I

%m
4E
m
'
mm
twi
■

I tv
s
' -W ■;

. « 1m
ft?ft
Sßfc :.‘ g '3 m mi
!
i , E
1-2 ; -f > 8
PE
.■ mm
■
1 B • ' ¿88
SJISI
.im-, ' pfp
■BU e-."
Wk • tv
■
Äffe
:
f
u.-V.

' : Ä
f ft

. ft# :
f:
<v
'

f
: ;í-£í»S;*
Si

::
!

ft ft
ft

^1- v"
5É» ft ft- i
 ’
r m$:
~î

I;

:-.

' Vs ;b

.
j

í
 /y
S
T
y

3
s
I

m
-
*r ;

INFANTFk
SZF

SIMON !
-
k
I

'*-1

' ,

fill

/A .
Z¡}
m

!
mm /j F
L.” : -; ■ «jyvV : r-'Sj

k1
.. tfesis- • ..

»
A

B
■ ï £4 ■I
■ ' y - '
I ■ ’

* »

, ...»
; :
i ■ : ,:
; 'te; ' i

m \

...
■
-
i.

■ ■
I.Ï
II

■ .

Ï ■
V\ V:
:i
■ . . -
.. '
sé-
-•

i;
■

; \ '
■ V.
*
V ; )•'
. • ' ■ ' t' :
«

mm

1
 &
t

1
i

V
AU rights, including reprinting, reserved by A. Kerlesz
38 Union Sq. New-York City. !
1937. à

' &

Egyedül jogosított magyarnyelvű kiadás.

(20) Printed in Hungary
 BÁLINT IMRE

Infanteriszt Simon
l — 'V

REGÉNY

l
VIKTÓRIA KÖNYVKIADÓVALLALAT KIADÁSA

*
 '1

A SZERZŐ EDDIG MEGJELENT MUNKÁI:

'Alfa Fischer Verlag (Wien)

Alpha Mary Marius Wanguard (New-York)
Béta Modern Bookshop (New-York)
*
Gamma Modern Bookshop (New-York)
î
Anna a Csodaországban, Modern Bookshop
(New-York)

SZÍNDARABOK:
Magyarok az Újbúzában 3 felv.
Jack de Burmu 3 felv.
Nazereus 3 felv,
A szent család í jel.

6714 5

Mi*Ó
R’
'196 Sík e$.
j

Viktória nyomda, Budapest, VII, Király-u. 3.

 ELSŐ FEJEZET

Ha jól emlékszem, ezerkilencszáztizenöt május

legelején volt, amikor a mi ezrediink is megindult
a muszka után. Ez annak a bizonyos görbééi át­
törésnek volt a következménye, amelynek a stra­
tégiai hatására nekünk vagy három hetet kellett
várnunk. Átmásztunk a Kárpátok galíciai oldalára
és ott kergettük magunk előtt a muszkát. Azaz,
hogy kergettük volna, ha láttunk volna belőle egy
fiányit is. Félig kihalt falvakon mentünk keresz­
tül, ahol éppen csak az volt feltűnő, hogy az ablak­
talan iskolák oldalára rá volt írva oroszul meg
németül, hgy kolerakórház. Be-bekukucskáltunk éa
borzadva láttuk a szalmával teleszórt padlót.
Viszont mást nem igen láttunk. Itt-ott fehér kenye­
ret, meg krumplival töltött kenyeret árult egy-egy
öreg zsidó-asszony.
Az utak a nemrég elolvadt hótól esa lakosak vol­
tak, az ágyúk mély gödröket vájtak, amelybe sok­
szor bokán felül ért a hóié és káromkodtunk, ha
belc-bele lódultunk. És ez, az úgynevezett köves
utakon való masirozás, még paradicsomnak volt
mondható a mellékutak sokszor térdig érő sarához
képest, amelybe bele-beleragadt a nagy filccsiz­
mánk. Sokszor előfordult, hogy csizma nélkül húz-
 ■
6

tűk ki a lábunkat a sárból. Ilyenkor visszabújtunk

ismét a csizmánkba, füleinél fogva húztuk ki ma­
gunkat a sárból. Ez volt a kevésbé paradicsomi út.
Mellettünk vonszolódtak a tüzérek. Csak nagy
ritkán fejlődtünk fel csatafélébe. De éppen csak,

~-*r
hogy felfejlődtünk, máris jött a huszárok jelentése,
hogy nincs semmi sem, csak párszál muszka hát­
véd volt az egész, akiket maguk, az elöltünk handa-
bandázó huszárok már el is intéztek, annak rendje
és módja szerint úgy, hogy lehetőleg minél kévé'
sebb foglyot kelljen etetni az országnak.
Ha jól emlékszem, a Styr-folyó volt, ahol meg
kellett állnunk egy napra. A pionírok a felrobban­
tott vashíd mellett egy pontonhidat építettek.
Délben hozzámjött a századparancsnokom és
azt mondta, hogy menjek visszafelé, mert a posta,
meg a „Liebesgabék“, a szeretetcsomagok Taksány-
ban maradtak és hozzám az ezred után. Taksány
volt az utolsó vasúti állomás Homonna fölött.
Szalutáltam és iszonyatos örömre gyulladtam.
Hiába, nagyon kívántam én mindig a visszafelé
marsot. Magam mellé vettem Schuszter bácsit a
svarmomból, kaptam egy igazolványt az ezred-
kommandótól, meg egy generál-térképet és egy
óra múlva minden épkézláb ember irigysége mel­
lett megindultunk visszafelé. És, minthogy én vol­
tam a parancsnok, igyekeztem legénységemet,
Schusztert a köves útra terelni és nem a sárosra.
Azért választottam infanteriszt Schusztert mert
negyven éves volt. Ő szokta megsütni a krumpli­
mat, amit a földből vakartunk ki mars közben.
Azonkívül öt gyermeke volt otthon és gondoltam,
 7

ha Isten segít, legalább egy hetet ellógunk. Ha még

jobban segít, talán sohse találunk vissza az ezre-
dünkhöz. Ha pedig különösen jó az Isten — amit
ugyan nem igen volt okunk feltételezni az eddigi
háborús előzményekből — ki is tör már majd a
-
—

béke... De az ügy mindenképpen egy heti élet­

¿5b

biztosítást jelent és ez jobb, mint semmi.

Taksányban nagyon megörültek nekünk a tá­
bori postások és áldották a mi ezredünk belátását.
Annyival is kevesebbet kell majd nekik cipelni a
divízió után. Szereztek két nagy ládát és bele­
dobálták a holmit és azt mondták, hogy na, vigyük.
Most kezdtünk csak tanakodni Schuszterrel, hogy
a csudába vigyük mi ezt a két nagy ládát.
Azonkívül bornyú, fegyver és hatvan éles is
nyomta a belsőnket. Nyomott a ládánk mindegyike
legalább egy mázsát.
Mondom Schuszternek: „Ért-e kend a lóhoz!“
A vasút melletti tér tele volt apró lovakkal,
amelyek egy-egy kis üres kocsi elé vannak fogva.
— Rárakjuk egy kocsira a ládákat és meg­
lógunk a koesival-lóval.
Azt mondta Schuszter, hogy ő harminc éve
halászkodik a Balatonban és még sohse fogott halat
lóháton.
Hosszabb tanácskozás után kisütöttük, hogy
alapjában véve nem az a kérdés, hogy mi értünk e
a lóhoz, hanem, hogy a ló ért-e mihozzánk. Mert,
hogy nem arról van szó, hogy mi tegyük, amit a
ló akar, hanem, hogy a ló tegye, amit mi paran­
csolunk neki. Minden, amit mi tehetünk, csak any-
nyi, hogy kiválasszuk a legértelmesebb pofájú
 8

lovat a lótársadalomból, ott a vasútállomás körül.

így aztán ráraktuk egy egylovas kis kocsira a
ládát. A kocsi gazdája ott állt a kocsi mellett.
Rutén paraszt volt és csues nyelven túl élénken
csevegett hozzánk. Nem hiszem, hogy tetszett neki
az ideánk.
Persze, mi nem értettük és kézzel-lábbal ma-
gyaráztuk neki, hogy mehet haza, számára máris
megszűnt a háborús szolgálat.
Aztán felültünk a kocsira és Schuszter rává­
gott az aprócska csues lóra, egy erre a célra le­
nyesett vesszővel vagy húszat. A ló hátranézett,
miránk, a gazdájára, aztán megint miránk, majd
ismét a gazdájára, de nem mozdult. Akkor a csues
lemondóan odament a lovacskához, könnyes sze-
mekkel igazított valamit a ló kötelein és ha szenti­
mentális lennék, azt mondanám, hogy a ló is köny-
nyezett. Még két ostorcsapás és megindultunk.
Schuszter azt mondta, hogy úgy látszik értel­
mes ez a ló.
Ö ült az elülső ládán, én a másikon. Még ma
se tudom, hogy történt, egyszer csak hallom, hogy
Schuszter Simonnak titulálja a lovat. Eziránti kér-
dezősködésemre megmagyarázta, hogy a rokonsága
közül egyedül a sógorának van lova és a sógorát
Simonnak, Pretzl Simonnak hívják. így jutott
eszébe a Simon név.
Schuszternek a kocsistudománya pedig mind­
össze annyi volt, hogy ha a Simon lassított, akkor
rákiáltott, hogy „nye-e-e, Simon, az anyádistenit“.
Ha Simon még jobban lassított, akkor rávágott azr
ostornyéllel. A gyeplőt ugyan a kezében tartotta,.
 9

de nem kelletett sohasem kormányozni, mert Simon

tudta az utat, azonkívül ostor se kellett, mert nem
volt sietős az utunk. Kifelé a front felé senki sem
szokott sietni, ha nem kergetik. így hát Simonnak
jó dolga volt, cammogott, cammogott és csak rit­
kán vágott rá Schuszter egy darab gallyal.
c
-

így cammogtunk ki a faluból és megindultunk

-

hegynek fel a híres lovicsnói szerpentin-út felé.

Vagy kétórai cammogás után, megsajnáltam
Simont, leszálltam a kocsiról, hogy annyival is
kevesebbet kelljen a Simonnak húznia és Schusz­
ter is lejött utánam.
Az út felfelé vitt és rossz volt nézni Simon
erőlködését. Bordái kiálltak. Koszos apró lovacska
volt. Farcsontja is felállt, félő volt, hogy egyszer
csak kilöki a bőrét. Úgy látszott, hogy a lovacska
minden percben le akarna feküdni, hogy megutálva
az életét és a nyomorúságát, visszaadja a lelkét a
szentséges ősi anyaló szellemnek. Ezt a szép szót,
hogy ősi meg dicső szellem, a mi regimentspáterünk
szokta mondani a sebesülteknek, amikor már hal­
dokoltak.
Mellettünk húzott el egy tüzértrén és Simon
nyújtogatta a nyakát a szénával megrakott kocsik
után. Nyilván lakmározott a szénaszagból és erről
jutott eszünkbe, hogy éhesek vagyunk mi is.
Az út egy szélesebb részén megálltunk, kinyi­
tottuk az egyik ládát és elkezdtük osztályozni a
szeretet csomagokat. Nem sokáig vesződtünk vele,
mondtuk, hogy éhesek vagyunk elsősorban, a szor­
tírozás vár majd máskorra. Az első nyolc-tíz cso­
mag között, amelyet megnéztünk, mindjárt három
10

is akadt, amelyek gazdája elesett a kárpáti csaták­

ban. Kibontottuk azokat és a szalonnát, kolbászt,
meg a pogácsák közül azokat, amelyek még nem
voltak penészesek, megettük. Jó forrásvizet ittunk
e lakmározás után azt mondtuk Simonnak, hogy
nye-e-e, indulás. Majd egyszer iesz rád is gondunk.
Te koszos állat!
Simon oldala nedves volt az izzadságtól, meg
a kimerültségtől és ezért azzal a zsebkendővel, ame­
lyik az egyik hősi halott csomagjában volt, meg­
töröltük Simon oldalát, lássa, hogy tényleg törő
diink vele, nem csak ígérjük.
Estefelé eltérünk abba a faluba, amely a szer-
pentin-út alján feküdt. Mivel minden ház, pajta,
vagy csűr el volt foglalva, nagy marha tüzérlovak­
kal, vagy tisztekkel, kénytelenek voltunk meghú­
zódni egy kis, sáros, tótyagos mezőségen.
Egy darabig tanácskoztunk, hogy levegyük-e
Simon fejéről, szájáról a kötőféket. Mivel féltünk,
hogy nem tudjuk majd visszatenni, elhatároztuk,
hogy aludjon Simon úgy, amint van. Odakötöztük
egy fához, hogy reggelre meglegyen.
Annyit értettünk a lóhoz, hogy a ló állva, alszik,
nem kell neki ágy. Mi pedig lefeküdtünk a kocsi
alá és betakarództunk a sátorlepedővel, meg a pok­
róccal.
Éjjel fölkeltett bennünket valami őrségféle és
nem igen tudtam elaludni utána. Gondoltam, meg­
nézem Simont, hátha már el is lopta valaki. Nem
lopta el ugyan senkisem, de amint nézegettem sze­
gényt és ő is nézegetett engem és világítottak a
.szemei, eszembe jutott, hogy ha Simon véletlenül
 11

pincérnek születik és nem lovacskának, akkor illene

neki borravalót adni, olyan hűséges a nézése. Errol
jutott eszembe, hogy Simon nem csak hogy borra­
valót nem kapott, de reggel óta nem evett, nem
ivott. Azonnal felköltöttem a Schustert és össze­
szidtam, hogy én városi ember vagyok, nem csoda,
hogy ha elfelejtem, hogy a ló is eszik, meg iszik,
de neki, falusi ember létére, a lóhoz jobban kell
érteni.
Tanácskoztunk és kisütöttük, hogy mivel nem
egészséges éjjel szalmát-szénát szerezni, mert még
belénk talál lőni egy őr, Simonnak tehát megtilta-
tik, hogy reggelig éhenhaljon. Aztán még azon
vitatkoztunk egy darabig, hogy mit eszik a ló
inkább, szalmát vagy szénát, míg végül is meg­
egyezés nélkül elaludtunk ...
Reggel, miután ismét fölbonlotlunk két üj cso­
magot, persze ismét csak elesett baj társaink cso­
magját, reggeliztünk és megindultunk élelmet ke­
resni Simonnak is. Útközben azon vitatkoztunk, mi
a különbség a szalma és a széna között. Én azt állí­
tottam, hogy a szalma tulajdonképpen csak fiatal
nád, a széna, pedig a búzának és a rozsnak a szára
meg a levele. A Schuster meg erre azt mondta:
— Engedelmet kérek, káplár úr, de maga nem
ért hozzá, látszik, hogy városi ember. A széna, az
fű, a szalma pedig.. A A szalma pedig az, ami
nem széna.
—• No, most egy másik kérdés, Schuster! Mi
hozunk a Simonnak szalmát is, meg szénát is, ez
biztos, kihozzuk a házakból, a csúcsok alól, ha a
tüzérek nem adnak, de az a kérdés, hogy vájjon
12

megeszi-e majd Simon a szalmát, hogy ha az tele

van tetűvel, mert én még sohasem láttam szalmát
tetű nélkül.
Azt mondta a Schuster:
— A fene üssön a Simon kényes gyomrába,
majd még talán válogatna is. — És olyan dühbe
gurult, hogy ha Simon kéznél lett volna, biztos,
hogy rávágott volna egy nagyot az ostorral.
—* Na, csak ne tiizeskedjen, infanteriszt Schus­
ter. — Azért mondtam neki, hogy „infanterist“,
hogy eszébe juttassam a fegyelmet. — Én vagyok
a parancsnok és az én engedelmem nélkül itt nem
lehet tüzeskedni egy infanterisztának se. Simon
tegnap nyolc kilométert húzott és a fene egye a
két ládát, hiszen nem az a fontos, de a mi hornyunk
és a fegyverünk is a kocsin van, azt is Simon húzza.
Hát ebben az életben mert-e infanteriszt Schuster
még csak gondolni is arra, hogy komót masírozzon
a háborúban és Simon cipelje a bornyúját. Még a
főhadnagy úr se olyan komót, mint mi vagyunk!
Erre felelj en Î Hát ezért is tisztelet adassék
Simonnak.
— Igenis.
Titokban lestem a tüzéreket, hogy mit csinál­
nak ők a lovaikkal és mondtam Schusternek: —
— Maga sváb származású és ezt most nem le­
nézésből mondom, de beszéljen a tüzérekkel néme­
tül és szerezzen szalmát és szénát a Simonnak.
Schuster elment és én leültem egy odatévedt
sziklára és figyeltem a tüzéreket. Gondoltam, elta­
nulom a lókezelést, amíg Schuster visszajön. Az
én tetűmarástól, vakaródzástól sebes bőröm bor­
 13

sódzott, amikor elképzeltem, hogy hogyan bor­

sódzna Simon hol koszos, összegubancosodott szőre,
hol meg egészen szőrtelen hőre, vagy bőrtelen húsa,
hogyha azzal a tökfőzelék gyalú-szerű szerszámmal
vakargatnák, amit a tüzérek csináltak az ő nagy
mélák lovaikkal. Hát erről lemondunk a Simon
javára. Mi se fésülködiink minden nap, mi se va­
gyunk olyan kényesek. Simon se megy vgy pár
napig a bálba.
Aztán egy zsákot tettek a lovak fejére, úgy,
hogy beleért a szájuk és úgy ették a zabot. Fölhúz­
ták a fejüket, hogy ha kevés volt a zsákban, hogy
a szájukba ömöljön a zabfőzelék. De a zab az cse­
mege, úgy se való a Simonnak. A Simonnak
parasztgyomra van, nom is ízlen e talán neki, mint
ahogy én is egész biztosan kihánynám magamból a
kaviárt. Az ember és az állat a háborúban egyszerű
ételekkel él.
Aztán meg, hogy a ló zabot ehessen, ki kell
kapcsolni szájából azt a vasdarabot, ami ugyanaz
a lónál, ami a kormánykerék a hajón. Attól megy
jobbra vagy balra. Már pedig ezt levenni, meg föl­
tenni nagy tudomány. Nekünk a Simonra három-
négy napra van csak szükségünk, amíg utolérjük
iiz ezredet, addigra nem érdemes mélyebben bele­
mászni a lótudományba.
Körülnéztem. Legelni nem lehet, mert csak
tócsa és sár van a földön mindenütt, ámbár az
igaz, hogy jobbra, balra fenyőerdő zöldellik, de
Simon, egész biztosan, nem mászik föl majd a fára
fenyőfalevelet legelni.
Schuster sokáig maradt, lehet, hogy sok szénát
14

szerzett, még volt időm elgondolni, hogy Klakknak

hívják a cilindert, amit az urak viselnek, ha a
király elé, vagy ha a tűzoltó-egylet zászlószentelé­
sére, vagy ha temetésre mennek. Azt össze lehet
nyomni laposra. A lovak ilyen cilinder féléből ittak,
csakhogy az mégse volt cilinder, hanem vászon­
vödör. Ámbár éppen olyan laposra lehetett össze­
nyomni azt is.
Gondoltam, amíg Schuster jön, lopok egyet és
Simon egész biztosan megörül majd neki
Odaódalgok a tüzérekhez és kérdem az egyik­
től, kevés németségemet tördelve, hogy magyar-e.
Azt mondja gúnyosan, hogy ő rutén, de a lova
magyar, beszéljek azzal. No, vagyok annyira hazafi,
hogy nem lopom el a magyar ló cilinderét, a rutén
Simon bögyiért, mégha mégannyi szolgálatot is tesz
nekünk a Simon. Majd találunk egyet, addig csak
kibírja Simon a szomjúságot. Vagyok én is olyan
hazafi, mint ez a rutén tüzér, a gúnyos pofáját
rágja ki a rosszseb.
Közbe megjött a Schuster és mondja, hogy ne
kérdezzek semmit, csak siessünk. Útközben kér­
deztem: — Mi azl Se széna, se szalmát — Mert­
hogy láttam, hogy üres a keze. Széthúzódott a szája,
nevetett a Schuster és mutatja a köpenyét, hogy
mindkét zsebe tele van zabbal. Magyarázta, hogy
szú sem lehet se szénáról, se szalmáról, mert a
tüzérek is oly keveset faszolnak, félnek, hogy a
lovak fölfordulnak az úton az éhségtől. De a zabo;
úgy kotorta össze a két tulajdon kezével a lovak
alól, amit azok kipotyogtattak a zsákból, amibe
beledugták evés közben az ábrázatákat. Ezt is
 15

vigyázva kellett csinálnia, hogy a tüzérek észre

ne vegyék. Igaz, hogy földes a zab, sáros, de Simon,
ha tényleg éhes, ne válogasson.
Most csak az a kérdés, hogyan adjuk be Simon­
nak a zabot.
Schuster erőlködött, hogy a. vasat ki kell venni
a szájából, Simon nem harap, ő vállalkozik rá, hogy
kiveszi, meg visszateszi.
De Schuster hiába vállalkozott, nem tudta ki­
venni és azt mondta, hogy az egész kötélszerkeze­
tet le kell venni a fejéről. Ezt már nem engedhet­
tem és még egyszer mondtam, hogy ha Simon éhes,
akkor ne válogasson, én sem eszek villával már
hónapok óta. Egyen úgy, amint van. Én markomba
veszem a zabot és Simon orra elé fogom majd tar­
tani. És vigyázok, hogy Simon be ne kapja a tenye­
remet is.
Úgy is lön. Csakhogy a buta állat az első
tenyérrevalót az orrával lökte ki a tenyeremből,
másodszor pedig olyan veszélyesen mutogatta a
fogait, hogy elugrottam előle és a földreestek a zab­
szemek. Schuster tenyeréről meg a nyelvével lökte
le a zabot a földre úgy, hogy végül is elfogyott a
zab és Simon gyomrába nem került talán három
szem se belőle.
Igen mérgesek voltunk ekkora butaság láttára
és mondtam Schusternek, hogy ha Simont nem ne­
velték jobbra, hát lássa a kárát. Koplaljon a bestia.
Elszortirozzuk a csomagokat és indulunk, ad­
tam ki a parancsot. Három-négy napig csak ki­
bírja Simon éhen.
Egy rakás levél és levelezőlap volt összekö­
 '■2

16

tözve az első ládában, azt félretettük, mint nem

ehetőt, a csomagokat pedig osztályoztuk. Négy
osztályt csináltunk, legelsőbe osztottuk a tisztek
csomagjait és félénk tisztelettel igen nagyon félre­
tettük. Ezekre vigyázni fogunk, mint a szemünk
világára. A másodikba az altisztekét, a harmadikba
azokét, akikről tudtuk, hogy már elestek. Negye­
dikbe a legénységét.
Most az elesettek csomagjait beraktuk a má­
sodik ládába, vagy negyven darabot, a többit, a le­
velekkel együtt, az első ládába tettük. Mivel a
hadsereg úgylátszik, nem gondoskodik rólunk,
kénytelenek vagyunk magunk gondoskodni ma­
gunkról. Aztán meg a sok marhagulyás után jól
esik a kolbász, a szalonna, meg a mákos és vajas
pogácsa. Tudniillik majd minden csomagban ez
volt, no meg egy tucat poros tábori levelezőlap.
Megindultunk, hogy fölmegyünk a szerpentin
úton a hegytetőre. Kellemetlen volt még csak föl
is nézni rá, oly magas volt a hegy.

MÁSODIK FEJEZET

Nekifohászkodtunk a szerpentin útnak. Schus­

ter megnézte Simon kötelékeit és én ezért igen
nagy tiszteletre ébredtem iránta. Ugylátszik, még­
is csak komolyan veszi a háborút. És elgondoltam,
hogyha a köteléket rosszul termők föl a Simonra,
vagy ha elszakadnának fönt a magasban, egyszer
csak leválna a kocsi Simonról és legurulna, vissza
le a magasból. Még csak elgondolni is rossz a ve-
 17

gét. A ládák legurulnának, mint a lavina és útjuk­

ban neki a tüzérvonalnak, a trémnek, azokat is ma­
gúval rántaná a mélységbe. A legénység nem kap­
ná meg a kenyér, meg a kávéporcióját a tréntől és
nem tudnának lóni a tüzérek. Még a vezérkari tisz­
tek is itt hevernének a mélységben. Azokat meg
o. trén rántaná le. A ládák, az ágyúk, A trénszeke-
rek tömege agyonlapítaná őket. Ki vezetné a há­
borút a mi részünkről! Kikapnánk. Rémes! És nem
is olyan vicc ez, merthogy a lavina is, nem is két,
csuk egy ökölnyi hólabdával kezdődik... aki tudja.
Erre a Simonra jó lesz vigyázni. Istenem! És tö­
röltem a verítéket homlokomról, mert még ezekre
a gondolatokra is kilelt a hideg.
' Infanteriszt Schuster! — mondom. — Maga
derék katona, nem is tudja, hogy mekkora hőstet­
tet vitt most véghez, hogy megnézte Simon kötelé­
keit. Ezért kitüntetésre terjasztem elő, mihelyt
megérkeztünk az ezredhez. Mert Simon csak egy
felelősségnélküli oktalan állat, de mi... Most az
egész monarchia sorsa a mi kezünkben volt, tud-
ja~e- Ha a kötél szakad... Infanteriszt Schuster
most parancskiadást prédikálok, álljon kapták­
ba. Azon, mert öt gyereke van, még nem lehetünk
anyámasszonyok. Katonák vagyunk. És ha elfe­
lejti, hogy én vagyok a káplárja, fölvetetem a bor-
nyut és a fegyvert a vállára és úgy masiroztatom
a kocsi után... Hát mit gondol maga infanteriszt
Schuster tulajdonképpen! Van fegyelem, vagy nincs
fegyelem! Visszaélni a feljebbvalója jószívűségé­
vel, atyai gondosságával ! Föl akartam terjeszteni
kitüntetésre... és... röhög itt a szemembe. Mi va-
18

gyök ént Csürhék vagyunk, vagy katonák! Hogy

maga húsz évvel idősebb, az itt nem számít. Elég
szégyen, hogy még egy ilyen vén trottyot is be­
vettek a hadseregbe, mint maga. Kerteuch, mars!
Azaz, hogy én magam is megnézem, hogy a Simon
kötelékei rendben vannak-e és maga megy belül, ón
megyek a veszélyesebb oldalra, mert én altiszt va-
gyök. Kiviil masírozok majd.
Ezt mindjárt ilyen erélyesen csinálom, mert
még Schuster elhízik a jómódtól és elhagyja magát.
Kezeit lóháttá, mikor beszéltem hozzá és röhögő
arcot vágott bizalmaskodóan. Aztán, ha meglátna
bennünket egy tiszt, ennyire lazsálva, még én ke­
rülnék bajba.
Aztán láttam, hogy egy kicsit túlhangos lehet­
tem, mert Schuster egy szót se szól, csak összeszo­
rítja a száját és aprókat pislog a szemeivel, mon­
dom neki:
— Azért én ne,m haragszom. En tudom, hogy
öt gyerek, meg egy asszony otthon, az sok, meg
hogy parancsolni tudjon és ha nem én parancsol­
nék, akkor a Simon parancsolna mindhármunknak,
mert azt csak belátja infanteriszt Schuster, hogy
maga nem parancs olásra született. Nem mehetünk
háromfelé. Azt a kötélvizitet azonban jól csinálta.
Ezért dicséretet érdemelt. És látja, én igazságos
vagyok, ami jó, az jó, azt én megmondom. Azonkí­
vül a legjobb lesz, ha én hátul megyek mégis és
nem oldalt. Kend meg a Simon mellett menjen és
hogyha a kocsi majd gurulni kezd. akkor elordítom
magam és kend is hátraszalad és föltartjuk, amíg
segítség érkezik. Aminthogy az altiszti iskolában
 19

r is tanultuk, “kitartás, amíg csak meg nem érkezik

r a segítség.“
Ilyen előzményekkel indultam neki a szerpen­
! tin útnak.
1 Már jó magasan jártunk és gyönyörű volt a
1 kilátás. Mi is kifújtuk magunkat és kikotorász­
tunk két újabb hősi halott csomagot és falatoztunk.
Aztán mondtam a Schusternek, hogy én fölmegyek
t arra a dombra, pár lépésnyire volt csak tőlünk és
körülnézek majd egy kicsit. Schuster utánam dö­
cögött, hogy ő is kíváncsi, amint mondta.
a Hát a tájék gyönyörű volt. Mondom magam­
ban, nagy kár, hogy nem értek a tájékhoz, ide pik­
tor kellene, mert aki nem érti a tájakat és mégis
t- nézi, az úgy van, mint aki ki bicéi a sakknál és nem
í- érti a sakkot. A sakkfigurák az olyannak csak lo­
L- vak, meg királyok, meg bástyák, meg parasztok,
fehérek, meg feketék, de több semmi. Míg, aki érti
y azt a mesterséget, az tudja, hogy mi mit jelent,
g h°gy a játék hogyan kombinál és hogyan masírozik.
i- Aki nem ért a tájakhoz, az csak hegyet lát,
V, meg fákat, meg erdőket, meg patakot, de nem tud-
y ja, hogy az egész tájék hogyan kombinál.
k Hát én igyekeztem kiérteni a tájékot és ma­
gyaráztam a Schusternek is, hogy például az a sö­
>s tétszínű erdő ott úgy kombinál, hogy mellette van
í- a világosszínű mező, azt meg átkígyózza a fehér
ís út, azon meg fekete vonalak mozognak, a írének
”‘S ott, a magyar oldalon. Hát ez tökéletes játszma. És
11 elmagyarázok Schusternek vagy öt darab tá­
g jékot ott széjjel keletről-nyugatra, mindenfelé.
n Egyet még fölfelé is mutattam neki, a hegycsúcs
‘20

felé a bevágásokkal, amelyek az utat jelezték. De

aztán láttam, hogy Schusterből sose lesz szalonna.
Nem érti ő ezt. Van olyan, aki sose tanul meg sak­
kozni. Legyintettem a kezemmel és mondtam, hogy
ha nincs tájképjáték, hát akkor indulás!
így mentünk, mendegéltünk pár órát. Gyakran
megálltunk és olyankor Simon lujt egyet-kettőt,
mi meg gyorsan köveket raktunk a kocsi alá, hogy
vissza ne gumijón. Olyankor megpihentünk és az
én egyetlen mulatságom az volt, hogyha megálltunk,
csináltam egy-egy tájékkombinációt. Mellettünk
jobbra elhúzódtak a tüzérek és a írének és szeren-
csénk volt, hogy visszafelé nem jött kutya sem
különben nem tudom, hogyan fértünk volna el a
keskeny úton. Mi belül mentünk és igyekeztem a
kiskocsival a sziklafalhoz meg a hegyoldalhoz ra­
gadni, ahogy csak lehetett, hogy a széles, nagy trén-
kocsiknak utat engedjünk.
Közben egypárszor ettünk is, föl-föl bontva
egy-egy hősihalott csomagot. Simonnak pedig egy-
szer majdnem sikerült egy oldalt elmasirozó, hátul
szénával megtöltött trénkocsiról egy harapás szé­
nát lekapni, de egy gyalogos altiszt, aki a kocsi
mellett masírozott, akkorát vágott Simon orrára,
hogy biztosan nem ízlik neki a lopott széna ezután.
Én elszégyeltem magam, hogy táj ékjátékra
van alkalmam, a Simon számára pedig egy marék
szénát se lopunk. És szólok a Schusternek, hogy
figyelmesen kell lesnünk minden kocsit mellettünk
és ha lehet, lopjunk szénát a Simonnak.
Egy fordulót pihentünk éppen és közvetlenül 1
a fejünk fölött hallom, hogy egyes lövéseket pus- :
 21

e káznak. Jól nézünk ki! Csak nincsenek itt is musz­

L. kák! Fölkapom a fegyveremet, megtöltöm és mon­
dom a Schustemek, hogy neki meg Simonnak pi­
Y henés, én pedig fölmegyek a paíróiba, megnézem,
ki lő.
n Egy tüzérvonal hátulján, éppen az, amelyik az
imént húzott el mellettünk, álldogál vagy tíz- tizen­
>T két tüzér és karabéllyal lőnek egy elülső lábán tér­
z deplő lóra, vagy kétszáz méternyire alattunk. Az
b egyik karabélyos éppen eltalálja valahol, mert a
k ló leroskad a lövés után, de megint fölemeli a fe­
L- jét, sőt az egyik első lábára támaszkodik. Rossz
n volt nézni szegény szenvedését.
a Fölkapom a puskámat és mondom a tüzérek­
a nek, hogy idenézzenek fuserek és a ló szügyibe cél­
zok. Elsütöm a puskámat és a ló, mintha taglóval
- ütötték volna le, mozdulatlanul elfekszik. Miért kí­
nozzák az állatot! Miért nem hívnak gyalogost,
ha lőni kell!! A tüzér az nem katona, mondtam ne­
kik büszkén.
1 A szegény lónak eltörött a lába és ezért kellett
agyonlőnni és ahelyett, hogy pisztollyal helyben
i agyonlőtték volna, célbalövést akartak tanulni rajta
a tüzérbestiák. Nagyon összevesztem velük, azzal
i. a kevés németséggel, amit tudtam. Mérgesen men­
i tem vissza a kocsihoz és szeretettel néztem a Si­
monra és megveregettem az oldalát.
—• Jól van, Simon, nehogy kitörd te is a lába­
dat, kapsz enni az első faluban, én úgy éljek!
Mikor föl értünk a hegycsúcsra, nagyot sóhaj­
tottunk Schusterrel együtt és lestük Simon pofá­
ját, hogy vájjon sóhajt-e ő is. Vájjon tudja-e, hogy

I
22

túl van a nehézségen, most már gyerekjáték lesz a

többi? Lefelé a hegynek megtesszük az egészet egy
óra alatt, egyhuzamban. Csak amikor széttekintet­
tünk jobban, furcsálni kezdi Schuster és nekem is
hideg ment végig a bordámon — mindenfelé törött
szekerek, ágyúk, municiós ¿szekerek hevertek az
utak mellett a völgyekben. Lovak holttetemei sza­
naszét, sőt egy fekete katonatömeg, úgy hatan-he-
ten lehettek, egészen lent a völgyben tisztán kive­
hettünk, két celttel letakart holttestet dobott be egy
gödörbe. Mésszel leöntötték és egy páran elmentek,
ketten pedig ásóval betemették a gödröt és egy fa­
keresztet dugtak a gödör felé, mely olyan voit,
mintha aranyból volna és sütné a nap, minthogy
tényleg éppen odasütött a nap. Az egész olyan volt
innen a magasból, mintha színház lett volna és bá­
buk mozognának.
Mondom a Schustemek, valami nem tetszik itt
nekem, mert ez még se színház ott lent. Egy kicsit
szótlanul pakoltunk föl és megindultunk.
Egyszerre csak az első lejtős útnál meglódul a
kocsi, gurul, gurul és gurul lefelé és a két lőcs üti
kegyetlenül Simon oldalát. Simon erőlködik, kiáll
hátul meg oldalt a csontja, meg a bordái, alig tudja
visszatartani a kocsit. A két láda előreesik és máris
a lőcsökön, meg Simon hátulján van az első láda.
Nagy nehezen megállt Simon, mi megfogjuk a ke­
rekeket, hogy visszatartsuk a kocsit és ordítok
Schusterre, hogy követ keressen gyorsan a kocsi­
kerekek elé. Megtámasztja mind a négy kereket
Schuster és én odaugrok, tartom Simon faránál
a ládát és nagynehezen Schusterre! együtt vissza-
 23

toljuk a kocsira. No, ez ugyan sikerült. Egy kicsit

több pech és Simon koesistúl-ladástól az árokban
heverne.
Simon szegény fújt, mint egy fújtató, félő volt,
elpattan. Csurom víz volt az oldala. Éreztük, hogy
ha most elvágnék a kötelékeit, leroskadna menten.
Nagyon megverhette oldalát a két lőcs. Szájából
nyál és hab jött és az oldalán kirepedt a bőr két
helyen és vér csurgott a szügy érői, az első comb­
jára. Simon nyerített.
Odamegyek, hogy megnyugtassam Simont,
hogy ne a mi anyánkistenit szidja. Hogy Vilmos
császárt, mert én is őt szidom. Megtöröltem volna
Simon oldalát, de olyan piszkos, nyálkás, véres
ig és ronda volt, hogy elment a gusztusom tőle és
Schusternek mondtam hogy szerezzen vizet, ha más­
kép nem megy, a sapkájába hozza. Hisz annyi forrás
t van itt, mint ahány betű az újságban. Leöntöttük
t Simont egy párszor a vízzel és meg akartuk itatni
az állatot, de a buta fajtája háromszor is beledugta
az orrát a sapkába és aztán kilökte az egészet víz­
zel együtt Schuster kezéből.
1 Beláttuk, hogy rendszeres etetésről és itatásról
addig nem lehet szó, amíg nem lopunk Simon szá­
mára egy olyan cilinderszem vödröt.
Mondtam, hogy szükséges volna legalább két
órát itt pihennünk, oly fáradt vagyok. Ugyan már
ic: délután van, két óra körül lehet és estig le kell,
hogy érjünk az első faluba, mégis leültünk az út
1 mellé pihenni. Ámbátor igazság szerint Simonnak
ií kellett volna leülni, nem nekünk. Én hátamra fe­
küdtem, a pokrócot a lám tettem és egy jót szundi­
24

toltam, amíg Schuster vigyázott a kocsira, lóra,

Aztán iszonyatos szortírozásba fogtunk. Be­
láttuk, hogy fölösleges, hogy két ládát vigyünk,
mikor az egyik tartalmának több mint a felét meg­
ettük már. Kinyitottuk a hősihalott valamint a le­
génységi csomagokat és az ehető részekből, egy na­
gyobb rakást csináltunk, a többit mondtuk, hogy
becseréljük a faluban a Simon számára élelemért.
A kiürített skatulyák pedig vígan röpültek le a
völgybe. A nem ehető holmik két alsó nadrágból,
egy ingből, 16 zsebkendőből egy csomó kapcarongy­
ból, két pipából, hét battriból, egy skatulya Prin-
eesass cigarettából, két skatulya Hölgyből és há­ I
rom tucat pipadohányból állottak. Volt egyikben
még három spulni fehércérna, egy rózsafüzér, vagy
hat darab csokoládé, két szardini ás doboz és egy
libamáj törött üvegben. A zsír kifolyt és a máj bü­
dös volt, mint a fene. És hogy ne feledjük, vagy 1
2000 darab üres tábori levelezőlap is volt összesen
a csomagokban, amelyeknek a felét el kell dobni, !
mert meg voltak címezve hazulról. A pipákat, meg
a pipadohányt átadtam Sehusternek, hogy spórol­ !
jon velük, ha marad, át kell, hogy adjuk az ezred- I
trénnek, magamnak csakis a három skatulya ciga­
rettát tartottam meg.
Ámbátor a hősihalott gatyákra és ingre is jo­ 1
gosultnak éreztem magam, lemondtam azokról a Si­ 1
mon élelmezésének a javára, éppen csak a kapca­ 1
rongyokból adtam Sehusternek meg magamnak 2—2
párat. Ha bekerülünk az első faluba, azonnal lesz
étel, ital a Simonnak.
—* Schuster, mindig az legyen az eszünkben,
 25

hogy már második napja koplal a Simon.

A májat eldobtuk, a csokoládét elosztottuk. A
szardíniát Schusternek adtam, mindkettőt, ő ért a
halakhoz, egye meg ő azokat. Én szárazföldi em­
ber voltam mindig és megmaradok a szalonnánál.
Utáltam azokat az olajos apró halférgeket. A töb­
T bit a kenyérzsákomba gyömöszöltem. Ekkép ki­
ürítve az egyik ládát, ledobtuk az ¿írókba mellet­
tünk és csak egy ládával folytattuk utunkat.
Már majdnem leértünk sok keserves és vi­
gyázó lassú út után a szerpentin út túlsó oldalára,
amikor egy fordulónál egyszerre csak szembekapott
bennünket egy csomó sátoros parasztszekér, amely­
nek oldalára nagy piros kereszt volt pingálva. Las­
T san baktattak fel a hegyre.
Visszatartottuk Simont és az út szélére kor­
mányoztuk a oni kocsinkat, hogy minél nagyobb
helyet adjunk a szanitéc kocsiknak. Mikor elmen­
1 nek mellettünk, lehetett vagy húsz kocsi is, láttuk
hogy tele vannak bosnyák sebesültekkel.
Ejha! Ezek a mi divíziónkból valók. Lehet,
hogy az ezred is csatázott közben, amit mi itt el­
blicceltünk szerencsésen. Hiába kérdeztük egyik-má ­
sik kocsist, senki sem értett se magyarul, se németül.
Kezemiigyébe esett volna a legutolsó kocsiról
hátul kihúzni egy csomó szalmát, de az utolsó perc­
ben meggondoltam magam, hátha egy sebesült alól
húznám ki.
Koplaljon a Simon még egy pár órát.
Azonban mégis láttam, hogy igen elszomorodott
a Schuster. Biztosan az ő esze is azon jár, mint az
enyém. Hogy kifelé megyünk a csatába és hátha
‘26

mégis megtaláljuk az ezredet... Hátha mégse tör

ki a béke addig. Hátha mi fekszünk és nyögünk
egy hét múlva egy ilyen kocsin vagy hátha csak
feküdni fogunk és már csak nem is nyögünk...
és nem is kocsin.
Ezért igen szótlanul baktattunk és éppen csak
arra ügyeltünk hogy Simon ne lóduljon neki tűl-
gyorsan. Ilyenkor visszatartottuk Simont, meg a t
kocsit. A

Nem is igen vettük észre, amikor véget ért a

lejtő és Simon egy széles útra kanyarodva, koco­
gásba kezdett, de úgy, hogy szaladni kellett a kocsi I
után.
— No — mondom egy ötperces szabadás után rí
— ez elég nekem, az én tüdőmnek; állítsa meg sí
Schuster a Simont. Egy pár órával ezelőtt ki akarta a
adni a páráját, most meg meg akarja mutatni a V
rühes, hogy azért is jobban bírja, mint mi. Ugy- b
látszik, bírja a koplalást a beste lelke. Vagy talán, J
hogy ételt érez valahol és vacsorához siet, ami igen n
nagyon lehetséges, mert már öt óra felé jár az, idő. k
A völgyben az úttól jobbra-balra hatalmas tér­ z
ség volt barakokkal, amit még az oroszok építettek. o
Mindenfelé sátoros kocsik, ágyúk, munidos r
szekerek voltak. Egy-egy táborikonyha kéményé­
ből jött magasra a füst és friss kávé illatát hozta s
orrunkba a szellő. Bizony két napi folytonos kol­ b
bász, szalonna és félig penészes pogácsa után jól e
esne egy kis kávé. Hogy a Simon szénájáról ne is n
beszéljünk. n
Mi is félre álltunk az útról és Schusterrel ket­ o
ten elindultunk, hátha kinyomozunk egy-egy jó
 I
27

csajka forró kávét magunknak és azt a bizonyos

jószágai szénát a Simonnak. Egy helyen szótlanul
álltunk a kályha mellett egy darabig, kutya se jött
felénk.
Egy másik helyen ránkordított egy őrmester,,
hogy menjünk a fenébe. A harmadik helyen a sza­
kács azt mondta, hogy még csak víz az, ami kor-
tyog a kotlikba, még korán van befőzni a kávét.
Végre találtunk egy tisztességes zsidó trénőrmes-
t tert, aki bár szintén a pokolba küldött bennünket,
de természete miatt ezt finoman tette, barátságosan
meghallgatott, tanáccsal látott el bennünket és még
vissza is szalutált, amikor én strammul szalutáltam
neki. Hiába, a zsidó mindig jó, ha nem kerül neki
semmibe se — magyaráztam Schusternek. Hát ez
az őrmester mondta, hogy ha az úton megyünk
vagy két kilométert és ott a kereszteződésnél jobbra
térünk, akkor újabb két kilométer után beérünk
Jablonkára. Ez egy nagyobb falu, ahol van min
nekünk etappen kommandónk is. Ott jelentkeznünk
kell és kapunk enni is, meg inni is, sőt Simon még
zabot is fog kapni, nemcsak szénát. Ott majd be­
osztanak bennünket a kocsivonalba, amelyik az ez-
redünkhöz vonul.
De ha — és kacsintott a jó ember —, ha nem
sürgős a dolgunk, akkor a keresztúttól balra, igaz,,
hogy négy kilométernyire, de ott is van egy falu,
ennek meg Csizna a neve. Ott nincs etappe kom­
mandónk, mert ez kiesik az útból. Abban a faluban
még megmaradtak a civilek, lengyel parasztok és
ott se muszáj éhenhalni éppen, ha ügyes az ember.
Mindenképpen siessünk, mert a hold későn bu~

I
28

jik csak ki, majd csak éjjel valamikor és itt Galí­

ciában hirtelen elsötétedik.
Miután láttuk, hogy ezen a helyen hiába min­
den kísérletünk, azonnal indultunk is. Mondtam a
Schusternek, becsületszavamra, ma meleget fogunk
enni és a Simon is zabái ni fog. Éreztem, hogy alatt­
valóim és hogy nekem a kötelességem róluk gon­
doskodni.
Mikor odaértünk a kérésztúthoz, megállt a
Schuster és kicsit szűkölve, sápadtan kérdezte tőlem :
— Merre menjünk, káplár úri
— Balra, Schuster, balra, Csiznára. [gaz, hogy
két kilométerrel messzebb van az a falu, mint a
másik, de nem szereti a természetem az etappe kom­ i
mandókat. Általában a kommandókat. Jobb az, ha (
én kommandirozhatok, mintha engem kommandi-
roznak. Még ha kicsit többet is kell marsolnunk, 5
még ha kicsit koplalunk is. Nem igaz, Schuster 1 (
Megtaláljuk mi az ezredünket, ne féljen, előbb vagy í
utóbb. Jobb, ha minél később, persze. Csakis balra, 1
Schuster, balra. 1
így történt, hogy vagy egy fél órai újabb ko­ r
cogás után már beesteledett, mire megláttuk az els') t
házat.
Az egész út a keresztúttól kezdve gyönyörű I
volt. Baloldalon hatalmas erdős vidék. Mi a domb­
oldalba vájt úton mentünk. Jobbra tőlünk keskeny d
hegyipatak zúgott. Tele sziklákkal, amelyekből
mint apró vízesések zuhogott a víz sok hellyen. li
A patakon túl lefelé hajló zöldes mezőség, a tavaszi V
késő délutánok hidegsötétzöld színével. Sokszor ti
megálltam és elnéztem a tájkép-kombinációt, de nem
 29*

szói iám Schusternek, mert egyrészt tudtam, hogy

ő úgy sem érti, másrészt meg valakinek muszáj volt
a Simonnal is baktatni. Én gyakran lemaradtam,
amikor is neki kellett iramodnom a kocsi után, hogy
behozzam őket. így aztán lassan leszoktam én is
a tájképezésről.
Az első ház végre kibukkant balra a dombom
Három trénszekér is volt az udvaron. Ez rossz jel,
mondtam Schusternek. A másik háznál ugyanígy.
Ott még a lovak is kinn voltak egy csűr előtt. Ám­
bár belül is voltak lovak.
A harmadik ház nem volt ház. Csak fekete,
üszkös kerítés, körülötte meg egy alapzat, amely­
nek közepén egy meztelen kéményszerűség ágasko­
dott fölfelé.
Mondom, itt is csata lehetett, mert azután már
sok ilyen házat találtunk a faluban. A házak két­
oldalt voltak. Jobbra a hegyoldalon és balra az út
és a patak között. Messze a mezőségen csak itt-ott
látszott egy-egy fehéres ház, tanya. Nagyon homá­
lyos is kezdett már lenni, meg a mezőség végére
már kezdett a köd leszállni, úgyhogy sietésbe fog­
tunk. De sehol egy üresnek látszó ház. Mindenütt
katonák, trénkocsik, lovak. Már kezdtek ritkábbak
lenni a házak és elhagytuk az utolsót is.
Tanakodtunk, míg közben fenyegetően sötéte­
dett, csak sötétedett.
— Itt nincs mást mit tenni, mint visszafordu­
lunk és behajtanunk az első, kezünk ügyébe eső ud­
varba, még ha maga a király lakik is ott nyolcvan
trénkocsijával együtt.
Úgy is tettünk. Behajtottunk az első házba»
m

Mintha csak otthon lettünk volna. Eloldottuk Si 3

mont a kocsitól, kihúztuk a két lőcs közül, amelyek 1
olyan kegyetlenül megmarkolták szegényt ma dél­ c
után és elhatároztuk, hogy ide szégyen, oda szé­ 1
gyen, megkérünk egy szakértőt, hogy segítsen ne­ f
künk levenni Simon fejéről a köteleket is.
Bent a pajtában hallottuk a lovakat, amint pa­ t
táikkal dobogtak, nyilván náluk úgy szokás üdvö­ r
zölni a vendégeket. Sőt, amikor Simon barátságos k
jóestét nyerített, két ló is válaszolt neki, visszanye­ I
rítve a pajtából. 5
Mondtam a Schusternek, hogy ha az emberek 1\
itt olyan barátkozók lesznek, mint a lovak, akkor c
szerencsénk van.
Amint így készülődtünk, valahonnan, nyílván e
a faluból, megérkezett egy baka, kezében csajka
gőzölgő kávéval. Kisült, hogy tót, de dolgozott Pes­
ten és tud egy kicsit magyarul. Csak két ló van n
rábízva, meg egy szekér. n
Elmondtam neki, hogy mi járatban vagyunk, h
hogy szeretnék én is, meg Schuster is szerezni egy !
kis kávét, meg szénát a Simonnak, aki ló és csak i'
a neve Simon.
Azt mondta, hogy kávéért ne is fáradjunk,
mert látta, amikor a szakács kiöntötte az utolsó i
csöppet is a kotlikból és kimosta a kotlikot a reggeli a
kávéhoz. Szénát, zabot meg reggel előtt úgy se tu­
dunk szerezni és akkor is nehezen, mert ők is keve­ k
set faszolnak. Sőt, tekintve, hogy máris sötét van é
és nem ad tíz percet sem, koromsötét lesz, legjobb,
hogyha nem is macerálunk senkit sem, mert a sö­ é
tétben még belénk talál lőni egy poszt. Maradjunk
 31

itt. Mutatta, hogy két kanálnyi összemorzsolódott

kukorioakenyeret faszolt csak, húsz cigarettát, meg
azt a kis löttyöt, ami egy fogára elég éppen. És
kérdezte, hogy a frontlegénység is ülyen rosszul
faszol ?
Mondom neki, hogy most ne ő kérdezzen, ne
tereljük másra a szót, most nem róla van szó, meg
nem a frontlegénységről. Ha ide adja a kávéját,
5 kap egy darab szalonnát érte, meg egy pogácsát.
Ezt megértette és egy percen belül már hozta is
Schuster a hősihalott szalonnát, meg a pogácsát.
: Mi pedig Schusterrel friss forró kávét vacsoráztunk
öreges pogácsával. De jó volt, ha nem is volt sok.
Leültünk és rágyújtottunk. Adtunk a tüzérnek
1 egy hősihalott pipát emlékbe, meg egy pakli dohány
i ráadást.
— Na — mondom —, most pedig jöjjön a Si­
i mon, aki oda van kötve egy fához és aki éhes is.
meg szomjas is. — És magyaráztam a Schusternek,
hogy mi alapjában véve aljas gazemberek vagyunk,
? mert ha nem volnánk azok, először is Simonnal tö­
k rődnénk és nem a saját begyünkkel. Schuster hely­
benhagyta, amire én dühbe gurultam.
— Kendet értettem, infan teriszt Schuster.
5 Kend a gazember, amiért nem törődik a lóval. Én
i altiszt vagyok, meg városi ember. A svarmban van
öt olyan is, aki falusi ember és ért a lóhoz, azokat
kellett volna inkább magammal hoznom, most olyan
n életem volna itt, mint a kiskirálynak.
>,
A Schuster fölugrik, kaptákba vágja magát
és kivágja :
k — Igenis, káplár úr!
32

Tanult a ma reggeli leckéből, látszik rajta,

hogy tudja mi az a följebbvaló, meg a fegyelem.
Azt mondta a tüzér, hogy ne féltsem a Simont,
ezek az apró lovak szívósak, mint az öregasszonyok.
Agyon se lehet őket ütni. Megél az holnap reggelig.
Most már koromsötét van, úgy sem lehet vele csi­
nálni semmit se. Feküdjünk le oda a pajta mellé,
ő is ott alszik és majd csak reggel lesz valahogy.
Ma nem fog esni, az biztos, kint aludhatunk bátran.
Mondtam erélyesen, hogy azt nem lehet. A Si­
monnak enni kell! Még ma! Már két napja koplal
szegény.
Erre azt mondja a trénes :
— Már pedig az én szénámhoz oda ne szagol­
jon, káplár úr, ha jót akar. Menjen be a házba, ott
az asszony, hátha az ad valamit.
Zsákkal volt a ház ablaka betapasztva és igen
gyönge világosság szűrődött ki onnan. De éppen
elég, hogy az irányt tudjuk és arrafelé mentünk
Schuszterrel.
Körüljártuk a házat, de ott annyi hasadékon
szűrődött ki a kis világítás, hogy csak nehezen ta­
láltuk meg az ajtót Bementünk a házba, azaz, hogy
megtántorodtunk a bűztől s csak miután 50—50 szá­
zalékra kiegyeztünk, mentünk beljebb A kiegyezés
úgy történt, hogy a nyitott ajtón keresztül kiment
a bűzös levegő fele és bejött ugyanannyi friss le­
vegő helyette.
A szoba egyik részében, balra tőlünk, egy tehén
legelt. Csak a fara látszott. Csak egyszer nézett
vissza ránk megwtoleg és aztán már nem is láttuk
többet a fejét. Ugyancsak ott volt egy rakás széna,
 33

vagy szalma és annak tetején pedig tyúkok ültek,

de lehet, hogy aludtak. Egy fekete macska pedig
t, odajött egyenesen hozzám, mintha csak régi, jó is­
k. merősök volnánk és a ka masni hoz dörzsölte bolhás
hátát.
i- Hát innen volt ez a büdösség.
é, Az amúgyis parányi ablakok pedig le voltak
Y- tapasztva zsákokkal. A szobának ez a fele, az ajtó­
Q. tól jobbra, ahol mi voltunk a tűzhellyel, mondjuk
i- ágy, hogy az ebédlő fala, itt-ott kifehérlett. Mint­
al ha a tapaszt valamikor meszelték is volna. De a
szoba másik fele, az ajtótól balra, mondjuk úgy,
hogy az istálló részén, maga a tapasz is lehullott
1- és nád és szalmás tapaszon keresztül itt-ott a sötét
tt éjszaka feketéllett be a hasadékon. Nyilván a ter­
mészet atyai gondoskodása, ha a bakák nem jártak
n ki-be, így látta, el némi-nemű friss levegővel belül
n a szobát.
k De azért éreztük, hogy alapjában véve az atyái­
kig gondoskodó természet maradt alul, mert a te­
n hén alatt a trágya, a csirke, a macska, az égő zsír,
i.~ no, meg az asszony szaga győzött. Legyőzte a hegy­
y
tető fenyőfáinak, a patak körüli nyárfák illatát, a
á- Kárpátok ózondás levegőjét.
Itt, a délutáni természet-kombi náció után bele­
it
csöppentünk az emberi kombinációba, egy esues
3-
parasztházba. És jaj a Simonnak, belerúgok, mert
az ő bögye miatt fordul fel a mi gyomrunk itt.
>n
Mondom a Schustemak ismét, hogy siessünk
tt
és végezzünk. Mutogatok az asszonynak a számra,
ik
hogy ennivalót akarunk. Mutatok a tehénre, hogy
a>
 ,

34

a mi lovunkl olyan, mint az ő teli cue. Csak néz rám.

meg a tehénre, nem érti a nyelvünket.
Úgy csinálok a számmal, mintha rágnék és
csámcsognék. Közel hajolok a tűzhöz, hogy lássa,
mit csinálok a számmal. Értelmetlen arcot vág. A
Schuster mögöttem röhög, nyilván kémikus lehet­
tem neki. Rá ordítok, hogy ne röhögjön, inkább jöj­
jön ide ő is a, világosságra és segítsen nekem. Erre
a Schuster is odaátlt és elkezdett pontosan utánozni
engemet. Ha én rágok, ő is rág. Ha én mutatok a
számra, ő is szájához mutat. Kirúgok a lábammal,
jelezni akartam, hogy lóról van szó, a Schuster is
kirúgott. Mérgesen ránéztem, ö meg bárgyún né­
zett vissza rám, az asszony meg csak hideg és ér­
telmetlen arccal ült mozdulatlanul a, sámliján és
még csak nem is mosolygott azon a cirkuszon, amit
ott véghezvittünk. r
Mondtam végre a Schusternek, hogy várjon és
rakjon a tűzre, jövök én mindjárt. Az udvaron be­
csuktam a szememet vagy két percre, mert olyan
koromsötét volt, hogy le kelletett, hogy szoktassam
őket a szoba fényes világításáról.
Nagy nehezen megtaláltam a kocsit, azt is Si-
mon zihálása után indulva és ki kotorásztam a ke-
nyérzsákomat, amiben a nem ehető holmik voltak
és visszaindultam vele a házba. Ott mennyei vi­
lágosság terjengett már. Az ajtót nyitva felejtet­
tem és az segítette az atyai természetet legyőzni \
egy kissé a bűzt. Schuster a tűznél térdepelt és
belebámult, mintha most látott volna életében elő­
ször tüzet és a fekete lábosfélében is szotyorgott
If
35

valami. Nyilván a tűzön vizet forral és istenem,

hátha van valami a vízben. Egy csirke vagy talán
kettő is... mert én magam meg tudnék enni egy
egészet es akkor a másikat Schusternek adnám. Fél­
év óta nem ettem csirkét.
— Mi fő a fazékban!
— Krumplihéj.
Két kismalac is volt az egyik sarokban,
csakhogy aludtak, azért nem láttuk őket az előbb.
Biztosan azoknak főzte az asszony.
— Látja-látja, Schuster! Ez az asszony meny-
nyire törődik az állataival, mi meg...
—• Igenis.
— Mit, igenis!!
— Igenis, én egy utolsó gazember vagyok...
Igenis, maga egy utolsó gazember, de én is...
— Igenis, káplár űr!
—■ Mit, igenis! Maga a gazember egyedül, én
nem. Maga úgysem igazi katona. Mennyi csirke
van itt! Itt a forró víz... Eh, de persze, hogyha
azt mondhatná, hogy káplár úr parancsára, az ő
felelősségére lopok két csirkét, akkor persze, hogy
már főne is a két csirke.
— Igenis, ha parancsolja, lopok két csirkét.
— Én nem parancsolok semmit sem. Nekem
nem kell parancsszóra lopott csirke és punktum.
1 És Schuster bizonytalanul állt ott és nem tudta
l
a marha, hogy most mit csináljon. Lopjon-e vagy
ne lopjon. Aztán, hogy hiába vártam, mérgesen
mondtam:
—- Nézzük, hogy békés úton szerezzünk valamit
35

a Simonnak — mondtam én lemondóan a csirkék

felé és lesújtóan néztem Schusterre, mint a lányok
szoktak, ha nincsenek megelégedve a szerelemmel,
amit nem kaptak.
Kibontottam a kenyérzsákot és egyenként vet­ «
tem elő a holmikat és mutattam, hogy ennivalóért
odaadjuk azokat.
Az ingekre érzéketlenül nézett az asszony. A
gatyára is, a csokoládéra is, a pipákra is. Mondom
a Sohustemek, hogy úgy látszik, nincsen ura, mert
a férfiholmik nem kellenek neki. Nézzük csak a két
spul ni cérnát. Mutogatom neki a spulnikat és
hosszasabban, csábítóan forgatom a szemei előtt.
Egyszerre csak, mintha csoda történne, kissé föl­
élénkülnek szemei, megmozdul az egyik keze, lassan
fölemelkedik és nyúl a cérna után, sőt motyog is
valamit. Visszahúzom a cérnát és a számra muta­
tok, hogy ennivalót akarok és mégegyszer rúgok
egyet, hogy a lónak kell az ennivaló. Egykedvűen
visszatette kezét az ölébe és megint motyogott vala­
mit és csak ült tovább. Schuster kikotorta az oiva-
sót a kenyérzsákból és azt is mutatta neki.
Erre az asszony elkezdett sűrűbbein beszélni.
Fölállt és a szoba istálló részébe ment, ott valahon-
nan előcipelt egy nagyobb pl éhedényt, akkorát,
hogy otthon még gyereket is lehetne benne fürösz-
teni és odacipelte hozzánk. Tele volt az edény fe-
kefe aszaltszilvával. Mohón neki akart ugrani a
Schuster az edénynek, de az asszony visszalökte eré­
lyesen és mutatott a cérnák, meg az olvasó felé. Azt
odaadtuk neki, erre az asszony levette fejünkről a
 37
i sapkánkat, telerakta aszaltszilvával, aztán, mint,
aki elvégezte a dolgát, vissza tette az edényt újra
az istálló oldalra és visszaült szótlanul a sámlira.
Egy darabig még lézengtünk a szobában, de láttuk,
hogy az asszony figyeli minden mozdulatunkat,
nem mertünk semmihez hozzányúlni. Hogyisne,
még lármát csapna és elfognának bennünket. A
kommandók itt mind csehek, meg osztrákok, még
ellátnák a bajunkat.
így aztán csak kiballagtunk a két sapka aszalt-
szilvával, mondván, ez is jobb, mint semmi. Köz­
ben a kis holdacska is kibújt egy hegy mögül és
már könnyebben találtuk meg a kocsinkat.
Elővettük pokrócunkat, meg a oeltet és neki-
cihekedtünk, hogy lefekszünk és csak mondtam,
mondogattam Schustemek :
—■ Szegény Simon. Két napja koplal, mert
nincs se széna, se szalma.
Azt mondja Schuster — és tele pofájából köpi
ki a szilvamagokat :
— Hátha a Simon is szereti az aszaltszilvátt
—• Azt meg kell próbálni — adtam ki azonnal
a parancsot.
Megkerestük Simont. Vagy tíz lépésnyire volt
tőlünk, odakötve egy fához. A hold még jobban
kijött. Nagy fekete árnyék volt a Schuszter mögött,
kiegyenesedtem, hogy ütök, ha valaki ellenség rej­
tőzik az árnyékban és ki feszítettem hősiesen a
melleimet és éreztem, hogy most akármilyen vad
vitézi tettre készen volnék. És óriási, fontos lépésre
határoztam el magamat.

¡
 ,:fV
38
ff
- —* Schuster! Kivesszük Simon szájából a va­
sat. Itt van a tót trenes, ez ért hozzá. Reggel majd
■■ .
■ segít visszatenni.
És Schuster máris ugrott, oldozott, bogozott.
■... I Egyszerre csak az egész kötél szerkezet bentmaradt
a kezében, a Simon egyet nyerített és már nem is
volt ott, ahol az előbb. Elszabadult a Simon.
1; Az első percben két eszmei áramlat viaskodott
bensőmben. Mint a nagy írók írják, a kétségbeesés
volt az egyik és hogy pofonütöm a Schustert, volt
a másik. Szerencsére hamarosan visszajött a Simon,
í
csak éppen körüljárta a terepet. Schuster odatar­
totta neki a kalapját az aszaltszilvával. Két perc
h: V múlva Simon a kalapnyi aszaltszilvát, magostul
együtt, sőt, ha Schuster nem kapja el, még a ka­
lapját is megette volna.
Iín Közben én próbálgattam cirógatni Simont. Ütö-
gettem a nyakát a balkezemmel. Jobb kezemben
pedig tartottam a kötél szerkezetet, egyszerre csak
Simonnak egy őrizetlen pillanatában a fejére dob­
tam az egészeit, összevissza kötöztem a köteléket,
még a hasa alatt is áthúztam egy kötelet a hátsó
lába körül is és átcsavartam és az egészet a fához
és jól megkötöttem, duplán csomóztam, triplán...
Simon hagyta magát. Úgy látszik, lekenyerezve
I érezte magát a szilva által. Büszkén néztem Schus-
B: terre. Megmentettem a Simont, a kocsit, a ládát,,
I a csomagokat, a leveleket.
Azután nekicihelősködés közben el csemegéz­
tem még vagy félsapkányi aszaltszilvát magam is,
adtam Schusternek is, mert hogy az Övét Simon
ette meg, begubóztam a pokrócba, a celtlapot dup-
 39

Mn összehajtva, magam alá tettem és lefeküdtem.

Leereszkedően mondtam Scliusternek, hogy „jó­
éjszakát“.
A mai napunk tökéletes volt, gondoltam, mi­
előtt elaludtam. Áhalásztuk a szerpentin utat és
még se kerültünk túlközel a fronthoz. A koszt is
eléggé változatos volt. Kétszer vittünk véghez hős­
tettet. Egyszer, a Schuster reggel, amikor megnézte,
hogy a Simon kötelei rendben vannak-e, másodszor
pedig én magam, az imént.
Életveszedelemben is voltunk, ott a szerpentin
úton a kocsival. Azt is szerencsésen megúsztak.
A Sehuster ugyan buta, de a fegyelme kitűnő.
Egyszóval tökéletes napunk volt.
És mégegyszer mondtam, hogy jóéjszakát,
mindkettőjüknek. Hátha ennyi magyar szót már
megtanult a Simon.

HARMADIK FEJEZET

Hátamon feküdtem és kitakartam a fejem a

pokrócból, nem úgy, mint télen szoktuk, amikor
egészen, koponyástul együt pakoljuk be magunkat
a pokrócba, hogy a testünk melege ne szálljon el,
hogy a lélegzetünk is melegítse testünket,
A hold már egészen kibújt és szép csillagos
volt az ég fölöttünk. A levegő nehéz volt a lovak
szagától. Az egész falu tele volt lovakkal és az
előbbi istálló-ebédlő szagkeveréke is még bent volt
az orromban.
Általában végtelen nyugalom volt. A lovak nye­
rítése innen, vagy a távolból hallatszott csak hébe-
40 «4

hóba, meg a patáik dobogása és távol, nagyon mesz-

sze tompa dörrenések jelezték, hogy mégis csak a
fronton vagyunk, bármennyire hátul is.
A bögyöm tele volt, a sok aszaltszilva nyomta.
Nem igen tudtam aludni. á
Kéjes képek jelentkeztek előttem és gondol­
tam, hogy ha a csues asszony fiatalabb volna, hogy
ha tisztább volna, hogy ha nem lakna a tehenével,
meg a malacokkal együtt — egyszóval, ha sok min­
den máskép volna, még szerelmes is tudnék bele
lenni ma éjjelre. És így is aludtam el.
Azt álmodtam, hogy moziban vagyok és egy
kövér, hófehér cukrász egy sarkon befordul és neki­
megy a cingár kéményseprőnek. Elesnek, össze-
liempergőznek és a cukrász felerészben kormos-
fekete lesz, a kéményseprő pedig lisztes-fehér és a
közönség iszonyatosan röhög. Mellettem ül egy őr­ i
mester fekete oldalszakállal és az is röhög... Azon­
ban az álom mind élesebb lett az őrmesterrel és
homályosabb a kéményseprővel és a cukrásszal és a
babámmal. És egyszerre csak a röhögés maradt
csak meg a fülemben, meg szemeim előtt a fekete
oldal szakái lű őrmester. Megdörzsölöm szemeimet,
igenis, az őrmester eleven valóság. Ott áll előttem,
rámnéz és röhög. Mellette vagy nyolc-tíz trénes és
mind röhögnek.
Föl ugrok, szalutálok az őrmesternek és körül­
nézek, hogy mit röhögnek. Látom, hogy már a nap
jó magasan áll, már lehet nyolc óra is, az én teg­
napesti trénesem két lovat tart egy kötélen és áll
velük a Simon előtt. És hogy a trénesek hol engem
nevetnek, hol a Simont.
3l

41

Bizony, volt is a Simonon mit nevetni. Fej re­

voló szerkezete a hasán lógott, egyik combja át volt
kötve és a kötél vége a földön lógott. Egy kötél oda
volt kötözve a fatörzshöz, de nem lógott a végén se
Simon, se senki más. És Simont csak egy vékony
V-

kötél tartotta a nyakánál, mint egy hurok. Az is

oda volt kötve a fatörzshöz. Ha Simon kedvet
kapna nekilódulni a világba és ha egy kicsit is erős
a nyaka., elszakíthatná azt a vékonyságot. Ámbár
az is lehet, hogy ez a vékony kötél fojtaná meg a
Simont. Rossz (még csak gondolni is bármelyik eshe­
tőségre.
Egyelőre tény az, hogy Simon állt, állt, lógott
a feje, pislogott előre és nem volt kedve mozdulni.
Lehet, hogy az aszaltszilva magok bántották az ő
belső részét is.
A népek meg nevették a Simont, a kötelékeit,
a fejszerkezetét lógva a hasán.
Igen elszegve!tóm magam és odamentem Simon­
hoz és próbáltam a köteléket igazítani, de sehogy se
ment. Körülnézek, keresem Schustert, de sehol nem
volt. Elővettem a késemet, hogy elvágjam a köte­
leket, bár legjobb szerettem volna Simonba lökni,
aki ilyen szégyent hozott rám, de oda szólt a trénes,
hogy no vágjak el semmit se, majd ő megigazítja
a dolgot. Ketten is ugrottak és oldottak, bogoztak.
Vagy tíz percig is eltartott, mire ki tudták hámozni
Simont abból az egy szál kötelékből.
Schuster közben még mindig sehol sincs.
Amíg a trénesek Simonnal vesződtek, el gondol-
tara hátha megszökött a Schuster. Talán túl szigorú
voltam hozzá. Talán honvágyat kapott és már a
 43

Kárpátok túlsó oldalán van ismét. Talán már el is

fogták a tábori csendőrök és agyon is lőtték. Mi lesz
a feleségével, meg az öt gyerekével? Egyedül kell
vesződnöm a Simonnal. Mit mondjak majd a kapi­
tány úrnak? Hogy szökött meg a Schuster? Én Vil­
gyök a felelős. Úgy látszik, amíg én aludtam az
éjjel, szökött meg és én arról akkor nem tehetek.
Nem kötözhetem meg éjjelenként Schustert a fához,
I
mint a Simont tettem.
Addigra elvégezték a trénesek a Simon szer­
kezetének szétgubancolását és én élénken odafigyel­
tem, hogy hogyan rakták föl az egészet a Simonra.
Gondoltam, eltanulom, ha addig élek is. Többet
nem ér engem ilyen szégyen káplár létemre.
Aztán megköszöntem nekik szívességüket, meg­
kértem az őrmestert, hogy adasson egy csajka ká­
vét, amit az megígért, föltéve, hogy ha a szakácsok
nem öntötték még ki a kotlik zaecos alját. Oda-
m en tan Simonhoz és befogtam a kocsiba szegényt
én magam.
Schuster nincs sehol. A írének szétmentek, éppen
csak a tegnapi magyar-tót trénes volt a pajta előtt
két lovával és egy szalmacsomóval. Gondoltam, el­
kocogok innen e szégyenteljes helyről minél előbb.
Odaszóltam, hogy nem adhatna-e egy kis szénát
a Simonnak. Szomorú voltam és gondterhes. Most
már egyedül vagyok Simonnal, minden gond rám-
szakadt. »
‘
Kurtán azt mondja, hogy nem.
Éppen goromba akartam lenni, amikor egy-
szerre csak kinyílt a ház ajtaja és ki lép ki rajta
nyitott gallérral, tele szénaszálakkal, meg piszok-

f
 4$
«

kai a ruháján, mint a Schuster. Egyik kezében a

tegnapesti fekete kormos krumplihéjjas edényt, a
másikba pedig egy tejesköcsögöt lóbál. Elkezdtem
ordítani, ahogyan csak a tüdőmből tellett, az anyja,
szépanyja istenét, meg egyebét. Hol volt az éjjelt
'-3

Hol volt !• Mit csinált ? Eöl köttetem! Agyonlövetemf

Fölnégyeltetem és ordítok rá, ordítok, csak ordítok
magamból kikelve. A Schuster meg csak jön és meg­
áll előttem mereven, amennyire csak két lefoglalt
keze engedte persze és lesütött szemekkel hallgat
Végre egy félórái faggatás, fenyegetőzés után
kinyögi, de füle hegyéig belepirult és hátrabök fe­
jével a ház felé:
— Ott voltam.
Persze, hogy ott volt, azt tudom, láttam,
hogy onnan jött ki és ha lőcs lett volna a kezem­
».

ben, leütöttem volna a Schustert.

— Mi van a kezében!
— Káplár úrnak alázatosan jelentem, a regge­
lit hoztam. Krumplihéj a Simonnak és frissen fejt
tej a káplár úrnak.
— Mi! Tej!! Frissen fejt tej! — Azt már
hónapok óta nem ittam és fölengedett a mérgem. —
Es vájjon eszi-e Simon a krumplik éj jat! — kér­
deztem szelídekben most már, merthogy én meg
iszom a tejet, az nem volt kétséges.
— Ha éhes, akkor meg kell hogy egye, mást
nem tudtam neki szerezni.
>

— Schuster, ez egyszer még megbocsátok, de

tudja-e, hogy nem szabad lopni. Rekvirálni szabad,
ha tud. Készpénzért venni is szabad, ha lehet, na
meg esetleg cserélni is, ha nem látja senki, de
44

lopni... arra vigyázzon Schuster. Remélem, nem

lopta a tejet — kérdem egészen szelíden és már
nyúlok is utána, mint akinek úgyis mindegy, ha
már itt a tej, hát itt van. — Hogy szerezte mégis?:
— Káplár úrnak jelentem aláss an, szerelem­
ből kaptam, merthogy hűvös volt idekint, hát át­
mentem a szobába aludni és összebarátkoztam az
asszonnyal.
És Schuster mégegyszer elpirult a füle he­
gyéig.
— Schuster, maga nagy disznó...!
Aztán Schuster odavitte a lábast a Simonnak
és én messziről láttam, hogy Simon bedugta pofá­
ját a lábasba, Schuster meg türelmesen tartotta
neki. Aztán vigyorogva mutatta, hogy a lábas üres,
még az oldalát is kinyalta a Simon. Kértük a trénes-
től azt a vizes vászoncilindert, de nem adta. Mor­
góit valamit a tisztaságról, meg hogy Simon nem
tisztességes ló, az ördöggel cimborái, mert hogy
aszaltszilvát eszik, meg krumplihéjjat. Ilyet pedig
tisztességes ló nem csinál. De nem is figyeltem oda.
Ha nem adja, hát neun adja. Ivott vizet Simon ele­
get a krumplival, kibírja, míg lopunk neki egyet
valahol.
Fölpakoltunk. Schuster leporolta a ruháját.
Megmosdottunk és az egyik hősi halott ingébe törül­
köztünk. Közben tizenegy óra lett és leültünk kol­
«

bászé zni. Fütyülök a trénőrmcster zaccos kávéjára.

Fütyülök az esetleges ebédjére is. Nem megyek hoz­
zá könyörögni. Nyavalyás trénesek, mondtam hen­
cegve Schusternek, tekintve, hogy nagyon korgott
 ,

ft 45,

gyomromban a hirtelen ivott tej. Én mégis csak

P

frontaltiszt vagyok, nem trénmalac.

r»

Miután megreggeliztünk, megebédeltünk, — ez

•=» S3

együtt volt, most kiadtam a parancsot az indu­

lásra.
T

— Merre! — kérdi Schuster, mikor kifelé tar­

,

tunk az udvarból.
ES

— Mit, merre! Hát csak nem megyünk vissza

Budapestre! Kimegyünk a frontra és punktum.
Persze azért nem muszáj szembemenni, majd
csak oldalról megyünk neki.
Kis kerülő sohase árt.
Flankézunk.
i

Az a legnagyobb tudomány.
93

Az altiszti iskolában is tanultuk, hogy csak a

17-

e- „

buta ember megy szembe, amikor oldalról is lehet.

Kivonulunk a kapun és nem a faluba, a Jablo-
niki etapkommandó felé tartottunk, hanem kifelé
mentünk és mögöttünk hagytuk a falut. De
pechiinkre. Alig baktattunk két kilométert egy kis,
keskenyvágányú fűrésztelep vasútjának a töltése
mellett vitt az út, amikor föltűnt két táboricsendőr.
És még hozzá magyarok voltak. Megmutatom az
igazolványomat, megnézte egyik a ládát, látták,.
hogy tényleg lebélyegzett valódi postát viszünk.
Ezért igen barátságosra fordult a szó. Az egyik őr­
mester volt, a másik káplár. Az őrmester elkérte a
térképemet és ceruzával kijelölte, hogy jelenleg hol
vagyunk. Én csak csináltam, mintha nem tudtam
volna. És magyarázta, hogy hol az a falu, ahol az
éjjel aludtunk.
 is
46

— Látja itt ezeket a fekete pontokat, ezek há­

zak. Ide van nyomtatva: Csizna. Maguk nagy
tévedésben vannak. (Az anyád van tévedésben,
mondtam magamban, de iszonyatos ártatlan és ér­
deklődő arcot vágtam a csendőrre.)
— Tehát most szépen visszafordulnak, vissza­
mennek Csiznába. Keresztülmennek a falun, ahol
tegnap jöttek és négy kilométernyire a keresztútnál,
ahol tegnap balra tévedtek, most szépen tovább men­
nek és alig két kilométernyire van egy falu, Jab-
lonki, ahol jelentkeznek az etappe kommandónál.
Ott kapnak enni, inni, a ló is, még zabot is kapnak,
már mint a ló és reggel be is osztják magukat a di­
vízión trén közé, amely szépen az ezrediikhöz viszi
magukat.
Mit volt mit tennünk! Nagyon hálásan meg­
köszöntem a tanácsokat, összehajtogattam a tér­
képet, miután sokáig tanulmányoztam azt, nehogy
ismét eltévedjünk és csak magamban szidtam az ör­
dögöt, akinek pont most kellett ezeket az utamba
vezényelni. Mivelhogy a csendőrök rágyújtottak és
-csak vártak ránk türelemmel, láttam, hogy nincs
segítség. Indulnunk kell. Megfordultunk és vissza­
felé mentünk a keresztűtig. A csendőrök is — csupa
szívességből — velünk baktattak, amint mondták,
nehogy eltévedjünk ismét.
A kereszteződésnél a csendőrök elváltak. Csak
egyenesen előre, mondta az őrmester gúnyosan. Na,
innen, ha akarnak se tévedhetnek már el és egy­
másra néztek, mint akik jól ismerik a játszmát.
Fene a bögyükbe, sohase szerettem a tábori
-csendőrt, ők a szerpentin út felé mentek vissza, mi
 4f

Pedig rátértünk a Jablonki felé vezető útra a front

felé.
Alig mentünk pár száz métert, máris látszott
előttünk a falu templomának tornya, Azaz csak a
fél tornya, mert a hiányzó felét az angyalok vitték
el nyilván a télen.
Az út forgalmas volt, látszott, hogy fővonalra
kerültünk. Mindenesetre egyet pihenünk az én kom­
mandómra, mert ha beérünk a faluba, félek, hogy
már nem én leszek a kommandáns.
Hogy állunk élelem dolgában. A Klein zugs-
íiihrernek van egy jóképű csomagja, azt megnéz­
zük. Az úgyis túlontúl sok csomagot szokott kapni.
Nem kell neki szólni egy szót sem erről az egy cso­
magról. Tekintve, hogy a hősihalott, meg a legény­
ségi csomagok már elfogytak, most az altiszti csoma-
gokra kerül a sor. Jól választottunk, mert abban
egy bádogdoboz libamájpástétom, mákos rétes, meg
egy darab füstölt libacomb, négy darab zsebkendő
és egy tetűkenőcs volt. Ez jó fogás. A Klein zugs-
führernek úrinép a családja, látszik a csomagukról
is, tehát kibírják a kárt. Ellakmároztuk a tetű­
kenőcs és a zsebkendő kivételével az egész csomagot.
Aztán még mindig csak három óra körül volt.
A faluba pedig legfeljebb negyedórányi út után be­
érünk. Ha ilyenkor megyünk, még talán képesek
azonnal beosztani bennünket a divizó trón hez. Jobb
lesz, hogyha egy kicsit várunk. De jobb, ha Schusr
tér is visel némi felelősséget és ezért leereszkedve
kérdeztem tőle:
— Schuster, válasszunk! Vagy megyünk és
akkor lesz kávé, szalma és széna, sőt még zab Lg
 [U*
48

viszont lehet, hogy azonnal is beosztanak bennün­

ket a trénbe, vagy pedig lassítunk és nyerünk egy
napot, ebben az esetben nem kávét, hanem csak
vizet iszunk a libamájra.
—• Simon kibírja még estig. Tegnap szilvát

»
vacsorázott, ma krumplit reggelizett, ő miatta csak
nem fog a káplár úr kisietni a frontra.
— Simon csak egy ló — végezte nagy bölcsen
Schuster.
— Igaza van, Schuster, ezért még sem szabad
feltűnően pihenni, mert erre nagy a forgalom és
sok a tábori csendőr.
Valamit csinálni kell. Ha volna kalapácsom,
meg francia kulcsom, állandóan kivennők a kereket,
meg visszatennők. így csak folyton sürögjünk-
forogjunk, ha mennek ¿mellettünk. Különösen, ha
lódobogást hallunk. Tiszt úrtól, meg csendőrtől kell
őrizkedni leginkább.
Öt órakor elindultunk és hamarosan beértünk a
faluba, Jablonkára.
Ez a falu aztán már igazán túl volt zsúfolva.
Még hatalmas vaskerekü teherautók is voltak a falu­
ban. Mindenütt írének sürögtek-forogtak. Egy úri­
ház udvarában nagy kórházi sátrak voltak. A zsidó
nagyboltos háza volt az Etappenkommando a falu
közepén. Civilnek nyoma se volt. Amint később
megtudtuk, a muszkák hátra vitték magukkal őket.
A házak háromnegyed része le volt égve és amelyik
nem volt leégve, az félig le volt rombolva. Egy nagy
vörös téglájú vízimalom volt a falu elején. Körül
zöld, kurta, tavaszi mezőfüves rét volt. Gondoltam,
hogy talán jó volna a Simont mereszteni, hadd
 49

i legeljen. De annyira tele volt a környék nagy vas­

tag tüzérlovakkal, meg trénlovakkal, hogy nem mer­
tem közéjük engedni a kis Simont. Még felfaltak
vagy megrágták volna.
Mindenesetre nem siettünk az Etappenkom man-
dónál jelentkezni. Viszont megái Inunk lehetetlen
volt. Egy dolgot jól tudtunk, hogyha kifelé, a front
felé mozog valaki, azt nem igen bántják a csend­
őrök. Nyilván úgy gondolkodnak, hogy annak előbb-
utóbb úgyis a muszka látja el a baját.
Tehát mi csak mentünk, mendegéltünk keresztül
a falun és a kutya se törődött velünk.
Elhagytuk az utolsó házat is és egy kis patak
ideiglenes hídján is keresztül mentünk. Gondoltam,
egy kicsit még megyünk, hátha a forduló után is
vannak még házak. De egyszerre a fordulónál egy
újabb szerpentin út alá érkeztünk. — Megnéztem
az órámat, félhét van.
— Na, most mit csináljunk, Schuster! Keskeny
a szerpentin út. Ha a hegy nem is olyan magas,
mint a tegnapelőtti hegy volt, de meredekebb, kes­
kenyebb és még jobban forgolódik.
— Na, erre ma nem mászunk fel.
Viszont itt se tanyázhatunk, mert keskeny
a hely. Jobbra egy mély völgy volt a zúgó, meg­
áradt tavaszi patakkal és balra tócsás mező. Itt még
csak a napokban olvadhatott el a hó. Meg aztán tele
a mező kereszttel. Nyilván itt temették el a híres
márciusi csata hőseit. Ez rothadt egy hely. Ide rossz
emlékeim vannak. Március 18-án innen vonultunk
vissza, az ezred maradékjaival. Persze maga még
akkor nem volt az ezrednél. Ez után az ütközet után
50

kaptam a csillagokat is. Csata után, aki nem fa­

keresztet kapott, az csillagot kapott.
Egy öttagú lovascsendőr vágtatott le a szerpen­
tin úton és felénk jöttek. Már éppen el akartak lova­
golni mellettünk. Gondoltam, no, ez egyszer jó fiú
leszek. Megállítottam őket. Szalutáltam és megkér­
deztem az őrmesterüket, hogy merre van Jablonka,
mert nekünk utasításunk van, hogy ott jelentkez­
zünk az etappe kommandónál.
Rám mordult az őrmester : „Hiszen onnan jöt­
tetek!“ — És tovább üget, hogy behozza a többit.
Én meg utána kiáltottam, hogy nem láttunk mi falut,
csak házakat.
— Látja, Schuster — mondtam neki hen­
cegve —, ma már nem osztanak be bennünket se­
hová se, bátran jelentkezhetünk az etappen kom­ à
mandónál. Talán kapunk maradékkávét. Menjünk
vissza Jablonkára. Sőt, bátran siethetünk is, már
elég késő van. Megfordultunk a kocsival egy széle­
sebb részén az útnak.
Fölültünk a kocsira és Schuszter rávágott Si-
monra. Simon hátranézett és először nem akarta el-
hinni, hogy valaki megütötte, aztán meg az elké­
nyeztetett bestiának úgy látszik, nem tetszett, hogy
. mi is felültünk a kocsira és nem akart elindulni.
Lám, milyen buta egy állat. Ki akart menni erő­
nek erejével a front felé.
k
- Csak ne röhögjön, Schuszter. Hány ember
• akar, aki ugyanolyan buta, mint a Simon.
Erre Schuszter elkezdte ütni mérgesen, kétszer,
háromszor, ötször, tízszer, végre is Simon kénytelen

ÍKÖNVV-^j
\ "VARA /
 51

volt belenyugodni a változhatatlanba és megindult.

Sőt Sehuszter addig ütötte, amíg belátta Simon,
hogy neki most sietni kell, mert visszafelé megyünk.
Negyedóra múlva bent voltunk a falu közepén.
Jelentkeztünk az etapen kommandónál. Lebélye­
gezték a nyílt parancsunkat, mintegy jelezték azzal,
hogy tudomásul veszik, hogy mi kötelességteljesítő
katonák vagyunk. Kaptunk kávét meg egv darab
húskonzervet. Két darab zwieebackot és egy öreg
zsidó népfölkelő elvezetett egy nagy térre. Nyilván
lóvásártér lehetett ez a tér, amikor még vásárolták
a, népek a lovat. És sohase söpörték itt a földet,
mert vastagon volt a földön a lóvásártér marad­
ványa.
Megmagyaráztam Schuszternek, hogy mennyire
praktikusabb ez a háborúsrendszer, mint a régi béke-
rendszer volt. Akkor a lóvásártéren órákig kellett
alkudozni egy lóért, most meg ha szüksége van vala­
kinek egyre, csak úgy csinál, mint mi csináltunk
a Simonnal. Ezt a rendszert jó volna állandósítani
majd a békeidőre is.
Azt mondta a népfelkelő — németül beszélt a
Schuszterrel —, hogy álljunk be a sorba a többi
közé, szereljük le a lovat, kössük oda a kocsikerék­
hez és mi menjünk vele, ad kvártélyt valahol. Ne
féljünk. Itt az őrség, vigyáz az a lóra, meg a ko­
csira. De én féltem bizony a csomagot. Ha ezt ellop­
ják, akkor nekünk fuccs. Csomag nélkül nincs ko­
-
*

csi, nincs ló és két nap alatt kint vagyunk a fron­

ton. Csomag nélkül ez a háború egy fabatkát se ér
nekünk jelenleg.
Legjobb volna, ha maradnánk. Ez nem olyan
_
1
g

♦ —
rossz hely itt, eltekintve a lóvásártér maradványai­
tól. Ott a tér végén egy házfélét is látok1. Az egy kór­
ház, magyarázta a népfelkelő. Csak a földön talál­
nék egy talpalatnyi helyet, ahol nem állt még ló,
tanácskoztunk tovább, mert féltettem a csomago­ to
kat nagyon is.
De sötétedni kezdett, láttam, hogy az öreg nép­
fölkelő is türelmetlenkedett már és éppen csak a
csillagjaimra való tekintettel türtőztette »magát.
Tényleg beálltunk a sorba, kikapcsoltuk Simon fej-
szerkezetét. Most már vállalkoztam rá, hogy én fo­
gom reggel visszatenni és odakötöztük Simont a ko­
csikerékhez, megpaskoltam a hátsó combját, hogy
lássa, hogy megbocsátottam neki, hogy lónak szü­
letett. Schusterrel együtt fölkaptuk a ládát, egyéb
holmijainkat és elballagtunk a kvártélyunkra.
Hiába mondotta a népfölkelő, hogy hagyjuk itt
a csomagot, itt őrség vigyáz mindenre: Tudtuk mi
jól, hogy mi az az őrség. Sőt mi is most „őrség“ va­
gyunk és mégis fogynak, fogyogatnak a csomagok.
Ami biztos, az biztos. Nekünk a láda amíg megvan,
maga az életbiztosítási passzusunk, de ha ez elvész,
akkor fuccs az életbiztosításnak és jön a front.
Simon nyerített utánunk, mikor már messzi
voltunk, de lehet, hogy nem is Simon volt, mert a
lovaknál nincs német, magyar, meg francia nyerí­
tés, férfi meg női lóhang és ezért tévedhettünk.
Útközben megtudtuk, hogy ez a népfölkelő ide­ i
valósi, mutatta a házat, ahol lakott és ahol a szabór
műhelye volt. Azaz, hogy csak bökött a kezével egy
irányba. Mi nem láttunk ott házat, csak egy kemen­
cét, amelyből egy kurta kémény nőtt ki, meg fe­
T

53

ketés plélitetőt a földön, alatta kormos vályogdara-

bokkal.
Csóváltam a fejemet, amit az öreg bizonyára
úgy értelmezett, hogy nem hiszek neki, ezért hát
ff odavezetett és mutatta a pléhtető alól kilátszó
Singer-varrógép tetejét. Ezzel bizonyította, hogy ez
az ő háza.
Most már elhittem neki.
— Mit csináljak — kérdeztem a Schustert —,
sajnálkozzak ? Attól elszoktunk ¡már, úgyef Ha meg­
volna még a libamáj, meg a libacomb, odaadnám
neki, mert hogy az zsidóeledel volt. De hát szeren­
csére, azt már megettük. Meg aztán, ha ő tud hen-
eegni az ő Jablonkájával, hát nekem is volna éppen
néminemű elbenoegni valóm az én Jablonkámmal.
Igaz-e, Schuszterí
Általában sokat beszéltünk útközben, mert
Schuster megértette a zsidónak majd minden sza­
vát és aztán nekem lefordította. így minden dolgot
kétszer kellett ugyan elmondani, de mégis csak folyt
a társalgás valahogyan.
— Télen a szerpentin út előtt legalább húsz­
ezer emberünk esett itt el, amikor innen akartuk
fölszabadítani Przemyslt. Ebben az ütközetben én
is résztvettem. Március 18-án volt, tudom a dátu­
mot. Századparancsnokom, Keller főhadnagy úr,
érezte a büdöset az ütközet előtt és eszébe jutott,
- hogy neki folyik a szifilisze és hátrament a spi-
tálba pont az ütközet előtti este.
Útközben ezeket a dolgokat magyaráztam el a
Schusztemek, ez meg lefordította szorgalmasan a
54

népfelkelőnek. Bár az is lehet, hogy a gazember a

menyecskéről beszélt neki és nem engem fordított,
mert azt már láttam, hogy Schuszter menyecske»
természetű. De azért csak társalogtunk.
— Tudja, Schuszter, csak arra emlékszem, hogy
éjjel egy hegycsúcson masíroztunk és nem láttunk
semmit se. Hajnalban egy havas hegyre kellett vol-
na fölmászni és föl kellett volna cipelni magunkkal
fegyvert, rüsztungot háromszáz élessel együtt. Kz
volt a parancs.
—• Arról nem is beszélek, hogy a muszka lőtt
a hegyéiről és kaszálta a mieinket, mintha csak céh
balőnó a fekete figurákat a fehér havon, a maschin-
gewehrekkel. Oldalról is srapnellezett bennünket a
muszka. Meg, hogy a mi tüzéreink is belénk lőttek,
hogy bátorságra kapjunk.
— Ez a csatábbik része a dolognak és nem itt
volt a baj, mert azért csata, hogy lőjenek. Én is ne­
kimentem a hegynek négyszer is és mindig visz-
szagurultam. Negyedszer azt mondtam magamban r
bánom is én, guruljak amíg gurulhatok nem eről­
ködik tovább. Lehúztam a rüsztungot magamról,
lefeküdtem oldalra, ellöktem magam és addig gu­
rultam, amíg egy árokba gurultam a hegyaljám.
Ott már többen voltunk. Elevenek, sebesültek, sőt
még halottak is gugorásztak le hozzánk.
— Már az egész ezred megpróbálta a hegymá­
szást és senkinek se sikerült. Lasan-lassan kezdett
megtelni a mi árkunk a hegy alatt. Már egy pár
tiszt is legurult hozzánk. Meg kell hagyni, egyik
közülük bátran viselkedett. A Szűcs hadnagy úr.
Az egypárszor kimászott és visszakommandirozott
 55-

egy pár bakát az árokba, ügy látszik, egyedül ö lát­

ta be, hogy itt nem lesz ma, hegymászás a 69-nek.
No, meg szanitécek közül is, pedig ki hitte vol­
na, hogy egy pár igen bátran viselkedett. A Her-
marni önkéntes urat magam láttam, négyszer is ki­
mászott az életbiztosításból. Csak mászott fölfelé
és gurította le a sebesülteket, akik fönnakadtak
valamibe. Mi meg ott lent az árokban csak elkap­
kodtuk őket. Már amelyiket persze. Volt olyan, aki
már nem nyekkent az árok fenekén, és az ilyet az­
tán már dobtuk is ki az árokból. így isi kevés volt
a hely ott. A halottaknak már nem árt, ha szitává
lövik is őket a maschingewehrek. Akkor is hősiha­
lott az ember, ha egy lövéstől halt meg, akkor is, ha
húsz lövést kapott. Itt nincs rendfokozat. Hősi, hő­
:
sibb, meg leghősibb halott, ügyel Márminthogy
nem úgy számítódik, hogy hány golyó lyukasztotta
át az embert. A golyó nem úgy számít, mint az
ezüst vagy az arany csillag.
—• Bizony Schuszter, ezt sohase felejtem majd
el. Harmincnyolcán maradtunk a századból. Kétszá-
zan föliil voltunk. És még csak azt sem mondha ti­
suk, hogy csatába voltunk.
—• Csak hegymászásba.
— Holnap megkeresem a helyet, az árkot és
megkeresem a sírokat, mert kis híjjá, hogy nem
fekszem most én is valamelyikben.
. — Akkor pedig kendnek, infanteriszt Schusz­
ter, most nem volna ilyen jó dolga... Meg Simon-
nak se.
— Hé! Schuszter! Infanteríszt Schuszter! Azt
a heródusát kendnek, hát megint nem kapott a Si-

_
II

_______________________________________
56

imon szénát ! ! Jujj, hogy én mit csinálok magával ! ?

Hát van magának szíve! Hát van kendnek lelke!
Hogy nekem pont egy ilyen marhát kellett a szá­
zad kétszáz emberéből kiválasztani!!
' Reggel ha nekem nem szerez szénát, már­
mint nem nekem, hanem a Simonnak, hogy ha nem
szerez reggel a Simonnak szénát, hát — hát — el­
veszem a húskonzervjét s azt adom a Simonnak.
Hisz itt nem Simon a bestia, nem Simon
az állat, itt maga a bestia, maga az állat... Simon
egy angyal magához képest. Egy mártír. Simon
egy szent. Egy lómártír. Egy lószent, magához ké­
pest. Ha a Simon reggelre fölfordul a koplalástól,
én a maga hátára kötöm a ládát és egyedül fogja
azt kicipelni a frontra, a saját hátán, ha kell négy­
kézláb és nem fogok segíteni! Tudja!!

NEGYEDIK FEJEZET

Egy pajtához vezetett bennünket a népfölkelő,

amelynek csak két oldala volt meg. Az egyik olda­
lára ferdén három hosszú faág volt támasztva és
arra rá volt kötözve egy pár sátorlap. A földön
piszkos szalma volt és azon aludt már négy kato­
na. Kérdeztem is haragra gyulladva a népfölkelő-
től, hogy ez-e a legkülönb szállodájuk a faluban?
Láttam, hogy még ő maga is elröstelli a dolgot és
kimagyarázta, hogy ezt ő a legénységemre, meg a
ládára gondolta, nekem, altisztnek, jobb helyet fog
adni.
Micsoda? Mi frontharcosok vagyunk és ilyen
 57

hellyel vendégelnek meg bennünket! A Schuszter

is frontharcos. És ömlött belőlem a méreg. Szidtam
a hátul dekkoló anyjukat és ordítottam, hogy le­
kaszabolom az egész trónt, hogyha nem ad nekünk
tisztességesebb helyet.
Úgy látszik, hozzá volt szokva a kajabálás-
hoz, mert csak egykedvűen mutogatta a Schusz-
teraek, hogy bújjon a celt alá, ne törődjék
velem, ő lse törődik velem. Aztán, hogy láttam,
hogy se a két csillag, se a kajabálás itt nem előny,
elővettem az egyik skatulya Princessas cigarettát
és adtam neki egy marékkal.
Először megtapogatta, hogy elég kemény-e,
hogy a dohány nem porhanyós-e és csak aztán ült
ki arcára a fegyelem és elkezdett gondolkozni és
A mondta, hogy jöjjünk vele.
— Látja, infanteriszt Schuszter, sohase töre­
kedjék csillagra, mert ide káplár, meg fegyelem,
meg erélyeskedés, ez mind nem előny, ha jó szál­
lodát akar. Életemet kockáztattam a csillagokért és
nem előny. Hat cigaretta, amiért nem kockáztat­
tam az életemet, az előny.
Az öreg népfölkelő egy istállóhoz vezetett ben­
nünket. Alul tele volt lovakkal, de egy létrán,
melynek több foga hiányzott, föl lehetett tornász-
kodni a padlásra a ládával együtt. A padláson itt-
ott hiányzott egy-egy deszka és azokon a nyíláso­
kon le lehetett látni a lovakra, ami nem volt jó.
Viszont az istállóban egy lámpa égett és a hasadé-
kokon keresztül fölvilágított a világosság a pad­
lásra is, ami meg jó volt.
58

A padlón kevés szalma is voit, csakhogy, akik

már ott aludtak, mind maguk alá kotorták azt, úgy,
hogy mi csak a deszkákon aludtunk.
De megérte mégis a kvártély a hat darab ciga­
rettát, ha többet nem is.
Reggel Schuster beleesett két deszka között a
nyílásba és lógott a két lába a lovak közé. Kihúz­
tuk és láttam, hogyha káplár volna, káromkodni
szeretne. De tudta, hogy káromkodni kettőnk közül
csak nekem szabad és hogy nekem nevetni volt ép­
pen kedvem, mikor láttam, hogy lóg Schuszter a
lyukban és tartja fönn magát a két könyökével, hát
Schuszter is inkább vigyorgott a káromkodás he­
lyett és én magamban gondoltam, hiába, szép azért
ez a katonaság. A Schuszter húsz évvel öregebb,
feleség, öt gyerek, stb. és mégis olyan fegyelme­
zett, hogy nem mer káromkodni. Egyébként ha a
Schuszter hasa kisebb lett volna, egyszerűen .föl hű-
zóckodott volna, vagy még egyszerűbben beesett
volna a nyíláson keresztül egy ló hátára.
Letisztítottuk a szalma-piszkot a ruhánkról, az
udvaron két csajka vizet mertünk ,és megmosdot­
tunk. Én még a fogaimat is lekeféltem a mutató­
ujjammal, a tíz ujjammal pedig megfésülködtom
és megkefélkedtem. Az ingeinket kitetveztük, már-
minthogy csak a felnőttjét nyomtuk agyon és fel­
öltözködtünk, mondván, hogy még csak ha borbélyt
találnánk, elmondhatnánk, hogy Vilmos császár se
aludt különben és hogy Tisza Pista se érzi magát
jobban.
Lesz feketekávé, kenyér és lesz zab meg széna
a Simonnak is.
 59

Gyönyörű friss tavaszi reggel volt, azt is meg

kell hagyni.
Elmentünk az etappenkommandóhoz. A tegna­
pi öreget nem találtuk, de volt ott egy káplár, az
0 átnézte az iratunkat, miután Schuszter németül
megmagyarázta neki a helyzetünk mibenlétét és
még egy bélyegzőt is ütött rá.
Mondom, ez nem kunszt, ráütni egyet a bé­
lyegzővel, hanem adjon nekünk is, meg a Simon­
nak is ennivalót. Mert a hazát szolgáljuk mind­
hárman.
Erre kiállít egy cédulát és azt mondja, hogy
menjünk a konyhára, kapunk kávét, a tréntől pe­
dig faszolunk zabot a lónak. Széna nincs, legeljen
V a ló.
I — Mit legeljen 1 Pocsolyát! A lóvásárteret le­
gelje lel Azt, amit már más lovak lelegeltek1?
Nagyon mérges voltam és mondtam a Schusz-
temek:
— Há csak akkora zöld füvet látok valahol,
mint a tenyerem, Isten látja a lelkemet, lelegel­
tetem a Simonnal, még ha tíz napig is kell miatta
flankéznunk.
De a zab, az jó lesz. Bár az olyan a lónak, mint
a száraz hús kenyér, meg leves nélkül a bakának.
Egy udvarban találtunk egy konyhát. Sorba
álltak az emberek csajkájukkal. Mi is beálltunk a
sorba. Mikor a szakácshoz értünk, az ránk nézett
és németül kérdezte, hogy kik vagyunk, de látta,
hogy magyarok vagyunk, magyarul is megkérdezte.
— Kccnmandirozva vagyunk. Nem látja? Itt
a papír?
m

— Nem itt van a maguk konyhájuk, az a fő­

úton van, az etapenkommandó udvarán, ott, ahol
a cédulát kapták.
— Ejnye, hát mit csináljak! Maga is magyar
ember. Utálok ezektől a cselákoktól még csak ká­ »

vét is kérni ¡magyar ember létemre. Adhatna kend

egy félporciót. Elég az nekünk.
Meg kell hagyni, hogy derék magyar ember
volt a szakács. Másfélkanálnyit is adott a csajkába.
Megköszöntük, kiálltunk a sorból és belenyúltunk
a kabátunk zsebébe és a tegnap este faszolt zwiebak-
kal megittuk a kávét.
— No most, Schuszter, elmegyünk a komman­
dó felé, ott is megnézzük a trénfaszolást és ne fe­
ledkezzünk meg a zabról se.
Schuszter felvette a ládát a feje tetejére és
nekem csak az ő kenyérzsákját és a fegyverét kel­
lett cipelnem a magamé mellett. Ez így jó volt,
mert altisztnek úgy sem igen illik ládát cipelni.
A kommandó udvarában tényleg ott volt a cse-
lák tábori konyha. Szépen beálltunk ott is a sorba,
odatartottuk a cédulát meg a csajkát és ott is kap­
tunk két porció kávét.
Azt is megittuk.
Mondom Schusztemek, hát van-e olyan szent-
séges generális fönt az égben, akivel most cserél­
nénk! A bajuszom is olyan édes volt a sok kávétól,
hogy nem győztem nyalogatni. A bendőm is any-
nyira tele volt, hogy kieresztettem a szíjat és lát­
tam hogy Schusztemek is tetszik a háború. Mo­
zogni se igen akaródzott egyikünknek se.
Na, most még csak a Simon és aztán mehetünk
 61

Azaz, éppen ez a baj. Ez az egyetlen sötét ár­

nyék a háborúban, az az örökös marsolás a frontra.
Ha nem volna front egész nagyszerű volna. ítélet­
napig is ki lehetne bírni.
— Schuszter, itt van egy borbély. Az előbb
mentünk el mellette. Nyolcadik napja nem borot­
válkoztam. Van nyolcvan krajcárom, leadok hú­
szat és még a hajamat is megnyírja. Addig kend
elmegy zabot kérni Simonnak és megeteti.
így is volt.
A borbélynál sokat kellett várni, mert katonai
borbély volt és ha egy őrmester bejött, én udvarias
voltam és őt engedtem előre. Nekem nem igen volt
sürgős dolgom. Úgy, hogy maga a borbély szólt
rám, hogy itt akarom-e megvárni a háború végét?
Akkor pedig hosszúra nő a szakállam. Magyar
volt.
Hát mondtam neki, hogy földi, neked könnyű,
mert ha te bárhogy is sietsz, csak itt maradsz a
hátsó kommandón, de ha én sietségbe kezdenék, két
nap alatt a fronton volnék s ha még azután is siet­
nék, igen hamar az égi kommandón állnék rapor-
ton, az Ur Jézus színe előtt.
Dehát minden jónak vége szokott lenni előbb
vagy utóbb. így hát lereszelte a szőrt az arcomról
a borbély, meg még a nyakamon hátul le is borot­
válta az apró pihehajat, a géppel meg kiráncigálta
a nagyját, úgy, hogy sokszor már szanitécért is
akartaim kiáltani.
Azt mondta, mikor fizetni akartam neki, hogy
nem kő neki fizetség, csak menjek a komman­
62

dóhoz és hozzak egy cédulát és ezt is már előbb kel­

lett volna megtennem.
Mondom neki, hogy az nem elég, hogy neked
nem kell fizetség, födi, hanem még neked kéne fi­
zetni, hogy odatartottam a pofám, hogy te megta­
nuld a mesterséged életlen szerszámaiddal. ?
Elmentem az etappenkommandóhoz, mert hogy
már délfelé járt az idő és gondoltam, hátha már
ebédcédulát is kapok, notai csak borbélycédulát.
Kaptam is szó nélkül, merthogy ők nem tud­
tak magyarul, én nem tudtam németül és sokan
voltak sorban az irodában, úgy látszik megunta a
ebédcédulát is kapok, nem csak borbélycédulát.
De az ebéd még nem volt kész, gondoltam,
megkeresem a Schusztert, vegye ki ő is a maga
céduláját.
Nem találtam Schusztert a környéken sehol.
Gondoltam, hogy már csak nem szökött meg megint
menyecskézni í
Hozzá még a ládával! És nyugtalankodni kezd­
tem. De azért visszamentem a konyhához, mert ép­
pen kezdték osztani a gulyáslevest. Ezt azért mégse
han yogo! om el.
Menázsi után azonnal nekiindultam keresni a
Schusztert.
Ott, ahol nem is gondoltam volna, tizenöt lé­
pésnyire a konyhától, a kommandó házának a háta
mögött ült Schuszter egy kövön és a ház hátsó ka­
pujának a lépcsőjén, mellette ült a tegnapesti zsidó
nép folkeio.
Nagyon gyanúsak voltak. Odamentem. Schusz-
ter, ahogy meglátott, fölállt, szemei keresztbe néz-
 63

teîr, lábai tócsakosak voltak és előre, oldalra, hátra

inogva szalutált és részegen dadogta és csuklóit
közbe-közbe :
— Káplár úrnak... al... nyekk... alássan...
pikk... jelentem... minden rendben...
? A népfelkelőnek pedig csak a szája lógott le,
szemeit becsukta, mint akit nem érdekel senki se.
Nem egy káplár, még egy generális se és most
aludni akar és más semmit. A zsidó ölében két nyi­
tott szeretetcsomag volt a mieink közül, hóna alatt
a hősihalott inget és a gatyát szorongatta. Ö most
nem katona.
Schuszter leguggolt a földre és fölvette onnan
a féld fiaskóját, kivette a dugót, megtörölte a f las­
ka szélét a könyökével és balkezét a nadrágja olda­
lához szorította, mintha kaptákba akart volna állni,
jobb kezével nekem nyújtotta a flaskát.
— Káplár úrnak — alássan jelentem ... Igyon
a rumból. Jó rum ... Egészségére váljon...
Kirántottam kezéből a flaskát, bedugaszoltam
és köpenyem zsebébe nyomtam erélyesen és csak
néztem mérgesen hol reá, hol a zsidóra.
Schuszter most mind a két kezét oldalt a nad­
rágjához szorította és dülődzött ugyan, de próbált
kaptákba állni. Éppen csak a szemeivel hunyorga-
tott és csuklóit hébe-hóba. A másik pedig egysze­
rűen fölhány to rgott, mint aki civil és egykedvűen
kihúzta magát, hátra fordult, a nyakát forgatta,
hogy meg van-e még és mint akinek immár semmi
köze sincs az egészhez, egykedvűen elballagott. Egy
kicsit ugyan lengedezett ő is, de alig-alig észreve­
hetően. Persze a két csomagot meg a hősihalott

_____
64

fehérneműt magával vitte. Már tudtam, hogy

Schuster a flaska rumért cserélte el a holmit
—■ Szóval így vagyunk, Schuster, mit Csoma­
got lopunk és cserélünk! Mi!! Szóval rablók va­
gyunk és nem katonák! Szóval, be vagyunk rúgva!
Azaz, hogy a büdös infanteriszt Schuster a 69-ik
ezred harmadik századából be van rúgva a lopott
rumból, mi!! Hát ha ezért nem lesz kend kupán
lőve, akkor nincs igazság a katonaságnál. És én
magam fogom kendet kupán lövetni.
Schuster csak dülődzött és két kezét csak szo­
rította a nadrágja oldalához és szemeiből könnyek
csorogtak.
—• Káplár úrnak alássan...
—' Kuss. Kuss te büdös paraszt... te ... te
halász... részeg disznó! Te rabló! Te rablóvezér!
Te Rinaldo Rinaldini !
Schuster egyszerre csak már nem bírta magát
tartani, ledőlt a lépcsőre és bőgött, mint egy gye­
rek. Könnyei csorogtak :
— Káplár úr... öt gyermekem van ... otthon...
öt... Fáj ez nekem nagyon, káplár úr, itt dögöskö­
döm már mióta... és az öt gyerekem... — És a
kezem után kapott, de aztán köpenye alsó karját
végigdörzsölte szemei meg az orra alatt és csak
csendesen peregtek a könnyei. Megtámasztotta bal-
karjával a fejét, neki a térdének és csak szotyor-
gott.
— Hát mit csináljak magával! Nekem anyáin
van otthon és azért most én is rúgjak be, mint a
disznó! Lopjam el baj társaim holmiját, mint Rózsa
 es

Sándor? Katonák vagyunk-e vagy anyámasszo­

nyok Î
De hogy az anyám szót kimondtam, én is elér­
zékenykedtem és már gondoltam is: egye fene a
Schustert, azon már úgyse segíthetünk és gondol­
koztam a teendők fölött.
Szelídebben mondtam neki:
—’Vén szamár kend. Hát most hogy megyünk
föl a szerpentin útra? Legurul kend az első mere­
deken. Most mit csináljunk?
Schuster abbahagyta a szotyorgást és szó nél­
kül fölállt, mintha ott se lettem volna, odatámoly-
gott a kúthoz, levette köpenyegét és a blúzát, meg­
mosdott és megivott egy egész csajka vizet. Vissza­
jött és azt mondta, hogy ne haragudjak, ő már jól
van, csak a feje szédül még egy kicsit, de az is cl
fog múlni nemsokára. Pálinkától háromannyitól se
rúgott volna be, de ez rossz rum, egyszer főtt csak,
de most már jól van... Isten bizony...
— Mi van Simonnal? A zabbal? — kérdeztem
erélyesen.
— A köpenyem zsebei tele van zabbal. Reg­
gel faszoltam, amíg a káplár úr a borbélynál volt,
de még nem adtam oda Simonnak, mert hogy izé,
mert hogy így elfoglalt ez a zsidó. Már megyek is
és megetetem a Simont, ha máskép nem megy, a
sapkámból fogom megetetni, megitatni. Ne hara­
gudjon, káplár úr.
— Egy-kettő! A láda itt marad! Addig én ma­
gam vigyázok itt rá, kend most úgyse tudná ezt
elcipelni, amilyen állapotban van. Ha végzett a Si­
monnal, jöjjön ide és ketten elcipeljük.
66

Schuster elment, " én pedig elővettem és meg­ ni

kóstoltam a, rumot, hogy tényleg csak egyszer g<
főtt-e, mint Schuster mondta, vagy csak hazudott ar
a gazember, hogy kifogást mondjon. Ugyan nem
értettem a rumhoz, de azt éreztem, hogy marja a s<
gégémet, melegíti a hasamat is, meg az egész belső
részemet. És mert hát nem tudtam eldönteni, hogy fe
egyszer főtt-e vagy kétszer, mégegyszer és aztán VI
mert még mindig nem volt döntés, még egy har­ g<
madik slukkot is lenyeltem a számból. m
Aztán leültem én is a küszöbre, ráhajtottam a bi
fejemet a ládára és elénekeltem a nótámat, azt,
hogy: Ti
Piros vér, meg hogy piros ver, te
Meg pici piros vér a szívemből...
Dupla reggeli. Jó menázsi, meg ital. Meg­ he
mosva, borotválva, lenyírva. Se gránát, se srapnell.
Nem csoda, ha az ember elhízik a jómódtól. Ha a lé
király, így élne, még ő is meghízna.
Én is azon minutomban hízásba kezdtem. Ki­ cs
gomboltam az überswung szíját, merthogy a hasam a
hízott, meg a nyakamon a blúzomat, merthogy a 62
nyakamon is éreztem, hogy hízok, szétterpesztet- tö
tem a lábaimat és elaludtam. Jó forrón sütött a
nap is. Megjegyzem, a fiaskóban még maradt jócs­ n<
kán azt betettem a. ládába, merthogy nyomta a kö­ se
penyem oldalát. te
Már jó délután lehetett, amikorra fölébredtem. el
Mellettem aludt a földön Schuster, fejét a küszöbre
támasztva. Iá
Én is a, kúthoz mentem megmosni a fejemet, la
ámbár egész józan voltam. F elköltöttem Schustert, ki
 67:

akiről kisült, hogy nem is aludt, csak újra berú­

gott Megtalálta a disznó a flaskát a ládában és
amíg én aludtam, kiszopta az egészet.
Duplán dühös lettem. A rum is elfogyott, meg
Schuster is részeg.
Fölráztam, de úgy, hogy féltem, hogy leesik a
leje. Levettem a fejéről a sapkát, láttam, hogy tele
van zabszemmel. De legalább a Simont megetette,
gondoltam és telemertem a sapkáját vízzel és a
nyakába öntöttem. Erre fölugrott és elkezdett svá­
bul káromkodni.
Ráordítottam, hogy kuss, te részeg disznó, te
Riña kló. Még neked áll feljebb? Az anyád sváb is­
tenit! Hát nem nekem akart jönni ezért?
Hogy taknyos vagyok, hogy kölyke lehetnék és
hogy még én fogjam be a számat.
Hát csak elámultam. És elkezdtem húzni a fii­
lébe a szavakat elnyújtva :
— Nekem mondja kend, infanteriszta, egy
es. és kir. 69. gyalogezred! káplárnak, én fogjam be
a számat? Tyűh, a. szépanyját magának! Hát ha
ezért nem lövetem kupán, akkor — akkor nincs is
több kupa ezen a világon!
Még be sem fejezhettem a mondókámat, hát
nekem akart jönni Schuster, hogy képen teremt­
sen. Na, több se kellett nekem, olyan kettőt ütöt­
tem öklömmel a mellei közé, hogy menten eldúlt és
elaludt a disznó.
En még egy darabig káromkodtam, de mivel
láttam, hogy Schuster egyelőre se nem lát, se nem
hall, no, meg megérezte és megkívánta az orrom a
kávészagot az udvarból, vettem a csajkámat és él­
 1' y,;. B
■■

68

mentem a ház elején be az udvarba a konyhához.

Jó esett a jó meleg kávé. Visszamentem a lá­
dához. Kivettem egy altiszti csomagot és kolbászt
meg pogácsát ettem rá. Közben a kávé meg a kol­
bász elvitte a mérgemet is.
Amint elnézegettem Schustert, eszembe jutott,
hogy mi volna, hogyha az én két tulajdon öklöm le­
ütötték volna szegényt. Hogyhát mi lenne ez,l Hősi
halál vagy nem hősi halál 1 Megkapná-e az asszony
a penziót vagy nemi
És hogy így elgondolkoztam, még meg is saj­
náltam Schustert. Azért alapjában véve nem rossz
ember. Hazabánkódik és azért iszik. Bánata van,
lám. Mégis cipelte a ládát. A Simont is megetette
ma. Ha valaki be van rúgva az nem józan úgyse.
Elfelejtem neki, hogy meg akart ütni és punktum.
A magáét megkapta, az két punktum volt.
Megráztam. Keljen föl infanteriszt Scnustei.
Többször kellett rázni, mire fölébredt. Züllött volt
a pofája. Szemei vörösek voltak és két nagy ránc
volt oldalt a megnyúlt arcán. A bajuszára is szo­
morú volt nézni.
Szótlanul állt föl és aztán már ketten cipeltük
a ládát a lóvásártérre a kocsihoz.
Egyszerre csak észrevettem, hogy Schuster
igen nézeget köröskörül és mikor már majdnem
odaérünk, azt mondja, nem jól megyünk, megfor­
dítva megyünk, mert a Simon arra van.
—, Ne bolondozzék, nem vagyok én berúgva.
A falu elején van a lóvásártér, innen látni is majd
mindjárt. Itt a szabó háza, egy kanyarodó és látni
fogjuk a kórházi villát is.
 69

De Schuster csak erősködött, hogy rosszul me­

z. gyünk. Már magam is kezdtem kételkedni, annyira
á- bizonykodott Schuster és lassítottunk. Egyszerre
ít csak kisült, hogy mégis csak nekem volt igazam.
1- A fordulónál előttünk a lótér és ott volt Simon a
kocsival. Sőt a lótér teljesen üres volt most és csak­
t, is Simon unatkozott ott magában.
Schuster olyan hallgatag lett egyszerre, mint
ú a csuka és csak cipeltük a ládát.
y No lám, persze, hogy ez a Simon.
És Simon barátságosan nézett ránk vissza nagy
I- szemeivel.
z Rátettük a kocsira a ládát és én eíoldoztam Si­
mont a keréktől és befogtam. Rászóltam Schusterre:
a — Hát kend mért nem segít!
Schuster meg csak nézett a Simonra, rám, kö­
rülnézett és megszólalt:
—' Káplár úrnak igaza van, ez tényleg a Si-
mon. Do akkor én tévedtem és nem a mi Simo-
t nunknak adtam oda délután a zabot, hanem arra
fölfelé, a falu másik oldalán egy másik Simonnak.
Ha Schuster nem kapta volna délután azt a
két mellport az öklömmel, most kapott volna ötöt,
olyan dühbe gurultam.
—• Schuster, Schuster, maga most nem is tudja,
hogy három halálos mellport spórolt! De még meg­
kapja, ne féljen! Maga biztos, hogy nem fog ter­
mészetes halállal meghalni. Magával nem gránát és
srapnell és nem is golyó fog végezni, hanem az én
tulajdon kezeim fogják magát megfojtani.
— Egyszóval, Simon ma is koplal, mi! Egy-
szó, tehát, Simon ma nem fog koplalni mégse!
 79

— Simon ma nem koplalni azért se!

Erélyesen benyúltam Schuster kenyérzsákjába,
kivettem a rezerva húskonzervjét, fölvágtam a bics­
kámmal, kiöntöttem a Schuster sapkájába és oda­
tartottam a Simonnak.
Simon két első lábával kaparta a földet, szo­
morúan nézett rám, sírósak voltak a szemei és az
én szívem is majd kicsordult, annyira sajnáltam.
Beledugta húszszor is az orrát a csajkába, kocso­
nyás levét kinyalta, az nem volt sok, de a húst nem
ette bizony.
Már esteledett. Megvetően néztem végig Seb US-
térén. Itt már eljátszottuk magunkat. Itt már nem
kapunk több szállást, se kvártélyt, se zabot, sem­
mit se. Sőt vigyáznunk kell, hogy észre se igen
vegyenek bennünket, mert még baj lehet. Az egész
napunk elment.
Schuster, szerezzen szénát a lónak, de ügye­
sen, hogy észre ne vegye senkisem.
Schuster visszajött vagy egy félóra múlva és
mondta, hogy se zab, se széna, se szalma, de sok a
à tábori csendőr a faluban, úgy Játszik, valami ma-
gas kommandójuk van itt.
Közben egészen beesteledett.
Ki fogúim a Simont és azt mondtam Sclius-
ternek: ?
— Szerencsére, ma nem dolgozott a Simon,
talán kibírja még holnapig a koplalást.
 71

ÖTÖDIK FEJEZET
b
s- Letettük kocsink alá a ládát és úgy feküdtünk
le a keskeny fenekű kocsiba, mint a kártya figurák.
Nekem a kocsi elején volt a fejem, Schusternek
meg a kocsi hátulján.
z Éppen csak annyit mondtam Schusternek, mi­
után kiilön-külön begubódzkodtunk a pokrócba,
meg a oeltbe, hogy ha orron rúg a patkós csizmá­
jával akkor ajánlom neki, hogy mindjárt az első
rúgásnál üssön is agyon, mert ha ez nem sikerül
neki, a másodikat én fogom majd rúgni. De az
aztán olyan lesz majd, hogy utána in fan féri szt
Schuster hősi halottként fog eltemetődni abba a
temetőbe, ott a szerpentin út alján.
—' Megértette!
— Meg —• morogta Schuster és kezdett nekem
ismét nem tetszeni Schuster fegyelme. És így is
aludtam el, hogy azon gondolkoztam, hogyan lehet­
ne följavítani Schuster fegyelmét.
Éjjel nedvességet érzek és azt gondolom, hogy
az anyja istenit a Schusternek, hát az most meg
mit csinált! Mert hogy hozzá voltam szokva, hogy­
ha valami kellemetlenség van, annak Schuster az
oka.
Föl ugrok és akkor érzem, hogy csöpörészik az
eső.
Hűvös is volt az éjjel. Felköltöttem Schustert
és a két cél tét összegomboltuk, a kocsi két oldalán
kifeszítettük és odakötöztük a kicsi kerítéshez. Az­
után. alábujtunk. Szegény Simon pedig ott ázott
Si:

72

mellettünk. Ugyan a celt összegombolt végén egy

■i kis víz ránkcsurgott, de azért elaludtunk. Mert az
már nem eső volt, csak egy kis víz. De Simonnak
■ V rossz lehetett Neki már nem jutott se celt-födél,
se takaró.
Reggel kibújtunk, mert már zajos életet hal­
lottunk körülöttünk. Gyönyörűen sütött a nap, de
> a lóvásárteret kellemetlen szagú lótrágyalével borí­
totta be az éjjeli eső.
'i V Meneküljünk — mondom Schustemek. Egyéb­
ként is Jablonki nem ad elég biztosítékot a mai
napra. Olyan ez a Jablonki, mint az a födözék, ami
■ még ép ugyan, de már tudjuk, hogy belőtte rá ma-

■ é; :
gát a muszka. Itt is van ugyan még elég' enni, inni­
való, de a mi számunkra itt már nem terem sem­
mise. Mi már tegnap learattuk a kávét, a menázasit,
a borbélyt, a zabot meg a rumot. Gyerünk. És még
hozzá gyorsan.
I így is történt.
A szerpentin úton nem történt semmi különös,
csak annyi, hogy egy vezérkari ezredes, meg egy
:: őrnagy is segítettek — többek között — Simonnak
Ä A§ húzni a kocsit.
Tudniillik Simon kifáradt az út közepe táján,
nem tudott megmozdulni a kocsival és föntartotta
mögöttünk az egész vonalat. Egy egész 24 centimé­
"• * teres haubic-üteget, meg a trént, meg mindent. És
;v. '■ ’ akkor előrelovagolt ez a két főtiszt, nyilván meg­
nézni jöttek, hogy mi az, ami föl tartja az osztrák­
magyar császári és királyi hadsereg dicsőséges elő­
nyomulását s látták, hogy a Simon szenved és bir­
§. kózik a heggyel. Az egyik megfogta Simon fejé-
■ \
 73

nél a kötelet és lehajolva a lováról, próbálta Si­

mont húzni, aztán a másik hátralovagolt és hat tü­
zérrel lovagolt vissza, akik kifogták Simont és a
kocsi elé fogtak egy nagy lovat és az egészet föl­
hajtották a hegytetőre, ott félrelökték a kocsit,
kifogták ä lovukat és mi a Scliusterrel félre kellett
hogy álljunk, amíg a tüzérek és a municiós tréneiv
megvetőleg elvonultak mellettünk. Csak ezután sé­
táltunk fel mi is a hegyre a kocsinkhoz.
Persze ez minden hangosnál hangosabb ká­
romkodások közben ment, sőt nemcsak Simont kor­
bácsolta meg a vezérkari őrnagy úr, hanem Schus­
ter is kapott kettőt, merthogy az őrnagy úr volt a
mérgesebb természetű.
És aztán megmondtam Schusternek :
—- Ennek kend az oka, mert ha tegnap ez a
Simon eszi meg a zabot és nem egy másik Simon,
ma /ez a Simon ¡erőben és egészségben röpítette
volna föl a kocsit a hegyre.
Schuster csak morgott, de nem válaszolt.
Általában nekem nagyon gyanús kezdett lenni
a Schuster. Morog, kedvetlen és én hiába is magya­
rázom, hogy ez most nem háború, hanem nyaralás
és hogy az anyja belső részében se volt ilyen jó
dolga —• ő csak morgott, folyton-folyvást morgott.
Azt se mondja már sohase, hogy „káplár úrnak
alássan“, csak dörmög magában, mint egy civil.
Okvetlen vissza kell állítani a fegyelmet, előbb-
utóbb.
Az se volt katonai eljárás, amit az őrnagy úr
művelt Scliusterrel, az is igaz. Schuster nem !ó
mégse.
\
74

Öt gyereke van mégis.

Katonai eljárás lett volna a vezérkari ezredes­
nek megparancsolni a vezérkari őrnagynak, hogy
az mit parancsoljon nekem, hogy én mit parancsol­
jak a Schusternek, hogy ő mit parancsoljon a lónak.
De rám se hederített ez az őrnagy. Átugrotta az
egész katonai eljárását s mindjárt Schusternek
esett. Persze, hogy akkor én senki se vagyok, akkor
az egész katonai eljárás és az egész fegyelem szen­
ved miatta.
Valamit kell csinálni egyrészt, hogy megsze­
resse Schuster a háborút, másrészt, hogy a fegye­
lem helyrejöjjön, Lehet, hogy sokat gondol az öt
gyerekére, meg az asszonyára, az is a baj nagy­
részt. Azon pedig nehéz segíteni, mert nekem csak
egy anyám van és hogy ellágyulok, ha rágondolok,
hát még ¿i Schuster, neki öt van. Nem anyja, hanem
gyereke persze.
Mondtam a Schusternek, hogyha leérünk a he­
gyekből, szaporábbak lesznek majd az utak, meg a
házak, akkor lemegyünk majd erről az országúiról
és majd balra fogunk flankézni. Igaz, hogy az ezre-
diink jobbra van, de minthogy a közmondás paran­
csolja: jobb későn, mint soha. Ezért mi, ha. nem is
előbb, de utóbb fogaink az ezredhez érni. És mi,
dacára annak, hogy a tegnapi napot elpihentük,
mégis megtettünk majd száz kilométert a mai nap­
pal együtt. Ebből is látszik, hogy előbb-utóbb mégis
odaérünk majd az ezredünkhöz. És hogy nincs oly
jó dolog, hogy egyszer csak ne kerekedne keserves
vége.
Ilyen módon beszélgetve, értünk le a hegyről.
 75

Azaz, csak én beszéltem, mert Schuster csak szót­

lanul ballagott a Simon mellett és csak hébe-hóba
dörmögött, mintha magamagának beszélne.
Még a hegytetőn láttunk egy várost a völgyben,
az országúttól mindjárt balra. Ez volt az a város,
amire gondoltam, mikor azt mondtam, hogy arra
fogunk flankézni.
Közben egy kisebb falun is keresztülmentünk,
de ez annyira tömve volt katonasággal, egy mars-
battallion 44-es gyalogság pihent ott, amint mond­
ták, már öt napja ott voltak, — hogy gondoltam,
éppen csak megpróbálok menázsit szerezni és me-
gyün majd tovább. Magyar fiúk voltak, somogyiak.
Dunántúliak ők is, így hát félig-meddig rokonság­
ban voltunk.
Természetes volt, hogy szívesen adott menázsit
az első konyha, ahová odaálltunk. Körülfogtak ben­
nünket, sok volt az újonc és ezer kérdésre kellett
válaszolni.
— Messze a fronti — kérdezték ők.
—• A front soha sincs messze — feleltem én. —
Mindig hamar ér ki az ember.
— De messze-e a békéi Mi az állapot otthoni —
kérdeztem, mert ez a fontosabbik dolog.
— A béke sohsincs közel — felelték ők.
— Milyen a menázsi a frontoni
— A menázsi ehető a fronton, föltéve, hogyha
nem lő a muszka és a szakács egyáltalán kihozza a
menázsit a frontra.
—- Voltak-e mostanában ütközetek mifelénk!
— Ütközetek mindig vannak. Ha más nincs, a
saját tüzérségünk lő belénk.
 I
I

76

—- Volt-e már sebesülve, káplár ûr! — kér­

dezte egy fiatal mókus.
— Négyszer — válaszoltam neki fölényesen. —
Egyszer a jobb szomszédomba lőttek bele, egyszer
meg a balba. Egyszer hátamon a rüsztungomba
lőtt bele egy maschingewehr, negyedszer meg ki­
köttetett a százados úr, mert rám fogtak valamit.
De ez még infanteriszt koromban történt.
így mulattunk és hogy jól esett a magyar szó,
estig is el lettem volna szívesen velük, de hogy
nekik gyülekezésük volt, nekünk is cihelődni kel­
lett. Mondták, hogy a trénjiik mindig estefelé jön
csak be, így Simon számára nem tudnak zabot adni.
De mondtam Schusternek, sebaj, a nehezén túl van
a Simon. Mert már csak mindig völgynek megyünk,
aztán meg már úgyis megszokta a koplalást. Majd
csak kibírja addig a városig. Azt mondták a 44-esek,
hogy ott már civilek is vannak. Az egész csak tizen­
két kilométer. Három óra alatt megtesszük.
Igaz, hogy az út kezdett rossz lenni. Az ágyúk
hatalmas gödröket vágtak az útba, amelyek a teg­
napi esőtől tele voltak vízzel. A lőcs, ha a kocsi bele­
esett egy gödörbe, nagyon megverte a Simon olda­
lát. De ezen nem lehet segíteni. Hja, nincs aszfalt
a háborúban a lónak se.
De sebaj, mégis megtesszük majd játszva az
utat három óra alatt és akkor, ha az egész civil
lakosságot kell is kidobálnom a házakból, de tisztes­
séges fedél alatt fogok majd az éjjel aludni és
Simonnak, becsületszavamra, ón magam fogok majd
szénát szerezni.
— Látom, hogy kend, Schuster, szomorú. Az
 77

a két korbácsütés bánthatja kendet. Sebaj, lesz ez

még rosszabbul is. Ne búsuljon. De azért sohase lesz
úgy, hogy ne legyen sehogyse.
És ilyen bölcsesség mellett topogtunk a város _
felé.
Bizony nem három órát tartott az út, hanem
ötöt. Mert sokszor helyet kellett csinálni a mellet­
tünk elhúzódó trénnek. Egyszer egy huszárcsapat
ügetett el mellettünk és telefröcsköltek bennünket-
Egyszer meg velünk szembe jött egy sátoros kara­
ván 86-os, meg bosnyák sebesültekkel. Láttam
Schuster arcán, hogy szomorúan pislog feléjük,
mintha már magamagát érezné egy olyan kocsiban
leamputált fejjel. Simon is gyakran megállt, külö­
nösen, ha egy mélyebb gödörbe kerültek a kerekek.
Olyankor ketten Schuszterrel emeltük föl a kocsit.
Schuszter nem ütötte volna meg a Simont a vilá­
gért sem, csak egykedvűen ballagott mellette és
amint ott masíroztam a kocsi mögött és csak Simon
mozgó farát láttam, meg Schuster hátát, mindketten
egyformán szegényes, koszos állatnak tűntek föl
nekem.
Nagyon sajnálni kezdtem őket és megfogadtam
magamban, hogy kímélni fogom mindkettőjüket.
Utóvégre is most én vagyok a parancsnokuk
és rám vannak bízva. Nekem most atyjuknak kell
lennem. Mint ahogy az ezredes úr prédikálta, mikor
újoncok voltunk:
— Én vagyok most az apátok tinekteknek.. ~
Merthogy nem tudott jól magyarul.
Simon ma lakmározni fog. Ha kell, mind^ a
nyolcvan krajcárt odaadom egy tányérnyi zabért,
 i

78

ha nem lesz másképp és a civileknél vásárolok a

számára élelmet. ■
Egyszerre csak föltűnt a város. Azaz, csak egy í
ház. Egy átszeli csárdaféle. Nagy udvar, istálló­ 1<
val meg egy jégveremféle épülettel. És hozzá még t
innen messziről minden egész épnek látszott. Si­ e
mon is fölhorkant s gyorsabb tempóba kezdtünk c
önkéntelenül. t
Odaértünk.
Pont ott volt, ahol az országút egy kicsit jobbra t
kanyarodott és ahol egy másik, szép széles, apró­ a
köves út kanyarodott balra a városba. A város házai 1<
vagy öt-batszáz méternyire kezdődtek onnan. J
i
Mindenesetre itt megpihenünk. Már este hat a
óra felé van, a kávékiosztást már úgyis elpasszol­
tuk. Megnézzük, mi van itt.
r
Mondtam a Sohusztemek, hogy ő maradjon itt i
az út szélén, én pedig bementem a házba. c
Két ajtaja volt a háznak. Az elsőbe bementem. 1
Csengett az ajtó fölött a kis harang és olyan falusi r
szatócsboltba jutottam. t
Üres fiókok meg ládák voltak csak a boltban. 1
Senki se jött, hiába vártam vagy tíz percet is. Ki- 3
huzogáltam a fiókokat. Mind üres volt, csak kettőbe f
találtam színes porfestéket. Egy petroleumos pléh-
ernyőjű boltilámpa állt a pulton, tele az üvegje
petróleummal. Gondoltam, ennyi haszon máris van. t
Leemeltem a lámpát mindenesetre és kiadtam a
Schustemek, hogy talán még egyszer jól jön ez is
majd. i
Aztán a másik ajtón mentem be a házba.
1

79

Ott is egy kis harang csengett, amikor az ajtó­

val megütöttem a szerkezetét. Ez meg egy söntés-
íéle volt. Három hosszú keskeny asztal, a fal mel­
lett padok ós egy pár szék volt a bútorzat. A son-
tés rácsa mögött két üres hordó svindlizett, meg
egy törött krigli. Mondom, hogy svindliztek a hor­
dók, mert hogy üresek voltak, siettem megtapasz­
talni őket.
Itt három lámpa lógott a mennyezetről. Gondol­
tam, ezek praktikusabbak, mint az állólámpa, mert
a kocsi hátuljára oda lehet kötözni egyet és az lóbá-
lódzik, nem kell kézben tartani. Leemeltem a leg­
jobb képűt és ki vittem a Schusternek. M ondtam
neki, hogy a boltilámpát vigye vissza a boltba,
addig én kipatruljozom a ház többi részét.
Visszamentem a boltba és onnan egy ajtón ke­
resztül egy szobába jutottam, ahol két ágy volt,
igaz, hogy csak deszkák voltak az alján keresztbe
derékaljnak. Nem volt ott se szalmazsák, se egyél)
holmi, de mégis csak két szép politurus ágy volt,
meg egy gyerekágy, meg egy bölcső. A si fonok
tárva-nyitva, de üresek voltak. A szobában fél­
homály volt, mert nehéz, piros szövetfüggönyök
lógtak az ablakoknál oldalt és a roletta is le volt
engedve.
Egy temetői kalendárium lógott a falon, meg
egy családi fénykép. Egy fiatalabb zsidó házaspár
fényképé egy ötéves gyerekkel, meg az asszony kar­
ján egy pólyásbabával.
Jóképűen mosolyogtak. Látszott rajtuk, hogy
majd kiszakadnak a boldogságtól.
rInnen két ajtó nyílt. Az egyik egy másik szó-
80

bába, a másik pedig egy széles folyosóra. Először

a másik szobába mentem.
Ott egy zongora volt, még kotta is volt rajta.
A középen egy asztal, azon két hervadt virággal
teli váza, meg egy fényképes album. A fényképek­
kel nem törődtem, de a muzsikás hengeren végig­
dörzsöltem az ujjamat, hogy forogjon és muzsi­
káljon.
ügy csináltam gyermekkoromban, mert nekünk
is volt egy ilyen muzsikás albumunk, ami mindig
el volt rontva és csak úgy szólt, ha ujjal forgattuk.
De ennek láttam mellette a kulcsát és elgondoltam,
hogy ma este petróleumlámpa fényes világa mel­
lett muzsikálni fogok. Merthogy itt maradunk ezen
a barátságos helyen, ahhoz nem férhet immár
kétség.
Egy zsidó imakönyv is feküdt az asztalon. Azt
is kinyitottam és elgondoltam, hogyha Schuster he­
lyett most a zsidó Spitzer urat hoztam volna ma­
gammal a svarmból, ez elolvasná és elmesélné, hogy
mi van benne. És este elalvás előtt unalomból meg­
tanulnám a zsidó vallást.
Egy könyvesszekrény, meg egy csecsebecsés
szekrény is volt a szobában. De üres volt ott min­
den, éppen, hogy a földön hevert egy pár zsidó
újság, meg folyóirat egy sarokban. Az asztalon egy
szép lámpa állt, amit nagy kár, hogy nem vihetek
haza. Anyám megörülne neki, különösen, ha bizto­
sítanám, hogy nem loptam, csak úgy fogtam, mint
otthon a lepkét.
Visszamentem és a folyosón keresztül bemen­
tem a konyhába. Ott is üres volt minden. Onnan is
 81

nyílt egy ajtó a söntésbe. Benyitottam, hát éppen

Schuster jött fölfelé a pincéből a bolti égő lámpá­
val a kezében.
Szomorú az arca, nem is kérdeztem, láttam rajta,
hogy nem talált semmit se. Letette a lámpát, elol­
totta, leült egy padra. És én csak nézegettem az
arcát.
Egykedvű volt, mint aki azt mondja: üresek
a hordók, teszek akkor -hát az egész világra.
De én csak mosolyogtam a bajuszom alatt.
Tudtam én, amit tudok. Lesz itt ma lámpavilágnál
muzsika és igazi politúros ágyban jó alvás, ami
többet ér két hordó rumnál.
Node, mondtam Schusternek, gyerünk, nézzük
valamit a Simonnak is, mert hogy nem megyünk
ma már tovább. Ez olyan hely, hogy még a főher­
ceg se lakik különb helyen a bábomban.
Ki tudja, mennyire tele van a város bakával,
meg trénnel és talán még úgy járok, mint Jablon-
kába jártunk, hogy félpajtába vagy istállópadlásra
dugnak bennünket.
— No, Schuster bátyám! Itt maradunk, mert
ami biztos, az biztos. Ennél jobb hely nincs is a
világon. Legalább is nem a gyalogság számára.
Bekormányoztuk Simont az udvarra. Az istálló­
ban sok szalma volt. Igaz, hogy hiába kavartuk föl,
csak piszkos volt az mindenfelé, de az nem tesz
semmit, a Simonnak jó ez enni, hogy ha éhes; már
pedig Simon éhes.
Simon kaparta a szalmát maga előtt lábaival,
bele-beledugta orrát. Sebaj, majd megeszi, ha látja,
hogy nincs se zab, se széna.
88

AzJért kikotortunk két ölrevalónyit és be vittük

a szobába a magunk számára is. A függönyöket le­
vettük és rátettük egészen a cehünkre. Kész volt
a szalmazsák. A másik szobából is levettük a füg­
gönyöket, összehajtottuk és azokat is rátettük a szal­
mára, hogy még puhább legyen. A pokróccal meg a
köpenyünkkel takaródzni fogunk, mondtam. 1
Behoztuk a ládát a szobába és átnéztük a hol­ s
mit. Bizony már csak hat darab altiszti csomagunk
volt a tiszti csomagokon kívül. :

Fölbontottuk az elsőt. Nagy darab kolbász, po­

gácsa, tábori levelezőlap, egy törött üveg Diana- t
sósborszesszel körítve az egész. Nem ízlett a sós-
borszeszes kolbász. Az egészet behajítottuk a boltba. s
A másik csomagban egy doboz szardínia, csoko­ ti
ládé, egy pakli kártya, meg zwieback volt. Ez mind
jól jön. Ma, lefekvés előtt, máriásozok a Schusterrel.
A harmadik csomagban kolbász és pogácsa, két
zsebkendő és egy pár kapcarongy volt. t;
No, ez elég. Nem lesz sok, de elég. Különben r
is ma már menázsiztunk egyszer. a
Több csomagot nem bontottunk föl.
Miközben megvacsoráztunk, be is esteledett. a
Meggyujtottuk a hálószobánkban a plafond köze­
péből lógó cifra aranyos lámpát, levetettem a cipői­ £
met és kérdeztem a Schustert, hogy akar-e már iá- d
sózni.
De Schuster még mindig mérges volt és a fogai
között morogta, hogy ő fáradt is, meg álmos is, ő
aludni akar. Azzal levetette a blúzát, meg a nadrág­ e
ját, betakaródzott és hátat fordított nekem, befeküdt
az ágyába. Kettőt-hármat sóhajtott és máris, mintha 1
 83

ik aludna. Ebből láttam, hogy Schuster ma már nem

e- társaság.
lt No, ha még egyszer alkalmam lesz rá, dehogyis
j-
fogok én ötgyerekes öreg embert cipelni magammal.
1- Hanyatfeküdtem, gondoltam, hogy még én
a úgyse tudok aludni és elnézegettem a cifraaranyos
lógó lámpát fölöttem. Olyan aranyos kacskaringó­
1- ságon fölül egy oroszlán volt, alul meg egy mási­
k kon farkas vicsorította a fogát rá. Hát ez se igaz,
mert nem mászik föl az oroszlán egy farkas elől
)- egy kacsakaringóra se. Ennyit én is értek az állat-
1" tudományhoz.
3- A lámpa ernyője virágos, rózsaszínű üveg volt,
a. szép rózsákkal. Sokáig nJézegethettem, mert égve
)-
hagytam a lámpát és úgy aludtam el.
d Egyszerre csak éreztem, hogy keménységgel
1. igen megnyomták a váriamat.
it Fölébredek, megdörzsölöm a szemeimet, hát két
tábori csendőrőrmester volt a szobában és németül
n rámordított az egyik: „Auf!“ És azzal rázogatta le
a pokrócot a fegyvercsővel.
Fölugrottam és magyarul jelentkezek neki,
t. amint illik:
— Herr feldvébel, ik melde gehorzám korporál
L~
Stefán Nagy a cs. és ki. 69-ik gyalogezred harma­
L<
dik századából.
Erre magyarul rámordított az őrmester:
ti —• Te szerencsétlen, hogy kerültél idei
— Jelentem alássan Jablonkából jövünk és az
y ezred után megyünk.
.1 —- Gyorsan szedjétek össze magatokat és ve­
a lünk jöttök. Nem láttátok, hogy ki van írva az épü-
84

letre, hogy „KOLERÁI!“ Az egész család e héten k

pusztult el csecsemőstül együtt. Az asszonyt teg­ b
napelőtt temették ebből az ágyból itt, amibe te alud- n
tál. d
Na, volt ott ugrálás. Ha azt mondta volna az c«
n
őrmester, hogy öt perc múlva beüt a házba egy ha­
jóágyú 30 és feles gránátja, akkor se lehetett volna
V
gyorsabb alármot csinálni.
Kint reszkettek a lábaink a sötétben az udva­ k
ron, amíg a Simont befogtuk. És amikor az egyik a
k
őrmester ránkszólt, hogy menjünk be eloltani a
lámpát, én Schustert küldtem, ő meg engemet. Egyi­ a
künk se ment. Végre az őrmester maga ment be a S
szobába és morogva jött vissza. ]
L
— Miért nem gyújtja már föl az istennyila az
D
ilyen házat 1
Már távolról derengett a hajnal, amikor beko­ r
cogtunk a csendőrökkel a városba. 1

1
HATODIK FEJEZET 1
i
Már majd a város közepén voltunk, amikor a 6
két csendőr egyszerre csak félrevonult és vagy öt I
percig tanakodtak egymással. Aztán visszajöttek és I
a csendőrőrmester így szólt hozzánk : í
— Ide figyeljetek! Még csak a második hete, >1
hogy bevonultunk ebbe a városba és így itt még
nincs minden rendben. Bár sok kolera fordult elő
itt is, de a fertőtlenítő állomásunk még nem egészen 1
kész. Most, ha mi beviszünk benneteket az etappen-
 85

kommandóhoz, akkor megfürdetnek, megsurolnak

benneteket és a ruháitokat kifőzik, hogy egy darab
rongy lesz abból, aztán meg beoltanak benneteket,
de úgy, hogy akkorára dagad a karotok, mint a
combotok. Sőt, talán még két hétig megfigyelés alatt
P i N
P pÖT

is itt kell, hogy maradjatok.

Közbeszóltam, hogy az nem baj, egy kis kitet-
vészkedés nem árt nekünk se, a ruhánknak se. A
karbaoltás meg itt hátul nem olyan veszélyes, mint
?

a kupánlövés kint a fronton. Már pedig mi front-

^

katonák vagyunk — folytatom büszkén. — Mi még

p

a kupánlövéshez is hozzá vagyunk szokva. Ugye,

r

Schuster 1 —. és kacsintottam Schuster felé, mintegy

p

jelezve a megsavanyodott pofájának, hogy ez mind

legalább kétheti dekkungot, menázsit, meg mindent
p

jelent.
De lehet, hogy észrevette az őrmester az én
c

mögöttes szándékomat és igen mérgesen szólt rám,

hogy önkéntelenül haptákba vágódott a bokám.
— Nektek mindegy, ti lógós disznók! De né­
kem nem mindegy. Én a mundéromat nem akarom
kifőzetni. Én nem akarok itt rostokolni ebben a tet-
ves sárfőszekben, a ti szép szemetekért. Egy
rt- P

szót sem akarok hallani. Ha meglátlak benneteket

o:

bent a városban, kiköttetem a farotokat, de úgy,

CC

hogy megemlegetitek a csendőrség anyjának szép­

séges istenit! Hátra arc és indulás! Ide ne tegyétek
<
u

többé a lábatokat!
bß 80 fi

Még meg akartam' kérdezni, hogy nem lehetne-e

szerezni egy kis feketekávét legalább, de láttam,
hogy még korán van, néptelen a város és a csendőr
i
 85

arca is kegyetlen volt, majd föl szúrt a kegyes baju­

szával.
Szalutáltam és láttam, hogy Schuster máris
szó nélkül odament Simonhoz és már meg is for­
dítja visszafelé a kocsit. Schuster se nem szalutált,
se semmit. Egyszerűen, egykedvűen mondta Simon­
nak: „Gyi... gyi-i-i... “ És így megindultunk
arra, amerre jöttünk.
A osárdánál-boltnál lefordultunk az ország­
úira, melyről letértünk az éjjel, hogy balra flankéz-
zunk majd. Dehogyis mentünk volna be még egy­
szer a csárdába.
Simon nem ette a szalmát tegnap.
Simon ötödik napja koplalt.
Simon három nap előtt evett utoljára krumpli-
héjat.
— Az első rétnél megállunk és legelünk —
mármint a Simon fog legelni — mondtam a Schus-
ternek.
Két gondolat bántott engem, amint a kocsi mel­
lett haladtunk. Az egyik a kolera volt. Hogy váj­
jon már megkaptuk-e mi is a kolerát. Talán mára
bensőkben is van. Talán már lakmározzák is a ha­
sunk falát a bacillusok. Szinte lestem, hogy van-e
már hányingerem. Talán Schuster fogja csak meg­
kapni! Talán Simon! Mégis, mi csinálunk mi itt az
országút közepén, ha valamelyikünkre rájön!
1914-ben ezredünkben sokan meghaltak. Csak
öklöndöztek, kiálltak az árokba, ott el feküdtek és
vagy jöttek a szanitécek és elvitték őket, vagy nem
jöttek és akkor ott az árokban kínlódva haltak meg.
Leöntöttek őket messze], mert nem volt idő ölte-
 87

metni őket. Akkor visszafelé mentünk. Akkor a

muszka kergetett bennünket. Hagytuk, hogy hadd
3 vesződjön velük a muszka.
Szelíden mondtam Schusternek, hogy ha látja,
hogy zöldülök, hányok, lőj jön agyon, ne hagyjon
kínlódni, mert én tudom, hogy mi az a kolera. És
jelentse az ezrednek, hogy öngyilkos lettem, hogy
neki ne legyen baja belőle.
Schuster visszanézett rám és olyan szemeket
vágott, mintha föl akarna nyársalni a szemeivel és
mogorván kérdezte tőlem:
—. S ha én fordulok föl, mi lesz akkori Nekem
öt gyerekem van. Ki viseli azok gondját 1 Kinek
fog, mit fog akkor maga jelenteni !■ Vagy értem nem
kár!
Olyan veszedelmesen állt mellém Schuszter,
hogy önkéntelenül félni kezdtem tőle és szinte elhú­
zódtam tőle.
Azt akartam mondani neki, hogy majd a csá­
szári és királyi haza gondját viseli a gyerekeinek,
de jobbnak láttam egy szót se szólni. De ettől kezd­
ve nagyon gyanúsan nézegettem a Schustert es elo-
reiküldtem a lóhoz.
S most már csakis a második számú gondolat
foglalt le egészen.
Mi lelte a Schustert! Mit akar a Schuster!'
Próbáltam kombinálni és mondtam magamban,
hogy Schuster valamiben sántikál. Schuster, úgy­
látszik, nem szereti a háborút. A Schusternek igen
jó dolga van mostanában és ráér hazagondolni a
családjára és ezért honvágya van.
 88

A Schuster húsz évvel idősebb és nem akar ne­ \

kem engedelmeskedni. a
A Schuster nem katona már.
A Schuster haragszik rám és talán meg is öl- g
ne, hogy ha hagynám magam. Aztán úgy csinálna, r
amint az előbb én magam rágtam a szájába, hogy J
jelentené az ezrednél,-hogy a káplár úr Nagy, ön­ I
gyilkos lett. g
A Schuster bánódik a családja után és alapjá­ h
ban véve sajnálom is a Schustert.
n
De katonák vagyunk és nem vénasszonyok. a
Ha király volnék békét csinálnék.
g
Ha ezredes volnék, elküldeném a Schustert ti
szabadságra az ötgyerekéhez. De én csak egy káplár e,
vagyok, akinek az a parancsa, hogy hozzam a pos­ n
tát az ezred után. Felelős vagyok a postáért, meg a
Schusterért. Ha civilek volnánk, azt mondanám
a Schustemek, hogy ha Fehérvárra jön, nézzen be tj
hozzánk, Sdyem-utca 26. Hátsó lakás. Az anyám­ S
nak mondja csak meg, hogy maga a Schuster. Hogy­ t(
ha én nem volnék otthon, üljön csak le és mondja g
az anyámnak, hogy megvár engem. S én, amikor
hazajönnék a munkából, a Schustert ott találnám a a
díványon ülve, nézegetné a zöldbársonyfedeles fény­ sí
képes albumot, amelyben az összes nagybácsik, né­ s:
nik, anyók meg unokanővérek benne vannak — mon- Zi
dóm, azt mondanám: — Isten hozta Schuster bácsi! n
— Anyám —< kiáltanék ki a konyhába —, Schuster
bácsi ma velünk vacsorázik, mindjárt szaladok és n
hozok még egy félkiló húst és nem úgy mondanám s:
neki erélyesen, hogy infanteriszt Schuster, hanem, S
 89

hogy „Schuster bácsi“. — „Schuster bácsi, hogy van

a családjai“ Mind az öt gyerek 1
Dehát ezt most nem lehet, mert katonák va­
gyunk és nem civilek és Schuster engem gyűlöl,
nem a Vilmost gyűlöli, a másodikat, vagy a Ferenc
Józsefet, az elsőt és nem a generálisokat, meg a pa­
pi rtalpú bakkanos-szállítókat gyűlöli, hanem en­
gem. Mert azokhoz nem férhet hozzá, hozzám meg
hozzám férhet, hogyha nem vigyázok magamra.
Hát majd vigyázok magamra és az első gyanús
mozdulatnál keresztül fogom lőni a Schustert. Még
akkor is keresztülbökném, ha nem öt, hanem tíz
gyerek volna. És önkéntelenül helyére passzintot-
tam a bajonétomat az oldalamra, mert eddig mindig
egy kicsit hátrább viseltem, a faromon inkább, hogy
ne feküdjön a kenyérzsákomon.
Mert ami önvédelem, az önvédelem.
Közben jöttek-mentek mellettünk a tüzérek,
írének. Egyszer egy elhúzódó trénkocsi hátuljáról
Simon elcsent egy nagy pofa szénát. Azonnal hal­
tet vezényeltem, hogy Simon állva, nyugodtan fo­
gyaszthassa el az eledelt.
Elővettem a negyedik altiszti csomagomat és a
a kolbászt megfeleztem Schusterrel. A Schuster azt
se mondta, hogy köszönöm, se azt, hogy nyekk. Csak
szótlanul lenyelte és még a szájáról se törölte le a
zsírt. Csak úgy ettük ma a kolbászt minden nélkül,
mert a pogácsa a csomagban már penészes volt.
Egy patakig mentünk, ahol vizet ittam a te­
nyeremből. A Simont is meg akartam itatni, oda­
szóltam Schusternek, hogy itassa meg a sapkájából
Simont, mire egész fölfortyanva, odaszólt nekem :

i
90

— Hát a káplár úr sapkája talán aranyból

van1
És nem mozdult.
Nem tudtam mit csinálni, mert nem mertem ne­
ki parancsolni, olyan hangos volt a szájajárása. A
saját sapkámat csak nem akaródzott bevizesíteni,
meg hogy csak nem fogok most én engedelmesked ni
Schusternek olyan hirtelen és gondolkoztam, hogy
mit tegyek. De úgy látszik, a Schuster mégis meg­
gondolta magát, odamászott a patakhoz, telemerte a
sapkáját és megitatta a Simont.
De tudtam, hogy nem azért tette, mert én pa­
rancsoltam, hanem csakis a Simonért. így is jó.
Schuster nem rossz ember, csak öt gyereke van
és ez bántja most a fejét belül.
Én mondom Schusternek barátságosan.
—• A tegnapi flankézás nem sikerült, de a leg­
közelebbi alkalommal elflankézunk annyira, hogy
talán két hétig se leljük meg az ezredünket.
Valamit morgott Schuster, aminek csak a vé­
gét értettem, hogyha ő egyszer elflankézik, akkor
solíase látja őt többé egy büdös csendőr se, meg egy
tiszt se.
— No-no, —■ vigasztaltam. — Ve legyen már
úgy elkeseredve. Semmi se tart örökké, a háború
se. Meg aztán nem mindenki hal meg a háborúban.
Kend se fog elesni. Legföljebb egy jó comblövést
kap, ami hat hónapi spitáldekkungot jelent. És ad­
digra meg vége lesz a háborúnak.
Schuster megvetőleg nézett végig rajtam, mint­
ha csak mondta volna a szemeivel: Taknyos, köly-
köm lehetnél és te magyarázod nekem a háborút.
 91

t Nagyon nehéz volt az én sorom Schusterrel,

mióta így elszállt a fegyelme. Már láttam, hogy
hiába a két csillagom, itt én csak egy 21 éves fiatal­
ember vagyok, ő pedig a negyvenéves ötgyerekes
ember. Már nem vagyunk katonák egymáshoz vi­
szonyítva, azaz, hogy ő nem katona.
Délután beérünk egy másik városba.
Ez még a reggeli városnál is nagyobb volt. Már
messziről láttuk, amikor egy dombtetőn vitt az
L utunk, hogy ez egy olyanféle nagy város lehet, mint
maga Fehérvár.
Az országút mellett, ahogy beértünk a városba,
jobbra-balra házak voltak és mennél mélyebben
mentünk befelé, annál sűrűbben voltak a házak és
észre se vettük, egyszerre csak átalakult az ország­
út utcává.
Aztán egy kis hídon mentünk keresztül, t—
ami fölött egy dróton lógott egy tábla, amire rá
volt írva: „Etp. Strasse“. Beértünk a Belvárosba.
Itt minden házban üzletek voltak, egyik-másiknak
r még hazai faportálja is volt, kirakatokkal. Mindien
harmadik-negyedik ház emeletes volt, cifra vasbal­
konnal. Az utcán magas póznán két villanylámpa
lógott.
Az üzletek zárva voltak, mert szombat volt és
úgy látszik, az egész város boltosai zsidók voltak és
t az uccákon kaftánosan mászkálták, ácsorogtak, be­
szélgettek. Két lengyel városi rendőrt is láttunk,
meg zsidóasszonyokat fekete selyemruhában, kalap­
pal a fejükön. Kár, hogy egy fiatal se volt köztük.
Egy pár bakát is láttunk lógni, bár a forgalmat az
átvonuló írének, katonák csinálták, mert hogy foly-
92

ton jöttek-mentek. Mégis az egész város tele volt

-civilekkel és mintha az összes civilek — sok zsidó és
kevés lengyel — mind az uecán lettek volna. Talán-
tán a szombat miatt
Egy nagy emeletesházra ki volt írva, hogy
„Etappenkommando“, ami annyit jelentett, hogy
oda kellett mennünk. Mellette volt egy másik ház,
ami a legszebb volt a környéken, nyilván ott laktak
a kommandó tisztjei.
Szemben vele volt egy szép, oszlopos kis épület,
mellette pedig fából raktárak voltak építve. Ez volt
a vasútállomás.
Az állomáson annyi volt a zsidónép, mint a szo­
cialista népgyűlésen Fehérváron a munkásember.
Azzal a különbséggel, hogy míg otthon a népgyűlé­
sen egyszerre csak egy beszél és a többi hallgat, itt
mindenki egyszerre beszélt.
Az Etappen kommandón nagy irodai szolgálat
volt. Volt ott két tiszt űr is a nagy szobában és ki
tudja mennyi lehetett a kisebb szobák mindegyiké­
ben a főbbek közül. És vagy két tucat őrmester,
még egyéb manipuláns írt az asztaloknál. Ezért
volt az, hogy sokáig tartott, amíg odataláltam ah­
hoz, akihez kellett. Az beírt mindent egy könyvbe,
lebélyegezte a nyílt parancsomat és tovább adott.
Az is beírt lebélyegzett és megint tovább adott. Az­
tán a változatosság okáért volt olyan, aki csak be­
írt, meg olyan, aki csak bélyegzett.
Végre egy hadnagy űr elé kerültem, aki nem
tudott magyarul. A Schuster meg megkötötte magát
és az istennek se akart németül beszélni. Intézzem
el a dolgot nélküle, mondta gorombán.
 93

Végre nagynehezen kaptunk két kenyérre meg

kávéra egy utalványt, de a Simonról hallani se
akartak. Azt mondták, hogy ő nem szerepel a nyílt
parancsban. Nem tudják elkönyvelni a Simont. Hiá­
ba vannak olyan sokan az irodában.
Hiába magyaráztam egy magyarszerű zsidó
manipulánsnak, akitől a legkevésbé féltem, hogy a
Simon dolgozik a legtöbbet közülünk a hazáért, csá­
szárért és királyért. Mégse lehetett egy szem zabot
se kapni a Simon számára.
Hosszas keresés után megtaláltuk a konyhát
is, nem messze attól, megkaptuk a kenyerünket,
megittuk a kávét és visszamentünk a kommandóhoz
kvártélyt kérni, ők azért vannak hátul a front mö­
gött, hogy beírjanak bennünket ennivaló tekinteté­
ben a könyvekbe.
Nekik ez a háború.
A könyvekbe minden lehető módon már elintéz­
tek bennünket. Kvártély tekintetében pedig majd
jöjjünk estefelé, azt mások fogják elintézni. Az es­
téli szolgálatosak. Azok számára is kell valami ten­
nivalót hagyni. Nyilván így gondolkoztak az iroda­
hősök.
Hogyisne, hogy estefelé megint élűiről kezdjék
velünk az íróasztaltól íróasztalhoz való mászkálást,
beírást, meg lestemplizést, hogy megint elmondhas­
sa magáról másik tíz irodai őrmester, meg másik
két tiszt, hogy ők miattunk dekkolnak itt hátul,
hogy nekünk kvártélyt szerezzenek.
Nem. Azt már nem. Miattunk ne dekkungoljon
egy irodista se hátul. Inkább elintézzük mi magunk
ezentúl a dolgunkat.
94

Nagyon megharagudtam a kommandánsokra P

ott hátul. Mindig is tudtam, hogy csak azért vannak r,
a világon, hogy a baka kevés igénykedését a kis me-
aiázsi, meg a fekvőhely iránt fölfujják naggyá, ezer­ h
szer beírják, lestemplizzék és ha ez a fölfujt forga­ h
lom fölpukkadt, akkor megint kijavítsák és újra
beírják, lestemplizzék. r;
Ha ez a sok lógos, stempliző helyett puskát
fogna a markába, két hét alatt Szibériáig elüldöz­ V
hetné a muszkát, a magyar.
—- Jöjjön, Schuster, majd csak el leszünk ezek f(
nélkül is. A tábori csendőrök, meg ezek a hátul dok­ h
kolok úgy is úgy néznek ránk, mintha mi volnánk
a gazemberek, mert, hogy egy pár napra megszaba­ al
S2
dítottuk magunkat a fronttól. Ezek, akik kint se
voltak még egy órára se... Vizslák itt ezek, ne­ Ú
S2
hogy mi ott kint elmulasszuk a hősi halált.
— Nem tudom, hogy kend hogy van vele, hogy
U
nincs vele, de én úgy érzem, hogy a muszkára nincs
le
okom haragudni. Az lő rám, mert neki megparan­
n<
csolják. Én is lövök rá, mert nekem is me,gparan­
csolják. De ha én volnék a bakatársaság parancso­
lja, mentem megfordítanám a puskát és szurony­
h;
élre löketném ezt az egész etappen kommandót. És Vi
menten megüzenném a muszkának, hogy ő is így
csináljon és ne egymást bántsák a frontkatonák. V(
— Tudja infanteriszt Schuster, mikor csend jí
van a fronton és az a parancs, hogy csak hébe-hóba ai
puffogtassunk, nehogy azt higyje a muszka, hogy m
mi ideát elalusszuk a háborút, mondom, olyankor
mindig is nagy élvezetem volt magasra tartani a fe
 &5

puskacsövet és jó 3000 méterre lődözgetni vele, hát­

ra a muszka írének felé.
Gyerünk Schuster, köpjünk rájuk, merthogy
lőni... gyáva a bakatársaság oda lőni, ahová kel­
lene neki.
Az uccán egy lengyel rendőr lengyelül magya­
rázta és a kezejárásból megértettük, hogy csak men­
jünk egyenesen, aztán meg balra és ott majd lesz
valami. Hogy mi lesz, azt persze nem értettük.
Arra egy nagyobbacska vashíd volt egy folyó
fölött és a túlsó oldalon folytatódott az ucca, csak­
hogy ott már parasztházak voltak.
Most már tudtuk, hogy mit akar a rendőr. Azt
akarta mondani, hogy menjünk a parasztvárosba, a
sztari városba, az óvárosba, mert a növi város, az
újváros le van foglalva a tisztek meg az irodák
számára. Az az úri város.
Jól van, jól van. Csak legyenek a tisztek az
urak meg a boltosok között, nekünk tényleg jobb
lesz a parasztok között. Azok talán jobb szívvel lesz­
nek a Simonhoz is.
Gyerünk Schuster, csak gyerünk.
De amerre csak néztünk, itt is tele volt minden
ház istállófészer, csűr, minden udvar Irénnel, kocsi­
val, lovakkal.
Egy magyar trénes mondta aztán, hogy ne is
vesződjünk itt, az útkörüli házakban, hanem men­
jünk balra, keresztül a falun egy keresztuccán és
arrafelé, a falu végén, majd talán inkább találunk
még helyet.
így is tettünk. Mindkevesebb lett a falu széle
felé a katonaság és az első ház előtt, amelynek ud­
96

varán nem láttunk trénnek nyomát, megálltunk. a

Már esteledett és a ház mellől elláttunk a dombokra, di
a mezőkre. S2
A nap pirosra pingálta az eget a dombok szé­
lén és olyan szép volt minden, hogyha nem lett vol­ al
na előttem egy csomó nyugtalanító dolog, a Schus­ rá
ter, meg a Simon, kedvem lett volna tájkép-kombi­ sz
nációt játszani. S(
De így csak benyitottam a házba. Egy nagyüle- pi
pű asszony mosott és csak az ülepét láttam az első b£
pillanatban. Egy kilenc év körüli fiú ült az ablak­ ve
nál és olvasott. Olyan hazaias volt, mintha csak a a
kisöcsém lett volna. ki
Egy öreg esues száraz fagallyat tördelt a tér­ sz
dén. A szobában késő délutáni félhomály volt és ca
hogy bejöttem, minden megállt és mindenki felém sz
fordult. ot
Köszönten szépen, barátságosan, magyarul. re;
Merthogy a köszönésnél nem az a fontos, hogy mi­
lyen nyelven fohásszá el az ember az adjon istent,
hanem a barátság a fő és az minden nyelven egyfor­ SZ(
mán érthetővé válik, ha valaki jó szívvel mondja. na
Ezt anyámtól hallottam, amikor tízéves lehettem. a
Ez jutott eszembe, merthogy katonának igazság sze­ rei
rint nem is illik olyan barátságosnak lenni, mint CSc
amilyen én voltam, amikor ezt az egész nagy csalá­ gé]
di állapotot ott megláttam. rü]
Szép tiszta volt a szoba, a kemence hófehérre kéj
volt meszelve, a szoba pedig világoszöldre. Hazai «

katolikus szentképek lógtak a falon, így hát tud­ dói

tam, hogy a népek lengyelek, merthogy a rutének­ esi
nek kettős keresztjük van. Azok úgy tudják, hogy dig
 97

a dupla jobb. Hát az igaz is. Ahol áldás, ott jobb

p p
t> dupla áldás, de ahol átok, mint a temetőben, ott
szimpla is sok.
!-
Milyen furcsa, hogy sokszor egy tizedpillanat
L-
!-
alatt mennyi mindenne tud gondolni az ember, ha
L-
rájön a gondolkozási hajlam. Ott, amíg körüljárt a
szemem, még a küszöbön gondoltam el mindezeket.
3-
kSőt még többet is. Elgondoltam, hogy még a Kár­
pátokon, meg meg előtte inkább Oroszlengyelország-
ban, a Sulejov melletti ütközet előtt, tábori mise
a volt és fehér nyirfagalyból szép keresztet faragtak
a pionírok és a sötét erdő szélén a fák árnyékában
kísértetiesen világosodott ki ez a kereszt — úgy el­
s szorult a szívünk. Meghalunk holnap. Csak harmin­
n cán maradtunk másnapra. Száztizén a harmadik
századból négy sírba kerültek és mindegyik síron
ott fehérlett egy ugyanolyan szép fehér nyírfake­
reszt, azt is a pionírok faragták.
L-
Átok a kereszt. Halált jelent a bakának.
t,
De a duplakereszt dupla átok, mert a muszkák
szegények még jobban pusztultak. Csak az első sor­
1.
1. nak van fegyvere. A többi sorok úgy jönnek, mint
3-
a barmok és közben szedik el az elesettek fegyve­
lt reit. Nyolc, tíz sort kaszál le a gépfegyverünk és
l- csak jönnek, jönnek újabb sorok fegyvertelenül a
gépfegyverünk elé. És hátulról a saját gépfegyve­
■e rük is csak lő beléjük, úgy kergetik őket a dupla­
keresztek alá.
n
l- Nagyon kitört rajtam a szelídség, meg a gön­
dolkozás és mindezt csak az a barátságos köszönés
csinálta, amire anyám tanított gyerekkoromban. Pe­
y dig már elszoktam az ilyentől. Mert katonának nen
98

szabad szelídnek lenni és ami meg fontosabb, nem

szabad gondolkozni, mert akkor lám, azonnal mi-
lyen istentelen gondolatok jutnak az eszébe. Ezért
van az, hogy a magas hadvezetőség gondoskodik
mindig’ is arról, hogy ha nincs csata a háborúban,
legyen akármilyen csetepaté, legyen folytonos mun-
kabéli foglalatossága a bakának. Árkot ásni, árokfa­
lat fonni, gályát cipelni. És a szelíd, halk nóták,
meg a szelíd káromkodások is tilalmasak. Eros nó­
tákat kell ordítani, meg csakis a goromba káromko­
dások vannak megengedve.
Az asszony is megfordult. Csinos, harminc év
körüli volt. Kicsit talán túlságosan is kövér az én
békebeli ízlésemhez képest. Viszont a háborúban

H
nem olyan kényes az ember Ízlése.
Megdobogott a szívem. Ilyen barátságos helyet,

:o
amióta eljöttem anyámtól, nem láttam.

OS
Az öreg paraszt felém jött s barátságosan be­

(J J -X5
szélt hozzám. Csak azt sajnálom, hogy nem értettem
meg, amit mondott. Az asszony is próbált segíteni

¿2
neki, de mivel ő is csak lengyel volt, őt sem értet
fern.
Kezet nyújtottam az öregnek, lássa, hogy em- ~
¿4
berrel van dolga és kimentem Sohusterért és behoz­
tam őt is a szobába. Akkor éppen behozott aa asz-
ti

szony egy nádfonatú széket a másik szobából és le­

S3

törölte a kötényével. Mikor meglátták Schustert, a

nagy fiú is szaladt be a második szobába és hozott
»

még egy széket. Azt is letörölte az asszony es intett,

2
£
X

hogy üljünk le. És csak ültünk kukán egy darabig,

£5
A ~

mert nem értettük egymást. Aztán mutattam, hogy

bjc
 99
[
i itt szeretnék aludni, amire az asszony bevezetett
bennünket a tiszta szobába. Két agy volt ott, meg
t egy alacsony szekrény. A falon örökmécses égett a
X piros pohárban. Szentképek és egy vőlegény-meny­
Ly asszonyi kép,^ meg a menyasszonyi mirtuszkoszorú
lógott berámázva üveg alatt a falakon. A kemence
úgy volt építve, hogy egyik része ebben a szobában
e volt és akörül padka volt. Az ágyak magasan meg
>- voltak vetve sok vánkossal és vastag dunyhával.
I- Minden ragyogott a tisztaságtól és a földes padló
is be volt meszelve sargafestékkel. Valami olyan
V furcsa érzés fogott el, hogy ha nem lett volna ott
n Schuster, leborultam volna és talán sírtam is volna
n és odafektettem volna a fejemet az asszony ölébe,
mintha beteg gyerek lettem volna.
t, Kisompolyogtunk tetves, kolerás ruháinkkal és
önkéntelenül kimutattam az asszonynak az udvarba
Ei­
az istálló felé. Jó lesz nekünk ott is és már húztam
Schustert is magammal. De az asszony nem enge-
m
ii dett. Megfogta a blúzomat és behúzott a nagy szo­
t- báim. Egy vaskályha is volt a sarokban, azon volt
egy pléhedény, onnan forró vizet mert és beöntötte
a szamovárba, hogy annyival is hamarább legyen
Q- kész a tea. És én leültem és elhagytam magamat.
Z-
Schuster csak ült mellettem egy darabig és le
z- nem vette szemét a gyerekről. Hol az egyiket falta
e- a szemeivel, hol a másikat.
a Egyszerre csak alattomosan, mintha kígyó lett.
itt volna, térden odakúszott a kis osúszó-mászó csöpp­
tt. séghez, fölemelte, összevissza csókolta. Egy, hogy
g> az sírva fakadt. Nyilván nagyon megszurkálta sze­
génykét a Schuster tüskés bajsza.
100

Ezen aztán fölélénkült az egész szoba. Minden­

ki beszélt, mintha csak értenők egymást.
Én is játszottam a gyerekkel, de hogy Schuster
mi mindent vitt véghez, az már egyenesen bolondság
volt. Hátára feküdt és a hasán lovagoltatta a gye­
reket, sőt, amikor a kamasz fiú a mellére zökkent és
én rá akartam szólni a fiúra, Schuster rám szólt,
hogy ne bántsam, hadd játszanak. Aztán a Schuster
bajuszát ráncigálták, húzták a haját, cibálták a fü­
leit és hiába kapkodott utánuk az anyjuk, Schuster
nem engedte el a gyerekeket. A teát is úgy szür-
csölte ki, hogy minden sluk után a gyerekeket is
megitatta. 1
Schuster szemei ragyogtak. Fürge volt és kör- 3
be-körbe táncolt a térdén, kézbe fogva a jobbról- 1
balra a kisfiút meg a leánykát, előtte csoszogott kö­
zépen, mint egy kis rab, a legkisebb. 1
Én közben kilógtam és bevezettem Simont az í
istállóba. Láttam, hogy Schuster ma már használ­
hatatlan, mint katona. Schuster papa ma egészen ci­ C

villé vált.
Az istálló üres volt. Zabnak, szénának nyoma 3
se volt ott. Ugylátszik, mindenüket elrekvirálták a r
muszkák. De a föld itt is tiszta volt. Látszott, hogy
az öreg ember elsöpörte. Egy sarokba volt a szal­ J
ma. Tisztának látszott, azt dobtam Simon elé. Nincs s
más, Simon. Ha éhes vagy — és tudom, hogy éhes 8
vagy —, hát egyél szalmát. h
Találtam ott egy vizesedényt. Mertem a kis V
térről, ahol a kút volt, vizet és meg itattam Simont- 1<
Bizony nem sok vizet ivott. Ugylátszik, éhomra b
még a ló sem szereti a vizet. h
 101
1
, ^cor visszamentem, még jobban kacagott a
1 haz. Kacagott, visongott a szoba és Schuster olyan
volt, mint egy vén gyerek. Rángatták a gyerekek,
ütötték és ő csak bárgyún mosolygott rájuk pacs-
kolta a képüket .szeretettel és mutatta az asszony-
nak hogy neki öt darab ilyesmije van.
Aztán, hogy nekem kisidő múlva elég kezdett
lenni ez a gyerekjáték, kiültem a ház kerítésénél
a padra.
Mái egészen sötét volt es egy pár csillag is kint
volt és nyugaton, balfelé, meg kicsit kipiroslott a
lenyugvó naptol a dombok ele. A város felé halvá­
nyabb volt az eg es ebben a városban, vagy falu­
ban, vagy mi a fene volt ez itt, majd minden ablak
világos volt. Sőt, egy messzi uccából még egy gáz-
lámpat is láttám pislákolni, ami nappal nem is tűnt
föl nekem.
Úgy látszik, az új városban villany van, itt még
csak gáz világít.
Enyhe, tavaszi volt a levegő, de nékem, mintha
lázam lett volna. Tetűmarástól kivakart testemet,
mintha hidegrázás kerülgette volna.
Messzi, egy harmonika cseh dalokat muzsikált.
A szomszédos házból durva katonaröhögés hallat­
szott időnként. Lehet, hogy kártyáztak ott a tréne-
sek. Egy fejkendős asszony lehet, hogy vén, de le­
het, hogy fiatal, egy rúdon két kanna vizet cipelt a
vállán és riszálódott a hátulja, amint elment mel­
lettem. Széna- és tej szag maradt utána, úgy, hogy
buja indulatok jártak keiresztül-kasul bennem. Ne­
hezen tudtam csak magam visszatartani attól, hogy
102

utána rohanjak és sokszoknyás combjai után ne kap­

jak.
És a levegő olyan volt, hogy lázba altatott. Egé-
szen elernyedtem és majdnem fölkiáltottam magam-
ban: Jaj, csak itt volna most a babám! Vagy akárki
nő, akármilyen nő ...
Lassan-lassan mind csendesebb lett belül a ház,
a harmonika is elhallgatott. Kihalt a városka zaja.
Az újvárosban is, úgylátszik, elolthatták a villany-
lámpákat, mert afölött is sötét lett az ég.
Megborzongtam. Talán túlsókéig ültem mozdu­
latlanul a friss, hűvös levegőn.
Bementem a házba.
A gyerekek már aludtak, a kemence padkán
kettő s egy kis bölcsőben még most is ringatta a lá­
baival az asszony a legkisebbet.
Schuster meg az öreg ember szótlanul ültek az
asztalnál. Hogy bejöttem, az asszony meggyujtott
egy petróleumlámpát és intett nekünk, hogy men­
jünk vele át a másik szobába, ott fogunk aludni.
Nagyon húzódoztunk, sőt Schuster kereken meg is
tagadta, hogy ott aludjunk. Mi piszkosak vagyunk,
magyaráztuk. Azt nem mertük megmondani, hogy
talán már bennünk is van a kolera. Az asszony ked­
vesen, de egyúttal erélyesen mosolygott rajtuk és
csak átgyömöszölt bennünket a küszöbön. Nekifogott
az ágycsinálásnak és ripsza-rupsza, mozogtak a mel­
lei, amint lehajolt, a fara dudorodott és én ránéztem
Schusterre, ő is rám, mintha csak mondtuk volna
egymásnak, hogy de kár, hogy te is itt vagy, koma.
Schuster kiment az udvarra és hogy sokáig nem
jött vissza, már azt gondoltam, hogy megint me-
 103

nyecskézik. Merthogy szerencséje van neki, azt

éppen a napokban tapasztaltam. De, hogy ki­
ment, hát láttam, hogy ugyanazon a szent helyen
ül, ahol én ültem az imént a kerítés mellett. Észre
se vett engemet, mert nem mozdult, csak amikor
odamentem hozzá, ült arrébb, nékem is helyet adva.
Láttam, hogy nedvesen csillogtak a szemei.
— No, ne mariiul jón — mondtam neki. — Szép
az éjszaka, de azért csak gyüjjék és aludjon bent a
szobában.
Ezt csak úgy mondtam neki, de ámbár tudtam,
hogy megint a gyerekein jár az esze, azért sírt. De-
hát azon én úgy se segíthetek.
1 — És azon kend se segíthet — mondtam neki.
Elárultam, hogy tudom én jól, hogy mire gondol a
Schuster.
Schuster egyszerre csak elhagyta magát. Le­
t esett a feje a tenyeréről, majd a térdéig esett és
hangosan zokogott.
Én még öreg férfit nem láttam sí mi és bizony
s mi tagadás, én is majdnem elpity eredtem magam,
annyira meg voltam indulva a Schusteren.
y
De aztán erőt vettem magamon és keményen rá­
szóltam :
s —• Na, ne legyünk gyerekek, Schuster. Gyerünk
;t aludni. Majd csak hazakerül kend is.
Messzi egy tehén bőgött és lovak morogtak.
Egyszerre csak nagyon messzi fölrepült egy rakéta
a és utána még egy. Tompa ágyúdörgéseket, sőt még
i. mintha gépfegyverek ropogását is lehetett volna hal­
n lani. Aztán figyeltem jobban. Úgy látszik, valahol
csata van. Talán a hatvankilenc frontján éppen.
 104

Közben a mi ágyúink is megszólaltak, üteg-üteg E

után, hébe-hóba egy nagyon mély hang. Ezek a dör­ a
renések már közelebbről hallatszanak. A világító
rakéták pedig kelet felé olyan sűrűek lettek, hogy I
egyik le sem múlt, már másik öt gyulladt föl az h
égen. f
De a város csak aludt tovább. Itt mindenki nyu­ "V
godtan aludt, mintha semmi köze se lenne senkinek a
sem ahhoz, hogy milyen csata dúl a fronton, kikbe i
hull a golyó, kiket talál el a srapnell.
—■ Gyerünk, Schuster! Valahol ütközet van,
vagy talán az éjjeli patrul ijesztgette csak a i
mieinket.
—• Rossz a csatázás éjjel... i
—- Hja, az nappal se jó...
—• Gyerünk, Schuster, gyerünk lefeküdni ’Hol­
nap is nap lesz. Sokat kell marsolnunk. 1
De Schuster csak beküldött, mondto, hogy ő egv i
kicsit kint marad. Ne törődjek vele. I
1
Schuster nem jött. A csatazaj is elhalkult, éppen í
csak a rakéták röpültek éppen olyan sűrűén, mint a j
csata közben. Ugylátszik, idegen a front. Figyelik
egymást, Ugylehet megáll az előnyomulásunk. Rá­ 1
találtunk a muszka főhadseregre. Akkor pedig éppen
jókorra érkeztünk, mert nagy csaták lesznek...
Bementem a szobába és sötétben lefeküdtem.
Egészen levetkőztem és úgy éreztem, mintha
meleg tenger selymes habjai között feküdnék, olyan
puha volt a szalmazsák és annyi volt a vánkos, meg
a dunyha.
Lázam volt. Vacogtak a fogaim és rázott ke-
 105

g gyetlenül a hideg. Hiába dugtam még a fejemet is

a dunyha alá.
ó No, ez nem kolera, mert az hányással jár. Már
pedig nekem semmi bajom se volt, csak rázott a
z hideg cefetül és olyan gyönge voltam, hogyha oda-
feküdt volna mellém az asszony, hát szégyen érte
L- volna a férfiasságomat. Pedig lehetséges, hogy pont
k azért volt a lázam, mert mindig az asszony mellén,
e meg a farán járt az eszmélő tehetségem.
Meg aztán azt is tudtam, hogy ha kint feküdtem
t, volna az éjjel az árokban, vagy a puszta földön,
a most nem volna lázam.
Ez a jómód betegsége, hidegrázás. Hiába is,
nem való bakának a tollas ágy.
Végre is elaludtam.
Reggel fényesen sütött be a nap az ablakon, ami­
kor arra ébredtem, hogy az asszony tesz-vesz vala­
mit a kemencén. A lázam már elmúlt, csak egy kicsit
7
fáradtnak éreztem magamat. Csak olyankor nyitot­
tam ki a szememet, amikor háttal állt felém az asz-
szony. Sőt, egyszer még föl is tápászkodtam, mert
furcsáltam, hogy Schuster nincs az ágyban már.
De ha felém fordult az asszony, azonnal alvást
tetettem.
Nagyon elnézegettem a formáját és igen meg­
kívántam.
Egyszerre csak odajött az asszony az ágyamhoz
és be akarta tűrni a dunyhát. Nyilván, hogy le ne
essék rólam. No, erre már kinyitottam a szemeimet
és odakaptam az asszony kezéhez.
Nem húzta el a kezét, hanem a másikat odatette
a fejemhez a vánkosra.
306

No, erre aztán kitört belőlem a férfiasság, ma­ v<

gamra húztam az arcát és olyat csókoltam rá, hogy gi
tudom, örökké is emlékezni fog a magyar szerelemre. n<
De az asszony is jó és természetes volt, hogy szere­
lemre gyullad a természetem, ha rá gondolok, még
m
ma is. Kérés nélkül, csak úgy egyszerűen odafeküdt
mellém.
Háború végéig is elfeküdtem volna szívesen az e^
ágyban, hogyha nem szaladt volna be a középső gye­
rek a szobába. Gyorsan betakartam anyját a duny­ Sí

hával és hangos szóval kikergettem a gyereket a szó­ V

it.
bából. Aztán gyorsan rendbehozta magát az asszony
is, de előbb még egy utolsó, nagyon jól esőt öleltem ti
rajta. n
Mikor kifelé tartott a szobából, akkor mutoga­ Si

tott a Schuster ágyára, hogy az üres, hogy az érin­

tetlen, hogy Schuster nem is aludt az éjjel. n
Azonnal kijózanodtam minden szerelemből. a
Bizony Schuster eltűnt, konstatáltam később. n
Nem volt a ház körül sehol se. Nem aludt az istálló­ s.
ban se. k
Talán elment menyecskézni, gondoltam, de hogy a
délfelé járt az idő és még nem jelentkezett, kezdtem a
félni, hogy hátha beugrott a folyóba nagy bánatá­ 1.
ban, vagy más bolondságot csinált.
Talán nekivágott a budapesti országúinak. I
Simon ott volt a helyén, a kocsi is, a láda isr
Schuster fegyvere is, ugyanúgy, amint tegnap este i
hagytuk. s
Gondoltam, hogy még várok egy kicsit és köz­
ben megreggelizek. .1
Kávézni már késő volt, menázsizni meg korán
 107

volt. No, meg azt se tudtam, hogy hová menjek kére-

J getni. Vissza a városba az etappenkommandóhoz
nem igen mehetek Schuster nélkül.
Kivettem az utolsó két altiszti csomagot és be­
r
mentem a nagy szobába vele.
t Az egész család tejjel leöntött főtt krumplit
evett.
Engem is kínált az asszony és olyan szépén mo-
solygoft rám, olyan szeretettel, mintha csak mondta
volna a szája: —• Kedvesem... Ha nem lett volna
a sok lélek a szobában, megint szerelemre gyullad­
tam volna. így csak a szemeimmel néztem rá én is
nagyon nagy szerelemmel. Az én szemeim is bizto-
san azt mondták : Édesem...
De nem nyúltam az ételükhöz. Láttam, hogy
nekik is kevés volt. Elővettem a csomagomat, meg
a kenyeremet, ami még majd mind megvolt. A cso­
magban jó kolbász volt az egyikben, paprikás-
szalonna a másikban. Odatettem mindent az asztal
közepére. Eleinte nem akarták elfogadni, de nogy
az öreg ember még se tudta megállani az orra alatt
a kolbász szagát, utána nyúlt és erre az asszony is
levágott magának egy kis darabkát.
Ezt a kvártélyt nagyon emlegettem mindig is.
Ilyen jó asszonyra még életemben sohasem találtam.
Már menázsihoz fújt az óváros közepén a tüzé­
rek trombitája és Schustemek még mindig se híre,
se hamva nem volt. Utó végre, ha menyecskézett is
valahol, dohát csak nem fulladt bele a menyecské­
jébe, mérgesedtem magamban.
Nagyon nyugtalan voltam és az asszony is látta
 i

b
M•

§o
a nyugtalanságomat a Schuster miatt. És én muto­ fas
gattam is neki, hogy baj van a Schusterrel. föl
^ Délután, hogy még mindig nem jött meg a enj
Schuster, elszaladt az asszony es egy magyar trén- éhs
őrmesterrel jött vissza, aki lengyelül is tudott. Ugy-
látszik, nyelvtudománya miatt ő volt most a falu kik
bölcse. Me
Ezzel aztán leültünk es kitanakodtuk a Schus- szó
tért. be
Én azt mondtam, hogy valahol menyecskézik a val
Schuster. A trén-őrmester meg azt mondta, hogy a kéz
fenét, el dezertált a disznó. Az asszony meg azt ség
mondta, hogy lehet, hogy valahol a patakpartján
búsul az öt gyereke után és nem szeretne kimenni mn
oda, ahol lőnek rá. az
Mindenesetre azonnal el kell mennem az etappen ő fi
kommandóhoz és jelentenem a dolgot, különben én
kerülök bajba, ezt indítványozta az őrmester. jáb
Kicsit haragudtam az asszonyra, hogy a trén- ter
őrmestert a nyakamba zúdította, de tudtam, hogy ő én
szegény jót akart. Az őrmester meg azonnal mellém Itt
szegődött, hogy ő majd eljön velem a kommandó­ rár
hoz. Nyilván erdemeket, akart szerezni, hogy ő dói
jelenti be a dezertánst. Talán még érdemkeresztet ő “V
kap majd érte. Mert a trénesek csak ilyen hősök kér
tudnak lenni. Ilyesmikért kapják a kitüntetéseket toli
is biztosan. ten
összeszedelőzködtem és befogtam a Simont a na¿
kocsiba. Titokban reméltem, hogy talán tudok a szá­ szó
mára zabot faszolni. Kértem a trénestől is legalább Lá
egy maréknyit, de nem adott, sőt azt mondta, ne is ÜV(
kérjek senkitől se, mert megsértenek. Olyan keveset
 <1

109

faszolnak a nagy lovak számára is, hogy azok majd

fölfordulnak az éhségtől. Az ilyen kis ló, mint az
enyém, jobban képes elviselni a fáradságot és az
éhséget, mint a nagy lovak.
Elbúcsúztam az öreg paraszttól, otthagytam ne­
kik a kolbászt, meg a szalonnát, meg a kenyeret.-
Megcsókoltam a gyerekeket és kezet fogtam az asz-
szonnyal, miután hiába integettem neki, hogy jöjjön
be egy utolsó ölelésre a kisebbik szobába. Nyilván
valakije neki ez a trénőrmester és most még jobban
i kezdtem arra haragudni, mert hogy még a féltékeny­
t ség is eluralkodott rajtam.
i A kommandón a trénőrmester úgy viselkedett,
i mintha ő tojta volna a spanyolviaszkot. Tolmácsolt,
az igaz, de olyan volt az egész eljárása, mintha
i ő fogott volna engem, nem én őt.
i Aztán bevezettek egy magyar főhadnagy szobá­
jába bennünket. Annak elmondtam mindent a Schus-
terről. Hogy hogyan búsult a gyerekei után és hogy
) én azt gondolom, hogy beugrott a vízbe bánatában.
i Itt az őrmester közbe akart szólni, de a főhadnagy
ráripakodott, hogy ő kicsoda és mit keres itt tulaj­
í donképen. Mire az őrmester elkezdett hebegni, hogy
: ő valami tolmács féle. Végül is a főhadnagy úr ki­
kergette a szobából, mondta, hogy nincs szükségünk
tolmácsra, tud ő magyarul, amiért én hálásan néz­
tem a tisztre. Amikor egyedül voltunk, a főhad­
nagy úr azt mondta, hogy álljak csak komét. Föl­
szólított, hogy mondjak el neki mindent őszintén.
Láttam, hogy a balkarja béna és az egyik szeme
üvegből van.
Mutattam neki a nyílt parancsomat, az igen sok
no
pecséttel együtt, hogy mennyire rendben vagyok én ér
sajátmagam, de viszont a Schusterről nem tudok Se
semmit se. Hogy szereti a menyecskét, az igaz, de Si
az nem lehet a baj, mert én is szeretek egyet és
mégis tudom a katonai kötelességeket. Itt csakis az le!
öt gyerekkel lehet a baj. Schuster bánatában be­ öl­
ugrott a vízbe. te]
Végül is a tiszt azt mondta, hogy menjek ki az a
előszobába, valahová telefonálni fog és majd behív. be
Elkérte tőlem Schuster személyleírását, amit szé- ka
gyeltem, de nem igen tudtam. Merthogy én, bár ezer­ íö
szer láttam a Schustert és millió ember között meg­ tál
ismerném, de mégsem emlékeztem arra, hogy milyen
színű volt a szeme. Se
Félóra múlva behívott, hogy megvan a Schus­
ter, egy óra múlva itt lesz. Addigra jöjjek vissza. A
Közben kaptam egy csajka kávét és mivel lát­ be
tam, hogy a szakács szénával törölte ki a kotlikot, vé
loptam belőle egy marékkai a Simonnak is, ha kávé- én
zaccos is a széna, mégis szak széna, gondoltam.
Nagyon hálásan nézett rám Simon és én minden gy
szálat, ami a földre hullott a Simon szájából, föl­ ve
szedtem és visszaadtam neki. Sajnos, a város fő-
uccáján megint csak nem lehetett legelni, de ami
késik, az nem múlik. Majd meglátjuk, hogy esik ki H,
a dolog Schusterrel és talán takarodó előtt még el­ ta
érünk egy rétre, ahol Simon friss fűvet fog lakmá- ke
rozni.
Eddig, ha Simon koplalt, mindig kéznél volt a
Schuster, akit megvigasztaltam, hogy estére lesz fő
zab, majd széna, lesz majd rét, merthogy a Simon sz
mégse volt olyan értelmes, mint a Schuster és nem go
 m
értette a nyelvünket. De most, hogy hiányzott a
Schuster, még csak meg se tudtam vigasztalni a
Simont.
Egyszerre csak alig hittem a szemeimnek. Mel­
lettem két föltűzött szuronyú tábori csendőr, egy
őrmester, meg egy káplár előtt masírozott a Schus­
ter. Késő vettük észre egymást és én éppen csak
a megvető, gyűlölettől izzó szemeit láttam, amint
belecikázott az én szemeimbe, máris fordultak be a
kapun. Nyilván azt gondolta, hogy én jelentettem
föl. Utána rohantam, de mintegy félóra múlva hív­
tak csak be a főhadnagy űr szobájába.
Csúnyaság volt a szobában. Látszott, hogy
Schustert alaposan kikészítették.
Schuster félig összerogyva állt a szoba közepén.
A két csendőr az ajtónál állt és a tiszt úr jobbkezé­
ben, amelyik nem volt béna, korbácsot tartott és
végigvágott egyet Schuster combján éppen, ahogy
én beléptem.
Strammul jelentkeztem, mert meg voltam na­
gyon ijedve. Az iménti szelíd főhadnagy arca olyan
volt most, mintha egy kanfúria lett volna.
Rám is ordított.
—• Káplár! Te vagy a felelős ezért a zsiványért!
Ha még egyszer megszökik, a hadbíróság elé állít­
tatom és tíz perc alatt főbelövetem! Téged pedig ki­
köttetlek! Megértettétek 1!
— Igenis, főhadnagy úr!
De a Schuster nem felelt egy szót se. Erre a
főhadnagy ismét nekiesett és egyszer jobbról, egy­
szer balról olyat kent le Schuster képére, hogy azt
gondoltam, nincs igazság az égben.
112

Schuster szája vérzett és a szemeiből is mintha ]

véres könny csöpögött volna. Alsó karján a köpe­ ]

nyével törölte végig az arcát, de nem szólt egy szót £

se, csak állt egyenesen. <

C
De az én térdeim reszkettek. Nem féltem én,
hanem dühös is voltam, meg meg is voltam hatva,
meg a Schustert is iszonyatosan sajnáltam. Pedig í
mellettem elhullott, elkínlódott már sok jó pajtásom,
meg a saját édes bátyám is és én mégse voltam így r
fölindulva sohase és nem sajnáltam még ügy sen­
kit, mint a Schustert akkor.
Aztán be kelletett szolgáltatnom Schuster fegy­ s
verét, meg az übersvungját a baj onettj ével és a
csendőrőrmester kíséretében azonnal indulnunk kel­
letett. Ott ment előttünk Schuster a ló faránál, én
és az őrmester pedig a kocsi hátulján mentünk.
Nekem is föl kellett tennem a bajonettemet a
fegyveremre, meg kellett azt töltenem Schuster előtt f
és így ketten is vigyáztunk a Schusterre egyszerre.
Keresztülmentünk a városon, az öreg városon h
is, de nem nézhettem be a tegnapi házba, mert az ti
túloldalra esett ki az útból. n
Hej, pedig be szerettem volna!... d
Schuster pedig csak baktatott előttünk. Piszkos C!

köpenye lógott rajta. Ő egy percre se nézett hátra Ve

és én egy szót se szólhattam hozzá.
Pedig tudtam, hogy Schuster most rám harag­ n
szik leginkább, mert engem tart a spiclinek. ti
Amikor elhagytuk a várost, fölült az őrmester
a kocsira. Én hiába mondtam, hogy a Simon koplal is
már hatodik napja, hogy a Simon gyönge, mint egy r<
virágszál, hogy Simonba a lélek már nem is lélek, d
 113

még neki állt följebb, hogy mit gondolok én, még

ö gyalogol tíz kilométert e dögök kedvéért. De
aztán, nehogy megsértődjek, utána tette, hogy nem
engem értett, hanem a Simont meg a Schustert a
dögök alatt.
így tudtam meg, hogy nekünk ma tíz kilométert
kell marsolnunk.
Továbbá így tudtam meg, hogy mire való volt
mégis ott hátul az a sok tiszt, csendőr, meg írnok,
könyv, meg bélyegző.
Itt volt a híres Böhm Ermoli-féle második had­
seregparancsnokság főhadiszállása.

UTOLSÓ FEJEZET

Vagy két órai baktatás után, beértünk abba a

faluba, ahol a 31-ik divízió nagy Irénje feküdt.
Sajnáltam szegény Simont az egész úton. Fél­
tem az utóbbi időben, hogy egyedül, kocsi nélkül se
tudja majd kikoplalt testét elvonszolni és titokban
már lestem is árkokat jobbra-balra, hogy melyikbe
dől bele majd véglegesen a Simon. És most nem­
5 csak a kocsit, hanem azt a nagytestű őrmestert is a
láda tetején húzta, vonszolta szegény.
Megérkeztünk a faluba és Simon oldala izzadt,
meg reszketett és fújt a hasa, de tényleg megérkez­
tünk.
Szerettem volna letörölni Simon hátáról az
izzadtságot, meg szerettem volna letakarni egy pok­
róccal, hogy ne kapjon tüdőgyulladást, de rámmor­
dult az őrmester, hogy ne törődjek a lóval. Az úgyse
114

kincstári jószág. Ha fölfordul, fölfordul. Itt vagyunk í

a nagy trénnél és innen már elviszik a nagy kocsik
a ládát egy-kettőre az ezredhez.
Már esteledett lés én szemrehányóan néztem a (E

Schuster re, mintha csak mondtam volna neki: Lát ja­ €

látja, ha nem követi el ezt a bolondságot, most ki
tudja, még merre flankéznánk...
Ő az oka, hogy ilyen egyszerre itt vagyunk már r
a divizió-trénnél. Innen most már nem lehet flan- e
kézni.
De Schuster csak összeszorította a száját, a ti
bajusza is csúnyán, kúszáltan lógott és elnézett fölöt­ I
tem. Mintha nem is érdekelte volna őt semmi sem.
Az őrmester elvezette valahová és mondta, hogy vár- si
jak, amíg visszajön. b
Közben a trénnél érdeklődtem élelem után a b,
Simon számára. Egy magyar ló-őrmester még any- S(
nyit is megtett, hogy elfáradt a Simonig, hogy ö]
amint mondta, jól van na! Megnézi az én kedvemért,
hogy érdemes-e besorozni, élelmezni azt a lovat. "V ál- ki
tig mondogattam útközben, hogy persze, hogy érde- Vi
mes. A Simon egy nagyszerű ló. Erős, szívós ló, csak ói
most egy kicsit ki van koplalva, le van törve. Most
egy kicsit búskomor a Simon, de ha hozzáértők keze* re
lése alá kerülne, egy-kettőre tüzes táltossá hízna. És
már lelki szemeimmel elképzeltem a Simont kihízva, h(
vígan nyerítve, amint az oldalára kötött két ládácska új
gépfegyvertöltényt büszkén viszi az ezred után. m
De az őrmester csak ránézett a Simonra, köpött pi
egyet és azt mondta: lei
—* Nem ér ez még egy maréknyi zabot se már ... és
De hogy váltig dicsértem a Simont, hogy így a ke
 115

Simon, meg úgy a Simon, egyszerre csak felkaca­

gott.
—• Ki keresztelte el ezt a dögöt Simonnak ? Hát
nem láttátok, hogy ez egy nő, ez egy vén hölgy, —
ez a ló egy Simon néni, — egy Simon nagymama.
És már faképnél is hagyott röhögve, a gazember!
A csendőrőrmester közben visszajött és együtt
mentünk el egy házba, ahol már több őrmester ült
egy asztalnál és ettek.
Előírásos jelentkezésbe kezdtem, de félbeszakí­
tottak, hogy csak üljek le közéjük és tartsak velük.
Két pucér is hozta, hordozta az élelmet.
Jó finom levest hoztak először, amiben még
sárga sáfrány is főtt, meg akkora velők úszkáltak
benne, mint a hüvelykujjam. Utána fasirthús volt
babfőzelékkel. De nem ám valami szimpla vízben,
sóban főtt főzelék, hanem ez a babfőzelék le volt
öntve pirított paprikával, hagymás-zsírral.
Diós, mákospatkó és friss feketekávé volt dupla-
kávéval és felényi vízzel. És utána borocska. Ke­
véske. De sokszor. Mind többször. Még éjjel tizenkét
órakor is ramsliztak az őrmester urak borozgatva.
De én csak kibiceltem, mert a nyolcvan krajcá­
romat három perc alatt elvesztettem.
Nem mintha sajnáltam volna, utóvégre is ma­
holnap beérünk az ezredhez és már nekem onnan
■ újabb egy forint hatvan jön. Meg aztán a vacsora is
megérte, no meg aztán úgy se lehetne itt elkölteni a
pénzt. Később aztán láttam, hogy a játék úgy se
lett volna az én zsebemhez irányítva, mert hogy tíz
és húsz koronásokba játszottak az őrmesterek, ami­
kor már belemelegedtek.
116

Egypárszor meg akartam kérdezni az én esaiicl-

őrőrmesteremet, hogy hol van a Schuster, de láttam i
mindig, hogy el van merülve a játékba és zavarnám. 3
A Simon is eszembe jutott. Hogy koplal szegény 1
megint, hogy vizet se adtam neki, hogy izzadt sze­
gény és most kint áll az út mellett egy kerítéshez 1
kötve és talán reggelre már összeesve, döglötten fog £
feküdni az árokban. £

Legalább vizet adtam volna neki. Ámbár az is i

igaz, hogy izzadt embernek és lónak egyaránt tilos a
vízivás. Közben úgy elálmosodtam, hogy egészen el­ \
feledkeztem a Simonról. r
Egy másik szobában hófehér gyalult deszkák­ ii

ból p rices ek voltak összeszegezve, celtberakott szalma

volt a szalmazsák. Ott aludtam az éjjel. t<
Reggelire tejeskávét ettünk, valódi hazai zsem­ c
lyével s egy kövér svábőrmester ütögette a combjait
és csak hajtogatta röhögve:
— Szegények, mik vagyunk, vásszí De jól meg­ ii
élünk ... Vásszí! ;

De azért összebarátkoztam velük. Látszólag per­ t,

sze. Mert láttam, hogy ezek a disznók milyen jól
élnek itt hátul, mi meg kint a fronton mennyit kop­
lalunk sokszor.
Persze, itt van az a zsír, meg az a liszt, meg az
a hús, ami a fronton hiányzik.
Aztán szalutáltam és kezet nyújtottak nekem S
egyenként. Mondták, hogy megállt a muszka és h
lehet, hogy hosszabb ideig maradunk ezen a helyen.
Tegnap már összeütköztek az őrseink velük. Min­
denesetre ne nagyon siessek, mert ma vagy holnap e
támadni fogunk.
 117

Schustert odahozta a kocsihoz az őrmester és azt

mondta, úgy, hogy ő is hallhassa, átadva egy iratot
nekem, hogy azt vigyem Schusterrel együtt az ezred-
parancsnoksághoz.
Megparancsolta, hogy töltött fegyverrel és szu­
ronnyal kísérjem a Schustert és ha netalán meg
akarna lógni, irgalmatlanul Jöjjek bele. Indulhatunk
a tréneskoosik után. Azok tíz órakor fognak majd
5 indulni az ezred ütközet-trénjéhez. Ha nem bízok a
Simonban, tegyem föl a ládát egy trénkocsira és
hagyjam itt a Simont. A csontját elküldik majd a
municiós gyárakba. Más haszon már abból a lóból
úgy se néz ki.
1 Na, a Simont nem hagyjuk és szeretettel néz­
tem szegényre. Méghogy a Simon csontjából muní­
ció! ... Hogyisne! Még szerencse, hogy nem ért ma­
t gyarul, nem fogta föl a sértést.
Azonkívül azt is mondta, hogy Schuster egy
napi koplalásra van ítélve és hetenként egyszeri ki­
kötésre a századnál, amíg csak a százado-sunk jónak
találja.
Ez van abban az irományban. A koplalás teg­
>- nap este kezdődött és én felelek érte, hogy ma estig
Schuster ne egyen semmit se.
lZ
Szalutált, kezet fogtunk, felült egy visszafelé
menő kocsira és az első fordulat elnyelte. Befogtam
21 Simont ¡és Schuster szó nélkül, magától odaállt a
is Simon mellé.
n. Én is odamentem a Schusterhe-z, szembe álltam
2- vele, mert Schuster erővel kerülte, hogy rámnézzen
ip eddig és így szóltam hozzá :
— Ha kettőnk közül valamelyiknek oka van a
 mi
-
I
■V
118

másikra haragudni, az én vagyok, Schuster. Ha

maga nem szökik meg tegnap, még egy hét múlva se
kerülünk ide. Látja ezt az iratot1? Na, én ezt szét­
tépem. így ni!
Kivettem a szuronyt a fegyveremből, a tölté­
nyeket is kiszedtem és földobtam a fegyvert ferdén
a váltamra.
—• Most pedig gyerünk, nem várjuk meg a trént
se. Gyerünk minél előbb.
A falu végénél nagy mocsaras úton mentünk
keresztül és öreg népfölkelő munkások keresztbe*
rakott fatörzsekkel bélelték ki az utat. De nagy
ágyúk mehettek az útra tegnap, mert össze-vissza
volt rongálva. Zökkent minden egyes fatörzsön a
kocsink. Simon lábai csúsztak a fényesre kopott tör­
zseken és a kocsilőcs föl-föl lökődött zöttyenve cgyet-
egyet a Simonon.
Kín volt az út és sajnáltam, hogy mégse hagy­
tam el Simont. Ha el kell neki pusztulnia, miért
kínlódtajtom még mindig szegényt1?
Simon gyakran megállt. Nem bírta tovább és
olyankor hagytam, hogy kifújja magát.
Aztán elmentünk a bokrokkal elmaszkirozott
nehéz tüzérségi állások mellett és egy tanya udvará­
ban hosszúnyakú nagy ágyúkat is láttunk fagalyak-
kal letakarva. A dombokon friss állások, gödrök lát­
szottak. Nyilván itt már jobbacska csaták voltak a
napokban. Egy faluba értünk, amely tele volt tüzé­
rekkel, munidos kocsikkal, meg a tüzér trénnel. Egy
bosnyák ezred gúlába rakott fegyverek előtt henter-
gett az uccákban. Ott megpihentünk, belenyúltam
vaktában a ládába, kihúztam onnan egy tiszti cső-
 119

i magot és azt mondtam, hogy meg se nézem, kinek

3 a címére lett küldve. Megesszük, még ha a tábori
lelkész őszentségéé is. Szardínia volt, csokoládéval
egy pár fehérneműbe bepakolva. Nem szeretem a
tiszteket. Rosszul tettük, hogy nem a tisztek csomag­
i jaival kezdtük azonnal.
Lám, az a vezérkari, hogy megkorbácsolta a
t Schustert, ez a főhadnagy pedig valóságos állat­
kínzást vitt véghez a Schusteren. Hiába, a legénység
c nem ember, a ló se ember. A tiszt uraknál, meg az
őrmestereknél, meg a csendőröknél kezdődik az
7 ember.
i Sajnálkozva mondtam Schusternek, hogy hej, ha
i mégegyszer civil lehetnék, majd tudnám én, hogy
kire kell szavazni.
Végignézett rajtam a Schuster, megállt szemei­
vel a fegyveremnél, úgy nézett rá egy pillant!g,
mintha utána akart volna kapni és szinte vicsorí­
totta a fogait, amint kiköpte a szájából:
—. Szavaznia Ott a fegyver a kezében és sza­
vazni akar! — Tehetetlen istenit az anyjának!...
Majdnem sírt a dühtől a Schuster és látszott
rajta a kínos sóvárgás, hogy agyonmarcangolná
jelenleg és azonnal a háború csinálóit.
Rám is átragadt a méreg és kimondtam hango­
san, amire egész nap gondoltam :
— Hej, Schuster, ígérem, hogy amikor csak cél­
irányba esik egy-egy háború csináló ... belélövök
majd úgy hátulról — mellbe.
És olyan gusztusosán vágtam rá a fegyverem
tusára, mint amikor valakinek egy jóképű szerszá-
 130

mot nyomnak a kezébe, aminek a használatát meg­ 1

kívánta a természete. <
De láttam, hogy hiába legénykedek, csak meg­ 1
sértettem a Schustert azzal a szavazás szóval, mert i
mérgesen motyogta: 1
—• Szavazás ... szavazás... ! i
Aztán odanyuj totam Schustemek a szardíniát 1:
és kikotortam a zwiebackot a kenyérzsákomból. De
Schuster visszatolta szó nélkül az egészet.
—1 Ne bolondozzék velem. Sajátmagát kínozza, V
hogy ha nem eszik. k
De Schuster megvetőleg, még erélyesebben lök­
te el magától másodszor is az élelmet és keserűen,
gúnyoson mondta : a
—■ Ami parancs, az parancs. Estig koplalnom g
kell. Katonák vagyunk, ugye káplár úr ? Az istenit
magának is, meg ennek az egész tetves, rühes vi­ g
lágnak! Jobb lesz, ha betartja a szabályt, fölteszi h
a szuronyt és úgy kiséri az infanteriszta Schustert. 'S
A dögöt, a vén dögöt. Az ötgyerekes dögöt. És a
mondom, hogy vigyázzon, mert... mert... nem ii
tudom, hogy mit fogok csinálni. Itt döglök meg, H
vagy amott, úgyis mindegy. B... meg az élelmét! k
Úgy álltam ott, mint egy leforrázott kölyök. L
—« Mit csináljak, Schuster! Sajnálom én ma­
gát.. Nagyon is. Mintha csak az apám volna és be­
csületszavamra, nem én jelentettem föl magát teg­ t<
nap. De hát mit csináljunk! Hát háborúban va­ g]
gyunk. Nemigaz! rí
—' Eh, gyerünk! —• És fölugrott a Schuster, g<
mint aki el van szánva és nem akar most érzelegni. al
Estefelé értünk be abba a faluba, ahol a mi
 121

Irénünknek kellett lennie. Nem tudtunk semmit se

■csinálni, mert minden marschbereit volt. Egy zász­
lóalj somogyi baka itt is gúlába rakott fegyverek
mögött itta csajkájából az esteli kávét. Nem fasirt-
húst ettek, baern üres kávét ittak vacsorára egy da­
rab kenyérrel, mert hogy ezek nem írének voltak,
hanem csatáros bakák, akik talán már egy óra múl­
va hősihalottak lesznek.
Én jobbnak találtam még mielőtt igen észre-
Vennének a mieink bennünket, visszavonulni a falu
közepéből az elejére.
Úgyis este van már.
Rárériink holnap berukkolni — gondoltam És
akkor is majd csak kicsit későbben, nem kora reg­
gel.
Itt ritkásak voltak a házak és mindenütt sür­
gés-forgás volt. Egy mellékúton balra tértünk a
falu előtt és egy egyedül álló pajtához kötöttem a
Simont. Körülöttünk és előttünk állandóan lőttek
a tüzéreink és a falun túl nem messze, egy tábori
üteg rendszeresen bömbölte a maga ötös szalvéit,
minden negyedórában. A muszka is lőtt és egy-két
kilométernyire tőlünk jobbra köpte a gránátokat.
Láttuk a fekete földobbanó földet, füstöt.
— Schuster, ez már a front. Itt vagyunk.
Lefeküdtünk a pajta oldalához. Én nem tud­
tam aludni. Hiába elszoktam a háborútól. Azelőtt
■ .
gránátok röpülhettek a fejem fölött, aludtam. A lő­ m
réénél állva aludtam. Kétszáz méternyire a muszka
gépfegyver küldte felém a zümmögő magokat és én
aludtam az árokban, mint az angyal.
Hiába, ha nehezeken szokik is bele az ember a
: '■

: ; : :

i : - f:

___________________________________
122

bábomba, de annál könnyebben szokik ki belőle.. k

Egy hét alatt látni, mennyire elszoktunk már tőle. b
Éreztem, hogy Schuster is nyugtalanul lélegzik g
mellettem. Nyilván ő se alszik. Talán pont az asz- I
ezonyra meg az öt gyerekre gondol megint. zi
Szegény Schuster. Meg szegény Simon — hogy V
ő róla se feledkezzünk meg. j<
És azokra gondoltam, akik most éppen sely­ r<
mes ágyban alszanak az országban. Azoknak jó. a
Azok gyártják a muníciót, meg a papírostalpű bak-
kancsokat, azoknak abból áll a hadiszolgálatuk és É
ezért a szolgálatukért az dukál, hogy cifra palotá­ n
ban laknak és parfümmel locsolják még a padló­ ei
jukat is a palotájukban. rí
Mi azokért szenvedünk itt, őket őrizzük, az ő íg
pénzüket és az ő jómódjukat. ta
És mindezért a komisz bakának tetű, meg ve­ ré
rés jár, meg a szegény lónak is, amint látjuk azt a hí
Simonnal. to
És ez ugyanígy, vagy mégigyebben van odaát
a muszkánál is.
le;
—• Lövünk a muszka felé, mert muszáj, de cél-
balőni, olyan valóságos virtiglihe célbalövést gon­ eg
dolok, amikor örül az ember, hogyha talál... olyat de
akkor fog majd a komiszbaka lőni, hogy ha hátra­
felé a Felmayer-féle gyárosok pocakjára fog cé­ at
lozni. Az lesz ám a lakodalom, Schuster. Az lesz
ám csak a találat Follttreffer. ra
—- Ahhoz éppen csak az kell, hogy megértsük Se
egymást a muszkával. Ő végez a saját pocakosaival,,
mi meg a mieinkkel és azután már nem lesz senki,, fel
aki egymás ellen uszítsa a magyart, meg a musz- ha
 123

kát, a németet, meg a franciát. És akkor egybéli

barátkozás lesz majd minden népnek az egész vilá­
•

gon. És kend száz évig is elhalászgathat majd a

rí

Balatonban nyugalomban és a jó kövér pontyokat

a gyerekei, mind az öt, meg a feleslege, meg egyszó­
val mi munkások és parasztok meg a halászok fog­
ják megenni, nem pedig a gyárosok, meg a banká­
rok. Mert hogy most azoké a hét bő esztendő. Miénk
i

a hét szűk. De lesz ez még másként is.

Nagyot és értelmeset sóhajtott a Schuster.
Éreztem a sóhajtásából, hogy már nem énrám ha­
ragszik, hogy végre megértjük egymást. Mert vég­
eredményben nincs is már fegyelemről, káplár úr­
ról, meg infanterisztáról szó, ami csak tettetés volt
ígyis-úgyis. Mert igazánból én sohasem haragud­
tam a Schusterre, még ha mégúgy káromkodtam is
rá és ő se tisztelt engem, mint káplárt, hiába állt
kaptákban előttem ezerszer is és nyújtogatta nyi­
tott tenyerét a sapkájához tisztelegve.
Az igazság az, hogy két testvér fekszik itt je­
lenleg itt a pajta oldalánál, egy balatoni halász, meg
egy fehérvári munkás egyforma érzelemmel és gon­
dolattal :
—• Hej, ha az a jóságos atyaúristen adná, hogy
abba lőhetnék akibe szeretnék!
Ez volt a gondolat és nehogy csak gondolat ma­
radjon, ki is kajabáltam hangosan, hadd lássa a
Schuster, hogy bátor emberrel van dolga.
Szegény Simon, mondtam később, merthogy ne
feledjük, mi most hárman vagyunk bajtársak. És
ha a Simon nem is tud gondolkodni, mert ő csak

■¡A
m
18
___________
m

egy öreg lónéni, éppen azért kell nekünk gondol­

kodni, még helyette is.
Szegény Simon nagymama, — amint azt az a
lóőrmester mondta ma — mennyivel jobb lett volna
a Simon nagymamának is, hogy ha nem katonának
születik!
Egész éjjel zúgott, bömbölt a levegő jobbra-
balra tőlünk. A mi tüzéreink dolgoztatták az ágyú­
kat lés mintha ágyújuk valamelyik szomszédos fa
mellett vagy ház udvarában lettek volna, olyan na­
gyot puffantak. A rakéták, meg a fényszórók, a
mieink is, meg a muszkáé is dolgoztak, hol piros,
hol zöld rakéták röpültek a sokcsillagú fehérek mel­ h
lett. Egyszer meg a muszka fényszóró úgy megvi­
lágította a falut, meg a dombot, ahol voltunk, hogy g
k
megdobbant a szívem. Erről tudtam meg, hogy a k
muszka a magasabbik dombon van és ide lát.
k
Egy pár srapnell egészen oldalról jött a faluba.
Hallottuk a si vitását, az irányát és jobbnak talál­
tam a pajta másik fala mögé vezetni a Simont is, b
aztán mi is átfeküdtünk oda. Ha a fapajta nem is 3'
nyújt sok védelmet, de valamit segít a srapnellek b
ellen.
Mégis csak elaludtunk. b
Arra ébredtem föl, hogy Schuster rázogatott, r
meg hogy iszonyú dobbanások robbantottak, dob­ Cl
bantottak, zúgtak a fülembe és tűzpiros fényesség z
volt a szemeim előtt.
— Alarm ! — ordította Schuster, amíg rázott. é
Olyankor nincs ideje a bakának úgynevezett i:
szembéli álomkitörüléshez, valami kép az édes ?iyúj- E
tózkodás is illetlen dolog olyankor.
 1‘2»

1
> - Olyankor a baka íölugrik, mint a villám és a
jelenlevő körülményektől függ, hogy befűzi-e a ci­
a pőjét, megtekeri-e a lábszárvédőjét és hogy begom-
iá bolja-e egyáltalán a blúzát.
ik A jelenlegi körülmények akkor azt parancsol­
ták nekem, hogy ne dörzsöljem meg a szemeimet,
a- merthogy pokoli tűzvészben égett a falu. Aztán
ú- nem is nyújtózkodtam ki azt az édeset, mert a musz­
fa ka csak úgy szórta az ekrazitgránátokat felénk.
a- Egy éppen a harmadik ház körül esett le máris,
a mint egy hatalmas gyertya lángolt ott valami.
IS,
Az úton tőlünk jobbra, kerekek zörgését, lovak
1
> -
horkanását és nyerítését hallottuk, egy-egy ritka
ri- gránátrobbanás szünete közben. A tűz rohanó baká­
>T kat világított meg a házak között. Srapnellek puk­
a kantak a levegőben felettünk és alattunk éktelenül
kerepeltek a gépfegyverek.
a.
1- Egyszóval a jelenlevő körülmények kényszerí­
tettek arra, hogy ne fűzzem be a cipőmet, ne teker­
s,
is jem föl a lábtekerőmet és hogy ne gomboljam be a
k blúzomat.
Simont odavezetni a kocsihoz és bekapcsolni a
bekapcsolóndóhoz, egy pillanat műve volt és máris
t, rohantunk jobbra, arrafelé, amerre a trén kerekei­
)- nek, a tábori konyhák, meg a municiós szekerek
g zörgése hallatszott.
Nem mintha bíztunk volna abban, hogy utol­
!..
érjük a menekülő trént a mi Simonunkkal, de az
:t irány a fontos és tudtam, hogy amerre a trén me­
- nekül, az mindig jó irány szokott lenni.
Előttünk az út melletti párhuzamos árokban
126

svarmléniába feküdtek a negyvennégyesek és még

csak nem is pipáztak.
Félórát rohantunk a Simonnal és meg kellett
adni, szegény, mintha csak értette volna a haditudo­ a
mányt, tudta, hogy jó lesz sietni.
Már jól magunk mögé került a falu és a musz­ c
ka ágyúzás alábbhagyott, de az égő falu rávilágí­ i
tott az egész tájékra, így az útra is, még a fény­
szóró, a rakéták is sokszor nappali világításba bo­
rítottak bennünket, mégis meg kellett állnunk a Si­
mon miatt.
0
Mert hogy a Simon megállóit. Mégse bírta az €
iramot tovább. n
Hiába ordított ránk egy negyvennégyes kapi­
tány, előttünk az árokból, hogy nem takarodtok in­ k
nen! Ide lát a muszka, Simon szegény nem tudott s<
egy lépést se takarodni. Fújt, vizes volt a háta, le
nyál jött a szájából. És mi ezt mind tisztán láttuk, k
olyan világos volt gyakran az út a fényszórótól, n;
meg a rakétáktól. És ha a muszka nem volt vak, ő h
is mindezt tisztán láthatta.
Árva kocsi dombtetőn az úton, kis kidöglött lo­ h
vacskával, két bakával egymagában áll magában. n
És ez nem költemény volt, hanem valóság.
És a valóság kezdett még rosszabb lenni, mert fi
jobbra tőlünk kezdett már hajnalodni. lé
Odamentem az árokba a negyvennégyesekhez fi
társalogni, egyrészt amíg Simon kifújja magát,
másrészt a bakának mindig jobb az árokban, ha lő­
nek. És a muszka kezdte rendszeresen lőni, hol grár h
náttal, hol meg srapnellel a domboldalt, amelynek U;
 127

!g az élén volt az út, amelynek árkában a 44-esek re­

zerváltak.
tt Egy zászlós mondta, hogy a 69-es lent fekszik
)- a domb alatt a szőlőhegy aljában, az apróházak kö­
zött és az imént visszaverte a muszkatámadást. Haj­
5- nalban a 69-es fog majd támadni és mivel máris
í- itt a hajnal, jobb lesz, ha pucolunk minél előbb.
T- Hát persze, hogy pucolnánk, ha a Simon tudna
)- pucolni. De Simon alig áll a lábán, mozogni se tud.
L- A mi tüzéreink cefetül dolgoznak. Sivítanak
fejünk fölött az ágyúgolyók. Sírnak, búgnak a
nagyágyúink gránátjai. Még 24-esekkel is lövünk.
Gyönyörű innen nézni, ahogy villannak, robban­
nak. Csak az a kérdés, hogy találnak-e 1
A domboldalon hol kúsznak, hol szaladnak föl­
le a telefonisták, szanitéoek. Huzalokat csinálnak,
:t
sebesülteket hoznak és átviszik az útra és onnan
b lemasiroznak velünk azon az úton, melyen nekünk
kellene most masírozni, hogy ha a Simont nem ha­
nyagoltuk volna el, hogyha élelmeztük volna, hogy­
ő
ha Simonba még egy kis életkedv maradt volna.
Vagy talán a Schusterrel van a nagyobb baj, mert
hisz ki tudja merre flankéznánk még most is, ha
u nem jön rá a lelkére az öt gyereke tegnapelőtt.
És Schuster ott állt a kocsi mellett a Simon
t faránál mozdulatlanul, mint egy szobor és tisztán
láttam az arcát. Hidegen bámult át a muszkák felé,
z föl a levegőbe.
Odakiáltottam egy kis szünetben, mert nem
igen Ízlett otthagyni azt a jó meleg árkot, hogy
hagyja ott az egész kocsit Simonostúl együtt és
í ugorjon ide az árokba. De ő csak állt rendületlenül,
128

mintha nem látott, nem hallott volna. Egy tiszt

rámordított, hogy takarodjak a kocsival-lóval
együtt. A muszka ide lát és olyan gránátesőt ka­
punk mindjárt, hogy csak na!
Erre mégis csak fölugrottam, a kocsihoz sza­
ladtam s próbáltam a Simont a szájakötelénél fogva
húzni. De a Simon nem mozdult, sőt féltem, hogy
ha megmozdul, kettéesik, oly gyöngén lógott a feje.
Schuster meg a világért se mozdult volna, vagy szólt
volna egy szót is.
Mintha álomba állna ott, csak nézett kelet felé,
a muszkák felé.
Mikor rászóltam, egy nagy sóhaj jött elő a mel­
léből s csak rámnézett, mintha idegen lettem volna
és megint elnézett valahová messzire.
Kifejezéstelen volt az arca, mintha senki há­
borúja, gránátja, srapnellje őt nem érdekelné. Ki
tudja, talán képzeletben a gyerekeivel játszott, ta­
lán halat hozott nekik a Balatonból. Olyan kis ha­
lakat, amiket az udvarban a teknőbe lehetett tar­
tani és a gyerekek játszanak velük.
A hajnal meg csak jött-jött. És a kocsi, a Schus­
ter, a Simon meg mozdulatlanul állottak a hogy
élén, az út tetejlén.
Egyszerre csak, mintha beigazított órára tör­
tént volna, megdobbantak a fülhártyáim, olyan
iszonyatos szalvét adtak le a tüzéreink. Talán száz
ágyú is szólhatott egyszerre. És sivítottak a löve-
geink át a muszkához. És egyik szalvé a másikat
követte. Minden löveg a szomszédos domboldalba
csapódott be, földobta a földet és fekete, kormos
homoktölcsért csinált utána. Hirtelen eszembe ju-
 129
—et-
W ¡-J N

tott, amit a tiszt az imént mondott, hogy ide lát a

i

muszka és mindjárt mi is megkapjuk odaátról a

!

srapnelt- és gránátesőt. Egy utolsó próbát akartam

tenni a Simonnal.
De Simon nem mozdult.
Megrántottam.
Rákiáltottam a Sehusterra, hogy hagyjuk a
kocsit, lovat, ugorjunk be az árokba,. Sőt, én máris
rohantam és ugrottam és lapultam és ugrottam. Mi­
kor már bent voltam az árokban, visszanéztem, or­
dítottam, intettem a Shusterra, de ő csak nem moz-
dúlt. Az előbbi goromba tiszt rámmordult, hogy ta­
karodjak a kocsimmal együtt, mert lelő, mint a ku­
tyát. Pont az ő százada mögött kellett megállnunk.
Erre elhúzódtam egy másik századhoz. Igaz,
i

hogy vagy kétszáz méternyire kerültem ezáltal a

« ft

kocsihoz, de nem törődtem vele. Egyrészt én már

i

lemondtam a Simonról, meg a kocsiról úgyis. Más­

i

részt, ha igaz az, hogy ide lát majd azonnal a musz­

i

ka, jobb, hogy minél messzebb kerülök a kocsitól.

Schuster egy nagy marha. Schuster egy állat,
r!-

de mit csináljak velet Birkózzak vele és úgy dob­

>*

jam az árokba t
Gyanús volt, hogy a mieink bármennyire is
I

szórták a gránátot, a muszka tüzérség nem lőtt.

P

Biztosan tudják, hogy a hatvankilenc támadni fog

Ñ

és arra spórolnak.
'rt T

Közben még világosabb lett és én hátranéztem.

Már egész világosan látszott Schuster, Simon, meg
P

a kocsi. Istenem, mi lesz itt azonnal, amint a musz­

œ

kák észreveszik őket?

I
130

Az ő tüzérmegfigyelőjük jelenteni fogja, hogy j

knote 213, vagy isten tudja,, mi ennek a dombnak
a száma, hogy ott egy magános kocsi van egy ló­
val, egy emberrel, meg egy ládával. De lehet, hogy
altiszt azt is fogja gondolni, hogy ez valami csel
lehet, hogy a szomszédos hegy tetejére az osztrák­
magyar generálstáb egy mozdulatlan lovat, egy ko­
csit, meg egy bakát állított. Hátha azok csak gipsz­
figurák, hogy odavonja a muszka generálstáb fi­
gyelmét'? Mert másként érthetetlen a dolog. És ta­
lán a muszka generális már talán éppen most kéri
is ki a főfőgenerális, talán magának a cárnak a ta­
nácsát, hogy mit jelenthet az a kocsi a mozdulatlan
lóval, meg a bakával a hegytetőn. Talán nem is me­
rik a muszkák lőni. Talán azt fogják gondolni, hogy
az egy égi tünemény és hogy az Isten velünk van
és talán mlég az is lehet, amilyen babonásak, hogy
hanyathomlok elmenekülnek.
Ebben az esetben Schuster hőstettet miveit.
Talán azt gondolják a muszkák ...
Fényes reggel lett hirtelen és a muszka gráná­
tok elkezdték tapogatni a hegy élén az utat. A ne­
gyedik gránátjuk a kocsitól már csak vagy ötven
méternyire csapott bele a dombba.
Fölugrottam és elordítottam magam a Schuszter
felé, hogy: „Schuszter...!“ De már késő volt. Egy
sivítás a fejem fölött és bumm...!
A fekete földdel kocsidarabok, emberi testré­
szek és ló-húscafatok röpültek föl a levegőbe ...
*
I 181

Aznap volt a 69-esek híres V-i támadása, ami­

kor maga Pitkin ezredes is elesett. Az ezred első,
í második és harmadik századából összesen harminc­
négy ember és egy tiszt maradt csak meg.
Délután a negyvennégyesek támadtak, megerő­
I sítve a bosnyák hármasokkal és a hatvankilenc ne­
gyedik zászlóaljával, kiverték az oroszokat állásaik­
ból.
Estefelé, amint sötétedni kezdett a völgyben, a
szőlők mögött sorakozása volt a hatvankilencesek­
nek, amit innen az árokból jól lehetett látni, mert
bár a muszka meglógott, de a tüzérei a dombok mö­
gött dolgoztak és nem volt kedvem nappal a nyílt
terepen mászkálni. Egy arra menő szanitéc mondta,
hogy a hatvankilenc hátramegy majd rezervába
összeszedelődzködni a völgybe, jobbra a faluba.
Én meg odamentem, amint beesteledett kissé,
ahhoz a gránáttölcsérhez, ahol a kocsi állt.
Schuster arccal feküdt a földön. Jobb karját
és mind a két lábát elvitte a gránát. Simon egyik
lábaszára a patkóval bent volt a Schuster hátában.
Hát bizony halott volt mind a kettő. Végzett
velük a gránát alaposan. Simonnak már nem volt
zabra szüksége és Schuster sem gondolt többé arra,
hogy de holnap reggel azután biztosan szerez a lo­
vunknak abrakot.
Hanem a kocsink szintén el volt látva. Az egyik
keréknek még csak a forgácsai sem látszottak.
Hiába, ha egy ilyen gránát megbolondul és középre
talál, akkor a nyomán nem nő fű. Nagyobb baj,
hogy az egész utam is hiábavaló volt. A leveleknek
132

se híre, -se hamva, a Liebesgabekat, a csomagokat

elhordta a légnyomás. Még jó, hogy felbontottunk
néhány csomagot. Azok legalább jutottak valahova.
De, ami megmaradt, valamennyi a semmibe fosz­
lott. Ez a háború. Nem érdemes se csomagra, se
levélre vigyázni. Nem érdemes rendesnek lenni és
gondoskodni róla, hogy mindent pontosan elvégez­
zen az ember. Hoztuk a postát, hoztuk a csomago­
kat, akkor jön egy ilyen gránát és elvisz mindent.
A Schustert is a Simont is.
Most még csak az a kérdés, mit fog szólni az
egészhez a századparancsnok úri
Hát azt is megtudtam hamarosan.
Az ezredünk visszavonult rezervába. Én tud­
tam, hogy a csillag az csillag, nekem kötelességem
elöljárni a jópéldával, még ha pihenni is miennek az
enyéimek. Nem maradtam a fronton, nem szaladtam
a muszkák után, hanem siettem hátrafelé.
Reggelre már ott álltam kihallgatáson a század­
parancsnokom előtt. Megkérdezte hol jártam, hogyan
és mint történtek a dolgok.
Szépen sorjában elmeséltem neki mindent. Egé­
szen addig, amíg Schusterrel végzett a gránát. De
persze egy-két dolgot nem mondtam el. Például,
hogy a Liebesgabekat megettük. A főhadnagyom­
nak úgyis annyi a gondja. Gondoltam, minek ter­
heljem az apróságokkal.
A parancsnokom végighallgatott, azután így for
dúlt hozzám:
— Derék ember maga káplár Nagy. A páran­
 133

csőt teljesítette. Meghozta a postát. A gránátról

igazán nem tehet. Felterjesztem nagy ezüstre.
Persze örültem a dicséretnek, de az éremnek
is. Hanem úgy éreztem, hogy illenék szólni az öreg
Schuster érdekében szintén néhány jó szót. Ha nem
törődött sokat Simonnal, mégis elpusztította a
gránát.
—• Főhadnagy úrnak alássan jelentem, —
kezdtem beszélni, — köszönöm a kitüntetést, de
legyen szabad megemlítenem, hogy itt van az én
megboldogult kenyeres pajtásom, ,aki alám volt
beosztva, .a Schuster.
A főhadnagy helyeslésével támogatta a vélemé­
nyemet.
— Igaza van káplár Nagy. Schustert is előter­
jesztem majd a kisezüstre.
A siker vakmerővé tett, hát így folytattam:
—' Főhadnagy úrnak alássan jelentem, ha
Schuster megérdemli a kis ezüstöt, akkor Simon a
nagyot érdemli. Többet szenvedett, mind mi ketten.
Koplalt. Majd összeesett az éhségtől, de mégis hűen
szolgálta a császárt és a királyt, amíg csak dara­
bokra nem vágta a gránát... Hősi halott ő is, fő­
hadnagy úr...
— Jegyezze fel, őrmester! Simont előterjesz­
teni a nagy ezüst vitézségi éremre! — mondta fá­
radtan, egykedvűen a tiszt.

a:KŐNyy-$]
3T/
íA >
 -V
-%

1 V
-

J
 Bálint Imre Amerikában élő, magyar új­
ságíró. Amerikai, angol- és magyar nyelvű la­
pok munkatársa, az amerikai színházak több
darabját mutatták már be. Begénye, az Infan-
teriszt Simon, a háborúban játszódik le: egy
káplárnak — ez az író maga — egy közlegény­
nek és Simonnak, egy rekvirált lónak a hős­
tetteit mutatja be, amelyeknek végén kitünte­
tésre terjesztik elő nemcsak a két katonát, de
hű baj társukat, Simont is. Az Infanteriszt
Simon humoros fordulatokban bővelkedő írás.
A Viktória Könyvkiadó ezzel a regénnyel
nyitja meg azoknak az amerikai magyarnyel­
vű munkáknak a sorát, amelyeknek elvesztése
pótolhatatlan kárt jelentene a hazai olvasókö­
zönségre.
 Ii®

« ,'

..,4

g
fifi

I -

:1
®I

vi

___________________________
to—
$í
wÊÊKÊM __________

I
m
t

i
■

“»
!
!

'<s£$»*Êfr
Évd ; . /
 fí
■■■■■Hi
â - /
m
_ -jÄT |¡p|
r, zJ
KÎ i
■ ' - - § ¿, -

"; f II f ' -; * ¡J y i
i'-i" ' * '* . *# :
É:flll ■
,{ " 1' s
F j&* X > SJb Vj
1
-

i
211
* vy i
v*X' ,-vL ’ •:

pla :< ÿf “ 1

_ 1
F s
- , - 1 Fl , r,-F-
¥ . ti -Ff.- ** ' * i
' b* X«
EHi . L” - Pa? 1 E V ■ *v!

* Ü * Jti
„v< I&*A 1
"’•?f

m -Al »s ü Pál
1 , ■ I _I 1

*i *m
r *•
,
r¡
BPPIm 1-7 1 »S*‘:
" ~M
."' • ' ’ Jl -
, ■ ' v«sr*f ’* ?L ?$.**?■■£ mal i
* - * tafí J gf
• ' Ê4 $ '
£ f
, " ' ' .
f ß
II
' fv'li ti
ï!rV''

•'ÁLIíi ^
I
:unb^'-:f

/
I
\
X
is M: »