Pszichopedagógia az iskolában

A pszichopedagógia válaszai az iskolai konfliktusok, erőszak, bántalmazás, kirekesztés,

viselkedés és teljesítményzavarok visszaszorításában
Eigner Bernadett

A pszichopedagógia szakot 1973-ban alapították azért, hogy az itt végzett szakembere teljes
körű segítséget nyújtsanak a személyiségfejlődésükben sérült, viselkedési és
teljesítményproblémákkal küzdő, a társas kapcsolatokban alkalmazkodási nehézségekkel
küszködő gyermekek, tanulók számára. A fő cél az alapításkor is az volt, hogy azokkal a
gyermekekkel, tanulókkal tudjanak hatékonyan foglalkozni, akiknél a normál pedagógia már
lehetőségei határához ért. A beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyermekek, tanulók
szakszerű segítség hiányában deviáns felnőtté válhatnak. A velük való foglalkozás tehát nem
csak specifikus pedagógiai feladat, hanem jelentős társadalmi probléma megoldása is. A szak
indításának célkítűzése volt, hogy a pszichoszociális környezeti ártalmaktól sérült, inadaptált
(beilleszkedni nem tudó) gyermekekkel, serdülőkkel és adoleszcensekkel szakszerűen bánni
tudó nevelőket képezzenek. (Murányi-Kovács, 1975, in: Volentics, 1997) A sokrétű, specifikus
pszichológiai, pszichopatológiai ismeretekkel megalapozott gyógyító pedagógia képes
megállítani és visszafordítani rossz (deviáns) irányba induló folyamatokat, melyek mind az
egyén, mind a közösség életében óriási jelentőségűek lehetnek. Az itt kiképzett szakemberek
az egyénnel és a közösségi problémákkal is hatékonyan tudnak foglalkozni. Tevékenységük
sokoldalú: képesek a problémákat korán felismerni, idejében megelőzni az iskolai
konfliktusokat, magatartási problémákat, agressziót, szorongást kezelni, a személyiséget
fejleszteni, a teljesítményzavarokkal küzdő tanulókat felzárkóztatni, a tehetségeket
gondozni, a közösséget, a szülőket és a pedagógusokat is segíteni. Specifikus tudásuk és
képzettségük különleges szerep betöltésére teszi őket alkalmassá iskolákban. A
pszichopedagógus teljesítmény- és viselkedészavarokkal küzdő gyermekek és fiatalok
gyógyító nevelésével foglalkozó gyógypedagógus. (Volentics, 1987)

A köznevelési törvény hangsúlyosan kezeli a gyermekek, tanulók kötelességei és jogai

leírásánál a gyermeki jogok biztosításának elvi szándékát és fontosságát (személyiség,
emberi méltóság, védelem a fizikai és lelki erőszakkal szemben stb.), az egyéni szükségletek
kielégítését, egyéni és közösségi szempontok figyelembevételét. Ez nagyon fontos
kiindulópont. Az igazán izgalmas kérdés azonban az, hogy mindezeket a jogokat és
szükségleteket hogyan biztosítja az adott közoktatási-nevelési intézmény. A közelmúltban a
szakmai és társadalmi közvéleményben és a médiában is hangsúlyosan jelentek meg olyan
tények, melyek szerint súlyos gondok vannak az iskolai erőszak, gyermek-gyermek, gyermek-
tanár, tanár-gyermek, szülő-tanár bántalmazások, a szerfüggőségek, hangulatzavarok,
öngyilkosságok, antiszociális cselekémények (akár gyermekgyilkosság formájában), a
közösségi konfliktusok, a deviáns útra lépett, súlyos magatartási zavarokat mutató
gyermekek, tanulók esetében tapasztalható problémák kezelésével. Az iskolában elkövetett

1
kortársbántalmazásnak számos, iskolai szinten érzékelhető hatása is lehet: növekedhet az
iskolakerülés, a hiányzás, növekedhet az iskolában a pedagógusi fluktuáció, csökkenhet a
tanárok megbecsülése a diákok és a szülők körében, jogi eljárások indulhatnak az iskola
ellen, növekedhet a veszélyes tárgyak felbukkanása a gyerekeknél önvédelmi okokból,
növekedhet az egyéb rizikómagatartások előfordulása (dohányzás, alkohol-, drogfogyasztás),
ezekkel párhuzamosan csökkenhet az iskola erkölcsi színvonala, oktatási hatékonysága
(Katonáné Pehr, 2008)

Ezek a gondok jelentősen befolyásolják az iskolai nevelés-oktatás színvonalát, az iskolai

légkör, az egyéni jóllét, egyéni és iskolai teljesítmények és közösségi élet, összetartás
minőségét, ezért rendkívül fontos, hogy ezekkel a jelenségekkel, a problematikus helyzetek
megoldásával képzett szakember korszerű eszközökkel foglalkozzon.

A GYERMEKEK ALAPVETŐ SZÜKSÉGLETEI ÉS JOGAI

A gyermekjogok a Magyar Köztársaság Alkotmányában a gyermek jogairól szóló, New

Yorkban 1989. november 20-án kelt, egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV.
törvényben és más törvényekben megfogalmazott, a gyermeket megillető jogok összessége.

Kiemeljük, hogy a gyermeknek joga van:

- a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődést, jólétet biztosító saját családi

környezetében történő nevelkedéshez; a fogyatékos, tartósan beteg gyermeknek
joga van a fejlődését és személyisége kibontakozását segítő különleges ellátáshoz;
- ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, az egészségére
káros szerek ellen védelemben részesüljön;
- emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy
lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni
védelemhez; a gyermek nem vethető alá kegyetlen, embertelen, megalázó testi
fenyítésnek, büntetésnek vagy bánásmódnak;
- ahhoz, hogy felzárkóztató, tehetségfejlesztő programokon és érdeklődésének
megfelelő szabadidős foglalkozásokon részt vehessen.

Nagyon sokszor ezeknek, a kiemelt jogoknak az érvényesítésével kapcsolatban súlyos

nehézségek tapasztalhatók. A speciális szükségletű gyermekeket gyakran a gyermekvédelmi
szakellátásokban látják el, holott elsődleges érdekük, szükségletük a családjukban történő
nevelkedés lenne. A családi környezet és nevelés problémáit specifikus, preventív
módszerekkel lehetne megoldani, a gyermeknek és családjának együttes bevonásával. Sajnos
ma Magyarországon a problémakezelő gyermekvédelemnek van nagyobb hangsúlya,
szemben a preventív, megelőző gyermekvédelemmel, melyre nincsenek meg vagy hiányosan
vannak meg a megfelelő szakmapolitikai programok, kapacitások, és nincsenek a
megfelelően kiképzett szakemberek. A pszichopedagógusképzés az egyént bio-
pszichoszociális egységben, holisztikus nézépontból szemléli, a problémákat, nehezségeket,

2
zavarokat preventív, gyermek- és családközpontú szemlélettel és módszerekkel kezeli. A
végzett szakember képzettsége lehetővé számára, hogy a családi diszfunkciók rendezésében,
a károsító családi hatások kiküszöbölésében, a romboló hatású szülői nevelési stílusok
átformálásában hatékonyan járjon el.

Bár társadalmi szemléletünk, törvényeink az elvek és célkitűzések között fontosnak tartják az

iskolai problémák, kudarcok, leszakadások megelőzését és az iskoláskor előtti nevelést,
ennek a későbbiekben hiányosak a konkrét tartalmai, a feladatai és az intézményei. Az
iskoláskori problémák többségének korai gyökerei vannak, így már nem oldhatók meg
hatékonyan az iskolában, ott csupán tűzoltásra van lehetőség. Égetően szükséges lenne
kiemelt intézkedéseket hozni a megelőzésre, a korai nevelés és tanulás fejlesztésére
vonatkozóan, amelyek az érintett populációkban idejekorán, a kritikus időszakban, a
szülőkkel együttműködve adják meg a hatékony segítséget ahhoz, hogy az iskolában a
többiekkel tudjanak haladni. A törvényben hangsúlyos feladatként jelenik meg az iskolát
megelőző kisgyermekkori fejlesztés és a szülőkkel való együttműködés, miközben ennek
kompetens szakemberei, ellátási formái jelenleg hiányoznak. A célmeghatározásokkal
ellentétben a pedagógiai munka szakaszai régóta az óvodai neveléssel kezdődnek, holott a
kisgyermekkori nevelés nemzetközi viszonylatban a 0-8 éves korosztályt jelenti. Az első hét-
nyolc év perdöntő korszak a gyermek életében. Fontos lenne az eddig elhanyagolt kora
gyermekkori évekkel, a családok és gyermekek sokrétű támogatásával kiemelt szinten és
újszerű formában foglalkozni. Nemcsak az anyagi biztonság javításával (megemelt családi
pótlék, adókedvezmény, anyasági juttatások, ingyenes gyermekétkeztetés stb.), hanem
ennél jóval többel: figyelni a családi összetartozásra, a gyermekkel való megfelelő fizikai és
lelki bánásmódra, az esélyegyenlőség korai megteremtésére, a közösségi együttléteket és a
személyes fejlődést lehetővé tevő folyamatos programok nyújtására.

Az OECD-országokban az utóbbi években felélénkült a politika figyelme a kisgyermekkori

nevelés és gondozás iránt. Kutatási eredmények igazolják, hogy a kora gyermekkori
tapasztalatok (az első nyolc évben) rövid távon hatást gyakorolnak a kognitív, szociális és
érzelmi fejlődésre, hosszú távon pedig hatnak az iskolai előmenetelre és a későbbi életben
való boldogulásra. A színvonalas gyermekellátás segíthet kivédeni a hátrányos helyzet
kedvezőtlen hatásainak egy részét, és elősegítheti a szociális beilleszkedést, a valamint a
tehetség éséa képességek kibontakozását. Tudományos kutatások sora támasztotta alá azt a
tényt, hogy az agyi fejlődés kritikus periódusa zajlik az első életévekben – azaz ezek a korai
hatások a későbbiekben nem vagy nagy nehézségek árán pótolhatók, korrigálhatók. E (korai)
hatások megismerésére és befolyásolására irányuló programok hatékonysága tehát
várhatóan eredményesebb, tartósabb és gazdaságosabb lesz. A kora gyermekkorba történő
befektetés a későbbiekben megtérül: képzettebb, magasabb színvonalú munkaerővel lehet a
későbbiekben számolni, alkotóképesebb, kreatívabb, megbízhatóbb és az egész életre
motiváltabb munkavállalókra számíthatunk.

A fiatal családok komplex szemléletű megsegítésével lehetővé válhatna a családok

széthullásának, a válások növekedésének megakadályozása, a gyermekvállalási kedv

3
növelése, s ezáltal a népességcsökkenés megállítása. Hosszú távon megfelelő társadalmi-
gazdasági növekedés akkor érhető el, ha a nemzet legkisebb egységei, a családok
kellőképpen stabilak és harmonikusak. A zavartalan fejldőshez nélkülözhetetlen, hogy a
gyermek családi környezete elfogadó, segítő, bátorító legyen és kellő önállóságot adjon a
gyermeknek. Ma még túl sok családban vannak problémák, túl sok családban elhanyagoló,
bántalmazó közeg veszi korül a gyermeket, ami kóros fejlődéshez, egész életre szóló
pszichoszociális és pszichoszomatikus betegségek, függőségek, devianciák kialakulásához
vezethet. A szakemberek egybehangzó állításpontja szerint a problémák súlyosbodását
megelőző elsődleges prevenció lehet igazán hatékony, ezért a kora gyermekkori
esélyteremtés létfontosságú lenne.

A korai esélyteremtés céljai, amelyekkel az iskolai problémák zöme megelőzhető lenne:

- az iskolai oktatást és az életben való boldogulást és sikerességet megalapozó korai

kognitív és érzelmi-szociális fejlődés elősegítése,
- a kreativitás, a problémamegoldó képesség és a divergens gondolkodás korai
kifejlődésének elősegítése a játék módszerével és eszközeivel,
- a gyerekek korai tanulása játék formájában zajlik: az „ideális játékkörnyezet”
biztosítása az egészséges személyiségfejlődés érdekében,
- a családdá válás időszakában segíteni a párokat a szülői szerep vállalásában,
- a gyermeknevelésben aktív segítségnyújtás,
- a családi összetartozást elősegítő közös, tartalmas szabadidő-eltöltés feltételeinek
biztosítása,
- a sérülések, fejlődési és kapcsolati zavarok, elmaradások korai felismerése és a
hatékony segítségnyújtás, az ösztönző szellemi és kulturális hatások megadása,
- a korai integráció feltételeinek megteremtése a mindennapi életben, az intézményes
nevelésben és a szabadidő-eltöltésben,
- a szociális és mentálhigiénés problémák miatt veszélyeztetett, krízishelyzetbe került
gyermekek, családok hatékony, új szemléletű megsegítése,
- preventív gyermekvédelem: agressziókezelés, bűnmegelőzés, kriminális karrierek
kivédése, reszocializációs programok,
- gyermekbántalmazás korai feltárása és a megakadályozása (fiziaki, lelki, szellemi).
- a méltó gyerekkorhoz való jog, a gyerekek életkorának megfelelő színvonalas játék,
szórakozás és sporttevékenységek biztosítása.

A gyermeket egyrészt speciális helyzetük, gyermeki mivoltuk, kiszolgáltatottságuk miatt

fokozott védelem, másrészt különleges jogok illetik meg, Nemcsak a fogyatékos, beteg
gyermeknek kell a segítő gondoskodást megkapnia, hanem annak is, aki viselkedésfejlődése
terén botladozik, hiszen a fejlődés gyermekenként eltérő ütemű és minőségű lehet.
(Volentics, 2000)

A pszichopedagógia a bio-pszicho-szociális ártalmak következtében kialakult idegrendszeri,

illetve érzelmi és személyiségfejlődésben jelentkező pszichés sérülés miatt érzelmi,

4
viselkedés- és teljesítményzavarokkal, beilleszkedési/alkalmazkodási nehézségekkel küzdő
gyermekek és fiatalok és ifjú felnőttek és családjuk körére irányuló multidiszciplináris
gyógypedagógiai (nevelési, oktatási, fejlesztési, terápiás és rehabilitációs) tevékenység.
(Eigner, 2010) A pszichopedagógia elsősorban a gyermekek harmonikus, kiegyensúlyozott
fejlődésének biztosításában, a károsító hatások kiküszöbölésében, a már kialakult zavarok
kezelésében kompetens – mind egyéni, mind társas vonatkozásban. Fő céljai: a zavarok
kialakulásának megelőzése, problémák felismerése, kezelése, ártalmak csökkentése, a
tünetek javítása, az életminőség javítása, a személyiség fejlesztése, a közösség fejlesztése, a
rehabilitáció.

A közoktatásban ma rendkívül nagy kihívást és megoldandó problémát jelentenek a

következő jelenségek, zavarok: a beilleszkedési zavar (inadaptáció), a magatartászavar, a
(sok esetben következményes) teljesítményzavar, a nehezítő környezeti károsodások
(hátrányos, halmozottan hátrányos társadalmi helyzet), a szenvedélybetegségek, a deviáns
magatartásformák, a veszélyeztetettség. A pszichopedagógia szak ezeknek a problémáknak a
megelőzésére és kezelésére jött létre, az itt elsajátított tudás képesít ezeknek a
gyermekeknek és közösségeiknek a szakszerű, hatékony ellátására.

A gyermekvédelmi fogalomtár meghatározásait is felhasználva röviden bemutatjuk ezeknek

a jelenségeknek, a természetét, lényegét.

(Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete kiadványa)

Beilleszkedési zavar (inadaptáció)

Beilleszkedési képtelenség, a környezethez való alkalmazkodás hiánya. Gyakran fizikai

(mozgásszervi betegség) vagy érzékszervi okokra vezethető vissza, de lehet értelmi jellegű
vagy éppen az illető személyiségéből következő. Abban nyilvánul meg, hogy az egyén
képtelen eleget tenni a társadalomban a tőle elvárt szerepének és saját, ill. környezete
elvárásainak. Attól függően, hogy milyen körben mutatkozik meg, van családi, iskolai,
hivatásbeli vagy társadalmi inadaptáció.

Az alkalmazkodóképesség zavarának kialakulásában hangsúlyos szerepe van a gyermek

szűkebb-tágabb társadalmi környezetének. Az „inadaptáció” kifejezés egyértelműen jelzi,
hogy a gyermek, illetve a fiatal társas kapcsolatai romlottak meg. Különböző okokból és
különböző módokon nem tud beilleszkedni szűkebb-tágabb környezetébe, s interperszonális
konfliktusai együtt járnak intraperszonális konfliktusaival. (Murányi-Kovács, 1988)

Súlyossági foka szerint a pszichopedagógia két típusát különbözteti meg: a nehezen

nevelhető, amikor a folyamatok szakszerű segítséggel még könnyen visszafordíthatók, illetve
a súlyos beilleszkedési problémákkal küzdő, vagy beilleszkedésre képtelen, inadaptált
gyermekek, serdülők, akik már a deviáns életút valamely mérföldkövénél tartanak, a
folyamat visszafordítása csak speciális eszközökkel, nagy erőfeszítéssel lehetséges. A

5
problémák gyökerénél elsősorban családi környezeti ártalmak mutathatók ki (elhanyagoló,
bántalmazó, deviáns, közönyös, drilles nevelés, szociokulturális problémák), a későbbiekben
iskolai, illetve speciális esetben nevelőotthoni ártalmak is súlyosbíthatják a helyzetet. Ám az
iskolai, intézményes hatások nemcsak súlyosbíthatják, hanem jelentősen enyhíthetik is a
helyzetet, ellensúlyozahtják az ártalmakat, például egy empatikus, odafigyelő nevelő vagy
pedagógiai munkát segítő szakember. Az inadaptáció folyamata tehát visszafordítható.
Volentics Anna nagy hangsúlyt helyez a folyamatok reverzibilitására, mely pedagógiai
optimizmusunk erősítője is lehet. Véleménye szerint a közoktatási intézményeknek mint a
gyermek legmeghatározóbb másodlagos szocializációs közegének az inadaptálódási folyamat
megállításában kiemelt szerepe lehet. (Volentics, 2000) Olyan speciális pszichopedagógiai
nevelési, terápiás és fejlesztőeszközök összességét kell felhasználni a beilleszkedési zavart
mutató gyermekek esetében, amelyek lehetővé teszik a nehezítetten alkalmazkodó gyerekek
és serdülők számára összes képességük kifejlesztését a lehető legjobb társadalmi és szakmai
beilleszkedésük érdekében. Önértékelési és szociális kapcsolati nehézségeik oldására
egyaránt szükség van, melyek specifikus egyéni, illetve csoportterápiákat igényelnek. Sajnos
a peremhelyzetre sodródott gyermekek, tanulók kirekesztése és a bűnbakképző folyamatok
egyre inkább fokozódnak, a megfelelő hozzáértés, kompetencia és az adekvát kezelés,
terápiák hiányában.

Magatartászavar

Szakember által diagnosztizált pszichés zavar, többféle megjelenési formája lehetséges, de a

tünetek kombinálódhatnak is egymással: figyelemzavar, hiperaktivitás, agresszivitás,
destruckió, szabályok, normák be nem tartása, ellenkezés.

A Betegségek Nemzetközi Osztályozása meghatározása szerint a magatartászavar jellemzői a

tartós disszociális, agresszív vagy dacos magatartássémák. A kornak megfelelő szociális
elvárások erős áthágásához vezethet, sokkal súlyosabb lehet, mint egy hagyományos
gyerekcsíny vagy serdülőkori lázadás, és elég hosszan kell tartania (legalább hat hónapig).
(BNO zsebkönyv, 1996) Tüneti viselkedését jellemzik: extrém mértékű harcosság,
fenyegetőzés, durva bánásmód másokkal, rombolás, lopás, ismételt hazudozás,
iskolakerülés, indulatkitörések, szófogadatlanság, agresszió.

A magatartászavar hátterében bio-pszicho-szociális okok, illetve ezek kombinációi állnak.

Korlátozódhat családi körre, amikor a gyermek csak otthon viselkedik durván, agresszívan, a
családtagoktól lop, nekik hazudik, rombol vagy kifejezetten valamelyik családtag ellen irányul
a viselkedése (valamelyik szülő, testvér – péládul súlyos testvérféltékenység esetén).

Megkülönböztetjük a kortárscsoportba beilleszkedő, illetve nem beilleszkedő gyermekeket,

tanulókat. Akik képesek beilleszkedni, sokszor éppen egy deviáns mintákat közvetítő csoport,
banda tagjai lesznek. A be nem illeszkedők esetén hiányoznak a kortárskapcsolatok, jellemző
a kötekedés, durvaság, engedetlenség, együttműködési képtelenség, az autoritással

6
szembeni ellenállás, az indulatkitörések. (Csík, in: Vetró, 2008) A nyílt oppozíciós zavar főleg
a szülőkkel, tanárokkal szembeni ellenszegülést, dacolást, ellenkezést, ellenséges, indulatos,
provokatív viselkedést jelenti. Az ellenkezés, a szembeszegülés a lényeg, nincsenek súlyosan
erőszakos vagy deviáns cselekedetek.

Teljesítmény- és viselkedészavarok

Viselkedészavarok

Viselkedészavarok, magatartászavarok: kialakulásuk biológiai, pszichológiai, szociális okokra

vezethető vissza. Az ártalmak és a tünetek között nem mindig álllapítható meg egyértelmű
összefüggés, ugyanakkor némely ártalom és tünet között bizonyos mértékű együttjárás
tapasztalható. A gyermekek fejlődését károsító ártalmak a viselkedészavarok rendkívül széles
skáláján nyilvánulhatnak meg, pl. az enyhe szorongástól a súlyos neurotikus tünetekig, az
egyszeri/többszöri elcsavargástól a társadalomellenes tettekig, az enyhébb kényszerektől,
fóbiáktól a súlyosabb pszichotikus megnyilvánulásokig. A viselkedészavarral küzdő gyermek
rendszerint alulteljesít, a teljesítményzavarral, tanulási zavarral küzdő pedig előbb-utóbb
viselkedészavarokat is mutat. Megfelelő szakmai segítséggel a zavarok enyhíthetők,
kompenzálhatók, megszűntethetők. (Volentics, 1997)

A viselkedészavarok körébe tartoznak internalizáló és externalizáló zavarok, a kevert

zavarok, a szociális zavarok és a serdülőkori zavarok. Az érzelmeket érintő gyermekkori
zavarok két nagy kategóriában jelennek meg: az internalizáló zavarokra a szorongás,
szomorúság, visszahúzódás, gátlások jellemzők, míg az externalizálókra a düh, ellenségesség,
agresszió, lopás, hazugság. (Ennek egy markáns formája a fentebb részletezett
magatartászavar. (Oatley-Jenkins, 2010)

Az internalizáló zavarok körébe tartoznak a gyermekkorban kezdődő emocionális zavarok,

hangulati zavarok, dysthymia, depresszió, szorongásos zavarok, kényszer zavarok.
Gyermekkorban a szorongás általában az életkorral nő, a hatásai (??) azonban változnak; a
szeparációs szorongás gyakoribb kisgyermekkorban, de a szorongási zavar serdülőkorban
fordul elő többször. Sokszor a szorongó gyermekek egyúttal depressziós tüneteket is
mutatnak. A lányok hajlamosabbak az internalizáló, míg a fiúk az externalizáló zavarokra. Ez
szocializációs hatásokkal is magyarázható: a társadalom, a szülők engedékenyebbek, ha egy
fiú mutat agressziót, haragot, a lányoknak inkább a félelem, szomorúság érzéseinek
kifejezései „engedélyezettek”.

Az externalizáló zavarok körébe tartoznak a beilleszkedési, alkalmazkodási, magatartási

zavarok, illetve a hiperkinetikus zavarok – ADHD (figyelemhiányos és diszruptív viselkedési
zavarok). Az iskolai közösségekben igen feltűnő és súlyos problémákat jelentő
magatartászavarok mellett igen nagy számban találhatók a figyelemzavar, hiperaktivitás
tünetetit mutató gyermekek, tanulók. A hiperkinetikus szindróma a leggyakoribb gyermek-
és ifjúságpszichiátriai kórképek közé tartozik (Herczeg-Fülöp, in: Vetró, 2008) A BNO rendszer

7
hiperkinetikus zavarokként írja le, legjellemzőbb tünetei: figyelmetlenség és túlzott aktivitás.
A túlzott aktivitás extrém nyugtalanságban nyilvánulhat meg, emellett szociális helyzetekben
megnyilvánuló gátlástalanság, gondatlanság veszélyhelyzetekben, valamint impulzivitás
jelentkezhet. A DSM-IV rendszere (1997) figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar
tünetegyüttesét írja le. Az ADHD tünetei között hiperaktivitás, figyelmetlenség és
impulzivitás jegyei figyelhetők meg. Az ilyen gyerek sokszor zavarhatja a tanítási órát, hiszen
gyakran nem képes követni az órai haladást, lemarad, nem tudja, hol tartanak a
tananyagban, hányadik oldalon kellett volna kinyitnia a könyvet, Sokszor úgy tűnik, mintha
nem is figyelne a tanításra, a külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét, sokszor felugrál,
rohangál, elhagyja a helyét, nyugtalan, túl sokat mozog, beszél, türelmetlen, gyakran
félbeszakít másokat, mivel képtelen várni. Ezek a tünetek kombinálódhatnak, így
megküllönböztetünk kombinált figyelemhiányos hiperaktivitászavart, főleg figyelemhiányos
típust és főleg hiperaktív-impulzív típust. Az ún. szocalizációs zavarok körébe tartoznak:
mutizmus, reaktív kötődési zavarok, tic-zavarok, táplálkozási zavarok, alvási, kiválasztási
(enuresis, encoprezis) zavarok, fejlődési zavarok (mozgás, beszéd). A BNO (1995) leírása
szerint kissé heterogén csoport, a közös abnormalitás a szociális funkciókban található, ami a
fejlődési szakaszban kezdődik. A legtöbb esetben súlyos környezeti zavar vagy depriváció
feltehetően játszik jelentős szerepet a kialakulásában. A szociális kapcsolatteremtésben
jelentkező zavarok a dominánsak, illetve a funkciózavarok hátterében elsősorban a
környezettel való nehézségek, problémák, fejlődési zavarok, akadályozottság a jellemző. A
pótcselekvések (ujjszopás, körömrágás, hajtépés, fej falba verése, onánia stb.) hátterében
tudattalan szorongások, megoldatlan konfliktusok találhatók, nem tekinthetők egyszerűen
rossz szokásnak, ahogyan a környezet igen gyakran hiszi. (Murányi-Kovács, 1988) Sokszor
örömszerzés (hiányzó szeretet a családban), önnyugtatás, elfojtott agresszió, autoagresszió
vagy helyettesítés az indíték.

A pszichogén funkciózavarok körébe azok a patogén megnyilvánulások tartoznak,

amelyeknek nincs organikus okuk, a zavar pszichés tényezőkre vezethető vissza.
Gyermekkorban sokszor átmenetiek ezek a jelenségek (enuresis, encopresis stb), és
pszichoszomatikus jellegűnek tekinthetők. Klasszikusan pszichoszomatikus zavarok körébe
tartoznak iskoláskorban a fejfájás, asztma, allergia, szorongásos eredetű gyomor-, bél- és
szívpanaszok, és környezeti pszichés hatások játszhatnak szerepet a gyakori
betegeskedésben, meghűlésekben, vírusos megbetegedésekben is. Nagy szerepet játszik az
elfojtás, a tünetek messze kerülnek az eredeti problémáktól, ezért felismerésük és kezelésük
nehéz, speciális terápiás kezelést igényel (egyéni vagy családterápia).

A serdülőkori zavarok körébe tartoznak: iskolai nehézségek, kockázatkereső viselkedés,

szuicidális viselkedés, szexualitás, korai terhesség, anorexia, alkohol, drog és dohányzás.

Teljesítményzavarok

8
A teljesítményzavarok körébe tartoznak: az értelmi teljesítmények, az intelligenciaszint és
zavarai (mentális retardáció), a tanulási képességek és zavaraik, az olvasás-, írás-, helyesírás-
és számolászavarok, az ún. specifikus iskolai tanulási teljesítményzavarok/iskolai készségek
zavarai (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia).

Napjainkban is jelentős közoktatási probléma, amelynek megoldása a többségi pedagógia és

a gyógypedagógia különböző együttműködési formáinak kialakítását, a frontális oktatással
szemben differenciált oktatási módszerek alkalmazását, a speciális nevelési szükségletek
biztosítását jelenti.

A teljesítményzavarok egységes felosztását illetően nincs elfogadott álláspont a hazai és

nemzetközi pedagógiai gyakorlatban. Legnagyobb gyakorisággal az alapvető iskolai
teljesítmények, a kultúrtechnikák elsajátításában, az olvasás, az írás és a számolás zavaraiban
mutatkoznak meg, valamint az ún. készségtárgyakban (rajz, ének, testnevelés), idegen nyelv
elsajátításában. Gyakran együtt járnak magatartászavarokkal, ezek egyaránt lehetnek a
teljesítményzavarok kiváltó tényezői és kísérő jelenségei (másodlagos tünetei).
Megnyilvánulhatnak időszakosan, átmeneti jelleggel (első osztályban, kezdő szakaszban, új
ismeretek elsajátításánál, betegséget, környezeti változást, szülő elvesztését, érzelmi
traumát követően, a prepubertáskorban), tartósan (iskolaéretlenség következményeként),
egy-egy tantárgyban (számolás), tantárgyacsoportban (anyanyelvi tárgyak), valamennyi
tantárgyban. Kiváltó okai különbözőek: az iskolai teljesítmények fejlődési eredetű zavarai,
neurogén tanulási zavarok, gyenge tehetség, értelmi, testi, mozgás-, érzékszervi és
beszédzavarok. Ingerszegény környezet (deprivációs, szociokultúrális, gazdasági hátrány,
elhanyagoltság), kedvezőtlen tanítási-tanulási feltételek (hiányzás, ültetés, oktatási
módszerek), érzelmi és társas kapcsolatok (rossz tanár-diák viszony, peremhelyzet, családi
konfliktusok, negatív értékpreferenciák) vagy a tehetséges gyermek alulfejlesztése, téves
megítélése esetén. A teljesítményzavarok pszichodinamikailag a tanulási és viselkedési
zavarok kölcsönös egymásra hatását idézhetik elő: a tanulási zavart, a lemaradás
önértékelésim motivációs zavarokat, ezek teljesítménygátlást válthatnak ki.

A belső feszültségek csökkentésére irányuló, túlkompenzált, inadekvát viselkedés újabb

teljesítményzavarok forrása. Időbeli felismeréssel, differenciált pedagógiai módszerekkel
(egyéniesítés, csoportmunka, kompenzáló programok, képességfejlesztés, a családdal való
együttműködés) a zavarok megszűntethetők, befolyásolhatók. Tartós meglétük azonban
deviancia egyik forrása lehet. (Gereben, 1997)

A beilleszkedési, viselkedés- és/vagy teljesítményzavarokkal küzdő tanulókat az adott zavar

és szükséglet alapján a köznevelési törvény kiemelt figyelmet igénylő tanulókként nevesíti,
akik körébe a különleges bánásmódot igénylő: sajátos nevelési igényű (SNI), beilleszkedési,
tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTM), illetve tehetséges gyermek, tanuló tartozik,
valamint külön csoportban a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű (HH, HHH)
gyermek, tanuló. Fontos lenne a gyermekvédelemben használatos fogalomhasználattal külön
ellátandó csoportba sorolni a veszélyeztetett gyermekeket is.

9
Hátrányos társadalmi helyzet

Azon személyek, illetve családok helyzete, akiknek (amelyeknek) szükségletkielégítési

lehetőségei, életkörülményei, lehetséges életmódja a társadalom átlagánál lényegesen
kedvezőtlenebb. Több hátrány együttes megléte veszélyeztető lehet.

Hátrányos helyzetű gyermek (az oktatási ágazatban használt fogalom) „... az, akinek családi
körülményei, szociális helyzete miatt rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való
jogosultságát a jegyző megállapította; e csoporton belül halmozottan hátrányos helyzetű az
a tanuló, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője – a gyermekek védelméről és a
gyámügyi igazgatásról szóló törvényben szabályozott eljárásban tett önkéntes nyilatkozata
szerint – óvodás gyermek esetén hároméves korában, tanuló esetében a tankötelezettség
beállásának időpontjában legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait
fejezte be sikeresen; halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, az a tanuló is, akit tartós
nevelésbe vettek”. (1993.LXXIX. törvény a közoktatásról 121§ (1.)

A család szociális helyzetében illetve a szülők alacsony iskolázottságában jelennek meg a

gyermek iskolai előmenetelét veszélyeztető, elsősorban szociális hátrányok. Az adott
tanulóközösséghez képest előnytelenebb családi és társadalmi helyzet jellemző rájuk. Liskó
Ilona (1997) a következő paramétereket tartotta fontosnak a hátrányos helyzet
kijelölésében: a szülők iskolázottsága (csak általános iskolai végzettség), a szülők
egzisztenciális biztonsága (munkahely), a család stabilitása (eygszülős család), az eltartottak
száma, a család nagysága, a szülők devianciája, kisebbségi etnikai helyzet.

Nincsenek otthoni megerősítések, ezért gyenge a motiváció, a teljesítmény ambíciója, a

családi problémák szétzilálják a figyelmet, a koncentrálóképességet, s mivel ingerszegény a
környzet, nincsenek meg a megfelelő eszközök a tanuláshoz. A nehezebb sorsú
gyermekekkel szemben társaik is előítéletesebbek, így könnyebben kerülnek
peremhelyzetbe, perifériára, válnak bűnbakká és áldozattá, mivel alkalmazkodóképességük,
szociális készségeik gyengébbek, hiányosabbak, mint a többi gyermeknek, tanulónak, és
ismereteik is hiányosabbak, szocializáltságuk foka is alacsonyabb. A hátrányos helyzetű
gyermekek ezért sok esetben teljesítmény- és viselkedészavarokkal, beilleszkedési
zavarokkal küzdenek.

Veszélyeztetett gyermek

Az a gyermek, aki családjában vagy környezetében ismétlődő vagy tartós fizikai, lelki
bántalmazásnak (gyermekbántalmazás), szexuális zaklatásnak, erőszaknak, elhanyagolásnak
van kitéve és/vagy fejlődésében családja, közvetlen környezete károsan befolyásolja. Testi
vagy pszichés fejlődését ártalmas környezeti hatások, rossz interperszonális kapcsolatok
akadályozzák, károsítják, és ezt nem ellensúlyozza semmi. A veszélyeztetettség folyamat. A

10
veszélyeztető közeg lehet a diszfunkcionálisan működő család, ahol a családtagok részéről
fenyeget az erőszak vagy az elhanyagolás, és lehet az intézmény is, az iskola, illetve a
gyermekvédelmi szakellátás intézményei.

A hatályos gyermekvédelmi törvény így fogalmaz: „a veszélyeztettség: olyan - magatartás,

mulasztás vagy körülmény következtében kialakult - állapot, amely a gyermek testi, értelmi,
érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza”. (199. évi XXXI. tv 5.§ n. pontja)

Az 1997. évi XXXI. tv. 17.§-a határozza meg a gyermekek veszélyeztetettségét észlelő és jelző
rendszer tagjait, valamint a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése
érdekében végzendő feladataikat. (MOGYESZ Konszenzus Konferencia, 2010)

E szabályozás szerint a jelzőrendszer tagjai: az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így

különösen a védőnői szolgálat, a házi gyermekorvos. A személyes gondoskodást nyújtó
szolgáltatók, így különösen a családsegítő szolgálat, a családsegítő központ, a közoktatási
intézmények, így különösen a nevelési-oktatási intézmény, a nevelési tanácsadó, a
rendőrség, az ügyészség, a bíróság, a pártfogó felügyelői szolgálat, az áldozatsegítés és a
kárenyhítés feladatait ellátó szervezetek, a menekülteket befogadó állomás, a menekültek
átmeneti szállása, a társadalmi szervezetek, egyházak, alapítványok. A jelzőrendszer tagjai
kötelesek jelzéssel élni - írásban és időben - a gyermek veszélyeztetettsége esetén a
gyermekjóléti szolgálatnak, ill. hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása,
súlyos elhanyagolása vagy egyéb súlyos veszélyeztető ok észlelésekor, továbbá a gyermek
önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén.

Mi történik az iskolában?

A veszélyeztettség legtöbbször alkalmazkodási zavarként, nehezen kezelhetőségként,

nehezen nevelhetőségként, magatartási problémákként jelenik meg, a diagnózis
felállításában több intézmény vesz részt. A speciális szükségletű gyermekotthoni
környezetben történő megsegítése a gyermekvédelmi rendszer által felkínált
szolgáltatásokkal, eljárásokkal (családgondozás, védelembe vétel, napközbeni ellátás,
átmeneti gondozás), illetve más szakmaterületek által nyújtott szolgáltatásokkal lehetséges
(pl. egészségügy, oktatás területe: pedagógiai szakszolgálat).

Devianciák

A klasszikus devianciák körébe tartozik az alkoholizmus, az öngyilkosság, a mentális

betegségek, és a kábítószer-fogyasztás. A szenvedélybetegségekről, szerfüggőségekről külön
is szót ejtünk mint az utóbbi évek leghangsúlyosabbá vált jelenségeiről, amelyek már az
iskolába is begyűrűznek.

Deviáns magatartásnak nevezzük az ön- és/vagy közveszélyesnek tartott, a többségi

társadalom által elítélt és intézményes reakciót kiváltó (kontroll, szankciók, fogva tartás,
kezelés), a mindenkori társadalmi normáktól eltérő viselkedést. (Rosta, 2007) A devianciák

11
típusainak meghatározásai közül kiemelném az alkalmi és a tartós deviancia fogalmát. Az
emberek jelentős része egyszer-egyszer kipróbált már valamilyen, deviánsnak minősített
cselekedetet, pl. sokat ivott, kipróbálta a kábítószert, eltulajdonított valamit, ami azonban a
későbbiekben nem ismétlődött. A tartós deviancia hosszú távon, visszatérően, állandó
jelleggel fennáll, az egyén életvitelének részévé válik.

Szenvedélybetegségek

Viselkedési, kognitív és fiziológiai jelenségek meghatározott együttese, amely ismételt

szerhasználatot (alkohol, kábítószer, gyógyszer, dohány, oldószer, egyéb stimulánsok)
követően alakul ki. Jellemzői: erős vágy szer bevételére, a használat kontrollálási nehézsége,
a káros következmények ellenére a szedés folytatása, előnyben részesítése más
aktivitásokkal szemben; hiányérzet, megnövekedett tolerancia, néha fizikai megvonási
tünetek.

A hazai serdülők körében igen gyakori az alkoholfogyasztás, és jelentős számban próbálják ki

a különböző drogokat is. Érdemes elkülöníteni a drogokat kipróbálok és a rendszeresen
fogyasztók csoportjait. A drogok kipróbálásában fontos tényező a kíváncsiság, a
kockázatkereső magatartás, a kortársak hatása, tekinthetik felnőtté avatási rítusnak, és a
feszültségoldás, hangulatjavítás, társas együttlétet, kapcsolatteremtést megkönnyítő
hatások élvezete is fontos lehet, emelett iskolai kudarcok, veszteségek, krízishelyzetek
esetén menekülés is lehet. (Gyenge, in: Vetró, 2008) A szerhasználat következményei
lehetnek a pszichoaktív szerek okozta mentális és viselkedészavarok. Abúzus esetén a
háttérben kimutatható gyermekpszichiátriai zavarok, a családi háttér, szociokulturális
tényezők határozzák meg a kezelést, amely lehet gyógyszeres, lehet pszichoterápia,
családterápia, intézményes rehabilitációs kezelés, utógondozás.

Kiemeljük: a pszichopedagógia szak ezeknek a problémáknak a megelőzésére és kezelésére

jött létre, az itt elsajátított tudás képesít ezeknek a gyermekeknek és közösségeiknek a
szakszerű, hatékony ellátására. A képzésben a fenti jelenségekkel és kezelésükkel foglalkozó
tematikus kurzusok jelennek meg, a 2011/2012. tanévtől bevezetett új tantervben ezek
további, korszerű tárgyakkal, tananyagtartalmakkal bővültek.

KÖZÖSSÉGI ÁRTALMAK

Az egyéni problémák és a közösségi ártalmak közötti összefüggés egyértelmű, mindkét

irányban. A károsító családi környezetben nevelkedő gyermek viselkedési, teljesítmény- és
beilleszkedési problémákkal küszködik. Ezeket a problémákat ma sajnos az iskola nem képes
kezelni, inkább elmélyíti, súlyosbítja az ártalmakat, zavarokat, ezért ördögi körök alakulnak ki
az eleve létező nehézségekre még rárakódó speciális iskolai károsító tényezők hatásai miatt.
Megfelelő szakértelemmel, módszerekkel ezeket az ördögi köröket meg lehetne szakítani.

12
Kifejezetten iskolai ártalmak körébe tartoznak: iskolai konfliktus, iskolai erőszak és agresszió,
iskolai zaklatás, bántalmazás, kirekesztés.

Itt ismét kiemeljük a pszichopedagógia szak ezeknek a problémáknak a megelőzésére és

kezelésére jött létre, szintén ezeket a területeket érintő tematikus kurzusok beépítésével.

Iskolai konfliktusok

Az iskolának mint szervezetnek is megvannak a maga konfliktusforrásai. (N. Kollár-Szabó,

2004) Leggyakoribbak: a célok különbözősége, érték-konfliktusok, személyes, kulturális
értékeknél, strukturális konfliktusok (merev szabályok, tisztázatlan kompetenciák), kapcsolati
zavarok (eltérő elvárások), kommunikációs problémák (ki mibe szólhat bele, kinek mihez van
joga), túlterheltségből, stresszből fakadó konfliktusok (meggondolatlan viselkedés, impulzív,
indulatos magatartás). A konfliktusok kialakulhatnak a tanulók között, tanulók és tanárok,
tanárok és szülők között, illetve a tantestületben a tanárok között is. A konfliktusok
megfelelő megoldása érett konfliktusmegoldó stratégia alkalmazását igényli. Ebben segíthet
az iskolában alkalmazott szakember, preventív megoldásokkal, konfliktuskezelő, illetve
megküzdési készségek fejlesztésével, illetve akutan kialakult konfliktus-vagy krízishelyzetek
megoldásában a megfelelő eljárásokkal (pl. mediáció, konzultáció).

Gyermekbántalmazás

A gyermek bántalmazása alatt azt értjük, ha valaki(k) sérülést okoz(nak) a gyermeknek vagy a
gyermek sérelmére elkövetett cselekményt, történést szándékosan nem akadályozza(ák)
meg. Ez a gyermek további életére kiható, jelentős mértékű sérülés lehet testi, érzelmi,
erkölcsi, szellemi, egészségügyi jellegű, illetve a gyermek méltóságát sértő,
személyiségfejlődését károsan befolyásoló. A gyermekeket érheti bántalmazás családon
belül, intézményi keretek között - vagy ritkább esetben - lehetnek idegen személy által
okozott bántalmazás szenvedő alanyai is.

Gyermekkel szembeni rossz bánásmód

A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód) magában foglalja a fizikai

és/vagy érzelmi rossz bánásmódot, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag
bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, amely a gyermek
egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális
sérelmét okozza egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy
hatalmon alapul. (WHO) A rossz bánásmód lehet fizikai, érzelmi, szexuális és egyéb jellegű,
és megvalósulhat aktív (cselekvő) és passzív (elhanyagoló) magatartással, a gyermeket rossz
bánásmód érheti családon belül, illetve családon kívül.

13
A WHO a gyermekbántalmazást és elhanyagolást népegészségügyi problémának tekinti,
azonban az egészségügyi szempontok mellett családi, iskolai és közösségi tényezőket is
figyelembe kell venni. A gyermeket érintő rossz bánásmód megelőzésének több hatékony
eszköze van, így a rossz bánásmód korai felismerése a jelzőrendszer hatékony működésének
segítségével, az együttműködő szakemberek speciális felkészítése, valamint a intézményes
védelmi rendszer kiépítése. (Katonáné Pehr, 2009)

Különleges ellátást és kezelést igényel, ha gyermek bántalmaz gyermeket. Ezekben az

esetekben egy gyermek egy másik gyermek vagy gyermekek csoportja a konfliktusok
szokásos kezelésén túl - ismételten - fizikailag, lelkileg bántalmaz vagy szexuálisan molesztál.
A probléma kezelésénél igen fontos, hogy az áldozat és az elkövető egyaránt kapjon
megfelelő segítséget. Ide kell sorolnunk még a gyermekek védelmére, gondozására,
ellátására létrehozott ellátórendszeren belüli rossz bánásmódot (például oktatásban,
egészségügyben, gyermekvédelmi ellátásban stb). Rendszerabúzusról beszélünk, ha a
gyermekek védelmét szolgáló tevékenység vagy rendszer nem létezik vagy diszfunkcionálisan
működik, ezzel hozzájárul a bántalmazás, elhanyagolás megelőzésének elmulasztásához,
késedelmes elhárításához vagy be nem avatkozásával a folyamatos károsodáshoz.

Iskolai erőszak

„Agresszióról beszélünk támadó jellegű magatartás, ellenséges, legtöbbször feszültséggel

járó belső érzületek, élmények jelentkezésekor, amelyek irányulhatnak a külvilágra,
személyre vagy befelé az átélőre magára; lehetnek tudatosak vagy tudattalanok,
megmutatkozhatnak követlenül vagy közvetve (pl. bosszúságot okozó ajándék küldése), vagy
akár átalakult formában is (pl. elfojtott agresszióból származó szorongásban, testi
tünetekben).” (Az agresszió világa. Szerk.: Hárdi István. Budapest, 2000, Medicina.)

A gyermekek erőszakos viselkedése azonban csak egy tünet, amelynek hátterében sokféle ok
állhat. Nincs olyan 17 éves fiatal, aki egyik pillanatról a másikra válik agresszívvé, ugyanis a
magatartási problémák kialakulásának tünetei már kisgyermekkorban is jól láthatók, ezért
igen fontos a korai gyermekkor támogatása, a szülői szerepek erősítése. Minden ilyen iskolai
erőszak természetesen lehetőséget ad annak felismerésére és megértésére, hogy milyen
okok vezettek az agresszióhoz, továbbá lehetőséget ad az elemzésre és a korrekcióra.
Ugyanakkor minél későbbi korban történik meg a beavatkozás, annál nehezebb a kezelés és
annál nagyobb tudást kíván a szakemberektől. (Katonáné Pehr, 2008)

Az iskolai erőszak központi eleme az erővel történő szisztematikus visszaélés. Az iskolai

erőszak (bullying - erőszakoskodás, zaklatás) definícióiban három kritérium megegyezik a
különböző szerzők meghatározásaiban: az ismétlődés, az ártalom (sérelem) és az egyenlőtlen
erőviszonyok. Ismétlődő viselkedés az, amely magában foglalja az agresszió szóbbeli és fizikai
megnyilvánulásait. Jellemző az egyenlőtlen hatalmi helyzet, amelyben nehéz megvédenie
magát a bántalmazottnak. Fő típusai: fizikai erőszak (rúgás, ütés, verés), viselkedéses erőszak

14
(elvenni valaki füzetét), verbális erőszak (csúfolódás, gúnyolódás), kapcsolati, más néven
szociális erőszak: kirekesztés, ignorálás. (Margitics-Figula-Pauwlik, 2010) Az iskolai
bántalmazás hallatán nagyrészt a tanár által alkalmazott fizikai erőszak jut eszünkbe, pedig
nagyon sokszor fordul elő, hogy a diákok egymást bántalmazzák, illetve mostanában
találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor a pedagógus válik áldozattá, a tanuló szülője
bántalmazza. Ez közfeladatot ellátó személy bántalmazásának minősül, és szigorú
büntetőjogi következményei vannak. A gyermekek védelmét biztosítani hivatott törvény
szerint bűncselekmény a kiskorú veszélyeztetése, amelyet csak olyan személy követhet el,
akinek feladata a kiskorú gondozása, nevelése vagy felügyelete. Ilyen személy a pedagógus
is, hiszen a közoktatási törvény szerint feladata a tanuló nevelése, tanítása és felügyelete,
illetve ebből következően köteles gondoskodni a tanuló testi épségének megóvásáról,
erkölcsi védelméről, személyiségének fejlődéséről. Ez természetesen azt is jelenti, hogy ő
maga sem bántalmazhatja a gyermeket, illetve alkalmazhat olyan fegyelmező intézkedést,
amely megalázó, illetve amelynek lényege a fizikai vagy lelki erőszak. A diákok egymás közti
bántalmazásánal szintén szóba kerülhet büntetőjogi felelősségre vonás, ha a bántalmazó
betöltötte a 14. életévét. A testi sértést vagy erőszakos cselekményt a diák is elkövetheti
társával szemben, és egyre több az olyan eset, amikor tanárával szemben erőszakos.

A családon belüli erőszak régóta probléma hazánkban, a gyermekbántalmazások többségét

így követik el, de kezelésében még mindig súlyos hiányosságok tapasztalhatók. Ennek a
témának a specialitásaira sajnos most nem tudok kitérni, itt annyit említek meg, hogy a
családjában bántalmazott gyermekek a közösségben vagy áldozattá válnak, vagy azonosulva
az agresszorral, maguk is agresszorrá, bántalmazóvá válnak és az iskolai erőszak okozói
lesznek. Az iskolai erőszak „modern” változata az internetes bántalmazás. Ez súlyos
következményekkel járhat, serdülők öngyilkosságukhoz a neten kerestek tippet és társat.
Virtuálisan a serdülők trágár és egymást verbálisan bántó üzenetet küldenek egymásnak,
vagy akár olyan képeket töltenek fel a világhálóra, amely sérti a másikat, amely alapot adhat
további erőszakos bántalmazásoknak, vagy az iskolai verésről, megalázó bánásmódról,
verekedésről töltenek fel videót megosztókra.

Az iskolai agressziónak több formája ismeretes: lehet verbális, érzelmi, fizikai. Mindegyike
érheti az iskolai élet összes szereplőjét, diákokat, tanárokat, szülőket is. Általában az
agresszió célpontja az áldozatként kiszemelt gyermek, tanuló, akinek valamilyen mássága
irritálja a többieket. Az áldozatok reakciója sokféle lehet: félelem, behódolás, dac, ellenállás,
lázadás, viszonterőszak vagy éppen autoagresszió. Herr Nikoletta (2011) kiemeli a
pszichoterror, mobbing drámaian romboló jelenségkörét, amelynek legfőbb eszköze a
verbális agresszió. Arról a folyamatról van szó, amelynek során egy csoport folyamatosan,
egyre erősödő nyomással igyekszik kirekeszteni magából azt a csoporttagot, aki valamilyen
szempontból gyengébbnek, sebezhetőnek és irritálóan másnak ítél. A mobbingot kiváltó
másság a gyermekcsoportokban sokféle lehet, a legtöbb típust jól ismerjük. Ilyen pl. a cigány,
az állami gondozott, a „zacis”, a furcsa, a vidéki, a szokásaival, tájszólásával, öltözködési
stílusával a többségtől eltérő, a láthatóan szegény vagy épp a kirívóan gazdag, a testi

15
fogyatékos, a feltűnően gyenge képességű vagy éppen a túl jól tanuló, ill. egyszerűen a
csúnya, a sovány, a kövér. Az elhúzódó mentális fejlődésű, a különféle „diszes”, a valamilyen
stigmát viselő. Az, aki valamilyen priusszal érkezett más iskolából, más kollégiumból, más
gyermekotthonból. A verbális agresszió megannyi megnyilvánulásától (állandó gyalázó
jelzők, gúnynyevek, ugratások, molesztálás) a zsarolásig, a teljes negligálásig, a kirekesztésig
terjed a skála. A konfliktusok olykor a fizikai terror fokát is elérik. (Herr, 2011)

Mindennapjaink hírei: az egyik élelmiszer-ipari iskolában vasvázas széket vágott egy diák a
tanárhoz, egy másikat egy hentestanuló csontozókéssel támadott meg, egy általános iskolai
diák ököllel vágott tanára arcába. Egy másik általános iskolában a felbőszült szülő tépte a
tanító haját, és ütötte-verte őt. Egy kollégiumban az a éjszakai ügyeletben a diákok egy
kirobbant és igen elfajult veszekedés során székhez kötözték a nevelőt. Egy egyetemi diák a
tanórán ámokfutásszerű lövöldözésbe kezdett, több embert megsebesített, egy társát
megölte. Diákok eltervezték, hogyan öljék meg társukat, aki nem úgy viselkedett, ahogyan
elvárták volna tőle. Mindennaposak a gyengék megszégyenítésére, megalázására irányuló
viselkedések, melyeket több gyermek végignéz, sőt mobiltelefonjára rögzít és továbbküld.
Mára tehát sajnos a legvégletesebb formák ismertek: zsarolások, verés, fegyveres
támadások, ámokfutó lövöldöző kamasz gyilkosok, külföldi és hazai példák gyerekek által
elkövetett gyilkosságokra.

Oktatási-nevelési intézményeinkben a kortársak között tapasztalható agresszivitás, erőszak,

zaklatás egyre elterjedtebb jelenség, s egyre kevésbé kontrollálható. A jelenségről tudunk, a
kutatásra mégis kevés empirikus munka irányul hazánkban. Napjainkban szerte a világon a
gyermekek, a fiatalok minden ok nélkül vagy előítélet miatt válnak sértetté, kirekesztetté,
áldozattá. Tényekkel igazolható, hogy a gyermek- és fiatalkorúak által és ellenük elkövetett
bűncselekmények növekedése, az erőszak, a durvaság terjedése jelentősen hozzájárul a
gyermekvilág helyzetének a romlásához. A világ számos pontján emelik fel szavukat az
emberek a terror, az agresszió, a megfélemlítés, a kirekesztés ellen. Törekvés tapasztalható a
jelenség minél átfogóbb feltárására, a hatásösszefüggések elemzésére. (Figula, 2004)

Az agresszió lehet instrumentális (valamilyen kívánatos dolog megszerzésére irányuló) és

ellenséges agresszió, amely közvetlenül célozza a másik személy megsértését, akár
bosszúból, akár a dominancia kinyilvánításából. A bullying/viktimizáció iskolai szituációjában
a szereplők: az agresszor (zaklató, tettes, erőszaktevő, támadó), az áldozat (megtámadott) és
a szemlélők (szemtanúk, nézők, tettestársak). Az iskolai erőszakban, megaláztatásokban a
legalapvetőbb emberi jogok sérülnek! (Figula-Margetics-Pauwlik, 2010) Az agresszióra
hajlamos egyénekből többnyire hiányoznak az olyan szociális készségek, mint empátia,
öszöntkontroll, indulatkezelés, problémamegoldás, ezért ezeknek a készségeknek az egyéni
és csoportos fejlesztése nélkülözhetetlen lenne, s ehhez jelenleg igen kevés szakember áll
készen az iskolákban.

16
A MEGOLDÁS ÚTJAIN

A közoktatási intézmények általános - a közoktatásban tanuló minden gyermeknek

általánosan és az ingyenes oktatás keretei között kötelezően biztosított ellátások
számbavétele - és speciális - a célcsoportok szerinti célzott segítség- és szolgáltatások
nyújtása, szakemberek bevonása, az eset szükség szerinti továbbítása, jelzés és
együttműködés a gyermek- és ifjúságvédelem intézményeinek - gyermek- és ifjúságvédelmi
feladatokat látnak el.

Általános gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok megvalósítását segítő tevékenységi formák:

tankötelezettség biztosítása, egészségnevelés, drogmegelőzés, bűnmegelőzés, szabadidős
programok, hátrányos helyzetű és veszélyeztetett tanulók szűrése.

Speciális gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok megvalósítását segítő tevékenységi formák:

feltárás (hátrányos helyzet, veszélyeztetettség és sajátos nevelési igényű gyermek)
családlátogatás, igény szerinti foglalkozások megszervezése (felzárkóztatás, fejlesztő
felkészítés, korrepetálás), pedagógiai és gyermek- és ifjúságvédelmi szakszolgálati ellátás
külsős segítők bevonásával. (Dakone Maros K., Simonyi I., 2007)

Különböző gyermekvédelmi kötelezettségek hárulnak az intézményvezetőre, a pedagógusra,

a gyermek- és ifjúságvédelmi felelősre, az osztályfőnökre, illetve a gyermekvédelmi feladatok
megoldásában részt vevő szakszemélyzetre.

A hátrányos helyzetű, veszélyeztetett, beilleszkedési, magatartási problémákkal küszködő

gyermekek, tanulók sokkal gyakrabban válnak a társas funkciók szempontjából „problémás”
tanulókká, sok esetben az ő köreikből kerülnek ki a konfliktusok, erőszak, bántalmazások
elkövetői és áldozatai is. Mindkét oldal segítségre szorul! A problémák kezelése
megelőzéssel, illetve speciális ellátásokkal lesz lehetséges. Ezekhez az ellátásokhoz az
iskolának aktívan biztosítani kellene a megfelelő feltételeket, erőforrásokat.

A lehetséges eszközök, amelyekkel az intézmények próbálkoznak, általánosságban véve a

következők:

Mentálhigiéné

A lelki egészséggel foglalkozó, a megelőzést és a lelki egészség védelmét szolgáló

tudományág, illetve gyakorlat. Mentális egészség: az egyén harmonikus lelkiállapota, érzelmi
jóllét, konfliktusmentesség, konzisztencia, a racionális döntések meghozatalának és
kiegyensúlyozott végrehajtásának képessége, a környezeti stresszhatások és a belső
feszültségek kezelése.

Prevenció (megelőzés)

Elsődleges, primer: célja, hogy mérsékelje a gyermekek helytelen irányú és ütemű fejlődését;
megelőzze az ártalmak kialakulását. Enyhítenie kell a veszélyeztető körülményeket,
csökkentenie azok hatását s új eseteiknek előfordulási arányait. Az erőfeszítések két

17
területre összpontosulnak: megváltoztatni a környezetet és az egyén problémamegoldó
készségeit.

Másodlagos, szekunder: célja, hogy csökkentse az elsődleges prevenció ellenére is

elkerülhetetlenül előforduló zavarok, rendellenességek, ártalmak, veszélyeztető
körülmények időtartamát. Ezzel ugyanis csökken a közösségen belüli rendellenességek
előfordulási aránya. Magában foglalja az esetfeltáró, diagnosztikai és gyógyító szolgáltatások
szervezését is, abból a felismerésből kiindulva, hogy az időben feltárt rendellenességek
hatékonyan kezelhetők. Korai felismeréssel és gyógykezeléssel akkor kell beavatkozni,
amikor a bajok még csak lappanganak, amikor a tünetek még enyhék. Gyermekvédelmi
szempontból figyelemre méltó - a lappangó vagy nyílt bajok természetes és mással aligha
helyettesíthető - szűrője a védőnő, orvos, bölcsőde, óvoda és még inkább az általános iskola
(iskolai gyermekvédelem). Ezek az intézmények valósíthatják meg az általános, illetve
kezdeményezhetik az egyéni, speciális prevenciós intézkedéseket.

Harmadlagos, tercier: célja, hogy közösségen belül csökkentse az akut rendellenességek,

zavarok, ártalmak, veszélyeztető körülmények következtében kialakult defektusok
(devianciák) előfordulási arányát. Annak biztosítására törekszik, hogy a különféle
rendellenességek, zavarok, ártalmak, veszélyeztető körülmények megszűnése után a
múltbéli nehézségeik a lehető legkevésbé akadályozzák a gyermekeket a családjukba való
visszatérésükben, valamint a közösség társadalmi életbe való újbóli bekapcsolódásukban. A
rehabiltációt és reintegrációt foglalja magában.

Speciális ellátást kell biztosítani:

- a súlyos személyiségfejlődési zavarokkal küzdő, illetve súlyos pszichotikus vagy neurotikus

tüneteket mutató (súlyos pszichés tüneteket mutató) gyermeknek,

- a súlyos beilleszkedési zavarokat vagy súlyos antiszociális magatartást tanúsító (súlyos

disszociális tüneteket mutató) gyermekkorú elkövetőnek,

- az alkohollal, droggal és egyéb pszichoaktív szerekkel küzdő gyermeknek.

A speciális ellátás kiterjed a gyermek korához, állapotához és szükségleteihez igazodó

oktatásra, szakképzésre, foglalkoztatásra, valamint ápolásra, szocializációjára és
reszocializációjára, továbbá terápiás, habilitációs és rehabilitációs kezelésére is.

A pszichopedagógia szak ennek speciális ellátásnak a biztosítása érdekében jött létre!

18
Krízisintervenció

A krízishelyzetbe történő aktív, szakszerű beavatkozás. Első feladata a feszültségcsökkentés

és a katasztrófaelhárítás. Amikor a család mind rendszer egyensúlyban van, mindig mutat
biztonyos ellenállást a változásokkal szemben. Krízishelyzetben ez az ellenállás fellazul, és
bizonyos ideig lehetőség van a pozitív irányú fejlődére. Céljai körülhatároltak, elsősorban a
korábbi egyensúly helyreállítására irányulnak. Nem célja a személyiség és a család
struktúrájának megváltoztatása.

Iskolai gyermekvédelem

Az iskola szervezeti és működési szabályzatában konkrétan szabályozott tevékenység, amely

a gyerekek mindenekfelett álló érdekét figyelembe véve határozza meg az iskolában
dolgozók feladatait, felelősségeit. Az iskolai gyermekvédelemért az intézményvezető felelős.

Gyermek- és ifjúságvédelmi felelős

A gyermekvédelemben, a gyeremekjóléti alapellátás tekintetében a veszélyeztetettséget

észlelő és jelző rendszerben kiemelt szerepet játszó szakember. Munkáját a közoktatási és
gyermekvédelmi törvény, valamint a közoktatási törvény végrehajtási rendelete alapján
végzi. Az iskola vezetője gondoskodik a munkájához szükséges feltételekről. Feladatai közé
sorolható a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű tanulók felmérése az osztályfőnök
közreműködésével. A veszélyeztető okok feltárása, a tanuló családi környezetének
megismerésére családlátogatások végzése, a tapasztalatok dokumentálása, a probléma
iskolán belüli megoldására egyéni pedagógiai terv készítése.

Iskolai szociális munka

A szociális munka azon ága, amely az iskolába járó gyerekeknek, az iskola pedagógusainak és
a gyerekek családjainak nyújt segítséget. Az iskolai szociális munka célkítűzése, hogy segítse
a gyermekeket a koruknak megfelelő kompetencia kialakításában, valamint hogy
érzékenyebbé tegye az iskolát a gyermekek szükségleteinek figyelembevételére.

Egy két példa a gyakorlatból: „Nagyon látványos eredmények még nincsenek” – mondta az
origonak a budapesti Öveges József Gyakorló Középiskola és Szakiskola igazgatója., Köpf
Lászlóné. Az intézmény tavaly novemberben fogadott el intézkedési tervet az agresszió
visszaszorítására, amelyek a diákönkormányzat és a szülői szervezet is jóvá hagyott. A terve
előírt több nevelési értekezletet, diákkonferenciát, osztályonként évente két osztályfőnöki
órát a témában, mindezek jelentős része már lezajlott. Az iskolában a többletenergiák

19
hasznosítását célzó tanórán kívüli foglalkozások indultak, bekapcsolódtak a színházlátogatási
programba, a pedagógusok tréningeken és képzéseken vesznek részt, folyamatosan
együttműködnek külső partnerekkel, például nevelési tanácsadókkal és gyermekvédelmi
intézményekkel. Az igazgató szerint korai lenne még változást várni, az hosszabb folyamat
eredménye lesz. Pozitívumnként értékeli, hogy iskolájukban nem romlott a helyzet az elmúlt
időszakban, holott szerinte a társadalmi környezet ezt valószínűsítette volna. Rosszabb
tapasztalatokról számol be Fekete János, a Magyar Gyula Kertészeti Szakközépiskola és
Szakiskola igazgatója. Szerinte az elmúlt másfél évben fokozódott az iskolai agresszió, és ezt
a folyamatot nem tudtam megakadályozni az eddigi próbálkozás. A kertészeti iskolában
gyakoribbá váltak például az értelmetlen rongálások, a vandálkodás. Fekete úgy tapasztalja,
főként a legfiatalabb, kilencedikes diákokkal van gond, ami azt mutatja, hogy a problémák
egy része nem az iskolára vezethető vissza. Az igazgató szerint a társadalmi szinten is
erősödő erőszak, a családi nehézségek, a pedagógusok leterhetltsége és alacsony fizetése
mind közrejátszik abban, hogy az iskolai agresszió tovább nőtt. „ Mélyek a gyökerek, a
probléma visszanyúlik a kisgyerekkorra. Már az óvodában tapasztalható az agresszivitás
erősödése és egyben a szeretet hiánya.”

Iskolai pszichopedagógiai munka – sok iskolában elérhető, de még nem a megfelelő

számban. Egyesíti a fentiekben felsorolt mentálhigiénés, prevenciós, speciális ellátást nyújtó,
krízisintervenciós, gyermekvédelmi-szociális tevékenységeket, az igényeknek,
szükségleteknek megfelelően adaptált módon, komplex eszköz- és módszertannal, az
individuális és a közösségi ellátás és érdekek egyidejű szem előtt tartásával. Ezt a
pszichopedagógiai képzés során elsajátított tudástartalom teszi lehetővé.

Mivel próbálkoznak manapság az iskolák a gondok enyhítésére, a problémák

megoldására?

Krízisvonal

Legyen egy olyan telefonszám, amelyen a pedagógusok azonnal tanácsot kérhetnek

szakemberektől, amint egy akut probléma adódik – például összeverekedik két gyerek az
iskolában.

Tapasztalatok: Az iskolák nem sürgős, akut esetek miatt, hanem elhúzódó problémák miatt
telefonálnak: például olyan osztályok ügyében, ahol rendszeresek a fegyelmezési problémák
vagy olyan gyerekek miatt, akiket áldozatként kezelnek társaik. Egy-egy ilyen hívás után
szakemberek keresik fel az iskolát, megfigyelik a gyerekeket, átvilágítják az adott osztály
csoportdinamikáját, végül tanácsot adnak a beavatkozásra.

Javaslat: az iskolában alkalmazott, állandóan elérhető, speciálisan kiképzett szakember

munkája lehet hatékony – ilyen pl. a pszichopedagógus.

20
Színházlátogatás, drámapedagógia

A diákok korosztályának agressziójával foglalkozó színházi előadásokat nézhetnek a diákok, a

látottakat szervezett foglalkozásokon dolgozzák fel. A darabok „jól szolgálják az agresszióról
folytatott közös gondolkodást”, „ezt a gyakorlatot folytatni érdemes” – áll az ezt a
gyakorlatot bevezető iskola tapasztalatokat összegző nevelési értekezletéről készült írásos
emlékeztetőjében.

Javaslat: A látottakat a gyerekek meg is beszélhetik az előadások után az iskola által

alkalmazott segítő szakember (pszichopedagógus, pszichológus, szociálpedagógus) és az
osztályfőnök vezetésével.

Fegyelmi helyett vitarendezés

A fegyelmi eljárást vitarendezés előzze meg vagy akár helyettesítse.

Tapasztalatok: Mielőtt fegyelmi vizsgálat indulna, évek óta békéltető megbeszéléseket

tartanak az Öveges József Gyakorló Középiskola és Szakiskolában – mondta az origonak az
intézmény igazgatója, Köpf Lászlóné. Az igazgató szerint sikeres a módszer, a legtöbbször
sikerült megállapodniuk a feleknek, és nem volt szükség fegyelmi eljárásra. Az iskola szívesen
továbbfejlesztené a mostani gyakorlatot a klasszikus mediáció irányába, tanfolyam
szervezését tervezik a témában.

Javaslat: Az iskola által alkalmazott pszichopedagógus segítő szakember konfliktuskezelési,

mediációs ismeretei és jártasságai birtokában levezethetné az eljárást, és képezhetné a
pedagógusokat is.

A diákok energiáit lekötő szabadidős tevékenységek

Csökkenhet az agresszió, ha a gyerekek a tanulási idő után hasznosan töltik az idejüket,

levezetik többletenergiáikat. Általános tapasztalat, hogy sok fiatalt sikerült megnyerni a
kulturális időtöltésre.

Javaslat: Az iskola által alkalmazott segítő szakember a délutáni szabadidős, napközis

programok megszervezését is koordinálhatja. A pszichopedaógus-képzésben külön kurzus
készít fel a szabadidős programok megszervezésére és levezetésére a viselkedés- és
teljesítményzavarokkal küzdő gyermekek, tanulók számára.

Tréningek, konferenciák pedagógusoknak, jó gyakorlatok ismertetése

A pedagógusok és az intézményvezetők tájékoztatást kapnak arról, milyen módszerekkel és

gyakorlatokkal lehet megelőzni, kezelni az iskolai konfliktusokat. Segédanyagokat kaphatnak
és megismerhetik a vonatkozó kutatási eredményeket. Az érdekelt iskolák kapcsolatba
21
léphetnek olyan más iskolákkal, ahol már sikeresen alkalmaznak konfliktuskezelő eljárásokat.
A bevált gyakorlatokról interneten lehet olvasni és kiadvány is megjelent.

Javaslat: Az iskola által alkalmazott pszichopedagógus segítő szakember figyelemmel kíséri a

témában megrendezett eseményeket, programokat, és információval segíti az iskola
pedagógusait.

Tananyag fejlesztés

Több pénzt kellene költeni iskolai tananyag-fejlesztési programokara, támogatni kell az

egyénhez igazodó pedagógiai tervezést, és korszerűsíteni kell a kerettanterveket.

Diákokat és szülőket bevonni a magatartási szabályok kialakításába

Az iskolai magatartási szabályok kialakításába és felülvizsgálatába be kellene vonni a

tanulókat és a szülőket is – erre a célra kialakított munkacsoportokkal.

Iskolai pszichológus, pedagógiai asszisztens, gyermekvédelmi felelős az iskolákban

Szakemberek helyben tudjanak segítséget nyújtani a pedagógusoknak és a diákoknak.

Kinek az ötlete?: Az oktatási minisztérium által a közelmúltban felkért bizottság azt javasolta,
hogy tanácsadó pszichológus legyen elérhető az iskolák számára a pedagógiai
szakszolgálatok keretei között, a nevelési tanácsadókban. A bizottság közleménye szerint
már megteremtődtek a jogi és pénzügyi feltételek ahhoz, hogy a kistérségi szinten
fokozatosan kiépüljön az iskolapszichológusi hálózat. A PDSZ azt vetette fel, hogy a
konfliktusok megakadályozására minde egyes közoktatási intézményben alkalmazzanak
legalább egyy gyermek- és ifjúságvédelmi felelőst.

Tapasztalatok, eredmények, kritikák: Most is van lehetőség szakemberek alkalmazására,

pénz viszont többnyire nincs – mondta a PDSZ ügyvivője. Hiába volna hasznos, mára kiderült:
nincsenek arra források, hogy minden iskola kapjon pszichológust.

Javaslatok: Az iskola által alkalmazott segítő szakember több szerepkörbeli alkalmazása

megoldhatja a pénzügyi nehézségeket. A pszichopedagógus szakember sokoldalú
képzettsége folytán több tevékenység végzésére is alkalmas, több szakember munkájának
ellátására képes: a gyermekvédelmi feladatok ellátása mellett a sajátos nevelési igényű,
beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarokkal küzdő tanulók fejlesztő foglalkoztatására,
rehabilitációs ellátására, a speciális nevelési szükségletű, hátrányos helyzetű, veszélyeztetett
gyermekekkel való foglalkozásra, integrált oktatásra, szabadidős programok szervezésére,
megtartására, közösségi problémák megoldására, konfliktusok, erőszak, krízisszituációk
kezelésére.

22
Az iskolákban pszichopedagógus szakemberek széles körű alkalmazására lenne szükség a
problémák hosszú távú megoldására. Állandó, az adott intézményben alkalmazásban lévő
szakemberek legyenek jelen, akik jól ismerik az adott közoktatási intézményt, a tanulókat, a
pedagógusokat, elfogadottak körükben és megfelelően képzettek speciálisan a fentebb
részletezett problémák, nehézségek, zavarok megoldására! Indoklásunkat lentebb
részletezve bemutatjuk, hogy a pszichopedagógus-képzés milyen specifikus módszerekkel,
eszközökkel, tudástarlmakkal, kompetenciákkal és szemlélettel készíti fel hallgatóit azokra,
az egyre nagyobb méreteket öltő és egyre súlyosbodó problémákra, mint az iskolai
magatartás, beilleszkedés, alkalmazkodás, szociális kapcsolatok zavar, konfliktusok,
stresszek, krízisek, iskolai agresszió, devianciák, kriminális, neurotikus, pszichotikus irányok.

A pszichopedagógia az egyént mint pszichológiai, biológiai és szociális egységet szemléli, az

egyén pszichopedagógiai profiljának megismerésével, a teljesítmények, képességek és
funkciók, valamint az ezek működését meghatározó belső és külső feltételek
figyelembevételével, holisztikus szemlélettel tárja fel az erősségeket és a gyengeségeket, a
problémát, a teljes klinikai képet. Megközelítése ökológiai-rendszerelvű alapokon nyúgvó
komplex – pedagógiai, pszichológiai, kóroki, szociális szempontú – megközelítésével a
személyiség egészét igyekszik megközelíteni, közvetlen környezetével együttes rendszerként.

A pszichopedagógus szakmai műveltségének a pedagógiai, gyógypedagógiai, pszichológiai,

kórtani, szociológiai ismeretek is integráns részét képezik, s ezeket az ismereteket kiképzése
során megszerzi. A korszerű képzési tartalmak lehetővé teszik a pszichopedagógusok
számára is a szakterületre vonatkozó pszichodiagnosztikai, tanácsadói, terápiás,
rehabilitációs megközelítésű gyógypedagógiai-pszichológiai módszerek, eljárások ismeretét
és kreatív felhasználását.

A pszichopedagógiai tudástartalom és tevékenység keretében megismerhetők a viselkedés-

és teljesítményzavarok kialalakulásának ok-okozati összefüggései, az alkalmazkodási
képesség zavarának tüneti megnyilvánulásai, az inadaptálódás folyamatjellege és a
reverzibilitás kérdése, a szakterülethez tartozó fejlesztődiagnózis és fejlesztőprogram
készítése, valamint a viselkedés- és teljesítményzavarok kezelésének, korrekciójának,
terápiájának módszerei, eljárásai. A pszichopedagógia tapasztalati tudománya a viselkedést
és a teljesítményt a pszichológiai elemekkel, az idegrendszeri elemekkel, az érést és fejlődést
kibontakoztató genetikai elemekkel és az idegrendszeri és pszichológiai elemeket formáló
környezeti hatásokkal összefüggésben elemzi. Komplex tudástartalmak: fejlődés-nevelés-
szociális körülmények:

-fejlődés (normál fejlődés, kóros fejlődés – fejlődéslélektan, pszichopatológia,

személyiséglélektan, pszichiátria),

-nevelés (neveléslélektan, családi és intézményes nevelés, szocializáció),

-szociokulturális háttér (hátrányos helyzet, veszyélyeztetettség, devianciák, szociológia).

23
A pszichopedagógia szakirány

Az alapképzési szak megnevezése gyógypedagógia. Az alapképzési szakon megszerezhető

végzettségi szint és a szakképzettség oklevélben szereplő megjelölése: végzettségi szint:
alapfokozat (baccalauerus, bachelor, rövidítve: BA), szakképzettség: gyógypedagógus
pszichopedagógia szakirányon. A pszichopedagógia szakirányra az ELTE Bárczi Gusztáv
Gyógypedagógiai Kar pszichopedagógia tanszéke készíti fel a hallgatókat. A szakirány a
nehezen kezelhető, személyiség-, viselkedés- és teljesítményzavarokkal küzdő gyermekek,
fiatalok, felnőttek oktatására, gyógyító nevelésére, gondozására, társadalmi beilleszkedésük
elősegítésére készít fel.

A képzési és kimeneti követelményekben foglaltak szerint a gyógypedagógusok a

pszichopedagógia szakirányon képesek, illetve alkalmasak:

- a beilleszkedési, viselkedés-és/vagy teljesítményzavarok felismerésére,

diagnosztizálására, fejlesztési terv készítésére és megvalósítására, együttműködve a
nevelésben, ellátásban, gondozásban érintett partnerekkel és intézményekkel;
- a nehezen nevelhető, inadaptált, személyiségfejlődési zavarokkal küzdő gyermekek,
fiatalkorúak, felnőttek gyógyító nevelésére, oktatására, gondozására, az eredményes
szocializáció elősegítésére az egészségügyi, szociális, korai fejlesztési, valamint a
közoktatási intézményekben;
- anamnesztikus adatok elemzésére, a viselkedés- és/vagy teljesítményzavarokat
előidéző okok, tünetek fejleszthetőség szempontjából történő értékelésére, valamint
tanácsadásra és fejlesztésre az okok, illetve a tünetek megszüntetése, enyhítése
érdekében.

A következő területeken sajátítják el sokoldalú ismeretanyagaikat:

Alapozó képzésben: általánosan művelő ismeretek, gyógypedagógiai, neveléstudományi és

pszichológiai alapozó ismeretek, a szakmai törzsanyagban: a gyógypedagógus szakma és
sérülés típusai szerinti valamennyi szakterület elméleti és gyakorlati, módszertani ismeretei
terén.

A pszichopedagógia szakirányhoz tartozó speciális ismeretek közül kiemeljük a szakirányú

alapozó ismereteket: a viselkedészavarok kórtana, pszichopatológiája, érzelmi és
viselkedészavarok pszichológiája, pszichodiagnosztikája, a pszichopedagógia története,
pszichopedagógiai alapismeretek. A szakirányú szakterületi ismeretek között tanulják a
hallgatók: a viselkedészavarok ok-okozati összefüggései; az ártalom- és tünetkombinációk
értelmezése; a devianciák és a viselkedészavarok összefüggései. A gyermekvédelmi
segítőrendszerek, a reszocializációs gondozás intézményrendszere, módszertana; a
hátrányos helyzetű és/vagy szülői háttér nélküli gyermekek és fiatalok fejlesztésének,
segítésének lehetőségei. A neurotikus személyiségfejlődés kérdései, terápiás lehetőségek; az
antiszociális személyiségfejlődés kialakulása, a pszichotikus fejlődésirány problematikája, a

24
személyiségfejlődési zavarokkal/viselkedésbeli problémákkal küzdő népességcsoportokhoz
kapcsolódó bánásmód, az ellátás hazai módszerei és gyakorlata. Jelentős óraszámban
hallgatják többek között a következő kurzusokat: szakterületi diagnosztika és terápiák,
pszichopedagógiai nevelés-fejlesztés, több féléven keresztül. Nevelési tanácsadás,
gyermekvédelem, szociálpedagógiai, ismeretek a szociálpolitika és szociális munka köréből,
kriminálpedagógiai, megelőzés és korai fejlesztés, tánc- és mozgásterápia, romológia,
integratív játékterápia, didaktikus játékok, konfliktuskezelés, énképkorrekció,
szenvedélybetegségek kezelése, szociális készségek fejlesztése, resztoratív technikák,
tanulási teljesítményzavarok felismerése és terápiái, érzelmi és viselkedészavarok
felismerése és terápiái, devianciák/speciális szükséglet, antiszociális viselkedés: erőszak,
bántalmazás, abúzus, stb.

A pszichopedagógia szak mindig nagyon népszerű volt, amióta csak a képzés létezik. A
pszichopedagógiai képzés során a hallgatók széles körű tájékozottságra tesznek szert az
emberi természetre és viselkedésre vonatkozó ismeretanyagból, a normál- és atipikus
fejlődésről, a személyiségfejlődésről éa annak zavarairól, korszerű szemléletet,
interdiszciplináris tudáson alapuló komplex módszertant és eszköztárat kapnak a kezükbe. A
végzett pszichopedagógusok a főbb területeken általában teammunkában dolgoznak együtt
kompetenciájuk szerint a többi szakemberrel: orvossal, védőnővel, pszichológussal,
pedagógussal, szociális munkással és más rokon területek képviselőivel.

A pszichopedagógiai diagnosztikus és terápiás tevékenység főbb területei:

- a személyiség megismerése és fejlesztése,

- a kognitív funkciók (végrehajtó funkciók, figyelem, koncentráció, orientáció, receptív
és expresszív beszéd, érzékelés, észlelés, motorium, vizuomotoros organizáció,
tanulás, emlékezet),
- affektív funkciók (emóciók, érzelmek, hangulatok, kötődés, empátia, érzelmi
intelligencia, érzelmi zavarok),
- ismeretek a gyermek tanult, szerzett ismereteinek köre, tudásszintje (utánzáson,
megértésen, aktív beszéden alapuló ismeretek, olvasás, írás-helyesírás, számolási
készség, általános tájékozottság),
- adaptív viselkedés (önállóság, társas kapcsolatok, beilleszkedés, önkontroll,
interakciók, játék, szabadidő szervezése) megismerése és fejlesztése.

Pszichopatológiai területek, problématerületek, amelyekkel a pszichopedagógia (különböző

szinteken és kompetenciákkal, változatos eszköztárral) foglalkozik.

Egészséges és fogyatékos populációk pszichés fejlődési, életvezetési, szociális, érzelmi,

viselkedési és teljesítményzavarai a következők:

25
Érzelmi és viselkedészavarok:

 internalizáló zavarok: gyermekkorban kezdődő emocionális zavarok, hangulatzavarok

(dysthymia, depresszió, szorongásos zavarok, kényszerzavarok)
 externalizáló zavarok:
- beilleszkedési, alkalmazkodási, magatartási zavarok,
- magatartási zavarok – családi szocializált/nem szocializált zavarok, nyílt oppozíciós
zavar,
- hiperkinetikus zavarok (ADHD – figyelemhiányos és diszruptív viselkedési zavarok)
 kevert érzelmi és viselkedészavarok:
- agresszív, disszociális vagy kihívó magatartás kombinálódik depresszióval,
szorongással, ill. más emocionális zavarral;
 szocializációs zavarok:
- mutizmus, reaktív kötődési zavarok, tic zavarok, táplálkozási, alvási, kiválasztási
(enurezis, encoprezis) zavarok, fejlődési zavarok (mozgás, beszéd),
 serdülőkori zavarok:
- iskolai nehézségek, kockázatkereső viselkedés, szuicidális viselkedés, szexualitás,
korai terhesség, anorexia, alkohol, drog és dohányzás.
 teljesítményzavarok:
- értelmi teljesítmények, intelligenciaszint és zavarai (mentális retardáció), tanulási
képességek és zavarai, olvasás-, írás-, helyesírás-, és számolászavarok, az ún.
specifikus iskolai tanulási teljesítményzavarok/iskolai készségek zavarai (diszlexia,
diszgráfia, diszkalkulia),
 személyiség- és személyiségfejlődési zavarok:
- személyiségzavarok, beilleszkedési zavarok,
 pervazív fejlődési zavarok:
- autisztikus zavarok,
 pszichiátriai kórképek – hangulatzavarok, pszichotikus zavarok, stresszzavarok.
 hátrányos helyzetű gyermekek
- szociokulturálisan hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzet, speciális
szükséglet,
 veszélyeztetett és deviáns gyermekek, fiatalok, felnőttek – (szer)abúzusok,
impulzuskontroll-zavarok, öngyilkosság, antiszocialitás, családon belüli és intézményes
erőszak, bűnözés,
 tehetséges gyermekek,
 testi és pszichoszomatikus betegségek,
 pszichoszociális és környezeti problémák:
- életvezetési problémák, negatív életesemények, stresszhelyzetek, környezeti vagy
gazdasági problémák, életválságok, krízisek, traumák (válás, veszteségek, betegség,
halál), állami gondoskodás.

26
A PSZICHOPEDAGÓGIA JAVASLATAI A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁRA

Volentics Anna (1996) szorgalmazta a gyermekek érdekében a szakmaközi

együttműködéseket, a haétkonyabb felismerést, a jelzést, a prevenciót s a komplex
problémakezelő gyermekvédelem szemléletét és gyakorlatát minden ágazatban, így az
oktatásban is. Itt is fontosnak tartotta a rászoruló gyermekek szükségleteinek teljes körű
kielégítését széles körű szakmai teammunkában. A speciális nevelési-oktatási szükségletek
mellett kiemelte a gyermekek mentálhigiénés, egészségügyi és szociális jellegű
szükségleteire való odafigyelést és az erre építő komplex ellátást, a problémák megoldását, a
súlyosbodás megakadályozását, a deviáns életutak megelőzését. Kiemele, a gyermeki jogok
nemzetközi egyezményére való hivatkozással, hogy mindent meg kell tenni annak
érdekében, hogy a gyermek gyermekkora boldog legyen, és hogy saját, valamint a
társadalom javára élvezze azt. A felnőtt-társadalom kötelessége, hogy a gyermekek
életfeltételeit szervezze, s ennek szerves része a nevelési kultúra. Nevelési kultúránk
fejlődése egy humánusabb, gyermekközpontúbb társadalom kialakulásának ígéretét
hordozza. A legnagyobb kiszolgáltatott kisebbség, a gyermekek érdekében a pozitív
diszkriminációt kell érvényesíteni. Ezek a gondolatok határozzák meg ma is a
pszichopedagógia szemléletét, attitűdjét, nevelési és gyermekfelfogását.

A viselkedés- és teljesítményzavarokkal küzdő gyermekek óvodai, iskolai keretek közötti

megsegítésének alapvetően három formája alakult ki. (Volentics, 2000) Egyéni megsegítés
tanórán/foglalkozáson belüli és kívüli keretek között. Ez történhet az iskolán belül vagy azon
kívül is, pl. nevelési tanácsadóban. A megsegítés másik formája a kis létszámú (korábban
korrekciós) csoportok/osztályok óvodán, iskolán belüli kialakítása azzal a céllal, hogy a
későbbiekben a tanulók normál keretek között folytathassák tanulmányaikat. Ezeket a
formákat az enyhébb problémák esetében lehet alkalmazni. A súlyosabb zavarokkal küzdő,
inadaptált gyermekek és fiatalok nevelése-oktatása sérülésspecifikus intézményekben
történik – nemzetközi viszonylatban vannak bentlakásos és bejáró intézmények, iskolák a
viselkedés- és teljesítményzavarokkal küzdő gyermekek, tanulók számára.

Az iskolákban a magatartászavarral küzdő gyermekeket tanító pedagógusok számára

Rózsáné (2001) a következő segítő nevelési szempontokat emeli ki: fontos ezeknek a
gyermekeknek a megfelelő ültetése, a figyelem, a motiváció huzamosabb fenntartását segítő
módszerek alkalmazása, az adekvát követelményszint meghatározása, a közösségi
alkalmazkodás, a konfliktuskezelés segítése. Közösen hozott, kiszámítható szabályok
alkotása, hatékony együttműködés a családdal, más szakemberekkel, reális énkép,
önismeret, önbecsülés kialakítása, elfogadó, szeretetteljes tanár-diák kapcsolat, s legyen
része a tananyagnak az önismeret, a kommunikáció, a társas kapcsolatok teremtése és
fenntartása.

Az iskolákban a pedagógusok munkáját támogató, pedagógus munkakörben alkalmazott

pszichopedagógusok komplex iskolai programjavaslat kidolgozásával, több oldalról képesek

27
megközelíteni a probllmákat, és több síkon, több formában igyekeznek megnyutató
megoldásokat találni a sokrétű egyéni és közösségi problémák, nehézségek, zavarok
tekintetében. A 48. oldal ábráján összefoglaltuk a szükséges tevékenységek körét, amelyet a
pszichopedagógus szakember alkalmaz, illetve koordinál. Háromszintű tevékenységrendszert
kell kiépíteni az iskolákban. Az alapszinten a mindegy gyermek számára elérhető prevenció, a
további szinteken a valamely szempontból rizikó, azaz veszélyeztetett kategóriába sorolt
gyermekekkel történő intervenciók.

PROGRAMOK A TANULÓKKAL, SZÜLŐKKEL, ILLETVE A PEDAGÓGUSOKKAL

1. szinten: minden tanuló számára, alapprogramok megelőzési célzattal

o Felvilágosító előadások, prevenciós programok (drog, alkohol,
szenvedélybetegségek, indulatkezelés, stb.) a gyermekek, tanulók és a
pedagógusok, szülők számár is.
o A stresszkezelés technikáinak megismertetése, megtanítása
o „Szociális készség-fejlesztő” tréningek vezetése, konfliktuskezelés,
erőszakmentes kommunikáció (Rosenberg, 2001) tanítása minden
gyermeknek, pedagógusoknak, szülőknek is.
o Pozitív, fair, proaktív fegyelmezés mintáinak elsajáttítatása a pedagógusok
számára.
o Az iskolai viselkedésre vonatkozó elvárások tanítása, szabályrendszer közös
kialakítása.
o A veszélyeztetett, „rizikócsoportba” sorolt tanulók szűrése, kiválasztása.
o Tartalmas, érdekes szabadidős programok szervezése.
o Diákok bevonása, diákönkormányzat aktiválása, tanulói önkéntesek bevonása
a programokba.
o Ismeretbővítő tájékoztató előadások tartása a pedagógusok számára.
o Aktív konzultációk, szupervízió és monitoring a pedagógusok számára.
o Pozitív megerősítés rendszereinek kidolgozása, bevezetése.
o Váratlan események, konfliktusok, trauma esetén szakszerű beavatkozás és
segítségnyújtás szakszerű módszerekkel.

2. szinten: rizikócsoportba sorolt gyermekekkel

 Intenzív szociáliskészég-fejlesztő, kommunikációfejlesztő, konfliktuskezelő
tréningek.
 Önhatékonysági (asszertivitás) programok szervezése
 Specifikus szabadidős programok szervezése, adekvát kínálat a délutáni
napköziben
 Drámapedagógiai programok, pszichodráma foglalkozások

28
  Szocioterápiák, művészeti terápiák, játékterápiák kínálata.
 Egyéni programok, segítő beszélgetés, gyógyító beszélgetés módszerei.
 Konzultáció a pedagógus számára.
 Szülőtréning és együttműködés a szülőkkel, segítségnyújtás a családnak
szociális és nevelési kérdésekben egyaránt.
 Diák és felnőtt mentorok kiválasztása és felkészítése a problémákkal küzdő
tanulók mellé.
 Megnövelt akadémikus támogatás: tanulássegítő, felzárkóztató, korrekciós,
kompenzációs programok indítása.
 Egyéni fejlesztőfoglalkozások, terápiák, kiscsoportos terápiák.
 Konfliktuskezelő, kommunikációfejlesztő tréningek a pedagógusok számára –
külső továbbképzések.
 Kapcsolattartás külső szakszolgálati intézményekkel, jelzés, együttműködés a
megfelelő esetekben – nevelési tanácsadó, szakértői bizottság, gyermekjóléti
szolgálat, családsegítő szolgálat, házi gyermekorvosok, háziorvosok, védőnők.

3. szinten: a legmagasabb rizikócsoportba sorolt gyermekekkel

 Egyéni kezelési tervek kidolgozása és megvalósítása teammunkában
 Intenzív, szociális képességeket, érzelmi intelligenciát, agresszió- és
konfliktuskezelést, kommunikációt fejlesztő kis csoportos tréningek,
agressziócsökkentő programok.
 Individuális viselkedéskezelés, egyéni terápiák, komplex személyiségfejlesztés
 Mediáció, resztoratív technikák alkalmazása.
 Önismeret fejlesztés, énképkorrekció, önbizalom erősítése.
 A kreativitás fejlesztése.
 Felzárkóztató programok, fejlesztő foglalkozások.
 Szülőtréning és együttműködés, intenzív segítő kapcsolat, családlátogatás,
konzultáció, terápia, szükség és igény szerint.
 Szociális és egészségügyi támogatások igénybevételének segítése a
megoldások érdekében.
 Széleskörű együttműködés minden érintettel, valamint külső, speciális
szakemberekkel, szakmai intézményekkel.
 Kríziskezelés.

A közvetlenül az iskolában végzett tevékenységek mellett fontos lenne még több célzott
pedagógus-továbbképző programok kidolgozására és megvalósítására tanfolyamok és
szakirányú továbbképzések szervezése. Témakörök: iskolai konfliktusok kialakulása és
kezelése, indulatkezelés, agressziókezelés, stressz, krízis- és veszélyhelyzetek, szociális,
kommunikációs készségek fejlesztése, erőszakmentes módszerek, egyéni és kiscsoportos
terápiás lehetőségek, gyermekbántalmazás, rendszerabúzus, mobbing, pszichoterror,
kirekesztés stb.

29
Fontos továbbá a széles szakmaközi és társadalmi összefogás az országos programok
kidolgozásában, a ténylegesen, a legkorábbi időszakban nyújtott prevenciós programok és
szolgálatok elérhetővé tételében, szülői együttműködések megerősítésében, pedagógusok
célzott felkészítésében, kutatások, tananyagok, programok, kampány kidolgozásában az
iskolai erőszak, konfliktusok, közösségi és egyéni problémák visszaszorítására.

Fő célcsoport
-intenzív-
-magas rizikójú tanulók-
Individuális intervenció, 3-5%

Szelektált
-rizikós tanulók-
Osztály- és kiscsoportos stratégiák, tanulók 10-15%-a

Általános
-minden tanuló-
Széleskörű iskolai támogatórendszer, tanulók 85-90%-a

- Intenzív szociális képességeket fejlesztő tréning

- Individuális viselkedéskezelés, terápiák
- Szülőtréning és együttműködés
- Széles körű együttműködés, kríziskezelés

- Intenzív szociáliskészség fejlesztő tréningek

- Önhatékonysági programok
- Szülőtréning és együttműködés
- Széles körű együttműködés, kríziskezelés

- "Social skills" tréningek, konfliktuskezelés, erőszakmentes kommunikáció tanítása.

- Pozitív, fair proaktív fegyelmezés
- Az iskolai viselkedésre vonatkozó elvárások tanítása
- Aktív szupervízió és monitoring
- Pozitív megerősítés rendszerei

30