Növényi szövetek

A szövet: közös eredetű, hasonló felépítésű és működésű sejtek csoportja, melyek

valamilyen feladat elvégzésére specializálódtak.

A, Osztódószövetek

B, Állandósult szövetek:
 bőrszövet
 alapszövet
 szállítószövet

A, Osztódószövetek (merisztémák)

növény = növekvő lény

Az osztódószövet sejtjei kicsik, szorosan illeszkednek, sejtfaluk vékony, sejtmagjuk nagy,

anyagcseréjük élénk, feladatuk az osztódás.

Hol? Működése

gyökér- / hajtáscsúcsban → hosszirányú növekedés

gyökérben, szárban (kambium) → vastagságbeli növekedés

a hajtás szártagjaiban, levélben, megnyúlásos (köztes, interkaláris)

virágban, termésben → növekedés, formák kialakítása

Az osztódással létrejött sejtek egy része állandósult szövetekké alakul, más része pedig
megmarad osztódószövetnek (önmegifjulás).

B, Állandósult szövetek

1, Bőrszövet
A fiatal növényi szervek külső felületén.
Feladata:
 elhatárolás és védelem: kiszáradástól, hőtől, sebzésektől
 szabályozás: gázcsere, párologtatás
 kapcsolatteremtés a külvilággal (pl. felszívás, kiválasztás)

A fiatal hajtás bőrszövete (epidermisz)

Száron, levélen, virágon, termésen.
Felépítése:
 ált. egy sejtrétegű, a sejtek szorosan illeszkednek, nagy víztartalmúak
 megvastagodott külső falukat kutikula borítja + viasz is lehet → védelem,
párologtatás csökkentése
  gázcserenyílások zárósejtekkel → szabályozott gázcsere és párologtatás
 zöld színtestek csak a zárósejtekben vannak!
 növényi szőrök (pl. fedőszőr, repítőszőr, csalánszőr, mirigyszőr)

A fiatal gyökér bőrszövete (rizodermisz)

 gyökéren
 kutikulát és gázcserenyílásokat nem tartalmaz
 gyökérszőröket fejleszt (óriási összfelület: több száz m2) → víz és tápsók felszívása

2, Alapszövetek
A növény testének legnagyobb részét adják, változatos működésűek:
 táplálékkészítő alapsz.: sejtjeiben sok zöld színtest → aktív fotoszintézis: lomb-
levélben, fiatal szárban
 raktározó alapsz.: tartaléktápanyagokat raktároz (keményítőt, cukrot, olajat, fehérjét)
pl. gyökér, gumó, hagyma, mag
 kiválasztó alapsz.: az anyagcserében közvetlenül részt nem vevő anyagokat tartalmaz:
alkaloidok, illóolaj, tejnedv, gyanta, kristályok
(alkaloidok: N-tartalmú, erős élettani hatású, gyakran erősen mérgező vegyületek,
mint pl. atropin, morfin, LSD, kolchicin, nikotin, kinin, kokain)
*A kiválasztás fogalma a növényekben nehezen definiálható. Általában úgy értelmezzük,
hogy bizonyos anyagok  végleges vagy ideiglenes kiküszöbölése, eltávolítása az
anyagcseréből. A kiválasztás tehát lehet visszafordítható folyamat is, vagyis a sejt
életműködéseiből kikerült anyag újra visszakerülhet az anyagcserébe. A kiválasztás
emellett természetesen függ az anyagcsere állapottól is. Adott anyag feleslegben lehet
káros a sejt számára egy bizonyos élettani helyzetben, viszont más körülmények között
kifejezetten szüksége van rá a növénynek.

 víztartó alapsz.: száraz élőhelyen élő pozsgás növényekben → a sejtekben nagy

központi vakuolummal, vizes nyálkatartalommal, ami vizet tart meg pl. kaktusz,
kövirózsa
 levegőztető (átszellőztető) alapsz.: vízi és mocsári növények szárában, levelében →
sok sejt közötti járattal → a gázcserét segíti
pl. tündérrózsa, nád, mocsárciprus (légzőgyökereiben)
 szilárdító alapsz.: hajtások szilárdítását végzi, erős sejtfalvastagodások jellemzik
pl. len, kender hosszú rostjai, kősejtek (körtében)
- kollenchima: a szilárdító alapszövet azon típusa, amely élő sejtekből áll, a sejtek fala
helyenként erősen megvastagszik (a sejtek sarkában – sarkos kollenchima; a szár
felületével párhuzamos sávokban – lemezes kollenchima), fiatal, még növekvő
szárakban és levelekben jelenik meg.

- szklerenchima: a szilárdító alapszövet azon típusa, amely elhalt sejtekből áll, a sejtek
fala egyenletesen és erősen megvastagszik, lignint tartalmaz; a teljesen kifejlődött
növényi részekben található meg. Kétféle sejttípusa: kősejtek (szklereida) pl.
körtében vagy a csonthéjas termésekben; szklerenchima rostok, kötegekbe
rendeződve pl. a len, kender rostjai.
3, Szállítószövet
Feladata: anyagok szállítása
A sejtek jellemzően a szállítás irányában megnyúltak, végfalaik ferdén állnak, így biztosítva a
nagyobb érintkező felületet. Ezek a végfalak vagy gödörkésen vastagodottak (= a sejtfal nagy
része megvastagszik, a vékonyan maradó rész rendszerint kis, kerek gödörszerű mélyedésnek
látszik, mely lehetővé teszi az anyagáramlást) vagy pedig perforáltak (lyuggatottak), esetleg
teljesen fel is szívódnak.

Két fő alkotórésze: a farész és a háncsrész

A fa- és háncsrész kis egysége a szállítónyaláb (edénynyaláb)*, melyet parenchimatikus
sejtekből álló nyalábhüvely vesz körül (→ védelem, tápanyag-közvetítés).
Típusai:
 egyszerű (csak fa vagy csak háncsrészt tartalmaznak)
 összetett (fa- és háncsrészt is tartalmaznak): lehet nyílt (tudnak növekedni,
bővülni, mivel a fa- és a háncsrészük között van kambium) vagy zárt nyaláb
(nincs benne kambium)

 Farész
A vizet és a benne oldott tápsókat szállítja a gyökértől fölfelé, a növény többi részébe.
- elhalt vízszállító sejtek (tracheidák) és –csövek (tracheák), farostok, élő faparenchima
sejtek
oldalfalaikon fásodott, gyűrűs-, spirális-, hálózatos- és gödörkés
sejtfalvastagodásokkal → szilárdítás

 Háncsrész
A növény által előállított szerves anyagokat szállítja a keletkezési helytől (lomblevél) a
felhasználás, raktározás helyére (pl. gyökér, termés, mag)
- élő rostasejtek, rostacsövek rostalemezzel, kísérősejtek, háncsparenchima sejtek, elhalt
háncsrostok

parenchima: olyan szövet, amelynek sejtjei nagyjából minden irányban egyforma

kiterjedésűek, átmérőjűek (izodiametrikusak)

bélsugár: a hajtásos növények gyökerének és szárának a tengelye felől kifelé (sugárirányban)

irányuló parenchima, amely a szállítónyalábokat elválasztja egymástól. Vizet és egyéb
anyagokat szállít harántirányban ezekben a szervekben

*szár keresztmetszet az edény-

nyalábokkal
xylem: farész
phloem: háncsrész
pith: bél
cambium: kambium (osztódószövet)
cortex: kéreg (alapszövet)
epidermis: hajtás bőrszövete