VERMES GÉZA

A qumráni közösség
*3S9|
és a holt-tengeri
tekercsek története
;VM *f»
- :yai A^
•v.yA
jyw ■sór^ ^ rM
.5.Jtf Át ■
- T^Try**’: v*)íip'V':
' --*••>^ y -y ^ K 'S ^ ^ ; -TÍ^ví ^"

'. -Jv -p t v s M r ^ K i A - r t S i } A ^ n ív 1 * ^ - 5 fr tV já Á * l 'r f é j ! j | j j

v.v*t • 'tits -rt J ':
■VVj*ng ts r ^ i^ a t v ^ í»*nAij» h^ jc tAs^-i Vfj 4 irn * S f$
^ 'níii ;
y-- cyt'yft';. - ■ -
'< 'ik V •• ^ C ;n ,,: , . K ^
c v ■ ; :--'>-^.;
V~3** ."5'11T5J
' * m •~,v*t -:- v J ö ~ ta; .v W : - -j0 £ Í? p X

5 ■" ':’''" -'v^n wcs- prM fw

?wj •••'■• '..' ' 4 Vk r - 'fr lv j f i * : rA* 'Hí
V I Tí>v-

' !' ' ' 1 ” ”

'
•'11*v 'U7-KiW;
-JSM
: '■-■*
•'5V
í'?
- /- •ÍJ'-K v<íj 11 - j ^ v ^ y í ^ f i ^ i 5 t | ??

- *;í£ip»‘£f SP
....... ••••— I r*| ,<««rr-'Wf1íf'lr
:^r ":" ' ....1
-•!~,k\X ■.!> ■•;-y ’"_■-l í 'Ha A >3 W 2’,' <";j y ■riyX” *?iV1t ^ tT*
* V.- ;W -i < , ' •"’ fiA \ ' " fifij ' ;{v]
t , ’ ? ! *••;- ^ •-ty^ssía,^'* jgyinyx
5-^vjry fyV'jtf —a ' 1 "% ^ •>fi ’vW'.m0Í&J j ^
' ?’ -2^ "••jV1'''.';-
•'' > ^í"; •'/••'. -li'K.i r
.....
'J» W
TlKJ^Y A. n , í ^ '
; ' '« >;/•'

uv<rK üH'-nat^
iyy*ti4 i£p4\[<:p?i ., v .-i, íi M .j^

Él
i-.uf/iv-; i>,f>n,
TÍ'VTt-'t ^ttA‘ *i#*j$ ~J>A^/f

Osiris könyvtár
 Osiris könyvtár

Vermes Géza újabb könyvében részletesen

tárgyalja a holt-tengeri tekercsekkel és a
qumráni közösséggel foglalkozó kutatások
öt évtizedét, tételesen felsorolja a qumráni
könyvtár anyagát, valamennyi szöveg beve­
zetéseként rövid ismertetést ad, és a legje­
lentősebb kéziratokból - a szerző fordítása
alapján - részleteket közöl. A Második
Templom judaizmusának kontextusába il­
lesztve foglalkozik a qumráni közösség azo­
nosításának problémájával, a közösség tör­
ténetével, szervezeti felépítésével, teológiá­
jával, legfontosabb vallási eszméivel és iro­
dalmi tevékenységével. Tárgyalja az esszé-
nizmus-kereszténység azonosításának prob­
lémáját, és azt, hogy mennyire változtatta
meg a qumráni kéziratanyag ismerete a tu­
dománynak a Bibliához és a posztbiblikus
irodalomhoz való viszonyát. A holt-tengeri
tekercsek teljes katalógusa mellett napra­
kész bibliográfiát is közöl.
A kötetet a szakterület kutatói, egyetemi
hallgatók mellett a Második Templom ko­
rának judaizmusa iránt érdeklődő laikus ol­
vasók is haszonnal forgathatják.

1280 Ft

ISBN 963 379 366 1

 Osiris könyvtár

Történelem

Sorozatszerkesztő
Benda Gyula
Gyurgyák János
Komoróczy Géza
 VERMES GÉZA

A qumráni közösség
és a holt-tengeri
tekercsek története

Osiris Kiadó • Budapest, 1998

 A fordítás alapjául szolgáló mű

Géza Vermes: The Dead Sea Scrolls. Qumran in Perspective

SCM Press Ltd, London, 1994
és a szerző kiegészítései

Fordította
HAJNAL PIROSKA

A fordítást ellenőrizte
VERMES GÉZA

© Vermes Géza, 1998

Hungárián translation © Hajnal Piroska, 1998
 TARTALOM

Előszó 7
Rövidítések 9

I. A holt-tengeri tekercsek: 1947-1997 11

A holt-tengeri tekercsek kutatásának története
madártávlatból 11
A holt-tengeri kutatások jelenlegihelyzete 22

II. A tekercsek hitelessége ésdatálása 40

A régészet és a tekercsek 44
A paleográfia és a tekercsek 49
A tekercsekben szerepló' történetiutalások 52

III. A qumráni könyvtár 55

Szabályzatok 56
Liturgikus és költői dokumentumok 70
Bölcsességi szövegek 85
Bibliaértelmezés és apokrif művek 89
Különféle szövegek 119

IV. A közösség 123

V. A közösség azonosítása 151

A szadduceusok 153
A farizeusok 155
A zélóták 158
Az esszénusok 162
 VI. A közösség története 170
Zsidó történelem az intertestamentális korban:
i.e .2 0 0 - i.s z .7 0 171
Az esszénusok története 176

VII. A közösség vallási eszméi 194

A Szövetség 196
Kiválasztás és szent élet a Szövetség közösségében 202
Istentisztelet a Szövetség közösségében 208
A Szövetség közösségének reményei 217

VIII. Qumrán és a bibliatudományok 227

A Héber Biblia vagy Ószövetség szövege 228
A pszeudepigrafikus iratok 241
Az Újszövetség 244

A tekercsek jegyzéke 257

Bibliográfia 279
A cfurnráni kéziratok legjelentősebb szövegkiadásai 279
Általános bibliográfia 282
Név- és tárgymutató 286
 ELŐSZÓ

A „Qumrán-éra" ma már egy fél évszázadot ölel át; így ez az

először 1977-ben kiadott, a tekercsekhez írt bevezető munka, az
1994-es bővítések ellenére, ismét idejétmúltnak tekinthető. A
könyv magyar kiadásának előkészítése folyamán ismét alkal­
mam nyílt arra, hogy korábban megírt munkámat átdolgozzam
és kiegészítsem mindazzal az ismeretanyaggal, amelyre a 4-es
számú barlang anyagának 1991-es „felszabadítása" óta folyó
kutatásoknak köszönhetően tettünk szert. E kötet segítségére
lesz mindazoknak, akik érdeklődnek a qumráni leletek iránt, és
azoknak is, akik a posztbiblikus judaizmus és a kereszténység
gyökereinek a tekercseknek köszönhetően feltárult újabb távla­
taival szeretnének megismerkedni.
Emlékeztetném az olvasókat arra, hogy a holt-tengeri (vagy
esszénus) közösség életének és intézményrendszerének leírásá­
nál a keresztény vallási közösségekben jelenleg is használt ter­
minológiát az analógia kedvéért alkalmaztuk. Ez azt jelenti,
hogy bizonyos kifejezések, például a „posztulánsok", a „noví-
ciusok", a „fogadalm as", a „kontemplatív" a héber szövegek­
ben nem szerepelnek.
Ezt az átdolgozott kiadást az 1993-ban elhunyt Pamela Ver­
mes emlékének ajánlom, mivel az ő segítsége nélkül az 1977-es
Margaret Harris Előadás-sorozat, amelynek alapján könyvem
első kiadása elkészült, soha nem jöhetett volna létre.

Oxford, 1998. január

Vermes Géza
 RÖVIDÍTÉSEK

ALUOS Annual of Leeds University Orientál Society

b babli = Babilóniai Talmud
BA Biblical Archaeologist
BAR Biblical Archaeology Review
BASOR Bulletin of the American Schools fór Orientál Research
Bib Biblica
B]RL Bulletin of the john Rylands Library
CBQ Catholic Biblical Quarterly
CD Kairói Damaszkuszi irat
CDSSÉ G. Vermes, The Complete Dead Sea Scrolls in English,
Penguin, London 1997
CRAI Comptes rendus de L’Académie des Inscriptions et Belles
Lettres
D Damaszkuszi irat
DBSuppl Supplément au Dictionnaire de la Bibié
DJD Discoveries in the Judaean Desert
ÜSSE G. Vermes, The Dead Sea Scrolls in English, Penguin,
London 41994
DSSU R. Eisenman and M. Wise, The Dead Sea Scrolls
Uncovered, Penguin, New York 1993
Enc. Jud. Encyclopaedia Judaica
Flór Florilegium
11 Hodajot = Himnuszok
1len. Henoch
HJP E. Schürer, G. Vermes, F. Millar et al., The History
of the Jewish People in the Age offesus Christ I—III,
T. & T. Clark, Edinburgh 1973-87
HTR Harvard Theological Review
IIUCA Hebrew Union College Annual
IDB Interpreter's Dictionary of the Bibié
IDBS lnterpreter's Dictionary of the Bibié, Supplement
IEJ Israel Exploration Journal
j jerusalmi = Palesztinái Talmud
JBL Journal of Biblical Literature
JJS Journal ofjewish Studies
JNES Journal ofN ear Eastern Studies
JQR Jeiuish Quarterly Revieiv
JRS Journal of Román Studies
JSJ Journal fór the Study of Judaism
JTS Journal of Theological Studies
Jub. Jubileum ok könyve
LXX Septuaginta
M Milhama = Háborús szabályzat
Melk Melkicedeq
MMT Miqcat M a'aszé ha-Tóra (A Tóra egyes megállapításai)
MQC J. Trebolle Barrera et al. (ed.), The Madrid Qurman
Congress I—II, Brill, Leiden 1992
MSZ maszoréta szöveg
NRT Nouvelle Revue Théologicjue
NTS New Testament Studies
p peser = közösségi kommentár
PBJS G. Vermes, Post-Bihlical Jewish Studies, Brill, Leiden 1975
PEQ Palestine Exploration Quarterly
Q Qumrán (IQ , 2Q stb. = 1-es számú barlang,
2-es számú barlang stb.)
RB Revue Biblique
REJ Revue des Études Juives
RHR Revue de l'Histoire des Religions
RQ Revue de Qumrán
S Szerekh = A közösség szabályzata
Sa Szerekh, a) függelék = Messiási szabályzat
Sb Szerekh, b) függelék = Áldások
TDNT Theological Dictionary of the Neiv Testament
Test Testimonia
Tg Targum
TLS The Times Literary Supplement
TS Templom-tekercs
VT Vetus Testamentum
ZA W Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft
ZNW Zeitschrift für die neutestamentliche Wissenschaft
ZRGG Zeitschrift für Religions- und Geistesgeschichte

10
 I. A HOLT-TENGERI TEKERCSEK:
1 9 4 7 -1 9 9 7

A Holt-tenger nyugati partjához közel, Jerikótól mintegy tizenöt

kilométerrel délre fekszenek a Khirbet Qumrán néven ismert
település romjai. A forró és terméketlen Júdeai-sivatag peremén,
a föld egyik legmélyebb pontján található hely ma élettelen,
néma és kietlen vidék, amelynek csendjét csak az időről időre
ideérkező turistabuszok utasainak lármája veri fel. Évszázadok­
kal ezelőtt egy napon erről a helyről indultak el sietve egy ősi
zsidó közösség tagjai, akiknek itt volt a központjuk, és a környe­
ző sziklákat megmászva, az ott lévő tizenegy barlangban rejtet­
ték el a számukra oly értékes tekercseiket. A tekercsekért azon­
ban senki nem jött vissza, így az elkövetkező közel két évezred
folyamán elfeledve porosodtak a qumráni barlangokban.
A holt-tengeri tekercseknek nevezett dokumentumok felfede­
zéséről és a fél évszázados Qumrán-kutatásról szóló beszámoló
már önmagában is lebilincselően izgalmas, ugyanakkor bosszan­
tó történet, amely az idők folyamán jó néhányszor elhangzott
már, ám az 1991-es év szeptembere és novembere közötti idő­
szak rendkívüli eseményei miatt a történtek újbóli felelevenítése
nemcsak megbocsátható, hanem kötelező is.

A holt-tengeri tekercsek kutatásának története

madártávlatból
1 .1 9 4 7 -1 9 6 7
Izraeli és amerikai forrásokból röppentek fel 1948-ban a hét ősi
héber és arámi kéziratot tartalmazó rendkívüli leletről szóló hírek.1

1E. L. Sukenik, Megillot genuzot I, Jerusalem 1948; W. F. Albright, Bulletin of the

American Schools fór Orientál Research 110 (April 1948), 1-3; G. E. Wright, „A
Sensational Discovery", Biblical Archaeologist (May 1948), 21-23.

11
Az első felfedezés a véletlennek köszönhető: az első dokumen­
tumokra 1947 nyarán, vagy talán még korábban, a palesztinai
brit mandátum utolsó hónapjaiban, 1946 telén bukkant rá egy
beduin pásztorfiú, név szerint Muhammad edh-Dhib.2 A teker­
cseket rejtő barlang azonosítására egy az ENSZ Fegyverszünetet
Ellenőrző Hadtestében szolgálatot teljesítő, akkor éppen unatkozó
belga tiszt, Philippe Lippens százados jóvoltából, a jordániai Arab
Légió közreműködésével 1949-ben került sor. A barlang feltárását
G. Lankester Harding, a Jordániai Régészeti Felügyelet angol igaz­
gatója és egy francia domonkos rendi szerzetes és bibliatudós,
Roland de Vaux atya végezte. A két tudós több száz, köztük
néhány nagyobb méretű, ám többségében parányi bőrdarabkát is
felszínre hozott a hét kézirattekercs barlangjából.
Három tekercset: egy nem teljes Jesája-tekercset, a Himnusz­
tekercset és a Világosság fiainak a Sötétség fiai ellen vívott
harcáról szóló kéziratot a Héber Egyetem zsidó régészettel fog­
lalkozó professzora, E. L. Sukenik vásárolta meg 1947-ben, és
azonnal hozzá is látott a kéziratok kiadásának előkészítéséhez.
A másik négy tekercs tanulmányozásával és későbbi kiadásával
tulajdonosuk, Mar Athanasius, a jeruzsálemi Szent Márk szír
ortodox kolostor feje a Jeruzsálemben működő Amerikai Keleti
Intézet ott tartózkodó kutatóit, Millar Burrowst, W. H. Brownlee-t
és J. C. Trevert bízta meg. Ennek a három tudósnak a hatáskö­
rébe került tehát a teljes Jesája-tekercs, a Habakkuk-kommentár
és a később A közösség szabályzatának elnevezett Fegyelmi
szabályzat. Végezetül, miután a brit mandátum alatt lévő Pa­
lesztina két részre, Izraelre és Jordániára szakadt, de Vaux és
Harding 1951-ben az Ecole biblique et archéologique frangaise
két fiatal kutatóját, a francia Dominique Barthélemyt és a len­
gyel J. T. Miliket bízta meg hivatalosan az 1-es számú barlang­
ban összegyűjtött töredékek szerkesztésével.
1951 és 1956 között további tíz barlangot fedeztek fel, legtöbb­
jükre először beduinok bukkantak rá. Két barlangból jelentős
mennyiségű kéziratanyag került elő. A 4-es számú barlangban
több ezer töredéket, a 11-es számú barlangban pedig számos teker­
cset találtak. Ezek között volt a terjedelmét tekintve leghosszabb,

2 A felfedezővel John C. Trever által készített interjút lásd The Dead Sea Scrolls:
A Personal Account, Eerdmans, Grand Rapids 1979,191-194.

12
 a Templom-tekercs is. Harding és de Vaux a korábban figyelmen
kívül hagyott közeli település romjait is feltárták, s hamarosan álta­
lánossá vált az a nézet, hogy a szövegek, a barlangok és az ásatások
helyszíne, Qumrán valamiképpen kapcsolódnak egymáshoz, és
ebből következően a kéziratok írásmódjával és tartalmával fog­
lalkozó kutatásoknak régészeti ásatásokkal együtt kell folyniuk.
A kutatás meglepően gyors ütemben haladt, annak ellenére,
hogy abban az időszakban a Tízparancsolat szövegét tartalma­
zó, Egyiptomban feltárt és jelenleg a Cambridge-i Egyetem
könyvtárában őrzött Nash-papirusztól eltekintve, az összeha­
sonlítás céljaira egyetlen, a késő ókorra datálható héber kézirat
sem állt a kutatók rendelkezésére. Sukenik már 1948-ban és
1949-ben kiadott két előzetes, héber nyelvű tanulmányt, A Júde-
(ii-swatag elrejtett tekercsei címmel (1948,1949), amelyekben arra
a megállapításra jutott, hogy a tekercsekben szereplő vallási
közösség az i. sz. I. századi szerzők, Alexandriai Philón,
Josephus és az idősebb Plinius műveiből jól ismert esszénusok
aszketikus szektájával azonos. Ezt az elméletet 1951-től kezdve
a párizsi André Dupont-Sommer dolgozta ki a legteljesebb rész­
letességgel.3 Az először kiadott tekercsek és az az archeológiái
közeg, amelyben felfedezték őket, három tagadhatatlanul esszé-
nus jellegzetességet hordozott. A közösség szabályzata, a közös­
ségi lét alaptörvénykönyve az esszénus közös tulajdont és cölibá­
tust hangsúlyozza, Qumrán földrajzi fekvése pedig a Plmiusnál
szereplő, a Holt-tenger északnyugati partján, Jerikótól délre fekvő
esszénus település leírásával cseng össze. A kéziratok legfőbb
újdonsága abban rejlik, hogy a közösség eredete kriptikus utalá­
sokban fogalmazódik meg bennük, a közösség létrehozását az
Igazság Tanítójának nevezett papnak tulajdonították, akinek a
Gonosz Papként emlegetett zsidó uralkodótól üldöztetést kel­
lett elszenvednie. A Tanítónak és követőinek a pusztába kellett
menekülniük, hogy ott várják a közelgő eseményt: az Úr diada­
lát a gonosz és a sötétség fölött, amely az ő jelenükben már
megkezdődött utolsó napokban teljesedik majd be.

'Vö. Observations sur le Manuel de discipline découvert prés de la Mer Morte,

Maisonneuve, Paris 1951. Francia nyelvű legterjedelmesebb összefoglaló
munkája: Les écrits esséniens découverts prés de la Mer Morte, Paris 1980. A
legújabb áttekintést lásd G. Vermes, Martin Goodman, The Essenes according to
the Classical Sources, JSOT Press, Sheffield 1989.

13
 A paleográfiai és a régészeti eredményekre alapozva hamaro­
san megfogalmazódott az a szinte teljesen egyhangú álláspont,
amely az újonnan felfedezett leleteket a Második Templom
utolsó századaira, azaz az i. e. II. századtól az i. sz. I. századig
terjedő időszakra datálta. Egy rövid időre vita alakult ki ugyan
de Vaux és Dupont-Sommer között, mivel előbbi azt állította,
hogy a cserépedények és minden egyéb lelet a hellénisztikus
korszakból (i. e. 63 előttről) származik, utóbbi viszont a korai
római (az i. e. 63 utáni) korszakra történő datálás mellett érvelt.
Az újabb barlangok felfedezése és a qumráni romok feltárása
arra késztette de Vaux-t, hogy 1952. április 4-én a francia
Académie des Inscriptions et Belles Lettres hallgatósága előtt
drámai módon visszavonja elméletét. De Vaux átdolgozott ré­
gészeti szintézise, amelyet 1959-ben, a brit akadémia Schweich
Előadásainak keretében adott elő, kétségkívül befejezetlen
ugyan, mégis ezt kell jelenleg a legjobb átfogó beszámolónak
tekintenünk.4
A kezdeti általános véleményazonosság harmadik pontja a
qumráni iratokban, elsősorban az 1950-es években kiadott bib­
liai kommentárokban és a Damaszkuszi iratban utalt történeti
események kronológiájával kapcsolatos. Az ún. Makkabeus-el-
méletet 1952-ben írt és 1953-ban5 kiadott doktori disszertációm­
ban fogalmaztam meg. Elgondolásom szerint az iratokban meg­
jelenített konfliktus az Igazság Tanítója és az akkori politikai­
vallási zsidó vezetés, a Makkabeus-főpap vagy főpapok,
Jonathán és/vagy Simon között alakult ki. Később az elméletet,
a részletek tekintetében kisebb módosításokkal, vezető tudósok,
J. T. Milik, F. M. Cross és R. de Vaux is átvették.6
A munka mindaddig elismerésre méltó sebességgel haladt,
amíg a szerkesztők feladata csupán az 1-es számú barlangban
talált hét tekercs szövegkiadásának elkészítése volt. Millar
Burrows és munkatársai már 1950-ben és 1951-ben kiadták a

4 Archaeology and the Dead Sea Scrolls, Oxford University Press, Oxford 1973.
5 Les manuscrits du désert de Juda, Desclée, Tournai-Paris 1953; Discovery in the
fudean Desert, Desclée, New York 1956.
6 Dixans de découvertes dans le désert de Juda, Paris 1957. Angol fordítása: Ten Years
of Discovery in the Wilderness of Judaea, SCM Press, London 1959; F. M. Cross:
The Ancient Library ofQumran and Modem Biblical Studies, Sheffield 1995; R. de
Vaux, i. m. (4-es számú jegyzetben).

14
rájuk bízott három tekercs szövegét.7 A Sukenik által szerkesz­
tett három kézirat szövege 1954-55-ben látott napvilágot, posz­
tumusz kiadásban.8 A gyors eredmény érdekében a szóban
forgó szerkesztők nagylelkűen eltekintettek a szövegek fordítá­
sától és értelmezésétől, megelégedtek annyival, hogy csak a
szövegekről készült fényképfelvételeket és azok átírását közöl­
ték. Röviddel ezután, 1956-ban, az arámi nyelven íródott Genesis
Apocryphon legjobb állapotban fennmaradt részeinek kiadásá­
ra is sor került.9 1955-re még az 1-es számú barlangból szárma­
zó, Barthélemy és Milik által tanulmányozott töredékek szöveg-
kiadása is elkészült.10 Ekkor még nem vezették be a későbbi
években gyakorlattá váló titkosság elvét, amelynek értelmében
a még kiadatlan szövegekhez csak a de Vaux által kijelölt zárt
szerkesztői csoport tagjai juthattak hozzá. 1952-ben például én
is tanulmányozhattam A közösség szabályzatának töredékeit
(lQ Sa), amit az is bizonyít, hogy a végső szövegkiadásban az
általam javasolt egyik olvasatot is megemlítették.
A tekercsdarabkákat, amelyek közül néhányra a régészek
bukkantak rá, ám többségüket az araboktól vásárolták meg,
akik tíz esetből kilencben mindig túljártak hivatásos riválisaik
eszén, megtisztították, csoportosították és a Rockefeller Múze­
um, később Palesztinái Régészeti Múzeum, majd 1967-től ismét
Rockefeller Múzeum Tekercstárában helyezték el, és ha a 4-es
számú barlangból később előkerült töredékek óriási mennyisé­
ge nem borítja fel az eredeti helyzetet, soha nem alakulhatott
volna ki az elkövetkező évek szövegkiadási gyakorlatát jellem­
ző, felháborítóan lassú munkatempó.
A 4-es számú barlang anyagának kezelésére 1953-ban és 1954-
ben de Vaux atya hét, többnyire fiatal és tapasztalatlan kutatóból
álló csapatot hozott létre. Barthélemy kiválása után a zseniális,
de kiszámíthatatlan Joseph Milik, aki később kilépett a római

7 The Dead Sea Scrolls of St Mark's Monastery I, American Schools of Orientál

Research, New Haven 1950; II/2, New Haven 1951.
s The Dead Sea Scrolls ofthe Hebrew University, Jerusalem 1954-55.
9 N. Avigad and Y. Yadin, A Genesis Apocryphon, Jerusalem 1956. Lásd most J. C.
Greenfield and E. Qimron, „The Genesis Apocryphon Col. XII", in Studies in
Qumran Aramaic, ed. T. Muraoka [Abr-Nahrain Suppl. IJ, Peeters, Louvain
1992, 70-77; M. Morgenstern et al., „The Hitherto Unpublished Columns of
the Genesis Apocryphon", Abr-Nahrain 33 (1995), 30-52.
10 Discoveries in the Judaean Desert I: Qumran Cave I, Oxford 1955.

15
katolikus papság kötelékéből, lett az új csoport pillére. Csatla­
kozott még hozzá a francia pap, Jean Starcky, továbbá két ame­
rikai: Patrick Skehan prelátus és Frank Moore Cross. John Marco
Allegrót és John Strugnellt Nagy-Britanniából hívták meg, a
német Claus-Hunno Hunzinger hamarosan visszavonult, és
később egy francia pap, Maurice Baillet lépett a helyére.
Némi józan gondolkodással belátható lett volna, hogy egy
mindössze hét szerkesztőből álló csapat egy ilyen óriási feladat­
nak semmilyen szinten nem felelhet meg, és semmiképpen nem
tudja létrehozni a de Vaux által elképzelt „végső" szövegki­
adást. De Vaux még súlyos hibát követett el azzal, hogy szemé­
lyes, szinte patriarkális tekintélyére hagyatkozott, ahelyett hogy
rögtön a munka megindulásakor összeállított volna egy ellen­
őrző testületet, amely szükség esetén akár el is távolíthatta volna
a csoportnak azokat a tagjait, akik feladatukat nem teljesítették
határidőre és a többiek általános megelégedésére.
Mielőtt azonban az 1970-es és 1980-as évek szövegkiadási
tevékenységét jellemző kaotikus viszonyok ecsetelésébe fog­
nánk, elfogultság nélkül hangsúlyoznunk kell, hogy a csoport
munkájában nagyjából az első évtizedben szinte semmi kivet­
nivalót nem találunk. 1960 körül kézírásos katalóguscédulákból
kezdetleges konkordanciát állítottak össze, amely a 2-es és a
10-es számú barlangokban talált töredékek szókészletét tartal­
mazta. A konkordancia azt bizonyítja, hogy a munka e korai
szakaszában a legtöbb szöveget azonosították és meg is fejtet­
ték. Az elkövetkező évek bírálatainak legtöbbje azt nehezmé­
nyezte, hogy értékes eredményeiket a kutatók nem hozták nyil­
vánosságra. Ez azonban nem akadályozhatja meg annak beis­
merését, hogy a kezdeti eredmény, amelynek elérésében J. T.
Miliknek oroszlánrésze volt, határtalan elismerést érdemel.
Az 1-es számú barlangból előkerült töredékek 1955-ös kiadá­
sa után a nyolc (2-3., 5-10.) kisebb barlang tartalmát 1963-ban
adták ki, egyetlen kötetben.11 A 11-es barlangban talált Zsoltár­
tekercs szövegkiadását a csoport eredeti összeállításában nem
szereplő amerikai kutató, J. A. Sanders készítette el 1965-ben.12

11 M. Baillet, J. T. Milik, R. de Vaux, Discoveries in the Judaean Desert of Jordán 111:

Les petites grottes de Qumrán, Oxford 1963.
12J. A. Sanders, Discoveries in the Judaean Desert o f Jordán IV: The Psalms Scroll from
Qumran Cave 11 CllQPs1), Oxford 1965.

16
Végül pedig, egy évvel a végzetes 1967-es esztendő előtt, a 4-es
számú barlang töredékeinek gépelt kézirata is eljutott végre a
kiadóhoz, és a hiányosan megszerkesztett kötet 1968-ban nap­
világot látott.13

2 . 1967-1990

Kelet-Jeruzsálemnek a hatnapos háborúban történt elfoglalását

követően a Palesztinái Régészeti Múzeumban őrzött valamennyi
tekercstöredék az Izraeli Régészeti Hivatal ellenőrzése alá ke­
rült. Csak a Réztekercs és néhány Ammanban kiállított töredék
maradt Jordánia tulajdonában. A Templom-tekercset, amely
egészen eddig a pillanatig egy betlehemi régiségkereskedő tu­
lajdonában volt, a hadsereg titkosszolgálatának segítségével,
rövid idő alatt sikerült megszerezni; a tekercset Izrael állam
vásárolta meg. Az 1970-es évek izraeli miniszterelnök-helyette­
se, Yigael Yadin irányításával - a politika és a tudományosság
szempontjainak figyelembevételével - a tekercs háromkötetes
szövegkiadását 1977-re készítették el és jelentették m eg.14 Az
izraeliek udvarias gesztusának tekinthető, hogy a 4-es számú
barlang szövegeinek felügyeletét továbbra is de Vaux és meg­
fogyatkozott csapata kezében hagyták. A 11-es számú barlang
kiadatlan kézirataival holland és amerikai kutatók foglalkoz­
tak.15
De Vaux atya, aki Izrael-ellenes érzelmeit soha nem is titkolta,
csendesen visszahúzódott sátrába, és 1971-ben bekövetkezett
haláláig teljes némaságba burkolózott. 1972-ben de Vaux-t a
szerkesztőbizottság elnöki székében, szinte magától értetődő
módon, egy másik domonkos rendi szerzetes, Pierre Benőit
követte. Az izraeli régészeti felügyelőség, amely továbbra sem
kívánt az ügyekbe beavatkozni, áldását adta az új elnök szemé­
lyére. Ekkoriban már, az én személyes sürgetésemre, C. H.

MJ. M. Allegro, A. A. Anderson, Discoveries in the Judaean Dcsert o f Jordán V: I

(4Q158-186), Oxford 1968.
14Megillat ha-Miqdash /—///, Jerusalem 1977. Angol nyelven: The Temple Scroll I-JI1,
Jerusalem 1983.
I5J. P. M. van dér Ploeg, A. S. van dér Woude, B. Jongeling, Le Targum de Job de
la grotte XI de Qumrán, Leiden 1971; D. N. Freedman, K. A. Matthews, The
Paleo-Hebrezv Leviticus Scroll (HQpaleoLev), Eisenbrauns, Winona Laké 1985.

17
Roberts, az Oxford University Press ügyvezető igazgatója is
gyorsabb kiadást követelt, Benőit erőtlen felszólításait munka­
társai azonban válaszra sem méltatták, s ha mégis, csak üres és
soha be nem tartott ígéretek hangzottak el csupán.16 Egy 1977-es
előadásomban tettem azt a későbbiek során szállóigévé vált
kijelentést, hogy a legjelentősebb héber kézirati leletegyüttes
ügye már-már „a huszadik század pár excellence tudományos
botrányává" válik.17
Bárki joggal feltehetné a kérdést, hogyan és miért történhetett
meg, hogy a tekercsek kiadásának folyamata, az ígéretes kezdet
ellenére, ilyen siralmas helyzetbe hozott egy többségében tehet­
séges tudósokból álló csoportot? „Az évszázad tudományos
botrányát", véleményem szerint, egymással összefüggő okok
láncolata idézte elő. A hiányos szervezésért és a nem megfelelő
közreműködők kiválasztásáért de Vaux-t terheli a felelősség. A
team legtöbb tagjának esetében pedig, mivel valamennyien még
egyéb oktatói vagy kutatói feladatokat is elláttak, a túl hosszúra
nyúlt kutatómunka iránt érzett kezdeti lelkesedés egyre inkább
alábbhagyott, végül pedig szertefoszlott. A valamennyiük kö­
zül legtöbbet publikáló J. T. Miliket a The Áramaié Books ofEnoch
of Qumran Cave 4 (A qumráni 4-es számú barlang arámi nyelvű
Henoch-könyvei) 1976-os kiadásában közzétett spekulatív el­
méletének hűvös fogadtatása meglehetősen elkedvetlenítette.
Egy másik ok a „tudományos im perializm us", amely azt han­
goztatja, hogy „Ezek a szövegek a mieink, és nem a tieitek!", és
ebben a szellemben cselekedtek a kutatók, akik egyszerűen nem
ismerték be, hogy vállalt kötelezettségeiknek nem tudnak meg­
felelni. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy az izraeliek
eleinte vonakodtak magukra vállalni a felelősséget, ami pedig
nyilvánvalóan az övék kellett volna hogy legyen, valamint az
is, mint ahogyan később látni fogjuk, hogy amikor az 1980-as

16 Az 1970-es években csak J. T. Milik végzett kézzelfogható munkát, lásd The

Books of Enoch: Áramaié Fragments of Qumran Cave 4, Oxford 1976; Discoveries
in the Judaean Desert VI (4Q128-157), Oxford 1977; egy idó' után azonban ó' is
visszavonult barlangjába. 1991-re sikerült rábeszélni őt is arra, hogy mondjon
le valamennyi nála lévő, még kiadatlan szövegről, amelyeket azután új szer­
kesztőknek osztottak ki.
17 The Dead Sea Scrolls: Qumran in Perspective, Collins 1977, SCM Press, London
and Fortress, Philadelphia 1982, 24. (Eredetileg a Dundee Egyetemen elhang­
zott Margaret Harris Előadások.)

18
évek végén végre egyre a k tív a b b szerepet vállaltak a kiadással
kapcsolatos ügyekben, a z előrelátás teljes hiánya és sorozatos
félreértések jellem ezték fellép é sü k et.
Közeledett az e lk erü lh etetlen : 1980-ban elhunyt Patrick
Skehan, majd 1986-ban Je a n Starck y is, anélkül hogy a birtokuk­
ban lévő szövegeket k ia d tá k 'volna. A szövegeket Eugene Ulrich
és Emilé Puech ö rö k ö lték , F . M. Cross és J. Strugnell pedig a
Harvard Egyetemen doktoram dusaiknak osztották ki kézirataik
egy részét. Ez szintén n e m b izon y u lt túl szerencsés megoldás­
nak, mert bár született tö b b jó és néhány egészen kiváló mono­
gráfia is, de ez is tovább la s s íto tta a kiadás folyamatát, hiszen a
doktorandusok h a jla m o sa k a rra , hogy jegyzeteiket a párnájuk
alatt rejtegessék m in d ad d ig , a m íg a doktori fokozat a zsebükbe
nem kerül.
1986-ban, egy évvel h a lá la előtt, Pierre Benőit lemondott fő-
szerkesztői m egbízatásáról, é s az ekkorra már jócskán megfo­
gyatkozott nemzetközi c s a p a t tagjai a tehetséges, ám rendkívül
lassan dolgozó John S tr u g n e llt jelölték ki utódjául, annak elle­
nére, hogy a harm in ch árom esztendő leforgása alatt éppen ő
egyetlen szövegkiadást s e m jelen tetett meg. Egy 1987-ben Lon­
donban megtartott Tekercsek-szim pózium nyilvános üléssza­
kán én fel is szólítottam Stru g n ellt, hogy azonnal adja ki a
szövegek fényképfelvételeit, m ivel ő és munkatársai továbbra
is a megszokott csiga te m p ó b a n dolgoztak. Kérésemre a követ­
kező egy szótagú v álaszt k ap tam : nem. Többek legnagyobb
meglepetésére az Israel A n tiq u itie s Authority (IAA = Izraeli
Régiségtani Felügyelőség), m in d en eddigi tapasztalat ellenére,
elfogadta Strugnell jelö lé sét. Stru gnell nagyszabású tervei azon­
ban soha nem valósultak m e g . 1990-ben, miután kiderült, hogy
egy izraeli újságnak adott é s sa já t magára nézve kompromittáló
interjúban nemcsak az iz ra e lie k rő l, hanem az általa rettenetes­
nek nevezett zsidó v a llá sró l is becsmérlő kijelentéseket tett,
szerkesztőtársai nyom ására bejelentette visszavonulási szándé­
kát. Egészségi okokra h iv a tk o z ó lemondását az IAA el is fogad­
ta. Kissé megkésve bár, d e v é g r e az izraeliek is belátták, így az
IAA defacto véget vetett a n em z etk ö z i kutatógárda harminchét
évig tartó dicstelen u ra lm á n a k .

19
 3 . 1990-1997

Strugnell visszavonulását követően végre a munka szempont­

jából megfelelő kutatót, Emanuel Tovot, a Héber Egyetem bib-
liatudományok-professzorát bízták meg a főszerkesztői teen­
dőkkel. Személyében először került izraeli zsidó tudós a qum-
ráni szövegek kiadási programjának vezetői posztjára. Tevé­
kenységét rögtön azzal kezdte, hogy a még kiadatlan szövege­
ket az újonnan meghívott munkatársak között osztotta szét. Az
új szerkesztőbizottság, amelynek magam is tagja vagyok, az
eredeti héttagú bizottsággal szemben mintegy hatvan kutatóból
áll! Sajnálatos módon azonban ahhoz Tov sem érzett elég erőt,
hogy feloldja a de Vaux és utódai által bevezetett és érvényben
tartott „titkosság elvét", és ez továbbra is csak néhány kiváltsá­
gos kutató számára engedett bepillantást a még kiadatlan szö­
vegekbe. A ITershel Shanks által a széles olvasótáborral rendel­
kező Biblical Archaeology Review (BAR) hasábjain aktivizált köz­
vélemény nyomására azonban a nemzetközi kutatócsoport által
a töredékek köré emelt védőgát 1991 őszén összeomlott. A
szabadság felé vezető út első mérföldkövének tekinthető, hogy
a BAR-1 létrehozó Biblical Archaeology Society 1991 szeptem­
berében kiadott tizenhét, a 4-es számú barlangból származó
kéziratot, amelyeknek szövegét Ben Zion W acholder és Martin
Abegg18 a korábban már említett, John Strugnell által huszonöt
példányban (elvileg csak a hivatalos szerkesztőbizottság belső
használatára) 1988-ban elkészített Előzetes Konkordancia fel-
használásával rekonstruált.19 Még ugyanebben a hónapban is­
mertté vált William A. Moffet nyilatkozata, amelynek értelmé­
ben a San Marinó-i (Kalifornia) Huntington Könyvtár vala­
mennyi képzett kutató számára megnyitja a qumráni tekercsek­
nek a birtokában lévő teljes fotóarchívumát. A negatívokat
Elisabeth Bechtel, a tekercsek közismert kaliforniai mecénása
adományozta a Huntingtonnak, neki ugyanis nem egy, hanem
két fényképsorozatot sikerült a jeruzsálemi Régészeti Hivataltól
megszereznie, melyek közül egyet az általa Claremontban ala­

18 A Preliminary Edition ofthe Unpublished Dead Sea Scrolls: TheHebrewand Aratnak

Textsfrom Cave4, Biblical Archaeology Society, Washington 1991.
19 A Preliminary Concordance to the Hebrew and Aratnak Fragmcnts front Qumran
Caves II to X, közreadja H. Stegemann, Göttingen 1988.

20
pított bibliai kéziratok intézetének adományozott, egyet pedig
saját magának tartott meg. Ez utóbbi öt esztendővel Mrs.
Bechtel 1987-ben bekövetkezett halála előtt került a Huntigton
Könyvtárba.
Az 1A A és a hivatalos szerkesztőbizottság egy ideig tiltakozni
próbált, október végére azonban kénytelenek voltak belátni,
hogy a csatát elvesztették, s a szigorító intézkedéseket el kellett
törölniük. Ezt követően az Oxford Centre fór Postgraduate
Hebrew Studies és a claremonti Ancient Biblical Manuscripts
Center fotóarchívumai szinte azonnal megnyitották kapuikat
minden megfelelő képesítéssel rendelkező kutató előtt, ezt meg­
előzően ugyanis a törvény szerint csak a Jeruzsálem által is
jóváhagyott engedéllyel rendelkező szakembereket engedhet­
ték be gyűjteményeikbe. Továbbá, 1991 novemberében Róbert
Eisenman és James Robinson szerkesztésében a Biblical Archae-
ology Society egy szinte valamennyi qumráni töredék fénykép-
felvételeit tartalmazó kétkötetes gyűjteményt jelentetett meg.20
Anyaggyűjtésük módja máig is rejtély. Aleideni holland könyv­
kiadó, E. J. Brill 1993-ban a tekercsek teljes fotóarchívumát
microfiche formában, 1997-ben pedig az Oxford University
Press-szel közösen három CD-ROM -on is megjelentette. Ez az
űj irányvonal a qumráni kutatásokra alapvetően áldásos hatást
gyakorolt. Mivel a szerzett jogokat ma már semmi sem védi, a
szövegkiadás észrevehetően felgyorsult, és a tudományos fo­
lyóiratokat elárasztják a kutatók állítólagos űj felfedezéseit is­
mertető cikkek. A szabad verseny a hivatalos szövegkiadásra is
ösztönzőleg hatott. A 4-es számú barlangból származó bibliai
szövegek első kötete, amelynek megjelenését Benőit atya már
1983-ban beharangozta, m ost valóban m egjelent - pace a borí­
tón szereplő 1992-es dátumért - , pontosan 1993. március 4-én.21

20 Róbert H. Eisenman, James M. Robinson, A Facsimile Editioti o f the Dead Sea

Scrolls 7-77, Washington 1991.
21 Patrick W. Skehan, Eugene Ulrich, judith E. Sanderson, Discoveries in the
Jndaean Desert IX: Qumran Cave 4, IV, Palaeo-Hebrew and Greek Biblical
Manuscripts, Clarendon Press, Oxford 1992. E. Qimron and J. Strugnell,
Discoveries in the Judaean Desert X: Qumran Cave 4, V, Miqsat Ma'ase Ha-Torah,
1994. C. Newsom et al., Discoveries in the Judaean Desert XI: Qumran Cave 4, VI,
Poeticái and Liturgical Texts, Part 1 (megjelenés alatt). Eugene Ulrich, F. M. Cross
et al., Discoveries in the Judaean Desert XII: Qumran Cave 4, VII, Genesis to
Numbers, 1994. H. Attridge et al., Discoveries in the Judaean Desert XIII: Qumran

21
A tudomány és általában az olvasóközönség lesz az új, szabad
korszak valódi nyertese. Csak az önzők és a késlekedők veszít­
hetnek. A hivatalos szövegkiadás pedig a valóságban igen nagy
sebességgel halad előre.

Utóirat

1996 januárjában két izraeli régész, H. Eshel és M. Broshi a

település közelében lévő, emberi kéz által kivájt barlangokat
vizsgált meg. Véleményük szerint a barlangok a közösség tag­
jainak hálóhelyei lehettek.
1996 elején a University of South Florida professzora, James
Strange is folytatott feltárásokat; a munka során a qumráni
helyszínen két osztrakonra, azaz feliratozott cserépdarabra buk­
kantak. A feliratok között szerepel az a dokumentum, amely
állítólag tanúsítja, hogy egy bizonyos Honi, a „közösségnek"
(jáhád) tett esküjét teljesítendő, egy bizonyos Eleázárnak,
Nahmani fiának átad egy Hiszdaj nevű szolgát, egy házat és egy
gyíimíilcsöskertet. A dokumentumot F. M. Cross és Esther Eshel
az Israel Exploration Journalban22 tették közzé.

A holt-tengeri kutatások jelenlegi helyzete

1947 és 1956 között a tizenegy qumráni barlangból egy tucat
bőrre és egy bronzra írott tekercs került elő. Ide kell még számí­
tanunk azokat a papirusz- vagy bőrtöredékeket is, amelyeknek
pontos számát ugyan nem ismerjük, de becsléseink szerint ez a
szám valószínűleg hatjegyű. A kéziratok között több mint
nyolcszáz eredeti szöveg található, teljes vagy töredékes formá-*4

Cave 4, VIII, Parabiblical Texts, Part 1 ,1994 (valójában 1995). E. Ulrich et al.,
Discoveries in the Judaean Desert XV: Qumran Cave4, X, TheProphets (megjelenés
alatt). J. M. Baumgarten, Discoveries in the Judaean Desert XVIII: Qumran Cave
4, XIII, The Damascus Document (megjelenés alatt). M. Broshi et al., Discoveries
in the Judaean Desert XIX: Qumran Cave 4, XIV, Parabiblical Texts, Part II, 1995.
B. Nitzan et al., Discoveries in the Judaean Desert XX: Qumran Cave 4, XX,
Sapiential Texts, Part I (megjelenés alatt). G. Brooke et al., Discoveries in the
Judaean Desert XXII: Qumran Cave 4, XVII, Parabiblical Texts, Part III, 1996.
22IEJ 47 (1997), 17-28.

22
bán. Egyedül a 4-es számú barlang tartalomjegyzékében 555
dokumentum szerepel.23 A kéziratok túlnyomórészt héber nyel­
ven íródtak, kisebb részük arámi nyelvű, néhány tekercs szöve­
ge pedig a Biblia legrégebbi görög nyelvű változatát őrzi. Min­
den alapot nélkülöz azonban az az állítás, hogy a 7-es számú
barlangban talált néhány parányi görög nyelvű töredék az Új­
szövetség szövegemléke.
A már korábban is ismert kéziratok között, teljes vagy töredé­
kes formában, a Héber Szentírás valamennyi könyve szerepel.
Az igaz, hogy Eszter könyve a dokumentumok között nem
szerepel, ez azonban lehet a puszta véletlen műve is. Még a
Biblia legkésőbbi, a palesztinai kánonba az i. e. II. század köze­
pén bekerült Dániel könyvének szövegét is nyolc kézirat őrzi. A
tekercsek között arámi és görög szentírási fordítások töredékei
is vannak.
A barlangokból nemcsak bibliai kéziratok, hanem egyes apok­
rif, azaz a Héber Bibliába be nem került, de a Septuagintában
meglévő vallásos iratok is előkerültek. A 4-es számú barlangban
megtalálták Tóbit könyvének töredékes arámi és héber kéz­
iratait, a csak a Biblia görög változatában szereplő 151. zsoltár
és Ben Szira, azaz az Ecclesiaticus könyvének héber nyelvű
változatát. Utóbbi egy része, a 39-44. fejezeteket felölelő rész
Maszadában is előkerült, ami azt bizonyítja, hogy ez a kézirat
csak i. sz. 73/74 előtt keletkezhetett, az erődítményt ugyanis
abban az évben a rómaiak elfoglalták. Az a két középkori, héber
nyelvű kézirat pedig, amely a kairói zsinagóga genizájából
került elő 1896-ban, Ben Szira görög változatának mintegy két­
harmadát fedi.
A vallásos irodalom harmadik csoportját a pszeudepigrafikus
iratok alkotják. Ezek az egyes zsidó körökben közkedvelt iratok
sem a palesztinai, sem pedig a diaszpórában kialakult alexand­
riai kánonba nem kerültek be. Előkerült néhány, előzőleg görög,
latin és szír fordításokban ismert irat eredeti héber (pl. a Jubile­
umok könyve) vagy arámi (pl. Henoch könyve) szövege is.
Nagy számban bukkantak fel más, ebbe a kategóriába tartozó

23 Vö. Emanuel Tov, „The Unpublished Qumran Texts from Caves 4 and 11", JJS
43 (1992), 101-136. Úgy tűnik azonban, hogy 4Q342-361 eredetét nem
Qumránban kell keresnünk, hanem a Júdeai-sivatag más barlangjaiból szár­
maznak.

23
iratok is, köztük Józseffel, Amrammal és Mózessel kapcsolatos
fiktív történetek és apokrif zsoltárok is, amelyek közül öt szír
változatban is fennmaradt, néhány pedig Qumránnak köszön­
hetően vált először ismertté.
A holt-tengeri tekercsek szektariánus, vagyis feltételezhetően
a qumráni közösség tagjai által írt vagy átdolgozott közösségi
iratok, egy kivétellel24 újdonságnak számítanak. A közösségi
irodalmat szabályzatok, bibliaértelmezések, vallásos költészet,
prózai vagy verses formában írt bölcseleti művek, szektariánus
naptárak és liturgikus szövegek alkotják, utóbbiak egyike az égi
templomban imádkozó angyalok templomi szertartásrendjét
visszhangozza. Meg kell említenünk néhány, az eddig felsorolt
kategóriákon kívül eső iratot is: a Bronztekercs hatvannégy,
nemesfémeket és tekercseket őrző rejtekhelyét sorol fel kriptikus
nyelven, és azt is leírja, hogy az elrejtett tekercsek között szere­
pel ennek a leltárnak egy világosan megfogalmazott példánya
is. Idetartoznak a „horoszkópok", pontosabban asztrológiai
fizionómiák is. Ez az irodalmi műfaj azon a meggyőződésen
alapul, hogy az egyén vérmérséklete, külső, testi tulajdonságai
és sorsa az illető személy születésének időpontjában érvényes
égi konfiguráció függvénye. Találunk még egy brontologiont is,
azaz olyan szöveget, amely előre megjósolja, hogy milyen rend­
kívüli természeti jelenségekre számíthatunk, ha égzengést hal­
lunk bizonyos hónapok előre megállapított napjain, amikor a
hold áthalad a zodiákus egyes jegyein.
A qumráni romok feltárását megelőzően elkövetett néhány
baklövéstől eltekintve, a leletek paleográfiai, régészeti és iroda­
lomtörténeti tanulmányozásának eredményeképpen általános
egyetértés alakult ki a felfedezett leletek kora, eredete és jelen­
tősége tekintetében. Egyes marginális véleményeket képviselő
kutatók legutóbb azzal álltak elő, hogy ezt a konszenzust Ro-
land de Vaux és fegyverhordozói felülről erőszakolták ki. Az az

24 Ez a kivétel a 4-es, 5-ös és 6-os számú barlang leletei között nagy számban
jelen lévő Damaszkuszi irat, amelyet két, a kairói Genizában talált, nem teljes
középkori kéziratból már ismertünk. Ezeket S. Schechter adta ki először,
Documents o f Jexvish Sectaries Vol. 1: Fragments o f a Zadokite Work, Cambridge
1910. A kiadás bevezető tanulmánnyal kiegészített reprintjét J. A. Fitzmyer
jelentette meg (Ktav, New York 1970). Jobb szövegkiadást lásd Magén Broshi,
The Dmmscus Document Reconsidered, Jerusalem 1992.

24
igazság azonban, hogy ez az opinio communis természetes fejlő­
dési folyamat eredménye - amelynek során gyakorta a nemzet­
közi csoporttól független személyek által felvetett érvek bizo­
nyultak meggyőzőnek és nem egy hivatalos véleményt a
gyengékre oktrojáló mindenható intézmény álláspontja.

1. A kéziratok datálása

A szövegek korának megállapításához elsőként a paleográfia

módszerét alkalmazták. Az összehasonlító anyag csekély
mennyisége ellenére a paleográfusok által, egymástól függetle­
nül megállapított évszámok az i. e. II. és az i. sz. I. század közötti
időszakra estek. Az 1960-as évektől a qumráni szövegek mellett
már a Maszadában (i. sz. I. sz.), a Murabba'at-völgyben és a
Júdeai-sivatag más barlangjaiban talált, az i. sz. I. és II. század­
ból származó zsidó kéziratok tanulmányozása is lehetővé vált.
Rövid idő elteltével F. M. Cross egy talán kissé merev, de jól
használható átfogó rendszert állított össze.25 A régészet és a
radiokarbon-datálás két oldalról is népszerűsítette azokat a két­
ségkívül ellentmondásos paleográfiai eredményeket, amelye­
ket sem a kéziratokban szereplő dátumok (Qumránban a datá-
lást bizony nem ismerték), sem pedig külső ismertetőjelek nem
támasztanak alá. Az inter ctlia cserépedények és pénzérmék
tanulmányozásán alapuló régészeti elméletet R. de Vaux dol­
gozta ki (lásd 4-es jegyzet). Elméletében Qumrán elfoglalásának
idejét az i. e. II. század második fele és a rómaiak ellen vívott
első zsidó háború (66-70) közötti időszakra tette.
Már 1951-ben elvégezték az egyik tekercset burkoló textília
radiokarbon-vizsgálatát. A teszt alapján megállapított időpont
i. sz. 33 volt, de itt a lehetséges ±10 százalékos tévedést is be kell
kalkulálnunk.26 Az 1990-es évek fejlettebb technológiájának kö­
szönhetően nyolc qumráni kéziratot katalizátoros tömegspekt-
rometriai (AMS = Accelerator Mass Spectrometry) eljárásnak
vetettek alá. Hat kézirat kétségkívül kereszténység előttinek

25 „The Development of the Jewish Scripts", in The Bibié and the Ancient Near East:
Essays in Honor of tV. F. Albright, Doubleday, Garden City 1961,133-202.
26 Vő. O. R. Sellers, „Radiocarbon Dating of Cloth from the 'Ain Feshkha Cave",
BASOR 123 (1951), 22-24.

25
bizonyult, kettő keletkezési ideje pedig az i. e. I. század és az i.
sz. I. század közötti választóvonalra esik.27 Ennél is fontosabb
az, hogy egyetlen kézirat kivételével - Qahat testamentuma
ugyanis a vártnál mintegy háromszáz évvel korábbi időpontról
tanúskodik - a radiokarbon-datálás alátámasztja a paleográfu-
sok által korábban javasolt datálást. Az 1990-es években vizsgált
szövegek között, sajnálatos módon, történeti szempontból
egyetlen jelentős szöveg sem volt. Az IAA azonban újabb szö­
vegek vizsgálatát rendelte el, amelynek nyomán, egy i. sz. 30
előtti időpont esetében, a kereszténységgel való közvetlen kap­
csolat igen kétségessé válik.28
Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk tehát, hogy a
tudomány jelenlegi állása szerint a qumráni tekercsek keletke­
zésének időpontja nagyjából az i. e. 22 és i. sz. 70 közötti idő­
szakra tehető; a tekercsek nagyon kis hányada nyúlik vissza az
i. e. 111. századra, a jelenleg ismert kéziratanyag legnagyobb
része pedig az i. e. I. században íródott.

2. A kéziratok eredete

A tudományos közvélemény, elhanyagolható kivétellel, már az

1950-es években felismerte, hogy a barlangokban talált teker­
csek és a közelben feltárt romok kapcsolatban vannak egymás­
sal. Ennek egyik legszembetűnőbb példája, hogy az 555 doku­
mentumot rejtő 4-es számú barlang kőhajításnyira fekszik az
épületektől. Ugyanebben az időszakban vált általánossá az a
nézet, amely Qumrán egykori lakóit az esszénusokkal azonosí­
totta.
Az esszénuselméletet néhányan még ma is kétségbe vonják,
bár indokaik legtöbbször tévesnek tűnnek. A források két cso­
portjának, azaz a klasszikus forrásoknak (Philón, Josephus és
idősebb Plinius) és a qumráni szövegeknek az összehasonlítá­

27G. Bonani et al., „Radiocarbon Dating of the Dead Sea Scrolls", 'Atiqot XX
(1991), 25-32.
281994-ben az Arizonai Egyetemen AMS-módszerrel megvizsgálták a qumráni
történelem egyik legfontosabb forrását, a Habakkuk-kommentárt, amelynek
keletkezési idejét i. e. 120 és i. sz. 5 közé teszik. Lásd A. J. T. Juli et al.,
„Radiocarbon Dating of Scrolls..." Radiocarbon 37 (1995) 11—17.

26
sakor ezek a kutatók a végletekig leegyszerűsített módszert
alkalmaznak: a forrásokban felbukkanó bármely ellentmondást
az esszénuselmélet tarthatatlanságáról tanúskodó végső és meg­
cáfolhatatlan bizonyítéknak tekintenek. A zavaros elemek meg­
felelő kezelése mellett azonban jelenleg nincs ennél jobb hipoté­
zis, s én rendíthetetlenül ki is tartok mellette.29 Egyedül ezzel az
elmélettel m agyarázhatóak olyan jellegzetességek, mint a közös
tulajdon megjelenése és a nők említésének hiánya A közösség
szabályzatában; a cölibátusban élő és a házas közösségi tagok
egymás mellett élése (ami egyébként összhangban van azzal,
hogy Josephus Flavius is kétféle esszénus életmódról számol
be); valamint a Qumrán földrajzi elhelyezkedése és idősebb
Plinius leírása közötti szembetűnő egybeesés, utóbbi leírja
ugyanis, hogy az esszénusok központja a Holt-tengerhez közel,
Engedi és Jerikó között fekszik. Természetesen én magam sem
tagadom, hogy a tekercsek és a velük kapcsolatos régészeti
leletek nem minden esetben állnak teljes összhangban a görög
és a latin beszámolókkal, és hogy a qumráni és a klasszikus
források értelmezésére és kiigazítására annak szem előtt tartá­
sával van szükség, hogy a tekercsekben a közösség tagjainak
nézetei fogalmazódnak meg, szemben a többé-kevésbé kívülál­
ló szerzők beszámolóival. Mivel azonban a qumráni közösséget
a farizeusokkal, a szadduceusokkal, a zélótákkal vagy a zsidó­
keresztényekkel azonosító, egymással versengő nézetek egyike
sem állja ki a bírálatok próbáját, így 1977-ben megfogalmazott
álláspontom, véleményem szerint, ma is érvényes:

Végül azt kell tehát m egállapítanunk..., hogy a felvetett meg­

oldások közül viszonylag az esszénuselmélet tűnik a legelfo-
gadhatóbbnak. Talán még azt is bizton kijelenthetjük, hogy ez
az elmélet, lényegét tekintve, igen valószínű.30

29 Legutóbb lásd The Essenes according to the Classical Sources, JSOT Press,
Sheffield 1989, 12-23.
30 G. Vermes, The Dend Sea Scrolls: Qumran in Perspective, 130; lásd lent, 169. o.

27
 3. A qum ráni tekercsek jelentősége

Qumrán felfedezése azért egyedülálló jelenség, mert, talán a már

említett Nash-papirusztól eltekintve, korábban semmilyen a ke­
reszténység előtti korszakra datálható, héber vagy arámi nyelven,
romlandó anyagra írt zsidó szöveg nem volt ismeretes. Az 1947-es
évet megelőzően a teljes Jesája-könyv legrégebbi héber szövegét
az i. sz. 895-re datálható kairói Ben Aser Kódex tartalmazta, az
ekkor az 1-es számú barlangból előkerült teljes Jesája-tekercs ezzel
szemben mintegy egy évezreddel korábban íródott. Az apokrif és
pszeudepigrafikus iratokat, a héber Ben Szira és Lévi testamentu­
ma arámi töredékeinek kivételével, csak fordításokban ismertük.
A barlangokban talált közösségi iratok, a már említett Damaszku­
szi irat kivételével, teljes újdonságnak számítottak.
A qumráni tekercsek és az egyéb, a Júdeai-sivatagból előkerült
iratok először egy új tudományágat hívtak életre: az ókori,
vagyis a középkor előtti héber kodikológia tudományát. Ma kéz­
zelfogható bizonyíték áll rendelkezésünkre arra vonatkozóan,
hogy a felhasználandó papiruszt vagy bőrt az írnokok először
gondosan előkészítették, gyakran meg is vonalazták, mielőtt a
szöveget ráírták volna a tintatartóban tárolt, növényi alapanya­
gokból készült tintával. A hosszabb lélegzetű műveket tekercsekre,
a papirusznak vagy a bőrnek csak az egyik oldalára írták, az
oldalakat néha megszámozták, végül pedig összevarrták. A papi­
ruszt gyakran újra felhasználták, ekkor a hátoldalra teljesen más
szöveg került. A rövidebb munkák, például a levelek, kisebb mé­
retű anyagokra, bőrdarabokra, papiruszra, fa- vagy cserépdara­
bokra íródtak. Ugyanakkor azonban sem Qumránból, sem pedig
a Júdeai-sivatagban található többi lelőhelyről nem került elő
egyetlen, mindkét oldalán szöveget tartalmazó és egymáshoz
erősített lapokból álló könyv vagy kódex sem.
A qumráni leletek a bibliai szöveggel és kánonnal kapcsolatos
korábbi nézeteinket is megváltoztatták. A hagyományos, más szó­
val a maszoréta szöveget őrző nagyszámú középkori héber szent­
írási kézirat jelentősége éppen abban rejlik, hogy az általános
egységet tükrözik. A hagyományos héber szöveg, valamint annak
görög, latin vagy szír fordításai között található, gyakran igen
jelentős eltérésekkel összehasonlítva a maszoréta bibliai kéziratok
néhány eltérő olvasata, figyelmen kívül hagyva az írnokok által
vétett hibákat, elsősorban a szavak helyesírását érinti. Ezzel szem­

28
ben a bibliai szövegeket tartalmazó tekercsek, és főként a töre­
dékek, szélsőséges változatosságot mutatnak: időnként nem­
csak a megszokott szóhasználat tekintetében találunk eltérése­
ket, hanem a több példányban előforduló bibliai szövegek pél­
dányonként is tartalmaznak variánsokat. Vannak olyan töredé­
kek, amelyek éppen a később maszoréta szövegként ismert vál­
tozatot mutatják; egyes töredékek a görög Septuaginta mögötti
héberről tanúskodnak; de olyanok is vannak, amelyek a Szamari­
tánus Tórára/Pentateuchusra, a Bibliának a szamáriai zsidók által
Szentírásnak elfogadott részére emlékeztetnek. A qumráni teker­
csek egy része mindezek keverékéből áll össze, vagy éppen valami
teljesen más szöveget képvisel. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy
magát a szentírási tanítást egyik variáns sem módosítja. Röviden
tehát, a bibliai könyvek tartalmát nagyrészt változatlanul hagyó
qumráni iratok teljesen új korszakot nyitottak meg a Héber Szent­
írás szövegtörténetében.31
Nehezebb annak a meghatározása, hogyan viszonyult a közös­
ség a bibliai kánonhoz, azaz a Szentírásnak tekintett könyvek
listájához, mivel ilyen lista nem maradt fenn Qumránban. A kánoni
státusra, közvetett módon, a hiteles idézetek vagy a teológiai
kommentárok alapján következtethetünk. Utóbbit tekintve, a bar­
langokból a Pentateuchusszal (a Templom-tekercs, a Tóra-parafrá­
zisok, a Genesis Apocryphon és a Genesishez írt kisebb kommen­
tár vagy kommentárok) és a Prófétákkal (pl. Jesája, Habakkuk,
Náhum stb.) kapcsolatos számos, míg a zsidó Biblia hagyományos
felosztása szerinti harmadik csoporthoz, az Iratokhoz tartozó
könyvek közül csak a Zsoltárokkal kapcsolatos interpretatív szö­
veg került elő. Az 1988-ban hozzáférhető szövegekből mintegy
ötven, doktrinális jellegű fejtegetésekben hivatkozásként használt
példát gyűjtöttem össze annak bizonyítására, hogy ezeket a szöve­
geket különlegesen fontos vallási-doktrinális gondolatok hordo­
zóinak tekintették.321

11 Az egész téma legjelentősebb újrafogalmazását lásd Emanuel Tov, Textual

Criticism o f the Hebrew Bibié, Fortress, Van Gorcum, Minneapolis-Assen-
Maastricht 1992.
32 Vö. „Biblical Proof-texts in Qumran Literature", JSS 34 (1989), 493-508. Fel kell
azonban figyelnünk arra, hogy a Damaszkuszi irat idézi a Jubileumok könyvét
és egy Lévi pátriárkának tulajdonított iratot is. Nem világos, hogy ezeknek az
iratoknak mi volt a státusa.

29
 Másrészt viszont, a 11-es számú barlangban talált Zsoltár-te­
kercs, a kanonikus himnuszok között szétszórva és nem a gyűj­
temény végéhez illesztve, hét apokrif költeményt is tartalmaz,
köztük Ben Szira Bölcsességének 51. fejezetét. A jelenséget ma­
gyarázhatjuk liturgikus okokkal is: ez a gyűjtemény az istentisz­
telet alatt énekelt énekek gyűjteménye; azt is jelentheti azonban,
és véleményem szerint nagy valószínűséggel azt is jelenti, hogy
Qumránban a „Biblia" még eléggé homályos fogalom volt, s a
„kánon" sem záródott még le, és éppen ez a magyarázata annak,
hogy a szentírási szövegeket ilyen figyelemre méltó módon
szabadon kezelték egy olyan közösségben, amelynek az élete
teljes mértékben a Biblia körül összpontosult.
A Qumránban fennmaradt két apokrif irat közül az eredeti
Tóbit a régi görög szöveg hosszabb változatát tükrözi.33 Felfi­
gyelhetünk azonban arra is, hogy a 4-es számú barlangból
előkerült öt kézirat közül négy íródott arámi, és csak egy héber
nyelven. A Tóbit könyvének eredeti nyelvéről folytatott vita
tehát továbbra sem oldódott meg, bár most az arámi tűnik a
legvalószínűbb megoldásnak. A Ben Szira 51. fejezetének részét
alkotó héber költemény esetében viszont kétségtelenül nagy a
valószínűsége annak, hogy az sokkal inkább az eredeti szöveget
tükrözi, semmint a szerző unokája által készített és a Septua-
gintában fennmaradt görög fordítást vagy a kairói Genizából
előkerült középkori héber kéziratok szövegét, mivel egyedül a
qumráni változat őrzi az alkotás eredeti, akrosztikus jellegét,
ahol a vers sorai a héber ábécé sorrendben következő betűivel,
alef, bét, gimel stb., kezdődnek34
Qumránban számos új, József, Qahat, Amram, Mózes, Józsué
és Sámuel alakjával foglalkozó pszeudepigrafikus irat is napvilág­
ra került. Az ebbe a kategóriába tartozó, de már korábban is
ismert szövegek közül Henoch könyvének arámi töredékei kü­
lön említést érdemelnek, mivel a qumráni töredékek az etióp
ITenoch öt könyvéből csak négy könyvet képviselnek.35 A II.
könyv, a 37-72. fejezetek, amelyekben az Ember fiának nevezett

33 Lásd J. A. Fitzmyer, DJD XIX (1995), 1-76 (4Q196-200).

34 Lásd J. A. Sanders, DJD IV (1965), 79-85. Vö. még a Y. Yadin által szerkesztett
Maszada-kézirat, The Ben Sira Scrollfrom Masada, Jerusalem 1965.
35 Vö. J. T. Milik, The Books ofEnoch: Áramaié Fragtnents ofQumrán Cave 4, Oxford
1976.

30
 égi, apokaliptikus lény leírása szerepel (akinek alakjával kap­
csolatban az Újszövetség kutatói rengeteg tintát és papírt paza­
roltak el anélkül, hogy kilétét illetően akár a legcsekélyebb
egyetértésre is jutottak volna), a qumráni szövegekből hiányoz­
nak. Az arámi Henoch tehát ugyanúgy nem támasztja alá a
kutatók feltételezéseit, ahogyan a görög kéziratok sem, az etióp
Henoch 37-72. fejezetei ugyanis onnan is hiányoznak.36
Az általános zsidó történelemmel kapcsolatban a tekercsek szin­
te semmit sem mondanak, sőt még a közösség történetére vonat­
kozóan is csak igen csekély mennyiségű információt közölnek.
Ennek legfőbb oka abban keresendő, hogy a Qum ránban talált
nem bibliai szövegek egyike sem tartozik a történetírás m űfajá­
hoz. A kéziratokban szereplő közösségi tagok és események
kriptikus nyelvű leírásban, az ősi próféciáknak az utolsó idők­
ben való beteljesedéseként jelennek meg. A közösség történel­
mével foglalkozó legfontosabb szövegek, azaz a Damaszkuszi
irat és a bibliai kommentárok, a pesarim a közösség legfőbb
ellenségeit Jáván (Görögország) királyainak és a kittim (római­
ak) uralkodóinak nevezik. Sőt a Náhum-kommentár történeti
távlatai egészen Antiokhosztól (kétségkívül Antiokhosz IV.
Epiphanész, i. e. 170 körül) a Kittim hódításokig (valószínűleg
i. e. 63) terjednek. A zsidó vagy a görög-róm ai történelemből jól
ismert nevek itt is, ott is felbukkannak. A Náhum-kommentár
Antiokhosz mellett még egy másik szíriai görög uralkodóra,
Démétrioszra (feltehetőleg 111. Démétriosz, az i. e. I. évszázad
elején) is utal. Egy a 4-es számú barlangból előkerült, erősen
töredékes szövegben az „Aemilius megölte" kifejezés szerepel,
itt Aemilius kétségkívül Aemilius Scaurust jelöli, aki Szíria kor­
mányzója volt i. e. 63-ban, amikor Pompeius Jeruzsálemet elfog­
lalta. Ugyanebben a dokumentumban a Makkabeus-Hasmo-
neus-korszak (i. e. II—I. évszázadok) néhány uralkodójának neve
is felbukkan: Salomcion, azaz Alexandrosz Iannaiosz özvegye
és utóda, Alexandra-Salomé (i. e. 76-67); Hürkanosz és János
(Jochanan), vagyis I. Johannész Hürkanosz (i. e. 135/4-104), de
még inkább II. Johannész Hürkanosz (i. e. 63-40) és Jonathán király,
azaz Alexandrosz Iannaiosz, vagy, az én véleményem szerint,

36 Vő. E. Schürer, G. Vermes, F. Millar, M. Goodman, HJP III, T. & T. Clark,

Edinburgh 1986, 250-268.

31
Jonathán Makkabeus (i. e. 161-143/2).37 A hiányos részletek
ellenére a forrásanyag egy szempontból sokatmondónak tűnik:
valamennyi megnevezett személy az i. e. II. századhoz vagy az
I. század első feléhez kapcsolható. Csakúgy, mint a Qumránban
feltárt pénzérmék túlnyomó többsége.
A régészetre és az irodalmi elemzésre alapozott, legelfogadot­
tabb elmélet a következőképpen vázolja fel a tekercsek közös­
ségének (vagy esszénus szektának) történetét. A közösség előtör­
ténete Palesztinában - egyesek még a babilóniai eredetet sem
zárják ki a Makkabeusok I. könyvében (I Makk 2:42-44; 7:13-17)
leírt haszid mozgalom megjelenésével, az i. e. II. század elején
kezdődik. A közösségi (esszénus) történelem eredete a Gonosz
Pap vagy Papok (Jonathán és/vagy talán Simon Makkabeus) és
az Igazság Tanítója, egy névtelen pap, a közösség spirituális
vezető alakja közötti összeütközésben keresendő. A közösség
tagjai a túlélő haszidim voltak, akik kapcsolatban álltak a pap­
ság főáramlatától elszakadó papok egy csoportjával, amely a II.
század közepétől Cádok fiainak, a cádokita főpapság tagjainak
vezetése alá került. A történet Qumránban és kétségtelenül több
más palesztinai településen folytatódik, és egészen a Róma ellen
kitört első zsidó felkelésig, talán i. sz. 68-ig tart, amikor
Vespasianus katonái a települést elfoglalták. Hogy a légionári­
usok szembe találták-e magukat a közösség tagjainak ellenállá­
sával - egy ilyen elmélet összhangban volna Josephusnak azzal
az állításával, hogy a lázadók között egy esszénus tábornok is
volt,38 valamint azzal, hogy a rómaiak tömegmészárlást rendez­
tek az esszénusok között39 - , vagy hogy a római támadást az
esszénusokat Qumránból korábban kiűző zélóták-szikarioszok
jelenléte provokálta volna ki, puszta találgatás csupán. Egy
azonban biztos. A qumráni település egykori lakói közül senki
sem tért vissza a barlangokhoz, hogy az értékes kéziratokat
előkeresse rejtekhelyükről.
A fenti vázlat egyik variációja, az ún. Groningen-elmélet hat
egymás után következő Gonosz Papot feltételez, a közösséget

37 Vö. „Qumran Fórum Miscellanea II: The so-called King Jonathan Fragment
(4Q448)", JJS 44 (1993), 294-300.
38 Vö. Bellum 2.567; 3.11,19.
39 Vö. Bellum 2.152-153.

32
pedig egy esszénus töredékcsoporttal azonosítja.40 A Sir
Godfrey Driver és Cecil Roth nevéhez fűződő,41 az 1950-es
években Oxfordban kidolgozott zélótaelméletet nehéz össz­
hangba hozni a forrásanyag egészével, mivel ez a zélóta korsza­
kot időben megelőzi. Meg kell említenünk még azokat a feltéte­
lezéseket is, amelyek a tekercseket a korai kereszténységgel
kapcsolják össze. A gondolatot elsőként, mértékletes formában,
a cambridge-i Jacob Teicher vetette fel az 1950-es évek elején
(Jézus = az Igazság Tanítója - Pál = Gonosz Pap),42 hogy az
azután egyre nagyobb sajtóvisszhangot kapjon a kialakuló egy­
házat gombaként elképzelő J. M. Allegro43 közreműködésének
köszönhetően. A keresztény elméletet később Barbara Thiering
elevenítette fel újra, az ő elképzelésében Keresztelő János az
Igazság Tanítója, míg a nős, elvált és újra megházasodott Jézus,
négy gyermek apja, a Gonosz Pap szerepét kapja meg.44 Végül
pedig Róbert Eisenman, aki Jézusról tudomást sem véve Jézus
fivérére, Jakabra az Igazság Tanítójának, Pálra pedig a Gonosz
Papnak a szerepét osztja.45 Véleményem szerint ezek a feltétele­
zések a legalapvetőbb hihetőség próbáját sem állják ki, mivel
nem a szövegekre alapozták, hanem a szövegekre erőltették
őket.46
Az általánosan elfogadott vélemény ellen 1980 óta sorozato­
san megjelenő, később egy vaskos kötetben ( Who Wrote the Dead.

40 Noha az ún. „Groningen-elmélet" a közösség esszénus eredetét elveti ugyan,

alapjában véve mégis az eredeti álláspont egy variációjának tekinthető. Vö. F.
García Martínez, „Qumran Origins and Early History: A Groningen
Hypothesis", Fólia Orientalia 25 (1988), 113-136; idem and A. S. van dér Woude,
„A Groningen Hypothesis of Qumran Origins and Early History", RQ 14
(1990), 521-542.
41 G. R. Driver, The Judaean Scrolls: The Problem and a Solution, Blackwell, Oxford
1965; C. Roth, The Historical Background of the Dead Sea Scrolls, Blackwell,
Oxford 1958.
42 Lásd számos cikke a ])S-ben 1951 és 1955 között.
13 The Sacred Mushroom and the Cross, Hodder, London 1970.
44 fésűs the Mán: A New Interpretation from the Dead Sea Scrolls, Doubleday,
London-New York 1992 = Jesus and the Riddle o f the Dead Sea Scrolls, Harper,
San Francisco-New York 1992.
45 Róbert Eisenman and Michael Wise, The Dead Sea Scrolls Uncovered, Element,
London-New York 1992.
46 Lásd Eisenman és Wise kötetéről írt bírálatomat in Times Literary Supplement,
1992. december 4.

33
Sea Scrolls? Scribrter, New York 1995) összefoglalt tanulmányok­
ban a chicagói Norman Golb indított újabb erőteljes támadást.47
Bírálatainak középpontjában a Qumránban talált tekercsek ere­
detének kérdése áll. Golb szerint a tekercseket eredetileg egy
jeruzsálemi könyvtárban (vagy könyvtárakban) őrizték, amely­
nek/amelyeknek az állományát a Júdeai-sivatag barlangjaiban
rejtették el a város ostromának idején (i. sz. 67-70). Elméletéből
tehát elsősorban az következik, hogy az esszénusoknak sem a
qumráni településhez - Golb véleménye szerint Qumrán erődít­
mény volt48 - , sem a tekercsekhez nem volt semmi köze.
Norman Golb szkepticizmusát némileg talán igazolja a teker­
csekkel foglalkozó kutatóknak az az első időkből származó
feltételezése, hogy minden egyes nem bibliai holt-tengeri te­
kercs esszénus irat.44 Manapság azonban a tudósok különbséget
tesznek az esszénus közösség tagjai által írt qumráni kéziratok

47 „The Problem of Origin and Identification of the Dead Sea Scrolls", Proceedings
of the American Philosophical Society 124/1 (1980), 1-24; „Who hid the Dead Sea
Scrolls?, BA 48 (1982), 68-82; „Khirbet Qumran and the Manuscripts of the
Judaean Wilderness: Observations on the Logic of their Investigation", JNES
49 (1990), 103-114. Golbnak a településen való esszénus jelenlétre vonatkozó
egyik ellenvetése, nevezetesen a levelek és gazdasági dokumentumok hiánya,
újabb átgondolásra szorul, mivel ma már tudjuk, hogy 4Q341-359 leveleket,
névlajstromokat, adásvételi szerzó'déseket és különböző' elszámolásokat tar­
talmaz. Az elmélet bírálatához lásd Timothy H. Lim, „The Qumran Scrolls:
Two Hypotheses", Studies in Religion 21/4 (1992), 455-466.
48 Az 1993. április 21-22-én Washingtonban, a Kongresszusi Könyvtárban meg­
rendezésre került Tekercsek-szimpóziumon Magén Broshi, a jeruzsálemi Iz­
rael Múzeumban található Könyv Háza igazgatója hatásosan és teljesen meg­
győzően cáfolta meg Golb következtetését, valamint azt a másik, 1992 decem­
berében New Yorkban megtartott konferencián dr. Pauline Donceel-Voűte
által előadott elméletet is, amely szerint Qumrán tulajdonképpen egy a vagyo­
nos jeruzsálemiek számára épült téli villa lett volna. Lásd még R. Reich, „A
Note on the Function of Room 30 (the »Scriptorium«) at Khirbet Qumran" JJS
46 (1995), 157-160.
Egy eddig még meg nem erősített sajtóbeszámoló (Jerusalem Post Magaziné,
1994. május 6) szerint egyes izraeli és francia régészek felvetették a qumráni
településen való esszénus jelenlét korábbi datálásának lehetőségét (i. e. I.
század első fele). Az állítást alátámasztó bizonyíték hiányában a feltevés
érdemi bírálata nem lehetséges.
44 Vö. pl. John Strugnell, „Moses Pseudepigrapha at Qumran", in Archaeology
and Histon/ in the Dead Sea Scrolls, ed. by Lawrence H. Schiffman [Journal fór
the Study of the Pseudepigrapha, Supplement Series 8], JSOT Press, Sheffield
1990, 221.

34
és más, a közösség előtti időkben keletkezett vagy a közösségbe
kívülről behozott szövegek között. Emanuel Tov például az írno­
kok kézírása alapján húzta meg a választóvonalat a Qumránban
készült és az összes többi irat között.50Én azonban úgy vélem, hogy
a nyilvánvalóan hibás régészeti érvelés mellett, Qumrán ugyanis
nem erődítmény, a Jeruzsálem-elmélet gyenge pontját maga a
kéziratgyűjtemény jelenti, ez ugyanis határozottan egy szektariánus
könyvtár irányába mutat. Ha a 4-es számú barlang gyűjteményét
jellegzetesnek tekintjük, itt több bibliai könyvnek (Királyok, Siral­
mak, Ezra és Krónikák) mindössze egy példánya került elő; olyan
nagy fontosságú bibliai könyvek, mint Numeri, Józsué, Bírák,
Példabeszédek, Ruth és Ecclesiastes is csak két példányban fordul­
tak elő, ugyanakkor azonban A közösség szabályzatának tíz, a
Damaszkuszi iratnak pedig kilenc példányát tárták fel. Több mint
tizenkét szektariánus naptár kézirata is előkerült ebből a barlang­
ból, ám az 555 itt talált irat között egyetlen, a judaizmus főáram­
latához tartozó naptár sem volt! Ha tehát a Qumránban felfede­
zett iratok Jeruzsálem ből kerültek ide, akkor forrásuk talán egy
ott működő esszénus könyvtár lett volna?51
A tekercsek és az Újszövetség egymáshoz való viszonyát egy
hármas címsor alatt lehet legjobban ismertetni. Az alapvető
nyelvi, valamint az ideológiai és a Bibliával kapcsolatos alapve­
tő hasonlóságokat, bármiféle közvetlen hatás érvényesülése nél­
kül, egyszerűen a korszak általános vallási légkörének tulajdo­
níthatjuk. A specifikusabb jelenségek, például az egyszemélyi
adminisztráció (azaz Qumránban egy vezető, egy felügyelő és
minden egyes keresztény közösségben egy püspök) és a közös­
ség szigorú diszciplínájában és a jeruzsálemi ősegyházban gya­
korolt vallási kommunizmus, közvetlen kapcsolatra utalhat­
nak. Ha ez így van, akkor valószínűleg a fiatal és tapasztalatlan
kereszténység volt az, amely a gyakorlatban már kipróbált
esszénus társadalm at használta fel modelljének.
A tekercsek karizmatikus-eszkatologikus vonatkozásai a tör­

50„Hebrew Biblical Manuscripts írom thejudaean Desert: Their Contribution to

Textual Criticism", JJS 39 (1988), 10-19.
''l1 Azon is érdemes eltűnődnünk, hogy kézirataik elrejtésére miért ilyen távoli
helyet választottak a jeruzsálemi könyvtárosok, amikor ezekhez hasonló,
szinte alig megközelíthető barlangokat otthonukhoz jóval közelebb is találhat­
tak volna?

35
téneti Jézus tanulmányozása során rendkívül hasznosnak bizo­
nyultak. Az 1950-es évek közepe óta ismert Nabunáid imája52
például arról számol be, hogy egy zsidó ördögűző oly módon
gyógyította meg Nabunáid királyt, hogy bűnei alól feloldozta
őt, és ez szembetűnő párhuzamot mutat azzal az evangéliumi
beszámolóval, amely szerint Jézus Kapernaumban bűnei meg­
bocsátása által gyógyított meg egy bénát.53
Második példánk az ún. Feltámadás-töredék (4Q521 ).54 Eb­
ben a költeményben, a 146. zsoltár 7-8. verseinek és Jesája
61:1-nek felhasználásával, az eszkatologikus és messiási király­
ság idején a foglyok kiszabadulnak, a vakok visszanyerik látá­
sukat, a megtörtek újra kiegyenesednek, a sebesültek meg­
gyógyulnak, a halottak feltámadnak, és a szegények is meghall­
ják az örömhírt. A betegség és a gonosz fölötti győzelmet az
evangéliumok is az Isten országát jelző biztos jelnek tekintik. Az
evangélium szerint Jézus kijelentette:

Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor

bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. (Lk 11:20)

Hasonlóképpen Keresztelő Jánosnak arra a kérdésére, hogy

vajon Jézus-e az a bizonyos eljövendő, Jézus a következő üze­
netet küldi:

Menjetek és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok:

vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és
süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek
hirdettetik az evangélium. (Mt 11:4-5)

Meg kell jegyeznünk még azt is, hogy A közösség szabályzata

(4:6) a gyógyulást a legfőbb eszkatologikus jutalomnak tekinti,

52 Vö. J. T. Milik, „La priérede Nabonide", RB 63 (1956), 407-11; J.J. Collins, DJD
XXII, OUP, Oxford 1996, 83-93.
53 Vö. Vermes Géza: A zsidó Jézus, Osiris, Budapest 1995, 86-91; The Religion of
Jesus the Jew, SCM Press, London and Fortress, Minneapolis 1993,192-193.
54 Róbert Eisenman and Michael Wise, i. m. (44-es jegyzetben), 19-23; G. Vermes,
„Qumran Fórum Miscellanea I", JJS 43 (1992), 303-304; Michael O. Wise and
James D. Tábor, „The Messiah at Qumran", BAR 18 (Nov./Dec. 1992), 60-65;
Emilé Puech, „Une apocalypse messianique", RQ 15 (1992), 475-522.

36
és Genesis 3:5 palesztinai arámi parafrázisai szerint Éva utódai,
akiket az Édenkertben a kígyó megmart, a Messiás király nap­
jaiban nyernek majd gyógyulást.55
Ha meg kellene jelölnünk, hogy melyik az a legforradalmibb
nóvum, amellyel Qumrán szembesített bennünket, joggal vá­
laszthatnánk az iratoknak azt az aspektusát, amely a zsidó
irodalmi alkotások genezisének megértéséhez járul hozzá. A
bibliai kéziratok, amelyek között ugyanaz a szöveg nincs meg két
teljesen megegyező példányban, és a közösségi iratok, amelyek
több, néha feltűnően eltérő kéziratban maradtak fenn, összehason­
lító tanulmányozása során az egyik elsőrangú kutató arra a meg­
állapításra jutott, hogy Qumránban „hanyagul ellenőrzött máso­
lás" folyt.56 Ezt a jelenséget azonban az én véleményem szerint
inkább a kreatív írnoki szabadság érvényesülésének kellene tekin­
tenünk. A qumráni bibliai kéziratok, de még inkább A közösség
szabályzatának és a Háborús tekercsnek a példányai abba az
irányba mutatnak, hogy akkor és ott a sokféleség, és nem az
egység elve érvényesült, és hogy a szerkesztő-másolók úgy
érezték, nyugodtan végezhetnek módosításokat az általuk ép­
pen másolt könyv szövegén. Hogy saját magamat idézzem:

A holt-tengeri tekercsek most először tették lehetővé, hogy

közvetlen bepillantást nyerjünk a sokszínű judaizmuson be­
lüli kreatív irodalmi-vallási fejlődés vagy változás folyamatai­
ba, mégpedig a (látszólagos) nemzeti függetlenség utolsó két
évszázadában, még azelőtt, hogy az i. sz. 70. évi katasztrófa
arra kényszerítette volna a farizeusok rabbinikus utódait,
hogy létrehozzák az „ortodoxiát", megteremtve ezzel az egy­
szerű, rendes (normális) és könnyen ellenőrizhető egységet, a
veszélyes sokféleség helyett.57

A qumráni felfedezéseket általános nézőpontból tekintve, az

iratoknak - azt hiszem - az intertestamentális (i. e. 150 - i. sz.

51 Vö. Targum Neofiti I, Töredékes Targum és Pseudo-Jonathan Targum ad

Genesis 3:5.
36 S. Talmon in F. M. Cross and S. Talmon, Qumran and the Origin of the Bibikul
Text, Harvard UP, Cambridge, Mass. 1975, 380.
57 Vermes G., A holt-tengeri tekercsek: Negyven év után, ford. Gera Magda, MTA
Judaisztikai Kutatócsoport Értesítő 6, Budapest 1992, 20.

37
70) palesztinai judaizm us történetével foglalkozó kutató látja
leginkább hasznát. A holt-tengeri irodalom eladdig teljesen is­
meretlen közösségi iratai egy ilyen szakember számára új fel-
fedezőutakat nyitottak meg Jézus életének homályosabb szaka­
szai, a kereszténység felemelkedése és a rabbinikus judaizmus
megjelenése irányában. A zsidó oldalon korábban ezek a terü­
letek csak szegényes dokumentációval rendelkeztek. Az I. és II.
századi rabbik csakis olyan vallási iratok hagyományozását
engedélyezték az utókor számára, amelyek teljes mértékben
megegyeztek az ő elképzeléseikkel, és bár néhány szöveget
(vagyis az apokrif és a pszeudepigrafikus iratokat) a kereszté­
nyek megőriztek, az a tény, hogy ezek az iratok az Egyház
apologetikus irodalmának mozgatórugóivá váltak, szövegük
megbízhatóságát meglehetősen kétségessé teszi. A tekercsek a
keresztény és a zsidó cenzúrától egyaránt mentesek. Mostantól
pedig a történészek nemcsak a zsidó hit és szokások egy újabb
aspektusát, hanem a Második Templom korának utolsó évszá­
zadaiban működő vallási közösség teljes szervezeti felépítését,
tanítását és célkitűzéseit is behatóan tanulmányozhatják.
Érthető, hogy a tekercsek élénk érdeklődést váltottak ki a
tudományos világban, de vajon mi az oka annak, hogy a laiku­
sok képzeletére olyan erősen hatottak? Én azt mondanám, hogy
azért, mert korunk legszembetűnőbb jelensége az az igény, hogy
visszanyúljunk az elérhető legnagyobb hitelességhez, azaz a
mellébeszélés nélküli igazsághoz. Ez az egész életszemléletün­
ket befolyásoló igény behatolt a vallásos gondolkodás és maga­
tartás birodalmába, és ezzel a nyugati világban a zsidó-keresz­
tény kultúra és lelkűiét világába is. Olyan gondolatok valódi
jelentését keressük, amiket szinte túl jól ismerünk, és amiket az
évszázadok folyamán megfojtottak a hozzájuk tapadó lényeg­
telen dolgok. Mindennek következtében érdeklődni kezdtünk
ezeknek a kérdéseknek a Bibliában megjelenő kezdeti, ám telje­
sen kifejlett jelentése iránt, de az említett kérdések előtörténe­
tének megismerése és megértése iránt is felébredt bennünk a
vágy.
A qumráni közösség törvényei és szabályzatai, himnuszai és
egyéb liturgikus alkotásai, csakúgy, mint a bibliai kommentá­
rok, kielégítik ezt az igényt, amennyiben szubsztanciát és mély­
séget kölcsönöznek annak a korszaknak, amelyre a zsidó-ke­
reszténység és a rabbinikus judaizmus eredete is visszanyúlik.

38
 Az iratok annak a spirituális pezsgésnek egyik arculatát tárják
fel, amelyet a korszakban működő különböző palesztinai vallási
pártok teremtettek, és amely azután a zsidó hit alapjainak ala­
pos, újbóli áttekintésében és újraértelmezésében teljesedett ki.
Saját társadalmuk belső szervezetének, a Tanítójuknak tulajdo­
nított szerepnek és a végső időkre vonatkozó reményeiknek és
várakozásaiknak ilyen apró részletességig menő leírásával fel­
tárul a közösség saját szintézise. Ez azután új távlatokat nyitott
a főáramlattól elszakadó kortársak tanításának megértéséhez,
így például a szélsőségesen merev Esszénus szabályzattal össze­
hasonlítva a rabbinikus judaizm us haladónak és rugalmasnak
tűnik; a Názáreti Jézus által képviselt és gyakorolt vallásosság
viszont individualizmusával és aktualitásával tűnik ki. A nem
zsidó egyház ideológiája, az előbbi hárommal összehasonlítva,
teljesen idegen hangot üt meg.58 De ugyanakkor a közös talaj,
amelyből mindhárom sarjadt, hasonlatosságaik és az egymástól
átvett fogalmak a korábbinál jóval tisztábban megmutatkoznak.
Nem túlzás tehát azt állítanunk, hogy a másik kettőtől elszakít­
va ezeknek a vallási irányzatoknak egyikét sem érthetjük meg
teljesen.
Az esszénizmus ma már nem létezik. A merev és zárt közös­
ség törékeny szerkezete nem élhette túl a palesztinai judaiz­
musra i. sz. 70-ben lesújtó katasztrófát. A fennkölt eszmék által
irányított és a „tökéletes szentségre" törekvő irányzatból még
hiányzott az alkalmazkodás képessége és az a gondolati rugal­
masság, valamint a spirituális látásmódnak az a mélysége,
amelynek köszönhetően a rabbinikus judaizmus fennmaradt és
tovább virágzott. És bár az Igazság Tanítója kétségtelenül meg­
érezte a mózesi Törvényben eleve benne rejlő mélyebb kötele­
zettséget, nem rendelkezett azonban a zsidó Jézus zsenialitásá­
val, akinek sikerült felfednie azt, hogy a vallás lényege az ember
és ember, valamint az ember és Isten közötti egzisztenciális
kapcsolat.38

38Ehhez lásd G. Vermes, The Religion of Jesus the Jew, SCM Press, London;
Fortress, Minneapolis 1993.

39
 II. A TEKERCSEK HITELESSÉGE
ÉS DATÁLÁSA

A holt-tengeri tekercsek hitelességét és régiségét ma már senki

nem vitatja, éppen ellenkezőleg, a közvélemény ezt ma már
magától értetődőnek tekinti. Ez azonban egyáltalán nem volt
így az 1940-es évek végén, amikor a tudományos világ még jól
emlékezett egy másik bibliai kézirattal kapcsolatos hasonló ál­
lításra. Arról a bizonyos „felfedezésről" kiderült ugyan, hogy
hamisítvány, ám néhány kutatót majdnem sikerült vele megté­
veszteni. Moses William Shapira jeruzsálemi régiségkereskedő
neve 1883-ban vált hírhedtté, akkor mutatta be ugyanis azt a
birtokában lévő tizenöt bőrcsíkot, amelyeken archaikus héber
betűkkel írott szöveg olvasható; Shapira azt állította, hogy a
bőrcsíkokat araboktól vásárolta meg, akik viszont Transzjor-
dániában bukkantak rájuk. Shapira tekercseit (a Deuterono-
mium szövegével) Németországba vitte, és ott próbált, sikerte­
lenül, vevőt találni kincseire. A kudarc azonban nem tántorítot­
ta el, sőt ezután az árat egymillió fontra emelte (és ez az összeg
akkor lényegesen többet ért, mint ma), és kincseivel Londonba
utazott, ahol, nagy megelégedésére, a British Museum kiállítot­
ta a birtokában lévő kéziratot. Reményei azonban igen rövid idő
alatt szertefoszlottak. A kézirat futólagos vizsgálatát követően
C. Clermont-Ganneau francia epigráfus arra a meggyőződésre
jutott, hogy hamisítvánnyal van dolguk. A szöveget zsinagógá­
ban használatos tekercsek szélére írták, a betűket pedig az i. e.
IX. század közepéről származó Mésa-feliratról másolták; Másá­
nak, Moáb királyának feliratát néhány évvel korábban, 1868-
ban fedezték fel Transzjordániában.
Clermont-Ganneau véleményét a brit közvélemény igen ked­
vezőtlenül fogadta, nagy várakozás előzte meg ugyanis a British
Museum vásárlását, amelynek nyomán az egyiptomi kivonu­
lással szinte egyidős Pentateuchus-kézirat került volna a birto­
kukba. Ez a lelet többek között azokat a hitetleneket is zavarba

40
hozta volna, akik mind ez idáig kétségbe vonták, hogy a Deu-
teronomium szerzője maga Mózes volt. Mindennek ellenére,
bár nem minden kétség nélkül, a múzeum által kinevezett szak­
értő, C. D. Ginsburg kénytelen volt egyetérteni külföldi kollé­
gája véleményével, és a kéziratot ő is hamisítványnak minő­
sítette. Egy év múlva Shapira öngyilkosságot követett el, kísér-
tete azonban ott lebegett azok fölött a későbbi tudósok fölött,
akiknek állítólagos kéziratleletekről kellett véleményt nyilvání­
taniuk.1
Feltehetjük a kérdést, hogy tényleg bölcs dolog-e ilyen bizo­
nyosnak lennünk a holt-tengeri tekercsek hitelességében?2 Még
konkrétabban fogalmazva, indokolt-e elhinnünk a taamir törzs
tagjainak meséjét arról, hogy ezeket a kéziratokat a holt-tengeri
barlangokban találták. És ha igen, valóban az ókorban helyezték
el ott őket, vagy talán az arabok vitték el oda a tekercseket, hogy
valódinak tűnjenek?
Ma már m eglehetősen könnyedén bizonyítható, hogy a
tekercsek valóban a barlangokból kerültek elő: a 3-as, 5-ös,
8-as, 9-es és 10-es szám ú, korábban nem bolygatott barlango­
kat, am elyekben szám os kézirattöredéket találtak, nem a be­
duinok, hanem de Vaux atya és kutatókból álló csapata fedez­
te fel. Sőt azokon a rejtekhelyeken, am elyeket elsőként a
taam irok találtak meg, a későbbi feltárások során olyan töre­
dékeket találtak, am elyeket a taam irok nem vettek észre, és
am elyek eredetileg a beduinok által m ár elszállított teker­
csekhez tartoztak.

1A Shapira-féle Deuteronomium viszontagságairól szóló rövid beszámolót

lásd Ertc.Jud. 14 (1971), 1301-1302 (F. F. Bruce, „Shapira Fragments"). Kortárs
beszámolóként érdemes elolvasni C. Clermont-Ganneau lebilincselő' könyvét,
Les fraudes archéologiques en Palestine (Paris 1885).
Az archaikus héber írásjelekkel írott qumráni kéziratok felfedezését követően
M. Mansoor újra felnyitotta a Shapira-történet aktáit azzal a céllal, hogy végre
tisztázza a történteket. Lásd cikkét, „The Case of Shapira's Dead Sea
(Deuteronomy) Scroll of 1883", in Transactions o f the Wisconsin Academy of
Sciences, Árts and Letters 47 (1959), 183-229. A Shapira-tekercs hamisítvány
voltát M. H. Goshen-Gottstein erősítette meg újra, „The Shapira Forgery and
the Qumran Scrolls",JJS 7 (1956), 187-193. Vö. még A. D. Crown, „The Fate of
the Shapira Scroll", RQ 7 (1970), 421-423.
2 A tekercsek valódiságával és a qumráni barlangokhoz való viszonyulásukkal
kapcsolatos előzetes kérdésekről szóló hiteles beszámoló R. de Vaux tollából
származik, Archaeology and the Dead Sea Scrolls (1973), 95-102.

41
 Annak az elméletnek sincs komoly alapja, amely szerint a
tekercseket a régészek megtévesztése céljából helyezték el a
barlangokban. Nem lehetetlen persze, hogy tapasztalt hamisí­
tók - de a taamirok nem voltak azok - elhelyeztek néhány
töredéket a barlangokban, amelyeket azután forrásaik lelőhe­
lyeinek neveztek meg. Annak a megszervezése azonban, hogy
(a tizenegy barlang közül) hat barlangban kézirattöredékeket,
sőt egyikben az igen értékes Réztekercset helyezzék el, hogy az
évszázados háborítatlanság látszatát keltve a bejáratokat eltor­
laszolják, hogy a barlangok belsejének valódi ókori megjelenést
adjanak, végezetül pedig abban reménykedni, hogy hiszékeny
régészek rábukkannak majd a barlangokra, és a töredékek által
meggyőzve elfogadják a megvásárlásra felajánlott kéziratok
hitelességét - nos, ez az egész gondolatmenet abszurd.
Egy természettudományos eljárás, a radiokarbon-analízis
nagyban hozzájárult a tekercsek hitelességének és a leletek ko­
rának megállapításához. A textileken, amelyekbe a tekercseket
bebugyolálták, elvégezték a 14C-vizsgálatokat, amelyeknek ered­
ményeként az i. sz. 33-as időpontot kaptuk. Sajnálatos módon
azonban az 1950-es években a hibahatár még ±200 évet jelentett,
de még így is kijött az az eredmény, hogy a textíliák nem
későbbiek, mint az i. sz. 230-as év, és talán az i. e. 170-es évig is
vissza lehet őket vezetni.3
A szkeptikus olvasóban persze felmerülhet az a gondolat,
hogy a tekercseket fedő anyagok datálása nem feltétlenül kell
hogy egybeessék a kéziratok korával. Arra azonban, hogy a
kéziratok és a kéziratokat fedő anyagok eredetileg is összetar­
toztak, megfelelő bizonyítékként szolgál az a tény, hogy rábuk­
kantak egy a bomlási folyamat igen előrehaladott stádiumában
lévő, a borítóanyaghoz tapadt tekercstöredékre. 1990-91-ben
egy második vizsgálatra is sor került, amelyet a zürichi Institut
für Mittelenergiephysik munkatársai végeztek el. Tizennégy, a
júdeai-sivatagból származó kéziratot (nyolcat Qumránból, ket­
tőt Maszadából, egyet a Wadi Daliyehből, egyet a Wadi Seyalból,

3 A l4C-vizsgálat eredményéről eredetileg O. R. Sellers számolt be, „Radio-

carbon Dating of the Cloth írom the »Ain Feshkha Cave«", BASOR 123 (1951),
24-26. A qumráni épületegyüttesből származó elszenesedett fadarab későbbi
vizsgálatáról lásd F. E. Zeuner, „Notes on Qumran", PEQ 92 (1960), 27-28 (az
eredmény i. sz. 16 ±80 év).

42
egyet a Wadi Murabba'atból és egyet Khirbet Mirdből) vetettek
alá AMS-vizsgálatnak, és a következő hitelesített eredmények
születtek:

Daliyeh i. e. 405-354
i. e. 306-231
Qahat testamentuma i. e. 388-353
Pentateuchus-parafrázis i. e. 339-324
i. e. 209-117
IQ Jesaja3 i. e. 335-327
i. e. 202-107
Lévi testamentuma i. e. 191-155
i. e. 146-120
4Q SámueP i. e. 192-63
Maszada, apokrif Józsué i. e. 169-93
Maszada közösségi okirat i. e. 33 - i. sz. 74
Templom-tekercs i. e. 97 - i. sz. 1
Genesis Apocryphon i. e. 73 - i. sz. 14
Hálaadó zsoltárok i. e. 21 - i. sz. 61
Wadi Seyal i. sz. 28-122
Wadi Murabba'at i. sz. 69-136
Khirbet Mird i. sz. 676-7654

Qahat testamentumának kivételével a vizsgálat nagyrészt meg­

erősítette a paleográfusok javaslatait. A paleográfusok a követ­
kező eredményeket kapták: Qahat testamentuma - i. e. 100-75;
Pentateuchus-parafrázis - i. e. 125-100; lQ Jesája3 - i. e. 125-100;
Lévi testamentuma - i. e. II. század vége - I. század eleje;
4Q S ám u el-i. e. 100-75; Tem plom -tekercsek-i. e. I. század vége
- i. sz. I. század; Genesis Apocryphon - i. e. I. század vége - i.
sz. I. század; Hálaadó zsoltárok - i. e. 50 - i. sz. 70. Megjegyzendő
még, hogy az egyik Daliyeh-papirusz az i. e. 352-351-es dátu­
mot említi; a M urabba'at-papiruszt i. sz. 134-re, a M ird-szöveget
pedig i. sz. 744-re datálják.
A fenti problémák elrendezése után is marad azonban három
további kérdésünk, amelyekre meg kell találnunk a választ. Az

4G. Bonani et. al., „Radiocarbon Dating of the Dead Sea Scrolls", 'Atiqot 20
(1991), 27-32. A második, az első vizsgálattal és a paleográfiai datálással
általában egyetértésben, lásd J. A. T. Juli, id. cikk, fentebb (28-as jegyzet).

43
első: mikor rejtették el a tekercseket? A második: mikor írták
őket? És a harmadik: mikor keletkeztek azok az eredeti szöve­
gek, amelyeknek most a másolatait tartjuk kezünkben?
Az első kérdésre a régészet adja meg a választ, amely egyben
a közösség történeti kereteire is rávilágít. A másodikat, a teker­
cseken és a töredékeken látható különböző kézírások eltérő
korának a problémáját az ősi héber írásmódok tudománya, azaz
a paleográfia határozza meg. Végül pedig, az irodalmi tartalom
és a történeti utalások eligazítást adnak arra nézve, hogy az
egyes iratok a zsidó történelem mely szakaszaihoz tartoznak.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a qumráni kéziratok egyikén
sem szerepel datálás. A bibliai kéziratok egyikéhez sem tartozik
kolofon, vagyis az a kiegészítés, amely rendszerint közli, hogy
a másoló mikor készült el munkájával. Ha ott lennének a kolo­
fonok, vagy ha a tekercsek utalásai azonosíthatóak lennének a
kortárs történelem eseményeivel, akkor nem is volna probléma.
A Bar Kochba-dokumentumok például feltüntetik a pontos dá­
tumot. A Yigael Yadin által publikált 42-es számú dokumentum
például a következő szavakkal kezdődik: „Ijjar első napján,
Izráelnak [Simeojn bar Kosziba, Izráel fejedelme általi megvál­
tásának első évében" (/£/ 12,1962, 249). így tehát semmi kétsé­
günk nem lehet afelől, hogy ezt a dokumentumot i. sz. 132
áprilisában írták. A qumráni szövegekben azonban nem szere­
pelnek ilyen közvetlen történelmi utalások. Itt tehát csak a
bennük lévő közvetett és kriptikus utalásokat kell megfejte­
nünk, és más forrásokból jól ismert személyekkel vagy történé­
sekkel a legjobb tudásunk szerint beazonosítanunk.

A régészet és a tekercsek
A régészet nem egzakt tudomány, amint azt az 1-es számú
barlang feltáróinak dogmatikus és hibás feltevései is nyilvánva­
lóan bizonyítják. Az ásatások során előkerült leletek értelmezé­
se nemcsak a feltárt anyagi természetű tárgyak helyes azonosí­
tásától, hanem attól is függ, eléggé megbízható-e az a munkael­
mélet, amelybe az egyes tényeket beillesztik.
1949-ben de Vaux atya elismerte ugyan, hogy a barlangban
feltárt korsók formája egyedi, kezdetben mégis azt állította,
hogy valamennyi ott talált cserépedény a hellénisztikus korból,

44
 azaz az i. e. II. század végéről vagy az I. század elejéről szárma­
zik, és hogy a néhány ott lévő római cserép az i. sz. III. századra
tehető, tehát a tekercsek datálása szempontjából szóba sem
jöhet. Ugyanő feljogosítva érezte magát arra, hogy a Revue
Biblique 1949-es kötetében a következőket írja le: „Egyetlen kéz­
irat sem későbbi az i. e. I. századnál, vannak azonban olyanok,
amelyek talán még ennél is régebbiek." (236. o.) Majd azt a
következtetést vonta le, hogy minden tekercset a zsidó főpap­
uralkodó, Alexandrosz Iannaiosz (i. e. 103-76) uralkodása alatt
rejtettek el (uo. 429. o.). Régészkollégája, W. F. Albright azonban
nem értett vele egyet. O az i. sz. I. század második felét találta
megfelelőbb időpontnak, sőt a jeruzsálemi Templom lerombo­
lásának évét, i. sz. 70-et is lehetségesnek tartotta. Több irodalom­
kritikus és történész, köztük André Dupont-Sommer is hason­
lóképpen érvelt.5
AQum ránban végzett ásatásokról itt következő rövid, általá­
nos beszámoló azt mutatja be, hogy az 1951 és 1956 közötti öt
feltárási szakasz hogyan járult hozzá a kezdeti, tendenciózus
datálás korrigálásához.
Mindenekelőtt világossá vált, hogy a helyszínen valóban volt
egy i. e. VIII. századi település, amely az i. e. VII. század legvé­
gén elpusztult és elnéptelenedett, az újraletelepedés, szerény
méretekben, az i. e. II. század második felében (i. e. 150-140)
kezdődött meg. Sor került néhány régi épület újjáépítésére, és
ezzel egyidejűleg bővítésére. Ez a korai, feltehetőleg rövid ideig
tartó és I/a-nak nevezett szakasz valamikor I. Johannész
Hürkanosz uralkodása (i. e. 134-104) alatt ért véget.

5 R. de Vaux korai nézeteit lásd in „La cachette des manuscrits hébreux", RB 56

(1949), 234-236; „La grotte des manuscrits hébreux", uo., 586-609. Sokkal
elfogadhatóbb régészeti datálást javasolt W. F. Albright a BASOR
Supplemcntary Studieshoz írt utószavában, 10-12 (1951), 58. Az irodalmi adatok
alapján A. Dupont-Sommer azzal érvelt, hogy a tekercseket nyilvánvalóan az
első zsidó háború idején rejtették el: Aperqus préliminaires sur les manuscrits de
la Mer Morte, Maisonneuve, Paris 1950,105.
A qumráni ásatások leghatásosabb értelmezése R. de Vaux 1959-es Schweich
Előadásainak átdolgozott, angol nyelvű kiadásában szerepel, Archaeology and
the Dead Sea Scrolls, OUP, London 1973. Lásd még E.-M. Laperrousaz, Qumrdn:
L'établissement essénien des bords de la Mer Morte. Histoire et archéologie du site,
Picard, Paris 1976. Vö. még M. Broshi, „The Archaeology of Qumran - A
Reconsideration". D. Dimant and U. Rappaport (eds.), The Dead Sea Scrolls:
Forty Years of Research, Brill, Leiden 1992,103-115.

45
 Az 1/b szakasznak nevezett periódust az építkezés fellendülése
jellemzi, amelynek során a lakott terület jelentős kiterjesztésére is sor
került. Az épületegyütteshez ekkor már egy kétszintes torony, a nagy
gyülekezeti terem, egy refektórium, műhelyek és kiterjedt víztároló
rendszer is tartozott. Roland de Vaux tehát arról számolhatott be az
Archaeology and the Dead Sea Scrolls lapjain, hogy „Khirbet Qumrán
nem falu, és nem is csak épületegyüttes, hanem közösségi létesít­
mény." (10. o.) Az ebben a rétegben talált pénzérmék is arra utalnak,
hogy az I/b szakasz a palesztinai Hasmoneus-uralom I. Johannész
I Iíirkanosszal (i. e. 134-104) kezdődő és Antigónosz Mattatiászig (i.
e. 40-37), illetve Nagy Herodes uralmának (i. e. 37-4) első éveiig
terjedő időszaknak felel meg. Ennek a szakasznak egy földrengés
vetett véget, és ha figyelembe vesszük de Vaux-nak a fellelhető
égésnyomokra alapozott nézetét, mely szerint Qumránt tűz és föld­
rengés pusztította el, igen csábító az a gondolat, hogy utóbbit azzal
a földrengéssel azonosítsuk, amelyről az i. e. I. századi történetíró,
Josephus Flavius is beszámol, és amelyet ő i. e. 31-re datál: „Az
actiumi csata idején, amelyet Herodes uralkodásának hetedik évé­
ben vívott meg Octavianus és Antonius, Júdeát olyan földrengés
pusztította, amilyet még sohasem éltek meg." (Ant. 15.121.)
A helyszín történetének de Vaux atya általi rekonstrukciójá­
ban e ponton egy olyan időszak következik, amelynek során a
település lakatlanul állt; hipotézise védelmében azonban a tu­
dósnak magyarázatot kellett találnia arra, hogyan került a hely­
színre tíz, az i. e. 31-nél később, Herodes által veretett pénzérme.
R. de Vaux itt azt a megoldást találta, hogy a pénzérmék a
település Herodes halála után történt újbóli benépesülése idején
kerültek a helyszínre. Nagyon is elképzelhető azonban, hogy a
település, ha mégoly szórványosan is, de a keresztény kor ele­
jéig folyamatosan lakott volt.
AII. szakasz Qumránnak a pusztulást követő újjáépítésével kez­
dődik. Az ebből a szakaszból származó, a képzelőerőt leginkább
megmozgató lelet egy sártéglából készített és betapasztott asztalma­
radvány, amelynek a közelében két tintatartót is találtak. Ennek
alapján állította de Vaux, hogy a leletek egy scriptorium, azaz a
kéziratok másolására használt helyiség berendezéséhez tartoztak.6

6 De Vaux elméletét, mely szerint a sártéglából készült asztal egy scriptorium

része lett volna, G. R. Driver elutasítja in „Myths of Qumran", Dead Sea Scroll
Studies 1969, ALUOS 6 (1969), 23-27. Drivernek a felsőbb emeleti ebédlőhöz

46
 Ali. szakaszhoz kapcsolódó numizmatikai forrásanyag is, a már
említett Herodes-pénzérméktől eltekintve, határozottan az i. sz. I.
századra mutat. A pénzérmék Herodes Arkhelaosszal (i. e. 4 - i. sz.
6) kezdődnek, és az első zsidó háborúval (i. sz. 66-70) végződnek.
Fennmaradt kilencvennégy, a felkelők által veretett bronzérme:
nyolcvanhárom a „második évre" (i. sz. 68-69) datálódik, a többi
évjárata olvashatatlan. A jövendőbeli római császár, Vespasianus
parancsnoksága alatt harcoló római seregek az i. sz. 68-as év
nyarán foglalták el a Qumrántól csak mintegy 14 mérfölddel
északra fekvő Jerikót. így de Vaux atya arra a következtetésre
jutott, hogy a qumráni közösség központja is feltétlenül ebben az
évben, tehát i. sz. 68 júniusában került a rómaiak kezére.
A III. szakaszként ismert rétegből előkerült római pénzérmék
arra utalnak, hogy a közösség székhelyén római helyőrség,
valószínűleg a X. vagy Fretensis Légió állomásozott, egészen a
harcok végeztéig; nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról,
hogy a zélóták Jeruzsálem i. sz. 70-ben bekövetkezett elfoglalása
után még négy esztendeig, Maszada i. sz. 74-es elestéig folytat­
ták az ellenállást a Júdeai-sivatagban.7

tartozó asztalra vonatkozó elméletére de Vaux válaszolt in i. m., 29, 1-es

jegyzet. Hasonló ellenvetést fogalmazott meg a közelmúltban Pauline
Donceel-Voűte egy a BBC-ben 1993 elején bemutatott dokumentumfilmben.
További eltérő vélemények, lásd N. Golb, „The Problem of Origin and
Identification of the Dead Sea Scrolls", Proceedings ofthe American Philosophical
Society 124,/1 (1980), 1-24; P. R. Davies,„Hownottodo Archaeology: TheStory
of Qumran", BA 51 (1988), 203-207; R. Reich, „ANote on the Function of Room
30 (the »Scriptorium«) at Khirbet Qumran",//S 46 (1995), 157-160.
7 A qumráni numizmatikai leletek listája (vö. de Vaux, i. m., 18-44; Laperrousaz,
i. m., 149-154):
Tizenkét Seleukida-kori pénzérme (hat bronz, hat ezüst) alkotja a legkorábbi
leletegyüttest. Három ezüst pénzérme Antiokhosz VII. Sidetes uralkodásának
idejére (sorrendben i. e. 132-131, 131-130, 130-129) datálható. A legrégebbi
zsidó pénzérmék közül, de Vaux szerint, egy I. Johannész Hürkanosz (i. e.
134-104), egy pedig Júda Arisztobulosz (i. e. 104-103) uralkodásának idejére
datálható. Utóbbi pénzérmék azonosítása azon az általánosan elfogadott el­
méleten alapul, hogy a zsidó pénzverés Johannész Hürkanosz uralkodása
alatt indult meg (vö. B. Kanael, „The Beginning of Maccabean Coinage", IE J1
[1951], 170-175). A fenti elképzeléssel teljesen ellentétes álláspontot Y.
Meshorer vetette fel, The Jezoish Coins of the Second Temple Period, Jerusalem
1967, 41-55, amely szerint Alexandrosz Iannaiosz (i. e. 103-76) volt az első
zsidó uralkodó, aki saját pénzt veretett, ebben az esetben viszont a János és
Júda feliratú pénzeket II. Johannész Hürkanosznak (i. e. 63-40) és II. Júda
Artisztobulosznak (i. e. 67-63) kell tulajdonítanunk.

47
 Amennyiben elfogadjuk az itt felvázolt történeti keretet,
valam int azt, hogy a róm aiak i. sz. 68-ban m egtám adták
Qum ránt és annak lakóit, akik vagy a holt-tengeri közösség,
vagy pedig egy harcos zsidó felkelőkből álló katonai csoport
tagjai voltak, akik Q um ránt a hely stratégiai jelentősége miatt
tartották m egszállás alatt, akkor nagyon valószínűnek lát­
szik, hogy ez volt az az időpont, am ikor a közösség tagjai, a
veszély közeledtét m egérezve, a tekercseket elrejtették. Ha
tehát i. sz. 68 az a dátum , am elyet terminus ad ejnemnek tekin­
tünk, az nem csak a tekercsek datálása tekintetében bír fontos
következm ényekkel, hanem, mint azonnal látni fogjuk, a
holt-tengeri közösséggel kapcsolatos ism ereteinket is jelentő­
sen befolyásolja.
1. Minden egyes kéziratot, így következésképpen a bennük
szereplő eseményeket is i. sz. 68 előttieknek kell tekintenünk.*I.

Száznegyvenhárom olyan pénzdarabra bukkantak, amelyek Alexandrosz

Iannaiosz uralkodásának idejére datálhatóak. Ami a többi Hasmoneus-ural-
kodót illeti, előkerült egy olyan pénzérme, amelyet Alexandra Salomé és fia,
II. I lürkanosz (i. e. 76-67) együtt bocsátott ki; öt pénzérmét II. Hürkanosz,
négyet pedig Antigónosz Mattatiász (i. e. 40-37) uralkodásának idejére datál­
hatunk.
Tíz pénzérme származik Nagy ITerodes uralkodásának (i. e. 37-4) idejéről; az
Arkhelaosz etnarkha (i. e. 4 - i. sz. 6) feliratot tizenhat pénzérme, I. Agrippáét
(i. sz. 41-44) hetvennyolc viseli. A római prefektusok (i. sz. 6-41) és prokurá-
torok (i. sz. 44-66) időszakából kilencvenegy, a Róma ellen vívott első zsidó
háború éveiből pedig kilencvennégy bronz pénzérme maradt fenn, ezeket
jobbára 67 és 68 között bocsátották ki.
Qumrán római megszállásáról kilenc Caesareából és négy Dórából származó
pénzérme tanúskodik, valamennyit 67-68 között bocsátották ki; előkerült két
évszám nélküli, Nero császár uralkodásának idején vert pénz, egy ezüstpénz
Vespasianus és Titus korából (69-70); egy Vespasianus nevét viselő, évszám
nélküli pénzdarab; két Askelonból származó pénz (72-73); valamint négy
évszám nélküli, de vitathatatlanul i. sz. 70 után kibocsátott pénzérme,
amelyet Rómának a zsidó állam feletti győzelme tiszteletére verettek, a
Judaea captn felirattal. Ugyanebből a korszakból származik az utolsó
Hasmoneus-uralkodó, II. Agrippa (50—?92—93) által i. sz. 87-ben veretett,
egyetlen itt talált pénzdarab is, mivel azonban ez a pénzérme nem az
épületegyüttes területén került elő, ezért lehet, hogy egyáltalán nincs is
jelentősége a qumráni kronológia szempontjából. Ezeknek az érmeknek a
jelenlegi holléte állítólag ismeretlen.
A pénzérméken kívül a régészek három edényre is rábukkantak, amelyekben
ötszázhatvanegy darab ezüstpénzt rejlett. Az ezüstpénzek szinte kivétel nél­
kül Türoszból kerültek ide, és legtöbbjük i. sz. 9-8-ból származik. Az ezüst­
pénzek rövid áttekinését lásd in HJP I, 602-606.

48
 2. A qumráni település időszaka - kb. i. e. 150-140-től i. sz.
68-ig - látszik a legvalószínűbb kronológiai keretnek, amelybe
a közösségnek tulajdonított iratokat bele kell helyeznünk.
3. Az időhatárok nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a
közösség tulajdonában korábban keletkezett kéziratok is voltak.
4. A közösség létrejöttével kapcsolatba hozható személyeket
és eseményeket valószínűleg az i. e. II. század középső éveiben
kell elhelyeznünk, és nagyon valószínűtlen, hogy azok bárme­
lyike is az i. sz. I. század m ásodik felével hozható kapcsolatba.

A paleográfia és a tekercsek
Fentebb már kifejtettük, hogy a kéziratok elrejtésének időpontja
mindössze azt határozza meg, hogy valamennyi tekercs és töre­
dék i. sz. 68 előtt keletkezett. A paleográfiára várt tehát az a
feladat, hogy a pontosabb időm eghatározást elvégezze.8
Ez a tudományág a legjobb esetben is csak a körülbelüli
igazságot képes m eghatározni, a héber paleográfia pedig, ami­
kor segítségét először vették igénybe a tekercsek datálásához,
még igencsak gyerekcipőben járt. Továbbá, azokban az években
a héber paleográfiának csak nagyon korlátozott mértékben állt
rendelkezésére összehasonlító anyag, amely Egyiptomban fel­
tárt arámi papiruszokból, palesztinai és zsidó (főként osszuá-
riumokon található) feliratokból és egyetlen bibliai kéziratból, a
Nash-papiruszból szárm azott. A legutóbbi kivételével az itt

8 A héber paleográfiával foglalkozó legjobb áttekintés: S. A. Birnbaum, The

Hebrew Script. Part One: The Text, Brill, Leiden 1971—, Part Two: The Plates,
Palaeographia, London 1954-57.
A qumráni paleográfia tekintetében a következő műveket érdemes tanulmá­
nyozni: S. A. Birnbaum, „The Qumrán (Dead Sea) Scrolls and Palaeography",
BASOR Supplementary Studies 13-14 (1952); F. M. Cross, „The Oldest
Manuscript from Qumran", JBL 74 (1955), 147-172 [ = F. M. Cross, S. Talmon
(eds.), Qumran and the History o f the Biblical Text, Harvard UP, Cambridge,
Mass. and London 1975,147-1761; N. Avigad, „The Palaeography of the Dead
Sea Scrolls and the Related Documents", Aspects of the Dead Sea Scrolls, Scripta
Hierosoymitana IV (1958), 56-87.
Az új felfedezések tükrében íródott úttörő munka: F. M. Cross, „The De-
velopment of Jewish Script", The Bibié and the Ancient Near East: Essays in Honor
o f William Foxwell Albright, ed. E. G. Wright, Doubleday, New York 1961,
133-202.

49
felsorolt szövegek egyike sem volt a priori megfelelő a feladat
megoldásához. A kőbe vagy agyagba vésett, illetve karcolt be­
tűk formája általában eltér a tollal és tintával írott betűkétől, a
papiruszokra pedig gyakorta kapkodó folyóírással írtak, és ez
csak igen kevéssé hasonlított az irodalmi munkákat lejegyző
írnokoktól elvárt kalligrafikus kézírásra. Qumránt megelőzően
azonban egyszerűen nem létezett a középkorinál korábbi héber
irodalmi kézirat. A tekercsekhez legközelebb álló, a Deutero-
nomium egy részét (5:6—6:5, a Tízparancsolat és a Séma vagy
„Halljad, Izrael") tartalmazó Nash-papirusz keletkezési ideje­
ként a paleográfusok az i. e. II. századtól az i. sz. II. századig
terjedő periódust jelölték meg.9
Ilyen körülmények között úgy tűnhet, hogy a tekercsek datá-
lására felkért paleográfusoknak komoly nehézségekkel kellett
megküzdeniük. Ők azonban egyáltalán nem riadtak vissza a
h atározott-ú gy hiszem, gyakran túl határozott-vélem énynyil­
vánítástól, sőt egymástól függetlenül olyan időpontok megha­
tározásához jutottak el, amelyek nagy vonalakban megegyeztek
egymással. A paleográfusok által javasolt datálásokról hamaro­
san az is bebizonyosodni látszott, hogy a régészek által összeál­
lított időskálával is összhangban állnak. A paleográfusok is
felfigyeltek arra, hogy a tekercseken használt írás korábbi az
Eufrátesz melletti Dura Europoszban található, az i. sz. III.
század elejéről származó zsidó feliratanyagnál.10 A héber kvad-
rátírásra jellemző öt szóvégi betű kissé váltakozó használata a
Második Templom korának végére, pontosabban az i. e. II.
századtól az i. sz. 70-ig tartó korszakra engedett következtetni,
továbbá a qumráni kéziratok betűformái határozott hasonlóságot
mutattak az i. e. I. század és az i. sz. I. század közötti időszakban
keletkezett osszuáriumfeliratokkal. A paleográfusok egybehangzó

9 A Nash-papirusz eredeti kiadása: S. A. Cook, „A Pre-Massoretic Biblical

Papyrus", Proceedings of the Society of Biblical Archaeology 25 (1903), 34-56. A
fényképfelvételt közli E. Würthwein in The Text of the Old Testament, SCM
Press, London 1980,6. tábla. A kérdéssel foglalkozó legalaposabb tudományos
munka: W. F. Albright, „A Biblical Fragment from the Maccabean Age: The
Nash Papyrus", JBL 56 (1937), 145-176; és „On the Date of the Scrolls from Ain
Feshkha and the Nash Papyrus", BASOR 115 (1949), 10-19.
10 A Dura Europoszból származó, i. sz. III. századi feliratanyagról lásd C.
Kraeling, The Excavations at Dura Europos VIII, 1. The Synagogue, New Haven
1956.

50
véleménye szerint a tekercsek keletkezésének idejét az i. e. 200
és az i. sz. I. század közötti időszakra kell tennünk.
Az első qumráni évek után a Bar Kochba-kéziratok, a ma-
szadai dokumentumok és osztrakonok vagy felirattal ellátott
agyagcserépdarabok felfedezése gyökeresen átalakította a hé­
ber paleográfiát. A Murabba'atnál és a Nahal Heverben talált
papiruszok és más kéziratok közül több is az i. sz. II. század
elejére datálható, és ez a paleográfust arra a megállapításra
ösztönözte, hogy a qumráni írás az előbbieknél régebbi. A Ma-
szada-szövegek azonban a tekercsekéhez hasonló írást mutat­
nak. És mivel az erődítmény i. sz. 74-ben elesett, az itt talált
kéziratok keletkezési ideje nyilvánvalóan megegyezett a qum­
ráni könyvtáréval.11
A paleográfiai ismeretek bővülésének - ami egyébként a hé­
ber kvadrátírás rendszeres történetének kidolgozását is lehető­
vé tette - egyik következménye az lett, hogy a téma számos
szakértője biztosra vette, hogy egyes qumráni bibliai töredékek
egészen az i. e. III. századra, azaz a qumráni település megala­
pítását megelőző évszázadra vezethetőek vissza. A legkorábbi
kéziratok szerintük azok, amelyek a 4-es számú barlangból
kerültek felszínre; Sámuel I. könyvének és az Exodusnak egy-
egy töredékét és egy Jeremiás-töredéket az i. e. 225-200 közötti
időszakra datálnak, az Ecclesiastes egy töredékét pedig az i. e.
175-150 közötti periódusra vezetik vissza.12
Ebből a paleográfiai nézőpontból tekintve a holt-tengeri te­
kercsek három kategóriába sorolhatók: Hasmoneus-kor előtti,
Hasmoneus-kori és Herodes-kori. Az első csoportba tartoznak
az i. e. 225 és 150 között íródott kéziratok. A terjedelmes Jesája-

11 A Maszada- és a Bar Kochba-szövegek forrásai a következők: Y. Yadin, „The

Excavation of Masada -1963/64: Preliminary Report", IEJ 15 (1965), 1-120; Y.
Yadin, J. Naveh, Y. Meshorer, Masada 1, Israel Exploration Society, Jerusalem
1989; H. M. Cotton and J. Geiger, Masada II, IES, Jerusalem 1989. - P. Benőit et
al., Les grottes de Murabba'at, DJD II, Clarendon Press, Oxford 1962; N. Avigad,
Y. Yadin, et al., „The Expedition to the Judaean Desert", IEJ 11 (1961), 1-81; 12
(1962), 167-262; N. Lewis, The Documents from the Bar Kokhba Period in the Cave
ofLetters: Greek Papyri, Israel Exploration Society, Jerusalem 1989.
12 Fentebb idézett tanulmányában F. M. Cross tárgyalja a legrégebbi qumráni
kéziratokat, id. tan., JBL (1955), 147-172; és J. Muilenburg, „A Qoheleth Scroll
from Qumran", BASOR 135 (1954), 20-28. Az archaikus héber írás reneszán­
szával F. M. Cross foglalkozik, in „The Development...", 189,4. jegyzet.

51
tekercs, az 1-es és a 4-es számú barlangban talált A közösség
szabályzata (1QS és 4QSa) és egy másik szektariánus dokumen­
tumnak, a Damaszkuszi iratnak a 4-es számú barlangból előke­
rült kézirata alkotják a Hasmoneus-kori csoportot. Az ismert
kéziratok legnagyobb része, vagyis a legtöbb bibliai kommen­
tár, a másik Jesája-tekercs, az 1-es barlangból származó Himnu­
szok, a Háborús tekercs, a Genesis Apocryphon, valamint a
11-es barlangban talált Zsoltár-tekercs és a Jób-targum azonban
a Herodes-kori csoporthoz tartozik (i. e. 30 - i. sz. 70).
Vannak olyan qumráni kéziratok, amelyeknél a narratív szöveg­
ben vagy a tetragrammaton (YI IWH) és az istennév más formái­
nak leírásakor a zsidók által a babiloni fogság idejéig általánosan
használt, később azonban a kvadráthéber, azaz az arámi ábécé
által teljesen kiszorított ősi héber vagy másként föníciai írás betűi
szerepelnek. Ez a tekercsek írásában is megjelenő archaizáló ten­
dencia összhangban van az ősi írásmódnak a Hasmoneus-pénzek
felirataiban is látható újjáéledésével, ami kétségtelenül a nemzeti
érzület egyik megnyilvánulásának tekinthető. Az a jelenség azon­
ban, hogy az istennév leírásánál a szöveg többi részétől eltérő írást
használnak, általánosan jellemző a kor zsidóságára. Egy az i. e. II.
századból származó görög nyelvű Deuteronomium-papirusztöre-
déken az istennév a kvadrátírás betűivel szerepel; az i. sz. III.
században Origenész ezt a gyakorlatot ősinek és a görög Biblia
legjobb kézirataira jellemző szokásnak nevezte.13
A paleográfia és a régészet tehát olyan mértékben alátámasz­
tották egymás eredményeit, hogy igen nagy valószínűséggel
állítható, hogy a tekercseket az i. e. III. század végétől az i. sz. I.
századig terjedő időszakra kell datálnunk.

13 Az istennév a W. G. Waddell által kiadott Papyrus Fouad 266-ban szerepel a

kvadrátírás betűivel. Szövegkiadás: „The Tetragrammaton in the LXX", JTS
45 (1944), 157-161. A kairói Genizában felfedezett töredékekben, az Aquila-fé-
le görög bibliafordításban az ősi héber betűkkel írták le a tetragrammatont.
Lásd F. C. Burkitt, Fragments o f the Books of Kings according to the Translation of
Aquila, Cambridge 1897; és C. Taylor, Hebrew-Greek Cairo Genizah Palimpsests,
Cambridge 1900. Az istennévnek a görög bibliai szövegben héber betűkkel
való leírását Órigenész a 2. Zsoltár 2. verséhez írt kommentárjában említi
(Pntrologia Graeca XII, 1104). Lásd még E. Tov, „Hebrew Biblical Manuscripts
írom the Judaean Desert", JJS 39 (1988), 13-14. Qumránban esetenként az él
(Isten) istennév leírásában paleohéber betűket használtak.

52
 A tekercsekben szereplő történeti utalások
A datálás problematikájának legutolsó szempontja a szövegben
benne rejlő ismertetőjelekkel kapcsolatos; itt azoknak a szemé­
lyeknek és eseményeknek a szerepeltetését kell figyelembe ven­
nünk, amelyek behatárolják a kézirat szerzőjének történeti ho­
rizontját; mivel azonban könyvünkben egy teljes fejezetet szen­
teltünk a közösség története rekonstrukciójának, az alábbi vizs­
gálódás mindössze néhány sokatmondó adattal foglalkozik.
Közismert tény, hogy a qumráni szövegekben kronológiailag
azonosítható adatok szinte alig fordulnak elő. A tekercsek kö­
zött nincsenek igazi történeti dokumentumok, saját fennállásuk
történetét a szekta tagjai kriptikus nyelven, a bibliai interpretá­
ció formájában örökítették meg. Ennek ellenére van néhány
olyan utalás, amely első ránézésre is jelentőségteljes. Itt van
rögtön az a negatív iránymutató, hogy a tekercsekben nem
történik említés a Második Templom pusztulásáról. A Háborús
tekercsben, a második hasábban szerepel egy leírás, amely az
eszkatologikus istentisztelet bevezetését úgy ábrázolja, hogy
arra a Jeruzsálemben lévő Templomban kerül majd sor. A pozi­
tív mutatók közé sorolható ugyanakkor az a néhány név szerint
is említett történeti személyiség, akik valamennyien az i. e. II.
vagy I. században helyezhetők el. A Náhum-kommentár említ
egy Antiokhoszt, aki Jeruzsálemet elfoglalta, és egy másik sze­
mélyt, Démétrioszt, akinek hasonló próbálkozása sikertelenül
végződött. Az első személy Antiokhosz IV. Epiphanész, Szíria
Szeleukida-uralkodója (i. e. 175-164), a második pedig kétség­
kívül Démétriosz III. Eukairosz (i. e. 92-89). A 4-es számú bar­
langból származó, rendkívül töredékes naptárban több név is
szerepel: például a Salomcion, azaz Alexandra-Salomé királynő
nevének (i. e. 76-67) héber formája, Johannész és Hürkanosz,
valószínűleg II. Johannész Hürkanosz (i. e. 63-40). A szöveg
említést tesz egy bizonyos Aemiliusról is, aki tömegmészárlá­
sért volt felelős, ez pedig nem más, mint M. Aemilius Scaurus,
Szíria első római kormányzója (i. e. 65-62). Egy verses töredék
Jonathán királyt, azaz Alexandrosz Iannaioszt (i. e. 103-76),
vagy talán még inkább Jonathán Makkabeust (i. e. 153/2-143/2)
említi.
Nem annyira specifikus, mégis jelentős az a tekercsekben
található információ, hogy a közösség fennállásának kezdeti

53
szakaszában Jeruzsálemben a hatalmat papok gyakorolták, és
az adott kronológiai keretben ezeket az uralkodókat csakis a
Makkabeus-Hasm oneus-dinasztia uralkodóival (i. e. 153-37)
azonosíthatjuk. Ezeket a zsidó uralkodókat egy idő után idegen
földről érkező ellenség, a Kittim taszította le trónjukról. A Kittim
vezetői, a Habakkuk-kommentár és a Náhum-kommentár egy­
behangzó megjelölése szerint, parancsnokok voltak - és ez a
terminológia egyértelműen a köztársasági Róma irányába mu­
tat. Ellentmondani látszik ennek a Háborús tekercs, amelyben a
Kittim élén egy király áll, ez azonban az i. e. 27 utáni, azaz
Augustus császárságával kezdődő időszakra is utalhat.
Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk tehát, a világos
és egyértelmű történeti utalások megerősítik a régészet és a
paleográfia egymástól függetlenül elért, egybehangzó vélemé­
nyét: eszerint tehát a kérdéses kronológiai keret szinte bizonyo­
san kiterjed az i. e. II. és I. századra, de valószínűleg még az i.
sz. I. századra is.
A tényanyag tehát eléggé megalapozott, és teljesen azonos
irányba mutat. A tizenegy qumráni barlangban megtalált teker­
cseket és töredékeket a Róma ellen vívott első zsidó háború
idején, valószínűleg i. sz. 68-ban rejtették el. A tekercsek na­
gyobb részét a helyszínen másolták vagy írták abban az időben,
amikor a qumráni településen a holt-tengeri közösség tagjai
éltek, akik kb. i. e. 150-140-ben érkeztek oda és telepedtek le ott.
A paleográfiai kutatások azt is mutatják azonban, hogy egyes
kéziratok ennél régebbre, néhányuk egészen az i. e. III. század
elejére datálható. Más szavakkal tehát, Qumrán adta a világnak
a jelenleg létező legrégebbi, bőrre vagy papiruszra írt héber
dokumentumokat. Qumrán óta rendelkezésünkre áll a bibliai és
posztbiblikus irodalom felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye,
amely az intertestamentális judaizmusra vonatkozó tudásunkat
gyökeresen megváltoztatta.
 III. A QUMRÁNI KÖNYVTÁR

A Biblián kívüli szövegeket tartalmazó holt-tengeri tekercsek

szöveghű fordításai ma már szinte minden európai nyelven
hozzáférhetőek, s ha meg akarjuk ismerni a szövegeket, kétség­
telenül az a legjobb, ha elolvassuk őket. A teljes fordítások
listáját a bibliográfiában (278-280. o.) közlöm; a szövegben elő­
forduló valamennyi idézetet saját kötetem - The Complete Dead
Sea Scrolls in English (A holt-tengeri tekercsek angol nyelven,
Teljes gyűjtemény, Allén Lane Penguin Press, 1997) - negyedik
kiadásából vettem át.* Jelen fejezetben a legjelentősebb iratok
bemutatására vállalkozom; az egyes tekercsek elé írt bevezető
megjegyzéseket pedig azoknak szántam, akik behatóbb isme­
reteket akarnak szerezni ezekről a bibliai kánonon kívüli ira­
tokról.
Az iratokat az alábbi öt kategória szerint csoportosítottuk:
szabályzatok; költői és liturgikus dokumentumok; bölcsességi
szövegek; bibliaértelmezések; különféle tartalmú iratok. A holt­
tengeri tekercsek teljes listája a 257-277. oldalon elhelyezett
katalógusban található. Az érdeklődők haszonnal forgathatják
J. A. Fitzmyer The Dead Sea Scrolls - Major Publication and Tools
fór Study (Revised Edition, Scholars Press, Atlanta 1990) című
kötetének bibliográfiáját, valamint F. García Martínez és D. W.
Parry művét: A Bibliography of the Finds in the Desert of Judah
1920-1995 (Brill, Leiden 1996).

* A magyar fordítás a szerző kérésére az angol kiadás alapján készült. - A ford.

55
 Szabályzatok
1. A közösség szabályzata
(ÍQS, 4Q S255-264,4Q502,5Q 11,13)

Ezt az 1-es számú barlangból előkerült, Fegyelmi szabályzat elne­

vezéssel is ismert tekercset (héber címe Szerekh ha-Jácháá.) az alkal­
mazott kézírásból kiindulva az i. e. I. évszázad első felére datálták.
A 4-es számú barlangból ugyanennek a kéziratnak tíz töredékes
példánya, az 5-ös számú barlangból pedig további két apró töre­
déke került elő. A szöveg hagyományozása során a tizenegy ha-
sábnyi szöveget tartalmazó ÍQ S több szerkesztő változtatásairól is
tanúskodik, különösen sok javítás látható a VIII. és a IX. hasábok­
ban. joggal feltételezhetjük tehát, hogy a szöveg eredetije valami­
kor az i. e. 11. század második felében íródhatott.
A valószínűleg a közösség Oktatójának vagy Felügyelőjének
kézikönyvéül szolgáló alkotás a közösség célkitűzéseit és szán­
dékait általánosan felvázoló bevezetéssel kezdődik (1.1-18), ezt
követi a közösségbe való belépés szertartásának leírása. A pa­
pok és léviták (1.18-3.12) megáldják a szektába belépőket, akik
önként vállalták, hogy ezután szent életet élnek, és m egátkoz­
zák mindazokat, akik a Sátán útjának követését választották.

Áldjon meg téged minden jóval, és őrizzen meg minden

gonosztól.
Világosítsa meg szívedet életadó bölcsességgel, és adjon örök
tudást neked! Fordítsa feléd kegyes arcát az örök tökéletes
boldogságra! (2.2^1)

Adjon át [az Úr] a vérszomjas Bosszúállók kezére, és szen­

vedd el kínzásaikat! Az Úr akaratából pusztulás szálljon reád
a Bosszút Szomjazok kezéből! Sötét tetteid miatt légy átko­
zott, s ne legyen számodra kegyelem! (2.5-7)

A szabályzat egy másik része azzal kapcsolatban ad eligazítást

az Oktató számára, hogy milyen módszerrel mérje fel a felügye­
lete alá tartozó személyek lelkialkatát, hogyan állapítsa meg,
hogy melyik lélek, az igazságnak vagy a hazugságnak, azaz a
világosságnak vagy sötétségnek a lelke lakozik-e bennük
(3.13-4.26).

a6
 Maga a szabályzat az V. hasáb 1. sorával kezdődik. 4QSd
(4Q258), az egyik jelentős töredék éppen itt kezdődik, azaz az
ezt megelőző hasábok ebben a változatban sohasem léteztek.
1QS legfontosabb szakasza, amelyhez 1Q S1-4 tulajdonképpen
mintegy liturgikus bevezetőül szolgál, elsősorban a Cádok fiai,
a papok (4QSd és 4QSb nem tesz említést róluk) vezetése alatt
élők mindennapi életével, a közösségen belüli előrelépés külön­
böző lépcsőfokaival kapcsolatos szabályokkal foglalkozik, és
egy szándékaik szerint a messiási kor beköszöntéig érvényben
maradó büntető törvénykönyvet is tartalmaz.
A tekercs a Felügyelőhöz intézett utasításokkal, a közösség­
nek az imaidőkre vonatkozó tanításával (9.12-10.8), legvégül
pedig a szekta vezetőjének saját hálaadó himnuszával zárul
'(10.9-11.22).

4QSd/e
A tíz 4QS kézirat közül a 4QSd = 4Q258 őrződött meg a legjobb
állapotban. A szövegből hét hasáb maradt fenn. A szöveg két­
ségkívül az 1. hasábbal kezdődik, amelynek jobb szélén széles
margó látható. Ez a szövegrész 1QS V,1-nek felel meg. A leg­
utolsó még felismerhető írott szöveg 1QS XI,7-tel azonos. Az I.
hasáb az lQ S-ben olvasható szabályzat rövidebb és simább
változatát jeleníti meg. A jóval töredékesebb formában fennma­
radt 4QSb (= 4Q256) 4QSd-vel (4Q258) mutat hasonlóságot. A
bevezető sor nem azonos IQS-sel és a „Papok és Cádok fiai"
kifejezés ismételten elmarad. A kifejezés lQ S-ben két helyen
fordul elő, az ennek megfelelő szöveghelyeken a 4QS kéziratok
olvasata „a Sokaság" vagy „a Gyülekezet" (ha-rabbim). A változ­
tatásnak valószínűleg történeti szempontból van jelentősége.

4QSe = 4Q259 az 1QS V II-IX szövegét felölelő három töredékes

hasábot tartalmaz. Az alább közölt fordítás szövegét a II. és a
III. hasábokból vettük és 1QS (VIII,4-IX,2) egyik nagy fontos­
ságú doktrínájának rövidített változatát közli. Jelen szövegből
nemcsak hogy teljességgel hiányoznak az 1QS szövegében meg­
figyelhető sorok közötti betoldások (és ez a tény azt sejteti, hogy
a kiegészítéseket egy későbbi, szerkesztői kéz m unkájának
kell tekintenünk), de 4QSe (4Q259) a szövegben 1QS VIII,15-ről
IX,12-re ugrik át, így ebben a szövegben az „a Próféta és Áron
és Izráel Messiása" (1QS IX,11) kifejezés egyáltalán nem szere-

57
pel. Mindezek alapján úgy tűnik tehát, hogy az ezt a kéziratot
másoló írnok 1QS X-XI-nek megfelelő szövegrészt 4Q319-cel
(az Otot naptári dokumentummal) helyettesítette.

1QS V. hasáb 4QSd(4Q258)

íme, ez tehát a közösség azon
férfiainak Szabályzata, akik
szabad akaratukból tettek fo­
gadalmat arra, hogy megtér­
nek minden gonosztól, és az O
akaratának megfelelően ra­
gaszkodnak majd az Ő paran­
csolataihoz. Elhatárolják ma­
gukat az igaztalanok gyüleke­
zetétől, és a Törvény és a tulaj­
don tekintetében Cádok fiai­
nak, a papoknak, a Szövetség
megtartóinak és a Szövetség­
hez szorosan kötődő közösség
tagjai sokaságának fennható­
sága alatt egyesülnek majd.
Övék a döntés a tanítással, a
tulajdonnal és az igazsággal
kapcsolatos valamennyi kér­
désben.
Az Oktatónak szóló tanítás a
Törvény férfiairól, akik sza­
bad akaratukból tettek foga­
dalmat arra, hogy megtérnek
minden gonosztól, és ponto­
san megtartják mindazt, amit
Ó elrendelt. És elhatárolják
magukat az igaztalanoktól,
és egyesülnek a tanítás és a
tulajdon tekintetében, és a ta­
nítással és a tulajdonnal kap­
csolatos valamennyi kérdés­
ben a gyülekezet fennhatósá­
ga alá rendelik magukat.

A közösség szabályzata csak egy a Qumránban talált szám os

törvénykönyv közül, ezektől eltekintve azonban nem találjuk
más párhuzamát az intertestamentális zsidó irodalomban. M ás­
részt azonban, a Szerekh ha-Jáchád az ún. „egyházi rendelkezé­
sek", mint például a Didakhé, azaz a Tizenkét apostol tanításai,
Az apostoli határozatok és a keresztény szerzetesség legkorábbi
szabályzatai előfutárának tekinthető, amelyeknek keletkezése
az i. sz. II. és IV. századok közötti időszakra tehető.

1QS, editio princeps: M. Burrows et al., The Dead Sea Scrolls o f St

Mark's Monastery, Vol. II, Fasc. 2: Plates and transcription o f the
Manual of Discipline, 1951.
A 4-es számú barlang anyagának szövegkiadásához lásd, P.
S. Alexander and G. Vermes, Discoveries in the Judaean Desert, vol.

58
XXVI (1998). Előzetes kiadást lásd, J. H. Charlesworth, The Dead
Sea Scrolls, Vol. I: Rule of the Community and Related Documents,
1994,1-51; 72-83.

2. D am aszkuszi irat (CD)

A Damaszkuszi szabályzat vagy Cádokita irat elnevezéssel is

ismert dokumentum két nem teljes középkori kéziratban ma­
radt fenn, amelyek közül az egyik a X. században (MS A), a
másik pedig a XII. században (MS B) keletkezett. A középkori
kéziratokat a kairói Genizában Solomon Schechter fedezte fel
1896-ban, és a szövegeket ugyanő 1910-ben ki is adta. Ma azon­
ban a szöveg, töredékes formában, tizenegy további kéziratban
is rendelkezésünkre áll, ezek a qumráni 4-es számú (4Q265-273),
5-ös számú (5Q12) és 6-os számú (6Q15) barlangokból kerültek
elő. A töredékes dokumentumokat az i. e. I. század első felére
datálják, tartalmuk nagyrészt az MS A szövegével egyezik meg.
A Damaszkuszi irat kairói szövegváltozata a Cádok fiaihoz
szóló intő beszéddel kezdődik, arra buzdítva őket, hogy állha­
tatosan ragaszkodjanak a Júdeából Damaszkusz földjére távo­
zók által kötött Szövetséghez (A l.1-8.21; B l.1-2.34 [= 19.1-20.34]).
A szöveg Izráel történetének teológiai értelmezésén keresztül
biztosítja Cádok fiait arról, hogy Isten a hűséget mindig megju­
talmazza, az elpártolást pedig minden esetben megbünteti.
Ugyanebből a szakaszból a közösség eredetére vonatkozó érté­
kes információk is kiolvashatók (ezeket azonban majd a VI.
fejezetben elemezzük részletesen).

Amikor azonban hűtlenül elhagyták Őt, elfordította Arcát

Izraeltől és Szentélyétől, s kiszolgáltatta őket a kardnak. De
megemlékezvén az ősatyákkal kötött Szövetségről, megha­
gyott egy maradékot Izraelnek, és ezt nem engedte át a pusz­
tításnak. És a harag idejében, háromszáz és kilencven évvel
azután, hogy [az Úr] Nebukadneccárnak, Babilónia királyá­
nak kezébe adta őket, meglátogatta őket [az Úr], sarjadékot
támasztott Izraelből és Áronból, hogy országának örököse
legyen, és dúskáljon földjének javaiban. Ok pedig felismerték
gonoszságukat, és látták bűnös voltukat, de még húsz eszten­
deig vakon tapogatózva keresgélték az utat. És Isten látta

59
 tetteiket, azt, hogy teljes szívvel kutatták Őt, és ekkor az
Igazság Tanítóját támasztotta nekik, hogy az Ő szívének útja­
in vezesse őket. (1.3-11)

A Damaszkuszi irat második szakasza, a Rendeletek (9.1-16.19)

tematikusán elrendezett, az eskükre és fogadalmakra, a tör­
vényszékekre, tanúkra és bírákra, a víz által történő megtisztu­
lásra, a szombat megtartására, a rituális tisztaságra és tisztáta-
lanságra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Az itt található
rendelkezések szinte mindegyike a bibliai törvények újraértel­
mezése, de a közösség intézményeivel és szervezetével kapcso­
latos szabályzatok is megjelennek. A Rendeletekhez egy töredé­
kesen fennmaradt büntető törvénykönyvet is csatoltak, amely
A közösség szabályzatában olvasható gyűjteménnyel mutat ha­
sonlóságot. A 4-es számú barlangban talált szövegek egyike a
kettő között elhelyezkedő változatot tartalmaz (4Q266).
A qumráni töredékek nyomán világossá vált, hogy a Geniza-
kéziratok az eredeti iratot nem jelenítik meg a maga teljességé­
ben, és az eredeti tartalmi sorrendet sem minden esetben köve­
tik; a legszembetűnőbb eltérés az, hogy az eredeti szöveg eleje
és vége hiányzik. A szövegek között további eltérések is vannak:
a rendeleteket tartalmazó szakasz első részéből kimaradtak a
papi tisztaságra, betegségekre, házasságra, mezőgazdaságra és
a tizedekre, a nem zsidókra és a varázslásra vonatkozó törvé­
nyek, sőt a közösségnek a harmadik hónapban, a Hetek ünne­
pével, azaz a Pünkösddel egy időben tartott évi megújulási
ünnepével kapcsolatos rendeletek sem szerepelnek. Nem sza­
bad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a kairói A kézirat (MS
A) 15. és 16. oldala valójában a 9. oldal előtt kellene hogy
következzen.
A Damaszkuszi irat elején olvasható Intő beszéd a zsidó és a
keresztény iratokban (pl. A Tizenkét pátriárka testamentuma,
Makkabeusok IV. könyve - Zsidókhoz írt levél, Péter I. levele)
egyaránt jól ismert irodalmi műfajt képvisel. A törvényeket
tematikus módszerrel elrendező Rendeletek ugyanakkor a
Misna, a Tószefta és a Talmud, azaz az i. sz. 200 és 500 között
keletkezett rabbinikus törvénygyűjtemények előfutárának te­
kinthető.

60
 3.4QD

A 4-es barlang 4QD anyaga (4Q265-273) a következő szövege­

ket tartalmazza: (1) a CD-ben nem szereplő prológus és CD
Rendeletéinek hiányos befejezését követő jó néhány jogi termé­
szetű szakasz. Ezek a törvények (2) a jelöltek felvételével és
elbocsátásával, (3) a papok kizárásának kritériumaival, (4) a
bőrbetegségre vonatkozó részletes szabályozással, (5) a gabona­
gyűjtéssel és a papok mezőgazdasági munkában való kötele­
zettségeivel kapcsolatosak; szerepel az (6) 1QS VII. hasábjának
szövegét nagyjából fedő büntető törvénykönyv és az (7) érdem­
telen közösségi tagok elbocsátásának lebonyolítására vonatko­
zó szabályozás (a közösségbe való belépés, illetve az onnan való
kizárás szertartására a harmadik hónapban, tehát nyilvánvaló­
an a Hetek ünnepén, azaz Pünkösdkor került sor). Idetartozik
még 4Q265 hibrid szövege is, amelyben A közösség szabályzata
és a Damaszkuszi irat anyaga keveredik.

CD, editio princeps: S. Schechter, Fragments of a Zadokite Work,

Cambridge 1910; reprint J. A. Fitzmyer bevezető tanulmányá­
val, 1970. 4QD, editio princeps: J. M. Baumgarten, DJD XVIII
(1996). Lásd még M. Broshi, The Damascus Document Recon-
sidered, Jerusalem 1992; és J. H. Charlesworth (ed.), The DSS II:
Damascus Document... 1995,4-79.

4. Messiási szabályzat (ÍQSh = 1Q28a)

A közösség szabályzatához kiegészítésként hozzáillesztett, A

gyülekezet szabályzata néven is számon tartott rövid, kéthasá-
bos szöveg a Végső Napokra, azaz arra az időszakra vonatkozó
előírásokat tartalmaz, amikor a szekta ügyei Izráel és Áron két
M essiásának kezébe kerülnek majd. Ez a szabályzat Izráel egész
gyülekezetéhez, tehát a nőkhöz és a gyermekekhez is szól, tehát
m indazokhoz, akik a Damaszkuszi iratban és lQ S-ben szereplő
(de 4QSb-ből és 4QSd-ből hiányzó) papoknak, Cádok fiainak
fennhatósága alá tartoznak. A szabályzat az egyén életprogram­
já t jelöli ki a gyermekkori tanulástól a házasságig, a peres ügyek­
ben és a szekta fegyveres testületében való részvételig.
Ez a dokumentum azt is meghatározza, milyen módon juthát­

ól
nak a szekta tagjai magasabb tekintéllyel bíró pozíciókhoz, va­
lamint felsorol különböző eseteket, amelyek az ettől való eltil­
tást és megfosztást vonják maguk után.
Az iratban szereplő meghatározás szerint a léviták a végre­
hajtó testület szerepét töltik be; a dokumentum közli azoknak a
„kiváló férfiaknak" a listáját, akik meghívást kapnak a Tanács
összejöveteleire. Az irat befejező sorai a messiási gyűlés és étkezés
leírását adják.

Amikor megterítve áll a közös asztal az evéshez, és az új bort

az iváshoz [kitöltötték], a Papot megelőzve senki se nyújtsa ki
kezét a kenyér és a bor első terméséért; mert (ő az, akinek)
meg kell áldania a kenyér és a bor első termését, és neki kell
először kezét a kenyér fölé [kiterjesztenie]. Ezután kiterjeszti
kezét a kenyér fölött Izráel Messiása. (2.17-21)

Editio princeps: lásd D. Barthélemy, DJD I (1955), 107-118.

5. Háborús tekercs (1QM, 4Q491-496)

Ez a kézirat tizenkilenc hasábból áll, és a közösség tagjainak

elképzelését tartalmazza arról az eszkatologikus háborúról,
mely életük utolsó negyven évében dúl majd. A 4-es számú
barlangból további hat, jelentős eltérésekről tanúskodó, töredé­
kes tekercs (4Q491-496) került elő. A mű, a korábbi állításokkal
ellentétben, nem katonai kézikönyv: a teológia oldaláról szem­
léli a jó és a rossz között dúló örök küzdelm et, amelynek egye­
dül az isteni beavatkozás vethet véget. A szerző képzeletbeli
történeti összefüggésbe helyezi a földöntúli lények harcát, és
földi szövetségeseket ad az angyalok és a démonok seregei
mellé: a Világosság fiait Lévi, Júda és Benjám in fiai jelenítik meg,
a Sötétség fiait pedig a végső ellenség, a Kittim vezetése alatt
álló nem zsidók személyesítik meg. A szerző jóslata szerint az
első hat háborús év elteltével a V ilágosság fiai visszafoglalják
majd Jeruzsálemet, helyreállítják a tem plom i istentiszteletet;
részletesen kidolgozott terv készült arról, hogy a hetedik évben
a Világosság fiai győzelmet aratnak majd valamennyi idegen
nép fölött. Jeruzsálem felszabadítása után is marad azonban
még harminchárom háborúskodásban eltöltendő év.

62
 A háború hátralévő harminchárom évében a Gyűlés által
összehívott kiváló férfiak, valamint a gyülekezet családfői
harcosokat választanak maguk mellé, hogy a népek országai­
ban (harcoljanak velük). Férfiakat fegyvereznek fel maguk
mellé Izráel valamennyi törzséből, hogy minden évben, az
összehíváskor a hadsereghez csatlakozzanak. (2.6-8)

A III. és IV. hasáb szövege lelkesítő szavakkal szám ol be a

kürtökről, a zászlókról és a rajtuk olvasható feliratokról (pl.
a rajtaütés kürtjének felirata így szól: „Isten elrejtett erői
elpusztítják a gonoszságot"); az V. hasáb a csatában felállított
harcvonalak és fegyvernem ek rendjét határozza meg; a VI.
hasáb a gyalogság és a lovasság hadmozdu latait szabályozza.
A szövegben leírt fegyverek és haditechnikák a róm ai had­
m űvészetet idézik, és a Kittim „királyára" vonatkozó meg­
jegyzések a császárkori Róm ára utalnak. A mű keletkezésé­
nek legvalószínűbb időpontja tehát az i. e. I. század vége,
vagy talán még inkább az i. e. I. század eleje. Annak ellenére
azonban, hogy a szerző a róm ai hadm űvészetről kiváló ism e­
retekkel rendelkezik, az elbeszélésnek a valóságtól elrugasz­
kodott jellegét nyilvánvalóvá teszi például az, hogy a beszá­
moló szerint a harcosok idős vagy középkorú férfiak, míg a
fiatalok és erősek csak tartalékosként vesznek részt a küzde­
lemben.

A hadseregben harcoló férfiak kora negyven és hatvan év

között legyen. A táborparancsnokok életkora ötven és hatvan
év között legyen. A tisztek életkora negyven és hatvan év
között legyen. A harcban megöltek holmiját összeszedők, a
zsákmányt begyűjtők, a termőföldet megtisztítok, a holmikat
őrzők és az utánpótlást biztosítók életkora pedig huszonöt és
harminc év között legyen. (7.1-3)

A táborokban szigorúan m egkövetelték a rituális tisztaság

betartását. Nők és fiatal fiúk sem m ilyen módon nem juthattak
be a táborok területére, a testileg alkalm atlan és rituális szem ­
pontból tisztátalan férfiak pedig nem vehettek részt a harc­
ban.
A következő nyolc hasáb a hadi szertartásrenddel foglalko­
zik: a kürtök és kosszarvak megfúvása, valamint az imák el­

63
mondása a papok és a léviták feladata; a legutolsó öt (XV-XIX.)
hasáb erőteljes nyelvezetű leírása pedig a háború befejezését és
a Világosság fiainak győzelméről szóló látomást vetíti elénk.

A papok kürtjeinek szavára a hadrendnek megfelelő alakula­

tokba rendeződnek; a kürtök szavára felsorakoznak a hadosz­
lopok, amíg [mindenki] a helyére nem kerül. Ezután a papok
megfújják a támadásra felszólító kürtjelet, és amikor a [gya­
logos] katonák dárdahajításnyi távolságra megközelítik a
Kittimet, minden férfi előrántja fegyverét. A papok megfújják
az Öldöklés kürtjeiét, [és a léviták] és a kosszarvakkal jelt
adók megadják a harci jelet, és a gyalogosok felemelik kezü­
ket a Kittim csapatai ellen, és kezdetét veszi a mészárlás. A
harcosok lármája elhal, de a papok tovább fújják [az Öldöklés
jelét, és folytatódik a küzdelem a Kittim ellen], (17.10-15)

A megelőző tizennégy hasábbal összehasonlítva könnyen meg­

állapítható az utolsó öt hasáb tartalmának ismétlő jellege, itt
ugyanis a szerző a már korábban általánosságban meghatáro­
zott szabályokat alkalmazza a Kittimmel vívott közelharc leírá­
sára. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a műből
hiányzik az irodalmi egység. 1QM a következőképpen tagolha­
tó: bevezetés (I. col.), általános szabályok (II-XIV. col.) és a végső
küzdelem vázlata (XV-XIX. col.). Helytállóbbnak tűnik az a
magyarázat, amely a szövegen belül két egységet különböztet
meg: egy Dániel 11:40-12:3 által inspirált egyszerűbb kompozí­
ciót, amely a Kittim ellen vívott harcot írja le (I., XV -XIX. col.),
valamint a különböző idegen népek elleni, magas szintű vallási
törvények által szabályozott háborúk sorozatáról írt beszá­
molót.
A Háborús tekercs háborús szimbólumrendszerének érdekes
párhuzamát találjuk az Újszövetségben, az Epheszosziakhoz írt
levélben (6:10-17).

Editio princeps: lásd E. L. Sukenik, The Dead Sea Scrolls of the

Hebreiv University, Jerusalem 1955; M. Baillet, DJD VII, Oxford
1982. Vö. még J. H. Charlesworth (ed.), The DSS II, Tübingen
1995, 80-203.

64
 6. H áború s sza bály zat (4Q 285)

A Háborús tekercshez hasonló kisebb töredékekből álló gyűjte­

mény, amely valószínűleg 1QM hiányzó végét képviseli. A
töredékekben olvasható kifejezések Mjkháél arkangyalra és a
közösség hercegére utalnak, akit Dávid Agának, azaz a győzel­
mes Messiásnak tartanak, és megemlítik a legyőzött és legyil­
kolt Kittimet is.
Az az apró töredék, amelyről tévesen azt feltételezték, hogy a
szenvedő Messiásról szól, nagy valószínűség szerint Dávid győze­
delmes Ágáról beszél, és 4Q285-höz kapcsolható (lásd 108. o.).

Amint azt Jesája próféta [kijelentette]: [Kivágja fejszével az erdő

bozótját], leldőlnek Libanon büszke cédrusai.] Vesszőszál hajt ki Isai
törzsökéről [...] Dávid Ága, és ítéletet hoznak [...] a gyülekezet
hercege, Dá[vid Á]ga megöli őt [...ütjésekkel és sebekkel. És
egy [kiváló pap?J megparancsolja m ajd... a Kit[tim legyil-
Ikoltjai... (4Q 285,5. frg.)

Előzetes kiadást lásd, G. Vermes, „Seminar on the Rule of W ar",

JjS 43 (1992), 85-90; CDSSÉ, 187-189.7

7. Templom-tekercs (11QTS)

A Templom-tekercs szövege hatvanhét hasábból áll. A szerkesz­

tést végző Yigael Yadin szerint a kézirat szövege herodiánus írással
(kb. i. e. 30 - i. sz. 70) készült ugyan, de maga a munka korábban,
az i. e. II. század végén vagy az I. században íródott.
A kézirat eleje erősen m egrongálódott. A szöveg első szaka­
sza (III-XLV. col.) a Templom leírását tartalm azza. Ezt követi
a tisztasági törvények (XLVI-LI. col.), az áldozatbemutatásra, a
fogadalmakra és a hit elhagyására vonatkozó rendelkezések
(LI-LIV. col.) felsorolása. A királlyal kapcsolatos nagy fontossá­
gú rendelkezéseket (LVI-LIX. col.) az élet különböző problémái­
ra vonatkozó törvények követik (LX-LXVI. col.).
A törvénykezéseket javarészt az Exodus, a Leviticus és a
Deuteronomium szövegéből vették, a törvények szövegezését
azonban sokszor oly módon írták át, hogy azok egyenesen Isten
szájából hangozzanak el.

65
Editio princeps: lásd Y. Yadin, The Temple Scroll I—III, Jerusalem
1983. 4Q365a szövegkiadását lásd S. White, D/D XIII (1994),
219-333. Vö. még E. Qimron, The Temple Scroll, Jerusalem 1996.

8. A Szövetség megújítása (4Q275)

Ez a rövid töredékes szöveg a Szövetség megújításának szertar­

tását írja le (lásd 1QS).

[És megjelenik a Felügyelői és vele együtt a vének is... és

felvezetik őket a nemzetségtáblába...

Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. W acholder, A Prelitninary

Edition of the Llnpublished DSS III (1995), 83.
Editio princeps: P. S. Alexander and G. Vermes, D/D XXVI
(1998).

9. Négy rend (4Q279)

A rövid töredékben szereplő négyes felosztás - papok, léviták,

izráeliek és prozeliták - a közösségnek a CD-ben található fel­
osztására utal (XIV,5-6).

... [Az első] rend a [pap]oké, Áron fiaié... És] a negyedik rend
a prozelit[áké] lesz...

Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder, A Preliminary

Edition of the Llnpublished DSS III (1995), 89.
Editio princeps: P. S. Alexander and G. Vermes, D/D XXVI
(1998).

10. 4QTohorot B-C (4Q276-277)

A fenti töredékek a „vörös tehénre" (Num XIX) vonatkozó

bibliai törvénnyel kapcsolatosak. A „vörös tehén" hamvait arra
használják, hogy megszabaduljanak a holttesttel való érintkezés
nyomán fellépő tisztátalanságtól. Ezzel a témával 4QMMT-ben
(4Q394, 3 -7 i, 16-20. frg.) is találkozunk.

66
 4Q276
[És a pap azt a köntöst viseli majd], amely nincs rajta akkor,
amikor a Szentélyben szolgálatot teljesít... az öltözéket bű­
nösnek nyilvánítja. És levágta [a] tehenet az O színe előtt. A
vérét agyagedényben kell felfogni, és azt nem szabad az oltár
közelébe vinni. Ujjával hétszer hinti szét a vért a találkozás
sátrának bejárata felé.

Hlőzetes szövegkiadását lásd J. M. Baumgarten, „The Red Cow

Purification Rites in Qumran Texts", JJS 46 (1995), 112-119.

11.4QTohorot G (4Q284a)

A késői hasm oneus-korai herodiánus írással íródott szöveg a

terméssel kapcsolatos tisztátalansági esetekkel foglalkozik. A
„gyülekezet folyadékai" kifejezés lQ S-t idézi (VI,20; VII,20).

í. töredék
...És nlehogy összegyűjtse... nem érintheti meg a gyülekezet
folyadékait, mert ezek a kosarat és a fügét, és a [gránátalmát]
[tisztátalanná teszik], ha folyad ékaik]... ha levük kiömlik,
ami[kor] mindet kifacsarja] és ha olyan [ember] hozza be
őket, akit még nem vetítek fel a Szövetségbe.

Előzetes szövegkiadását lásd J. M. Baumgarten, „Liquids and

Susceptibility to Defilement in New 4Q Texts", JQR 85 (1994),
93-96.

12. Néhány megjegyzés a Törvény betartásáról

(MMT = Miqcat Ma'aszé ha-Tóra, 4Q394-399)

Hat erősen elhasználódott kézirat őrzi ezt a mintegy 120 sorból

álló törvénykezési dokumentumot, amely egyetlen vezető sze­
mélyiséghez szól, és a naptárral, a rituális tisztasággal, valamint
a házassággal és a vegyes házasságkötéssel kapcsolatos ügyeket
tárgyal, itt-ott a szadduceus felfogást visszhangozva. A szóban
forgó vezetőt a szöveg Dávid királyhoz hasonlítja, a szövegben
szereplő három résztvevő megnevezése „m i", „ti" és „ők".

67
 A Törvény egyes előírásaival kapcsolatos szöveget is írtunk
számodra, mert úgy gondoljuk, hogy ez neked és népednek
is a javát szolgálja. Ugyanis feltűnt nekünk, hogy jellemző rád
a megfontolás és a tudás. Értelmezd ezeket a dolgokat, és kérd
Őt, hogy biztosítsa szándékaid egyenességét, és hogy tartson
téged távol a bűnös gondolatoktól és Beliál tanácsaitól.

Editio princeps: E. Qimron and J. Strugnell, DJD X (1994).

13. A Gonosz és Szent (4Q181)

Az elátkozottak és a kiválasztottak sorsával kapcsolatos töredé­

kes liturgikus szöveg.

Gyülekezetük tisztátalansága miatt mint gonosz közösséget

(el kell különíteni őket) mindaddig, amíg (a gonoszság) véget
nem ér.
Isten kegyelmének megfelelően, az Ő jósága és fényes dicső­
sége révén a világ gyermekei közül néhányat a közel(é)be
vitt... hogy Vele együtt az iste[nek közösségénekl mint egy­
fajta szent közösségnek tagjai legyenek. (1.2-4)

Editio princeps:]. M. Allegro, DJD V (1968), 29-80.

14. Tisztasággal kapcsolatos dolgok [A] (4Q274)

4Q274 a tisztátalansággal, különféle folyásokkal és vérzésekkel

foglalkozó tíz kézirat egyike.

A hétnapi vérzéses asszony ne érintsen meg olyan férfit,

akinek magömlése volt, de még olyan edényhez se nyúljon,
amelyet olyan férfi érintett, vagy amelyen ült, akinek magöm­
lése volt. (1.4-5)

Előzetes szövegkiadását lásd J. M. Baumgarten, „The Laws

about Fluxes in 4Qtohoraa//, in D. Dimant et al. (eds.), Time to
Prepare the ]Nay in the Wilderness, Brill, Leiden 1995,1-8.

68
 15. A z O ktató intó'beszéde a H ajn al fia ih o z (4Q 298)

A nyolc töredékből álló kézirat kriptikus szövege az Oktatónak

(maszkil), azaz a közösség élén álló tanítónak (vö. A közösség
szabályzata) „a Hajnal fiai"-nak nevezett csoporthoz intézett
beszédét tartalmazza. Egyes nézetek szerint „a Hajnal fiai" (itt
még nem „a Világosság fiai") a közösséghez újonnan csatlako­
zott, a beiktatás kezdeti lépcsőfokán álló tagok voltak.

4Q298 1-2 i. töredékek

Az Oktató [beszédei, amelyben a Hajnal fiaihoz szólt. Hall­
gassato k reámj, ti szív (= értelem) férfiai, és értsétek meg
szavam! Ti, akik az igazságot kutatjátok], hal[lgas]sátok meg
az ajkai[m]ról elhangzottakat. Azok, akik tudnak, már kutat­
tak (mindezek) után, és ők visszatérítek] az élet [ösvé­
nyedhez...

Előzetes szövegkiadását lásd Stephen Pfann, „4Q298: The

MaskiTs Address to All Sons of Dawn",/QR (1994), 203-205.

16. Korholások (4Q47P)

Ebben a herodiánus írással készült kis töredékben bűnös zsidók

egy csoportjához intézett feddő szavakat olvashatunk. A töre­
dék második részének hangneme biztató, mivel úgy tűnik, hogy
a végső harc előtt a hitüket elhagyott zsidók tömegesen megtér­
tek.

...H űtlenül elhagytad Szövetségét... [Te] azt mondtad: Har­

coljuk meg az O harcait, mert ő megszabadított bennünket...
[Hatalmas vitézeidet] megalázzák. De nem tudták, hogy Ő
m egvetette... vitézül harcolsz majd a háborúban. Te pedig
arra szám ítottál... Az igaz ítéletet és cselekedetet keresed...
Ti felmagasztaltattok.

Előzetes tanulmányt lásd E. Eshel and M. Kistér, „A Polemical

Qumran Fragment", JJS 43 (1992), 277-281.

69
 17. Feddések (4Q477)

Ezek a töredékek olyan közösségi tagok listáját közlik, akik a

szabályzat megsértése miatt feddésben részesültek. Az érintet­
tek név szerint: Johanan, Ar[ J fia, Hanania Notosz és Hanania,
Sim[on] fia. A megrótt személyek által elkövetett szabálytalan­
ságokat valószínűleg tanúk jelentették a Felügyelőnek (vö. CD
IX,2-4; 16-20).
2. töredék
I I ... aki... [akii gonoszul cselekedett... a gyülekezet... Johanan,
A r... fia [feddésben részesült, mert) türelmetlen volt... vele...
bűn volt vele és még a büszke lélek is volt [vele]... [üres].
Feddésben részesült Hanania Notosz, mivel... [megzajvarta a
közösség szellemiségét [és].. .még elvegyülni a ... megfed[d]ték,
mert a gonosz... volt vele, és azért is, mert ő nem volt... és azért
is, mert saját testi mivoltát szerette (vagy: a saját fajtáját ked­
velte)... [üres] És [megdorgálták] Hananiát, Sim[on] fiát...
Előzetes tanulmányt lásd F. Eshel, „The Rebukes by the
Overseer ",jJS 45 (1994), 111-122.

Liturgikus és költői dokumentumok

18. Himnuszok (1QH, 4Q427-432)

A Himnuszok (Hálaadó zsoltárok vagy Magasztalások), azaz a

Hodajot-tekercs tizennyolc hasábból áll, és egyik hasáb szövege
sem teljes. 1QH mellett több kisebb fragmentum is fennmaradt.
A kézirat erősen megrongálódott állapota miatt a kéziratban
szereplő költemények pontos számát a mai napig sem sikerült
pontosan meghatározni. Becslések szerint a költemények száma
huszonöt és ötven között lehet. A tekercsen látható írástípus
alapján a kézirat az i. sz. I. században készülhetett, ezt a véle­
ményt egyébként a radiokarbon-vizsgálat is megerősíti.
A bibliai zsoltárokra emlékeztető költemények tulajdonkép­
pen egyéni hálaadó imák, amelyek legtöbbször a „Köszönöm
Neked, Uram" formulával kezdődnek. Puech elgondolása sze­
rint a tekercs hiányzó eleje (az eredeti kézirat első három hasábja
elveszett) után a meglévő anyag sorrendje a következő: XVII.,

70
XII-XVI., I-IV., V-VIII. és IX-XII. hasábok. A XVIII. hasáb és
több más, Sukenik által kiadott töredék felhasználásával négy
újabb (XXI-XXIV.) hasáb rekonstruálható. Puech kissé bizony­
talanul bár, de a többi töredék szövegét felhasználva további két
hasáb szövegének helyreállíthatóságát is felveti. A gyűjtemény
két központi vallási eszméje, a megváltás és a tudás valamennyi
himnuszban megjelenik. Az alább kiragadott két részlet jellem­
zőnek tekinthető.

Köszönöm Neked, O Uram,

hogy rajtam tartottad Szemedet.
M egmentettél engem a
hazug magyarázók buzgalmától
és a sima dolgok után kutatók (hízelkedők)
gyülekezetétől.
Megszabadítottad a szegénynek lelkét,
m ert ők vérét akarták venni,
hogy elpusztítsák, mivel Téged szolgált.
(II [X].31—33)

K[öszönöm Neked, Ó Uram,]

hogy igazságoddal megvilágosítottál.
Csodálatos titkaidban,
és a hiúság fiával szembeni jóságodban,
és a tévelygő szív iránti határtalan kegyelmedben
Te tudást adtál nekem.
(VII [XV].26-27)

A legtöbb himnusz általános kérdésekkel foglalkozik ugyan, van

azonban közöttük néhány olyan költemény is, amely egy ellensé­
gei által üldözött és tanítványai által elhagyott vallási tanító élet­
érzését vetíti elénk. Teljes bizonyossággal nem állítható ugyan,
de elképzelhető, hogy ezek a himnuszok az Igazság Tanítójáról
szólnak. Az egyik himnusz néhány sora mintha a közösségen
belül a Tanító tekintélye ellen lázadókról számolna be.

[Ok, akik mindnyájan az én kenyerem et ették,

ellenem emelték sarkukat,
és m ind, akik Tanácsom tagjai voltak,
m ost engem gúnyolnak gonosz ajakkal.

71
 [Szövetségiem tagjai fellázadtak,
és összesúgtak ellenem;
rágalmazókként járultak
a viszály fiai elé,
[hogy hazudjanak! a titokról, amelyet Te bennem rejtettél el.
(V [XIII1-23—25)

Továbbra is eltűnődhetünk azon, hogy milyen céllal állították

össze ezt a személyes hangvételű himnuszokból álló gyűjte­
ményt; ha azonban azt feltételezzük, hogy a himnuszokat a
Felügyelő vagy a közösség újonnan belépett tagjai mondták el
a közösség megújulási ünnepének idején, akkor talán érdemes
felidéznünk azt, hogy a therapeuták, azaz az egyiptomi „kon-
templatív esszénusok" a pünkösdi vigília idején egymás után
zsoltárokat énekeltek (vö. alább, 211. o.).

Editio princeps: E. L. Sukenik, The Dead Sea Scrolls of the Hebrezv

University, Jerusalem 1954-55. A megrongálódott tekercs resta­
urált formáját lásd E. Puech, „Quelques aspects de la restau-
ration du Rouleau des H ym nes", JJS 39 (1988), 38-55. 19

19. Apokrif zsoltárok [IJdlQ P s a = 11Q5,4Q88)

Ennek a paleográfiai alapon az i. sz. I. század kezdetére datált

kéziratnak maradványai között negyvenegy kanonikus zsol­
tárt, egy II Sámuel 23.1-7 szövegével azonos költeményt, négy
görög, latin és szír fordításokból már korábban is ismert apokrif
zsoltárt, valamint három korábban nem ismert költeményt és
egy prózai kiegészítés szövegét találjuk.
Az ismert apokrif zsoltárok a következők: 151. zsoltár (11 QPsa
XXVIII.3-14), azaz a Biblia görög fordításának Zsoltárgyűjtemé­
nyében meglévő és Dávid kiválasztásáról szóló zsoltár szövegé­
nek variánsa; a 154. zsoltár (llQ P s3 XVIII.1-16), szír fordításban
is létező, Isten bölcsességét dicsőítő himnusz; és a 155. zsoltár
(llQ P sa XXIV.3-17), egy a szír fordításban is szereplő kiegészí­
tés. A negyedik költemény (llQ P sa XXI.11-17; XXII.1) az isteni
bölcsességet dicsőíti, és a Septuagintában az Ecclesiaticus köny­
vében, azaz Ben Szira bölcsességében jelenik meg (51.13-19,30).

72
 A korábban ismeretlen zsoltárok közül az első a „Könyörgés
megváltásért" (llQ P sa XIX. 1 -18) címet viseli.

Bűneimért halál várt reám,

vétkeim az alvilágnak adtak el engem.
De YHWH, Te megmentettél engem
végtelen kegyelmed
és igazoló tetteid sokasága által.

A második, eddig ismeretlen zsoltár (llQ P s a XXII.1-18) ak-

rosztikus költemény formájában zengi Sión dicsőségét; tehát itt
minden sor első betűje a héber ábécé sorrendjének megfelelően
(alef, bét, gimel, dalét, etc.) következik.

Úgy emlékezem meg rólad, O Sión, mint áldásról,

Teljes valómmal szeretlek Téged;
emléked legyen áldott mindörökké,
Nagy a Sión reménysége:
köszöntsön be a béke, és [jöjjön el] régóta várt
szabadulásod.

Az ebbe a csoportba tartozó harmadik zsoltár a Teremtőhöz szól

(llQ P s 3 XXVI.9-15).

YHWH hatalmas és szent,

minden nemzedék számára a legszentebb.
Fenség jár Előtte,
M ögötte pedig hatalmas vizek zúgása.
Kegyelem és igazság övezi Arcát,
igazság, ítélet és jog tartja Trónját.

A prózai kiegészítés (llQ p s a XXVII.2-11) Dávid költői alkotá­

sait veszi számba, a szöveg a hagyományos 150 helyett 3600
zsoltárt, valamint 364 napi áldozati éneket, 52 szombati áldozati
éneket, 30 ünnepi éneket és 4 démonűző éneket tulajdonít Dá­
vidnak.

Szerzeményeinek száma 4500 volt. Mindet próféciákban nyi­

latkoztatta ki, amelyeket a Fenségestől kapott. (27.10-11)

73
Editio princeps: J. A. Sanders, D/D IV, 1995. Vö. J. Starcky,
„Psaumes apocryphes de la grotte 4 de Qum rán", RB 73 (1966),
353-371.

20. Kánonon kívüli zsoltárok (4Q380-381)

Két rossz állapotban fennmaradt kézirat a bibliai zsoltárokhoz

hasonlító héber vallási költeményt tartalmaz. A költeményeket
címfelirattal is ellátták, amelyek közül három őrződött meg:
„Obadiah zsoltára", „Isten emberének zsoltára" és „Manasz-
szénak, ]úda királyának imája, amelyet akkor mondott el, am i­
kor Asszíria királya rabságba hurcolta őt". A szerzőséget m ind­
három esetben pszeudepigrafikusnak kell tekintenünk.

4Q380
...[Jeru]zsálem az [a város,
amelyet Isten] örök [időkre kiválasztott],
...a szentek
[mert] Isten [nevlével nevezték,
[és dicsősége] beragyogja Jeruzsálemet és Siont.
Ki mondja ki az Úr nevét,
és ki teszi imáit hallhatóvá?
Az Úr szeretettel emlékezett meg róla, és meglátogatta őt,
hogy megmutassa neki kiválasztottainak virágzását,
hogy együtt örvendezzenek népe boldogságának.
(Vö. 56. zsoltár, 2:4-5)

Előzetes szövegkiadását lásd E. Schuller, Non-Canonical Psalms

from Qumran: A Pseudepigraphic Collection, Harvard Semitic
Studies 28, Scholars Press, Atlanta 1986.21

21. Apokrif zsoltárok [II] (4Q88)

A 4-es számú barlangban talált töredékes Zsoltár-kézirat utolsó

négy hasábja három apokrif költeményt őrzött meg. Az első
11Q5 XXIÍ-vel azonos. A másik kettő közül az első (IX. col.)
középpontjában a végítélet áll, míg a második (X. col.) egy
Júdához szóló himnusz.

74
 IX . .. gyülekezet
és dicsőítik az Úr nevét,
mert eljött Ő, hogy minden tettet megítéljen,
s elragadja a gonoszokat a földről,
s így a gonoszság [fiait] nem lelik majd.
A m ennyek [öntözik] majd harmatukat,
és [határaik]on [belül] nem lesznek m ajd...

X . .. Együtt örvendezik majd akkor a menny és a föld.

Vigadjanak az alkonyat csillagai.
Örvendezz, Júda, örvendezz!
Örvendj, örvendj, és légy boldog a boldogságtól!
Üljed meg ünnepeid, és tedd meg fogadalmaid,
mert nincs közöttetek Beliál.

Előzetes szövegkiadását lásd J. Starcky, „Psaumes apocryphes

de la grotte 4 de Qum ran", RB 73 (1966), 353-371.

22. Apokrif zsoltárok [III] (llQ Psap a = 11Q11)

A 11-es számú barlangban bukkantak rá egy apokrif zsoltárokat

tartalmazó tekercs erősen megrongálódott maradványaira. A te­
kercs maradványain öthasábnyi szöveg őrződött meg, és a zsoltárok,
legalábbis részben, démonűzéssel kapcsolatosak. Az I. hasábon Sa­
lamon király neve tűnik fel, ami arra utal, hogy a költeményeket az
ő szerzőségének tulajdonították. A többször is előforduló „démo­
nok" kifejezés és „gyógyítás" említése jelzi a költemények témáját.
A III. hasáb szövege egy „hatalmas angyalt" említ, akinek valószí­
nűleg az lehetett a szerepe, hogy a démont legyőzze, és a „nagy
mélységbe" és a „legalsó [pokoliba" taszítsa. Az V. hasáb 3-13-ig
terjedő sorait azóta már a bibliai 41. zsoltárral azonosították. Közvet­
lenül a zsoltár előtt, a IV. hasábban egy töredékesen megmaradt
démonűző vers áll, utána pedig egy liturgikus formula - „És ők azt
válaszolják, Ámen, ámen], Szela" - következik. E. Puech, saját
feltételezéseire alapozva, a IV. hasáb valamennyi hiányzó részletét
kiegészítette. A kiegészítések francia nyelven készültek. Elképzelhe­
tő, hogy a Puech általi kiegészítések nyomán bepillantást nyerhetünk
a szöveg tartalmába, semmi garancia nincs azonban arra, hogy a
behelyettesített részletek bármelyike megfelel a valóságnak.

75
 IV ...
Dávidnak. [A v arázslás [szavadról.
Valahányszor Beli[ál] közelít hozzád, [kiálts! az ég felé,
és [szólítsdl az Úr nevét.
[És rnonldd neki: Ki vagy te? [Rettegj] a szen[tek] magvából
származó embertől.
Arcod a [sem]mi arca, szarvaid pedig ál[ombéli] szarvak.
[Slötétség vagy, és nem világosság; [igaztalan]ság vagy,
és nem igazság.
A seregek [her]cege az [ellenséged]; és az Úr a legalsó
[pokolba] [taszít] téged...

Előzetes szövegkiadását lásd j. P. M. van dér Ploeg, „Un petit

rouleau de psaumes apocryphes (llQ P sA p 3)", in G. Jeremiás et
al. (eds.), Tradition und Glaube (K. G. Kuhn Festschrift),
Göttingen 1971,128-139; E. Puech, „Les deux derniers psaumes
ciavidiques du rituel d'exorcisme, LlQ PsA p3 IV 4-V 14", in D.
Dimant and U. Rappaport (eds.), The Decid Sea Scrolls: T-ortxj Ycars
of Research, Leiden 1992, 64-89; vö. elsősorban 68-69.

23. Himnusztöredék (4Q255 recto)

Egy költemény töredéke, amely növényként ábrázolja a közös­

séget.
...A z O ktatónak...
gyönyörűség növénye, az O kertjében és szőlőskertjében sar­
jadó növény.
Agai gyümölcsöt teremnek és egyre gyarapodnak...
Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder, A Preliminary
Edition ofthe Unpublished DSS III (1995), 369.24

24. Messiási apokalipszis (4Q521)

A valószínűleg az i. e. I. század első felére datálható töredékek­

ben egy a késői bibliai költészethez tartozó költemény őrződött
meg; a költeményben együtt szerepel a Messiás, az Isten orszá­
ga, a gyógyítás és a test feltámadásának gondolata.

76
 ...[az eg]ek és a föld is odafigyel az Ő Messiására,
És az Úr soha nem látott dicsőséges dolgokat visz végbe...
Meggyógyítja a sebesülteket, a holtakat életre kelti,
s örömhírt hoz a szegényeknek. -
( 2 , 2 . 1, 11- 12)

Előzetes szövegkiadását lásd E. Puech, „Une apocalypse mes-

sianique (4Q521)", R Q 15 (1991-92), 475-522; G. Vermes, „Qum-
ran Fórum Miscellanea", JJS 43 (1992), 303-304.

25. Jeruzsálem és jonathán király (4Q448)

Nehezen kibetűzhető, félkurzív írással íródott, három hasábból

álló töredék. Az első hasáb a 154. zsoltárral részben megegyező
Hallelujah-himnusszal azonos. A második hasáb a Szent Várost
és jonathán királyt, tehát vagy Alexandrosz Iannaioszt, de még
valószínűbb, hogy Jonathán Makkabeust dicsőíti.

Szent Város Jonathán királynak és Néped, Izráel gyülekeze­

tének, akik a menny négy sarkában lakoznak. Békéjük legyen
Királyságoddal! Neved legyen áldott! (B col. 1-9)

Előzetes szövegkiadását lásd E. Eshel, H. Eshel and A. Yardeni,

„A Qumran Composition conatining Part of Ps 154 and a Prayer
fór the Welfare of King Jonathan and his Kingdom ", IEJ 42
(1992), 199-229; G. Vermes, „The So-called King Jonathan
Fragment", JJS 44 (1993), 294-300.

26. A papi beosztás szerint összeállított naptárak/

Papi őrszolgálatok (4Q320-330)

A 4-es számú barlangban talált tekercsek között tizenegy töre­

dékes kézirat őrzi valamilyen formában a qumráni közösség
jellegzetesen egyedi, „szoláris" naptárrendszerét. 4Q320 és
4Q321 kísérletet tesz a szoláris naptárrendszernek a papi beosz­
tással való kombinálására, közli minden holdtölte pontos idejét,
a szoláris hónap dátumait és a judaizmus főáramlatában hasz­
nált lunáris rendszer ennek megfelelő adatait. Például (A hold­

77
tölte) „Jedaiah hetének 5. napjára (esik), ami a holdhónap 29.
napjának felel meg, ez pedig az 1. naphónap 30. napjára esik."
4Q 322-324b súlyosan megrongálódott maradványai a papi be­
osztás szerint összeállított naptárban zsidó és római történeti
személyiségek neve mellett történeti események dátumait is
közli: „...a hetedik [h]ónap[ban]... Gamul hetében... Aemilius
m egölte..."

Mismarot A (4Q320) 1. töredék

(Holdtölte van) Gamul fiai hetének 4. napján, az első év első
hónapjában.
[jedaijah hetének 5. (napján), ez a holdhónap 29. napjának
(felel meg), ez pedig az 1. naphónap 30. napjára (esik).

Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. W acholder et al., A Preli-

minary Edition ofthe Unpublished DSS I (1991), 60-101.

27. Naptári jelek (Otot) (4Q319)

Az ún. Otot, azaz „Jelek" a 4Q SL>(4Q259) szám ú kéziratban A

közösség szabályzatának folytatásaként íródott. 4Q319 azt a
bizonyos naptárrendszert vázolja fel, am elynek alapja a hat­
éves perióduson belül hetenként váltakozó papi beosztásos
rendszer; a hatéves periódusok hat egym ást követő jubileum ­
évet, tehát 294 évet alkotnak. A három évenként feltűnő „jel"
valószínűleg azokat az éveket jelöli, am elyekben a rövidebb,
354 napos holdévhez egy harm inc napból álló kiegészítő
hónapot adnak (3x354+30 = 1092). Ezzel a módszerrel érték
el a három 364 napos napév pontos időtartam át (3x364 =
1092).

I Gamul jele: az Elengedés ( - az első sabbatév) évében.

(Második sabbatciklus):
Sech[aniah jejle: a harmadik (évben).
[Gjamul jele: a hatodik (évben).
(Harmadik sabbatciklus).
Se[chaniah] jele: [a második (évben).
Ga]mul [jele]: az ötödik (évben).

78
IElőzetes tanulmány: U. Glessmer, „The Otot-texts (4Q319) and
Ihe Problem of Intercalations in the Context of the 364-day
( ’alendar", „Qumran Studies": Schriften des Institutum Judaicum
Delietzschianum III, Göttingen 1995,125-164.

28. Siralmak (4QÍ79,4Q501)

A 4-es barlangból a bibliai Siralmak könyvének szövegére emlé­

keztető költemények maradványai is előkerültek. Mindkét költe­
mény keletkezésének ideje az i. e. I. század második felére tehető.

[Milyen] magányos a város,

a népek hercegnője elhagyatottan [áll],

akár egy elhagyott asszony... (4Q179, 2.4-5. frg.)

Editio princeps:]. M. Allegro, DJD V (1968), 75-77; M. Baillet, DJD

VII (1982), 79-80.

29. A mennyei fények igéi (4Q504-506)

A hét egyes napjain elmondandó liturgikus imák három töredé­

kes kéziratban maradtak fenn. A paleográfia alapján a kéziratot
az i. e. II. század közepére datálják.

H im nuszok a szombat napjára...

Adj h álát...
Szüntelenül [áldjad] az Ő Szent nevét
.. .a szent égbolt minden angyala. (7.4-6)

Editio princeps: M. Baillet, DJD VII (1982), 137-175.

30. A szombati egészen elégő áldozat dalai

(4Q400-407,11Q5-6)

A 4-es barlang anyagából nyolc, a 11-es barlang anyagából két

kézirat maradványai, Maszadából pedig egy nagyobb töredék

79
őrzi az év első tizenhárom szombatján elénekelendő, Istent
dicsőítő angyali himnuszokat. A dalokban szerepel a mennyei
Templom, az isteni Trónus-szekér, és a mennyei szertartások
különböző alakjai is megjelennek. A himnuszok Ezékiel köny­
vének 1., 10. és 40-48. fejezetei hatása alatt íródtak; 4Q405 20 a
M erkaba-miszticizmus kora posztbiblikus megjelenéséről ta­
núskodik. A dalok összeállítása valószínűleg az i. e. I. század­
ban történt meg.

Az istenek [csodatetteinek] nevében,

a hat uralkodó Herceg az Ő csodatetteinek
hét szavával megáldja
mindazokat, akikben bölcsesség lakozik.
Hét csodás szóval áldja meg
az útjaikban tökéleteseket,
hogy [örök|ké jelen legyenek. (4Q403 1.21-22)

Előzetes szövegkiadását lásd C. Newsom, Songs of the Sabbath

Sacrifice, Atlanta 1985.

31. Liturgikus ima (lQ 34bis)

Az igen nagy mértékben megrongálódott szöveg valószínűleg

a közösség Megújulásának szertartásrendjét őrzi.

De Te megújítottad számukra Szövetségedet, amely egy dicső

látomásra és a Te Szent [Lelkednek] igéire, Kezed tetteire és
Jobb Kezed írására (épült), hogy a dicsőség forrását és az
örökkévalóság felé vezető lépcsőfokokat megismerhessék.
(2.6-7)

Editio princeps: J. T. Milik, D/DI (1955), 152-155. 32

32. Liturgikus írás (4Q392)

A Hálaadó zsoltárokat idéző liturgikus szöveg mintha a terem­

téstörténetet beszélné el.

80
 Ó teremtette a sötétséget és a fényt Őbenne, és a legtökélete­
sebb fény az Ó lakóhelyén van, és a borús sötétség megszűnik
Előtte. A fényt és sötétséget nem a saját kedvéért választotta
ketté; hanem az ember fiai kedvéért tett köztük különbséget:
nappal világosság van a nap jóvoltából, éjjel pedig a hold és
a csillagok (jóvoltából). (4-7)

Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder et ah, A Preliminary

Edition ofthe Unpublished D SS II, Washington 1992,38-39.

33. Imák ünnepekre (4Q507-509)

Ez a súlyosan megrongálódott kézirat az Engesztelés napján, az

Első termés napján stb. elmondandó imákat őriz. A szöveget az
i. sz. I. századra datálják.

Ima az Engesztelés napján. Emlékezz meg, Ó Uram,

a kegyelem ünnepéről és a visszatérés idejéről (?)...
Te jelölted ki ezt számunkra, hogy a böjtök ünnepe
és örök érvényű előírás legyen... (4Q508, 2. frg.)

Editio princeps: M. Baillet, DJD VII (1982), 175-215.

34. Napi imádságok (4Q503)

Papiruszra írt liturgikus művek gyűjteménye, amelyben a hónap

minden egyes napjára előírt esti és reggeli áldások szerepelnek.

A hónap hatodik napjának estéjén mondjanak áldást. Válasz­

képpen ezt [mondják]: Áld [ott legyen[ Izráel [Istene].
(111.16-17)

Editio princeps: M. Baillet, D/D VII (1982), 105-136.

35. Áldások (i) (lQSb = lQ28b)

Ez a liturgikus áldásokból álló gyűjtemény A közösség szabály­

zatához csatolt második kiegészítésként (az első kiegészítés a

81
Messiási szabályzat, lásd 61-62. o.) m aradt fenn. Az áldásokat
az Oktatónak kellett elmondania. Elsőként a közösség vala­
mennyi tagját, majd a Főpapot (esetleg a Papi Messiást), majd a
cádokita papokat, végül pedig a közösség hercegét (Izráel Mes­
siását?) kellett megáldania. A kéziratot kb. i. e. 100-ra datál­
hatjuk.

Az áldás szavai. Az Oktató megáldja Cádok fiait, a papokat,

akiket Isten azért választott ki, hogy örökre megerősítsék
Szövetségét, és Népe körében az O előírásait kutassák, s hogy
az O rendelése alapján tanítsák ő k e t...
Áldjon meg benneteket az Úr szent hajlékából; a szentek
gyülekezetében mint drágaköveket helyezzen el benneteket.
(III.22-6)

Editio princeps: J. T. Milik, DJD I (1955), 118-129.

36. Áldások (ii) (4Q286)

4QBerakhota (4Q286) folyamatos szövege A közösség szabály­

zatának II. és a Háborús szabályzat XIII. hasábjának szövegével
párhuzamos. 4Q286 1 hangvétele A szombati egészen elégő
áldozat dalaira (4Q400-407) emlékeztetnek. 4QBerakhot való­
színűleg a Szövetség megújításának A közösség szabályzatában
leírt (1QS II, 3-17) szertartásrendjének önálló változata.

1. töredék
II Fényességednek trónusa és Dicsőségednek zsámolya a Te
helyednek magasságában és szent Lépéseiden. És szent sze­
kereid, kerubjaikkal és kerekeikkel, és minden seregeikkel...

2. töredék
...valam ennyien, közösségben áldják] a Te szent Nevedet.

Vö. B. Nitzan, „4QBerakhot (4Q286-290): A Preliminary Report",

in G. J. Brooke (ed.), New Qumran Texts and Studies, Brill, Leiden
1994, 53-71.

82
 37. Liturgikus átkok (4Q280-282; 286-287)

Az első töredék szövege A közösség szabályzatának II. hasáb­

jával párhuzamos, és a Sátán egyik címe, a Melkiresa név is
szerepel benne.

[Légy átkozjott, Melkiresa, [bűnös természeted] minden

[gondolatálban! [Adjon át téged] Isten a vérszomjas Bosszú­
állók kínzásainak! (2.2-3)

A második töredék A közösség szabályzata II. hasábjának és a

I láborús szabályzat XIII. hasábjának felel meg. Az átkokat az
Isten részéről elhangzott áldások előzik meg.

Mindezek után elátkozzák Sátánt és az ő bűnös osztályrészét.

Válaszolnak majd, és így szólnak: Atkozott legyen [Sjátán és az
ő ellenséges terve, és kárhozott az ő bűnös uralma! (1011,2-3)

Előzetes szövegkiadását lásd J. T. Milik, „Melki-sedeq et Milki-

resha", JJS 29 (1972), 130-135; B. Nitzan, „4QBerakhot
(4Q286-290): A Preliminary Report", in J. G. Brooke (ed.), New
Qumran Texts and Studies, Brill, Leiden 1994, 53-71.

38. Az isteni szolgálat rendje (4Q334)

A 4-es számú barlangban bukkantak rá egy olyan liturgikus

írásmű öt töredékére is, amely sorra veszi a hónap egymást
követő napjainak éjszakáira és nappalaira előírt énekeket és
dicsőítő énekeket.

2. töredék
[És a (hónap) nyolcadik napján éjjel: ny]olc [én]ek és negy­
v en ... dicső[ítő] i[ge, és a nappal folyam án:... ének és]
tizenha[t dicsőítő ige.] [És a (hónap) kilen ced ik napján, éjjel:
[nyolc ének és] negyve[nk]ét [dicsőítő ige, és nap]pal:... ének
[és... dicsőítő ige].

Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder, A Preliminary

Edition of the Unpublished DSS III (1995), 124.

83
 39. G y ón ási szertartás (4Q 393)

A közös gyónás töredékes maradványai az 51. zsoltár, Jeremiás

és a Deuteronomium nyelvezetét juttatják eszünkbe, és az
Ezránál (9:5-15), a Dánielnél (9:4-19) és A közösség szabályza­
tában (1,24-11,1) szereplő gyónási imádságokkal mutatnak ha­
sonlóságot.
1 .. . bűnös tetteinkben... nyakuk [megkérné]nyedett. Iste­
nünk, rejtsd el Arcodat [bűneinktől], és töröld el minden
gonoszságunkat, és teremts bennünk új lelkületet. O, Isten....
11.. . Te nem hagyod el népedet és Örökrészedet, és ne engedd,
hogy bárki is makaccsá váljék gonosz szíve miatt. Hol is van
az Erő? És vajon megmutatod Arcod fényességét annak is, aki
nem tisztult meg?
Előzetes szövegkiadását lásd D. Fáik, „4Q393: A Communal
Confession", JJS 45 (1994), 184-207.

40. Megtisztulási liturgia (4Q512)

Az i. e. I. század elejére datálható, papiruszra írt kézirat, amely

a rituális tisztátalanság megszüntetéséért elmondandó imákat
tartalmaz.
Válaszul ezt mondja majd: Áldott vagy Te, [Izráel Istene], aki
megszabadítottál engem minden bűnömtől: és megtisztítottál
a tisztátalan szemérmetlenségtől...

Editio princeps: M. Baillet, DJD VII (1982), 263-256. 41

41. Az igazságosság győzelme (1Q27, 4Q299-301)

Ezek a töredékek talán egy szónoklat maradványai, amelyek a

jó és a rossz között dúló harc témáját boncolgatják.
És ezekből a jelekből tudod majd meg, hogy ezek a dolgok
közelítenek. Amikor a gonosz nemet bezárják, akkor vet véget
a gonoszságnak az igazságosság, ahogyan a világosság meg­
szünteti a sötétséget. (1.5-6)

84
E ditio p rin cep s: J. T. Műik, D JD I (1955), 102-105.

Előzetes szövegkiadását lásd L. H. Schiffman, „4QMysteriesn"

in Z. Zevit et al. (eds.), Solving Riddles, Winona Laké 1995,
207-260.

Bölcsességi szövegek
42. A csábító asszony (4Q184)

A vétek és a hamis tanítás veszélyeit és csábításait a prostituált

alakja szimbolizálja ebben a költeményben. Az írás alapján a
kézirat az i. e. I. században készülhetett, de maga a költemény
valószínűleg a qumráni korszak előtt íródott.

A céd[aságot] egy percig sem szüntfeti bel,

Pillantása ide-oda ugrik.
Szemhéját incselkedve húzza fel,
így bámulja az erényes férfit, akihez csatlakozni kíván,
s a fontos embert, akit botlásra csábít,
s az erkölcsös férfit, hogy mind-mind tévútra vezesse.
(1.13-15)

Editio princeps: J. M. Allegro: DJD V (1968), 82-85.

43. Buzdítás a bölcsesség keresésére (4Q185)

A tanító arra ösztönzi „népét" és „fiait", elmélkedjenek el azon,

hogyan nyilvánult meg Isten hatalma Izráel története során.

Könyörgök hát, figyelmezz reám, népem,

O, Együgyű, jól figyelj szavamra;
válj bölccsé Isten hatalma által.
Emlékezz meg a csodatettekről, amelyeket Isten
Egyiptomban végbevitt,
és a Hám földjén megnyilvánuló csodákról. (1.13-15)

Editio princeps:}. M. Allegro, DJD V (1968), 85-87.

85
 44. Á fá r ó l szó ló péld ázat (4 Q 3 0 2 a)

Az erősen megrongálódott töredéken olvasható példázat való­

színűleg egy olyan hatalmas fáról szól, amely „jó" ugyan, mégis
tüskéket terem.

Bölcsek, töprengjetek ezen.

Ha valakinek van egy jó fája,
[amely felnyúlik egészen az égig),
[és amelynek ágai elérnek (?) 1
az országok legvé[gé|ig,
ám mégis tüskés gyümölcsöket [tejrem (?)...

Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder, A Preliminary

Edition of the ÜSS II, 229.

45. Bölcsességi mű (i) (4Q413)

Két töredék egy bölcsességi szöveg egyik hasábjának első négy

sorát őrzi.

És ők megértik az ember viselkedését

és az [ejmber fiainak tetteit.
Isten, [az emberek iránti] jóságból
nagyobb örökrészt adott az embernek Igazságának
megismerésében,
és mert O elutasít minden gonosz embert,
az, aki füle és szeme után megy, az nem fog élni.

Előzetes tanulmányt lásd E. Qimron, „A Work concerning

Divine Providence: 4Q 413", in Z. Zevit et al. (eds.), Solving
Riddles..., Winona Laké 1995,191-202.

46. Bölcsességi mű (ii) (4Q 4Í5-418,423 , 1Q26)

Ez a valószínűleg az i. e. II. századra datálható, nagyobb jelen­

tőségű bölcsességi szöveg hat töredékes kéziratban maradt
fenn. Az irat szerzősége a közösségnek tulajdonítható, a termi­

86
nológia A közösség szabályzata, a Damaszkuszi irat és a Hála­
adó zsoltárok szóhasználatával mutat rokonságot.

4Q417,1 i. töredék (= 4Q416, 2 i. frg.)

Soha ne távozzék el szívedből a [tani] tás,
és Isten legyen veled, teveled.
Tárd ki... fejedben,
mert ki jelentéktelenebb a szegény embernél.
Ne légy jókedvű, ha gyászolsz,
nehogy egész életedben gyötrődnöd kelljen.
Figyelj a közelgő csodára,
és ragadd meg a szabadítás forrásait (vagy: megteremtőit),
és tudjad, ki örökli a dicsőséget, és ki az igaztalanságot.

Előzetes szövegkiadást lásd B. Z Wacholder et ah, A Preliminary

Edition ofthe DSS II (1992), 44-154.

47. Bölcsességi mű (iii): Az igazság útjai (4Q420-421)

A két, erősen megrongálódott töredékes kézirat az igaz ember

magatartásának egyetemes érvényű leírását adja.

4Q420,1. töredék (4Q421,1 ii. frg.)

II Hogy az Isten útjainak megfelelően cselekedjünk
(4Q421 i, ii).
...csak miután meghallgat, azután válaszol,
és nem szólal meg addig, amíg a [dolgot] meg nem érti.
Türelemmel adja elő válaszát... és mondja el szavait.
Az igazságot és az ítéletet keresi,
s az igazság keresésének meg is lesz számára az eredménye.

Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder et al., A Pre­

liminary Edition ofthe Unpublished DSS II (1992), 159-162.

48. Bölcsességi mű [iv] (4Q424)

A költemény arra inti az igaz embert, hogy a bölcsességet ne

bízza az érdemtelenekre.

87
 Ne a vakot küldd el, hogy látást vigyen a becsületesnek;
és a gyenge hallásút se bízd meg azzal, hogy ítélkezzék,
mert ő nem tudja az emberek közötti perlekedésre a megol­
dást. (3, 3-4. frg.)

Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. W acholder et al., A Pre-

liminary Edition ofthe Unpublished DSS II (1992), 174-176.

49. Áldjad, lelkem (4Q434)

Az első soráról elnevezett költemény öt kéziratban maradt fenn

(4Q434-438); a mű hasonlóságokat mutat ugyan a Hálaadó
zsoltárokkal, de a közösségi irodalomra jellemző jellegzetessé­
gek hiányoznak a szövegből.

Áldjad, lelkem, az Urat

csodálatos tetteiért, mindörökké,
áldott legyen az Ő neve,
mert megmentette a szegények lelkét .(1 ,1 -2 . frg.)

Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder et al., A

Preliminary Edition ofthe Unpublished DSS III (1995), 310-317.

50. A Bölcs dalai (4Q510-511)

Bölcsességi költemények gyűjteménye; a költeményekben a go­

nosz lelkek kiűzésének motívuma is szerepel.

És én, az Oktató, Szépségének fenségét hirdetem,

hogy megfélemlítsem és rettefgésjben tartsam
a pusztító angyalok lelkeit, és a nemtelenek,
a démonok és Lilith lelkét... (4Q 510,4-5)

Editio princeps: M. Baillet, D/D VII (1982), 215-262.

 51. B old og ság ok (4Q 525)

Bölcsességi költemény; legfőbb jellegzetessége az, hogy az eré­

nyekre mondott áldások után nem az erényesen élőknek járó
jutalom felsorolása következik, hanem ellentétes paralelizmus
jelenik meg.

[Boldog]... a tiszta szívű, akinek nyelvét nem hagyja el rága­

lom. Boldogok mindazok, akik a Bölcsesség előírásaihoz ra­
gaszkodnak, és nem térnek rá a gonoszság útjaira. (3,1-2. frg.)

Előzetes szövegkiadását lásd E. Puech, „Un hymne essénien an

partié retrouvé et les Béatitudes", RQ 13 (1988), 59-88.

52. A két út (4Q473)

A két lélekről szóló tanításhoz (1QS 111,13—IV,25) hasonló töre­

dék.

...Ő pedig kél ti utat helyezett [eléd], az egyik a j[ó , a másik

pedig a rossz]...

Editio princeps: T. Elgvin, D/D XXII, 289-294.

Bibliaértelmezés és apokrif művek

A qumráni barlangokból előkerült szövegekben a bibliai kom­
mentár műfajának öt típusa őrződött meg.
A legkevésbé kidolgozott exegetikai módszer az ún. „átdol­
gozott" Pentateuchus-szövegekben jelenik meg. Ehhez a cso­
porthoz sorolható még a Templom-tekercs, valamint a Héber
Szentírás arámi és görög nyelvű fordításai is, amelyek a 4-es és
a 7-es számú barlangokból kerültek elő. A második típus, amely­
nek jellegzetes képviselője a Genesis Apocryphon, a bibliai tör­
ténet közérthetőbb és színesebb előadására törekszik. A 4-es
számú barlangban megtalált Genesis-kommentár (4Q252) a
Vízözön kronológiáját igazítja hasonló módszer alkalmazásával
a qumráni közösség naptárrendszeréhez. A harmadik módszer

89
jellemzője, hogy itt a bibliai exegézis a bibliai szövegtől eltávo­
lodva új történetet alkot. Több más szöveg m ellett a Vízözönnel
kapcsolatos Figyelmeztetés (4Q370, 185) is ebbe a kategóriába
tartozik. A negyedik bibliaértelmezési m ódszer a prófétai szö­
vegeket a közösség múltjára, jelenére és jövőjére vonatkoztatja.
A szerző a bibliai szöveget általában versről versre magyarázza
(vö. Habakkuk-kommentár, lQ H ab), de vannak olyan kom ­
mentárok is (pl. Midrás az utolsó napokról - 4Q174), ahol a
szerző a Szentírás különböző részeiből vett szövegrészek egye­
sítésével építi fel értekezését. Az ötödik kategóriába a Bibliát
modelljüknek tekintő önálló alkotások: Jubileumok könyve
(4Q216-228); illetve a Bibliával együtt használt írásművek:
para-Dániel-töredékek (4Q243-245), Noénak (1Q19 stb.),
Lévinek (4Q 213-214,537-541), Mózesnek (4Q 374-377,390) stb.
tulajdonított művek tartoznak. Tóbit könyvének arámi és héber
nyelvű kéziratait (4Q196-200) is ebbe a kategóriába sorolhatjuk.

53. Arámi bibliafordítások (targumok)

A 11-es számú barlangban találták meg azt a kisebb tekercset,

amely szinte hiánytalanul őrzi Jób könyvének utolsó hét fejezetét.
Ezt a szöveget, valamint a Leviticus könyvének a 4-es számú
barlangból származó kisebb töredékeit (4Q156) és egy másik Jób-
kéziratot (4Q157) tekinthetjük a Héber Biblia legrégebbi arámi
szövegtanúinak. A Jób-fordítás gyakorta eltér a Héber Biblia szö­
vegétől, az azonban egyelőre még tisztázatlan, hogy az eltérések a
verses műfaj fordítása közben adódó nehézségekből származnak,
vagy pedig abból, hogy már az arámi fordításhoz felhasznált héber
szöveg sem volt azonos a Szentírás hagyományos szövegével.

Jób 40:12 (héber) llQarJob

Láss meg minden gőgöst, És szétzúzol majd minden
és igázd le, gőgös lelket,
tipord el a bűnösöket, ahol és lealázod a bűnösöket.
csak vannak!

Editio princeps (11Q10): J. P. M. van dér Ploeg et al., Le Targum de

Job de la grotte XI de Qumrdn, Leiden 1971. A Leviticus- és a
Jób-targumokhoz (4Q 156,157) lásd J. T. Milik, D)D VI, 85-91.

90
 54. Görög bibliafordítások és más görög szövegek

A 4-es és a 7-es számú barlangokban talált görög szövegek

száma feltűnően kevés. Azok a szövegek, amelyeket sikerült
azonosítani, minden kétséget kizáróan a Biblia, és legfőképpen
a Pentateuchus görög fordításai. A 4-es barlangból két Leviticus-
tekercs (4Q119, 120), egy Numeri-tekercs (4Q121) és egy Deu-
teronomium-tekercs (4Q122) került elő, amelyek mindegyike az
i. e. II. vagy I. századra datálható. Valamennyi szöveg, kisebb
eltérésekkel, a Septuaginta hagyományosan elfogadott szövegét
képviseli. A 4-es számú barlangból előkerült további két görög
nyelvű töredék nagyjából az ezredfordulóra datálható. 4Q126 nem
azonosítható, 4Q127 pedig valószínűleg egy Exodus-parafrázis.
Az azonosítást követően világossá vált, hogy a 7-es számú barlang­
ból előkerült tizenkilenc aprócska töredék közül kettő az Exodus
szövegét (7Q1) és a Jeremiás-levelet (7Q2) őrzi. Mindkettő i. e. 100
körül íródhatott. A barlangból előkerült töredék, a szerkesztők
nyilatkozata szerint, azonosíthatatlan. Egy marginális álláspont
szerint a töredékeken az Újszövetség szövege olvasható, ezt azon­
ban valamennyi ismert szakértő elutasítja.

Editio princeps (4Q és 7Q): P. W. Skehan and E. Ulrich, DJD IX,

Oxford 1992,161-197, 219-242; M. Baillet et ah, DJD III, Oxford
1962, 142-146. Az újszövetségi szövegazonosítás legutóbbi cá­
folatát lásd E. Puech, „Des fragments grecs de la grotte 7 et le
Nouveau Testam ent?", RB 102 (1996), 570-584.

55. Pentateuchus-átdolgozás (4Q158,4Q364-367)

Az öt, rossz állapotban fennmaradt kézirat a Pentateuchus át­

dolgozott, interpretatív anyaggal kiegészített változatát képvi­
seli. A paleográfia tanúsága szerint mind az öt kézirat az i. e. I.
századból származik.

4Q158,1-2. töredék
[Az Úr pedig így szólt] Áronhoz: Indulj, [hogy a pusztában
Mózessel] találkozzál. Elindult tehát Áron, és meg is találta
Mózest az Istenhegyénél, és megcsókolta őt. És Mózes elmond­
ta Áronnak] az Úr szavait, amelyeket az Úr neki m[ondott], és a

91
 [jeleket, amelyekről azt parancsolta, hogy neki kell azokat
bemutatnia. Es] az Úr [szólt] hozzám, és azt mondta, amikor
kihozod [Izrael népét]... hogy rabszolgák legyenek, és íme ez [négy­
száz] és harminc [év]...

Editioprinceps:]. M. Allegro in D/D V, 1-6; és E. Tov and S. White

in D/D XIII, 187-351.

56. Genesis Apocryphon (lQapGen)

A kibontást megelőzően Lámek-tekercsnek nevezett kézirat a

Genesis-történetek arámi nyelvű parafrázisát tartalmazza. A
dokumentum eleje és vége erősen megrongálódott, így a kéz­
iratból jelentős szövegrészek hiányoznak. A kézírás alapján
magát a tekercset az i. e. I. század első felére, a szöveg összeál­
lítását pedig az i. e. I. század elejére vagy az i. e. II. századra
datálhatjuk. Irodalmi műfaj szempontjából a szöveg újraírt Bib­
liának tekinthető, azaz a bibliai szöveget kiegészítő történetek
és értelmezések teszik színesebbé.
A szöveg első szakasza (II. col.) Noé csodálatos születésének
körülményeiről számol be. Noé atyja, Lámek azzal gyanúsítja
feleségét, Batenost, hogy egy angyallal hált együtt, s a gyermek
nem tőle, hanem az angyaltól származik. Batenos ugyan tagadja
mindezt, Lámek mégis megkéri atyját, Metuselaht, hogy menjen
el Lámek nagyatyjához, Henochhoz, aki a Paradicsomban lakik,
hogy megtudja tőle az igazat.

Szívem akkor erősen felindult énbennem, és amikor a felesé­

gem, Batenos látta, hogy arckifejezésem m egváltozik... És
legyőzte mérgét, és e szavakat mondta nekem: „Ó uram, ó
[fivérem, emlékezzél I gyönyörömre! Esküszöm neked a Nagy
Szentre, az egek Királyára... hogy a te magvad ez, tőled
fogantam ... és nem egy idegentől, és nem egy Őrzőtől, és nem
az egy Ég fiától. (11.11-16)

Ezután több erősen megrongálódott hasáb (III—VIII.) Noé életé­

nek egyes epizódjairól, valamint a tekercs fő témáját alkotó
Abrahám-történet kezdeti eseményeiről számol be. Az Ábra­
hámról szóló rész Genesis 12:8-15:4-nek felel meg: az ősatyának

92
kánaánbeli tartózkodása, majd utazása Egyiptomba. Az út so­
rán Sárát a fáraó udvarába viteti. Isten járványos betegséggel
sújt le az egyiptomi uralkodóra, amelyből nem gyógyulhat fel
mindaddig, amíg biztonságban vissza nem szolgáltatja Sárát
Ábrahámnak (XIX-XX. col.).

Amikor Harkenos (egyiptomi főúr) végighallgatta Lót szava­

it, a királyhoz ment, és így szólt: Mindazoknak a csapásoknak
és megpróbáltatásoknak, amelyek uramat, a királyt sújtják,
Ábrám felesége, Sára az oka. Hadd térjen vissza Sára az ő
férjéhez, Ábrámhoz, és akkor elmúlik tőled ez a csapás és ez
a mérgező lélek." (20.24-26)

A szöveg tanúsága szerint Ábrahám, miután kiment Egyiptom­

ból, Bételben áldozatot m utatott be Istennek, és hegy tetején
állva megláthatta a földet, amely egykor leszármazottaié lesz.
Ekkor Isten megparancsolja neki, hogy a birtokbavétel jeleként
járja körül a földterületet, annak határai mentén. Az Ábrahám­
nak megígért föld része a Közel-Kelet, a Földközi-tengertől az
Eufráteszig és a Törökország déli részén fekvő Taurusz-Ama-
nusz-hegységtől a Perzsa-öbölig és az Arab-félszigetig. Utazása
befejeztével Ábrahám Hebronban telepszik le, és egészen az öt
mezopotámiai király támadásának idejéig ott él; a beszámoló itt
Genesis 14-et követi. A szöveg azzal ér véget, hogy az ősatya
amiatt kesereg, hogy gyermektelen lévén, óriási vagyonát egyik
szolgája örökli majd. Isten azonban ígéretet tesz arra, hogy
Ábrahámnak utódja fog születni (XXI-XXII. col.).

Editio princeps: N. Avigad and Y. Yadin, A Genesis Apocryphon,

Jerusalem 1956, vö. J. C. Greenfield et al., „The Genesis
Apocryphon Col. X II", Abr-Nahrain, Suppl. 3 (1992), 70-77; M.
Morgenstern et al., „The Hitherto Unpublished Columns of the
Genesis Apocryphon", Abr-Nahrain 33 (1995), 30-52.

57. Genesis-kommentár (4Q252,253-254)

A szaggatott elbeszélésekből álló Genesis-parafrázis két töredé­

ke a közösség saját bibliai exegézisét tükrözi. Az első töredék
arra tesz kísérletet, hogy a Vízözön kronológiáját a közösség

93
által használt szoláris naptárrendszerhez igazítsa. Ezenkívül
Ábrahám alakjával is foglalkozik. A második töredék csak a
Júdára m ondott áldást (Gén 49:10) tartalmazza, korlátozza a
királyi trón legális várományosainak körét: a trónra csak Dávid
valódi leszármazottai kerülhetnek, törvénytelennek nyilvánít­
va ezzel a Hasm oneus-uralkodók királyságát.

És a Vízözön vizei Noé élete hatszázadik évének második

hónapjában - a hét első napján - a (hónap) tizenhetedik
napján jöttek le a földre. Azon a napon feltörtek a nagy
mélység forrásai, és megnyíltak az égbolt ablakai. Negyven
nap és negyven éjszaka zúdult le az eső a földre - egészen a
harmadik hónap huszonhatodik napjáig, (amely) a hét ötödik
napja (volt). (1.3-7. frg.)

Mindaddig, amíg Izráel uralkodik, a trónon mindig Dávid

leszármazottja ül. Mert az uralkodó jogara a Királyság Szö­
vetsége, és [Izráel] törzsei alkotják a hadosztályokat, egészen
addig, amíg el nem jön az Igazság Messiása, a Dávid Ága.
(2.1-4. frg.)

Editio princeps: G. Brooke, D/D XXII (1996), 185-236.

58. Genesis- és Exodus-parafrázisok (4Q422)

A kilenc, Hasmoneus-betűtípussal írt töredék a Genesis 1-4.,

6-9. fejezeteinek parafrázisait és az Exodus nyitó fejezeteit tar­
talmazza.

III... Ő azonban megkeményítette a bűn[re] a (fáraó) szívét,

hogy Izráel népe emlékezzék az örök nem zedékeken] át.
Vizeiket pedig vérré változtatta. Békák lepték el egész orszá­
gukat, és tetvek területeiket, szúnyogok (hemzsegtek) háza­
ikban, és lecsaptak m inden... P estissel] pusztította el nyájai­
kat, állataikra pedig dög[vész] sújtott le.

Editio princeps: T. Elgvin and E. Tov, D/D XIII, 417-441.

94
 59. Ju bileu m ok kön y v e (4Q 220, 2 2 5 -2 2 8 )

E pszeudepigráf irat etióp nyelvű teljes szövegét és részleges

görög, latin és szír nyelvű fordításait már korábban is ismertük;
eredeti héber szövege csak kisebb kézirattöredékek formájában
került elő a qumráni barlangokból. Három héber kézirat marad­
ványai (4Q 225-227) a Jubileumok könyvéhez igen hasonló szö­
veget vagy az eredeti héber szövegtől eltérő változatot őriznek.
A paleográfia alapján 4Q225 az i. e. I. évszázad végére és az i.
sz. I. század elejére; 4Q226 az i. e. 1. század második felére; 4Q227
pedig ugyanennek az évszázadnak utolsó évtizedeire datálha­
tó. A szerző a Genesis-elbeszéléstől eltérő részletek közlésével
írja le Izsák feláldozását, és az itt olvasható beszámoló több
helyen is párhuzamos az Akédának vagy másképpen Izsák
megkötözésének más posztbiblikus ábrázolásaival. A szöveg­
ben olyan motívumok szerepelnek, amelyek csak a palesztinai
Targumokból és a Rabbi Eliézernek tulajdonított midrásból
(Pirké de Rabbi Eliézer) ismeretesek. 4Q225 olyan (a keresztény­
ség előtti) legkorábbi forrás, amely a későbbi rabbinikus hagyo­
mányt tükrözi, amely szerint Izsák önként vállalkozott arra,
hogy feláldozza életét. Az Újszövetség szerzői feltehetőleg ezt
a motívumot használták fel a Jézus haláláról szóló tanítás meg­
fogalmazásában. Vö. G. Vermes, Scripture and Tradition in
Judaism , Brill 1961,193-227. Vö. még G. Vermes, „New Light on
the Akedah from 2Q 225", JJS 47 (1996), 140-146.

4Q220
[És ne járjatok] bálványok u[tán] és... után, és ne [fogyassza­
tok] sem a vadállatok, sem a háziállatok, sem [a repülő]
madarak [v]éréből... És ha a békeáldozatot egészen elégő
áldozat formájában [mutatjátok be], (Istennek) tetszőén mu­
tassátok azt be. És vérét hintsétek az oltárra. És az általatok
bemutatott egészen elégő áldozat húsát az oltfáron] áldozzá­
tok fel, az ételáldozat [o]l[aj]jal összekevert lisztjével együtt.

4Q225 (4Q226)
I... Ezek [után] pedig fia született [Ábrahá]mnak, akit Izsák­
nak nevezett. És Masztéma herceg Is[ten elé] járult, és Izsák
miatt bevádolta Ábrahámot. [I]sten pedig így szólt [Áb-
ra]hám[hoz]: „Vedd a fiadat, [egyetlen] (fiadat), Izsákot, [akit

95
 szeretsz], és áldozd fel őt egészen elégő áldozatként azoknak
a hegyeknek... egyikén, [amelyet kijelölök] neked/' Ő pedig
felke[lt], és a kutaktól a [Mória-he]gyhez m ent.... És
Áb[rahám] felemelte a II [szelmeit, [és íme] tűz volt ott. És [a
fát] Izsáknak, fiának hátára helyezte, és együtt mentek.] És
Izsák így szólt Ábrahámhoz, [atyjához, „íme, itt a tűz és a fa,
de hol van az áldozati bárány] az egészen elégő áldozathoz?"
És Ábrahám azt mondta [Izsáknak, a fiának: „Isten majd
előteremti a bárányt] magának." Izsák így szólt atyjához:
„K[öss meg engem jó l"...

Editioprinceps (4Q216-228): J. C. VanderKam and J. T. Milik, DJD

XIII, 1-185.

60. Enós és Henoch imája (4Q369)

Tíz olyan, herodiánus betűtípussal íródott töredék maradt fenn,

amelyek Enós és Henoch személyéhez kapcsolódnak. A Genesis
beszámolója szerint Enós volt az első ember, aki az Úr nevét
kiejtette.

1. töredék
I . .. csodatetteidről, mert a régiségtől fogva az örök parancso­
latok útján te rendelted el számukra az O ítéletét, egészen a
meghatározott ítélet koráig, vacat
[Kenan a negyedik nemzedékből származott, és Mehalalél,]
az ő [fia] az ötödik nemzedék volt... [és Járed a z ő fia. És Járed
fia a hatodik nemzedék volt, és] az ő fia [Henoch]. Henoch a
heted[ik] nemzedék v olt...]

Editio princeps: H. Attridge and J. Strugnell, DJD XIII (1994),

353-362.

61. Henoch könyve (4Q201-202,204-212)

és az Óriások könyve (1Q23-24,4Q203 , 5 3 0 - 5 3 3 , 6Q8)

Henoch könyvének eredeti arámi nyelvű szövege több qumráni

barlangból is előkerült. Az iratnak korábban etióp nyelvű teljes
és részben fennmaradt görög nyelvű változata már ismert volt.
A 4-es számú barlangból hét, az etióp változatnak megfelelő

96
töredék és a Henoch könyvéhez kapcsolódó, annak VI. fejezetén
alapuló Óriások könyvének négy töredéke került elő. A paleo­
gráfiai vizsgálatok tanúsága szerint valamennyi töredék a ke­
reszténység előtti utolsó két évszázadra datálható. Az asztroló­
giai szakasz a qumráni iratokban jóval kidolgozottabb, mint az
etióp Henoch alapjául szolgáló szöveg ugyanezen része lehe­
tett. Az Ember fia-gondolatot tartalmazó Parabolák könyve
azonban teljes mértékben hiányzik a qumráni könyvtárból. A
legtöbb töredék rendkívül apró. Az Óriások könyve az etióp
I Ienoch-könyvben nem szerepel ugyan, de ismert volt a ma-
nicheus és talmudi hagyományban, valamint a középkori zsidó
irodalomban is.

4Q2011 (lHen VI,7-VII,1)

III... És ezek [az ő vezéreiknek nevei. Semihaza, ak[i a ve­
zetőjük volt, és Aratakojf, az ő helyettese; Ramtafél, a harma-
dikj (embere); Kokabe[l, a negyedik;... el, az ötö[dik];
Ramaé[l, a hatodik;! Dániel, a hete[dik; Zikiél, a nyolcajdik;
Barakél, a kilencedik]; Azaél, a tizedik; [Hermoni, a tizen-
egyejdik; Mataréi, a tizenkette[dikj; Ananél, a tizenharmadik;
Stavél, a tizen[neg]yedik; Samsié[l, a tizenjötödik; Száriéi, a
tizen[ha]todik; Tummiél, a tizen [hetedik |; Túriéi, a tizennyol­
cadik; Jomiél, a tizenkilencedik]; [Yehadiél, a huszadik. |Ezek
a tízek vezéreinek vezérei. Ók [és parancsnokaik feleségeket
[vettek maguknak] azok közül, akiket kiválasztottak, és [be­
mentek hozzájuk, és beszennyezték magukat általuk, és meg­
tanították nekik [a varázslást]... Ők pedig teherbe estek tőlük,
és [óriáso]kat szültek...

Óriások könyve (4Q530)

...[A zután az óriások...] megrettentek, [és] el[h]ívták
Mahavait, és ő eljött ho[zzá]juk. És az óriások meg[kérték őt],
és elküldték Henochhoz, [az írásmagyará]zó [írnokhoz, és azt
mondták neki, M enj... hallgasd meg szavát, és mondd meg
neki, hogy m agyarázza el neked és] fejt[se] meg az álm okat...

Előzetes szövegkiadását lásd J. T. Milik, The Áramaié Books of

Enoch ofQumran Cave 4, Oxford 1976.

97
 62. Noé könyve (1Q19,4Q534-536, 6Q 8,19)

Több, az 1-es, a 4-es és a 6-os számú barlangban talált töre­

dékegyüttes a Jubileum ok könyvében is említett Noé könyvé­
nek maradványa. 1Q19 az elbeszélés héber nyelvű, 6Q8 és 19
pedig az arámi nyelvű változatát őrzi. 1Q19, 6Q8 és lQ apG en,
valamint 4Q534 is Noé születésének csodálatos körülményeit
beszéli el.

1Q19, 3. töredék
...atyjáfhoz]. És amikor Lámek (Noé atyja) látta a...
[a gyermektőll úgy [ragyogtak! az épület helyiségei, mint a
nap sugarai..., hogy elijesszék a ...

4Q534
I ... És akkor megszerzi majd a bölcsességet, és megtanulja az
ért[elm et,J...és látomást lát, és térdelve hozzá jön. És atyjával
és őseivel... élet és öregkor. Okosság és megértés lesz vele, és
tudni fogja az emberi titkokat. Bölcsessége minden néphez
elér, és ismerni fogja minden élő titkát. És ellene szőtt terveik
megsemmisülnek, és nagy lesz az uralma minden élő felett.
Tervei [valóra válnak!, mert ő az Isten Választottja.

4Q534 előzetes szövegkiadását lásd J. Starcky, „Un texte mes-

sianique aram áen", Memóriái du Cinquantenaire 1914-1964, Paris
1964, 51-66; 4Q536 előzetes szövegkiadását lásd K. Beyer, Die
aramaischen Texte vöm Tótén Meer. Erganzungsband, Göttingen
1994,126-127.

63. Mikháél arkangyal szavai (4Q529, 6Q23)

Rossz állapotban fennmaradt arámi nyelvű töredék, amelyben

Mikháél mondanivalója általában az angyalokhoz, egy látomá­
sának leírása pedig személyesen Gábriél arkangyalhoz szól.
Mivel a szöveg utalást tesz Noé fiaira, Sémre és Hámra, vala­
mint egy gonosz város építésére is, nagy a valószínűsége annak,
hogy a beszélő témája Bábel tornyának építése lehetett.

98
 I A könyvnek azon szavai, amelyeket Mikháél az angyalokhoz
intézett... Azt mondta: tűzsávok voltak ott, [és] kilenc hegyet
[láttam]: kettőt kele[ten, kettőt nyugaton, és kettőt északon, és
kettőt dé]len. Gábriel angyalt pillantottam meg ott...

Előzetes szövegkiadását lásd K. Beyer, Die aramaischen Texte vöm

Töten Meer. Erganzungsband, Göttingen 1994,127-128.

64. Az Exodusról és Kánaán meghódításáról szóló prédikáció

(4Q374)

Egy paleográfiai alapon az i. e. I. század utolsó harmadára

datálható irat maradványainak egyike az Egyiptomból való
kivonulással és Kánaán elfoglalásával foglalkozik. Az elbeszélő
talán Józsué lehetett.

2. töredék
I I... És a népek felkeltek haraggal... az ő cselekedeteik és a ...
cselekedeteinek tisztátalansága m iatt... és nem volt [szá-
m ukjra és utódaik számára maradék, senki, aki megmenekült
volna... És kiválasztottjait ültetvénnyé tette számu[nk]ra
azon a földön, amely minden országok között a legkívánato­
sabb... Őt pedig úgy helyezte a hatalmasok fölé, mint egy
istent, és a fáraó rettegett tőle... elolvadtak, és szívük megre­
megett, és zsigereik szétroncsolódtak.

Editio princeps: C. Newsom, DJD XIX, 99-110.

65. A Genesis és az Exodus történetein alapuló elbeszélés

(4Q462-464)

A paleográfiai szempontból az i. e. I. század közepére datálható

4Q462 történeti elbeszélést őriz, mely szerint a sorozatos elnyo­
matást követően Isten megemlékezik Jeruzsálemről.

4Q462
...É s íme, a királyság korszakában másodszor is ki lettek
szolgáltatva Egyiptomnak, és oltalom alá kerültek... [és]

99
 Philisztea és Egyiptom lak[ossága] zsákmány és rom lesz. És
felállítja... arcának haragja fényességgé változik, és be­
szennyezett ru h ái... És megemlékezik Jeruzsálem ről...

Editio princeps: M. S. Smith, DJD XIX (1995), 195-209.

66. Vízözön-apokrifon (4Q370)

A Genesis 6-9. elbeszélésén alapuló töredékes szöveg Noé tör­

ténetének újraírt változatát tartalmazza; olykor az erkölcsi inte­
lem hangján szól.

„Mindazok, akik akaratom szerint cselekszenek, egyenek és

lakjanak jól", mondja fáz Ú]r. „És áldják [Szent] Nev[emetj.
íme, ők azonban azt cselekedték, ami az én szememben go­
noszság", mondta az Úr. (2.2-3)

Editio princeps: C. A. Newsom, DJD XIX (1995), 85-97.

67. A Teremtés korszakai (4Q180)

Ez a rossz állapotban megőrződött kézirat a bukott angyalok

(Gén 6:1-4) kapcsolatos mítoszára utal.

Az értelmezés pedig Azazélra és azokra az angyalokra vonat­

kozik, akik az emberek [leányaihoz szálltak le]; azok pedig
óriásfiakat szültek nekik. (1.7-8)

Editio princeps: J. M. Allegro, DJD V (1968), 77-79.

68. Lévi testamentuma (i) (4Q213-214 , 1Q2Í)

Lévi testamentumának több kisebb arámi nyelvű töredéke kö­

zül 4Q213a Lévi imájának egy részét tartalmazza. Mivel ugyan­
ennek az iratnak a legnagyobb része egy Athosz-hegyi kézirat­
ban görög nyelven fennmaradt, így az ima szinte teljes szövegét
rekonstruálni tudjuk.

100
 4Q213a
I Azután az égbolt felé emeltem [szememet és arcomat, és
kinyitottam számat, és szóltam. És kinyújtottam] kezem ujjait
és kézfejem et... a szentek felé az igazságért, és imádkoztam,
és így szóltam, Uram, [Te minden szívet ismersz], és egyedül
T[e] ismered [a szív] minden gondolatát. [És fiaim most velem
vannak. Add nekem] az igazság minden ösvényét, és tartsd
távol [tőlem, O Uram, a gonosz lelket és a ro[ssz hajlamot] és
a paráználkodást, és utasítsd el [előlem a gőgösséget]...

Előzetes szövegkiadását (4Q213a) lásd M. E. Stone and J. C.

Greenfield, „The Prayer of Levi", JBL 112 (1993), 247-266.

69. Lévi testamentuma (ii) (4Q537-541)

Lévi a főszereplője ennek az i. e. II. század végére datált arámi

nyelven íródott szövegnek, de maga a testamentum valószínű­
leg atyjára, Jákobra vonatkozik. Az iratban emlegetett eszkato-
logikus pap a kor gonosz embereivel kerül összeütközésbe.

Vezekel majd nemzedéke fiainak minden bűnéért, és [néj-

pének fiaihoz szól küldetése. Szava olyan, mint a mennynek
szava, tanítása pedig Istennek tetsző. (9 I 2-34. frg.)

Előzetes szövegkiadását lásd E. Puech, „Fragments d'un

apocryphe de Levi", Madrid Qumran Congress II (1992), 449-501.

70. Naftali testamentuma (4Q215)

A Naftali héber nyelvű testamentumát tartalmazó töredékek

tartalma egybecseng ugyan a görög nyelvű testamentummal,
ám azzal nem azonos.

És fogant és megszülte anyámat, Bilhát, és Hanna azért ne­

vezte Bilhának, mert ahogy megszületett, azonnal szopni
kívánt. (1.4-5. frg.)

Editio princeps: M. E. Stone, D/D XXII (1996), 73-82.

101
 71. Jó zsef-ap o krifo n (4 Q 3 7 1 -3 7 2 )

Ez a héber nyelven íródott, szamaritánusellenes vitairat József

pátriárka történetét meséli el.

És mindezek miatt József ism[eretlenl országokba, ismeretlen

nép (fiai) közé vettetett, és (gyermekei) szétszóródtak az
egész világon.

Előzetes szövegkiadását lásd E. Schuller, „4Q372: A Text about

Joseph", RQ 14 (1989-90), 348-376.

72. Qahat testamentuma (4Q542)

A Második Templom korszakának irodalmára jellemző „halá­

los ágy"-m űfajhoz tartozik ez A tizenkét pátriárka testamentu­
maihoz hasonló, arámi nyelvű, papi beállítottságú irat. A paleo­
gráfia tanúsága szerint az i. e. II. századra datálható, a ,4C-vizs-
gálat viszont az i. e. IV. vagy III. századra teszi keletkezését.

Fogadd meg tehát atyádnak, Jákobnak szavát, és tedd magadé­

vá Ábrahám törvényeit, Lévi igaz voltát és az én igaz voltomat.
Légy szent, és tartózkodj a közösség paráználkodásaitól.

Előzetes szövegkiadását lásd E. Puech, „Le Testament de

Q ahat", RQ (1991-92), 23-54.

73. Amram testamentuma (4Q543-548)

Öt nem teljes kéziratban maradt fenn az az arámi irat, amely

Amramnak, Mózes atyjának a halálos ágyán gyermekeihez in­
tézett intelmeit tartalmazza. A kontextus az Exodus-történet.
Amram elbeszéli álmát: álmában m egpillantja Melkiresát (azaz
Beliált vagy a Sátánt, lásd 83. o.), és megszólítja a Világosság
fiainak vezérét (valószínűleg Melkicedeqet, lásd 118. o.).

Másold le Amram, Qahat fia (aki Lévi fia) látomásának sza­

vait, mifndazt], amit elmondott és m egosztott fiaival halálá-

102
 nak napján, ami életének százharminchetedik évében követ­
kezett be, ami az ő halál[á]nak éve volt, Izráel egyiptomi
fogságának százötvenkettedik évében. (4Q 545,1-4)

Előzetes szövegkiadását lásd J. T. Milik, „4Q visions d' Am ram ",

KB 79 (1972), 77-97.

74. Mózes szavai (1Q22)

A Deuteronomium által inspirált elbeszélés Mózes búcsúbeszé­

dének formájában íródott. Jellemzője, hogy erőteljes hangsúlyt
helyez arra, hogy a léviták és a papok a Törvény tanításának
kiválasztottjai.

A [negyvenedik] évben azután, hogy Izráel gyermekei kijöt­

tek Egyiptom [földjéről], a tizenegyedik hónapban, a hónap
első napján [Isten így szólt] Mózeshez, mondván: „[Gyűjtsé-
tek egybe] az egész gyülekezetét, és menjetek fel a [Nebo-
hegyre], és álljatok meg [ott], te és Eleázár, Áron fia.
Értelfmezzétek] a léviták család [főinek] és a [papoknak] és
nyilatkoztassátok ki Izráel fiainak a Törvény szavait, amelye­
ket én a Sínai-hegyen kihirdettem [nektek], (1.1-4)

Editio princeps: J. T. Milik, D/D I (1955), 91-97.

75. Mózes-apokrifon (4Q373,2Q22)

A 4-es számú barlangból származó, 2Q22-t részben fedő három

kisebb töredék egy történeti elbeszélést tartalmaz, amely emlí­
tést tesz Ogról, Básán királyáról. S. Talmonthe véleménye sze­
rint a töredékekben Mózes Og fölött aratott győzelméről van
szó. Ezzel kapcsolatban a targumok, a Midrás és a Talmud is
gazdag hagyományanyagot őriz.

4Q373 1-2 (2Q22)

...Ö sszes szolgái, O g ... m agassága... és fél könyök volt, és a
[szélessége] két [könyök]... dárdája, mint a cédrus... és a
pajzsa, mint a torony. És a fürge lábúak... ő, aki hét stadi­

103
 onnyira távolította el őket. [Én] nem álltam ... és én nem
változtam. Az Úr, a mi Istenünk törte meg őt.

Előzetes szövegkiadását lásd E. Schuller, „A Preliminary Study

of 4Q 373", Madrid Qumran Congress II (1992), 515-530.

76. Mózes-apokrifon [A -B] (4Q375-376)

A Mózes szavaihoz közel álló irat azt határolja körül, milyen

bánásmódban kell részesíteni a hamis prófétasággal gyanúsít­
ható személyt.

És azt a prófétát, aki szólásra emelkedik közöttetek és az

[elpártolásról beszél, hogy elford ítson benneteket Istenetek­
től, meg kell ölni. (1.4-5. frg.)

Editio princeps: J. Strugnell, D/D XIX (1995), 111-136.

77. M ózes-apokrifon [C] (4Q377)

Az apokrif elbeszélésben egy Eliáb nevű vén átkot szór a zsi­

dókra, amiért azok nem tartották be a Törvényt, mialatt Mózes
Istennél volt a hegyen.

II... És Eliáb (?) pedig válaszolt, és ezt mondta: Figyelj, ó, az

Úrnak gyülekezete, és hallgass reám, gyülekezet!... minden
Szalvára] és ítéletére. Atkozott az, aki nem csatlakozik, aki
nem tartja be és nem gyakorolja] az Ú[r] parancsolatait,
amelyeket Mózesnek, Felkentjének szája (által) nyilatkozta­
tott ki; és kövesd az Urat, atyáink Istenét, aki parancsait a
Sínai-hegyről küldte nekünk.

Előzetes szövegkiadást lásd B. Z. Wacholder et al., A Preliminary

Edition ofthe DSS III, 164-166.

104
 78. A S zen tföld m eg h ód ításá n a k terve (4 Q 5 2 2 ,5 Q 9 )

A két, erősen megrongálódott hasáb által őrzött elbeszélő szö­

veg a Szentföld jövendőbeli meghódításáról számol be. A szö­
veg a Józsuét említő 5Q9-cel rokon. 4Q522 első hasábja helyne­
veket tartalmaz, amelyek közül több józsué könyvében (15-21.
fejezetek; pl. Beér-Seva, Bealóth, Keilah, Adullam stb.) és a Bírák
könyvében (I. fejezet; Askelon, Kidron) is szerepel. A II. hasáb
Sionnak Dávid általi elfoglalását és a Templom megépítését
vetíti előre.

II... ím e ugyanis fia születik Isainak, Perez fiának, aki Júfda]

fia v olt... [O veszi be m ajdj Sión szikláját, és onnan veszi
birtokba az am oritákat... hogy házat építsen az Úrnak, Izráel
Istenének. Aranyat és ezü stöt... cédrust és ciprusokat hofzat]
majd Libanonfról], hogy megépítse azt.

Előzetes szövegkiadását lásd, R. Eisenman et al., The DSS

Uncovered, 1992, 89-92.

79. Pszeudo-Mózes [E] (4Q390)

Mózeshez intézett, Izráel jövőjét kinyilatkoztató, apokrif isteni

szózat. A herodiánus írással (i. e. I. század vége - i. sz. I. század)
készült irat keletkezése talán az i. e. II. század második felére is
visszavezethető.

És annak a nemzedéknek a beteljesedésétől a föld pusztulá­

sának hetedik jubileumi évében megfeledkeznek majd az
előírásokról, és a kijelölt időről, és a szombatról és a Szövet­
ségről. (1.7-8. frg.)

Előzetes szövegkiadását lásd D. Dimant, „New Light from

Qumran on the Jewish Pseudepigrapha", Madrid Qumran
Congress II (1992), 405-447.

105
 80. Jó zsu é-ap ok rifo n (i) v ag y Jó zsu é z so ltárai (4 Q 3 7 8 -3 7 9 )

Ez az erősen m egrongálódott irat búcsúbeszéd formájában me­

séli el újra Józsué történetét. Az elbeszélésben szerepelnek intel­
mek, átkok és imák, egy Izráel tizenkét törzsét felsoroló ima,
énekek, valam int egy Abrahámot, Izsákot, Jákobot, Mózest,
Eleázárt és ltham árt említő dicsőítő ima. 4Q379 22-t 4QTesti-
monia (4Q175) is idézi.

4Q379 12
...szárazon [kjeitek át (a Jordánon) (vö. Józs 4:22) az Egyip­
tom or[szágá]ból való kivonulásuk negyvene[gyedik] évének
első hónapjában (vö. Józs 4:19). A Kánaán földjére való bevo­
nulásuk kezdete jubileumi évre esett. És a Jordán a n[egye]dik
(?) hónaptól a gabonaaratásig árad meg partjainál...

Editio princcps: C. Newsom, DJD XXII (1996), 237-288.

81. Sámuel látomása (4Q160)

Hét rendkívül hiányos töredék, amelyek valószínűleg azt a láto­

mást írják le, amelyet a próféta Éli házában látott (vö. I Sám 3).

Sámuel Éli előtt feküdt. És felkelt, és kinyitotta az a[jtókat...],

hogy közölje Élivei a jóslatot. Éli válaszolt, és [így szólt...]
Add tudtomra az Úr látomását. (1.3-5)

Editio princeps: J. M. Allegro, D/D V (1968), 9-11.

82. A Királyok könyvének parafrázisa (4Q382)

154 olyan papirusztöredék maradt fenn, amely a Királyok köny­

vének parafrázisát őrzi, és többek között a Jezabel, Aháb,
Obadia, Illés és Elizeus neveket tartalmazza.

106
 104. töredék
...Kiszolgáltattad őket királyaik kezébe, és botladoznak a
nép[ekl között... Te adtad nekik [a Törvényt?! Mózes keze
által...

I'.ditio princeps: S. Olyan, D/D XIII (1994), 363—416.

83. Elizeus-apokrifon (4Q481A)

I lárom aprócska töredéken II Kir 2:14-16 olvasható, parafrázis

jellegű kiegészítésekkel.

2. töredék
... [És] felment Elizeus. [Amikor a próféták fiai, akik ott voltak
Jerikónál], látták [őt magukkal szemben, így szóltak: Illés
lelke Elizeu]snál lakozik. Es eljöttek, hogy lássák Elizeust, [és
a földre borultak előtte].

Editio princeps: J. Trebolle, D/D XXII (1996), 305-309.

84. Cidkijjá-apokrifon (4Q470)

A „korai herodiánus" kézirattöredékek kedvező színben ábrá­

zolják a Mikháél arkangyallal párbeszédet folytató Cidkijjá ki­
rályt. 4Q470 Josephus előfutárának tekinthető, hiszen Josephus
dicsérő szavakkal méltatja Cidkijjá „jóságát és igazságérzetét"
(.Antiquitates X,120).

...M ikh áél... Cidkijjá szövetségre [lép majd a]zon a napon...

hogy a Tórát betartsa és betartassa. Ab[ban] az időben
M[ikh]áél azt mondja majd Cidkijjának... Én [szövje[tségetl
kötök veled a gyülekezet előtt, hogy [gy]akorold...

Editio princeps: E. Larson, L. H. Schiffman and J. Strugnell, D/D

XIX (1995), 235-244.

107
 85. jesája-kommentárok (4Q161-165)

Négy töredék, am elyeknek m indegyike egy-egy qumráni pe-

sert, más néven, beteljesedőprófécia-értelmezést tartalmaz. A
4Q285-höz közel álló (lásd 65. o.) 4Q161 a Jesája 11-ben olvas­
ható Messiás-szakaszhoz („És feltámad egy ág Isai törzsökéből"
stb.) fűzött megjegyzéseket vonultat fel. 4Q 162-163 a közösség
„gúnyolódóknak" és „sima dolgok után kutatóknak" (azaz hí­
zelgőknek) nevezett ellenfeleire vonatkozó utalásokat közöl.

Az utolsó napokra vonatkozóan: ez a mondás azoknak a

közösségére vonatkozik, akik sima dolgok után kutatnak (hí­
zelegnek) Jeruzsálemben. (4Q163, 2.10-11)

A közösséget 4Q164 az égi Jeruzsálemmel azonosítja.

Editio princeps: J. M. Allegro, D/D V (1968), 11-30.

86. Jeremiás-apokrifon C (4Q384-385B)

A töredékek egy olyan apokrif beszámoló részei, amely Jerem i­

ás életének Babilonban és Egyiptomban eltöltött szakaszait be­
széli el. Az írás valószínűleg az i. e. I. század végére datálható.

II... És Jerem iás... siralmakat énekelt Jeruzsálem fejlett...

vacat
[És az Úr igéje szólt] Jeremiáshoz Tahpanesz földjén, amely
Egyiptom ] földjén van... [Menj] Izráel fiaihoz és Júda és
Benjámin fiaihoz, [...és szólj hozzájuk, mondván:] Napról
napra kutassátok törvényeimet és tartsáto k meg] parancso­
lataim at.. . és ne kövessétek] a nem zsidók b[á]lványait, ame­
lyek [után] járnak... [mert] azok nem me[ntenek] meg té­
ged... vagy...

Előzetes tanulmányt lásd D. Dimant, „An Apocryphon of

Jeremiah from Cave 4 (4Q385B)", in G. J. Brooke (ed.), New
Qumran Texts and Studies, Brill, Leiden 1994, 11-30. 4Q384-hez
lásd M. Smith, D/D XIX, 136-152.

108
 87. A z Új Jeru zsálem (4 Q 5 5 4 -5 5 5 ,5 Q 1 5 )

Ezékiel könyvének (40-48. fejezetek) sugallatára készült arámi

látomásos iratok töredékei az 1-es számú (1Q32), a 2-es számú
(2Q24) és a 11-es számú (11Q18) barlangból is előkerültek. Az
iratok a végső idők Jeruzsálem ét jelenítik meg, közlik méreteit,
útjait, utcáit, házait, helyiségeit stb.

[És a] köfzépső utca] a város [köjzepén [halad keresztül],

[szélességié tizenhárom ] nád és egy könyök = 92 könyök. És
a [város] minden [utcája] fehér kövekkel, márvánnyal és jás-
pissal van borítva...

Editio princeps: J. T. Milik, DJD III (1962), 184-193.

88. Deutero-Ezékiela (4Q385-391)

Az i. e. I. század közepére datálható, Isten és Ezékiel párbeszé­

dét megörökítő irat öt vagy hat példányban maradt fenn.

[És én azt mondtam: „Uram,] sokakat láttam Izráelben, akik

szerették a Te Nevedet és az [igazság] útjai[n] jártak, [és]
mikor fognak [ezek] m egtörténni?" És az Úr így szólt hozzám:
„Úgy teszek majd, hogy Izráel fiai lássanak és megtudják,
hogy én vagyok az Úr." (2.1-3. frg.)

Előzetes szövegkiadását lásd D. Dim ant, „4Q Second Ezekiel",

RQ 13 (1988), 45-58.

89. Tóbit (4Q196-200)

A qumráni felfedezéseket m egelőző időben Tóbit könyvének

két, egy rövid ebb és egy hosszabb, görög nyelvű változata volt
ismert. A 4-es számú barlangból négy arámi és egy héber nyelvű
kézirat maradványai kerültek elő. Ézek a kéziratok a történet­
nek eredeti sémi formáját képviselik, amelynek alapján a
hosszabb görög és a régi latin változat is készült. A mű eredeti
formája valószínűleg arámi nyelven íródott.

109
 4Q196, 2. töredék
(ii, 1) És Esarhaddon [ki]rály napjaiban, amikor visszatértem
otthonomba, és visszakaptam a feleségemet, Hannát, és a
fiamat, Tóbiást, a Het[ek] ünnepének napján kiváló lakomán
vett[em] részt, és ledőltem az [ev]éshez.
(2) És egy asztalt állítottak elém, és megpillantottam az asz­
talra helyezett sok ínyencséget, [és énj azt mondtam a fiam­
nak, [Tóbjiás[nak]: „Fiam, menj és hívj ide testvéreink] közül
mindenkit, [akivel] találkoz[ol]...

Editio princeps (4Q196-200): J. A. Fitzmyer, DJD XIX (1995), 1-79.

90. Nabunáid imája (4Q242)

Az ima egy fontos, Dániel könyvének 4. fejezetéhez kapcsol­

ható arám i nyelvű irat töredéke, am ely a babiloni uralkodó,
N ebukadneccár (i. e. 605-562) csodálatos felgyógyulását be­
széli el. A qum ráni irat az utolsó babiloni uralkodó, N a­
bunáid (i. e. 555-539) felgyógyulásáról szám ol be, am elyet az
uralkodó egy zsidó dém onűző közrem űködésének köszön­
hetett.

Hét éven át szenvedtem [borzalmas fekélytől], és egy gazer

(démonűző) megbocsátotta bűneimet. Ez [az ember] zsidó
volt, [a Júda fiai] közül, [és így szólt]: Jegyezd fel mindezt
írásban, hogy [dicsérd és magasztald] a [Legmagasabb Isten]
nevét.

Editio princeps: J. Collins, DJD XXII (1996), 83-93.

91. Pszeudo-dánieli iratok (4Q243-245)

A Dániel-ciklushoz tartozó iratok m aradványai a 4-es számú

barlangban őrződtek meg.

Izráel gyermekei inkább önmagukat választották, semmint

[Istent], és fiaikat felál[dozták] a bálványimádás démonainak.

110
 Isten haragra gerjedt irántuk, és eltökélte, hogy kiszolgáltatja
őket Nebu[kadneccár]nak, [Bá]bel királyának, országukat pe­
dig elpusztítja. (17-18)

l'.ditio princeps: J. Collins et al., DJD XXII (1996), 95-164.

92. Arámi apokalipszis (4Q246)

Ennek az „Isten fia"-szövegnek is nevezett arámi nyelvű töre­

déknek a darabjait J. T. Milik a Harvard Egyetemen 1972-ben
tartott előadása keretében mutatta be. Az irat történeti-
eszkatologikus műnek tűnik, és a Háborús tekercshez (1.2-4)
hasonlóan „Asszíria" és „Egyiptom" királyaira vonatkozó uta­
lásokat tartalmaz. A szövegben „Isten fiaként" emlegetett, de az
„Isten győzelmes népével" nem azonos szereplő, véleményem
szerint, az utolsó világbirodalom történeti-eszkatologikus veze­
tő alakja, aki önmagát istenné nyilvánította. Hasonló álláspon­
tot képvisel Émile Puech is. Az „Isten fiát" Milik állítólag Ale­
xander Balas Szeleukida-uralkodóval (i. e. 150-145) azonosítot­
ta. Fitzmyer inkább azon a véleményen van, hogy az „Isten fia"
tulajdonképpen egy zsidó uralkodó messiásként megjelenített
fia. Dávid Flusser az Antikrisztust látja benne, F. García
Martínez szerint viszont az „Isten fia" nem más, mint az égi
Eszkhatol.

I (7) .. .hatalmassá lesz a földön

(8) ...teszi m ajd... és szolgálni fog
(9) ...[naglynak nevezik (vagy: nevezi m agát)...
és nevével jelölik majd őt (vagy: jelöli magát).
II (1) Isten fiának nyilvánítják majd (vagy: nyilvánítja majd
magát), és a Legmagasabb fiának nevezik őt. Mint a
(2) látomás szikrái, olyan lesz királyságuk. Eveken át
uralkodnak majd
(3) a földön, és letipornak mindeneket. Népek népeket
tipornak el, és az egyik tartomány (leveri) a másikat,
(4) amíg fel nem kél Isten népe, és mindenki megpihenteti
kardját.

Editio princeps: E. Puech, DJD XXII (1996), 165-184.

111
 93. Apokrif hetek (4Q247)

A hét, erősen megrongálódott sort tartalmazó töredék, amelyet

paleográfiai szempontból az i. e. I. század utolsó évtizedeire
datálhatunk, valószínűleg egy apokaliptikus világtörténeti mű
darabja. Az irat a világtörténelmet évhetekre osztja, középpont­
jában feltehetőleg a jeruzsálemi Templom áll.

.. .a [meghajtározott [vég]... [És utána jö]n el az ötö[dik] h ét...

Salaimon] négyszáz[harminc évvel később] (építette a Temp­
lom ot)... (A Templomot) [Cidkijjjának, Júda királyának (ide­
jében rombolták le)... A léviták és az Ors[zág] népe (építette
újjá)... (Alegutolsó szakasz)... a Kittim kirfálya]...

Előzetes tanulmányt lásd J. T. Milik, The Áramaié Books of E?ioch,

Oxford 1976,256.

94. Egy király elfoglalja Jeruzsálemet (4Q248)

A csonka töredéken fennmaradt történet Dániel könyvének 11.

fejezetére emlékeztet, amelyben az „északi király", Antiokhosz
Epiphanész elfoglalja Egyiptomot, Jeruzsálemmel pedig sértő
módon bánik.

...Egyiptom ban és Sionban és... Ezért felem észtik... [f]iaikat

és leányaikat egy ostromban .. .-bán. [És] (az Úr) szel[e] [át]síi-
vít udvaraikon és... Egyiptomba jön, és eladja porát és... a
szent városnak és elfoglalja azt m inden...val együtt... És a
népek országai ellen fordul, és visszatér Egyip[t]omba.

Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder and M. G. Abegg,

A Preliminary Edition III (1995), xvi, 33; M. Broshi and E. Eshel,
„The Greek King and Antiochus IV", JJS 48 (1997), 120-129.

95. A négy királyság (4Q552-553)

A négy világbirodalomra (Dán 7-8) vonatkozó utalások a négy

fa metaforájának formájában jelennek meg ezekben az erősen
megrongálódott dokumentumokban.

112
 4Q552
.. .[Egy angyalt pillantottam meg], II aki ott állt, és akire fény
(ragyogott), és négy fa [állott] mellette. És a fák felemelkedtek,
és eltávolodtak mellőle. És ő azt mondta [nekem: Látod) ezt
az alakot? És én azt mondtam: Igen. Látom és figyelem azt.
És láttam, amint a fát... helyezik. És megkérdeztem: Mi a
neved? És azt mondta nekem: Bábel.

Előzetes szövegkiadását lásd K. Beyer, Die aramaischen Texte vöm

Tótén Meer. Erganzungsband, Göttingen 1994,108-109.

96. Proto-Eszter (?) (4Q550)

Egy arámi irat számos erősen megrongálódott töredéke állítólag

a perzsa udvarban megtörtént eseményekről számol be, így a
bibliai Észter-történetet is elbeszéli. A dokumentum másolójá­
nak kézírása alapján az i. e. I. század második felére datálhatjuk.

4QProto-Esztera
...A bban az órában nem jött álom a király szemére (szó sze­
rint: lelke kinyújtózott), [és azt a parancsot adta, hogy! atyjá­
nak [kjönyveiből olvassanak fel neki. És volt a könyvek kö­
zött egy tekercs, amelynek [a szájlát atyja, Dárius pecsétgyű­
rűjének a hét pecsétje z[árta le], és amelynek a cím e... [Dárjius
király a királyság elöljáróinak: Béke.

Előzetes szövegkiadását lásd J. T. Milik, „Les modéles araméens

du livre d'Esther dans la grotte 4 de Qum rán", RQ 15 (1992),
321-406.

97. Hósea-kommentár (4Q166-167)

A próféta által használt „hűtlen feleség" metafora a kommentár

értelmezésében Izraelre és nem-zsidó szeretőire vonatkozik.

Értelmezve ez azt jelenti, hogy O éhséggel és mezítelenséggel

sújtott le rájuk, hogy szégyen és gyalázat övezze őket azoknak
a népeknek szemében, amelyekre számítottak. Nem azok
szabadítják meg őket kétségbeesésükből. (2.12-14)

113
Egy másik töredék megemlíti a „dühös fiatal oroszlánt" (lásd
lent, 4Q169), akit az „Efraim ot" megtámadó „utolsó Pap" elne­
vezéssel is jelölnek.

Editio princeps: J. M. Allegro, DJD V (1968), 31-32.

98. Mika-kommentár (1Q14)

A rossz állapotban megőrződött dokumentum szerzője Mika

könyvét úgy értelmezi, hogy az a közösségre, az Igazság Taní­
tójára és a „Hazugság Terjesztőjére", azaz a mozgalom egyik
ellenfelére vonatkozik.

[Értelmezve, ez] az Igazság Tanítójára [vonatkozik], aki [ér­

telmezte a Törvényt Tanács]a előtt és mindazok előtt, akik
önként megfogadták, hogy csatlakoznak [Isteni kiválasztott­
jaihoz, [hogy betartsák a Törvényt] a Közösség Tanácsában.
(8; 10.6-8. frg.)

Editio princeps: J. T. Milik, DJD I (1955), 77-80.

99. Náhum-kommentár (4QÍ69)

A Náhum-peser négyhasábnyi fennmaradt szövege az egyik

legfontosabb irat a szekta történetének rekonstruálása szem­
pontjából. A kommentár a Szeleukida-uralkodók közül Anti-
okhoszt és Démétrioszt név szerint is említi, egy zsidó uralkodót
ellenfelei keresztre feszítésével vádol, és azt is feljegyzi, hogy
szakadás következett be a szekta ellenfelei, Efráim és Manasszé
között. A fenti utalások részletes elemzése a VI. fejezetben ol­
vasható.

Ennek értelmezése a dühös fiatal oroszlánra vonatkozik, [aki

bosszút áll] azokon, akik a sima dolgokat keresik (hízeleg­
nek), és embereket élve akaszt fel, [ami] korábban [nem tör­
tént] meg Izraelben. (1.5-8)

Editio princeps: ]. M. Allegro, DJD V (1968), 37-42.

114
 100. Hábakkuk-kommentár (lQpHab)

A bibliai Habakkuk-könyv első két fejezetének a közösség tör­

ténetére való vonatkoztatása ezt a kommentárt elsődleges fon­
tosságú történeti forrássá avatja. A kommentárban a káldeus
ellenségből Kittim (rómaiak) lesz, akiket Isten küld azzal a
céllal, hogy megbüntessék „Jeruzsálem utolsó (Hasmoneus)
papjait az Igazság Tanítóját a Gonosz Pap főpapsága alatt ért
igazságtalanság miatt. További elemzését lásd a VI. fejezetben.
Megjegyzendő, hogy a kommentárban a tetragrammaton az
archaikus írásmóddal szerepel (lásd 52. o.). A kézirat az i. e. I.
század végére datálható.

Értelmezve, ez a Gonosz Papra vonatkozik, aki az Igazság

Tanítóját száműzetése házába üldözte, hogy ott megzavar­
hassa őt gyűlölködő haragjával. És az Engesztelés Napjának
a pihenésre kijelölt idejében meg is jelent, hogy megzavarja
őket, hogy megbotoljanak a Böjt Napján, a pihenésük szom­
batján. (11.4-8)

Editio princeps: M. Burrows et al., The DSS ofSt. Mark's Monastenj,

1950, pl. lv-lxi.

101. Szofóniás-kommentár (1Q15,4Q170)

A Cefanjá- (Szofóniás-) kommentárok olyan apró töredékek

formájában kerültek elő az 1-es és a 4-es számú barlangokból,
hogy az interpretációs szakaszok rövidsége a fordítást nem teszi
lehetővé. A Habakkuk-kommentárhoz hasonlóan a tetragram­
maton itt is archaikus írásmóddal íródott.

Editio princeps: J. T. Milik, D/D I (1955), 80; J. M. Allegro, D/D V

(1968), 42.

102. Kommentár a Zsoltárokhoz (4Q171,173)

Két „herodiánus" kézirat foglal magában Zsoltár-kommentáro­

kat, amelyek elsősorban a 37. zsoltárhoz íródtak, de a 45. és a
127. zsoltárok maradványai is megőrződtek. A 37. zsoltár exe-
gézise során a szerző a jók és a gonoszok sorsának alakulását

115
írja le a közösség és ellenfelei, Efráim és Manasszé történetének
tükrében. Központi helyet foglal el az Igazság Tanítója és a
Gonosz Pap között dúló konfliktus. A tetragrammaton itt is az
archaikus írásmód betűivel jelenik meg.

Értelmezve, ez Efráim és Manasszé gonosz embereit jelenti,

akik kezet akarnak emelni a Papra és Tanácsának tagjaira,
megpróbáltatásuk idejében. De Isten kiszabadítja őket kezeik
közül. És azután a népek közötti erőszakosak kezébe adja őket
ítélethozatalra. (2.17-19)

Editio princeps: J. M. Allegro, D/D V (1968), 42-53.

103. Az utolsó napokhoz írt midrás (vagy kommentár)

(4Q174)

4QFlorilegium két töredékes hasábban maradt fenn. Az Exodus

15. fejezetéből, Ámosz 9. fejezetéből, az 1. zsoltárból, Jesája 8.
fejezetéből, Ezékiel 44. fejezetéből és a 2. zsoltárból vett részle­
teket a szerző itt oly módon ötvözi, hogy azok Salamon temp­
lomépítkezését (II Sám 7-10-14) írják le újra, és említést tesz a
közösség megalapításáról és a dávidi Messiás eljöveteléről is.
További apró, de azonosítható töredékek a Deuteronomiumra
(3 3 :8-11,1 2 ,1 9 -2 1 ) vonatkozó megjegyzéseket tartalmaznak.

Én az őatyja [leszek], és ő lesz az én fiam. O a Dávid Ága, aki a

Törvény Értelmezőjével együtt támad, (hogy uralkodjék]
Sionban az idők [végén]. (1.11-12)

Editio princeps: J. M. Allegro, D/D V (1968), 53-57.

104. Messiási antológia (4Q175)

Négy, bibliai idézetekből álló szövegcsoport alkotja a közösség

messianisztikus tanításai alappillérének tekintett Testimoniu-
mokat vagy szentírási szövegeket. Az utolsó egységben találha­
tó bibliai szöveget egy közösségi iratból idézett részlet követi.
A bibliai szövegek első csoportja Deuteronomium 5:28-29-et

116
I >cuteronomium 18:18-19-cel kombinálja („Prófétát támasztok
nekik atyjuk fiai közül, olyant, mint te" stb.). A második csoport
.1 Bálám-jóslatot idézi Numeriből (24:15-17, benne: „Csillag jön

fel Jákobból, királyi pálca támad Izráelból" stb.). A harmadik

szövegcsoport Mózesnek a lévitákra mondott áldását ismétli, és
a Deuteronomium 33:8-11-et implicit módon a Messiásra vonat­
kozó utalásnak tekinti ( „Áldd meg, Uram, amije van, gyönyör­
ködj keze munkáiban!"). A negyedik egység bevezető mondata
józsué 6:26, amelyet azután a szöveg a szektariánus Józsué
zsoltárainak (4Q379) felhasználásával értelmez oly módon,
hogy az egész idézetet a közösség ellenfeleire vonatkoztatja.

Amikor Józsué befejezte a dicsőítést és a hálaadó imát, így

szólt: Átkozott legyen az Úr előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy
felépítse ezt a várost! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb
fiára állítsa föl kapuit! íme, támadt egy átkozott ember, a Beliál
embere, hogy olyanná legyen népének, mint a madarász há­
lója, szomszédainak pedig pusztulását okozza. És felkelt [fi­
vére, és uralkodott], mindketten az erőszakosság eszközei
voltak. Újjáépítették [Jeruzsálemet], és falat és tornyokat
[emeltek], hogy az istentelenség erősségévé tegyék...
(1.21-26)

Editio princeps: J. M. Allegro, DJD V (1968), 57-60.

105. A bibliai törvények kommentárja (4Q159,4Q513-514)

A „Rendelkezések" néven is ismert dokumentum több külön­

böző bibliai előírás újraértelmezését adja. Deuteronomium
23:25-26-ot („Ha bemégy embertársad gabonája közé, szakít­
hatsz kezeddel kalászokat...") például úgy értelmezi a szöveg,
hogy a szegény zsidó jóllakhat a gabonaföldön szedett gaboná­
ból, haza azonban nem vihet belőle. Hazaviheti azonban a
szérűn összeszedett gabonaszemeket. A „Rendelkezések" értel­
mezése szerint Exodus 30:11-16 (Exodus 38.26-28) a váltságdíj
egyszeri kifizetésére vonatkozó kötelezettséget állapítja meg, és
egyáltalán nem utal az évi Templom-adóra, pedig azt általában
ezzel a szöveggel szokták kapcsolatba hozni. Exodus 25:39-46
megtiltja az izraelitáknak, hogy atyjuk fiai közül rabszolgát

117
vegyenek; a kommentár a nem zsidóknak történő eladásukat
tiltja meg. Deut 22:25 kibővítve tárgyalja a m ásik nem ruháza­
tának viselésére vonatkozó tilalmat, 22:13-14 pedig azt az esetet
tárgyalja, amikor a férj azt állítja, hogy a felesége az esküvő
idején már nem volt érintetlen.

És megvizsgálják az ő értékét, és ha [a férj] nem hazudott vele

kapcsolatban, kivégzik. De ha [a férj hamis]an alázta meg őt,
akkor két minnára büntessék, és nem bocsáthatja el [feleségét]
egész életében. (4Q159, 2:8-10)

Editio princeps: J. M. Allegro, DJD V (1968), 6 -9 ; M. Baillet, D/D

VII (1982), 287-298.

7 06. A Melkicedecj-irat (11Q13)

A 11-es számú barlangból származó tizenhárom, i. e. I. századra

datált töredék egy eszkatologikus midrásnak, azaz egy a végső
időre vonatkozó különböző bibliai témák kommentárjának rész­
leteit tartalmazza. A kommentárok szövegének alapja Leviticus
25:13, Deuteronomium 15:2, Jesája 62:1. A kihirdetett megsza­
badítást a kommentárok a minden ötvenedik, azaz jubileumi
évben bekövetkező általános vagyon-visszaállítás részének te­
kintik, ami a Bibliában az általános adósságelengedés elvének
felel meg. A szabadító, az égi lények (szó szerint „istenek",
elohim ) vezére a Mikháél arkangyallal azonos Melkicedeq. Ő tart
ítéletet a Sötétség Fejedelme, Beliál fölött. A végső megszabadí­
tás az Engesztelés napján következik majd el, ezen a napon
ugyanis a Világosság fiainak minden bűne megbocsáttatik.

[Hogy szabadulást hirdessek a foghjoknak (Jes 61:1). Ennek értelme­

zése az, hogy Ő] az Ég fiainak és Melkicedeq örökségének adta
át őket; m[ert sorsúikat [Melkice]deq részének tekinti, aki vissza­
vezeti őket oda, és szabadságot hirdet nekik, megbocsátva nekik
gonoszságuk [minden bűnös cselekedetét]. (2:4—6)

Előzetes szövegkiadását lásd A. S. van dér W oude, „Melchize-

dek als himmlische Erlösergestalt", Oudtestarnentische Studien,
Leiden 1965, 354-373.

118
 107. A v ig asztalás igéi (4Q 176)

A Tanhumim (Vigasztalások) elnevezéssel megjelölt gyűjtemény

különböző bibliai szövegek kivonatát tartalmazza: 79. zsoltár
2-3, Jesája 40:1-5, 41:8-9, 43:1-2, 4-6, 49:7, 13-17, 51:22-23,
52:1-3, 54:4-10, 52:1-2 és Zakariás 13:9. A bibliai idézeteket
minden esetben kommentár követi, ám a kézirat olyannyira
hiányos, hogy a magyarázatokat nem lehet értelmezni.
i ’.ditio princeps: J. M. Allegro, DfD V (1968), 60-67.

108. Catenae (4Q177, 182,183)

Az idézetekből és interpretációikból összeállított Catenae, azaz

„láncok" olyan rossz állapotban maradtak fenn, hogy összefüg­
géseiket már lehetetlen megállapítani. A következő bibliai idé­
zeteket sikerült azonosítanunk: Deuteronomium 7:15; Ezékiel
20:32; Hósea 5:8; Jesája 37:30, 32:7; 11. Zsoltár 1; 12. Zsoltár 1;
Jesája 22:13; 12. Zsoltár 7; 13. Zsoltár 2 -3 ,5 ; Ezékiel 25:8; Jeremiás
4:4,18:18; 6. Zsoltár 2-3; Jóéi 2:30; 16. Zsoltár 3; Náhum 2:11; 17.
Zsoltár 1.
Editio princeps: J. M. Allegro, DJD V (1968), 67-74, 80-81.

Különféle szövegek
109. „ Horoszkópok" avagy Asztrológiai fiziognómiák (4Q186)

Ez a furcsa irat héber nyelvű ugyan, de az írás nem jobbról balra,

hanem balról jobbra halad. A kéziratban az archaikus és a
négyzetes héber betűk kombinációján kívül itt-ott görög betűk
is felbukkannak. A szerző a testi ismertetőjeleket sajátos lelki
adottsággal párosítja, és mindkettőt a bolygóknak az illető sze­
mély születésének pillanatában megfigyelhető állásával hozza
kapcsolatba. A szövegben említett személyek közül az egyik
nagyon rossz, esetében a Világosság és a Sötétség aránya 1 : 8;
külső megjelenését tekintve ez a személy kövér, vastag és rövid
lábujjai, szőrös kövér combjai és egyenetlen fogai vannak. A
másik közepesen jó, a Világosság és Sötétség aránya nála 6 : 3;
sovány, lábujjai hosszúak és vékonyak, és term észete szelíd.

119
A harmadik személy majdnem tökéletes. Esetében a Világosság és
a Sötétség aránya az első' személyének megfordította, azaz 8 : 1 .

Szemei feketén ragyognak... Hangja gyengéd. Fogai jók és

egyenletes növésűek. Nem magas és nem is alacsony... Ujjai
hosszúak és vékonyak. Combjai sim ák... [És lábujjainak] el­
rendezése egyenletes. (4Q186[2] 2.1-6)

Editio princeps:}. M. Allegro, D/D V (1968), 88-91.

110. A Messiás vagy Noé születése (4Q534,4Q561)

Arámi nyelven íródott „horoszkóp". Vagy a közösség jövendő­

beli Fejedelmének, azaz a királyi M essiásnak külső megjelenését
és természetét írja le, vagy pedig Noé csodálatos születésére
vonatkozik. A szöveg megjósolja, hogy a születendő Messi-
ás/Noé haja vörös lesz, combján anyajegy lesz majd, és amikor
a két évet betölti, eléri a belátás korát.

Okosság és értelem lesz nála, és tudni fogja az emberi titkokat.

Bölcsessége minden néphez elér, és minden élő titkát ismeri.
És az ellene szőtt tervek mind hiábavalóak lesznek, és hatal­
mas lesz a minden élők fölé kiterjedő uralm[a]. Tervei [valóra
válnak], mert ő az Isten Kiválasztottja. (1.7-10)

Előzetes szövegkiadását lásd, J. Starcky, „Un texte messianique

araméen", Memóriái de Cinqantenaire 1914-1964, Paris 1964,51—66.

111. Brontologion (4Q318)

Erősen megrongálódott töredék őrzi a brontologiont, amely a hónap

bizonyos napjain hangzó mennydörgésből és a holdnak a zodiá-
kuson való állásából mond a jövő eseményeire vonatkozó jóslatot.

Adár. Kos 1. és 2. napján; a Bika 3. és 4. napján; az [Ikrek] 5.,

[6. és 7.] napján; és a Rá[k] 8. (és) 9. napján.

Előzetes szövegkiadását lásd }. C. Greenfield et al., „An Astro-

logical Tcxt from Qum ran", RQ 16 (1995), 507-525.

120
 112. B ron ztekercs (3Q 15)

A valódi vagy képzeletbeli kincsek lelőhelyeit felsoroló iratra

két darabban találtak rá a 3-as számú barlangban. Az alapanyag
erősen oxidálódott állapotban volt, így a tekercset egyáltalán
nem lehetett szétnyitni. H. W. Baker a tekercset hosszanti irányú
csíkokra vágta fel, a szöveget pedig J. T. Milik és J. M. Allegro
fejtette meg. A posztbiblikus (misnai) héber nyelven íródott
tekercs hatvannégy rejtekhelyei sorol fel, amelyek aranyat,
ezüstöt, a Templomnak felajánlott ajándékokat és kéziratokat
őriznek. Az elrejtett kincs óriási mennyiségéből Milik arra kö­
vetkeztetett, hogy itt képzeletbeli kincsekről van szó csupán.
Egy másik elmélet szerint azonban ezek a kincsek vagy a közös­
ség tulajdonát alkották, vagy pedig a jeruzsálemi Templomból
származtak, ahonnan a város zélóta védői elhozták és a Júdeai-
sivatagban rejtették el azokat.

Horebbénél, amely az Akhor-völgyben van, a keleti irányú

lépcsők alatt negyven könyök(nyire): egy ezüstláda, összesen
17 talentummal. (1.1-4)

Editio princeps: J. T. Milik, DJD III (1962), 199-302.

113. Hamis próféták felsorolása (4Q339)

A hamis próféták rövid listája arámi nyelven íródott, hero-

diánus írással. Az első hat név bibliai.

Az [Izraelben] támadt hamis próféták: Bálám, Beor [fia] (Num

22-24); Béthél vénei (I Kir 13:11-31)... [Cid]kijjá, Ke[n]aaná (I
Kir 22:11); [Áhá]b, K[o]lia fia (Jer 29:21); [Cid]kijjá, Ma[a]széjá
fia (uo.)...

Editio princeps: M. Broshi and A. Yardeni, DJD XIX, 77-79.

121
 114. Netinim felsorolása (4Q340)

Erősen megrongálódott, az i. e. I. század első felére datálható

töredék a bibliai Krónikák I. könyvében, Ezra és Nehemia köny­
veiben említett templomi szolgák, azaz netinim listáját közli.

Ezek a netin[im], akiket nev[ük] jelöl: Itra é s... Tóbiás.

Editio princeps: M. Broshi and A. Yardeni, D/D XIX, 81-84.

115. Osztrákon

A qumráni fal lábazatánál 1966-ban bukkantak rá a felirattal

ellátott cserépdarabra. Az osztrákon kiadóinak magyarázata
szerint a szöveg említ egy bizonyos Honit, aki valószínűleg
„újonc" volt a közösségben, és egy szolgát, egy házat és gyü­
mölcsöst ajándékozott egy Eleázár nevű hivatalnoknak. 1QS
VI,18-20 a jelölteket arra kötelezi, hogy minden tulajdonukat
adják át a jáchádnak, azaz a közösségnek.

A második évben... Jerikóban, H oni... fia odaadta a holoni

Hiszdait... Eleázárnak, Nahmani fiának... ettől a naptól fog­
va örök időkig a ház határait... és a fügefákat... amikor
betöltötte (első évét) a közösségben...

Előzetes szövegkiadását lásd F. M. Cross and E. Eshel, „Ostraca

from Khirbet Q um ran", IEJ 47 (1997), 17-28.
 IV. A KÖZÖSSÉG

A tekercsekből és a qumráni régészeti leletekből begyűjtött

információanyag összeegyeztetésével a kutatók már az 1950-es
évektől kezdve kísérletet tettek arra, hogy meggyőző portrét
készítsenek azokról az emberekről, akik Qumránban éltek. A
közösség rejtélyét azonban az állandóan bővülő ismeret- és
tudásanyag ellenére sem sikerült még teljes mértékben megfej­
tenünk. Még ennyi idő után sem lehetünk biztosak abban, hogy
helyesen illesztettük-e össze, vagy hogy megfelelőképpen értel­
meztük-e a forrásanyag darabjait. Gondolatainkban továbbra is
felbukkannak kérdőjelek, és a megoldás még mindig várat ma­
gára.
Tétovázásunk mögött az rejlik, hogy a közösség felépítésének
vagy alapszabályainak szisztematikus ábrázolásaiéin az egyes
iratokban, sem pedig az egész dokumentumegyüttesben nem
szerepel. A közösség szabályzata egyfajta monasztikus közös­
ség képét állítja elénk, a Damaszkuszi irat rendelkezései az
egyszerű, világi létet szabályozzák; MMT (Miqcat M a'ászé ha-
Tóra) a szekta elő- vagy korai történetét tükrözi; a Háborús
tekercs és a Messiási szabályzat ugyanakkor, egy bizonyos pon­
tig, a szekta jelenének állapotát tükrözi, és a jövőre vonatkozó
terveket is közöl.
Annyi azonban a közösségi irodalomból bizonyosnak látszik,
hogy a közösség tagjai önmagukat az igaz Izraelnek tekintették,
úgy tartották, hogy ők a letéteményesei annak az ősi, hagyomá­
nyos vallásosságnak, amelyből maga a közösség is sarjadt. En­
nek megfelelően tehát, a közösségi tagok életüknek minden
aspektusát úgy alakították ki, hogy az pontosan tükrözze a
zsidó nép társadalmi felépítését: a közösséget papi és világi
személyekre (más szóval Áronra és Izraelre) osztották fel, a
papság egyes kéziratok szerint „Cádok fiainak" - Cádok a
dávidi idők főpapja volt - a vezetése alatt állott, míg a világiakat,

123
a bibliai példát követve, tizenkét törzsre osztották fel.1A H ábo­
rús tekercsben megjelenített elgondolás a következőképpen
képzeli el a templomi szolgálat szerkezetét a végső időben:

A napi áldozatot a tizenkét főpap mutatja be Isten előtt...

Utánuk következnek a léviták vezetői, szám szerint tizenket-
ten, minden törzsből egy... utánuk következnek a törzsi ve­
zetők. (1QM 2.1-3)

Továbbra is a bibliai mintánál maradva, a közösség társadalmi

szerkezetét (Lévi törzsének kivételével) ezrekre, százakra, ötve-
nekre és tízekre tagolták (1QS 2.21; CD 13.1-2). Azt azonban
nem tudjuk, hogy ezek a számok mennyire valóságosak vagy
szimbólumértékűek, eléggé valószínűtlen azonban, hogy az
„ezrek" elnevezés több lehetett szófordulatnál. Ebben az össze­
függésben talán nem felesleges, ha m egemlítjük, hogy a régé­
szek abból a tényből, hogy a qumráni temetőben a körülbelül
kétszáz esztendő leforgása alatt ezeregyszáz halottat temettek
el, arra a megállapításra jutottak, hogy a kétségtelenül jelentős
intézménynek számító Qumrán lakossága egy adott időszak­
ban soha nem haladta meg a 150-200 főt. Azt sem szabad
továbbá elfelejtenünk, hogy az i. e. I. század végén az esszénus
szekta létszáma csak alig haladta meg a „négyezret" (Josephus,
Ant. 18.21).
A két típust külön-külön szemlélve a következőket állapíthat­
juk meg: A közösség szabályzatának szövegében a Qumránban
lakó szerzetesi közösség önmagára „a szentség emberei" és „a
tökéletes szentség emberei" elnevezéseket vonatkoztatja, míg a
szekta egészét „a közösségnek", „a Közösség Tanácsának" vagy
„a Törvény embereinek" (4QSd) nevezi. A qumráni intézmény
kizárólag a vallásnak szentelte magát. A fizikai munka elkerül­
hetetlen részét alkotta életüknek: a qum ráni leletekből világo­

1A perzsa és a hellénisztikus korszakra jellemző papi kormányzatra vonatko­

zóan lásd HJP II, 227-313. A cádokita papság kérdése uo. 251-252 és 56-os
jegyzet. Ezra cádokita genealógiáját lásd Ezra 7:1-5. A „Cádok fiai" kifejezés
qumráni használatát J. Liver vizsgálta, in „ The Sons of Zadok the Priest in
the Dead Sea Sect", RQ 6 (1967), 3-30. A következő általános jellegű monog­
ráfiák áttekintése szintén hasznos lehet: J. Jeremiás, Jerusalem in the Time o)
]esus, SCM Press, London and Fortress, Philadelphia 1969,147-221; A. Cody,
A History of the Old Testament Priesthodd, Biblical Institute Press, Romé 1969.

124
san látszik, hogy az ott élő közösségi tagok földet műveltek,
lazekassággal és bőrcserzéssel foglalkoztak, és kéziratokat m á­
soltak. A kéziratokban azonban minderről egyáltalán nincs szó.
Annyit olvashatunk mindössze, hogy a szekta tagjainak „közö­
sen kellett étkezniük, közösen imádkozniuk és közösen tanács­
kozniuk" (1QS 6.2-3), úgy kellett élniük, hogy „teljes szívvel és
lélekkel keressék Istent" (1QS 1.1-2). Teljes engedelmességgel
tartoztak Mózes minden egyes törvényének és mindannak, amit
a próféták rendeltek el, szeretettel tartoztak egymás iránt, és
„tudásukat, képességeiket és vagyonukat" meg kellett osztani­
uk egymással (1QS 1.11). A legaprólékosabban be kellett tarta­
niuk az imára kijelölt időket, és ugyanígy a jeruzsálemi Temp­
lomon és a hivatalos kultuszon kívüli liturgia minden részletét.
„Elkülönítve az istentelen emberek lakhelyeitől" (1QS 8.13), a
pusztában a Tórát kellett tanulmányozniuk, s ezáltal „vezekel­
niük az O rszág" és a vétkes emberek bűneiért (1QS 8.6,10), és a
bűnös emberek iránt örök gyűlöletet kellett táplálniok (1QS
9.21). Ennek ellenére szilárdan hitték, hogy a bűnösök sorsa
egyedül Isten kezében van. A közösség szabályzatának záró
himnuszában pedig a költő kijelenti:

Senkinek nem fizetek gonoszsággal,

Inkább jósággal fordulok felé,
Mert Istennél van a bíráskodás minden élő fölött,
És egyedül O jutalmazhat.
(1QS 10.17-18)

A közösség minden tagjának igaznak, alázatosnak, igazságos­

nak, egyenesnek, könyörületesnek és szerénynek kellett lennie.

...a z év minden éjszakájának egyharmadát ébren töltsék,

együttesen, hogy együtt olvassák a Könyvet, és tanulmányoz­
zák a törvényt, és együtt mondjanak áldást.
(1QS 6.7-8)

A fentiekből is kitűnik tehát, hogy a szövegekben olyan előírá­

sok szerepelnek, amelyeknek betartása elvárható olyan szemé­
lyektől, akik a kontemplatív életnek kívánták szentelni magu­
kat. Az azonban semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül,
hogy a kontemplatív (elmélkedő) élet fogalma a judaizmusra

125
nem jellemző. További megkülönböztető sajátosságuknak te­
kinthető, hogy a szentség mellett jártasnak kellett lenniük a „két
lélekkel" kapcsolatos tudásban, mert minden ember a két lélek,
vagyis az igazság és a hamisság útjain „jár", s a szekta tagjainak
tudniuk kellett különbséget tenni a kettő között. A közösség
szabályzatához csatolt, a legkorábbi zsidó teológiai traktá­
tusnak tekinthető ún. „A két lélekről szóló tanítás" azt tanítja
meg, hogyan lehet felismerni, hogy ki „a Világosság fia", és
hogy kiből lehet majd „a Világosság fia", s hogyan lehet különb­
séget tenni „a Világosság fia" és a Beliál fennhatósága alá tartozó
„Sötétség fia" között (1QS 3.13-4.25; vö. 89. o.).
A qumráni hierarchia a legmagasabb és a legalacsonyabb
lépcsőfokokat tekintve is szigorú és formális szabályokra épült.
A közösség minden egyes tagját „rangjának rendje" - a „rang"
meghatározás állandóan visszatérő elem - szerint jegyezték be
(1QS 6.22), és ezt minden közösségi eseményen és az asztalnál
is be kellett tartaniuk. A szektán belüli legfőbb tekintélyt eleinte
a „gyülekezet" mint olyan képviselte (vö. 4QSbd; 4Q 256,258), a
demokratikus kezdetek után azonban a vezető szerepet „Cádok
fiai, a papok" ragadták magukhoz. Az elöljáró, az ún. mebakker,
azaz Felügyelő is valószínűleg „Cádok fiainak" sorából került
ki, csakúgy, mint a közösség gazdasági ügyeivel megbízott
„gyülekezeti gazdasági felügyelő" is, bár kifejezetten erre vo­
natkozó információt A közösség szabályzata nem közöl.2 A
tanítással, a fegyelemmel, a tisztasággal és a tisztátalansággal és
különösen az „igazsággal és tulajdonnal" (1QS 9.7) kapcsolatos

2 Az egyes hivatalnokokra vonatkozóan lásd J. F. Priest, „Mebaqqer, Paquid and

the Messiah", JBL 81 (1962), 55-61; A. S. Kapelrud, „Die aktuellen und die
eschatologischen Behörden dér Qumrangemeinde", Qumran-Probleme, ed. H.
Bardtke, Akademie Verlag, Berlin 1963, 259-267; P. Osten-Sacken, „Bemer-
kungen zűr Stellung des Mebaqqer in dér Sektenschrift", ZNW 55 (1964),
18-26; M. Weinfeld, Tlw Organizatioml Pattern and the Penal Code ofthe Qumran
Sect, Vanderhoeck & Ruprecht, Göttingen 1986,19-21. A Törvény értelmező­
jének (1QS 6.6; 8.12) feladatával kapcsolatban két iskola alakult ki. Az egyik
szerint a feladatra nem egy bizonyos személyt jelöltek ki; a Törvény tanulmá­
nyozásában a szekta minden egyes tagjára felváltva került sor. A másik
vélemény szerint egy bizonyos személyt, kétségtelenül egy papot jelöltek ki
arra, hogy „nappal és éjszaka" a Szentíráson elmélkedjék, előrevetítve a papi
Messiás alakját, akit „a Törvény értelmezőjének" is tekintettek (CD 7.18;
4QFlor 1-11). Az esszénus irányzat és a kereszténység vezető pozícióinak
összehasonlítását lásd az V. és a VIII. fejezetben.

126
ügyekben a végső döntés joga és felelőssége a fent említett szemé­
lyek kezében volt. A közösség alapszabályai közé tartozott az is,
hogy a vitás ügyek megoldására, illetve a Biblia tanulmányozására
és az imák idejére összegyűlt bármely tíz személy között mindig
egy papnak is kellett lennie. A közös étkezés megkezdése előtt a
pap mondta el az imát, és az áldásokat is neki kellett elmondania
( IQS 6.3-8). Kétségkívül a pap volt az a személy, akinek a Törvényt
állandóan tanulmányoznia kellett (1QS 6.7; 8.11-12). A qumráni
papsággal kapcsolatos egyik érdekesség, hogy a papok feltétel
nélkül a többiek fölött álltak. A Misnában megjelenő judaizmus
felfogása szerint a pap megelőzi a lévitát, a lévita az izraelitát, az
izraelita pedig a „törvénytelent" (Horajot 3.8). A pap feljebbvaló-
sága azonban feltételes csupán. Ha ugyanis a „törvénytelen" tudós
ember, a Főpap pedig egy „faragatlan fickó", akkor a „törvényte­
len. .. a Főpap felett áll".
A legmagasabb hivatalt az „Oktató" (maszkil) vagy Felügyelő
személye jelentette. A közösséget ő tanította meg arra, hogyan
éljenek összhangban „A közösség szabályainak könyvében"
leírtakkal (1QS 1.1), és ő vezette be a tagokat a „két lélekről"
szóló tanítás rejtelmeibe. Az Oktató elnökölt a gyűléseken, ahol
ő adta meg a szót a felszólalni kívánóknak (1QS 6.11-13). Társai­
val egyetértésben neki kellett felmérnie a felügyeletére bízott
személyek spirituális fejlődését, és ennek megfelelően kellett
őket rangsorolnia is (1QS 6.21-22). A negatív oldalról nézve, az
Oktató nem szállhatott vitába „a Mélység/Sír em bereivel", és
nem adhatta nekik át a közösség tanításait (1QS 9.16-17).
A legjelentősebb közösségi intézmény valószínűleg a Közös­
ség Tanácsa, más néven a gyülekezeti gyűlés lehetett.3 Az a
szakasz, amely elrendeli, hogy a tagok a rangjuknak megfelelő
helyre üljenek - „A papok ülnek le elsőnek, a vének második­
nak, a közösség többi tagja pedig rangjának m egfelelően" (1QS
6.8-9) - , talán azt sugallja, hogy volt egy olyan alkalom, amikor
a közösség valamennyi tagja, élükön a papokkal és a jelentős
személyiségekkel, egybegyűlt a Felügyelő elnöklete alatt. Egy
másik, az általános vélemény szerint korábbi szövegrész azon­
ban a következőképpen rendelkezik:

3 A „közösség", „gyülekezet" és más terminusokkal kapcsolatban tanulmányo­

zandó A. Dupont-Sommer, Essene Writings, 44; P. Wemberg-Moller, „The
Natúré of YAHAD...", ALUOS 6 (1969), 56-81.

127
 A Közösség Tanácsában pedig tizenkét férfi és három pap
legyen, mindannyian tökéletes tudással rendelkezzenek a
Törvényben feltárt dolgokkal kapcsolatban, cselekedeteiket
pedig az igazság, az igazságosság, a törvényesség, a jám bor­
ság és a szerénység jellemezze. Rendíthetetlenül és alázattal
őrizzék az Ország hitét, és a bűn miatt ők vezekelnek majd
igaz cselekedeteik és a bántalmazás kínjainak elszenvedése
által. Együtt járnak majd mindenkivel az igazság szabálya és
az idő törvénye szerint. (1QS 8.1—4)

A három papot és a tizenkét férfiút A közösség szabályzata és a

Damaszkuszi irat összevonásából készült hibrid dokumentum,
a 4Q265 (7. frg.) is említi; ott a „tizenöt" férfiú meghatározás
szerepel. Jelenlétük nyilvánvalóan elkerülhetetlen volt: a sza­
bályzat megállapítja, hogy amikor „ezek jelen vannak Izráelben,
akkor valóban megalakulhat a Közösség Tanácsa" (1QS 8.4-5,
4Q265). Továbbra is megválaszolatlanul marad azonban az a
kérdés, hogy ez a tizenöt férfiú a közösség egészének magva, a
közösségnek a tizenkét törzset és a három lévita csoportot szim­
bolizáló vezetői quoruma vagy a Tanácson belüli, másutt „a
közösség alapzatának" nevezett elitcsoport volt-e. A közösségi
összejövetelek célja azonban világos. Itt vitatták meg a Törvény
tanításait, megtárgyalták az aktuális ügyeket, a Felügyelő irá­
nyításával itt választották be vagy utasították el az újoncokat,
meghallgatták a vétkesek elleni vádakat, és évente vizsgálatot
tartottak az egyes közösségi tagok előmenetele tekintetében.
Ugyancsak itt döntöttek, és ugyancsak a Felügyelő irányításá­
val, a tagok előléptetéséről vagy elmarasztalásáról (1QS 5.23-24;
6.13-23). A gyűlés idején rend és csend uralkodott: ha valaki
véleményt kívánt nyilvánítani vagy kérdést óhajtott feltenni,
annak az előírt módon engedélyt kellett kérnie. Fel kellett állnia,
és a következőket kellett elmondania az egész gyülekezet előtt:
„Mondanivalóm van a gyülekezet szám ára", majd a gyülekezet
beleegyezése után folytathatta mondandóját (1QS 6.8-13).
Az ezt követő, a Törvény és A közösség szabályzatának meg­
szegésével kapcsolatos vizsgálat rendje megőrződött számunk­
ra, és a holt-tengeri, visszavonultan élő közösség tagjainak men­
talitásáról a vétkek és az ezekre kiszabott büntetések listája
sokkal többet árul el, mint tanításuknak és elveiknek elszigetelt
elemzése.

128
 Kezdjük a legsötétebb bűnökkel: ha valaki, szándékosan vagy
véletlenül, „Mózes Törvényének akár egyetlen szava ellen,
akármilyen ügyben" is vétkezett, az azonnali kizárást vont ma­
ga után. A bűnössel ezek után egyetlen korábbi volt társa sem
érintkezhetett (1QS 8.21-24).
A közösségből való kizárás járt mindazoknak, akik az isteni
Nevet bármilyen okból szájukra vették:

Ha a Könyv olvasása vagy ima közben valaki a [Legjtisztelet-

reméltóbb nevet a száján kiejti, még ha csak könnyelműségből
vagy hirtelen ijedtségében vagy bármi más okból tette is azt,
azonnal ki kell zárni, és nem térhet vissza soha többé. (1QS
6.27-7.2)

Harmadszor, kizárással büntették azt, aki a közösségről rágal­

makat terjesztett (1QS 7.16). A negyedik kizárást maga után
vonó bűn a közösség „alapjai" elleni lázadás volt:

Ki kell zárni azt, aki a közösség alapjai ellen zúgolódott, és

nem is térhet vissza soha többé. (1QS 7.17)

Végezetül, azt a személyt is ki kell zárni, aki már legalább tíz

éve a Tanács tagja, és mégis elpártolt, „hogy szíve makacsságá­
ban járjon", sőt vele együtt azokat a társait is el kell távolítani,
akiknek szíve mindezek ellenére megesik rajta, és ételüket és
vagyonukat megosztják vele (1QS 7.22-23).4
A többi vétség jellegét tekintve olyan, amit bármelyik mai
keresztény szerzetesrendben nyugodtan be lehet vallani, és eze­
kért megrovást kapnának, a Qumránban kiszabott büntetések
azonban ma már aligha lennének alkalmazhatóak.
A vétek súlyosságát csökkenő rendben tekintve: két éven át
kellett bűnhődnie annak, aki „elárulta az igazságot, és szívének
m akacsságát követte" (1QS 7.18-21), és annak, aki, ha nem is

4 A kizárás problematikáját lásd G. Forkman, The Limits o f the Religious

Community. Expulsion front the Religious Community within the Qumran Sect,
ívithin Rabbinic Judaism and within Primitive Christianity. Gleerup, Lund 1972;
L. H. Schiffman, Sectarian Law in the Dead Sea Scrolls, Scholars Press, Chicago
1983,168-173; M. Weinfeld, i. m., 2,41-43. jegyzet. Általános áttekintést nyújt:
Enc. Jud. 8,344-355; és HJP II (1979), 431-433.

129
szándékosan, de megszegte Mózes Törvényét (1QS 8.24-9.1)
Az első évben megfosztották rangjától, és kizárták a gyülekezet
„tisztaságából", a második évben nem részesülhetett a gyüleke­
zet „italából" (mindkét fogalom tisztázására rövidesen sor ke­
rül). Két év eltelte után a vétkest a gyülekezet újra megvizsgálta,
és ezt követően visszakerülhetett a hierarchiában őt megillető
helyre.
A vagyoni ügyekkel kapcsolatos hazugság, ami nyilván azt
jelentette, hogy az illető eltitkolta személyes tulajdona valódi
nagyságát, a „tisztaságban" való részvételtől egy évre történő
eltiltást és az élelmiszeradag egynegyedének megvonását jelen­
tette (1QS 6.25-27). A Damaszkuszi irat lQ S-hez hasonló bün­
tető törvénykönyve (4Q265) úgy rendelkezik, hogy ha valaki
társának hazudik, akkor hat hónapra zárják ki, élelmiszeradag­
jának felét pedig vonják meg. A közösség magasabb rangú
tagjával szemben tanúsított tiszteletlenség, a papokkal szembe­
ni durvaság vagy harag, a rágalmazás és a sértés egyaránt
egyéves vezeklést és a „tisztaságból" való kizárást vont maga
után (1QS 6.25-27; 7.2-5). Az ezek után következő büntetések
hat, majd három hónapos, harminc- és tíznapos bűnhődésre
csökkennek.
Hat hónapig kellett bűnhődnie annak a közösségi tagnak, aki
szándékosan hazudott, vagy szavával, illetve tettével a másikat
félrevezette, aki jogtalanul tanúsított rosszindulatot, aki bosszút
állt, aki igazságtalanul zúgolódott egy másik tag ellen, és aki
„társa előtt mezítelenül járkált, anélkül - eléggé különös kikötés
- hogy bármi is erre kötelezte volna". Ha nem gondoskodott
társáról, és ha ostobán nyilatkozott meg: három hónap bűnhő-
dés. Ha a Tanács ülésezésének idején elbóbiskolt, ha otthagyta
a Tanácsot, miközben a többiek még álltak (imádkoztak?), ha a
Tanács ülésezésekor kiköpött, ha „ostobán röhögött", vagy ha
„öltözéke oly hiányos volt, hogy amikor ruhája alól kezét kivon­
ta, mezítelensége láthatóvá vált": harminc nap bűnhődés. A
Damaszkuszi iratnak a 4-es számú barlangból előkerült egy
másik kéziratában megőrződött büntető törvénykönyv (4QDn=
4Q266) a harmincnapos kizáráson kívül további tíz nap bűnhő-
dést is kiró arra a személyre, aki a gyülekezés idején elaludt! Ha
pedig valaki a gyülekezetből három alkalommal is kiment,
pedig erre semmi oka nem volt, vagy ha társának beszédét
félbeszakította, vagy ha bal kezével gesztikulált: tíznapos bün-

130
lotést kellett elviselnie (1QS 7.15). A helytelen magatartási meg­
nyilvánulások (ingerlékenység, a közösség lelkének félreveze­
tése) felsorolásánál 4Q477 néhány tagot, egy bizonyos Johanánt
és két Hanania nevű férfit név szerint is említ.
A közösségi étkezésnek a qumráni mindennapi életben elfog­
lalt fontos szerepét nyilvánvalóan mutatja az, hogy a közös
asztalnál csak a fogadalmat már letett és tiszta tagok foglalhat­
tak helyet, más szóval csakis azok, akiket „már tisztának...
jegyeztek fel", és időközben sem veszítették el ezt a minősítést.
Az iratok ugyan nem jelentik ki nyíltan, hogy az étkezéseket
rituális fürdőnek kellett megelőznie, ám a víz általi megtisztu­
lásra tett számos utalásból és a Qumránban felfedezett különféle
rituális fürdőzésre alkalmas helyek jelenlétéből arra következ­
tethetünk, hogy étkezés előtt a közösség tagjai, csakúgy, mint
Josephusnál az esszénusok (Bellum 2.129), vízben tisztálkodtak
meg. Az étkezésről A közösség szabályzata mindössze annyit
árul még el, hogy amikor „előkészítették az asztalt az étkezés­
hez és a bort az iváshoz", először a pap mondott áldást az étel
és az ital fölött (1QS 6.4-5). A megfogalmazás mintha azt sugall­
ná, hogy a pap után a többiek is hasonlóképpen cselekedtek; ezt
a következtetést támasztja alá a Messiási szabályzat is; ott ugyan­
is egy hasonló étkezés leírása szerepel, amelyen azonban a két
Messiás is részt vesz (lQ S a 2.17-21). Az „újbor" szó jelentését
némi bizonytalanság veszi ugyan körül, de a Templom-tekercs
kivételével a kéziratok szóhasználatából az tűnik ki, hogy a két,
felváltva használt bor jelentésű szó - tiros és jájin - közül utób­
binak pejoratív jelentése van. Valószínűnek látszik tehát, hogy
a közösség tagjai által fogyasztott „bor", azaz „a gyülekezet
itala" tulajdonképpen erjesztés nélküli szőlőlé volt.5

5 A közös asztalnál fogyasztott tirossal kapcsolatban a rabbik kifejtik, hogy „az

emberek nyelvén", azaz a mindennapi beszélt héberben a tiros a borral nem
azonos, édes, nem erjesztett ital. Ha valaki fogadalmat tett arra, hogy tartózko­
dik a tiros fogyasztásától, akkor semmiféle gyümölcslevet nem érinthet ugyan,
de bort akkor ihat, amikor akar. Ha azonban fogadalmát „a Tóra nyelvén", azaz
bibliai héber nyelven tette, akkor nem vehet magához alkoholt, mivel azon a
nyelven a tiros a bor szinonimája (tNedarim 4.3; jNedarim 40b; Szifré Deut 42
Deut 11.14-hez). A qumráni közösség tagjainak szólóié fogyasztásával kapcsola­
tos feltevésünk alátámasztásához még azt is meg kell jegyeznünk, hogy Lev
10:8-11 szerint a Templomban szolgálatot teljesítő papoknak, Ezek 44:21 szerint
különösképpen „Cádok fiainak", tartózkodniuk kellett a bortól.

131
 A közösségbe való felvétel kérdése szintén kulcsfontosságú
probléma. Talán különösnek tűnik, hogy ezt a kérdést a fejezet
vége felé, és nem rögtön a legelején vetettük fel, ennek azonban
az a magyarázata, hogy ha már van valamiféle, bármily vázlatos
elképzelésünk arról, hogy mit is jelentett ehhez a közösséghez
tartozni, akkor könnyebben megértjük majd azt az eljárást,
amelynek során egy zsidó férfiú ebbe a közösségbe bebocsátást
nyerhetett.
A Qumránban érvényes szabályok szerint a közösséghez csat­
lakozni kívánó személyt két évig feltétlenül, de talán még három
vagy több évig is próbaidősnek tekintették. Elsőként „a gyüle­
kezésen elnöklő" Felügyelő előtt kellett megjelennie, nyilvánva­
lóan a gyülekezet egyik ülésének idejében; a Felügyelő az erköl­
cseit illető kérdéseket tett fel neki, hogy megállapíthassa, hogy
a jelentkező személy megfelelő posztuláns lesz-e. Ha válaszait
megelégedéssel fogadták, akkor „belépett a Szövetségbe" (1QS
6.13-15). Vagyis ott és akkor esküt tett arra, hogy a közösség
értelmezésének megfelelően betartja a Tórát, és megfogadta

kötelező esküvéssel, hogy teljes szívével és leikével Mózes

Törvénye felé fordul, összhangban azzal, ahogyan mindez a
Cádok fiai, a Szövetség Megtartói előtt feltárult. (1QS 5.7-11)

További, közelebbről meg nem határozott hosszúságú idő eltel­

tével, amelynek során az illető személynek a Felügyelő megta­
nította „a közösség valamennyi szabályát", még egyszer meg­
jelent a gyülekezet előtt, ahol vagy megerősítették novíciusstá-
tusában, vagy elbocsátották a közösségtől. Ekkor már felvételt
nyert ugyan a Közösség Tanácsába, de a közösség „tisztaságá­
ban" még egy további teljes évig nem vehetett részt (vö. még
4Q265).
A tiszta dolgokkal ( tohora, tahara vagy tohorot, szó szerint
„tisztaság" vagy „tisztaságok") kapcsolatos fogalomrendszer­
hez további megjegyzéseket kell fűznünk. A rabbinikus iroda­
lomban szereplő tohorot általában a rituálisan tiszta ételek (vö.
még 4Q274,1), valamint az elkészítésükhöz használt edények és
eszközök összefoglaló neve. A rabbik különbséget tesznek to­
vábbá a tohorot és a maskin, azaz folyadékok között, utóbbit
ugyanis úgy tekintették, hogy a szilárd táplálékoknál sokkal
jobban ki van téve a szennyeződés, a tisztátalanság veszélyének.

132
Vagyis, amikor a közösség a novíciust arra utasította, hogy ne
rrintse meg a gyülekezet tiszta dolgait, akkor tulajdonképpen
azt tiltotta meg neki, hogy a közösség edényeivel, tányérjaival,
(áljaival s így szükségképpen az általuk fogyasztott ételekkel
bármiféle kapcsolatba kerüljön. Ebből következik, hogy a novícius
nem foglalhatott helyet a közös asztalnál, hanem valahol másutt
kellett étkeznie. Bár a szövegösszefüggés különböző, mégis ugyan­
ez a szabály jelenik meg a Templom-tekercsben is (63.13-14), amely
ügy rendelkezik, hogy a nem zsidó asszony, akit zsidó rabtartója
feleségül vett, férje tohornját hét évig nem érintheti.
A noviciátus első évében az üjonc a közösségi tulajdonból
nem részesülhetett. A harmadik nyilvános próbánál az újonc­
nak számot kellett adnia „a Törvénnyel kapcsolatban elsajátított
tudásáról és a Törvény betartásáról". Ha előmenetele megfele­
lőnek találtatott, vagyonát és minden tulajdonát átadhatta a
„közösség gazdasági felügyelőjének", amit még egy ideig külön
kezeltek és nem olvasztottak be a közösség tulajdonába. A má­
sodik évben a tiszta dolgokra vonatkozó tilalom is enyhült, de
a folyadékokat, „a gyülekezet italát" az újonc még mindig nem
érinthette (1QS 6.20-21; 7.20; vö. még 4Q2843).11 A novíciusnak
végül a második év leteltekor is vizsgáznia kellett, ezt követően
pedig „a gyülekezet ítéletének megfelelően" végre bejegyezték
testvérei közé, az őt megillető rang szerint „a Törvényre, az
igazságra és a tisztaságra". Vagyonát is a többiekéhez csatolták,
és ettől kezdve jogot nyert arra, hogy a Közösség Tanácsa előtt
véleményt nyilvánítson (1QS 6.13-23).
Összegezve tehát, a szigorú és hosszú ideig tartó curriculum
két lépcsőfokra választható szét. Az első szakaszban a jelölt
megjelenik a Szövetség előtt, fogadalmat tesz arra, hogy hűen
betartja Mózes Törvényeit, ahogyan azokat a közösség papsága
értelmezi, és hogy „távol tartja magát a hazugság férfiaitól,
azoktól, akik a bűn útján járnak" (1QS 5.10-11). A második
szakaszban el kell sajátítania azt a tudásanyagot, amely a „szent-
gyülekezetbe" való bejutás előfeltétele (1QS 5.20). Másképpen

11A „tisztaság" és „a gyülekezet itala" fogalmakhoz lásd S. Lieberman, „The

Discipline in the so-called Dead Sea Manual of Discipline", JBL 71 (1951),
199-206 (Texts and Studies, Ktav, New York 1974, 200-207). Vö. még J. Licht,
„Humrat mashqeh harabbim mitohorat harabbim beSerekh hayyahad", Sefer
Segal, ed. J. M. Grintz, Kirjath Sepher, Jerusalem 1964, 300-309.

133
fogalmazva tehát, a Szövetségbe való belépés és a közösségbe
való belépés nem egy aktus volt, hanem kettő.12
Hosszú ideje tart már a vita arról, hogy nősültek-e a qumráni
közösség tagjai, vagy sem.13 Az életstílusukról eddig felvázolt
képet látva valószínűleg kevesen vitatnák azt a megállapítást,
hogy a nők jelenléte Qumránban elképzelhetetlennek tűnik. Az
eddig bemutatottak alapján egy kizárólag férfiakból álló közös­
ség képe jelenik meg előttünk: a közösség tagjait kifejezetten
óvták attól, hogy „kövessék a bűnös szívet és a sóvárgó szeme­
ket, s hogy mindenféle bűnbe essenek" (1QS 1.6). A közösségi
tagok cölibátusa mellett szól továbbá az a tény, hogy az issa,
asszony szó A közösség szabályzatában egyetlenegyszer sem
fordul elő. Hogy egészen pontosak legyünk, a szabályzatot
lezáró Himnuszban szerepel ugyan az „asszony" szó, de ott is
csak az „akit asszony szült" klisé alkotórészeként (1QS 11.21).
Továbbá, a 4-es számú barlangban talált Damaszkuszi irat sza­
bályzata ugyan egy házasemberekből álló közösségben kizárás­
sal bünteti mindazokat, akik „az atyák" ellen zúgolódnak, de
azokat, akik ugyanezt a bűnt „az anyák" ellen követik el, csak

12 A jelöltek képzésével és felvételével kapcsolatos terminológiát M. Delcor

vizsgálta, „Le vocabulaire juridique, cultuel et mystique de l'initiation dans le
secte de Qumrán", Qumran-Probleme, ed. H. Bardtke, Akademie Verlag,
Berlin 1963,109-134; vö. M. Weinfeld, i. m. 2,21-23. jegyzetnél.
A beavatással kapcsolatban felmerült az a nézet, hogy a közösség megújulási
ünnepe volt az az alkalom, amikor a jelöltek ünnepélyes fogadalmat tettek
(vö. Milik, Tcn Years, 114). A forrásanyag azonban ezt nem támasztja alá. A
közösség szertartásai között nincs említés eskükről, a Damaszkuszi irat pedig
kifejezetten azt mondja, hogy az esküt még azon a napon le kellett a jelöltnek
tennie, amelyen a Felügyelő felvette őt a tagok sorába (CD 15.7-8). Joggal
feltételezhetnénk tehát, hogy a próbaidő azon a bizonyos ünnepnapon kezdő­
dött, és pontosan két évvel később fejeződött be, de még ez is túlságosan
spekulatív.
Az esszénus „vagyonközösséget" az V. fejezetben, a közös pénztár használatát
a jeruzsáelmi egyházban pedig a VIII. fejezetben vizsgáljuk majd. A qumráni
forrásanyaghoz lásd L. M. Pákozdy, „Dér wirtschaftliche Hintergrund dér
Gemeinschaft von Qumran", Qumran-Probleme, 269-291; W. Tyloch, „Quel-
ques remarques sur le caractére social du mouvement de Qumrán", uo.,
341-351; J. G. Greehy, „Community ofGoods-Qum ran and Acts",7ns/i Theol.
Quart. 32 (1965), 230-240; J. A. Fitzmyer, „Jewish Christianity in Acts in the
Light of the Qumran Scrolls", Essays on the Semitic Background of the New
Testament, Chapman, London 1971, 271-303.
13 Az esszénus cölibátussal kapcsolatban lásd az V. fejezetet (164. o.) és a VII.
fejezetet (216. o.).

134
I íznapi büntetéssel sújtja; A közösség szabályzata ezzel szem­
ben viszont csak „a közösség tekintélye" elleni zúgolódás vét­
kéről beszél (1QS 7.1). A nők jelenlétének elhallgatása tehát
szándékosnak tűnik. Mindazonáltal, nem hagyhatjuk figyel­
men kívül azt a tényt, hogy a közösség temetőjének ezeregyszáz
sírja közül ez idáig találomra kiválasztott és feltárt huszonhat
sír férficsontvázak maradványát rejtette, a temető határában
azonban hat nő és három gyermek csontvázának maradványait
találták meg a régészek.14 E bizonytalan feltevések legtöbbje a
további ásatások során valószínűleg tisztázódik majd.
A Damaszkuszi iratban és 4Q265-ben, továbbá a Messiási
szabályzatban és helyenként a Háborús tekercsben és MMT-ben
ábrázolt vallásos életmód lényegesen eltér A közösség szabály­
zatában leírtaktól.15 A közösség „városokban", vagy ahogy a
Damaszkuszi irat nevezi őket, „táborokban" (CD 12.19,23) lakó
tagjai a városi vagy falusi ember megszokott életét élték, zsidó
és nem zsidó szomszédaikkal egy lakóhelyen ugyan, de mégis
elkülönülve tőlük. Szexuális erkölcseiket szigoréi rendelkezések
szabályozták. Az egyik kézirat (4Q 270,7. frg.) előírja, hogy „azt,
aki nem az előírt rendelkezéseknek megfelelően közelít a fele­
ségéhez, s így paráználkodik vele", ki kell zárni. A közösség
házaspár tagjai gyermekeket neveltek, szolgáik voltak, kereske­
delemmel foglalkoztak (még nem zsidókkal is kötöttek üzletet),
legeltették nyájaikat, szőlőt vagy gabonát termesztettek a város
körüli földeken, lerótták a templomi adó rájuk eső részét (fel­
ajánlás vagy áldozatok formájában), a pusztaságban élő testvé­
reikhez hasonlóan nekik is feltétlenül engedelmeskedniük kel­
lett a Tóra előírásainak, és be kellett tartaniuk a szekta „kijelölt
időpontjait".16Semmi nem mutat azonban arra, hogy idejük egy

14 R. de Vaux, Archaeology, 47-48; J. P. Humbert, Fouilles de Kh. Qumrán, 346-352.

13 A qumráni közösség és a rabbinikus haburot, vagyis a tevékenységüket a
tisztasági és a papi tizedre vonatkozó előírások szigorú betartásának szentelő
egyesületek/társaságok közötti hasonlóságokkal és különbségekkel kapcso­
latban lásd S. Lieberman, id. tan. (133. o. 6-os jegyzet); G. Vermes, Discovery,
48-52; C. Rabin, „Yahad, Haburah and Essenes", Sludies in the Dead Sea
Scrolls... in Memory of E. L. Sukenik, Kirjath Sepher, Jerusalem 1957,104-122,
héberül. A haburotról általában lásd HJP II (1979), 398-399. Lásd még alább,
157-158. o.
16 A qumráni halákhával kapcsolatban lásd L. H. Schiffman, The Halakhah at
Qumran, Brill, Leiden 1975; Sectarian Law and the Dead Sea Scrolls, Scholars

135
részét a Tóra intenzív tanulmányozására kellett volna szentel­
niük. Arra vonatkozólag sem találunk egyetlen utalást sem,
hogy a közösség városi tagjai részesültek volna a két lélek
tanával kapcsolatos tanításban, mivel a közösségi tagság joga
őket származásuk alapján illette meg, és nem kiválasztás és
tanulás eredménye volt.
Hogy hányán laktak közülük Jeruzsálemben, ha egyáltalán ott
lakott egyikük is, azt nem tudjuk, az azonban bizonyosnak látszik,
hogy időnként ellátogattak a városba, egyik előírásuk ugyanis
megtiltja számukra, hogy a „rituális tisztátalanság" állapotában
belépjenek „az ima házába", valamint azt is, hogy „a Szentély
városában asszonnyal háljanak, és a Szentély városát tiszté talansá-
gukkal beszennyezzék" (CD 1.22; 12.1; TS 45.11-12).17
A Damaszkuszi irat igen keveset árul el a „városokban" élő
személyek életszakaszairól, ebben a kérdésben a Messiási sza­
bályzatot kell elővennünk, abban a reményben, hogy ez az irat
nemcsak az eljövendő korban majd megvalósuló tökéletes élet
modelljét, hanem a kor aktuális problémáit is tükrözi.
A Messiási szabályzat szerint a közösség tagjai húszéves ko­
rukban nősülhettek meg, a közösség hivatalos álláspontja sze­
rint ekkorra már elérték a felnőttkort, és „ismerték a [jót] és a
rosszat" (IQ Sa 1.9-11).18 Az ezt követő öt évben „jelen lehettek"

Press, Atlanta 1983; J. M. Baumgarten, Studies in Qumran Laza, Brill, Leiden

1977; M. Bernstein et al., Legal Texts and Legal Issues, E. J. Brill, Leiden 1997.
17 „A Szentély városában" történő nemi közösülést tiltó rendelkezést a paráznál­
kodás tiltásának is tekintették (R. H. Charles, Apocrypha and Pseudepigraplia II,
828). Egy másik és valószínűbb álláspont szerint azonban a tiltás a szent
városba érkező zarándok házaspárok közötti házasélet tiltása lehet (C. Rabin,
Zadokite Documents, 59).
18 A huszadik év mint a felnőttkor határa problémakörhöz lásd S. B. Hoenig, „On
the Age of Mature Responsibility in IQSa",JQ R 48 (1957), 371-375; „The Age
of Twenty in Rabbinic Tradition and IQSa", JQR 49 (1958), 209-214. A
rabbinikus hagyomány szerint a nősülés szempontjából a férfiaknak a tizen­
nyolc éves kor ajánlott (mAbot 5.21).
A válás problémájával kifejezetten egyik tekercs sem foglalkozik. A férfinak
„élete során" két asszony feleségül vételét tiltó rendelkezésben (CD 4.20-5.2)
több kutató is a poligámia és a válás lehetőségének kizárását látja, a szakasz
részletes vizsgálata azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy a rendelkezés szerzője
kizárólag a poligámia ellen szól, és egyáltalán nem érdekli a válás utáni
második házasság kérdése. A problémára specializálódott irodalomból lásd Y.
Yadin, „L'attitude essénienne envers la polygamie et le divorce", RB 79 (1972),
98-99; G. Vermes, „Sectarian Matrimonial Halakhah in the Damascus Rule",

136
(de aktívan nem vehettek részt) a meghallgatásokon és az ítéle­
tekben. Huszonöt éves korban feljebb léphettek egy lépcsőfo­
kot, és „dolgozhattak a gyülekezet szolgálatában" (lQ Sa
1.12-13). A harmincéves férfiakat teljesen érettnek, felnőttnek
tekintették, és ők már „részt vehettek" a törvénykezéseken és a
gyűléseken, elfoglalva az őket megillető helyet a közösség ma­
gasabb rangú tagjai, „Izrael ezreinek vezérei, a Százak, az Ötve-
nek és a Tízek vezérei, a bírák és a törzsek hivatalnokai" között,
„minden családban [Ajron fiainak, a papoknak [a fennhatósága]
alatt" (lQ Sa 1.8-16). Ha hivatalt viseltek, elvárták tőlük, hogy
feladatukat képességeikhez mérten a legjobban hajtsák végre,
az őket megillető tisztelet mértékét „tanultságuk" és „útjuk
tökéletességének" mértéke szabta meg. Az életkor előrehalad­
tával a rájuk nehezedő terhek is csökkentek (lQ Sa 1.19).
Csakúgy, mint Qumránban, a legfőbb tekintély itt is a papok
kezében volt, minden tíz vagy ennél több főből álló csoportban
lennie kellett egy papnak, aki „jól ismerte az Elmélkedés köny­
vét" és „hatalma volt" a tagok fölött (CD 13).19 A Damaszkuszi
iratnak a 4-es számú barlangban talált kéziratai (4Q266, 269,
272-273) részletes leírást tartalmaznak a bőrbetegség kezdetéről
és a végső gyógymódról. A beszédhibás papokat, azokat, akik
hadifoglyok voltak vagy a nem zsidók között telepedtek le és
éltek, kizárták a papi feladatok teljesítéséből, és a „szent ételből"
sem részesülhettek (4Q266, 6. frg.; 271, 2. frg.).
lQ S-hez hasonlóan, a Damaszkuszi irat, valamint 4QDa (4Q266,
5 i. frg.) és 4Q265 hibrid szövegében (1 ii. frg.) is mebakkernek,

JJS 25 (1974), 197-202 [ = PBJS, 50-56]; J. A. Fitzmyer, „The Matthean Divorce

Texts and Somé New Palestinian Evidence", Theol. Studies 37 (1976), 197-226.
19 Az „Elmélkedés könyvének" (Hagu) jellege és mibenléte jelenleg is vitás
kérdés. Egyesek úgy vélik, hogy ez A közösség szabályzatának másik elneve­
zése (A. Dupont-Sommer, Essene Writings, 70) vagy „a Tóra-exegézis írott
gyűjteménye" (P. Wernberg-Moller, ALUOS 6 [1969], 79-80,32-es jegyzet). Az
azonban, hogy egyes szöveghelyek leírása szerint a könyvet mint alapművet
a Felügyelő és a bírák, más helyütt pedig fiatal gyermekek olvassák, abba az
irányba mutat, hogy a szóban forgó könyv a Biblia, még pontosabban a
Pentateuchus lehetett. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Mózes
Józsuét, a zsoltárszerző pedig általában az igaz embereket szólította fel arra,
hogy nappal és éjszaka is elmélkedjenek a Tóra törvényein (Józs 1:8; 1. zsoltár
1:2). Sőt egy rabbinikus dictum odáig megy el, hogy minden „elmélkedést"
(hege) a „Törvény kijelentéseire" korlátoz (Gén R. 49.17). Vö. L. H. Schiffman,
The Halakhah at Qumran, Brill, Leiden 1975, 4 4 ,144-es jegyzet.

137
Felügyelőnek nevezi a „tábor" vezetőjét. Úgy tűnik azonban,
hogy itt a Felügyelő tevékenységét nem segítette Tanács. A
„közösség Tanácsa" kifejezés, az átmeneti 4Q265-öt (1 ii és 7 ii,
töredékek) kivéve, ahol az első esetben a kifejezés inkább álta­
lános jellegű, míg a második szöveghelyen a közösség ideális
magvát jelenti, CD-ben egyáltalán nem fordul elő. CD utal egy
bizonyos „Izráel társaságára", amelynek tanácsára megenge­
dett a nem zsidók elleni támadás (CD 12.8), teljesen nyilvánvaló
azonban, hogy egy ilyen jellegű, egyébként a Messiási szabályzat­
ban is említett haditanácsnak A közösség szabályzatában leírt
gyűlésekhez semmi köze nem volt. A „táborok" Felügyelője min­
denesetre egymaga tölti be népe tanítójának és segítőjének a sze­
repét. CD szerzője szerint a Felügyelőnek szeretnie kell népét,

ahogyan az atya szereti gyermekeit, és át kell segítenie őket a

bajban, ahogyan a pásztor vezeti nyáját. Meg kell lazítania a
népet bénító bilincseket, hogy a gyülekezetben ne legyenek
elnyomottak és megtörtek. (CD 13.9-10)

A Felügyelőnek kellett megvizsgálnia a gyülekezethez csatla­

kozni kívánó jövevényeket, megjegyzendő azonban, hogy „lel­
kűk" felől nem kellett határoznia, és övé volt a végső döntés joga
az újonnan jöttek felvételével kapcsolatban (vö. még 4Q265). A
közösség szabályzatából ezeket a tisztségeket természetesen
már jól ismerjük. A városokban élők mebakkerjének különleges
feladata volt annak biztosítása, hogy gyülekezete és „a Sír fiai",
azaz a közösséghez nem tartozók között ne jöhessen létre baráti
viszony. A két tábor között csak üzleti kapcsolat volt elképzel­
hető, és még ehhez is szükség volt a Felügyelő jóváhagyására
(CD 13.14-16).
A vétkesek ügyét a városokban nem gyülekezeti bíróságok,
hanem törvényszékek tárgyalták, és a törvényszékek még „bí­
rákat" is alkalmaztak.20 A bírák száma tíz volt, megbízatásuk

20 A zsidó törvényszékek felállítására vonatkozó rabbinikus rendelkezések a

Szanhedrin-traktátusban (Misna, Toszefta és Talmud) olvashatók. A tíz bírá-
ból álló, speciális törvényszéket mMegilla 4.3 és mSzanhedrin 1.3 említi. A 4-es
számú barlangból előkerült Rendelkezések tizenkét tagból álló törvényszék­
ről is tud, ahol két pap és tíz világi személy bíráskodott, akik halálbüntetést is
hozhattak (4Q159).

138
egy bizonyos terminusra szólt, a személyeket Lévi, Áron és
lzráel törzséből választották, négy papot és lévitát és hat világi
személyt (CD 10.4-7). A bírák csak huszonöt évesnél idősebb és
hatvan évesnél fiatalabb férfiak lehettek - a Messiási szabályzat,
amely szintén említ bírákat, a korhatárt harminc és hatvan év
között jelöli ki (lQ Sa 1.13-15) - , akik szakértők voltak a bibliai
törvények és a „közösségi alapszabályok" terén. A törvényszék­
re vonatkozó rendelkezések egyértelműnek látszanak. Ez azon­
ban nem teljesen igaz. Magától értetődő például, hogy jogi
ügyekben a Felügyelő is érintett volt, neki kellett döntenie pél­
dául arról, hogy a közösség vétkes tagja ellen felhozott vádat
megfelelően kidolgozták-e, és hogy bíróság elé kell-e azt terjesz­
teni (CD 9.16-20). Egyes esetekben pedig a Felügyelő maga is
kiszabhatta a büntetést (CD 15.13-14). Egy helyütt (4Q270, 7.
frg.) „a gyülekezetét felügyelő papnak" egy nem szándékosan
elkövetett vétség ügyében egyszeri, a Felügyelőéhez hasonló
bírói funkciót kellett ellátnia. Semmit nem tudunk meg arra
vonatkozóan, hogy a tíz bíró együtt bíráskodott-e, hogy az illető
személyeket saját lakhelyükön választották-e ki, vagy pedig
egyes körzeteket utaztak be. Az a Damaszkuszi iratban található
törvénykönyv, amely szerint el kellett járniuk, mind tartalmá­
ban, mind pedig hangnemében erősen különbözik A közösség
szabályzatából már ismert gyűjteménytől: az ebben leírt vétsé­
gek nem egy kváziszerzetesrend életére utalnak. Továbbá, bár a
büntetések leírása néha itt is szerepel, a qumráni szabályzattal
ellentétben itt több esetben a halálbüntetés is szóba kerül.21 Itt

Qumrán és a korai egyház összehasonlítását lásd M. Delcor, „Les tribunaux

de l'église de Corinthe et les tribunaux de Qumrán", Studiorum Paulinorum
Ccmgressus Catholicus 1961, Romé 1963, 535-548 [ = Paul and Qumrán, ed. J.
Murphy-O'Connor, Chapman, London 1968, 69-84]; J. M. Baumgarten, „The
Duodecimal Courts of Qumrán, Revelation and the Sanhedrin", JBL 95 (1976),
57-78. Lásd továbbá J. Pouilly, „L'évolution de la législation pénale dans la
Communauté de Qumrán", RB 82 (1975), 525-551.
21 CD 9.1 magyarázata a halálbüntetés vonatkozásában ellentmondásos. C.
Rabin (Zadokite Fragments, in loc.) úgy értelmezi, hogy a közösség által halálra
ítélt bűnösöket átadták a nem zsidóknak, hogy a kivégzést ó'k hajtsák végre.
A P. Winter által javasolt magyarázat azonban elfogadhatóbbnak tűnik: ha a
közösség egyik tagja (vagy talán egy másik zsidó) ellen halálbüntetéssel járó
vádat hoztak fel egy nem zsidó bíróság előtt, az maga halálbüntetéssel járt:
vö. „Sadokite Fragment IX. 1", RQ 6 (1967), 131-136. Lásd még Z. W. Fáik,
„Behucjei hagoyim in Damascus Document IX. 1", uo. (1969), 569.

139
tehát nem a tanácskozás idején való köpködést vagy röhögést
tiltó szabályzattal, hanem sokkal inkább a zsidó életet mint olyat
szabályozó/ a bibliai törvényeket a közösség szellemében újra­
értelmező törvénykönyvvel van dolgunk.
A rendeletek első, fogadalmakkal foglalkozó csoportja azzal
az utasítással kezdődik, amely a közösség tagjait arra utasítja,
hogy úgy kerüljék el az Isten nevének kim ondásáért járó halál-
büntetést, hogy kizárólag a Szövetségre esküdjenek. Egy ilyen
fogadalom teljes mértékben kötelező, és nem lehet semmisnek
nyilvánítani (CD 16.7-8). Ha az illető később megszegi fogadal­
mát, bűnét egy papnak kell megvallania, és tettéért vezekelnie
kell (CD 15.1-5). A rendelkezések szerint a közösség tagjai nem
ígérhetnek az oltárnak törvénytelen módon szerzett tárgyakat
és a saját családjuk számára szükséges ételt sem (CD 16.13-15).
Az a megkötés is szerepel továbbá, hogy nem a „m ezőn", hanem
csakis a bírák jelenlétében tehetnek le bárm iféle fogadalmat (CD
9.9-10). Halálbüntetés jár annak, „aki a nem zsidók törvényei
szerint egy m ásik pusztulását okozza" (CD 9.1). Az atyákat és a
férjeket feljogosító bibliai rendelkezést, amely szerint érvényte­
leníthetik a leányuk, illetve feleségük által tett fogadalmakat, a
Damaszkuszi irat leszűkíti, és kimondja, hogy csak azok a foga-

A keresztre feszítésre vonatkozó qumráni utalásokkal kapcsolatosan a követ-

kezó'ket kell megjegyeznünk. Josephus kétszer is említi, hogy i. e. 88 körül
Alexandrosz lannaiosz mintegy nyolcszáz politikai ellenfelét (farizeusokat)
ítélt kereszthalálra (Ant. 13.380; Bellum 1.97). 4QpNah 1.7-8 mintha Josephus
beszámolóját visszhangozná, ha az „élve akasztják az embert (egy fára)"
kifejezést SzifréDeut-nak (221) megfelelően értelmezzük, ahol a halálbüntetés
végrehajtásának ez a módja a római hatóságokra jellemző eljárásként szerepel.
Ha, mint ahogyan az valószínű, a Templom-tekercsben (64.6-13) leírt rendel­
kezés az eljövendő időkre vonatkozik, akkor úgy tekinthetjük, hogy a szerzőt
a római törvénykezés befolyásolta, ugyanis a zsidó állam ellen vétkezők
kivégzésére az akasztást vagy a keresztre feszítést írja elő. Vö. D. J. Halperin,
„Cruciíixion, the Nahum Pesher, and the Penalty of Strangulation", J]S 31
(1981), 32-46. A keresztre feszítéssel kapcsolatban általában lásd P. Winter, On
the Trial ofjesus, de Gruyter, Berlin 21974, 90-96; M. Hengel, Crucifixion, SCM
Press, London, Fortress, Philadelphia 1977. A qumráni szövegekkel kapcso­
latban vö. N. Wieder, „Notes on the New Documents from the Fourth Cave of
Qumran", ]JS 7 (1956), 71-72; Y. Yadin, „Pesher Nahum Reconsidered", IE) 21
(1971), 1-12; HJP I, 224-225. A héber „akasztani" igét J. M. Baumgarten úgy
értelmezi, hogy az az akasztással történő kivégzésre utal, mert a keresztre
feszítést a zsidó törvényekkel összeegyeztethetetlennek találja: vö. „Does tlh
in the Temple Scroll refer to Crucifixion?", JBL 91 (1972), 472-481.

140
dálmák érvény teleníthetők, amelyeket soha nem is kellett volna
megtenni (CD 16.10-12; másutt ez a rendelkezés kissé eltérő,
lásd TS 53.16-54.5). CD szerint egyetlen vád sem tekinthető érvé­
nyesnek, ha azt nem előzte meg a tanúk jelenlétében elhangzott
figyelmeztetés (CD 9.2-3). Egy különlegesen érdekes töredék olyan
eseteket őrzött meg írásban, ahol elhangzott a figyelmeztetés, sőt
még a figyelmeztetett közösségi tag nevét is közli: „Johanan fia
ingerlékeny" volt, „Hanania Notosz félrevezette a közösség lelkét",
és saját fajtáját (?) kedvelte; egy másik „Hanania, ShM fia..." olyasmit
„szeretett", ami nyilvánvalóan tilos volt.
Ezután néhány tanúkkal kapcsolatos rendelkezés következik.
Húszévesnél fiatalabb személy nem tanúskodhatott olyan eset­
ben, amely halálbüntetést vont maga után (CD 9.23-10.2). To­
vábbá, a bibliai törvénnyel ellentétben, amely minden egyes
ítélethozatalhoz két vagy három tanú tanúvallomását követeli
meg (Deut 19:15), és egy tanú vallomását elfogadhatatlannak
tartja - unus testis nullus testis - , a közösségi törvénykezés meg­
engedi, hogy bárkit bűnösnek mondjanak ki, ha egy halálos
vétséget egy-egy tanú jelenlétében többször is elkövetett.
Mindennek az a feltétele, hogy a tanú az esetet azonnal jelentse
a Felügyelőnek, és a Felügyelő azt késlekedés nélkül rögzítse
írásban (CD 9.17-20).22 A halálbüntetéssel sújtott vétségek ese­
tében - és ezekhez tartozott még a démonok által okozott
aposztázia (CD 12.2-3), egy már eljegyzett leánnyal való tör­
vénytelen kapcsolat (4Q159, 2-4:10-11. frg.), az Izráel fiainak
megrágalmazása és a hazaárulás (TS 64.6-13) - nagyon valószí­
nűtlennek látszik, hogy akár zsidó, akár a római hatalom kép­

22 Az „egyetlen tanú" esetével már több kutató is foglalkozott: B. Levine,

„Damascus Document IX, 17-22: A New Translation and Comments", RQ 8
(1973), 195-196; J. Neusner, „»By the Testimony of Two Witnesses« in the
Damascus Document IX, 17-22 and in Pharisaic-Rabbinic Law", uo., 197-217;
L. H. Schiffman, „The Qumran Law of Testimony", uo., 603-612; N. L.
Rabinovitch, „Damascus Document IX, 17-22 and Rabbinic Parallels", RQ 9
(1977), 113-116; B. S. Jackson, „Testes singulares in Early Jewish Law and the
New Testament", Essays in Jewish and Comparative Legal History, Brill, Leiden
1975,172-201. A szöveget Jackson és Neusner is úgy értelmezi, hogy az három
különböző tanú vallomását követeli meg, akiknek egy közösségi tag által
három különböző alkalommal elkövetett, halálbüntetéssel járó bűncselek­
ményt mindhárom esetben jelenteniük kellett. Ha a tanúk szavában meg
lehetett bízni, akkor a Felügyelő azonnal megkezdte az eljárást a megvádolt
személyek ellen.

141
viselői felruházták volna a közösséget a kivégzés végrehajtásá­
nak jogával. A halálbüntetésre vonatkozó rendelkezések inkább
az eljövendő idővel kapcsolatos elképzelésekhez tartoznak, ak­
kor ugyanis a közösség mint Izráel de jure lesz majd a kiválasz­
tott nép de fncto kormányzó testületé.
A Damaszkuszi irat büntető törvénykönyve (4Q270) a közösség­
ből történő, visszavonhatatlan kizárással fenyegeti azt a tagot, aki
feleségével „paráználkodik". Ez jelentheti a menstruáló, de még
inkább az állapotos asszonnyal való nemi érintkezést, mivel, aho­
gyan azt Josephus a házas esszénusokról szólva félreérthetetlenül
kijelenti, a házastársak közötti nemi érintkezés csak abban az
esetben volt megengedett, ha az az utódnemzést szolgálta. A
szombattal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazó szakasz a szi­
goréi megszorítások felé hajlik. A későbbiek során a rabbinikus
törvénykezés még ennél aprólékosabban dolgozta ki a szombatra
vonatkozó szabályokat, de maga a tendencia már itt is észrevehető.
A közösség tagjainak nemcsak a munkavégzéstől kellett tartóz­
kodniuk „a hatodik napnak attól a pillanatától kezdve, amikor a
napkorong a maga teljességében eltávolodik a kaputól (amely
mögött lemegy)" (CD 10.15-16), de a munkáról még csak nem is
beszélhettek. A szombati pihenést nem zavarhatja meg semmi, ami
pénzzel vagy nyereséggel kapcsolatos (CD 10.18-19). Isten Szövet­
ségének egyetlen tagja sem hagyhatta el házát szombaton, hogy
dolgai után járjon. Nem mehetett el házától 1000 könyöknél (kb.
450 m) nagyobb távolságra, állatait azonban városától 2000 kö-
nyöknyi (kb. 900 m) távolságra legeltethette (CD 10.21; 11.5-6).
Főznie nem lehetett. Nem szedhetett és nem gyűjthetett gyümöl­
csöt és semmiféle ehető dolgot, „ami a mezőn terem". Nem húz­
hatott vizet a kútból, és a kútból húzott vizet nem vihette el
máshová, a vizet ott kellett meginnia, ahol rábukkant (CD
10.22-23). Jószágát nem ütlegelhette és szolgáját nem szidhatta
meg (CD 11.6, 12). Nem hordozhatott karjában gyermeket, nem
illatosíthatta testét, és házában nem söprögethetett (CD 11.10-11).
Nem segédkezhetett az állatok ellésénél és akkor sem, ha valame­
lyik jószág verembe esett; a vízbe vagy tűz lángjaiba került ember­
társát azonban egy létra vagy kötél segítségével kihúzhatta (CD
11.13-14,16-17). A Bibliát (Lev 23:38) szigorúbban értelmezve, a
közösség törvényhozója (vagy törvényhozói) úgy rendelkeztek,
hogy szombaton a szombati egészen elégő áldozattól eltekintve
a közösség tagjai nem mutathatnak be áldozatot, és nem küld­

142
hetnek ajándékot a Templomnak olyan személy által, akit „bár­
miféle tisztátalanság sújt, amely által az oltárt beszennyezné"
(CD 11.19-20). És, mint ahogyan azt már korábban is jeleztük
(136. o.), a közösség tagjai nem élhettek házaséletet „a Szentély
városában" (CD 12.1-2; TS 45.1-12).
A szombat vagy bármelyik ünnep előírásainak megszegésé­
ért a Bibliával ellentétben (Num 15:35) nem halálbüntetés és
nem is A közösség szabályzatában elrendelt kizárás járt. Ebben
az esetben a vétkest hétévi börtönnel sújtották.

Az a kötelességük, hogy őrizetben tartsák őt. És ha vétkéből

felépült, akkor még hét évig őrizzék, ezután járulhat csak a
gyülekezés elé. (CD 12.4-6)

Az utolsó csoportban a rendelkezések csak felületesen kapcso­

lódnak egymáshoz, bár közülük több is a szélesebb, zsidó-nem
zsidó világhoz fűződő kapcsolatokkal foglalkozik. E szabályok
egyike szerint tilos egy nem zsidót megölni vagy meglopni,
kivéve, ha „ezt lzráel társasága így rendeli" (CD 12.6-8). Egy
másik törvény megtiltja, hogy a közösség tagjai rituálisan tiszta
állatokat és madarakat, valamint a magtár és a szőlőprés termé­
sét nem zsidóknak adják el, nehogy azokat a pogány áldozatbe­
mutatásnál megszentségtelenítsék. MMT a nem zsidók által
felajánlott áldozat elfogadását is tiltja (4Q394, 3-7. frg.). Tilos
továbbá a zsidó vallást felvett, idegen szolgák eladása nem
zsidó vevőknek (CD 12.11). Étkezési előírásokat is találunk.

Senki nem szennyezheti be önmagát azzal, hogy bármiféle élő

állat vagy csúszómászó testéből eszik, még ha azok a méhek
lárvái vagy a vízben úszó rovarok is. (CD 12.12-13)

Tisztasági előírásokkal (CD 12.16-18) és a megtisztulással (CD

10.10-13), valamint a folyások és a gyermekszülés által okozott
tisztátalansággal foglalkozó utasítások is vannak (4Q266, 6.
frg.). MMT (4Q394-395), 4Q Tisztulások (4Q274, 276-277, 284)
és a Templom-tekercs (11QTS 45-51) tisztasági problémákat,
többek között a „vörös tehénnel" kapcsolatos szabályzatokat
(MMT 4Q394-395; 4Q 276-277) ismertet.
A törvénykönyv két gyülekezéstípust mutat be: az egy pap és
egy lévita vezetése alatt összeülő „tábor gyülekezését" (vö. 137. o.)

143
és „az összes táborok gyülekezését" (CD 14.3-6); az információ
mindkét esetben meglehetősen szűkös. Feltehetőleg utóbbi a
közösség legfőbb gyülekezetének tekinthető, amely a Szövetség
M egújulásának ünnepén, a 4QD-ben (266/270) említett, min­
den évben megrendezésre kerülő ünnepségen ült össze, amikor
„a szentség férfiai" és „a Szövetség férfiai" bevallották korábbi
bűneiket, és újra elkötelezték magukat arra, hogy teljes mérték­
ben alávetik magukat a Törvénynek és a közösség tanításának.23
A rendelkezésünkre álló szövegek tanúsága szerint a közösség
tagjait név szerint számba vették, és így iktatták be őket rangsor
szerint, első helyen álltak a papok, második helyen a léviták, és
harmadik helyen az izraeliták. A „városok" egyedi jellegzetes­
sége, hogy itt egy negyedik csoportot, a prozeliták csoportját is
bejegyezték; a prozeliták, mint már korábban is említettük, a
judaizmusba betért rabszolgák voltak. Az a további kitétel, mely
szerint a közösség tagjait ennek a rangsornak megfelelően kellett
minden ügyben „megvizsgálni", arra enged következtetnünk,
hogy a megjegyzés arra a tagok spirituális fejlődését kutató, évente
sorra kerülő vizsgálódásra utal, amelyet A közösség szabályzata is
említ (CD 14.3-6). A Damaszkuszi iratnak a 4-es számú barlangból
előkerült kéziratai közül kettő is leírja a hűtlenséggel vádolt tagok
kizárásának szertartását (4Q266, 270).
Ezeken a már ismerős utasításokon kívül még azt is megtud­
juk, hogy a gyülekezést számba vevő pap életkora harminc és
hatvan év között volt, és felesleges is hozzátennünk, hogy „az
Elmélkedés könyvét jól kellett ism ernie". „A táborok Felügye­
lőjét" illetően azt találjuk, hogy életkora harminc és ötven év
között kellett hogy legyen, és „jól kellett ismernie az emberiség
titkait, és tudnia kellett (az em beriség) valam ennyi csoportjá­
nak nyelvét".24 A Felügyelő határozott az új tagok felvételéről,
és minden „peres és bírói" ügyet elé kellett terjeszteni (CD
14.7-12).

23 A közösség liturgikus naptárát és annak a Jubileumok könyvével való kap­

csolatát lásd a VII. fejezetben, 209-211., 208. o. 5-ös jegyzet.
24 Azt a megszorítást, hogy a Felügyelőnek jól kellett ismernie az emberiség által
beszélt valamennyi nyelvet, a Babilóniai Talmud (bSzanhedrin 17a) egyik
állításával vethetjük össze, amelynek értelmében a jeruzsálemi Szanhedrinben
csak azok a férfiak foglalhattak helyet, akik beszélték a teremtés hetven
nyelvét.

144
 Az új tagok felvételével kapcsolatban a Rendelkezésekből az
tűnik ki, hogy azok egyrészt a közösségen belül nagykorúvá
érett férfiakból vagy pedig külső jelentkezőkből kerültek ki. Az
erre vonatkozó szabály nem teljesen világos, de az az utasítás,
hogy a jelentkezőt mindaddig nem lehetett beavatni a közösség
titkaiba, amíg a Felügyelő előtt meg nem jelent, aligha vonat­
koztatható olyan személyre, aki a szekta zárt közösségében nőtt
fel (CD 15.5-6; 10-11).
A közösség fiatal férfi tagjairól a Damaszkuszi irat a követke­
zőket jegyzi meg csupán;

És amikor az örök időkre Izráelnek szentelt közösséghez

csatlakozott egyének gyermekei a beiktatási kort elérik, foga­
dalommal esküsznek fel a Szövetségre. (CD 15.5-6)

A Messiási szabályzat ennél kissé zavarosabb. A közösségbe tör­

ténő beiktatás itt a tanulással eltöltött gyermek- és ifjúkor csúcs­
pontjaként jelenik meg. A Bibliának és „a közösség szabályainak"
a tanulása már jóval a tizedik életév előtt megkezdődik, a tízéves
fiúk számára ugyanis már egy újabb tíz esztendeig tartó és a
törvények ismeretével kapcsolatos tanulási periódus indul. Egy
fiatalember csak utóbbi tanulási idő letöltése után vált éretté.

Fiatal korfájtól kezdve tanítják őt az Elmélkedés könyvében

leírtakra, és, korának megfelelően, okítják őt a közösség szabá­
lyaira is. Szabályaikat tíz esztendeig kell Itanuljmányoznia...
Amikor a huszadik életévét betölti, beiktatják, hogy családján
belül eleget tehessen a számára előírt kötelességeknek, [és] hogy
a szent gyülekezethez csatlakozhassák. (lQ Sa 1.6-9)

A külvilágból érkező újoncot, miután „romlott életviteléért"

bűnhődött, a „Szövetség esküjével" azon a napon iktatták be,
amikor a Felügyelővel beszélt, a közösségi szabályok közül
azonban egyet sem árulhattak el neki, nehogy ezt kihasználva
„az őt kikérdező Felügyelőt m egtévessze" (CD 15.7-11). Ha
azonban az említett esküt megszegte, „megtorlásban" részesí­
tették. A szöveg innentől töredezetté és megbízhatatlanná válik,
azt azonban megtudjuk, hogy az újonccal közlik, hol található
az a liturgikus naptár, amelynek betartására esküje kötelezi.

145
 Ami pedig az [általuk betartott] időknek, azoknak az időknek
a pontos meghatározását illeti, amelyeket Izráel figyelemre
sem méltat, azt az idők jubileumokra és hetekre való felosz­
tásainak könyve szigorúan rögzíti. (CD 16.2-4)

Itt kell megemlítenünk a városokban megszerveződő társulatok

és a „monasztikus" közösség közötti egyik nagy különbséget,
jelesül azt, hogy az előbbiekhez csatlakozó újoncoknak nem
kellett beszolgáltatniuk teljes vagyonukat. A közösség szabály­
zatában leírt vagyonközösségből a városokban semmi nem va­
lósult meg. Másrészt azonban, míg a pusztaságban élő közösség
tagjai között a tulajdon közös birtoklása jött létre, a városokban
élő közösségi tagok segítséget nyújtottak rászorult társaiknak.
A Damaszkuszi irat elrendeli, hogy mindenki, aki megteheti,
legkevesebb kétnapi munkájának bérét egy jótékonysági alap­
nak adja át, és a Felügyelő és a bírák ebből az alapból nyújtottak
segítséget az árváknak, a szegényeknek, az öregeknek és bete­
geknek, az elszegényedett hajadonoknak és a szabadulásra vá­
gyó, idegenben raboskodó foglyoknak (CD 14.12-16).

A kétfajta közösségi életmód összehasonlításakor, különösen

4QD és 4Q265 ismeretében, számos hasonlóságot találunk ugyan,
de a különbségek továbbra is szembetűnőek. A közösség tagjai
a qumráni pusztaságban elzárkózva, míg a városokban csalá­
dokban, idegenek között éltek, akikkel, ha bármilyen szerény
méretekben is, de kénytelenek voltak kapcsolatot tartani. A
pusztaságban élő közösség tagjai elkülönültek a jeruzsálemi
Templomtól; a városokban élők ott tisztelték Istent. A qumráni
közösség „alapjainak" megfelelő intézmény a városokban nem
létezett; Qumránban viszont a bírákhoz hasonló tisztségviselők
nem voltak. A qumráni Felügyelő mellett Tanács működött; a
városi Felügyelők önállóan cselekedtek. Qumránban a hűtlen­
ségben vétkes közösségi tagokat visszavonhatatlan kizárással,
vagy a közösségi életből való időszakos kirekesztéssel, vagy
pedig enyhébb büntetésekkel sújtották; a városi közösségek
bűnös tagjaira halálbüntetés várt (kérdés, hogy az ítéletet vég­
rehajtották-e), illetve magatartás-javító fogságba kerültek. A
közös asztal és a hozzá kapcsolódó „tisztaság" Qumránban igen
jelentős szerepet játszott; a városokkal kapcsolatos szövegekben
közös asztalról nincs szó, és a „tisztaság" fogalma, a fenti érte­

146
lemben, mindössze egyszer került elő. Továbbá, Qumránban a
közösségbe belépni szándékozók valamennyien a külső világ­
ból jöttek; a városokban egy részük megtért, másik részük vi­
szont a közösség tagjainak gyermekei közül került ki. A közös­
ségbe belépni szándékozóknak a pusztaságban kétéves tanuló­
időt kellett teljesíteniük, melynek során bevezették őket „a két
lélek" útjainak rejtelmeibe; a „városokban" jelentkező újoncok­
nak ezek egyikét sem kellett teljesítenie. A qumráni pusztában
a tagok vagyonközösségben éltek; a városokban nem. Végül
pedig, a pusztaságban élő közösség tagjai nőtlenségben, a váro­
sokban élők ugyanakkor nyilvánvalóan házasságban éltek.
Az eltérések ellenére azonban, az alapvető tanítás szintjén, a
célkitűzések és alaptörvények észrevehető összekötő kapocsként
működnek a pusztaságban élő. és a városi testvérek között. Mind­
két csoport azt állítja magáról, hogy ő az igaz Izráel. Mindkét
csoport a papság, méghozzá 1QS, a Damaszkuszi irat és a Messiási
szabályzat egybehangzó tanúsága szerint (amelyet azonban
4Q256, 258 és MMT nem erősít meg) a cádokita papság vezetése
alatt állt. Mindkét csoport ezres, százas, ötvenes és tízes egységekre
tagolódott, és mindkét csoport ragaszkodott a mózesi Törvényhez
való visszatéréshez, a saját maguk által kialakított értelmezésnek
megfelelően. Mindkét közösséget a papok (vagy a léviták) irányí­
tották. Mindkét csoport vezetője, tanítója és kormányzója a ko­
rábbról ismeretlen mebakker címet viselte. A közösségbe történő
felvételt mindkét esetben a Szövetségbe való belépés előzte meg,
amelyet esküvel is megerősítettek. Mindkét csoport évente felül­
vizsgálta a tagok rangsor szerint elfoglalt helyét az elmúlt tizenkét
hónapban tanúsított magatartásuk szerint. Mindenekfölött azon­
ban, mindkét csoport ugyanazt a „nem ortodox" időszámítást
használta, ami a zsidóság többi részétől mindkettőt elkülöníti.
Egyetlen logikus következtetésre juthatunk tehát: egy vallási
irányzat két ágazatával állunk itt szemben. Ez azonban nem ad
választ minden kérdésünkre. Különösképpen arra nem kapunk
választ, hogy a pusztában és a városban élő közösségi tagok
rendszeres kapcsolatot tartottak-e fenn egymással. A történelem
végül is számtalan olyan példával szolgál, hogy testvérközösségek
végül egymás esküdt ellenségeivé váltak. Egységesnek tekintette-e
magát és egységként működött-e vajon a qumráni pusztai közös­
ség és a városi közösség? Néhány kulcsfontosságú tény arra utal,
hogy igeri.

147
 A két csoport között létező valós kapcsolatra utaló egyik
információ a qumráni iratok gyűjteményéből származik. A
gyűjteményben ugyanis a Damaszkuszi iratnak nem kevesebb
mint tíz példányát találták meg. Teljesen valószínűtlennek tű­
nik, hogy ez az irat ilyen nagy számban fordult volna elő és ilyen
jelentős helyet foglalt volna el a qumráni könyvtárban abban az
esetben, ha egy rivális intézmény alapszabályzata lett volna.
Ezenkívül, a barlangokban nyoma sem volt semmilyen, a kö­
zösséggel szemben álló vallási irányzattal kapcsolatba hozható
iratnak. Az egység irányába mutat továbbá a Damaszkuszi irat
egyik szakasza is, amely „minden tábor gyülekezésének" lebo­
nyolítását vázolja fel, és azt írja elő, hogy a tagok „név szerinti
beiktatását" hierarchikus rangban kell elvégezni. Ez a kitétel
teljesen megfelel A közösség szabályzatában lévő rendelkezés­
nek, amely a tagok évenkénti rangsorolását írja elő (1QS
2.19-23), a Szövetség megújításának ünnepélyes liturgiájával
együtt (a szertartás elemzését lásd 211-214. o.). Mindebből azt
a következtetést vonhatjuk le, hogy a Szövetség ünnepét, ame­
lyen a pusztaságban élő tagok az évi vizsgálatára került sor, a
városokban élők is megtartották. Vajon mehetünk még ennél
tovább is, feltételezve, hogy a két ünnepségre nemcsak egyazon
időpontban, hanem ugyanazon a színhelyen is került sor? Az
irodalmi és a régészeti forrásanyag tulajdonképpen azt az elmé­
letet látszik alátámasztani, hogy „a táborok gyülekezése" gya­
korlatilag a qumráni ágazat Qumránban évente összeülő gyű­
lésével azonos.
Az első nyom A közösség szabályzatában és a Damaszkuszi
iratban külön-külön megjelenő mebakker képesítéséhez vezet.
Talán még emlékszünk rá, hogy a qumráni vezetővel szembeni
egyik elvárás az volt, hogy „az emberiség minden gyermekének
természetét a bennük rejlő lélek szerint" fel kell ismernie (1QS
3.13-14), a városok mebakkerjének azonban sokkal inkább az
emberek „ügyeivel", „vagyonával", „képességével" stb., sem ­
mint lelkivilágával kellett törődnie. Ám am ikor a Damaszkuszi
irat „az összes tábor Felügyelőjének" jellemzéséhez ér, nem
mást olvashatunk, mint a pusztai közösség felügyelőjével szem­
ben támasztott elvárások újbóli megfogalmazását, azaz hogy
neki ismernie kell „az emberiség minden titkát és családjainak
nyelvét". Ennek alapján úgy látszik tehát, hogy a táborok Fel­
ügyelője és Qumrán Felügyelője egy és ugyanazon személy volt.

148
 A következő útbaigazító jelet a Damaszkuszi irat adja, ez az
irat ugyanis a pusztaságban és a városokban élő közösségi
tagokhoz is szól. Példa erre az az Intelemből vett szakasz, amely
arra int, hogy válasszák azt, ami Isten előtt kedves, és utasítsa­
nak el mindent, amit Isten gyűlöl, „hogy mindig teljes mérték­
ben az O útjain lépkedjetek, és soha ne járjatok a bűnös hajlam
gondolatai és a sóvárgó szem után" (CD 2.14-16): ez a buzdítás,
úgy tűnik, egy nőtlen tagokból álló csoporthoz szól. Ugyanen­
nek az iratnak egy későbbi szakaszában azonban olyan utasítá­
sokat is találunk, amelyek kifejezetten házaspárokra vonatkoz­
nak:

És ha táborokban, a föld törvénye szerint élnek, tehát háza­

sodnak és gyermekeket nemzenek, akkor is a Törvény útjain
járjanak, és a kötelező fogadalmaknak megfelelően, és a Tör­
vény rendelése szerint, amely kimondja: „A férfi és a felesége
között, és az apa és a fia között." (Num 30:17) (CD 7.6-9)

Röviden tehát, úgy tűnik, hogy az Intelem olyan prédikációnak

készült, amelyet egy bizonyos alkalomkor a közösség együtte­
sen jelen lévő nőtlen és házas tagjai előtt olvastak fel. Mivel az
Intelem legfőbb témája a Szövetség megtartása, a prédikációra
a harmadik hónapban (4Q 2 6 6 ,11. frg.; 270, 7. frg.) megtartott, a
Szövetség megújításának ünnepe, azaz a Hetek ünnepe vagy
Pünkösd lehetett a legmegfelelőbb alkalom, míg a legjobb hely­
színnek Qumrán látszik.
Az irodalmi utalásokat két régészeti lelet is alátámasztja. Az
első a qumráni helyszínen feltárt huszonhat sírverem, amelyek­
ből állati csontok - kecske, birka, bárány, borjú, tehén vagy ökör
- maradványai kerültek a felszínre, és ez a lelet hosszú ideig
fejtörést okoz a kutatóknak. Helyesen állítja-e J. T. M ilik,25 hogy
ezek az állati csontok a qumráni anyaközpontba ellátogató,
nagyszámú zarándoknak elkészített ebéd vagy vacsora marad­
ványai voltak? Ezt a gyülekezést természetesen ő is a közösségi
ünneppel hozza kapcsolatba.
A második régészeti nyom is csontokkal kapcsolatos. A
qumráni temetővel határos földdarab sírjaiban négy asszony és

25 Ten Yeurs of Discovery in the Wilderness of Judaea, 117. o.

149
egy gyermek, és talán további két női test m aradványait találták
meg.21 Ha tehát a közösség megújulási ünnepére a közösség
városokban élő tagjai és azok családjai is Qumránba jöttek,
akkor ez m agyarázatot adhatna arra a jelenségre, hogy a főte­
metőben talált, kizárólag férfiholttestek m aradványai mellett a
qumráni színtéren női és gyermekholttestek m aradványai is a
felszínre bukkantak.
A fenti magyarázatok összehangolásával alig maradna kétsé­
günk afelől, hogy a közösségnek a pusztaságban és a városok­
ban élő tagjait a közös tanítás és szervezettség egyesítette, to­
vábbá valóságos és rendszeres kapcsolatot is fenntartottak egy­
más között egy elmosódott és kevéssé em legetett személyiség­
nek, a Papnak és a mellette álló másik jelentékeny alaknak, a
Felügyelőnek, a táborok Felügyelőjének spirituális vezetése
alatt. Úgy tűnik, a közösségi hierarchia székhelye Qumrán volt,
és itt volt a Cádok fiainak, a papoknak engedelmeskedő közös­
ség tagjainak a központja.22

21 A qumráni temetőből előkerült női csontvázakkal kapcsolatban lásd de Vaux,

Archaeology, 47-48; S. H. Steckoll, „Preliminary Excavation Report in the
Qumran Cemetery", RQ 6 (1968), 323-344; N. Haas, H. Náthán, „Anthropolo-
gical Survey of the Humán Skeletal Remains írom Qumran", uo., 345-352.
Steckoll azt állítja, hogy már 1966-ban és 1967-ben kilenc további sírt tárt fel
Qumránban, amelyekből hat férfi, két asszony (egyikük egy csecsemővel) és
egy kislány maradványai kerültek elő. R. de Vaux „e régészeti Sherlock
Holmes" (Archaeology, 48) felfedezésével kapcsolatban komoly kétségeinek
adott hangot. A temető problémáit újabb ásatások nélkül lehetetlen megvála­
szolni.
22 Érdemes megjegyeznünk, hogy csak a Messiási szabályzat és a Háborús
tekercs tesz említést a közösség világi vezetőiről - a törzsfőnökökről, valamint
az ezrek, százak, ötvenek és tízek vezetőiről. Érdekes, hogy a közösség
eszkatologikus világi vezetőjét, Izráel Messiását a szövegek soha nem nevezik
„királynak". A Messiás címe, Ezékiel nyomán (34:24), „herceg" (nászi, lQSb
5.20; 1QM 5.1; CD 7.20). Ugyanezt az elnevezésmódot használta a második
zsidó háború vezére, Simeon bar Kosziba is, amint arról az általa veretett
pénzérmék és a Murabba'at- és a Nahal Hever-papiruszok is tanúskodnak.
Vö. HJP 1,544, 606.

150
 V. A KÖZÖSSÉG AZONOSÍTÁSA

Palesztina társadalma a tanulmányunk tárgyát képező időszakban

(i. e. 140 - i. sz. 70) nem csupán „ortodox" zsidó többségből és
szektás kisebbségekből állt. Az i. sz. II. században kialakult „egy-
pártrendszer" ekkor még nem létezett, ez ugyanis csak az i. sz.
66-70-es sikertelen szabadságharcot túlélt bölcsek kemény mun­
kájának és hosszú éveken át zajló vitáinak eredményeképpen jött
létre. A bölcsek az i. sz. I. évszázad utolsó évtizedeiben a mai
Tel Avivtól mintegy húsz kilométerrel délre fekvő városkában,
Jamniában (Javne) ültek össze, hogy újragondolják és új formába
öntsék a Templomától és az áldozatbemutatás lehetőségétől meg­
fosztott zsidó vallást, és az I. század végére valamennyi alapvető
kérdésben közös nevezőre is jutottak.1 Ettől kezdve a Szentföldön
élő zsidóság nagy része a bölcsek tanítását követte, az ortodoxiát
elutasító kisebbséget pedig kiközösítették, és a híres templomi
imában, a Tizennyolc áldásban naponta átkot mondtak rájuk: „
Pusztuljanak el az eretnekek, és töröljék ki nevüket Az élet köny­
véből."2
Az egységesedést megelőző állapot jelentősen eltért ettől, mivel
a judaizmuson belül ez az egység nem a hit és a gyakorlat megerő­
södésének következtében alakult ki, hanem annak eredményeként

1 Az intertestamentális judaizmussal foglalkozó monográfiák közül elsősorban

a következőket ajánljuk: H JP I (1973) (Politikatörténet i. e. 175-től i. sz. 135-ig);
II (1979) (Intézményrendszer és mozgalmak). Kevésbé technikai jellegű mű­
vek: The Jewish People in the First Centunj, ed. S. Safrai and M. Stern, Van
Gorcum, Assen and Fortress, Philadelphia, I (1974); II (1977). Lásd még M.
Simon, Les sectes jnives au temps de Jésus Christ, Presses Universitaires de Francé,
Paris 1960; és J. Jeremiás, Jerusalem in the Time o f Jesus, SCM Press, London and
Fortress, Philadelphia 1969. A judaizmus jamniai újjáalakításának kérdéséhez
lásd J. N'eusner, A Life of Yohanan ben Zakkai, Brill, Leiden 21970.
2 A zsinagóga és a szertartások megszerveződéséről, többek között a Tizennyolc
áldásról is lásd HJP II, 447-463.

151
jött létre, hogy a törvényhozó és kormányzati államszervezetek -
ezek között is legelső helyen a Nagy Szanhedrin és legfőképpen a
kultusz általánosan elismert központja, a jeruzsálemi Templom
jelen voltak Izraelben. Az egységnek ezek a jól kitapintható feltételei
mindaddig meglehetősen nagy mértékű rugalmasságot engedtek
meg, amíg a judaizmus legbenső lényege - a bibliainterpretáció, a
tanítás és vallásgyakorlat - érintetlen maradt.
Ennek következtében, amint arra két i. sz. I. századi zsidó szerző,
Philón és Josephus és közvetve még az Újszövetség is gyakorta
rávilágít, az akkori Palesztina zsidó népességének gondolkodás-
módját négy párt vagy szekta (görög elnevezése haireszeisz, „eretnek­
ségek", azaz csoportosulások, bármiféle pejoratív jelentés nélkül)
befolyásolta. A pártok közül három: a szadduceusok, a farizeusok és
a zélóták a nemzet vezetőinek szerepéért versengtek; a negyedik párt
tagjai, az esszénusok visszavonultak a politikai életből, és erkölcsi
felfogásuk, illetve tanításuk hatása az aktív politika színterén kívül
vált érezhetővé. Valamivel később egy újabb mozgalom jelent meg,
a zsidó-keresztényeké, ők az i. sz. I. század harmincas-negyvenes
éveiben alakítottak önálló közösséget a judaizmuson belül. Ezek
voltak tehát a legfontosabb vallási irányzatok az akkori Palesztiná­
ban; és mivel ennek az öt irányzatnak mindegyike mutat több-keve­
sebb hasonlóságót a qumráni közösséggel, a qumrániak azonosítá­
sára irányuló kutatások során mindegyikük neve felmerült.
A zsidó-kereszténységet mindjárt elsőként kizárhatjuk a lehetősé­
gek sorából. Egyes kutatók, például a cambridge-i J. L. Teicher, a
jeruzsálemi Y. Baer, az ausztráliai Barbara Thiering és a kaliforniai
Róbert Eisenman, inkább tetszetős, semmint a valósághoz közel álló
elméleteikben a holt-tengeri közösséget a korai egyházzal, az Igazság
Tanítóját Jézussal, Keresztelő Jánossal vagy Jézus fivérével, Jakabbal,
a qumráni Gonosz Papot pedig Szent Pállal vagy Jézussal (! - Barbara
Thiering) azonosítják. Tagadhatatlan tény, hogy találunk párhuza­
mokat a tekercsek és az Újszövetség között (a kérdést a VIII. fejezet­
ben vizsgáljuk részletesebben). A szövegek olvasása során azonban
a legtöbb ember, szakértő és laikus egyaránt, azonnal világosan látja,
hogy a qumráni iratokat és a keresztény irodalmat nem téveszthet­
jük össze egymással.3 Hasonlóképpen, Jézus és más újszövetségi

3 A qumráni közösségnek egy keresztény közösséggel való azonosítását egy

JJS-ben megjelenő cikksorozatban (J/S 2-5, 1950-54) J. L. Teicher vetette fel
elsőként. Ugyanezt a nézetet képviselte Y. Baer, „Serekh ha-Jahad - The Manual

152
 szereplők, valamint a holt-tengeri tekercsekben megjelenő főbb
személyiségek sem cserélhetők fel egymással. De ha még ez sem
elegendő, a keresztényelmélet támogatóinak még mindig magya­
rázatot kellene találniuk a régészet eredményeire, mivel a leletek
egyöntetűen a közösség kereszténység előtti (i. e. II. század) erede­
tének irányába mutatnak. Az elmélet követőinek az 1990-91-ben
és 1994-ben elvégzett radiokarbon-vizsgálatok által alátámasztott
paleográfiai datálást is figyelmen kívül kellene persze hagyniuk.
Mivel a zsidó-keresztény-elmélet, úgy tűnik, tarthatatlan, négy
komoly lehetőség, a szadduceusok, a farizeusok, a zélóták és az
esszénusok közül kell választanunk. A négy mozgalom vizsgálata
során a célok közötti hasonlóságra és a szervezeti megegyezésekre
fordítunk majd különös figyelmet, nem a tanítás- és hitvilágban
jelentkező azonosságokra, ezek között ugyanis könnyen találhatunk
megegyező elemeket.

A szadduceusok
A szadduceusok (Josephus és az Újszövetség által használt meg­
jelölés) a zsidó társadalom felső rétegét képviselték.*4 A ranglétra
legmagasabb fokán a szadduceus párt kiválasztott kevesekből állt,
ez volt a gazdagok pártja, amely a főpapsággal és a vezető papi
családokkal alkotott szövetséget (Arit. 13.296, 298; 18.4; 20.199;
ApCsel 5:17 stb.). A párt neve is - caddukim vagy szadduceusok
- valószínűleg a cádokita papsággal való kapcsolatból ered. A
szadduceusok, arisztokratákhoz méltó módon, konzervatív néze­
teket vallottak. Szigorúan ragaszkodtak az írott Törvényhez, és azt
eredeti, szigorú és merev formájában alkalmazták, és visszauta­
sították az ellen feleik által bibliai exegézisnek álcázott újításo­
kat (Ant. 13.294, 296; 18.16; 20.199). Alexandra-Salomé, vagyis

of Discipline. A Jewish-Christian Document írom the Beginning of theSecond

Century CE", Zion 29 (1960), 1-60, héberül. Az elképzelés túlzó változatait lásd
B. Thiering, Jesus the Mán, Doubleday, Sydney 1992; és Róbert H. Eisenman,
Mnccabees, Zadokites, Christians and Qwnran, Brill, Leiden 1983; James the Just
and the Habakkuk Pesher, Brill, Leiden 1986; (Michael Wise-zal közösen), The
Dead Sea Scrolls Uncóvered, Penguin, New York 1993.
4 Általános áttekintést lásd HJP II, 404^114, teljes bibliográfiával.}. Le Moyne,
Les Sadducéens, Gabalda, Paris 1972. Lásd még R. Meyer, art. „Sadducee",
TDNT VII (1971), 35-54; A. J. Saldarini, Pharisees, Scribes and Sadducees in
Palestinian Society, T. & T. Clark, Edinburgh 1989.

153
Salomcion királynő rövid uralm ától (i. e. 76-67) eltekintve, aki
farizeusokkal vette m agát körül, Júdea legfelsőbb törvény­
székében és a szenátusban, a jeruzsálem i Szanhedrinben a
szadduceusok politikai és vallási befolyása érvényesült attól
a perctől kezdve, hogy I. Johannész H ürkanosz király (i. e.
134-104) maga is a szadduceus párt soraiba lépett, az első
Róm a-ellenes háború kirobbanásáig (i. sz. 66).
A qumráni közösségnek a szadduceus párttal való azonosításá­
ra irányuló tudományos elmélet nem látszik a priori elképzelhetet­
lennek. Mindkét párt ugyanabban az időszakban élte virágkorát.
Mindkettőt szoros kötelék fűzte a papsághoz: a szadduceusok
mint a jeruzsálemi főpap fennhatóságának állandó támogatói és
védelmezői léptek fel, a qumráni közösség tagjai pedig a papok­
nak, Cádok fiainak a Szövetségük világi tagjai által támogatott
vezető szerepét hangsúlyozták. Különösen a 4QMMT-ben talá­
lunk olyan törvényeket, amelyek a farizeus állásponttal ellentét­
ben, a szadduceus gyakorlattal mutatnak feltűnő hasonlóságot.5
A hasonlóságokat azonban jelentősen meghaladja a két cso­
port közötti eltérések száma. A szadduceusok görög megneve­
zése ugyan haireszisz, szekta (Arit. 13.171; ApCsel 5:17), nincs
azonban semmilyen utalás arra nézve, hogy a szadduceusok
bármilyen, a qumránihoz hasonló szervezett közösséggel ren­
delkeztek volna. Továbbá, a qumráni közösség tagjai „a Szegé­
nyeknek" nevezték önmagukat (lQ pH ab 12.3, 6), és ez szöges
ellentétben áll a szadduceus mozgalom lényegével. A szad­
duceusok szinte megszakítás nélkül Júdea kormányzópártja­
ként működtek, szemben a qumrániakkal, akik pusztai életüket
száműzetésnek tekintették. Végül pedig, a szadduceus főpapok
és társaik a jeruzsálemi Templom vezető személyiségei voltak,
a holt-tengeri közösség egyik ága, a pusztai cádokiták ezzel
szemben a Templomot tisztátalannak tartották, az ott bemuta­
tott áldozatokat istentelenségnek tekintették, és azzal bármiféle
kapcsolatot megtagadtak. Ők arról álmodoztak, hogy majd egy
napon, az eszkatologikus háború hetedik évében a gonosz pap­
ság megsemmisül, és helyét szent papok és a tiszta istentisztelet

5 A qumráni közösséget a szadduceusokkal azonosító kísérletek közül lásd R.

North, „The Qumran Sadducees", CBQ 17 (1955), 164-188; L. H. Schiffman,
„The Sadducean Origins of the Dead Sea Scroll Sect", in Hershel Shanks (ed.),
Understanding the Dead Sea Scrolls, Random House, New York 1992, 35-49.

154
veszi át. A tekercsekben mindenütt megjelennek az angyalok,
felbukkan a feltámadás eszméje. A szadduceusok pedig, állító­
lag, mindkettőt elvetették (ApCsel 23:8). Bizton és nyomatékkai
állíthatjuk tehát, hogy a qumráni közösség tagjai nem a szad­
duceusok voltak.

A farizeusok
A széles körben elfogadott zsidó álláspont szerint, amely egyéb­
ként a rabbinikus irodalomban található információ kritika nél­
küli elfogadásán alapul, az i. e. II. századtól kezdve a nép
ideológiai vezetőinek szerepét a farizeusok töltötték be. Minden
esetben ők kapták meg a jeruzsálemi Szanhedrin elnöki és el­
nökhelyettesi tisztségét, valamint övék volt az abszolút és tény­
leges hatalom a palesztinai zsidóság felett.6 A farizeus olyan
személy volt továbbá, akinek a mózesi Törvényhez, tehát az
írott Bibliához, valamint a Sínai-hegyen kapott és a szóbeli
hagyomány által megőrzött kinyilatkoztatáshoz való szigorú
ragaszkodását alapos tudás és mély hit inspirálta. A Máté evan­
géliumának (23. fejezet) polemikus túlzásaira visszavezethető
keresztény farizeuskép ettől meglehetősen eltér: a farizeus
irányzat itt nem más, m int a képmutatás, a becsvágy és a szűk­
látókörűség egyvelege, a vallás legjelentéktelenebb részletei
iránti túlzott ragaszkodás, és ami ebből következik, a vallás
lényegének figyelmen kívül hagyása. „Jaj nektek, képmutató
írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kapor­
ból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben
ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a
hűséget." (Mt 23:23) Mondanom sem kell, hogy m indkét ábrá­
zolás, a zsidó és a keresztény is, eltorzítja a történeti valóságot.

6 Ennek a kérdésnek az általános bemutatását és bibliográfiáját is lásd HJP II,

388-403. Csak néhány a kérdésről nagy számban megjelent monográfiák
közül: R. T. Herford, The Pharisees, Allén & Unwin, London 1924; L. Fin-
kelstein, The Pharisees I-II, Jewish Publication Society of America, Philadelphia
31962; A. Michel and J. Le Moyne, „Pharisiens", Dict. de la Bibié, Suppl. VII
(1966), 1022-1115; J. Neusner, The R abbink Tradition about the Pharisees before 70
I—III, Brill, Leiden 1970; From Politics to Piety: The Emergence ofPharisaic Judaism,
Prentice-Hall, Englewood Cliffs NJ 1973;R. Meyerand H. F. Weiss,„Pharisee",
TDNT IX (1974), 11-48; E. Rivkin, „Pharisees", 1DBS (1976), 657-663; A. J.
Saldarini, i. m., 4-es jegyzet, fentebb.

155
 Josephus, aki papi származása ellenére úgy döntött, hogy a
farizeus párthoz csatlakozik (Vita 1.12), kijelenti, hogy Herodes
uralmának kezdetén a farizeus mozgalom egy szekta, egy
haireszisz volt, amelynek létszáma alig haladta meg a hatezret.
Ez a szekta tehát alig volt nagyobb az esszénus közösségnél,
amelynek akkor mintegy négyezer tagja lehetett. Csak igen
nagy túlzással nevezhetnénk őket tehát a zsidó nép túlnyomó
többségének. Elnevezésük is talán az irányzat szektajellegére
utal. Mert bár a rabbinikus források alig-alig említik ezt az
elnevezést, és helyette az írástudóknak és a bölcseknek nevezik
őket, Josephus és az Újszövetség rendszerint a farizeus megje­
lölést használja. A szó - arámiul pais, héberül parus - elkülönült
személyt jelent, és nagy valószínűséggel olyasvalakire utal, aki
távol tartja magát a köznéptől, a parasztoktól, vagyis az 'am
ha-arectől. Röviden tehát, a farizeusok egy kisebb zárt, tudós és
vallásos csoportot alkottak a zsidó társadalmon belül.
Alacsony létszámuk ellenére elsősorban a városokban és a
nagyvárosokban rendelkeztek vitathatatlanul nagy befolyással
(Ant. 18.15). Különösen a bibliaértelmezésben, azon belül is a
bibliai törvény ismeretében való jártasságuk miatt övezte őket
tisztelet; azokban az esetekben, amikor az ókori források elárul­
ják egyes hírneves bölcsek párt szerinti hovatartozását, mint
például Pollion és tanítványa, Szamaiasz, vagy Gamaliel és fia,
Simeon esetében, valamennyiükről az derül ki, hogy farizeusok
voltak (Ant. 15.3, 370; Vita 191; ApCsel 5.34).
Josephus azt is közli, hogy a farizeusok népszerűek voltak (Ant.
12.294), és hogy különösen a vallásos nők kedvelték őket (17.41).
A vallásgyakorlat kérdésében általában az ő tanításukat követték
(18.15), a nyilvános alkalmakkor pedig még a szadduceusok is
elfogadták szabályaikat, „a nép ugyanis másképpen nem tűrte
volna meg őket" (18.17). A farizeusok különös buzgalommal for­
dultak az étkezési előírásokkal, a tizeddel és a rituális tisztasággal
kapcsolatos szabályok felé, és ez állandó figyelmet követelt az apró
részletek iránt. A farizeus ideológiát létrehozó oly kiváló egyénisé­
geknek azonban, mint Sokhói Antigónosznak, Hűiéinek vagy az
idősebb Gamalielnek, semmi esetre sem állt szándékában az, hogy
a vallás lényege elsikkadjon. Sőt ennek éppen az ellenkezőjét
óhajtották: minden farizeusnak a Templomban szolgáló pap mél­
tóságára, asztalának pedig Isten Jeruzsálemben lévő asztalának
szentségére kellett felemelkednie.

156
 Mindezek megvalósítása érdekében egyes farizeusok zárt tár­
saságokba, ún. haburotba tömörültek, ahová új tagokat csak egy
bizonyos, harminc naptól egy évig terjedő próbaidő letöltése
után vettek fel, bár az olyan esetekben, amikor a jelentkező már
jól ismerte a habura szabályait, és gyakorolta is azokat, akkor
azonnal felvételt nyerhetett.7 Miután a haburába belépett, az
illető ne'eman, „megbízható személy" vagy haber, „tag" lehetett.
A ne'emannal szembeni elvárás mindössze az volt, hogy be
kellett szolgáltatnia a tizedét mindannak, amit vett, eladott vagy
elfogyasztott, és nem tartózkodhatott egy nem beavatott sze­
mély házában. A babérnak a mindennapok során alá kellett
vetnie magát azoknak a szigorú rituális tisztasági előírásoknak,
amelyeket a papoknak is be kellett tartaniuk szent étkezéseik
során.
A haburatagságot egyes, általuk nem tisztességesnek tekintett
mesterséggel összeegyeztethetetlennek tartották. Ha egy haber
adószedő lett, azonnal kizárták. Ha felhagyott utálatos foglal­
kozásával, csak mint „megbízható szem ély", és nem mint tag
léphetett vissza.
A fenti információtöredékek csak vázlatát adják ugyan a fari­
zeus irányzat komplikált valóságának, de a Qumránnal való
párhuzamokat jól elénk vetítik. A farizeusok, csakúgy, mint a
Qumránban élők, buzgón vallásos személyek voltak, akik éle­
tüket a bibliai vallásosság tanulmányozásának és gyakorlati
megvalósításának szentelték; mindkét irányzat a tisztaságot és
a szentséget akarta megvalósítani, és ennek érdekében elkülö­
nültek a társadalom egyéb rétegeitől. Az új tagok felvételével és
az érdemtelenek elutasításával kapcsolatos hasonlóság nyilván­
való, de inkább általánosnak, semmint különösnek tekinthető.
Annak ellenére azonban, hogy ezek az egybeesések közös célo­
kat és talán még közös eredetet is sejtetnek, a farizeusokkal
kapcsolatos iratokból éppen a legfontosabb qumráni jellegze­
tességek hiányoznak.
Ezek egyike az, hogy a legfőbb tekintély Qumránban a papo­
kat illette meg: a farizeusok ezzel szemben alapvetően világi

7 A haburot létrejöttének vázlatát lásd H JP II, 398-400. A qumráni közösség és a

haburot kapcsolatát már vizsgálta S. Lieberman, „The Discipline of the so-
called Manual of Discipline", JBL 71 (1952), 199-206 (= Texts and Studies, Ktav,
New York 1974, 200-207); C. Rabin, Qumran Studies, OUP, Oxford 1957.

157
szervezetet alkottak. Voltak ugyan papi származású farizeusok
is - egyikük éppen Josephus de ez csak az a bizonyos kivétel,
amely erősíti a szabályt. További különbség, hogy a qumráni
közösség tagjai és a farizeusok is elkülönültek ugyan a köznép­
től, a farizeusok továbbra is kapcsolatban maradtak a néppel,
mivel köztük tanítottak, a qumráni közösség tanításának kincsei
azonban csak a beavatottak számára váltak hozzáférhetővé.
Továbbá, igaz ugyan, hogy a farizeus habura is lépcsőzetesen
épült fel, ám a qumráni közösség szervezeténél sokkal rugalma­
sabban működött. A farizeus haburába például úgy is beléphetett
valaki, hogy az előzetes formális képzésben, azaz a „noviciátus-
ban" nem vett részt. További adalék az is, hogy a farizeusokról
szóló írásokban a legapróbb jel sem utal a vagyonközösségre,
amelyet pedig A közösség szabályzata a közösség tagjává válás
előfeltételeként említ.
Végül, de nem utolsósorban, továbbra sem zárhatjuk ki, sőt
inkább valószínűnek tekinthetjük azt, hogy a qumráni közösség
egy ágának tagjai nem házasodtak. A farizeusok körében, ahol
úgymond kiindulópontját látjuk annak a felfogásnak, amelyet
később az irányzat rabbinikus utódai alapoztak meg és hangsú­
lyoztak, amely szermt az utódnemzés tulajdonképpen vallási kö­
telezettség, a cölibátus nemhogy nem létezett, hanem kifejezetten
elutasításra talált. Úgy tanították, hogy Isten legelső parancsa így
szól: „Légy gyümölcsöző, és sokasodjál", s aki ettől önként meg­
tartóztatja magát, annak tette a gyilkossággal egyenértékű.8
Farizeusok voltak-e tehát a qumráni közösség tagjai? A vála­
szunk: nem.

A zélóták
Az 1950-es évek végén Sir Godfrey Driver és Cecil Roth vetették
fel először azt az elméletet Oxfordban, amely szerint a qumráni
közösség tagjai zélóták, azaz a keresztény éra kezdetén a Gali-
leai Júdás által megalapított forradalmi mozgalom tagjai lettek

8 A cölibátussal kapcsolatos rabbinikus magatartást lásd G. F. Moore, Judaism

II, Harvard UP, Cambridge 1927, 119-120, 270; Vermes Géza: A zsidó Jézus,
Osiris, Budapest 1995, 133-135; E. Rivkin, The Hidden Revolution, Abingdon,
Nashville 1978.

158
volna. Az elméletet a közelmúltban, a kereszténység irányába
terelve, a kaliforniai Róbert Eisenman élesztette újjá.
Az elmélet megfelelő értékelését jelentősen megnehezíti,
hogy a zélótákkal kapcsolatos tudományos elmélet eléggé za­
varos.9 Ennek két alapvető oka létezik. Először is, a legfőbb
forrás, Josephus elfogult a kérdésben. Josephus gyűlölte a
zélótákat, őket tartva felelősnek az i. sz. 70-ben bekövetkezett
katasztrófáért. Josephus szemében a zélóták banditák és gyilko­
sok voltak csupán. Másodszor, a „zélóta" fogalom olyan, mint
egy esernyő, amely alatt a forradalmárok minden fajtája mene­
déket lelt. Az utóbbi időben a dolgokat még zavarosabbá tette az
a kísérlet, melynek során a Josephusnál található csekélyke infor­
mációt a későbbi rabbinikus forrásokból vett adatokkal kapcsolták
össze. Ugyanakkor azonban, bár a terminológia és a történeti
valóság képlékenysége nem kétséges, ahhoz mégis elegendő alap­
vető információ áll rendelkezésünkre, hogy a zélóta „filozófiai
iskola" vagy vallási párt körvonalait megrajzoljuk.
Josephus leírja, hogy i. sz. 6-ban, miután Herodes Arkhe-
laoszt, a zsidók etnarkháját a zsidó és a szamáriai előkelőségek
ellene felhozott vádjai alapján hivatalától megfosztották, Júdea
római provincia lett. Ezt az adminisztratív átszervezést nép-
számlálás, azaz census előzte meg, amelynek célja az adó besze­
désének megkönnyítése volt, és amelyet a szíriai legátus, Publius
Sulpicius Quirinius vezetésével bonyolítottak le. (Lukács evangé­

9HJP II, 598-606: a zélótákról szóló Appendix C. T. R. Hayward munkája.

A legjelentősebb és legátfogóbb monográfia: M. Hengel, Díe Zeloten, Brill,
Leiden 1961, 21976; vő. még „Zeloten und Sikarier", Josephus-Studien (O.
Michel Festschrift), ed. O. Betz et al., Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen
1974,175-196. Angol nyelven a következő általános jellegű munkák léteznek:
W. R. Farmer, Maccabees, Zealots, Josephus, Columbia, New York 1956; S. G. F.
Brandon, Jesus and the Zealots, Manchaster UP, Manchester 1967; M. Stern,
„Zealots", Encyclopaedia Judaica Yearbook, Keter, Jerusalem 1973,135-152; E. M.
Smallwood, The Jews under Román Rule, Brill, Leiden 1976, 153-155, 312-369;
D. M. Rhoads, Israel in Revolution 6-74 CE, Fortress Press, Philadelphia 1976;
M. Hengel, The Zealots, T. & T. Clark, Edinburgh 1989.
Az utóbbi időkben kiadott legfontosabb tudós tanulmányok: M. Smith,
„Zealots and Sicarii: their Origins and Relations", HTR 64 (1971), 1-19; M.
Borg, „The Currency of the Term Zealot", JTS 22 (1971), 504-512; S.
Applebaum, „The Zealots": The Case fór Revolution", JRS 61 (1971), 1956-70;
V. Nikiprowetzky, „Sicaries et Zélotes - une reconsidération", Semitica 23
(1973), 51-64.

159
liuma ezt az eseményt tévesen Nagy Herodes uralma idejére
datálja, aki azonban tíz évvel korábban halt meg.) Egy ilyen
lépés a Galileai Júdás és egy Cádok nevű farizeus szemében
tűrhetetlen volt, lázadást szítottak, és hazafias mozgalmat indí­
tottak el. Jelszavuk röviden így hangzott: Csakis Isten az Úr,
senkinek nem jár tehát tisztelet, így Róma császárának sem. E
két, egy pozitív és egy negatív elvi alapkérdésen kívül Josephus
alig árul el valamit a zélóták „filozófiájával" kapcsolatban, és
még ez a kevés információ is ellentmondásos. Egyik korábbi
beszámolója (Belliim 2.118) illusztrációjaként megjegyzi, hogy a
zélótákhoz hasonló jelenség nem volt még a judaizmusban; majd
kb. húsz esztendővel később {Arit. 15.23) úgy ír, hogy lángoló
szabadságvágyuktól eltekintve a zélótákat nem lehet a farizeusok­
tól megkülönböztetni. A Júdás által elindított mozgalomnak nem
ad ugyan nevet, keserűen utal azonban arra, hogy a család több
tagjában is lobogott Júdás lázadó szelleme. Júdást meggyilkolták
(ApCsel 5:37); két fiát, Jákobot és Simeont Júdea prokurátora,
Tiberius Julius Alexander (i. sz. 46-48) keresztre feszíttette; a Róma
elleni első háborúban, amint azt azonnal látni fogjuk, a család több
tagja is részt vett. A „zélóta" elnevezés az i. sz. 1. évszázadban
korábban is létezett már; Jézus egyik apostolát, Simont is Zélótának
(Lk 6:15; ApCsel 1:13), vagy Kananaiosznak (Mt 10:4) - az arámi
kamrai = buzgó jelentésű szó hibás görög átírása - nevezték. Az
elnevezésnek a forradalmárok általi használatára vonatkozó pozi­
tív bizonyíték csak az i. sz. 66-70-es háborúra datálható {Bellum
4.160). A háborút néhány évvel megelőzően létezett egy a galileai
Júdás családjával kapcsolatba hozható, szikarioszok néven ismert és
sicával, azaz görbe tőrrel felszerelt forradalmárcsoport {Bellum
2.254). Ok álltak a Galileai Júdás utolsó életben maradt fia,
Menáhem mellé is, amikor megkísérelte magához ragadni a felke­
lés vezetését. Amikor Menáhemet Jeruzsálemben meggyilkolták
{Bellám 2.433-48), a szikarioszok Eleázárnak, Jairus fiának, azaz
valószínűleg Júdás egyik unokájának a parancsnoksága alatt
Maszada erődjébe vették be magukat, és innen egészen i. sz. 74-ig
folytatták a harcot a rómaiak ellen.10

10 A fentebb (30. o.) említett maszadai ásatások eredményét Y. Yadin foglalta

össze és látta el illusztrációkkal in Masada: Herod's Fortress and the Zealots' Last
Stand, Weinfeld & Nicolson, London 1966; Masada 1-11: The Yigael Yadin
Excavations 1963-1965. Final Report, Israel Exploration Society, Jerusalem 1989.

160
 Van néhány olyan tény, amely felhasználható a qumráni kö-
zösség-zélóták azonosság bizonyítására." A Háborús tekercs­
ben megjelenő végső ellenség, a Kittim/rómaiak egy „király"
parancsnoksága alatt állnak. Ezt az elméletet erősíti az is, hogy
az első ízben a 4-es számú barlangban talált qumráni közösségi
irat (A szombati egészen elégő áldozat dalai) egy példánya a
maszadai zélóta erődítmény romjai között végzett ásatások so­
rán is előkerült. Ezek azonban nem eléggé meggyőző bizonyí­
tékok. A régészeti leletegyüttes egyébként is azt mutatja, hogy
a qumráni település már i. e. 140 körül lakott volt, a zélóták
mozgalma pedig csak i. sz. 6 körül jött létre először. Ha a zélóta
irányzat azonos lett volna a holt-tengeri iratok közösségével,
akkor egy ponton nagy változásoknak kellene látszania a
qumráni településen, ezt azonban a feltárások egyáltalán nem
igazolják. Ezen túlmenően, semmilyen közös vonás nem fedez­
hető fel a közösségnek az iratokból kitűnő általános megjelení­
tése és a zélóták és célkitűzéseik között. Valóban érvényes össze­
hasonlítás egyébként sem készíthető el, a zélóták szervezeti
felépítéséről ugyanis semmit nem tudunk, aminek oka talán
abban keresendő, hogy lévén földalatti csoport, felismerhető
szervezet nem is létezett.
Hogy Maszadában volt egy qumráni irat is, ipsofacto még nem
jelenti azt, hogy a holt-tengeri település lakói azonosak lettek
volna a maszadai helyőrség tagjaival. Sokkal inkább arra utal,1

11 A qumráni közösséget a zélótákkal azonosító elméletet Sir Godfrey Driver és

Cecil Roth az 1950-es évek közepén fogalmazta meg először. Közös publiká­
ciós tervük kútba esett, amikor Roth elméletét The Historical Background of the
Decid Sea Scrolls (Blackwell, Oxford 1958) címmel egyoldalúan megjelentette,
és azt állította, hogy az elméletet ő fogalmazta meg először 1957 elején tartott
szemináriumain. „Ezzel egyidejűleg - magyarázkodik a Bevezetőben Roth -
nézeteimet megosztottam kollégámmal, G. R. Driverrel is, aki véleményemet
pozitívan fogadta..." (vii. o.) Driver jóval alaposabb kötetének (624 oldal,
szemben Roth 87 oldalas könyvével) még hét évet kellett várnia a befejezésig:
The Judaean Scrolls: the Problem and a Solution, Blackwell, Oxford 1965. Az
esetről a Bevezetőben Driver a következőképpen számol be: „...1953-ban
mutattam be, hogy ugyanez az irat [a Habakkuk-kommentár] egy i. sz. 70-ben
bekövetkezett eseményre utal... Amikor... dr. C. Roth, aki ismerte álláspon­
tomat, 1957 elején ugyanerre a megoldásra hívta fel figyelmemet, azonnal
láttam, hogy újabb vizsgálódásra van szükség, és felkértem, hogy csatlakoz­
zon hozzám ebben a munkában." (ix. o.) Vö. még R. H. Eisenman, a 3-as
jegyzetben, fentebb.

161
hogy Qum rán történetének utolsó szakaszában a közösség né­
hány tagja is csatlakozott a szabadságharc ügyéhez, és irataik
egy részét is magukkal vitték Maszadába. Azt is jelentheti, hogy
a maszadai lázadók a qumráni közösséget politikai szempont­
ból megbízhatatlannak tekintették, és miközben a rómaiak a
Holt-tenger felé nyomultak előre, a zélóták a települést elfog­
lalták.
Röviden tehát, a qumráni közösségnek a zélótákkal való azo­
nosítása minden szilárd alapot nélkülöz. Driver és Roth arra
vonatkozó kísérlete, hogy a tekercsekben megjelenő történeti
utalásokat az első Róma-ellenes szabadságharc eseményeivel
hozzák kapcsolatba, lényegét tekintve értékelhetetlen. Ennél
nagyobb sikert Róbert Eisenman legújabb vállalkozása sem
könyvelhet el majd magának.

Az esszénusok
Az esszénusokat az Újszövetség nem említi, de Josephus és
idősebb kortársa, Alexandriai Philón zsidó filozófus részletesen
foglalkozik velük. Egy másik I. századi szerző, a római földrajz-
és természettudós, idősebb Plinius ugyan csak egyetlen bekez­
dést szentel a témának, ám az itt olvasható néhány sor felbecsül­
hetetlen fontosságú információt rejt m agában.12

12 Az esszénusokról szóló művek bibliográfiája elé kívánkozik néhány, az elsőd­

leges forrásként szolgáló ókori szerzőkkel kapcsolatos megjegyzés.
Josephus Flavius, akit, mielőtt római nevet vett volna fel, Jószéf ben Mat-
tatjáhunak hívtak, zsidó pap volt. I. sz. 37-38-ban született, és 100 körül halt
meg. A rómaiak ellen vívott háborúban Galileának a lázadók által kinevezett
katonai főparancsnokaként vett részt, majd megadta magát a rómaiaknak. A
háború után Rómában telepedett le. Négy műve görög nyelven íródott. 1.
A zsidó háború, amely elsősorban a szabadságharc történetével foglalkozik, a
hetvenes évek végére készült el. AII. könyv egy szakasza (2.119-161) foglal­
kozik az esszénusokkal. 2. A zsidó nép történetét 93-94-ben fejezte be; a mű a
zsidók történetét beszéli el a kezdetektől i. sz. 66-ig, azaz az első háború
kirobbanásának évéig. Az esszénusokra vonatkozó két legfontosabb, igen
rövid, megjegyzés a XII. könyvben (171-172) és a XVIII. könyvben (18-22)
található. 3. Vita című önéletrajzi műve elsősorban Josephus galileai katonai
főparancsnoki szereplésével (i. sz. 66-67) foglalkozik. Ezt a művet a kilencve­
nes évek második felében írta. A 11-12. szakasz utal néhányszor az
esszénusokra. 4. A judaizmus védelmében megírt, Apion ellen című vitairata
nem sokkal az Antiquitates befejezését követően született, és utóbbi több

162
 Az eddig már bemutatott vallási pártokkal ellentétben az
esszénusok valódi szektát alkottak. Mint ezoterikus közösség a
zsidó társadalom perifériáján éltek, hosszú tanulóidőt szabva a
belépni szándékozóknak. Időrendi sorrendben tekintve, a kö­
zösség működését Josephus először a Jonathán Makkabeus ide­
jén, tehát az i. e. II. század közepén működő három zsidó szekta
egyikeként - a másik kettő a farizeusok és a szadduceusok (Ant.
13.171) - , majd egészen saját koráig mutatja be. Tizenhat éves
korában (i. e. 53-54 körül) ő maga is kipróbálta az esszénus
életmódot (Vita 10-11). A szekta Josephus és Philón szerint
Palesztinában működött (Belliim 2.124; Probus 75-6; Hypothetica
11.1), a közösség létszámát mindketten négyezerre becsülték
(Ant. 18.21; Probus 75). Plinius szerint az esszénusok a Holt-ten­

helyütt idézi is. Josephus valamennyi műve hozzáférhető magyar fordításban.

A teljes Josephus-szövegkiadás, angol fordítással, a Loeb Classical Librarynél
jelent meg. Általános bevezetést lásd H JP I, 43-63.
Alexandriai Philón zsidó filozófus és bibliatudós valószínűleg az i. e. húszas
években született. Halálának pontos időpontja ismeretlen, az azonban bizo­
nyos, hogy i. e. 40-ben még élt, ugyanis abban az évben ő vezette a Caius
Caligula elé járuló alexandriai zsidó követséget. Az esszénusokkal foglalkozó
legfontosabb műve a Quod omnis probus liber sit (Minden jó ember szabad,
75-91). A mű Hypothetica (A zsidóság apológiája) című rövidebb változatából
vett részleteket Eusebius egyházatya őrizte meg számunkra, Praeparatio
evangelica (8.11.1-18) című munkájában ugyanis idézi. Ugyancsak Philón ír az
Egyiptomban élő aszkéta közösségről, a therapeutákról (De Vita Contemp-
lativa). Josephushoz hasonlóan Philón is görögül írt. Műveit, angol fordítással,
a Loeb Classical Library adta ki tizenkét kötetben.
Idősebb Plinius (i. sz. 23/24-79) a jól ismert latin nyelvű História Naturális
szerzője. Harminchét könyvből álló művét két évvel halála előtt adta ki; a
Vezúv Pompeiit és Herculaneumot is maga alá temető kitörésénél vesztette
életét. Az esszénusokról szóló szakasz a Júdeát bemutató részben szerepel
(v. 23). A fent már említett Loeb Classical Library kiadásában a História
Naturális is hozzáférhető, latin-angol kiadásban.
Valamennyi idevágó görög és latin szöveg megtalálható az A. Adam és C.
Burchard szerkesztésében megjelent hasznos kis könyvben: Antiké Berichte
iiber die Essener, W. de Gruyter, Berlin 21972. A legfontosabb szövegeknek angol
fordítással ellátott gyűjteményét lásd Géza Vermes and Martin Goodman, The
Essenes according to the Classical Sources, Sheffield Academic Press 1989. Az
esszénizmus kutatástörténetét a XVIII. század végétől a XX. század elejéig lásd
S. Wagner, Die Essener in dér wissenschaftlichen Diskussion, Töpelmann, Berlin
1960.
Adam és Burchard fent idézett művéhez átfogó bibliográfia is tartozik (66-88.
o.). A téma általános áttekintését és a válogatott bibliográfiát lásd HJP II,
555-597 és Vermes-Goodman, i. m., fent.

163
ger nyugati partján, Jerikó és Engedi között éltek (História Na­
turális 5.73).
A szekta szigorú szabályok alapján szerveződött meg. Veze­
tőiket választották. A szektába csak fokozatosan lehetett beke­
rülni; minden újoncnak egyéves próbaidőn kellett átesnie, mi­
előtt a rituális tisztálkodásban részt vehetett volna, ezután újabb
kétéves tanulóidőt kellett teljesítenie. Ezt követően letette a
teljes tagság fogadalmát, és jelenléte a közös asztalnál elfogadot­
tá vált. Ha mindezek után valamely jelentős dologban megszeg­
te a szabályt, a közösség száz bírából álló törvényszéke kizár­
hatta őt a szektából.
Az esszénusok vagyonközösségben éltek. A fogadalmas ta­
goktól elvárták, hogy tulajdonukat és munkabérüket a gazda­
sági intézőknek adják át; mindent megkaptak, amire szükségük
volt. Egymás között tehát lehetetlen volt a vétel és eladás, s ha
hihetünk Philónnak, kívülállókkal sem kereskedhettek. Plinius
azt is kijelenti, hogy az esszénusok síné pecunia, azaz pénz nélkül
éltek.
Mindhárom forrásunk egybehangzóan tanúsítja, hogy az
esszénusok elutasították a házasságot, és helyette a cölibátust
választották. Plinius szavaival: az esszénusok sine venere, azaz
nemi kapcsolat nélkül éltek. Josephus viszont hozzáteszi, hogy
az esszénusoknak egy házasságban élő ága is létezett.
Az esszénus gondolkodás egy másik jellegzetessége a Temp­
lom iránt megnyilvánuló bíráló magatartás. Philón megemlíti,
hogy az esszénusok az állatáldozatot elutasítják. Josephus nem
ennyire egyértelmű: egy ízben arról számol be, hogy az esz-
szénusok küldtek áldozatot a Szentélybe, de már a következő
mondatban kijelenti, hogy távol tartották magukat a Templom
udvaraitól, és áldozataikat Jeruzsálem helyett saját központjuk­
ban mutatták be. A rituális kézmosás helyett étkezés előtt, csak­
úgy, mint a Templomban szolgáló papok, tisztítófürdőt vettek.
Étkezéseik, Josephus szerint, különleges és ünnepélyes módon
zajlottak, és csakis a beavatottak számára nyitott, szentélyhez
hasonlító refektóriumokban folytak. Az esszénusok fehér, szent
öltözéket viseltek, és a papok - akik egyébként az egyszerű
ételeket is készítették - az étkezés előtt és után áldást mondtak.
Az esszénusok ellenezték a rabszolgaságot. Ugyanígy elle­
nezték az esküt is, eltekintve persze attól a komoly eskütől,
amelynek letételekor többek között azt a kötelességet is maguk­

164
ra vették, hogy különös tantételeikbe a kívülállókat nem avatják
be. Megtartották a szombatot, és a tisztasági törvényeket a
zsidóság legnagyobb részénél sokkal szigorúbban betartották.
Egy másik különleges vonásuk, amely azt is sugallhatja, hogy a
szekta görög elnevezése - esszaioi - az arámi aszajja, „gyógyítók"
szóból származik,13 a gyógyítás iránti érdeklődés, amelyre
Josephus is utal, amikor megjegyzi, hogy az esszénusok a gyö­
kerek és a kövek gyógyító erejét is tanulmányozták.
A tekercsek közössége és a klasszikus forrásokban ábrázolt
esszénus szekta közötti tagadhatatlan hasonlóságokat és átfedé­
seket tekintve egyáltalán nem meglepő, hogy a tudósok nagy
része a Qumrán-kutatás legelső napjaitól kezdve a kettőt azo­
nosnak tekintette.14
Josephusnak az esszénusojkra vonatkozó beszámolója és a
qumráni régészeti ásatások eredményei egyazon kronológiai
időszakra esnek: az i. e. II. század közepétől az első zsidó háború
koráig (i. e. 66-70) terjedő korszak irányába mutatnak.
Az esszénus település Plinius által megadott földrajzi helye is
egybeesik a qumráni színhellyel, de itt már némi magyarázatra
van szükség. Plinius először Jerikót, majd a Holt-tenger partján
élő esszénusokat, majd „alattuk" egy Jerikótól mintegy negyven
kilométerrel délre fekvő várost, Engedit (infra hosz Engada),
végül pedig az Engeditől délre fekvő Maszadát említi. A leírás
általános tájolása tehát észak-déli irányú. De mit jelent az „alat­
tuk" meghatározás? A kifejezés kétféleképpen értelmezhető.
Szó szerint véve jelentheti azt, hogy az esszénusok Engedi kör­
zetében, egy a város fölé magasodó helyen éltek. Ebben az
esetben Qumrán kizárható, mivel Engeditől mintegy harminc
kilométerrel északra fekszik. Ha azonban az „alattuk" jelentése,
Plinius dél felé haladó utazását tekintetbe véve, „tőlük délre",
vagy „még lejjebb", vagy „lefelé", akkor Qumrán tökéletesen

13 Az esszénus terminus jelentésének teljesebb vizsgálatát lásd Vermes, PBJS,

8-36. .
14 A qumráni közösség és az esszénus szekta azonosságának kérdését E. L.
Sukenik vetette fel először: Megillot genuzot (Elrejtett tekercsek) I, Bialik,
Jerusalem 1948,16; majd A. Dupont-Sommer öntötte rendszerezettebb formá­
ba: Aperqus préliminaires sur les manuscrits de la Mer Morte, Maisonneuve, Paris
1950, 105-117. Elméletét The Essene Writings... (1961) című munkájában dol­
gozta ki teljes formában.

165
beleillik a képbe: Jerikótól kb. tizenöt kilométerrel délre van
Qumrán; Qumrántól harminc kilométerrel délre Engedi; és
Engeditől húsz kilométerrel délre Maszada. Plinius beszámoló­
ja szintén nyomatékos érv az esszénuselmélet mellett.15
Ott van azután az a tekercsekben rejlő információ is, amely
sok ponton összecseng ugyan az esszénusokról szóló görög és
latin beszámolókkal, ugyanakkor azonban eltérések is mutat­
koznak. így tehát mind az esszénusok, mind a qumráni puszta­
ságban élő közösség tagjai vagyonközösségben éltek, megta­
gadták a templomi istentiszteletben való részvételt, rituális für­
dőt vettek, és a pap által megáldott étkezéseken vettek részt.
Továbbá, a belépésnél tett fogadalomtól eltekintve mindkét cso­
port elutasított mindenféle esküt, és érdeklődtek a gyógyítás
iránt (a tekercsekben a gyógyítás a lelki áldások legelején szere­
pel). Ami a cölibátust illeti, a qumráni közösség szabályzata
ugyan nem említi kifejezetten, nagy a valószínűsége azonban
annak, hogy a közösség tagjai valóban cölibátusban éltek.16
Ezek után megállapíthatjuk tehát, hogy a földrajz, a kronoló­
gia, a szervezet és a szokások közötti hasonlóságok az esszé-
nizmus és Qumrán közötti szoros kapcsolat mellett szólnak: de
legalábbis mindkettő ugyanahhoz a mozgalomhoz tartozik. Mi­
előtt azonban azt sugallnánk, hogy többről is szó van, nem
szabad elkendőznünk az ennek ellentmondó forrásanyagot
sem.
A nehézségek egy része a belső ellentmondásokból fakad. A
közösség szabályzata például a közös tulajdonról számol be, a
Damaszkuszi irat azonban a magántulajdonnal kapcsolatos
rendelkezéseket is tartalm az. És amíg Plinius, Philón és Jose-
phus is hangsúlyozzák, hogy az esszénusok cölibátusban éltek,
Josephus egy másik helyen megjegyzi, hogy az esszénusok
között házasemberek is voltak. Philón és egyik későbbi munká­
jában (Antiquitates) Josephus is azt állítja, hogy az esszénusok
ellenzik a rabszolgaságot; korábbi és részletesebb művében, A
zsidó háború bán azonban Josephus minderről hallgat. A Damasz­

15 Plinius leírását R. de Vaux is megvizsgálta és alkalmazta Qumránra:

Archaeology, 133-137. A Qumránban azonosított két fürdővel kapcsolatban
lásd uo., 9-10,131-132.
16 A cölibátus kérdésével kapcsolatban lásd VII. fejezet, 216. o.; Vermes, A zsidó
Jézus, 131-135. o.

166
kuszi irat ugyanakkor tiltja a zsidó vallást felvett szolgák nem
zsidó gazdáknak történő eladását, amiből az derül ki, hogy
voltak ilyen rabszolgák a holt-tengeri közösség tagjainak tulaj­
donában.
Más különbségek is léteznek a tekercsek és a görög-latin
dokumentumok között. Utóbbiak például esszénusoknak neve­
zik a szekta tagjait, de a héber-arám i forrásokban ez az elneve­
zés egyáltalán nem szerepel. Qumránban a fogadalomtétel a
beavatási szertartás első, a Josephusnál szereplő esszénusoknál
pedig az utolsó lépése volt.
Attól a lehetőségtől eltekintve, hogy a fent említett eltérések
közül néhány a fejlődés különböző lépcsőfokait tükrözi, a
klasszikus források és a tekercsek közötti összhang hiányára két
magyarázat létezhet: 1. a források nem egyenlő m értékben hite­
lesek, 2. nem azonos olvasóközönségnek íródtak.
Plinius, Philón és Josephus nem teljesen m egbízhatóak. Ezzel
nem azt akarom persze mondani, hogy szándékosan félre akar­
ják vezetni az olvasót, bár Philón különösen hajlamos arra, hogy
elbeszélésében valamely általa nagyra tartott filozófiai tanítást
illusztráljon. Probus (76) című értekezésében például arról tesz
említést, hogy a városokat az esszénusok kerülik - ezzel Philón
maga is egyetértett. A Hypotheticában (11.1) azonban azt írja,
hogy esszénusok „Júdea több városában is" laktak. De még ha
mindhárom szerzőnek feltett szándéka is lett volna, hogy csakis
a színtiszta igazságot írja meg, erre akkor is képtelenek lettek
volna. Egyikük sem volt ugyanis teljes tagja az esszénus szektá­
nak, így titkos tanításaikba egyikük sem nyerhetett bepillantást.
Nem beavatottként az esszénus szokásokat nem mélységükben,
hanem csakis felületesen ismerhették.
A két különböző irodalmi műfajt illetően, a bemutatásra szánt
anyag ábrázolásmódját nyilván befolyásolta az a tény, hogy az
esszénusok a tekercseket belső, a közösség tagjai körében törté­
nő használatra szánták, míg Philón, Josephus és Plinius művei
nem esszénus, sőt többségében nem zsidó olvasóközönségnek
szóltak. Josephus például kijelenti, hogy az esszénusok tartóz­
kodnak a fogadalomtételtől (pedig tud a szektába való felvétel­
kor letett fogadalomról), hogy nem mutatnak be állatáldozatot,
gyakori tisztasági fürdőiket pedig azzal a gondolattal említi,
hogy az esszénusokat a pythagoreusok (ilyen jellegű szokásaik­
ról közismert, nagy tiszteletben álló hellénisztikus vallásfilozó­

167
fiai csoport) zsidó megfelelőiként mutassa be. Hogy ez nem
pusztán okoskodás, és hogy Josephus valóban arra törekedett,
hogy a zsidó „filozófiákat" összehasonlíthatóvá tegye a görög
gondolkodás iskoláival, az nyilvánvaló mindazok előtt, akik
ismerik a farizeusok kvázisztoikusként való megjelenítését (Vita
12) vagy azt a kijelentését, hogy az esszénusok „közössége olyan
módon él, ahogyan azt Pythagoras a görögöknek tanította"
(Arit. 15. 371).
A fent említett észrevételeinket figyelembe véve a legtöbb
ellentmondás könnyen feloldható. A cölibátus és a házasság
(Josephus is kénytelen beismerni, hogy az esszénusok mindket­
tőt gyakorolják), a vagyonközösség és a magántulajdon gyakor­
lata közötti ellentmondást a Qumránban élő tagok által gyako­
rolt szigorú fegyelem és a Szövetséghez tartozó többi tag által
követett, kevésbé szigorú előírások közötti különbség kontex­
tusába helyezve érthetjük meg. Az eskütétel időpontjával kap­
csolatos, egymásnak ellentmondó információt talán az magya­
rázza, hogy Josephus a közösség titkos jellegét kívánta kiemelni.
A tekercsek egy másik, a klasszikusoknál olvasható zavaros
információt is tisztáznak, a Háborús tekercs ugyanis világosan
kijelenti, hogy a templomi szertartásokon való részvételre vo­
natkozó tiltás nem abszolút, hanem időleges, csakis addig van
érvényben, ameddig a Templom a gonosz papok kezében van.
Az „esszénus" szó a tekercsekben egyszer sem szerepel, ami­
vel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a rabbinikus források is
általában elkerülik a „farizeus" terminus használatát. Mindkét
elnevezés a kívülállók számára született, és ők voltak, akik
használták is őket. Következésképpen a héber/arámi „esszé­
nus" terminusnak a tekercsekben tapasztalható hiányát nem
lehet az esszénuselmélet cáfolataként felhasználni.17

17 A qumráni közösség tagjainak nem esszénus voltát bizonyítani kívánó kísér­

letekhez lásd M. H. Goshen-Gottstein, „Anti-Essene Traits in the Dead Sea
Scrolls", VT4 (1954), 141-147; C. Roth, „Why the Qumran Sect cannot have been
Essenes", RQ 1 (1959), 417-422; „Were the Qurman Sectaries Essenes?" JTS 10
(1959), 87-93; G. R. Driver, The Judaean Scrolls, 100-121; N. Golb, „The Problem
of Origin and Identification of the Dead Sea Scrolls", Proceedings of the Ameican
Philosophical Society 124/1 (1980), 1-24; Who Wrote the Dead Sea Scrolls? New York
1995; P. H. E. Donceel-Voüte, „Coenaculum - La salle á l'étage du locus 30 á
Khirbet Qumran", Banquets d'Orient, Rés Orientales (1992), 61-84. Contra R. Reich,
„A Note on the Function of Room 30", JJS 46 (1995), 157-160.

168
 A végső megállapítás tehát: a közelmúltban az esszénus-
elmélet lejáratására törekvő kísérletek ellenére még mindig ez
az elmélet a leghelytállóbb. Talán még azt is bizton kijelenthet­
jük, hogy ez az elmélet, lényegét tekintve, igen valószínű. A
feltevésnek csupán egyetlen alternatívája létezik, az, hogy a
régészek egy ez idáig teljesen ismeretlen, az esszénus közösség­
hez rendkívül hasonló csoport településének m aradványait tár­
ták fel. Ez viszont azt az Ószövetség-kutatót juttatja eszünkbe,
aki képtelen volt elfogadni azt, hogy az izráeli törzseket józsué
vezette Kánaán elfoglalására, ő ugyanis azt állította, hogy a
vezér valójában Józsué unokafivére volt, akit történetesen szin­
tén Józsiiénak hívtak.18

18 Bibliográfiai áttekintésünk nem lehet teljes a Philónnál szereplő másik aszke-

tikus közösség, a therapeutákra, azaz imádók/gyógyítókra vonatkozó utalá­
sok nélkül. Philón ugyanis, a célok és indíttatások tekintetében az esszé-
nusokat a therapeutákkal hozza kapcsolatba. Philón ábrázolásában a két
irányzat közötti legfőbb eltérés az, hogy az esszénusok cselekvő személyek,
akik az imádságot és a tanulást kétkezi munkával kapcsolják össze, ezzel
szemben a kontemplatív therapeuták életét teljes egészében az elmélkedés és
az istentisztelet tölti ki. Lásd Vita Contemplativa, Loeb Classical Library, Vol. X.
Lásd még P. Geoltrain, „Le Traité de la Vie contemplative de Philón
d'Alexandrie", Semitica 10 (1960), 5-67; F. Daumas and P. Miquel, Les Ouevres
de Philón d'Alexandrie vol. 29, Cerf, Paris 1963; G. Vermes and M. Goodman,
i. m. (12-es jegyzet, fent), 75-99. Philón szerint {Vita Contemplativa 13, 68) a
therapeuták külön férfi- és női közösségeket, az érett férfiak és az idős szüzek
közösségeit hozták létre. Az idős férfiakra és nőkre („az igazság leányai") utaló
4Q502 esetleg a therapeutákra is vonatkozhat. Vö. J. M. Baumgarten, „4Q502,
Marriage or Golden Age Ritual?", //S 34 (1983), 125-135.
A therapeuták, az esszénusok és Qumrán közötti kapcsolatról lásd Vermes,
„Essenes-Therapeutae-Qumran", Durham University Journal 21 (1960), 97-115;
PBJS 30-36; H JP II, 591-597, Vermes and Goodman, i. m., 15-17.
Az egyházatya és egyházi történetíró, Euszebiosz a therapeutákat keresz­
ténnyé lett egyiptomi zsidó aszketikusokként határozta meg (Egyháztörténet
2.16-17). Euszebiosz elmélete tarthatatlan ugyan, de a therapeutáknak a ke­
resztény szerzetességre gyakorolt befolyása továbbra is komoly lehetőség
marad. Lásd F. Daumas, „La solitude des Thérapeutes et les antécédents
égyptiens du monachism chrétien", Philón d'Alexandrie - Lyon 11-15 September
1966 (Colloques Nationaux du CNRS), CNRS, Paris 1967, 347-358; A.
Guillaumont, „Philón et les origines du monachisme", uo., 361-373.

169
 VI. A KÖZÖSSÉG TÖRTÉNETE

Nem lehet meglepő számunkra, hogy a holt-tengeri tekercsek

között valódi történeti szövegeket nem találunk. A zsidó szer­
zők körében a mai értelemben vett történetírás sem az intertes-
tamentális, sem pedig a bibliai korszakban nem számított kedvelt
műfajnak. A krónikaírók nem az elmúlt eseményekkel kapcsolatos
tényszerű információkat, hanem azok vallási jelentőségét jegyzik
le. A Szentírásban a próféták a „világi" történelem eseményeit úgy
magyarázzák, hogy azokon keresztül tulajdonképpen Isten tetszé­
se vagy nemtetszése nyilvánul meg. A háborús győzelem vagy a
vereség, a béke vagy a társadalmi nyugtalanság, a bőséges betaka­
rítás vagy az éhínség a nép erkölcsösségét vagy bűnösségét szim­
bolizálja, és a jövőt vetíti előr ?. Az i. e. V. században már hanyatló
próféciát azonban még mindig nem a valódi történetírás váltotta
fel: csak Ezra és Nehemia visszaemlékezése, Izráel és Júda királyai­
nak a Krónikák könyveiben megörökített évszázados történetei
tartoznak a történeti műfajhoz. A próféciát az eszkatológiai speku­
láció, az idők végéről szőtt, félelmetes állatokat és harcokat felvo­
nultató apokaliptikus látomások és az Isten jövőbeli birodalmában
megvalósuló végső győzelemről és igazságosságról szóló kijelen­
tések váltották fel.
A tekercsek közötti apokaliptikus alkotások ennek a későbbi
hagyománynak a részét képezik. Másrészt azonban a közösség
történetéről rendelkezésünkre álló ismeretanyag legnagyobb
része a bibliainterpretációkba szőve található. Az ószövetségi
próféták szavain elmélkedő qumráni szerzők igyekeztek a pró­
féciákból a saját múltjukra, jelenükre és jövőjükre vonatkozó
utalásokat kiszűrni. Abban a meggyőződésben, hogy ők az
utolsó napokban élnek, saját koruk eseményeit a bibliai prófé­
ciák beteljesedéseként értelmezték. A liturgikus kalendáriu­
mokban (4Q322, 324) és egy imakölteményben (4Q448) a törté­
neti utalások további szilánkjai maradtak fenn.

170
 Ezek a nem történeti források azonban csak töredékeket tár­
nak elénk. Ezek a töredékek még a qumráni régészeti lelet­
együttes segítségével sem állíthatóak össze egyenletes és folya­
matos elbeszéléssé. Ha ugyanis a közösség kialakulását az
intertestamentális judaizmus szélesebb keretein belül kívánjuk
megismerni, akkor elsősorban Josephus Flaviusra, egy görög
nyelven író palesztinai zsidóra és más zsidó hellénistákra, pél­
dául a Makkabeusok könyveinek szerzőire és Alexandriai
Philónra kell támaszkodnunk. Ezeknek a szerzőknek a történe­
lemszemléletét a görög beállítottság jellemzi, céljuk a Paleszti­
nában élő, de a görög-róm ai világnak is részét alkotó zsidóság
életének ábrázolása az i. e. II. század elejétől az első Róma-elle-
nes felkelés idejéig (i. sz. 66-70). A tekercsekben olvasható,
gyakran kriptikus történeti utalásokat csakis az említett szerzők
által felvázolt szélesebb keretben tudjuk elhelyezni.

Zsidó történelem az intertestamentális korban:

i. e. 200 - i. sz. 70
Az i. e. II. század kezdetén a palesztinai zsidóság súlyos válság-
helyzetet élt át.1 Nagy Sándor i. e. 332-ben hódította meg a
Szentföldet, és a halála utáni, rövid ideig tartó zűrzavart köve­
tően a terület a görög Ptolemaidák által uralt Egyiptom része

1 Az i. e. 175 - i. sz. 135 közötti korszak zsidó történetének legátfogóbb bemu­

tatását lásd H JP I. A kérdéses korszak nem annyira szakmai áttekintését lásd
S. Safrai and M. Stern (eds), The Jewish People in the First Century, Van Gorcum,
Assen and Fortress, Philadelphia, I (1974); II (1977); H. H. Ben Sasson, A History
o f the Jeioish People, Weidenfeld & Nicolson, London 1976, III. rész.
Az intertestamentális történelem különböző aspektusai iránt érdeklődő olva­
sóknak az alábbi köteteket ajánlom: V. Tcherikover, Hellenistic Civilization and
the Jézus, Jewish Publication Society, Philadelphia 1959; A. H. M. Jones, The
Herods of Judaea, Clarendon, Oxford 1967; A. Schalit, König Herodes, de Gruy tér,
Berlin 1969; J. Jeremiás, Jerusalem in the Time of Jesus, SCM Press, London and
Fortress, Philadelphia 1969; M. Hengel, Judaism and Hellenism I—II, SCM Press
London and Fortress, Philadelphia 1974; E. M. Smallwood, The Jews under
Román Rule, Brill, Leiden 1976. A Makkabeusok könyvéhez írt klasszikus
kommentár: F.-M. Ábel, Les Livres des Maccabées, Gabalda, Paris 1949; vö. még
J. A. Goldstein, II Maccabees, Doubleday, New York 1983. Óniás leontopoliszi
templomával kapcsolatban lásd M. Delcor, „Le temple d'Onias en Égypte",
RB (1968), 188-205; Vermes, PBJS 83-84; R. Hayward, „The Jewish Temple of
Leontopolis", JJS 33 (1982), 429-443.

171
lett. A III. évszázad folyamán a Ptolemaida-uralkodók, amennyi­
re csak lehetett, elkerülték a zsidó nép belső ügyeibe való be­
avatkozást, és bár adókat a zsidóknak is fizetniük kellett, a
legfőbb hatalmat továbbra is a főpap és a körülötte működő
Tanács képviselte. A népesség megoszlása azonban jelentős
változásokon ment keresztül ebben az időszakban. A Földközi­
tenger partja mentén hellénisztikus városok épültek, például
Gáza, Aszkalon, Joppa (Jaffa), Dór es a Ptolemaisz néven újjáé­
pült Akko. Az ország belső területén is hasonló helyzet alakult
ki, a Tiberias-tótól délre fekvő ősi Bét Seán Szkütopolisz néven,
görög városként született újjá; a szamaritánusok székhelye
Szamária Szebaszté néven hellénizálódott; Transzjordániában
pedig Rabbath-Ammont (Amman) alapították újjá Philadelphia
néven. Más szavakkal tehát, Palesztina földjén görögök, mace­
dónok és hellénizálódott föníciaiak telepedtek le - a görög
civilizáció és a görög kultúra további terjedése idő kérdése volt
csupán.
I. e. 200-ban a Szentföld a Szeleukidák, vagyis a szíriai görö­
gök fennhatósága alá került, és ezzel a zsidóság idegen kultúra
előtti behódolásának első jelei is észrevehetővé váltak. Az i. e.
II. századra datálható Ec^lesiasticus könyvének szerzője, Jézus
ben Szira, egy jeruzsálemi bölcs férfiú, dühösen ostorozza azo­
kat „az istenteleneket", akik „elhagyták a Legmagasabb Isten
Törvényét" (4:18). A valódi baj azonban akkor kezdődött, ami­
kor Antiokhosz IV. Epiphanész (i. e. 175-164) hivatalosan is
hellénizációs programot hirdetett meg Júdeábán, és ezt a prog­
ramot a zsidó felsőbb rétegek készek voltak elfogadni. A moder­
nista párt vezetője III. Óniás főpap fivére volt. A honfitársai
között Józsué néven ismert férfi a görög Jázon nevet vette fel, és
eltökélte, hogy Jeruzsálemet hellénisztikus várossá alakítja át
oly módon, hogy a városban gürnnaszeiont építtet, a zsidó fiata­
lokat pedig rábeszélte, hogy vegyenek részt az ott megrende­
zésre kerülő atlétikai játékokon. A Makkabeusok II. könyve a
következőképpen ábrázolja a helyzetet:

így Jázonnak, ennek a főpapnak nem tekinthető istentelen

embernek a mérhetetlen elvetemültsége folytán felvirágzott a
hellénizmus, és gyökeret vertek az idegen szokások. A papo­
kat nem érdekelte többé az oltár szolgálata, kevésbe vették a
templomot, és elhanyagolták az áldozatot. Inkább a gyakor­

172
 lótérre siettek, hogy ott részt vegyenek a törvényellenes játé­
kokban, amikor csak elhangzott a felszólítás a diszkoszvetés­
re. A hazájuk nyújtotta megtiszteltetés nem jelentett nekik
semmit, de a görög kitüntetéseket igen sokra tartották.
(4:13-15)

Jázont két hasonlóan görögös beállítottságú utód, Meneláosz és

Alkimosz követte a főpapi székben. I. e. 169-ben IV. Antiokhosz
bevonult Jeruzsálembe, és a Templomot kifosztotta. De amikor
i. e. 167-ben nyíltan, halálbüntetés terhe mellett betiltotta a zsidó
vallás gyakorlását, a jeruzsálemi Szentélyt pedig az olümposzi
Zeusz istennek ajánlotta, oltárán pedig „szörnyű undokságot"
emeltetett, a hellénizálók ellenfelei végül is az aktív ellenállást
választották. A fegyveres felkelést egy Mattatiás nevű pap és
fiai, a Makkabeus fivérek robbantották ki, csatlakoztak hozzá­
juk a hagyományhoz hű zsidók, és különösen a jám borok, azaz
az asszideusok vagy haszidim, más szóval „izraeli bátor férfiak,
törvényhez hű emberek" (I. Makk 2:42) csoportja. A zsidó vallás
hős védelmezői Júdás Makkabeus, majd az ő eleste után fivérei,
Jonathán és Simon vezetése alatt visszaállították Jeruzsálemben
a zsidó vallási szertartásokat, sőt minden várakozást m egha­
zudtolva, az uralkodó Szeleukidákat a hatalomtól megfosztot­
ták, és felszabadították Júdeát.
A Makkabeus-győzelemmel azonban mégsem csak a vallá­
sosság és az igazságosság győzött a bálványimádás és az ön­
kényuralom felett; a mozgalommal jelentős társadalmi és vallási
felbolydulás is együtt járt. Először is, megváltozott a főpapi cím
öröklésének rendje. III. Óniás i. e. 171-ben bekövetkezett meg­
gyilkolásával és fivérének, a főpapi címet bitorló Jázonnak az
elüldözésével a Cádokita-család - és a főpapi hivatalt betöltő
személyek a hagyomány szerint ebből a családból származtak
- a főpapi hivatal betöltésére az évszázadok során formált elő­
jogát elveszítette. Továbbá, amikor ÍV. Óniást, III. Óniás fiát
megakadályozták abban, hogy a főpapi címet Meneláosztól
átvegye, ő maga Egyiptomba menekült, és a bibliai törvények­
kel nyíltan szembeszegülve, Ptolemaiosz Philométór király (i. e.
182-146) beleegyezésével, Leontopoliszban zsidó Templomot
emeltetett. IV. Óniás tettét, amellyel az izráeli vallás szertartásai­
nak gyakorlását Sión területén kívül meghonosította, és amiben
nyilván papok és léviták is segítségére voltak, minden paleszti-

173
nai konzervatív személy felháborodással vette tudomásul, köz­
tük azok a papok is, akik egyébként a Cádokita-dinasztia tagjai
vagy annak szövetségesei voltak.
A Makkabeus-párton belül is voltak problémák. A haszidok
- illetve a csoport egyik része - i. e. 162-ben, amikor a bizalmukat
élvező Alkimosz lépett a főpapi székbe, visszavonultak a harc­
tól. Ez a lépésük később meggondolatlanságnak bizonyult,
Alkimosz szíriai szövetségesei ugyanis egyetlen nap alatt hat­
van haszidot m észároltak le (I. Makk 7:12-20).
Végül, i. e. 153-152-ben jelentős politikai változás következett
be, ugyanis Jonathán, aki pap volt ugyan, de nem a Cádokita-
dinasztia tagja, elfogadta a főpapi hivatalt a szír trónbitorlótól,
Alexander Balastól. Alexandernak nagy szüksége volt a zsidók
támogatására, és úgy gondolta, helyesen, hogy a főpapi hivatal
birtoklásával kapcsolatos ajánlat nem talál majd visszautasítás­
ra. A konzervatívok szemében ez a lépés a hatalom törvénytelen
megszerzése volt. Még nagyobb felháborodást váltott ki azon­
ban körükben az, hogy miután i. e. 1 4 3 -142-ben Trüphon szíriai
tábornok Jonathánt kivégeztette, a főpapi hivatalt, valamint az
örökölhető világi vezetői hatalmat i. e. 140-ben Jonathán fivére,
Simon kapta meg, a zsjdó Nagy Gyűlésen elfogadott határozat
jóváhagyásával.
A Júdea fölötti hatalmat az ezt követő időszakban, egészen i.
e. 63-ig, amikor az önálló zsidó államot Pompeius római provin­
ciává alakította át, egy új főpapi, később királyi-főpapi dinasz­
tia, a Makkabeusok nagyatyjának, Hamonnak vagy Josephus
szerint Asamonaeusnak (Bellum 1.36) a neve után Hasmoneus-
nak nevezett dinasztia gyakorolta. Az elkövetkező évek folya­
mán Simon utódai, de különösképpen I. Johannész Hürkanosz
(i. e. 134-104) és Alexandrosz Iannaiosz (i. e. 103-76), akik
számára a politikai vezető szerep a főpapi hivatalt háttérbe
szorította, egymás után hódították meg Palesztina hellénisz-
tikus városait és a szomszédos területeket: délen Idumaeát, a
középső részeken Szamáriát, északon pedig Ituraeát.
A területi terjeszkedés éveiben a Hasmoneus-uralkodók az
először Jonathán Makkabeus idején említett három párt (vö.
Josephus, Ant. 13.171) egyikének és a kormányzat általános
szövetségeseinek, a Szadduceus-pártnak a támogatását élvez­
ték. A szadduceusok ellenfelei a Makkabeus-korszakban aktív
haszidok egyik ágából kisarjadt, elsősorban világi csoport, a

174
farizeusok voltak. A farizeusok már I. Johannész Hürkanosz
napjaiban felemelték szavukat az ellen, hogy a király jogtalanul
bitorolja a főpapi címet, bár hajlandóak voltak elfogadni őt, mint
a nemzet politikai vezetőjét (Ant. 13.288-298), de ellenállásukat
az uralkodó, legalábbis egy alkalommal, fegyveres erővel fékez­
te meg. I. e. 88-ban az Alexandrosz Iannaiosz elleni összeeskü­
véssel és a szíriai Szeleukida III. Démétriosz Eukairosszal való
szövetségkötéssel m egvádolt farizeusok közül Iannaiosz nyolc­
százat kereszthalálra ítélt (Ant. 13.380-383; Bellum 1.96-98).
Miután Pompeius elfoglalta Jeruzsálemet, a Hasmoneus-fő-
papság még további három évtizedig működött ugyan, de a
korábban a főpapi hivatal által gyakorolt hatalom a zsidó vallást
felvett idumaeai Nagy Herodes kezébe került át, amikor i. e.
37-ben Rómában megszerezte Jeruzsálem trónját. Máté és Lu­
kács evangéliumai az ő uralkodásának utolsó éveire - i. e. 4-ben
halt meg - teszik a názáreti Jézus születését (Mt 2:1; Lk 1:15).
Nagy Herodes utódjának, Herodes Arkhelaosznak (i. e. 4 - i.
sz. 6) - akit Augustus császár a zsidók és a szamaritánusok
szabálytalan kormányzása miatt fosztott meg trónjától - rövid
uralmát követően Galilea a Herodes hercegek, Antipász (i. e.
4-39) és Agrippa (39—41) kormányzása alatt továbbra is félig
autonóm helyzetet élvezett, Júdeát azonban közvetlen római
fennhatóság alá rendelték. Jüdea első prefektusa, Coponius i. sz.
6-ban érkezett a térségbe. Ez a prefektusi kormányzati forma,
amelynek legismertebb képviselője Pontius Pilátus (26-36) volt,
harminchárom éven át, i. sz. 41-ig működött, amikor Claudius
császár I. Agrippának királyi címet adományozott. Agrippa
azonban három évvel később meghalt, így a provincia kormány­
zása ismét római, ezúttal a prokurátor címet viselő kormányhi­
vatalnokok kezébe került. A prokurátorok megvesztegethetősé­
ge és a zsidó ügyekkel szemben tanúsított ostoba magatartása
vezetett az i. sz. 66-ban kirobbant háborúhoz, amelynek következ­
tében a rómaiak a jeruzsálemi Templomot i. sz. 70-ben lerombol­
ták, hanyatlani kezdett a szadduceusok befolyása, és a zélótákat i.
sz. 74-ben Maszadában elpusztították. A háború végére az esszé-
nus közösség eltűnt. Továbbra is ott maradtak azonban a farizeu­
sok és rabbinikus örököseik, akik az ezt követő időszakban meg­
kérdőjelezhetetlen uralkodó szerepre tettek szert.
Qumrán történetét tehát az eseményeknek ebbe az általános
folyamatába kell belehelyeznünk. A tekercsek egyenként törté­

175
nő alapos elemzése után az irodalmi információanyag kiegészül
majd a qumráni régészet leleteivel és a Josephusnál olvasható
esetleges beszámolókkal is. Az esszénusok története végül, re­
mélhetőleg, megbízható módon a helyére kerül majd.

Az esszénusok története2
1. A tekercsekben rejlő utalások

A mozgalom eredetéhez és történetéhez vezető nyomozást a

burkolt célzások valóságos tárházának tekinthető Damaszkuszi
iratnál kell kezdenünk. A szöveg szerint a közösség „a harag
idején" alakult meg, 390 évvel azután, hogy Babilon uralkodója,
Nebukadneccár Jeruzsálem et lerombolta.3 Abban az időben

2 A tekercsekkel foglalkozó általános művekben, csakúgy, mint a Qumránról

szóló lexikoncikkekben, vannak történeti fejezetek is. Vő. még HJP 11,585-588.
A qumráni történelemmel foglalkozó további jelentős művek: H. H. Rowley,
„The History of the Qumran Sect", BJRL 49 (1966), 203-232. F. M. Cross, „The
Early History of the Qumran Community", New Directions in Biblical
Archaeology, ed. D. N. Freédman and J. C. Greenfield, Doubleday, Garden City
1971, 70-89; H. Stegemann, Die Entstehung dér Qumrangemeinde, Bonn,
disszertáció magánkiadásban 1971; J. Murphy-O'Connor, „The Essenes and
their History", IiB 81 (1974), 215-244; H. Burgmann, „Gerichtsherr und
Generalankláger: Jonathan und Simon", RQ 9 (1977), 3-72; G. Vermes, „The
Essenes and History", JJS 32 (1981), 18-31; P. R. Callaway, The Histon/ o f the
Qumran Community: An lnvestigation, Sheffield Academic Press 1988.
3 A CD 1.5-ben megjelenő „390 év" rövid magyarázatra szorul. Azt azonnal
elvethetjük, hogy a 390 Ezékielből (4:4) vett szimbolikus értékű szám;
Ezékielnél ez azoknak a napoknak a száma, amikor a próféta a bal oldalán
feküdt, és bűnbánatot tartott Izráel Házának 390 bűnben eltöltött évéért.
Valójában semmiféle utalás nincs arra, hogy a közösségnek a saját eredetére
vonatkozó elképzeléseiben az északi királyság bármilyen szerepet játszott
volna. A Damaszkuszi irat beszámolójának logikájával teljesen ellentétes az a
feltevés is, hogy a 390 esztendő nem Nebukadneccár uralkodásától, hanem az
uralkodásáig eltelt időt szimbolizálná. Ehhez az elmélethez lásd I. Rabinowitz,
„A Reconsideration of »Damascus« and »390 Years« in the »Damascus«
(Zadokite) Fragments", JBL 73 (1954), 11-35; E. Wiesenberg, „Chronological
Data in the Zadokite Fragments", VT 5 (1955), 284-308.
A fogság utáni zsidó szerzők időszámításának megbízhatatlanságát illusztrá­
landó álljon itt most két példa. Az i. e. III. századi zsidó hellénista szerző,
Démétriosz a Szamária eleste (i. e. 722-721) és Egyiptom uralkodója, IV.
Ptolemaiosz trónra jutása (i. e. 221) között eltelt évek számát 573-ban állapítja
meg, a valódi 500 helyett; vö. Alexandriai Kelemen, Sztromateisz I. 141,2; lásd

176
„sarjadék" támadt „Izráelből és Áronból", azaz az általános
istentelenség korában létrejött egy vallásos zsidókból, világi
személyekből (laikusokból) és papokból álló kis csoport. Ezek
az emberek húsz évig „keresgélték" az igazság felé vezető
„utat", és akkor Isten elküldte közéjük az „Igazság Tanítóját",
hogy „Szívének útjain" vezesse őket (1.5-11). A gyülekezetben
azonban nem mindenki értett egyet a Tanítóval, és egy kisebb,
„sima dolgok után kutatóknak", „a határok elm ozdítóinak" és
„a fal építőinek" - valamennyi metafora a vallásosság lazulásá­
ra és a hűtlenségre látszik utalni - nevezett csoport fellázadt a
Tanító és követői ellen. A szakadár csoport vezetőjét ugyan
több, nem éppen hízelgő gúnynéven - „Gyúnyolódóként", „Ha­
zugként" és „Hazugságok Terjesztőjeként" - is említik, de egy
és ugyanazon személyről van szó. Követői áthágták a rituális
tisztasági szabályokat, vétettek az igazság, a tisztaság, az
ünnepek időpontjainak és a tem plom i szertartásoknak a sza­
bályai ellen; szerették a pénzt, és ellenezték a békét. Az elkö­
vetkező pártharcok során a Tanító és a hozzá hűek szám űze­
tésbe vonultak „Dam aszkusz földjére", ahol új „Szövetséget
hoztak létre". Itt „tért h aza", azaz itt halt m eg az Igazság
Tanítója. Jeruzsálem et és a Tem plom ot ez idő alatt a gono­
szok uralták, nem m enekültek meg azonban Isten bosszújá­
tól, am elyet „Görögország királyainak vezérétől" kellett el­
szenvedniük.

N. Walter, „Fragmente jüdisch-hellenistischer Exegeten", Jüdische Schriften aus

hellenistisch-römischer Zeit, ed. W. G. Kümmel, III, 2, Mohn, Gütersloh 1975,
292. Pontos időszámításra még az i. sz. I. században író és egyébként körülte­
kintő Josephus sem volt képes. Ő a babiloni fogságból való visszatérés (i. e.
538) és I. Arisztobulosz halála (i. e. 103) között eltelt évek számát 481-re (Ant.
13.301), illetve 471-re (Belliim 1.70) becsülte a valódi 435 helyett; a leontopoliszi
Templom működését pedig a valódinál (i. e. 160 - i. sz. 73)100 évvel hosszabb
periódusban, azaz 343 évben állapította meg (Belliim 7.436). Ami pedig a
galileai Rabbi Josze (i. e. II. század) szerzőségének tulajdonított Széder Ólam
Rabbában (30) található kronológiát illeti, itt a Nebukadneccár uralkodásától
a Templom lerombolásáig eltelt évek száma a misztikus 70-szer 7, tehát 490
év, ami Dániel könyvének (9:24) megállapítását tükrözi. R. Josze időpontjai:
babilóniai uralom 70 év; perzsa uralom 34 év; görög uralom 180 év; Has-
moneus-uralom 103 év; Herodiánus-uralom 103 év. Vö. G. R. Driver, The
Judaean Scrolls, Blackwell, Oxford 1965,311-316: a szerző forrásfelhasználásá­
val kapcsolatban nem árt azonban egy kis óvatosság, ő ugyanis mintha nem
vette volna észre, hogy itt teológiai időszámítással van dolgunk.

177
 Hasonló kép tárul elénk a Habakkuk-kommentár nyomán is,
amely azt is kijelenti, hogy az Igazság Tanítójának követői, sőt
az „Új Szövetség tagjai közül is átpártoltak néhányan a Hazug­
hoz". Ez az irat a Damaszkuszi iratnál élesebb hangú megjegy­
zéseket tesz a konfliktus főszereplőire. Megtudjuk, hogy a bajok
legfőbb okozóját, az itt „Gonosz Főpapnak", „Hazugnak" és
„Hazugságok Terjesztőjének" nevezett személyt korábban, még
mielőtt Izráel urává lett, és megalkuvóvá tette őt a gazdagság és
a hatalom (8.8-11), „igaz néven hívták" - ami arra utal, hogy
kezdetben a közösség őt is elfogadta. Később azonban Jeruzsá­
lemet és a Templomot is beszennyezte. Ez a személy vétkezett
az Igazság Tanítója és tanítványai ellen is, megbüntette őket,
miközben „Absalom háza" csak hallgatott (5.9-12), s száműze­
tése helyén az Engesztelés napján fordult ellene (11.6-8). „Meg­
gyalázta és durván bántalmazta Isten kiválasztottjait", „a Sze­
gények", azaz a közösség „elpusztítását tervelte", és elrabolta
javaikat. Isten azonban megbüntette és „ellenségei kezére" adta,
akik „bosszút álltak húsból lévő testén" (9.2). A Kommentár
jóslata szerint az utolsó ítéletkor a Gonosz Pap kiüríti majd
„Isten haragjának kelyhét". Utódai, „Jeruzsálem utolsó papjai"
szintén bűnösök, me^t „a népek", azaz az idegen népek „kirab­
lásával gyűjtöttek pénzt és vagyont". A kommentár szerzője
azonban azt is kijelenti, hogy vagyonukat és zsákmányukat a
világhódító Kittim szerzi majd meg tőlük, akik Isten megbízá­
sából megfizetnek majd nekik bűneikért.
A hiányzó szövegrészek miatt a Habakkuk-kommentár alap­
ján nem állíthatjuk biztosan, hogy a Tanító pap volt. A 37.
zsoltárhoz írt kommentár (4Q 171,173) azonban semmi kétséget
nem hagy efelől. A 23-24. versek magyarázata így hangzik: „ez
a Papra, az [Igazság] Tanítójára vonatkozik". A kommentárból
további jelentős részletet tudhatunk meg, jelesül azt, hogy a
Gonosz Főpap fölött a „népek", azaz nem a zsidók, hanem a
nem zsidók „között a kegyetlen" hoz majd ítéletet. A szöveg
másik érdekessége az, hogy a közösség ellenfeleit „Efráim és
M anasszé", azaz két különböző csoport „bűnöseinek" nevezi.
Ez az elnevezés a Náhum-kommentárban is megjelenik.
A Messiási antológiának vagy Testimoniáknak (4Q175) a
Józsué-apokrifonból (4Q379) kölcsönzött utolsó szakasza több­
ször is utal a „kegyetlenség két eszközére", akik Jeruzsálemben
uralkodtak. A szöveg megátkozza őket, amiért a várost „az

178
istentelénség erődítményévé" tették, és amiért „utálatosságot"
követtek el az országban. A szöveg kijelenti, hogy „Sión leányá­
nak bástyáin" úgy ontották a vért, „mint a vizet". A kézirat
töredékes állapota miatt nem lehet bizonyossággal meghatároz­
ni a két zsarnok kapcsolatát egymással. Lehetnek akár apa és fia
is. Másrészt azonban, a „kegyetlenség eszközei" kifejezés Ge-
nesis 49-től függ, ahol ez a megnevezés a fivér gyilkosokra,
Simeonra és Lévire, Shekem lakóinak elpusztítóira vonatkozik.
A Náhum-kommentár az Igazság Tanítója és a Gonosz Pap
működését követő időszakkal foglalkozik, és egyikük nevét
sem említi. A kommentár főszereplője a „dühös fiatal oroszlán",
Jeruzsálem zsidó uralkodója. A szöveg szerint a „dühös fiatal
oroszlán" bosszút állt a „sima dolgok után kutatókon", akiket
felelősségre vont, amiért „Démétrioszt", Görögország királyát
Jeruzsálembe hívták. Próbálkozásuk sikertelen maradt; „An-
tiokhosz idejétől a Kittim uralkodóinak eljöveteléig" egyetlen
idegen sem lépett be Jeruzsálembe. A „dühös fiatal oroszlán"
ellenfeleit - a keresztre feszítés ismerős héber idiómáját használ­
va - „élve a fára kötötték". A 37. zsoltárhoz írt kommentár
szóhasználatához hasonlóan a közösség ellenfeleit itt is az
„Efráim " és „Manasszé" gúnynevekkel illetik. A szöveg szerint
„Efráim a hazugságok és a csalás útjain" járt, a „M anasszéval"
kapcsolatos információ, a dokumentum hiányos volta miatt,
nem teljesen világos. Annyi bizonyosnak látszik azonban, hogy
ebbe a csoportba „kiemelkedő férfiak", „hatalmas férfiak" és
„tiszteletre méltó férfiak" tartoztak.
A qumráni tekercsek között a Náhum-kommentár volt az
első, amelyben történelmi nevekre bukkantak, a dokumentum
két Szeleukida-király, Antiokhosz és Démétriosz nevét említi. A
két uralkodót azonban ez idáig nem sikerült azonosítanunk,
mivel az Antiokhosz nevet összesen kilenc, a Démétriosz nevet
pedig három uralkodó viselte. A 4-es számú barlangból előke­
rült naptárakban (4Q322, 324a-b) más nevek is előfordulnak:
„Selam cion", vagyis Alexandrosz Iannaiosz özvegyének, az i. e.
76-tól 67-ig uralkodó Alexandra-Salomé királynőnek héber ne­
ve, „Hürkanosz" és „Johanan", vagyis valószínűleg Alexandra
fia, II. Johannész Hürkanosz, aki 76 és 67, majd 63 és 40 között
a főpapi címet is viselte; és „Em ilius", vagyis kétségkívül M.
Aemilius Scaurus, Szíria első római kormányzója (i. e. 65-62),
akit a szöveg többek meggyilkolásával vádol. Megjegyzendő,

179
hogy a 4Q343-ban szereplő „Balakrosz" Alexandrosz Balasszal
lehet azonos.
Egy különleges verses ima (4Q448) Jeruzsálemmel és a diaszpó­
ra-zsidósággal kapcsolatban egy bizonyos „Jonathán királyt" em­
lít. E. és H. Eshel kiválóan érvel, amikor az illető uralkodót
Alexandrosz Iannaiosszal azonosítja, véleményem szerint azon­
ban még meggyőzőbbek azok az érvek, amelyek „Jonathán ki­
rályt" Jonathán Makkabeussal azonosítják.4 A ITabakkuk könyvé­
hez és a Náhum könyvéhez írt kommentárokban a „Kittim" Isten
bosszúálló eszközeiként jelennek meg, hogy Jeruzsálem istentelen
papjait megbüntessék. A Háborús tekercs tanúsága szerint viszont
a közösség Kittimhez való viszonya változáson ment keresztül, itt
ugyanis a Kittim a Sátán legfőbb szövetségesei, a legvégső ellenség
lesznek, akik felett a Világosság fiainak seregei győzedelmesked­
nek majd. Az ugyan meglehetősen töredékes Háború könyve
(4Q285) is ugyanebbe az irányba mutat.
A qumráni hálaadó zsoltárok közül több is egy tanító, talán
éppen az Igazság Tanítója pályafutását és érzelmeit ábrázolja. A
himnuszok szerint „a tévedés m agyarázói", „az árulók", „a
megtévesztők", és „a sima dolgok után kutatók" a Tanító ellen
fordulnak, bár korábban valamennyien „barátai" és „Szövetsé­
gének tagjai" voltak, akik „tanúságtételének igáját hordozták".
Az egyik himnusz említi az „ördögi tervet", ami a Habakkuk-
kommentár egyik megjegyzésére utal, mely szerint a Gonosz
Pap egy ízben ellátogat a közösség száműzetésének helyére,
hogy látogatásával „megingassa" őket:

Népedet hazugságok tanítói szavaikkal [lecsillapították],

s hamis próféták vezették őket félre...
Elüldöztek engem országomból,
akár a madarat fészkéről...
És ők, a hazugság tanítói és a hamisság keresői
ördögi tervet eszeltek ki ellenem,

4 Vö. E. and H. Eshel, „A Qumran Composition Containing a Prayer fór King

Jonathan and his Kingdom", 1EJ 42 (1992), 199-229; G. Vermes, „The so-called
King Jonathan Fragment",//S 44 (1993), 294-300; E. Puech, „Jonathan, leprétre
impie et les débuts de la Communauté de Qumrán", RQ 17 (1996), 210-270;
E. Eshel, H. Eshel and A. Yardeni, „4Q Apocryphal Psalm and Prayer", in DJD
XI (1998), 403-425.

180
 hogy a Törvényt, amelyet Te véstél szívembe,
felváltsák a sima dolgok, amiket Népedhez [beszélnek].
A szomjúhozótól megtagadják a bölcsesség italát,
s ecettel oltják szomjukat,
hogy az ő tévedésüket,
esztelen ünnepeiket és kelepcébe esésüket nézzék.
(1QH 4 [121.7-12)

Egy másik zsoltár mintha azt sugallná, hogy a Tanító visszavo­

nult az emberektől, és meggyőződéssel hirdeti, hogy dicső igaz­
ságot szolgáltatnak majd neki:

Mert Te, O Istenem, elrejtettél engem

az emberek gyermekeitől,
s bennem rejtetted el Törvényedet
arra az időre, amikor Tőled
lesz majd megszabadításom.
(1QH 5 [13J.11—12)

Ezeket a költeményeket egyes kutatók önéletrajzi műveknek

tekintik, vagyis szerzőségüket az Igazság Tanítójának tulajdo­
nítják, ez azonban egyszerű feltevés csupán.
A fenti állítások bizonytalanságát, a szimbólumok kriptikus
jellegét figyelembe véve, és nem megfeledkezve arról sem, hogy
a közösség történetének szisztematikus kidolgozása sehol nem
szerepel, nem számíthatunk arra, hogy valamennyi részletet
azonosítani lehet. Megkísérelhetjük viszont a történeti utalások
kronológiai keretének összeállítását, és ezáltal lehetségessé vá­
lik, hogy legalább a kulcsfontosságú események egy részét és
egyes főbb szereplőket az általunk ismert zsidó történelem
összefüggéseibe beilleszthessük.

2. A kronológiai keret

A qumráni történelem kronológiai háttere a régészeti és az

irodalmi források segítségével rajzolható meg. Az 1951-56 kö­
zött folyó ásatások a közösségi település kezdetét - terminus a
cjuo - i. e. 150-140 közé, a végét - terminus ad quem - pedig az
első Róma ellen vívott háború középső szakaszára, vagyis i. sz.

181
68-ra teszik. Ezt az általánosan elfogadott megállapítást az iro­
dalmi utalások, és azok között is elsősorban az azonosítható
történelmi nevek is megerősítik. Mondanunk sem kell azonban,
hogy a közösség működésének kezdeti szakasza néhány évvel
vagy évtizeddel megelőzte a közösség qumráni településének
létrehozását. Legelső feladatunk tehát az lesz, hogy az eredetre
vonatkozó utalások után kutassunk a tekercsekben. A Náhum-
kommentár azt sejteti, hogy a közösségi iratokban leírt korszak
elején még élt egy Antiokhosz nevű uralkodó. Ez az Antiokhosz,
dacára annak, hogy ezt a nevet számos uralkodó viselte, csakis
IV. Antiokhosz Epiphanész lehetett, aki Jeruzsálem kirablása és
a Templom megszentségtelenítése (i. e. 168-169) miatt vált hír­
hedtté.
Jelentősebb ennél a Damaszkuszi iratban szereplő kronológi­
ai mutató, amely szerint a közösség „a harag korában", azaz 390
évvel azután alakult meg, hogy Nebukadneccár király i. e.
586-ban elfoglalta Jeruzsálemet. A közösség megalapításának
dátuma ezek szerint i. e. 196 volna, nagyon jól tudjuk azonban
azt, hogy a fogság utáni zsidó történészek időszámítási módsze­
rei nem éppen megbízhatóak. Úgy tűnik, nem voltak teljesen
tisztában a perzsa uralom valódi időtartamával, és erősen befo­
lyásolta őket Dániel könyve is, ahol Nebukadneccár korát a
Messiástól hetven évhét, azaz 490 év választja el. A véletlen
folytán, ha ehhez a 390-es számhoz először húszat (ennyi idő
telt el a szekta őseinek útkeresése és az Igazság Tanítójának
színre lépése között), majd negyvenet (a Tanító halála és a
messiási korszak hajnala közötti idő) adunk hozzá, akkor 450
éves időtartamot kapunk. És ha ehhez a 450 évhez hozzáadjuk
még a Tanító működésének idejét, mondjuk, a szokásos kerekí­
tett számot használva, negyven évet, végső eredményként a
klasszikus hetvenszer hét évet kapjuk meg.
De ha az irodalmi 390-es szám valódiságát ki is zárjuk, bizo­
nyos okok továbbra is arra kényszerítenek bennünket, hogy „a
harag korát" a kereszténység előtti második évszázad kezdeti
évtizedeire tegyük. Csakis az abban az időben kialakult és az
időszámításunk előtti utolsó két évszázad zsidó forrásaiban jól
dokumentált hellénisztikus válsághelyzet adja azt az összefüg­
gésrendszert, amelybe a közösségi iratok történeti utalásait be­
lehelyezhetjük (vö. Dániel 9-11; Henoch 90.6-7); Jubileumok
23.14-19; Lévi testamentuma 17; Assumptio Mosis 4-5). Vala­

182
mint, éppen a Makkabeusok előtti és a korai Makkabeus-kor-
szakban fellépő haszidok csoportja az, amely az iratokban sze­
replő korai és még szervezetlen csoportnak leginkább megfelel
(vö. 173-174. o.).
A qumráni történelem terminus ad quemjét illetően a Kittim
személyazonosságát kell meghatároznunk, mivel a közösség
működésének befejezése pontosan a Kittim fellépéséhez kap­
csolódik. A „Kittim" megjelölés kezdetben egy Cipruson talál­
ható föníciai gyarmat, Kition lakóit jelölte. Később a szó általá­
nosabbá vált, és „a szigeteken és a legtöbb tengeri országban"
élő népekre vonatkozott (Josephus, Ant. 1.128). Az i. e. II. szá­
zadtól kezdve azonban a zsidó szerzők a „Kittim " kifejezést
speciálisabb értelemben használták, és az éppen legnagyobb
hatalomra vonatkoztatták. A Makkabeusok I. könyvében a
Kittim a görögöket jelenti; itt Nagy Sándor és Perszeusz is a
„Kittim " királyaiként szerepel. Dánielnél ugyanakkor (11:30) a
„Kittim" a rómaiakat jelöli; a római szenátus küldöttét,
Poppilius Laenast a „Kittim hajói" vitték Alexandriába, hogy az
„északi királyt", azaz Antiokhosz Epiphanészt utasítsa, hogy
csapatait azonnal vonja ki Egyiptomból. A „róm ai" megjelölést
már Dániel 11:30 régi görög, azaz Septuaginta-fordítása is a
„Kittim" szóval helyettesíti. A „Kittim" terminus használata
egyik szövegben sem tekinthető bírálatot hordozó szóhaszná­
latnak. A „Kittim" valamennyi szövegben a kor legnagyobb
hatalmát jelöli, olyan hatalmat, amely azonban Izráellel szem­
ben nem ellenséges. Éppen ellenkezőleg, Dánielnél például a
Kittim a zsidók ellenfeleit megalázza. Csak a későbbi időszak­
ban, különösképpen i. sz. 70 után lesz a Kittim az elnyomás és
az önkényuralom szimbóluma.
A Habakkuk-kommentár ábrázolásában, csakúgy, mint a
Makkabeusok és Dániel könyvében, a Kittim semleges erőként
jelenik meg. (A Damaszkuszi irat nem beszél róluk, itt a „Görög­
ország királyainak vezére" lesz az idegen ellenség.) A népek
által rettegve tisztelt Kittim győzedelmeskedik „Jeruzsálem
papjai" felett, és minden gazdagságuktól megfosztja őket, mint
ahogyan azt korábban is tették másokkal. Az ily módon ábrázolt
győzelmes és egyre nagyobb területet meghódító hadsereg alig­
ha vonatkozik Szíria görög Szeleukida-uralkodóira, az i. e. II.
század második felében ugyanis ez a dinasztia már hanyatlófél­
ben volt. Vonatkozhat azonban ez az elképzelés a rómaiakra,

183
akik az i. e. 1. században kezdték meg az előrenyomulást kelet
felé, amelynek eredményeképpen elfoglalták Pontuszt, Örmény-
országot és a Szeleukida Szíriát, végül pedig, Pompeius Jeruzsá­
lembe érkeztével (i. e. 63) Júdea néven a Hasmoneus-állam is a
Római Köztársaság provinciájává vált.
Mivel manapság általánosan elfogadott az a nézet, amely a
„Kittim et" a rómaiakkal azonosítja,5 az elmélet bizonyítására
elegendő lesz a Habakkuk-kommentár egyetlen, de igen szem­
beötlő jellegzetességét idéznünk. Hab l:14-16-o t a Kittimre vo­
natkoztatva magyarázó szerző így értelmezi: „Ez azt jelenti,
hogy áldozatokat mutatnak be hadi jelvényeiknek, és harci
fegyvereiket is istenként tisztelik." (IQpH ab 6.3-5) A signa is­
tenként való tisztelete a köztársaság és a császárság kori hadse­
regeknek egyaránt vallási jellegzetessége volt, amint azt a jeru-
zsálemi Templomnak Titus légiói által való elfoglalásáról (i. sz.
70) szóló beszámolójában Josephus is tanúsítja.

Miután a lázadók a városba menekültek, és a Templom mel­

léképületeivel együtt égett, a rómaiak felhozták hadi jelvé­
nyeiket a Templom udvarába, felállították a keleti kapuval
szemben, áldoztak előttük, és hangos ujjongással imperátorrá
kiáltották ki Ti tust. (Belluin 6.316)

Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a Háborús tekercsben megje­

lenő „K ittim ", az eszkatologikus Izráel végső ellensége egy
király vagy császár (melekh) uralma alatt állnak. Korábban, a
Habakkuk- és a Náhum-kommentárok tanúsága szerint a Kittim
fölött kevésbé világosan meghatározott „uralkodók" (moselim)
gyakorolták a hatalmat.
Röviden összefoglalva tehát, a közösség történetének időha­
tárát az egyik oldalon az i. e. II. évszázad kezdete, a másik
oldalon pedig a római császárkor, azaz az i. e. 27 utáni időszak

5 A qumráni kutatások kezdetén néhány kutató felvetette, hogy a Kittim a görög

Szeleukidákkal azonos. Lásd pl. E. Stauffer, „Zűr Frühdatierung des
Habakukmidrasch", TLZ 76 (1951), 667-674; H. H. Rowley, The Zadokite
Fragments and the Dead Sea Scrolls, Blackwell, Oxford 1952. A kezdettől sokak
által osztott római-elmélet mára uralkodóvá vált. Vö. A. Dupont-Sommer,
Essene Writings, 341-351; R. Goossens, „Les Kittim du Commentaire
d'Habacuc", Nouvelle Clio 2 (1952), 137-170; G. Vermes, Discovery, 79-84; PBJS,
215-216.

184
valamely időpontja adja. A qumráni régészet eredményei alap­
ján ez utóbbi a zsidó háborúval, még pontosabban Vespasianus
és Titus hadseregeinek a Holt-tenger vidékére érkeztével, azaz
i. sz. 68 júniusával esik egybe.

3. Az utalások megfejtése

Miután „a harag korát" az i. e. 11. század elejének hellénisztikus

válságával, a „sarjadékot" a Makkabeusok előtti korszak ha-
szidjaival, a „Kittimet" pedig a rómaiakkal azonosítottuk, a
következőkben arra a nagy fontosságú kérdésre keressük a
választ, hogy ki (vagy kik) volt (voltak) a közösség legfőbb zsidó
ellensége (vagy ellenségei) az Igazság Tanítójának működése
idején; ki volt az a személy, akit a források (IQpH ab, 4QPsa, CD)
a „Gúnyolódó", a „Hazug" vagy a „Hazugságok Terjesztője" és
a „Gonosz Főpap" néven emlegetnek
Talán nem túlzó az a feltételezés, hogy ezek a gúnynevek
egyazon személyre vonatkoznak. A Damaszkuszi iratból úgy
tűnik, hogy a „Gúnyolódó" és a „Hazug" (vö. még 4QpPsa [37])
ugyanaz a személy („amikor felkelt a Gúnyolódó, aki Izraelre
hazugságok özönét zúdította", CD 1.14). A „Gonosz Papról"
ugyanakkor azt olvassuk, hogy pályafutása legelején „az igaz­
ság nevével" nevezték (IQpH ab 8.8-9), ami azt sejteti, hogy csak
a későbbiek során vált „Hazuggá".
Egy másik alapvető megállapításunk az, hogy a tekercsekben
található töredékes információk által bemutatott személy a zsi­
dó nép feje, nemzeti vezetője lett. Bár a bibliai nevek, köztük
„Izrael" is, szimbolikus használata gyakori jelenség, a „Gonosz
Papnak" tulajdonított cselekedeteknek csak akkor van értelme,
ha a kérdéses személy nem gyakorolt főpapi és világi hatalmat.
„Ő gyakorolta a hatalmat Izráel felett." Az „Isten ellen lázadó
erőszakosok", vagyis a zsidó hitet elhagyók és „a népek vagyo­
nát" is elrabolta. „Hivalkodó városát vérrel" építtette, és „Jeru­
zsálemben gyűlöletes bűnöket követett el, meggyalázta Isten
Templomát" (IQpHab). Ezeket az utalásokat külön-külön, alle­
gorikusán is értelmezhetjük, ha azonban egymással összefüg­
gésben vesszük őket figyelembe, erőteljes bizonyítékot szolgál­
tatnak arra, hogy a „Gonosz Papot" egy Jeruzsálemben hatal­
mon lévő főpapnak tekintsük.

185
 A „Gonosz Pap" tehát olyan főpap volt, aki jó hírnévnek
örvendett, mielőtt a főpapi székbe került volna. Ellenségeit
otthon és idegenben is legyőzte. Újjáépíttette Jeruzsálemet (vö.
lQ pH ab 8.8-11; 4Q448). Végül pedig idegen ellenség fogságába
esett, és ki is végezték.
Az előzőekben meghatározott kronológiai vezérvonal alap­
ján a korszak, amelyben ez a személy működött, Antiokhosz
Epiphanész (i. e. 175-164) és a qumráni település megalapításá­
nak feltételezett időpontja (i. e. 150-140) közé tehető. Ebben az
időszakban öt férfi töltötte be a főpapi hivatalt. Hárman görög­
pártiak voltak: Jázon, Meneláosz és Alkimosz. A másik két
személy a főpapi székben a Makkabeus fivérek, Jonathán és
Simon voltak. A hellénizáló főpapok egyikét sem kell figyelem­
be vennünk a „Gonosz Pap" elnevezés várományosaként, mivel
egyikükről sem jegyezték fel, hogy működésük kezdetén jó
hírnévnek örvendtek volna. Jázon és Alkimosz azért is kiesnek
a jelöltek sorából, mivel, a Habakkuk-kommentár megjegyzésé­
vel (lQ pH ab 8-9) ellentétben egyiküket sem idegen ellenség
ölte meg. Jázon száműzetésben (II. Makk 5:7-9), Alkimosz pedig
a főpapi hivatal betöltése közben halt meg. A Makkabeus fivérek
ugyanakkor valamennyi feltételnek megfelelnek. Mindkét fivér
pályafutása két szakaszra bontható, Jonathán esetében a válasz­
tóvonal az, hogy elfogadta a főpapi címet Alexandrosz Balastól,
Simon esetében pedig az, hogy hajlandó volt elfogadni az örö­
kösödési joggal rendelkező főpapi címet. Mindketten „az erő­
szak eszközei" voltak, és mindkettőjük életének erőszakos halál
vetett véget. Kettőjük közül mégis inkább Jonathán illik bele a
képbe, mert egyedül neki kellett elszenvednie „Görögország
királyai vezérének" bosszúját, és ő volt az, akit „az erőszak
népei" gyilkoltak meg, Simont ugyanis saját veje ölte meg (I.
Makk 16:14-16). Amikor a hős Júdás i. e. 161-ben egy csatában
elesett, helyét Jonathán, a zsidó vallás és nemzeti függetlenség
bajnoka vette át. Azzal szolgált rá mégis a „Gonosz Pap" címre,
hogy i. e. 153-152-ben olyan személytől, a bálványimádó
Szeleukida-trónbitorlótól, Alexandrosz Balastól fogadta el a fő­
papi címet, akinek nem állt jogában annak adományozása, ő
pedig magára öltötte a főpapi palástot, amelyet viszont neki
nem állt jogában viselnie. Jonathán később Alexandrosz Balas
egykori tábornoka, Trüphon fogságába került, és a transzjor-
dániai Bascamában ölték meg (I. Makk 13:23).

186
 Ami „Jeruzsálem utolsó papjainak"6 kilétét illeti, a források­
ban említett hódítás, a gazdagság és a fosztogatás utáni vágya­
kozás, amit a források a szemükre vetnek, Hasmoneus pap-ki­
rályok személyét állítja előtérbe, Simon fiától, I. Johannész
Híirkanosztól (i. e. 134-104) egészen II. Júdás Arisztobuloszig
(i. e. 67-63). Aligha lehet kétségünk afelől, hogy a „dühös fiatal
oroszlán" is, akit a rendkívül rossz állapotban fennmaradt
Hósea-kommentár (4QpHos 2.2-3) „az utolsó Pap" néven is
említ, a Hasmoneus-uralkodóház tagja, mégpedig Alexandrosz
Iannaiosz volt. Náhumnak rá vonatkoztatott szavai, melyek
szerint ő az, „aki torkon ragadja áldozatát a nőstény oroszlán
szám ára", és az a beszámoló, hogy „a fiatal oroszlán" meggyil­
kolta „a sima dolgok után kutatókat", és „embereket felakasz­
tott a fára", teljes mértékben megfelel annak a Iannaiosszal
kapcsolatban közismert történetnek, hogy Iannaiosz nyolcszáz
farizeust feszíttetett keresztre, miközben ő ágyasaival egy lako­
mán dorbézolt (vö. 175. o.).
Mindebből következik, hogy „Efráim ", akit a Náhum-kom-
mentár „a sima dolgok után kutatónak" nevez, a farizeusokat
szimbolizálja, és ha ez így van, akkor „M anasszé" és a hozzá
tartozó előkelőségek a szadduceusokat jelentik. Más szavakkal
tehát, az egyébként a szekta papi vezetése miatt pro-szaducceus
beállítottságú esszénus közösség politikai és szellemi ellenfelei
a szadduceusok és a farizeusok voltak.
A zsidó társadalom három, egymással szemben álló csoportra
történő felosztása, amely Jonathán Makkabeus után alakult ki,
Josephus leírásában is tükröződik (Ant. 13.171). A tekercsek
anyaga alapján kialakult új szemlélet azonban azt sugallja, hogy
a hellénizmussal szembeni egységes szembenállás akkor hullott
szét először, amikor a Makkabeusok, pontosabban Jonathán
nem ismerte el az Igazság Tanítójának, azaz a haszidim papi
vezető személyiségének spirituális vezető szerepét. Attól a pil­
lanattól kezdve a közösség úgy tekintett ellenfeleire, mint
„Efráimra" és „M anasszéra", mivel ez a két név József két fiát

6 A „Jeruzsálem utolsó papjaival" kapcsolatban lásd Vermes, Discovery, 78-79;

a Himnuszokban az Igazság Tanítójára vonatkoztatható utalásokhoz lásd uo.,
216-220; Dupont-Sommer, Essene Writings, 358-367. A legutóbbi áttekintést
lásd E. P. Sanders, Paul and Palestinian Judaism, SCM Press, London and
Fortress, Philadelphia 1977, 321-323.

187
szimbolizálta, akiket a bibliai történelem a hitnek hátat fordító
északi királysággal azonosít, önmagukat viszont „Júda házá­
nak", azaz a hű déli királyság megfelelőjének tekintették.
A leglényegesebb kérdésben, vagyis az Igazság Tanítója kilé­
tének meghatározásában azonban már nem látunk ennyire tisz­
tán. Ha Jonathán volt a „Gonosz Pap", akkor az Igazság Tanítója
csakis az ő kortársa lehetett. Személyéről azonban mindössze
annyit tudunk, hogy pap volt (lQ pH ab 2.8; 4QpPsa [XXXVII] II,
15], IV. Óniás lépését nyilván ellenezte, mivel nem tartott vele
Egyiptomba, és így nem is vett részt a leontopoliszi templom­
mal kapcsolatos ügyekben.7 Ez a személy alapította vagy alapí­
totta újjá a közösséget. A közösség tagjainak továbbadta a pró­
fétákkal kapcsolatos sajátos interpretációit, és ha legalább köz­
vetett módon támaszkodhatunk a Himnuszok anyagára, az
ünnepek megtartásával kapcsolatos egyedi magyarázatait is
megtanította. A „Hazug" és a haszid közösség tagjai közül
kikerült követői nem értettek egyet vele, és a két párt között ezt
követően kirobbant heves összeütközésből a „Hazug" került ki
győztesen, a Tanító és továbbra is hű követői elmenekültek, és
az általuk „Damaszkusz földjének" nevezett helyen kerestek
magúknak menedéket. Damaszkusszal kapcsolatban felmerült,
hogy itt az elnevezés Babilóniának, a közösség születése helyé­
nek kriptikus elnevezése, de az is, hogy „Damaszkusz" valójá­
ban Qumrán szimbolikus elnevezése.8 „Absalom háza" nem

7 Az Igazság Tanítójának a Cádokita-dinasztiához való tartozásával kapcsolat­

ban közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésünkre. A közösség szabályza­
tának a régebbi változata (4Q258 és 256) szerint a közösség legfőbb hatósága
a „Gyülekezet" vagy „Sokaság" volt, amelynek tagjai a papok, Áron fiai
egyben a közösség irányításának legfelsőbb rétegét képviselték. Ezt a pozíciót
az átdolgozott 1QS 5 „Cádok fiainak" tulajdonítja. Vagyis a közösség fennál­
lásának korai szakaszában volt egy pont, amikor a vezetőségben Cádokita-ha-
talomátvételre került sor. Ezt az információt CD 1 beszámolójával (amelyet
4QD is alátámaszt) egyesítve joggal feltételezhetjük, hogy ez a vezetésben
végbemenő változás az Igazság Tanítójának színrelépésével egyidejűleg kö­
vetkezett be. Ezeknek az eseményeknek kiváló hátterét adja a Cádokita-di-
nasztiának az i. e. 160-as években, IV. Óniás Egyiptomba távozása után
bekövetkezett válsága (vö. G. Vermes, „Sons of Zadok - Priests - Cong-
regation: The Leadership of the Qumran Community", in Geschichte-Tra-
dition-Reflexion (Martin Hengel Festschrift) I, Tübingen 1996,375-384).
8 A „Damaszkusz földje" értelmével kapcsolatban több feltevés is napvilágot
látott. Vö. I. Rabinowitz, „A Reconsideration of Damascus...",JB L 73 (1954),
11-35 (a júdeaiak i. e. 586 utáni száműzetésének színhelye); A. Jaubert, „Le

188
nyújtott segítséget az Igazság Tanítójának a „Hazug" ellen, írja
a Habakkuk-kommentár szerzője (lQ pH ab 5.9-12), ami azt sej­
teti, hogy a Tanító nyilván számított segítségükre. Ha „Absalom"
is szimbólum, akkor kétségkívül Absalomnak atyja, Dávid elle­
ni lázadására utal, és így a Tanító rokonának vagy közeli barát­
jának árulására enged következtetni. Másrészt azonban „Absalom
házát" a szöveg nem vádolja a Tanító elleni nyílt lázadással, csak
azzal, hogy néma maradt, miközben a Tanítót „m egbüntették",
az allegóriái megfeleltetés nem tűnik teljesen kielégítőnek. Az
utalás lehet ugyanakkor teljesen nyílt is. Júdás Makkabeus kö­
vete egy bizonyos Absalom volt (II Makk 11:17), akinek fia,
Mattatiás Jonathán egyik vitéz tisztjeként szolgált (I Makk
11:70). Simonnak Joppát elfoglaló serege pedig Absalom egy
másik fia, Jonathán parancsnoksága alatt harcolt (I Makk 13:11).
A Gonosz Pap ugyanakkor még „száműzetésének helyén" is
tovább zaklatta és üldözte a Tanítót. Ebben az összefüggésben
az a legjelentősebb és legtragikusabb epizód, hogy a Pap a
Tanítót egészen száműzetésének helyéig üldözte, hogy „halált
hozó dühével" megzavarja. A közösség tagjai előtt „az Engesz-
telés napjára való pihenésre kijelölt" időben, a „szombati pihe­
nés" folyamán történt megjelenésével a Pap szándéka az volt,
hogy előidézze „botlásukat a Böjt napján". A jelenleg rendelke­
zésünkre álló forrásanyagból kiindulva nem tudjuk megmon­
dani, hogy pontosan mi is történt azon a vészterhes napon, és
azt sem, hogy ekkor vagy egy későbbi alkalommal került-e sor
arra, hogy a Gonosz Pap „kezét" a Tanítóra „helyezte, hogy
megölhesse őt". A megfogalmazás félreérthető. Az lQ pH ab
11.5,7-ben használt és „összezavarként" fordított ige például azt
is jelentheti, hogy „elnyel", így egyes kutatók azt az értelmezést
választották, hogy a Gonosz Pap látogatása idején meg is ölte a
Tanítót. Másrészt azonban, a következő beszámoló imperfec-
tumban (amit magyarra jövő és jelen idővel is fordíthatunk)

pays de Damas", RB 65 (1958), 214-248; J. Murphy-O'Connor, „The Essenes

and their History", RB 81 (1974), 219-223 (Damaszkusz = Babilónia); R. North,
„The Damascus of Qumran Geography", PEQ 87 (1955), 33-48 (Damaszkusz
= Qumrán); R. de Vaux, Archaeology, 113-114; C. Milikowsky, „Again Damascus
in the Damascus Document and in Rabbinic Literature", RQ 11 (1982-84). A
Damaszkusz = Jeruzsálem (Qumrán) exegetikai szimbólumhoz lásd G. Ver­
mes, Scripture and Tradition, 43-49, 97-106.

189
íródott: „Efráim és Manasszé bűnösei... megkísérlik/meg fog­
ják kísérelni, hogy kezüket a Papra és Tanácsának tagjaira he­
lyezzék... Isten azonban megszabadítja/meg fogja szabadítani
őket a kezeik közül." (4PpPsa [37,2.17-19]) Más szavakkal tehát,
egyelőre nem tudjuk, ki volt az esszénusok közösségének alapí­
tója, és azt sem, hogy milyen körülmények között, hol és mikor
halt meg.9
Egyes kutatók úgy vélik, hogy az a tény, hogy az Igazság
Tanítóját nem sikerült a M akkabeus-kor egyik szereplőjével sem
azonosítanunk, az egész történeti rekonstrukció hitelességét
megkérdőjelezi. Vajon elhihető, kérdezik, hogy egy olyan jelen­
tős vezető személyiség, mint a Tanító, nem hagyott semmilyen
felismerhető nyomot a kor irodalmában? Erre az ellenvetésre azt
válaszolhatjuk, hogy ez az irodalom tulajdonképpen a Mak-
kabeusok könyveire korlátozódik, ezek pedig a főhősök irányá­
ban elfogult írásművek, amelyek a szemben álló irányzatok
létezéséről még csak tudomást sem vesznek. Maga Josephus
elsősorban a Makkabeusok I. könyvét használja forrásként, így
nem tekinthető független szövegtanúnak. Ám még ha nem is
így lett volna, és Josephusnak más források is rendelkezésére
álltak volna, az Igazság Tanítójáról való hallgatása akkor sem

9 Bár az én véleményem szerint az Igazság Tanítója továbbra is valószínűleg

névtelen marad, vele kapcsolatban a következő' (nem meggyőző) azonosítási
kísérletek merültek fel: az i. e. 171-ben meggyilkolt III. Óniás (H. H. Rowley,
i. m., 67-68); Jószé ben Joezer pap, az egyik első farizeus tanítómester (E.
Stauffer, „Dér gekreuzigte Thoralehrer", ZRC 8 [1956], 250-253); egy ismeret­
len főpap, aki Alkimosz után került a főpapi székbe i. e. 160 körül (J. Murphy-
O'Connor, id. tan., 229-230; „Demetrius I and the Teacher of Righteousness",
RB 83 [1976], 400-420; vö. J. G. Bunge, „Zűr Geschichte und Chronologie dér
Oniaden und des Aufsteigs dér Hasmonáer", JSJ 6 [1975], 27-43); a farizeus
Eleázár, I. Johannész Hürkanosz bírálója, vagy az i. e. II. század elején fellépő
esszénus próféta, Júdás (W. H. Brownlee, „The Historical Allusions of the
Dead Sea Habakkuk Midrash", BASOR 126 [1952], 18); az Igaz Óniás, egy i. e.
65-ben kivégzett csodatévő (R. Goossens, „Onias le Juste, le Messie de la
Nouvelle Alliance, lapidé á Jérusalem en 65 avant J.-C.", Nouvelle Clio 1-2
[1949-50], 336-353); a Galileai Júdás fia, az i. sz. 66-ban meggyilkolt Menáhem
(C. Roth, i. m., 60-63; G. R. Driver, i. m., 267-281, lásd fent 161. o.). A közösséget
a kereszténységgel azonosító tudósoknak a Tanítóval kapcsolatos álláspontjai
határozottak ugyan, de egymástól meglehetősen eltérőek: Keresztelő János
(Barbara Thiering, Jesus the Mán, 1992); Jézus (J. L. Teicher, „Jesus in the
Habakkuk Scroll", JJS 3 [1952], 53-55; Jakab, Jézus fivére (R. H. Eisenman,
James the Just in the Habakkuk Pcsher, 1986).

190
követel különösebb észrevételt, mivel a farizeus és a szaddu-
ceus mozgalom alapítóiról sem tesz említést. Sőt több történész
is azon az állásponton van, hogy Josephusnak Jézussal kapcso­
latban sincs mondanivalója. Véleményük szerint az ún. Tes­
tinionium Flavianum (Ant. 18.63-64) csak keresztény betoldás az
Antiquitates eredeti szövegében (bár vannak olyan kutatók, kö­
zöttük magam is, akik a szóban forgó szakaszt autentikusnak
tartják).10 Akárhogy is van, Josephus egyetlenegy szóval sem
említi például a legjelentősebb farizeus bölcset, Hillélt, de nem
szól Jochanan ben Zakkajról sem, aki a Templom lerombolását
követően a judaizmust új keretek közé helyezte, pedig mindket­
ten Josephus századában éltek, és Jochanan még a kortársa is
volt.
Nem tagadható, hogy a holt-tengeri tekercsekből összegyűj­
tött adattöredékek eredményeképpen csakis egy szaggatott tör­
ténet bontakozhat ki előttünk, ez a történet azonban alapjaiban
megfelel a valóságnak, és ezen a Tanító személyének anonimi­
tása sem ront semmit. Jelen elemzésünk akkor válik igazán
teljessé, ha végezetül áttekintjük a Josephusnál az egyes esszé-
nus személyekre és az esszénizmus irányzatára vonatkozó tör­
téneti utalásokat.11
Az áttekintést azzal kell kezdenünk, hogy a zsidó történész
név szerint is megemlíti a közösség négy tagját. Hármat közülük
a prófétasággal hoz kapcsolatba, egyet pedig az Igazság Tanító­
jának jellegzetes tulajdonságaival ruház föl. Az első esszénust,
Júdást tanítványaitól körülvéve pillantjuk meg Jeruzsálemben,
amint éppen arra oktatja őket, „hogyan kell a jövőre vonatkozó
jóslatokat" adni, ami valószínűleg annyit jelent, hogy hogyan
lehet felismerni a jövőbeli eseményekre utaló prófétai jeleket.
Júdással kapcsolatban Josephus feljegyzi, hogy „prófétálása so­
ha nem volt hamis", és hogy I. Arisztobulosz (i. e. 104-103) fivé­
rének, Antigónosznak halálát is megjövendölte (Ant. 13.311-313).

10Josephus Jézussal kapcsolatos beszámolójának történeti hitelességéről lásd

HJP I, 428-441, teljes bibliográfiával, amelyhez a következő tanulmányt csa­
tolnunk kell: E. Bammel, „Zum Testimonium Flavianum", Josephus-Studien...
Festschrift für O. Michel, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1974,9-22; és G.
Vermes, „The Jesus Notice of Josephus Re-examined", JJS 39 (1987), 1-10.
11 Az esszénusok történetéhez lásd HJP II (1979), 585-588; G. Vermes, „The
Essenes and History", JJS 32 (1981), 18-31.

191
A következő esszénus próféta, Menáhem állítólag megjósolta,
hogy Herodes uralkodni fog a zsidók felett (15.373-378).
Herodes azzal nyilvánította ki köszönetét és háláját, hogy az
esszénusoknak, akik a Szövetségükkel kapcsolatos fogadalom­
tételen kívül minden más fogadalmat elutasítottak, mentességet
adott a valamennyi zsidó alattvalója számára előírt hűségeskü
letétele alól. Egy harmadik esszénus, egy bizonyos Simon i. e.
4-ben megfejtette Júdea etnarkhájának, Arkhelaosznak (i. e. 4 -
i. sz. 6) az álmát; az álom jelentése az volt, hogy az etnarkha
uralma tíz évig tart majd (17.345-348). A Josephus által utolsó­
ként említett esszénus, az Esszénus János nem próféta, hanem
hadvezér, aki az első zsidó háború kezdetén a Júdea északnyu­
gati részén fekvő Thamma-kerület, valamint Lydda (Lód),
Joppa (Jaffa) és Emmausz városainak sztratégosza vagy parancs­
noka volt (Bellum 2.567). A „kiváló testi erejű és tehetségű" férfiú
az aszkaloni csatában esett el (3.11,19).12
Josephus végül megrázó szavakkal írja le a rómaiak kínzását
bátran viselő esszénusok hősiességét.

Ez a magatartásuk különösen a rómaiak elleni háborúban

állta ki a próbát: kínpadra vonták őket, kifacsarták, égették,
összetörték tagjaikat, minden elképzelhető kínzóeszközzel
meggyötörték, hogy rákényszerítsék őket a törvényhozó szidal­
mazására vagy tiltott ételek élvezésére, de sem az egyiket, sem
a másikat nem tudták elérni. Nem könyörögtek hóhéraiknak,
nem siránkoztak, hanem gyötrelmeik közben mosolyogtak, ki­
gúnyolták kínzóikat, és bátran haltak meg, abban a meggyőző­
désben, hogy lelkűk halhatatlan. (Bellum 2.152-153)

Mivel ebből a szakaszból úgy tűnik, hogy a rómaiak nem egyes

személyeket, hanem egy egész csoportot vetettek kínzás alá,
talán még azt is gondolhatnánk (nem elfeledve a régészek állí­
tását, miszerint a qumráni települést a rómaiak rombolták le),
hogy Qumrán lerombolását kapcsolatba hozhatjuk a Holt-ten­
ger melletti esszénusok fogságba ejtésével. Ha feltevésünk helyt­
álló, akkor a közösségnek a történelem színteréről való eltűnését

12 E felsoroláshoz most már hozzáadhatjuk a következő három (esetlegét) nevet:

a Jochanan és a két Hanania nevű bűnös közösségi tagokat (4Q477), valamint
Eleázár ben Nacmani és Honi nevét, akiket egy qumráni osztrákon említ.

192
talán éppen a központi települést i. sz. 68-ban sújtó, végzetes
kimenetelű szerencsétlenség okozta. Az a tény, hogy a barlan­
gokban elrejtett több mint nyolcszáz kéziratot a későbbiek során
soha senki nem kereste, szintén megerősíti azt a megállapítást,
hogy Qumrán és az esszénizmus léte hirtelen, szinte egy pillanat
leforgása alatt fejeződött be.13

L>Jelen fejezetet az elmúlt ötven év folyamán megfogalmazott különböző törté­

neti hipotézisek bibliográfiájával fejezzük be.
1. Pre-Makkabeus-elmélet
H. H. Rowley, The Zadokite Fragments and the Dend Sea Scrolls (1952); „The
History of the Qumran Sect", BJRL 49 (1966), 203-232; I. Rabinowitz, „The
Meaning of the Key (»Demetrius«) Passage of the Qumran Nahum Pesher",
Journal o f the American Orientál Society 98 (1978), 394-399.
2. Makkabeus-elmélet (Gonosz Pap = Jonathán és Simon)
G. Vermes, Les Manuscripts du dósért de Juda (1953); Discovenj, 89-97; J. T. Milik,
Dix ans de découvertes dans le dósért de Juda (1957); Ten Years of Discovery, 84-87;
F. M. Cross, The Ancient Libranj of Qumran (1958), 135-153; Canaanite Myth and
Hebrezo Epic, Harvard UP, Cambridge, Mass. 1973, 626-642; R. de Vaux,
UArchóologie et les manuserits de la Mer Morte (1961); Archaeology 116-17; G.
Jeremiás, Dér Lehrer dér Gcrcchtigkcit (1963); FI. Stegemann, Die Entstelimig dér
Qumrangemeinde (1971); M. Hengel, Judaism and Hellenism I (1974), 224-227; J.
Murphy-O'Connor, „The Essenes and their History", RB 81 (1974), 215-244;
„Demetrius I and the Teacher of Righteousness", RB 83 (1976), 400-120; „The
Essenes in Palestine", BA 40 (1977), 100-124; H. Burgmann, „Tire Wicked
Woman: Dér Makkabáer Simon?", RQ 8 (1974), 323-359; „Gerichtsherr und
Generalkláger: Jonathan und Simon", RQ 9 (1977), 3-72; G. W. E. Nickelsburg,
„Simon - A Priest with a Reputation fór Faithfulness", BASOR 223 (1976),
67-68; J. Starcky, Le Maxtre de Justice et la chronologie de Qumrán", Qumrán
(ed. M. Delcor, 1978), 249-256; J. Campbell, Deciphering the Dead Sea Scrolls
(1996), 88-94.
3. Hasmoneus-elmólet
a) Gonosz Pap = Alexandrosz Iannaiosz
M. Delcor, Le Midrash d'Habacuc (1951); J. Carmignac, Les Textes de Qumran
II (1963), 48-55.
b) Gonosz Pap = II. Hürkanosz
A. Dupont-Soinmer, The Essene Writings from Qumran (1961), 351-357; M.
Wise, M. Abegg, E. Cook, The Dead Sea Scrolls (1996), 26-34.
4. Groningen-hipotózis
F. Garda Martíirez, „Qumran Origins and Early History: A Groningen
Hypothesis", Fólia Orientalia 25 (1988), 113-136; F. Garda Martínez and A.
S. van dér Woude, „A Groningen Hypothesis of Qumran Origins and Early
History", RQ 14 (1990), 521-542.
5. Zélótaelmélet
C. Roth, The Historical Background ofthe Dead Sea Scrolls (1958); G. R. Driver,
The Judaean Scrolls (1965).
6. Zsidó-keresztény elmélet
Lásd fent, 152-153. o.

193
 VII. A KÖZÖSSÉG VALLÁSI ESZMÉI

A qumráni közösség vallásosságáról az első tanulmányok az

1950-es években íródtak, ezeknek legnagyobb hiányossága az
volt, hogy szerzőik abban az időben még azon a véleményen
voltak, hogy a tekercsek önmagukban álló, zárt irodalmi egysé­
get alkotnak, így tehát önmagukban kell vizsgálnunk őket. Ma
már, mintegy öt évtizedes kutatómunka után és jelentősen
megnövekedett mennyiségű dokumentumanyag birtokában,
könnyebben belátjuk, hogy a közösség teológiájára mint az
ókori judaizmus általános doktrinális fejlődésének részére kell
tekintenünk.
Már ezt a fejlődést sem könnyű feladat nyomon követnünk,
mivel a hit és a szokások rendszerbe foglalt ábrázolása nem
hagyományosan zsidó diszciplína. Bizonyos értelemben kivé­
telnek tekinthető a már korábban (89. o.) említett, A közösség
szabályzatához tartozó, A két lélekről szóló tanítás, lévén ez az
egyetlenegy hitelvi értekezés az ókori zsidó iratok között. A
judaizmus teológiájának ismertetése, legyen az bibliai, inter-
testamentális, középkori vagy modern, tudatosan vagy nem
tudatosan, de a keresztény dogmatika szerkezeti elemeit tekinti
mintának: Isten, teremtés, az emberi sors, a messiási megváltás,
ítélet, feltámadás, mennyország és pokol. Ezek a fogalmak el­
torzíthatják, és gyakorta el is torzítják a judaizmus vallási elkép­
zeléseit. Nézzünk egy példát. Az a kiemelkedő érdeklődés,
amelyet az egyház Jézus messiási szerepének tulajdonít, elke­
rülhetetlenné teszi, hogy a messianizmusnak a zsidó hagyo­
mányban is a történeti forrásanyag által igazoltnál nagyobb
fontosságot tulajdonítsunk; Pál ellenséges viszonyulása Izráel
„legalizmusához" pedig homályba burkolja azt a tényt, hogy a
mindennapi élet átlagos, a Törvény által szabályozott momen­
tumait a zsidók nem pusztán „tetteknek" tekintik, hanem néze­

194
tűk szerint ez az a szentséghez vezető út, amelyre Isten paran­
csolatainak engedelmes betartásával lehet eljutni.1

1 Az intertestamentális korszak vallási eszméinek tanulmányozásához az olvasó

a következő' művekből válogathat: R. Travers Herford, Taltnud and Apocrx/pha,
Soncino, London 1933; W. Bousset and H. Gressmann, Die Religion des Judentums
im spathellenistischen Zeitalter, Mohr, Tübingen 41966; HJP II (1979), 464-554; G.
W. E. Nickelsburg and M. E. Stone, Faith and Piety in Early Judaism, Fortress,
Philadelphia 1983; G. Boccaccini, Middle Judaism: Jexvish Thought 300 BCE to 200 CE,
Fortress, Minneapolis 1992; E. P. Sanders, Judaism: Practice and Belief 63 BCE-66 CE,
SCM Press, London and Trinity Press International, Philadelphia 1992.
A rabbinikus teológiával foglalkozó alapművek: G. F. Moore, Judaism in the
First Centuriesof the Christian Éra I—III, Harvard UP, Cambridge, Mass. 1927-30;
E. E. Urbach, The Sages: Their Concepts and Beliefs I—II, Mágnes, Jerusalem 1975;
J. Neusner, Judaism: The Evidence of the Mishnah, University of Chicago Press,
Chicago-London 1981; Judaism in Society, uo., 1983; Judaism and Scripture, uo.,
1986; lntroduction to Rabbinic Literature, Doubleday, New York 1994. A modern
megközelítések közül lásd L. Jacobs, A Jewish Theology, Darton, Longman &
Todd, London 1973. Vő. még H. Küng, Judaism, SCM Press, London 1991.
Újszövetség: R. Bultmann, Az Újszövetség teológiája, Osiris, Budapest 1998; H.
Conzelmann, An Outline o f the Theology o f the New Testament, SCM Press,
London 1969; J. Jeremiás, New Testament Theology, SCM Press, London 1971. A
héber és görög nyelvekben járatos olvasóknak ajánljuk G. Kittel and G.
Friedrich, Theological Dictionary of the New Testament I-X, Eerdmans, Grand
Rapids 1963-76. Ez a munka a bibliai, intertestamentális és rabbinikus vallá­
sosság témájával is foglalkozik. Párhuzamos áttekintést lásd H. Shanks (ed.),
Christianity and Rabbinic Judaism, Biblical Archaeology Society-SPCK, Wa-
shington-London 1992.
A tekercsek teológiájával foglalkozó átfogó munka még nem született. A
Qumránnal foglalkozó általános művek többségében található egy a tanítá­
sokkal és elképzelésekkel foglalkozó fejezet is. A következő monográfiák
külön említést érdemelnek: F. Nötscher, Zűr theologischen Terminologie dér
Qumran-Texte, Hanstein, Bonn 1956; Gotteswege und Menschenwege in dér Bibéi
und Qumran, Hanstein, Bonn 1958; H. Ringgren, The Faith ofQumran: Theology
of the Dead Sea Scrolls, Fortress, Philadelphia 1963; J. Jeremiás, „Qumran et la
théologie", NRT85 (1963),474-490; A.-M. Denis, Les thémes de connaissance dans
le Document de Damas, Publications universitaires, Louvain 1967; P. von dér
Osten-Sacken, Gott und Belial: Traditionsgeschichtliche Untersuchungen zum
Dualismus in den Texten aus Qumran, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen
1969; G. Klinzing, Die Umdeutung des Kultus in dér Qumrangemeinde und im
Neuen Testament, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1971; E. H. Merrill,
Qumran and Predestination, Brill, Leiden 1975; E. P. Sanders, Paul and Palestinian
Judaism, SCM Press, London and Fortress, Philadelphia 1977, 239-321; P
Garnet, Salvation and Atonement in the Qumran Scrolls, Mohr, Tübingen 1977;
M. Delcor (ed.), Qumran: Sa piété, sa théologie et són milieu, Duculot, Pa
ris-Gembloux 1978; A. E. Sekki, The Meaning of Ruah at Qumran, Scholai s
Press, Atlanta 1989; S. Talmon, The World ofQumran front Within, Magnes/Brill,
Jerusalem-Leiden 1989; M. J. Davidson, Angels at Qumran, Sheffield Academie

195
 A Szövetség
Mivel a judaizmus megértésének kulcsfogalma a Szövetség,
célszerű az esszénusok vallási gondolkodásának bemutatásá­
hoz is ezt a fogalmat választanunk.*2 Az emberiség és a zsidóság
történetében egy sor ilyen szövetséggel találkozhatunk. Isten szö­
vetséggel ígérte, hogy többé nem küld pusztító árvizet az emberi­
ségre; ezért Noénak és leszármazottainak Isten azt parancsolta, ne
ontsák ki embertársaik vérét, és rituális szinten azt is, hogy ne
egyenek „húst az éltető vérrel együtt" (Gén 9:1-17). A gyermekte­
len és hazátlan Abrahámnak Isten ígéretet tett, hogy utódai lesz­
nek, és országa is lesz majd, ha bűntelen életet él, és jelölje meg
testét és minden férfi utódjának testét jól látható jellel, azaz
metélkedjen körül a közte és,az ég között köttetett Szövetségre
emlékeztetőül (Gén 17:1-14). Majd Mózes napjaiban kijelenti, hogy
ízráel „papok királysága és szent nép" lesz (Ex 19:5), valamennyi
nép között Isten tulajdona, ha ízráel engedelmeskedik a Tórának,
és betartja vallási, erkölcsi, társadalmi és rituális előírások isteni
Tanítását, amelyeket a Pentateuchus rögzít (Exodus 20-tól), és
amelyekét Mózes megismétel a népéhez intézett búcsúbeszédé­
ben, a Deuteronomium könyvében.
Kánaán elfoglalása és a földnek a törzsek között történt szétosz­
tása, azaz Isten Abrahámban tett ígéretének beteljesedése után
Józsué megújította a Szövetséget, az izráeliek pedig újra megerő­
sítették mennyei Segítőjük iránti elkötelezettségüket (Józs 24). A
bibliai történet ettől kezdve a Szövetség sorozatos megszegésének
története. Isten az emberi érdemtelenség és hálátlanság megnyil­
vánulásai ellenére sem fordult el teljesen a néptől, és a nemzedé­

Press 1992; E. Ulrich and J. VanderKam, The Community of the Renewed

Covenant, University of Notre Dame Press, Notre Dame 1994; J. J. Collins,
Apocalypticism and the Dead Sea Scrolls, Routledge, London 1997.
2 A bibliai fogalommal kapcsolatos legújabb elemzéseket lásd M. Weinfeld,
„Covenant", Enc. Jud. 5,1012-1022; vö. még a TDNT bibliai teológiával kap­
csolatos megfelelő' szócikkeit. A fogalom qumráni használatával foglalkozott
R. F. Collins, „The Berith-Notion of the Cairo Damascus Covenant and its
Comparison with the New Testament", Ephemerides Theologicae Lovanienses 39
(1963), 555-594; J. G. Harris, „The Covenant Concept among the Qumran
Sectaries", Evang. Quarterly 39 (1967), 86-92; J. A. Huntjens, „Contrasting
Notions of Covenant and Law in the Texts from Qumran", RQ 8 (1974),
361-380. L. H. Schiffman, Halakhah at Qumran, Brill, Leiden 1975.

196
kénként megjelenő maroknyi igaz emberért érvényben tartotta
a Szövetséget. A bűnösöket és a lázadókat megbüntette ugyan,
de a Szövetséghez hű „maradékot" megkímélte.
Időről időre támadtak igaz vezetők, a babilóniai fogság előtt Dávid
király és Jósiás király (II Sám 7; II Kir 23:1-3), a fogságból való
hazatérés után a pap Ezra és Nehemia (Neh 8-10), akik bűnbánati
fogadalmakkal és a maguk újrafelajánlásával emlékeztették a
népet az Istennel köttetett Szövetségre. Az ilyen fogadalom azon­
ban általában igen rövid életű volt. Valószínűleg ez vezetett az „Új
Szövetség" gondolatának kialakulásához az i. e. VI. században. Ez
az Új Szövetség nem a közösség által tett kötelezettségvállaláson,
hanem a zsidók egyéni szemléletváltásán alapult, számukra
ugyanis Isten akarata második valójukká kellett hogy váljon.

Eljön az az idő... amikor Új Szövetséget kötök Izráel és Júda

házával... Ez az Új Szövetség, amelyet Izraellel kötök majd
azokban a napokban... Törvényemet a bensejükbe helyezem,
szívükbe íronvbe... (Jer 31:31-33... Jes 54:13)

A qumráni közösség is ugyanerre a Szövetség-ideológiára alapoz­

ta saját vallásosságát. Az esszénusok önmagukat nemcsak saját
koruk „maradékának", hanem minden idők „maradékának", azaz
a legvégső „maradéknak" tekintették. A „harag korában", miköz­
ben Isten készen állt arra, hogy a bűnösöket eltörölje a föld színéről,
a közösség tagjai bűnbánatot tartottak. Ők lettek „Izráel megtért-
jei" (CD 4.2; 4Q266, 5. frg.). Megtérésük jutalmául Isten elküldte
közéjük az Igazság Tanítóját, hogy létrehozza számukra az „Új
Szövetséget", amely az Isten és Izráel közötti örök szövetség egyet­
len, megváltozhatatlan formája lett. A közösség tagjainak legfőbb
célja tehát az volt, hogy életüket arra szenteljék, hogy e Szövetség
előírásait feltétlen hűséggel megtartsák. Abban a meggyőződés­
ben, hogy a közösség, amelynek ők is tagjai, az egyetlen olyan
csoport, amely a Szentírást megfelelőképpen magyarázza, és övék
„a Törvény végső értelmezése" (4Q266, 11. frg.; 270, 7. frg.),
pusztai száműzetésük idejét teljes mértékben a Biblia tanulmá­
nyozására fordították..3 Az volt a szándékuk, hogy aszerint cse­

3 A bibliaértelmezésnek az ókori judaizmusban és Qumránban betöltött szere­

péről lásd a következő tanulmányokat: F. F. Bruce, Biblical Exegesis in the
Qumran Texts, Tyndale, London 1959; O. Betz, Offenbarung und Schriftforschung

197
lekedjenek, ami „időről időre feltárult, és ahogyan azt a Próféták
felfedték az Ő Szent Szellem e által" (1QS 8.14-16; vö. 4Q265,
7. frg.).
Hiteles magyarázat nélkül a Tóra teljes megértése és értelmezése
nem volt lehetséges. Az intertestamentális korszakban élő vala­
mennyi zsidó, így az esszénusok és ellenfeleik is, egyetértettek
abban, hogy az igaz vallásosság a Törvényhez való feltétlen enge­
delmességgel jár együtt. Annak ellenére azonban, hogy a Tóra
útmutatása az élet valóban sok aspektusára kiterjed - az üzletre és
az imádságra, a bíráskodásra és a konyhára, a nászágyra és a
Templomra - , a benne foglalt 613 pozitív és negatív parancsolat
mégsem ad megoldást az élet során felbukkanó valamennyi prob­
lémára, és különösen azokra nem, amelyek a bibliai törvényhozás
elkészültét követő évszázadokban váltak aktuálissá. Jó példa erre
az, hogy az autonóm zsidó társadalomban élő törvényhozó példá­
ul nem láthatta előre a diaszpóra világának kialakulását.
A babilóniai fogságot követő első két vagy három évszázadban
a Tóra értelmezése a papok és a léviták feladata és kiváltsága volt.
Ezra és társai, Izráel egykori írástudói „olvasták a könyvet, Isten
törvényét... és úgy magyarázták, hogy a nép megértette a hallot­
takat". Ez a Nehemia könyvében olvasható szakasz (8:8) egy új
intézmény, a Szentírás Targum néven ismertté vált rendszeres
parafrázisának, azaz a Bibliának a gyülekezet által beszélt nyelvre
való lefordítása létjogosultságát ismeri el. A farizeus, a szaddu-

in dér Qumransekte, Mohr, Tübingen 1960; G. Vermes, Scripture and Tradition in

Judaism, Brill, Leiden 1961,21973; Post-Biblical Jewish Studies, Brill, Leiden 1975;
„Interpretation (History of) at Qumran and in the Targums", IDBS (1976),
438-443; S. Lowy, „Somé Aspects of Normative and Sectarian Interpretation
of the Scriptures", ALUOS 6 (1969), 84-163; W. H. Brownlee, „The Background
of Biblical Interpretation at Qumran", Qumran (ed. M. Delcor, 1978), 183-193;
M. P. Horgán, Pesharim: Qumran Interpretation o f Biblical Books, Catholic Biblical
Association, Washington 1979; H. Gabrion, „L'interprétation de l'Ecriture
dans la littérature de Qumran", Aufstieg und Niedergang dér römischen Welt (ed.
H. Temporini and W. Haase) XIX/1, W. de Gruyter, Berlin 1979,779-848; G. J.
Brooke, Exegesis at Qumran: 4Q Florilegium in its Jewish Context, JSOT Press,
Sheffield 1985; G. Vermes, „Bibié Interpretation at Qumran", Y. Yadin
Memóriái Volume, Eretz-Israel XX, Jerusalem 1989, 184-91; „Biblical Proof-
Texts in Qumran Literature", JSS 34 (1989), 493-508; J. G. Campbell, The Use
o f Scripture in the Damascus Document 1 -8,19-20; W. de Gruyter, Berlin 1994;
T. H. Lim, Holy Scripture in the Qumran Commentaries and Pauline Letters,
Clarendon Press, Oxford 1997.

198
ceus és az esszénus stb. irányzatok a maguk eltérő meggyőző­
dését már az első pillanattól kezdve az ízlésüknek és céljaiknak
megfelelő bibliainterpretációkkal igazolták.
Az iratokban fellelhető sajátos bibliaértelmezés klasszikus
példája egy házassággal kapcsolatos törvény. A Pentateuchus
nem határozza meg jogilag megfelelő módon, hogy az unoka­
húg feleségül mehet-e nagybátyjához. A farizeus és rabbinikus
judaizmus értelmezésében a Szentírás hallgatása ebben a kér­
désben azt jelenti, hogy a házasság megengedett. Azokban az
esetekben, amikor a Biblia valamely rokonsági kapcsolatot tör­
vénytelennek tekint, akkor annak hangot is ad: „Anyád nővéré­
nek a szemérmét föl ne fed d ..." (Lev 18:13) Sőt egy a Babilóniai
Talmudban megőrződött hagyomány odáig megy el, hogy egye­
nesen dicséri a „nővér leányával" kötött házasságot, amelyet a
szegények és a rászorultak gyámolításában megmutatkozó szívjó­
sághoz hasonlítható, különösen szent és nemes lelkű kapcsolatnak
nevez (Jebamot 62b). A qumráni esszénusok ezt a szemléletmódot
egyáltalán pem vették át. Éppen ellenkezőleg, a nagybáty-unoka-
húg házassági kapcsolatot ők kifejezetten „paráználkodásnak"
tekintették. Azt állították, hogy a leviticusi előírás, megfelelőkép­
pen értelmezve, pontosan az ellenkezőjét jelenti annak, mint
amit ellenfeleik állítottak; vagyis az igazság az, hogy ebben a
kérdésben a nőkre is ugyanaz vonatkozik, mint a férfiakra.

Mózes így szólt: „Anyád nővérének (tehát nagynénédnek)

szemérmét föl ne fedd, mert anyád vérrokona ő. (Lev 18:13)
Igaz ugyan, hogy a vérfertőzést tiltó előírások a férfiakhoz
szólnak, de a nőkre is ugyanúgy vonatkoznak. Ha tehát a
fiútestvér leánya felfedi az ő atyja fivérének szemérmét, ő (a
leány) is a fivér legközelebbi rokona." (CD 5.7-9)

Ezta törvényt jogi terminusokkal a Templom-tekercs (46.16-17)

is világosan kinyilvánítja:

Egy férfiú sem fivérének, sem nővérének leányát nem veheti

feleségül, ez ugyanis förtelmes bűn.

A Szövetséggel szemben megnyilvánuló hűség, a szekta szigorú

nézetei szerint, mindaz, „amit Isten Mózes által parancsolt",
vagyis a Törvény iránti engedelmesség mellett az Isten „szolgái­

199
nak, a prófétáknak" felfedett tanítások figyelembevételét is jelen­
tette (1QS 1.2-3). A Prófétáknak tulajdonítandó kiemelt figyelem
először is arra utal - bár ez nyíltan sehol nem fogalmazódik meg
hogy az esszénusok saját magukra nézve is érvényesnek tekintet­
ték Az Atyák mondásai című misnai traktátus bevezető szakaszát,
jelesül azt a kijelentést, hogy Mózes és a rabbik között a Próféták
voltak a Tóra kontinuitásának letéteményesei.

A Tórát Mózes Istentől kapta a Sínai-hegyen, majd továbbadta

azt Józsuának; Józsué a Véneknek (= Bírák); a Vének a Próféták­
nak; a Próféták pedig átadták azt a Nagy Gyűlésnek (= Izráel
vezető testületé a babilóniai fogság utáni időben). (Abot 1.1)

Második következtetésünk arra vonatkozik, hogy a közösség a

prófétákat nemcsak erkölcsi tanítóknak tekintette, hanem úgy
vélte, hogy ők mutatják meg majd az utat a végső, az esz-
katologikus világ jelenségei között. A tudatlanok és a tájékozat­
lanok, akárcsak a Törvényben, a prófétai könyvek útvesztőiben
is eltévedtek; megfelelő értelmezésükhöz egyedül a közösség
tudós tagjai értettek. Jesája, ITósea és a többi prófétai könyvek,
helyesen értelmezve, megmutatják, melyik utat kell választani
az utolsó napok szörnyű kataklizmájában. Az egyszerű olvasás
csak a szövegek felszínes jelentését tárja fel előttünk, mélyebb
értelmük azonban rejtve marad. A Bibliában Dániel könyve adja
a mintát, amikor kijelenti, hogy Jeremiás jóslata, mely szerint a
babilóniai uralom hetven évig tart majd, nem szó szerint érten­
dő; a prófétai jóslat valódi és végső üzenete az, hogy hetvenszer
hét esztendő telik majd el Nebukadneccár uralma és a Messiás
eljövetele között (Dán 9:21-24). A qumráni közösség tagjai
azonban Dánielen is túlléptek. Azt állították ugyanis, hogy a
szöveg jelentését csakis az ihletett szövegmagyarázó értheti
meg, mivel maguk a próféták sem fogták fel teljesen az általuk
leírtak valódi jelentőségét. Habakkuknak például a „végső nem­
zedék" történetét kellett megírnia úgy, hogy fogalma sem volt
arról, hogy az eszkatologikus kor mennyi idő elteltével követ­
kezik be. Isten „nem adta tudtára, mikor érkezik el végéhez az
idő". Az Igazság Tanítója volt az egyetlen személy, aki a prófé­
ták valódi tanítását megértette. A fennmaradt bibliakommentá­
rok egytől egyig az igazakra és a bűnösökre váró véggel, „Júda
Házának" megpróbáltatásaival és végső győzelmével, és az

200
Isten ellen lázadóknak ezzel együtt járó megsemmisítésével
kapcsolatosak. A tények általános bizonyító ereje mellett a te­
kercsek a Tanítót különleges, Isten adta képességgel is felruház­
zák: ő ugyanis belelát a prófécia rejtett jelentésébe is. O „az
Igazság Tanítója, aki előtt Isten ismertté tette szolgáinak, a
Prófétáknak minden misztériumát,/ (lQ pH ab 7.1-5). O „a Pap,
(akinek szívébe) Isten (megértést) helyezett, hogy megmagyaráz­
hassa szolgáinak, a Prófétáknak minden szavát, mert rajtuk keresz­
tül (Isten) előre megjósolta, hogy mi történik majd Népével"
(lQpHab 2.8-10). Ő a Tanító, aki „tudatta a későbbi nemzedékek­
kel mindazt, amit Isten az utolsó nemzedékkel, az árulók gyüleke­
zetével, azokkal, akik elhagyták az utat", tesz majd (CD 1.12-13).
Egyedül a Tanító bibliaértelmezése, amelyet tanítványai tovább­
adtak, jelentett valódi megvilágosodást és igazi útmutatást.
A közösség tagja tehát, mivel támasza a közösség tévedhetet­
len tanítása volt, joggal hitte, hogy Isten igaz városában, a
közösségnek a Törvényre és a Prófétákra épült városában éli
életéj (vö. CD 7.13-18).
A tekercsekben gyakran megjelenő építészeti metaforák újra
és újra a biztonság és a védettség érzését sugallják. A közösség
a „Szentség H áza", a „Tökéletesség és Igazság Háza" (1QS 8.5,
9), a „Törvény Háza" (C D 9[B 2k 10,13); „biztos Ház" (CD 3.19),
amely szilárd alapokra épült. A szóhasználat valójában Jesája
(28:16) nyelvezetére és Jézusnak egyik hasonlatára (a házat-egy-
házat nem homokra, hanem sziklára kell építeni; Mt 7:24-27;
16:18) emlékeztet:

Olyan leszek, mint aki megerődített városba lép,

mint aki magas fal m ögött keres m enedéket...
A Te Igazságodra [támaszkodom], O Istenem.
Mert Te sziklára építed az alapzatot,
az építményt pedig az igazság mérőzsinórjával;
és a kipróbált köveket [az igazság]
mérőónja szerint [fekteted le],
hogy olyan erős fal [épül]jön, amely nem inog meg;
s aki oda belép, meg nem tántorodik.
(1QH 6. [14]24—27)

A közösségi szellemben megerősödött személy már saját lényé­

ben is érvényre tudott juttatni olyan tulajdonságokat, mint a

201
szilárdság és az állhatatosság, és ezáltal vált ő maga is „erős
toronnyá":

Erőt adtál nekem

a gonoszsággal vívott csata előtt...
Erős toronnyá és magas fallá tettél engem,
és sziklára helyezted építményemet;
örök alapzatok alkotják talajomat,
sáncom kipróbált fal, amely nem inog meg.
(1QH 7. [15] 7-9)

Kiválasztás és szent élet a Szövetség

közösségében
Az ószövetségi ideológia álláspontja szerint mindaz, aki a kivá­
lasztott néphez tartozik, tagja a Szövetségnek. A Sínai-hegyen
adott Törvény igáját Izráel kész elfogadni, cserébe Isten „külön­
leges tulajdonának" ismeri el őt (Ex 7:6,11):

Mert Te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott

ki Istened, az Úr, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül,
amelyek a föld színén vannak... Tartsd meg tehát azokat a
parancsolatokat, rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket én
parancsolok ma neked, és teljesítsd azokat. (Deut 7:7,11)

A kiválasztás de jure és a kiválasztás de facto között elméletileg

nincs különbség: minden zsidó kiválasztott. Valójában azonban
a Szövetség igaz megtartóit már a bibliai időkben mély szaka­
dék választja el Izráel vétkeseitől. A bűnösöket nem fosztják
ugyan meg a születésüktől fogva nekik járó jogtól, de a rájuk
nehezedő bűn miatt, legalábbis feltételesen, kirekesztik őket
Izráel gyermekeinek gyülekezetéből. A kiválasztás kidolgozott
koncepcióját az i. sz. III. századi galileai Rabbi Eleázár foglalja
össze a Babiloni Talmudban. A Deuteronomium fentebb idézett
szavait magyarázva a következő m egjegyzést teszi:

Amikor az izraeliták teljesítik a Szent, áldott legyen Ő, akara­

tát, akkor az O fiainak neveztetnek: de ha nem teljesítik az ő
akaratát, nem nevezik őket fiáknak. (Kiddusin 61c)

202
A qumráni esszénusok szemében a Szövetség tagságának ez a
fogalma nyilvánvalóan túl rugalmasnak látszott. A jogi ügyek­
kel kapcsolatban tanúsított álláspontjuknak megfelelően, a Szö­
vetség fogalmát úgy közelítették meg, hogy csakis az ő saját „Új
Szövetségükbe" felvételt nyert személyek tartoznak Isten kivá­
lasztottjai közé, és mint ilyenek, már itt a földön az angyalokhoz
csatlakoznak.

[Isten] döntött úgy, hogy [Kiválasztottjai!

a Szentek sorsában részesülnek.
Gyülekezetüket
az Ég Fiaival egyesítette,
hogy a Közösség Tanácsa,
a Szentség Építményének alapja
és örök ültetvény legyen az eljövendő időkben,
mindörökre.
(1QS 11.7-9)

Qumránban a közösségi tagok egyénenként történő kiválasztá­

sát hangsúlyozták. A zsidók úgy képzelték, hogy a kiválasztot­
tak gyülekezetéhez tartozást először is a születési jog, másod­
szor pedig a nyolcnapos csecsemőn végrehajtott szimbolikus
beavatás, azaz a körülmetélés jele biztosítja. Az esszénus a saját
akaratából, felnőttkorban tett személyes elkötelezettségének
erénye révén vált közössége tagjává. Ezért van az, hogy a közös­
ség házasságban élő tagjai gyermekeinek, bár saját iskoláikban
nevelkedtek, mégis mindaddig várniuk kellett, amíg be nem
töltötték huszadik életévüket, mert a Szövetségbe való belépés­
hez szükséges ünnepélyes fogadalmat csak akkor tehették le. És
mivel abban hittek, hogy Isten mindent előre tudott, „Isten tulaj­
donához" való tartozásukat a kegyelem megnyilvánulásának te­
kintették, olyasvalaminek, amit az égben terveitek ki a közösség
minden egyes tagjának, személy szerint, a világmindenség kezde­
tétől fogva. A kiválasztottakat az igazság szelleme a fény útjain
vezette, míg a semmiféle kiváltsággal nem rendelkezők, zsidók és
nem zsidók egyaránt, egész életükben a sötétség útvesztőiben
tévelyegtek. A közösség szabályzatának A két lélekről szóló
tanítás címen ismert szakasza szemléletes képet fest az embe­
riség két csoportjáról, a kiválasztottakról és a ki nem választot­
takról:

203
 Az Oktató eligazítást ad majd a fény minden fiának, és meg­
tanítja nekik az ember gyermekeinek természetét, amelyet a
bennük lévő lélek milyensége határoz m eg ...
Minden, ami van és ami lesz, a Tudás Istenétől származik.
Mielőtt még mindez létezett volna, O már akkor létrehozta az
egésznek a tervét, és akkor, ahogyan elrendeltetett, létrejöttek,
és az O dicsőséges terve szerint és minden változtatás nélkül
hajtják végre feladatukat...
O arra teremtette az embert, hogy uralkodjék a földön, és két
lelket jelölt ki számára, hogy azokban járjon az O eljöveteléig:
az igazság és az igazságtalanság lelkét.
Az igazság szülöttei a fény forrásából erednek, ám az igazság­
talanság fiai a sötétség forrásából. Az igazság valamennyi fia
fölött a Világosság Fejedelme uralkodik, ők a világosság útja­
in járnak, de az igazságtalanság fiainak ura a Halál Angyala,
ezért ők a sötétség útjain járnak.
A Halál Angyala tévútra vezeti az igazság fiait, akik haláláig
bűnöket, gonoszságot és vétkeket követnek el miatta, míg ő
létezik, és törvénytelen tetteiket is az ő uralma okozza, Isten
misztériumainak m egfelelően...
De Izráel Istene és Igazságának Angyala a világosság minden
fiának segítséget nyújt. Mert O teremtette a Világosság és a
Sötétség lelkét, minden tettet rájuk helyezett, és az ő (útjaikra)
alapozott minden (cselekedetet).
Az egyiket soha nem múló szeretettel szereti, és gyönyörűsé­
get lel munkáiban; de a másik tanácsát megveti, és útjait
örökké gyűlöli. (1QS 3.13-4.1)4

Az ilyen jellegű megítélés, amelynek velejárója a személyre

vonatkozó kiválasztás és a predesztináció elve, valamint az a
meggyőződés, hogy ők azok, akik ismerik a jót a rossztól elvá­

4 A két lélek tanításáról lásd J. Licht, „Art Analysis of the Treatise of the Two Spirits
in DSD", Scripta Hierosolymitana 4 (1958), 88-100; H. W. Huppenbauer, DerMensch
zwischen zzvei Welten, Zwingli, Zürich 1959; P. Wemberg-Moller, „A Reconsideration
of the Two Spirits in the Rule of the Community", RQ 3 (1962), 433-441; J. H.
Charlesworth, „A Critical Comparison of the Dualism in 1QSIII, 13-IV, 26 and the
»Dualism« contained in the Fourth Gospel", NTS 15 (1969), 389-418; A. E. Sekki,
The Meaning o/Ruah at Qiimran, Scholars Press, Atlanta 1989,193-219.
A két lélekről szóló tanítás a Felügyelőnek a jelöltek spirituális tulajdonságait
kifürkésző eljárásához szükséges elméletnek tűnik.

204
lasztó határvonalat, könnyen vezethet képmutatáshoz, vala­
mint az Isten által nem elfogadottnak vélt tömegekkel szemben
fennhéjázó intoleranciához. Úgy tűnik azonban, hogy az
esszénusok sokkal inkább a kiválasztottak áldott voltával, sem­
mint a nem hivatottakra váró kárhozattal foglalkoztak. Ezenfe­
lül nyugodtan mondhatták azt is, hogy azok a zsidók, akik a
bűnbánatot megtagadták és az Új Szövetség határain kívül ma­
radtak, balsorsukért csak saját magukat tehették felelőssé.
A közösség tanítómesterei azonban kétségkívül nagyon is
tisztában voltak azzal, hogy kevésbé felvilágosult testvéreikre a
büszkeség bűnének veszélye leselkedik, és a veszélyt három
oldalról is igyekeztek elhárítani. A qumráni Himnuszok, a meg­
gyökeresedett álszent megnyilvánulásokról tanúskodó egyes
bibliai zsoltárokkal (pl. a 26. Zsoltár) ellentétben, minden alka­
lommal hangsúlyozzák, hogy a közösség tagjai esendőek, gyar­
lók, és teljes mértékben Istentől függenek.

Agyag és por vagyok én,

mit is tervezhetnék, ha Te nem akarod,
és mit alkothatnék, ha Te nem óhajtod?
Lenne-e bennem bármilyen erő,
ha Te nem tartasz engem egyenesen,
és hogyan is lenne értelmem,
ha nem (a lélek) által, amelyet Te formáltál nekem?
(1QH 10.[18]5-7)

Nemcsak a kiválasztás Isten kegyelmének függvénye, de a

szentség útjához való állhatatos ragaszkodás sem valósulhat
meg Isten állandó segítsége és az általa nyújtott támasz hiá­
nyában.

Amikor a gonoszok Szövetséged ellen támadtak,

és az átkozottak (felkeltek) szavad ellen,
bűnös lévén azt mondtam:
„Szövetséged elhagyott engem."
De akkor felidéztem kezed erejét
és szereteted nagyságát,
felemelkedtem és m egálltam ...
Kegyelmedre és számtalan kegyedre támaszkodom.
(1QH 4 .[12]34-37)

205
Az esszénus tanítás egy másik, állandóan hangsúlyozott gon­
dolata az, hogy azon túl, hogy Isten segítsége az Ő Törvényének
betartásához elengedhetetlen szükségszerűség, ennek a Tör­
vénynek már maga az ismerete is isteni adomány. Az esszé-
nusok különleges tudása és bölcsessége Istentől származik.

Megigazulásom az O igazságának
forrásából ered,
és csodálatos titkaitól
fény támad szívemben.
Szemeim megpillantották azt,
ami örökkévaló,
az emberek elől elrejtett bölcsességet,
a tudást és a bölcs tervet,
ami az emberek fiai elől (el volt rejtve);
az igazság forrását
és a hatalom tárházát;
és a test gyülekezete elől (elrejtett)
dicsőség forrását.
Isten kiválasztottainak adta mindezt
örök tulajdonul,
és mert O úgy akarja, a
Szentek sorsát öröklik.
(1QS 11.5-8)

A himnuszokban megjelenített érzések, a szeretet és a hála, Isten

jelenlétének elismerése igaz vallásosságról tesznek tanúságot,
és bizonyára segítettek abban, hogy a közösség tagjainak a már
egyébként is törvények és rendelkezések által irányított élete
nehogy a vallási formalizmus szintjére csússzon le.

Azzal az igazsággal támaszom voltál;

megörvendeztettél Szent lelkeddel,
és a mai napig [megnyitottad szívem et]...
Határtalan megbocsátásod kíséri lépteimet,
és végtelen kegyelemmel ítélsz rólam.
Egészen idős koromig óvsz engem;
mert nem ismert engem apám,
és anyám Neked engedett át.

206
 Mert Igazságod minden [fiának]
Atyja vagy
és mint csecsemőjét babusgató asszony
úgy örvendsz nékik;
mint a gyermeket térdén ringató dajka,
úgy óvod minden Teremtményed.
(1QH 9.[17]32-36)

Arról természetesen nincs tudomásunk, hogy az átlagesszénus

meg tudott-e felelni e magas elvárásoknak és eszméknek: a múlt
és a jelen példái azt mutatják, hogy az intézményes vallás által
kijelölt szentséghez vezető úton számos csapda rejlik. Mint már
korábban is kitértünk rá (141. o., 4Q477-tel kapcsolatban), egyes
személyek erkölcsi megingásai még feljegyzésre is kerültek. A
feljegyzés mögött meghúzódó szándék nem kétséges. A Szövetsé­
gen belüli szent élet célja az volt, hogy ebben a földi világban az ég
titkaiba sikerüljön bepillantást nyerniük, és hogy az eljövendő
világban örökre megállhassanak Isten színe előtt. Akárcsak Jesája,
aki látta, amint az angyalok azt kiáltják: „Szent vagy, szent vagy,
szent vagy", vagy Ezékiel, aki elragadtatásában megpillantotta a
szárnyas kerubok által húzott isteni Trónus-szekeret, vagy a régi­
ség zsidó misztikusai, akik a rabbik hivatalos nemtetszésével
dacolva, életüket ugyanezen Trónus-szekér és az égi Paloták
tanulmányozásának szentelték, az esszénusok is hasonló misz­
tikus tudás elérésére vágytak. Ezt tanúsítja az a dokumentum
is, amelyben a közösség egyik tagja a „Dicsőséges Arc" előtt
szolgáló angyalokról szóló látomását írja le.

A [keru]bok leborulnak előtte, és áldást mondanak. Miközben

felemelkednek, susogó isteni hang [hallatszik], és felcsendül a
dicsőítő dallam. Amikor szárnyaikat leejtik, [suttojgó isteni
hang [hallatszik]. A kerubok megáldják az égbolt fölött álló
Trónus-szekeret, [és] magasztalják a dicsősége trónusa alatt
húzódó ragyogó boltozatot. Amikor a kerekek megindulnak,
szent angyalok járkálnak. Kerekei közül mintha a legszentebb
szellemek tüzes látványa támadna. Körülöttük tűzpatakok
jelennek meg, ragyogó bronz formájában, és a sok színben
pompázó dicsőség, jól elkülöníthetően összeolvasztott csodála­
tos festékrétegek... tündöklő munkája. Az élő „istenek" lelkei
szünet nélkül együtt mozognak a csodálatos szekér(ek) kere­

207
 keivel. Hálaadásukat az áldás suttogó hangja kíséri, vissza­
tértükben pedig a Szentet m agasztalják. Am ikor felem el­
kednek, csodálatosan em elkednek fel, és am ikor m egálla­
podnak, nyugodtan állnak. Elcsendesítik az öröm teli dicsé­
ret hangját, és csak az „istenek" szájából az Isten táboraira
mondott áldás suttogása hallatszik. (4Q405 20 ii—22)

Istentisztelet a Szövetség közösségében

A qumráni közösség tagjai részben a szent élet megvalósításá­
nak felajánlásával tisztelték Istent; ennél is fontosabb volt azon­
ban az, hogy a Mózes által előírt szertartásokat a megfelelő
módon és a megfelelő időpontban hajtsák végre. Azon igyekez­
tek, hogy a földi liturgia tökéletes mása legyen annak, amit az
angyalok az égi Templomban zengenek.5

5 A qumráni naptárrendszerrel kiterjedt irodalom foglalkozik. A zsidó naptár-

rendszer mint olyan általános vizsgálatát lásd HJP I, 587-601. A speciális
kérdésekkel foglalkozó legjobb tanulmányok: Annié Jaubert, „Le calendrier
des Jubilés et de la secte de Qumrán: ses origines bibliques", VT 3 (1955),
250-264; A. R. C. Leaney, The Rule o f Qumran and its Meaning, SCM Press,
London 1966, 80-90; J. M. Baumgarten, „4Q HalakaIV’5, the Law of Hadash
and the Pentecontad Calendar", JJS 27 (1976), 36-46; J. C. VanderKam, „The
Origin Character and Early History of the 364-Day Calendar", CBQ 41 (1979),
390 411; S. Talmon, „The Calendar of the Covenanters of the Judaean Desert,
in The World of Qumran front Within (1989), 147-185.
A rendszer szabályos felépítése az alább következő táblázatból jól látható.
Hónapok
I IV VII X II V VIII XI III VI IX XII
Szerda 1 8 15 22 29 6 13 20 27 4 11 18 25
Csütörtök 2 9 16 23 30 7 14 21 28 5 12 19 26
Péntek 3 10 17 24 1 8 15 22 29 6 13 20 27
Szombat 4 11 18 25 2 9 16 23 30 7 14 21 28
Vasárnap 5 12 19 26 3 10 17 24 1 8 15 22 29
Hétfő 6 13 20 27 4 11 18 25 2 9 16 23 30
Kedd 7 14 21 28 5 12 19 26 3 10 17 24 31

A legutolsó oszlopban szereplő 31. nap megegyezik az egyik három hónapos

évszakot a következővel összekötő, beiktatott nappal.
Részletes bibliográfiát, valamint az Utolsó Vacsora datálásának kérdését az
evangéliumokban lásd: J. A. Fitzmyer, The Dead Sea Scrolls: Major Publications
and Toolsfor Studi/, Scholars Press, Atlanta 1990,180-186.

208
 Az utalások nagy számából ítélve, Qumránban az időelem
mind a naptár, mind pedig az órák vonatkozásában kulcsfon­
tosságú szerepet töltött be. A közösség szabályzata elrendeli,
hogy a közösség „nem térhet el Istennek egyik, a kijelölt időkre
vonatkozó törvényétől sem; kijelölt idejük nem késhet, és nem
is jöhet el korábban, az O igaz szabályaitól sem jobbra, sem balra
nem térhetnek el" (1QS 1.13-15). A fenti rendelkezés megköve­
teli a pontosságot a naponta kétszer sorra kerülő imaidőponttal
kapcsolatban, amelyek a Templomban napkeltekor és napnyug­
takor bemutatott egészen elégő áldozat idejével (Ex 29:30; Num
28:4) estek egybe, és annak helyét töltötték be. A szabályzat
ezenfelül a közösség saját liturgikus naptárának szigorú betar­
tását is megköveteli:

Áldást mond majd (Istennek) az ajkak [áldozatával], az (Isten)

által kijelölt időpontokban: a fény uralmának kezdetekor6 és
a végén, amikor a (fény) kijelölt helyére visszatér; a sötétség
időszakainak kezdetén, amikor (Isten) kinyitja tárházaikat, és
szétszórja őket; és a végén is, amikor visszavonulnak a fény
elől; amikor a Szentség lakóhelyéről az égi fények kiragyog­
nak, és akkor is, amikor visszatérnek a Dicsőség helyére; a
(hónap)szakok kezdetén, az újhold napjain és a végén is,
amikor egymást váltják... (1QS 9.26-10.4)

Az esszénus irányzatnak az időszámítás tekintetében megnyil­

vánuló különösségét talán úgy érzékeltethetjük legjobban, ha
elöljáróban a zsidóság főáramlata által használt naptárrendszer­
ről ejtünk néhány szót. A zsidó naptár a hold járását követte; a
hónapok hossza huszonkilenc vagy harminc nap volt, az év
tizenkét hónapból, azaz 354 napból állott. Mondanunk sem kell,
hogy ez a lunáris év a nap járása, a napéjegyenlőségek és nap­
fordulók által m eghatározott négy évszaknak nem felelt meg.

\
6 A hajnal a speciális égi imaidő jelzőjeként Gén 32:25 és 27 arámi parafrázisai­
ban is megjelenik, azaz a Jákob és az angyal (Neofiti I szerint Száriéi) harcának
időpontjában. A bibliai szöveget: „Engedj el, közeleg már a hajnal", az arámi
parafrázis a következőképpen értelmezi: „Engedj el, mert elérkezett a hajnal
oszlopának felemelkedése, és én a dicsőítést mondók vezére vagyok." Vö. G.
Vermes, „The Archangel Sáriéi", in Christianity, Judaism and other Greco-Roman
Cults, ed. J. Neusner, Brill, Leiden 1975,159-166.

209
A lunáris és a szoláris év közötti tíznapos eltérést (a lunáris év
tíz nappal rövidebb) „közbeiktatással" küszöbölték ki, vagyis
minden harminchat lunáris hónap elteltével az év tizenkettedik
hónapja, Ádár (február/március) után egy kiegészítő, „második
Ádárt" iktattak be.
A qumráni közösség ezt a láthatóan mesterkélt rendszert nem
fogadta el, helyette a nap járásán alapuló, valószínűleg papi
eredetű időszámítást vezettek be. Ezt az időszámítási rendszert
követi a Jubileum ok könyve és Henoch I. könyve, és a rendszer
teljesen kidolgozott formáját egy sor naptár jellegű kézirat
(4Q320-330) is őrzi. Ennek a szoláris naptárrendszernek a sza­
bályosság a leginkább felismerhető jellegzetessége, vagyis az,
hogy a héttel nem osztható 354 nap helyett 364 napból, más
szóval, egészen pontosan 52 hétből állt. A szoláris év minden
egyes évszakja tizenhárom hétig tartott, a tizenhárom hét három
harmincnapos hónapra és egy kiegészítő „emlékezési" napra
(1QS 10:5) oszlott, amely az egymást követő évszakokat kötötte
össze (13 x 7 = 91 = 3 x 30 + 1). Qumrán tehát, mivel ezzel a
módszerrel „az ég Nagy Fényével" (1QH 12.5) és nem „a népek
ünnepeivel" (4QpHos = 4Q171 2.16) volt összhangban, naptár-
rendszerét „egy az Isten szájából elhangzott törvénynek" megfe­
lelő rendszernek tekintette. A qumráni időszámítás egyenletes
ritmusa még azt is magában hordozta, hogy az év első napja
mindig a hétnek ugyanarra a napjára esett. Az esszénusok esetében
a nap a szerda volt, mivel Genesis 1:14-19 szerint a napot és a
holdat Isten a negyedik napon teremtette. Szükségtelen is hozzá­
tennünk, hogy ennek az egyhangú folytonosságnak köszönhetően
az év különböző ünnepei is a hétnek mindig ugyanarra a napjára
estek: az első hónap tizenötödik napján következő peszachot min­
dig szerdán, a hetek ünnepét a harmadik hónap tizenötödik nap­
ján, mindig vasárnap, az Engesztelés napját, a hetedik hónap
tizedik napján, pénteken, a sátoros ünnepet a hetedik hónap tizen­
ötödik napján, szerdán ünnepelték stb. Ez a szoláris naptár folyto­
nos szabályszerűsége ellenére sem felel meg az asztronómiai szá­
mításnak, amely szerint egy év időtartama 365 nap, 5 óra 48 perc
és 48 másodperc. Az ez idáig kiadott tekercsekben azonban egyál­
talán nem leljük nyomát annak, hogy az esszénusok valamilyen,
módon megkísérelték volna leküzdeni ezt a hiányosságot, sőt még
abban sem lehetünk biztosak, hogy tudatában voltak-e egyálta­
lán naptárrendszerük pontatlanságának.

210
 A közösségnek a zsidóság körében általánosan használatos
naptártól eltérő időszámítása a gyakorlatban azt eredményezte,
hogy a közösség ünnepnapjai a zsidók számára közönséges
hétköznapok voltak, és viszont. Ily módon vált lehetségessé,
hogy a Gonosz Pap elutazhatott (a szent pihenőnapokon az
utazás minden fajtája tilos volt) az Igazság Tanítója és követői
száműzetésének helyére, akik ott éppen az Engesztelés napját
ünnepelték (vö. 189. o.). Nagyon is valószínűnek látszik, hogy
a közösség üldözői szándékosan ezt a napot választották, arra
kényszerítve a közösség tagjait, hogy „böjtnapjukon" és „pihe­
nő szombatjukon" legyenek kénytelenek fogadni ellenfeleiket,
akik így kívánták „összezavarni és m egingatni" őket. Ugyan­
ilyen történetet olvashatunk a Misnában II. Gamaliél pátriárká­
val kapcsolatban, aki a következő utasítás küldte Josua ben
Hananiának, így akarván megalázni őt:

Megparancsolom neked, hogy gyere el elém pálcáddal és

pénzeddel együtt a te számításod szerinti Engesztelés napján.
(Ros ha-Sana 11, 9)

A közösség liturgikus naptárának egy másik különlegessége, és

ezt a Templom-tekercs tárja elénk, hogy az évet hét ötvennapos
szakaszra osztották fel - innen ered az ötvenes naptár elnevezés
- , minden egyes ötvennapos szakaszt egy mezőgazdasági ün­
nep, például az újbor ünnepe, az olívaolaj ünnepe stb. jelzett. A
therapeutákkal kapcsolatban Philón is hasonló szokásról tesz
említést De Vita Contemplativa című művében. Az egyik ünnep,
azaz az új gabona ünnepe, amely a hetek ünnepével esett egybe,
az esszénusok/therapeuták számára az év legfontosabb szent
napja is volt egyben, ez volt ugyanis a közösség megújulási
ünnepe, amelynek jelentőségét fentebb már kifejtettük (148. o.).
A Jubileum ok könyvéből, amellyel kapcsolatban korábban már
felmerült, hogy szintén ezt az időszámítást használja, az is
kiderül, hogy a Pünkösdöt (a hetek ünnepét) és a vele egy napon
tartott közösségi megújulási ünnepet a harm adik hónap tizen­
ötödik napján ünnepelték (Jub 6 .17-19; vö. még 4Q 266, 11.
frg.; 270, 7. frg.). Az ezen a szent napon zajló, a bűnök meg-
vallását, áldásokat és átkokat tartalmazó ünnepi szertartás
rendjét A közösség szabályzata örökítette meg (1QS 1.16-2.25;
vö. még 4Q 280, 286-287). Az ünnepi szertartásra a szekta

211
tagjai a szigorú hierarchia szerint sorakoznak fel: elsőként a
papok, az őket m egillető rang szerint, őket követik a léviták, és
végül „a többiek, egym ás után, az ezrek, a százak, az ötvenek és
a tízek rendje szerint, hogy m inden izraelita az örök tervnek
megfelelően ismerje a helyét Isten közösségében" (1QS 2.22-23).
Az Istenre mondott áldást követően a papok elősorolják Isten­
nek Izraellel és a lévitákkal szemben kinyilvánított jótéteménye­
it és Izráel Isten elleni lázadásait. A bűnösség beismerését a
megtértek közösség éh ez m éltó n yilvános bűnbánati aktus
követi.

Letértünk a jó útról! [Engedetlenek] voltunk! Mi és a mi

atyáink előttünk vétkeztünk és bűnösen cselekedtünk, ami­
kor az igazság és az igazságosság [szabályaival ellenkező
irányba] vezető útra léptünk. [És Isten] megítélt bennünket,
és atyáinkat is; de O mégis kiterjesztette reánk határtalan
kegyelmét, örökkön örökké. (1QS 1.24-2.1)

A bűnvallás után a pap ünnepélyesen megáldja Izráel megtért-

jeit, és a bölcsesség és a tudás reájuk váró ajándékát nagy
nyomatékkai hangsúlyozza:

Áldjon meg benneteket minden jóval, és tartson meg benne­

teket minden gonosszal szemben! Világosítsa meg leikeiteket
életadó bölcsességgel, és adjon örök tudást néktek! Emelje
felétek kegyelmes arcát örökké tartó áldásra! (1QS 2.2-4)

A fenti áldás annak az áldásnak a parafrázisa, amelyet, Isten

parancsára, Mózes átadott Áronnak és fiainak (Num 6.24-26);
és a hagyományos judaizmus naponta elmondandó Tizennyolc
áldásának egyikét, a negyediket idézi emlékezetünkbe. Qum-
ránban az áldást a Sátánra és seregeire mondott leviticusi átok
követi, majd a papok és léviták átkot mondanak a közösségnek
minden olyan tagjára, akinek megtérése őszintétlen volt:

Átkozott legyen az, aki úgy lép be e közösségbe, hogy még

szívének bálványai között jár, aki a bűn akadályát állítja maga
elé, hogy visszaessen! E közösség szavait hallva pedig szívé­
ben megáldja magát, és így szól: „Béke legyen velem, még
akkor is, ha szívem makacsságában járok!" (1QS 2.11-12)

212
A 4-es számú barlangból előkerült források a közösségből tör­
ténő elbocsátás rituáléját is leírják. A gyülekezet felügyeletét
ellátó pap Istent szólítva meg, kijelenti:

Megátkoztad mindazokat, akik áthágják (a határt), mi azon­

ban betartjuk azt.

Ezzel „az elbocsátott személynek távoznia kell, és az, aki eszik

ételéből, vagy üdvözli azt az embert, akit éppen most bocsátot­
tak el, és még egyet is ért v ele... az ő megítélése is teljes lesz
(4Q 266,11 ii. frg.; 270, 7 ii. frg.).
A közösség minden egyes áldást és átkot az „Á m en" ismételt
kimondásával hagy jóvá.
Úgy tűnik, hogy a tekercsek között egyedül a közösségi meg­
újítási ünnep liturgiájának részletes leírása szerepel, mivel azon­
ban az esszénusok olyan nagy hangsúlyt helyeztek Mózes tör­
vényének teljes és pontos betartására, magától értetődőnek ve­
hetjük, hogy a zsidó vallás és szertartások egyéb alapvető sza­
bályainak is engedelmeskedtek.7 Bizonyos például, hogy gya­
korolták a körülmetélkedés szokását; a körülmetélést Leviticus
12:3-at idézve (4Q266, 6. frg.), a szülést követő női tisztátalan-
sággal kapcsolatban említik, és közvetett módon, a „bűnös haj­
lam előbőrének" eltávolításáról (1QS 5. 5) is beszélnek. Talán
erre vonatkozik a nem zsidó férfi szolgáknak az „Ábrahám
szövetségébe" való bevezetése is (CD 12.11; 16.6). A közösség
nyilvánvalóan a tisztaságot illető törvényeket is alapvető fon­
tosságúnak tekintette, annak ellenére, hogy a tisztasági törvé­
nyek gyakorlatba való átültetésére vonatkozó intézkedés csu­
pán kevés maradt fenn (vö. azonban TS XLVI-LI, 4Q 274-284 és
MMT). Ugyanez vonatkozik az étkezési előírásokra is. A Da­
maszkuszi irat ad azonban némi információt ezekkel kapcsolat­

7 A közösség szabályzatával foglalkozó kommentárok a közösség megújulási

ünnepének szertartásával is foglalkoznak. Lásd különösképpen A. R. C.
Leaney, The Rule of Qumran, 95-107. Lásd továbbá M. Weise, Kultzeiten und
kultischer Bundesschluss in dér „Ordensregel" vöm Tótén Meer, Brill, Leiden 1961;
M. Delcor, „Das Bundesfest in Qumran und das Pfingstfest", Bibié und Leben
4 (1963), 188-204; „Pentecőte", DB Suppl. VII, 858-879. A Damaszkuszi irat
egyik 4-es számú barlangból elóTcerült példánya (4Q266) ezt az ünnepet
kifejezetten a harmadik hónapra teszi, és a qumráni naptár szerint a hetek
ünnepe a harmadik hónap tizenötödik napjára (vasárnapra) esik.

213
bán, itt ugyanis azt olvashatjuk, hogy tilos „élő állatok" (úgy­
mint a méhek lárvái, halak és sá sk á k -C D 12.11-15) fogyasztása;
MMT-ben pedig arra vonatkozólag olvashatunk utasítást, hogy
az élő állati magzat csak a levágást követően válik fogyasztásra
alkalmassá (4Q 369,1-21. frg.; vő. még 11QTT 47-48). Josephus
szintén megjegyzi, hogy az esszénus nem ehetett olyan ételből,
amelyet nem közösségének tagjai készítettek el (Bellum 2.143).
Három témakörrel, a rituális tisztálkodás, a templomi szertar­
tás és a szent étkezés kérdésével kapcsolatban a qumráni teker­
csek bőbeszédűnek bizonyulnak. A IV. fejezetben, a közösség
életmódjának részeként már bemutatott három rítusnak itt csak
a doktrinális jelentőségét érintjük.
Amint korábban már említettük, josephus szerint az esszé-
nusok naponta kétszer, étkezés előtt rituális fürdőt vesznek (vö.
Bellum 2.129, 132).8 A „Megmerülési liturgia" című 4Q414 két­
ségkívül egy ilyen tisztasági szertartással foglalkozik, a szöveg
azonban túlságosan hiányos. Magát a tisztasági fürdőt illetően
a Damaszkuszi irat közli, hogy ahhoz, hogy a tisztasági fürdő
érvényesnek számítson, legkevesebb annyi vízre volt szükség,
amennyi egy embert teljesen elfedett (CD 10.12-13). Mindez
természetesen nem tartozik az esszénusok újításai közé; jellem­
ző azonban, hogy míg a Misna pontosan előírja, hogy a víz-
mennyiség minimuma negyven szea (kb. ötszáz liter) legyen, a
közösség tanítása a misnai rendelkezés gyakorlati megvalósítá­
sára összpontosít, jelesül arra, hogy a fürdőkben „több személy
is alámerül" (Mikvaot V II.l). így a közösség elhagyja a víz-
mennyiség pontos kimérésére vonatkozó utasítást. Ennél sokkal
nagyobb figyelmet érdemel azonban a kérdés teológiai aspek­

8 A tisztasággal kapcsolatos zsidó elképzelést lásd J. Neusner, The Idea of Purity

in Ancient Judaism, Brill, Leiden 1973; O. Betz, „Die Proselytentaufe dér
Qumransekte und die Taufe im Neuen Testament", RQ 1 (1959), 213-234; E. F.
Sutcliffe, „Baptism and Baptismal Rites at Qumran", Heythrop Journal 1 (1960),
69-101; J. Gnilka, „Die Essenischen Tauchbáder und die Johannestaufe", RQ
3 (1961), 185-207; A. Dupont-Sommer, „Culpabilité et rites de purification
dans la secte juive de Qoumrán", Semitica 15 (1965), 61-70; J. A. Fitzmyer,
Essays on the Semitic Background of the New Testament, Chapman, London 1971,
469—473; E. P. Sanders, Judaism: Practice and Belief, SCM Press, London and
Trinity Press International, Philadelphia 1992,352-360. A zsidó és a keresztény
keresztelésről lásd J. Thomas, Le movement baptiste en Palestine et Syrie (150 a.
J. - C. 300 apr. J. - C J, Duculot, Gembloux 1935.

214
tusa, ez ugyanis az ember belső állapota és a külsődleges szer­
tartás közötti összefüggést helyezi előtérbe. A közösség szabály­
zata kijelenti, hogy a gonoszok „nem léphetnek be a vízbe...
mert nem tisztulnak meg mindaddig, amíg a gonoszságtól el
nem fordulnak" (1QS 5.13-14). Az igazi megtisztulás a „szent
lélektől" ered, s az igazi tisztaság forrása az Isten rendelkezései
felé forduló alázatos magatartás.

Mert az ember akkor teheti jóvá bűneit, ha útjait az igaz szándé­

kú lélek irányítja... A szentség lelke által tisztul meg minden
bűnétől... és elvetemültségéért a becsület és alázatos lélek által
vezekelhet. És amikor meghintik testét a megtisztító vízzel és
megszentelik a tisztító vízzel, az Isten rendelkezéseinek magát
teljesen alávető lélek által tisztul meg az. (1QS 3.6-9)

Másik fontos témánk a közösségnek a Templomhoz és a temp­

lomi áldozathoz fűződő viszonya. Voltak az esszénusok között
olyanok, akik a Mózes Törvényéhez való teljes hűségre vonat­
kozó fogadalom megtétele dacára sem ismerték el a szentély
jogérvényességét, és (egy ideig) megtagadták a szertartásokban
való részvételt is (vö. Philón, Omnis probus, 75; Josephus, Ant.
18.19). Az álláspontjuk következtében kialakult teológiai prob­
lémát megoldandó azt állították, hogy a Templom újjászentelé-
séig Istent csak a közösség létesítményén belül lehet megfelelő­
képpen tisztelni. A Közösség Tanácsa lett „Áron Legszentebb
Lakóhelye", ahol „az egészen elégő áldozat füstje és az áldozat
kövérje nélkül" szállt fel „édes illatáldozat" Istenhez, és ahol az
ima volt „az igazság elfogadásra találó édes illata" (1QS 8.8-9;
9.4-5). Maga a közösség volt az az áldozat, amelyet Izráel bűnei­
ért ajánlottak fel Istennek (1QS 8.4-5; 4Q265, 7. frg.).9
A közösség szabályzatának fenti párhuzama mellett a Habak-
kuk-kommentárban a Közösség Tanácsa = Templom egyenlő­

9 A Templom és Isten tiszteletének spiritualizálásához Klinzig fentebb (195. o.)

már emlegetett művén kívül lásd még, B. Gártner, The Tetnple and the
Community in Qumran and the New Testament, CUP, Cambridge 1965; és G.
Vermes, PB/S, 83-85. Vö. még Scripture and Tradition in Jndaism, Brill, Leiden
1961, 21973, a Libanon = Közösség Tanácsa = Templom szimbolizmussal
kapcsolatban (26-39. o.). A Templommal kapcsolatos zsidó és keresztény
felfogásokról lásd J. Neusner, Earli/ Rabbinic Judaism, Brill, Leiden 1975,34-49.

215
ség a „Libanon" szó igen érdekes értelmezése során fordul elő
(12.3-4). Az ősi zsidó bibliaértelmezési hagyomány Libanont „a
Templom" szimbólumaként ismeri. A Deuteronomiumban sze­
replő „Hadd menjek áh és hadd lássam m eg... azt a szép hegyvi­
déket és a Libanont!" felkiáltást Targum Onkelos például a követ­
kezőképpen magyarázza: „Hadd menjek át, és hadd lássam meg...
azt a szép hegyvidéket és a Templomot." Habakkuk-könyvének
szövegét („A Libanon ellen elkövetett erőszak visszaszáll rád")
értelmezve a qumráni szövegmagyarázó kiindulópontja az, hogy
a Közösség Tanácsa az egyetlen érvényesnek tekintett Templom.
Mindezt oly módon igyekszik igazolni, hogy Libanont közvetlenül
a Közösség Tanácsával azonosítja abban a meggyőződésben, hogy
ez a hagyományos exegézis: Libanon = Templom; Templom = a
Közösség Tanácsa; ergo Libanon = a Közösség Tanácsa, és ez a
szöveg minden olvasója előtt nyilvánvaló (vö. 4Q 285,5. frg.).
Az esszénus cölibátus is (már ahol ez volt a gyakorlat) talán a
szekta templomi, áldozatbemutatással együtt járó istentiszteletének
szimbolikus értelmezéséből ered. A templomi szolgálatban részt
vevőknek, papoknak és laikusoknak egyaránt, tartózkodniuk kellett
a szexuális élettől; ha valaki asszonnyal hált együtt (vagy éjszakai
magömlése volt, és főleg, ha menstruáló nővel volt dolga), a törvény
szerint nem vehetett részt a templomi szolgálatban. A próféciának
az esszénus tanításban elfoglalt központi helyét figyelembe véve
azonban még ennél is nagyobb jelentősége van annak, hogy mint az
intertestamentális és a rabbinikus irodalomban is látható, a prófétai
léthez is ilyen jellegű önmegtartóztatás kapcsolódott. így például
Mózesnek, annak érdekében, hogy állandóan készen legyen arra,
hogy Isten hozzá idézett szavát meghallja, Philón szerint meg kellett
tisztítania magát mindentől, „ami halandó természetű: ételtől, italtól,
valamint a nemi kapcsolattól" (Vita Mosis 2.68-69). így tehát, bár
Philón és Josephus mindent elkövetett annak érdekében, hogy a
közösség által gyakorolt cölibátust a közösség nőgyűlöletének tulaj­
donítsák, sokkal elfogadhatóbb magyarázatnak látszik, hogy a kö­
zösség felfogásában, ha valaki az Isten szolgálatának és a próféciában
való teljes elmélyedésnek szenteli magát, akkor annak nemcsak
időről időre, hanem egész életében tisztának kell maradnia.10

10 A cölibátus kérdésével kapcsolatban lásd H. R. Moehring, „Josephus on the

Marriage Customs of the Essenes", Earhj Christinn Origins. Studies in Honor of
H. K. Willoughby, Quadrangle Books, Chicago 1961, 102-127; A. Marx, „Les

216
 Az esszénus kultusz harmadik, közelebbi vizsgálatot érdem­
lő sajátos intézményét, a közös étkezést a IV. fejezetben már
részletesen megvizsgáltuk (131. o.) ugyan, egy kérdés azonban
tisztázatlan maradt. Itt kell említést tennünk arról, hogy mivel
a mindennapi étkezésre és a messiási lakomára vonatkozó sza­
bályok teljes mértékben megegyeznek, az újszövetségi párhu­
zam alapján joggal következtethetünk arra, hogy a mindennapi
étkezés a messiási lakoma előképe volt." Közismert, hogy az
Utolsó Vacsorát Máté evangélista a nagy eszkatologikus ünnepi
lakoma prototípusaként ábrázolja, és Jézus szavait idézi:

„De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtő­

kének ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat
iszom veletek Atyám országában." (Mt 26:29)

A Szövetség közösségének reményei

Az esszénus közösség egy olyan világban jött létre, amely
eszkatologikus lázban égett, és türelmetlenül várta a próféták
által megjósolt világvége eljöttét.112 A bibliai példákat mint köz­

racines du célibat essénien", RQ 7 (1970), 323-342; A. Guillaumont, „A propos

du célibat des Esséniens", Hommages á André Dupont-Sommer, Maisonneuve,
Paris 1971, 395-404; Vermes G., A zsidó Jézus, Osiris, Budapest 1985,131-135;
J. Coppens, „Le célibat essénien", Qumrdn (ed. M. Delcor, 1978), 295-303. A
házasságban élő esszénusok körében a házasélettől való tartózkodás problé­
májához lásd M. Kistér, „Notes on Somé New Texts írom Qumran", JJS 44
(1993), 280-281.
11 Aqumráni étkezések újszövetségi kapcsolódásáról lásd J. van dér Ploeg, „The
Meals of the Essenes", JJS 2 (1957), 163-175; K. G. Kuhn, „The Lord's Supper
and the Communal Meal at Qumran", The Scrolls and the New Testament, ed. K.
Stendahl, SCM Press, London 1958,65-93; J. Gnilka, „Das Gemeinschaftsmahl
dér Essener", Bibli. Zeitschr. 5 (1961), 39-55; J. F. Priest, „The Messiah and the
Meal in lQSa", JBL 82 (1963), 95-100; M. Delcor, „Répás cultuels esséniens et
thérapeutes", RQ 6 (1969), 401-425; L. H. Schiffman, The Eschatological
Community ofthe Dead Sea Scrolls, Scholars Press, Atlanta 1989,53-67.
12 A zsidó eszkatológiáról és apokaliptikáról általánosságban lásd P. Volz, Die
Eschatologie dér jüdischen Gemeinde im neutestamentlichen Zeitalter, Mohr,
Tübingen 21934; D. S. Russell, The Method and Message of Jewish Apocalyptic,
SCM Press, London 1964; M. Delcor, „Le milieu d'origineetledéveloppement
de l'apocalyptique juive", La littérature juive entre Tenach et Mischna, ed. W. C.
van Unnik, Brill, Leiden 1974, 101-117. Hasznos bibliográfiát lásd in J. H.

217
vetítőeszközöket saját elképzeléseik kifejezésére használva, az
Igazság Tanítója és a közösség bölcsei részletesen és színesen
kidolgozott jövőképet alkottak meg, amely azonban számunkra
nem mindig érthető. Ennek oka részben az, hogy gondolattár­
sításaik egy része már nem világos előttünk, részben pedig az,
hogy a szövegek hiányosak, és a teljes forrásanyagot ez idáig
még nem dolgozták fel. Saját közösségükre úgy tekintettek,
hogy az teljesíti majd be a prófétáknak az igazak megváltásával
kapcsolatos várakozását. Az ő soraikból kerültek ki azok -
„Efráim együgyűi" közül korábban eltévelyedésükkel nagy fájdal­
mat okozó megtértekkel (4QpNah= 4Q169 3.4-5) és más zsidókkal
kiegészülve (lQSa 1.1-5, vö. még 4Q471Q - , akikkel a Világosság
fiai harcba indulnak a Sötétség fiai ellen. A „Szövetség istente­
lenjei" által szimbolizált „Beliál serege" és a Júdea szomszédos
területeiről hozzájuk csapódott szövetségeseik ellen indított
első támadás után a közösség, azaz a „pusztaság számkivetett­
jei" rátámadnak a Szentföldet megszállva tartó Kittimre, majd
bevonulnak Jeruzsálembe. Mindez, a várakozás szerint, hat
esztendő alatt zajlott volna le. A hetedik évben, tehát a háború
első sabbatévében került volna sor a templomi kultusz helyreállí­
tására.
A negyvenéves háború fennmaradó harminchárom esztende­
jének négy sabbatévét leszámítva a harc huszonkilenc éven át
dúl majd: kilenc évig „Sém fiai" ellen, tíz évig „Hám fiai" ellen,
és további tíz évig „Jáfet fiai" ellen (1QM 1-2). A végső össze­
csapás a „Kittim királyának" és a Sátán seregeinek teljes veresé­
gével végződik, a győzedelmes Világosság fiai pedig ujjongva
ünnepük a Hőst, Istent.

Charlesworth, The Pseadepigrapha and Modern Research, Scholars Press,

Missoula 1976, 66-68.
Az esszénus és qumráni eszkatológia kérdéséhez az olvasó a következő
műveket hívhatja segítségül: P. Grelot, „L'eschatologie des Esséniens et le livre
d'Énoch", RQ 1 (1958), 112-131; I. Hahn, „Josephus und die Eschatologie von
Qumran", Qumran-Probleme, ed. H. Bardtke, Akademie Verlag, Berlin 1963,
167-191; J. Licht, „Time and Eschatology in Apocalyptic Literature and
Qumran", ]JS 16 (1967), 117-182; J. Pryke, „Eschatology in the Dead Sea
Scrolls", The Scrolls and Christianity, ed. M. Black, SPCK, London 1969, 45-57;
J. J. Collins, The Apocalyptic Imagination, Crossroad, New York 1984,115-141;
Apocalypticism and the Dead Sea Scrolls, Routledge, London 1997.

218
 Kelj fel, Ó Hős!
Vezesd el foglyaidat, Ó Te Dicsőséges!
Szedd össze zsákmányaidat, O hatalmas tettek Véghezvivője!
Tedd kezedet ellenségeid nyakára,
és helyezd lábadat a halomban fekvő legyilkoltakra!
Vágd le ellenségeidet, a népeket,
és semmisítsd meg kardoddal testüket!
Áraszd el országodat dicsőséggel,
és örökségedre terjessz ki áldást!
Rengeteg nyáj legyen rétjeiden,
palotáid teljenek meg arannyal, ezüsttel és drágakövekkel!
Ó Sión, örvendezz!
Örvendjetek Júda városai!
Kapuid álljanak mindig kitárva,
hogy bevezethessék oda a népek seregeit!
Királyaik szolgálóid lesznek,
elnyomóid mind meghajlanak előtted;
s még a port is lenyalják lábaidról.
Kiáltozzatok örömötökben, népem leányai!
Ékesítsétek fel magatokat csillogó ékszerekkel,
és uralkodjatok a népek királyságán!
Az Úré az uralom,
és Izraelé az örök hatalom.
(1QM 19.2-8)

Ily módon zajlott volna le a háború itt a földön. Ez a harc

azonban kozmikus tulajdonságokkal is rendelkezett. A Világos­
ság fiainak a „Gyülekezet Vezérének" parancsnoksága alatt
harcoló seregei az angyalok hadseregétől kaptak segítséget. Az
angyalok seregeit a „Világosság Hercege", azaz a tekercsekben
Mikháél arkangyal vagy Melkicedeq vezette. Ugyanígy a „Szö­
vetség istentelenjei" a Sátán vagy Beliál vagy Melkiresa démoni
haderejétől kaptak segítséget. A két szemben álló fél ereje ki­
egyensúlyozott volt, így a gonosz elpusztítása csakis Isten köz­
benjárásával történhetett meg (1QM 18.1-3). A végső összecsa­
pás, amely egyes iratokban ítélethozatalként jelenik meg,
amelynek során az égi herceg, Melkicedeq megjutalmazza „Is­
ten szentjeit", és végrehajtja az Isten által megítélt bosszút a
Sátán és seregei felett (llQ M elch 2.9,13). Ismét másutt, egy nem
messiási szövegben (4Q246) azonban azt találjuk, hogy „Isten

219
népe" győzelmet arat az „Isten fia" és a „Legfensőbb fia" címet
jogtalanul bitorló démoni ellenfél fölött, és kész arra, hogy
létrehozza az örök királyságot, Isten segítségével.13
A Háborús tekercsben ábrázolt, a jók és a rosszak között zajló
végső, elkeseredett küzdelemben a papok és a léviták aktívan
nem vesznek részt, ők nem harcosok. A fővezérnek, azaz a
„Gyülekezet Hercegének" pontos szerepét azonban nehéz meg­
határozni. Megtudjuk, hogy ennek a személynek a pajzsára
Izráel, Lévi és Áron nevét, valamint a tizenkét törzs és vezéreik
nevét írják fel (1QM 5.1-2); a Háborús tekercs mégis igen kevés
teret biztosít számára ahhoz, hogy a királyi Messiás szerepét
betöltse. A legfőbb megszabadító maga Isten, utána pedig, fon­
tossági sorrendben, Mikháél következik.
A messianizmus lQ M -m el ellentétben más tekercsekben sok­
kal nagyobb hangsúlyt kap.14 Ez a rendkívül összetett és sui
gcneris Messiás-kép olykor egyetlen Messiást, a királyi, dávidi
és győzelmes Messiást jeleníti meg (4Q285, 4QpIsaa-4Q 1616, a
Damaszkuszi irat Áron és Izráel Messiásáról beszél, egyes
számban, lásd még 4Q 266,11. frg.), máskor azonban két, sőt egy
alkalommal három Messiásról is szó van. A közösség egyik
irata, az Áldások könyve szerint ez a „Dávid Ága", „Izráel
Messiása", az „[egész] Gyülekezet hercege" és a „Jogar" elneve­
zésekkel is szereplő világi Messiás király nyitja majd meg „né­
pének királyságát", „elhozza majd a halált az istenteleneknek",

13 Az angyalok eszkatologikus szerepével kapcsolatban lásd különösképpen: Y.

Yadin, The Scroll ofthc W arof the Sons ofLight against the Sons of Darkness, OUP,
Oxford 1962, 229-242; J. T. Milik, „Milki-aedeq et Milkí-resa dans les anciens
écrits juifs et chrétiens", JJS 23 (1972), 95-114; G. Vermes, „The Archangel
Sáriéi. A Targumic Parallel to the Dead Sea Scrolls", Christianity, Judaism and
other Greco-Roman Cidts III, Brill, Leiden 1975,159-166; M. J. Davidson, Angels
at Qurnran, Sheffield Academic Press 1992. Lásd még a Melkicedeq-iratot: vö.
III. fejezet, 118. o., és F. L. Horton, The Melchizedek Tradition, CUP, Cambridge
1976,64-82.
14 A messianizmussal foglalkozó általános munkák közül lásd különösképpen
S. Mowinckel, He that Cotneth, Blackwell, Oxford 1956; J. Klausner, The
Messianic Idea in lsrael, Allén & Unwin, London 1956; M. de Jonge, „The Use
of the Word »Anointed« in the Time of Jesus", NT 8 (1966), 132-148; H/P II
(1979), 488-554.
Az újszövetségi messianizmusról lásd W. Grundmann, F. Hesse, M. de Jonge,
A. S. van dér Woude, „Christos", TD N TIX (1974), 493-580. Vö. Vermes G., A
zsidó Jézus, Osiris, Budapest 1985,169-205.

220
a „népek [királyaira" pedig vereséget mér (lQ Sb 5.21, 25, 28).
Az utóbbi időkben vált ismertté az az elmélet, amely szerint a
4Q285-ben megjelenő „Gyülekezet Hercege, Dávid Aga" tulaj­
donképpen a szenvedő és kivégzett Messiás. Ezt a feltevést
azonban sem a közvetlen szövegkörnyezet, sem pedig Jesája
könyvének (10:34-11:2), amelytől 4Q285 függ, szélesebb exe-
getikai háttere nem támasztja alá (4Q161,8-10. frg.; lQ Sb 5.20-29).15
Papi közösséghez illően, Qumránban nyilvánvaló módon jelenik
meg a Pap-Messiásnak, más néven „Áron Messiásának", „a Papnak"
vagy „a Törvény Értelmezőjének" az elsőbbsége (vö. 1QSa 2.20). Jogi
kérdésekben a Király-Messiásnak hozzá, és általában a papság tekin­
télyéhez kellett fordulnia: „Úgy ítélkezik ő, ahogyan arra megtanít­
ják" (4QpIsa 8-11.23). „Áron Messiása" a végső idők Tanítója, aki „a
napok végén tanítja majd az igazságot" (CD 6.11). O ellenőrzi a
háborús liturgiát (1QM 15.4; 16,13; 18.5) és az eszkatologikus lako­
mát is (lQSa 2.12-21).
Az egyik szöveg nyíltan, bár igen röviden, egy harmadik
személyt is említ, mégpedig „a Prófétát",16 akiről megtudjuk,
hogy ez a személy Áron és Izráel Messiásaival együtt fog majd

15 A qumráni messianizmus vizsgálatát lásd: A. S. van dér Woude, Die mes-

sianischen Vorstellungen dér Gemeinde von Qumrán, Van Gorcum, Assen 1957;
„Le Maxtre de Justice et les deux messies de la communauté de Qumrán", La
secte de Qumrán et les origines du Christianisme, ed. J. van dér Ploeg, Desclée de
Brouwer, Bruges 1959,121-134; J. Liver, „The Doctrine of the Two Messiahs in
the Sectarian Literature in the Time of the Second Commonwealth", HTR 52
(1959), 149-185; J. Starcky, „Les quatre étapes du messianisme á Qumrán", RB
70 (1963), 48-505; R. E. Brown, „The Teacher of Righteousness and the
Messiah(s)", The Scrolls and Christianity, ed. M. Black, SPCK, London 1969,
37-44, 109-112; J. A. Fitzmyer, Essays on the Semitic Background of the New
Testament, Chapman, London 1971, 127-160; J. R. Villalón, „Sources vétéro-
testamentaires de la doctrine qumránienne des deux Messies", RQ 8 (1972),
53-63; A. Caquot, „Le messianisme qumránien", Qumrán, ed. M. Delcor, 1978,
231-247; G. Vermes, „The Oxford Fórum fór Qumrán Research: Seminar on
the Rule of War (4Q285)", JJS 43 (1992), 85-90; J. J. Collins, The Scepter and the
Star, Doubleday, New York 1995.
16 A messiási Prófétával kapcsolatban lásd Vermes, A zsidó Jézus, 124-135,
178-179. Korábbi munkáimban azzal a javaslattal álltam elő, hogy A közösség
szabályzatában szereplő Geber (férfi), azaz a végső idők választottainak taní­
tója (1QS 4.20-22) a Próféta személyével azonos, és hogy a 37. zsoltárhoz írt
kommentár Gébért az Igazság Tanítójával azonosítja. Vö. Discovery, 220-222;
Scripture and Tradition, 56-66. Lásd még W. H. Brownlee, „The Servant of the
Lord in the Qumrán Scrolls", BASOR 135 (1954), 36-38; The Meaning of the
Qumrán Scrolls fór the Bibié, OUP, New York 1964, 261-270.

221
megjelenni (1QS 9.11). A közösség szabályzatának a 4-es számú
barlangból előkerült kézirataiban azonban nyoma sincs a Mes­
siás-témának. Az intertestamentális zsidó gondolkodás és esz­
mék összefüggésében a Próféta vagy a Messiás előhírnökeként
visszatért Illés próféta (Mai 4:5; 1 Hen 90.31, 37; Mt 11:13; 17:12),
vagy pedig egy Izráel népéhez a végső napokban küldött isteni
vezető (I Makk 4:46; 14:41; Jn 14:41) lehetett, aki kétségkívül
azonos azzal a „Prófétával", akinek eljöttére Isten ígéretet tett
Mózesnek („Prófétát támasztok nekik... olyant, mint te, ő pedig
elmond nekik mindent, amit én parancsolok", Deut 18:15-18;
ApCsel 3:22-23; 7:37). A „Prófétának" az „új Mózessel" való
azonosságát támasztja alá az a tény is, hogy a 4-es számú
barlangban talált Messiási antológia vagy Testimonia három
bibliai hivatkozása között az első éppen az idézett Deutero-
nomium-részlet; a második Bálámnak a Jákobból fölemelkedő
csillagra vonatkozó jóslata (Num 24:15-17), míg a harmadik
Mózesnek Lévire mondott áldása (Deut 33:11), melyek közül
előbbi a királyi, utóbbi pedig a papi Messiás előhírnöke.
Ha a nem túlzottan világos adatokból levonható az a következ­
tetés, hogy a Messiás-Próféta (vagy Próféta-Messiás), amennyiben
egyáltalán szerepelt ilyen alak a qumráni várakozásokban, tanítja
majd az igazságot, amelyet az Isten királyságának előestéjén fed­
nek majd fel, akkor ez arra utalna, hogy a Próféta szerepe minden­
féle tekintetben és szempontból az Igazság Tanítójáéval azonos. Ha
feltevésünk helyes, akkor talán joggal vethetjük fel, hogy a közös­
ség történetének egy adott pillanatától a qumrániak már nem
várták a Próféta eljövetelét, ő ugyanis az Igazság Tanítójának
személyében már megjelent közöttük.17

17 A Damaszkuszi iratban és a Messiási szabályzatban felbukkanó egy-egy

különleges problémával külön is foglalkoznunk kell. Az 1QS 9:11-ben többes
számú formában előforduló „Áron és Izráel Messiásai" megjelölést CD rend­
szeresen egyes számban, „Áron és Izráel Messiása" formájában használja (CD
12.23-13.1; 14.19; 19 [Bl].10; 20 (B2].l). Ez nyilvánvalóan nem a kairói Geniza
középkori másolóitól származó javítás, mert a 4-es számú barlang iratai is az
egyes számot tanúsítják. Ugyanakkor azonban, míg CD említett szövege
kizárja a több Messiással kapcsolatos elképzelést, ez az irat többször is utal a
„Törvény Értelmezőjének" és az „Egész Gyülekezet Hercegének" eljövetelére
(CD 6.7; 7.18-20). Nem állítható tehát, hogy CD elveti a többszemélyű Messiás
gondolatát. Talán arra is rá kellene még mutatnunk, hogy CD 7.18-20 Num
24:17-ben, tehát egyetlen versben („Csillag jön fel Jákobból, kiráhji pálca támad
Izráelből") a „Törvény Értelmezőjének" (= Csillag) és az „Egész Gyülekezet

222
 A források alapján nem tehetünk határozott kijelentéseket
arra vonatkozóan, hogy a közösség elképzelése szerint mi kö­
vetkezett volna a messiási napok után. A közösség szabályzatá­
ból nyilvánvalónak tűnik, hogy valamiféle átalakulásra számí­
tottak - „a meghatározott végről és a Megújulásról" beszélve
(1QS 4.25). Abban azonban nem lehetünk bizonyosak, hogy ez
a végső idő Ezra apokalipszisének (7.75) és Bárukh apokalipszi­
sének (32.6) új teremtésével azonos. Hasonlóképpen, lényegét
tekintve a több kéziratban is megjelenített „Új Jeruzsálem"
(1Q32; 2Q24; 4Q 554-555; 5Q15; 11Q18) sem hasonlít a Henoch
1. könyvében (90.28-29) és a Jelenések könyvében (21. fejezet)
leírt, alászálló Szent Városhoz. A tekercsekben sokkal inkább
földi városról van szó, amely az angyali építőmesterek elgondo­
lásai szerint épül újjá.
Ami magát a túlvilági létet és annak az esszénusok gondol­
kodásában elfoglalt helyét illeti, meg kell jegyeznünk, hogy a
bibliai korban élő zsidók ezzel a kérdéssel igen keveset foglal­
koztak.18 Akárcsak az ókorban élő népek többsége, a zsidók is
úgy képzelték, hogy a halál után az igazakra és a bűnösökre is
ugyanaz a sors vár: keserves árnyéklét a Seolban, az alvilágban,
ahol még Istenről is megfeledkeznek: „Fordulj hozzám, Uram,
mentsd meg életemet" - könyörög a zsoltáríró - , „mert a halál
után nem emlegetnek Téged, ki ad hálát neked a sírban?" (Zsolt

Hercegének" (= a Királyi Pálca) eljövetelét látja. 4QTest-ben a Numeriből vett

idézet általában kizárólag a királyi Messiás eljövetelére vonatkozik.
Több alkalommal is vita tárgya volt a Messiási szabályzat egy különös és rossz
állapotban fennmaradt szakasza, amely szerint a Messiást Isten „nemzette".
lQSa 1.11-12 az editio princeps (D/D I, 110, 117-118) olvasatában így szól:
„amikor (Isten) nemzi majd (jolid) a Messiást"; a szó számítógéppel rekonst­
ruált képe is a jolid olvasatot támasztja alá.
18A túlvilági lét kérdésének az intertestamentális judaizmusban G. W. E.
Nickelsburg teljes monográfiát szentelt: Resurrection, Immortality and Eternal
Life in Inter-testamental Judaism, Harvard UP, Cambridge, Mass. 1972. A
qumráni tanítással kapcsolatban lásd M. Delcor, „L'immortalitéde l'áme dans
le Livre de la Sagesse et les documents de Qumrán", NRT 77 (1955), 614-630;
R. B. Laurin, „The Question of Immortality in the Qumran Hodayot", JSS 3
(1958), 344-355; K. Schubert, „Das Problem dér Auferstehungshoffnung in dér
Qumrantexten und in dér frührabbinischen Literatur", Wiener Zeitschrift fiir
die Kunde des Morgenlandes 56 (1960), 154-167; J. van dér Ploeg, „The Belief in
Immortality in the Writings of Qumran", Bibliotheca Orientalis 18 (1961),
118-124; E. Puech, La croyance des Esséniens en la vie future: imrnortalité,
resurrection, vie éternclle, Gabalda, Paris 1993.

223
6:5; vö. Jes 38:18; Zsolt 88:10-12 stb.). Az emberek általában azt
kívánták, hogy életük hosszú és gyümölcsöző legyen, bő gyer­
mekáldással, hogy a halál családjuk körében érje őket, s hogy
atyáik sírboltjában legyen végső nyughelyük. Mondanunk sem
kell, hogy ez az egyszerű képlet a jelent rendkívül fontossá tette,
mivel az volt az egyetlen idő, amelyben az ember Istennel
lehetett.
A haláltól való ösztönös félelemből (és ehhez még hozzájárult
az is, hogy a későbbi bibliai gondolkodók elégedetlenül szem­
léltek egy olyan isteni igazságosságot, amely eltűrte, hogy a
bűnösök háborítatlanul élhetnek a földön, miközben az igazak
mindenütt szenvednek) fakadóan a fogság utáni időszakban
több kísérlet is született ennek az alapvető dilemmának a felol­
dására. A feltámadásnak, jobban mondva a test és a lélek halál
utáni egyesülésének gondolata már Ezékiel látomásában meg­
fogalmazódik, amikor a zsidó népnek a babiloni fogság utáni
újjászületését a kiszáradt csontok életre kelése szimbolizálja (37.
fejezet). Jóval később, az Antiokhosz Epiphanész uralkodása
alatt elszenvedett mártíromságot követően, úgy vélték, hogy a
feltámadás az igazi jutalom mindazoknak, akik életüket szabad
akaratukból Istennek, vagyis a vallásnak áldozták (Dán 12:2; II
Makk 7:9; 12:44; 14:46 stb.). Megjelent ugyanakkor a halhatat­
lanság fogalma is; ezen elképzelés szerint az igazak végül dia­
dalmaskodnak, és örökké élnek majd Isten színe előtt. Ezt az
elképzelést legteljesebb formában a görög bibliai apokrif irat, a
Bölcsesség könyve dolgozza ki (3:1-5:16).
Josephus közli, hogy az esszénusok a gondolkodásnak ehhez
a második iskolájához tartoztak. A szerző szerint az esszénusok
egy jól láthatóan hellénisztikus halhatatlanságelképzelést tettek
magukévá; nézetük szerint a test börtön, amelyből kiszabadul­
va az elpusztíthatatlan lélek eléri a határtalan boldogságot
CBellum 2.154-158). Ebben az elképzelésben tehát a feltámadás­
nak, azaz a léleknek a materiális testbe való visszatérésének
egyáltalán nem volt helye.19

19 Az esszénus halhatatlanságkoncepció Josephusnál található leírására emlé­

keztet egy i. e. I. század végén élt fiatal zsidó nő, Arsinoe sírján olvasható
sírfelirat, amely úgy fogalmaz, hogy Arsinoe lelke a szentek (cisz hosziousz)
lakóhelye felé távozott. Vö. J. B. Frey, Corpus Inscriptorum ludaicarum II, Romé
1952, 421.

224
 A tekercsek egészen a legutóbbi időkig nem sok inform ációt
nyújtottak ebben a kérdésben. A Himnuszok m egjegyzései
nem egyértelm űek. „Te, aki a porban fekszel, feszítsd ki zász­
lódat! O, férgek által m egrágott testek, em eljétek fel a lobo­
g ó t...!" (1QH [14]6.34-35; vö. 11 [19].10—14) —és ehhez hasonló
kifejezések utalhatnak a testi feltám adásra is. Az is előfordul­
hat azonban, hogy költői, allegorikus m egfogalm azással van
dolgunk. A feltám adással nem azonos halhatatlanság gondo­
lata a tekercsekben már világosabban jelen van. A források
m egegyeznek ugyan a Josephusnál olvasható beszám oló lé­
nyegével, de, nem m eglepő módon, m inden hellénisztikus
jellegzetesség nélkül. (Ezzel a m egjegyzéssel Josephus való­
színűleg görög olvasóközönsége kedvében kívánt járni.) A
közösség szabályzata arról biztosítja az igazakat, hogy „örök
boldogság a véget nem érő életben, dicső korona és végtelen
fényű fenséges öltözék" lesz osztályrészük (1Q S 4.7-8), a
bűnösökre pedig „örökké tartó kínzás és vég nélküli bünte­
tés" vár, és „a sötét tájakban égő tűzben" pusztulnak majd el
(1QS 4.12-13).
Érdemes felfigyelnünk arra, hogy a halhatatlanságot nem
teljesen új állapotnak képzelték, hanem a belépés által nyert
státus közvetlen folytatását látták benne. A közösség tagja a
közösségbe való belépés pillanatától kezdve „örök magasság­
ba" emelkedett, és az „örök Tanácsba", az „Ég fiainak gyüleke­
zetébe" lépett be (1QH 3[ 11 ].20-22).
A tekercsek 1991-es „felszabadítása" után azonban egy álta­
lában „Feltámadás-töredék" címen ismert költői szöveg is elő­
került (4Q521). A költemény, Jesaját (61:1) idézve elénk, leírja,
amint a messiási korban Isten gyógyítja a sebesülteket, és újra
életre kelti a halottakat. Amennyiben ez az irat esszénus alkotás,
nem pedig egy késői bibliai korból származó zsoltár, akkor
elmondhatjuk, hogy a több mint nyolcszáz qumráni kézirat
közül legalább egy félreérthetetlenül tanúsítja, hogy a qumráni
közösség tagjai hittek a testi feltámadásban.20
Összegezve az eddigieket, megállapíthatjuk tehát, hogy a
közösség vallási elképzelései és eszméi alapján Mózes Törvé­

20 Vö. G. Vermes, „Qumran Fórum Miscellanea I", ]JS 43 (1992), 303-304; E.

Puech, „Une apocalypse messianique", RQ 15 (1992), 475-522.

225
nyének betartásához a legaprólékosabb részletekig ragaszkodó,
a meggyőződésének igazában szilárdan bízó és a maguk végső
megváltásának bizonyosságában nem kételkedő személyek
portréja bontakozik ki előttünk. Ha ezek a jellegzetességek m a­
napság nem is tűnnek túl vonzónak, nem szabad figyelmen
kívül hagynunk más, különösen az imáikban és himnuszaikban
megjelenő sajátosságokat, például az Istentől való teljes függő­
séget, az Isten ügye iránti teljes elkötelezettség gondolatát sem.

Egy út sem tökéletes Nélküled,

és semmi sincs a Te akaratod nélkül.
Minden tudás Tőled jön,
és minden a Te akaratod szerint történik.
Rajtad kívül senki nem vitathatja tanácsodat,
és szent tervedet sem értheti,
nem tűnődhet el Titkaid mélységén,
sem erőd hatalmán.
Ki képes rá, hogy elviselje Dicsőségedet,
és mi is az ember
csodálatos műveid közepette?
Mit számít Előtted az, aki
asszonytól született?
A porból gyúrtnak
lakhelye férgek tápláléka.
O csak egy alak, formált agyag csupán,
ki a por felé tart.
(1QS 11.17-22)
 VIII. QUMRÁN
ÉS A BIBLIATUDOMÁNYOK

A Qumrán-kutatás kezdeti szakaszában valamennyien a „for­

radalmi” felfedezésekről beszéltünk. Mára már kimentek a di­
vatból az ilyen érzelmi töltésű szavak, s kezdeti lelkesedésünket
a higgadtabb mérlegelés váltotta fel.
Jelenleg mindenki egyetért abban, hogy a qumráni felfedezé­
sek terén az a legfontosabb, hogy a tekercsek magának a holt­
tengeri közösségnek az életét és szokásait, történetét és hitvilá­
gát tárták fel előttünk. Ne feledjük, hogy az 1947-es évet meg­
előzően Qumrán csupán egy alig ismert földrajzi név volt.
A maszadai és a Bar Kochba-leletekkel kiegészült jüdeai ira­
tok további jelentősége az, hogy két új tudományágat hívtak
életre: az i. e. III. századtól az i. sz. II. századig íródott héber
kéziratok és a héber írás tanulmányozását és az ugyanezzel a
korszakkal foglalkozó ortográfiát.1 Ennek a jelentőségét akkor
mérhetjük fel igazán, ha felidézzük, hogy a felfedezést megelő­
zően ebből a korszakból egyedül a töredékes Nash-papirusz állt
rendelkezésünkre (vö. 13., 49. o.).
A már említett három szakterület mellett a jüdeai felfedezések
három másik területen is jelentős változásokat hoztak: a Héber
Biblia és az apokrif iratok; az intertestamentális korszak nem
bibliai irodalma, azaz a pszeudepigrafikus iratok; és végül az
Újszövetség szövegének tekintetében.

1A qumráni kodikológiára és paleográfiára vonatkozó utalások a 28. és 49-52.

oldalakon olvashatók. Az ortográfiára vonatkozóan lásd M. Martin, The Scribal
Character of the Decid Sea Scrolls I—II, Louvain 1958; E. Tov, „Hebrew Biblical
Manuscripts from the Judaean Desert: Their Contribution to Textual Cri-
ticism",//S 39 (1988), 23-25.

227
 A Héber Biblia vagy Ószövetség szövege2
1947 előtt a Héber Biblia nem tudományos kiadásai az első
nyomtatott Biblia szövege alapján készültek. Ezt 1524-25-ben
Jákob ben Hajjim jelenttette meg Velencében, késő középkori
kéziratok szövege alapján. Rendelkezésünkre állt egy kritikai
kiadás is, a Biblia Hebraica, amelyet Paul Kahle adott ki 1937-ben.
A kritikai kiadást Kahle egy 1008-ra datált bibliai kézirat alapján
állította össze, amelyet „Áron ben Móse ben Áser szöveghű és
tiszta kéziratáról" másoltak. Ez a bizonyos Áron, valamint apja,
Mózes a IX-X. században kiemelkedő bibliatudósok voltak Pa­
lesztinában. Ők ketten alakították ki a Héber Szentírás akkorra
már elfogadott és hitelesített, ún. maszoréta szövegének végső
formáját. A maszoréták a bibliai szöveg tradicionális őrizői vol­
tak. A maszoréták tevékenységét megelőzően nem vokalizálták
a bibliai tekercseket és egyéb héber kéziratokat sem. A szövegek
tehát ki voltak téve a hibás olvasat és a rossz értelmezés veszé­
lyeinek. A maszoréták egy vitathatatlanul meglévő szükséglet­
nek tettek tehát eleget; működésük annyira sikeres volt, hogy a
kizárólag mássalhangzóval írt régi kéziratok használata meg­
szűnt, és helyüket az új, magánhangzójelekkel ellátott kéziratok
vették át. Az előző korszakból csak a kairói Genizából előkerült
néhány VI-VIII. századi kézirattöredék és a már említett Nash-
papirusz maradt fenn, ezek is a véletlennek köszönhetően.
Jesája könyvének az 1-es számú barlangban talált teljes szövegét
megelőzően például ennek a bibliai könyvnek a legősibb szö­
vegtanúja a Próféták Kairói Kódexe volt, amelyet Móse ben Áser
i. sz. 895-ben másolt le.
Az a nem vokalizált bibliai szövegváltozat, amelynek alapján
a ben Áser család dolgozott, vagyis az ún. protomaszoréta
szöveg már évszázadokkal az ő működésük előtt elnyerte stan­
dard formáját. A keresztény időszámítás első évszázadaiban
készült ószövetségi szövegátírások és fordítások is a proto-

2 A maszoréta szöveghez írt áttekintő bevezetések: O. Eissfeldt, The Old Testa-

ment. An Introduction, Blackwell, Oxford 1966, 678-693; az ősi szövegváltoza­
tokról lásd uo., 696-719; E. Würthwein, The Text o f the Old Testamerit, SCM
Press, London 1979. A bibliai kánonhoz lásd H JP II (1979), 314-321. Lásd még
S. Z. Leiman, The Canonization o f Hebrew Scripture, Transactions of the Con­
necticut Academy of Árts and Sciences 47,1976; R. Beckwith, The Old Testament
Óimon o f the New Testament Church, SPCK, London 1985.

228
maszoréta szöveget tükrözik, így Jeromos latin nyelvű Vul-
gatája (i. sz. 400 körül), a valamivel korábbi szír fordítás, a héber
szöveg egyes részeinek görög betűs átírása, amelyet a kiemel­
kedő keresztény bibliatudós, Órigenész állított össze a III. szá­
zad első felében, valamint Aquila, Szümmakhosz és Theodotion
szövegei, azaz a Görög Biblia II. századi átdolgozásai, illetve
újrafordításai, amelyek részben az egyházatyáknál, részben pe­
dig Órigenésznél őrződtek meg számunkra, szintén ezt a bizo­
nyos protomaszoréta szöveget használták. Ezeknek a források­
nak a hasonlósága, amit a II—V. századi rabbiknál található
bibliai idézetek is alátámasztanak, arra enged következtetni,
hogy ennek a Bibliának a mássalhangzós váza az i. sz. I. század
körül már létezett.
Feltételezésünket a Misna és a Talmud is megerősíti, tanúsít­
va, hogy a Jamniában gyülekező bölcsek nagyjából ugyanebben
az időben jutottak egyetértésre abban, hogy pontosan melyek
azok az iratok, amelyeket ezentúl szent könyveknek tekintenek.
Más szóval tehát, összeállították azoknak a könyveknek a listá­
ját, amelyeket ettől kezdve a judaizmus mértékadó forrásainak
tekintettek.
Ha egy kutató 1947 előtt a szövegfejlődésnek a maszoréták és
még a kereszténység előtti lépcsőfokait is tanulmányozni kíván­
ta, csak a szamaritánus Pentateuchusra és az Ószövetség régi
görög fordítására, azaz a Septuagintára, tehát közvetett forrá­
sokra hagyatkozhatott.3 A szamaritánus Pentateuchus héber
nyelven íródott, és középkori kéziratokban maradt fenn; a szö­
veg különböző olvasatokat tartalmaz, jól láthatóak a szándékos
javítások, amelyeknek némelyike állítólag még az ókorban ke­
rült a szövegbe. A Septuagintát az i. e. III—II. században fordí­
tották le héberből; a fordítás eredetileg az Egyiptomban élő, de
már görögül beszélő zsidóság belső használatára készült, ké­
sőbb a fordítást a keresztény egyház is magáénak tekintette. A
Septuaginta mind a szöveg, mind pedig a kánon tekintetében

3 A szamaritánus Pentateuchusszal kapcsolatos általános tudnivalókat lásd

Eissfeldt, 694-695; E. Tov, Textual Criticism of the Hebrew Bibié, Fortress,
Minneapolis 1992,80-100. A Septuagintához lásd S. Jellicoe, The Septuagint and
Modern Study, OUP, Oxford 1968; S. P. Brock, C. T. Fritsch, S. Jellicoe, A
Classified Bibliography of the Septuagint, Brill, Leiden 1973; G. Dórival, M. Harl,
A. Munnich, La Bibié grecque des Septante, Cerf, Paris 1988.

229
eltér a Héber Bibliától. A Septuaginta az apokrif könyveket is
szentírási könyveknek tekinti; Eszter könyve és Dániel könyve
kiegészítő részeket tartalmaznak; a szövegben több helyütt fel­
bukkannak a héber szövegtől eltérő olvasatok, sőt időnként még
jobban észrevehető változtatásokat is találunk: a fejezetek eltérő
sorrendjét vagy rövidített szöveget Jeremiás könyvében. A kü­
lönbségek jellege erőteljesen abba az irányba mutatott, hogy a
protomaszoréta szövegtől jelentősen eltérő héber szöveg szol­
gált a görög fordítás forrásául. Kézirati bizonyíték hiányában
azonban nem lehetett határozottan állítani, hogy az eltérések
nem az eredeti héber szöveg szándékos megváltoztatásából
(betoldás, kivágás, parafrázis) vagy éppen hibás értelmezéséből
fakadtak.
Ma azonban, a váratlanul felbukkant qumráni irodalmi kincs­
nek köszönhetően a Héber Bibliával kapcsolatos tudásunk ha­
tárai több mint ezer esztendővel tolódtak ki (a 4-es számú
barlangból előkerült Sámuel-kézirat talán i. e. 225-re datálható).
A tizenegy barlangból valamilyen formában, egészen apró töre­
dék vagy teljes tekercs alakjában, a Biblia valamennyi könyvé­
nek szövege előkerült. Az egyetlen kivétel talán Eszter könyve;
eddig ugyanis ennek a bibliai könyvnek egyetlen biztosan be­
azonosítható részlete sem került elő, bár a csupán egy vagy két
betűt őrző aprócska töredékek egyike-másika még Észter-köny­
vének a részlete is lehet. Az itt következő felsorolásból jól látha­
tó, hogy számos bibliai könyv több mint egy példányban is
előkerült.
Egyáltalán nem meglepő, hogy az előkerült, összesen kettő-
százkét kéziratból hetvenkettő a Pentateuchus szövegét őrzi. A
Pentateuchus a zsidók számára minden időben a Biblia legszen­
tebb gyűjteménye. Az esszénus gondolkodásmódot és érdeklő­
dést különösen jól tükrözi, hogy a Pentateuchuson belül is a
mózesi Törvényt újrarendszerező Deuteronomium-kéziratok
vannak túlsúlyban. Ugyanígy sokat elárul a közösségről a ké­
sőbbi Prófétáknak, különösen Jesájának, valamint az Iratok cso­
portjából a Zsoltároknak és Dániel könyvének a népszerűsége.
A közösségnek a Biblia tanulmányozása iránti mély érdeklődé­
sére utalnak továbbá a nagy számban feltárt bibliai kom m en­
tárok (lásd fent, 89-119. o.) és a Szentírás részleteinek görög
(Exodus, Leviticus, Numeri) és arámi nyelven (Leviticus, Jób)
fennmaradt kéziratdarabjai.

230
 P en ta teu ch u s
Genesis 15
Exodus 17
Leviticus 13
Numeri 8
Deuteronomium 29

Korai Próféták Későbbi Próféták

Józsué 2 Jesája /
Bírák 3 Jeremiás
Sámuel 4 Ezékiel
Királyok 3 12 Kispróféta

Iratok
Zsoltárok 36
Jób 4
Példabeszédek 2
Ruth 4
Énekek éneke 4
Prédikátor 3
Siralmak 4
Eszter 0
Dániel 8
Ezra-Nehemia 1
Krónikák 1

Kettőszáztizenkét kézirat őrzi a Biblia szövegét (héber, arámi és

görög nyelven). Négy, többé-kevésbé teljes tekercset találunk
közöttük (két Jesája-tekercset az 1-es számú, a Zsoltár- és egy
arámi Jób-tekercset a 11-es számú barlangból). Idesorolhatjuk
még a bibliai szövegeket újraíró exegetikai műveket, továbbá az
imaszíjakat és mezuzákat (az ajtófélfára illesztendő kisebb teker­
cseket), amelyeken a Törvényből vett részletek olvashatók.
A Qumrán-kutatás első napjaiban a kutatók gyakran tettek fel
olyan kérdéseket, amelyekre a tekercsek nem tudtak választ
adni.4 Új megvilágításba helyezik-e az 1-es számú barlangból

4 A qumráni kéziratoknak a Héber Bibliával és annak görög fordításával kap­

csolatos kutatásokra tett hatásáról lásd E. Tov, Textual Criticism of the Hebrcw

231
előkerült Jesája-tekercsek a könyv szövegének szerkesztési
problémáit? Igazolják-e a tekercsek a modern kutatók elképze­
léseit, vagyis azt, hogy a könyvet három személy Proto-,
Deutero- és Trito-Jesája írta? Nem, nem igazolják. Ennek az
igazolásához ugyanis egyik tekercs sem elég régi. Úgy tűnik
ugyanis, hogy jesája könyvét már az Ecclesiasticus könyvének
az i: e. II. században élt szerzője, Jézus ben Szira egyetlen prófé­
tának tulajdonította (48:24). Jesája könyvének hatvanhat fejeze­
tét a tekercsekkel nagyjából egy időben keletkezett Septuaginta-
fordítás is úgy kezeli, mintha azok egyazon szerzőtől származó,
egységes könyv részei lennének. Hasonló a helyzet Dániel
könyvével is: Dániel qumráni töredékei ugyan néhány évtized­
del késeibb íródtak mint a valószínűleg i. e. 160 körül összeállí­
tott bibliai szöveg, mégis ugyanazt a hagyományos, a bibliatu­
dósoknak hosszú ideig nagy gondot okozó nyelvi felosztást
tükrözik. Az arámi nyelvű szakaszt (2:4B-7:28) a héber szöveg­
be (l:l-2 :4 a és 8:1—12:13) már i. e. 100 körül beillesztették.
A tekercsek nem képesek eloszlatni a szentírási kánonnal
kapcsolatos kételyeinket sem. Való igaz, hogy Qumrán őrzi a
héber Ószövetség teljes szövegét (talán az egyetlen, Eszter
könyvének kivételével). Ez azonban nem azt jelenti, hogy az
esszénus kánon a hagyományos judaizmusban használatos ká­
nonnal egyezett meg. A szabályzatokban világosan idézett sza­
kaszoktól eltekintve, honnan is tudhatnánk pontosan, hogy a
barlangokból előkerült szövegeket - mondjuk a Krónikák vagy
Ruth könyvét - Qumránban is kanonikusnak tekintették? Ugyan­
akkor azonban abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy az
esszénusok nem tartottak-e egyes apokrif iratokat a Szentírás

Bibié, Fortress, Minneapolis 1992. A korábbi tanulmányok közül lásd F. M.

Cross and S. Talmon, Qumran and the History of the Biblical Text, Harvard UP,
Cambridge 1975. Lásd még D. Barthélemy, Les devanciers d'Aquila, Brill, Leiden
1963; W. H. Brownlee, The Meaning ofthe Qumran Scrollsfor the Bibié, OUP, New
York 1964; J. G. Janzen, Studies in the Text of Jeremiah, Harvard UP, Cambridge
1973; E. Y. Kutscher, The Language and Linguistic Background of the lsaiah Scroll,
Brill, Leiden 1974; D. N. Freedman, „Variant Readings in the Leviticus Scroll
írom Qumrán Cave 11", CBQ 36 (1974), 525-534; P. W. Skehan, „Qumran and
Old Testament Criticism", Qumran, ed. M. Delcor, 1978,163-182; G. Vermes,
The Dead Sea Scrolls Forty Years On, Oxford Centre fór Postgraduate Hebrew
Studies 1987,6-16; P. W. Fiint, The Dead Sea Psalms Scrolls and the BookofPsalms,
E. J. Brill, Leiden 1997.

232
 szerves részének. Végül is, Ben Szira könyve, azaz az Eccle-
siasticus a 2-es és 11-es számú barlangból, sőt Maszadában is
előkerült; a 4-es számú barlangban Tóbit könyvének öt példá­
nyát fedezték fel (négyet arámi és egyet héber nyelven); a 7-es
számú barlangban feltárt szövegek egyikét, egy görög nyelvű
töredéket pedig szintén apokrif irattal, Jeremiás levelével azo­
nosítottak. Néhány nagyobb jelentőségű apokrif irat qumráni
státusa továbbra is megoldatlan maradt; a Damaszkuszi irat
például a Jubileumok könyvét és Lévi testamentumát is oly
módon idézi (CD 16:3-4 és 4:16), mintha azok szentírási köny­
vek lennének. A 11-es számú barlangban felfedezett Zsoltár-te­
kercs apokrif költeményei nem a kanonikus zsoltárok után,
mintegy kiegészítésként, hanem a kanonikus zsoltárok között
helyezkednek el (lásd fent, 28-30. o.).
Megváltoztatták-e a barlangokban feltárt kéziratok bármiféle
jelentős módon a bibliai üzenettel kapcsolatos ismereteinket? A
válaszunk ismételten: nem. Az újabb ószövetségi fordítások
mind figyelembe vették a qumráni forrásokat, anélkül azonban,
hogy a zsidó vagy a keresztény vallásos hitet bármiféleképpen
megzavarták volna. Illusztrációként álljon itt néhány példa:
Jesája 49:24 hagyományos héber megfogalmazása, a „törvényes
foglyok" helyett az angol Revised Standard Version a teljes
Jesája-tekercs nyomán „a zsarnok foglyai" kifejezést használja.
Hasonlóképpen, a Habakkuk könyvében (1:17) szereplő megfo­
galmazást: „kiveti hálóját" a New English Bibié (1970) fordítá­
sában a Habakkuk-kommentárt követve a „kivonja kardját"
kifejezés váltja fel. Az adott körülmények között tehát egyálta­
lán nem meglepő, hogy az elsősorban az aggodalmaskodó ke­
resztény hívőket megnyugtatni szándékozó bibliatudósok a te­
kercseknek az ószövetségi tudományokra gyakorolt legszembe­
tűnőbb hatását abban látták, hogy azok a maszoréta szöveget
igazolták. Millar Burrows, az első qumráni szövegek kiadásá­
nak szerkesztője 1955-ben a következőket írta:

A tekercsek nélkül is tudtuk, hogy a szöveg nem változatlan

formában jutott el hozzánk... A Bibliában feltárt legalapve­
tőbb isteni igazság és isteni akarat... a szöveg hagyományo­
zásának viszontagságai ellenére megőrződött számunkra.
(The Dead Sea Scrolls, 320. o.)

233
Felületesen szemlélve a dolgokat, Burrowsnak igaza volt. Ugyan­
akkor azonban az eltérések, amelyeknek meglétét ő maga sem
tagadta, rendkívüli jelentőségűek, mivel a zsidó szellem- és
vallástörténet korábban nem is sejtett arculatait tárják fel előt­
tünk.
A kutató akkor látott először olyan héber szöveget, amely
nem a maszoréta szöveggel, hanem a Sámuel görög fordításá­
nak alapjául szolgáló héber szöveggel volt azonos, amikor 1953-
ban F. M. Cross publikálta a 4-es számú barlangban feltárt
Sámuel-kéziratok egyes töredékeit.5 Az i. e. III. század utolsó
felére datálható qumráni kézirat (4QSamb) tíz olyan szövegrészt
tartalmaz, amelyekben a Septuaginta a hagyományos héber
olvasattól eltér. A 4-es számú barlang töredékei a tízből nyolc
esetben a görög fordítás alapját képező szöveget őrzik; a m ara­
dék két szövegrész a maszoréta változattal egyezik meg. Ami­
kor például 1 Sám 2 3 :14-ben a hagyományos héber szövegben
az elohim istennév szerepel, és a Septuagintában a kiiriosz (az Úr,
azaz YHWFI) áll, a qumráni szöveg a görög változatot támasztja
alá, mivel a tetragrammatont használja. Úgyanez a helyzet II
Sám 8:7 esetében is, ahol a 4-es számú barlangban feltárt töredék
a görög Biblia hosszabb szövegét őrzi.
A 4-es számú barlangból előkerült három Jeremiás-kézirat
közül kettő a hosszabb, maszoréta szövegváltozatot követi, a
harmadik viszont (4QJerb, amelyet Cross i. e. 200-ra datál) a
rövidebb, Septuaginta-típusú szövegről tanúskodik. Más sza­
vakkal tehát, az esszénusok vallási iratokból álló könyvtárában
két, egymástól eltérő szöveghagyom ány létezett.
Az egymástól eltérő szövegeken kívül a qumráni 4-es számú
barlang több szövege a vegyes típushoz tartozik. 4QNumb a
maszoréta és a Septuaginta-szövegtípussal szemben a szamari­
tánus Pentateuchus szövegét őrzi: amikor Mózes Józsuét jelöli

5 F. M. Cross nagy hatású tanulmányaival kapcsolatban két fenntartásunknak

kell hangot adnunk. Az első kifogás a technikai szókincs némi bizonytalansá­
gával kapcsolatos. Vö. D. W. Gooding, „A n Appeal fór Stricter Terminology
in the Textual Criticism of the Old Testament", JJS 21 (1976), 15-25. Második
megjegyzésünk arra vonatkozik, hogy a szerző nem tesz egyértelmű különb­
séget az ópalesztinai és az egyiptomi szövegtípus között. Mivel mindkét
szövegfajta nagyjából ugyanazokat a jellegzetességeket hordozza, valóban
jogos velük kapcsolatban a két típus meghatározás? Nem lenne talán helye­
sebb ugyanazon típus két alfajának nevezni őket?

234
ki utódjául (Num 27:13), az alkalomhoz illő szavakat a szerző a
Deuteronomiumból (3:21) kölcsönzi. A kérdéses szöveg több
esetben viszont éppen ellenkezőleg viselkedik, és a szamaritá­
nus, illetve a maszoréta hagyománnyal szemben a Septuaginta
olvasatát tükrözi. Az 5-ös számú barlangban feltárt egyik
Deuteronomium-töredék szintén maszorétaellenes szövegha­
gyományról tesz tanúságot. A szövegkiadás szerkesztője szerint
az i. e. II. század első felére datálható eredeti kézirat a maszoréta
szöveget őrzi, amelyet egy írnok, valószínűleg az i. e. I. század
folyamán, négy sorközi javítással látott el annak érdekében,
hogy a szöveget a Septuaginta alapjául szolgáló héber szöveg­
hez közelítse. Deuteronomium 32:43 esetében a 4Q44 töredék a
hosszabb Septuaginta-változat és a rövidebb maszoréta válto­
zat között helyezkedik el.
A fenti helyzet további illusztrálására szolgáló Deuterono­
mium 32:8 a szövegvariánsok létrejöttének okát is tisztázza.

LXX 4Q MT
Örvendjetek vele, Örvendjetek vele,
ó egek, ó egek,
őt szolgálja Isten és ti, „istenek",
minden angyala. imádjátok őt.
Örvendjetek, Örvendjetek,
ó nemzetek ó nemzetek
az ő népével, az ő népével.
és kiáltsák őt
hatalmasnak Isten fiai.
Mert ő megbosszulja Mert megbosszulja Mert megbosz-
fiai vérét, fiai vérét, szulja szolgái vé­
és bosszút áll, és bosszút áll rét, és bosszút áll
és igazságot szolgáltat ellenségein, ellenségein.
ellenségeinek,
s megjutalmazza azokat, és megjutalmazza azokat,
akik gyűlölik őt. akik gyűlölik őt.

Mózes énekében azt olvashatjuk, hogy a világ országait Isten

vagy „Izráel fiainak" (maszoréta szöveg), vagy „Isten angyalai­
nak" (Septuaginta), vagy „Isten fiainak" száma szerint hozta
létre. Mivel az „Isten angyalai" és az „Isten fiai" kifejezések
egymás szinonimái, joggal vonhatjuk le azt a következtetést,
hogy a Septuaginta a qumráni típusú hébert képviseli. Miben

235
tér el mégis ez a két szöveg a maszoréta olvasattól? A szóban
forgó számot, amelyet a Genesis 10-ben szereplő nevek alapján
kapunk - azaz a hetvenet - , mindkét hagyomány fenntartások
nélkül elfogadja. Míg azonban a szám maszoréta magyarázata
Izráel köré épül, a qumráni nem. Előbbi szöveg gondolatmene­
tét az befolyásolja, hogy a nem zsidó országok számát a Jákob­
bal Kánaánból Egyiptomba tartó „hetven lélek", vagyis „Izráel
hetven fia" (Ex 1:5) szimbolizálja. A Septuaginta és az alapjául
szolgáló héber szöveg, amelyet egy a 4-es számú barlangból
előkerült töredék (4QExn) őriz, Deuteronomium 32:8-ban ezt a
hasonlatot nem alkalmazhatja, ugyanis az általuk használt Exo­
dus l:5-változat szerint Jákob kísérete nem hetven, hanem het­
venöt főből állt. Ez a két szöveg tehát a következőképpen indo­
kol: a különböző nemzetek őrangyalait Isten már az ember előtt
megteremtette, így amikor Isten az emberiséget népekre osztot­
ta fel, azt úgy kellett tennie, hogy a már létező angyalok mind­
egyike saját védencet kapjon.
így tehát a maszoréta „Izráel fiai" és a Septuaginta-qumráni
„Isten angyalai/fiai" motívumok nem tekinthetők stilisztikai
variánsoknak: mindkét motívum önálló hagyomány eredmé­
nye. Mindezekből arra az észrevételre kell felhívnunk a figyel­
met, hogy az 1-es számú barlangból előkerült Habakkuk-kom-
mentárból nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyen és ehhez hasonló
eltérő beszámolók összeegyeztetésére irányuló tendencia egé­
szen az intertestamentális korszakig nyúlik vissza. A kommen­
társzerző, Habakkuk 2:16-ot idézve, a Septuaginta-szövegtípust
követi: „Igyál és tántorogjál" (hera'el): a szöveg értelmezése
során azonban bizonyságot tesz arról, hogy a maszoréta szöve­
get - „Igyál és mutasd meg előbőrödet" (he'arel) - nagyon is jól
ismeri, ugyanis ezt írja:

Mert (a Gonosz Pap) szívének előbőrét nem metélte körül, és

a részegség útjain járt. (lQ pH ab 11.9-14)

A legrégebbi bibliai kéziratgyűjtemény tehát több szövegha­

gyomány létezéséről tanúskodik, egyes szövegek a pro-
tomaszoréta, mások a nem maszoréta szövegtípust képviselik,
az utóbbi típust szamaritánus vagy Septuaginta-típusként is
azonosíthatjuk. A gyűjteményben az összeollózott olvasatra,
valamint a szövegek kölcsönös egymásra hatására is akadnak

236
példák. Röviden tehát, elmondhatjuk, hogy Qumránban, és
kétségkívül nem csak ott, több különböző szöveghagyomány élt
együtt az intertestamentális korszakban. Ilyen körülmények
között az a kérdés, hogy mivel magyarázható ez a sokféleség,
és mivel magyarázható az egység?
Manapság egyes tudósok a sokféleséget a földrajzi szempontból
egymástól különálló, helyi szövegek elméletével (F. M. Cross)
igyekeznek magyarázni, vagy pedig azt feltételezik, hogy a nép
körében elterjedt szövegváltozatokat egy hivatalos szöveg kö­
vette (S. Talmon), vagy pedig az egymástól eltérő szövegformák
nagy számával indokolják (E. Tov) a változatosságot.6 Megjegy­
zésre érdemes, hogy az Urtextet, vagyis azt a hiteles, eredeti
forrást, amelyből a variánsok, szándékosan vagy akaratlanul,
szétágaznak, egyetlen feltevés sem jelöli ki. Ezt kétségkívül az
az álláspont magyarázza, mely szerint egy olyan irodalmat,
amelyet a szóbeli hagyományozás időszakát követően különbö­
ző helyeken foglaltak írásba, nem ítélhetünk meg olyan szabá­
lyok szerint, amelyek a csakis írásos múlttal rendelkező szöve­
gek hagyományozását szabályozzák.
F. M. Cross elmélete három szövegfajtát különböztet meg. Az
első az ópalesztinai, amelyben gyakorta fordulnak elő magya­
rázó kiegészítések és glosszák; ez a szövegtípus a „szamaritá­
nus" típusú qumráni töredékekben és a későbbi szamaritánus
Pentateuchusban őrződött meg. A második kategória az egyip­
tomi szövegtípus, ez Jeruzsálemből került ide, és némi rokonsá­
got mutat az ópalesztinai szövegtípussal, amennyiben a szöveg­
terjedelem kiterjesztésének tendenciája ezekben a szövegekben
is megjelenik. Ez az a szöveg, amely a Septuaginta alapjául
szolgált. A harmadik szövegtípust Cross „konzervatívnak" ne­
vezi; ez a szöveg nem parafrázis jellegű, és végig azzal a szöveg­
gel van összhangban, amelyet később Jamniában protorna-
szoréta szövegként fogadtak el. Ez a szöveg nem palesztinai és
nem is egyiptomi, eredetének helyszíne, az elmélet szerint,
Babilónia.
Cross-szal ellentétben Emanuel Tov arra helyezi a hangsúlyt,
hogy a Septuaginta alapjául szolgáló héber szöveg és 4Q Sámuel

6 Lásd „A Modern Textual Outlook based on the Qumran Scrolls", HUCA 53

(1982), 11-27, különösen 21. o. 45-ös jegyzet.

237
között számos eltérés is található. I Sámuel 1:22-2:28 és II Sámu­
el 3:23-5:14 adatainak összevetésekor a következő táblázatot
készíthetjük el:

4Q = LXX * MT:35
4Q = MT * LXX:11
4Q * LXX = MT:15
4Q * LXX * MT:9

A kimutatás szerint tehát, a 35 megfelelés mellett 35 különbözés,

sőt 9 tripla különbözés is van.
Shemaryahu Talmon alternatív elmélete azt veti fel, hogy a
Qumránt megelőző időszakban egyszerre több szöveghagyo­
mány is létezett. Néhány variáns valószínűleg nyomtalanul
eltűnt; Talmon szerint a fennmaradt szövegtípusok nem a föld­
rajzilag elkülönülő központoknak, hanem az egym ástól füg­
getlen társadalm i-vallási csoportok m űködésének köszönhe­
tik létezésüket, ugyanis egy idő elteltével m inden egyes cso­
port saját „hivatalos" szövegét használta: a szam aritánusok
a szam aritánus szövegtípust, a hellénisztikus zsidók (és a
keresztények) a Septuaginta-típust, a farizeusok és a bölcsek
a protomaszoréta szöveget. A qumráni kéziratgyűjteményben
fellelhető sokféleség tehát a bibliai szöveg egységesítése előtti
helyzetet tükrözi.
Szükségtelen is talán hangsúlyoznunk, hogy a teljes forrás­
anyag feldolgozása még nem történt meg. Néhány itt bemuta­
tásra kerülő részlet rendkívül jelentőségteljesnek tűnik majd, azt
azonban nem tudhatjuk, hogy mennyire tükrözik a teljes igaz­
ságot. Ezzel a fenntartással együtt is tanulságos volna eltűnőd­
nünk a qumráni Sámuel-töredékek és a Krónikák maszoréta
szövege közötti viszony jelentőségén.
A hagyományos héber olvasat szerint II Sámuel 24:20 így szól:
„Amikor Arauná kitekintett, és látta, hogy a király megy hozzá
szolgáival együtt"; ezt az olvasatot őrzi a Septuaginta is. Ugyan­
ez az epizód, tehát a Dávid király és a jebúszi Arauná, azaz a
Templom építésére kiszemelt helyen álló szérű tulajdonosa kö­
zötti találkozás a qumráni 4QSama-ban egy új, konkrét részlettel
bővül: „...és Ornán [az Arauná név változata] búzát csépelt".
I Krónikák 21:20-21 maszoréta szövegváltozatában is a qumráni
Sámuel-töredék szavaival szerepel ez az esemény, sőt a ma-

238
szoréta Krónikák könyve is az Ornán nevet használja: „Ornán
éppen búzát csépelt... Amikor Ornán feltekintett és meglátta
D ávidot..."
Ez a qumráni Sámuel-töredék és a maszoréta típusú Krónikák
szövege közötti kölcsönhatás nem a véletlen játéka: a bibliama­
gyarázó újra és újra szembekerül ilyen esetekkel. Fel kell tehát
tennie azt a kérdést, hogy vajon a qumráni Sámuel-szöveg
alakult-e I Krónikák maszoréta szövegének hatására, vagy pe­
dig a II Sámuelt forrásként használó maszoréta I Krónikák nem
II Sámuel maszoréta szövegétől, hanem a qumráni szövegtípus­
tól függ!
Ha első feltételezésünk helyes, vagyis a qumráni Sámuel
tulajdonképpen Sámuel II. könyvének a Krónikák I. könyve
ismeretében történt átdolgozása, akkor a qumráni töredékkel
egy olyan szöveg jutott birtokunkba, amely egy régebbi elbeszé­
lésnek (II Sámuel az i. e. VI. századból származik) a „moder­
nebb" változat alapján korszerűsített formája (I Krónikák az i.
e. IV. századhoz tartozik). Ez az eset a bibliai szöveg szintjén
illusztrálja azt a törvényszerűséget, amelyet véleményem sze­
rint az ókori judaizmus bibliai exegézisével kapcsolatban fedez­
tünk fel, jelesül: „az írott Biblia későbbi értelm ezői" egy bizo­
nyos összetett szentírási elbeszélésnek a legutolsó szerkesztő
általi értelmezését örökölték, „ők pedig azután határozottan ezt
a későbbi hagyom ányt... illesztették be még a korábbi szöveg-
változatba is" (Scripture and Tradition in Judaism, 176). Más sza­
vakkal tehát, a kora posztbiblikus szentírási kommentárokban
fellelhető harmonizálási eljárást tulajdonképpen már magában
a Bibliában hasonló törekvés előzte meg.
A második lehetőség, vagyis hogy Krónikák maszoréta szö­
vege a nem maszoréta Sámuel .függvénye, még nagyobb szen­
zációt jelentene. Ez ugyanis azt sugallná, hogy a Krónikák I.
könyvének i. e. IV. századi összeállítója Sámuel II. könyvének
maszoréta szövegét vagy egyáltalán nem is ismerte, vagy pedig
a qumráni típust részesítve előnyben, a maszoréta szöveget
szándékosan figyelmen kívül hagyta.
Hogy ezt a meglehetősen száraz megállapítást érthetőbbé
tegyük, fogalmazzuk meg újra a teológiai zsargonban. Ha vala­
ki elhiszi, hogy a hagyományos (vagyis a maszoréta) Héber
Biblia a mértékadó Szentírás, azaz Isten igéje, akkor magyará­
zatot kell találnia arra, mi az oka annak, hogy a Krónikák I.

239
könyvében olvasható Isten igéje és Sámuel II. könyvének sugal­
mazott (azaz maszoréta) szövegében található Isten igéje között
eltérés mutatkozik, és mi magyarázza azt, hogy az előbbi szöveg
a qumráni szövegváltozattal azonos, amelyet sem a zsinagóga,
sem pedig az egyház nem tart szentnek. A Qumrán előtti idők­
ben a bibliafordítók, akárcsak Jeromos, még próbálkozhattak a
„héber igazság" (hebraica veritas) felfedezésével. Ma viszont,
abban a meggyőződésben, hogy az egységet a sokféleség előzte
meg, fel kell tennünk a kérdést: Melyik héber igazságról van itt
szó?
Az egységesítés módjának problematikájára rátérve először
azt kell hangsúlyoznunk, hogy az a Biblia, amelyet a rabbik i.
sz. 100 körül kanonizáltak, nem volt új alkotás. Korábban is
említettük, hogy a protomaszoréta szövegtípus Qumrában is
gyakorta előfordul, különösképpen a Pentateuchus és a Későbbi
Próféták egyes résziben. Az általunk ismert Héber Bibliát nem
különböző típusú kéziratok szövegeiből állították össze. Szöve­
gét még csak nem is többféle hagyomány anyagát felhasználva
illesztették össze. A Héber Biblia egy szövegtípust képvisel,
amelyben megőrződött ugyan néhány, többnyire kisebb jelen­
tőségű olvasatváltozat, de csak mint lapszéli megjegyzések a
ketib-qeré (a szót nem az írásmódjával megegyező módon olvas­
sák fel) utasítások formájában.
A rabbinikus hagyomány homályosan arra enged következ­
tetni, hogy a mérvadó bibliai szöveg megállapításánál három,
különösen nagy becsben tartott és a Templomban őrzött tekercs
szövegét vették figyelembe. Kisebb következetlenségek eseté­
ben azt a változatot fogadták el hivatalosnak és kötelezőnek,
amelyet a három mintatekercs közül legalább kettő igazolt (Szif-
ré Deut 356; jTaanit 68a).7Mindez arra utal tehát, hogy az egység
a vallási hatóság közreműködésének volt az eredménye. Ezt
követően egyetlen olyan szöveget sem tekintettek mérvadónak,
amely a kanonizált Szentírástól eltért.
A történelem oldaláról szemlélve, a bölcsek ezekről a kérdé­
sekről az i. sz. I. század utolsó évtizedeiben Jamniában határoz­
tak. A szövegre vonatkozólag eldöntötték, hogy a protoma-

7 A Tórának a Szentélyben őrzött mintapéldányaira vonatkozó rabbinikus

hagyománnyal kapcsolatban lásd különösképpen S. Talmon, „The Three
Scrolls of the Law that were found in the Temple Court", Textus 2 (1962), 14-27.

240
szoréta lesz a domináns szövegtípus. A kánon tekintetében
pedig már meghonosodott szokást hagytak jóvá, elutasítva az
Énekek énekével és a Prédikátor könyvével kapcsolatos bizony­
talanságot (mYadajim 3.5). Az előbbit egyesek túl erotikusnak,
az utóbbit pedig agnosztikus színezetűnek tartották. A Mu-
rabba'atban feltárt lelőhelyek és Bar Kochba titkos rejtekhe­
lyének az i. sz. II. század első feléből származó tartalma bizo­
nyítja, hogy a rendelkezéseket pontosan végrehajtották. A val­
lásos irodalom kategóriájába tartozó leletek között ugyanis szinte
kizárólag olyan bibliai szövegtöredékek kerültek elő, amelyek
a jamniai protomaszoréta héber szövegről tanúskodnak.

A pszeudepígrafikus iratok
A holt-tengeri felfedezések nemcsak a Bibliával és az apokrif
irodalommal8 kapcsolatos tudásunkat bővítették jelentősen.
Ugyanez történt a pszeudepígrafikus iratok9 terén is. Ezek az
iratok i. e. 200 és i. sz. 100 között íródott zsidó vallási művek,
amelyek népszerűségük és hatásuk ellenére nem nyertek felvé­
telt sem a palesztinai, sem pedig az alexandriai szentírási ká­
nonba. Sőt, szemben a görög nyelvű apokrif iratokkal, amelyek
a hellénisztikus egyház Bibliájába bekerülve őrződtek meg, a
rabbik által félrelökött héber vagy arámi pszeudepígrafikus
iratok legtöbbje vagy eltűnt, vagy egyes esetekben görög nyel­
ven, legtöbbször azonban másodlagos fordításban, etióp, szír,
örmény, szláv stb. nyelven a keresztény vallási irodalom peri­
fériáján maradt fenn. így például a Genesis doktrinális parafrá­

8 Vő. fent 30. o.

9 Eissfeldtnél (606-637) olvasható rövid bevezetés a pszeudepígrafikus iro­
dalomhoz. Részletesebb tanulmányokat lásd A.-M. Denis, Introduction aux
pseudépigraphes grecs d'Ancien Testament, Brill, Leiden 1970; és J. H. Charles-
worth, The Pseudepigmpha and Modern Research, Scholars Press, Missoula 1976,
teljes bibliográfiával. Az összegyűjtött pszeudepígrafikus iratok angol
fordítását lásd R. H. Charles (ed.), The Apocrypha and Pseudepigrapha ofthe Old
Testament II, OUP, Oxford 1913; J. H. Charíesworth (ed.), The Old Testament
Pseudepigrapha I-U, Doubleday/Darton, Longman & Todd, New York/Lon-
don 1983, 1985; H. F. D. Sparks (ed.), The Apocn/phal Old Testament, OUP,
Oxford 1984. W. G. Kiimmel irányításával egy német fordítássorozat kiadása
is íolymatban van,]üdische Schriften aus hellenistisch-römischer Zeit címmel.

241
zisának tekinthető Jubileumok könyvének és Henoch 1. könyvé­
nek elsődleges forrása etióp nyelvű, bár kisebb számban görög
és más nyelven íródott töredékek is előkerültek. A Tizenkét
pátriárka erkölcsi testamentumainak teljes szövege görög és
örmény nyelven maradt fenn. A gyűjtemény egyik része, Lévi
testamentuma, amelyet egyébként a kairói Geniza töredékei
között is sikerült azonosítani, arámi nyelven is megőrződött.
Ezeknek az iratoknak az intertestamentális judaizmus tanul­
mányozása céljából történő felhasználása meglehetősen bonyo­
lult feladat. A szövegek eredeti nyelven íródott változatai nem
állnak rendelkezésünkre, a keresztény fordítók pedig az újbóli
szerkesztés folyamán az eredetileg zsidó iratokat teljesen átala­
kították. Ma már azonban biztosak lehetünk például abban,
hogy a Jubileumok könyve eredetileg héber nyelven íródott: az
1-4-es és a 11 -es számú barlangokból a könyvnek nem kevesebb
mint tizenkét kézirattöredéke került elő, valamennyi héber
nyelven. Lévi testamentumáról is bebizonyosodott, hogy erede­
ti nyelve az arámi volt: a 4-es számú barlangban megtalált
három kézirat alátámasztja a középkori Geniza-töredékekben
fennmaradt változat ősi eredetét. A 4-es számú barlangban buk­
kant fel Naftáli testamentumának héber szövege is. Henoch
könyvét pedig egy tucat, a 4-es számú barlangból előkerült
töredékes kézirat őrzi.
A qumráni leletek nemcsak a pszeudepigrafikus iratok zsidó,
illetve sémi hátterét bizonyították be megcáfolhatatlan módon,
hanem az iratokkal, és elsősorban Henoch könyvével kapcsolat­
ban felmerülő rejtélyek megoldását is elősegítették. Ez utóbbi
irat, amely olyan jelentős műnek számított, hogy még az Újszö­
vetség is mint mérvadó szöveget idézi (Júd 14), az etióp válto­
zatban - akárcsak a Bibliában a Pentateuchus és a Zsoltárok
könyve - öt részre oszlik. A 4-es számú barlangban talált arámi
nyelvű töredékek is ugyanerről az ötös felosztásról tanúskod­
nak. Ugyanakkor az etióp Henoch-könyv második része, a Pa­
rabolák (Képes beszédek) könyve itt nem szerepel. Helyén az
Óriások könyvét találjuk. A qumráni Henoch-könyv szövegéért
felelős J. T. Milik ebből arra következtetett, hogy a Parabolák
könyvének hiánya az arámi változatban abba az irányba mutat,
hogy az etióp Henoch-könyvnek ezt a részét Qumrán utánra
kell datálnunk. Ha ezt a megállapítást elfogadjuk, akkor ennek
az evangéliumok értelmezésére nézve is jelentős következmé­

242
nyei vannak. Ugyanis a Henoch-féle Parabolák könyve az a
szöveghely, ahol megjelenik az „ember fia", vagyis az a személy,
akit korábban az evangéliumokban szereplő és az újszövetségi
kutatók által kimerítően tanulmányozott „Ember fia" prototí­
pusának véltek.10
A pszeudepigrafikus iratok Qumránban előkerült töredékei­
ről általánosságban elmondható, hogy újra felkeltették az érdek-

10A pszeudepigráf iratokat tartalmazó qumráni töredékekró'l lásd Fitzmyer

bibliográfiáját és FIJP III, 1-2 (1986-87). A kairói Genizában talált Lévi tes-
tamentuma-töredékeket először A. Cowley és R. H. Charles adta ki: „An Early
Source of the Testaments of the Patriarchs", ]QR 19 (1907), 566-583; vö. P.
Grelot, „Notes sur leTestament araméen de Lévi", RE 63 (1956), 391-406. J. C.
Greenfield and M. E. Stone, „Remarká on the Áramaié Testament of Levi from
the Geniza", RB 86 (1979), 214-30. A qumráni Lévi testamentumával kapcso­
latban lásd E. Puech, „Fragments d'un apocryphe de Lévi et le personnage
eschatologique", The Madrid Qumran Congress II, Brill, Leiden 1992, 449-501.
M. E. Stone and J. C. Greenfield, D/D^XXII (1996), 1-72 (4Q213-214). A
Jubileumok könyvére vonatkozóan lásd J. C. VanderKam, „The Jubilees Frag­
ments from Qumran Cave 4", The Madrid Qumran Congress II (1992), 635-648;
J. C. VanderKam and J. T. Milik, „The First Jubilees Manuscript from Qumran
Cave 4: APreliminary Publication", JB L 110 (1991), 243-270. J. VanderKam and
J. T. Milik, DJD XII (1994), 1-185 (4Q216-228); 4Q225-227-hez lásd G. Vermes,
„New Light on the Aqedah from 4Q225", JJS 47 (1996), 140-146. Henoch I.
könyvének kézirattöredékeit J. T. Milik rendezte kiadás alá: The Books ofEiioch:
Áramaié Fragmenst of Qumran Cave 4, Clarendon, Oxford 1976. Vö. még M. A.
Knibb, The Ethiopic Book of Enoch: A new edition in the light of the Áramaié Dead
Sea Fragments I—TT, OUP, Oxford 1978; Milik az etióp Henoch-könyv Paraboláit
„i. sz. 270 körűire" teszi, az ezt alátámasztó érvek azonban meglehetősen
erőtlenek (96. o.). Az én véleményem szerint viszont a Parabolák kelet­
kezésének leginkább az i. sz. I. század utolsó negyede felel meg. Ezzel
megegyező datálást közöl M. A. Knibb, „The Date of the Parables of Enoch: A
Critical View", NTS 25 (1979), 345-359.
Az „ember fia" problémát G. Vermes vizsgálta in: A zsidó Jézus, 206-244; vö.
PBJS, 147-165. Ettől eltérő álláspontot fogalmaz meg C. Colpe, TDNT VIII,
400-477. Lásd továbbá M. Black, „The Christological Use of the Old Testament
in the New Testament", NTS 18 (1971), 1-14; R. Leivestad, „Exit the Apocalyp-
tic Són of Mán", NTS 18 (1972), 243-267; B. Lindars, „Re-enter the Apocalyptic
Són of Mán", NTS 22 (1975), 52-72; J. A. Fitzmyer, „Methodology in the Study
of Jesus' Sayings in the New Testament", Jésus aux origines de la christologie, ed.
J. Dupont, Duculot, Gembloux 1975,73-102; J. Bowker,„The Són of Mán",/TS
28 (1977), 19-48. A vita későbbi szakaszát lásd G. Vermes, „The Present State
of the »Son of Man« Debate",JJS 29 (1978), 123-134; és J. A. Fitzmyer, „Another
View of the Són of Mán Debate", Journal fór the Study ofthe NT (4/1979), 58-68.
Vö. még M. Casey, The Són ofM an - The Interpretation and Influence of Dániel 7,
SPCK, London 1979; B. Lindars, Jesus the Són o f Mán, SPCK, London 1983.

243
lődést egy potenciálisan rendkívül gazdag tudományterület
iránt. Ezeknek az iratoknak a tanulmányozásával jelentősen
bővül majd a közvetlenül a rabbinikus judaizm us megjelenése
és az Újszövetség kialakulása előtti időszak zsidó történelmé­
vel, vallásával és kultúrájával kapcsolatos tudomány.

Az Újszövetség
A holt-tengeri tekercsek és az Újszövetség egymáshoz való
viszonyának kérdése már kezdettől fogva kiterjedt, olykor alap­
talan és gyakorta heves viták tárgya lett. Ez a kötetünket lezáró
áttekintés arra tesz kísérletet, hogy a vita jelentősebb kérdései­
nek újraértékelése mellett a következtetéseket is összefoglalja.11*13
A qumráni esszénizmus és a palesztinai kereszténység há­
romféleképpen hozható kapcsolatba. Először, a két irányzat
lehet azonos, eszerint a közösség tulajdonképpen az Egyház,
jézus pedig az Igazság Tanítója volna. Másodszor, a keresztény­
ség az esszénus irányzat egyik oldalhajtása. A harmadik lehetőség
pedig az, hogy az esszénus mozgalom és a kereszténység is ugyan­
azokból a gyökerekből, azaz a kor judaizmusából sarjadt ki.
Ahogyan az V. fejezetben már sejthető volt, és ezt a későbbi­
ekben az esszénusok történetének és tanításának áttekintése is
igazolta, az esszénus-keresztény azonosság elmélete annyira
valószínűtlen, hogy további bizonyítást nem is igényel: az idő­
tényező nem megfelelő, a két irányzat ideológiája alapvetően
eltér egymástól, a qumráni barlangokban egyetlen újszövetségi
kézirattöredéket sem találtak. Utóbbi vonatkozásában megem­

11 A tekercsek és az Újszövetség közötti kapcsolatot tárgyaló legfontosabb

munkák: K. Stendahl (ed.), The Scrolls and the New Testament, SPCK, London
1957; J. van dér Ploeg (ed.), La Secte de Qumran et les origines du christianisme,
Desclée de Brouwer, Bruges 1959; M. Black, The Scrolls and Christian Origins,
Nelson, London 1961; H. Braun, Qumran und das Neue Testament I—II, Mohr,
Tübingen 1966; J. Murphy-O'Connor (ed.), Paul and Qumran, Chapman, Lon­
don 1968, 1990; M. Black (ed.), The Scrolls and Christianity, SPCK, London 1969;
J. H. Charlesworth, John and Qumran, Chapman, London 1972, 1990; J. A
Fitzmyer, „The Qumran Scrolls and the New Testament after Forty Years", RQ
13 (1988), 609-620; S. Talmon (ed.), Jezuish Civilization in the Hellenistic-Roman
Period, Sheffield Academic Press 1991, 94-257; J. H. Charlesworth (ed.), Jesus
and the Dead Sea Scrolls, Doubleday, New York 1992.

244
lítendő, hogy Jósé O'Callaghan spanyol jezsuita állítását, jelesül,
hogy a 7-es számú barlangból előkerült görög nyelvű, egyéb­
ként szinte teljesen olvashatatlan töredékek M árk evangéliumá­
nak, az Apostolok cselekedeteinek, a Rómaiakhoz írt levélnek,
Jakab és Péter II. leveleinek szövegét őrzik, a tudományterület
valamennyi tekintélyes képviselője elutasította.12
Elképzelhető, hogy a kereszténység esetleg Qumrán „gyer­
m eke"? Ennek az elméletnek André Dupont-Sommer volt a
legerőteljesebb képviselője, aki Ernest Renan híres mondását
juttatja eszünkbe: „A kereszténység olyan esszénizmus, amely­
nek sikerült fennmaradnia." (Essenc Writings, 13,370.) Dupont-
Sommer úgy véli, hogy az Igazság Tanítója és Jézus közötti
összekötő kapocs „meglehetősen egyedi" (uo., 372), arról azon­
ban hallani sem akar, hogy Jézus „az esszénus próféta mitikus
másodpéldánya" lenne (uo.). A kérdés tisztázását követően Du­
pont-Sommer a következőket írja:

A qumráni kéziratok minden kétséget kizáróan bizonyítják,

hogy a korai keresztény egyház gyökerei olyan mélységig
nyúlnak vissza a zsidó Új Szövetség szektájához, azaz az
esszénus szektához, ahogyan azt korábban nem is gyanítot­
tuk; szerveződésének, szertartásainak, tanításainak, gondol­
kodásmódjának, valamint misztikus és erkölcsi eszméinek
legnagyobb részét is innen vette át. (Uo., 373.)12

12 A Qumránban talált állítólagos újszövetségi töredékekről felröppenő hírek

eredetete J. O'Callaghan cikke: „^Papiros neotestamentarios en la cueva 7 de
Qumrán?", Bib 53 (1972), 91-100; lásd továbbá Los papiros griegos de la cueva 7
de Qumrán, Editorial católica, Madrid 1974; és C. P. Thiede, The Earliest Gospel
Manuscripts?, Paternoster Press, London 1992. O'Callaghan állításával szem­
ben lásd P. Benőit, „Notes sur les fragments grecs de la grotte 7 de Qumrán",
RB 79 (1972), 321-324; 80 (1973), 5-12; M. Baillet, „Les manuscrits de la grotte
7 de Qumrán et le Nouveau Testament", Bib. 53 (1972), 508-516; 54 (1973),
340-350; C. H. Róbert, „On Somé Presumed Papyrus Fragmenst of the New
Testament from Qumrán", JTS 23 (1972), 446-447; K. Aland, „Neue neutes-
tamentliche Papyri III", NTS 20 (1973-74), 357-381; H. U. Rosenbaum, „Cave
7Q5! Gégén die erneute transpruchnature des Qumrán - Fragments 7Q5 als
Bruckstück dér áltesten Evangelien - Handschrift", Biblische Zeitschrift 31
(1987), 189-205; M. V. Spottorno, „Una nueva posible identificatión de 7Q5",
Sefarad 52 (1992), 541-543 [7Q5 = LXXZach. 7.4-5]. Lásd mégG. Stanton, Gospel
Truth? Flarper/Collins, London 1995, 20-29; C. P. Thiede and M. D'Ancona,
The Jesus Papyrus, Weidenfeld & Nicolson, London 1996, 49-69.

245
Nem vethetjük el teljesen azt a felvetést sem, hogy a keresztény­
ség szülőanyja tulajdonképpen az esszénizmus. Ugyanakkor
azonban itt is megismételhetjük az esszénusok és a kereszté­
nyek azonosságát megkérdőjelező érveket, jelesül, a mózesi
Törvény szigorú betartásának erőteljes hangsúlyozása Qum-
ránban olyannyira ellentmond annak a képnek, amelyet a Tör­
vénnyel kapcsolatban az evangéliumok vetítenek elénk, hogy
ennek alapján az egyik irányzatnak a másikból való egyenes
leszármaztatása igen valószerűtlennek látszik.13
A harmadik lehetséges megoldás azt feltételezi, hogy a qum-
ráni közösségi iratok és az Újszövetség két egymástól teljesen
független, ám hasonló elképzelésekkel rendelkező irányzat ter­
mékei. A korai egyházra gyakorolt közvetlen esszénus hatást ez
az elmélet is lehetségesnek tartja ugyan, ám a kérdés csak abban
az esetben vetődik fel, ha a mindkét irányzatra jellemző jelensé­
gekre más magyarázatot nem találnak. A kérdés megvilágításá­
ban a két irodalom néhány alapvető problémájának ismételt
áttekintése lesz majd segítségünkre.
Az első ilyen probléma a Bibliának az esszénus és a keresz­
tény teológiai gondolkodásban játszott szerepével kapcsola­
tos.14 A Szentírás, akárcsak Qumránban, Jézus, de főként a tanít­
ványok tanításaiban is központi helyet foglal el. Az Újszövetség
által közvetített üzenet nem elsősorban a törvények betartására
koncentrál, hanem azok erkölcsi és vallási jelentőségét hangsú­
lyozza, ugyanakkor azonban Jézusnak az örök érvényűnek te­

13 A témával kapcsolatban lásd G. Vermes, The Religion ofjesus the Jexu, SCM Press,
London and Fortress, Minneapolis 1993.
14 A qumráni és az újszövetségi bibliainterpretációkra vonatkozóan lásd J. A.
Fitzmyer, Essays on the Semitic Backgroand o f the New Testament, Chapman,
London 1971, 3-58; G. Vermes, PB/S, 37-49; „Interpretation (History of) at
Qumran", IDBS, 438-441; D. Hay, „New Testament Interpretation of the Old
Testament", uo., 443-446;T. H. Lim,Ho/i/ Scripturein the Qumran Commentaries
and Pauline Letters, Clarendon Press, Oxford 1997.
Az evangéliumok és a tekercsek több szempontú összehasonlítását lásd Ver­
mes G., A zsidó Jézus, mutatók. A kérdés általános áttekintése megtalálható in
Vermes, „The Impact of the Dead Sea Scrolls on the Study of the New
Testament", JJS 27 (1976), 107-116.
H. Braun, Qumran und das Neue Testament (Mohr, Tübingen 1966) című
művének első kötete az újszövetségi könyveknek, fejezeteknek és verseknek
megfelelően sorakoztatja fel a tekercsekből vett, feltételezett párhuzamokat.

246
kintett Törvénnyel (Mt 5:18) kapcsolatos alapvető álláspontja
részben hasonlít, de sokszor el is tér a tekercsekétől.
Az Újszövetség és a tekercsek is, eltérő nézőpontból bár, de
nagy hangsúlyt helyeznek például a házassági törvénykezések
belső jelentőségére. így például a Damaszkuszi irat Genesis 1:27
kijelentését: „Férfinak és nőnek teremtette őket", a poligámiát
tiltó rendelkezésnek fogja fel (CD 4.20-21). Az Újszövetség ezzel
szemben ugyanebben a szövegben a válásra vonatkozó teljes
vagy feltételes tilalmat lát (Mk 10:2-12; Mt 19:3-9). A közösség
tanítóinak logikája szerint az unokaöcs és nagynénje közötti
házasságot kizáró bibliai rendelkezés kiterjed a nagybáty és
unokahúg közötti házasságra is: ha az egyik kapcsolat paráznál­
kodás, akkor a másik ugyanúgy az. Jézus, az előbbiekhez hason­
lóan, itt is továbbmegy, és kijelenti, hogy ha valaki vággyal teli
tekintetet vet egy asszonyra, az a szívében már paráznaságot
követett el (Mt 5:27-28).
Tóra-értelmezéseinek magyarázatában Jézusnál mindig nagy
hangsúlyt kap a benső vallásosság fontossága; az Újszövetség
támadja a Máté 23. fejezetében lefestett képmutatás torzképét,
mert a képmutató tetszetős külseje gonoszságot takar (Mt
23:27-28). A qumráni tanítómesterek a szertartások betartását
nagy becsben tartó személyekkel is ugyanezt próbálták megér­
tetni, azt hangsúlyozva, hogy a vallásosság külső megnyilvánu­
lásait megfelelő lelki tulajdonságoknak kell kísérniük.
A prófécia qumráni és újszövetségi alkalmazásaiban megjele­
nő hasonlóságokra többször felhívták már a figyelmet. A közös­
ség és az egyház is abban a meggyőződésben élt, hogy a végső
események kinyilatkoztatásakor a próféták, tudatosan vagy
nem tudatosan, az ő közösségeik történetére és tanításaira utal­
tak. A beteljesülésprófécia, azaz a peser ugyanolyan jól ismert
jelenség az Apostolok cselekedeteiben, mint Qumránban. Jesája
próféciáját: „Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úr­
nak!" (Jes 40:3), Qumránban úgy értelmezték, hogy a próféta
szavai előre jelezték, hogy az Igazság Tanítója és követői a
pusztába vonulnak vissza, hogy felkészüljenek a messiási kor
fogadására. Az Újszövetség értelmében a kiáltó hang Keresztelő
Jánosé, aki hasonló küldetést teljesített (Mk 1:3-8; Mt 3:1-12; Lk
3:2-17). Mindkét irodalomban gyakran előtérbe kerül az apolo-
getikus megfontolás: az iratok szerzői arra tesznek kísérletet,
hogy a közösség, illetve az egyház előre elrendelt voltát igazol­

247
jak, annak bemutatásával, hogy a közösség-egyház története
pontosan megegyezik a prófétai jóslatokban elmondottakkal.
Az érvelés m egfogalmazásának stílusa eltérő. A tekercsek, mi­
vel beavatottakhoz szólnak, rövid, összefoglaló vagy elliptikus
stílusban is érvelhetnek; az evangéliumok, a még meg nem
tértekre is gondolva, inkább arra törekszenek, hogy álláspont­
juk mindenki számára érthető legyen: „Mindez pedig azért
történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által"
(Mt 1:22); vagy másutt: „Ezek pedig azért történtek, hogy betel­
jesedjék az írás" (Jn 19:36).
Az esszénizmus és a kereszténység további közös jellemzője,
hogy mindkét irányzat saját magát tekintette a kizárólagos ki­
választott közösségnek, annak a közösségnek, amellyel megköt­
tetik majd az Új Szövetség a végső időkben. Az esszénus közös­
ség úgy tekintett magára, hogy tizenkét törzsből áll, és minden
egyes törzset egy-egy törzsi vezető irányít; ugyanígy Jakab
levele is „a szórványban élő tizenkét törzshöz" szól (Jak 1:1),
Jézus pedig megígéri tizenkét apostolának, hogy „ti is tizenkét
királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse
felett" (Mt 19:28; Lk 22:30).
A két irányzat az eszkatológia terén is hasonló nézeteket
vallott, amennyiben mindkét csoport úgy képzelte, hogy a vég­
ső idő beköszöntét alapítójuk megjelenése vezette be. Jézus
követői abban a meggyőződésben éltek, hogy Isten országa már
elérkezett, s hogy eltávozott m esterük még az ő életükben
dicsőségben tér majd vissza, hogy ítéletet tartson az egész világ
felett. A végső idő eljövetele azonban késlekedni látszott, így
mindkét csoport tagjait állhatatosságra buzdították. A qumráni
Habakkuk-kommentár így biztatja a közösség hívőit:

Ha az (a vég) elhúzódik, várjál rá, mert eljön bizonyosan, és

nem fog késni (Hab 2:3). Értelmezése az igaz emberekre vo­
natkozik, akik megtartják a Törvényt, és akiknek keze nem
lankad el az igazság szolgálatában akkor sem, amikor a végső
idő elhúzódik. Mert Isten valamennyi korszaka eljut kijelölt
végéhez, ahogyan O azt bölcsességének titkaiban meghatá­
rozta. (lQ pH ab 7:9-14)

Péter II. levelének szerzője hasonló aggodalomnak ad hangot,

és olvasóit hasonló szellemben bátorítja:

248
 Tudjátok m eg... azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók
támadnak, akik mindenből gúnyt űznek... és ezt kérdezgetik:
„Hol van az ő eljövetelének ígérete?".. .Az az egy azonban ne
legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap
annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy
nap... Nem késlekedik az Úr az ígérettel... hanem türelmes
hozzátok... hogy mindenki megtérjen. (II Pt 3:3-9)

A tekercseknek a jeruzsálemi Templommal kapcsolatos állás­

pontja sokban hasonít az Újszövetségben megjelenő képhez. Jól
tudjuk azonban, hogy ebben a kérdésben nem volt egyetértés az
esszénusok között: voltak, akik továbbra is részt vettek az áldo­
zatbemutatásokon, mások számára ugyanakkor a Közösség Ta­
nácsa volt a szentély, ahol a bűnbánatot a szent életvitel megva­
lósítása jelentette.
Az Újszövetség álláspontja ugyanebben a kérdésben szintén
nem egységes. Maga Jézus a hagyományos zsidó magatartást
követte: eljárt a Templomba, és tanított is ott, tanítványai pedig
még halála után is imádkoztak a Szentélyben. Pál továbblépett
ennél: ő ugyanis „elvégezte a tisztulási szertartást" a templom­
ban, és megbízta a papokat, hogy a fogadalmának beteljesítésére
mutassanak be áldozatot (ApCsel 18:18; 21:26). Ezzel egyidejű­
leg azonban azt a qumráni gondolkodásmódra emlékeztető
tantételt is megfogalmazta, amelynek értelmében Jézus, „az
apostolok és a próféták", akárcsak A közösség szabályzatában
a belső Tanács, az új szentély, egy „szent Templom" sarokköve
és alapzata, a keresztények pedig annak építőkövei lesznek. Ez
a „szent Templom" a lélek „közreműködésével Isten hajléka
lesz, és a lélek által valósul m eg" (Ef 2:20-22), ahol a hívők teste
„élő és szent", Istennek tetsző áldozattá válik (Róm 12:1).
Ezen a ponton túl a tekercseknek és az Újszövetségnek a
Templomra vonatkozó állásfoglalása külön utakon halad.
Qumrán a templomi istentisztelet helyreállítását jövendöli meg.
A Jelenések könyve egy Új Jeruzsálemről álmodik, ahol nem lesz
szükség majd szentélyre, „mert az Úr, a mindenható Isten és a
Bárány annak a temploma" (Jel 21:22).
A szervezeti felépítés és a közösségi élet is olyan terület, ahol
egyik csoport szokásrendszere a másikét visszhangozza. Az új
tagok felvételét, a tanítást, az adminisztrációt, a jótékonysági
pénzalapok szétosztását irányító felügyelőt, a mebakkert a közös­

249
ség atyának vagy pásztornak nevezte. Utóbbi megszólítást egy
alkalommal Jézusra is alkalmazzák: „.. .de most megtértetek lelke-
tek pásztorához és gondviselőjéhez" (I Pt 2:25). A vezetőket Pál
általában az episzkoposz, püspök megszólítással illette. A „nyáj"
őrzésére és az „egyház táplálására" kijelölt episzkoposznak „taní­
tásra rátermettnek" kellett lennie, aki háza népét jól vezeti (I Tim
3:2, 3); a püspök ragaszkodjék „a tanítással megegyező igaz be­
szédhez", és Isten feddhetetlen „sáfára" legyen (Tit 1:7,9).
Az esszénus szabályozás a magántulajdonról és az önkéntes
közösségi tulajdonlásról egyaránt rendelkezett. Az Újszövetség is
hasonló álláspontról tanúskodik. Jézus felszólította hallgatóságá­
nak tagjait, hogy tulajdonaikat adják el, a bevételt osszák szét a
szegények között, és csatlakozzanak hozzá, ezzel is bizonyítva,
hogy sorsukat teljesen Istenre bízzák (Mt 19:21; Mk 10:21; Lk 18:22).
A negyedik evangélium pedig azt sugallja, hogy a Jézushoz
legközelebb állók „közös erszényből" gazdálkodtak, amelyet Jú-
dás gondjaira bíztak (Jn 12:6; 13:19). A páli levelekből elénk rajzo­
lódó kép a másik végletet mutatja: a keresztények közösségben
éltek ugyan, de minden más tekintetben a megszokott világi ma­
gatartásformákat követték: munkájukkal pénzt kerestek, eltartot­
ták családjaikat, és adakoztak a szegények megsegítésére. A ke­
reszténység korai időszakában tehát a jeruzsálemi egyházban a két
szélsőség, vagyis a tulajdon teljes mértékű elvetése és a személyes
vagyon visszatartása közötti rendszer, a qumráni szisztémához
nagyon hasonló, teljes vagy majdnem teljes vallásos kommuniz­
mus valósult meg. Jézusnak azt a tanítványaihoz intézett felszólí­
tását, hogy adják el mindenüket, és az így kapott pénzt a szegények
között osszák szét, a qumráni szigorú szektához hasonló testvéri
közösségen belüli vagyonközösségként értelmezték:

Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük

közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották
mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. (ApCsel
2:44-45)

Ebben az értelemben az a qumráni eset, hogy ha valaki „hazu­

dott a tulajdonnal kapcsolatban", amiért a „tisztaságból" egy
évre kizárták, s ételadagjának egynegyedét megvonták, a ke­
resztény közegben elkövetett hasonló vétekkel és annak bünte­
tésével állítható párhuzamba. Amikor a jeruzsálemi házaspár,

250
 Anániás és Szafira eladott birtokuknak, állításukkal ellentétben,
csak egy részét adták át az egyháznak, és a többit maguknak
tették félre, Isten lesújtott rájuk, és mindketten holtan estek
össze (ApCsel 5:1-11)!
A nőtlenséggel kapcsolatban az esszénus irodalomból arról ér­
tesülünk, hogy a közösség számos tagja nőtlen volt. A klasszikus
források azonban arról számolnak be, hogy a nőtlenség kötelező
volt az irányzat egyik ágában. Hasonlóképpen, az Újszövetség sem
emel szót nyíltan a házasság ellen; még Pál is, aki szerint pedig „jó
a férfinak asszonyt nem érinteni", kénytelen elismerni, hogy a
házasság nem istentelen intézmény (I Kor 7:1-7). O maga azonban,
és ugyanígy Jézus is, azt vallotta, hogy az eszkatologikus korszak­
ban a nőtlenség sokkal helyénvalóbb állapot. A házasság kérdésé­
ben Pál és Jézus álláspontja éppen abban tér el leginkább, hogy Pál
a házasság kötelékének felbontását nem nézi jó szemmel (I Kor
7:10-11), mindazonáltal a nős férfiaknak azt tanácsolja, hogy úgy
éljenek, mintha nem volna feleségük (I Kor 7:29), Jézus viszont
kifejezetten dicséri a mennyei királyság azon lelkes híveit, akik
„önmagukat tették a nemzésre alkalmatlanná", és elhagyták fele­
ségüket és családjukat (Mt 19:12; Lk 14:26; 18:29). Nem egészen
világos azonban, hogy szó szerint kell-e értenünk a nemek elkülö­
nítésére vonatkozó javaslatot, vagy a kijelentés szónoki túlzás
csupán. A gondolatmenet azt is jelentheti, hogy az evilági kötelé­
keket, ha azok hátráltatják az embert Isten keresésében, el kell
szakítanunk. Az is elképzelhető azonban, hogy mindezt az Isten
országának eljöttére való készülődés szükségszerű részének szán­
ták, csakúgy, mint Qumránban, ahol a Háborús tekercs hetedik
hasábja szerint a végső háború idején nők nem tehették be lábukat
a Világosság fiainak táborába.
Erősen kétséges, hogy az apostoli nemzedék idején a nőtlen­
ség keresztény körökben elterjedt gyakorlat lett volna. Pál nőt­
lennek vallja ugyan magát (I Kor 7:8), püspökeinek azonban
engedélyezi az egyszeri (de nem a kétszeri) nősülést (I. Tim 3:2;
Tit 1:6). Jézust illetően az evangéliumok hallgatásba burkolóz­
nak, azt a látszatot keltve, hogy Jézusnak nem volt felesége.
A nemi önmegtartóztatás indítóokait az esszénusoknál és a
keresztényeknél vizsgálva megállapíthatjuk, hogy mindkét cso­
portnál az eszkatologikus tényező az egyetlen közös elem. A
tekercsekben a közösség tagjainak az égi seregekhez történő
csatlakozása olyan magas fokú rituális tisztaságot követelt,

251
amelyet csak „angyali" cölibátussal lehetett biztosítani. Ugyan­
így Jézus is alapjában véve azért tanácsolta követőinek, hogy
bontsák fel házassági kötelékeiket, hogy ezzel is hangsúlyozza,
hogy az Isten országának teljes odaadással történő keresése
mindenek felett áll. Továbbá, a nőtlenséget, mielőtt még az
egyházban bevett szokássá vált volna, „a küszöbön álló meg­
próbáltatások m iatt" józan megoldásnak tartották és ezért aján­
lották (I Kor 7:26) - „Jaj a terhes... anyáknak azokban a napok­
ban" (Mk 13:17; Mt 24:19; Lk 21:23) - , bár a Pál hatása alatt álló
keresztény gyakorlat a nőtlenséget mindig alkalmasabbnak és
előnyösnek tartotta azok számára, akik teljes mértékben „az Úr
dolgainak" kívánták szentelni életüket (I Kor 7:32-34).
A fenti áttekintésben a tekercsek és az Újszövetség közötti
párhuzamok egy része a szektákra általában jellemző alapelvek­
nek tulajdonítható. A Szentírás az esszénusok és a keresztények
gondolkodásában is központi helyet foglalt el, és mindkét kö­
zösség azt tanította, hogy ők a prófécia beteljesítői. Mindkét
irányzat tagjai a kiválasztott népnek és a kiválasztott nép előjo­
gai örökösének tekintették önmagukat. Továbbá, mivel mindkét
irányzat éppen az eszkatológiai forrongás korszakában jött létre
Palesztinában, tökéletesen rendjénvalónak tekinthető, hogy
mindkettő az azonnal bekövetkező végső idő eljövetelét várta.
A szektariánus logika nyilvánvalóan a Templommal kapcsola­
tos álláspontjukat is befolyásolta; és egyáltalán nem meglepő,
hogy a kérdés az esszénusok papi közösségében sokkal na­
gyobb hangsúlyt kapott, mint egy olyan csoportban, amely az
istentisztelet és az áldozatbemutatás dolgában köztudottan já­
ratlan galileaiakból állt, noha ez a járatlanság nyilvánvalóan a
tartomány és Jeruzsálem közötti nagy távolságnak tulajdonít­
ható. A Pál és Qumrán teológiája közötti hasonlóság mindazon­
által túl szembetűnő ahhoz, hogy a véletlennek tulajdoníthas­
suk. Valószínűnek látszik, hogy Pál jól ismerte a qumráni Temp­
lom-szimbólumrendszert, és a lélekben megvalósuló istentisz­
telettel kapcsolatos tanításában fel is használta.
Qumránnak a kereszténységre gyakorolt hatása valószínűleg
a közösségi szerveződés és a vallásgyakorlat terén érvényesült
leginkább. Ne felejtsük el, hogy abban az időben, amikor a
zsidó-keresztény egyház az alapítás problémáival küszködött, a
qumráni közösség már jól kipróbált intézményként működött,
nagyon is józan megfontolásra vallott volna tehát, ha a keresztény

252
közösségnek ilyen irányú tapasztalatokkal nem rendelkező tag­
jai a már jól kipróbált esszénus mintákat megfigyelték és lemá­
solták volna. Könnyen elképzelhető például, hogy Pál monar­
chikus egyházkormányzati rendszerének modellje az esszénus
minta volt. Minden egyes tábor élén a Felügyelő volt a pásztor;
a keresztény egyházban maga Pál töltötte be a „táborok Fel­
ügyelőjének" szerepét. Ezzel szemben a zsidó közösségeket
nem egy-egy vezető, hanem vének csoportja irányította. Nehéz
elképzelni továbbá, hogy a jeruzsálemi egyházzal kapcsolatban
az Apostolok cselekedeteiben leírt közösségi élet és vallási va­
gyonközösség nem az akkorra már világhíreivé vált, „pénz nél­
küli" esszénus életformától kölcsönözte az alapötletet. Végeze­
tül pedig, mivel a zsidó gondolkodástól a hosszú ideig tartó
cölibátus eszméje teljesen idegen volt, ennek a kereszténységbe
történő beépítése valószínűleg az esszénus eszkatologikus asz-
ketizmus átvételének tulajdonítható. Amint tudjuk, ez az eszka­
tologikus aszketizmus még Palesztina határain túl is a holt-ten­
geri közösség legjellemzőbb ismertetőjegyének számított.
„Egyedülálló népesség - hogy Pliniust idézzük - , a világ min­
den más (csoportjánál) csodálatraméltóbb, akik nők nélkül él­
nek, és a házaséletet teljesen elvetik (sine ulla femina, omni venere
abdicata) . . . öröktől fogva létező nép, amelybe senki sem születik."
(História Naturális v. 73.)
Végül megállapíthatjuk tehát, hogy bár nem bizonyítható,
hogy Qumrán a korai egyházra közvetlen hatást gyakorolt vol­
na, és a kereszténység részévé váló zsidó hagyomány legjelen­
tősebb hányada nem volt szektariánus jellegű, a fent említett
kérdéseknek legalábbis egy részére minden más elméletnél
meggyőzőbben az az elképzelés adja meg a választ, hogy ezeken
a területeken az Újszövetség szerzőinek munkásságán esszénus
hatás érezhető. A rendelkezésünkre álló ismeretanyag azt su­
gallja, hogy ez a kapcsolat nem elsősorban Qumrán és Jézus, a
galileai karizmatikus között, hanem az esszénizmus és a zsidó­
kereszténység között jött létre. Jézus az esszénus tanítás jó részét
valószínűleg visszataszítónak tartotta.15 Egyesek véleménye
szerint az elsődleges közvetítő csatorna Keresztelő János volt.

15 Egyes qumráni szöveghelyek a Jézusnak és tanításának a szinoptikus

evangéliumok által megrajzolt eszkatologikus vonásaihoz adnak tanulságos
párhuzamot. Lásd az I. fejezetben közölt példát, 36. o.

253
Ez azonban azt jelentené, hogy János az esszénus közösségnek
és az elzárt közösségi életmódnak fordított hátat azért, hogy
egész Izráelnek hirdethesse az igét. Mindez puszta feltevés;
János alakjának látszólagosan esszénus jellegzetességeit az is
magyarázhatja, hogy egy júdeai remetével van dolgunk, aki a
Jordán folyóban rituális megtisztításnak, azaz keresztelésnek
szentelte magát.
Gyakorta megjegyzik, hogy az Újszövetség nem vesz tudo­
mást az esszénusokról. Ezt a rejtélyt ma még nem tudjuk meg­
fejteni. Hacsak nem jutunk arra az alaptalan következtetésre,
hogy az Apostolok cselekedeteiben szereplő kereszténnyé lett
„igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek" (6:7) esszénusokra
utal, a következő elméletekkel kell számolnunk. Először is,
semmi nem indokolja azt a feltételezést, hogy Jézus valamikor
is találkozott volna esszénusokkal Galileában, ahol ilyen közös­
ség létezéséről nem tudunk. Másodszor, mivel a különböző
vallási irányzatokat (a farizeusokat, a szadduceusokat, a hero-
diánusokat stb.) az Újszövetség legtöbb esetben polemikus és
apologetikus kontextusban említi, az esszénusokkal kapcsola­
tos hallgatás oka akár az is lehet, hogy a szekta tagjai köztudot­
tan nem szívesen keveredtek ellentmondásba a kívülállókkal.
És ha az egyház későbbi szervezői az esszénus modellt követték
is, ezt egyáltalán nem szívesen szellőztették. Mindez nyilvánva­
lóan nem adja meg a választ minden kérdésünkre, ám akik
valami különlegesen rejtélyes megoldást keresnek az Újszövet­
ség hallgatásának megoldására, azoknak nem szabad elfeled­
kezniük arról, hogy az esszénusokról valószínűleg az óriási
rabbinikus irodalom sem közöl semmit. Az ott előforduló hatá­
rozatlan kifejezések és elnevezések - „a Hallgatagok", „az Épí­
tők", „a Szent Gyülekezet" - egyikéről sem bizonyítható, hogy
csakis és kizárólag az esszénusokra vonatkoznának.
Ezzel be is fejeztük a Qumrán-kutatás újszövetségi tudomá­
nyokra gyakorolt hatásának vizsgálatát. Az esszénus közösség
mélyebb megértése és behatóbb ismerete új utakat tárt fel a
kereszténység eredetének tanulmányozásához. Az alaposan ki­
dolgozott vagy csak felvázolt párhuzamok lehetővé teszik majd
számunkra, hogy Jézust és a fellépése nyomán elindult mozgal­
mat biztosabban belehelyezhessük a judaizm us történeti vilá­
gába. Az újonnan nyert felismerések, valamint az i. sz. I. századi
zsidó és görög-róm ai kultúrák szélesebb területeinek közelebbi

254
megismerése segítségével nemcsak a kölcsönhatásokat ismer­
hetjük meg jobban, hanem el is tudjuk különíteni mindazt, ami
a két, egymástól különböző spirituális vezető indíttatásának
tulajdonítható. Az Igazság Tanítója, ahogy egy paphoz illik, a
Tóra alapos ismeretére biztatta népét, és buzdította őket, hogy
a Törvény külső formáinak szigorú betartását belső, lelki hite­
lességgel egyesítsék. Az ő merev lényével szemben Jézus, a
galileai szent, aki nemcsak a tanult és a tökéletességet kereső
emberekhez, hanem az egyszerű vidéki parasztokhoz, sőt a
vámszedőkhöz, a bűnösökhöz és az utcanőkhöz is szólt, olyan
személyiség volt, aki elsősorban embertársaival törődött, és arra
tanította őket, hogy hogyan lehet Isten gyermekeiként élni. Az
esszénizmus mélyén az intolerancia, a merevség és a kirekesztés
elemei rejlettek. Talán éppen ez indokolja eltűnését is. Ugyanak­
kor azonban, a rabbik képlékenyebb és dinamikusabb judaiz­
musa és a kozmopolita kereszténység tovább tudott élni.
 A TEKERCSEK JEGYZÉKE

Roland de Vaux és követői a legtöbbet talán azzal ártottak a tudomány­

nak, hogy évtizedekig mereven elzárkóztak a 4-es és 11-es számú
barlangok anyagának közzétételétől. A „kívülállók" nemcsak az
anyaghoz nem férhettek hozzá,'de még azt sem tudhatták pontosan,
hogy mi is az, amit nem tudnak! 1992 tavaszáig kellett várnunk arra,
hogy a Qumran Publication Project 1990-ben kinevezett főszerkesztője,
Emanuel Tov a hosszú idő óta óhajtott „titkok" feltárásával orvosolja
a méltatlan helyzetet, oly módon, hogy az addig még kiadatlan szöve­
geket, kérésemre, az általam szerkesztett Jou rn al o fjeio is h Studies hasáb­
jain nyilvánosságra hozta.1 A következő lapokon a tizenegy qumráni
barlangból előkerült valamennyi kézirat jegyzéke mellett az eddig már
kiadásra került szövegek bibliográfiai hivatkozásai is megtalálhatók.2

1 „The Unpublished Qumran Texts from Caves 4 and 11", JJS 43 (1992), 101-136.
Valamivel naprakészebb változatát lásd ugyanezzel a címmel in Biblical
Archaeologist (1992. június), 94-104. Vö. még J. A. Fitzmyer, The Dead Sea Scrolls:
Major Publications and Tools fór Study - Revised Eition, Scholars Press, Atlanta
1990. Lásd még F. García Martínez and D. W. Parry, A Bibliography of the Finds
in the Desert of Judah 1970-95, Leiden 1996.
2 A D/D betűjelzet az oxfordi Clarendon Press által kiadott Discoveries in the
Judaean Desert sorozatot jelöli. A sorozatban eddig a következő kötetek jelentek
meg:
I. D. Barthélemy and J. T. Milik, Qumran Cave I (1955).
II. P. Benőit, J. T. Milik and R. de Vaux, Les grottes de Murabba'at (1961).
III. M. Baillet, ]. T. Milik and R. de Vaux, Les petites grottes de Qumran (1962).
IV. J. A. Sanders, The Psalm Scroll of Qumran Cave II (1965).
V. J. M. Allegro and A. A. Anderson, Qumran Cave4 ,1 (4Q158-4Q186) (1968).
VI. R. de Vaux and J. T. Milik, Qumran Grotte 4 , 1:1. Archéologie. II. Tefillin,
Mezuzot et Targum, (4Q128-4Q157) (1977).
VII. M. Baillet, Qumran Grotte 4, III (4Q482,4Q520) (1982).
VIII. E. Tov, The Greek Minor Prophets from Nahal Hever (1990).
IX. P. W. Skehan, E. Ulrich and J. E. Sanderson, Qumran Cave IV, IV:
Palaeo-Hebrew and Greek, Biblical, Manuscripts (1992).
X. E. Qimron and J. Strugnell, Qumran 4, V: Miqsat Ma'ase Ha-Torah (1994).
XI. E. Eshel et al., Qumran Cave 4, VI: Poeticái and Liturgical Texts,
Part 1(1998).
XII. E. Ulrich, F. M. Cross et al., Qumran Cave 4, VII: Genesis to Numbers (1994).

257
 1-es sz á m ú b arlan g

Tekercsek
lQIsaa teljes Jesája Millar Burrows et al., T h e D e a d S e a S c r o lls o f
(American Schools of
S t M a r k 's M o n a s t e r y I
Orientál Research 1950)
lQIsab nem teljes Jesája E. L. Sukenik, T h e D e a d S e a S c r o l l s o f t h e
H e b r e w U n i v e r s i t y (Mágnes Press 1955;
héber kiadás 1954)
lQapGen Genesis Apocryphon in N. Avigad and
Y. Yadi, A G e n e s is A p o c r y p h o n (Magness
Press 1956)
lQpHab Habakkuk-kommentár in Millar Burrows
et al., i. m.
1QS A közösség szabályzata in Millar Burrows,
T h e D e a d S e a S c r o l l o f S t M a r k 's M o n a s t e r y
II, fasc. 2 (1951)
1QH Hálaadó zsoltárok in E. L. Sukenik, i. m.
1QM Háborús tekercs in E. L. Sukenik, i. m.

XIII. H. Attridge et al., Qumran Cave 4, Vili: Parabiblical Texts, Part I (1994;
valójában 1995).
XIV. E. Ulrich et al., Qumran Cave 4, XIV: Deuteronomy, Joshua, Judges,
Kings (1995).
XV. E. Ulrich et al., Qumran Cave 4, IX: The Prophets (1997).
XVI. E. Ulrich et al., Qumran Cave 4, IX: Psalms to Chronicles (előkészületben).
XVIII. J. M. Baumgarten, Qumran Cave 4, XVIII: The Damascus Document
(4Q266-273) (1996).
XIX. M. Broshi et al., Qumran Cave 4, XIV: Parabiblical Texts, Part II (1995).
XX. T. Elgvin et al., Qumran Cave 4, XV: Sapiential Texts, Part I (1997).
XXII. G. Brooke et al., Qumran Cave 4, XVII: Parabiblical Texts, Part III (1996).
XXIII. F. Garda Martínez et al., Qumran Cave XI: IIQ2-18, IIQ20-30 (1998).
XXIV. M. J. W. Leith, Wadi ed-Daliyeh Seal Impressions (1997).
XXV. E. Puech, Qumran Cave 4, XVIII: Textes Hcbreux (4Q521-528,
4Q576-579) (1998).
XXVI. P. Alexander and G. Vermes, Qumran Cave 4, XIX: 4Q Serekh Ha-Yahad
(1998).
XXVII. H. M. Cotton et al., Aramaic, Hebrew and Greek Documentary Texts from
Nahal Hever with an Appendix containing Alleged Qumran Texts (1997).
XXIX. E. Chazon et al., Qumran Cave 4, XX: Poeticái and Liturgical Texts,
Part II (1998).
XXXIV. T. Elgvin et al., Qumran Cave 4, XXIV: Sapiential Texts, Part II (1998).

258
 Töredékek

DJD I

Szám és rövidítés Cím

IQ
1 = 1 QGen Genesis
2 = lQEx Exodus
3 = lQpaleoLev Leviticus paleo-héber írásmóddal
4-5 = lQDeuta_b Deuteronomium
6 = lQJudg Bírák
7 = lQSam Sámuel I. és II. könyve
8 = lQIsab A nem teljes Jesája-tekercshez tartozó töredékek
9 = 1QEzek Ezékiel
10-12 = Psa~c Zsoltárok
13 = lQphyl Imaszíjak
14 = lQpMic Mika-kommentár
15 = lQpZeph Szofóniás-kommentár
16 = lQpPs Zsoltárok-kommentár
17-18 = lQJuba_b Jubileumok könyve
19 és 19bis = lQNoah Noé könyve
20 = lQapGen Genesis Apocryphon
21 = IQTLevi ar Lévi testamentuma (arámi)
22 = 1QDM Divré Móse (Mózes mondásai)
23-24 = lQEnGiants Óriások könyve (Henoch-könyve)
25 Apokrif prófécia
26 Bölcsességi szöveg
2 = 1QMyst Misztériumok könyve
28a = lQSa A gyülekezet szabályzata
(A közösség szabályzatának kiegészítése)
28b = lQSb Áldások (A közösség szabályzatának
kiegészítése)
29 Liturgikus szöveg
30-31 Liturgikus szövegek
32 = lQJNar Új Jeruzsálem (arámi)
33 = lQMfrgs Háborús tekercs
34-34bis = lQLitPra_b Liturgikus imák
35 = 1QH frgs Hálaadó himnuszok (1QLI)
36-40 Himnuszok

259
41-62 Azonosítatlan héber töredékek
63-68 Azonosítatlan arámi töredékek
69 Azonosítatlan héber töredékek
70-70bis Azonosítatlan papirusztöredékek
71-72 = lQDana_b Dániel

2-es sz á m ú b arlan g

D/D III

Szám és rövidítés Cím

1 = 2QGen Genesis
2-4 = 2qexa_c Exodus
5 = 2QpaleoLev Leviticus paleo-héber írásmóddal
6-9 = 2QNuma'd Numeri
10-12 = 2QDeuta-c Deuteronomium
13 = 2QJer Jeremiás
14 = 2QPs Zsoltárok
15 = 2QJob Jób
16-17 = 2QRutha_b Ruth
18 = 2QSir Ben Szira
19-20 = 2QJuba~b Jubileumok könyve
21 = 2QapMoses Mózes-apokrifon
22 = 2QapDavid Dávid-apokrifon
23 = 2QapProph Apokrif prófécia
24 = 2QJNar Arámi szöveg az Új Jeruzsálemről
25 Jogi szöveg
26 = 2QEnGiants Óriások könyve (Henoch)
27-33 Azonosítatlan kis töredékek

260
 3-as számú barlang
D/DIII

Szám és rövidítés Cím

3Q
1 = 3QEzek Ezékiel
2 = 3QPs Zsoltárok
3 = 3QLam Siralmak
4 = 3QpIsa lesája-kommentár
5 = 3QIub Jubileumok könyve
6 = 3QHym Himnuszok
7 = 3QTIud? Júda testamentuma?
8 A Béke angyalát említő szöveg
9 Szektariánus szöveg?
10-11 Kisebb azonosítatlan héber töredékek
12-13 Kisebb azonosítatlan arámi töredékek
14 Töredékek
15 = 3QTreasure Bronztekercs

4-es számú b arlan g

DJD XII

Szám és rövidítés Cím

4Q
1 = Gen-Exa Genesis-Exodus
2-8 = GenWl1 Genesis-Exodus
8a = Genh2 Genesis-Exodus
8b = Genhpara Parabiblikus Genesis
8C= Genhtag Genesis címfelirata
9-10 = Geni_k Genesis
12 = paleoGen"1 Genesis
13-21 = Exb-k Exodus
23 = Lev-Numa Leviticus-Numeri
24-26 = Lev1^ Leviticus
27 = Numb Numeri

261
 DJD XIV

S z á m é s r ö v i d ít é s C ím

4Q
28 = Deuta Deuteronomium
29 = Deutb Deuteronomium
30-31 = Deutc-d Deuteronomium
32 = Deut0 Deu teronomium
33-34 = Deutf_s Deuteronomium
35 = Deut1' Deuteronomium
36 = Deut1 Deuteronomium
37-40Deut)-m Deuteronomium
41 = Deut" Deuteronomium
42-43 = Deut°-P Deuteronomium
44 = Deut01 Deuteronomium
47 = Josha Józsué
48 = Joshb Józsué
49-50 = Judga-b Bírák
51-52 = Sama~b Sámuel
53 = Sam° Sámuel
54 = Kgs Királyok

DJD XV

S z á m é s r ö v id ít é s C ím

4Q
55 = Isaa Jesája
56-69b = Isa^r Jesája
70 = Jer3 Jeremiás
71-71a-b = Jerb,d_c Jeremiás
72 = Jerb Jeremiás
73-74 = Ezeka_b Ezékiel
75 = Ezek0 Ezékiel
76-81 = XIIa-f Kispróféták
82 = XII& Kispróféták

262
 D/D XVI

S z á m é s r ö v id ít é s C ím

4Q
83 = Psa Zsoltárok
84 = Psb Zsoltárok
85-87 = P s « Zsoltárok
88 = Psf Zsoltárok
89-97 = Ps8-p Zsoltárok
98 = Ps^ Zsoltárok
98a = Psr Zsoltárok
98b = Pss Zsoltárok
98c-d = Ps frg 1-2 Zsoltárok
99-100 = Joba_b Jób
102-103 = Provab Példabeszédek
104-105 = Rutha_b Ruth
106-108 = Canta_c Énekek éneke
109 = Qoha Prédikátor
110 = Qohb Prédikátor
111 = Lám Siralmak
112 = Dana Dániel
113-114 = Dan1^ Dániel
115-116 = Dand"e Dániel
117 = Ezra Ezra
118 = Chr Krónikák

D/D IX

S z á m é s r ö v id ít é s C ím

4Q
11 = paleoGen-Ex1 Genesis-Exodus
22 = paleoExm Exodus
45-46 = paleoDeutr-s Deuteronomium
101 = paleoJobc Jób
119 = LXXLev3 Görög nyelvű Leviticus
120 = papLXXLevb Görög nyelvű Leviticus
121 = LXXNum Görög nyelvű Numeri

263
122 = LXXDeut Görög nyelvű Deuteronomium
123 = paleoParaJosh Parabiblikus Józsué-töredékek
124-125paleoUnidl-2 Azonosítatlan töredékek
126 = Unid gr Azonosítatlan görög nyelvű töredékek
127 = papPara Exgr Görög nyelvű parabibl. Exodus-töredékek

D/D VI

Szám és rövidítés Cím

4Q
128-148 = phyP"1! Imaszíjak
149-155 = meza_g Mezuzót
156 = tgLev Leviticus-Targum
157 = tgjob Jób-Targum

D/D V

Szám és rövidítés Cím

4Q
158 = BibPar Bibliai parafrázisok
159 = Orda Előírások
160 = VisSam Sámuel látomása
161-165 = plsan-e Jesája-kommentárok
166-167 = pHosa_b Hósea-kommentárok
168 = pMic Mika-kommentár
169 = pNah Náhum-kommentár
170 = pZeph Szofóniás-kommentár
171 = pPsa Kommentár a Zsoltárok könyvéhez
172 = pUnid Azonosítatlan szöveg kommentárja
173 = pPsb Kommentár a Zsoltárok könyvéhez
174 = Flór Florilegium
175 = Testim Testimonia
176 = Tanh Tanhumim3

3 A 19-21-es számú töredékek M. Kistér megállapítása szerint a Jubileumok

könyvéhez íródtak. In RQ 12 (1985-87), 529-536.

264
177 = Cata Catena A
178 Elnevezés nélkül
179 = apLama Apokrif siralmak
180 = AgesCreat A teremtés korszakai
181 Elnevezés nélkül
182 = Catb Catena B
183 Elnevezés nélkül
184 = Wiles A gonosz asszony cselszövései
185 Elnevezés nélkül
186 = Cryptic Kriptikus szövegek4

Szám és rövidítés Cím Kiadás/

Előzetes kiadás
4Q
196 = Tob ara Tóbit (arámi) DJD XIX
197-199 = Tob^1' Tóbit (arámi) Uo.
200 = Tob heb Tóbit (héber) Uo.
201-202 = Ena_b Henoch Milik5
203 = EnGiants3 Henoch (Óriások) Uo.
204-207 = Enc_f Henoch Uo.
208-211 = Enastra_d Henoch (Asztrológiai) Uo.
212 = Eng+ Letter Henoch és H. levele Uo.
213 = TLevi ara Lévi testamentuma (ar.) DJD XXII
214 = TLevi arb Lévi testamentuma (ar.) Uo.
215 = TNaph Naftali testamentuma Uo.
216 = Juba Jubileumok könyve DJD XIII
217-218 = Jubb_c Jubileumok könyve Uo.
219 = Jubd Jubileumok könyve Uo.
220 = Jube Jubileumok könyve Uo.
221 = Jubf Jubileumok könyve Uo.
222 = Jubg Jubileumok könyve Uo.
223 = papjubh Jubileumok könyve Uo.
224 = papjubh? Jubileumok könyve Uo.

4 A 187-195 közötti számok helye üres.

5J. T. Milik, The Áramaié Books of Enoch o f Qumran Cave4 (1976).

265
225-226 = psjuba_b? Pszeudo-Jubileumok
könyvea-b Uo.
227 = psjubc? Pszeudo-Jubileumok Uo.
228 = cit of Jub Jubileumokat idéző szöveg Uo.
229 = pseudep Pszeudepigrafikus irat
misnai héber nyelven
230-231 = CatSpira"b Lelkek jegyzéke
232 = JN Hebr Új Jeruzsálem héber nyelven
233 = Toponyms Helyneveket közlő töredékek
234 = Gen27.20f Irnoki gyakorlat
235 = frgs of Kings Királyok könyve
236 = Psalm 89 89. zsoltár
237 = Psalter Psalterion
238 = Hab 3 and songs Habakkuk könyvének
3. fejezete és Dalok
239 = Pesh Az igaz Izraelről szóló pesarim
240 = Comm. Cant.? Énekek éneke-kommentár?
241 = Lamcit A Siralmakat idéző töredékek
242 = PrNab Nabunáid imája DJD XXII
243-245 = psDan a t** Pszeudo-Dániel (arámi) Uo.
246 = ArApocal Arámi apokalipszis Uo.
247 = Apoc Weeks Hetek apokalipszise Milik6
248 = ActsGrKings Egy görög uralkodó
cselekedetei
249 = papMSMcrypA Széfer Móse Midrás A
250 = versoMSM 249-es verzóján olvasható
szöveg
251 = legComm Jogi Tóra-kommentár Baumgarten'
252 = pGena Genesis-kommentár DJD XXII
253-254 = pGen1^0 Genesis-kommentár Uo.
255 = papS® SzereklT DJD XXVI
256 = Sb Szerekhb Uo.
257 = Sc Szerekhc Uo.
258 = Sd Szerekhd Uo.
259 = Se Szerekh6 Uo.

6J. T. Milik, The Áramaié Books of Enoch (1976), 256.

7J. M. Baumgarten, JJS 27 (1976), 36-46.

266
260-264 = Sf-i Szerekhf_> Uo.
265 = SD Szerekh-Damaszkusz Baumgarten*
266 = Da Damaszkusz3 D/D VIII
267-268 = Damaszkusz1^ Uo.
269 = Dd Damaszkusz11 Uo.
270 = De Damaszkusz® Uo.
271 = Df Damaszkusz1 Uo.
272-273 = D8-paph Damaszkusz8 Uo.
274 = TohA Tohorot A Eisenman9
275 = Com. Cerem. Közösségi szertartás D/D XXVI
276-278 = TohB^-C-D3 Tohorot Bb_c-C?Da? Eisenman10
279 = Four Lots Négy osztály D/D XXVI
280 = Toh Db? Tohorot Db? Eisenman11
281-283 = TohEa_b?-F Tohorot Ea-b?
284 = Nidd Szerekh he-Niddot
284a = Leq Leqet
285 = Smilh Széfer ha-Milhama Vermes12
286-287 = Bera_b Berakhot DJD XI
288-290 = Berc-c Berakhot Uo.
291-293 = Prayers Imákat tartalmazó mű
294-297 = Rules Szabályzatok és szertartás­
rendek?
298 = Words of Sage Egy bölcs szavai
a Hajnal fiaihoz D/D XX
299-301 = Mysta_c Misztériumok, A-C Uo.
302 = papPraise Isten dicsérete Uo.
302a = Parable A fa parabolája Uo.
303-305 = CreatAa_bB Elmélkedés a teremtésről, A-B Uo.
306 = Wisd Tévelygőkről szóló töredékek
307-308 = Sáp Bölcsességi töredékek
309 = Ar work Arámi, folyóírással írt szöveg

8J. M. Baumgarten, fJS 43 (1992), 268-276.

9 DSSU, 207-208.
10 DSSU, 211 (csak 276-277).
11 Uő, uo.
12G. Vermes, //S 43 (1992), 85-90.

267
310 = Ar pap Papiruszra írott arámi írásmű
311 = Hebr pap Papiruszra írott héber írásmű
312 = Hebr Héber szöveg föníciai
folyóírással
313 = Cryp fr Kritpikus szöveg, A
314-315 = parcels Felirat nélküli bőrcsomagok
316 = Hebr fr Héber nyelvéi töredékek
317 = Moon crypt A Hold állásáról szóló töredékek
318 = Zod and Bront Zodiológia és brontologion Eisenman13
319 = Otot Otot Eisenman14
320-321 = Cal Naptár Eisenman15
322 = Cal Naptár
323-325 = Cal Naptár Eisenman16
326-330 = Cal Naptár
331 = papHisP Történeti mű papiruszon, A
332-333 = H ist^ Történeti mű papiruszon, B-C
334 = Ordo Ordo
335-336 = Astr? Asztronómiai írások
337 = frCal Naptár
338 = Geneal Genealógiai lista
339 = False Prophs A hamis próféták listája D/D XIX
340 = Netin Netinim listája Uo.
341 = Names Teljes nevek listája Naveh17
342 = Letter ar Levél zsidó-arámi nyelven D/D XXVII
343 = Letter nab Levél nabateus nyelven Uo.
344 = Debt Adósságról szóló elismervény Uo.
345-346 = Sale ar Földeladás arámi nyelven Uo.
347 = papDoc ar Papiruszra írt arámi
megállapodás Uo.
348 = Deed Hebr Héber nyelvű tulajdonosi
okirat Uo.
349 = Sale Hebr Héber nyelvű tulajdoneladás

13 DSSU, 261-262.
14 Uő, uo., 130-131.
15Uő,uo„ 109-112, 116-118.
16 Uő, uo., 122-125,52-55.
17J. Naveh, 7E/36 (1986), 52-55.

268
350 = Cereal gr Gabonaelszámolás görög
nyelven
351-354 = Account Elszámolás DJD XXVII
355-358 = Account Elszámolás Uo.
359 = Deed Okmány Uo.
360 = Exercise Irnoki gyakorlat
360a = papUnid. fr B Azonosítatlan töredék DJD XXVII
362-363 = Crypt B Megfejteden kriptikus, B
364-365 = PentPara3’b Pentateuchus-parafrázisa_b DJD XIII
366-367 = PentParac_d Pentateuchus-parafrázisc~d Uo.
368 = PentAp Pentateuchus-apokrifon
369 = Pr Enosh Enos imája DJD XIII
370 = FloodAp Vízözön-apokrifon DJD XIX
371 = JosApa József-apokrifon3
372 = JosApb József-apokrifonb Schuller18
373 = JosApc József-apokrifon0 Schuller19
374 = Exod. Trad Exodus-hagyomány DJD XIX
375-376 = MosAp B Mózes-apokrifon, B Uo.
377 = MosesAp C Mózes-apokrifon, C
378-379 = PsJosa-b Józsué zsoltáraa-b DJD XXII
380-381 = apPs Apokrif zsoltárok DJD XI
382 = pap paraKings paraKirályok DJD XIII
383 = apjer A Apokrif Jeremiás, A?
384 = pap apjer B Apokrif Jeremiás
B papiruszon DJD XIX
385 = psEzeka Pszeudo-EzékieP Strugnell20
385a = psMoa Pszeudo-Mózesa
385b = apjerc Apokrif Jeremiás0
386-387 = psEzek^ Pszeudo-Ezékiel1^
387a = psMosb Pszeudo-Mózesb
387b = apjerd Apokrif Jeremiás0
388 = psEzekd Pszeudo-Ezékield
388a-389 = psMosc_d Pszeud o-Mózesc_d

18 E. M. Schuller, RQ 14 (1990), 349-376.

19Uő, MQC II (1992), 515-530.
20J. Strugnell and D. Dimant, RQ 13 (1988), 45-58; 14 (1990), 331-348.

269
389a = apjer* Apokrif Jeremiás*
390 = psMos* Pszeudo-Mózese Eisenman21
391 = pap psEzek8 Pszeudo-Ezékiel8
papiruszon DJD XIX
392-393 = Lit Szertartási irat
394 = MMTa MMTa Qimron-Strugnell22
395-397 = MMTbd MMTb_d
398 = papMMT* MMTe papiruszon Qimron-Strugne 1123
399 = MMTf MMTf
400-407 = ShirShaba_h Szombati áldozati énekek3 h DJD XI
408 = Wisd Bölcsességi mű
409 = Lit Liturgia
410 = Wisd Bölcsességi mű DJD XX
411-413 = Wisd Bölcsességi mű
414 = Bapt Keresztelési szertartás Eisenman2425
415 = Wisd Ba~b Bölcsességi műa_b
416-418 = Wisd Aa~c Bölcsességi mű, Aa_c Eisenman23
419 = Wisd Ad Bölcsességi mű, Ad
420-421 = Righta-b Az igazságosság útjaia_b DJD XX
422 = GenExodComm Genesis- és Exodus-parafrázis DJD XIII
423 = Farmer A földművesnek szóló
szabályzat
423a = Wisd E Bölcsességi mű, E
424 = Wisd Bölcsességi mű Eisenman26
425 = Wisd C Bölcsességi mű, C DJD XX
426 = Wisd Bölcsességi mű Uo.
427-432 = Hoda~f Hálaadó zsoltároka-f
433 = Hod-like Hodajot-szerű töredék
434-438 = Barkia_e Bárki nafsia_e Eisenman27

21 DSSII, 55.
22 E. Qimron and J. Strugnell, in Biblical Archaeology Today (1985), 400- 407. A
394-399 teljes szövegének átírását lásd DSSU, 188-192,198-199.
23 Uő, uo.
24 DSSU, 226-228.
25 Uő, uo., 244-249 (csak 416 és 418).
26 Uő, uo., 166-167. Az 1-es számú töredék 3. sorának olvasata: ptyym.
27 Uő, uo., 238-339 (csak a 434-es és a 436-os).

270
439 = Barki-like Bárki nafsihoz hasonló irat
440 = Hod-like Hodajot-szerű irat
441-444 = Pr Imák
445-447 = Poet frs Költői töredékek
448 = apPs and Pr Apokrif zsoltár és ima DJD XI
449-456 = Prs Imák
457 = Narrs Elbeszélések
458 = Narr Elbeszélés Eisenman28
459-460 = Psedep Pszeudepigrafikus irat
461 = Narr Elbeszélés Eisenman29
462-463 = Narr Elbeszélés DJD XIX
464 = ExposPatr A pátriárkákról szóló
fejtegetés Uo.
464a = Narr E Elbeszélés, E Uo.
464b = Unclass Besorolás nélkül Uo.
465 = Unid Azonosítatlan szöveg
466^469 = Apoc? Apokrifon
470 = Zedk fr Cidkijját említő töredék DJD XIX
471 = MS Háború8 Eshel30
471a = Polem fr Vitairat-töredék Eshel-Kister31
471b = PrMich Mikháél imája
472 = Wisd Bölcsességi mű
473 = 2 ways Bölcsességi mű: Két út DJD XXII
474-476 = Wisd Bölcsességi mű
477 = Sect. decr A közösség rendeletéi Eshel32
478 = Festivals Ünnepek-töredék DJD XXII
479 = Davidic Dávid leszármazottai Uo.
480 = Narrf Elbeszélés, F Uo.
481 = Mixtures Vegyes jellegű Uo.
481a = Elisha frg Elizeus-apokrifon Uo.
481b = Narr8 Elbeszélés, G Uo.
481c = Mercy Könyörgés kegyelemért Uo.

28 Uő, uo., 48.

29 Uő, uo., 268-269 (csak a 462-es).
30 E. and H. Eshel, MQCII (1992), 611-620.
31 E. Eshel and M. Kistér, JJS 43 (1992), 277-281.
32 E. Eshel, JJS 45 (1994), 111-122.

271
481 d = Red ink Vörös tintával írt töredékek Uo.
481e = Narrh Elbeszélés, H Uo.
481 f = Mise Vegyes töredékek

D/D VII

Szám és rövidítés Cím

4Q
482-483 = papjub? Jublileuniok? papiruszon
484 = TJudah? Júda testamentuma?
485 = Proph Prófétai vagy bölcsességi szöveg
486-487 = Sapha_b Bölcsességi műa_b
488 = Ap ar Arámi apokrifon
489 = papApoc ar Arámi apokalipszis
490 Kapcsolódó iratok?
491-497 = Ma"8 Háború3"8
498 = HymSap Himnuszok vagy bölcsességi művek
499 = papHymPr Himnuszok és imák töredékei
500 = papBen Áldás
501 = Lamb Siralmakb
502 = papRitMar Házassági szertartás
503 = papPrQuot Napi imádságok
504-506 = DivHama-c Az égi fények igéi3"0
507-509 = PrFesta"c Ünnepi imáka_c
510-511 = Shira-b A bölcs énekea"b
512 = papRitPur Megtisztulási szertartás
513-514 = Ordb_c Ren del kezésekb"c
515-520 = pap Megfejtetlen papirusztöredékek

D/D XXV

Szám és rövidítés Cím

4Q
521 = MessApoc Messiási apokalipszis
522 = Toponyms Földrajzi neveket tartalmazó irat
523 = Hebr B Héber töredék, B
524 = Halakh. Halákhikus szöveg
525 = Beát Bölcsességi mű és örömhírek
526-528 = Hebr C-E Héber töredékek, C-E

Szám és rövidítés Cím Kiadás/

Előzetes kiadás
4Q
529 = Mich Mikháél szavai Eisenman33
530-531 = Giants^c Óriások könyve
(Henoch1*-0) Milik34
532 = Giants6 Óriások könyve
(Henoch6) Eisenman35
533 = psEn Óriások könyve vagy
Pszeudo-Henoch
534 = Elect Isten kiválasztottjai Starcky36
535-536 = Ar NC Arámi szövegek, N és C Eisenman37
537 = AJa Arámi Jákob Puech38
538 = Aju Arámi Júda Milik39
539 = Ajo Arámi József Milik40
540-541 = TLevic_d? Lévi testamentuma?0^ Puech41
542 = TQahat Qahat testamentuma Puech42
543-548 = Amrama' f Amram látomásaia~f Milik43
549 = HurMir Húrt és Miriamot említő irat
550 = PrEsth Proto-Esztera_€+í Milik44

3 3 D S S U , 38.
34J. T. Milik, The Áramaié Books of Etioch (1976), 304-308.
3 5 D S S U , 95.
36 J. Starcky, in Mémorial du Cinquantenaire 1914—1964 (Inst. Cath. de Paris), 1964,
51-66.
3 7 D S S U , 35-36.
38 E. Puech, in M Q C II (1992), 449-501.
39J. T. Milik, in M. Delcor, Qumran (1978), 91-106.
40 Ud, uo.
41E. Puech, vő. 38-as jegyzet.
42 Uő, R Q 15 (1991), 23-54.
43 J. T. Milik, RB 79 (1972), 77-97.
44U ő,RQ (1992), 321-406.

273
551 = DanSus? Dániel könyve,
Zsuzsanna-történet? Milik45
552-553 = 4Kgda-b Négy királyság3-13
554 = JNa Új Jeruzsálem3 Starcky46,
Eisenman47
555 = JNb Új Jeruzsálem15
556-557 = Visa-C Látomásoka-c
559 = papChronol Bibliai kronológia Eisenman48
560 = Provs Példabeszédek Eisenman49
561 = Physiogn Fiziognomikus horoszkóp Eisenman50
562-575 = Ar D-Z Arámi töredékek, D-Z
576 = Gén1’ Genesis DJD XXV
577 = Flood Egy Vízözönt említő szöveg Uo.
578 = Hist Történelmi szöveg Uo.
579 = Hym Vallásos énekek Uo.

5-ös számú b arlan g

DJD III

Szám és rövidítés Cím

5Q
1 = Deut Deu teronomium
2 = Kgs Királyok
3 = Isa Jesája
4 = Am Amosz
5 = Ps Zsoltárok
6-7 = Lam3-b Siralmak3-13
8 = Phyl Imaszíjak
9 = Toponyms Helynevek

45 Uő, Cazelles Festschrift (1981), 337-359.

46 J. Starcky, in Le monde de la Bibié I (1977), 38-40.
47 DSSÜ, 41-43.
48 Uő, uo„ 92-93.
49 Uő, uo., 266.
50 Uő, uo., 264.

274
10 = apMal Apokrif Malakiás
11 = S Szerekh
12 = D Damaszkusz
13 = S-like S-hez hasonló töredékek
14 = Curses Liturgikus átkok
15 = JNar Arámi Új Jeruzsálem
16-25 = Unid Kisebb azonosítatlan és nem osztályozott
töredékek

6 -o s s z á m ú b arlan g

D JD III

Szám és rövidítés Cím

6Q
1 = paleoGen Genesis, paleo-héber írással
2 = paleoLev Leviticus, paleo-héber írással
3 = Deut Deuteronomium
4 = Kgs Királyok
5 = Ps Zsoltárok
6 = Cant Énekek éneke
7 = papDan Dániel, papiruszon
8 = pap EnGiants Óriások könyve (Henoch)
9 = papSam/Kgs Sámuel-Királyok-apokrifon, papiruszon
10 = apProph Apokrif prófécia
11 = Vine A szőlőtő allegóriája
12 = apProph Apokrif prófécia
13 = PriestProph Papi prófécia
14 = Apoc ar Arámi apokalipszis
15 = D Damaszkusz
16 = papBen Áldások papiruszon
17 = Cal Naptár
18 = papHym Himnuszok papiruszon
19 = Gén? ar Genesissel rokon arámi szöveg?
20 = Deut? Deuteronomium?
21 = frgProph Prófétai töredékek

275
22 = Unid Hebr Azonosítatlan héber szöveg
23 = Unid ar Azonosítatlan arámi szöveg
24-31 = mise Különböző jellegű töredékek

7-es számú barlang

D JD III

S z á m é s r ö v id ít é s C ím

7Q
1 = papLXXEx Görög Exodus
2 = papLXXEpJer Jeremiás levele, görög
3-5 = papGr Bib frgs? Azonosítatlan görög bibliai töredékek51
6-18 = papUnid Azonosítatlan kisebb töredékek52
19 = Gr impr Görög papiruszok gipszlenyomata

8-as számú barlang

DJD III

S z á m é s r ö v id ít é s C ím

8Q
1 = Gén Genesis
2 = Ps Zsoltárok
3 = phyl Imaszíj
4 = mez Mezuza
5 = Hym Liturgikus költemény

51 Egy marginális, a legkiemelkedőbb papirológusok és a szövegek kiváló

szakértői által elutasított álláspont 7Q4—10-et és 15-öt az Újszövetség kisebb
részleteivel azonosítják. Vö. J. O'Callaghan, Los papiros griegos de la cueva 7 de
Qumran (1974); C. P. Thiede, THE Earliesl Gospel Manuscripts (1992).
52 Uő, uo.

276
 9-es számú barlang
D JD III

S z á m é s r ö v id ít é s C ím
9Q1 Papirusztöredék

1 0-es sz á m ú b arlan g

D JD III

S z á m é s r ö v id ít é s C ím
10Q1 Osztrákon

11 -es sz á m ú b arlan g

S z á m é s r ö v id ít é s C ím K ia d á s
11Q
1 = paleoLev Leviticus, paleo-héber Freedman33
2 = Lev Leviticus D J D XXIII
3 = Deut Deuteronomium Uo.
4 = Ezek Ezékiel Uo.
5 = Psa Zsoltárok3 Uo.
6 = Psb Zsoltárok13 Uo.
Zsoltárok0 Uo.
“T i
ii
CD

8-9 = Psd^ Zsoltárokd_e

10 = tgjob Jób-Targum Ploeg5354
11 = apPsa Apokrif Zsoltárok Ploeg55
12 = Jub Jubileumok könyv Woude56

53 D. N. Freedmanand K. A. Matthews, The Paleo-Hebrew Leviticus Scroll (1985).

54 J. van dér Ploeg and A. S. van dér Woude, Le targum de Job de la grotte XI de
Qumran (1971).
55J. van dér Ploeg in K. G. Kuhn Festschrift (1971), 140-146.
56 A. S. van dér Woude, uo., 128-146.

277
13 = Melch Melkicedeq Woude57, Puech58
14 = Bér Berakha Woude59
15-16 = Hym3"b Himnuszok3"15 Ploeg60
17 = ShirShab A Sabbat dalai Newsom61
18 = JN Új Jeruzsálem Jongeling62
19 = Temple3 Templom-tekercs Yadin63
20 = Templeb Templom-tekercs-töredékek Yadin64
21 = paleoUnid Azonosítatlan töredékek
22-30 = Unid Azonosítatlan töredékek

57 Uő, Oudtest, Studien 14 (1965), 354-373.

58 E. Puech, RQ 12 (1987), 483-513.
59 Uő, inH. Bnrdtke Festschrift (1968), 253-258.
60J. van dér Ploeg, RQ 12 (1985), 3-15.
61 C. A. Newsom, Songs o f the Sabbath Sacrifice (1985).
62 B. Jongeling, J S J 1 (1970), 58-64.
63 Y. Yadin, The Temple Scroll I—III (1983).
64 Uő, uo.; A. S. van dér Woude, RQ 13 (1988), 89-92; F. Garda Martínez, MQC
II (1992), 363 -391.

278
 BIBLIOGRÁFIA

A qumráni kéziratok legjelentősebb szövegkiadásai

Microfiche-kiadás
Tov, E. (ed.), The Dead Sea Scrolls on Microfiche, Leiden 1993; A Companion
Volume to the Dead Sea Scrolls Microfiche Edition, Leiden 1995.

CD-ROM
Lim, T. H. et al, The Dead Sea Scrolls Reference Library, vol. I (3 CD-ROM),
Oxford-Leiden 1997.

Fénykép
Eisenman, R. H. and Robinson, J. M. (eds.), A Facsimile Edition of the
Dead Sea Scrolls, I—II, Washington 1991.

Számítógéppel rekonstruált szövegkiadás

Wacholder, B. Z. and Abegg, M. G., A Preliminary Edition ofthe Unpub-
lished Dead Sea Scrolls, I—III, Washington 1991-1995.

Szövegkiadások

1-es számú barlang

Avigad, N. and Yadin, Y., A Genesis Apocnjphon, Magness Press 1956.
Barthélemy, D. and Milik, J. T., Discoveries in the Judaean Desert, I:
Qumran Cave I, Oxford 1955 (valamennyi lQ-töredék).
Burrows, M. and Brownlee, W. H., The Dead Sea Scrolls of St Mark's

279
 Monastery I (Jesája-tekercs, Habakkuk-kommentár), New Haveri
1950; II/2, New Haven 1951 (1QS). II/l nem készült.
Sukenik, E. L., The Dead Sea Scrolls of the Hebrew University, Magness
Press 1955; héber kiadás 1954 (Jesája-tekercs [b]. Háborús tekercs,
Hálaadó zsoltárok).

2-es, 3-as és 5-10-es számú barlang

Baillet, M., Milik, J. T. and Vaux, R. de, Discoveries in the ]udaean Desert
o f Jordán, III: Les petites grottes de Qumrán, Oxford 1962 (a Réztekercs
töredékei is).

4-es számú barlang

Allegro, J. M. and Anderson, A. A., Discoveries in the Judaean Desert of Jordán,
V: I (4Q158-4Q186), Oxford 1968 (elsősorban exegetikai töredékek). A
szerkesztői javításokat lásd J. Strugnell, „Notes en marge de volume V
des Discoveries in the Judaean Desert of Jordán", RQ 7 (1970), 163-276.
Attridge, H. et al., Discoveries in the Judaean Desert XIII: Qumran Cave 4,
VIII: Parabiblical Texts, Part 1,1994 (valójában 1995).
Baillet, M., Discoveries in the Judaean Desert, VII: Qumrán Grotte 4, III
(4Q482-4Q520), Oxford 1982 (a Háborús tekercs töredékei, valamint
liturgikus és bölcsességi írások).
Baumgarten, J. M., Discoveries in the Judaean Desert XVIII: Qumran Cave
4, XIII: The Damascus Document, 1996.
Brooke, G. et al., Discoveries in the Judaean Desert XXII: Qumran Cave 4,
XVII:, Parabiblical Texts, Part III, 1996.
Broshi, M. et al., Discoveries in the Judaean Desert XIX: Qumran Cave 4,
XIV: Parabiblical Texts, Part II, 1995.
Eisenman, R. H. and Wise, M., The Dead Sea Scrolls Uncovered, Shaftes-
bury-Rockport, Mass. 1992; London 1993.
Eshel, E. et al., Discoveries in the Judaean Desert: Qumran Cave 4, VI:
Poeticái and Liturgical Texts, Part 1 1998.
Milik, J. T., The Books of Enoch: Áramaié Fragments of Qumran Cave 4,
Oxford 1976.
Newsom, C., Songs of the Sabbath Sacrifice: A Critical Edition, Atlanta
1985.
Nitzan, B. et al., Discoveries in the Judaean Desert XX: Qumran Cave 4, XX:
Sapiential Texts, Part 1,1997.
Qimron, E. and Strugnell, Discoveries in the Judaean Desert X: Qumran
Cave 4, V: Miqsat Ma'ase Ha-Torah, 1994.
Sanderson, J. E., An Exodus Scroll from Qumran: 4QpaleoExodm and the
Samaritan Tradition, Atlanta 1986.
Schuller, E. M., Non-Canonical Psalms from Qumran: A Pseudepigraphic
Collection, Atlanta 1986.

280
Skehan, P. W., Ulrich, E. and Sanderson, J. E., Discoveries in the ]udaean
Desert, IX: Qumran Cave 4, IV: Palaeo-Hebrew and Greek Biblical Manu-
scripts, Oxford 1992.
Ulrich, E., Cross, F. M. et ah, Discoveries in the Judaean Desert XII: Qumran
Cave 4, VII: Genesis to Numbers, 1994.
Ulrich, E. et al., Discoveries in the Judaean Desert XIV: Qumran Cave 4,
XIV: Deuteronomy, Joshua, Judges, Kings, 1995.
Ulrich, E. et al., Discoveries in the Judaean Desert XV: Qumran Cave 4, X:
The Prophets, 1997.
Ulrich, E. et al., Discoveries in the Judaean Desert XVI: Qumran Cave 4, IX:
Psalms to Chronicles (előkészületben)
Vaux, R. de and Műik, T. J., Discoveries in the Judaean Desert, VI: Qumran
Grotte 4, II: I, Archéologie, II, Tefillin, Mezuzot et Targum (4Q128-4Q157),
Oxford 1977.

11-es számú barlang

Freedman, D. N., Matthews, K. A., The Paleo-Hebrew Leviticus Scroll
(HQpaleoLev), Winona Laké 1985.
García Martínez, F., Discoveries in the Judaean Desert XXIII, Qumran Cave
1 1 ,11Q2-18 and 11Q20-22, Oxford 1998.
Ploeg, J. P. M. van dér, Woude, A. S. van dér and B. Jongeling, Le Targum
de Job de la grotte XI de Qumran, Leiden 1971.
Qimron, E., The Temple Scroll: A Critical Edition with Extensive Reconstruc-
tions, Beer-Sheva-Jerusalem 1996.
Sanders, J. A., Discoveries in the Judaean Desert of Jordán, IV: The Psalm
Scroll o f Qumran Cave 11 (11 Qps"), Oxford 1965.
Yadin, Y.,Megillat ha-M iqdash,l-U l,Jerusalem 1977 (angol fordítása: The
Temple Scroll, I—III, Jerusalem 1983).

Wadi ed-Daliyeh
Leith, M., Discoveries in the Judaean Desert XXIV: Wady ed-Daliyeh Seal
Impressions, Oxford 1997.

Nem azonosított barlang

Yadin, Y., Tefillin from Qumran (XQPhyl 1-4), Jerusalem 1969.

Damaszkuszi irat
M. Broshi, The Damascus Document Reconsidered, Jerusalem 1992.

Arámi szövegek és qumráni arámi

Beyer, K., Die aramaischen Texte vöm Tótén Meer, Göttingen 1984; Ergcin-
zungsband 1995.
Muraoka, T. (ed.), Studies in Qumran Aramaic, Abr-Nahrain, Suppl. 3,
Leiden 1992.

281
 Á lta lá n o s b ibliográfia

Qnmráni bibliográfiák
Fitzmyer, H, A., The Dead Sea Scrolls: Major Publications and Tools fór
Study, Missoula, Montana 1975; 2. kiadás 1977; Atlanta 1990.
García Martínez, F. et al., A Bibliography ofthe Finds in the Desert of Judah
1970-1995, Leiden 1996.
Jongeling, B., A Classified Bibliography ofthe Finds in the Desert of Judah:
1958-1969, Leiden 1971.

Általános monográfiák
Bernstein, M. et al., Legal Texts and Legal Issues, Leiden 1997.
Brooke, G. J. (ed.), New Qurnran Texts and Studies, Leiden 1995.
Brooke, G. J. (ed.), Temple Scroll Studies, Sheffield 1989.
Burrows, M., The Dead Sea Scrolls, New York 1955; magyarul: A holt­
tengeri tekercsek, Budapest, Gondolat 1961.
Burrows, M., More Light on the Dead Sea Scrolls, New York 1958.
Callaway, P. R., The Histor\/ ofthe Qurnran Community, Sheffield 1988.
Campbell, J. G., The Use o f Scripture in the Damascus Document 1-8,
19-20, Berlin 1995.
Campbell, J. G., Deciphering the Dead Sea Scrolls, London 1996.
Collins, J. Apocalypticism and the Dead Sea Scrolls, London 1997.
Cross, F. M., The Ancient Library of Qurnran and Modern Biblical Studies,
New York 1958; 2. kiadás Grand Rapids 1980; 3. kiadás Sheffield
1996.
Davies, P. R., Behind the Essenes: Flistory and Ideology in the Dead Sea
Scrolls, Atlanta 1987.
Davies, P. R., Qurnran, Guildford 1984.
Davies, P. R., Sects and Scrolls: Essays on Qurnran and Related Topics,
Atlanta 1996.
Dimant, D. and Rappaport, U. (eds.), The Dead Sea Scrolls: Forty Years of
Research, Leiden 1992.
Dimant, D., „Qurnran Sectarian Literature", in M. Stone (ed.), Jexvish
Writings of the Second Temple Period, Assen-Philadelphia 1984.
Driver, G. R., The Judaean Scrolls 1947-1969, London 1969.
Dupont-Sommer, A., The Essene Writings from Qurnran, Oxford 1961.
Fabry, H.-J. et al., Qumranstudien, Göttingen 1996.
Fitzmyer, J. A., Responses to 101 Questions on the Dead Sea Scrolls, London
1992.
Fiint, P. W., The Dead Sea Psalms Scrolls and the Book of Psalms, Leiden
1997.

282
García Martínez, F. and Trebolle Barrera, )., The People of the Dead Sea
Scrolls, Leiden 1995.
García Martínez, F., Qumran and Apocalyptic: Studies on the Áramaié Texts
from Qumran, Leiden 1992.
García Martínez, F., The Dead Sea Scrolls Translated: The Qumran Texts in
English, Leiden 1994.
Gaster, T. H., The Dead Sea Scriptures in English Translation, Garden City,
New York 1956; 3. kiadás 1976.
Golb, N., Who wrote the Dead Sea Scrolls? London 1995.
Humbert, J.-P. et al., Fouilles de Khirbet Qumran et de Ain Feskha I, Album
de photographies - Répertoire du fonás photographicjue - Synthese des
notes de chantier du Pere Roland de Vaux OP, Fribourg-Göttingen 1994.
Kamper, J. and Bernstein, M., 4QMMT, Atlanta 1996.
Knibb, M. A., The Qumran Community, Cambridge 1987.
Maier,}., Die Qumran-Essener: Die Texte vöm Tótén Meer, I—II, München
1995.
Metso, S., The Textual Development of the Qumran Community Rule,
Helsinki 1996.
Milik,]. T., Ten Years ofDiscovery in the Wilderness ofjudaea, London 1959.
Nickelsburg, G. W. E.,Jewish Literature Between the Bibié and the Mishnah,
Philadelphia 1981.
Nitzan, B., Qumran Prayer and Religious Poetry, Leiden 1994.
Porter, S. E. and Evans, C. A., The Scrolls and the Scriptures, Sheffield
1997.
Shanks, H. (ed.), Understanding the Dead Sea Scrolls, Washington 1992.
Schiffman, L. H. (ed.), Archaeology and History in the Dead Sea Scrolls,
Sheffield 1990.
Schiffman, L. H., Reclaiming the Dead Sea Scrolls, Philadelphia 1994.
Schürer, E., Vermes, G., Millar, F. and Goodman, M., The History ofthe
Jewish People in the Age of Jesus Christ, III, parts 1-2, Edinburgh 1986
(részletes, elemzett bibliográfia).
Stegemann, H., Die Essener, Qumran, Johannes dér Taufer und Jesus,
Freiburg 1993.
Steudel, A., Dér Midrasch zűr Eschatologie aus dér Qumrangemeinde
(4QMidrEschata,b), Leiden 1994.
Stone, M. E. and Chazon, E. G., Biblical Perspectives: Interpretation ofthe
Bibié in Light ofthe Dead Sea Scrolls, Leiden 1998.
Swanson, D. D., The Temple Scroll and the Bibié: The Methodology of 11QT,
Leiden 1995.
Talmon, S., The World of Qumran from Within, Jerusalem-Leiden 1989.
Trebolle Barrera, J. and L. Vegas Montaner, L. (eds.), The Madrid Qumran
Congress 1991, Vols. I—II, Leiden 1992.
Ulrich, E. and VanderKam, J. C. (eds.), The Community of the Renezved
Covenant, Notre Dame 1994.

283
VanderKam, J. C., The Dead Sea Scrolls Today, London 1997.
Vaux, R. de., The Archaeology of the Dead Sea Scrolls, London 1973.
Vermes, G., The Dead Sea Scrolls in English, London 1962; 2. kiadás 1975;
3. kiadás 1987; 4. kiadás 1995.
Vermes, G., Discovery in the Judean Desert, New York 1956.
Vermes, G., The Dead Sea Scrolls: Qumran in Perspective, London 1977;
Philadelphia 1981; 2. kiadás London 1982; 3. kiadás London 1994.
Vermes, G., The Complete Dead Sea Scrolls in English, London 1997.
Wacholder, B. Z., The Dazvn of Qumran: The Sectarian Torahand the Teacher
of Righteousness, Cincinnati 1983.
Wise, M. O., A Critical Study of the Temple Scroll from Qumran Cave 11,
Chicago 1990.
Wise, M. et ah, The Dead Sea Scrolls. A New Translation, London-San
Francisco 1996.

Kétnyelvű kiadás, vokalizált héber szöveg és qumráni héber

Charlesworth, J. H. et al. (eds.), The Dead Sea Scrolls: 1. Rule of the
Community and Related Documents;2. Damascus Document, War Scroll
and Related Documents, Tübingen-Louisville, 1994-95.
García Martínez, F. and Tigchelaar, E. J. C., The Dead Sea Scrolls: Study
Edition I1Q1-4Q 273, Leiden 1997.
Lohse, E., Die Texte aus Qumran, Hebrdisch und Deutsch, München 1971.
Qimron, E., The Hebrew of the Dead Sea Scrolls, Atlanta 1986.

A tekercsek és az Újszövetség
Black, M., The Scrolls and Christian Origins, London 1961.
Black, M. (ed.), The Scrolls and Christianity, London 1969.
Charlesworth, J. H. (ed.), John and Qumran, Lonodn 1972; New York
1990.
Charlesworth, J. H. (ed.), Jesus and the Dead Sea Scrolls, New York-Lon-
don 1992.
Fujita, N. S., A Crack in the Jár: What Ancient Jewish Documents Teli Us
about the New Testament, New York 1986.
Murphy-O'Connor, J. (ed.), Paul and Qumran, London 1968; New York
1990.
Newton, M., The Concept ofPurity at Qumran and in the Letters of Paul,
Cambridge 1985.
Stendahl, K. (ed.), The Scrolls and the New Testament, London 1958.
Vermes, G., Jesus and the World of Judaism, London 1982; Philadelphia
1984; magyarul: Jézus és a judaizmus világa, Osiris, Budapest 1997.

284
 Magyarul megjelent
Amuszin, I. D., A h o l t - t e n g e r i te k e r c s e k é s a q u m r á n i k ö z ö s s é g , Gondolat,
Budapest 1986.
Burrows, M., A h o l t - t e n g e r i t e k e r c s e k , Gondolat, Budapest 1961.
Fröhlich I., A q u m r á n i s z ö v e g e k m a g y a r u l [Studia Orientalia], Pázmány
Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba 1998.
Komoróczy G., K iá lt ó s z ó a p u s z t á b a n , A h o l t - t e n g e r i k in c s e k , Osiris,
Budapest, 1998.
Stoll, H. A., A h o l t - t e n g e r i b a r l a n g o k r e j t é l y e , Gondolat, Budapest 1967.
Vermes G., J é z u s é s a j u d a i z m u s v i l á g a , Osiris, Budapest 1997.
 NÉV- ES TÁRGYMUTATÓ

Abegg,M. 20,112,293 Attridge, H. 96

Ábel, F. M. 272 Avigad, N. 25,49,52, 93
Absalom háza 178,188
Adam, A. 263 Baer, Y. 152
Aemilius Scaurus 31,53,179 Baillet, M. 16, 64,79,81,84,88,91,
Agrippa, 1 .175 118,245
Agrippa, II. 175 Baker, H. W. 121
akasztás 140 lásd még keresztre Bammel, E. 292
feszítés Bardtke, H. 226, 234, 218
Aland, K. 245 Bar Kochba (Simeon bar Kosziba)
Albright, W. F. D. 22,45,5 0 44,51, 227, 241
áldozat 135, 215, 216 lásd még Barthélemy, D. 12,15, 62,232
papok és Templom Batenos 92
Alexander Balas 111,174,180,186 Baumgarten, J. M. 22, 61, 67, 68,
Alexander, P. S. 58, 66 136,139,140,169,208
Alexandra-Salomé 31,153,179 beavatás 167
Alexandrosz Iannaiosz 31, 45, 53, Bechtel, E. 20, 21
77,174,175,179,180,187 Beckwith, R. 228
Alkimosz 173,174,186 Beliál 102,117,118, 218, 219
Allegro, J. M. 16, 27,33, 68, 79, 85, Benőit, P. 17,18,19, 21,52, 245
92,100,106,108,114-121 Ben Sasson, H. H. 272
Amram testamentuma 102 Betz, 0 . 159,197,215
Anderson, A. A. 27 Beyer, K. 98, 99,113
angyalok 207 bibliaértelmezések 14, 31, 55, 89,
Antigónosz Mattatiász 46,191 199,200, 230
Antiokhosz Epiphanész, IV. 31, Birnbaum, S. A. 49
53, 115, 172, 173, 179, 182, 183, Black, M. 228,243,244
186, 224 Boccaccini, G. 295
apokrifek 23, 30, 72-76, 112, 224, Bonani, G. 26
227, 232, 233 Borg, M. 259
Applebaum, S. 259 Bousset, W. 295
Arámi apokalipszis 111 Bowker, J. 243
átkok 83, 212 bölcsesség 55, 85-89, 212, 224

286
Brandon, S. G. F. 259 37,49,52,122,2 76,293,232,234,
Braun, H. 244, 246 237
Brock, S. P. 229 Crown, A. D. 42
brontologion 24,120
Brooke, G. J. 22,82,83,94,108,198 Damaszkuszi irat 14,24,28,29,31,
Broshi, M. 22, 24, 34, 45, 61, 112, 35, 52, 59-61, 123, 128, 130,
121,122 134-140,142,145-149,166,167,
Brown, R. E. 221 176,178,182,185,213,214,220,
Brownlee, W. H. 1 2 ,190,198,221, 233, 247
232 Dániel 84,183
Bruce, F. F. 41,197 Daumas, F. 269
Bultmann, R. 195 Davidson, M. J. 295,220
Bunge, J. G. 290 Davies, P R. 47
Burchard, C. 163 Delcor, M. 234, 239, 272, 293, 295,
Burgman, H. 176,193 213,216,217,224
Burkitt, F. C. 52 Démétriosz, III. 31, 53, 114, 175,
Burrows, M. 12, 14, 58, 115, 233, 179
234 Démétriosz, a történész 276
Denis, A.-M. 295,242
Cádok, a farizeus 160 Dimant, D. 45,68,76,105,108,109
Cádok fiai 32, 57-59, 82,123,126, Donceel-Voűte, P 34,47,168
132,150,153,154,174 Dórival, G. 229
Callaway, P. R. 2 76 Driver, G. R. (Sir Godfrey) 33, 46,
Campbell, J. 293,198 158, 262, 162, 168, 177,190, 193
Caquot, A. 222 Dupont, J. 243
Carmignac,}. 293 Dupont-Sommer, A. 13, 14, 45,
Casey, M. 243 227,237, 265,184,187,193,214,
Catenae 119 245
Szofóniás-kommentár 115 Dura Europosz 50
Charles, R. H. 136,241,243
Charlesworth, J. H. 5 9 ,6 1 ,6 4 ,204, Efráim 114,116,178,179,187,190,
218,241,244 218
Clermont-Ganneau, C. 40,41 egészen elégő áldozat 142, 161,
Cody, A. 124 209
Collins, J. J. 110,111,196,218, 221 Eisenman, R. H. 21, 33, 36, 105,
Collins, R. F. 196 152, 253, 159, 262, 162, 290
Colpe, C. 243 Eissfeldt, O. 228,229,241
Conzelmann, H. 295 Eleázár ben Jair 160
Cook, E. 193 Elgvin, T. 89, 94
Cook, S. A. 50 Elmélkedés könyve 145
Coppens, J. 227 Ember fia 97, 243
Cowley, A. 243 Engedi 27,162, 165,166
Cross, F. M. 14, 16, 19, 22, 22, 25, Engesztelés napja 81, 115, 118,
178,189, 210

287
Eshel, E. 22,69,70,77,112,122,180 Gnilka, J. 214, 217
Eshel, H. 22, 77,180 Golb, N. 34,47
eszkatológia, lásd a jövővel Goldstein, J. A. 171
kapcsolatos reménység Gonosz Pap 13, 32, 33, 115, 116,
esszénusok 13, 26, 27, 32, 33, 34, 152,154,168,178-180,185,186,
131,142,152,162-169,176-193, 188,189, 211,236
187, 230, 244-255 Gooding, D. W. 234
étkezések Qumránban 131, 214, Goodman, M. 13,31,163,169
217 Goossens, R. 184,190
Goshen-Gottstein, M. H. 41,168
Fáik, D. 84 Greehy, J. G. 134
Fáik, Z. W.139 Greenfield, J. C. 15, 93, 101, 120,
farizeusok 27, 152, 155-158, 168, 176,243
ai 187,191, 199, 254 Grelot, P 218, 243
Farmer, W. R. 159 Gressmann, H. 195
feltámadás 36, 76, 154, 194, 224, Grundmann, W. 220
225 Guillaumont, A. 169, 217
Felügyelő 5 6 -58,69,72,76,82,88,
126-128,132,138,144-146, 150, gyógyítás 165,166
204,212, 219, 253
Finkelstein, L. 155 Haas, N. 150
Fitzmyer, J. A. 24, 30, 55, 61, 110, Haase, W. 198
111,134,137, 208, 214,221,243, Habakkuk-kommentár 12, 25, 90,
244, 246 115,178,180,183,184,200,215,
Fiint, P. W. 232 233, 236, 248
Flusser, D. 111 Háborús szabályzat 65
fogadalmak 65,167 Háborús tekercs 37,52,53, 62-64,
Forkman, G. 129 111,124,135,161, 168,180,184,
Freedman, D. N. 17,176,232 220, 251
Frey, J. B. 224 habura 157,158
Friedrich, G. 195 Hahn, I. 218
Fritsch, C. T. 229 Hálaadó zsoltárok lásd Him­
nuszok
Gabrion, H. 198 halhatatlanság 224, 225
Galileai Júdás 158,160,250 Flalperin, D. J. 140
Garnet, P. 195 Harding, G. L. 13
Gártner, B. 215 Harl, M. 229
Genesis Apocryphon 15, 29, 52, Harris, J. G. 196
89, 92-94,179 Hasmoneusok 31, 46, 51, 94, 115,
Genesis-kommentár 29, 89 174,175,187
Geoltrain, P 169 haszidim (haszidok) 32, 33, 174,
Ginsburg, C. D. 41 187
Glessmer, U. 79 Hay, D. 246

288
Hayward, C.T.R. 159,171
Hazugságok terjesztője (a Hazug)
114,177,178
hellénisztikus válság 172-175
Hengel, M. 159,171,193
Henoch 96, 97
Henoch parabolái 92, 209, 223,
242,243
Herford, R. T. 155,195
Herodes Arkhelaosz 47,159,175,
192
Hesse, F. 220
Hetek ünnepe (a közösség
megújulása) 80, 143, 149, 211,
213
Hillél 156,191
Himnuszok 52, 70-72, 80, 205,
206, 225, 226
Himnusz-tekercs 12
Hoenig, S. B. 136
Horgán, M. R 198
horoszkópok 24,119,120
Horton, F. L. 220
Hósea-kommentár 113,187
Humbert, J. P.135
Huntjens, J. A. 196
Hunzinger, C.-H. 16
Huppenbauer, H. W. 204
Hürkanosz, lásd Johannész
Iannaiosz, lásd Alexandrosz
idősebb Plinius 13, 26, 27, 162-
164, 253
Igazság Tanítója 13,14, 32, 33, 39,
60, 71, 114-116, 177-182, 185,
187-191,197,201,211,218,222,
244,245, 247, 255
illés 221
istentisztelet Qumránban 208-217
Jackson, B. S.141
Jacobs, L. 195
Jamnia (Javne) 151, 240
János, az Esszénus 192
Janzen, J. G. 232
Jaubert, A. 188, 208
Jellicoe, E. S. 229
Jeremiás, G. 193
Jeremiás, J. 124,151,171,195
Jeromos 240
Jeruzsálem 47, 53, 54, 62, 77, 109,
112,117,136,156,175-177,182,
185-187,218,223,237,249,250,
252
Jesája-kommentár 108
Jesája-tekercs 12, 28, 52, 200, 201,
220,225, 228, 231-233
Jézus ben Szira 28,172, 232, 233
Jézus, Názáreti 33,36,39,152,175,
191,194, 201, 217, 244-255
Johannész Hürkanosz, I. 31, 45,
46.154.174.175.187
Johannész Hürkanosz, II. 31,179
Jonathán Makkabeus 14, 32, 53,
77.163.173.174.180.186.187
Jones, A. H. M. 171
Jonge, M. de 220
Jongeling, B. 17
Josephus Flavius 13,26,27,32,46,
107,131,142,152,153,156,158,
159,162-167,171,174,175,184,
190-192, 213, 214, 216, 224,225
Josze, R. 177
Józsué (Jázon), főpap 172,173,186
a jövővel kapcsolatos reménység
200, 217-226, 247, 248, 251, 253
Jubileumok könyve 29, 90, 95, 98,
210, 211,233, 242
Júda Arisztobulosz, 1.191
Júda Arisztobulosz, II. 187
Júdás Makkabeus 173,186,189
Kahle, P. 228
kairói Geniza 30,59, 60, 228,242
Kanael, B. 47
kánon, szentírási 23, 28, 29, 232,
233, 241
Kapelrud, A. S. 126
289
Keresztelő János 33, 36, 152, 247,
253, 254
kereszténység és a tekercsek 33,
244-255
keresztre feszítés 114,179 lásd még
akasztás
kerubok 207
két lélek: igazság lelke és hamis­
ság lelke 89, 126, 136, 147, 194,
203
Kistér, M. 69,22 7
Kittel, G. 195
Kittim 31, 45, 46, 54, 63-65, 115,
161,178, 179,180,184,185,218
kiválasztás 202-208
Klausner, J. 220
Klinzing, G. 195,215
Knibb, M. A. 243
körülmetélés 203, 213
közösség 123-150, 244, 248
a ~ azonosítása 151-170
a - gazdasági felügyelője 133
a ~ hercege/fejedelme lásd Mes­
siás
a ~ története 31,32,53,170-193
a —bői történő kizárás 61,132,
202,213, 250
A közösség szabályzata 12,27,35,
36,37,56-59,78,81-84,123,124,
126,131,134,135,139,143,144,
146,166,194, 209, 215, 221,223
Kraeling, C. 50
Kuhn, K .G .227
Kutscher, E. Y. 232
Kümmel, W. G. 177,241
Küng, H. 195
Lámekh-tekercs, lásd Genesis Apo-
eryphon
Laperrousaz, E.-M. 45
Larson, E. 107
Laurin, R. B., 223
Leaney, A. R. C. 208,213
Leiman, S. Z. 228
290
Leivestad, R. 243
Le Moyne, J. 153,155
Levine, B. 141
léviták 56, 66, 144, 173, 198, 212,
212, 220
Lewis, N. 51
Licht,J. 133,204,218
Lieberman, S. 133,135,157
Lim, T. H. 34,198,246
Lindars, R 243
Liver,). 124, 221
Lowy, S. 198
Makkabeusok 31, 60,171
Manasszé 114, 116, 178, 179, 187,
190
Mansoor, M. 41
Mar Athanasius 12
Martin, M. 227
Martínez, F. G. 33,55,111
Marx, A. 216
Maszada 23, 25, 42, 47, 50, 51, 79,
160-162,175, 227, 233
maszoréták 228, 229
maszoréta szöveg 28, 29, 228,
233-240
Mattatiás 173
Mattatiás, Absalom fia 189
Matthews, K. A. 17
Mebakker, lásd Felügyelő 147,148
megtisztulási szertartások 60, 67,
84,143,166, 214
Melkicedeq 219
Melkicedeq-irat 118
Melkiresa 83,102, 219
Menáhem, az Esszénus 160,192
rokonsága Galileai Júdással 160
Meneláosz 173,186
Merril, E. H. 195
Meshorer, Y. 47,51
Messiás 108,117,120,200,221,222
Áron —a 57, 220, 221
Izráel —a 57, 62, 82,220, 221
papi ~ 82
Messiási antológia 116,178, 222 Nebukadneccár 59, 111, 176, 182,
Messiási apokalipszis 76, 77, 223 200
messiási étkezés 62, 217, 221 nem zsidók 112,118,133,143,178
Messiási szabályzat 61, 62, 131, Neusner, J. 141,151,155,209,214,
135,138,139,145 215
Meyer, R. 153,155 Newsom, C. A. 80, 99,100,106
mezuzák 231 Nickelsburg,G. W. E. 193,195,223
Michel, A. 155 Nikiprowetzky, V. 159
Midrás az utolsó napokról 90,116 Nitzan, B. 82,83
Mika-kommentár 114 North, R. 154,189
Mikháél arkangyal 65, 98, 118, nőtlenség 13,27,147,158,164,166,
219,220 168,216,251-253
Milik, J. T. 1 2 ,1 4 ,1 5 ,1 6 ,1 8 ,30,36, Nötscher, F 195
80,82,83,85,90,96,97,103,109,
111-115,121,149,193,220,242, O'Callaghan, J. 245
243 Oktató, lásd Felügyelő
Milikowsky, C. 189 Olyan, S. 107
Millar, F. G. B. 31 Óniás, III. 172,173
Miquel, P. 169 Óniás, IV. 173,188
Moehring, H. R. 226 Óriások könyve 96,97,242
Moffet, W. A. 20 Órigenész 229
Moore, G. F. 158,195 Osten-Sacken, P. 226, 195
Mowinckel, S. 220
Mózes-apokrifon 90,103,104 Pákozdy, L. M. 234
Mózes szavai 103 Pál 33,194, 249-253
Muilenburg, J. 51 paleográfia, héber 14, 25, 44, 48-
Munnich, A. 229 52,91,95,99, 227
Murabba'at 25,43,51,241 papok 56, 66, 144, 150, 212, 216,
Muraoka, T. 25 220
Murphy-O'Connor, J. 139, 176, Parry, D. W. 55
189,190,244 Pentateuchus 29, 40, 89, 91, 92,
196,199,229,230,234, 237,238,
Nabunáid imája 36,110 240, 242
Nagy Herodes 156,160,175,192 Pfann, S. 69
Nahal Hever 51 Philón, Alexandriai 13, 26, 152,
Náhum-kommentár 31, 53, 54, 162-164,171, 211,215, 216
114,178,179,182,184,187 Ploeg, J. P. M., van dér 17, 76, 90,
napi imádságok ünnepekre 81 217,221,223, 244
naptár 35,67,77,78,145, 209-211 Pompeius 31,174,175
Nash-papirusz 13, 28, 49, 50, 227, Pouilly, J. 139
228 Priest, J. F. 126,217
Náthán, H. 150 prófécia, esszénus megközelítés
Naveh, J. 52,195 170, 200, 216, 217,218

291
próféta, a közösség által várt 221,
222
prozeliták 66,144
Pryke, J.218
pszeudepigrafikus iratok 23, 24,
30, 95, 227, 241-244
Pszeudo-Dániel 110
Pszeudo-Mózes 105
Puech, E. 19,36, 70-72, 75-77, 89,
91,101,102, 111,180, 223,243
Qimron, E. 15,21, 66, 68,86
qumráni kéziratok eredete 26, 27
a qumráni közösség mint Izráel
123
qumráni régészet 13,14, 44
qumráni tekercsek
eredetisége 40-54
datálása 13,14,23-26,40-54
Rabin, C. 135,136,139,157
Rabinovitch, N. L. 141
Rabinowitz, 1.176, 188,193
Rappaport, U. 45, 76
Reich, R. 47,168
Renan, E. 245
Rendtartási kézikönyv, lásd A
közösség szabályzata
Réztekercs 17
Rhoads, D. M. 159
Ringgren, H. 195
Rivkin, E. 155,158
Roberts, C. H. 18, 245
Robinson, J. M. 21
rómaiak 31,48,54
Rosenbaum, H. U. 245
Roth, C. 33,158,161,162,168,190,
193
Rowley, H. H. 176,184,190,193
Russell, D. S. 217
Safrai, S. 151,171
Saldarini, A. J. 153,155
292
Salomcion lásd még Alexandra-
Salomé 31,53,154
Sámuel látomása 106
Sanders, E. P. 7 4 ,187,195,214
Sanders, J. A. 16,3 0
Sanderson, J. 21
Sátán 56,83,102,180,212,218,219
Schalit, A. 171
Schechter, S. 24, 61
Schiffman, L. H. 34, 85, 107, 129,
135,137,141,154,196,217
Schubert, K. 223
Schuller, E. 74,102,104
Schürer, E. 31
Sekki, A. E. 195, 204
Sellers, O. R. 25,42
Septuaginta 23,29,30,72, 91,183,
229, 230, 232, 234-238
Shanks, H. 20,154,195
Shapira, M. W. 40, 41
sima dolgok után kutatók 108,
177,179,187
Simeon bar Kosziba lásd Bar Ko-
chba
Simeon, a Galileai Júdás fia 160
Simon Makkabeus 14,32,173,174,
186,189
Simon, esszénus 192
Simon, M. 151
Simon, zélóta 160
Siralmak 79
Skehan, P. W. 16,19, 21,91,232
Smallwood, E. M. 159,171
Smith, M. S. 100,108,159
Sparks, H. F. D. 241
Spottorno, M. V. 245
Stanton, G. 245
Starcky, J. 16, 19, 74, 75, 98, 120,
193,221
Stauffer, E. 184,190
Steckoll, S. H. 150
Stegemann, H. 20,176,193
Stendhal, K.217,244
Stern, M. 151, 259,171
Stone, M. E. 10 1 ,195, 243 210, 215,225,230, 231, 246-248,
Strugnell, J. 16, 19, 20, 21, 34, 68, 255
96,104,107 ~ értelmezője 116,197,205,221,
Sukenik, E. L. 1 1 ,12,13,14,64, 72, 248
7.65 Trebolle, J. 107
Sutcliffe, E. F. 204 Trever, J. C. 1 1 ,12!
Tryphon 174,186
szabályzatok 56-70, 232 túlvilág 223
szadduceusok 27, 67, 152-155, Tyloch, W. 234
174.175.187.191, 254
Szama iasz 156 új gabona ünnepe 62, 211
szamaritánusok 172 új bor ünnepe 62
Szanhedrin 154,155 Újszövetség 23, 35, 36, 64, 91, 95,
Szeleukidák 114,172,184 152,153,156,162,217, 227,242,
Szövetség 132-134, 140, 142, 148, 244-255
149,168,196-208,248 Ulrich, E. 19,27,22,91, 296
Unnik, W. C. van 227
Tábor, J. D. 36 Urbach, E. E. 295
Talmon, S. 37, 49, 195, 208, 232,
237,240, 244 VanderKam, J. C. 96, 296,208,243
Taylor, C. 52 Vaux, R. de 13, 14-18, 20, 24, 25,
Tcherikover, V. 171 42,44-46,47, 135, 250, 266,189,
Teicher, J. L. 33, 152, 290 193
Templom 80, 121, 125, 143, 146, Vermes, G. 23,27,31,36,3 7 ,3 9 ,55,
151,152,154,156,164,168,175, 58, 65-67, 77, 9 5 ,2 3 5 ,2 3 6 ,158,
177.178.191, 198,209, 215,216, 163,165,166,169,171,176,180,
238, 240,249, 252 184,187-189,191,193,198,209,
Templom-tekercs 13,17,29,65,66, 215,217,220,221,225,232,243,
89,131, 133, 199,211 246
Temporini, H. 198 Vigasztalás igéi 119
a teremtés korszakai 100 Villalón, J.R. 222
therapeuták 72, 211 Vízözön-apokrifek 90, 93, 94,100
Thiede, C. P. 245 Volz, P. 227
Thiering, B. E. 3 3 ,1 5 2 ,153,190
Thomas, J. 214 Wacholder, B. Z. 20,66, 76, 78, 81,
tisztasági törvények 60, 63, 143, 83,86-88,104,112
156,165 Waddel, W. G. 52
Tizenkét pátriárka testamentu­ Wagner, S. 763
mai 102, 242 Walter, N. 277
Tov, E. 20,23,29,35,52,92,94,227, Weinfeld, M. 226, 229, 234, 296
229,232,237 Weise, M. 223
Törvény 103, 104, 114, 127, 128, Weiss, H. F. 255
133,149,155,194,197-201,205, Wernberg-Moller, P. 127,137, 204

293
Wise, M. 33,36,253,193 Zeuner, F. E. 42
Woude, A. S., van dér 1 7 ,118,220, Zevit, Z. 85, 86
221
Wright, G. E. 11,49 Zsoltár-tekercs 16, 30,52, 231,233
Würthwein, E. 50, 228 zsoltárok 205, 242
~ apokrif 72-76
Yadin, Y. 15,17,44,52, 66,93,237, kommentár a ~ 115,116
1 4 0 ,1 6 0 ,198,220
Yardeni, A. 77,121,122,180
zélóták 27,32,33,47,152,158-162,
175