PLATÓN

Athénban született Kr. e. 427 körül . Előkelő, régi családból származott: apja Ariszton, anyja
Periktione.
Korán elkezdett verseket, drámákat írni és a politika iránt is lelkesedést mutatott: Azonban az
első években, az egyre inkább válságban lévő demokrácia alatt annyira csalódott a
politikusokban, hogy feladta a politikai pályafutást és a filozófiának szentelte magát. Első
mestere Kratülosz, volt. Később, húszéves korában Szókratész követője lett, és ennek
folyományaképp elégette addigi költeményeit, valamint szembekerült nagybátyjaival is
Harminchét műve maradt ránk, 35 párbeszéd, a levelek és definíciók, valamint néhány
rövidebb párbeszéd, melyeket azonban már az ókorban is hamisnak tartottak.
Platón filozófiáját alkotói tevékenységének három korszakában fejtette ki. Ez alapján
osztályozzuk műveit is korai dialógusok (szókratikus korszak), középső dialógusok
(formatan, politika) és a kései „nagy” dialógusokra.
A szókratikus korszakban Platón filozófiáját úgy értelmezhetjük, mint annak a keresése,
miképp használjuk a szavakat az értelmes gondolkodás során. A szavak értelmes használata
magában foglalja azt, hogy nézeteinket alávetjük mások kritikájának.
A középső dialógusaiban Platón rámutat néhány hiányosságra a hipotetikus és tagadó
eljárásban
A késői dialógusok a szűkebb értelemben vett filozófia, a fogalmak elemzéséből áll.
Platón elképzelése szerint csak az ideák bírnak valódi léttel, minden földi dolog csupán csak
ezeknek a képmása. A filozófus szerint az ideák nemcsak szubjektív fogalmak, hanem
objektív adottságok is, melyek a gondolatvilágunktól teljesen függetlenek. Például abból,
hogy egy alma, egy körte és egy barack egymástól különböző alakja ellenére mindezeket
mint gyümölcsöket ismerjük, arra következtet, hogy létezik a „gyümölcs” közös ősképe,
amely minden gyümölcsben közös és azok lényegi formáját is meghatározza. Így csak a
gyümölcs ideája az, ami a legkülönbözőbb szervezetekből gyümölcsöket csinál.
Barlanghasonlat:

Az emberek leláncolva ülnek háttal a barlang bejáratának. Mögöttük egy fal húzódik, amely előtt,
miként a bábfigurákat, különféle tárgyakat és szobrokat mozgatnak. A fényforrás a fal mögött
található, és a mozgatott tárgyak árnyékát a barlang falára vetíti. Az emberek csak ezeket az
árnyékokat látják, ezt hiszik „valóságosnak". Platón kérdése azonban nem erre a helyzetre vonatkozik,
hanem arra, hogy mit hinnének az emberek, ha láncaikat eloldoznák, s szembesülnének azzal, hogy
amit láttak, az csak az árnyékok tükröződése volt. „

Platón hasonlatai alapvetőnek bizonyultak a nyugati gondolkodás későbbi történetében

A filozófia fogalma, tárgya, eredete.: A filozófia, régebben

magyarítva bölcselet a világegyetem, a természet, az élet okával és céljával,
a történelemben érvényesülő rendezőelvvel, a tudás és megismerés lehetőségével,
a szépség, művészet és nyelv mibenlétével, a jogi-politikai normák természetével, a
cselekedetek helyes vagy helytelen mivoltával, Isten és a transzcendencia létével foglalkozó
tudományág.
A filozófia, a vallás, a művészetek és a tudományok közös és eltérő jellemzőinek felismerése.
A tudományterületek létrejöttéhez viszonyított filozófia elsődlegességének és reflexív
jellegének megértése.

A filozófia és a többi tantárgy kapcsolódási pontjainak összefoglalása.:

. A filozófia ágai ennek megfelelően a metafizika, az ontológia (létfilozófia),

a történelemfilozófia, az episztemológia (ismeretelmélet), a tudományfilozófia, a logika (a 19.
század végétől filozófiai logika), az esztétika, a nyelvfilozófia, a jogfilozófia, a politikafilozófia,
az etika és a vallásfilozófia.

a priori (lat. "abból ami korábban van") a „tapasztalatot, a tényeket megelőző tudás”;
ellentéte az a posteriori, azaz a „tapasztalatból származó ismeret” A posteriori latin
kifejezés, jelentése: „a tény után”; az empirikus, tapasztalaton alapuló tudásra utal.