Szilágyi Enikő

Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai kar

óvodapedagógus
Verselés, mesélés tevékenysége II.
Befejezetlen mese
2022/23 II. félév
Bujdosóné Papp Andrea
Főiskolai docens
Kommunikáció, Irodalom, Dráma Tanszék
 Az igaz szerelem vándorútja

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás tengeren is túl, volt
egyszer egy herceg. Ez a herceg országszerte híres volt jószívűségéről, éppen ezért a nép
elnevezte Szívélyes Imrének. A mindenféle bálokra érkeztek is hozzá szebbnél szebb
hercegnők, grófkisasszonyok, mindenféle rangos lányok, de Imre herceg egyiket sem akarta
feleségnek. Kesergett is emiatt a király keservesen. Történt egy szép napon, hogy apa és fia
kettesben maradt, majd a király így szólt:
- Édes fiam, miért nem tetszenek ezek a lányok néked? Szépek, fiatalok, kedvesek
hozzád, de te szinte rájuk sem nézel már elutasítod őket.
- Drága édesapám, én olyan lányt szeretnék feleségnek, aki tiszta szívéből szeret és
nem csak a rangomat, gazdagságomat.
- Én ezt értem, de már 30 éves vagy és az én napjaim is meg vannak számlálva, nem
léphetsz a helyembe feleség nélkül. Ezen okból kifolyólag holnap bált szervezek és,
aki elsőnek belép a terembe az lesz a feleséged.
- No de édesapám még csak alig múlt 60, és egyébként is….
- Semmi kifogás, ez less és kész!
Mit volt mit tenni a királyfi elfogadta a király rendeletét, azonban furfangos tervet eszelt ki.
Az éjszaka közepén összepakolt némi elemózsiát, felöltözött egy egyszerű ruhába és
megszökött otthonról. Így aztán fogta magát és elindult, hogy megkeresse az igaz szerelmet.
Ment-mendegélt hegyeken, ölgyeken és mezőkön keresztül, csak éjszakára hajtotta fejét
pihenőre. Ahogy így vándorolt, egyszersak egy sűrű, sötét erdőbe ért, ahol szembetalálkozott
egy gombászó lánnyal. A láy olyan, de olyan gyönyörű volt, hogy arra nincsenek szavak. A
herceg nem győzött ámulni, bámulni. Így szólt hozzá:
- Hát te ki vagy kedves leány?
- Éda volnék kedves uram, hát ön kicsoda?
- Imre a becsületes nevem.
- Látom úton álló, épp gombalevest készítenék otthon elfogad egy tányérral?
A herceg egy percet sem habozott, elfogadta a meghívást. Közösen aztán elmentek,
egyenesen a lány házához. Útközben sokat beszélgettek, kivételesen jó hangulatban telt az
út. Amint megérkeztek a házhoz egy rikácsoló hangot hallottak:
- Édaaa, hol lustálkodsz már?
- Itt vagyok mostohám, gombáért mentem az erdőbe a leveshez.
- Hát ez meg kicsoda?
- Imre vagyok asszonyom…
- Én hívtam meg ebédre, éppen vándorúton van.
A mostoha nem mondott semmit csak elment. A lány neki állt a főzésnek és közben jókat
nevettek a herceggel. A királyfinak nagyon tetszett a lány és - a lánynak is a fiú -, hiszen nem
csak kívül, hanem belül is szép volt, ráadásul még okos is. Miután elkészült a leves,
elfogyasztották, majd a herceg így szólt:
- Ideje tovább állnom, viszontlátásra asszonyom.
A mostoha csak morog, majd elvonul.
- Kikísérlek. – azzal elvonultak az ajtóhoz.
- Te az enyém én a tied, kérlek légy a feleségem!
Ott aztán a lány úgy meghatódott, hogy könnyeitől fulladozva mondott igent. Ezek után a két
szerelmes együtt tért vissza a palotába, ahol megkérdezte Éda:
- Mit keresünk itt?
- Eddig ezt nem mondtam el, de én vagyok a herceg, mert nem akartam, hogy a
rangomat, pénzemet szeresd.
A lány csak szelíden mosolygott és kézen fogta a fiút, aki bevezett a lányt az apjához. A király
megörült fiának, majd nagy lakodalmat csaptak. Míg végül össze nem estek a nagy
mulatozásba. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak és még azon is túl.