró l, a tá rsadalmi ellenő rzésrő l vagy a tá rsadalmi forradalomró l szó lt.
Egyes tudó sok azzal érveltek, hogy a kö zéposztá lybeli reformerek ö nkéntes egyesü leteket
szerveztek, hogy tá rsadalmi kontrollt gyakoroljanak a féktelen, faragatlan
munká sosztá lybeli bevá ndorló k felett. Má s kutató k, bá r elismerik, hogy a progresszív
vezetés a kö zéposztá lybó l szá rmazott, az ú j intézmények jó tékony aspektusá t
hangsú lyozzá k, amelyek célja a bevá ndorló k és a munká sosztá ly kö zö sségeinek
megerő sítése és a tá rsadalmi egyenlő tlenségek csö kkentése volt. Megint má sok
megjegyezték, hogy a kö zéposztá lybeli reformereket gyakran munká sosztá lybeli
"ü gyfeleik" kö vetelései késztették cselekvésre, így ha ezt a dinamiká t a felü lrő l lefelé
irá nyuló tá rsadalmi ellenő rzésre reduká ljuk, azzal figyelmen kívü l hagyjuk azoknak a
szá ndékait és cselekvő képességét, akiknek az életét megvá ltoztattá k. "A munká sosztá ly
erő szaká tó l való félelem magyará zza a progresszív reformnak nevezett reformok nagy
részét" - vonja le a kö vetkeztetést Painter tö rténész.84
Még azok is, akik ü nnepelték az ú j asszociativizmust és annak politikai kö vetkezményeit,
gyakran felismerték a tú lzott tá rsadalmi ellenő rzés és az egyén alá rendeltségének
lehető ségét.85 A progresszív korszak kommunitá rius impulzusai kö nnyen tú l messzire
mehettek: az első vilá ghá ború idején William Dudley Foulke, a National Municipal League
elnö ke azt javasolta, hogy a há ború utá n a sorozá st kö zszolgá lati célokra kellene
felhaszná lni:
A kö zjó megkívá nhatja egyesektő l, hogy a kö zö sség érdekében meghá zasodjanak és
gyermekeket neveljenek. Késznek kell lenniü k erre, aká r akarjá k, aká r nem. Egyesektő l
megkö vetelheti, hogy felhagyjanak a bó dító italok fogyasztá sá val vagy má s olyan szoká ssal,
amely tú lzá ssal vagy demoralizá lá ssal já r... aká r van tiltó tö rvény, aká r nincs.
Megkö vetelheti a katonai szolgá latra vagy az á llam vagy a vá ros ipará nak megszervezésére
való kiképzés idő szaká t a védelem vagy a tá rsadalmi javulá s érdekében, és azoknak, akiket
ez a felhívá s ér, hajlandó knak kell lenniü k arra, hogy felá ldozzá k magá nérdekeiket, és eleget
tegyenek a felhívá snak.86
Ez a "nagy testvériség", amerikai mó dra, jó l szemlélteti a tú lzá sba vitt kommunitarizmus
kocká zatá t.
Ennél is aggasztó bb az a tény, hogy a faji szegregá ció és a tá rsadalmi kirekesztés, mint
lá ttuk, olyannyira kö zponti szerepet já tszott a progresszív korszak nyilvá nos programjá ban.
A Jim Crow-t 1896-ban legalizá ltá k, az NAACP-t 1909-ben alapítottá k a legá lis faji
megkü lö nbö ztetés megtá madá sá ra, 1915-ben pedig (részben) ennek érvényesítésére -
szü kség esetén illegá lis eszkö zö kkel - megalakult a má sodik Ku Klux Klan.87 A progresszív
korszak nem minden "polgá ri ú jítá sa" volt jó tékony és progresszív. Azoknak, akik a
reformok e korá bbi korszaká ban keresnek inspirá ció t a mai Amerika szá má ra, figyelniü k
kell arra a veszélyre, hogy a kö zö sség hangsú lyozá sa sú lyosbítja a megosztottsá got és a
kirekesztést. Mivel a tá rsadalmi tő két elkerü lhetetlenü l kö nnyebb a homogén kö zö sségeken
belü l elő mozdítani, a tá rsadalmi tő ke létrehozá sá nak hangsú lyozá sa akaratlanul is
eltolhatja az egyensú lyt a tá rsadalomban a hidat képező tá rsadalmi tő kétő l a kö tő
tá rsadalmi tő ke felé. Ez a korá bbi korszak egyik legtanulsá gosabb tanulsá ga.
De vannak má s, pozitívabb tanulsá gok is. A civil tá rsadalom nagyjá bó l 1880 és 1910 kö zö tt
kialakult intézményei kö zel egy évszá zadon á t fennmaradtak. Ebben a néhá ny évtizedben az
amerikai tá rsadalom ö nkéntes struktú rá i modern formá t ö ltö ttek. Lényegében a kö nyv II.
fejezetében á ttekintett, a polgá ri szerepvá llalá s visszaszorulá sá ra irá nyuló tendenciá k
éppen ennek a struktú rá nak a huszadik szá zad utolsó harmadá ban bekö vetkezett
hanyatlá sá t regisztrá ljá k. Mégis, az emberi ü gyekben nem kis teljesítmény olyan
intézményrendszert létrehozni, amely képes fennmaradni és szolgá lni a tá rsadalmat a
kaleidoszkó pszerű tá rsadalmi és gazdasá gi á talakulá sok egy évszá zadá n keresztü l.
A progresszív korszak minden nehézsége, hibá ja és bű ne ellenére vezető i és kö zvetlen
elő deik a tizenkilencedik szá zad végén helyesen diagnosztizá ltá k a tá rsadalmi tő ke vagy az
á llampolgá ri elkö telezettség hiá nyá nak problémá já t. Csá bító lehetett 1890-ben azt
mondani: "Sokkal szebb volt az élet a faluban. Mindenki vissza a tanyá ra". Ellená lltak ennek
a kísértésnek, hogy visszafordítsá k a folyamatot, és ehelyett a tá rsadalmi innová ció
nehezebb, de biztosabb ú tjá t vá lasztottá k. Hasonló képpen, azok, akik ma a tá rsadalmi
tő kehiá ny miatt aggó dnak, csá bító lenne azt mondani: "Az élet sokkal szebb volt az ö tvenes
években. Kérem, minden nő jelentkezzen a konyhá ban, és ú tkö zben kapcsolja ki a tévét!". A
tá rsadalmi széthú zá s kö nnyen a nosztalgia reakció s formá já t szü lheti.
É ppen ellenkező leg, az én ü zenetem az, hogy kétségbeesetten szü kségü nk van a polgá ri
leleményesség korszaká ra, hogy megú jult intézményrendszert és csatorná kat hozzunk létre
az ú jjá éledő polgá ri élethez, amely illeszkedik ahhoz, ahogyan élni szoktunk. Most az a
feladatunk, hogy ú jra feltalá ljuk a cserkészek, a telepü léshá z, a já tszó tér, a Hadassah, az
Egyesü lt Bá nyá szok vagy a NAACP huszonegyedik szá zadi megfelelő jét. Lehet, hogy amit
létrehozunk, egyá ltalá n nem hasonlít majd azokra az intézményekre, amelyeket a
progresszívek egy évszá zaddal ezelő tt talá ltak ki, ahogyan talá lmá nyaik sem voltak
má solatai a korá bbi kisvá rosi népi szoká soknak, amelyek elmú lá sá t gyá szoltá k. Ugyanolyan
kísérletező kedvvel kell lennü nk, mint amilyenek a progresszívek voltak. A tá rsadalmi
reformok sikerének á ra, hogy hajlandó ak vagyunk tévedni - és aztá n korrigá lni a célunkat.
A huszonegyedik szá zad kü szö bérő l visszatekintve nehéz elképzelni a cserkészek nélkü li
idő ket, de egy évszá zaddal ezelő tt még fantá ziá nak tű nhetett, hogy a huszadik szá zadban
Tom Sawyer Mississippi homokpartjá n lévő , kisbabá tlan bandá já nak huszadik szá zadi
megfelelő je sapká k, érdemjelvények és a cserkészeskü . Mindazoná ltal az olyan
intézmények, mint a cserkészet, ú j és sikeres fó rumot biztosítottak az ifjú sá gi
kö zö sségépítéshez. Így a mai polgá ri hiá nyossá gokra adott megoldá sok is kezdetben
abszurdnak tű nhetnek, de ó vakodnunk kell attó l, hogy polgá ri leleményességü nket
hagyomá nyos szű rő kö n keresztü l pró bá ljuk megerő ltetni. A progresszív korszak konkrét
reformjai ma má r nem megfelelő ek korunkban, de a korszak gyakorlatias, lelkes
idealizmusa - és annak eredményei - inspirá lhatnak bennü nket.

24. FEJEZET
A társadalmi kapitalisták programja felé
"Mindennek megvan a maga ideje, és minden célnak megvan a maga ideje az ég alatt" -
énekelte a héber kö ltő a Prédiká torban. Amikor Pete Seeger az 1960-as években ezt az ő si
mondá st a népzenére hangszerelte, talá n az amerikaiak szá má ra az volt az évszak, hogy
kibogozzá k a tolakodó ö sszetartozá s béklyó it. Most, hogy belépü nk az ú j évszá zadba,
azonban itt az ideje, hogy elkezdjü k ú jra sző ni kö zö sségeink szö vetét.
Vizsgá latunk kezdetén megjegyeztem, hogy a legtö bb amerikai ma homá lyosan és
kényelmetlenü l elszakadtnak érzi magá t. A huszadik szá zad lezá rultá val sokak szá má ra ú gy
tű nt, ahogyan a fiatal Walter Lippmann szá má ra a szá zad elején, hogy "gyorsabban
vá ltoztattuk meg a kö rnyezetü nket, mint ahogyan magunkat tudjuk megvá ltoztatni". A
kö zvélemény-kutató knak azt mondjuk, hogy bá rcsak civilizá ltabb, megbízható bb, kö zö sen
gondoskodó bb kö zö sségben élnénk. Vizsgá latunk bizonyítékai azt mutatjá k, hogy ez a
vá gyakozá s nem egyszerű en nosztalgia vagy "hamis tudat". Az amerikaiaknak igazuk van
abban, hogy kö zö sségeink kö telékei elsorvadtak, és joggal tartunk attó l, hogy ennek az
á talakulá snak nagyon is való s á ra van. A kihívá s szá munkra azonban, ahogyan elő deink
szá má ra is az volt, hogy az aranykorbó l a progresszív korszakba lépve ne bá nkó djunk a
tá rsadalmi vá ltozá sok miatt, hanem irá nyítsuk azokat.
Szeretnék köszönetet mondani Tom Sander-nek a fejezet elkészítésében nyújtott segítségéért.
A tá rsadalmi tő ke létrehozá sa (vagy ú jrateremtése) nem egyszerű feladat. Egy
kézzelfogható nemzeti vá lsá g, példá ul há ború , depresszió vagy természeti katasztró fa
megkö nnyítené, de az ú j évszá zad hajnalá n Ameriká nak jobb vagy rosszabb idő kben nincs
ilyen felgyorsító vá lsá ga. Az elmú lt évtizedekben a kö zö sség apadá sa csendes és
megtévesztő volt. Hatá sait magá néletü nk feszü lt kö zegében és kö zéletü nk leépü lésében
vesszü k észre, de a legsú lyosabb kö vetkezmények a régi tá rsalgá si rejtvényre
emlékeztetnek: "Mi hiá nyzik errő l a képrő l?". A tá rsadalmi tő ke gyengü lése azokban a
dolgokban nyilvá nul meg, amelyek szinte észrevétlenü l eltű ntek - a szomszédsá gi partikban
és a bará ti ö sszejö vetelekben, az idegenek reflektá latlan kedvességében, a magá njavak
magá nyos keresése helyett a kö zjó kö zö s hajszolá sá ban. E probléma megnevezésének
megadá sa alapvető fontossá gú első lépés a vele való szembenézés felé, ahogyan a
"kö rnyezet" megnevezés lehető vé tette az amerikaiak szá má ra, hogy meghalljá k a csendes
tavaszt, és a Betty Friedan á ltal "a névtelen problémá nak" nevezett probléma megnevezés
lehető vé tette a nő k szá má ra, hogy megfogalmazzá k, mi a baj az életü kkel.
A problémá nk megnevezésével - ső t, még a dimenzió inak felmérésével, az eredetének
diagnosztizá lá sá val és a kö vetkezményeinek értékelésével is, ahogyan azt ebben a
kö nyvben megpró bá ltam megtenni - azonban csak a nehezebb kihívá s elő szobá ja. Egy olyan
vilá gban, amely visszavonhatatlanul megvá ltozott, amelyben a nő k tö bbsége dolgozik, a
piacok globá lisak, az egyének és a cégek mobilak, a szó rakozá s elektronikus, a technoló gia
felgyorsul, és a nagy há ború k (szerencsére) hiá nyoznak, hogyan tudjuk mégis feltö lteni
tá rsadalmi tő kénk készleteit? Mint a legtö bb tá rsadalmi kérdésnek, ennek is két arca van -
egy intézményi és egy egyéni. A kényelmes piaci metaforá val élve, mind a polgá ri
szerepvá llalá s lehető ségeinek kínálatával, mind az e lehető ségek irá nti kereslettel
foglalkoznunk kell.
Ahogyan elő deink tették a progresszív korszakban, ú j struktú rá kat és politiká kat kell
létrehoznunk (á llami és magá n), hogy elő segítsü k a megú jult polgá ri szerepvá llalá st. Amint
azt egy pillanat mú lva részletesebben kifejtem, az amerikai élet minden terü letén a
vezető knek és az aktivistá knak innovatív mó dszereket kell keresniü k, hogy vá laszt adjanak
az ö rö kö lt polgá ri intézmények és gyakorlatok erodá ló dó hatékonysá gá ra. Ugyanakkor
egyénként meg kell erő sítenü nk elhatá rozá sunkat, hogy ú jra kapcsoló djunk, mert le kell
győ znü nk a kollektív cselekvés jó l ismert paradoxoná t. Még ha magamban egy élénkebb
kö zö sséget szeretnék is, ezt a célt egyedü l nem tudom elérni - végü l is nem talá lkozó , ha
csak én jelenek meg, és nem klub, ha én vagyok az egyetlen tag. Csá bító , hogy
visszavonuljak a magá néleti ö rö mö khö z, amelyeket egyedü l is el tudok érni. De ezzel csak
még nehezebbé teszem, hogy megoldjam ugyanannak a problémá nak a sajá t verzió já t. Az
egyének cselekedetei nem elegendő ek a kö zö sség helyreá llítá sá hoz, de szü kségesek.
Kihívá sunk tehá t az, hogy kollektív és egyéni kezdeményezéssel helyreá llítsuk az amerikai
kö zö sséget a huszonegyedik szá zadban. Elismerem, hogy lehetetlen csodaszert hirdetni
nemzetü nk polgá ri elszakadá ssal kapcsolatos problémá ira. Má srészt, mivel az elmú lt
években egy olyan ö sszehangolt orszá gos szintű beszélgetés élére á lltam, amelyet a
progresszív korszak tudó sai és gyakorlati szakemberei kö zö tti intenzív eszmecsere
mintá já ra folytattam, optimista vagyok, hogy ö sszefogá ssal az amerikaiak ma ismét olyan
kreatívak lehetnek polgá ri szempontbó l, mint progresszív elő deink. Ezek a taná cskozá sok, a
"Saguaro Seminar: Civic Engagement in America" (Polgá ri szerepvá llalá s Ameriká ban) a
sokféle amerikai kö zö sség gondolkodó it és cselekvő it hozta ö ssze, hogy kérdéseket
fogalmazzanak meg és vá laszokat keressenek.1 Az ezt kö vető megbeszélések sokféleképpen
inspirá ltá k az ebben a fejezetben szereplő javaslataimat. A csoport céljai kö zö tt szerepelt
egyrészt az, hogy az amerikaiak jobban tudatá ban legyenek annak a szá mtalan apró
dö ntésnek a kollektív jelentő ségének, amelyeket naponta hozunk a tá rsadalmi tő kébe való
befektetés - vagy annak elvetése - érdekében, má srészt pedig az, hogy polgá rtá rsaink
polgá ri képzeletét beindítsá k, hogy felfedezzék és kitalá ljá k a tá rsadalmi kapcsolatok ú j, a
megvá ltozott életü nkhö z illeszkedő mó djait.
A tá rsadalmi tő kénk megú jítá sá nak részletes kidolgozá sa egy nemzet és egy évtized
feladata, nem pedig egyetlen tudó sé, egyetlen kö nyvé vagy aká r egyetlen csoporté. Ebben a
fejezetben szerény szá ndékom az, hogy az elő ttü nk á lló kihívá s legfontosabb aspektusait
hatá rozzam meg azá ltal, hogy rö viden felvá zolok hat olyan terü letet, amely a tá rsadalmi
tő kére tö rekvő szakemberek kü lö nö s figyelmét érdemli: az ifjú sá g és az iskola, a
munkahely, a vá rosi és nagyvá rosi tervezés, a vallá s, a mű vészet és a kultú ra, valamint a
politika és a kormá nyzat. Mindegyikre vonatkozó an néhá ny sajá t javaslattal igyekszem
ö sztö nö zni az olvasó fantá ziá já t, abban a reményben, hogy együ tt még kreatívabb és
erő teljesebb dolgot hozhatunk létre.
A FILOZÓ FUSOK ARISTOTLE-tó l és Rousseau-tó l William Jamesig és John Dewey-ig az
ifjú sá g nevelésével kezdték a polgá ri nevelésrő l szó ló vitá kat. A demokratikus polgá rok
alapvető erényeirő l, készségeirő l, ismereteirő l és szoká sairó l, valamint arró l elmélkedtek,
hogyan lehet ezeket elsajá títani. Ez a kiinduló pont kü lö nö sen alkalmas a mai reformerek
szá má ra, mivel jelenlegi helyzetü nk legfontosabb oka az á llampolgá ri szerepvá llalá s szinte
minden formá já nak á ltalá nos és folyamatos generá ció s hanyatlá sa. Az amerikaiak
tá rsadalmi tő kéjének eró zió já t nem a mai fiatalok kezdték el - hanem a szü leik -, és minden
korosztá lybeli amerikai kö telessége, hogy segítsen ú jraéleszteni az á llampolgá ri
elkö telezettséget a XXI. szá zad első éveiben felnő tté vá ló generá ció kö rében.
Ezért a kö vetkező kihívá st á llítom Amerika szü lei, pedagó gusai és mindenekelő tt Amerika
fiatal felnő ttjei elé: Találjuk meg a módját annak, hogy 2010-re az akkor nagykorúvá váló
amerikaiak állampolgári elkötelezettsége társadalmunk minden részén elérje a
nagyszüleikéit, amikor ők voltak ugyanebben a korban, és hogy ezzel egyidejűleg a társadalmi
tőke áthidalása lényegesen nagyobb legyen, mint a nagyszüleik korában volt. Sikerü nk egyik
konkrét pró bá ja az lesz, hogy sikerü l-e visszaá llítani a vá lasztá si részvételt az 1960-as
évekhez, de célunknak kell lennie, hogy má s, lényegesebb és finomabb mó dokon is nö veljü k
a részvételt és a taná cskozá st - a csapatsportoktó l a kó rusokig, a szervezett ö nzetlenségtő l
az alulró l szervező dő tá rsadalmi mozgalmakig.
A huszonegyedik szá zad elején e célok elérésének eszkö zei és a sikerü nket jelző ú j
kapcsoló dá si formá k szinte biztosan kü lö nbö zni fognak a huszadik szá zad kö zepének
eszkö zeitő l. Ezért a sikerhez az X generá ció és utó daik érzékenységére és képességeire még
inká bb szü kség lesz, mint a baby boomerekre és az idő sebbekre. Mindazoná ltal néhá ny
"régimó di" gondolat relevá ns . Vegyü k példá ul az á llampolgá ri ismeretek oktatá sá t. Tudjuk,
hogy a kö zü gyekkel kapcsolatos ismeretek és a mindennapi á llampolgá ri készségek
gyakorlá sa a hatékony részvétel elő feltétele. Azt is tudjuk, hogy az amerikai oktatá si
minisztérium á ltal a huszadik szá zad végén az amerikai á ltalá nos és kö zépiskolá sok
szá má ra kiadott "á llampolgá ri ismeretek bizonyítvá ny" kiá brá ndító volt.2 Az iskolai
á llampolgá ri ismeretek oktatá sá nak javítá sa tehá t stratégiá nk része kell, hogy legyen - nem
csak "hogyan lesz egy tö rvényjavaslatbó l tö rvény", hanem "hogyan tudok hatékonyan részt
venni a kö zö sségem kö zéletében?". Képzeljü k el példá ul, milyen á llampolgá ri leckéket
adhatna á t egy Los Angeles déli részén élő taná r, aki a diá kokkal együ tt dolgozna azon, hogy
a diá kok á ltal fontosnak tartott nyilvá nos vá ltozá sokat érjenek el, példá ul vilá gítá st
szerezzenek egy kö rnyékbeli kosá rlabdapá lyá ra.
Ismerü nk má s stratégiá kat is, amelyek szintén mű kö dnek. Egyre tö bb bizonyíték tá masztja
alá , hogy a kö zö sségi szolgá lati programok való ban erő sítik a résztvevő k á llampolgá ri
izmait, kü lö nö sen akkor, ha a szolgá lat értelmes, rendszeres és az iskolai tanterv szö vetébe
sző tt. Az epizodikus szolgá latnak kevés hatá sa van, és nehéz elképzelni, hogy a
bébiszitterkedés és a gondnoki munka - egy 1997-es tanulmá ny szerint a "kö zö sségi
szolgá lat" két leggyakoribb típusa orszá gszerte - sok kedvező hatá st gyakorolna. Má srészrő l
viszont a jó l megtervezett, a szolgá latban való tanulá ssal kapcsolatos programok (a
felmerü lő bizonyítékok szerint) javítjá k az á llampolgá ri ismereteket, nö velik az
á llampolgá ri hatékonysá got, nö velik a tá rsadalmi felelő sségvá llalá st és az ö nbecsü lést,
együ ttmű kö dési és vezető i készségeket tanítanak, ső t (egy tanulmá ny szerint) még a
rasszizmust is csö kkenthetik.3 É rdekes mó don az ö nkéntes programok ugyanolyan jó l
mű kö dnek, mint a kö telező ek. A fiatalkori ö nkéntesség, amint azt a 7. fejezetben
megjegyeztü k, a felnő ttkori ö nkéntesség legerő sebb elő rejelző i kö zé tartozik. A generá ció k
kö zö tti mentorá lá s is szolgá lhatja a polgá ri célokat, mint példá ul a bostoni Citizen Schools
program, amely lehető vé teszi felnő tt ö nkéntesek szá má ra, hogy a fiatalokkal együ tt
dolgozzanak olyan kézzelfogható iskolá n kívü li projekteken, mint a tö rténetírá s vagy a
weboldalépítés.
Az iskolá n kívü li (iskolai és fü ggetlen) tevékenységekben való részvétel egy má sik
bizonyított eszkö z a késő bbi életkorban a polgá ri és tá rsadalmi szerepvá llalá s nö velésére.
Való já ban a kö zépiskolai zenei csoportokban, atlétikai csapatokban, szolgá lati klubokban és
hasonló kban való részvétel a felnő ttkori részvétel legerő sebb elő jelei kö zé tartozik, még
akkor is, ha demográ fiailag egyező csoportokat hasonlítunk ö ssze.4 Polgá ri szempontbó l a
tanó rá n kívü li tevékenységek minden, csak nem "sallangok", mégis az 1980-as és 1990-es
években megtizedelték a finanszírozá sukat. Ennek a perverz fejlő désnek a visszafordítá sa
jó kezdet lenne ahhoz a célunkhoz, hogy 2010-re a fiatalok ú jra elkö telező djenek. Végezetü l
tudjuk, hogy a kisebb iskolá k aktívabb részvételre ö sztö nzik a tanó rá n kívü li
tevékenységekben, mint a nagy iskolá k - a kisebb iskolá kban tö bb diá knak van lehető sége
harsoná zni, balkezesnek lenni vagy Lear kirá lyt já tszani. A kisebb iskolá k, aká rcsak a kisebb
vá rosok, magasabb elvá rá sokat tá masztanak a kö lcsö nö s kö lcsö nö sség és a kollektív
cselekvés terén. A megaiskolá k dekoncentrá ció ja vagy kisebb "iskolá k az iskolá kon belü l"
létrehozá sa tehá t szinte biztosan eredményes lesz a polgá rok szá má ra.
A fiatalok tá rsadalmi részvételének nö velésére irá nyuló erő feszítéseink nem
korlá tozó dhatnak az iskolá ztatá sra. Bá r még nem kö nnyű kitalá lni, hogy mi lehet a 4-H vagy
a telepü lési há zak internetes korabeli megfelelő je , évente Jane Addams-díjat kellene
adomá nyoznunk annak a Gen X-nek vagy Gen Y-nak, aki a legjobb ö tlettel á ll elő . Nem
polgá ri brokkolira van szü kségü nk - ami jó t tesz, de nem vonzó -, hanem a cserkészet
értékek és szó rakozá s zseniá lis kombiná ció já nak aktualizá lt vá ltozatá ra. Kihívom azokat,
akik a huszadik szá zad polgá ri szempontbó l elkeserítő utolsó évtizedében nő ttek fel, hogy
talá ljanak ki erő teljes és csá bító mó dszereket a polgá ri elkö telezettség nö velésére fiatalabb
testvéreik kö rében, akik a huszonegyedik szá zad első évtizedében fognak felnő ni.
A MUNKA MEGVÁ LTOZÓ JELLEMZŐ JE és a nő knek a fizetett munkaerő piacra való
bekerü lése a huszadik szá zadban az amerikai tá rsadalomban végbement legmélyreható bb
vá ltozá sok kö zé tartozott. A munkahelyek á talakulá sa nagysá grendjét tekintve hasonló volt
ahhoz az á talakulá shoz, amely egy évszá zaddal korá bban Ameriká t a farmok nemzetébő l a
gyá rak és irodá k nemzetévé tette. A XXI. szá zad kezdetén azonban az amerikai kö z- és
magá nintézmények, valamint a munkahelyi normá k és gyakorlatok még csak most
alkalmazkodnak ehhez a vá ltozá shoz. Amint azt a 11. fejezetben lá ttuk, ez a munkahelyi
forradalom a tá rsadalmi kapcsolatok és az á llampolgá ri részvétel szinte egyidejű
csö kkenésével já r együ tt. Ezért kihívá st intézek Amerika munká ltató i, munkaü gyi vezető i,
kö ztisztviselő i és maguk a munkavá llaló k felé: Találjuk meg a módját annak, hogy 2010-re
Amerika munkahelye lényegesen családbarátabbá és közösségbarátabbá váljon, hogy az
amerikai munkavállalók számára lehetővé váljon a társadalmi tőkekészlet feltöltése a
munkahelyen belül és kívül egyaránt.
Szerencsére van némi bizonyíték arra, hogy a kö zö sség- és csalá dkö zpontú munkahelyi
gyakorlatok a munká ltató és a munkavá llaló szá má ra is elő nyö sek. Legalá bbis a teljes
foglalkoztatottsá g idő szaká ban az ilyen gyakorlatok kulcsfontossá gú tényező vé vá lnak a jó
minő ségű , lojá lis munkaerő toborzá sá ban és megtartá sá ban. Ö rvendetes mó don az 1990-es
16 szá zalékró l 1997-re 30 szá zalékra nő tt azoknak az amerikai munkavá llaló knak az
ará nya, akik a munkaidő -beosztá sukban bizonyos fokú rugalmassá gró l szá moltak be.5 A
tá rsadalmi tő ke kialakulá sá t ö sztö nző foglalkoztatá si gyakorlatok szá mos elő nye - erő sebb
csalá dok, hatékonyabb iskolá k, biztonsá gosabb vá rosrészek, élénkebb kö zélet - azonban
"kiszivá rog" a cégen kívü lre, míg az ö sszes kö ltség megmarad. Ez a tény arra ö sztö nzi a
cégeket, hogy alulbefektessenek alkalmazottaik polgá ri szerepvá llalá sá ba. Ezzel szemben
azok a munkahelyi gyakorlatok, amelyek gá toljá k a kö zö sségi szerepvá llalá st és a csalá di
kö tő dést, a kö zgazdá szok á ltal "negatív externá liá knak" nevezett klasszikus esetet
produká ljá k, és a tá rsadalomra viszonzatlan kö ltségeket ró nak.
A kö rnyezetszennyezés esetében ma má r széles kö rben elfogadott, hogy az adó k és má s
pénzü gyi ö sztö nző k megfelelő á llami vá laszt adnak a negatív externá liá kra, megerő sítve az
erkö lcsi meggyő zést, mint a kö rnyezetbará t magatartá s ö sztö nzésének eszkö zét.
Hasonló képpen ú jra kell gondolnunk, hogyan jutalmazzuk azokat a cégeket, amelyek
felelő sségteljesen já rnak el alkalmazottaik csalá di és kö zö sségi elkö telezettségével
szemben, és hogyan ö sztö nö zzü k a tö bbi munká ltató t arra, hogy kö vessék példá jukat. Sok
cég felszabadított idő t biztosít a kö zö sségi szolgá latot ö nkéntesen vá llaló alkalmazottaknak,
ami értékes gyakorlat, amelyet ki kellene terjeszteni. Az ö nkéntesség azonban csak egy
formá ja a polgá ri szerepvá llalá snak. Az olyan kö zpolitiká k, mint az 1993. évi csalá di és
egészségü gyi szabadsá gró l szó ló tö rvény, valamint a munká ltató knak az eskü dtszéki
szolgá lat elő segítésére vonatkozó jogi kö vetelmények azt mutatjá k, hogy a polgá ri és
tá rsadalmi kö tő déshez fű ző dő kö zérdek indokolhatja a munkaszerző dések á llami
szabá lyozá sá t. A beteg szeretteink á polá sa azonban nem az egyetlen csalá di kö telesség, és
az eskü dtszéki szolgá lat sem az á llampolgá rok egyetlen kö telessége, és ezt
munkajogunknak el kell ismernie.
A 11. fejezetben szereplő megá llapítá saink egyértelmű en rá mutatnak a részmunkaidő s
foglalkoztatá ssal já ró polgá ri és személyes hozadékokra. Sok ember szá má ra, mint
felfedeztü k, a részmunkaidő s munka mindkét vilá gbó l a legjobbat jelenti, mivel nö veli a
szélesebb tá rsadalmi há ló zatoknak való kitettséget, mikö zben elegendő idő t hagy arra, hogy
a munkahelyen kívü li lehető ségeket is kihaszná lja. Megá llapítottuk, hogy a
részmunkaidő ben dolgozó k jellemző en jobban részt vesznek a kö zö sségi
tevékenységekben, mint a teljes munkaidő ben foglalkoztatottak vagy a nem
foglalkoztatottak. Természetesen nem mindenki akar részmunkaidő s munká t, de sokan
akarnak, és Amerika á llami, nonprofit és magá nintézményei csak most kezdenek
foglalkozni a munka á talakítá sá nak kihívá sá val, hogy megfeleljenek ennek az igénynek. Az
ú j évszá zadban az idő ú j politiká já nak kiemelt helyen kell szerepelnie az á llami napirenden.
Az á llampolgá ri elkö telezettség és a tá rsadalmi kapcsoló dá s a munkahelyen belü l is
megtalá lható , nem csak azon kívü l. Ezért munkahelyi programunknak a munkahelyi
tá rsadalmi tő ke kialakítá sá nak ú j eszkö zeire is ki kell terjednie. Ez kü lö nö sen igaz a
tá rsadalmi tő ke á thidalá sá ra, mivel a munkahelyi sokszínű ség nö vekedése értékes és még
nem teljesen kiakná zott érték a tá rsadalmi tő kések szá má ra. Amint azt az 5. fejezetben
lá ttuk, néhá ny ilyen irá nyú bá torító kezdeményezés - csapatmunka, építészeti á tszervezés
és hasonló k - má r folyamatban van. Má srészt, má s vá ltozá sok, amelyeket ott tá rgyaltunk -
kü lö nö sen a "fü ggő " munka elterjedése - fokozzá k a munkaalapú tá rsadalmi tő ke
megteremtésének kihívá sá t. A munká ltató knak, a szakszervezeteknek, a munkaü gyi
kapcsolatok szakértő inek és maguknak a munkavá llaló knak is kreatívabbnak kell lenniü k a
kö lcsö nzö tt, részmunkaidő s és fü ggetlen vá llalkozó k tá rsadalmi kapcsolati igényeinek
kielégítésében.6 Végü l pedig meg kell kérdő jeleznü nk azt a felfogá st, hogy a polgá ri életnek
nincs szerepe a munkahelyen. Miért ne lehetne a munká ltató á ltal biztosított teret és idő t
biztosítani a polgá ri vitakö rö k és a szolgá lati klubok szá má ra? Miért ne lehetne jobban
védeni a munkavá llaló k kommuniká ció já nak magá néletét?
A KÉ TSZÁ ZADIK SZÁ ZAD VÉ GÉ N az amerikaiak fokozatosan kezdték felismerni, hogy a
nagyvá rosi telepü lések burjá nzó mintá ja, amelyet az elő ző ö t évtizedben építettü nk ki
magunknak, sú lyos személyes és gazdasá gi kö ltségeket - kö rnyezetszennyezést,
torló dá sokat és idő veszteséget - okoz. A 12. fejezetben felfedeztü k, hogy a nagyvá rosi
terjeszkedés a kö zö sségeink tá rsadalmi szerkezetét is ká rosította. Ezért kihívá st intézek
Amerika vá ros- és regioná lis tervező ihez, fejlesztő ihez, kö zö sségszervező ihez és
laká svá sá rló ihoz: Tegyünk annak érdekében, hogy 2010-re az amerikaiak kevesebb időt
töltsenek utazással és több időt a szomszédokkal való kapcsolattartással, mint ma, hogy
integráltabb és gyalogosbarát területeken éljünk, és hogy a közösségeink kialakítása és a
közterületek elérhetősége több alkalmi társas érintkezésre ösztönözzön a barátokkal és
szomszédokkal.7 Az egyik megtévesztő en egyszerű cél az lehet, hogy tö bben ismerjü k a
szomszédaink kö zü l a keresztnevü nket, mint ma.
Az "ú j urbanizmus" zá szlaja alatt menetelő vá rostervező k az elmú lt egy-két évtizedben
szá mos kreatív javaslatot tettek pontosan ilyen irá nyban.8 Igaz, eddig sokkal tö bb idő t és
energiá t fordítottak ezen ö tletek megfogalmazá sá ra, ső t megvaló sítá sá ra, mint a kö zö sségi
részvételre gyakorolt hatá suk mérésére. Bizonyá ra hihető , hogy az olyan tervezési ú jítá sok,
mint a vegyes haszná latú terü letrendezés, a gyalogosbará t utcahá ló zatok és a nagyobb
kö zhaszná latú terek nö velik a tá rsadalmi tő két, bá r az má r kevésbé nyilvá nvaló , hogy a
viktoriá nus vagy koloniá lis tervezés kozmetikai részletei és a XIX. szá zadi kö zterü leti
építészet visszhangjai, amelyek jellemző en az ú j urbanista kö zö sségekben, példá ul a floridai
Disney's Celebrationben talá lható k, szü kségszerű en ezt a hatá st vá ltjá k ki. (Az Ohio
á llambeli Easton vadonatú j vá rosa egy á talakított vasú tá llomá sra emlékeztető
vá roskö zpontot is tartalmaz, noha ott soha nem is volt vasú tá llomá s). Mindenesetre itt az
ideje, hogy elkezdjü k szigorú an felmérni ezeknek az ígéretes kezdeményezéseknek a
tényleges kö vetkezményeit.9
Az ú j urbanizmus egy folyamatos kísérlet arra, hogy kiderü ljö n, vajon a nagyszerű kö zö sségi
élet irá nti szomjú sá gunk felü lmú lja-e a privá t há tsó kertek, a diszkont megamallok és a
kö nnyű parkolá s irá nti éhségü nket. Végü l az amerikaiak nagyrészt olyan fizikai teret
kapnak, amilyet igényelnek; ha nem akarunk való ban tö bb kö zö sséget, nem fogjuk
megkapni. Má srészt a mú ltban a szegregá lt kü lvá rosi terjeszkedést (gyakran akaratlanul is)
erő teljesen alakítottá k az olyan á llami politiká k, mint az autó pá lya-építés, a jelzá loghitel-
kamatok levoná sa, a redlining és a koncentrá lt á llami laká sépítés. Ahogy a terjeszkedés
(gazdasá gi és kö rnyezeti, valamint tá rsadalmi) kö ltségei egyre vilá gosabbá vá lnak, a
terjeszkedést gá tló kö zpolitiká k egyre vonzó bbá vá lnak, ahogyan ez má r megtö rtént
Atlantá tó l Portlandig. Végezetü l, az olyan innovatív kö zö sségi gondolkodó k és szervező k,
mint Harry Boyte, Ernesto Cortes és John McKnight sok erő feszítést tettek a há trá nyos
helyzetű kö zö sségek vá ratlan elő nyeinek felkutatá sá ra és kiakná zá sá ra. A
kö zö sségfejlesztési tá rsasá gok, amelyeket az 1970-es években azért hoztak létre, hogy
elő segítsék a lepusztult vá rosrészek fizikai ú jjá építését, mostaná ban a tá rsadalmi tő kébe
való befektetés felé fordítjá k figyelmü ket, és az olyan csoportok, mint a Local Initiatives
Support Corporation (LISC), sikereket értek el ezen a terü leten.10 Mindannyiunkat arra
kérek, hogy ezt a jó munká t egészítsü k ki azzal a céllal, hogy olyan há ló zatokat hozzunk
létre, amelyek á thidaljá k a nagyvá rosi terü leteinket kettészakító faji, tá rsadalmi és fö ldrajzi
tö résvonalakat.
A HIT-alapú kö zö sségek a tá rsadalmi tő ke olyan fontos tartalékai maradnak Ameriká ban,
hogy nehéz elképzelni, hogyan lehetne helyreá llítani az elmú lt évtizedek eró zió já t jelentő s
vallá si hozzá já rulá s nélkü l. Kü lö nö sen a kö zszférá ban az amerikaiak nagyra becsü lik az Első
Kiegészítés szigorá t, amely lehető vé tette szá munkra, hogy a pá ratlan vallá sossá got és a
felekezeti pluralizmust minimá lis vallá si há ború skodá ssal kombiná ljuk. Má srészt
tagadhatatlan, hogy a vallá s az amerikai tö rténelem minden polgá ri megú julá si idő szaká ban
jelentő s szerepet já tszott. Ezért kihívá st intézek Amerika papsá gá hoz, vilá gi vezető ihez,
teoló gusaihoz és a hétkö znapi hívő khö z: Szorgalmazzunk egy új, pluralista, társadalmilag
felelős "nagy ébredést", hogy 2010-re az amerikaiak a jelenleginél mélyebben elköteleződjenek
egy vagy több értelmet adó spirituális közösségben, ugyanakkor toleránsabbá váljanak más
amerikaiak hitével és gyakorlatával szemben.
Nemzeti tö rténelmü nkben a vallá s mindenekelő tt há rom drá mai és lelkes "ébredésben"
já rult hozzá a tá rsadalmi tő ke megteremtéséhez. Az 1730 és 1760 kö zö tti Nagy É bredés
idején az ébredések "petá rdasorozatként robbantak", és "hatalmas és folyamatos ébredési
ö sszejö veteleket ... tartottak mozgá sban a vá ndorprédiká torok". Az 1800-tó l 1830-ig tartó
má sodik nagy ébredés ugyanilyen habzó elkö telezettségű idő szak volt, amelyben a
"kö rlovasok" vitték az ú j evangéliumot egyik templom nélkü li hatá rmenti telepü lésrő l a
má sikra. A kö rlovasok tíz-tizenkét megtérő bő l á lló csoportokat alkottak, hogy megerő sítsék
egymá s szellemi tö rekvéseit, amíg rendszeres gyü lekezeteket nem tudtak létrehozni. A
tö rténészek vitatkoznak ezen evangélistá k motivá ció já ró l, ső t vallá sossá gá ró l is, de a
mozgalom sokakat arra ö sztö nzö tt, hogy a szegények felé forduljanak, elutasítsá k a
rabszolgasá got, és misszió s és mértékletességi tá rsasá gokat alapítsanak. Az egyik
figyelemre méltó talá lmá ny a vasá rnapi iskola mozgalom volt, amely az ébredés szellemét
azzal a tö rekvéssel ö tvö zte, hogy a kö ziskolá kbó l kirekesztetteket, kö ztü k a (fekete és fehér)
nő ket, a gyá rakban tanuló gyerekeket és a hatá rvidékieket is megtanítsa az írá studá sra.11
Az elő ző fejezetben a 19. szá zad végén megfigyeltü k a tá rsadalmi kérdésekkel való vallá si
elkö telező dés harmadik nagy idő szaká t, amely olyan tevékenységekben ö ltö tt testet, mint a
szociá lis evangéliumi mozgalom és az Ü dvhadsereg - a szegények ú gynevezett egyhá za,
amely az amerikai élet "elmerü lt tizedik részére" ö sszpontosított, amelyet az urbanizá ció és
az iparosodá s feszü ltségei sú jtottak. Az Ü dvhadsereg, amely "lélekrő l lélekre mentette meg
a vilá got", érdekes keveréke volt a doktriná lis fundamentalizmusnak, a liturgikus
heterodoxiá nak (menetelő zenekarokkal és "hallelujah lassies"-ekkel), valamint a
szegények megsegítésére, a nő k vallá si stá tuszá nak emelésére és a fehérek és feketék
szolgá latá ra vonatkozó progresszív meggyő ző déseknek.12
Megvannak-e a XXI. szá zad eleji Ameriká ban a hozzá való k egy ú jabb nagy ébredéshez? A
megatemplomok, hogy csak egyetlen példá t említsü nk, a korszerű marketing- és
szó rakoztató techniká kat haszná ljá k arra, hogy a jellemző en kü lvá rosi, kö zéposztá lybeli
piacuk szá má ra elérhető vallá si élményt nyú jtsanak. (Bá r kezdetben a fehér lakossá gra
ö sszpontosítottak, a megatemplomok egyre inká bb vonzzá k a színesbő rű eket is). Mikö zben
istentiszteleteik, ha má sért nem is, de a méretü k miatt gyakran személytelennek és
teoló giailag unalmasnak tű nnek, a megatemplomok vezető i ü gyes tá rsadalmi kapitalistá k,
akik olyan kiscsoportos tevékenységeket szerveznek, amelyek személyes há ló zatokat
építenek, és ö tvö zik a vallá st és a tá rsasá gi életet (még bowlingcsapatokat is!). Ekö zben a
vallá si spektrum egy má sik részén, ahogy azt a 4. és 9. fejezetben lá ttuk, az evangélikus és
fundamentalista egyhá zak (a zsidó k és má s vallá si hagyomá nyok képviselő ivel együ tt) az
egyik legjelentő sebb kivételt képezik a tá rsadalmi tő ke á ltalá nos csö kkenése aló l, amelyet
ebben a kö nyvben nyomon kö vettem.
Polgá ri szempontbó l egy ú j nagy ébredés (ha bekö vetkezne) nem lenne egyö ntetű á ldá s.
Amint azt a 4. és 22. fejezetben megjegyeztü k, a hittérítő vallá sok jobban képesek kö tő
tá rsadalmi tő két létrehozni, mint hidat képező tá rsadalmi tő két, és a hitetlenekkel szembeni
tolerancia nem olyan erény, amely a fundamentalizmushoz kö tő dik. A mi kultú rá nkban, ha
nem is a jogtudomá nyunkban, egy ú j nagy ébredés kérdéseket vetne fel az egyhá z és az
á llam alkotmá nyos szétvá lasztá sá val kapcsolatban, amint azt a jó léti reform "jó tékonysá gi
vá lasztá s" rendelkezése kö rü li vita is mutatja, amely kö zpénzeket biztosít vallá si kö tő désű
szociá lis szolgá ltatá sokhoz. Má sfelő l egy széleskö rű en ö kumenikus és szociá lisan
elkö telezett vallá sossá g jeleit is felfedezhetjü k az olyan mozgalmakban, mint az evangélikus
Hívá s a megú julá shoz. Ezenkívü l az aranykor és a progresszív korszak néhá ny ú jítá sa, mint
példá ul a telepes há zak és a Chautauqua mozgalom, bá r nem szű ken vallá sosak, mégis
inspirá lhatjá k a huszonegyedik szá zadi megfelelő iket.13
AZ AMERIKAI TÁ RSADALOM EGYIK SZEKTORA sem lesz nagyobb hatá ssal tá rsadalmi
tő kénk jö vő beli á llapotá ra, mint az elektronikus tö megmédia és kü lö nö sen az internet. Ha
az elmú lt há rom évtized kedvező tlen tendenciá it bá rmilyen alapvető mó don meg akarjuk
fordítani, az elektronikus szó rakoztató iparnak és a tá vkö zlési iparnak a probléma nagy
része helyett a megoldá s nagy részévé kell vá lnia. Ezért kihívá st intézek Amerika
médiamoguljaihoz, ú jsá gíró ihoz és internetes gurukhoz, valamint az olyan néző khö z, mint
ö n (és én): Találjunk módot arra, hogy 2010-re az amerikaiak kevesebb szabadidőt töltsenek
passzívan, egyedül a világító képernyők előtt ülve, és több időt töltsenek aktív kapcsolatban
polgártársainkkal. Segítsük elő az elektronikus szórakozás és kommunikáció új formáit,
amelyek a közösségi elkötelezettséget erősítik, nem pedig megelőzik azt. A "polgá ri ú jsá gírá s"
irá nti, a kö zelmú ltban fellá ngolt érdeklő dés ennek a stratégiá nak az egyik szá la lehet, ha azt
nem a való di alulró l jö vő részvétel helyettesítő jeként, hanem az ilyen részvétel
ö sztö nző jeként és szó noklattanó jaként értelmezzü k.14 A 13. fejezetben megjegyeztem, hogy
technikai szempontbó l a televízió rendkívü li ereje egyará nt ö sztö nö zheti és elriaszthatja az
á llampolgá ri részvételt. Hívjuk ki azokat a tehetséges embereket, akik Amerika
szó rakoztató ipará t irá nyítjá k, hogy olyan ú j szó rakoztatá si formá kat hozzanak létre,
amelyek a néző t a kanapéró l a kö zö sségébe vonzzá k.
A 9. fejezetben lá ttuk, hogy az internetet arra lehet haszná lni, hogy megerő sítse a való di,
személyes kö zö sségeket, nem pedig arra, hogy azokat egy hamisított "virtuá lis kö zö sséggel"
helyettesítse. Hívjuk fel a szoftvertervező ket és a kommuniká ció s technoló gusokat, hogy
hallgassanak a Michigani Egyetem informatikusá nak, Paul Resnicknek a felhívá sá ra, hogy
tegyék az internetet tá rsadalmi tő kebará ttá , és hozzanak létre egy kö zö sségi informá ció s
hadtestet, amely arra ö sztö nzi a fiatal informatikusokat, hogy képességeikkel segítsenek
ú jjá építeni a kö zö sséget Ameriká ban.
A 9. fejezetben tá rgyaltam a szá mító gépes kommuniká ció tá rsadalmi tő keépítésre való
felhaszná lá sá nak szá mos fontos akadá lyá t. Ezen akadá lyok némelyikét, mint példá ul a
digitá lis szakadékot, a kö zpolitiká val lehet (és kell) kezelni. Má sok, mint példá ul az
anonimitá s és az egyedü llét, talá n technoló giai "megoldá sokkal" orvosolható k. Má srészt a
szá mító gépes kommuniká ció a demokratikus taná cskozá s és a kö zö sségépítés eddig
elképzelhetetlen formá ira is lehető séget teremt - példá ul a helyi kérdésekrő l szó ló vá rosi
vitá kra, a helyi tö rténelem kö zö s feltá rá sá ra vagy aká r egy helyi ultimate frizbi-bajnoksá g
meghirdetésére. A jó l beká belezett kö zö sségekrő l szó ló szá mos korai tanulmá ny azt sugallja
- ó vatosan, de remélhető leg -, hogy azok a lakosok, akik kö nnyen hozzá férnek a helyi
szá mító gépes kommuniká ció hoz, ezt az ú j eszkö zt arra haszná ljá k, hogy erő sítsék, nem
pedig arra, hogy kiszorítsá k a szomszédaikkal való személyes kapcsolatokat, és hogy
néhá nyan kö zü lü k aktívabban részt vesznek a kö zö sség életében, pontosan ú gy, ahogy mi, a
tá rsadalmi kapitalistá k szeretnénk.15 Az idő sek szá má ra létrehozott elektronikus tá mogató
csoportok hasznos kiegészítő i (és nem helyettesítő i) lehetnek a rendszeres személyes
lá togatá soknak. Véleményem szerint a kulcs az, hogy megtalá ljuk azokat a mó dokat,
amelyekkel az internetes technoló gia megerő sítheti, nem pedig kiszoríthatja a helyhez
kö tö tt, személyes, tartó s tá rsadalmi há ló zatokat.
A TÁ RSADALMI KAPITÁ LY É PÍTÉ SE megkö veteli, hogy tú llépjü nk tá rsadalmi, politikai és
szakmai identitá sunkon, hogy kapcsolatot teremtsü nk a tő lü nk kü lö nbö ző emberekkel.
Ezért a csapatsportok jó helyszíneket biztosítanak a tá rsadalmi tő ke létrehozá sá hoz.
Ugyanilyen fontosak és kevésbé kiakná zottak ebben a kapcsolatban a mű vészetek és a
kulturá lis tevékenységek. A kö zö s énekléshez (aká rcsak a bowlinghoz) nem szü kséges
kö zö s ideoló gia vagy kö zö s tá rsadalmi vagy etnikai szá rmazá s. Tö bbek kö zö tt ezért is
hívom ki Amerika mű vészeit, kulturá lis intézményeink vezető it és finanszírozó it, valamint a
hétkö znapi amerikaiakat: Találjuk meg a módját annak, hogy 2010-re jóval több amerikai
vegyen részt (és ne csupán fogyasszon vagy "értékeljen") kulturális tevékenységekben, a
csoportos tánctól a dalfesztiválokon és a közösségi színházakon át a rap-fesztiválokig.
Találjunk új utakat arra, hogyan használhatjuk a művészeteket a polgártársak különböző
csoportjainak összehívására.
A mű vészet nyilvá nvaló an ö nmagá ért is fontos, messze tú l azon a kedvező hatá son, amelyet
az amerikai kö zö sségek ú jjá építésére gyakorolhat. Nyilvá nvaló an fontosak az esztétikai
célok, nem csupá n a szociá lis célok. Ennek ellenére a mű vészet kü lö nö sen hasznos a
hagyomá nyos tá rsadalmi korlá tok á tlépésében. Ső t, a tá rsadalmi tő ke gyakran olyan
kulturá lis tevékenységek értékes mellékterméke, amelyek fő célja tisztá n mű vészi.
A Liz Lerman á ltal vezetett Dance Exchange a kö zö sségi alapú modern tá nc segítségével
való színű tlen kö zö sségi ö sszetartozá st épített, ö sszehozta példá ul a munkanélkü li hajó gyá ri
munká sokat és a fehérgalléros szakembereket, amikor a portsmouthi (N.H.) hajó gyá r
bezá rá sa ( ) feszítette a helyi kö zö sségi kö telékeket. A Roadside Theater Company (Ú tszéli
Színhá zi Tá rsulat) a hanyatló appalahi vá rosokban kü lö nbö ző helyi népeket gyű jtö tt ö ssze,
hogy a helyi tö rténetek és zene dramatizá lá sá val ü nnepeljék hagyomá nyaikat és
helyreá llítsá k a kö zö sség bizalmá t. A bostoni National Center for African American Artists
mú zeuma fekete amerikaiak kü lö nbö ző csoportjait (haitiak, jamaikaiak, afro-brá zíliaiak és
ő slakos afroamerikaiak) hívta ö ssze, hogy hú sz lá b magas halszobrokat építsenek, majd
felvonultassá k ő ket a New England Aquariumban. Toni Blackman washingtoni Freestyle
Unionja a hip-hop, a rap-kö ltészet és az improvizatív poetry slamek ú jszerű kombiná ció já t,
a cifrázást haszná lja, hogy az élet minden terü letérő l érkező embereket vonzzon, a filippínó
break-tá ncostó l a jobboldali keresztényig. A Baltimore-i Mű vészeti Mú zeum arra ö sztö nzi a
helyi lakosokat, hogy a "Freestyle Thursdays" alkalmá val haszná ljá k ki nyilvá nos tereit, és
helyi kó ruscsoportokat és má sokat hívnak meg fellépni. A chicagó i Gallery 37
tanuló helyeket biztosít a legkü lö nfélébb fiatal mű vészjelö ltek szá má ra - gazdagok és
szegények, kü lvá rosiak és belvá rosiak, feketék, fehérek és latinok -, hogy sajá t mú zsá ikat
kö vethessék, szociá lis kapcsolatokat építve a mű vész-mentorok, a mű vész-tanítvá nyok és a
megfigyelő k kö zö tt. Az észak-kaliforniai Mattole-vö lgyben David Simpson a kö zö sségi
színhá z segítségével hidat épített a favá gó k és a kö rnyezetvédő k kö zö tt. E tevékenységek
kö zü l sokan nagyszerű mű vészetet hoznak létre, de mindegyikü k nagyszerű hídképző
tá rsadalmi tő két termel - bizonyos szempontbó l még lenyű gö ző bb teljesítmény.16
A POLITIKA É S KORMÁ NYZÁ S az a terü let, ahol a tá rsadalmi tő ke amerikai helyzetét
vizsgá ló utazá sunk elkezdő dö tt, és itt fejezem be a kihívá saimat az olvasó k felé, akik
ugyanú gy aggó dnak, mint én a kö zö sségi kö telékek helyreá llítá sá ért Ameriká ban. Sehol sem
egyértelmű bb a kapcsolat, a bizalom és az á llampolgá ri elkö telezettség helyreá llítá sá nak
szü kségessége, mint demokrá ciá nk ma má r gyakran ü res nyilvá nos fó rumain. Ezért kihívá st
intézek Amerika kormá nytisztviselő ihez, politikai taná csadó ihoz, politikusaihoz és
(mindenekelő tt) polgá rtá rsaimhoz: Találjuk meg a módját annak, hogy 2010-re sokkal több
amerikai vegyen részt közösségeink közéletében - induljon a választásokon, vegyen részt
nyilvános üléseken, legyen tagja bizottságoknak, kampányoljon a választásokon, és akár
szavazzon is. Talá n vakmerő ség azt remélni, hogy tíz év alatt visszafordíthatjuk az elmú lt
há rom-négy évtized teljes hanyatlá sá t, de az amerikai demokrá cia biztosan érezné a
jó tékony hatá sá t, ha csak részben is visszafordulna.
A kampá nyreformnak (mindenekelő tt a kampá nyfinanszírozá si reformnak) arra kell
irá nyulnia, hogy nö velje a tá rsadalmi tő ke jelentő ségét - és csö kkentse a pénzü gyi tő ke
jelentő ségét - a szö vetségi, á llami és helyi vá lasztá sokon. Mivel az idő egyenlő bben oszlik
meg a lakossá g kö rében, mint a pénz, az idő alapú részvétel elő nyben részesítése a
csekkalapú részvétellel szemben elkezdené visszafordítani az amerikai politiká ban nö vekvő
egyenlő tlenséget. A kormá nyzati hatalmat a lehető legnagyobb mértékben decentralizá lni
kell, hogy a dö ntések a kisebb, helyi jogható sá gok hatá skö rébe kerü ljenek, mikö zben
felismerjü k és ellensú lyozzuk a decentralizá ció egyenlő ségre és ú jraelosztá sra gyakorolt
lehetséges negatív hatá sá t. Való já ban a tá rsadalmi tő ke elő nyeire éberen figyelő
liberá lisoknak ugyanolyan mértékben kellene készségesebbnek lenniü k a kormá nyzati
hatalom lefelé tö rténő á truhá zá sá ra, mint amilyen mértékben az együ ttérző
konzervatívoknak készségesebbnek kellene lenniü k a forrá sok á truhá zá sá ra a "van"
kö zö sségektő l a "nincs" kö zö sségek felé. A kormá nyzati erő forrá sok és a ható sá gi jogkö rö k
decentralizá lá sa a szomszédsá gi taná csok felé bevá lt olyan vá rosokban, mint Minneapolis,
Portland és Seattle, és ú j tá rsadalmi tő két hozott létre potluck-vacsorá k, kö zö sségi kertek és
bolhapiacok formá já ban, bá r ü gyes tervezésre van szü kség ahhoz, hogy a hídépítés és a
kö tő dés kö zö tti egyensú ly ne billenjen tú lsá gosan a vá rosi széttagoltsá g felé.
A politikai tervező knek, bá rmilyen pá rtá llá sú ak is legyenek, a tá rsadalmi tő két jobban meg
kell ismerniü k, és arra kell tö rekedniü k, hogy a lehető legkisebb ká rt okozzá k a tá rsadalmi
tő ke meglévő készleteiben, mikö zben ú j készletek létrehozá sá ra keresnek lehető séget. Mit
szó lná nak egy "tá rsadalmi tő ke hatá svizsgá lathoz" az ú j programok esetében, amely
kevésbé bü rokratikus és jogias, mint a kö rnyezeti hatá svizsgá latok, de ugyanolyan
hatékonyan hívja fel a figyelmet a nem vá rt kö vetkezményekre? Példá ul az indianai
Indianapolis belvá rosá ban a tá rsadalmi tő két az elmú lt fél évszá zadban a legnagyobb ká r az
volt, hogy a szomszédsá gi há ló zatok nem vá rt megszakadá sa miatt a 65-ö s autó pá lya az
1960-as évek elején á thatolt a vá rosrészeken. A Stephen Goldsmith volt polgá rmester á ltal
tö bb mint negyedszá zaddal késő bb létrehozott Front-Porch Alliance méltó erő feszítés volt
arra, hogy segítsen helyreá llítani néhá ny indianapolisi vá rosrész intézményeit, de maga
Goldsmith lenne az első , aki azt mondaná , hogy jobb lett volna eleve elkerü lni a ká rokat.17
A tá rsadalmi tő ke létrehozá sá nak minden olyan terü letén, amelyet itt tú lsá gosan rö viden
tá rgyaltam, a tá rsadalmi kapitalistá knak el kell kerü lniü k a hamis vitá kat. Az egyik ilyen vita
a "felü lrő l lefelé kontra alulró l felfelé". Az amerikai kö zö sség helyreá llítá sá ban a nemzeti és
a helyi intézmények szerepének ki kell egészítenie egymá st; egyik sem képes egyedü l
megoldani a problémá t. Egy má sik hamis vita az, hogy a kormá nyzat a probléma vagy a
megoldá s. A pontos vá lasz a tö rténelmi feljegyzésekbő l ítélve (ahogyan a 15. fejezetben
érveltem) az, hogy mindkettő lehet. Az amerikai tö rténelemben a tá rsadalmi tő kébe való
legkreatívabb befektetések kö zü l sok - a megyei ü gynö kö ktő l és a 4-H-tó l a kö zö sségi
fő iskolá kig és a March of Dimes-ig - a kormá nyzati politika kö zvetlen eredménye volt. Lehet,
hogy a kormá nyzat felelő s a tá rsadalmi tő ke csö kkenésének egy kis részéért, amelyet ebben
a kö tetben nyomon kö vettem, és nem lehet az egyedü li megoldá s, de nehéz elképzelni, hogy
a kormá nyzat felhaszná lá sa nélkü l meg tudná nk felelni az á ltalam Amerika elé á llított
kihívá soknak 2010-ben.
Az utolsó hamis vita, amelyet el kell kerü lni, az, hogy a bizalom és a kö zö sségi kö telékek
helyreá llítá sá hoz Ameriká ban egyéni vagy intézményi vá ltozá sra van-e szü kség. Az ő szinte
vá lasz ismét az, hogy "mindkettő ". Amerika fő bb polgá ri intézményei, mind a kö z-, mind a
magá nintézmények, egy évszá zaddal a legtö bbjü k létrehozá sa utá n kissé elavultak, és olyan
mó don kell megreformá lni ő ket, hogy aktívabb részvételre hívjanak fel. Az, hogy az
intézményi reformra tett konkrét javaslataim meggyő ző ek-e vagy sem, kevésbé fontos, mint
az a lehető ség, hogy orszá gos vitá t folytathatunk arró l, hogyan tehetjü k intézményeinket
tá rsadalmi tő kebará tabbá . Végső soron azonban az intézményi reform nem fog mű kö dni -
ső t, nem is fog megtö rténni -, hacsak Ö n és én, polgá rtá rsainkkal együ tt el nem hatá rozzuk,
hogy ú jra kapcsolatba lépü nk bará tainkkal és szomszédainkkal. Henry Ward Beecher szá z
évvel ezelő tti taná csa, miszerint "szaporítsuk a piknikeket", ma má r nem teljesen
nevetséges. Ironikus mó don nem azért kellene ezt tennü nk, mert ez jó lesz Ameriká nak -
bá r az lesz -, hanem mert ez jó lesz nekü nk.

FÜGGELÉK
A társadalmi változások mérése
E KÖ NYV nagy része a huszadik szá zad utolsó felének tá rsadalmi tendenciá ira vonatkozó
szisztematikus, kvantitatív bizonyítékokbó l á ll. Ez a fü ggelék ö sszefoglalja az ezzel
kapcsolatos legfontosabb mó dszertani kihívá sokat, valamint a legfontosabb adatforrá sokat,
amelyekre tá maszkodtam.
Az 1. fejezetben kifejtett első dleges stratégiá m az volt, hogy a globá lis felmelegedés
kutató inak modelljét kö vetve a lehető legtö bb fü ggetlen bizonyítékforrá st triangulá ljam. A
tá rsadalmi vá ltozá sok feltá rá sá t elkerü lhetetlenü l korlá tozza az a tény, hogy - aká rcsak a
globá lis felmelegedés esetében - senki sem gondolt elő re arra, hogy ö sszegyű jtse a való ban
tö kéletes bizonyítékokat, amelyekre most szü kségü nk van - fél évszá zados méréseket a
bará tok megbízható sá gá ró l, az idegenek segítő készségérő l, a boltosok becsü letességérő l
vagy a tö mbhá zpartik gyakorisá gá ró l. Ennek eredményeképpen nem egyetlen
felméréspá rban vagy aká r egyetlen felméréssorozatban kell meggyő ző bizonyítékot
keresnü nk, hanem tö bb kü lö nbö ző , kü lö nbö ző kutató k á ltal végzett sorozat konvergenciá já t
kell keresnü nk. É s ahol lehetséges, nem csupá n a kö zvélemény-kutatá si adatokban, hanem
az intézményekben és a viselkedésben is vá ltozá sokat kell keresnü nk.
Az alapelv tehá t a kö vetkező : Egyetlen adatforrás sem hibátlan, de minél több és
változatosabb a forrás, annál kisebb a valószínűsége, hogy mindegyiket ugyanaz a hiba
befolyásolja. Két fü ggetlen (bá r szü kségszerű en tö kéletlen) bizonyíték jobb, mint egy, és
kettő nél tö bb még jobb, kü lö nö sen, ha különböző tö kéletlenségekkel rendelkeznek. Melyek
a fő bizonyítékforrá sok, amelyeket ebben a tanulmá nyban felhaszná ltunk - a fa évgyű rű k,
jégmagok és idő já rá si feljegyzések megfelelő i?
Bizonyos szempontbó l a szervezeti nyilvá ntartá sok a legmegbízható bb mutató k, mivel
ezeken keresztü l kö zvetlenü l ö sszehasonlíthatjuk az amerikaiak polgá ri szerepvá llalá sá t az
1950-es, az 1970-es és az 1990-es években. A klubtitká rok, megyei hivatalnokok és egyhá zi
pénztá rosok ezreinek szorgalmas nyilvá ntartá sa az évtizedek sorá n sokkal megbízható bb,
mint a "régen hogyan volt" gyarló emlékei. Ebben az ö sszehasonlítá sban sok minden
á llandó (vagy majdnem á llandó ): a csoport vá lasztó i kö re, a "tagsá g" jelentése, az
informá ció gyű jtés szorgalma. Természetesen még ezek a dolgok is vá ltozhatnak. A
"szakszervezeti tagsá g" nem biztos, hogy ugyanazt jelenti 1998-ban, mint 1938-ban, és a
"teamsterek" foglalkozá sa is biztosan megvá ltozott. Mégis, az ö sszehasonlítható sá g
problémá i kevésbé sú lyosak a szervezeti nyilvá ntartá sok esetében, mint a legtö bb má s
típusú adat esetében. Rá adá sul mivel a szervezetek hosszú idő szakokon keresztü l vezetnek
nyilvá ntartá sokat, ö sszehasonlítá saink évtizedekre, ső t évszá zadokra nyú lhatnak vissza, így
hosszabb tá vlatokat kapunk a kö zelmú lt eseményeirő l. Vajon a 10 szá zalékos visszaesés a
taglétszá mban vagy a hozzá já rulá sokban egyik évrő l a má sikra való ban jelentő s, vagy
csupá n egy hétkö znapi visszaesésrő l van szó ? Ezt csak a hosszú tá vú feljegyzések tudjá k
megmondani.
A tagsá gi nyilvá ntartá soknak azonban szá mos sú lyos hibá ja van a tá rsadalmi vá ltozá sok
mérésére. Elő szö r is, maguk a szervezetek életciklusai fü ggetlenek lehetnek azon
kö zö sségek vitalitá sá tó l, amelyekben léteznek. Ha az Elks-klub elhalvá nyul, talá n a helyét
szá mtalan má s szervezet veszi á t, amelyek mindegyike még tú l fiatal, kicsi és pezsgő ahhoz,
hogy gondos tagsá gi nyilvá ntartá s vezetésével foglalkozzanak. Ha arra szorítkozunk, hogy a
régó ta fenná lló szervezetek tagsá gi nyilvá ntartá sait vizsgá ljuk, akkor lemaradunk az ú j és
gyorsan nö vekvő csoportokró l.
Egy má sik fontos figyelmeztetés abbó l a ténybő l kö vetkezik, hogy a szervezeteknek
életciklusuk van. Az ú j szervezetek születési ará nyá bó l nem lehet kö vetkeztetni egy
kö zö sség polgá ri életképességére, hacsak nem vizsgá ljuk meg ugyanakkor a régebbi
szervezetek halálozási ará nyá t is. Az a felfedezés, hogy mondjuk a jelenleg létező
kö rnyezetvédelmi szervezetek felét az elmú lt évtizedben alapítottá k, egyá ltalá n nem
bizonyít semmit a szervezeti tendenciá kró l, hacsak nem tudjuk azt is, hogy ugyanebben az
idő szakban há ny hasonló csoport tű nt el.1 Ez a kérdés kü lö nö sen akkor problematikus, ha
(mint példá ul a nonprofit szervezetek Internal Revenue Service nyilvá ntartá sá ban) a
szervezetek listá já t nem metszik rendszeresen a megszű nt szervezetek kiszű rése
érdekében.
Harmadszor, nem minden kö zö sségi tevékenység testesü l meg a nyilvá ntartó
szervezetekben - ső t, való színű leg a legtö bb nem. Egy tudó s példá ul ú gy becsü li, hogy a
kö zö sségi csoportok 80 szá zaléka tá rsadalmi "sö tét anyagot" képvisel - vagyis formá lis
struktú ra, cím, archívum, ú jsá gokba való bejegyzése nélkü l, és így a hagyomá nyos
kró niká sok szá má ra lá thatatlan.2 Ha figyelmü nket a tagsá gi listá kra korlá tozzuk, lehet, hogy
nem veszü nk észre hatalmas vá ltozá sokat vagy hatalmas stabilitá st. Ami még rosszabb, ha a
kö zö sségi élet valamilyen okbó l gazdagodik, de kevésbé formá lisan szervezett, akkor a
taglétszá mok puszta nyomon kö vetése pontosan a rossz kö vetkeztetésre vezetne
bennü nket.
A szervezeti nyilvá ntartá sok e hiá nyossá gait bizonyos mértékig ellensú lyozhatja a huszadik
szá zad egyik leghasznosabb talá lmá nya, a szisztematikus tá rsadalmi felmérés. Egy jó l
megtervezett kö zvélemény-kutatá s hasznos pillanatképet adhat a véleményekrő l és a
viselkedésrő l. Még jobb, ha ö sszehasonlítható felmérések sorozata egyfajta tá rsadalmi time-
lapse fényképezést eredményezhet. Ahogyan egyetlen, vá ltozatlanul ugyanarra a
kertrészletre irá nyított kamera napi egyetlen pillanatfelvétele csodá latos filmet adhat a
nö vényvilá g szü letésérő l és nö vekedésérő l, ú gy egyetlen felmérési kérdés, ha rendszeresen
ismétlő dik, a tá rsadalmi vá ltozá sok lenyű gö ző képét adhatja.
Ső t, ha a kérdést elég ü gyesen fogalmaztá k meg, akkor az sokkal sokrétű bb és vá ltozó bb
tá rsadalmi tá jat ö lelhet fel, mint egyetlen szervezet tanulmá nyozá sa. A felmérések
segítségével nemcsak a Nő i Vá lasztó k Szö vetségében való részvételt vizsgá lhatjuk, hanem
bá rmely olyan klubban való részvételt, amelyet a vá laszadó említésre érdemesnek tart.
Nem csupá n a hivatalos "vá rosi gyű léseken", hanem bá rmely helyi gyű lésen való részvételt
felmérhetjü k. Ami a legjobb, hogy a felmérések a nem hivatalos tevékenységeket is meg
tudjá k ragadni - nem csupá n a szavazá st, hanem a szomszéddal való beszélgetést is; nem
csupá n a szervezeti tagsá got, hanem a pó kerjá tszmá kat is. Rö viden, a felmérések
megvilá gíthatjá k a kö zö sségi élet "sö tét anyagá t".
A felméréseknek azonban minden hasznossá guk ellenére legalá bb négy fontos korlá tja van.
Összehasonlíthatóság: Ahogyan a time-lapse fényképezésben a kamerá nak mozdulatlannak
kell lennie ahhoz, hogy mozgá st rö gzítsen, ú gy a felmérési kérdéseknek is (tö bbé-kevésbé)
vá ltozatlannak kell lenniü k ahhoz, hogy vá ltozá st rö gzítsenek. A tapasztalt kö zvélemény-
kutató k példá ul tudjá k, hogy minél keményebben szondá zunk, anná l tö bb vá laszt kapunk.
Így a felmérés á ltal feltá rt szervezeti tagsá gok szá ma nagyban fü gg a szondá k szá má tó l. Ez
annyira igaz, hogy a "Há ny csoporthoz tartozik Ö n szerint az á tlag amerikai?" kérdésre csak
enyhe tú lzá s lenne azt vá laszolni, hogy "Annyihoz, ahá nyhoz csak akar, ha elég erő sen
kérdezem".3 Rá adá sul, ahogy a felmérések kutató i egyre kifinomultabbá vá ltak, sok má s
buktató t is felfedeztek a vá ltozá sok ó vatlan tanulmá nyozó i szá má ra: "(a vá laszok részben a
kérdések sorrendjétő l fü ggnek), "há zi hatá sok" (a kü lö nbö ző felmérő szervezetek
ugyanarra a kérdésre kö vetkezetesen eltérő eredményeket kapnak), és így tová bb. Má s
szó val, a tá rsadalmi kamerá nkat kö nnyen meg lehet rá zni. Kü lö nö sen kocká zatos a
kü lö nbö ző felmérő szervezetek á ltal kü lö nbö ző idő pontokban feltett kérdések
eredményeinek ö sszehasonlítá sa. Csak néhá ny felmérési archívum tartalmaz elég gondosan
ellenő rzö tt adatokat ahhoz, hogy tá rsadalmi idő zített fényképü nk megbízható legyen.
Folytonosság: A time-lapse sorozatunk megbízható sá ga nagyban fü gg a rendelkezésü nkre
á lló pillanatfelvételek szá má tó l is. A társadalmi változások értékelésében két megfigyelés
jobb, mint egy, de a sok sokkal jobb, mint kettő. Egyetlen fénykép vagy egyetlen felmérés
alapjá n szó szerint semmit sem lehet értelmesen megmondani a vá ltozá sró l. Bá r ez a pont
nyilvá nvaló nak tű nik, egyébként intelligens emberek néha azt á llítjá k, hogy egyetlen
megfigyelésbő l a tá rsadalmi vá ltozá sok irá nyait észlelik, ami ugyanolyan ostobasá g, mintha
a globá lis felmelegedésrő l á llítaná nk valamit egyetlen pillantá sbó l a hő mérő re.4
A két idő pontbó l szá rmazó adatok némi tá mpontot nyú jtanak a vá ltozá sra vonatkozó
á llítá sok teszteléséhez, de mindkét végén sérü lékenyek a mérési kö vetkezetlenségek miatt.
Egyetlen mérési hiba - példá ul a kérdések sorrendjének finom vá ltozá sa - téves ítéletet
eredményezhet az á ltalá nos tendenciá ró l. Vagy tegyü k fel, hogy az 1964-es egyhá zlá togatá si
felmérést az augusztusi vaká ció kö zepén végezték, 1994-ben pedig ugyanezt a kérdést a
hú svéti héten tették fel. Ha csak két idő pontró l van szó , akkor kö nnyen félrevezethetnének
bennü nket, és azt gondolhatná nk, hogy a vallá sgyakorlá s fellendü lt az 1990-es években.
Ahogyan a globá lis felmelegedést tanulmá nyozó k szá má ra is vakmerő ség lenne sokat
kezdeni egy két évtizedes kü lö nbséggel mért hő mérséklet-értékekkel, ú gy a tá rsadalmi
vá ltozá sok értékelésénél is a véletlenszerű ingadozá sok érvényteleníthetik a csupá n néhá ny
adatponton alapuló ítéleteket.
A tö bb idő pontban mért vá ltozá s exponenciá lisan megbízható bbá vá lik; ha egy adott
vá ltozó folyamatosan nö vekszik 1-tő l 2-ig, 2-tő l 3-ig, és így tová bb 10-ig, akkor
gyakorlatilag lehetetlenné vá lik, hogy elképzelhető vé vá ljon egy sor mérési hiba, amely a
tendenciá t okozhatta. Rö viden, a tá rsadalmi vá ltozá sok megbízható értékeléséhez nem
csupá n ö sszehasonlítható mérésekre van szü kség, hanem a lehető legtö bbszö r megismételt
ö sszehasonlítható mérésekre. Ezért ebben a kö nyvben leginká bb olyan felmérésekre
tá maszkodtam, amelyek a huszadik szá zad utolsó negyedében tö bb tucatszor, ső t tö bb
szá zszor tették fel ugyanazt a kérdést.
Átfogó jelleg: A felméréseknek a tevékenységek széles kö rét kell lefedniü k, aká rcsak a
tagnyilvá ntartá sok esetében. Még ha egy kérdés szó szerint vá ltozatlan is, a pontossá ga
mint mérő eszkö z idő vel vá ltozhat. A bowlingozá s gyakorisá gá ra vonatkozó kérdést az
informá lis tá rsadalmi együ ttlét mutató já nak tekinthetjü k. Ha azonban a bowlingot
fokozatosan felvá ltotta a softball vagy a foci, mint az amerikaiak á ltal vá lasztott
szabadidő sport, akkor a csapatbowling pontosan jelentett csö kkenését egyszerű en
ellensú lyozhatta a softball vagy a foci - mindkettő csapatsport - nö vekedése.5 Tehá t a lehető
legszélesebbre kell vetnü nk a há ló t.
Időszerűség: Mivel a tá rsadalmi vá ltozá sok egyenetlenü l zajlanak, a mérési időszakokat össze
kell hangolni a változás mértékére és időzítésére vonatkozó hipotézisekkel. Nem az elvont
"tá rsadalmi vá ltozá s" érdekel bennü nket. Tudni akarjuk, hogy mi tö rtént a kö zö sségeinkkel
az elmú lt fél évszá zadban, ha tö rtént egyá ltalá n valami. Ahogyan a globá lis felmelegedésrő l
is keveset tudunk kö vetkeztetni a tegnap és a ma ö sszehasonlítá sá bó l, ugyanú gy az elmú lt
évtizedek tá rsadalmi vá ltozá sairó l is keveset tudunk kö vetkeztetni az elmú lt néhá ny év -
vagy aká r az elmú lt néhá ny évszá zad - bizonyítékainak vizsgá latá bó l. Ezért minden
trenddel kapcsolatban nem csak azt kell kérdeznü nk, hogy "Mi vá ltozik?", hanem azt is,
hogy "Mi vá ltozik milyen idő szakban?". Tézisü nk tisztességes teszteléséhez az elmú lt
há rom-ö t évtized minél nagyobb részére vonatkozó ö sszehasonlítható adatokra van
szü kség.6
A jó hír az, hogy szá mos orszá gos felmérés archívuma ö sszehasonlítható , folyamatos és
á tfogó bizonyítékot szolgá ltat a tá rsadalmi vá ltozá sok kö rvonalairó l. A rossz hír az, hogy
ritka kivételektő l eltekintve ezek a gyű jtemények nem kezdő dtek az 1970-es évek kö zepe
elő tt.7 Okkal gyanítható , hogy az amerikai kö zö sségi élet néhá ny fontos vá ltozá sa az 1960-as
évek kö zepén kezdő dö tt, de csak kevés kamerá nk kezdte meg mű kö dését kö rü lbelü l egy
évtizeddel késő bb. Nem lehetü nk biztosak abban, hogy mi tö rtént azelő tt, hogy a tá rsadalmi
time-lapse kamerá nk zá rja elő szö r mű kö désbe lépett, de a felmérési archívumok
való színű leg lemaradtak a legérdekesebb eseményekrő l. Ez a hiá nyossá g az egyik fontos
oka annak, hogy kihaszná ljuk a szervezeti nyilvá ntartá sok elő nyeit. Ez is egy ok arra, hogy
kü lö nö s figyelmet fordítsunk arra a néhá ny felmérésre, amelyek a korá bbi idő szakot ö lelik
fel, mint példá ul a 3., 4. és 6. fejezetben idézett University of Michigan-NIMH tanulmá ny.
Még egy utolsó mó dszertani kérdés: Abszolú t vagy relatív vá ltozá st mérjü nk, és ha relatív,
akkor mihez képest? A résztvevő k abszolú t szá má t vagy valamilyen kö zö sségi célhoz való
hozzá já rulá st vegyü k figyelembe, vagy inká bb valamilyen relatív ö sszehasonlítá si mércét
haszná ljunk? A szervezetek és a szalagcímek író i gyakran bü szkélkednek azzal, hogy
abszolú t értékben nö vekszik a részvétel - "az XYZ Klubnak idén rekordszá mú tagja van!".
"Rekordszá mú angyal megy el szavazni!" "A helyi egyhá zi adakozá s minden idő k
legmagasabb értékét éri el!" Az abszolú t szá mok azonban sú lyosan félrevezető ek lehetnek.
Ha az ö sszes szavazat 5 szá zalékkal emelkedik, mikö zben a szavazó korú népesség 10
szá zalékkal nő , akkor a részvétel való já ban csö kkent. Fordítva, ha a Grange-tagsá g 5
szá zalékkal csö kken, mikö zben a gazdá lkodó k szá ma 50 szá zalékkal csö kken, akkor az
á tlagos gazdá lkodó részvétele való já ban nő tt. Ha a helyi szü lő i szö vetség tagsá ga pusztá n
azért csö kkent, mert manapsá g kevesebb a szü lő , akkor ezt nem szeretnénk a polgá ri
hanyatlá s bizonyítéká nak tekinteni. Ezzel szemben, ha a vá rosban megduplá zó dott az
ü gyvédek szá ma, mikö zben az ü gyvédi kamara tagsá ga csak 5 szá zalékkal nő tt, félrevezető
lenne arra kö vetkeztetni, hogy az ü gyvédek egyre aktívabbak lettek a szakmai ü gyekben.
Rö viden, á ltalá ban azt kell figyelembe vennü nk, amit a kö zgazdá szok "piaci részesedésnek"
neveznek: A jogosult lakosság mekkora há nyada vesz részt egy adott tevékenységben?8
A relatív vs. abszolú t vá ltozá s egyik fontos (és, mint kiderü lt, igen ellentmondá sos) példá ja
a kö vetkező : Amikor az á llampolgá ri részvétel vá ltozá sá t vizsgá ljuk, ellenő riznü nk kell-e az
iskolai végzettséget? Az érv, amely e mellett szó l, egyszerű és erő teljes. Az iskolai végzettség
az egyik legfontosabb elő rejelző je - ső t, á ltalá ban a legfontosabb elő rejelző je - a tá rsadalmi
részvétel szá mos formá já nak, a szavazá stó l kezdve a helyi bizottsá gok elnö ki tisztségén á t a
vacsoraestek szervezéséig. Rá adá sul az amerikai lakossá g iskolá zottsá gi szintje éppen a
minket érdeklő idő szakban emelkedett nagyon meredeken. Logikusnak tű nik tehá t, hogy
"kontrollá ljuk" az iskolai végzettséget, példá ul ú gy, hogy az á tlagos fő iskolai végzettségű ek
á llampolgá ri részvételére kérdezü nk rá . Az iskolá zottsá g ilyen mó don tö rténő kontrollá lá sa
tulajdonképpen azt jelenti, hogy az iskolá zottsá gi szint nö vekedése mellett az á llampolgá ri
elkö telezettség nö vekedését vá rjuk el, és ha az iskolázottsági szinthez viszonyított
csö kkenést tapasztalunk, az azt jelenti, hogy valamilyen má s tényező nek le kell nyomnia az
elkö telezettséget. Ennek analó giá já ra, ha azt talá lná nk, hogy a szó kincsbeli készségek
Ameriká ban az iskolá zottsá gi szint emelkedése ellenére stabilak vagy csö kkennek, akkor
bizonyá ra keresnénk valami má s tényező t (példá ul a televízió t), amely egyidejű leg az
írá studá s csö kkenésére hajlamosítana. Legalá bbis a kö zelmú ltig az iskolá zottsá gi szintek
ellenő rzése volt a tá rsadalomtudó sok hagyomá nyos megkö zelítése a tá rsadalmi és politikai
részvétel vá ltozá sainak becslésekor.
Nemrégiben azonban néhá ny tudó s rá mutatott, hogy az oktatá s szocioló giai hatá sai kö zü l
sokan maguk is relatívak, nem pedig abszolú tak.9 Ha ma má r tö bb embernek van fő iskolai
diplomá ja, talá n a bizonyítvá ny szocioló giai jelentő sége leértékelő dö tt. A tá rsadalmi stá tusz
példá ul ö sszefü gg az iskolá zottsá ggal, de nem feltétlenü l feltételeznénk, hogy csak azért,
mert tö bb amerikai képzett, mint valaha, Ameriká ban nagyobb a tá rsadalmi stá tusz, mint
valaha. Amennyiben az oktatá s pusztá n az emberek szortírozá sá ró l szó l, nem pedig arró l,
hogy készségeiket, tudá sukat, polgá ri értékeiket és tá rsadalmi kapcsolataikat gyarapítsá k,
félrevezető az oktatá si vá ltozá sok "kontrollá lá sa".
A tudó sok kö zö tt nincs egyetértés ebben a kérdésben. Az alapvető kérdés az, hogy (a sajá t
iskolá zottsá gomat vá ltozatlanul hagyva) kevésbé vagy inká bb nagyobb való színű séggel
veszek-e részt a polgá ri életben, ha a kö rü lö ttem élő k képzettebbek lesznek. Bizonyos
esetekben az iskolá zottsá g hatá sa relatív lehet, így (a kö rü lö ttem lévő okostojá soktó l
megfélemlítve) kevésbé való színű , hogy felemelem a szavam egy nyilvá nos gyű lésen egy
egyetemi vá rosban, mint egy normá lisabb kö zö sségben. Ezekben az esetekben az
iskolá zottsá g hatá sa fő ként relatív, és nem vá rhatjuk el, hogy az iskolá zottsá gi szint
emelkedése nö velné a részvételt. Má s esetekben való színű nek tű nik, hogy a részvételi
hajlandó sá gom a szomszédaim iskolá zottsá gi szintjével együ tt való ban nő ni fog. Nagyobb
való színű séggel csatlakozom példá ul egy olvasó csoporthoz, ha olyan kö zö sségben élek, ahol
sok má s képzett olvasó él. Ezekben az esetekben arra kell szá mítanunk, hogy az
iskolá zottsá gi szint emelkedése még gyorsabban nö veli a részvételi ará nyt.
A kutatá s sorá n feltá rt bizonyítékok hatá rozottan arra utalnak, hogy az oktatá s tá rsadalmi
részvételre gyakorolt hatá sa jellemző en abszolú t, nem pedig relatív.10 Az én
iskolá zottsá gom nö veli a tá rsadalmi részvételemet, és á ltalá ban véve az Ö n iskolá zottsá ga
nem csö kkenti a részvételemet. Tehá t ha mindketten elvégezzü k a fő iskolá t, akkor
mindkettő nknek hajlamosnak kell lennie arra, hogy polgá ri szerepvá llalá sa nö vekedjen.
Ilyen kö rü lmények kö zö tt célszerű lenne kontrollá lni a nö vekvő iskolá zottsá gi szintet. Ez
azonban azzal a hatá ssal já r, hogy felerő síti a részvétel csö kkenését és minimalizá lja a
nö vekedést, így az érvelésem jellegét tekintve az a konzervatívabb megoldás, ha nem
kontrollá ljuk az iskolá zottsá got.
Az ebben a kö nyvben kö zö lt elemzésekben á ltalá ban ellenő rzö m a népesség vá ltozá sá t, de
á ltalá ban nem ellenő rzö m a népesség oktatá si ö sszetételének vá ltozá sá t. Ez az ö kö lszabá ly a
hipotézisem ellen szó l. A végeredmény az, hogy az ebben a kö nyvben bemutatott
bizonyítékok talá n alábecsülik a polgá ri szerepvá llalá s durva csö kkenését Ameriká ban az
elmú lt fél évszá zadban.
A statisztikai ellenő rzések a kö nyv egy má sik visszatérő témá já hoz, az okok és hatá sok
értékeléséhez is kapcsoló dnak. Tegyü k fel, hogy a tévénézés és az á llampolgá ri
elkö telezettség kö zö tti kapcsolat érdekel minket, és tegyü k fel, hogy azt talá ljuk, hogy az
erő s tévénéző k ritká n aktívak a szervezetekben. Mielő tt azonban arra a kö vetkeztetésre
jutná nk, hogy a televízió zá s gá tolja az á llampolgá ri részvételt, figyelembe kell vennü nk má s
tényező ket, példá ul a tá rsadalmi osztá lyt, amelyek miatt ez az ö sszefü ggés hamis lehet:
talá n a munká sosztá lybeliek néznek tö bbet tévét, mikö zben a szervezeti vezetést a
kö zéposztá ly monopolizá lja. Ennek a lehető ségnek az egyik mó dja, hogy statisztikailag
ellenő rizzü k a tá rsadalmi osztá lyt, azaz ö sszehasonlítjuk az azonos osztá lyba tartozó
emberek részvételi ará nyá t, akiknek a nézési szoká sai kü lö nbö znek.
Az olyan statisztikai techniká k, mint a tö bbszö rö s regresszió , lehető vé teszik szá munkra,
hogy egyidejű leg szá mos lehetséges zavaró vá ltozó t ellenő rizzü nk, kü lö nö sen akkor, ha
(mint szerencsére esetü nkben) nagyon nagy felmérési archívumok á llnak rendelkezésre.
Ebben a könyvben gyakorlatilag minden általánosítást ilyen részletes statisztikai elemzésnek
vetettünk alá, egyidejűleg ellenőrizve az életkort (vagy a születési évet), a nemet, az
iskolázottságot, a jövedelmet, a faji hovatartozást, a családi állapotot, a szülői státuszt, a
munkahelyi státuszt (teljes munkaidőben, részmunkaidőben vagy egyáltalán nem dolgozik) és
a lakóhely szerinti közösség méretét. Ezenkívü l, ahol ez relevá ns volt, kontrollá ltam má s
há ttértényező ket is, beleértve a felmérés évét, a régió t, a pénzü gyi gondokat, a
laká stulajdont, a lakó helyi mobilitá st (mind a mú ltban, mind a vá rható an), az ingá zá si idő t,
az á ltalá nos szabadidő s tevékenységet, az ö nbevallá s szerinti idő hiá nyt, az ö nbevallá s
szerinti egészségi á llapotot és egyéb tényező ket. Az biztos, hogy az ilyen jellegű kontrollok,
bá r szü kségesek, nem mindig elegendő ek a tévesztés kizá rá sá hoz. Ezért gondoskodtam
arró l, hogy a kö vetkeztetéseink alapjá ul szolgá ló adatok kö nnyen hozzá férhető ek legyenek
má s kutató k szá má ra, hogy alternatív értelmezéseket vizsgá lhassanak.11 Ugyanakkor
magam is kellő kö rü ltekintéssel já rtam el a kö nyvhö z készített elemzések sorá n, hogy
kizá rjam a nyilvá nvaló tévesztéseket. Annak érdekében, hogy a bonyolult statisztikai
appará tus ne zavarja a fő kö vetkeztetéseim bemutatá sá t, az itt talá lható grafikonok és
diagramok jellemző en tö bbvá ltozó s kontrollok nélkü l mutatjá k be az adatokat, de minden
esetben kiterjedt teszteket is végeztem, hogy megbizonyosodjak arró l, hogy az alapul
szolgá ló kapcsolat nem hamis.12
Egy utolsó kozmetikai kérdés a kö nyvben szereplő szá mokkal kapcsolatban: Minden
esetben minden rendelkezésre á lló adatpontot bemutatok. Gyakran azonban a rö vid tá vú
ingadozá sok elhomá lyosítjá k a hosszabb tá vú tendenciá kat. A 2. á bra példá ul a
Kereskedelmi Minisztérium éves adatait mutatja be a politikai szervezetek szá má ró l.
Azonban má r az á bra felü letes vizsgá lata is egyértelmű kétéves ritmust mutat (tö bb
szervezet a vá lasztá si években), valamint néhá ny egyéb eltérést a hosszabb trendtő l
(példá ul az 1995-ö s szerény visszaesést). Ezen, mint az ö sszes tö bbi á brá n is, a tényleges
adatpontokat ö sszekö tő szaggatott vonalat és egy sö tétebb, simá bb gö rbét is á brá zolok,
amely a hosszabb tá vú tendenciá t kö zvetíti. A sö tétebb (egyszerű en a legjobban illeszkedő
polinomgö rbékként kiszá mított) vonalak célja, hogy megkö nnyítsék az á brá k olvasá sá t, de
azok a puristá k, akik jobban szeretik a csupasz adatokat, egyszerű en figyelmen kívü l
hagyhatjá k a sö tétebb vonalakat.
Melyek a bizonyítékaink első dleges forrá sai? Az amerikai tá rsadalmi és politikai viselkedés
két legszélesebb kö rben haszná lt tudomá nyos felmérési kutatá si archívuma a National
Election Studies (NES) és az General Social Survey (GSS). A Michigani Egyetem
Felméréskutató Kö zpontja 1952 ó ta gyakorlatilag kétévente, az orszá gos vá lasztá sokkal egy
idő ben, az amerikaiak egy mintá já t kérdezi meg politikai viselkedésü krő l (NES). A Chicagó i
Egyetemen mű kö dő National Opinion Research Corporation 1974 ó ta nagyjá bó l minden
má sodik évben végez nagyjá bó l hasonló felméréseket a tá rsadalmi viselkedésrő l (GSS).
Mindkét archívum kivá ló minő ségű tudomá nyos bizonyítékot szolgá ltat az amerikaiak
attitű djeiben és viselkedésében bekö vetkezett vá ltozá sokró l, és ebben a kö nyvben mindkét
archívumra tá maszkodtam. A mi céljaink szempontjá bó l azonban a NES hasznossá ga
korlá tozott, mivel a vá lasztá sokra ö sszpontosít, és kevés figyelmet fordít a mindennapi
polgá ri részvételre. A GSS a tevékenységek szélesebb kö rét fedi le, bá r az érdeklő désü nk
szempontjá bó l legfontosabb terü leteken a folyamatos lefedettség nagyrészt a formá lis
csoporttagsá gra, az egyhá zlá togatá sra és a tá rsadalmi bizalomra korlá tozó dik. Szerencsére
e kutatá s sorá n kollégá immal tö bb má s fontos felmérési archívumot is felfedeztü nk,
amelyek kiegészítik a GSS-t és az NES-t.13
A Roper felmérő szervezet 1973 szeptembere és 1994 októ bere kö zö tt évente nagyjá bó l tíz
alkalommal személyesen megkérdezett egy kö rü lbelü l 2000 vá lasztó korú személyt
tartalmazó orszá gos keresztmetszetet, így tö bb mint két évtized alatt tö bb mint 410 000
vá laszadó bó l á lló felmérési archívumot, a Roper Social and Political Trends adathalmazt
hozott létre.14 A mintavételi mó dszer (tö bblépcső s, rétegzett való színű ségi minta nemre,
életkorra és foglalkoztatott nő kre vonatkozó kvó tá kkal) lényegében á llandó maradt a teljes
idő szak alatt. Szá mos tá rsadalmi és politikai jelentő ségű kérdést ismételten feltettek ebben
az idő szakban, és elemzésü nk gyakran tá maszkodik erre az archívumra. Nem minden
kérdést tettek fel minden felmérésben, ezért a Roper Social and Political Trends
archívumá n alapuló elemzésü nk néha a 410 000 vá laszadó bó l á lló teljes mintá ná l jó val
kevesebb mintá n alapul. (Az ilyen esetekben feltü ntettem azokat a konkrét felméréseket,
amelyekben a vonatkozó kérdések szerepeltek). Az á llampolgá ri szerepvá llalá s
szempontjá bó l lényeges kérdések egy dö ntő en fontos csoportja (amelyeket az 1.
tá blá zatban foglaltunk ö ssze) azonban a szoká sos demográ fiai adatokkal együ tt minden
egyes felmérésben szerepelt, és ez a hatalmas minta lehető vé teszi szá munkra, hogy még a
részvétel olyan, meglehető sen ritka formá it is megvizsgá ljuk, mint példá ul a kö zhivatalért
való indulá s.
E kutatá s kö zepette kollégá immal rá bukkantunk a huszadik szá zad utolsó negyedére
vonatkozó , a polgá ri és tá rsadalmi tevékenységekre vonatkozó éves felmérések egy
má sodik forrá sá ra: A DDB Needham Life Style felmérések (DDB). Ezek az 1975-ben indult
és még mindig folytató dó rendkívü li felmérések rendszeres barometrikus adatokat
szolgá ltatnak szá mos tá rsadalmi, gazdasá gi, politikai és személyes témá ró l, a nemzetkö zi
ü gyektő l és vallá si meggyő ző désektő l kezdve a pénzü gyi gondokon á t az ó vszerhaszná latig.
Az évi 3500-4000 fő s mintá val ez az archívum 1999-ig tö bb mint 87 000 vá laszadó t
tartalmazott a huszadik szá zad utolsó negyedében. Amennyiben mó dszertanilag
megbízható nak bizonyul, a DDB Needham Life Style archívuma az egyik leggazdagabb
ismert adatforrá s a huszadik szá zad utolsó negyedszá zadá nak amerikai tá rsadalmi
vá ltozá sairó l. Ú jdonsá ga és fontossá ga miatt itt bemutatok néhá ny tová bbi informá ció t
errő l az archívumró l.
A DDB Needham reklá mü gynö kség 1975 ó ta minden évben megbízza a Market Facts
kereskedelmi kö zvélemény-kutató céget, hogy kérdezzen meg egy orszá gos panel amerikai
há ztartá sokat fogyasztó i preferenciá ikró l és viselkedésü krő l.15 A nagyjá bó l hú szoldalas
írá sbeli kérdő ív nagy részét a mosó szerekkel, befektetési alapokkal, autó kkal stb.
kapcsolatos kérdések teszik ki. Azonban minden évben feltesznek egy alapvető kérdéssort
az "életmó ddal" kapcsolatos kérdésekrő l, beleértve a médiahaszná latot, a pénzü gyi
gondokat, a tá rsadalmi és politikai attitű dö ket, az ö nbecsü lést és a tá rsadalmi viselkedés
széles kö rét, mint példá ul az olvasá s, az utazá s, a sport és má s szabadidő s tevékenységek, a
csalá di élet és a kö zö sségi szerepvá llalá s.
A DDB Needham kereskedelmi ü gyfelei szempontjá bó l ezek az "életstílus" kérdések
értékesek a marketingstratégiá k tervezéséhez, a piaci rések meghatá rozá sá hoz és a
reklá mszö vegek megfogalmazá sá hoz. A templomba já ró k példá ul nagyobb való színű séggel
kü ldenek kará csonyi ü dvö zlő lapot? A gyorséttermek helyettesítik-e a csalá di vacsorá t a két
karrierista csalá dok szá má ra? A gyakori mozilá togató k liberá lisabbak-e tá rsadalmi
beá llítottsá gukban? A rockkoncertek rajongó i nagyobb való színű séggel néznek hétfő esti
futballt, mint a mú zeumbará tok?16 Tá rsadalomtudomá nyi szempontbó l azonban a DDB
Needham Life Style adatai pá ratlan informá ció forrá st nyú jtanak a tá rsadalmi viselkedés
trendjeirő l az elmú lt két évtizedben.
A DDB Needham Life Style felmérés adatai azonban nem hibá tlanok. Az egyik fontos
korlá tozá s nyilvá nvaló és viszonylag kö nnyen ellensú lyozható , de egy má sik sokkal
sú lyosabb. Az első az, hogy 1985-ig csak a há zas há ztartá sok kerü ltek be a mintá ba. Kevés
olyan esetet talá ltam azonban, amelyben az 1985 és 1999 kö zö tt megfigyelt tendenciák
jelentő sen kü lö nbö znek a há zas és az egyedü lá lló vá laszadó k kö zö tt, bá r szá mos esetben
szerény kü lö nbségek vannak a szintek között. Példá ul a há zasok gyakrabban já rnak
templomba, mint az egyedü lá lló k, míg az egyedü lá lló k gyakrabban vesznek részt
klubfoglalkozá sokon, mint a há zasok, de mind a templomba já rá s, mind a klubok
lá togatá sá nak tendenciá i lényegében azonosak a két csoport esetében. Minden olyan
esetben, amikor ez a mintavételi sajá tossá g potenciá lis elemzési problémá kat vet fel, a
adatokat csalá di á llapot szerint kü lö n elemeztem, hogy megerő sítsem, hogy a "hiá nyzó
1975-84-es szinglik" nem rontjá k érdemi kö vetkeztetéseinket. Ahol az érdeklő désre szá mot
tartó tulajdonsá gok szintjei és/vagy tendenciá i csalá di á llapotonként vá ltoznak, ott
megfelelő kiigazítá st végeztem, hogy az 1975-98 kö zö tti teljes idő szak vá ltozá sai nyomon
kö vethető k legyenek.17
A má sodik aggasztó korlá tozá s az, hogy a DDB Needham Life Style adatai nem a lakossá g
véletlenszerű mintá ibó l szá rmaznak, hanem a kvó tá s mintavétel egy formá já bó l, az
ú gynevezett "levelező panelekbő l". Az ilyen felmérések résztvevő i - amelyeket a
kereskedelmi kö zvélemény-kutató cégek gyakran haszná lnak - kezdetben ö nmaga vá lasztja
ki ő ket. Tekintettel arra, hogy az a néhá ny ember, aki ú gy dö nt, hogy részt vesz a
felmérésben, jelentő sen kü lö nbö zhet attó l a sok embertő l, akik nem vesznek részt, ez a
mintavételi eljá rá s megkö veteli, hogy komolyan figyelembe vegyü k a vá laszadá si torzítá s
lehető ségét ezekben az adatokban. Ezt a potenciá lis problémá t má shol részletesebben is
értékeltem, de itt helyénvaló egy rö vid á ttekintés.18
A mintavételezés akkor kezdő dik, amikor a Market Facts kereskedelmi listakö zvetítő ktő l
megszerzi nagyon nagyszá mú amerikai nevét, címét és néha demográ fiai jellemző it - a
jogosítvá nyirodá kbó l, telefonkö nyvekbő l és szá mos má s forrá sbó l. Ezeknek a listá knak a
nagy mintá it aztá n levélben felkérik, hogy elő re fejezzék ki hajlandó sá gukat arra, hogy
rendszeresen vá laszoljanak a kereskedelmi termékekkel és szolgá ltatá sokkal, valamint má s
aktuá lis kérdésekkel kapcsolatos postai és telefonos megkeresésekre.19 A Market Facts
tisztviselő i szerint az ilyen meghívá sokra adott kedvező vá laszok ará nya a lakossá g
kü lö nbö ző rétegeiben vá ltozó - a faji kisebbségek és a belvá rosi lakosok kö rében talá n
kevesebb mint 1 szá zaléktó l a kö zépkorú , kö zéposztá lybeli "kö zép-amerikaiak" kö rében
talá n 5-10 szá zalékig. Ebbő l az elő zetesen toborzott "postai panelbő l" (amely egy idő ben
talá n ö tszá zezer fő t szá mlá l) véletlenszerű , demográ fiailag kiegyensú lyozott mintá kat
hú znak az éves DDB Needham Life Style felmérésekhez (valamint az év sorá n tö bb szá z má s
kereskedelmi és egyéb felméréshez).20 Minden egyes Life Style vá laszadó nak postá n
kü ldenek egy hosszú , írá sos kérdő ívet, amelyet néhá ny héten belü l kitö ltve kell
visszakü ldeniü k. Ebben a szakaszban a vá laszadá si ará ny (nagyjá bó l 70-80 szá zalék)
á ltalá ban magasabb, mint a hagyomá nyos véletlenszerű mintá k esetében. Amennyire meg
tudtam á llapítani, az elmú lt két évtizedben nem tö rtént lényeges vá ltozá s ezekben az
eljá rá sokban, bá r kevésbé gondos eljá rá si nyilvá ntartá st vezettek, mint ami a hasonló
tudomá nyos archívumokra jellemző lenne, és kü lö nö sen a kezdeti postai meghívó kra adott
kedvező vá laszok ará nyá ra vonatkozó szisztematikus adatok hiá nyoznak.
A hagyomá nyos véletlenszerű mintá kkal ö sszehasonlítva a levelező panel megkö zelítésnek
szá mos lehetséges há trá nya van.
1. Mivel a kezdeti toborzá s postai ú ton tö rténik, az angol nyelvtudá s alapvető kö vetelmény,
így az oktatá si ranglétra aljá n lévő k, valamint az angolul nem beszélő k alulreprezentá ltak.
2. A faji kisebbségek kö rében sokkal alacsonyabb a tényleges vá laszadá si ará ny.21
3. A huszonö t év alatti felnő ttek kissé alulreprezentá ltak, való színű leg azért, mert
mobilitá suk miatt nehezebb ő ket nyomon kö vetni.
A DDB Needham Life Style mintá já ban tehá t alulreprezentá ltak azok a tá rsadalmi jellemző k,
amelyek kü lö nö sen gyakoriak a lakossá g ezen csoportjaiban. Kerek szá mokban kifejezve a
minta 10 szá zalékkal tú l kevés kö zépiskolai lemorzsoló dó t, 10 szá zalékkal tú l kevés
egyedü lá lló vá laszadó t, 10 szá zalékkal tú l sok szü lő t és feleannyi faji kisebbséget tartalmaz.
Ezenkívü l a minta alulreprezentá lhatja a csalá di jö vedelem legmagasabb és legalacsonyabb
kategó riá it is. Ezek az adatok megfelelő en reprezentá ljá k az amerikai tá rsadalom kö zépső
80-90 szá zaléká t, de nem jó l reprezentá ljá k az etnikai kisebbségeket, a nagyon szegényeket,
a nagyon gazdagokat és a nagyon á tutazó kat.22 Való színű leg kissé tú lreprezentá ljá k a
lakossá gnak azt a részét is, amelyik a tö megmédiá val leginká bb foglalkozik. Ezért a DDB
Needham Life Style felmérés archívumá val kapcsolatban az a dö ntő kérdés, hogy ezek az
ismert mintakorrekció k milyen mértékben gá toljá k meg, hogy ezekbő l az adatokbó l
tá rsadalmi tendenciá kat becsü ljü nk meg.
Mennyire pontosan reprezentá ljá k a DDB Needham Life Style adatai az amerikai tá rsadalom
trendjeit? A tá rsadalmi viselkedés teljes kö rű ö sszeírá sá nak hiá nyá ban - amiben má r még
az amerikai népszá mlá lá si hivatal sem hisz - a két kulcskérdés a kö vetkező :
1. Kü lö nbö znek-e a levelező panelhez csatlakozó emberek érdemben relevá ns mó don
azoktó l az emberektő l, akik hajlandó ak vá laszolni a hagyomá nyos felmérésekre?
2. Vá ltozott-e a Life Style panel és a hagyomá nyos felmérések kö zö tti kü lö nbség mértéke az
idő k sorá n, és ezá ltal gyanú ssá vá ltak-e a tendenciá k megítélése?
Ha az 1. kérdésre adott vá lasz "igen", akkor a DDB Needham Life Style adatai bizonyos
szempontbó l leíró szempontbó l pontatlanok lehetnek. Azonban csak akkor, ha a 2. kérdésre
adott vá lasz is "igen", akkor a Life Style adatokban szereplő tendenciák tévesen tü krö zik a
hagyomá nyos véletlenszerű felmérésben megjelenő tendenciá kat. Egy á llandó torzítá s
bizonyá ra nyugtalanító lenne, de csak egy változó torzítá s befolyá solná a trendekrő l
alkotott ítéleteinket.
A levélpanel-vá laszadó k minő ségét illető en megnyugtató informá ció k á llnak rendelkezésre
tö bb olyan tanulmá nybó l, amelyek kö zvetlenü l ö sszehasonlítottá k a levélpanelek és a
hagyomá nyos mintá k eredményeit. Elő szö r is, az imént ismertetett demográ fiai
kü lö nbségektő l eltekintve (kevesebb fiatal, szegény és faji kisebbség a postai panelben),
meglepő en kevés kü lö nbség van a két megkö zelítés kö zö tt, még olyan vá ltozó k esetében is,
amelyekrő l azt gondolná nk, hogy kü lö nö sen érzékenyek a technika kü lö nbségére. A két
kü lö nbö ző minta nem kü lö nbö zik a vallá si hovatartozá s és vallá sossá g; a kö zpolitikai
nézetek (adó politika, abortusz, fegyvertartá s); a sajá t és az orszá g gazdasá gi helyzetérő l
alkotott nézeteik; az ö nzetlenség (ö nkéntesség, jó tékonysá g) vagy az á ltalá nos "pozitív
beá llítottsá g"; az alapvető fogyasztó i orientá ció , vá sá rlá si szoká sok, kö zö s termékek
birtoklá sa vagy haszná lata; az egészségi á llapot vagy fittség; illetve a szabadidő eltö ltése
terén. Az egyetlen jelentő s kü lö nbség 1) a pá rtá llá s (a levélben kü ldö tt panelek valamivel
kevésbé demokratá k, való színű leg a faji kisebbségek alulreprezentá ltsá ga miatt); és 2) a
médiahaszná lat (a levélben kü ldö tt panelek valamivel tö bbet tévéznek és valamivel tö bb
ú jsá got olvasnak).23 Arra, hogy az alacsony vá laszadá si ará nyok nem torzíthatjá k a lényegi
eredményeket, egy nemrégiben készü lt tanulmá nybó l is kö vetkeztetni lehet, amely a
"kö nnyen elérhető " és a "nehezen elérhető " mintá k eredményeit hasonlította ö ssze. A faji
kérdésekkel kapcsolatos egyértelmű kü lö nbségektő l eltekintve az eredmény az, hogy má s
kérdésekkel kapcsolatos á llá spontok, a médiahaszná lat, a mindennapi tevékenységekben
való részvétel és a má sokkal kapcsolatos érzések tekintetében nincsenek jelentő s
kü lö nbségek.24
Tová bbi megnyugtató eredményt ad az Egyesü lt Á llamokban a fogyasztó i bizalom két
legszélesebb kö rben ismertetett nemzeti felmérése kö zö tti ö sszehasonlítá s: az egyik (a
Michigani Egyetem) hagyomá nyos véletlenszerű mintavételen alapul, a má sik (a Conference
Board) pedig postai panelen alapul. A két mó dszer á ltal feltérképezett hosszú tá vú
vá ltozá sok nagyon hasonló ak. (A két index kö zö tti féléves korrelá ció tö bb mint há rom
évtizeden keresztü l R2 = .55). A finomabb, hó napró l hó napra tö rténő vá ltozá sokhoz a két
felmérés kö zü l valamelyik elő nyö sebb lehet, de az éves tendenciá kró l alkotott á tfogó
benyomá sok, amelyeket a kettő bő l nyerhetü nk, meglehető sen hasonló ak.
A DDB Needham Life Style adatok megbízható sá gá nak teljesebb feltá rá sa érdekében
kihaszná ltam azt a tényt, hogy ez az adatkészlet tö bb mint egy tucat kü lö nbö ző kérdést
tartalmaz, amelyek ö sszehasonlítható k az á ltalá nos tá rsadalmi felmérés nagyjá bó l
ugyanezen idő szak alatt rendszeresen feltett kérdésekkel. Ezek a mérő szá mok a
feminizmushoz, a marihuá na és az abortusz legalizá lá sá hoz, a Szovjetunió ró l alkotott
nézetekhez, a pénzü gyi gondokhoz, a katonai szolgá lathoz, az alapvető tá rsadalmi
értékekhez, a dohá nyzá shoz, a videó haszná lathoz, a vadá szathoz és a fegyvertartá shoz,
valamint (a mi érdeklő désü nk szempontjá bó l kü lö nö sen fontos) a tá rsadalmi bizalomhoz, a
templomba já rá shoz és a szabadidő s tevékenységekhez való viszonyulá shoz tartoznak.25
Mindegyik tételhez há rom tesztet tettem fel:
1. Eltérnek-e a vá laszok szintjei a két minta kö zö tt, figyelembe véve a kérdések
megfogalmazá sá ban mutatkozó nyilvá nvaló kü lö nbségeket?
2. Eltérnek-e a két minta kö zö tt azok a tendenciák, amelyekre a mö gö ttes tulajdonsá gra
kö vetkeztethetü nk?
3. Eltérnek-e a két minta kö zö tt a vá ltozó k demográfiai korrelációinak alapmintá i?
Ahogy Steven Yonish és én má shol részletesen beszá molunk ró la, a vá lasz minden esetben
"nem".26 Az attitű dö k és viselkedések e széles ská lá já nak leírá sa és magyará zata
szempontjá bó l a két felmérés gyakorlatilag megkü lö nbö ztethetetlen, a mintavétel
(véletlenszerű vs. kvó ta), a kérdezési eljá rá s (személyes interjú k vs. postai kérdő ívek) és
néhá ny esetben a kérdések megfogalmazá sa kö zö tti jelentő s kü lö nbségek ellenére.
Nemcsak az á ltalam talá lt ö sszes ö sszehasonlítható tételre vonatkozó tendenciá k
gyakorlatilag azonosak a két archívumban, hanem a tételek és a demográ fiai kategó riá k
kö zö tti kapcsolatok mélyebb szerkezete is nagyon hasonló .
Az Á ltalá nos Tá rsadalmi Felmérés szerint példá ul annak való színű sége, hogy 1990-ben egy
harmincö t éves, egyedü lá lló , fehér anya, aki kétéves fő iskolai végzettséggel és
részmunkaidő s á llá ssal rendelkezik, és egy kö zepes méretű ú j-angliai vá rosban laká st bérel,
35 szá zalékos, míg a DDB Needham Life Style adatai szerint a hasonló való színű ség 38
szá zalék volt, ami jó val a mintavételi hibá n belü li kü lö nbség. Hasonló képpen, a felmérés
évét, a szü letési évet, a csalá di á llapotot, a foglalkoztatá si stá tuszt, a szü lő i stá tuszt, az
iskolai végzettséget, a jö vedelmet, a faji hovatartozá st, az orszá g régió já t és a lakó hely
típusá t egyidejű leg ellenő rizve a GSS adatai azt sugalljá k, hogy a nő k pontosan 5,3-mal
tö bbszö r já rnak templomba évente, mint a férfiak, míg a DDB Needham Life Style adatai
szerint a nemek kö zö tti kü lö nbség a templomba já rá s tekintetében 4,8 alkalom évente -
ismét csak a mintavételi hibá n belü li kü lö nbség. Az, hogy a DDB Needham Life Style adatai
megfelelnek a GSS-adatokkal való ö sszehasonlítható sá g e nagyon szigorú tesztjének - az e
témá ban rendelkezésre á lló tudomá nyosan legelismertebb adatokkal -, nö veli a DDB
Needham Life Style archívumba vetett bizalmunkat.
Végü l a két archívum kö zvetlenü l ö sszehasonlítható kérdéseket tartalmaz a szabadidő s
tevékenységek széles kö rére vonatkozó an. Az 1. fü ggelékben talá lható tá blá zat az "elmú lt
tizenkét hó napban végzett szabadidő s vagy rekreá ció s tevékenységekre..." vonatkozó
kérdéssorozatra adott vá laszokat mutatja be. Ezeknek a tevékenységeknek az elő fordulá sa
a két felmérésben meglepő en hasonló volt, jó val a mintavételi hiba hatá rain belü l. Hogyan

Amany amerikaiak mentek moziba 1993-ban? A GSS szerint 70 szá zalék, a DDB szerint 72
szá zalék. Mi a helyzet a vadá szattal és a halá szattal? A GSS szerint 37 szá zalék, a DDB
szerint 37 szá zalék. Mi a helyzet a klasszikus koncertlá togatá ssal? A GSS szerint 16 szá zalék,
a DDB szerint 17 szá zalék. Má s szó val, a szabadidő s tevékenységek profilja a DDB Needham
Life Style felmérés postai paneljében és az á ltalá nos tá rsadalmi felmérés véletlenszerű
mintá já ban lényegében azonos volt.27
Rö viden, ahogyan a jégmagok, bá r nem tévedhetetlenek, felbecsü lhetetlen értékű
informá ció forrá st jelentenek az éghajlati vá ltozá sokró l, kü lö nö sen, ha má s mérésekkel vetik
ö ssze ő ket, ú gy a DDB Needham Life Style archívum is értékes informá ció forrá s a
tá rsadalmi részvétel alapvető tendenciá inak becslése szempontjá bó l a huszadik szá zad
utolsó negyedében, kü lö nö sen, ha (mint az e kö nyvben ismertetett elemzések sorá n) az
archívumbó l szá rmazó eredmények ö sszhangban vannak a má s mérési mó dokbó l szá rmazó
eredményekkel.
Mind az á ltalá nos tá rsadalmi felmérés, mind a DDB Needham életmó d felmérése jellemző en
arra kéri a vá laszadó kat, hogy becsü ljék meg a kü lö nbö ző tevékenységek, példá ul a
templomba já rá s gyakorisá gá t, de a két felmérés kissé eltérő kategó riá kat haszná l erre a
célra. A két archívum kö zö tti ö sszehasonlítá s megkö nnyítése érdekében - és
á ltalá nosabban, a kü lö nbö ző tevékenységek becsü lt gyakorisá gá nak bemutatá sá nak
egyszerű sítése érdekében - a nyers adatokat minden esetben becsü lt éves gyakorisá ggá
alakítottam á t a 2. fü ggelék tá blá zatá ban szereplő algoritmus segítségével. É sszerű
megfigyelő k véleménye eltérhet abban, hogy példá ul az "évente tö bbszö r" pontosan mit
jelent mennyiségi értelemben, de az én alapvető eredményeim nem érzékenyek arra, hogy
pontosan milyen egész szá mokat rendelnek a kü lö nbö ző rangsorokhoz.28
A kö nyvben gyakran haszná lt má sik értékes adatarchívum az Amerikaiak idő haszná lata
projektbő l szá rmazik, amelyet az elmú lt évtizedekben John Robinson, a Marylandi Egyetem
professzora irá nyított, és amely az amerikaiak 1965-ben, 1975-ben, 1985-ben és 1995-ben
orszá gos mintá ban vezetett gondos idő napló in alapul. Ezen adatokró l bő séges részleteket
talá lhatunk Robinson Geoffrey Godbeyvel kö zö sen írt kö nyvében, a Time for Life-ban: The
Surprising Ways Americans Use Their Time.29 Ezen adatok egy kü lö nleges jellemző je azonban
rö vid említést érdemel. Ennek az adatarchívumnak az egyik nagy elő nye, hogy 1965-ben
kezdő dik, nagyjá bó l akkor, amikor (má s adatok szerint) a tá rsadalmi tő ke kü lö nbö ző formá i
csö kkenni kezdtek. Az 1965-ö s adatok azonban némileg eltérnek a késő bbi évektő l, mivel az
1965-ö s minta kizá rta azokat a vá laszadó kat, akik olyan terü leten éltek, ahol nem volt
ö tvenezernél nagyobb lélekszá mú vá ros, valamint azokat a há ztartá sokat, amelyekben
egyetlen tizennyolc és hatvanö t év kö zö tti tag sem volt a nem mező gazdasá gi munkaerő
tagja. Mivel az 1965-ö s minta kizá rta a vidéki és a nyugdíjas csalá dokat, az adott év nyers
adatai kissé félreérthető en mutatjá k azt, amit az orszá gos minta alapjá n abban az évben
talá ltak volna. Ahhoz, hogy az 1965-ö s adatokat a késő bbi, orszá gos adatokkal jobban
ö sszehasonlítható vá tegyü k, kiigazítottuk az 1965-ö s nyers adatokat, felhaszná lva az 1975-
ö s és 1985-ö s felmérésekben megfigyelt kü lö nbségeket a teljes orszá gos minta és a
vá laszadó k azon részhalmaza kö zö tt, akik az 1965-ö s mintavételi keretbe tartoztak volna.
Ezenkívü l sú lyoztuk a nyers adatokat annak érdekében, hogy a hét minden napja egyenlő en
legyen képviselve a végső mintá ban. Ezek a kiigazítá sok magyará zzá k a Robinson és Godbey
á ltal bemutatott eredmények és az itt kö zö lt eredmények kö zö tti kisebb eltéréseket.