A Dawes-terv

1924.04.09.

A német márka növekvõ elértéktelenedése miatt Németország 1922-ben már képtelen volt a
jóvátételek teljesítésére, és november 14-ei jegyzékében 3–4 évi moratóriumot kért. Az angol
közvetítõ javaslat elutasítása után francia–belga csapatok a német fa- és szénszállítások
elmaradására való hivatkozással 1923. január 11-én megszállták a Ruhr-vidéket, amire a német
kormány passzív ellenállással, a Franciaország és Belgium javára történõ jóvátételi szolgáltatások
felfüggesztésével felelt.

A Jóvátételi Bizottság a válság megoldására 1923. november 30-án két szakértõi bizottságot
küldött ki, az egyiket, Charles Dawes amerikai bankár elnökletével, a német márka
stabilizációjának és a költségvetés egyensúlyának megvizsgálására, a másikat a német
tõkemenekülés megakadályozására. Az 1924. április 9-én elõterjesztett szakértõi jelentés, az ún.
Dawes-terv újból rendezte a németjóvátétel kérdését. A Dawes-terv nem állapította meg a
Németország által fizetendõ jóvátétel végleges összegét. A Dawes-terv alapgondolata az volt, hogy
az európai háborús adósságoknak az Egyesült Államok részére történõ visszafizetését a német
fizetõképesség helyreállítása, illetõleg a német jóvátételi fizetések teljesítése révén biztosítja,
továbbá az, hogy a német termelést és a kivitelt a szovjet piac meghódítása felé irányítsa.
Ugyanakkor 800 millió aranymárka nemzetközi, fõként amerikai kölcsönt bocsátottak Németország
rendelkezésére.

A szakvéleményt a német kormány 1924. április 16-án elvileg jóváhagyta. Április 25-én és 26-án
Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Olaszország, Jugoszlávia és Japán kormánya hozzájárult.
Formális elfogadására az 1924. augusztus 30-i londoni egyezményben került sor.

fajelmélet
Teljes szövegű keresés

A fasiszta ideológiában fontos szerepet játszó reakciós, tudománytalan elmélet, amely az

emberiséget magasabbrendű és alacsonyabb rendű fajokra (3b) osztja, és erre próbálja
alapozni egyik emberi csoportnak a másik felett való uralmát.
fajelméleti.
Történelmi, politika: Politikai eszmerendszer és gyakorlat, amely az embereket külső
tulajdonságaik alapján különbözteti meg egymástól. Ez egyben egy önkényes
rangsort is jelent, ami faji üldözések, népirtások ürügyeként szolgál. Célja az
önkényesen kiválasztott jegyekkel rendelkezők kiemelése, és mások alárendelése
vagy jogfosztása.

A fajelmélet hol nyíltabban, hol burkoltabban jelenik meg a hétköznapi politikában.

A fajelmélet általában a szélsőjobboldali politizálásra jellemző megnyilvánulás.
A fajelmélet tudománytalan általánosításokat és eljárásokat használ, de igyekszik
ezeket tudományos igazságként beállítani.
Az árja fajelmélet a 20. században kialakult fajelméleti teória. Az árják
(indoeurópaiak) civilizációs szerepét hangsúlyozó történelmi elméletek, a német
romantikus nacionalizmus pángermán mozgalma és egyes teozófikusok
misztikus fajelméleti tanainak összekapcsolásából született.
Führer
A Führer német szó, jelentése magyarul vezér. Adolf Hitler vezetői címeként és
megszólításaként vált nemzetközileg ismertté, mintája Benito Mussolini duce címe volt. Először
a Völkischer Beobachter használta a szót Hitlerre egyik 1921-es számában.[1] A címet azonban
mások is használták ebben az időben, például Ernst Thälmann 1926-tól.[2] A Thälmann életéről
készített 1955-ös film alcímében is megjelenik a Führer kifejezés (Führer seiner Klasse,
osztályának vezére).[3]

anschluss (főnév)
‘‘Történelem’‘: Ausztria erőszakos Németországhoz csatolása 1938-ban.

Az anschluss óta mindannyiunknak nehezebb. Az I. világháború utáni békeszerződés

tiltotta az anschlusst.

pártállam: egyeduralmi államforma, melyben a törvényhozó s a végrehajtó

hatalmat egyetlen politikai párt vezérkara irányítja. - Célja a tulajdonviszonyok
megváltoztatása (a párt és holdudvara előnyére).

Gulag
Leírás
Gulag kifejezés alatt a sztálini Szovjetunió egészét behálózó kényszermunkatábor-rendszert
értjük.

A korporativizmus (másként korporatizmus) (olaszul: corporativismo) ideológiai irányzat, amely

szerint az egyes politikai érdekcsoportok (korporációk) egymással szemben nem ellenségesen
állnak, egymással nem sztrájkoktól és osztályharctól terhes viszonyban vannak, hanem a
munkabért és a munkafeltételeket békés egyetértésben rendezik. Maga a korporáció szó a
latin corporatio (jelentése testület) szóból származik.
Két fő formája van: a tekintélyuralmi és a liberális korporativizmus. A tekintélyuralmi
korporativizmus Mussolini fasiszta Olaszországában fejlődött ki, és később átvette
az ausztrofasizmus és a nemzetiszocializmus is. Lényege a munkavállalóknak kötelezően
egységes szakmai szervezetekbe tömörítése az állam által.
Magyarországon a kollektivizálás a második világháború után – szovjet mintára – több
hullámban folyt le; a nagybirtokrendszer felszámolását és a mezőgazdasági termelésnek
mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok, (a közbeszédben tsz-ek
illetve tszcs-k), illetve állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek, állami gazdaságok keretében
való újjászervezését célozta.
Koncepciós per
Leírás
A koncepciós per olyan per, melyet egy előre megtervezett koncepció szerint folytatnak le. A
koncepciós pereken belül megkülönböztethetünk konstruált pereket, amikor a vád hamis
bizonyítékokon alapul. Másik fajtája a tendenciózus per

A fasizmus a radikális, tekintélyuralmi nacionalizmusnak a 20. század első felében Európa egy
sor országában megjelent formája.[1][2] Nevét az olasz változatáról, a legkorábban kialakult olasz
fasizmusról kapta. A fasiszták az adott nemzet totalitárius állammá történő egységesítésére
törekedtek a nemzeti közösség tömegeinek mozgósítása révén, az élcsapat szerepét betöltő
pártra támaszkodva. A fasizmus ellenséges a liberális demokráciával, a marxista szocializmussal,
a kommunizmussal szemben. A fasiszta mozgalmak közös vonásai az állam fontosságának
messzemenő hangsúlyozása, az erős vezető iránti rajongás, a nacionalizmus legszélsőségesebb
formái, a saját etnikum felsőbbrendűségébe vetett hit – ez leginkább a fasizmuson belül a
német nemzetiszocializmusra volt jellemző –, valamint a katonai szellem eluralkodása a
társadalomban. A fasizmus a politikai erőszak, a háború és a gyarmatosítás eszközeivel keresi a
nemzeti megújulást[3] és álláspontja szerint a felsőbbrendű népeknek, „fajoknak” életteret kell
szerezniük a gyengébbekkel és alsóbbrendűekkel szemben.[4]

Benito Amilcare Andrea Mussolini ( hallgat) (Predappio, 1883. július

29. – Mezzegra, 1945. április 28.) olasz szocialistából fasisztává vált
politikus, Olaszország diktátori hajlamú miniszterelnöke 1922 és 1943 között, 1943 és 1945
között a nemzetiszocialista Németország által fenntartott bábállam, az inkább Salói Köztársaság
néven ismert Olasz Szociális Köztársaság miniszterelnöke. Szövetségese volt többek
között Adolf Hitlernek és Gömbös Gyulának. Partizánok végezték ki szeretőjével együtt.
Unokája, Alessandra Mussolini jelenleg az Európai Parlament képviselője az Európai
Néppárt színeiben.