2202.

90

. i

fes j-.-Av-Sg-y. i
- ; ; ;

:■ I ;

7i
aw
:W;
‘
■ .
lii
1*1
Hpfei: • .
SST-I :
y

sa :
V \ •
;

I*
;

1#

¿6 V

1
gäSi
 I

!:

■y

I
>•»

«
p
 '( ' t. " " Tv-’'•' 38s

ti
280.390
1AI KÉZIKÖNYVEK

J
V

1! Il DEnïElKill 101
(A BÉKE JOGA)

IRTA:
IRK ALBERT
egyetemi tanár

i
X F
.A *
«_ ***
A Y «<
.

®ï; :

BUDAPEST 1923
PFEIFER FERDINAND (ZEIDI.ER TESTVÉREK)
NEMZETI KÖNYVKERESKEDÉSÉNEK KIADÁSA
 Diplomáciai kézikönyvek.
Magyarország függetlenségének el­
ismerése szükségessé tette azt, hogy a kül­
ügyi képzés szempontjából nélkülözheted I A
len segédkönyvek a magyar ifjúságnak és I **
a müveit közönségnek rendelkezésükre
bocsátassanak.
Ezt a hézagpótló munkát vállalta el
a Magyar Külügyi Társaság, mikor a ki­
adó áldozatkészségével, a jelen sorozat
meg-
indítását lehetővé tette.
Bevezető kötetként Irk Albert egye­
temi tanárnak a békeszerződéseken nyugvó
Uj Nemzetközi Joga kerül a nyilvánosság
ele az egyetemi hallgatóság és az érdek-
lodo nagyközönség rendflk ezésére.
További kötetekként tervbe van véve I
a Duna nemzetközi joga (Hajnal Henrik I
/
dr.), a diplomáciai történelem kézikönyve
(Horvath Jenő dr.), a diplomáciai ügyvitel I
es a külpolitika nagy kérdéseinek szakszerű I
ismertetése.

Magyar Külügyi Társaság. I

I
■
:
#

DIPLOMÁCIAI KÉZIKÖNYVEK
I I.
k. tt
o
el- I
cül- -

tet-
és
AZ ÚJ NEMZETKÖZI JOG
kre (A BÉKE JOGA)

ki-
eg- IRTA :
IRK ALBERT
ye- egyetemi tanár.

Vó
;ág
;k-

ve
•ik I
I
ve )
*el Jí
rü Ii

j BUDAPEST. 1922
PFEIFER FERDINAND (ZEIDLER TESTVÉREK)
NEMZETI KÖNYVKERESKEDÉSÉNEK KIADÁSA

J
 séi

kö
kü]
nyi
sze
©

neu
bog
jog
kÖ2
nen
CD
CQ

zetl
.1

CO
CD
on

hiái

:
meg
I
-

jog
^

*
<-Tv

tA l

4
ei

i zets
!
I

így
ne hí
helé:
Fővárosi nyomda rt. állar
.

I I
■
 «
i

ELŐSZÓ.
A világháború előtti nemzetközi jog fejlődé­
sének csak gyermekkorát élte.
Az államoknak szervezetlen nemzetközi jog-
közössége, a nemzetközi szabályok szankciónél­
külisége, a nemzetközi önsegély korlátlan érvé-
ny csillése, a nemzetközi viszályok elintézésére
szervezett állandó nemzetközi bíróság hiánya, a
nemzetközi jognak oly ■. 11 f ogyatkozásai voltak,
hogy indokolt volt a kérdés: létezik-e nemzetközi
jog nemzetközi anarchia mellett, van-e nemzet­
közi jogszabály szervezett nemzetközi hatalom és
nemzetközi szankciók nélkül, lehetséges-e nem­
zetközi jogrend kötelező nemzetközi bíráskodás
í hiányában?
A világháború állami és egyéni katasztrofális
megpróbáltatásainak hatása alatt a nemzetközi
jog fejlődésének új fázisához jutott.
* Ránk nézve, magyarokra bármennyire is vég-
; zetszerűen szomorúak a pá|rto¿ békeszerződések s
így ezen szubjektív szempont bárhogyan is meg­
nehezíti a bennük foglalt jogelvek objektiv érté-
I kelését, az elfogulatlan kritikának mégis meg kell
.. állapítania, hogy azok a nemzetközi jogot csak
'
1
4

részben fejlesztik tovább, részben azonban telje­

sen új 'nemzetközi jogelveknek adnak életet. Úgy,
hogy rövidség okából a két hágai egyezménnyel
fejlődésében lezárult nemzetközi jogot : régi
n emze tközi jognak, a párisi békeszerződé­
sek életbelépte óta érvényben levő, fejlődésének
első fázisához érkezett nemzetközi jogot: ú j
nemzetközi jognak nevezhetjük.
Sajnosán nélkülözi minden érdeklődő, de kü­
lönösen a jogász ifjúság, hogy hiányzik a végbe­
ment változás tisztázása, az új nemzetközi jog nei
általános tanainak a megállapítása. Az irodalom zös
ma úgyszólván kimerül a békeszerződésekben fog­ ver
lalt megállapítások gazdasági, politikai hatásainak
kutatásával, a háttér diplomáciai történeti megvi­ res:
lágításával, de nincs kellő figyelemmel igazán nen
nemzetközi jogi vonatkozásaira, a bennök levő pai
jogtételek és jogéiveik jogászi tisztázására. ZÖSÍ
¡Kedves kötelességemnek teszek tehát akkor getr
eleget, mikor a nemzetközi jog rövid összefogla­
lását közrebocsátom. Különös súlyt fektettem, fokc
még ily szűk keretek között is, a nemzetközi jog kialí
új kérdéseinek érintésére, hogy addig is, míg a értél
Külügyi Társaság megbízásából) készülő, rendszc- suláí
rés Nemzetközi Közjogom megjelenhetik, a tanuló pai í
ifjúság azokkal megisimerkedhessék, a szakkritika amer
pedig a felvetődött új problémák nemzetközi jogi lamo
tisztázásának útját egyengesse. az et
Budapest, 1922 pünkösd hava. Úgy
annyi
 telje-
Ugy,
rmyei
régi
!
ződé-
5 ének
: új
BEVEZETÉS.
A nemzetközi jog fogalma, felosztása és
e kü- torrásai.
égbe- Az államok közötti viszony természete a rég/
jog nemzetközi jogban. A régi nemzetközi jog joglkö-
[alom zossege, a népek családja (famille des nations) szu­
i fog­ verén allamok szabad társulásából keietfcezett.
ainak Minthogy pedig ez kezdetben az európai ke-
legvi- resztény szuverén államok asszociációja volt, a
fazán nemzetközi jogot hosszú időn keresztül az „euró­
levő pai koncert“-,be, a „keresztény kultúr- vagy jogkö-
zosság'-.be tartozó államok jogaként halljuk
emle-
ikkor getni.
ogla- De az államok közötti nemzetközi forgalom
ttem, okozatas kifejlődése, a nemzetközi világgazdaság
i jog ktalaknlasa, az ideális kultur- és reális gazdasági
íg a értekék kicserélésének szükséglete ■_
az államok tár-
dsze- sulási folyamatát továbbfejleszti. így
a nem euró-
inuló pai államok közül legelőbb (1873-ban) az észak-
'itika amerikai Egyesült-Államok, a nem-keresztény ál- -
jogi amo' közül pedig (1856-ban) Törökország lép be
“ eu/6pai kereszt™y államok jogközösségébe
Úgy hogy az, a háború előtt, 21 európai és
ugyan-
annyi amerikai, Japánnal együtt tehát
összesen:
6

43 államot foglalt magában és az abba való belé­

pés a többi államok előtt is „nyitva“ volt,
A nemzetközi jogközösség éppen azért, mert
szuverén államok szabad társulásán ól kern ukeze it,
nem ismert semmi organizációt. Abban minden
állam megőrizte elvileg a maga szuverénitását,
egyetlen állam sem ismert el maga felett érvénye­
sülő magasabb akaratot.
Az államok közötti eme laza kapcsolat addig
állott fenn, amíg az államok, és elsősorban a nagy­
hatalmak, érdekei egymással szembe nem kerül­
tek. így szakítják meg ismételten a nemzetközi
béke uralmát véres nemzetközi konfliktusok és
bomlik fel a nemzetközi jogközösség, mikor e j
szervezetlen közület nagyhatalmi tagjai iegyve- j
reikre bízzák a köztük támadt nemzetközi viszály |
elintézését.
Éppen azért, mert az államok jogközössége \
nélkülözött minden szervezettséget, mert annak I
fenn vagy fenn nem maradása az államok szuve- I
rén akaratelhatározásától függött, az államok kö- I
zötti viszony, amint a nemzetközi jog írói egy- |
hangúan elismerik, anarch i s z t i k u s terrné- j
i I
szetű volt.
A jogrend előfeltétele az objektiv jog által s
való megkötöttség.
Primitiv társad almiak rendezetlenségét, anar­ i:
chiáját akikor váltja fel a társadalmi konszolidált - j
ság, -a társas rend, mikor az egyének korlátlan [
 7
jelé-
szabadságát egy rendező felsőbb akarat a felis-
mera közös társadalmi célok megvalósítására szá­
nért
bályozza, megköti. És fejlett államok akkor sü-
zett, lyednek vissza az állami rend magaslatáról az
idén
anarchia mélységébe, mikor a legfőbb hatalom
vsát, Összefogó ereje megszűnvén, elemeire bomlik,
nye-
vagyis egyes társadalmi osztályok vagy az egyé-
nek maguk válnak szuverénekké.
ddig
Minden államnak szuverén akaratelha táro-
agy-
zási képessége más államokkal szemben termé-
erül-
szetszeruen csakis nemzetközi anarchiához s nem
közi
nemzetközi jogrendhez vezethetett.
: és
r e A nemzetközi jog fogalma. Nemzetközi jog
yve- alatt ezen jogközösségen belül levő államok egy­
izály másközti viszonyaira vonatkozó szabályok összes­
ségét értjük.
sége A nemzetközi jogot a külföldi irodalomban
inak meg ma is sokan előszeretettel: a nemzetek jogá-
uve- nak (így a franciában droit des gens-nak, az angol­
kö- ban law of nations-nek, a németben Völkerrecht-
e,gy- LC(V lS^o-) neveziK. Ezen, a római jog jus gentiu-
rmé- mára emlékeztető, de azzal semmiféle rokonság-
ban nem álló teiminologiának' kétségkívül tenmé-
által szetjogi eredete van. Úgy, hogy a jus naturale
iránnyal szembehelyezkedő, a pozitív nemzetközi
mar- ¡ irányt képviselő Zouchäus már a 17. században a
dfdt- jus ínter gentes fogalmi megjelölést ajánlja.
3 ti an Az újkori demokrácia népszuverénitás el-
8

mêle ti alapja ¡ama régebbi elnevezésnek látszik 1

kedvezni, mint a párisi békeszerződésekben életre - j
hívott legújabb államszövetségnek: a Nemzetek r
Szövetségének hivatalos« elnevezése is mutatja. A r
fejlődés iránya kétségkívül abban mutatkozik, r
hogy az államok egymásközti viszonyainak szabá­ r
lyozásába minél hathatósabb beleszólása legyen az
államok politikailag jogosult népének, de ma még 1
távol vagyunk attól, hogy ezek szabályozóiul ma­ 1
gukat a népeket tekinthetnők. Miért is, ha az ál­ j
lamok egymásközti viszonyaira vonatkozó szabá­
i r
lyok megjelölésére, a fogalmat fedő helyes termi­
nológiát akarunk használni, az államközi jog vagy a
maradva a régi magyar terminológia mellett, nem­ \
zetközi jog elnevezést kell megtartanunk. r
A nemzetközi jog éppen úgy, mint a nemzeti n
jog, két nagy ágra oszlik : nemzetközi k ö z-
jogra és n emze t k ö z i m a g á «n j o g r a. I
d
Nemzetközi jog alatt ¡közönségesen a nemzet­
a
közi közjogot szokásos érteni, vagyis az államok
egymásközti viszonylataiban «az állami felségjogok
gyakorlására vonatkozó szabályok összességét. n
1 De az államok fizikai vagy jogi személyei ide­ n
gen állam jogi szférájába is kerülhetnek (pl., ha n
magyar honos külföldivel vagy magyar honossal s
külföldön köt házasságot ; magyar szerző művét
külföldön adják elő vagy külföldiét nálunk stb.), d
amikor megoldásra vár, hogy a felmerülő jogkér­ n
dést melyik állam joga szabályozza. A nemzet­ z

m
 9

c közi .magánjog tehát a 'különböző államok idegen

jogkörnyezetbe jutó személyeinek jogviszonyai
c mikénti elbírálására vonatkozó jogelveket tartal­
mazza. Ennek keretén belül megkülönböztethető
még a n e m z e t közi p e r j o g, melynek tárgya
nemzetközi viszonylatokban a magánjogból eredő
z jogok védelme és érvényesítése. Mint a nemzet­
3 közi jog külön ága határolható el: a nemzet­
közi b ü n t e t ő j o g, mely a büntetőjog és el­
járás nemzetközi vonatkozású jogelveit tartal­
1
mazza.
A nemzetközi közjog anyaga, aszerint,
r amint az államok nemzetközi békés viszonyaira
vagy egymásközti viszályaira vonatkozik, két
részre tagolódik is így szokásos a béke és háború
i nemzetközi jogát megkülönböztetni.
A jog eszméjével kiegyenlíthetetlen ellenmon­
I
dásban van: a háború jogilag szabályozottságáról,
a háború nemzetközi jogáról beszélni.
Amiként az államon belől a jog uralmának iz­
mosodásával az önsegély fokozatos elsorvadása
ment végbe, aként kell az államközi életben is a
1 nemzetközi jog uralomra jutásával annak vissza­
1 szorulnia.
t „A nemzetközi jog mindén további előhala-
dásának iránya és végső célja — írja Nipp old —
magától értetően csakis minden körülmények kö­
zött a jogállapot fenntartása, tehát az önse g ély-

1 m
 10

nek, a háborúnak idővel teljes kiküszöbölése le­

het. Mert végső sorban a nemzetközi jog sem tö­
rekszik másra, mint az államok és népek életében
7 a jog feltétlen uralmára“.*
A nemzetközi jog forrásai. Mint minden jog,
úgy a nemzetközi jog is jogi meggyőződésből fa­
kad. E jogi meggyőződés vagy írott jogszabályok­
ban vagy hasonló körülmények között ismétlődő
hasonló eljárásban, vagyis szokásjogban nyilvá­
nul meg. ■
1
A nemzetközi jognak eszerint írott jogi
és s z o k á s j o g i forrásai vannak.
A szokásjogban megnyilvánuló jogi meggyő­
ződést különböző tényekből ismerhetjük meg. így
az államoknak békében és háborúban egymással
szemben követett eljárásából, a nemzetközi vi­
szonyokra vonatkozó államnyilatkozatokból, a
nemzetközi bíróságok ítéleteiből, az egyes államok
törvényhozásából és judikaturájából, ha több
más állam törvényhozásában és judikaturá iá­
ban hasonló jogi meggyőződés tükröződik visz-
sza stb.
Az írott jogforrások közül a legjelentősebbek
az államok nemzetközi szerződései (mint az
1815-iki bécsi konferencia aktája, az 1856-iki pá­
risi tengerjogi deklaráció, az 1864-iki genfi kon-

1 Nippold. Die Gestaltung des Völkerrechts nach

dem Weltkriege. 1917. 100. 1.
 11

le­ ven ci ó, az 1899. és 1907. évi hágai konferencia ak­

to­ tái, az 1919—1920. évi békeszerződések).*
en A nemzetközi szabályok két nagy csoportba
osztályozhatók. Az egyikbe azok tartoznak, me-
>g, lyek általános érvényűek, vagyis az összes álla­
Iá­ mokra nézve kötelező erejűek. A másik pedig
ik- egyes államok megállapodásait foglalja magában,
dő melyek tehát csak ezen államokra kötelező ere­
'á- jűek. Az előbbi csoportba tartozó szabályok
í együtt: az e g y e te m e s, az utóbbiak a p a r t i-
gi k u 1 á r i s nemzetközi jogot alkotják.
A megkülönböztetés azonban nem minőségi,
ő- amennyiben minden partikuláris nemzetközi jog
egyetemessé válhatik a többi állami hozzájárulásá­
ty
a1 val (így vált egyetemes jogforrássá pl. a párisi
d- tengerjogi deklaráció vagy Belgium semlegesítését
a kimondó szerződés st'b.), aminthogy a nemzetközi
>k jog fejlődési iránya is a partikuláris jognak gene­
b rális joggá válásában jelentkezik. Ezen fejlődési
í-
z- A nemzetközi szerződésgyűjtemények közül kiilö*
nősen ki emelendők a következők: Albin: Les grandes
traités politiques, 1912. (1815AŐ1 napjainkig a legfonto»
k sabb nemzetközi politikai .szerződéseknek magyarázó
jegyzetekkel ellátott gyűjteménye). A Martens ala*
z Pította: Recueil des traités, 16 k.-ben (felöleli 176htől a
szer 0des.es anyagot). Több kiegészítést nyert, így legs
í-
utóbb Nouveau recueil général c. alatt Strupp: Ur=
1- künden zur Geschichte des Völkerrechts. 1910—16. —-
Magyar nyelven Horváth: Nemzetközi szerződések
(1921. I. 1809—1815; II. 1815—1848; III. 1848—1871.)
h Ugyané munkálat I. r. 4—17 kain a nemzetközi szerző*
désgyűjtemények kimerítő bibliográfiája.
 12

iránnyal ellentétes tehát bizonyos hatalmi csopor­

tok (így pánamerikai, vagy közép európai) külön
nemzetközi jogokról beszélni*
A nemzetközi jog kodifikációja, bár az arra
irányuló mozgalom Bentham, majd utóbb Mancim
propagandájától kiindulólag olyan kiváló írók,
mint egy Bluntschli (Das moderne Völkerrecht
als Rechts buch dargestellt 1868), Dudley Field
(Outlines of an International’ Code 1872), Fiore
(II diritto internazionale codifícalo 1915) részéről
nyert értékes tudományos támogatást, még ma is
messze van a megvalósulás állapotától. De külö­
nösen az Interparlamentáris Unió, az Institut de
Droit International és az International Law Asso­
ciation részéről az utolsó pár évtizedben kifejtett
nagyszabású tevékenység ia feladat megoldását
sokban megkönnyíti.
Nem tartoznak a nemzetközi jog forrásai
közé, mint azt régebben tartották : a természet­
jog, ia jog- és morálfilozófia és a politika. Minél
fejletlenebb azonban a jog valamely ága, annál
nagyobb jelentőséghez jut annak továbbfejlesz­
tése szempontjából a vele foglalkozó tudomány,
így a nemzetközi jog új fejlődésére döntő kihatá-
súak a múlt század közepe óta új életre kelt ma-

* Alvarez: La conférence de juristes des Rio de

Janeiro et la codification du droit international ame-
ri cam 1913. Liszt: Vom S taa t cnve rband' zur Völker«
gemeinschaft. 1917.
 13

gán és hivatalos, egyéni és társulati nemzetközi

jogi kutatások. Ezen utóbbiak csoportjából külö­
nösen kiemelendő: a norvég N o b e 1-i n t é z e t
(alapult 1904-ben, székhelye iKrisztiánia), mely a
nemzetközi jog intenzivebb művelésének előmoz­
dításával is a népek békéjét szolgálja; az Insti­
tut d e Droit Int e r national (alapult 187.3-
ban, székhelye Genf), feladata: a nemzetközi jog
továbbfejlesztése és a nemzetközi jogi kódex meg­
alkotásának előkészítése ; az angol I nterna ti o-
n -a 1 Law Association (alapult 1873-ban,
székhelye London) céljia : a nemzetközi jog és kö­
ti ifik áci ójának ref ormja ; az Institut A meri
cain de Droit International (1915 óta)
ugyanazon célkitűzéssel. Nálunk a Külügyi
Társaság (alapult 1920-ban, Budapest szék­
hellyel), melynek feladata: „A külügyek iránti ér­
zék ébrentartása és azoknak a tanulmányoknak
szervezése és irányítása, amelyek szükségesek
arra, hogy a magyar intelligenciának hivatott ré­
sze ennek a tárgynak tudományos alapjaival meg­
ismerkedhess ék“. Külön nemzetközi jogi osztályá­
ban pedig a nemzetközi jog tudományos fejleszté­
sét tartja szem előtt.
 £

fi la
e .? » ! r a
I. RÉSZ
ELSŐ FEJEZET.

A nemzetközi hatalom.

o' 5
L A nemzetközi jog normáinak természete.

o"
Amíg a nemzetközi jogirodalom az államok

ú'E"g 3*2
egymásközti viszonyainak értékelésénél kénytelen
elismerni, hogy az államközi organizáció hiányá­
ban az államok közötti nemzetközi j o g-
rend hiányzik, addig a nemzetközi konszolidáló
erővel nem bíró, a nemzetközi jogrend létesítésére
nem képes nemzetközi normákról nem hajlandó

9 -T Ô s-
elismerni, hogy azok nem jogi normák, nem jog­
szabályok. Csökönyös szívóssággal igenü azoknak
jogi jellegét, még akkor is, ha nemzetközi jogsza­
bály és nemzetközi anarchia contradictio in ad-
jecto.
Ezen szabályoknak, ezen rendező elveknek
i5
E S'
nemzetközi szabályokként való elnevezése a min­
dennapi szóhasználatiban meghonosodott és a tu-
■J

dományban is meggyökeresedett. Az elnevezés

kétségkívül azon természetjogi felfogásból ered,
mely az államok közötti viszonyra appiikáltan,
XX

azt hirdette, hogy az államok változó pozitív jo-

■

15

gai felett van egy örökérvényű, változatlan, az

emberi ész által felismerhető jog, melyet az álla­
moknak háborúban és békében követni természeti
kötelességük. Minthogy az államon belől az állam
alattvalóira nézve érvényes természetjog szabá­
lyai: jogszabályok, azaz természetjogi szabályok,
aként az államok egymás közötti viszonyaira ér­
vényes szabályok is jogszabályok. A természet-
jogi felfogás le tűn tß vei nem tűnt el a jogi term'no-
logia s valahogyan a nemzetközi jogtudomány
1 presztízs-kérd ése is lett" ezen normák jogi jellege
mellett még akkor is kitartani, miikor a különböző
norma-fajok tudományos elemzése annyira előre­
haladt, hogy a normák nagy kategóriáján belől a
jogi normák természete tisztázva Ion.
A régi nemzetközi jog szabályait nevezzük az
észszerűség (Lásson), a világpolgári morál fMar­
ton) parancsainak, vagy a konvencionális szabá­
lyok egy válfajának (Somló) avagy egyszerűen
intemacionális szabályoknak (Westlake) — a lé­
nyegen nem változtat. De a jog fogalmán esik sé­
relem, ha azokat szigorúan tudományos értelem­
ben s nem a mindennapi meghonosodott, de hely­
telen szóhasználat szerint nevezzük: jogszabá­
lyoknak.**

* Somló: Juristische Grtmdlehre. 1917. 17(). 1.

,. e .kérdés a jog fogalma centrális pro*
. .pma.ianak kiaga zás a, annak kifejtése nem a- nemzet*
közi jog, hanem a jogfilozófia feladata. Miért is ré*
16

A régi nemzetközi jog szabályai nem voltak

jogi normák, mert a nemzetközi jog mögött hiány­
zott az a nemzetközi jogi hatalom, melytől ezen
normák jogi erejüket nyerhették volna, mely iazo-
kát szervezett szankcióval jogi imperativumokká,
jogi parancsokká emelhette volna.
Kérdéses tehát, hogy milyen akarat érvénye­
sült ¡a régi nemzetközi jog unalma alatt a nemzet­
közi viszonyok szabályozásánál?
A régi nemzetközi jog alaptétele szerint a
nemzetközi jogközösségen belől az államhatalom
felett nincs más hatalom, a nemzetközi normák­
ban minden állam saját akarata realizálódik.
Eme, a nemzetközi jogélettel nem számoló
doktrínával szemben azonban a valóság az, amit
különben már a háború előtti angol-amerikai nem­
zetközi jogi felfogás is mindinkább kezd kidom­
borítani, hogy az államok közti viszonyok jogi
szabályozásánál bizonyos hatalmi csoportok, ne­

szünkről, a rendelkezésünkre álló kereteikkel számolva,

csakis álláspontunk leszögezésére szorítkozunk. t
A vonatkozó irodakmból 1. Heilborn: Grundbegriffe 1
und Geschichte des Völkerrechts. StienSomlo: Hand­
buch des Völkerrechts I. k. 1. r. 1912, Westlake: Inters S
national Law. 1910. I. 6. s köv. 1. Baty: International t
Law. 1909. 26 s köv. 1 Lammasch: Das Völkerrecht nach
dem Krieg. 1917. 61. s köv. 1. Bekker: Deutsche Juristen»
Zeitung XVII. k. 17. 1. Marton: A nemzetközi jog jogi»
ságának kérdéséhez, 1916. Somló: Juristische Grund­
lehre. 1917. 153. s köv. 1 Zitelmann: Der Krieg und das
Völkerrecht. 1916. 1
 17

Itak vezetésen a vezető nagyhatalmak akarata jut ér-

ny- vényre.
..... így, ¡már Oppenheim* utal arra- hogy egy
zen uj allamnak a nemzetközi jogközösségbe való fel­
izo- vételéhez elegendő az államok túlnyomó többsé­
:ká, gének elismerése, s egyes államok ellenkező ma-
gatartása teljesen közömbös. Még élesebben mű­
ye- tat erre reá Lawrence, mikor sorra véve a múlt
iet- század nagy nemzetközi eseményeit, kitünteti,
hogy azok rendezésénél mindig a vezető nagyha­
a talmak akarata érvényesült, melyhez akarva, nem
om akarva a többi államok is alkalmazkodtak. Ameri­
ák- kában az Egyesült-Államoknak jut ehhez hasonló
szerep. Lawrence álláspontjának igazolására a kö
vetkező kiemelkedő dátumokat említi: 1832-ben a
'O .y
o S

görög királyság létesítését a nagyhatalmak hosz-

mu­ szas tanácskozása előzte meg. Törökországot a
rai- nagyhatalmak bizonyos területekről való lemon­
ogi dásra késztetik, Görögország javára. 1863-ban s
ne- utána a két állam területére és politikai viszo-
nyaira vonatkozó rendezés, 1876-tól 1881-ig Gö­
Iva, rögországnak bizonyos török fenhatóság alatt álló
területrészek megszerzésére vonatkozólag előadott
iffe kérése különböző konferenciákon és kongresszu­
nd-
ters sokon nyer megvitatást, míg Törökország újabb
inai területek átadására kényszerül. 1886-ban pedig,
ach
:en#

nd- * Oppenheim: International Law. 1910. 15. 1.

das Lawrence: The Principles of International Law.
1905. 242. s köv. 1.

V
 #

18

mikor a nagyhatalmiak akarata ellenére Görögor­ 3

szág előkészületeket tesz Törökország ellen fegy­ £

veres térhódításra, a nagyhatalmak blokáddal áll­ (

ják ennek útját. A belga királyság létesül ése is a S
nagyhatalmak műve. Az 1856-iki párisi békét a á
nagyhatalmiak hozták létre. Az 1878-iki berlini * t
kongresszus revideálja a sanstefánói békét. A . a
nagyhatalmak 1856-ban Törökországot felveszik á
az államok nemzetközi jogközösségébe és 1867-ben e
Olaszországot a nagyhatalmak sorába. Luxem­ n
burgot semlegesítik, Szerbia, Románia, Monte­
negro önállóságát elismerik. És Lawrence ezen Zi
adataihoz hozzáadhatjuk a legújabb és legszomo­ g
rúbb emlékű párisi békeszerződéseket, melyekben b
az öt győztes nagyhatalom kizárólagos akarat­ öí
érvényesülése foglaltatik. t
A nemzetközi tények doktrinamentes reális
jc
értékelésével tehát meg kell állapítani, hogy a m
valóságban a régi nemzetközi jog uralma alatt is
s;
érvényesült egy nemzetközi akarat. A vezető
m
• nagyhatalmak szuverén akaratából tevődött ösz-
sze a döntő, szervezetlen nemzetközi
h a t a 1 o m. A népszövetségben a vezető nagyha­ az

talmak eddig tényleges nemzetközi hatalma jogi sí

alapon bizonyos szervezettséget nyer. Igaz ugyan, A
hogy a Nemzetek Szövetsége ma még nem az ősz ze
szes hatalmak, sőt nem is a volt összes nagyha­ gi
talmak egyenlő jogok és kötelességek alapján jo

■
 t

19

nyugvó nemzetközi organizációja; de ma már, az

amerikai Egyesült Államok, Németország és
Oroszország kivételével, magában egyesíti az ősz-
i szes nagyhatalmakat és számottevő közép- és kis­
i
államokat, számszerűit mintegy 51.-et és minden
i-
bizonnyal rövid időn belül tagjai sorában lesznek
a ma még belőle kizárt államok is, úgy, hogy az
államok nemzetközi életének rendezésében egy
i
egészen új alapon nyugvó nemzetközi hatalom
nyert létet.
A nagyhatalmak eddigi szervezetlen nem-
i
zetközi hatalma helyén a Nemzetek Szövetsé­
gében képviselt tagállamok és itt is elsősorban, a
ti
benne lévő nagyhatalmak szuverén hatalmából
összetevődő szervezett nemzetközi ha­
talom jelenik meg. Ügy, hogy az új nemzetközi
s
jog normái a Nemzetek Szövetségének tagálla­
a
maira nézve immár jogi jellegűek, nemzetközi jog­
iS
ő
szabályok, mert megvan a nemzetközi hatalom,
z- mely ezen szabályokat jogi erőre emelheti.
De a Nemzetek Szövetsége mindaddig, míg
i- az összes független államokat magában nem egye­
síti, csak partikuláris nemzetközi jogot alkothat.
a, A Szövetségen kívül levőkre a maga alkotta nem-
z- zetközi normák kényszerszabályok, melyek jo­
a- giakká csak akkor válhatnak, ha a nemzetközi
.n j egy en lős ég alapján ezek is tagjai lesznek.
2*

w
 \
20

II. Az államközi organizáció.

Népszövetségi mozgalmak. z,
A régi nemzetközi jog szervezetlen nemzet­ b
közi jogiközösség helyébe a Nemzetek Szövetsé­
gével az államok bizonyos organizációja lépett.* m
Az új államközi organizáció gyökerei azokban rn
a messze múltba visszanyúló népszövetségi moz­ lé
galmakban ágaznak szét, melyeik az államok kö­ m
zötti érintkezés megszervezésével a nemzetközi di
konfliktusok eliminálására és ezzel a tartós béke he
biztosítására törekedtek.** éti
Ha a népszövetségi mozgalmak történeti síi
múltját vizsgáljuk (1. a Dubois-féle tervezetet a
XIV. századi elejéről, a Marini—Podjebrád-félét ki;
a XVI. századból, a IV. Henrik—Sully-félét a an
XVII. századból, a Saimt-Pierre-ét a XVIII. szá- zü
ga:
* Azi államközi organizációra vonatkozóan 1. Hill:
Völkerorganisation und der moderne Staat. 1911. Jitta:
bó'
Die Neugestaltung des internationalen Rechts. 1916. tör
Lammasch: Der Friedensverband der Staaten. 1919.
Liszt: Vom Völkerbund zur Staatengemeinschaft. Nip»
hál
pold: Die Gestaltung des Völkerrechts nach dem Weit* zet
kriege. 1917. Giesswein: Soziologische und geschichts? fob
philosophische Bemerkungen zur Organisation der
zwischenstaatlichen Beziehungen. 1920. Hobscn: To> De
wards internat, governement. 1916. Erich: Probleme der köz
internat. Organisation 1914.
** A népszövetség múltjáról szóló irodalomból 1. ind
különösen Ter Meu'en: Der Gedanke der international tek
len Organisation, 1917. Redslob: Das Problem des Vöh
kerrechts, 1917. Fried: Handbuch der Friedensbewegung rul.
gen, I—4L 1911—13; magyar nyelven Balanyi: A nép* den
szövetség eszméje a múltban. Kath. Sz. 34. k. VII—
IX. sz. rált
sori
 \

21

zadbol vagy a Kant tervezetét ugyanezen század­

t- ból), úgy a következő eredményekre jutunk:
é- 1) A népszövetségi mozgalmak célja az álla-
mok közti anarchisztikus állapot súlyos következ­
n ményeiként jelentkező háborúk lehető kiküszöbö­
z- lése. Ezt indokolja az a folyton visszatérő körül­
5- mény, hogy a mozgalom újult erővel való megin­
zi dulása vészes háborúk idejével esik egybe. Az,
;e hogy
, _ azután eme szükséglethez más: vallási-,
ethikai, általános emberbaráti-, sajátos politikai
ti stb. motívumok is társulnak, csak természetes.
a Az állami lét immár előttünk elég tisztán álló
ét kialakulási folyamatából látható, e fejlődés egyre
a arra tendál, hogy nagyobb és nagyobb társas kö-
í- zületeknek adjon létet. Az egyén, illetve család
gazdasági izoláltságát szükségképen követi az ab­
:i:
a: ból való kilépés és több családnak egy törzsbe
6. tömörülése. A létérti harcból kinövő törzsközi
9.
3í háborúskodások ismét a nemzetiségek, majd nem-
U zetek kialakulását idézik elő, s ezen integrálódási
s#
;r folyamat során eljutottunk az állami lét fokáig.
)í De a fejlődés törvényét ismeri félre s az államok
:r között az utolsó félévszázad alatt kibontakozásnak
1. indult államközi organizáció természetére nincs
i# tekintettel, aki azt hiszi, hogy a fejlődés itt lezá­
U
u rul. Az integrálódási folyamat az általános ten­
3# dencia, mit az időközi szétesés! folyamatok hát­
ráltathatnak, de fel nem tartoztatnak. Végső
sorban az imperialisztikus törekvések is e cél
22

szolgálatába szegődnek, de amint a világhatalmi

törekvésekből láthajuk, más államok vagy állam­
testek bekebelezésével ingoványra jutnak, hogy
helyt adjanak újabb törekvéseknek. Hogy med­
dig fognak még tartani eme, millióik vérébe és
milliárdok pusztulásába kerülő meddő próbálko­
zások, ki tudná megjósolni? Annyi azonban már
valóság, hogy az államok már sehogy sem tudnak
kitérni az intenzívebb államközi organizáció elől.
Nem tudnak, még ha akarnak sem. Még ha az ál­
lamközti Kanti jogtisztelet, a morál parancsa, a
közel jövőben emberhez méltó fokban nem is
erősbödik meg, mert az államok, egyre fokozódó
egymásrautaltsága egyre intenzívebb állami orga­
nizációt von maga után. S itt az emberi nem
fejlődésében még mindig hinni merő, mert e hit
nélkül az életet céltalannak találó „naiv utópis­
ták“, tényekre hivatkozhatnak,, miikor a XIX. szá­
zad második fele óta létesült Nemzetközi Uniók
államközi szervezetére és ezen szervezeten belől
végzett gazdag munkásságára mutatnak reá. Ezek
az Uniók nem utópisztikus terveztetésekkel fog­
lalkoztak, hanem egy intenzív nemzetközi gazda­
sági és kultúrális együttműködés szolgálatában
állottak, minek eredményét csak az kicsinyelheti
í
le, ki azokat egyáltalán nem ismeri. Ezekben j
az Uniókban már a népek szövetsége jelentkezik
bizonyos tökéletlen formában: a közös államközi
 23
li osszműködés megvalósítására meghatározott kul­
í- turális és gazdasági területen.
y 2) A népszövetségi idea fokozatos fejlődésé­
I- nek visszanyom ozásából látható, hogy az igazi
:s népszövetség szabad államok szövetsége, mely .
)- mindazon államokat magában egyesíti, me-
ír lyek ezen szervezetbe belépni óhajtanak, és
k Pedig eleinte mint az abban rész tvenni kívánó
I keresztény fejedelmek, illetve államok szervezete
1- konstruáltak meg. Később (Fenn agitációja óta,
a 1693-tól) mindinkább, mint az abban egyesülni
is óhajtó független államok szövetsége. Nyilván­
ló valóvá válván, hogy csak akkor beszélhetni álla­
a- mok ligájáról, népeik szövetségéről, ha az abban
m való tömörülésre valamennyi állam előtt nyitva
lit áll az út. — Ellenkező esetben csak b i z o n y o s
s- államok szövetsége létesülhet, mi, amint azt
á- már Bentham kifejezte, újabb háborúkat szül, de
)k meg nem gátol.*
ől 3) A népszövetség egyik legfőbb szerve a vi-
ek tás ügyek elintézésére hivatott nemzetközi bíró­
ság. A népszövetségi pacifista mozgalmakban
►g-
az a gondolat, hogy a népszövetség célja a tartós
a-
béke, a nemzetközi állandó bíróság nélkül nem
an
valósítható meg, bár lassan tör magának útat, mé­
éti
gis annak felcsillanását már igen korán megtalál-
en
juk. így pl. a keresztény fejedelmek között
dk
37À
Bentham: Principles of International Law. 1789.

~w
 24

felmerülő viszályok elintézésére már a Dubois

tervezetében megtalálható a nemzetközi bíróság e
ideája, persze még csak a bírói hatalom gyakorlá­ e
sára hivatott, világiakból és egyháziakból álló zsi­ k
nat alakjában. Vagy a Marini—Podjebrád-félé­ n
ben: a szövetségi törvényszék van hivatva a szö­ u
vetségi tagok, illetőleg idegen államok közötti vi­ n
szályok békés elintézésére, még pedig az előbbiek n
között kötelező formában. Ugyancsak ott ki­ k
sért Saint-Pierre tervezetében, mikor a viszályban n
álló hatalmaik ügyüket a szövetséges hatalmak éi
döntése alá tartoznak bocsátani. De a XIX. k<
század sajátos jogi és szellemi tényezőinek kellett
adva lenniök az eszme teljes kialakulásához, va- ta
gyis azon belátáshoz, hogy a népszövetség ideálja a:
a tartós béke, az állandó nemzetközi bíróság nél­
kül meg nem valósítható.*
k m
III. A Nemzetek Szövetsége. gi
sz
A Nemzetek Szövetségének egy esség okmá­
ny át a békeszerződés első 26. cikkelye foglalja je
magában. * a eí
m
* L. különösen Magyary Géza: Nemzetközi bírás» lé]
kodás. 191. 35. s köv. 1. hc
** A Nemzetek Szövetségére vonatkozó gazdag iro»
7aÍa1TI T1 L Auer: Das Pariser Völkerbundabkommen. áll
1920. Lammasch: Der Völkerbund zur Wahrung des
Friedens. 1919. Lansing: Die Versailler Friedens»Ver»
Handlungen, 1921. Milhaud: La société des nations 1917 19:
Schuckmg—Wehberg: Die Satzung des Völkerbundes’ Vc
u.
 25

Célja. A nemzetek szövetségének célját az

* egy ességokmány be vezetés ében: a nemzetek
együttműködésének előmozdításában és a nemzet­
közi béke és biztonság.megvalósításában állapítja
meg. Egyúttal fölemlíti az annak elérésére vezető
utakat is mint a szövetség közelebbi céljait. Ilye­
nek: a háború elkerülésére kötelezettségvállalás;
nyflt> igazságos és becsületes nemzetközi össze­
köttetések fentartása; a nemzetközi jog szabályai­
nak zsinórmértékül való elismerése; egymásközti
érintkezésben az igazság uralma és a szerződéses
kötelezettségek lelkiismeretes tiszteletbentartása.
Szervezete. A Nemzetek Szövetsége kétféle
tagságot ismer: eredetit és olyan tagságot, amely
az abba való felvétel kérésével szerezhető meg.
A Nemzetek Szövetségének eredeti tagjai az
egy ességokmány függelékéiben megnevezett álla­
í
mok (pl. Északamerikai Egyesült Államok, Bel­
gium, Britt birodalom, Franciaország stb.), másod­
szór ugyan csak eredeti tagjai: „az ugyanott meg­
jelölt más államok közül is azok, amelyek jelen
egyességokmányhoz fém tartás nélkül csatlakoz­
nak“. A csatlakozás az egyességokimány életbe­
léptétől számított két hónapon 'belül a titkárság­
hoz benyújtott nyilatkozattal valósul meg (ilyen
állam pl. az argentin ai köztársaság, Dánia, Nor-"

1921 Smuts: The League of Nations. 1918. Zorn: Der

Volkerbund. 1919. Irk: A Nemzetek Szövetsége. 1921.
u. i. bibliográfia.
26

végország, Svájc stb.). A fent megjelölt államok

mellett a Nemzetek Szövetségéből ki vannak je­
lenleg zárva az összes többi államok (í,gy tehát el­
sősorban az entente volt ellenfelei, mint Német­ 1(
ország, Törökország, Ausztria, Magyarország és k
Bulgária azonban immár felvétettek).*
Ezen utóbbi, a Nemzetek Szövetségéből ere- k
detileg kizárt államok szintén a szövetség tagjaivá
válhatnak a következő feltételek mellett. Szük­ k
séges először a közgyűlésnek kétharmad szótöbb­ f
séggel hozott határozata, másodszor a felvételét
kérőnek hathatos biztosítékot kell nyújania
abbeli őszinte szándékáról, hogy nemzetközi köte­ I
lezettségeit teljesíteni fogja, s harmadszor el­
fogadja azokat a szabályokat, amelyeket száraz­ é
földi, úgyszintén légi hadereje és hadi felszerelé­
sére nézve a szövetség jónak lát megállapítani.
Az egy ess ég o km ány ezen rendelkezése az
igazi népszövetségi idea meghamisítása: amikor
egyfelől ezen egyetemes államközi feladatok meg­ !

valósítására hivatott nemzetközi organizációban

eredeti tagokat és a szövetségből kizárt államokat
ismer, s amikor másfelől ezen utóbbi, felvételüket
kérő államokra felvételükkor olyan súlyos terhe­
ket ró, amelyek a szövetségen belől állami létük
teljes megbénulását vonják maguk után.

* Lutter: Egyes államok felvétele a Népszövetségbe.

Külügyi Szemle. 1921. I—II. U. ö.: A Nemzetek Szöveti
sége Tanácsának ülései 1920=ban. Kük Szemle. 1922. IV.
 '

27

>k A szövetségből való kilépés és kizárás. A szö­

e- vetség bármely tagja két évi előzetes felmondás
:1- után kiléphet a szövetségből, feltéve, hogy a ki­
t- lépés időpontjáig teljesítette valamennyi nemzet­
ís közi kötelezettségét. Ha valamelyik tag bármely
szövetségi kötelezettséget megsért, a szövetségből
e- kizárható, ugyancsak kizárást von maga után, ha
rá valamely állam a szövetségi szabályzatra vonat­
c- kozólag elhatározott módosításhoz nem járul
3- hozzá.
;t A Nemzetek Szövetségének szervei. A Nem­
ia zetek Szövetségének négy főszerve van. Ezek: a
Nemzetek Szövetségének Közgyűlése, a Ta­
:1- nács, a mellettük működő állandó T i t k á r s á g
z- és az Állandó Nemzetközi B í r ó s á g.
é- A Közgyűlés a szövetség tagjainak képvise­
letéből áll. A Közgyűlés a maga ülésein minden
tz üggyel ¡foglalkozik, amely a szövetség működésé­
)r nek körébe esik, vagy a világbékét érinti. A Köz­
j- gyűlés meghatározott időközökben és ha a körül­
n mények megkívánják, más időpontokban is, vagy
it a szövetség székhelyén, vagy más kijelölt helyen
:t ül össze. A Közgyűlés ülésein a szövetség min­
den tagjának egy szavazata van.
k A Nemzetek Szövetségének másik s egyúttal
legfontosabb szerve: a Tanács. Áll: a szövetsé­
ges és társult főhatalmak képviselőiből, továbbá a
e. szövetség más négy tagjának képviselőiből. Ezen
ti
/. utóbbiakat a közgyűlés időről-időre jelöli ki.
 28
t
A Tanács magát ki is egészítheti, ¡illetve fel­
emelheti azoknak a szövetségi tagoknak a szá­
i
mát, melyeknek a Közgyűlés a Tanácsban képvi­
seleti jogot ad. A Tanács, amint azt a körülmé­ r
nyek megkívánják, de évenként legalább egyszer
ül össze. A Tanács hatásköre a közgyűlésével
£
szószerinti f ogalmazásb an van meghatározva, s
vagyis a maga ülésén minden üggyel foglalkoz­ f
hatok, mely a Szövetség működésének hatáskö­
rébe esik, vagy a világbékét érinti. Ha a Tanács j t
a szövetség tanácsában ¡nem képviselt vala­
melyik tagjának érdekeit különösen érintő ügye­ 1
ket tárgyal, úgy az illetőt meg kell hívni. A ta­
c
nácsülésen a szövetség minden tagjának, amely­
c
nek ott képviselője van, csak egy szavazata lehet. a
Érvényes határozatot úgy a Közgyűlés, mint a
Tanács a képviselt szövetségi tagok egyhangú
f
hozzájárulásával hoz, kivéve az eljárási kérdése­ t
ket és azon eseteket, mikor az e g vess é g okmány V
más intézkedést tartalmaz. t
A Tanács ezen szervi kiépítése az igazi nép­ a
szövetségi idea lényegének teljes meghamisítá­
sát jelenti, mert a) a ¡győztes nagyhatalmak fel­ t
tétlen akaratérvényesülését biztosítja, s minthogy t
b) nemcsak végrehajtó, de határozó szerv is, egy à
új formájú nemzetközi oligarchiát te­ s
remt.
s¡
A Nemzetek Szövetségének harmadik orgá­ t<
numa az állandó Titkárság. Áll a főtitkárból,

"F
 29

titkárból és a segédszemélyzetből, A főtitkárt a

Tanács a Közgyűlés többségiének hozzájárulásával
nevezi ki. Részt vesz a Közgyűlés és a Tanács
ülésein anélkül, ¡hogy ott szavazati jogot gyako­
rolhatna.
A Nemzetek Szövetségének negyedik fő or­
gánum a az Állandó Nemzetközi Bíró­
ság. (1. a „Nemzetközi hatalom tagozódása“ című
fejezetet, 40. 1.).
A Szövetség székhelye Genf. A Szövetség
tagjainak képviselői és hivatalnokai a Szövetség
ügyeinek ellátása alatt ugyanazokat a kiváltságo­
kat, mentességeket élvezik, melyeket eddig csak a
diplomáciai személyek élveztek. Tehát megilletik
őket a területenkívüliség (exterritorialitás) s az
abból eredő kiváltságok (1, a 148. ¡s köv. l.-on).
A Nemzetek Szövetségének feladatai: 1. A
fegyverkezés korlátozása. Hogy a tartós béke biz­
tosításának egyik leghathatósabib eszköze a fegy­
verkezés legalacsonyabb fokig való csökkentésé­
ben áll, ma már vitán kívül álló igazság. Ezt a leg­
alsóbb fokot az egyesség okmány abban látja,
„amely az állam biztonságával és nemzetközi kö­
telezettségeknek közös eljárás útján megvalósí­
tandó kikényszerítésével még összeegyeztethető“.
Az erre vonatkozó terveket a Tanács ké­
szíti el és pedig: „minden állam földrajzi fekvé­
sének és különös körülményeinek figyelembevé­
telével“. A Tanácsra van bízva javaslatok tétele,
 30

lőszer és hadianyagok magánvállalatok részéről sz

való gyártásának ellenőrzésére, „kellő figyelembe- de
véve azoknak a szövetségi tagoknak szükségleteit ké
is, amelyek a saját biztonságukra szükséges lő­ tó:
szernek és hadianyagnak gyártására maguk nem úti
képesek“. A szövetségre ¡van bízva a fegyver és pe
lőszerkereskedelem legfőbb ellenőrzése olyan or­ 1 kö
szágok tekintetében, melyekben az ellenőrzés véi
közérdekből szükséges. im
Ezen rendelkezések a lefegyverkezési ideát
teljesen meghamisítják, amennyiben e fontos de]
kérdésnek olyan formai szabályozását nyújtják, az(
melyek a győztes hatalmak korlátlan fegyverkezé­ vil
sét továbbra is lehetővé teszik. így a fegyverkezés zés
korlátozásának „áUambiztonsági szempont“, „föld­ égé
rajzi fekvés“ és „különös körülmények“ kritériu­
mai a győztes hatalmak korlátlan fegyverkezésé­ nei
nek nyitott kapui. A lőszer és hadianyagok má­ rál
gánvállalatok részéről való , gyártásának a Ta­ sul
nácsira való bízásával azt valóban fegyver- és lő­ leh
szerszállítási szövetkezetté fogja sülyeszteni.*
2. Területi épség és politikai függetlenség vé­ vág
lelmezésében és ti s z telet ben tartás áb a n állapítja zös
meg az egyességiiokmány a szövetség egyik to- mir
vábibi feladatát. ten
(Ha a békeszerződés és annak szerves része a mel
népszövetségi egyes s égokmány, a jog és igazság hív;
„SZÍ

* Zorn: Das Völkerbund. 1919. 36. 1. lasz

 É

31

1 szilárd alapzatán épült volna fel, égy ,a fenti ren-

delkezés a tartós béke egyik fontos garanciáját
t képezhetné. Hiszen a nemzetközi békét leghatha-
tósabban az államterületek épségének erőszakos
úton való meg nem bolyig áthatása biztosítja. Ép­
!

pen ezért a jövőre a nemzetközi jog feladatai

3 közé kell tartoznia, az államterületek nemzetközi
védelmének, minden területhódításra irányuló
imperialista politikával szemben.
Az egyességokmány 10. cikkében foglalt r en­
delkezést értékétől azonban teljesen megfosztja
azon tény, hogy a párisi békeszerződések nem a
világháborúban résztvett államok akaratmegegy e-
zését, hanem a szövetséges és társult hatalmak
egyoldalú akar a té r vényes ülését tartalmazzák.
Éppen ezért; az államterületi épség fontos
nemzetközi jogi elvének egyességokmányi dekla­
rálása nem céloz mást, mint a szövetséges és tár­
sult hatalmak megállapította új államhatárokat
lehetőleg örök időkre biztosítani.
3. A háború veszélyének elhárítása. A háború
vagy háborúval váló fenyegetés a Szövetség kö­
zös ügye s ezért kötelessége annak elhárítására
minden hathatósnak mutatkozó intézkedést meg­
tenni. Ilyen esetben a főtitkár a Szövetség bár­
mely tagjának kérelmére haladéktalanul os sze-
hívja a Tanácsot. A Szövetség tagjai a felmerülő
„szakadásra vezethető“ vitás ügyeiket vagy vá­
lasztott bíróság, vagy a Tanács vizsgálata alá tar­
 L

32

toznak bocsátani, de semmi esetben sem kezdhet­

nek háborút előbb, mint három hónappal a bíró­ El
ság ítélete vagy a tanács jelentése után. A válasz­ lei
tott bíróság hatáskörébe tartoznak : a) azok az
üg
ügyek, melyek a felek nézete szerint választott ta'
bírósági döntésnek vethetők alá, b) a választott a
bírósági döntésre alkalmas esetek, mint valamely Tí
szerződés értelmezése, a nemzetközi jog bármely im
kérdése, bármely ténynek megállapítása, mely, ha ké
bebizonyul, valamely nemzetközi kötelezettség im
megszegését jelentené, vagy a jóvátétel terje­ ny
delme és módja, mely ilyen megszegés esetében cé]
teljesítendő volna. Minden, a szövetséges tagok éli
között szakadásra vezethető vitás eset, mely nem va
esik választott bírósági eljárás alá, a Tanács ha­ ho
táskörébe tartozik. Az egyességokmány eme fe­ állí
lette homályos rendelkezéseivel szemben, a jog- ese
intézmény fejlődésére helyezkedő interpretá­ lele
ciót elfogadva, meg kell állapítanunk: „van- tés«
nak a felek megegyező nézetétől függő és bar
vannak a felek megegyező nézetétől független, ma;
vagyis abszolút arbitrabilis ügyek. Az előbbiek­ háb
ben a választott bíráskodás alternative kötelező Ha
vagyis a fél köteles az ügyet vagy a választott bí­ sikc
róság vagy pedig a Tanács elé terjeszteni. Az „am
utóbbiakban a választott bíráskodás abszolúte gesi
kötelező, semmiféle választásnak helye nincs“.*
pyu
vitá
* Magyary: i. m. 285. 1. 14 i
 33
et-
A Tanács vizsgálati eljárása a következő.
:ő-
Elegendő, ha a vitás esetet a /felek egyike beje­
sz­ lenti a főtitkárnak. A felek az ügy állását az
áz
ügyre vonatkozó minden bizonyítékkal és okirat­
>tt
tal a legrövidebb idő alatt a főtitkárral közük, s
>tt a Tanács ezeket nyilvánosságra hozza azonnal. A
dy
Tanács a megejtett vizsgálat alapján háromféle
ily intézkedést tehet: a) Ha a vitás esetet sikerül bé­
ha
késen elintézni, a vonatkozó tényállást a szükséges
ég
magyarázatokkal és az elintézés módjával együtt
je- nyilvánosságra hozza oly mértékben, amint azt
en
célravezetőnek tartja, b) Ha a vitás eset békés
ok
elintézése nem sikerül, akkor a Tanács egyhangú
ím
v,a,gy többségi határozat alapján nyilvánosságr a
ía-
hozza jelentését, melyben közli a vitás eset tény­
fe- állását és azokat az indítványokat, amelyeket az
)g- eset megoldására nézve méltányosnak és megfe­
tá-
lelőknek talál, c) Aszerint, amint a Tanács jelen­
m-
tését a tagok egyhangúlag (nem számítva a vitá­
és
ban álló lelek szavazatát) elfogadták, kötelezik
ín,
magukat, hogy egyik olyan fél ellen sem viselnek
:k-
háborút, mely az ajánlott megoldást elfogadja.
;ző
Ha pedig a jelentés egyhangú elfogadtatása nem
bí-
sikerül, a Szövetség tagjai akként cselekedhetnek,
\z
„amint azt a jog- és igazság érdekében szüksé­
ite
<* gesnek látják“. A Tanács minden esetet a Köz­
gyűlés elé terjeszthet, s ha a felek bármelyike a
vitás esetnek a Tanács elé kerülésétől számított
14 napon belül kívánja — kell terjesztenie.
3
 i

34

Az €gyességokmány fenti rendelkezéseiben a

nemzetközi viszályok békés elintézésének egyik
régi módjával: a közvetítéssel (mediatio) találko­
zunk. Csak, míg az eddig fakultativ jellegű volt,
a hágai egyezmény szerint kizárólag jó tanácsi
jellegű, addig az új nemzetközi jogban immár kö­
telező erejű (1. bővebben 210. s köv. l.-om).
4. Nemzetközi szociálpolitikai feladatok. A
nemzetközi jog háború előtti fejlődésében ott ész­
lelünk számottevő előhaladást, hol az államok
szociális és gazdasági érdekszolidaritásának erős
falanxán megtörtek az államok önző imperialisz-
tikus törekvései. így a Nemzeteik Szövetsége a há­
ború előtti kulturális-szoci ális- gaz-dasági és em-
berbaráti általános egyezményekben lefektetett
alapelveket lényeges továbbifejlesztésükben ma-
gáévá teszi s a különböző közigazgatási szerveze­
teket központi igazgatása alatt tömöríti.
A nagy nemzetközi műnk ap r o g ramm főbb
pontjai a következők :
A szövetség tagjai a) arra törekesznek,
hogy férfiak, asszonyok és gyermekek részére
méltányos és em'beries munkafeltételeket bizto­
sítsanak és ebből a célból szükséges nemzetközi
szervezeteket létesítsenek; b) kötelezik magukat,
hogy az igazgatásuk alá bocsátott területek ben-
sziülött lakosságával szemben igazságos bánás­
módról gondoskodni fognak; c) megbízzák a
szövetséget a fegyver- és lőszerkereskedelem leg-

FT
 JL

35

a főbb ellenőrzésével oly országok tekintetében,

dk amelyekben az ellenőrzés közérdekből szükséges;
co- d) megteszik a szükséges intézkedést, bogy a köz­
)lt, lekedés és az átmenő forgalom szabadságát, vala­
esi mint az egyenlő elbánást a szövetség valamennyi
vö- tagjának kereskedelme számára biztosítsák. Eb­
ben a vonatkozásban az 1914—1918. évi háború
A következtében elpusztult vidékek különös szük-
sz­ ségleteit figyelembe kell venni ; e) arra tőre kész­
ók nek, hogy nemzetközi szabályokat foganatosítsa­
rős nak a betegségek elhárítására és legyőzésére
sz- (23. cikk).
há- A Nemzetek Szövetségének megváltoztatása.
m- A népszövetségi szabályokra vonatkozó módosí­
ett tások csak akkor lépnek életbe, ha a szövetségnek
na­ azon tagjai, melyeknek képviselői a Tanácsot al­
ze- kotják s a Szövetség azon tagjainak többsége,
amelyeknek képviselői a Közgyűlést alkotják,
ibb ezeket a módosításokat megerősítették. A nép-
szövetségi alkotmány minden módosítása tehát
ek, meg van nehezítve. A beteg organizmusnak egy
éré új egészségessel való kicserélését ezért a közfel-
ló­ fogás gyökeres átalakulásától várhatjuk csak, át­
özi tól a már derengeni kezdő jobb belátástól, amely
cat, számol azokkal a nagy kultúrértékekkel, az em-
en- beriség azon nagy vívmányaival, melyeknek
iás- amennyire védelmezője az igazi nemzetek szövet­
a sége, éppannyira veszélyeztetője a lényegéből ki­
leg- forgatott, meghamisított Nemzetek ¡Szövetsége.
3«
36

IV. A Nemzetek Szövetségének jogi természete.

Az államok közötti laza kapcsolatot a régi

nemzetközi jog uralma alatt a közös érdekek fel­
ismerésén alapuló s azok megvédését szolgáló
szerződéseken, a nemzetközi kulturális és gazda­
sági célokat szolgáló Uniókon kívül, a jogi szank­
ciót nélkülöző általános nemzetközi normák tar­
tották fenn. És az államok közötti időközi fegy­
verszünet „a nemzetközi béke“, e laza kapcsolat­
ban addig fenn is állott, amíg a vezető nagyhatal­
mak érdekei össze nem ütköztek. Amint láttuk, a
messze múltra visszanyúló népszövetségi mozgal­
mak az államok eme szervezetlen viszonyának
megszervezését tűzték ki célul, mikor az államok
szövetségének megteremtésével, az államok közti
viszályok igazságos elintézésével a tartós béke
biztosítását írják zászlójukra.
Ha a történelem folyamán megjelent népszö­
vetségi tervezeteket tanulmányozzuk, azt látjuk,
hogy a szövetségi alkotmányok felépítésénél két
koncepció jelentkezik. Az egyik a világállam
1
konstrukciója, vagyis eszerint a népszövetség
1
sup r a -na ti on al is jellegű. Abban megszűnnek a tag­
a
államok külön állami szuverénitásai. A tagálla­
mokból szerveződő ci vitas maxima, a részállamok j
s
külön szuverénitásából előálló szuperszuverénitá-
á
sát: a nemzetközi törvényhozói, bírói és végre­
hajtói szervekkel gyakorolja. A másik koncepció
n
 37

szerint pedig a szövetségben résztvevő államok

szuverénitása érintetlen marad. Nem ismer el
semmi olyan bensőbb államközi organizációt,
mely a tagállamok szuverenitásának feladását
vagy korlátozását áldozatul kívánná, sem olyan
nemzetközi szerveket, amelyek a szuverén áliam-
hatalom funkcióit megkötnék.
Kérdés, melyik irányt követi a Nemzetek
Szövetségéről szóló e gy ességokmány ?
A Nemzetek Szövetsége, amint láthattuk,
nem a népek szövetsége, hanem bizonyos
álla
mok kooperációjának biztosítására hivatott
szer­
vezet, meghatározott államok szövetsége.
Kérdéses tehát, hogy a Nemzetek Szövetsé­
geben valóban államszövetség vagy valamely
más
ismert államkapcsolat nyert-e létet?
Államszövetség alatt, az uralkodó politikai
doktrínát tartva szem előtt, tudvalévőén
az álla­
mok olyan kapcsolatát értjük, melyben
na ind en
allam megőrzi a maga állami szuverenitását,
A
r ész - államh a t aim ak nem olvadnak egybe, egy ál­
lami főhatalomba. A szövetség tehát nem állam
kifelé, nem az államszövetség jogalany, hanem
annak tagjai s mindenik szuverén hatalommal
járhat el, hatalmuk gyakorlásában kizáróan
szövetség közös célja korlátolja. Éppen ezért az
államszövetségnek nines törvényhozói,- bírói- és
végrehajtói hatalma. Mivel az államszövetségnek
nincsen impériuma a tagjai felett, ezért nincs is
38
g‘
szervezett ereje akaratának kikényszerítésére. Az ít
ellenkező szövetséges taggal szemben a többi ta­ S5
gok csak a nemzetközi jog biztosította eszközö­ re
ket vehetik igénybe. Szövetségi határozatok vég­ k¡
rehajtásának 'nincs semmi biztos garanciája. „A a
szövetségi végrehajtás, — írja Jelűnek — mint te
minden nemzetközi jogi eszköz, állandóan a szö­ re
vetséges tagok különös erőviszonyától függ. így vi
a német szövetségben a szövetségi végrehajtás a re
nagy államokkal szemben üres szó volt és a szö­
vetségi határozatok végrehajtása valóságban sa­ lel
ját akaratuktól függött“.* ka
A másik koncepció a nemzetközi állam, a ci- he
vitas maxima tipusa. Ezen állaimkapcsolatban a
kapcsolat megszűnik, amennyiben a különböző ho
államok külön állami léte egy új személyi létben lar
feloldódik. A nemzetközi állam akarata a leg­ ho
főbb akarat. ko
Mely kategóriába osztható tehát a Nemze­ irá
tek Szövetsége? Az államszövetség, amint la.ttuk, ge*
lényegében nem más mint a háború előtti állam­ SZf
közi szervezetlen közösség. A politikai írók az ál­ ab:
lamszövetségben lévő államok közti kapcsolat vol
jelzésére rendszerint a „nemzetközi viszony“ ki­ is
fejezést is használják. A Nemzetek Szövetsége tali
ezzel szemben már olyan szerveket ismer, melyek felt
a nemzetközi végrehajtás, ügyintézés célját szól­ ren
lye;
° Jelűnek: Allgemeine Staatslehre. 1905. 745 1.
 39

galjak, nuelyek továbbá, ha ma még, a hatáskörök

teljes el nem kiiiönitese és ezen funkciók teljes
szervi ki nem építése folytán, -a nemzetközi aka-
ratelhatározás rendszeres) kiképzésére nem is al-
kalmasak, de annak előmozdítására hivatottak.
(tanács, Közgyűlés). lováDDá a nemzetközi kö­
tele zet ts égek kikényszerítés ének szervezett ivég-
«hajtásáról is gondoskodik. Végül a nemzetközi
vitás ügyek elbírálására állandó nemzetközi bí-
róságot tartalmaz.
Tehát olyan szervek, részben olyan szervi
lehetőségek, melyek az abban résztvevő államo­
kat szorosabb, egymástól függőbb kapcsolatba
hozzák, mint az államszövetség formája.
De éppen olyan kevéssé lehet azt állítani,
hogy a Nemzetek Szövetségében nemzetközi ál­
lam áll előttünk. Annyi kétségtelenül valóság,
hogy abban minden állam szuverénitása lényeges
korlátozásnak van alávetve, illetve bizonyos
irányban az állami szuverénjogkör fel is van füg­
gesztve, de mindez még korántsem olyan termé-
szetű, hogy az állami külön szuverénitások teljes
absorpciójával egy új szuperszuverénitás állott
volna elő. Az állami részhatalmakból elsősorban
is nem tevődött össze egy olyan nemzetközi ha­
talom, mely a maga akaratának kiképzésére meg­
felelő szervvel (nemzetközi- vagy világparlament)
rendelkeznék. Ismételjük, ezek olyan tények, me-
Iveknek kellő figyelembe nem vételével alhamar
 40

kodott lenne a Nemzetek Szövetségében, mint

azt egyesek teszik, államfeletti lényt tekinteni.
A Nemzetek Szövetsége tehát mai tökéletlen
kialakulásában sem államszövetség, sem nemzet-
közi állam, hanem átmenet a kettő között. De kö­
zelebb áll ez utóbbi szervezetéhez, mint az el-
sőéhez.*

V. A nemzetközi hatalom tagozódása.

Ami áll az államban, az államhatalom szervi
elkülönülésére, ugyanaz áll a nemzetközi organi­
zációban a nemzetközi hatalomra nézve, vagyis
különböző nemzetközi funkciók külön szer­
vekre bízása nemcsak a nemzetközi funkciók
jobb ellátásának, de egy alkotmányos nemzetközi
organizációnak is előfeltétele.
Ugyanazon tendenciából eredően, mikor a

* A Nemzetek Szövetsége jellegének megítélése

terén igen eltérők a felfogások. Különösen érdekes
ebből a szempontból az amerikai és svájci parlamentek?
ben lefolyt politikai vita. (L. erről Irk: Az államközi or?
ganizáció és a világállam konstrukciója c. értekezését.)
Felfogásunkkal szemben a Nemzetek Szövetségében
míg Schücking—Wehberg államszövetséget látnak (Die
Satzung des Völkerbundes. 1921.), addig Harding s vele
az amerikai szenátus többsége egy ,,super?power“ meg?
testesülését (La Société des Nations. 1921. No. 1__2.),
amely felfogást újabban Kelsen jog?Iogikailag támaszt
ala (Das Problem der Souveränität und die Theorie des
Völkerrechts 1920.). Magyary a népszövetség jellegének
higgadt értékelésével, abban egy teljesen új államközi
kapcsolat megjelenését szemléli: „A népszövetség lé?
 41

int Nemzetek Szövetsége keretén .belől nem nyert a

nemzetközi .hatalom teljesen tiszta kialakulást,
en nem ment végbe annak szervi tagozódása sem.
2t- Amint láttuk, a Nemzetek Szövetségének min­
:ö- denható szerve: a Tanács, mely egyidejűleg aka­
el- rati és végrehajtó szerv is. Úgy, hogy ezen szervi
tagozódatlanság következtében a Nemzetek Szö­
vetségében nemzetközi autokrácia testesül meg.
Egy alkotmányos nemzetközi organizációban
a nemzetközi hatalom ágakra oszlásának ezért a
vi
következő irányban kell végbemennie.
íi-
1. Nemzetközi akarat-kiképzés külön szervre
is
bízandó. Ezen orgánum a nemzetközi parlament
:r-
vagy világparlament volna. Hatáskörébe tartoz­
>k
nék az általános érvényű nemzetközi jogszabá­
zi
lyok alkotása, az államközi organizáció alkotmá­
nyának módosítása, a szövetségi háztartás meg­
a
állapítása, s új szervek kreálása.
se
es nyeges ismertetőjeleit — írja — a következő két tételben
foglalhatjuk össze. A népszövetség .egy felette belső
k#
világorganizáci<x És ez mint uralmi organizáció alakult
»r#
ki. amely hozzá imperialisztikusba csúcsosodik ki.“
i.) }?• !•) —- Majd: „A népszövetség a maga uralmi kialakú*
;n
lasa ^ követ eztéhen egy állam feletti világorganizáció,
ie
le arnejy a világ államai felé és nem mellé van rendelve
De azért még korántsem államfeletti lény. A népszövet*
g* ség leginkább, mint az államok teljesen újfajtájú kap-
■),
cs^ta fonható fel, melvnek hasonlóját a múltban nem
zt
talalhatmk“. (Die internationale Schiedsgerichtbarkeit
2S
■ im Völkerbunde 1922. 16. I.). L. még Lernaude: La So#
:k
ciété des Nations. 1920. Kraus: Vom Wesen des Vök
zi kerb un des 1920. Milhaud: Nie wieder 1919. és Thadden-
6* Völkerrecht und Völkerbund 1920
 42

A Nemzetközi parlament gondolata ma még

SZÍ
sokak előtt utópisztikusnak tetszik, már pedig
SZÍ
egy alkotmányos államközi szervezet létesülheté-
N<
sének elenged,hetién előfeltétele. De hogy a világ-
parlament különben sem annyira utópisztikus, Pí
m<
mutatja az Interparlamentáris Unió példája,
mint a nemzetközi parlament igazi előhirnöke. 1,C
Az Interparlamentáris Unió alapszabályainak táj
he
első cikkelye, amint megállapítja, a világ összes
tá¡
parlamentjeinek tagjait azon közös célra egye­
he
síti, „hogy saját államaikban, akár a törvényho­
el,
zás útján, akár nemzetközi szerződések által azon
alapelvet ismertessék el, hogy a népek közötti vi­ sá
szályok választott bíróság elé bocsáttassanak, va­
lamint a nemzetközi közjog más kérdései is meg- me
ke
tángyaitassamak“. Az Interparlamentáris Uniónak
zI
úgy célkitűzésében, mint szervezetében — amint
Fried helyesen megállapítja — azon gondolat rej­ tii
lett, hogy belőle fokozatosam egy nemzetközi re
parlament alakuljon ki* A Nemzetközi parla­
T
ment életképességét a Interparlamentáris Unió
k(
eredményekben gazdag múltja igazolja. A berni
1919. évi népszövetségi konferencia a nemzetközi s
b<
parlament ideáját magáévá tette. Ennek ¿hatása
alatt a német hivatalos népszövetségi tervezet
te
k
* Fáikért: Világhékecgyezmény. 1922. Fried: Hand» k
buch der Friedensbewegung. 1911. I. 133. Harmening:
Das Weltparlament 1910. Woolf: International Govern» (c
ment. 1916.
is
 45

szabályozza is. A német népszövetségi tervezet

szerint az első világparlament (Weltparlament) a
Nemzetek Szövetségébe tartozó államok egyes
parlamentjeinek képviselőiből akként alakulna
meg, hogy minden parlament saját államának
1,000.000-nyi lakosa után egy képviselőt válasz­
tana, de úgy, hogy egyetlen parlament sem küld­
het be 10-nél több képviselőt. Későbbi megalakí­
tása felett a világparlament döntene a Közgyűlés
hozzáj árulásával. A berni rezolució annyiban tér
el, hogy a világparlament képviselőinek választá­
sát közvetlen a nép kezébe teszi le.
2. A nemzetközi hatalom másik funkciója a
nemzetközi bíráskodás. Ennek ma még nem tö­
kéletesen kialakított szerve az Állandó Nem­
zetközi Bíróság (Cour permanente de jus­
tice internationale) és¡ az Állandó Választott Bí­
róság (Cour permanentes d’arbitrage).
A Nemzetek Szövetségének 14-ik cikke a
Tanács kötelességévé tette az Á. N. B.-ra vonat­
kozó tervezet elkészítését, mely vele el is készült.
s a szövetség genfi közgyűlése azt 1920. decem­
ber 13-án tartott ülésén elfogadta.
A bíróság hatásköre tárgyi szempontból ki­
terjed a felek által eléterjesztett minden nemzet­
közi jellegű vitás esetre. Tehát a per előfeltétele
különös megegyezés, választott bírósági szerződés
(compromissum). De bizonyos esetekben enélkül
is perelhetők, ha ma gukat a bíróság hatáskörének
 44

általában alávetik. Ezek az esetek: a) nemzetközi tel

szerződések magyarázata, b) a nemzetközi jog lei
minden kérdése, c) nemzetközi kötelezettségek las
megsértése és d) nemzetközi kártérítési ügyek.* lÍZ;

Az Állandó Nemzetközi Bíróság tehát jelen ké

ha tásköiri sze rvezetében nem feltétlenül kötelező kü
nemzetközi bíróság. Már pedig a nemzetközi jog­ rül
rend biztonsága a feltétlen kötelező nemzetközi me

CT
bíráskodás nélkül meg nem valósítható.**

Ö«
Alanyi szempontból a bíróság hatásköre _a
Nemzetek Szövetségének tagjaira terjed ki. Nem
tagokra csak úgy, ha a Tanács e jogot megadja, az
illetve, ha külön szerződés e jogot biztosítja. (L. ná<
a nemzeti kisebbségek védelmét az Állandó Nem­ s í
zetközi Bíróság védelme alatt). saj
A bíróság szervezete. A bíróság 11 rendes és me
4 póttagból áll, de felemelhető a rendes bírák fő
száma 15-re, a pótbíráké 6-ra. Határozatait teljes cin
ülésben hozza, melyen legalább 9 bíró jelenléte ké]
szükséges. A bírák azon nagytekintélyű egyének Mí
közül választandók ki, akik a maguk hazája leg­ ve;
főbb bíráskodásához megkívántató jogi képzett­ bír
séggel bírnak, vagy a nemzetközi jogban különös mé
gít
* A felsorolt esetekben 1921 szept. 5dg a szervezeti
ve;
áll;
telező nemzetközi bíróságért lefolyt hosszas nagy küz* let
delmek eredmenye ide zsugorodott össze. lye
Magyary: Az Állandó Nemzetközi Bíróság. Kük
ügyi Szemle. 1921. I—II. 53. 1. g álc
 i

45

tekintélyek. Továbbá ezen személyes előfeltéte­

izi
lek mellett tekintettel kell arra lenni, hogy a kivá­
og
lasztással a bírák: „maguk összességében a civi­
ek
lizáció főformáit és a világ fő jogi rendszereit
c.*
képviseljék“. A bírák állami hovatartozásuk nél­
en
kül választhatók, 9 évre. Elmozdíthatlanok és te­
ző
'fí-
rületenkívüliséget élveznek. Csak az tekinthető
megválasztottnak, aki a Közgyűlésen és a Tanács­
izi
ban többséget kap. A bíróság elnökét a tagok 3
évre választják. Székhelye: Hága.
a
m A bíróság szervezete, amint látható, áttörte
az állami egyenjogúság elvét, mert először: a Ta­
a,
nács mai alakjában a nagyhatalmak érdekszerve,
L.
s így természetes, hogy a bíróság ímegalkotásánál
í-
saját jelöltjeit fogja támogatni, másodszor pedig:
mert a bíráknak a civilizáció főformáit és a világ
:s
fő jogrendszereit kell képviselniök, s így ezen a
k
címen bizonyos államok ¡szükségképen fognak
:S
képviselethez jutni s mások attól elesni. Amint
e
Magyary írja: „Az új nemzetközi bírósági szer­
k
vezésnek leggyöngébb pontja. Hogy a nemzetközi
í-
bíráskodás pártatlan és minden államnak, tehát
még a kis államoknak érdekeit is teljesen kielé­
s
gítő legyen, oly állandó nemzetközi bíróság szer­
:i vezéséhez kell ragaszkodnunk, melyben minden
t államnak, tehát még a kis államoknak is kép vise-,
létük legyen. Ez oly lényeges követelmény, me­
lyet semmiféle más szempontnak nem ¡szabad fel­
áldoznunk. Ha az Állandó Nemzetközi Bíróság
 •46

az egész világ bírósága akar lenni, akkor kell,

hogy az egész világnak szelleme legyen benne,
nemcsak a nagy államoké, hanem a kicsinyeké is“.*
Az alkalmazandó anyagi jog. A bíróság Íté­
letének meghozatalánál alkalmazza : a) a nemzet­
közi szerződéseket, legyenek ezek általánosak
vagy különlegesek, b) a nemzetközi szokásjogot,
c) a civilizált államok által elismert általános jog-
elveket, d) a bírói gyakorlatot és a jogtudományt,
de csak kisegítőleg, e) méltányosságot, az „ex
aequo et bono“ elvét, ha a perben álló felek ezt
így kívánják.
Peres eljárás. Az eljárás vagy keresettel, vagy
a compromisisumnak a bírósággal való közlésével
kezdődik, attól függően, hogy a fél általában ve­
tette-e magát alá a bíróság hatáskörének, vagy
nem. Az eljárás írásbeli előkészítő részre és szó­
beli tárgyalásra oszlik. A bíróság ítélettel hatá­
roz, amely ellen egy, a perújításhoz hasonló, per-
orvoslatnak (revision) van helye. A perbeavat
kozó államokra hozott ítélet jogerős.
3. A nemzetközi hatalom harmadik ága a »

V é g r e h ajtó i ha t a 1, o m. ¡Hatáskörébe tar-

t óznék: a nemzetközi határozatok végrehajtása,
irányítás es ellenőrzés gyakorlása. A Nemzetek
Szövetségének egyesiségokmánya, mert a nemzet­
közi akaratelhatározás funkciójának megszerve-

_ * Magyary: A nemzetközi bíráskodás a Nemzetek

Szövetségekén. Magyar Jogi Szemle 1921. 5i sz. 288. 1.
 47

:ell, zését, amint láttuk, elmulasztotta, a végrehajtás

me, funkcióját sem szabályozza tisztán. A tulajd ön­
>“.*
képem végrehajtói szerv: a Tanács lenne, de az
ité- hol határozó, hol intézkedő szerv iis.
:et- Az új nemzetközi jog fejlődési iránya a nem­
sak zetközi végrehajtói funkció tiszta szervi kiépíté­
>ot, sét követeli.
og-
yt,
,ex
ezt

így
vei
ve-
gy
5Ô-
tá-
îr-
it-

a »
ir­
ía,
2k
:t-
e-

îk

r
s
 MÁSODIK FEJEZET.

A nemzetközi jog alanyai.

I. Az államok mint
nemzetközi jog alanyai.

A nemzetközi jog alanyai, vagyis nemzetközi

jogok és kötelességek viselői csakis államok le­

’
BBÄ
hetnek. Állam alatt azt a jelenleg legmagasabb
fejlettségű társadalmat értjük, melyben az em-
berek bizonyos csoportja állandó területen ön­
álló és független főhatalom alatt magasa bb sze-
mély: létre egyesült. Az állam fogalmának tehát
három alkateleme van: államterület, állami főha­
talom és a nép.
Ennek megfelelően nem lehetnek a nemzet­
közi jog alanyai: az államhatalom gyakorlásának
egyes szervei, pl. az uralkodó; vagy egyes nomád
törzsek; a forradalmi párt egy államban, míg a
régi államhatalom fennáll, vagy gyarmatosító vál­
lalatok, hacsak az államfogalom mindhárom al­
katelemét meg nem szerezték (így vált a kongó
társaság 1885-ben Kongó-állammá). Nem lehetnek
a nemzetközi jog alanyai továbbá: az államterü­
ké egyes közjogi, illetve közigazgatási részei és
nem az államnak polgárai.
 49

A nemzetközi jog alanyaira vonatkozóan ez

ma az uralkodó felfogás. Ezzel szemben egyesek
már régebben'“ azt igyekeztek bizonyítani, hogy
J az állam alattvalói is lehetnek a nemzetközi jog
alanyai. Ezen felfogás újabban ismét erős alátá­
masztásra talál kiváló írók részéről. így Kauf­
mann abból kiindulóan, hogy „a nemzetközi jog,
forrására tekintettel, amelyre érvényességét visz-
szavezeti, magasabb az állami joggal szemben“,
odakövetkeztet, hogy a nemzetközi objektiv sza­
bályok tartalmukkal ma már nem pusztán az ál­
lamoknak egymásközti jogaira és kötelességeire
hanem a különböző államok alattvalóinak jogaira
és kötelességeire ■ is vonatkoznak.** Re hm ennek
igazolásául hivatkozik az államoknak a blokád- és
a hadi dugárú jogára semleges államok polgárai­
val szemben, mikor egy állam idegen alattvalók­
kal szemben nemzetközi jogi imperiumot gyako-
rol. Kelsen szerint, minthogy joglogikailag le­
hetetlen az államszerv és alattvaló fogalmi elkü­
lönítése, nem tartható fenn azon tétel, mely a
nemzetközi jog alanyaiul csak az államokat s nem
az embereket tekinti. Jogilag, szerinte, az állam,
* így különösen Fiore: Trattato di diritto interna»
zionalo publico. 1880. Heffter: Das europäische Völker»
recht. 1844. Martens: Völkerrecht. 1883.
** Kaufmann: Die Rechtskraft des internationalen
Rechtes und das Verhältnis der Staatsgesetzgebungen
und der Staatsorgane zu denselben 1899.
Rêhm: Unterthanen als Subjekte völkerrechtli­
cher Pflichten. Zeitschrift, f. Völkerrecht. 1906. 53. 1.
4
 o
vagyis a jogrend orgánuma csak ember lehet, aki­
r
nek magatartása az államnak a jogi normák alap­
Ij
ján csakis azért számítható be, mert az _ bizo­
k
nyos módon — ezeknek a jogszabályoknak tartal­
maként jelentkezik. „Ha tehát — írja — vala­
c
mely nemzetközi jogtétel azt a kötelességet álla­
r
pította meg, hogy azon állam, amely egy másik
V
ellen háborút akar viselni, az ellenségeskedések
t
megkezdése előtt formálisan hadat tartozik
üzenni, úgy azzal egy embernek a magatartása
a
nyert szabályozást, aminek közelebbi meghatá­ h

rozását az egyes államok jogrendje akként viszi l-

keresztül, hogy tüzetesen megállapítja, hogy a
ji
háborúizenés joga vagy kötelessége mikor forog is
fenn, mikor élhetnek azzal a köztársaság elnöke n
vagy a monarchia, mint az illető állam orgánumai. a
Hogyha azonban pl. a blokád-jogra vonatkozó la
nemzetközi szabályok, a blokadirozó államot
ai
semleges államalattvalókkal szemben, illetve a a!
nemzetközi jognak szárazföldi háborúra vonat- n
kozó szabályai a háborút viselő államot a polgári
a;
lakossággal szemben jogosítják bizonyos magatar-
h(
tásre, ezzel szükségképpen fordítva is a semleges és
vagy ellenséges államok lakóit bizonyos maga- zi
tartasra kötelezik a blokádot alkalmazó, vaíiy a
szárazföldi háborút viselő állammal szemben, te­
hát olyan személyek lesznek nemzetközi jogilag T]
kötelezve, akiket nem lehet immár a szóhaszná­ re
lat szokásos szúkebb érteim eben ,, állam szer vck“- te
19
 51
tjei­ nek nevezni, úgy hogy az az állítás, mintha a
ap- nemzetközi jog csak az államokhoz lenne intézve,
zo- könnyűszerrel tovább fenn nem tartható“.*
:al- Azon kérdés, hogy a nemzetközi jog alanyai
la- csak államok, vagy az államok polgárai is lehet­
la- nek-e, a nemzetközi és nemzeti vagy állam jog
sik viszonyában megnyilvánuló elsőbbség eldöntésé­
;ek től függ.**
dk
Addig, amíg az államok szabad társulásán
is a alapuló jogközösséget fel nem váltja a teljes ál­
tá- lamközi organizáció, a kérdés alig lehet vitatott.
5ZÍ Amíg u. i. az államok egymásközti viszonya de
a jure a független és önálló államok nemzetközi el­
og ismerésén nyugszik, amíg az állami szuverénitást
ke nem abszorbeálja a külön -államhatalmakból ki­
ai. alakuló egységes nemzetközi hatalom s így az ál­
zó lam fogalma fel nem oldódik a világállaméban,
ot addig csak az államok lehetnek a nemzetközi jog
a alanyai, csakis az állami akaratkijelentésben meg­
it- nyilvánuló -nemzetközi akaratmegegyezés lehet
iri az állampolgárokra nézve kötelező s csak így le­
ir­ hetnek azok nemzetközi viszonylatokban jogok
es és kötelességek viselői. Ami pedig arra vonatko­
a- zik, hogy a nemzetközi normák, így a hadüzenés
a
C- * Kelsen: Das Problem der Souveränität und die
Theorie des Völkerrechts. 1920.
lg ** L. különösen Tri epei: Völkerrecht und Landes»
á- recht. 1899; Binding: Zum Werden und Leben der Staa#
ten. 1920. Nelson: Die Rechtswissenschaft ohne Recht.
1917.
4*
 52

jogának vagy kötelességének címzettje az ember c

S nem az állam, tarthatatlan, mert az államfő sze­ ii
mélyében ilyenkor maga az állam perszonifiká- c
lódik.* k
Nemzetközi jogilag sajátos, s amint a világ* t,
náború rámutatott, teljesen rendezetlen a pápa á
nemzetközi helyzete. Jelenleg ez az 1871. évi ga­ S(
ranciális törvényen nyugszik, amely a pápa egy­ Sí
házi méltóságának bizonyos garanciákat és pre­ ki
rogativákat biztosít. így, mint a törvény 1. §-a vi
kifejezi: A pápa személye szent és sérthetetlen. te
Az olasz állam földjén exterritorialitást élvez. já
Ment az olasz államhatalom jurisdictiójától Az bí
Egyesek újabban a Nemzeteik Szövetségében
is nemzetközi jogalanyt tekintenek. így Schücking*Weh* lé:
berg azon alapfelfogásukból kiinduióan, hogy a Nemzet
te¡.v Szövetsége államszövetség, felruházzák mindazon
m:
jc gokkal és kötelességekkel, melyekkel eddig csak áh lai
iamoU bírtak. így szerintök megilletik a diplomáciai kb
váltsagok csak! úgy, amint a külső szuverenitás jogai,
kii
nevezetesen: a jus legationum, a jus foed um et trac= mc
2

tatuum a jus belli ac pacis vagy a terüle felségjog k.

Ez utóbbiakra nézve szerintök a Nemzet Szövetsége áll
Ér

P1- — »Genfet, jelenlegi székhelyének városát a népszó* nej

vétség közvetlen .territóriumává tehetné, ha Svájc ezen
célra átengedné“. (Die Satzung des Völkerbundes. 1921) zés
Hasonlóan Poignet: Droit international public ’ 1921. igé
115. 1.
Részünkről e felfogást nem tehetjük magunkévá, vis
mert először a paktum szövege ehez nem nyújt semmi naj
támaszpontot, mit Schücking-Wehbcrg is kénytelenek
elismerni, másodszor pedig, mint más helyen/ immár páf
hittuk, a Nemzetek Szövetsége mai kialakulásában sem élvi
államszövetség, sem államfeletti állam s az állami lét
attribútumainak hiányában így nélkülözi a külön nem* kát
zetközi jogalanyiságot is. ran
 53

ibcr olasz királyság területén királyi tisztelçtjogok

sze- illetik meg. Lakásába az olasz állam hivatalnokai
fiká- csakis az ő engedélyével léphetnek be. Követeket
küldhet és fogadhat. A jelzett törvény garantálja
ilág- továbbá a pápának a katholikus világgal, az olasz
ipa államtól független, szabad érintkezését, levelezé­
ga- sét, az egyházi pápai hatóságok és tisztviselők
;gy- szabadságát. Meghatározott birtokrészek (a vati­
pre- káni palota Iateráni palota és a castel-gondolfoi
C:

-a villa) felett a pápának haszonélvezeti jogot biz­

J

len. tosít. Továbbá a pápa részére 3,225.000 franc évi

vez. járadékot állapít meg, aminek elfogadását azon­
Az ban a pápák mimdezideig maguktól elhárították.
'•ben
A pápa nemzetközi jogalanyiságának értéke­
VThí lése terén két vélemény áll szemben. Az egyik,
nzeí minthogy a pápaság fogalmából hiányzik az ál­
izon
áU lamnak két alkateleme: a nép és terület , nem te­
kő kinti nemzetközi jogalanynak. Ennek következ­
>gai,
rács ményeként utalnak arra, hogy a pápával az egyes
|ck. államok kötötte szerződések, a konkordátumok
¡égé
SZÖí nem esnek a nemzetközi jog általános rendelke­
zen zései alá, vagy hogy a pápa személye nem tarthat
21).
521. igényt a nemzetközi kongresszusokon való kép­
ívá,
viseletre. Ezzel szemben a nemzetközi jogi írók
nrm nagyobbik fele, tekintettel a múltra, amikor a
nek
nir pápa világi uralmánál fogva teljes szuverénitást
¡cm élvezett és a szokásra, amelynél fogva Európa
iét
;ms katholikus államai a pápa szuverénitásának, a ga­
rancia törvényben is biztosított kiváltságait el-.
 54

ismerik, a pápa nemzetközi jogalanyiságát hir­

deti.*
A pápa nemzetközi jogalanyiságának tisztá­
zása, az új nemzetközi jog legközelebbi feladatai
közé tartozik. A világháború bebizonyította a
garanciatörvény hatálytalanságát, amikor a köz­
ponti hatalmak diplomáciai képviselői kénvtele-
nek voltak az ellenséges Olaszország földjéről
Svájcba áttenni székhelyüket.
A garanciatörvény tudvalévőén olasz állami
törvény s nem nemzetközi szerződés; de még

m
nem is a pápa és az olasz állam között létrejött

c/3
egyezmény, mert az előbbi ennek elismerését

o .
mindezideig megtagadta.

ero
Hogy

fDx
fejlődés mely irányban fog végbe­
menni: a garanciatörvény nemzetköziesítése (vi­

P*
lági álláspont), vagy pedig kis területen az egy-
házállam visszaállítása (egyházi álláspont) irá­

-u
nyában, ma még nem lehet előre látni.

e a
Ezen kérdés eldőltével lesz szabályozandó a
pápa tagsága a Nemzetek Szövetségében is,
amelynek alkotmánya a pápa személyét, magas
morális tekintélyének figyelmen kívül hagyásá­
val, abból kizárta.
* Hanuy: A pápa szuverénsége. 1921. Latour:
ET

La papauté en droit international. 1893. de

Taube: La situation internationale actuelle du Pape.
S' 3 S

1908. Cougny: La papauté en droit internationale public.

E06. Olivart: Le pape, les États de l’Église et l’Italie.
1897. Lulvés: Die Stellung des- Papsttums im Weltkrieg
 55
II. Az összetett államok
7

vagy államkapcsolatok
mint a nemzetközi jog alanyai.
'Ö

A nemzetközi jog alanyai nem pusztán

3

az
^

egyszerű államok lehetnek, hanem az összetett

államok is.
N

A nemzetközi jogéletben a következő állam-

Ó
50

kapcsolatok szerepelnek: a perszonálunió, a reál­

unió, államszövetség és a szövetséges állam.
1. Perszonálunió: az olyan államkapcsolat,
amely kizárólag az államfő személyének azonos­
ságán nyugszik. Nemzetközijogilag az unió min­
den tagja önálló jogalany, amely a többitől füg­
getlenül jár el. Ilyen államkapcsolat volt: Anglia
és Hannover között (1837-ig), Belgium és a Kon go-
állam között (1908-ig) stb.
2; A reálunió-ban egyesült államokat nem
pusztán az államfő személye kapcsolja össze, ha­
nem azok az ügyek is, amelyek közös egyetértés­
p

sel, közös szervek által intézteinek el. Az ily álla­

y*

mok kifelé egységes jogalanyt képeznek, míg eh

r* 5

lenben befelé önálló életet folytatnak. Ilyen ál­

lamkapcsolat állott fenn Svédország és Norvégia
között különválásukig.
3. Államszövetség az államok olyan kapcso­
L
'
Ü

lata, amely ¡nem szünteti meg az egyes szövctke-

zett államok nemzetközi önállóságát, vagyis nem
u u

maga az államszövetség a jogalany, hanem annak

ni

tagjai. Az államszövetségbe tartozó minden állam

 56

kifelé szuverén s hatalma gyakorlásában csupán f

az államszövetség közös célja korlátolja. így a 1
német államiszövetségi alkotmány kimondotta:
„A szövetség tagjai mindenfajta szövetkezés! jo­ n
got maguknak fentartanak; de kötelezik magukat, h
hogy semmiféle olyan szövetségbe nem lépnek, h
mely a szövetség vagy az egyes szövetséges álla­ n
mok biztonsaga ellen irányulna.“ Ilyen állam kap­ ti
csolat volt a német államszövetség 1866-ig. .Jelen­ ai
leg ilyen nem létezik (1. a 37. s köv. 1.). is
4. A szövetséges állam olyan államkapcsolat, ál
amelynél a szuverénitás a központi hatalomé s n<
nem az egyes államoké, így tehát a nemzetközi te
jogok alanya maga a szövetséges állam s nem a te
tagállamok. Mindamellett ily szövetséges államok la
történelmi kifejlődése folyamán azt látjuk, hogy k(
az egyes államok több-kevesebb nemzetközi ön­ se
állóságot megtartottak. így pl. a svájci kantonok­
nak bizonyos korlátozott, nem politikai termé­ vé
szetű szerződéskötési joga, vagy a német biro­ já
dalmat alkotó egyes szövetséges államoknak aktiv
és passzív követküldési joga van. Szövetséges ál­ >27
lamok pl.: a Németbirodalom, 1871 óta; Svájc, tö:
1874 óta, az északamerikai Egyesült Államok bii
1787 óta.

III. Az államok keletkezése és megszűnése. joj

na
Mihelyt az állam fogalmának három alkat­
töl
eleme megvalósul, vagyis bizonyos embercsoport
na:
 57

független és önálló főhatalom alatt állandó terü-

létén egyesül, állam keletkezik.
Uj államok békés vagy fegyveres úton jöhet­
nek létre és pedig a következőkép: 1. Valamely
lakatlan területnek betelepítése útján, feltéve,
hogy a telepítettek önálló állami létre s nem gyar­
mati életre egyesülnek. így alakult Liberia köz­
társaság a felszabadított négerek letelepítésével,
amelynek független állami léte 1847-ben nyert el­
ismertetést, vagy 1885-ben a független Kongo-
áHam. 2. Valamely ú. n. civilizálatlan államnak a
nemzetközi jogközösségbe való felvétele által. Ez
történhetik kifejezetten, pl. Törökország felvé­
tele az 1856-iki párisi szerződéssel, vagy hallgató­
lagosan: pl. Japán megjelenésével az első hágai
konferencián 1899-ben. 3. Valamely államnak ki­
sebb államokra való felbomlásával, ami történhe­
I tik békés megegyezéssel, pl. Svédország és Nor­
végia szétválása 1905-ben, vagy polgárháború út­
ján, így keletkeztek az északamerikai Egyesült
Államok s az önálló Görögország, Belgium, Szer­
bia és Románia stb. De keletkezhetik új állam
több állam egyesüléséből is, mint pl. a Német-
birodalom.
Az újonnan keletkezett, vagy a nemzetközi
jogközösségbe eddig még nem tartozott állam­
nak, hogy nemzetközi jogok alanya lehessen, a
többi hatalmak által el kell ismertetnie (recon­
naissance). Ilyen elismerés nélkül bármely állam
 58

csak elszigetelt állami életet folytathat; de nem

lehet nemzetközi jogok és kötelességek viselője.
Minden államnak szabad belátásától függ,
bogy valamely keletkezett új államot elismerjen-e
vagy se. Ugyancsak minden állam szabadon vá­
laszthatja meg az elismerés időpontját. így Fran­
ciaország az északamerikai Egyesült Államokat
1778-ban, még a háború tartama alatt, ismerte el,
míg Anglia, függetlenségének kimondása után
csak hat évvel. Az elismerés csakis azon áll amo-
kát kötelezi, amelyek azt kifejezésre juttatták.
Az elismerés kifejezetten vagy hallgatólagosan a
nemzetközi viszony megkezdésével, pl. követek
küldésével, szerződések kötésével stb. történhetik.
Az elismerés azután feltétlen vagy feltételes lehet,
így a hatalmak az 1878. évi berlini kongresszuson
Románia, Szerbia és Montenegró független állami
létének elismerését a vallásszabadság, az 1885.
évi bérliini akta Kongo-álIam elismerését a keres­
kedelem szabadságának biztosításához kötötték.
Mihelyt valamely állam alkatelemeinek egyike
veszendőbe megy, az állam megszűnik, Ennek
több oka lehet. így, ha az államterület elnéptele­
nedik: kivándorlás, betegség vagy elemi csapás
(pl. földrengés) következtében. Ha valamely állam
felbomlik több államra, példa rá a reál-unióban
levő Svéd-Norvégország felbomlása az önálló
Svédországra és Norvégiára. Megszűnik az állam,
ha egy másik bekebelezi; így szűnt meg a régi
■ i

59
in
Lengyel-ország, Ausztria, Orosz- és Poroszország
e.
részéről történt bekebelezéssel.
g,
-e i IV. Az állami szuverénitás tana a régi nemzetközi
á-
i- jogban.

it i A régi nemzetközi jog legfőbb alaptétele,

hogy azon normák, amelyek a nemzetközi jogkö­
n zösségbe tartozó államok egymásközti viszonyait
)-
szabályozzák, a szuverén államok minden kényszer­
c. től ment akaratnyilvánításait tartalmazzák. Ezért
a minden nemzetközi szabály kötelező ereje az ál­
k lamok a karat elhatározásában
i birja
gyökerét, amikor bizonyos -államközi viszonylat­
t. ban önmaguk szabad mozgását önként megkötik.
a Tehát a nemzetközi jogi normák tiszteletbentar-
.i fásánál, a nemzetközi szerződésekből eredő köte­
í. lezettségek teljesítésekor minden állam saját aka­
ratának s n-eim más idegen akaratnak engedel­
meskedik, mert az ezen államokat magában fog­
3 laló népek családja (la famille -des nations) füg­
: getlen államok szabad társulása, amelyben nincs
fölé- és alárendelt, de nincs egy, az egész felett
> álló összakarat sem. Amint Nippold mondja: „Ha
i az állam valamely „önkötelezettséget“ vállal, úgy
i ezt nem szuverenitása dacára teszi, hanem szu-
>
verénitása erejével, vagyis éppen saját nemzet­
közi jogi egyéniségé né 1 fogva. Az államnak nem
kell ezeket a szerződéseket megkötnie, de ha
 60

akarja, akkor megtelheti, akkor abban senki meg

nem akadályozhatja. Ahol cselekszik, ott saját
szabad egyénisége folytán cselekszik.“*
Az állami szuverénitás tana, értve alatta (az
uralkodó politikai doktrínát tartva szem előtt) az
állam szabad akaratelhatározási és cselekvési ké­
pességét, amely aszerint, mint befelé alattvalói­
val, vagy kifelé más államokkal szemben nyilvá­
nul meg: belső vagy államjogi, és külső vagy nem­
zetközi szuverénitásban nyer megkülönböztetést,
amint Liszt mondja —: legélesebben az álla­
mok telj e s egyenlő jogú s ágában jut
kifejezésre, vagyis abban, hogy: „a nemzetközi
jogegyezmények csak azokat az államokat kötik,
amelyek megkötni akarják, hogy jogilag tekintve,
a legkisebb állam szavazata éppen olyan súlyosan
esik latba, mint túl,hatalmas szomszédjáé, hogy
a kisebbségnek minden majorizálása elvileg ki van
I
zárva“.'-'" Vagy, amint Huber az államok egyenlő­
ségéről szóló tanulmányában tüzetesen kifejti, az
állami szuverénitás elvéből származó állami egyen­
lőség szempontjából az még nem elegendő, hogy
a nemzetközi szerződések kötésénél az összes ál­
lamok jelen legyenek és hogy minden szabály
csakis az összes résztvevők beleegyezésével jog-
érvényes; „hanem, hogy az államok részt vétele

Nippold : Die Fortbildung des Verfahrens in vöb

kerrechFichen Streitigkeiten. 1907. 470. s köv 1.
** Liszt: Das Völkerrecht. 1921. 6. 1.
 6i

elvileg egyforma és pedig absolut egyforma le­

gyen, azaz hogy az áll am Óiknak semmiféle osztá­
lyozása, jogi személyiségük semmi korlátozása ne
történjék meg Az államé gyen lősé g nemzetközi
jogelvéből azután szükségképen folyik az is, hogy
a nemzetközi szerződések csak akkor általános
érvényűek, tehát akkor alkotják az egyetemes
nemzetközi jog részét, ha azok egyhangúlag jöt­
tek létre. Míg a nem ily módon létesültek csak a
partikuláris nemzetközi joghoz tartoznak, s kizá­
rólag a létesítésében részes államokra kötelező
erejűek. „Az egyenlőség fogalmában — írja Op­
penheim — csak az jut kifejezésre, hogy a nem-
zetközi közösség minden határozatánál minden
államnak, bármilyen nagy és bármilyen politikai
jelentősége is van, csak egy s nem több szavazata
van, hogy minden állam csak saját beleegyezésé­
I vel köthető valamely határozathoz és hogy 'e,gy
állam sem gyakorolhat egy másik felett jurisdic-
tiot. Többségi határozatok csak a többség tag­
jaira kötelezők. Az egyetemes nemzetközi tör­
vénynek egyhangúságon kell nyugodnia.
Az állami szuverénitás nemzetközi jogi elis­
merésének egyik további következménye: az ál­
lami önsegély feltétlen érvényesülése a nem­
zetközi jogi normák ellenére is. Vagyis, ha a nem-

* Huber: Die Gleichheit der Staaten. 019. 112. 1.

Oppenheim : Die Zukunft des Vöikerrecbts.
1911. 159. s köv. 1.
 62

zetközi jogi kötelesség teljesítése az állami létfen- si

tartásisal összeütközésbe kerül, a nemzetközi jog­ d.
szabály e magasabb imperativum előtt meghátrál, m
„mert az állam magasabban áll, mint az egyes 2LÏ
jogtétel , „a nemzetközi jog van az államokért, nt
de nem az államok vannak a nemzetközi jogért“* ál
juttatja ezt a tételt Jelűnek tömören kifeje­ ör
zésre. Ezen tant Kaufmann igyekezett kimélyí­ az
teni, amikor a jog nagy matériáját két fő kate­ he
góriába csoportosítja. Szerinte minden jog vagy m
„Subordinationsrecht“, vagy „Coordinationsrecht“ be
(„Individualrecht“), aszerint, amint a rendezésre sz
váró viszonylatokban egy felső akarat, avagy a re
jogi közület tagjainak saját akarata az irányadó. ba
A jognak ezen utóbbi alakja csakis szuverén sze­
mélyek, tehát az államok között lehetséges. Ezért sz
a nemzetközi jog: „Individualrecht“. Minden jog sz
az állam akaratából származik. Az egyénnek nincs hí
semmiféle, az állami akarattól független alapjoga. és
Az egyetlen alapjog: az államnak önifentartási re
joga. Ha tehát a nemzetközi jog ezen állami alap­ va
joggal összeütközésbe kerül, ez utóbbi lévén az te:
erősebb, az előbbinek ez előtt meg kell hátrálnia. sz
A nemzetközi szerződéseik ezért elveszítik azon- re:
nal kötelező erejüket, mihelyt azok az állam ér de
de ke ivei ellenkeznek; ezen alapszik minden, nem­ ba
zetközi szerződésben ben foglalt „clausula rebus és

* Jelűnek: Allgemeine Staatslehre. 1905. 366. 1. cia

 63

sic stantibus“ jogszerűsége. „A nemzetközi szerző­

dési jognak, amely a szerződő államok érdekein
nyugszik, az államok érdekeiben van egy határa,
az államoknak azon jogában, hogy államok legye­
nek s maradjanak mindaddig, amíg lehetséges: z
államok önfentartási jogában.“ Éppen ezért: , z
önfentartási cselekvés nem jogellenes. Miért is ez
az alapjog adja egyedül annak megítélési alapját,
hogy egy támadó háború mikor „jogos“, mikor és
mennyire igazolt az interventio egy más állam
belső ügyeibe, mikor megengedett más államokkal
szemben a kényszerrel összekötött preventiv
rendszabály s minden, a nagy politikában általá­
ban felmerülhető ügynek“.*
Az államoknak nemzetközi jogilag elismert
szuverén!tásából, az állami területi felségjogból
szükségiképen folyt, hogy minden állam szabadon
határozhatott más államokkal létesítendő gazdasági
és kereskedelmi összeköttetései felett, szabadon
rendezte állampolgárainak más állam alattvalóival
való érintkezését, korlátlanul rendelkezett saját
területe felett. Maga állapította meg államjogi
szuverenitásánál fogva alattvalóira érvényes jog­
rendjét. „Világos, — írja Levermore — hogy min­
den állam, amely szuverenitásának teljes birtoká­
ban van, maga alattvalóinak törvényes, vallási
és nyelvi jogait és kiváltságait szigorúan belső
e Kaufmann: Das Wesen des Völkerrechts und die
clausula rebus sic stantibus. 1911. 150. s köv. 1,

■
$
 64

ügyének fogja tartani, amelyet saját belső állam­

jogrendszerével fog megállapítani, menten minden ze
idegen előírástól vagy beavatkozástól.“* szí
■ Az állami szuverenitás itt leszögezett nemzet­
közi jogi doktrínájával szemben hol bátrabb, hol . mi
félénkebb hangok immár régen hallhatók. De ije
új átértékelésének követelése különösén a világ- írj
háboiú alatt lesz hangossá. „A biztonság Euró­ lör
pában — írja Novikow — még mindig igen cse- ez<
kély. Miért van ez? Azért van, mert a kultúráik- mé
mok a szuverénitás jogáról nem akarnak lemon­
dani. Miben áll tulajdonképen a szuverénitás joga?
vei
Abban a szabadságban, hogy bármelyik pillanat­ de:
ban egy szomszédos államra vethesse magát, hogy tás
attól egy részét elszakítsa, vagy hogy egy, érde­ rák
keivel ellentétes egyezményre kényszerítse. A me
szuverénitás a rablásra való jog. A rablás lényege kő:
azonban nem változik, hogyha azt egy három ver
millió emberből álló banda követi el, ahelyett nin
hogy néhány száz emberből álló; mindkét esetben lyo
ugyanazon bűntény marad. Végső alapjában a kör
szuverénitás bizonyos fokban egy jognak igénybe­ nen
vételére korlátozódik valamely bűncsele km ény nen
elkövetésére. A szuverén!fásról lemondani annyit pes
jelent, mint lemondani bűntettesnek lenni“.** tás
mai
* Levermore: Organisation pour une Paix durable.
Recueil de rapports sur les differents points du pro*
gramme minimum. I a Have. 1916. II. 267.
** Novikow: Die Föderation Europas. 1921. 6.
 65

írn- De nemcsak pacifista íróknál, hanem a nem­

ien zetközi jog művelőinél is megtaláljuk az állami
szuverénitás átértékelésének a sürgetését.
et­ így Schücking szerint a szuverénitás fogalma
ilül • még „politikai dogma“, mely sajnosán akadá
De lyozza a nemzetközi jog fejlődését. „De — amint
íg- írja — a tudomány megállapította, teljesen kü­
ró- lönös körülmények között keletkezeit és. ezért
se- ezen körülményeknek teljes megváltozásával is­
Ia- mét el fog tűnni“.*
in- Nippold szerint a mai modern állam és a szu-
a? verénitás doktrínája nem férnek össze. „Ha a mo-
it- dem államot írja — abban a merev szuveréni-
gy tásban gondoljuk el, melyet az egyes teoretikusok
.e- rákényszerítenek, bizonyos fokban úgy jelenik
A meg, mint egy vaspáncélos lovag, de, aki nem a
ge középkorba, hanem az újkorba vetődött — a fegy­
m verzet védelmet nyújt neki — -amire egyáltalán
:t, nincs szüksége, mely csak munkáiban akadá­
:n lyozza, mit el akar végezni. Boldog, ha azt egy
a könnyű modern öltözettel cserélheti fel, mellyel
2- nem érzi magát lealacsonyítva és feszélyezve, ha­
y nem éppen ellenkezően lehetővé teszi, hogy ké­
it pességeit kifejthesse. Éppen így van a szuveréni­
tás régi visszaélt fogalmával és a modern állam­
mal: egyszerűen nem illenek egymáshoz“. *
e.
Ds
* Schücking: Die Organisation der Welt. 1909.82. L
Nippold: Die Fortbildung. 42. I.
5
 66

Elfogulatlanul meg kell azonban állapítani, ]

hogy az államok nemzetközi életének fejlődése s 1
az államszuverénitás nemzetközi jogi doktrínája
egymást már régen nem fedik, hogy az elmélet í
megállapította szuverenitás fogalma az államok >
nemzetközi gyakorlatában már régen nem léte­ 1
zik. A doktrína a még teljesen kezdetlege s nem- í
zetközi forgalmi élet korára mutat vissza, vagyis 1
arra az időre, mikor az államok közös gazdasági r
érdekszférája még nem alakult ki. Az államok 1
közötti kulturális és gazdasági értékkicserélés á
l'i
azon kezdetleges fokán, miikor még az egymásra­
utaltság szükséglete nem jelentkezik, minden ál­ \
lam önérdekét nézhette, tehát más államokkal I.
szemben valóban szuverén lehetett. De az álla­ c
k
mok egyre fejlődő gazdaságii és kulturális élete
z
az érdekszálaknak olyan hatalmas hálózatát te­
h
remtette meg, hogy nincs állam, mely a többitől
s:
elszigetelt, kizáróan magának berendezett életet
n
élhetne. Amint Fried mondja, bizonyos szabályok
a
alakultak ki, bizonyos kötelességek nehezültek
k
lassanként a fculturközület minden tagjára, úgy,
hogy az államok szuverénítása egy önálló folya­
mat útján mindjobban korlátozódott. „Minden
egyes államszerződés az állami szuverenitás egy-
r ész ének feladását jelenti saját előnyéért. De ti
nemcsak szerződésekkel korlátozódik a szuveréni-
tás, hanem bizonyos jogok gyakorlásáról váló 1.
 67

hallgatólagos lemondás útján is, mivel a többi ál­

¡e lamokat ugyanazon lemondásra készteti“.*
a

iája De eltekintve a nemzetközi szerződésektől,

élet a választott bírósági ítéletektől, a nemzetközi hi­
nők vataloktól, bizonyos jogok hallgatólagos nem gya­
éte- korlásától, mint az állami szuverenitás átértékelő
em- tényezőitől, már a régi nemzetközi jog szervezet­
<yis ien nemzetközi jogközössége az államok szuve-
»ági rénitását tényleg egyre szűkebb és iszűkebb k óv­
lók játok közé szorította. Igaz, hogy elvileg minden
élés állam „saját akaratától“ függött az abba való be­
sra- lépés és elvileg ugyancsak attól a belőle való ki­
ál- válás, de a gyakorlat mást mutat. Vagyis, amint
kal Liszt írja, az államokat: „minél szorosabban kap­
11a- csolják össze a nemzetközi forgalom szálai, annál
ete kevésbbé lehetséges az egyes államra nézve a kö­
té­ zösségből magát kivonni. A leghatalmasabb állam,
ltől ha ma ki akarná jelenteni, hogy az általa kötött
:tet szerződéseket nem akarja megtartani, újakat
meg nem akar kötni, holnap már tisztában volna
7 ok
afelől, hogy ezen nyilatkozata az öngyilkossággal
bek
lenne egyenlő.
gy,
ya- V. Az állami szuverénitás korlátái.
len
Az állami szuverénitás ezen inkább tényleges
gy-
De természetű korlátozásai mellett már a régi nem-
ni- * Fried: Handbuch der Frieden:sb.;wegun<í 1911.
áló 1. 107. s köv. 1.
** Liszt: Völkerrecht. 1921, 8. 1.
5
 68

zetközi jog a következő intézményes korlá­

tozásokat ismeri. t
3. A félszuverénitás, azon nemzetközi jogi s
korlátozás, melynél az illető államok nemzetközi t
cselekvőképessége csak befelé nyilvánulhat meg, s
míg kifelé a fennhatóságot gyakorló állam képvi­ t
seli. A félszuverén államok interimisztikus formát p
alkotnak, vagy a teljes szuverénitás kialakulása r
vagy annak teljes megszűnése felé. Jogi helyze­
tükre vonatkozó általános érvényű szabályok hiá­ n
nyában az esetről-esetre bírálandó felül.
félszuverén államok diplomáciai képviseletet h
általában a fennhatóságot élvező állam gyako­ 1;

rolja, ugyancsak azt illeti meg a háborúviselés s;

joga is. Míg ellenben gazdasági szerződéskötés te­ i;
rén teljes jogképességüek. F
A félszuverén államok között a következő K
megkülönböztetés tehető. 11
a) Hübér államok. A félszuverénitás fogalmá- O
ból még nem következik szükségkép a fennható­ cl
ságot gyakorló állam részére nyújtandó fegyveres T
segítség. Az olyan államot, mely erre kötelezve
volt, nevezzük hűbérállamnak, amilyenek voltak E
függetlenségük eléréséig Törökország fennható­ ut
sága alatt: Oláhország, Moldva, Szerbia, Bulgária, é\
Montenegro.
b) Protektorátus alatti államok. Az ilyen állam or
az
szuverénitását voltaképpen nem adja fel, hanem ha
csak a védelem céljából korlátozza. A védő állam he
tö
art
 69
á-
és a védnökség alatt álló államok közötti jogvi-
gi szonyra általános érvényű szabályok alig állítha­
zi tók fel. Arra nézve a védnökség alapját képező
g, szerződés az irányadó. A nemzetközi protektorá­
i- tussal nem tévesztendő össze az ú. n. „gyarmati
it protektorátus , mely amazzal csak elnevezésében
a rokon, de attól lényegileg különböző.
Jelenleg a legfőbb protektorátus alatti álla­
i- mok a következők.
Anglia fennhatósága alatt: Borneo szigetének
t három állama (Észak-Borneo, Sarawak és Brunei),
1888 óta; Zanzibar-szultánság, 1890 óta ; a Tonga-
szigetek, 1900 óta; a malaji szövetséges állam
1895 óta, és a benszülött indiai hercegek területei.
Franciaország fennhatósága alatt: a hátsó indiai
K arabod ja és Anam királyságok 1863, illetőleg
1874 óta; Tunis 1881 óta; Marokko 1912 óta.
Oroszország fennhatósága alatt: Chiwa és Bu­
chara kánságok 1868 óta. Kína fennhatósága alatt:
Tibet és Mongolország 1907, illetve 1913 óta.
Törökország fennhatósága alatt állott 1840 óta
Egyptom, bár a tényleges hatalmat felette a leg­
utóbbi időkig Anglia gyakorolta. Míg az elmúlt
évben teljes függetlenséget nyert.*
* Az angol kormány, tekintettel arra, hogy a két
ország viszonya kölcsönös garanciák alapján addig, míg
az egyptomi kormány meg nem alakul, nem szabályoz«
ható, nyilatkozatot bocsátott ki, melynek lényege az,
hegy a protektorátus megszűnt és Egyptom szabadon
törekedhetik oly nemzeti intézmények megalkotása felé,
amelyek leginkább megfelelnek a nemzet óhajának
 70

2. Az állandó semlegesség, A szervezetlen ál

nemzetközi jogközösség keretén belől az állandó v<
semlegesség nemzetközi jogintézménye kialaku­ m
lásának történelmi motiváló ereje: a nemzetközi b;
beke biztosításáért, rivális szomszédállamok közti h
összeütközések megakadályozására elszigetelő ré­ ta
tegek képzése, úgynevezett „ütköző államok“ te
(état tampon) létesítése volt. hí
így nyer állandó semlegesítést Svájc: Német­
ország, Francia- és Olaszország közti védősáncos te
„barrier -es földrajzi fekvésénél fogva, vagyis, és
amint azt az 1815. év,i novemb. hó 20-i Svájc s em­ se
le gess égét elismerő és garantáló okmány kifejezi: a
„Svájc semlegessége és sérthetetlensége, nemkü­ m
lönben minden külső befolyástól való független-
sege Európa belső politikájának valóságos érdeké­ te
ben áll“. ar
így ismerik el a nagyhatalmak Franciaország, lot
Németország és Angira ellentétes érdekszférájá- ve
nak gyúpontjába eső Belgium állandó semlegesíté
sét 1831-ben, (végleges rendezése 1839-ben), illet­ se
ve, a fenyegető nemzetközi konfliktus kikerülésé­ mi
re, 'Luxemburg semlegesítését 1867-ben. Úgy an- Ci;
ezen célkitűzés, az ellenkező érdekű, gvarmatosító ba
Politikát folytató európai államok fegyveres össze­
tűzésének elhárítása eredményezi KÖzép-Afriká- áll
ban a Kongó-állam semlegesítését 1885-ben. mi
A semlegesítésből kölcsönös jogok és köteles­ te
ségek származnak. Nevezetesen: a semlegesített ne
 71

m állam támadó háborút nem viselhet, ¡hanem csak

ló védelmi háborút. Nem köthet olyan szerződést,
u- mely háború viselésére kötelezné. Viszont azon-
7À bari a semlegesítés a többi államokat is kötelezi,
:ti így első sorban a garanciát V á 1 li a 1 ó ha­
é- talmakat. Ezeknek u. i. kötelessége a semlegesí­
tett állam függetlenségét és területi integritását,
ha kell fegyverrel is, megvédelmezni.
t- A semlegesség megsértése nemzetközi delik-
)S tum, melynek megtorlása a garantáló államok joga
s, és kötelessége. Minthogy az állandó semlegesítés-
i- sel nemzetközi jogi viszony keletkezik, az csakis
i: a létesítő államok megegyezésével változtatható
i- meg, illetve szüntethető meg.
Az állandó semlegesség jogintézményébe ve-
tett hit a világháború alatt teljesen megingott; de
annak életképessége iránt a nemzetközi jc giroda-
U lomban már azelőtt is \gen számottevő aggályok
voltak hallhatók.
A világháború rávilágított, hogy az állandó
semlegesség előfeltételeit nélkülöző államok intéz­
ményesített semlegességének nemzetközi garan-
ciái a szomszédos államok érdekellentétei kirob­
) banásának elszigetelésére nem képesek.
Bár az objektiv kritikának ma már meg kell
állapítania, hogy Németországnak azon eljárása,
mellyel a háború színterét a tartósan semlegesí­
tett Belgium és Luxemburg területére vitte át,
nemzetközi jog ellenes volt, az is nyilvánvaló, hogy
 72

ha Németország e lépésre magát el nem határozza,

úgy Franciaország követte volna el, ugyanazon
célkitűzéssel, ugyanezen nemzetközi deliktumot.*
Vagyis, amint Richter már a világháború előtt 3
helyesen látta, a semlegesítés kérdésének értékelő í
szempontja nem az etikai, hanem a politikai te-" J
kin, tét., Minden állam elsősorban is azt teszi, ami 3
rca néz,ve a legtöbb előnnyel jár. Amíg tehát bizo­
nyos államok állandó semlegesítése a nagyhatal­ l
mak érdekeinek szolgálatában áll, addig azok
semlegessége biztosítva van, de mihelyt az ezen 1
érdekekkel szembe ikerül, már is megszűnt létezni.
A politikai alkotások, ha még azok jogi köpeny­ €
ben is jelennek meg, a nagyhatalmi érdekek kielé­
gítését fel nem tartóztathatják.'** F
Az amerikai Homer Lea szerint soha állam a É
semlegességet annyiszor meg nem sértette, mint a F
Brit birodalom: helyesen orientálódó politikai élet- I t
ösztönéből kifolyóan. így 1801-ben Madeira szige­ a
tét elfoglalja, anélkül, hogy a lisszaboni kormányt á
értesítené, azon helyes hadviselési princípiumból, a
kifolyóan, nehogy a franciák kezébe kerüljön f
1807-ben a brit flotta a Keleti-tengerre kiszalad. s
f
v
ti
Neu* g
Richter: Die Neutralisation der Staaten h
238. I. 1913.
U
 73

za. Dániának minden előzetes értesítése nélkül, s az

on egész dán flottát elfogja, Seeland szigetét pedig
t.* blokád alá helyezi. A támadás célja, hogy Dánia
5tt megszállását és a dán flotta elfogását Franciaor­
ilő szág részéről meg akadályozza. „Ha Anglia és más
be- nemzetek a XIX. században a semlegességet
ni megsértették, úgy azt látjuk, hogy Oroszország és
o- Japán a XX. század elején Kínában és Koreában
il- ugyanezt teszik.“ Ez természetes eredője a népek
>k sorsára döntő kihatású környezeti viszonyoknak.
ín Ezeknek a törvényeknek kérlelhetetlen ereje ér­
íi. vényesül, amelyeknek egyike ekként szól: „Ahol
>r- egy fizikailag gyengébb állam akként van két na­
é- gyobb hatalom közé ékelve, hogy azok katonai és
politikai fejlődésének körébe esik, ott annak füg­
a getlensége sohasem más, mint probléma és külön
a politikai élete rövid.“ Vagyis a történelem ismé­
t- telten rámutatott azon természetes folyamatra,
amelynek során bizonyos előfeltételek között kis
t államok a nagyobbak részéről felszívódnak. „Ha
>1 a kis államnak olyan, területei vannak, amelyek
i. földrajzilag tekintve egy hatalmasabb nemzet ré­
I, szei, úgy az utóbbiaknak terjeszkedése a kis állam
felszívódásával kezdődik és pedig a kö­
e vetkező feltételek mellett: „1. ha a kis állam stra­
e tégiailag úgy fekszik, hogy annak birtoka a na-
gyobb állam eljövendő háborújában lényeges, 2.
ha a kis állam földrajzilag úgy fekszik, hogy füg-
getlensege a nagy államnak gazdasági növekvését

■
 74

gátolja, 3. ha a kis állam politikai fekvése olyan,

hogy felszívása a nagyobb állam politikai terjesz­ he
kedési céljaira lényeges, 4. ha mindkét állam né- cil
p ess égé fajrokon és egymással népi kapcsolat xe
ban ál!.“* sz
Ezen tételek helyességének a világháború egy a
újabb erős bizonyítéka. A háború folyamán tar­ ée
tós semlegességét csak Svájc tudta megőrizni. Mi­ tál
lyen tényezők következtében? Nem a nemzetközi
jog garanciáinál, hanem azon természetes előfel­ se
tételeknél lógva, amelyek állandó semlegességre
predesztinálták. né
ki
A háborúnak Belgium és Luxemburg semle­
ro
gessége tényleges megszüntetését a párisi szerző­
ze
dések jogilag realizálták, amennyiben, amint a
Eí
trianoni békeszerződés 67. cikkelye kifejezi: „El­
ismerve azt, hogy azok az 1839. évi szerződések, Sv
va
amelyek a háború előtt Belgium jogi helyzetét
sz
meghatározták, a jelenlegi viszonyoknak többé
n)
már nem felelnek meg, Magyarország a maga ré­
ei:
széről beleegyezik ezeknek a szerződéseknek ha­
16
tályon kívül helyezésébe, s már most kötelezi ma-
30
gát, hogy elismeri és megtartja mindazokat az
egyezményeket, bármilyenek legyenek is azok.
sé
amelyeket a szövetséges és társult főhatalmak
zá
vagy közülök egyesek Belgium vagy Németalföld
na
kormányával az említett 1839. évi szerződések
ta
* Homer Lea: Des Britischen Reiches Schicksah
stunde. Aus dem Englischen von Reven flow. 1913. 165.1. lan

F
 75

),
helyébe esetleg kötni foginak.“ A következő 69*
cikk pedig kimondja, hogy Magyarország: „Lu­
xemburg nagyhercegség semlegességéinek meg­
szüntetéséhez hozzájárul és már előre elfogadja
a szövetséges és társult hatalmaknak a nagyher­
cegségre vonatkozó összes nemzetközi megállapí­
tásait.“
Úgy, hogy jelenleg csak egyetlen tartósan
semlegesített állam van, a svájci köztársaság.
A népszövetségi okmány 21. cikke, utalva a
népszövetség céljaival össze nem egyeztethető
külön kötelezettségekre és megegyezésekre, ki-
mondja, hogy a béke fenntartását biztosító nem­
zetközi megegyezések érvényessége nincs érintve*
Ezen rendelkezésben volt a nyitott út biztosítva
Svájc részére, tartós semlegességnek fentartásá-
val, a népszövetségbe való belépésre. A svájci
szövetségtanács ezen, az állami szuverenitást any-
nyira érintő, fontos kérdés fölötti döntést magától
elhárítva, a nép akaratára bízta. Az 1920. május
16-án megtartott népszavazás 400.000 szavazattal
300.000-el szemben, a belépés mellett döntött.
Kérdéses, hogyan fog Svájc állandó semleges­
ségével beleilleszkedhetni ezen államközi organi­
zációba, hogyan tehet semlegességével eleget azok­
nak a nemzetközi kötelezettségeknek, melyek
tagjaira neheze dn ek ?
Az igazi államközi organizációban minden ál­
lamot egyenlő jogok illetnek, és kötelességek ter-
 76
jo
hőinek. De Svájc már ismételten kifejezésre jut
le!
tatta, hogy ő reá nézve a népszövetségi okmány
mi
katonai kollektiv sanctioi nem vonatkoznak. Így
de
mint Motta, a svájci köztársaság elnöke 4921.-ben
tartott beszédében kifejezte: „Svájc semmi körül­ és
mények között nincs jogilag arra kötelezve, hogy ve
idegen csapatok átvonulására beleegyezést adjon sál
Ez a jog tiszta és precíz, megtámadhatatlan és
megdönthetetlen. Svájc mindig megőrzi területe a 'j
felett szuverén felségjogát.“
gy
Az új nemzetközi jogban az állandó semle­ mi
gesség intézménye a szervezetlen nemzetközi jog- az
közösségben szigetelő szerepével az érdekellenté­
to 2
tek kisülésének lehető kiiktatásával, a nemzetközi ma
béke gondolatának szolgálatára irányult, anélkül
nei
azonban, hogy nagy feszültségek esetén az ellen­ mc
tétes erők kirobbanását megakadályozhatta volna. fej
Az új nemzetközi jog immár részben szerve- biz
zett népszövetségi közösségében a tartós semle­
gesség alig juthat szerephez, bármint is igyekez­ kai
nek egyesek a kettőt kibékíteni.* Hisz a semle-
gyí
gesség éppen ellentéte az államközi organizáció­ ny<
nak, lévén az politikai kikapcsolódás, elszigetelő
tail
dés a népek családjában, emez pedig minél inten­
kát
zivebb, szervezett együttműködés. A fejlődés irá­ vál
nyát tehát abban kell látnunk, hogy az államok sző

ín -h L' ¿ ösen v: Die Neutralität der Schweiz

Ï heutigen Auffassung. 1889; nálunk Faluhelyi: zőj<
Az orok semlegesség és a világháború. 1919.
 77

jogi szervezetének mindern ütköző-államot feles­

t- legessé kell tenni. „Legyen a jog az a tampon,
•y mely az összeütközéseket megakadályozza és min­
:y den anyagi t ampo naget feleslegessé tesz.“*
n 3. Nemzetközi gyámság bizonyos gyarmatok
I- és területek felett. A párisi békesz, rződések a szu-
y verénitás teljesen új, intézményesített korlátozá­
í. sát deklaráijáka nemzetközi gyámság létesítésével.
s A népszövetségi egyességokrnány 22. cikkelye
a következő fontos intézkedést tartalmazza: „oly
gyarmatokra és területekre nézve, amelyek az el
múlt háború következtében megszűntek az őket
az előtt kormányzó államok fennhatósága alá tar­
tozni, s amelyeken oly népek laknak, amelyek a
i mai világ különösen nehéz viszonyai között még
I nem tudják önmagukat kormányozni, alapelvül
mondatik ki, hogy ezeknek a népeknek jóléte és
fejlődése a civilizáció szent hivatása, amelynek
biztosítékait fel kell venni az egyességokmányba.
Ez alapelv gyakorlati megvalósításának legal­
kalmasabb módja az, hogy e népek felett való
gyámságra megbízást azok a fejlettebb nemzetek
nyernek, amelyek segédeszközeiknél, tapasztala­
taiknál vagy földrajzi helyzetüknél fogva legin­
kább képesek és hajlandók ennek a felelősségnek
vállalására; ezek a nemzetek a gyámságot, mint a
szövetség megbízottai, ennek nevében gyakorolnák“.

* Wissen und Leben. 1917. jan. 1. (J’accuse szer*

zőjétől).
 78

Ezen, a civilizáció „szent ¡hivatása“ nevében

I\
tett ünnepélyes deklaráció a nyugati civilizáció
egy kimagasló cselekvése volna, melyet egyhangú
lelkesedéssel kellene ,a világ összes népeinek fo­
gadnia, ha az intézkedés tendenciája nem rontaná bí
le annak értékét. Iá
Az intézkedésből ugyanis nyilvánvalóan sz
látható, hogy a civilizáció áldásaiban nem kíván $2
minden gyarmatot kivétel nélkül részesíteni, csak m
bizonyosokat. Csak a volt német gyarmatokat és eg
a Török Birodalomhoz tartozott területeket.
Az egyess'égokmány 22. cikke a gyarmati sz
problémát két államra, Németországra és a Tö­ ne
rök Birodalomra nézve egyidőre kategorikusan el­
intézte ; de nem oldotta meg ,a tagállamokra és rii
legkevésbbé azon gyarmati népekre nézve, me- lai
lyekről Wilson még 1919. február 14-én azt hir­ rű
dette, hogy ezen műveletlen és gyámoltalan né­ m¡
pek emberi sorsának kérdése a fontos s n em a sít
hatalmak anyagi érdeke. Mert elmulasztotta tisz­
tázni a mandátum alapelveit, a végrehajtást sza- Pr
bályozni s így végső sorban a tartós béke szem- ed
pontjából annyira fontos egész kérdés a Tanács lv<
önkényes eljárására van bízva.* ny
eg
* Nem csoda ezért, ha a nyitott kérdések egész cső* sal
portja kisert már is. L. különösen a német kormánvnak töl
a Nemzetek Szövetségéhez intézett 1920. nov. 204ki
jegyzékét a mandátumra vonatkozó ¡szétosztás} adomá* áll
nyozasi jogra. Société des Nations. Document de l’As­
semblée 66.
191
 79
len
IV. Az állami szuverénítás tana az új nemzetközi
:ió
jogban.
gú
fo­ Az állami szuverén it ás az új nemzetközi jog­
il á ban lényeges korlátozásokat szenved. Ezen kor­
látozások részben tényleges, részben jogi termé­
an szetűek. A tényleges korlátozások a Nemzetek
ári Szövetségében foglalt államközi, organizáció ter­
ak mészetéből erednek. A jogi korlátozások az
és egyessé gokm árny ren delkezéseib ő 1.
Az állami szuverenitás jogi korlátozása leg­
iti szembeötlőbben a nemzetközi szankciók megho­
ti­ nosításában nyilvánul.
d­ Minthogy a régi nemzetközi jogi felfogás sze­
es rint a nemzetközi jogközösségen belül minden ál­
e- lam megőrzi a maga szuverenitását, természetsze­
r- rűen elhárít magától minden olyan organizációt,
é-
mely a maga akaratát kényszerrel tudná megvaló­
a sítani.
z- Amint Zitelmann még a háború súlyos meg­
î- próbáltatásai között is -hirdette, miként hiányzott
l- eddig a nemzetközi jogból a nemzetközi szabá­
:s lyok kikényszerítése, akként kell továbbra is hiá­
nyoznia, mert minden igazi állam szuverén, s „ha
egy jogi kényszerhatalommal felruházott maga­
sabb államorganizációnak lenne alávetve, úgy
>*
k többé nem volna szuverén állam, hanem egy új
:I államnak a tagja“.*
Li
* Zitelmann: Haben wir noch ein Völkerrecht?
1914. 9. 1.
 80

Mint minden jognak, úgy a nemzetközi jog­

nak is teremtő géniusza a jogi meggyőződés. Es ta
ha a háború előtti nemzetközi jogi meggyőződés n<
tiltakozott a nemzetközi normák kényszererőre S2
való emelésével szemben, úgy azt látjuk, hogy a ve
legsúlyosabb megpróbáltatások alatt, melyek va­ lő
laha egy nemzedéket értek, új nemzetközi jogi tu
felfogás alakult ki.
A régi nemzetközi jog alapjába vetett hit sz
megingott. A nemzetközi normák internacionális lg
morális szankciója nem volt elég erős a nagy te is
herpróbák kiállására. És ebben az értelemben há
igaza volt Eltzbachernek, mikor a háború pusztí­ mi
tásai közben írta, hogy a régi nemzetközi jog épü­
lete összedőlt.* összedőlt, mert kicsúszott alóla zo
a nemzetközi bizalom ethikai alapzata. S K
Mit értünk a nemzetközi jogban szankciók ne
d.att? A nemzetközi kötelességek megsértésének ko
jogi következményeit. A nemzetközi jog által idc
szabályozott azon kényszereszközöket, va;
mel veket
a nemzetközi jogközösségbe tartozó államok meg- me
felelő szervezete a nemzetközi jogsértő állammal ma
szemben alkalmaz, s amint már most ezen eszkö­ tat
zök gazdasági vagy katonai természetűek, szoká­ hes
sos negativ vagy positiv szankciókról be­ az
szélni. vár
Bár a háború előtti nemzetközi jogi irodalom Ion
ner
EItzbacher: Totes und
1918. 2. 1, lebendes Völkerrecht.
191!
_
_
_
88r¡

81
jog-
5, Es tanulmányozása több szempontból érdekes, külö­
ocles nösen az a nemzetközi szankciók kérdésének lát-
nőre szögéből. A nemzetközi szankciók előbb csak el­
gy a vétve való követelése a háború alatt általánossá
va- lön s támogatói között találkozunk sok olyan jog­
jogi tudóssal, aki azelőtt éles ellenzője volt.
A francia irodalom mondhatni egyhangúlag a
hit szankciók meghonosítását sürgeti a háború utánra,
îâlis így Milhaud szerint, ha a nemzetközi jog továbbra
' te- is megmarad ama tökéletlenségében, melyben a
ben háború előtt szenvedett, úgy hiába hullott el a sok
izti- millió ifjú élet a harctereken. „A ¡nemzetközi jog
îp ri­ írja — eddig tökéletlen jog volt, mert hiány
lóla zott belőle a szankció joga, de az óra elérkezett
s ezt a szükségletet a szankciók megteremtésére
i ók nem lehet tárgyalgatásókkal elintézni, s ugyanek­
íek kor eljött a nemzetközi hatalom megteremtésének
Ital időpontja is, amely a szankciók alkalmazására hi­
kér vatott“; olyan szervezett hatalomra van szükség,
eg- mely a nemzetközi jog uralmát kis- és nagyhatal­
nal makkal szemben egyformáin érvényre* tudja fut­
kö- tatni, hogy: „a nemzetközi megállapodások ne le­
ká- hessenek többé egyetlen nemzet részéről sem, ha
be- az még olyan hatalmas is, papirrongy“. Szükség
van ezért egy olyan nemzetközi fegyveres hata­
)m lom megszervezésére, mely erejében minden
nemzeti fegyveres hatalmat felülmúl* í
ht.
Milhaud: Du droit de la force à la force du droit
1915. 109. 1.

:|' f' i'

■I ■■■■■■
 ¡
82

Weis», párisi nemzetközi professzor szerint, pos

mikor a világháború bebizonyította a nemzetközi nek
jog jelenlegi tökéletlenségét, megnyitotta annak
új horizontjait is. Idetartozik a nemzetközi szank­ koz
ció meghonosítása is. „A holnap nemzetközi joga, tóai
a béke joga nem lehet el szankciók nélkül“.* a s;
Az angol írók közül Dickinson járt elől a geti
szankciók követelése terén. .Szerinte a nemzetközi
jogrend bizonytalanságát a szankciók hiánya nem
okozván, szükséges végre a szankciókat a nem- mar
zetközi jogban megvalósítani. A szankciók közül vale
első helyen állana a nemzetközi bojkott, de szük- is r
ségképeni támogatója volna a nemzetközi haderő, köz
mely, ha a gazdasági kényszereszközök ereje nem tém
volna elegendő, a szerződésszegő államot a fegy­ nag;
verek erejével fogja a nemzetközi kötelezettsé­ Mese
gek teljesítésére kényszeríteni.** nem
Az amerikai irodalomból Houston és Holt ne­
veit említhetjük meg. Az előbbi szerint a gazda­
han
sági embargó ma, mikor minden egyes állam gaz­
han
dasági élete annyi szállal kapcsolódik bele a
S égé
többi gazdasági életébe, egymagában is elegendő.
ele g
Holt szintén a gazdasági kényszereszközöket he­
nem
lyezi előtérbe, de ha a gazdasági nyomás nem
volna elegendő, illetve, ha ezen szankciók alkalma­
zása államok közti megosztása elháríthatlan ne­ u. o.
hézségekkel járna, a negativ szankciók mellett a
dem
! ^e.is,s: La paix par le droit. 1916. 65. 1 c. m
Uiokinson: After the war. 1915. 26. 1.

i
 ;

83

posit Ívnek is, vagyis a nemzetközi fegyveres erő­

1 nek is helyt kell adni.*
c Svájci írók közül különösen Nippold foglal­
kozott a nemzetközi szankció kérdésével beha­
tóan, aki szintén korábbi felfogásával ellentétben
a szankciók nemzetközi jogi meghonosítását sür­
t geti és pedig úgy a negativ, mint a positiv irányút.
i „Bevallom őszintén írja egy helyen — hogy
L nem egy könnyen esett ennek szükségességéről
magamat meggyőznöm, hisz a nemzetközi jogról
való egész eddigi felfogásomnak ellentmond. Ma
is részemről szívesebben látnám, hogy a nemzet­
közi jogéletben ilyen kényszerrendszabályokra
tényleg nem lenne szükség. De ez a háború egy
nagyon is kemény lecke volt és annyi nézetet tel­
ítésen felborított. Miért kellene ¡ennek éppen a
nemzetközi jognál másképpen lennie?“**
A német íróknál is találkozunk itt-ott vissz­
hanggal, különösen Lammaseh*** és Schücking****
hangoztatják a nemzetközi szankciók szükséges­ I
ségét. Sőt Liszt, ki tankönyve korábbi kiadásaiban
elegendőnek tartotta a nemzetközi normáknak a
nemzetközi jogközösségből eredő kötő kényszer

Houston: Recueil! de rapports. 2. k. 27. 1. Holt

u. o.: 14. 1.
** Nippold: Die Gestaltung der Völkerrechts nach
dem Weltkriege. 1917. 34. 1.
*** L. különösen Friedensverband der Staaten 1918.
c. munkáját.
* *** Schüdking: Die Organisation der Welt. 1909.
6*

i
 ___________

84

erejét, már könyve legutolsó kiadásában azt írja, löd-

hogy ezen szervezetlen erő komoly esetekben fel­ lágl
mondja a szolgálatot. „Ez a kemény tanítás , mé­ szél
lyet nekünk a világháború tiszta tudatunkra ho­
zott. Ezzel ia jövő nagy problémája meg is van
hen
jelölve: a kényszernek a nemzetközi jog rendsze­
szai
rébe való bevitelével.“* Ugyancsak a, szankció
mellett, mint a háború utáni új, a tartós béke biz­
tiv
tosítására hivatott nemzetközi jog legfőbb vívmá­
nya mellett tör lándzsát aiz olasz Rignano.** A kí­ sét
nai Tscheou-Wei a nemzetek ligájának forradalmi lett
tagját a ,,1’état rebelle“ gazdasági és politikai
szankcióknak fektetné alá, mely utóbbiak addig a fe
mennének, hogy az illető állam állami függetlensé­ nosí
gének teljes megszűnését vonnák maguk után.*** szu\
A nemzetközi szakciókra vonatkozó irodalom­ he tő
ból kiemelt ezen pár szemelvény elegendő, hogy téze
rámutassunk azon felfogás-változásra, amely a vi­ zetb
lágháború hatása alatt a legkülönbözőbb államok­ hetin
ban a nemzetközi jog tökéletesebb kiépítése iránt Ázsi
kialakult. A jogi meggyőződés változása rendes geinl
körülmények között lassú, fokozatos fejlődés a ko
eredménye, de sorsdöntő események ezen válto- izem
zást gyors tempóban viszik keresztül. Nyugodt.,an és s(
állíthatjuk ezért, hogy e téren új jogi felfogás érle- d'ési
olyai
^LiS?t; Das Völkerrecht. 1921. 8. I.
frage? 19l|nan0: ^ Krie®sursachen und die Friedens» kai s
alkal
- , TschéonAV’ei: Essai sur l’organisation juridique
de. la société internationale. 1917. 74 s köv. 1. tésér
 85

írja, ‘i lődött ki, melynek visszhangját megtaláljuk a vi­

f el­ lágháborút viselő államok vezető államférfiai ré­
me- szén is.
ho- j A vita voltaképpen nem is a szankciók meg­
van honosításának szükségessége felett, hanem a I
:SZC- I
szankciók milyensége körül mozgott.
kció
Az áflamszuverénitás védelmezői u. i. a pozi­
biz-
tív szankcióktól a szuverenitás teljes megszűné­
má- ;
sét féltették, s így inkább a negativ szankciók mel­
. ki­
lett érveltek.
ütni I
ikai így Lansing' több ízben tiltakozott WilsonnáÍ
kiig a fegyveres nemzetközi kényszereszközök megho­
isé- nosítása ellen, ami szerinte az amerikai nemzeti
szuverenitással semmiképen össze nem egyeztet­
;) rn-
hető. „Véleményem szerint — írja Wilsonhoz in­
tézett egyik levelében nem szabad ilyen hely-
ogy
vi- zetbe jutnunk, melyben azon alternativa elé kerül­
ok­ hetnénk, hogy haderőinket vagy Európába vagy
án t Ázsiába küldjük, vagy szerződéses kötelezettsé­
des geinkhez hűtlenné váljunk. Az amerikai alkotniánv
dés a kongresszusnak adja meg a jogot a háború meg-
to- í zenésé re. Véleményem szerint nem ruházható át
■an és semmi szín alatt nem szüntethető meg szerző
•le- dési úton — ezért semmiféle szerződés, ha még
Oiyan tanácsos is volna, nem írhatja elő az ameri­
kai szárazföldi és tengeri haderő önálló vagy közös
ns*
alkalmazását egy szerződésteljesítés kikényszerí­
lue tésére, vagy egy szerződésben foglalt garanciának
 86

biztosítására.“* Ezért ajánlja a népszövetségi al­

kotmányba, mint az amerikai szuverenitással in­
kább összeegyeztethető, negativ szankciók felvé­
telét.
A Nemzetek Szövetségéről szóló egyességok-
mány számolt a szankciók meghonosítására irá­
nyuló kívánalmakkal, amikor a negativ és pozitív
szankciókat kombinálva alkalmazván, az új nem­
zetközi jogba bevezeti. Ezzel eldőlt a nemzetközi
jog egyik annyit vitatott fontos kérdése. Mert le­
játszódhatnak mégolyán világesemények, s ezek­
nek hatása alatt megváltozhatok megannyira is a
népszövetségi alkotmány; de az egyszer életet
nyert nemzetközi szankciók az államok viszonyai­
nak rendezésiére hivatott jogrendszerből alig lesz­
nek éltiin te th e t ők.
Az egyességotkmány szerint nemzetközi szank­
ciók alkalmazásának esetei a következők: 1. Ha a
Szövetség tagja megszegi ama szövetségi köteles­
ségét, hogy a választott bírósági ítéletet híven
végrehajtsa (13. cikk, 2. bekezdés); 2. Ha a Szö­
vetség tagja ama szövetségi kötelességének nem
tesz eleget, hogy a felmerült szakadásra vezethető
vitás ügyet, (a 12., 13. és 14. cikkek szerint) vá­
lasztott bírósági döntés vagy a Tanács vizsgálata
alá bocsássa, illetve egyhangúlag elfogadott ta­
nácsjelentés dacára, háborút kezd azon tag ellen,
Lansing: Die Versailler Friedensverhandlungen.
1921.
 87

i al- mely a tanács jelentésben ajánlott módot elfo­

I in­ gadja, ezt a tagot „ipso facto olyannak kell tekin­
elvé- teni, mintha háborús cselekményt követett volna
el a Szövetség valamennyi többi tagja ellen“ (16.
gok- cikk 2. bek.); 3. A 17. cikk a választott eljárást
irá- vagy tanácsi vizsgálat alá bocsátást kiterjeszti
zitiv azon államokra is, melyek nem tagjai vagy csak
íem- egyikük tagja a Szövetségnek, amennyiben arra
közi felszólítást kapnak. Ha az illető államok ezen fel­
t le- szólításnak eleget tesznek, akkor a 12—16. cikkek
zek- rendelkezései irányadók azokkal a változtatások­
is a kal, melyeket a Tanács szükségesnek tart. Ha
etet most a felszólított állam a szövetség tagjaira rótt
yai- kötelezettségek elvállalását visszautasítja és a
esz- Szövetség valamely tagja ellen háborút indít, az
ilyen állammal szemben a 16. cikk rendelkezései
ank- nyernek alkalmazást. Fia pedig mindkét fél vona­
la a kodik a kötelezettségeket elfogadni, a Tanács
des- I minden olyan intézkedést és indítványt megtehet,
íven amely az el fenséges kedések megelőzésére és a vita
Sző- ! me gold ásira alkalmas.
léin Ezekben az esetekben a Szövetség részéről
reto igénybe vehető rendszabályok a következők: 1. A
vá- Szövetség tagjai a szövetségszegő állammal min­
lata í den kereskedelmi és pénzügyi összeköttetést hala­
ta­ déktalanul megszakítanak; 2. Saját állampolgáraik
len, és az illető állam polgárai között minden érint­
kezést betiltanak. 3. Minden pénzügyi, kereske­
gen.
delmi vagy személyes összeköttetést megszünteí-

■
 88

nek a szerződésszegő és minden más állam polgá­ e:

rai között, tekintet nélkül arra, hogy a másik ál­ s;
lam a Szövetség tagja-e vagy sem. 4. A Tanács
ajánlatot tesz aziránt, hogy a Szövetség tagjai
minő szárazföldi, tengeri és légi haderővel járul­ ta
janak a szövetségi megállapodások betartásának z<
biztosítására hivatott fegyveres erőikhez. 5. Egy­ tá
mást pénzügyi és gazdasági intézkedésekben tá- ta
mogatjá!k, hogy az ezzel járó veszteségek és hát jo
rányok a legkisebb mértékre csökkenjenek, és m
kölcsönösen védekeznek a szerződésszegő állam m
valamelyikükkel szemben alkalmazott intézkedése m
ellen, és végül 6. Megfelelő intézkedéseket tesznek ge
a szövetségi megállapodások betartásának bizto­ m
sításában közreműködő haderőnek területükön réi
való átvonulására (16. cikk). N
Amint látható, a Nemzetek Szövetségének
egyességokmánya a nemzetközi szankciók közül dé
elsősorban a gazdaságiakra gondol — s csak végső i la]
esetben a fegyveres beavatkozásra. Vagyis amint ké
Wilson 1919 február 14-én tartott beszédében
vá
mondotta: „a fegyveres hatalom ebben a program­ bo
ban a háttérben van, de ott van, s ha a vuág mo­
esc
rális ereje nem volna elegendő, úgy a fizikai jön
hó
alkalmazásba. De csak mint utolsó eszköz, mert
tés
csy békeszerződést akarunk megteremteni, s nem
háborús szövetséget “
má
Lássuk tehát most közelebbről, hogy a Nem­
sza
zetek Szövetségének a szankciókra vonatkozó
tot

i
 89

előbb ismertetett rendelkezései az államok eddigi

szuverén jogkörébe mennyiben nyúlnak bele.
Vizsgáljuk először a positiv szankciót.
Eddig minden szuverén állam felségjogai közé
tartozott a hadüzenés joga, a ius belli. A régi nem-
zetközi jogban ez mint alapjog, jog az önfentar-
tásra nyert külön elismerést. Ezen alapjog tar­
talma szerint ugyanis minden szuverén államnak
jogában állott léte ellen irányuló mindennemű tá­
madást visszaverni, megtorolni, illetve ilyen tá­
madásokat megelőzni. Ebből folyóan határait
megerősíthette, tetszésétől függő szárazföldi, ten­
geri és légi haderőt szervezhetett. Az egyességok-
mány vonatkozó rendelkezései ezen állami szuve­
rén jogkört felfüggesztették és a ius belli jogát a
Nemzetek Szövetségére ruházták át.
Az egyességokmány 12. cikkének 1. bekez­
dése szerint ugyanis: „A Szövetség tagjai megál­
lapodnak abban, hogy a közöttük felmerülő vitás
kérdéseket, amelyek szakadásra vezethetnek, vagy
választott bíróság, vagy a Tanács vizsgálata alá
bocsájtják, és megegyeznek -abban, hogy semmi
esetben sem kezdenek háborút előbb, mint három
hónappal a bíróság ítélete vagy ,a Tanács jelen­
tése után“.
Amint már láttuk (1. 9. lap) az egyességok-
mány expressis verbis rendelkezésével minden
szakadásra vezethető államközi viszály a válasz­
tott bíróság vagy a Tanács- elé van utalva.

T
 90

■Ha az egyességokmány 12. cikkének fenti

rendelkezését a következő cikk utolsó bekezdé­
sében foglalt azon intézkedésével vetjük egybe,
hogy; „A Szövetség tagjai kötelezik magukat,
hogy híven végrehajtják a hozott ítéletet s nem
indítanak háborút a Szövetség olyan tagja ellen,
mely az ítéletnek aláveti magát. Abban az eset­
ben, ha az ítéletet nem hajtják végre, a Tanács az
ítélet érvényesítésére megfelelő intézkedéseket
indítványoz, (3. cikk 4. bek.)“ — akkor nyilván­
való, mert a vonatkozó rendelkezésekből kivilág­
lik, hogy a bírósági ítélet kötelező: a választott
bírósági ítélet után semmi szín alatt, tehát három
hónap elteltével sem viselhető háború, anélkül,
hogy a 16. cikkben körülírt együttes sankciót nem
provokálná. Mert nem tételezhető fel, hogy a
nemzetek együttműködésének, a nemzetközi béke
és biztonság megvalósítására létesült organizáció­
nak egyik főszerve a vitában álló feleknek peres
ügyükben a fegyveres elintézést indítványozná.
Vizsgáljuk most azokat a vitás ügyeket, me-
lyek a Tanács elé kerülnek.
Itt két eset lehetséges. És pedig a vitás kér­
désben a Tanács határozatát a tagok vagy egy­
hangúlag fogadták el, (nem számítva a vitában
álló felek képviselőjének szavazatát), vagy szó-
többséggel. Az első esetben a Szövetség tagjai
kötelezik magúikat, hogy egyik olyan fél ellen sem
viselnek háborút, amely a jelentésben ajánlott
 91

enti megoldást elfogadja. A második esetben a vonat­

:dé- kozó rendelkezés következőképpen szól: „a Szö-
'be, vetség tagjai fentartják maguknak azt a jogot,,
cat, hogy akiképen cselekedjenek, amint azt a jog és
em igazság érdekében szükségesnek látják“ (15. cikk
en, 7. bök.) Bár az egyhangúlag elfogadott tan ács je­
>et- lentésre vonatkozó egyességokimányi rendelkezés
az nem ,eléggé precíz, alig lehet vitatott, hogy az ilyen
cet tanács jelentés kötelező erejű és az annak ellenére
Ln- a döntést háború után kereső fél ipso facto a
ág- Nemzetelk Szövetsége ellen vétőnek tekintendő,
Dtt amelyre a 16. cikk szankciói nyernek alkalmazást.
)m A nem egyhangú tanácsjelentésre vonatkozó
ül, rendelkezés már nem hagy semmi kétséget fenn
:m aziránt, hogy a jog és igazság érdekében szüksé­
a ges szabad cselekvés nem lehet más, mint a nép-
ke szövetségileg biztosított nyitott út az ultima ratio-
o- hoz, a háborúhoz.
es Az egyességolkmány, mint minden rendelke­
zésében, úgy a nemzetközi szankciók alkalmazása
e- terén is súlyosabb terheket ró a nem tagokra.
mint a tagokra. így 17. cikkében mindjárt kije­
r- lenti, hogy ilyen államokra: „12—16. cikkek ren­
i- delkezései irányadók, azokkal a változtatásokkal,
n amelyeket a Tanács szükségesnek tart“. Az egész
)- népszövetségi alkotmány tendenciózus felépítését
L! tartva szem előtt, ezek a változtatások a nem­
n tagokkal szemben csak megszorítóak lehetnek.
t Ilyen, gondolatban felmerülhető kézenfekvő vál-
 92

toztatás, hogy nemtagokra nézve a nem egyhangú

tanácsi jelentésnek is olyan joghatása van, mint
a tagokra nézve az egyhangúnak. És valóban, ha a
17. cikk vonatkozó rendelkezéséit figyelmesen
vizsgáljuk, arra a következtetésre kell "jutnunk,
hogyha a Szövetség kötelékén kívül lévő állam
egyszer felszólítást nyer, hogy a tagokra nézve
megállapított kötelezettségeknek magát alávesse,
háborút semmi szín alatt anélkül nem indíthat,
hogy olyannak ne tekintessék, mintha háborús
cselekményt követett volna el a Szövetség vala­
mennyi tagja ellen. Mert: 1. ha a felszólított állam
a vitás eset elintézésénél a reája rótt kötelezett-
segek elvállalását visszautasítja és a Szövetség
valamelyik tagja ellen háborút indít, -vele szem­
ben a 16. cikkben körülírt kollektiv szankció nyer
alkalmazást; 2. ha pedig a felszólítás dacára mind­
két fél a reájuk rótt kötelezettségek elfogadása
elől vonakodik, „a Tanács minden olyan intézke­ • <
dést és indítványt megtehet, mely az ellen séges-
kedések megelőzésére és a vita megoldására al-
kalmas“. (17. cikk 4. bek.).
Mindezen rendelkezésekből látható, hogy a
légi nemzetközi jog egyik alapjogának tartalmi
átalakulásával, az államok eddigi egyik szuverén
elhatározási és cselekvési képessége, a hadüzenés
felségjoga de iure internationali nem létezik.
Mert még a legszűkebb körre korlátozott háború-
viseles joga, a „jogos“, „igazságos“ hadviselés is
 9>

nem az államok szuverén iák a rat elh atározásának

eredője, hanem a Nemzetek Szövetségének a nem­
zetközi konfliktus felülbírálata alapján keletkezett
akaratelhatározásából folyó következmény. A szu­
verén államok eddig nélkülözhetetlennek tekin­
tett attribútuma átment a nemzetközi hatalom
birtokosára, a Nemzetek Szövetségére, mely ezen
hatalmánál fogva rendelkezik de iure a nemzet­
közi kényszerszabályok, tehát a nemzetközi fegy­
veres erő alkalmazása felett.
így természetesen hiányzik ma már a szuve­
rén államot eddig- megilletett hadügyi budgetjog
is, mert az csak az előírt kereteik között mozog­
hat, mikor kötelezően elő van írva, a hadsereg
katonai erőinek létszáma, mikor meg van állapítva
a hadkiegészítés, a katonai kiképzés, a fegyver­
zet, lőszer és hadianyag mennyisége stb.
• < Lényegesen korlátozódott az állami szuverén
jogkör a Nemzetek Szövetségének nem kato­
nai j e 1 le g ű szankciói által is. A Nemzetek
Szövetsége ugyanis a Szövetség egésze ellen vét­
kezővel szemben olyan kötelezettségeket ró a tag­
államokra, melyek adott esetre, míg ezen konflik­
tus el nem intéződik, az állami szuverén életnyil-
vánulást bizonyos irányban teljesen felfüggesztik.
Láttuk már, hogy minden szuverén állam ed­
dig függetlenül maga szabályozta más államokkal
kereskedelmi és pénzügyi összeköttetéseit, állam­
polgárainak más államokkal való érintkezését és
94

viszonyait. Az egyessé g okmány 16. cikke azonban bár

e jogot a Szövetség elleni nemzetközi konfliktus a s
esetére megszünteti, vagyis a Szövetség tagjai kö­ sáb
telezik magukat, hogy: az ilyen állammal minden
kereskedelmi és pénzügyi összeköttetést haladék­ nel
talanul megszakítanak, saját állampolgáraik és a kői
szerződésszegő állam polgárai között minden tik,
érintkezést betiltanak és minden pénzügyi, keres­ SZU
kedelmi vagy személyes összeköttetést megszün­
tetnek a szerződésszegő és minden más állam pol­ eg5
gárai között, tekintet nélkül arra, hogy a másik mo
állam a Szövetség tagja-e vagy sem (16. cikk 1. bol
bekezdés). t szí
De ezen tűimen ve, a szövetséges államok te­ vál
rületi felségjogának felfüggesztését tartalmazza, nál
mikor az államterület feletti korlát- Soi
1 a n rendelkezést bizonyos körülmények ser
között megszüntetvén, az afelett való rendelke­ \ lez
zést maga a Nemzetek Szövetsége veszi át. Míg
eddig ugyanis minden állam más államok között
folyó háború esetén megőrizhette semlegességét, -

megtehette preventív intézkedéseit, hogy területe

át ne alakuljon a szomszédos államok között fo­
lyó háborúban hadszíntérré, így elzárhatta azt ide­ ve:
gen haderők átvonulása elől, addig a népszövet­ bó
ségi egyességokmány 16. cikkelye a tagállamokra lar
azon kötelezettséget rój ja, mely szerint megfelelő
intézkedéseket lesznek kötelesek tenni arra
nézve, „hogy az ő területükön átvonulhassanak vit
ela

I
 95

bármely szövetségi tagnak oly haderői, amelyek

a szövetség megállapodása betartásának oiztosítá-
sában közreműködnek“.
A Nemzetek (Szövetségében foglalt államokra
nehezedő kötelezettségek az állami szuverénitás
körét nemcsak kifelé, hanem befelé is megszűkí­
tik. Nemcsak a nemzetközi, hanem az állam jogi
szuverenitást is korlátozzák.
De ez természetes is. Folyik a szuverénitás
egységes fogalmából, vagyis abból, hogy az álla­
mok szuverénitása fajilag akként szét nem dara­
bolható, mintha külön létezhetnék belső és külső
s szuverénitás. Egyik a másiktól feltételezett. To­
vább nem terjedhet köre egyiknek, mint a masÍK-
nak. „Amit más államokkal szemben írja
Somló — (egy állam) nem tehet, azt alattvalóinak
sem parancsolhatja meg: amire ellenben köte­
\ lezve van, azt befelé is meg kell parancsolnia“."'

VII. Az államok alapjogjai.***

A régi nemzetközi jog alapjogai az államszu-

verénitás-tan immár ismertetett elméleti alapjá­
ból vannak levezetve, amely tudvalévőén az ál­
lamközi organizáció elkerülésével, a szervezetlen

* Juristische Grundlehre. 1917. 283. 1.

** Az államok alapjogai körül folyó nemzetközi jogi
vita, a nemzetközi jog fejlődésének mai fokán, részben
elavult,, részben pedig céltévesztett. Az természetes,
 96

nemzetközi jogközösségben minden államnak

egymástól teljesen független, önálló állami létét
biztosítja. Az alapjogok voltaképpen tehát nem is
mások, mint az állami szuverénitás biztosítékai. v;
Az államközi organizációból eredően, ezen ál­ v<
lami alapjogok az új nemzetközi jogban átérték- fe
lődnek. el
lSY legelőbb : más lesz ezeknek nemzetközi ki
jogi alapja. Ha az állami lét fel nem olvad a világ­ v<
állam fogalmába, az államok szervezett közössé­ se
gében is szükség lesz az állami függetlenség garan­ ki
ciáira. Az új nemzetközi jog alapjogai azonban ei
nem az állami izoláltság célját fogják szolgálni,
i VI
hanem az együttműködését. így azok az állam sze­
jc
mélyiség elismerésével, az államok együttműkö­ n.<
désének legfőbb elveit fogják tartalmazni.
A következő alapjogokat szokásos megkülön­
a;
böztetni:
la
1. Jog az önfenntartásra; 2. függetlenségre;
s
3. az egyenlőjoguságra; 4. a nemzetközi érintke­
m
zésre és 5. ¡a tiszteletre.
ze

hi
tÄ leve“1?
rc
POS T •SyStev-íer subjcktivcn öffentlichen Rechte
ta
, , p 7epe, ' V°.Kerrecht und Landesrecht. 1890 Pib
dansRrordrphdLSUr °S fondamentaux des États ni
lans 1 ordre des rapports internatianaux. 1899 Kelsen- ir;
Das Problem der Souverenität und die Theorie des
R=°chterrie9Íz' I920' NelSOn: Die R==htwissens4aft „h„e tr
 97

iak Lássuk ezeket egyenként:

tét 1. Mint mindén organizmusnak, az államnak
sm is főéletműködése, létének biztosításában s to­
vábbfejlesztésében merül ki. S amint a szervezet
ál- védekezik minden olyan behatás ellen, mely létét
;k- fenyegeti, akként áll jogában az államnak is léte
ellen irányuló mindennemű támadás ellen véde­
izi kezni. így, míg jogában áll a támadást vissza­
verni, megtorolni, másfelől jogosult ily támadá­
;é- sokat megelőzni. Ebből kifolyóan a régi nemzet­
n- közi jog uralma alatt, minden állaim határait meg­
m erősíthette, szárazföldi és tengeri haderőt szer­
vezhetett. Hogy ezen jogkör az új nemzetközi
e- jogban minő korlátozást szenved, már láttuk (í. a
ö- nemzetközi szankciók c. fejezetet).
Az önfenntartás jogából folyik minden állaim
1- azon kötelessége, hogy saját területén, idegen ál­
lam léte ellen irányuló mozgalmakat meggátoljon,
s amennyiben ez nem sikerül, a benne részeseket
megbüntesse. így nemcsak azon állaim jár el nem­
zetközijog ellenesen, mely ily mozgalmakat támo­
gat, hanem az is, mely megtűr (így nálunk a világ­
háború előtti délszláv irredenta, a román dáko­
román mozgalmak nemzetközijog ellenesek vol­
tak). Egészen más értékelő szempontot kell hasz­
nálni azonban egy állam létének aláaknázására
irányuló mesterséges irredenta mozgalmak és a
tradicionális történeti s földrajzi, gazdasági okok­
7
 '
■
98

ból szerveződő természetes irredentizmus nemzet­ t¡

közi jogi megítélésénél. V
2. Jog a függetíenségre. Értjük alatta az állam­
nak min cien idegen bei olyastól ment önelhatáro-
a
zási és cselekvési szabadságát úgy kifelé, mint be­ é
felé. önálló államok függetlenségének természetes a'
korlátja más államok hasonló függetlenségében hí
adódik. ,
á:
Nemzetközi jogellenes ezért a beavatko- a:
zás (intervenció) vagyis valamely államnak más rr
állam kül- vagy belügyeibe fenyegetéssel való el
oly aten beleszólás, melynek célja azt valaminek
tevésére vagy abbahagyására késztetni. A nem-
P
zetközi jog ezen elve csak a XIX. század folya­
d
mán nyert elismerést. Korábban a nagyhatalmak­
é-í
nak ia kisebb államok ügyeibe való beavatkozása
11
volt éppen ia szokásos. Az 1815-ben: Ausztria, Po­
te
rosz- és Oroszország között létesült Szent Szö­ ki
vetség a fegyveres beavatkozást hívja életre, mi­ hí
kor az európai béke fenntartása érdekében céljá­
V(
nak tekinti más államok ügyeibe való beavatko­
k¡
zást. Ezt azután az 1820. évi troppaui nyilatkozat sí
expresáis verbis deklarálja, mikor kimondja, hogy le
„a szövetséges kabinetek egyesültek avégből, fe
hogy az európai forradalom veszedelmét fonto­
14:
lóra vegyék, alkalmazni óhajtván a szövetségük b<
elveit és megóvni népeiket és Európát a bűn ra­ te
gályától. Ebből a célból, ha bármely állam bár­
!
mely más állam közelségét veszedelmesnek fogja
 99

zet- tartani, először rábeszéléssel, ha szükséges, fegy­

verrel fognak fellépni“.*
im- Az intervenció indokaiéi, így ezek sorában
á ro­ a pentarchia elméleti védelmezője, Kamptz, azzal,
be- érvelnek, hogy minden állam létéhez való legfőbb
îles alapjogából következik, védekezése minden olyan
ben hatással szemben, mely azt fenyegeti. így minden
államnak jogában áll, ha a környező államokban
k o- az államrend felborul, ha lázadások vagy forradal­
nás mak törnek ki, a maga megmentéséért, azoknak
ra\ó elfojtása.
nek A be nem avatkozás nemzetközi jogi princi-
ím- piuma különös elvi éllel először a Monroe-
ya- doktrínába n, vagyis James Monroe-nak, az
ak- északamerikai Egyesült-Államok volt elnökének
ása 1823. dec. 2-án a washingtoni kongresszushoz in­
Po- tézett üzenetében jut kifejezésre, amely a többek
zö- között a következőket tartalmazza: „Az európai
mi- hatalmak háborúiban, amelyek az ő belső ügyeik
íjá- voltak, sohasem vettünk részt, sem azok politi­
ko- kánkat közelebbről nem érdeklik. Csak akkor uta­
zat sítjuk vissza a sérelmeket, vagy készülünk véde­
így lemre, ha jogainkat megtámadják, vagy komolyan
>ől, fenyegetik. Mi egyik európai hatalom fennálló
tő­ gyarmataiba és függőségeik sem avatkozunk és
lük beavatkozni nem fogunk, de bármely európai ha­
ra- talomnak mindennemű beavatkozását azon kör­
ár-
da Horváth: Nemzetközi szerződések. 1921. II. 56. 1.
 100

mányok elnyomása vagy sorsuknak bármely más

di
módon való irányítása végett, melyek függetlensé­
je
güket kihirdették és megtartották és amelyeknek
lii
függetlenségét mi beható vizsgálat után és méltá­
di
nyos elvek alapján elismertük, nem tudnánk más­ h.
nak minősíteni, mint barátságtal ai] magatartás­
gi
nak az Egyesült-Államok iránt“.*
le
A Monroe-doiktrina annyiban a be nem
a V a t k o z á s nemzetközi jogi elvének klasszikus
O
kifejezője, amennyiben egyfelől kifejezi, hogy az
n¡
európai államok ügyeibe nem fog beavatkozni,
le
másfelől tiltakozik az ellen, hogy azok Amerika
Zi
ügyeibe avatkozzanak.**
te
A Monroe -dóik trina szellemével ellentétes az
ki
abból kinőtt pán amerikanizmus, az Egyesült-Álla­
ki
moknak Közép- és Délamerika feletti imperializ-
VÍ
musa. De teljes elfajulását mutatta az európai
ri
államok között folyó háborúban a Wilson szemé­
rt
lyében képviselt amerikai külpolitika, melynek ki­
k<
jelentett célja: fegyveres beavatkozás útján az
al
amerikai alkotmány demokratikus elveinek átül­
ál
tetése volt. Úgy, hogy, ha nem is fogadhatjuk el
m
Liszt azon megállapítását, miszerint: „a Monroe-
h<
* L- telj es sző vegét Horváth: i. m. II. 66. s köv. 1. za
Hart: The Monroe doctrine 1915. Pohl- Der té
MonroeWorbehah 1911. Kraus: Die Monroedoktrin.
L)ie Praxis der Monroedoktrin 1916.
h¿
Ensch: Monrcedoktrin und Weltpolitik der Ver? to
emugten St^erL 1917 Sheril: Modernizing the Monroe?
veitől905 916‘ BarralsMontferrat: De Monroe á Roose?
 101

nâs doktrína fejlődésének jelen fokán a »nemzetközi

lsé­ jognak nem jog tétele, hanem az amerikai világpo
nek litikának a tényleges helyzethez alkalmazott min­
há­ denkori vezérfonala;“* de annyi kétségtelen,
lás- hogy (amennyiben, régi nemzetközi jogi polgárjo­
:ás- gát vissza akarja nyerni, régi szellemének megfe­
lelő új átértékelésére van szükség.
3m A Drago-doktrina. Angliának, Német- és
cus Olaszországnak 1902-ben, nemzetközi tartozásai­
az nak behajtására Venezuela ellen alkalmazott kol­
mi, lektiv fegyveres fellépése váltja ki e tan formulé-
ika zását. Elnevezését Drago argent inai külügyminisz­
tertől nyerte, kinek 1902. dec. 29-én washingtoni
az követéhez intézett jegyzéke szerint: az államok
:1a- közjogi adósságainak (public debt) kényszer útján
iz- való behajtása nemzetközi jogellenes. Porter ame­
3 ai rikai tábornok javaslata alakjában előkészítve ke­
íé- rül a második hágai konferencia elé, melynek 12.
ki- konvenciója kimondja, hogy olyan szerződésen
az alapuló tartozások behajtásánál, amelyeket egy
öl­
állam kormánya, saját alattvalója érdekében egy
el más állam kormányánál érvényesít, fegyveres erő­
>e- höz nyúlni nem szabad. De ezen elv nem alkalma­
zandó, ha az adós állam a választott bírósági elin­
I.
ier tézést visszautasítja, ha azt válasz nélkül hagyja,
in. ha elfogadja ugyan a választott bírósági javasla­
í.
IXt tot, de az erre vonatkozó szerződés megkötését
ie=
¡es
* Liszt: Das Völkerrecht. 1921. 63. 1.
 102

megmusitja, illetve, ha a bírósági eljárás befejez­ ír

te vei a Hozott íLbiemek eleget nem tesz. " Sí
A nauoru eiuui uioiso században a beavatko­ éj
zás mindinkább visszaiejl-odrk, anélkül azonban, la
hogy telj esen el tűnnek. h
A legújabb kor történelmében is találunk z;
gazdasági, kulturális és külpolitikai célkitűzéssel b
a be avatkozásra példákat. Így nem volt más, mint z<
beavatkozás azon nemzetközi pénzügyi bizottsá­ á]
gok működése, melyek Görög- és Törökországban,
Tunisban az állami jövedelmeket ellenőrizték. g
Ugyancsak beavatkozás volt 1894-ben Francia- és k
Németországnak diplomáciai kollektiv fellépése h
Portugáliával szemben, nemzetközi tartozásai tör­ j s:
lesztéséért. Vagy az európai civilizáció jegyében g
1906-ban a nagyhatalmak kollektiv eljárása Ma­
rokkóban, az európaiak védelméért, nemzetközi j<
rendőrség szervezése ügyében. é:
És napjainkban a legyőzött államokkal szem- i ti

ben a győztes szövetséges és társult hatalmaknak V

■ a Szent Szövetség korára emlékeztető külpoliti­ n
kája a beavatkozás legdurvább megnyilvánulását ! g
mutatja. n
A nemzetközi jogban a beavatkozást kivéte­ n
lesen a következő esetekben szokták megengedhe­
tőnek tartani: €■:
1. ha szerződés biztosítja valamely államnak ti

* Moulin: La doctrine de Drago. 1908. Spielhagen:

Die Dragodoktrin. 1915. Vivőt: La doctrina Drago. 1911. Ci
 103

íz­ más állam ügyeibe való beleavatkozását (ilyen

szerződése van az Egyesü 1t -Á11 amoiknak Kubával
ű­ és Panamával, 1903 óta); 2. valamely állam jogta­
in, lan beavatkozásának a kivédésére (így akadá­
lyozta me,g Anglia 1826-ban Portugália beavatko­
ik zását Spanyolország ügyeibe) ; s végül 3. amennyi­
¡el ben a nemzetközi jogilag biztosított békés elinté­
nt zési eszközök kimerültek, jogos önvédelemből az
á- állam léte ellen irányuló támadással szemben.
n, Vitatott, hogy az intervenció nemzetközi jo­
k. gilag megengedett-e, ha azt valamely állam maga
és kéri? így pl. Oroszországnak a magyar szabadság-
se harcba való beavatkozása jogosult volt-e? Ré­
ir- szünkről az ily fajta beavatkozásra való jogot ta­
;n gadjuk.
a- Ugyancsak nem képezhet a beavatkozásra
zi jogcímet: „a hatalmi egyensúly biztosításának az
érdeke“, „az elnyomott fajrokonok felszabadí­
n- 1 tása“, „az általános emberi jogok és kultúra meg­
ik védése“. Igen érdekes ezen utóbbi szempontból a
:i- nagyhatalmaknak az orosz Szovjet-Köztársaság­
át gal szemben tanúsított ingadozó állásfoglalása,
míg végre az a be nem avatkozás politikájában
e- nyert kialakulást.
e- Nincs helye a beavatkozásnak forradalmak
esetén sem, mert a forradalom is lehet a jogalko­
k tás egyik tényezője.* Legfeljebb tartós, a nem-

i: * Amint Bismarck írja: „Wie viele Existenzen gibt

1. es noch in der heutigen politischen Weit, die nicht in

I
 104

zetközi jogélet biztonságát veszélyeztető polgár- m

háború esetén tehető a kérdés vitathatóvá. te
Nem esik a beavatkozás körébe: a jó szolgá­
g<
latoknak (bons offices) önkéntes felajánlása s a T
közvetítés, vagyis valamely vitás ügybe, az érde­ ki
kelt államoknak beleegyezésével, egy harmadik st
állaimnak békés beleavatkozása (1. közelebbről n
101. l.-on).
&
A közvetítés és beavatkozás határa már a éi
régi nemzetközi jogközösségen belől, adott eset
ben, nem volt mindig könnyen megállapítható. ‘ v
Gyakran öltöztették a hatalmak közvetítés, jó ba­ b
rátság jellegű cselekvés alakjába beavatkozású- a
kát (így legutóbb is 1914-ben Japán Németország
á
elleni ultimátumát jótanács alakjában intézi
n
ahhoz).
- e
Még nehezebbé válik a két fogalom elhatáro s
lása az új nemzetközi jogban, a már bizonyos n
fokban szervezett jogközösség keretén belől, mi a
kor az államok magatartásának kölcsönös éber el­
z
lenőrzése szövetségi kötelesség.
d
így a Népszövetség tagjainak kötelessége k
minden, a nemzetközi békét fenyegető körül-
ffliilli
WiliJf
« ffT3
<

.e.
N

0111«
u
«
.

o 2 .g » -
« ti
¡w

2ro 3 o

cLg § 2
ÖJ

oE-'S
S

^ B
g»

=
•
g
 105

lár- méinyt a Tanács tudomására hozni, ez pedig kö­

teles megfelelően intézkedni. Vagy pl. a Kisebbsé­
gá- gek védelméről szóló 60. cikk kimondja, hogy a
5 a Tanács minden tagjainak megvan a joga, hogy e
de- kötelezettségek bármelyikének bárminemű meg­
dik sértésére vagy megsértésének veszélyére a Ta­
ről nács figyelmét felhívja s az oly módon, járhat el
és oly utasításokat adhat, melyek alkalmasoknak
a és hathatósaknaik mutatkoznak (60. cikk. 2. bcK.).
et Az államok közötti szervezettség fokozódásá­
tó. val egyre jobban el fog mosódná a közvetítés es
)a- beavatkozás határa. Ugyanazon probléma, átvivő
511- a nemzetközi jogéletre, mely az államon belől az
ág állami beavatkozás és individualizmus antitézisé-
izi nek egy szintézisbe illesztésére irányul. Amiként
ez utóbbiban a miniéi jobban biztosított polgári
o szabadságjogok teszik lehetővé az individualiz-
OS mus megmaradását az egyre növekvő állami be­
il avatkozás folyamatával szemben, aként a szer ve­
d- zett nemzetközi jogközösségen belől az állami in­
dividualizmus garanciáját a minél tökéletesebben
kiépített állami egyenlőjoguság képezheti.
lí- 3. Az államok egyenlöjogúsága. Az állami szu-
verénitás fogalmából következük, amint láttuk,
a-
>b hogy az államok a nemzetközi jogközösségen be­
:h lül egyenjogú felek, tekintet nélkül területi nagy­
n
n ságukra, politikai vagy gazdasági súlyukra. '' Amint

d * Huber: Die Gleichheit der Staaten. 1919.

Schücking: Staatenverband der Haager Konferenzen.
 106

Summer mondja, az állami egyenlőjoguság elve a szó

nemzetiközi jognak olyan alaptétele, mint az ál­ bet
lampolgári egyenlőjoguság elve az államon belül."
Ezen elvi alapot azokban már igen korán át­ tör
töri bizonyos államok nemzetközi (hatalmi koalí­ bér
ciója. Így áll elő előbb az európai nagyhatalmak tes
csoportja a XIX. század első évtizedében: Auszt­ me
ria, Poroszország, Oroszország, Anglia és Francia- mii
ország pentarchiája, melyhez 1866-ban Olaszor­ sül
szág csatlakozik s Poroszország helyébe a Német- Ob
birodalom lép. E hat európai nagyhatalom aka­ kü:
rata jut érvényre a nemzetközi viszonyok szabá­ i su
lyozása terén. és
De hogy az államoknak osztályozása nem
pusztán tényleges természetű volt, mutatja: a) az, rin
hogy a nagyhatalmak képviseltethették magukat na
nagykövetek által, b) a hágai 1907. évi nemzetközi he:
bíróság szervezetében csak a nagyhatalmak kép­ gy
viselőinek volt megfelelő sorrendben biztosított ba
állandó ölési- joga. el\
Régebben sok vitát okozott kongresszusokon, sáj
illetve szerződések ,aláírásakor az egyes államok
SZÍ
rang elsőbbség ének a megállapítása. Ma már az a
re«
ho
1912. 203. I. Oppenheim: Die Zukunft des Völkerrechts.
1911. 31. s 'köv. 1. Magyary: A nemzetközi bíráskodás. isr
1918. 18. s köv. 1. tel
** Az amerikai szenátusban 1871 márc. 23*án tartott
beszéde. Id. Poignet: Manuel du droit internal public.
ké
1921. 151. 1. 1 re
 107

szokásos, hogy az egyes államok francia nevének

l- betűrendjét veszik irányadóul.
Az állami egyenjogúság elvéinek lényeges át­
törésével találkozunk -a párisi békeszerződések­
ben. így már azokat megelőzően, 1919-ben a győz­
tes hatalmak olyan klasszifikáció ja ment végbe,
mely az öt szövetséges nagy és társult hatalmat
mint elsőrangú államokat (Északamerikai Egye­
sült-Államok, Nagybritannia, Franciaország,
Olaszország, Japán) és a többi entente célokért
küzdő 19 államot mint másodrangú hatalmakat
ismeri el (lásd a békeszerződések: „Szövetséges
és Társult Főhiatalmak“ terminológiáját).
A Nemzetek Szövetségének alkotmánya sze­
rint, mint láttuk, a Tanácsban a nagyhatalmak­
nak van közvetlen képviselete, míg a Szövetség­
t
hez tartozó többi állam négy képviselőjét a Köz-
i
gyűlés jelöli ki. Sokkal fontosabbnak tartjuk azon-
ban az •állami egyenlőség principiuma áttörésének
elvi szempontjából az Állandó Nemzetközi Bíró­
ság szervezetét.
Az Állandó Nemzetközi Bíróság mikénti meg-
I szervezése körül lefolyt vitákban hosszú időn ke­
resztül az volt az általánosan kiforrott vélemény,
hogy abban az államok egyenlősége feltétlen el­
ismerést nyerjen, hogy benne minden államnak,
tekintet nélkül nagyságára és politikai súlyára,
képviselete legyen. Már a második hágai konfe­
rencián Amerika elejtette a bíróság megszerve-
 108

zésében az állami egyenlőség követelményét, ami­ töb :

kor egy kisebb tagösszetételű bírói kollégiumban az
látta a nemzetközi bíróság életkép ess égén ek elő­ hat;
feltételét. A legutóbbi években lényeges változás hat
áll elő a felfogásokban. Mindjobban az a mén­ hat
kai álláspont kezd előtérbe kerülni. Ebből a szem- főn
pontból különös jelentőséghez jut ¡az 1920. évi há­
gai jogászértekezlet. Ezen ¡már nyíltan kifejezésre ala]
jutott, hogy a bíróság szervezetében a nagyhatal­ moi
maknak okvetlen képviselet biztosíttassék. S bár etil
egyesek" továbbra is védték az állami egyenlőség kö1
elvét, mégis azon határozatot fogadták el, hogy a
ide
bíróság tagjainak megválasztásában: a civilizáció fej
főformái és a világ főjogrendszereinek képviselete
jel
legyen biztosítva. Ezen az elvi alapon nyugszik,
rel
amint láttuk, az Állandó Nemzetközi Bíróság
nei
szervezete (Lásd 23. lap). ze1
d) Jog a nemzetközi érintkezésre. A nemzet­ bál
közi jog szabályozta, különböző államokat össze­
fűző jogközösségből szükségképpen ered a jog a
kölcsönös érintkezésre. Ez érintkezés elengedhe­ V
tetlen feltételei: a nemzetközi érintkezést közve­
títő szervek kölcsönös küldése és elfogadása, jog­ ba
ügyleteiket szabályozó szerződések kötése, állam­ UK
területeik megnyitása a nemzetközi forgalom ré­ all
szére. Nemzetközi jogellenes ezért valamely ál­ ra
lamnak kizárása abból a forgalomból, amely a
* így különösen: Hagerup, Lapradelle, Altamira sű
Proces-verbaux. 103. s köv. 1. m
 109

többi államoknak meg van engedve. Mindamellett

az államok saját szükségleteiknek megfelelően
határozott esetekben a szabad forgalmat korlátoz­
hatják, bizonyos szerződések aláírását megtagad­
hatják, amennyiben ez .intézkedések a nemzetközi
forgalmat meg nem bénítják,
e) Jog a tiszteletre. Az államok egyik további
alapjoga: jog a kölcsönös1 tiszteletre. Ez az álla­
mokat magában foglaló jogközösség nemzetközi
etika alapjából ered. Az államoknak kölcsönös
! kötelessége ezért arra ügyelni, hogy alattvalóik
idegen államok nemzetközi képviselőit, az állam
fejét, az állami, illetve nemzeti élet szimbolikus
jelvényeit meg ne sértsék, illetve, ha ezeken sé­
relem esett, kötelességük azt megtorolni. De már
nem ■ esik ebbe a körbe, vagyis nem képez nem
zetközi deliktumot a nemzetközi udvariasság sza
bátyainak a megsértése.

VIII. Az államhatalom megnyilvánulása befelé.

Minden állam területi felségjogánál fogva sza-

badon állapítja meg a maga jogrendjét. Más álla­
moktól függetlenül szabja meg államformáját es
alkotmányát, szervezi közigazgatását. Állam aka­
ratát függetlenül képezi ki más államokétól.
De az államok közötti forgalom szálainak
sűrűsödésével mind nagyobb gondját kell az álla-
moknak képeznie a különböző nemzeti jog szab á-
 Ï10

íyoik összeütközéseinek a megelőzése, amiről ved

vagy
maguk gondoskodnak törvényeikben, vagy pedig tori
nemzetközi egyezményekben szabályozzák közö­ aob
sen. A területi felségjog kiterjed minden, az állam nen
területén levő dologra és személyre egyaránt. Épp haji
ezért az állam megtilthatja, illetőleg határozott ext:
feltételekhez kötheti idegenek ingatlanszerzési élve
jogát. Az ingatlanokra vonatkozó dologi kerese­ az
tek, ha a peres felek exterritoriális személyek is. lám
az ingatlan területén fekvő bíróság illetékessége tek.
alá tartoznak. Az állam területi felségjoga kiter­ és
jed a területén tartózkodó személyekre, tehát ken
nemcsak saját állampolgáraira, hanem a területén tagj
levő idegenekre is. Eme jogból folyik azonban az ügy
állam azon kötelessége, hogy idegeneket is abban szer
részesíti, mint a saját polgárait. szer
A területi felségjog, vagyis az állaim területre mel
vonatkozó áll am hatalom nem magánjogi, hanem jogt
közjogi jellegű, imperium s nem dominium. Éppen felsi
ezért elméletileg tarthatatlan az ú. n. condomi­ lám
nium fogalma, vagyis több államnak ugyanazon gen
terület feletti felségjoga. ¡Korábban ez gyakrab­ gen
ban előfordult, ima azonban mind ritkábbá válik, mor
ilyen közösterületi felségjogot gyakoroltak a bécsi doit
befce értelmében Ausztria és Poroszország Schles­ ben
wig-Holstein felett s gyakoroltak Anglia és Egyip­ lásá
tom, Sudan felett. mag
A területi felségjog már a régi nemzetközi közi
jog uralma alatt több rendbeli korlátozást szén - eine
 Ill

vedett: A) A területenkívüliség (extcrri-

e/j "5
>. cc

toriantasj elvével. A területenkívüliség lényege

aoban all, hogy bizonyos személyekre és dolgokra
■
•Ó

nem terjed ki az államnak sem bírói, sem végre­

S

hajtói hatalma, vagyis úgy tekintetnek, mintha

£*

extra territórium lennének. Területenkívüliséget

k

élveznek : a) mindén állaim más állammal szemben,

*
c«

az államfők, b) a pápa és követei, c) idegen ál­

<
ú

lamok .diplomáciai képviselői, d) idegen hadtes­

C
ZÍ

tek, állami- és hadihajók, e) a hágai választott

v v

és a genfi állandó bíróság tagjai hivatalos tevé­

kenységük ideje alatt, f) a Nemzetek Szövetsége
tagjainak képviselői és hivatalnokai a szövetség
ügyeinek ellátása alatt. B) Ugyancsak korlátozást
szenved az állam területi felségjoga, ha az állam
szerződésileg kötelezd magát arra, hogy: a) vala­
mely idegen állam saját területén területi felség­
jogot gyakoroljon, illetőleg b) ha saját területi
felségjogának gyakorlásáról lemond. FI. ha az ál­
lam megengedi, hogy a területére menekült ide­
gen bűntetteseket, katonaszökevényeket az ide­
gen állam saját közegeivel elfogathassa, vagy le­
mond határerődítések, várak építéséről. így mon­
dott le Németország a vers a illési békeszerződés­
ben a Saar-medence feletti felségjogának gyakor­
lásáról 15 évre. Ezen korlátozásokat helytelenül,
magánjogi felfogás alapján: állami vagy nemzet­
közi szolgalmaknak is szokás, nevezni, holott az
elnevezés legfeljebb csak per analogiam vehető.
 112

IX. Az államterületi felségjog korlátozása. pel

A nemzeti kisebbségek védelme." „a !

lág
Láttuk, hogy az állami szuverenitás tanának
. juk
megfelelően a régi nemzetközi jog alaptétele volt.
vág
hogy minden állam területi felségjogánál fogva
má
szabadon állapítja meg alattvalóira érvényes jog­
löd,
rendjét.
moi
Az új nemzetközi jogban ezen állami szuve­
Eur
rén jog megszűkíttetik, vagyis bizonyos irányban
fele
maga az állam is, saját alattvalóival szemben,
a h
nemzetközi korlátok közé helyeződik.
sát
Aki a háború előtti pár évtized nemzetiségi
mozgalmai politikai értékelésének figyelmes kisé-
egy<
lője volt, láthatta, mint kerül egyre inkább szembe
az állam-idea a nemzetiségi ideával, vagyis kö- ki se
Már
zeleboről, mint hódít egyre jobban azon tudomá­
kon:
nyos felfogás, amely szerint az államok a nemze-
töbl
tiségek alkotásai és nem a nemzetiségek az állami
lógií
élet fejleményei.
term
CJgy, hogy a háborús célkitűzések immár elő
és ö
müveit elméleti és gyakorlati talajt találtak.
elvei
Wilson 1917 április 2-iki üzenetében : „a né-
nek
A vonatkozó irodaimból 1. különösen Wlassics* azok
A kisebbségi jogokat védő szerződések. Magvar Kük dició
politika.^ 1921 máj. 1. sz. u. ö.: A kisebbségi "védelem
anyagi es alaki joga. Külügyi Szemle 1921 I Ií Ilor* csopi
vathd’ctrichevich: Der Siutz der Minderheiten. Őst. jogul
Rundschau 1920. 63. k. Auer: The protection rf nat.
minorities. Int. Law. Paper 33 Baranyai: A kisebbségi 1
jogok ved elme. 1922. U. í. bibliográfia gek
 113

¡a. pék felszabadítását“, „a nemzeteik szabadságát“,

„a -kis nemzetek jogait és szabadságát“ akarja a vi­
lágháborúval biztosítani. Grey szerint: „Azt akar-
ának
. juk, hogy az európai nemzetek legyenek nagyok
volt,
vagy kicsinyek, önálló létet éljenek, kormány for
ogva
májukat meghatározva, teljes szabadságban, fej­
jog- lődésükön dolgozhassanak.“ „Azt akarjuk, _.
mondja ismét Ghurchil — hogy ez a háború
:uve-
Európa térképét a nemzetiségek alapelvének meg­
/ban
felelően átalakítsa, a népeik igazi előnyére, - - mely
ben,
a fajokat felszabadítja, a nemzetiségek integritá­
sát új alapra fekteti.“
iségi
De a vezető államférfiakon kívül különféle
cisé-
egyesületek, nemzetközi konferenciák sürgetik a
mbe i
kisebbségi védelem békeszerződési biztosítását.
kö-
Már az 1915. évi párisi nemzetközi nemzetiségi
má-
konferencia deklarálja a nemzetiségi jogokat, így
aze-
többek között, hogy a nemzetiségeknek mint bio
ami
lógiai, földrajzi és történelmi tényezőkön alapuló
természeti jelenségeknek: az élethez, fejlődéshez
elő-
és önmeghatározáshoz való joga ugyanolyan alap­
elveken sarkaló eredeti jog, mint az emberi nem­
né-
nek az alapjogai. „A nemzetiségeknek, hozta létre
azokat akár ,a közös származás, nyelv vagy tra-
ics:
Cüh dició, vagy keletkezettek legyenek különféle nép­
lem csoportok egyesüléséből, a szabad önrendelkezésre
tor*
1st. joguk van“, — mondja a deklaráció.
lat. Hogy milyen célkitűzéssel kerül a kisebbsé­
égi
gek védelme a háborús entente célok előterébe,
8
 114

e helyen nem vizsgáljuk; a valóság az, hogy kellő állam

előkészítéssel a békekötésnél már mint megalapo­ Leszt
zott jogelv nyer polgárjogot az egyes államok bé­ I elfogj
keszerződéseiben. ; delim
A Nemzetek Szövetségének egyességokmá- E
nyában a nemzeti kisebbségek védelmének tiszta, veszi]
határozott enunciációja, még inkább általános 1 nemz
nemze tközi jogi szabályozása hiányzik. A 23. cikk ugyan
3. bek. pusztán annyit tartalmaz, hogy a szövet- vonal
ség tagjai: „Kötelezik magukat, hogy az igazga­ k ül
tásuk alá bocsátott területek benszülött lakossá­ i semm
gával szemben igazságos bánásmódról gondos­ tézke
kodni fognak.“ Ezen homályos fogalmazás nem ! hatáb
ad biztos támpontot arra nézve, hogy az pusztán vétsék
a gyarmatok benszülötteire vonatkozik-e, vagy a I nélkü
nemzeti kisebbségekre is? I érdek
A kisebbségek védelmét, a nemzetközi béke, uek,
ezen annyira fontos, kérdését természetesen min­ állana
den kételyt kizáró enunciációval általános nem- kérdé
ze tközi kötelességgé kellett volna emelni. ges é:
így a kisebbségek jogait a Szövetséges és Tár közöt
sült Főhatalmaknak egyes államokkal kötött szer- tatom
ződései biztosítják. (Pl. a Magyarországgal 1920 ez a
június 4-én Trianonban kötött békeszerződés képez
54 60. cikkelyei, Cseh-Szlovákországgal, a Szerb- Állam
Horvát-Szlavon állammal, 1919 szeptember 10-én dönté
St.-Germainen-Layeben, Romániával, Paris 1919 A
decemb. 9-én stb.) összesen mintegy tíz állammal kezest
kötött kisebbségi szerződés van ma életben Több nács í

; ^
 115

:ellő állam pedig (mint Albánia, Finnország, Észt- és

ipo- Lesztország, Litvánia) ajánlat (recommandation)
bé- ! elfogadása alakjában biztosítja a kisebbség vé-
; dúlmét.
má­ Ezen szerződések a kisebbségek védelmét ki­
zta, veszik az illető államok szuverén jogköréből és
mos 1 nemzetközi kötelességgé emelik. A szerződő állam
dkk ugyanis kötelezi magát a kisebbségek védelmére
vet- í vonatkozó rendelkezéseket alaptörvény e-
sfía- , kül elismerni, vagyis, hogy azokkal szemben
ssá- I semminemű törvény, rendelet vagy hivatalos in­
1 ős­ tézkedés nem lesz ellentétben, illetve nem lesz
iem hatályos. Ezek a rendelkezések a Nemzetek Szö-
tán vétségének Tanácsa többségének hozzájárulása
y a nélkül nem változtathatók meg. Azok nemzetközi
érdekű kötelezettségeket képeznek s mint ilye­
ike, nek, a Nemzetek Szövetségének védelme alatt
íin- állanak. Ha pedig idevonatkozó jogi vagy tény­
;m- kérdések felett a szerződő állam és oly szövetsé­
ges és társult hatalom, vagy bármely oly hatalom
'ár- között merülne fel véleménykülönbség, amely ha­
ler- talom a Nemzetek Szövetsége Tanácsának tagja,
920 ez a véleménykülönbség nemzetközi jellegű vitát
lés képez, amely, ha a másik fél kéri, a Nemzetközi
rb- Állandó Bíróság elé terjesztendő. A bíróság
-én döntése -ellen nincs helye felebbezésnek.
919 A kisebbségek védelmére vonatkozó rendel­
nal kezések -megtartását a Tanács ellenőrzi, s. a Ta­
»bb nács minden egyes tagjának joga van, hogy a Ta­
8*
 i

116

nács .figyelmét ezen -kötelezettségeik bármelyiké

nek megsértésére, vagy megsértésének veszélyére
felhívja, s ilyen esetben a rlanács úgy jar el és gal 1
pedig
olyan utasításokat adhat, amilyenek alkalmasak­
sai a;
nak és hathatósaknak mutatkoznak.
áldoz
Valamennyi kisebbségi szerződés, lényegtelen
változtatásoktól eltekintve, ezeket a fontos, az ál­
lami szuverenitásba mélyen belenyúló nemzetközi
A
korlátozásokat tartalmazza. Az államok szuverén
terük
törvényhozási joga alattvalóira, kisebbségekre vo-
juk. u
na tkozó nemzetközi rendelkezések folytán fel van
követ
függesztve. Miniden ilyen állam, akaratától függet­
szág 1
lenül, alaptörvényileg van miheztartás végett kö­
jókat,
telezve. Ha tehát egy állam ezen nemzetközi im­
tant).
pera tiVumoikka1 ellentétes törvényt hozna, nem-
A
zetlközi jogsértést követne el, ami a Nemzetek
körülz
Szövetségének kollektiv eljárását vonná maga
övezte
után. De a kisebbségek nemzetközi védelme nem
Kilétre
pusztán az állami akaratkiképzést függeszti fel
A
egy irányban, hanem az állami végrehajtói hatal­
■sek lel
mat is korlátozza, amikor annak mikénti gyakor­
A:
lására idegen hatalmi tényező adhat utasítást.
folyóv
És az állami szuverenitás ezen lényeges meg-
ágyúi ö
szűkítése a kisebbségek védelmének nemzetközi
lat. Fo
kötelességgé való emelésével ma még nem zárult
képzel
le, mert amit a kisebbségi szerződések megvalósí­
illetve
tottak, az a program-minimum, már pedig a fej­
lődés a program-maximum felé mutat (lásd kúlö- A
n ősen a finn recomanda tiont és a Lengyelország- kövekk
úszó hí
nak me
 ! .

ike 117
'éré Vial 1922 május 15-én kötött egyezményt), ennek
és pedig anyagi és alaki nemzetközi jogi' vonatkozá­
^ak­
sai az állami szuvcrénitás egy részének újabb fel­
áldozását fogják maguk után vonni.
ién
ál- X. Az államterület.
özi Azt a területet, amelyre valamely államnak
•én területi felségjoga kiterjed, államterületnek hív­
ro­ juk. Az államterület a nemzetközi jog szerint a
an következő részeket foglalja magában: AJ az or-
et- szág területét, fí) az ahhoz tartozó vizekéi és ha­
:ö- jókat, mint úszó területrészeket (territoire flot­
m- tant).
m- A) Az ország területe az országhatárokkal
körülzárt földdarabot, az államhoz tartozó tenger­
ga óv ez te szigeteket és más államoktól körülvett te­
;m rületrészeket (Enclave) foglalja magába.
él
A határok: természeteseik 'vagy mestersége­
il- sek lehetnek.
ir-
Az előbbiek közé tartoznak pl. a tenger,
folyóvíz, vagy hegylánc. A tengeren még ma is
ágyúlövés távolsága határozza meg a határvona-
^ ‘at- Folyón ál a mindkét parttól egyenlő távolságra
képzelt középvonal, hegyláncnál a hegygerinc,
í illetve annak vízválasztója a határvonal.
A mesterséges1 határok rendszerint határ­
)-
köveikkel, határdombokkal, árkokkal, tengeren
1-
úszó hordókkal, illetőleg csillagászatilag állapíttat
oak meg. Az állam területéhez tartozik a földszín
 118

alatti r észe is, ami különösen a bányászat, alagút -

fúrás, földalatti távíró vezetékek, vagy háború ese­
ten földalatti megerősítések és aláaknázás szem­
pontjából jut különös jelentőséghez.
A repülőgép megjelenésével gyakorlatilag ak
tuálissá válik az államterület feletti légút kérdé­
sének a tisztázása is. *
A háború előtt a nemzetközi jogirodalomban
két extrem felfogás állott egymással szemben. Az
egyik szerint az államhatárok övezte szárazföldi s
és vízi terület feletti légür az állam területéhez
tartozik. Éppen ezért minden állam a maga légüre 1
felett szabadon rendelkezik, a légi közlekedés sza-
bályait szuverén joggal állapítja meg. Ezzel f
szemben a másik felfogás a levegő szabadságát
hirdette, amely minden állam részéről mint com- k
munis omnium, szabadon használható/1* z¡
m
loan ^^c.111-T.^aSTLuÍlScIuJ und die Rechtswissenschaft.
1 ni U'inno Luftschlif im internen Recht u Völlen hí
recht V08. Zitelmann: Luftschiffahrtsrecht. 1910 Ri­
chards: Sovereignety over the Air.-1912. Hazeltme: The tá
law of the air. 1911. Kohler: Luftfahrtrecht. 1912.
. első irány mellett főleg a német, angohameri-
kai nemzetközi jogírók. a másik mellett pedig a francia id
olasz, spanyol jogirodalom. A két végletet át igyekszik ni
hidalni egy harmadik közvetítő felfogás, mely a part,
melleki tengerre vonatkozó államterületi felségjog ana, es
logmiara bizonyos légiirt fl. a különböző javaslatokat- ly
egv agyuloyesnyi, 1500-1000, illetve 500 méter magast
sagban amint az Institut de droit internationale 1910,
ben indítványozta) mentesít az in tern ación ális légi köz, rü]
lefedéstől s azt az illető állam kizárólagos állam területi
felségjoga alá utalja. bú
 r
119

igűt- A legm- dso nemzetközi jogi szabályozásával

c se­ az 1919 akt. 13-iki egyezmény foglalkozik, amely
lm­ f aliam kozott létesült s 43 cikkelyben a légi köz
lekedest tüzetesen szabályozza.
ák Azon elvi alap, amelyen nyugszik: az állam-
r dé- területhez tartozó légür feletti teljes és k.záróla-
gos állami szuverén jog-kör elismerése
Cl. cikk).
ban A szerződő államok kölcsönösem biztosítják egy­
Az másnak el szabad, bábod thatatlan légi közlekedést
öldi saját területük felett, fe-ntartva a jogot arra. hogy
hez meghatározott zónát közbiztonsági célból a lé«]
'üre közlekedéstől elzárhassanak.
iza- A légi járművek nemzetisége a bejegyzést
zzel foganatosító állam után igazodik.
gát Minden légi járműnek a következőket kell
:>m - igazolnia: a bejegyzést (immatriculation), a hajó­
zási engedélyt azon állam részéről, amelynél im-
matrikulálva van, a pilóták semleges képesítését,
iaft. a fuvar- es útlevelet, a tulajdonos nevét és lak­
k er* helyet, illetve különleges engedélyt a drótnélküli
Rií táviratozáshoz
rhe
Az állami légi járművek közül a katonaiaknak
eri- idegen állam területe felett nem szabad átrepül-
cia,
¡zik niök, illetőleg csak annak engedélyéve!, amely
artí esetben általában a hadihajókra vonatkozó szabá-
naí
:at: lyok irányadók.
?así Az egyezmény interpretációja körül fölme­
>10í
ÖZí rülő viszályok az állandó választott nemzetközi
leti bíróság elé tartoznak.
 I
120

A trianoni békeszerződés
, „ a lógi közlekedésre k
vonatkozó rendelkezései (260—267. cikk) a sző
vetseges és társult hatalmak légi jármüvei Íj
részére s:
Magyarország területén
az átrepül és, leszállás és n
a légi kikötők használata
szempontjából ugyan- n;
azon jogokat biztosítják, amelyeket a magyar
égi jármüvek elveznek. A belföldi kereskedelmi
(irgalomban pedig a legnagyobb kedvezményt vi
elvező nemzettel egyenlő bánásmódban zi
része-
sédnek.
Nem nyert eddig még szabályozást
a drót-
nélküli táviratozás.» így annak hiányában
az ál­
“terület feletti léSürre vonatkozó területi fel­
ségjogból kifolyóan az állam afelett szabadon ren­ la]
delkezőt. Saját területén bármily áramú drótnél ut
ku i taviró-állomást építhet. Az állam ha
érdekeire
veszedelmes közléseket tartalmazó áll
hullámokat
Ped ig felt a r tóz tath a t. tei
Teljesen egyoldalú jogfosztás ezért jel
a párisi béke-
szerződések azon rendelkezése, amely a volt köz­ ne:
ponti hatalmakat új nagyáramú táviróállomások ha:
építésétől eltiltja s a kereskedelmi távirat ozást a bá
szövetséges és társult hatalmak ellenőrzése
alá
helyezi (trianoni b. sz. 127. cikk).
ug:
Az államterülethez tartoznak lyc
a gyarmatok
rül
1905 Moiiu n- D,ral?t¿0tic Telegraphie und Neutralität ról
Die Radi o t e.lee r a nhíp 'í0 s e, T Ç k g r a p h i c. 1908. Kaufmann:
FunkentetegrSÄ^f — ht- ^ Thum: Dic vé|
1914. zös
 I -

J 21
e is, vagyis azon tengerentúli területrészek, ame-
)-
lyekre egyes európai államok területi felségjogot
szereztek. A gyarmatok az anyaállammal nem
nemzetközi, hanem állam jogi kapcsolatban álla
nak ,s így kifelé az képviseli amazokat.
B) Az állam területhez tartozó vizek. Az állam
i
víziterülete két részre oszlik: belföldi V i-
t z e k r e és partiméi 1 é k i t e n ge r r e.
A belföldi vizekhez tartoznak :
a) az állam területén eredő és torkoló, illetve
az állaim területén keresztül haladó folyók és
folyamok. Csak amíg az előbbiek fölött az ál-
lám kizárólagos felségjogot gyakorol, addig az
utóbbiak, amennyiben tengertől befelé nem hajóz­
hatók, az érintett államok közös felségjoga alatt
allanak. A tengertől befelé hajózható s több állam
területén keresztül haladó folyamok nemzetközi
jellegűek (pl. a Duna, Rajna, Elba stb.), amelyek
nek az egyes államok részéről történő mikénti ki­
használása nemzetközi szerződésekben van sza­
bal y ózva.
bj A csatornákra is nagyban és egészben
ugyanazon elvek nyernek alkalmazást, mint a fo-
lyókra és folyamokra, vagyis ugyanazon állam te­
rületén fekvő csatornák felett az állaimnak kizá­
rólagos hatalma van, míg a több állam területén
végighaladó csatornák felett az illető államok kö­
zösen gyakorolják a felségjogot. A nemzetközi
 122

kereskedelmi forgalom'
szempontjából fontos esa-
tornákra nézve újabban
azt az elvet igyekszenek
elismertetni, hogy azok
a partállamok korlátlan
uralma alól kivéve, szabad hajózásnak legyenek
átengedve.
C) Belföldi tavak és tengerek alatt szűkebb

értelemben azokat az ország határán belől fekvő

falvakat es tengereket értjük, amelyek a nyílt
tenger felöl befelé -nem hajózhatók. Ezek az állam
kizárólagos felségjoga alatt állanak. De ezen álla-
lanos szabály szerződésileg megváltoztatható (ígv
P • a -Kaspi-tenger Oroszország
és Perzsia között
1828-ba;n kötött szerződés
, . . értelmiében, Oroszor-
szag kizárólagos uralma alatt áll). Tágabb értelem-
ben belföldi tengerek alatt (zárt-tenger
maré clau-
sum) a nyílt tenger felől hajózható, az államterü­
let hatara-ival körülvett tengereket értjük. Ezek
felett csak akkor van az illető államnak kizáró-
agos területi felségjoga, ha ez a tengerrel való
összeköttetés felett teljesen uralkodni tud (így p,
az Azowi-tenger zárt tenger, ellenben a Fekete
tenger nyílt tenger).
... d! kikötök, révek szintén az
altomterulethez tartoznak, amennyiben az állam
területétől vannak körülvéve s megvédhet A
nagyobb tenger-öblöket (mint pl.
a Hudson-öböl,
mexikói-öböl) nyílt tengereknek tekintik.
e) A tengerszorosokra nézve még ,
nem alakúi­ r
tak ki végleges nemzetközi jogi tételek,
dé azokat,

I
 123

sá­ ha nyílt tengereket, illetve annak nyílt részeit kö­

lele tik össze, nyílt tengerekként kezdik tekinteni.
'an f) Partmelléki tenger. Az államnak területi
ek felségjoga nem terjed ki a nyílt tengerre; de igen
a tengerpart melléki tengerrészre oly távolságban*
dD «O

amelyet a tengerpartról meg tud védelmezni. En­

nek a határnak megállapítása ma igen bizonyta­
lan. A parti ütegek lő távolságának folytonos vál
to zás a következtében az a régi felfogás, hogy
terrae dominium finitur, ubi finitur armorum vis,.
vagyis, hogy a parti ütegek lőtávolsága képezi a
természetes határt, ma már tarthatatlan. Ez vonta
maga után, hogy egyes államok ezt a távolságot
ismételten szerződésileg három tengeri mérföld­
ben (5556 m.), partszélétől a legalacsonyabb apály
ATT

idején számítva, állapítsák meg, anélkül azonban*

hogy a megállapítás általános elismerést nyert
volna (így pl. Anglia vám- és egészségügyi rendé­
szeti szempontból 12 mérföldnyi távolságban álla­
pítja meg e határt). E kérdés szabályozása tehát
igen sürgős.
A partmelléki tenger államterület, amely fe­
lett azonban az állam területi felségjoga a nem­
zetközi forgalom érdekében bizonyos megszorítá­ 1
soknak van alávetve. így nevezetesen: nem aka­
dályozhatja meg idegen hadi és kereskedelmi ha-
jóknak átvonulását a partmelléki vizeken. De vi-
szont ■m in den államnak jogában áll saját alatt­
valóinak ezeken a vizeken bizonyos kizárólagos
i

JM
_J
 1
124

jogokat biztosítani. Ilyenek: a parti hajó

zásra (cabotage) s a halászati
a vonatkozó
jogok. Azonkívül az államok partmellékük védel­
mére illetőleg a tengeri forgalom céljaira erődö­
ket, kikötőket, gátakat, hidakat
építhetnek. Ide-
gen hadi és kereskedelmi hajóknak megtilthatják
a parti vizeken való tartózkodást, tengeri vihar
esetét kivéve. Továbbá a közeledő hajóktól fel­
világosítást kérhetnek, azokat hajópapírjaik
fel-
mutatására kötelezhetik, jogsértés esetén zár alá
helyezhetik. Az államot e víziterület feletti felség­
jogából kifolyólag illeti meg: a tengeri rend­
őrhatóság és bírói jogkör gyakorlása a
partmelle,ki vizeken tartózkodó vagy áthaladó
összes haj ok felett Területe »kívüliségét
elveznek: a hadihajók, továbbá közvetlen ál
lamí szolgálatban álló más hajók, illetve azok.
amelyek extorritorialitást élvező személyeket szál
lítanak.
g) A hajók. A nemzetközi jogban a saját álla
műk lobogója alatt közlekedő hajókat ugv tekin­
tik, mint az állam úszó területrészét (territoire
flottant). Ezért a hajókon történő cselekmények
jogi értékelése az illető állaim törvényei szerint
történik (így a nyílt tengeren a magyar állam lobo­
gója -alatt haladó hajón elkövetett bűncselekmény
úgy tekintendő, mintha Magyarországon követ-
tetett volna el; az °tt megkötött házasság pedig
ügy, mintha nálunk köttetett volna meg). A hajó
F

125

hovatartozását: lobogója és a haj ólaj str ómba

való bevezetés igazolják. Exterritordalitást élvez­
nek az állami és hadihajók. A kereskedelmi ha­
jók nyílt tengeren saját államuk felségjoga .alatt
•A

állanak, idegen vizeken azonban az illető állam

joghatósága alá tartoznak.

XI. Az államterület változásai.

Nemzetközi tulajdonszerzés.

Az államterület változásait két tényező okoz­

.

hatja, ú. m.: bizonyos természeti folyamat, vagy

-

meghatározott jogi tény.

Az első csoportba tartoznak: az alveus dere-
lictus, az insula in ilumine nata, tengerpartok ki­
emelkedése, folyamdelta keletkezése. Ezeket ille­
tően a növedékre (accessio) vonatkozó magánjogi
elvek érvényesek, vagyis a természetes növedé-
kek ahhoz az államterülethez tartoznak, amelyen
képződtek.
Nemzetközi jogilag jelentősebbek az állam-
terület azon változásai, amelyek jogi tényeken
alapulnak. A nemzetközi tulajdonszerzés kér
módját szokásos megkülönböztetni: eredeti
(originarius) és s z ármazéko® (derivativ)
módját, aszerint, amint a terület úratlan volt-e,
vagy azelőtt más államhoz tartozott
A legfontosabb eredeti szerzésmód: a fogla­
lás (occupatio). A foglalás nem más, mint úratlan
 2 26

területnek a birtokbavétele. Újabban úratlan te­

lek
rüLefenek tekintik a civilizálatlan népek lakta te-
új i
rületeket is (1. Anglia, Francia Olasz- és Né­
sze:
metország ,háború előtti gyarmatosító politikáját). mói
A foglalásnak előfeltételei vannak. Ezek a követ­
séri
kezők: a) A foglalás tárgya csak úratlan dolog
zetl
leliet. Egy terület akkor úratlan, ha az nem áll
egyetlen állam területi felségjoga alatt sem, ille­
tál>
tőleg, ha égy állaim valamely területe feletti szu-
úra
ve r én h at aim án ak gyakorlásával felhagy (így f0g.
a t
lalta el pl. Franciaország 1871-ben a Hollandia ál­
sít-
tal 1712-ben elhagyott Mauritius szigetet), b) A
lak
foglalás másik feltétele: az elfoglalt terület felett
köx
a tényleges uralom gyakorlása, vagyis szükséges,
csii
hogy a foglaló állam az illető területet tényleg f
az
birtokába -vegye. Éppen ezért jelképes tények nem
na:
elegendők, mint pl. az állam lobogójának kitű­
az
zésé, vagy az ú. n. apprehensio oculis, valamely ter
földterületnek fölfedezése, hanem szükséges, hogy
a 1
az animus possidendi tényleges cselekedetekben,
tén
mint amilyenek az állami adminisztráció szerve-
voi
zése, csapatok elhelyezése, telepítés foganatosí­
Te
tása stb. jusson /kifejezésre. Ekkor nevezik az
lan
occupât lot effectiv-nek. c) A foglalás nemzetközi-
ha'
jogilag csak úgy érvényes, ha az a hatalmakkal
ká1
közölve van (notificatio). Ezt az elvet először az
orí
1885-íkí Kon go-akta juttatta kifejezésre a követ­
és
kezőkép : „Az a hatalom, amely az afrikai föld­
rész partjain a jövőben eddigi birtokain kívül
az:

ú ■■
r
F
127

fekvő területeket vesz birtokba, vagy az, amely

új területre védnökségét kiterjeszti, erről a többi
szerződő hatalmat értesíteni tartozik, hogy ily
módon nekik esetleges felszólalások érvényesíté­
sére alkalmat nyújtson.“ Azóta ez általános nem­
zetközi jogi elv mindenféle oocupatiéra.
A foglalás terjedelme. Arra nézve nem kris­
tályosodtak ki miéig jogi elvek, hogy valamely
úratlan terület ‘bizonyos részének elfoglalása csak
a tényleges uralom alatt álló terület felett bizto­
sít-e területi felségjogot, vagy az azt környező
lakatlan területrészekre is? E téren általában a
következő szabályok irányadók: Ha aránylag ki­
csiny a foglalás tárgyát képező terület, a foglalás
f
az egész területre kiterjed. Valamely víz partján
nagyobb területen végzett foglalás nem terjed k;
az egész területre, hanem csak a tényleg elfoglalt
terület vízválasztójáig terjedő rész birtokára. Ha
a két állam ugyanazon folyam két partján tesz
tényleges foglalásokat, a folyam közepén képzelt
vonal fogja a két foglalás határát szolgáltatni.
Tekintettel a kérdés vitatott voltára, az egyes ál­
lamok többnyire szerződésileg szokták biztosítani
határaikat (ilyen szerződések jöttek létre az Afri­
kában történt foglalásokra: Anglia és Francia-
ország között 1889, 1890, 1898, 1899-ben. Anglia
és Németország között 1891-ben).
Nem esik a foglalás fogalmi körébe, pusztán
azzal külsőleg hasonlatos az érdé k s z f é r a k
 128

megállapítása. Ezek is nemzetközi jogilag ».íratlan

területek felett keletkeznek. Így jött létre A ni
az af-
1 lkai gyarmatosításban érdekelt államok, Anglia táró:
Francia-, Német-, Olaszország és Portugália kö­ illeti
zött az afrikai érdekszférák megállapítása. Ezen évre
állapot átmeneti a protektorátushoz, illetve a
gyarmati állapothoz. ate
Szármáz ¿kosnak mondj ák a nemzetközi tu­
lajdonszerzést, amikor valamely állam idegen ál­ jogi
lamhoz tartozó területrész felett terjeszti ki te- térb
rületi felségjogát. szer.
A kővetkező származékos szerzésmódokat zési
szokás m egkülönböztetni : szer
a) A vétel Az államok közt különösen vált
ben. for dűlt elő gyakran. (így Napóleon első kon- jog,
zulsága alatt 1803-ban Luisianát 60 millió frankért nak
adta el az Egyesült-Államoknak. 1877-ben Svéd­ kor
ország 320.000 frankért adta el St. Barthélémy- gyai
szigetct F ríame i a o r s z ágnak. Újabban 1899-ben pe­ a f(
dig Spanyolország 25 millió frankért adta el a Ka- a rí
rolina és ¡Marianna-szigeteket Németországnak.) rüíe
b) A csere. Rendszerint ihatárkiigazítá soknál
f01 dúl elő s kisebb területrészek átengedéséről for c
van szó. (Ilyen csere jött létre ,a berlini szerződés 1861
(1878) értelmében Oroszország és Románia között, 186:
amikor ez utóbbinak a dunai Delta-szigetek, a
tultssi szandsák s a dobrudzsai terület ellenében som
Besszar ábráról kellett lemondani a). und
Buz
c) Bérlet útján is történhetik területszerzés. gya:
rém
 129

atilan A nemzetközi bérlettel a. bérbeadó állam megha­

z af-
tározott időtartamra a bérbevevőre ruházza át az
tiglia, illető terület feletti jogait (így Németország 99
. ko- évre bérelte Kínától a kiao-csaui-öblöt s vidékét).
Ezen Sajátságos nemzetközi tulajdonszerzési mód
e a
a t e r ü 1 e t á t e n g e d é s.
Az államterület változásának nemzetközi
c m c

jogi értékelése terén még ima is túlságosan elő­

térbe nyomul a magánjogi as felfogás. így rend­
szerint a területátengedést is származékos szer­
zési módinak tekintik. Helyesen pedig eredeti
rj kai szerzési módról van szó. Az államterület ezen
változásánál u. i. nem a terület feletti tulajdon­
ge fa­ jog, a dominium, /hanem, a terület feletti felségjog­
çon- nak, imperiumnak a változása megy végbe, ami­
kért kor az egyik állam feladja az illető területrészen
zéd- gyakorolt államhatalmát és egy másik kiterjeszti
my- a felett a maga felségjogát. Nincs tehát itt szó
pe- a régi államhatalom átvételéről, hanem egy iij te­
Ka- rületrész felett az államhatalom1 kiterjesztéséről.'"
ik.) Területátengedés békés úton ma már ritkán
ná! fordul elő (így békés úton engedte át Szardínia
iről 1860-ban Nizzát és Savoyát Franciaországnak ;
lés 1863-ban pedig Anglia a jóniai szigeteket Görög-
>tt,
a * Helyesen Gellmann: Technik der Staats* insbe*
ien sondere der Friedensverträge. Zeitschrift für das privat
und öffentliches Recht der Gegenwart. 4k.; nálunk
Buza: Államterület és területi felségjog.^ 1910 és A ma*
és. gyár béketervezetnek az állampolgárságra vonatkozó
rendelkezései. Magyar Jogi Szemle. 1920. VII. sz.
9
 130

országnak) ellenben -gyakran szerepel háború után

£L
az államoknak új háborút provokáló békeszerző-

to
deseiben.
Az új nemzetközi jogból hiányoznia
kell

is
államok egymás területe ellen kölcsönösen bizto­

ÿ
sított rablás! jogának. Vagyis éppúgy a nemzet-
°zi J0® ''-'adatai közé kell tartoznia az állam te- bi
ruleíek nemzetközi védelmének, akár a magánjoo tei
feladata, közé tartozik a tulajdon szentségének le.
oltalmazása. rás
A Nemzetek Szövetségének egyik let
rendeike-
zése látszólag erre gondol is, mikor 10. cikkelyé- a i
ben kimondja, hogy „a Szövetség Tagjai kötelezik de'
magukat arra, hogy a Szövetség valamennyi ta„-
]a-nak területi épségét és jelenlegi politikai Kogel alk
lensegét tiszteletben tartják és minden külső'tá- az
m,adassa! szemben megóvják“. Ezen rendelkezés vo;
azonban éppen azért, mert a békeszerződés- törté­ szé
neti tradicionális és geográfiái természetes igaz­ szá
ságok porbatiprásával létesült erőszak műve ’ az sze
egyességokmány egyik legominózusabbika. Nem Sai
céloz kevesebbet, mint a szövetséges és társult szil
hatalmak győzelmi eredményeit azo
időtlen-időkre
biztosítani, mint magyar szempontból: az egykori Az
Magyarország 325.000 km.2-ből meghagyott 91.000 Au:
km-t magaban foglaló Kismagyarország meg­
csonkított voltát örök időkre szankcionálni. Az
ab ti
államterület nemzetközi védelmének az új nem­ du
zetközi jog élő jogtételét kell képeznie; de ennek les
litiit
der
 --

után
elő teltétele a párisi 'békészerződéseknek a jog és
erző-
igazság elvi alapjain való teljes revíziója.
A teriiletátengedésire vonatkozólag általános
11 az
érvényű jogelvek máig sem alakultak ki.
)izto-
A népszuverenitás tanával merül fel a p I e-
nzet-
biszcituim gondolata, vagyis, hogy az állam­
mte-
terület sorsa feletti döntés a nép kezébe tétessék
njog
le. A népakarat lévén az összes felségjogok for­
ének
rása, az határozhat az államterület átengedése fe­
lett is, amint ezt a francia forradalom doktrínája,
DÍke-
a népek önmaguk feletti rendelkezési jogának
-lyé-
deklarálásával ki is fejezte.*
ezik
A népszavazás területátengedés esetén első
tag-
alkalmazást a XIX. század folyamán nyer, mikor
iget-
az 1860-iki turini szerződés alapján Nizza és Sa-
tá-
voya népszavazás útján egyesülnek Franciaor­
2 zés
szággal. Ugyanígy terjeszti ki 1863-ban Görögor­
irté-
szág területi felségjogát a jón iái szigetek felett s
gaz-
szerzi meg. Franciaország 1876-ban Svédországtól
az
Saint-Barthélemy szigetét. Az 1866-iki bécsi béke
íem
szintén kilátásba helyezi a népszavazást, anélkül
sült
azonban, hogy alkalmazására került volna a sor.
kre
Az ugyanezen évi prágai békeszerződés szerint
:ori
Ausztria lemond Poroszország javára Schleswig-
000
eg-
* Freudenthal: Die Volksabstimmung bei Gebiets»
Az Abtretungen und Eroberungen. 1891. Rivier: Principes
mi­ du droit le gens 1896. 150. 1. du Card: Les annexions et
les plébiscites. 1899. Blocher: Das sogenannte Nationa­
iek litätenprinzip. 1917. Renner: Selbstbestimmungsrecht
der Nationen in bes. Anwendung auf Österreich. 1918.
g*
 132
ba
Holstein-ról, de azon kikötéssel, hogy ha az let
északi kerületek népessége népszavazás útján Dá­
niával való egyesülés mellett döntene, úgy azok Ci;
Dániához csatolandók. Minthogy Ausztria és Né­ jel
metország 1878-ban ezen rendelkezést megszüli kí
tették, népszavazásra nem került a sor.
A piebiszcitum nemzetközi jogi meghonosí­ re:
tása mellett, immár a világháború előtt, különö- já’
sen a írancia nemzetközi jogi írók folytattak
pro­ rni
pagandát, anélkül azonban, hogy az a világiroda­ M
lomban erősebb visszhanggal találkozott volna. zi
így általában a háború előtti nemzetközi jogi fel­ M
fogás a népszavazással szemben bizalmatlan volt.
sz
Nem látta olyan nemzetközi aktusnak, mely az kö
igazi népakarat hű visszatükröztetője volna, te­ ah
kintettel főleg egyfelől arra, hogy a kérdéses te­ rü
rület felett megnyilvánuló népakarat könnyen rii
megmásítható, másfelől azért, hogy az állam-
eszme kerülhet veszedelembe akkor, ha a népsza­ («,

vazásban megnyilvánuló népi akarat az egységes

sz
államakarattal jut ellentétbe. így mint Liszt írja:
ne
„Tegyük fel, hogy egy, a háborúban legyőzött ál­
te­
lam kész, a győztes kívánságának megfelelően, te­
te:
rülete egy részének átengedésével békéhez jutni:
ne
a piebiszcitum-elmélet szerint az átadandó, talán
to
kicsiny és gyér népességű terület lakosainak ke­
hi:
zében volna a hatalom -a békekötést meghiúsítani
s ezzel azon állam teljes megsemmisítését okoz­
hatnák, amelyhez tartoznak. Éppen a népek sza­
 133

bads ágának érdeke követeli a népszavazási elmé­

az let mellőzését“.*
Dá- A világháború folyamán az en tente - di p lom á
tzok ci a részéről kidobott nemzetközi demokratikus­
Né­ jelszavak között találjuk a népek önrendel-
zőn - k e z é s i jogát is.
A párisi békeszerződések azonban nagyon
:OSÍ- rendszertelenül és aránylag szűk körben realizál­
>n ö- ják. így az 1919. évi versaillesi szerződés értel­
oro- mében népszavazás állapíttatott meg Eupen és
>da- Malmedy kerülete, a Sarre medence, Észak-Szilé­
Ina. zia és Schleswig hovátajrtozásának eldöntésére.
fel- Míg Magyarországot, a népszavazás elejtésével,
mit. szakították szét négy részre s csupán Sopron és
az környékére nyert az 1920. évi velencei egyezmény
te- alapján utólagos alkalmazást, amely az illető te­
tc- rületeknek továbbra is a magyar állam impé­
yen riuma alatt való maradása mellett döntött.
am- Az állampolgárság szerzése és elvesztése
sza­ (opcio-jog). Minthogy a területátengedés eredeti
gos szerzési mód, az állampolgárság pedig az egyén­
'ja: nek az államhoz való közjogi viszonya, az átvett
al­ terület felett imperiumot gyakorló új állam, ezen
te­ terület polgárai felett, mint jogutód, ipso jure
rn: nem rendelkezhetik. Innen származik az eÉszaki­
ián tott területrészek lakosainak nemzetközi jogilag
ke- biztosított döntési joga afelett, hogy a régi állam­
an i
óz­ * Liszt: Völkerrecht. 1921. 88. 1.
za-
 134

hoz való tartozásukat fenn akarják-e

tartani vagy gya
az uj állaim polgáraivá kívánnak lenni?
ann
Eleinte az államok szerződéseikben az áten­
meg
gedett terület lakosainak, záros határidőn belől
talír
kivándorlási szabadságát és ingóságaik elszállítá­
köv
sát biztosítják (így már az 1713. évi utrechti béke),
Majd (így az 1860. évi francia-szardiniai s (a
szerző­ : ve sí
dés, illetve az 1864. évi bécsi béke óta) meg lesz
engedve az új állampolgárságot optálók részére az élet
állal
átengedett területen -fekvő ingatlanaik rnegtar-
tás a is. letői
Az állampolgárság megállapítására, területát­ a fe
gyei
engedés esetén, négy főrendszer ismeretes. Az
takr
egyik a lakóhelyet, a másik az eredetet, a harma­
mcl;
dik a lakóhelyet és eredetet együttesen (mint az
rítki
1871-iki frankfurti szerződés), a negyedik pedig
; Vág
e kettőt vagylagosan veszi alapul (így az 1860-i
kikr
turini szerződés).
chiá
A párisi békeszerződések a lakóhelyet (pl. a
belga, cseh-szlovák szerződések), majd a lakó­ lakó
helyet és eredetet kombinálva (pl. a lengyel, ro­ külc
mito
mán, jugoszláv szerződések) tekintik irányadóul.
Mag
A magyar békeszerződés azonban (hasonlóan
mán
a német és osztrák szerződésekhez) az állami ho-
Szlo
vátiartozóság megállapítására a községi illetőséget
töbt
veszi alapul, mikor kimondja, hogy: „Mindazok
ahh<
a személyek, akiknek illetősége („pertinenza“)
oly területen van, amely azelőtt a volt Osztrák-
közi
Magyar Monarchia területeihez tartozott. a ma-
átte
ff!
 ft

135

így gyár állampolgárság 'kizárásával jogérvényesen

annak az államnak az állampolgárságát szerzix
en- meg, amely az említett területen az állami főha­
lől, talmat gyakorolja“ (61. cikk.). Az opció jogot a
tá- következőképpen biztosítja: A 18 evesnél idősebb
e). s (a 61. cikk alapján) magyar állampolgárságukat
£Ő-
veszített személyeknek jogában áll a szerződés
‘SZ
életbeléptétől számított egy éven belől annak az
az államnak állampolgárságát igényelni, amelyen il­
jr- letőségük volt. A férj opciója maga után vonja
a feleségét és a szülőké a 18 évesnél fiatalabb
ít-
gyérmékét. Teljesen különleges optálási jogot tar­
talmaz a békeszerződés, mikor annak körét,
a- mely eddig csak a régi állampolgárság körére szo-
az rítkozott, kiterjeszti más állampolgárságokra is.
Vagyis a 64. cikkely rendelkezése szerint azok,
)-i kiknek illetősége a volt Osztrák-Magyar Monar­
chiához tartozó valamely területen van s ott a
a lakosság többségétől fajra vagy nyelvre nézve
ó- különböznek, a békeszerződés életbeléptétől szá­
[)-
mított hat hónapon belől optálhatnak Ausztria,
¡1. Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Ro­
n mánia, a Szerb-Horvát-Szlovén állam vagy a Cseh­
)-
szlovák állam javára, aszerint, amint a lakosság
;t többsége ott ugyanazt a nyelvet beszéli és ugyan­
k ahhoz a fajhoz tartozik, mint ők.
‘) Az optálók kötelesek lakóhelyüket a nyilat­
kozatot követő 12 hónapon belől abba az államba
áttenni, amelynek javára optáltak. Jogukban áll
 136

ingatlanaikat megtartani, ingóságaikat (ki- "

vagy
belépési) díjmentesen magukkal vinni,
A niagyar (békeszerződésnek az i
opció-jog
gyakorlására vonatkozó rendelkezései
nemzetközi
jogilag nem haladást, de visszaesést (
jelentenek,
így először, tekintettel a községi illetőség nehéz
megállapíthatóságára, a tisztázás körülményes í

.voltára,
, azután azon sérelmes, az állami függet-
lenseget sértő beavatkozásra, mely szerint illető­
ségi vitás kérdésekben idegen állam közegei dönt­
hetnek, mert a 213. cikk értelmében Magyaron
szag kötelezi magát „hogy elismeri saját polgárai­
nak új állampolgárságát, melyet azok
a szövetsé ;

ges és társult hatalmak illetékes hatóságainak

döntései alapján megszereztek“.

XII. Az állampolgárság nemzetközi jogi jelentősége.

A nemzetközi jog alanyai, amint láttuk, az

államok s nemi az egyének. A nemzetközi jog a>
egyént közvetlenül sem nem jogosítja, sem nem
kötelezi. Az egyes csak annyiban nyer nemzet-
közi jogilag elismerést, amennyiben valamely ál­
lamhoz tartozik. így tehát az egyén jogai nem-
zetközi érvényesülésének előfeltétele val amely
államhoz való tartozás, röviden az állampol-
gárság.*

* Weisz: Traité théorique et pratique de droit

ern. privé. 1907. Lk. Sieber: Das Staatsbürgierrecht í
5"

í
 137

Az állampolgárság megszerzésének vagy el­

■vagy
vesztésének meghatározása minden állam szuve­
j-jog rén hatalmába esik s így arról alkotmányjoga
közi intézkedik; de tekintettel a nemzetközi forgalmi
nek, életre, a különböző államoknak az állampolgárság
ehéz szerzésére • és elvesztésére vonatkozó egymástól
íves eltérő törvényes intézkedései következtében igen
(get- gyakori a jogszabályok összeütközése. Különö-
ető- sen két eset érdemel figyelmet: a) valaki új ál-
önt lampolgárságot szerez, mielőtt korábbi állampol­
ror- gárságával felhagyott volna (sujets mixtes), b) va-
irai- laki állampolgárságát elveszti anélkül, hogy más
tsé- állam polgárává lett volna („nemzetközi hazát-
nak 1 ans ág“). Ezen, összeütközések elkerülése végett
a kérdést több állam szerződésileg igyekezett egy-
han gula g szabályozni (ilyen szerződés legelőbb
Franciaország és Svájc között 1879 ben jött létre
égé.
majd Németország s az egyes amerikai államok
az között). De a kérdésnek általános szabályozása
az ez ideig még nem sikerült.
em Az állam kötelessége külföldön tartózkodó
sét­ polgáraival szemben. Az állam kötelessége pol­
ál gárait megvédeni mindén jogtalanság ellen, tör­
:m- ténjék az belföldön vagy külföldön.. Ennek a vé­
ely dői jogkörnek (jus protectionis) minden megsér­
tol- tése, minthogy az államhatalom szuvei cnitása-
!

1-4
3
O
Ü =o

*
‘

0 3 =

3 O
l - 'c
o
".y <

«2
~
5

Ili
S-=g

»a a¡ ?r
Us
I So

lr
Qu

O 'J O .
é. c
g

3 q
i "

N
9
o
=
3
 138

najk a megsértése, nemzetközi delictumot képez. Ilyen

De az ilyen diplomáciai védelemnek csak zuli J
akkor
van helye, ha a tartózkodási hely bíróságaihoz 1
vagy hatóságaihoz intézett orvoslási kérés hiába­ maga
való volt, illetve, ha azok nem jártak el igazságo- melle
san. Ezt szerződésben is szokták az egyes államok tózke
biztosítani (így Németország és Kolumbia 1892- részé
ben) a fegyveres beavatkozás elkerülése végett tásáh
Ilyen fegyveres beavatkozásra szerzett igényt ború
Anglia 1867-ben állampolgári védelmi jogkörének sem j
Abessyniával szemben, minthogy ez több angol - (Eure
állampolgárt jogtalanul letartóztatott; 1900-ban • orszá
Kína ellen a hatalmak tettek kollektív lépést lenlej
az közi
idegen alattvalókkal szemben elkövetett kegyei
fenségek megtorlásáért. talán
való
Az állam jogai idegen állampolgárokkal
szem- g almi
ben. Az állam védelmi jogkörét kiterjesztheti ide­
mege
gen állam polgáraira is, amennyiben az idegen ál­ kény
lam ebbe beleegyezett. Ilyen megállapodás ismé­ megr
telten jött létre az egyes államok között (pl. az azt I
1891-iki német-osztrák kereskedelmi kivár
és vámszer-
ződés). Ebben a védelemben részesülnek előtt
azon te-
ruleteken, melyeken konzuli igazságszolgáltatás Az á
van szervezve az ú. n. „tényleges-alattvalók“ (,.de SÍtiSOü
facto Untertanen“), vagyis azok ahoz
az idegen sze •
mélyek, kik magukat a konzuli bíróság védelme rendi
alá helyezték. A tényleges-alattvalók fogalmi kö­ szók'
rének megállapítása az egyes államoktól függ. az k
 m

Ilyeneknek szokás tekinteni a követség! és kon­

zuli kezelő tisztviselőket, tolmácsokat stb.
Az állam szuverén hatalmából kifolyólag
maga állapítja meg azokat a feltételeket, meiyek
mellett idegeneknek a saját területén való tar­
tózkodását, letelepedését megengedi. Idegenek
részére határainak átlépését útlevél felmuta­
tásához kötheti. Az útlevélkényszer a világhá­
ború előtt, mint a nemzetközi forgalmat feleslege­
sen gátló megszorítás mindinkább visszaszorult
(Európában csak a Balkán államokkal és Orosz­
országgal való határforgalomban állott fenn). Je­
lenleg a békeszerződések által teremtett nemzet­
közi politikai feszültség következtében ismét ál­
talánossá Ion. Az állam határainak az idegenektől
való teljes elzárása, mint ami a nemzetközi for­
galmat gátolja, nemzetközi jogilag ima már nem
megengedett (így a hatalmak kollektív-lépéssel
kényszerítették Kínát, Japánt és Tibetiét határaik
megnyitására). De a bevándorlást korlátozhatja,
azt bizonyos feltételekhez kötheti, illetve a nem
kívánatos elemeket távoltarthatja (már a háború
előtt Amerika, hasonlóan Anglia és Oroszország).
Az államnak jogában áll, hogy idegeneket kiuta­
sítson (Anglia kivételével, hol külön törvény kell
ahoz). Nemzetközi jogilag a kérdés még nincs
rendezve, de tömeges kiutasítás ma már nem igen
szokott előfordulni, háború esetén is azt inkább
az internálás helyettesíti.
 kotir
hogy
mo;n¡
nyos
II. RÉSZ. az is
Az államok egymásközti viszonyai békében.
talan
ELSŐ FEJEZET. ciao i
A nemzetközi forgalom szervei. Nap
a kö
I. Az államok képviselői.
főbb
Amint láttuk, a nemzetközi jog alanyai csak lása
szuverén államok lehetnek. De a nemzetközi jog dobé
ezen alanyainak, mint jogi személyeknek, hogy leti
cselekvőképességhez jussanak, képviseletre van kerü
szükségük. Az államok eme képviselete fizikai kép\
személyek útján történik. folyi
Az államok képviseletére rendesen közi
a követ-
kező szervek vannak hivatva: béke
E Az államfők. - Az
2. Külügyminiszterek. érint
3. Követek. 1843
4. Konzulok.
5. Külön megbízottak. meg
labe
1. Az államfők. ve zz
Az államfő, mint a legfőbb állami hatalom gána
viselője, kifelé egyúttal az állam képviselője. E élve:
képviseleti jogkör terjedelmét az illető állam ál­ amét
r.iálií
 14!

kotmánya határozza meg. Az teljesen közömbös,

hogy milyen az állam alkotmányiormáj a, hogy az
monarchia vagy köztársaság-e, hogy az alkotmá­
nyos vagy abszolút monarchia-e. De közömbös
az is, hogy az államfő uralkodása jogos vagy jog­
en. talan-e (így kötöttek a hatalmak szerződést Fran­
ciaországban a forradalmi .direktóriummal, illetve
Napóleonnal, azután XVIII. Lajossal s 1848-ban
a köztársasággal). Nemzetközi jogilag csak a leg­
főbb .hatalom (summa potestas) tényleges birtok­
ak lása és gyakorlása a fontos. Mihelyt az veszen­
og dőbe megy, megszűnik az illető személy képvise­
leti joga is (így III. Napóleonnak hadifogságba
gy
m kerülésével Franciaországot Gambetta kormánya
:ai képviselte). Az államfő ezen képviseleti jogából
folyik, hogy az általa aláírt szerződések nemzet­
t- közi jogilag az államot kötelezik, háborút izénkét,
békét köthet, fogadja idegen államok követeit.
Az államfő személyében történő változások nem
érintik a nemzetközi szerződések hatályát (az
1843-iki londoni konferencia határozata).
Az államfő, mint a legfőbb államhatalom
megtestesítője, szuverenitásából kifolyólag nem
lehet más állam hatalmának alárendelve-. Ezt ne­
vezzük a területenkívüliség (exterritorialitás) jo­
n gának. Az államfő mellett a területenkívüliséget
élvez még családja és kísérő személyzete. De
amennyiben inkognito utaznak, nem exterrito-
riálisak.
 142

e-1
Az államfő tcrüktenkívüliségc a következő

M
3
jogokat foglalja magában;
a) Az államfő személye idegen államban is

O:
sert eteti en; b) idegen államok polgári és büntető
jogszolgáltatása alól mentességet élvez; c) adókat
es egyéb illetékeket ¡nem fizet, amennyiben ezek érc
nem az idegen területen levő sét
ingatlanra vonat- léte
koznak; d) lakása s az abban levő dolgok sértet­
lenek; e) szabadon érintkezik saját államával fu­ eso
tárokkal, sifrirozott táviratokkal. tes;
gen
Az államfő jogai között szokás bizonyos
té»
i s z t e; éti j ogokró 1 is megemlékezni, me-
pol
lyek főleg a nemzetközi érintkezésben szokásos
póz
címzésekre, megszólításokra, szertartásos foga ti­
lat
tatásokra stb. voli atkoznak. Ezek azonban
nem a vas
nemzetközi jog, hanem a nemzetközi' udvarias-
sok
ság szabályai.
(cin
lám
2. A külügyminiszterek. poli
poli
Az államok közti egyre sűrűsödő nemzetközi szei
szálak tették szükségessé oly szervek beállítását, ügy
melyek a helyes külpolitikai taktika is, 1
megállapítá-
sával és követelésével a nemzetközi érintkezés ben
harmonikus voltának biztosítására vannak tii- műi
vatva. fogl
A külügyminiszterek jogkőrét siajá
az egyes álla-
mok alkotmánya határozza meg. Alkotmányos sítei
 143

államokban az állam külpolitikájáért a külügymi­

O;
N

niszterek viselik a felelősséget.

A külügyminiszterek hatáskörébe általában a
•2

következő ügyek tartoznak.

2 tí

A külügyminiszter feladata az állam jogait,

érdekeit, tekintélyét, méltóságát és békés fejlődé­
*

sét idegen államokkal szemben előmozdítani, il­

k

letőleg megvédelmezni. Mint az államfő taná-

d.

esos a, külpolitikai ügyekben előterjesztéseket

LI­
tesz és tanácsokat ad. Közvetlenül érintkezik ide­
gen államok köve telve]. A külügyminiszter veze-
OS tése alatt álló minisztérium feladata a külügyi
e- politika körébe vágó szerződések, jegyzékek, ex-
os póz ék, okiratok elkészítése. A diplomáciai szolgá­
d- lat ellátására alkalmas egyének kinevezését ő ja­
a vasolja, megbízó leveleiket ő állítja ki, utasítá-
s- sokkal, meghatalmazással s felvilágosításokkal
(cirkulárék) a követeket ő látja el. Őrködik az ál­
lam gazdásági és kereskedelmi, nemkülönben
politikai érdekei felett, m eg v e de lm e z i az állam­
polgárok jogait külföldön, ügjÆel a nemzetközi
:i szerződések betartása felett. Ahol pedig a kül­
ügyminiszter egyúttal az uralkodó-ház minisztere
is, kötelessége az uralkodóház azon családi ügyei­
3 ben, melyek nemzetközi vonatkozásnak, közre­
működni. A külügyminiszterek úgy hivataluk el­
lo glal ás ár ól, mint hivatalukból való távozásáról
saját államuk és az idegen államok követeit érte­
síteni tartoznak.
 144

3. A követek.
rit
Az irodalomban a felfogások
arra nézve, Üli
hogy állandó követségeik, vagyis oly
szervek, me­ die
lyek az államok között a nemzetközi érintkezést
Dt
közvetítik, mikor keletkeztek, igen eltérőek.*
Al­ mi
falában mondhatjuk, hogy legelőbb
a római kú­ Po
ria alkalmazott ilyen személyeket (Reverendis- pa
SIimi apo-crisiarii, Respomsales ecclesiasticorum ne­ elf
gotiorum), de a követküldés általánossá és rend­
lar
szeressé csak a vesztfáli béke (1648) után vált. ve
Követek alatt azokat
a személyeket értjük, 181
kik államukat a megbízatás helyén állandóan és
Kí
összes nemzetközi viszonylataikban képviselik.
fő;
Követek küldésének és fogadásának alapját a
ut¡
k ö V e t s é ,g■ i j o ig képezi; az előbbit akti v, az
utóbbit passzív követségi jognak nevezik. E
joggal csak szuverén államok bírnak. Félszuverén
államoknak követségi joga nincs, ezeket
a védő
állam képviseli. Állam kap csőlátóknál
az a döntő, di]
hogy az abban ^helyezkedő államok
szuveré- a
nek-e, vagy nem? (L. 27. 1.-t). ba
De e szabály alól lehetnek egyes kivételek, mi
így pl. a német birodalomban
az összbirodalom rar
követségi joga mellett az egyes államoknak még
raí
külön követküldési joga van, míg ellenben Ame­
ko'
a ai
* Krauske: Die Entwicklung der ständigen Din'o-
matie. 1885. Hübler: Die Magistraturen des vSkerreK toi
liehen Verkehrs. 1900. Hrabar: De Legatis et Legation^
bus tractratus varii. 1905.
ba.
 I

I 145

ri kában és Svájcban -e jog a központi hatalmat

ézve, illeti meg. A passzív követségi jog megillet min­
me­ den államot, melynek aktív követségi joga van.
szest De egy állam küldhet követeiket olyan államiba,
; Al­ melynek követeit nem fogadja el s viszont (pl.
ku- Porosz- és Oroszország követeiket elküldték a pá­
ídis- pai udvarba, anélkül, hogy a pápai nunciusokat
I ne- elfogadták volna). Fontos okok miatt minden ál­
end- lam megtagadhatja bizonyos személyeknek kö­
It. vetként való elfogadását (így tagadta meg pl.
jük, 1885-ben a monarchia akkori külügyminisztere
i és Kálnoky, Mr. Keileynek bécsi követként való el­
k. fogadását, ¡azon okból, hogy Rómában már vissza­
át a utasították).
, az
. E
A követek rangosztályai.
írén
édő Az állandó követségek meghonosodásáig a
i'tő, diplomáciai képviselőknek csak egy osztálya volt:
sré- a tulaj donkép en i követek osztálya. Azóta azon­
ban a tulaj donképeni követek mellett más diplo­
!ek. máciai képviselőket is alkalmaznak az egyes álla­
om mok, kik között folytonos súrlódások voltak a
lég rangelsőbbségért. Ezek kikerülése végett a bécsi
ne- kongresszus (1815) a követeknek három, az
aacheni szerződés (1818) négy osztályát állapí­
);0: totta meg.
:ht- 1. Az első osztályú vagy nagykövetek (am­
mi*
bassadeurs) az állam és az államfő személyének
10
 146

a (képviselői S mint -ilyenek (a bécsi réglement

szerm-t) egyedül bírnak „caractère représentai diplo
tiv -v-al es részesülnek az államfőknek kijárni a legj
szokott szertartásos tiszteletben. Az államfővel
közvetlenül érintkeznek, de vitatott, hogy igényt
tarthatnának ez érintkezésre 'bármikor. Velük egy
sorban állnak a pápai mmtiusok, vagyis a pápa A
aliando követei és -a legátusok, vagyis a pápának elő fel
rendkívüli alkalmiakkor kiküldött követei. széről
2. A rendkívüli követek, teljesjogú ; az éli
miniszte-
rek (envoyés extraordinaires, ministres plénipo­ áll az
tentiaires) vagy szőkébb értelemben vett követek I rends:
alkotják a második rangosztályt. Minthogy intézn
nem
az államfő személyének a képviselői, ezért I milyei
nem
jár ki részükre a nagyköveteket megillető tiszte- A
leli szertartás. Velük -egyenrangúak a pápai inter- heti n
nunciusok. i m eg 1
3. A miniszter rezidensek (ministres résidents; ! anee)
az aacheni kongresszus óta). ! átnyúj
4. Az ügyvivők (chargés d’affaires). I nevét
Címzéstől s a külső tiszteleti szertartástól el I Emelik
tekintve lényegesebb különbség csak a negyedik ! rendsz
es a többi rangosztály között van, míg u. i. ¡ azokat
a
három első rangosztályhoz tartozó követeket az I bizony
államfő akkreditálja egy idegen államfőnél, addig tak vaj
az ügyvivőket a külügyminiszter az elfogadó ál­ I Hen ko
lam külügyiminiszterénél. csak sí

Az ugyanazon államban akkreditált követek ját kői

együttesen diplomáciai testületet (corps két. To
(plein i

>,
 147
it
diplomatique) alkotnak, melynek élén mint doyen
u a legmagasabb rangosztályú, legidősebb követ áll.
Û
t
A követségi jog gyakorlása.
V
A követi működési kör kifej the tésének két
előfeltétele van. Szükséges: a) a küldő állam ré­
széről a kinevezés; b) az elfogadó állam részéről
az elismerés. Minthogy minden államnak jogáb an
áll az elismerést megtagadni, ezért a küldő állam
rendszerint kérdést szokott az elfogadó államhoz
intézni (demande d’agréation), hogy nincs-e vala­
milyen kifogása a kinevezendő követtel szemben.
A követ hivatali működését csak akkor kezd­
heti meg s lép jogainak teljes birtokába, ha
megbízó levelét (creditive, lettre de cré-
anee) az államfőnek, illetve a külügyminiszternek
átnyújtotta. A megbízó levél megjelöli a követ
nevét és rangját s feltünteti a megbízatás körét.
Emellett azonkívül a követeik kormányuktól
rendszerint utasításokat is kapnak, melyek
i az°kat az elveket jelölik meg, melyekhez magukat
bizonyos ügyekben tartani kötelesek. Ezek nyíl-
; tak vagy titkosak, aszerint, amint azokról az ide-
! Sen kormánynak is tudomással kell bírnia, vagy
csak saját kormányaiknak. Ez utóbbiak csak sa-
Ját kormányaikkal szemben kötelezik a követe
bet. Továbbá kapnak még meghat aim ázást
(plein pouvoir), ha meghatározott ügyre, rendsze-
10'

.
 148 szül
bizt
lint kongresszusokra, konferenciákra szól külde­ az e
tésük; útleveleit, mellyel idegen államok te­ telki
rületén át utazhatnak s a titkos írás kul­ vül
csát, mellyel a hozzáintézett táviratokat elöl­ tart
vashatják, illetve mely szerint a magukét megfő
gaknázzák. jed'
A követek működése megszűnik, ha annak a k(
előbb említett két előfeltétele közül valamelyik kai
veszendőbe megy, vagyis, ha a küldő állam vissza­ szén
hívja, illetve az elfogadó állam visszaküldi. Ezen­ szel
kívül megszűnik miég: a két állam közti diplomá­ livra
ciai érintkezés megszakadásával, a követ halálá­ gárí
val, lemondásával; ha meghatározott megbizatása
voilt, annak elvégzésével, illetve lehetetlenné vá- kivá
lásával. Nem szűnik meg a követség, csak a meg
bízó levél veszti el hatályát: ha a küldő vagy el állan
fogadó államnak kormányformája változik meg, nélk
ha a monarchiákban az uralkodó személyeben ről
történik változás, illetve, ha a követ magasabb ame
rangosztályba llép. Ezekben az esetekben a követ ! alá
új megbízó levelet kap. A távozó követek rend­
szerint ünnepélyes búcsúkihallgatáson átveszik a pofg

rekreditivát (lettre de récréance), mivel követi jed

megbízatásúk véget ér; de azért, míg az állam ha
tárát át nem lépték, a nemzetközi jog oltalma > dipk
alatt állanak. d’ex
deut
A terű 1 e t e n k í v ü 1 i s é g (exterritoriali- ciair
tás). Azon cél minél tökéletesebb megvalósítása
érdekében, melyre a követek hivatva vannak, ré-
 149

szűkre a nemzetközi jog a területenkívüliséget

biztosítja, ami annyit jelent, hogy ki vannak véve
:iilde- az elfogadó állam hatalma alól, vagyis jogilag úgy
k te- : tekintetnek, mintha az idegen állam területén kí­
k u 1- vül (extra territórium), saját államuk területén
elol- tartózkodó án ak. *
egfo- A kö'vetet megillető területenkívüliség kiter­
jed' ¡az ő személyén kívül még: a követ családjára,
nnak a követség tagjaira, beleértve a katonai és techni­
elyik j kai lattachéket s ezek családtagjait, az ügyvitel;
ssza- j személyzetre (gens d’uniforme) mint pl, a lelké­
ízem- szekre, orvosokra stb., a cselédségre (gens de
amá- livrée), amennyiben nem az elfogadó állam pol
ilálá- gárai.
itása A követ területenkívüliségéből a következő
vá- kiváltságok folynak:
neg a) A személyes sérthetetlenség. E jog kultur-
Y el- j államban tulaj dónké pen minden egyént kivétel
meg, nélkül megillet; de a követ személyének védelmé­
¿ben ről minden állam különös fokban gondoskodik,
sabb amennyiben megsértésük súlyosabb beszámítás
övét ; alá esik.
md- b) Mentesség az elfogadó állam büntető- és
k a polgári jogszolgáltatása alól. A mentesség kiter­
iveti jed minden bűncselekményre, tehát a politikai-
ha
* Carlino: Genesi e fondamento dele immunity
Ima - diplomatique. 1915. Piet ri : Etude critique sur la fiction
d’exterritorialité 1895. Beling: Die strafrechtliche Be*
deutung der Exterritorialität. Sinner: L’immunité judh
i ali­ ci ai re civile de agents dipl. étrangers. 1906.
fása
ré-
 150

akra is. Állameilencs bűiuselekmécvek elkövetne

eseten az e,fogain állam legfeljebb kintaX I
k
. VCtkes koveíet (így utasította ki pl a spanvol
ormány Anglia követéi, Henry Bulwert mint ír
hogy a spanyol kormány elleni összeesküvés " n
ré-
szese volt) s a küldő államtól iF
annak megbünteté-
sét követelheti. A követek eme ál
kiváltsága ,külön-
ben sem jelent se
, , a íorvény ereje alól teljes men-
tesseget, amennyiben minden,
az elfogadó állam-
... , , elkövetett
ban . bűncselekményért a küldő állam g£
örvényéi szerint felelősséggel tartoznak. 4 köve to
töknek büntetőjogi mentessége ma már a jeotobb tó
jamban “ is =‘ van ismerve? íev m
nálunk a Bp. 31. szerint, ha terheltet a te.í d’
Ietenk.vul.seg megillet:, vagy ha ez iránt kétség ex
van, az esetről, az eljárás megindítása előtt *
azon- sz
nal jelen tes teendő; a 379. §-a szerint pedi? T(
rule enkdvüiiség hivatalból veendő figyelembe. a te-
esi
Éppígy ki vannak vére a követek az elfogadó ál- kö
lám polgárai peres és pcrenkívüli
tása alól. jogszolgálta­
ol)
E szabály alól kivételt képeznek ha
az alábbi
esetek. A követ az elfogadó állam polgári gai
szolgáltatása alá tartozik: jog­
ba annak területén in-
gáti an a van, ha a kövct kereskedelernme1 vagy ma
L rml foglakozik, ha mentességéről a küldő ál­ Ieti
am beleegyezésével lemond, ha a követ az elfo- ség
gado all aim alattvalója,
c) Adó- és vámmentesség következtében a hói
am
 151
itése
latj a ktivetek -ki vannak véve az összes állami és köz­
iyol igazgatási személyes egyenes adók alól, de nem
iint- mentesek az idegen állam területén birt ingatla-
ré- naik vagy ott levő kereskedelmi üzleteik vagy
eté- iparvállalataik után járó adó elóí. E téren az egyes
ion- államok szerződéses megállapodásai egymástól
en- sokban eltérőik.
im- d) Szállásszabadság (franchise de l’hotel)
jo-
am gából kifolyólag a követ lakása és az ahhoz tar
ve- tozó ingóságok mindenféle hatósági beavatkozás­
ibb tól mentesek. E kiváltság azonban
nem foglalja
üy magában az ú. n- m e n e d é k j o g o t (droit
m- d asyl), amelynél fogva régebben, ha a bűntettes
;ég extemtoriális területre lépett, a büntető igazság­
in­ szolgáltatás üldözése elől ott menedéket talált.
te­ Továbbá e kiváltság szorosan ¡értelmezendő, azaz
rn. csupán a követség! szállásra terjed ki s nem a
ÍI- környező városrészre.
a- e) Magánistentisztelet jogánál fogva a követ
olyan vallást is gyakorolhat, istentiszteletet
tart-
bi hat s e célra templomot állíthat, amelyet az elfo­
g. gadó állam törvényei nem ismernek el.
i- f) Teljesen szabad érintkezés a küldő állam­
y mal a levél- és távirdatitok korlátlan élvezése mel­
I- lett. Podlgyászuk a vámvizsgálat alól vámmentes­
>- séget élvez.
Az igazságszolgáltatás joga a követet saját
a honfitársai felett csak annyiban illeti meg,
amennyiben az el foga dió állam ezt megengedi.

F
 152

4. A konzulok. elec
A konzulok álltaláb an az államok gazdasági és bÖ2
kereskedelmi érdekeinek képviseletére vez
vannak mir
hivatva a nemzetközi forgalmi életben.* A köve­
gár
tektől tehát abban különböznek, hogy rendszerint
ősz
a küldő államnak nem politikai érdekeit képvise­
lek
lik. Kivételesen azonban szélesebb,
nevezetesen d)
politikai képviseleti joggal ás felruházhatok, A
konzuli intézmény kifejlődésének ezen gazdasági
es kereskedelmi érdekképviselet képezi a törté­ fog
nelmi alapját. A keresztes háborúk következté­ rol
let
ben a keleti államokban számos keresztény ke-
ön
reskedo telepedett le, minthogy pedig a keleti
kői
nepek kereskedelemmel nem foglalkoztak, azokat
mt
szívesen fogadták s ezen kereskedelmi telepeket
tai
szerződéseikben (kapitulációk) különös jogokkal
a
és kiváltságokkal ruházták fel. Ezekből a keres-
re:
ködeim i telepekből fejlődtek ki a konzulátusok. A
XVI. századig, à konzulok kereskedelmi társasá-
mi
gok képviselői volták, azontúl az államoké.
ele
A konzulátusok szervezete. A konzulok kö­
sic
zött a következő megkülönböztetéseket szokás
tenni. Személyi szempontból: a valóságos (e
(cónsules missi) és a választott (cónsules
ré
be
^

rá
19M Monneí: Manuel diplomatique "t
S St-,-

4SI air?'-19í°‘ °PPenheim: International Law 1912

4ol. s kov. 1. sz
 153

electi) konzulokat szokták egymástól megkülön­

böztetni. Az előbbiek az állam polgárai közül kine­
és vezett hivatalnokok, rendesen szélesebb jogkörrel,
ih mint az utóbbiak, akik idegen állam megbízott pol­
e- gárai is lehetnek. Hivatali státus szerint a következő
rt osztályokba tartoznak : a) elsőosztályu főkonzu-
e- lcik, b) másodosztályú főkonzulok, c) konzulok,
;n d) alkonzulok, e) konzuli attachék.
A A főkonzulok több konzuli területet magában
& foglaló terület élén állanak és felügyeletet gyako­
rolnak a konzuli területük élén álló konzulok fe­
lett. Ez utóbbiaknak segéderői, némelykor azonban
önálló hatáskörrel is felruházva: az allkonzulok. A
hi konzuli attachék gyakornoki teendőket végző sze-
t mélyek. Konzuli ügynökök konzuli státusba nem
t tartozó olyan személyék, akiket a főkonzul vagy
.1 a külügyminiszter nevez ki olyan helyekre, ahol
rendes konzulátusi székhely nincs.
A konzuli működés kifejthetésének éppúgy,
mint a követinek, két előfeltételle van. Szükséges
először a küldő állam kinevezése (lettre dé provi­
sion), másodszor az elfogadó állam jóváhagyása
(exequatur).
Az állam politikai érdekből bizonyos terület­
részeiket a konzulok elől, államonkint megkülön­
böztetést nem téve, elzárhat, illetve az exequatu-
rát megtagadhatja, vagy azt visszavonhatja.
A trianoni békeszerződés 214. cikkelye ezzel
szemben a következő intézkedést tartalmazza: „A
 i

154

szövetséges és társult hatalmak Magy i

2 . főkonzulokat arország vá- c
kf°Maü at “ 'k0nZUlÍ “Synököket konzulokat, t
Lh Magyarorszáig kötelezi nevezhetnek
magát, hogy ezeknek a j
kijelölését, akiknek
nevét vcle közölni fogják
elismeri és
a rendes szabályok és szokások c
rint megengedi feladataik sze-
teljesítését.“ t
kozó rendelkezés, Vonat-
amikor idegen államok konzul- e
jai t a
ellenes éT,nemzetk<«i jog- j
t
tos fon- g
durva megsértésével,
k
békeküldöttség észrevételeiben’ VLfrtotTV
r
mely állam konzuli t , f*tött’ vala"
-n
lási ügynökeit, illetve egy ko ™ 'kiv4nctor-
“» agitátorait küldheLé hv V'T * á
n
Magyarországba, anélkül, • a,att
hogy a magyar állam ez- s
zel szemben védekezhetnék.
n
A békeszerződés ezen S:
intézkedését is, mint
több mást, csak efemer
jellegűnek kell tekinte- h
nünk, mert az ilyen kivételes
nemzetközi jog egyetemes es- rendelkezések a
lentétben. eszméjével állnak el-

h
1
t(
b
k
k
 155

nők a védelme. Ellenőrzik -a kereskedelmi szerző­

vá-
dések betartását, évienként jelentést tartoznak
kat,
tenni a kereskedelem, ipar s hajózás állapotáról,
nek
javaslatokat készítenek új szerződések kötéséről,
k a
vagy a régiek megváltoztatásáról. A konzulok vé­
iák,
delme alatt állanak a küldő állam polgárai, akiket
:ze-
támogatni s a rajtuk esett sérelmek orvoslását ki­
at-
ul- eszközölni kötelesek. Mint, anyakönyvvezetők
yg- járnak el a küldő állam polgárainak házasság kö­
;se tésénél, közjegyzői teendőket végeznek azok ha­
in­ gyatéki ügyeiben, útlevélügyekben eljárnak.
ak
Minthogy a konzuloknak nincs diplomáciai
ar karakteré, ezért őket ipso jure, a követeknek te­
a- rületenkívüliségből folyó kiváltságai sem illetik
r- meg. Rendszerint szerződésileg szokták az egyes
államok a konzulok kiváltságait biztosítani. így
tt nevezetesen személyük, hivataluk és levéltáruk
í- sérthetetlenségét, az elfogadó állam bíróságai alóli
mentességet. Személyes adók fizetése alól rend­
t szerint mentesek. Államuk címerét és zászlóját
használhatj ák.
i
A konzulok jogállása nemskeresztény államokban.
A konzulok nem-keresztény államokban (pays
hors chrétienté) jóval kiterjedtebb hatáskörrel és
több kiváltsággal bírnak, mint keresztény államok­
ban, úgy, hogy jogállásuk sokban a diplomáciai
képviselőkéhez válik hasonlóvá. Azonkívül eze-
ken a területeken rendszerint külön konzuli bírás-
 156

, “‘“.f rolnak-‘ Ezeket a jogviszonyokat

kapitulációk szabályozzák az illető államokkal
lyen kapituláció először Francia- és Törökország
kozott létesült (1535-ben), majd más államok is
(mint Marokkó, Perzsia, Kína, Siam) követik pél-

A -konzuli bíróság illetékessége alá: a magyar

es osztrák honosok és a védenceik tartoztak. Ha-
askore pedig: az összes polgári peres ügyekre
csodugyekre, perenkívüM ügyekre és bűnügyekre
kiterjedt. Azonkívül a konzulok gyakorolták ke­
rnelükön a kizárólagos rendőri hatalmat. A kon-
zuh bíróságok ítélete ellen a feMebbvitel
a külön -
böző állaimokban eltérőleg
van s za bály ózva. N á -
lünk az 1891: XXXI. t.-c.
a konstantinápolyi fő-
törvényszéket létesítette, amely a konzuli bíró-
sag ¡hatáskörébe tartozó ügyekben,
mint második
és utolsó fórum működött.
A konzulokat nem-keresztény államokban
ugyanolyan területenkívüliség és abból
eredő ki-
vakságok illetik meg, mint a követeket.
5. A külön megbízottak meghatározott
ügy-

¡tfhAtT“’ ,,W- duCRaauzaUsmLÖCr‘e0gimCe0deUsla,re

ca*
mann: Die Ä**
reservé an régime des capitulations L,Temr
J iggot: Exterritoriality. The law en Turquie. 1911.
relating to consular
jurisdiction and1 residence in oriental countries. 1908.
I

—
at 157
il.
ë körben képviselik a küldő államokat a tőlük nyert
is különleges mandátum alapján. Hatáskörük csak
I- azon ügyeikre terjed ki, amelyekre a megbízás
szól. A megbízás szólhat esetről-esetre, vagy ál­
landó jellegű lehet (pl. nemzetközi bíróságokba
való kiküldés, esetén).

e II. A nemzetközi forgalom egyéb szervei.

A nemzetközi forgalom előbb ismertetett

szervei állami szervek, amelyek mindig a küldő
állam sajátos érdekeit képviselik.
A XIX. század folyamán, ezek mellett, a nem­
zetközi forgalmi élet közös, érdekeit szem előtt
tartó különböző nemzetközi szervek is létesültek.
Ezek közül a nevezetesebbek a következők:

1. A nemzetközi uniók.

A nemzetközi uniók az államok közös céljai­

nak kölcsönös erővel való megvalósítására léte­
sült állandó alakulatai.* Állandóságukat egyfelől
a kebelükben létesített közigazgatási szervek, az
úgynevezett n e m z e t k ö z i i r o d á ik, másfelől
az időközönként tartott konferenciák biztosítják.
A nemzetközi irodáknak nincs hivatalos jel-

* Moynier: Les. Bureaux internat, des Unions unk

verselles. 1892. Re,insch: Public internat. Unions 1911
Der Völkerbundsentwurf der Deutschen Gesellschatt
für Völkerrecht. Hgb. von Niemeyer. 1919. 114. 1.
 a 58

, * k, luanyzik ezért rendelkezési joffuk

k°:™kbe az ™y»g gyűjtése és közzététele A
zajuk intézett tudakozásokra ’ '°Z'
felvilágosítások
nyújtása, javaslatok kidolgozása
előkészítése tartozik. és konferenciák
A nemzetközi uniók hivatalai
•szerint a következőiképpen működési körük mére
csoportosíthatók: (Bún
tion
Forgalom.
tectii
k A nemzetközi tá
taviró-egyesület irodája (Bu- I előbl
re,au international des
administrations télégra-
Phiques 1868 óta).
2. A vi-I áigp o s ta - e gyes ül e t
i’Union postale irodája (Bureau de ]

universelle 1875 óta)

óta),
Az,utl kongresszusok nemzetközi re an
leiének a hivatala (1908). egy esti­
5. A nemzetközi vasúti
árúfuvarozás köz-
ponti hivatala (Offje
central des transports inter-
nationaux, 1890 óta).
tala
inter
Ipar és kereskedel
em.
köziAe0A ™™tarifák közzétételére akkuit
közi egyesület irodája (Bureau nemzet-
de 1 Union inter-
national pour la publication két ]
des tarifs douaniers,
1890 óta). natic
7. Az állandó cukorbizottság irodája (1902).
 159

F öldmivelésügy.
8. Nemzetközi föl dimveil ési intézet (1905).

Magánjog.
9. Az ipari tulajdonjog, illetve
10. az irodalmi és művészi tulajdonjog védel­
mére létesült nemzetközi egyesületek hivatalai
(Bureau de l’Union international — pour la protec­
tion de la propriété industrielle, és pour la pro­
tection des oeuvres littéraires et artistiques; az
előbbi 1883, az utóbbi 1886 óta).

Egészségügy.
11. A nemzetközi egészségügyi hivatal (1903).

Súlys és mértékügy.
12. A nemzetközi súly- és mértékhivátal (Bu­
rean international des poids et mesures 1875 óta).

Földmérés.
13. A nemzetközi földmérési egyesület hiva­
tala (Bureau central de l’association géodésique
international, 1864 óta).

Rabszolgakereskedés elfojtása.
14. A rabszolgakereskedés elfojtására alakult
két hivatal. Az egyik Zanzibarban (Bureau inter­
national maritime 1890 óta).
15. A másik Brüsselben (b. special, 1890 óta).
 160

Tenger és földrengés kutatás.

utc
16. A tengerek kutatásának ¡központi hivatala
dós
(1901 óta).
őrs
17. A földrengés kutatásiáriak központi hiva-
zöt
tala (1903 óta).
tási
vál
Munkaügy.
Na
18. A nemzetközi munkaügyi hivatal (1919
me
óta).
zot
a ti
2. Nemzetközi bizottságok.
354
Ilyenek: 1. a nemzetközi foly a m 2. egészség­ Kői
ügyi-, 3. pénzügyi és 4. jóvátétel! bizottságok. mű]
1. A nemzetközi folyambizottságok célja a tori
nemzetközi folyamokon a szabad hajózás biztosí­ évi
tása és szabályozása. Ezen munkakörükben meg­
felelő rendeleti és bírói joggal vannak felruházva. a da
Ilyen bizottságok: a) az Európai D u n a- sév<
bizottság, az 1856. évi párisi szerződéssel lé­ fása
tesítve. A bizottság a Néimethirodalom, Aiisztria- ügy
Magyaror szág, Eran ci a ország, Anglia, Románia, b) í
Orosz-, Olasz- és Törökország képviselőiből állott. (cor
A párisi békeszerződések a bizottság hatásköré­ égéi
nek fenntartásával, annak összeállítását akként
módosítják, hogy tagjai egyelőre csak Nagybri- föld
tannia, Franciaország, Olaszország és Románia Iető
képviselői“ (trianoni b. sz. 285. cikk.) b) A Raj­ Ilyei
nai Hajózás központi b i z o 11 s á g a, me- szag
lyet az 1831. évi rajnahajózási rendelet létesített, szág
 s

161

utóbb 1868-ban a imannheimii egyezménnyel mó­

atala dosítva. A bizottság Poroszország, Baden, Bajor­
ország, Hessen, Franciaország és Németalföld kö­
liva- zött létesült. A párisi békeszerződések ¡itt is a ha­
táskört nem érintve, a bizottság összeállításán
változtatnak, mikor annak tagjaiul: Svájcot,
Nagybritanniát, Olaszországot, Belgiumot, Né­
1919 met- és Franciaországot, (az utóbbi nevezi ki a bi­
zottság elnökét is) jelölik meg, a két utóbbit 4—4,
a többieket 2—2 képviselővel (a Versailles! b. sz.
354. cikk), c) A K o n g ó-b i z o 11 s á g az 1885-iki
Ség- Kongó-akta által szerezve, anélkül azonban, hogy
működését megkezdette volna, d) A Suez -csa-
torna-bizottság 1888 óta, melyet azonban az 1904.
osí- évi angol-francia egyezmény megszüntetett.
ieg- 2. A nemzetközi egészségügyi bizottságok fel­
5 va. adata bizonyos ragályos betegségek tovaterjedé­
n a- sével szemben a nemzetközi védekezés biztosí­
Ié- tása. Ilyenek: a) a bukaresti nemzetközi egészség­
ria- ügyi tanács (conseil international de santé 1881),
lia, b) a konstantinápolyi felsőbb nemzetközi tanács
-At. (conseil supérieur de santé 1839) és c) a tangeri
»ré­ egészségügyi tanács (1840).
élit 3. A nemzetközi pénzügyi bizottságok ¡a kül­
»rí­ földi hitelezők érdekeinek megvédelmezését az il­
nia lető állam pénzügyeinek ellenőrzésével szolgálták.
il­ Ilyen bizottságok a világháború előtt: Törökor­
le­ szágban (1878), Etíyptomban (1876) és Görögor­
tt, szágban (1879) voltak.
11
 162
■
n

4. Sajátságos, a győztes hatalmak létesítette ci<

nemzetközi szerv a J ó V á t é t e 1 i bizottság. gy
A háborúvesztes államok köteleztettek mindazon ré.
károk megtérítésére,melyeket polgári egyének sze­ cé
mélyében vagy életében, illetve hátramaradottai- gr
nak ibárimiinő szárazföldi, tengeri vagy légi táma­ mi
dással bárhol okoztak. A szerződésileg részletesen oh
körülírt károk, és a törlesztés mikéntjének meg­ táí
állapítása a bizottság hatásköréhez tartozik. tá:
A bizottságba az Északamerikai Egyesült-Álla­ ny
mok, Nagybritannia, Franciaország, Olaszország, ve
Belgium, egy-egy kiküldöttet neveznek ki; Görög­ bé
ország, Lengyelország, Románia, a Szerb-Horvát- tá:
Szlovén állam és Cseh-Szlovákország; pedig közö­ ne
sen egy kiküldöttet. A szövetséges és társult ha­ és
talmak bármelyikének, amelyik érdekelve lehet, tis
jogában van kiküldöttet kinevezni, de ez csak ak­ vé
kor lehet jelen és a tárgyalásban mint ülnök csak
akkor vehet részt, amikor az illető hatalom köve­ lás
teléseit és érdekeit veszik vizsgálat alá, anélkül bá
azonban, hogy szavazati jogot gyakorolhatna. A áll
bizottság tagjai és igazolt meghatalmazott j ai a mc
diplomáciai személyeket megillető jogokat és vei
roen t e ss égeke t élve zik. rer
vis
3. Kongresszusok és konferenciák.
fer
Szt
Ugyancsak közös nemzetközi érdekeket szol­ gre
gálnak a nemzetközi kongresszusok és kon f eren- ein
 163

itte ciálk. Ezeknek egymástól való éles elhatárolása a

ág. gyakorlatban igen nehéz. Elméletileg köztük a
zon résztvevő személyek, a tanácskozások tárgya és
¡ze- célja szerint lehet különbséget tenni. így a kon­
tai- gresszusokon vagy maguk az állaim uralkodói (pl.
na- mint a bécsi, aacheni, veronai kongresszuson) vagy
sen olyan képviselői jönnek össze, kik a végleges dön­
eg- tés jogával vannak felruházva. A kongresszusok
tárgyát rendszerint az államok nemzetközi viszo­
11a- nyaira vonatkozó új állapotot teremtő vagy jogel­
ág, vet kimondó végleges megállapodásai képezik (pl.
ög- békekötés, vagy új nemzetközi szabályok felállí­
át- tása), míg a konferenciák egy meghatározott ügy­
zö- nek a rendezésével (pl. az 1883-iki dunahajózási
lia- és az 1884-iki Kongo-akta), valamely vitás kérdés
et, tisztázásával, fontos nemzetközi előmunkálatok
lk­ végzésével foglalkoznak.
ak Ami a kongresszusok és konferenciák tárgya­
ve­ lási rendjére vonatkozik: összehívhatja azokat
rni bármelyik érdekelt vagy nem érdekelt harmadik
A állam is. A kongresszusokon csak szuverén álla­
a mok vehetnek részt, félszuverén államokat a szu­
és verén hatalmat gyakorló állam képviseli. Konfe­
renciákon ellenben a félszuverén államok is kép­
viseltethetik magukat (így az 1878. évi berlini kon­
ferencián az akkor ¡még félszuverén Románia,
Szerbia és Montenegro is résztvettek). A kon­
al- gresszus és konferencia, összeülése után, azonnal
n- elnököt választ és pedig a nemzetközi udvarias-
ló5
 164

sági konvenciónak megfelelően

rendszerint azon sz
áíiam képviselőjét, melynek területén
a tanácsko- ke
zások vannak. Ezt a képviselők igazolása követi,
fe]
mi meghatalmazásuk kölcsönös kicserélésével or;
és
megvizsgálásával történik meg. Minden ülésről 111«
jegyzőkönyvet vesznek fel, mely
a jelenvoltak gá
névaláírását, véleményét és
szavazatát tartal- toi
mázzá. A t an a csíkoz ások tárgyát képező kérdések
bö
felett szótöbbséggel döntenek; de azért a többség
pei
véleménye a kisebbséget nem kötelezi (droit de
gat
secesison), miért is, ha nem jöhet létre egyhan-ú pol
megállapodás, a tanácskozás eredménytelen ma­ ság
rad. A nemzetközi jog fejlődéseinek ez volt a
bér
múltban egyik legfőbb akadálya, mert megtörtén-
érd
etett, hogy egy kis Balkán állam külön akaratki- ten
jelentése a nemzetközi akarat kialakulását
meg- tett
hiúsította. Egy fejlettebb nemzetközi j
og és ezzel s a;
kapcsolatban a nemzetközi jogrend kiépítésének
tek
elengedhetetlen előfeltétele : a többségi elvnek
lyel
nemzetközi jogi meghonosulása, aminek elméleti kor
lehetősége az állami szuverenitás-tannak az inten­
egy;
zivebb állami organizációból folyó átértékelésével
ÖSS2
adva van. Az okmányokat a résztvevő államok
d;ez<
képviselői államaik francia
nevének betűrendje ma
szerint írják alá.
szóik
4. Nemzetközi bíróságok. zuli

1. Vegyes bíróságok. Ezek alatt bennszülött

illeti
es idegen bitókból nem keresztény államokban
ható

(
 165

:on szervezett bíróságokat értjük. Tehát átmenetet al­

ko- kotnak a konzuli bíróságoktól az állami bíróság
?ti, felé. Ilyen bíróságok voltak a -háború előtt: Török­
és országban (1846 óta) és Egyptomban (1867 óta).
-ől Illetékességük alá tartozott polgári j ogszol-
ak g á Itatás t e r é n : a) egyptomiak és nem egyp-
al- tomiak között, továbbá ugyanazon vagy külön­
ek böző államhoz tartozó idegenek között lévő olyan
ég perek, melyeknek tárgyát Egyptomban fekvő in­
ie gatlan vagy ilyenre vonatkozó jog képezi; b) a
?ú polgári és kereskedelmi ügyek ugyanolyan honos­
a- ságú személyek között; c) a csődügyek, amennyi­
a ben azokban különböző államok honosai vannak
í- érdekelve ; a büntető jogszolgáltatás
i- terén: a) a rendőri kihágások; b) mindazok a bűn-
j- tettek és vétségek, melyeket a vegyes bíróságok
d s azoknak tagjai ellen vagy az általuk hozott ítéle­
k tek végrehajtása ellen követnek el, illetőleg c) íme-
k lyeket a vegyes bíróságok tagjai hivataluk g va­
:i kolatában vagy abból kifolyólag követnek el; d)
egyszerű és vétkes vagyonbukás, továbbá az azzal
■1 összefüggő vagy a csődeljárás tartama alatt f-elfe-
: Ovzett bűncselekmények. Ilyen vegyes bíróság: a
; marokkói állam bank ellen felmerülő pana­
szok elbírálására 1906-ban szervezett három kon­
zuli hivatalnokból és két ülnökből álló bíróság.
2. A fennebb említett nemzetközi bizottságok,
illetőleg hivatalok közül külön büntetőjogi bírói
hatósággal vannak felruházva az európai Duna-
 I
T—

166

bizottság és a rajnai hajózás központi bizottsága;

a hajózási rendőri szabályok ellen irányuló kihá-
gási esetekben; a nemzetközi egészségügyi bizott­
ságok: a nemzetközi egészségügyi rendelkezések
megsértése esetén; >a világposta-egyesület köz­
ponti hivatala: a világposta-egyeziményre vonat­
kozó peres ügyekben. ;

Tulajdonképpeni állandó nemzetközi bíró­

ságok:
3. Az 1899-iki konvenció által létesített hágai 1
Állandó Választott Bíróság (Cour permanente i
d arbitrage) 1. a 207. s köv. L). i
4. A Nemzetek Szövetségének 14. cikkelye c
alapján, szervezett Állandó Nemzetközi Bíróság r.
(Cour permanente de justice internationale), mely­ k
nek székhelye Genf (1. a 43. s köv. I.-on). f
s
s

IT

g‘
pi

a:

tri
ur
V«
19
re<
19
lei
ága;
ihá-
ott- masodik fejezet.
:sek
Nemzetközi szerződések.
zöz-
nat- Nemzetközi szerződések alatt két
vagy több
állam azon megállapodásait értjük, melyek állami
író- t eisegj ogokr a von a tkozn ak. Ha tehát az államok
között olyan megállapodások létesülnek, melyek-
igái nek tárgya nem felségjog, úgy ezek
nem nemzet-
ote közi szerződések. Minthogy csak
a szuverén álla-
mot illetik meg az állami, felségjogok, azok felett
dye csak szuverén állam is diszponálhat. Röviden :
nemzetközi szerződéseket csak
'C
•
O
H >

, , szuverén államok
D

köthetnek. Kivételt képez ez alól azon eset, mikor

•
>

felszuverén álamok részére

¡nem politikai (rend­
szerint kereskedelmi) szerződések kötése
bizto-
sít ta tik.
Minthogy nemzetközi ¡szerződések csak álla­
mok között létesülhetnek, ezért egy állam és ma­
gánszemély vagy társaság között létesült megálla­
podás még akkor sem nemzetközi szerződés, ha
az felségjogra vonatkoznék.
P *

trag ^ r^chtIiche N*tur der Staatenver*

trag 1«8U. Huber: Gememschafts* und Sonderrecht
Vert™gmi8g4Mrn; lln'nNiP,v!d: Der völkerrechtliche
1912 RÁ.- {' Jjosc ' rier Zwáng im Völkerrecht,
recht, ,™d Kodifikation des Völker,
1912-13 V 14s R?Chts‘, Wirtschaftsphilosophie.
lehre. IhlinÜ '' S°™'6: «rund.
 168

Nemzetközi szerződések formális kötésé

re az
államfő,
. .... . illetve az erre feljogosított állami kép.
T“ Jogosítottak, de azoknak, jogérvényessé
vaasahoz külön megerősítés (ratificatio)
szükséges. Ezen megerősítés lehet bizonyos határ- 1
Idehoz kötött (így az 1878. évi berlini szerződés ír
három hetet, az 1871. évi frankfurti szerződés 10 n

napot, vagy az 1885. évi berlini akta egy évet en- h

gedelyezett a megerősítésre) vagy ettől független
Úgy a párisi békeszerződések ratifikációs s;
időpon­
tot nem tartalmaznak). Háború esetén té
azonban a
bad'vezér kötötte megállapodások anélkül is érvé­ re
nyesek A nemzetközi szerződések jogérvényes ti­
Íltől t ;..“egá!,ap0dás híián a megerősítés nap- ze
jatol kezdődik. A szerződéshez csatolt pótegyez- aí
menyek, protokollok külön ratifikáció nélkül a iy
szerződéssel egyidejűleg lépnek életbe,
Annak
megállapítása, hogy a megerősítés az államfő,
vagy az államfő és törvényhozás együttes jogkö-
rébe tartozik e, az államjog feladata, mit
a nem-
zetközi jognak is figyelembe kell vennie. fel
A nemzetközi szerződések érvényessége nincs bó
semmiféle alakszerűséghez kötve, de ma már azo­ tál
kat rendszerint írásba szokás foglalni. Rendesen zel
három főrészből állanak: a) annak mé
kitétele, hogy
a szerződő atalmak IcénvfcAl™ kö:
iái-
„y1 'k- tehát az igazolás megállapítása, b)
«szerződés tárgya, c) az aláírások s a megerősí­
tési záradék. 190
bee
trei
 169
az I. A nemzetközi szerződések hatálya és
P- magyarázata.
sé
A nemzetközi szerződésekből jogok -és köte-
3) 1 ességek csak azon államokra nézve származnak,
r-
melyek azokat megkötötték. De, ha
is a szerződés
megengedi a hozzájárulást (accessio, adheslo), a
0
hozzájárult államot is kötelezi.
í-
A nemzetközi szerződések hatálya csakis a
n
szerződésbe foglalt jogviszonyra terjed ki. Kivé­
L-
telt képeznek ez alól a legtöbb kedvezményes zá­
a
radékkal ellátott szerződések (traitement de la na-
tion la plus favorisée), amennyiben ezeknél a szer­
ződok kölcsönösen kötelezik magukat, hogy min d-
azon kedvezményeket megadják egymásnak,
me-
i Iveket egy harmadik államnak biztosítanak.*

II. A nemzetközi szerződések biztosítékai és

megszűnése.

A régi nemzetközi jog uralma alatt az állam

felett, az állami szuverenitásról uralkodó felfogás­
ból kifolyólag, amint láttuk, nem lehet olyan ha­
talmi szervezet, mely szerződésileg vállalt kötele­
zettségeinek teljesítését kikényszeríthetné. De el­
méletileg nincs is rá szükség, minthogy a nemzet­
közi jog alapja a nemzetközi bizalom is így a szer­

10a/ fÇ,avareTÿa: ¿a clausola della nazione piu favorita.

i9°6. G her: Die Meistbegunstigungsklausel. 1905. Horn-
beck: the most favorecknation clause in commercial
treaties. 1910.

J
170

ződésileg vállalt/ kötelezettségek teljesítésének

morális garanciái vannak. így ezért régebben a
nemzetközi szerződések teljesítését vallásos for­
maságok között történt megkötésével, illetőleg a
szerződések ünnepélyes vallásos alakszerűségével,
esküvel igyekeztek biztosítani. De, mikor ezek'
ereje nem elegendő, más biztosítékok (mint tú­
szok vétele) is alkalmazást nyernek.
Később mindinkább a kötelezett állam reál­
garanciái, illetőleg más államok garancia­
szerző d é se ,i szolgálnak a nemzetközi szerző­
dések biztosítására. Az előbbi csoportba tartoz­
nak: a) aZ állaim jövedelmek egy részének zálog­
szerű lekötése, b) az államterület, illetve egy ré­
szének megszállása, kapcsoltan a közigazgatás át­
vételével, c) katonai megszállás, a közigazgatás át­
vétele nélkül.
Garancia-szerződések alatt azon szerződése­
ket értjük, melyeikben egy vagy több állam kezes­
séget vállal idegen államok között létrejött szer-
ződések teljesítéséért. Tárgya mindaz lehet, mi az
állami felségjog tárgya, tehát kezesség vállalható
valamely állam területi épségéért, függetlenségé­
ért, semlegességéért stb.*
A világháború a nemzetközi jog nemzetközi

* Nippold: Der völkerrechtliche Vertrag, 1894. 213.

1. Qabbe: Die völkerrechtliche Garantie. 1911. Milovas
nowitsch: Les traités des garantie au XIX. siècle. 1888.
T.eopilian: Les traités de garantie au point de vue juris
dique. 1904.
 17 í

k
bizalomban rejlő alapjának fiktiv természetét az
a
eddigi nemzetközi fegyveres konfliktusoknál még
kirívóbb színekben leplezte le.
a
Nemzetközi szerződések jogi szankció nélkül,
I, amint a történelem bizonyítja, valóban bármikor
k' szé t t ép he tő papi rr ongyck.
A nemzetközi jog továbbfejlődése e téren
ezért csakis a nemzetközi jogi szankcióik megho­
nosítása irányában mehet végibe (1. a 79. és
1 köv. l.-on.)
A nemzetközi szerződések megszűnésének
általában ugyanazok az okai, amelyek a magán­
jogi szerződések megszűnésének. így a nemzet­
közi szerződés megszűnik a kötelem teljesítésé­
vel, a kikötött idő elteltével, a szerződés végre­
hajtásának lehetetlenné válásával, lemondással,
közös megegyezéssel, valamely feloldó feltétel be­
következésével, felmondással, a határidő letelté­
vel. A régi nemzetközi jogi felfogás a határozat­
z lan időre kötött nemzetközi szerződéséket azon
5 hallgatólagos záradékkal kötöttnek tekintette,
hogy ha azok a tényleges állapotok, amelyek kö­
zött a szerződés létrejött, lényegesen megváltoz­
;i tak, a szerződés felmondható. Ezt fejezi ki a;
clausula rebus sic stantibus elve.*
».

* Schmidt: Uber die völkerrechtliche clausula rebus

1. sic stantibus sowie einige verwandte Völkerrechtsnor#
i* men. 1907. Kaufmann: Das Wesen des Völkerrechts
und die clausula rebus sic stantibus. 1911.
 %

172

Ezen felfogás, mely nélkülöz

minden jogászi t
alapot, a nemzetközi szerződéseket
a szerződő c
államok önkényének szolgálja ki
s ezzel a nem­ F
zetközi jogrend megszilárdulását
teszi iehetet- s
lenné.
j
Végül megszűnnek a nemzetközi: szerződések
s
a háborúval, amennyiben azok
nem éppen háború d
esetére köttettek. Ellenben azok a szerződések
ti
amelyek nem pusztán a háborút viselő felek, ha­
k
nem mas államok közötti jogviszonyokat
is sza- n
bályozzák (pl. a V ilagpos ta-egyezmény, szabadalmi
s;
szerződések) a háborúban is érvényben
ma­
radnak.
je
Hí. Nemzetközi kötelmek keletkezés ki
e nemzetközi
deliktumból. ki
ál
Kötelmek szerződéseken kívül nemzetközi
P<
delik túrnak bői is származhatnak. Nemzetközi
de- el
lük tűm alatt valamely állam
azon szándékos ma- m
gatartását értjük, amellyel egy más állam
. .. nem-
zetközi jogilag védett érdekeit jogellenesen meg­
n>
sérti.- Elkövetője tehát minidig csak szuverén
a iám lehet. Félszuverén államok nemzetközi jog­
ellenes magatartásáért ezért a felettes állam fele­ Pt
lős. A nemzetközi deliktum
éppen abban külön- m
394 , TAn?fL.Vö5crrecht und Landesrecht. 1899. lo
delío " Sf-it 1 °n 1 t.ef,ria ßeuerale della re-sponsabilità,
Völkerrechtlich, H‘fl ‘° ,îte*5“ion*l<i. m2- Schocn: nu
HÏÏSSg * dCr StMten a“s ^erlaubten
ré;
m

173

böziik a nemzetközi jogok ellen elkövetett bűn­

) esete km én y éktől, bogy ez utóbbiaknak az államok
polgárai az alanyai, akikre a tételes- büntetőjog
szabályai vonatkoznak. Minthogy a nemzetközi
jog nem állapítja meg tüzetesen a nemzetközi jog­
sérelem tény álla dekáit, minden nemzetközileg vé­
dett érdeknek a megsértését: nemzetközi delik-
tumnalk kell tekintenünk. Ellenben nem nemzet­
közi delik tűm valamely államnak barátságtalan
magatartása (acte peu amical); ilyenből tehát nem
származnak kötelmek.
Minden állam közvetlenül felel azon bűnös
jogsértő cselekményekért, amelyeket a nemzet-
közi képviseleti joggal felruházott szervei hatás
körükben elkövettek, közvetve felelős pedig az
állam területén idegen állam, illetve idegen állam
polgárai ellen elkövetett minden olyan bűnös jog­
ellenes cselekedetért, amelynek megakadályozását
nemzetközi jogellenesen elmulasztotta.
A nemzetközi jogsérelem jogi következmé­
nyei ál t alában a köve tkezőik lehetnek :
a) A status quo ante lehető helyreállítása és
pénzbeli kárpótlás.
b ) Súl y os a bb eset b en : kárpótlás mellett
még külön elégtételadás (pl. tisztelgés a sértett
lobogója előtt).
c) Ismétlődéssel fenyegető veszély esetén
megfelelő biztosítékadás (pl. az államterület egy
részének megszállása).
 174

d) Ha a jogsértő állam ebbeli kötelezettségé-

nek mem tenne eleget, a sértett félnek jogában lét
/. *1 azt beklés eszközzel kikényszeríteni, mint ul­ kö
bá
tima ratio pedig a fegyveres erő alkalmazása áll
rendelkezésére. Ol
ke]
Fri
IV. A nemzetközi szerződések nemei. 19(
A nemzetközi szerződéis ekét két em
nagy osz-
tályba: a politikai és szociális
szerződé- fce
sek osztályába csoportosíthatjuk.
Az .előbbiek az államok közös politikai cél- ris
kitűzéseit szolgálják, az utóbbiak pedig az álla­ kő
mok gazdasági és kulturális viszonyait szabá- ter
lyozizák. sé-g
I. A nevezetesebb politikai szerződé­ ád
sek közül a következőket említjük meg:
Szövetségi szerződések (alliance), amelyek vé
vagy békés vagy háborús jellegűek lehetnek. ' ke
Az CSC
előbbiek az illető államok közösen követendő
politikai irányelveit tartalmazzák a többi államok- sér
■'al való békés együttélésre (célkitűzésében kifelé ter
ilyen pl. az 1815. évi Szent Szövetség). Az utób sze
hiat, pcdiS lkét vagy több államnak kölcsönös ált)
megállapodását foglalják magukban közös gyí
vé de­ sol
lemre vagy támadásra, avagy e kettőre együtte­
sen. Eszerint ezek : védszövet s é g e k, d a c ber
szövetségek vagy véd- és dacszövet­ tar
ségek lehetnek. (Ilyen szövetségi szerződés jött
fob
 í
175

létre Németország és Ausztria s Magyarország

között 1879-ben arra az esetre, ha e hatalmak
!- bármelyikét Oroszország1 megtámadná, amelyhez
[1 Olaszországnak 1887-ben történt csatlakozásával
keletkezett a hármasszövetség. Vagy az Anglia és
Franciaország közötti entente cordiale, amelyhez
1907-ben Oroszország csatlakozásával a hármas
entente jött létre Németország izolálására.)
E szövetségi szerződéseik rendszerint a követ­
kező pontokat szokták tartalmazni: a casus foe de-
rist, vagyis azon eset megjelölését, amelynek be­
következésével a szerződéses kötelesség teljesí­
tendő; a célt, amelynek megvalósítására a szövet­
ség hivatva van; a közös támogatás nemét, terje­
delmét s azt az időt, amelyre szól.
Nevezetesebb politikai szerződések még: a
védkez e s, s é g i s zerz ő d é s e k (1. fenn), b é-
keszerződések; új államok vagy államkap­
csolatok keletkezésére, felosztására, sem lege sité
sé re, védnökség létesítésére, megszüntetésére,
te rüle t á te ng edésre, .hatá rkiiga zításra vonatkozó
szerződéseik. A szövetségi szerződéseknek, mint
általában az államok és népek sorsa felett igen
gyakran döntő kihatású nemzetközi megállapodá­
soknak létesítése a régi nemzetközi jogközösség­
ben, az államfők, illetve diplomaták hatáskörébe
tartozott.
A titkos diplomáciának immár a történelem
folyamán ismételten megnyilvánult átikos gÿü-
 176

mölcseit különös színekben óik

■i * , mutatta be a lezajlott
világháború, úgy, hogy egyre hangosabbá lön kö
an-
nalk meWüntetése iránt ,a nemzetközi óhaj. ke
Nemzetek Szövetségének alkotmánya de
utal
IS erre, amikor előírja, hogy ezentúl minden ne
nem-
zetkozi szerződést ve
. . , vagy megállapodást a Szövet-
kársától™* aladéktaIanul be ke» iktatni a tit- tel
az pedig tartozik, rr ibelyt lehetséges, a 1
közzétenni. A beiktatás
előtt semmiféle ilyen
nemzetközi szerződési!ek sze
vagy megállapításnak
nincs kötelező ereje (18. cikk) mé
Ezen rendelkezés azonban a titkos diplcmá- sít<
c.at nem tesz, lehetetlenné. A beiktatás u. i. csak kin
, a a yossagí, de nem érvényességi feltétel. A teg
tit-
kos diplomáciának továbbá a azc
nyilvánosság az el-
lenszere. Az a nyilvánosság, amely nemcsak ala
kész nemzetközi szerződésekre a már
vagy megállapodá- vét
sokra, de ezek Idejövetelének egész folyama-
tara, összes előzményeire kiterjed. Ezt
telt az egy ességokmány azonban az előfelté-
nem valósítja
meg.
Az összes szabad államokat 1. .
magában foglaló
igazi államközi organizáción belül nem
lehet helye
hűl ön isz ö v é tségeknek. Az állami
szuverénitás
ezen korlátozása az államközi
organizációból ipso |
facto adódik. zad
A népszövetségi egyessé gokimány az államok. ¿* elvt
szerzodes,kötés, jogát a következőképen korlá- omi
tolja, a) a szövetség tagjai között álla
az egyesség-
 177

okmány elfogadásával megszűnik minden olyan

ijlott
kötelezettség és megegyezés, amely annak rendel­
i an-
kezésével össze nem egyeztethető; b) ezen ren­
delkezéseikkel össze nem férő kötelezettségeket
utal
nem vállalnak; c) ha pedig valamely tagja a szö­
íem-
vetségbe való lépése előtt vállalt volna ilyen kö­
) vet-
telezettséget, kötelessége annak felbontása iránt
tit­
a lépéseket haladéktalanul megtenni (20. cikk).
hes,
[yen A Nemzetek Szövetsége ma még nem az ösz-
inak szes államoknak az őszinte tartós béke védel­
mére, egyenlő jogok és kötelességek alapján léte­
má­ sített, organizációja. így ezen intézkedései sem
sak kimerítők. A külön szövetségek létesítésének ka­
tit- tegorikus eltiltását nem tartalmazzák, aminthogy
el- azóta is jött létre az utódállamok kis-en ten te név
nár alatt ismert, Csonka-Magyarországi ellen irányuló,
dá- véd- és dacszövetsége.
na-
té-
tja B., Szociális szerződések.
\
1. A tengeren, nemzetközi folyamokon és csatornán
i!ó
való szabad hajózásra vonatkozó szerződések.
ve
ás
Hugo Grotius mondja ki először a XVII. szá­
so
zad elejéin megjelent munkájában a mare liberum
elvét, vagyis azt, hogy a nyílt tenger communis
>k.
omniumot, azaz köztulajdont képezvén, minden
á-
állam részéről szabadon használható, ami azután
l-
12
 178 *

a nemzetközi jog élő jogelvévé is válik* (a bei-

földi tavak és tengerek használatára
nézve 1. a
122. lapot).
A nemzetközi szerződések (azonban a tenge­
rek szabadságának az elvét több irányban módo­ i

sítják. Nevezetesen : a nyílt tengerhez tartozó ten­

gerrészek semlegesíthetők. így zárta el az 1856-iki 5
, . .
párisi egyezmény a Fekete-tengert a hadihajók
elöl (utóbb 1871-ben ezen megállapodást a londoni j
konferencia hatályon kívül helyezte). Továbbá: a j
nyílt tengerrel összeköttetésben álló s az állam h
területéről uralható tengerszorosok is semlegesít­ s
hetők. így mondotta ki az 1848-iki londoni szer­ g
ződés, hogy a Dardanellákon és a Bosporuson V
torok hadihajókon kívül más nem köziekedhetik. d
A nyílt tenger szabadságának alapelvéből k
folyó ama jogtétel alól, hogy a nyílt tengeren ál­
lami felségjogok nem gyakorolhatók, a következő di
kivételeket kell megemlítenünk: jc
a) A parti államnak joga van idegen hajót g£
abban az esetben, ha a felségjoga alatt levő terü­ m
leten követ el jogsértést, nyílt tengeren addig Ül­ Ih
dözni, amíg egy más állam parti vizeibe érkezik. íg;
b) Államszerződési alapon a hadihajóknak de
ha
* Castel: Du principe de .la liberté des mers et ses fei
Perel?'DansS iníT ?0momun international. 1900. oh
iont ]>as intern, öffentliche Seerecht der Gegenwart
1903. von Calker; Das Problem der Meeresfreiheit und lar
Fro-t entSriChe AYolkerrechtsPoIitik. 1917. StieoSomlo- Die no
1 reiheit der Meere und das Völkerrecht. 1917.
ma

i
 «

179
EL
cr

jogában áll idegen lobogó alatt haladó hajókat

p
•

feltartóztatni, a hajórakományokat felülvizsgálni,

enge- a hajó belsejét átvizsgálni s ha a gyanú megerő­
sítést nyert, lefoglalni.
íódo-
ten- c) A hadihajóknak háborúban joguk van a
>6-iki semleges hajók átvizsgálására és lefoglalására.
a j ók d) Tengeri rablókat csak hadihajóknak van
doni joga üldözni. Tengeri rablás alatt a nemzetközi
iá: a jogban mindenféle bűncselekményt értünk, ame-
lyet nyílt tengeren valamely magánhajó legény­
Ham
esít- sége, személyek vagy dolgok ellen elkövet. A ten­
;zer- geri rablók elfogatásuk után az illető állam tör­
vényei szerint büntetendők, az illetékes bíróság
ison
îtik. dönt a hajó és rakomány sorsa felől is, az elrab­
lóit dolgokat tulajdonosaik visszakapják.
óbői
ll ár a mare Iiberam elvéből kifolyólag min­
ál-
ező den állam maga állapítja meg tengeri jogának köz­
jogi és magánjogi elveit, mégis a nemzetközi for­
galom közös érdekei következtében az idők folya­
tjét
;rü- mán egy csoport nemzetközi jogi elv alakult ki.
ilyenek a következők. A hajó hovátiartozását s
ÜI-
így jogállását a hajó lobogója állapítja meg. Min
den állam saját törvényhozása határozza meg a
íak
hajó nemzetiségének és a lobogó használatának a
ses
feltételeit. így nálunk magyar nemzetiségű az
00
> . olyan hajó amely kétharmadrészben magyar ál­
irt. lampolgárok birtokában van és amelynek parancs­
ind
Die noka, hosszújáratú hajón annak hajóhadnagya is,
magyar állampolgár (1879: XVI. t.-c.). A hajó lo­
12°
 180

bogóviselési jogosultságát a hajóokmány ok iga­

zolják. Ezeknek felülvizsgálása azon állam elő­
írásai szerint történik, amelyhez a hajó tartozik.
A tengeri hajózási útrendtartást szintén min­
den állam maga szabályozhatja; de tekintettel,
hogy ,a legtöbb állam az ¡angol eljárást követi, így
az nemzetközi érvényűvé emelkedett. így: a) a
nemzetközi j e 1 z é s e k r e nézve ma általá­
ban a Commercial code of signals for the use of
all nations (1857), b) ,a hajóütközések el­ j
kerülésére a Regulations for preventing collisions i
at sea (1862, 1906-ban módosítva) érvényes. Ezen­ j
kívül a tengeri utak fentartására, tengeri világító r
jelek felállítására stb. az egyes államok különféle t
szerződéseket kötöttek. f.
a
Bár a tengerek szabadsága a XVIII. század
r
elejétől a nemzetközi jog jogelvévé válik, mégis
Anglia gyakorolja azok felett a tényleges hatal­
mat. A világháború alatt ezért kerül a volt köz­ P
n
ponti hatalmak háborús célkitűzésének előterébe:
a tengerek szabadságának kivívása.
b
A párisi békeszerződések a kérdést nem érin­
tik. Már pedig, ha a Nemzeteik Szövetsége komo- I tá
ál
lyan a nemzetközi béke biztosítására létesített
m
szervezet, úgy a tengereik feletti uralom gyakorlá­
ki
sát ennek kellett volna átvennie.*
se
ga
* L. helyesen a német népszövetségi hivatalos tér*
vezet 43. s köv. cikkelyeit. sz
cé
 181
iga-
elő A nemzetközi folyamok és csatornák. A nem­
-zik. zetlközi folyamokra, vagyis olyan folyamokra, im e-
nin- lyek több állam területén folynak keresztül s a
írtel, tenger felől hajózhatók, a szabad hajózás
elve érvényes. A nemzetközi szabad hajózás előtt
így
először a Rajna (1814-ben) nyílott meg, amikor a
) a
alá- párisi békeszerződés kimondotta, hogy a Rajnán
of való hajózás szabad azon ponttól, ahonnan ha­
el- józható egészen a tengerig, s amely így senki elől el
ons nem zárható. Addig a szabad hajózásban legfel­
en- jebb a parti államok részesültek. Ezen egyez­
ményt követőleg azután a hatalmak egymás után
cT o*
Ä
’

tettek nemzetközive a következő nagy európai

£

folyamot: a Maast, Scheidet, Elbát, Wesert és

a Dunát; Afrikában a Kongot és a Nigert; Ame­
CL
PB

rikában a Rio de la Platát.

gis
:al- Ezen folyamok nemzetközi jellegét megálla­
pító egyezmények általában a következő elvek ki-
oz-
mondósát tartalmazzák.
be:
A parti államoknak területi felségjoga épség­
ben marad, kötelesek azonban a folyam hajózha-
in-
tásáról gondoskodni s a hajózási rendtartást meg­
10 -
állapítani. A hajózás az összes államok előtt meg-
2tt
nvílik. Díjak csak ellenszolgáltatásért, illetőleg a
lá-
közlekedés megkönnyítése érdekében tett kiadá­
sok fejében szedhetők. A parti államok bizottsá­
gai mellett többször nemzetközi bizottságokat is
szerveztek a szabad hajózás ellenőrzésére. Ugyané
célt szolgálta a folyammedrek jókarban tartására
«
 182

hivatott intézeteik, illetve ellenőrző bizottságok

semlegesítése is.
A párisi békeszerződések a hajózás szabad­ e
sága cím alatt részben új intézkedéseket tártál - n

maznak. így a Dunára vonatkozóan kimondják, c

hogy ,a Duna, Ulmtól kezdve, nemzetközinek nyíl- s
váníttatik, minden hajózható részével, amely egy­ h
nél több állam részére a tengerhez természetes é]
kijáratként szolgál, továbbá azok az oldalcsator- g;
nak és vízmedrek is, melyek akár a vízhálózat ter­ aj
mészettől fogva hajózható szakaszainak megket- m
tőzésére vagy megjavítására, akár k(
, z ugyanazon
víziót természettől fogva hajózható szakaszának le
összeköttetésére szolgálnak. De a parti államok te
megegyezésével a többi részek is nemzetközi ig áz­ es
gatás alá helyezhetők. ni
A nemzetközi szakon az összes hatalmak ál­ to
lampolgárai, javai és lobogói egyenlő elbánásban 24

részesülnek. A parti hajózásra Magva to

le tőén mégis azzal a korlátozással, hogy magyar te
haj ok a személy- és árúforgalmat rendes járatok­ vis
kal valamely szövetséges és társult hatalom kikö­ m<
tő! között csak ennek különös felhatalmazása alap­ Eg
ján bonyolíthatják le.*
A nemzetközi forgalom érdekeit szolgálná a sül
szabad hajózás elvének a különböző tengerrésze- Cl;

dói
nagy nul
kozó nemzetközi jogallapot. 189!. Sturfzí KuTde
Ble
rec
 183
gok
két összekötő csatornákra való kiterjesztése is; de
eleddig ez elv csak a Su e z-csa t o r n á r a (1888)
ad-
nyert elismerést. Ez egyezmény kimondja, hogy a
t al­
csatornát békében és háborúban az összes államok
ak,
szabadon használhatják, blokád alá nem helyez­
yíl-
hetik, annak biztonságát nem veszélyeztetik, az
gy-
építményekre, berendezésekre, munkálatokra fi­
tes
gyelemmel lesznek, a hadihajók a csatornában és
or-
annak kikötőiben csak addig tartózkodhatnak,
er-
míg magukat élelemmel és egyéb szükségleti esz-
et-
közökkel ellátják. Hadihajóknak az érvényben
on
levő szabályzat értelmében rövid idő alatt a csa­
ak
tornát el kell hagynioik. Tartózkodásuk, apály
ok
esetét kivéve, Port-Saidban és Suezben 24 órán túl
LZ-
nem terjedhet. Az ellenfelek hadihajóinak a csa-
torna bemeneti kikötőiből való elindulása között
ál-
24 órai időköznek kell eltelnie. A hatalmak a csa-
an
tornában hadihajókat nem tarthatnak, de az emlí­
tett két kikötőbe minden hatalom, kivéve a had­
ar
viselő államokat, két hadihajót küldhet. Az egyez­
k-
mény határozatainak a betartását a hatalmaknak
ö-
Egyptomban levő képviselői ellenőrzik.
3-
A Panama-cmtorna. Bár az amerikai Egye­
sült-Államok és Anglia között 1850-ben létrejött
a
Clay ton - B ulwer szerződés az Atlanti és Csendes-

relatiís a la liberté de navigation du Da.

ly BW, Der-m,Cugnyi La question de Danube. 1911.
t.
le rechts 1916 ™chenstaatL Regelung des öff. Donau.
 m/
P
184

Ooeán közt létesítendő csatornára nézve a szabad

hajózás elvét ¡kimondotta, ez elv a valóságban .a
r
Panama-csatorna létrejöttével nem vált életre. A ê
kor ábbi megállapodás megváltoztatásával, az £
Egyesül t - Államoknak a Columbiától különvált és
1
függetlenített Panamával a Hay-Var illa szerződés­
1
ben u. i. olyan megegyezésre jutottak, mely a csa- f
tornát az Egye sült-Államok területi felségjoga alá 1
rendelte.*
i
3
2. Kereskedelmi szerződések.
i
Az állam szuverenitásából szükségképen fo
lyik, hogy saját kereskedelmi politikáját maga ál­
lapíthatja meg. Ezért éppúgy űzhet szabad keres­ ;

kedelmi, mint véd vámos politikát. De tekintettel

azon kereskedelmi érdekközösségre, mely az egyes
3
államokat összefűzi, a nemzeti kereskedelmi poli­ i
tikának bizonyos korlátái vannak.
A nemzetközi kereskedelem szabályozására a
kereskedelmi szerződések vannak hivatva, Bár
ilyen szerződésekkel már a XVIII. század folya­
mán találkozunk, fejlődésük alapját mégis az
1860-ban létrejött angol-francia szerződés fektette
le a legtöbb kedvezményi elv megvalósításával,
melynél fogva miniden, a szerződéshez csatlako­
zott állam ellenérték nélkül azonnal élvezhette a
szerződőknek biztosított kedvezményeket.
1913* lVnÍÜ1TnÖp n ?Ppcnheim: The Panama Conflict.
1 iensa- La République et le canal de Panama. 1906.
 ß
185

bad A kereskedelmi szerződések közelebbi tartal­

n a mát rendszerint azoknak a feltételeknek a meg­
. A állapítása képezi, melyek mellett az árúiknak a be-
az és kivitele meg van engedve. Azok az árúk, me-
és Ivek a forgalomból ki vannak tiltva, tüzetesen
léis- me,g vannak jelölve. Ilyen tilalmiak szoktak elő-
sa- fordulni azon árúkra, melyek állami monopólium
alá tárgyát képezik, továbbá olyanokra, melyek beho­
zatala egészségügyi szempontból veszedelmes, il­
letve, melyeiknek kivitele honvédelmi, vagy kultu­
rális érdekeket sért, Gyakran a szerződő államok
fő­ ezzel a záradékkal: „közbiztonsági és erkölcsi
ál- szempontbólfenntartják a tilalmi jogot más
es­ árúk be- és kivitelére is. A behozott árúk után,,
tei amennyiben az illető államban nincs szabadkeres­
res kedelem, beviteli vámokat szedhet. Átviteli vá­
>li- mok csak ritkán fordulnak elő.
A kereskedelmi szerződéseknek leg gyakrab­
a ban ez a két alakja szokott előfordulni: a) a 1 e g-
ár t ö b b kedv e z m é n yes zárad é k k a 1 kö­
a- tött (la clause de la nation la plus favorisée) és b)
az a tarifás szerző d é Si e k.
te Az előbbiekben a szerződők kötelezik magu­
ú, kat, hogy egymást ugyanolyan előnyökben része­
o sítik, mint aminőben a legtöbb kedvezménnyel
a bíró államot részesítik. Az. utóbbiak az alkalma­
zandó vámtételek tüzetes megjelölését tartalmaz­
zák. Újabban'egyes államok szerződései olyan zá­
;t. radékot is felölelnek, melyben a szerződő felek
K5.
 186

- COtelezik magukat, hogy ¡a szerződésből köztük

esetleg .keletkező nézeteltérések tisztázását v á- he 2
1 asz to tt bíróságra bízzák. utá
A kereskedelmi szerződések mellett újabb ala- szá
Fddt r t,C r m e 1 ést szabályozó szerződés.
I^e e yen csak egy létesült az 1902-iki
brüsszeli cukortermelési szerződésben. A cukor-
termelésben jelentkezett túltermelés meggátiására
nal
a szerződő államok kötelezték magukat, hogy a
cukortermelöknefc a cukorkivitel fokozása érdeké­
ben adott kiviteli jutalmakat megszüntetik s meg. léti
évi
leZ2bba CUk,0TbeVMre “CtŐ
nal
nagyságát.
hét
3. Érem ó mérték; és súlyegység nal
nemzetközi
szabályozása.
int
A nemzetközi forgalmat sokban zavar iák az lox
jed
egyes államok különféle érem-, mérték- és súlv-
a i
egyseger Ezek egységesítésének gondolata ezért a
nemzetközi jogban ismételten felvetődött, vé(
Eddig
azonban csak a méter- és a súlyrendszer egvsége-
i tese re « tokeletesbííésére 1875-ben létesült lye
ter
dum^Z2,kT™vÓ (ConVentÍ<” to^atioml
lyc
u metre 2 altom között, melyhez utóbb még 10
akarn csatlakozott). Az éremrendszer nemzetközi véi
gár
egysegesítése helyett csak az
egyes államok kö-
zött jöttéik létre megállapcdások. Ilyenek az
1865-ben létesült 1 atin éremunió (Franciaor-
szág, Belgium, Otoszország és Svájc között
mely- ju1
 i

187

ük hez 1868-ban még Görögország csatlakozott). Az­

á- után a skandináv érem-konvenció (Dánia, Svédor­
szág és Norvégia között 1875 óta).
a-
:s. 4. A mezőgazdasági érdekek védelmét szolgáló
ki szerződések.
r- E csoportból a következő egyezmények jut­
a nak különös jelentőséghez.
a A philloxera elleni védekezés céljára 1878-ban
s. létrejött, illetőleg az ennek helyébe lépett 1881.
1- évi konvenció (Convention phylloxérique inter­
l national; hat állam között, hozzájárult utóbb még
hét állaim) kötelességévé teszi az egyes államok­
nak, hogy :a maguk részéről, benső törvényhozási
intézkedéseikkel, mindazt megtegyék, mi a phyl­
loxera vastratix behurcoltatásának, illetőleg elter­
jedésének meg.gátlására szükséges. Ide tartoznak
a mezőgazdaságra h a s z no s madarak
védelmére 1902-ben Párisban kötött nemzetközi
egyezményen kívül még azon szerződések, ame­
lyeket az érdekelt államok: a halász a t-nak nyílt
tengeren és nemzetközi folyamokon való szabá
lyozására, az afrikai h a s z n o s állatok
védelmére, ragályos állat-kórok terjedésének meg-
gátlására kötöttek.

5. Vasúti, postas és táviróiigyi szerződések.

A vasútaknak a nemzetközi forgalomban
jutó óriási jelentősége következtében az olyan
 183

lyc
óz er ződ ésekn ek egész sora keletkezett, melyek a
üzl
vasúti forgalom nemzetközi szabályozását céloz­
pof
zak. Ezeknek a szerződéseknek a tárgya a legkü­
tai
lönfélébb. Nevezetesebbek: a határ- és átmenő
bál
forgalomra, vasúti csatlakozásokra, posta- és árú-
szállításra, közös vasútépítésre, nemzetközi vona-
lak kiépítésére, más állam területién fekvő állami álla
vagy magánvasútak átvételére stb. vonatkozó Mii
szerződések. Az 1886-iíki berni nemzetközi kon­ bér
venció megállapítja a vasutak nyomszélességét. sü
A vasú tsz állít ás egységes szabályozására nézve léti
pedig 1890-ben nemzetközi egyezmény jött létre,
mely részletesen szabályozza a szerződő államok
között fuvarlevél alapján a szerződésileg megál­
I pos
elm
tari
lapított vonalakon történő árúfuvarozást.*
A póstaforgátiam megkönnyítésére előbb ber
egyes szomszédos államok között létesültek meg­ 191
állapodások. Ezek azonban az államok között méi
egyre növekvő forgalom szükségleteit ki nem elé­ Íven
gíthették. így jött létre 1874-ben huszonegy állam
részvételével Bernben az általános posta­
188-
egyesület. Ennek helyébe az államok 1878-ban
jed
a párisi kongresszuson a Vi 1 á g p o s t a-e gye­
szer
süket (Union postale universelle) alapították
terű
(ezt többízben módosították, így legutóbb 1906-
köb
ban Rómában). A konvenció tüzetesen szabá-
meg
rósá
* Eger: Das internationale Übereinkommen über
yen Eisenbahnfrachtverkehr. 1909. Lován: La conven# elkö
tion de Bern. 1911.
 189

lyozza a leveleik, levelezőlapok, nyomtatványok,

: a üzleti papírok és árúminták forgalmát. Míg a
JZ-
postautalványok, pénzeslevelek, csomagok és pos­
:ü- tai megbízások forgalmát külön szerződések sza­
nő bályozzák.
rú-
A távíróforgalmat szintén eleinte az egyes
ia-
államok között létesült szerződések szabályozták.
ni
Míg végül annak nemzetközi szabályozására 1865-
zó
ben Párisban az általános t á v i r ó-e g y c-
n-
sület (Union télégraphique universelle) jött
:t.
létre. Bár ez régibb eredetű, mint a nemzetközi
ze
posta-egyesület, fejlettségére nézve amellett mégis
e,
elmarad, így még máig sem jött létre egységes
ik
I- tarifa az európai távíró-forgalomban.
A drótnélküli vagy szikra-távírást az 1906-iki
b berlini szerződés szabályozta, melynek helyébe az
li­ 1912. évi londoni egyezmény lépett. Az egyez­
tt mény ennek szabad használatát, legyen az bármi­
lyen rendszerű, megengedi.
n A tengeralatti kábelek nemzetközi védelmére
L- 1884-ben a párisi egyezmény jött létre, mely kiter­
11 jed mindazon tengeralatti kábelekre, melyek a
szerződő felek egyikének vagy több szerződő fél
területén, gyarmatain vagy birtokain parthoz
kötve vannak. Az egyezmény megtiltja a kábelek
megsértését, elszakítását s annak az államnak a bí­
róságát mondja ki illetékesnek, melyhez a sértést
r elkövető vizi jármű tartozik.
 *
o
A telefon-forgalmat az egyes államok külön
szerződései szabályozzák.
ah
be
6. Magánjogi szerződések. ká
áll,
A -nemzetközi forgalom érdekeivel éles ellen
szt
tétben áll, ha az egyes államok magánjogai ugyan­
azon jogügyletre vonatkozóan különböző intézke-
mű
deseket tartalmaznak. Ilyenkor, ha olyan -magán-
vés
jogi jogügyletről van szó, melyet külföldön kötőt-
me
tek és belföldön kell teljesíteni
vagy fordítva, a kör
jogszabályok összeütközése állhat elő. A magán­
gra
jogi szabályok kolliziójárnak elhárítására
az alla- hoz
mo-k között több nemzetközi
megállapodás jött örö!
P

a következőket említjük meg: széí

tú

) Az ipari tulajdonjog
védelméről szóló vek
1883-ik párisi konvenció. Ennek értelmében a
kite
,szerződő államok az iPari tulajdonjogra saját ál­ pész
lampolgáraiknak megállapított jogokat biztosítják
Ipar
a szerződő idegen állam polgárai részére. így neve­
dele:
zetesen: a találmányok, védjegyek, cégek oltalma
enge
tekintetében ugyanazon jogokat élvezik
, mint az
illető állam polgárai.
Iá-Iát«
b) Az irodalmi és művészeti müvek védelmére
létrejött 1886-iki genfi konvenció
szerint a szer- engei
ződő államok cgy uniót alkotnak, A genfi egyez­
orszá
ményt az 1908. évi berlini pótegyezmény lényege­
sekkc
sen továbbfejlesztette, melynek főbb intézkedései
tani
a következők.
,.Mag
 *

191

ilÖn Az unió minden tagja a szerződő államok

alattvalóit ugyanazon védelemben részesíti, mely­
ben saját állampolgárait. Ugyanez áll olyan mun­
kák kiadóira, mely munkák valamelyik szerződő
államban jelentek meg, de a munka szerzője a
en- szerződő államok egyikének sem alattvalója.
in- Az egyezmény szerint irodalmi és művészeti
ce- müveik alatt az irodalom, a tudomány vagy a mű­
ín- veszet minden terméke értendő, tekintet nélkül
őt- megjelenési módjára. Magában foglalja ezért: a
a könyveket, zene- és színműveket, azokat a koreo­
.il­ gráfiái müveket és némajátékokat, melyek színre
k- hozásának módja írásban vagy másként meg
van
tt örökítve, a rajz, festés, építészet, szobrászat*
, met-
g: szés és kőnyomás alkotásait, s z ötve gk ép eket
ter-
ló veket, vázlatokat, plasztikai müveket.
. . A védelem
a I kiterjed a fordításokra, gyűjteményekre, fényké­
pészeti-, illetve mozgófényképészeti művekre is.
k Iparművészeti tárgyak csak akkor részesednek
vé-
delemben, ha az illető állam törvényhozás a meg-
a engedi.
z A védelem legmagasabb időpontja szerző ha­
lálától számított ötvenedik év.
Az egyezményhez való csatlakozás meg van
engedve. így csatlakozott ahoz 1921-ben Magyar-
ország is, míg azelőtt hosszú ideig külön szerződé­
sekkel igyekezett a szerzői jog védelmét biztosí­
tani. Az unióba való belépését az 1922 : XIII. t.-c.
».Magyarország belépéséről az irodalmi és rnüvé-
 192

i
szét i műveik védelmére alakult berni nemzetközi
unióba“ tartalmazza. í
c) Az 1890-iki nemzetközi vasúti fuvaregyez­
mény, mely egy sereg kereskedelmi, jogi és pol­ 1
gári perjogi előírást tartalmaz. €
d) Az 1896. évi hágai konvenció a nemzetközi
jogsegély kérdését szabályozza egységesen. Fog­ r
lalkozik a bírói megkeresések és végzések kézbesí­ d
tésével, a bírói jogsegély iránti megkeresésekkel g
idegen államok bíróságaihoz, a perköltségek s e ti
körbe tartozó más perjogi kérdéseikkel. a
e) Az 1910. évi hágai konvenció a családjogra, ' n
nevezetesen a házasságkötésekre, a házasság fel­ h
bontására és a kiskorúak feletti gyámságra nézve V,

tartalmaz nemzetközi rendelkezéseiket. ki

f) Az 1904. évi hágai konvenció a házassági Cí
vagyonjog, a felnőttek feletti gyámság, örökösö­ S2

dési és csőd jog kérdéseit szabályozza.

g) Az 1912. évi nemzetközi váltójogi egyez­ ez
mény, főleg német és angol-amerikai jog alapján.
h) Az 1910. évi két tengeri magánjogi egyez­
D(
mény, úgymint hajók összeütközése és az apály föl
esetén nyújtandó segély és mentés esetére. Ai
kö
flic
Pri
7. Büntetőjogi és kiadatási szerződések. §•
tbc
Az államok közös érdekei szükségképen von­ int
dit
ják maguk után bizonyos cselekményeknek közös Au
pönalizálását. E téren még csak a kezdet elején 191
 193

tközi tartunk. így megemlíthető ezen szerződések cso-

portjából: a kábeleik, vadászat és halászat, a ten,-
%yez- gén hajózás védelmét büntetőjogi szankció alá he­
pol- lyező, a csempészkereskedés, rabszolgakereskedés
elleni szerződésék stb.
tközi A nemzetközi büntetőjogi szerződések közül
Fog- ma a legnevezetesebbek a kiadatási szerz ő-
ibesí- d ése k.* Ezen szerződések a nemzetközi jogse­
íkkel gélyt vannak hivatva megvalósítani olyan bűn,tet­
s e teseknek az egyes államok közti kiadatásával, kik
a büntetés elől valamely idegen állam területére
ogra, ' menekültek. Az állaim szuverenitásából folyik,
i fel­ hogy saját területére menekült bűntettesek ki­
ezve vagy ki nem szolgáltatása felett szabadon rendel­
kezzék. A kiadatás kötelessége az államra nézve
ssági csak magát megkötő szerződéses megállapodásból
:ösö- származik.
A kiadatás egységes nemzetközi szabályozása
;yez- ezideig még nem sikerült. így azt az egyes államok
>ján.
\yez- A kiadatási jogra vonatkozó bő irodalomból 1 •
Uolcschall^Honosság a büntetőjogban. 1901. U. ö. Kük
pály toidi hatóságok előtt előterjesztett magánindítvánv 1901
Angyal: Tankönyv. 1920. 134. s köv. 1. Finkey? ' Tan­
könyv 1914. 114 s köv. 1. Vámbéry: The territorial con,
fiiét of criminal law. 1909. Bar: Lehrbuch des intern
Pr1 vat, und Strafrechts. 1892. Liszt: Lehrbuch 1918. 23.
* ,nt-hng: Handbuch 370. ,s> köv. 1. Mendelsohn Bar,
tholdy: Vergl. D. Alig. VI. 85. 1. Meili: Lehrbuch des
con - intern. Strafrechts u. Strafprozess. 1910. Lairé: L’extra,
a Kd1 £e^ ^es délits politiques. 1911. Schildmacher: Das
izös Ausliicterungsverfahren und die Auslieferungsverträge
tjén -V

13
 V“)

1
194

között létesült megállapodás ok egymástól sokban

eltérően szabályozzák. E szerződések mégis a kö­ t
vetkező főbb közös irányelveket mutatják: z
a) Kiadatásnak rendszerint csak idegen á 1- r<
1 ampo 1 g á r o k k a ,1 szemben van helye, míg az ti

államok saját állampolgáraikat, ha azok külföldön fc

követtek is el bűncselekményeket, nem adják ki. re
E felfogás1 alól kivételt képez Anglia és az ameri­ Ví
kai Egyesült-Államok álláspontja. k(
b) Kiadatásnak csak azon bűncselekmények bí
elkövetése esetén van helye, melyeket a szerződés se
taxatíve felsorol. Általános szabályok nem állítha­ ké
tók fel, de kiadatás rendszerint csak súlyosabb
bűncselekmények esetén foglalhat helyet. Nincs ne
helye kiadatásnak rendesen: katonai delik,tumok, M;
vallás és erkölcs elleni, illetőleg politikai bűncse­ be
lekmények esetén. A politikai bűncselekmény fo­ ese
galmi megállapítása sok nehézséget okoz. A belga
törvény mintájára: abszolút és re la ti v po- bűi
litikai bűncselekmények között szokásos különb­ töb
séget tenni. Az előbbiek alatt az állam léte és biz- kia
tonsága, az államfő személye és az állampolgárok lek]
politikai jogai ellen irányuló bűncselekményeket nah
értjük, az utóbbiak pedig azok a közönséges bűn­ zetl
cselekmények (pl. gyilkosság, testi sértés stb.),
melyek valamely abszolút politikai bűncselek­ csel
mény elkövetésének eszközéül szolgálnak. A me- tete
nedékjognak ezen bűncselekményekre való kiter­ mén
jesztésével szemben újabban azon korlátozás tör­ ada1
Jogé
 ■
i
l

D
V
Vi
n
>- tént, hogy az államok az ú. n. „belga merénylet-
zár a elek (az 1806-iki belga törvény) mintájára
l- rendszerint a következő vagy ehhez hasonló kikö­
z téssel látják el kiadatási szerződéseiket: „Idegen
n fejedelem vagy fejedelmi ház tagjai 'elleni rne-
i. r én ylet nem tekintetik politikai bűncselekménynek
i- vagy azzal kapcsolatos cselekménynek“. Egyéb­
ként azon kérdésnek 'eldöntése, hogy valamely
k bűncselekmény politikai bűncselekmény vagy
s sem, azon államnak a feladata, melytől a kiadást
kérik.
b c) A kiadatást kérheti úgy azon állam, mely­
s nek a vádlott alattvalója {pl. az Oroszország és
Magyarország közti 1874. évi szerződés
érteimé-
ben), mint az, melynek területén a tettes a bűn-
cselekményt elkövette.
1 d) La valaki több állam területén követett el
bűncselekményt s kiadatását valamennyi vagy
több allam kéri, a tettest annak az államnak kell
kiadni, melynek területén a legsúlyosabb bűncse­
lekményt követte el. Egyébként annak az ál lam­
t V
nak adandó ki, akinek megkeresése előbb ér ke-
zett be.
e) Kiadatásnak csak akkor van helye, ha a
cselekmény mindkét állam törvénye szerint bün­
tetendő. Nincs helye, ha a büntetendő cselek­
mény azon állam törvénye szerint, melytől a ki­
adatást kérik, már elévült, illetőleg, ha már afelett
jogerős ítélet hozatott.

13
 «

196

f) A kiadott bűntettes csak azon bűncselek­ h

mény miatt ítélhető el, melyért kiadását az illető g
állam kérte. Kivételt képez e szabály alól az az z
eset, mikor a kiadó állam beleegyezik a bűnvádi n
eljárás megindításába más bűncselekmények miatt d
is; továbbá ugyancsak kiterjeszthető az eljárás n
más bűncselekményekre, ha a kiadott egyén ré­
szére bizonyos határidő engedélyeztetett az ország
n
területéről való távozásra s az alatt nem távozott
ti
el, illetőleg oda ismét visszatért.
d
A kiadatás iránti megkeresés rendszerint dip­
n
lomáciai úton szokott megtörténni. A kiadatásnak
é¿
előfeltételei: a kiadandó személy azonosságának
fe
igazolása, annak feltüntetése, hogy az elkövetett
e
bűncselekmény azok közé tartozik, melyek miatt
Ví
kiszolgáltat ásnak van helye, hogy a büntető eljá­
aí
rás folyamatba van téve. Ezen előfeltételeik fenn­
zs
forgását Angliában és az Egyesült-Államokban a
és
bíróságok, a kontinensen a legfelsőbb közigazga­
zé
tási hatóságok a bíróságok közreműködésével
fc
vizsgálják felül.

8. Közegészségügyi szerződések. in
Az egészségügy nemzetközi védelmére létre­ m
jött szerződéseket két csoportba oszthatjuk. Az
első csoportba egyes szomszédos államok azon m
megállapodásai tartoznak, melyek főleg a határ­ 19
széli községekben lakó orvosok, sebészek, állator­ pe
vosok, szülésznők kölcsönös igénybevételére, kór- ke
 .V

197

äk- házak használatára, elmebetegek szállítására, ra­

ető gályos betegségek behurcolásának megakadályo­
az zására stb. vonatkoznak. A másik csoport az álla­
idi moknak k oler a, pest i s és s á r ¡g a 1 á z leküz­
att désére vonatkozó általános érvényű nemzetközi
rás megállapodásait foglalja magában.
ré-
A kolera elterjedésének meggátlására az első
'ág
nemzetközi egészségügyi konferencia (1851) ha­
ott
tása alatt már 1853-ban egyezmény jön létre,
de azt az államok nem ratifikálván, minden ered­
ip- 1
mény nélkül maradt. Fontosabb ennél az Ausztria
ak
és Magyarország kezdeményezésére összejött kon-
ak
f e r ene i a ere d m é n y e : az 1892-iki velen c e i
ett
egyezim é n y, mely a kolera főleg Egyiptomból
att
való behurcolásának meggátlását célozza. Azután
Iá­
az 1894. évi párisi egyezmény, mely a Per­
in-
zsa-öbölben követendő egészségügyi felügyeletnek
L a
és a mokkái zarándokok ellenőrzésének szabályo­
ga­
zásával és a kolerának keletkezési helyén való el-
cel
fojtásával foglalkozik.
/
A pestis behurcolása és továbbterjedésének
meggátlására az 1897. évi v e 1 en ce i egyez
re- mény jött létre.
A fent említett egyezmények által elért ered­
on ményeket összefoglalja és továbbfejleszti az
ír- 1903-iki párisi konvenció, mely a kolera és
ar- pestis mellett a sárgaláz elleni védelmi intéz
í»r- kedésekre is kiterjeszkedik. Az újabb tudományos
 198
♦

tapasztalatok értékesítésével ezt, kiegészíti az

1912. évi párisi egye z m é n y.
Az emberi élet védelmére tengeri utazás ese-
téré egyezmény létesült, ezt azonban a hatalmak
a haború következtében nem ratifikálták.

9. Vallási, erkölcsi, humanitárius í

és tudományos
érdekek védelmét szolgáló r
szerződések.

I. Bár a V aJlásigyaikorlat szabadsága a keresz­ s

tény államokban, a vesztfáli béke óta egyre foko­ 1,
zódó mérvben nyert elismerésit, mégis azt ismétel V
ten kellett szerződésileg biztosítani. Ezen n
szerző-
dések közül legnevezetesebbek : az 18/8. évi b n
er
1 i n i szerződés és az 1885-iki K o n g o-a k t a. s<
Az előbbi a balkánállamokat, Bulgáriát, Romá­ g"
mat, Szerbiáit,, Montenegrót és Törökországot ál
kö-
telezte, hogy'úgy a törvényhozás, mint a közigaz- (e
gatás terén a teljes vallásszabadság elvét valósít­ bí
sák meg. így kimondotta, hogy vallása miatt
senki
ki nem zárható polgári vagy politikai jogainak él­ cé
vezetéből, közhivatalok, tisztségek viseléséből, el ve
nem tiltható különféle ipar- vagy üzletágak vise*
lésétől. Minden valláis szabadon gyakorolható, áll
sem
a különböző felekezetek egyházi
szervezkedését N.(
akadályozni, sem a híveknek lelki főnökeikhez
való viszonyát zavarni nem szabad.
A Kongo-akta szerint pedig: „A lelkiismeret Beí
Rec
szabadsága és a vallásos türelem úgy a benszülöt- - Das
köz
sai.
 199
az
tek nek, mint -a nemzetbelieknek éis
az idegeneknek
se- kifejezetten biztosíttatik. Bármely hitvallásnak
ak szabad és nyilvános gyakorlása,
a jog istentiszte-
let célját szolgáló épületek emelésére
, , és missziók
szer ve zesere, tartozzanak bármilyen hitvalláshoz,
semmiféle korlátozásnak vagy akadályozásnak alá
nem vethető“.
Kína a különböző államokkal kötött szerződé­
z- seiben kötelezte magát, hogy keresztény alattva­
> lóit a többi hit felekezet tagjaival egyenlően fogja
Î védelemben részesíteni, a keresztény missziókat
nem zavarja, s ezek előtt a birodalom még meg
nem nyitott részeit is megnyitja. Ezek a szerződé
i. sek arra az esetre, ha Kína vállalt kötelezettsé-
t- gének eleget nem tenne, a szerződő keresztény
államok részére beavatkozási jogot biztosítanak
(ezt a jogot érvényesítették ,a nagyhatalmak 1900-
b a n kol le k t i v- beava tkoz ássál).
i 11- Az erkölcsi és humánus érdekek védelmét
oelzó szerződések közül a legjelentősebbek a kő-
vetkezők:
a) A leánykereskedelemmel* előbb
az egyes
államok külön szerződései (így legelőbb
1889-ben
Németország és Hollandia között"'
létesült ilyen
RekSmüfPlet°?: Lt.traite des blanches. 1903. Butz- Die
Recht Vm£ im internationalen
n, hchidiof: Das Mädchenhandel. 1904 RoP..
Das internationale Mädchenhandel 1913 a xt

___
 P
200

szerződés) igyekeztek a küzdelmet felvenni, anél

kül azonban, ihogy annak kellő gátat tudtak volna
vetni. Ez annyira fontos kérdés végül az 1904. évi
párisi szerző d é s b e n általános nemzetközi
szabályozást nyert, melyhez 1905-ben Magyaror­
szág is hozzájárult s a szerződés intencióinak meg-
felelően a le án ykeresike dehnet tör vény hozás! la g
szigorú büntetési szankció alá helyezi (1908. évi
XXXVI. t.-c. 45. §. 3. bek.). A z 1910. évi máso­
dik p á r i s i e g y e z m é n y az elsőt kiegészítő­ !
ig kötelezi a szerződő államokat, hogy a leány­
kereskedelmet kriminalizálják s a kivándorlási de-
liktumok közé felvegyék.
b) A szegényügy rendezésére az egyes álla­
mok ismételten kötöttek külön szerződéseket, ne­
vezetesen a segélyre szoruló alattvalóik, betegek,
tengerészek, gyermekek, védelmére.
c) Az erkölcstelen közlemények terjesztésé
nek meggátlására 1910-ben Parisban nemzetközi
szerződés jött létre.
d) Az 1890. évi brüsszeli egyezmény Afrika
területének egy meghatározott zónáján belül el­
tiltja szeszes italok bevitelét, illetőleg gyártását,
hogy a Benszülötteket a testi és erkölcsi elfajulás­
tól megvédje. Továbbá eltiltja bizonyos lőfegyve­
reknek és municiónak a bevitelét.
e) Az 1885-iki Kongo-akta a középafrikai ben-
szülöttek oltalmazását, szellemi és erkölcsi fej-
 201

léi lesztését a védnökséget gyakorló hatalmak köte­

Ina lességévé teszi.
évi f) Tudományos érdekek védelmére szolgáló
özi általános jelentőségű nemzetközi megállapodások
ör­ közé tartozik az 1885. évi Kongo-akta azon intéz­
eg­ kedésével, melynek értelmében: „Tudósok, kuta­
ig tók, valamint kíséretük vagyona és gyűjteményei
évi különös védelemiben részesülnek“. Ugyancsak
i o- nemzetközi tudományos célt szolgál az 1864-ben
tő- ! Berlinben alapított Nemzetközi földmé­
ly- rést a n i t á r s u 1 a t (Association géodésique in­
ie- ternationale). Továbbá idetartozik az irodalmi és
művészi tulajdonjog védelmére hozott 1886-iki
Ia- bér n i n e m z e t k ö z i egyez m e n y. Az álla­
le- mok külön megállapodásai! közül nevezetesebbek:
k, a Németország és Görögország között 1874-ben
kötött szerződés az olympiai ásatások kivitelére
>é vonatkozólag és Németország és Kína között
izi 1861-ben történt megállapodás, mely megengedi
német alattvalóknak a kínai nyelv és tájszólás el­
sajátítását, kínaiaknak más nyelvre tanítását, to­
ca
vábbá német könyvek terjesztését s kínai köny­
el­
vek megszerzését.
it,
s- g) A rabszolgakereskedés elleni nemzetközi
e-
küzdelem.* Az európai hatalmak gyarmatosító

* Scherling: Die Bekämpfungen von Sklavenraub

II- und Sklavenhandel seit dem Anfänge dieses Jahrhun*
derts. 1897. Kaysel: Die Gesetzgebung der Kulturstaa*
j- ten zur Unterdrückung des afrikanischen Sklavenham
 202

politikája következtében egyre jobban elfajuló

negerkercskedekm meg,gátlására Angliából mea
indult mozgalom látható alakban, eltekintve a/nn
szerződésektől, melyeket Anglia 1810 óta külön­
böző államokkal kötött, az 1815. évi bécsi k
o n-
gresszus azon kijelentésében nyilvánul meg
mely szerint a négerekkel, űzött kereskedés (traite’
des noms) nemzetközi jogellenes. Ezen elvi alapra
helyezkedve jött létre a nevezetes 1841-i-ki ö t
S2VZŐ*éS to-Wertrag) Anglia Czts-
na -Franciaország, Porosz- és Oroszország között t
ey ez 1879-ben Németország is -hozzájárult E
szerződés megjelöli az Atlanti és Indiai óceán '
azon
zónáját, melyen -belül a szerződő
hatalmak
sul-tak a gyanús hajók átvizsgálására. j o yo -
-Az egyre fokozódó afrikai'
gyarmatosítás a
terjeszkedő európai államokra a
kedés elleni küz-del rab s z ol gak e r e s-
em terén újabb feladatokat
rótt. így nevezetesen 1
kereskedők űzte
a»„ rahszolga-hereskedés elnyomását, m-elv Af- 1
? *«*»**** Á^&ha 1
tte utjai. Erre vonatkozólag -mondják ki a hatal
mák a Kongo -aktában, hogy a szerződő halai nak
:"Utt iil'V> K°~dencéhez ter
tozo területek semmiféle rabs-zolgakeres-kedés pia­
cául vagy átviteli óljául nem használhatók s a Z n
dels. 1905. Samen: La
visite au cours du XIX 3Se<imégreS Ct k droit de k
 203

uló de l,ke zésük re álló eszközökkel annak meggátlására

eg- és megbüntetésére kötelezték magukat.
:on A rab s zolga ke reske delem e lleni küz delem tü-
jn- zetes szabályozását! és betetőzését a:z 1889 iki
n- brüsiszel i konfe rene la eredményeként létrejött
1890. évi n e m z e t ik ö z i s z e r z ő d é s nyújtotta,
te A szerződés a rabszolgakereskedelem elleni küz­
ra delmet hét fejezetben szabályozta. Az első feje-
zet: a ■r abszoilgake resk edésuek saját fészkeiben
s-
t- való elfojtásával (a rabszolgavásárok, vadászatok
t
t, megszüntetése, utak elzárása stb.); a második: a
E szárazföldi rabszolgakereskedéssel (karavánutak,
n tengeri kikötők ellenőrzése); a harmadik: a ten-
)- gén rabszolgakereskedésisel (gyanús zóna megálla­
pítása, hajók feltartóztatása stb.); a negyedik: a
a házi rabszolgakereskedéssel (azon államok, ahol
ezen intézmény még fennáll, kötelezik magukat,
t
hogy a rabszolgák be-, át- vagy kivitelét meggá-
tolják) foglalkozik. Az ötödik fejezet: egy nem-
zetközi hivatal felállításáról gondoskodik Zanzi-
barban s egy külön hivatal felállításáról Brüsszel­
ben; a hatodik: az alkohol-kereskedelem eltiltását;
a hetedik pedig a záróintézkedéseket tartalmazza.
Még ma is sokban a rabszolgakereskedelemre
emlékeztetnek az ú. n. Labor trade alatt ismert
munkaszerződések, vagyis a kínai kulik és a poly-
néziai szerződéses munkások (kanafcok) munka-
erejével űzött kereskedés. E leplezett rabszolgaL
kereskedelem nemzetközi eltiltása még mindig ké­
 201

sik. Ennek hiányában egyes államok tiltó intézke­

dései igyekeznek azt visszaszorítani.
h) A nemzetközi munkáskérdés. Bár a háború
előtti fél évszázadban már mindinkább nyilván­
valóvá lesz, hogy a munkáskérdés nemzetközi sza-
bályozása a tartós béke elengedhetetlen előfelté­
tele, mégis e z en nemzetközi probléma megoldása
iránt az államok részéről a legutóbbi időkig alig
történt valami.
így e téren először az 1906. évi berni
egyezmény jut különös jelentőséghez, mely
egyfelől a fehérkénnek gyufagyártásnál való al­
kalmazását, másfelől nőknek éjjeli ipari munkára
alkalmazását tiltja el.
Az államoknak a munkáskérdés rendezésére
vonatkozó külön szerződéseire döntő kihatással
volt a Francia és Olaszország között 1904-ben lé­
tesült szerződés, melyben a szerződők kötelezték <

magukat, hogy a munkásvédelemre és biztosításra

vonatkozóan a másik állam polgárait saját állam­
polgáraival egyenlő elbánásban fogják részesíteni.
A háború előtti évtizedben különösen a munkás­
biztosítás terén jönnek létre nemzetközi megálla­
podások (így először az 1905. évi n émet -lu xem -
búig, majd az 1909. évi francia-angol és ugyanez
évi angol-magyar egyezmény).*

* Métin: Les traités ouvriers,. 1908. Lasz: Die Staats*

vertrage über Arbeitversicherung. 1908. Dochow: Ver­
einheitlichung des Arbeiterschutzrechts durch Staats*
 205

:e- A murik ásíkérdésineik első külön szervezeti

nemzetközi szabályozását a párisii békeszerződé­
rú sek nyújtják. A szervezet lényege a következő.
n- A Nemzetek Szövetségének tagjai ennek a.
a- szervezetnek is eredeti tagjai s a jövőben a nép-
é- szövetségi tagsággal együtt jár ezen tagság is. Ez
ía azonban nem teszi lehetetlenné, hogy olyan állaim,
ig mely nem tagja a népszövetségnck, ezen szerve­
zet tagja lehessen (így ma már Németország is
i a munkaügyi szervezet tagja).
y A szervezet két fő szerve : a tagok képviselői­
I- nek Egyetemes Értekezlete és az igaz­
a gatótanács ellenőrzése alatt álló N e m z e t k ö z i
Mu nkahiv a t a 1.
e Az Egyetemes Értekezlet mindegyik tag négy-
d négy képviselőjéből alakul, akik közül kettő k or­
mán yikiküldött, a másik kettő közül az egyik az il­
*
k < lető tag munkaadóinak, a másik pedig munkásai­
a nak képviselője, összeül időről-időre, de évenkint
legalább egyszer a népszövetség székhelyén vagy
í. más jelenlevő kiküldöttek kétharmadrészének sza­
vazatával kijelölt helyen-. Mindegyik kiküldött
önállóan gyakorolja a szavazati jogát.
A Munkahivatal, melynek székhelye Genf,
egy 24 tagú Igazgatótanács vezetés alatt áll. Az

Verträge. 1907. Sinzot: Les traités internat, pour la pros

tection des travailleurs. 1911. Manhaim: Le droit inters
nat. ouvrier. 1913. Hel’ler: A nemzetközi munkásvétes
lem. 1921. Pap: A magyar békeszerződés. 1921. 268i—
271. 1.
 2 06

Igazgatótanács.- 12 kormányképviselőből,
ka adókat, illetve munkásokat a mun-
az Értekezleten, kép-
viselő kiküldöttek részéről
választott 6_6
mélyből alakul
r
ösz-
szegyujt€S€ es megadása, amelyek r
nyok és munkarendszer nemzetközi a munkásviszo-
fi
sara es főképen azoknak szabályozá-
a kérdéseknek tanulmá- ti
nyozására vonatkoznak, é
amelyefcet nemzetközi
egyezményeik kötése céljából az
Értekezlet elé kí-
vannak terjeszteni, úgyszintén
az Értekezlet ré­
sze»1 elrendelt mindennemű különleges vizsgák
,om ' ' y,'"‘7' Továbbá megilleti mindaz a hata­ ge
lom es jogosultság, melyet az Értekezlet reáruhZ hó
A -Munkaügyit Hivatal a .Nemzetek S-" + -
gével szemen, tekintettel egyf^tw^
fel
elkülönítésem, miikor az Értekezlet,körét am
ko:as’ az igazgató tan ács éb a az e a jogal-
eJőkészítés és vitás
ügyeikben a vizsgálat zor
van utalva, másfelől arra,
hogy a munkaiadó és lett
munkásérdekképviseletnek
is helyet biztosít, sok
dóm okra ti k US szervezetnek
mondható. a n
n Az g>-zmény a nemzetközi munkaügy főbb kaü
programmpontj* a következőkben állapítja mea soki
kereskJZtoi"^*™^^ ' áni"ak vagy jána
ke de
ÍOga mind'e” törvényed célra désn
*”*, ^“;térőI: 3 a imunkások ciájá
= ■ életmódot biztosító munkabérrel való díja-
 207

n-
P-
e-
ie megszüntpfpc ' ë J , 6. ,a gyermekmunka
munkájuk “L““, fhWk0™k

....’.. ■ , az elv- h°sy férfiak és nők eovenlő

‘ e “ munkáért egyenlő munkabért kapjanak
; 8.
a munkaviszonyokra ■vonatkozólag alkotott ina
elbá -y? m™dcn °rszá@hain méltányos gazdasági
elbánásban részesítsenek az ország terültén ÎÎ
sósán tartózkodó mindén munkást; 9. abbóU ee
, I h “gy, a munk ás védelmi törvények
y °k alkalmazása •biztosíttassák, és szabá-
elügyélet Te ndsze resítéisénői minden államban
kiél gondoskodni,
amelyben nőik is résztvesizn/ek.
Amint látható, ez sem kimerítő
zonyítja ezt az azóta tartott Program. Bi-
leteken létesült egyetemes értekez-
eigyezményeikben, Illetve- ajánlá-
sokban foglalt új
Protgraimpontok felvétele, illetve
a már megállapítottak továbbfejlesztése. A mun
ka ügyi

kedésekben .■síhbs
nagy baladást látunk a munkáskér
elésnek, mint
a tartos béke egyik legfőbb garan-
bájának
nemzetközi rendezése felé.

■
 f

g
n
1.
Ill, RÉSZ. k
ja
Az államok egymásközti viszonyai nemzetközi
viszályok esetén. la
sá
Miniéi szervezetlenebb az állaimok közössége Á
s jogilag minél kevésbé szabályozott az államok
életműködésének szabad kifejtése más államok­ es
kal szembeni, annál gyakrabban* támadnak köztük di;
nemzetközi viszályok tényleges vagy vélt jogaik, té,]
függetlenségük vagy becsületük, szerződéseik vagy táí
idegen polgárok jogainak valódi vagy képzelt áll
megsértéséből.*
he
Az államközi organizáció sem küszöbölheti ki mé
teljesen nemzetközi viszályok keletkezését. De a am
nemzetközi anarchia az a termékeny talaj, ame­
gy$
lyen azok felburjánzanak. ren
Az igazi államközi organizációval adódó ncm-
zetiközi jogrend szükségképpen vonja maga után
az állami önsegély visszaszorulását, a háború iHe -

* NippoM: Die Fortbildung des Verfahrens in

völkerrechtlichen Streitigkeiten. 1907. Meurer: Die Haa*
ger Friedenskonferenz. 1905. I. k. Az American Societv
for judicial settlement of internat, disputes — És a
Zentralorg'anisation für einen dauernden Frieden — ge ri i
munkálatai. hely
reha
tät
 209
:
gizálását. Az államközi szervezettség s jogrend
mai fokán ettől még távol vagyunk (1. a 79. s köv.
L-on). Úgy, hogy a nemzetközi jog az államok
kozott
., keletkező
_ viszályok elintézésének két mód­
ját ismeri: a békés és háborús elintézést.
zi A békés elintézés eszközei közé: a jó szolgá­
latok, ia közvetítés, iá nemzetközi vizsgálóbizott­
ságok, a nemzetközi választott bíróságok és az
ge
Állandó Nemzetközi ¡Bíróság tartoznak.
ok
Enyhébb természetű nemzetközi viszályok,
ik-
esetén azoknak békés elintézésére a közvetlen
ik
diplomáciai tárgyalások kínálkoznak, amelyek tör­
k, fenhetnek szóbelileg vagy írásbeli jegyzékek vál­
ÍY tásával. Ezen tárgyalások eredményét az érdekelt
:lt államok nyilvános jegyzék alakjában közzé is te-
hetik s ezzel állásfoglalásukat mintegy a közvéle­
ki
mény ítélőszéke elé bocsátják. Olyan viszályok,
a
amelyek több állam érdekszféráját érintik, igen
e- gyakran nemzetközi kongresszusokon és konfe­
renciákon nyertek megbeszélést és. elintézést.
n-
m
e-

in
a»
ty
îtlet
telvteleru] Kelsen, mikor a háborút, mint az állami vé¿
Sóajtaf íUnkÁíóját tekintL Das Problem der Souverení
tat und die Theorie des Völkerrechts. 1920. 264 1

14
 5
i

ve
j
SZ<

ifgé
SZt
ELSŐ FEJEZET.
ma
A nemzetközi viszályok elintézésének békés va<
eszközei. ma
za\
A nemzetközi viszályok tulaj donképpeni,
mai
nemzetközi jogilag szabályozott, intézményesített
hat
módjai közé: a közvetítés, a nemzetközi vizsgáló-
bizottságok, a nemzetközi választott bíróságok és zás
coll
az Állandó Nemzetközi Bíróság tartoznak.
get
1. A közvetítés.
az 1
A régi nemzetközi jog uralma alatt a nemzet-
közi viszályok egyik elég gyakran alkalmazást a jc
nyert békés elintézési módja: a közvetítés (mé­ tion
diation) volt. így az 1856 április 15-iki párisi akta azon
nemzetközi nézeteltéréseknek közvetítés útján beli.
történő elintézésére irányuló óhajt már le is sző­ közv
gézi, amikor kimondja, hogy: „a teljeshatalmú szóig
megbízottak saját kormányaik nevében ném ba­ mom
hoznak azon ki V ám ságuka t kifejezésre juttatni, nálja
miszerint abban az esetben, ha az államok között az e$
komoly nézeteltérés támadna, mielőtt fegyverhez mege
nyúlnának — amennyiben a körülmények megen-
gedik egy barátságos hatalom jószolgálatait 1. még
 «

1
1

211
■vegyek igénybe“. így az államok több ízben külön
í szerződéseikben kötelezték magokat
a közvetítés
igénybevételére. Az 1856-iki párisi szerződésben a
I ®erzodést kötő ikonok pl. kimondották: „ha a
magias Porta és a szövetségikötő államok egyike
» vagy több tagja között olyant nézeteltérések tá-
! macinak, amelyek a köztük fennálló viszony meg-
ni zavarását fenyegetik, úgy a Porta és ezen hatál­
yt [ ,ma \ mmdemke felhatalmazza a többi szerződő
I f ta ,mat’ hogy ,a 'kényszerrendszabályok alkalma-
ó-
zasa előtt azt közvetítéssel megelőzzék“. Vagy p]
és
collectív szerződésben vállaltak erre kötelezettsé­
get a hatalmak a Kongo-aktában.
, 1^nkÖZT’etítés inemzetközi jogi szabályozásával
az 1829. évi hágai konferencia foglalkozott.
it­ A nemzetközi jogb al: szokásos volt régebben
st a J«szolgálat (bons offices) és közvetítés (média-
é- ti-onj kozott különbségiét tenni. A kettő között
ta azonban lényegbeli különbség nincs, csupán fok-
n eh. A jó szolgálat a közvetítés kezdőfoka.* „A
5- ozvetítő maga tesz javaslatokat, ellenben a jó-
ú szolgalatot tevő a feleiket csak összehozza“ —
i- mondja M.agyary.- Ebben az értelemben hasz­
nálja e két kifejezést a hágai egyezmény is. Amint
i,
:t az egyezmény kimondja: „A szerződő hatalmak
z megegyeznek abban, hogy komoly nézeteltérés

i P*e Y®rmitt!unS un(l Intervention 1917

t ' *ï MelhK:La ?cd,atlcn et Ies bons offices. Y'OO 1 '
Magyary: A nemzetközi bíráskodás. 1918.' 212.1.

14

I
212
'fr.
ha
vagy viszály esetén, mielőtt fegyvert fognának, na¡
egy vagy több barátságos hatalom jó szolgálatait ve i
vagy közvetítését kérik ki, amennyiben ezt a kö­ a
rülmények megengedik.“ (2. cikkely.) ma
A viszályban részt nem vevő államok bár­ he]
mikor, tehát az ellenségeskedés alatt is felajánl­
hatják jószolgálataikat vagy közvetítésüket, amit löz
egyik fél sem tekinthet barátságtalan cseleke­ nei
detnek. sát
A közvetítő feladata abban áll, hogy az ellen­ kö:
tétes követeléseiket kiegyenlítse és az ezekből ige
eredő nézeteltéréseket megszüntesse. me
A közvetítés véget ér, ha a megegyezés alap­ mu
jául ajánlotta eszközöket a viszályban álló felek dig
nem fogadják el. páii
A közvetítés elfogadása azonban a mozgósí­ az
tást és más, a háborút előkészítő rendszabályokat

£
nem szakítja félbe és nem akadályozza meg. Az

§O;
egyezmény kiemeli, hogy a jószolgálatok és a köz­

C : ïï.
<r*-
vetítés „kizárólag jótanács-jellegűek és soha sincs
kötelező erejük“.
Emellett a hágai egyezmény még az u. n. „kü­
^
tali
lönleges közvetítés“ (médiation spéciale) intéz­ An
ményét is meghonosítja, amely abban áll, hogy szai
komoly, a békét veszélyeztető, viszály esetén a toti
felek mindegyike felkér egy államot, hogy a má­ nal
sik fél kijelölte harmadik állammal közvetlen
érintkezésbe lépve, a békés viszony megszakadá­
pek
sát meggátolja. A megbízás tartama alatt, amely.
1

213

ha más irányú intézkedés nem történik, harminc

tk, nap lehet, a viszályban álló hatalmak minden köz­
ait vetlen tárgyalást a viszályról megszüntetnek. Ha
:ö- a közvetítés sikertelenül végződnék, ezen hatal­
maknak továbbra Its feladata marad, hogy a béke
ír- helyreállítására minden alkalmat felhasználjanak.
il- A régi nemzetközi jog kötelező erőt nélkü­
íit löző közvetítése a reá váró nagy feladatoknak
e- nem felelt meg1.* A hágai konferencia szabály ozá­
sában sem maradt más, minit pium desiderium. A
n- közvetítésnek a körülményektől függő kötelező
)Ől igénybevétele az intézményt értékétől teljesen
megfosztja. Amint a nemzetközi jogi gyakorlat
ip- mutatta, a közvetítésnek sem felajánlása, sem pe­
ek dig igénybevétele nem) volt kötelező. Az 1856-iki
párisi nyilatkozatnak hatálytalanságát bizonyítja
sí- az 1856—1871. éveik véres korszaka. De a hágai
:at egyezmény óta sem nyert életképességet. Teljes
Xz csődjét láttuk a világháborúban (1. a világháború
íz­ kitörésekor az angol; a háború folyamán a pápai
es k ö zve tí tés sike rtelen ség é t).
A közvetítés lényeges továbbfejlesztésével
:ü- találkozunk a népszövetségi egyességokmányban.
Amint már láttuk, a szövetség tagjai a felmerülő
gy szakadásra vezethető vitás ügyeket, vagy válasz­
a tott bíróság vagy a Tanács vizsgálata alá tartoz­
iá­ nak bocsátani.
én
lá- * Fourchault: Da la médiation. 1900. Auer: A né*
pék szövetsége. 1918. 91. s köv. 1.
ly,
 214
T
t
K.Z új nemzetközi jogban a közvetítés köt e-
c
1 e z ő erejű.
t
Amennyire helyes az intézmény ezen to­
n
vábbfejlesztése, annyira kifogásolható ezen
F
funkciónak a Tanács, illetve Közgyűlés hatáskö­ jr
t
rébe való utalása, ezen perenkiviili eljárásnak a
t
szövetség kormányzati és közigazgatási szerveire
b
való bízása. Helyesen ezen feladatkör az előbbiek­
z
től teljesen külön szervre: nemzetközi egyeztető
t*
bizottságra (Conseil de Conciliation) volna bí­
k
zandó.
I ji
n
Nemzetközi vizsgáló bizottságok.
h
Az államok közötti viszályok békés elintézé­ k
sének szintén egyik igein régóta alkalmazásban b
levő eszköze a vizsgáló bizottságok (comissions n
internationales denquete) intézménye.* P
Úgy hogy az első hágai konferencia annak if
csak szilárdabb jogi szerkezetet adott, amikor azt 6 .

szabályozta. Az intézményt a hágai második kon­

ferencia továbbfejleszti. al
A vizsgáló bizottságok célja az egyezmény b
szerint: diplomáciai úton el nem intézhető olyan rt
nemzetközi viszályok esetén, amelyek sem a bé­
fe
.. * Magyary: A nemzetközi bíráskodás. 1918. 214 s
' °¿!lltcfnÄ Die Enquéte-Kommissionen des ! sé
 i 215

» í e- csületet, sem pedig lényeges érdekeket nem érin­

tenek, és a tények különböző értékelésiéből szár-
to­ rna znak, amennyiben a körülményeik megengedik,
:zen pártatlan és lelkiismeretes vizsgálat alapján a
ikö- ténykérdések felderítésiével, ezen viszályok elin­
k a tézését megkönnyíteni (9. cikkely). A vizsgáló
éire bizottságoknak tehát működési köre a felek kő­
iek- zött felmerülő vitás tényállás kiderítéséire korlá­
ető tozódik. Külön egyezménnyel azonban ez a jog­
bí- kör kiterjeszthető jogkérdésekre is. így az orosz-
japán háború idejében felmerült hulli-eset alkal­
mával, amikor az orosz flotta Hull mellett angol
halászbárkákban, japán hadihajóknak nézve azo-
zé- kát, érzékeny kárt okozott, a nemzetközi vizsgáló
)an bizottság a felelősség kérdésében is véleményt
)ns nyilvánított, kimondván, hogy az orosz flotta-
parancsnok tüzelést elrendelő parancsa „nem volt
ak igazolt“, miért is Oroszország Anglia részére
ízt 65.000 font sterling fizetésére kötelezte tett.
)n- A vizsgálat eredményét a bizottság jelentés
alakjában előterjeszteni tartozik, amelynek azon-
ban a felekre nincs kötelező ereje. Az eljárás
ny
an részletesen szabályozott perrendszerű.
>e- A vizsgáló bizottság intézménye, a hágai kon­
:
ferencia szabályozása dacára is, lényeges fogyat­
. S kozásban szenved. A nemzetközi vizsgáló bizott­
les ság igaz hivatásának csak akkor felelhet meg, ha
is í
at. annak kötelező jellege van. Ezt az álláspontot
képviselte már az első hágai konferencián Mar-
 216

tens orosz professzor, mint az intézmény egyik

leglelkesebb támogatója; de különösen a kisebb 3
(balkán) államok elfentállása következtében, ame-
lyek a kötelező jellegű vizsgáló bizottságtól ál­
lami függetlenségüket féltették, csak facultativ n

elismerést nyert, amikor az első konferencia a

vizsgáló bizottságok igénybevételét: hasznosnak ]
(„utile“), a második konferencia kívánatosnak
(„désirable“) mondotta ki. Még jobban gyengíti i
az intézmény erejét a kettős korlátozás. Az egyik
;

szerint az államok csak akkor folyamodnak a

vizsgáló bizottsághoz, „amennyiben a körülmé­ *

nyek megengedik“, a másik szerint, ha a felmerült j

viszályok az illető államoknak „sem becsületét, 1
sem lényeges érdekeit nem érintik“.
Nem csoda tehát, ha az intézmény igazi lé- 1
nyegének ilyen kiforgatása után az európai nem-
zetközi joggyakorlatban egyáltalában nem vált be.
Az intézmény lényeges továbbfejlesztésével
I 1
í
találkozunk azokban a nagy fontosságú egye zmé - 1
nyékben, amelyek Bryan nevéhez fűződnek. í
A nagynevű amerikai államférfiú már 1906-ban 1
felhívja a világ figyelmét az Interparlamentáris
Unió londoni konferenciáján a tökéletesebb vizs­
gáló bizottságok eszméjére. Államtitkársága alatt
pedig az eszmét realizálja, amikor az összes ide­ í
gen államok accreditált diplomáciai képviselőinél i
javaslatot tesz annak megvalósítása iránt. Kitartó
munkájának eredménye, hogy 1916. év végéig 30
t
 217

ik allant kötött az Egyesült Államokkal ilyen egyez­

3b ményt.
e- A Bryam-féle egyezményeknek, amelyek kö­
il- zött részletekben több eltéréssel találkozunk, lé-
n
iv nyegie általában a következő.
a A felek kötelezik magukat, hogy minden dip­
tk lomáciai úton el nem intézhető viszályt egy 5 tag­
tk ból álló állandó vizsgáló bizottság: elé utalnak és
íti nem indítanak egymás ellen addig háborút, amig
ik a vizsgáló bizottsági működését be nem fejezi,
a i- illetve jelentését1 meg nem teszi.
é- I A jelentést egy éven: belől azonban meg kell
lt tenni. A jelentésben foglalt megállapításoknak kö­
t, telező ereje nincs.
A Bryan-féle szerződésiekben foglalt vizsgá­
é- lati bizottságok intézményének, a hágai egyezmé­
i- nyekben szabályzottál szemben, nagy előnye fő­
e.
el
I leg, hogy az intézmény állandó jellegű,
amely a viszály keletkézé síének frissében léphet
é- közbe, amikor még a viszálykodás' el nem fajult
X. és közbelépésétől nincs háborúnak helye egy évi
n határidőn belől.*
is
Az Állandó Választott Nemzetközi Bíróság.
5-
:t A párisii békeszerződések az állandó nem-
zetközi bíróság mellett a választott bíróságot to­
a vábbra is életben hagyják.
ó * L. különösen Lange: Die amerikanischen Fric;
densverträge. 1916. Wlassics: Adalékok a tartós jog;
o béke intézményeihez. Jogállam. 1919. 1—2. f.
 WRmmmm

218

Az i-llamo,k közötti szervezetlenség korában,

amikor ammak tagjai még ridegen, elzárkóznak a
köztük támadt p-eres ügyeknek e,gy állandó füg­
getlen bíróság elé utalásától, a nemzetközi viszá­
lyok békés elintézésének egyik legjobban bevált
eszköze a választott bíróság intézménye volt. Az
államoknak indokolatlan félelme a nemzetközi
jog alapján ítélkező állandó nemzetközi bírósá­
goknak az állami szuverénitást absorbeáló termé­
szetétől, másfelől az alrra irányuló törekvés, hogy
az államok között felmerülő mindén konfliktust
ne kövessen nyomon a fegyverek döntése, hozza
létre a választott bíróság intézményét
a nemzet-

V - ,,"
közi jog területén.*
iHa-a legkülönbözőbb népek jogfejlődésében
a választott bíróság kialakulásának történetét ta-

alapvető muniíjátkvtimSkó^biráXoSf^ŐjsA“

fr"
!• Lammasch: Die Lehre von der Schiedsgerichtsbarkeit
m ihrem ganzen Umfange. 1914 (SticrAomlo Hb. des
et m-a?eChtS; Iv‘ ?■ Abt) M,érignac: Traité théorique
et pratique de 1 arbitrage internat. 1895- Revon: L’arbi-
rage internat son passé, son présent, son avenir 1892
Nippold: Fortbildung des Verfahrens in völkerrechtin
chen Streitigkeiten. 1907. Wehberg: Internationale
Schiedsgerichtsbarkeit. 1911. Strupp: Die internationale
Schiedsgerichtsbarkeit. 1914. La Fontaine- Pacicrisie in
ternat 1794-1900. Histoire déeumentaire deT MtS
crsT m s^:,Ha"dbuch der

«
 ?

i
219
,

>an, nulmányozzuk, ugyanezen motívumokat találjuk

k a me,g az állami viszonylatokon belől. Úgy a római,
hg- mint a germán vagy a magyar jogfejlődésben azt
zá- látjuk, hogy az a magánbosszú majd a ikompozi-
rált ciós rendszer visszaszorultával akkor kezd fel­
Az csillanni, amikor az államon belőli teljes konszo­
özi lidáció még nem ment végbe, amikor a perben
sá­ álló feleik még inkább bízzák peres ügyük eldön­
lé- tését saját maguk közül választott bírákra, mint­
sem azt tőlük független bírói szerv kezébe ten­
gy
JSt nék le.
za A választott bíróság az államok közötti kon­
ét­ fliktusok békés elintézésének egyik legrégibb idő
óta alkalmazásban levő eszköze. így egyesek visz- '
én szanyomozzák már Thukydides és Hero do tos
:a- munkáiból, az antik görög1 korban, de annak sűrű
elterjedésével mégis a XIX. század eleje óta ta­
lálkozunk, úgy hogy a háború kitöréséig mintegy
en
u. 300 választott bírósági szerződés volt érvényben.
irt A választott bíróság életképességéinek és ezzel
>v.
át egyúttal népszerűsítésének legkiemelkedőbb esetei
es az Alabama és Behring tengerszoros viszály esetei..
ne
li- Az amerikai polgárháború alatt a déli álla­
'2
Ht mok részére Angliából kalózhajókat szereltek fel,
le amelyek az északamerikai államok kereskedelmi
Le
is hajói között óriási pusztításokat okoztak. Ezen
iS kalózhajók között egy Alabama nevű vált a leg-
Ss
hirhedtebbé, úgy hogy innen nyerte az egész nem-
 220

zetkozi viszály az elnevezését A polgár,háború

után a;z északamerikai Egyesült Államok kormá­ fii:
nya az angol kormányhoz jegyzéket intézett, kár­ mi
térítést követelvén az okozott károkért. A már-
már háborúval fenyegető viszályt a felek, miután

n— —
éli
1871-ben Washingtonban választott bírósági szer­ c

N
ződést kötöttek, hosszas tárgyalás után választott e
bíróság elé utalták. A bíróság, amely az Egyesült riu
Államok, Anglia, Olaszország, a svájci köztársaság ny
és Brazília államfőiből alakult meg, 4 szavazattal ZŐI
egy ellen (az angollal szemben) az Egyesült Álla­ SZÉ
mok kártérítési követelését alaposnak találván, me
Angliát 1534 millió dollár fizetésére kötelezte.* sáj
Ugyancsak nagy szerephez jutott a választott bí­ állí
rósági intézmény fejlődésében a Behring tenger- bei
szorosban való fókahalászat körül keletkezett ös
orosz-angol északamerikai viszály választott bí­ tot
rósági elintézése, amely meghatározott szélességi mii
fok szerint megállapított halászati jog biztosítá­ -
toz
sával a már háborús előkészületeket tevő ellen- rás
felek között békét teremtett.** A magyar jog- az
gyakorlatból a tátrai Halas-tó miatt Ma gyár or- gét
S7.íg és Ausztria között támadt nemzetközi kon-
úja
” L Méngnac: Traité théorique -pratique de I’arhi s-ül
trage mternationaie. 1895. Hacket: The Alabama clams"
naÎê.^138°natkOZ° lrat°kat lkôzli a: Pacicrisie internatioJ hc2
tán
, R , Barclay: La question des pecheries dans la
de Behring. Revue de droit international 1893 XXVmerk lyo
onatriozo okmányok Pacicrisic 422. 1 (VIII alatt )
a n
 U

221
-ú
á- fiiktus választott bírói' elintézését említhetjük
r- meg.*
r- A nemzetközi viszályok választott bírósági
n elintézése részben, á 11 a Ián os j e 11 e gű szer-
z ő d é s e n (c om promi ss u m), részben k ü 1 ö n ö s
t jeli e g ű sz e r z ő d é s e n (ú. n. c omp romi ssa-
t rius záradékon) nyugszik. Amíg ez utóbbi bizo­
3 nyos szerződések azon záradéka, amelyben a szer­
1 ződők arra kötelezik m,agukat, hogy a megkötött
szerződés értelmezése és alkalmazása terén fel­
merülő esetleges nézeteltéréseket választott bíró­
ság elé utalják, addig az előbbi két vagy több
állam között létesült olyan megállapodás, amely­
ben a szerződő felek kötelezik magukat, hogy az
összes közöttük felmerült viszályokat válasz­
tott bírósági döntés1 alá bocsátják és pedig vagy
minden korlátozás nélkül, vagy bizonyos korlá­
tozással: amennyiben a választott bírósági eljá­
rást rendszerint azokban az esetekben, amelyek
az állam létérdekét, becsületét, vagy függetlensé­
gét érintik, kizárják.
Az általános jellegű szerződések közül az
újabb időből Franciaország és Anglia között léte­
sült 1903. évi szerződés jut különös jelentőség­
hez, amely kimondja, hogy a két állam között
támadt diplomáciai úton el nem intézhető viszá­
lyokat, feltéve, hogy azok a szerződő felek lét-
1 * Részletesen Magyary: A nemzetközi bíráskodás,
a magyar jogban. 1917. 19. 1
 i

222

érdekeit, függetlenségét sáb

vagy harmadik hatalom
érdekeit ®e,m érintik, a hágai állandó választott del
b‘rOSa8.e,t UtaJíák' Ez® «»gol-franela- „minta- léte
egyezmény példáját számos állam követte mej
így
Z t,»?“ (1906)' “ Esküit Állam ok-
091(1 qX. a,8y;BntannÍával 0910), Brazíliával
me.j
: váh
OJIO) Svájccal (1913) kötöttünk hasonló egyez­ ami
ményt, úgy, hogy kb. mintegy 120 ilyen általános ki
választott bírósági egyezmény ismeretes akk
A nemzetközi jogi irodalomban az állandó nég;
nemzetközi bíróság felállítására rég megnyilvánult a le
törekvések végül az 1899-iki hágai egyezményben késs
nyertek részben megvalósulást, amely kimondja azor
mgy „jog, kérdésekben és elsősorban nemzetközi’ ;; pod'l
gallapodasok magyarázatában vagy alkalmazá- mák
sában a szövetséges államok a választott 'bíróságot
bírá
a leghatalyosább és egyúttal a méltányosság kg. ha ta
Xtét eSZl?2é“ek tek“tik »ly«« viszályok

sawsis,**-«
szák
pedí
bíróság célját válás
az egyezmény a következőképpen határozza meg: nökc
” . vaksztot,t bíráskodás célja az, hogy az álla lom
mok közt felmerült vitás ügyek választott bírák-
■ sem
kai cikk) t,SZtCletC aIapján nyerjenek elintézést.“
(15 j inat
bírós
Az intézményt az 1907. évi ; zásul
egyezmény tőké-
letesbíti. Négy fejezetben ják )
foglalt főbb intézke-
dései a következők.
[ g ét é
Szerződő hatalmak állandó ük. A
bíróság felállítás
 223

m f sában állapodnak meg, amely ¡mindig a felek fen­

ti : deikezésere áll. A viszályban álló hatalmak között
a- létesült szerződésiek alapján ül össze s ellenkező
megállapodás hiányában, a jelein egyezményben
íy
V-
megállapított szabályok szerint jár el. Az állandó
d választott bíróság minden ügyben, illetékes,
Z- amennyiben a felek különös választott bíróságot
is ki nem kötöttek. Székhelye Hága. A bíróság
I akikénit aIakul meg, hogy minden állam legfeljebb
ó négy olyan nemzetközi jogtudóst nevez ki, akik
t a legnagyobb erkölcsi tiszteletnek örvendenek s
i készek a bírói tiszt vállalására. Több állam ugyan-
I azon vagy több személy jelölésében is megálla-
I P°dhatik, ugyanazon személyt különböző hatal­
mak nevezhetik ki. A kinevezés hat évre szól. A
bírák nevei jegyzékbe foglalva, az összes szerződő
hatalmakkal közlendőik. A bíróság tagjait a vi-
szál y ban álló feliek e névjegyzékből választják és
pedig mindegyik fél kettőt, akik közösen elnököt
választanak. Ha a szavazatok megoszlanak, az el­
nököt egy, a felek által kijelölt harmadik hata­
lom választja, illetőleg, ha nem tudnának ebben
: sem megegyezni, mindegyik fél egy külön hatal-
í mat Jek)1 meg s az elnököt ezek választják. A
: bíróság megalakítása után a feleik azon elhatáro­
zásukat, hogy a bíróság működését igénybe akar­
ják venni, a választott bírósági szerződés szőve-
gét és a választott bírák neveit a hivatallal köz­
ük. A bírák működésük tartama alatt diplomáciái
 224

előjogokat és kiváltságokat élveznek. Az egyez- a fe

mény kiemeli, hogy az egyezményt .aláírt államok szak
kötelességüknek tekintik, ha két vagy több állam súg ;
között komoly viszály kitörése fenyeget, ezeket tői, 1
figyelmeztetni, hogy számukra az állandó válasz­
tott bíróság nyitva áll, -amely figyelmeztetés és lensé
tanács mindig jó szolgálat bizonyítékának tekin­ ban.
tendő. Két hatalom között támadt viszály esetén tiszt;
bármelyik a nemzetközi hivatalhoz jegyzéket in­ taita
tézhet, amelyben bejelentheti, hogy a viszály el­ lényt
intézését a választott bíróság döntésére bízza. A lamo
nemzetközi hivatalnak ezen jelentést azonnal a körit
másik hatalom tudomására kell hoznia. fenn
A bírói eljárást a hagai egyezmény, ' dásiri
amennyiben a fel-ek más megállapodásra nem ju- ■ val «
tottaik, a következőképp szabályozza. Az eljárási nem:
írásbeli előkészítésre és szóbeli tárgyalásra oszlik, j leim
Az indokolással ellátott és kézbesített ítélet a I .leim
vitás kérdést a felebbez-és kizárásával végérvény e- nég
1
sen eldönti. A felek azonban fentarthatják azon t .
jogot, hogy az ítélet revízióját kérjék. Revíziónak ben
olyan, a bíróság és felek előtt -a tárgyalás végén I bást;
ismeretlen új ténykörülmények közlése esetén L csük
van helye, amelyek az ítéletre döntő kihatással I zise,
lehetnek. Az indítványt azon bíróságnál kell be­ ’ szem
nyújtani, aimely az ítéletet hozta. Az 1907-ik aikal
egyezmény (4-ik fejezete) -a gyorsított el­ szavi
járást is meghonosította. Ennél a feleket ügy­ lőtt
nökök képviselik. Az eljárás kizárólag írásbeli, de szóig

t
 225

a feleknek épp úgy jogában áll, hogy tanúk és

egyez-
szakértők megjelenését kérjék, mint ahogy a bíró­
lamok
ság is kérhet szóbeli felvilágosításit az ügynökök­
állam
től, tanúktól és szakértőktől.
ízeket
A választott bíróság intézmény ének tökélet­
álasz-
lenségei régóta állanak a megvitatás központjá­
és és
ban. Az első hágai konferencia azokat teljesen
tekin­
tisztázta s a megoldásira vezető utakat meg is mu­
tetén
tatta, anélkül azonban, hogy e téren az intézmény
et in­
lényeges fejlődéséről adhatnánk számot. Az ál­
ly eil-
lamok közötti szervezetlenség, a jogilag elismert
ïa. A
korlátlan állami szuverénditás korában a minden
iái a
fenntartás nélküli kötelező nemzetközi bírásko­
dásira való áttérés az államközi élet eddigi formái­
nény, 1
val olyan szakítást jelentett volna, mely súlyos
n ju- V
nemzetközi közös érdek teljes felismerése nélkül
járás I
szűk. j leim volt várható. A hágai konferenciát megelőző
nemzetközi készültség légköre éhez, úgy látszik,
let a J. nég nem volt eléggé terhes.
-nye- j
A kötelező nemzetközi bíráskodással szem­
azon {,
ben az állami szuverenitás védelmének előretolt
ónak
bástyái: az állami létérdekek, függetlenség és be-
égén
j csület szempontjai. E fogalmak elfogulatlan anali-
létén
! zise, a ma már államon belől! etikai értékelő
ássa! * szempontnak az államközi élet jelenségeire való
be-
alkalmazása azonban' nyilvánvalóvá teszi, hogy
)7-ik
szavakkal való játékról van szó egy be nem val­
el-
lott cél: az államok imperialista politikájának
ügy szolgálatában.
. de
15
226

Redslob, a kérdés e részének egyik legmé­

m
lyebben járó vizsgálója megcáfolhatatlan logiká­
bí
val írja: „A választott bíráskodásra irányuló moz-
so
galom — a jogra törekvő akarat, arra néző hatal­
eg
mas törekvés, hogy az államok közti érintkezés­
a
ben a normák tekintélye biztosíttassák. De, ha
fel
valóban arról van szó, hogy a jog uralma nem
úti
pusztán látszatra, hanem őszinte meggyőződéssel
rei
kivívassék, úgy nem lehetséges, hogy a juris die ti o
pu
körét a tárgy fontossága korlátolja és hogy a bíró
ve:
tevékenysége kicsiny vitás esetekre utalódj ék.
SZÍ
Maxima non curat praetor! Egy ilyen teória a
joggal űzött gúny volna, melynek tekintélyét / ^
mégis megóvni illenék. A norma uralkodik vagy
erőtlen. ,Feltételes tisztelete egyenlő a tisztelet
ten
hiányával. A jognak félérvénye nem létezik“.*
dás
A fejlődés iránya adva van. Ma már a nem-
zetközi jogirodalom legkiválóbb művelői mindin- 1
moi
kább a f e 11 é 11 te n kötelező erejű válasz- j
men
tott bíróság mellett nyilatkoznak. Mind jobban j
. mé|
kezd átmenni) a köztudatba, hogy voltaképpen a
lass
„fenntartási záradékkal korlátolt obligatórium bi­
ság
zalmatlansági szavazat a nemzetközi bíráskodás
kizí
ellen“.**
; is ll
Ezen fejlődési vonalban találjuk meg azon,
élőt
igaz ma még nem nagyszámú egyezményt, mely
ton
légy
* Redslob: Das Problem des Völkerrechts. 1917.
320. 1. kolá
** Magyary: A nemzetközi bíráskodás. 1918 174.1. kori
 227
gmé-
m in den záradék nélkül, minden ügyre a választott
giká-
bíráskodás illetékességét állapítja meg. így ezek
moz-
sorában az 1904. évi dán-németalföldi
latal-
egyezményt, mely 1. cikkelyében kimondja, hogy
ezés-
a választott bíráskodás kiterjed minden köztük
:, ha
felmerülő vitás ügyre, amennyiben diplomáciai
nem
úton nem volna elintézhető („. . . tous les diffé
éssel
rents et tous les litiges entre Elles, qui n’ auront
Lictio
bíró pu tíre par les voies diplomatiques“). Ezt kö­
vette Németalföld és Portugália (1904), Olaszor­
djék.
szág és Dánia (1905), Dánia és Portugália (1907),
a a
az öt középamerikai köztársaság (1907), illetve
élyét :
Olaszország és Németalföld (1909) egyezménye.
vagy
A jog egyes területein a fejlődés gyorsabb
telet
tempójú, mint másokon. A nemzetközi bírásko­
dás területén ilyen lassúbb fejlődés megy végbe.
nem-
A principiálisi horderejű kérdésen, az álla­
idin-
mok közötti joguralom minden tekintetektől
lasz-
ment megvalósításán kívül: u. i. ezen folyamatra
bban
- mé£ számos igen fontos perjogi részle tkér dé-' is
en a
lassítólag hat. így nevezetesein a választott bíró­
r bi-
vá hatáskörének a megállapítása, vagyis, hogy az
odás
kizárólag jogi vagy politikai természetű ügyekre
is kiterjed jen-e? A második hágai konferencián
izon,
előterjesztett javasltatok még azon az álláspon­
neiy
ton vannak, hogy az csak jogi természetű ügvekre
legyen illetékes. A nyílt vagy hallgatólagos' indo­
1917.
kolás: az államok feltétlen szabad mozgásának,
174.1. korlátlan szuverén,itásának a védelme. Ma már
15'
 .

228

azonban, mikor a jogi és politikai természetű kér­ ne;]

dések elhatárolására irányuló kísérletek negativ tel«
eredménnyel záródnak, e téren is tisztultabb a lét«
felfogás.* ság
A választott bírósági intézménye fejlődésé­ hez
ben új fázishoz érkezik az államok közötti organi­ SZOi
záció kiépülésével. tév*
Amint láttuk, a párisi békeszerződések az ál­
landó Nemzetközi Bíróság mellett a Választott jéb«
Bíróságot továbbra is fenntartják. És arra való­ főb1
ban ezen organizáció tökéletlensége és az Állandó mer
Nemzetközi Bíróság hiányai következtében még ban
nagy hivatás vár. kép
De a tökéletesebb államközi organizációt s lekt
abban a nemzetközi jog magasabb fejlődését tivá
tartva szem előtt, a választott bíróság intézményét
átmeneti jellegűnek kell tekintenünk. Leglelke­ tótlí
sebb védelmezői is kénytelenek elismerni, hogy az í
a választott bíró igaz értelemben soha sem bíró, a vá
hanem egyeztető fél, az érdekellentétek elsimítá­ dás
sára törekvő diplomata. Feladata nem a jog elvé­ laszi
közi
* Nincs szükség semmiféle fenntartásra, — még a
régi államközi lát szögből sem — mihelyt a választott
bíráskodás igaz rendeltetése helyes megállapítást
és az a bírósági egyezményekben bű visszatükröződést
nyer. Ez a rendeltetés pedig Magyary szabatos megjelöl
lésében az, hogy: „oly kérdések legyenek, annak ért,eb lekta
méhen eldöntendőik, amelyek általában a nemzetközi a bér
jog, de különösen nemzetközi szerződéseik értelmében róság
két államnak egymáshoz való jogi helyzetére vonathoz# rénití
nak“ (i. m.: 109. I.).
 229

kér- ne,k érvényre juttatása, hanem a viszályban álló

gativ telek között, ha kell, a jog ellenére is, békéssé et
)b a létesíteni. Nem csoda ezért, ha a választott bíró­
sági döntések a nemzetközi jog továbbfejlesztésé­
désé- hez alig járultak hozzá s ha a nemzetközi jogá­
gani- szok részéről annyi súlyos bírálatnak voltak ki­
téve.
íz ál- A szervezetlen nemzetközi jogközösség ide­
íztott jében a választott bíróság népszerűségének leg­
való­ főbb im otivuma az állami szuveirénátás lehető
an dó megóvása volt.'“ Az államközi organizáció azon-
még ban, amint láttuk, az állami szuverenitási szükség­
képpeni korlátozója, úgy, hogy ebben, a csalfa lé­
iót s lektani látszatnak már kevéssé lehet politikai mo-
dését tiváló ereje.
ényét Az igazi államközi organizációban a jog fel­
lelke- tétlen uralmának kell megvalósulnia. Ezért miként
hogy az államon belől a jog feltétlen érvényesülésével
bíró, a választott bíráskodást az állami rendes bírásko­
imítá- dás elsorvasztotta, álként fogja a nemzetközi vá­
elvé- lasztott bíráskodást is idővel az Állandó Nemzet­
közi Bíróság felváltani.
még a
isztott
ipítást
ződést
egjelöc
„A választott bíróság — írja Reds lob — azt a lés
értek
:etközi lektani benyomást kelti, mintha szuverén volna. De ez
a benyomás igazában csak látszat Mert -a választott bis
méhen
róság szerződési úton jön létre és szerződéssel sz;u ves
latkozs
rénitás sohasem keletkezhetik.“ (i. m. 335 1.)
EIősz

A ne

F
F< <
F
B >
»fc

TARTALOM :

Előszó 3

BEVEZETÉS.
A nemzetközi jog fogalma, felosztása és forrásai 5

I. RÉSZ.
ELSŐ FEJEZET.
A nemzetközi hatalom.
I. A nemzetközi jog normáinak természete 14
II. Az államközi organizáció. — Népszövetségi
mozgalmak................................................................... 20
III. A Nemzetek Szövetsége......................................... 24
IV. A Nemzetek Szövetségének jogi természete 36
V. A nemzetközi hat alcím tagozódása . 40
1. Nemzetközi parlament.............................. 41
2. Állandó Nemzetközi Bíróság 43
3. Nemzetközi végrehajtói hatalom 46

MÁSODIK FEJEZET.
A nemzetközi jog alanyai.
I. Az államok mint a nemzetközi jog alanyai 48
II. Az összetett államok vagy államkapcsol atoa
mint a nemzetközi jog alanyai . 55
III. Az államok keletkezései és megszűnése . . 56
IV. Az állami szuverénitás tana a régi nemzet#
közi jogban 59
 232

í
V. Az állami szuverenitás ¡korlátái

3 5?,
1 A félszuverénitás
2. Az állandó semlegesség
3. Nemzetközi gyámság bizonyos gyarmatok
és területek felett .

L*
-i
VI. Az állami szuverénitás tana az új nemzetközi
jogban ...............................................

0\
VII. Az államok alapjogai ....

o\ o\ 5\
m,
1. Jog az önfentartásra ....
2. Jog a függetlenségre

oc m
3. Jog az egyenlőjogu ságra ....

o
4- Jog a nemzetközi érintkezésre
108
5. Jog a tiszteletre .
109
VIII. Az államhatalom
megnyilvánulása befelé 109
IX. Az államterületi felségjog korlátozása,
A
nemzeti kisebbségek védelme

LO
X. Az államterület

•M
XI. Az államterület változásai. —
Nemzetközi
tulajdonszerzés
125
XII. Az állampolgárság rtemzetközi
jogi jelen;
tősége ....
136

II. RÉSZ.
Az államok egymásközti viszonyai békében.
ELSŐ FEJEZET.
A nemzetközi forgalom szervei.
I- A) Az államok képviselői
5 ?

1. Az államfők
2. A külügyminiszterek
. 142
3. A követek .
. 144
4. A konzulok
. 152
5. A külön megbízottak
. 156
 233

67
II. B) A nemzetközi forgalom egyéb1 szervei . . 157
67
1. A nemzetközi uniók . . 157
70
2. A nemzetközi bizottságok . 160
3. Kongresszusok és konferenciák . . 162
4. Nemzetközi bíróságok . 164
79
95 MÁSODIK FEJEZET.
97
98
Nemzetközi szerződések.
105 I. A nemzetközi szerződések hatálya és magva«
08 rá zata..............................
. 169
09 il. A nemzetközi szerződések biztosítékai és n
meg«
09 s ziinése..............................
. 169
III- Nemzetközi ¡kötelmek keletkezése!
nemzetközi
12 deliktumból..............................
. 172
17 IV. A nemzetközi szerződésiek nemei
. 174
A) Politikai szerződések . 174
25 B) Szociális szerződések . 177
1. A tengeren, nemzetközi folyamokon és
36 csatornán való szabad hajózásra vonat«
kozó szerződések .... . 177
2. Kereskedelmi szerződések . 184
•>. Élem-, mérték« és súlyegység nemzetközi
szabályozása . 186
4. A mezőgazdasági érdek védelmét szol«
g áló szerződések . . 187
5. Vasúti, posta« és táviróügyi szerződések 187
10 6. Magánjogi szerződések
10 . 190
7. Büntetőjogi és kiadatási szerződések 192
■2
8. Közegészségügyi szerződések .
4 . 196
9. Vallási, erkölcsi, humanitárius és tu dóm á«
2
nyos érdekek védelmét szolgáló szerző«
6 (lések 198
234

III. RÉSZ.
Az államok egymásközti viszonyai nemzetközi
viszályok esetén.

ELSŐ FEJEZET. I
I. A nemzetközi viszályok elintézésének békés esz* Alaba
közei................................................................... 210 Alany
1. A közvetítés............................................. . 210 nak
2. Nemzetközi vizsgáló bizottságok .
. 214 Alapji
3. Az Állandó Választott Nemzetközi Bíróság 217 Állam
hely
Állam
nulá
Állami
régi
59
Állami
az L
ban
Állami
látai
* Állami
Állami
Államj
I zetki
Állami
elves
Állami
közi
136
Állams
Állami
Állandi
rósá|
 TÁRGYMUTATÓ.
A számok az oldalszámokat jelentik.
Alabama-eset 219 Állandó semlegesség 70
Alanyai a nemzetközi jogs Állandó Választott Nem?
nak 48 zetközi Bíróság 217
Alapjogok 95
Államfő nemzetközi jogi Beavatkozás 104
helyzete 140 Behring tengerszoros esete
Államhatalom megnyitván 220
nulása befelé 109 Belföldi vizek 121
Állami szuverénitás tana a Belföldi tavak 122
régi nemzetközi jogban Belföldi csatornák 121
59 Bérlet 128
Állami szuverénitás tana Bryansszerződések 216
az új nemzetközi jogs Büntetőjogi szerződések
ban 79 192
Állami szuverénitás kors
látai 67
Clausula rebus sic stan­
* Államkapcsclatok 55 tibus 171
Államközi organizáció 20 Családjogi hágai konvens
Állampolgárok mint nems ció 192
zetközi jogalanyok 49 Csere 128
Állampolgárság szerzése, Cukorbizottság irodája
elvesztése 133 158
; Állampolgárság nemzets
közi jogi jelentősége Deliktum, nemzetközi 172
36 Diplomáciai testület 146
Államszövetség 55, 37 Dragosdoktrinia 101
Államterület 112, 125 Drótnélküli táviratozás
Állandó Nemzetközi Bis 189
róság 43 Duna 160, 181, 182
 236

Elbe 181 Interparlamentáris Unió KÜlÜ£

Egészségügyi bizottság 42 KÜlÜ£
161 ipari tulajdonjog 190
Egészségügyi hivatal 159 Irodalmi < s művészeti tu< Latin
Első'Cisztályú !k övetek 143 la j don jog 190 Leán>
Egyetemes nemzetközi Lefeg
jog 11 Jószolgálatok (bons offii Legtö
Egyenlőjogúsága az álla* oes) 210 köti
moknak 45, 60, 105 Jóvátételi bizottság 162 ződ
Érdekszférák 117 Leveg
Éremegység nemzetközi
Kábelek tenger alatt 189
szabályozása 186 Magái
Kereskedelmi szerződések
Európai Dunabizottság 190
184
165 Ménéi
Kiadatási szerződések 192
Exterritorialitás 1. Term Megbi
Kikötők 161
leien kívüliség c. alatt Mező;
Kisebbségek védelme 112
Kodifikációja a nemzeti sek
Félszuverénitás 68
Minis;
közi jognak 12
Foglalás 123 Monri
Konferenciák 162
Folyambizottság 160 Műnk
Kongoibizottság 161
Folyók, folyamok 121, 181 M unk
Kongresszusok 162
Forrásai a nemzetközi
Konzulc-k 152
jognak 10 Ncm,z
Konzulok jogállása 154
böldmérési egyesület 159 Nemzi
Konzulok bíráskodása 156
Földmivel esi intézet 159
Követek 145 jogi
Függetlenségre való jog 96 Nemz
Követek rangosztálya 145
Követség! jog gyakorlása a n
Garanciaiszerződések 170
, 147 118
Gyarmatok 69, 120 Követségi jog megszűnése
Gyámság 77 148 Nemzi
Hajóik 179 Közegészségügyi szerződéi Nemzi
Hajózás szabadsága 179 sek 196 1
Halastó esete 220 Közvetítés 33, 104, 210 bűnt
Háború illegizálása 208 Közgyűlése a Nemzetek 14 -
Hűbér állam 68 Szövetségének 27 dása

■
 237

aió Külügyi Társaság 13 108 — forgalom szervei

Külügyminiszterek 142 158 — cLeliktumok 172
jog forrásai 10 —
tu* Latin éremunió 186 jogközösség 5 — jog és
Leánykereskedelem 199 állam jog viszonya 49 —
Lefegyverzés 29 jogrend 14 közjog
fi* Legtöbb keedvezménnyel és magánjog 8 -— par*
kötött keresiked. szer* lament 41 — szabályok
ződések 185 jellege 14 — perjog 8
Levegő joga 118 Uniók 157 — végrehajtó
89 hatalom 46
sk Magánjogi szerződések
190 Népek önrendelkezési jo*
ga 133
92 Menedékjog 151
Népek családja 5
Megbízó levél 73
Népszövetségi mozgalmaié
12 Mezőgazdasági szerződé*
20
t* sek 187
Népszavazás 131
Miniszterrezidensek 146
NobcL'intézet 13
Monroe*doktrina 99
Nyílt tenger 178
Munkaügyi hivatal 205
Munkáskérdós 204 Opciói joga 133
Önfen tartás joga 96
Nemietek Szövetsége 24 önsegély 61 ‘ '
6 Nemzetek Szövetség nek összetett államok 55
jogi természete 36
5 Nemzetek Szövetsége és Panama csatorna 183
a a nemzeti kisebbségek Partikuláris nemzetközi
118 jeg 11
c Part me Lié ki tenger 123
Nemzeti kisebbségek 112 Pápa jogállása 52
Nemzetközi bíróságok 164 Pcrszonálunió 55
— bizottságok 160 — Pénzügyi bizottságok 161
büntetőjog 8 — hatalom Politikai szerződések 174
14 — hatalom tagozó* Protektorátus 68
dása 40 érintkezés Posta szerződések 188
238

Rabszolgák ereske dés 159, Tengerhajózási útrendtars

201 tás 180
Rajnai hajózás bizottsága Tengeröblök 121
160, 181 Tengerszoros 122
Reálgaranciák 170 Területátengedés 129
Reálunió 55 Területenkívüliség 111,
Rendkivüli követek 146 148
Repülőgép 118 Területi felségjog 110
Révek 122 Termelést szabályozó
szerződés 186
Titkársága a Nemzetek
Semlegesség 70 Szövetségének 28
Suez-csatorna bizottsági Titkos diplomácia 176
161, 183 Tudományos érdekek vé*
Súly* és mértékhivatal 159 delme 201
Szegény ügy 200
Szent Szövetség 106
Szerződések 174 Úti kongresszusok irodája
— hatálya, magyarázata 158
169 Útlevél 139
— biztosítékai 169 Ügyvivők 146
Szerződés gyűjtemények 11
Szociális szerződések 177
Vallásszabadság 58, 198
Szövetséges állam 56
Vasúti árúfuvarozás iro>
Szövetségi szerződések
dája 188
174
— fuvaregyezmény 192
Szuverénitás tana 59, 79
— szerződések 190
Váltójogi egyezmény 192
Tanácsa a Nemzetek Sző* Vegyes bíróságok 164
vétségének 27 Véd? és dacszövetség 174
Tarifás szerződések 185 Vétel 128
Távíró szerződések 189 Világpostasegyesület 188
Telefon 190 Viszályok, békés elinté­
Tengerek szabadsága 177 zési eszközei 210
Tengeri rablás 179 Vizsgálóbizottságok 214
WtÈÈà A.::....
 IV V K

n jâ
 f

l
■
1
Æïî
ÚR

J?
h

(
I
A Magyar Külügyi Társaság kiadásában
megjelentek :

Külügyi könyvtár.
I. Külügyi almanach. A Magyar Külügyi
Társaság évkönyve. Első évfolyam 1921.
Budapest 1921. 96 1.____ Ára 100 K
H. Horváth Jenő : A balkáni kérdés utolsó
fázisa 1895—1920. Tanulmány a huszadik
század diplomáciai történelméből. Budá­
éi...pest 1921. 228 1. Ára 400 K
III. Irk Albert: A Nemzetek Szövetsége.
Budapest 1921. 137 1. - ... Ára 200 K
IV. Horváth Jenő: Modern Afrika. Be­
vezetés az afrikai alakulások és az afrikai
kérdés történetéhez 1415-1920. Buda­
pest 1922. 112 1. ------------ Ára 200 K
Bonkáló Sándor: Az ukrán mozgalom
története 1917-1922. Budapest 1922.
\n2íh~ Ára 400 K
VI. Külügyi almanach. A Magyar Külügyi
Társaság évkönyve. Második évfolyam
1922. Budapest 1922. 100 1. Ára 100 K
VII. Czakó István : A világsajtó múltja és
jelene. Budapest 1925. ... Ára 400 K
A felsorolt kiadványok kaphatók minden
hazai könyvkereskedésben, valamint a
Magyar Külügyi Társaság bizományosánál :
PFEIFER FERDINAND (Zeidler Testvérek)
nemzeti könyvkereskedésében
BUDAPEST, IV., KOSSUTH LAJOS-UTCA 7.
¿fe»
2,
fe

r
I
—

Vr k «

4
'>
<
Hf'
*
i
A
V S
■

‘>

r
r
:
I
:
:
- .

V
- : w

=
.
ff:;.
*

■ ■ m:

BUB ■I

.
i■

_______