A válságot kísérő belháborúkban győztes Diocletianus (Kr. u. 284–305) nyílt egyeduralmat
épített ki, melyet az uralkodó címéről dominatusnak neveznek (dominus = úr). Felismerte, hogy a birodalom irányítása és ellenőrzése egy központból már nem lehetséges. Diocletianus társcsászárt választott, s mindkettőjüknek helyettest. A négyes uralom (tetrarchia) révén a központi hatalom mindenütt közvetlenebbül volt jelen, s szemmel tarthatta az egymáshoz egyre lazábban kapcsolódó tartományokat. Új közigazgatást vezetett be: a régi provinciák helyén kisebb egységeket alakított ki (ezeket is provinciáknak nevezték), és Itáliát is provinciákra osztotta. Így 101, azonos elvek alapján kormányzott közigazgatási egység jött létre. Ezzel a volt köztársasági címek még meglévő tartalma is semmivé vált. A hadsereg létszámát növelte, elhelyezkedését megváltoztatta. A limesnél csak kisebb erőket hagyott. A birodalom belsejében ütőképes seregeket vont össze, melyek azonnal a veszélyeztetett területre vonulhattak. Reformjai megvalósításához pénzre volt szüksége, melyet az adórendszer átalakításával, vagyis adóemeléssel biztosított. Minden római polgárra fejadót és földadót vetett ki. A lakosságot igyekezett helyhez kötni, hogy biztosítsa az állandó adójövedelmet. Ezek az intézkedések átmenetileg orvosolták a bajokat, de felgyorsították a gazdaság hanyatlását.
A MISZTÉRIUMVALLÁSOKTÉRHÓDÍTÁSA
1 Az ókori Róma története
A görög-római vallási gyakorlat az egyéntől csak a szertartásokon való részvételt követelte
meg, az istenekkel való szoros kapcsolatot, a hitet nem. Baj esetén nem nyújtott vigaszt az embereknek, s nem kínálta a vallásos áhítat átélésének élményét. Nem adott biztonságot a földön, s nem ígért boldogságot kárpótlásul a földi szenvedésekért a túlvilágon. Pedig a polgárháborúk, a külső betörések, a romló életkörülmények, s a katonák által keletről behurcolt pestis növelték a kiszolgáltatottság érzését az emberekben. Nagyobb szükségük volt támaszra mint valaha. Tömegek fordultak a biztonságot, vigaszt nyújtó keleti kultuszok, a misztériumvallások felé (Mithrasz, Ízisz). Az államhatalom a császárok istenné nyilvánításával kísérletezett. Kezdetben – főleg a keleti tartományokban – ez bevált, de a császárok se jólétet, se biztonságot nem teremtettek, ezért hiteltelenné váltak.