Műnemek és műfajok

A műnem a műfajok fölött álló, magasabb kategória: az irodalom alapvető kifejezésformája.

Három műnemet különbözetünk meg:
 líra
 epika
 dráma

LÍRA
A lírai műnembe tartozó irodalmi alkotásokban mindig hangsúlyosan van jelen a „lírai én”.
Az író erősen átfűtött érzelmekkel, élményszerűen szól választott témájáról. Kifejezésmódjára
az érzékletesség, a képszerűség, többértelműség és a tömörség jellemző.

A legismertebb lírai műfajok:

1. Dal:
A legszemélyesebb lírai műfaj. A költő közvetlenül, érzékletesen szól benne érzelmeiről,
élményeiről, lelkiállapotáról. Szerkezete egyszerű, könnyen áttekinthető. Világosságát szolgálja a
strófikus felépítés is. Az ismétlés gazdag és változatos formáival él. Képbőség, erős zeneiség
jellemzi.
Eredetük szerint a dalok lehetnek: népdalok és műdalok.
Chanson: A francia irodalomban így nevezik a dalt. A sanzon erős zenei hatású dal: muzsikás
soraiban lüktet a dallam.
Pl.: Paul Verlaine: Őszi chanson
Lied: A dal sajátos német változata, erős zeneisége mellett filozófiai, gondolati tartalom is
jellemzi.
Pl.: Goethe: Vándor éji dala
Canzone: Az olasz canzone (ének) témára a szerelem, vagy a szépég magasztalása. Formáját
Petrarca alakította ki. Legalább két, s legföljebb tíz strófából áll, egy-egy strófában 7-20
verssorral, amelyek jambikus tizenegyesek vagy hetesek.
Pl.: Weöres Sándor Canzonéja.

2. Ditirambus:
A ditirambus emelkedett hangulatú, szenvedélyes, rajongással átitatott, szabálytalan ritmusú
lírai alkotás, amely féktelen jókedvet vagy mámoros keserűséget egyaránt kifejezhet.
Pl.: Petőfi Sándor: Szeretek, kedvesem

3. Óda:
Az óda metrikus, vagy kevésbé metrikus formában, ünnepélyes, emelkedett hangon énekel meg
valamilyen magasztos tárgyat (általános érdekű eseményt, eszményt).
Pl.: Kölcsey Ferenc: Himnusz

4. Elégia:
Az elégiában a költő szomorúságát, hiányérzetét, fájdalmát énekli meg. Ez a fájdalom a valóság
és a vágyott világ közötti távolságból fakad. Az elégiaköltő bölcsen tudomásul veszi azt, amin
nem tud változtatni, de vágyakozása, hite megmarad.
Pl.: Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz

5. Ecloga:
Az ecloga a pásztori (bukolikus) környezetben élő, vagy arra vágyakozó emberek békés, szelíd
világát fejezi ki: monológban, vagy vitázva-vetélkedve szóló dialógusban, hexameteres
versformában.
Pl.: Radnóti Miklós: Hetedik ecloga

6. Epigramma:
Az epigramma általános érvényű tanítást, bölcsességet, példát megfogalmazó ötletes, elegáns,
rövid vers. Szerkezetileg általában két részből áll: egy tény, vagy tárgy leírásából (ez az
előkészítés, vagy előtag), s a hozzá kapcsolódó szellemes megjegyzésből (ez az utótag, vagy
kifejlet). A két rész között gyakran ellentét feszül.
Pl.: Kölcsey Ferenc: Huszt

7. Rapszódia:
A rapszódia olyan lírai műfaj, amit az érzelmek, gondolatok szenvedélyes, szabad áradása
jellemez. Szerkezete kötetlen, részeit nem a logika, hanem az asszociációk (szabad
képzettársítások) kapcsolják egymáshoz. Ennek megfelelően kötetlen ritmusú, nincs szabályos
strófaszerkezete. Többnyire verses formájú, de lehet ritmikus próza is.
Pl.: Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet...

8. Ars poetica:
[Ársz poétika]
Ars poeticának nevezzük azokaz az általában versben írt vallomásszerű műveket, amelyek a
költő költészetről vallott nézeteit, hitvallását tartalmazzák.
Pl.: Petőfi Sándor: A XIX. század költői

9. Himnusz:
A himnusz vallásos jellegű, Istent, vagy isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért
fohászkodó imaszerű ének A himnuszok közösségi célra, közös éneklésre születtek, nem
személyes élmények elmondására.
Pl.: Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz
Gyakran szólaltatják mag a himnuszok a Jézust elveszítő Mária fájdalmát. Az ilyen
himnuszokat planctusoknak nevezzük.
Pl.: Ómagyar Mária-siralom

10. Zsoltár:
Istenhez, istenekhez szóló dicsőítő, meghitten áhítatos vagy bűnbánó szöveg, amelyre a
képgazdagság jellemző.
Pl.: A jó pásztor (Dávid zsoltára)

11. Capriccio:
A játékos, váltakozó hangulatú, komoly és tréfás elemeket keverő szatírikus-ironikus lírai
költemények tartoznak a capriccio műfajába.
Pl.: Tóth Árpád: Áprilisi capricció

12. Haiku:
A haiku háromsoros rímtelen és hangsúlyos vers. Sorai 5, 7 és 5 szótagból állnak. Mindig
megtalálható benne a természetábrázolás, amely gazdag szimbólumain keresztül mély gondolati
tartalmat hordoz. Stílusa egyszerű.

Műfajértékű versformák:
Olyan versfajták, amelyek formai kötöttségei átfogják az egész költeményt.
 1. Rondó:
Többféle változata alakult ki. Általában három strófából áll, verssorai 8, 10 vagy 11 szótagosak.
Rendszerint két rímre épül. Rímtelen refrénje a költemény kezdősorainak első szavait ismétli
meg.
Pl.: Fracois Villon: Csavargó Dani

2. Ballade:
Két alaptípusa van:
Az egyik három nyolcsoros strófából és egy négysoros ajánlásból áll, mindegyik versszaka végén
egysoros a refrén. A sorok hangsúlyos jambusok vagy anapesztusok, három rímre épülnek.
Pl.: Francois Villon: Tűnt idők szép asszonyairól
A másik három tízsoros szakaszból és öt-hat-hét sorral több ajánlásból áll. Négy rímre épül.
Sorai tíz-tizenegy szótagú hangsúlyos jambusok.
Pl.: Francois Villon: Ballada a senki fiáról
A kettős ballada hat strófából áll, s nincs ajánlása.
Pl.: Villon: Kettős ballada a bolond szerelemről

3. Szonett:
Tizennégy sorból (ötös, ötödfeles (öt + fél) jambusokból) álló, Legtöbbször bensőséges hangú
költemény. Első két négysoros strófáját oktettnek, az utolsó két-három sorosat szextettnek
nevezzük. Általában négyféle rím variálódik benne, ölelkező, illetve ráütő formában.
Pl.: Babits Mihály: A Lírikus epilogia
Igazi remeklés a 15 szonettből álló szonettkoszorú, melynek utolsó darabját mesterszonettnek
nevezik.

EPIKA
Az epikai műnemhez tartozó művek valóságos vagy kitalált időben, térben, valóságos vagy
kitalált természeti-társadalmi környezetben játszódó eseményt, eseménysort mondanak el.
Szereplőik valóságosak vagy fiktívek, egyénítettek vagy tipikusak. Az epikai műnem
ábrázolhatja a külső világ történéseit a hősök sorsán, cselekedetein keresztül, s azzal
párhuzamosan - vagy önállóan - ábrázolhatja a hősök belső szellemi-lelki történéseit, fejlődését,
vívódását is.

A legismertebb epikai műfajok:

KISEPIKA
1. Közmondás:
Tanácsot, valódi vagy vélt igazságot tömören kifejező, általános érvényű mondás. Szerzője
ismeretlen.
2. Példabeszéd:
Az olyan közmondásszerű, tanító célzatú szólásmondást nevezzük példabeszédnek, amely
valamilyen konkrét eseményre vagy személyre hivatkozik.
Pl.: Megrázta, mint Krisztus a vargát.

3. Szólás:
Közkeletű, állandósult szókapcsolat, amely elhomályosult eredetű nyelvi képet tartalmaz. Nagy a
kifejezőereje.
Pl.: Nem enged a negyvennyolcból.

4. Mese:
A legősibb műfajok egyike. Csodás, valószerűtlen elemekkel átszőtt, általában fiktív időben és
térben játszódó, happy enddel végződő történet.
Fajtái: tündérmese, fabula, tréfás mese, formulamese.

5. Monda:
Olyan valós és fiktív elemeket is tartalmazó történet, amely hiedelmekhez, helyi eseményekhez,
természeti és társadalmi jelenségekhez kapcsolódik, azokat magyarázza. Befejezése rendszerint
tragikus a szereplők jellemzése elnagyolt.

6. Mítosz:
A mítosz istenekről, vagy isteni eredetű, emberfeletti képességekkel rendelkező hősökről szóló
elbeszélés. A legrégebbi időkben keletkezett. Szereplői istenek, félistenek, démonok, hősök,
szellemek, megszemélyesített természeti erők. Valamennyien rendkívüli átalakuló képességgel
rendelkeznek.

7. Evangélium:
Ókeresztény irodalmi műfaj, olyan elbeszélés, amely Jézus életéről szól.

8. Legenda:
A legenda vallásilag fontos személyről, helyről vagy időszakról szóló történet.
A mesékre, mondákra és a mítoszokra is hasonlít. Céljuk az áhítat fölkeltése.

9. Példázat:
A parabola erkölcsi célzatú, egyszerű elbeszélés, amely két részből áll: az egyik a mindennapi
életből vett kitalált történet, a másik az elmondott történet értelmezése és erkölcsi tanulsága.
A Bibliában számos parabola szerepel, pl.: A tékozló fiú

10. Episztola:
Az episztola verses levél, amelyet írója megnevezett, valóságos személyhez írt. Tárgya és
hangneme változatos lehet: szólhat társadalmi, művészi, személyes kérdésekről tárgyilagos,
ironikus stb. hangon.
Pl: Petőfi Sándor: Levél Arany Jánoshoz

11. Életkép:
A mindennapi élet valamely tipikus jelenetét lírai és epikai elemekkel bemutató kisebb verses
vagy prózai műfaj.
Pl.: Arany János: A szegény jobbágy

12. Zsánerkép:
A zsánerkép lírai és epikai elemeket ötvöző műfaj, amely valamilyen típust ábrázol, egyetlen fő
vonással, egyetlen jelenet keretében.
Pl.: Petőfi Sándor: Pató Pál úr

13. Helyzetdal:
Közeli rokona az élet- és zsánerképnek, epikai és lírai vonásokat egyaránt tartalmaz. A
helyzetdalban a "beszélő" valamilyen megjelenített helyzet szereplőjeként szólal meg.
Pl.: Ady Endre: A Hortobágy poétája

14. Tájleíró költemény:

Azokat a líroepikus verseket nevezzük így, amelyeknek a témája kizárólag, vagy túlnyomóan a
természeti környezeten keresztül jelenik meg.
Pl.: Petőfi Sándor: Az alföld.

15. Látomás:
Lírai és epikai vonásokat egyaránt tartalmazó alkalmi műfaj, amelyben az író nagyméretű,
mozgalmas képeiben maga elé vetíti a múltat vagy a jövőt. Jellemzője a fantasztikus túlzások,
sajátos szóképek használata. Formája lehet vers vagy próza.

16. Idilli elbeszélés:

Több értelemben használt irodalmi műfaj: eredetileg a pásztorokról szóló verses drámai
életképeket nevezték így, majd Vergilius hexameteres költeményeit. Az idilli elbeszélés szereplői
felhőtlenül, valószerűtlenül boldogok, eszményítettek, a történetben a vágyott világot
valóságként ábrázolja az író.
Pl.: Salamon Gessner: Idillek

17. Lírai regény:

Olyan regény, amely lemond a cselekményességről és a hős lelkivilágának, érzelmeinek
ábrázolását állítja a középpontba. Kevés benne az epikusság.
Pl.: Puskin: Anyegin

NAGYEPIKA
1. Eposz:
Az eposz kötött formában írt, nagy terjedelmű epikai mű. Főhőse rendkívüli képességekkel
rendelkezik, és természetfeletti lényektől is támogatva olyan hősi tetteket hajt végre, amelyek
kihatnak egy egész közösség életére.
Pl.: Homérosz: Odüsszeia

2. Regény:
Nagy terjedelmű, kötetlen előadásmódban írt epikai alkotás, amely fordulatos eseményeket,
kalandokat beszél el. Cselekménye több ágon fut, rendszerint vannak fő- és mellékszereplői. A
szereplők jelleme, érzésvilága a cselekmény közben bontakozik ki.

Dráma
A drámai műnem cselekménye a szereplők párbeszédén, illetve monológján keresztül
bontakozik ki. Szerzője színpadi előadásra szánta, ezt a nyomtatott forma is jelzi: a szereplők
felsorolása, a helyszínre, díszletekre való utalás, a dialógusok és a színészek játékára vonatkozó
rövid utasítások.
A jellemábrázolás fő eszköze a drámai nyelv, a monológ és a dialógus.

A legismertebb drámai műfajok:

1. Tragédia:
A tragédia fenséges emberi küzdelmet ábrázoló dráma, amelynek során a főhős konfliktusba
kerül a világgal, sorssal, társadalmi és erkölcsi törvényekkel, s a megrendítő küzdelemben
elbukik.
Az ókori görög tragédiák alapja mindenki előtt ismert mitológiai történet volt.
Pl.: Szophoklész: Antigoné

2. Komédia:
Komédiának, másképpen vígjátéknak vagy bohózatnak nevezzük azt a drámát, amelyben a
helyzetek és jellemek formálásával az emberek gyarlóságai nevetséges színben tűnnek föl, s a
konfliktusok szerencsésen végződnek
A komédia fölhasználja a helyzet- és jellemkomikumot.
Pl.: Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok

3. Tragikomédia:
Így nevezzük azokat a drámákat, amelyek a tragédia és a komédia jellemzőit egyesítik
magukban. A tragikomédiában a történések a hős számára tragédiát jelentenek, a nézőnek
viszont nevetségesek, vagy éppen fordítva: komikus szereplőket ér tragédiához illő vég.
Pl.: Moliere: A fösvény

4. Középfajú dráma:
A tragédia és a vígjáték közé eső műfaj, színműnek, vagy drámának is nevezik. Lehet történelmi
témájú, fiktív történeteket feldolgozó, vagy éppen romantikus tárgyú.
Pl.: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

ÁTMENETI MŰFAJOK
Átmeneti műfajok azok, amelyeket nem lehet egyértelműen egyetlen műnem keretei közé
sorolni, mert bennük több műnem, vagy műfajcsoport jellemzői keverednek.

A líra, dráma, epika közötti átmeneti műfaj:

1. Ballada:
Lírai vonása a dalszerű megformálás, a költői sűrítés, epikai jellemzője az, hogy összefüggő
történetet mond el, drámai a párbeszédes formája, s a cselekménye, amely gyakran csupán
egyetlen jelenetből áll.
Pl.: Arany János: Szondi két apródja

A dráma és az epika közötti műfajok:

1. Epikus dráma:
Azokat a színpadi műveket nevezzük így, amelyekben a drámaiság mellett jelentős szerepet
kapnak az elbeszélő elemek is. Ilyenkor nem a színen, a néző előtt játszódik a történet, hanem
hírnök vagy más szereplő tudósít a helyszínen kívül történtekről.
Pl.: Bertold Brecht: Kurázsi mama

2. Drámai költemény:
A drámai költemény drámai formában írt, költőien megfogalmazott eszméket, gondolatokat
tartalmazó mű, amelyben a színház megszokott követelményei eltörpülnek az eszmék kifejtése
mellett. Az olvasónak nagyobb élményt jelent, mint a nézőnek.
Pl.: Radnóti Miklós: Téli kórus

A líra és az epika közötti műfajok:

1. Lírai ballada:
Így nevezzük a minden nemzetnél megtalálható vidám, elégikus vagy misztikus hangulatú
balladákat.
Pl.: Ady Endre: Az eltévedt lovas

2. Románc:
Spanyol eredetű líroepikus műfaj. Hasonlít a balladára, nem tragikus a vége, sőt legtöbbször
derűs, humoros, vidám.
Pl.: Arany János: A méh románca
 3. Riport, interjú:
Folyamatban lévő, vagy lezajlott eseményről adott tudósítás, beszámoló sajtóban, filmen,
rádióban, televízióban.
Az interjú a riport egyik válfaja, készítője legtöbbször csak kérdez, szerepe alárendelt.

4. Pamflet:
Ma ez a műfaj gúnyiratot, legtöbbször személyes támadást jelent a lapok hasábjain valaki ellen.

A publicisztika és a szépirodalom határán lévő műfajok:

1. Tárca:
Aktuális témájú, rövid, könnyed hangvételű írás. A tárcanovella, -regény félig publicisztikai,
félig szépirodalmi műfaj. Egyszerű témát dolgoz fel cselekményesen, fordulatosan. Kevés
tájleírást, lélekfestést alkalmaz, él a késleltetés eszközeivel.
Pl.: Ady Endre: Egy kis séta

2. Parainézis:
Meghatározott személyhez intézett erkölcsi célzatú buzdítást, intelmet, szellemi hagyatékot
tartalmazó rövidebb terjedelmű mű.
Pl.: Kölcsey Ferenc: Parainesis

3. Fejedelmi tükör:
A középkor oktató célzatú műfaja, amelyben az uralkodók örökösük számára összegezték
tudásukat, tapasztalataikat, tanácsokat, intelmeket adtak az uralkodáshoz.

4. Novella:
Rövid prózai mű, amelynek szerkezete egyenes vonalú, csak a kiválasztott személyre vagy
eseményre szorítkozik. Fontos eleme a főhősről festett jellemkép és a fordulat, amely a
cselekmény látszólagos logikáját megtöri, az eseményeket felgyorsítja. Csattanóval végződik.
Szerkezete szerint megkülönböztetünk keretes és keret nélküli novellát.
Pl.: Kosztolányi Dezső: Vörös ökör
Egyperces novella: A rövidség mellett groteszk látásmód is jellemzi ezeket az írásokat.
Pl.: Örkény: István: Arról, hogy mi a groteszk

5. Karcolat:
Szellemes, rövid, egy problémát felvillantó, a tanulságot érthetően megfogalmazó írás. Régiesen
karcnak, rajznak is nevezték. Legtöbbször megtörtént eseményekből ragad ki egy epizódot, amit
kommentál, értelmez. Ironikus szemléletű, kritizáló szépprózai műfaj, rokona a novellának, a
tárcának.
Pl.: Nagy Lajos: A nagy csábítás

6. Tollrajz:
Egy-egy jellem, vagy jellemző élethelyzet hangulatos, rövid leírása. Hasonlít
a karcolatra, de hangvétele nem mindig szellemes.
Pl.: Kosztolányi Dezső: Bohó nagybátyám.

7. Elbeszélés:
Egyetlen cselekménysorozatra épülő, terjedelmes; részletező prózai írás.
Pl.: Jókai Mór: Sárga rózsa
 8. Anekdota:
Rövid, szórakoztató, csattanóval végződő kis elbeszélés, amely egy-egy történelmi személy vagy
esemény mulatságos jellemzését adja.

9. Adoma:
A műfaj neve a nyelvújítás korából származik. Rövid, csattanós történet, amit az különböztet
meg az anekdotától, hogy hősei elvont típusok, nem valóságos személyek, s nem valódi a történet
maga sem.

Pl.: Tamási Áron: Gombás székely

10. Trufa:
Az anekdota és az adoma rokona, azoknál nyersebb, sokszor durván mulattató tréfás történetet
elmondó vers.
Pl.: Jean Bodel: Zsömle, a pap tehene

11. Históriás ének:

A históriás ének sajátosán magyar műfaj, amely országos jelentőségű eseményeket mond el
verses formában.

12. Széphistória:
A históriás ének olyan változata, amely regényes, világi, szerelmi témákat dolgoz föl,
szórakoztató jelleggel. Versformája leggyakrabban négysoros, bokorrímes 11 vagy 12 szótagos
sorokból álló strófa.

13. Elbeszélő költemény:

Verses formában írt elbeszélés, nevezik poémának, költői elbeszélésnek, költői beszélynek is.
Témája, előadásmódja sokféle lehet: komoly; komikus, reális, fantasztikus, stb.
Pl.: Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka

A filozófiai, tudományos értekezés és a szépirodalom közötti műfaj:

1. Esszé:
Olyan értekezés, amely mondanivalóját szépirodalmi eszközökkel fejti ki. A tudományos
közlésnél szubjektívebb, vallomásszerű.

A hétköznapi írásbeli közlésforma és a szépirodalom közötti műfajok:

1. Napló:
Folyamatosan, rendszeresen írt, az események időrendjét rögzítő feljegyzések. Témájuk
változatos lehet. Legtöbbször E/1-es számú, monologikus, közvetlen stílusú, kötetlen szerkezetű
és mondatfűzésű prózában készül.

2. Önéletrajz:
Az életrajz egyik formája, amelyben az ember saját maga írja le az életét.

3. Levél:
Távollevő személyhez intézett írás, amely a személyes beszélgetést helyettesíti. A
leghétköznapibb műfaj, ugyanakkor irodalmivá is válhat.