Az angol francia rendiség

Az angol és francia rendiség kialakulása a középkori Európában a politikai, gazdasági és

társadalmi változások eredménye volt. Mindkét országban a rendiség a középkori feudális
rendszerből származik, és az abszolutizmus felé való átmenet időszakában vált fontossá. Az
angol rendiség a 13. században kezdődött 1265-ben, amikor a királyok megpróbálták
gyengíteni az arisztokrácia hatalmát. Ezt a céljukat azzal érték el, hogy a középréteget
bevonva megteremtették az alapjait egy olyan rendszernek, amelyben a király a középréteg
támogatásával gyakorolhatta hatalmát. A rendiség további kialakulását a parlament fejlődése
és az alkotmányos monarchia bevezetése tette lehetővé.
A francia rendiség ugyanakkor 1302-ben alakult ki. Az országban ekkoriban az abszolutizmus
kezdett erősödni, és a királyi hatalom megerősítésére törekedtek. A rendiség azonban azzal a
céllal jött létre, hogy az arisztokrácia megpróbálja visszaszerezni elvesztett hatalmát. Ez a
folyamat végül a francia forradalomig vezetett.
Mindkét rendiségben az arisztokrácia fontos szerepet játszott. Az angol rendiségben azonban
a középréteg is jelentős szerepet kapott, ami a rendszer stabilitását erősítette. A francia
rendiségben azonban a középréteg kevésbé volt érintett, és az arisztokrácia uralma miatt a
rendszer instabilabb volt. Mindkét rendszerben azonban a gazdasági változások is
hozzájárultak a rendiség kialakulásához. Az angol rendiségben a mezőgazdaság és az
iparosodás növekedése erősítette a középréteget, míg a francia rendiségben a gazdasági
fejlődés inkább az arisztokrácia kezébe játszott.
Összességében tehát az angol és francia rendiség kialakulása a középkori feudális rendszerből
származott, és az abszolutizmus felé való átmenet időszakában váltak fontossá. Az angol
rendiségben a középréteg is jelentős szerepet játszott, míg a francia rendiségben az
arisztokrácia volt az uralkodó. A gazdasági változások is jelentős hatással voltak mindkét
rendiség kialakulására. Az angol rendiségben a mezőgazdasági és ipari fejlődés erősítette a
középréteget, míg a francia rendiségben a gazdasági fejlődés inkább az arisztokrácia kezébe
játszott.
Az angol rendiség a parlamentáris demokrácia előfutárra volt, és számos olyan alkotmányos
eszközt és intézményt hozott létre, amelyek a mai napig az angol politikai rendszer részét
képezik. A francia rendiség azonban a forradalmi eseményekig vezetett, és az abszolutista
rendszer bukásához és az arisztokrácia hatalmának végleges megtöréséhez vezetett.
Mindkét rendiségnek azonban az volt a célja, hogy az uralkodó hatalmát korlátozza, és
biztosítsa az arisztokrácia érdekeinek érvényesülését. Az angol rendiség azonban olyan
alkotmányos eszközöket hozott létre, amelyekkel a hatalom megosztása biztosítva volt, és az
állampolgárok szélesebb körű bevonása történt a politikai életbe. A francia rendiség azonban
nem volt képes megfelelően szétosztani a hatalmat, és végül a forradalmi események
következtében a királyi hatalom megszűnt, és az arisztokrácia elvesztette hatalmát.
Összességében az angol és francia rendiség kialakulása a középkori Európa történelmének
fontos mérföldkövei voltak, és a politikai, gazdasági és társadalmi változásokból adódóan
egyaránt hatással voltak az országok politikai és társadalmi rendszerének kialakulására.
 Augusztus principátus
Augustus, eredeti nevén Octavianus, az ókori Róma történetének egyik legjelentősebb alakja.
Ő volt az első római császár, aki 27 előtt egyesítette a Római Köztársaság politikai és katonai
hatalmát, majd pedig az Augustus-féle principátus rendszerét hozta létre, amely az első
században a Római Birodalom kormányzati rendszerének alapját képezte.
Augustus a Julius Caesar unokája és örököse volt, aki Caesar halála után lépett elő az
idősebbik örököse ként Octavianus néven. A másik politikai erő, Antonius Márk, és
Octavianus közötti háborúban Octavianus győzött, és Antonius öngyilkos lett. Ezután
Octavianus elkezdte új szerepének kialakítását, és fokozatosan egyesítette a hatalmat a
kezében.
Az Augustus-féle principátus rendszerének alapja az volt, hogy Augustus uralkodása alatt a
hatalom formálisan a római szenátusé volt, de az igazi hatalom a császári hivatalban volt.
Augustus fontos változtatásokat vezetett be a közigazgatásban és a hadseregben is. Például az
új provinciákat az állam helyett az uralkodó kezelte, és az államhadsereget saját személyes
hadseregével helyettesítette.
Augustus rendszere stabilizálta a Római Birodalmat, és hosszú időre megalapozta az
uralkodói rendszert. Azonban a rendszer kritikus pontjai is voltak, mivel az uralkodói hatalom
túlságosan nagy volt, és az igazi hatalmat a császár személyes döntései jelentették, ami
instabilitást eredményezhetett.
Összességében Augustus a Római Birodalom legnagyobb hatalmú uralkodója volt, és a Római
Birodalom kezdete egyben az ő uralkodása alatt következett be. A Római Birodalom
történelmében Augustus alapvető változásokat hozott létre, és az Augustus-féle principátus
rendszerének hatásai még évszázadokkal később is éreztették hatásukat.