Szalóki Viktor FU6WW0

1. A magyar kormányok nemzetpolitikája 1990-1998 (esszé, részletes kifejtés)

A rendszerváltás utáni magyar kormányok nemzetpolitikája különböző mélységekben és

minőségekben öntött formát. A rendszerváltást követő első szabad választásokon megalakult
Antal-kormány már közvetlenül a választások után megmutatta, hogy milyen irányvonalat
kíván képviselni a határontúli magyarsággal kapcsolatban, amikor a miniszterelnök, Antal
József első beszédében úgy fogalmazott, hogy ő lélekben 15 millió magyarnak a
miniszterelnökeként érzi magát, ezzel utalva arra, hogy a nemzetet nem csak a határon belül
képzeli el. Az Antal-kormány politikájában már felfedezhető az, hogy a határon túli magyarság
kérdése nem külpolitikaként jelenik meg, hanem nemzetpolitikaként. Az új kormány
szorgalmazta, hogy kezdődjenek meg a kettősállampolgárság biztosítását célzó intézkedések,
ott, ahol ezt a jogszabályok lehetővé teszik. Fontosnak tartották, hogy minél hamarabb
épüljenek ki a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait segítő intézményi keretek.

Az Antal-kormánynak számos fontos politikai lépése volt a nemzetpolitikát érintően. Először

is felállították a Miniszterelnöki Hivatalon belül a Határontúli Magyarok Titkárságát (ezt
később felváltotta a Határontúli Magyarok Hivatala, államtitkárral az élén). Elkezdődött a
ciklusban a határontúli alapítványi struktúra kiépítése, amelyeket a kormány anyagilag
támogatott, valamint nagy eredmény volt a Duna Televízió elindítása 1993-ban, amely
elsősorban a határontúli magyaroknak szólt. Antal magyarságpolitikájának meghatározó eleme
volt, hogy bármilyen döntés esetén figyelembe kell venni a kisebbségeket képviselő hivatalos
szervezeteket. Valamint létrehozták a Magyarok Világtalálkozóját is, ami rendkívül magas
kormányzati segítséget kapott.

Az Antal-kormány nemzetközileg is sokat foglalkozott a kisebbségek helyzetével és

tevékenyen részt vettek a nemzetközi kisebbségvédelmet célzó törekvések kidolgozásában és
erősítésében. A kormány nemzetpolitikájának egyik legvitatottabb és leginkább
konfliktusokkal telibb pontja az ukrán-magyar szerződés volt. A szerződés a két ország
jószomszédsági és együttműködési viszonyait vázolta fel, azonban a szerződésnek volt egy
olyan pontja, amely a magyar politikai jobboldalt élesen megosztotta. Ez arról szólt, hogy a
felek tiszteletben tartják egymás területi épségét és területi követelésük a másik szemben
nincsen és a jövőben sem lesz. Míg az ellenzéki pártok támogatták ennek a szerződésnek a
ratifikálását, addig a jobboldal szereplői élesen kritizálták, ugyanis Magyarországnak már van
egy olyan szerződése, amelyben ratifikálta, hogy erőszakosan nem változtatja meg a határokat,
amellett, hogy szerintük így ez felesleges, még sérti is a határon túli kisebbségeket. A
Szalóki Viktor FU6WW0

ratifikálásról szóló szavazáson végül az ellenzéki szereplők segítéségével át tudta vinni a

kormány a parlamenten.

Összefoglalva az mondható el az Antal-kormány nemzetpolitikájáról, hogy nagyon erős

szimbolikát használt a határontúli magyarsággal kapcsolatban, emellett pedig konkrét lépéseket
is tett, hogy a nemzetben való gondolkodást kibővítse a határon túlra is.

1994-ben az addig kormányzó pártok elvesztették a választásokat és a helyükre egy baloldali-

liberális koalíció lépett. Az első MSZP-SZDSZ kormány kétharmados többséget tudhatott
magáénak a parlamentben, a kormány élére pedig Horn Gyula szocialista politikus került. A
Horn-kormány nemzetpolitikája két irány mentén vizsgálandó, egyrészt a szomszédos
országokkal való szerződések, másrészt a határontúli magyarság támogatáspolitikája. Horn
Gyula már a kormányzása elején elmondta, hogy ahhoz, hogy eredményes nemzetpolitikát
tudjunk folytatni és segítsük a határontúli magyarokat, ahhoz ugyan olyan szerződésekre van
szükség a többi országgal is, mint amit az Antal-kormány kötött meg Ukrajnával. Ez éles
kritikát váltott ki a jobboldal ellenzékből (csakúgy, mint az előző kormány kapcsán), de Horn
Gyula ragaszkodott ahhoz, hogy minél jobb viszonyt alakítson ki az ország Szlovákiával és
Romániával is, hiszen alulról építkezve, apró lépésekben lehet ezt megtenni és ez végső soron
a határontúli magyarok helyzetét fogja segíteni. A jobboldal azzal érvel a szerződések
megkötése ellen, hogy nem összehasonlítható a Kárpátalján élő kisebbség helyzete Felvidékkel,
Erdéllyel vagy éppen a Vajdasággal és egy ilyen szerződés csak rontana a helyzetükön is. Végül
a kormánytöbbségnek köszönhetően mind a két szerződés ratifikálását megszavazta az
országgyűlés.

Ahogy említettem a Horn-kormány másik megemlítendő nemzetpolitikai lépése a

támogatáspolitika volt. A támogatáspolitika koncepciójának lényegét az adta, hogy elősegítette
különböző támogatások által a határontúli magyar kis- és középvállalkozások létrejöttét,
erősödését. Kedvezményes hitelt nyújtottak nekik, különböző határmenti gazdasági
együttműködéseket indikáltak, csereprogramokat szerveztek. Mindezek mögött az a vízió állt,
hogy ezzel meg tudják erősíteni a határontúli magyar civil társadalmat, ami egy erősebb
autonómia kiharcolásához vezethet. Tovább vitték az Antal-kormány alatt létrehozott
alapítványokat is, amiket közalapítványokká szerveztek át politikai haszon alapján. Említésre
méltó még az 1996-os magyar-magyar csúcs is, ahol a kormánypártok és az ellenzéki pártok
mellett a határontúli magyarság hivatalos képviseleti szervei ültek össze, hogy Magyarország
és a határontúli honfitársak helyzetét vitassák meg. Az esemény azonban számos negatív
Szalóki Viktor FU6WW0

visszhangot váltott ki a szomszédos országokból, akik ezt a szuverenitásuk megsértéseként

vették.

Összefoglalóan az mondható el, hogy a Horn-kormány sokkal erőteljesebben érvényesítette azt

a politikát, aminek a célja a szomszédos országokkal ápolt viszonyra alapult, de tovább vitte
azt politikát, ami a határontúli magyarság támogatását jelentette.

2. A nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogai (felsorolás)

Minden nemzeti kisebbséget kollektíven és egyénileg is megilletnek a következő jogok:

- saját anyanyelvük használatának biztosítása az oktatásban

- saját anyanyelvük használata és képviseletük biztosítása a törvényalkotásban
- saját anyanyelvük használata az írásban foglalt álláspontoknál, anyanyelvi ügyvéd
fogadása, illetve tolmács biztosítása az igazsásszolgáltatásban
- a helyiségnév anyanyelven való feltüntetése, anyanyelvi sajtóhoz, közművelődéshez,
illetve szabad vallásgyakorláshoz való jog
- a nemzeti kisebbséghez kötődő szimbólumok szabad használata, himnuszuk éneklése,
zászlók kihelyezése
- szoborállítás, utcanevek elnevezésének lehetősége
- kapcsolattartás az anyaországgal