Forrás: http://www.doksi.

hu

A GÖRÖG EPIKA (ILIÁSZ ÉS ODÜSSZEIA)

Az antik kor
Az ókori görög és római társadalom kultúráját, szellemiségét, emberfelfogását és az ebből eredő hagyományt
nevezzük antikvitásnak.
Az antik művészet jellemzői:
- harmóniára való törekvés
- a szabadság és mérték összhangján alapuló esztétikai szemlélet
- az egyén megvalósítási szándéka
Az i.e. VIII-V. századig beszélünk antikvitásról. Görögországban az V. század a virágkora (Periklészi kor), ami
egybeesik az athéni demokrácia virágkorával is.
A görög költők verseiben ott a bravúros formakészség: a vers zenéje (hiszen többnyire lantkísérettel énekelve
adták elő: innen a líra kifejezés) ritmusa, képgazdagsága. Érzelmileg közvetlenül kifejezett bánat, öröm, félelem,
nosztalgia, szenvedés. Mindezeken túl a hétköznapok megannyi személyes és közösségi szituációjának,
tevékenységének és érzelmeinek megörökítése és költőivé nemesítése. A természet szépségeinek ábrázolása
nemcsak a görögök szépérzékét tanúsítja, hanem azt, hogy sikerült a természet fölé emelkedniük.
A szellemi életet is azok irányították, akik a politikát - az arisztokrácia tagjai. Egymással versengtek a nagy
görög és római költők. Közös sajátossága e kor valamennyi jeles tehetségének az a különleges tudásszomj,
amely Cicero tökéletességigénye alapján vált embereszménnyé. (Szép test is!) Az i.e. VIII. sz. az epika kora.

A homéroszi világ
A homéroszi eposzvilág a trójai mondakort dolgozta fel, mely rendkívül szerteágazó, sok részmondából áll
össze. A mű leírásakor az írónak nem az volt a lényeges, hogy hogyan írja le az eseményeket. Mindkét mű
hexameterben van írva, valószínűleg azért, hogy sokkal könnyebben lehessen előadni énekes alkotásként.
Fontos, hogy tér és időábrázolásuk nem megegyező. Innen van az az elképzelés, miszerint a két eposzt nem
ugyanaz a személy - Homérosz - írta, bár a közhiedelem úgy tartja, hogy az Iliász és az Odüsszeia is az ő
alkotása. Az irodalomtudomány mai felfogása szerint a két eposz keletkezese között egy emberöltőnyi idő van
(kb. 50 év). Valószínű, hogy az Odüsszeia írója ismerte az Iliászt, és - akar Homérosz volt az író, akar nem -
mindenkeppen túl akarta szárnyalni.
A két eposznak nagyon sok azonossága és különbsége van:
Mindeket alkotás műfaja eposz, és a trójai mondakört dolgozzák fel: A bilincseitől szabadult Prométheusz Thetis
istennőnek azt a jóslatot adta, hogy akárkinek a felesége lesz, a fia dicsőbb lesz az apjánál. Zeusz ebben az
időben készült elvenni Thetis, de a jóslat ismeretében egy földi halandóhoz adta nőül. A lakodalomra mindenkit
meghívtak, csak Erist, a viszály istennőjét nem. Ezért egy aranyalmát dobott az ünneplők közé „A legszebbnek!"
felirattal. Az almáért Palasz Athéné, Héra és Aphrodité versengett. Parist, a trójai királyfit kérték fel vitájuk
eldöntésére. ő Aphroditének adta az almát, mert ő a világ legszebb asszonyát ígérte neki. A hölgy, Szép Heléna
azonban Menelaosz felesége volt. Paris megszöktette Spártából és Trójába vitte. A görögök nemzetük
sérelmének tartották az asszonyrablást, ezért egyesített sereggel vonultak ostromolni Tróját. Az Iliász a háború
kilencedik évében csatlakozik a történethez, az Odüsszeia pedig ott kezdődik, ahol az Iliász befejeződik.
Az eposzokra szintén jellemzőek a hatalmas méretek: monumentális alkotások. Az akkori időben újszerűnek
számító verselési formán, hexameterben íródtak. Az eposzokban megjelennek a Homérosz után általánossá vált
eposzi kellékek. Ezek alapján mindegyik eposz invokációval, segélykéréssel kezdődik, amely valamelyik
múzsához szól („Férfiakról szólj nékem, Múzsa"). Ezután a propozíció, a témamegjelölés következik -
Akhilleusz vészes haragja. A történetek nem a mindenség kezdetétől kezdődnek, hanem a dolgok közepébe
vágnak (in medias res). A cselekmény megindítása után seregszemle (enumeráció) következik, amely bemutatja
a hősöket, családjukat és persze a szembenálló csapatokat. Az eposzokban találhatunk még csodás elemeket,
melyek az isteni beavatkozások következményei. Hatalmas terjedelmű hasonlatokat tartalmaznak (Pl.:
Andromakhé búcsúzása Hektortól), amelyeknek tulajdonképpen semmi közük nincs a végkifejletre, de így
cselekvése alapján többet tudhatunk meg a szereplőről. Megjelenik az ókori Görögország emberközpontú világa,
megmutatja az akkori férfi, női emberideálokat, azok külső és belső tulajdonságait. Megtalálhatjuk - az Iliászban
Akhilleusz pajzsa készítése közben, az Odüsszeiában az egész művön keresztül a korabeli élet enciklopédiáját.
Kisebb-nagyobb mértékben szerepet kapnak bennük az istenek is. A két eposzban még közös, hogy hősei
vérengzései ellenére megbékéléssel zárulnak (tessario).
Mint az elején említettem, különböznek az ábrázolási módok. Az Iliászban az események kronologikusak,
időrendi sorrendben vannak, és Trója körül játszódnak, viszont az Odüsszeiában párhuzamosan futnak a történet
szálai a Földközi-tengeren és partvidékén. Ezt az eposzok keletkezésének kb. 50 évnyi eltolódása okozza.
Mindkét műben fontos szerepet játszanak a főhősök, az emberideálok. Más korszak természetesen más embert
állít fel követendő példának. Az Iliász főhőse, Akhilleusz isteni származású, hatalmas erejű, nagy bátorságú
Forrás: http://www.doksi.hu

ember. Jellemző, hogy a békés, hosszú de névtelen élet helyett a hősi halállal megszerezendő dicső hírnevet
választja. A másik kiemelkedő alak Hektor. ő is vitéz, nagy erejű férfi, és ő is nagyobbra tarja a hírnevet, mint az
életét, családját. Ezeket az embereket a dicsőség és a harcolni vágyás hajtja. Kegyetlen, vad dühükben
belefeledkeznek mindenbe. Ezzel szemben az Odüsszeiában Odüsszeuszt a kíváncsiság, a mindent tudni akarás
hajtja. Katonai vitézsége mellett kitűnő mesterember (pl.: tutajt ácsol), az ész embere.
A nőideálok nagyjából megegyeznek. Mindkét műben több nő által megtestesítet ideál létezik. Az Iliászban
Andromakhé (Hektor felesége) és Briszéisz (Akhilleusz rabszolganője), az Odüsszeiában Kalüpszo és Pénelopé.
ők együtt valósítják meg az ókori nők ideálját (férfi szemszögből): szépek, hűségesek, alázatosak,
családszeretők.
Az istenek szerepe az Iliászban rendkívül nagy. ők döntenek el mindent, az ember kezükben csak játékszer, tőlük
függ sorsa (Pl.: A két sereg harcát megelőzően egy párviadalban Menelaosz majdnem legyőzi Parist, de
Aphrodité megmenti a trójai királyfit). Az Odüsszeiában azonban csak korlátozott szerepük van, az ember már
saját maga irányítja a sorsát.
Mindkét műben szerepet kap a hétköznapi élet. Az Iliászból kiderül, hogy a görög nemességet egyáltalán nem
érdekli a jövő, a múltjukból élnek, csatákat beszélnek el, az elfogott katonákból lett rabszolgák szolgálják ki
őket, miközben azon vitatkoznak, hogy kinek az őse volt nagyobb hős. Itt is fontos szerepet kap a hitvilág, ami a
vallás uralkodó szerepére utal. A mesterségek közül az író a kovácsmesterséget emeli ki a könyv, de ezt is isteni
foglalkozásként. A hétköznapi munkákat Akhilleusz pajzsáról ismerhetjük meg (Pl.: paraszti munkák,
pásztorkodás). Az Odüsszeia jobban koncentrál a hétköznapi életre. Az emberek már nem csak nyers testi
erejüket használják, hanem az eszüket is. Előre megterveznek dolgokat, gondolkodásmódjuk fejlettebb, mint az
Iliászban.
Az Iliász egy fenséges-tragikus eposz. Legnagyobb részben csata és harcjeleneteket beszél el. Ezért mondhatjuk,
hogy az Iliász földhözragadt mű. Mivel a harcokban valamelyik félnek meg kell halnia, tragikus lesz az esemény
(Pl.: Hektor halála), fenséges pedig, ha egy embertől emberfeletti teljesítményt láthatunk (Pl.: Akhilleusz gyilkos
tombolása). Az Odüsszeiára jobban illik az „utaztató-kalandregény" jelző. A hős szinte minden pillanatát a
tengeren tölti, s a veszélyes utazás többnyire ismeretlen célját csupán a szeszélyes szél Választja meg.
Mindkét eposz megbékéléssel végződik. Az Iliászban Akhilleusz (személyes okokból) édesapjára gondol a fia
holttestéért könyörgő Priamosz láttán, érzelmei miatt hagy föl a további bosszúval. Az Odüsszeiában Odüsszeusz
pedig vak dühe helyett józan eszére hallgat, emberségi okok tartják vissza. Igaz, hogy ő nagyobb vérengzést
rendezett a kérők között, mint Akhilleusz a trójaiaknál, de Hektor vétke eltörpül Antinoosz és társai vétke
mellett.
Az Iliász és az Odüsszeia kétségkívül az ókori görög irodalom két legfényesebben tündöklő gyöngyszeme.
Segítségükkel könnyebben megérthetjük a múlt nagy alakjait, tetteik és cselekedeteik miértjét. A két mű közötti
sok hasonlóság és ellentét az ókor lassú változását mutatják be nekünk, melyekből megérthetünk bizonyos örök
értékű igazságokat, amelyeket nem tud megváltoztatni sem isten, sem ember.

Homéroszi kérdések:
- élt-e Homérosz
- egy szerző írta-e az Odüsszeiát és az Iliászt
- ha külön nézzük a két művet, van-e egybeesés
Válaszok:
- igen, i.e. II. században élt Homérosz nevű vak vándor énekes.
- nem, mert a felfogások, alapelvek, korszakok értékrendje különböző
- igen, a stílusjegyek és a szerkesztés alapján

Homérosz és az eposz
A hagyomány Homérosznak tulajdonítja a két nagy ógörög eposzt, az Íliászt és az Odüsszeiát. A két eposz
kultúrtörténeti sajátosságaiból megállapítható, hogy kb. száz év van a két mű között.
A rhapszodoszok hősdalai a hírnév fenntartását célozták, egyben viselkedési normát is mutattak, társadalmi
értékrend erősítése,

Az eposz kötött formájú nagyepikai mű, amely egy kivételes képességű, természetfeletti erőktől támogatott
hősnek egy egész nép életében döntő fontosságú tettét beszéli el.
Forrás: http://www.doksi.hu

Az eposzi kellékek:
- nagy terjedelmű, elbeszélő költemény,
- énekekből áll,
- invokáció: a Múzsa segítségül hívása,
- anticipáció: a főhős sorsának előre jelzése,
- propozíció: a téma megjelölése,
- in medias res kezdés,
- expozíció,
- enumeráció: seregszemle,
- csodás elemek, isteni beavatkozás, deus ex machina,
- állandó jelzők és ismétlések,
- epikus hasonlatok,
- kiemelkedő főhős (emberideál) és nehéz győzelme,
- reflexió: elmélkedés, írói magyarázat,
- epizódok.

Iliász és Odüsszeia
Mindkét eposz története a trójai mondakörhöz kapcsolódik. Két isteni tettre vezethető vissza a háború.
1. Tündareon király feleségét Lédát hattyú képében elcsábítja Zeusz. Két hattyútojás: Heléné, Klütamnésztra és
Kasztor, Polüdeikész. Heléné Zeusz lánya, Klütamnészra pedig Tündareoné. Heléné férje Menelaosz, Spárta
királya, Klütamnésztráé Agamennon, Mükéné királya.
2. Thetin és Péleusz lakodalmi ünnepségén mindenki jelen van, csak Eris, a viszály istennője hiányzik. Bosszút
áll: aranyalmát gurít a terembe "a legszebbnek". Héra, Pallasz Athéné és Afrodité versengenek, a döntőbíró
Paris. Afrodité kapja az almát, Paris jutalma Helana.
Asszonyrablás: Paris elrabolja Spártából Helénát a királyi kincsekkel együtt. Agamennon vezetésével
megkezdődik a 1o éves háború Trója ellen.

Iliász
Kr.e. 8. sz-ban keletkezett. A művet a trójai mondakör dolgozza fel. A mű egyetlen ostrom szempontjából nem is
sorsdöntő-történetet emel ki, melyben felvillantja az előzményeket és sejteti a jövendőt is. A dolgok közepébe
vágva indul a mű.
A trójai háború utolsó esztendejének 52 napjáról szól: Akhilleusz haragjának okáról, következményeiről és
feloldódásáról. A hétsornyi bevezetés összekapcsolja az emberi és Isteni világot. Apollón papjának
megsértésének okáért dögvészt bocsát a görög seregre. Agamennon adja vissza a papnak rabul ejtett lányát. A
megalázott hős nem harcol addig, míg megfelelő elégtételt nem kap. Thetis istennő kieszközli Zeusztól, hogy a
görögöket verességek érjék. Hektor, trójai királyfi vezetésével az ellenség már a görög tábort ostromolja.
Akhilleusz csak abban járul hozzá, hogy Patroklosz az ő fegyverzetében induljon harcba, de ekkor Hektor
megöli P-t. Akhilleusz legjobb barátja elvesztése miatti szörnyű fájdalmában bosszúra készül, s hajlandó újra
bekapcsolódni a harcba. Anyja kérésére Héphaisztosz készít számára fegyvert. Végül Akhilleusz megöli Hektort,
és még holttestét is meggyalázza.
Az istenek szerepe az Iliászban: Iliász világában végső soron mindent az istenek intéznek, a csaták, az egyéni
összecsapások kimenetelét az ő szeszélyük, ravaszságuk dönti el: az ember az Istenek játékszerévé válik. Az
istenek közvetlenül részt is vesznek az ütközetben. Az istenek halhatatlanok, sebesülésük nem okozhat nekik
semmi bajt, mégis jajongva menekülnek az Olimposzra. Az emberi sorssal összehasonlítva az istenek
meglehetősen komolytalanok. A halandó emberek az istenek fölé emelkednek: a harcban egyetlen életüket
veszíthetik el, míg az istenek nem kockáztatnak semmit. Az Iliász embereszménye Akhilleusz: Anyjától tudja
meg, hogy két lehetőség közül választhat:→dicső halál-részt vesz és meghal a csatában (ezt választja)
→hosszú élet érdekében nem harcol
Az eposz egyetlen fejlődő jellemű hőse Akhilleusz. Akhilleusz képes a megtisztulásra. Hektor és felesége
találkozása. Búcsúzásként magához akarja venni fiát, de fia nem ismeri fel. A rettenthetetlen harcos lecsatolja
sisakját, és karjába veszi a fiát. Elbúcsúzik és elmegy. Ez a jelenet nem békés mivel a túloldalon ott a barbár
háború. Akhilleusz pajzsa: a kovácsisten gyorsan és tökéletesen dolgozik. A pajzsa kör alakú:
1) A legbelső kör a világmindenséget ábrázolja
2) Az első gyűrű a városi életet mutatja be 2x2 jelenetben
3) A 2. gy. a nyári és őszi paraszti munkákat mutatja be
4) A 3. gy. a pásztoréletből választ jelenetet
5) A pajzs peremén a földkorongot körülvevő Okeánosz található
Forrás: http://www.doksi.hu

Odüsszeia
Az Odüsszeia a trójai háborúból hazatérő görög hősök kalandjait elbeszélő eposz. Az Iliászhoz igazodik mind
formai sajátosságaiban, mind tartalmában, annak folytatásának tekinthető. Szereplői is az Iliász világából
kerülnek ki. Az Iliász a törzsi-nemzetségi társadalom válságát ábrázolta, míg az Odüsszeia az individuum
eposza, itt a közösség háttérbe szorul, a téma maga a címadó hős.
Hektor halála után Trója hamarosan elesett. Mindenki hazatért, csak egyetlen hősre várnak Ithakában:
Odüsszeuszra. Az ő 10 éves hányódásáról és hazatéréséről szól a mű. A mű 24 énekre tagolódik
(12 ének előzmény, 12 ének otthon)
– 1.–4.: Ithaka, Pülosz, Spárta, 5.–8.: Ogügié, Szkhéria, ugyanabban az időben, JELEN,
– 9.–12.: Odüsszeusz elmeséli kalandjait,
– 13.–24. Leszámolás a kérőkkel.
Új embereszmény: Odüsszeusz. A bevezetés egyetlen embert állít az előtérbe, s elsősorban a főhős
jellemzésére szolgál. A hírnévvel nyert halhatatlanság helyébe az élet legfőbb értékként kerül. Egy új
történelmi korszak egyéni kezdeményezést, találékonyságot kíván. Az Odüsszeia embereszménye már nem
bátor hős, hanem bölcs, leleményes ember a főhős. Odüsszeusz és társai hazatérését már nem az istenek
irányítják. Pusztulásuk oka a balgaság, ostoba vétkek és a gátlástalan mohóság. Az O. világában az emberek
sorsát már nem az istenek irányítják. Az új, bonyolultabb embereszmény bonyolultabb szerkezetet kíván. Az
eposzi cselekmény két szálon fut.
Odüsszeusz kalandjai:
1-feldúlják Iszmaroszt, de sokan elesnek
2-lótuszevők szigete- 3 társa eszik a lótuszból és meghal
3-Küklopszok szigete(megvakítják Polüphéroszt)
4-aiolosz→aiol szelet ad→társak kibontják→vihar
5-télepülösz, ahol óriások sziklákat dobálnak rájuk
6-kirké istennő 21 görög hajóst sertéssé változtat
7-alvilág, Teéresziásztól jóst kap
8-Szirének, O. az árbochoz köti magát (dalok miatt)
9-Szkülla, tengeri szörny→O.6 emberét feláldozza neki
10-Méloisz marháiból 6 napon át lakomáznak, majd tengerre szállva vihar jön→O. éli csak túl. Ithaka-
leszámolás a kérőkkel: összekapcsolódik a 2 cselekményszál, jelenidőben folytatódik a mű. Végül győz a
belátás és a józan ész.
Eposzi kellékek: idővisszatekintés, enumeráció (seregszemle), in medias res, expozíció, propozíció (téma
megjelölés), csodás elemek, ismétlések, retrospektív

Megfogalmazódik egy általános értékrend, erkölcsi kódex, embereszmény, nem csak Odüsszeusz, hanem
szolgálók, kondás, fiú, társak, stb. Az ideális görög hős tulajdonságai:
– szellemi-fizikai kiválóság,
– tudásvágy,
– közösségi felelősség,
– céltudatosság,
– alkalmazkodóképesség,
– igazságosság,
– emberség,
– képességei istenhez hasonlóvá teszik.
Az ideál már nem a kiváló harcos, hanem a sokat tapasztalt bölcs, leleményes, politikus ember, aki tudja
alakítani saját sorsát.
Az istenek szerepe korlátozott, mindenki a maga bűneiért vállalja a felelősséget.
Állandó jelzői: fényes, bajnok, leleményes, nagyleleményű, bölcsszívű, hősszívű, tarkaeszű, tűrőlelkű, isteni
hős/jó, stb.
Forrás: http://www.doksi.hu

A két mű összehasonlítása:

Iliász
bev: Achilleus haragja és ennek
következményei
Világkép: hírnév, dicsőség a
fontos, bátor ember az
embereszmény
Istenek: az emberek még az
"istenek játékszerei".
Szerkezet: egy szakasz van
kiemelve, kronologikus szálon, két szintéren indul meg.
sorrendben folyik a történet.
Odüsszeia
Odüsszeusz jellemzése
legfőbb érték az élet embere: bölcs,
leleményes, tapasztalt ember
az ember sorsát már nem kizárólag az
istenek intézik
a cselekmény egyszerre, egyidőben két

Egyéb különbségek:
Az Iliász háborút, az Odüsszeia nagyrészt békés állapotokat tükröz. Tárgya szelídebb, vonzóbb az öldöklő csaták
képét mutató Iliásznál. Az Iliász alapja a görög történelem, az Odüsszeia a mese, a fantázia világába visz. Az
Odüsszeia egy későbbi korszakra utal szociális, vallási és erkölcsi tekintetben, legalább két emberöltővel később
keletkezhetett. Tarkább, könnyedebb, igazi görög kaland. Az Iliász hősköltemény, a lovagregény őse, az
Odüsszeia inkább a család-és kalandregényé. Az Iliásznál a harag, az indulat a központi téma, az Odüsszeia az
Én eposza, az emberi értelemé. találékonyságé, középpontjában a leleményes Odüsszeusszal. Az Iliász jobban
megkomponált, az Od. a sok epizód miatt lazább szerkezetű. Még a nyelvezet, a nyelvjárás is más a két
eposznál: Az Iliász az ión és aiol dialektus keveredéséét mutatja, az Odüsszeia inkább ión. A két eposz nyelve
egyszerű, természetes, folyamatos, tiszta, jó hangzású, nem véletlenül lett a későbbi epikusok mintaképe.

Akhilleusz állandó jellem, míg Odüsszeusznál jellemfejlődés figyelhető meg (Különböző területeken gazdagodik
jelleme). Iliászban a saját érdekek alá rendelődik a közösség, az Odüsszeiára az emberközpontúság jellemző, a
közösségért és a társadalomért felelősséget vállaló egyén jelenik meg.

Eposzi kellékek:
- invokáció - a Múzsa segítségül hívása
- prepozíció - a téma megjelölése
- in medias res
- enumeráció - seregszemle
- csodás elemek, állandó jelzők, epikus hasonlatok

Hatása az utókorra: (Irodalmi)

Vergilius: Aeneis
Babits: Novella a szirén kalandról
Nauszika Károly: Foják királya
A reneszánsz érdeklődése is erre fordul. XVIII. századi műeposz - mai eposz kérdése felmerül.
Devecsery Gábor fordította magyarra (XX. sz.)
Kodály Zoltán, Monteverdi, Raffaello, Kovács Margit
Babits: Homérosz
"Téged, miként a jó bort hosszú évek
minden század külön mondattal áldott"

Az ókori Európában a később klasszikusnak nevezett, máig példaképül szolgáló görög és római kultúra játszott
vezető szerepet. A görög félszigeten és szigetvilágban a Kr. e. második évezred közepére dinamikusan fejlődő
államok alakultak ki. Virágkor: Kr. e. V. sz.
Hősköltészet (mítoszok), eposzok, lírai költészet, dráma. Emberközpontúság, természetköltészet.