Sorolja fel és részletesen ismertesse a kétnyári virágfelületek általános ápollási

munkáit! Sorolja fel és részletesen ismertesse a kétnyári virágfelületek speciális

ápolási munkáit!

A kétnyáriak jelentősége azért nagy mert az egynyári virágzási idején kívül, az őszi és
a tavaszi hónapokban díszítenek. Az egynyári és kétnyári fajok együttes
alkalmazásával tehát csaknem egész évben megoldható a kertek és parkok folyamatos
virágdísze.
Elsősorban olyan zöldfelületeken van nagy jelentőségük, melyeket az egész év
hosszában télen is használunk, ahol mindig fontos az élénk virágdísz.
Indokolt lehet a telepítésük a városi közterekben, díszkertekben, főleg a forgalmas
útfelületek mentén, kereszteződésekben.
A kétnyári dísznövények két nagy csoportra oszthatók.
Hosszú tenyészidejű fajok, kora ősszel ültetjük.
Rövid tenyészidejű fajok nagy jelentőséggel bírnak egyöntetű kiültetéseknél, mert
palántázásuk kései őszi időpontja egybeesik az egynyáriak fölszámolásával. Pl
százszorszép, árvácska, nefelejcs.

A kétnyári ágyások fenntartási munkái nagyon hasonlóak az egynyári ápolásához. A

különbségek a létesítés időpontjából, illetve a növények életszakaszainak eltéréséből
fakadnak.

Öntözés

Az öntözés irányelvei eltérnek az egynyáriakétól. Jelentősége lényegesen kisebb,

mert a téli félév hőmérsékleti és csapadékviszonyainak köszönhetően nem kell
vízhiánnyal számolni. Ennek értelmében a telepítést követő beöntözés után nincs
szükség vízpótlásra sem az őszi sem a tavaszi hónapokban. Szélsőségesen száraz
években előfordulhat, hogy hosszú száraz ősz esetén némi vízpótlásról kell
gondoskodni. Tömlős öntözéssel vagy már meglévő automata öntözőrendszerrel nyílik
lehetőség. Kisebb területeken még a kannás öntözés is megvalósítható.

Tápanyag utánpótlás

A tápanyag utánpótlás is eltérően alakul. A növények rövidebb élettartama és kisebb

testmérete miatt az egynyáriaknál kevesebb tápanyaggal is beérik.
Alaptrágyázáskor, azaz közvetlenül a kiültetés előtt juttathatjuk a talajba a
tápanyagot. Ez a mennyiség elegendő a teljes díszítő hatás kifejtéséhez, tehát
megfelelő alaptrágyázás esetén a kétnyáriak fenntartó trágyázást nem igényelnek.

Talajápolás

A kétnyáriak talajápolása is egyszerűbb, mert az öntözés hiányában nem kell a talaj

szélsőséges megtömörödésére számítani, és a magas hőmérséklet hiányában a
cserepesedés, a kiszáradás is elmarad. A gyomnövények miatt sekély kapálások
elegendőnek bizonyul.
Őszi esőzések után 2-3 cm-es kézi kapircsolás segíthet a talaj és a gyökerek
átlevegőztetésében.

Növényvédelem

A fajok alacsony számának köszönhetően a kétnyáriak nyövényvédelme egyszerűbb.

A megfelelő tőállás megválasztása segít elkerülni a károsítók megjelenését.
A téli félévnek köszönhetően a legtöbb kórokozó és kártevő nyugalmi idejét tölti,
ezért megjelenésükre ritkán kell számítani.
Az árvácskákon párás időjárásban megjelenhet a lisztharmat. Díszítő értéket
jelentősen nem befolyásolják ezért védekezni nem szükséges.
A Díszkáposztának sok kórokozója kártevője van. Az ellenálló rezisztens fajták
alkalmazásával ezek nagy része kiküszöbölhető.

Gyomirtás

A kétnyáriak gyomirtása viszonylag könnyebb feladat.

Az őszi és kora tavaszi hónapokban az erőteljes gyomnövények még nem okoznak
károkat.
Nagy borítást érhet el a tyúkhúr, a veronika, árvacsalán, pásztortáska. Ezek a fajok
többnyire alacsonyak, kifejlődésük után a talajt szőnyegszerűen beborítják. Az
ellenük való védekezés csak kézi munkaerő segítségével oldható meg.
Kétnyári ágyásokban talajtakarást ritkán alkalmazunk, mert a párás, hűvös időben a
talaj korhadéklakó gombái fölszaporodnak, és penészesedési folyamatokat indítanak
be.

Speciális ápolási munkák

Egyszerűbb az egynyáriakéhoz képest és kisebb a jelentőségük.

Az elnyílott virágok eltávolítására nincs szükség, a díszítő hatás e nélkül is folyamatos
. A telt virágú változatok nagy része öntisztuló. A nyírás a visszacsípés a karózás és
kötözés a fajok növekedéséből adódóan értelmét veszti.

Takarás

Jelentős lehet azonban a kétnyáriak téli takarása. A hideg fagyos hónapokban a

kétnyári dísznövények is szenvedhetnek károkat. Elsősorban a hótakaró súlya és az
alatta kialakuló levegőtlenség veszélyezteti a fajokat. E célból szokásos az ágyásokat
gallyakkal, vesszőkkel takarni. Pl tűlevelű fenyők ágai jól felfogják a hó súlyát de
alatta a növény nem kap elegendő fényt. A lombhullató fák ágai nem árnyékolnak olyan
mértékben de hó elleni védelemben nem annyira hatékony. A gallyakat késő ősszel
érdemes kihelyezni és február végén a hó elolvadásával eltüntetni. A gallyakkal
letakart növények azonban zavarólag hatnak a városképben.

Pótlás

Pótlásnak nagyobb jelentősége van. Erre általában kora tavasszal van a takarás
eltávolításával kerül sor. A veszteség elérheti a 10-15 % is és a fajok növekedéséből
adódóan a foltok benövésére sem lehet számítani.
Hatékony megoldás, ha pl rendeléskor tartalékolunk valamekkora mennyiséget. Ezek
fölhasználhatók a pótlásokra.