EXISTENTIA

MEAETAI ~Otl>IA~

"-r:í 1ro-r:e Poúka9e <1'7µrt.íve1v ónórrt.v

»óv« <pf)éyy'f<19e."
IIAATQNOE EO<PIETHE
244a5-6

VOL. 11 / 1992 / FASC. 1-4

SZEGED · BUDAPEST
 EXISTENTIA
MEAETAI I:O<l>IAI:
VOL. / 1992 / FASC. 1-4

STUDIA PHILOSOPHORUM
PHILOSOPHISCHE ABHANDLUNGEN
PHILOSOPHICAL PAPERS
ÉTUDES PHILOSOPHIQUES
BÖLCSELETI TANULMÁNYOK

Praeses consilii editionem adiuvantis

DEZSŐ CSEJTEI
AIATPIBH
Concepttonem periodici constituit et periodicum construxit atque redigit
GÁBOR FERGE
:EXOAH
Ad redigendum edendumque consilio adiuverunt
ZOLTÁN ENDREFFY
:EYNO'l'I:E
ANDRÁS GAUSZ et ZOLTÁN GYENGE
META(J)PA:EI:E · KPITIKH

Periodicum propagat et expedit

SÁNDOR LACZKÓ
Typographia
TIBOR SZÁNTÓ
EXISTENTIA - MEAETAI :EO(J)IA:E
is published in Jujy and December, two sing/e issues or one double issue per year (640 pages) .
Annua/ subscription: $40 ( Postage included) .
Subscriptions are supplied by Pub/ishing · Office.
Cheques shou/d be made payab/e to the Foundation and adressed to Sándor Laczkó ( Managing Editor).
Edited by
THE »PRO PHILOSOPHIA SZEGEDIENSI« FOUNDATION
H- 6725 Szeged, Veresács u. 16/A. Tel.: (36) 62/21-611 /40 Fax: (36) 62/10-894
Account No Dunabank Rt. 289-98950-082
Account No in USD: Hungarian Foreign Trade Bank LTD: 401-2873-83/-59
M anuscripts intended for publication and a// correspondence shou/d be sent to
Gábor Ferge ( Responsib/e Editor) .
H- 1374 Budapest 5, P.O. Box 554
HU ISSN 12 15-5950
© A/1 rights reserved. Property rights by Editorial Board (Genera/ Editor: Dezső Csejtei); copyright (conception ofjournal) by
Gábor Ferge ( Responsible Editor). No part of this publication may be reproduced or utilized, stored in a retrieval system, or
transmitted, in any form or by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording or otherwise, withour the prior permission
of Editorial Board.
TYPESET BY HUNGARIAN FJLMSETTING CENTRE
PRINTED AND BOUND IN HUNGARY BY GYOMAI KNER PRINTING-HOUSE LTD.
 -Szabó Árpád
AZ ELEAI PARMENIDÉS
BEVEZETÉS / 37
I / ANAXIMANDROS NYOMDOKAIN / 40
.II / A „PROOIMION" / 43
III / AZ ELŐZMÉNYEK ÉS PARMENIDÉS / 45
IV / A HÁROM ÚT / 48
V / .,GENESIS" ÉS „OLETHROS" / 50
VI / ONTOLÓGIA ÉS DIALEKTIKA / 54
VII / .,ALÉTHEIA" ÉS „DOXA" / 56
VIII / A LÁTSZAT KOZMOGÓNIÁJA / 60
IX / PARMENIDÉS ÉS HÉRAKLEITOS / 62
X / KITEKINTÉS / 63
JEGYZETEK / 65-67

BEVEZETÉS

armenidés az a görög filozófus, aki a legtöbb fejtörést okozta a

11 modern tudománynak.1 Előre kell itt bocsátanunk: akárhogy

próbáljuk összefoglalni tanítását, aligha tudunk olyasmit monda-
ni róla, amit a vele foglalkozó szakemberek egységesen magukévá
tudnának tenni. Már az is meglepő volna, ha sikerülne felsorolni
olyan reá vonatkozó megállapításokat, amelyek nem ütköznének heves ellen-
állásba az egyik vagy másik oldalról. Még szinte az is vitatható, ha .azt
állítjuk, hogy ő az ideákról szóló platóni tanítás legrégibb, Platón előtti
megfogalmazója, vagy ha őt tartjuk a metafizika első görög képviselőjének.
Nem célja ennek a dolgozatnak a Parmenidés-probléma történeti áttekin-
tése, csak éppen emlékeztetünk arra : meglepő és nyugtalanító már az is, ami
erről az ókori hagyományból kiolvasható. Ha abban foglaljuk.össze a parme-
nidészi filozófia lényegét, amit a tanítóköltemény csakugyan többször is
elmond: ,,a létező van, a nemlétező pedig nincs", előbb nem értjük, miért
hangsúlyozza ezt olyan nyomatékosan? Majd tovább fokozódik bizalmat-
lanságunk, ha fölfigyelünk arra is, hogy milyen különös állításokkal egészíti
ki az előbbi nemcsak érthető, hanem egyszersmind lapos kijelentést: a létező
nem jött létre és nem pusztul el soha, nem volt és nem lesz, hanem van az
örök jelenben, mozdulatlan és változatlan mindenkorra. ·
Mennyire lehet komolyan venni minqezt.? Nem sokkal később, Parmenidés
után á szicíliai Gorgias már azzal jette·nevetségessé ezeket a gondolatokat,
hogy ő meg éppen a nemlétezőről írt értekezést: csak a nemlétező van - vagyis
semmi sincs. De ha volna is a létező, akkor se volna megismerhető, sőt még
ha megismerhető volna, akkor se volna ez a róla szóló ismeretünk mással
közölhető. - Valószínű hogy Gorgiasnak ez a műve éppen a parmenidészi
tanítás paródiája volt. Bár akadt már, aki ezt is kétségbe vonta.
37
 De ha eltekintünk is Gorgiastól, már kortársai közül is sokan nevetségessé
tették Parmenidést. Említi ezt Platón is (a „Parmenidés" c. dialógusban).
Állítólag éppen ezért lépett föl mestere védelmében az eleai Zénón, kimutatván
paradoxonaival, hogy még nevetségesebbek azok, akik azt hiszik magukról,
hogy meg tudják cáfolni Parmenidést. Így került sor a zénóni paradoxonokra,
amelyek közül több ma is közismert, pl. ,,a röpülő nyíl áll", ,,Akhillész, a
leggyorsabb futó sohasem éri utól a leglassúbb teknősbékát, ha az utóbbi a
verseny indulásakor előnyt kapott", és „a fele idő e~enlő a duplájával".
De hát hogyan ítéljük meg egyáltalán a zénóni paradoxonokat? A nagy Aris-
totelés ezeket mind egytől egyig álokoskodásnak tartotta. A modem halmazel-
mélet képviselői viszont nem Aristotelésnek hanem Zénónnak adnak igazat.
Aristotelés azonban nemcsak Zénónt, hanem Parmenidést és az egész eleai
filozófiát is szinte nevetségesnek tartotta. Szerinte Parmenidés ott követte el
az alapvető hibát, hogy nem tett különbséget a görög sivm (,,lenni, létezni")
ige egymástól nagyon is eltérő jelentései között. Hiszen nyilvánvaló, hogy
más ennek a szónak az értelme akkor, ha csakugyan valaminek a létét,
meglétét fejezi ki, és más akkor, ha nem több, mint egyszerű kopula, egy
logikai ítélet alanyát és állítmányát összefűző nyelvtani kapocs. (Pl. ,,a víz
hideg" - a magyar nyelv ilyenkor kihagyja a kopulát, amely az ítéletben
összefűzi a két fogalmat, a vizet és a hideget.) Próbáljuk meg csak gondosan
érvényesíteni az sivm értelmeinek arisztotelészi megkülönböztetését, és egy-
szerre szinte nevetségessé lesz Parmenidés erőfeszítése.
De hát ennyire naiv és gyerekes lett volna az eleai filozófia? - Nem lesz
könnyebb az antik probléma akkor sem, ha megpróbálunk kiindulni abból
a modem elgondolásból, hogy Parmenidésnek az örök és változatlan létező­
ről szóló tanítása talán nem egyéb, mint állásfoglalás az epheszoszi Hérak/ei-
tosnak az elgondolásával szemben. Hérakleitos ugyanis azt tanította, hogy
nem léphetünk kétszer egymásután ugyanabba a folyóba, mert a folyó köz-
ben megváltozik, ugyanaz és nem-ugyanaz egyszerre. Ezt akarta volna cáfolni
Parmenidés: a létező változatlanul egy és ugyanaz örökké.
Csakugyan, ez a két elgondolás határozottan szembenáll egymással. Me-
lyiket fogalmazta meg az egyik szerző előbb, és melyiket a másik később, már
az előbbi ismeretében? Hérakleitos tanítása volt-e a korábbi, vagy a Parmeni-
désé? Nincs olyan egyértelmű kronológiai adatunk, amely döntő válasz
lehetne erre a kérdésre. Bár manapság a legtöbb korszerűnek tartott filozófia-
történet Hérakleitost tekinti előzménynek, és Parmenidést az ő tanítására
adott válasznak, de ez nem az egyetlen lehetőség. Az, hogy melyik álláspon-
tot tesszük magunkévá, főként attól függ, hogyan értjük az egyiket, és
hogyan a másikat.
Ha pedig azt kérdezné az olvasó, miért nem sikerült még a tudománynak
végleges választ adni az eleai filozófiára, akkor a válasz alighanem az lehet:
végleges válasz ebben az esetben sincs! Éppen az emberi szellem legjelentő­
sebb alkotásaival kapcsolatban sohasem beszélhetünk „végleges magyarázat-
ról", akár irodalomról, művészetről vagy filozófiáról van szó. Gondoljunk
csak arra, hogyan ítélték meg különböző korok a művészet legnagyobb
alkotásait. Nemcsak a késő ókor és a középkor volt közömbös a klasszikus
görög szobrászatnak azokkal a remekműveivel szemben, amelyeket mi
38
 Winckelmann óta megszoktunk örök értékű alkotásoknak tartani, hanem
kellett hogy legyenek szép számmal olyanok is, akik annyira ellenséges
érzülettel viseltettek ugyanezekkel a remekművekkel szemben, hogy kész-
akarva megcsonkították őket. Mert valahogy azt ne higyjük, hogy a töredé-
kesen ránk maradt ókori műalkotások mind csak az azóta eltelt évszázadok
véletlen károsodásának az áldozatai. Sokat ezek közül szándékosan tettek
tönkre vagy igyekeztek legalább elcsúfítani olyanok, akik mást láttak ben-
nük, nem azt, amit megalkotóik, vagy mint mi, akik még megcsonkítva is
értékeljük ezeket. De még ha megbecsülik is későbbi korok rég letűnt száza-
dok egykori alkotásait, egyáltalán nem bizonyos, hogy ezekben a művekben
ugyanazt látják az utódok, mint amit az alkotó vagy a kortársak láttak
bennük. Éppen az igazán nagy művet az utókor egyes szakaszai időről időre
újra értékelik. Természetes következménye ez annak, hogy a megértésben
- bárminek a megértéséről legyen is szó - aktív szerepe van magának a
megértőnek . Csak akkor értünk meg igazán valamit, ha van bennünk is
valami abból, amire reagálunk. A görög műalkotásoknál maradva, bár-
mennyire értékeljük is ezeket, és bármilyen sokra tartjuk is Winckelmannt,
mi már messze nem Winckelmann szemével látunk.
Visszatérve Parmenidésre, be kell látnunk, hogy azokat, akik már az ő
életében nevetségessé tették gondolatait, vagy akár azt az Aristotelést, aki
Zénón paradoxonait puszta szofizmáknak tartotta, aligha tudnánk megcá-
folni - hisz más premisszákból indultak ki ők, és mások a mi premisszáink.
Ezért nem is tér ki ez az áttekintés a „szaktudomány" vitás kérdéseire, sőt
olyan magyarázó kísérletekre sem, amelyek eltérnek azoktól a gondolatok-
tól, amelyek itt majd megszólalnak.
De kezdjük az elején a Parmenidésszel kapcsolatos nehézségeket.
Az egyik legrégibb írás róla Platón „Parmenidés" című dialógusa. Sókra-
tés, Parmenidés és Zénón beszélgetése ez, amelyet Platón féltestvére, Anti-
phón mond el, ·Úgy ahogy ő ezt attól a Pythödórostól hallotta, aki egykor
Zénón tanítványa volt. Pythodóros ti. elmondta, hogy egyszer valamikor
régen Athénbe jöttek a nagy Panathénaia ünnepre Parmenidés és Zénón.
Sókratés pedig elment Pythodóroshoz, akinél ezek ketten megszállva voltak,
mert szerette volna megismerni Zénón művét, amelyet akkor hoztak először
Athénbe. ,,Sókratés akkor még nagyon fiatal volt" - mondja szövegünk. De
hát lehetséges ez?
A modern kutatás a „Parmenidést" Platón öregkori művének tartja. Az
eleai Parmenidés virágkora viszont a Diogenés Laertiosnál olvasható életrajz
szerint a 69. olimpiászra, Kr. e. 504/501-re tehető. 2 Minthogy pedig Sókratés
Kr. e. 469-ben született, Parmenidésnek már Sókratés születésekor 50-en felül
kellett lennie, akkor is, ha „virágkorát" 25. és 30. életéve közé tesszük. De
hát milyen öreg lehetett Parmenidés, és milyen fiatal Sókratés akkor, amikor
ők ketten Athénben a Panathénaia ünnep alkalmával találkoztak? - Ennek
a találkozásnak a lehetősége csaknem anakronizmus. Észrevette ezt már ·a
Kr. u.-i 3. században élő Athénaios is. 3 Még kevésbé tekinthető történeti
realitásnak a találkozás akkor, ha a platóni „Parmenidés" tartalmára, az
abban „megörökített" beszélgetésre gondolunk.
Parmenidés életéről úgyszólván semmit sem tudunk. Szülővárosát, a dél-
39
itáliai Eleát (latinul: Veliat) éppen az ő filozófiai tanítása, az „eleai iskola"
tette híressé. Hérodotos (Ys11,l']) néven említi ezt a phókaiai gyarmatot. 4
Elmondja, hogy amikor a méd Harpagos, Kyros hadvezére, Kr. e. 545-ben
meghódította a kis-ázsiai ión várost <I>roKma-t (Phocaeat), ennek lakói előbb
nyugatra, Corsica szigetére vándoroltak ki, majd elűzetve innen a kartagói-
aktól és etruszkoktól, megalapították Itália nyugati partján Eleát.
Diogenés Laertios Speusipposra hivatkozva, azt állítja, hogy Parmenidés
volt Elea törvényadója. 5 Egyéb történeti adatot nem is örökített meg róla a
hagyomány. Érdekes viszont, hogy ugyanez a forrás milyen filozófus-elődö­
ket említ Parmenidésszel kapcsolatban: Anaximandrost, Xenophanést és a
pythagoreus Ameiniast Diochaités fiát.
Legkönnyebb e négy adat közül elutasítani a Xenophanésre történő uta-
lást. Már forrásunk is azt állítja: még· ha valóban hallgatta is Parmenidés
Xenophanést, nem volt a követője. 6 A modern kutatás meg éppen megfordít-
va: nem Parmenidést tartja Xenophanés tanítványának, hanem Parmenidés
hatását próbálja kimutatni Xenophanésra. 7
A két másikról, Ameiniasról és Diochaitésról nem tudunk ugyan semmi
közelebbit, de minthogy forrásunk Ameiniast pythagoreusnak nevezi, ez
máris arra emlékeztet, hogy csakugyan vannak a parmenidészi és pythagora-
szi gondolkozásnak rokon vonásai. Mind az eleai filozófia, mind pedig a
pythagoreizmus szükségszerű és elengedhetetlen feltétele volt pl. a rendszeres
görög, az euklidészi matematika kialakulásának.
A legmeglepőbb, hogy Diogenés Parmenidés elődei között első helyen Ana-
ximandrost említi - méghozzá a legjobb forrásra, Theophrastosra hivatkozva.
De hát valóban lehetne valami köze Parmenidésnek az eleai metafizika megte-
remtőjének, a nagyon is konkrét természetbölcselőhöz, Anaximandroshoz?
Bár az első pillantásra valószínűtlennek látszik, hogy szabad lenne erre a
kérdésre igenlő választ adni, emlékeztessünk ezen a helyen olyan adatokra,
amelyeket a modern kutatás eddig úgyszólván figyelmen kívül hagyott.

I. ANAXIMANDROS NYOMDOKAIN

Diogenés szerint Parmenidés volt az első, aki a Földet gömb alakúnak tartotta,
és azt állította róla, hogy ez a világegyetem közepe.8 Igaz, ugyanez a Diogenés
egy másik alkalommal a Föld gömbvoltának (kerekségének) a fölismer~sét Py-
thagorasnak tulajdonítja, de itt is kiemeli: Theophrastos szerint ez Parmenidés
érdeme. 9 - Még ennél is érdekesebb, hogy Strabón, Poseidóniosra hivatkozva,
azt állítja: Parmenidés volt az első, aki a Földet öt zónára (övre) osztotta, csak-
hogy ő a forró övet még dupla szélességűnek vette, olyannak, amely - Strabón
szerint - belenyúlik a két napforduló körön túl a mérsékelt övekbe is. 10
Jól összevág ezzel egy olyan adat, amely Aetiosnál, egy Kr. u. 100 körül élő
doxographusnál1°a maradt fönn: Parmenidés volt az első, aki szerint a Föld
lakható részei a két napforduló zóna alatt vannak. 11 A szóhasználat nem kifo-
gástalan. ,,Napforduló zóna" helyett szívesebben hallanánk azokról a napfor-
duló körökről, amelyek elválasztják a két mérsékelt zónát a közéjük eső forró
övtől. (Az északi féltekén a Ráktérítő, a délin meg a Baktédtő ez a két forduló
- tropikus - kör; az egyiktől északra, a másiktól délre van a két mérsékelt
40
zóna.) És bár a Föld lakható részei nagyobbára csakugyan egybeesnek a két
mérsékelt zónával, a két tropikus kör mégsem határa a lakható részeknek.
Helyesen mutat rá Strabón arra, hogy túl a forduló körökön a forró öv is
lakható, majdnem fele szélességben. 12 Az a tény azonban, hogy a doxographus
Aetios Parmenidésről szólva „két tropikus zónáról" beszél, arra vall, hogy
Parmenidésnek nyilván ismernie kellett a „zóna" és a „tropikus kör" fogalmát.
Az említett adatok szerint tehát forrásaink az antik matematikai földrajz-
nak következő fontos tételeit fűzik Parmenidés nevéhez:
1. A Föld gömb alakú.
2. Ez a gömb a világegyetem közepe.
3. A Földgömböt összesen öt zónára osztjuk.
4. A két mérsékelt zóna határa az északi és a déli tropikus kör.
5. E kettő között terül el a forró öv.
A kérdés csak az, vajon nem Anaximandros tanítását építik-e tovább ezek
a parmenidészi tételek?
Közismert ugyanis, hogy Anaximandros szerint a Föld mozdulatlanul áll
a világegyetem közepén, mert mindentől egyformán távol van. 13 Igaz, Anaxi-
mandros a Földet nem gömbnek, hanem henger alakúnak tartotta. Azt a
másik, Diogenésnél fennmaradt hagyományt, amely szerint már Anaximand-
ros beszélt volna „gömb alakú Földről" a mindenség közepén, 14 a modem
tudomány antik tévedésnek minősíti. - De még így sem lesz nehéz rámutat-
nunk arra, hogy a Földnek az a felosztása zónákra, amelyet az említett
források Parmenidésnek tulajdonítanak, aligha volt több, mint továbbépíté-
se Anaximandros tanításának.
Mert van összesen három antik forrásunk - Diogenés Laertios, Eusebios és
a Suda-lexikon15 - amely azt állítja, hogy Anaximandros az ámyékmérő bot,
a gnómón segítségével megállapította az évek, évszakok és a napéjegyenlőség
fontos időpontjait. 16 Mint más összefüggésben rámutattam már: 17 a négy
naptári dátumnak - a két napfordulónak, június 21-én és december 21-én -
valamint a két napéjegyenlőségnek, március 21-én és szeptember 23-án - a
rögzítése a déli árnyék segítségével megadta egyszersmind azt a szimbólikus
csillagászati világképet is, amelyet az alábbiakban röviden összefoglalok.

e T

41
 Legyen az AB egyenes a mellékelt vázlat szerint egy a vízszintes síkban
függőlegesen felállított bot, a gnómón. Essen ennek napi legrövidebb - azaz
déli - árnyéka mindig a vízszintes BRT egyenesre. Ez más szóval azt jelenti:
BRT a dél-északi iránynak, a meridiánnak vázlatos ábrázolása. A napi
legrövidebb árnyéknak, a délinek a hosszúsága napról napra változik. Legrö-
videbb a déli árnyék nyáron: BR június 21-én; ekkor delel a Nap legmaga-
sabban, vázlatosan az L pontban. Leghosszabb viszont a déli árnyék decem-
ber 21-én; ez az utóbbi a leghosszabb déli árnyék, BT a Nap legalacsonyabb
delelését jelöli K pontban az év legrövidebb napján. Az fr vagy íÍG körív
felezése adja meg a két napéjegyenlőség- március 21-én és szeptember 23-án
- déli árnyékának a hosszúságát, BC-t.
Vázlatunk azonban nemcsak az AB gnómón három különböző déli árnyé-
kát ábrázolja: BR, BC és BT, hanem egyszersmind szimbolikus világkép is.
A kört úgy foghatjuk föl mint az éggömb vázlatos képét. Az EAI átmérő azt
a vízszíntes körsíkot képviseli, amety mint horizont egy felső számunkra
látható, és egy alsó, nem látható, Föld alatti félgömbre osztja a teljes eget.
Az L, N és K pontok a Nap három különböző delelésének felelnek meg az
égen. A tavaszi és őszi napéjegyenlőség alkalmával a Nap olyan körpályát
látszik leírni, amelyet vázlatunkon ferdén az NAF átmérő köré képzelhetünk.
Igaz, ebből ateljes körpályából csak az a félkör látható, amely a szimbólikus
horizontkört képviselő EAI vonal fölé esik. NAF a teljes éggömbre vetített
,,napéjegyenlőségi körnek", azaz az „égi Egyenlítőnek" az átmérője.
Ennek megfelelően az Egyenlítő ármérőjével (NAF) párhuzamos két egye-
nest, az LG-t és a KH-t is úgy foghatjuk fel, mint „átmérőket"; a köréjük
gondolt, vázlatunk szerint két ferdén álló kör, egy-egy az Egyenlítővel párhu-
zamos kör, azaz LG a nyári napforduló, KH pedig a téli napforduló körének
az átmérője. (A Nap június 21-én és december 21-én olyan körpályákat
látszik leírni, amelyeket az LG és KH „átmérők" képviselnek.)
Elég figyelmesen szemügyre vennünk a mellékelt vázlatot, hogy rájöjjünk:
ha az itt adott kör egy gömb szimbolikus képe, akkor a három egyenes: LG,
NAF és KH, e három „átmérő", a hozzájuk gondolt körökkel két övet
(zónát) hasít ki a gömbből. Az éggömb két zónája ez; az egyiknek határai
az L~ és dF, illetőleg a másiknak az NK és FÍI körívek.Úgy látszik, mintha
a Nap ezt a két övet járná be egy év alatt, előbb egyre magasabban delelve
K-tól L-ig (december 21-től június 21-ig), majd egyre alacsonyabban L-től
K-ig (június 21. és december 21. között).
Ha hitelt adunk annak a hagyománynak, hogy Anaximandros a gnómón
segítségével megállapította a napfordulók és napéjegyenlőségek időpontjait,
valószínűnek tarthatjuk, hogy rámutathatott ;,gnómónvilágképén" a két
forró égövre is, az Egyelítőtől (a napéjegyenlőségi körtől) északra és délre.
Nem tudjuk, mikor egészítették ki a földgömbnek ezt a beosztását övekre
- azon túl, hogy az Egyenlítőtől északra és délre előbb a forró öv egy-egy
felét, majd a két mérsékelt övet 18 találjuk - a mérsékelt övek másik két
határával, az ÜQKnKó~ illetőleg az av.aQK'ttKÓ~ KÚKAO~-szál. Úgy látszik, az
„arktikus kör" kezdetben a mindig látható csillagokat (asi cpaVEQOÍ) határoló
kör volt. 19 Minthogy azonban ennek az Egyenlítőtől fokokban mért távolsá-
ga a megfigyelő helyétől függően változik, később - valamikor a helleniszti-
42
kus korban - az lett az „arktikus kör", amelyen az év leghosszabb napja teljes
24 óra. 20
A Diogenésnél, Strabónnál és Aetiosnál megőrzött hagyomány szerint
tehát Parmenidés nemcsak azt állította, hogy a Földgömb a világegyetem
középpontja, hanem ezt fel is osztotta öt zónára. (A forró övet eszerint az
Egyenlítő két oldalán még egynek vette.) Ez azonban azt is jelenti, hogy ő
azt az övekre osztást, amely Anaximandrosnál még elsősorban az éggömb
felosztása lehetett, rávetítette már a centráli&,helyzetűnek gondolt Földre is.
Ily módon Parmenidésnek jelentős szerepe lehetett az Anaximandros óta
kibontakozóban levő matematikai földrajz továbbépítésében. 21
Érdekes, hogy a filozófiatörténet eddig mintha megfeledkezett volna Par-
menidésnek erről, a tudománytörténet szempontjából korántsem jelentékte-
len szerepéről. Mind Parmenidés művéből, mind pedig az egész eleai filozófiá-
ból annyira csak az „ontológia" és a „metafizika" megteremtését emelték ki,
hogy közben a korabeli természettudományhoz fűződő kapcsolat szinte
szóba se jöhetett. Hisz közismert, hogy az eleaták élesen elválasztották
egymástól a „látszat" (őó~a) és az „igazság" (ő),:ft.9Eta) világát. Minden, ami
érzékszerveinkkel - látással, hallással vagy tapintással - észrevehető, csak .
félrevezető látszat. De hát nem ilyesmi-e a Földgömb és zónái? Ugyan mit
törődhetett az „ontológia" bölcselője a Földgömb zónákra osztásával? -
Anélkül, hogy ezt a kérdést itt röviden el akarnám dönteni, vegyük most
szemügyre Parmenidés tanítókölteményének néhány ránk maradt töredékét.

II. A »PROOIMION«

Parmenidés tanítókölteménye „A természetről" (IlEQi. cpócrnroc;) nem maradt

ránk teljes egészében. De megőrizte ennek első 32 sorát, és mindjárt magyará-
zatot is fűzött hozzá a Kr. u.-i 2. században élő Sextus Empiricus. 22 Mielőtt
idéznénk itt ennek magyar fordítását, bocsássuk előre: többen kiemelték
már, milyen nehézkesek, sőt alig érthetőek ezek a „költőinek" aligha nevez-
hető sorok. 23
,,A paripák, amelyek visznek engem, amerre indulatom (.9uµóc;) irányít,
célhoz juttattak (néµnov), miután arra a híres útra léptettek a daimonok,
amely minden városba elviszi a gondolkozó embert. Erre vitettem, mert erre
vittek engem a sokértelmű lovak húzván a szekeret, és erre mutatták az utat
a leányok. A tengely a kerékagyakban a sípnak hangját adta kitüzesedve,
mert szorult a forgó körökben kétoldalt, míg sietve vezettek a Napleányok
a fényre, elhagyva az Éjszaka házát, fejükről kezükkel félretolva főkötőiket."
„Ott vannak az Éj és a Nappal pályáinak kapui, szemöldökfa és kőküszöb
tartja őket; ebben állnak az éteri ajtók hatalmas szárnyaikkal; ezeknek forgó
kulcsait a sok-büntetést-osztó Diké őrzi . Ezt rábeszélve a lányok hízelgő
szavakkal meggyőzték gondosan (emq>Qaöéroc;), hogy nekik a csapokkal .
ellátott reteszt gyorsan félretolja a kapukról. Feltárulva szélesre nyitották az
ajtószárnyakat, az érccel gazdagon kiverteket ('mi 8e .9uQÉ'tQrov xácrµ' axavec;
noíricrav ava1t'táµEvm. no11.uxá11.1eouc;), amelyekre a zár és a retesz illett (yóµ-
q>otc; 1eai 7tEQÓV1JO'tv UQTJQÓ'tE). A feltárult ajtón át egyenesen vezették a
lányok a fogatot és a lovakat."
43
 „Az istennő pedig kegyesen fogadott engem, megfogta kezével a jobbomat
és így szólt, így beszélt hozzám . .." (fr. 1, 1-23)
S~ us Empiricus parafrázisa azt állítja, hogy P rmenidésnek_ei az utazása
a filozófiai megismerés folyamatát vázolja.24 Eszerint oJyJln allegóriáYal lenne
itt dolgunk, amely minden részletében be._h~lyettesíthetéi:~ .a-lmi:ak-a._1.élek
irraCJ.<:m~lis ösztönei (áAoyot ÓQµaí), az út a módszer (µMo8oc;), a kísérők
az-érzékszervek, a Napleányok a látás, a szekér kerekei a hallás, DikeÍstennő
pedig a _s:salhatatlan értelem, amely megkülönbözteti a tudás útját a Üsz ta
vélekedéstől. - -
Feltehető, hogy ez az allegorizáló magyarázat abból a platóni gondolatból
indult ki, amely a lelket szárnyas fogathoz és kocsisához hasonlítja.26 De nem
állnak távol Sextus Empiricus elgondolásától azok a modern magy_arázók_
sem, akik Parmenidés prooimionjában, amely a sötét éj szalra6ól a fényes
nappal felé vezető útról beszél, többé-kevésbé mégiscsak a tudatlans_ágb_ól_j!_z
igRZ_ság_felismerésére vezető ut_azás élményének mitikus képekkeLkiszínei~tt
leírását látják.
- Túl-tn:esszire vezetne annak a magyarázó irodalomnak az ismertetése,
amely igazában még nem is Parmenidés gondolatvilágát, csak magát a prooi-
miont akarta megvilágítani. A Sókratés előtti görög filozófia töredékeinek
legismertebb összeállítója, H. Diels pl. éppen ennek a tanítókölteménynek a
bevezetésével kapcsolatban írt tudós értekezést a görög ajtókról és zárak-
ról.27 De visszatért később Diels Parmenidés allegorikus útjára abban a
munkájában is, amely a mitikus ég- és pokoljárásokat tekinti át Homérosztól
Dantéig. 28
Ugyancsak Diels utalt már arra is, hogy Parmenidés pythagoreus körök-
ben ismerkedhetett meg olyan gondolatokkal, amelyek ezt a .,_,.!úlvitígjárást"
ihlették, bár ugyanakkor hangsúlyozta: Parmenidésnél mindez csak külső­
ség, kifejezésforma; nagyon is józan és racionális az ő filozófiája, nincs benne
semmi misztikum, amely annyira jellemző a túlvilági élményeket elbeszélő
irodalomra.
Mások kiemelték, mennyire emlékeztet Parmenidés szövege - amelyről a
fenti fordítás próbált némi fogalmat adni - olyan alvilágjárásokra, amelyeket
· az orfikus szekta délitáliai sírokból előkerült lemezeiről ismerünk.29 De
ugyanígy felismerhetők mind a sírokban talált aranylemezek szövegeiben,
mind a parmenidési prooimion egyes kifejezéseiben az ókori misztériumvallá-
sok beavatási szertartásának részletei. 30
Nem kétséges, hogy Parmenidés tisztában volt azzal, mennyire korszakal-
kotó, minden korábbi elképzelést kérdésessé tevő az a filozófiai felismerés,
amelynek egész tanítókölteményét szentelte. Ezért használja már a prooimi-
onban a beavatási szertartások túlvilági utazásra emlékeztető szavait:,__Egy
olyan _új világba vezeti olvasóját ebből a mindenki számára--h.ozzáférhető,
tapasztalati világból, amit az aligha várhatott. Ezért mondatja az istennővel
az előbb idézett szavak folytatásaként az üdvözletet:
,,Ifjú, halhatatlan kocsihajtók útitársa, aki a lovakkal, akik téged visznek,
házunkhoz érkezel, üdvözlégy! Mert nem rossz sors küldött téged erre az útra
(bizony kívülesik ez az emberek ösvényén), hanem a törvény és a jog (UAAU
9-éµtc; 'te öÍKTJ 'te). Meg kell hát neked mindent tudnod, mind a kerek igazság
44
rendületlen szívét (fiµev 'A11,118-d11~ EÖKUKAÉO~ rL'tQEµe~ 1}.oQ), mind a halan-
dók vélekedéseit (fiőe ~QO'trov oó~a~), 31 amelyekben nincs igaz megbízható-
ság. De mégis meg fogod ismerni ezeket is, hogyan kellett a látszatnak, amely
mindent áthat, érvényesülnie." 32 (fr. 1, 26-32)
Kitűnik ezekből a szavakból nemcsak az, hogy Parmenidés élesen elvá-
lasztja egymástól az Igazságot (a11,iJ,9,eia), és a halandók „vélekedéseit", a
,,látszatot" (oó~at), hanem ugyanakkor az is, hogy az, amit az ő tanítókölte-
ménye előad majd, egyformán magában foglalja mind a kettőt. Nem elég
csak az Igazságot megismernünk önmagában, tudnunk kell azt is, hogyan
jött létre a látszat, mi az eredete az emberek vélekedéseinek, amelyekben
„nincs igaz megbízhatóság" (.at~ oÖK evt 1tícrn~ a11,11.9iJ~), annak, amit
Parmenidés éppen a megismert Igazságra hivatkozva elutasít.
Miután megismerkedtünk nagy vonásokban a prooimionnal, tegyünk
kísérletet arra: rekonstruálható-e az eleai filozófia kibontakozása?

III. AZ ELŐZMÉNYEK ÉS PARMENIDÉS

~ét feltűnő jellemvonása a Parmenidést megelőző, korábbi görög gondolko-

zásnak: a természet felfedezése és a racionális kritika, a vita gyakorlása. Ez
a kettő egyformán jellemző mind a három Parmenidést megelőző bölcselőre:
Thalésra, Anaximandrosra és Anaximenésre.
A természet felfedezésén azt értem, hogy tudatosan megkülönböztetik a
természetest és a természetfölöttit. Rájönnek arra, hogy a dolgoknak, a
megfigyelhető folyamatoknak okai vannak. Az, ami történik, nem szeszélye-
sen, önkényesen következik be. Az okok ésszel megismerhetők, és ha ismer-
jük őket, akkor számolhatunk következményeikkel. Bár a milétosziak egyik-
másik elképzelése még szinte mitikus magyarázatra emlékeztet, ők mégsem
hivatkoznak soha természetfölötti okokra.
Másik jellemző vonása a milétoszi bölcseletnek a racionális kritika, a vita.
Ezek a bölcselők ismerik egymás magyarázatait ugyanazokról a természeti je-
lenségekről. A különböző magyarázatok szinte versenyben állnak egymással.
Fölteszik a kérdést : mi szól az egyik, és mi a másik mellett? Melyek a gyenge
pontjai valamely elgondolásnak? A cél a jobb, a meggyőzőbb magyarázat
megtalálása. Így lesz a vita, az ésszerű kritika a gondolkozás előbbrevivője.
Természetesen érvényes ez a két jellemző vonás az eleai filozófiára is._J)e
ugyanakkor bekövetkezik Parmenidésnél egy olyan lényeges fordulat, amely-
nek nincs nyoma az őt megelőző görög gondolkozásban. Bocsássuk itt előre
ennek a fordulatnak általános összefoglalását, mielőtt rátérnénk az eleai
gondolatrendszer rekonstruálására a fennmaradt szövegek alapján.
A milétoszi természetbölcselők egyik legfontosabb problémája a kozmogó-
nia, a világ keletkezésének a kérdése volt. Miből lett a világ, mi az ősanyaga?
Thalés a vízben - vagy talán általánosabb megfogalmazás szerint: a cseppfo-
lyósban, a folyékonyban - Anaximandros az apeironban, a határnélküliben,
Anaximenés meg a légneműben vélte fölismerni az ősanyagot. Az utóbbi
mindjárt arra is utalt, hogy a légnemű kétféleképpen változhat : összesűrű­
södhet vagy ritkulhat. Az egyik irányban változva előbb cseppfolyós, majd
még tovább sűrűsödve szilárd halmazállapotú lesz. A légnemű másik irányú
45
változásának, a ritkulásnak az eredménye viszont - Anaximenés szerint - az
éter és a tűz. - Figyelemre méltó ez a magyarázat már csak azért is, mert
könnyen alkalmat adhat a következő gondolatmenetre.
Ezek szerint tehát a víz (a cseppfolyós) abból lett, ami létrejötte előtt levegő,
azaz nem-víz (nem-cseppfolyós) volt. De mit jelent szinte ugyanez a gondolat
akkor, ha azt, ami van, egyszerűen csak azzal a névvel jelöljük meg, ami nem
mond ki róla semmi többet, csak éppen annyit, hogy van: a létező, ,:ó öv?
Elképzelhető-e az, hogy a létező létrejötte előtt nemlétező lett volna?
Eltekintve attól, hogy a nemlétezőt igazában elképzelni sem tudjuk, 33 -
mert csak valamit gondolhatunk mindig, és az, amit gondolunk, legalább
gondolatunkban máris létező - egy olyan állítás, 'hogy „a létező valamikor
önmaga ellentéte, nemlétező volt", abszurd önellentmondás. Parmenidésnél
tehát az a milétoszi probléma, hogy „miből lett a világ", már nem a rajtunk
kívül álló tapasztalati valóság létrejöttének a kérdése, ehelyett ő azt kérdezi:
Mit gondolunk akkor, amikor a valóság létrejöttéről beszélünk? A fordulat
tehát abból állt, hogy az emberen kívüli világ helyett az emberi gondolkozás
mag~lett problematikussá. Létrejöhetett-e az, amit létezőnek nevezünk? De
a létezőnek az ellentétét, a nemlétezőt elgondolni sem tudjuk. - Ez más szóval
azt jelenti, hogy Parmenidés fölfedezte a kérdéses gondolatban rejlő ellent-
mondást, ami egyben mindjárt cáfolata is lett a vizsgált gondolatnak. Nem
lehet igaz az, ami ellentmond önmagának.
Anélkül, hogy behatóan tárgyalnánk az erre vonatkozó töred~keket, emel-
jünk ki közülük itt csak kettőt az eddigiek illusztrálására. •
A 3. töredék - amelyet az alexandriai Clemens őrzött meg számunkra34 (a
Kr. u.-i 3. század elején) kimondja:

... i:ó yaQ aúi:ó vosiv foi:ív ,:s Kai dvat

,, ... mert azonos a gondolkozás és a létezés". Csak valamit, tehát csak a

létezőt tudjuk elgondolni. - Ugyanezt emeli ki a híres 8. töredék következő
részlete is (7-9 sorok):

oúö' h: µ11 Mv,:o~ Mm:rco

<pácr.9at cr' oúöe vostv· 01)YUQ cpa,:óv oúöe VOTJ"CÓV
fon V Ő1tCO~ OÚK SO""Ct .

„Nem engedem meg azt sem, hogy mondd vagy gondold, hogy a nemlétezőből
lett. Mert nem kimondható és nem is gondolható az, hogy a létező nemlétező
»lett« volna." _
Emeljük itt ki elöljáróban mindjárt az eleai gondolkozásnak azt a másik
feltűnő vonását is, amely ezt a filozófiát ugyanúgy élesen szembeállítja a
korábbi filozófiával, mint az a tény, hogy Parmenidés számára nem a rajtunk
kívül álló objektív valóság, hanem a gondolkozás maga lett problematikussá.
Parmenidés.ugyanis - Sextus Empiricus szavai szerint - úgy látszik, magának
az istennőnek a tanítását idézve, arra szólít fel, hogy ne hE:llgassunk érzék-
szerveink.re (aicr.9ftcrscrt), hanem gondolkozásunkra (,:ép 11,óyq>). 35 Ezeket a
szavakat folytatja Sextus a 7. töredékkel (3-6 sorok):
46
 µ'flÖÉ cr' E.90<; 7tOA.Ú7tEtQOV>()()OV KU't<l 'tT)VÖE ~tácr.9ro
vroµéiv Ű<rK01tOV Öµµa Kai llXTJE<r<JUV UKOUT)V
Kai y')..,rocrcrav, KQtVat ös J..Ó"f(!) noAÚÖ'flQtv eAerxov
s~ sµt.9ev Q'fl.9év-ca ...

,,Ne kényszerítsen téged a sokat tapasztalt megszokás erre az útra, (hogy ti.)
látni-nem-tudó szemedet, zúgó hallásodat és nyelvedet használd (vroµéiv);
gondolkozással döntsd el a cáfolatot (ic:')..,erxov), amit ajánlottam."
(Báf az EAEYXO<; szó egyszerűbben „bizonyítást", ,,vizsgálódást" is jelent,
nemcsak „cáfolatot", mégis ezt az utóbbit ajánlom az adott összefüggésben,
mert Parmenidés szerint a gondolkozás cáfolni is látszik mindazt, amire
érzékszerveink tanítanak.)
Részletesebben meg is magyarázza a harmadik számon tartott, kevésbé
jelentős eleai filozófus, Melissos, miért nem hihetünk érzékszerveinknek.
Egyik töredékéből idézzük :36
„Mert ha csakugyan volna föld, víz, levegő, tűz, vas meg arany, és ha az
egyik dolog élő, a másik meg élettelen, fekete meg fehér volna, és ha mindaz,
amit az emberek valónak tartanak, ha tehát ezek csakugyan léteznének, és
ha mi helyesen látnánk és hallanánk, akkor minden egyes dolognak mindig
olyannak kellene lennie, amilyennek első ízben tapasztaltuk (szó szerint:
amilyennek számunkra első ízben látszott = o{óv 1tEQ -co 1tQW'tOV eöo~ev
fiµtv) nem változhatnék át valami mássá, hanem minden egyes mindig
ugyanolyan maradna, amilyen. Ezzel szemben: mi ugyan azt állítjuk, hogy
helyesen látunk, hallunk és érzékelünk, de úgy tűnik fel nekünk (=úgy
látszik, mintha ... ÖoKet) a meleg hideg lesz, és a hideg felmelegszik, a kemény
lággyá lesz, és a lágy megkeményedik, az élő meghal, és a nem-élőből élő lesz ;
mindezek a dolgok (amiket ti. érzékelünk) megváltoznak, és ami volt, a
jelenben már nem ugyanolyan. A vas, ami kemény, az ujjal való érintkezés
következtében elkopik, és ugyanígy az arany és a kő, és más is, ami csak
látszik keménynek (ő n tcrx,UQOV ÖoKd dvai néiv); a folyékonyból, a vízből
pedig szilárd halmaz állapotú és kő lesz (yfí Kai Aí.9o<;). Úgyhogy ebből az
következik, mi nem látunk és nem a való dolgokat ismerjük meg (ti. érzék-
szerveinkkel) . .."
Kiderül ebből az idézetből az is, hogy a bizalmatlanság az érzéki észreve-
véssel szemben ugyanabból a felismerésből indult ki, mint a nemlétező eluta-
sítása. A nemlétezőt nem tudjuk elgondolni, mert mindig csak valamit -
valami létezőt - gondolhatunk. Ezért nem is keletkezett a létező, mert soha
nem lehetett önmaga ellentéte, ,,nemlétező". Az önellentmondás a jele annak,
hogy a gondolat, amelyben ez kimutatható, nem igaz . .De ilyen önellentmon-
dásokra vezetnek érzékszerveink is. Erre sorol fel példákat az előbbi Melis-
sostól vett idézet.
Megállapíthatjuk tehát e szerint az előrebocsátott összefoglalás szerint az
eleai gondolkozás következő lényeges jegyeit:
1. Parmenidés számára a gondolkozás maga lett problematikussá.
2. Szerinte a megismerésnek nem az érzéki észrevevésből, hanem magá-
ból a gondolkozásból kell kiindulnia, mert az érzéki észrevevés egymás-
nak ellentmondó állításokra vezet. (Ugyanarról a dologról hol azt monda-
47
nánk, hogy kemény, hol meg azt, qogy nem-kemény, meleg és nem-meleg
stb.)
3. Az, ami ellentmond önmagának, nem lehet igaz. A létező soha nem
lehete tí onmaga ellentéte;-nemlefezö.--CMas szóval: mindenöo hrg-csak 3nma-
gával lehet azonos.)
Ez a három pontban összefoglalt felismerés csakugyan új, egy a mindenna-
pival homlokegyenest ellenkező világot tár fel az előtt, aki rájött erre. Úgy
látszik, ezért kezdte Parmenidés tanítókölteményét a meglepő prooimionnal.

IV. A HÁROM ÚT

Lássuk ezek után, milyen elvekből indult ki á parmenidészi felismerés. -

A Kr. u.-i 5. században élt az a Proklos, akinek Platón „Timaiosához" írt
kommentárjában olvassuk a Diels-gyűjtemény 2. töredékét :37

f:Í. 8' ő:y' syrov EQÉOO, KÓµtcrat 8e (jt) µuSov Ő.Koúcrac;,

aí'.1tEQ ó8oi µouvm 8tsiícrtó<; dcrt vofícrm·
TI µev ő1tro<; fonv 'tf: Kai ro<; OÚlC fon µ11 dvat,
Ilf:tSouc; fon 1CÉA.EU9o<; ('AA'fl9EÍ1J yag ó1t118d),
TI 8' ro<; OÚK fonv 'tf: Kai ro<; XQEIDV fon µ11 dvat
'tllV 811 'tot (j)Qásro 1tava1teuSéa eµµev Ő.'tUQ1tÓV
0

OŰ'tE "(O.Q UV "(VOÍ'fl<; 'tÓ '{E µ11 EÓV (oÖ "(O.Q a.vucr-róv)
•oü-re <pgácrat<;.

„Rajta hát, elmondom, te pedig vedd a szót, miután hallottad; melyek (azok
az) egyedüli útjai a kutatásnak, amelyek elgondolhatók. Az egyik az, hogy
van, és, hogy nem lehetséges az, hogy ne legyen; ez a Meggyőzés útja, (mert
ez az Igazságot követi), a másik az, hogy <a létező) nincs, és, hogy szükség-
szerű, hogy rie legyen; erről azt mondom, hogy ez egészen hihetetlen ösvény,
mert nem ismerheted meg a nemlétezőt (-ró µ11 Mv), nem teljesíthető ez, és
nem is mondhatod ezt."
Mielőtt továbbmennénk és kiegészítenénk ezt a töredéket a 6.-kal, érdemes
lesz az adott fordítást megtoldani az alábbi parafrázissal.
Az idézett szavak szerint Parmenidés egyelőre a kutatásnak két útjárol
beszél. Az egyik az, amely szó szerint csak azt állítja ugyan, hogy van (fo-rív).
Ez a mondat azonban csak akkor teljes, ha kiegészítjük ezt az idekívánkozó
alannyal: -ró Mv. A teljes állítás tehát így hangzanék: ,,a létező van", -ró sóv
fo-rív. Ezt megerősíti mindjárt azzal is: nem lehetséges az, hogy a létező ne
legyen, mert ez az utóbbi azt jelentené: ,,a létező egyben nemlétező is". Ez
pedig abszurd önellentmondás. Parmenidés tehát ezt nevezi a meggyőzés
útjának, a helyes útnak, amely elvezet az Igazsághoz, vagyis olyan állításhoz,
amelyben nincs ellentmondás, mert alanya és állítmánya úgyszólván azonos.
A másik út, amelyet Parmenidés mint hihetetlent (1tava1teuSéa) elutasít,
az az állítás volna, amely szerint „a létező nincs", azaz: ,,a létező egyszers-
~ind nemlétező" . Ez abszurd önellentmondás.
A 2. töredék tehát csak két útról beszél: az egyik az igaz, a helyes út, mert
nem vezet ellentmondásra, a másik meg ennek az ellentéte. Említ azonban
48
 Parmenidésnek egy másik töredéke - Dielsnél a 6. - egy harmadik utat is,
-amelyet az eleai gondolkozás éppenúgy elutasít, mint az imént tárgyalt
másodikat. Ezt a másik töredéket (fr. 6) Simplicius idézi az arisztotelészi
Physicához írt kommentárjában. 38 Figyelemre méltóak a kommentátornak
azok a görög szavai is, amelyek az idézetet bevezetik. Ezek ti. félreérthetetlen-
né teszik, mit látott az antik magyarázó a töredékben:
„Hogy valamely ellentmondás, illetőleg két egymásnak ellentmondó állítás
nem lehet együtt igaz (ön ős TI &v-ticpacn~ oö crnvaA.ri9súst), ezt azokkal a
szavakkal juttatja kifejezésre (őt' e1edvrov ).,tyst téöv enéöv), amelyekkel meg-
rója azokat, akik ellentétes állításokat alkalmaznak ugyanarra (őt' rov µÉµ<ps-
tat toi~ sí~ t&utó crnváyoucn ta. &vn1esíµsva). De lássuk magát a 6. fragmen-
tumot.

XQ11 tó ).,tystv ts vosiv t' eóv eµµsvm· fon ya.Q dvm

µriosv ó' OUlC fonv· tá o-' eyro <pQál;so-9at livroya.
7tQÓltTJ~ yáQ o-' &cp' óóou taútfl~ ó1s'JÍcno~ (Ei'.Qyro),
aőtO.Q E7tEtt' &1tó tfí~, 11v 011 ~QOtoi EÍÓÓtE~ oöóev
1tA.áttovtm, ÓÍKQavoi· &µTJxavíri ya.Q ev aűtéöv
crt'JÍ9scrtv i9úvs1 1tA.a1Ctóv vóov· oi ős <pOQOUVtat
lCOO<poi óµéö~ tU<pA.OÍ tE, tE9f17tÓtE~, ŰlCQtta <pUA.a,
ot~ tó 1tÉAs1v ts 1eai oű1e dvm taűtóv vsvóµ10-ta,
lCOU taűtóv, 1távtrov óe 1taA.ÍVtQ01tÓ~ fon 1CÉA.EU9o~.

Nem kétséges, hogy ennek az idézetnek első két sora - ,,azt kell mondani és
gondolni, hogy a létező van (tó Mv eµµsvm), mert ez kell legyen, a nemlétező
meg nincs; arra szólítalak föl, hogy ezt szívleld meg" - ez a két sor tehát azt
foglalja össze, amit a 2. fragmentum már kifejtett az első két útról. 39 Először
csak az tűnhet föl ezzel az összefoglalással kapcsolatban, hogy ez a „nemléte-
zőt" (tó µ11 Mv) ezúttal egyszerűen csak „semminek" (µriótv) mondja. De
azután elgondolkoztat az is, hogy igazában csak a folytatásból derül ki
egyértelműen, hogy egy utat - a másodikat - elutasított már korábban:
„Mert először a kutatásnak ettől az útjától tartalak távol, azután meg attól
a másiktól, amelyen a mit sem tudó halandók támolyognak ... " - Összesen
tehát három útról hallunk, az első a helyes, a másik kettő meg az, amelyektől
óv Parmenidés. De lássuk előbb tovább a görögül már idézett töredéket.
,, ... a mit sem tudó halandók támolyognak ezen az úton (~QOtót dóóts~
oűóev 1tAáttovtm), a kétfejűek. Mert tanácstalanság irányítja keblükben
ingadozó értelmüket; ők pedig tévelyegnek némán és egyszersmind vakon,
az elbódultak, dönteni nem tudó tömeg, amely a létezést (tó 1tÉA.Etv) és a
nem-létezést (oű1e dvm) ugyanannak is tartja, meg nem-ugyanannak is (t&u-
tóv vsvóµtcrtm KOŰ taűtóv), és mindnyájuknak oda is meg vissza is ez az
útja" (1távtrov óe 1taA.ÍVtQ01tó~ fon KÉAsu,9,o~).
Határozottan ki kell itt emelnünk azt, hogy miben különbözik a Parmenidés-
től elvetett harmadik út a korábban már ugyancsak elutasított második úttól.
A második út, amelyet egyszerűség kedvéért úgy fogalmazhatunk: ,,a létező
nincs", vagy „a nemlétező van" olyan abszurd önellentmondás, amelyet rögtön
elutasít mindenki, ha felhívjuk figyelmét az állításban rejlő ellentmondásra.
49
 De nem így állunk a harmadik úttal, ameJy az „ugyanazt" (,,van is")
meg a „nem-ugyanazt" (,,nincs is") kritikátlanul összekeveri. Ezt teszik
az emberek általában, a „kétfejűek", a „dönteni nem-tudó tömeg", akik
érzékszerveikre hallgatnak, ,és akik pl. ,,keletkezésről" meg „pusztulás-
ról" beszélnek. Pedig nem kellene egyebet tenniök: nevezzék csak azt,
ami van létezőnek, ellenkezőjét meg, azt, ami nincs, nemlétezőnek, és
mindjárt észreveszik majd, mennyire ellentmondásos a „keletkezés" meg a
,,pusztulás" fogalma.
A harmadik út tehát a létező és a nemlétező - a van és nincs - kritikátlan
összekapcsolásának az útja. Ez az eredete á halandók, a „kétfejűek" véleke-
déseinek, a doxának. Azok, akik érzékszerveikre hallgatnak, elfogadják az
ellentmondásos fogalmakat, amelyekben pedig mindig benne rejlik a „létező"
és az elgondolhatatlan, a „nemlétező". A harmadik útban rejlő következet-
lenségek ·leleplezése adott alkalmat később Parmenidés tanítványának, Zé-
nónnak meglepő paradoxonaira. De csírájukban megvannak ezek a zénóni
paradoxonok már Parmenidés töredékeiben is, bár a korábbi megfogalmazás
még szinte a „mitikus" határát súrolja.

V. ,,GENESIS" ÉS „OLETHROS"

Parmenidés legterjedelmesebb töredéke az, amely a manapság használt szö-

vegkiadásokban mint a 8. szerepel, összesen 61 sor. 40 Idézzük itt ebből
mindenekelőtt azt az ds_ő 21 sort, amely a „keletkezés" és a „pusztulás"
( = ,,megsemmisfüés") kérdésével foglalkozik. Vegyük észre azt is, hogyan
utal ez a töredék a három előbb említett útra, illetőleg pontosabban: az első
utat kiemeli, mint egyedül járhatót; a másodikat a cáfolattal utasítja el; a
harmadik út viszont az volna, ha elfogadnánk a „genesis" és „olethros"
fogalmaiban rejlő ellentmondást.

µóvo<; 8' en µu9o<; óooio

Aeímmn ro<; fo.w·-caÚ't1J 8' eni míµa.' focrt
7t0A.A.U µá11,' ro<; ayÉV'll'tOV EOV Kai UVÓ)A.e9QÓV fonv,
fon yaQ oö11,oµeM<; 'te 1eai U'tQeµÉ<; T]8' U'tÉAecr'tov·
oööt no.' íív oö8' fo-mt, enei vuv fonv óµou nav
ev, cruvext<; · .íva yaQ ytvvav 8t(fJcreat aö.ou;
níj nó9ev aö~119tv; oö8' EK µ11 eóvwc; tácrcrco
cpácr9at cr' oöfü: vod:V- oö yaQ cpa.óv oö8s vo11.óv
fonv őncoc; oÖK fon. 'tÍ 8' üv µtv XQÉO<; ©Qcrev
tcr'teQOV 11 7tQÓcr9ev, .ou µ118evóc; UQ~áµevov, cpuv;
OŰ'tCO<; 11 1táµ1tav 7teA.ÉVat XQeÓ)V fonv ií ouxí.
oööt no.' 'e1e .ou41 eóv.oc; ecp'fÍcret nícrnoc; icrxú~
yíyvecr9aí n 1taQ' aö.ó• 'tOU etVeKev OŰ'te yevéo9at
oü.' ő11,11,ucr9at avfíKe Lií1e11 xa11,ácracra 1té81Jcrtv,
(lA,A,' exet' ft 8s lCQÍcrtc; 7teQi 'tOÚ'tCOV EV 't<µ8' fonv·
ecrnv 11 OÖlC fcrnv· lCÉlCQt'tat 8' OŐV, ffi0-7teQ UVÚYK'll,
't'llV µsv eav UVÓ'll'tOV avrovuµov (oö YUQ UA.1191Í<;
ecrnv ó8óc;), 't'llV 8' rocr'te 1tÉAetV 1eai E't'fÍ.uµov dvat.
50
 nroc; 8' liv énet-c' anó11,oiw sáv; moc; 8' liv Ke yévoiw;
d yaQ éyev-c', ouK fo-c(t), ou8' ei'. no-ce µÉAAet scrncr9at.
-croc; yévecric; µev anfo~ecr-cm Kai linucrwc; ÖAe9Qoc;

„Csak egy beszéde marad még az útnak, hogy ti. a létező vari. Igen sok jel
van ezen az úton, hogy nem keletkezett és nem pusztul el, mert teljes egész,
rendületlen és végnélküli; nem volt valamikor, és nem lesz majd egyszer,
hanem most van egyformán, mindig, mint egy és összefüggő. Mert milyen
keletkezését tudnád kitalálni? Honnan és hogyan növekedett volna? Sem a
nemlétezőből nem engedem, hogy mondd vagy gondold létrejöttét, mert nem
mondható és nem is gondolható, hogy a létező ne lenne. Milyen kényszer
indíthatta volna, hogy előbb vagy utóbb a semmiből kezdve létrejöjjön?
Vagy egészen van, vagy nincs. Nem fogja megengedni a meggyőződés ereje
azt sem, hogy a létezőből41 valami más létező jöjjön létre mellette. Ezért hát
sem a keletkezést, sem a pusztulást (o(he yevécr9at oő-c' ő11,11,ucr9at) nem
engedi szabadon Diké, meglazítva bilincseiket, hanem fogva tartja őket.
A döntés ezekről (ti. a keletkezésről és a pusztulásról) ebben áll: van-e vagy
nincs? El van döntve tehát, ahogy szükségszerű, hogy az egyiket (ti. az egyik
utat) hagyjuk mint elgondolhatatlant és megnevezhetetlent (mert ez nem az
igaz út); a 'másik pedig, hogy van, az igazi. Aztán meg hogyan pusztulhatna
el a létező, és hogy ne lenne? Mert ha lett, akkor nincs (=nemlétező volt),
és akkor sincs, ha majd csak a jövőben lesz. Így hát megszűnt ( = kialudt,
anfo~ecr-cm) a keletkezés, és kideríthetetlen ( = elgondolhatatlan) a megsem-
misülés" (linucrwc; ŐAe9Qoc;) .
Volt, aki - talán nem is indokolatlanul - kínosan formátlannak minősítette
e szavak eredetijét, Parmenidés verssorait.42 De anélkül, hogy nagyon lénye-
gesnek tartanánk ezt az esztétikai ítéletet, gondoljunk inkább arra: Vajon mi
volt Parmenidés mondanivalója azzal, hogy Diké, a jog és igazság istennője
nem engedi szabadon, bilincsekbe verve fogva tartja a „keletkezést" és a
„megsemmisülést"? Méghozzá ezúttal nem is két főnevet, genesist és olethrost
mondott, hanem a két infinitivust használta: yevfo9at és ő11,11,ucr9at. Nyilván
azt akarta ezzel mondani, amit mi esetleg így fogalmazhatnánk meg :
Az, aki a létező keletkezéséről beszél, annak vagy azt kell gondolnia, hogy
,,a létező keletkezése előtt nemlétező volt", vagy azt, hogy „a létező keletkezé-
se előtt is létező volt" . - Csakhogy ezzel a két állítással baj van. Az előbbivel
azért, mert minden dolog csak önmagával lehet azonos és nem lehet egyszers-
mind önmaga ellentéte is. A másik esetben viszont - ha „a létező keletkezése
előtt is létező volt" - akkor ugyan mi értelme lehet annak, hogy a létező
keletkezéséről besz~lünk?
Ismerjük az érvelésnek ezt a formáját Zénón paradoxonaiból. Zénón pl.
azt a kérdést „hol mozog a mozgó test", a következő goddolatmenettel
bontotta föl és cáfolta. Csak két lehetőséggel számolhatunk: vagy ott, ahol
' van, vagy ott, ahol nincs. Harmadik lehetőség e kettőn kívül elgondolhatat-
lan. De hát mozoghat-e ott, ahol van?- A „valahol léten" azt értjük, hogy
az a valami, amiről.beszélünk, az adott helyet foglalja el. Ez pedig csak úgy
lehetséges, hogy nem mozdul el a nevezett helyről. A mozgó test tehát ott,
ahol van, nem mozoghat. - Maradna eszerint a másik lehetőség: ,,ott, ahol
51
nincs". Ott mozogna a mozgó test, ahol nincs? De hiszen ez nyilvánvaló
lehetetlenség. A mozgó test sem ott nem mozog, ahol van, sem ott nem, ahol
nincs. 43 - A mozgás fogalma ily módon ellentmondásos.
Fölismerhető ez az érvelési forma Parmenidés tanítókölteményében is, a
„keletkezésről és megsemmisülésről" szóló részben. E két utóbbi fogalom
csak akkor volna lehetséges, ha elgondolható volna a nemlétező. Közös mind
Zénón, mind Parmenidés érvelésében nemcsak az ellentmondás kimutatása
a vizsgált fogalomban, hanem az is, ahogy a lehetőségeket eleve két tényezőre
redukálják: ,,ahol van" és „ahol nincs" Zénónnál, vagy „a létezőbőI'' vagy a
,,nemlétezőből" Parmenidésnél.
Különbség a kettő között mindössze annyi, hogy az, ami Zénónnál egysze-
rűen dialektikus érvelési forma, ugyanaz Parmenidésnél még szinte „miti-
kus", képes beszéd kíséretében jelentkezik: Diké nem ereszti szabadon a
bilincsbe vert „keletkezést" és „megsemmisülést".
Rávilágít a dialektikus érvelésnek ez a korábbi, ,,mitikusnak" nevezett
megfogalmazása mindjárt arra is, hogyan értsük a tanítóköltemény különös
prooimionját, a túlvilági utazást, amelyre „nagyon értelmes paripák" (1toM-
cpgacnot i1t1tot) viszik a szerzőt, miközben Napleányok ('HAtá.fü,c; 1eougm)
vezetik szekerét, át az Éjszaka és a Nappal kapuin, amelyek felnyílnak előtte,
miután vezetői, a leányok rábeszélték erre a kapu őrét, a „sok-büntetést-
osztó Dikét" (~ÍKT) 1t0Aú1toivoc; ex,st KAT)tőac;) . Aztán istennő fogadja a
kiválasztott utast, hogy megtanítsa mind az Igazságra, mind a tévelygő
halandók hamis vélekedéseire, a doxára.
Nem kétséges, hogy mindez erősen emlékeztet a mitikus alvilágjárásokra
vagy égi utazásokra - amint erről már szó volt. A szókincs is rokon a
misztérium-vallások beavatási szertartásának szókincsével, amelyet részben
éppen -sírokból előkerült orfikus táblák szövegéből ismerünk. Ha pusztán ·
önmagában vizsgálnánk a prooimiont, majdnem valószínűnek kellene tarta-
nunk, hogy igazi beavatásról van itt szó. Magasabb fokú, nem egyszerűen
emberi tudás lehetne az, amit az istennő Parmenidésszel közöl. És vajon nem
azért beszél-e a szerző maga is vak és süket, tévelygő, ,,kétfejű" halandókról,
mert ezekkel szemben őt magát az isteni kegyelem kijelentett, magasabbren-
dű tudásban részesítette?
Alátámaszthatónak tűnik ez a magyarázat akár még ókori szövegekkel is.
Nem olyan beavatásban részesítik-e a Múzsák is Hésiodost, mint amilyen
tudást a névvel meg-nem-nevezett istennő - vagy akár Diké és a Napleányok
- Parmenidésszel közölnek? Sőt, Hésiodos Múzsái még arról is biztosítják
kiválasztottukat: ,,tudunk mi sok hamisat mondani, an;i.i hasonlít az igazság-
hoz, de tudunk, ha akarunk, igazat is beszélni". 44 Szinte ugyanígy különböz-
teti meg az 'A1,,iJ.9sta-t és a öó~a-t, és ígér valami hasonlót Parmenidésnek
a prooimion istennője.
És mégis, aligha járunk jó úton, ha úgy értjük a prooimiont, mintha
Parmenidés ezzel tanítása emberfölötti, kinyilatkoztatásszerű eredetét akarta
volna hangsúlyozni. Éppen ellenkezőleg. Az eleai filozófia nagyon is racioná-
lis, emberi gondolatrendszer. (Sőt, mint majd erről még szó lesz: kitűnnek
ebből a rendszerből az emberi gondolkozásnak a korlátai is!) Ne feledkez-
zünk meg arról sem, hogy a „létező" (tó öv) fogalma Parmenidés szóhaszná-
52
latában szinte merész újítás. Mert ismerte ugyan az egykorú beszélt nyelv
ugyanennek a szónak egyes dativusát, meg többes semleges nominativusát,
de aligha abban az értelemben, amelyben Parmenidés az egyes semleges
nominativust és accusativust használja. Az egyes dativus pl. azt jelenti: ,, való-
ban, igazán", vagy Hérodotosnál: 't(fl övn XQfícr.9at „a valóhoz ragaszkod-
ni", ,,igazat mondani".45 Ugyanígy Platónnál a többes nominativus számta-
lanszor: 1a öv.a, mindazok a dolgok, amelyek vannak, amelyek láthatók
vagy tapasztalhatók. De mit értsünk azon, ha Parmenidés ugyanezt a szót
egyes semleges nominativusban használja: 10 öv? - Ez nyilván mind annak
elvont (absztrakt) összefoglalása, ami van. Tehát nem egy valami a sok
közönséges tapasztalati dologból, hanem minden meglevő együtt, ami annyi-
ra általános és absztrakt, hogy éppen ezért csak elgondolható. Ennek ellenté-
te pedig az „elgondolhatatlan", a nemlétező.
Már ez a két fogalom is mutatja, hogy Parmenidés az érzékelhető, a
tapasztalati világból az emberi gondolkozásnak olyan előtte nem sejtett új
világába tört be, amit csak a mitikus túlvilági utazás és a beavatási szertartás
formakincsével tudott érzékeltetni.
Olyan pusztán gondolati absztrakGió Parmenidés létezője, mint később az
euklidészi geometriában a pont, aminek nincs része, 46 vagy mint a számok,
amelyekről Platón azt mondja, hogy ezeket csak elgondolni lehet, és másként
mint gondolati úton ezek nem is hozzáférhetők . 47 ,
Ugyanakkor az, ahogy a tanító költemény az absztrakt létezőt jellemzi,
arról is tanúskodni látszik, hogyan indult ki Parmenidés kritikája a jóval
korábbi milétoszi spekuláció egy-egy hasonló tételéből. Vegyük pl. azt, amit
az éppen most tárgyalt 8. töredék - miután állást foglalt a „keletkezés" és
,,megsemmisülés" problémáját illetően - a létezőről mond:
„Nem is osztható „a létező", mert mindenütt egyforma, és nincs az egyik
helyen inkább létező, ami útját állná összefüggésének, a másik helyen meg
valami kevésbé létező, az egész tele van létezővel, mert létező van létező
mellett. " 48
Bár a megfogalmazás nehézkes, akadozó, sőt alig érthető, annyi mégis
rögtön kiderül az idézetből, hogy a két különös terminus „inkább létező"
(µÜA.A.OV Mv) és „kevésbé létező" (XEtQÓ'tEQOV Mv) az oszthatóság (vagy:
,,szétválaszthatóság") - illetőleg pontosabban az oszthatatlanság (,,szétvá-
laszthatatlanság") - problémájával kapcsolatban merült fel. Ez a két termi-
nus pusztán önmagában alig érthető ugyan, de mindjárt világosabb lesz a
gondolat, ha emlékezetünkbe idézzük, mit tanított Anaximenés a légneműről
(aiJg). Egyik töredékében ezt olvassuk: ,,minden ennek sűrűsödéséből vagy
megfordítva, ritkulásából lett. " 49 A levegő részei tehát egyik helyen szétvál-
nak egymástól, másutt meg összesűrűsödnek, és így lesz a légneműből két
másfajta anyag. Úgy látszik, az imént említett Parmenidés-töredék (fr. 8) ez
ellen az anaximenészi gondolat ellen foglal állást. A létező esetében nincs
,,szétválás", és nincs az egyik helyen „inkább létező", a másikon meg „kevés-
bé létező " .

53
 VI. ONTOLÓGIA ÉS DIALEKTIKA

Az eddig elmondottak szerint közvetlenül kiolvashatók Parmenidés tanító-

költeményéből az eleai filozófia következő lényeges jegyei:
a) Első helyen kell említenünk az érzékszervektől való elfordulást, az érzéki
észrevevés, a tapasztalás teljes elutasítását. Nemcsak az a fent már tárgyalt
7. fragmentum beszél erről, amely „látni-nem-tudó szemet" és „zúgó fület"
említ, helyettük egyedül és kizárólag a gondolkozásra, a Aóyo~-ra akarja
bízni a döntést. Ugyanerre, az érzéki tapasztalás elutasítására emlékeztet a
Clemens-né} megőrzött 4. töredék olyan összefüggésben, amely- amint erről
már szó volt - feltehetően Anaximenés sűrűsödés és ritkulás elmélete ellen
foglal állást:

o'
A.Eucrcrn őµro~ cbrnóv-ra vócp 7tUQEÓv-ra ~E~aíco~·
oö ya.Q U1tO'tµT)~Et 'tÓ ÉÓV 'tOU SÓV'tO~ EXE0'9at
OŰ'tE O'KtöváµEVOV 1tÚV't1J 1tÚV'tCO~ lCU't(J. Kócrµov,
OŰ'tE O'OVtO''tÚµEVOV.

„Tekintsd azt, ami távol van, gondolkozásoddal (vócp) mint jelenlevőt. Mert
a gondolkozás nem szakítja szét összefüggéséből a létezőt a létezőtől, sem úgy
hogy szétszórja a világrendben, sem úgy hogy összeállítja."
Kiegészítettük föntebb ezt az érzéki tapasztalást elutasító álláspontot,
amely kiolvasható Parmenidés szavaiból, azzal a Melissos-töredékkel, amely
példákat sorol föl arra, milyen ellentmondásosak érzéki észrevevéseink (Mel-
lisos B fr. 8).
b) Ha viszont elutasítjuk az érzékszervekkel szerzett tapasztalatokat, mit
mondhatunk, vagy mit tudhatunk akkor a rajtunk kívül álló világról? -
A Parmenidés-töredékek azt ajánlják, hallgassunk gondolkozásunkra (Aó-
yo~), vagy értelmünkre (vou~). De ha megfogadjuk ezt a tanácsot, észre kell
vennünk azt is, hogy a töredékek a tapasztalati világ egyes dolgai helyett
mindig csak arról az absztrakt létezőről beszélnek, ami magában foglal ugyan
mindent, ami van, de konkrétan valahogy mégis megfoghatatlan. Mert ugyan
mit is mondhatunk erről a létezőről? - Igazában más pozitívumot nem, csak
azt, hogy van, amit már megnevezése is jelent.
c) De tulajdonképpen még ez sem elég. Állít Parmenidés a létezőről
- mindjárt az elején - két negatívumot is: azt, hogy nem jött létre, és nem
semmisül meg, mert a „keletkezés" és a „megsemmisülés" ellentmondásos
fogalmak. - A létező ontológiája tehát abból következik, hogy a másik két
fogalom - a „keletkezés" és az „elmúlás" - ellentmondásos. Az ellentmondás,
amelyet Parmenidés ezekben a fogalmakban kimutat, egyrészt cáfolat e
kettőre, másrészt pedig - minthogy „a létező nem keletkezett és nem semmi-
sül meg" -kénytelenek vagyunk tudomásul venni róla azt, amit neve (a „léte-
ző") már maga is állít, .hogy tehát van. Ez egyben azt jelenti, hogy Parmenidés
a létező meglétét azzal bizonyítja, hogy cáfolja azt a másik két fogalmat,
amely tagadná létezését. Ez a bizonyításforma - cáfolni a bizonyítandóval
ellentétes állítást - az indirekt bizonyítás különösen fontossá lesz a későbbi ,
az eleai filozófia nyomán kibontakozó görög gondolkozásban.
54
 d) Végül pedig emeljük ki ezen a helyen azdeai filozófiának azt a feltűnő
sajátosságát, hogy bár Parmenidés tanítókölteménye a Természetről (Ilegi
cpúcrnro<;) szól, mégis arról az érzékelhető, tapasztalati valóságról, amit mi
természetnek nevezünk, vagy amit akár az ókoriak cpúcn<;-nek neveztek, azt
állítja, hogy erről csak vélekedésünk (M~a) lehet. Minden, amit érzékszerve-
ink a tapasztalati valóságról elmondanak, ellentmondásos látszat, márpedig
igaznak csak azt tarthatjuk, ami nem mond ellent önmagának. - Nyilvánvaló
azonban, hogy Parmenidésnek, és általában az eleai gondolkozóknak tapasz-
talniok, tudniok kellett, hogy a felhőből eső (víz), a vízből pedig alkalomad-
tán jég (szilárd halmazállapotú) lehet. Ha pedig ők mégis azt állították, hogy
a létező mindig csak létező lehet, soha nem mehet át valami másba, akkor
ez nemcsak azt jelenti, hogy _ők a létezőn nem a konkrét anyagot (a légneműt,
a cseppfolyósat vagy a szilárd halmazállapotút) értették, hanem mindezek-
nek az absztrakcióját, amire a gondolkozás törvényei érvényesek. Ezek a
törvények pedig- hogy csak kettőt emeljünk ki közülük: ,,minden dolog csak
öi(iuagával lehet azonos", és „az, ami ellentmond önmagának, nem lehet
igaz" - nem alkalmazható közvetlenül érzékeink tapasztalati valóságára.
Illetőleg, hogy pontosabbak legyünk: amikor állításainkkal leírjuk a tapasz-
talati valóságnak egy-egy darabját, fogalmakkal közelítjük meg a valóságot.
Ezekre a fogalmakkal kifejezett állításokra csakugyan érvényesek a gondol-
kozás törvényei, de állításaink nem azonosak a valóság egy-egy részletével.
Más szóval: Parmenidés ontológiája a gondolkozásnak és nem a természet-
n~k-a-z ontológiája.
*
Parmenidés töredékeit olvasva az lehet a benyomásunk, hogy ő először talán
a létező keletkezésének és megsemmisülésének a problémájával kapcsolatban
fedezte fel e két fogalom ellentmondásos jellegét. De ha jól meggondoljuk,
könnyen kimutatható ugyanilyen ellentmondásosság még sok más fogalom-
ban is. Aristotelés pl. elmondja Zénónról, hogy négy különböző paradoxona
volt a „mozgásról"; ezek is olyan eredményre vezettek, mint Parmenidés
gondolatai a genesisről. 50 De hozzáfűzhetjük ehhez azt a zénóni érvet is,
amelyről föntebb szó volt: a mozgó test sem ott nem mozog, ahol van, sem
ott nem, ahol nincs.
Zénón gondolatait éppen az érvelés dialektikájával szokták jellemezni.
Nem véletlen, hogy már az ókorban őt tartották a „dialektika" felfedezőjé­
nek. 51 Ez lenne a különbség közötte és mestere Parmenidés között, aki még
nem ismerte volna a dialektikát. De másképp ítéljük meg ezt a kérdést, ha
dialektikán az érvelés, vagy egy-egy fogalom ellentmondásosságának a kimu-
tatását értjük. A 8. parmenidészi töredék alábbi részlete pl., bár nem a
mozgás ellentmondásosságáról beszél, mint Zénón paradoxona, mégis azt,
amit a létező mozdulatlanságáról mond, kiemeli egyszersmind a „mozgás"
doxa-jellegét is.

aui;ag aKÍVTJ'tOV µsyáArov ev nsígacn öscrµ&v

fonv üvagxov űttaucrwv, ensi yévscrt<; Kai ÖAs.9go<;
'tfí"-8 µáA' ettAáX9TJO'UV, (l1t0)0'8 fü: 1tícrn<; UATJ9iJ<;"
55
 taü-cóv -e' sv -caü-cq> 'te µÉvov Ka9' fou-có 'te Ket'tat
xoü-croc; eµ1teÖOV aMt µÉvet· KQU'teQ'll yag 'AváyKT]
1teígawc; ev öecrµofow EXet, -có µtv &.µcpic; Mgyet
(fr. 8,26-32)

„Továbbá mozdulatlan is a létező a nagy bilincsek határai között, nincs

kezdete és nincs vége, mert a keletkezés és a megsemmisülés távol került tőle;
eltaszította ezeket az igaz meggyőződés. Ugyanaz ugyanabban marad és
önmagában nyugszik, szilárdan ott maradva, mert az erős Végzet fogva tartja
őt a határ bilincseiben ... "
Valóban, nem dialektikus érveléssel cáfolja ez az idézet a „mozgás" fogal-
mát, mint Zénon paradoxonai, de az állításnak az a formája, hogy „a létező
mozdulatlan" nyilván azt is jelenti, hogy „nincs mozgás", azaz pontosabban:
a létező mozgása éppen olyan ellentmondásos gondolat, mint létrejötte vagy
megsemmisülése. Nem áll távol ez az állítás sem attól a mitikus képtől, amely
azt mondja Dikéről, bilincsbe verten fogva tartja a keletkezést és a megsem-
misülést.
Mégis emeljük ki ezen a helyen: van egy lényeges különbség a nemlétező
és a mozgás között. A nemlétező nemcsak elgondolhatatlan - mert mindig
vqlamit gondolunk, és soha nem a semmit - de nem is vehetjük észre a semmit
érzékszerveinkkel. A nemlétező kívülesik minden szempontból az emberi
megismerés határain. A mozgást viszont lépten-nyomon érzékelhetjük, ta-
pasztalati valóság ez; csak akkor jelent nehézséget ez a fogalom, ha egyszerű
tudomásulvétel helyett gondolkozni kezdünk róla éppen a hely (a tér) vagy
az idő problémájával kapcsolatban, amely elválaszthatatlan tőle.
Az az állítás, hogy a rajtunk kívüleső valóság ellentmondásos, annyit is
jelent, hogy az érzékszerveinkkel tapasztalható dolgok folytonos mozgásban,
változásban vannak. (Erre utalt már a föntebb idézett Melissos-töredék is.)

VII. ALÉTHEIA ÉS DOXA

Kiemeltük már a prooimion tárgyalása során, hogy az istennő, akire Parme-

nidés hivatkozik, előrebocsátotta: ,,Meg kell tudnod neked mindent, mind
a kerek Igazság rendíthetetlen szívét (fr. 1, 28-29), mind pedig a halandók
vélekedéseit, amelyekben nincs igaz megbízhatóság. De mégis meg fogod
ismerni ezeket is, hogyan kellett a látszatnak, amely mindent áthat, érvénye-
sülnie" (1. föntebb a 31. és 32. jegyzetet is). Ezek szerint a tanítás nemcsak
az igaz út eredményének a bemutatásából áll, hanem kitér a „halandók véle-
kedéseire" is, amelyre ezek nem az igaz úton jutottak el. (Emlékezzünk arra
is, hogy ugyanebben az összefüggésben, amikor az istennő üdvözölte a
megérkezett Parmenidést, kiemelte : ,, .. .nem rossz sors küldött téged erre az
útra- enei oűn cre µoi'ga KUK1l 1tQOŰ1teµ1te VÉecr9m -c'JÍvö' ő6ov - bizony távol
esik ez az út az emberek ösvényétől (fi yag &.n' &.v9gómrov SK-cóc; ná-cou fo-cív),
hanem a törvény és a jog", fr. 1, 26-28).
Valóban, amint ezt a prooimion előrebocsátotta, az igaz út tanításának
összefoglalása után áttér Parmenidés, illetőleg az istennő, akinek szavait a
költemény ismétli, arra, amit doxának, a halandók vélekedésének nevez:
56
 sv -cq> crot 1taúco mcr-cóv ')..,óyov ,;öt vóriµa
a.µcpi.~ a')..,riB-eíri~· öó~a~ ö' CL1tó wuöi:: ~QO'teía~
µáv9avi:: 1eócrµov sµ&v snécov ana-cri')..,ov a1eoúcov
(fr. 8, 50-51)

,,Ezzel befejezem a megbízható beszédet és a gondolatot az igazságról. Ez-

után ismerd meg a halandók vélekedéseit, hallgatva szavaim félrevezető
rendjét."
Gondolnunk kell itt mindenekelőtt arra a három útra, amelyről szó volt
már föntebb a parmenidészi tanítás ismertetése során. Ez a három röviden:
1. ,,a létező van" (vagy: ,,a nemlétező nincs")
2. ,,a létező nincs" (vagy: ,,a nemlétező van")
3. ,,a létező van is, meg nincs is" (azaz: az emberek „a létezést és a nemléte-
zést ugyanannak tartják, meg nem-ugyanannak is" = -có 1tÉAEtV 'tE 1eai. oÖK
dvat -caö-cóv vi::vóµtcr-cat 1eoö -caö-cóv ... fr. 6, 8-9)
Fontos, hogy világosan lássuk a három út különbözőségét. Az első az
ellentmondásmentes állítás útja, mert ezen az úton az alany (a „létező") és
az állítmány (,,van") ugyanazt mondja k_i. (Éppen e miatt az azonosság,
tautológia miatt semmitmondó az ilyen állítás. De erre itt most nem kell még
kitérnünk.) Ezt az első utat a logika később mint principium identitatist
tartotta számon.
A második viszont az az út, amelyen az alany és állítmány összekapcsolása
nyilvánvaló ellentmondást ad. Ez a principium contradictionis. Ezzel az úttal
nem kell a tanítókölteménynek részletesebben foglalkoznia, mert viszonylag
könnyű belátni ennek a lehetetlenségét.
Annál nehezebb a harmadik út leleplezése, mert ez tulajdonképpen a
,,harmadik kizárásának az elve", a „principium tertii exclusi" kellene legyen,
csakhogy ezt az emberek - a tévelygők, a „kétfejűek", ahogy Parmenidésnél
olvassuk- nem veszik észre. Azaz nem veszik észre az ellentmondást azokban
a fogalmakban és állításokban, amelyekkel megpróbálják leírni érzéki ta-
pasztalataikat. Hogy egy könnyű példát vegyünk elő: Látják és tapasztalják
pl. a mozgást, de nem lesz számukra tudatossá az, hogy amikor mozgásról
beszélnek, akkor igazában azt gondolják, hogy a mozgó test van egy bizonyos
helyen, és ugyanakkor nincs is ugyanazon a helyen. (Bár tudomásunk szerint
a paradoxonnak ez a formája Zénóntól származik, de feltesszük, hogy ugyan-
ez az értelme Parmenidés állításának is: ,,a létező . mozdulatlan" = aÖ'tUQ
a1eívriwv ... scnív, fr. 8, 26-27. Különben is úgy látszik, hogy Parmenidés
mindazokat az ellentmondásokat, amelyeket az eleai filozófia további kibon-
takozása során Zénón és Melissos az egyes fogalmakban kimutattak, közvet-
lenül a létező és nemlétező ellentétére vezette vissza. Szerinte a létező egy,
oszthatatlan, mozdulatlan és örökkévaló, azonos a gondolkozással magával,
és így tovább. Azok, akik ezeknek az állításoknak az ellenkezőjét vallják, ha
nem is tudatosan, de mindig fölteszik a létezőn kívül a nemlétezőt is.)
Ez éppen a harmadik út: az ugyanaz és nem-ugyanaz kritikátlan összekap-
csolása. Ennek a téves harmadik útnak az eredetét magyarázza a 8. töredék
következő két sora:

57
 µOQ<pU~ YUQ KU'Cé.9SV'CO OÚO yvcoµa~ ÖvoµÚ~StV
'ta>V µíav oü :x,escov fonv - EV q> 1tS1tA.avriµévot dcrív
(fr. 8, 53-54).

„Mert két alakot állapítottak meg - ti. az emberek - arra, hogy megnevezzék
véleményüket, bár egyet nem kell - ebben tévednek."
Ez az idézet a őó~a helyett ezúttal a szinonim yvcoµa-t használja. De ezen
éppenúgy nem kell fennakadnunk, mint ahogy azon sem, hogy egy másik alka-
lommal a nemlétező (µ11 öv) helyett semmit (µriöév) mond. Problematikusabb
ennél annak a körülírásnak az értelmezése, amit az idézet három szava juttat
kifejezésre: µoe<pa~ KU'Cé.9sv,:o oúo . Mit értsünk azon, hogy az emberek „két
alakot állapítottak meg" . .. ?52 Bár a két alakot az idézetre következő sorok
meg is nevezik: cp11,oyo~ ai9éewv rcue = ,,a láng éteri tüze", és vu~ aőafí~
= ,,a tudatlan éjszaka". De pusztán a két névvel még nem jutunk előbbre.
Közelebb visz bennünket a megértéshez, ha előbb a „megnevezés" (övoµá-
~st v) parmenidészi értelmét tisztázzuk az alábbiak alapján:

'CUU'COV ő' EO"'Cl. vodv 'CS Kai OÖVSKSV fon vóriµa .

oü yae livsu ,:ou Mv1:0~ EV cp rcscpancrµévov fonv
suericrst~ 'CO vostv· OUŐEV yae <ii> fonv ii Ecr'Cat
a11,11,o rcáes~ 1:0u Mv1:0~, Ercsi 'CÓ ys Moie' E1téőricrsv
OÖA.OV (lKÍVTt'CÓV 'C' i:;µsvm· 'Cq> 1tÚV'C' ővoµ(a) Ecr'Cat
őcrcra ~QO'tot Kmé.9sv,:o 1ts1tot.9ó'Cs~ sivat &A.rt.9fí,
yíyvscr.9at 'CS Kai ŐA.At;>cr.9-at, dvaí 'CS Kai oü:x,í,
Kai 'CÓ1tov 6,11,11,ácrcrstv őtá 'CS :x,eóa cpavov &µd~stv.
(fr. 8, 34-41).

,,Ugyanaz a gondolkozás és a gondolat tárgya ( = ami miatt van a gondolat).

Mert a létező (=valami) nélkül nem fogod megtalálni a gondolatot, amely-
ben ez (ti. a létező, a valami) kimondatik. Mert nincs és nem lesz semmi más
a létezőn kívül, miután bilincsbe verte a Moira ( = a Végzet istennő), hogy
egész és mozdulatlan legyen. Ezért minden csak név, amit az emberek adtak
( = megállapítottak), abban a hiszemben; hogy ez igaz, a keletkezés és a
pusztulás, a lét és nemlét (dvat 'CS Kai oü:x,í), a helyváltoztatás és a csillogó
szín ( = külső) fölcserélése."
Az a szinte „mitikus" körülírás, amely az előbb (fr. 8, 14) Dikéről, az
Igazság istennőjéről állította, hogy „bilincsbe verve fogva tartja és nem
ereszti szabadon" a keletkezést és megsemmisülést, ezen a most utóbb idézett
helyen a Végzet istennőről, a Moiráról mondja, hogy „megbilincselte" (E1té-
oricrsv) a létezőt, úgy kényszeríti arra, hogy „egész és mozdulatlan" legyen.
De mégse vezessen félre bennünket a „mitikus" körülírás. Mert a gondolat
megokolása mind a két esetben racionális, és mind a két alkalommal ugyan-
az. Ha ti. nem volna érvényes az, amit a Dikére és a Moirára - sőt legutóbb
a Végzetre, az Anankére - hivatkozva állít, hanem ennek az ellenkezője,
akkor ez azt jelentené, hogy a harmadik úton járunk, mert ebben az esetben
észrevétlenül is azt gondolnánk, hogy van is, meg nincs is, ugyanaz és nem-
ugyanaz egyszerre.
58
 Tanulságos azonban a legutóbbi idézet más szempontból is. Minden csak
név (náv-t' ővoµ(a) écr.m.), amit a harmadik úton járó halandók állapítottak
meg, abban a hiszemben, hogy ez igaz - mondja szövegünk. Pedig hát ezek
a „kétfejűek" (őíKeavot) a létezést és a nem-létezést állítják egyszerre. ,,Elbu-
tultak és vakok, tévelygők, ítélet nélküli tömeg, akik a létet és nem-létet
ugyanannak nevezik és nem-ugyanannak", (fr. 6,7-8).
A 8. töredék 38. sora tehát - ugyanúgy mint az 53- 54. sor - a névről
(illetőleg a nevekről) szól, amit a halandók állapítottak meg; hogy megnevez-
zék véleményeiket (µoe<pa~ Ka.t9evw öúo yvroµa~ óvoµá½etv) a „két alak",
amelyek közül egyre nincs szükség - sőt amely igazában nem is kell (oö x,eerov
fonv, fr. 8,54) - első látásra emlékeztet a lét és nemlét ellentétére. Ha erről
a kettőről lenne szó, mindjárt sejtenénk azt is, melyiket kell elutasítanunk.
A kérdés csak az: mennyiben szabad ugyanazt, vagy csak hasonló ellentétet
sejtenünk egyfelől a „láng éteri tüze" és a „tudattalan éjszaka" szembeállítá-
sában, másfelől a lét és nemlét ellentétében.
De mielőtt megpróbálnánk választ keresni erre a kérdésre szúrjuk itt közbe
még egyszer nyomatékosan azt, amit a tanítóköltemény első részével, a
szorosabb értelemben vett ontológiával kapcsolatban megállapítottunk. 53
A mindennapos tapasztalás, az érzéki észrevevés arról tanúskodik, hogy
a rajtunk kívül eső világ szakadatlan keletkezés és elmúlás, szoros összefüg-
gésben a mozgás minden elképzelhető formájával. Parmenidés számára azon-
ban mind a dolgok változása, mind pedig a mozgás elgondolhatatlan, mert
ezek a folyamatok ellentmondásosak: róluk gondolkozva - ha ezt nem is
mindig tudatosítjuk magunkban - nemcsak a létezőt, hanem a nemlétezőt is
létezőnek tartjuk. (Ez a harmadik út.) Az érzéki tapasztalás tehát nincs
összhangban a gondolkozás törvényeivel. Mert a gondolkozás és megismerés
mindig csak „valamire", azaz mindig csak „létezőre" irányulhat. Ezért Par-
menidés azt, amit érzékeinkkel tapasztalunk, látszatnak - vagy enyhébben
fogalmazva: gondolkozással felfoghatatlannak - minősíti. Azt követeli, hogy
az érzéki tapasztalás helyett gondolkozásunk törvényeit ismerjük el kötelező­
nek.
A világfolyamat azonban igazában mozgás, amely kizárja a merev (válto-
zatlan) létezést. A gondolkozás pedig olyan ítéletformákhoz kötött, amelyek-
nek elengedhetetlen alapja a változatlan, a „létező" . Mi emberek, mint a
világegyetem részei, ezzel együtt folytonos változásban vagyunk. Gondolko-
zásunk viszont meg akarja érteni a tapasztalati világot, ezért fogalmakat
alkot, amelyek, persze, mindig mögötte maradnak annak, aminek fogalmai.
Hozzá tehetjük ehhez : igazában fogalmaink sem változatlanok; időről időre
hozzáigazítjuk ezeket a világegyetem megismertnek vélt részeihez - abban a
reményben, hogy ezek ily módon majd pontosabb képet adnak a világról.
Parmenidés azonban ehelyett azt követeli, hogy csak a tisztára ellentmondás-
mentes gondolatot ismerjük el igaznak. Így jut el az üres tautológiához: ,,a
létező van". Ez az eleai filozófia negatív oldala .. .

59
 VIII. A LÁTSZAT KOZMOGÓNIÁJA

Mielőtt Parmenidés hozzákezdett volna az emberek félrevezető vélekedései-

nek, a doxának az ismertetéséhez, előrebocsátotta, miben áll a „kétfejűek"
tévedése: Abban, hogy azt a harmadik utat választották, amely egyszerre
akarja érvényesíteni a két egymásnak ellentmondó tételt: dvat -cs Kai oixí.
E kettő ellentétéhez hasonlít a világmagyarázatban a fény és sötétség ellenté-
te. Téves ez Parmenidés szerint azért, mert két formáról beszél egy helyett.
Ez azonban nem azt jelenti, mintha a kettő közül az egyik, pl. a fény jobban
megfelelne. A töredéknek azok a szavai, amelyek szerint „a kettő közül egy
nem kell" (fr. 8,54) nem állítanak választás elé.s 4 Maga a „fény" is attól
kezdve, hogy nevet kapott, és hogy része lett az érzéki tapasztalásnak, már
nem azonos a gondolati „létezővel" . Ezzel már a „fény" is, éppen úgy mint
ellentéte a „sötétség", a félrevezető látszat világába került.
De jóllehet gondolkozásunknak - és egyszersmind a tapasztalati valóság-
nak is - ez a két eleme, a fény és a sötétség - egyszersmind kibékíthetetlen
ellentét is, sohasem lesz az egyikből a másik, mégis minden dologban mindig
benne van e kettőnek a vegyülete. Ezt állítja a következő töredék:

aÖ'CUQ e1tstoit 1táv-ca cpáoc; Kai vó~ óvóµacnat

Kai 'CCL Ka'CU crq>S'CÉQac; ouváµstc; e1ti wtcrí 'CS Kai wic;,
1tUV 1tAfoV BCHtV Óµou cpásoc; Kai VUK'CÓ<; Uq>ÚV'COU
\'.crrov Ctµcpo-cégrov, e1td OUOS'CÉQcp µé'Ca µ11oév .
(fr. 9)

„Minthogy azonban mindennek neve fény és sötétség, ez is meg az is, ennek

a kettőnek a tulajdonságai (=képességei) szerint, minden fénnyel van tele és
sötét éjszakával, amelyek egymásnak megfelelnek (ti. a fény és az éjszaka az
egyes dolgokban), de a kettő közül egyik sem részesül a másikban. "ss
A „fény" és a „sötétség" csakugyan éppen olyan két egymást kizáró
ellentét, mint a létező és nemlétező. Ha viszont ez a kettő - amelyek közül
egyik sem megy át soha a másikba - mégis minden dologban mindig egyszer-
re jelen van - ezt állítja a legutóbbi idézet -, akkor ez azt jelenti, hogy az
emberek azt a téves harmadik utat választották, amelytől Parmenidés óvni
akart: ugyanaz és nem-ugyanaz.
A különös csak az, hogy a mi racionális okoskodásunk szerint az, amit
Parmenidés második és harmadik útnak nevez - éppenúgy mint az első, a
helyesnek tartott út is - tulajdonképpen csak a gondolkozásra érvényes, de
nem arra a rajtunk kívüleső anyagi világra, amelyet meg akarnánk érteni. Ha
mi ebben az összefüggésben „ellentmondásról" beszélünk, akkor ezt csak
gondolatainkra érthetjük. Ha mégis azt mondjuk, hogy a tapasztalati világ
ellentmondásos, akkor ez csak annyit jelenthet: gondolataink a tapasztalati
világról - ha nem előre elfogadott definíciókból indulunk ki - ellentmondáso-
sak. Mi azt a parmenidészi tételt is, amely szerint „a gondolkozás és a lét
ugyanaz",s 6 föntebb úgy interpretáltuk, hogy csak valamit (azaz mindig csak
létezőt) tudunk gondolni, ezért elgondolhatatlan a nemlétező. Parmenidés
azonban igazában túlmegy ezen az interpretáción: a gondolkozás és lét
60
azonossága az ő számára a fogalmak és a mögöttük rejlő anyagi valóság
azonosságát is jelenti. 57
Parmenidés kozmogóniája tehát - ha egyáltalán helyénvaló ez a kifejezés -
valami egészen más, mint a milétoszi kozmogónia volt. Thalés, Anaximand-
ros és Anaximenés valóban azt akarták megmagyarázni: hogyan és miből lett
a világ, a vízből~e, az apeironból, vagy a légneműből-e? Parmenidés viszont
azt állítja: az emberek két alakot (µoQ<pU~ 8úo) állapítottak meg, hogy nevet
adjanak véleményeiknek ('yv&µat): ,,fény" és „sötétség". A világ keletkezése
helyett a téves világkép, a doxa keletkezéséről hallunk. Két olyan egymást
kizáró dolognak, mint amilyen a létező és a nemlétező az összekeveréséből
- ilyen a fény és a sötétség - lett az érzékeinkkel tapasztalható, ezzel kezdő­
dött a doxa, a látszat. Ily módon a parmenidészi „kozmogónia" valójában
inkább ismeretelméleti teória. Fölismeri az emberi gondolkozásban az ellent-
mondást, de ebből nem azt a következtetést vonja le, hogy gondolataink a
világról nem a valóságot adják, ezt csak mint ellentmondásos látszatot
közelítik meg, ehelyett az érzékszervek útján közvetített világot magát minő­
síti látszatnak. Ezt foglalja össze a 19. töredék :58

oű'tro wi Ka'ta M~av ecpu 'táöe Kai. ví3v Mcn

Kai. µe'té1te't' U7tÓ 't0Úö€ 't€AeU'tTJO'OUO't 'tQU<pÉV'ta·
wt~ 8' ővoµ' lív.9-Qrortot Ka'té.9-ev't' faícrT)µov SKácr'tq>
(fr 19)

,,Így lettek a dolgok látszat szerint, így néznek ki, 59 így lesznek a jövőben,
és így végződnek majd, amiknek az emberek nevet adtak, minden egyesre
jellemzőt."
A „kozmogónia" tehát Parmenidésnél logikai és nem fizikai eredetű, köze-
lebb áll az ismeretelmélethez, mint a világmagyarázathoz. Mert ez a radikális
filozófia nem éri be a világ megismerhetőségének a tagadásával, magát a
tapasztalati világot minősíti látszatnak.
A „mitikus" képek, és maguk a mitológiai alakok - a Napleányok, Diké,
Moira és Ananké - ezek mind egy nagyon is racionális gondolatnak a
szolgálatában állnak, mint kifejezési eszközök. Ha valaki a mitológia felől
közeledik Parmenidés tanítókölteményéhez, mesterkéltnek, üresnek tarthatja
az egészet. Ennél összehasonlíthatatlanul színesebb, elevenebb nemcsak Ho-
méros, hanem még Hésiodos is. Ha viszont valaki a későbbi filozófia, Platón
vagy akár csak Zénón után veszi kezébe Parmenidés töredékeit, könnyen
archaikusnak, ódivatúnak, sőt akár érthetetlennek is minősítheti őket. Pedig
éppen Zénón dialektikus sokszínűségével, meglepő fordulatosságával szem-
ben rendkívül tömör és pregnans Parmenidés, még akkor is, amikor kifejezé-
sei súrolják a „mitikust".
*
E fejezet lezárásaként fel kell hívnom a figyelmet a következő kérdésre.
Hogyan függ össze az eleai látszatról szóló tanítás azokkal a felismerésekkel,
amelyekre e dolgozat I. fejezete utalt: Anaximandros nyomdokain? Az ott
megnevezett források szerint Parmenidés egyike lehetett a matematikai föld-
61
rajz előfutárjainak. (Van ennek némi nyoma a töredékekben is, 1. pl. a 21.
jegyzetet.) A kérdés csak az: Mit tarthatott ezekről a felismerésekről maga
Parmenidés? Az ő szemében ez is csak doxa volt talán?- Ezt korántsem kell
kizártnak tartanunk, ha arra gondolunk, hogy később Platón is csak a
matematikát tartotta igazán tudománynak; az egykorú természettudomány-
nyal szemben viszont többé-kevésbé bizalmatlan volt. Mint Sókratésszel
mondatta önmagáról: ,, ... a végén úgy látszott nekem, hogy ét;i. az effajta
vizsgálódásra abszolút képtelen vagyok" (-ri::11,eu-r&v oű-rros Eőo~a 1tQós -raú-
-rriv n)v <rKÉ'Jftv acpuiJs dvat ó:>s oöősv XQfíµa. ,,Phaidon" 96c).

IX. PARMENIDÉS ÉS HÉRAKLEITOS

Érintette már e dolgozat Bevezetése annak a két gondolkozásmódnak a

különbségét, amelyet röviden Parmenidés és Hérakleitos nevével fémjelezhe-
tünk. Anélkül, hogy kitérnénk a történeti-filológiai kérdésre: ,,Melyik a kettő
közül a korábbi?" - vegyük itt szemügyre még egyszer a két gondolkozásmó-
dot.
1. Parmenidés szerint a gondolkozás csak a létet tudja felfogni, mert
minden, amit elgondolunk, már azáltal, hogy elgondoltuk, ,,létező", ,,valami"
- függetlenül attól, hogy ennek a valaminek a létezése valóságos anyagi
létezés-e (a szó mai értelmében), vagy csak pusztán gondolati. A „létező" és
az „elgondolható" Parmenidés szerint egybeesnek.
2. A „létező" tagadása elgondolhatatlan, kívülesik mind a gondolkozás,
mind pedig az érzéki észrevevés határain.
3. Minthogy az érzékelhető anyagi világ létformája az állandó változás
(mozgás) ellentmondásos, ez a gondolkozás számára felfoghatatlan. Parmeni-
dés és · az eleaták erre az ellentmondásra utalva tagadták az érzékelhető
jelenségek valódiságát. Azt állították, hogy az olyan érzékelhető jelenségek,
mint a mozgás, változás, keletkezés, elmúlás, idő, tér stb. csak érzéki csalódá-
sok.
De az inkongruencia egyfelől az érzékelhető anyagi valóság állandó válto-
zása, mozgása, másfelől pedig a gondolkozás között kiinduló pontja volt egy
másik, az eleaival homlokegyenest ellenkező elképzelésnek is. Hérakleitos
követői az ellentmondásos anyagi folyamatok mellett tartottak ki, ők az eleai
filozófia „létezés" fogalmát vetették el. Erre mutatnak a következő, Platón
művéből vett idézetek :60
,,Annak a látszata, hogy valami van, vagy keletkezik, a mozgás következté-
ben áll elő". - ,,Semmiről sem állíthatjuk azt, hogy az, mint egy bizonyos fajta
dolog létezik, minden csak lesz valamivé; a létezés fogalmát, azt hogy valami
van, törölnünk kell."
Világos, hogy ez a tanítás ugyanabból indult ki, ami Parmenidésnél az
érzéki tapasztalás és a „logos" inkongruenciája. Hangsúlyozták ezt az ín-
kongruenciát az eleai filozófia ellenfelei is. ,,Nem szabad megtűmünk egyet-
len olyan szót sem, amely valamit megállapít (azaz: megállít)" - mondják.
,,Ha a valóságnak megfelelően akarjuk kifejezni magunkat, azt kell monda-
nunk, hogy a dolgok lesznek, hatnak, elmúlnak és változnak. Az viszont, aki
beszédében valamit megállapít (megállít), annak a veszélynek teszi ki magát,
62
hogy megcáfolják." - ,,Nem szabad azt mondanunk, hogy valami így van,
mert ha így van, akkor már nincs mozgásban. De ennek az állításnak az
ellenkezője, az ti. hogy nem így van, ez is lehetetlen; mert ez sem felel meg
a mozgásnak. Egyáltalán ennek a tanításnak az értelmében egy egészen
újfajta nyelvet kellene kitalálnunk."
Mint ezekből az idézetekből kiderül, Hérakleitos követői a nyelvet, azaz
tulajdonképpen a gondolkozást magát61 alkalmatlannak tartották arra, hogy
az anyagi valóság létformáját, a mozgást tükrözze. Mert a nyelv, illetőleg a
gondolkozás a dolgoknak mindig csak egyik vagy másik állapotát ragadja
meg, s ezzel azt a látszatot kelti, mintha a mozgás megállapodnék, holott a
valóságban ez sohasem következik be. A gondolkozás, a tudat (a nyelv) tehát
ekképpen nem a valóság tükörképe, hanem megfordítva: ennek az eltorzítá-
sa. Ezért Hérakleitos követőinek egy része le is mondott arról, hogy a nyelv
közvetítésével állítson valamit a valóságról. Mint Aristotelés összefoglalóan
jellemezte őket:
„Azt mondják, ez az egész világ mozgás, változás; ami pedig állandóan
változik, arról nem lehet igazat mondani. Mert ami minden viszonylatban
újra meg újra más és más lesz, arról semmit sem állíthatunk helyesen. Ebből
a· gondolatmenetből született meg az a túlzó tanítás, amelyet azok vallanak,
akik magukat Hérakleitos követőinek nevezik, mint pl. Kratylos, aki végül
már úgy gondolta, hogy semmit sem szabad mondania, csak az ujját mozgat-
ta. "62
Látjuk tehát, hogy a két ellentétes felfogásnak, Parmenidés és Hérakleitos
tanításának, van több közös vonása. Nemcsak abban egyezik meg a két
filozófiai iskola, hogy mind a kettő hangúlyozza az anyagi valóság, az érzék-
szerveinkkel tapasztalható dolgok szakadatlan változását, mozgását. Egy
bizonyos fokig hasonló úton járnak a gondolkozás megítélésében is. Parme-
nidés és az eleaták azt emelték ki, hogy az igaz állítás nem tűri az ellentmon-
dást. Csak azók a gondolatok lehetnek igazak, amelyekben nincs ellentmon-
dás, nincs mozgás. A helyes gondolatra tehát az ellentmondásmentesség, a
mozdulatlanság jellemző.
Hérakleitos követői viszont azt vallották: azért nem lehet gondolatainkkal
(állításainkkal) a valóságot tükrözni, mert minden állítás csak egy állapotnak
(mozdulatlanságnak) felelhet meg, holott a valóság szakadatlan mozgás.
Az eleai felismerés, a fogalmakban rejlő ellentmondás felismerése, proble-
matikussá tette a gondolkozást magát. Felmerült egyrészt a kérdés: hogyan
viszonylik egymáshoz a gondolkozás és a tapasztalati valóság. Másfelől
pedig megnyugtatóbb választ kellett találni arra: mennyiben ellentmondásos
vagy ellentmondásmentes a gondolkozás.

X. KITEKINTÉS

H a nem is történeti dokumentum Platón „Parmenidés" című dialógusa az

eleai filozófiáról, az a jellemzés, amelyet ebben Zénón saját művéről ad,
mindenesetre helytálló :
,, . ..ez a mű támogatni akarja Parmenidés tételét azokkal szemben, akik
gúnyt űznek belőle azáltal, hogy ha egy a létező, sok nevetséges és önmagá-
63
nak ellentmondó dolog következik e tételből. Az én művem viszont szembe-
száll azokkal, akik a sokat állítják (létezőnek), _és visszaadja a kölcsönt
kamatostul, azt akarva megvilágítani, hogy még nevetségesebb dolgok követ-
keznek az ő feltevésükből, hogy sok a létező, mint abból, hogy csak egy, ha
az ember kellőképpen végére jár a dolgoknak ... 63
Voltak már a kortársak között is olyanok, akik nem fogadták el Parmeni-
dés tanítását, és megpróbáltak rámutatni arra, hogy milyen nevetségesek
ezek az eleai tételek. Zénón paradoxonai pedig azt mutatják meg, hogy még
nevetségesebbek a parmenidészi tanítást tagadó állítások.
Nem szükséges részleteznünk itt a zénóni paradoxonokat, elég lesz rámu-
tatni arra, hogy nagy egészében ezek is Parmenidés módszerét alkalmazzák:
kimutatják azt a hallgatólagosan (és öntudatlanul!) elfogadott ellentmon-
dást, ami a megcáfolásra kiválasztott állítás mögött rejlik. Ez volt Parmeni-
dés módszere is. A lényeges különbség Parmenidés és Zénón között szinte
csak annyi, hogy Zénónnál nem találkozunk már azzal a mitológiai appará-
tussal, amely Parmenidésnél is csak külsőség, a kifejezés eszköze volt. Arra
sem tesz kísérletet Zénón, hogy úgyszólván „mitikus" magyarázatot adjon
(,,fény" és „sötétség") a doxa, a látszat keletkezésére. Neki elég annyi, hogy
rámutat az ellentmondásra abban az állításban, amelyet meg akar cáfolni.
Csakugyan igaza volna ezek szerint Parmenidésnek, Zénónnak és általá-
ban az eleatáknak abban, hogy minden fogalom és állítás mögött kimutatha-
tó az ellentmondás, és ezért mindegyik meg is cáfolható? Csak az olyan
semmitmondó tautológia volna megtámadhatatlan, mint „a létező van",
amelyben ti. az alany és az állítmány ugyanazt mondja? - Valóban, nem
sokkal az eleai iskola felvirágzása után az 5. századi szofisták ezt vallották:
,,in utramque partem disputari posse". .
De nem erre tanít az egyetlen megcáfolhtatlan tudomány, a matematika
példája. Nézzük csak meg közelebbről, miből áll a matematika megcáfolha-
tatlansága.
Mint közismert, Euklidés matematikája két egymástól élesen elváló részre
oszlik. Az egyik rész a matematika elvei, princípiumai. Ezeket Euklidés
definíciók, posztulátumok és axiómák néven sorolja fel. Olyan alapvető állítá-
sok ezek, amelyeket bizonyítás nélkül kell elfogadnunk. Azt a kérdést tehát,
hogy nem vezetnek-e még ezek az állítások is valamilyen ellentmondásra, a
matematikán belül nem tehetjük fel. Lássunk mind a három csoportra egy-
egy példát.
Euklidés első definíciója kimondja: ,,Pont az, aminek nincs része". Az egyik
posztulátum - értelem szerint - azt állítja: ,, Valamely eg)'eneshez egy rajta
kívül eső ponton keresztül csak egy párhuzamos húzható." Es az egyik axióma
szerint : ,,Ha két mennyiség külön-külön egyenlő egy közös harmadikkal - ha
tehát a=c és b=c, akkor a két mennyiség egymással is egyenlő", tehát a
feltétel értelmében a= b.
Nem így ítéljük meg a matematika másik részét, azt, amelyikbe a levezeté-
sek, tételek, szerkesztések tartoznak. (Pontosabban: a szerkesztések esetében
ezeknek a megokolására gondolunk.) E másik részben minden állítást bizo-
nyítanunk kell. A bizonyításnak pedig két formája lehetséges. Vagy azt
mutatjuk meg, hogy a bebizonyítandó állítás ( A est) következménye a már
64
elfogadott elveknek (princípiumoknak). Vagy ha ezt nem tudjuk azonnal
megmutatni, kiindulhatunk a bebizonyítandóval ellentétes állításból ( A non
est); ebben az utóbbi esetben azt kell kimutatnunk, hogy ez az állítás
ellentmondásra vezet, nincs összhangban az előre elfogadott elvekkel, ezért
nem igaz, vagyis az az állítás igaz, amelynek bizonyítását célul tűztük ki
( A est) .
Rávilágít a matematika példája arra is, miért tudta Zénón meghökkentő
paradoxonokkal védeni Parmenidés tanítását, amit az ellenfelek igyekeztek
nevetségessé tenni. Zénón ti. rámutatott az ellenfelek állításaiban rejlő ellent-
mondásokra anélkül azonban, hogy előre elfogadott elveket (princípiumokat)
állított volna föl.
Természetesen megcáfolhatók Zénón paradoxonai is, ha jól megválasztott
elveket veszünk alapul. A kérdés csak az: Mi volt Zénón célja? Vajon nem
egyszerűen arra törekedett-e Parmenidés védelmében, hogy rámutasson
azokra a fogalmakban és állításokban rejlő ellentmondásokra, amelyeket
igazában már Parmenidés is fölismert?
Ebben az utóbbi esetben azzal a megállapítással fejezhetjük be ezt az
áttekintést : az eleai filozófia - főként Parmenidés és Zénón - nemcsak az
anyagi folyamatok és a gondolkozás inkongruenciáját vette észre, és nemcsak
egyes fogalmak tisztázatlanságára (ellentmondásos voltára) figyelmeztetett,
hanem egyrészt előkészítette azt, hogyan építhető föl a legabsztraktabb
tudomány, a matematika, másrészt pedig rávezetett arra is: hogyan közelít-
hetjük meg jobban az anyagi világ leírását, ha ti. minél pontosabban megálla-
pítjuk, melyek azok a princípiumok, amelyekből bizonyítás nélkül kiindu-
lunk. (Így indul ki be-nem-bizonyított princípiumokból Archimédés is sztati-
kai és mechanikai jellegű munkáiban.)
Így lett az eleai filozófia már az ókorban fők€nt az euklidészi matematika
és Platón filozófiájának az előkészítője. - A másik jelentős görög gondolko-
zó, Aristotelés - amint erre mellékesen ez a dolgozat is célzott - nem Parmeni-
dés nyomdokaiba lépett, más utakon járt.

JEGYZETEK

1. Bibliográfia helyett csak az alábbiakra 3. Athen., XI 205 F: IlaQµEVÍOlJ µev

hívom fel a figyelmet: K. Reinhardt:
Parmenides und die Geschichte der gr.
Philosophie. Bonn 1916 (2. kiadás
1959); G. Calogero: Studi sull'Eleatis-
mo. Roma 1932; M. Untersteiner:
Parmenide. Testimonianze eframmen-
ti. Firenze 1958. La scuola eleatica
(La Parola del Passato. Rivista di
Studi Antichi. vol. XLIII Napoli
1988 (22 szerző cikke).
2. Diogenes Laertios: De clarorum phi-
losophorum vitis, dogmatibus et
apophthegmatibus libri decem. Ed. C.
G. Cobet, Parisiis 1878. IX 3.
yó.Q Kai €A.9Eiv dc; Aéyouc; -róv t06
IlM-rcovoc; ~COKQÚ'tTJV µóAtc;,; lÍ"-tKía
CJU"fXCOQEl, OUK roc; Kai 't0t0Út0Uc; d -
1teiv ii <LKoí3crat Aéyouc;.
4. Herodotos 1. 163- 169
5. IX 3,23.
6. Ebd. 21 : öµcoc; ö' oöv <LKoúcrac; Kai
Xevocpávouc; oÖK TJKOAoú.911crev aö-
't<t).
7. Reinhardt o. e. p. 100.
8. 0 . e. IX 3, 21. 1tQ&t0c; öe oöt0c; 'tl]V
yfív CL7tÉ<patVE crcpatQOEtÖfí Kai ev µÉ-
crqi Keicr.9at.
9. 0. e. VIII 48: 'tÓV OŐQUVÓV 7tQ©'tOV
65
 óvoµácrm (seil. IIu9ayÓQTtV) ,cócrµov
,cai -r1)v yfív cr-rQoyyúATtV. c:oc; öt 01,-
Ó<pQacr-roc; IlaQµ1>vÍóTtV.
10. Strabon C 94: <pTtcriöi] ó Ilocr1>törovt-
oc; -rfíc; dc; név-ri, t;rovac; ötatQÉcri,roc;
&QXTtYűV yi,vfo9m IlaQµ1>ví8~v,
an· l,cdvov µEV crxi,öóv n ÖmA.acrí-
av &1to<paív1>tv 'tű 1t1cá-roc; -r1)v öia,ci,-
,cauµÉvTtV [-rfíc; µi,-ral;u -r&v 'tQ01tt1C&v]
ú1t1>Q1tí1ttoucrav é,ca-rÉQrov -r&v 'tQ07tt-
,c&v dc; 'tű t1C-rűc; ,cai 7tQűc; -raic; i,u,c-
QÚ'tűtc;.
10a. A későbbi ókor a régi filozófusok
tanításait, véleményeit - öól;m - is-
kolai célokra kézikönyvekben állí-
totta össze. Az ilyen gyűjtemények
szerzői a doxographusok. Ezeket
foglalja össze H . Diels híres műve:
Doxographi graeci. Berlin 1879,
majd e munka nyomán: ,,Die Frag-
mente der Vorsokratiker" (8. kiadás
1956); ezt az utóbbi munkát a kö-
vetkezőkben Diels-Kranz néven idé-
zem.
11. Aet. III 11, 4: IlaQµ1>ví8Ttc; 1tQ&toc;
&<pmQtcr1> -rfíc; yfíc; -rouc; oi,couµévouc;
-rónouc; Ú1tű -raic; öucri t;rovmc; -raic;
'tQ01tt1Caic;. (Diels-Kranz 28 A 44 a).
12. Strabon C 95.
13. Aristot.: De caelo B 13.295 b 10 : dcri
öé -rivi,c; oi 8ta. -r1)v óµotótTttá <pacrtv
aü-r1)v (scil. -r1)v yfív) µÉvf:t v &cr1t1>Q
-r&v &Qxaírov 'Aval;íµavÖQoc;, µa1c-
1cov µtv oö9tv &vro 11 ,cá-rro 11 i,ic; -ra.
1tAáyta <pÉQf:cr9m 1tQOCTT]1Cf:tv 'tűV tni
-ro6 µfoou ÍóQUµÉvov ,cai óµoíroc;
1tQűc; -ra foxa-ra sxov.
14. Diogenés Laertios II 1: µscrTtV -ri, -r1)v
yfív ,cdcr9m KÉV'tQOU -rál;tv tnéxou-
crav oöcrav cr<patQOf:tÖfí ...
15. Mind a hármatl. H. Diels-W. Kranz.
12 Anaximandros A l, 2, 4.
16. Ez a mondat pontos fordítása Euse-
bios (P. E. X 14,11) szövegének: oű­
-roc; 7tQ&toc; yvroµovac; 1CU'tf:CJ1Cf:ÚUcrf:
7tQűc; 8táyvrocrtv 'tQ01t&v -ri, ft1cíou ,cai
~Qóvrov ,cai C:OQ&v ,cai icrTtµ1>Qíac;.
17. A. Szabó-E. Maula: Enk/ima. Unter-
suchungen zur Frühgeschichte der
griechischen Astronomie, Geographie
und der Sehnentafeln. Athen 1982.
66
18. t;rovll f:ŰlCQUtoc;, pl. Strabon C 94.
19. Pl. Euclides Phaenomena bevezetésé-
ben.
20. Cf. Ptolemaios: Almagest II 6; a 33.
szélességi kör 66° 8' 40" -re az Egyenlí-
tőtől.
21. Emlékeztessünk itt arra is, hogy az
egyik Parmenides-töredék szerint (B
fr. 14, Plut. ad. Colot. 15 p. 1116 A)
a Hold a Föld körül kering, egy má-
sik meg (B fr. 15, Plut. defac. lun. 16,6
p. 929) azt emeli ki, hogy a Hold a
Naptól kapja fényét. Ez a két töredék
már önmagában is arra vall, hogy
Parmenidés számára nem volt kö-
zömbös a korabeli asztronómia.
22. Adv. math. VII 111 sq. Diels-Kranz
gyűjteményében az első fr.
23. Ilyen negatív az ítélete pl. L. Hat-
vanynak: Die Wissenschaft des Nicht-
Wissenswerten. Léipzig 1909, 19 squ.
24. Legutóbb részletesen interpretálta ezt
a részletet M. M. Sassi: La scuola
eleatica (1. föntebb az 1. jegyzetet)
383-396.
25. Cf. Reinhardt 33 squ.
26. ,,Phaidros" 246: ,,Hasonlítsuk a lel-
ket szárnyas fogat és kocsisa születés-
től összenőtt erejéhez (Kövendi Dé-
nes fordítása): fotKÉ-rro 61) cruµ<pÚ't(fl
öuváµi,i ú1to1ttÉQOU t;i,úyouc; -ri, ,cai
ftvtÓXffl•
27. ,,Parmenides. Lehrgedicht. Griechisch
und deutsch von H. Diels. Mit einem
Anhang über griechische Thüren und
Schlösser". Berlin 1897.
28. ,,Himmels- und Höllenfahrten von
Horner bis Dante" in: Neue Jahrbü-
cher für das klassische Altertum, Ge-
schichte und deutsche Literatur. 25.
1922.
29. G. Foti-G. Pugliese Carratelli: Un
sepolcro di Hipponion e un nuovo testo
orfico. in: La Parola del Passato 29
(1974) 108-126
30. B. Feyerabend: Zur Wegmetaphorik
beim Goldbliittchen von Hipponion
und dem Proömium des Parmenides.
in: Rhein. Museum 127 (1984) 1-22.
31. A öól;m szót ebben az összefüggésben
vélekedésekkel fordítom, de ne felejt-
 sük el, hogy ugyanez a szó Parmeni-
dés szövegében a „látszat" is
32. Cf. Reinhardt o. c. 5-10.
33. Parmenidés szerint „a nemlétező el-
gondolhatatlan", de nem így az eleai
filozófia továbbépítésében, Platón
Parmenides c. dialógusában
34. Stromateis VI 23.
35. Sextus VII 114: Kai E1ti 'tÉAEt ngocr-
8tacracpd 'tó µT] 61':iv aicr.9iJcrEcrt
7tQOO'ÉX,ElV &.na 't!p Mycp.
36. Diels-Kranz, 30 Melissos B fr. 8.
A töredék az Aristotelést magyarázó
Simpliciusnál (de caelo 558,19) ma-
radt fönn.
37. Procl. in Tim. I 345, Diehl.
38. Fr. 6 (Diels-Kranz) = Simpl. Phys.
117, 2
39. Cf. Reinhardt o. c. p. 59.
40. A hagyományról tájékoztat nemcsak
Diels-Kranz B fr. 7-8, hanem ugyan-
így M. Untersteiner o. c. 136 squ.
41. A szöveget javította Reinhardt o. c.
42. (Ugyanez a jegyzetszám megis-
métlődik fönt a töredék magyar for-
dításában is.)
42. Cf. föntebb 23. jegyzet.
43. Zenon B fr. 4 (Diog. Laert. IX 72): 'tó
Ktvoúµ1,vov oű't' EV <fl fon 'tÓ1tcp
KtVEi'tat OŰ't EV (p µT] fon.
44. Theogonia 27-28: \'.6µ1,v \j/EÚÖEU 1toA-
M AÉyEtv E'túµotcrtv óµoia, töµEv 6',
Eh' ESÉ11,roµ1,v, Ő.ATj.9fo YTJQÚcraoSat.
45. Her. I 30.
46. Eucl. Elem. I 1. definíció: ETjµgióv
fon v oú µÉgoc; oü.9Év.
47. Platon: Resp. 525-526: 7tEQi rnú'trov
AÉyoucrtv, d>V 8tavoTJ.9fívm µóvov Ey-
x,rogEi, li11,11,roc; 6' oööaµ&c; µE'tUX,ElQÍ-
~E0.9at 6uvmóv.
48. Fr. 8, 22-25 :
ou6i; 6tatQE'tÓV fonv, tnEi niiv fo-
'ttv óµotov·
oÖÖÉ n tfj µiinov, 'tó KEV Ei'.gyot
µtv O'UVÉX,E0'.9at,
ou6É n X,ElQÓ'tEQOV, niiv 6' llµ1tAE-
óv fonv Mvrnc;.
't<p ~uvEx,tc; niiv tcrnv· Mv ya,g Mv-
n 7tEAÚ~Et.
49. Diels-Kranz 13 Anaximenes A 6
(Plut. Strom.): y1,vviicr.9aí 'tE náv'ta
KU'tU nva 7tÚKV(OO'tv 'tOÚ'tOU Kai 1tá.-
A,ty &,gaírocrtv.
50. Aristot. : Phys. Z 9.239 b: 'tÉ't'tUQE<; 6'
dcriv oi Myot 7tEQi KtvT)O'Eroc; ZiJvro-
voc; oi 1tUQÉX,OV'tE<; 'ta<; 6ucrKOAíac; 'to-
ic; Moucrtv.
51. Diels-Kranz 29 Zenon A 2 (Suda-
lexikon) : 'tOU'tÓV cpacrtv EÓQÉ'tTJV 1,{vm
'tfíc; 6taAEKnKfíc;.
52. A fordításhoz cf. Diels-Kranz p. 239,
Reinhardt p . 69 és Untersteiner p .
151.
53. Cf. W. Capelle: Die Vorsokratiker.
Die Fragmente und Quellenberichte
übersetzt und eingeleitet. Leipzig
1935.
54. Cf. Reinhardt, p. 70.
55. Az eredeti szinte lefordíthatatlanul
bonyolult. A magyar szöveg csak
megközelíteni próbálja az eredetit.
56. Cf. Diels-Kranz 28 Parmenides B fr.
3.
57. Reinhardt, p. 32: ,, ... das wesentliche
Merkmal dieser Lehre ist, daB sie die
Stoffe und Begriffe standig ineinan-
der übergehen und überflieBen lii.Bt,
als überhaupt erster Versuch beg-
rifflichen Denkens. So haben wir
auch bei den Stoffen ebenso sehr an
ihre begriffiiche Bedeutung mitzuden-
ken, wie bei den Begriffen an das
Stoffiiche."
58. Simplicius: De caelo 558,8.
59. Az eredeti itt tulajdonképpen az dvm
igét használja, jeléül annak, hogy még
a „látszattal" kapcsolatban sem sike-
rült megkerülnie ezt az állítmányt.
60. A fenti idézetek megtalálhatók Pla-
ton: Theait. 153, 157 és 183 A-B he-
lyeken.
61. Az ókori filozófia még nem tett min-
dig éles különbséget a gondolat és
nyelvi kifejezése, a nyelv között. Mind
a kettőt jelentheti a Myoc; szó, bár
Parmenidés 1. töredéke 34---36 sorai-
ban a nyelv y')...,&aaa- értvén ezen
mind a testrészt, mind a beszélt nyel-
vet, míg a gondolkozás inkább: M-
yoc;
62. Aristot.: Metaphysica 5.1010 a 7.
63. Parmenides 128 c.
67
 TARTALOM
CONTENTS / INHALT / TABLE DES MA TIERES
AIATPIBH
Szabó Árpád
PARMENIDES / 3 AZ ELEAI PARMENIDÉS / 37
Fehér M. István
THE EARLY HEIDEGGER / 69
Ferge Gábor
EMENDATIONS TO THE REINTERPRETATION OF ARISTOTLE'S
IDEA OF TO TI HN E/NA/ / 97
Helmuth Vetter
HEIDEGGERS DENKEN IM LICHTE MYSTISCHER ÜBERLIEFERUNG / 157
HEIDEGGER GONDOLKODÁSA A MISZTIKUS HAGYOMÁNY FÉNYÉBEN / 171
Gausz András
BÉKEÜNNEP. HÖLDERLIN ÉS A KLASSZIKUS NÉMET FILOZÓFIA / 185
Jejfrey K. Só?eau
RESTORING WONDER THROUGH THE THINGING OF THINGS: HEIDEGGER'S
RESPONSE TO HERACLITUS / 221
Tom Rockmore
HEIDEGGER'S POLITICS AND FRENCH PHILOSOPHY / 233
. Erling Skorpen
KANT'S INDIRECT DUTY TO SECURE HAPPINESS / 255

l:XOAH
Szabó Árpád
PLATÓN ÉLETE / 279
Gausz András
NIETZSCHE AND KANT / 307
Juhász Anikó
SEIN UND LYRIK (RILKE - HEIDEGGER - ÁGNES NEMES NAGY) / 331
LÉT ÉS LÍRA (RILKE - HEIDEGGER - NEMES NAGY ÁGNES) / 369
Gyenge Zoltán
EXISTENZ UND EWIGKEIT / 395 A MEGÉRTETT IDŐ / 417

META<I>PAI:Il:
F. W. J. Schelling
ERLANGENI ELŐADÁSOK / 437
( Részlet. Ford. Gausz András)

KPITIKH
Határ Győző
THE RIGHT TO SANITY / 463
Szabó Árpád
~YNAMIE. EIN MISSVERSTANDENER FACHAUSDRUCK BEI ARISTOTELES / 473
' Fehér M. István
NEMZET, FILOZÓFIA, TUDOMÁNY / 495
Christoph Jamme
,,IST DENN JUDAA DER TUISKONEN VATERLAND?"
DIE MYTHOS-AUFFASSUNG DES JUNGEN HEGEL / 541
Kalmár Zoltán
MAGÁNYOS FILOZÓFUSOK (RECENZIÓ) / 563
Ferenczi Szabolcs
ERGANZUNG ZUR HEIDEGGER-BIBLIOGRAPHIE / 569
KIEGÉSZÍTÉS A HEIDEGGER-BIBLIOGRÁFIÁHOZ / 579
Flaisz Endre
SAINT THOMAS D'AQUIN EN HONGROIS / 589
A MAGYAR VONATKOZÁSÚ SZENT TAMÁS-IRODALOM (BIBLIOGRÁFIA) / 611
Gyenge Zoltán- Vidó T. János
TEMATIKUS FILOZÓFIAI KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE / 633

l:YNO'l'Il:
Ferge Gábor
ABOUT THIS JSSUE / 643 ÜBER DIESES HEFT / 649 E SZÁMUNKRÓL / 655
 CONTENTS
INHALT / TABLE DES MATIERES
AIATPIBH
Árpád Szabó
PARMENIDES / 3 PARMENIDES OF ELEA / 37
István M. Fehér
THE EARLY HEIDEGGER / 69
Gábor Ferge
EMENDATIONS TO THE REINTERPRETATION OF ARISTOTLE'S
IDEA OF TO TI HN EINAI / 97
Helmuth Vetter
HEIDEGGERS DENKEN IM LICHTE MYSTISCJ:IER ÜBERLIEFERUNG / 157
HEIDEGGER'S THOUGHT IN THE LJGHT OF MYSTICAL TRADITION / 171
András Gausz
PEACE FESTIVAL. HÖLDERLIN AND CLASSICAL GERMAN PHILOSOPHY / 185
Jejfrey K. Soleau
RESTORING WONDER THROUGH THE THINGING OF THINGS: HEIDEGGER'S
RESPONSE TO HERACLITUS / 221
Tom Rockmore .
HEIDEGGER'S POLITJ_CS AND FRENCH PHILOSOPHY / 233
Erling Skorpen
KANT'S INDIRECT DUTY TO SECURE HAPPINESS / 255

I:XOAH
Árpád Szabó
PLATO'S LIFE (A BIOGRAPHY OF PLATO) / 279
András Gausz
NIETZSCHE AND KANT / 307
Anikó Juhász
SEIN UND LYRIK (RILKE - HEIDEGGER :-- ÁGNES NEMES NAGY) / 331 .
BEING AND LYRICS (RILKE - HEIDEGGER - ÁGNES NEMES NAGY) / 369
Zoltán Gyenge
EXISTENZ UND EWJGKEIT / 395 JIME UNDERSTOOD / 417

METACl>PAI:II:
F. W. J. Schelling
LECTURES IN ERLANGEN / 437
(Excerption. Translated into Hungarián by András Gausz)

KPITIKH
Viktor Határ
THE RIGHT TO SANITY / 463
. Árpád Szabó
11YNAMU:. EIN MISSVERSTANDENER FACHAUSDRUCK BEJ ARISTOTELES / 473
István M . .Fehér
NATION, PHILOSOPHY, SCJENCE / 495
Christoph Jamme
,,IST DENN JUDAA DER TUJSKONEN VATERLAND?"
DJE MYTHOS-AUFFASSUNG DES JUNGEN HEGEL / 541
Zoltán Kalmár
LONELY PHILOSOPHERS (RECENSJON) / 563
Szabolcs Ferenczi
ERGANZUNG ZUR HEIDEGGER-BIBLIOGRAPHIE / 569
COMPLEMENTATJON OF THE HEIDEGGER-BIBLIOGRAPHY / 579
Endre Flaisz
SAINT THOMAS D'AQUJN EN HONGROIS / 598
SAINT THOMAS AQUJNAS IN HUNGARIAN (BIBLIOGRAPHY) / 611
Zoltán Gyenge-János T. Vidó
THEMA TIC REVIEW OF PHILOSOPHICAL BOOKS AND PERJODICALS / 633

I:YNO'l'II:
Gábor Ferge
ABOUT THIS JSSUE / 643 ÜBER DIESES HEFT / 649