Szemák Richárd

Neptun-kód: GEFSWA

Egy vallástudományi mű feldolgozása

MIRCAE ELIADE
A SÁMÁNIZMUS1

A sámánizmus a vadászó-gyűjtögető népcsoportok ősi hagyománya, amelyben a módosult

tudatállapotba került látnok a természeti világ-erőn uralkodó szellemekkel lép kapcsolatba.
Ismereteinek feltárása és tanulmányozása elszánt embert kíván. Mircae Eliade talán elsőként foglalja
össze a témakört a maga teljességében. Vallástörténészként és pszichológusként próbálta
megközelíteni, megérteni és bemutatni, vállalva ezzel a kockázatot, hogy ne tűnjön összehasonlító
írásnak más kutatások gondolatával. Úgy véli, hogy viszont van létjogosultsága további nézőpontokkal
– mint bizonyos eltorzult pszichikus viselkedéssekkel - szemben összevetni. Történelmen túliként tárja
föl egy-egy vallási jelenség minden történeti megnyilvánulását a történelmen keresztül. A
vallástörténész szeme könnyen rááll egy-egy tény tisztán vallási jelentésének megfejtésére vagy
mondanivalójára, miután számos hierophániával 2 megbarátkozott már. A civilizáció vagy vallási
helyzet bármely fokán lehetséges kimutatni különlegesen összefüggő misztikus élményeket. A
sámánizmus pontosan az önkívület ősi technikáinak egyike, egyszerre misztika, mágia és „vallás" a
kifejezés tág értelmében. Eliade arra törekedett, hogy különféle történeti és kulturális vonatkozásaiban
mutassa be, sőt megkísérelte felvázolni a sámánizmus kialakulásának rövid történetét Közép- és
Észak-Ázsiában. Ehhez nagy tömegben állnak rendelkezésünkre a különféle szibériai, észak-amerikai,
indonéz, óceániai stb. sámánizmusokra vonatkozó dokumentumok. Az itt vázolt általános kép
visszaemlékezések sokasága csupán az első megfigyelők jelentéseit ismétli finom változatokkal.
Popov3 1932-ben megjelent bibliográfiája, amely egyedül a szibériai sámánokra korlátozódik, orosz
etnológusok 650 munkáját veszi számba. Az észak-amerikai és indonéz sámánizmus bibliográfiája
hasonlóképpen elég gazdag. Egy ilyen mű nemcsak a specialistát érdekelheti, hanem átütő erejű lehet
a művelt ember számára is.
SÁMÁNIZMUS ÉS MISZTIKUS ELHIVATOTTSÁG
A társadalom vallási élete ezen az egész Közép- és Észak-Ázsiát magában foglaló hatalmas területen a
sámán köré összpontosul. Minden törzsben a családfő egyben a házi kultusz feje is, mégis a sámán
marad a domináns alak. A legkifejezőbb vallási élménynek az eksztatikus élményt tekintik, és egyedül
ő az extázis nagy mestere. Nevezik orvosságos embernek is, mint más gyógyítót, de a sámán olyan
módszerhez folyamodik, amely csak az övé. Olyan önkívület szakértője, melynek során lelke elhagyja
a testet, hogy az Égbe vagy az Alvilágba szálljon. A modern világban gyakran hallunk olyan
emberekről, akik kapcsolatban vannak halottakkal, szellemekkel, vagy esetleg démonok megszálltak
valakit. A sámán uralma alatt tarja segítő szellemeit anélkül, hogy eszközükké válnék. Mások lelke
fölött is őrködik, mert ismeri formáját és elrendeltetését. Bejáratos a szentnek a közösség más tagjai
számára hozzáférhetetlen övezetébe, ezért kiválasztottnak tekintik őket. Önkívületi élményei óriási
hatással vannak még ma is a vallási ideológia rétegződésére, a mitológiára, a rítusokra. Saját vallási
élménye intenzitása miatt különül el a közösség többi tagjától, ezért leginkább a misztikák közé

1
A sámánizmus stricto sensu kifejezetten szibériai és közép-ázsiai vallási jelenség. A szó orosz közvetítéssel a
tunguz sámánból ered.
2
Világi dolog szentté válása
3
Jevgenyij Anatoljevics Popov, orosz író.
sorolhatnánk a sámánizmust. Ő kíséri halottjaikat az „árnyak birodalmába”és szolgál közvetítőként az
istenek között,de a vallási élet nagy része nélküle zajlik.
A sarkvidéki, szibériai és közép-ázsiai népek etnikai és nyelvi különbségeik ellenére vallásaik nagy
vonalakban egybeesnek. Ilyen például az „Ég”, mint a Nagy Isten neve a szamojédoknál 4 Num, de
ilyen a Buga a tunguzoknál5 vagy Tengri6 a mongoloknál. Véget nem érő harcban állnak egymással a
legfelső égben lakozó égi istennek, de ez valószínűleg csak újkeletű kép a burjátoknál 7. Eme
népcsoport sámánizmusában, - amelyben jelentős a lámaizmus hatása - a papok korai csoportjához
hasonlóan a sámánok nagytekintélyű kiválasztottak. Rendszeresen tartják szertartásaikat,
segítőszellemeiket szinte élőlényekként elevenítik meg. A szertartások rendszeres eleme a jól
kidolgozott transzbaesés és a verses beszámoló a sámánok útjairól (burját irodalom). A sztyeppe
nomád népei körében a sámánizmus már keveredik más vallási áramlatokkal. Egyes esetekben a
sámán azzal biztosítja az égi világgal való kapcsolata folytonosságát, hogy onnan választ magának
szellemfeleségeket. A szibériai burjátok félistennek tartják az ilyen frigyből származó utódokat. A
török-tatár és szibériai népeknél az istennők szerepe inkább szerénynek mondható, mert működési
területük a szülésre és a gyermekbetegségekre erjed ki. A jakutoknál 8 például egyáltalán nincsenek
földistennő-szobrocskák, s nem is áldoznak neki. Egyes sámánhagyományokban maradtak még
nyomai az asszony mitológiai, de eléggé korlátozott szerepének. Egyes szibériai nép ismer olyan
szellem anyákat, akik állati formában rabolják el a leendő sámán lelkét, aztán felviszik a
szellemvilágban álló hatalmas fára. Az istennők ugyanúgy hiányoznak az indo-mediterrán területen,
ahol a viharisten ugyanolyan jelentőségű, mint akár a Nagy Isten és itt is rendkívül fontos a tűz
dicsőítésének a kultusza. Az emberiség mágikus-vallási hiedelmeinek egy része megőrződött a
későbbi vallási elgondolásokban és mitológiákban. Ezekre jellemzően megfigyelték a különböző
állatszertartások sajátos nyomait, mint például a ló vallási jelentőségét a török-tatároknál, a
vadászrítusok szerepét az ugorok és a sarkvidéki népek primitív vadászainál és pásztorkodó
állattenyésztőinél. E vallási jelenségek hasonlóságainak szellemi öröksége a kőkorszak óta számtalan
módosuláson esett át. Természetesen minden vallás, amely hosszú belső átalakulási folyamatok
eredményeképpen végül önálló struktúrává alakul, valamilyen rá jellemző formát alkotva, őstörténeti
dokumentumokon keresztül kerül bele emberiség későbbi történetébe. A sámánikus szeánszokban az
ősök kultusza lakozik, ami egészen másfajta vallási irányultságot feltételez. Két teljesen különböző
vallási univerzum benyomását látszatát keltve képes a sámán különböző rítusok segítségével a mágia,
az extatikus élmények intenzív világában, és a szent, a hétköznapi vallás között utazni. E néhány
megfigyelés elegendő arra, hogy időlegesen behatároljuk a sámánizmus történeti szemhatárát.
A SÁMÁNKÉPESSÉGEK MEGSZERZÉSE, A KIVÁLASZTÁS MÓDSZEREI
A sámánhivatást valaki választhatja saját akaratából, spontán elhivatottságból vagy örökletes úton
lehet e „mesterség” művelője. Az utóbbinál a klán döntése alapján kihullik a rostán a kiszemelt utód,
ha nem élt át extatikus élményt. Bármelyik legyen is a kiválasztás módszere, a sámánt csak azután
ismerik el sámánnak, ha részesült a kettős oktatásban: Egy eksztatikus természetűben, álmok és
transzok formájában és hagyományos természetűben, mely a különböző sámántechnikák elsajátítása, a
4

Oroszország északi részén szétszórtan élő, szamojéd nyelveket beszélő népek elnevezése. A finnugor népek
mellett az uráli népek másik ágát a alkotják, távoli rokonaik az obi-ugorok (hantik és manysik).
5
Néptörzs Szibériában, a Jenisszei folyamtól nyugatra laknak egész a tengerpartig. Nomád életet folytatnak, s
több törzsre oszlanak fel.
6
(vö. a burjátoknál: Tengeri, a volgai tatároknál: Tangeré, a beltireknél: Tingir, a jakutoknál:
Tan-gara stb.).
7
Burjátia (Burjátföld) – a szibériai buddhista kolostorok földje - őslakosai, akik az altáji nyelvcsalád mongol
ágához tartoznak. Önálló államisággal sohasem rendelkeztek, főképp a délebbi birodalmak (hunok, mongolok)
uralták e vidéket, és az ősi sámánizmust fokozatosan kiszorító vallásuk is déli kapcsolatot mutat, ugyanis a
buddhizmus tibeti ága terjedt el körükben.
8
A Jakutföld lakói, ami az Oroszországi Föderáció egyik köztársasága. A szaha nyelvet beszélik, ami a török
nyelvcsalád északi ágába tartozik.
szellemek neveinek és funkcióinak gyakorlati használata, a klán mitológiája, genealógiája, és titkos
nyelvének ismerete tartozik. Ez a kettős oktatás, amelyet a szellemek és a vén sámánmesterek
biztosítanak, beavatással egyenértékű. A beavatás során átadott technika és a mögötte meghúzódó
elmélet változtatja az esetleges neurotikust a közösség által elismert sámánná. Akár a szibériai vagy
észak-ázsiai sámán kiválasztásáról beszélünk, minden esetben részesülnie kell egy rendkívül összetett
próbatételben.
A voguloknál9a sámánizmus örökletes, és női ágon is továbbadható. Az istenekkel való találkozás
jeleként tekintik, ha a jövendő sámán serdülőkorától idegessé, feltűnővé válik, és olykor epilepsziás
rohamoktól szenved. A keleti-osztjákoknál Dunin-Gorkavics 10szerint a sámánizmus nem tanulható,
hanem égi adomány, amit születésekor kap az ember. A votjákoknál 11és a lappoknál12 a sámánizmus
örökletes, de adományozhatja a legfőbb isten is, aki álmokon és látomásokon keresztül oktatja a
jövendő sámánt. Az érettség felé közeledvén a jelöltnek látomásai kezdenek lenni, énekel álmában,
szeret magányosan kóborolni, majd tanítást kérvén egy öreg sámánhoz csatlakozik. Minden sámánnak
van egy saját életfája a kunyhója mellett, ami akkor kezd el nőni, amikor elhivatott lesz a sámánságra,
majd halála után egy éven belül elszárad. Sieroszewski 13 írásában a jakutoknál nem örökletes a
sámánizmus adománya, de az elhunyt sámán védőszelleme arra törekszik, hogy ugyanazon család
egyik tagjában öltsön testet. Pripuzov az alábbi részletekkel szolgál: a sámánságra rendeltetett személy
őrjöngővé kezd válni, majd hirtelen elveszti az eszét, visszavonul az erdőbe, fakérgekkel táplálkozik,
vízbe és tűzbe ugrik, késekkel sebzi meg magát. A család ekkor egy vén sámánhoz fordul, aki nekilát
kioktatni a megzavarodott fiatalt a szellemek különféle fajairól, megidézésük és uralásuk mikéntjéről.
Ez csupán a kezdete a szó szoros értelmében vett beavatásnak, amely ezután egy sor szertartást foglal
magában. A szamojédok örökös ifja úgy adja át magának elhunyt apja képességeit, hogy fából
kifaragja a kézét, de szüksége van arra is, hogy a szellemek méltó utódként elfogadja. Saját maga
készíti el hét szarvasbőrből ülőhelyét, melyen hét napig ülve egyedül marad a legrémisztőbb
szférában, szemben azzal, amitől a legjobban fél. A szellemekkel és istenekkel megélt belső utazása
után visszatalál a középső világba, ahol is felébred a révületből. A tunguziak beavatásának velejét
alkotják azok a morbid álmok és transzok, melyben Khargi „ördög” sámánrítust végezve jelenik meg.
Miután elszenvedte a próbát, a közösség elismerése után gyakorolhatja hivatását. Ezekre a krízisekre
érett korban kerül sor, de csak több év elteltével válhat igazán sámánná, az első, önkívületi extázis
átélése után. Ez idő alatt az ifjú jelölt viselkedése sietteti fölszentelését. Több napra a hegyekbe
menekül, állatokkal táplálkozik, melyeket közvetlenül a fogával ejt el, majd saját lelke vadjaként,
tépedt hajjal, mocsoktól és vértől áztatott, szakadt ruhában tér vissza a faluba. Szellemtől szállt testte
napok multán akadozó beszédet produkál, majd dühöngésbe csap át. Egy vén sámán ekkor óvatosan
kérdezgetni kezdi, s jelzi kinek kell áldozatot bemutatnia az isteneknek, és előkészítenie a beavatási és

9
A manysik (régiesen: vogulok) Nyugat-Szibériában, az Urál-hegység keleti lejtőin, az Ob alsó folyásának
baloldali mellékfolyói mentén, a Tyumenyi területhez tartozó Hanti- és Manysiföld nyugati részén élő
népcsoport. A finnugor elmélet, és a tudomány mai állása szerint a hantik (régiesen: osztjákok) mellett a
magyarok legközelebbi nyelvrokonai.
10
Orosz történeti néprajzkutató és nyelvtudós.
11
Az udmurtok – külső elnevezésük szerint votjákok – a finnugor népek permi ágához tartoznak, legközelebbi
rokonaik a komik. Lakóhelyük a Vjatka és a Káma alsó folyása által körülhatárolt terület.
12
A számik (lappok) Lappföld nevű terület finnugor nyelvű bennszülött lakói. Mai földjük Finnország,
Norvégia, Svédország és Oroszország (Kola-félsziget). Hagyományos szállásterületük nagyjából akkora, mint a
mai Svédország, de szétszórtan élnek, és nincsenek többen százezernél. A jégkorszak beköszönte előtt, még
jóval délebbre laktak, de minden bizonnyal paleoszibériai népesség leszármazottjai. Északra vándorlásukban
nem csak a vad rénszarvasok követése játszott szerepet, hanem egyes népek terjeszkedése késztette őket, hogy
elhagyják addigi területüket.
13
Wacław Kajetan Sieroszewski (álneve: Sirko) legendás életű lengyel etnográfus, író, legionárius katona és
politikus volt. Néprajzi művei főleg a Távol-Kelettel, a jakutokkal, az ainukkal, a koreaiakkal és más népekkel
voltak kapcsolatosak. Tudományos nézőpontja igen eredeti volt, mivel nem bennszülöttnek tekintette a
megfigyelt embereket, hanem barátként és családtagként nézett rájuk. Ez lehetővé tette, hogy igazán mély
ismereteket szerezzen róluk.
felszentelési szertartást. Nem vonhatja ki magát a sámánhivatás alól a burjátok és altaiak14 apai vagy
anyai ágon lévő örököse, kinek álmokban vagy az ősök szellemei okozta rángatózásokban nyilvánul
meg az elhivatottsága. Az újoncot kínozzák álmában, idegessé és álmodozóvá válnak, s olykor
egészen az Alvilágig viszik. A túlvilággal megvalósult kapcsolatot biztos jelei, az önkívületben
énekelt sámánhimnuszok. Az altajiaknál a sámánadottság rendszerint örökletes. Már gyermekkorban
gyakran betegednek meg, magányos, elgondolkodó viselkedést mutatnak. Apja hosszan készíti föl,
megtanítva neki a törzs dalait és hagyományait. Ha egy családban egy fiatalnak epilepsziás rohamai
vannak, az altajiak meg vannak győződve róla, hogy ősei egyike sámán volt. Ez Altáji –hegységben
élő finnugor hagyományvilágban a sámánok a papok funkcióit töltik be. Ennek megfelelően a
sámánszertartások témái is kitágulnak, politikai, hadi események kerülnek közéjük, ám archaikus
életmódjuk következtében régi hiedelemtörténeteket tartalmaz.
A belső-ázsiai nagy eposzokban, epikus énekekben is hasonló szerkesztés figyelhető meg. (pl. a
kazah, kirgiz irodalomban) mitikus ősök vagy eposzi betétek formájában él a sámánizmus költészete.
A szojótoknál15 a sámánöltözék képviseli a villám által való kiválasztás égi eredetét. Prófétikus
látomásai irányt mutatnak, hogy az istenek a fehér vagy a fekete sámánság palotájában fogadják, és
oktatják ott a sámánősök a mesterség titkaira, az istenek formáira és neveire, a szellemek kultuszára és
neveire stb. A kazak-kirgizek őrzik egy ősi kor emlékét, amikor az újoncot közvetlenül a vén
sámánok választották ki.
„Hajdanán a bukszák egészen fiatal kazak-kirgizeket vettek magukhoz, leggyakrabban árvákat, hogy
beavassák őket a bukszái hivatásba, de elengedhetetlen volt az idegbetegségekre való hajlam. A
bakszaságra rendeltetett egyéneket hirtelen állapotváltozások jellemezték, gyors átmenetekkel az
ingerültségből a normális állapotba, a búskomorságból az izgatottságba.”
AZ ÖRKLETES ÁTADÁS ÉS A SÁMÁNKÉPESSÉGEK KERESÉSE
A szellemektől kapott és az örökletes sámánizmus egymás mellett tökéletesen létezik a szibériai és
közép-ázsiai népek misztikus világában. E két mágikus-vallási erőkhöz juttató út e földrész más
területein, és akár a sarkvidéken is közel hasonló. Az orvosságos ember hivatása örökletes a dél-afrikai
zuluknál16 és becsuánoknál, a dél-szudáni nyimáknál,a Maláj-félszigeti negritóknál 17 és zsakunoknál, a
batakoknál18 és más szumátrai népeknél, a dajakoknál 19, az új-hebridai varázslóknál, valamint több
guyanai és amazóniai törzsnél (sipibo, konibo, makuszi stb.). A konibók 20 szemében nagyobb
14
Türk népcsoport, kik Északkelet-Kína mezőgazdasági közösségeiből származtak, akik Kr. E. 3. évezred végén
nyugat felé Mongóliába költöztek, ahol pasztorális életmódot folytattak. Kr. E. 1. évezred elejére ezek a népek
lovas nomádokká váltak. Egy részük továbbra is sámánista , mások pedig az orosz ortodox egyházhoz tértek át.
15
Mára egészen eltatárosodott szamojéd törzs, többnyire nomádok, amelyek a szajoni hegység, az altáji és
changai közt laknak, részben Mongolországban, részben Szibériában.
16
A Dél-afrikai Köztársaság lakosságának 23%-át alkotják, így annak legnagyobb etnikuma. A régi zulu
társadalomban az inyanga (füvesember) férfi volt, aki orvosi gyógymódokkal foglalkozott, míg a médiumi
képességekkel rendelkező isangoma (jós) nő, aki az ősök szellemével kapcsolatba tudott lépni.
A nyugati kultúra terjedése ellenére a zuluk még mindig hisznek a hagyományos orvoslásban.
17
A Fülöp- szigetek benszülött lakói, kiket a később bevándorolt maláj törzsek a síkságokról a hegyekbe
szorítottak föl. Az alacsony műveltségü nép tömegesen Luzon északi partján, szétszórva lakik. Nevüket a
spanyoloktól kapták, viszont saját magukat aita vagy eta néven hivják.
18
Indonézia hatalmas és változatos szigetvilágának egyik legszínesebb, legegzotikusabb területe Szumátra.
Medantól délre füstölgő vulkánok és a meseszép Toba-tó mellett egy különleges népcsoport, a batakok kultúrája
tárul elénk. A batakok a keresztség felvétele előtt hírhedt kannibálok, Szumátra legellenségesebb törzsei voltak.
Megették elfogott ellenségeiket, ahogy megették a halálra ítélt és kivégzett bűnözőket is, de az első
misszionáriusok is az ebédlőasztalukon végezték.
19
Nagyszámú, hatalmas és vad maláj-nép Borneoben, akik maga-magát Olo-Nagadsunak hivja.
20
Michael Harner amerikai antropológus több évet élt a Jiévarók és konibók között a Nyugat-Amazonas
vidékén. Itt írta le első élményét a hallucinogén ajahuaszka főzet- ének kipróbálásáról. Legnagyobb
megdöbbenésére a látomásai során látott különös élőlények nagyban hasonlítottak a benn- szülöttek által
hatalommal rendelkezik aki a leszármazás jogán lett sámán, mint az, aki saját kezdeményezésre. A
sámánhatalom átadása mindig eksztatikus élménnyel, a beavatott álmában történik az észak-amerikai
Sziklás-hegység törzseinél. A sámán halála után az örökség inkább az egyik gyermek vagy más
családtag törekvése arra, ugyanabból a forrásból merítve, megszerezze a hatalmat. Az orvosságos
ember tiszte sok primitív népesség körében nem örökletes, az eszkimóknál főleg ritkán fordul elő.
Valóságosnak fogadják el e képesség megszerzését olyan módon, ha egy iglui álmában egy felsőbb
hatalom véletlen találkozását éli át. Ez az élmény akár betegség formájában is tükröződhet, amit a
törzs többi tagja egyértelmű jelként fogad el. Egy rozmár okozta sebből történt már spontán sámánná
válás, mely következtetés szerint az anya minőségét örökölte, aki úgy vált sámánasszonnyá, hogy egy
tűzgolyó hatolt a testébe. A mágikus-vallási varázserők nem örökletes elnyerése számtalan változatot
és formát ölt, ami magában foglalja azt a lehetőséget, hogy e szellemi hatalom spontán vagy
szándékos megszerzése következtében sámánná, orvosságos emberré vagy boszorkánnyá váljon, és
saját biztonsága érdekében vagy személyes hasznára tegyen szert ilyen erőkre. Ezt az archaikus
világban nagyjából mindenütt láthatjuk. Az ilyen ember úgy növeli vitális és vallásos erőit, hogy
közben e hagyományos technikák segítségével jobb termést képes biztosítani népének, és akár
védekezik a szemmel verés ellen. A mágikus-vallási erők kutatása a szenttel szemben álló ember
legtipikusabb és legelemibb viselkedései közé tartozik. Hiszen a szenttel való kapcsolatba kerülés
vágyával szemben ott munkál a félelem, hogy le kell mondania egyszerű emberi létéről, s valamiféle
megnyilvánulásának (istennek, szellemnek, ősnek stb.) változó mértékben kiszolgáltatott eszközévé
kell válnia. A következő lapokon csak annyiban szentelünk figyelmet a mágikus-vallási varázserők
szándékos keresésének, illetve az istenektől vagy szellemektől való elnyerésének, amennyiben a szent
oly tömeges mennyiségű elnyeréséről lesz szó, hogy ez az érdekelt társadalmi-vallási állapotának
gyökeres megváltozását váltja ki, s ezáltal specializált szakemberré válik. Még az ilyenfajta eseteknél
is alkalmunk lesz tetten érni bizonyos ellenállást, dacolást az „isteni kiválasztással".
SÁMÁNIZMUS ÉS PSZICHOPATOLÓGIA
Á.Ohlmarks21szerint a sámánizmus eredetileg kizárólag sarkvidéki jelenség volt. Ennek oka a
rendkívüli hideg, kozmikus környezet és pusztai magány hatása a sarkkör lakóira, melyek egyeseket
labilissá és hisztérikussá alakítottak. Befolyásolták idegrendszeri felépítésüket, ezzel elmebetegséget
vagy sámánikus transzot eredményezve, mely utóbbit a sámán akaratlagosan tud előidézni egy
epilepsziással szemben. A szubarktikus övezetekben, a kozmikus nyomás hiányában dramatikusan
szinlelik a lélek utazását, vagy kénytelenek narkotikumokkal előidézni a fél-önkívületet. A mentális
egyensúlyhiány kölönféle formái fordulnak elő a dél-ázsiai, valamint az óceániai sámánok
viselkedésében is. Loeb szerint Niue22 sámánja epileptikus vagy rendkívül ideges alkat, s olyan
családból származik, ahol az idegi instabilitás örökletes. A szibériai és észak-ázsiai sámán általában
nem adja tanújelét mentális bomlottságnak. Emlékezőtehetsége és önkontroll képessége messze az
átlagos fölött jár. Valójában ismerik a betegség mechanizmusát és leginkább az elméletét, így tudnak
meggyógyítani másokat és akár saját magukat. Ausztráliában még egyértelműbb, hogy orvosságos

elmondott víziók- hoz. A részlet The way of Shaman (A sámán útja. Bp., Édesvíz, 1999) című könyvéből való,
amelyben a mindenki által elsajátítható samanisztikus eljárásokat írja le. Antropológusként az első hosszabb
terepmunkát az ecuadori Andok erdős keleti lejtőin folytattam, a hévaró (jívaro) indiánok vagy uncuri suarok
között, több mint két évtizede. Abban az időben a hévarók mára már lényegileg teljesen eltűnt fejzsugorítási
szertartásaikról és a sámánizmus gyakorlásáról voltak híresek, melyek közül az utóbbit még ma is folytatják.
21
Åke Joel Ohlmarks (1911. június 3. - 1984. június 6.) svéd író, fordító és vallástudós . 1941 és 1945
között a Greifswaldi Egyetem oktatójaként dolgozott . A Deutsche Christen taggal, Wilhelm Koepp -
lel együtt 1944-ben megalapította a vallástudományi intézetet. Legjelentősebb hozzájárulása a
szakterülethez a sámánizmus 1939-es tanulmánya . Mint fordító, ő méltó a svéd változata az izlandi
Edda , a Shakespeare-művek és a JRR Tolkien által a Lord of the Rings , a Korán és művei Dante,
Nostradamus és mások.
22
Niue egy szigetállam a Csendes-óceán déli részén. Nem rendelkezik teljes függetlenséggel, Új-Zéland társult
állama, államfője II. Erzsébet brit királynő. Niue szigete 2400 kilométerre északkeletre fekszik Új-Zélandtól, a
Tonga, Szamoa és a Cook-szigetek által alkotott háromszögben. Népessége túlnyomórészt polinéz.
embereknek tökéletesen egészségesnek és normálisnak kell lenniük. A beavatás nem csupán extatikus
élményt foglal magában, hanem olyan elméleti és gyakorlati képzést is, amely egy beteg számára
túlságosan bonyolult volna. A spekulatív gondolkodás továbbadása és tökéletesítése teljes mértékben a
wintu23 sámánok kezében van. A közösségét jóval felülmúló szellemi képességre vall a dajak próféta-
sámán óriási intellektuális erőfeszítése. Ami a Nadel 24 tanulmányozta szudáni törzseket illeti, „nincs
olyan sámán, aki a hétköznapi életben abnormális, neuraszténiás vagy paranoiás személy volna: ha
ilyen lenne, a bolondok közé sorolnák, nem pedig papként tisztelnék”.
Az északi népek sámánjainak bemutatása során nyilván való lett számunkra, hogy pszichopatologikus
élményüknek elméleti tartalma van. Mindent egybevetve, a sámánizmus nem hozható összefüggésbe
születőfélben lévő vagy lappangó szélsőséges magatartással; egyetlen sámánnál sem alakult ki olyan
professzionális hisztéria, amely komoly mentális rendellenességgé torzult volna.

23
A Wintuk őslakos amerikaiak, akik a mai Észak-Kaliforniában élnek
24
Siegfried Frederick Nadel (április 24, 1903 - január 14. 1956) volt osztrák –born, brit antropológus,
szakterülete a afrikai néprajz. Korábban zenetudós törekvései könnyen átvezették a zene pszichológia területére,
mely időben az álltalános pszichológia kapcsolatban állt a filozófiával. Ekkor asszisztensként dolgozott a
Psychologisches Institutnál, és egyre jobban érdeklődött az etnomuzikológia iránt. Rádióműsorokat készített a
Bécsi Rádió számára a zenéről, amelyek nem nyugati zenei beszélgetéseket tartalmaztak, és 1930-ban írt egy
darabot a marimbáról. Ez átalakult az afrikai antropológia iránti érdeklődésbe, amelyet Diedrich Westermann
ösztönzött, akivel Nadel a berlini Phonogrammarchivban az „ősemberek” zenetudományát, a berlini egyetemen
pedig az afrikai nyelveket tanult .
1932-ben Nadel elnyerte a Rockefeller ösztöndíjat , amely lehetővé tette számára, hogy posztgraduális
képzéseket folytasson antropológiai afrikai terepkutatásban.