Rosemary Huisman:

Az elbeszélés nézőpontja az epizodikus és a folytatásos sorozatokban

A posztmodern stílus egyik meghatározó értelmezése a fragmentáltságon (töredezettségen) alapul.

Az epizodikus és folytatásos sorozatok:

1. Epizodikus TV sorozat: Tv sugárzásra készült, azonos sorozatcímmel ellátott, témájukban vagy

egyéb módon egymáshoz kapcsolódó programok összesége. Többnyire előre kijelölt
idősávban hetente ált. egyszer sugározzák. Bármilyen fikciós vagy valós témát feldolgozhat. A
fikciós sorozatok egyes epizódjaiban tipikusan egy-egy új történet bontakozik ki és akár le is
záródik, míg a vezérfonalak részről részre tovább fejlődhetnek. (Jóbarátok, New Girl)
2. Folytatásos TV sorozat: Epizódról epizódra bontakozik ki a történet, ilyenkor az ragadja meg a
nézőt, hogy a szereplők tette minden rész végére megoldhatatlan marad. A sorozat
élettartamát a nézői érdeklődés határozza meg.

A műsorok jellege idővel megváltozhat: eleinte epizodikus majd a sztori kibontakozásával történeti
folytonosság alakul ki.

Kommunikációs modellek:

A klasszikus kommunikációs modell egyszerűen határozta meg a feladót: „aki üzenetet küld a
címzettnek”  VEZETÉK-MODELL (ilyenkor a címzett a befogadás kontextusában értelmez). A
kommunikációs modell még összetettebbé válik a TV esetében.

A címzett a néző:

1. ILLOKÚCIÓS KÖZÖNSÉG: igyekeznek megragadni a néző figyelmét

2. PERLÓKÚCIÓS KÖZÖNSÉG: a néző maga választja ki a műsort

A közönség reakciójában sosem lehetünk biztosak, ugyanis két narratív vonalat követünk:

1. Vizuális szöveg amelyet a képernyőn látunk

2. Mások által létrehozott hanganyagot

Ezt a kettőt összedolgozzák majd ebből a néző kapcsolja össze a látottakat.

Az ágensek: A gyártás kontextusai:

Ágens: (itt) a televízió számára készülő médiaszöveg gyártását jelenti komplex folyamat, hisz sokak
együttműködésének összesége

Két dimenziója van:

1. Kreatív tevékenység: forgatókönyvíró, rendező, operatőr, színészek, vágók (végső produktum

létrehozásához)  a műsor végén tüntetik fel őket
2. TV-s szervezet: A program legelején és végén, kép és szöveges formában egyaránt feltüntetik
őket. Belső szervező tényezők és külső befolyásoló szabályokat és törvényeket hoznak.

Az ilyen médiaszövegek koherenciája nem egyéni teljesítmény eredménye, hanem több író közös
munkájának az eredménye. Muszáj követniük a műfaji jegyeket és a jellemek felépítését.

Műsorkészítés szabványos folyamata:

- az ötletgazda sorozattervvel áll elő: koncepció, karakterek, stábtagok, húzónevek

- a terv versenyeztetése
- az érdeklődő csatorna bejelenti a pilotot (elkészült struktúra, teljes csapat)
- ha jó: megrendel egy adag részt (még nem teljes évadot)
- ha nem jó: elveti, tovább kell próbálkozni másoknál
- írógárda felkérése (párhuzamosan dolgoznak vagy csapatként)
- a vezető producer kiválasztja a stábot és a szereplőket
- megfilmesítés, kép- és hanganyagok (rendező)
- operatőr felel a világításért és a küllemért
- a vágó a film egyes részeit összevágja, hozzáilleszti a zenét és az egyéb összetevőket a teljes
részhez

A kereskedelmi televízió nézőket árul a hirdetőknek: nagy közönség = a hirdetők reklámidőt

vásárolnak, amelyet a csatorna kiemelt áron értékesít. A reklámügynökségek piackutatásokat
végeznek a célközönség leghatékonyabb felismerése érdekében.

A gazdasági tényezők 3 felől determinálják a TV-s narratíva ágenseit:

- író csapatok készítsék a forgatókönyvet

- reklámszövegek beilleszthetősége
- lezárásmentesség, ismétlődő

A perlokúciós, azaz tényleges közönség: A kiemelt jelentősségű időszakokban érthetik el a

reklámozók a nézők legszélesebb korcsoportját.

Az illokúciós, azaz feltételezett vagy tervezett közönség: egyrészt demográfiai alapon vizsgálható
(foglalkozás alapú felosztás), másrészt pszichografikus jellemzők: életmódbeli jellemzők alapján
különíti el  a néző könnyebben azonosul egy olyan reklámmal amely reprezentálja az ő saját
életmódját.

Egy műsor célcsoportját úgy is meghatározhatjuk, hogy ha reklámblokkokban vetített hirdetéseket

vizsgáljuk.

A médiaszöveg: A televíziós narratíva gyakran gazdasági kényszerből adódik, ugyanis a befektetési

kockázat miatt a már sikeresnek bizonyult hagyományokban bíznak (narratív ismétlődés). Ezenkívül
jelentős még a narratív szegmentáció is, hogy igazodni tudjon a reklámszövegekhez.

A televíziós megalapozott produkciós szabályai:

- adott ideológia
- szövegtípus
- tipikus műfaji mező, tónus, mód
- karakter, cselekmény, párbeszéd, díszlet, hagyományok alkalmazása
- technikai hagyományok használata
- szövegkonstrukciós egységek alkalmazása a vágás során

Műfaj: MEZŐ, TÓNUS, MÓD

A műfaj egy felismert szövegtípus. A gyártók a korábbi már sikeres textusait újra értelmezik és újra
alkotják.

MEZŐ: társadalmi cselekvés a mesélés (diegézis) és a bemutatás (mimézis), valamint a

műsorújságokban feltűntetett: Mi fog történni?
TÓNUS: társadalmi kapcsolatokra és attitűdökre utal (minden nézőhöz rendelhetünk egy tónust),
történetmesélést jelent (pl. sitcom, szappanopera)

MÓD: a néző világát és a nézett világot egységbe olvasztani, annak érdekében, hogy a néző
azonosuljon az elbeszélés értékeivel.

Műfaji elvárások:

A fikciós sorozatok általában témájuk vagy nézőjük alapján különböztethetőek meg, míg a vígjáték
sorozatok célja a közönség nevettetése/szórakoztatása. A csatorna piackutatás eredményeként
választja meg a műfajt, amely illeszkedik a célközönség profiljába és érdeklődéséhez.

Kreatív ágens: fejlődés, művészi eredetiség felé hajlik (poszt-struktualista)-

TV társaság ágense: kiszámíthatóság

A szerkezet technikai szabályai:

- Képkivágás

- Kameralátószöge

- Lencsék kiválasztása (drámai, normál, telephoto)

- Kompozíció (szimmetrikus, dinamikus)

-Világítás (erőteljes, alulvilágított)

A szerkezet: a narratív vágás egységei:

Időtartam szerinti elkülönülés:

- epizodikus vagy folytatásos sorozat

- epizód
- szegmens
- jelenet
- beálllítás zoomolás, fártolás, svenkelés