w

|30lP

it Í4ül
- --------------- —■
~*m ■ : #<
«
m
I m
<:ff\
9 m. t?
, A i
%E
•\
:
■
I
3
II

r -i
■

s>Mh
ah :

1
¡I
w Wi
i
/ZERKDZTHTE ..

:
V
r i

» bt/wl
k
o
mm
h°NVÉD HADNA'
:
•)
; X X ÄRA- 2 K«a. ■
r

Í
;

rAj
••***
*
 fc
■
%
r

■
r

y
<
_

*
\
 N

( J 7f' ' -
/
-6

V <2

* ( z Y^z Áo- fr* ,,

rV
:
"t
f
 POLGÁRI

CZÉ L LÖVÉSZ ET.

SZERKESZTETTE:
DE SGARDELL! CAESAR
HADNAGY
A M. KIR. BUDAPESTI I-ső HONVÉD GYALOGEZREDBEN.

(/ V .

E8

(f^%
ARA 2 KORONA. ; “SS* I
❖

— A SZERZŐ SAJÁTJA. —
JT. '
JO -^n-ysfce/v.

m'/*W yt¿. ^¿c?J fs /pr?'

BUDAPEST,
NYOMATOTT VÁRNAI F. KÖNYVNYOMDÁJÁBAN
1905.
 h Ho- /xy
©
esto san űmi
19É8/R leltár
A magyar ifjúsághoz!
Fiatal barátaim !
Ha a bájos hölgyek mosolyát, a szép hon­
leányok szívét óhajtják megnyerni : tanuljanak
zenét, daloljanak, tánczoljanak.
I Akik honfitársaikon akarnak uralkodni, a fen­

séges népet akarják bolondítani : gyakorolják

magukat a virágos szép beszédben, rendezzenek
fehér vagy zöld asztal mellett hazafias szóver­
senyeket.
Azok pedig, akik a hazát nemcsak szájjal, de
férfiakhoz illően, fegyverrel a kézben akarják
szolgálni és az ellenséggel szemben megvédeni,
azok, akik emelt fővel akarnak szabad földön járni:
tanuljanak czélba lőni !

1905. május.
SZEMERE MIKLÓS.
 Előszó.
Irta : sárói Szabó Lajos magyar királyi százados
„A tűz a gyalogság főharczeszköze.“
Ezt a tanítást hirdeti a legtöbb hadsereg minden sza-
bályzata, e tanítás helyességét igazolja az újabb háborúk minden
véres eseménye. Egészen természetes tehát, hogy e tények
következtében a gyalogságnak a tűzharczban való kiképzésére
minden hadseregben állandóan fokozódó figyelmet fordíta­
nak. Hadseregünk ezen a téren egyetlen versenytársa mögött
sem marad el. A király hid i ,, lövész-iskola, “ mely a felfegy­
verzés és a czélbalövés ügyének állandó tanulmányozására, a
szükséges kísérletek végzésére, valamint a hadsereg lövés­
tanítóinak kiképzésére van hivatva, Europa-szerte híres ; ott
kiképzett tisztjeink és altisztjeink a czélbalövésben bámula­
tos eredményt érnek el s onnan mint ezen sport szakavatott,
lelkes apostolai térnek vissza a csapatokhoz, hogy tudásukat
és nemes kedvtelésöket szélesebb körben is terjeszszék.
Szabályzataink, különösen a legújabbak, valóban minta­
szerűek ; a bennök nyilvánuló szabad szellem s az a nagyon
világosan kifejezett törekvés, hogy az ifjú harczosban a czél­
balövés iránt kedvet ébreszsztink, ezen gyakorlatok számára
sportszerű kellemes szórakozássá tegyük, őt puskája külön­
leges tulajdonságainak alapos megismerésére ösztönözzük,
benne a pompás fegyver iránt bizalmat keltsünk s minden
embert értelmes, gondolkozó lövészszé képezzünk ki — a
legnagyobb elismerésre érdemes.
A kitűnő szabályzatoknak és a legmagasabb elöljárók
élénk érdeklődésének meg is van a kívánt eredménye, mert
a katonai kiképzés ezen ága, a legutóbbi időben, főleg a
honvédségnél, meglepően tökéletesbedett A tisztek lanka-
VI

da tlan, következetes munkájával a legtöbb századnál sikerül

a legtöbb emberből közepes, nagyon sokból kitűnő, biztos
lövőt nevelni. De hogy ez az eredmény sokszor mily fárasztó,
nehéz munkába s mennyi időbe kerül, arról csak annak lehet
helyes fogalma, aki legalább néhány évig tényleges állomá­
nyú katona volt. Nehéz feladat ez ! — Pompás gépecske az
újkori hadipuska, — de csak az izmos karú éles szemű,
erős akaratú értelmes, alaposan kiképzett és jól begyakorolt
katona kezében.
Mindezt meggondolva önkéntelenül is eszünkbe kell
jutnia a gondolatnak, hogy mennyivel kitünőbb harczosokat
tudnánk háborúban az ellenséggel szembe állítani, ha az ifjak
mind edzett, hajlékony testtel, gyakorlott, éles szemmel, kellő­
leg kiművelt értelemmel vonulhatnának be tényleges katonai
szolgálatukra s ha a puskával már előbb megismerkedhet­
nének, megbarátkozhatnának ; ha már előbb megtanulnák a
czélzás alapelveit, a helyes elsütést és lövéseik hatásának
megfigyelését és ha katonai szolgálatuk után is állandóan
gyakorolhatnák magukat, hogy a tanultakat egyhamar el ne
feledjék. Mennyi fáradságot, mily sok drága időt lehetne így
megtakarítani s a lövésben és harczban való alaposabb, töké­
letesebb kiképzésre fordítani !
Nincs fontosabb, nincs „nemzetibb11 feladat, mint ifjú­
ságunknak a honvédő szerepre való előkészítése. Napjaink­
ban az életünkre törő, nemzeti önállóságunkat, szabadságun­
kat és vagyonúnkat fenyegető ellenség ellen harczba siető
honpolgároknak, ha a szent küzdelemben hasznavehető har-
czosok akarnak lenni, oly sok testi, szellemi, jellembeli és
erkölcsi jó tulajdonsággal, annyi katonai ismerettel és gya­
korlottsággal kell birniok, hogy azokat, mondhatnám, hogy
csecsemő-koruktól kezdve szakadatlanul, czéltudatosan és terv
szerűen folytatott nevelés, tanítás és gyakorlás mellett sajá­
títhatják csak el. Minél előbb, nagy erélylyel meg kellene
kezdeni azon nagyon elterjedt téves és veszélyes nézet gyö
keres kiirtását, hogy a nemzet erejének : ifjúságának, a hon­
védő szerepre való előkészítése, egyedül csak a hadsereg
hivatása és hogy ltjainknak csak törvényszerű tényleges kato­
 VII

nai szolgálatuk ideje alatt kell ezen feladatukra előkésziilniök.

Néhány év alatt ezt a czélt elérni, — különösen ha ifjúsá­
gunkat ilyen irányú munkával sem katonai szolgálatuk előtt,
sem az után nem foglalkoztatják, — képtelenség ; különösen
képtelenséggé válik ez a szolgálati idő megrövidítése eseté­
ben. Legfontosabb nemzeti érdekünk követeli tehát, hogy
ltjainknak edzett, értelmes, képzett és gyakorlott harczosokká
való nevelésére család, iskola, társadalom, hadsereg s
Hz állam minden szerve egymással szoros szövetséget
kössenek s a közös czél elérésére közös terv alapján, egy­
mást támogatva, czéltudatosan törekekjenek. Különösen az
iskolának és a hadseregnek, mint határozottan közös czélt szol­
gáló rokon-intézményeknek, kellene egymással szoros viszony­
ban államok.
Két év előtt ezen kérdés alapos tanulmányozásába kezd­
tem s különös szerencse folytán a külföld (főleg Tirol, Svájcz,
Olasz- és Francziaország) sok előkelő szakemberének támo­
gatását megnyervén, nagyon érdekes és becses adatokat
gyűjthettem össze (melyeket eddig — nagy sajnálatomra —
még fel nem dolgozhattam). Csodálkozva, irigykedve láttam
ezen adatokból, hogy más államokban a nemzeti kormány,
nemzeti hadsereg és nemzeti társadalom szövetsége, (Olasz­
országban a nemzeti fejedelem kezdésére és annak hathatós
pártfogása mellett) mily szép, mily üdvös eredményekre veze­
tett már.
Hazánkban ezen kérdés megoldásával a kezdet kezdete
előtt állunk, de akadt már az ügynek fáradhatlan lelkes
apostola, lassan bár, de szaporodnak hívei, kezd tehát a
remény derengeni, hogy idővel mi is fogunk tenni valamit
és — bizonyára hosszú, nehéz küzdelem árán — talán sike­
rülni fog nemzetünket közönyéből felrázni, érdeklődését fel­
kelteni, szemét előrelátáshoz szoktatni.
Amikor és ahol csak tehetem, sokszor hangoztatom azt
a nézetemet, hogy nekünk magyar katonáknak (akár cs. és
kir. akár m. kir. tisztek vagyunk) lenne hivatásunk és szent
kötelességünk, nemzetünk müveit társadalmában, tervszerű­
séggel és fáradhatlan buzgalommal ébresztgetni az érdeklő­
VIII

dést a honvédelem ügye iránt; nekünk kellene lelkesedéssel

felkarolnunk minden ügyet, mely nemzetünk erejének, védő-
képességének fejlesztésére alkalmas ; nekünk kellene a leg­
alaposabban tanulmányozni az ifjúság katonai előképzésének
és a polgári czéllövésnek kérdését is; nekünk kellene, úgy
ebben a kérdésben, mint sok másban, sok uj eszmét hozni
a nyilvánosság elé s azoK megvalósítása érdekében egymás
között, a társadalomban s az irodalom terén serényen buz­
gói kod ni, dolgozni.
Sajnos, messzire vagyunk még attól, hogy mint a nem­
zet katonai tanácsadói, tanítói és vezérei, elfoglaltuk volna a
bennünket megillető helyet és szerepkört, de mindig gyako-
riabbak a jelek, melyek arra mutatnak, hogy a jég meg van
törve, hogy az első lépés már megtörtént. Hangoztassuk
minél többször a magyar katona szép jelszavát s akkor —
ha eleinte lassan is, de biztosan menni fogunk : ,,Előre“.
Sgardelü könyvecskéje, melyben összegyűjtötte mindazt,
amit eddig a polgárok czélbalövéséről magyar katonák írtak,
továbbá néhány lelkes magyar sportférfiúnak ezen kérdésre
vonatkozó dolgozatát, hű képet fog adni arról, hogy meddig
jutottunk már el az első lépéssel, hogy kik az ügy apostolai ;
dolgozataikból megismerhetjük nézeteiket, eszméiket, melyek­
nek olvasása talán sok érdeklődőben fog uj gondolatokat, uj
eszméket, munkakedvet, lelkesedést ébreszteni. Örömmel
üdvözlöm hát a könyv megszerkesztésének eszméjét s kíván
esisággal és reményekkel eltelve várom annak megszületését.
Újból, a legmelegebben ajánlom különösen a katona-
és lővészbajtársaknak a szent czél érdekében való szövetke
zést, egymás támogatását, az együttes, tervszerű, kitartó mun­
kát, mely előbb-utóbb kell hogy megteremje üdvös gyü­
mölcsét.

m
 Bevezetés.
Hazánkban a különféle testedző sportok az utolsó
évtizedben oly nagy mértékben terjedtek el, hogy nincs a
sportnak oly ága, melyben hazánk ifjúsága a külfölddel szenv
ben kiválóbbnál kiválóbb eredményeket el nem ért volna. És
ezen kiváló egyéni eredmények mellett a sportok gyakorlása
intenzívnek is mondható, a mennyiben a különféle sportokkal
foglalkozók száma — minden túlzástól menten — 500000-re
tehető.
Hogy ez igy van, nagy részben annak tulajdonítható,
hogy mindazok, kik nálunk sporttal foglalkoznak át vannak
hatva ama nemes eszmétől, hogy a különböző sportok fej­
lesztésére nemzetfenntartási ösztönből is feltétlenül szüksé­
günk van.
Mig a hazai és a külföldről, különösen angol honból
importált különböző sportokat hazánk intelligens ifjúsága —
áthatva ama régi, de mindig igaz eszmétől, hogy „mens
sann in corpore sano“ — lelkesedéssel karolta fel — addig
a czéllövészet nemes sportjának, amely pedig nemzet védelmi
szempontból is a legfontosabb ; ma még igen kevés műve­
lője akad.
Miképen lehetne a czéllövészet nemes sportjának
híveket szerezni, mily módon nyújthatunk a nép széles
rétegeinek alkalmat a lövészet gyakorlására, hogyan
lehetne a lösporttal szemben közönyös társadalmunkat
a czéllövészet nemzet fenntartó fontosságáról meg­
győzni ?
Ezek a kérdések lebegtek szemem előtt, midőn elhatá­
roztam, hogy az ez irányban tett kísérleteket, felvetett esz-
l
2

méket egy egységes könyvben összefoglalom ; s ha sikerült

ezzel a czéllövészet sportját egy lépéssel is előbbre vinnem,
könyvem elérte czélját.
A magyar nemzetet évszázados küzdelmeiben kül- és
belföldi ellenségekkel szemben, nem is tudjuk másképen
elképzelni, mint egyik kezében az ekeszarvát, másikban a
kardot fogva. Nincs nemzet Európában, mely a hadierények
oly tömegét tudná felmutatni, mint a magyar és méltán szol­
gált rá a nyugoteurópai nemzetek ama egyhangú elismeré
sére, a mikor nemzetünket a nyugoti cultura védőbástyájának
elnevezte. Vájjon eleget tudna-e tenni a mai magyar nem­
zet ezen évszázadokon át betöltött culturhivatásának ; mert
bizony ma a háborúk sorsát nem buzogányok és kardok,
sem pedig az ősi virtus el nem döntik. Ma, a ki bizto­
sabban lő, az a győztes.
A modern háborúban a nyers-erő csak nyűg ; ügyes­
ség és biztos kéz, ez viszi ma a hadsereget a biztos győze­
lemre.
Mi katonák már régen tudatában vagyunk ennek s a
fősúlyt a csatár kiképzésében a lövészetre fektetjük. Mindez
azonban nem elég. Ezren és ezren vannak, a kik a katona­
kötelezettség alól fel vannak mentve, a kik azonban öröm­
mel szolgálnák válságos perczekben a hazát. Minden magyar,
ki hazáját szereti, tanuljon meg lőni.
Az a magyar nemzet, mely a világtörténelembe véres
kardjával irta be történetét a jelenben legelső komoly lépé­
sével sajnos kudarcot fog vallani.
A magyar faj supremacióját biztosítani a nemzetiségek­
kel szemben, magyar nemzeti imperalisztikus politikát foly­
tatni a külfölddel szemben -- béke idején—lehet magasabb
culturával, fejlett iparral és kiterjedt kereskedelemmel. Azon­
ban föld- és néprajzi helyzetünknél fogva minden időben ki
vagyunk téve egy esetleges háborúnak. Már pedig a hábo­
rúk sorsát ágyúk és puskák döntik el. A jövő háborújában
az a nép fog győzni, melynek ágyú- és fegyvertüzelésben
képzett ifjúsága van.
Nem elég azonban az, a mit katonaságnál tanulunk,
 3

sajátszorgalmából akarjon mindenki lövészszé lenni, A ki

leteszi a „mundért“ és visszatér békés polgári foglalatossá
gához, ne felejtse el fegyverét ! Ne bízzuk el magunkat, mert
nagyon gyengék vagyunk. A sors különös kegyelmé­
ből kis nemzetek gyakrabban mutathatnak fel egyénileg
messze kitűnő nagy embereket ;hazánkat körülvevő
nagy nemzetek nagy tömegeivel szemben minél több
egyénileg kiváló embert kell állítanunk. Éppen ezért a
maroknyi magyar fajt is a czéllövészetben ki kell képeznünk
a legmagasabb fokig.
Nem czélom ezen bevezetés keretében összehasonlitás-
nak kitenni a mai magyar czéllövő sport állását, akár a
nyugoti, akár a keleti Európa óriási mértékben kifejlett czél­
lövő sportjával, csak az éppen most folyó két háborúra
óhajtok rámutatni :
Ázsiában látjuk Oroszország szine-javát elesni a japá­
nok jól fegyelmezett tűzvonala előtt. Afrikában pedig a fél-
vad hereró törzsek Mauser-fegyverrel kezükben szívósan
védik földjüket és barmaikat a kapzsi németek ellen.
Sajnos a czéllövészet nálunk mostoha gyermeke a
sportnak, pedig mily fontossága van, azt ma béke idején be
sem látjuk, csak egy hajszálnyi különbség a fegyverekben
már Königgrätzhez vezet. Ország-világ beszéli, hogy a magyar
nemzet vadasz nemzet ; ebből lehet következtetni, hogy a
magyar emberből nem hiányzik a kedv a czéllövészet gya­
korlására. Csakhogy a vadászat drága sport. Olcsóvá és
népszerűvé kell tenni a czéllövészetet akár állami,
akár társadalmi úton. Vannak nekünk is jó czéllövé-
szeink, de a, sportok legnemesebbjét a czellövészetet
általánossá kell tenni.
Ha majd vasár- és ünnepnapokon a város polgárai nem
a füstös kávéházakat, az alföld földműves népe nem a
korcsmákat fogja felkeresni, hanem á lőtérre czélba lőni fog
járni, akkor mondhatjuk majd, hogy nálunk a czéllövészet
népszerű. Eddig hazánkban a lőfegyver iránt az érdeklődést
— úgyszólván — csak a vadászat tartotta fenn. De nem az
kell nekünk, hogy a vagyonosabb elemek — minden kénye-
l*
 4

lemmel ellátva — adó és területbér fizetése mellett gyako­

rolják a lövést, de időt, alkalmat és helyet kell nyújtani a
szegény sorsú népnek is, hogy az tanulja meg, hogy és
miként kell fegyverrel kezében hazája jogos érdekeit meg-
védeni a harczmezőn.
Állítson fel a társadalom és az állam lövöldéket s a
nép széles rétege tanuljon meg czélba lőni, A polgári élet­
ben, a katonai lövészet meghonosítása, ez legyen czélja
¿Hifiden igaz magyar hazafinak.
À Ezek az eszmék vezettek s a haza szent érdeke buzdí-
I lőtt arra, hogy e könyvet összeállítsam.
Megvédeni a, királyt, a hazát, ez Jegyen jelsza va
I minden magyar czéllövönek
? Azt hiszem ez a czél vezette mindazokat, a kik e könyv
megírásánál segítségemre voltak s ha a czéllövő-sport nálunk
fejlődni fog és a könyvben vázolt reményeink valóra válnak,
ez lesz fáradozásainknak legszebb jutalma.
Minden — a magyar czéllövő-sport érdekeit szivén
viselő magyar ember nevében igaz köszönetét mondok
kedves és buzgó munkatársaimnak. Különösen Müller Béla
úrnak a Magyar Athlétikai Szövetség jegyzőjének tartozom
ezzel, ki fáradságot nem ismerve, minden törekvését oda
irányította, hogy e könyv a czélhoz mért méltó tartalommal
jelenjen meg.
De Sgardelli Caesar,
honvéd-hadnagy.

m
 Szemere Miklós.
E pár sorban nem dics-hymnuszokat akarok zengeni,
hisz’ mindenki ismeri ez igaz, önzetlen magyar embert! De
a hol a polgári czéllövészet szóba kerül, ott Szemere Miklós
neve elmaradhatatlan.
Ki áldozott eddig e sport népszerűsítéséért, ki épített
saját költségén lövöldét a népnek, ki emelte fel szavát ez
ügy érdekében a nemzet törvényalkotó csarnokában, ki ren­
dez most is nemzetközi, fényes dijakkal honoráló czéllövő-
versenyeket ? — Szemere.

Mindenki tisztelettel és hálával kisérte Szemere Miklós

ez önfeláldozó, meg nem szűnő munkáját, de különösen mi
katonák, kik igazán megtudjuk érteni minden lépésének valódi
fontosságát, mi tudjuk csak igazán nagyrabecsülni a haza
érdekét szolgáló fáradozásait.
Magyarországon az első nagyszabású, minden tekintet­
ben páratlanul berendezett lövöldét Szemere Miklós építtette.—
 6

Mindenki emlékszik még azon ünnepélyekre, midőn az előkelő

vendégek jelenlétében a lövőház az ifjúságnak szabad hasz­
nálatra át lett adva. Egy pár fényképfelvételt közlök e lövöl­
déről — talán buzditásképen fog hatni s mily örömmel
olvasná minden magyar az e téren észlelhető haladást.
E könyv a polgári czéllövészet népszerűsítéséről szólr
első helyen kell tehát említenünk Szemere Miklóst, az önzetlen,,
áldozatkész hazafit, mint a polgári czéllövészet buzgó elő-
harczosát. Ö mondta egy parlamenti beszédében: „Intézmé­
nyeket a népnek, mert elvész Buda, el Tokaj.“ És ő belát­
ván a czéllövészet mindinkább követelőleg fellépő szükség­
szerűségét, nemcsak szónokol, hanem tesz és cselekszik.
Adja a magyarok istene, hogy számosán lássák benne az önzet­
len hazafi mintaképét és sokan követve példáját, hazánkban a
czéllövő sport oly magaslatra emelkedjék, hogy ha majd
eljönne az idő, büszkén mondhassuk: hogy ,.a saját fegy­
verünk az egyedüli szövetséges társunk.“
De Sgardelli Caesar
honvéd-hadnagy.

X
A katonai kiképzés az iskolákban és a lövé­
szet terjesztése*)
A ..Ludovika Akadémia Közlönye“ által közzétett pályázati hirdetmény, pálya­
dijat nyert pályaműve
Irta : Guilleaume Árpád vezérkari százados.
Jelige : Gondolj merészet.

Bevezetés.
Ezen két tárgy a szerző nézete szerint majdnem elvá­
laszthatatlan ; igy tehát azt e tanulmányban párhuzamosan
veszi tekintetbe.
Hogy valami gyakorlat által elérhető legyen, arra
mindenekelőtt alkalmat kell nyújtani. Azonkívül a gyakorlat
jellege mindig a gyakorló korához mért legyen ; igy tehát sok
katonai Írónak azon nézete, hogy az ifjúság katonai előkép­
zése semmi esetre játék számba ne menjen, csak föltételesen
osztható ; a modern pádagógia egyik fővívmánya éppen az,
hogy a gyermeket, a serdülő ifjút félig játszva tanítja és az
igy elért szép eredmény egy nyomatékos kifogás az említett
nézet ellen. A gyermek játékának komoly alapja van. És a
játszva megtanultat a serdülő kedély legjobban megőrzi ;
hisz apáink is versben tanulták a görög és latin nyelvtani
szabályokat és azokat még ma is elmondják.
A müveit és jómódú körök ifjúságánál a tanulmány
tárgya aránylag könnyen lesz keresztülvihető és meghono­
sítható ; a gyermekember különféle olvasmányok által fel­
csigázott képzelőtehetsége és kalandvágya szívesen beleviszi
őt a neki rendesen oly kedves és mégis oly idegen szervezet
közelébe, melytől első játékszereit kölcsönzi ; ez irányban a
*) A fenti czikk 1902. évben íratott meg.
8

fiatalságot nem lesz szükséges nagyon buzdítani ; buzdúl az

magától a katonaságért, mint azt egykor magunkon is tapasz­
taltuk.
Másként áll azonban a dolog a köznépnél, mely a
lakosság zömét képviseli és mely a legtöbb hadkötelezettet
adja. Annak sok esetben nagy nyűg a katonaság ; éppen
ezen körben a legszükségesebb és a legnagyobb nehézséggel
fog járni a katonai nevelés meghonosítása, pedig, az ő érdekét
pártfogolná legjobban az intézmény. Köznépünk előtt továbbá,
kevés kivétellel, a lőfegyver majdnem ismeretiem ; hozzá kell
szoktatni a népet a fegyverhez, a melytől különböző okoknál
fogva annyi nemzedéken át elszokott ; különben is a lőfegyver
népünknél talán sohasem örvendett nagy népszerűségnek.
Ezzel azonban nem akarom az általános felfegyverzést
firtatni ; veszélyes dolog lenne ez a mai szoczíalisztikus és
nemzetiségi hullámzások idejében, mely mozgalmak ma már
az eddig békés természetű polgári, földmivelő és munkás
osztályokra is kiterjesztették káros hatásukat, igyekezvén
azokat a hagyományos és békés fejlődés útjáról az erőszak
útjára terelni ; a kisebbszerű okoktól, mint a gyakorabbi
orvvadászattól, kihágásoktól, gyilkosságoktól stb. eltekintve,
melyek mindig a szabad fegyverviseléssel járnak ; csak bő
és olcsó alkalom nyujtassék a fegyver gyakorlati haszná­
latára. Hogy miként képzeli ezt a szerző, azt később mutatja ki.
Mindenekelőtt a már más államoknál dívó és a szakmába
vágó intézményeket kell tekintetbe vennünk.

A külállamok intézményei.
A külállamok régen foglalkoznak mar e tárgygyal. A
vezérgondolat majdnem mindenütt ugyan egy : a fiatal nem­
zedéket mindenekelőtt testileg erősbiteni ; így karolták fel a
tornát, a testedző sportokat : azonban csak kevés állam
igyekezik azon főképen nemzetgazdaságilag üdvás czélra,
hogy katonai gyakorlatok lövés és még talán loxaglás által
már katonailag előképzett ifjúságot nyerjen véderee számára,
miáltal részben legalább, a tényleges szolgalati idő tartama
jelentékenyen csökkenthető volna.
 9

Németországban az egyletek és egyesületek par excel­

lence hazájában a torr.ászás, még pedig főképen a szertornázás,
annyira ki van fejlődve, hogy ott közel 7000 tornaegylet
600.000 taggal működik; lőegylet 6000 van és ezek az
állam által V/2 millió koronával segélyeztelek. Megjegyzendő
még, hogy Németország politikai jelentőségét és létét részben
az ifjúsági egyleteknek (Burschenschaften, Landsmann-
schäften stb.) is köszöni, melyeknek tagjai az egyetemek stb.
elvégzése után is az egylettel élénk érintkezésben maradnak.
(Alte Herren): ezen társulatok néha durvának tetsző szokásai,
mint a „Paukerei“ (egy neme az ok nélküli párbajnak)
katonailag mindenesetre előnyösöknek, a hidegvért, az ön­
tudatot és erélyt fejlesztőknek mondhatók. így tehát Német­
honban a katonai előképzés és a továbbképzés az egyletek
kezében fekszik. A német kormány az igen népszerű és
nagyszámú aggharczos-egyletek kapcsán fegyveres osztályokat
állított fel : ugyanis minden ilyen egyletnek, tekintet nélkül
a tagszámra, legkevesebb 12 és legfölebb 20 lőfegyvert
utalt ki, még pedig azon mintájút, mint a minőt a hadsereg
hasznai. E fegyverek az aggharczos-egylet tulajdonát képezik
és értők az egylet elnöke felelős ; azok egyes személyek
részére való kiadása föltétlenül tilos. Ezen lőfegyverekkel a
lövészet szigorúan a hadsereg lőutasitása értelmében végez­
tetik ; a lőszert az állam önköltségi árban szolgáltatja az
egyletnek, még p;dig megszorítás nélkül. Ezen fegyveres
osztály kitüntetés gyanánt oly tagok temetésénél, kik az
ellenség előtt szolgáltak, a katonai szokások szerint össz­
tüzet köteles adni ; mivel egyúttal a nem katonaviselt ifjú­
ságnak is megengedik a belépést a harezos-egyletekbe, ezen
módon elérik azt, fogy a fegyverisme a nép körében terjed,
a nélküli, hogy a nípet magát felfegyvereznék ; egyben pedig
emelik a harc:oseg/letek népszerűségét és tekintélyét is.
Olaszországba! az iskolai tornászáson kivtil főképen a
nemzeti lövészet intézménye van meghonosítva, még pedig
1882. ótta, melyner fentartásához az állam körülbelül 1
millió kioronáxal Inzzájárul. A nemzeti lövészetet nagyobb­
részt kaitonai (a ni népfölkelő intézményünknek megfelelő)
10

hatóságok igazgatják ; az egész a hadügyminisztériumnak

van alárendelve. A résztvevők három csoportra osztatnak :
olyanokba, kik még nem védkötelesek, olyanokba kik a
védköteles korban állanak és végre olyanokba, kik már a
védkötelezettségen átestek. A résztvevők a fegyvergyakorla­
tokra való bevonulásoknál jelentékeny előnyökben része­
sülnek ; sőt önkéntes is csak oly egyén lehet, ki legalább
két esztendeig vett részt a lövőgyakorlatokban és ezt ható­
sági bizonyítványnyal is igazolni tudja. A lövészek olcsó
áron fegyvert és töltényt kapnak az államtól, úgymint szabad
menetjegyet a vasutakon, ha lövészethez utaznak ; részökre
díjlövések is rendeztetnek, sőt még országos díjlövészetek is,
igen nagy értékű dijakkal. Daczára mindezeknek úgy látszik,
hogy az intézmény nem örvend valami nagy népszerűségnek
és a benne résztvevők száma évről-évre csökken.
Oroszországban katonai gyakorlatok vannak felvéve a
polgári iskolák részére szerkesztett tantervben ; a kozákok
gyermekei pedig már 10 — 13 éves korukban lovagolnak,
szotnyákba egyesítve ; a kormány lőegyletek alapítását tervezi.
Francziaország a katonai gyakorlatokat már a nép­
oktatásoknál is megköveteli ; minden iskola 17—20 éves
hallgatója egyszersmind katonailag kiképzendő. Régebben
iskolás-zászlóaljakat alakítottak, melyek azonban be nem
váltak és feloszlattak. Lőegylet 830 létezik; mivel a franczia
mindenben szereti a különlegességet, Vincennesben egy
tüzérségi lőegylet is szerepel. Azonkívül katonai fennhatóság
alatt álló lő- és tornaegyletek szerveztetnek, melyek pénzbeli
segélyen, vasúti engedményeken 'és olcsó fegyver- és töl­
tényen kivül még azon előnyben is részesülnek, hogy katonai
lövöldéket használhatnak és katonai oktatókat kapnak. A
részvétel, daczára a szép és értékes díjakkal ellátott díjlö­
vészeteknek igen csekély, miről a franczia lapok gyakran
panaszkodnak.
A svájczi köztársaság, melynek hadserege csak mi liez ia,
a kiképzés súlyát az iskolákba helyezi. Három fokra osztja
ezen kiképzést : a torna- és testgyakorlatokkal, — az első
és második fokkal, — a 10—20 esztendős ifjúságot foglal -
koztatja ; harmadik foknak pedig az önkéntes lövészet te­
kintetik ; a középiskolák részben testületileg vesznek részt az
önkéntes lövészetben és mint ilyenek „hadapródtestiileteknek“*)
neveztetnek. A lőegyleteket ezen kis állam egymillió koro­
nával segélyezi és irántuk a nép nagy műveltsége és haj­
lamai folytán igen nagy az érdeklődés és az eredmény
igen szép.

- " *
;

í
- '

Pillanatfelvétel a Szemere lövötérről.

Az önkéntes lövészügy legutóbb megünnepelte 10 esz­

tendős fennállását (1893. február 15-ike óta) ; a most
meglevő 3600 lőegylet összesen 220 000 taggal bír, melyek
közül 65.000 a kormány által kijelölt lőszabványt elvégezte ;
most azon igyekeznek, hogy az egész lövészügyet egysé
gessé tegyék, egy vezetőség alá helyezzék. A Svájcz tehát
az egyedüli ország, mely az ilyfajta intézmények feltétlen
sikerével dicsekedhetik.
Angolország anyaországában a búr háború szomorú
*) Cadettencorp?.
 12

tapasztalatai alapján a néppel a katonai pályát megkedvel­

teim' akarják; azért a népiskolák ifjúságának nagy része már
fiúzászlóaljakba*) van szervezve, melyek egyenruházattal
el lárvák és apró, részben csak fából készült fegyverekkel
felszerelve nagyobbszabású szemléknél, népünnepélyeknél
stb. mint osztagok a katonaság oldalán lépnek fel és a
diszmenetekben és elvonulásokban is részt vesznek. Az ön­
kéntes csapatok pedig időnkint gyakorlatokra vonatnak
össze ; mennyire gyakoroltatik a lövés ez alkalommal, azt
nem tudtam megállapítani. Időnkint nagy résztvétel és or­
i szágos érdeklődés mellett díjlövészetek tartatnak, melyek
eredményét a legnagyobb és legelterjedettebb újságok is
hozzák. Mint minden ilynemű dolgot, az angol közvélemény
rögtön a lövészetet is a sport szempontjából karolta fel, mi
az intézményt aránylag gyorsan teszi népszerűvé. A legény­
ség azon lövészei, a kik kiválóbb eredményeket mutatnak
fel, egy külön magasabbra szabott zsoldot kapnak, mi az
egyes katonát is nagyobb igyekezetre serkenti.
Dániában az iskolákban is gyakorolnak és sok a lövész­
egylet ; Svédországban a katonák részbeli elhelyezése a
polgárságnál szokásos ; ezen a mezei munkában való részi-
vétel tekintetére alapozott és olcsó ,,Indelta“-rendszer folytán
a nép a katonasággal közvetlen érintkezésben van, meg­
tanulja szokását, vezényszavát, fegyverét ismerni, a mi a gyors
kiképzésre természetesen szintén előnynyel jár.
Románia, Szerbia és Bulgáriában a tornászáson kívül
alig történt még érvényesülő intézkedés e tárgyban, ámbár
a nevezett országok országgyűlései ismételten foglalkoztak
vele. Törökországban természetesen semmi ; a Limvidéken
ezéllövéssel foglalkozó csapatainkat látva, azt jegyzé meg
egy török tiszt : „Katonáinknak nem kell lövölde ; eléggé
gyakorolhatják magukat eleven czélokon“. Ezen megjegyzést
különben az utóbbi idők maczedóniai eseményei is igazolják.
Mivel a legutóbbi időben a búrok lövésének nagy
hatása általános figyelmet és érdeklődést keltett, tekintsük
meg azok intézményeit, melylyel az eredményt elérték.
*) Boy’s Brigades.
 13

Minden búr mihelyt oly korba lépett, hogy fegyvert visel­

hetett, puska nélkül alig volt látható. A búr kormány, mikor
a háború kitörését sejtette (ha az újságoknak hitelt adhatunk,
körülbelül két esztendővel annak kitörése előtt), minden
fegyverfogható polgár számára naponkint 20 (!) töltényt
utalt volna ki; és aztán a kevésbbé lakott, sok helyütt kopár
és sivár vidéken elég alkalom volt arra, hogy magukat a
lövésben alaposan begyakorolják ; sőt erre a czélra tapasztal­
tabb férfiak vezetése alatta fiatalabbakat osztagokba egyesítették.
Ehhez jött még a háború iránti lelkesedés és az általános elke­
seredés is, mely gyakran ily helyzetben csodákat művel.
Monarchiánkban a tornászáson kívül csak régen tör
tént intézkedés a középiskolák ifjúságának katonai előkép­
zésére; ez azonban nem vált be és már hatályon kívül
helyeztetett ; jelenleg csak Tirol és Vorarlberg népe, melynek
ösztöne a lövészet iránt mindig élénk volt, az 1874. évben
kiadott „Schiessstandordnung“ alapján állami támogatás
mellett gyakorolja a lövészetet.
Ha legalább 20 egyén a lövészet gyakorlása czéljából
egyletet alapít, ezt cs. kir. lövöldének nevezik, ha egy lő-
térrel bir. Ezen lövöldék bizonyos előnyöket és kitüntetéseket
élveznek, melyek főképen a lőszer olcsó vételében és bizo­
nyos külső jelvényekben állanak. Minden résztvevő legalább
16 esztendős legyen, egy bizonyos (2—6 korona) díjat fizet
be évenkint a lövölde czéljaira és legalább 3 lövészeten
részt vevén, évenként legalább is 30 lövést tenni köteles. A
lövöldék többtagú elöljárósággal bírnak, mely különös jo­
gokkal, még büntetőjoggal is rendelkezik, a mennyiben
pénzbüntetéseket szabhat ki és a tagokat kizárhatja. Az
ország politikai és katonai beosztásához alkalmazkodva az
országos lövészzászlóaljak állomásain főlövöldék vannak
szervezve, mig a vidéken kerületi és községi lövöldék állanak
fenn. A tagokat, ha 5 esztendeig kötelességeiket mint „lö­
vészek“ [kifogástalanul teljesitették ; a 4. (Landwehr) fegyver-
gyakorlattól mentik fel ; ha még további 5 esztendőn át
voltak az egyletek tagjai (összesen tehát 10 esztendeig),
akkor az utolsó fegyvergyakorlattól is felmentetnek.
i4

A lövészzászlóaljparancsnokok a lövöldék elöljáróságá­

nak tagjai.
Tirolban és Vorarlbergben továbbá még a ntpfölkelők
első korévfolyamának tagjai is évenkint két napon át ké
peztetnek ki a lövészetben.
A lövészetügy vezetését az országos kormány intézi ;
a kormányzót az országos fölövészmester (Landes Oberst-
Schützenmeister) ezim illeti meg.
Mindazonáltal a résztvétel ezen egyletekben nem
mondható valami tűlnagynak.

i ¡¿JS'.t.

Mr ■ '
- ív
Pillanatfelvétel a Szemere lövCtérröl.

Bécsben 1894. óta a népfölkelésre kötelező korba lépő

(18 — 21 éves) ifjak számára az ottani lövész-egylet egy
gyakorló tanfolyamot tart fenn, melyhez az állomás lövöl­
déjét és oktató altiszteket enged át a bécsi katonai állomás­
parancsnokság Legújabban Ausztriában azon gondolatot is
propagálják, hogy az aggharezos• egyletek kapcsán, melyeknek
Ausztriában a fegyverviselés tilos, németországi mintára
fegyveres osztályokat (bewaffnete Abíheilungen) állítsanak
fel ; ezen egyleteknek tagjai pedig a népfelkelő korosztályba
érő fiatalemberek is lehetnének.
 15

Mindezekből látni, hogy a legtöbb állam a katonai

előképzést illetőleg az iskolákra, a lövészetet tekintve pedig
az egyletekre fekteti a fősúlyt és ez irányban tett szervezeti
intézkedései mindig a fennálló intézményekhez simulnak
Ennélfogva hazánk ilynemű intézményeit, viszonyait kell
tekintetbe vennünk és azokat az elérendő czélul kijelölt
eredménynyel összehasonlítanunk, mielőtt egy tárgyilagos
(konkrét) javaslatot tehetnénk.

Az elérendő czél.
Mi legyen tehát az elérendő czél ?
Ez már alapjában az egyes államok intézkedéseinek
felsorolása előtt hangsúlyozva volt.
Minden nép fölkelésre kötelezett és később knto mi­
két eles, illetve oly korba lépő ifjú, a melyben önként
tehet katonai kötelezettségének eleget, a katonai ki­
képzés bizonyos elemeivel tisztában legyen ; ilyenek a
szabadgyakorlatok, a testtartás és menetelés, továbbá a leg­
szükségesebb vezényszavak ismerete és végre a lövés alapelvei.
Ebből kifolyólag a katonai előképzés három szakaszba
oszlana :
1. a testgyakorlatok oktatásába ;
2. ¿i katonai gyakorlatok oktatásába és
3. a lövészetben való kiképzésbe.
Az ilyképen fokozatosan előkészített elem azt a néhá­
nyat, akinek nem volt alkalma e dolgokat elsajátítani, mi­
hamarább felszívná, magába felvenné ; hogy ez igy történik,
azt gyakorlatilag azon ujonczokon tapasztalhatjuk, kik később
vonulnak be és akiknek kiképzése előrehaladott társaik foly­
tonos példája által sokkal hamarabb befejezhető, mint a
többi, csakis egymás között gyakorló ujonczoké. Természe­
tesen itt a szám is határoz, mely nem engedi meg az
egyessel való beható foglalkozást.
A kiképzésnek ezen foka tehát főképen gyalogsági kö­
vetelményeknek, illetve az ujonczkiképzés legelemibb szük­
ségleteinek felel meg : az igy előkészített ifjú bizonyos
ügyességet sajátított el, menetelni és lőni tud. Mivel azon-
16

ban az ujonczkiképzés első idénye, kivéve bizonyos vezény­

szavakat, minden fegyvernemnél nagyjából megegyezik, az
említett dolgok ismerete minden ujoncznak előnyére válna ;
ez azon kiképzési fok, mely a kezdőnek a dolog szokatlan-
sága folytán a legnagyobb nehézségeket okozza. Ez azon
idény, melyben a föltétien engedelmességre tanítják : annak
elsajátítására, hogy a saját akaratát a hivatottabb akaratának
alárendelni igen szép és szükséges dolog, de egyszersmind
a legnehezebbje a hazafiui kötelességeknek.
Hogy czélunkat elérhessük, mindenekelőtt nevelő intéz­
ményeinkkel kell foglalkoznunk, melyek hivatva lennének, a
nép körében a szükséges katonai ismereteket elterjeszteni.

A népoktatás szervezete.
A népnevelés két legfontosabb tényezője a papság és
a közoktatás; mivel az előbbi elem támogatására a dolog
természeténél fogva csak kivételesebb esetekben számíthatunk,
természetesen az utóbbinak kellene a katonai előképzés nagy,
kezdetben háládatlan, de végeredményében megfizethetetlen
ügyét felkarolnia ; hisz a külállamok is igy fejtik meg nagyobb­
részt ezen feladatot, még pedig leggyakrabban úgy, hogy a
tulajdonképeni czélt nem nevezik meg és azt az egész szer­
vezet csak sejteni engedi.
A ,. katonai előképzés“ fontossága folytán tehát a leg­
szélesebb alapra volna fektetendő, úgy hogy még a legtá­
volabbi, a legelhagyatottabb vidéken is érvényesüljön ; hivatva
volna erre intézményeinek egyik legáltalánosabbika : a nép­
oktatás. Czéljainkra bizonyosan legalkalmasabb volna, ha a
népoktatás már katonai alapon eszközöltetnék, mely rend­
szer a határőrvidéken 'egykor szép eredményt nyújtott ; ez
azonban az eddigi szervezet nagyrészének alkalmatlanságát,
megmásitását jelentené ; igy tehát a kilátásba vett szervezetet
legalább is menetileg a fennállóhoz alkalmazni kell.
Tekintsük meg a népoktatási intézmény folytonosan
fejlődő szervezetét szükebb hazánkban ; a horvátországi vi­
szonyok tekintetbe nem vétetnek, mivel különben a tanul­
mány még nagyobb kiterjedésűvé válna
 17

Az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk elemi és felső

népiskolákat rendel el ; az előbbiek 6 osztályra elosztva,
arra hivatvák, hogy a 6--12 esztendős gyermekek bennök a
mindenki számára legszükségesebb tudnivalókat az Írást,
olvasást, számolást, egy pár földrajzi, történeti és más ha­
sonló fogalmat elsajátítsák. A felsőbb népiskolák pedig, 3
osztályra elosztva, a 12—15 éveseket foglalják magukba és
az eddig tanult fogalmakat és tudnivalókat egy rendszeres
tanterv alapján bővítik ki.
Ezen oktatást tanítók végezik, kik külön intézetekben
az állami és felekezeti elemi tanítóképző intézetekben, ok­
szerűen kiképezve oklevelet nyertek; a képesítés a felsőbb
népiskolák számára pedig egy külön vizsgához van kötve,
vagy pedig a közben kialakult Budapesti felső és polgári
iskolai tanítóképezde elvégzéséhez.
Azonban a kisebb (kevesebb mint 5000 lelket számoló)
községek számára a nép csekélyebb műveltségi foka folytán
elegendő az elemi iskola 6 osztálya ; a felső népiskola intéz
ménye kevésbbé honosuk meg ; helyette azonban főképen a
városok műveltebb közönsége 6 évre terjedő úgynevezett
polgári iskolákat alakított, melyek az általános műveltségre
czélzó tananyaga, mintegy keverékét képezvén az elemi isko­
lák felső és a középiskolák alsóbb osztályai tananyagának
és bizonyos más, a gyakorlati élet számára szükséges isme­
reteknek, a kisebb (mint ipar és kereskedelmi stb.) szak­
iskolákra készít elő, illetve ilyenekkel szervi összeköttetésben
is van (szaktanfolyamos polgári iskolák.)
A felsőbb népiskolák helyét azonban a kis községek
főképen földmíves népénél az ismétlő oktatás van hivatva
pótolni, mely nagyobbrészt csak vasárnaponkint, rendesen az
istentisztelet után, tartatik meg és főképen arra szorul, hogy
a 13—15 éves tanköteles az elemi népiskolában tanultat ne
felejtse el tökéletesen.
A vallás- és közoktatásügyi miniszter minden módon
arra igyekszik, hogy lehetőleg sok állami népiskolát állíttasson
fel ; azonban daczára ennek, jelenleg csak körülbelül 4000
ilyen intézet létezik, mig a többi felekezeti, helységi és nern-
2
 18

zetiségi elemi iskolákat képez ; azonban, hogy legalább a

tanterv és az elérendő czél annyira, a mennyire csak lehet,
egyenlő szinvonalon álljon, az állam annyiban ellenőrzi a
nem állami iskolákat, hogy azokat megyénkint egy tanfelü­
gyelő alá rendeli, közösen az állami iskolákkal ; ezen fel­
ügyelők befolyása a területükön létező állami és felekezeti
tanítóképezdékre is kiterjed.
Az elemi iskolák egy az érdekelt egyéniségek köréből
alakult többtagú iskolaszék, illetve az állami elemi iskolák
egy hasonló .,gondnokság“ közvetlen ellenőrzése alatt állanak.
A középiskolák (gymnásium, reáliskola, kereskedelmi és
ipariskola stb.) czélja és tananyaga eléggé ismeretes ; taná­
raik az egyetemeken képeztetnek ki. A főiskolákat pedig itten
firtatni fölösleges, ámbár ezek ifjúságának katonai kiképzése
a legnagyobb feltűnést keltené ; de praktikusan a legkevésbbé
gyümölcsöznék. E tanulmány czéíja, főképen a nagy tömeg
kiképzésével foglalkozni.
Az oktatásügyi szervezet, — melynek ismertetése itt
kissé nagyobb kiterjedést nyert, hogy könnyebb legyen az
» eligazodás az alább kifejtendő tervezetekben, — tanterveit,
tananyagát az „Országos közoktatásügyi tanács“ határozza
meg ; azonban az autonom iskolákra nézve annak befolyása,
még nem érvényesül mindenütt a kellő módon.
15-ik életévén túl a magasabb kiképzés után nem
törekvő fiatal honpolgár tehát már oktatást nem nyer; avalis­
és közoktatásügyi miniszter azon legutóbb úgy akar segíteni,
hogy a néptanítóknak úgynevezett ifjúsági egyletek alapítását
melegen ajánlja ; a miniszter azon tanítóknak, kik ez ügyben
buzgóság és eredmények által kitűnnek, jutalmat, illetve
kitüntetést helyez kilátásba. Ezen egyletek czélja hazafias
alapra fektetendő önképzés, megfelelő előadások, olvasmá­
nyok, játékok, ünnepélyek stb. által.
Ha ezen egyleti rendszer meghonosúl, ez czélunkra
igen fontos tényező volna; mert épen az olykorú ifjúságot
karolná fel, mely a népfelkelő és hadkötelezett korba lép.
 19

A tornaoktatás,
Tes igya kői latok, já tékok.
A katonai előképzés egyik főtényezője az, hogy egészséges,
jól kifejlett, tagjait használni tudó nemzedéket neveljünk. Ezen
czélt nagyobbrészt eddig a testgyakorlatok, mégpedig részben
a szabad gyakorlatok, részben a szertornászás által igyekeztek
elérni. A szertornászás, annak rendkiviili jelentőségét a test
fejlődésére bár szem előtt is tartván, nem mindenütt érvé­
nyesíthető ; a hozzá szükséges tornaszerek, helyiségek stb.
úgymint szakavatott oktató közegek hiánya miatt ez a magá­
nos és szegény vidéki népiskolákban sok esetben keresztíil-
vihetetlen lesz. Ennek a pótlására volnának hivatva az egész
test mozgékonyságát, minden izmát igénybevevő testgya­
korló játékok, melyeknél inkább a gyors elhatározás, a
leleményesség fejlődik, mint azt ,_az angolok már régen fel­
ismerték ; ezen sportszerű játékok, melyek folklorisztikus ala­
pon a vidék igényeihez, szokásaihoz és hagyományához
alkalmazhatók volnának, annyiban is előnyösebbnek tűnnek
fel, mivel bennök mindenki egy bizonyos eredményt érhet
el ; mig a szertornászás inkább csak egyes egyéneknek ked­
vez, kik kiválót képesek elérni, mig a kevésbbé ügyeset, a
gyengébbet, a csekély eredmény és néha a gúny vissza­
riasztja.
Ez irányban az angol minta szerint rendezett nyilvános
pályázatok, versenyek is igen jó befolyást gyakorolhatnának,
mivel ezek által a játékok nagyobb körökben válnának
ismertekké ; mióta a labdarúgás divatba jött, az utczagyercket
is gyakran egy rongyokból hevenyészett labda körül sürögni
látjuk. A nyilvánosság azonban azon előnynyel is bír, hogy
a hiúságot, az emberi gyarlóságok ezen leggyakorabbikát is
ösztönözvén, oly elemeket is vonna a testedző játékhoz,
melyek különben restségök és tunyaságuk folytán a testgya­
korlatoktól távol maradnának és azok előnyét sohasem
élveznék.
A városokban, a gymnásiumokban, reáltanodákban és
polgári iskolákban, sőt még az állami elemi iskolák nagy
részében, hála a közoktatásügyi miniszter ez irányban való
2*
20

jótékony gondoskodásának, a testgyakorlatok és a tornászás

oktatása akadályba nem ütközik ; ezen iskolák ellátvák torna­
termekkel, tornaszerekkel, újabban játékszerekkel is; a ren­
desen szobákba és szűk, poros utczákba utalt ifjúságot
hivatott elemek, jó és kötelességtudó, szépen javadalmazott
tornatanárok oktatják a testedző gyakorlatokra és játékokra,
utóbbiakra főképen a kötelező játék délutánokon. Ünnepélyek,
torna- és játék versenyek stb. már ez irányban jelentékeny
nagy kihatással biró eredményeket mutatnak fel. Ellenben az
lapoktatás testgyakorlati, mintegy testfejlesztő része a falu­
kon, különösen a hegyvidékeken a tanítók hiányos előkép­
zése, a kevés alkalom és a kiterjedt, egy iskolához tartozó
körletek miatt még azon vidékeken is pang, a melyekben a
tanrendekben tornaoktatásról és testgyakorlatokról gondos­
kodtak ; ez azonban a legtöbb helyen még nem létezik.
Különben is különös követelmény volna az egy tanítónéra
nézve, hogy az ismétlőoktatás alatt a suhanczokat tornára,
testgyakoriatra tanítsa; eltekintve a pusztai és hegyvidéki
vándortanítóktól, kiknek nem is volna idejök, az ilyennel
foglalkozni.
A falusi fiú már rendes foglalkozása, aztán meg a
fákon való mászkálás stb. által testben jobban fejlődik, nem
vérszegény, merészebb és némely tekintetekben ügyesebb is,
mint a városi gyermek. Szokva arra, hogy magánosán bolyong­
jon, hamarább eligazodik a terepen ; a mit a városiakba be
kell nevelni, az nála mintegy ösztön : hisz föltűnő, mily
ritkán téved el a besorozott parasztfiu egy még előtte töké­
letesen ismeretlen vidéken is. Ámde az ügyes, fürge falusi
fiút, később a nehéz munka teszi oly nehézkessé, szögle­
tessé, mint a minőnek uioncz idejére bevonul.
Ha azonban gyermekkorában egyenletesen fejlesztették
volna a testét, legyen az játékok, vagy pedig tornagyakor­
latok által, a falusi ember is ruganyosabb, alkalmazkodóbb
lenne, mint különben, amikor csak a kapa és a kasza fej­
leszti egyoldalúlag tagjait.
Kötelezővé kellene tenni a tornaoktatást az összes elemi
iskolákban is.
 ’
m
't

fs
' Î|§Ë
■ -'1

lili A szt.-lörinczi lövötcr.

O"
;

i- ■
22

Ennek kivitele, mint már emlittetett, főképen a kis köz­

ségeknél, hol csak egy tanító vagy tanítónő végzi az egész
oktatást, természetesen nagy nehézségekbe fog ütközni ; ezen
akadályok mellőzését majd később érintem, mikor az oktatók
kiképzése fog tekintetbe vétetni.
Az elemi tornaoktaíást egy külön szerkesztendő utasítás
szabályozná. Az utasítás vagy szabályzat összhangban legyen
az újabban kiadott E—4 jelzésű katonai „Tornautasitás“ ter­
vezettel, úgy, hogy talán annak egyes szabványait egészben
vagy kivonatban tartalmazná ; a figyelem főképen a test fegyel­
mezésére és a kifogástalan tartásra volna fordítandó ; az
egyes testgyakorlatok megnevezése, illetve vezényszava a pol­
gári és katonai utasításban egyenlő legyen ; ez által már is
bizonyos .egyöntetűség éretnék el, melynek becse kételyen
felül áll.
Az oly iskoláknál, melyek már szervezett tornaoktatással
bírnak, talán kezdetben a már hatályban lévő torna- és
játék utasításokat, melyeket a „Közoktatásügyi Tanács“kibo-
csátott, átmenetképen egy „függelékkel“ lehetne ellátni, mely
a hiányzó, de szükséges kiegészítéseket tartalmazná.
Az igy elérhető eredményt az említett katonai „Torna­
utasítás“ bevezetésében mintaszerűen jellemzi a következő
mondat: „a tornászás erőt, önbizalmat, bátorságot, kitartást
szül, csekély testi fogyatkozásokat vagy rossz szokásokat
megszüntet, fáradalmakkal szemben ellentállóképessé tesz.“
Hasonlóképen latba vetendő még ugyanazon szolgálati könyv
4. pontja, az 5. pont 1. bekezdése és végre a 7. pont is.
A „Közoktatásügyi Tanács“ a katonai előképzés ügyének
feldolgozására egy katonai szakbizottsággal volna kibővi-
tendő, mely bizottság vegyesen pádagógusokból, tornataná­
rokból, közigazgatási tisztviselőkből, orvosokból és katona­
tisztekből (vezérkari és honvédtisztekből) állana, a melyek
munkálatai esetleg törvényekké is emeltethetnének. Ezen
szakbizottság szerepe a katonai előképzés minden ágát fel­
karolná ; egyes közegei, egy pár pádagógus és katonatiszt,
együttes tanál mányidra a külföldre volnának küldendők, hogy-
az ott divó ilynemű intézményeket behatóan tanulmányozzák
 23

A szakbizottság figyelnie tehát a testgyakorlatok és a

torna oktatásában mindenekelőtt a fent említett egységes uta­
sítás kiadására fordíttatna. Az abban tartalmazott gyakorlatok,
pádagógiailag az egyes iskolák tanulóinak korához mért
csoportosításban, fokozatosan 'nehezedve lennének felsoro-
landók ; igy az iskolás-gyermekek már a legzsengébb korban,
talán még az óvodában is, kis szabadgyakorlatokat végezhet­
nének; kezdetben egybekötve ütemszerű számolással vagy
pedig egyszerű dallamok által kisértetve, melyek által a
rythmus, az ütem iránti érzéket és avval egyetemben azt is
oktatnák, hogy az egyén a többivel összhangzásban cselekedjék.
Ilynemű gyakorlatok, jobban mondva játékok, már sok helyen
dívnak és azok alkalmazásáról, kiviteléről és hasznáról min­
denesetre az illetékes szakférfiak felvilágosítást tudnak adni.
E gyakorlatok természetesen az előirt szorgalomidő
enyhébb hónapjaiban volnának végzendők az oly helyeken,
hol alkalmas fedett helyiségek e czélra rendelkezésre nem
állanak.
Az utasításba mindenesetre a „Tornautasitás“ következő
pontjai lennének felveendők.
Az 1. egész a 7.,*) aztán a 9. §§., továbbá a 16. és 17. §§. ’
ezen szakaszokban tartalmazott azon gyakorlatok volnának a
legfontosabbaknak tekintendők, melyek a „bevezetés“ hatá-
rozványai 'értelmében az utasításban kövér betűkkel nyo­
mattak ki.
A szertornászás ezen idényben nem annyira fontos és
mint már említve lett, egész terjedelmében nem is vihető ki
mindenütt. Azonban az ugrás, a mászás, az egyensúly-gyakor­
latok a lebegőfán stb. oly kevés készüléket és helyet igé­
nyelnek, hogy azok mindenütt foganatosithatóknak tekinthetők.
A tornautasitás egyes táblái, megfelelő átdolgozásban és
választékban, az iskolafalakra is kifüggeszthetők volnának a
többi, a szemlélő oktatásra és a „művészi érzék fejlesztésére“
szolgáló képek mellé, miáltal az ezen dolog iránti érdeklődés
is emelkedhetnék. Hogy a játékok is egyöntetűen és okszerűen
*) Talán a 3!. pontban tartalmazott tagozott menet nélkül, mely a
katonai gyakorlatok idényében találna helyet.
24

vezettessenek, a segédlet egy utasítással is volna kibővitendő,

mint a milyet a közoktatásügyi miniszter a középiskolák
részére kiadott. Ezen alapon a „Tornautasítás“ (E-4) beveze­
tésének 3. pontja még azon megjegyzéssel volna kibővithető,
hogy a tornászás a katonai kiképzést nem csak előmozdítja,
de elő is késziti.

A katonai gyakorlatok oktatása.

A mint aztán az eddig vázolt gyakorlatok által a tanít­
vány teste elnyerte ,a kellő egyensúlyt, tagjainak szabad és
öntudatos használatát, különben már korban is előhaladottabb,
(körülbelül 10 esztendő) akkor párhuzamosan a testgyakorla­
tokkal, a legelemibb, katonai vezényszóra (melyhez részben a
testgyakorlatok alatt hozzászokott !) kiviendő mozdulatokra is
oktatható ; ilyenek a testállás, a fordulatok és azokkal egyidejűleg
a gyakorta oly hiányos „jobb és bal“ fogalom, a fővetések,
a kettősrendek, a menetelés magában és'sorban, a testfordu­
latok menetközben, talán a tisztelgések is ; ezen fogalmak félig
játszva, félig komolyan a tanítvány öntudatába átmennének
és ott egy oly tőkét képviselnének, mely az ujonczkiképzés
idejét talán a félidőre leszállíthatná. Ez már magában is egy
jelentékeny eredmény volna.
Ezen „katonai gyakorlatok“ idénye alatt az iskolás fiú
mintegy ujoncz szerepet visz és kiképzése bár föltétlenül terv­
szerűen, egy hosszabb időre osztható be, hogy a fogalmak
nála ne zavarodjanak össze.
A fentiek értelmében tehát a szakbizottság a megszer­
kesztett .„torna- és játékutasítás“ kapcsán még egy, talán
„katonai gyakorlatok“ czímű segédletet dolgozna ki, melybe
az E-5 Gyakorlati Szabályzat bizonyos pontjai, lehetőleg még
egy könnyebben felfogható fogalmazásban és a mellett mintegy
dióhéjban lennének felveendők.
Ha az említett Szabályzat alapján akarunk maradni,
akkor a segédlet annak következő pontjait tartalmazhatná : Az
ujonczkiképzés általános határozványainak megfelelő átdolgo­
zását (E-5, 1. §.), melyben a gyakorlatok játékjellege is
hangsúlyozandó volna ; az 57., 59., 60. és 64. pont ; továbbá a
 25

6. §., 7. §., 8. §., (talán kibővítve az E-4 31. pontjával, mely

a tagozott menet iránt intézkedik) 9. §. és esetleg még a 12.
és 13. §-ok egyes általános érdekű határozványait.
A szakaszkiképzésből egyes pontokat, az igazodást, ren­
dek és kettősrendeket és egyes alakváltoztatásokat.
Sőt még egy kezdetleges fából készült fegyverrel, mely
egy hordszallaggal van ellátva, egyes fegyverforgatási gya­
korlatok és fegyverfogások is gyakorolhatók; ilyenekkel és az
úgynevezett „botvivással“ egyes középiskolák alsó osztályaiban
a tornatanárok igen szép eredményeket értek el ; a fafegyver
költsége oly csekély, hogy az latba nem is vethető.
Ezen kiképzésnél, főképen kezdetben, nem volna czél-
irányos, a gyakorlatok kifogástalan kivitelét követelni. A szük­
séges feszes tartás a gyermeket túlságoson elárasztaná,
elkedvetlenítené ; ez irányban inkább csak az érdeklődést
felkölteni szükséges és a fiút lassan a fegyelemhez szoktatni,
ez iránti érzékét fejleszteni.
A katonai gyakorlatok idényében az E-5 szabály 21.
pontjában rendszeresített jeladások (lefekvés, letérdeplés, meg­
állás, elindulás stb.) is begyakoroltathatnának ; a kürtjelek
ismertetése ezen korban a legnagyobb örömet okozná az
ifjúságnak. Egy oly ember, ki a kürtöt fújni tudja, akad majd
minden faluban ; ha pedig a kiselejtezett kürtöt, dobot, a
helyett, hogy azok potom áron eladatnának, a helységeknek
kiadnák, mindig találkozna oly ember, ki annak kezelésével
hozzájárulna a kiképzéshez. Persze, hogy a községek ezen
hangszereket talán kihirdetésre, vagy a gulya kiszólítására is
használnák fel, azonban ez mellékes dolog ; a külszin, a
trombita mulatságos volna mégis ösztönzőleg hatna az ifjú­
ságra.
Az elemi oktatás utolsó idényében, mikor már a közel
12 esztendős fiúkat kell tekintetbe vennünk, kiknek értelmi­
sége már fejlettebb, czélirányos volna azok olvasókönyveibe
oly olvasmányokat, czikkeket közbeszúrni, — ügyesen, meg-
kapóan megirva és részben hadtörténelmi példákból merítve,
melyekből a fiú a tábori szolgálat bizonyos közérdekű fogal­
mait, a menetbiztositás képét, az előőrsök, a táborozás, az
26

örsszolgálat~alapját megérthetné ; ezen olvasmányok még a

katonai szervezés bizonyos alapelveit is karolhatnák fel ; ez
által alkalom adatnék az ifjúság kedélyére is hatni, és fokoz-
tatnék az ifjúság a katonai dolgok iránti különben is élénk
fogékonysága, mi talán abban találna később kifejezést, hogy
többen vállalkoznának a katonai pályára.
Nyári kirándulások, a szemlélő oktatás czéljából tett
séták arra is volnának felhasználhatók, hogy a fiukat katonai,
zárt rendben való menetelésre szoktassák; az ily séták foko­
zódó teljesítménynyel szintén nagyon jó hatást gyakorolhat­
nának ; ily alkalmakkor a távbecslés elemei is bemutattathat-
hatnának és a fiú terepen való gyors eligazodásra is szok-
tattathatnék.
Az eddig tárgyalt dolgokból a szerző azon igyekezete
vehető ki, miszerint a tornaoktatás és a katonai gyakorlatok
azon idényben, melyben a, fiú a kötelező elemi iskolázást
elhagyja, már annyira, a mennyire, öntudatába átmen­
tenek vala. Mert mig a középiskolákba és a polgári isko­
lába járó városi ifjú ezen viszonyában a folytatólagos katonai
kiképzésre elég alkalmat talál, addig a falusi tanulók nagy
része, mint már emlittetett, egyelőre még ritkán jelenik meg
a számára rendszeresített ismétlő oktatásban, mely a katonai
továbbképzésben, főképen a lövést illetőleg, nagy szerepet
vinni hivatva volna. A rendesen csak vasárnapokra rendsze­
resített ismétlő oktatásban többnyire csak a helyben temp­
lomba járó ifjúság vesz részt ; a tanyákon vagy pásztoréletet
élők ritkán vetődnek a falukba ily alkalmakkor; sőt felté­
telezhető, hogy az ismétlő oktatástól való félelem ösztönzi őket a
kimaradásra. Mindebből következik, hogy az oktatás ezen
idejében igen nehéz lenne újat, még eddig nem tudottat vagy
nem ismertet követelni ; a polgári oktatás tehát ismétlő jel­
legű legyen, mi többé vagy kevésbbé a katonai előképzésre
is áll.
Különben itt az a nézet mérvadó, hogy a katonai elő­
képzés a városokban is a középiskolák első négy esztende­
jére és a megfelelő korú tanítványokat magába foglaló más
iskolai intézményekre essék, mint a mely korban a fiú leg-
 27

szívesebben alkalmazkodnék a regulához, a miben, tudniillik a

„katonásdi“-ban, a legnagyobb öröme telne ; ez a legtöbb
egyénnél azon időpont, a melyben nevelése, oktatása befeje­
ződik : a mikor pályát választ, munkába kényszerül a nép
zömét képező szegényebb sorsú osztály, mely aztan foglal­
kozása, viszonyai folytán ritkán talál alkalmat az ilynemű
gyakorlatokhoz.
A magasabb középiskolai osztályok, az egyetemek és
{hasonló rangú oktató-intézetek tanulója már kész legyen ;
hiszen már részben mint leendő népfölkelő vagy mint önkéntes
tényleges szereplésre is hivatva van. Ha az oktatás főképen
a középiskolákban a köteles játék-délutánok és tornaórák
ikapcsán ismétlésszerüen folytattatnék és igy a fegyelemérzet
melyet az ily gyakorlatok istápolnak, következetesen ápol­
tatnék, mennyivel könnyebben viselné a bevonult önkén­
tes a katonai szigort, mennyivel biztosabb, erélyesebb, önál­
lóbb, fegyelmezettebb és tetterősebb lenne a soraikból
kikerülő tisztikar. Ezen iskolákban a vivás testedző sportja
s kötelezővé volna tehető : ennek ismeretes hasznáról fölös­
leges tovább értekezni.
Az oktató személyzet.
Mielőtt a katonai előképzés harmadik és a legnehe­
zebben foganatosítható részére, a lövés oktatására áttérnénk,
az állapítandó meg, hogy ki fogja az eddig hangsúlyozott
oktatást végezni. Mivel az szervileg az elemi tanítással össze­
függ, természetesen a tanítói kar, illetve a tornatanárok ; hol
az utóbbiak rendszeresítve vannak, az egész dolog nehéz­
ségbe nem ütközik, hacsak egyes túlbúzgó és az újításokkal
szemben ellenszenvesen viselkedő egyén nem lépne fel a
„mindent elseprő és elnyelő militarismus“ ellen. A különben
s a viszonyok mostohaságával küzdő falusi tanító, gyak­
ran tanítóné, néha elaggottam fogyatékos testtel nem lesz
mindig képes, még csak a tornaoktatást is vezetni. A helyőr­
séggel ellátott városokban ezen egynéhány ezen czélra alkal­
mas altiszt ideiglenes vezénylése által lehetne segíteni ; azonban
faluhelyen hova csak ritkán vetődik egy-egy csendőr vagy
28

pénzügyőr, ezen különben is munkával túlterhelt közegeket

igy alkalmazni nem volna czélirányos. De van számos oly
helység is, melynek iskolájában esztendőkig nincsen tanító,
mert ezen állásra vagy nem pályázott senki sem, vagy pedig
a jó falusiak nem is sürgették ezen a gyermeket a háztól, a
libaőrzéstől elvonó és még javadalmazandó közeg jöve­
telét.
Ezen nehéz és változó viszonyok között más egyénekre
kellene bizni a katonai előképzést, és ezek az értelmesebb
kiszolgált altisztek lennének, a milyenek minden helységben
találhatók ; ezek azon esetekben, mikor a tanító, illetve taní-
tóné nem volna képes a katonai előoktatást vezetni, ezen
tárgyban, mint az oktató egyén segédei szerepelnének. Hatás­
körük, alkalmazásuk stb, alább a lövés oktatásának tekintetbe
vételével fog közelebben hangsúlyoztatni.
Azonban még a többi ép és fiatal férfitanító sem képes
nagyobbrészt, ezen oktatással foglalkozni ; hiszen a Védtör-
vény*) értelmében azok csak rövid póttartalékos szolgála­
tokra vonhatók be és az ezen idő alatt nyert kiképzés nem
elegendő arra, hogy az illető maga még másokat is kiképez­
hessen. Érdekes lenne azt megállapítani, hogy az 1900. évi
Statisztikai évkönyvben kimutatott, a Magyar Korona Orszá­
gaiban működő 31213 elemi tanító és tanítóné közül hány
volna képes, csak a fent kifejtett tornaoktatást is vezetni !
Mindezekből önként következik, hogy a férfitanítók
lehetőleg alapos katonai kiképzést nyerjenek és ezen
kiképzés oly időbe essen, mikor a tanító hivatásától el nem
vonatik : tehát a tanítóképzés idejébe. A tanítóképezdék
testileg erre alkalmas növendékei tehát 4 esztendei tanul­
mányaik ideje alatt katonailag képeztessenek ki ! Ami külön­
ben nagy nehézségbe nem ütközik, mivel a tanítóképezdék
nagy részben oly nagyobb helységekben állanak fenn, hol
katonaság is állomásozik, és igy akadna elég kiképző közeg.
A testi alkalmasság azonban nem bir kizárólagos fontossággal,
mivel a tanító főténykedése mégis csak az oktatás marad és
erre igen gyakran éppen a testileg fogyatékos ember bir
*) 1889. évi VI. törvényczikk a véderőről.
 29

hajlammal és ügyességgel ; egy púpos vagy sánta ember is

lehet kitűnő lövész.
Azonkívül, a mi igen fontos is, a tanítók már igen ala­
posan kiképezve és bizonyos fokig folytonosan gyakorlatban
lévén, nem volnának többé póttartalékos kiképzésre és fegy­
vergyakorlatra behivandók és igy hivatásuktól el nem vonat­
nának.

'

il

fi

s.
HP":

±.. < <- '

* »... a" .
.4:
Márkus József főpolgármester meglátogatja a szt.-lőrinczi lövőteret.
Szemere Miklós fogadja Márkus József -főpolgármestert.

A tanítók továbbá, új alkalmazásuk révén pótilletéket

is kapnának és igy jobb javadalmazásuk által függetlenebbé
téve nagyobb érdekkel és megbízhatóan teljesítenék többi
állásbeli és nyilvános kötelezettségeiket is, miből az államra
csak nagyobb előny háramlana.
30

Mivel a tanítóképzők növendékei a középiskolák alsóbb

osztályait mind elvégezni kötelesek, ebből is következik a
katonai előképzésnek ezen iskolákban leendő ápolásának nagy
jelentősége.
Az eszme, a tanitóképezde férfinövendékeit katona
kiképzésben részesíteni, már többször pendittetett meg. Legutóbb
egy tan férfiú, Adal József székesfővárosi polgári iskolai igaz­
gató foglalkozott vele, nézetét a következőkben kifejtvén :
„A népet testben és lélekben regenerálni kell. Ezt csak
katonás neveléssel lehet elérni. E végből először is meg kell
változtatni a népoktatásról és a népfelkelés szervezéséről szóló
törvényt.“
„A népoktatási törvényt ilyen értelemben kellene meg­
változtatni
„1. Tanítóképző intézetbe csak olyan ifjak vehetők fel,
a kiket testük szervezete a katonáskodásra alkalmassá tesz.“
„2. A tanítójelöltek a képezdei tanulmányok befejezése
után közvetlenül nem tesznek képesítő vizsgálatot, hanem
mint államköltséges egyéves önkéntesek egy évet Budapesten
töltenek. Ez idő alatt kettős felügyelet alatt állnak ; mint
katonák népfölkelő tisztekké képeztetnek ki s mint leendő
tanítók a közoktatásügyi miniszter alá tartoznak, a ki szá­
mukra időnkint előadásokat rendeztet, őket iskolák, múzeumok
stb. látogatására kötelezi, szóval mindent megtesz, hogy a
leendő tanítók minél műveltebbekké legyenek. Az év végén
az ifjak tiszti vizsgálatot tesznek, a mikor is tiszthelyettesekké
kineveztetnek. A véglegesen kinevezett vagy megválasztott
tanító népfölkelő tisztté neveztetik ki. Ö a 15—21 éves ifjak
katonai nyilvántartója, katonai tanítója és fegyelmi birája.“
„Hogy a törvény — természetesen a megfelelő módo-
sitásokkal — a középfokú iskolák tanáraira is vonatkoznék,
magától értetődik. Ma 20 ezer tanító, mint póttartalékos, leg­
nagyobb részben mint közlegény lézeng a hadsereg kötelé­
kében. Húszezer tanító, mint katona (talán népfelkelő?) tiszt !
Hol van az a müveit és nagy hadsereg, mely ekkora s ilyen
művelt kontigensről könnyedén le tudna mondani.“
„És most az ifjúságról. A tizenöt esztendős fiú a kato­
 31

náskodásra való alkalmasság szempontjából megvizsgáltat!k,

s ha alkalmas, katonai nevelésbe veszik. Az arra való évsza­
kokban vasár- és ünnepnapokon gyakorlatok a szabadban, a
téli hónapokban oktatás azokban a tárgyakban, melyeket
zárt helyiségben lehet tanítani. A katonai oktatás fokozatos
folytatása mellett a tizenkilencz éves népfelkelő már felesküd­
nék, míg a 21 évesek addigi magukviselete és katonai képes­
ségük fokához képest föltételesen egy, két vagy három évre
soroztainak be.“
„Az állam ezeknek a tanítóknak tanítói fizetésük mellé,
mint katonai tanítóknak 600—700 koronát, későbben többet
fizetne.“
„Nagyban és egészben ezek a nevezett pedagógus nézetei.
A többköltség mindjárt kezdetben 12—15 millió korona lenne
évenként. Hogy a megpendített eszmét rokonszenvesebben
lehessen megítélni, olyan más javaslatokat is kellene tenni,
melyek tetemes megtakarításokat eredményeznének, mert a
katonai terhek mindezen növelését csak a föltétien szükség
kényszerítése alatt szavazzák meg az illetékes fórumok és
viseli el a nép.“
Eddig ezen, a Kassán megjelenő „Felsőmagyarország“
1902. julius hó 10-én megjelent számában tartalmazott czikk.
A szerzője sok jó eszmét pendit meg, de azon kíván­
ság, hogy az egész állam mintegy egy katonai szervezet
legyen, praktikusan nem lesz igen kivihető és igen nagy
ellenszenvvel fogadtatnék a politikai körök által.
Az első pontra a tanítóképezdék anyagát illetőleg a
felelet már meg van adva. A 2. pont a tanítók önkéntességi
joga szintén nagy nehézségekbe ütközne : a fent adott
megoldást, a katonai oktatást a képezdébe helyezni,
czélszerüebhnek vélném. Mindenesetre azonban igen érde­
kes ezen kissé túlzó, de rendkívül jóakaratu czikk.
A tanítóképezdékben (az állami elemi, felső nép- és
polgári iskolai tanítóképző intézetekben) tehát a képesítő
vizsga kapcsán egy katonai vizsgálat is tartatnék, mely az
egész eddig vázolt és később felsorolandó tananyagot fel­
karolná, és mely vizsgálatnál katona, illetve honvéd tisztek
32

is, mint vizsgáló bizottsági tagok, résztvehetnének. Az így

képesített tanítók maguk végezhetnék a katonai előoktatást ;
olyanoknak azonban, kik e vizsgálatnál meg nem felelnének,
a már felemlített kiszolgált tart. altiszteket kellene katonai
segédekül kirendelni ; ilyenek volnának természetesen a tes­
tileg egyáltalában nem alkalmas, avagy elaggott tanítóknál
és a tanítónéknál is alkalmazandók. A tanító, ki a katonai
előképzést maga végzi, bizonyos, a rendes illetékén felüli
javadalmazásban és esetleg jutalomban (mint az már a magyar
nyelv oktatásában elért kiváló eredményekért rendszeresítte-
tett) részesülne, mely a honvédelmi tárczát terhelné. A hol
segédek működnek, ott ezen illetékek a segédek javára utal­
tatnának ki.
így tehát a tanítóképezdékben a gazdasági szaktaniíók
módjára katonai szaktanítók alkalmaztatnának, kik nyug. áll.
oly tart. tisztekből kerülhetnének ki, kik ténylegesen szolgál­
tak és esetleg tanítók is az illető képzőben. Az oktatás a
rendes tornaoktatás kapcsán végeztetnék ; a növendékek
buzgóságuk szerint jelvényekkel vagy jutalmakkal lennének
kitüntetendők és az ülő, észbeli munka után ezen utón is
egészséges szórakoztatást nyernének és jótékony mozgást
végeznének.
Igaz, hogy az így kiképzett tanítók csak egynéhány év
leforgása múltán érvényesülnének és kiképzésük helyenkint
ellenmondást és más kifogásokat szülne, főképen a nem
állami képezdékben. Mivel a Statisztikai Évkönyv alapján a
87 tanítóképző intézet közel 4500 férfi növendékéből eszten-
dőnkint 1000-en felül nyernek képesítő oklevelet és tekin­
tettel arra, hogy átlag 20.000 férfi tanító működik ; csak 20
esztendő lefolyása múltán válhatna ezen rendszer egészen be.
Megfelelő számú segédekre azonban mindig kellene számítani.
Ezek szerepe főképen most kezdetben volna a legnagyobb : mikor
még igen kevés alkalmas egyén található a tanítók soraiban, kire
a katonai előoktatás bizható volna. Ezen hátrányon némileg
azáltal lehetne segíteni, hogy a tanítók egy részét a póttar-
lékos kiképzés és a fegyvergyakorlatok alatt főképen a kato­
nai előoktatás tekintetében képeznék ki ; esetleg egyeseket a
 33

dolog hazafias volta és a kiképzés vezetéséért járó pótdij

révén önkéntes bevonulásra is ösztönözni lehetne ; ez esetben
ezen kiképzés természetesen a köteles 8 hónapos szorgalmi
időszakon kivtil talán 2 hónapra volna szoritható ; a jelent­
kező tanítók nagyobb helységekben, vagy a tanitó-képzők
állomáshelyein egyesittetnének, és nekik ez időre nagyobb
illetékek volnának adhatók ; e czélra talán az egyes tanitó-
képezdéknél berendezett internátusok is felhasználhatók len­
nének A kiképzés természetesen a legszükségesebbre szorít­
kozna és igy mintegy átmeneti korszak képződnék a tulajdon­
képen elérendő czélhoz : azon időhöz, melyben csupán
katonailag teljesen kiképzett tanítók oktatnák az
ifjúságot.

A lövészet oktatása.
Azonban a lövés legelemibb oktatására ez sem lenne
elegendő; erre több idő és alkalom kell ; a lövésben való
kiképzés szintén egyike volna a tanitóképzőintézetek tanter­
vébe felveendő tárgyaknak.
Ezzel a tanulmány legnehezebb pontjához, a lövészet
meghonosításához értünk.
Legelőbb azonban a lövészet czélja és a szükséges
kiképzés foka állapítandó meg. Mint eddig mindig, ez esetben
is a fennálló katonai lőutasitás nyomán indulunk, hogy ezzel
mintegy az utasítás későbbi megérthetésének alapja vettes­
sen meg.
A puska lehetőleg biztos használata mint lőfegy­
ver, ez az elérendő czél, mely szintén az összes iskolákban
sajátíttatna el, azonban csak bizonyos minimális kor elérése
után. A legszükségesebb fegyverfogások („vállra“, „súlyba“,
„lábhoz“ stb.) talán a már említett fa- vagy botfegyverrel
gyakoroltathatnának ; a lövés teóriája stb. aránylag mellékes.
Ezen dolgok csak kivételesen követelhetők, pl. oly helyeken,
hol helyőrség állomásozik és igy ezen kiképzésre elegendő
alkalom nyílik, különben is nagy az érdeklődés az ügy iránt,
és a hol serdültebb a középiskolák ifjúsága, ezen irányban
egy kis buzdítás mellett szép eredményt érhet el ; ezen ifju-
3
34

sággal aztán a rendes katonai lőfegyverrel a katonai lövöl­

dékben volna a czéllövészet gyakorolható.
Fegyver gyanánt, mely a lövésre alkalmaztató, minden­
esetre a legújabb mintájú fegyver volna használandó ; vagyis
azon fegyver, melynek hosszabb időn át leendő megmara­
dása feltételezhető ; ezáltal az ifjúság kezdettől fogva meg­
ismerkednék a závárzat és az irányzék használattal, hozzá
szokna a czélbatartás, czélzás és billentyű elcsattantás tekni-
kájával egy oly fegyvernél, melyet egykor az ellenség előtt
viselni hivatva van. Ezen czélra, tekintettel az oktatandók
nagyságára, legelőnyösebb volna a karabély vagy egy hasonló
kisebb fegyver alkalmazása, mely szobafegyvernek volna be­
rendezve.
Ilyen fegyver annyi volna kiszállítandó, hogy minden
40—50 iskolás fiúra, ki a 10-ik életévét*) túlhaladta, egy darab
essen. így is már igen nagy lesz a szükséges szám. Ezen
fegyverek úgy lennének felszerelve, mint a közös hadsereg
szobafegyvere, melyhez csak szobafegyver, töltény, gyutacs és
serét szükséges, és melynek kezelése egy kis figyelem mellett,
mindenki által igen könnyen elsajátitható.
Ezen berendezés sokkal olcsóbb, a szükséges szoba­
lövölde sokkal egyszerűbben kezelhető és felállítható, mint a
honvédség számára rendszeresített szobafegyver berendezése.
Ezen fegyverrel végeztetnék az elemi és ismétlő isko­
lákban az előkészítő lövészeti oktatás és gyakorló lövés, mint
az ezen korhoz mért legmagasabb követelmény ; a középis­
kolákban, a polgári iskolákban ez még jelentékenyen kiegé­
szíthető és fejleszthető volna, mi már előbb m egem hi­
tetett.
A lövésben való oktatás egy az E—8 jelzésű Lőutasitás
és az ismétlőfegyver-utasitások alapján szerkesztendő és a
torna- és a katonai gyakorlatokra vonatkozó segédlet kiegé­
szítő részét képező „elemi lőutasitás“ szerint történnék, mely
főképen a következő szabványokat tartalmazná :
*) Ezen korhatár azért választatott, hogy azon fiú is alkalmat
nyerjen a puska ismeretére, ki az elemi iskolát elhagyván, ismétlő okta­
tást többé nem élvez vagy nem élvezhet.
 35

1. A lőfegyver ismerete.
A lőfegyver alka'részei, esetleg szétszedése, összerakása
és tisztogatása. A használandó töltény, annak készítés módja
és használata. Bánásmód a fegyvernél különös esetek, pl.
rongálódások alkalmával.
Ezen szakasz két részre oszlana, melynek egyike a tanít­
ványok számára lenne megszerkesztve, míg a másik az oktató
számára a szükséges bővebb támpontokat szolgáltatná.

2. A fegyver használata és hatása.

A bal szem bezárása. A csapott czélgömb, fekete czél-
körre való czélzás az iránygépbe szorított puskával ; az
irányzók használata és az alapirányzék fogalma ; a helyes
czélratartás és czélzás, billentyű elcsattantás ; végre czélratartás
és czélzás különféle testállásban, mindez fesztelenül, az illető
egyén testalkatához mérten.

3. A tulajdonképeni gyakorló lövés,

még pedig a szokásos katonai czéltáblákra és czélalakokra
esetleg számozott körczéltáblára, mint azok a polgári szoba-
fegyver lövöldékben általánosan alkalmaztatnak, kőlapok veze-
tése (az egyesekről folytatólagosan, a legnagyobb részrehajt-
hatatlansággal). A szobalőterek berendezése.
Ennyire terjedne az egész elemi oktatás : kegyverisme
és szoba-czéllövészet. Ezen a kereten úgy az elemi iskolai
tanulók zsenge kora, mint a helyi viszonyoknál fogva tiil-
menni nagyobbrészt lehetetlen lesz : lövölde ritkán fog ren­
delkezésre állani. Azonban mindezen hátrányokon segítene
esetleg a törvényhozás azon intézkedése, hogy az elemi okta­
tás az iskolában a 14-ik életévig tartson ; e korban aztán
sokkal fogékonyabb lenne a fiú a dolog iránt ; azok akik
iparos stb. tanonczok lettek, vagy máskép gátoltatnak az
oktatás élvezetében, az ismétlő iskolák módjára oktathatná­
nak a tanoncz iskolák kapcsán. Az ismétlő iskola a 15 és 16
éves suhanczokat karolná fel.
Azonban térjünk vissza a tényleges viszonyokhoz.
3*
 36

A rendes, éles töltény nyel való lövést már csak

a serdültebb ifjúsággal lehetne gyakorolni ; tehát főkép­
pen a középiskolák ifjúságával. Azonban még ezen iskolák
állomáshelyein sincs mindenütt egy katonai vagy polgári lö­
völde ; a lövöldék különben is gyakran oly messzire esnek
az állomásoktól, hogy tekintettel az ifjúság különbeni elfog­
laltságára, sem volnának igénybe vehetők.
E miatt az éles lövéshez ily vidéken (a rövidebb pol­
gári lövöldékben is) kisebb hatású lövedék pl. az utóbbi
időben sokat emlegetett gurulatok ellen biztosító, a czélnál
szétfröcscsenő Weisz-féle Dum-Dum lövedékszerü töltények
volnának használandók, vagy pedig orosz mintára az arány­
lag veszélytelen celloidin*) lövedékek, melyekkel legalább a
rendesen használt fegyverminták alkalmaztatnának, és melyek
mégis a fegyver hatásának jobb képét adnák. Föltétlenül
azonban ily lövés csak oly helyen volna gyakorolható, hol
katonai vagy polgári szakközegek (pl. kát. szaktanárok, puska-
művesek, polgári lövészegyletek ügyesebb tagjai stb.) végez
nék az oktatást és ellenőrzést.
Már más helyütt is említettem, hogy a katonai gyakor
lást legczélszerübb lenne a középiskolák ifjúságával megked­
velteim , ez nevezetesen a lövészetre is áll ; ismétlem, hogy
ezen ifjúság köréből válnak ki idővel a néptanítók, kik, mint
később kifejtem, a lövészetet is ápolni és oktatni hivatvák ;
ez alkalommal az utánzási vágygyal és a divattal is számol­
nunk kell, mint az már egyszer a labdarúgás általános meg­
kedvelésénél és hirtelen elterjedésénél említtetett ; ha a lövés
sportja az intelligensebb fiatal embernél szokássá válik, akkor
ő azt odahaza mint gazdász, vagy más hivatásban is, gya­
korolni fogja ; a példája másokat is serkent; ha aztán a köz­
népnek is alkalmat nyújtunk a lövészetre, és azt neki olcsóvá,
talán költség nélkülivé tesszük, vagy annak a lövésben elért
eredményekért valamely előnyt, pl. a katonai szolgálat telje­
sítésének könnyítését vagy megrövidítését**) biztosítjuk, akkor
Ezek Oroszországban legutóbb kipróbálásban vannak azon
tesiltessenelf á 3 Uk 32 edd,gl ólomg°*yós szobafegyverek idővel helyet-
**) Lásd Olaszország és Tirol.
 37

az elemi iskolákban és az ismétlő oktatás idényében a lövés

elméletével megismerkedett ifjak és férfiak is megbarátkoz­
hatnának ezen sporttal, mely azonban, tekintettel a beveze­
tésben említett szempointokra, mindamellett szocziális viszo­
nyainknál fogva egy biizonyos határon túl nem mehet. Kihá­
gásoknak oka gyakran lesz : az igyekezet oda irányuljon, hogy
a lövészet csak bizonycos fegyverekkel és bizonyos helyeken
gyakoroltassék ; és erre: kezdetben sok alkalom és kecsegtető
jutalom nyujtassék, hogy e sport a nép szokásába átmenjen,
kedvtelései között helyet foglaljon.
-, - y:;.'.
. i ..
n
ÍV!

TfSf âjfï#:"Xiî
82 ■ 1 3
te lt

' lm

. f¡¡¡¡
üMéí -lÉl

¡ti

iÊÈÈÈ
IM

Pillanatfellvétel a szt.-lőrinczi lövőtéren.

Az elemi iskolai tanító vagy annak a katonai kiképzés­

sel megbizott segédje, Iki már az iskolában a lövészet elemeit
oktatta, a már sok helyzen alakulófélben levő ifjúsági egyletek
kapcsán az ott összegy űlő ifjúságot lövészettel is foglalkoz­
tathatná ; közérdekű kattonai tárgyakról a szabad lyceum mód­
jára népszerű előadások tartathatnának főképen télen, mikor
praktikus lövészetre úgy se volna alkalom. Fegyverül ezen
 38

egyletekben az elemi iskolák fegyverei használtatnának ; ezen

egyletek katonai vagy polgári lövöldékhez ünnepélyes jellegű
kirándulásokat rendezhetnének ; ezen kirándulások részére ,pl.
vasutakon az állam kedvezményeket vagy szabad szállítást
biztosítana, a lövészethez fejenkint bizonyos számú ingyen
tölténynyel járulna ; a kirándulások az állam részéről
és magánzók által alapított díjakkal ellátott czéllövészetek-
kel volnának összeköthetők, melyekben esetleg katona­
viselt emberek és más polgári vendégek résztvehetnének, kik
a lövés iránt érdeklődnek ; ezen ünnepélyek a katonailag
kiképzett egyének kisebb gyakorlataival volnának összeköthe­
tők ; azonkívül ezen alkalom a hazafias és dinasztikus érzel­
mek fejlesztésére is igen előnyös lenne.
De mindezeknél egyelőre előbbre való a ta ni tok­
nak a lövésben való alapos kiképzése. Ez a tanitó-
képezdékben ugyanazon elvek szerint történne, mint a
katonai kiképzés, és az „Elemi lőutasítás“ bővített kiadása
alapján a katonai szaktanító által oktattatnék ; ezen kikép­
zésre nézve különben nagyon is előnyösnek tekinthető az
! állam azon igyekezete, hogy a tanitóképezdék összes ifjúságát
internátusokba egyesítse. A praktikus lövésben való kiképzés
ily helyeken, hol lövöldék léteznek, nem ütődnék nehéz­
ségbe ; nehézzé válna a kiképzés ott, hol lövöldék nem
állanak rendelkezésre ; e helyeken a Dum-Dumszerü vagy a
a celloidin-lövedék tekintetbe vétele mellett lövöldéket építeni
kellene, melyek tisztán csak oktatási czélokra szolgálnának és
a melyeken a környékbeli ifjúsági és lövész-egyesületek is
gyakorolhatnák magukat.
Az elemi és más tanitóképezdék ifjúsága az intézetben
a lövést talán a Lőutasitásnak megfelelően három lőosztály-
ban végezné; még pedig az I. és II. osztály az 1., a 111. a
11. és végre a IV. a 111. lőosztály lőlapja szerint gyakorol­
hatná a lövészetet.

A lövészet terjesztése.
Az említett, minden módon istápolandó és alakítandó
egyleteken kivtil nagy figyelem volna fordítandó a már meg
 59

levő tűzoltó, aggharczos, polgári lövész stb. egyletekre is. Ezen

egyletek úgy is többé-kevésbbé katonai jelleggel birnak (a fran-
czia „Pompiers“-k állami és önkéntes tűzoltók egészen katonai­
lag vannak szervezve); és a lövészettel is szívesen foglalkoznának,
csak alkalmat kell nekik arra adni ; lehetőleg sok egyént
kellene ez intézményekben való résztvételre bírni és az ilyféle,
nem politikai egyletek alakítását főképen oly vidékeken
könnyűvé tenni és meghonosítani, hol azok hazafias iránya
kétségen kívül áll. Részletesen evvel foglalkozni itt igen
messzire vinne ; azonban bizonyos érmek, jutalmak, jelvények
alapítása, a katonai szóig, körüli könnyítések stb. engedélye­
zése az ily egyletek lövészettel foglalkozó tagjai számára min­
denesetre emelné az intézmény népszerűségét, főképen a
városokban és onnan kiterjedhetne az a falukra is, melyek
pl. járásonkint, lőegyleteket képezhetnének.
Minden ily lőegyletnek a német „Bewaffnete Abtheilung“-ok
mintájára egynéhány katonai lőfegyver is volna kiutalható,
melyért az egylet elnöke volna felelős és mely módon eléret­
nék, hogy a lőegylet a katonai fegyverrel is foglalkozna.
A már meglevő polgári lövöldék pénzsegély, katonai
munkaerő és szaktanács, fegyverek és töltények kiadása által
támogattathatnának. Ezek bizonyos fokig kiépíthetők volná­
nak, hogy a katonai lövészet igényeinek megfeleljenek ; nagy
szerepe jutna ezeknél is a már említett Dum-Dum stb. min­
tájú lövedékeknek, melyek a lövöldék kisebb hosszát és a
védkészülékek egyszerüsbítését eredményeznék.
Mindazonáltal hazánk népében, mint már említettem,
igen csekély a lövészet iránti hajlandóság. Egy generáczióra
van szükség, mig a vázolt intézmények némi eredményre
vezetnének, mig a lövészet művelése félig-meddig a nép
öntudatába menne át, még pedig nevelése, az iskolák révén ;
akkor kezdődnék a lőegyletek, a katonai egyletek kora; de
csak egy legalább 20 esztendei czéltudatos és költséges
munka után. Hogy a meglettebb korú ember már most is
érdeklődjön ezen dolog iránt, arra különleges és valószínű­
leg csak ideiglenes intézkedések volnának szükségesek, melyek
egy né hány a a következőkben felemlíttetik.
 40

A vásáros nép mulatságainak egy főnevezetessége a

szoba-lövölde ; ezen bódék igen látogatottak szoktak lenni,
mi talán az ott nyerhető tárgyaknak tudható be. Ezen szoba-
és szabad-lövöldéket, illetve fabódékat minden népies össze­
jövetelnél, a vasárnapi délutánokon, a búcsúknál stb. állan­
dósítani kellene és az igen olcsó, talán államilag segélyezett
lövőbódék bizonyos rendszer alapján összeállítva szintén
terjesztenék a lövészet mesterségét; azokat rokkant katonák
kezelhetnék, kik ily alapon még tisztességesen meg is élhet­
nének; a lövőbódék felállitási költsége pedig részben meg­
térülne. 4 netalán szükséges ellenőrzést ezen lövöldék felett
az ily alkalmakkor úgy is mindig jelen lévő csendőr közegek
gyakorolhatnák.
A lövészet iránti érdeklődést jelentékenyen fejlesztenék
még a díjlövészetek is, mint a minők jelenleg kisebb-nagyobb
mérvben a legtöbb czivilizált országokban megtartatnak és
Olaszországban, Németországban, Angliában szinte országos
ünnep jelleget vesznek fel. Ezen hazafias szellemben rende-
zendő díj lövészetek helyi tornaversenyekkel is összeköthetők
volnának ; bennök csakis az egyes kerületek, megyék vagy
járások minden erkölcsi kifogás alá nem eső polgára szaba­
don, talán díj befizetése nélkül is részt vehetne, főképen
akkor, ha kimutatja, hogy egy ifjúsági egyletnek, lőegyletnek
a tagja vagy katonaviselt ember ; azok, kik ezen egyének
közé nem tartoznak, csekély díj ellenében lőhetnének ; azon-
ban e díj lövészetekben, melyek a polgári hatóságok által
hirdettetnének ki, csakis a katonafegyver használata lenne
megengedendő ; lehetőleg értékes dijak, részint pénzben,
részint a pályázók igényeihez mért tárgyakban volnának kitűzen-
dők; azok elosztásánál kell, hogy a legnagyobb pártatlanság
uralkodjék, a lövészetnél pedig a legszigorúbb ellenőrzés. Hiva­
tásos lövészek (professionals) e díj lövészetekben mint pályázók
nem vehetnek részt. A nyerők nevei a megyék hivatalos lapjaiban
közhirré teendők volnának. A lövészet katonai czéltárgyakra és
lehetőleg a katonailag szokásos távolságokra volna eszközlendő.
A nyerőknek szép kiállítású oklevelek adatnának, melyeket
azok otthonukban buzdító szobadísz gyanánt megőriznének.
 41

Talán még más ilyfajta módszer volna található, hogy

a czél eléressék ; és ezek közt nem a legutolsónak volna
tekinthető az, hogy a polgári viszonyukban nyert látható
kitüntetéseket a bevonuló katonák és ujonczok tényleges álla­
potuk alatt is viselhetnék és ezen alapon esetleg magasabb
zsoldot vagy szolgálati könnyítést is élveznének.

Felügyelet a katonai előoktatás felett és annak

ellenőrzése.
A díjlövészetek kapcsán, melyek oly időben tartatnának
meg, mikor a falusi népnek legkevesebb munkája van,
egyszersmind az iskolai katonai előképzés eredménye, szem­
lék vagy záróvizsgák alakjában megvizsgálható volna. A
felügyeletet és ellenőrzést az iskolaszék vagy gondnokság
valamelyik katonaviselt tagja vihetné ; a díjlövészeteknél és a
záróvizsgáknál a megye tanfelügyelője lehetőleg jelen lenne,
ezen közegtől természetesen szinte megfelelő katonai tudás
volna követelendő, főképen a későbbi időben, mikor a katonai
elemi oktatás intézménye már meghonosult vala ; az elegendő
katonai szaktudás ezen szép és tekintélyes állásra való minő-
sültség egyik fontos pontja lenne.
Az elemi katonai oktatás és az egyletek felügyelete
különben önkéntes alapon arra hivatott személyekből is
szervezhető volna ; ezen személyek, nyugdíjas katonatisztek,
tartalékos és szóig, kiviili tisztek, magasabb rendfokozatú
volt altisztek, papok, földbirtokosok, bérlők, gazdatisztek kör­
jegyzők, községi elöljárók, anyakönyvvezetők és más lehető­
leg befolyásos és köztisztelt, a köznép körében élő egyének,
kik vadászattal, lövészettel szórakozásból is foglalkoznak, a
megye hivatalos lapja által „az X-i népiskola vagy iskola­
szék katonai felügyelője'" czimet nyerhetnék meg ; ezek
önként magukra vállalnák a kiképzés és lövészet istápolását
és azonkívül előnyösebb vagyoni helyzetüknél fogva a helyi
díjlövészeteknél bizonyára szívesen hozzájárulnának egy két
díjjal a népünnepély emeléséhez ; a többi díjat egyes ható­
ságok és méczenások adhatnák ; a legtöbbet persze csak az
államtól kaphatnák az egyes iskolák, illetve az egyletek. A
42

katonai felügyelők kiváló buzgóságukért idővel valamely hang­

zatosabb czímmel vagy látható kitüntetéssel is volnának
kitüntethetők.
A katonai és honvéd hatóságoknak mindezen
mozzanatokat élénk figyelemmel kellene kísérniük és
érdeklődésüket a dolog iránt lehetőleg személyesen is
nyilvánít a niok. Legközelebb érinti azonban e szervezet a
népfölkelés nyilvántartóságokat, melyek tisztjei a nagyobb
ilynemű ünnepélyeknél résztvehetnének, a mi kötelezővé is
tétethetne ; 94 népfölkelőparancsnok működik az országban ;
mily áldásos tevékenységet fejthetnének ki ezek ebben az
irániban. Különben is tisztek, katonai közegek rendeltethet­
nének ki az ily alkalmakkor, megtekinthetnék a lövészeteket,
a z áróvizsgákat ; magasabb katonai és honvédparancsnokok
szemléik alkalmával e gyakorlatokat is végig nézhetnék, ter­
mészetesen azonban csak mint vendégek ; ezek megelége­
dése egy pár barátságos, serkentő szó, melybe még mindig
elegendő árnyalat fektethető, úgy a tanítók buzgalmát emelné,
mint az ilyenek iránt rendkívül fogékony ifjúságra kiválóan
előnyös benyomást gyakorolna. Előnyös volna, ha ezen elöl­
járók jóakaró figyelmöket kiváltképen a tanítóképezdék kato­
nai kiképzésére is irányítanák. Ezen dologban czélirányosnak
vélném, ha ezen intézetek katonai kiképzése fölötti szemle­
joggal a közoktatásügyi tanács szakosztályának egy magasabb
rangú, talán egy vezérkari tisztje bízatnék meg, kinek még a
szükséges segédszemélyzet is rendelkezésre bocsáttatnék.
Egyáltalában ezen ügy ápolása czéljából nem hang­
súlyozható eléggé azon fontos tény, hogy a katonai és hon­
védhatóságok azon polgári hatóságokkal, melyek a katonai
előnevelést foganatosítani hivatvák, a legjobb egyetértésben
éljenek ; gyakorló-terek, lövöldék, kiképzők átengedésében ne
támadjanak nehézségek ; ily irányban beálló súrlódások
könnyen csökkenthetnék a népnevelők ez ügy iránti buzgó-
ságát. Mindenesetre az is igen szükségesnek mutatkoznék,
mindezen kötelezettségeket miniszteri rendelet által behatóan
meghatározni és a kölcsönös szolgálatkészséget mindkét fél
kötelességévé tenni. Kitüntetésképen megengedhető volna az
 43

iskolák ifjúságának, hogy angol mintára a katonaság dísz-

kivonulásaiban pl. a húsvéti kivonulásoknál, osztagokban
megjelenhessen és a katonazene hangjainál a jelenlevő mél­
tóságok és parancsnokló tiszt előtt elvonulhasson. Ezen jogot
minden katonai színezetű egyletre is kiterjeszteni kellene.
Egy nehézség rejlik még azon körülményben is, hogy
ki legyen hivatva a fegyverek karbantartását ellenőrizni, a
szükséges töltényt, gyutacsot stb. kiadni.
Az egyedüli közegek, a kik bizonyos kisebb időközök­
ben minden helységet érinteni kötelesek, a körjegyzők és a
csendőrök ; ámbár ezen két hivatás emberei munkával igen
meg vannak terhelve, mégis reájuk háríttathatnának ezen
szervezet bizonyos teendői : a kiképző tanító, illetve a segéd
a jegyzőnek jelentené be, hogy hiányzik, illetve, hogy kifo­
gyott a szükséges serét stb. és ez erről a legközelebbi
csendőrőrsöt értesitené, egyszersmind az esetleges vissza­
éléseket ellenőrizvén ; a jegyző gyüjtené körének e tárgyra
vonatkozó beadványait, melyekről még később szó fog esni.
A csendőrőrjáratok pedig, ha a helységeken átvonulnak,
melyeknek bíráival úgyis érintkezniük kell, benéznének a
tanítóhoz, megvizsgálnák a fegyverek karbantartását, útba­
igazítanák az oktatót bizonyos esetekben, a fegyver karban­
tartásában, a lőlapok vezetésében stb. és magukkal vinnék
az esetleg javitást igénylő fegyvereket. Ugyanezt cseleked­
hetnék a lőegyletek számára kiadott és azok elöljárói­
nál letéteményezett fegyverekkel is. A csendőrőrsparancs-
nokok kiadnák a szükséges töltényt, serétet és gyutacsokat a
a jegyzők utalványára a községeknek, gondoskodnának a
fogyaték pótlásáról, intézkednének a javítás végett beérkezett
fegyverek továbbításáról ; azonkívül őrsönként egy pár fegyver
raktáron is tartható volna, mely fegyverek a javításban levők
helyett kiadatnának, hogy a kiképzés fennakadást ne szen­
vedjen. A lőszer és a fegyverek oly csendőrőrsöknél, hol rak­
tárak vannak ezekben, a hol pedig olyanok nincsenek, az iro­
dahelyiségekben volnának elhelyezhetők. Ezen szervezet rész­
letes tárgyalására nincs itt hely ; mindenesetre azonban úgy a
jegyző, mint a csendőrség számára ez irányban utasítást kel­
44

lene szerkeszteni, mely a kiképzésről szóló utasítás egy részét,

egyes idevágó szakaszait tartalmazná.
A kiképzés eredményéről, az abban résztvevők számáról
stb. az oktatók, illetve az egyletek elnökei vagy felügyelői
beadványokat szerkesztenének, mely a közigazgatási hatóságok
(melyek úgyis a községekkel szemben az ellenőrző hatóságok
szerepét viszik) vagy a tanfelügyelők útján a népfölkelő nyil-
vántartóságok kezébe jutnának. Ezek aztán az okmányok alap­
jain az általok vezetendő „Népfelkelő lajstrom“ B) alosztályába,
mely a katonailag nem képzettekről S/ól, az egyeseknél beír­
hatnák, hogy: „iskolai katonai előképzést nyert, lőni tud“.
Ezen egyének aztán esetleg az A) csoporttal (katonailag
kiképzettek) vagy annak kiegészítésére lennének még azon
esetben is alkalmazhatók, ha később semminemű kiképzést
sem nyertek volna. Ezen egyének mindenesetre fegyver alatt
szolgálhatnának.
Megemlítendő volna még, hogy a gazdasági egyesületek
révén főképen a köznép nevelte lovak részére futtatások min­
denfelé rendeztethetnének, miáltal a lovaglás ügyessége is
ápoltatnék és a lónevelés iránti érzék fejlődne, annál is inkább,
mivel köznépünk éppen a ló és a lovaglás iránt mindig
kiváló érdeklődést tanúsít és tanúsított.

Zárszó.
Bonyolódott, sokfelé kiható az eddig vázolt szervezet ;
az áttekintés emelése végett annak főbb vonásai a mellékelt
táblázatban vannak összegezve ; mind ennek az alapja az
eddig is firtatott elv, hogy a nagy tömeg, a munkás és föld­
míves osztály kiképzése a fődolog és a főnehézség; a váro­
sok szigorúan ellenőrzött iskoláiban e szervezetet csak elren­
delni kell és ott könnyebben ellenőrizhető is, ámde a vidéken
ezer akadály, ezer nehézség fog mutatkozni, mig az intéz­
mény meghonosodhatik. Sok idő, sok pénz és sok munka,
sok buzgóság és kötelességtudás az e dolgokkal megbízott
közegek részéről követeltetnék meg, mig a dolog érvényesülne.
Ha ezt azonban megérnők, a statisztikai évkönyv kimutatásai
nyomán majd 1 */, millió fiú és ifjú (1 millió 6—12 éves,
 45

elemi iskolába járó és hasonló oktatást élvező fiú és közel fél

millió ifjú, az ismétlő és közép-iskolák ifjúsága) élvezhet katonai
elemi kiképzést ; de ebből a számból körülbelül 100.000 főt
leszámítanunk kell, mint olyat, aki egyáltalában iskolába nem
jár: czigányok, pásztorok, magányos hegyvidékek és tanyák
lakóinak gyermekei, a tanköteleseknek sajnos közel 15%-a.
Mivel esztendőnként a népfölkelésre kötelezett korba
körülbelül 130.000 ifjú lép, feltehető, hogy ezek legnagyobb
része már katonai előképzést élvezett ; lőni a fenti tanulmány
alapján ezeknek körülbelül kétharmada tudna úgy, hogy a nép­
fölkelés esztendőnként 80—90.000 főnyi katonailag előképzett
elemet venne fel, mely ezen játszva nyert ügyességének később
tényleges szolgálata alatt is kiváló hasznát láthatná.
Ezen szervezet nagy költségeket róna kezdetben az államra,
melynek az állami iskolák fentartása magában is 6 millió ko­
ronába kerül. Azonban a többköltség, ha a rendszer beválna,
rövid idő alatt busás kamatot fizetne a katonaság és honvédség
szolgálati idejének megrövidíthetése és annak kiképzésének
egyszeríísitése, végre azon körülmény által, hogy tulajdonképen
az egész fegyverfogható nép a fegyverhasználatban jártas
lévén, komoly pillanatokban katonának használható lenne.

A többköltség a következő tételekből állatta.

1. Évenként:
Pótdíj a tanítók és segédek (20.000 fő)
részére á 300 korona .......... ___ 6,000.000 K
Az elemi isk. felsőbb
osztályaiba járó ___ 300.000
Az ism. isk., polg. és
középiskolai ifjúság 500.000
összesen _ 800.000 fő számára
gyutacs és serét, száz főre átlag 6 korona
értékben ... ... ...._______ _____ 24.000 „
Éles töltény fejenkint 20 darab, az ismétlő
iskola és középiskolai ifjak és az egyle­
teknek, körülbelül 500.000 főnek ... ... 1,000/00 K
46

A felügyelet javadalmazása, díj lövészetek,

egyletek anyagi támogatása, különös ki­
adások ... — — — —..........-.......... - 500.000 „
összesen 7,524.000 K

2. Állandó berendezésre.
A középisk. 200.000 főnyi ifjúsága számára
fegyver, 50 főre 1 és a 20.000 népisk.
számára 1 — 1 fegyver á 60 korona :
25.000 fegyver ... ... ----------- — 1,500.000 K
A népisk. számára és a középisk. részére
szükséges szobafegyver-berendezések kö­
rülbelül 25.000 á 20 K. ... _______ 500.000 „
Kisebbszerü lövöldék a tanítóképzők részére 200.000 „
összesen .... ... 2,200 000 „
Tehát, ha az állandó berendezést mindjárt az 1. évben
fizetnék ki, a többköltség ebben körülbelül
9 millió 750.000 koronát
tenne ki, mig a további költségek évenként
7 millió 100.000 koronával
számíthatók ezen hozzávetőleges, mindamellett busásan kiszá­
mított költségvetés szerint.
Sokan és hivatottabbak foglalkoztak már e tárgygyal és
fognak még avval foglalkozni. Az országgyűlésen, a delegá­
ciókban is emlegették. Legutóbb Holló Lajos képviselő hozta
szóba 1902. julius 3-án tartott beszédében ; Szemere Miklós
képviselő a búrok példáját felemlítve, ezzel foglalkozik ismert
sárga-fehér boritékú röpiratainak egyikében ; egy angol tan-
férfiu pedig a legutóbb (1902. nyarán) Londonban megtartott
„gyermekkongresszuson“ a gyermekoktatás megbeszéléseinél
egyenesen és nagy tetszés mellett azt javasolta, hogy a szo­
kásos tornaoktatás helyett hoizák be az angol iskolákban a
katonai gyakorlatokat.
Ha e sorok írójának szerény eszmefuttatása révén sike­
rül e nagy, messzeható és fontos ügyben egy-egy új és hasz­
nálható eszmét megpendíteni, ezt ő munkájának legnagyobb
elismerése gyanánt tekintené.
r*

2—
■
m
m ¿
'A
^^■BETT '.jit Lj^Ékllf jEjÜk n Mii

6 ______
J¿Í3 i 4
E3&akt&
3Ö
e tt
^ ...

¿ jfsíí¿ » y *
ge
■
?
>7^1

'

I ■
; m
:

52S L-J

A budai lövészegyesület lőtere.

íj
 Gondolatok a czéllövészetről.
Irta : Dr. SpeidI Zoltán.

A mikor sportot tizünk, testünk edzésén, lelkünk, szel­

lemünk felfrissítésén kivid, hasznos szolgálatot teszünk az
államnak is, a melynek tagjai vagyunk. Tiszta dolog, hogy a
sport egyáltalán nem önczél s a mikor űzzük, nemcsak úgy
„sportból“ (vulgó : időtöltésből) cselekessziik, hanem azért,
hogy testünket, lelkünket a századeleji élet őrült hajszájában
munka bírására, alkotások létesítésére, az élet szépségeinek
apprecziálására alkalmassá, fogékonynyá tegyük. A sport tehát
csak eszköz s még az egyénre való vonatkozásban sem czél,
még kevésbbé czél az állammal való relacziójában. Ha az
egyének, mint megannyi energia-források, erő-batteriák egyen-
kint is nagy energiát, erőt váltanak ki, akkor az állam, mint ezen
összetevők eredője kolosszális energia-kútfővé, erő-gytijtő-
teleppé válik. Az energiát, erőt pedig a sport fejleszti az
egyesekben. Tehát csak egy kis indukczióra van még szük­
ségünk s már is helyben vagyunk a fent felállított tételnél.
Mindezzel azonban korántsem fedeztem fel valami uj igazsá­
got, hiszen már a jó latinok is ilyesvalamire gondoltak, a
mikor azt hangoztatták, hogy „pro patria est, dum ludere
videmus“.
Minden sportra nézve fennáll az a tétel, de a czéllö-
vés sportja az, a melynél legélesebben domborodik ki az,
hogy üzése közben az államnak hasznos szolgálatot teszünk-
Ha gondolatmenetünkből ki is kapcsoljuk a katonai czéllö-
vést vagyis a szigorú értelemben vett katonai lövőgyakorla­
tokat — a mely eo ipso hadművelet — s csak azt a hogy
úgy mondjam, privatim űzött czéllövést tekintjük, még abban
 49

az esetben is el kell ismernünk, hogy közvetlenül az állam

javára cselekszünk, a mikor czélba lövünk. Mentül több va­
lamely országban a szem, a melynek éleslátása a czéllövés-
ben megedződölt, antul több ott a látó, aki az ellenséges
indulatnak mozdulatait meg tudja figyelni, s mentői több a
kéz, a mely nem reszket, ha puskát ragad, antul több ott a
kar, a mely azokat puskacsővel kisérni tudja. De hámozzuk
ezt ki a metaphorából s elemezzük a dolgot a maga pozitív
valóságában : az ország aprajának-nagyjának czéllövési képes­
sége nem válik-e menten honvédelmi eszközzé, ha előáll az
eset, hogy az ország apraja-nagyja tiizbe megy.
Ez az eset pedig a modern háborúkban is mindig elő
szokott állani : az első harczvonalat a gyilkos golyózápor
mindkét részen elsöpri s azután lassan-lassan az ország apra-
jára-nagyjára kerül a sor. S hogy milyen végtelenül fontos
dolog az, hogy az ország apraja-nagyja jól tudjon lőni:
mutatja az angol-búr s az orosz-japán háború tanúsága. Ezek
az agyonhivatkozott példák élénken demonstrálják azt, hogy
a modern háborút nem a régi hadi erények döntik el, hanem
azon fordul meg a háború sorsa, hogy melyik fél tud jobban
hathatósabban lőni. Ma nem a súlyos buzogány öl, hanem
a jól irányzott lövés. A nagy orosz medvét vékony csőből
kisíivitő aczél-golyóval teríti le a kicsi sárga ember.
S ez a tudat — a lövés döntő fontosságának tudata —
összefacsarhatja a szivünket, mélyen belevághat a nemzeti
érzésünk elevenjébe, mert mi magyarok, a lövés terén bizony
nagyon gyönge lábon állunk. Katonáink, - a közlegényeket
értem — nagyon rosszul lőnek czélba. Ezt már a katonai
szakkörök is kezdik beismerni, de katonáink már a nagy
közönség előtt is kiállították magukról a szegénységi bizo­
nyítványt, a mikor a Szemere-féle lövő-versenyen ármádiánk
legénységi állományának néhány legjobb lövője fiaskóval
szerepelt De ezen ne csodálkozzunk, hiszen az a fő, hogy a
legény az ő 120 vagy mennyi lövését leadja. Ha valamely
napra lövő gyakorlat van kiírva, minden áron ki kell menni,
akár olyan sürü köd is van, hogy húsz lépésre se lehet látni.
És olyankor azután tessék háromszáz lépésre álló czéltáblára
4
 50

lőni ! És e mellett a kapitány úr minél nagyobb találási per-

czentet akar felmutatni. Hja persze, a patron drága ; lőnek
szobafegyverrel. Elég ritkán jutnak ahoz is sakkor is a „Stel­
lung“ a fő, meg az, hogy azzal a tősgyökeres magyar fiúval,
a kit német nyelven el lehetne adni, a hadnagy úr beszajkóz-
tassa azt, hogy „Infanteriszt N. N. schiesst Schulscheibe
300x mit gestrichenem Korn am unteren Rand des Ziel­
schwarzen“ stb.
És böködi, nyaggatja a fiút néha 10—15 perczig s az
alatt a szegény térdelő helyzetben lehet. S azután úgy fárad­
tan, agyonszekirozva — czélozzon higgadtan. A „Schiess-
Instruction“ szerint például 15 lépésről kellene lőni a szobában,
de nem elég hosszú a szoba, hát a 15 lépésre berendezett
czéltáblára 8 lépésről lőnek. Meg azután a szobában nem
is lő a saját fegyverével, minden alkalommal más puskát
adnak a kezébe, hát persze, hogy szegény feje sose tudja
kiismerni a fegyvert. Általában kevés súlyt helyeznek arra,
hogy az a közlegény megismerje a czélzás titkait, hogy tisztába
jöjjön azzal, hogy a puskagolyó irányára miként hat a szél
különböző irányú fúvása, a czélzó szemét a különböző fény­
hatások milyen optikai csalódásokba ejtik stb. Ha ezek a
titkok rejtve maradnak előtte, mindétig csak vakon fogja
elsütögetni a fegyverét.
így a mi katonaságunk. Polgárságunkba : a népbe, az
intelligencziába, az ifjúságba szintén nincs még beleoltva a
czéllövés szeretete s gyakorlása a minimális. E téren egyéb­
ként egyrészt hanyatlás, másrészt némi haladás észlelhető
nálunk. Hanyatlás, az idősebb urak körében vehető észre:
egyre fogynak azok az öregebb urak, a kik azelőtt (például
a budai lövöldében) puffogtatták puskáikat, illő kedélyesség
közepette. Hja a kedélyesség megfogyott, hát megfogyott az ö
passziózásuk is. De a mit elvesztettünk a réven, megnyertük
a vámon, mert az idősebb uraknak tapasztalható hanyatlásával
szemben az ifjúság körében némi haladást, valami kis lend il­
lést konstatálhatunk. E haladás konstatálásánál elsősorban
Szemere Miklós nevét kell megemlítenünk, mint a ki egy
czéllövő-ház építésével, czéllövő tanfolyam létesítésével és
 51

busásan díjazott nagy lövőversenyek kiírásával elvitathatatlan

érdemeket szerzett. Ha a hatóságok is megteszik a magu­
két, missziója meghozza a kivánt eredményt.
Bezzeg sokat tesznek külföldön a czéllövés érdekében
a hatóságok s az államok maguk. Olaszországban, Svájczban
és más külföldi államokban a hatóságok, városok, községek,
az állam maga lövöldéket építtetnek, a melyben a nép fiai
díjtalanul gyakorolhatják a czéllövést. Se szeri se száma a
lövő-egyesületeknek, a melyek versenyeket rendeznek, díja­
kat tűznek ki. De maga az állam is előnyt nyújt azoknak,
a kik a czéllövésben gyakorlottak, s ugyanígy hátrányban
részesíti azokat, a kik indolencziát mutatnak a czéllövés iránt.
Olaszországban például nem lehet az önkéntes, a ki be nem
bizonyítja, hogy valamely lövészegyesületnek tagja. Ilyen
körülmények között saját jó szándékból s jótékony presszio
következtében rengeteg sok czéllövő van külföldön.
Az ellentét : a külföldi élénk lövőéletnek s a magyar
czéllövészet primitivségének szembeállítása nagy aggodalmat
válthat ki belőlünk. Mert éppen a magyar nemzet az, a
melynek exponáltsága, földrajzi fekvése, elszigeteltsége miatt is
minden ellen vértezettnek kell lennie. A szlávság és germán­
ság közé ékelt magyar nemzetnek igenis meg van a joga a
nemzeti érvényesülésre, de csak hazafias bombasztok raké­
táinak feleregetésével még nem teljesítődnek hazafias törek­
véseink. Kulturális, gazdasági, kereskedelmi intézményekkel,
hadi erőink kifejlesztésével, ezalatt jelen esetben a modern
hadászat egyik fontos alapelvét : a lövési illetve tálalási képes­
ség forszirozását értem, jutunk előre. Nagyravágyásáért, üres
önteltségéért nagyon meglakolt az a franczia nemzet, a
melynek a germán oroszlán torkára forrasztotta azt a két
szót : „A Berlin !“
Ha a czéllövést vonatkozásainak erős gyökérszálaitól
elszakítjuk, hazafias s honvédelmi hátterétől megfosztjuk s
kizárólag csak mint sportot tekintjük: testgyakorlás, egész­
ségápolás, lelki, szellemi és morális erők fejlesztése tekinte­
tében is jeles kvalitásokat találunk benne. Hiszen már maga
az, hogy a czéllövés gyakorlására ki kell mennünk Isten
4'
52

szabad ege alá, jótékonyan hat egészségünkre, szerveze­

tünkre. De lelki, szellemi szempontból is több motívum jut
érvényre a czéllövés gyakorlásánál. így példának okáért az
önuralmat mi sem fejleszti jobban, mint a czéllövés. Hiszen
az önuralomnak az idegrendszernek milyen fegyelmezett­
sége kell ahhoz, hogy az idegesség jegyében született modern
ember összes akaratát, minden gondolatát arra a kis czélfe-
ketére konczentrálja. A mai akaratbeteg embernek kell-e
ennél jobb öndresszura ? A maga iránt bizalmatlan, modern
emberben mi kelthetné fel jobban az önbizalmat, a fokozatos
rendszeres munka és figyelem megbecsülését, mint az, ha
sok-sok fizikai munka és szellemi kombinálgatás után a
„meszeléstől“ odáig jut, hogy a sárga zászlócskát lengetik neki.
A mai individuumok érvényesülésére törekvő időben,
egyéni kvalitások kidomboritására mi sem alkalmasabb a
czéllövő sportnál. És ép ez az alapja a mi hitünknek, hogy
a magyar nép, a mely sose a tömegével, a számbeli súlyával,
hanem egyesek kiválóságával, lelkesedésével, hősiességével,
virtusával vívta ki a világtörténelem elismerését — a czél-
lövésre, mint egyéni sportra, szintén praedesztinálva van.
A történelmi bizonyosság is e mellett szól, hiszen a külföl­
dön szerte portyázó ősmagyarok olyan rettegett nyilasok
voltak, hogy a megijesztett külföldiek a templomban lebo­
rulván, a litániába is belevették, hogy a „magyarok nyilaitól,
ments meg uram minket !“
Abból a hitünkből, meg a történelmi bizonyosságból
kiindulva, remélhetjük, hogy sok-sok lelkesedés, akarat és még
több munka, gyakorlás után eljövend az idő, a mikor ott
idegenben ismét azt fogják imádkozni, hogy „a magyarok
golyóitól ments meg uram minket!“
 Jelige : ,,A munka megkezdéssel már
félig el van végezve.“

Polgári életben a katonai lövészet meghono­

sítására általános tervezet.
Irta : Ed vei Illés Béla csendőrfőliadnagy.

Katonai lövészetnek a polgári életben való mikénti meg­

honosítása, jobban mondva megkedveltetése lenne ezé Íja ezen
általános tervezetnek. A feladat nehéznek látszik és pedig azért,
mert a népre való hatás mikénti módjáról lenne javaslat készí­
tendő, illetve egy bizonyos dolog népszerűvé tétele látszik
fenforogni. Sokan állítják, hogy a mi népünknél a lőfegyver
és annak használata népszerűtlen vagy legalább is az iránt
népünk közömbös volna. Tévesnek lehet tartani népünknek
a lőfegyverek iránti közömbösségét, sőt ellenkezőleg, a magyar
népben nagyon is megvan az érdeklődés minden fegyver
iránt, csak alkalmat kellene adni az érdeklődés felébresztésére
és megfelelően gondoskodni arról, hogy ezen érdeklődés az
első szalmaláng után is folyton ébren tartassák. De ha hosszú
ideig a népnek erre alkalom nem adatott, sőt az érdeklődés
ez iránt elnyomatott, magától értetődik, hogy ez nem is juthat
kifejezésre a nagy világ elé, bár a tapasztalt szemlélő nagyon
is észreveheti egyes vidékeken az érdeklődést, ahol még
bizonyos mellékkörülmények azt ébren tartják.
A polgári életben a lőfegyver iránti érdeklődést utóbbi
időkben legnagyobbrészt, mondhatni kizárólag a vadá­
szat tartotta fenn. A vagyonosabb elemek adó és területbér
fizetése mellett gyakorolják a vadászatot, mig a szegénysorsú
földmives-osztály, vagyis népünk legnagyobb kontingense
abból ezen adó és területbér miatt a vadászat és fegyver­
54

adóról szóló 1883. évi XXIII. törvényczikk által úgyszólván

kizáratott s igy a lőfegyver tartása megnehezítve, illetve leg­
többnél kizárva lett, tehát ezzel az érdeklődés is lenyomatott,
illetve az csak vagyonilag megfelelő osztály kiváltsága lett.
De vájjon tényleg megfelel-e ez a látszat a valóságnak, erre
bizvást állítani lehet, hogy nem egészen felel meg a való­
ságnak, sőt egyes vidékeken a legszigorúbb intézkedések is
a lőfegyverek elkobzása iránt meddőnek bizonyultak, de sőt
mondani lehet, hogy nagyon sok község van az országban,
ahol a község legnagyobb részének eldugva lőfegyvere van
és azt az illető passzióval használja titokban és pedig leg­
többször nem anyagi haszon elnyerése végett, hanem élve­
zetből. Az ilyenek a lövés dolgában ócska fegyverükkel
bámulatot érdemelnek, találatuk majdnem biztos. Hegyvidéki
községek, ahol sok az erdő, de meg az Alföldön is hemzseg
az orvvadász és legtöbbje kitűnő lövő.
Tehát az érdeklődés nagyon is megvolna népünknél a
fegyver iránt, de alkalom nincs adva a népnek, hogy az fej­
lődhessék. Vájjon a búrok, a tiroliak, svájciak stb. nem-e
különösen a vadászat közben és kedvéért érdeklődnek leg­
inkább a lőfegyverek iránt? A mi népünknél csak még egy
legnagyobb baj van, hogy nagyon szegény, aki pedig nem
szegény, az meg arra mutat, hogy benne van egy bizonyos
köznépies fukarság, földéhség, továbbá minden adó iránti -
ellenszenv. Azért találhatni még a vagyonosabb földmivesek
közt is orvvadászokat, természetes, az ilyeneknél az érdeklő­
dés nagyon is titokban tartatik. Kizártnak lehet már eleve is
népünknél, még a legnagyobb érdeklődést is feltételezve,
olyasmit megkedvelteim, ami pénzbe kerül, ez vonatkozik a
lövészet meghonositására is, daczára, hogy az iránt népünk­
ről bizvást állíthatjuk, miszerint erre czélszeríí alkalomadással
érdeklődés mindig tapasztalható lesz.
A külállamoknak a lövészetre vonatkozó intézményei.
A legutóbbi angol és búr hadjárat fényesen igazolta a
csatár bizonyos fokú önállóságában és lövészetbeni eredmé­
nyes kiképzésének óriási fontosságát. A kiilállamok már elő-
 ü
r-.

ÍL o
¿W
te
rJ, «
! ii ]
fc ^ 'A . ■ i
•X, rJT*. köl
L _ l'
n
A-
u
b

József főherczeg meglátogatja a budai lövész-egyesület löterét.

56

zőleg igyekeztek a dolognak megfelelő gyakorlati tevékeny­

séggel eleget tenni, felhasználva népüknek hajlamait, nem
riadtak vissza nagyobb pénzáidozatoktól sem. Hogy meny­
nyiben sikerült egyes államoknak e téren eredményeket
elérni, az csakis a helyszínén való alapos tanulmányozás
által volna pontosan megállapítható. Annyi azonban biztosra
vehető, hogy ahol e téren áldozatot hoztak, ott eredményt is
értek el és pedig az érte el a legnagyobb eredményt, amelyik
intézkedéseit és a dolog gyakorlati keresztülvitelét legjobban
képes volt népének sajátságaival és szokásaival összeegyez­
tetni.
Tirol és Vorarlbergben, ahol a nép a fegyverek, vagyis a
lövészet iránt mindig érdeklődött, tagsági dijakban és némi állami
segítségen és kedvezményeken alapuló lövészegyletek vannak,
melyek lőterekkel bírnak cs kir. elnevezés alatt. Az egyle­
tek helyre való tekintettel az ország politikai és katonai
beosztásához alkalmazkodnak. Egy lövészegylet alapításához
legalább 20 egyén kell, kik közül 16 éven alól egy sem lehet.
Az egyletek főtámasza a tagsági díj, kedvezményei az állami
segítség, lőszer olcsóbban szállítása és bizonyos évi tagság
után a fegyvergyakorlatok elengedése, végül a külső jelvények.
A lövészet vezetését az országos kormány intézi.
Tirol és Vorarlbergben továbbá a népfölkelők első két
korévfolyama évenként két napon át képeztetik a lövészet­
ben. Svájczban az úgynevezett önkéntes lövészetben a kö­
zépiskolák ifjúsága is részt vesz. Az érdeklődés a lövészet
iránt nagy és bár ezen kis állam egy millió koronával járul
a lövészet fejlesztéséhez, de azért itt is az egyletek a tagsági
dijakra támaszkodnak általánosságban Svájczban körülbelül
3600 lőegylet összesen 22.000 taggal igen nagy érdeklő­
déssel működik.
Francziaországban szintén tagsági dijon alapuló, azon­
ban katonai fenhatóság alatt álló lőegyletek vannak állami se­
gítséggel és kedvezményekkel. Ezen kedvezmények állanak a
fegyverek és lőszer olcsó kiszolgáltatásában, katonai lőterek
használatában, katonai oktatók beosztásában, vasúti kedvez­
ményekben.
 57

Németországban a lövészetet a szintén tagsági dijakon

alapuló aggharczos egyletek karolják fel állami kedvezmé­
nyekkel és pedig lőfegyverek és töltények átengedésével.
Ezen egyletbe ifjabbak is beléphetnek, igy a lövészetbeni
gyakorlás általánosan gyakorolható.
Olaszországban a lőegyletek 1883-ban lettek szervezve
tagsági dij-alapon, azonban lényeges állami segitséggel.
Évente körülbelül egy millió koronával segélyezi az állam
ezen lövészegyleteket. A lőegyletek csakakkor alakulhatnak,meg,
ha legalább 100 tagja van. A lőegyletek a hadügyminiszter felü­
gyelete alá tartoznak. Minden tartomány székhelyén egy
lőegyleti igazgatóság áll. Az állami kedvezmények nagy­
sága daczára az olasz nép sajátságaira való tekintettel,
valamint a helytelen tagsági szám megállapitása miatt a
szervezetben azon hiba rejlik, hogy az csakis a városiaknak
kedvez, mig a falukon lakó parasztságnál szervezeti hiba
miatt nem prosperálhat. Hogy hazánkban ezen kíilállamok
erre való intézkedései mennyiben volnánakgyakorlatilaghelyesen
alkalmazhatók, arra csak azt felelhetni, hogy általánosságban
egyik sem, részleteiben azonban itt-ott akadhatna némi meg­
szívlelni való, amit azonban csakis népünket alaposan ismerő
szakember külföldi tapasztalatai által lehetne alkalmazásba venni.
Ha valahol szükséges vezetés és felügyelet e téren, úgy arra
első sorban is minálunkvan a legnagyobb szükség. A vezetésnek
és felügyeletnek pedig feltétlen katonainak kell lenni, különös
tekintettel az országban levő viszonyokra, illetve a magyar
közigazgatásra. De viszont ha a dolognak a megoldása leg­
alább eleinte sikerülne, akkor a megfelelő anyagokkal, illetve
népünk a fegyverre alkalmas voltával nagyon könnyen elér­
hető lenne a külföld erre vonatkozó intézményei, sőt merész
az állitás, de még túl is tehetnénk rajtok. Miután azonban a
nép nálunk még e tekintetben csakis a 0 fokon áll, ép azért nem
alkalmazhatjuk egyelőre, hangsúlyozva egyelőre, a külföldi álla­
mok e téreni intézményeit, mint mintát Magyarországon, hanem
egy az állami segélyt és felügyeletet kivéve csak látszóla­
gos intézménynyel kezdhetjük meg a kezdetet. Ha azon­
ban a fejlődés annyira megy, hogy eredmény lesz, a mihez
58

a megkezdéstől évek kellenek, majd csak akkor lesz alkal­

mazandó a külföldi megfelelő minta.
Általános rész.
Hazánkban a társadalom a sport és egyéb testedző
kedvtelések gyakorlásában jelenleg nagyobb városok kivéte­
lével annyira közönyös, hogy az e tekintetben esetleg véghez
viendő újításoknak az elfogadása avagy felkarolása a jó
anyag daczára nagy nehézségekbe ütközik A lövészetnek
meghonosítására vonatkozólag, amely szintén a sport terén
való újításnak lenne nevezhető, különösen kezdetben szintén
oly, előreláthatólag majdnem elháríthatatlan akadályok me­
rülnek fel, amely akadályok elhárítására a mi viszonyainkat
tekintve, bizony úgy, mint más egyéb a nemzetgazdaságra
fontos ágazatra is azt első sorban az államnak lenne a fel­
adata a legmesszebb menő nem csak támogatással, de sőt
önálló intézkedésekkel megvalósítani.
A társadalom rétegéből az úgynevezett legmagasabb és
középosztálynak az amúgy is ismeretes leírása a lövészetre
vonatkozólag teljesen mellőzhető lenne, miután azok legna­
gyobb része több más egyéb sport mellett leginkább mint
vadász ember a lövészettel úgy is foglalkozik, de meg ha
nem is foglalkozik, hanem csak akar, az esetben nagyon is
módjában áll azt megcselekedni. Ezen magasabb társadalmi
rétegnek, az úgynevezett értelmiségnek aránylag a többi la­
kossághoz a száma is oly csekély, hogy velők szemben úgy,
mint minden más egyéb téren a lövészet meghonosítása te­
rén is személyes befolyásuk latba vetésével csakis a vezető
szerep jutna bizonyos tekintetben, a mire különös nagy súly
lenne helyezendő.
A társadalomból hátramarad még az iparosok, valamint
a hazánknak ősidőktől fogva az egyetlen legnagyobb ereje,
a földmíves-osztály.
Ezen két utóbbi, de különösen az utolsó osztály forog­
hat csakis kérdésben, vagyis ezeknek a lövészetbem előké­
szítése szükségeltetik, első sorban is a király és a haza vé­
delmére. Különösen a föld mi ves az, aki nehéz munkájával
 59

izmait megaczélozva, a szabadban való folytonos tartózko­

dással teste a külbeíolyások ellen legjobban megcdzcdött,
tehát az egy hadjárat annyira nagy fáradalmait legjobban el­
viselni képes, de meg számarányával is hazánkban a leg­
több esetben, de különösen a haza védelmére vonatkozólag
mint legfőbb tényező jön tekintetbe. Első sorban is a leg­
nagyobb befolyással van ezen két előbb jelzett osztálynak a
kérdéses tárgyra az iparosnak és földmivesnek tartózkodási
helye. Nagy különbség van tehát egy iparos, ki nagyobb
vidéki városban és egy iparos, ki falun a földmivelők között
lakik, mig az előbbi inkább az értelmiség felé hajlik, addig az
utóbbit a földmívessel legtöbb esetben azonosítani lehet,
illetve egy elbírálás alá vonható, tehát az iparos-osztály kife­
jezés alatt jelen esetben, különös tekintettel a fenforgó
kérdésre, csakis a városokban lakó iparosok érthetők.
Hazánkban a néprétegek tartózkodási helyeinek beosz­
tása, különös tekintettel a lövészet meghonosítására, a követ­
kezőkben világítható meg és pedig:
1. Nagy- és kisközségek, a hol az ipar egyáltalán
számba nem vehető, a hol tehát túlnyomólag földmivelők
vannak és a mi az országnak a zömét képezi.
2 Kisebb városok, a hol a földmívelő elem túlnyomó,
p. o. az alföldön.
3. Városok, a hol a földmívelő elem elenyésző, hanem
inkább az iparos elem van fölényben.
4. Nagyobb ipartelepek, úgy mint bányák, nagy vas­
gyárak, ahol egy nagyobb, külön is számba vehető meny-
nyiségü munkás dolgozik.
Á néprétegnek különösen a lakhelyekre való tekintetteli
osztályozása nemcsak a jelen kérdésre vonatkozólag, de még
sok más esetben is rendkívül fontos, már annyival is inkább,
miután nem kényszerrendszabályokról, hanem, egy az ország
védelmére annyira fontos lövészet megkedveltetéséről van
szó. A lövészet meghonosítása kényszerrel keresztül nem
vihető, de az nem is czél, hanem csupán megkedveltetés.
A ki ismeri népünket, annak már okvetlen fel kell tűnni
az előbb felsorolt lakhely szerinti osztályozás alá eső egyéni­
60

ségek közti sokszor nagyon eltérő különbségnek. A város

iparossal, ha valamit akarunk megkedvelteim, akkor nem jár­
hatunk el minden tekintetben a falusi földmívelővel hasonlóan,
bár a falusi iparos jelen kérdésben a falusi földmívelővel
egyforma elbírálás alá értetik.
A néprétegek ezen rövid ismertetése után következik a
feladatnak a megoldása, illetve tekintettel az előbb felsorolt
viszonyokra, a lövészet meghonosításának általános javaslata,
a mely javaslatnál kizárólag a nagy- és kisközségekben lakó
föld mívesek jöhetnek kérdésbe, a mely javaslatnak ugyan sok
tekintetben azonosnak keil lenni a városiakkal, de azért az
már az előbb jelzett indokoknál fogva mégis a városi és
községi néprétegre való különbségekre is kell, hogy számítva
legyenek.
Az annyira fontos lövészet meghonosításának nehézségei
bár a földmíves nép c téren való közönyében is kereshető,
de nem annyira abban mint ezen közönyhöz még esetleg
hozzá jövő némi kis költségben volna leginkább keresendő.
Ismeretes, hogy földmívelö népünkkel egy-kettő kivételével
majdnem a lehetetlenséggel volna határos egy oly dolgot
legalább is kezdetben megkedvelteim, a hol neki, még
keveset is, de azért fizetni kellene. Tehát a földmívelő-nép-
nél a költségről eleinte, de csakis kezdetben szó sem lehetne.
A városi iparosnál már inkább lehetne némi költséghozzá­
járuláshoz számítani, de eleinte ott sem volna tanácsos ilyes­
mit forszírozni. Másrészről a községek hozzájárulása sem
volna egyelőre helyén való dolog, miután kis költségvetésé­
ben bármely kisc ! b összeg megterhelés és a nép előtt a nem
ép kedvelt adó benyomását tenné, a mi természetesen szin­
tén nem járulna hozzá a lövészet megkedveltetéséhez, váro­
sokban, a hol a költségvetés nagyobb, ily kisebbszerű téte­
lek számításba úgy sem jönnének, illetve feltűnők nem lennének.
A községekben tehát a költségre vonatkozólag a magyar
állam egyedül kellene, hogy gondoskodjék, az esetleges privát
hozzájárulások hozzá számításával.
Tekintettel azonban arra, hogy az állam sincs mindig
oly helyzetben, hogy esetleg magas összegekkel az ilyesmihez
 61

hozzájárulhasson, de sőt esetleg a nagy költség miatt a meg­

valósulása a lövészet meghonosításának csak a távoli jövő
bizonytalan homályába merülne el. Mindezek miatt a kérdés

T'

Laczi-konyha a Szemere lövőtéren.

-
z*
fri i
4 ‘

I
•si
« í

4
k
£

íj f I

i
IN«, 4*

úgy lenne helyesen megoldandó, ha a költség is a jelenlegi

helyzetnek és viszonyoknak teljesen megfelelne. Hogy a ható­
ságok, tehát leginkább a községi elöljáróságoknak a megter­
€2

helése sem volna tanácsos, az is tény, miért is ez is csak a

minimumra lenne leszorítandó és inkább az erkölcsi támoga­
tást lenne tanácsos egyelőre e téren is igénybe venni, ami
tényleg el nem maradna. Az amúgy is túlterhelt községi
jegyzők, ha még e részről is megterhelés alá esnének, úgy
nemcsak hogy az erkölcsi támogatást megvonnák a kérdéses
ügytől, de sőt ellene agitálnának, ami az egész megkezdett
munkának az eredménytelenségére is nagyon könnyen vezet­
hetne.
A lövészetnek czélját szükségtelen itt tovább fejtegetni,
miután annak rendkívüli fontosságát nemcsak minden szak­
ember, sőt a laikusok is tudják, azt azonban fel kell említeni,
hogy a czélnak csakis úgy felelne meg természetesen, ha a
most használatban levő gyalogsági fegyverrel eszközöltetnék.
A mai fegyverek nagy hordereje azonban ismét egy megfon­
tolandó körülményre kell, hogy a figyelmet felhívja és pedig
a közveszélyességre. Az ország már annyira kultiválva van,
hogy ily nagy horderejű fegyverekkel, hozzá még primitiv
berendezett lőtereken való lövészetnél a legnagyobb elővi-
gyázatra lenne szükség, hogy a szerencsétlenségek meggátol­
tassanak. Ezen állapoton segítendő tehát oly egyén lenne
minden lövészetnél szükségeltető, akiben az erre való biza­
lommal személye összhangban lenne. Egy ily személy tartása az
államra rendkívüli nagy kiadást róna, mig másrészről legalább
is kezdetben egy privát egyén megbízhatósága mellett és más
egyéb tekintetben, úgymint elfogultság stb. is tekintetbe jönne,
de meg nem is volna mindig abban a helyzetben az illető,
hogy jelenlétével vagy egyébként a felelősséget viselje.
Figyelemmel kellene továbbá lenni az állam által kiadott fegy­
verek megfelelő gondozására is, mert a fegyverek elhanyagolása
esetén azok rövid idő alatt hasznavehetetlenné válva, az állam
nak ismét csak nagyobb károsodást okoznának.
Rátérve a javaslatra és pedig a legfontosabb részére, a
kis- és nagyközségben lakó földmívelőkre, mig a városok
lakosai stb. ezekhez hasonlóan szintén azonban némi módo­
sításokkal lennének előkészítendők. Fődolognak lenne tekin­
tendő, hogy első sorban a legfontosabb és számarányban is
 63

túlnyomó részére vonatkozó tervezet legyen a minta még némi

módosításokkal a városiak részére is. Mint másutt is, termé­
szetesen minálunk is lövészegyletek lennének szervezendők,
azzal a különbséggel, hogy ezen lövészegyletek egyelőre nagy-
és kisközségekben csak névszerint, illetve látszólag lennének
a külföldi értelemben lövészegyletek, tekintettel a mi népünk
vezetést igénylő állapotára. Ezen lövészegyletek látszólagos-
sága annyiban állana, amennyiben a vezetést és felügyeletet
a katonai hatóságok kezébe kell tenni, vagyis a mozgató erő
és a közvetlen ellenőrzés addig is, míg bizonyos számú évek
során át ezen lövészegyletek maguk meg nem erősödnének,
vagyis az egész kézben és ezáltal fejleszthető legyen a fel­
sőbb helyről jövő állandó felügyelet és gondoskodás tárgyát
kell, hogy képezzék. De vájjon mikép volna ez lehetséges ?
Van hazánknak egy katonailag szervezett testületé, a magyar
kir. csendőrség, amely az egész országot behálózza, amely­
nek ugyan rendkívül fontos és terhes feladata van, a közbiz­
tonság fentartása, de még az mindig nem volna kizárva,
hogy egy ilyen országos érdekű fontos esetben ezen testület­
nek közegei által a keretbe való czélirányos beillesztés által
az ellenőrzés és a felügyelet a csendőrségi őrsök parancs­
nokai, esetleg helyettesei által szabad idejükben megfelelő
pótdij mellett gyakorolható ne lenne a nélkül, hogy a köz-
biztonsági szolgálat ez által szenvedne.
Hogy mikép volna ez összeegyeztethető a közbiztonsági
szolgálattal, illetve beleilleszthető a csendőrség felügyelete a
közbiztonsági szolgálat viszonyaiba, az a későbbiekből fog
kitűnni, bár már előre is nyomatékosan hangsúlyozandó,
hogy a csendőrség e téren csakis oly mérvben lenne igénybe
vehető, miszerint az ettől teljesen függetlenül, a szolgálatát
akadálytalanul teljesíthesse, vagyis inkább mint felügyelő és
mozgató erő. Megjegyezni kell azonban, hogy szolgálatban
álló csendőrségi közeget feladatán kívül más egyébre felhasz­
nálni nem lehet, hanem szabad idejében megfelelő pótdij
mellett a haza hasznára nagyon is felhasználható lenne.
Az előbb jelzett névleges lövészegyletek addig is, míg
évek során át megerősödnének, a következőkép lennének
64

szervezendők és pedig azon főelv mellett, hogy a lövészet

megkedveltessék és a szereplő esetleg hivatalos egyének
önállóságuk mellett túlságosan meg ne terheltessenek.
A lövészegylet csakis oly .helységben állíttatnék fel,
ahol csendőrőrs van. Az egylet elnökének egy az őrsállomá­
son, esetleg közelében lakó tekintélyes úriember, kiről az
érdeklődés feltételezhető, lenne felkérendő, kinek kötelessége
csupán az erkölcsi hatás volna, amennyiben az ügy felkaro­
lásával és személyével nyomatékosan az ügy kedvező meg­
oldására törekedne és ez által a nép általa bizonyos fokig
befolyásolva, a czél elérésére megfelelően serkentetnék, tehát
inkább csakis mint diszelnök szerepelne.
A legfontosabb szerepet vinné az egyletben a lövészmes­
ter, ki már az állam által a lövészet napjára mindig megfelelő
napidíjban részesülne. Ily lövészmester lehetne az őrsállomáson
lakó tanító, kiszolgált altiszt vagy más egyéb megbízható
egyén, de csakis olyan, aki a dolog iránt, tekintettel arra,
hogy ideje megfizetve lenne, különös érdeklődést tanúsítana.
Az ily egyének kiválasztása nem volna nehéz, amennyiben a
megfelelő személyi ismeretekkel biró őrsparancsnok javaslata
alapján többé-kevésbbé megfelelők kinevezhetők lennének.
Ezen egyleti lövészmester mellé volna az őrsparancsnok mint
felügyelő és bizonyos fokig rendelkező hatáskörrel felruházva
állítandó. Amelyet ugyan az őrsparancsnok csakis szabad
idejében gyakorolna, de ez által eléretnék az, hogy ezen két
egyén t. i a lövészmester és az őrsparancsnok együttes mű­
ködése mellett a lövészet gyakorlása kézben tartható és fej­
leszthető lenne és ez által már eleve a rendetlenségek kizá­
ratnának, továbbá az egylet katonai felügyeletben állandóan
részesülve és viszont a lövészmester önálló működése mel­
lett az őrsparancsnok is csak akkor működne az egylet érde­
kében, amidőn a szolgálata megengedi, illetve szabad idejé­
ben, amelyet szivesen feláldozna megfelelő anyagi kárpótlá­
sért, bár e téren lekötve semmi tekintetben sem lenne. A köz-
biztonsági szolgálatának azon hátránya is, hogy szolgálati
működésének megkezdési ideje ismeretlen lévén (minden pil­
lanatban készen kell lennie, szolgálatba indulni), sem képez
 65

akadályt az egylet működésében, mert a lövészet az őrsállo­

máson tartatik és ha a körülmények szükségessé teszik, úgy
az egyletben való működését azonnal beszüntetve, amelyet a
lövészmester önállóan folytat, a szükséghez képest az őrs
körletébe siet szolgálatát teljesiteni.
Tekintettel azonban arra, hogy a lövészet csak vasár-
és ünnepnapon délután és évente úgy sem volna sokszor
megtartható, valószínűvé válik az, hogy az őrsparancsnok
ezen időnek legnagyobb részét úgyis szolgálaton kivül tölti.
A lövészmester és az őrsparancsnok kötelmei a lövészet mikénti
végrehajtásából lesznek majd hátrább kivehetők.
Az egylet tagjai lennének az őrsállomáshoz tartozó
községnek lakosai/nők és nyomorékok kivételével, 16 évtől a
népfölkelő kötelezettség megszűntéig hivatalból mindenki, azon­
ban kötelezettségek és tagdíj nélkül, vagyis ezen egyének egysze­
rűen a tagok sorába felvétetnének, illetve beíratnának minden
díj és kötelezettség nélkül. Kötelezettség ezen tagok számára
csak akkor lépne életbe, a midőn a lövészet színhelyén meg­
jelennének a részvétel végett, de ez is csak egy bizonyos
fokú fegyelem és rend érdekében lenne behozandó, amelyre
vonatkozó elbírálás és megbüntetés, úgymint más egyéb
kihágás, az illetékes közigazgatási hatósághoz tartozna, elte­
kintve egyes súlyosabb esettől, amidőn azonnali intézkedés
válna szükségessé, melyek az alapszabályzatban kifejthetők
lennének.
A lövészet helye az őrsállomás lenne, ideje vasár- és
ünnepnap délután.
A lövészegyletekre vonatkozólag a községi elöljáróság
teendői a lehető minimumra lennének leszállitandók, nehogy
az amúgy is túlterhelt községi jegyzők az egylet ellen agi­
táljanak. Munkának nevezhető kötelme lenne a körjegyző­
ségnek egyedül a neki rendelkezésére adott nyomtatványban
a tagok összeírása és a lövészmesternek való elküldése, amit
évente egyszer eszközölne. A többi kötelmek inkább itt is
erkölcsiek lennének, ezek pedig állnának legelső sorban is a
nép buzdításából, egyes vagyonosabb egyének megnyerése
végett azon célból, hogy ünnepnap délutánra kocsijukat a
5
66

külső községekből az őrsállomásra jövőknek engedjék át,

illetve maguk is menve, a gyalogosokat vigyék magukkal stb
és végül a községekben a lövészet idejének dobszóval való
kihirdetésében.
Az egylet tagjai által használandó fegyverek a czél elé­
rése végett csakis a legújabb modern gyalogsági lőfegyver
lehetne, ettől eltérni csak kivételesen, ott lenne megen­
gedhető, ahol a terepviszonyok azt okvetlen szükségessé
tennék.
Fontos szerepet foglal el az egylet működésénél a lőtér
és annak berendezése, különös tekintettel a közveszélyességre
nézve. A hegyes és dombos vidéken lévő őrsállomásokon
tapasztalat szerint kellő felügyelet mellett a lőtér berendezése
nagyon csekély költségbe kerülne, mert itt természetes löve­
dékfogók lévén, úgyszólván csakis egy jelző árok kiemelése
volna szükséges, mig az alföldön majd mindenütt lövedék­
fogókat kellene késziteni, bár itt is sok helyen ehhez a
terephullám könnyitve hozzájárulna, de viszont a gazdagabb
községek is az alföldön vannak, tehát azok legnagyobb rész­
ben a terepmunkálatokat állami segítség nélkül is képesek
volnának eszközölni, míg a szegényebb községek úgyis a
hegyes vidékeken vannak, ahol ez megint még államköltsé­
gen is nagyon kevésbe kerülne. Szükséges lenne tehát löve­
dékfogó és jelző és jelző-árok, melyek csak akkor készíttet­
nének államköltségen, ha a község arra képes nem volna,
továbbá a mozgó berendezésekből 2 zászló, 4—5 alak mu-
tató lapát, egy asztal, 2—3 szék és 2—3 pad, ezeknek a
beszerzése és jókarban tartása szintén esetleg az államot
terhelné, amelyeknek elhelyezése a csendőrlaktanyában pad­
láson stb. vagy más alkalmas helyen díjtalanul eszközölhető
lenne.
A mi az egylet Írásbeli munkálatait illeti, az a lehető
minimumra szoríttatnék. A lövészmester egy tag- (állomány)
könyvet, amelybe a körjegyzők által neki megküldött tagok
névsorát vezetné be, azonkivül minden lövészről egy napló­
nyomtatványt töltene ki, mely a lövő tag nevét és a találati
eredményt mutatná, amelyet a lövészmesteren kivül az őrs­
 67

parancsnok is aláírna, esetleg akadályoztatása esetén egy

intelligensebb egyleti tag, minden más egyébbel is készen
levő nyomtatványokon szintén a lövészmester intézne el az
őrsparancsnok erre vonatkozó útbaigazítása mellett és pedig
egy iktatót vezetne, egy havi időszaki jelentést (nyomtatvány)
és más egyéb netán előforduló irodai munka. A lövészeti
átalányt az őrsparancsnok kezelné a mostani gazdasági áta­
lány mintája szerint, mig a pénz ugyancsak a kettős zárú
pénztárban a jó lövők részére rendszeresített jelvénynyel
lenne megőrizve. Az egész irodai munka-megterhelés lényeg­
telen lenne.
Minden egylet részére 4—5 lőfegyver lenne kiadandó,
a melyek az őrsirodában egy külön fogason tartatnának és
a melyek gondozásáért az őrs közgazdálkodása havonta egy
kisebb átalányt kapna, így a fegyvereknek elhanyagolásból
kifolyó tönkre tétele ki volna zárva, mig ha azok polgári
egyének kezébe kerülnének, akkor azok jókarban tartása
kétségessé válna, így mozgósitás esetén ezen fegyverekre
számítani nem lehetne, mig azok jókarban tartva megfelelő
időközben katonai fegyvermesterek által megvizsgálva, to­
vábbá a csendőrségi elöljárók által is megszemlélve moz­
gósitás alkalmára nyilvántarthatok lennének.
Ugyancsak a szükséges töltények, melyet szintén az
állam adna, az őrsön a kamrában lennének elhelyezhetők,
melyeknek az elszámolását az őrsparancsnok a lövészeti
napló alapján eszközölné.
Az egyletek részére egy külön bizottság által javasolt
kis füzet lenne kiadandó, amely magában foglalná az alap­
szabályokat és nagyon csekély elméleti oktatásra számitó
rövid gyakorlati szabályzat és lőutasitás kivonatát, annál is
inkább, miután az elméleti oktatás az első időkben csakis
a minimumra szorítkoznék, mert az inkább gyakorlatilag
lenne az illető egyénnel szemben érvényesítve.
Az államnak szükséges, hogy lődijakon kivül még egy
lövészjelvényt is megállapítson, amelyet az illető csapatnál
is viselhetne, melynek adományozási módját az alapszabályok
előírnák.
5*
68

Végrehajtás.
A lövészegyletek felállításának megindítására és veze­
tésére első sorban is a honvédelmi minisztérium keretében
az országos lövészeti felügyelőség felállítása volna szükséges.
Országos lövészeti felügyelővé egy erre alkalmas hon­
véd törzstiszt volna kinevezendő és hozzá egyelőre, tekintve
a csendőrséggel való szoros összefüggést, egy csendőrfőtiszt,
mig a műszaki dolgok elintézésére egy honvéd főtiszt lenne
beosztandó ; ez képezné az országos lövészeti felügye­
lőséget. A felügyelőség működésében elvben mindig a leg­
nagyobb tapintatossággal való megnyerés! modornak kellene
kifejezésre jutni. Tagjainak szükséges volna a magyarországi
különféle társadalmi rétegek és hatósági beosztások, intéz­
kedések, törvények és általában a közigazgatás megfelelő
mértékben való alapos ismerete, mert csak igy lenne képes
kényes feladatának megfelelni.
A felügyelőség felállítása után megfelelő szakszerű
megállapodásokból kifolyólag a lövészegyletek felállításának
megindítására irányuló intézkedéseket kezdené meg, úgymint
a helyszínén való tájékozás, a hatóságokkal és magánosokkal
való tapintatos érintkezés, továbbá a műszaki dolgok elinté­
zése, a lövészegyleteknél a lövészetnek első alkalommal való
megnyitása, czéljának megvilágítása és a rendszeres további
mikénti vezetés irányának a megadása stb. Első sorban a
felügyelőség feladata volna az elsőknek felállított lövészegy­
leteknél az esetleges hiányok figyelembevétele és az így
nyert tapasztalatoknak az újonnan felállítandó lövészegyle­
teknél való alkalmazása stb. A felügyelőségnek egyik leg­
fontosabb feladata lenne a hatóságok, de különösen magá­
nosok, erkölcsi testületeknek az ügynek erkölcsi és ha lehet,
anyagi támogatására való megnyerése. Czélszerü volna első
Ízben 20—25 ily lövészegyletet alakítani és pedig a terepre,
nemzetiségekre és szokásokra való helyi tekintetben, úgymint
néhányat a Dunántúl, Alföldön, Felvidéken, Erdélyben stb.
Miután ezen lövészegyletek mutatnák meg bizonyos idő
múlva az életképességét és nyújtanák a vidékre való tekin­
tettel az annyira fontos tapasztalatokat, de még csekélyebb
 69

költségek miatt is a pénzügyi helyzethez alkalmazható lenne,

inig bizonyos idő múlva ezen alapulna a többi egyleteknek
a felállítása, mert az itt szerzett tapasztalatokat felhasználva
a felügyelőség azokat később határozottan alkalmazhatná.
Példa a lövészet mikénti megtartásához.
Tarnócz csendcőrőrs székhelyén lövészeti egylet alakít­
tatott és pedig „Tarnóczi lövészegylet“ czimén. Lövészmes­
ter kinevezve, elnök egy helybeli nagybirtokos,
A csendőrőrsparancsnok a lövészmesterrel érintkezve
szerdai napon megállapítják, hogy a következő vasárnap d. u. 2
órakor lövészet fog tartatni Ezen czélból a lövészmester egy
erre elkészitett nyomtatványt, a tagok megfelelő nyelvű meg­
hívóját kitölti és az illető beosztott község-elöljáróságoknak
egy példányban hivatalból megküldi. Az elöljáróságok ezen
meghívót dobszóval másnap, a midőn a nép odahaza van,
este vagy korán reggel kihirdetik, mi közben megfelelő érdek­
lődés mellett a népet buzditja és esetleg személyes meg­
jelenésével is tüntet. A lövészmester a hét folyamán szabad ide­
jében egy fuvarost és egy napszámost biztosit, ha erre ön­
ként jelentkező nem volna és pedig a fuvarost az alakok,
fegyverek, asztal és padoknak a helyszínére való szállítására,
a napszámost pedig azoknak felállítására és jelzőnek. Az
őrsparancsnok a lövészmesterrel szabad idejében ezen dol­
got megbeszéli és gondoskodik nagyobb rendérzékével ta­
pintatosan, hogy a dolog simán menjen. A jelzett vasárnap
d. u. 1 órakor a fuvaros és napszámos a csendőrlaktanyában
megjelenik, a tárgyak felrakva a helyszínére kiszállíttatnak, ott
felállítva a tagok megérkezése váratik. A kisebb-nagyobb
számú tagok megérkezte után a lövészet megkezdésére jel
adatik, mi az alapszabályok bizonyos fegyelmi pontjait
érvénybe helyezi. A lövészet rövid elméleti oktatással és buz­
dítással kezdetét veszi, a lövészetet a lövészmester vezeti az
őrsparancsmokkal egyetértőleg. A találatok eredménye a ki­
mutatásba bejegyeztetik és a jutalomdijak a legjobb lövőknek
a lövészet végén kiosztatnak. Ez alkalommal a jelenlevő őrs­
parancsnok, távollétében helyettese tartozik a rendre ügyelni
70

és szükség esetén közel a szem elöl elvonva negfelelő ké­

szültséget tartani. A lövészet befejezése után a tagok esetleg
kérésükre előbb is hazabocsáthatók. Az egyleti tégokon kívül
a nem tagok, nők szintén megjelenhetnek azor eltéréssel.
hogy a leálláshoz egy kisebb kijelölt területre nen léphetnek.
A lövészet befejezése után a tárgyak a laktanyába új­
ból beszállittatnak, mig az őrsparancsnok a lövészmester ut­
ján gondoskodik néhány tagról, kik a fegyvereket a gondo­
zás elsajátítása végett az őrs legénységének felügyelete alatt
azonnal megtisztogassák.
Ez volna az általános vázlata egy lövészetnek.
A rész’etek az általánosságból folynak, illetve már
előre könnyen megállapíthatók. Évente magánadományokból
a lövészeti felügyelőség egyik tagjának jelenlétében nagyobb
dijlövészet kisebb népünnepéllyel egybekötve is tartható
lenne, természetesen az anyagiakhoz mérten, mert ezzel már
az államot terhelni nem lehetne.
Egy rendes lövészetnek a költsége, a melyre számítani
kellene, a fegyver és czélalakok használatán és töltényeken
kívül a lövészmester és őrsparancsnok dija à 2 korona -= 4
korona. Kiosztandó lövészdijak 4 korona, fuvaros és napszá­
mos félnapra, tekintve, hogy vasárnapra 2 korona, azaz ösz-
szesen 10 korona, mely az államot terhelné, de ezzel el
volna érve az, hogy anyagilag senki sem terheltetnék. Egy
évben 25 lövészeti napot számitva, kitenne 250 koronát, hoz­
závéve nyomtatványok és más kisebb kiadásokat, az első
berendezéseket és a műszaki berendezéseket — töltények ki­
vételével — évi 300 korona lenne egy lövészegyletre szá­
mítandó.
Ha hazánkban csupán a földmívesek közt 1000 lövész­
egylet működne, már nagyon közel volnánk a czélhoz,
a mi megfelelő számítás mellett mindent belevéve és költ­
séget kétszeresen számitva, 600 000 koronával megoldható
lenne, hozzávéve a magánsegélyeket, annál is inkább, miu­
tán a fegyverekre a mozgósítás esetére is ezen tervezet sze
rint számítani lehetne. De még évek múlva megfelelő fejlő­
dés mellett a tagsági dijakra is számítani lehetne, a mi
 71

fokozatosai fejleszthető lenne, úgy az államnak a költségei

az egyletei fokozatos fejlődésével szintén fokozatosan redu­
kálódna. Ez volna a legfontosabb osztály ; a földmíves-osz-
tály lövészigyletéhez hasonlóan és jóval könnyebben lehetne
szervezni é városi polgárságét, a hol a tagsági dijak és a
városok hczzájárulása, valamint megbízhatóbb elemekre való
tekintettel a csendőrségi ellenőrzésnek a mellőzése, a lőterek
berendezése az államnak kiadást nem okozna.
Még könnyebb volna nagyobb ipartelepeken, a hol a
társulatok adnának mindent a munkásaikból alakítandó lö­
vészegyletek berendezésére, a hol csak az országos lövé­
szeti felügyelőség szükségeltetne.
Végű még czélszerü lesz megemlíteni az ifjúságnak a
lövészetre az iskolákban való előkészítését, a mi a középisko­
láknál és a városi elemi iskolákban teljesen önállóan elvé­
gezhető lenne egy miniszteri rendelettel és megfelelő terve
zettel, néhány szobafegyver beszerzésével és a tornatanitóknak
szükséges utasítás a katonai gyakorlatokra és a czélba-
lövészet megtartására. Egy intézetnek néhány szobafegyver
beszerzése kevésből áll, de az összes intézetek részére az
állam által beszerezni már nagy összeg volna.
Nehezebb a talaj e tekintetben a falusi elemi iskolák­
ban, ahol nem mindenütt áll a katonai gyakorlatok tanítá­
sára megfelelő erő rendelkezésre, de itt is hazafias buzga­
lom mellett csekély napidijjal található lenne alkalmas egyén,
a ki a miniszteri tervezet szerint egyes osztályokban a kato­
nai gyakorlatokat tanítaná, bár ez nem oly sok helyen
válna szükségessé, amennyiben a legtöbb tanitó az ily fiatal
fiukhoz mért katonai gyakorlatok elsajátítására kellő felügye­
let és útbaigazítás mellett képes lenne.
A lövészet megkedveltetésére szolgálni akaró ezen
nagyon is általános keretben tartott javaslat legnagyobb rész­
ben népünkkel való érintkezésből kifolyó tapasztalaton alap­
szik, azért minden más magasabb és ideálisabb szempontból
kifolyó fejtegetések egyelőre nemcsak a dolog anyagi olda­
lával, de népünk még nézeteit igénylő állapotával egy a
népre vonatkozó javaslatnál meg nem állhatnak, illetve a
72

czélnak elérésére nem szolgálhatnak. A javaslat bár nagyon

általános, de azért legtöbb helyen sejteni engedi a részle­
teket is, a melyek kidolgozása a próbaeljárás megindításával
magától jönne.
így tehát a már annyi ideje elmulasztott megkezdés
lenne hangoztatandó, miután csak az siettetné a munka
befejezését.

m
 A polgári czéllövészet jelenlegi állapota
Magyarországon.
Irta : Lestyánszky Dezső.

Feltűnő jelenség a magyar sportéletben, hogy mig rövid

évtized alatt az összes sportokban európai színvonalra helyez­
kedtünk, úgy hogy ma a világ bármely nemzetével felvehet­
jük a versenyt, addig a czéliövészetet, a mely a nemzet harcz-
képességének szempontjából főfontosságú, az utóbbi évekig
úgyszólván teljesen elhanyagoltuk.
Hogy honvédelmi szempontból mily fontos a czéllövé­
szet, arra nézve az utóbbi években kiváló katonai szakem­
berektől a czikkek egész tömege jelent meg, a melyben
nyilvánvalólag bizonyítják, hogy a pontos czéllövészet a had­
sereg harczképességére döntő befolyással van. Hogy ez a
sport nálunk nem fejlődött, annak következők az okai. Nem
ismerték fel, hogy mily előny az, ha a hadsereg már a pol­
gári életben kiképzett czéllövő ujonczokat kap. Azt hitték,
hogy a katonai szolgálat alatt úgy is jó lövőket képeznek.
Ennek következtében katonai czéllövészetre szolgáló lövöldé­
ket sehol sem építettek. Sőt nem tudni mi okból, még a
katonaság lövöldéit sem engedték át használatra polgárem­
bereknek. Mily nagy nehézségekbe ütközött a katonai fegy­
ver beszerzése. Még két évvel ezelőtt Magyarországon egyál­
talán nem volt beszerezhető katonai puska, Ausztriából kel­
lett hozatni Azután a töltény; valósággal nábobnak kellett
lenni, hogy Mannlicher patront be tudjon valaki szerezni. Ily
körülmények közt a czéliövészetet katonai fegyverrel csak
nagyon kevés ember gyakorolhatta. A lövészet drága volta
s az alkalmas hely hiánya teljesen kizárta azt, hogy ez a
sport az országban fellendüljön. Relative fejlődött a czéllövő
74

fegyverrel a lövészet. Főleg Budapesten elég szép számú

lövész volt, tisztán passzióból űzve a sportot a kitünően beren­
dezett budai lövöldében. A vidéken egy két helyen szintén
lőttek czélba, nagyon kevesen és nagyon gyenge eredmény­
nyel. Az a körülmény, hogy a lövészetet állandóan kell gya­
korolni, s ez elég költséges, továbbá, hogy hosszú idő kell
ahhoz, hogy benne az ember jó eredményt érjen el, szintén
hozzájárult, hogy ez a sport nem fejlődött.
Az utóbbi két évben a körülmények nagyon megvál­
toztak. A vezető emberek belátják a czéllövészet óriási fon­
tosságát. írásban és tettben hozzájárulnak e sport emeléséhez.
A czéllövő fegyverrel mindig többen s többen kezdenek lőni,
különösen a budai lövész-egyesület rendez nagyon szép ered­
ményű versenyeket. Elsőrangú lövők vannak ezen egyesület
tagjai közt, kik közül számosán értek el nagyon szép sike­
reket külföldi versenyeken is. A vidéken (Selmeczen, Eszéken,
Simontornyán) szépen fejlődik a lövészet, jó eredményű ver­
senyeket rendeznek. Sokfelé uj lövészegyesületek keletkeztek.
Igaz, hogy sehol sem lőnek katonafegyverrel azért, mert ehez
oly lövölde kell, melynek megépítése igen költséges. Szemere
Miklós épített egy kitűnő lövöldét, tisztán katonai fegyverrel
való czéllövészetre, s rendez lövő versenyeket oly díjazással,
melyhez csak kevés külföldi internationális versenyben van
hasonló. Bár a hadügyi kormány éppen semmit sem tett e
sport fellendülésére, a versenyek igen sokak érdeklődését
felkeltették, a töltények is olcsóbbak s könnyebben beszerez­
hetők. Ma már a fiatalabb nemzedék közt kiváló czéllövőink
vannak, kik felveszik a versenyt a külföldi czéllövőkkel siker­
rel. Egyedül a versenyrutin az, a mi lövőinknél kiányzik. Ezt
pedig nem lehet még teljesen megszerezni abból a 2 3 ver­
senyből, a mit nálunk évenként rendeznek. A Szemere-ver-
senyre évek óta leránduló bécsi lövők jobbjai olyanok, kik
40—50 versenyben már résztvettek s ezek ezzel nyerték meg
a versenyt, nem mert jobban lőttek.
Általában a lövészet szépen fejlődött újabban. Egyes
kittinő lövőink vannak, de arról, hogy ez szélesebb rétegek­
ben elterjedt volna, ma még beszélni sem lehet. Pedig ez a
 75

fontos, erre kell törekedni, csak úgy van értelme a lövészet­

nek honvédelmi szempontból. Ezt pedig véleményem szerint
csak a következő eszközökkel lehetne elérni. A meglévő
katonai lövöldéket bizonyos napokon rendelkezésére bocsáj-
tani polgári lövőknek, kik a kirendelt altisztek vezetése alatt
a fegyverreli bánásmódot, a fegyver szerkezetét, s a czéllö-
vészetet megtanulják. A töltényeket igen olcsón esetleg ingyen
kellene a lövők rendelkezésére bocsájtani, meit különben a
költségek miatt nem lehetne általánosítani a czéllövészetet
Hogy ez nem k vihetetlen eszme, mutatják a Szemere Miklós
kezdeményezte ifjúsági czéllövő tanfolyamok, hol egy főhad­
nagy vezetése alatt altisztek oktatták a jelentkező fiatal embe­
reket feltűnő jó eredmény nyel, úgy, hogy ezek közt ma már
igen sok jó lövő van. Tejmészetesen ingyen fegyver és töl­
tény állott rendelkezésükre. Főleg az ifjúságot kellene kiké­
pezni, kik még katonaidejüket le nem szolgálták. Ily ifjúsági
czéllövő tanfolyamot különösen a vidéki nagyobb városokban,
a hol a katonai lövölde úgy is meg van, kellene rendszere­
síteni. A középiskolákban pedig, azt hiszem nem ütközne
e?en eszme megvalósítása nagy nehézségekbe, a czéllövésze­
tet heti 1—2 órában úgy mint a tornát rendszeresen kellene
tanítani. Francziaországban a vívás kötelező tárgy a collegi-
umokban s azt is ily rendszeresen tanítják. Ezáltal főleg az -
intelligens fiatalságot nyernénk meg, a kik aztán a maguk
körében rendkívül sokat tehetnének e sportnak. Aztán pedig
mint tisztek a legénység lövészetét is nagy figyelemmel kisér­
nék, lévén maguk is e sportban kiválók. Megbecsülhetetlen
haszon volna ez s busásan megtérítené azt az anyagi kiadást,
a mit a kormány erre áldozna. Természetesen a fegyver s
töltények minimális áron kell, hogy beszerezhetők legyenek.
Hogy erre nézve mit tesz a külföld, felemlítem, hogy az 1903.
évben Dánia 40 millió hadi töltényt osztott ki ingyen a pol­
gári lövöldékben ! Továbbá kisebb dijazásu versenyeket
kellene az országban mindenfelé gyakrabban rendezni,
ez sokakat buzdítana a lövészetre, különösen a nép köréből.
A magyarnak különben is nagy tehetsége van mindennemű
sporthoz, a fegyvert nagyon kedveli, hisz tömérdek vadász
75

ember van nálunk, s úgy hiszem ily versenyekkel rövid idő

alatt szép eredményt lehetne elérni. A mostani lövöldéket
átalakítani úgy, hogy katona-fegyverrel is lehessen lőni, mert
teljesen elhibázott dolognak tartom, hogy ott csak czéllövő
fegyverrel lőnek. Igaz, hogy ennek oka az is, hogy ezen töl­
tények igen olcsók a katonai töltényekhez képest.
Ha igy pártolja a kormány s a társadalom a lövészetet,
néhány év múlva egy a katonai szolgálatra igen alkalmas,
könnyen s azonnal mozgósítható ifjúságunk lenne, a mely a
nemzeti haderőnek úgyszólván magvát képezné Ezen eszmét
a múlt évben az olasz parlament egy illusztris tagja, Gari­
baldi képviselő a legnagyobb hévvel pártfogolta s ajánlta
a kormány figyelmébe. Az ifjúság jellemére pedig rendkívül
jó hatással volna a czéllövészet tanítása, mert ez hidegvérre,
önérzetre s komolyságra szoktatná.
Még egy-két szót a lövész trainingjéről. A lövész lega­
lább 12—14 nappal a verseny előtt kezdje el a traininget.
Ne térjen el szokott életmódjától, de lehetőleg ne egyék sokat
és ne igy ék szeszes italt. Főképen az idegeit pihentesse, a
nyugalom főfontosságú. Szellemi munkával ne erőltesse meg
magát. A combinátio képesség a lövészetnél okvetlen szük­
séges, enélkiil versenylövő senkiből sem lehet. Minden nap
és mindenféle időjárásban lőjjön okvetlen, nem sokat, de
minden lövését meggondolva, vigyázva tegye, mintha verse­
nyen lőne. Kerüljön erős testi fáradalmat s a szemét pihen­
tesse. Nincs még egy sport, mely annyi nyugalmat, s oly foly­
tonos gyakorlatot kívánna, mint a lövészet. A Flaubert fegy­
verrel i gyakorlás is nagyon hasznos más hiányában.

æ
 Visszaemlékezések a „Budapesti Polgári
Lövészegyesület“ belső életéből.
Irta : Lohr József
a „Budapesti Polgári Lövészegyesület'' jegyzője.

A lövészegyesület tanácstermének sima falait egy színek­

ben igen változatos csinos kivitelű olajfestmény díszíti, mely
egy pillanatnyi fényképfelvétel nyomán készült.
A képen számos egyenruhás alak élethűen van meg­
örökítve, kik közül többet a kérlelhetetlen végzet ragadott el
tőlünk, a kiknek azonban emlékét kitörölhetetlenül szivünkbe
véste a szeretet és hála.
A kép főalakját dicsőségesen uralkodó felséges királyunk
képezi, ki József és Albrecht főherczegek társaságában 1888.
évi junius hó 24-én legmagasabb látogatásával tisztelte meg
a lövészeket szerény otthonukban, a Budapesten 11. kér.
Marczibányi-téren 1885. évben épült úri kényelemmel és a
modern teknika minden vívmányával berendezett lövőhá­
zukban.
Kevesen tudják ma már, hogy az olajfestmény nem-
csak a rajta levő számos előkelő alakot, hanem egy igen
szép és fenséges jelenetet is örökít meg.
A diszes kísérettel megjelent felséges Urunkat ugyanis
a lövészek élén néhai Ráth Károly székesfővárosi főpolgár­
mester és néhai Érczhegyi Ferencz főlövészmester a lövőház
előtt elterülő pompás park bejárójánál udvariasan fogadták
és lojálisán üdvözölték, mire a felséges Ur kíséretével a
park kellő közepén épült lövőházba igyekezett. A lövőház
előtt néhány lépéssel azonban hirtelen megállotta király, tekin­
tetét erősen egy a lövőház homlokzata fölött elhelyezett fel­
iratos márványtáblára szegezte.
 78

Ö felsége a feliratot elolvasta s tüstént a mellette álló

főlövészmesterhez fordult, kérdezvén : „hogy vájjon a felirat
csak most alkalomszerüségből, avagy pedig már a lövőház
építésekor került e a homlokzatra ?“
A főlövészmester a nem várt kérdésre röviden válaszolt,
hódolatteljesen biztosítván Ö felségét, hogy a felirat nem
alkalomszerüségből, hanem már az építéskor került a hom­
lokzat falába. A felséges Ur szemében ekkor az örömkönnye
csillogott és jóságos arczán a megelégedés mosolyát látni
lehetett. Ezen felejthetetlen és magasztos pillanatokat örökíti
meg az igen becses kép. A márványtábla, mely a király
figyelmét lekötötte — aranybetüs felirata : „Hazádat és kirá­
lyodat szeretni és védeni tanuld itt\
Hogy a nagy jelentőségű szavakat a budapesti polgári
lövészegyesület mindenkoron szem előtt tartotta és követte,
azt jelene és fényes múltja eléggé bizonyítja, melyet magá­
nak a lövészegyesület a társadalmi egyletek és társulatok
között kivívott.
A budapesti polgári lövészegyesület 1896. évben junius
hó 13--21 napjaiban 8 napon át tartott örömlövészettel
ünnepelte fennállásának kétszázadik évfordulóját a magyar
nemzet ezeréves fennállásának emlékével.
Az örömlövészet első napján a király József főherczeg
társaságában és Paar Ede szolgálattevő főhadsegéde kisére-
tében ismét megjelent a lövőházban és ekkor hódolatteljes
alattvalói hűséggel néhai Del-Medico Ágoston főlövészmes­
ter fogadta és üdvözölte.
A lövészegyesület a millenium évében 1896. évben
állott nagyságának magaslatán, amennyiben akkor tagjainak
száma : 1091 volt, miglen az ezt követő évben már csak
1015 tagot számlált a lövészegyesület. A millenáris év óta a
tagok létszáma évről- évre apad s jelenleg a lövészegyesület
tagjainak száma : 810.
A tagok számának évről évre észlelhető rohamos csök­
kenése aggodalommal tölti el szivünket lelkünket ; s busán
gondolunk azon eshetőségekre, melyek nem egy magyar-
országi lövészegyesületet a részvétlenségnél fogva hoztak
 73

válságba és a tönk szélére. — Szomorú és sajnos jelenség

ez korunk viszonyaira, hogy épp országunkban a lövész­
egyesületek nem presperálhatnak és a vidéki lövészegyesüle­
tek a kellő támogatás és pártolás hiányában egymásutánban
megszűnnek, kapuikat zárják s hogy a legrégibb sport, a
czéllövősport kihalófélben van. Szomorú e jelenség különö­
sen azért, mert a müveit nyugati államokban a lövészet fon­
tosságát átérzik és kellőleg felismerik és az ezen hasznos
sportot kultiváló egyesületeket nem érdemetlenül támogatják
a hatalmi faktorok a legdemokratikusabb elemig.
Hazánkban a czéllövészet sportja iránti érdeklődés sem­
misnek mondható, a társadalomban mutatkozó közömbösség
és nembánomság pedig sértő mindazokra, kik csak némileg
is képesek a czéllövészet fontosságát elismerni.
Tudjuk meg jól, hogy őseink fegyverrel hóditák meg e
földet, hogy minden talpalatnyi földünk őseink vérével van
áztatva, hogy kevesen vagyunk, hogy bel- és külellenségek-
kel vagyunk körülvéve, hogy a nemzetek sorsát ma a
fegyverek döntik el, s hogy az a nemzet győz, melynek
fiai a fegyverforgatásban jártasabbak és ügyesebbek ; tudjuk
meg, hogy viszontagságos és zaklatott országunkban nagyon
könnyen ismét eljöhet az az idő, hogy drága hazánk
védelmére fegyverre szólítják az egyébként életkoruknál fogva
katonai szolgálatra még be nem vonható fiatalságot is, értjük
ez alatt a 16—20 éves ifjakat, s ekkor oly nagy baj volna,
ha már kitünően képzett és jó czéllövőket vinnénk harczba ? !
Mi, kik a czélbalövés mesterségét évtizedeken át szem­
léljük, erősen meg vagyunk győződve, hogy a katonai szol­
gálat rövid ideje alatt jó és ügyes lövőket nevelni teljes lehe
tétlenség, ugyanezért is szükségesnek tartjuk, hogy a czéllövés
már a kora ifjúságtól kezdve tanittassék.
Nehogy kárunkon okuljunk, kövessük Görög- és Olasz­
ország példáját, kövessük a három nyelvű köztársaság, a kis
Svájcz példáját, hol már a középosztályokban tanítják a
fegyver forgatását és kezelését.
Németország lövészeti ügyeiről ez alkalommal nem
kívánunk szólani, aminthogy állításainkat itt helyütt indo-
80

kölni sem kívánjuk, csak röviden konstatáljuk, hogy hazánk­

ban hasonló vagy csak megközelitő nívót a lövészet
elérni soha-soha nem fog, mert elmaradottságunk e téren
óriási és pótolhatatlan.
A budapesti polgári lövészegyesület mint hazafias intéz­
mény, már hosszabb időn sikertelenül fáradozik, hogy uj
lövész generatiót neveljen s hogy a lövészet mostoha és
visszás helyzetén orvoslást találjon. Edd igeié minden törek­
vése füstbe ment.
A lövészegyesület élén álló főlövészmesterek a polgá­
rok legjavából kerültek és kerülnek ki s ha a lövészegye­
sület legutóbbi 10 éves történetét tekintjük, meg fogunk
győződni, hogy nem is szólva azon előnyökről, melyeket a
lövészegyesület tetemes áldozatok árán a kezdő-lövőknek
állandóan nyújt, — hogy a mindenkori főlövészmesterek juni­
oroknak a czéllövészetbeni kiképeztetése érdekében minden
alkalmat felhasználtak.
A kezdeményező lépéseket a lövészegyesület legelőször
1894. évben tette meg, midőn is állami pártfogást és segélyt
kért a kormánytól arra nézve, hogy e támogatás mellett
czéllövő tanfolyamot létesíthessen. Majd később, midőn a
a székesfővárosnak köztiszteletben és közszeretetben álló
főpolgármestere Márkus József volt a lövészegyesület
elnöke és főlövészmestere, a kérvény megujráztatott s habár
a főlövészmester egyéni hathatós befolyását vetette latba, úgy
a kormánynál czélt érni nem lehetett, aminthogy a későbbi
főlövészmesterek is eredménytelenül fáradoztak.
A lövészegyesület saját erejéből, habár czéllövőverse-
nyeit mindenkoron nagy fénynyel rendezte is, a czéllövés
iránt tartós és állandóbb széleskörű érdeklődést kelteni nem
volt képes, nem volt képes akkor sem, midőn a fiatalságnak
legmesszebb menő kedvező feltételeket szabott és előnyöket
biztosított.
A czéllövés ügyében feltétlenül kell és elmaradhatatlan
az állami támogatás, bármennyire is tessék az Megköveteli
ezt előbb utóbb két nagy természeti törvény : a megélhetésért
folytatott harcz és a fajföntartás ösztöne. A müveit nyugaton
 81

mindenütt elismerik a lövészegyesületeknek fontosságát és jelen­

tős hivatását a véderő qualitativ fejlesztésére s a nemzeti
szellem ébrentartására. Lehetetlen, hogy előbb-utóbb hazánk­
ban is fel ne ismernők azt, mert hiszen a lövészet gyakorlása
és tudása, a higgadtság és biztos öntudat, a lelki erő és aka­
ratnak védőbástyája, mely erőssé, nemessé teszi a férfiút, oly
kiváló tulajdonságok pedig ezek, melyeket ideig-óráig, de
örökké negligálni nem lehet.
Jól tudjuk, hogy a legújabb kor hadműveleteinél a
czéllövészet mily fontos szerepet játszik és mégis késedel-
mezünk reformok életbeléptetésével, pedig nyilt titok, hogy
mi e téren messze-messze hátra maradtunk.
Midőn Szemere Miklós a budapesti polgári lövészegye­
sület ez időszerinti tiszteleti főlövészmestere, a honvédelmi
tárcza költségvetésének az országgyűlésen történt tárgyalása
alkalmával legelőször 1932 évben, majd később 1903. évben
hatalmas és tartalmas beszédekben és megczáfolhatatlan érvek­
kel a többség általános helyeslése között mutatott reá a
czéllövés gyakorlásának honvédelmi szempontból való nagy
fontosságára, már-már hinni lehetett, hogy a czéllövés ügye
forduló pont elé érkezik, — hogy a lövészet ügyét az állam
hamarosan felkarolja és hogy a nagy társadalom, mely bámu­
latos közönynyel viseltetik a czéllövészet iránt, — letargiá­
jából fölébred.
Szemere Miklós, a nemes főúr nemcsak ékes szavakkal
és nagy beszédekkel hívta fel az ország figyelmét égbe kiáltó
bajunkra és hátramaradottságunkra, hanem mindjárt tettek­
kel igazolta és dokumentálta e téren a szükséges tenni­
valókat.
Az áldozatkész főúr 1903. év elején a budapesti polgári
lövészegyesület lőcsarnokában a felsőbb iskolák növendékei
számára czéllövő tanfolyamot létesített, a melyen Pogány
Géza honvédfőhadnagy, Ludovika-akadémiai tanár vezetése
mellett mintegy ötödfélszáz ifjú vett részt s nyert oktatást
a lőfegyverek forgatásában, kezelésében és a czéllövés gya­
korlatában, majd mindjárt később saját birtokán, nem messze
a fővárostól Szt.-Lőrinczen építtetett díszes lövőházat, rendel­
6
82

kezésre bocsájtván a pompás alkotást a fiatalságnak lőgya-

korlatok végzésére.
Minden igaz hazafinak szivéből szólunk, ha Szemere
Miklósnak. — ki müveit lelkében a nemzeti haladás és nagy­
ság ideálját hordozza és gondozza s ki zászlóvivője a nemes
törekvéseknek, — fejedelmi tényeért, a legmelegebb és leg­
őszintébb köszönetünknek és elismerésünknek itt kifejezést
adunk.
Hogy a czéllövő tanfolyamban részt vett ifjak, katonai
szolgálatukban mily előnyösen kiváló helyet foglalnak el, azt
itt egyszerűen csak felemlítjük — a katonai illetékes körökre
bízván a mérlegelést és Ítélkezést, azonban mégis röviden
konstatáljuk, hogy a czéllövő tanfolyam eredménye és sikere
a legvérmesebb reményeket is felülmúlta.
1904. évi augusztus hó 5-én Nyíri Sándor honvéd-
minister a képviselőház nyilt színén igy szólt : „Csak kívána­
tosnak tartanám, ha akadna minél több föur, vagy
honpolgár, a ki Szemere Miklós nemes példáját követné
és meghonosítaná a lövészetet az országban** — S erre
élénk éljenzés következett a képviselők részéről, mert a lövé­
szet fontosságát mindenki elismeri.
A budapesti polgári lövészegyesület nem hagyta figyel­
men kivid a honvédminister űr nagyjelentőségű szavait,
hanem mindjárt indokolt beadványt intézett a kormányhoz,
melyben állami támogatást kért egy esetleg azonnal életbe lépő
czéllövő tanfolyam létesítésére, kérvényében pedig egyenest reá­
mutatott a lövészegyesület arra, hogy „közadakozásból
czéllövő tanfolyamoknak állandó létesítését a lövészegy esti let
immár számtalanszor megkísérelte s hogy az e tekintetben
tett lépések mindig meddők maradtak, mert a sok oldalról
igénybe vett társadalmunk, a lősport iránt határtalan közöny­
nyel viseltetik.
A lövészegyesület indokolt terjedelmes kérvényét a lövész-
egyesület ezidőszerinti derék és ügybuzgó főlövészmestere
személyesen adta be.
A m. kir. honvédelmi minister 1905. márczius hó 29-én
kelt 22681—I. sz. magas rendeletével a lövészegyesület kér­
 83

vényének elintézéséül értesítette, hogy : „A létesítendő czél-

lövő tanfolyam támogatása iránt, hozzám beterjesztett kér­
vényére értesítem az egyesületet, hogy a kért támogatást
most költség fedezet hiányában nem adhatom meg. Szán­
dékomban van azonban a, jövő 1906. évi költségve­
tésbe egy megfelelő összeget ily czélra beállítani, miért
is az egyesület 1906. évben megújíthatná kérelmét.
A lövészegyesület bizonyára nem fog késni az ujabbi
beadványnyal s most immár biztosra vehető, hogy végre a
lövészegyesületnek egy régi óhaja teljesedésbe megy s hogy
már a jövő évben a czéllövészetért lelkesülő ifjúság, a buda­
pesti polgári lövészegyesület falai között teljesen ingyenes,
alapos katonai oktatásban részesülhetni fog.
Hazám ifjúsága! Lépjetek a budapesti polgári lövész-
egyesület tagjai sorába ; kövessétek példáját annak a nemes
férfiúnak, aki fölismerve a czéiiövészet nagy horderejét, lán­
goló szeretettel karolta azt föl, fejedelmi áldozatokkal tette
lehetővé, hogy a maga elé tűzött nagy czél mihamarább
eléressék, számítva a ti férfias hajlandóságaitokra. Én hiszem,
hogy ebben a hazában, a hol annyi lelkes hive van minden­
féle sportnak, nem maradhat felkarolhatlanul hitem szerint :
a legszebb, legférfiasabb és leghasznosabb sport, a czéllövés
spoitja sem.
Iratkozzatok be lelkes ifjak abba az egyesületbe, mely­
ben édes hazátokat és alkotmányos királytokat sze­
retni és védeni tanuljátok !

6:
 A katonai czéllövészeí a főiskolákban.
Irta : Midler Béla a Műegyetemi Athletikai és Football Club titkára.
A sportszeretetnek az a fényes példája, melyet a művelt
nyugoton és különösen az angol, szász és germán népeknél
láthatunk, felébresztette a magyar ifjúság faji öntudatát és
évek.múltán azt látjuk, hogy a magyar ifjúság sikerrel veszi
fel a küzdelmet a sportok bármely nemében a külföld ifjú­
ságával. A főiskolák ifjúsága a maga társadalmi helyzeténél
fogva is kitudta vinni, hogy rövid idő alatt a hivatalos kö­
röknek és társadalomnak csaknem minden rétege rokonszenv-
vel és szeretettel fordul a testnevelés fontos kérdése felé és
hogy a sportok támogatásában csaknem minden tényező ipar­
kodik kivenni a maga részét.
A kilenczvenes évek közepén kiadott katonai állítási
statisztika adatai szerint az egyetemi hallgatók testi alkalma­
tosság és derékség tekintetében a szabók és suszterek után
következnek; főiskolai ifjúságunk azonban csakhamar belátta
ezen állapotok tarthatatlan voltát és kettőzött buzgalommal
iparkodik az elmúlt évtizedek hibáit pótolni — és ma min­
den túlzás nélkül mondhatjuk, hogy főiskolai athletáink a
hazai sportokban első helyet foglalnak el ; számos sportágnak
meghonosítását, elterjedését a főiskolai sportegyesületeknek
köszönhetjük. Főiskolai ifjúságunk nagy része az év jelenté­
keny részét a fővárostól távol tölti, viszont a főváros éven­
ként a pályavégzett ifjak nagy tömegét önti a vidékre,
kik megkedvelvén itt a főiskolai évek folyamán a testedző
sportokat, ennek apostolaivá lesznek mindenütt az országban.
Angolországi mintára nálunk alakultak meg legelőször a főis­
kolai sport-egyesületek és nincsen az országban főiskola,
melynek többé-kevésbbé jól felszerelt sportegyesülete ne volna.
 85

Főiskoláink hallgatósága úgy fiatalságánál, idealismusá-

nál és intelligenciájánál fogva praedestinálva van a sportok
terén vezető szerepet vinni.
Látjuk, hogy a magyar ifjúság a hazai és küldföldről
importált különböző sportokban csakhamar méltó ellenfele
lett tanitó mestereinek, ez nagy részben annak tulajdonítható,
hogy ifjúságunk nemcsak szórakozásból űzi a sportokat,
hanem át van hatva azon magas eszmétől, hogy a sportok
űzésére nemzetvédelmi szempontból is feltétlenül szüksége
van. A magyar faj a népek tengerében alig egy maroknyi és
ehhez járul még az is, hogy „saját öklünk az egyedüli
szövetséges társunk
A sportok gyakorlása erkölcsnemesitőleg hat ifjúságunkra,
fejleszti szívósságát a küzdelemben, akaraterejét a tettek kivi­
telében és önbizalmát az erőssel szemben.
Csodálatos, hogy míg a sportok fontos jelentőségét
ifjúságunk oly hamar felismerte — addig a sportok legneme-
sebbikét, a sportok elitjét, a melyre pedig nemzetvédelmi
szempontból leginkább szükségünk van, a czéllövészetet
alig néhány éve hogy gyakorolja.
Nem óhajtom a magyar czéllövő sport mai állását össze­
hasonlítani a nyugoteuropai nemzetek évszázados, kifejlett
polgári czéllövészetével. nem akarok utalni arra, hogy az
intelligens japán közember kezében milyen hatalmas fegyver
is az a fegyver — hanem nézzük a néptörzsnél sokkalta kisebb
néptörzsecskék önvédelmi harczait. A legsötétebb Afrikában,
láttuk, hogy a boer családok fegyverrel kezükben éveken át
távol tartották az arany és gyémánt-éhes angolokat, láttuk
az olasz gárda ezredek pusztulását Abessiniában és látjuk ma
a hereró törzs elszánt küzdelmét, hogy miképen védi kezé­
ben mauser fegyverrel a kapzsi németek ellen sovány föld­
jeit és sovány barmait. Meg kell döbbennünk, ha csak arra
gondolunk is, hogy az imperialistikus politikára törekvő ma­
gyar birodalom hasonló helyzetekbe kerül.
Évszázadokon át a magyar nemzet harczkészsége érde­
kében nem tettek semmit és be kell vallanunk, hogy magunk
sem csináltunk semmit.
 * H í
. fe. ü
’
! '
;
3

:
v;.ä=aap*B
■*S5 i
g !f ■
í1 : i ¡5 3
ip¡ <*
:s ..
I f

11 ..
3'JÉ
tt
Mi
as
A szent-lőrinczi lőtér látképe.

■a ;3 i
»It El’
Iro
i’ I ■—í|
V
fei
'_! ' i 3 ■- Sal
”
M
-«IM
3
K ■ I I
¡i
EF

i 91
V #1
’» • oj I
a
[i
f»
 87

Van huszonnyolcz huszár-ezredünk, de hogy ott valaha

is a modern háború legelemibb követelményét, a czéllövészetet
gyakorolták volna, az hiú ábránd. A modern háborúk sorsát a
czéllövészetben begyakorolt gyalogság dönti el, de a mai ma­
gyar gyalogezredek nem fogják eldönteni, mert addig a mig
az ezred-parancsnokok kitüntetést kapnak az évenként meg­
takarított töltényekért, mindig csak Königgrätz lesz.
Van ebben egy kis politika is, csakhogy az nem magyar.
Nálunk sok a politikai jelszó, magyar fajpolitika, magyar
imperialisztikus. politika, Magyarország a magyaroké stb. stb.
ámde ezeket megvalósítani még nem igen akadtak hazafiak.
Kevesen ismerik még a legújabb magyar politikai jel­
szót a „magyar harczkészség11 -et, pedig ennek már oltára
is van. Van a magyar ifjúságnak egy kaszárnyája, a hol iga­
zán megtanulja a hazát védeni és ez a szentlőrinczi lövölde.
„Emeltem a magyar ifjúságnak, hogy tanulja
megvédeni a hazát“.
Ez a hazafias, mély értelmű, horderejében messze évti­
zedekre kiható jelmondat ékesíti az első magyar katonai czél-
lövő ház homlokzatát.
1903. év tavaszán választotta meg a Budapesti Egye­
temi Athletikai Club Szemere Miklóst a nagy és önzetlen
hazafit elnökévé. Sok százan voltunk jelen ezen a főiskolai
sportunkban fordulópontot jelentő közgyűlésen és lelkedéssel
üdvözöltük főiskolai ifjúságunk mindig igaz barátját.
Felejthetetlen lesz előttünk az a markáns beszéd, mely­
ben Szemere Miklós programmját kifejtette és a sportok
nemzetvédelmi szempontját fejtegette.
Beszéde végén alig néhány szóval, az épülőfélben levő
szentlőrinczi lövöldét a Budapesti Egyetemi Athletikai Clubnak
rendelkezésére bocsájtotta — a jelen volt egyetemi ifjúság ezen
fejedelmi adományozás után perczekig tartó óriási lelkese­
déssel üdvözölte Szemere Miklóst.
Verőfényes májusi napon a magyar aristokratia a tár­
sadalom és a hivatalos világ elitjének jelenlétében a világ
legjobb czéllövői találkoztak, hogy a magyar ifjúság képvi­
selőivel felvegyék a küzdelmek íegnemesebbikét.
88

Szemere Miklós páratlan áldozatkészségének köszön­

heti a magyar ifjúság, hogy a czéllövészet nemes sportját
gyakorolhatja, ő megmutatta az utat, melyen haladnunk kell
és a megadta a módokat, hogy ezen szép sportot minél szá­
mosabban gyakorolhassák.
1903. május 1-ét a magyar katonai czéllövö sport
születési napjának tekinthetjük.
A hadi fegyverekkel való czéllövö sportot Szemere
Miklós, a Budapesti Egyetemi Athletikai Club elnöke hono­
sította meg hazánkban és az ő révén az egyetemi athleták már
négy fényesen sikerült nemzetközi két országos és számos
házi lövőverseny sikerére jogosan és büszkén tekinthetnek
vissza.
A Budapesti Egyetemi Athletikai Clubot nagy kitüntetés
érte, akkor a mikor nagynevű elnöke ezen versenyek ren­
dezésével megbízta, viszont Szemere Miklós belátta, hogy csak
egy ily szakavatott és társadalmi positióval biró sportegye­
sület közreműködésével érheti el czéljainak megvalósulását.
Ha figyelemmel kisérjük az eddigi versenyeken részt
vett hazai czéllövők társadalmi állását. úgy örömmel consta-
tálhatjuk, hogy hazánk intelligens ifjúsága átérezve a czéllövö
sport fontos hivatását, tömegesen vett részt a versenyeken. A
hazai czéllövők közül 85% főiskolai hallgató volt. Már az
első nemzetközi czéllövö versenyen kitűntek ifj. Sárpy
László, gróf Apponyi Henrik, nemeskéri Kiss Géza, Bol­
gár Ferencz, Klein Eberhardt Sándor és Mocsáry Béla
főiskolai hallgatók.
Annak daczára, hogy a versenyeken társadalmi állásra
való tekintet nélkül minden gentleman résztvehet, mégis azt
látjuk, hogy a 11-ik nemzetközi lövőversenyen a hazai verseny­
zők között ismét a főiskolai hallgatók domináltak nemcsak
quantitásra, hanem qualitásra is; igy Sárpy László a
kolozsvári egyetemi athletikai club tagja ez alkalommal szá­
mos hirneves külföldi résztvevő előtt harmadik helyre került.
Ez alkalommal Ordódy Béla műegyetemi hallgató, Nicki
Alfréd joghallgató és Lestyánszky Dezső műegyetemi hall­
gató részesültek díjazásban.
 89

A második nemzetközi versenynyel kapcsolatban dőlt el

a gróí Széchenyi Imre által adományozott 1000 korona
értékű országos ifjúsági czéllövő verseny, melynek győztese
számos katonai czéllövővel szemben Lestyánszky Dezső
műegyetemi hallgató lett.
Főiskolai sportunknak még nagyobb dicsőséget hozott a
harmadik nemzetközi czéllövő verseny ; ugyanis gróf Apponyi
Henrik joghallgatónak sikerült a második helyre kerülnie és
ekkor megnyerte az Oesterreichischer Schützenverhund.
gyönyörű tiszteletdiját is.
1904. október havában irta ki a B. E. A. C. a második
országos ifjúsági czéllövő versenyt, melynek győztese Vison-
tcii Kovách László lett ; a résztvett versenyzők 5570-a ez
alkalommal főiskolai hallgató volt.
A magyar hadi czéllövészet rövid múltján végig pil­
lantva, látjuk, hogy hazánk főiskolai ifjúsága épúgy, mint
bármely más sportokban, ezen a téren is rövid idő alatt
kivívta magának az elsőbbséget. Hazánk főiskolai ifjúsága
megkedvelvén a sportok legnemesebbikét, mindenképpen arra
törekszik, hogy a magyar színek diadalát a külfölddel szem­
ben is győzelemre vigye.
A Budapesti Egyetemi Athletikai Club abban a szeren­
csés helyzetben van, hogy tagjai már évek óta gyakorolhatják
a hadi czéllövő sportot ; a Műegyetemi Athletikai Club czél-
iövői szakosztálya csak most van alakulóban, de rövid időn
belül a czéllövészetben is fel óhajtja venni a versenyt a testvér
egyetem ifjúságával — mint azt a többi sportokban már régen
teszi. A két rivális főiskola versengése majd buzdítólag fog
hatni a vidéki főiskolák sportegyesületére is, és reméljük,
hogy a nemzetközi és országos czéllövő versenyek mellett a
főiskolák czéllövő versenye is nagy érdeklődésre fog számot
tarthatni.
Isten adja, hogy úgy legyen !

88
 A pusztaszentlőrinczi czéllövőversenyek.
Irta : Dr. Karafiáth Jenő
a „Budapesti Egyetemi Athlétikai Club“ elnöke.

„Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, sajátságait,

mint ereklyéit megőrizni és szeplőtlen minőségében kifejteni,
nemesíteni erőit, erényeit s egészen új, eddig nem ismert
alakokban kiképezve, végczéljához, az emberiség fölaicsőíté-
séhez vezetni : ez a feladat !u
E szavakkal festette a nagy Széchenyi István törek­
vésének végső czélját !
A legnagyobb magyar idézett szavai jutottak önkéntele­
nül eszembe a czéllövő sport legelső ünnepén. A klasszikus
korban Plátó a bölcseségre és mérsékletre, Lykurgos egy­
szerűségre és önmegtagadásra intette népét — a mi eleink
pedig századokon át harczi készségre soha nem lankadó bátor­
ság- és kitartásra biztatták nemzetüket !
„Őseink fegyverrel szerezték a hont, virtussal tartották
fönn továbbra is és rokonszenvessé tették a magyar uralmat
széles e világon — századokon keresztül : a humánus tole­
ranciával, nem szóbeli, nem formai sovinizmussal !“ — mint
Szemere Miklós mondotta.
Ennek az ősi, magyart jellemző hadivirtusnak rmár-már
pusztulásnak indult ereklyénknek — „uj, eddig nem ismert
alakban való továbbképzésére“ — mert „a nemzetek függet­
lenségének legelső biztosítéka ma, a pontos hadi czéllövés-
ben áll“ — vállalkozott, talán a nagy Széchenyi, a legna­
gyobb magyar szellemétől áthatva — a tettek embere : a
faj magyar Szemere Miklósi
Szemere Miklós, a Budapesti Egyetemi Athlétikai
Club elnöke az 1903. évi május negyediki legelső nemzet­
közi czéllövő verseny kiirásával elsőként keltette fel az ország
 91

figyelmét a hadi fegyverekkel való czéllövészet elhanyagolt

sportjára és a pusztaszentlőrinczi czéllövőtér létesítésével —
nem szóval, hanem tettel — mutatta meg azt az utat, melyen
haladni kell.
A benne élő meleg hazaszeretet és erős fajszeretete
fölismertették vele, hogy ez a nemzet erős, hatalmas csak
úgy lehet, ha a polgárokba a hadi erények már kora fiatal­
ságukban beoltatnak. A nemzetközi küzdelmekre csak hosszú,
s nehéz munka árán lehet egy nemzetet előkészíteni. A hadi vir­
tust lassanként, de szívós, törhetetlen akaraterővel kell a nemzet
fiatalságába, a nemzet legfogékonyabb elemeibe belénevelni.
Csak akkor lehet azután magyar imperializmusról, Nagy-
Magyarországról álmodni, ha a nemzetet tervszerűen ily
irányban nevelik.
Németország, Olaszország, rendkívül sokat fordít a
czéllövészetre, különösen az utóbbi, hol a czéllövészet nem­
zeti intézmény : „Tiro a segno Nazionale.“
Olaszországban 820 nemzeti lövölde van, körülbelül
200 000 taggal.
Bebizonyított tény, hogy mióta az olasz ifjúság a nem­
zeti czéllövészetben részt vesz, a katonaság több, mint 50
százalékkal jobban lő.
Svájczban a tizedik életévtől kezdve készítik elő a
fiatalságot a katonai szolgálatra. A tizenegyedik életévtől
kezdik meg a lövési gyakorlatokat az önkéntes fiuk s a
tizenhetedik életévtől már a gyalogsági ordonnanz-fegyve-
rekkel lőnek.
A költségeket részben a kantonok, részben a szövetségi
tanács viseli.
A svájczi ifjúsági véderő két részből áll : A fiatal
„Cadet korpsok“ 10-17 évig és a fiatalsági népfelkelők (der
jugendliche Landsturm) 10—20 évig. A lakosság már kora
fiatalságában hozzászokik a fegyverkezeléshez, ami a hosszú
katonai kiképzést feleslegessé teszi. Angliában — okulva a
Dél-Afrikában szerzett tapasztalatokon — a főurak egyre-másra
építik birtukokon ’a lövöldéket, hogy ily módon biztosítsák
a jövőben az angol faj uralmát, az angol imperiálizmust !
92

Nemzeti sporttá tenni a czéllövészetet, vagyis közvetve ;

ily módon is hatalmasabbá, erősebbé tenni a nemzetet, ez a
faj magyar Szemere Miklós nemes czélja.
A legelső nemzetközi czéllövő-verseny buzdító kezdés
volt ez irányban.
Azóta sokkal ösmerősebbek már. Dévénytől a fogarasi
bérczekig Szemere Miklós-nak honvédelmi nézőpontból
oly rendkívül fontosságú újításai, semhogy újra, meg újra
ismételnünk kellene a mondottakat, mégis való igaz, amit a
park-klubi lakomán mondott gróf Széchenyi István fia,
Széchenyi Béla koronaőr : hogy majd tiz év múlva fogja
csak minden tényező, értéke szerint felfogni Szemere Mik­
lós újításának horderejét f
Mielőtt jelen feladatomra, az eddigi puszta-szentlőrinczi
versenyek leírására rátérnék, lehetetlen, hogy sajnálattal ne
konstatáljam, hogy bár bizonyára jól eső tudat tölti el, mint
mindnyájunkat, úgy a magyar mágnásvilágot is, Szemere
hazafias tevékenysége láttára — mégis az ország mecénásai
megelégednek Szemere dicséretével és mindezideig vonakod­
nak a követésre méltó példa utánzásától.
Földbirtokosokra, kik birtokaikon, mecénásokra, kik fal­
vakban, városokban hasonló módon áldoznának e czélra
nagy Magyarországon, sajnos nem igen akadunk. Úgy látszik :
a „saját kárán tanul a magyar“ elvet csak egy ember akarja
vasakarattal megczáfolni. És itt úgy érzem, hogy az Egyesült
Államok kiváló elnökének, Roosevelt-nek szavait kell idéznem,
aki egy nála tisztelgő küldöttségnek, következőkben fejtette
ki a czéllövészet általánosításának rendkívüli fontosságát:
Minden polgár legyen otthonos a fegyverforgatásban,
ha egy ember jól tud bánni a puskával s nem esett a feje-
lágyára, akkor bizton jó katona lesz belőle. De ha nem tud
jól czélozni, hiába adjuk kezébe a legjobb fegyvert, elbánik
vele a másik egy jó fütykössel is. A városokban levő
lőterek, elismerem megbecsülhetetlenül hasznosak, de
az utolsó faluban is kellene, hogy lövőház legyen.
Akkor minden ember megerőltetés nélkül otthon meg­
tanulna a puskával bánni, s ha, katonára volna szűk
r.. [4
imMS ÜW i
t f i
Eff

>u>3 i
s
4
m 91 i 3 Hä
riF"
.

! J if mmm Ffí-L1Ç
k'rpiili fl
Ü4
I? JMä'
i m w . >a
gy*
■
Eil ,-rr
E
F, i* ii f ri
■kJ

A Ludovika Akadémia házi lövoterc.

■ I Sffl
üfl V•
M
a I
Sl!
ë
•;X*| • V
I■ $
- i ¡¡¡É. »'i
la " “. H
• 'K »

íb • ESí
f ;1
'0

I,
-r-

rí
•.

u-
■
I
E S^í M

n Î.V
5P^VÄJ
A" fi ■
m
Ifi §JF * mmíí
■ ■«
i '•%& fi«'
$®s
■ iá| E
S1
».

«
I
|Eái M
,2 ’
:'E
^b.,V
Sti 1 |í:
■
 94

ségünk, kitünően képzett anyag állana rendelkezé­

sünkre.
A kormány részéről is szükség van, az intézmény pozi­
tív eredményének megfelelő áldozatkészségre, mert' amig az
eszme népszerűségéhez, a feltétlen szükséges anyagiak nem
állanak a nagy tömeg rendelkezésére, addig hiába várjuk azt,
hogy a nemzet második természetévé válik a fegyverbe vetett
önbizalom !
Az egész ország ifjúságát kellene abban az irányban
nevelni, amelyre Szemere Miklós 1903/4. években rendezett
czéllövő tanfolyammal rámutatott. Módot kell immár a kor­
mánynak nyújtani arra, hogy a hadivirtus az egész ország
ifjúságába belé nevelődjék. Szemere Miklós példát adott,
felnyitotta szemeinket. Szemere Miklós megmutatta, hogy
ezen a téren még sokat kell tennünk ! Szemere Miklós
közismert országgyűlési beszédeiben a napnál világosabban
bizonyította be az intézmény óriási hasznát úgy anyagi, mint
erkölcsi tekintetben. Mire várunk ?
Az I. nemzetközi junior czéllövő verseny.
1903. május hó 4 én a legelső nemzetközi czéllövő-
versenynyel, melyre Szemere Miklós a B. E. A. C. elnöke
ötezer koronát ajánlott fel, avatták fel a pusztaszentlőrinczi
lövőteret. Az óriási költség árán létesített lövölde páratlan az
egész országban.
Külső homlokzata igen Ízlésesen lövészeti és vadászati
jelvényekkel van díszítve, melyek között a közepén pompá­
zik a Szemere család jelmondata : Caput Gloriae Virtus ! A
lövőtér felőli homlokzaton a Szemere-család czímere van.
Maga a lövőház a bejárat felől egy méter magas kőemel­
vényen áll, melynek délszaki növényekkel diszített terasszára
lépcső vezet fel. Innét belépve, igen tágas váróterembe jutunk.
Baloldalt van a czéllövők irodája, a fegyverszoba és a
hideg konyha, a jobboldalon a vízvezetékkel ellátott mosdó-
és öltöző helyiségek és a felügyelő lakása. A nagyteremből
kilépve, a czéllövők helyére jutunk, mely korláttal van elzárva
a közlekedéstől. Itt van egy sorban felállítva lövők részére
 95

a lószőrmatraczokkal kipárnázott nyolcz fekvő asztal és ugyan­

annyi párnázott szék, ülő helyzetben való czéllövésre. Ezek­
kel szemben állnak az öt méter magas, erős fából készült
czéllövő rések.
A czéltáblák 300 méter távolságra vannak felállítva,
mögöttük épült az impozáns külsejű hatalmas földvár, a
g-olyófogó, mely körülbelül 50 méter hosszú és tizenkét
méter magas. A földvár előtt vannak még a czéltábla muta­
tók földbe épített kamrái. Biztonsági czélból az egész lövölde
területe körül két oldalról másfél méter mély feltöltött föld-
sánczokat húztak, hogy baleset vagy szerencsétlenség ne
történhessék. A lövőház minden kellékkel tökéletesen van
fölszerelve.
A legelső nemzetközi vetélkedés távolsága — valamint
azóta mindegyik versenyé — háromszáz méter (négyszáz lépés)
volt.
Résztvehetett társadalmi állásra való tekintet nélkül,
minden egyén, a ki 1880. január 1-je óta született és a
becsület ellen soha nem vétett.
Mindenki lőhetett bármely általa szabadon választott
állásból, de fegyverét csak saját testrészeire támaszthatta. A
czélpont 60 cm. átmérőjű 5 körre beosztott fekete körlap volt.
A győztesek sorrendjét a találások száma állapította meg.
Holt verseny esetén jöttek csak a körök számításba.
A jury tagjai voltak :
Gróf Széchenyi Béla, elnök, a magyar főrendiház
faSJa> gróf Esterházy Mihály, v. b. t. t., országgyűlési
képviselő, a „Balaton-Füredi Yacht-Club“ elnöke, gr. Károlyi
Lajos, a magyar főrendiház tagja, herczeg Solms-Braun-
fels Sándor cs. kir. kamarás, a „Badener Schützenverein“
elnöke, gróf Szápáry Pál, a magyar főrendiház tagja, a
„Park-Club“ elnöke, a műszaki bizottság a következőkből
állott : Bolgár Ferencz elnök, orszgy. képviselő, Dr. Maix
József a felső-ausztriai „Landes-Schützen Verein“ elnöke,
Klose Ágoston, Libits Adolf udvari tanácsos, Van dory
József az „Országos Lövészegylet“ alelnöke.
A czéllövő verseny (egyúttal az ugyanakkor tartóit Sze-
96

mere vivó-verseny) rendező bizottságának tagjai voltak :

Dr. Klupathy Jenő, a Budapesti Egyetemi Athletikai Club
alelnöke vezetésével Dr. Barbul Jenő, Bárczy Gusztáv, Csorna
Kálmán, írj. Csejke Győző, Dömötör István, Fasching Oszkár,
Gáspár Arthur, Gerevich Tibor, Karafiáth Jenő, Kenedi László,
Krepelka Béla, Kiirthy György, Margitay Ernő, Mihálffy Ödön,
Ifj. Margalits Ede, Mészáros Ervin, Morócz Kálmán, Dr. Nagy
Béla, Nagy Zsigmond, Dr. Porteleky László, Péchy Tibor,
Speidl Zoltán, Stankovits Szilárd, Száva Gábor, Szevera Károly,
Széli Lajos, Dr. Szilvásy Zoltán, Újhelyi Sándor, Vass Tamás,
Zsitvay Tibor.
A versenyre 29-en neveztek.
Minden versenyzőnek 20 lövése volt.
Délelőtt, délután folyt a versenyzés, mely a következő
eredménynyel végződött :
1. Lux József (Bécs) 20 találás. 55 pont.
2. Tomaszewszky József (Varsó) 19 találás, 48 pont.
3. Aldo Belleli (Ancona) 18 találás, 45 pont.
4. Ramoult István (Bécs) 18 találás, 41 pont.
5. Steinkeller Theodor (Bozen) 16 találás, 30 pont.
6. Mineif Gusztáv (Bécs) 14 találás, 39 pont.
7. Sárpy László (Kolozsvár) 14 találás, 37 pont.
8. Ifj. Mocsáry Béla (Ungvár) 14 találás, 33 pont.
9. Gr. Apponyi Henrik (Budapest) 13 találás, 31 pont.
10. Kotschy Erich (Budapest) 13 találás, 27 pont.
11. Nemeskéri Kiss Géza (Bpest) 12 találás, 26 pont'
12. Klein Eberhardt Sándor (Bpest) 12 találás, 24 pont.
13. Báró Rohonczy Imre (Budapest) 11 találás, 25 pont.
14. Nemeskéri Kiss Sándor (Bpest) 10 találás, 20 pont.
15. Mező Béla (Budapest) 10 találás, 18 pont.
16. Nicki Alfréd (Budapest) 10 találás, 18 pont.
17. Gróf Esterházy Alajos (Csákvár) 9 találás, 13 pont.
18. Ifj. Bolgár Ferencz (Budapest) 8 találás, 18 pont.
19. Esterházy Móricz (Csákvár) 8 találás, 13 pont.
20. Pallavicini György őrgróf (Mosdós) 8 találás, 9 pont.
21. Fachmann István 6 találás, 15 pont.
22. Magyari Andor (Arad) 4 találás, 8 pont.
 97

23. Klose Ferencz (New-York) 4 találás, 7 pont.

24. Thuróczy János (Pozsony) 3 találás, 3 pont.
25. Fiorello Laguardia 3 találás, 3 pont.
26. Jékey Zoltán (Győr) 3 találás, 4 pont.
27. Genovszky Béla 0 találás, 0 pont.
28. Tettey Emil 0 találás, 0 pont.
Czentrumot találtak : Tomaszewszky kétszer,
Gróf Apponyi Henrik, ifj. Bolgár Ferencz, nemeskéri
Kiss Géza, Sárpy László egyszer-egyszer.
Öt négyest lőtt Belleli Áldó.
Négyest lőttek még : gróf Apponyi, ifj. Bolgár, Stein-
keller egyizben, nemeskéri Kiss Sánbor és Géza két-kétszer,
Lux, Ramoult, báró Rohonczy Imre, Sárpy, Tomaszewszky
két ízben és Mineif Gusztáv három ízben.
A három első győztes arany érmet, a negyediktől a tize­
dikig ezüst érmet kapott, minden résztvevő pedig bronzérmet.
A lövész-sport meghonosításának, népszerűsítésének
kezdő ünnepén az ország előkelőségeit vendégül látta Sze­
mere Miklós. A délutáni órákban megjelent a lövőházban
József Ágost főherczeg is nejével, Auguszta főherczegnővel,
ott volt Széli Kálmán miniszterelnök, Wlassics Gyula kultusz-
miniszter, báró Eötvös Lóránt, gróf Apponyi Lajos udvarnagy,
gróf Andrássy Géza, Károlyi Mihály, Árpád, Lajos grófok,
gróf Keglevich, őrgróf Pallavicini Sándor, herczeg Odescalchy
Arthur, gróf Szapáry József, Teleky grófok, gróf Karácsonyi
Aladár, báró Üchtritz, báró Vécsey Miklós, gróf Zichyné, Hoff­
mann Hugó táborszernagy, Steininger altábornagy, Nyiri Sán­
dor vezérőrnagy, Balta Béla, Gromon Dezső, Libits Adolf,
Rohonczy Gedeon — és meg az arisztokráczia s a parla­
menti világ sok kitűnősége.
A II. nemzetközi junior czéllövőverseny és a
Széchenyi-dij.
Alig zajlott le az I. nemzetközi junior czéllövőverseny,
Szemere Miklós, a B. E. A. C elnöke, még 1903. év őszére
kiirta a II. nemzetközi czéllövő mérkőzést, melynek rende­
zését, épugy mint a legelsőét, az Egyetemi Atlétikai Clubra
7
98

bízta. A második czéllövőverseny juryjének tagjai a követ­

kezők voltak :
Gróf Széchényi Béla elnök, a magyar főrendiház tagja,
aki ugyanakkor tartandó országos versenyre ezer koronát
ajánlott fel, továbbá gróf Esterházy Mihály v. b. t. t., ország-
gyűlési képviselő, a „Balaton-Füredi Yacht-Club“ elnöke,
gróf Károlyi Lajos a magyar főrendiház tagja, Herczeg
Solms-Braunfels Sándor cs. és kir. kamarás, a „Badener
Schützenverein“ elnöke, gróf Szápáry Pál a magyar főrendi­
ház tagja, a „Park-Club“ elnöke.
A műszaki bizottság elnöke Bolgár Ferencz ország-
gyűlési képviselő volt, tagjai Járitz András, a Bpesti Pol­
gári Lövész Egyesület főlövészmestere, Klose Ágoston,
Libits Adolf udvari tanácsos, Dr. JJaix József, a felső
ausztriai Landes Schützen-Verein elnöke és Vándory József
az „Országos Lövészegylet alelnöke.
A rendező bizottság tagjai a következők voltak: Dr.
KIapathy Jenő elnök, a Budapesti Egyetemi Athletikai Club
alelnöke vezetésével : ifj. Badics Ferencz, Csorna Kálmán,
ifj. Csejke Győző, Dánér Béla, Gombócz Endre, Karafiáth
Jenő, Klein Béla, Kozla András, Lázár Andor, Lázár Ferencz,
Legányi Dezső, Margitay Ernő, Mihálffy Ödön, ifj. Dr. Mar-
galits Ede, Moldoványi István, Morócz Kálmán, Nemes Dezső,
Ordódy Zsigmond, Péchy Tibor, Ruszinkó Miklós, Sailer
Gyula, Speidl Zoltán, Széli Lajos, Takács Elemér, Török Pál,
Újhelyi Sándor, Ullerich Ferencz, Zemplén Géza, Zsitvay Tibor.
A Szemere versenyen kívül ugyanekkor Széchényi Béla
gróf országos versenye is eldöntésre került.
Szemere Miklós gyönyörű lövőházában 1903. október
másodikán a czéllövő-sport hivei a haladás ünnepét ülték.
A tehetséges, mindenhez fogékony magyar ifjúság ezúttal
megmutatta, hogy ha módot nyújtanak a nemzet meczenásai
arra, hogy magukat képezzék, a sport bármely ágában az
idegenekkel szemben hamar felveszik a versenyt.
Ami a II. nemzetközi lövőverseny színvonalát illeti,
messze fölötte áll az elsőnek. A májusi verseny Lux József
biztos zsákmánya volt, a II. verseny győztese talán tudásán
 99

kívül, szerencséjének is köszönhette győzelmét ; bár eredménye

az első győztes eredményénél (20 találás, 55 pont, Sonnbergeré
20 találás, 60 pont) szakszerű nézőpontból is értékesebb!
1903. tavaszán csak a nyertes tudott húszszor belelőni
a feketébe, most már öten nem hibáztak. Májusban tizen
felüli találása 13-nak volt, most 28-nak. Az első versenyen
öten összesen hat czentrumot lőttek, most tizennyolcz ver­
senyzőnek nem kevesebb mint huszonnyolcszor lobogtatták
a sárga zászlót. Nem is szólunk arról, hogy mig akkor a
„négyes“ lövés is ritkaságszámba ment, a II. nemzetközi
vetélkedésen a vörös zászló hamarosan jó ösmerőse lett a
nézőközönségnek ! A legtöbb czentrumot magyar fiú lőtte :
Sárpy László, ki háromszor talált be a czéltábla kellő köze­
pébe, mig négyest négy alkalommal bírt lőni.
Czentrumot lőttek még két ízben : Sonnberger, Ramoult,
Vienna, Ballila, Bechtold, Mineif s a magyarok közül Kotschy
Erich, Seifert Károly, Fellner Andor, egy ízben Palatini,
Pasqualino, Lestyánszky, Nagy Gábor, ifj. Bolgár Ferencz.
ifj. Mocsáry Béla, Bodó Zoltán, Pachmayr, Büttner Sándor.
A huszonnyolcz centrum közül 26 a nemzetközi ver­
senyre esett. Az országos versenyben csak Kotschy Erich és
Büttner Sándor találták el a céltábla közepét.
A versenyen a föltételek értelmében mindenki rész
vehetett társadalmi állásra való tekintet nélkül, ki 1880. január
1 je óta született, s a becsület ellen sohasem vétett.
Bármely állam által elismert katonafegyverből minden
versenyzőnek 20 lövésre volt joga (Lőtávolság 300 méter.
Czélpont 60 czin. átmérőjű 5 körű fekete körlap.)
A győztesek sorrendjét a találások száma állapította
meg. A találások egyenlősége esetén jött számításba a lőtt
körök összesége.
A verseny érdekes küzdelem után Sonnberger Károly
győzelmével végződött. A részletes eredmény a következő :
1. Sonnberger Károly (Bécs) 20 találás 60 pont.
2. Ramoult István (Bécs) 20 60
3. Sárpy László (Kolozsvár) 20 54
4. Vienna Ballila (Velencze) 20 53
7*
100

fu­

OJ
r)
5. Bechtold Hugó (Berlin) 20

-3
o
C
e

O
6. Palatini Angelo (St. Fiden) 18

ft

R
00 (Û
7. Ordódy Béla (B. E. A. C.) 18

fc
ï
8. Kotschy Erich (Budapest) 18

5
1
9. Pasqualino Amoldo (Velencze) 17

O lv lv J O w ^ íO ^ W O O -
ft
10. Nicki Alfréd (B. E. A. C.) 17
11. Mineif Gusztáv (Bées) 16

P
12. Róth Jakab (St. Fiden) 16
13. Lestyánszky D. (B. E. A. C.) 16
14. Grohmaiin Károly (Bécs) 15
15. Nagy Gábor (B. E. A. C.) 15

£
16. ifj. Bolgár Ferencz (B. E. A. C.) 15
17. ifj. Mocsáry Béla (Ungvár) 14

£
18. Olibet Jakab (St. Fiden) 14

3
19. Seifert Károly (Pozsony) 14

5
20. Csere László (Budapest) 14
21. gr. Apponyi Henrik (B. E. A. C ) 14

O ^ ^ W tO W -O ltO C O O tO C O M ^ O
22. gr. Festetich Andor (Szeleste) 14
23. Pachmayr Emil (Linz) 13
24. Geissler Pál (Bern) 13
25. Steinhäuser Ágoston (Budapest) 12
26. nemeskéri Kiss Géza (Budapest) 11
27. Denk Viktor (Bécs) 11
28. Klein Eberhard S. (B. A. E. C.) 11
5

29. Potoczky Dezső (Kolozsvár) 1

oto to O

30. Neubauer József (Bécs) 1

31. Fellner Andor (Budapest)
£

32. Kovács János (Vente)

ID

33. Magurányi Dezső (Kaposvár)

1
CO

34. Jékey Zoltán (Győr)

N ©

35. Bodó Zoltán (Budapest)

36. Cserenkó János (Kaposvár)
37. visontai Kovách László (Vá-
-h co ro O

t— t"

mosgyörk)
38. ifj Holub József (Budapest)
39. Török Károly (B. E. A. C.)
o

40. Dőry Jenő (Budapest)

 r

:
w
-
!
31 7' *

m
'¿fc V

■»>
M K

czellövö-versenyen.
E

József Ágost főherczeg látogatása a Szemere-íéle nemzetközi

r
i, f *
{ÉM-M -âv
á
#- Il ;.
h

.* V; '
i
iigeg
amm
m
h
- »
ti
*5 '

k 11 rá
4 I? ft • a ■
& b
SI
Ip
i ** v
ti St
&
i
-’»r-

F* , ** H &ij ’■
:

.fev -■'• ■.

^fcfc.'k.'v. ' -til

iÀ
»«SI
k¡^,: m
rtFs
lia ,
1
102

Az első 3000 koronát és aranyérmet, a második 1500

koronát és ezüstérmet, a harmadik 500 koronát és ezüst
érmet, úgyszintén a negyedik, — bár a feltételekben feltün­
tetve nem volt — 500 koronát és ezüstérmet kapott. IV—X-ig
fegyvert nyertek tiszteletdijul, s a IV—XV ig bronzérmet
kaptak emlékbe.
Gróf Széchényi Béla koronaőr, országos versenye
követte a nemzetközi versenyt. Feltételei nagyjában egyezők
voltak a Szemere-verseny ével, de csak magyar honpolgárok
vehettek benne részt. (Korhatár 1873. jan. 1.)
Az országos czéllövő versenyben csak az osztrák-ma­
gyar hadseregben és honvédségnél használatban levő katona­
fegyverrel a hozzátartozó eredeti hadi tölténynyel lehetett
lőni. Minden versenyző tiz lövést tett. A versenyt Lestyánszky
Dezső, a Budapesti Egyetemi Athletikai Club kitűnő lövője
nyerte meg. A vetélkedés részletes eredménye a következő :
1. Lestyánszky Dezső (B. E. A. C.) 9 találás 25 pont.

oo
2. Büttner Sándor (Zombor) 8
3. Klein Eberhard S. (B. E. A. C.) 8
4. pataki Potoczky Dezső (Kolozsvár) 8 w m
5. Kotschy Erich (Budapest) 7 21
co

6. Aprily Ferencz (Budapest) 7

to to

7. Gróf Apponyi Henrik (B. E. A. C.) 7

8. lfj. Mocsáry Béla (Ungvár) 7
9. nemeskéri Kiss Géza (Budapest; 7
w

10. Sárpy László (Kolozsvár) 7

11. Nicki Alfréd (B. E. A. C.) 7 11
6
® O O vjO O tO tO ^Ü tO lO )

12. Seifert Károly (Pozsony)

13. Kovácsik Gyula (Zólyom) 6
14. técsői Móricz Kálmán (Zombor) 6
15. Csere László (Budapest) 6
16. Ordódy Béla (B. E. A. C.) 6
17. Kressák Pál (Újvidéki 6 .y
18. dr. Vezsenyi Jenő (Budapest) 5
19. Magurányi Dezső (Kaposvár) 5
20. Kovács János (Vente) 4
21. Gróf Festetits Andor (Szeleste) 4
 103

22. Dr. Láng Kornél (Budapest) 3 találás 7 pont

23. Krenner György (B. E. A. C.) 3 „ 4
24. hevesi Bisicz Vilmos (Budapest) 3 „ 4
25. Márton György (Kaposvár) 2 3
Az első, ki tavaszszal Szemere Miklós nemzetközi vivó-
versenyének első díját nyerte, 1000 koronát és aranyérmet
kapott, a második a tétek kétharmadából tiszteletdíjat és
ezüst-érmet, a harmadik a tétek egyharmadából tiszteletdíjat
és ezüst érmet, és a többi első tiz Szemere Miklós bronz
érmét kapta.
A czéllövősport ünnepén ott láttuk a magyar előkelő
világot. Egymásután robogtak be a fogatok, melyek a főúri
családokat, közéletünk kitűnőségeit hozták l versenyre. Az
ottlévő előkelőségek teljes felsorolása, szinte lehetetlenség.
Láttuk a közönség soraiban : gróf Batthyány Elemért, gróf
Csáky Lajost, gróf Karátsonyi Aladárt, Beniczky Lajos főis­
pánt, Pajacsevich grófokat, gróf Bethlen Miklóst és gróf Bethlen
Bálintot, Thurn Taxis Egon herczeget, gróf Festetits Pált,
Károlyi grófokat, Esterházy grófokat, báró Bornemisza Gézát,
Pallavicini Ede őrgrófot, nemeskéri Kiss Pál államtitkárt,
báró Harkányi Frigyest, gróf Széchenyi Pétert. Ott voltak:
dr. Heinrich Gusztáv, rektor magnifikus, dr. Hoffmann József,
dr. Nagy Ferencz, dr. Sághy Gyula, dr. Klupathy Jenő egye­
temi tanárok, Perczel Dezső v. b. t. t., Bolgár Ferencz,
Rohonczy Gedeon és Lőrincz, Barcsay Domonkos, Szentivá-
nyi Árpád, Meszlényi Pál, Zboray Miklós, gróf Hadik Endre
országgyűlési képviselők, Márkus József főpolgármester, Mol­
nár Viktor min. tanácsos, Porzsolt Kálmán, Náday Ferencz,
Lisznyai Danó Tihamér, Szemere Attila stb. stb., valamint,
ott voltak nagyobbára a felsorolt előkelőségek családtagjai.

A III. nemzetközi junior czéllövőverseny.

A harmadik nemzetközi czéllövő verseny feltételei, melye­
ket már a tél folyamán küldött szét a versenyrendező BEAC
— nagyjában azonosak voltak az eddigi Szemere-versenyek
országszerte ösmeretes feltételeivel. Az első díj ezúttal 3000
korona, a második díj 1000 korona volt. A helyezettek — a
 101

hatodiktól a tizedikig bezárólag, tiszteletdíjul czéllövő fegy­

vert nyertek. Az első azonkívül arany-érmet, a második és
harmadik ezüst-érmet, a többi pedig a tizedikig be:árólag
bronz-érmet kapott.
A versenyre társadalmi állásra való tekintet nélkül
jelentkezhetett mindenki, aki 1881. január elseje óta szüle­
tett, a becsület ellen sohasem vétett s nemzetközi czéllövő
versenyen első díjat még nem nyert. A tavalyi Szemeie ver-
senyek első három, illetve első négy helyezettje azorban a
versenyből kizáratott.
Nem vehetett részt tehát ez alapon se : Lux József
(Bées), a tavaszi győztes (20 tal. 55 pont), Tomaszewszky
József és Belleli Aldo, valamint Sonnberger Károly (Bécs) az
az őszi győztes (20 tal. 60 pont), Ramoult István, Sárpy
László, Vienna és Bechtold Hugó.
A feltételek tehát meglehetős szűk körre szabták a ver­
senyben való részvételt és ennek tulajdonítható, hogy nem
jelentkeztek többen a busás jutalmakért, mint huszonnégyen,
a kik közül még utólagosan öten visszaléptek. (A három
Esterházy gróf, nemeskéri Kiss Sándor és Festetich Andor gróf.)
A harmadik nemzetközi czéllövő-verseny újításai voltak
a katonatiszti külön lő-állások, továbbá a mi a verseny érde­
kességét nagyban növelte, hogy ezúttal külön két tizes soro­
zatban adhatták csak le a versenyzők a húsz lövést ; nem
egyfolytában, mint az azelőtti versenyeken.
Ily módon a verseny kimenetele mindvégig kétséges volt.
A harmadik nemzetközi czéllövőverseny zsűri tagjai
voltak : SJ
Gróf Széchenyi Béla elnök, a magyar főrendiház
gróf Esterházy Mihály, v. b. t. t. országgyűlési
képviselő, a „Balaton-Füredi Yacht-Club“ elnöke, gr. Károlyi
Lajos, a magyar főrendiház tagja, herczeg Solms-Braunfels
Sándor cs. kir. kamarás, a „Badener Schützenvere.m“ elnöke,
gróf Szápáry Pál, a magyar főrendiház tagja, a „Park-
Club“ elnöke, grot Széchenyi Emil a magyar főrendiház
tagja, dr. Thomas-Eduard császári tanácsos. Műszaki hízott-
ság a következőkből állott : Bolgár Ferencz elnök, ország­
 105

gyűlési képviselő, Járitz András, a Budapesti Polgári Lövész-

Egyesilet főlövészmestere, Klose Ágoston, Libits Adolf
udv. tmácsos, Molnár Dezső vezérkari őrnagy, Pogány
Géza n. kir. honvédfőhadnagy, Vándory József az „Orszá­
gos Lóvészegylet“ alelnöke. Rendező bizottsági tagok vol­
tak : or. Klupathy Jenő elnök, a Budapesti Egyetemi Athle-
tikai Club alelnöke, dr. Barbul Jenő, Barid Szabó József,
Bökaj Zoltán, Csejke Győző, Csorna Kálmán, Dánér
Béla, Demeter Béla, Erdélyi Géza, Feketeházy Tibor,
Fereitzy Tibor, Hintay Károly, Hruby Ede, Karañáth
Jenő, Kenedí László, Kisfaludy László, Klein Béla,
Marainkó Ferencz, dr. Margalits Ede, Mihálffy Ödön,
MoldoványiIstván, Morócz Kálmán, Nagy Dénes, Nemes
Dezső, Nyikos József, Onderkó Sándor, Ordódy Béla,
dr. Ordódy Zsigmond, Pécliy Tibor, dr. Fórteleky László,
Rácz Lajos, Ruszinkó Miklós, Saáry libor, dr. Speidl
Zoltán, dr. Széli Lajos, Takáts Elemér, Török Pál,
Újhelyi Sándor, Illerich Ferencz, Wéber Dezső.
\ lövőház nemzeti szinti és ezüst arany (Szemere szinti)
lobogók díszében várta a versenyzőket, s a meghívott ven­
dégsereget. A bejárónál pálmák, a kertben pompázó színes
virágágyak és délszaki növények ékeskedtek.
Az automobil, magánfogatok és bérkocsik már reggel
8 órától kezdve vitték ki a meghívottakat, akiknek soraiban ott
láttuk az arisztokráczia, a törvényhozás, és általában az elő­
kelő társaság igen sok számottevő tagját.
Ott járva-kelve a nyüzsgő tömeg közt a zsűri tagokon
kívül a következő notabilitásokat láttuk : Goluchovszky Age-
nor gróf közös külügyminisztert, Nyíri Sándor honvédelmi
minisztert, herczeg Lichtenstein főudvarmestert, ott voltak
továbbá : herczeg Lobkovitz hadtestparancsnok feleségevei,
gróf Batthyány Elemér a Magyar Lovaregylet elnöke, Ester­
házy Miklós herczeg, gróf Apponyi Gyula, gróf Karácsonyi
Aladár leányaival, Márkus József főpolgármester, Gáttembery
Bissini a magyar születésű kolumbiai tábornok, báró Dániel
Ernő és neje, Libits Adolf udvari tanácsos, Zselénszky Róbert
gróf, herczeg Odescalchi Géza, gróf Andrássy Géza, Marieza
 105

leányával, báró Piret Lajos, Gromon Dezső államtitkár, gróf

Trauttmannsdorf, gróf Csekonics Endre, Mr. Johnston angol
nagykövet, Thurn Taxis herczeg, Radisich Jenő, gróf Fries
Mór. gróf Keglevich Gyula, herczeg Pállfy Miklós, báró Kemény
Kálmán, báró Edelsheim Lipót, baro Lévay Gyula és neje
Eötvös baronessekkel, gróf Károlyi István és neje, gróf
Károlyi László és neje, gróf Apponyi Lajos nejével és leányai­
val, gróf Teleky Samu, gróf Khuen-Héderváry Károly, Andrássy
Sándor gróf, Török József gróf, Klobucsár altábornok, Föl-
des Béla, Kövesligethy Radó, Klupathy Jenő egyetemi tanárok,
Krasznay Ferencz, Nyegre László, Kiss Ernő, Gajári Géza’,
Buzáth Ferencz, Kállay Lipót, Barcsay Domokos, Szabó
István, Szül lő Géza, Bolgár Ferencz, Lukács Gyula, Rohonczy
Gedeon országgyűlési képviselők és még igen sokan az
arisztokráczia és közéletünk előkelőségei közül.
A házigazda meghívta továbbá az ünnepélyre egykori
egyetemi kollegáit a török barátság mellett az orosz-török
háború idején tüntető hetvenes bizottság életben levő tagjait
is. El is jöttek közülök húsznál többen, élükön Lukács Gyula,
képviselővel és Sziics Gyulával, akik annak idején az Abdul
Kerim pasának díszkardot vivő küldöttséget vezették. Az u. n.
„szofta-bizottság tagjainak tiszteletére“ készítették ez alka-
lommal Achmed Ali pasának, a szultán szárnysegédének Kon­
stantinápolyból hozatott szakácsai, Ozmán és Hussán a törö-
kök kedvenez nemzeti eledelét : a piláfot.
A lövészet 9 órakor kezdődött, amikor József Ágost
kir. herczeg megérkezett Batthyány Béla gróf, kir. kamarás
parancsőrtiszt kíséretében.
A királyi herczeget Szemere Miklós fogadta, aki Sze­
meiével kezet fogva, sajnálatát fejezte ki ő felsége nevében,
hogy nem vehet részt meghűlése következtében a versenyen.
Ezután a kir. herczeg megnyitva a versenyt, megtekintette a
ezéllövő telepet és a parkban felállított nyitott tűzhelyeket.
József Ágost kir. herczeg másfélórai időzés után Szapáry
Pál gróf parancsőrtisztje kíséretében Szapáry Pál gróf által
vezetett automobilon eltávozott. Távozása előtt köszönetét
mondott Szemerének és egyben megígérte, hogy a leg-
 107

közelebb megtartandó lövészversenyen ismét meg fog

jelenni.
A verseny — mint említettük — a két tizes sorozatban
tett lövések által két fordulóssá változott. Az első fordulót a
délelőtt folyamán tartották meg, a második fordulót a délu­
táni órákban. Hogy mennyire változott a verseny képe, azt az
alant közölt táblázat tünteti fel.
A verseny állása az első tiz lövés után :
1. Apponyi Henrik gróf (BEAC) 10 találás. 30 k

o
2. Mineif Gusztáv (Bécs) 9 23
3. Nicki Alfréd (BEAC) 8 V 19
4. Pasqualino Amoldo (Velencze) 8
5. nemeskéri Kiss Géza
6. Winkler Henrik (Meran)
8
7 5>
17 „
12
25 „
„
7. Etzthaler János (Merán) 7 19 „
8. visontai Kovách L. (Vámosgyörk) 7 18 „
9. Lestyánszky Dezső (BEAC) 7 17 „
10. Kotschy Erich 7 15 „
') —1

11. Stielly Lajos (Kis-Pest) 9 „

„
1 O

12. Hermann Móricz (Temesvár) 12

U

13. Grohmann Károly (Bécs) 10 „

4- ű.

14. Biliczky Lajos (Zombor) H V

tű

15. Pollermann Arthur

GJ

16. Tímár Béla (Újvidék)

17. Hollaender István (Temesvár) 1
o o

18. Kalapis János (Újvidék) 0

19. lfj. Holub József 0
A második forduló eredménye a délutáni órákban tett
második sorozat alapján :
1. Mineif Gusztáv (Bécs) 10 találás 27 pont.
2. Winkler Henrik (Merán) 10
to w to

3. visontai Kovách L. (Vámosgyörk) 10

¡r

— to

4. Kotschy Erich
00

5. Apponyi Henrik gróf (BEAC)

c
r- N

6. nemeskéri Kiss Géza

mt>

7. Pasqualino amoldo (Velencze)

rt
h

8. Lestyánszky Dezső (BEAC)

 108

9. Grohmann Károly (Bées) 6 találás 17 pont

10. Pollermann Arthur 5 13
11. Nicki Alfréd (BEAC) 5 13 „
12. Kalapis János (Újvidék) 5 9 „
13 Etzthaler János (Merán) 5 8 „
14. Timár Béla (Újvidék) 4 „
12
15. Hollaender István (Temesvár)
16. Stielly Lajos (Kis-Pest)
4 „
12
4 8 „
17. Hermann Móricz (Temesvár) 4 7 „
18. Biliczky Lajos (Zombor) 2 2 „
19. ifj. Holub József 0 0 „
A III. nemzetközi ezéllövő-verseny végső eredménye
kettőt egybevéve a következő :
1. Mineif Gusztáv (Bécs) 19 találás 50 kör.
2. Apponyi Henrik gróf (BEAC) 18 56
3. Winkler Henrik (Merán) 17 51
4. visontai Kovách L. (Vámosgyörk) 17 41
5. Kotschy Erich 15 36
6. Pasqualino Amoldo (Velencze) 15 32
7. nemeskéri Kiss Géza 25 31
8. Lestyánszky Dezső (BEAC) 14 31
9. Nicki Alfréd (BEAC) 13 32
10. Etzthaler János (Merán) 12 27
11. Grohmann Károly (Bécs) 11 27
12. Stielly Lajos (Kis-Pest) 11 >1 17
13. Hermann Móricz (Temesvár) 10 19
14. Pollermann Arthur 9 >> 19
15. Timár Béla (Újvidék) 7 16
16. Biliczky Lajos (Zombor) 6 13
17. Hollaender István (Temesvár) 5 13
18. Kalapis János (Újvidék) 5 19
19. ifj. Holub József 0 0
Az első díjat tehát a bécsi Mineif Gusztáv nyerte.
Mineif Gusztáv neve eddigi szereplése révén, ismerős volt
előttünk. Az első ezéllövő-versenyen 6. lett (14. tal. és 39
ponttal) és csak ő utána következett az akkori legjobb magyar
lövő: Sárpy László (14 tal. 37 p ) A második czéllövő-ver-
 109

senyen nagyon lemaradt Sárpy, Ordódy, Kotschy Erich és

Nicki is előtte érkeztek be és kénytelen volt jobb eredmény
ellenére is (16 tal. 43 pont) all. helylyel elégedni meg.
Kétségkívül azóta nagyot haladt — bár jelen eredményével
a tavaszi versenyen második, az őszin pedig ..csak hatodik
tudott volna lenni.
Ebből is látható tehát, hogy a jelen verseny sport-
szempotból az előzők mögött marad. Sajnálnunk kellett külö­
nösen gróf Apponyi Henrik indispoziczióját a második for­
dulóban, mert ő az első forduló alapján nemcsak hogy meg­
nyerhette volna a versenyt, hanem még Sonnberger, a tava­
lyi őszi győztes rekordját is megjavíthatta volna.
Apponyi Henrik gróf (BEAC) így is megérdemelte
a díjat, valamint az 0esteneichischer Schützenverband
által a legjobb magyar lövőnek felajánlott értékes tisztelet­
díjat. Az első versenyen csak 13 találás 31 pontja, a máso­
dikon 14 találás, 29 pontja volt, a Széchenyi-díjban pedig 10
közül 7-szer talált (16 ponttal) a mostani verseny első for­
dulója révén pedig már a legjobb eredményt érte el az
összes versenyzők közül. 10 találás és 30 kör — hazai rekord
és ennek alapján a Széchenyi-ó\\dLÍ is elvitte volna Les-
tyánszky elől. Apponyi Henrik gróf lőtte ez alkalommal
a legtöbb czentrumot ; (kettőt). Két ötös lövéssel kezdte a
vetélkedés első fordulóját — mig a második fordulót — sajnos
— két hibával.
A verseny harmadikja Winkler Henrik ezúttal először
szerepelt nálunk. A negyedik: Visontai Kovách László
óriási haladást tanúsított. Öszszel 37-ik volt (4 tatálás 7 pont)
most pedig olyanokat előzött meg, mint Kotschy Erich, ki
tavaszszal 10-ik s a magas nivóju őszi versenyen 8-ik tudott
lenni (13, illetve 18 találással) és a velenczei Pasqualinot,
ki ezúttal is közvetlenül Kotschy után érkezett be. Nemes­
kéri Kiss Géza haladt, de Lestyánszky és Nicki nem tudták
elérni tavalyi eredményeiket.
Általában véve — a Széchenyi-díjhoz viszonyítva —
magyar lövőink nagyot haladtak és tekintve, hogy első alka­
lommal hetedik, második alkalommal harmadik, jelen alka­
110

lommal pedig már második tudott lenni a legjobb magyar

lövő — a hazai czéllövő sport fejlődését örvendetesen konsta­
tálhatjuk.
A czéllövő sport harmadik ünnepén hétszer jelezte a
sárga zászló a czentrumot. Hat versenyző dicsekedhetik vele :
Apponyi Henrik gróf kétszer, Grohmann, Nicki, Kotschy,
Lestyánszky, Winkler egyszer-egyszer-találtak a czélzó tábla
közepébe. A győztes Mineif egyszer se. Ehelyett ő lőtte a
legtöbb (4) négyest. A vöröszászlót lengették még Kovách
Lászlónak és Winklernek háromszor, Biliczky, Lestyánszky,
Nicki, gróf Apponyi, Kotschy és Tímárnak kétszer-kétszer,
Grohmann, nemeskéri Kiss, Pasqualino és Pollermannak
egyszer-egyszer.
Fél négy órakor hirdette ki a verseny eredményét Szé­
chenyi Béla, gróf koronaőr a jury elnöke. A győzteseknek
zajos éljenzés között osztotta ki a dijakat Szemere Miklós.
Majd báró Sommaruga az osztrák lövő szövetség nevében
beszédet intézett Szemeréhez, melyben köszönetét mondott,
hogy felkarolta ezt a sportot — egyben bámulatát fejezte ki
áldozatkészsége felett és átadta az osztrák lövőszövetség által
a legjobb magyar lövőnek felajánlott tiszteletdijat Gróf Appo­
nyi Henriknek.
Szemere Miklós válaszában megköszönte a hozzá in­
tézett beszédet és azon véleményének adott kifejezést, hogy
a nemzeteket csak az emberszeretet és a lovagiasság egye­
síti és érteti meg egymással.
 A Budapesti Egyetemi Athletikai Club
I. országos czéllövő-versenye.
A puszta-szent-lőrinczi lövőtéren október hó 29-én
rendezte a „Budapesti Egyetemi Athletikai Club“ első orszá
gos czéllövő-versenyét, melyre Szemere Miklós, a klub
elnöke ezer koronát, Nyíri Sándor honvédelmi miniszter
pedig két gyönyörű tiszteletdíjat ajánlott fel. Reggel féltiz
órakor kezdődött a vetélkedés az értékes díjakért és csak
délután 5 órakor ért véget a mindvégig érdekfeszítő küzde­
lem. A versenynek, melyre ötven nevezés érkezett, két száma
volt. Először tartották meg a junior czéllövő-versenyt, me­
lyen csak azok vehettek részt, kik 1881 január elseje óta
születtek s nyilvános czéllövő versenyen díjat még nem
nyertek. A verseny képe mindvégig változatos volt és a leg­
utolsó perczekig sejteni sem lehetett a végső eredményt. A
junior-versenyben az első tiz lövés alapján az érdeklődés
visontai Kovách László (B. E. A. C.), Marschal Ernő báró
(Selmeczbánya) további szereplése felé irányult, kik csak
egyszer hibáztak a tiz lövés közül, de veszedelmes ellen­
felekként mutatkoztak be Kotschy Erich nyolcz találással,
Kleckner Sándor (B. E. A. C), Gilibert Győző (B. B. T. E.),
nemeskéri Kiss Géza (B. E. A. C.) hét találással, de külö­
nösen a tizennégy éves szentlőrinczi diák : Baumeister Fe-
rencz, a ki csak kétszer vétette el a czéltábla közepét. Dél
felé egyre szelesebb lett az időjárás, mely a későbbi ered­
ményeket erősen befolyásolta. A délutáni órákban már oly
hatalmas szélvihar volt, hogy kis híja volt, hogy épp ennek
következtében a szenior-versenyszám eredménye a junioré­
nál gyöngébb nem lett. A junior-versenyben ötször jelezte a
112

sárga zászló, hogy a hatvan czentiméter átmérőjű fekete kör­

lap kellő közepét eltalálták. Czentrumot lőttek. Pálmay Ernő,
Pollermann Arthur, nemeskéri Kiss Géza, Szemere László,
visontai Kovách László. Négyes kört lőttek, négy ízben :
Szemere László és nemeskéri Kiss Géza, három ízben : Bau­
meister Ferencz, Kleckner Sándor, Jurenák József, két ízben :
visontai Kovách László, Feketeházy Tibor, nemeskéri Kiss
Sándor, Tóth József, egy ízben : Marschal Ernő báró, Gernya
Jenő, Bányász Henrik, Tóth István, Pollermann Arthur,
Kotschy Erich. A junior czéllövő verseny lefolyását egyéb­
ként a következő táblázat tünteti fel :
Junior-verseny.
1-ső Il-ik Végső
forduló eredni, forduló eredni. eredmény
Helyezés

Versenyző neve

Kör-
Kör­

Kor.

szám
szám
Tal.
szám

Tal.
Tal.

*—
C04^4^WC4lCT)00-4OX4^<IC300 4^aiC?500 *^G0CO'»-100'v¡

C n c O tO -O O lC T iO lC D O O ^ !^ — tO O iG JCH CT)
CM '— CM

Kovách L. i.BEAC)
—

t O G O ^ ^ C T i ^ O O MC OW- JCúd ^ ^ GOJOC^O^OJJ

M M M W W W Ü 1Ü 105 05®
V.
iC M r o 's t'in c o r -c o o io

——
Kotschy Erich (Bpest)
0 0 -O C O ~ 4 ^ 0 > tO C O O C O
1

b. Marschal E. (Selmec)
n. Kiss Géza (BEAC)
tototo

Jurenak J. (BEAC)
■

Szemere L. (BEAC) .
,

Pálmay E. (Komárom)
üilibert Gy. (BBTE) .
CM CM CM CM CM CM CM

Kleckner S. (BEAC) .
Baumeister F. (Szt-Lôrincz)
Gernya Jenő (BEAC)
Tóth József (Bpest) .
O cO O O ^ J C T > U i4 ^ C O tO

Pollermann A. (BEAC)
4 ^ f O M W - 4 W O liú C n - N j

G O O O 5 0 5 0 0 C O C O C O IO

Feketeházy T. (BEAC)
-M O O O O G JG JO O C O G n —

Tóth I. (Szt-Lőrincz) .
Nicki Alfréd (BEAC)
Bányász J. (BEAC) .
—

n. Kiss Sándor (BEAC)

Bodolay L. (Selmeczb.)
4 ^ 4 ^ 0 )0 0
to to to to

Tettey Emil (BEAC) .

Szilágyi Gábor (BEAC
Britz János (BEAC) .
GJ to

C0

Hruby Ede (BEAC) .

 113

Senior verseny.

25
'
Il-ik Végső

1
forduló eredni. eredmény
Helyezés

Versenyző neve I

Kör-
Kör-

Kör-
szam
szám

Tal.
Tal.
Tal.

—‘
4^.UX4ik*.*i-UXOïUl^4^UlO)00 00-q<3)
Lestyánszky D. (BEAC)

CM CM
O)

Ï o ï\3 to w o 3 £ 5 îc jio 5
lO U lW O O U im o O l^ lO U V ^ U lO O O O -O O ^ O O O

to
>
Kovách L. (BEAC)

CO LQ

to
•—
O c o O O - < t a íC n 4 ^ 0 J t O r - O c ú O O ^ íC iC n ^ .O J íO

V.
Gernya Jenő (BEAC)

CO
Jurenák József (BEAC)
Móricz K. (Zombor) . O CM IQ CQ

O) —1
Helle Antal (Budapest)

i
Gilibert Gy. (BBTE) .
IO

n. Kiss Géza (BEAC)

.M O O O - '- O O O O ^ t O v J O O )
Kotschy Erich (Bpest)
a )C n m O r fx 4 x to C n C T )4 ^

Tettey Emil (BEAC) .

— —
Pollermann A. (BEAC)
n. Kiss Sándor ( BEAC) (0 (o o o o =
Dr. Klein E. (BEAC)
Feketeházy T. (BEAC)
Nicki Alfréd (BEAC)
Szemere L. (BEAC i .
Ordódy Béla ( BEAC)
1

Krenner Gy. (BEAC)

en CNeo

ü iü i®
- —

Rácz Lajos ÍBEAC)

Tallatschek F. (BEAC)
to

OJ

A junior-verseny befejezése után fél egy órakor kezdő-

dött az rszágos czéllövő-verseny második versenyszáma,
melyben azok vehettek részt, kik 1874. január 1. óta szület­
tek. A versenyzőket ezúttal is három csoportra osztották. A
sárga zászlót ezúttal nem kevesebbszer, mint kilenczszer, a
vörös zászlót pedig huszonegyszer mutatták fel a czélosok.
Czentrumot lőttek két ízben : visontai Kovách László és Gili-
bcrt Győző, egy ízben : Klein Eberhardt dr, Jurenák József,
Feketeházy Tibor, Lestyánszky Dezső és Tettey Emil. Négye­
seket lőttek három ízben : visontai Kovách László és Tettey
Emil, két ízben : Szemere László, Pollermann Artur, Les­
tyánszky Dezső, egy ízben : Jurenák József, Krenner György,
Ordódy Béla, Klein Eberhardt dr., Nicki Alfréd, Helle Antal,
8
114

Gernya Jenő, Rácz Lajos. — A szenior-czéllövőverseny rész­

letes eredménye a következő :
A honvédelmi miniszter egyik tiszteleti díját (30 czm
magas eziistserleg) tehát Lestyánszky Dezső (B. E. A. C.),
a Széchényi-díj nyertese vitte el, ki legutóbb a III. nemzet­
közi Szemere-verseny alkalmával (14 találás, 31 körrel) csak
a nyolczadik tudott lenni. A honvédelmi miniszter második
tiszteleti díját (ezüst dohányzó készlet) visontai Kovách László
(B. E. A. C.) nyerte meg, a ki az említett versenyen (17
találás, 41 körrel) negyedik volt. A harmadik tiszteleti díjat
(a B. E. A. C. ezüst írókészletét) Gernya Jenő nyerte meg,
ki legutóbb a B. E. A. C. házi versenyén második lett (14
találás, 34 körrel). Mind a két versenyben az Egyetemi Ath-
letikai Club tagjai győztek, bár erős ellenfeleik között hiva­
tásos fegyverbelövők is voltak. A versenybíróság, melynek
tagjai voltak Szemere Miklós, illetőleg helyettese Klupathy
Jenő dr., a B. E. A. C. alelnöke, elnökségével: Demkó
György dr., az egyetem rektora, Libits Adolf udvari tanácsos,
Bolgár Ferencz országgyűlési képviselő, Szabó István ország­
gyűlési képviselő, Molnár Dezső vezérkari őrnagy, Pogány
Géza honvédfőhadnagy, Járitz András a Budai Polgári
Lövészegyesület főlövészmestere, Marczinkó Ferencz a
B. E. A. C. főtitkára és Karafiáth Jenő a B. E. A. C.
ifjúsági elnöke délután 5 órára állította össze a verse­
nyek eredményét. Ekkor Klupathy Jenő dr., egyetemi tanár,
a B. E. A. C. alelnöke hirdette ki a győztesek neveit, üdvö­
zölte a miniszter képviselőjét, Hoffmann Hugó tábornokot és
fölkérte, hogy adja át a győzteseknek a miniszter tiszteleti
díjait. Hoffmann tábornok buzdító beszéddel fordult a győz­
tesekhez és átnyújtotta a pompás díjakat. Majd Klupathy Jenő
dr. adta át a juniorverseny győzteseinek Szemere Miklós
díjait (I. díj 500 korona, II. díj 200 korona, III. díj 150 korona
IV. díj 100 korona, V. díj 50 korona), továbbá az első három
győztesnek, a B. E. A. C. ezüstérmét és mind a két verseny­
ben a 4-től a tizedikig a B. E. A. C. bronzérmét, végül for­
más beszédben emlékezett meg Szemere Miklósnak érde­
meiről.
 115

Az ünnepség a honvédé'mi miniszter és Szemere Miklós

lelkes éltetésével ért véget.
Su war off révén lett szállóigévé, hogy félakarat egész
bukás! Tudja jól ezt Szemere Miklós, a tettek embere és
ezért bőkezű adakozással gondoskodott az érdeklődés fen-
tartásáról. De Szemere Miklós ennél is többet tett, 903/904.
évben rendezett czéllövő tanfolyamával félezer ifjút ismerte­
tett meg a fegyverkezelés elemeivel, és hogy az egész egye­
temi ifjúságba belé nevelje a hadi virtust, a BEAC elnöke
díjakat tűzött ki a klub tagjai részére.
A házi czéllövő mérkőzések egymást érik a szentlőrin-
czi lövő-téren, és az egyetemi ifjúság között is mindinkább
tért hódít a czéllövő-sport szeretete.
A virágzó május delelőjén újra zászlódíszbe öltözik
Szemere Miklós lövöldéje, melyet bőkezű kézzel emeltetett a
magyar fiatalságnak. Bent a csarnokban újra díszes vendég­
sereg, az ország előkelősége sürög-forog a lövő asztalok
között, ahonnan gyilkos ropogással repülnek a magyar ifjak
golyói a czéltáblák felé. Megjelenik az udvar is az előkelő
közönség között, hogy megjelenésével igazolja Szemere ter­
vének fontosságát, melyet annyiszor hangoztatott a parlament­
ben és köztünk is, mint a magyar ifjúság barátja.
Mi pedig évről-évre jobban tudjuk méltányolni, jobban
tudjuk megérteni, hogy mit jelentenek e szavak : „Építettem a
magyar ifjúságnak, hogy tanulja megvédeni hazáját“.

8*
 Házi lövöterek.
Irta : Pogány Géza főhadnagy,
tanár a m. kir. honvéd Ludovika Akadémián.

Újabb időben különösen a m. kir. honvédségnél lázas

tevékenységet fejtenek ki és elég jelentős összegeket fordítanak
arra hogy úgy a gyalog, valamint a lovas csapatoknál czélszerii
házi-lövőtereket rendezzenek be a harczszerü lövés oktatására.
Régi panasz és mindnyájunk részéről érzett hátrány az,
hogy az éles tölténynyel végrehajtott ilynemű fontos gyakorlatok
száma elenyészően csekély és hogy ezek hiányát a gyakorló­
nak-) tölténynyel végrehajtott harcz-gyakorlatok nagyobb
száma sem képes pótolni. Hiába ! Ahol az éles töltény nyel
végrehajtott gyakorlatok eredményét nem láthatjuk, ott az
azokból merített tapasztalatok hiányosak maradnak örökké és
a feltételezések mégis csak inkább egyéni nézeteken alapulnak.
Pedig milyen meglepetéseket szülnének néha ily gyakorlatok
akkor, ha lehetséges volna ezek után teljesen és összes
részleteiben megegyező gyakorlatokat éles tölténynyel végre­
hajtani !
De ezen segíteni nem lehet, nem, még a már engedélyezett
nagyobb éles töltény mennyiséggel sem, mert a föld művelése
egyre terjed és az éles tölténynyel végrehajtott harczgyakorlatok
színterei mind szűkebbé válnak.
És a katona harczra való kiképzésének alapját mégis
csak látható eredmények alapján lehet megvetni, de meg az
érdeklődést is csak így lehet ébren tartani.
Hogy azonban egy harczgyakorlatot éles tölténynyel
lehessen végrehajtani, ahhoz nagyszabású előkészületek szüksé­
gesek, mert nagy veszélylyel járnak, főképen az emberi életre,
így p. o. szükséges, hogy azt a területet a felállított czéltáblák
mögöit 6000* hosszúságban és 3000x szélességben elzárják.
 117

Ez a közlekedés és munkálkodás teljes szünetelését jelenti

azon területre nézve. Hol találunk mi ma ilyen területet, a
mely még változatos, dombos és még más tekintetekben is
alkalmas legyen ? Bizony, vajmi kevés az ilyenek száma és
még hozzá egy-egy csapat számára több is legyen, hogy ne
lehessen idővel megszokni, kiismerni.
A polgárokat békés foglalkozásukban hosszabb időre
megakasztani nem lehet, de a haza védelmét sem hanyagolta
el még nemzet bűnhődés nélkül !
A katonaság a legnagyobb méltányossággal a polgárok
érdekeire jár el nehéz feladatának végrehajtásánál és mégis
igen sok esetben keserűen tapasztalja, hogy mind nagyobb
és nagyobb akadályok gördülnek útjába, melyeket alig képes
elhárítani.
Jól tudjuk, hogy ez a jövőben sem fog javunkra változni,
sőt bizonyos, hogy a művelődés térfoglalása egy-egy területet
hódít el tőlünk.
Ezen segíteni kellett.
Csaknem minden hadseregben miután a czéllövő
tereken folyó gyakorló lövés költséges és elégtelen voltát
felismerték — már régebb idők óta a laktanyákban úgyne­
vezett szobafegyver-lövéssel iparkodnak pótolni a lövésben
való kiképzés hiányait olyképen, hogy kisebbített czéltáblákra,
kisebbített, azaz gyengébb, esetleg más szerkezetű tölté­
nyekkel 15—20 lépésre lövetnek. E czélra itt ott még
kisebbszerű lövőszobák is léteztek, bár ezek is csak újabb
keletűek.
Inspirálva pár évvel ezelőtt Nyíri Sándor honvédelmi
Minister Úr Ó Nagy méltóságától, mint akkori ezredes és
Ludovika Akadémia parancsnokától, hogy parancsa szerint
az akadémikusok behatóbb és szemléltető eljáráson alapuló
oktatását egy oly — kis szerkezettel ellátott — homokasztal
segítségével tegyem lehetővé, melyen a harczszerű egyeslövés
rendezését és az oktatást gyakorlatilag is bemutatni lehessen,
azon eszme villant meg bennem, hogy egy oly lövőteret
rendezek be az akadémia díszkertjében, melyen növendékeimet
a saját maguk leadta lövések és azok látható eredményei
118

alapján oktathatom, csakúgy, mintha azon gyakorlatot éles

tölténynyel hajtották volna végre.
Az akadémiai parancsnok úr a bemutatott első vázlatot
és később honvédelmi ministerré történt kineveztetése után a
felterjesztett részletes tervet és költségvetést jóváhagyni kegyes­
kedett.
Ma készen áll a kis mü, melyet Kedves olvasóimnak
egy fényképen mutatok be és nincs hőbb kívánságom mint
hogy hozzon szeretett hazánkra áldást, erősítse annak védelmét,
biztosítsa a békés polgárok fáradságos munkálkodásának bő
gyümölcsét és hozzon hadseregünkre sok dicsőséget és babért !

Ily lövőterek készülnek most igen sok helyen.

Leírását és a berendezés részleteit elhagyom s csak
főlényegéről akarok még szólni.
A lövőtér berendezésének modern iránya és főrésze a
terep.
A terep olajba festett tájképes hátterével egy a végte­
lenségben elenyésző tájat mutat, melynek a gyakorlatokra
használható valóságos térszíne 100 lépés hosszú és 15 m.
széles, ami számítással a 10-szeres kisebbítésre 1000 lépésnek
felel meg.
A terepen hegyek, völgyek, patakok, erdők, házak
czélszerüen és természethüen követik egymást. Ezen mozog­
nak egy egyszerű motola készülék segítségével a kisebbített
arányokban készült vasalakok mint harczszerű czéltárgyak,
rajvonalak.
A magaslatok egyes csoportjainak szintjét úgy válasz­
tottam, hogy azok a lövő szemei előtt a távolban részben
egybefolyjanak és tekintettel különféle távolságukra, éles
megfigyelést igényelnek, illetőleg egy felületes, vagy elhamar­
kodó lövőt, vagy tűzvezetőt alaposan megtévesszenek.
A terepnek gyepes, de kopár részei is vannak. Fácskáival
és egyéb tereptárgyaival tehát a legváltozatosabb háttereket
alkotja. A fácskák ültetett örökzöld buxusok és törpe fenyők,,
melyeket legnagyobbrészt úgy helyeztem el, hogy törzseiket
az előttük húzódó emelkedések védjék.
 119

A házak a távlatnak megfelelően különféle nagyságban

készültek, többnyire gerenda maradékokból, téhát teljes töm­
bök, melyeknek a lövés alig árt. A legközelebbiek kivágott
ablakaiban alakok jelennek meg. Helyüket tetszés szerint
lehet változtatni.
Ilyképen és apró ágacskák betűzdelésével a terep képét
eléggé és elég sokszor meg lehet változtatni.
A hátteret képező olajfestménybe kivehetetlenül megy
át, ami az egésznek igen tetszetős benyomását okozza.

Hasonló lövőtereket kevés költséggel az ifjúság számára

is lehetne berendezni.
Az a szórakozás és élvezet, a melyet az ifjúság itt
találna, bizonyára egyik legalkalmasabb eszköz volna arra
nézve, hogy sok más káros élvezetektől őket visszatartsuk.
Kiszolgált ügyes altisztek itt jó szolgálatot tehetnének, tisztek
támogató vezetése mellett. Az itt használandó töltények is
sokkal olcsóbbak.
S mennyivel könnyebb volna a katonai oktatás ! S meny­
nyivel könnyebb a katonai szolgálat is az ifjaknak ! A
harczi kedv az ifjúságban meg van, csak helyes irányba kell
terelni.
Kétéves szolgálati idő mellett a legharczratermettebb
hadsereget lehetne nevelni !
Talán a nyegleség is alábbhagyna. Talán a „kis öregek“
korszaka is letűnne !.............
Vájjon elérjük e mi ezt egykoron? Adja Isten!

88-
 Svájczi nézetek a lövésben való kiképzésről,
a messzelövésről és a szemgyakorlatokról.
Irta : Guilleaume Árpád vezérkari százados.

Az avatatlan talán megmosolyogja, hogy a katonai szak­

körök ezen kis állam hadseregével és ennek katonai nézeteivel
foglalkoznak. Aki Svájczban utazott, bizonyára találkozott
magános hegyi sétái közben azokkal a különös járőrökkel
és osztagokkal, melyek csak félig katonai ruhában piros
hajtókás kabátjukat puskáik végén lógatják és sapkáikat
virágokkal teletűzdelik. Ámde ez csak a derűs külső ; az
állam miüczi hadserege a maga nemében páratlan ; a nagy
hazaszeretet, a jó felfegyverzés és a hegyi népek kiváló
ösztöne a lőfegyver használata tekintetében magas színvonal­
ról tanúskodnak. Ehhez járul még mind a legénységnek, mind
a tartalékosokból álló tisztikarnak komoly törekvése, hogy a
katonai kötelmeiknek minden tekintetben megfeleljenek ; a
kevés tényleges tiszt pedig igen nagy és alapos katonai
képzettséggel bir és tudását önálló működés és tanulmányok,
úgymint a külállamok hadseregeinek lehető megismerése
révén szüntelen bővíti. Ennek folytán mi is érdeklődhetünk
kiképzésük főszakmája : a lövészet és az ez irányban elfogadott
nézetek iránt.
A svájczi csapatok lövésben való kiképzésének
íötényezöje a gyalogsági lövészeti iskola. Ezen intézet
Wallenstadtban a Wallensee mellett, Zűriektől délre van ;
tényleges személyzete, mint minden állandó svájczi katonai
intézménynek, igen csekély ; parancsnoka egy ezredes, kinek
tanárokul két tényleges törzstiszt és öt százados vagy főhad­
nagy áll rendelkezésére. Évenként február 15-től egész
november 15-ig négy-négy hetenkint 40—50 tiszt és 18—18

____

■
 121

napra 180 legény vezényeltetik az iskolába ; tehát a lövőiskola

nem áll állandóan kirendelt osztagokból ; sőt ellenkezőleg,
csupán oly elemekből, kik illetékes csapattesteiknél betegség,
távoliét stb. miatt bevonulási kötelezettségüknek eleget nem
tettek és ezen mulasztásukat a lövőiskolába való bevezénylés
által pótolják: tehát szemben a többi csapattal, inkább a
selejtesebb elemet képezik. Ennélfogva természetes, hogy az
így elért eredmények nem egy válogatott osztag eredményei,
de valóságban a csapatteljesítménynek fognak megfelelni.
A 13 napra terjedő kiképzés elögynkoríntokból,
iskolaszerű czéllövésböl és osztaglövészethöl áll; harcz-
szerü egyes lövést nem ismernek. A gyakorlatok végrehajtá­
sára két lövőtér áll rendelkezésre : az egyik a 800 m. hosszú
elemi lövőtér, melynek lővonala a Wallen tó felé van irányítva,
mig a másik 4 km.-re a városon kívül fekvő harczszerü lövőtér
golyófogója igen meredek, járhatatlan, sziklás hegyoldal ;
ennélfogva a biztosító szolgálat felesleges; a jelzőszolgálatot
pedig állandóan alkalmazott igen megbízható polgári munká­
sok végzik, akik a szükséges czéltáblákat is készítik.
Ezenkiviil a néptelen, kopár, magas hegységekben is
szoktak menettel összekötött harczszerü lövőgyakorlatokat
végezni.
A lövőtéren alkalmazott czélok csupán bukó czélok,
melyek a találatot eltünésök útján jelzik. Mindamellett találat
esetén átlag e czéltáblák 5‘3%-a a legjobb szerkezet daczára
sem dől el. Az ily eltűnő czélokat különben minden svájczi
katonai és polgári lövöldén — mely utóbbi katonai czélokra
is mind használtatik — láthatjuk. Szerkezetök megfelel azon
szerkezeteknek, melyeket a királyhidai lövész iskola szokott
bemutatni ; az ily eltűnő czél, tapasztalat szerint, a lövész
figyelmét rendkívül leköti és az érdeklődést nagyon emeli.
Az előgyakorlatokat és az elemi lövőtéren való lövésze­
tet lényegében a nálunk is rendszeresített szabványok szerint
végzik. Érdekes azonban a harczszerü lövészet és abból
levont tanulságok, melyet az ügyesen rendezett lövészetek
igen szembeszökő módon mutatnak be.
A tűzfölényt az új lőutasitás-tervezetben már nálunk
122

is előírt, legelőbb az orosz tüzérségnél Dragomirov és Kuro-

patkin tábornokoktól meghonosított, a közeli és legfeljebb a
középső távolságok alsó határain belül végzett harczlövéssel
(Kampfschiessen) szemléltetik ; parancsnok, illetve a vezető
azonban még ennél is a távolságmérést kénytelen végezni.
Az így elért lőgyorsaság perczenként 5—6 lövés között válta­
kozott. A harczlövészettel rokon a másik gyakorlat, mely
inkább a tüzelosztás iskolázására szolgál és a melynél egy
gyengébb osztag egy erősebb és sűrűbb, az erősebb pedig
egy gyengébb, de ritkábban elhelyezett osztagot ábrázoló
rajvonalra tüzel. Ezen és hasonló, a kevésbé gyakorlott
legénység által végrehajtott lövészetek tanulságait megközelí­
tőleg megbízhatóknak tekinthetjük, a mennyiben ezen a
kiképzés egyenlő fokán álló elemek eredménye a többi
csapatok eredményeinek is meg fog felelni s így belőlök
bizonyos, szinte kötelező, harczászati tanulságok vonhatók le.
Megjegyzendő, hogy az így adott találatmennyiség majdnem
kivétel nélkül az elméleti szabványoknak és követelményeknek
felel meg.
Az említett tapasztalatok alapján igen ritka tüzvonalakat
követelnek a gyalog csapatoknál, melynek külső határait, főként
a bevezető harczoknál, csakis a tűzvezetés rendszeres fentar-
tásának lehetősége jelzi.
Hasonló harczlövés jellegű kísérletek mutatják be pl.
egy gyalog szakasz és egy géppuska egymás elleni hatását,
mely utóbbinál bebizonyult a vértnek kiváló előnye, miért is
Svájcz a vértet géppuskái és ágyúi számára már véglegesen
elfogadta.
Azonban nemcsak harczlövéssel szemléltetik a
tűzhat ást, hanem az osztagtűz által is.
így pl. bemutatjuk a résztvevőknek megfelelőleg elhe-
helyezett czélok alapján hogy a tűzhatás szempontjából
előnyösebb-e az egész iüzvonallal egyszerre nyomulni
előre, vagy pedig csoportonkint, az egyes lövészek
között nagy közöket hagyván. Míg az elmélet ezen ese­
tekben egyenlő találatmennyiséget igér — a mennyiben az
egymásután felmerülő csoportok egyes alakjai kellő tűzelosz
 4
■ ■ .-«ætsï?5"^
"i- ii :
P ‘ ■
É
¡—Â *
âSSS08*4® .

M
.
UI L^Í
.gA 1
*5
!
-n \
<
«
SST
1 >.
*

mpz JU
E h-
;2
■
Fi
íü st
&
ti
E Æ
m *T
1
- 1

Pillanatfelvétel a Szemere lőtéren.

124

tás mellett pontosabban megczélozhatók, míg azt egyszerre és

sűrűn felmerülő osztagban a szóródás nyújtotta véletlenebb
találatnak nagy tere nyílik — addig a kísérlet azt bizonyítja,
hogy főként némileg változatos, fedett terepen a ritka tüzvo-
nalban előnyomuló csoportok kevesebb veszteséget szenvednek.
Egy másik szám tárgya, hogy a rajvonalat követő
tartalékok mennyire károsulnak az első vonal ellen
intézett tüztől. Ezen czélra lapályos terepen a ritka raj vonal
mögött 50—50 lépésnyire egy sorban hasonló számú czélt
állítottak fel és a tüzet csakis a tüzvonal ellen irányították.
Az eredmény az volt. hogy a gondosan intézett tüzelés
daczára a tüzvonal mögött 150 lépésre is mutatkoztak találatok,
amelyeknek zöme pedig nem a tűzvonalba. hanem 50 lépésre
mögötte álló tartalékba csapott be.
Hasonlóan foglalkoznak a terepfedezékek hasznával és
kihasználásával is, a mennyiben lejtős, hullámos terepen
a tüzvonalbeli fekvő és térdelő czélok mögött fedezve állítanak
fel különféle testhelyzeteket jelző czéltáblákat, amelyeket ért
több vagy kevesebb találatból kivonják a tanulságot, vájjon
helyesen vagy helytelenül voltak-e azok a terepben elhelyezve.
Ezen rendszer tehát összevág a királyhidai had­
sereg lövésziskola rendszerével. A feladatot rendesen a
gyakorlatvezető törzstiszt adja ; a parancsnokok dolga csakis a
hélyes megfejtés, főleg a tüzelőgyorsaság és a tüzelosztás
vezetése. A kevés találatot nem gáncsolták ; a fősúlyt mindig
a tanulságra fektetik ; sőt, ami nekünk különösnek tetszik,
a .pontos távolságbecslést sem követelik ; nagyobb távolságra
200 m. különbségű felső és alsó távolságot jelölnek meg. A
tartalékos tisztek, kik a lötereket egyáltalában nem ismerik,
gyakran 5—600 m. becslési hibát el is követnek, melyet
a^tán a lövészet befolyása alatt a lövések megfigyelése révén
öiimaguktól helyesbíteniük kell. A helyes távolságot a „helövés11
révén nyerik, a mennyiben a lövészet kezdetén minden lövész
egyforma irányzék állás mellett csak egy töltényt használ el :
az eltűnő czélok aztán támpontot nyújtanak, annak megítélé­
sére, vájjon a szóráskúp helyesen fedi-e a czélt, vagy sem ;
ha nem volt találat az eljárást ismétlik. Az így elért eredmény
 125

alapján igazítják az irányzék állását. Bár nehéz távolságbecslési

viszonyok között két irányzékállást is használnak, de ezt csak
szakaszonként alkalmazzák : az irányzékállás minden szakasz­
nál elvből egyenlő marad.
Tüznemnek csakis különféle gyorsaságú egyestűzet
alkalmaznak, még a nagy távolságra tüzelésnél is.
A svájczi lövésziskola eredményei ezen alapokon igen
szépek, mi talán a nemzeti hajlamon kívül abban is leli
magyarázatát, hogy csakis már gyakorlott, azaz tartalékos
legénység szerepel osztagaiban ; pedig minden hadköteles
egyén a Szövetséges Államokban évenkint legalább 30lövést
végez, még pedig szolgálati fegyveréből ; ha kívánja, e töltény­
mennyiség kétszeresét is díjtalanul elhasználhatja. A czélok
elvből harczszerűek, eltűnők, Lés a hol csak lehetséges, a
lövészetet igaz meggyőződéssel oktató tisztek vezetik, mind
oly körülmények, melyek a harczszerü lövésben való kiképzést
rendkívül emelik.
Érdekesek továbbá a na.gy távolságra való lövészet
tekintetében vallott elvek is. Mivel ezek a német tisztek­
nek, mint Balek vezérkari őrnagy, Gentz hadnagy stb.
iratain, ezek csak ismét a háború tapasztalatain alapszanak,
mindenek előtt röviden ezen iratokkal fogunk foglalkozni.
A nevezettek irataikban kiemelik, azon nézet téves
voltát, hogy a búrok csakis kis távolságra kezdették meg a
tüzelést ; sőt ellenkezőleg, a tüzet még a lovasság ellen is
nagy távolságra kezdették meg, minek következménye az
vala, hogy a lovasság elvágtatott, mielőtt még a hatásos tüz-
körletbe jutott volna. Ezen körülmény a háború végén, mikor
már a fegyelem és vele együtt a tűzfegyelem is meglazúlt,
szembeszökebben nyilvánult, mint kezdetben. Ekkor ugyanis
gyakori volt az olyan helyzet, hogy a két fél rajvonala egy­
mástól 1800—2000 m.-re órahosszig feküdt, a nélkül hogy
valamelyikök előnyomult volna. E tekintetben Gentz hadnagy,
ki a búr háborúban a három német szabadcsapat egyikében
harczolt, most pedig a „2 lotharingi 131. gyalogezredben'1-
szolgál, a Militär Wochenblatt hasábjain több igen érdekes
példát sorol fel ; a váratlanul ható közeli tüzet csak bizonyos
126

meglepetésre számító alkalmakkor használták. Mindamellett

valamennyi író többé-kevésbé azt állítja, hogy a nagy
távolságra való tüzet felhasználni helyes, mivel apusba
nagytávolságon is érvényesülő szabatossága oly ered­
ményt nyújthat, mely helyes arányban van az elhasznált
lőszermennyiséggel.
A svájcziak is tehát azt vallják, hogy a tűznek eddigi
legfeljebb 1000 m. (13CCX) távolságra kezdődő határát
nagyobbítani lehet, főleg azon esetben, ha az ellenség a már
felfedezett védő ellen előnyomulván, megfelelő czélokat mutat.
Ezen „megfelelő czéluk* azonban igen kicsinyek is lehetnek,
mint azt az alább felsorolandó kísérletek mutatják, melyeket
az említett elv megerősítésére sikeresen hajtottak végre.
Ugyanis egy kis terephullámcn felállított védőszázadtól
1500 m.-re czélokat helyeztek el, mely lehetőleg a terephez
simulván különféle alakzatban, rajvonalban és tartalékviszony­
ban, előnyomuló századot ábrázolt. Ezen czélokra a védő­
állást megszálló század 30 másodperczig tüzelt. A lövésnem
a mi lassú egyes tüzünknek felelt meg. A sok különféle
századdal újabb és újabb alakzatú czélok ellen ismételt lövé­
szet eredménye volt, hogy átlag a czélszázad 18—22
alakját találták el és ezzel a tett lövések 3—8% talá­
latot eredményeztek. Ha tehát a valóságban az eredmény
csak ezen számok fele lenne, a távoltüznek hatása már
megfelelne.
De a mint előbb említettük, míg a kisebb távolságokon
sem tartják szükségesnek a távolság pontos megállapítását a
a pásztázó röppálya miatt, ezt a nagy távolságra való lövé­
szetnél annál inkább hangsúlyozzák minél kisebbek, jelenték­
telenebbek a czélok. A védőnek ideje van, a csapatok
igen megbízható távolságmérőivel a közeledő támadó
csapatok távolságát pontosan meghatározni, lm már
előzőleg rá nem ért, hogy az arczvonal előtti távolsá­
gokat valamely módon jelezte(Lásd a gyalogsági gyakor­
lati szabályzatunk 618. pontjának megfelelő intézkedését.)
Azonban a támadó is tüzelhet nagy távolságra, még a
védő által nyújtott legfeljebb fejnagyságú czélokra is, ha a
 127

távolságot helyesen megítélheti, ha bőséges lőszerrel rendelkezik

és „ha az egész ellenséges arczvonalat egyenletesen
tűz alá vehetiEvvel valószínűleg azt akarják elérni, hogy
a védő önkéntelenül a szemben álló ellenséggel foglalkozván,
tiizét valamely nagyobb czél ellen ne összpontosíthassa.
Hogy az eredmény ez esetben is megfelelő lehet, bizo­
nyítja az előbb említett gyakorlat megfordítása, a melynél a
támadó század 1500 m.-ről szökellésszerüen 1000 m.-ig
előnyomulván a védőt jelző fejczéltáblák ellen 25 perezig
tüzelt és 1‘5 % átlagos találatot ért el. E gyakorlatot 20
különféle század végezte.
Mindebből láthatjuk, hogy a svájezi katonai körök a
távlövészetnek is lelkes hívei és ebben a némileg ellenkeznek
a mi szabályzatainkkal, melyek a tűz megkezdését inkább
közelebb, a hatóképesebb távolságokon belül tartják előnyösebb­
nek, és a nagy távolságra való könnyű lőszerpazarlást előidéző
tüzelést inkább össztűz alakjákan, kivételes esetekre igyekszenek
megszorítani. (Gy. Szab. 624. pont.)
Egy más kiképzési ág, a melyre a szövetséges államban
nagy súlyt vetnek, a szemnek megfelelő gyakorlása.
Ugyanis azt tapasztalták, hogy a városok iparos és intelligensebb
lakói a terepen nem látnak. így a genfi órások, zürichi s
baseli gyárak munkásai gyakorlat híján semminemű megfi­
gyelésekre sem voltak alkalmazhatók, pedig ezen városok
lakói szervezetszerűleg egész csapattesteket alakítanak, miáltal
a terepen hasznavehetetlen egyének károsan érvényesülnének.
Az angolok is panaszkodtak ezen jelenségről a búr háború
alatt, ahol az alig kiképzett, nagyrészt gyári munkásokból
került ujonezok szeme bizonyos távolságon felül felmondta
a szolgálatot, miáltal mind a lövés, mind a járőr és meg­
figyelő-szolgálat igen szenvedett. Pedig a fogoly búroknak,
kik a távoli kis czélok leküzdésében oly nagyszerű eredmé­
nyeket értek el, az angol orvosok vizsgálata alapján nem
volt az angol katona látóképességénél nagyobb látóképességük.
A különbségnek tehát ezen természettel szakadatlanul érint­
kező nép szemének nagyobb gyakorlata az oka.
Hogy a gyakorlat mennyire élesíti a szem megkiilön-
128

böztető képességét, azt abból is következtethetjük, hogy gyakran

a legjobb czéllövészek, vadászok gyenge szeműek, sőt* sok
esetben igen éles szemüvegeket is kénytelenek használni.

4g|
> 1 F
‘
ti M •; ;
hm •■á
r
m

« rj
'

y ■■
1
A japán tábornoki-kar ezéllövő-versenyt tart a táborban.

Az amerikai Egyesült-Államokban és Angolországban

ennek folytán a csapatok legénységével szemgyakorlatokat
tartanak ; Svájczban pedig ezen gyakorlatokat, a szem meg­
figyelőképességének gyarapítását, a következő egyszerű
módszer szerint szokták vezetni. A századok parancsnokai a
katonai gyakorlatok közti pihenőket magasabb, lehetőleg tág
látókört nyújtó helyen tartják meg, és legénységüket, főleg a
gyakorlatlan szeműeket, csoportokba osztván, velük fesztelenül
társalogván, az egyes tereptárgyakat megjelöltetik, különösen
kisebb tárgyakra, mozgó alakokra stb. figyelmeztetik, esetleg
a mutatkozó terepszakaszok, fedezékek harczászati alkalmazá­
sát és fontosságát is hangsúlyozzák. A század ezen pihenő
után tovább gyakorol míg egy másik, áttekintést nyújtó pontra
nem jön, a honnan az elébb megfigyelt pontokat a legénységnek
újra megmutatják, a külömbségekre, változásokra figyelmeztetik
stb. Ha még a rendes gyakorlótéren vagy más alkalmas terepen
egyes osztagokat, rajvonalakat, járőröket czéltáblákkal jeleznek,
 129

melyen a különféle világítás befolyását is megmutatják, akkor a

gyakorlat haszna hasonlíthatatlanul nagyobb, a gyakorlat maga
érdekesebb lesz. Az ilynemű gyakorlatok által igen gyorsan érnek
el megfelelő eredményeket; ha még a meneteket is arra
használják fel, hogy a menet alatt érintett és látott tárgyakat,
pl. erdőket, templomokat, kutakat és más megfigyeléseket a
a menet végén felsoroltatják, a hiányos látó-, illetve észlelő-
képesség csakhamar pótoltatik és fejlesztetik. Természetes,
hogy az ily gyakorlatoknál is egy bizonyos rendszer főként
a gyakorlat folytonos nehezbitése által; föltétlenül szükséges.
Ezen gyakorlatok nálunk is szokásosak, még pedig a
tűzérségi csapatoknál; egyúttal azon körülményekre is utal-
hatunk, hogy mennyire emelhető az ily gyakorlatok által a
legénység és a tisztek képessége, egy czéltárgyat rövid, hatá­
rozott, jellegzetes jelzés által mások által is felismerhetővé
tenni, illetve felismerni.
Ezen adatok nagyrészben J. svájczi szövetségi alezredes
közlésein alapszanak és eléggé bizonyítják, hogy nem meddő
dolog a kis köztársaság katonai berendezéseinek részleteivel
is foglalkozni, melyekből mi is sok és hasznos tanulságot
és gyakorlatias módszert meríthetünk.

s
 Ifjúság katonai czéllövése Zilahon.
Irta : Szilágyi Jenő.

A közelmúlt időben mind a képviselőházban, mind a

katonai és napi sajtóban sokszor felmerült az ifjúság czél-
lövésének kérdése.
Legutóbb a Ludovika Akadémia Közlönye junius—júli­
usi füzetében jelent meg egy tanulmány, mely az ifjúság
katonai kiképzését s a lövészet terjesztését öleli fel.
A kezdet kezdetét talán már elértük ez irányban, a
mennyiben ez külön nagyobb átalakító munkálatok s tör-
vényhozás intézkedése nélkül lehetséges ; ugyanis a zilahi
áll. segélyezett ev. ref. főgimnázium négy felső osztályának
tanulói, már az elmúlt iskolai évben a czéllövészetben, kato­
nai oktatásban részesültek.
Kétségtelen, hogy ez ügy iránt érdeklődni katonai s
hazafiúi kötelességünk s azt hiszem a köznek szolgálok, ha
a czél lövés oktatásának történetét és a szerzett tapasztalato­
kat ismertetem ; annyival is inkább, mert valószínűnek tar­
tom, hogy a folyó iskolai tanévben ez ügy több állomáson is
felszínre kerül s talán sikerül a dolog keresztülvitelére némi
csekély támpontot nyújtanom.
A zilahi főgimnázium igazgatósága folyó év márczius
hó 23-án megkereste a honvéd állomásparancsnokságot,
kifejtvén, hogy a gimnázium négy felső osztályának önként
jelentkező tanulói, egy ifjúsági tornakört szándékoznak ala-
kitani, a hol testi erejük és férfias erényeik növelése mellett
a katonai czéllövészetet is óhajtanák gyakorolni.
Ezen utóbbi czél elérésére a tanári kar a honvédelmi
miniszter úr ő nagyméltóságához óhajt fordulni, hogy katonai
oktato rendeltessék ki a lövészethez, a lőtér és a fegyverek hasz-
 131

nálata megengedtessék, valamint ingyen lőszer adassék a

katonai kincstár részéről ; kéri tehát a honvéd állomáspa­
rancsnokságot, hogy véleményt mondjon arra, vájjon ezen
kérelme előterjesztése ellen katonai szempontból —
nem meriil-e fel kifogás.
A honvéd állomásparancsnokság erre értesítette a tanári
kart, hogy katonai kiképzési tekintetekből a kérelem teljesí­
tése akadályokba nem ütközik, természetesen mindez a
honvédelmi miniszter úr engedélyétől illetve parancsától
függ.
A tanári kar ezután, ezen átirat csatolása mellett, folya­
modott a miniszterhez az előbb felsorolt engedményekért,
mire az engedély április hó 17-iki kelettel meg is adatott,
oly kikötéssel, hogy az oktatás — tanári felügyelet és fele­
lősség alatt — hetenként egy-egy délután tartandó meg, a
rend és fegyelem fentartására különös súly vetendő és hogy
az elért eredményről s tapasztalatokról a tanári kar részéről
a minisztérium jelentést vár.
A honvédelmi miniszter ezen leiratát a honvéd állomás
parancsnokságnak másolatban azon meghagyással adta le, hogy
a szükséges intézkedéseket a tanári karral egyetértőleg tegye
meg ; minden lövőnek 20 darab czéllövésgyakorló és 50 darab
éles töltényt utalt ki, s végül utasította még az állomáspa­
rancsnokságot hogy tegyen jelentést az elhasznált töltények
számáról, az intézkedés hatása, eredménye és a czéllövészet
alkalmával tett tapasztalatokról.
A honvéd állomásparancsnokság engem bízott meg a
czéllövészet oktatásának vezetésével, segédoktatóul hat egy­
évi önkéntes tizedes osztatott be.
Az oktatás május hó 2-án kezdődött.
Az oktatásban 42 tanuló részesült ; felhasználtatott 840
czéllövésgyakorló és 490 éles töltény ; az utóbbival csakis
a 7. és 8. osztályú tanulók lőttek.
A gyakorlatok minden szombaton délután tartattak,
Ezenkívül, az idő rövidségére való tekintettel, a 7. és 8.
osztályú tanulók — számszerint 14 — minden kedden és
pénteken 5!l-től kezdve további oktatásban részesültek, azon
9*
132

czélból, hogy velük az éles töltéssel való lövés még az

iskolai év folyamán gyakorolható legyen.
Az oktatásnál követett eljárás röviden a következő volt :
Miután minden tanuló elláttatott az egész oktatási
időre : puska, szurony, derékszíj, szuronyhüvelytáska és töl­
ténytáskákkal, továbbá egy tár oktató-tölténynyel, a tanulók
beosztattak pajtásságokba és a gyakorlati szabályzat szerint
oktattuk nekik : az állást puska nélkül és puskával, sorba,
nyitódj, zárkózz, fővetéseket, testfordulatokat, igazodást, mene­
tet, szakaszbeosztást, rendek s kettősrendek alakulását és a
diszmenetet.
Ezen nem szorosan a lövészethez tartozó gyakorlatok
czélszerűnek, sőt szükségesnek mutatkoztak azért, hogy az
ifjak rendhez és fegyelemhez szokjanak s a lőgyakorlatok-
nál ne veszélyeztessék környezetüket s magukat. Fegyelmi
okokból elrendeltetett továbbá, hogy a tanulók oktatóikat
elöljáróiknak tekintsék, előttük katonai tiszteletadást teljesít­
senek s velük szemben szorosan a szolgálati szabályzat
határozmányai szerint alárendeltekül viselkedjenek ; ezen
határozványok nekik behatóan megmagyaráztattak.
Ugyancsak elrendeltetett, hogy a szakaszban a lőtérre
kivonuló és a laktanyába visszatérő tanulók minden tiszt
előtt a katonai tiszteletadást teljesítsék.
Az előbb felsorolt gyakorlatokkal párhuzamosan vétet
tek át: az előkészítő oktatás az új Lőutasitás (tervezet)
alapján, továbbá fegyverforgató gyakorlatok, fegyverfogások,
végre töltés és tüzelési fogások különféle helyzetben.
Mindezen gyakorlatok a laktanya udvarán, illetőleg egy
barakteremben vétettek elő, a hol fegyverük és az összes
felszerelésük el volt helyezve s ugyanitt őriztetett tisztító
szerelékük s a szemléltető oktatáshoz szükséges segédesz­
közök, melyek a csapat lőoktató szobájának berendezéséből
kölcsönöztettek. Minden gyakorlat, illetve lövészet után a
tanulók puskáikat s szerelvényüket, oktatóik felügyelete mel­
lett megtisztították.
Miután a múlt iskolai év építkezések miatt koráb­
ban véget ért, a czéllövészet junius hó 10-én befejeztetett ;
 133

az éles tölténynyel való lövésnél átlag 54 találati százalék

éretett el.
A lövészet oktatása nyilvános díjlövéssel fejeztetett be,
melyre Szemere Miklós országgyűlési képviselő küldött 100
koronát ; ezen összegből — kiegészítve a tanári kar adomá­
nyával — czéllövő puskák és pisztolyok vásároltattak.
A tanulók az oktatás egész ideje alatt igen nagy érdek­
lődést, szorgalmat és kellő komolyságot tanúsítottak. Enge­
detlenség vagy bármely más kihágás, mely az oktatásnál
jelen levő tanár közbelépését tette volna szükségessé, nem
fordult elő.
A czéllövészet és az ezzel kapcsolatban végrehajtott
gyakorlatoknak messzebb menő hatása a védőképesség
fokozása szempontjából — ez időszerint, tekintettel a kísér­
let csekély terjedelmére, még nem ítélhető meg.
A zilahi honvéd állomásparancsnokság részéről végül
javasoltatott a miniszter úr ő nagyméltóságának, hogy ezen­
túl csak a 7. és 8. osztályú tanulók vennének részt a czél-
lövészeten, mert mig egyrészt az 5. és 6. osztálybeliek között
sok a gyenge testalkatú, másrészt igy eléretnék az, hogy
az oktatandók száma nem lépné túl az ötvenet, mint
a mennyi tanuló egy zászlóaljnál még kiképezhető a nélkül,
hogy az oktató személyzet és a lőtér a csapatkiképzés rová­
sára túlságosan igénybe vétetnék.
Az ifjúságnak ilyen keretek között mozgó katonai kikép­
zésétől, a véderő emelése szempontjából, különösebb ered­
ményeket nem is várhatunk ; de meggyőződésem, hogy az
erre fordított költség és fáradság még sem hiába való s a
haza ifjúságára s általa a társadalomra csak üdvös hatást
gyakorolhat.
A véderő szempontjából legfőképen a nép és elemi
iskolákban behozható katonai nevelés bírna nagy és
messzemenő hatással. Ily módon, mint a zilahi gimnázium­
ban oktattatott a lövészet, úgy tudom, a folyó tanévben
az ország több oly városának középiskolájában is oktatják,
hol helyőrség van ; azonban az ily módon oktatott tanulók
nagyrészt egyévi önkéntesek s majdan tartalékos tisztek
134

lesznek, kik lövészetbeni ügyességüket komoly esetben csakis

a tűz vezetésénél értékesíthetik ; éppen ezért nagyon fontos a
tanulók oktatásánál, hogy ők ne csak lőni taníttassanak,
hanem tanuljanak meg helyesen távolságot becsülni is, mint
amely ügyesség a tüzvezetésnek egyik legfontosabb s legne­
hezebb föltétele. Mit ér a legjobb lövő csapat, ha a távol­
ságot helytelenül becsüli ? Hiába czéloz és lő a legponto­
sabban 800 lépésre 1000 lépéses irányzékállítással.
Végül az oktató tisztnek itt alkalma nyílik, hogy a lel­
kesült és fogékony ifjú keblekben a katonai erények mag­
vait elhintse s a király és haza iránti szeretet, engedelmes­
ség, hűség, állhatatosság, önmegtagadás és vitézség lelkes
példáival odahasson, hogy az ifjak a katonai hivatásról
necsak külső fogalmakat nyerjenek, hanem felfogva a har-
czos nemes, önzetlen és magasztos czéljait : tanulják
becsülni az intézményt.

83
 Czéllövészet a külföldön.
Az itt közölt czikkekben sokszor talál az olvasó utalást
a külföldi lövész-egyletekre. Azért tehát elhatároztam, hogy
egy pár eredeti hirt közzé fogok tenni, hogy az olvasó lehe­
tőleg még tisztábban belásson a külföldi nép-lövész-egyletek
komoly munkájába.
Svédország.
Önkéntes lövészegyesületek
Az önkéntes lövészek intézménye szépen fejlődik. Az
1902. évi kimutatás szerint akkor 24 lövészkötelék volt
1616 lövészegyesülettel. Az év folyamán 291 uj egyesület
alakult meg ; a tagok száma 110.140 volt, ezek közül 100 000
aktiv lövész. A jelentés évében a tagok 17.347-tel szaporod­
tak. Kerek számban 6 millió lövés volt. Egy bizottság „a
lövészet ügyeinek újjászervezése“ czímü javaslatát a lövész­
kötelékek központi vezetősége majdnem változatlanul elfo­
gadta és „az államtól támogatott önkéntes lövészet szervezeti
szabálya“ czímmel ki is adta.
A lövészegyesületek feladata, hogy a lakosságnál a lö­
vésben való ügyességet fejleszsze, a nemzeti öntudatot emelje
és a haza iránt az érdeklődést ébren tartsa és fokozza. Ez
önkéntes lövészek egyesületekbe csoportosulnak, melyek
„láns“-eik szerint lövészkötelékeket alkotnak. Nagyobb lövész­
kötelékek területi kerületekbe oszthatók. A lövészkötelékek
egy Stockholmban székelő fővezetőségnek vannak alája ren­
delve, mely a kötelékeket kifelé is képviseli. A lövészegye­
sületnek legalább is 10 tagjának kell lennie, hogy valamely
lövészkötelékbe felvehető legyen.
A fővezetőség javaslatára a hadügyi ministerium meg­
engedte, hogy a csökkentett töltettel való lőgyakorlatokhoz a
 136

hadsereg raktáraiból 8 mines puskákat kölcsönképen kiadjanak.

Az önkéntes lövészetben különösen az ország legésza­
kibb határkerületei vesznek nagy buzgalommal részt, ahol
a gyakorlatokat igen komolyan veszik és nagy szorga­
lommal végzik. Követendő például említik, hogy a luleai
lövészegyesület a Norbotten ezred parancsnokának kezde­
ményezésére a szomszédos 7 lövészegyesületet meghívta egy
a notvikeni gyakorló téren tartandó, hóczipőkön végzendő
harczszerü lövőgyakorlatra, melyen az ezred önkéntes isko­
lájában alkalmazott minden tiszt, altiszt és káplár és önkén­
tes résztvett. Járőrökbe (6 ember; csoportosítva lőttek. Az
egész gyakorlatot egy tiszt vezette. A lövögyakorlat után a
gyakorlóházban előadások volták a gyalogság lövőutasításá­
ból, hóczipőkkel gyakoroltak stb.

'

&

n iPfö&Ä -

Bife, &§§§
Sí ■
- a t; *
A kecskeméti czéllövőiskola egyik növendéke.

A lövészegyesületeknek és a csapatrészeknek ilyetén

Összmüködése természetesen nagy haszonnal jár. Különösen
 137

lövészkötelékeknek
az ország távolfekvő északi részén van a
és a népfölkelésnek fontos szerepük. Az „északi részek vé-
eleimének problémája“ a svéd sajtóban napirenden van
főképen arról van szó, hogy minden védkötelest Norbotten-
ben kell összpontosítani, ha ezt a tartományt támadás enye-
„eti Az ott állomásozó csekély számú sorhadi csapatok a
határt nem tudják a népfölkelés és lövészegyesületek nelku
megvédeni, ezért ez utóbbiak szervezetére különös gondot
kell fordítani. E kérdés megoldásául azt javasoljuk, logy
Norbotten számára külön katonai parancsnokot nevezzenek
ki. ki az ottani vidék viszonyait alaposan ismeri és a vidéket
jólismerő lövészosztagok alakítását szívén viselne. Ezé ne
az osztagoknak az volna a feladatuk, hogy az ellenség be-
kísérleteit, amennyire tőlük telik, meghiúsítsak es háború
törési
esetén az ofoten-luleai vasutat megvédjék és esetleg szet-
rombolják. Azt is javaso.ják, hogy az északon állomásozó
lovasságot a déli részekből való áthelyezésekkel 3 ezredre
egészítsék ki. Azzal az eszmével is foglalkoznak, hogy ön-
álló hóczipős zászlóaljakat vagy pedig minden ezrednél egy
hóczipős századot állítsanak fel, melynek legénysége nyáron
kerékpáron tenne szolgálatot.
Északamerikai Egyesült-Államok.
A lövészet népszerűsítése
A lövészetben való ügyesség fokozására alakult nem­
zeti egyesület“ törvényalkotó bizottsága a kongresszushoz
törvényjavaslatot nyújtott be, mely a lövésben való ügyesség
népszerűsítését czélozza. Az okadatolásban rámutatnak arra a
körülményre, hogy az Egyesült-Államok háború eseten az
önkéntesek és a miliczia nagy tömegére kénytelenek támasz­
kodni. A törvényjavaslat arra törekszik, hogy néhány ev
alatt 500.000 polgárt képezzen ki a katonai lövészetben. í-
dekesek a javaslat fejtegetései a rendes hadseregnek es a
milicziának a lövészetben kiképzett embereinek számáról.
A rendes hadsereg 60 000 embere közül a gyalogsag-
nál 24.000, a lovasságnál 12.000 ember van a lövésben kí­
képezve. A körülbelül 115.000 főnyi miliczia szamara az a,-
 138

lamoknak csak harmadrésze rendelkezik lövőterekkel, lövő­

házakkal vagy iparkodik az embereket lövészekké kiképezni,
így tehát a milicziánál csak 40—45.000 ember van a lövés-
ben kiképezve, az egész országban tehát, ideértve a rendes
hadsereget is, körülbelül 80.000 ember a 80 millió lélekre
rúgó lakosságból.
A nép kiképzése a lövészetben
A Journal of the Military Service Institution január
havi számában Gervay hadmérnök százados pályadíjat nyert
dolgozata jelent meg erről a thémáról : Hogyan kell honfi
társaink között legczélszerübben a lövésben való
ügyességet, mint a háborúra való előkészületet ter­
jeszteni y E munkából a következő számok érdekesek, mert
támasztó pontokat nyújtanak az ország védőképességének
megítélésére. A népesség fegyverképes része (a Fülöp-szige-
teket ide nem értve) 16,500.000 emberre tehető; ezekből
csak 203.000 ember tud az Egyesült-Államok szolgálat
fegyverével bánni. Körülbelül 750.000 ember van olyan, ki
valamiféle puskával bánni tud, míg 15,500.000 sehogysem,
vagy csak oly kevéssé tud lőfegyverrel bánni, hogy nem
vehető számításba.
Nemzeti lövész tartalék
A lövészetnek az országban való terjesztésére alakított
nemzeti bizottság és a hadügyi minister jóváhagyták a
„nemzeti lövésztartalék“ alakítására való javaslatot. A lövész­
tartalékba való felvétel feltételei : 1. A lövészek nemzeti kö­
telékének és a hozzá csatlakozott hasonló testületek tagjai
folyamodhatnak a nemzeti tartalékhoz való beosztásért. 2.
Csakis oly 18-45 éves egyének vétetnek be, kik az Egye­
sült-Államok polgárai. 3. A próbalövéshez 21 töltényt adnak,
melyeket 200, 300 és 500 yardra kell lőni ; minden távol­
ságra két próbalövés van megengedve. 4. A próbalövésnél
használandó fegyver a 0'3 szolgálati puska vagy más olyan
puska is, melyet a lövészek nemzeti köteléke előzetesen le
bélyegzett. 5. A próbalövéshez való bocsájtás díja 25 cents
fi kor. 25 fill.) 6. A ki mind a három távolságra összesen
 13»

50 pontot hozott össze, annak nevét a lövészek nemzeti

köteléke elnökének bejelentik, ki azután a hadügyi minis-
terrel közli az illető nevét. A minősített lövész megkülön­
böztető jelül gombot kap a gallérjára.
A kézifegyverek évi gyakorló lövőszerének kiméretét
megváltoztatták. A törzsek és csapatok állományába tartozó
minden tiszt és ember számára 400 kemény és 75 gyakorló
töltény (puska vagy karabély), a gyalogság minden hangá­
sza és sergentje számára 200 kemény és 75 gyakorló forgó­
pisztoly töltény van kiszabva. E gyakorló lövőszeren felül
még az engedélyezett havi lövőversenyre is kiadhatók kemény
töltények, de ezeknek száma az egyes helyőrségeknél (post)
nem haladhatja meg az 1800-at.

Spanyolország.
Az uj központi lövöiskola
Királyi rendeletre új központi lövőiskolát alapítottak,
melynek szabályzatait a spanyol katonai nevelés és képzés
ügyének újjászervezésével megbízott bizottság Inclau Suarez
tábornok elnöklete alatt dolgozta ki.
Az iskola négy részből áll ; három osztálya Madridban,
az ostromló és parti tüzérségi osztály pedig Cadixban van.
A madridi osztályok a Carabauchel közelében fekvő lövőte­
ret használják. A tüzérségi osztályok már ennek előtte is fen-
állottak, új a lovassági és gyalogsági osztály. Az iskola köz­
vetlenül a hadügyminisztérium államtitkárjának van alárendelve
parancsnoka egy dandár tábornok, kinek külön törzse van.
Minden osztály élén egy ezredes áll.
A gyalogsági osztály iskola is, kézi fegyverek kísérleti
illetve kipróbáló intézete is. Évenként következő tanfolyamok
tartatnak :
1. Egy kilenczhónapos tanfolyam, melyen a fegyvernem
alhadnagyának részt kell vennie, ha már egy évet a csapat­
nál szolgált. A tanítás tárgyai : a gyalogság és a tüzérség
tüzelő nemeinek tanulmányozása, fegyvertan, hadijáték, erő­
dítéstan, felderítő szolgálat, harczászati gyakorlatok csapa­
tokkal vagy azok nélkül is.
 140

2. Egy vagy két kéthónapos tanfolyam százaaosok és

főhadnagyok számára. E tanfolyamokon mindazokat a tár­
gyakat tanítják, melyek a harczászattal közvetetlenül vagy
közvetve összefüggenek; sokat foglalkoznak a harczban kifej­
lődő helyzetekkel, az idegen hadseregek kiképzési módjá­
val stb.
3. Egy több napig tartó tanfolyam törzstisztek számára,
melyben az osztályok gyakorlati szolgálatát ismertetik.
4. Rendkivüli tanfolyamok vezényelt személyzet számára.
Mint műszaki tanulmányi és vizsgázó bizottságnak az a
feladata a központi lövőiskola gyalogsági osztályának, hogy
a kézi lövőfegyverek minden műszaki ágaival és mindazokkal
a kérdésekkel és újításokkal foglalkozzék, melyek a lövésben
való kiképzésre, lövőterekre, czéltáblákra, lövő utasításokra
stb. vonatkoznak.
A lövőiskola lovassági osztálya majdnem ugyanarra a
czélra törekszik, mint a gyalogsági osztály ; a reá vonatkozó
utasítások lényeges részükben tehát a fentjelzettekkel azo-
nosak.
Az új központi lövőiskola szabályai igen ügyesen van­
nak szerkesztve és minden tekintetben megfelelnek a jelenkor
követelményeinek, mint ahogy mást nem is várhatott az ember
a tudományos képzettség oly magas fokán álló férfiútól, mint
amilyen Suarez tábornok. Már most minden csak attól függ,
hogy pontosan kövessék az utasításokat és hogy a gyakor­
latokat komolyan és buzgalommal végezzék. E czélból a
központi lövőiskola személyzetét a legnagyobb gonddal válasz­
tották ki, remélhető tehát, hogy a követelményeknek minden
tekintetben meg fog felelni és hogy az intézetet azon a szín­
vonalon fogja tartani, melyen a többi államok hasonló intéz­
ményei állanak. Erre tanulmányutak is szükségesek volnának,
de erre alig van kilátás, mert az állam takarékoskodik és
nem ad rá költséget és így a tiszteknek saját zsebükből
kellene a külföldi utazás költségeit fedezniök. Az olyan tiszt
pedig, ki ezt megteheti Spanyolországban is ritka.
Egy másik hátrány az a körülmény, hogy a lövőiskola
két tüzérségi osztályának az ezidei gyakorlatokhoz igen kevés
 141

lövőszert adtak és pedig szintén pénz hiánya miatt. A 30 5

cm.-es ágyúk, illetve a 305 cm.-es taraczkok számára löve-
genként csak 2—2, a 26 és 25 cm.-es ágyúk számára löve-
genként csak 3—3, egyéb parti lövegek számára egyenként
10, ostromló lövegek számára egyenként 25 lövéshez való
lövőszert engedélyeztek. A tábori, hegyi és vártüzérezredek,
valamint az Algecirasban állomásozó ütegosztály és a vár-
tüzérzászlóaljakhoz beosztott és lövőgyakorlatokat végző min­
den egyes ütege lövegenkint 50 lövéshez való lövőszert kapott,
ugyanis 22 gyakorló töltényt és 28 keményen töltött grá­
nátot.

Svájcz.
Lövőgyakorlatok
Az önkéntes lövőegyesületek lövőgyakorlatainak terve­
zete a feltételekhez kötött lövésekre 1905-ben négy gyakor­
latot rendel, és pedig :
1- ső gyakorlat: 300 méter, térdelve, alátámasztás nél­
kül, gyűrűs czéltábla, 9 pont, 4 találat.
2- ik gyakorlat: 400 méter, fekve, alátámasztás nélkül,
gyűrűs czéltábla, 7 pont, 3 találat.
3- ik gyakorlat : 300 méter, állva, alátámasztás nélkül,
gyűrűs czéltábla, 6 pont, 3 találat.
4- ik gyakorlat: 300 méter, fekve, alátámasztással, fél­
alak, 8 pont, 4 találat.
A gyűrűs czéltáblán a legjobb lövés 4 pontnak, a fél­
alakon 3 pontnak számít. Minden tag megfelelt az erre az
évre előirt kötelezettségének, aki a feltételeknek minden gya­
korlatnál megfelelt, vagy aki minden gyakorlatnál, amelyben
a feltételeknek nem felelt meg, 8 töltényt lőtt ki.
Legalább öt lövés kell ahhoz, hogy bármely gyakorlat
feltételeinek meg lehessen felelni. Minden tag után, ki a gya­
korlatokat mind végig csinálta, iy2 frankot térít meg a szö­
vetség az illető egyesületnek.
A felsorolt kötelező gyakorlatokon kívül még három nem
kötelező gyakorlat van a tervezetben 300 méterre. A harcz-
szerű lövést csoportokkal vagy szakaszokkal ismeretlen távol-
142

Ságokra nagyon ajánlja a tervezet és ha ilyeneket helyesen

végrehajtanak, a szövetség a költségekhez hozzájárul.
Összehasonlító oktató-lövés.
Bern városának lövészegyesülete a schönbiehli harcztéri
lövőtéren összehasonlító és oktató lövést rendezett annak meg­
állapítására, vájjon tudnak-e a svájczi lövészek ismeretlen
távolságokra harcztéri czéltárgyakat eltalálni. E czélra a 3-ik
hadosztály kerületi oktatója legújabb rendszerű teld ülő czél-
táblákat bocsájtott az egyesület rendelkezésére. Kezdetben
800 méter távolságban levő A) czéltáblára lőttek az egyes
lövészek, hogy láthassák, milyen eredmény várható egyes
embertől ilyen távolságra. Ezt követte két osztagtüz látható
és jelzett czélra, hogy a résztvevők a tűzvezetés fontosságáról
szerezzenek maguknak meggyőződést. Hogy a lövészek egyé­
nisége is érvényesülhessen, csoportonkint lőttek vezetés nél­
kül. Kipróbálták továbbá az egyenruha színeinek hatását, az
oldaltüz hatását. Érdekes volt a párbaj lövés Két egymás
mellé állított csoport lőtt egy-egy czélcsoportra. Ha a czél-
táblán egy alak találva volt, a másik csoportból egy lövész
harczon kívül helyeztetett, mikor aztán az egyik fél meg volt
semmisítve, a lövést befejezték. A gyakorlaton táborszerűen
főzték meg az ebédet.
 H
$
- mr ii
.

V
.
lit i!

-x X
'
T

• - /

5.
II!
Bill
-,

i
u
SIE

§3

\
\
f\\ I
g jlfllj

Poharazás a szabadban.
F

Sr-fc
g

r
umÍ--

Á
13
.

fi7

*>»05.,
II
i;
<
j
«

s
V,
85.

u
;’

/ ¿Äj
<
y

Ä
 LÖVÉSZ-HÍREK.
József Ágost királyi herczeg a lövészegyesület­
ben. József Ágost királyi herczeg a budai polgári lövész­
egyesületet f. é. márczius hó 5-én magas látogatásával meg­
tisztelte. Most újólag kitüntetés érte a lövészegyesületet. A
fenséges úr ugyanis Libits Adolf kir. udvari tanácsos, jószág­
kormányzó és gróf Batthyány Béla m. kir. honvédszázados,
szolgálattévő kamarás kíséretében f. é. márczius hó 18 án
délelőtt 10 órakor ismét meglátogatta a lövészegyesületet, ott
teljes két órát időzve, a különböző czéltáblákra saját fegy­
vereivel végzett lőgyakorlatokat. — A kir. herczeg, — a ki a
fenséges atyjának József főherczegnek születése hetvenedik
évfordulója alkalmából rendezett örömlövészeten tudvalevőleg
j
„mesterlövő“ lett, — ezúttal is beigazolta azt, hogy nem
csak jó, hanem kitűnő czéllövő, hogy a fegyverek forgatásá­
ban s kezelésében jártas és ügyes és hogy a különféle szer­
kezetű lőfegyverekre vonatkozó megjegyzései és fejtegetései
teljesen korrektek s szakszerűek.
A magas vendéget Szőts András, székesfővárosi „Sze-
retet“-házi igazgató, a lövészegyesület derék gazdája hódo­
latteljes tisztelettel fogadta és kalauzolta, a kitől a főherczeg
úr távozáskor szívélyes üdvözlettel búcsúzott.
Nemzetközi junior czéllövő-verseny. Hónapok óta
élénk érdeklődés tárgyát képezi a Puszta-Szt.-Lőrinczen, a
Szemere Miklós lövőházában tartandó nemzetközi junior czél­
lövő-verseny. A versenydíjak szokatlan nagysága, nemcsak
nálunk, hanem külföldön is általános feltűnést keltett. A ver­
senydíjakat, a hazai lövészet nemes pártfogója, Szemere
Miklós, lövészegyesületünk tiszteleti főlövészmestere, a Buda­
pesti Egyetemi Athletika Club elnöke adja.
 147

Mirko, Ráthonyi Zoltán, Rupp László, Sauerwein Károly,

Sartory Béla, Schiller György, dr. Schmidt Gusztáv, Schö-
mer Ferencz, Stowasser János, Szabó Ignácz, Szekula Gyula,
Szepessy István, Vándory József, dr. Virava József, Weisz
Frigyes és Willinger Ferencz.
Számvizsgáló-bizottsági tagok: Eberling József, Heben-
tanz Nándor, Ghimessy Béla, Kresslbauer Béla és Várady Aladár.
Május 4-én Szentlőrinczi lövölde.
Szemere Mikid* nemzetközi czéllövő versenye.

I. Nemzetközi verseny. Táv. 300 m. Katonai fegyver,

csak olyanok vehetnek részt, kik 1880. jan. 1. óta születtek.
20 lövés. Díj 5COO korona és tiszteletdíjak.
1. Lux József Bécs 20 találás 55 körrel
2. Tomascenszky József, Varsó 19 48
3. Áldó Bellelli, Ancona 18 45 »
4. Ramoult István, Bécs 18 41
5. Steinheller Theodor, Bozen 16 a 30
6. Mueff Gusztáv, Bées 14 39
7. Sárpy László, Kolozsvár 14 37
8. Ifj. Mocsáry Béla, Ungvár 14 33
9. Gróf Apponyi Henrik BEAC. 13 31
10. Kotschy Erich, Budapest 13 27
Junius 1.
Simontornyai lövész-egyesület orsz. lövészete.

I. Díjlövészet.
a) Fegyverlövésekért 150 lépésre. 1. Pillich Ferencz,
Simontornya. 2. Papez Antal, Vajta. 3. E. Bereczk István, Simon-
tornya. Tiszteletdíj a legszebb centr. lövésért: ifj. Czermák Károly
b) Pisztolylövésekért 30 m-re 1. Pillich Ferencz, Simon­
tornya. 2. E. Bereczk István, Simontornya.
.Idzsef főherczeg ö fensége születése 70-ik évforduldja alkaloidból
1903. évi juntas lid 7., 9., 11. és 14. napjain megtartott örömlövészet
eredménye.

1. „Mester-lövők“ lettek:
Pisztoly : József Ágost főherczeg ő fensége, ifj. Dietl
Ágoston, Gravátsch Tivadar, dr. Gyulay Elemér, Lőwinger Mór.
Fegyver : Dietl Ágoston, Gravátsch Tivadar.
10*
148

2. „Király ‘ fegyver ünnepi czéltábla :

1- 60 K dfszítve Zintl Ján0s 64 kör
2. 40 „ Pártos Gyula 53 „
3. 40 „ Gravátsch Tivadar 53 „
4. 30 „ Wirth Károly 52 „
5. 30 „ Jirouschek Ágoston 52 „
6. 20 „ Rátonyi Zoltán 52 „
7. 20 „ Eckert János 50 „
8. 20 „ Szuly Gyula 49 „
9. 20 „ Vándory József 49 „
10. 20 Kormos Gyula 49 „
3.
„Király“ pisztoly ünnepi czéltábla :
1. 60
K df™¡¡ye Vándory József 52 kör
2. 40
„ Gravátsch Tivadar 51 „
3. 40
„ Kotschy Erich 50 „
4. 30
„ Wirth Károly 50 „
5. 30
„ Dr. Hammersberg Géza 49 „
6. 20
„ Dr. Gyulay Elemér 48 „
7. 20
„ Járitz András 44 „
8. 20
„ Kormos Gyula 42 „
9. 20
n Jellenek Antal 41 „
10. 20
„ Ifj. Lőwinger Mór 36 ,
4. „József Föherczeg“ ünnepi czéltábla,:
1. József főherczeg ő fensége által adományozott serleg.
Wirth Károly 85 osztó.
2. Herczeg Lobkovitz Rudolf és neje által adományozott
serleg. Rátonyi Zoltán 90 osztó.
f. Ünnepi íegyverczéltábla. 300 m. 12 körös.
lO -T CC

1. díszítve Wirth Károly 33 kör

2. „ Vándory József 31 „
3. „ Jirouschek Ágoston 31 „
4, „ Gerstenberger Emil 31 „
5. 1 „ Gravátsch Tivadar 31 „
6. 10 K „ Zintl Károly 30 „
7. 10 „ „ Rátonyi Zoltán 30 „
 149

GO OO
K díszítve Eckert János 29 kör
9. „ „ Dietl Ágost 29 „
N N

10. „ „ Prohászka Henrik 28

11. „ „ Szuly Gyula 28 „
CÛ CD

12. „ „ Pürner Rudolf 28 „

13. „ „ Focht Márton 28 „
IO

14. „ „ Dr. Hammersberg Géza 27 „

15. „ „ ,, Tamássy Lajos 27 „
6. Ünnepi pisztolyczéltábla,. 35 m. 10 körös.
1. 5 arany
díszítve
Dietl Ágoston 25 kör
2. 4 „ Dr. Gyulay Elemér 25 „
3. 3 n Vándory József 24 „
4. 2 „ Jellenek Antal 22 „
5. 1 „ Wirth Károly 22 „
6. 10 K „ Dr. Hammersberg Géza 22 „
7. 10 „ „ Gravátsch Tivadar 21 „
8. 8 „ „ Kormos Gyula 21 „
9. 8 „ „ Kotschy Erich 20 „
10. 7 „ ,. Dr Bradách Emil 19 „
7 „ „ Ifj. Lőwinger Mór 19 „
o: io t

6 ,, „ Járitz András 18 „
6 „ „ Herczog Péter 13 „
Oi 4^

5 „ ,, Tamássy Lajos H
5 » „ Jacobovits György 10 „
7. Fegyverczéltábhi. 150 ni. 5 kör.
a,) Találó.
1. 3 arany Gravátsch Tivadar 20/5S kör
2. 2 „ ’ Wirth Károly 20/58 „
3. 1 „ Jelenek Antal 2O/55 „
4. 10 korona Dietl Ágoston 20/46 „
5. 8 Eckert János 19/58 „
6. 8 Dr. Schütze József 19/4, „
7. 7 Zintl János I8/51 „
8. 7 Pártos Gyula 17/43 „
9. 6 Vándory József 17/40 „
10. 6 Jirouschek Ágoston 17/,, „
150

11. 5 korona Rátonyi Zoltán 16/43 kör

12. 5 Prohaszka Henrik 16/34 «

b) Közép
1. 3 arany Eckert János 20 osztó
2. 2 „ Wirth Károly 28
3. 1 „ Stary Ferencz 49 „
4. 10 korona Focht Márton 69 „
5. 8 „ Zintl János 75 „
6. 8 „ Mautner Károly 93 P
7. 7 „ Gravátsch Tivadar 95

cr
8. 7 „ Sauerwein Károly

— ■
**
9. 6 „ Vándory József
„ Dr. Schütze József 123 „
C

10.
O IC

11. „ Pártos Gyula 152 „

,, Kotschy Erich 155 „
10

12.
8. Pisztoly czéltábla,. 35 ni. o kör.
a) Találó.
1. 3 arany Vándory József 20/65 kör
2. 2 Dr. Hammersberg Géza 20/6j „
3. 1 55 Wirth Károly 20/59 ,,
4. 10 korona Ifj. Lőwinger Mór 20/52 „
5. 8 5 ?
Gravátsch Tivadar 20/49 ,,
6. 8 »>
Dietl Ágoston 20/45
7. 7 Dr. Gyulay Elemér 20/, 5
8. 7 Kotschy Erich 1 O/s»
9. 6 Jelenek Antal I9/52 ■>
10. 6 Dr. Bradách Emil I9/51 „
11. 5 Kormos Gyula I9/4I «
12. 5 » Járitz András I8/47 „

b) Közép.
1. 3 arany Vándory József 6 osztó
2. 2 Dietl Ágoston 17
3. 1 Gravátsch Tivadar 29
korona Kotschy Erich 38
o

4. 5r
Dr. Hammersberg Géza 38
GO

5.
Herzog Péter 76
0 0 t>-

6.
7. Ifj. Lőwinger Mór 92
 151

8. 7 korona Jacobovits György 107 osztó

9. 6 Dr. Bradách Emil 119
10. 6 Wirth Károly 125
11. 5 Járitz András 170
12. 5 Dr. Gyulay Elemér 196
9. Vadász czéltábla.
1. 3 arany Ráthonyi Zoltán 10/25 kör.
2. 2 Diet! Ágoston IO/,« ,,
3. 1 Dr. Bradách Emil 9/ti „
4. 10 korona Dr. Wenczel Tivadar 9/24
5. 8 Kotschy Erich 9/?i
6. 8 Riedl Ferencz 9Ai „
C-

7. Lauenroth András 8// 17

8. Dr. Gyulay Elemér 8/13 „
C

9. Jirouschek Ágoston 8/13 >>

OC

10 Kapsz József T/i 8 „

C

.
IO lO

11. Bérezik István ő/l 4 >>

12. Klose Ferencz ő/g »

Ötösöket lőttek:
dr. Wenczel Tivadar (11), Dietl Ágoston (8), Ráthonyi Zol­
tán (5), Kotschy Erich (5), Riedl Ferencz (5), dr. Bradách
Emil (4), Lauenroth András (3), dr. Gyulay Elemér (3),
Jirouschek Ágoston (3), Kapsz József (2).
10. Hölgy czéltábla,
1. Pártos Gyuláné 44 kör.
2. Schömer Ferenczné 43 „
3. Müller Teréz 43 „
4. Benedicty Józsefné 41
5. Benedicty Paula 41 „
6. Jelenek Antalné 40 r
7. Prohászka Henrikné 39 „
Augusztus 9.
Simon toi-n,> ui lövész-egyesület orsz. lövészete.

II. Dijlövészet.
a) Fegyverlövések vegyes távolságra. 1. Dr. Vas Izor,
Simontornya. 150 lépés 73 kör. 2. Pillich Ferencz, Simon-
 152

tornya, 200 lépés 64 kör. 3. Ifj. Czermák K. 150 lépés 63

kör. Tisztelet-díj a legszebb centr. lövésért : id. Czermák K.
Simontornya.
b) Pisztolylövések 30 m.-re. 1. Kemptner Ernő, Simon­
tornya. 2. Pillich Ferencz, Simontornya.
Augusztns 18., 20. és 23-án.
Budapesti polyiiri lövész-egyesiilet király lövészete.

(32360 lövés)
\. Mesterlövök lettek : Ternajago Lajos, dr. Bradách
Emil
II. Kiváló eredményeket értek el: Jaritz András
Mautner Károly, Wirth Károly, Wimmer Károly, dr. Schütze
József, Ráthonyi Zoltán, Vándory József.
III. Ünnepi czéltábla {fegyver) 10 kör. 150 m. 1
Jirouschek Ágoston, 2. Gravátsch Tivadar, 3. Wirth Károly,
4. Ráthonyi Zoltán, 5. Vándory József, 6. Jellenek Antal, 7.
Ternajago Lajos, Wien. 8. Dr. Schütze József, Gavosdia, 9.
Dr. Hammersberg Géza. 10. Kotschy Erich, 11. Focht Márton-
IV. Ipar czéltábla (fegyver) 10 kör. 300 m. 1. Dr.
Hammersberg Géza, 2. Gravatsch Tivadar, 3. Jirouschek Ágost,
4. Wirth Károly, 5. Ternajago Lajos, 6. Ráthonyi Zoltán, 7.
Vándory József, 8. Jellenek Antal, 9. Kotschy Erich, 10. Focht
Márton, 11. Klose Ferencz.
V. Pontos czéltábla {fegyver) 5 kör. 150 m a)
találó: 1. Ternajago Lajos, Wirth Károly, 3. Vándory
József, 4. Jellenek Antal, 5. Gravatsch Tivadar, 6. Ráthonyi
Zoltán, 7. Dr. Schütze József, 8. Dr. Hammersberg Géza, 9.,
Kotschy Erich. 10. Jirouschek Ágoston, 11. Mautner Károly,
12. Arnold Róbert, 13. Wimmer Károly, 14. Focht Márton
15. Klose F.
b) közép -. 1. Mautner Károly, (60 kor. a földmivelés-
iigyi miniszter dija,) 2. Gravatsch Tivadar, 3. Wirth Károly,
4. Jirouschek Antal, 5. Jellenek Antal, 6. Dr. Schütze József,
7. Ráthonyi Zoltán, 8. Vándory Jószef, 9. Arnold Róbert, 10.
Ternajago Lajos, 11. Wimmer Károly.
VI. Ünnepi pisztoly czéltábla 10 kör. 35 m. 1. Wirth
 153

Károly, 2. Dr. Hammersberg G., 3. Vándory J., 4. Ternajago

L, 5. Gravatsch Tivadar, 6. Dr. Gyulay Elemér, 7. Jaritz
András, 8. Jellenek Antal, 9, Dr. Bradách E., 10. Jacobo-
vits Gy.
VII. Ipar pisztolyczéltábla 10 kör. 75 m. 1. Terna-
jogó L , 2. Jellenek A., 3. Vándory J., 4. Dr. Hammersberg
G., 5. Wirth Károly. 6. Gravatsch T., 7. Dr. Bradách Emil,
8. Kotschy Erich, 9. Jaritz A., 10. Dr. Gyulay E.
VIII. Pontos pisztoly czéltábla 5 kör. 35 in. a)
Találó: 1. Vándory J., 2. Wirth K., 3. Dr. Hammersberg G.,
4. Gravatsch T., 5. Dr. Bradách E., 6. Ternajago L. 7. Jelle­
nek A. 8. Kotschy E., 9. Dr. Gyulay E., 10. Jaritz A., 11.
Kormos Gy., 12. Jacobovits Gy., 13. Szerb K.
b) Közép: 1. Ternajago L., 2. Dr. Gyulay E. 3. Jaritz
A., 4. Dr. Hammersberg G., 5. Wirth K, 6. Vándory J., 7.
Kotschy E., 8. Jellenek A., 9. Gravatsch T., 10. Kormos Gy.
11. Dr. Bradách E., 12. Jacobovits Gy.
IX. Ünnepi vadász czéltábla 12 kör. 75 m, 1. Wim­
mer K., 2. Ráthonyi L, 3. Lauenroth A., 4. Vándory J., 5.
Dr. Gyulay E . 6. Jellenek A., 7. Jirouschek A., 8. Kotschy
Erich, 9. Dr. Bradách E., 10. Ternajago L., 11. Wirth K.
X. Mozgó vadász czéltábla. Wimmer Károly, 2. Rá­
thonyi L. 3. Ternajago L„ 4. Vándory J., 5. Kotschy Erich,
6. Wirth K., 7. Jellenek A,, 8. Dr. Bradách E., 9. Lauenroth
A., 10. Dr. Gyulay E., 11. Jirouschek A., 12. Focht N.
Ötösöket lőttek-. Wimmer Károly 3, Ráthonyi Z., 3.
Ternajago L. 8, Vándory J. 3, Kotschy E. 1, Jellenek A. 2,
Dr. Bradách E. 2, Lauenroth A. 2, Dr. Gyulay E. 1, Jirou­
schek A. 1.
XI. Kezdők czéltábláján 10 kör 150 m. a) Találó:
1. Jirouschek A., 2. Dr. Hammersberg Géza, 3. Dr. Gyulay
Elemér, 4. Dr. Bradách Emil, 5. Klose Ferencz, 6. Sauerwein
K., 7. Klose R., 8. Jacobovits György.
b) Közép : 1. Jirouschek A., 2. Klose R., 3. Sauervvein
K. 4. Dr. Gyulay Elemér, 5. Klose Ferencz, 6. Dr. Bradách
Emil, 7. Dr. Hammersberg G. 8 Jakobov ts Gy.
154

Október 2. Szent Lőrinczi lövölde.

Szemere Miklós ezéllövő versenye.

1. Szemere-dij nemzetközi.
I. Nemzetközi junior czéllövő-verseny. Díj 5000
korona és tiszteletdíj. Adja Szemere Miklós. Első Sonnberger
Károly, Bécs, 20 találással és 64 körrel és egy négyes körrel.
Sonnberger 3000 koronát és aranyérmet kapott. Második
Ramoult István, Bécs, 20 találással és 64 körrel és egy ket­
tes körrel. Dija 1500 korona és ezüst-érem. Harmadik Sárpy
László, Kolozsvár, 20 találással és 54 körrel. Díja 500 korona
és ezüst-érem. Negyedik Vienna Ballila, Velencze, 20 talá­
lással és 53 körrel. Díja tiszteletdíj és ezüstérem. Ötödik
Bechtold Hugó, Berlin, 20 találással és 53 körrel. Hatodik
Palatini Angelo St Eiden, hetedik Ordódy Béla BEAK., nyol-
czadik Kotschy Erich Budapest, kilenczedik Pasqualino Amoldo
Velencze, tizedik Nicki Alfréd Budapest. Ezek és ifjabb Bol­
gár Ferencz fegyvert kaptak tiszteletdíjul.
II. Országos ezéllövő verseny. Díj ezer korona Adja
Széchenyi Béla gróf. Első Lestyánszky Dezső MAC. 9 talá­
lással és 25 körrel. Dija ezer korona és arany-érem. Máso­
dik Büttner Sándor Zombor 8 találással és 18 körrel Díja a
tétek két harmada és ezüst érem. Harmadik Klein Eberhard
Sándor BEAK. 8 találással és 15 körrel. Dija a tétek egy
harmadrésze és ezüst-érem. Negyedik Pataki Potoczky Dezső
Kolozsvár, ötödik Kotschy Erik Budapest, hatodik Apr ily
Ferencz, Budapest, hetedik Apponyi Henrik gróf BEAK,
nyolezadik ifj. Mocsáry Béla, Ungvár.
Október 4.
Simontornyai lövész-egyesület orsz. lövészete.
111. dijlövészet.
a) Fegyverlövések vegyes távra. 1. Fried Pál, Si mon-
tornya, 150 lépés 61 kör. 2, Pillich F. Simontornya, 200
lépés 53 kör. 3. E. Bereczk István, Simontornya 200 lépés
49 kör. Tiszteletdíj: Lővy Ignácz.
b) Pisztolylövések 30 m.-re. 1. Mányoky József Keszt­
hely. 2. Dr. Vas Izor, Simontornya.
 I
-
\
x r À f' » J
tál
....
i\\\ AW \ V V
i i ß

!
m .
L
hl £
4
L
-

iiäs
V.«i
B iü i .
-
mm
Sf/^WS£x'' W 'k
m c

■
E S mI BB
- mm
kt

Szünet versenyközben.
155
 V árosi Lövész-Club Budapest.
(Ismertetés )

Mindenütt buzdító szavakat olvasunk és hallunk arról,

hogy a nép tanuljon czélba lőni. De kérdem én, mi az oka
annak, hogy a városok belterületén lakó intelligensebb elem
miért nem gyakorolja a czéllövészet nemes sportját ?
Ennek oka az volt, hogy a czéllövészet eddig — külö­
nösen a városok belterületén lakóknak — igen nagy anyagi,
de különösen időbeli áldozatba került, mert a gyakorlatok
czéljaira szolgáló szabad lövöldék mindig a város kültelkein
épültek.
Ez a körülmény indított néhány lelkes sportembert arra,
hogy Budapest kellő közepén a belvárosban, a Király-Bazár­
ban egy teljesen modern, s a fegyvertechnika legújabb esz-
közeivel felszerelt lövöldét létesítsenek. A terv valóra vált;
ma már mindenkinek rendelkezésére áll a főváros kellő
közepén a „Városi Lövölde.“
Eehát nem kell már órákat utazni a lövölde csarnokáig,
itt \an a közelben csak be kell tekinteni. Oly otthonosan
van berendezve a lövölde, hogy minden látogatója jól érez­
heti magát ottan.
Meg lévén a legszükségesebb feltétel, a város belterü­
letén lakó sportbarátok, ime megvalósítva látják régi ideál­
jukat; a „Városi Lövész-Club“ megalakult.
Egyesüljünk, sorakozzunk minél számosabban a club
tagjai közzé: a czéllövészet, a harczászati és sportlövészet
minden nemének gyakorlására, versenyek rendezésére, a nagy
társadalomnak s az ifjúságnak a czéllövészet részére való
megnyerésére. Gyakorló és clubhelyiségül a minden igényt
kielégítő Városi Lövölde tágas, szép termei szolgálnak, a hol
 157

a tagoknak különös kedvezmény biztosíttatik. Bármikor a

lövölde bármely részében 30%-os árkedvezményben része­
sülnek s álláspénzt nem fizetnek, szerdán és szombaton pedig
a sportszerű lövölde kizárólag a tagok rendelkezésére áll.
A club lövészmestere Lakatos Károly, hazánk legelső
szaktekintélye, ki a kezdők oktatását is végzi. A club szer­
vezete demokratikus alapokra van fektetve. Tagja lehet min­
den kellő társadalmi műveltséggel biró egyén, ki a becsület
ellen nem vétett s a kit két tag ajánl. Rendes tagsági-dij
évi 6 (hat) korona
A club összejöveteleit minden szerdán és szombaton
tartja meg. A felvételre Írásban lehet jelentkezni az igazga­
tónál (Friedrich Nándor, Király-Bazár.)
Rajta hát, évi csekély hat korona tagsági-dij lefizetése
mellett, mindenki hódolhat a czéllövés nemes sportjának. A ki
tagja akar lenni a clubnak, a könyv végén találja meg a
„Belépési nyilatkozat“ mintáját.
De Sgardelli Caesar
honvéd-hadnagy.

m
158

sey

A BUDAPESTI POLGÁRI LÖVÉSZEGYESÜLET

LÖVÉSZ-NAPTÁRA.

1905. május 7-én : Megnyitó nagy-lövészet.

Czigányzene hangverseny.
,, 14 én : Rendes versenylövészet.
„ 21-én :
Tánczmulatság
„ 28-án : Rendes versenylövészet.
„ junius 4-én
12-én
18-án : , „
25-én : Gyakorló lövészet, (díjazás
nélkül).
29-én : ) Királylövészet. (Külön érte-
30-án : ) sítő fog megjelenni.)
július 1-én : ) Királylövészet. (Külön érte-
„ 2 án : ) sítő fog megjelenni.)
„ 9-én : Rendes versenylövészet.
,, 16-án :
„ 23-án :
„ 30-án :
aug. 6 án :
V ., 13-án :
20-án :
,, 27-én:
,, szept. 3-án :

ffi
 159

VÀrço# lövész Club Budapestem

IV , FERENCZIEK-TERE 3 , KIRÁLY-BAZÁR

Belépési nyilatkozat*

éilólirott .................................................. ..............

ezennel kijelentem, hogy a Városi Lövész-Club
tagjai sorába belépni szándékozom, felvételem
esetére alávetem magamat a Városi Lövész-Club
alap-, ház- és versenyszabályainak, a Városi Lö­
vész-Club közgyűlése és választmánya határoza­
tainak s kötelezem magamat jelen sajátkezű alá­
írásommal korona tagdíj-
nak Budapesten a Club pénztárába történő be­
fizetésére.

Kelt Budapesten, 190

Felvételre ajánljuk: Aláírás :

társad, állás :

Lakás :

Felvétetett:

Kivágandó. 5®
 >0= u=><yc

n
PARBAJ-CODEX I W
§ IRTA: I
CLAIR VILMOS.
A KARD, VITOR- és PISZTOLYPÁRBAJ
* 0 0 0<S><S> KÜLÖNBÖZŐ NEMEI. <3>0<5>00> *
<C>

f^oskovics Ignác, Kimnach László és Grünwald

Imre festőművészek eredeti rajzaival.

Ötödik kiadás. Ára 3 korona

(á SINGER és WOLFNER KIADÁSA

BUDAPEST, VI. ASDRÁSSY-IT 10.
M
%

c$a >0<mi

J^xQkzzii Bt >Qx=ii

A FRANKLIN TÁRSULAT KIADÁSA

BUDAPEST, IV., EGYETEM-UTCZA 4. SZ.

£
(\ vadászat kedvelőinek legajánlhatóbb kézi-
S
könyve, mely a vadászat minden nemére
kiterjedő megbízható tanácsadóul szolgál

*
5
u
fl vadászat mestere
Gyakorlati útmutató.
* Irta: CSER5ZIL V ÀSÿ ÁKOS. %
4. KIADÁS. 000 KÖTVE 2 KOR.
KAPHATÓ MINDEN KÖNYVKERESKEDÉSBEN

H=xO< o >0^
 KÉZIKÖNYVEK
KATONATISZTEK RÉSZÉRE.

0^1
Irta :
A mi hadseregünk — Danczer Alfons. —
Az osztrák-magyar monarchia népei fegyverben
és zászlók alatt. 11 szinnyomatu képpel és 139
szövegbeli ábrával. Myrbach Felicián báró eredeti
rajzai után. Szinnyomatú borítékban. 12 kor.

A hadvezér
és a hadtudomány alapelvci
az
ujabbkori hadjáratok történetével felvilágosítva 6 K.

H a mi « n ,lta; Gróf Ponj;rácz Károly

liai VZ, lall 3 kötetben 6 kor.

Tereptan és tereprajztan.
Irta : Zsoltivá Ferencz
21 kőmetszetii rajzlappal. 8 kor

KIADJA A
FRANKLIN TÁRSULAT
BUDAPEST, IV., EGYETEM-UTCZA 4.
S ugyanott, valamint minden könyvkereskedésben
kaphatók.
 Magyar kir. szab.
*
Az 55 000 nyeremény táblázata. Kön. Ung. Privil.
Osztálysorsjáték Tabelle der 55.000 Gewinne.
1 j" talom ooooo»
Klassen-Lotterie

s
!
a világ legesélydúsabb sorsjátéka. 400000
200000
ooooo 1 Chancenreichste Lotterie der Welt.
55.000 nyeremény, 110.000 sorsjegy. ooooo
oooo*
55.000 Gewinne, 110.000 Loose.
Főnyeremény esetleg 70000
ooooo Hauptgewinn ev.
50000
E gy m illió 40000
30000
oooer.
E in e M illio n
korona. 20000

■ ■ î* ■" îl ■ îl — — vî M Z Z
15000
OOOOI
Kronen.
Minden második sorsjegy nyer.
5000
000« Jedes zweite Loos gewinnt.

C
3
J=
'O
<33
-O
C3
C
JC
'B8
”5
o

Cu
2000

■3
sj
c
5F
O
=
03
O
G
O
CNO
.Si
=5
JB
a

OOOI
blo

ec CU
0> £

J
«
S
g
■d
ai
S
3 S
N ^
rj
cZ ‘O

-o oc
500
oos
25-én és 26-án. N ächste Ziehung 25. und

w
200 26-ten Mai.

<
170

’S
sâ
- ***** ** r »£**»*■

$2
oi:i
«J

? aö
-
'4» ^
C c
>

S3
s|
«=

•H. S
w a
0> sW
001
¿o 2

ellenében történik.

** «
O C cg

88*8888888888
IMf

ü
O*
s

I
g
5
©CO ?

E
È2
«
=
co vS
§•:
S=
-öl»
gâ
r
>£ S £=
S>=^
Ü « Sa ó
13 2 Z £¿.5
»< _c sa w -o
5.1.2 5
2 g
JIlll
■g s ë”
ó B
«

ïfiiî
"O

B an k h au s G A E D IC K E A. bankházához
BUDAPEST, IV., KOSSUTH LAJOS-UTCZA 11.
m
(^ALDERONI ÉsfXRSA

BUDAPEST,
VÁCZ1-UTCZA 1 - KIS HID-UTCZA 8.

TÁBORI-, VERSENY- ÉS
színházi látcsövek.

' ZEISS-FÉLE PRISMÁS

TÁVCSÖVEK.
-
BUSCH-FÉLE ULTRA
LUX ÉS TERLUX PRISMÁS
TÁVCSÖVEK.
GOERZ-FÉLE TRIEDER
BINOKLESEK.
SÁRGA LÖVÉSZ SZEM­
01 ÜVEGEK
VÉDŐ ÜVEGEK.
LÉPÉSMÉRÖK.
TÉRKÉP MÉRŐK. MAGASSÁGMÉRŐ ANE-
ZSEBKORZÖK. ROIDOK.
IRÁNYTŰK. HŐMÉRŐK.

G=ö
FÉNYKÉPÉSZET! KÉSZÜLÉKEK ÉS KELLÉKEK.

ÁRJEGYZÉK INGYEN ÉS BÉRMENTVE.

IP p<)q
r TILLER mÓR és TÁRSA£
CSÁSZ. és KIR. UDVARI EGYENRUHA-SZÁLLÍTÓK
BUDAPESTEN, IV., VÁCZI-UTCZA 35. SZ.

cs. és kir. tábornokok, törzs-, fő- és altisztek, tűzoltók,

egyeves önkéntesek és legénység, nemkülönben a m. kir.
honvédség, rendőrség, csendőrség, pénzügyőrség, ni. kir,
posta-, távirda-, vasúti- és erdésztisztek, továbbá hadas-
tyánok, megyei és városi huszárok és hivatalszolgák, va­
lamint egyáltalában bárminő egyenruhával biró egylet és
testület számára
teljes egyenruhákat s egyenruházati szerelék-czikkeket
szállítanak.
Árjegyzékek kívánatra dij- s bérmentve küldetnek.
Megrendeléseknél a szak- és rang megjelölése kéretik
Vidéki megrendelések pontosan foganatosíttatnak.

WACHTL ÉS TÁRSA
BUDAPEST,
IV. ESKÜ-ÚT 6. SZÁM. (Klotild-palota.)

Ajánlja dúsan fel­

szerelt raktárát fény
má képészeti zsebké-

IP
p sztilékek, állványos
a,,, lemezkészülékek és
|| egyéb fényképé-
~7 ~ T*3 szeti czikkekben.

^ Fényképészeti munkák kidolgozása <x

olcsó árban.
Árjegyzék díjmentesen.
&
 B RÁZ A Y-féle

SÓSBORSZESZ

ém
3%

.( >

-
S'
1
'4

>1
HASZNÁLATI UTASÍTÁS MINDEN ÜVEGHEZ
MELLÉKELVE VAN !......... ....—

NAGY ÜVEG KIS ÜVEG

OOOO ÁRA 0 0 0 0 ÁRA 0 0 0 0
2 KORONA 1 KORONA
 ¿í-*--*-..*-*-*¿*-*¿*.*.*..*.*í*.*.*.*.*.*.*.*¿t.+.*,<t.¿t¿i S

‘ MT
CSUZ, KÖSZVENY A
A
A
A
* egyetlen biztos szere a A
A
%
**
ZOLTÁn-féle HERŐCS A

%
mely még oly betegek súlyos baját is meggyó­
% 1a
gyítja, kik évek óta szenvednek. 1a
A
1a
** Üvegje 2 korona. A
* A
A

r ZOLiTÁN BÉLíA gyógyszertárában A

A
A
Budapest, V., Szabadság-tér. if.
5 V,

* A
'A

j(a őszül a haja,

* A
* A
1a
t
A
A
**
használja a A

** A
A
* %
%
Stella - vizet. *A
A
A
» A
% Üvegje 2 korona. A
A
A
%
**.
*
%
ZOLTÁI BÉLA lyógyszertárában A
? V
A

A
» A
% Budapest, V., Szabadság-tér. 1a

*
 Tartalom ;
Oldal
1. A magyar ifjakhoz: Szemere Miklós................................................................................. III
2. Előszó : Sárói Szabó Lajos, honvéd százados............................................................. V
3. Bevezetés: De Sgardelli Caesar, honvéd hadnagy................................................... 1
4. Szemere Atiklós : De Sgardelli Caesar, honvéd hadnagy................................... 5
5. A katonai kiképzés az iskolákban és a lövészet terjesztése : üuilleaume
Árpád, vezérkari százados..................................................................................... 7
6. Gondolatok a czéllövészetről : Dr. Speidl Zoltán, a „Sport-Világ“ főszerk. 48
7. Polgári életben a katonai lövészet meghonosítására általános tervezet :
Edvei Illés Béla, m. kir. csendőr főhadnagy................................................... 53
8. A polgári czéllövészet jelenlegi állapota Magyarországon: Lestyánszky Dezső,
a „Széchenyi-dij" nyertese..................................................................................... 73
9. Visszaemlékezések a „Budapesti Polgári Lövész-Egyesület“ belső életéből :
Lohr József, a „Budai Polgári Lövész-Egyesület“ jegyzője.................... 77
10. A katonai czéllövészet a főiskolákban : Müller Béla, a „Magyar Athlétikai
Szövetség“ jegyzője.................................................................................................... 84
11. A puszta-szentlörinczi czéllövőversenyek. Dr Karafiáth Jenő, a „Budapesti
Egyetemi Athlétikai Club“ elnöke ...................................................................... 90
12. Házi lövőterek: Pogány G za, főhadnagy, tanár a m. kir. honvéd Ludovika
Akadémiában.............................................................................................................. 116
13. Svájczi nézetek a lövésben való kiképzésről, a messzelövésről és a szem­
gyakorlatokról : Guilleaume Árpád vezérkari százados.............................. 120
14. Az ifjúság katonai czéllövésc Zilahon : Szilágyi Jenő........................................ 130
15. Czéllövészet a külföldön.................................................................................................... 135
16. Lövész hirek......................................................................................................................... 144
17. Belvárosi Lövész-Club : De Sgardelli Caesar, honvéd hadnagy -, 156
. ■-T" ■

: ^

m.

'"ív
(
M

X
 4P
*
'x
L
y*^*>

iS ■'Iv‘iS m
• % -.Cu ...
 •*.•1
I'-T
i:

f
:
»

I
f
,
i)

I
4

Büki

safe t'V'' ''•':/

* -• • - ■- '*A* . : ---•• üt*- ' —
•w