Az ókori Róma története

A Kárpát-medence a római korban

PANNÓNIA MEGHÓDÍTÁSA

Pannónia lakóinak többségét a kelták alkották, akik csak úgy mint Itáliába, a Duna-völgyébe is
a Kr. e. IV. században vándoroltak be. Nem hoztak létre egységes államot, törzsenként
települtek le. A rómaiak először a Száva vidékét szerezték meg. A tartomány egészének
meghódítása Augustus nevéhez fűződik, aki véres harcokban törte meg a pannon törzsek
ellenállását (Kr. e. 9). Pannónia két szempontból volt fontos Róma számára. Egyrészt a Duna
vonala északról biztosította Itáliát a váratlan támadásokkal szemben, s a nagy folyam egyben
jelentős kereskedelmi útvonal volt. Másrészt Pannónián át húzódott az Itáliát a Balti-tenger
vidékével összekötő Borostyán út is.

PANNÓNIA TÖRTÉNETE

Az első városok is a Borostyánút mentén épültek. (Emona –

ma Ljubljana, Savaria – ma Szombathely, Scarabantia – ma
Sopron). Később, a limes kiépülésével katonai táborok mellett
jöttek létre városok, a Duna vonalán (Vindobona – ma Wien,
Aquincum – ma Óbuda). Aquincumnál a romok
megtekintésekor láthatjuk a katonai és a tőle jól elkülönülő
polgárvárost. A védelmi vonalat Marcus Aurelius idején érték
az első nagyobb támadások. A betörő germán törzsekkel
hosszú és véres harcokat vívtak a rómaiak szerte a Kárpát-
medencében. A győzelem után a határ menti germánokat és az Aquincum romjai
Alföld szarmatáit Róma szövetségi rendszerbe illesztve Óbudán
igyekezett féken tartani. A béke fellendülést hozott. Növelték az itt állomásozó légiók számát,
megerősítették a limest, és a Duna túloldalán is erődöket emeltek. Ilyen erőd romjait láthatjuk
ma az Erzsébet híd pesti hídfőjénél. Előre haladt a városiasodás, és az elkészült paloták,
amfiteátrumok (pl. Óbuda) általában Róma épületeinek kisebb méretű és egyszerűbb kivitelű
másolatai.

A tartományvezető rétege romanizálódott, és nőtt a betelepülők száma. A népesség zöme

azonban megőrizte eredeti szokásait. A Pannóniában állomásozó nagy létszámú haderő növelte

1
Az ókori Róma története

a provincia katonai, és így politikai jelentőségét. A polgárháborúk során az itteni légiók is

beleszóltak a küzdelmekbe. Így lett Pannónia helytartójából, Septimius Severusból római
császár. A katonák ide is magukkal hozták a keleti istenek tiszteletét: Ízisz-(Szombathely) és
Mithrasz-szentélyek épültek. Terjedőben volt a kereszténység (kereszténykápolna Pécsett).

A HANYATLÁS

A központi hatalom gyengülésével azonban Pannónia egyre nehezebben tudott ellenállni a

szomszédos népek betöréseinek. Emiatt a határ menti városok pusztulni kezdtek. A tartomány
belsejében fekvő települések jelentősége megnőtt. Gorsium (a mai Tác) fejlődése folytatódott,
Sopianae (a mai Pécs) pedig a felosztott provincia egyik részének székhelye lett. A gót betörés
és lázadás után a germán törzsek sora telepedett le itt, majd a következő ide érkező nép elől
tovább menekült nyugat felé. A romanizálódott keresztény vezető réteg is elmenekült, vagy a
tartomány nyugati peremvidékére húzódott. A helynevek csak ezen a vidéken élték túl a római
kort (pl.Vindobona=Wien). A hunok megjelenésével a 400 éves római uralomnak vége szakadt.
Egy emberöltőre a Tisza vidéke lett a kor leghatalmasabb birodalmának központja, de a nomád
birodalom Attila halála után nyomtalanul eltűnt, s átadta helyét a népvándorlás számtalan
egymást követő népének. A városokegy-két évtized alatt elpusztultak, az új népek nem tudtak
mit kezdeni a fejlettebb városias kultúrával. Pannónia népe és római műveltsége megsemmisült.
Csak a régészek ásója tárta fel a XX. században.

DACIA

A Kárpát-medence keleti részét a rómaiak azért hódították meg, hogy megszűnjenek a dák
törzsek támadásai és megszerezzék a gazdag érc- és sóbányákat. Több sikertelen próbálkozás
után Traianus császár két hadjáratban elfoglalta a dákok lakta hegyeket. A területből provinciát
szerveztek (107), amely a mai Erdély nyugati ésdéli részét, a Bánát déli területét valamint
Olténiát foglalta magába. A római hatalom megszilárdulásával elkezdődött az úthálózat
kiépítése. A birodalom belseje felé állandó kőhíd vezetett át a Dunán. Katonai táborok, és
mellettük városok épültek, mint Apulum (ma Gyulafehérvár) a Maros partján, vagy Napoca
(Kolozsvár) a Szamosnál. Fellendült az ércbányászataz Erdélyi-érchegységben. Az
aranybányákat az állam kezelte. A birodalom különböző részeiből hozott munkások dolgoztak
itt, felszíni és tárnás művelés egyaránt folyt. A II. századi germán háborúkban Pannóniával

2
Az ókori Róma története

együtt Dacia is hadszíntérré vált. A harcok elültével rövid nyugalmasabb időszak következett.
Majd a gótok bevonulása állandósította a harcokat. Daciát nem lehetett olyan jól védeni, mint
Pannóniát, s a mögöttes területek védelmében sem volt olyan nagy szerepe. Emiatt Aurelianusa
tartomány kiürítése mellett döntött. Visszaverte a gótokat (270), de a provincia lakosságát
rendben áttelepítette a Dunától délre. Dacia közel 170 éves római uralom után ismét a barbárok
földje lett.

Pannónia és Dacia provinciák a II. századi Római Birodalomban

Összegzés

A romanizált népesség elvándorolt, magára hagyott városai hamar megsemmisültek.

Pannóniát elsősorban közlekedési útvonalai és a Duna által nyújtott védelmi vonal miatt
hódították meg a rómaiak.
A provincia a II. századi germán háborúk után élte fénykorát, amikor területén jelentős
katonai erő állomásozott.
Pannóniát a népvándorlás első hulláma, a germánok betörése romba döntötte, a hunok
pedig elszakították a birodalomtól.
Romanizált lakossága elmenekült vagy elpusztult.
Az ércbányászata miatt jelentős Daciát nem lehetett megvédeni, ezért már a III.
században kiürítették.