Nagy Milán – 11.

Klónozás

A klón legfontosabb jellemzője, hogy az utódszervezet, ami lehet akár egyetlen sejt
is, de akár egy komplett egyed, genetikai szempontból teljesen megegyezik az
anyaszervezettel, mivel kialakulása során nem történik olyan ivaros folyamat, ami a gének
összekeverésére alkalmat adott volna. A klónozás fogalma alatt az orvosbiológiai kutatásban
azt az eljárást értjük, amikor egy láncreakció segítségével egy egyedi sejt, egy DNS
genetikailag azonos példányát állítják elő.
Klónozás szempontjából megkülönböztetünk természetes és mesterséges
folyamatokat. Például a baktériumok, egysejtű növények,- állatok, gombák alapvetően
ivartalan úton szaporodnak, s csak időnként jelenik meg az ivaros folyamat, a gének
"felfrissítésére". De ivartalan folyamat a növények vegetatív szervekkel - gumókkal, indákkal,
gyöktörzzsel - való szaporodása is. Az egypetéjű ikrek is természetes klónok, génállományuk
egymás tökéletes mása. Az ember által előállított mesterséges klónozás több szinten történhet:
1. Molekuláris klónozás: ebben az esetben egy molekula szaporításáról van szó, ez a lényegi
eleme a kísérleti fázisban lévő génterápiás eljárásoknak is.
2. Sejtklónozás: sejtek tenyésztése laboratóriumi körülmények között.
3. Teljes (többsejtű) organizmus klónozása:
a) nukleáris transzfer (maganyag-átviteli) technológia:
Az ember klónozásának jelenlegi elképzelései is ezt a
módszert használnák, amint az a mellékelt ábrán
követhető
b) embrióosztási (embriófelezési) technológia: A jó
tulajdonságokkal rendelkező tenyészállatok - pl.
szarvasmarhák - esetében már rutinszerűen használt
klónozási eljárás.

Az első sokszorosító klónozást az 1900-as évek elején hajtották végre

egy szalamander embrión, és egy német embriológus Hans Spemann
nevéhez kötődik. Spemann a későbbiekben, 1935-ben Nobel-díjat is kapott munkásságáért.
Amerikai tudósok 1952-ben egy béka sejtjeiből származó DNS-t használtak ebihalak
előállítására. Ezeknek a technikáknak a fejlődése a tudósok számára lehetővé tették, hogy
manipulálják a sejteket. Az 1970-es években már képesek voltak olyan klónokat létre hozni,
melyek más élőlények DNS darabjait, testi sejtjeit tartalmazták. Erre példa, amikor az 1980-as
években a juhokat kezdtek klónozni. Ian Wilmut kutatócsoportjának
köszönhetően 1996. július 5-én született meg Dolly (1996.07.05 – 2003.
02.14.), a világ első, testi sejtből klónozott emlőse, vagyis nukleáris
transzfer útján, magában foglalva egy differenciált sejtmagot és egy
embriót. A differenciálódás a sejteknél a struktúra és a
funkcióprogresszív specializálódása melynek következtében az egyes
sejtek speciális funkciók ellátására válnak alkalmassá, sajátos alaki,
szerkezeti, kémiai, élettani jellegzetességek alakulnak ki. Ezt a
technikát fejlesztették tovább a későbbiekben, és jött létre a szometikus
sejtmag transzfer (SCNT), amely rendkívüli előrelépést jelentett a klónozás tudományában,
mivel ennek eredményeként létrejött egy már tenyésztett juh genetikailag azonos klónja.
 Nagy Milán – 11.C

Tehát kivitelezhetővé vált, hogy ha egy petesejt magját eltávolítják, és helyébe beültetik egy
reprodukálni kívánt élőlény sejtmagját, akkor az élőlény DNS-éből megkapják annak pontos
mását. Az így létrejövő sejtet aztán egy kisebb áramütéssel veszik rá az osztódásra. Már csak
egy béranyára volt szükség. Ez a felismerés jelentősen befolyásoltja az őssejt terápiák
elterjedését. Nem sokkal Dolly után más állatokat is klónoztak (sertéseket, kecskéket,
patkányokat, egereket, kutyákat, lovakat, öszvéreket). Az emberek klónozását nagyon szigorú
nemzetközi szabályozással napjainkban is tiltják.
2001-ben egy tudóscsoport klónozással létrehozott egy rézuszmajmot, egy embrionális
sejtmag transzfer folyamaton keresztül, azzal a különbséggel, hogy nem differenciált, vagyis
nem újra meginduló sejtosztódású DNS-t használtak. 2007-ben makákó majomembriókat
klónoztak, de ezek a klónok csak az embrionális fejlődés stádiumában éltek.
Annak idején Wilmut tudóscsoportjának 277 kísérletre volt szüksége Dolly
megszületéséhez. Hasonlóképpen a makákó majom klón esetében 100 klónozott embriót
ültettek be 50 nőstény makákó majom méhébe, de egyik sem vezetett eredményes
terhességhez. 2008. januárjában a Stemagen, kaliforniai őssejt kutató és fejlesztő cég
bejelentette, hogy öt embert klónoztak, és az embriók arra a szakaszra érkeztek, amelyben
anyaméhbe beültethetők lettek volna. A tudósok azonban öt nap elteltével megsemmisítették
az embriókat, hogy molekuláris elemzéseket végezzenek rájuk.
Beszélhetünk terápiás klónozásról is. A terápiás klónozás lehetővé teszi egy beteggel
genetikailag azonos őssejtek tenyésztését. Az őssejteket stimulálhatjuk az emberi testben
több, mint 200 sejttípusra történő differenciálódás céljából. A differenciált sejteket ezután
transzplantálhatjuk a betegbe, hogy helyettesítsék a beteg vagy sérült sejteket anélkül, hogy
fennállna az immunrendszer általi visszautasítás kockázata. Ezeket a sejteket különféle
állapotok kezelésére lehet használni, pl. az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, a diabetes, az
agyvérzés és a gerincvelő sérülések kezelésénél.
Folyamatos a vita a klónozással kapcsolatosan. A klónozás sok etikai problémát ölel
fel, hisz ide tartoznak a klónozott embriók, különösen az emberek embrióinak létrehozása,
amelyek genetikailag azonosak azokkal a szervezetekkel, amelyekből származnak, és ezeket
az embriókat később felhasználják kutatási, terápiás vagy reproduktív célokra. Egyes
emberek, csoportok kifogásolják a terápiás klónozást, mivel azt az emberi élet
előállításának és megsemmisítésének tekintik, annak ellenére, hogy az élet nem az
embrionális szakaszon ment keresztül. Úgy vélik, hogy a technika támogatja és ösztönzi azt az
elképzelést, hogy az emberi élet bármilyen célra létrehozható és felhasználható. A terápiás
klónozást támogatók azonban úgy vélik, hogy erkölcsi követelmény gyógyítani a betegeket
és egyre nagyobb tudományos áttöréseket elérni. Ezen támogatók közül sokan úgy vélik, hogy
a terápiás és kutatási klónozást nemcsak engedélyezni kell, hanem állami finanszírozásban
kell részesíteni. Vannak törvények és nemzetközi egyezmények, amelyek megkísérlik
fenntartani a klónozással kapcsolatos etikai alapelveket és rendeleteket. Az engedélyek
megkövetelik az emberi embriók megsemmisítését a fejlődésük 14. napjáig, hiszen a
harmadik héttől megkezdődik a szív és az agyvelő kialakulása és az idegrendszer fejlődése.

Forrás:

- https://www.origo.hu/tudomany/20010321aklonozas.html
- https://criticalbiomass.blog.hu/2006/10/03/klonozasi_praktikak
 Nagy Milán – 11.C

- http://www.matud.iif.hu/04mar/04.html