Az ókori Róma

Az Appennini-félszigeten kialakult civilizáció, amely fokozatosan terjedt el a Földközi-

tenger medencéjének térségében.

Itália földje:

● A Földközi-tengerbe hosszan benyúló félsziget. Északról az Alpok hegyei

védik. Közepén az Appenninek hegyláncai húzódnak.
● A partok mentén földművelésre alkalmas dombvidékek vannak.
● Éghajlata mediterrán.

Itália népei:

● Italicus törzsek: az i. e. 2. évezredben telepedtek le Itália közepén, pl.: a

latinok, szabinok, szamniszok, umberek.
● Etruszkok: rejtélyes nép, az i. e. 1. évezredben hozták létre városaikat a
félsziget nyugati részén.
● Görögök: városaik a félsziget déli részén épültek a görög gyarmatosítás
korában.

Róma alapítása:

● A hagyomány szerint Romulus és Remus alapította i. e. 753-ban.

● A 10. században latin és szabin pásztorok telepedtek le a Tiberis-folyó melletti
hét dombon.

A római történelem korszakai

A királyság kora:

● A hagyomány szerint egymás után hét király uralkodott. Az első Romulus volt,
az utolsó három etruszk eredetű, ezért:
● erős etruszk befolyás érvényesült
● a rómaiak átvették az etruszkok szokásait: pl.: művészetek, írás, jóslás, életmód, stb.

Társadalom

○ patríciusok: nemzetségfők, a királyok tanácsadói, földbirtokosok

○ plebejusok: jognélküli köznép, parasztok és kézművesek.
● I. e. 510-ben a római nép elűzte az utolsó etruszk királyt Tarquinius Superbust
és az állam irányítása közös ügy lett, ezért kialakult a respublica = köztársaság.
 A köztársaság kora

Az állam irányítása a patríciusok kezébe került, akik minden hatalom birtokában voltak.

A köztársaság államszervezete:
● Magistratusok (tisztségviselők), pl.:
● consul (hadvezetés, bíráskodás)
● praetor (bíráskodás)
● quaestor (pénzügyek)
● censor (vagyonbecslés)(később alakul ki)
● aedilis (városépítő)
● dictator (rendkívüli teljhatalom)

● Népgyűlés: Minden fontos kérdésben dönt a szenátus javaslatai alapján (pl.: háború-
béke, élet-halál, hivatalnokok személye)
● Szenátus: rendkívüli hatalommal rendelkező tanácsadó testület (SPQR = A szenátus
és a római nép).

A patríciusok és a plebejusok közötti jogegyenlőség kialakulása

A köztársaság korai szakaszában a plebejusok nem rendelkeztek jogokkal, ezért kihasználták

a Rómát ért támadásokat jogaik szélesítésére.

Eredményeik:

● vétójoggal rendelkező néptribunusok választása

● XII. táblás törvények (szokásjoggyűjtemény)
● adósrabszolgaság eltörlése
● Licinius-Sextius féle földtörvény
● hivatalviselés joga
● patríciusok és plebejusok közötti házasságkötés.

A jogegyenlőség kialakulásának következménye:

● a patrícius és gazdag plebejus réteg összeolvadásával létrejött a nobilitas
(nemesség)

Róma hódításai

Itália meghódítása:
● kezdetben védekező háborúkat folytattak az etruszkok és a gallok
ellen
● ellenfeleik legyőzése után földszerző háborúkban meghódították
közép-, és dél-Itáliát
 ● az elfoglalt földek 1/3-át kisajátították, s felosztották, a plebejusok
között, akik coloniákat hoztak létre Itáliában
● a legyőzöttekkel itáliai népekkel szövetséget kötöttek, melynek
során a „divide et impera” (= oszd meg és uralkodj) elvét alkalmazták.

A pun háborúk:
● Az első pun háború (i.e. 264-241):

○ Róma és a Földközi-tenger nyugati medencéjét uraló Karthágó

között robbant ki Szicília birtoklásáért
○ a punok Hamilcar Barkas vezetésével Szicíliában védekeztek, de a
csapóhíd (corvus = holló)) alkalmazásával a rómaiak tengeri győzelmet
arattak
○ Szicília római provincia lett, hatalmas sarcot vetettek ki Karthágóra
(83 tonna ezüst). Később Szardínia és Korzika is Rómához került.

● A második pun háború (i.e. 218-201):

○ Hannibal karthágói hadvezér átkelt az Alpokon, és legyőzte a
római seregeket, pl.: i. e. 216-ban a Cannae-i csatában
○ Cornelius Scipio Africanus római hadvezér átkelt Afrikába és i.e.
202-ben a zamai csatában döntő vereséget mért Hannibál seregére
○ a vesztes punok Karthágón kívül elvesztették minden földjüket,
flottájukat, 3200 tonna ezüstöt kellett fizetniük + háborút és békét
Róma engedélye nélkül nem folytathattak.

● A harmadik pun háború (i.e. 149-146):

○ Róma kihasználva, hogy a város védekezni kezdett az őt megtámadó
Numídiával szemben, ezért
○ demonstratív céllal lerombolta a Karthágót.

- A hellenisztikus Kelet meghódítása:

● Róma, kihasználta a hellenisztikus keleti államok egymás elleni viszályait és
● i.e. 168-ban legyőzte Makedóniát
● i.e. 146-ban leigázta a görög poliszokat is.

Következménye

● Az i.e. II. század közepére Róma a Földközi-tenger medencéjének nagy részét

uralma alá hajtotta. („Mare nostrum” = A mi tengerünk.)

A római köztársaság válsága és bukása

Az i. e. 2. század közepére a római köztársaság a Földközi-tenger medencéjének urává vált.

De: a nagyhatalommá válásával egy időben súlyos belső válság keletkezett.

A köztársaság válságának okai:

● Földkérdés: A meghódított területek a római nép (populus romanus) közös birtokába

kerültek (ager publicus), de a szenátori rend kisajátította a földeket bérlemények
formájában, ezért megnőtt a nincstelen szegények (proletárok) száma, akik veszélyt
jelentettek az államra.

● Hadsereg kérdése: Az elhúzódó háborúk és a katonai terhek miatt a hadsereg zömét

alkotó plebejusszármazású parasztok tönkrementek, ezért nem tudtak tovább
katonáskodni, ezzel elvesztették római polgárjogukat + folyamatosan csökkent a
hadsereg létszáma.

● Rabszolgakérdés: A meghódított népek rabszolgákká váltak, így a hódítások hatására

jelentősen megnőtt a számuk és csökkent az értékük, ezért rosszabbodott a helyzetük.
Sorsuk és körülményeik miatt gyakran fellázadtak (Pl.: Szicíliában, Itáliában)
(Spartcus rabszolga felkelése)

● Az államirányítás zavarai: A megnövekedett területű birodalom irányítását képtelen

volt ellátni a köztársaság korai szakaszában kialakult római hivatalszervezet
(magistratus), ezért veszélybe került a birodalom működése.

- A Gracchusok reformkísérletei:
● I. e. 133-ban Tiberius Gracchus néptribunus felújította a Licinius - Sextius-féle
földtörvényt, amely korlátozta az állami földekből bérelhető földek nagyságát. Célja:
○ földosztás
○ a szenátori rend hatalmának korlátozása.
A szenátus válasza: Tiberiust 300 hívével utcai verekedésben megölték.
● I. e. 123-ban Caius Gracchus (Tiberius öccse) lett néptribunus. Intézkedései:
○ a lovagokra kívánta bízni a bíráskodást a provinciákban
○ római polgárjogot kívánt adni az itáliai szövetségeseknek,
○ javasolta Karthágó újjáépítését, ezért:
a szenátus utcai verekedést provokált ahol Caiust 3000 hívével együtt megölték.
A Gracchusok bukásának oka: nem állt mögöttük, jelentős számú támogató tömeg.

A polgárháború kora

A Gracchusok bukása után tovább mélyültek az ellentétek Rómában. Az i. e. 2. század végére

két egymással versengő tábor alakult ki Rómában:

● Néppárt (populares): Vezetői a lovagrendből kerültek ki. A népet használták

politikai terveik megvalósítására (populista = népszerű). Céljuk:
 ○ földreform,
○ a szenátus hatalmának korlátozása,
○ az itáliai szövetséges népek egyenjogúsítása
○ .
● Szenátori párt (optimates): Vezetői a szenátori rend tagjai voltak.
○ a régi berendezkedést tartották a legjobbnak (optimi = legjobbak = optimista)
○ meg kívánták őrizni a fennálló rendszert (konzerv = megőrizni, megtartani
valamit = konzervatív).

Marius katonai reformjai

A néppárti Marius hadvezér a i. e. 2. század végén a vagyontalan római polgárokból

zsoldos-hadsereget hozott létre (16 év szolgálat után veteránként földet kaptak a
coloniákon)
● Előnyei:
○ Növekvő létszám,
○ egységes felszerelés és kiképzés,
○ állandó, bármikor bevethető haderő
○ megszűnt a városokban lézengő proletártömeg.
● Hátrányai:
○ megnőtt a hadvezérek jelentősége
○ nőtt az egyeduralom kialakulásának veszélye.

Sulla diktatúrája:

Marius halála után a szenátori párthoz tartozó Sulla hadvezér bevonult Rómába. Célja: a
szenátus hatalmának helyreállítása volt, ezért i. e. 82-ben korlátlan időre diktátorrá
választatták.

Intézkedései:
○ leszámolt a néppárt híveivel (proscriptio = feketelista).
○ növelte a szenátus létszámát (300-ról 600-ra)
○ testőrséget hozott létre (10000 cornelius-ból).

De: i. e. 79-ben lemondott minden hivataláról.

Spartacus rabszolgaháborúja (i. e. 74-71):

A Felkelés Capuában kezdődött Spartacus gladiátor vezetésével. A rabszolgasereg Észak-,

majd Dél - Itáliát rabolta végig, de: Crassus legyőzte őket.

● Következménye:
○ megtorlás (keresztre feszítések a Via Appia mentén),
 ○ sokat javult a rabszolgák helyzete (Pl.: lehetővé vált a felszabadulásuk).

Az első triumvirátus:

Sulla halála után a polgárháború kiújult, ezért i. e. 60-ban titkos szövetség, ún. triumvirátus
(triumvirátus = három férfi szövetsége) jött létre a rend helyreállítása érdekében.

● Tagjai:
○ Julius Caesar,
○ Crassus
○ Pompeius

A triumvirek felosztották egymás között a hatalmat. De: Crassus halála után a triumvirátus
felbomlott és kiújult a polgárháború.

A triumverek fő tisztségei

RÉSZLETESEBBEN! Caesar egyeduralma:

Caesar i.e. 48-ban Pharsalosnál legyőzte Pompeiust és Róma urává vált.
● Intézkedései:
○ földosztás,
○ veteránok letelepítése,
○ építkezések,
○ aranypénz,
○ szenátus létszámának felemelése,
○ naptár reform, stb.
Korlátlan hatalma veszélyes volt a köztársaságra, ezért i.e. 44-ben összeesküvők megölték.

A második triumvirátus:

I.e. 43-ban jött létre Octavianus (Augustus), Antonius és Lepidus között. Céljuk Caesar
gyilkosainak megbüntetése volt, ezért i. e. 42-ben a Philippi csatában győzelmet arattak
felettük. De: Lepidus kilépett a triumvirátusból, ezért Antonius és Octavianus között kiújult a
polgárháború.

Augustus egyeduralma:

Az actiumi csata után (i.e. 31.) Octavianus ügyelt a köztársasági látszatra, ezért
fokozatosan építette ki egyeduralmát. I. e. 27-ben lemondott minden tisztségéről, amiért
a szenátustól megkapta az augustus (Istentől gyarapított férfi) és a princeps (princeps =
első polgár) nevet.

Augustus (i. e. 27 - i. u. 14) főbb intézkedései:

 ○ a szenátus jelentőségének és szerepének csökkentése
○ fizetett hivatalszervezet kiépítése, pl.: lovagokból
○ a fontos provinciák császári kormányzás alá vétele
○ városi rendőrség és császári testőrség létrehozása
○ „Pax Romana” (római béke)/Pax Augusta biztosítása, ezért törekedett a
természetes határok kiépítésére (Pl.: Duna-Alpok Rajna vonal), és békét kötött
szomszédjaival.

A császárság kora

Augustus (Kr. e. 27 - Kr. u. 14) volt az első római császár, de fenntartotta a köztársaság
látszatát. Az utána következő uralkodók már nyílt egyeduralmat gyakoroltak.

A Julius-Claudius dinasztia császárai (14-69):

Tiberius (14-37) Augustus fogadott fia volt. A szenátus elöl Capri szigetére vonult, ezért a
testőrgárda irányította helyette a birodalmat.

Caligula 37-41) (neve magyarul: kiscsizma) az első pszichopata uralkodó volt. A

praetorianusok (testőrök) gyilkolták meg.

Claudius (41-54) modernizálta az államot.

Intézkedései:

● létrehozta a császári közigazgatás rendszerét (hivatalnokai felszabadított rabszolgák

voltak)
● kiépítette Róma kikötővárosát, Ostiát,
● létrehozta a kincstárat,
● elfoglalta Britanniát és Júdeát (Palesztina provincia).
(Negyedik felesége, Agrippina mérgezte meg.)
Nero (54-68) véreskezű zsarnok volt:
● hozzátartozóit megölette,
● elindította a keresztényüldözést,
● újjáépítette a leégett Rómát.

Uralma ellen lázadás tört ki, melynek során a szenátus halálra ítélte, ezért menekülés közben
öngyilkos lett.

A Flaviusok uralma (69-96):

Flavius Vespasianus (69-79) katonái kiáltották ki császárrá:

 ● helyreállította a birodalom katonai erejét a zsidók elleni háborúban (Jeruzsálem
lerombolása, zsidó diaszpóra létrejötte)
● új adókat vezetett be („A pénznek nincs szaga”)
● Titus (79-81) apja társcsászáraként került a trónra:
○ leverte a jeruzsálemi felkelést,
○ Uralkodása idején pusztította el a Vezúv Pompejit

Domitianus (81-96) zsarnokként uralkodott, ezért szenátori összeesküvők meggyilkolták.

Antoniusok - a „jó császárok" uralma (96-192) :

•Nerva (96-98) átmeneti megoldásként került trónra, mivel idős és gyermektelen volt
Adoptálta Traianust
Traianus (98-117) kiérdemelte az „optimus princeps”, azaz a legjobb császár címet:
● meghódította Dácia, Mezopotámia, Arábia és Armenia területét, ezzel
● a Római Birodalom elérte legnagyobb kiterjedését

Hadrianus (117-138) Traianus unokaöccse volt:

● védekezésre kényszerült Európában a germánok ellen, ezért
● felépítette a LIMES-t (fal)
● a császári hivatalrendszert kiterjesztette az egész birodalomra
●
Antoninus Pius (138-161) átmeneti megoldásként adoptálta a gyermektelen Hadrianus
császár.

Marcus Aurelius (161 -180) sztoikus filozófus (a „filozófus császár”):

● eszménye a köztársaság korszaka volt,
● védekezésre kényszerült a germánok ellen.

Lucius Verus (161 -169) Marcus fivére és társcsászára

Commodus (180-192) Marcus Aureiius fia és társcsászára. Véres kezű zsarnok.

Meggyilkolták.

A birodalomra ebben az időben (I-II. század) magas életszínvonal volt a jellemző:

● az uralkodók túlkapásai csak a felső réteget érintették,

● a birodalom fejlődött,
● a lakosság nyugalomban élt és gyarapodott,
● a gazdasági élet fellendült, (főként a mezőgazdaság és a kereskedelem)
● a romanizálódás folyamata megindult a provinciákban.

A III. század válsága:

A III. században a birodalom súlyos válságba került.

Okai:
● folyamatos 2 frontos háborúra kényszerültek (germánok és perzsák ellen)
● megszűntek a hódítások, ezért csökkent a rabszolga-utánpótlás (az áruk
nőtt), ezért
● kialakult a colonus - rendszer:
○ szabad bérlő, terményhányaddal és robottal adózik
○ csökken a piacra kerülő áru mennyisége
● a háborúk miatt csökkent a termelés (kevés élelem)
● a kereskedelem hanyatlott (forgalma csökkent)
● a luxuscikkek behozatala miatt a nemesfém nagy része kikerült a
birodalomból
● megkezdődött a városok hanyatlása
● csökkentek az adóbevételek
● jelentős különbségek alakultak ki a birodalom keleti és nyugati részei
közöttállandósultak a belviszályok, trónharcok.

A Severusok dinasztiája (193-235):

Septimius Severus (193-211) Pannóniai helytartóból lett császárrá

● kialakította a császári magánbirtokokat,

● növelte az adókat.

Caracalla (211-217) Septimius Severus fia volt:

● 212-ben a birodalom minden szabad polgárának római polgárjogot adott.

A „Katonacsászárok” - kora (235-284):

A birodalom vezetése a legerősebb katonai erővel rendelkező hadvezér kezébe került.

A birodalom sorsa a provinciákban dőlt el, (pl. Pannónia).

Aurelianus (270-275) intézkedései:

● megerősítette Róma város védelmét (19 km hosszú védőfal)
● kiürítette Daciát
● megakadályozta a germánok betörését

A dominatus kora:
A császárság utolsó évszázadaiban eltűnt minden köztársasági jelleg, alkotmányos látszat
és nyíltan gyakorolták a korlátlan önkényuralmat. Az uralkodók „dominus et deus”-
nak (úr és isten) nevezték magukat (= dominatus).

Diocletianus (284-305) volt az első császár, aki nyílt egyeduralmat gyakorolt:

● a könnyebb irányítás érdekében a birodalmat 4 részre osztotta (tetrarchia):

○ 2 társcsászár +
○ 2 helyettes császár
● növelte a hadsereg létszámát
● adóreform: fej és földadó
● közigazgatás átszervezése (101provincia).

Constantinus (306-337) újabb reformokat hajtott végre:

● új fővárost építtet Nyugat és Kelet határán: Constantinnapolist
● 313-ban kiadta a milánói ediktumot, melyben elismerte a keresztények szabad
vallásgyakorlását
● 325-ben a niceai zsinaton döntést hozott Jézus „egylényegűségéről”
(Szentháromság tana).

A Római Birodalom hanyatlása és bukása:

A IV. század második felében tovább folytatódott a birodalmon hanyatlása. Okai:

● a külső támadások felerősödtek: nem sikerült helyre állítani a belső egységet:
○ a hunok átkeltek a Volgán és leigázták a keleti gótokat, ezért
○ a nyugati gótok a Római Birodalomban kerestek menedéket (a határokat
védték, de ellenségekké váltak).
● Nagy Theodosius császár 391-ben a kereszténységet tette egyedüli vallássá, de halála
után
● 395-ben kettészakadt a birodalom:

○ Nyugat-Római Császárság:
■ Róma, majd Milánó, végül Ravenna
■ a germánok ide települtek be
■ a befogadott barbár fejedelmek önállósodtak (410-ben a gótok Alarich
király vezetésével feldúlták Róma városát)
■ a császári hatalom Itáliába szorul vissza

○ Kelet-Római Császárság:
■ Konstantinápoly központtal
■ területén fennmarad a központosítás és a rabszolgatartás,
■ virágzó városok, ipar és fejlett mezőgazdaság
A Nyugat-Római Császárság bukását az idegen népek együttes támadása idézte elő:

● a hunok Attila (434-453) vezetésével támadták a birodalmat:

○ Catalaunumnál 451-ben megállították őket (Aëtius)
○ Attila halála után a hun birodalom felbomlott Róma számára a germánok
jelentettek veszélyt,
● de 455-ben a vandálok kifosztották és lerombolták Rómát
● 476-ban a 12 éves Romulus Augustulust germán testőrparancsnoka, Odoaker
elűzte a trónról.

Pannónia a római korban:

-Pannónia meghódítása, és beilleszkedése a birodalomba:

● az őslakók (illírek, trákok, kelták) a harcokban elpusztultak, vagy rabszolgák

lettek
● a meghódított uralkodó osztály gyorsan romanizálódott
● Augustus i. e. 12-9. között hódította meg a mai Dunántúl területét:
○ központja Aquincum(Óbuda)
○ fontos provincia volt. Oka:
■ Duna – természetes határ,
■ kereskedelmi útvonal, (Borostyánút)
■ limes.

● Fontosabb városok:
○ Gorsium (Tác): vallási központ – hadiút vezetett rajta keresztül –
tartománygyűléseket tartottak itt,
○ Savaria (Szombathely): Borostyánút, Isis, Mithras kultusz,
○ Arrabona (Győr),
○ Scarabantia (Sopron),
○ Sopianae (Pécs) – keresztény kápolna.

Élet a provinciában:

● virágkorát az i. u. 2. században élte

● ekkor terjedt el a kereszténység
● városi élet: fürdők (helyi források), amfiteátrumok, üzletsorok, templomok, padlófűtés
● katonavárosok – polgárvárosok
● colóniák: római polgárok által lakott, önkormányzattal rendelkező városok

Politikai jelentősége:
 ● III. sz. elején Septimius Severus Pannónia helytartójából vált császárrá
● a III-IV. században több császár Pannóniából került a trónra

Gazdasági élete:
● szőlőművelés, kertkultúra
● vas –és ezüstbányászat
● élénk kereskedelem: gabonát, prémeket, cirkuszi vadállatokat szállítottak Rómába

DE: az V. században a hunok megjelenése a római uralom végét jelentette Pannóniában.