Az ekphraszisz fikció, mi és mi nem az ekphraszisz

(6-9 old.) Millián Orsolya.

1. Felszámolódik a határ ( ha pedig irodalmi és festészeti művek zenei
feldolgozását is ekphraszisznak tartjuk,ahogy Siglind Bruhn teszi akkor
nemcsak médiumspecifikussága szűnik meg, de immár sem irodalmi
műfajnak, sem retorikai alakzatnak sem foghatjuk fel), így aztán
minden művészet-vagy médiumközi áttevődés jelölője lesz.
Figyelembe kell vennünk az ekphraszisszal kapcsolatban azokat is, hogy:
1. Napjainkra nem csak a láthatót, hanem pl. A zeneművek verbális
megragadását is ekphraszisznak tartják.
2. Indokolt a deskriptív jelleg megtartása, retorikatörténeti tradíciója
és differenciálhatósága (különbözőségei) miatt.
3. Ugyanakkor fontos megjegyezni azt is hogy az ekphraszisz egy
egészen különböző médium azaz közvetítő közeg, tulajdonképpen
egy kicsit másképp fejti ki a közvetíteni valóját, egy ún. diszkurzív
másság ragadható meg és ez igazából azért ragadható meg mert az
ekphraszisznak szüksége van arra hogy a szóbahozott dolog (az
ekph. tárgya) egy másik médiumból származtatható legyen vagyis
egy intencionális (megkülönböztetett) tárgyat

4. A drámai ekphraszisz szakirodalma meglepően csekély (Jás Elsner),

pedig drámairodalom és az ekphraszisz kérdései korántsem zárják
ki egymást.

Az ekphraszisz műnemi sokfélesége engedi meg azt, hogy ne

különítsük el műfajként. Millián Orsolya az ekphrasziszt lírában,
epikában és drámában tehát a prózában is előfordulónak tartja.
Ugyanakkor a kritikákban előforduló ekphrasziszt is annak érti, mert
ezek között nem nyelvi, hanem intézményes különbségek vannak. (Pl.
irodalom és irodalomkritika)

—>Definíció: az ekphraszisz a verbálistól eltérő médiumban keletkezett

reprezentáció leírását viszi színre úgy, hogy a másik reprezentációs jellegét,
megcsináltságát valamint közegét, a materiális megjelenést mindig jelöli

Festmény: