A császárkor

Császárság első két százada:

Principátus kora (Kr. e. 1-2. század):
 egyeduralkodó: császár → imperátor
 császárok Augustus politikáját (principátus) követik
 dinasztiák (uralkodóház) → császár jelöli ki az utódját
→ nem vérségi alapú (általában)
Julius-Claudius dinasztia (Kr. u. 14-68):
Tiberius (14-37) → önkényuralkodó
Caligula (37-41) → önkényuralkodó
→ testőrgárda (praetoriánusok) öli meg
Claudius (41-54) → császári közigazgatás alapjainak lerakása
 császári kincstár (fiscus) létrehozása → költségvetés
 Britannia és Júdea meghódítása
Nero (54-68) → keresztényüldözések, önkényuralkodó
Flavius dinasztia (69-96):
Vespasianus (69-79) → visszatér Augustus politikájához
(együttműködés a senatussal)
 belső rend megteremtése
 júdeai felkelés leverése (66-70) → Titus (79-81)
Domitianus (81-96) → önkényuralkodó
Antinonusok, a „jó császárok” (96-192) → visszatérnek Augustus politikájához
→ belső nyugalom
Traianus (98-117) → uralkodása alatt a legnagyobb kiterjedésű a birodalom
 Mezopotámia elfoglalása
 Dákok legyőzése (Erdély) → Dacia provincia (107) → só és arany
Hadrianus (117-138) → védekező politika
 Mezopotámia feladása
 limes kiépítése → limes: határvédelmet szolgáló erődítményrendszer
(pl. Hadrianus fala → Britannia)
 császári közigazgatás az egész birodalomban
Marcus Aurelius (161-180) → külső támadások (germán, parthus) visszaverése
→ nagy veszteségek
Virágzó gazdaság:
Területnövekedés: a) beáramló zsákmány
b) bővülő piac (provinciákban)
→ provinciák gazdaságilag megerősödnek
Pénzforgalom bővülése → pénzváltók → kialakuló bankrendszer
A válság százada:
Polgárháború: Antoniusok bukása → belső harcok → Pannónia helytartója
(Septimus Severus) győz
Severusok (193-235):
Septimus Severus (193-211):
 Cél: hadsereg megerősítése → pénzre van szüksége → adók növelése
 hadsereg egyre több kiváltságot kap
 császári magánbirtokok kialakítása
Caracalla (211-217) → apja (Septimus Severus) politikájának folytatása
 római polgárjog kiterjesztése minden szabad lakosra (212)
 cél: bevételek növelése (örökösödési adó)
→ provinciák gazdasági és katonai jelentősége nő
Katonacsászárok (235-284):
 severusok bukása → belső viszályok; külső támadások (germán, perzsa)
Aurelianus (270-275):
 visszaveri a külső támadásokat, felszámolja a belső viszályokat
 Dacia feladása
 Rómát fallal veszi körül → meggyengülő birodalom jele
Gazdaság válsága:
 provinciák erősödnek → Itália gazdasági szerepe csökken
 egyre kevesebb gabona → élelem ellátási gondok
 hódítások megszűnnek → kevesebb rabszolga → áruk nő
→ latifundiumok külső részeit bérbe adják kis parcellaként
(terményhányad cserébe) → szabad bérlők (colonusok)
 áruforgalom csökken
 külkereskedelem: luxus cikkek → arany kiáramlása → piac beszűkülése
 adóalap csökkenése → adók emelése → még több kár
Dominátus:
Előzmény: gazdasági válság → belháborúk
Diocletianus (284-305) → rendszere: dominátus → nyílt egyeduralom
 tetrarchia (négyes uralom) kialakítása
→ társcsászárt választ és helyetteseket → központi hatalom mindenütt
jelen van
 új közigazgatás: kisebb provinciák → Itáliát is felosztja
 hadsereg: a) létszámnövelés
b) elhelyezés: birodalom belseje
 adóemelés: fejadó és földadó → minden római polgárnak
→ átmeneti javulás → de: gazdasági hanyatlás felgyorsulása
Melléklet:
A Római Birodalom legnagyobb kiterjedésekor (Traianus császársága alatt):

A Római Birodalom a dominátus idején: