Hagyományos koreai műveltség beadandó

Kulturális örökségek – Falusi szertartás Eunsanban; Pansori

epikus ének műfaja

Eötvös Loránd Tudományegyetem Készítette: Kamondi Dóra Viktória

Bölcsészettudományi Kar BHC21L
Távol-keleti Intézet Keleti nyelvek és kultúrák – japán szakirány
BBN–KOR11–257 2. évfolyam
2023.05.01.
Oktató – Paszabi Ágnes Rita
Kulturális örökség az a régi időkből megörökölt források gyűjtőtégelye, amelyet
tulajdonviszonyoktól függetlenül az emberek identitásuk meghatározására, folyamatosan
fejlődő értékeik, hitük, tudásuk és hagyományaikra való reflektálásként, illetőleg kifejezésként
értelmezhetünk. A hosszú idők során lefolyó, az emberek és az egyes helyszínek közötti
kapcsolatból kialakult környezet minden aspektusát magában hordozza.
„A kulturális örökség a közösség számára fontos jelentéssel bíró tárgyak vagy
tárgyakkal kifejezett immateriális dolgok készlete. Ezeket a tárgyakat a megfelelő
intézmény összegyűjti, leltározza, megvizsgálja, közszemlére teszi, megőrzi, restaurálja,
ha szükséges, megfejti és megérti a rejtett kódokat és levonja a következtetéseket. E
folyamat során az eredeti tartalom valami újjal, a birtokbavevő értelmezésével
gazdagodik. Így az örökség összekapcsolódik az emlékezettel, mindkettő az identitás
része, amit meg kell keresni, elő kell ásni, meg kell őrizni, vagy újra fel kell fedezni.
Ebben az értelemben az örökség valójában nemcsak arra szolgál, hogy feltérképezze a
bírt javakat, hanem arra is, hogy körülírja, meghatározza az örökhagyó/örökös
önazonosságát, sokszor anélkül, hogy az ennek tudatában lenne.”
Mindezeket kiegészítendő, a szellemi kulturális örökség ezen belül is azon különleges
gyakorlatokat, hagyományokat igyekszik megőrizni és védelmezni, melyek hosszú ideje az
adott társadalomra jellemzőek.
A sámánizmus azon cselekvéseket, viselkedésmódokat, gyakorlatokat, szövegeket
(szellemhívó énekek, imák, áldások, mítoszok) magába foglaló hiedelemrendszer, melyet a
sámán/sámánnő végez el az egyes szertartások során. A sámán létezésének célja az adott
közösség segítése, melyet mediátori szerepében teljesít – szertartások alatt a háromosztatú
világmodellen át való utazásain keresztül. A háromosztatú világba tartozik a felső-, a középső-
(melyben az emberek laknak), illetőleg az alsó világ (melyben a holtak foglalnak helyet). A
sámánista szertartás több, mint egy szimpla rituálé. Önmagában egy teljes színházi előadás
jelleggel is bír, mely világosan észrevehető: tánc, jelmezek (az adott megidézni kívánt
szellem/istenség/ős jellemző attribútumaival rendelkező öltözet), akár éneklés, imák, stb.
A Koreai-félszigeten a sámánizmus volt az egyedüli ősi „vallás”, mely régebbre nyúlik vissza
a térségben, mint például a kereszténység, buddhizmus vagy akár a konfucianizmus. Nem
valódi vallás, hisz nincsenek írott szövegeik, sem olyan diszciplínák, melyeket minden sámán
követ, ennek köszönhetően pedig igencsak megengedőnek mondható. Rugalmasságának hála
a különböző – az idők folyamán Koreába került – vallások és azok ideái, illetve panteonjai
viszonylag könnyedén be tudtak olvadni a sámánizmusba. Az ősi Koreában az emberek nagy
többsége vadász volt, vagy pedig
mezőgazdasági szférában
munkálkodott, ebből kifolyólag a
sámán rituálék legtöbbjének
központjában azon istenségekkel,
ősökkel való kapcsolatfelvétel állt,
akik mezőgazdasághoz voltak
kapcsolhatók. A szertartások során
ezen természetfeletti entitásokhoz
szóltak, felajánlásokat adtak nekik
a közösség tagjai a sámánon
keresztül, imádkoztak hozzájuk.
Koreában a sámánok nagy többsége
már évszázadok – ha nem évezredek – óta nő, férfi sámánokat csupán elenyészően találunk.
Azt azonban különösen figyelembe kell venni, miszerint a sámánoknak képesnek kell lenniük
az úgynevezett „módosult tudatállapotra”. A módosult tudatállapotnak – más néven
transzállapotnak – azt nevezzük, amikor a sámán tudatmódosult állapotba kerül. Ezen állapotot
(ázsiai, különösképpen szibériai és koreai vonatkozásban) bármiféle tudatmódosító szer
nélkül tudják véghez vinni.
Koreában a sámánista rituálét Gutnak (굿), a sámánokat Mudangnak (무당) nevezzük. Két
eltérő csoportba sorolhatjuk a koreai sámánokat: a Gangshinmuk (강신무) – őket a szellemek
választják ki. Be kell állniuk egy mesterhez, hogy tőle tanuljanak, majd egy rituálé során be
kell mutatniuk rátermettségüket, hogy valóban sámánokká válhatnak-e. A kiválasztás nem
jelent azonnali sámánná válást, hisz ez az adott személy akaratától is függ. Vannak esetek, ahol
életbevágóan fontos lehet az egyén számára, hogy sámánná váljon, ám ugyanez fordított
esetben is elmondható. Minden rituálé a sámán életébe kerülhet, hisz a szellem – vagy adott
esetben szellemek – akivel kommunikálnia kell az adott rituálé alatt nála sokkal erősebb lehet,
így egy szellemi megszállás folyamán akár életét vesztheti a sámán. Ennek kikerülése végett
muszáj átmennie egy, vagy akár több rituális próbán is a kiválasztott személynek – ugyanakkor
figyelembe kell vennünk azt is, hogy ezen próbák is életveszélyesek. A második sámán csoport
Koreában a Seseummu (세습무). Az ebbe a csoportba tartozók felmenői közül akár már több
generáción keresztül kerültek ki sámánok, ezáltal pedig már egy „öröklött” tradícióvá vált az
adott családban a sámánság. Ugyanakkor erre a csoportra is elmondható ugyanaz, mint a
korábbira: próbán kell teljesíteni, mestertől kell tanulni.

Az első kulturális örökség, melyről írni kívánok, a Buyeo megyében található Eunsan faluban
rendezett sámánista rituálé, azaz az Eunsan Byeolsinje (은산별신제) (2. számú kulturális
örökség). Ezt a szertartást minden harmadik évben január és február között tartják meg 15
napon keresztül. A rituálé célja az Eunsan falujának őrző istensége felé bemutatott hálaadás,
amely egy legendából indult ki. A legenda szerint a távoli múltban egy súlyos járvány pusztított
a térségben, mely sok életet követelt meg. Ekkor Eunsan falu egyik vezetőjének álmában
megjelent egy Baekje hadvezér (Pekcse kor: i.e. 18 – i.sz. 660), aki Baekje védelméért való
küzdelem során hunyt el sok bajtársával együtt. A hadvezér elmagyarázta, hogy nem messze
lettek az ő és embereinek csontjai eltemetve, majd megkérte a falu vezetőjét, hogy őt és
bajtársait egy napos helyre temessék el, ő pedig cserébe egy „mágikus közbeavatkozás”
segítségével visszaszorítja a járványt.
Miután felébredt, a vezető meg
is tette, amire álmában kérték: a
falu lakóival egy szerencsehozó
helyre eltemették őket, majd a
szellemek megvigasztalására
ördögűző rituálét hajtottak végre.
Ezt követően valóban megszűnt a
járvány, ezért a falusiak
hálaadásképp azóta is
szertartásokat végeznek az
elhunyt katonák felé. Így vált az
idő múlásával a hálaadó szertartás
az Eunsan Byeolsinje fesztivállá. A fesztivál időpontjának közeledtével a falu vénjei a
közösségen belül kiválasztanak adott embereket a falu lakói közül, akik a legendában
előbukkanó szereplőket életre keltve elvégzik azok tisztségeit: hadvezér, ezredes, hadnagy,
közlegény, stb. A kiválasztott embereknek a szertartások idejére a kiszabott tisztséghez
megfelelő öltözékeket szükséges viselniük. Közülük is a főtisztviselőn nyugszik a felelősség
legnagyobb része, ugyanis neki kell előkészítenie az áldozati felajánlást, a rituális helyszínt
megőriznie minden ártó erőtől – mint például a szertartás alatt használt kút szalma szőnyeggel
való letakarása, a helyszín körbekerítése
egy „gonosz űző” kötéllel, majd köré
sárga és fekete homokszemeket kell
szórnia. Ezt követően a falusiak a falu
őrző rudak támogatása végett fákat
vágnak ki, emellett papírból készült
virágokat is készítenek, melyeket az
őrzőnek ajánlanak fel, illetőleg fehér
papírdarabokat tartanak a szájukban,
miközben a szentély felé haladnak,
ezzel is elűzve az ártó erőket. A rituálé
legfontosabb része általában este
kezdődik és hajnalban ér véget,
amikor is a falu őrző rudat felállítják, melyet a falu biztonságáért, illetve jólétéért mondott
imádságok fejeznek be.

A második kulturális örökség, melyet ki szeretnék fejteni, a Joseon korból (Csoszon időszak:
i.sz. 1392-1897) származó Pansori (판소리) (epikus ének (1. számú kulturális örökség) A
Pansori olyan hagyományos koreai epikus mesélő zenei műfaj, melyben egyetlen előadó
(sorikkun 소리꾼) önmagában ad elő egy
hosszú narratívájú éneket (sori), dalszöveget
(aniri) és gesztusokat (neoreumsae) mutat be
az őt kísérő dobosnak (gosu 고수). Tehát ezen
narratív zenei előadásmódban két szereplő
vesz részt: az énekes előadó, sorikkun; illetve
a két fejű hordódobbal, azaz pukkal kísérő
gosu.
A pansori pontos eredete ismeretlen,
ugyanakkor több tudós úgy gondolja, hogy a
Joseon dinasztia alatt alakulhatott ki Sukjong király uralma alatt, amikor is 1754-ben Yu Jin-
han megalkotta a Chunhyanggat. A tudósok ezen művet tekintik a Pansori műfaj
megalapozójának. Emellett még vannak olyan elképzelések is, melyek a műfajt sámánista
eredethez kötik vissza. Ennek oka a Nyugat-Koreában elterjedt kortárs sámánista énekek és a
pansori énekek dallamában fellelhető hasonlóságban rejtőzhet. A pansori szó a pan ’nyílt
terület és a sori ’ének, hang szavakból ered, így a pansori kifejezés azokra a piacokra,
közterekre és egyéb nyílt helyszínekre utal, ahol az előadások eredetileg végbementek. Az
énekes előadásmódjában három dolgot érdemes megemlíteni. Ezek az ének (chang), a narráció
(sason) és a drámai mozdulatok (pallim). Emellett jellegzetes jegye még az énekesnek a
kezében tartott legyező, mely a mozdulatsorokat még drámaibbá teszi. A dobos feladata, hogy
az énekesnek megadja a megfelelő ritmust az egyes énekek előadásához. A műfaj érdekessége,
hogy az egész előadás nagy részében a sorikkun
és a gosu között improvizált interaktusok
mennek végbe. Ezen interaktusok lehetnek
egyoldalúak is, melyre példa, amikor a gosu
erős hangon kiabálva dicséri, ösztönzi a
sorikkunt az előadáson belül többször, de
mindig a megfelelő részek végénél; ezt
nevezzük chuimsaenak. A Pansori zenei
kíséretében különféle ritmusokból áll össze:
jinyangjo (진양 a leglassabb ritmus), jungmori
(중모리 középlassú ritmus), jungjungmori (중중모리 szintén középlassú, ám a jungmorinál
valamivel gyorsabb), hwimori (휘모리 a leggyorsabb ritmus).
A napjainkban is ismert és elterjedt pansori stílus a legnagyobb mértékben
valószínűsíthetően a szintén Joseon korban élő, Sunjo király uralma alatt tevékenykedő nyolc
nagy pansori mesternek köszönhető. Közéjük tartozott Gwon Sam-deuk, Song Heung-rok, Mo
Heung-gap, Yeom Gye-dal, Go Su-gwan, Sin Man-yeop és még sokan mások. A mára kifejlett
pansori műfajt három nagy iskolára szokás bontani, nevük szerint a Dongpyeonje – a Jeolla-do
tartomány Észak-keleti régiójában kialakult iskola; a Seopyeonje – mely a félsziget Dél-nyugati
régiójában alakult ki; Junggoje – amely a Gyeonggi-do és Chungcheong-do tartományokban
alakult ki.
Kezdeti formájában 12 nagy pansori művet kell megemlítenünk, melyekbe névszerint a
Chunhyangga (Chunhyang dala), Simcheongga (Sim Cheong dala), Sugungga (A nyúl és a
teknős dala), Heungboga (Heungbo dala), Jeokbyeokga (A vörös szikla dala), Baebijang
taryeong (Bae hadvezér dala), Byeongangseo taryeong (Byeon Gang-soe dala), Jangkki
taryeong (A kakas-fácán dala), Onggojip taryeong (Miser Onggojip dala), Musugi taryeong
(Katonai tisztviselők dala), illetőleg a Gangneung maehwa taryeong (Gangneung szilva
virágainak dala) tartoznak bele. Ezen költemények a mára fennmaradt 5 nagy munkához
(Chunhyangga, Simcheongga, Sugungga, Heungboga, Jeokbyeokga) képest sokkalta
rövidebbek voltak. Utóbbiakat a koreai kormány fontos szellemi kulturális örökségnek
nyilvánította ki. Ezeket különböző előadók mutatják be Koreában országszerte a mai napig,
akik közül sok csoportot „államilag elismert pansori mester”-ként tart számon. Ilyen például a
Chunhyanggaban szakosodott Kim Yeo-ran, Kim Yeon-su és Kim So-hui; Simcheonggat
előadó Jeong Gwon-jin; Heungbogat előadó Park Nok-ju; Sugunggaban szakosodott Jeong
Yong-hun és Park Cho-wol; illetve Joeokbyeokgat előadó Park Dong-jin, Park Bong-sul és
Han Gap-ju.

Balról jobbra a 2020-ban pansori

mesternek megjelölt Kim Su-yeon
(Sugungga), Kim Il-gu (Jeokbyeokga) és
Yoon Jin-cheol (Jeokbyeokga) látható,
akiket később ki is neveztek hivatalos
mestereknek.
 Bibliográfia

Internetről letöltött információk:

Ahn Sook-seon Pansori mester dobon játszva gyakorol
Korea Herald: [Eye interview] Pansori stars needed to popularize the genre;
feltöltés ideje: 2017. március 10.; URL:
https://www.koreaherald.com/view.php?ud=20170310000768 utolsó
megtekintés ideje: 2023.05.02.)

Eulsan Byeolsinje
ismeretlen: Eunsan Byeolsinje (Village Ritual of Eunsan); URL:
http://english.cha.go.kr/chaen/search/selectGeneralSearchDetail.do?mn=EN_0
2_02&sCcebKdcd=17&ccebAsno=00090000&sCcebCtcd=34&pageIndex=1&
region=&canAsset=&ccebPcd1=&searchWrd=VILLAGE+RITUAL&startNu
m=&endNum=&stCcebAsdt=&enCcebAsdt=&canceled=&ccebKdcd=&ccebC
tcd=#contentPrint (utolsó megtekintés ideje: 2023.05.02.)

Kulturális örökség fogalma

ismeretlen: Cselekvő közösségek – Kulturális örökség; URL:
https://cskwiki.hu/kulturalis-orokseg/#_ftnref1 (utolsó letöltés ideje:
2023.05.02.)
Európa Tanács: 2012. évi CX. törvény az Európa Tanácsnak a kulturális
örökség társadalmi értékéről szóló, Faróban, 2005. év október 27. napján
elfogadott keretegyezményének kihirdetéséről. 2. Cikk – Meghatározások a);
URL: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.tv (utolsó letöltés ideje:
2023.05.02.)
Sonkoly G.: A kulturális örökség fogalmának értelmezései és alkalmazási
szintjei.; 2000.; Regio Kiadó; pp 45-66.; URL:
http://epa.oszk.hu/00000/00036/00038/pdf/03.pdf (utolsó letöltés ideje:
2023.05.02.)
Sonkoly G.: A kulturális örökség fogalmának kiteljesedése; Historica Critica;
pp 1-2.; URL:
https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/22394/Sonkoly_Historia_criti
ca_pdfa_409-418.pdf (utolsó letöltés ideje: 2023.05.02.)

Mesternek jelölt Pansori énekesek

 ismeretlen: Pansori singers nominated as intangible cultural asset candidates;
2020.10.31.; URL: https://www.donga.com/en/article/all/20201031/2227723/1
utolsó letöltés ideje: 2023.05.02.)

P’ansori koreai zene

Virginia Gorlinski: p’ansori – Korean music; utolsó frissítés ideje: 2023.
március 30.; URL: https://www.britannica.com/art/pansori (utolsó megtekintés
ideje: 2023.05.02.)

Pansori leírása
ismeretlen: National Intangible Cultural Heritage – Pansori (Epic Chant); URL:
http://english.cha.go.kr/chaen/search/selectGeneralSearchDetail.do?mn=EN_0
2_02&sCcebKdcd=17&ccebAsno=00050000&sCcebCtcd=ZZ&pageIndex=1
&region=&canAsset=&ccebPcd1=&searchWrd=PANSORI&startNum=&end
Num=&stCcebAsdt=&enCcebAsdt=&canceled=&ccebKdcd=&ccebCtcd=
(utolsó megtekintés ideje: 2023.05.02.)

Phanszori általánosságban
ismeretlen: Phanszori; utolsó ellenőrzés ideje: 2022. december 21.; URL:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Phanszori (utolsó megtekintés ideje: 2023.05.02.)

Sámánizmus Koreában
Carla Cruz: Shamanism in Korea; feltöltés ideje: 2021. november 05.; URL:
https://overseas.mofa.go.kr/no-
en/brd/m_21237/view.do?seq=141&srchFr=&srchTo=&srchWord=
&srchTp=&multi_itm_seq=0&itm_seq_1=0&itm_seq_2=0
&company_cd=&company_nm=&page=1 (utolsó megtekintés ideje:
2023.05.02.)

Sámánizmusról
Hoppál Mihály: A sámánság újjászületése; 2005; pp 36. URL: http://real-
d.mtak.hu/220/1/Hoppal_Mihaly.pdf (utolsó letöltés ideje: 2023.05.02.)

Sámán szertartási tánc

Anthony Kuhn: Shamanism Endures In Both Koreas – But In The North,
Shamans Risk Arrest Or Worse; 2021. május 8.; URL:
https://www.npr.org/2021/05/08/973254913/shamanism-endures-in-both-
koreas-but-in-the-north-shamans-risk-arrest-or-worse (utolsó letöltés ideje:
2023.05.02.)