STÍLUSIRÁNYZATOK, KOROK

ÓKOR - életszemlélete, életelvei:

- emberközpontúság
- harmónia-elv: ember és társadalom, ember és természet, test és lélek és szellem
harmóniája, ember-istenek harmóniája
- sokoldalúság: testi+észbeli rátermettség,
- a test szépsége, ápolása, egészsége
- ismeretek= tudás : szónoklás képessége, filozófia ismerete,
műveltség (mitológia ismerete)
- örömelv – boldogságkeresés a földi életben: carpe diem
- tökéletesség elve (pl. a 100-as szám), arányosság = 2 egyenlő rész, vagy ABA
- mértéktartás: aurea mediocritas elve
- ókori költők: - tiszta műfajokban írtak (ők találták ki őket)
- múzsanéven szólították a versben a szerelmüket pl. Ovidius
- időmértékes verselésben írtak (ők találták ki)

MINDEZ ÚJJÁSZÜLETIK A RENESZÁNSZBAN !!!!!!!!!

MINDEZ a RENESZÁNSZ jellemzője IS!

RENESZÁNSZ (Pannonius, Balassi)

= az ÓKOR IMITÁLÁSA (tehát minden fentről)
- a versben a szerző műveltsége: ókorból mitológiai nevek, ókori
szerzők műveire utalás, de az is műveltség, hogy több idegen
nyelvet tud az alkotó – pl. Balassi török népdal szövegét veszi át,
dallamára (szótagszáma szerint) ír
- test ápolása, egészsége – téma a versben (Pannoniusnál)
- lelki boldogság, szerelem – téma a versben (Balassinál)
- természet és ember harmóniája is téma
- ember és Isten harmóniája (Balassi istenes versei)
- vitézség, fizikai erőnlét, harci rátermettség Balassinál, Pannonius
csak vágyik rá
- művészi öntudat = tisztában van a saját értékével, a nevét
büszkén hirdeti
- poeta doctus = tudós és tudatos pl. Balassi 100 versre tervezi...

BAROKK (Zrínyi)
- monumentális, hosszú mű=eposz
- vallásos, istenközpontú
- a hős athleta Christi, imitatio Christi, a múzsa Szűz Mária
- mozgalmas (csatajelentek)
- ellentétező, feszültségkeltő
- bonyolult cselekmény, sok mellékcselekmény, rengeteg szereplő
- valóság és fikció, csoda összefonódik

ROKOKÓ (Csokonai) (Mikes)

- miniatűr kultusz (a barokk ellentéte, mert az monumentális):
- kicsinyítő képzők, rövid mondatok, kicsi élőlények
(madár, bogár, virág),
- rövid műfajok: rövid vers, epikában a levél
- rövid mondatok
- díszítettség, túldíszítettség (ebben a barokk folytatása)
- finomkodó, játékos, csevegő hangnem, udvarló, kedveskedő
- halmozás
- felszínes, nem elmélyült mondanivaló

KLASSZICIZMUS (Berzsenyi, Kazinczy, Csokonai)

- ókor imitálása, szabályosságot túlzásba viszi
- mértéktartás, átláthatóság, egyértelműség
- versek szerkezeti szabálya: piktúra-szentencia
- tiszta műfajok
- időmértékes verselés
- kevésbé érzelmes, inkább gondolati, el akar gondolkoztatni
- „fentebb styl” = emelkedett hangnem, választékos nyelvezet
- tanítás= docere
- delectare csak a nyelvi, formai tökéletességgel, nem tartalom

SZENTIMENTALIZMUS (Kármán)
- érzelmesség, érzelgősség, túlzott érzékenység
- az értelem háttérbe szorul
- a lírai én menekül a társalamomból a természetbe
- E/1 vallomásos, boldogságkeresés
- dicsőíti a magányt, a szenvedést, az árvaságot, a tragikus sorsot

ROMANTIKA (Katona, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany,

Jókai, Madách) (Mikszáth átmenet a romantika és
realizmus között)
MEGSZŰNIK AZ IMITÁCIÓ, helyette EREDETISÉG
Költészet, vagyis LÍRA = érzelem
- érzelmek gazdagsága
- túlzás, hiperbola
- pátosz, patetikus hangnem
- témák: szerelem, történelem, forradalmiság, szabadságvágy,
egzotikum (táj), táj
- népiesség
- ellentétezés, paradox
- rémromantika
- vátesz magatartás= a költő a világ megváltója akar lenni,
megjósolja a társadalom jövőjét
- műfajok keveresése

EPIKA = novella, regény, ballada

DRÁMA vagy drámai költemény (ez műfajkevereséssel keltk.)
- műfajok keveredése
- eseménydús, szerteágazó cselekmény (sok mellékszál)
- váratlan, véletlen fordulatok
- szereplők polarizáltsága (csak jó vagy csak rossz)
- ellentétezés, konfliktusok
- tájleírás lírai, egzotikus
- a főszereplő különleges tulajdonságokkal rendelkezik
- titok, titkzatosság
- szubjektív pártos narrátor (befolyásolja véleményünket)
- történelem iránti érdeklődés
REALIZMUS (Móricz)
- nem csak azt jelenti, hogy a realitáshoz kötődik, mert minden kor irodalma kötődik a
valósághoz, hanem megvannak a realizmus sajátosságai

- míg a romantika a múltról vagy jövőről mesélt, a realizmus

vizsgálódásának tárgya a JELEN, a maga kora
- erőteljes társadalmi érdeklődés (társadalmi osztályok:
szegények-gazdagok)
- az ember a környezet produktuma = részletező környezetrajz,
társadalmi helyzetrajz
- objektív, tárgyilagos ábrázolás
- a szerző mindentudó narrátor, nem foglal állást, nem
befolyásolja a véleményünket, csak bemutatja a jelenséget
- főszereplővé válik az egyszerű ember, aki nem rendkívüli hős,
nem heroizált, hanem szürke átlagos hétköznapi ember, sőt
társadalmi osztályának tipikus vonásait viseli, olyan mint általában
az osztálya képviselői
- a hiteles ábrázolás következtében a szereplőnek hibái is vannak,
tehát a realizmusban nincs nagy formátumú hős
- téma a mindennapi élet
- sikervágy, a felemelkedés vágya, érvényesülés, a karrierizmus
társadalmi jelenség
- a realizmus fő motívuma a PÉNZ, a VAGYON, ami motiválja a
főszereplőt
- a cselekmény egyenes vonalú egy szálon futó, elmaradnak a
romantika bonyolult mellékepizódjai
- lineáris időkezelés, reális térben
- nem lépi át realitás határait
- az élet árnyoldalait is ábrázolja, nem szépíti meg a valóságot
- megjelenik a lélekábrázolás, az ember lelki világának, jellemének
összetettsége, ellentmondásossága, a lelki vívódás (belső
monológok)
-nyelvezete közlő jellegű, nem díszített, nem festői, nem
hangulatos
- nincs megnyugtató, lekerekítő befejezés (nincs happy end)

NATURALIZMUS (Móricz)
- nem természettel, természetességgel kapcsolatos, ezt csak te következteted a nevéből
- a naturalisták szerint az ember biológiailag determinált, az
öröklött tulajdonságai által meghatározott lény
- jellemző az ÖSZTÖNök előtérbe állítása, a negatív indulatok,
agresszivitás, a negatív szenvedélyek
-a embert megfosztja magasrendű vonásaitól =értelemtől,
érzelemtől, erkölcsösségtől, és lefokozza, lealacsonyítja, állatias
ösztönlénnyé degradálja, dehumanizálja
- jellemző az alantas képek túlnyomó sokasága, a romlottság, a
leépülés (Például Zolánál gyakori téma az öröklődő alkoholizmus
és prostituálódás)
- nem lelkiállapotokat, hanem idegállapotokat jelenít meg
- A realista típusok helyébe a társadalmi egyenlőtlenségekből
fakadó kiszolgáltatott sorsú, gyakran nyomorgó, szenvedő,
cselekvésképtelen alakok lépnek. Nincs bennük önállóság, erő,
lehetőségeiknek korlátot szab társadalmi hovatartozásuk,
helyzetük általában kilátástalan, megváltoztathatatlan,
értelmetlen.
- az élet negatív oldalait preferálja: nyomor, betegségek,
fogyatéskosságok, anomáliák
- gyakori téma a túlfűtött érzékiség, a szexualitás mint állati ösztön
- motívumok: pusztítás, gyilkolás, önpusztítás, vér, tűz
- szépítés nélkül, nyersen ábrázol
- a köznapok vulgáris nyelvének fonográfszerű rögzítése jellemzi,
nyomdafestéket nem tűrő kifejezések használata

SZIMBOLIZMUS (Ady)
- a költő már nem akar világmegváltó lenni, nem hisz a költészet
társadalomformáló szerepében
- eredetiség: egyszeri, saját szimbólumok használata
- dekadencia, halálvágy
- művészi arisztokratizmus, nem közérthető, hanem megfejtendő
a szimbólum
- zeneiség
- nem kimond, nem közöl, csak sejtet
IMPRESSZIONIZMUS (Tóth Árpád, Kosztolányi, Krúdy)
- szépségkultusz
- hangulat: színek, fények, zeneiség, mindenfélke érzékszervi hatás
- kedvel 2 napszakot : hajnalt, alkonyt = mert ilyenkor a színek,
hangok ELMOSÓDOTTAK
- pillanatnyi benyomás= impresszió
- emlékképet idéz
- tipikus művészi eszközei: szinesztézia, nominális stílus
( jelzőhalmozás)

SZECESSZIÓ = nem önálló a költészetben, a díszítettséget jelenti

AVANTGÁRD, azon belül EXPRESSZIONIZMUS (József Attila)

- harsány, világgá kiáltja az érzelmet
- felkiáltó mondatok sokasága

AVANTGÁRD, azon belül SZÜRREALIZMUS (József Attila)

- logikátlan, a valóság feletti, a tudat alatti megfogalmazása
- bonyolult, álomszerű, kusza

Késői modern (Örkény: Tóték)

- groteszk és abszurd