A klónozás: valóság, vagy fikció?

Előszó
Mi is az, hogy klón? Valószínűleg a hétköznapi ember fejében rögtön a tudományos-fantasztikus
filmek főhősei ugranak be, illetve klónhadseregek és szupertechnológia, világuralomra törő
főellenségek. Mindenképpen negatív és (ismeretlensége miatt) ijesztő érzelmet kelt ez a téma. A
következő dolgozatban megkísérlem a téma körüljárását, egyszerű betekintést nyújtva a molekuláris
biológiai háttérbe a teljesség igénye nélkül.
Azért választottam ezt a témát, mert úgy gondolom, hogy a jövőben még sok ideig komoly viták
fognak folyni ezzel kapcsolatban, és nekem, mint leendő orvosnak, álláspontot kell foglalnom, ehhez
pedig szeretnék megfelelő ismeretekkel rendelkezni. Más részről pedig egyike azon témáknak, amely
nagy port kever mind a médiában, mind a sajtóban, és sokszor az ijedtség alapja csak a tudatlanság
és a média szenzációhajhász hozzáállása. Természetesen a dolgozatban található állásfoglalás csak
személyes vélemény, és nem kizárólagos nézőpont.
A molekuláris biológia határait feszegeti az adott téma, és mint sok másik, megosztja a nagy
közönség véleményét. Azonban fontosnak tartom, hogy egy ilyen témában is jól tájékozottak
legyünk, és megfelelő információk birtokában tudjuk megítélni az adott problémát. Az őssejt kutatás,
a géntechnológia és más biotechnológiai kutatások mindig az emberi félelem és ismeretlentől való
tartózkodás gátjába ütköznek. Ezzel szemben nem állítom, hogy mindig vakon kell követnünk a
kíváncsiságunkat, és minden lehetséges fejlesztést létrehozni (hiszen a teremtés felelősség), hanem
intelligens ember módjára megvizsgálni, hogy az adott fejlesztés illetve kutatás, projekt előnyére
vagy hátrányára válhatna az emberiség egészének. Ez az, ami megkülönbözteti a felelősségteljes
kutatót az önző céloktól hajtott sikerhajhásztól.

A dolgozat magába foglalja:

 A klónozás molekuláris biológiai hátterét

 A klónozás felhasználási területeit
 Az eddig született klón élőlények történetét, és kísérleti jelentőségüket
 Vonatkozó törvényeket
 Az egypetéjű ikrek: valójában klónok? Az egypetéjű ikrek kialakulása, és véleményezés
 Személyes vélemény a jövő alakulásáról, a klón kutatások jelentőségéről
Klónozás molekuláris biológiai háttere – DNS-től az emberig

A klónozás, egyszerűen megfogalmazva, egy élő szervezet tökéletes lemásolását, megkettőzését

jelenti. Ez lehet egy többsejtű élőlény, egyetlen sejt, vagy akár egy DNS-molekula is. A tökéletes
másolat a genetikai azonosságot jelenti, vagyis a két utód egymástól genotípusában nem különbözik.
Ha a fenti meghatározást vesszük alapul, a természetben is létrejönnek klónok, nem is kis számban.
Nem is gondolnánk, hogy testünk minden egyes sejtje egy klón, amely egyetlen sejtből (a zigótából)
jött létre. Ezen sejtek mindegyike tartalmazza tehát az egész egyed működéséhez elengedhetetlen
összes információt. Az, hogy az a sejt éppen májsejtté vagy egy hámsejtté differenciálódik, és ezt
miért, minek a hatására teszi, már egy másik témához vezetne minket, azonban a mesterséges
klónozás alapját ez a megfigyelés jelenti.
A sejtek megsokszorozódásának egyik módszere az ún. számtartó osztódás, vagyis a mitózis.
Ilyenkor a genetikai állomány megkettőződik még az osztódás előtt (S fázis), majd annak során a két
leánysejtbe vándorol. Nagyon fontos megjegyezni, hogy itt nem történik rekombináció, vagyis a
genetikai információ keveredése nem lehetséges. Ezáltal (a mutációktól eltekintve) két olyan utódsejt
keletkezik, amelyek genetikailag tökéletesen megegyeznek a szülővel és egymással. A
baktériumoknál ez, az ivartalan szaporodási forma a meghatározó (bár speciális plazmidok révén,
amelyek a prokarióta DNS-be integrálódnak, az ivaros szaporodási forma is megtörténhet), és
számos, alacsonyabb rendű élőlény is ilyen módon sokasodik.
A mesterséges klónozás célja a magasabb rendű élőlények (emlősök) duplikálása, sokszorosítása.
Ehhez különböző molekuláris biológiai módszereket alkalmaznak. A másolás különböző szinteken
valósul meg:

1. molekuláris szinten
2. sejtek szintjén
3. többsejtű élőlények szintjén

Molekuláris klónozásról beszélünk akkor, amikor a DNS-molekulát sokszorosítjuk, és azt egy

sejtbe beültetve működésre bírjuk, vagyis róla mRNS-t, majd fehérjéket szintetizáltatunk. Erre már
egész régóta bevett módszer a PCR (polimerase chain reaction), amelyet Kary Mullis talált fel 1983-
ban, és 10 év múlva Nobel-díjat kapott érte. Az eljárás során géneket vagy gén részleteket lehet
sokszorosítani. Az eljárás lépései, amelyeket ciklikusan 20-30-szor megismételnek:

a. A kettős szálú DNS-t 94-96 °C-ra hevítik, hogy a szálak szétváljanak. Ebben a denaturálásnak
hívott lépésben a két DNS-szálat összekötő hidrogénkötések felbomlanak. Az első ciklus előtt
a DNS-t gyakran hosszabb ideig denaturálják, hogy a templát DNS és a primerek kettős szálai
is teljesen szeparálódjanak.
b. A DNS-szálak szeparálása után a hőmérsékletet csökkentik, úgyhogy a primerek hozzá
tudnak kapcsolódni a DNS-szálakhoz. Ezt a lépést annealing vagy kapcsolódási lépésnek
nevezik. A hőmérséklet ebben a fázisban függ a primerektől, és általában 5 °C-kal van a
primerek olvadási hőmérséklete alatt (45-60 °C). Ha a kapcsolódási lépésben a hőmérséklet
nem megfelelő, a primerek vagy egyáltalán nem kötődnek a templáthoz, vagy
véletlenszerűen kötődnek.
c. Végül a DNS-polimeráz létrehozza a hiányzó szálat. A munkát a kapcsolódott primernél
kezdi, és végigmegy a DNS-szálon. A lépés neve meghosszabbítás, ami szintetizálás alatt álló
nukleinsavszál meghosszabbítására utal. A szintetizálás során a szülő nukleinsavszál szolgál
templátként a leány lánc szintetizálásához. A meghosszabbítás hőmérséklete a DNS-
polimeráztól függ. A lépés időigénye egyrészt függ magától a DNS-polimeráztól, másrészt az
amplifikálandó DNS-szakasz hosszától.
A sejtszintű klónozás már bonyolultabb folyamat. Két módszer létezik, amelyekkel létre lehet hozni
egy többsejtű klónt. Az egyik a maganyag átvitel (nuclear transfer), a másik az embriófelezési eljárás.
A maganyag átvitel lépései pontokba szedve:

1. A differenciálódott testi sejtet (hámsejtet) megfosztják sejtmagjától, vagyis az örökítő anyag

nagy részét kiveszik belőle. Azért csak nagy részét, mert a mitokondriális DNS a sejtben
marad, ez a későbbiekben még fontos lesz.
2. Egy petesejtet szintén megfosztanak magjától.
3. A szomatikus sejtből származó magot (kétszeres genetikai állományú) beültetik a magtalan
petesejtbe. Ezt úgy érik el, hogy elektromos sokk hatására a két sejt membránja összeolvad.
4. Ilyenkor a már differenciálódott sejtmag visszatér eredeti, totipotens állapotába, vagyis úgy
viselkedik, mint egy teljesen differenciálatlan őssejt. Ennek mechanizmusa még nem
tisztázott, de kissé elrugaszkodva a valóságtól azt is mondhatjuk, hogy a sejt újjászületett, a
biológiai órája lenullázodott.
5. Az így létrehozott zigóta osztódni kezd, és végigmegy a megszokott stádiumokon, ami a
valóságban a petevezetőtől a méhfalba való beágyazódásig zajlik le. Az embrió eljut a
blasztociszta állapotig.
6. A béranya méhébe ekkor ültetik be, és ott természetes úton folytatja fejlődését, és (ember
esetében) a 9. hónap végére megszülethet elméletileg a tökéletes klón.

Azért fontos, hogy csak elméletileg jöhet létre így tökéletes klón, mert a sejtek működését
irányító gének közül néhány a mitokondriumban található meg. Mivel a maganyag transzfer során
csak a sejtmag genetikai állományát szedtük ki a sejtből, a mitokondriális gének (bár elhanyagolható
mennyiségben) ottmaradtak. A klón-embrio kifejlődése szempontjából ez nem jelent problémát,
ugyanis a petesejt tartalmaz mitokondriumokat, és ezáltal az azokban megtalálható géneket, de ez
felvet egy problémát, méghozzá azt, hogy így már nem tökéletes másolatot hozunk létre. Mivel
valamilyen mértékben a mitokondriális DNS is befolyásolja a sejt életét, a létrejövő szervezet egy kis
hányadát a petesejt mitokondriumának másolatai fogják irányítani, tehát nem a klónozni kívánt
személyé. Az így létrehozott egyedet hibridnek nevezzük.
A másik eljárás, az embrióosztás, vagy embriófelezés erre megoldást kínál. A jó tulajdonságokkal
rendelkező tenyészállatok - pl. szarvasmarhák - esetében már rutinszerűen használt klónozási eljárás
az ún. embrióosztási (embriófelezési) technológia, amely mesterségesen állít elő egypetéjű ikreket. A
módszer lényege, hogy egy petesejtet mesterségesen termékenyítenek meg egy spermiummal
(hímivarsejttel), majd az így létrejött zigótát - vagyis a megtermékenyített petesejtet - osztódni
hagyják, egészen a nyolc sejtből álló embrionális állapotig. Ekkor az embriót több részre hasítják,
leggyakrabban négy, két sejtből álló darabra. A módszer is innét kapta a nevét: embrióosztás
(embryo splitting), illetve embriófelezés (ha csak két négysejtes darabot hoznak létre). A nyolcsejtes
állapotig még nem indul meg a sejtek differenciálódása, s az így kapott embriók genetikailag teljesen
azonosak lesznek egymással. A dolog tulajdonképpen az egypetéjű ikrek esetéhez hasonlatos, csak
egy kicsit későbbi fázisban indul meg az egyes egyedek elkülönült fejlődése.
Az eddigiekben az új egyed minden egyes sejtje megegyezett (vagy részben, vagy teljesen) a
kiindulási egyeddel. Azonban végeztek olyan kísérleteket is, amelyben nem hibridet hoztak létre,
hanem ún. kimérát. Ez azt jelenti, hogy összekeverik a két faj embrionális totipotens sejtjeit, s mozaik
sejtcsoportok, ill. élőlények jönnek létre. Így hoztak létre emberi immunrendszerrel redelkező
egereket, emberi idegszövettel ellátott patkányokat és olyan sertést, amelynek emberi vérszövete
volt.
A klónozás felhasználási területei

Meglepő, és részben félelmet kelt, hogy a klónozás eszközei rendelkezésünkre állnak, és a

tömeges és gátlástalan másolásnak csak az erkölcs, de főleg a törvények szabnak határt. Azonban
klónokat ma is használnak, különböző céllal. Ebben a részben ezeket próbálom meg felsorolni, a
teljesség igénye nélkül. Három kiemelkedő területen alkalmazzák ma is klónozott egyedeket,
valamint a klónozást, mint eljárást. Ezek:

1. alapkutatásban
2. mezőgazdaságban
3. orvostudományban és gyógyításban

Az alapkutatásban számtalanszor ütköznek abba a problémába a kutatók, hogy a kísérleti állatok

nem teljesen homogének, vagyis minimálisan, de különböznek egymástól. Így egy kísérlet során a
minimálisan különböző állatok, bár nagyon kis mértékben, de másként reagálnak a kísérletben. Ezt
kiküszöbölendő hoznak létre olyan egértörzseket, amelyek minden tagja genetikailag megegyezik, így
egy fontos változót tudnak kizárni a kísérletből.
A mezőgazdaságban már régóta foglalkoznak genetikailag módosított fajokkal (GMO), amelyeket
úgy hoztak létre, hogy a lehető legjobb tulajdonságokkal rendelkezzenek (szárazságtűrő, legtöbb
kártevővel szemben ellenálló stb. fajok). Ezeket nem elég létrehozni, de gyorsan el is kell szaporítani.
Itt jön képbe a klónozás. A legtöbb, ma használt gabonaféle klónozott és génmódosított, ebben
azonban kevesen látnak rosszat. Azonban meg kell említenünk a génmódosítás hátrányát: lehet, hogy
a vélt rossz tulajdonságokat kiküszöböltük, viszont egy olyan kártevő elleni védelmet elveszíti a
növény, amelyre előtte nem volt érzékeny.
Az orvostudomány területén van a klónozás jövője, ezt bátran ki lehet jelenteni. A klónozás
iránti érdeklődés egyik "szenzációt keltő" eleme a terápiás klónozás perspektívája. Ez esetben
emberi, felnőtt testi sejteket sejtmagátültetési DNS-donorként használva hólyagcsíra-stádiumú
embriót lehetne létrehozni, majd ebből őssejteket izolálni. Ezen őssejtek alkalmasak lennének egyéni
sejt- és szövetpótlási valamint génterápiára, mivel a sejtmagdonor személy szervezetéből nem
lökődnének ki. A terápiás klónozást az országok többségében a törvényhozás és a tudományos
közélet sem ellenzi, tekintettel a gyakorlati felhasználás rendkívüli perspektíváira, noha gyakorlati
alkalmazására, a számos technológiai nehézség miatt, még nem került sor. További kutatási területet
jelenthet az, hogy megpróbálnak olyan módon klónozni, amihez nincs szükség a petesejt
citoplazmájára. Ebben vannak ugyanis azok a faktorok, amelyek nagy része még nem ismert, és
amelyek „lenullázzák a sejt biológiai óráját”, vagyis újraindítják az életét. Így, ha egy kicsit
elrugaszkodhatok a valóságtól, idővel in vitro lehetne létrehozni sejteket, vagy akár szöveteket,
amelyek utána implantálhatók lennének abba az egyénbe, amelynek egyik testi sejtéből azokat
létrehoztuk. Elméletben egyszerű, gyakorlatban azonban még kivitelezhetetlen technológiáról van
szó.

Az eddig született klón élőlények és tudományos jelentőségük

Az itt alkalmazott módszer a sejtmag átvitel, amelyet az összes alább említett esetben
használtak.
Az első sikeres kísérletet egy békán (Rana pipiens) Robert Briggs és Thomas King hajtotta végre
1952-ben. A kísérlet során a kutatók a béka petesejtjének magját eltávolították, majd helyére egy
másik béka (sötétebb színű) bőrsejtjének magját ültették. Látható, hogy az ebihal a sejtmag donor
béka színét örökli, ami nem meglepő, hiszen a DNS a magban helyezkedik el.
A következő lépés a Dolly nevű bárány létrehozása, amely igazi szenzáció volt, ugyanis 6 évig élt,
és halálának körülményeiről azt olvashatjuk, hogy természetes halált halt. Ezt az egyedet a
következőképpen hozták létre: egy fehérfejű birka bőrsejtjét egyesítették (elektromos sokkal) egy
magjától megfosztott petesejttel, melyet egy fekete fejű donorból izoláltak (a fehér szín recesszív a
feketéhez képest). Ez a technika megfelel a sejtmag transzfernek, mivel a bőrsejt citoplazmájának
mennyisége elenyésző a petesejtéhez képest. Az így keletkezett sejtet in vitro tenyésztés után
beültették egy kihordó anyába (akit hormonálisan felkészítették a terhességre). A kihordó anyának
fekete volt a feje, s a lába is. A keletkezett utód (Dolly) fehér fejű (és fehér lábú!) lett, tehát minden
genetikai információt a bőrsejt donortól kapott.
Az ezt követő fontos állomás a klónozás kísérleti kutatása terén (az egér klónozása után) egy
kutya klónozása volt. Snoopy-t egy dél-koreai kutató hozta létre. Egy korcs kutyából nyert
petesejtnek eltávolította sejtmagját, majd az enukleált petesejtet egy afgán agár bőrsejtével
fuzionáltatta, ezt követően a diploid sejtet egy Labrador terrier kihordó anyába ültette. A létrejött
utód természetesen egy afgán agár lett.
A legújabb, 2012. márciusában elindított kísérlet során egy gyapjas mamutot próbálnak
klónozni, vagyis újrateremteni. Orosz és dél-koreai kutatók Hwang Woo-Suk vezetésével végzik a
kísérletet. A globális felmelegedés hatására Szibériában egyre több mamut csontváz, és egyéb
maradvány kerül napvilágra, amelyekből a kutatók testi sejteket próbálnak izolálni. Ezek magját ma is
élő elefánt enukleált petesejtjébe ültetnék, és azt egy nőstény elefánt méhébe implantálnák. Úgy
vélik, ilyen módon létrehozhatnak egy mamutot, az eredményekről még konkrét hírek nincsenek.
A klónozott állatok létrehozásuk évszámával:

- 1996 - Dolly bárány, az első klónozott emlős

- 2000 - sertés klónozása, Skócia
- 2001 - szarvasmarha klónozása, Brazília
- 2001 - házi macska klónozása, USA
- 2003 - öszvér klónozása, USA
- 2003 - az első klónozott ló, Olaszország
- 2004 - az első üzleti céllal készült klón: Nicky macska
- 2005 - az első klónozott kutya, Dél-Korea
- 2??? - az első klónozott ember…

Törvényi szabályozás hazánkban

Alapvetően kétféle célja van az emberi klónozásnak. Az egyik a humán klónozás, amikor egy
embert teljesen lemásolunk. Ennek különböző okai lehetnek, természetesen nem kell magyarázni,
hogy ez etikailag elítélendő, és természetesen erről nem is vitatkoznak a politikusok és a tudós
társadalom se, egyszerűen elítélik, és tiltják. A másik terület a reprodukciós klónozás, mellyel például
más módon nem kezelhető meddő házaspárok juthatnának saját gyermekhez. Ez a technológia ma
még nem létezik biztonságos formában. Ezzel a klónozással lehetőség nyílhatna arra, hogy a férj egy
testi sejtjének magját beültessék a feleség egyik petesejtjébe (a sejtmag eltávolítása után), amit a
feleség aztán kihordhatna.
A fent említett eljárások gyakorlatban még nem léteznek, de törvények már így is vonatkoznak
rájuk, csakúgy, mint a génmódosított (GM) növényekre, valamint az őssejtkutatásra. Hazánkban a
GM-növények ellen rengeteg, véleményem szerint megalapozatlan törvényt fektettek le az
alaptörvényben. Ez főleg azért történt, mert a politikusok szakmailag nem tájékozódtak a témában.
Ennek okát abban is fel lehet fedezni, hogy itthon az MTA-nak nincs külön a génmódosítással
foglalkozó testülete, az egyes kapcsolódó testületek csak véleményezik a témát.
Az új magyar alkotmány az Európai Parlament 1998-as állásfoglalásához hasonlóan
kategorikusan tiltja a reprodukciós klónozást, csakúgy, ahogy az UNESCO 1997-es Egyetemes
nyilatkozata az emberi génkészletről és az emberi jogokról is. Az UNESCO szerint az emberi
reprodukciós klónozás ugyanis ellentétes az emberi méltósággal. Az Európa Tanács szerint a
reprodukciós klónozás az egész emberi fajra – az emberiség genetikai örökségére – veszélyt jelent.
Az Alaptörvény a Szabadság és felelősség fejezet III. cikkének 3. bekezdése szerint „Tilos az
emberi faj nemesítését célzó gyakorlat, az emberi test és testrészek haszonszerzési célú
felhasználása, valamint az emberi egyedek másolása.” Ez a cikkely tehát tiltja a terápiás vagy kísérleti
klónozást is. Magyarországon ennek alapján a jövőben nem lehet ilyen kutatásokat végezni.
Ugyancsak tilos hazánk lakosainak „nemesítése”: személyre szabott genetikai tesztek, a születés
előtti génsebészet vagy a regeneratív gyógyászat. Itt a génmódosításról és a biotechnológia orvosi
felhasználásáról van szó. Illetve nincs szó.

Törvényi szabályozás más országokban

Magyarország tiltó politikája mellett és ellen is találunk példát bőven a nemzetközi politikában.
A gyógyászati célú emberi klónozás támogatása mellett foglalt állást a világ tudományos
akadémiáinak szervezete, az InterAcademy Panel az ENSZ októberi általános közgyűlésének
előkészületében, mely során nemzetközi egyezmény születhet az emberi sejtmagtranszfer
szabályozásáról.
A tagországok kormányainak erősen megoszlik a véleménye abban a kérdésben, hogy az
emberek reproduktív klónozása mellett tiltsa-e nemzetközi törvény az embrionális őssejtek
kinyerését célzó, gyógyászati célokat szolgáló klónozást is. Az olaszországi központú InterAcademy
Panel szervezet 13 EU-tagállam aláírásával arra szólította föl a nemzeti akadémiákat, hogy országaik
döntéshozói tolmácsolják azt az állásfoglalást, miszerint az emberi embriók gyógyászati célú
klónozásának szabályozásáról minden államnak önálló joga van döntenie. Az emberi klónozás teljes
nemzetközi tilalmát szorgalmazók táborát az Egyesült Államok, Németország, Franciaország,
Olaszország és a Vatikán, Ausztria, Portugália és Írország vezetik olyan országokkal szemben, mint
Japán, Dél-Korea, Nagy-Britannia, Svédország és Belgium.
Az embrionális őssejtkutatás ellenzőinek tábora etikailag elfogadhatatlannak tartja, hogy az
őssejtek kinyerése az életcsíra teljes elpusztításával jár. Ehelyett a csoport a felnőtt emberi testben,
például a csontvelőben fellelhető őssejtek alkalmazását javasolja. A másik oldal megszokott ellenérve
az, hogy az embrionális őssejtek létrehozásához felhasznált embriók rendszerint mesterséges
megtermékenyítő klinikák fel nem használt készleteiből származnak, melyek egyébként is
megsemmisülnének - azonban ez már nem érvényes a kifejezetten kutatási célokra klónozással
létrehozott embriók esetében.
Bár az Egyesült Államokban a republikánus Bush-kormány 2001. augusztus 9-én beszüntette a
szövetségi támogatást az onnantól kinyert embrionális őssejtekkel való kísérletekre, Amerikában
eddig nem született olyan törvény, mely tiltaná az emberi embriók klónozását. Ez azért lehetséges,
mert a Kongresszus nem tud dűlőre jutni afölött, hogy a tilalom csak a reproduktív klónozásra
korlátozódjon-e, vagy kiterjedjen annak terápiás változatára is.
Az Európai Parlament 2003 novemberében engedélyezte az embrionális őssejteken végzett
kísérleteket, melyek nemzeti szintű szabályozása erősen eltér a tagországokban. Olaszországban a
vonatkozó törvény tiltja az embriókon végzett kísérleteket, az embriók lefagyasztását vagy
növekedésük elfojtását, a mesterségesen beültetett magzatok genetikai eredetű betegségeinek
előzetes vizsgálatát vagy azok öröklődésének megakadályozását. A törvény szintén tiltja a donor általi
megtermékenyítést, magát az in vitro szaporodást heteroszexuális párokra korlátozza, és legfeljebb
három petesejt méhen kívüli megtermékenyítését engedélyezi azzal a feltétellel, hogy azokat azonnal
a méhbe juttatják.

Mindezekből a fent látott példákból látható, hogy míg Magyarországon kifejezetten tiltják az
ilyesfajta kísérleteket, rengeteg külföldi országban találnak támogatót az ilyen téren érdeklődő
kutatók.
 Egypetéjű ikrek: valójában klónok?

A dolgozatom végén, mielőtt összefoglalnám saját véleményemet, még egy igen fontos területre
szeretnék kitérni. Ez az egypetéjű ikrek kérdése. Ezek, a szigorúan vett definíció szerint természetes
klónok, genetikailag ugyanis teljesen megegyeznek. Az egypetéjű ikrek úgy jönnek létre, hogy a
kétsejtes zigóta kisebb hiba következtében kettéválik és a két külön totipotens sejt immár önállóan
fejlődik. Azonban fejlődésük során a környezeti hatások befolyásolják a gének kifejeződését, és
ezáltal az ikrek minimálisan különböznek egymástól. Ezt nevezik epigenetikának. Ennek ellenére az
ikerpárok már régóta kutatások tárgyai. A „tárgy” szónak régebben a negatív értelmét értették,
vegyük példaként Mengele doktor rémtetteit, ezekre itt nem kívánok kitérni. Manapság is
kísérleteznek ikerpárokkal, természetesen nem invazív eljárásokkal. Itt a genetikai azonosságon kívül
arra próbálnak fényt deríteni, hogy pszichikai hasonlóságok is léteznek-e ikrek között. Ha találnának
ilyet, az azt bizonyítaná, hogy néhány pszichikai attribútumnak genetikai háttere van. Ez
természetesen még nem bizonyított, és ezzel megint csak a téma határait feszegetem.

Saját vélemény
 Felhasznált források:

- IPM magazin XXXII. évfolyam 6. szám (2012) 28-35.o

- IPM magazin 2005.novemberi szám (internetes forrás)
- Ádám Veronika (szerk.): Orvosi biokémia
- Dr. Dezső Péter: Klónozás c. előadása
- www.sg.hu/cikkek/34088/tudomanyos_akademiak_a_klonozas_mellett

IDE MÉG ÍRJ PÁRAT, EZEK SZERINTEM ELÉG MEGNYERŐK, FŐLEG A CIKKEK, MEG AZ
ELŐADÁS.
Ha gondolod elküldöm a Mengele könyv pontos címét, amiben rengeteg ikerkísérlet van
leírva…olvastam, rohadt érdekes, de ezt nem mertem beleírni, mert ez már elég
szélsőséges.
na asszem ennyi, puszi