TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ

Bizonyára te is sokat hallgatsz rádiót, szeretsz televíziót nézni, kedveled a neked szóló újságokat,
képregényeket, s feltehetően jól kezeled a számítógépet, sőt a világhálót (az internetet) is kipróbáltad már.
Miközben használod őket, nemcsak a leírt vagy a kimondott szavak hatnak rád, hanem az ezeket kísérő színek,
képek, hangok is. Ezekkel a nyelvi és nem nyelvi kódokkal a tömegkommunikációs eszközök valamilyen infor-
mációt közölnek, tájékoztatnak, vagy felhívják figyelmünket egy érdekes, fontos dologra. A tévé, a rádió, a sajtó
által megfogalmazott üzenetekre mi, befogadók azonnal nem felelhetünk, csak később és igen korlátozott
módon van lehetőségünk válaszra. A tömegkommunikáció széles befogadó rétegnek szóló, egyirányú és
közvetett kommunikációs forma.
A tömegkommunikációs eszközöknek számos funkciójuk van: elsősorban tájékoztatnak bennünket, de fontos a
felhívó szerepük is, ennek érdekében nem mentesek az érzelemkifejező elemektől sem. A látható, hallható
műsorokban meghatározó a kommunikáció kapcsolatteremtő, -tartó és -záró szerepe. Az írásbeli
sajtóműfajokban és az igényesebb hangos műsorokban fontos az esztétikai szerepnek való megfelelés is.
Jellemző rájuk, hogy rendszeresen és körülbelül egy időben juttatják el a címzetthez az információkat. Az
üzenet rendkívül sokféle lehet (hír, zene, riport, reklám, szórakoztató műsor stb.). A tömegkommunikációs
eszközök által küldött információk befogadását mi, címzettek önszántunkból szabályozhatjuk, hiszen
egyszerűen kikapcsoljuk a rádiót vagy a televíziót, ha nem akarjuk meghallgatni a híreket.
A tömegkommunikáció a kommunikációnak az a fajtája, amely széles befogadó rétegnek közvetett és egyirányú
módon információkat közvetít nyelvi és nem nyelvi jelek segítségével.

A MÉDIAMŰFAJOK.

Bizonyára sokszor hallottad, olvastad a latin eredetű médium, média kifejezés amely jelentése: tömegközlési és
tájékoztatási eszköz(ök). A médium az egyes számú, a média a többes számú alak. Napjainkban a
tömegtájékoztatás a sajtó, a rádió és a televízió segítségével történik. Ebben a fejezetben ezekkel a
tömegkommunikációs formákkal és ezek leggyakoribb műfajaival fogsz megismerkedni.

A sajtóműfajok.
A médiaműfajok közül a sajtó a legöregebb. Régóta léteznek különféle újságok. A megjelenő sajtótermékeket
igen sokféle szempont szerint tudjuk csoportosítani. Így beszélhetünk a megjelenés rendszeressége szerint:
napilapokról, hetilapokról, kéthetente, havonta vagy rendszertelenül de évente legalább kétszer megjelenő
újságokról. Rendszerezhetjük a sajtótermékeket a megjelenés, a terjesztés helye, köre szerint is: azaz országos,
illetve határon túli, helyi, regionális (falusi, városi, megyei, kerületi) és intézményi (iskolai, vállalati, egyesületi)
újságokat különböztetünk meg. Tartalmuk szerint lehetnek politikai-közéleti szórakoztató, valamint vegyes
lapok. A legtöbb típust a célzott közönség szerinti csoportosítás adja, hiszen annyiféle felosztás létezik,
ahányféle célzott közönség lehetséges. Megjelennek újságok életkorban eltérő vagy szakmai csoportoknak, helyi
közösségeknek, művészeti, kritikai érdeklődésű embereknek; kiadnak diáklapokat, műsorlapokat stb. Nyelvük
szerint az újságok lehetnek egynyelvűek, illetve két- vagy többnyelvűek (párhuzamos nyelvűek).
Az újságírásban megkülönböztetünk tájékoztató (információs) és véleményközlő (publicisztikai) műfajokat.

A tájékoztató sajtóműfajok.
A tájékoztató műfajcsoport legjellemzőbb tagjai: a hír, az információ, a közlemény, a tudósítás, a riport és az
interjú.
A hír az újságírás egyik alapműfaja. A hír akkor jó, ha friss, közérdekű, fontos, és válaszol az alábbi négy
kérdésre: kivel vagy mivel; hol; mikor; mi történt vagy mi fog történni. A négy alapvető kérdésre a kishír ad
választ. Ha a megválaszolandó kérések egy ötödik miért?, illetve egy hatodik (hogyan?) kérdésre is válaszolnak,
akkor a kifejtett hír típusáról beszélhetünk. Az újságokban megjelenő híreknek igen sok fajtájuk van. A
hírindítás szerint megkülönböztetünk a dolgok közepébe vágó, „in medias res”, azaz kartácshírt, és távolról,
valamilyen részlet felől közelítő hírt, a paródiahírt. Mind a két fajta hír megjelenhet címmel (címes hír) vagy
cím nélkül.
Az információ a hír alapja. Amennyiben egy információ több lényeges közlendőt tartalmaz, mint amennyi
abból egy hírbe belefér, akkor maga az információ jelenik meg. Az információ hírláncok összessége, azaz több
kisebb hírre bontható. Az újságban megjelenő információk mindig címmel jelennek meg.
A közlemény valamilyen vállalat szervezet magánszemély fontos közérdekű információját tartalmazó üzenete A
közleményt a sajtó általában szó szerint adja közre. A tudósítás a hír rokona. A tudósításnak is felelnie kell a ki
(mi), hol, mikor, mit, miért és esetleg a hogyan kérdésekre, valamint pontosnak, tárgyilagosnak és tényszerűnek
kell lennie. A hír és a tudósítás között az alapvető különbség, hogy a tudósítást készítő minden esetben a saját
maga által látott, hallott, tapasztalt, átélt eseményről ad tájékoztatást. Tehát fontos a személyes jelenlét.
Tudósítás készülhet valamilyen különleges esetről (pl. egy sikeres kísérletről, kiállítás megnyitásáról, balesetről,
katasztrófáról, szokatlan természeti látványról) vagy egy mindennapi eseményről. A riport abban rokon a
tudósítással hogy riportíráskor is fontos az újságíró személyes jelenléte. De míg a tudósításban az újságíró
inkább szemlélő, leíró, addig a riportban inkább elbeszélő cselekvő résztvevő. A riport a valóságban megtörtént
eseményről, cselekményről tudósít úgy, hogy a résztvevőket is megszólaltatja. A riport legfontosabb jellemzője,
hogy cselekménye van. A hitelességet az újságíró párbeszédek, képszerű kifejezések, irodalmi fogások
alkalmazásával biztosítja. A jó riportból nem hiányozhat a helyzetrajz, a jellemfestés, a képzelőerő és a
személyes hang. Sokféle témája lehet a riportnak egy esemény, egy táj, egy ember, egy embercsoport, egy
szakma bemutatása. valamilyen ok kiderítése stb. Általában három szerkezeti egységből áll: a témát bemutató,
az érdeklődést felkeltő bevezetésből; a közvetítést, az oknyomozást és a párbeszédes részt tartalmazó leírásból;
valamint a befejezésből. A befejezés lezárja a cselekményt (zárt befejezés), vagy további kérdések
végiggondolására késztet (nyitott befejezés).
Az interjúban az újságíró kérdései segítségével, párbeszédes formában, a közönség számára érdekes
információk hangzanak el egy-egy közérdekű dologgal kapcsolatban. Az interjút gyakran összekeverik a
riporttal. Ennek oka a mindkét műfaiban meglevő, párbeszédes szerkezet. A riport és az interjú között az a
lényeges különbség, hogy a riportban az újságíró cselekszik, benne él az eseményekben, tehát a riport
cselekményes; az interjúban az újságíró inkább közvetítő szerepet tölt be, kérdez, tehát „faggató” szerepe van.

A véleményközlő sajtóműfajok.
A véleményközlő (publicisztikai) műfajok közé azokat a műfajokat soroljuk amelyek a szerkesztők az újságírók
sőt néha az olvasók gondolatait, véleményét közlik egy-egy eseményről, jelenségről. Az idesorolható műfajok
kiindulópontja többnyire a közvéleményt foglalkoztató információ. Ehhez a szerző hozzáfűzi véleményét,
szubjektív gondolatait, illetve elemzi, kiegészíti azt, háttér-információval látja el a bemutatott jelenséget.
A véleményközlő műfajok közül a következőket mutatjuk be: cikk, kommentár, glossza, jegyzet, nyílt levél,
olvasói levél, kritika.
A cikk fogalmán a köznyelv minden olyan írást ért, amely az újságokban megjelenik. A sajtóműfajok körében a
cikk azonban egy külön műfajt, méghozzá egy kevert műfajt képvisel. A cikkben összefonódik a korrekt,
tényszerű közlés a cikkíró elemzésével véleményével A jó cikkben a tény- és véleményközlő részek egymásra
épülnek, és jól kiegészítik egymást. A cikkeket sokszor színesítik különféle illusztrációk (fotó, táblázat, grafika
stb.).
A kommentár vagy más néven hírmagyarázat a hírek információk megértését segíti elő azzal hogy hozzájuk
háttérmagyarázatot fűz. A hírben előforduló, kevésbé ismert vagy már feledésbe merült eseményt, fogalmat
magyarázza meg. A kommentár megjelenhet hírbe foglalva, de a hírtől elkülönülve, külön kis hírmagyarázat
formájában is.
A glossza rövid, tömör, szókimondó, ironikus, csattanóval záruló írás. Valamilyen kigúnyolható, pellengérre
állítható valós jelenségből indul ki, azt bírálja. A glossza személves hangvételével, a stíluseszközök
alkalmazásával az olvasó érzelmeire, humorérzékére kíván hatni.
A jegyzet az életből vett, rendszerint valamilyen hétköznapi esemény egy-egy szálát ragadja meg, rövid, ám
stíluseszközökben gazdag írás. Hangvétele lehet komoly és humoros, lírai, drámai vagy akár ironikus is. Az író
célja, hogy hasson az olvasó érzelmeire, és gondolkodásra késztesse.
Kedvelt publicisztikai műfaja nyílt levél, amely valamilyen közérdekű, a nyilvánosságra tartozó témáról
levélformában egy ismert vagy fiktív (kitalált) személynek szól.
A sajtóban nemcsak újságírók művei jelennek meg, hanem olvasók véleményét hozzászólásait tanácskérő sorait
tartalmazó írások is Ezt a műfajt olvasói levélnek nevezzük. Az olvasói levelek többsége a lapban
olvasottakkal kapcsolatban közöl véleményt, vagy valamilyen közérdekű dologról szól. Az olvasói levelek
általában rövidítve, esetleg átdolgozva kerülnek a levelezési rovatba.
A kritika vagy műbírálat valamilyen műalkotásról készült bemutató, értékelő írás. Tárgya lehet: irodalmi,
színházi, képzőművészeti, zenei alkotás, tévé-, rádióműsor vagy film. A kritika az egyszerű bemutatástól a
tudományosan alátámasztott részletes bírálatig terjed. Eszerint a következő műfajokat különböztetjük meg:
ismertetés, recenzió, bírálat, tanulmány, esszé, kis- és nagymonográfia. Az ismertetés ajánló módon mutat be,
egy művet, szerzőt. Ilyen ismertetés pl. a könyvajánlás. A recenzió már értékeli és értelmezi is a bemutatott
művet. Megállapításait tudományos eszközökkel is igazolja. A bírálat részletes recenzió, mivel az értelmezésen,
értékelésen kívül elhelyezi a művet az alkotó munkásságában és kifejti a mű üzenetét is.
A tanulmány és a monográfia főképpen a tudományos szaksajtó műfaja. Az esszé pedig elmélkedő, elmélyült,
irodalmi és tudományos jellegű, mélyes hangvételű írás.
A rádiós műfajok.
A rádiózásnak sokféle formája és fajtája alakult ki napjainkra. Ezért többféle rádiótípusról beszélhetünk. A
terjesztés köre szerint a rádió lehet: országos, határon túli; regionális vagy helyi (egy településen, közösségen
belül sugároz). A fenntartó szerint megkülönböztethetünk közszolgálati (állami támogatással és az előfizetők
díjából működő); kereskedelmi (magánerőből és reklámokból működő) és társadalmi, civil (egy kisebb
közösség által működtetett) rádiót. A sugárzott műsorok témakörei szerint beszélhetünk egyprofilú (egy
témakörben sugároz műsorokat, pl. könnyűzenét, híreket), illetve többprofilú, azaz vegyes rádióról.
A többprofilú rádióban az alábbi műsortípusok fordulhatnak elő:
 hír, információ, krónika, politikai jellegű műsorok,
 hirdetés, reklám, zenei műsorok, beszélgetős műsorok,
 korosztályi, réteg- (gyermek-, ifjúsági, nyugdíjas-) műsorok,
 kisebbségi, vallási műsorok,
 szociálpolitikai (hátrányos helyzetűeknek szóló) műsorok,
 tudományos-ismeretterjesztő műsorok,
 művészeti-irodalmi műsorok,
 szórakoztató műsorok, vetélkedők,
 sportműsorok,
 magazinműsorok,
 szolgáltató műsorok,
 folytatásos műsorok.

A rádiós műfajokat két nagy csoportra oszthatjuk. Elkülöníthetjük az írott anyagot előadó, megszólaltató
műfajokat. Ezeknek az alapja minden esetben írott szöveg (pl. hír, jegyzet, glossza, levél, ismeretterjesztő
előadás), ezt egy bemondó, színész, műsorvezető olvassa fel.
A rádiós műfajok másik nagy csoportjába tartoznak azok a hangos anyagok, vagyis elsődleges rádiós műfajok,
amelyek közvetlenül a rádió számára készülnek. Az idetartozó műsorok egy része felvételről feldol gozva,
megszerkesztve kerül adásba, másik részük azonnal hallható élőadás. Ilyen élőadás például az interjú, a
tudósítás, a riport, a vitaműsor, a beszélgetés, a játék, a telefonos műsor.
A rádióban a hang, a beszéd közvetíti az információt, ezért ügyelni kell a tiszta, érthető beszédre, a világos,
pontos, tömör és színes megfogalmazásra.

A televíziós műfajok.
A televízió az 1950-es évektől kezdve a hírközlés leghatékonyabb eszköze, segítségével gyakorlatilag az egész
lakosság megszólítható. A televízió kiterjedtsége szerint lehet: világméretű, országos, határon túli; regionális és
helyi (pl. kábeltévé). A működtető alapján elkülöníthetjük az állam, illetve a helyi önkormányzat által fenntartott
közszolgálati és a magánkézben levő kereskedelmi televíziókat. A sugárzott műsorok jellege szerint
beszélhetünk egyprofilú (hírtévé, zenetévé), illetve többprofilú csatornákról. A televízió műsorait abból a
szempontból is elkülöníthetjük, hogy élőadások vagy előre rögzített és megszerkesztett, ún. konzervműsorok.
Televíziós műsortípus kevesebb van, mint rádiós és sajtóműfaj. Ennek az az oka, hogy a rádió és a sajtó
nyelvhez van kötve, ezért terjedése, hatóköre korlátozott. Ez a korlát segít abban, hogy műfajai fennmarad janak.
Ezzel szemben a televízió műfajai (jóllehet a rádiós és a sajtóműfajokból fejlődtek ki) összetettek, egyre inkább
összemosódnak, a nyelvet sokszor felváltja, illetve kiegészíti a kép. Ezért nehéz a tévéműfajokat csoportosítani.
A teljesség igénye nélkül néhány jellemző tévés műsortípus:
 hírműsorok, híradó,
 háttérműsorok (stúdióbeszélgetés, vita),
 dokumentumműsorok,
 oktató-ismeretterjesztő műsorok,
 rétegműsorok (nyugdíjas-, ifjúsági, gyermekműsorok, nemzetiségi adások),
 folytatásos teleregény,
 reklám,
 tévé show (talk-show),
 zene (koncert, zenés klip),
 film (szerzői film, tömegfilm),
 közvetítések (színházi előadásról, politikai eseményről, sportról).