Laskai Nelli

ÉLETKALAUZ

Út a sodródásból a stabilitásba

Gyakorlati kapaszkodó a bizonytalanságban

2021
www.boldognaklenni.hu
Kiadja: Boldognak Lenni Könyvek

ISBN 978-615-01-3679-0

Tartalom
Kinek vagy kihez szól ez a könyv?
A mentális erő
Hogyan működnek a mentálisan erős, tudatosan élő emberek?
1, Nyereség-nézőpont
2, Időt adni magunknak
3, Hála
4, Felkészülés a viharra
5, Ismerni a vészhelyzeti reakciót
6, Elfogadóan állni az élethez
7, A 100 pontos kérdés
8, A negatív befolyás
9, Arra fókuszálni, amit irányítani lehet
10, Meghúzni a határokat
11, A megérzések
12, Dönteni nehéz?
13, Megbékélni a múlttal
14, Irigység helyett inspiráció
Az önbizalom
Kommunikációs gyorstalpaló
A jó párkapcsolat titka
Célok és teremtés
A problémákról
Visszatöltődés
Mindfulness, azaz maradj a jelenben!
Barátkozz okosan!
Egyperces gondolatok a tudatos életvezetéshez
Napi lélekemelő gyakorlatok
Feladatok az Életed füzetébe
Útravaló

Hajni
Aznap tikkasztó hőség volt, a szél is alig mozgatta meg a levegőt. Hajni nagyon
nehezen tudott felkelni az ágyból. A magány fojtogató érzése, a fáradtság, a
kétségbeesés, a reménytelenség szépen lassan vette át az uralmat az egykoron vidám,
energikus nő felett, mígnem egy-két év alatt egyszer csak eljutott arra a pontra, hogy
már nem akart kikászálódni az ágyból. A gyerekeket óvodába kell vinni, ez az egy
időhöz kötött dolga volt aznap, és bár a gyerekeiért mindent megtett volna, ez most
mégsem adott a korábbiakhoz hasonló motivációt vagy lendületet. Miközben felvette
a tegnap este a kanapén hagyott melegítőjét, arra gondolt, hogy ez a nap is csak egy
újabb, mókuskerékben eltöltött 24 óra lesz. Fél óra múlva megkezdődik a küzdés a
gyerekekkel és várhatóan legalább négy idegösszeomlás realizálódik, mire
felöltöznek. Mélabúsan araszol majd a dugóban, miközben a gyerekeknek ordítva
megy a mese hátul, aminek minden felnőtt agysejtromboló mondatát kívülről fújja
már. Ahogy egy játszóházi anyuka barátnője szokta mondani, a kisgyermekes anyák
élete már csak ilyen: egyedül kell küzdeni az elemekkel. Tegnap, látva egy fiatal párt
andalogni a járdán, eszébe jutott, hogy amióta a férje egy fontos projekten dolgozik
már hónapok óta, jóformán nem is látják egymást. Talán már nincs is mit mondaniuk
egymásnak. Évek óta alig beszélnek pár szót, az is a pénz és a gyerekek témakörében
történik.
Hajni most már az autóban ül, csak ködös emlékei vannak arról, hogy hogyan telt a
mai reggel. Valahogy rávette a gyerekeket, hogy öltözködjenek fel, és valahogyan be
is kötötte őket a gyerekülésbe. Ezek már rutinszerűek számára. De annyira kimerült
volt, hogy nem tudott felidézni minden részletet aznap reggel. A piros lámpánál
várakozva belenézett a visszapillantó tükörbe és elborzasztotta a látvány. Karikák
a szeme alatt, zsíros hajtő, sápadt arc. Sóhajtott egyet, majd tovább tette a dolgát,
robotpilótaként leparkolt az óvoda kapujában. Bekísérte a gyerekeket, a kisebbik
persze nem akart ma sem ott maradni. Bárcsak a férjem küzdene itt helyettem! –
gondolta.
A kocsijához visszaérve egy büntetőcédulát talált a szélvédőn. Remek! Még ez is…–
sziszegte. Nem volt ereje megnézni az összeget, igazából nem is érdekelte már. Egész
hazafelé úton ott fityegett a szeme előtt a piros tasak.

Lassan bevonszolta magát a házba, leroskadt a kanapéra. Még jó, hogy cipő helyett
papucsban indult útnak, most azt gyorsan lerúghatta magáról. Azon gondolkodott,
hogyan lehetne ennek az egésznek véget vetni. Sóvárogva gondolt az aktív dolgozói
éveire, amikor még nem vezetett háztartást, nem kellett logisztikai menedzsernek
lennie, nem kellett több ember fejével gondolkodnia napi 24 órában. Rendszeresen
kapta a kedvesebbnél kedvesebb bókokat, és igazán jól érezte magát tőlük. Még akár
este tízkor is felkerekedett futni egyet, ha ahhoz volt kedve. Most már este tízkor
ahhoz sincs energiája, hogy a Facebook hírfolyamot végig pörgesse. Különben is túl
nagy a kontraszt a sok boldog életkép poszt és az ő hangulata között.

A jegyzetfüzete ott hevert az asztalon, az aznapi tennivalók listájával, ami véget nem
érőnek tűnt. Hajni sóhajtott egy nagyot, majd lassan elnyúlt a füzetért. Elolvasta az
első három pontot, majd egy üres oldalra lapozott. Lassan, szomorúan vette kézbe a
tollat. Azt érezte, hogy ma már nem bír mindent úgy tenni, mint tegnap. Nem képes
végigcsinálni ezt a napot. Nincs ereje, nincs motivációja, még a két gyermeke iránt
érzett felelőssége sem tudta megmozgatni. Szörnyen egyedül érezte magát.
A tenyérnyi lap közepére felírt kért mondatot:

„Nem bírom tovább. Nem akarok így élni.”

Majd letette maga mellé a kis füzetet, feltette a lábát a kanapéra, lecsúszott a
háttámlán, hogy egyetlen porcikáját se kelljen tartania. Nem volt hozzá ereje…
(A történetnek itt még nincs vége. A könyv későbbi fejezetében fogok kitérni rá, hogy
mi történt, milyen következményekkel járt Hajni döntése.)

Kinek vagy kihez szól ez a könyv?

„Ahogyan a múltunkat sokféleképpen magyarázhatjuk, jelenünket számtalan módon
megváltoztathatjuk, és különféle lehetséges jövők állnak előttünk.”

(Szókratész)

Hajni története nem egyedi. Sokan szenvednek a sodródásban, a mindennapok

mókuskerekében. Nem csak a családban élők sodródnak, hanem mindenki, aki még
nem építette be a tudatos életvezetés elemeit az életébe. Félnek dönteni, megrekednek,
de a lelkük továbblépésre vágyik. Nem akarnak már egyhelyben toporogni, de nehéz
megtenniük a következő lépést, miközben érzik, hogy itt az idő elengedni azt, ami
visszatartja őket a fejlődéstől és valami újat teremteni.
Hogy miért alakul ez így ki? Úgy látom, egyrészt azért, mert nem minden családban
adták át a gyerekeknek a tudatos életvezetés fortélyait, és sajnos az iskola sem fektet
hangsúlyt arra, hogy a lexikális tudás mellett megtanítsa a felelős gondolkodásmódot.
Nem mutatja meg, hogy miként lehet növelni az önbizalmat, önbecsülést. Sőt. Ahogy
én tapasztalom a gyermekeim által, az oktatási intézményekben folyó megfeszített
munka inkább rombolja őket, mint építi. Ami szomorú még ebben, hogy ez az elmúlt
30-40 évben ez nem sokat változott. Amikor én voltam gyerek, akkoriban az önálló,
felelősségteljes gondolkodás nem volt szexi, nem volt divat. A gondoskodó állam
háttér nem kényszerítette ki az emberekből, hogy új utakat fedezzenek fel, hogy
odafigyeljenek a saját és a másik ember mentális épségére, vagy a szabadságára. Volt
egy kitaposott út, amit mindenki járt. Ha jó helyre vitte őket, ha nem.

A hasonló, negyvenes korosztályba tartozó barátainkkal sokat beszélgettünk arról,

hogy ki mire emlékszik a gyermekkorából. Kinek milyen gondolkodásmóddal éltek
a szülei, nagyszülei. Abban mindannyian megegyeztünk, hogy az akkor húszas-
harmincas éveiket taposó szülők hatalmas szabadságvággyal vetették bele magukat
az életbe. A nagyszülők korlátozott, a létbiztonságért küzdés idejéből hozott mintákat
nem szívesen fogadták el, és valahogy kilengett az inga a túloldalra. A kulcsos
gyerekek lófrálása, a nagy brigádvacsorák, a lakásban dohányzás, a szomszédokkal
való világmegváltó beszélgetéseknek álcázott pálinkázások, sörözések nagyon sok
családot érintettek. Persze van, aki azt mondja, hogy anno minden jobb volt, a
gyerekek a játszótéren mozogtak egész nap, és ebben van is igazság. De nőni, mint
a gomba, nem biztos, hogy megadta a felelős, tudatos életvezetés alapjait. Mielőtt
neheztelnénk a szülőkre, az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy ők sem tudták kitől
megtanulni. A nők még nehezebb helyzetben voltak, mint a férfiak. A férfiak uralta
világban a nő helye (munka után) otthon volt, a tűzhely, a porszívó és a gyerekszoba
háromszögében. Sok esetben némán, agyzsibbasztó szerek használatával. Tisztelet a
kivételnek.
Sajnos az alkoholfogyasztás is fontos szociális szerepet töltött be a társadalomban,
dédszülők, nagyszülők által énekelt népdalokkal szívta mindenki magába az ivás
pozitív csengését. Arról viszont keveset szólt a fáma, hogy hány család ment tönkre
az alkohol kultuszának köszönhetően. Szerintem több, mint sejthető a mostani
negyvenes generáció tagjainak mentális állapotából, hogy mekkora károkat okozott
a nem tudatos, a sodródó életvezetés. Bár napjainkban nem olvashatunk sokat az
alkohol tudatmódosító, romboló hatásáról a médiában vagy hírportálokon, de ahogy a
statisztikai adatokat nézem, most sem jó a helyzet. Szóval, hogyan is tudta volna a mi
generációnk sejtszinten beépíteni a tudatos életmódot, amikor egészen más értékrend
alapján mozgott a világ. A tudat zsibbasztása, tompítása, mint stresszkezelő módszer
úgy tűnik, hogy bevált, így az egyéni fejlődés nem kapott sok teret egy-egy ember
életében. Hiszen, ha valamiben változni, fejlődni szeretnék, akkor az első lépés, hogy
szembenézek azzal, ami van. Tisztán látom, hogy melyik irány hova vezet, és ha van
egy hosszabb távú célom, akkor megfigyelem, hogy annak megfelel-e az életem
szokásrendszere.
A tudatos életmódra sokan vágynak, de vagy nem tudják, hogyan lehet azt kiépíteni,
vagy nehezen szánják el magukat a szokások megváltoztatására. A sodródás azonban
magával hozza a kiszolgáltatottság, az erőtlenség érzését. A lélek, minden ember lelke
ennél többre hivatott, és kiteljesedett, megélt életre vágyik.
Ha ez a könyv felkeltette az érdeklődésedet, akkor minden bizonnyal vágysz egy
tudatos, tiszta értékrend alapján működtetett életre. Talán eleged van a sodródásból,
a bizonytalanságból, és egy megtartó ölelésre, de legalább is biztató vigasztalásra
vágysz. Mint te is, mi is, oly sokan szomjazunk a reményt adó, támogató szavakra:
„Nyugodj meg, minden rendben lesz. Erős vagy, és meg fogod tudni oldani.” Az
idézőjelbe tett mondatokat olvasd fel még egyszer, de most hangosan, kérlek.
A változásban kulcs szerepe van a szándéknak. Ha a szándékod már megvan, akkor
az út is kirajzolódik előtted, megjelennek a lehetőségek, és a te dolgod „csak” annyi,
hogy észrevedd és élj velük. Találd meg a téged támogató gyakorlatokat, technikát, és
élvezd a tudatos életvezetés lépéseit, még akkor is, ha sokszor nem látod még tisztán
a célt. Jusson eszedbe, hogy a táncparketten sem az a lényeg, hogy lásd, hova fogsz
érkezni, hanem azért lépkedsz a zenére, mert élvezni akarod a táncolást.
Néha eszembe jut, hogy vajon a halálom pillanatában hogyan fogok visszaemlékezni
az életemre. Megtöltöttem-e annyi örömteli eseménnyel, hogy ne kelljen keseregve
átlépnem a következő fejezetembe, bármi is jöjjön az életem után. Tudok-e majd úgy
visszanézni, hogy ez egy értelmes játék volt? Nyugtázom-e majd, hogy a nehézségek
leküzdése, megfejlődése súlyt tudott adni az életemnek, vagy a halál közeli nyugalom
helyett inkább kétségbe fogok esni az értelmetlenül kihagyott lehetőségeim miatt?
Bízom benne, hogy ha lesz is, csak minimális lesz a „jobb lett volna, ha” gondolataim
száma. Úgy szeretném megélni a végső számadást, hogy tisztán látom, honnan hova
fejlődtem az életem során, és ez elégedettséggel tölt majd el, mielőtt levetem a Földi
ruhámat.

Ennyi év távlatából és évtizedes képzések és önismereti munka után saját

tapasztalatból mondhatom, hogy képesek vagyunk arra, hogy kitörjünk a
megrekedésből, hogy az addigi gyengítő szokásainkat erősítő szokásokra cseréljük,
és ezzel megváltoztassuk az életminőségünket. Én sem egyszer terveztem újra
önmagamat. Újradefiniáltam magam egy szakítás után, egy veszteség után, a
fejlődésem során. De nem csak a negatív élményeket követi egy újratervezés, hanem
a pozitívokat is. Úgy, mint gyermekszületés, új munkahely stb.

Figyeltem az igényemre, meghatároztam egy célt és tettem érte. Az esetek

többségében sikerrel jártam. Leginkább a lelki fejlődésem, a személyiségem érése
során szaporodtak meg ezek az apró sikertörténetek. Mindig egy kicsit, de jobb
verziója lettem önmagamnak. Persze, voltak olyan esetek is, amikor vagy az
igényemet nem sikerült jól azonosítani, vagy a célt meghatározni, esetleg nem
találtam megfelelő motivációt a változtatáshoz, és ennek okán az eredmény sem a
vártként alakult. De lehetőségem volt és van még most is, hogy ha valami nem
stimmel, egy újabb döntéssel kimozduljak a megrekedésből.

Saját bőrömön is tapasztaltam, hogy a könyvben leírt alapelvek és összefüggések

működnek, így jó szívvel ajánlom neked is, mint egy lehetőséget a sok közül, amit
felhasználva közelebb kerülhetsz önmagad jobb verziójához. Bátorítalak, hogy hívd
elő a saját nagyszerűségedet, és állítsd valamilyen formában mások szolgálatába
önmagad.
Egyes pszichológiai kutatások eredménye szerint azt bánjuk meg legtöbbször és azon
tesszük túl magunkat a legnehezebben, ha valamit nem tettünk meg. Ha hagytuk, hogy
félelmeink, a sodródásunk, az információhiányunk korlátozzon bennünket. Már csak
ezért is érdemes megismerni és fejleszteni magad, hogy átléphesd a korlátaidat, vagy
gyengéden arrébb csúsztasd azokat egy kicsit távolabbra.
Ha szkeptikus vagy az önsegítő technikákkal, vagy a tudatos életvezetéssel
kapcsolatban, akkor az is jó. A szkeptikus ember szeret tájékozódni, körbenézni és
utána kialakítja a saját véleményét.
A tudatos életvezetés nem csak rád lesz jó hatással, hanem a körülötted élőkre is.
Tisztább kapcsolatok alakulhatnak ki, és követendő példaként is állhatsz a
környezeted számára. Már csak azért is érdemes edzeni magunkat ezen a téren, mert
a témában kutató professzorok szerint minden időpillanatban 11 millió
információegység érkezik az agyunkba, ebből mindössze negyvenet dolgozunk fel
tudatosan. Nem tudom, hogy mérték, de ha hihetünk nekik, akkor a 11 millió áll a 40-
nel szemben. Valószínű, hogy ez az oka annak is, amikor a munkából hazaérve nem
emlékszünk a részletekre az utunkról. Nem emlékszünk, hogy milyen kabátban voltak
a gyalogosok az út szélén, pedig láttuk őket. Nem tudjuk, hogy hányszor kaptunk
piros lámpát, pedig biztosan megálltunk. Szóval tényleg sokkal több információ ér
bennünket, mint amennyit tudatba emelünk. Az automata üzemmód mindannyiunkra
jellemző. Tesszük a dolgainkat, ahogy megszoktuk, és nem figyelünk. A könyvben
találsz majd mindfulness technikát, és ha kipróbálod, szerintem meg fogsz döbbenni,
hogy milyen érzés „meginni a kávét” és mennyire más mindfulness módon meginni
a kávét. A hálószobai jeleneteket már ne is említsem…

Ez a könyv két, vagyis inkább három okból jött létre. Az egyik ok, amiért eleget teszek
ennek a hívásnak, mert meggyőződésem, hogy nem csak magunknak tanulunk. A
célravezető gyakorlatokat, a bátorító, reményt adó gondolatokat, a jól bevált
technikákat tovább kell adni. Nem tarthatom meg magamnak azt a tudást, amibe egy
évtizede fektetem az energiámat. Tudom, hogy vannak olyan olvasók, akik számára
akár csak egyetlen mondat a könyvből, de az kezdőlökés, inspiráció lesz ahhoz, hogy
jobban érezzék magukat.
A másik ok, amiért bőszen koptatom a klaviatúrát az az, hogy eszköze legyek annak,
hogy kirajzolódhasson egy jobb világ jövőképe. Számomra az élet értelmét jelenti,
hogy kapcsolódjunk önmagunkhoz, majd álljunk a világ szolgálatába valamilyen
módon.
Mindezek mellett van egy önző gondolatom is, ami miatt igent mondtam erre a
könyvre. Ha majd már nem leszek, akkor a gyermekeimnek egy olyan összeszedett
kalauzt hagyok itt, amit mindegy, hogy hány évesen, és milyen nehézség közepette,
de ha felnyitják, akkor útmutatót találhatnak ahhoz, hogy újra kapcsolódni tudjanak
önmagukhoz, és megteremthessék azt az életet, amelyben jól érzik magukat. Már ha
addig nem unják meg a közös vacsorák alatt szórt „bölcsességeimet”.
Gondolhatod, hogy milyen nagy a felelősség rajtam mindhárom indíttatás okán, így
alapos gondossággal állítottam össze minden egyes fejezetet.

Talán az előző bekezdésekben nem pontosan válaszoltam meg a fejezet címében

található kérdést, ezért most megteszem röviden. Azokhoz szól ez a könyv, akiknek
elegük van az erőtlen sodródásból, és olyan kapaszkodót keresnek, amelyikkel fel
tudják húzni magukat a mélyből a tudatos életvezetésbe.
Készülj fel, hogy ez egy olyan erőt adó utazás első állomása lesz, amely segíteni fog
neked abban, hogy boldogabban, elégedettebben élj. Szó lesz arról többek között,
hogyan tudod fejleszteni a mentális erődet, mire használd az erőforrásaidat, hogyan
tudod meghúzni a határaidat, miként mondhatsz nemet bűntudat nélkül, hogyan
kommunikálj, hogy megértsenek, milyen formában érdemes foglalkozni a kritikával,
hogyan erősítsd magad a döntéshozatal területén és olyan gyakorlatokat is találsz,
amelyeket erőt adó eszközként használhatsz a mindennapokban.
A könyvben találni fogsz feladatokat, melyekre a válaszaidat egy füzetben lenne jó
vezetni. Ez lesz az „Életed füzete”, amit bármikor előkaphatsz, ha épp megrekedtél
valamiben, és szeretnéd továbblökni magad. Ez a könyv segít, hogy olyan kérdésekkel
is foglalkozz, amelyeken a mindennapjaidban nem biztos, hogy gondolkozol, azonban
a tudatos életvezetésed alapját képezik. Néhány fejezet végén találsz feladatokat, de a
könyvben van egy külön fejezet, ami csak feladatokat tartalmaz. Javaslom, hogy szánj
időt magadra, és minden választ rögzíts az Életed füzetébe. Képet fogsz kapni arról,
hol tartasz most, és mit kellene változtatnod, hogy boldogabban, tudatosabban élj.
Akkor kezdjünk is neki ennek a csodás utazásnak! Készíts magadnak egy teát, vagy
forró csokit, kuckózz be egy meleg takaró ölelésében és engedd, hogy hassanak rád
azok a mondatok, amelyek talán épp te miattad kerültek bele ebbe a könyvbe. Nagyon
örülök, hogy itt vagy.

A mentális erő
Először is nézzük meg, hogy miért van szükséged arra, hogy erős legyél mentálisan.
Azaz, miért jó, ha fejleszted az önismeretedet, a megoldókészletedet, a lelki
stabilitásodat.

Nem mindegy, hogy mi, vagy az életünk valamilyenné válik, vagy valamilyenné
tesszük azt. A sodródás egy erőtlen helyzet, egy passzív állapot, mások döntéseinek
a hatása befolyásol bennünket. Onnan ismerhetjük fel, hogy sodródunk, hogy
jellemzően másokat hibáztatunk a kialakult helyzetért, kiszolgáltatottnak érezzük
magunkat, nem vagyunk képesek a megújulásra, és mindezek miatt gyakran
önmagunkra és a körülöttünk lévőkre is haragszunk.
Elmesélem neked Margit példáját. Margit egy negyvenpluszos nő, háromgyermekes
anyuka. A férjével szépen nevelik a három gyermeküket. A legidősebb gyermek 16, a
legfiatalabb 8 éves. Margit reggel 8- délután 5-ig dolgozik, a férj este ér haza. Margit a
munka előtt elviszi a gyerekeket az iskolába, megáll egy gyorsétteremben, a kocsiban
megreggelizik, megissza a kávéját, mire beér a munkahelyére. Miután végzett a
munkájával, hazafelé menet felszedi a gyerekeket, bevásárolnak együtt, főz valami
vacsorát, tűzoltás módjára takarít, pakol egyes helyiségekben, leellenőrzi a leckét.
Mikor hazaér a férj, együtt megvacsoráznak. Miután a gyerekeket ágyba parancsolták,
hullafáradtan bedőlnek az ágyba. Beszélgetni nincs sok erejük, kicsit megpörgetik a
Facebookot és már alszanak is. Eddig ez egy átlagos magyar család életének tűnik.
Margit nem érzi jól magát a bőrében, nem szereti a mindennapjait. Igazán már azt
sem szereti, akivé vált az elmúlt 16 évben. Amikor megismertem őt, még nem tudta,
hogy mit szeretne másként, csak azt tudta, hogy ez így nem jó neki. A beszélgetések
alatt kirajzolódott, hogy igazából nem szereti a munkáját sem.
– Gondolkodtál munkahely váltáson? – kérdeztem.
–
miatt.
iskolába.

– Miért nem osztjátok be a férjeddel a gyerekek utaztatását?

– Mindig így volt, most miért lenne másként. Szerintem ezen nem lehet változtatni,
a férjem amúgy sem lenne partner ebben.

– Mit érzel? Szeretitek egymást?

– Talán.

Egy idő után adódott a következő erős kérdés, mégpedig, hogy miért nem változtat,
ha egy helyzetben rosszul érzi magát. Azt válaszolta, hogy egy nőnek ez a dolga. Már
az anyukája is így nevelte fel őket, az normális, hogy besokall néha az anyuka.

– És akkor, hogy lesz tovább? – kérdeztem.

– Fogalmam sincs – válaszolta – Majd eljövök időnként és megnyugszom attól, hogy

jól kipanaszkodom magam.

– El tudod képzelni, hogy beszélj ezekről a férjeddel?

– Nem szeretnék, mert nem tudnék jól reagálni a kialakuló konfliktusra. Elragadnak
az érzelmeim és nem tudok megszólalni.

–Könnyebbség lenne, ha fel tudnál készülni a konfliktushelyzetekre? Ha meg tudnád

erősíteni magad belül, hogy tisztán lásd, mit szeretnél és azt hogyan tudod elérni?

– Persze. De nincs sok önbizalmam se, úgyhogy szerintem nem fog menni.
– Szándékodban áll elindítani a változást?

–Igen.

Margit régóta automata üzemmódban járt, sodródott az árral. Nem igazán tett azért,
hogy jobb legyen, és ennek is megvan az oka. Egyrészt a tanult, látott, örökölt
berögződések, másrészt hiányzott az az önbizalom és önbecsülés, ami megtámasztotta
volna őt egy beszélgetés során. Egész egyszerűen nem hitte el, hogy neki jár, hogy
olyan életritmusa lehessen, amiben jól érzi magát. Hogyan is tett volna lépéseket
önmagáért? Gátló tényezőként megnevezte a férjét, a társadalmi megítélést, a
nagyszülőket, akik messze laknak. És persze mindnek van alapja, de én úgy látom,
hogy bármi is a változásra váró helyzet, a legnagyobb gátló tényezők mindig mi,
magunk vagyunk. Ugye milyen jó hír?
Önmagad mentális erejét befolyásolja, hogy mennyire ismered az élet törvényeit,
mennyire készíted fel magad egyes helyzetekre, milyen megoldási stratégiáid vannak,
és milyen módszereket ismersz egy-egy veszély elhárítására.

Az teszi jobbá az életedet, ha teszel érte. Ha beengeded magad ismeretlen

szituációkba, persze, miután stratégiád is van a helyzet megoldására. Ezért fontos a
felkészülés, önmagad megismerése, a reakcióid feltérképezése és adott esetben azok
előre eltervezése. Nem csak az határozza meg, hogy hogyan jössz ki egy szituációból,
hogy mi történt, hanem a te felkészültségeden alapuló reakciód.
A mentális erőm képlete:

önbizalom + érzelmeim azonosítása, elfogadása után a tényekre fókuszálás + stratégia

alapján cselekvés a sodródás helyett

Ha tudatosan élünk, akkor az egy erőtől duzzadt helyzet. Képesek vagyunk a

megújulásra, aktívak vagyunk, teszünk azért, hogy amit szeretnénk, az
megvalósuljon. Nem biztos, hogy mindig sikerrel járunk, de igyekszünk jó irányba
haladni. Megtanuljuk felismerni a problémáinkat, uralni az érzéseinket, elemezzük a
helyzetünket és aktívan, előremutatóan reagálunk rá. Stratégiánk van az élet egyes
területeire. Ismerjük a számunkra félelmeket generáló helyzeteket, és felkészülünk az
elkerülésükre vagy a megoldásukra.

Hogyan működnek a mentálisan erős, tudatosan élő emberek?

Az élethez és az emberi mivoltukhoz való hozzáállásukat érdemes elsajátítani.
1, Nyereség-nézőpont
Olvastam egy amerikai kutatást, amelyben azt vizsgálták, hogy a negatív vagy a
pozitív információra figyelnek-e jobban az emberek. Biztos sejted már most, hogy
mi lesz a kutatás eredménye, de azért leírom. Két csoportra osztották a kutatásba
bevont jelentkezőket. A kutatók koncepciója szerint ugyanazt a történetet az egyik
csoportnak a negatív, a másiknak a pozitív aspektus alapján tálalták. A „pozitív
csoportnak” azt mondták, hogy van egy konkrét műtéti eljárás, amelyik 70 %-ban
sikert eredményez. A „negatív csoportnak” úgy tálalták, hogy 30 %-ban
sikertelenséget eredményez ugyanaz az eljárás. A pozitív csoportnak tetszett az
innováció, a negatív csoport ellenezte. Egy hasonló tesztet elvégeztek egy másik
csoporttal, akiket ugyanígy ketté választottak. Egy képviselő munkájának
megítélésére voltak kíváncsiak. A „pozitív csoportnak” azt mondták egy adott hír
kapcsán, hogy egy képviselő a munkája során megmentette a munkahelyek 40 %-át. A
„negatív csoportnak” pedig azt domborították ki, hogy a képviselő a munkahelyek 60
%-át elveszítette. Az eredmény itt is ugyanaz lett, mint az előző tesztnél. A nyereség
nézőpont alapján tálalt történet megnyerőbbnek bizonyult mind a műtéti eljárás, mind
a képviselő megítélésében. Később mindkét csoportnak megmutatták a másik
nézőpont alapján is a történetet. A pozitív csoport mindkét nézőpont esetén
megmaradt a „tetszik” álláspontnál, azonban a negatív csoport nem másította meg
elmarasztaló véleményét. A kutatók végül arra a megállapításra jutottak, hogy az
agyunk erősebben reagál a negatív, azaz a veszteség nézőpontra, és ha már
kialakítottuk a veszteség hozzáállásunkat, akkor sokkal nehezebben váltunk a
nyereség álláspontra. Éppen ezért rendszeresen edzenünk kell a pozitív
látásmódunkat.

Hogyan erősítsük a nyereség-nézőpontunkat?

Például, ha panaszkodunk valaki vagy valami miatt, akkor a panaszáradat végén

találjunk olyan tényeket, ami alapján pozitív hangvételre tudunk váltani. Ha úgy
érezzük, hogy rossz napunk van, keressünk jó néhány pozitív (nyereség) történést
vagy pillanatot is a napunkban. Idővel az agyunk felveszi a ritmust, és a továbbiakban
majd automatikusan, vagy legalább is könnyen át tud kapcsolni olyan nézőpontra,
ami az idegállapotból az öröm állapotába hangol bennünket.
FELADAT:

Írj
mondatba
pontban, hogy milyen jót találsz benne, ha pozitív szemüvegen keresztül nézed.
2, Időt adni magunknak
A mentálisan erős emberek nem sürgetik magukat. Ha kérdezik őket, vagy döntést
kell hozniuk, időt adnak a válasznak. Ha gyorsan tudnak döntést hozni, akkor máris
megteszik, de ha nem egyértelmű a válaszuk, vagy szükség van arra, hogy
visszanyerjék a higgadtságukat, mielőtt válaszolnak, akkor nyugodt szívvel mondják
ki, hogy kell pár perc, míg átgondolják. Az őszinte időkérés még mindig jobb, mint
egy nagyobb károkat okozó hatalmas veszekedés, vagy egy elhamarkodott reakció.
3, Hála
A mentálisan erős ember tudja, hogy az élet a jóból és a rosszból áll, ezért figyelmet
szentel annak, hogy megélje, átérezze azokat a pillanatokat, melyekért hálás, hogy az
életének részei. A hálagyakorlatok azért is fontosak, mert ez a te döntéseden alapul.
Döntesz és irányítasz. Átveszed az irányítást a gondolataid felett. Ez a hála-technika
akkor is segít, ha épp beszippantott téged egy negatív gondolkodás spirál. Ezzel
megállíthatod, hogy beletekeredj, és még irányt is tudsz változtatni a nézőpontodnak.
FELADAT:
Írj le a füzetedbe minden nap legalább 10 dolgot, amiért hálás vagy.
4, Felkészülés a viharra
Ha szeretnél jól reagálni a spontán adódó helyzetekben, akkor fel kell készülnöd a
nehézséget okozó tényezőkre. Már amennyire lehet. A világ minden veszélye ellen
nem tudjuk felpáncélozni magunkat, de a felkészülés képes könnyíteni a nehéz
helyzeteken. Nem kell állandóan résen lenned a nap 24 órájában, az nagyon
kimerítene. Inkább csak átgondolva az eshetőségeket, felkészülsz bizonyos
helyzetekre. Így stabilabb leszel lelkileg, mert nem sodródsz kiszolgáltatottan, hanem
tudod, hogy tettél a kiszámíthatóságért valamit. Ez nyugalmat ad.
Van egy ismerősöm, Ildi, aki minden évszakban hord esernyőt a táskájában. Amikor
rákérdeztem, hogy mi jó van abban, ha olyan napokon is nehezíti a táskáját, amikor
semmi esély az esőre, akkor azt mondta, hogy így nem kell gondolkodni azon, hogy mi
történik, ha hirtelen csapadékosra fordul az idő. A rizikót nem kell vállalnia egyetlen
napon sem. Mindegy mit vesz fel, mindegy, hogy épp mit produkál az időjárás, ő
sosem gondolkodik azon, hogy mi lesz, ha elered az eső vagy esni kezd a hó.
Tehermentesíti az agyát, nincs miért félnie attól, hogy valaha is csurom vizes lesz a
ruhája. Eleinte furcsának tűnt nekem ez a megoldás, de később, mikor átültettem egy
másik helyzetre a felkészülés és a tehermentesítés összekapcsolását, akkor rájöttem,
hogy ez egy klassz dolog. Nem a kiszolgáltatott, bizonytalan helyzetet választotta.
Tudta, hogy az időjárást nem tudja befolyásolni, de tud tenni azért, hogy ne járjon
rosszul. Viszont nem akart minden egyes elinduláskor mérlegelni, sem kockázatot
vállalni, ezért úgy döntött, hogy felkészült lesz és így ezzel a kérdéssel éles helyzetben
nem kell foglalkoznia.
5, Ismerni a vészhelyzeti reakciót
Amikor valami vészhelyzet áll elő, akkor a túlélő ösztönünk, azaz az Üss vagy fuss!
bekapcsol valamit nálunk. Ez egyénenként eltérő lehet, de alapjaiban három
reakcióval számolhatunk. Az egyik, hogy felvesszük a kesztyűt és adrenalinnal telve
megküzdünk a feladattal. A másik, hogy lefagyunk, és megnémulva kővé dermedünk.
A harmadik, hogy megmozdulunk, de inkább elhagyjuk a helyszínt és nem küzdünk.
A te vészhelyzeti reakciód milyen? Te mit teszel egy olyan helyzetben, ami váratlan
és fenyegető?

Amikor a klienseimet kérdezem ezügyben, akkor általában egy rablás vagy támadás
képkocka ugrik be nekik. Hogy mit tennének, ha megtámadná őket valaki. De nem
csak az ilyen extrém helyzetet élhetjük meg Üss vagy fuss! jelenetnek, ugyanis a kulcs
az, hogy váratlan és/vagy fenyegető helyzetről beszélünk. Gondolhatunk itt arra is,
hogy mit tennénk, ha a munkahelyünkön a nagyfőnöknek épp prezentáljuk a
nagyszerű ötletünket, amikor is valami váratlan és a lelki egyensúlyunkat,
önbizalmunkat, hitünket csorbító helyzet áll elő. Egy olyan igazi cikis, kínos szitu,
amiben úgy érezzük, hogy menten megsemmisülünk. Elszállhat a gépünk, beszólhat a
főnök, vagy összeakad a nyelvünk. Ez nem mindenkinek okoz megsemmisülés érzést,
de azért sokan rettegnek egy ilyen helyzettől. Engem az ilyen szituációk nem hoznak
igazán zavarba, de ez nem volt mindig így. Viszont, ahogy szép lassan beleengedtem
magam a félelmetes szituációkba, úgy növekedett a komfortzónám. Amikor először
hívtak előadást tartani, akkor izgultam. Sőt, nagyon izgultam. Rettegtem attól, hogy
felsülök. Persze, hogy bakiztam is, hiszen akkor még nem tudtam kezelni az
izgatottságomat, vagy az ismeretlen helyzeteket. Az első alkalom után leültem, és
összeírtam, hogy mik voltak azok, amikkel nem tudtam semmit sem kezdeni.
Merthogy az én vészhelyzeti reakcióm a lefagyás. Másodlagosan pedig az
elsomfordálás. Egyik sem jó megoldás egy előadás közepén. Tehát a felsülés
pillanatában valahogy sikerült továbbrugdosni magam, de végig az járt a fejemben,
hogy ez irgalmatlan rosszul sikerült. Lelombozódtam, csökkent az önbizalmam.
Miután eleget sajnáltam magam, leültem és megírtam a mivel-nem-birok-el listát.
Mindegyikre készítettem egy stratégiát. Annyira jól sikerült a felkészülés, hogy a
következő alkalommal, mikor valamelyik baki beütött, már tudtam, hogy miként
kezeljem azt. Sokkal nagyobb nyugalommal mentem a többi előadásomra. Olyan
voltam, mint az esernyős Ildi, akiről az előbb meséltem. Egyszerűen nem kellett az
előadás előtt azzal terhelnem magam, hogy cidrizek a lehetséges bakitól. Szóval,
engem már nem zökkent ki a főnök beszólása, vagy a technika ördöge.
Hozzáteszem, mikor elkezdtem dolgozni az önismeretemen, az önelfogadásomon,
akkor egyre erősödött bennem az a megnyugtató „vagyok, aki vagyok” érzés, amire
mindig támaszkodni tudtam. Azért beszélek valakivel, vagy valakihez, mert célom
van. Az előadásomnak célja van, szeretnék valamit átadni a nézőknek. Amint
elfogadtam, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, és azt teszem épp, amit tennem kell,
akkor teljesen megnyugodtam. Nem kérdőjeleztem meg a helyemet. Ha már az adott
helyzetben vagyok, szolgálni fogok azzal, amit tudok. Adni akartam és nem kapni.
Ezzel helyreállt a lelki békém, mintha csak valami felsőbbrendű, nagyobb terv
részeként dolgoztam volna éppen. Hátradőlhetek, az univerzum intéz mindent, csak
maradjak önazonos, tiszta csatorna.

Visszatérve a vészhelyzeti reakciókra, azért is jó, ha tudod, hogy miként reagálsz

váratlan, fenyegető helyzetben, mert ha jól dolgozol vele, akkor variálni is tudod az
adott reakciót az adott szituációnak megfelelően.

Például, ha a harcias típus vagy, akkor az a viselkedés nem biztos, hogy célravezető,
ha a főnököddel beszélsz. Ha lefagyós típus vagy, akkor a leblokkolás nem jön jól
neked egy előadásod során. Ha elsomfordálós vagy, azt viszont nem lehet jól bevetni
egy megbeszélésen. Nem venné ki jól magát, ha beszéd közben összeakad a nyelved,
felgyorsul a pulzusod, te pedig se szó, se beszéd kivonulsz a tárgyalóból.

Ha ügyesen variálod a megoldásokat, akkor a főnök szobájában csendben maradsz,

az előadáson elnézést kérsz a tüsszentésért/nyelvbotlásért, és minden megy tovább.
A tárgyaláson pedig légzéstechnikával, visszaszámolással lelassítod a pulzusodat,
mosolyogsz és újra felveszed a beszélgetés fonalát.
6, Elfogadóan állni az élethez
Már beszéltünk arról, hogy az élet nem csak jó és nem csak rossz dolgokból áll, hanem
jóból is és rosszból is. Minden jó dolognak van olyan aspektusa, olyan része, amiért
nem fogunk rajongani. Legyen szó párkapcsolatról, a munkakörünkről, vagy saját
magunkról. Ennek elfogadása hozzásegít bennünket a rugalmasságunk fejlődéséhez.
Emlékszem, amikor régen arra vágytam, hogy csak jó dolgok történjenek velem. Nem
akartam kapni a rosszból, csak a jóra vágytam. Leszögezhetjük, hogy akkor nem sokat
tudtam az életről. Ha valaki akkor mondta volna nekem, hogy a világ duális, és
mindkét oldal egyszerre van jelen mindenben, akkor valószínű, hogy kamaszos
flegmasággal elzavarom. Később, mikor már anya lettem, akkor elég világossá vált,
hogy az életben nem lehet kikerülni a negatív élményeket, kár is harcolnom a sötét
oldal ellen. Nem lehet eltüntetni.

Szóval, nem maradt más, mint elfogadni, hogy a jó és a rossz együtt jár, nem léteznek
külön. Noha evidensnek tűnik, de érdemes elidőzni ennél a gondolatnál, mert segíteni
tud akkor, amikor éppen nehéz élethelyzetben vagyunk. Ha épp leszálló ágban vagy
valamiért, akkor emlékeztesd magad arra, hogy az élet nem kibabrál veled, hanem ha
van jó időszak, akkor azt biztos meg fogja szakítani néha valami nehezebb feladat.
Egyébként is, amilyen volumenű az álmunk, akkora lesz a feladat is, amit el kell
végeznünk érte. Mondhatnám azt is, hogy amilyen magasra fel akarsz mászni, pont
annyi erőfeszítést kell beletenned, hogy felérj a csúcsra. Ám, ha van egy álmod, és
tenni kell érte, akkor nem ér megsértődni a folyamat közben. Már csak azért sem,
mert az ellenállás csak nehezíti a teremtést.
7, A 100 pontos kérdés
A mentálisan erős emberek nem restek feltenni egy fontos kérdést maguknak egy nap
akár többször is. Ez pedig így hangzik:

Amit most gondolok vagy mondani/tenni akarok az segít engem vagy hátráltat?

És hogy miben? Természetesen a hosszabb távú cél elérésben. Mert lehet, hogy
jólesne leordítani az arrogáns főnököt, de amíg nem akarok munkahelyet váltani,
addig nem biztos, hogy ez a jó megoldás hosszú távon. Rövid távon fix, hogy megéri,
mert legalább kiadom a dühömet, de hogy finoman fogalmazzak, ezzel magam alatt
vágom a fát. Nem csak konfliktushelyzetben érdemes ezt a kérdést feltenni. Ha kettős
érzéseid támadnak, az például gyanús lehet. Ha szívesen heverednél le sorozatot
nézni, de megígérted előző este magadnak, hogy másnap tornázni fogsz, és most a
lelkifurdalás kezd piszkálni téged, akkor tedd fel magadnak a kérdést. Segít ez engem
a hosszú távú céljaimban? Elismerem, a kérdésnek akkor van igazán értelme, ha
léteznek céljaid, de arra nem is gondolok, hogy nincsenek. Mert ha nem is tudatosan
készülsz A-ból B-be eljutni, de azért vágyaid biztos vannak, csak épp lehet, hogy nem
teszel azért, hogy megvalósuljanak.

Felteszem, hogy szeretnél utazgatni, vagy nyugdíjasként egy biztos megélhetéssel

tengetni a napjaidat. Ha ez már megfogalmazódott benned, az is egy cél lesz, csak
még nem került át a „jó lenne” dobozból a „teszek érte” dobozba. Ha szeretnéd, hogy
legyen megtakarításod, de a fizetésed 80 százalékáért megrendeled a fél IKEA
katalógus termékeit, akkor a kérdés rendkívül hasznos lehet számodra.
A gondolataidra is megéri figyelni. A rosszakra és a jókra egyaránt. A rosszakra azért,
mert gyengítenek téged és ezért tennivalód van velük, a jókra pedig azért, mert
erősítenek téged és megpihenhetsz rajtuk, amikor odakint tombol a vihar. A gyengítő
gondolatoknak húzz kordont, állítsd meg azokat, és világíts meg a fejedben helyettük
pozitív gondolatokat, hogy mentálisan erősebbé válhass. Engedd, hogy a jó
gondolataid minél többen legyenek és minél nagyobb figyelmet szentelj nekik.
Ha negatív érzéseid vannak, tedd fel magadnak a kérdést. Ez a gondolat erősít vagy
gyengít engem?

Ha szidod vagy leértékeled magad valamelyik tettedért, tudatosítsd magadban, hogy

mit csinálsz. „Ez a gondolat gyengít engem, én viszont azon akarok gondolkodni,
ami előrevisz, ami támogat, amiből erőre kapok.”
8, A negatív befolyás
A mentálisan erős emberek nem engedik, hogy olyan személyek véleménye hasson
rájuk, akik az adott területen nem értek el eredményt. Megfigyelted, hogy sokan akkor
is véleményt alkotnak egy adott témáról, ha nincs is róla tapasztalatuk? Itt van
példának egy ismerősöm, Gabi, aki egy multi cégnél dolgozott, egészen jó fizetésért,
azonban szeretett volna inkább a hobbijából megélni, és saját vállalkozást nyitni.
Mikor már eléggé érlelődött benne, hogy a gondolatokat tettre váltsa, akkor mesélt
a tervéről néhány embernek. Ezen emberek között volt, aki soha életében nem
vállalkozott, nem szeretett új vizekre merészkedni, tele volt a szüleitől örökölt
félelemmel a komfortzóna elhagyását illetően. Ennek ellenére, vagy ennek okán, ő
volt az, aki a leginkább le akarta beszélni Gabit a tervéről. Félelmetesnek,
bizonytalannak titulálta a vállalkozói létet. Valahányszor Gabi beszámolt az új útra
lépésének fejleményeiről, ez a jóbarát igyekezett lebeszélni róla, nem támogatta őt,
nem ötletelt vele, hogy miként lehetne jobb ez a vállalkozás, csak azt hajtogatta, hogy
járt utat a járatlanért elhagyni felelőtlenség, és rossz ötlet. Szerencsére Gabi a saját
megérzése után ment, és nem engedte lehúzni a lelkesedését. Utóbb bebizonyosodott,
hogy jól tette, mert boldog és sikeres vállalkozóként él azóta is. Ha Gabi enged egy
olyan ember befolyásának, akinek tapasztalata nincs, csak félelme az adott ügyet
tekintve, akkor nem váltotta volna valóra az álmát.
9, Arra fókuszálni, amit irányítani lehet
Felteszem, hogy az ismeretségi körödben találsz olyan személyt, aki olyanon is
mérgelődik, olyan problémába is beletekeredik, amelyre nincs hatással. Már maga
az a tény is képes pánikba sodorni, hogy valamire nincs ráhatásunk, nemhogy, ha
még fókuszálunk is azokra. Ha mentálisan erős ember szeretnél lenni, akkor meg kell
tanulnod megkülönböztetni azokat a területeket, melyeket kontrollálni tudsz azoktól,
amelyekre nincs hatásod. Amikor sikerült így szétválasztanod a problémád részeit,
akkor pedig arra fókuszálni, amin tudsz változtatni, és meg is tenni a változáshoz
szükséges lépéseket.

Assisi Szent Ferenc imájában is olvashatunk erről.

Uram, adj türelmet,

Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,

Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,

Amit lehet, és adj bölcsességet,

Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
10, Meghúzni a határokat
A klienseim körében ez általában nehéz és félelmetes feladat, ebből is látszik, hogy
a tudatos életvezetés részeként ezt meg kell tanulni.

Te képes vagy a határaid meghúzására? Sokan azért ódzkodnak tőle, mert nem
akarnak megsérteni másokat, semmiképpen sem szeretnék, hogy csalódjanak bennük.
Ugyanakkor szenvednek attól, hogy valaki átlép a láthatatlan határvonalon. Nem
mindenki tud olvasni a sorok között, nem mindenki figyel meg bennünket annyira,
hogy tudja, mi az, amit nem kellene nálunk erőltetni, ezért érthető és világos módon
kell meghúznunk a határainkat.
Ha emlékszel még Margit történetére, akkor ott ráláthattál, hogy milyen az, amikor
valaki nem veszi figyelembe a saját igényeit, és nem fekteti le a határvonalakat mások
számára. Kimerül, kiég, magányosnak érzi magát, boldogtalan lesz. Milyen egyéb
jelei vannak annak, ha valaki nem húzza meg a határokat? Például, ha kerülsz egyes
személyeket, mert általában kimerítenek, mindig kérni akarnak tőled valamit. Az is
intő jel, ha legtöbbször úgy érzed, hogy te mindig adsz másoknak, de te nem
számíthatsz senki támogatására. Ha úgy érzed, hogy legszívesebben mindent itt
hagynál és egy teljesen más életet élnél, az is annak a jele, hogy bizonyos területeken
nem képviseled magad, nem mondasz nemet, ha kellene. De van még valami, ami arra
hívja fel a figyelmedet, hogy ideje körberajzolni, hogy ki vagy és hogyan szeretnél
élni, ez pedig nem más, minthogy nincs időd magadra. Ez ugye azt jelenti, hogy mások
igényét a sajátod elé helyezed.

Honnan lehet tudni, hogy a saját boldogságodra nemet mondasz, míg más személy
boldogulására pedig igent?

Például:

• lemondasz a saját tennivalódról, csak hogy másnak könnyebb legyen

• amikor valami problémád van, nem szólsz róla

• olyat teszel, ami másoknak hoz örömet, előnyt, de számodra hátrányt

jelent

• engeded, hogy téged hibáztassanak az ő dolgaikban

• olyan személyek kívánságait tartod szem előtt, akik egyébként bántanak

téged, akikre nem számíthatsz
• elfojtasz érzelmeket, csak azért, hogy ne kelljen visszautasítani valamit

• nem mered vállalni az érzéseidet, a gondolataidat, nehogy konfrontálódj

másokkal

Valójában miről van szó, amikor meghúzod a határaidat? Igent mondasz magadra.
Ezt mondd utánam, hangosan: „Mostantól igent mondok magamra, ha a helyzet azt
kívánja. Ettől még szerethető vagyok. Jogom van a saját igényemet figyelembe
venni.”
Talán könnyebb lesz ezen a területen fejlődni, ha megnézzük, hogy mit eredményez
az, amikor odafigyelsz a saját határaidra, és jelzed is azt mások felé.
A párkapcsolatban lefektetitek a szabályokat, mindenki pontosan tudni fogja a
szerepeit, hogy mit tehet meg és mit nem annak érdekében, hogy ez a párkapcsolat
tartós maradhasson.

Az emberi kapcsolatokban kiszámíthatóvá válik, hogy ki, mire kérheti meg a másikat,
mit várhat el a másiktól. Nem lesznek kínos visszautasítások vagy sértődések.

Tisztább emberi kapcsolatokat hoz, amelyben biztonságos tér van arra, hogy minden
szereplő önazonosan működhessen. Úgy, hogy közben biztonságban érzi magát a
másik mellett.

Szóval, az, ha erősítesz a határhúzásban, nem csak a saját lelki egészségedet és

mentális erődet fogja támogatni, hanem sokkal tisztább, kezelhetőbb és örömtelibb
emberi kapcsolatokat eredményez.

Mit takar a határaink meghúzása?

Röviden összefoglalva:

Mentálisan: hogyan kezeljenek az emberi kapcsolataidban. Mit engedhetnek meg

veled szemben, mit nem.

Fizikailag: A személyes tered kijelölése, hogy biztonságban és kényelmesen érezd

magad mások társaságában. Nem kell ölelkezni vagy kezet fogni, ha nem akarsz.

Érzelmileg: A többiek tartsák tiszteletben az érzéseidet, hogy jó lelki állapotban

maradj.

Idődben: Tartsd tiszteletben a saját prioritásodat.

Tárgyak: A saját tárgyaid (vagy pénzed) hozzád tartoznak, eldöntheted, hogy mit
teszel vele, kinek adod vagy nem adod oda.

Kommunikáció: Vannak témakörök, amelyekről nem szívesen beszélsz, és jogod van

nem belefolyni az adott beszélgetésbe, megteheted, hogy nem válaszolsz. „Erre a
kérdésre nem szeretnék válaszolni.”

A nemet mondásról szerettem volna még idecsatolni, hogy nem csak úgy utasíthatunk
vissza egy segítségkérést, hogy szimplán nemet mondunk. Bár ahhoz is jogunk van,
hogy indoklás nélkül felelhessünk nemet.

Néhány példamondatot hoztam arra az esetre, ha szívesen segítenél valakinek, csak

nem úgy, ahogyan ő azt kigondolta:

• Sajnos most nem tudom ezt megtenni neked, de szívesen segítek keresni
valakit, aki ezt megteszi.
 • Megtisztelő, hogy engem kérsz fel erre a feladatra, de nem vállalhatom
el, mert akkor a saját dolgaimmal fogok lemaradni és az feszültséget
fog bennem okozni.

• Nem szeretnék kölcsön adni neked, de szívesen ötletelek veled, hogy

kihez fordulhatnál.

• Nem tudlak elkísérni bevásárolni, de van tíz percem, amíg telefonon

beszélhetünk útközben.

• Nem szeretnék elmenni a szüleidhez, mert a látogatás során általában

idegesek vagyunk és utána veszekedés van itthon. Menj te, érezd jól
magad, én maradok.

Még két dolgot szeretnék ebben a pontban megemlíteni. Az egyik az, hogy nem csak
a határok meghúzására kell törekedni a tudatos életvezetés során, hanem arra is, hogy
meglássuk és elfogadjuk mások határhúzásait is. Ha odafigyelünk a másik fél
személyiségére, akkor sejthetjük, hogy mi az, ami módon kapcsolódhatunk hozzá, de
ha elbizonytalanodunk, hogy mi fér bele a másiknak és mi nem, akkor segíthetjük őt
a kérésünkkor azzal, hogy előre leszögezzük, szabad nemet mondania, de szeretnénk
feltenni neki egy kérdést. Amennyiben nemet mondana szívesen, akkor tegye meg
nyugodtan, mert meg fogjuk tudni oldani másként. Ha valakitől nemleges választ
kapunk egy kérésünkre, legyen szó kölcsönről, szívességről, vagy egy ölelésről, akkor
pedig ne álljunk neki meggyőzni őt, ne akarjuk, hogy a mi kedvünkért átgázoljon
saját magán.

Még egy kis háttérinfót akartam hozni ahhoz, hogy milyen okok miatt mehet nehezen
valakinek meghúzni a határait. Az is lehet, hogy magadra ismersz, de ezt az
információt használhatod ahhoz is, hogy felismerd a kapcsolataidban, hogy átléped-
e a másik fél határait – tudattalanul akár.
Akiknek általában nehezen megy nemet mondani, vagy védeni a saját lelki
biztonságukat:

Alkoholista szülők felnőtt gyermekei, bántalmazó gyermekkori közegből felnőtté

váló személyek, mentális zavarral élő szülők gyermekei, bántalmazó párkapcsolatban
élők, társfüggők, vagy épp önbizalomhiánnyal küszködők, akiket a megfelelési
kényszer hajt.
A felsoroltak közül több fedi egymást, csak szerettem volna, ha elég jól látszik, hogy
kiktől várható, hogy nehezen fogják meghúzni a határaikat.

Ha határátlépő emberrel állsz szemben, gyakran kell emlékeztetni magad arra, hogy
jogod van nemet mondani. Ők azok, akik kétszer, háromszor is nekifutnak egy
kérésnek. Igyekeznek orvosolni a „kifogásodat”, vagy érzelmileg próbálnak rád hatni,
mondhatni zsarolni téged, hogy mégis megtedd azt, amire nemet mondtál első körben.
Ha azt szeretnéd, hogy komolyan vegyék a határaidat, a nemleges válaszodat, akkor
először is erősítsd meg az önmagad iránt érzett tiszteletedet. Ha ez megszilárdul,
könnyebben fogod képviselni magad.
11, A megérzések
Feltételezem, hogy te is bántad már meg egyszer-kétszer, hogy nem hallgattál a
megérzéseidre. A megérzéseink rendkívül jó iránymutatók, hogyha képesek vagyunk
azonosítani magunkban a felbukkanásának célját.
Több kliensemtől is hallottam már, hogy akár párkapcsolati ügyben, akár más
döntéshelyzetben volt egy megérzésük, amit igen jó lett volna, ha követnek, ehelyett
azonban elbizonytalanodtak és a kishitűségük, az önbizalmuk hiánya nem engedte,
hogy a megérzésük után menjenek. Megmagyarázták maguknak, hogy miért nem
érdemes hallgatniuk a megérzésükre.
Dr. Judith Orloff amerikai pszichiáter azt írja az egyik könyvében, hogy a megérzést
abból lehet legkönnyebben felismerni, hogy nem gondolkodásból fakad, hanem
valami zsigeri érzés formájában tűnik fel. A kutatások szerint a megérzéseink 90 %-
ban helyesek, tehát érdemes foglalkozni velük.
Magam is futottam már bele többször abba, hogy nem hallgattam a megérzéseimre,
pedig jobban jártam volna, ha nem hessegetem el azzal, hogy ez valószínű, hogy csak
a gondolataim által kiváltott félelmem felhangosodása. Ha racionalizálni kezdem a
megérzésemet, akkor eltávolodhatok tőle, hiszen a hozzá kapcsolt gondolatom lesz
onnantól kezdve a fővezér. A megérzés pedig éppen attól megérzés, hogy nem
gondolkodtunk rajta, hanem sugallatot kapunk, hogy jobban járjunk. Talán a
tudatalattink üzenete ez, mert sok olyan információ részletet is érzékelünk, amelyre
nem emlékszünk, amit nem kapcsolunk össze, átsiklunk felette, de az agyunk látja,
érti és a mi érdekünkben megpróbál egy kicsit közelebb vinni bennünket a tudatos
döntéshozatal sejtjeihez.

A rendőrségi kimutatások szerint az utcán történő kirablás áldozatai nagy arányban

számolnak be arról, hogy volt egy sugallatuk, hogy át kellene menni az utca
túloldalára, de nem hallgattak a megérzéseikre, vagy mert nem akarták megbántani
azt az ismeretlent, akit veszélyesnek tituláltak, vagy mert nem akartak engedni a
félelmüknek. A kimutatás alapján azt gondolom, ha rossz érzésünk támad, akkor
minden további nélkül forduljunk ki az adott helyzetből. Inkább így tévedjünk,
mintsem a testi (lelki) épségünket kockáztassuk.
12, Dönteni nehéz?
Ez is egy jó téma. A klienseim gyakran számolnak be arról, hogy nehezen döntenek.
Mindig a legjobb megoldást akarják választani, és attól félnek, ha valami mellett
voksolnak, akkor egyrészt lemaradnak a többi választás előnyeiről, másrészt félnek
attól, hogy mi történik majd, ha mégsem jól döntöttek. Talán neked is ismerős ez a
dilemmázgatás a döntéseid meghozatal előtt.
Patrick James McGinnis amerikai kockázatitőke-befektető szerint háromféle döntés
létezik: magas és alacsony kockázatú, továbbá kockázatmentes.

Napjainkban túl sokat mérlegelünk, hatalmas a választék, bármit is szeretnénk

megvenni. Online vásárláskor egy egyszerű használati eszköz esetében is sokszor
átrágjuk magunkat a véleményeken, majd a rostánkon fennmaradt néhány lehetőséget
átfuttatjuk az összehasonlító funkcióval. Jól akarunk dönteni.
Nincs könnyű dolgunk a döntéseink meghozatalában. A kockázatmentes döntésekről
sokat nem kell beszélni, ezek azok a választásaink, melyek nem rendelkeznek nagy
téttel. Nem igazán tudunk rosszul dönteni, vagy ha mégis, akkor nem borít meg
bennünket érzelmileg. Olvastam egy felmérést, melyben azt írják, hogy naponta 35
ezer döntést hozunk meg. Mielőtt erről olvastam, sosem gondolkodtam ezen, bár
soknak tűnik ez a szám, de akár még valós is lehet. Mondjuk, nyilván van különbség,
hogy valaki hány fronton tevékenykedik egy nap, de ha vitatkozunk is a számokkal,
azt elismerhetjük, hogy valóban sok döntést hozunk meg 24 óra alatt. Gondoljunk
csak bele, ha valaki ébredés után megnyitja a Facebookot, folyamatosan döntéseket
hoz a hírfolyamában. Erre kattint, arra nem. És akkor még lehet, hogy csak tíz perc
telt el a napból.

A döntésünkben szerepet játszik a FOMO (Fear Of Missing Out), azaz félelem a

valamiből való kimaradástól, illetve van már egy további változata is ennek a
jelenségnek, ez pedig a FOBO (Fear Of Better Option), azaz félelem a jobb
lehetőségtől. Vagyis annak kihagyásától. Bármennyire is vágyunk arra, hogy legyen
választási lehetőségünk, a nagy választék nyomasztó hatással van ránk.
Az alacsony kockázattal járó döntéseinkben sokszor olyan ember véleményére
hagyatkozunk, akit kompetensebbnek gondolunk saját magunknál. Ha később
kiderül, hogy mégsem bizonyult a legjobb választásnak, akkor sincs hosszú távú
következménye. Talán azt mondjuk majd, hogy jobb lett volna másként dönteni, de
jól van. Ettől még simán tudunk egy jót aludni este.
Az igazán izgalmasak a magas kockázatú döntések, mert ezeknek általában jelentősek
a következményei. Akkor is, ha jól választunk, meg akkor is, ha nem. Hogyan lehet
ilyenkor jó döntést hozni?
Biztosan lesz benne egy adag megérzés, egy adag tényelemzés, és talán szakértőt is
bevonsz majd, mielőtt meghozod a végleges döntést. Azonban ne felejtsük el, hogy
gyakran el kell engednünk a jó döntésre vonatkozó garancia igényünket, hiszen
bármilyen döntést is hozunk, ha nem hozta a várt eredményt, lehetőségünk van újra
döntést hoznunk. Talán nehéz eldönteni, hogy elvállalj-e egy állást, de ha
megvizsgáltad az előnyöket, hátrányokat, és az érzéseidre is hallgatsz, még akkor is
előfordulhat, hogy egy év múlva másik állást keresel majd. Nem tudsz garantáltan jó
döntést hozni. Senki sem tud. Vannak azok a választások például, amelyek rövid távon
nagyon jó következménnyel járnak, hosszú távon meg nem. Vagy fordítva. Mivel
semmire sincs garancia, és gyakran az új élethelyzet más megvilágításba helyezi az
egykori döntésünket, így talán egyet tehetünk csak, hogy halogatás helyett,
megvizsgálva mindent, amire kiterjed a figyelmünk, a tőlünk telhető legpontosabb
hozzáállással igent mondunk valamire. És akkor még nem is esett szó a döntések
spirituális megközelítéséről. Ha valami megtörtént, annak biztosan úgy kellett
történnie valamilyen – talán most még nem érthető – okból kifolyólag.
Azonban, ha már igent mondunk, ne tipródjunk, ne rágódjunk a helyességet illetően.
Ha hoztál egy döntés, menj tovább. Hogy nyugodtabb legyél, fókuszálj arra, ami miatt
azt a döntést hoztad. Ha nem bizonyult jó öltetnek, majd döntesz újra. Száz szónak is
egy a vége, nincs garancia arra, hogy a választásod tuti, hogy csak jó következményt
hoz. Arra viszont mindig lesz lehetőséged, hogy ha rosszul érzed magad, ha
boldogtalan vagy, akkor meghatározva az új célt, átgondolva, megkeresve a
lehetőségeidet, irányt változtass. Ne feledd, a sikeres emberek annak is köszönhetik
a sikereiket, hogy vállalják a döntéssel járó kockázatot és felelősséget is.
13, Megbékélni a múlttal
Ez is egy kutyakemény téma, nehéz ügy. Azonban, akinek sikerül megbékélnie a
múltjával, a múltbéli téves döntéseivel vagy valaki más rossz lépésével, annak
felszabadul a jelene és örömteli lehet a jövője. Sok kliensemnél látom, hogy nagyon
nehezen szabadulnak a múlt fogságából. Este, mikor lefekszenek aludni, akkor
álmatlanul forgolódva régi történéseken rágódnak. Hogy vette a bátorságot a
főnököm, hogy mások előtt leordítson? Miért vette meg azt a kenyérszeletelőt a
társam anélkül, hogy kikérte volna a véleményem? Miért a piros ruhában mentem a
rendezvényre, amikor az nem is áll olyan jól? Hogy mondhattam akkora hülyeséget a
meetingen? Nem azt kellett volna mondanom a barátnőmnek, hanem ezt! Miért nem
mondtam meg a magamét a pofátlan autósnak tegnap?

Rengeteg
a
erőt
véleményemet?”
meg
kérdésemre azt válaszolta: Azért.

Amikor megkaptam ezt a feleletet, arra gondoltam, hogy megbolondult. Hát, milyen
válasz ez? De mivel másokat nem tudunk, nem is szabad kontrollálnunk, ezért úgy
voltam vele, hogy talán ez egy iránymutatásnak beillik. Innentől kezdve már volt
értelme ennek a rövid beszélgetésünknek. Felhívta a figyelmemet arra, hogy igazából
tök mindegy számomra, hogy miért döntött úgy a múltban. Előrébb jutok, ha azt
keresem, hogyan lehet megoldani a kialakult problémát.
Visszatérve a múlttal való megbékélésre, tényleg nem könnyű elfogadni, ha negatív
élmények értek bennünket, vagy ha hibáztunk, de enélkül nem lesz boldog jövőnk.
Talán azért is csúszunk bele a múlton való rágódásba, mert alapvetően szeretnénk jó
emberek lenni. Szeretnénk hibamentesen működni, de ha az nem is jön össze, legalább
hadd javítsuk ki a hibánkat. Azonban a múltba már nem lehet visszamenni, már nem
bánhatnak velünk szebben a múltunkban, így az egyetlen irány az előre. Bocsássunk
meg magunknak és másoknak azért, ami történt. Keretezzük át úgy a múltból fogva
tartó történetet, hogy tovább tudjunk lépni. Találjunk benne értelmet, profitot a
veszteség helyett. Egy kliensemnek sokat segített a szakítás feldolgozásában, amikor
elengedte azt a gondolatot, hogy ő nem volt elég jó az akkori partnerének, és kicserélte
arra, hogy ők ketten nem illettek össze. Nem ugyanazt várták a kapcsolattól, nem
ugyanolyan értékrenddel rendelkeztek, de az is lehet, hogy csak nem volt jó az
egymásra találás időzítése. Az első gondolatmenet alapján őt elutasították, ő a hibás.
Ha hibázunk, azt pedig szeretnénk kijavítani. Ebben a helyzetben ez lehetetlen. Így
viszont senki sem volt hibás, egyszerűen nem passzolt a kettejük élet felé támasztott
elvárása.
A mentálisan erős emberek igyekeznek a múltbéli tévedésekből, fájdalmas
eseményekből ugródeszkát kreálni és a fejlődésükre fordítani azt a tapasztalatot.

14, Irigység helyett inspiráció

Noha az irigység rossz érzés, mégis felkerül az iránymutató érzelmek listájára. Ha
úgy érzed, hogy irigy vagy más sikereire, akkor keretezd úgy a dolgot, keresd meg azt
a nézőpontot, amelyben inspirációvá tud válni számodra az adott ember adott sikere.
Nézd meg, hogy mit irigyelsz konkrétan, és keresd meg, hogyan tudod beemelni te is
azt a szokást az életedbe, ami miatt a másik ember elérte azt az eredményt.
Ha irigy vagy mások stabil párkapcsolatára, akkor nézd meg a mögötte megbújó
szokásaikat. Mi az, amit feláldoztak azért, hogy fenntartható legyen a kapcsolatuk?
Te megtennéd ugyanazt? Sokszor a látható eredményeket irigyeljük, de az odavezető
utat nem.

Van egy ismerősöm, Berta, aki egyszer a bizalmába avatott, és bár magának is
nehezen vallotta be, de elmondta nekem, hogy elképesztő irigységet érez egy közös
ismerősünkkel kapcsolatban. Nem tud örülni az ismerősünk sikerének, mert ahogy
meglátja az új házát, az új autóját, a nyaralási posztjait, elönti a sárga irigység, a zöld
féltékenység és a piros harag. Ez a színkavalkád azonban nagyon fárasztó számára és
morálisan is kétségbe vonja a saját működését. Már olyan méreteket öltött benne ez a
taszítás, hogy állandóan kerüli őt. Nem veszi fel neki a telefont, nem akar találkozni
vele. Mit lehetne tenni? –
kérdezte.
okát.
házba
bank
Szeretett
fenntartására,
beszélgetésünk
hogy
visszafogja
E
kell,
vagy
sztori
hogy fejleszti magát, és a céljai eléréséhez mindent megtesz, ami tőle telik.

Az önbizalom
A mindennapok feladatainak megoldásában befolyásol bennünket az, hogy mit
gondolunk magunkról, és milyen képességeket érzünk magunkénak. Az önbizalmunk
kialakulásában szerepe van annak, hogy milyen környezetben nőttünk fel, mit
hallottunk a szüleinktől, tanárainktól, a barátainktól, és hogy a párkapcsolatunkban
hogyan bántak velünk. Persze, mindemellett az is számít, hogy mennyire ismerjük el
az erősségeinket, az eredményeinket. Noha mások is alakítottak az önbizalmunkon,
de mégis az számít a legjobban, amit mi gondolunk önmagunkról.
A boldogságod, az önbizalmad attól függ, hogy te mit gondolsz magadról, és nem
pedig attól, hogy mások mit gondolnak rólad.

Ha kishitű vagy, alacsony az önbizalmad, értéktelennek, haszontalannak tartod magad

és nem hiszel abban, hogy egyes helyzeteket jól meg fogsz tudni oldani, akkor ez
megakadályozza, hogy kiteljesedett életet élhess. Korlátozni tud a munkavállalásban,
a párkapcsolatban, de azt is gátolja, hogy meg tudd húzni a határaidat. Ha emlékszel
még arra, hogy milyen volt önbizalomtól duzzadva élni az életedet, akkor biztosan
emlékszel az emelt fejjel, kiemelt mellkassal történő sétákra, a magabiztos
munkahelyi kiállásodra, vagy arra, hogy eszedbe sem jutott, hogy esetleg nem jössz
be a szerelmednek. Bíztál magadban és talán bíztál a jó sorsodban is. Tudtad, hogy
helyt fogsz állni a feladataidban, és ha valami mégsem a vártként sikerül, nem omlik
össze a világ. Majd javítasz, amit tudsz, és az élet megy tovább.

Több mindenen múlik, hogy épp milyen passzban vagyunk az adott

élethelyzetünkben, életszakaszunkban, de egy erős, egészséges önbizalom jó irányba
befolyásolja az életminőségünket.

Érdemes felülvizsgálni azt is, hogy melyek azok a gyengítő mondatok, gondolatok,
működési elvek, amelyeket hoztunk a szüleinktől, nagyszüleinktől, de ma már
változtatni szükséges rajtuk azért, hogy jobban érezzük magunkat és egy jobb világot
hozzunk létre. Ilyenek azok a mondatok, amelyek a családi rendszerre vonatkoznak,
mint például „A mi családunkban nem divat vállalkozónak lenni.” vagy „Ne vágyjál
többre, mint amid van.” esetleg olyat is hallhattál, hogy „Nagyvárosban kirándulni
veszélyes.” De az is lehet, hogy a szüleid féltek az autóval való közlekedéstől és ez
a félelem rád ragadt. Lehet, hogy tényleg régen nem voltak biztonságosak az autók,
nem volt megfelelő az infrastruktúra, de már másként van.

Ilyen örökölt berögződés lehet egy vasárnapi ebéd összeállítása, vagy hogy mit hol
tárolj a lakásban. Úgy emlékszem, Popper Péter írt arról az egyik könyvében, hogy
egy hölgy kliense a kabátját nem tette le a kanapéra, csak a fogasra volt hajlandó
felakasztani. A kérdésre, hogy miért tesz így, azt válaszolta, hogy igazából nem tudja,
de az anyukájától ezt látta. Később kiderült, hogy az édesanyja pedig a nagymamától
vette át ezt a szokást. Az egész ügy mögött pedig az állt, hogy anno, a nagymama
idejében a vendégek kabátján sok esetben ruhatetű volt, így a nagymama ragaszkodott
ahhoz, hogy a kabátok ne kerüljenek a kanapéra vagy fotelre, csakis a fogasra. Ez egy
jól látható berögződés, ám számos láthatatlan is képes fogva tartani bennünket.

Ez a kis történet is azt mutatja, hogy generációkon keresztül vihetünk olyan

berögződéseket, amelyeknek akkor még volt létjogosultságuk, de napjainkban már
nincs.

Talán a te életedben is lehet olyan örökölt berögződés, amelyek valódi korlátokat

képeznek a kiteljesedésedben. Ha szándékosan mindent másként teszel, mint ahogy
a szüleidtől láttad, az is megköt téged, akkor sem a saját megoldásod szerint élsz. De
az is ide tartozik, amikor valaki fél elköteleződni, mert az édesapja vagy az édesanyja
is csak szenvedett a házasságban. Vannak, akik félnek gyereket vállalni, mert úgy
nőttek fel, hogy a gyermek teher, és a házassági nehézségek forrása.

Ha neked is eszedbe jut olyan korlátod, ami köthető a szüleidhez, akkor javaslom,
hogy keress fel egy szakembert és rakjátok rendbe ezt a dolgot. Sajnos sok embert
gúzsba köt a generációkon átívelő néma vagy épp a hangos öröksége.

Az önbizalmunk szintje megjelenik a kommunikációnkban, a

konfliktuskezelésünkben, a kisugárzásunkban és abban is, hogy hány utat látunk, ami
a megoldáshoz vezethet bennünket. Ha úgy érzed, hogy nincs elég önbizalmad, akkor
dolgozz azon, hogy mihamarabb visszanyerd, mert sokkal könnyebben boldogulsz
majd az életben.
A testbeszédünkkel is erősíthetjük az önbizalmunkat. Ha sürgősen szükséged van egy
belső támaszra, mert mondjuk, épp a főnököddel kell beszélned, amitől egyébként
tartasz valamiért, akkor ne görnyedt testtartással mássz be a küszöb alatt, hanem
mielőtt belépsz, állj háttal a falhoz, húzd ki magad, és érezd át, ahogy a gerinced
megvastagszik és megtart téged. Gyors segítségként az is használ, ha szuperhős pózba
vágod magad: húzd ki magad, emeld fel a fejed, dülleszd ki a mellkasod, a két karodat
pedig V alakban emeld fel, és mosolyogj.
A gondolataid és az érzéseid hatnak a kisugárzásodra, így, ha szükséges, rendszeresen
emlékeztesd magad, hogy nem kell restellned, titkolnod az érzéseidet vagy a
gondolataidat, hanem büszke lehetsz arra, aki vagy. Az összes küzdelmeddel,
fejlődéseddel a hátad mögött. Egészen meg fog változni a kisugárzásod, és
magabiztosabban fogod végezni a feladataidat, ha elfogadod, tiszteled és szereted
magad. Ne görnyedj a negatív gondolataid súlya alatt. Van egy megfigyelési
eredmény, miszerint, ha a velünk szemben ülő magabiztos testtartást vesz fel, akkor
általában az alacsony önbizalmú ember összegörnyed. Kialakul az alá-fölérendeltség,
már ami a testbeszédet illeti. Ha szeretnéd ezt elkerülni, akkor egyszerűen csak
tükrözd vissza a domináns személy testbeszédét.

Milyen az, amikor nincs rendben az önbizalmunk?

Nem vágunk bele új feladatokba, sokat szorongunk, megkérdőjelezzük jóformán

minden döntésünket, míg végül már nem is döntünk semmiről, vagy csak a nagyon
ismert, szinte garantált folyamatokban. Fel sem ismerjük, ha sikerünk van és nem
leszünk büszkék magunkra akkor sem, ha ügyesen megoldottunk valamit. Ha valaki
megkérdezi, hogy mi az erősségünk, akkor inkább a hiányosságainkat fogalmazzuk
meg. Azonban, ha nem erősítjük ezt a területet, akkor azon kapjuk magunkat, hogy
nem a saját igényünknek megfelelően éljük az életünket. Ilyenkor úgy érezzük,
kihasználnak bennünket, nem vesznek minket komolyan, de volt, aki úgy fogalmazta
meg ezt az időszakot, hogy úgy érezte, láthatatlanná vált. A testtartása is folyamatosan
görbült belefelé, mint aki tényleg el akar tűnni a föld felszínéről.

Ezen kívül, amit naponta megtehetsz az önbizalmad növeléséhez:

Vezess rendszeresen hála és vágynaplót!

Vegyél egy füzetet és minden este vezess fel benne két oszlopot. Az egyikbe azokat
a dolgokat írd, amelyekért hálás vagy, hogy a javadat szolgálják, a másik listád pedig
arról szóljon, hogy mire vágysz, milyen élményeket szeretnél megtapasztalni. Ha
odafigyelsz az életvezetésedre, előbb-utóbb a vágy tárgya meg fog jelenni a hála
oldalon. Figyeld csak meg!
Meditálj!

A meditáció hatékonysága nem csak a lelki, de a testi jóllétünket is támogatja.

Fájdalomcsillapító, vérnyomáscsökkentő hatású, és valóban vitalizálja a testünket,
lelkünket. Választhatsz vezetett meditációt, de kapcsolhatsz lágy, instrumentális zenét
is az ellazulásodhoz. Ha túl feszült vagyok a meditáláshoz, akkor addig próbálkozom
vele, míg nem sikerül megnyugodott állapotba kerülnöm. Van, hogy egy hosszú
lépcsőt képzelek el, amint lefelé lépkedek rajta. A lépcső alján egy fényes terembe
érkezem, ahol egy levél vár rám. Kinyitom a borítékot és elolvasom a nekem szánt
levelet. (Érdekes, hogy milyen tudatalattiból érkező üzenetekre lehet így bukkanni.)
A boríték mellett egy dobozt találok, amelybe bele tehetem az összes frusztrációmat,
haragomat, szomorúságomat. Az a doboz elnyeli, eltünteti ezeket. A rituálé
végeztével gondolatban felsétálok a lépcsőn. A meditáció zárásaként átmozgatom a
végtagjaimat, és kinyitom a szemem. Máskor pedig egy hegyi úton sétálok, vagy épp
egy tengerparton napozok. Beleélem magam a környezetbe. Elképzelem a hangokat,
a látványt és utána átadom magam valami nagyobb egységhez, a szeretethez
kapcsolódásnak.
Legyen pozitív a belső monológod!

Nagyon fontos, hogy mit mondasz magadról, a helyzeteidről, mert a napi narrációddal
megerősíted vagy rombolod az önbizalmadat. Ahogy módodban áll, dicsérd magad,
adj pozitív visszajelzéseket, és ügyelj arra, hogy a belső hangod támogatóan szóljon
hozzád. A legjobb, ha leírod, hogy miket szoktál narrálni magadban, és a negatív
mondataidat pozitív hangvételű mondatokra cseréled.
Építs ki erősítő társas kapcsolatokat!

Ha a családi/baráti kapcsolatban panaszkodással telik az együtt töltött időtök és nem

emelitek egymást, akkor ideje, hogy keress olyan kapcsolatokat is magadnak, ahol
emelitek egymást. Tedd fel magadnak a kérdést: tekintettel van ez a személy az én
érdekeimre? Biztonságos tér van közöttünk? Vállalom mellette önmagamat? Engedi,
hogy önmagam lehessek mellette? El merem mondani neki a problémámat?
Biztonságban van a történetem nála?

Írd össze az eredményeidet, sikerélményeidet!

Vannak, akik zavarba jönnek, ha az eredményeikről kell beszélniük. Pedig fontos

látni, hogy amibe energiát tettünk, az működött. Nyugodtan lehetsz büszke magadra,
(még ha nem is tökéletes eredmény született), mert lehetett volna az is, hogy meg sem
próbálod megoldani a feladatot.
Minden reggel örömmel köszöntsd magad a tükörben!

Te töltöd magaddal a legtöbb időt, légy kedves magadhoz! Végül is már az egy
természeti csoda, hogy a szerveid életben tartanak téged anélkül, hogy te bármit
tennél. Levegőhöz juttatnak téged, képes vagy mozogni és gondolkodni, hogy egy
újabb nap jöhessen el számodra. Úgyhogy, igenis van okod örülni, ha meglátod a
tükörképedet reggel! Mosolyogj, kacsints, örülj annak, hogy újra láthatod magad.
Noha a közeledben élő emberek számára természetes, hogy látnak téged, itt az idő,
hogy te is keresd önmagad társaságát. Nézz rá magadra, örülj, hogy a tükörben teljes
egészében láthatod azt a csodálatos fizikai formát, amelyben a te lelked testet öltött.

Jótékonykodj, segíts másoknak!

Az összefogásnak, a szolgálatnak hatalmas ereje van, így, ha szeretnéd növelni az

önbizalmadat, ezt a lépést nem hagyhatod ki. Keress a környezetedben vagy az
interneten valami jó ügyet, ami mellé szívesen odaállsz.

Előre tervezd meg a napodat!

Ez megtörténhet az előző este, de a reggeli kávézás/teázás közben is. Mi lesz az életed
könyvének következő fejezete? A terveid szerint mi fog történni veled a következő 24
órában? Milyen szokások szerint fog haladni a napod? Mire fogsz odafigyelni, miben
változtatsz, mivel töltődsz fel? Hogyan fogsz viszonyulni másokhoz?
Tanulj meg nemet mondani, ha szükséges!

Próbáld kis lépésekkel, először csak az eladónak, ha olyan valamit akar rád tukmálni,
amit nem szeretnél megvenni, vagy ha rosszkor hív a telefonos közvéleménykutató.
Az apró, tervezett stresszhelyzetek erősítenek téged.

Minden nap tegyél a feltöltődésedért!

Ne lopj időt magadnak, hanem alakítsd úgy, hogy ez beleférjen a napi ügymenetbe.
Ez lehet csak tíz perc is, ha az tényleg a felüdülésedről szól.
A napi tervező azért is hasznos, mert ha elvégezted az aznapra kigondolt
tennivalóidat, büszke leszel magadra, illetve megláthatod azt is, hogy mi az, amit
halogatsz, és kidolgozhatsz egy stratégiát ellene. A komfortzónád határainak tágítása
pedig erősíti az önbizalmadat. Megmutatja, hogy egyre több dologra vagy képes.
Azonban nem elég látnod az erősségeidet, mert az önbecsülés, azaz, hogy mennyire
becsülöd magad annak tükrében, amit érzékelsz és látsz magadról, szintén fontos
eleme a tudatos életvezetésnek.

FELADAT:

Állj a tükör elé minden nap. Nézz a saját szemedbe és mondd ki hangosan, hogy:

„Szerethető és értékes ember vagyok. Az elkövetett hibáim a tanulási folyamatom

részei voltak. Tanultam belőlük és jobb emberré váltam általuk. Segítettek letisztázni,
hogy mit szeretnék, és hogy kivé akarok válni. Segítségére vagyok az embereknek,
és fejlődést értem el onnan, ahonnan indultam. További fejlődésre is képes vagyok.
Szerethető és értékes ember vagyok. Képes vagyok megteremteni azt, amire
fókuszálok. Jogom van félelem és korlátok nélkül élni és képes is vagyok rá.
Figyelembe veszem a más által meghúzott határokat és megélem a saját
szabadságomat minden egyes nap.”

Ne legyen olyan nap, hogy nem dicsérted meg magad és nem erősítetted az
önbizalmadat. Az önbecsülésed aktuális állása hatni fog a téged körülvevő emberekre.
Lesznek, akik lázadni fognak az új, határozott, stabil éned ellen. Értsd meg a
motivációjukat és kezeld szépen a helyzetet. Arra fókuszálj, hogy tiszteld, becsüld,
szeresd magad és komolyan vegyen a környezeted is.
Ha kell, olvasd át minden nap az önbecsülésedet támogató soraidat, hogy ne felejtsd
el, ki is vagy valójában. Volt néhány kliensem, akik egyáltalán nem tudták
megfogalmazni, hogy kik is ők valójában. Pedig szerintem roppant fontos, hogy
minimum tíz mondatban be tudd mutatni magad, a jellemvonásaidat, a működésedet,
az eddigi eredményeidet, a tehetségedet, az erősségeidet, a hiányosabb területeidet,
a céljaidat.
Ha nem becsülöd eléggé magad, az nem azért van, mert nincs okod rá. Gyermekként
nagyon vágytál a szeretetre, az érintésre, a dicséretre, mint mindenki más. Azonban
ahogy az oktatási rendszerbe kerültél, valószínű, hogy ezek a pozitív megerősítések
elmaradtak. Lehet, hogy már a szüleidtől sem kaptad meg gyerekként, ami azt
erősítette volna benned, hogy milyen csodálatos vagy. Sajnos felnőttként sem biztos,
hogy olyan környezetben élsz, ahol ebben megerősítenek, de képes vagy önmagadnak
is szeretetet és megbecsülést adni.
Majd figyeld meg, ahogy erősödik az önbecsülésed, úgy a környezeted is változni fog.
Egyszer csak azt veszed észre, hogy a körülötted lévő emberek is tisztelni kezdenek,
vagy azok, akik kihasználtak addig téged, már nincsenek ott, helyettük viszont olyan
baráti kapcsolataid vannak, ahol kölcsönösen emelni tudjátok egymást. Minden
belőled indul ki. Az önmagadról alkotott gondolataid, véleményed erősen
befolyásolja azt, hogy milyen az életminőséged.
Ne felejtsd el, hogy annak látnak mások, amit megmutatsz nekik magadból, és úgy
viselkednek veled, ahogy te azt engeded nekik.

Minél erősebb az önbizalmad, az önbecsülésed és minél tisztább, kedvelhető az

önmagadról gondolt képed, annál erősebben állsz majd a világban. Ha valami nem a
várt szerint alakul, rájössz majd, hogy nem kudarcot szenvedtél, hanem esetleg nem
volt elég kidolgozott a terved, vagy nem voltál eléggé felkészülve, esetleg nem volt
kellő információd a sikeres kivitelezéshez. Bármi is lesz a sikertelenség oka, tanulni
tudsz belőle, mert belátod, hogy nem eredendően kevés az, amit nyújtani tudsz, hanem
még van tanulnivalód ahhoz, hogy arra a bizonyos következő szintre léphess az
életedben. Semmi gond nincs azzal, ha nem vagy hibátlan. Senki sem az. Az életben
mindenben ott a jó és a rossz, a fény és az árnyék, a kellemes és a kellemetlen, a siker
és a kudarc is.

Ha szeretnéd, hogy meglássák azt a szerethető, kedvelhető lényt, aki vagy, akkor
ügyelned kell arra, hogy ne rontsd el a tudattalan sodródással az első benyomást rólad.
Természetesen nem kell mindenkinek megfelelned, csak azt mondom, hogy engedd
megmutatni mások előtt a szerethető énedet. A szeretetteljes, nyitott, mosolygós
hozzáállás segíti, hogy megkedveljenek.
Ha belépsz egy étterembe, akkor húzd ki magad, ne szemlesütve járj az asztalok
között, ne bámuld zavarodban a telefonodat. Egyenes háttal, emelt fejjel menj végig az
asztalok között. Ügyelj arra, hogy az öltözéked az alkalomhoz és az egyéniségedhez
illő legyen. Ha valakivel társalogsz, akkor használd azokat a kommunikációs
formákat, amelyek megalapozzák a jó benyomást rólad. Beszélj határozottan, ne túl
gyors tempóban. Inkább beszéltess, mint beszélj. Mindenki szeret magáról beszélni,
legyél érdeklődő. A nevét ne felejtsd el a bemutatkozás után, mert sokkal jobban
kedveljük azt az embert, aki a nevünkön szólít a beszélgetés közben. Ha találsz közös
pontot a frissen megismert ember és te közötted, akkor az egy kiváló beszélgetés téma
lesz a kezdetekben.

A találkozó előtt rákereshetsz az adott személyre, megnézheted a közösségi média

profiljait, hogy lásd, melyek azok a veled is önazonos témák, amelyekkel kapcsolódni
tudsz hozzá az első beszélgetéskor. Az nem célravezető, ha megjátszod, hogy téged is
érdekelnek azok, amik őt is, de ha valóban kíváncsi vagy, akkor kérdezd őt őszintén.

Figyelj arra, hogy ne ítélkezz, ne pletykálj, ne beszéld ki azt, aki nincs ott, és ne
panaszkodj. Ezek egyáltalán nem vetnek jó fényt rád. Sem az első, sem a sokadik
találkozáskor. És a világot sem viszi előre.

Kommunikációs gyorstalpaló
Veled is előfordul, hogy nem ért meg a beszélgetőpartnered, vagy egyszerűen úgy
érzed, hogy elbeszéltek egymás mellett? Te is le szoktál fagyni egy
konfliktushelyzetben?

Van egy kedvenc mondatom, amit már a kisebbik lányom kívülről fúj, hiszen annyit
hallotta tőlem. Ez így szól: a jól megválasztott kommunikáció hidat képez két ember
között.

Habár unalmas lehet a családom számára, hogy rá vagyok pörögve a helyes

kommunikációra, azonban azt is látom, hogy sokat profitálnak belőle a
munkahelyükön vagy az iskolában. Évekkel ezelőtt egyszer a lányom azt mondta ebéd
közben: Anya, nem veszed észre, hogy csak ülsz a babérjaidon, szórod a
bölcsességeidet és senkit nem érdekel? Hú, gondoltam, kicsit túltoltam ma délben,
talán a családon belül nem kellene hivatalba helyeznem magam. Igyekeztem
változtatni a kommunikációmon, ha már ennyit papolok róla. Más módot választottam
az üzenetem átadására. Történeteket meséltem, és azon keresztül igyekeztem átadni
azt az információt, ami jól jöhet nekik az aktuális élethelyzetükben. Évekkel a
„babéros” sztori után mindkét lányomtól érkezett visszajelzés arra, hogy mégis csak
érdemes volt megmutatni számukra a kommunikációval kapcsolatos alapelveket,
fortélyokat.
Ha szeretnéd, hogy szívesen hallgassák a beszédedet, akkor játssz a tempóval, a
hangerővel, a hangszínnel. A mondataid végén inkább ereszd le a hangszínt, ne emeld
meg a mondat végét, mert kérdésnek fog tűnni. Ha azt szeretnéd, hogy figyeljenek,
néha halkabban, lassabban, mélyebb hangon beszélj. Ha túl hangosan mondod ki
minden mondatodat, akkor elmenekülnek előled. A csenddel teret biztosítasz annak,
hogy elmélyülhessen a hallgatóban az üzeneted.
A kommunikációban két fél nézőpontja, véleménye ismerhető meg. Általában a
kezdeményező félnek van valami igénye, amit szeretne érvényesíteni, ami miatt
beszélgetést kezdeményez a másik féllel. Például véleményt, tanácsot kér,
panaszkodásával megértésre vágyik, elismerést, több figyelmet szeretne, esetleg kérni
szeretne valamit. A hallgató feladata, hogy értő figyelemmel forduljon a beszélő felé,
és a beszélő igényét megértve reagáljon.

Gyakran előfordul, hogy két ember elbeszél egymás mellett, mert nem értik meg,
hogy mi a másik igénye, és arra hogyan is kellene reagálni.

Nézzünk néhány alapgondolatot a kommunikációról:

1, Úgy tudsz kommunikálni, amilyen gondolat és érzésvilág uralkodik éppen benned.

Ha indulatos vagy, fortyog benned az igazságtalanság érzése, akkor nehezen tudsz
békésen, kedvesen kommunikálni.

2, Normális dolog, ha a nézőpontok különböznek. Hogyan is láthatnánk vagy

gondolhatnánk egy adott kérdésben ugyanazt mindig mindenkivel! Ha nem egyezik
a véleményed a másik fél véleményével, akkor a letisztult kifejezésmód, a másik fél
gondolatmenetének megértése, a különbözőség belátása, a szeretetteljes
hanghordozás és a probléma megoldására történő koncentrálás lesz a nyerő.
Ha történik az utcán egy baleset és azt látja öt ember, akkor a tanúvallomásban lesznek
leírások, melyek teljesen megegyeznek, de biztos, hogy az öt ember esetleírása el
fog térni valamiben. Akár a megsaccolt sebességben, akár az elkövető magasságára
vonatkozóan, de minden olyan értelmezés, amit a megfigyelés állapota után a saját
szemüvegén keresztül határoz meg, az eltérő lehet. Épp így az emberi
kapcsolatainkban is eltérhetnek az értelmezések egy konkrét dologgal kapcsolatban.
Ezt be kell kalkulálnunk. Ha valaki azt mondja, hogy túl hangos a tévé, akkor ne azon
álljunk le vitatkozni, hogy vajon a 22 egység az mennyire hangos, hanem értsük meg,
hogy zavarja az ő fülét.

3, Ha kevesebb konfliktust szeretnél előidézni, akkor kerüld a mindig és a soha

kifejezések használatát. Ezek ki szokták verni a biztosítékot a hallgató félnél, mert
igen kicsi az esélye annak, hogy valaki tényleg mindig vagy soha tesz, vagy nem tesz
valamit. Biztosan te sem szereted, ha a párod azt mondja, hogy mindig követelőző
vagy, hiszen számos esetben lemondtál már az igényedről, és így ez a kritika bántja
az igazságérzetedet.
4, Ja, még valami! A gondolatolvasás sem igazán működik két ember között. Ne várd,
hogy a másik félszavakból (vagy szavak nélkül a tekintetedből, a sóhajodból, vagy
azért, mert így volt már öt éve is) pontosan értse, hogy mire gondolsz. Lehet, hogy
vannak esetek, amelyekben kiismertétek már egymást, vagy a másik fél elég jó a sorok
között olvasásban, az arckifejezés értelmezésében, mert esetleg a szülei vagy az előző
párja nem fejezték ki szóban az igényüket, hanem a reakcióikból kellett levennie,
hogy mi a helyzet, de a legtöbb ember ezeket nem értelmezi jól.
5, A jól működtetett kapcsolatokban helyet kell teremteni a biztonságos
kitárulkozásnak, hogy mindkét fél nyugodtan, retorzió nélkül elmondhassa, hogy mit
érez, mit gondol, mit szeretne kérni a másiktól. Ha szeretnél kérni valamit, kérd. Ha
panaszkodni szeretnél, panaszkodj, de nem érdemes arra várni, hogy a társunk vagy a
gyermekünk, vagy a főnökünk gondolatolvasó üzemmódba kapcsol és veszi a lapot,
ha sóhajtozunk, ha csendben vagyunk, vagy csak utalást teszünk valamire. Menj az
igényed után, és a lehető legbékésebb, erőszakmentes módon próbáld meg
érvényesíteni azt.

6, A párkapcsolatokban, vagy szülő-gyermek beszélgetésekben megfigyelhető, hogy

az elégedetlen fél közölni szeretne valamit, de inkább csak utal rá a panaszkodásával,
amiből a másik félnek azonnal vennie kellene a lapot, olvasni a sorok között. Mivel
ez nem történik meg, azt a téves következtetést vonják le belőle, hogy nem is szeretik
őt, és ez egy nagy lavinát indít el a kapcsolatukban.
7, Ne áraszd el a másikat. A férjektől szoktam legtöbbször hallani, hogy amint
hazaérnek a munkahelyükről, otthon a feleség elárasztja őket a panaszkodással. Nem
elmondják, hogy mi történt velük, vagy nem megkérik a másikat valamire, hanem
hosszú percekig csak úgy zúdulnak ki a mondatok a szájukból. Az elárasztásban
elfárad, frusztrálódik a hallgató fél, és a továbbiakban nem feltétlenül lesz eredményes
a kommunikáció kettejük között.
8, Figyelj arra, hogy jól elkülönítsd a tényeket és a véleményedet. Számos
beszélgetésben összefolynak, pedig ez így nem helyes.

– Piriék el fognak válni.

– Miért?

– Mert Géza minden nap későn jár haza.

– És mondta Piri, hogy beadta a válópert?

–Nem. De mondta, hogy már nagyon elege van a magányos estékből. Mi mást
jelentene ez, minthogy válás lesz a vége?

Ez a kis párbeszéd azt szeretné bemutatni, hogyan mosódik össze a vélemény és a

tény. Piri egy szóval nem mondta, hogy el fog válni. Ez csak egy kombináció a beszélő
fél részéről. Az ő véleménye az, hogy ennek válás lesz a vége.

Akkor, hogy érdemes kommunikálni? Nézzünk néhány példát!

Amikor hírszerkesztőként dolgoztam a rádióban, akkor volt egy alapszabály, amit

követtem. Azon túl, hogy a vélemény szabad, de a hír az szent. Azt nem lehet
megmásítani, kikozmetikázni. Arról úgy kell hírt adni, ahogyan az megtörtént. Volt
egy másik szabály is. Kövessék a mondataink, hogy ki, mit, mikor, hol, miért, hogyan
tett.

Tudom, hogy nem mindig könnyű, de mielőtt beszélgetést kezdeményezel, szedd

össze, hogy mikor, kinek, miért, mit, milyen céllal akarsz átadni.

Ha jól megválasztottad a helyszínt, az időpontot, a személyt, és megvan, hogy mit

szeretnél közölni a másikkal, akkor ügyelj arra, hogy én-közlésben beszélj
vádaskodás helyett. Mondd el az érzésedet, azt hogy mi lenne jó a jelen érzéseid
helyett, azt hogyan lehet elérni, és mit vársz a másik féltől, és te mit teszel hozzá.
Sosem állsz ki mellettem, ha a szüleid bántanak!

Fáj, amikor a szüleid kritizálnak engem. (érzésem bemutatása) Az enyhítené a

fájdalmamat, és erősítené az összetartás érzésünket is (igény megfogalmazása), ha
ilyenkor megkérnéd őket, hogy ne beszéljenek így velem. (amit a másiktól vársz)

Mindig én pakolok, elegem van a cselédéletből!

Nagyon elfáraszt, hogy munka után órákat töltök a konyha és a nappali elpakolásával.
Ezt az időt szívesebben fordítanám arra, hogy mindketten jól érezzük magunkat. Arra
kérlek, hogy amikor hazaérünk, közösen tegyük helyére a dolgokat. Te melyik
feladatot vállalod magadra?
Láthatnád, hogy segítségre van szükségem!

Kérlek segíts, ezt nem szeretném tovább egyedül csinálni.

Te most komolyan nem érted, hogy mit mondok? Hülye vagy?

Úgy gondolom, nem a problémáról beszélünk. Úgy érzem, nem ment át jól az üzenet.
Azt szeretném, ha látnád, hogy milyen fájdalmat jelent nekem az, amikor …

Ugye érzékelhető a különbség? A javított kommunikációban nincs vádaskodás,

hanem az érzésről beszélünk higgadtan, nyugodtan és elhangzik egy kérés a
részünkről. Nevén nevezve a dolgot, pontosan, érthetően fejezzük ki az érzésünket,
igényünket.
Hogyan hallgasd, ha neked beszél valaki?

Mit tegyél, ha hozzád fordul valaki a problémájával, az érzésével vagy a kérésével?

Amikor valaki beszél hozzád, valószínű, hogy van valami igénye. Csoportosíthatjuk
így is:

1, csak kipörgetni szeretné magából az érzéseit, indulatait – arra vár, hogy

meghallgasd, megértsd, megnyugtasd, empatikusan reagálj
2, a véleményedet, tanácsodat kéri – arra vár, hogy oszd meg vele a meglátásodat, az
ötletedet az adott témával kapcsolatban

3, kérni szeretne valamire – arra vár, hogy megtegyél valamit

Ha nem derül ki számodra egyértelműen a mondataiból, hogy mit vár tőled a

beszélgetés végén, akkor kérdezz rá nyugodtan, tisztázd a beszélgetés célját.

Most azt szeretnéd, hogy …?

Most arra gondolsz, hogy…?

Mit tehetek érted most?

Így biztosítod afelől, hogy bár nem tudod, mire utal ez a beszélgetés, de figyelsz rá
és próbálod kihámozni, hogy mit szeretne.

A visszajelzéseidet is érdemes megválogatni:

Összevissza beszélsz már megint!

Nem világos számomra, hogy mit szeretnél közölni, vagy mit vársz most tőlem.

Hülyeség az, amit mondasz!

Nem értek egyet azzal, amit hallok. Én úgy látom ezt, hogy….

Mindig cseszegetsz, unalmas hallgatni!

Látom, hogy valami felidegesített. Mi miatt érzed aggasztónak a helyzetet? Mit

szeretnél?

Na és?
Mit tehetek érted? Hogy legyen a továbbiakban?

Az asszertív kommunikáció tanulható, fejleszthető. Érdemes időt és energiát szánni

annak elsajátítására, mert számos félreértés, konfliktus adódik abból, ha valaki nem
tud jól kommunikálni. Megmondani a frankót, odavágni a nyers véleményünket
kéretlenül, egyáltalán nem jó ötlet. A segítő kérdésekkel lágyítani tudjuk a feszült
helyzeteket. Jobb benyomást keltünk és békésebb, pontosabb reakciónk lesz általa.
Bízom benne, hogy feleslegesen írom le a következő jó tanácsot, mármint, nincs
létjogosultsága. Ha hozzád beszél a párod, vagy gyermeked, vagy bárki, akkor tedd
le a telefonodat, vagy a laptopodat az öledből. Nagyon elszomorító, elmagányosító
és indulatgerjesztő, ha beszélünk valakihez, ő pedig görgeti közben a Facebookot. Ha
nem alkalmas a beszélgetés időpontja, akkor inkább kérd meg a partneredet, hogy
várjon néhány percet, míg teljes figyelemmel tudsz felé fordulni.
Fontos megjegyeznem azt is, hogy a kapcsolataid minőségét és a te megítélésedet is
emeli, ha kedvesen fordulsz a másik személy felé. A lágy hanghordozás, a megértő
stílus, a kedves szavak kedvezően befolyásolják a beszélgetés hangulatát. Azonban a
cinizmus, a leértékelő arckifejezés, hanghordozás, megnyilvánulás cseppet sem.
Napjainkban egyre jellemzőbb az online társalgás, és sok esetben okoz félreértést ez
a szűkebb kommunikációs csatorna. Az érzelmeket kifejező emoji jelrendszer talán
segíthet egy-egy mondat hangulatának értelmezésében, de valóban nehéz pontosan
átadni az üzenetet a billentyűzeten keresztül. Ha valakivel üzenetben
kommunikálunk, akkor itt is érvényes, hogy ügyelnünk kell a megszólításra, és az
elköszönésre is, főleg, ha olyan személynek írunk, akivel nem vagyunk túl közeli
kapcsolatban. A beszélgetés keretét adja meg, így tudja a fogadó fél, hogy az adott
témát lezártátok, és nem kell figyelgetnie a telefont egész nap, hogy vajon érkezik-e
még olyan üzenet, amire reagálnia kell. Noha ez egy egyszerű kommunikációs
csatorna, de nagyon megterhelő tud lenni, ha nincs keretek között tartva.

Ha szeretnél jól szót érteni másokkal, akkor a saját nyelvezetükön szólj hozzájuk,
hogy értsenek téged. Például, ha egy nyers, durva hangvételű emberrel akarod
megértetni
nem
egy-egy
igazítsd
azt, amit tudatni szeretnél vele.
Konfliktuskezelés

A konfliktusokat szeretjük elkerülni, ami teljesen emberi dolog, azonban a

mindennapokban előbb-utóbb belefutunk egybe. Ha jó a hozzáállásunk, akkor a
konfliktus egy lehetőség lehet arra, hogy megoldódjon egy probléma, vagy hogy
tisztázódjon a két ember közötti feszültség oka. Arra biztatlak, hogy ne kerüld meg a
konfliktust, hanem próbáld meg értelmezni és kezelni azt.
Amikor a feszültségből kipattan egy konfliktushelyzet, akkor próbálj meg minél
többet kideríteni a másik fél nézőpontjáról, meglátásáról. Kérdezz rá sok mindenre,
még akkor is, ha sejtésed van arról, hogy mit gondol. Ha kérdéseket teszel fel, akkor
esélyed van vezetni a konfliktus menetét. Ha csak hallatod a hangod, akkor bár úgy
tűnik, de nem te irányítod a beszélgetést, és minél többet beszélsz, annál több ütközési
pont merülhet fel kettőtök között. Van egy probléma, és van egy megoldás. Ennek
összekötésére, a probléma megoldásának megtalálására irányul a konfliktus kezelése.
Lehet, hogy egyes helyzetekben a megnyugvás a cél, vagy a harag enyhítése, esetleg
egy kérés figyelembevétele. Próbálj meg mögé látni a konfliktusnak. Mi történik a
felszínen és mi húzódik meg alatta? Miről is szól igazán ez a nézőpontütközés?

Nem kell, hogy azonnal kommentáld, amit hallasz, netán kioktasd őt. A csend is
jóbarát, nem kell tőle megijedni, egyáltalán nem baj, ha valaki átgondolja a válaszát,
mielőtt reagál.

A jó párkapcsolat titka
Egy párkapcsolatban nem elég szeretni. Jól kell kimutatni a szeretetet, mert egyébként
a társad nem fogja szeretve érezni magát. Lehetne hosszan ecsetelni, hogy vajon mi a
kulcsa annak, hogy jól tudd szeretni a párod, de a legegyszerűbb és leghatékonyabb,
ha tőle kérdezed meg azt, hogy miből érzi szeretve magát, és miből egyáltalán nem.
A boldog párkapcsolat titkát fejtegető kutatások szerint a jól működtetett
párkapcsolatban a pozitív dolgokra fókuszálnak. Arra, ami működik és nem arra, ami
bosszantó. Persze nem mindenki tud ennyire békésen élni. Általában a nők azok, akik
a csodálatos esküvő után pár évvel elkezdik megfogalmazni, hogy mi a csalódásuk
vagy a neheztelésük oka. Házassági tanácsadóként azt szoktam javasolni, hogy
vegyék észre a rosszat, de ne csak csatározásra használják ezt az infót, hanem
mindketten tegyenek azért, hogy a megváltoztatható bosszantó körülmény
megváltozzon. Bizonyára nem könnyű boldogan átlebegni azon, ha a társ szétdobálva
hagyja a cuccait, nem segít a gyerekek körüli tennivalókban, vagy állandóan a
telefonját nyomkodja, azonban nem lehetetlen változtatni ezen.

Ha már a nők elégedettségét vizsgáljuk a kapcsolatban, akkor ide kívánkozik egy

olyan kutatási eredmény, amelyet a TikTok felhasználók örömmel megfilmesítenek.
A feleség elégedettségét, ágyba bújási kedvét fokozza, ha a férj besegít a háztartásba.
Mos, főz, vasal, de nem csak a saját rezidenciáját takarítja, nem csak a saját ruháit
pakolja el, hanem a család többi tagjáét is. Pont úgy, ahogyan a nő szokta tenni. Úgy
tűnik, hogy egy háztartásvezetésben aktív férfi vonzó a nő számára. Ezen kívül rajta
volt még a listán, hogy az a férj marad vonzó hosszú távon a felesége számára, aki csak
ritkán iszik alkoholt, ápolt, divatos, ad magára, és rendszeresen bókol a feleségének.
A hűséget említettem? Nem? Pedig az is számít, hogy mennyire tudja visszafogni a
hódító hormonjait házon kívül.
Na de mi vonzó a férj számára? Egy olyan nő, aki elismeri az erőfeszítéseit, aki felnéz
rá a karrierje miatt és aki vonzónak találja annyira, hogy minél többször
huncutkodhassanak. Oké, nem csak ennyi, mert ott van még az is, hogy érdeklődjön
a férj hobbija iránt, de ne számonkérően.
Volt egy kliensem, aki többek között abból érezte szeretve magát, ha megoszthatta
a társával a hobbiját, azaz, ha közösen horgásztak egy héten keresztül. Hiába vasalta
ki a feleség a férj összes ruháját, hiába porszívózott fel minden nap, vagy hallgatta
lelkesen a munkahelyi történeteit, ez volt a döntő abban, hogy szeretve érezte-e magát
a férj. Gondoltad volna? Mivel sokan, sokfélék vagyunk, ezért olyan fontos, hogy
megtanuljuk jól szeretni a társunkat ahelyett, hogy úgy adjuk jelét a szeretetünknek,
ahogyan mi gondoljuk, hogy neki jól fog esni.
Ugorjunk hátrébb a történetben. A társkeresés napjainkban gyakori kulcsszó a
keresőben.

A szerelem olyan érzés, amire vágyik az ember. Aki szerelmes, az tele lesz energiával,
feltöltődik, csökken a félelem érzése, úgy érzi, hegyeket képes megmozgatni. A
dopamin szintje növekszik, boldog lesz. Persze, ha viszonozva találja az érzéseit.

A szerelem nem kérdezi meg, hogy jöhet-e. Nem kutatja, hogy készen állunk-e rá,
alkalmas-e a jelenléte. Fénybe burkolózva, gyakran egyetlen pillanat alatt
biztonságot, melegséget, meghittséget teremt bennünk. Azt érezzük, hogy hazaértünk.
Energiával telünk meg, elhalványulnak a félelmeink, és az életünk értelmet nyer.
Amikor szerelmesek vagyunk, fel sem merül bennünk, hogy ez az érzés nem tart
örökké. Elhisszük, hogy ez most más, mint eddig, az adott személy különlegesebb,
mint bárki más. Lebegünk a föld felett, és megtaláltuk a helyünket a világban.
Csoda hát, hogy annyira vágyunk rá?

Az én időmben az ismerkedés szemtől szembe történt. Láttuk egymást a moziban,

vagy a szórakozóhelyen, szemeztünk, lassan haladtunk a figyelemfelkeltésétől a
találkozásig. Volt, hogy hetekig, hónapokig csak álmodoztunk egymásról, mire
eljutottunk oda, hogy tudtára adjuk a kiszemeltnek az érzéseinket. Azt sem feltétlenül
szavakkal tettük, hanem inkább testbeszéddel. Mosolyogtunk, félrebiccentettük a
fejünket, elkaptuk a tekintetünket. Ezek világos üzenethordozók voltak, és lágyan
teremtett kapcsolatot a két fél között. A két test között vibrált a levegő, szinte tapintani
lehetett a vonzalmat. Noha most ez lassúnak és ósdinak tűnhet, azért ennek az
ismerkedési tapogatózásnak, óvatosan közeledő tánclépéseknek meg volt az értelme.
Mire eljutottunk oda, hogy megfogjuk egymás kezét, már elég sok mindent
érzékeltünk a másikból. A centiről centire közeledés pedig szépen megágyazott az
összeolvadásnak.

Mi a helyzet most? Napjainkban mivel tudunk megágyazni a két test találkozásának?

A klienseim és az ismeretségi körömben két helyszínről hallottam, ahol leginkább

egymásra találnak a társkeresők. Az egyik az online tér, a másik a munkahely. A
Tindert használók között ismerek olyan párokat, akik tökéletes kapcsolatot tudtak
kiépíteni, és ismerek olyanokat is, akik szerintem nem is társat kerestek maguknak,
hanem csak egy olyan laza kapcsolatra vágytak valakivel, akinek az sem baj, ha pár
hétig egymás tájékára sem néznek. De ha újra szükségük van egymásra, akkor
„ráírnak” a másikra, és a hölgy vagy a férfi örül a bejelentkezésnek. Nem vonják
egymást kérdőre, hogy eddig miért nem találkoztak, hanem ugyanott folytatják, ahol
hetekkel ezelőtt abba hagyták. Nincs elköteleződés, nincs kizárólagosság, nincs
kötelesség, és ami talán a legfontosabb számukra, felelősség sem jár ezzel a
kapcsolattal.
Már házasságban éltem, mire a Tinder virágkorát élte, így ismerkedésre nem tudtam
használni, ilyen jellegű saját tapasztalatom nincs vele. Azonban a klienseim
részletesen be szoktak számolni arról, hogy mi történik, miután telepítik az
alkalmazást.
A felugró Szia! után nem sokkal megindul a kedves közeledés. Jön egy-két dicsérő
szó, amire a legtöbb ember azonnal reagál, hiszen olyan szeretetéhes, hogy már az
idegentől kapott bók is édesen megsimogatja a lelkét, ezzel pedig már be is
jelentkeztek a kötődési hormonok. Nem egyszer hallottam a klienseimtől, hogy a
pasi/nő egyáltalán nem az ideálja, nem is tetszik neki, de olyan szépeket írnak
egymásnak, hogy kár lenne ezt az online liezont megszüntetni. Még ha a kapcsolódás
csak a net sávjain működik is, akkor is gyorsan eljutnak a sziától a szexig. Sokszor már
az első üzenetváltásban megjelenik a szexre utalás. Lehet, hogy először csak mintegy
nyelvbotlásként, vagy kétértelmű mondatokban üti fel a fejét, ám az is lehet, hogy pár
perc üzenetváltás után fehérneműs képet kér az egyik fél. Hova ez a rohanás? Ha már
az első néhány üzenetváltás után eljutnak a legbensőbb titkokhoz, akkor mi marad a
személyes találkozásra? Mi van akkor, ha az ujjak csak a billentyűzeten remekelnek,
de semmi szikra, semmi libabőr nem jön elő, ha az offline környezetben egymáshoz
érnek? Vajon nem értéktelenedik el hamarabb egy ilyen kezdésre épülő kapcsolat,
mint a régimódi, személyes találkozások alkalmával kialakuló vonzalom?
Az ismeretségi körömben vannak olyanok is, akik az igaz szerelmet, a nagy ő-t várják
még mindig és több találkozást is bevállaltak abban a reményben, hogy ő lesz az
igazi, ám egyik személy sem lett az. Valami mindig hiányzott, ám ők nem akartak
kompromisszumot kötni. Ha már lehorgonyoznak valakinél, akkor legalább a lehető
legjobban passzoljanak egymáshoz. Kíváncsian várom Andrea történetének a végét.
Ő egy negyvenes, egyedülálló nő, aki rendszerint rosszul választ, az elmondása
szerint. Mivel nagyon fotogén és csinos, így a Facebook profilképét látva,
rendszeresen kap bókokat az online térben. Sajnos, gyakran olyan férfiak is felveszik
vele a kapcsolatot, akiknek családjuk van, de legalább is párkapcsolatban élnek.
Andrea eddig három komolyabb kapcsolaton van túl. Az egyik férfi megcsalta néhány
év után, a másik eleve távkapcsolat volt, a harmadik pedig a saját gyerekét helyezte
mindig előtérbe, amitől Andrea kiszorítva érezte magát. Egy szó, mint száz, Andrea
keresi még mindig az igazit. Rengeteg időt tölt azzal, hogy válaszol az üzenetekre,
de már szűri is azokat. A férfit lenyomozza a közösségi média oldalain, és ha bármi
is arra utal, hogy párkapcsolatban él, akkor gyorsan véget vet az üzenetváltásoknak.
Vajon lehet hinni negyven felett az igazi érkezésében? Én szeretném, ha így lenne.
Végül is miért ne lehetne két ember jó időben, jó helyen egyszerre? Az univerzum
nagy rendező.
Essen szó azokról is, akik csak elméletben keresnek társat, de nem tesznek érte
igazából semmit. Ők megragadtak a várakozó helyzetben, várják, hogy a sors elébük
sodorja a nagy ő-t, aki rajong értük, és akiért ők is rajonghatnak. Mielőtt túlon-túl
álmodozónak gondolnánk őket, az élet azért egyszer-egyszer az ölünkbe pottyantja
az ajándékát. Egy hasonlóan várakozó ismerősünknek azt mondtuk, hogy ha nem
mozdul ki találkozni másokkal, akkor ne csodálkozzon, hogy egyedülálló. Nem fog
becsöngetni hozzá valaki, hogy legyenek egymáséi. Mígnem egyszer csak
helyettesítő postás került a körzetbe. És igen, először csak egy kávét kapott a kézbesítő
férfi egy hideg, téli napon, máskor egy ebédet, mígnem a végén összeköltözés lett
belőle. Lehet, hogy nem túl gyakori az ilyen tündérmese, de létezik.

A munkahelyen ismerkedés szintén érdekes dolog. Természetes, hogy az, akikkel egy
projekten dolgozol, akik testközelből látják a bukásaidat, és kudarcaidat, azokkal
könnyen egy hullámhosszra kerülhetsz. A klienseim körében a szeretői viszonyok
egy része munkahelyi affér. Először csak a teakonyhában nevettek nagyot, mikor
véletlenül összefutottak, majd szándékosan egyeztették az óráikat egy kis sutyorgásra.
Egymást vigasztalták, egymással örültek, és a szeretetéhséget, az elismerés utáni
sóvárgást egyszer csak feltöltötte az érdeklődés, a kedvesség, a rajongás.
Többször kérdezték már tőlem, hogy mit javaslok, mi a jó ismerkedési módszer,
hogyan érdemes viselkedni a megismerkedéskor. Nos, ugyanazt tudom mondani, mint
itt bármelyik fejezetnél. Az őszinteséggel nem lehet mellényúlni. Nem azt jelenti,
hogy azonnal mindent az első randevún meg kell osztani a másik emberrel, hiszen nem
is ismerjük őt, jobb is, ha vigyázunk a titkainkra vagy olyan információkra, melyek
visszaélésre adhatnak okot. Azonban azt érdemes már az elején felfedni, hogy milyen
célból határoztad el magad, hogy találkozol vele. Egy laza összefutásra vágysz, vagy
olyan emberrel akarod tölteni az idődet, akiben hosszú távon gondolkodhatsz. Sajnos,
az sem magától értetődő, hogy nem él párkapcsolatban az, akivel a Tinderen
összefutsz. A múltkor beregisztráltam, hogy rálássak a működésére szakmai szemmel.
Meglepő módon láttam olyan profilképeket is, ahol az egész család szerepelt a képen.
Férj, feleség, gyerekek. A férfi a bemutatkozójában egy mondattal jelezte, hogy nem
árul zsákbamacskát, az érdeklődő hölgynek ezt az alapfelállást el kell fogadnia.
Feltételezem, nem egy odaadó társat, hosszú távú kapcsolódást keresett a jobbra-balra
húzogatás közben.

Ha felkészülsz arra, hogy belefuthatsz hazudozó, komolytalan emberek ajánlatába,

akkor nem lesz akkora csalódás, ha néhány levélváltás után eltűnik az új ismerős. Ha
„ghosting” (szó nélkül eltűnik a másik fél) helyzetbe kerülsz, akkor tudd, hogy ez
nem rólad szól, hanem róla. Ő az, aki nem képes tájékoztatást adni, hogy mi zajlik
benne, miért nem marad veled kapcsolatban. Egy felnőtt, érett személyiség bevállalja
azt is, ha a dolgok nem az ő igénye szerint alakultak. Ezt jelzi és szépen le lehet
zárni a kialakuló barátságot. Amikor valaki nem őszintén kommunikál velünk, nem
mondja el, hogy mi nem jó számára, hanem csak úgy eltűnik, akkor gyakran magunkat
hibáztatjuk, és nem vagyunk képesek továbblépni. Az elménk akarja a választ, ki
akarjuk javítani a hibánkat, de az eltűnt személy nem ad rá lehetőséget. Ezért sokkal
jobb, ha ilyenkor meglátjuk, hogy ez az eltűnés, ez róla szól. Az ő őszintétlenségéről,
gyávaságáról. Nekünk semmit sem kell tovább bizonygatnunk a számára. Ilyen
esetben csak előre nézz. Fogalmazd meg újra a vágyadat és fuss neki a
megteremtésének.

Az online társkereső alkalmazás használata közben az is elképzelhető, hogy megzavar

a nagy választék, és úgy érezheted, hogy ha valakire igent mondasz, akkor lemaradsz
a többi jelöltről, ezért több vasat tartasz a tűzbe. Több kliensemtől is hallottam már,
hogy a bő választék miatt hetekig folyamatosan üzenetet váltott több jelentkezővel is.
Ám az üzenetváltás során nem tudták igazán kiismerni egymást, és csak úgy elsuhant
az idő és az energia a nem megfelelő jelöltekkel, ami kudarcként íródott jóvá és a
végén kilátástalanná vált a társkeresés és jelentősen rombolta az önbecsülést is.
Ha én Tinderen keresném a társam, egyszerre mindig csak egy jelölttel foglalkoznék,
igyekeznék mihamarabb személyes találkozással eldönteni, hogy érdemes-e energiát
fektetni az ügybe. És ha az egyik jelölttel kapcsolatban nemleges döntést hoztam, csak
akkor nyitnék egy új ismeretség felé.
A párkapcsolat működése

Ha szétnézünk magunk körül vagy elolvasunk erre irányuló tanulmányokat, akkor

láthatjuk, hogy tartós kapcsolatban élni nem mindig könnyű. Jól működtetni a
párkapcsolatot egy családmodellben nem könnyű.

Ahogy Dr. Helen Fisher, amerikai antropológus írja a kutatásai összegzésében: a

vágy, a szerelem és a kötődés alanya nem mindig ugyanaz az ember.

Azonban az embernek mindhárom érzés beteljesülésére igénye van. A családként élő

házaspárok fájdalmasan veszik tudomásul, ha eltávolodnak egymástól, vagy nem
tudja a párjuk betölteni a három szükséges érzést bennük. Lehet, hogy erősen kötődik
valaki a házastársához, de szerelmes lesz egy munkatársába, és mindemellett
szexuális vágyat érez az edzőtársa iránt.

Egy ilyen helyzetet nehéz kezelni a házasságban vagy tartós kapcsolatban, hiszen
napjainkban a boldogságért házasodunk, azaz ne legyünk megbántva, ne csalódjunk,
feltétel nélkül szeressünk és szeretve legyünk, A párunk kizárólag ránk vágyjon a
szexuális álmaiban, mi pedig évtizedek múlva is vonzónak lássuk őt és biztonságosan
kötődhessünk hozzá. Legyen a barátunk, a szeretőnk, a gondos társunk. Olyan szülője
legyen a gyermekünknek, amelyet magunknak is kívántunk volna. Könnyű dolga van
velünk, nemde? Az igazat megvallva, ezt egyszemélyben nem biztos, hogy bárki is
teljesíteni tudja nekünk, vagy mi valaki másnak.

A klienseim nagy része elképesztő módon vergődik abban az érzelmi káoszban, amit
az okoz, hogy kötődik a feleségéhez/férjéhez, nem akarja felbontani a családi
egységet, de perzselő szerelmet érez valaki más iránt.

Nehéz elfogadni, megérteni, feldolgozni, hogy két ember, aki egykor szerelmesen
tekintett egymásra, és elhatározta, hogy gyermekeket fognak felnevelni, ők miután a
gyermekek már nem igénylik a 24 órás anya-apa jelenlétet, kiüresedett kapcsolatban
találják magukat. Ennek oka abban is kereshető, hogy a kötődés egyik célja, hogy
utódokat nemzzenek és nevelhessenek fel a párok. De akkor mi adhat célt a
kapcsolatnak, ha már a gyermekgondozás nem napi huszonnégy órás feladat? Ha
megtörténik a kiüresedés, akkor az a kérdés, hogy miként lehet visszahozni a pezsgést,
a szikrát a kapcsolatba. Vissza lehet hozni egyáltalán? A tanulmányok és tapasztalatok
szerint igen, de dolgozni kell érte. Már nem fog olyan könnyen menni, mint annak
idején, amikor a rejtélyesség, az újdonság pörgetett bennünket, és az új, szép,
biztonságos közös világ képét a hormonok is támogatták.

Meg kell érteni magunkat, hogy milyen ingerek tudják előhívni bennünk a vágyat, a
kötődést. Természetesen, ez mindkét félnek szól.

Ha kiegyensúlyozott (azaz a problémákat jól kezelő) párkapcsolatra vágysz, akkor

segítségedre lesz, ha meg tudod határozni, hogy melyikőtök milyen kötődési sémával
működik, mert az, ahogy gyerekként megismertük a szeretve lenni állapot elérését,
az igényeinkre érkező vagy nem érkező válaszokat, az befolyásolja, hogy milyen a
párkapcsolati működésünk. Erről bővebben az Így rázd fel a párkapcsolatodat! című
könyvben írtam. Ha megvan az a könyv neked, akkor lapozd fel újra azt a fejezetet,
mert segíteni fog a párkapcsolat működésének megértésében.
Tisztában kell lennünk, hogy bennünket és a társunkat mi mozgatja, miből érzi
szeretve magát, és mi az, amiből nem. A párkapcsolatok nem működnek maguktól,
nem elég, hogy egyszer igent mondtunk egymásnak. A kapcsolatot mindig az adott
szituációhoz, a felek jelenlegi életszakaszához, érzelmi állapotához, igényeihez,
félelmeihez, elvárásához érdemes igazítani. Az, ami működött 5 éve, az nem biztos,
hogy a mai napon is működni fog. Ha nem beszéled meg a társaddal, hogy mi az
aktuális igényed, akkor ő nem fogja tudni megadni azt neked és annak eltávolodás
lesz a vége. Elvégre ki szeretne olyan kapcsolatban élni, amelyben nem érzi szeretve
magát?
Ha azt érzékeled, hogy a pároddal nem vagytok elég közel egymáshoz, nem figyeltek
a másik igényeire, esetleg sűrűsödnek a párkapcsolati nehézségeitek, akkor az nem
minden esetben jelez megoldhatatlan problémát, hiszen egy párkapcsolatban a
közeledés-távolodás szakaszai váltják egymást. Nem az a baj, ha kicsit nagyobb
távolságot igényel az egyik fél, hanem ha ezt nem tudják jól kezelni a felek, és a végén
már vissza sem akarnak találni egymáshoz.
Mi számít jó kezelési módnak? Ha elmondod a társadnak, hogy mit érzel, mire vágysz,
és tőle mit kérsz ennek érdekében. Például, ha a te szeretetnyelved az ölelés, a
simogatás, azaz a testi érintés, és ebből történetesen kevés jut mostanában, akkor
mondd el a párodnak, hogy nem érzed szeretve magad, ám ha többet összebújnátok,
akkor ez az érzés visszatérne hozzád. Ennek érdekében pedig azt kéred tőle, hogy
többször öleljen vagy cirógasson meg téged. Ha sikerül nem vádaskodva jelezned, és
számára fontos, hogy komfortosabban érezd magad mellette, akkor oda fog figyelni
a jövőben erre.

A csapatgondolkodás erősíti a párkapcsolatot, a totális összeolvadás, az egyén

feladása és a kiszolgáló-kiszolgált felállás pedig gyengíti, és eltávolodás lesz a vége.

Hogy mik az eltávolodás jelei? Például:

• megrekedt, sértő kommunikáció
• elmaradó intimitás, csökkent szexuális érdeklődés
• odafigyelés hiánya
• fel nem oldott sérelmek felhánytorgatása
• feszültség egymás társaságában
• szeretethiány érzése

A párok gyakran keresik, hogy ki a hibás, ki viselkedett elégtelenül hamarabb.

Hibáztató, lenéző kommunikációt folytatnak, kerülik egymás társaságát, mert annyira
bosszantja őket a hiány, amit megélnek a másik mellett, hogy jobbnak látják nem
kapcsolódni. Amikor ebben a szakaszban van a párkapcsolat, akkor nem működnek
egy csapatként. Ez egy szerződéses viszonyt mutat, melynek az alapja, hogy ha az
egyik fél megteszi ezt, akkor a másik fél majd megteszi azt. Ha az egyik fél nem
teljesít az elvárás szerint, akkor nem térképezik fel ennek az okát, hanem azonnal
behúzza a másik fél is a kéziféket. Péter és Angi évekig éltek ilyen viszonyban
egymással. Péter nem dicsérte eleget Angit, aki az emiatt kialakult szeretethiány és
neheztelés hatására nem engedte közel magához a férfit. A férfi egy idő után már csak
azért sem akarta dicsérni a nőt. Nem kap érte semmi olyat, ami számára fontos lenne.
Ha ő sem, akkor én sem állapot konzerválódott.
Ennél sokkal jobb az, amikor csapatként működnek együtt a felek, és nem mondanak
le egymásról, ha egyikük azt érzékeli, hogy a társa távolodik, hanem minden – a társuk
számára szeretet jelentéssel bíró – gesztussal igyekeznek visszahívni a társukat a
kettejük közösségébe. Ehhez azonban hátrébb kell tolni az egót, és szeretettel, lélekkel
közeledni a másikhoz.
A tanácsadás során mindig feltérképezzük a hiányokat, a gyengítő szokásokat, a pár
erőforrásait, megoldókészletét, és kialakítunk egy stratégiát, amivel elérhetik a
vágyott működésüket, hogy visszatérjen az intimitás, a vágy a kapcsolatba. Azt
tapasztalom, hogy egyéni változás nélkül nem fejlődik a kapcsolat. Ha a fejlesztés a
cél, akkor mindkét félnek dolgoznia kell önmagán.
A hűtlenség a kapcsolat halála?

A hűtlenség definíciója páronként eltérő lehet. Van, aki tolerálja, ha a párja flörtöl
valaki mással, sőt, büszke is arra, hogy a társa tetszik másoknak. Van, ahol az érzelmi
kapcsolódás egy külső személyhez, nem minősül hűtlenségnek, de voltak olyan
klienseim, akik azt mondták, hogy amennyiben a társuk „csak” szexuális kapcsolatot
tart fenn egy külső személlyel, azt megbocsátják, de érzelmileg ne kötődjenek. És
van, aki csak úgy tolerálja a szexuális kitekintést, ha a társa nem megy vissza kétszer
ugyanahhoz az emberhez.
Adódhat a kérdés, hogy vajon lehet úgy tartós szexuális viszonyt fenntartani, hogy
kizárják az érzelmeket? A rendszeres jó élmény kötődést vált ki az emberből, és
könnyen lehet, hogy az elme ragaszkodni fog a jóhoz, mint ahogyan a
szenvedélybeteg is ragaszkodik a pótszereihez.
Egyébként nem minden megcsalást követ szakítás. Én úgy tapasztalom, hogy egy
ilyen nehéz élethelyzet ugródeszka is lehet a pár életében, mert most legalább
beszélnek arról, hogy mi nem működik jól, miben változtak a megismerkedésük óta,
és lehetőséget kapnak arra, hogy újra egymás felé forduljanak, ha együtt akarnak
maradni.
Általában mindenkinek megvan az elve, hogy miként járna el akkor, ha a társa
megcsalja őt, azonban úgy látom, hogy nem mindig ezt az elvet követik éles
helyzetben. Hogy mi a jó reakció, ha megcsalja az egyik fél a másikat? Egyáltalán,
el kell-e mondani a társnak a megcsalást? Nem tudok egyértelmű választ adni, mert
minden történet, minden sors más. Egyik kliensem nem mondta el a feleségének, hogy
a munkahelyi bulin összegabalyodott a munkatársnőjével. Rettenetesen szégyellte
magát, és szerette volna jóvá tenni. Könnyíteni akart a bűntudatán azzal, hogy a
felesége elé áll és elmondja a történteket, de nem akart ekkora terhet tenni rá. Úgy
érezte, hogy a megbocsátással az ő lelke megkönnyebbülne, de a teher nagyon
megviselné a társát. Azt az utat választotta, hogy inkább nem szólt, hanem
tanácsadásra járt, hogy rálásson a hűtlenségének az okára és új alapokra építse a
párkapcsolatát. Azonban ismerek olyan párokat is, akiket felrázott a hűtlenség.
Akkora pofon volt, hogy elkezdték komolyan venni egymást, jobban figyeltek
magukra és a társukra a mindennapokban.

Vannak, akik elválnak egy ilyen krízisben. Vannak, akik együtt maradnak, de nem
lépnek túl a fájdalmon, az áruláson, a csaláson, így távolság marad közöttük, és
bizonyos időközönként felhánytorgatják egymásnak a történteket. Mások pedig
együtt maradnak, megértik, hogy mi vezetett a megcsaláshoz, feldolgozzák a
történteket és új közös célokat tűznek ki. A sodródó párkapcsolatot felváltja a tudatos
kapcsolati működés.
Mindfulness a párkapcsolatban

A jelenben maradás jót tesz a párkapcsolatnak, míg a múltbéli sérelmek

felhánytorgatása, újra és újra átgondolása, a jövőben esetlegesen bekövetkező
gondoktól való szorongás pedig károsan hat rá. Egész egyszerűen azért, mert akár a
múltban, akár a jövőben tartózkodik a gondolatunk, semmiképpen sincs a jelenben.
Lehet, hogy csúnyán viselkedett a párod veled a múlt héten, meg is beszéltétek a
problémát, de ha újra és újra átpörgeted az agyadban a sérelmedet, akkor az a negatív
érzés lesz az uralkodó a jelenedben is, és elrontja az itt és most pillanatát.
Ha a jelenre figyelsz, akkor a jelen pillanatban történő mozzanatokat figyeled. Most
kedves veled a társad, mosolyog rád, megfigyeled a gesztusait, melyekkel feléd
fordul. Behívhatod a hála érzését is, hiszen most jó érzés hozzá kapcsolódni, de akár
felidézheted a sok jó élményt, amit eddig együtt szereztetek. Nem azt jelenti, hogy
letagadod a múltbéli téves döntéseit, vagy annak következményeit, hanem csak azt
jelenti, hogy szándékosan a jó dolgokra irányítod a figyelmedet. Minden kapcsolat
magában hordozza a sérülés lehetőségét, bárkivel kapcsolódsz, benne van a pakliban,
hogy megbántjátok egymást. Ez önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem
illetek össze.

Ha erősíted a fókuszálási képességedet, az az életed minden területén jól jön majd

neked, így van ez a párkapcsolatban is. Nyitottabbá válsz, nem keseregsz, jobban
tudod uralni a reakcióidat. Az éber jelenlét segít, hogy átlásd a helyzetet, felismerd
az érzelmeidet és ha bosszúsan reagálnál zsigerből, akkor lehetőséged lesz
megnyugodni, majd utána válaszolni a társadnak. A tudatos figyelem és válasz
kiválasztás sokat tesz hozzá a párkapcsolathoz, az elfordulás helyett az odafordulás
lesz a jellemző.

Célok és teremtés
Bárki képes célokat elérni. Egész egyszerűen azért, mert amire fókuszálunk, amibe
energiát teszünk, annak a megvalósulására igen jó az esély.

A gyermekkorban tapasztalt események befolyásolják azt, hogy mennyire mersz

szabadon élni, mennyire vagy irányítója az életednek, mennyire bízol a világban,
magadban. A nehéz gyermekkorban élt gyerekek bizonytalan felnőttként kerülnek a
nagybetűs életbe, de ez nem jelenti azt, hogy a nehéz gyermekkor következményeivel
ne lehetne nagyszerű felnőttkort megélni. A teremtés, a megújulás lehetősége minden
ember számára nyitott. Ha nem megy egyedül, bátran kérj segítséget, mert luxus
elpazarolni a napjaidat.
Arra bíztatlak, hogy vedd kézbe az életed hajójának kormányát, és kezdj el a terveid
szerint haladni a célod felé. Ez a folyamat igényel egy vágyat, egy motivációt, hogy
akarj részese lenni az új folyamatnak, szükség van egy tervre, ami alapján lépésről
lépésre haladsz előre, és kellene meghatároznod egy-egy célállomást, ahol boldog
mosollyal az arcodon megpihensz egy kis időre. Ha nem megy 1-2 éves tervet
készítened, semmi baj, nagyon jó vagy akkor is, ha egy napodat tudod megtervezni
egyelőre. Ha ez sem megy még, akkor sem kell elkeseredni, kis lépésekkel rutint
fogsz szerezni benne. Először egy-két órát vagy a délelőttöt tervezd meg, majd haladj
szépen egyre nagyobb léptékkel. Ha a napodat már meg tudod tervezni, és tudod
tartani a lépéseidet, akkor már büszke lehetsz magadra.
Talán már elég sok mindent átbeszéltünk ebben a könyvben ahhoz, hogy el tudd
dönteni, mit is szeretnél. Miben szeretnél változtatni, és már csak az a kérdés, hogyan
tudod azt megtenni.

Az egyik fiatal férfi kliensem, Bertold, nagy mestere a napi tervezésnek, a napi mottó
használatának. Meghatározza, hogy aznap mire fog fókuszálni, és sikerre is viszi. Az
egyik nap mottója a kedvesség, a másik napé az életkedv, és így tovább. Nagyon
büszke vagyok rá, mert a mélyből sikeresen felhúzta magát, az erőtlen sodródásból
felépített egy tudatos életvezetést. Öröm volt hallani, amikor elmesélte, hogy milyen
volt megéreznie végre a saját erejét. Mert nyitni mások felé, barátokat szerzett, és
egyre ritkábban vonta kétségbe a saját ítélőképességét. Rájött, hogy nem kell mások
véleményén keresztül élni az életet, hanem megismerve önmagát, kialakította azt az
életvezetést, amelyben megtalálta a saját lelki békéjét, másoktól függetlenül.
FELADAT:

Nyiss egy új lapot a füzetedben, és írd fel, hogy ha filmet készítenének az életedből,
akkor mi lenne a következő fejezetben. Mi történik a főhőssel? Milyen életet élsz a
saját filmedben?

Miért nem valósulnak meg a célok?

Sokszor próbáltál már céltudatosan élni, de nem sikerült végigvinni a folyamatokat?

Nézzük, mi lehet az oka:

Ha hirtelen sok, vagy túl nagy célt fogalmazol meg, akkor nem biztos, hogy
fenntartható a motivációd. Ha nem teszel minden nap következetesen a célod
érdekében, akkor nem lesznek apró sikerélményeid és nem is haladsz előre. De az
is gátol, ha nem elérni akarsz valamit, hanem csak jó lenne, ha megtörténne veled.
Ilyen esetben általában nem teszünk konkrét lépéseket az ügy érdekében. Az egész
a vágy állapotában marad. De hasonló működés ismerhető fel akkor is, ha valójában
nem is a mi célunk az, amit szem előtt tartunk, hanem valaki más miatt szeretnénk,
hogy megvalósuljon. Párkapcsolati tanácsadás során sokszor látom, hogy eljönnek a
párok egy utolsó esélyként, hátha sikerül megmenteni a kapcsolatot a gyerekek, az
anyagiak vagy a társadalmi megítélés miatt, azonban jóformán csak én vagyok az,
aki dolgozik az ő kapcsolatukért. Meghallgatnak, az idejüket ráfordítják abban az
egy órában, de legbelül egyik fél sem motivált annyira, hogy meg is tegye azokat a
változtatásokat, amelyeket megbeszélünk. Nem azért teszik, mert valóban szeretnék
boldogabbá tenni a kapcsolatukat és visszatalálni egymáshoz. Nem szívből, lélekből,
hanem fejből teszik ezt. Három-négy alkalom után tisztán látszik, hogy ki az, aki
valóban javítani akar, és ki az, aki csak azért kér időpontot, hogy elmondhassa,
mindent megtett.
Gáz és fék egyszerre

Amit fontos tudnod, hogy gyakran azért sem sikerül a célunk elérése, vagy az álmunk
megvalósítása, mert az öröm és a félelem listánk tetején található dolgok ütik egymást.
Azaz, rálépünk a gázra, majd azonnal a fékre is. Felismerjük, hogy mi az, ami
számunkra boldogságot hozna az életben, amit nagyon szeretnénk, de a legnagyobb
félelmünk gátolja azt, hogy meglépjük.
Például, ha szeretném egyedül körbeutazni autóval a Balatont, de félek vezetni, akkor
csak abban az esetben fog ez a vágyam megvalósulni, ha előtte gyűjtök annyi vezetési
rutint, hogy erősödjön az önbizalmam vagy dolgozom a félelmemen, a bátorságomon,
a hitemen.
Egy másik példa arra, hogy milyen az, ha egyszerre nyomjuk a gázt és a fékpedált a
teremtésünkben: egy kliensem azt mondja, hogy szeretne már családot, de fél feladni
a függetlenségét. Hogy is tenne lépéseket a családalapítás felé, ha retteg attól, hogy
oda lesz a szabadsága és elzárja magát az újabb párkapcsolatoktól (amelyek esetleg
boldogabb életet biztosítanának számára)?
De itt van Judit esete is, akivel arról beszéltünk, hogy a legjobban most egy új
munkahelynek örülne, de nem mer jelentkezni az állásajánlatra, mert fél felvállalni a
saját tudását, gondolatait és fél az elutasítástól is. De a kör gyorsan bezárul, mert ha
nem adja be a jelentkezését, nem fogják behívni, nem mutatja meg magát, és nem is
lesz az övé az az állás. Hiába adna neki boldogságot egy új munkahely, ha tartózkodik
attól, hogy ismeretlen helyzetbe kerüljön.
Ha valaki fél attól, hogy az állásinterjú során bénázni fog, akkor mindenképp hasznos,
ha minél több helyre beadja a pályázatát, még akkor is, ha nem feltétlenül az álmai
munkája. Mert minél több interjúhelyzetbe engedi bele magát, annál nagyobb rutinja
lesz, mire az álmai állását fogja megpályázni. Addigra feltérképezi, miben kell
változtatnia, hogy magabiztosabb, megnyerőbb fellépése legyen.
Ha nem fejleszted magad, csak sopánkodsz, hogy mi mindenben vagy sikertelen,
akkor az:

önszabotázs a javából.

Ha ilyen ütközéseket látsz a saját áloméleted és a jelenlegi szokásrendszered,

félelmeid között, akkor arra bíztatlak, hogy egyedül vagy szakemberrel, de dolgozz
azon, hogy ezeket fel tudd oldani vagy legalábbis össze tudd hangolni. Hiába nyomod
tövig az autód gázpedálját, ha közben fékezel is.
A vágyott dolog megteremtése egy szándékkal, gondolattal kezdődik, majd ennek
megvalósulása érdekében megpróbálunk ráhangolódni a vágy tárgyának pozitív
érzelmekkel átszőtt frekvenciájára és rámozdulunk minden lehetőségre, ami elvezet
a megvalósuláshoz.

A problémákról
„A legtöbb ember több időt és energiát fordít arra, hogy kerülgesse a problémákat,
mint arra, hogy megragadja és megoldja őket.”

(Henry Ford)

Ahogy Jack Sparrow mondta a Karib-tenger kalózai című filmben: Nem a probléma
a probléma. A probléma a problémához való hozzáállásod.
Kicsit nyelvtörő, és talán nem ő az első, aki ezt kimondta, de ha követed a fonalat,
akkor világossá válik számodra a benne rejlő nagy igazság. Megoldandó feladataink
mindig is lesznek. A mi feladatunk kiszűrni azt, hogy mikor és hogyan tudunk
beleavatkozni a folyamatba.
Az elmúlt 10 évben sok embernek segítettem a szirénázó piros gomb utáni
időszakában. A klienseim között volt producer, színésznő, különféle vállalkozók,
anyukák, apukák, férjek, feleségek, egyetemisták, tévéből ismert emberek, külföldi,
belföldi újrakezdők is. Büszke vagyok mindenkire, aki tenni akart azért, hogy előrébb
léphessen a saját jóllétében, és jó hatással lehessen a környezetében élő emberekre.
Noha a körülményeik különböztek sok esetben, de egy valami azonos volt. Problémát
észleltek a saját működésükben és kerestek valami megoldást a nyomasztó
élethelyzetükre.

Azért szeretem a munkámat, mert csodálatos dolog látni, amikor a gyengítő

szokásokat felhagyva valaki visszavezeti magát arra a pontra, amikor már tudatosan
kézbe veszi az életét. Megismeri az erőszakmentes, tiszta kommunikációt, alkalmazni
tudja az erőt adó gyakorlatokat, és mindezek egy olyan stabil szemléletből fakadnak,
ami minden élethelyzetben megállja a helyét. Nem csak egy problémára jelent
orvoslást, nem egy séma, ami vagy passzol vagy nem, hanem olyan életigazságot
fedeznek fel, amely által megtalálják a saját megoldásaikat.
Ha valaha úgy érzed, hogy falba ütköztél, hogy nyomaszt egy adott élethelyzet, akkor
azonosítani kell a problémát, kitűzni, hogy milyen megoldással lennél elégedett, majd
megtalálni az oda vezető utat. Számolni kell azzal is, hogy vannak olyan problémák,
melyek
pillanatra.
Az életünket számos gondolatunk megnehezíti. Az alábbiakban 3 olyan gondolatot
veszek nagyító alá, amelyek igen gyakran jelen vannak az emberek életében.

Gyakori alapproblémák
1, Egyre több tányért pörgetsz a rudakon

Vannak, akik úgy tartják, az élet nem más, mint egy cirkuszi tányérpörgető
mutatvány. Az életünk egyes területeit reprezentálják a tányérok, mi pedig, mint a
nagy cipőben botladozó bohócok, szaladunk az egyik csálé tányértól a másikig, hogy
az egyre fogyó energiánkból még egy ici-picit lökhessünk rajta. Az anyák jól ismerik
ezt a működést és talán számodra is ismerős ez a zsonglőrködés.
Minél több projektet vállalunk be, annál leterheltebbek leszünk, annál kevésbé fogjuk
azt érezni, hogy az élet jó, az élet vidám, könnyed. Mert azt látjuk, hogy az, amit
vállaltunk, azt pörgetnünk kell, nincs mese. Akkor is, ha belegebedünk, mert ráadásul
nehezünkre esik delegálni egy-egy feladatot, lemondani valamiről meg még
nehezebb.

Egy időben előnynek számított, ha valaki multitasking király volt, azonban idővel
rájöhettünk, hogy az „egy időben több mindent tenni” szokás hátráltatja a
boldogságot. A kutatások szerint, multitasking üzemmódban az agyunknak sokszor
kell váltania a feladatok között, ami nagyon megterhelő. Kiégést, kimerülést, szellemi
és testi hanyatlást idéz elő. Én is voltam olyan időszakban, amikor tökéletes anya,
tökéletes feleség, tökéletes nő, tökéletes munkavállaló, tökéletes barát akartam lenni
egyszerre, de idővel be kellett látnom, hogy az, ami az én fejemben az idealizált
tökéletesség képet adta meg, az tarthatatlan. Legalább is abban a formában, pláne
segítség nélkül. Szétforgácsolódtam, és nem értem el a kívánt eredményt egyik
területen sem. Az is lehet tökéletes, ami nem hibátlan. Azt látom, hogy a
tökéletességre, a megfelelésre hajtó tányérpörgetők gyakran azzal sincsenek
tisztában, hogy a másik fél, valóban úgy igényli-e az aktivitást, ahogyan ő teszi. A
gyerek valóban igényli-e a heti öt különórát, a játszóházat, vagy csak a szülő gondolja
azt, hogy így „normális”. Ugyanez igaz arra is, hogy vajon tényleg be kell-e
vállalnunk mindent a munkahelyünkön, vagy azzal is bőven beérné a főnökünk, ha a
saját munkakörünket látjuk el maradéktalanul.
Ha te is tányérpörgető vagy, akkor érdemes átnézned, hogy mi az, amire valóban
ebben a formában van szükség, és mi az, amit el tudsz engedni, vagy lazábbra venni.

Sokunk számára ismerős a helyzet, hogy rohanunk a boltba, vacsorát főzünk, egy
kicsit mindennap pakolunk vagy takarítunk, de közben meghallgatjuk a társunk
beszámolóját, beszélgetéssel kapcsolódást keresünk a gyerekeinkhez, ellenőrizzük a
szüleink hogylétét, megoldást keresünk az aktuális problémákra, elrohanunk az
edzőterembe, vagy a nappaliban hasizmot erősítünk, hogy azért a lehetőségekhez
képest jól is nézzünk ki. Pörgetjük az összes tányért, ahogy tudjuk. Vagy azért, mert
nem merjük másra bízni a feladatok elvégzését (nem lesz tökéletes a végeredmény),
vagy azért, mert már észre se vesszük, hogy ez túl sok nekünk 24 órában. A
végeredmény kimerülés, kiégés, fáradtság. Ami sajnos kihat az életünk minden
területére. A párkapcsolatra nincs idő vagy energia, a kapcsolódás hiánya pedig a
szeretetlenség, a magány érzését kelti bennünk. A kapcsolatunk romlik, ami rányomja
a bélyegét az önértékelésünkre, a mindennapi feladatok megküzdéséhez sem ad
energiát, inkább csak nehezíti azt. A mókuskereket csak hajtjuk tovább, miközben azt
kiabáljuk, hogy gyorsan még megcsinálom ezt, jaj, gyorsan még megcsinálom azt! A
növekvő frusztrációval pedig egyre nehezebben bírunk el, mígnem előjön a társunk
hibáztatása, az elégedetlenség a nagyszülők hozzáállásával, és már meg is érkezünk
az áldozatszerepbe. Minden nehéz, minden hátráltat, semmi nem boldogít.

A sok projekt nem erősebbé tesz, hanem gyengít bennünket.

Ha te is olyan vagy, akinek az élete merő rohanás, akkor állj meg és nézz rá a
folyamatra, illetve arra, hogy mit miért teszel.

Adódhat a kérdés, hogyan lehet elengedni a feladatokból?

Ha te is olyan vagy, mint én, hogy minden feladatra képes vagy rámozdulni, akkor
nem lesz könnyű, de érdemes megtanulni priorizálni, a munkát kiszervezni, a
házimunkát egyenletesebben elosztani, mérlegelni, rendszerezve a feladatainkat,
szerepeinket, egy olyan irányt kijelölni magunknak, ami tartható, és ha nem is
azonnali eredményeket hoz, de idővel meg fog térülni. Szülőként nem az a cél, hogy
a gyermek a káoszt, a tányérpörgetésben kifulladt felnőtt képét szívja magába, hanem
hogy egy kiegyensúlyozott családban nőjön fel, ahol szabad elfáradni, hibázni,
korrigálni, bocsánatot kérni.

A házasságot sem a háromfogásos vacsorák, és a patika rend fogják összetartani,

hanem azok a minőségi időtöltések, amelyekben tényleg ott tudunk lenni testben és
lélekben.

Ha semmi mást nem is viszel el ebből a könyvből, már azzal nagy változást hozhatsz
az életebe, ha emlékezteted magad arra, hogy ha túl sok tányért pörgetsz, igazából
egyiket sem tudod megfigyelni, megcsodálni, kiélvezni. Kiégsz.

2, Önismeret, helyzetfelismerés hiánya

Az
egy
az
nagyszülőktől,
élethelyzeteiben,
élethelyzet
alapján
szüleinket
egészen
Ha a szüleim életében bevált, hogy nem váltott munkahelyet a kiszámítható, garantált
nyugdíj miatt, ez a nézet már nem fogja a mi generációnknál megállni a helyét, mert
nálunk már nem beszélhetünk nyugdíjig tartó állami munkahelyekről, vagy legalábbis
egyre szűkül a kör. Akkoriban egészen mást kívánt meg a felnőtt élet, mint most.
Erősnek tűnő, gondoskodónak hitt államformát láttak, amelynek a kereteibe
illeszkedve úgymond biztonságban érezhették magukat. Nem kellett vállalkozói
szemlélettel élni, nem kellett klímaválsággal törődni, olyan nagyon tervezni sem.
Minden út ki volt taposva, és nem volt nagy mozgásterük, ily módon sok esetben az
igény sem fogalmazódott meg, hogy jobb lenne másként.

A házasságok sokkal inkább gazdasági szemléletre épültek, napjainkban pedig a

boldogságot várjuk a párkapcsolatban. Egyre és egyre boldogabbak akarunk lenni,
és ehhez azt várjuk, hogy a társunk egyszemélyben feleljen meg minden felmerülő
igényünknek: legyen a bizalmasunk, a barátunk, a szeretőnk, a gondviselőnk, a
karriertanácsadónk, a szülőtársunk. Vidítson fel, de ne viccelje el a helyzeteket.
Együtt menjünk sok helyre, de ne mindenhova. Gondoskodjon rólunk, de ne csússzon
szülő szerepbe felettünk. És így tovább. A házasságban is elengedhetetlen a
tudatosság a sodródás helyett, de persze a spontaneitás, a romantika, a gyengédség
is kapjon helyet. Ha nem tudom, hogy a párom adottságai, személyisége alapján mit
várhatok a kapcsolattól, akkor olyanok miatt is mérgelődni fogok, amelyek adott
esetben feloldhatatlan konfliktusok. Megoldani nem, de kezelni lehet őket. Ha
magamat nem ismerem jól, akkor a párommal sem fogom tudni megteremteni az
összhangot, mert egész egyszerűen nem fogja tudni kihámozni a ködös
viselkedésemből, hogy mi az igényem valójában.

Ha nem ismerjük önmagunkat, nem fogjuk tudni képviselni sem azt, amit szeretnénk.
Rendkívül fontos ismerni, hogy milyen „örökölt sorsom” van, milyen automatikus
programok indulnak el bennem, a félelmem kinek a hangján szólal meg, hogyan
viszonyulok az igényem megfogalmazásához, milyen gyermekkori trauma ért és
annak mi a hatása a felnőtt létemre. Azért fontos, hogy ezeket feltérképezzük és
megismerjük, hogy megértsük magunkat, a reakcióinkat, a félelmeinket annak
érdekében, hogy egyes helyzetekben korrigálni tudjuk az automatikus
viselkedésünket, és változást tudjunk hozni az életünkbe.

3. probléma: Az emberek félnek a változástól

Talán te is hallottad már azt a mondást, hogy jobb egy kiszámítható rossz, mint egy
lehetséges jó.

Változtatni rizikós, de ha nem változtatunk, akkor szűkülnek a kivezető utak. Ha

merünk változtatni, akkor több út is kirajzolódik előttünk.

Volt egy férj kliensem, akitől el akart válni a felesége. Egy fedél alatt éltek, de nem
beszéltek a problémáról, féltek feszegetni a témát. Elteltek az évek, egyre jobban
eltávolodtak egymástól, megszokták a távolságot, megszokták a sivár érzelmi
életüket. Megszokták, de szenvedtek. Pszichoszomatikus tünetek jöttek elő, érezte a
férj, hogy most már tenni kellene valamit, mert a boldogtalan, szeretet nélküli napok
tönkre fogják tenni. Amikor arról beszéltünk, hogy rendezni kellene otthon, hogy ki
mit szeretne, ki hogyan képzeli el a jövőt, hogy tisztán láthassanak, a férj elzárkózott.
Attól félt, ha leülnek beszélni a fájdalmas távolságukról, akkor a felesége szóba fogja
hozni a válást, és akkor az lesz a valóság. Így csak sejtik, hogy ez várható, de ha
beszélnek róla, akkor felgyorsíthatják a folyamatot. Két boldogtalan ember kerülgette
egymást a házban. Megértettem a félelmét, változtatni rizikós. Ugyanakkor ez az út
egyre nagyobb mélységbe vezet így. Vagy meg tudják beszélni, hogy mi vezetett
az eltávolodáshoz és egy stratégia alapján újra tervezik a házasságukat, változnak,
változtatnak vagy elválnak, és lehetőségük lesz (egyedül vagy mással) olyan
mindennapokat élni, melyek erősítik és nem gyengítik őket, mint most.

Attól, hogy homokba dugjuk a fejünket, még gyengébbek leszünk. A káosz, a

bizonytalanság, a dilemma, a szeretetmentes, életöröm nélküli élet gyengít bennünket.
Ha ilyen meggyengült helyzetben találjuk magunkat, akkor a kiutat meg kell
keresnünk. A változtatás elengedhetetlen ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a
bőrünkben.

Visszatöltődés
Nem mindig tudjuk a nehézségek terhét csökkenteni, de a visszatöltődésért mindig
tudunk tenni. Ehhez kapsz itt segítséget.

Az ellazulás rendkívül fontos, és nem csak akkor van jelentősége, ha ingerültek

vagyunk. Ez egy olyan rendszeres időtöltés, ami folyamatosan segít megnyugtatni
a sejtjeinket, tisztázni a gondolatainkat. Mit gondolsz, hogy a folyamatos terhelés,
készenléti állapot mennyire terheli meg a szervezetedet? Megsúgom, nagyon. Egy idő
után csökken a terhelhetőség, a kreativitás, ingerlékennyé válik az ember, szétesik,
kiég.
Arra bíztatlak, hogy keresd meg, mi az, ami téged ellazít, milyen tevékenységet tudsz
beiktatni minden egyes napodba. Ha ez csak öt perc, akkor is előrébb vagy, mint
akkor, mikor egyáltalán nem fordítottál erre időt.

Egy kliensemnek az vált be, ha önnyugtatásként énekel. Azt énekli halkan, hogy
„Nyugodt, békés vagyok, minden rendben van bennem és körülöttem. Biztonságban
vagyok és boldog vagyok.”

Egy másik kliensem csukott szemmel arra gondol, hogy szabadságon van és egy
tengerparton napozik.

Van egy ismerősöm, aki, ha el akar lazulni, az utolsó szexuális élményére emlékszik
vissza, mert az nagyon jó érzéseket hív elő belőle. A biztonságot, a szeretetet, a
kapcsolódást.
Azt látom, hogy mindenkinek megvan a kulcsa a saját önnyugtatására, lazulására,
csak energiát kell fektetni abba, hogy ezt megtaláljuk.

Meditálj,
a
zenét,
tevékenységre mindenképp mindennap tervezz időt magadnak.
Találd meg a kapcsolódást önmagaddal!

Dr. Wayne Dyer szerint az ember elsősorban lélek, ami emberi fizikai formába van
csomagolva.

A lelked érzi, ha nem jó az irány, amerre haladsz. Mardos, bökdös, fáj. Az energiád
fogy, te pedig egy idő után nem keresed a gyógyírt, pedig sok mindent tehetsz azért,
hogy jobban érezd magad. Ha úgy érzed, nincs erőd a változtatáshoz, tudd, hogy
sokkal több van benned, mint azt gondolod.
Ha tenni akarsz önmagadért, akkor legyél gyengéd a testedhez, a lelkedhez. Te
egyedüli vagy, és megismételhetetlen. Ne ostorozd magad, ha elrontottál valamit,
vagy ha nem úgy nézel ki, ahogy szerinted szebb lennél. A tested az otthonod, tiszteld.
A szerveid minden nap tesznek azért, hogy téged életben tartsanak, hogy a sebeid
meggyógyuljanak, hogy a sejtjeid megújuljanak. Nem kell hibátlannak lenned ahhoz,
hogy tökéletes legyél. Kapcsolódj ahhoz a csodához, aki te vagy. A lelkednek is kijár a
simogatás, vagy hogy csendben, gondolatban összeköttetésbe lépj minden sejteddel és
szeretettel gondolj minden egyes porcikádra. A tested nem hagy cserben, még akkor
sem, ha épp becsmérled egy-egy testrészedet. A sejtjeid akkor is teszik a munkájukat,
szolgálnak téged. De biztos vagyok benne, hogy sokkal könnyebb dolguk lenne, ha
bírálat helyett szeretetet közvetítenél önmagad felé.

Én akkor érzem, hogy visszataláltam magamhoz, amikor megélem a belső békét a

külső körülmények ellenére. Ilyenkor nyugodt vagyok, és érzem, hogy minden
rendben lesz. Talán nem úgy, ahogy én képzeltem, vagy terveztem, de rendben lesz.
Nem aggódom, nem szorongok, nyugodt vagyok és békés. Olyan, mintha a lelkem
hazatalálna, megélné az egységet valami nagyobb, bölcs energiával. Szeretem ezt az
érzést. Te is biztosan megtalálod majd azt a megnyugvást adó technikát, ami neked
segíteni fog. Nem kell hozzá másik ember, csak te és a belső hangra, a belső lényedre
figyelés. Tiszta és egyértelmű kapcsolódás ez és a legnagyobb feltöltő energiával bír.
Megéri begyakorolni, hogy minél rövidebb idő alatt elő lehessen hívni önmagadból,
önmagadért.

Mindfulness, azaz maradj a jelenben!

A mentális betegségek ellátásában már a 90-es évektől kezdve jelen van a mindfulness
meditáció. Az utóbbi évtizedben viszont jelentősen megugrott a tudatos jelenléten
alapuló stresszcsökkentő gyakorlatok bemutatása nem csak a mentális betegségben
szenvedők, hanem mindenki más számára is. Hiszen kiválóan segíti a fókuszálást,
adott esetben még fájdalomcsillapító hatása is van. A lényeg, hogy a jelenben tudjunk
maradni, egyfajta megfigyelő és nem megítélő állapotban. Egyszerű feladat arra, hogy
megállítsuk az elme-barangolást, azaz a múlton való rágódást, vagy a jövőbeli
esetleges dolgok bekövetkeztén történő aggódást.

Ezen gyakorlatoknak az a lényege röviden, hogy az éber figyelem gyakorlása által

ítélkezésmentesen megfigyeljük magunkat az öt érzékszervünkön keresztül. A
gyakorlat hatására nyugodtabbak leszünk, megtanulunk összpontosítani. Ez egy olyan
technika, amellyel bármikor képesek vagyunk kiszakadni a negatív spirálból, és a
jelenben tartva magunkat megmenekülünk a múlton való rágódástól vagy a jövőtől
való szorongástól.
Az élet számos területén kipróbálhatod a mindfulness gyakorlatot, bármikor
erősítheted az összpontosítás képességedet. Ilyen gyakorlat például, amikor
evés/tusolás/séta/csókolózás stb. közben megfigyeled, hogy milyen hangot hallasz,
milyen illatot érzel, milyen részletet tudsz meglátni magad előtt, a bőröd mivel
érintkezik, és milyen ízt érzékelsz a szádban.
Akár sorban állás közben, akár, ha olyan a munkaköröd, még munkaidőben is
elvégezheted. A mindfulness étkezést mazsolával javasolják kipróbálni. A nyelveddel
tapogasd le, hogy milyen textúrájú a mazsola, milyen íze van, milyen hangja van a
rágásodnak, hogyan érintkezik a szájpadlásoddal vagy a nyelveddel, milyen illata van
a mazsolának.
Akár már ma próbáld ki a mindfulness tevékenységek egyikét. Például az esti
zuhanyzáskor figyeld meg, hogy milyen érzés a bőrödre fröccsenő víz, milyen illatot
érzel, milyen hangokat hallasz, milyen a tusfürdő látványa és milyen ízt érzel a
szádban.
Jó érzés lesz megtapasztalni, hogy te uralod a gondolataidat és nem fordítva van.
Felszabadító érzés felismerni, hogy a gondolataid és az észleléseid irányíthatóak.

Engedd meg, hogy beillesszem ide Jon Kabat-Zinn, amerikai professzor, mindfulness
tanár gondolatát:

„Ha fájdalom közepette egy pillanatra átváltasz tiszta tudatosságra, akárcsak a

legkisebb pillanatra, akkor abban a pillanatban megváltozik a fájdalomhoz fűződő
viszonyod.Lehetetlen, hogy ne változzon, mivel pusztán a gesztus - hogy a tudat
terében van tartva, még ha csak egy vagy két pillanatig is - nagyobb dimenziót ad
neki. És a tapasztaláshoz fűződő viszonyodban bekövetkezett változás nagyobb fokú
szabadságot ad neked a hozzáállásod és a cselekedeteid terén az adott szituációban,
bármi legyen is az. Még akkor is, ha nem tudod, hogy mit tegyél.”

Hamarosan a végére érsz ennek a könyvnek, de azért van még néhány fontos fejezet,
kérlek olvass tovább, hogy még több információt szerezz azokról a gyakorlatokról,
amelyek segíteni fognak neked, hogy tudatosabb, boldogabb életet élj.

Barátkozz okosan!
Most, hogy már a belső munkádra ráláttál, essen szó a külső közegről is, azaz teremts
olyan emberi kapcsolatokat, melyek felemelnek, támogatnak téged. Amikor
mélyponton vagy, lehet, hogy úgy érzed, semmi kedved másokkal találkozni, nincs
erőd felöltözni, beülni egy kávézóba, elmenni egy színházi előadásra, vagy csak leülni
beszélgetni valakivel.
Ha ezt érzed, akkor először próbáld meg a belső munkával felhúzni magad ebből az
állapotból. Meditálj, táncolj, használj vizualizációs technikát, aludj. A lényeg, hogy
egy picit elindulj felfelé a mélyből.

Tudom, hogy mennyire nehéz kapcsolódni másokkal, amikor nyomott a hangulatod

és mindenből eleged van. Nincs motiváció, nincs semmilyen hajtóerő, sem
célvezéreltség. Ilyenkor semmi értelmet nem látunk abban, hogy bármit is tegyünk,
semmi előnyt nem találunk, ami számunkra megadná a kezdőlökést. Ha ebben a
helyzetben vagy, akkor már az is jó, ha első lépésként megfogalmazod a szándékod,
és időt hagysz az elmédnek, hogy támogatni tudjon benne: szándékomban áll jobban
érezni magam. Szándékomban áll kibújni a csigaházból. Szándékomban áll
kapcsolódni másokkal.
Az is hasznos, ha van olyan barátod, családtagod, aki ilyenkor megértően, de magával
húz. Rávesz, hogy felöltözz, hogy elmenjetek meginni egy kávét, vagy ebédelni
valahol. Akár az ő lakásán, akár valami kávézóban. De a legfontosabb, hogy miután
eleget voltál a mélyponton, szándékod legyen jobban érezni magad. A kutatások
szerint, amit elég sokszor elképzelünk, amit mantrázunk, amire szándékunk van,
annak a végrehajtásában támogatni fog az elménk. Segít fókuszálni a célunkra. Ha
jótékonykodsz, ha önkéntes feladatot vállalsz, az is segít abban, hogy növekedjen az
életkedved. Addig sem gondolkodsz a saját nehézségeiden, és mások örömét látva
nem találod céltalannak az életet, sem pedig haszontalannak önmagadat.

A pszichológia is ír arról, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolataink, mert

az ember alapvetően társas lény. A baráti közösségre nagyon nagy szüksége van az
embernek, mert akkor érzi a támogatást, a valahova tartozást, a többiek szeretete és
érzelmi elérhetősége biztonságérzetet ad, meg lehet osztani egymás között a jó
gyakorlatokat, ad egyfajta támaszt.

Törekedj te is arra, hogy minőségi kapcsolataid legyenek, mert inkább a minőség,

mint a mennyiség a döntő. A hangulatodat lehúzó, sopánkodó emberek társasága nem
lesz rád jó hatással.

Ha megismerted magad, és tudod, hogy milyen helyzetekben milyen támogató

közegre, kapcsolódásra van igényed, akkor az nagy hasznodra válik. Egyes esetekben
jól jön egy vidám beállítottságú barát, aki emelni tudja a hangulatodat, míg máskor
olyan beszélgetésekre lehet igényed, amit egy mély gondolatokkal foglalkozó ember
tud megadni számodra.
A negyvenpluszos csoportunkban (Negyven múltam és élvezem FB oldal) többször
előjött már, hogy ebben az életkorban (40+) nem könnyű barátokat szerezni. Nem
mindenkinek van gyermekkorból átívelő barátság a tarsolyában, de később sem
lehetetlen a barátságokat létrehozni. A közös érdeklődés, a hasonló életvitel, a
megértés, a bizalom mind össze tud kovácsolni két embert. A baráti kapcsolatok
ápolása mindkét fél feladata, és ha azt tapasztalod, hogy csak a másik fél igényei
teljesülnek, és nem figyel rád, nem hallgat meg téged, akkor jobb, ha átgondolod,
mennyire tesz jót neked ez a barátság. Próbálj beszélni azzal a személlyel és mondd
el, hogy mire lenne szükséged a barátságotokat illetően.

Az inspiráló, támogató kapcsolatok nagyon sokat emelnek az ember életkedvén, a

megküzdési időszakokban pedig jelentős támaszt képesek nyújtani.

Ha nincsenek valódi értékeken alapuló baráti kapcsolataid, akkor azt javaslom, tűzd
ki célul, hogy a társas kapcsolatok kialakítását szem előtt tartod, és lépéseket fogsz
tenni annak érdekében, hogy megtaláld azokat az embereket, akik mellett jól érzed
magad, akiktől több leszel.
Hol lehet barátokat szerezni?

Először gondolkodj az érdeklődési körödnek megfelelő helyszíneken, csoportokon.

Ha szeretsz kirándulni, keress a neten kirándulós csoportot, kezdj el beszélgetni velük,
szervezz kirándulást, invitálj másokat, hogy csatlakozzanak hozzád. A kiállításokon,
előadásokon, tréningeken való részvétel is remek lehetőség, hogy barátokat
szerezzünk. Felveheted a kapcsolatot a régi osztálytársaiddal, vagy munkatársaiddal
is. Adj időt annak, hogy egy-egy emberi kapcsolódás elmélyülhessen és tegyél is meg
érte minden tőled telhetőt. Figyelj a beszélgetőpartneredre, ügyelj a testbeszédedre,
reagálj arra, amit mond, és kezeld bizalmasan a történeteit.

Ha sportolsz, akkor ne szemlesütve járj az edzőteremben, vagy a futópályán, hanem

add jelét annak, hogy nyitott vagy a beszélgetésre, vagy kezdeményezd te magad. A
téma mindig adódik, emiatt ne aggódj. Ha közös az érdeklődési köröd, akkor biztosan
találsz olyan indító mondatot, amihez a másik fél kapcsolódni tud.

Ha frusztrál, hogy nincsenek számodra megfelelő barátok a környezetedben, akkor

mindaddig míg nem építesz ki barátságot, azt javaslom, hogy az egyedül töltött időt ne
hiányként, ne magányként éld meg. Ne azt emeld a fókuszba, hogy valaki nélkül kell
tölteni az idődet, hanem arra fókuszálj, hogy most saját magaddal töltöd az idődet.
Arra használod ezt az időszakot, hogy olyan emberré válj, aki szívesen és bátran nyit
mások felé. Ez pedig jó dolog.
Ha olyan időszakot élsz, hogy önmagad támogatója kell, hogy legyél, akkor se ess
pánikba. Az már nagyszerű időtöltés, hogy folyamatosan azon dolgozol, hogy jobb
verziója legyél önmagadnak. Ez a fejlődési utazás érdekes, és különleges dolog. Ugye
milyen nagyszerű dolog rácsodálkozni arra, hogy valójában micsoda erőforrásaid
vannak, milyen értékes ember vagy?
A magadra fordított idő megtérül. Képes leszel jobban kifejezni az igényedet,
meghúzni a határaidat, és nem mások elgondolása, elvárása szerint fogsz élni. Én úgy
gondolok mások elvárására, mintha mindegyik egy ruhadarab lenne. Mindenki, aki
vár tőlünk valamit, az odaadja azt a színű pulcsit, kabátot, nadrágot, amit ő akar, hogy
mi viseljük. És mi felvesszük az összes ruhadarabot, amit adnak. Egy nagy zűrzavar az
öltözékünk, fele textil nem is tetszik nekünk. Egy idő után a többrétegű öltözködésben
majd' megfulladunk, ezért egyet-kettőt titokban leveszünk. Titokban, mert nem
akarjuk megsérteni azt, akitől kaptuk. És marcangol érte a bűntudat is, mert hát, olyan
jószívűen adta azt ránk. Az eredmény: nem azt a ruhát vettük fel, ami nekünk tetszik,
vagy ami passzol hozzánk, és nem annyi darabot, amennyi jólesik. És még
szenvedünk is attól, ha vissza akarjuk utasítani más igényét. Nonszensz, igaz?

Egyperces gondolatok a tudatos életvezetéshez

Embernek lenni:

Vannak, akik tökéletességre törekszenek. Mindenben a legjobbat akarják megkapni,

csak jó oldalukat szeretnék mutatni mások felé. A kevésbé szerethető tulajdonságaikat
legszívesebben eltemetnék, megtagadnák, de legalább is el akarják rejteni mások elől.
Félnek dönteni, félnek választani, mert az felelősséggel jár. Olyanná válnak, mint
a gyermekek a játszóházban, legszívesebben mindent egyszerre próbálnának ki, és
attól félnek, ha egyet kiválasztanak, akkor lemaradnak az összes többiről. Ha valaki
ilyen gondolatmenet szerint él, akkor kétkedő, kesergő, toporgó emberré válhat. Ha
kiválaszt egy cipőt, akkor nem tud felhőtlenül örülni neki, mert ott lebeg a
fenyegetettség, hogy a másik választással talán jobban járt volna. A párkapcsolatban
is megjelenhet az árnyék, hogy talán mással jobb lenne. A megnyugvást az hozza meg,
ha tisztában vagyok azzal, mit jelent embernek lenni, hogy a jó és a rossz együtt jár. Ha
elfogadom, hogy a hangulatom változhat, ha elfogadom, hogy a hiányosságaimmal
együtt vagyok az, aki vagyok, de mindig lehetőségem van fejleszteni azokat. Néha
tévedek, néha nem a legjobb megoldást választom, van, hogy nem vagyok ügyes
valamiben, vagy nem sikerül túl jól valami, de akkor sem dől össze a világ. Nem kell
másoknál jobbnak, tökéletesebbnek lennem. A saját életemben kell úgy felvállalni
magam, hogy hiteles ember maradjak. Hű önmagamhoz, hű az emberi mivoltomhoz,
hogy a lehető legkevesebb bűntudattal, megbánással teljenek a napjaim. Bátran
szembenézni azokkal a dolgokkal, amely elől elbújni szeretnék. Tudom a
történetemet, tisztában vagyok a félelmeimmel, azok gyökerével, az életemben jelen
lévő ok-okozati összefüggéseket is látom, hogy hol, miben gyengítem vagy gátolom
magam. A fejlődés, a változás csak akkor tud megjelenni, ha (be)látom a problémát,
és szándékomban áll változtatni rajta.

Önelfogadás:

Ha nem sikerül a határaidat meghúzni, a korlátaidat picit arrébb tenni és kilépni a

komfortzónádon túlra, akkor se ostorozd magad. Adj időt magadnak, gyakorolj
fejben, próbáld ki az új sémákat egy ideig csak gondolatban, míg hozzá nem szoksz és
meg nem mered lépni azokat. Mindenkinek a saját ütemében kell fejlődnie, változnia,
és ez rád is igaz.
Közösségi média:

Mint mindennek ennek is van jó és rossz hatása. Ha stabil az önbecsülésed, akkor

várhatóan nem szippant be a negatív hatás. Ha sikerül megszűrni a tartalmat, mértéket
tartanod a használatában, és nem azért görgeted a hírfolyamot, hogy másokhoz
hasonlítsd magad, akkor inspirálódhatsz is abból, amit ott találsz. Két dolgot érdemes
szem előtt tartani: nem minden az, aminek látod és nem minden igaz, amit ott látsz.
Környezetvédelem:

A környezetünk, a Föld, az állatok és emberek védelme kiemelkedő helyet kap a

tudatosan élő ember értékrendjében. A bolygón található élőlények összhangja adja
meg azt az életet, amelyben kiteljesedhet minden lélek.

Tudatos teremtés:

Mindannyiunknak van teremtő ereje. Első sorban a gondolatokkal teremtünk, hiszen

minden szó, minden tett a gondolatainkból indul ki. Ha valamire vágysz, ne hagyd
ott őket a „de jó lenne” dobozodban, hanem tedd be a mindennapjaidba. Minden egy
gondolattal kezdődik, minden változás fejben és a képzeletben indul. Az elménk
kiválóan támogat abban, amit el akarunk érni, csak ismerni kell, hogyan tudjuk
együttműködésre bírni. Ezért jók a teremtő-táblák (ragaszd ki a vágyott élmények,
tárgyak fényképét), a mindennap dédelgetett vágyak (vizualizáld a kívánt
eseményeket, tárgyakat), mert így folyamatosan annak adsz energiát, amit szeretnél,
hogy megvalósuljon. A vágyaid megteremtésének gátat szab, ha beletekeredsz a
problémába, a negatív érzéseidbe. Igyekezz mihamarabb távolabb lépni érzelmileg a
ténytől, és a bosszankodásból, a félelemből vezesd át magad a nyugalom, a bizalom,
a hit és a teremtés rezgésére. Esther Hicks, amerikai inspirációs előadó azt mondja, ha
nem tudsz elszakadni a negatív gondolataidtól, akkor inkább feküdj le aludni, hogy
ne teremts ugyanolyan negatív holnapot, mint amilyen a mai napod.

Biztos te is észrevetted már, hogy ha görcsösen akarunk valamit, azt sokkal

nehezebben érjük el, mintha megnyugodva, elfogadva a jelen állását, pozitív érzelmi
állapotban kezdjük el megteremteni azt, amit a környezetünkben meg akarunk
tapasztalni. Ha nehéz a jelen helyzeted, akkor először fogadd el, hogy most az van,
ami, és utána jelöld ki, hogy merre szeretnél haladni, mit szeretnél elérni,
megtapasztalni.
Szülőség:

Tökéletes szülőnek lenni lehetetlen, mert egy jó ideig folyamatos érdekütközés áll
fenn a gyerek és a szülő között. A szülő félti az utódját, a gyerek pedig feszegeti
a határokat, mert a fejlődése ezt kívánja meg tőle. Így lesz egyre nagyobb rálátása
önmagára, a világra. Ami segít, hogy „elég jó” szülő lehess: asszertív kommunikáció,
értő figyelem, megértő hozzáállás, minőségi értékrend, jó példa bemutatása.
Szülőként arra szoktam törekedni, hogy teret engedjek a gyermek fejlődésének, de
elérhető legyek, ha szüksége van rám. A szülőség keményen megmutatja a felnőtt
jellemét, a személyiség érettségének mértékét, a fejlesztendő területeket, ezért a
legoptimálisabb, ha mire gyermeket vállalunk, addigra rendben vagyunk magunkkal,
magas fokon áll az önismeretünk. Noha konfliktusok és lemondások járnak a
szülőséggel, de ez az örömteli és felelősségteljes életmód olyan szeretetszálat szül,
amelyet addig nem tudtunk megtapasztalni.
A gyermek és a szülő közötti biztonságos tér kialakítása a szülő feladata. Ezt
támogatja, ha magabiztos, önazonos, hiteles embert lát bennünk a gyermekünk. Nem
sérthetetlen, tévedhetetlen „Isten-kép” az, amit mutatunk, és a hiányosságainkat sem
leplezendő rossznak állítjuk be, hanem fejleszthető tulajdonságnak. Ha úgy adódik,
hibázunk, de tudunk bocsánatot is kérni, ha szükséges. Az emberi mivoltunknak
megfelelően van fényes és árnyoldalunk is. Ismerjük a hibáinkat, és dolgozunk a
javításán.
Megfelelni másoknak:
Nem akkor vagy jó, ha úgy teszel mindent, ahogy mások szeretnék. Nem akkor vagy
szerethető, ha engedsz a manipulációnak. Ha jól akarsz lenni, akkor magadhoz kell
hűnek lenned, a tiszta lélek útján kell járnod. Ha betartod az adott szavad, ha értékeled
azt, aki vagy, akkor emelkedni fog az önbecsülésed és nem lesz szükséged arra, hogy
másoknak megfelelj minden áron. Az őszinteséged, a gerincességed, a tiszta, játszmák
nélküli működésed megjelenik majd a kisugárzásodban, a kommunikációdban, az
emberi kapcsolataidban. Kiegyensúlyozott életed lesz. Mindezt nem fogod elérni, ha
az a legfontosabb számodra, hogy mások mit gondolnak rólad, mit várnak el tőled.
Főleg, mert azok a mások sem hibátlanok. Ha elveszíted az önazonosságodat, nem
tudod megmutatni azt a csodálatos lényt, aki te vagy. Nem fogod tudni beteljesíteni
azt, amiért a Földre születtél. Kár lenne elpazarolni azt a tehetséget és egyéni
látásmódot, amivel ezen a világon egyedül csak te rendelkezel.

Pánik helyzet:

Sokunk számára ismerősek a pánik pillanatok, vagy pánik rohamok. A legjobb

megoldás, ha sikerül megtalálnod a kiváltó okot és azt kezeled. A klienseim azt
szokták mondani, hogy a tehetetlenség, a bizonytalanság, a meg nem lépett tettek, fel
nem oldott sérelmek, meg nem oldott konfliktusok szokták szorongatni őket. Amíg
nem jársz utána, hogy nálad mi okozza, és hogyan tudnál alapjaiban tenni ellene,
addig megoldás lehet, ha megpróbálod tudatos önnyugtatással megfogni a folyamatot,
mikor rád tör a rosszullét.
Ha nincs a jelenben oka annak, hogy félj, hogy hevesen verjen a szíved, hogy
összeszoruljon a torkod, akkor tudatosítsd magadban, hogy a tested most nem a jelen
pillanatra reagál. Nem arra ad válaszreakciót, ami most történik. Nyugtasd meg
magad, összpontosíts a légzésedre (légzésmeditáció), végezz el egy mindfulness
gyakorlatot, vagy hozd vissza magad a jelenben azzal a technikával, hogy keresel 5
sárga, 4 fehér, 3 kék, 2 zöld, egy piros tárgyat magad körül.
Bátorság:

Ha úgy érzed, egy adott helyzetben gyáva vagy, akkor gondold el a legrosszabb
forgatókönyvet és készülj fel annak elkerülésére. A könyvben már volt szó arról, hogy
milyen fontos, és mennyit segít, ha fejlesztjük a mentális erőnket. Térképezd fel, hogy
milyen helyzetben vagy bátortalan és fejlődj azon a területen. Légy kreatív és használj
segítő eszközöket ehhez. Például, ha nem mersz beszélni valakivel telefonon, mert
attól félsz, hogy nem leszel összeszedett a vonalban, akkor írd le egy papírra, hogy
mit szeretnél mondani, és olvasd fel.
Ha egy találkozón izgulsz, akkor nyugodtan valld be, hogy izgatott vagy, ezért lehet,
hogy össze fog akadni a nyelved, vagy lassabban reagálsz majd.
Van, aki bátorság karkötőt használ, míg mások egy bátorság követ visznek magukkal
a zsebükben. A mantrázás, az ima is támogatóan hat. Beszélj önnyugtató módon
magadhoz: a félelem egy feladat, meg fogom tudni oldani, meg fogom tudni ugrani a
rám váró nehéz helyzetet. Bízok magamban, mert már sokszor voltam bátor az életem
során.
A bátorságot Mel Robbins egy öt másodperces szabállyal hívja elő. Azaz, 5
másodperc áll rendelkezésedre, hogy beleugorj valamibe. Kezdj el visszafelé
számolni magadnak. 5, 4, 3, 2, 1 … és hajrá! Ha ennél mélyebb rétegekben szeretnéd
megoldani a gyávaság-bátorság kérdését, akkor nézz rá arra, hogy mitől félsz igazán.
Attól, hogy mások leértékelnek? És akkor mi lesz? Sokkal rosszabb, ha meg sem
próbálod. Nem fogsz megsemmisülni, ha kilépsz a komfortzónádból. Akkor sem, ha
nem a várt eredményt hozza a törekvésed. A Nap felkel másnap reggel is. Amikor
könnyedén beszélünk az ilyen helyzetekről a klienseimmel, akkor azt szoktam
mondani, hogy szóljanak, ha valami olyan következménye lesz a tetteinek, amitől
tényleg összedől a világ, mert akkor nem fogom befizetni az adómat. De persze egy
kliensem tettének sem tud akkora következménye lenni.

Öntörődés:

A dánok bocsátották útra a Hyggie definícióját. Leginkább úgy foglalhatjuk össze,

hogy boldogság, kuckózás, melegség. Az otthon letisztult lakberendezése,
természetes vagy mesterséges fényforrások, forró italok, meleg pokrócok, filmezés,
baráti beszélgetések jellemzik ezt az életérzést. Érdemes behozni a mindennapokba
ezt a jóleső öntörődést, állítólag a dán a legboldogabb nemzet.
Szeretet:
A szeretet az a végtelen energia, ami mindent körülvesz. Az élet teremtményeinek
összetartó ereje. Dr. Wayne Dyer azt írja az egyik könyvében, hogy bármi is a nagy
kérdés az életedben, mindig a szeretet hozza meg a választ rá. Szép mondat, de talán
az értelmezése mindannyiunk számára mást jelent, hiszen a szeretetnek is számtalan
értelmezése és megnyilvánulása van. Gondoskodás, odafigyelés, támogatás, teremtő
gondolatok. Szeretet az, amikor megkérem a páromat, hogy kapcsolja be a biztonsági
övet. Szeretet az, amikor mindenkivel a saját szeretetnyelvén beszélek. Szeretet az,
ha egy üzenetben megkérdezem, hogy vagy. A szeretet egy odafordulás a másik
teremtmény felé. Amikor olyan gesztust teszünk, amitől többé válik a világ és benne
minden szereplő. Amikor hagyjuk kibontakozni a másik embert, engedjük, hogy
önmaga lehessen mellettünk, biztonságos teret képezünk kettőnk között, ami elbírja
az eltérő igényeket, a nemet mondást, a határhúzást. Amikor egy konfliktusban nem
arra törekszünk, hogy az igazunkat elismerje a másik, hanem a megoldásra
fókuszálunk.

„A szeretet annak a képessége, hogy megengedem azoknak, akik fontosak számomra,

hogy olyanok legyenek, amilyenek lenni szeretnének, függetlenül attól, hogy az
engem boldoggá tesz vagy sem.” (Wayne Dyer)

Napi lélekemelő gyakorlatok

Mai mondd utánam:

“Nem az életkorom vagyok, és nem is a súlyom. Az vagyok, ami nem változik, ami
örök. Egy csodálatos lélek vagyok, egy csodálatos testben élek.”

Mai mondd utánam:

“Ma a természet erejét szívom magamba. A nap fényéből a tisztánlátást, a szél

sodrásából a rugalmasságot, a föld energiájából a megújulást, a víz cseppjeiből a
megtisztulást.”

Mai mondd utánam:

„Ma beengedem a lelkembe a Fényt. Hagyom, hogy feltöltse, átmossa a sejtjeimet,

és megújulva, felfrissülve lépkedek tovább az utamon.”

Mai mondd utánam:

“Ahhoz képest, szerencsés vagyok. Egyre jobban érzem magam, képes vagyok
könnyeden állni a feladataim előtt. A megoldás a szemem előtt van, ma tisztán
felismerem, hogy mit kell tennem, és van erőm igent mondani az ismeretlenre. “

Mai mondd utánam:

“Ma könnyedén sétálok tovább a nehézségeimen, mert tudom, hogy miután

lehiggadtam, megnyugodtam és visszanyertem a lelki egyensúlyomat, akkor
azonnal ki fog rajzolódni a legjobb megoldás.”

Mai mondd utánam:

“Vagyok, aki vagyok. Folyamatosan fejlődöm, egyre jobb verziója vagyok

önmagamnak. Néha nem találom, hogy merre van előre, máskor ívelek a csúcs felé.
Bármit is hoz az élet, magamra mindig számíthatok.”
Feladatok az Életed füzetébe

Habár találhattál egyes fejezetekben odakapcsolódó feladatokat, itt összegyűjtve

találod azokat a mélyebbre nyúló feladatokat, amelyekkel dolgozni tudsz az Életed
füzetében.

Javaslom, hogy olvasd el a zárófejezetet, majd lapozz ide vissza és nyugalomban

gondolkozz el az alábbi kérdéseken és írd le a válaszaidat a füzetedbe.

A tudatos életvezetésben látni kell a jelen állapotot, majd meghatározni, hogy hova
szeretnél eljutni. Milyen karakter szeretnél lenni, milyen életvitel tenne téged
boldoggá és melyek azok az eszközök, amelyekkel el tudod érni azt.

Kezdd azzal a munkádat, hogy ezt a 11 kérdést felírod egy-egy oldal tetejére.

1, Ki vagyok én most (erősségeim/hiányosságaim)?

Segítség: Mi az a feladat, amivel rendszeresen megkérnek téged, mert tudják, hogy

jól fogod megoldani? Ha alaposan megnézed a munkádat, egyes munkafolyamatok
mely erősségeidet igénylik? (kitartás, kedvesség, empátia, megújulás, lelkesedés,
lelkiismeretesség, felelősségvállalás, kötelességtudat, megoldásra törekvés, komplex
látásmód…stb)
2, Melyek azok a félelmek, amelyek nem engednek kiteljesedni? Mások így
szokták megfogalmazni a félelmeiket:

• megítélnek mások
• lenéznek mások
• nem tetszik másnak, hogy mit teszek
• nem tudom végigvinni a tervezett folyamatot
• nem lesz sikeres a törekvésem
• ha konfliktushelyzetbe kerülök, megsemmisítenek a másik szavai
• kinevetnek
• megaláznak
• nem értenek meg
• nem értek meg másokat
• bátortalan vagyok
• nem merek segítséget kérni
• nem bízom másokban
• nehezen viselem mások közelségét
• nehezen teszek eleget mások kéréseinek
 • nehezen mondok nemet

Ha tudtál választani a listából, vagy írtál magadnak saját listát, akkor nézd meg, hogy
egyes hiedelmeid, félelmeid honnan fakadnak és hogyan tudnád megszelídíteni a
félelmeidet?

3, Milyen szokásaim vannak, amelyeket lecserélnék, és mire cserélném azokat?

4, Mi a belső monológom, amit narrálok magamban minden nap? (Pl.: Mit

mondasz, ha meglátod magad a tükörben?)

5, Mivel tudom motiválni magam?

6, Mi az életem célja/értelme?

7, Milyen az életem most? (foglald össze 10 mondatban)

8, Milyen ember szeretnék lenni, és hogy szeretnék élni?

9, Hogy tudok lazítani, feltöltődni?

10, Mit tehetek, ha stresszes vagyok?

11, Fontos mondatok, amiket ne felejtsek el! (A könyvben talált, lelkedet eltaláló
mondatok helye.)

Lélekerősítő feladat:

Írj fel 10 olyan dolgot az Életed füzetébe, ami azt mutatja, hogy a világ támogató, jó
hely.

Feladat a problémáid megoldásához:

Keress egy problémát az életedben, és próbáld megérteni azt. Ehhez illesztek be ide
néhány segítő kérdést, amit feltehetsz majd magadnak:

1, Mit érzek ezzel az üggyel kapcsolatban?

2, Mi váltja ki ezt az érzést? (történés, gondolat)

3, Mivel járultam én hozzá, hogy a helyzet előállt, és mivel a másik fél (ha
többszereplős)?

4, Mi oldaná meg a problémát? Mitől múlna el a rossz érzés?

5, Mit tudok én tenni a megoldásért?

A legjobb, ha egy problémás helyzetben nem ostorozod magad, hanem arra

fókuszálsz, hogy mi lehetne a jó megoldás.
Feladat a válaszreakciód kiderítéséhez:

Figyeld meg magad, hogyan viselkedsz váratlan, problémás helyzetekben. Mi a te

válaszreakciód? Felveszed a kesztyűt, lefagysz vagy elmenekülsz?
A reakciód általában egybevág azzal, ami célravezető lenne?

Ha nem, akkor következő gyakorlatként vizionáld a váratlan helyzetekre adandó

optimális reakciódat. Írd le azt az Életed füzetébe.

Párkapcsolati kérdések:

Mit vársz el a társadtól a párkapcsolatban?

Mivel teszed boldogabbá a párod életét?

Szerinted miben kellene neked és miben a párodnak változtatnia?

Milyen erősségeitek vannak? Miben vagytok jó csapat? Hogy néz ki egy napotok,
amelyben mindketten jól érzitek magatokat?

Melyek azok a pontok, amelyekben segítségre lenne szükségetek?

Miből érzed te szeretve magad, és miből a párod?

Kérdések a nap megtervezéséhez:

Mi lesz a mai nap mottója?

Mely erősítendő tulajdonságodra fogsz ma odafigyelni?

Mivel mozgatod ma át a tested?

Mivel fogsz ma feltöltődni?

Hogy javítod ma a párkapcsolatodat?

Mivel jutalmazod ma magad?

Amit másképp teszek ma, mint ahogy eddig tettem:

Céltervező segítség:

Mit szeretnél elérni?

Miért szeretnéd elérni? Mitől lesz neked jobb akkor?

Mi történik, ha nem teszel a célod eléréséért?

Mit kell tenned, hogy elérd a célodat?

Mi az, ami várhatóan gátolni fog, hogy elérd?

Hogyan tudod kivédeni vagy kezelni a gátló tényezőt?

Mivel fogod emlékeztetni magad a célodra?

Mit fogsz tenni naponta a célod elérése érdekében?

Hogyan fogod jutalmazni magad a részeredményekért és a végeredményért?

A kommunikációdra vonatkozó kérdések:

Mi okoz neked nehézséget a kommunikáció során, akkor, ha neked kell közölni

valamit, vagy ha te hallgatsz meg másokat?

Miben kell erősödnöd, hogy sikeresebben kommunikálj?

Tudod-e értelmezni a testbeszédet, és használni azt a kommunikációd közben?

Útravaló
Ha valamelyik mondatra egy picit is rezonáltál, tudd, hogy nem vagy egyedül. Sokan
éltünk már meg nehéz pillanatokat és pontosan tudjuk, hogy milyen embert próbáló,
ha mélypontra kerülünk. Sodródva, mások döntéseinek hatására robot üzemmódban
visszük a napot, de semmi nem tölt vissza. Elveszítjük a határaink kontrollálását, és
abban a térben mozgunk, amit a többiek határhúzása kijelöl számunkra. A lelkünkben
tátongó ürességgel tesszük a dolgunkat, miközben várjuk, hogy megmentsenek.
Bármi és bárki legyen is az. Várjuk, hogy történjen valami, ami segít újrakapcsolódni
önmagunkhoz, önmagunk élettel, erővel teli énjéhez.
Mindig van egy segítő kéz, ami feléd nyúl. Csak nyisd ki a szemed és vedd észre.

Köszönöm, hogy elfogadtad ennek a könyvnek a hívását, és lehetőséget láttál meg

benne. Úgy érzem, az olvasókkal jó csapatot alkotunk, és örülök, hogy a Te jó
energiád is támogatja a közös projektünket: kapcsolódni újra önmagunkhoz, és
értelmet látva az életünkben, emelni tudjuk a bennünket körülvevő világot. Immáron
sodródás helyett stabilan, tudatosan, amennyire csak lehet.
Az életünk órája visszafelé számol, és nem tudjuk, hogy mennyi időnk maradt arra,
hogy jól érezzük magunkat. A holnap senkinek sincs megígérve, de a most, az még
megadatik. Most még lehetőséged van jól érezni magad, ma még kisimíthatod a
ráncossá vált kapcsolataidat. Ma még átlökheted magad az életed megrekedt
területein.

Hajni történetével még adós vagyok. Tudod, akiről a könyv első lapjain szó volt.
Szóval, ez az anyuka belefáradt a mókuskerékbe, a visszatöltődés nélküli
mindennapokba, a sodródásba. A lelke nem bírta elviselni, hogy semmi olyan nem
történik vele, ami róla szólna. Minden mozdulata valaki más igényének a kielégítése
érdekében történt, és nem kapcsolódott önmagához, nem teljesítette be a saját
küldetését. A mélypontból nem látta a felszínen sorakozó lehetőséget. Nem volt képes
kijönni az áldozat szerepből, pedig nem az élet kontrollálta őt, hanem a saját
gondolatai uralták az életvezetését.

Itt akár véget is vethetett volna az életének, amellyel megkeserítette, megnehezítette

volna a párja, a gyermekei és a szülei életét, és a világ kevesebb lett volna egy
nagyszerű emberrel. Szerencsére, nem így zárult a történet.

Amikor ott ült összerogyva, erőtlenül a kanapén, a rádióban megszólalt egy zene, amit
akkor hallott utoljára, amikor még jól volt. Visszautazott az időben, szeretetteljesnek
és energikusnak érezte magát. Ekkor átkapcsolt benne valami, és elhatározta, hogy
új életet kezd. A sodródás helyett kiépíti a stabilitást önmagában. Segítséget kért és
változtatott. Mert szembe nézni a saját hiányosságaival, gyáva megmozdulásaival,
azzal, hogy sokszor inkább homokba dugta a fejét, mintsem változtasson. Lépésről
lépésre számolt le a gyengítő szokásaival, és tudatosan formálta az életét. Megérezte,
hogy milyen is az, amikor a gondolatait a saját szolgálatába állítja, micsoda erő
szabadul fel benne, ha a leterheltségén enyhít. Megtanult nemet mondani, meghúzni
a határait, feladatokat delegálni, visszatöltődni még mielőtt kiég. Átkeretezte a
történetét és megírta az élete könyvének következő fejezetét, amelyben erősebbé vált
a gyógyult sebeivel együtt.

Ahogy Hajni, úgy te is képes vagy arra, hogy összeszedd magad és használd azt a
sok tudást, azt a tehetséget, ami benned van. Most, hogy átolvastad ezt a könyvet,
bizonyára megláttál egy-két, vagy több területet, amelyeket érdemes fejlesztened,
ahova jó lenne behívni a változást. Amikor a régi mintáidat újakra akarod cserélni,
akkor könnyen lehet, hogy miután megláttad, hogy mennyi mindenre kellene
odafigyelned, a lendületed alábbhagy. Talán el is kedvetlenedsz. Ne aggódj, sokan
vagyunk így ezzel. Vannak, akiknek könnyen megy a változtatás, de a nagy
többségnek nem. Ragadj meg minden eszközt, ami segít téged a változásban:
csatlakozz motiváló emberek csoportjához, használj teremtő-táblát, ragaszd ki a
céljaidat, a motiváló szövegeidet a lakás több pontjára, olvasd fel magadnak naponta
többször, hogy milyen erősségeid vannak és milyen nagyra becsülöd magad.
Jutalmazd magad a legkisebb lépésedért is.
Sokan vagyunk már, akik elindultak a változás útján és tudatos életvezetésre
törekednek. Neked is a saját ütemedben, a saját élethelyzetedhez igazodva érdemes
haladnod. Az, hogy elolvastad ezt a könyvet, azt mutatja, hogy a lelked vágyik a
változásra. Szeretnéd jobban érezni magad és szándékodban is állt tenni érte. Legyél
büszke magadra mindezért, mert ez nem kis dolog.
Ahogy telik rajtunk az idő, megérint bennünket az elmúlás gondolata. Ha nem
vagyunk elégedettek az életünkkel, akkor el kell hagynunk a régi
gondolkodásmódunkat, hogy helyet adjunk az újnak. Valami véget ér, valami elmúlik,
de beköszönt egy friss, virágzó új korszak az életedbe.
Lehet, hogy fájdalmas lesz szembesülnöd azzal, hogy miket mulasztottál megtenni,
milyen elkerülő megoldásokat alkalmaztál eddig, vagy hogy milyen tévedéseket vagy
hajlamos elkövetni? Lehetséges. De ember vagy. Néha lazítasz, néha megfeszülsz,
szorongsz, ignorálsz figyelmeztető jeleket, néha passzívan vársz, máskor meg aktívan
cselekszel. Igen, biztosan hazudsz is néha, talán egészen piciket csak, amelyekről azt
tartod, hogy nem jelentősek. Megsértesz embereket, megbocsátasz hozzád közel álló
személyeknek, olykor hosszan tartod magadban a haragot. Talán gyáva is vagy néha,
máskor meg bátran vállalod, ami jön. Kiváló tanácsokat osztasz a barátaid körében,
de néhányat nehezedre esik meglépni a saját életedben. Ember vagy. Fogadd el, hogy
nem csak jó és nem csak rossz oldalad van. Ez a kettő együtt jár. Fogadd el ezt más
emberben is, mert mindenki küzd a saját örökölt sorsával, a kihívásaival. Minden
ember ruhája alatt angyalszárny lapul.

Ha energiát fektetsz a változásodba, ha megérted a saját és mások működését,

értékesebbnek érzed majd az életet. Az önbizalmad erősödni fog, megérted, hogy mit
miért teszel, felismered azokat a működési sémáidat, melyeket másoktól örököltél
vagy tanultál, de nem szolgálnak már téged. Ezek helyett lesznek új gondolataid, új
vágyaid, új barátaid, melyek a számodra leginkább megfelelnek ebben az
életszakaszban, és támogatni tudnak téged abban, hogy végre olyan életet élj, amivel
elégedett vagy.
Kívánom, hogy legyenek tiszta felismeréseid és kellő motivációd a változáshoz!
Legyen sokkal csodásabb életed, mint amire legszebb álmaidban vágysz! Szeretetben,
egészségben, békességben.

„Ez az emberi lény egy vendégház,

Mely minden reggel új vendéget vár.

Az öröm, a bánat, és a hitványság gyakori vendégek,

 Sőt ritkán pár pillanatnyi éberség is felbukkan,

Mint egy váratlan látogató.

Üdvözöld őket és lásd őket vendégül!

Még ha egy seregnyi szomorúság is állít be,

És kisöpri házad minden kincsét, bútorát,

Még akkor is, fogadj minden vendéget szívesen,

A kisöprés talán új örömöt hoz neked.

Ha sötét gondolat, szégyenkezés, rosszindulat kopogtat,

Fogadd őket nevetve az ajtónál,

És hívd be őket mind.

Légy hálás, bárki is jön,

Mert neked küldték mind,

Útmutatónak onnan túlról.”

(Dzsalál ad-Dín Rúmí: A vendégház)