*

a*
os,;-«
- .. V

V.

J*
I tip
;
•É
?»

*v
;. :t "

.) I «

;> V- ¿L w1
■

In

IP
1

:
,

: w,. f' ¡¡IW1

*v Jt'
i a
PÜ ■P:
 y
i
i
y
I
«

■ ■

' -rii
I

V
<

\
!

1 ■

r: V •
\

m
*
I
I

-,
I
 ■H

i
i

! *
■ ;<

/ i

I'
V

t
r-

,/
"

f'i
J

V
1
 m i'
.J¿Ée ■

-
.

y ’
i X

ir
■

■<

. /

■ *■.

A
:’A

H ,.:í
¡g"/ ;;i
— ■
 I

2b
f n
H í 69 ff. dr fr"-*

/ÓvLy&Zl 4 #
■
'■
•
i^ p ~i
<p»^‘

KÜLODLEnYOmñT
a kegyes-tanítórendiek
uáci főgimnáziumának
1907—1908. évi értesítőjéből.
i

I
 ■ ■

•1 i. m I

pRñnco Iñnos
ÉLETE.

• ••

i IRTñ

FRIEDREICH ERŰRE dr.

KEBYE5REDDI TñnAR.
•mm
 ^—«r
p">
‘
i -

y-,

!> r (D
Vi 4

ner
SI.
f
P

wtmm® ■ ■ •' r i
I BK5¡SH
P • 'i.9, Ü

,
w
' Ä r

g»;

■oanVonw < ,tranori9nCruu

tM^mMpiÜömdémp0MsGcmr,crm.lÖ^á\
-
Itt dmmP/^mMÁfixnni'hfPfí/sPobnyőöp..
Ob doctrina, & vitcvsa - ■ -'iv; - f ■
¿í
»

Franco "jónos arcképe

a poöolini kegyesrenái ház folyosóján.
-
#

I
 ------------

BEVEZETÉS.

„A szegények atyja és a fejedelmek barátja . .

Ezt a szép melléknevet adták rendtársai a római származású
Franco János Domonkosnak, Kalazanti Szt. József egyik legkitű­
nőbb tanítványának, a keresztény szeretet minden erényével ékes­
kedő férfiúnak, aki Kalazanti eszméit meghonosította a gondjaira
bízott podolini házban, melyet az alapítás évétől (1642) kezdve
tizenhét esztendeig igazgatott körültekintő bölcseséggel, atyai
szeretettel, tiszteletre gerjesztő alázatossággal, nemes példaadással.
} Házfőnöksége után három évig viselte a rendfőnöki tisztet. Kor­
mányzása szerencsés volt, vezetése alatt a rend szép virágzásnak
indult.
>

Életpályája ^nemcsak azért érdemel figyelmet, mert megis­

merhetjük nagy erényeit, mélységes vallásos hitét, lankadatlan
• .
munkásságát, fáradhatatlan türelmét, hanem azért is, mivel az a
húsz év, melyet anyaházunkban, Podolinban töltött el, rendünk
történetének egyik legérdekesebb fejezete.
Adataimat a következő forrásokból merítettem:
Vincenzio Talenti, Vita di S. Giuseppe Calasanzio. Róma,
*

1767.—Guido Nicht, Documenta spiritualia ex epistolis S. Josephi

Calasanctii, Nikolsburg, 1772. — Timon-David, Vie de Saint Joseph
Calasanct fondateur des Écoles Pies. Marseille, 1884. — Erdélyi
’
Károly dr., Calasanzi Sz. József. Temesvár, 1893. — Cereseto-Jericho,
Memorie storiche intorno ai venerabili delle Scuole Pie. Genova,
1846. — Manuel Perez, Corona Calasancia ó noticias biográficas de
los varones ilustres de las Escuelas Pias, insignes por su religiosi­
dad y su instrucción. Madrid, 1865.— Escolapios insignes por su
piedad religiosa desde el origen de las Escuelas Pías hasta
nuestros días. Madrid, 1899,— Prónai Antal dr., A piarista iskolák
kezdete. Budapest, 1899.— F. Rolletta, Commentario della vita del
Ven. Servo di Dio P. Pietro Casani. Róma, 1906. 1908. (Még
fe-;;.
8

csak az I. és II. k. jelent meg.) — Madeyski Aegidius (a S. Josepho),

Privilegia seu constitutiones religionem Cler. Reg. Sehol. Piar,
concernentes. Varsó, 1736. — Horányi, Scriptores Piar. Sehol. Buda,
1808. — Dományi, Praep. generales S. P., Praep. provinciales S.
P., Venerabiles servi Dei e S. P. sec. exemplar Romanum anni
11
1711. (Táblázatok.) — Bielski Simon, Vita et scripta quorundam e
II congregatione Cler. Reg. Sehol. Piar, in prov. Polona professo-
rum. Varsó. 1812.— Domesticae Ephemerides Calasantianae I—VII.
Ephemerides Calasanctianae I—VII. Firenze, 1893—1907.
: A podolini kegyesrendi levéltár kéziratai:
Kalazanti Szt. József levelei. — Franco, Fondatione della Casa
di Podolinietz. — Liber I. Historia Provinciáé Polonae ab anno
1642-0 ad annum 1686-um a P. Mîchaele a Visit. B. V. M. (Kraus)
conscripta. — L. II. Annales Sehol. Piar, ab anno 1597-0 ad annum
1670-um a P. Bernardo a S. Philippo Nerio (Bartlicius) con­
seripti. — L. Hí. Adventus, visitationes, discessus, lit. circulares,
mandata. — L. IV. Origó fundationis. — L. XXII. Suffragia. — L. XXV.
i'
Familiae. Admissio novitiorum ad habit, religiosum. Admissio
saecularium ad habit, nrum suscipiendum. — Nomina discipulorum. -

:
— Catalogus studiosorum.
:> A kegyesrendi központi levéltár kéziratai:
i Mösch Lukács, Annales dom. Prividiensis. Viri illustres.
Annales prov. nostrae. Brevis relatio instituti Scholarum Piarum.
Initia Sehol. Piar, in Germania. — Kácsor Keresztély, Biographiae
venerabilium Dei servorum. Viri doctrina illustres. Initia Sehol.
Piar. prov. Pol. et Germ, atque Hung. — Choynacki Domonkos,
Brevis collectio de introduces Scholis Piis in Poloniam et earum
incremento, tarn in hoc, quam in inclyto Hungáriáé regno.
Hálás köszönetemet fejezem ki ft. Viñas Tamásnak, a római
generalátus tudós levéltárnokának, Borrell János krakói házfőnök­
nek, Kabrhel Bazil csehországi rendfőnöknek, továbbá ft. Farkas
József rendi kormánysegéd és levéltárnok, Szárnovszky Ede podo­
lini házfőnök és Prónai Antal dr. tanár úrnak azon szives kész­
ségért, mellyel az adatok összegyűjtésében támogatni kegyeskedtek.

1:
r:

m
 I.

Franco Itáliában.
Giovanni Domenico Franco valószínűleg 1596-ban született
Rómában. Családjáról, ifjúságáról, neveltetéséről semmi biztosat
T

nem tudunk, sőt még születési éve is bizonytalan. Az egyik forrás

szerint 1624-ben, mikor a rendbe lépett, 24 éves volt, eszerint
1600-ban született volna.1) A nekrológ szerint, melyet 1662-ben
bekövetkezett halála után adtak ki, 66 évet élt, igy tehát 1596-ban
születhetett. Ez valószínűbb, mert 1630-ban a noviciusok mestere
volt Carcareban, már pedig harmincadik éve előtt aligha alkal­
mazták volna erre az állásra. Később Podolinban gyakran emle­
\

gette, hogy idősebb korában lépett be a rendbe s boldognak

mondotta noviciusait, hogy egészen fiatalon hagyták el a bűnös
világot. A podolini próbaéves növendékek életkora átlag 17—24
N

év körül váltakozott, azért feltehető, hogy ő már meghaladta ezt

a kort, mikor egy benső szózatot követve Kalazanti munkatársai
közé állott. Hogy idősebb korában lépett be, az is mutatja, hogy
Podolinban azt beszélték róla, hogy már miséspap volt, mikor a
noviciátusba felvették.2)
Nevét a hazai s idegen források egy része tévesen Franchi-
nak írja. Őrnaga a fogadalmi okmányban Francusnak írta magát,
ez pedig az olasz Franco latinizált alakja.3) Ha Franchi lett volna
a neve, latinosán Franchiusnak írta volna.
Kortársai dicsérik tanultságát, sokoldalú ismereteit, melyeket
szerényen eltitkolni igyekezett. Annyi bizonyos, hogy a szokásos

9 „Joannes Dominicus a Cruce, antea Joannes Dominicus Francus

Romanus clericus aetatis suae annorum 24 accepit habitum Genuae die 14.
Julii 1624. de manu P. Petri a Nat. Provlis.“ Fase. prov. Liguriae, nro 3.
Generálisi levéltár, Róma.
2) Kraus, Historia 208. 1.
3) „Ego Joan. Dom. a S. Cruce, in saeculo Joan. Dom. Francus“ etc.
Vol. II. professionum. Generálisi levéltár.
2
10

latin s egyéb tanulmányokat még akkor elvégezte, mielőtt a rendbe

lépett, sőt teológiát is tanult, mert már 1625-ben, a noviciátus
első éve után, Romában felszentelték. Említik azt is, hogy a fes­
tészettel is foglalkozott, de Podolinban már csak olyan képeket
festett, melyek az Üdvözítő arcát ábrázolták.1)
Ebből egyik-másik krónikás azt következtette, hogy erede­
tileg hivatásos festő volt, de ezt sem bebizonyítani, sem meg­
cáfolni nem lehet. Megjegyzem, hogy a podolini házban és
templomban egyetlenegy festményt sem tudtam felfedezni, mely
tőle ered. Mindössze a „Fondatione della Casa“ c. kézirat ízlé­
sesen díszített címlapja bizonyítja a rajzban való ügyességét.
1624. júl. 14. lépett a rendbe Genovában. A szerzetesi
öltönyt Casani Péter Liguria első provinciálisa adta reá.2)
Már több mint egy negyedszázad telt el azóta, hogy
Kalazanti megnyitotta iskoláját.
1597. őszén három lelkes társával megkezdte Rómában a
szegény gyermekek tanítását. 1614-ben egyesítette társulatát a
Leonardi János alapította luccai kongregációval, majd 1617-ben
prefektusává lett a társulatnak, melyet V. Pál márc. 6. k. bullájával
„Congregado Paulina Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum“'
név alatt önállósított. A kongregációt XV. Gergely 1621-ben
szerzetes rend rangjára emelte.
Mikor Franco 1624-ben a rendbe lépett, a kegyes iskolák
intézményét már egész Itália ismerte. Alapítójának életszentsége,
a tagok önfeláldozó, lelkes munkássága példátlan népszerűséget
szereztek. Mindenfelől iskolát és tanítókat kértek Kalazantitól.
1623. ápr. 19. k. levelében nagy örömmel írta Garziának :
„É riverito tanto il nostro istituto, e dimandato con tanta

9 „Era excelente pintor, y no se pudo recarbar de él, durante los

años que vivió en Polonia, que pintara otra cosa que alguno que otro
rostro de nuestro Señor Jesucristo.“ Escolapios insignes II. 217. 1.
*) L. a 9.1.1. jegyzetét, azonkívül : „Gio. Domenico della S. Croce nel
secolo detto Gio. Dorn. Franco, Romano chierico fu vestito in Genova a di
14 di Luglio 1624: poi fece professione solenne in Messina a di 14 di Lugiio
1626 di ordine del molto R. P. Ministro Generale per mano del R.P. Pietro
della Natività della Vergine, Procurator Generale della nostra Religione
nella casa della Scuole Pie in detta Citta. Fu ordinato Sacerdote in Roma
in tribus diebus festivis extra témpora con Breve Aplico nella chiesa di S.
Marcello.“ Catal. I. Religiosorum, nro 130. pag. 11. Generálisi levéltár.
 ■
.

ístanza, che è cosa di gran maraviglia.“1) 1624. aug. 21. Canainei

Jánosnak azt irja, hogy annyi helyről kapott meghívást, hogy
még egy jóval népesebb rend sem tudna annak eleget tenni. )
Kalazantit nagy munkájában kiváló tehetségű s jellemű
társak támogatták. Ghellini Gelliusz nagy tudományával s jám­
borságával, a korán elhunyt Landriani Gliceriusz angyali szelíd­
ségével, szent életével tűnt ki. Dragonetti Gáspár mint fárad­
hatatlan tanító volt ismeretes, Viviani Viviánusz nagy tudományá­
val és szónoki tehetségével szerzett dicsőséget rendjének. Castelli
Ferenc őrgróf a diplomáciai pályára készült; de Casani Péter
beszéde, melyet 1616-ban a római Szt. Lőrinc-bazilikában mon­
dott, annyira megindította, hogy elvonult a világtól és egy évi
elmélkedés után 1617-ben Landriani Glicériusszal és Ottonelli Pál
gróffal együtt belépett a Casani vezetése alatt álló noviciátusba.
Elhagyta szüleit, kiknek egyetlen gyermeke volt, jegyesét, vagyonát,
lemondott rangjáról és a szegény gyermekek tanítására szentelte
életét. Ottonelli Pál gr. a katonai és polgári életben jelentékeny
sikereket aratott, sokáig boldog házasságban élt, négy fiút nevelt
fel. Felesége halála után magába szállott és 54 éves korában
belépett a rendbe. Szigorú élete, csodás alázatossága által kiér­
demelte társai tiszteletét. Vagyona egy részét szétosztotta a
szegények közt, másik részét pedig a fananoi piarista kollégium
építésére fordította. Kiváló erényeik miatt magasztalva említik
forrásaink Lamberti Ferencet, aki oly nagy szeretettel ápolta,
vigasztalta és gyóntatta a betegeket, hogy a haldoklók angyalá­
nak (angelo dei moribondi) hívták, továbbá Santelli Lőrincet,
kinek jámborságát Kalazanti is megcsodálta, Vittoria Tamást, a
fáradhatatlan tanítót s lelkes hitszónokot, akit képletesen a lelkek
halászának (pescatore déllé anime) neveztek.3)
E korszaknak Kalazanti után Casani Péter volt a legnagyobb
alakja. Minthogy élete, példája és tanítása Franco lelktiletére is
nagy hatást gyakorolt, röviden ismertetem szereplését.
Casan it mint a rend második alapítóját szokták említeni.
Legújabb életirója igy ir róla: „Se il Calasanzio fu la mente nella
grande istituzione civile che apriva a Cristo la porta della Scuola;
1) Talenti 157. 1.
s) U. o. 162. 1.
3) Prónai 106—121.1.— Cereseto-Jericho. — Corona Calasancia. — Esco­
lapios insignes. — Kácsor, Biographiae venerabilium.
12

il Casani ne fu il braccio forte nella esecuzione deli’ onorato

disegno.“1)
Casani 1570. szept. 8. született Luccában. Gondos, vallásos
nevelésben részesült. A humaniórákat szülővárosában végezte,
Pisában filozófiát és orvostudományt tanult. Foglalkozott a

A
mennyiségtannal is, amiről algebrai kéziratai is tanúságot tesz­
nek. 1594. ápr. 16. belépett Leonard! kongregációjába. A
kongregáció egyesült Kalazanri társulatával, majd attól különvált,

—
de Casani Kalazantihoz csatlakozott s haláláig híven kitartott

— *-
mellette. Ö volt az első rendi noviciátus mestere, ugyancsak ő

—
állította össze a növendékek számára a legelső erkölcsi szabályo­
kat a szent alapító utasításai alapján.2)
Ezen szabályok lényege a következőkben foglalhatók össze:
„Isten szolgája iparkodjék magát Isten leggyarlóbb teremtményé­
nek tartani, aki méltatlan Isten kegyére. Egyedül Istennek akarjon
tetszeni; arra törekedjék, hogy mások nccsak alázatosnak, hanem
gyarlónak is tartsák. A szegénységet s a szííkölködést Krisztusért
szeresse, az anyagi javakat ne keresse. Inkább törekedjék más­
nak akaratát teljesíteni, mint a magáét, a maga akaratát még a
külső cselekedetekben is iparkodjék megtagadni. Senkit, még a

éV
legnyomorultabbat se vesse meg, hanem úgy szeressen mindenkit,
mint az anya szereti egyetlen kedves fiát. Bűne miatt senkit se
Ítéljen el, de szívből sajnálja a bűnösöket s gondoljon arra, hogy
a lélek a legértékesebb kincsünk. Örvendjen felebarátja jóllétének,
mint az anya gyermeke boldogságának. Ismerje el Isten nagy
jótéteményeit, különösen, hogy saját képére s hasonlatosságára
teremteti, hogy magát érettünk feláldozta s eledelül adta.“
Ezen s hasonló elvek szerint nevelte Casani noviciusait. Az
-
9

alázatosság gyakorlását különösen szükségesnek tartotta s ebben

őmaga járt elől jó példával. Némely cselekedetre a buzgó növen­
dékek önként vállalkoztak, másokat a mester szabott ki. Ottonelli
Pál grófról beszélik, hogy elvitt egy főzelékkel telt fazekat a
Szt. Péter templom terére, ott összegyűjtötte a koldusokat, meg­
kínálta őket s velük együtt evett. Másokról, igy Landriani Glicé-
riuszról, olyan eseteket is jegyeztek fel, melyeknek magyarázata
b Rolletta 1. IL 1.
s) A szabályok 10 pontba foglalva több helyen olvashatók: Cereseto—
Jericho 152.1. — Escolapios insignes II. 83.1. — Rolletta 11.48.1. —Bartlicíus 111.
P— Mistrangelo, 11 Ven. Glicerio Landriani 1. (Genova, 1888.) 313. .
 13

a kor buzgóságában rejlik, de csak azt mondhatjuk róluk, hogy

„admiranda magis, quam imitanda.“1)
Casani szabályokat is dolgozott ki a rend részére, de eze­
ket Kalazanti szigorúságuk miatt nem fogadhatta el. A tervezet
cime : Pusilli Gregis idea. A rendház neve ovile, a rendtag elne­
vezése pauper, a házfőnöknek a pastor pauperrimus nevet szánja,
a rendfőnök neve pastor mendicus, a generálisé pastor mendi-
cissimus. Ezen elüljárók hatalma nem korlátlan. A mendicissimus
mellett annyi asszistensnek kell lenni, ahány a rendtartomány, a
mendicust a kormányzatban hat asszisztens támogatja, a pauper-
rimusnak is három tanácsadója, illetőleg ellenőre van. A rnendi-
cissimust életfogytiglan, a mendicust hat, a pauperrimust három
évre választják. A noviciátust nyílt mezőn kell felépíteni. Két
részre oszlik, egyik a tirocinium, a másik a tulajdonképeni no-
viciátus. E két részt fallal kerített kert válassza el, melybe mind­
kettőnek van bejárata. Az elsőben egy hónapot töltenek azok,
akik be akarnak lépni a rendbe, hogy jól megismerhessék az
4r-

élet menetét s megfigyelhessék a „kisded nyáj“ fegyelmét. A tulaj­

donképeni noviciátus három évig tart. A noviciátus a halál isko­
V

lája, meg kell halnunk a világra nézve, hogy uj életet kezdhessünk.

A növendékek tanuljanak mindent, mivel rendjüknek hasz­
nára lehetnek: görög és latin irodalmat, arkeologiát, grammatikát,
retorikát, matematikát, skolasztikus filozófiát.
A szegény gyermekek tanításával foglalkozó rendnek alapja
a szegénység. Erre emlékeztetnek az ajánlott megszólítások is :
Paupertas Vestra, Mendicitas Vestra, Mendicissima Paupertas
Vestra.2) A szabályok végtelenül szigorúak, olyanok, hogy azokat
csak akkor lehetett volna megvalósítani, ha minden rendtag olyan
»

tökéletes lett volna, mint Casani. Ezért Kalazanti nem is fogadta

el Casani tervezetét, hanem az emberi természetnek inkább meg­
felelő törvényeket adott rendjének. Bár Casani tervezete nem is
valósult meg, szigorú elvei, különösen azok, melyek a noviciusok
nevelésére vonatkoztak, mégis irányadók voltak, minthogy ő volt
•c.

a rend noviciátusának legelső vezetője és a nevelésben jó ideig

az ő szelleme uralkodott. XV. Gergely 1622. ápr. 28. Kalazantit
nevezte ki a rend generálisává s melléje rendelte asszisztensekül

‘) Bartlicius 111. 1. — Mistrangelo 317. 1.

-) Rolletta II. 60—85. 1.
4
 6
4
—
14

Casanit, Vivianit, Castellit és Ottonellit. Kalazanti Casanit küldötte

ki a Rómán kívül fekvő házak megvizsgálására. Ettől kezdve
tevékeny részt vett a mindinkább népesedő rend kormányzatában,
mint asszistens, liguriai, majd nápolyi provinciális, vizitátor.
1638—41. a német tartomány ügyeit intézte s kiváló szónoki

C :
1
képességeivel, alázatosságával, szigorú életével az osztrák tarto­
mányokban is nagy tiszteletet szerzett rendjének. 1641-ben vissza­

m
tért Rómába és 1647-ben bekövetkezett haláláig hiven osztozott
azon szenvedésekben, melyek Kalazantit érték.
A genovai ház, melyben Franco a noviciátus első évét meg­
kezdette 1624-ben alakult. Kalazanti az előző év április havában
meglátogatta a carcarei és savonai házakat. Savonában három
előkelő ifjú jelentkezett felvételre : Caldera János, Monsiglio őr­
grófja, Caretti János, Gorzegno őrgrófja és Barone János savonai
nemes. Ezeket Kalazanti ápr. 23. beöltöztette és Genovába uta­
zott, hogy onnét hajón térjen vissza Rómába. Genovában annyira
kérték, hogy ott is alapítson házat, hogy a következő évben,

♦
kénytelen volt kívánságukat teljesíteni.
1623. júl. 10. Casani savonai házfőnököt kinevezte liguriai
tartományi főnöknek s meghagyta, hogy Genovában szemeljen ki

*
V
alkalmas helyet a noviciátusnak. A következő év febr. 24. már

-
meg is nyilt az uj noviciátus, mely ugyancsak küzdött a kezdet
nehézségeivel. Bár több főrangú pártfogó Ígérte meg támogatását,
mégis csak magukra maradtak. Casani egy szerény kis házacskát
bérelt ki a kapucinusok noviciátusa mellett és ott húzódott meg
növendékeivel. Minthogy semmiféle biztos jövedelmük sem volt,
koldulásból tartották fenn magukat, de ez is keveset hozott, mert
nagyobbára csak zöldségfélét kaptak a jószivti adakozóktól. A
rozzant ház tele volt patkánnyal, melyektől a keservesen össze­
koldult zöldséget alig tudták megvédeni.1)
Ebben a szegényes házikóban öltöztette be júl. 14. Casani
Péter Francot hat társával együtt. Szívhez szóló beszédet inté­
zett hozzájuk, kifejtette a rend célját, a szegénység mibenlétét.
Lefestette a világ múlandó gyönyörűségeit és ezekkel szembeállí­
totta azon örömöket, melyekben Isten a világról lemondó, az ő
akaratában megnyugvó szerzeteseket részesíti. Nem titkolta el a
pálya nehézségeit sem; elmondotta, hogy Isten egész szivet s

b Bartlicius 157. 1. — Escolapios insignes II. 88—89.1.

4 -
 rm

15

lelket kíván, lemondást arról, ami eddig kedves volt, megválást

attól, ami a világban gyönyörködtetett.
A szertartás és a beszéd mélységesen megindította a jelöl­
teket, de talán leginkább Francot, aki valamennyiük közt a leg­
érzékenyebb volt. Casani szavai örökre bevésődtek leikébe, de
inkább félelmet keltettek benne, mintsem megnyugvást. A fel­
* adat, amelyre vállalkozott, szinte kivihetetlennek látszott, ezért
annál buzgóbban fohászkodott Istenhez, hogy erősítse meg aggo­
dalmaktól gyötört, bátortalan lelkét.
A noviciátusra Kalazanti nagy gondot fordított, mert azt
tartotta, hogy a rend jóléte a noviciátustól függ. 1624. szept. 16.
k. levelében ezt irja Ottonelli Pálnak : „Consiste il bene della
Religione nella buona instituzione de’ novizj.“1) A legkiválóbb
rendtagokat szokta magiszterekül kiszemelni, így a genovai ház
és noviciátus élére a már említett Castelli Ferencet állította. Az
önmegtagadásban, alázatosságban kiválóbb mestert nem is lehe­
t tett volna találni, mint Castellit, Casani követőjét és kitűnő tanít­
ványát, aki Casani törcdelmet hirdető beszédére hagyta el a vilá­
got, mely annyi széppel kecsegtette őt.
Franco és társai nem sokáig maradtak Castelli vezetése
alatt, mert a szent alapító Rómába rendelte őket, hogy résztve-
hessenek a közelgő jubileumi év lelki örömeiben. Genovában
gályára ültek s Livornóba hajóztak. Innét Pisába mentek, ahol az
egyik dómban végezték el szokásos imádságukat és pedig olyan
szerény áhítattal, hogy az egyik kanonok figyelmét magukra von­
ták. A kanonok házába fogadta a szegény utasokat, megvendé­
gelte s megmutogatta a város templomait s kórházait. Firenzében
hasonló jóindulattal fogadta s két napig vendégelte őket Fiam-
melli János pap. Okt. 19. szerencsésen Rómába érkeztek s ott
folytatták a noviciátus megkezdett évét Alacchi Menyhért mester
vezetése alatt.2)
A szentév ünnepségei rengeteg sok zarándokot vonzottak ■
Rómába, ami Kalazantinak kiváló alkalmat nyújtott az irgalmasság
T cselekedeteinek gyakorlására. Amennyire elfoglaltsága és beteges­
kedése engedte, a zarándokok szolgálatára állott, de nemcsak
ellátásukról gondoskodott, hanem rendtársaival együtt buzgón

9 Talenti 162. 1.
*) Bartlicius 166—167.1.—Talenti 162-163.1.—Escolapios insignes 11.210.1. ■

T ' - -Ó".:!/

ül
 -
<
16

tanította, gyóntatta őket. Mikor foglalkozni kezdett velük, akkor

látta, hogy a legtöbb a gyónás és áldozás lényegével sincsen
tisztában. Megesett a szíve a szegény tudatlanokon és maga
kezdte őket tanítgatni a Szt. Pantaleon-templomban az imádsá­
gokra s a többi szükséges tudnivalókra, hogy pedig ne járuljanak
tudatlanul a szentségekhez, Alacchi Menyhértet bizta meg kikér­
dezésükkel.
A felnőttek oktatása közben sem feledkezett meg a gyer­
mekekről. A Szt. Pantaleon terén nagyon megbotránkoztatta az
ájtatoskodókat a vásott gyerkőcök zsivaja. Ezek állandóan ott
lebzseltek, ott játszották el a pénzt, amit a jólelkű zarándokoktól
koldultak össze. A szent férfiú magához édesgette a fiúkat, szép
szóval, apró ajándékokkal rávette őket, hogy járjanak el az egyik
piarista katekizációira. így csakhamar elérte, hogy a botrányos
játék megszűnt, sőt a gyermekek közül többen meg is javultak.1)
A papi s főúri zarándokok közül többen arra is felhasznál­
ták római időzésüket, hogy a piarista iskolákat, melyeknek híre
már a külföldre is elhatott, megtekintsék. Ezek valamennyien a
legnagyobb csodálattal szemlélték a kegyes iskolák üdvös mun­
káját és többen fel is ajánlották támogatásukat az intézménynek
hazájukban való meghonosítására is. így meglátogatta Gramay
János jeruzsálemi propatriárka, c. upsalai érsek, császári ala-
mizsnás a „Sacra Militia Christiana“ lovagrend prclátusa is, aki
megígérte, hogy kieszközli letelepítésüket Bécsben és Prágában.
Ez ugyan csak később sikerült, de Gramay igyekezett minden­
képen kimutatni a szent alapító iránt érzett tiszteletét, azért az
Althann Mihály gr. nagymestertől nyert felhatalmazás alapján a
rend lovagjai nevében konfederált a piaristákkal, őket testvérekül
fogadta és felajánlotta készséges támogatásukat az intézmény
terjesztésére.3)
Kalazantinak e sokoldalú elfoglaltság közepette valóságos
üdülés volt azon idő, melyet noviciusai körében tölthetett el.
„Bár testben a Szt. Pantaleonban lakott,— írja Talenti— lélek­
V

ben sohasem volt távol a noviciátustól.“ Gyakran egész nap is

köztük volt, de sem ételben, sem italban nem tűrt meg semmiféle
!) Timon-David I. 288-289. 1.
s) Bartlicius, 171.1. — Talenti, 171. 1. — Timon-David I. 289—290. 1. A
lovagrend célja volt a hitetlenek által elnyomott keresztények felszabadítása
s a keresztény közösség (respublica) békéjének terjesztése.
*
<

17

megkülönböztetést. Alacchi Menyhért mestert betegségében több

hétig őmaga helyettesítette. Iparkodott kiismerni a növendékek
természetét, hajlamait, képességét, igyekezett őket tökéletesíteni.
Már ekkor feltűnt neki Franco félénksége, csekély önbizalma,
aggodalmas lelkülete. Bátorította, buzdította, de az ifjú aggodalmai
nem szűntek meg, sőt a nagyszerű példák, melyeket Kalazanti
% életében s tetteiben most maga előtt látott, még inkább növelték
azokat. Minél jobban megismerte nagy mestere apostoli erényeit,
törhetetlen akaratát, szilárdságát, annál gyengébbnek, annál gyar­
lóbbnak látta magát. A töredelmesség és önmegtagadás cseleke­
deteiben sem mértéket nem tudott tartani, sem erőt nem bírt
azokból meríteni. Kalazanti felismerte a vergődő lelki küzdelmeit,
atyai gyengédséggel bátorította, vigasztalta. Látta, hogy az ifjú
felénk alázatossága nagy kincseket rejteget, végtelen szeretetet és
türelmet. Ezért foglalkozott vele oly sokat úgy a próbaév alatt,
mint később.
Az első év után 1625-ben, a római Szt. Marcellusz-egyház-
ban miséspappá szentelték. Minthogy Kalazanti az első próbaévet
inkább a lelkiélet átalakítására szánta, mintsem a tanulmányokra,
<s valószinü, hogy Franco nem az első évben végezte cl a szük­
séges teológiai tanulmányokat, hanem még mielőtt belépett a
rendbe.
Kalazanti a második próbaévre több társával együtt Messi-
nába küldötte1). 1625. okt. 6. indultak el mesterükkel Alacchi
Menyhérttel, akit most Kalazanti felhatalmazott, hogy a nápoly-
sziciliai királyság területén házakat alapítson. Először Nápolyban
állapodtak meg, ahol Tapia Károly őrgróf kormányzó kegyesen
fogadta őket, több napig palotájában vendégelte, ami nagyon jól
eshetett a szegény utasoknak, mert útközben kéregetésből élde­
géltek. Nagylelkű pártfogójuk elkísérte őket Reggioig, ahonnét
atvitoríáztak Messinába. Itt ugyancsak jó szívvel látták őket, de
sok nehézséggel kellett megküzdeniök, mert a püspök ellenezte
letelepedésüket. Mig a tárgyalások folytak, újabb kellemetlenségük
támadt. Egy Valme.rana Oderik nevű volt jezsuita, akit Kalazanti
annak idején Giustiniani biboros-protektor kívánságára felvett a
rendbe, majd minthogy nem volt a rendbe való, el is bocsátott,
mindenféle rágalmakat szórt a rendre s annak alapítójára : hogy

b Fase. Prov. Siciliae, nro 1. Generálisi levéltár.

m
■:: '' * í ■
I .. ,-: ' . :
18

Kalazanti a római jezsuitáknál volt laikus-fráter, de ezek elbocsá­

tották, amiért bosszúból szegény klerikusokkal szövetkezve alapí­
tott egy társulatot. Minthogy ügyes és tehetséges ember volt s
költő hírében állott, sokan felültek hazugságainak, mig végre
Alacchinak sikerült azokat megcáfolni.1)
Franco a második évet Messinában töltötte; itt tette le a
fogadalmat is Casani Péter kezébe.2)
A következő évben Nápolyban találjuk. Aggodalmai még
mindig nem hagyták el, sőt úgy látszik még növekedtek. Mint
Kalazantinak a nápolyi házfőnökhöz intézett leveleiből kitűnik,
túlságosan félénk lelkiismeretű volt, folytonosan aggodalmak
gyötörték, szomorúvá és mélabússá tették. A szentatya ennek
tulajdonítja, hogy nem tudja eléggé felhasználni Istenadta tehet­
ségeit. 1630. jan. 15. azt Írja a frascati házfőnöknek, hogy Francot
küldje Rómába, mert nagy szüksége van reá. Ennek az volt az
oka, hogy el akarta küldeni, aminthogy el is küldte magiszternek
és házfőnöknek Carcaréba.3)
Ezt a házat három, egy más forrás szerint négy évig igaz­
gatta. Kalazanti 1633. márc. 31. k. levele azt mutatja, hogy Franco
folyton panaszkodott azon adományok hiánya miatt, melyek a
ház igazgatásához szükségesek. Ennek dacára is folytatta a ház
igazgatását az elöljárók legközelebbi megválasztásáig, amikor
tisztét Beretta Cirjék vette át>)
Francot carcarei házfőnöksége alatt egy kellemetlen dolog
érte. Egy kalandor, aki magát néhol Massimi Máténak, másutt
pedig Milininek adta ki, már 1626 óta sok bajt okozott a rend­
nek. Azelőtt valamely szerzet tagja volt, de különböző szélhámos­
ságai miatt elbocsátották. Az 1625. év vége felé Rómába ment,
ahol azt látta, hogy a piarista rend nagyon népszerű és a jubi­
leumi zarándokok közül sokan keresik fel Kalazantit és iskolát kér­
nek tőle. Eljárt a montecavallói noviciátusba, nagy jámborságot
színlelt és egyre azt emlegette, hogy be akar lépni a rendbe.
A noviciátus elöljárói gyanútlanul fogadták, kérdéseire szí­
vesen adtak választ. Annyira beférkőzött bizalmukba, hogy a

b Bartlicius 174 176, 179. 1. — Talenti 177—178. 1.

a) Az Escolapios insignes szerint Kalazanti kezébe tette volna le a
fogadalmat, ennek azonban ellentmond a Fase. I. Prov. Siciliae.
3) Fase. I. Prov. Liguriae. Generálisi levéltár.
4) U. o. és Escolapios insignes II. 211. 1.
B

19

konstitúciókat is átadták neki olvasás végett. Amint ezeket meg­

kapta, többé nem mutatkozott. Ügyesen utánozta Kalazanti Írását,
hamis pecsétet is készített. Először Barberini Antal bibornok
kamarásának adta ki magát és azt hazudta a fulli szerzetesek
generálisának, hogy Barberini Ferenc bibornok, az előbbinek
unokaöccse, Franciaországba akarja küldeni a piaristákat és
a bibornok nevében ajánlólevelet kért a francia szerzetesekhez a
a piaristák számára. A generális semmi rosszat sem sejtett és
megírta az ajánlólevet. Ily módon még más rendfőnököktől is
szerzett ajánlatot. Ezután egy cinkostársával együtt piarista reve­
rendát öltött fel s a rend generális helyettesének és biztosának
adta ki magát. A csalást ügyesen hamisított okmányokkal takar­
gatták. Franciaországban végig látogatták a püspököket és a
városokat és iskolalapítás ürügye alatt nagy összegeket csaltak
ki. Innét átmentek Spanyolországba, ahol folytatták a szélhámos­
kodást. Barcelonában találkoztak Barberini Ferenc bibornokkal,
a pápa unokaöccsével, aki épen Itáliába indult vissza. Vakmerő­
ségükben annyira mentek, hogy megkérték, hogy vigye őket
magával, amit a főpap szívesen megtett, mert piaristáknak adták ki
-<>-

magukat. Mikor visszaérkeztek Itáliába, a csalás kiderült, Massimit

elfogták s gályarabságra Ítélték. Kalazanti — bár a rend jó hír­
nevének nagyon sokat ártottak, úgyhogy a piarista iskolák emiatt
Franciaországban nem is terjedtek el — megsajnálta és közben­
járt a bibornokoknál, hogy a súlyos büntetést száműzetésre vál­
toztassák. Elvették tőle a pecsétet, a konstitúciókat, a hamis
okmányokat, de ezzel nem tették ártalmatlanná, mert azután is
szélhámoskodott. Bekalandozta Németországot, Németalföldet,
majd visszatért Itáliába, de már gondosan kerülte azokat a
városokat, ahol piaristák laktak, mert Kalazanti figyelmeztette
őket csalásaira. Ellátogatott az albai püspökhöz is, aki hitelt adott
a hamisított okmányoknak és több ideig magánál tartotta. Vélet­
lenül odakerült Franco is, aki alamizsnát gyűjtött a carcarei ház
részére. Franco le akarta leplezni a veszedelmes kalandort, de
az okmányok olyan ügyesen voltak hamisítva, hogy maga is
kételkedni kezdett. Massimi az iratokban természetesen más név
alatt szerepelt. Franco látván a szentatya híven utánzóit aláírását,
zavarba jött és azt kezdte hinni, hogy csakugyan a rend generális
prokurátorával áll szemben.
Massimi egy vakmerő fogással akart menekülni. Ráfogta
4—
20

Francora, hogy ő a csaló és arra kérte a püspököt, hogy tar­

tóztassa le. A püspök nem tudott köztük eligazodni,’azért meg­
hagyta mindkettőjüknek, hogy Írjanak Kalazantinak. Franco telje­
sen kielégítő választ kapott, de Massimi hamisított egy levelet
Kalazanti Írásával, a rend pecsétjével, melyben neki adott igazat
és Francot nyilvánította csalónak. A két levél Írása és pecsétje
annyira egyezett, hogy a püspök nem tudta, hogy melyiknek
higyjen. Megtiltotta nekik, hogy a várost elhagyják s őmaga írt
Kalazantinak. Franco nyugodtan bevárta a választ, mely a sok
herce-hurca után felderítette az igazságot, de Massimi jobbnak
látta odább állni.1)
A szentatya 1634. febr. 4. k. levelében tudatja Graciani
Jakabbal, a rendtartomány vizitátorával, hogy Francot ^ duchesiai
házfőnöknek szemelte ki. Márc. 11. k. levelében azt irja, hogy
már elfoglalta állását; itt azt mondja róla, hogy nagyon engedel­
mes, de határozatlan jellemű s túlzó. Úgy látszik nem igen tudott
másoknak parancsolni, azért mondja Kalazanti ugyanezen levelé­
ben: „Írja meg P. Jánosnak, hogy legyen szorgalmas a szabá­
lyok pontos megtartásában és megtartatásában.3)
Kalazanti leveleiből azt látjuk, hogy még mindig nem tudott
parancsolni s túlságosan hatáiozatlan s félénk volt a kormányzat­
ban. Többször figyelmezteti Gracianit, hogy buzdítsa s bátorítsa
Francot, de ez tovább is gyenge s határozatlan maradt. Maga
ugyan pontosan megtartotta a szabályokat, de szelídsége miatt
nem volt alkalmas a vezetésre. „Me disgusta no poco — irja
Kalazanti 1634. júl. 8. k. levelében — que el P. Juan Domingo no
sea más fuerte en exigir el cumplimiento de las Reglas.“'*)
1636. máj. 29. Alacchi Menyhérttel és több társával Paler-
móba küldték. Itt egy ideig a növendékek mestere volt, de a
következő évben ismét a duchesiai házban találjuk.4)
1638. febr. 17. Cosenzába küldték házfőnöknek, de hivata­
lát alig viselte egy hónapig, midőn márc. 27. egy szörnyű föld­
rengés, mely a Vezúv egyik kitörését kisérte, lerombolta a város
azon részét, melyben a piaristák laktak. Emiatt kénytelenek vol-

!) Talenti 211-215, 228-230. 1. Timon-David 1. 316-323. 1.

2) Escolapios insignes II. 211. 1.
3) U. o. II. 212. 1.
4) Bartlicius 269. 1. — Escolapios insignes II. 212. 1. — Fides vocalis
electi dom. Duchesiae, nro 16. Generálisi levéltár.
-

21

tak a várost örökre elhagyni.1) Franco Kalazanti rendeletére a

palermói ház vezetését vette át, majd a következő évben, midőn
a siciliai házakból külön rendtartomány alakult, az új provincia
főnöke lett, de azután is Palermóban lakott.-2)
Tiszténél fogva résztvett az 1641. ápr. 15. megnyitott rendi
generális gyűlésen. A gyűlés nevezetesebb határozatai a követ­
kezők:
Csak azon alapítványokat szabad elfogadni, melyeknél az
évi járadék legalább az év egy részére biztosítja a tagok meg­
élhetését. (1. §.) Ebből az tűnik ki, hogy sok háznak semmiféle
biztos alapítványa nem volt, hanem a legtöbb helyen kéregetésből
tartották fenn magukat és az iskolát.
A gyűlés eltiltja a komédiák előadását, csak az akadémiákat
és iskolai gyakorlatokat engedi meg. (8. §.)
Minthogy az alapítók zaklatásaitól másként nem tudtak meg­
szabadulni, elhatározták, hogy ezután csak a rend központi kor­
mányának beleegyezésével s a biboros-protektor engedélyével
szabad új házakat alapítani. (9. §.)
A provinciálisoknak meghagyták, hogy a rendi növendékek
számára stúdiumot szervezzenek. (12. §.)
A laikus rendtagokkal igen sok baj volt, azért, hogy jobban
kiismerjék őket, elhatározták, hogy a noviciátus után még két évi
próbaidőt kell kiállaniok a fogadalom előtt.3)
A gyűlés után Kalazanti megerősítette Conti Onufriuszt német
provinciálisi tisztében, Francot pedig a leipniki ház főnökévé s a
növendékek mesterévé nevezte ki. Haladék nélkül útnak indultak
Velencén s Tirolon keresztül. Innsbruckban tisztelegtek az egyik
főhercegnőnél, kinek átadták az egyik Borghese hercegnő aján­
dékát. A főhercegnő gazdag ajándékkal bocsátotta őket útnak.
Jún. 23. hosszú s fáradságos utazás után Nikolsburgba érkeztek.4)
Azáltal, hogy Magyarországba, majd a következő évben
Podolinba került, új élet nyílt meg előtte, mely ép oly munkás
és fáradságos volt, mint az a 17 év, melyet az itáliai házakban
' töltött el, de eredményben sokkal gazdagabb volt. Nem kell

l) Bartlicius 288. 1. Escolapios insignes II. 213. 1. — Nicht 109. 1.

3) Fase. VI—VII. dom. Palermi. Generálisi levéltár. — Escolapios insig­
nes II. 213. 1.
3) Bartlicius 317 319. 1.
Conti 1641. jún. 29. k. lev. Bartlicius 321. 1.

J.
22

megütköznünk azon, hogy eddig olyan gyengének, erélytelennek,

csüggetegnek mutatkozott, mert szerepe sokkal terhesebb volt.
A rend oly gyorsan terjedt el, egyszerre oly sokfelé és annyi
iskolát nyitottak meg, hogy azokat nem tudták klerikus taní­
tókkal ellátni, azért a tanultabb frátereket is kénytelenek voltak
tanításra alkalmazni. Ezek, minthogy a tanítás terhében a papok­
kal egyenlőképen osztozkodtak, a rendi életben is egyenlő jogo­
kat követeltek, áldozópappá akarták magukat szenteltetni, ami
néhánynak hatalmas pártfogóik erőszakos közbenjárására sikerült
is. A laikusok elégedetlenségét néhány izgága s hatalomravágyó
rendtag felhasználta s olyan zavarokat támasztott, melyek 1646-ban,
még az alapító életében, a rend eltörlését idézték elő.1) A kü­
lönböző műveltségű, elégedetlen, egymással viszálykodó, rend­
tagok kormányzása végtelenül nehéz feladat lehetett Franconak,
aki más fegyelmet nem ismert, mint a szeretet fegyelmét, aki
korholni, szigorúan megfeddeni senkit sem tudott.
Másik nagy baj volt a szegénység. Sok háznak nem volt
alapítványa, vagy biztos évijáradéka, hanem inkább csak alamizs­
nából éldegéltek. Képzelhető, hogy milyen fájdalmat okozhatott
Franconak a nélkülözés, mikor társain, kikkel mindent megosztott
volna, nem tudott segíteni. •
Morvaországban, majd Podolinban sokkal jobbak voltak a
viszonyok. A rendtagok békességben éltek, a viszálykodásokban
nem vettek részt, sőt mindvégig híven kitartottak a méltatlanul
üldözött alapító mellett. Az alapítók tisztességesen gondoskodtak
ellátásukról, a háborús időkben is igyekeztek őket védelmezni,
amennyire lehetett. Podolinban a Lubomirskiak hatalmas pajzsá­
nak árnyékában nyugodtan élhettek szent hivatásuknak.

II.

Franco Leipnikben.
A morva és csehországi piarista házak alapítását azon ha­
talmas mozgalomnak tulajdoníthatjuk, melyet a hitbuzgó főpapok
s főurak a XVII. sz. második negyedében az ellenreformáció
érdekében indítottak meg. Belátták, hogy a diadalmasan előre

*) Erdélyi 70-105. 1.
 23

nyomuló protestantizmust csak iskolákkal lehet visszaszorítani, az

elvesztett területet csak hitében erős, vallása tanaiban kiművelt
nemzedék által hódítják vissza. Ezért alapította 1631-ben Diet­
richstein Ferenc hg. olmíitzi bíboros-püspök Gramay ajánlatára a
nikolsburgi kollégiumot, 1634-ben pedig a leipniki noviciátust,
ugyanezen cél vezette Magni Ferenc grófot, a strassnitzi házi
alapítóját (1633), Liechlenstcin Guncacker hcicigct, a kn mk wt
alapítót (1637) és Pernstein Febroniát, aki 1640-ben Leito-
mischlben (Csehország) telepítette meg rendünket. Kalazanti
1634-ben az akkor létező három házból (Nikolsburg, Strassnitz,
Leipnikj külön rendtartományt alakított s annak élére Tencani
Peregrint állította. 1635-ben már káptalant is tartottak az ügyeik
iránt érdeklődő Dietrichstein püspök elnöklete alatt. Dietrichstein
túlságosan szigorúnak találta novíciátusukat, melyet római mintára
rendeztek be s vezettek. A gyűlésen Spinola Jánost választották
meg Tencani helyébe.
Spinolát 1638-ban Conti Onufriusz váltotta fel, aki Casani
Péterrel együtt jött Morvaországba. Casani szent életének s cso­
dás szónoklatainak híre oda is elhatott és Kalazanti nem tudott
ellentállani a főpapok kérelmeinek, akik a szent férfiút ismerni
kívánták, azért mint generális vizitátort oda küldötte. Rendezte a
A házak ügyeit, biztosította az alapítók jóindulatát a piaristák ré­
szére, apostoli buzgalommal prédikált, térített. Mikor 1641-ben
Rómába visszaindult, pártfogói renekívül elismerő ajánlatokkal
bocsátották útnak.
A leipniki házba, melyet Dietrichstein novíciátusnak szánt,
1634. nov. 19. költözött be Constantini János magiszter nyolc
növendékével. A ház szükségleteiről a hercegi uradalom gondos­
kodott, ennek pénztárából kaptak évenkint 1000 rénes forintot,
ugyancsak az uradalom szolgáltatott évenkint bizonyos mennyi­
ségű gabonát, halat, fát, bort, sört.1) Casani 1638-ban a leipniki
házat is meglátogatta. „Négy napot töltöttünk Leipnikben — írja
Kalazantihoz intézett levelében — és a házat nagyon alkalmasnak
‘ találtam noviciátusnak, egyrészt azért, mert a város falain kívül
magányos helyen fekszik, másrészt mert igen egészséges a leve­
gője. A kert jó nagy, azonkívül a herceg szomszédos kertjeibe is
bejárhatnak. Az összes növendékeket egyenkint kihallgattam

*) Bartlicius 251, 270. 1.

24

és valamennyit vidámnak, nyugodtnak, szerénynek, alázatosnak,

ájtatosnak s a szerzetesi tökéletesség felé törekvőnek találtam.“1)
A leipniki noviciátusban ugyanez az aszketikus, sokszor
túlhajtott szigorúság uralkodott, mint az itáliai intézetekben.
Dietrichstein intelme és azon alázatossági cselekmények, melyeket
az 1635. dec. 10. beöltözött Bogatka Káztnérra kiszabtak, erre
vallanak.8)
Úgy látszik, eleinte a foga dal mas ok a noviciusokkal közös
stúdiumban tanulgattak, de Casani 1638-ban a fogadalmasok
számára Nikolsburgban külön tanfolyamot szervezett, hogy ott
nyugodtabban élhessenek tanulmányaiknak, mint Leipnikben, ahol
a noviciátus lelki gyakorlatai reájuk is kötelező lévén, sok ide­
jüket elvették.3)
Novari Sándor leipniki házfőnök 1639-ben és 1640-ben írt
levelei azt bizonyítják, hogy a rendtagok a térítés munkájából is
derekasan kivették részöket.4) Marii János az 1640. év husvétján
egy közeli községben 112 protestánst vezetett vissza az egyház
kebelébe.
Franco nem vehetett részt a térítésben, melyben a szerzetes-
rendek valósággal versenyeztek s amelyet a hatalom is támoga­
tott minden rendelkezésére álló eszközzel. Foglalkozása teljesen
lekötötte, azonkívül még a nyelvet sem beszélte és így csak a
papokkal és a diákos műveltségű emberek kis körével tudott
érintkezni.
1642. márc. 1. k. levelében nagy örömmel írta Kalazantinak,
hogy békességben élnek. Naponkint olvasgatja a rend szabályait^
hogy azokat annál pontosabban megtarthassa.5)
~ Néhány hónap múlva a viszonyok megváltoztak, mert a
svédek júniusban bevonultak Morvába, 14-én elfoglalták Olmützöt,
aminek hírére Franco és társai a helfensteini várba menekültek.
A káz őrizetére csak ketten maradtak hátra. Később visszamentek
a házba, de nem tudjuk, hogy mikor. Helyzetük a visszatérés
után sem javult, sőt egyre rosszabbodott. Az ellenség Olmützből
gyakran kicsapott s tüzzel-vassal pusztította a környéket. Franco
1) 1638. jún. 8. k. lev. Bartlicius 286. 1.
2) U. o. 255, 289. 1. — Kácsor, Biographiae venerabilium 88. 1.
3) Bartlicius 290. 1.
*) Talenti 284, 295. 1.
b) Generálisi levéltár.
• •-
_

ui
CN
és társai nagy félelemmel hallották a riasztó híreket, mert nem
tudhatták, hogy mikor törnek rájuk.1)
Valóságos megváltás lehetett rájuk nézve Conti provinciális
levele, melyben Krakóba rendelte őket, hogy az újonnan elvállalt
podolini alapítványt elfoglalják.

III.

ñ piaristák letelepedése Varsóban és Poáolinban.

A piarista rendnek Lengyelországban való meghonosítására
irányuló törekvések az 1635. évre vezethetők vissza. Ossolinski
György hg. mint IV. Ulászló követe 1635-ben Rómában járt.
Minthogy azelőtt már sok jót hallott a piaristákról, meglátogatta
iskoláikat, majd tárgyalni kezdett Kalazantival és megígérte, hogy
mindent el fog követni, hogy a rendet, melynek hasznos voltát
most saját tapasztalataiból is megismerte, bevezesse Lengyel-
országba. A következő év márc. 17. k. levelében azt kérdezi
Kalazantitól, hogy hány szláv nyelven tudó rendtagot adhatna.*)
A dolog azonban egyelőre még a terveZgetés állapotában maradt,
mert alig volt még egy-két szláv eredetű piarista s ezeket a morva
házakban sem nélkülözhették. 1636-ban Lubomirski Szaniszló krakói
palatínus is kért piaristákat a Rómában járó Skarzewski Szaniszló
sandomiri asztalnok utján.
Ossolinski 1639-ben is sürgette az ügyet, de hasztalan.8)
„Senkiscm vonhatja kétségbe — Írja 1639 ápr. 8. k. levelében —
hogy az államok boldogsága nem annyira a fegyvereken, mint a
valláson és azon férfiak jámborságán alapszik, akik Isten szolgá­
latára kötelezték magukat. Őseinknek, kik az igaz hitre tértek,
különös gondja vala az isteni dolgokra, azért építették nagy

9 „Nella Cittá di Olmitz lontano da női tre lege V Inimico s’ è tal­

mente fortificato, che vi sarà di grandi fastidii a cacciarlo fuori; ogni giorni
brugia luogi, li giorni adietro amazzô 54 Valaconi con abrugiare il luogo
dove erano, et il giorno seguente n’ abrugiô altri cinque : si sta spettando
hora per hora che non venga a abrugiare questa povera Città, quale sin
adesso per intercessione della B. V. e di Sto Filippo è ri ni asta libera."
Franco 1642. okt. 1. Leipnikben k. lev. Kalazantihoz. Generálisi levéltár.
9 Bartlicius 257, 258. 1.
*) U. o. 293 1. — Talenti 282.
 ■

26

költséggel a sok templomot és monostort. Ámbár nálunk igen

sok szerzetesrend van, melyek jámborságukkal, erkölcsös életük­
kel bőséges hasznot hajtanak, országunk mégis a legnagyobb
készséggel hívja és várja rendjüket. Ezért jelöljön ki Főtisztelendő-
séged néhány szerzetest az országunkhoz közelebb eső részekből
és küldje őket Lengyelországba. Nálunk a legszívesebb fogadta­
tásra fognak találni és az eretnek hit által fertőzött részekben,
melyek csak az imént csatoltattak az országhoz, bőségesen sze­
rezhetnek érdemet.“1)
Az eretnekség által megfertőzött részek alatt Pomerania,
lauenburgi és bütowi kerületeit kell érteni, melyek XIV. Boleszló
hűbéres fejedelem halála után 1637-ben visszaszállottak a lengyel
koronára.1)
Kalazanti a Morvaországban működő Casani Pétert bízta meg
a további tárgyalással,*) Ossolinski pedig utasította a Rómába
utazó Judieki Máté kanonokot és lauenburgi plébánost, hogy
érintkezzék Casanival. Judieki első sorban saját plébániája terü­
letére szerette volna megnyerni a piaristákat, azért kieszközölt
egy királyi diplomát, melyben IV. Ulászló Lauenburgban egy
elpusztult monostort minden tartozékaival a piaristáknak adomá­
nyoz.*) A király megkérte Cesarini Sándor bibornok-protektort is,
hogy engedje meg a rendnek az alapítvány elfogadását. Az öreg
Casani két társával útnak is indult, de betegsége s az útiköltség
hiánya miatt csak Krakóig bírtak eljutni, ahonnét megírja Osso­
linski hercegnek, hogy a fölmerült nehézségek miatt visszamegy
Morvaországba, aminthogy vissza is tért. A herceg bizonyára
gondoskodott volna útiköltségről és kíséretről, de Casaninak ezt
nem volt kedve bevárni, mert már belátta, hogy a rendnek nem
válik előnyére, ha a Morvaországtól annyira távoleső Lauenburg­
ban alapítanak új házat. Azt óhajtotta a morva határhoz közel
telepedjenek meg, ahol a háború idején védelmet találhatnak.6)
Ámbár Casani nem teljesítette a király kívánságát, a király
kegyelme és érdeklődése még sem fordult el a rendtől, sőt 1641.
l) Bartlicius 293. 1.
*) Miczkiewitz, Histoire populaire de Pologne. Páris, 1867. 237. 1.
*) 1639. aug. 20. k. lev. Bartlicius 294. 1.
4) U. o. 301. 1. Varsó, 1640. jiin. 16.
s) U. o. 304. 1. — Escolapios insignes II. 100. 1. — Dom. Ephem.
III. 76. 1.
 27

au g. 28. k. levelében rendkívül megtisztelő formában kérte Kala-

zantit, hogy küldjön néhány rendtagot: „Már régóta a legforróbb
kívánságunk, hogy az Atyaságod vezetése alatt álló kegyesrend
intézménye országunkban is eljusson. Reméljük, hogy buzgó
imádságaik, dicséretes példájuk és szent életmódjuk által úgy a
mi, mint országunk boldogsága és vallásossága nagyban fog
gyarapodni.“1) Nov. 30. k. levelében megismételte kérését: „Azt
óhajtjuk, hogy székvárosunkban Varsóban alakuljon egy házuk.
Hisszük, hogy ezáltal Istennek buzgóbb szolgálatát és az ifjúság­
nak az erényben s jó erkölcsökben való nevelését mozdítjuk elő.“1)
Kalazantit nagyon megörvendeztette a király ajánlata, de
minthogy a morvaországi alapítók egyre több rendtagot kértek,
nemhogy az ott alkalmazottakat nélkülözhették volna, kénytelen
volt a kérelem teljesítését elhalasztani, Conti Onufriusz német
provinciális pedig, akit a tárgyalással megbízott, egyelőre elle­
nezte a lengyel expedíciót és inkább az osztrák házak számát
szerette volna szaporítani a horni alapítvány elfogadásával.*)
A következő évben (1642) a svédek morvaországi támadása
váratlanul megvalósította a király szándékát. Torstenson máj. 4.
bevette a sziléziai Glogaut, majd máj. 31. Schweidnitz mellett
megverte a császáriakat, akik Morvaországba vonultak vissza.
Torstenson utánuk ment s jún. 14. bevonult Olmiitzbe, a tarto­
mány fővárosába.
A támadás annyira megrémítette a leipniki piaristákat, hogy
a helfensteini várba menekültek. A strassnitzi, nikolsburgi és lei-
tomischli házak is veszélyben forogtak. Conti Onufriusz rendfőnök
nem tudta, mitévő legyen, azért jún. 18. társaival együtt Bécsbe
menekült, hogy Mattéi Gáspár nunciustól kérjen tanácsot. Vagy
huszonnégyen lehettek, azért szétoszolva különböző kolostorokban
kerestek menedéket. A sarutlan karmeliták, a hagyományos barát­
sághoz híven, itt is mindent megtettek értük, amit tehettek, vagy
tizenkettőt fogadtak be szállásra. Most már szívesen átvették
volna a Szt. Mihály-templomot, mellyel nem régen megkínálták
őket, de ezzel már elkéstek, mert oda a barnabiták telepedtek
be. A nuncius azt ajánlotta, hogy fogadják el a lengyel király
meghívását.
x) Bartlicius 323. 1. — Talenti 306. 1.
*) U. o.
*) Bartlicius 330. 1.
28

Négy társát elküldötte Itáliába, ötöt Bécsben hagyott azért,

hogy ha a zavarok lecsillapodnak, térjenek vissza a morva házba,
ő maga pedig a többiekkel elindult Krakó felé. A nuncius adott
nekik útiköltséget s valamiféle kíséretet is eszközölt ki részükre,
amire nagy szükségük volt. Pozsonyon keresztül a magyar határ­
szélen utaztak és július elején minden különösebb baj nélkül el­
jutottak Krakóba. Itt megtudták, hogy a király Censtochowában
ájtatoskodik. Conti társait a karmelitáknál helyezte el, maga pedig
Orselli Hiacintusszal Czenstochowába indult. Ott találkozott Skar-
zewski Szaniszló sandomiri asztalnokkal, aki júl. 9. kihallgatást
eszközölt ki a királynál.
„Felséges uram, jelentette Skarzewski, vendégeink vannak.“
„Ugyan kik?“ — kérdezte a király. „Azok, akiket Felséged már
régóta vár, a piarista atyák“. A király nagyon kegyesen fogadta
Contit, kikérdezte, hogy Varsóban mire volna szükségük, majd
huszonöt arany útiköltséggel elbocsátotta azon utasítással, hogy
társaival együtt Varsóba menjen, ahol királyi költségen fognak
róluk gondoskodni. Skarzewski megkérdezte, hogy Varsóban
ideiglenesen hova szállásolják el a piaristákat. A király moso­
lyogva válaszolt : „Azt hisszük, hogy seholsem lesz kényelmesebb
szállásuk, mint a mi sandomiri asztalnokunk kúriájában.“1)
Mig Conti a királynál járt, a krakói karmeliták, minthogy
rendi gyűlésük volt, helyszűke miatt kénytelenek voltak piarista
vendégeiket wisniczi házukba küldeni, melyet néhány évvel azelőtt
Lubomirski Szaniszló gr., krakói palatínus építtetett számukra.
A gróf akkoriban Niepolomicéban időzött és a karmeliták­
tól megtudta, hogy a piaristák Krakóba érkeztek, majd Wisniczbe
mentek. Azonnal meghagyta wisniczi tisztjének, hogy a piaristákat
tekintse az ő vendégeinek s illendően lássa el, majd írt Bogatka
Kázmérnak s arra kérte, hogy addig ne menjen el Wisniczből,
amig ő oda nem érkezik, mert okvetlenül tárgyalni akar velük,
szeretné őket a lublói kapitányság valamelyik városában letelepí­
teni. Bogatka azonban parancsot kapott Conti provinciálistól,
hogy társaival együtt haladéktalanul utazzék Varsóba, azért tehát
megköszönte a gróf jóindulatát, de kijelentette, hogy a provin­
ciális rendelete miatt kívánságát nem teljesítheti és elindult Varsó
felé, ahova augusztusban érkezett meg.

*) Kraus, Hirtoría 5—G. í.

r
1

29

Conti és társai Varsóban ideiglenesen Skarzewski házában

és a karmelitáknál laktak. A király nagylelkűen gondoskodott
róluk, a város közepén 14000 írtért egy telket vásárolt nekik,
melybe december elején ünnepélyesen beiktatták őket. Az ünnep­
ségen résztvett a király, a királyné, az udvar, a főúri rend. A
telken keresztet állítottak, melyet a generális vikárius szentelt
fel, majd misét mondott. Az udvari hitszónok, egy dominikánus,
ékes beszédben méltatta a rend érdemeit. A királyi kegyelemért
s nagylelkű adományért Bogatka Kázmér piarista mondott köszö­
netét lengyel beszédben. Ugyanekkor áldották meg s állították
fel a kert egy épületében berendezett oratóriumában Prímusz és
Felicián vértanuk képét. A képet is a király ajándékozta a vér­
tanuk ereklyéivel együtt, melyeket Rómából hozott a pápától. A
templomnak, melyet gyorsan felépíttetett, védőszentjeiül is e
vértanukat választotta és születésnapján, mely a vértanuk ünne­
pére esett, ott szokta végezni ájtatosságát. A ház javára 34000
frt. alapítványt asszignált, amely után évenkint 2100 lengyel frt.
járadékot fizettek. Cecilia Renáta királyné (III. Ferdinánd nővére)
hasonló jóindulattal karolta fel a piaristák ügyét, bőséges alamizs­
nájával gyámolította őket, templomukat értékes egyházi ruhákkal
és edényekkel látta el. Eljárt a katekizációkra, melyeket Bogatka,
vasár- és ünnepnapokon tartott és ilyenkor a szónok által mindig
egy-egy kosár pénzt osztatott ki a szegények között.
Conti a ház első főnökének az olasz Orselli Hiacintuszt
nevezte ki.
Lubomirski a krakói karmelita házfőnök és Skarzewski
asztalnok utján Contihoz fordult és sürgette a szepesi alapítvány
megvalósítását. Hivatkozott arra is, hogy neki elsőbbsége van
más alapítók felett, mert már hat évvel azelőtt kért Rómából
piaristákat a rend alapítójától Skarzewski közvetítésével.
Conti szabadkozott, azt hozta fel okul, hogy nincs felhatal­
mazva új fundációk elfogadására, azért a biboros-protektorhoz
és a generálishoz utasította. Eközben azonban Leailth Ambrus
leveléből (1642. aug. 22.) értesült, hogy a morva házak lakói a
háborús idők miatt nincsenek biztonságban, a leipnikiek pedig
nyomorognak, mert többen vannak, mint amennyit az alapítvány­
ból el lehet tartani. Tanácsot kért a varsói nunciustól, aki azt
javasolta, hogy ragadja meg a palatínus ajánlatát és a Morva­
országból kiszorult rendtagokat helyezze el a tervezett szepesi
30

házban. Megírta tehát Rómába, hogy a palatínus erősen sürgeti

a dolgot; a rend érdekében is kívánatos, hogy a Szepességben
új kollégium alakuljon, ahol háború idején a morvák menedéket
találhatnak, viszont, ha a Szepességben lenne valami zavar, onnét
Morvába húzódhatnának vissza.
Október elején néhány társával Niepolomicébe útazott a
palatínushoz, aki kegyesen fogadta és megígérte, hogy Podolin-
ban tizenhat rendtag számára házat épít, azt mindenféle szükséges
bútorral s házieszközzel felszereli, gondoskodik megfelelő alapít­
ványról, addig pedig, míg a ház felépül, ideiglenes lakásul a
várat engedi át. Egy olasz és egy lengyel építőmester kíséreté­
ben elküldte Podolinba, hogy ott az épület számára alkalmas
helyet válasszon ki.
Conti okt. 14. a Poprád mellett kiszemelt egy jókora terü­
letet s egyúttal a városban is, mely a mai városháza helyén
állott, kijelölte az ideiglenes szállásul szolgáló szobákat. Niepolo­
micébe visszatérvén a palatínus ellátta pénzzel és húsz katona
kíséretében útnak indította Morvaországba, hogy onnét veszély­
ben forgó s szűkölködő társait Podolinba szállíthassa.
Franco és Horlicius János kilenc fiatal társukkal már több
hónap óta szörnyű félelemben éltek az Olmützből elkalandozó
svédek portyázásai miatt. Októberben, mikor helyzetük már tart­
hatatlan volt, elindultak Lengyelország felé. Képzelhető, mekkora
volt az örömük, mikor Neutitschein mellett találkoztak rendfőnö­
kükkel, akiértük jött,hogy biztos, békességes helyre szállítsa őket.
Okt. 31. Niepolomicében tisztelegtek az alapítónál,
aki leereszkedő kegyességgel fogadta őket. Különösen megtetszett
neki a fiatal rendtagok alázatos és szerény magaviseleté.
Míg Podolinban a berendezkedés munkája folyt, Wisniczben
tartózkodtak. Conti távollétében társai Krakóban és Wisniczben
beszerezték a könyveket, a bútort, a templomi fölszerelést, a
a ruhaneműt a ruhatár részére. A vár emeleti részét átalakították,
elrekesztették celláknak, a földszinten műhelyeket s egyéb
helyiségeket rendeztek be.
Nov. 16. hozzájuk csatlakozott Neumann Glicériusz
is Nikolsburgból három társával. Ezekkel együtt vonultak be
november 20. Podolinba. Másnap Conti az oratóriumban misét
mondott. Mise után Franco Jánost kinevezte házfőnöknek (minister)
és a noviciusok magisterének. Ugyanezen napon megkapták
 31

Lubomirski inscriptióját, melyben tizenhat rendtag eltartására

800 bir. tallért (személyenkint ötven tallér) biztosít.
Dec. 10. megjelentek a krakói püspökség és káp­
talan biztosai, Sapelius és Obowski kanonokok, hogy a piaristákat
beiktassák. Az ünnepség misével kezdődött, melyet Franco
mondott. Jelen volt a plébános és a tanács is. Mise után a
a káptalani jegyző felolvasta az alapítólevelet. Ennek felolvasása
után megkérdezték a plébánost, hogy nincs-e kifogása a piaristák
letelepedése ellen. Ez kijelentette, hogy az nincs sérelmére az ő
egyházának, csak a piaristák ne akadályozzák meg a népet a
prédikációra járásban, a szentségek kiszolgáltatását, a temetést.
A magisztrátus kijelentette, hogy a letelepedés nem sérti az ő
jogaikat és kiváltságaikat.
Ezután előlépett a krakói egyetem egy bakkalaureusa és az
egyetem képviseletében tiltakozott a piarista iskola felállítása ellen.
Protcstációját jegyzőkönyvbe vették. Bár ilyesmi gyakran elő­
fordult, ha valahol új iskola alakult, a dolog mégis nagyon boszan-
totta Lubomirskit, mert a kellemetlenségek elkerülése végett elő­
zetesen kikérte a krakói akadémia beleegyezését.
Conti is protestált: az alapítványt csak annyiban fogadja
el, amennyiben az a rend alkotmányával nem ellenkezik.
Ezután a kijelölt telekhez vonultak, ott Sapelius megáldotta
és felállította a keresztet, majd megáldotta az alapkövet, melyet
a felállítandó főoltár evangéliumi oldalán helyeztek el, a templo­
mot pedig, melynek alapjait beszentelte, a palatínus kívánságára
Szt. Szaniszló vértanú, krakói püspök, Lengyelország patro-
nusának tiszteletére dedikálta. A szertartás után hatásos beszédben
magasztalta az alapító bőkezűségét s ajánlotta a piarista intéz­
ményt. A beszéd végeztével a provinciálist (Conti), a házfőnököt
(Franco) s az összes jelenlévő tagokat s általuk az egész rendet
ünnepélyesen bevezette s birtokba iktatta. Befejezésül Conti az
ideiglenes ház oratóriumában Szt. Szaniszló tiszteletére misét
mondott. Az ünnepségen résztvett Hosszútóthy László váradi
püspök, szepesi prépost is más előkelőségekkel együtt, akik a
katolicizmus új erősségét látták a podolini piarista házban.
Másnap Conti összehívta az új ház tagjait, lelkűkre kötötte
az engedelmességet, Isten igéjének buzgó hirdetését, a növendék­
papoknak pedig a szorgalmas tanulást S lelkigyakorlatokat.
Horlicius Jánost a házfőnök helyettesévé tette s meghagyta, hogy
 1
32

a plébániatemplomban katekizáljon. A rendi stúdiumról is gon­

doskodott. Prefektusnak Strinboch Ágostont, tanárnak pedig
Neumann Glicériuszt jelölte ki.
Krakóba menet Strinboch Ágostont elvitték magukkal Gnéz-

----
dára, ahol Sapelius kanonok bemutatta a népnek s felhatalmazta

XT'
az egyházi funkciók végzésére. Conti a következő év elejéig
Krakóban maradt, mert Lubomirski a háborús idők veszedelmei
miatt nem merte elbocsátani Morvába.1)

IV.

Lubomirski Szaniszló herceg.

Lubomirski Szaniszló, a podolini ház s általa a magyar

kegyestanítórend nagylelkű alapítója 1583-ban született. A család
gazdagságát és hatalmát atyja Sebestyén (1536—1613) alapította
meg. A lublói kapitányságot, melyet atyja 1594-től kezdve viselt,
1607-ben vette át. a) 1614-ben Rómában állítólag megfogadta,
hogy a lublói várhoz tartozó községekben felújítja a katolikus
vallásgyakorlatot. Hogy ezt könnyebben megtehesse, a pápánál
kieszközölte, hogy Podolin és Lubló vidékét a szepesi prépost-
ságtól a krakói püspökséghez csatolják.3) 1616-ban visszafoglalta
a gnczdai és a lublói templomot, Szepesolaszi, Igló és Leibic
városokban pedig a kápolnákat adatta vissza a katolikusoknak.4)
A haditudományokba sógora Koniecpolski Szaniszló biro­
dalmi tábornagy avatta be. 1621-ben Chocim mellett fényes
diadalt aratott a törökök felett, 1622-ben lecsillapította a lázadó
katonákat, 1624-ben és 1629-ben megverte a tatárokat. 1646-ban
IV. Ulászló bir. tábornagynak nevezte ki. A szepesi sztarosztián

*) Fondations della Casa 9—16. 1. — Kraus, Historia 1 — 18. 1. — Origó

fundationis 1—23. 1. — Mösch, Annales provinciáé 61—67. 1. Sehol. Piar,
initia in Germania 6—7. 1. — Bartlicius 330, 337-40. 1. — Choynacki 1—6. 1-
-

— Kácsor, initia Sehol. Piar. 1—2. 1. — Prônai 116-119. 1. — Miskolczi,

István dr., A kegyes-tanítórendiek privigyei kollégiumának története 7—8. 1.
2) Pirhalla Márton dr., A szepesi prépostság vázlatos története. Lőcse,
1899. 317, 346. 1.
3) U. o. 383, 346. 1.
*) Hradszky József, A XXIV. királyi plébános testvérülete. Miskolc,
5ig9. 207. 1. — Pirhalla 386. 1.
»
 "NT" 1
1
-*

3 ü ;i X",

f-Sí
sé.
is Bisí&sm. V «

E e .-S- — ¿«•S
^ -m3 ****'*' C5
•X-- ■
’
* •
Í J ^ ä ä :Ç » v t / 2 7 ^ - : a
^ :§ 1 •-■
-*<
?*>

ZTV^
<
— nV "<,~v
S,r sc Rc; tM
22
i l »m
35 =r «■*
500 È^ ^ H *
^
-V'
\ ■ -. ' '
■
^m *
•

:s,í m
m
i : :
S, 5 5?'
a -és
3* 5S

< -• .
,
. Xwwi
,

:x \ 1
-
< ,y @
s
R5
' iy bő®
§ c F •«*,? R
. -
s
<s S S¿S^ 3
=£-~ iM k
, Cm <"s CT. — 1
^— pN-^
'
m

a poàolini kegyesrenői ház ebédlőjében.

r- zz . .

Lubomirski Szaniszló herceg arcképe

■JÉ;m
. V *’ -
- *
F se-r» &
i

o S?

ka M
*
■*— _"
x -

<a:,L s m ............ _......... ............ ..... ............ _......

34

kívül megszerezte a zátoriai, bialocerkowi, niepolomicei és dobe-

cici sztarosztiákat. Haláláig viselte a krakói palatinusi méltóságot.
Feleségével, Zsófia ostrogi hercegnővel, a jaroslawi uradalom felét
örökölte, majd megszerezte a lancuti várat tartozékaival együtt,
a szepesi városokat pedig 100,000 forintért zálogba vette.
Atyját Rudolf császár 1598-ban grófi rangra emelte, ő pedig
1647-ben bir. hercegi címet nyert.
Bár élete utolsó éveiben a politika már nem igen érdekelte,
mégis IV. Ulászló halála után (1648) fiaival együtt János Kázmér
pártjához csatlakozott és elősegítette megválasztását.
Mikor a chocimi táborban szemben állott a törökkel, meg­
fogadta, hogyha épségben s győzelmesen tér haza, egy templomot
építtet. Fogadalmát be is váltotta, Wisniczben nagyszerű templo­
mot és kolostort épített a karmelitáknak, majd Lubartowban
a dominikánusoknak.1) Sírfeliratából tudjuk, hogy húsz templomot
épített.
Vallásos buzgalmában szepesi birtokairól sem feledkezett
meg. 1636-tól kezdve többször tárgyalt Kalazanti szt. Józseffel,
hogy a piarista iskolákat Podolinba bevezesse. Azt remélte, hogy
az intézet erős katolikus szellemben neveli az ifjúságot és egyen­
getni fogja a szepesi városok visszatérítésének útját. A katoliciz­
mus a szepesi részekben szomorú állapotban sínylődött, a katoli­
kus papok helyét majdnem mindenütt a protestánsok foglalták el,
katolikus iskola sem volt.
Lubomirski a podolini házról 1642. nov. 8. k. alapító okmá­
nyában gondoskodott. Ebből megtudjuk, hogy azért alapítja meg
a kollégiumot, hogy terjessze a katolikus vallást az eretnekek
között. Tizenhat rendtag eltartására fejenkint évi 50, összesen
800 birodalmi tallért rendel, ami 11500 tallér alapítványi tőke
kamatjának felel meg. Az alapítvány a swierczai sóbányát terheli.
Az évi járadékot félévenkint két egyenlő részletben kapják meg.2)
A piaristák tartoznak az ifjúságot a keresztény jámborságban
nevelni, a tudományokra tanítani, a katolikus vallást prédikációval /
és katekizációval terjeszteni, az alapítóról, őseiről s utódairól a

9 Atyja, Sebestyén, Bielanéban (Krakó mellett) a kamalduliakat telepí­

tette le.
9 A 800 tallér 4000 lengyel írtnak felelt meg.
\ Ü

35

szentmiseáldozatban megemlékezni és a megyés püspök által

meghatározandó más terhüket és kötelességeket teljesíteni.1)
Lubomirski viselte az építkezés és a felszerelés költségeit.
Ideiglenesen a várban helyezte el a házat és az iskolát, de 1643-ban
elkezdte építtetni a kollégiumot és a templomot. 1646-ban megte­
sr

kintette az építkezést és több napig tartózkodott a házban. Hogy

mennyire szivén viselte a podolini iskola ügyét, mutatja a szepes-
váraljai eset is, melyet a „Podolini iskola“ c. fejezetben fogok
ismertetni.
A jámbor és alázatos Francot nagyon kedvelte, ha a ház
ügyei miatt Krakóban vagy másutt felkereste, huzamosabb ideig
magánál tartotta.
A pápa 1646. márc. 16. k. bullája, mellyel a rendet foga­
dalom nélkül való kongregációvá süllyesztette le és a noviciusok
felvételét megtiltotta, nagyon elkedvetlenítette, mert ebben a jelen­
tékeny fáradsággal és költséggel meghonosított intézmény vesztét
látta, de azért vigasztalni igyekezett Francot azzal, hogy a lengyel
király, a császár és a genovai köztársaság tiltakoztak a bulla
ellen.*)
A podolini szegény diákok tartására Franco kérésére 800
lengyel frt. értékű évi segélyt rendelt, majd 1648-ban 100 tallérnyi
díjazással egy krakói akadémikus bölcsészettanítót szerződtetett
a podolini növendékpapok és világi tanulók kiképzésére.
Természetes, hogy a piaristák a hála legőszintebb érzeté­
vel viszonozták a hatalmas főúr jóságát, aki a küzdelmes évek­
ben igaz szeretettel támogatta őket. Franco Kalazantihoz írott
leveleiben nem győzi magasztalni Lubomirski leereszkedő kegyes­
ségét és áldozatkészségét. 1643-ban, mikor az építkezés megkez­
dődött, ezt írta Kalazantinak : „A palatínus úr bőkezűsége oly
nagy, hogy még egy király sem tehetett volna többet.“3)
Végrendeletében fiának, György hercegnek, lelkére kötötte
a podolini piarista ház támogatását.4) 1649. jún. 16. halt meg a

*) Origó fundationis 14—21. 1. — Fondatione della Casa 1—5. 1.

*) 1646. máj. 25. k. lev. Origó fundationis 57—58. 1.
3) La magnificenza di questo Signore Palatino è grande, un Re non
p oteva far più.“ 1643. jùl. 5. k. lev. Generálisi levéltár.
4) Kraus, Historia 144. 1.
1
36

piaristák nagy fájdalmára. Wisniczben helyezték örök nyugalomra

a karmeliták templomában.1)

V.

fi podolini ház első lakói.

A ház első lakóit Franco feljegyzéseiből ismerjük.3) A ház

főnöke és a noviciusok mestere Franco, másodfőnöke Horlicius
János. Rajtuk kívül még egy miséspap van: Strinbcch Ágoston,
a gnézdai adminisztrátor. A fogadalmas növendékek száma öt,
közülük kettő laikus rendtag. A tiz novicius közül kilenc pap­
növendék, egy laikus. Az egész személyzet száma tizennyolc. A
noviciusokat Franco kettő kivételével, akik Nikolsburgban kezd­
ték meg a próbaévet, Leipnikből hozta magával.
A ház a nemzetséget tekintve ugyancsak tarka képet muta­
tott. Franco olasz volt, Strinboch német, Horlicius morva, Neumann
sziléziai német, a szakolcai származású Frankovics Pál horvát,
F. Stephanus (a Michaele) tót. A noviciusok közül Pessau Károly,
Holtzner Szaniszló, F. Martinus (a Matre Dci) németek voltak;
ugyancsak német volt, de a morva nyelvet is beszélte a nikols-
burgi Opatowski Vencel, Weczyrka Jakab és F. Bernardus (a S.
Hedvigé) sziléziai morvák voltak, ugyancsak morva volt Aquila
Ignác és F. Vincentius. Marci József holicsi származású tót volt.3)

*) Kochovski így emlékezik meg róla: „Ingens viro animus, elimata

multo usu prudentia, ac existimado tota vita eximia: possesso per mérita
Regum íavore, per popularitatem, Civium studiis. Amavit Pátriám, ut nemo
sui temporis; opes et facilitates in usum eins (si exigeret) facile impensurus.
Ñeque tantum modo intra Pátriám magnus, etiam Principes Európáé, intuitu
faunae suspexere et percoluere. Sed maxime debita laus, quod post Chod-
kiewicium, Turcico ad Chocimum bello substitutus; ac mox gloriae, arduam
spartam susceperit animóse, gesserit fortiter et cum bono Regni consummarit.
In aulae tropicis, in militiae muniis, ac officio Senatoris ubique immotus et
semper idem.“ Annal. Pol. Climact. I. 163. 1. — Fritsch, Allgemeines histo­
risches Lexikon, Lipcse 1730. — Orgelbrand, Encyklopedja Pówszechna.Varsó
IX. 171. f. — Origó fundationis 67. 1. — Bartlicius 478. 1.
3) Fondatione della Casa.
3) Mösch és Bartlicius a ház első személyzetéről ettől eltérő lajstromot
közölnek. Kraus a Históriában és a Familia-ban a Franco által feljegyzett
neveket közli. Minthogy akkor rendesen csak a szerzetesi nevet használták,
 37

Franco talán már értett egy keveset németül, vagy morva

nyelven, később megtanult lengyelül. Strinboch született német
volt, de a morva nyelvet is beszélte, Horlicius anyanyelvén kívül
lengyelül és tótul is tudott.
Ha Franconak valahová el kellett utaznia, mindig vitt magával
egy németül, vagy lengyelül tudó fiatalabb rendtagot, részint a
rend szabályzata miatt, részint azért, hogy tolmácsa legyen. Az
ilyen útnak a fiatalra nézve nagy nevelő hatása volt. Megtanulta
a szokásos etikettet, amire a lengyelek nagyon sokat adtak, a
nagy urakkal való bánásmódot, amire a piaristáknak, kiknek
mindig akadt valami kérni valójuk, nagy szükségük volt. Egyébként
a lengyel főurak közül sokan tudtak olaszul. A Lubomirski her­
cegek udvarában, mely pompában, fényben és a személyzet szá­
mában felülmúlta a német fejedelmek udvartartását, állandóan
voltak olasz komornyikok, titkárok, művészek.
Franco Podolinban is csak megmaradt olasznak. Akivel
lehetett olaszul levelezett, a szokásos latin társalgásba sűrűn
vegyített olasz szólásokat, a házi levéltár könyveit is olaszul
vezette. Ezeket később Kraus és mások latin fordításban átírták ;
sajnos, hogy az eredetiekből keveset őriztek meg.
A noviciusok egymás között latinul, németül éa morva
nyelven beszéltek; a latin kötelező volt, mert hiszen ez volt
tanulmányaik alapja és a soknyelvű társaság összekötő kapcsa,
de a többi nyelv használatát sem tiltották meg, mert azokra is
nagy szükség volt. Franco olaszul is beszélt hozzájuk, de itt nem
kell rendszeres nyelvtanításra gondolnunk. Az imádság alatt olasz
könyvekből szokott nekik elmélkedést olvasni; amit nem értettek,
azt megmagyarázta latinul.
A különböző országokból származó, vegyes nyelvű társaságot
a rend közös célja, az intézmény iránt érzett lelkesedés, a szent
alapító élő példája és Franco atyai szeretete tartotta össze.
az illetők vezetéknevét sok esetben nagyon nehéz, vagy épen lehetetlen
megállapítani. Bizonyára voltak anyakönyvek (rullae), de ezek 1742-ben a
provinciálisi levéltár többi irataival együtt Varsóba kerültek. (Choynacki
Domonkos 1769. aug. 18. Kácsorhoz intézett lev.) A vezetéknevet csak ott
tettem ki, ahol biztosan meg tudtam állapítani. Frankovicsot „Frankovics-
Horváth“-nak is szokták írni, a rendi névtárban mint „Horváth (Frankovics)“
szerepel.Mindkettő helytelen, mert csak Frankovicsnak hívták. Mösch Annalesei-
ben neve mellé odaírta nemzetiségét : Croata, ebből komponálták a Horváth
melléknevet. A tévedésre Choynacki figyelmeztette Kácsort.
38

Francot a ház ügyei, a berendezéssel járó gondok, Strinboch

Ágostont a gnézdai plébánia igazgatása, Horliciust az isteni szol­
gálat és a katekizáció, Neumannt pedig a rendi növendékek
tanítása foglalta le.

VI.

Franco podolini házfőnöksége.

Franco vállaira Podolinban nagy és terhes gondok nehezed­

tek. Neki kellett a ház anyagi jólétéről gondoskodnia, a ház szel­
lemi vezetése, az iskola, a noviciátus felügyelete, a rendtagok
fegyelmezése, ami a zűrzavaros időben nehéz feladat lehetett,
minden erejét’és idejét igénybe vették. Ámbár idegen volt, mégis
csakhamar megbarátkozott új hazája szokásaival. Tiszténél fogva
sokat érintkezett az alapítóval s fiával György herceggel,
aki atyja halála után átvette a ház kegyuraságát, továbbá
a krakói püspökkel, a szepesi préposttal, a káptalannal és más
lengyel és magyar főrangúakkal. Tudományával, szelíd modorával
mindenkit megnyert.
Sok dolga volt az építkezéssel. Az első kilenc év ezzel telt
el. 1643. tavaszán kezdték meg a munkát, mely nagy erővel folyt,
mert — mint Franco egyik levelében írja — egyszerre húsz kő­
műves és hatvan napszámos dolgozott.1) A templom alapkövét
máj. 27. tették le. A vár udvarán is építkeztek, két termet emel­
tek az iskola számára. 1648-ban már beköltözhettek a kollégiumba,
de a templom csak 1651-ben készült el. Ezen év máj. 30. áldotta
meg Franco Gembicki Péter krakói püspök engedélyével. Lubo-
mirski György herceget Braclawski Konstantin képviselte. A misét
Pruszkowski Lőrinc lublói esperes, az ünnepi szónoklatot pedig
Snieszkowic Szaniszló ruzsbachi plébános mondotta, majd Opa-
towski Vencel latin nyelvű beszédben magasztalta az elhúnyt
Lubomirski Szaniszlónak s fiának, György hercegnek áldozatkész­
ségét. Megemlítjük, hogy a kollégiumot és a templomot Bocks-
berger bécsi építőmester építette.2)

0 Bartlicius 358. 1.
3) Bejegyzés fia (János) neve mellett a „Nomina discipulorum“ c.
lajstromban.
 39

Minthogy a kiadások folytonosan emelkedtek és a Lubo-

mirski Szaniszló által rendelt évi 800 tallér már nem volt elég a
ház élelmezésére és a felszerelésre, Franco Lubomirski György
herceghez fordult és az évi járulékok felemelését kérelmezte. A
herceg 1649. okt. 4. k. inscriptiójában újabb 840 lengyel forintnyi
évi segélyt biztosított a kollégiumnak. A járadék 12000 forintnyi
tőkéjét a sandomiri palatinátusban fekvő Siedliszowice nevű
birtokára írta be.1)
Lubomirski Szaniszló halála után János Kázmér király vissza­
vette a királyi asztal birtokaihoz tartozó swierczai uradalmat, miáltal
a podolini alapítvány, melyet Lubomirski a swierczai birtokra írt
be, kétségessé vált. Az udvar azt vitatta, hogy Lubomirski in-
scriptiója a királyt nem kötelezi és megtagadta a járadék kiszol­
gáltatását. Végre Lubomirski György kérelmére elrendelte a jára­
dék kiadását, de ekkor Orselli Hiacint, varsói házfőnök kieszkö­
zölte, hogy a 4000 lengyel frtnyi járadékot osszák meg a varsói
és a podolini kollégiumok között akként, hogy a podolini 2600,
a varsói pedig 1400 frtot kapjon.2) Az ügy ilyen elintézése na­
gyon boszantotta Lubomirskit. Jún. 16. k. levelében azt írja
Franconak, hogy megkísérelte, hogy a királyt intézkedése meg­
változtatására bírja, de a király kijelentette, hogy a piaristákat
semmiféle sérelem sem érte azáltal, hogy a bányauradalom vissza-
szállott a királyi asztalra. A piaristák rendesen meg fogják kapni
a járadékot. A járadék egy részéről a podoliniak jószántukból
mondtak le a varsói kollégium javára.
„Elcsodálkoztam a király válaszán — írja Lubomirski —
és haboztam, hogy a Felség szavahihetőségét hitetlenségemmel
megsértsem-e, vagy nem. Mégis visszafojtottam, de a Felség
leolvashatta arcomról. Én mindent megtettem, amit csak Atya-
ságtokért a legjobb indulatból tehettem, de most Önöknek kell
megmozgatni a dolgot. Vagy élőszóval (ami minden levélnél
többet ér), vagy kérvényben terjesszék elő a királynak és vilá­
gosítsák fel az alapítványról. Atyaságtok helyzete egészen más,
mint a varsóiaké. Ök a királyi Felség árnyékában és bőségben
élnek: Atyaságtok Podolinban majdnem kívül laknak az országon.

9 Ovigo fundationis 68—74. 1. — Fondatione della Casa 23—24. 1.

s) János Kázmér Varsóban 1652. máj. 15. k. mandátuma. Origó fun­
dationis 82—83. 1. — Fondatione della Casa 26. 1.
 _

40

Azok az előkelők és főurak közt, Önök a szegények és szííköl-

ködők közt élnek; azok katolikusok közt, Önök eretnekek közt.
Tehát nem lett volna szabad csökkenteni az amúgy is mérsékelt
és szükségleteiket alig kielégítő járadékot. Ha több is volna, mint
amennyire szükség van, a felesleg kiáradhatna azon szegény tanu­
lókra, akiket szegénységük zár el az igaz hittől, vagy a lélek
művelésétől. A varsói atyáknál ezekre nem kell tekinteni, mert
tanítványaik nemes származásúak és gazdagok, akiket nemcs.ak
hogy nem kell eltartani, hanem még másokat tarthatnak el.
Mindezt azon szíves és őszinte érzelemmel írom, mellyel Atya-
ságodnak tartozom.“1)
Franco elutazott Varsóba, de úgy látszik Orselli praktikái
miatt nem sokra ment.2)
A bányák viasszavétele a podoliniaknak még később is sok
kellemetlenséget okozott, mert a királyi pénztár rendetlenül fizette
a járadékot. 1655-ben és 1656-ban egy polturát sem kaptak. Franco
ismerőseihez és pártfogóihoz fordult, akik közül többen kisebb-
nagyobb összeggel igyekeztek segíteni, így Braclawski Konstantin
1656-ban 1000 lengyel frtot adományozott misére.3) Később Lubo-
mirski visszakapta a swierczai uradalmat és az 1649-ben tett
siedliszowicei alapítványt is a swierczai birtokra íratta át.4)
Az 1655. év volt Franco házfőnökségének legterhesebb idő­
szaka. A már említett anyagi bajokhoz még az is hozzájárult,
hogy a svéd háború borzalmai elől igen sokan menekültek Podo-
linba. A házat zsúfolásig megtöltötte a nemesség.5) A sokaság
befogadására nem volt elégséges a ház, több iskolatermet is át
kellett engedniök. Lembergből, Przemyslből, Jaroslawból és más
városokból sok tanuló is menekült hozzájuk. Minthogy a vendé-

9 1652. jún. 16. k. lev. Kraus, Historia 148—149. 1.

3) Orselli olasz származású volt. Kalazanti 1636-ban Nikolsburgba
küldte. 1642—52. a varsói házat igazgatta. 1652-ben rokonai unszolására ki­
lépett a rendből s visszament Itáliába. Kraus még olvasta néhány Francohoz
írt levelét, amelyekből az tűnt ki, hogy tettét megbánta. Kraus, Historia
149. 1. — Bartlicius 500. 1. — Nicht 149—150. 1.
3) Origó fundationis 90. 1.
4) Lubomirski Dambrowban 1658. márc. 27. k. levele Francohoz. U.
o. 96. 1.
5) „Bello implicata Polonia hinc nobis adimebat sustentandi módúm,
inde múltúm hospitum in collcgio nro habitare petentium offerebat frequen-
tiam.“ Kraus, Historia 170. 1.
 ' ;:

':

41

gek az iskola egy részét is lefoglalták, a piaristák a sekrestyében

és a folyosókon tanítgatták diákjaikat.
A svédek aug. 20. elfoglalták Varsót. János Kázmér, miután
hadai mindenütt vereséget szenvedtek, a sziléziai Glogauba mene­
kült.1) Kochowski szerint Lubomirski György azt ajánlotta, hogy
Lublóra menjen, ahová a korona kincseit is szállították, de a
király nem fogadta meg a tanácsot.3) Okt. 17. Krakó is a svédek
kezére került. X. Károly bevonult a lengyel királyok ősi székvárosába.
Megszemlélte Szt. Szaniszló templomát, a lengyel királyok temet­
kező helyét. Starowolski Simon kanonok, ki a királyt a székes-
egyházban kalauzolta, Lokietek Ulászló síremlékénél így szólt :
„Ez a király háromszor űzetett ki országából ' és azt háromszor
foglalta vissza.“ „De a ti Kázmértok — válaszolt a király — aki
egyszer elüzetett, aligha fogja többé visszafoglalni elvesztett király­
ságát.“ Az ősz pap így felelt : „Ki tudja? Isten hatalmas és a
szerencse változékony.“3)
A változékony szerencse csakugyan visszajuttatta egy időre
a bujdosó királyt. A lengyelek visszatértek János Kázmér hűsé­
gére és behívták Sziléziából. December végén Árvamegyén keresztül
bevonult Magyarországba, majd dec. 28. Podolinba érkezett.
Podolinban a piarista iskolát rendezték be szállásául, Lubomirski
György, Sándor és Konstantin hercegek, Gembicki plod püspök,
Domonkos ostrogi hg. a házban laktak. A rendtagok celláikat át­
engedték magas vendégeiknek és a könyvtárban húzódtak meg.
Egyedül Franco maradt meg szobájában, hogy a nagy zűrzavar­
ban mindenki megtalálhassa, akinek szüksége volt reá. A város
is zsúfolásig megtelt a nemességgel és kíséretükkel.4)
Franco fáradhatatlan türelemmel és válogatás nélküli elő­
zékenységgel igyekezett ellátni a nagyszámú vendégsereget. A
szeg ényekröl sem feledkezett meg. A kapu előtt mindig ácsorgóit
egy nagy csapat földönfutó, akik alamizsnára vártak. Étellel, ruhával
és némi alamizsnával könnyített nyomorúságukon.

b Szilágyi Sándor, Erdély és az északkeleti háború. I. 370—372. 1.

2) Annal. Pol. Climact. II. 37. 1.
3) Kochowski II. 57. 1.
4) Pirhalla 448. 1. — Kraus 170. 1. — Kraus tévesen 1656-ra teszi János
Kázmér podolini látogatását ; szerinte dec. 31. érkezett meg, ez is hibásadat
4
I
42

A király néhány napi időzés után Lublóra ment, majd 1656.

jan. 4. átlépte a lengyel határt, ahol nagy lelkesedéssel fogadták.1)
Franco házfőnöki tisztét 1659-ig viselte. Ezen év május
havában a római generális gyűlésen a német-lengyel tartomány
főnökévé neveztetett ki. Ezután is legnagyobb részt Podolinban
lakott és a ház vezetését ép úgy irányította, mint azelőtt.
Mint házfőnököt körültekintő figyelem, szeretet és türelem
jellemezték. Egyaránt gondoskodott a tagok anyagi s szellemi
javairól. Egyetlenegy vágya volt az, hogy mindenkinek szolgál­
hasson. Kora reggeltől késő estéiig foglalkozott, levelezett, vezette
a ház könyveit, felügyelt a házban folyó munkákra, tanítgatta a
noviciusokat, bejárt az iskolába, helyettesítette beteg vagy távol­
lévő társait. Időnkint végigjárta a cellákat. Ha valamelyiknél kopott,
vagy elrongyolódott ruhadarabot látott, elvitte a szegény diákok­
nak s újat készíttetett helyette.l2)3 Éberen őrizte a ház jó hírnevét
s belső békéjét. Szelídségét, jóságát és szolgálatkészségét még
halála után is emlegették. így 1665-ben Hauzenka Miklós barát­
jának Papcinski Szaniszlónak, ki a házfőnök távollétében egy
ideig a varsói házat igazgatta, jó hírét akként akarta terjeszteni,
ß
hogy mindenfelé azt írogatta róla, hogy „második Franco“, a
testvéri szeretet és szolgálatkészség mintaképe.8)

VII.

fi poáolini iskola.
Az iskolát, melyet ideiglenesen a vár udvarán épített két
teremben rendeztek be, 1643. jún. 18. nyitották meg. Az ünnepség
Franco miséjével kezdődött. Jelen volt a lublói alkapitány, Lubo-
mirski helytartója, a város bírája, szenátusa és nagy közönség.
A mise után a tanulókat bevezették az iskolába, ahol a lublói
kapitány sajátkezüleg osztotta ki a tanulók között a Canisius-féle «

katekizmust, ami leginkább mutatja az alapítás vallásos célzatát.

Egyelőre csak két osztály nyílt meg, t. i. a schola legendi és a

l) Lubieniecki jelentése 1656. jan. 8. Szilágyi II. 33. 1. Kraus szerint a

király jan. 6. ment volna Lublóra. 171. 1.
*) Escolapios insignes II. 218. 1.
3) Kraus, Historia 261. 1.
 43

schoia grammaticae ; az előbbinek F. Lucas (a S. Ludovico), az

utóbbinak pedig Strinboch Ágoston lett a mestere. A szintakszis
1646. szeptemberében nyílt meg, a poézis 1648. júl. 12., a reto­
rika pedig 1651-ben. A szintakszis első tanára Neumann Glicér,
a poézisé Opatowski Vencel, a retorikáé pedig F. Martinas (a
Matre Dei) volt.
Hogy a podolini iskolára csakugyan szükség volt, abból is
kitűnik, hogy az első évben 189 tanuló jelentkezett. Ha hitelt
adhatunk a jegyzékeknek, melyeknek gondatlan vezetése már
Mösch Lukácsnak is feltűnt, az első húsz évben ilyen magas lét­
számot többé nem értek el. A legkevesebben voltak 1646-ban a
dögvész miatt és 1647-ben, mikor a jezsuiták megnyitották szepes-
helyi iskolájukat, mely egy évre igen sok tanulót vont el Podo-
linból. Az iskolát 1648. júl. 12. költöztették át az új épületbe.
Ezen alkalommal F. Martinus ékes beszédben dicsőítette a tudo­
mányokat, Opatowski Vencel pedig versben magasztalta az alapító
bőkezűségét.
1648. szeptemberében bölcsészeti tanfolyamot is nyitottak,
illetőleg megengedték, hogy Pietraszkiewic Kázmér előadásait,
melyeket a rendi növendékeknek tartott, néhány kiválóbb tehet­
ségű világi tanuló is hallgathassa. Ezeket előzőleg szigorú vizs­
gálatnak vetették alá, melyen Lubowiecki István lublói alkapitány
is jelen volt. A külső hallgatók a következők voltak: Kraus
Mihály, Olbricht Gáspár (sziléziai), Radkowski Szaniszló, Jab-
lonski János (lengyel), Losicky Ferenc (magyar nemes), Szecenski
Péter, Dziurzinski Márton (lengyel diákonus.1) A tanfolyam két
évig tartott.
Nagy baj volt a tanulók szegénysége. A piaristák és a
módosabb polgárok ugyan több szegény fiút tápláltak, de vala­
mennyin nem segíthettek. Franconak megesett a szive a szegény
gyermekeken és 1646-ban jelentékeny segélyt eszközölt ki a
szegény diákok élelmezésére. Ettől kezdve egészen 1680-ig,
«
amikor Lubomirski Szaniszló Herakliusz az évi segélyt beszüntette,
a lublói vár jövedelméből évnegyedes részletekben nagyobb
mennyiségű élelmiszert s némi készpénzt kaptak a szegény tanulók
eltartására. Az évi segítség értéke körülbelül 800 lengyel forintra
rúgott. Több mint 40 tanulót láttak el egyszerű élelemmel ; vasár-

x) Catalogus studiosorum.
44

és ünnepnapokon húst is kaptak. Ugyancsak ezen segélyből sze­

rezték be a papírt is a szegény tanulók számára. Ezeknek már
nem kellett végigkoldulniok az egész várost. Délben megjelentek
a házban, ahol egy fiatalabb rendtag kiosztotta az ebédet. Franco,
hacsak ideje engedte, mindig ott volt, ő maga is segédkezett és
gondja volt rá, hogy mindegyiket rendesen lássák el, mert az volt r
a legnagyobb öröme, ha a szegényeknek szolgálhatott.
Konviktusnak nincs nyoma, de néhány szegény, jóviseletü,
szorgalmas tanulót mindig tartottak bent a házban.
Az ifjúság vallás, kor, nemzetiség, anyanyelv, illetőség és
rang tekintetében igen változatos képet mutat. A legtöbb termé­
szetesen katolikus volt, de voltak evangélikusok és unitáriusok,
továbbá görögkeletiek is, kiket rendre megtérítettek.
Az abecedáriusok közt öt éves is szerepel, viszont Jedlinski
Albert lengyel klerikus meglett férfikorában fogott hozzá a tanu­
láshoz : harminchat éves volt, amikor 1651-ben -beiratkozott a
parvisták közé. Két évig tanulta a parvát tíz-tizenkét éves fiúkkal
együtt. További tanulmányait azonban másutt folytathatta, mert
többé nem szerepel. Csak annyit jegyzett meg a lajstrom írója,
hogy később felszentelték.
A nagyszámú lengyeleken s németeken kívül, kik a legna­
gyobb kontingenst alkották, voltak magyarok, litvánok, rutének,
morvák, tótok, csehek, oroszok. A legtöbb a Szepességből s
Lengyelországból való volt, de néhányan Litvániából, Vörösorosz-
országból és az ausztriai tartományokból is jöttek.
Az előkelőbb magyar családok gyermekei is felkeresték a
podolini iskolát. Ilyenek voltak Pottornyay Boldizsár, Bél a vár y
Dávid, Sváby Ferenc és István, Laky György (később jezsuita),
Roskoványi Zsigmond, Terebessy Gergely, Görgey Pál (nem tért
át). Sokkal népszerűbb volt ez intézet a lengyel nemesség körében.
A Lubomirski-ház tisztjei idekiildték fiaikat, kik közül többen az
alapító, majd fia, György hg. költségén tanultak. Lubomirski
Szaniszló néhány volt apródját a piaristáknál taníttatta, viszont *
Franco több ügyes fiút ajánlott be a főúr udvarába.
Sokan a német szó kedvéért jöttek Podolinba, így Petricius
György prágai huszonegy éves nemes ifjú, végzett filozófus, aki
1646-ban iratkozott be. A következő évben átment Váraljára,
ahol a jezsuiták a principiák tanítására alkalmazták.
Némelyik már megjárta a világot, mások pedig elhagyták az
 45

iskolát és elindultak kóborolni. A tanulmányok félbeszakítása egészen

rendes dolog volt. Beálltak apródnak valamelyik nemes úrhoz,
majd ha nem tetszett a szolgálat, ismét visszatértek az iskolába.
A lengyel Lechowic Szaniszló (22 éves) egy évig raboskodott
tatár fogságban, ahonnét sikerült megszöknie és 1650-ben foly­
tatta félbeszakított tanulmányait.
A podolini iskola első húsz évéről csak kevés és hiányos
adatunk van, úgyhogy a tanítás rendszerét s menetét majdnem
lehetetlen megrajzolnunk. A Famíliákból legtöbbször csak az
tűnik ki, hogy kik voltak a ház tagjai, azt azonban, hogy kik s
milyen osztályokban tanítottak, rendszeresen csak az 1681—82.
tanévtől kezdve jegyezték be. Az eredeti Famíliák jórészt elkal­
lódtak, úgyhogy azokat Kraus Mihálynak csak nagy fáradsággal
sikerült rekonstruálni a fogadalomújítási (renovatio votorum)
lajstromokból s egyéb feljegyzésekből. A tanulók első névjegy­
zéke (Nomina discipulorum) ugyancsak hiányos ; ez utóbbit
1683-ban írta át és egészítette ki Mösch Lukács (Catalogus
studiosorum). Minthogy Franco Kalazantinak hűséges tanítványa
volt és tizenhét esztendős olaszországi működése alatt volt
alkalma iskolai rendszerét teljesen megismerni, valószínű, hogy
a podolini iskolát Kalazanti elvei szerint rendezte be és vezette.1)
Kalazanti iskolai rendszerét behatóan ismerteti Prónai Antal dr.
„A piarista iskolák kezdete“ c. müvében.
Kalazanti élénken érdeklődött a podolini iskola iránt. Franco
1643. szept. 4. k. levelére válaszolva, melyben tudósította az
iskola tinnepies megnyitásáról, örömét fejezte ki s több hasznos
utasítást adott. Azt ajánlotta, hogy a latin iskolában, ha a tanulók
száma megnövekszik, válasszák ketté az osztályokat, tanítókról
gondoskodni fog. Vigyázzon, hogy a tanítók a tanulóktól ne kér­
jenek pénzt, hogy mindenki lássa, hogy nem haszonért tanítanak,
hanem szerétéiből. A fenyítésben inkább enyhék legyenek, mint
szigorúak.2)

ó Franco 1643. aug. 5. k. levelében ezt írja : „Circa alle scuole si fa

tutto, quello che commandono le costitutioni non lasciando cosa alcuna.“
Generálisi levéltár.
2) „Se per caso, come si eredé, crescera il numero delli scolari in
lingua latina, faranno division di classi, accio che un stesso maestro non
deva far la fatigua conli minori o principianti, e conli mediocri e maggiori,
non mancandoli a V. R. suggetti per farlo ; et avería, che li maestri non
46

A fegyelmi esetek csekély számából arra következtethetünk,

hogy Franco éberen őrködött, hogy a mesterek a büntetésben ne
lépjék át azon korlátokat, melyeket a józan mérséklet és szeretet
állít fel. A tanulók több tanárukért valósággal rajongtak. A leg­
kedveltebb volt Kraus Mihály, a szónoklat lelkes tanára, akit
tanítványai annyira szerettek, hogy mikor 1658-ban Rzeszowba
helyezték át, többen oda is követték.1)
Franco gyakran tudósította Kalazantit az iskolai dolgokról,
de inkább csak a tanulók vallási gyakorlatairól, a tanév meg­
nyitásáról s bezárásáról szól.
A podolini iskola iránt Lubomirski Szaniszló is nagy érdek­
lődést tanúsított. 1646-ban Ruzsbachról, ahol a fürdő használata
miatt három hétig tartózkodott, néhány napra lerándult Podolinba,
hogy az iskolát s az építkezést megtekintse. A látottakkal nagyon
meg volt elégedve, amit azzal is kimutatott, hogy a szegény tanu­
lók élelmezésére Franco kérelmére segélyt rendelt.
Ruzsbachi és podolini tartózkodása alatt a piaristáktól meg­
tudta, hogy a jezsuiták Szepesváralján a Csáky István gr. által
adományozandó telken iskolát akarnak nyitni, ami által a podo­
lini iskola tanulóinak száma előreláthatólag meg fog csappanni.
A jezsuiták terve nagyon kellemetlenül érintette, mert büszke volt
az általa alapított intézet hírnevére. Attól félt, hogy a jezsuita
kollégium cl fogja homályosítani a piarista iskolát. A jezsuitáknak
több emberük volt, mig a piaristák a rend akkori zavaros viszo­
nyai miatt kevés rendtaggal rendelkezhettek, a tanítókat sem
képezhették ki még annyira, mint amazok, mert az iskola foglalt
le mindenkit. A. jezsuiták intézete néhány év alatt teljesen kifej­
lődhetik, a piaristáknál pedig először filozófiai tanfolyamot kell
szervezni a növendékpapok részére. A jezsuitákra egyébként sem
nézett valami jó szemmel, mert annak idején felajánlotta nekik a
podolini alapítványt, de azok keveselték s nem fogadták el. Azon­
kívül a szepesváraljai evangélikusok, akik féltek a jezsuitáktól,
több követséget küldtek hozzá és kérték, hogy tervüket akadá­
lyozza meg.
Csáky István gr. 1646. szept. 17. k. adománylevelében a
dimandino cosa alcuna alti scolari, accio conoscano tutti, che si insegna per
pura carita; et nel dar castige alii scolari siano piú tosto berúgni che
severi.“ 1643. okt. 10. k. lev. Podolini kegyesrendi levéltár.
x) Bielski 5. 1.
I * •

47

jezsuitáknak ajándékozta Szepesváralja és Kolbach közt fekvő

telkét, melyen egy romladozó kőház, kert, malom és sörfőző volt.1)
A jezsuiták a szép és tágas telken építkezni kezdtek, hogy isko­
lájukat megnyithassák. Lubomirski Csákyhoz s a jezsuitákhoz
intézett leveleiben tiltakozott tervük ellen azért is, mert a terület
az ő fönhatósága alá tartozik, ahol engedélye nélkül nem tele­
pedhetnek le.*) Úgy látszik Csáky vitatta a maga jogát, de
Lubomirski sem engedett. Okt. 25. k. levelében azt írja, hogy
nagyon kellemetlenül érintette a gróf kitérő válasza. A telekhez
való jogát be fogja bizonyítani s kéri, hogy fontolja meg, hogy
szabad-e az ő városát jámbor, de időszerűtlen alapítványokkal
terhelni. „Nyilvánvaló, hogy mennyit kell szenvedniök az én lako­
saimnak minden harci zörejre a káptalani székesegyház szomszéd­
sága miatt is. Mi lenne akkor, ha ott a jezsuiták is megteleped­
nének? Azonfelül a szerény kegyesiskolák, melyeket Podolinban
az imént nem csekély utánjárással és költséggel állítottam fel, a
nevezett atyák dicsősége s hatalma által a közeli szomszédság
miatt vagy elhomályosulnának, vagy meg is semmisülnének. ítélje
meg Méltóságod, hogy vájjon ezt nekem el kell-e tűrnöm. Annyi
városa van, azokba vezessen be, akiket akar. De tartózkodjék az
én városomba hozni azokat, kiknek jelenlétére s munkájára nincs
szükségem. Ha Méltóságod mindazonáltal folytatná tervét, meg kell
bocsátania, ha én is minden módon ellenszegülök törekvéseinek
és a rámtukmált vendégeknek eltiltom a városomba való bejöve­
telt s a lakást. Sőt Magyarország rendjeinél és az erdélyi fejede­
lemnél is súlyos panaszt fogok emelni, hogy Méltóságod olyan
dolgokat forral, melyek a közbéke és a jószomszédság megzava­
rására nyújtanak okot.“3)
Nov. 13. k. levelében még keményebb hangon követeli, hogy
álljon el szándékától : „Annyi sok más örökös falva s városa
van Méltóságodnak, melyekben megvalósíthatja szándékát a jó­
szomszédság sérelme és akadálya nélkül. Én bizony ezt nem
fogom megengedni, sem eltűrni.4)“
A fenyegetés ép oly kevéssé használt, mint a kérés és figyel-

x) Acta resident. Scepus. Soc. Jesu 2. fase. 2. sz. Országos levéltár.

*) Kraus, Historia 124. 1.
•’) Acta resid. Scepus. S. J.2. fase. 3. sz. — Rupp Jakab, Magyarország
helyrajzi története. Pest. 1872. II. 170. 1.
*) Acta resid. Scepus. S. J. 2. fase. 3. sz.
 ' i
48

meztetés. Lubomirski — quia erat vir militari«; et ingenio praefer-

vidus — megparancsolta, hogy a jezsuiták épületét bontsák le.1)
A jezsuiták fönt laktak a várban, de cselédségüknek és
zenészeiknek szállása már a Csáky-féle telken volt. Nov. 19.
estefelé katonák jöttek a lublói várból. Az egyik kanonok figyel­
meztette a jezsuitákat, hogy ezek azért jöttek, hogy házukat le­
rontsák, de úgy látszik, hogy a jezsuitáknak nem volt idejük,
vagy módjuk ezt megakadályozni.51)
A katonák a szepesváraljai polgárokkal együtt betörtek a
jezsuiták telkére, kiverték a mitsein sejtő muzsikusokat és hozzá­
kezdtek a romboláshoz. A pusztítás három napig, egy más forrás
szerint pedig egy hétig tartott és a katolikus polgároknak is
részt kellett benne venniök. Lebontották a malmot, a sörfőzőt, a
konviktorok s muzsikusok részére épített háromszobás épületet,
a filagóriát, az iskolát, melynek falai már egy ölnyire emelkedtek
ki. Feldúlták és kifosztották a kőházat, melyben kamara és mag­
tár volt. Elpusztították a halastó töltését, kivágták a gyümölcsös­
kert fáit, tönkretették a zöldséges és virágoskertet, elhordták a
tölgyfakarókból készült kerítést.8)
Lubomirski 1647. márc. 7. Csáky István grófhoz intézett
levelében ekként indokolja a nagy botrányt okozó cselekedetet ;
„Bizony másként illett volna viszonozni a szíves hajlandóságot,
melyet én minden alkalommal tanúsítottam Méltóságod iránt. Ha
Méltóságod valami jámbor művet akart létesíteni, azt végrehajt­
hatta volna az én tekintélyem kockáztatása nélkül is. De minthogy
azt megsértette, méltán elégtételt kellett vennem.“l4)* 3
Lippay György esztergomi érseknek, ki a jezsuitákat jó­
.
indulatába ajánlotta, így válaszolt :
„Főmagasságod kitűnő és jámborságához méltó dolgot
a s*

művel, midőn a tisztelendő jezsuita atyákat egyrészt a leggyen-

...__

gédebben pártfogolja, másrészt nekem hathatósan ajánlja. Egyéb­

ként én is pártfogolom őket a vallás terjesztését célzó jámbor
törekvéseikben és sohasem elleneztem, hogy Szepesmegyében
-

letelepedhessenek. Sőt igen szép alkalmai ajánlottam fel nekik,

-

hogy az Úr szőlőjében hasznosan munkálkodjanak, új templomot

l) Kraus, Hist. 125. 1.
3) Literae annuac resid. S. J. Scepus. 1. fase. 28. sz.
3) Acta resid. Scepus. S. J. 2. fase. 25, 32, 52. sz.
4) Acta resid. Scepus. S. J. 2. fase. 4. sz.
F~
•H i
. V

i i

49

és kollégiumot akartam számukra építeni városomban, Podolin-

ban. De minthogy akkor saját hasznukat elébe helyezték a köz­
jónak, helyükbe a piarista atyákat fogadtam be. Midőn ezek
példájukkal és tanításukkal már sokat megnyernek Krisztusnak,
ime a jezsuiták először mcgírigylik tőlük a lelkeknek jámbor
zsákmányát, majd arra gondolnak, hogy valami módon leigázzák
őket. Azért felhasználva a szomszédságot, elhatározták, hogy
iskoláikat állítják ellenük, engedélyem nélkül szerezvén meg az
én területem egy részét lakóhelyül, vagy kollégiumul. Ezzel engem
súlyosan megsértettek. Nem tűrhetem el, hogy ily módon játsza­
nak ki. Ha a jezsuiták Isten nagyobb dicsőségére irányuló buz­
galmukat hozzák fel, dicsérem a jól fegyelmezett buzgalmat, de
haragszom, ha a buzgalom helytelen, mert ez nem dicséretes.
Azonkívül engem is hasonló buzgóság ösztönzött, hogy azon
részekre bevigyem a piaristákat, akik ép olyan hasznára vannak
Isten egyházának, mint a jezsuiták, ha vetélytársaik hatalma túl­
ságosan nem korlátozza őket. Hogy ez szabad-e, célszerű-e,
könnyű megítélni.
Én azoknak megtartására, akiket, mint a Szentlélek választott
edényeit, egyszer keblemre öleltem, minden követ meg akarok
mozdítani és csupán azon szándékból tiltom el a jezsuitákat
területemről, hogy ne számítsanak azok közé, akik semmit sem
törődnek azzal, ha oltár ellen oltárt emelnek.“1)
A jezsuiták kénytelenek voltak káptalani területen megtele­
pedni, ahol 1647. nov. 12. megnyitották iskolájukat, Lubomirski
erőszakos eljárása feléjük fordította a figyelmet és a katolikus
körökben mély részvétet keltett. Az újság ingere és az anyagi
támogatás reménye sok tanulót vonzott hozzájuk Podolinból is.
Úgy látszik, hogy a diákok közt néhány tervszerűen bujtogatta
társait az intézet elhagyására, ami miatt Lubowieczki István lublói
alkapitány meg is büntette őket.*)
Azok között, akik Podolinból átmentek Váraljára, volt Kraus

x) 1647. máj. 5. Krakóban k. lev. Acta resid. Scepus. S. J. 2. fase. 8. sz.

s) „Annus 1647. Hoc anno inceptae sunt scholae Varal 1 y in Capitulo
a Patribus Societatis Jesu mense Novembri die 12, qua novitate alleeti
multi studiosorum ex nris scholis partim cum scitu nro, partim clam se-
ductique ab aliis abierunt, quae magna disturbado fuit in nris scholis, _ ac
tandem disturbatores puniti sunt a Magnifico Stephano Lubowiccki viceca­
pitaneo Lubloviensi.“ Nomina discipulorum.
 r*

50

Mihály is, a későbbi piarista. A már említett Petricius György,

továbbá Kysselius Vencel (26 éves morva származású aritmetikus)
a jezsuitáknál kenyérhez is jutottak, mert a principiák mestereiül
alkalmazták őket. A jezsuita iskola Szuhay Pál, majd Gosztonyi
István vezetése alatt gyorsan felvirágzott, az első évben már
140-nél több tanulójuk volt, közöttük sok magyar nemes. Mindjárt >

az első évben megnyitották az összes osztályokat, már ekkor

tanítottak poézist, retorikát és morális teológiát.1) A jezsuiták
közül többen (Szuhay igazgató, Gosztonyi) magánvagyonukb ól
nagy összegeket fordítottak az új iskolára.1) 1647-ben a podolini
tanulók száma 62-re apadt le, de a következő évben tanítványaik
nagyobbrészt visszatértek.
A váraljai iskola megnyitása — az első év kellemetlenségeit
leszámítva — jó hatással volt a podolinira, mert a piaristák
1648-ban felállították a poétikai osztályt és a filozófiai tanfolya­
mot, hogy vetélytársaikkal lépést tarthassanak.
Említettük, hogy Lubomirski azért alapította a podolini
iskolát, hogy a protestantizmus által elhódított szepesi városok
visszatérítését előkészítse egy vallásos nevelésben megedzett
nemzedék által. Az iskola meg is felelt a kitűzött célnak. Nem­ :►
csak az általános tanultságot és műveltséget mozdította elő, ha­
nem vallásos, hitéhez szilárdul ragaszkodó nemzedéket is nevelt,
melynek soraiból sokan úgy az egyháznak, mint a világiak közül
lelkes harcosaivá lettek a katolicizmusnak. Azok közül, kik az első
húsz év alatt tanultak Podolinban, mint a jegyzékből ki lehet
mutatni, ötvenen léptek a papi pályára, de megjegyezzük, hogy
a szám nem teljes, mert sokan messze vidékre származtak el és
így életük folyását nem kisérhették szemmel. A világi papokon
kívül több szerzetes is került ki (ferencrendi, jezsuita, cistercita,
bazilita.) A piarista rendbe léptek Haligowski (Albert) Ferenc,
Scholtz Benedek, Mudran (Ferenc) János, Lehoczky János, Starck
(Jakab) József, Papcinski (János) Szaniszló, Siewierkiewicz (János)
Béla, Kincel (János) István, Dudkovicz (János) Antal, Kraus
*
Mihály, Bartkó Simon, Romanski Bálint, Strzafa Kázmér, Bukar
János Kázmér (Lubomirski egykori apródja).3)
*) Literae annuae resid. S. J. Scepus. 1. fase. 28. sz.
2) Pirhalla 436. 1.
:i) Mudran János 1647-ben szül. Podolinban; 1658—1665. Podolinban
járt iskolába, ugyanott 1655-ben belépett a rendbe. Varsóban több évig taní-
4
:tá
m
1

51

VIII.

ñ podoimi nouiciátus és stúdium.

Az „Admissio saecularium“ c. podolini kézirat adatai sze­

V

rint az első 20 évben Podolinban 27 noviciust öltöztettek be.

Ezek közül néhányat a beöltözés után más házba küldtek.
Ezeken kívül még, mint a Familiákból kimutatható, 14 olyan
novicius is tanult Podolinban, akiket másutt vettek fel. A felvétel
a provinciális joga volt.
A próbaidő két évig tartott. Az első évet a lelki élet átala­
kítására szentelték. Ebben a Regulae novitiorum és Neri Szt.
Fülöp intelmei szolgáltak vezérfonalul. Hogy megismerkedjenek a
rend szervezetével, pontonkint megmagyarázták nekik a Cons-
titutiokat.1)
A második évet a humaniórák ismétlésére szánták, vagy ha
a humaniórákban elég erősnek mutatkoztak, az iskolákban taní­
tókul alkalmazták őket. A két évet nem mindig töltötték ugyan­
azon házban, sőt sokszor még az első évet sem. Ilyenkor a be­
öltözött növendékekkel több napi lelki gyakorlatot tartottak és vala­
mely megbízható rendtag felügyelete alatt elküldötték azon házba,
ahol a noviciátust ki kellett államok.
A noviciusok életkora átlag a 18—24 év között váltakozott,
de időnkint idősebbek is léptek be. így Bialkowski Károly Albert,
tichnowi prépost 44 éves korában öltözött be. A szerzetben a
Josephus a S. Francisco nevet kapta, de nem sokáig viselte, mert
még az első évben elbocsátották (1662). Világi papok később is
jelentkeztek felvételre. 1664. máj. 1. Opatowski Vencel, az akkori
rektor beöltöztette Bernassewic Mátyás pietrassowi plébánost 38
éves korában. 1670. máj. 1. vette fel a rend öltönyét Magunay
András szlatvini és krompachi plébános, de a következő év máj.t

tott teológiát, 1691-ben varsói rektor lett. 1694—97. a rendfőnöki címet is

V

viselte, de ezen idő alatt Rómában tartózkodott és helyette Kraus kormá­

nyozta a tartományt, mint viceprovinciális. 1705. ápr. 4. halt meg Iglón, mint
a plébánia adminisztrátora. 1702-ben Varsóban kiadott egy „Instructio novitio­
rum“ c. munkát. — Strzala Kázmér 1643-ban szül. Grabie-ben ; 1658—1662-
ben Podolinban járt iskolába, 1663-ban a rendbe lépett. Több lengyel házban
volt rektor. Bielski említi két panegirikus művét. Meghalt 1703. jún. 23.
l) Relatio de vita Adalbert! Siewierkiewicz. 1. 1.
 4
52

27. visszament plébániájára. Dalmazy Lőrinc sieciechowi plébános

késő öregségében kívánkozott be a rendbe. Már 75 éves volt,
mikor 1671. ápr. 30. beöltözött. Rendtársai nagyon megszerették
a szelídlelkű, tudós és világlátott öreg papot, aki a noviciátus
második évében hányt el 1673. febr. 23.1)

„
<•
A noviciusok eleinte a szegényebb tanulók közül kerültek

...
ki, később jobbmódú s előkelő származású ifjak is jelentkeztek.

--
A jelöltek magukkal hozták könyveiket, ruhájukat és értékesebb
tárgyaikat, melyek leltárát az Admissio saecularium c. kötetbe
rendesen maguk írták be és hitelesítették névaláírásukkal. A
magukkal hozott ruhát nem használhatták, mert a ház ruhatára
látta el őket egyforma ruhával. Könyveiket is elvették, mert az
első évben csakis a mester által kijelölt épületes könyveket olvas­
hatták. Ha kiléptek, mindent visszakaptak. A podolini származású
Starck József (belépett 1650. júl. 26.) szegényes ruházatban állított
be. Könyvtára négy könyvből állott : egy latin szótár, Cicero
levelei, egy görög nyelvtan és egy régi breviárium. Sepechowski
Bernât (1650. júl. 26.) 5 frtot és 13 polturát hozott. Egy ládikában
voltak legértékesebb kincsei, Alvari nyelvtana, egy syntaxis és

c
kézíratú retorika. Kraus Mihály (1650. szept. 21.) egy vörös süve­
get, felső és alsó ruhát, fehér övét, egy köpenyt jegyzett be.
Három könyve közül legértékesebb volt a Cursus philosophions,
melyet Pietraszkiewic Kázmér, a podolini bölcsészettanító, előadásai
után írt le. Egész kis könyvtárt helyezett letétbe Casimirus (ab
Assumptione), akit 1653. márc. 4. vettek fel. Könyvei arra valla­
nak, hogy jezsuita iskolába járt. Két ruhája volt, egy vörös és
egy sötétkék. A már említett Bialkowski tichnowi prépost sok
értékes ingóságot és néhány könyvet adott be. Bernassewic
Mátyás nem hozott könyvet, de hozott egy kocsit és egy pár
szürke lovat.
A jobbmódúak, kiknek száma később mindig szaporodott,
gazdag felszereléssel jöttek be. Kincel Istvánnak (1666. márc. 25.)
volt egy fekete báránybőrrel bélelt felsőruhája, zöld köpenye,
<

kék kindiak-szövetből készült dolmánya 50 ezüst gombbal, zöld

süvegje, vörös selyem öve, egy pár vörös csizmája. Ezen felül

0 Dalmazy tanítványa volt a híres Putcánus Eryciusnak. Az Origó

fundationis írója lemásolta Puteanus egyik levelét (Louvain, 1642. dec. 18.),
melyet Dalmazy iratai közt találtak.
*
4

53

beadott egy lószerszámot, egy pár pisztolyt tokban, egy ezüstös

puskaportartót és egy kardot. De hozott olyat is, amit a piaristák
mindezeknél sokkal többre becsültek, egy filozófiai magiszteri
diplomát.1)
A jegyzékben felsorolt könyvek nagyobbrészt nyelvtani,
filozófiai és teológiai tankönyvek, latin és lengyel imádságos
könyvek, klasszikusok. Magyar könyvet először Magunay András
hozott (1670.) (Káldy, Telegdi és Pázmány beszédei.)
Conti rendfőnök már 1642-ben szervezett Podolinban stú­
diumot a másodéves noviciusok és a fogadalmas klerikusok
részére. A tanfolyam prefektusa Strinboch Ágoston, tanára pedig
Neumann Glicériusz volt. A tanfolyamban két fogadalmas vett
részt : Frankovics Pál és F. Stephanus, azonkívül a következő
másodéves noviciusok: Holtzner Szaniszló, Pessau Károly, F.
Martinus, Marci József, Weczyrka Jakab, F. Vincentius.3)
Az első éveseket a lelki gyakorlatok foglalták le, amelyeket
Franco maga irányított. Egyik legkitűnőbb tanítványa, Kraus
Mihály elmondja, hogy az áldozás előtt mindig őmaga szokta
tartani az elmélkedést. Először Franciotti Cézár „Soliloquia“ c.
könyvéből olvasott fel olaszul néhány részt. Oly elragadó hév­
vel olvasott, hogy bár nem értettek meg minden szót, mégis
áhítatra hangolta őket.3)
Az olvasás után a következő megindító szavakkal igyekezett
az Isten iránt való szeretet és alázatosság érzelmét felkelteni:
„Ó fiaim, ti boldogok vagytok! Boldogok vagytok, mert elhagy­
tátok a bűnös világot és fiatalon léptetek be a szerzetbe, míg

b A lublói származású Kincel István 1653-ban a podolini iskolát láto­

gatta. 1668-ban Podolinban tanított. 1673-tól kezdve több évig a privigyei
házat igazgatta. 1681-ben Breznóbányán a kurucok elfogták, kegyetlenül
megkínozták, Thökölyhez hurcolták, de az szabadon bocsátotta. Ezután
Podolinban éldegélt, míg végre 1683-ban Lubomirski Jeromos hg. hívására,
mint tábori káplán, a herceg morvaországi táborába ment. Minthogy dizen­
tériába esett, Lubomirski ápolás végett Pozsonyba küldte, ahol okt. 10. meg­
<

halt 45 éves korában. A szentíerencrendieknél temették el a templom folyo­

sóján szt. Fábián és Sebestyén oltára mellett. Originale Briznense 50—55. 1.
Kegyesrendi központi levéltár. — Kraus Historia 558—560. 1.
a) Fondatione della Casa 15—16. 1.
3) Franciotti elmélkedéseit Gaiselbrunner Mihály morva piarista né­
metre is lefordította és 1645-ben NikolsLurgban kiadta. Horányi Scriptores
P. S. II. 6.1. Úgy látszik, minden noviciátusban Franciotti könyvét használták.
4
54

én, szerencsétlen, csak idősebb koromban — oly sok bűn elkö­

vetése után — vettem fel a rend öltönyét. De nem esem két­
ségbe s bízom Isten irgalmában. Már régen a kárhozat ttizében
kellene égnem, de Isten irgalmas volt és megengedte, hogy
veletek áldozhassak. Ó Istenem, hogyan érdemeltemén ezt?...
... Ha a világ megismerné azon javakat, melyeket Isten
azoknak készít, akik őt szeretik, nem hajhászná a gyönyöröket.
Lássátok fiaim, Isten nem szorul arra, hogy neki szolgáljunk, de
i
mégis magához hív és von bennünket a mi javunkért, mert
irgalmas szerető atyánk . . .
... Mit ér a világ urainak, a királyoknak, császároknak,
bíborosoknak dicsősége? A világ emberei hiú gyönyöröket haj-
hásznak, vidáman élik napjaikat, hogy a kárhozatba süllyedjenek.
Ó ha a kárhozottak csak egy óráig is szerethetnék Istent, milyen
boldogok lennének! De ott már nincs megváltás, azokkal már
elvégeztetett. Örüljetek, hogy még van időtök érdemeket sze­
rezni ... Ó Istenem, kik vagyunk mi, ki vagyok én? Fiaim,
szeretlek benneteket, mivel nem a világot követitek, de erősen
álljatok s vigyázzatok, mert ellenségetek, a gonosz szellem körül­
jár, mint az ordító oroszlán, keresvén kit nyeljen el . . . Isten
üdvözíteni akar benneteket ; de nektek is közre kell működnötök; í
jól kezdtétek, de vigyázzatok, hogy jól is végezzetek . . . Járul­
junk bizalommal Őhozzá, aki vár reánk. Hív bennünket: Jöjjetek
hozzám mindnyájan, akik fáradtak s terhelve vagytok. Nem vá­
logat, hanem mindenkit hív. Menjünk tehát mi is, készüljünk el,
hogy haszonnal áldozhassunk.“1)
A noviciusokat szüntelenül foglalkoztatta. Néha ugyan meg­
engedte nekik, hogy a rendes időn kívül is aludjanak egy keveset,
de napközben a tanulás óráin kívül is mindig tudott nekik valami
könnyű munkát adni, olyat, mely inkább szórakozás számba ment,
V agy éppen testedző volt. Adott nekik épületes könyveket, hogy
azokból másolgassanak, vagy levitte őket a kertbe s ott gyom-
lálgatott velük, földet, követ, téglát hordatott velük. Mindezt Y
szíves-örömest megtették, mert ő járt legelői a munkában. Ha
kifáradtak a munkában, tízóraival, ozsonnával üdítette fel őket.
Velük dolgozott, velük szórakozott. Játékaikból sem vonta ki

!) Kraus, Historia 212—213. 1. — Liber suífragiorum. Krakói piarista

levéltár.
 VI
Vi
magát, tekepályát készített nekik, mert a tekézés kedves mulat­
ságuk volt. A tekeverseny díjául egy-egy szentképet szokott
kitűzni. Ha rossz volt az idő, a házban foglalkoztatta őket : ren­
dezték a könyvtárt, tisztogatták a házat, a folyosókat.
Nem szerette, ha szomorúak voltak. Ha valakit szomorú
1 arccal látott járni-kelni, odahívta magához, letérdeltette s gyen­
géden meglegyintette arcát, megcirógatta fejét és így szólt hozzá:
„Légy vidám kedves fiam, hiszen Isten szeret téged és te ezt
nem akarnád megérteni? Légy vidám!"
Időnkint munkát és önsanyargatást is szabott ki növendé­
keire, de az olyan könnyű volt, hogy egyiknek sem esett terhére.
Ha valakire nem rótt ki ilyesmit, az illető azt hitte, hogy harag­
szik rá, pedig talán sohasem haragudott. Haragos, durva szót
soha nem hallottak tőle. Ha hibát látott, nem korholta, hanem
szelíd szavakkal, sokszor könnyek között kérte a vétkezőt, hogy
javuljon meg.1)
A stúdium tanulmányai felölelték a humaniórák teljes körét.
' Az előadásbeli ügyességet vitatkozásokkal, szavalatokkal igyekez­
tek fejleszteni. Bevezették őket a verselés és szónoklat titkaiba,

r amire szükség is volt, mert a kor Ízlése megkívánta, hogy a tanár

a szónoklathoz s a verseléshez a gyakorlatban is értsen. A rend
és az intézet pártfogóit időnkint panegirikus szónoklatokkal és
verselményekkel üdvözölték, de a jótevő el is várta, hogy ado­
mányait ékes beszéddel, vagy verssel nyugtázzák. A podolini
stúdensek közül többen ki is váltak a panegirikus irodalomban,
Kraus és Papcinski a szónoklatban, Opatowski a verselésben.
A filozófia tanítására egyelőre nem volt alkalmas tanáruk,
Itáliából sem küldhették, mert sokan elhagyták a rendet és csak
nagynehezen tudták ellátni iskoláikat. Franco Lubomirski áldozat-
készségéhez folyamodott és arra kérte, hogy szerződtessen egy
krakói akadémikust a filozófia előadására. Lubomirski a krakói
akadémia ajánlatára Pietraszkicwic Kázmért alkalmazta és részére
Y évi 100 tallér díjazást, élelmezést és ruhát biztosított. Már emlí­
tettük, hogy néhány világi tanulónak is megengedték az előadá­
sok hallgatását. Ekként nemcsak azt a célt érték el, amire Franco
törekedett, hogy t. i. a rendtagokat a felsőbb tudományokban
kiképezzék, hanem az iskola színvonalát is emelték.

l) Kraus, Historia 210. 1.

;
56

A tanfolyam két évig tartott. A piaristák közül tudomásunk

szerint először Kraus Mihály, Pietraszkiewic egykori tanítványa,
tanított filozófiát a podolini stúdiumban. Franco 1662-ben Rzc-
szowból Podolinba hívta és megbízta a humaniórák és a bölcsészet
előadásával.1)
Érdemesnek tartom megemlékezni a stúdium legelső taná­
ráról, a derék Neumann Glicériuszról. Neumann kiváló képzett­
ségű, nemes jellemű s jámbor életű szerzetes volt, kiről forrá­
saink nagy dicsérettel emlékeznek meg. 1620 körül született a
sziléziai Krotkawban. Morvaországban lépett a rendbe. Podolin-
ban több évig tanított a stúdiumban, majd 1646-ban a szintakszis
tanára lett.
Üres óráiban zenét is tanított. Egyik szegény tanítványát,
Lesczinski Mártont, kit több éven át könyörületből tartottak s
neveltek bent a házban, a hegedűben annyira kiképezte, hogy
akár a kenyerét is megkereshette volna a zenével, de a fiatal
embernek talán épen ez volt a veszte. Annyira kapós lett, hogy
minden polgári mulatságra meghívták. Korhclykcdésrc, ivásra
adta magát, úgyhogy 1658-ban ki kellett zárni az iskolából.2)
1655—59. a házfőnök-hclyettcsi tisztet is viselte, 1660-ban és
1661-ben a noviciusok mestere volt. 1661 —1664. Varsóban
működött, 1664. nyarán pedig Podolinba rendelték házfőnöknek.
Podolinban rettentően dühöngött a dögvész, mely szörnyű pusz­
títást vitt végbe a lakosságban. Neumann önfeláldozóan látogatta,
vigasztalta, gyóntatta a betegeket s amennyire szegénységüktől
tellett, alamizsnával s étellel is istápolta őket. Házfőnöksége alatt
fejezték be a Neri Szent Fiilöp tiszteletére emelt kápolna építését.3)
Ugyancsak ő restauráltatta az 1669-ben leégett templomot.
1671-től kezdve Mihály lengyel király privilégiuma alapján Busóc
és Maldur falvakban felújította a régóta szünetelő katolikus
vallásgyakorlatot, majd 1674. aug. 10. elfoglalta a szepesbélai
plébániát, melyet Lubomirski Szaniszló Hcrakliusz hg. a podolini
háznak adományozott. Lemondott a házfőnökségről s egész tevé­
kenységét az új plébánia vezetésére fordította. Mindjárt az első

9 Kraus, Historia 208. 1.

*) Nomina discipulorum.
3) Ez u-tóbbi az 1664. febr. 5. elhunyt Snieszkowic Szaniszló ruzsbachí
plébános hagyatékából épült fel.
 57

évben sikerült neki 30 polgárt visszavezetni a kát. egyházba.

1680. május havában Varsóba utazott, hogy ott szembaját gyógyí­
tássá. Visszajőve! a galíciai Sanok községben érte el a halál aug.
31. Kraus több helyen említi, hogy azt az ellenszenvet, melyet a
tót s lengyel rendtagok később a németekkel szemben tanúsítot­
i tak, szelídségével, nyájasságával és türelmével szerencsésen le
tudta küzdeni.1)

IX.

ñ piaristák mint térítők.

A térítés munkáját Strinboch Ágoston és Horlicius János kezdték

meg. Fáradságukat csakhamar siker is koronázta, Strinboch 1643-
ban Lublón hat protestánst oldozott fel a herezis alól.2) Ugyanezen
évben Conti Franco tudósítása alapján megírja Kalazantinak, hogy
a podoliniak tizenhetet térítettek vissza.3) Örseili Hiacint 1644.
máj. 13. k. leveléből tudjuk, hogy Horlicius a nagyböjt alatt
nyolcat térített meg, Franco is ismét újabb sikerek hírével örven­
dezteti meg a rend alapítóját. A következő év nagyböjtjén húszán
tették le a hitvallást A) Kalazanti a térítésről szóló tudósításokat
bejelentette a Propagandának ; az 1645-ik végén már nyolcvanra
rúgott a megtértek száma.6) Horlicius aposztaziája (1645), melyről
a következő fejezetben lesz szó, sem akasztotta meg a térítést,
Franco 1646. ápr. 6. újabb prozelítákról számol be: „Adesso s¡
sono convertid tre altri eretici. Messis multa operarii pauci.“6)
A térítésre nemcsak saját buzgalmuk ösztönözte őket, hanem
ezt az alapító is kötelességükké tette- és Kalazanti is folyton
buzdította őket. Abban reménykedtek, hogy a rend elnyomott
helyzetén azáltal is segíthetnek valamit, ha a Propagandának

b Kraus, Historia 536. 1. Choyiíacki, Brevis collectio. Lib. XXV.

Coll. Pod. — Weber Samu, Geschichte d. Stadt Béla. lgló, 1892. 106. 1.
2) Franco 1643. ápr. 11. k. lev. Talent! 340. 1.
3) 1643. máj. 24. k. lev. U. o.
4) Franco 1645. máj. 5. k. lev. U. o. 372. 1.
6) Kalazanti 1645. dec. 30. k. lev. Francohoz. Podolini kegyesrendi
levéltár.
6) Talenti 405. 1.
5
58

tudomására hozzák a térítésben elért eredményeket s az intéz­

mény jó hírnevét ezzel is emelik.
Az iskola is kitűnő talaja volt a térítésnek, a protestáns
tanulók, akik elég nagy számmal keresték fel az intézetet, kevés
kivétellel mindnyájan elfogadták mestereik vallását.
Franco a katolikus vallás terjesztését tekintette legelső
feladatuknak és bár egyelőre a nyelvi nehézségek miatt nem
vehetett részt a térítésben, iparkodott azt mindenképen előmoz­
dítani. A missziókra távozó rendtagokat házi és iskolai teendőik­
ben helyettesítette, jóllehet neki magának is volt elég gondja.
Növendékeit igyekezett a vitézkedő egyház hasznavehető kato­
náivá kiképezni. A konvertiták nevét, számát gondosan feljegyezte
s közölte Kalazantival, hogy a Propagandához beterjeszthesse.

X.

Horlicius apo5ztazidja.

Kalazanti Szt. József 1643-ban egyik levelében ezt írta

Franconak: „Tudósítson minél gyakrabban a hit terjesztéséről és
a tanulmányi eredményről. Ez talán némileg meg fog vigasztalni
azon zavarok között, melyeket most szenvedünk.“1)
A szent férfiúnak, bár Isten csodálatos lelkierővel áldotta
meg, csakugyan szüksége volt a vigasztalásra. A rendet, melyért
annyi év óta fáradozott, Cherubini és Sozzi árulása a legnagyobb
veszélybe döntötte. Márc. 4. őt, aki az intézmények alapítója
és éltető lelke volt, pápai dekrétum alapján megfosztották
generálisi tisztétől, majd máj. 9. Pietrasanta jezsuitát nevezték
ki vizitátornak, aki szabad kezet engedett Sozzinak és
Cherubininak.8) Hátralévő élete a szenvedések szakadatlan lán­
colata volt. Ellenségei a legszemérmetlenebbül bántalmazták,
gyalázták, rágalmazták és nyiltan a rend vesztére törtek, úgy­
hogy áskálódásaik 1646-ban a rend eltörlését idézték elő. Ezen
szomorú időszakban csak azok a sikerek vigasztalhatták, melyek
a külföldi kollégiumok buzgó munkásságát kisérték. Az Ausztriá-

9 Jún. 27. Podolini kegyesrendi levéltár.

2) Timon-David, II. 83—110. 1.
 59

ból s Lengyelországból érkező hírek jobbára kedvezők voltak, a

rendtagok híven kitartottak mellette és — amit ő ennél sokkal
többre becsült — odaadó buzgalommal tanítottak, prédikáltak s
térítettek. Élete utolsó hat évében szerető gonddal figyelte a
podolini ház fejlődését. Nagy reményeket fűzött hozzá, mert azt
hitte, hogy ezen ház még több rajt bocsát ki Lengyel- és Magyar-
országba.
Franco levelei örvendetes híreket közöltek. A rendtagok
meghonosodtak a messze idegenben, sok tanítványuk van, a talaj
alkalmas a térítésre. Az alapító jó szívvel van hozzájuk, minden­
ben támogatja őket, a világi papság is szívesen látja közremű­
ködésüket.
A sok jó hír után rossz is érkezett, mely nagyobb szomo­
rúságot okozott a szent férfiúnak, mint azok, melyeket időnkint
a háború súlyos csalásaitól látogatott morvaországi házakból
jelentettek. Nem bujdosásról, nélkülözésről, vagy üldözésről
szólott ez, hanem arról, hogy Horlicius János a ház egyik leg-
tanultabb tagja, a buzgó térítő, hitében megtántorodott.
Horlicius sokat érintkezett a környék evangélikus papjaival,
akikkel többször vitatkozott is. Tudománya s térítő híre miatt
veszedelmes ellenfélnek tartották, de azért szívesen látták maguk
között.
Leggyakrabban a toporci pappal érintkezett, házánál is
többször megfordult. Az evangélikus lelkészekkel való gyakori
érintkezés nagy változást idézett elő lelkében. Kételkedni kezdett
azon tételek igazságában, melyeket azelőtt oly nagy hévvel védel­
mezett és hitében annyira megtántorodott, hogy elhatározta, hogy
elszökik a házból és átmegy az evangélikusokhoz. Kraus szerint
.e fordulat okát vagy hiúságában kell keresnünk, vagy abban, hogy
a rendben uralkodó zavarok miatt szabadulni akart a szerzetből.
Valószínűbb az, amit később őmaga mondott Franconak, mikor
ez szökése okát kérdezte, hogy t. i. megúnta a kolostori élet
szigorú fegyelmét és szabadság után vágyódott.1)
Akármi indította is e lépésre, annyi bizonyos, hogy 1645.

b „Interrogai il detto Povero Padre, che cosa l’havea mosso a fare

si grande errore; rispóse, che non altro fu se non per potersi dare alla
libertà et doppo alcuni anni ritornare.“ Franco 1645. jún. 20. k. lev. Kalazanti-
hoz. Generálisi levéltár.
 1
<
60

máj. 8. éjjel, midőn Franco távol volt, kiszökött a várból, mely

akkor ideiglenes lakásukul szolgált. Ezt annál könnyebben meg­
tehette, mert a házfőnök távolléte miatt este őhozzá vitték be a
kulcsokat. Cellája asztalán egy levelet hagyott hátra, melyben azt
írta, hogy Morvarországba megy a rendfőnökhöz, akivel szemé­
lyesen akar megbeszélni valamit, amit már írásban is kért, de

<
nem kapott választ. Strinboch Ágoston tudja, hogy mi az az
ügy. A szobája asztalán lévő kulcsok Hosszutóthy szepesi prépost
nővéréé, a könyvek pedig a plébániáról valók. A levelet Franco
másolatban elktildötte Kalazantinak F)
Benedicite.
Mi ne vo verso la Moravia, non potendo havere risposta
dal Pre Provinciale, vedro di parlarli à bocea.12) Il Pre Agostino
lo sà.3) Le chiavi che stano in nostro tavolino insieme con un
bolettino, spettano alla sorella de Vescovo di Varallia, che lo
ben sà il fratello Carolo, la Biblia tedescha, è il Predicatore
Besseo et un libro di Catechismo Polacho, che ho dato al
fratello Ignatio, sono dalla Parochia.4)5
Horlicius, mint említettük, máj. 8. kiszökött a várból. A
város végén várt reá a toporci pap kocsija, amelyen Toporcra

-
hajtatott. Innét reggel a pap ajánlólevelével Busócra ment Klissius
János lelkészhez, aki őt még aznap Késmárkra, majd Lőcsére
szállította és ott elvitte Lachonosarcus Mihály lelkészhez. Lacho-
nosarcus ruhája után jezsuitának gondolta, de Klissius elmondta,
hogy kitérni készülő podolini piarista.6)
1) Generálisi levéltár.
2) A rendfőnök, illetőleg vikárius provinciális, Novari Sándor volt.
3) Strinboch Ágoston.
4) Hosszutóthy László szepesi prépost, kit Horlicius szepesváraljai
püspöknek nevez, 1606—1647. viselte a préposti méltóságot. Emellett először
az erdélyi, 1633—46. a váradi, 1646-tól a váci püspöki címet is viselte 1647.
dec. 28. bekövetkezett haláláig. 1644. márc. végén 1. Rákóczy György felkelése
miatt Podolinba menekült és Lubomirski védelme alatt ott tartózkodott 1646.
jan. haváig. Pirhalla 432. 1. — F. Carolus Pessau Károly (a S. Maria) volt,
Ignatius pedig Aquila Ignác (ab Assumptione).
5) A piaristákat gyakran összetévesztették a jezsuitákkal, ami miatt a
kuruc háborúkban sok kellemetlenségük volt. Simplicissimus így ír a podolini
piaristákról: „Der Wajwoda Crakovski hat zu Pudlein... ein Kloster gebauet,
und ein genus Jesuitarvm Patres Piarum Scholarum hinein geflantzet, woselbst
alle arme Schuler umsonst, oder mit ihrer beyhülif studiren können.“ Wagner,
Analecta Scepusii Sacri et Profani II, 325. 1.
T
1
<

61

Klissius távozása után Horlicius előadta, hogy szeretne át­

térni az evangélikus hitre, melyet szülei is vallottak. Lachonosarcus
azt felelte, hogy azoknak, akik az áttérést emlegetik, nem igen
hisz, mert közöttük sok a csaló. Különben sem igen tudná segí­
teni, mert őmaga is idegen és nem régóta van hivatalában. Éj­
».

szakára ott marasztalta, de azt hitte, hogy másnap megszabadul

tőle. Másnap, midőn az isteni szolgálat után a templomból
visszatért, házában talált egy szabót, akit Horlicius hívott oda.
Ez Horlicius reverendáját szétvagdalta és abból világi ruhát ké­
szített. Harmadnap — vasárnap — új ruhájában elment az evan­
gélikus templomba, végighallgatott két prédikációt, de panaszko­
dott, hogy azokból keveset, vagy épen semmit sem értett meg.
Lachonosarcus különösnek találta, hogy folyton emlegeti az
evangélikus valláshoz való hajlandóságát, de mégis hevesen
védelmezi a katolikus hitet. Gyanakodni kezdett és a város
bírájától kért tanácsot. Ez azt ajánlotta, hogy szépszerével távo­
lítsa el. Küldött neki két tallért útiköltségül ; ebből megtérítette a
költséget, amellyel a szabónak tartozott.
Könnyen elképzelhetjük, hogy Horlicius szökése milyen
zavarba ejtette a podolini piaristákat. Bár nem hitték el, hogy
Morvaországba ment, mert tudták, hogy nincs engedélye, sem
pénze, mégis ezt híresztelték. Arra nem is mertek gondolni, hogy
aposztázián jártatja az eszét. A tanulóknak is feltűnt Horlicius
távollétc, mert mint iskolaigazgató (praefectus scholarum) mindig
köztük szokott lenni.
Egy podolini ember, aki Késmárkról jött, elmondta öccsé-
nek, hogy látta Késmárkon egy prédikátorral kocsira ülni. A fiú
ezt az iskolában elmondta társainak.
Időközben Franco is megérkezett és fülébe jutott a hír,
melyet a tanuló terjesztett társai közt. Megkérte Beerwald Henriket,
Csáky gr. tisztjét, hogy kutassa ki Horlicius tartózkodási helyét és
ha lehet, valahogyan hozza vissza. Beerwald már máj. 12. rátalált
Lachonosarcus házában és a házigazda távolléte alatt beszélt
<

Horliciussal, de ennek semmi kedve sem volt visszatérni, sőt a

papnak is elmondta, hogy Beerwald csak azért jött, hogy ki­
kémlelje az ő tartózkodási helyét. Kérve kérte, hogy adjon neki
költséget, hogy tovább mehessen valahová, ahol a kémektől biz­
tonságban lesz, de Lachonosarcus nem tudott, vagy nem akart
rajta segíteni.
r
 5
62

Franco még másokat is küldözgetett utána, de hasztalanul.

Vagy nyolc napig időzött Lachonosarcus házában, míg végre a
házigazda tudta nélkül eltávozott és a pap szomszédjának,
Eigelmann Miklós posztónyírónak támogatásával és a papnétól
kölcsönzött két tallérral Kassára ment, hogy I. Rákóczy György­
nél próbáljon szerencsét.
Lachonosarcus azt hitte, hogy Horlicius csak azért telepedett
be hozzá, hogy őt kompromittálja és bajba keverje. Ha csakugyan
át akar térni, miért védelmezte olyan erősen a katolikus vallást?
Ha evangélikus akar lenni, mit akar Rákóczynál, aki az evangéli­
kus hitnek nem barátja? Ha Beerwaldnak, kivel sokáig négyszem­
közt tárgyalt, komoly szándéka lett volna őt visszavinni, elvihette
volna, mert két vagy három fegyveres volt vele.1)
Kassán meggondolta a dolgot és a jólelkű Vanoviczy János
pálosrendű apostoli misszionárius ösztönzésére, aki a francia
követ szállásán tartózkodott, jún. 6. meggyónt és feloldoztatta
magát a herezis alól.2)
Vanoviczy a feloldozásról a következő bizonyítványt állí­
totta ki:
Ego P. Joannes Vanoviczy Ordinis Ord. S. Pauli primi

se
Eremitae Missionarius Aplicus praesentibus fidem fació mihi
fuisse confessum Joan. Franciscum de S. Maria Magdalena et a
me sacramentaliter absolutum iuxta authoritatem mihi a Sede
Aplica concessam ad septennium, quapropter intuitu Dei prae-
sentium exhibitori tamquam vero Christiano atque Filio Dei
charitatis atque hospitalitatis officia exhibeant Christi fideles,
precor. Cassoviae die 6-a Junii 1645.3)
Horlicius megtérését lelke sugallatán és Vanoviczy intelmein

1) Lachonosarcus kelet nélküli lev. az „Origó fundationis“ c. kötetben.

2) 11 detto Pre ha fatta Confessione a un PreMissionario Apostólico della
Congregatione di S. Paolo, quali Padri stanno qui in Ungaria et in Polonia, in
Italia mi par che non vi siano; il detto Pre Missionario dimorava in Casciovia
-A.

luogo lontano da noi 10 lege stava in Casa deli’ Ambasciatore di Francia,

quale era appresso al Maledetto Principe di Transilvania. Franco 1045. jún.
20. k. lev. Generálisi levéltár.
3) Vanoviczy rendjének kiváló tagja volt, különböző magas rendi
hivatalokat viselt, volt rendfőnök is. 1670-ben scardonai püspökké nevez­
tetett ki, de 1676-ban méltóságáról lemondott és mint szerény paulinus
halt meg 1677-ben. Orosz, Synopsis annal. Ord. S. Pauli. Sopron, 1747. 11,
pp. 93, 151,
r
3

63

kívül még egy más körülmény is siettette. Lubowiecki István

lublói alkapitány a toporci és busóéi papokat, kik őt szökésében
támogatták, egy éjszakán, ugyanazon időben elfogatta és a lublói
várba vitette azon fenyegetéssel, hogy addig nem bocsátja el őket,
míg Horliciust vissza nem szerzik. A többi evangélikus papok, hogy
társaikat kiszabadítsák, mindent megtettek, hogy visszatérjen.
Horliciust jún. 7. a fejedelmi udvarba hívatták és megkér­
dezték, hogy vissza akar-e térni, vagy nem. Megígérték neki,
hogy ha nincs kedve visszamenni, Erdélybe küldik, vagy másutt
gondoskodnak róla. Miután kijelentette, hogy visszatér, a sárosi
várba küldték, ahonnét jún. 9. írt Lubowieckinek és arra kérte,
hogy bocsássa szabadon a papokat, akik az ő bűnében ártatlanok,
amig ez meg nem történik, nem száll le a sárosi várból. Azt is
kérte, hogy szerezzen Francotól reverendát és eszközölje ki, hogy
ne kelljen Lublóra, vagy Podolinba mennie, hanem küldjék egye­
nesen Varsóba, vagy Itáliába.
Lubowiecki és Franco nem fogadták el a feltételeket. Azt
kívánták, hogy ünnepélyes vezekléssel enyhítse a nagy botrányt
és erkölcsi kárt, melyet aposztáziájával okozott. Horlicius megadta
magát és 12-én elment Lublóra, ahol Franco várt reá és feladta
-í-

rá a reverendát. Egyelőre Lublón maradt, mig a vikárius-provin­

ciális intézkedett további sorsáról. Franconak azt vallotta, hogy
csak a szabadság vágya ragadta a meggondolatlan lépésre. Igaz,
hogy az evangélikus papokkal sokat volt együtt, úgyhogy min­
denki azt hihette, hogy velük érez, de sohasem nyilatkozott a
vallás ellen. Tagadta, amit róla beszéltek, hogy Lőcsén az evan­
gélikus templomban prédikált, vagy protestáns rítus szerint áldo­
zott volna.
Botlását annyira szégyenlette, hogy nem akart a rendben
maradni, hanem szeretett volna átmenni a lengyel kartauziakhoz.
Franco vigasztalta, de végre is kénytelen volt megígérni, hogy
kieszközli az engedélyt az átlépésre.
Miután néhány hónapig Lublón tartózkodott, visszament
Podolinba, ahol egy vasárnap a plébániai templomban ünnepé­
lyesen vezekelt. A templomot zsúfolásig megtöltötte a polgárság
és a háború miatt Podolinba menekült nemesség. Horlicius - kötéllel
a nyakán — könnyekre fakasztó beszédben vallott bűnbánatot.1)
!) Franco 1645. nov. 10. k. lev. Kalazantíhoz. Generálisi levéltár. —
Origó Finitiation is 31—55. 1. — Kraus Historia 70—72.
 -V
64

Kalazanti Franco leveleiből értesült Horlicius szökéséről,

majd visszatéréséről. A szerencsétlen, eltévelyedett férfiúnak talán
semmi sem nyújtott olyan vigasztalást, mint a szent aggastyánnak
atyai szeretettel és szelídséggel írott levele, melyet érdemes egész
terjedelmében elolvasnunk.
„Tisztelendőségednek jún. 20. k. levelét megkaptam. Különös
vigasztalást merítettem azon hiteles tudósításból, melyet legked­
vesebb testvérünknek a Mária Magdolnáról nevezett János Ferenc
atyának visszatéréséről küldött.‘Mint eddig, úgy ezután is kérni
fogom az Urat, világosítsa meg elméjét, hogy megismerhesse a
láthatatlan dolgok igazságát, amit Isten azok számára tart fenn,
akik őt legszentebb szenvedésében utánozzák. Isten e kegyelem­
ben az alázatosakat részesíti. A próféta igy szól: Intellectum dat

T™
parvulis. Minél inkább megalázza magát az ember saját megis­
merésében, Isten annál inkább felmagasztalja a láthatatlan és
örökkévaló dolgok ismeretében. Adja az Úr, hogy ottani szerze­
teseink mindnyájan tökéletesen alkalmazkodhassanak az ő leg­
szentebb akaratához s áldja meg mindnyájukat.“1)
Podolinból Varsóba küldték, innét pedig Morvaországba
került. Kalazanti később is érdeklődött iránta. 1646. ápr. 6. Novari
Sándorhoz intézett levelében azt írja, hogy nagyon örvend az
isteni kegyelemnek, mely elméjét megvilágosította és ezután is
imádkozni fog érette.2) Meg kell jegyeznünk, hogy a podolini
könyvek Horliciust összetévesztik Bencdicti Jánossal. Ez utóbbi­
nak szerzetesi neve Joannes a S. Maria Magdalena volt. Horliciusé
pedig Joannes Franciscus a S. Maria Magdalena.
Benedict! tudományosan képzett ember volt, görög nyelv-
ismerete miatt Graecus-nak is hívták. Ezen melléknevén említi
-

őt Kalazanti is egyik levelében.3) Irt egy „Scholae Piae, seu de

-------

origine, progressa, instituto et utilitate Piarum Scholarum“ c.

munkát is, mely 1646-ban Krakóban, majd másodszor Varsóban
jelent meg 1649-ben. Ezt Kraus is említi s fel is használta a
-Ç*

varsói ház alapításának első éveiről szóló elbeszélésében. Mint

világi pap halt meg 1660-ban.4)

9 1645. aug. 12. Podolini kegyesrendi levéltár.

*) Ephem. Calas. V. 66. 1.
3) 1647. jún. 22. Podolini kegyesrendi levéltár.
9 Horányi I. 240-241. 1. — Bartlicius 478. 1.
 F
a

Ocjni
X
r-
Bogatka Kázmér.

Franco azáltal akarta ellensúlyozni a Horlicius esete által

okozott botrányt, hogy a német-lengyel provincia legkiválóbb
hitszónokát, az aszketikus élete s tudománya által nagy hirre
jutott Bogatka Kázmért kérte helyébe, aki még az 1645. év őszén
megérkezett Varsóból, ahol 1642-től kezdve működött s szónok­
lataival az udvar tetszését is megnyerte.
Bogatka 1615-ben született a lengyelországi Pozenben. Ta­
nulmányait valószínűleg Nikolsburgban végezte. Mint a nikolsburgi
szeminárium tanítója megismerkedett a piaristákkal és 1635. dec.
10. Leipnikben belépett a rendbe. A noviciátus szigorúsága meg­
felelt az ő aszketikus hajlamainak, önként vállalkozott az önsa­
nyargatás legkülönbözőbb cselekedeteire. Jámborságának s engedel-
" mességének híre Rómába is elhatott, Kalazanti több levelében
kérdezősködött felőle. Minthogy ő volt a rend egyetlen lengyel
származású tagja, azt tervezte, hogy amint alkalom nyílik a
'í Lengyelországba való letelepedésre, oda fogja küldeni.
1642-ben Varsóba került, majd 1645-ben Podolinba, ahol
mint iskolaigazgató, a ház másodfőnöke s mint hitszónok buzgón
teljesítette kötelességét. Gyalogszerrel eljárt Gnézdára, Lublóra,
ahol misézni s prédikálni szokott. Az engedelmességben bámula­
tos lelkiismeretességet tanúsított. Egy Ízben fáradtan gyalogolt
vissza Alsóruzsbachon (Alsózúgó) keresztül. Snieszkowic Szaniszló
plébános meglátván őt be akarta hívni s meg akarta vendégelni,
de Bogatka megköszönte a szívességet s nem ment be hozzá,
mert — mint mondotta — erre nincs engedélye.1)
Lubomirski Szaniszló 1646-ban hosszabb ideig a ruzsbachi
fürdőben tartózkodott. Egy vasárnap (jún. 17.) váratlanul
lekiildötte Podolinba Bukar János nevű nemes apródját s
megizente, hogy jelen akar lenni a misén és meg akarja hall­
gatni valamelyik piarista prédikációját. Csakhamar meg is érkezett
fényes kíséretével. Bogatkának csak annyi ideje volt a készületre,
hogy a mise alatt átgondolhatta beszédje tárgyát. Félre vonult a
sekrestyébe és térdreborulva elmélkedett tételén.

b Kraus, Consideralio religiosi status p. 11. cap. 9.

 »
66

A mise után Lukács 5. k. 4. verséből kiindulva (Duc in

altum et laxate retia) hatásos szónoklatot mondott, mellyel az
alapító s kísérete figyelmét teljesen lebilincselte.
Franconak Bogatka volt a leghűségesebb munkatársa. A
lengyel viszonyokban tájékozatlan lévén, gyakran rászorult Bo­

'v
gatka tanácsaira. Mindketten az elmélkedésben, lelki olvasmány­
ban, önsanyargatásban lelték legfőbb gyönyörűségüket és lelkűket
egészen áthatotta az intézmény s iskola szeretete. Szabad idejü­
ket együtt töltötték. Ilyenkor legkedvesebb beszédtárgyuk volt
Kalazanti személye, kinek nagy erényeit egyaránt csodálták.
Jellemük csodálatos módon egyezett, mert Bogatka is végtelenül
alázatos és szerény volt.
1650. máj. 7. ragadta el a halál. Ö volt a podolini ház
első halottja. Máj. 10. temették el a plébániai templomban. A
gyászbeszédet Kurowski Tamás piwniczai plébános mondotta.
Minthogy Franco s társai drága halottjukat később saját temp­
lomukba óhajtották örök nyugalomra helyezni, nevükben Lubo-
wiecki István lublói alkapitány a szertartás után a sekrestyében
ünnepélyesen kijelentette a plébános, a lublói esperes és a többi
pap jelenlétében, hogy a holttestet csak addig hagyják a plébánia-
templomban, míg a templomuk elkészül. 1656. febr. 16. a drága
hamvakat átvitték a piarista templom sírboltjába. Minthogy szent­
ség hírében halt meg, nevét bevették a venerábilisok jegyzékébe.1)

XII.

ñ német-lengyel provincia története.

1642-ben a német rendtartomány, mely a nikolsburgi, strass-

nitzi, leipniki, krumlowi (Morvaország) és leitomischli (Csehország)
házakból állott, a varsói és podolini kollégiumokkal gyarapodott.
Ettől kezdve a tartományt német-lengyel tartománynak nevezték
és a Conti rendfőnök felvette a „provinciális Germaniae et
Poloniae“ címet.
A két lengyel ház megszerzésében nagy érdeme volt a derék
l) Kraus, Historia 72, 126, 144—145. 1. — Suffragia 1. 1. — Bartlicius,
289. I. — Kácsor, Biographiae venerabilium 88, 209. I. - Escolapios insignes
IL 141-143. 1. - Epheni. Calas. IV. 211-212. 1.
P

67

Conti Onufriusz provinciálisnak. Mindkettőbe ő vezette be az

első lakókat és mindent megtett, hogy a két új ház anyagilag
kellően biztosíttassék.
Conti 1606-ban született Nápolyban az Agnani grófok nem­
zetségéből. Itáliában különböző rendi hivatalokat viselt, majd
V 1638-ban a német provincia főnökévé neveztetett ki. Nagy tudo­
mányával és kitűnő modorával megnyerte az osztrák főpapokat
és főurakat, akik Kalazantihoz írt leveleikben a legnagyobb elis­
meréssel szóltak hasznos tevékenységéről.
Miután a varsói és podolini házak ügyeit rendbehozta, 1643.
január elején a Rómába készülő Skarzewski Szaniszló kíséretében
Magyarországon keresztül Bécsbe utazott. Magával vitte IV. Ulászló
király ajánlóleveleit, melyeket a király a császárhoz, a bécsi nun-
ciushoz, Dietrichstein herceghez és a bíboros-protektorhoz inté­
zett és amelyekben szép szavakban emlékezett meg kiváló érde­
meiről. A nunciusnak beszámolt a Lengyelországban elért sikerek­
ről, melyeket a nuncius annál nagyobb örömmel vett tudomásul,
minthogy annak idején ö ajánlotta, hogy a Morvaországból ki­
szorult rendtagokat Lengyelországban helyezze el.
A nuncius most maga szerkesztett egy kérvényt, melyben a
piaristák a Bécsben való letelepedésre kérnek engedélyt és indi-
genátusért folyamodnak az osztrák örökös tartományokban. Conti
jan. 20. kihallgatásra jelentkezett a császárnál és átnyújtotta a
kérvényt IV. Ulászló ajánlólevelével együtt. Mindkét kérésére biz­
tató választ kapott, sőt Eleonóra császárné is megígérte támo­
gatását.
A morva-cseh házak helyzete ezen évben sem fordult jobbra.
Legtöbbet szenvedett a leitomischli ház. Jún. 14. költöztek be az
í új épületbe, de másnap már el kellett menekülniük a svédek elöl,
akik a házat teljesen kifosztották.1) A leipnikiek is bajba jutottak,
ismét a helfensteini várba kellett menekülniük.
C ont it mindezeknél, jobban aggasztották a római hírek.
b Cherubini es Sozzi, kiket kortársaik joggal neveztek a rend rossz
szellemeinek, n) illan a rend vesztére törtek. Alattomos árulkodá-
saikkal elérték azt, hogy az inkvizíció jan. 15. dekrétumot hozott,
melynek lényegesebb rendelkezései a következők:

!) Novari Sándor levele az alapító nőhöz, Fernstem Febroniához. Bart-

licius 355. 1.
as
1. Egy idegen rend tagja fog kineveztetni generális vizitátorrá.
2. Sozzi Máriusz neveztetik ki első asszisztensnek; ő és a
vizitátor még három asszisztenst neveznek ki és azokkal fogják
kormányozni a rendet. A szentszék és a kongregáció különös
engedélye nélkül nem szabad új alapítványt elfogadni sem Itáliá­
ban, sem a többi országokban. Úgy a klerikus, mint a laikus
növendékek csak a szentszék és a kongregáció engedelmével
vehetők fel.
3. Kalazanti és az asszisztensek (Casani Péter, Castelli Ferenc,
Garcia János, Catalucci Bonaventura) hivataluktól felfüggesztetnek.
A dekrétumot márc. 4. hirdették ki a Sz. Pantaleon-kollé-
giumban. Sozzi Leonardo Szantinuszt, Spinola János és Bafici
Jánost vette maga mellé asszisztensekül. Márc. 22. Ubaldini Ágos­
tont nevezték ki vizitátornak, de ez látván Sozzi és Cherubini
cselszövényeit, csakhamar lemondott. Helyébe máj. 9. Pietrasanta
Szilveszter jezsuitát küldték ki vizitátornak, aki máj. 13. k. kör­
levelében tudatta, hogy a megbízatást elfogadta, majd az itáliai
házakba vizitátorokat küldött ki egy csomó kérdőponttal, melyek
közül néhányat felemlítünk:

X"
1. Miként vélekednek fogadalmuk és a konstitúciók érvé­
nyességéről?
4. Nem veszélyezteti-e a rendet rendkívüli elterjedtsége és
az, hogy a rendtagok túlságosan el vannak foglalva?
5. Mi a véleményök a mezítlábjárásról, a durva ruházatról?1)
6. Hogyan vélekednek a sok böjtölésről és arról, hogy a
vacsorát állva kell elkölteniök?
8. Fenn lehet-e tartani a rendet minden biztos jövedelem
nélkül ?
10. A generálist életfogytiglan válasszák-e, vagy csak bizo­
nyos időre?
13. Nem kellene-e elhagyni azt a szokást, hogy előadás
után a tanulókat haza kísérik?
14. Nem volna-e hasznos néhány házat megszűntetni?2)
A rendben az életmód szigorúsága, egyesek túlhajtott buz-
gósága és a nagy szegénység sok bajt okozott, amelyet csakugyan
meg lehetett volna szüntetni, de a rendtagok joggal kételkedhet-
’) A piaristák 1690-ig nem viseltek sarut, hanem szandált. Constutio-
nes p. II. cap. 4.
2) Bartlicius 347. 1.
 *

69

tek a vizitátor jóakaratában, mert azt látták, hogy szabad kezet

enged Sozzinak, aki a rend érdemes alapítóját a legdurvább bán-
talmakkal illeti. Leonardo, Spinola és Bafici látván a méltatlan
bánásmódot, nem akarták magukat Sozzival azonosítani és le­
mondtak hivatalukról. Sozzi a lemondást Kalazantinak tulajdoní­
totta. Berohant az oratóriumba, ahol a szent aggastyán imádkozott
és a következő durva szavakkal támadt reá: „Vecchio rimbambito,
vecchio impazzato, costoro non mi vogliono ubbidire ; e voi non
li quiétate ; io ho ridotta la Religione quasi in ruina, e la finirö
di spiantare prima che mi quieti.1)“
Kalazanti felfüggesztése, asszisztenseinek letétele, a vizitátor
kineveztetése és Sozzi uralomrajutása a rendben úgy Itáliában,
mint a német—lengyel tartományban nagy megdöbbenést keltett.
Berro Vince Kalazanti Sz. József első és leghitelesebb életírója
ezt írja : „Épen Nápolyban voltam, mikor az új vizitátor kineve­
zéséről értesültünk. Az atyák és a világiak egyaránt megjósolták
a rend romlását."2) Hasonlóképen ír Millelot János Genovából:
„P. Pietrasanta kinevezése óta a város legelőkelőbb személyiségei
folyton sajnálkoznak a mi anyánknak, a rendnek romlásán." A
varsóiak azt írják, hogy mikor a király kamarása és titkára meg­
hallotta a hírt, így szólt : „Rendjük a végromlás felé közeledik."
A rend válsága mindenfelé foglalkoztatta a kedélyeket. Mezzara
Glicériusz Contihoz intézett leveléből tudjuk, hogy Strassnitzban
már az utcán is tárgyalták a piaristák dolgát.3)
Kalazanti Francohoz és Contihoz írt leveleiben csak általá­
nosságban érintette a római eseményeket. Csak arra kérte őket,
hogy maradjanak hívek az intézményhez, Isten majd jobbra for­
dítja sorsukat. Ellenségeit egy szóval sem Ítélte el, sőt minthogy
az egyházi felsőbbség azokat állította rendje élére, társai szere-
tetébe ajánlotta őket s arra kérte, hogy engedelmeskedjenek nekik.
Kalazanti intelmei nem tudták megnyugtatni a német-lengyel
provincia tagjait. Nem akartak beletörődni azon gondolatba,

*) Talenti 337. 1.
*) Berio 1623-ban lépett a rendbe. Meghalt 1666-ban Firenzében.
Kalazanti életét s a rend tői (éneiét legelőször ö írta meg. Kéziratait Rómában
őrzik. Korányi, Scriplores P. S. I. 247—248. 1. ■— Corona Calasancia IV. 38.
3) „Qul i bisbigli della nostra distruzione vanno di giorno in giorno
crescendo tanto, che per le piazze non si discorre di altro.“ Júl. 10. k. lev.
Talenti 336. 1.
MSfflËk
 ________ ____

70

hogy a rend, melyet az osztrák tartományokban és Lengyel-

országban oly őszinte szeretettel karoltak fel, mely oly szép
jövőnek nézett elébe, a belső viszálykodás által szított zavarok­
nak essék áldozatul. Bár mindnyájan érezték, hogy milyen nagy
szükségük van Conti jelenlétére, aki mindenről gondoskodott,
összeköttetéseivel ügyesen egyengette a további fejlődés útját,
mégis folyton ösztönözték, hogy menjen Rómába és biztosítsa a
szent alapítót változatlan ragaszkodásukról. Azt is remélték, hogy
nagy tekintélyével, rábeszéléssel sokat vissza fog téríteni Kala-
zanti hűségére. A provincia ügyeit Leailth Ambrus gondviselésére
bízta és július végén útnak indult Róma felé. Alighogy eltávo­
zott, a svédek valóságos hajtóvadászatot indítottak Novari Sándor
leitomischli házfőnök ellen, mert Pernstein Eleonórától, a leito-
mischli alapítótól, nagy váltságdíjat akartak érte kicsikarni, de
mindannyiszor szerencsésen kikerülte a veszedelmet.
Okt. 1. Pietrasanta egy, három bíborosból és két prelátusbó!
álló bizottság elé terjesztette a vizitációról szóló jelentését. A
terjedelmes jelentésben elmondja, hogyan keletkezett a rend,
mikor alakult kongregációvá, majd szerzetesrenddé. A tagok
száma körülbelül 500, akik közül vagy 100 működik Rómában. A
rend szervezete a szerzetesi élet szempontjából tekintve nagyon
tökéletes alkotás, mert szegénységet és szigorú életet kíván, azon­
kívül hasznos is, mert az a célja, hogy a szegény gyermekeket
az elemi tanulmányokra írásra, olvasásra, latin nyelvre és vallás­
tanra oktassák. Ami a rend misztikus testét illeti, azt mondhatja,
hogy feje és sok tagja egészséges, mert a generális és sok rend­
tag erényes és becsületes. Ezután áttér a rendben uralkodó bajok
ismertetésére.
A rendtagok közül sokan érvénytelennek mondják fogadal­
mukat, mert nem tartották meg azon szabályokat, melyeket a
pápai bullák megkívánnak. így a noviciusokat nem nevelték a
fogadalmasaktól elkülönített helyen, de azt sem tartották meg,
amit saját konstitúcióik előírnak, hogy a fogadalom érvényes
legyen (negyedévenkint vizitáció, a fogadalmasok szavazása a
fogadalmat tenni akaró méltó, vagy méltatlan volta felett). Minden
válogatás nélkül veszik fel a növendékeket és rosszul nevelik. A
lelki életben még kellő előrehaladást sem tesznek, máris tanításra
fogják őket. Akik ki akarnak lépni, azt állítják, hogy szolgai
engedelmességet kívánnak tőlük, hogy a szegénység elvisellietct-
 :■ : —

71

len. Ami a tisztaságot illeti, nem tesz kifogást az erkölcsi élet

ellen. Nagyon sok a laikus fráter, akik áldozópapok akarnak
lenni, habár nincs meg a szükséges előképzettségük. Ezek azzal
érvelnek, hogy még akkor léptek be, amikor a papok és a
laikusok között nem volt különbség. Ugyanazt a fogadalmat
tették, amelyet a klerikusok, az ő fogadalmukban is benne van
a tanítás kötelezettsége. Sokat viszálykodnak az elsőbbség miatt
is. A laikusok azt vitatják, hogy megelőzik a papokat, ha előbb
léptek be és előbb tettek fogadalmat.
Ezektől eltekintve a többi tiszta erényes életet él, de a
rendi elöljárók közül többen visszaélnek hatalmukkal, hivataluk­
hoz görcsösen ragaszkodnak,.kivonják magukat a munka alól.
Érdekes, hogy Pietrasanta azon asszisztensek ellen is panaszko­
dik, akik hatalmukat tőle és Sozzi Máriusztól nyerték, mert vele
tiszteletlenül bántak.
Arról természetesen nem szól, hogy mit engedett meg
Sozzinak Kalazantival szemben.
A reformnak egy módja van : ki kell nyitni a kaput, hogy
aki el akar menni, elmehessen. „Ebben sokan egyetértenek velem
— írja a jelentésben — akik buzgón kívánják előmozdítani a
szerzetesi fegyelmet. Ezek közül némelyek azt mondják, hogy ha
Főmagasságtok erre nem eszközük ki az engedélyt, a jelen álla­
pot mellett nagyobb károktól lehet félni, mint amilyeneket az
egyház Luther és Kálvin miatt szenvedett, mert nagy a veszede­
lem, ha egy fegyelmezetlen és romlott rend rossz erkölcseinek és
elveinek példáját vési be az ifjúság leikébe, mely viasz gyanánt
hajlik a bűnre.“
Az orvoslás ezen módját annál könnyebben végre lehet
hajtani, mert a kegyes-tanítórend sok teológus szerint nem is
szerzetesrend, következőleg a fogadalmak semmisek; nem azért,
mert nem tartották meg azon szabályokat, melyeket a bullák és
a konstitúciók értelmében meg kellett volna tartani, hogy a foga­
dalmak érvényesek legyenek, hanem kétséges, hogy a kongregáció
helyesen járt-e el, mikor approbálta a rend konstitúcióit. Meg
kellene vizsgálni, hogy nem hagytak-e jóvá olyan szabályokat,
melyek a pápa szándékaival ellenkeztek.
Azt ajánlja, hogy a pápa azokat, akik a feloldozást kérel­
mezik, mentse fel a fogadalmi kötelék alól; ha az illetők áldozó­
papok, függesszék fel őket a miséspapsággal járó jogok gyakor-
 -

72

latától addig, míg valami megfelelő ellátáshoz, vagy javadalomhoz

nem jutnak.
Végül kéri, hogy tartsák fenn az intézményt, mert feje és
sok tagja egészséges és még sok hasznot várhat tőle az egyház,
ha a beteg tagokat levágják.1)
Pietrasanta jelentésében szembeszökő ellentétek vannak.
Kalazanti Szt. Józsefről, a rend felfüggesztett generálisáról az
egyik helyen azt mondja, hogy rendjének egészséges feje, erköl­
csös férfiú, később pedig azzal gyanúsítja, hogy subrepticie olyan
intézkedéseket vett bele a konstitúciókba, amelyek a szentszék inten­
cióival homlokegyenest ellenkeztek. Erre vonatkozólag megjegyezzük,
hogy a rend szabályait a S. Congregatio Episc. et Reg. 1621.
szept. 14. tartott ülésében jóváhagyta és megerősítés végett a
pápa elé terjesztette. XV. Gergely 1622. k. „Sacri Apostolatus
ministerio“ kezdetű bullájában a gondosan átvizsgált szabályokat
ünnepélyesen megerősítette.12) Lehetetlen, hogy a szentszék olyan
szabályokat fogadott volna el, melyek az ő intencióival ellenkeztek.
A rend nagyon gyorsan terjedt el, mert mindenfelé iskolát
kértek. Kalazanti sok kérelmet visszautasított, de sokat teljesíteni
is kellett, mert a kérelmezők akárhányszor a bibornok-protektor-
hoz fordultak, akinek ajánlata elől nehéz volt kitérni. Kalazanti
iskoláival nem a maga nevét akarta terjeszteni, hanem Isten dicső­
ségét. Abban bizakodott, hogy szegényes eszközökkel is sok jót
művelhetnek. Mikor a tanulók száma mindenfelé rohamosan meg­
szaporodott, a laikus frátereket is segítségül kellett venni. Ezek
eleinte nyugton voltak, nem is törekedtek a papságra, de mikor
néhányan bibornoki pártfogással kieszközölték fölszentelésüket,
a régi békesség megbomlott. A provinciálisok nem mindig válo­
gatták meg a jelölteket és így a miséspapsághoz többen jutottak,
akik arra méltatlanoknak bizonyultak. A nagy szegénység és a
munka csak dicséretére válhatik a rendnek. Amit az elöljárók
zsarnokságáról mond, azt a lázongó elemek hazugságaiból merít­
hette. Franco változatos életpályája a legjobban mutatja, hogy a
némi hatalommal járó tisztségek nem voltak örökösök. Az elöl­
járók nem vonták ki magokat a munkából, sőt ők jártak elől jó
példával (Kalazanti, Casani, Castelli, Ottonelli és a többi.)

1) Bartlicius 349—353. 1.
2) Madeyski 43—44. 1.

■
 Oi-
A rendben csakugyan voltak zavarok a laikusok és azon
miséspapok miatt, akik a rendben a kényelmes élet helyett sze­
génységet és testet-lelket emésztő fáradságos munkát találtak,
de az ezek által keltett zavarokat épen Pietrasanta hívei, Sozzi
és Cherubini, szították és használták ki önző céljaikra. Ha a
testület csakugyan romlott lett volna, a legbuzgóbb főpapok és
főurak bizonyára nem versenyeztek volna iskoláik terjesztésében.
Kalazanti nagy eszméje, a katolikus ingyenes népnevelés,
mellyel addig alig törődtek, gyorsan hódított, mert minden gon­
dolkodó fő belátta annak jelentőségét. Mindenfelé megnyíltak a
kegyes iskolák sok tanulóval, kevés tanítóval, akik több-kevesebb
előképzettséggel, de önfeláldozó buzgalommal oktatták a rájuk
bízott ifjúságot. El sem lehet képzelni, hogy e különösen vallásos
kor eltűrte volna, hogy a gyermekeket rosszra tanítsák.
A bizottság, melynek Spada, Falconieri, Ginetti bíbornokok,
Albizi és Paolucci prelátusok voltak a tagjai, meghallgatta a
vizitátor és Kalazanti jelentését s hosszas vitatkozás után a rend
fentartása mellett határozott és abban állapodott meg, hogy át
fogják vizsgálni a konstitúciókat és a brevéket, melyek a kongre­
gációt szerzetesrend fokozatára emelték. A rendet a derék Pao­
lucci védelmezte a legerősebben. „Az én nézetem az, — írja
jelentésében — hogy nem volna igazságos eltörölni az V. Pál,
XV. Gergely és a jelenleg uralkodó pápa (VIII. Orbán) által ap-
probált rendet. Egyébként a vizitátor jelentéséből azt látjuk, hogy
a rend nagyon hasznos a szegényekre nézve, hogy a szerzetesek
hivatásuknak megfelelnek és jámborak, különösen generálisuk . . .
A rend már Német- és Lengyelországban is elterjedt, a feje­
delmek nem egy könnyen fognak belenyugodni a rend eltörlésébe."
A zavarokra és egyéb bajokra azt mondja, hogy azokon
nem kell csodálkozni, ilyesfélék még a legtekintélyesebb rendekr
ben is előfordulnak.1)
Kalazantit és társait a bizottság eljárása nagyon lesújtotta,
mert ahelyett, hogy a bajokat orvosolták volna, arról tárgyaltak,
hogy a rendet megszűntessék-e, vagy nem.
Kalazantinak e szomorú időben csak a német—lengyel
provincia tagjainak ragaszkodása, a lengyel király és a főrangúak
jóindulata szerezhetett némi örömet. A nikolsburgiak, varsóiak és

J) Timon—David II. 103—105. 1.

6
 mm
par
g
74

podolíníak szeretettel vigasztalták. Franco így ír: „Legutóbbi

levele háromszoros örömet okozott : először, hogy nem neheztel
reám, másodszor, hogy jól van, harmadszor, hogy az annyi és
oly nagy szenvedések közepette is oly nagy bátorságot tanúsít.

-c—
Remélem, hogy Isten megtekinti állhatatosságát és megerősíti az
annyira megrendített szerzetet. Isten bocsássa meg annak a bűnét,
aki ezt okozta.1)
Conti, Orselli és Franco nagy összeköttetéseiket arra is
felhasználták, hogy a lengyel királytól és a kancellártól ajánló­
leveleket szerezzenek.
IV. Ulászló aug. 20. k. levelében Savelli Gyula bibornok
pártfogását kérte a sokat zaklatott rend számára : „A piarista
rend iránt a legjobb indulattal és hajlandósággal vagyunk. A
piaristák, akiket nem rég hívtunk be, példás életükkel méltán
megérdemlik pártfogásunkat. Úgy hallottuk, hogy a rend Rómá­
i ■' ' ban nagy zavarokkal küzködik, valószínűleg a testület romlott
tagjának hibája miatt. Azt hisszük, hogy ha ezt a romlott tagot
lenyesnék, a test visszanyerné épségét. Ez indít bennünket arra,
gt hogy a rendet Főmagasságod jóindulatába ajánljuk.“1)
Ugyancsak Sozzi és társai ellen irányul Ossolinski György

V
hg. kancellárnak Barberini Ferenc bibornokhoz intézett levele is.3)
Isten nem sokára megszabadította a rend testét a „romlott
tagtól“, mert Sozzi nov. 10. meghalt, de halála nem vetett véget
a zavaroknak, mert utódjának Cherubinit nevezték ki. A pápai
breve felhatalmazta Cherubinit, hogy Pietrasantával együtt kor­
mányozza a rendet. Kalazanti, valamint a régi és új asszisztensek
:
továbbra is felfüggesztetnek.
Azt a méltó felháborodást, melyet Cherubini kinevezése
okozott, Pietrasanta azzal akarta ellensúlyozni, hogy kiadta a
vizitációról szóló jelentését, de ez lényegesen eltér az eredeti
relációtól, melyet 1643. okt. 1. az említett bizottság elé terjesz­
tett. Azon részeket, melyekben a rendet s annak alapítóját súlyos
I vádakkal illette, kihagyta. Az egész irat jóindulatot mutat, de
1

annak őszinteségében senki sem akart hinni. Erre 1644. febr. 4.

terjedelmes körlevelében próbálta védelmezni eljárását, de hasz­
talanul.
b 1643. aug. 5. k. lev. Gencrálisi levéltár.
a) Bartlicius 357. 1. — Talenti 343. 1.
a) Bartlicius 358. 1. — Talenti 342. I.
T
m
-
ú:
 —
m V

75

A régi és az új asszisztensek, több provinciális, köztük Conti

és még sok más rendtag tanácskozásra gyűltek össze és egy
emlékiratot szerkesztettek a S. Congregatióhoz, melyben Kala-
zanti visszahelyezését kérelmezték, de eredmény nélkül. Később
csak azt kérték, hogy Cherubini előéletét pártatlanul és lelki- B
ismeretesen vizsgálják meg. A mozgalomhoz csatlakoztak a vidéki
házak is, úgyhogy a különböző kérvényeket, melyeknek Kala-
zanti rehabilitációja volt a célja, 181-en írták alá.1)
A spanyolok is Cherubini ellen nyilatkoztak és kérték, hogy
Kalazantit, kinek felfüggesztése „nemzetük nagy gyalázatára“ tör­
tént, helyezzék vissza állásába.* \
Leailth Ambrus nikolsburgi házfőnököt, aki Conti távollété­
ben a német-lengyel tartomány ügyeit intézte, annyira meglepte
Cherubini kinevezése, hogy nem is akarta elhinni, azért nem
hirdettette ki, hanem Kalazantihoz fordúlt felvilágosításért, de
nem kapott választ. Miután Pietrasanta sürgetésére kihirdette a
kinevezést, Pietrasantának a nikolsburgiak nevében szemrehányó
levelet írt és kijelentette, hogy a zavarok megakasztják a térítést,
elidegenítik a főúri és főpapi pártfogókat, veszélyeztetik a rend
V

jövőjét, mert nem szabad noviciusokat felvenni.3;

Pietrasanta Novari Sándor leitomischli házfőnökhöz intézett
levelében cenzúrával fenyegetődzött a nikolsburgi válasz miatt,
Leailth Ambrust megfosztotta rendfőnök-helyettesi tisztétől és júl.
1. Novarit nevezte ki vikárius-provinciálisnak.4)5
A német-lengyel provincia nem hagyta válasz nélkül a vizi-
tátor febr. 4. k. mentegetődző körlevelét. A ¡endtartomány nevében
a varsóiak és podoliniak hozzájárulásával kimerítő feleletet adtak
Pietrasantának. Conti Rómából mindenről tudósította őket. Tőle
tudhatták meg azt is, hogy milyen méltatlanul bánnak Kalazanti-
val: „Leveleit elfogják, felnyitják, akik némi figyelmet és részvétet
tanúsítottak iránta, azokat Rómából eltávolítják, úgyhogy a 86
éves aggastyán magányosan, mindenkitől elhagyatva éldegél." i
Részletesen kimutatták Pietrasanta kormányzatának hibáit, sőt
azzal is megvádolják, hogy egyenesen a rend vesztére tör.6)

4) Bartlicius 362. 1.
2) U. o. 383. 1.
3) U. o. 377—382. 1.
4) U. o. 383. 1. — Kácsor, initia 2. 1.
5) Nikolsburg, 1644. aug. 22. Bartlicius 389—393. 1. — Kraus. (Hist-
i
■

-
 1

76

Az év ilyen súrlódásokkal telt el. A bizonytalan helyzet

annál inkább bántotta a németeket és lengyeleket, mert terjesz­
kedésre is lett volna alkalom. Buch Filibert Waldkirchben akarta
őket letelepíteni, de erről egyelőre szó sem lehetett. Ossolinski
hg. is szeretett volna egy új házat alapítani, de a varsói és
podolini kollégiumokat is alig tudták ellátni. Bár mindenfelé
beszéltek a rend közeli feloszlatásáról és annak is híre járt, hogy
Lubomirski Szaniszló abbanhagyja a podolini kollégium építését,
IV. Ulászló pedig nem építteti fel a varsói új házat, az első,
fából készült ház helyébe, a bizalom nem rendült meg. Lubomirski
folytatta az építkezést, a király pedig szeptember közepén letétette
az új kollégium alapkövét, sőt római követe Obowski apát útján
közbenjárt a bíbornoknál, hogy vessenek véget az áldatlan hely­
zetnek.1) Varsóban és Podolinban több ifjú jelentkezett felvételre,
de el kellett őket utasítani, mert az 1643. jan. 15. k. dekrétum
szerint csak a szentszék különös engedelmével volt szabad
bevenni a növendékeket,2)
Ezen évek alatt sajátságos helyzet fejlődött ki. A rendtagok
nagyrésze Kalazantit, az állásától felfüggesztett generálist, tekin­
tette szellemi vezérének és lelki fejének. Kalazanti leveleiben o
türelemre intette társait, kérve-kérte, hogy engedelmeskedjenek i
Pietrasantának és Cherubininak. Bár az új kormányzatnak sehogy-
sem voit ínyére a szakadatlan érintkezés, melyben Kalazanti fiai­
val állott, mégsem tilthatták el. Nem akadályozhatták meg azért,
mert szükségük is volt a szent aggastyán tekintélyére. Időnkint
leveleket írattak vele a renitens házakba, hogy engedelmességre
szólítsa fel a rendtagokat. Levelei különben is ártatlanok voltak;
már nem az erélyes generális rendelkezett, hanem egy, a szen­
vedéstől megtört, öreg szerzetes kérte testvéreit, hogy teljesítsék
szent hivatásukat, legyenek engedelmesek, alázatosak. A nemzet­
közi érintkezést, melynek szálai Kalazanti kezében futottak össze,

38—51. 1.) egy olasz kézirat után közli a levél eredeti szövegét 1644. jún. 8.-i .
kelettel. Minthogy az eredeti fogalmazványt már csak Kraus fordításából
ismerjük, nehéz megállapítani, hogy ki szerkesztette. Mindenesetre a három
olasz elöljáró (Novari, Orselli, Franco) egyike. A levelet a második szöve­
gezésben megrövidítették és néhány erősebb kitételt elhagytak belőle,
b Bartlicius 388. 1.
2) „Quattro scolari domandono il nostro abito, buoni soggetti, tre de'
quali sono nobili." Franco 1044. jùl. k. lev. Talenti 301. 1.

—
;#:§|A
11
,
 ■
77

sem lehetett egyszerre megszakítani. A német és lengyel főpapok,

főurak, a lengyel király épen olyan tisztelettel írtak neki, mint
azelőtt ; többen iskolát kértek, mások felajánlották pártfogásukat
a zavarok megszüntetésére. Kalazanti megköszönte a szerető
ragaszkodást, nem vádaskodott, sőt ha valami konkrét kívánsá­
guk volt, a vizitátorhoz, vagy a bíbornok-protektorhoz utasította
őket. Bár jól tudták, hogy Kalazanti támogatására rászorulnak, a
hozzáérkező leveleket elfogták és azokat, akik vele bizalmasabb
összeköttetésben állottak, mindenképen üldözték.
Említettük, hogy Conti Onufriusz 1643-ban Rómába sietett
szeretett mestere támogatására. Mikor azt látta, hogy csak a
lengyel király, a lengyel és német főpapok közbenjárására segít­
het rajtuk, leveleket íratott velük a pápához és a tábornokokhoz.
Cherubini félt Conti hatalmas összeköttetéseitől és ellene fordí­
totta a vizitátor haragját. Nem engedték vissza tartományába,
hanem Rómába internálták, ahol olyan rosszul bántak vele, hogy
híre járt, hogy a kapucinusokhoz akart átmenni, ami azonban
nem volt igaz. Az általa megindított mozgalom Cherubinira nézve
egyre kellemetlenebb lett, mert a német és lengyel pártfogók
folytonosan kérelmezték eltávolítását, azért Contit Norciába küld­
ték és megtiltották neki a levelezést.1) A német-lengyel házak
ellenszegüléséért is őt okolták. Ebben mindenesetre volt is része,
mert provinciáját Rómából is mindenről informálta és irányította.
Conti norciai száműzetése és a vizitátor fenyegető levelei
elhallgattatták a németeket. Belátták, hogy az ellenkezéssel
semmire sem mehetnek. Abbahagyták a vizitátorral folytatott
toliharcot és csendes megadással várták a közeledő csapást.
Az 1645. év különben is sok bajt zúdított rájuk.
Franco máj. 5. k. leveléből tudjuk, hogy a morvaországiak
a háború miatt Bécsbe menekültek, csak Leailth Ambrus maradt
otthon hat társával.2) A svédek nem bántották, sőt a híres
,» Torstenson a házba is ellátogatott és ebédre is elment hozzájuk.*)
1642-ben, mikor látta a piaristák szegénységét és önzetlen mun­
kásságát, állítólag így nyilatkozott : „A mi országainknak is

x) Pietrasanta 1645. febr. 4. k. rend. Bartlicius 407. 1. — Kraus, Historia

69. 1. — Talenti 370. 1.
2) Generálisi levéltár.
*) Kalazanti 1645. júl. 8. le/. Ephem. Calas. V. 35. 1.

*
 i
78

szükségük volna ilyen atyákra, akik nem a pénzt keresik, hanem

a lelkek üdvét.“1)
A háború után dögvész következett, mely Nikolsburgban és
Strassnitzban több piaristát ragadott el az élők sorából. Strass-
nitzban halt meg egy magyarországi származású tót diákonus is :

0
F. Joannes ab Assumptione. Nikolsburgban hunyt el okt. 15. a
derék Leailth Ambrus. Leailth tiroli származású német volt. Ró­
mában lépett a rendbe, majd Kalazanti 1631-ben Tencani Pereg­
rinad együtt Nikolsburgba küldötte. Nagy buzgalommal és
sikerrel térített, úgyhogy Dietrichstein Ferenc hg. olmützi biboros-
püspök több, a Propagandához intézett jelentésében kiváló
elismeréssel emlékezett meg róla. A protestantizmus ellen olyan
nagy hévvel hadakozott, hogy az eretnekek kalapácsának nevezték
el. 1634-től egészen haláláig igazgatta a nikolsburgi házat ; Conti
távozása után egy évig a helyettes-rendfőnöki tisztet is viselte.
A pestis idején fáradhatatlanul látogatta és vigasztalta a betege­
ket, míg végre ő maga is áldozatul esett a pusztító vésznek.2)
A harminc éves háború hullámai Magyarországba is át­
csaptak, mert I. Rákóczy György is hadakozott. Bár hadjárata
a Felvidéken sok kárt okozott, a podolini piaristáknak nem
történt bántódásuk. Az 1645. év egyébként emlékezetes volt
reájuk nézve Horlicius szökése és a dögvész miatt. A Szepes-
ségben annyira pusztított a pestis, hogy egyes, Podolinhoz közel
eső falvak lakossága majdnem teljesen kihalt. Lubowiccki István
lublói alkapitány aug. 1. bezáratta az iskolát és csak a követ­
kező év jan. 15. engedte megnyitni.8) Franco 1645. nov. 10. k.
levelében azt írja, hogy Podolin azideig ment maradt a szörnyű
betegségtől.4)
Franco az év második felében sokat betegeskedett. Régi
ideges bántalmai megújultak és annyira gyötörték, hogy napi
teendőit is alig tudta végezni. Sokat foglalkozott a halál gondo­
latával: „Mielőtt meghalok, szeretném megtudni és meglátni,
*

hogyan végződnek a mi ügyeink.“6)

*) Mez zara Glicériusz 1642. jún. 14. k. lev. Ta lenti 329. 1.

*) Bartlicius 413. 1. — Talenti 389. 1. — Nicht 123. 1.
*) Nomina discipulorum.
4) Generálisi levéltár.
6) 1645. dec. 12. k. lev. Generálisí levéltár.
 . T:
i
79

r
Isten Franconak még sok esztendőt engedett áldásos és
érdemszerző munkásságra, de néhány hónap múlva már meg
kellett érnie rendjének lefokozását, mert X. Ince 1646. márc. 16.
k. „Ea, quae pro felici“ kezdetű bullájával kongregációvá változ­
tatta a rendet. A bulla rendelkezései a következők :
0-

A rend — a vallicellai papi kongregáció mintájára — foga­

;
dalom nélkül való kongregációvá alakul át. (2. §.)
Úgy a miséspapok, mint a laikusok átmehetnek más szer­
zetbe, még ha az enyhébb is. Többé senkit sem szabad felvenni
a rendbe, a növendékek nem tehetnek fogadalmat ; ha mégis
tennének, az érvénytelen. Az összes szerzetesek, házak és iskolák 3
kivétel nélkül a megyéspüspökök joghatósága alá helyeztetnek.
A rend egykori generálisának és a többi elöljáróknak joghatósága
megszűnik, még azoké is, akiket az apostoli vizitátor nevezett ki.
A joghatóság, melyet eddig az elüljárók gyakoroltak, a megyés­
püspökre száll át. Addig, míg az új szabályok elkészülnek, a
régiek szerint kell élniök. A Collegium Nazarenum kormányzatáról Ü
*

a szentszék fog intézkedni. (3. §.)

A redukciós bulla tulajdonképen kihalásra szánta és eltö­
rölte a rendet. Azáltal, hpgy a növendékek felvételét eltiltották,
3v

útját vágták minden további fejlődésnek. Minthogy a püspökök­

nek rendelték őket alá, minden autonómiának meg kellett szűnnie.
Minden egyházmegyében más kormányzat alatt kellett volna
élniök, a régi közösségnek fel kellett volna bomlania. A házak
egymástól elszakadnak, a közös vezetésről és szellemről szó sem
lehet. Előrelátható volt, hogy a sok kilépés és halálozás miatt
rohamosan veszítik el a teret. Iskoláikat csakhamar bezárhatják,
mert nem tudják ellátni tanítókkal. Akik más rendbe mennek át,
talán ott boldogulnak, de azokra, kiket a tanítói hivatás szeretete
együtt tart, szomorú jövő várakozik. Azelőtt egy egységesen ve­
zetett, autonómiával és szép kiváltságokkal rendelkező szerzet
tagjai voltak, most pedig egy lefokozott és kihalásra szánt
testületben fogják leélni öreg napjaikat.
V

Egyébként a bulla valami jót is eredményezett, t. i. meg­

szüntette Pietrasanta és Cherubini joghatóságát. Cherubinit ugyan
kinevezték a Collegium Nazarenum főnökének, de sikkasztásai
miatt még 1646-ban megfosztották hivatalától.

9 Madeyski 79—83. 1. — Erdélyi 98—100. I.

 ~
"1
so
A bullát márc. 17. este hirdette ki Palamolla József, a
bíbornok-vikárius titkára, a Szt. Pantaleon-kollégiumban. Kala-
zanti megadással hallgatta a szigorú ítéletet, melyet élete nagy
művéről hoztak és így szólt: „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen
áldott az ő szent neve.“
Hogy ez a nagy csapás mégsem semmisítette meg teljesen
a rendet, a következő okoknak kell tulajdonítanunk :
1. Még élt a szent alapító, kinek a bibliai Jóbra emlékez­
tető türelme és példája a rendben tartotta a testület legkiválóbb
tagjait. Kalazanti a bulla kihirdetése után írt mindazoknak, akik­
nek hűségére számíthatott és kérte őket, hogy ne hagyják el az
annyira megalázott szerzetet, ne hagyják cserben a szegény
gyermekeket, kiknek tanítására fogadalommal kötelezték magukat.
Isten még mindent jóra fordíthat, felemelheti a lesújtott rendet.
2. Kalazantinak sikerült megakadályoznia, hogy a lefokozott
rend számára tervezett szabályok életbe lépjenek. Akik megma­
radtak, a régi szabályok szerint éltek s tanítottak és így a foly­
tonosság nem szakadt meg, a régi szellem nem aludt ki, úgyhogy
később az 1656-tól 1669-ig terjedő időszakban, melyet a rend
újjászületésének nevezhetünk, nem ütközött nagyobb nehézsé­
gekbe a szerzet rekonstrukciója.
3. A püspökök, kikre a pápai bulla a joghatóságot átru­
házta, a legtöbb esetben Kalazantinak, az intézmény atyjának és
megteremtőjének, segítségét vették igénybe, az elárvult iskolák
számára tőle kértek tanítókat. Kalazanti redukálta az osztályok
számát és legalább az elemi iskolákat igyekezett fentartani. A
megszűnt iskolák tanítóit a még működő intézetekben helyezte
el. A püspökök a fegyelmi ügyekben is hozzáfordúltak, mert
tudták, hogy a szent férfiú szeretetteljes intelme többet használ,
mint a kánoni eljárás.
4. Amint a bullát kihirdették, azonnal elküldte Conti Onufriuszt
Német- és Lengyelországba, hogy a rendtartomány bomlását meg­
akadályozza. Conti iparkodott társait összetartani, amennyire
lehetett, de ennél még többet is tett, mert IV. Ulászló és a német
s lengyel főpapok segítségével kieszközölte, hogy a redukciós
bullát Lengyelországban és az osztrák tartományokban ne hir­
dessék ki.
5. Egyre kérte a Congregatiot, a bibornokokat, hogy vegyék
rá a pápát rendeletének megváltoztatására.
 81

Conti az 1646. év első felében meglátogatta az osztrák

házakat és az alapítókat, akik kijelentették, hogy támogatásukat
ezután sem vonják meg. A főpapok is megnyugtatták, hogy igye­
keznek fentartani a régi állapotot és a rendtagokat Novari Sándor
vikárius-provinciális joghatósága alatt hagyják. Dietrichstein Miksa
hg. Eleonora császárné udvarmestere, Magni Ferenc gr., Lobkowitz
hg. a leitomischli ház kegyura, Harrach pápai biboros-érsek és
Lichtenstein Gundacker hg. megígérték, hogy közbenjárnak, hogy
a császár a bulla életbeléptetését megakadályozza.1)
Conti Leipnikből Krakóba utazott Lubomirskihoz. Itt nagy
örömmel hallotta, hogy a király a piaristák pártján van és nem
egyezik bele a rend elnyomásába. Lubomirski ajánlatával a király­
hoz indult. IV. Ulászló hasonló jóindulattal fogadta és biztosította
hathatós pártfogásáról. Megbízta a krakói akadémia rektorát,
hogy a pápa helyes informálása végett készíttessen egy emlék­
iratot a piaristák védelmére :
Vladislaus IV. Dei Gratia Rex Poloniae etc.
Venerabilis, Devote, Nobis Dilecte.
Constare fidelitati Tuae hand ambigimus de suppressione
Ordinis Piarum Scholarum per Bullám Summi Pontificis in par-
tibus Exteris, cum summa Religiosorum afflictione divúlgala. Cum
porro Ordo ille tarn Pius et Sanctus ex mala apud Sédem Apo­
stoliam idem patiatur informatione, Nos quam maximé in Regno
Nostro e undem conservare volumus. Proin de Fidelitatem Tuam
hisce compellamus, ut re ex latoré praeSentium clarius perspecta,
in id diligenter incumbat, ut ilia sinistra informatio, concepto per
Universitäten! Academiae Cracoviensis Scripto, in partem melioris
informationis revocari possit, quatenus Ordo tarn exemplaris, et
o'mni Sanctimonia darus, illa non exdudatur suppressione, verum
magis ac magis cura et studio Fidelitatis Tuae, Académica meliori
firmetur informatione. Rem nobis apprime gratam Fidelitas Tua
est factura et coelitus promerendam. De reliquo Fidelitati Tuae
optimam precamur a Deo Valetudinem. Datum in Srzenks, die
23-a Septembris, anno Dni 1646. Regnorum Nrorum XIV. Sveciae
vero XV. anno.
Vladislaus Rex.*)
Ö „Ulis agentibus evenit, ut Breve F^eductionis Innnocentianae nunquam
. sit publicatum.“ Bartlicius 440. 1. — Madeyski 99. 1.
3) Origó fundationis 59. 1.
 V
82

Valószínű, hogy a „lator praesentium“ alatt Contit kell

érteni, mert egyedül ő adhatta meg azon felvilágosításokat, melyek
egy ilyen emlékirat szerkesztéséhez szükségesek voltak.
A király közbelépése okozta azt is, hogy a bullát a nuncius
nem hirdettette ki.1)
Conti jelenlétére más ok miatt is szükség volt. A német-
lengyel provincia tagjai közül többen nem bíztak ügyük jobbra-
fordulásában és el akarták hagyni a rendet. Ahol lehetett, ipar­ J
kodott ezt megakadályozni, de midőn látta, hogy marasztalásuk
csak veszélyeztetné a belső békét, őmaga sürgette a kilépés enge­
délyezését. Azon 10 év alatt (1646—1656.), míg az elnyomatás
tartott, a német-lengyel tartományból összesen 24- en léptek ki.
A legelső az olasz Mezzara Glicériusz volt. Jobban sajnálták a
kremsieri származású Philippides János távozását. Ez ügyes latin
költő volt és „Iris poetica“ cím alatt írt egy kötet vidám epi­
grammát, de csak kilépése után tudta kiadni.2) A távozók helyét
olaszokkal igyekeztek pótolni. Megjegyezzük, hogy az egész
rendből körülbelül 300-an léptek ki az említett 10 év alatt.
IV. Ulászló Magni Ferenc grófot, kit a török háború ügyé­
ben küldött a pápához, megbízta, hogy kérelmezze a piarista
rend helyreállítását. Magni az 1647. év elején meglátogatta
Casani Pétert, kit Morvaországból jól ismert és vele hosszasan
tanácskozott. A piaristák sokat vártak a gróf közbenjárásától.
Ünnepélyesen üdvözölték a Szt. Pantaleon-kollégium oratóriumá­
ban; a panegirikus beszédet Baldi Ferenc, a rend egyik legkiválóbb
szónoka mondta.3) Azonban csalatkoztak reménységükben, mert
a gróf semmit sem tudott kieszközölni.4)
A király, hogy a kérdés lényegét jól megismerje, a tudós
Magni Valérián kapucinustól, Ferenc gróf testvérétől kért szak-
véleményt. Magni röviden, de világosan kifejtette, hogy a szerzet
redukciója egyrészt káros, másrészt pedig alattomos módon csi­
karták ki.6)

0 „Regia authoritate effectum est, ut breve Aplicum a Nuncio Ponti­

ficio non sit publicaban.“ Bartlicius 441. 1. — Madeyski 99. 1.
a) Bartlicius 444. 1.
3) Baldi írt egy latin nyelvtant, melyet a piarista iskolákban sokáig
használtak. Horányi, Scriptores P. S. I. 120. 1.
*) Bartlicius 445. 1. — Talenti 416. 1.
5) Bartlicius 446—447. 1.
 '

X
co
Minthogy Magni gr. közbenjárásának semmi eredménye sem
lett, az országgyűlés, a püspöki kar és a király a legőszintébb
elismerés hangján ajánlották a kegyesrendet a szentatya kegyel­
mébe.
Az országgyűlés kérését Ossolinski kancellár tolmácsolta a
Ó következő levélben :
Sanctissime ac Beatissíme Pater.
Constans Religiosorum Institutorum fama illustribus in Orbe
Sarmatico Piarum Scholarum, novellarum quasi plantarum propagata
documentis, jure suo legitimum ab Ordine Nostro commendationis
et praeconii apud Sanctitatem Vestrammeretur suffragium. Cum enim
salutare sit Píos ac Sacros in Ecclesiae Vinea coetus efflorescere,
illosque in integro vigoris incorrupti statu conservare, Nos communi
edocti fama Sanctum hoc Institutum non modo labefactari, sed
in alteram conditionem Vitae demigrare, vel penitus extinguí,
mérito iustissimae Causae authoritate tracti Sanctitati Vestrae
supplicandum humillime duximus esse, ut sacrum hunc coetum
sartum tectumque servare dignetur, siquidem solidis austerioris
vitae documentis ac experimentis obvia Catholicorum firmát
studia, et intensa haereticorum débilitât odia ; Sanctitatis Vestrae
similiter excubantem pro bono publico sollicitudinem non parvis
füleit subsidiis promovetque conatibus. Istam gratiam universus a
Sanctitate Vestra sollicite petit Comitiorum sensus, ac Equestris
Ordinis consensus. Benedictioni Sanctitatis Vestrae se ac Regnum
Universum devotissime recommendans. Varsaviae 15. Maii 1647.
Nomine totius Equestris Ordinis Princeps Ossolinski Magnus
Canc.ellarius.1)
A püspöki kar kérvénye így hangzik:
Beatissime Pater.
Dei nos causam agere existimamus, cum Rcligiosum Scho­
larum Piarum Institutum Nostrarum apud Sanctitatem Vestram
literarum commendatione sustentamus. Efficit hoc illustribus in
orbe Sarmatico constans illius pietas propagata documentis, ut
tantum perturbatis sacri huius coetus rebus, vel immutatis vitae
rationibns indoleamus, quantum integerrimo vigore, et florentibus
inter serpentes haeresum vepres favimus incrementis. Experti sane
sumus solidam et expressam in Religiosa hac familia verae vir-
1) Origó fundationis 65. 1. — Bartiicius 450. 1. — Madeyski 102. 1.
 -
<
84

tuti s germanaeque Religionis effigie m, quam eo firmiori staie

vestigio, ac propensiore Sanctitatis Vestrae niti patrocinio ma-
gnopere desideramus, quo fructuosiores illius in Ecclesiam Dei
meritorum, brevi hoc quo Poloniae invaluerunt spatio accessio-
nes prespeximus. Commune igitur nostrum in eo genere negotii
votum et humillimas conjuncto literarum officio preces apud
Sanctitatem Vestram interponimus, ut firmum, fixum sacri huius
Coetus in Polonia statum Paternae authoritatis favore, fovere
tuerique velit. Pertinent id ad insigne cum Reipublicae Nostrae,
tum Ecclesiae Dei, quam adulta erroribus petit haeresis emolu-
mentum, et mentem Sanctitatis Vestrae amplificandae Divinae
laudis avidissimam opiato privatim solatio, sperato publice fructu
cumulabit. Ceterum sacros Sanctitatis Vestrae pedes exosculantes
reverenter illius Sanctissimae benedictioni Nos diligentissime
Commendamus. Datum Varsaviae 1647. die 25. Maii. Sanctitatis
Vestrae servitores devotissimi, Mathias Archiepiscopus Gnes-
nensis. Nicolaus Archiepiscopus Leopoliensis. Petrus Episcopus
Cracoviensis. Andreas Episcopus Posnaniensis. Andréas Episco­
pus Luceoriensis. Andreas Episcopus Culmensis et Pomeraniae

:
Regni Vicecancellarius. Stanislaus Episcopus Chelmensis. Stani­
slaus Episcopus Chijoviensis.1)
Az országgyűlés és a főpapság kérését IV. Ulászló levele
tette nyomatékosabbá :
Sanctissime ac Beatissime Pater.
Post oscula beatorum pedum Sanctitatis Vestrae, Mei, Regno-
rum ac populorum meorum humillimam commendationem; Non no-
vam aut ignotamSanctitati Vestrae, sed creberrimis iám repetitam
vicibus pro Religiosis Scholarum Piarum Sanctitati Vestrae adfero
supplicationem. Et quamvis recente in memoria Sanctitatis Vestrae
non dubitem perm an ere recordationem, quantis iám a me Religio ista,
a quo Sanctitas Vestra regendo Orbi Christiano admovit manum,
comitata sit in Urbem precibus, non bis tarnen pietas mea contenta
limitibus preces cumulât precibus, quatenus tani bene méritos in
Ecclesia Dei Religiosos, et vere Píos in Regno meo, dominiis
huic annexis circa sacra sanctaque Instituía conservare, cosque
vei turbari amplius, vei primaevam vivendi illorum normám, non
patiatur immutari. Cum vero boni Principis in omni virtute

b Origó fundationis 51. 1. — Bartlicius 443. 1. — Madayski 101. 1.

i

85

praeeuntis populus sequatur exemplum, unde venit, quod invi-

tatus exemplo (absit tarnen iactantia) supplex accédai universus
orbis Polonus, totumque id, quod per Sarmatiam non exiguo
terrarum spatio panditur regnum, ex unanimi Comitioruni con­
sensu effuse ad Sanctitatis Vestrae provolvatur pedes, ut viren-
tia iam et florida Religionis istius, quae in Regno meo plantata sunt
Pomaeria, fovere et conservare Sanctitati Vestrae placcat. Brevi
enim agnoscet Sanctitas Vestra, quantos novelli isti frútices in
Ecclesia Dei producen! fructus, quantas propagatae fidei, ac
institutae juventutis profèrent palmas. Et quod summum est, fir-
mata hac Religione, plurimum roboris ac virium ad reprimendos
malefidorum insultus Catholicae Religioni accessurum confido.
Ingemiscet oppressa sine triumphali ferro sola pietate praesum-
ptuosa haeresis, dum quotidie austeritate vitae, laborum, inediae
frigoris inter hórridos brumae rigores, tolerantiam Patrum Piarum
Scholarum suspiciet; eoque modo facilius motae fracta ccrvice
Divinum ferent iugum reliquiae haereticorum, quod insolenti ad-
•fa.'-4

huc modo respuunt. Favebit nihil dubito Sanctitas Vestra insto

meo, universaeque gentis Polonae Sanctitati Vestrae obedientis-
simae desiderio, votaque nostra prono excipiet affectu, quod
jf‘

cum ea qua par est humilitate a Sanctitate Vestra deposcimus,

a supremo Numine omnem felicitatem apprecantcs. Datum Varsa-
viae 17. Julii Anno 1647.
Sanctitatis Vestrae obligatissimus Filius
Vladislaus Rex Poloniae et Sveciae.1)
A közölt iratokból arra következtethetünk, hogy a lengyel-
országi piaristák példás életet éltek és buzgó munkásságukkal
gyorsan megkedveltették magukat. Működésűk eleinte elég sze­
rény körben mozgott, kevesen voltak, mindössze csak két házuk
V olt a varsói és a podolini. A varsóiak is inkább olaszok, mor­
vák, németek voltak, lengyel még kevés volt, mert 1643-tól
kezdve nem volt szabad noviciust felvenni, pedig IV. Ulászló a
varsói házat noviciátusnak szánta, hogy onnét lássák el a később
alapítandó kollégiumokat tanárokkal. A rend zavaros állapota
nagyon bántotta a királyt, mert a növendékek felvételét tiltó
rendelet miatt az intézményt nem lehetett fejleszteni. A gyér
adatokból az tűnik ki, hogy 1647-ben a podolini iskola már

') Bartlícius 448. 1. — Madeyski 100. 1.

 tD
oc

előbbre volt mint a varsói. Varsóban inkább csak pasztorációval

foglalkoztak, az olaszok a főrangú családok hitoktatói, gyóntatói
voltak, a morvák pedig, akik lengyelül hamar megtanultak, inkább
a hitszónoklatban és katekizációban jeleskedtek, mint a tanításban.
Mikor a király, a főpapság és az országgyűlés a piaristák
védelmére kelt, még csak az igyekezetei méltányolhatta, mert a
í
sok bajjal küzdő rend a valóságban még csak kevés eredmény­
ről számolhatott be, de a következmények azt mutatták, hogy a
piarista rend csakugyan megérdemelte a nagylelkű pártfogást. A
XVIII. században a rend annyira népszerűvé vált, hogy szinte
nemzeti intézménynek tekintették, tagjai a nevelésben, tudomány­
ban, irodalomban, sőt néhányan a politikai életben is, nagy nevet
vívtak ki maguknak.1)
Ossolinskiahárom levelet elküldötte Orsi gr. lengyel követnek,
hogy Pancirola bíbornok, a kúria, titkára útján juttassa a szentatya
kezébe. Ossolinski írt Pancirolának is, de ez, miután a neki szóló
levelet elolvasta, kijelentette, hogy a pápa nem változtathatja
meg előbbi határozatát, melyet helyesnek tart. A piaristák azt
hitték, hogy a levelek nem is jutottak el a pápához, mert nem
válaszolt a lengyeleknek, ami annyira nyugtalanította Ossolinskit,
hogy a következő évben őmaga akart Rómába utazni.*) A pápá­
Î
nak volt tudomása a lengyelek kérelméről, sőt a következő év
elején már enyhített előbbi intézkedései szigorúságán, mert meg­
engedte a noviciusok felvételét. Kalazanti 1648. febr. 15. nagy
örömmel írta Franconak, hogy Albizi prelátus felhatalmazása
alapján szabadon vehetnek fel növendékeket, de a fogadalomtétel
ügyében még újabb pápai rendeletre kell várniok.*)
Ossolinski 1648. márc. 12. k. levelében is a lengyel rezidens
figyelmébe ajánlotta a piaristák ügyét : „Ha önnek kedves az Úr

x) A lengyel kollégiumok legnagyobb száma 24 volt, ezeken kívül volt

a litván provincia, mely 1736-ban szakadt el a lengyelektől. A galíciai kollé­
giumok 1781-ben szűntek meg a krakói kivételével, mely jelenleg is fennáll,
de itt csak konviktus van. 1907/8-ban Slemienben nyitottak egy elemi iskolát
és magángimnáziumot. Az orosz kormány lassankint valamennyi kollégiumukat
elvette. Varsóban 1864-ig tengődtek, ekkor elfoglalták a Visztula mellett fekvő
házukat is, melyet a nagy Konarski építtetett üdülőhelyül a tanároknak és
konviktoroknak. Ez volt az utolsó lakóhelyük, de Murawiew ezt is elvette és
fegyverraktárrá alakította át. (Borrell krakói házfőnök úr szíves közlése.)
*) Bartlicius 451. 1. - Madeyski 102. 1.
3) Podolini kegyesrendi levéltár.
T
'
87

Jézus, pártfogolja és védelmezze az én kedves piaristáimat . . .

Csókolja meg helyettem az öreg generális (Kalazanti) szentséges
kezét.“1) IV. Ulászló nem sokkal halála előtt ugyancsak Roncalli
rezidenst biztatta újabb intervencióra.1)
Kalazanti azt remélte, hogy Ulászló pártfogásával lassankint
keresztülviheti rendjének visszaállítását, de a nagylelkű fejedelem
1648. máj. 20. meghalt.3) „Istennek úgy tetszett — írja Franco —
hogy magához vegye a királyunkat, aki a múlt hónap 15-ikc
körül húnyt el. Méltó, hogy rendünkben örökös legyen a nagy
királynak, alapítónknak és jótevőnknek emlékezete.“4)
Kalazantit a király halála nagyon megrendítette. Mélységes
fájdalmát a következő, Ossolinski kancellárhoz intézett levelében
fejezte ki :
Kegyelmes Herceg!
Ulászló lengyel király halálának szomorú híre egész ren­
dünkben, de különösen a római atyákban olyan fájdalmat keltett,
amilyent rendünk iránt tanúsított bőkezűségével méltán megérde­
melt. Még csak ez az egy hiányzott a mi lesújtott és kétségbe­
esett helyzetünkben, hogy elköltözzék az élők sorából az a feje­
delem, kinek segítségével biztosra vehettük, hogy rendünket
visszahelyezhetjük régi állapotába. Hogy rendünk és annak tagjai
mennyit veszítettek a nagy király elhunytával, csak azok érthetik
meg, akik ismerték jóindulatát a szerzetesek iránt, hajlandóságát
a tudományok, szeretetét az iigyefogyott gyermekek iránt. Ennek
tulajdonítható, hogy a legnemesebb fejedelem, miután megismerte
intézményünket, a hozzá folyamodó atyákat kegyesen kebelére
ölelte, nekik székvárosában rendjeinek örömére nagy költséggel
házat és iskolát épített, irántuk tanúsított jóságának soha el nem
enyésző emlékéül. Ó, milyen szerencsétlen a mi sorsunk, mily
siralmas a mi állapotunk.
Kegyelmes Herceg, Te, aki az országban mindjárt a meg­
boldogult király után következtél méltóságban, abban is közel
i álltái hozzá, hogy ő utána Te voltál hozzánk a legjobb szívvel!
Reményt nyújtasz nekünk, hogy a mi kérelmeink a jövőben is
teljesednek. A király halála után csak Általad éledhetünk fel újra!

!) Talenti 431. 1.
*) U. o. 432. 1.
*) Kochowski, Annal. Pol. Climact. 1. 15. 1.
4) Talenti 432. 1.

■ M ¿'V
88

Kérve kérjük Kegyelmességedet, hogy mint az- örök emlékezetre

méltó király hozzánk való hajlandóságának leghívebb tanúja,
kegyeskedjek erejéhez képest mindazt véghez vinni, amit csak
megtehet rendünk felélesztésére és helyreállítására. Adjon a
hatalmas Isten áldást és sikert Kegyelmességednek e földön, a
mennyben pedig örök jutalmat. Róma 1648. jún. 2.
Josephus a Matre Dei.1)
Kalazanti a sok csapás után is rendületlenül bízott a kegyes­
iskolák feléledésében. „Ellenfeleink mindenfelé azt terjesztették
rólunk, — írja Franconak utolsó levelében — hogy szerzetünk
kihalt, de lelkűnkből még nem halt ki a reménység, hogy segít­
hetünk rajta és talán sokkal hamarabb, mint némelyek gon­
dolják.“2)
A szent férfiú már nem érte meg azt a segítséget, melyet
oly erős hittel várt az isteni gondviseléstől, mert 1648. aug. 25.
bekövetkezett halálával árvaságra juttatta a rendet. Elhunyta után
a szerzet, melynek az egyházi felsőbbség által elismert magisztrá­
tusa már amúgy sem volt, fej nélkül maradt. Ezután közös ügyeik­
ben Bakii Ferenchez, a Szt. Pantaleon kollégium rektorához szok­
tak fordulni, de csakhamar Garcia János emelkedett ki tekinté­
lyével. Mint Kalazanti honfitársát, első munkatársainak egyikét,
bizalmasát és gyóntatóját, mint bölcs és szent életű férfiút akkora
tisztelet környékezte, hogy egyhangú és hallgatag megegyezéssel
őt tekintették a rend főnökének.3)
Coníi még mindig Lengyelországban tartózkodott. Hogy ott
milyen nagy tiszteletben tartották, az is mutatja, hogy az új király,
János Kázmér, meghívta őt koronázására.
Az alapítók mindent megtettek a piaristákért, iskoláikat a lehető­
ség szerint fejlesztették, házaikat ügyes-bajos dolgaikban istápolták.
Jóindulatuk kárpótolta a rendtagokat azon inzultusokért, melyeket
a velük vetélkedő szerzetesektől kellett eltűrniük, kik úton-útfélen

b Bartlicius 465. 1. — Madeyski 104. 1.

3) „Li Avversary hanno pvblicato, che la nra Religione e estinta, ma
non e ancora estinta in női la speranza del rimedio e forsi piti presto che
alcuni pensano.“ 1648. jún. 13. k. lev. Podolini kegyesrendi levéltár.
3) Entretanto figuraba al frente del Pío Instituto, por unánime y tácito
consentimiento, el V. P. Juan García de Jesús María, á quien todos miraban
como á Superior, bien que entonces era el Instituto un cuerpo acéfalo.“
Escolapios insignes II. 61. 1.
 <Cr
OCr
ócsárolták őket és felhányták, hogy kihalásra vannak szánva. Bár
minden rendtagra szükség lett volna, Conti és Novar! mégsem
tudták megakadályozni a kilépéseket. 1649-ben Strinbóch Ágoston
és Benedicti János hagyták el a rendet. 1652-ben Orselii rokonai
unszolására Itáliába ment és ott valamelyik egyházmegyébe lépett
át. Több forrásunk említi, hogy Franco annyira összetartotta a
podoliniakat, hogy onnét egy sem lépett ki. Ennek volt is valami
alapja, mert Podolinból csak Holtzner Szaniszló lépett ki (1653.).
Strinbóch, Benedicti, Holtznér és a már említett Philippines
világi papok lettek és tudásukkal, lelkiismeretes munkásságukkal
becsületére váltak egyházmegyéjüknek. Szeretettel emlékeztek
vissza a rendre, melynek kebelén nevelkedtek, apró ajándékokkal
kedveskedtek elhagyott társaiknak, könyveiket piarista házaknak
hagyományozták. Bartlicius Bernât (1646—1715) említi, hogy
ismerte Holtzner Szaniszlót, mint az olmiitzi székesegyház viká­
riusát késő öregségében, áldozópapsága 51. évében. Öreg napjai­
ban is vonzódott a piaristákhoz.1)
Conti az 1649. év őszén visszament Itáliába. Lengyelország­
ban és Ausztriában való tartózkodására megelégedéssel tekinthetett
vissza, mert híven és szerencsésen teljesítette a feladatot, melyért
a megboldogult alapító oda küldötte.
1650-ben Novari a Propaganda elé terjesztette azon bizonyít­
ványokat, melyeket az osztrák főpapok állítottak ki a piaristák
térítői munkásságáról. „A bizonyságokat Rómába küldték a Propa­
gandához, — írja Bartlicius — de még akkor sem lendítettek
volna a mi ügyünkön, ha a piaristák szívük vérével írták volna
is azokat.“1)
1648-tól kezdve a felhatalmazás alapján, melyet még Kala-
zanti közölt az elüljárókkal, több helyen vettek fel növendékeket.
Franco 1650. júl. 26. öltöztette be a podolini származású Starck
(György) Józsefet és Sepechowski Bernátot, szept. 21. pedig az
ott időző Novari Sándor vikárius-provinciális Kraus Mihályra
adta fel a reverendát. Ezeket, minthogy a felvételre még csak
magánúton kaptak engedélyt, nem novidusoknak, hanem aggre
gátusoknak nevezték. A helyzet bizonytalanságát mutatja az is,
hogy Novari, bár több napig ott időzött, nem tartott kánoni
O u>

r* —
ojo ;
U1
o
.
>fa.
00
«
90

látogatást. Bartlícius és Madeyski adatai alapján említettük, hogy

za osztrák tartományokban és Lengyelországban a redukáló bulla
kihirdetését nem szorgalmazták. A püspökök a piaristák belső
ügyeibe nem avatkoztak bele, hanem Novarit tekintették a tarto­
mány fejének. Ezáltal a régi állapotot tartották fenn. Novari
hivatala még onnét eredt, hogy Pietrasanta kinevezte a felfüg­
gesztett Conti helyettesének. Kalazanti életében az ő hivatalának
semmi különösebb jelentősége sem volt, mert minden fontosabb
ügyben hozzá fordultak, de halála után, mikor egészen magukra
maradtak, tisztázni kellett a kérdést.
Az aggregátusok már kitöltötték a kétévi próbaidőt, de foga­
dalmat nem tehettek, mert hiszen felvételük alapja is csak Kala­
zanti magánértesítése volt. Tulajdonképen csak társultak egy
fogadalom nélküli kongregáció tagjaival. Franco az 1652. év
végén elutazott Novarihoz, hogy tőle felvilágosítást kérjen, de a
dolgot sehogysem tudták rendbehozni. Végre Harrach prágai
bíboros-érsekhez folyamodtak, aki Novarit Franco jelenlétében
egyházmegyéje területén valóságos rendfőnöknek (provinciális)
jelentette ki és megengedte a felvételt s a fogadalmak elfogadá­
sát. Novari a megerősítés után joghatóságát a többi házakra is
kiterjeszthette és Francot felhatalmazta a felvételre és a foga­
dalmak elfogadására. Starck és Kraus 1653. márc. 4. le is tették
a fogadalmat. Ezután teljes jogú provinciálisnak tekintette magát
és júniusban kánoni látogatást tartott Podolinban.1)
Midőn VII. Sándor 1656-ban visszaállította a rendet, Franco
belátta, hogy az aggregátusok fogadalmát könnyen meg lehet
támadni, azért azt kívánta, hogy újra tegyenek fogadalmat, de
ezek nem akarták megismételni, mert érvényesnek tartották.
Álláspontjukat Continak, aki időközben visszafoglalta hivatalát,
írásban is kifejtették, de végre is négyen (Kraus Mihály, Haligowski
Ferenc, Sepechowski Bernât és F. Casimirus ab Assumptione) újra
letették a fogadalmat.3)
Novari 1653. évi podolini látogatása után nem tért vissza
Germániába, hanem júl. 27. Varsóba indult, hogy átvegye a
varsói ház kormányzatát a holicsi származású Marci Józseftől.
Többé nem is tért vissza Morvaországba, hanem Pessau Károlyt

l) Kraus, Historia 150. 1.

*) U. o. 173. 1.
r

91

hagyta hátra helyetteséül. Úgy látszik a morvák szigorúsága miatt

nem szerették, viszont ő jobban vonzódott a lengyelekhez, akik
jobban megtartották a fegyelmet. A nemzetiségi villongások ezen
időtájban kezdődtek el és a század végéig tartottak. Krausnak
véletlenül kezébe került egy levél, melyet egy morva írt Opatowski-
nak. Ebben azt írta, hogy jobb volna, ha a macedón visszamenne
Macedóniába; a macedón alatt Novarit, Macedónia alatt pedig
Itáliát kellett érteni. A nemzeti és faji sajátságok a rendben sem
enyésztek el. Még egyik nemzetiség sem volt olyan erős, hogy a
többi fölött egymagában fölényt gyakorolhatott volna. Eleinte az
olaszok, lengyelek összetartottak és szembenállottak a morvákkal,
csehekkel és tótokkal. A németek a két párt közt lavíroztak.
1662-ben a német és lengyel provincia különvált. Ettől kezdve a
lengyel tartomány, mely mindinkább ellengyelesedett, nem igen
szívelte a németeket sem, különösen azokat, akik a morva házak'
ban nevelkedtek, de a tartományok kettéválasztása után a lengyel
provinciában maradtak. A szepesi németekkel jobban rokonszen­
veztek, mert érzésben és gondolkodásban hozzájuk simultak.
Mikor a privigyei ház megalakult (1666.), Frankovics szerette
volna a lengyelektől elszakítani és a németekhez csatolni, majd
midőn a magyarországi kollégiumuk száma a breznóbányaival
(1673.) és pozsonyszentgyörgyivel (1685.) gyarapodott, a három
magyar házban lakó morvák, tótok és magyarok külön provinciát
akartak kikerekíteni, amit a lengyelek hevesen elleneztek.
1650. óta a provincia életében némi fejlődés volt észlelhető.
Sok tehetséges ifjú jelentkezett • felvételre, akik közül néhányat a
noviciátus után felsőbb kiképzés végett Varsóba akartak küldeni
teológiára. Nekik még nem volt hittudományi tanfolyamuk, azért
azt tervezték, hogy a varsói karmelitáknál taníttatják őket. Franco
1655. júl. 17. Starck Józsefet és Papcinski Szaniszlót Opatowski
Vencel kíséretében Varsóba küldte, de a legrosszabb időben
érkeztek oda, mert a svédek nemsokára (aug. 20.) elfoglalták a
várost. Opatowski visszament Podolinba, de Papcinski és Starck
osztoztak a varsóiak viszontagságos sorsában. A teológiai tanul­
mányokról szó sem lehetett, a szerzetesek és papok a svédek
közeledtére egymásután menekültek el a városból. A piaristák
ott maradtak, mert bíztak az áruló Radziejowski Jeromos párt­
fogásában, aki a svéd királyhoz csatlakozott. Nem is lett
bajuk, sőt a svédek fiaikat iskolájukba küldték és minthogy
Ôl

jövedelmi forrásaik elapadtak, Öxenstjerna tábornok havonkínf

bizonyos járadékot utalt ki nekik.1)
X. Ince halála után 1655-ben VII. Sándor lépett a pápai
trónra. A rend pártfogói most ismét megmozdultak, János Kázmér
lengyel király, Ludovika királyné, a flórenci nagyherceg és mások
szebbnél-szebb levelekben kérték a rend visszaállítását.2)
A pápa gondosan megvizsgáltatta a piaristák ügyét és 1656.
jan. 24. k. „Dudum felicis recordationis Paulus Papa V.“ kez­
detű bullájával a rendet kongregációvá alakította egyszerű, de az
egész életre szóló fogadalommal, mely alól csak a pápa oldozhat
fel. Választhatnak rendfőnököket és házfőnököket, a generális ki­
nevezését egyelőre magának tartja fenn. A püspököknek nem
szabad beleavatkozniok a rend belső ügyeibe, de az iskolai dol­
gokban azoknak rendeli őket alá. Kötelességük az iskolát éven-
kint meglátogatni és a tanítókat megvizsgálni. A tanítókat és az
igazgatókat a püspök erősíti meg. Csak azt szabad felvenni noví-
ciusnak, aki 18. évét betöltötte és akit a püspök alkalmasnak
tart. Az iskolaigazgató legalább 32 éves, komoly, kifogástalan
férfiú legyen, a tanító legalább 28 éves. Fekvő birtokot nem sze­
rezhetnek. A kolduláshoz van joguk. A körmenetek alól fel van­
nak mentve. Csak a piarista iskolák viselhetik a Kegyes Iskolák
nevét.8)
A piaristák nagy örömére a pápa generálisnak három évre
Garcia Jánost nevezte ki, akit már azelőtt is szellemi vezetőjük­
nek tekintettek. Melléje Castelli Ferencet, Fedele Józsefet, Spinola
Jánost rendelte asszisztensekül.4) *
Az új konzisztórium elülj írókat adott a rendnek. Ezeknek
névsorát ápr. 11. hirdették ki. A német-lengyel tartomány főnöke
újra Conti Onufriusz lett. Bár a bulla több terhes rendelkezést is
tartalmazott, a piaristák mégis nagy örömmel fogadták, mert a
továbbfejlődést biztosítva látták. Ha a bíbornok-protektor és a

1) „Nam adeo nihil hostííitatis in nostros exereuerunt Sveci, ut etiam

filios suos (iám enim cum uxeribus, cum liberis et omnibus vénérant, tarn-
quam certissimam in Polonia sedem fixuri) ad scholas nras mitterent, literis.
arithmetica, scribendi charactere erudiendos,“ Kraus, Historia 152. 1.
Escolapios insignes II. 156. 1.
*) U. o. 507—511. 1.
3) Bartlicius 517—523.1.— Madeyski 107—114. 1. — Erdélyi 116—121.1.
*) 1656. ápr, 4. Madeyski 115—116. 1.
 93

püspökök szigorúan ellenőrizték volna a szabályok megtartását,

a piaristák helyzetét nagyon megnehezítették volna. Bartlicius
följegyzett egy köríratot, melyben egy ismeretlen piarista a bulla
hátrányait fejtegette. Különösnek találta, hogy míg a világi papok
közül sokan egészen fiatalon, még a felszentelés előtt is juthat­
nak javadalomhoz, sőt harmincadik évük után püspökök is lehet­
nek, addig a piarista tanártól 28, az igazgatótól pedig 32 évet
kívánnak. A püspöki székhelyek távolsága miatt nagyon bajos,
vagy épen lehetetlen az információ beszerzése és az engedély
kieszközlése. A kettős felügyelet nagy zavart fog támasztani.1)
Ügy látszik, hogy az osztrák és lengyel püspökök nem
gyakorolták jogaikat, az iskolákat nem látogatták, a felvételbe
sem avatkoztak bele. Bartlicius említi, hogy őt és társait — bár
akkor lépett be, mikor még a bulla érvényben volt — püspöki
vizsgálat és approbálás nélkül vették fel.12) A podolini könyvek­
ben sincs semmi nyoma az approbációnak, vagy látogatásnak.
Megjegyezzük, hogy IX. Kelemen 1669-ben a kongregációt ismét
ünnepélyes fogadalmas rend rangjára emelte és visszaadta régi
kiváltságait.
Conti 1656'ban tartományába jött, de Lengyelországba nem
tudott eljutni a háború miatt. Ez évben több osztrák alapítvány­
nyal kínálták meg. 1657-ben megegyezett Kurtz Ferdinánd gróffal,
a horni ház alapítójával. 1656-ban Wesselényi Ferenc, Szelep-
csényi György és özv. Pálffy Pálné is kértek piarista iskolát,
de ajánlatukat vissza kellett utasítani, mert nem volt elég rendtag.3)
Úgy látszik, hogy a svédek jóindulata nem tartott sokáig
és a piaristák Varsóban nem érezték magukat biztonságban, hanem
Rzeszowba és Podolinba menekültek. Csak Marci József maradt
vissza a ház őrizetére, de betegeskedni kezdett és máj. 11. meg­
halt. Az irgalmasrendiek templomában temették el. Az ostrom
alatt, mely 1656. júl. 1. a város feladásával végződött, a ház
leégett. Kraus szerint Weczyrka Jakab is ott lett volna a lengyel
táborban. Midőn egy csapat, mely nagyobbrészt szolgák-

1) 538. l.
2) 527. 1.
3) Bartlicius 527. I. — Miskolczi, A kegyes-tanítórendiek privigyei
kollégiumának története 8—9. 1. A pia istákat már 1640-ben is több
püspök hívta Magyarországba. Lippay György egri püspök 1643-ban Jászón
akarta őket megtelepíteni. Bartlicius 358. 1, — Talenti 340. 1.
 3
§4

ból és lovászokból állott, arról tanácskozott, hogy melyik

részen lehetne a legsikeresebb rohamot intézni, ő egy alkamas
helyet jelölt ki nekik és rohamra vezette őket. „A harcvágyó
csapat követte, rohamra indult, lármát csapott; azt kiabálták,
hogy a pap után kell menni. Könnyű szerrel elfoglalták a sán­
cokat és a falakat, behatoltak a városba, a katonaságot lemészá­
rolták, a vezért, a főtiszteket eleven elfogták és Zamoscba
hurcolták fogságba.“
A tábori szolgaszemélyzet vitézkedését Kochowski is említi,
de hogy ebben Weczyrkának mennyi része volt, nem tudjuk.
1654. aug. havában Podolinból az orvos tanácsára levegőváltoz­
tatás végett Varsóba küldték. A várost, különösen a papi fer­
tályt, mely ellen az egyik támadást intézték, melyben a szolga­
személyzet is részt vett, jól ismerhette és adhatott valami jó
útmutatást. Egyébként vallásos, munkás és a félénkségig szelíd
szerzetes volt és folytonosan betegeskedett. Későbbi szereplése,
melyet Kraus feljegyzéseiből ismerünk, azt mutatja, hogy a hatá­
rozottság és bátorság hiányzott belőle. Megjegyezzük, hogy a
várost nem rohammal vették be, hanem a svédek, miután a len­
gyelek a város egy részét elfoglalták, egyességgel adták fel, de
a lengyelek nem tartották meg a szerződést és gr. Wittemberg
fővezért több főtiszttel együtt Zamoscba internálták, habár a
szabad elvonulás ki volt kötve.1)
Novan és a többi varsóiak ezalatt Rzeszowban tartózkodtak.
A rzeszovi házat Lubomirski György hg. alapította. Rzeszowi bir­
tokán volt egy templom és egy félbemaradt kolostor, melyet az
előbbi birtokosnak, Ulászló Domonkos ostrogi hercegnek neje,
Bobrek Zsófia kezdett építtetni a szentferencrendi apácáknak,
de az építkezés a hercegnő halála miatt abbanmaradt. Lubomirski
többször ajánlotta Franconak, hogy foglalják el az épületet és
megígérte, hogy a járadékot, mellyel az előbbi tulajdonos a bir­
tokot az apácák javára megterhelte, felsőbb engedéllyel részükre
fogja biztosítani. Franco szabadkozott, mert hiszen a podolini
iskolához is kevesen voltak és itáliai tapasztalataiból nagyon jól
tudhatta, hogy azok a házak, melyeket nem tudnak rendesen
ellátni, többet ártanak, mint használnak. A fiatalabbak azonban

J) Kraus, Historia 160, 235—242. 1. — Theatrum Europaeum VII*

953-955. 1. — Kochowski II. 134-145. 1.
r
'P'

<rr.
hem hagytak békét, folyton Ösztökélték, hogy írjon á rendfőnök­
nek. Kár egy ilyen jó alkalmat elszalasztani; ha sokáig késleked­
nek, a herceg megváltoztatja tervét, vagy más szerzetesek szerzik
meg maguknak. Később is volt több eleven eszű és agilis piarista,
aki élete főcéljául új alapítványok megszerzését tekintette. Hauzenka
Miklós és Hanacius Ferenc mindig ilyesmivel bajlódtak.
Franconak sehogysem tetszett a dolog, de 1655. nyarán,
mikor a vakáció beállott, mégis elbocsátotta Opatowski Vencelt
és Haligowski Ferencet, hogy megszemléljék a helyet, inkább
azért, hogy a tanítás fárasztó munkája után az utazással kissé
elszórakozzanak. Mindennel megvoltak elégedve. A háznak hama­
rabb akadtak lakói, mint Franco gondolta, mert Novari néhányad-
magával Varsóból Wcczyrkával és néhány klerikussal augusztus
végén oda menekült és a kolostort, mint ideiglenes szállást (ho-
spitium) elfoglalta. A következő év május havában Weczyrka a
Varsó ostromára siető hadakkal (valószínűleg Lubomirski kísére­
tével) a varsói táborba ment, hogy ha a várost beveszik, átvegye
a kollégiumot, mely Marci József halálával üresen maradt. Ekkor
történhetett az ostromnak azaz epizódja, melyet már említettünk.
A város átvétele után nem sokáig maradhatott Varsóban, mert a
svédek az 1656. júl. 18—20. vívott nagy ütközet után oda ismét
bevonultak.
1657-ben II. Rákóczy György lengyelországi támadása miatt
már Rzeszowban sem voltak biztonságban. Lubomirski idejekorán
figyelmeztette őket a veszedelemre. Novari néhány társát Podolinba
küldte, de őniaga egyelőre még Starck Józseffel a rzeszowi kolos­
torban maradt. Az ellenség ugyan kegyetlenül bánt a papokkal,
napról-napra hoztak Rzeszowba megkínzott papokat szörnyű
* módon megcsonkítva vagy holtan. Starck Józsefnek és két novicius-
nak, kiket Novari a rzeszowi várban hagyott, Szelepcsényi György
nyitrai püspök, császári követ, aki II. Rákóczy Györgyhöz jött, hogy
őt a hadjáratról lebeszélje, menetlevelet szerzett, Novari pedig
Kwiecisz Szaniszló rzeszowi préposttal Podolin felé vette útját.
Kwiecisz később többször elbeszélte Krausznak, hogy mennyit
szenvedtek, míg az ellenséglepte területen keresztül Podolinba
értek. Nemsokára azonban visszament Rzeszowba, ahol ápr. 16.
meghalt 57 éves korában. Négy vagy öt héttel később Starck József
is követte a halálba.1)
*) Kraus szépen emlékezik meg egykori novicius-társáról ; „Fűit hic
 ■M

96

Az 1657. év decemberében Conti ellátogatott Podolinba. A

„paterna visitado“ nevezetesebb pontjai a következők :
A noviciusokat a fogadalmasoktól el kell különíteni (8. §.)
Ezután ne tartsanak színielőadásokat, hanem csak akadémiákat
és ezeknek ideje nagypéntek és űrnapja legyen. Minden tanár
csak a maga növendékeit tanítsa be. Az előadásokat előre be
kell jelenteni a rektornak és a prefektusnak. (14. §.) Úgy látszik,
hogy az ambiciózusabb tanárok a színielőadásokkal túlságosan
elfoglalták a növendékeket.
A tanulókat csak a prefektusnak van joga megfenyíteni. A
nagyobb, a városban elkövetett kihágásokat a prefektus a rek­
torral együtt bírálja el (15. §.).
A papokat három mérföldnél nagyobb távolságra nem sza­
bad elküldeni misézni és gyóntatni. (17. §.)
Az oratóriumban helyezzenek el néhány kézikönyvet :
Calepinus és Nizolius latin szótárát, görög szótárt, Cnapius
lengyel-latin-görög szótárát, hogy a tanítók bármikor használ­
hassák és a tanítók, ha tárgyaikban fennakadnak, a tanultabbak-
tól kérjenek felvilágosítást. (18. §.) Conti tehát egy tanári kézi­
könyvtárt akart berendeztetni.1)
A tanítók az önsanyargatás és alázatosság cselekedeteit az
iskolában ne gyakorolják. (19. §.)
Lubomirski erősen szorgalmazta a rzeszowi iskola megnyi­
tását. Conti a rzeszowi házat Franco felügyelete alá helyezte és
elöljárónak Opatowski Vencelt nevezte ki vicerektori címmel. A

oriundus Podolinio, lingua, moribusque probis vere Germanes adeo, ut nec

velle quidem alicui malum, nedűm facéré posse crederetur.“ Hist. 176. 1. Úgy
látszik, hogy Starck a Szelepcsényi által szerzett menetlevéllel Lancutba mene­
kült. Kraus halálát belső sérülésnek tulajdonítja, melyet a nagy erőfeszítéstől
kapott, midőn a lan cuti várban tűz ütött ki és a fegyvertárból egy nehéz
puskaporos hordót ki akart vinni. — Kraus a rzeszowi dolgokat meglehetősen
összezavarja. Amit az 1656. év alatt mond el, annak nagyobbrésze 1655-ben
w

történt. Művének egy másolatát az Escolapios insignes írója is használta (11.

160 - 170,1.), de hibásan. Sokkal megbízhatóbbak Bartlicius adatai. A rzeszowi
ház keletkezéséről Madeyski is megemlékezik, de évszámai nem pontosak
(130—134. 1.)
l) „Ad oratórium novum ponantur libri pro usu com muni, ut sunt
Calepinus, Nizolius, Lexicon Graecum, Cnapius et magistri in dubiis ad
scientiam scholasticam spectantibus doctiores se consulant.“ Lib. III.
Coll. Pod. 19. 1.
ír
 *
8

97

ház (tulajdonképen még csak hospitíum v. residentia) tagjai

Franco joghatósága alatt állottak és a podolini kollégiumhoz
tartoztak, mint később a breznóbányaiak a privigyei, a sze­
pesi piarista misszionáriusok a podolini kollégiumhoz. Az új ház
első személyzete Opatowskin kívül a következőkből állott : Hali—
gowski Ferenc prefektus, Kraus Mihály a retorika és poézis
tanára, Zawadzki Onufriusz és F. Michael (a S. Cruce) noviciusok.1)
Az alsó osztályokra világi tanítókat fogadtak.
Az iskola megnyitásán (1658. márc. 19.) jelen volt Lubo-
rnirski fiaival (Szaniszló, Jeromos, Sándor) és fényes kísérettel.
Az ünnepi beszédet Kraus mondotta és pedig olyan hatással,
hogy Rolinski a krakói akadémia rektora is megdicsérte. A her­
ceg tetszését is annyira megnyerte, hogy fiait Jeromost és Sán­
dort Rzeszowban hagyta és tanításukat rájuk bízta.
Kraus tanítványai Podolinból majdnem valamennyien át­
mentek Rzeszowba. Kraus nem örült a dolognak, mert attól félt,
hogy azt hiszik, hogy úgy csalta el őket. Sok szegény volt
köztük, akik azt hitték, hogy az új iskolában a kisebb gyermekek
mellett könnyebben kapnak alkalmazást. Nem is csalódtak, mert
-

Kraus mindnyájukról gondoskodott.

1658-ban az osztrák házak száma is szaporodott, mert
Martinitz Bernât gr. Slanban (Csehország) alapított egy új kol­
légiumot.1)
1658. aug. 6. Podolinban házi gyűlést tartottak, hogy a
nikolsburgi káptalanra képviselőket válasszanak. Franco a podo­
lini gyűlésre csak Opatowskit hívta meg, Kraus és Haligowski
írásban szavaztak Opatowski mellett és azt kérték, hogy a
rzeszowi házat önállósítsák. Csak Neumann és Opatowski voltak
választhatók, mert Sepechowski Bernât még nem volt három
éves miséspap, Papcinski Szaniszló pedig csak diákonus volt.
Kraus és Haligowski is fiatal áldozópapok voltak.13) 2

1) Zawadzki 1634-ben született Barcice-ben, 1657. nov. 30. lépett be

Podolinban. Petrikowban halt meg 1690. okt. 9. Bielski három panegirikus
munkáját említi. (10.1.)
2) Bartlicius 539 -511. 1.
3) Sepechowski Bernât 1650. júl. 26. öltözött be Podolinba. 1661.
nyarán halt meg Varsóban pestisben. Kraus, Historia 203. 1. — Papcinski
Szaniszló Sandec közelében Podegrodzie faluban született. 1650-ben Podo-
inban tanult (syntaxista), 1654. júl. 2. u. o. beöltözött. 1658 — 1660. Podolinban
r
 A
06
to

A rzeszowíak kívánsága teljesedett, mert Opatowskít válasz­

tották meg, aki Francoval együtt résztvctt az okt. 1-ére hirdetett
nikosburgi tartományi káptalanon. A gyűlés legnevezetesebb ha­
tározata az volt, hogy egy háromtagú bizottságot alakítottak,
melynek az lett volna a feladata, hogy egy a német és lengyel
iskoláknak megfelelő tanrendszert dolgozzon ki és terjesszen a
/
generális elé megerősítés végett (25. §.)1)
A bizottságnak Opatowski Vencel is tagja volt, de hogy
mit végeztek, nem tudjuk.
Opatowskit rektornak választották meg és így a rzeszowi
kollégiumot önállósították ; római követekül Francot és Pessau
Károlyt választották meg.
Franco 1659. tavaszán Conti Onufriusz és Pessau Károly
társaságában Rómába indult az egyetemes gyűlésre. Már 18 éve
nem látta szülőföldjét. Képzelhető, hogy milyen örömmel indult
most oda. Rómában meglátogatta mestereinek, Kalazantinak és
Casaninak sírját. A hosszú 18 év alatt a rend képe megváltozott,
de a vezető állásokban nagyobbrészt kortársait és régi ismerő­ -r

seit látta.
A gyűlésnek 20 tagja volt : 3 asszisztens, 6 provinciális és ->
11 képviselő (vokális). A rendnek fô tartománya volt: a római
10, a nápolyi 8, a ligúriai 4, az etruriai 5, a szicíliai 4, a német-
lengyel 9 házzal.2) Az előzetes tárgyalásokat Fedele József első
asszisztens vezette a febr. 17. elhúnyt Garcia generális helyett, de
az első érdemleges gyűlést Ginetti bíboros nyitotta meg máj. 10.,
amikor az új generálist is megválasztották Scasselatis Kamill
személyében. Ezután egyenkint átvizsgálták a konstitúciók azon

tanított. 1661-től kezdve Varsóban izgága természetével és bujtogatásaival

gyakran megkeserítette társai és elöljárói életét. 1670-ben Privigyére küldték^
de ott is megzavarta a békét. A következő évben kilépett, majd ismét
visszakívánkozott, de nem vették fel. 111. János király támogatásával 1674-ben
megalapította a marianita kongregációt. Meghalt 1701. körül Gorában. Eszes,
tanult ember volt és kiváló szónok. Irt egy szónoklattant (Prodromus rhe-
toricus, Varsó 1665.), melyet csak Kraus tankönyve (Manuductio instit. rhet.
Varsó, 1687.) szorított ki lassankint a használatból. Bielski 210. 1. — Ho-
rányi, Scriptores P. S. II. 460. 1.
9 Liber capitulorum 29—31. 1. Privigyei kegyesrendi levéltár.
*) A krumlowi házat 1646-ban a rendtagok megfogyatkozása miatt el­
hagyták. Az üresen maradt házat a magyarországi pálosok foglalták el. Bart-
lícíus 444. 1.

«*»
T

■a A

/ f '
K|
11 1 '
'

V - ■ :• '
„ > : : ■ --1
»pi P ■ ', d
- , SSE ‘M 1

Si
E H- 'A '
HK;I. .zd'
• >

>
rs>
.
S;
m VEJE
% U¿,V..
•>
fek- gI
lFxE

:■
m

tm.

V/uipiuLaCc^ütih) cÆJücrto. itakGmma Polonia*, i

0Fumd£MmV^tiMom
1D Ddfin
PcfâMkaïï$mm&%.
Fri^Âin K 7>s £>r-, -,, x^7r,_

5 * çm&rnm. myàmmM
Conti Onufriusz arcképe
a poàolini kegyesrenàî ház folyosóján.
i
V

<*»
 "V

i 00

pontjait, melyek homályosságuk miatt félreértésre s vitára adtak

okot és részletes tárgyalás után kiegészítették. Sok aprólékos
határozatot hoztak a legkülönbözőbb ügyekben (isteni szolgálat,
fegyelem, pénzkezelés, ruházat, böjt, étkezés, iskola). Az újabb
alapítványok elfogadását a generális engedélyétől tették függővé,
csak a generális adhat felhatalmazást új iskolák nyitására és épít­ J
kezésre (28, 42. §.)1) Minden háznak, provinciának legyen levéltára,
melynek iratait gondosan őrizzék. A fontosabb okmányokat hiteles
másolatban küldjék meg a generális levéltárnak (50. §.).
Az iskolai színielőadásokhoz generálisi engedély és rend­
főnöki cenzúra szükséges (43. §.). A legfontosabb az a deklaráció,
hogy hét évesnél fiatalabb, továbbá undorító vagy ragályos be­
tegségben sínylődő, nagyon rongyos és piszkos gyermekeket
nem szabad felvenni (41. §.)•)
A gyűlés máj. 25. végződött. A német-lengyel tartomány új
főnökévé Francot nevezték ki Conti helyébe. Conti ezután Itáliá­
ban élt és késő öregségében halt meg Nápolyban 1680. jan. 4.
Nekrológja találóan jellemzi : „Plurium provinciarum pater et
fundator ac Scholarum Piarum propagator, virtutum omnium
exemplar.“ Nagy kitartás, találékony elme és szerencsés modor
jellemezte. A főurakkal kitűnően tudott bánni és megkedveltette
a piarista intézményt. Fáradhatatlanúl járt-kelt, utazott, kért, kö-
nyörgött, megmozgatott mindent és mindenkit, hogy a megalázott
piarista iskolákat felemelje. A német és lengyel pártfogók által
indított akciót jórészt neki tulajdoníthatjuk. Több mint egy fél­
századot töltött el a rendben. Mikor látta annak hanyatlását,
nem csüggedt, hanem erős lélekkel fáradozott, mert bízott benne,
hogy új életre ébred. A távolból hiúság nélkül, igaz örömmel
szemlélte alkotásai fejlődését, a német és lengyel házak gyarapo­
dását. Megérte rendjének teljes rehabilitációját és Kalazanti nagy
eszméjének fényes diadalát.
>
x) Bartlicius 549—561. 1.
a) „Visum est Patribus Capitularibus, ne in nostris scholis recipiantur
mieri nisi septennio completo; vei saltern sint capaces disciplinae Virorum
Religiosorum, habita nihilominus in hoc ratione aliqua loco rum et persona-
rum. Sed nullo modo admittantur scabie infecti, aut alio quovis morbo, quo
obsint et alios inti ciánt, ñeque nimium sordidis et laceris vestibus ad honé-
statem et munditiem retinendam."
- 4
 íüí

XIII.

Franco renáfőnöksége.

Franco kedvező viszonyok közt vette át hivatalát. Ausztriá­

ban békesség volt, Lengyelországban még ugyan folyt a háború,
de a piarista iskolák fejlődését nem akadályozta.
Az anyagi állapot nem volt valami fényes, úgyhogy néhol
élniök kellett a mendikálás jogával is, de amire szükségük volt,
azt többnyire megkapták a fentartóktól. A provinciának, mint
erkölcsi személynek, semmiféle vagyona sem volt, a kollégiumok­
nak sem igen volt fekvőségük a házon, kerten és majoron kívül.
Az alapítványi tőkét a kegyurak rendszerint valamelyik birtokukra
kebelezték be és csak az évi járadékot fizették. Ha birtok gazdát
cserélt, többször volt ugyan valami kellemetlenség, mert az új
birtokos vonakodott a terhet átvenni, de az ilyesmit szép szóval,
kéréssel el lehetett intézni. A tartománynak kevés közös
f

kiadása volt, a legnagyobb volt a postaköltség és a provinciális

útiköltsége. A növendékek tartása a leipniki és podolini házakat
terhelte. A nikolsburgi káptalanon elhatározták, hogy minden ház
évenkint 20 rénes forintot fizessen be a provincia ládájába, mely-
nek kulcsait a nikolsburgi horni és strassnitzi rektorok
őrizzék. Később nagyon fáztak a római úttól, mert nagyon sokba
került, már évekkel előbb kivetették az egyes házakra, az egye­
temes káptalanra utazó követek útiköltségét és apródonkint sze­
degették be. A taxa Romana-nak, azaz a rend közös költségeire
beszedett illetéknek ezen időben még nincs nyoma. Az alapító
okmány rendesen meghatározta a rendtagok számát, de gyűlései­
ken is megszokták állapítani, hogy az egyes házakban hányat
kell eltartani.
A podolini a Lubomirskiak bőkezűségéből a gazdagabb
kollégiumok közé tartozott, úgyhogy a többi házakat, még a
varsóit is, többször kisegítette a zavarból. Franco jól gazdál­
V

kodott, az évi járadékból szép összeget takarított meg, aminek

a háborús években, mikor az évi díjat nem fizették ki, jó hasznát
látták. Adományokból is sokat gyűjtött össze. A pénzt a szepesi
városoknak és megbízható polgároknak kölcsönözte ki.
A rendfőnökök sokat utaztak. Hat osztrák (Nikolsburg,
Strassnitz, Lcipnik, Lcitomischl, Horn, Slan) és három lengyel
 :

102

ház (Varsó, Podolin, Rzeszow) volt. Ezeknek meglátogatása sok

időbe került és fáradságos volt. Egy-egy helyen hosszabb ideig
szoktak tartózkodni, vagy azért, mert a viszonyokat akarták
tanulmányozni, vagy azért, mert a rossz út miatt nem tudtak
elmozdulni, vagy valamely főúrra vártak, kinek kíséretéhez akartak
csatlakozni.
Franco Itáliából jövet bejárta az osztrák házakat és több
morva növendéket küldött a lengyel házakba, de ezek miatt ké­
sőbb sok baj volt, mert 1662 után, mikor a provinciákat szét­
választották, a lengyel provinciában rekedtek, ahol nem érezték jól
magukat és folyton zaklatták elöljáróikat, hogy engedjék át őket
a németekhez.
Távollétében Neumann igazgatta a házat. A podoliniak
csendes munkáját semmisem zavarta, ellenben a rzeszowiakat
egy kellemetlen eset jóidéig nyugtalanította.
Az esetet csak Kraus előadásából ismerjük. Az áprilisi

— ‘ = ."asAf
vásárra (1659.) nagyon sok zsidó kalmár gyűlt Rzeszowba, akik he­
teken át ott kereskedtek. Egyik nap híre járt, hogy a diákok
valamit terveznek a zsidók ellen. Midőn Kraus ezt meghallotta,
figyelmeztette Opatowskit. Délután a városba menet a régi vadas­
kert mellett látott egy labdázó diákcsapatot. Odament hozzájuk
és figyelmeztette őket a hírekre és óva intette, nehogy valami
meggondolatlanságot kövessenek el. Ezek megnyugtatták, hogy
ők semmi ilyesmit nem forralnak. Kraus beállott a körbe, a fiúk
dobtak reá egyet-kettőt, majd ő is visszadobott néhányszor és
elment. Estefelé Sztortz Albert hercegi prefektus a piacon össze-
fogdostatta a diákokat és a várba hurcoltatta, mert a zsidók
bejelentették, hogy attól félnek, hogy a diákok valamire készül­
nek ellenük. A hercegi tisztek, akik a piaristákkal nem voltak jó
viszonyban, azt jelentették Lubomirskinak, hogy a piaristák terv­
szerűen izgatják diákjaikat a zsidók ellen, így például Kraus össze­
hívta az ifjakat, hadiszemlét és gyakorlatot tartott velük és rohamra
vezette őket. így magyarázták rosszra a labdázásban való rész­
vételét, amit a tisztek a kastély ablakából láttak.
Lubomirski, minthogy a zsidó kereskedők elmaradása a
vásárok jövedelmét nagyon leszállította volna, levélben meg­
fenyegette a piaristákat, hogy az alapítvány még nincs megerő­
sítve, akkor veszi el, vagy változtatja meg, amikor akarja. Opa-
tuwski a prefektusnak, aki vele a herceg levelét közölte, azt
X------ -1
—

103

felelte, hogy a diákoknak semmi részük sem volt a zavargásokban.

Ha el akarják tőlük venni az alapítványt, önként lemondanak róla.
Opatowski Haligowskival elutazott a herceghez Janowieczbe,
hogy tisztázzák magukat, ami sikerült is.1) A zsidókkal való ve­
szekedések 1660. márc. 8. megismétlődtek. Ekkor néhány diák
csakugyan ludas volt. Éjjel ketten a kollégiumba menekültek és
könyörögtek, hogy rejtsék el őket. Mindkettőt megszöktették, az
egyiket Podolinba vitték, a másikat pedig egy közeli faluban
helyezték biztonságba.*)
A herceg megneheztelt Opatowskira, hogy nem tudja féken
tartani az ifjúságot és arra kérte Francot, hogy mozdítsa el, amit
Franco meg is tett, mert a következő (1661.) év aug. havában
Podolinba hívta házfőnöknek, helyére pedig Frankovics Pált
nevezte ki. A herceg kívánságát teljesíteni kellett, mert valószí­
nűleg volt is alapja, másrészt annyi jótéteményét élvezték, hogy
hálátlanságnak tűnt volna fel, ha akaratával ellenkeztek volna.
V

Bár a nagy távolság miatt kellemetlen volt az utazás, Franco

1660-ban is ellátogatott Morvaországba és rendbehozta a leipniki
ház ügyét. A kegyúrhoz fordult és kieszközölte, hogy az évi jára­
dékot, melyet a háborús években leszállítottak, felemelje.3) Ugyan­
azon év júl. 12. tették le a varsói templom alapkövét, melyet a
svéd háborúban elpusztult templom helyébe emeltek.
1662. jan. 18. a generális kettéválasztotta a német-legyei provin­
ciát. A német provincia élére Pessau Károlyt állította, Francot pedig
lengyel provinciálissá nevezte ki. A szétválasztást a házak nagy
távolsága miatt a nemzetiségi ellentétek is siettették. Franco örült
a változásnak, mert azt hitte, hogy az elkülönítés biztosítja a
békét, másrészt a Podolinban eltöltött húsz év alatt nagyon meg­
szerette a lengyeleket.4) Ezenkívül olyan tervekkel foglalkozott,
melyekhez sok idő és fáradság kellett. Most, hogy a német há­
zaktól megszabadult, egész tevékenységét kedvenc tervének meg­
valósítására fordította. Krakóban noviciátust és stúdiumot akart
alapítani a klerikusok felsőbb kiképzésére. Növendék már volt

!) Kraus, Historia 185—191. 1.

3) U. o. 192—194. 1.
3) Bartlicius 563. 1.
*) „Contentuserat nationi Polonae, quam singulariter diligebat, praeesse.“
Kraus 207. 1.
Í04

elég, de nem volt képzett tanár, aki a felsőbb tudományokra,

filozófiára és teológiára taníthatta volna őket.
Azt remélte, hogy ha Krakóban házuk alakul, az akadémia
tanulói közül többen megismerkednek a renddel és belépnek,
így egyszerre tanult, képzett növendékekhez jutnak. Ezenfelül a
végzett novíciusokat néhány évig a tervezett házban akarta tar­
tani, hogy onnét látogassák az egyetemi előadásokat. Bár egye­
lőre még nem volt pénzük házvételre, vagy építkezésre, már
1660-ban engedélyt kért Trzebicki Péter krakói püspöktől a noví-
ciátus felállítására. Arra számított, hogy akadnak jótevők, addig
pedig meghúzódnak valamely bérelt helyiségben. A püspök meg­
engedte, hogy Krakóban, vagy Kazimierszben (Casimiria Krakó
külvárosa) megtelepedhessenek, de kikötötte, hogy semmi olyas­
mit ne tegyenek, ami a krakói akadémia jogait sérti, iskolát ne
nyissanak.1) Franco tervét az akadémia és a szenátus ellenezte
viszont a király és Lubomirski hathatósan pártfogolta.
1662-ben a krakói akadémia rektorához folyamodott és
támogatását kérte.1) Úgy látszik, hogy a király és Lubomirski
segítségével sikerült legyőzni a város és az akadémia ellenke­
zését és most már csak a pénzkérdésen múlott, hogy fel tudják-e
állítani a házat, vagy nem. Minthogy mecénások nem akadtak,
Podolinba hívta Weczyrka varsói és Frankovics rzeszowi rektort
és azt indítványozta, hogy a három ház viselje a tervezett noví-
cíátus költségeit. Hosszas tanácskozás után, megfontolván a házak
anyagi erejét, azt határozták, hogy a varsói 200, a podolini 500,
rzeszowi pedig évi 300 forinttal járuljon a novíciátus költségei­
hez. Erről jún. 1. okmányt is állítottak ki és magukat és utódai­
kat kötelezték az ígért járadék pontos fizetésére.5)
Az 1662. év tavaszán Kraus Mihályt Rzeszowból Podolinba
hívta és megbízta a humaniórák és a bölcsészet tanításával. Azt
hitte, hogy a krakói stúdiumot hamarosan megnyithatják, oda
akarta áttelepíteni Kraust növendékeivel együtt.
A szép terv csak 1663-ban, Franco halála után valósult
meg, ami azonban semmit sem von le érdeméből. Ami Franco-
nak nem sikerült, azt tanítványai hajtották végre. Haligowski

b 1660. júl. 2. Bartlicius 564. 1.

*) 1662. jan. 28. U. o. 572. 1.
3) Fondatione della Casa 74. 1.
 105

Ferenc Markiewic János krakói kanonokot rávette, hogy kazi-

mierzi házát, mely a svéd háború alatt elpusztult, adja nekik. A
ház rendbehozatalára és a bútorzatra pénz kellett volna. A nemes
lelkű Snieszkowic Szaniszló, Franco meghitt barátja, segített rajtuk.
Snieszkowic ismerte elhúnyt barátja terveit és örült, hogy legalább
halála után előmozdíthatja azoknak sikerét. Adott nekik annyit,
amennyivel a házat kijavíthatták és bebútorozhatták.1)
Franco rendfőnökségének legkiemelkedőbb mozzanata a krakói
akció volt. Az előző években iparkodott a tagokat összetartani,
hasznavehető növendékeket szerezni és nevelni, most pedig, mi­
kor már több tehetséges ifjúval rendelkezett, szerette volna őket
magasabb kiképzésben részesíteni.

XIV.

Franco tanítványai.

A lengyel provincia, melyet 1662-ben elkülönítettek és Franco

vezetése alá helyeztek mindössze 3 házból és vagy 30 rendtagból
állott. A tagok, néhány, fiatal klerikust leszámítva, kiket 1659-ben
és 1660-ban hozott az osztrák házakból, valamennyien az ő ta­
nítványai voltak. Ezek lettek később a tartomány vezető emberei,
legderekabb munkásai. Köztük első helyen említjük meg a magyar-
országi származású Frankovics Pált, aki 1623. jan. 20. született
Szakolcán.3)
1640. szept. 8. lépett a rendbe Leipnikben, a novicátus
második évét Franco vezetése alatt töltötte. 1642. szept. 8. tett
fogadalmat. Francoval együtt jött Podolinba, ott tanult és tanított
1642—1652. és 1655—1657. 1661-ben rzeszowi házfőnök lett,
1665-ben Opatowskival együtt résztvett a római káptalanon. Az
1666. év elején Opatowski rendfőnök Boroszlóba küldte, hogy
segítséget kérjen Lubomirski György hercegtől, aki ott száműze­
tésben élt. A bányák, melyeknek jövedelméből a podoliniak az
évi járadékot kapták, Lubomirski száműzetése után a király ke­
zébe kerültek, a király pedig megtiltotta a járadék kifizetését,
mert a piaristák a száműzött herceg pártján voltak és levelezését
9 Kraus, Historia 229. 1.
*) Choynacki följegyzése (beragasztva Kácsor Initia c. kéziratában.)
8
 '■2e

106

ők közvetítették. Opatowski 1665-ben kihallgatásra jelentkezett

és feltárta a király előtt a podolini kollégium ínséges helyzetét.
János Kázmér végighallgatta a kérést, majd azt felelte, hogy várjon
egy kissé és átment egy másik terembe (fortasse reginae, a cuius
ore et nutu pendebat totus, mentem exploraturus, an vero aliquid
aliud facturus).1) Nemsokára visszajött és azt felelte, hogy kérésüket
nem teljesítheti. Opatowski megismételte a kérést, de a király
így felelt: „Kereken megmondom, hogy semmit nem adok nektek.“
Opatowski tovább is könyörgött és a király kegyelmét emlegette.
A király unottan hallgatta és így szólt „Persze kegyelem, kegye­
lem ! Menjetek a ti Lubomirskitokhoz.“ Csakugyan nem volt más
hátra, mint Lubomirskihoz fordulni. A következő év jan. havában
elktildötte Frankovicsot Boroszlóba a herceghez, aki nagyon szí­
vesen fogadta és 800 frtot utalt ki a lublói pénztárból.1) Ezután
mint magyarországi származásút Privigyére küldték, hogy az özv.
gr. Pálffy Pálné alapítványát átvegye.3)
Nagy gonddal vezette a ház ügyeit, ő kezdte meg az épít­
kezést. 1671 —1677. a rendfőnöki tisztet is viselte. Kormányzatá­
val a lengyelek sehogysem tudtak megbékülni, mert a privigyei
és a breznóbányai házakat a német provinciához akarta csatolni.
A magyar házak szaporítását tervezte, minthogy azonban a meg­
levő két házból még nem alakíthattak külön tartományt, egyelőre
előnyösebbnek tartotta, hogy a német kormányzat alá tartozza­
nak, mert a német provinciális többet érintkezhetett a magyar
főurakkal és főpapokkal, mint a lengyel, akinek az utóbbi évek­
ben gyorsan megnövekedett tartomány rendkívül sok dolgot
adott. 1677-ben generális asszisztenssé választották, 1683-ban
visszajött Rómából, de Bécsben megbetegedett és aug. 18. meg­
halt. Kraus nem szerette őt, de elismerte, hogy példás életű,
tudománykedvelő férfiú volt. Kedves stúdiuma volt az etika.
Irt néhány szép erkölcsi epigrammát, melyekbe a szerzetesi élet
elveit foglalta össze.4) Sokat foglalkozott a rendi fiatalok nevelé­
sével, 1675-ben Privigyén filozófiai stúdiumot állított fel 14 nö­
vendék számára.5)

l) Kraus, Historia 265. 1.

*) U. o. 271. 1.
*) Mösch, Annales domiis Prívídiensís 2. 1. — Mískolczi 17—18. 1.
*) Egy részük megjelent az Ephem. Calas. III. kötetében (118—120. 1.)
1) Mösch, Annales domus Prividiensis 6. 1,

L
 O
Ugyancsak Franco tanítványa volt a níkolsburgí származású
Opatowski Vencel. Vagyonos szülők gyermeke volt, de korán
árvaságra jutott. Neveléséről egy piarista nagybátyja gondosko­
dott és a strassnitzi kollégiumban taníttatta. Nagyon fiatalon —
Kraus szerint 13, Mösch szerint 16 éves korában — lépett be a
rendbe. Francoval együtt került Podolinba. 1657-ben rzeszowí
vicerektor, majd 1658-ban rektor, 1661-ben podolini rektor lett.
Francot betegségében szeretettel ápolta és utolsó perceiben is
mellette volt. 1664-ben a varsói ház vezetését vette át, a követ­
kező évben pedig rendfőnök lett. Rendfőnöksége alatt (1665—1671.)
létesült a privigyei ház és a rövid életű jolsvai iskola.1) Mint
varsói házfőnök halt meg 1680. aug. 22.
Anyanyelve német volt, tudott morvául is, de minthogy élete
javát a lengyelek közt élte le, a morva nyelvet később már na­
gyon rosszul beszélte. A noviciátusban megtanult olaszul is; a
kihallgatáson, melyről megemlékeztünk, János Kázmér király ola­
szul beszélt vele. Foglalkozott a költészettel, értett a teológiához,
de a legnagyobb kedvvel a természet titkait kutatta. Üres óráiban
vegytani kísérleteket végzett. 1662-ben bevádolták, hogy a ház
pénzét költséges vegytani kísérletekre költi.*) A matematikát és
a mértani is tanulmányozta. 1663-ban Dambrowban járt Lubomirski
György hercegnél, hogy az elmaradt járadék kiutalását szorgal­
mazza. A herceg kiadatta a pénzt. Opatowski több mint 3000
forinttal hazaindult, de Míodow közelében 14 rabló támadta meg.
Felugráltak a kocsira és a ládát fejszéikkel szét akarták zúzni.
A ládában olyasmi is volt, aminek a rablók előtt semmi értéke'
sem volt, de Opatowski annál jobban sajnálta volna, ha azok
megsemmisülnek : körzők, mértani eszközök, műszerek, melyeket
valószínűleg Krakóban vásárolt. Hogy legalább ezeket megmentse,
átadta nekik a kulcsot és arra kérte őket, hogy ne törjék össze
azt, amit ők nem használhatnak. A rablók kinyitották a ládát, a
pénzt kiszedték, csak 300 forint értékű rézpénzt és a műszere­
ket hagyták ott.3)
Az iskolában ügyes tanárnak bizonyult, a kormányzatban
okos és körültekintő volt. Nagy és nehéz dolgokban könnyen

b Miskolczi 26. 1.
*) Kraus, Historia 222. 1.
3) U. o. 227. 1.
O
00

tájékozódott, szép szóval, szelídséggel rendet teremtett viszály-

kodó társai között.
A szónoklatban is kitűnt. Kraus dicséri beszédei választé­
kos latinságát és gondolatainak emelkedettségét. Szónoki sikereit

ä*
szép külseje még inkább fokozta.1)
Franco régebbi növendékei közül dicsérettel emlékeznek
meg forrásaink Weczyrka Jakabról is, aki Franco halála után
1665-ig kormányozta a lengyel tartományt. Egyszerű modorú,
jóindulatú, szelíd lelkületű ember volt, de vezetésre nem volt
alkalmas, mert hiányzott belőle a határozottság és az erély.
Egyébként iparkodott legjobb tehetsége szerint megfelelni annak
az állásnak, melyet ő nem keresett. Varsóban halt meg 1668.
ápr. 23.3)
Podolini novíciusai küzül Haligowski Ferenc, Siewierkiewic
Béla, Kraus Mihály és Papcinski Szaniszló tűntek ki. Haligowski
állította fel a varsói piarista nyomdát, ami által a piaristák iro­
dalmi szereplését jelentékenyen megkönnyítette.8) A nyomdára
egyébként a tankönyvek miatt volt szükségük. A XVII. sz. végén
már ki tudták szorítani a jezsuita könyvek nagy részét. Siewier­

(Ù
kiewic szónoklataival és aszketikus életével keltett feltűnést.
Szentség hírében halt meg és sok jámbor legenda keringett róla.4)
Papcinski fényes tehetségének és tudományának a rend
nem sok hasznát látta, mert nyugtalan vére miatt nem tudott
társaival megférni és 1671-ben elhagyta a szerzetet. Annát nagyobb
dicsőségére vált a rendnek Kraus Mihály, aki egész életét a ne­
velésügy és rendtársai javára szentelte.
Kraus 1626-ban született Podolinban.
') „Erat habitudine corporis eleganti, statura iusta, vultu semper erecto,
serena fronte, superciliis et oculis candidis, facie similiter roseo colore non-
nihil sese in genas insinuante candida, pilo capitis et barbae flavum inter
albumque medio : valetudine vero fere semper infirma.“ Kraus, Historia 535.1.
«í

2) Mösch, Viri illustres 23. 1. — Kraus, Historia 289. 1.

3) 1629-ben született Dobczicében, 1648—1650. a podolini iskolát lá­
togatta, 1651. okt. 28. lépett be a rendbe. 1683—86. a rendfőnöki tisztet is
viselte. 1712. márc. 16. halt meg Rzeszowban. Bielski említi egy aszketikus
munkáját. (9. 1.)
*) 1634. szcpt. 20. született a galíciai Dobra városban. 1649—1652. a
podolini iskolát látogatta, 1654. ápr. 23. beöltözött. Az 1671. évi római gyű­
lésen fényes beszédet mondott. 1680—1683. rendfőnök volt. 1693. szept. 14.
halt meg a lowici házban.

• -1 . ; ■
8;-:
-
4

109

Tanulmányait Bécsben kezdte meg, majd 1643—1646. Po~

dolinban tanult, 1647-ben átment a váraljai jezsuita iskolába,
de a következő évben visszatért Podoh'nba és két évig hallgatta
Pietraszkiewic Kázmér bölcsészeti előadásait. 1650. szept. 21.
belépett a rendbe. Ettől kezdve Podolinban tanult és tanított
1658. jan. 10-ig, amikor Rzeszowba küldték. 1658. márc. 19. szép
beszédet mondott a rzeszowi iskola megnyitása alkalmával, a
következő évben pedig a háborúból győzelmesen visszatérő
Lubomirski tiszteletére, aki Cudnow mellett megverte Szeremct-
jewet és Chmielnickit, tanítványaival egy iskoladrámát adatott
elő, melyben a herceget, mint Lengyelország Junius Brutusát ünne­
pelte. 1662-ben Franco Podolinba hívta és a rendi stúdiumban a
humaniórák és a bölcsészet tanításával bizta meg. 1665—1677.
különböző lengyel házakban működött, 1677—80. rendfőnök volt,
1681 — 1686. podolini rektor, 1686—88. ismét rendfőnök, 1694—97.
a Rómában lakó Mudran János provinciális helyettese. Utolsó
éveit csendes visszavonultságban és irodalmi munkásságban töl­
tötte Podolinban, ahol 1703. márc. 18. halt meg. Első rendfőnök­
sége nagyon szerencsétlen időre esett, a piaristák sokat szen­
rí'

vedtek Thököly háborúja miatt.

Kraus kora ifjúságától kezdve késő öregségéig foglalkozott
az irodalom több ágával. Az említett iskoladrámán és szónok­
latokon kívül írt egy vallásos tárgyú költeményt, továbbá egy
retorikát, melyet a piarista iskolákban sokáig használtak, majd
egy aszketikus irányú művet, melyben a szerzetesi élet elveit
fejtegeti.1)
Utolsó éveit a rend történetének megírására szentelte. Össze­
gyűjtötte a podolini levéltár anyagát és nagy fáradsággal rendbe
szedte. A régi, nagyobbrészt olasz jegyzékeket lefordította latinra.
Az anyag rendezése után hozzáfogott történeti munkájának meg­
írásához. 1642-től 1689-ig írta meg a rend krónikáját évek szerint.
0»

Az 1662-ig terjedő részben nagyobbára a régi forrásokat hasz­

nálta, az 1662—1689. évek történetét azonban részben emléke­
zetből, részben naplójegyzetei alapján állította össze. A podolini

l) Nyomtatásban következő müvei jelentek meg: Manuductio institu-

tioinim rhetoricarum. Varsó, 1687.—Oratio in tunere Nicolai Swirski Episcopi
Citriensis. Varsó, 1687. (Ezt aManuduetio-ban is kinyomatta.) Solitudo animae,
carmine elegiaco. Varsó, 1702. — Consideratio rcligiosi status. Varsó, 1705.
Ez utóbbinak egy kéziratú példánya megvan a podolini levéltárban.
 I
r
lió

példány csonka, mert csak 1686. jún. 6-ig terjed. Choynacki be­
jegyzéséből tudjuk, hogy a nagy műnek teljes példányát a pro­
vinciális levéltár többi irataival Varsóba vitték, ahol 1864-ben a
ház megszűntével valószínűleg elkallódott. A podolini csonka
példány (735 folio lap) rendkívül érdekes adatokat tartalmaz az
1662—1686. évek történetére. Kraus eleven, vonzó stílusban je­
gyezte fel az egyes évek eseményeit. Minthogy munkáját nem a
nagy nyilvánosságnak, hanem rendtársai okulására szánta, leple­
zetlenül leírt mindent, amit érdemesnek tartott megörökíteni. Bár
az eseményeket krónikás modorban adja elő, mégis élesen kidom­
borítja rendtársai jellemét. A mű nem mondható objektívnek, mert
több részletből kiérzik azon ellenszenv, melyet egyes társai iránt
táplált és amelyet dokumentumai nem indokolnak eléggé. Feltárul
előttünk egy fiatal, erősen izmosodó rend belső élete. Azt látjuk
belőle, hogy a testületet a XVII. század második felében is olyan
munkaszeretet és erős vallásos szellem hatja át, mint azon évek­
ben, mikor még az aszkéta Franco vezetése alatt állottak, de a
nemzeti és faji ellentéteket már Conti diplomáciája és Franco
szelídsége sem egyenlíthette volna ki.
Franco egyik levelében ezt írta Kalazantinak : „Azt hiszem,
hogy mindvégig csak a kis gyermekeket fogom oktatni, mert tu­
datlanságom miatt nem taníthatom a magas tudományokat.“1)
Úgy látszik, csak szerénysége késztethette ezen nyilatkozatra, mert
Kraus több helyen említi, hogy járatos volt a tudományok külön­
böző ágaiban és sok hasznos ismeretet tanultak tőle, igyekezett
bennük kedvet ébreszteni a tudományos foglalkozás iránt. Forrá­
saink Contit úgy említik, mint a lengyel provincia megteremtőjét.
Francot pedig, mint annak nevelő atyját. Az igazi munkaszeretetei,
a kalazanciusi szellemet tőle tanulták azok, akik később az in­
tézményt virágzóvá és naggyá tették.

') 1644. okt. 14. k. lev. Generálisi levéltár.

 Ill

XV.

Franco halála és jelleme?.

Kraus krónikájában sok társát parentálja el dicsérő szavak­
kal, de az igazi mélységes rokonszenv csak kettőnek jellemzésé-
ben tm,|k ki. A fiatalabbak közül Opatowskiról, az öregebbek
ozu rancorol emlékezik meg különös szeretettel. Franco utolsó
napjait és halálát részletesen írta le.
Franco 1662. jul. havában Bársony szepesi prépostnál járt.
6-an betegen érkezett vissza Podollnba. A heves láz megfosz-
o ta ucjetol es erezte, hogy élete végéhez közeledik. Egyik tár­
.jim, m

sához, aki ot meglátogatta, így szólt: „Itt az ideje, hogy elköl-

■ ■ ■

,°Z“m j Csak a mennyben látjuk viszont egymást." Opatowski

hazfonok orvost akart hívatni, de ő ellenezte és egyre csak
aZ‘.l'aj,0gatta; hogy lslen azl akarja, hogy a halandó életből
elköltözzek. Opatowski Eperjesre ment orvosért, de az
orvos
nem mehetett, mert maga is beteg volt. Mikor harmadnapra
visszateit, nem juthatott be a beteghez, mert az ápoló, nehogy
a szenvedőt a látogatók zavarják, elzárkózott betegével Több
nap,g eszméletlenül volt, lázas álmaiban is szüntelenül társaival
foglalkozott. Az összefüggés nélkül elrebegett szavakból csak azt
m

lehetett megérteni, hogy társait félti, hogy nincsenek jól

ellátva.
s

Rendelkezett, hogy tálaljanak, kínálgatta őket és egyre azt kér­

a s .E * « Ä u .

dezgette, hogy van-e mit enniök. Majd visszanyerte eszméletét

de testi ereje meg inkább megfogyatkozott. 22-én töredelmesen
meggyónt és mélységes áhítattal vette magához az Úr testét és
megerősítette lelkét az utolsókenet szentségével. Az nap egy
kissé jobban volt, megismerte a körülötte levőket, el is beszél­
getett velük, úgyhogy társai már reménykedni kezdtek, de este
....

ismét kitört a láz, mely harmadnapra már annyira elgyengítette

hogy mozdulni sem bírt. Júl. 29. szenvedései még inkább foko­
zódtak. Nyugtalan és türelmetlen volt, aggodalom és félelem tilt
vonásán. Kraus egész nap mellette volt, beszélt hozzá, vigasz-
talgatta, időnkint meghintette szentelt vízzel. A beszédre föl-föl-
riadt és ijedten hordozta körül fáradt tekintetét, de egy-egy
pillanatra megnyugodott. Mikor látták, hogy elérkezett utolsó
oraja, Opatowski cellájába hívatta társait és buzgó áhítattal,
könnyek közt mondták el a szokásos Imádságokat. Mikor társai
i
 7
112

maga körül látta, úgy látszott, mintha megnyugodott volna. Kíntól

eltorzult arca kiderült, a reszketés és a hörgés megszűnt. Mellén
keresztbe kulcsolta kezét és megható nyugalommal várta utolsó
percét. Előbbi nyugtalanságát és türelmetlenségét Kraus annak
tulajdonította, hogy félt, hogy társai nem jelennek meg a végső
búcsúzásra. Odatartották elébe az Üdvözítő és Neri Szt. Fiilöp
képeit. Réveteg tekintetét hol az egyik, hol a másik képre for­
dította és ujját ajkára tette, talán annak jeléül, hogy szeretné
megcsókolni a képeket. Elhaló hangon suttogta: „Commendent
animum“. Háromnegyednégykor társai könnyei között kilehelte
nemes lelkét. (1662. júl. 29.)
Franco halála mindenfelé mélységes részvétet keltett. Ku-
rowski Tamás piwnicai plébános, aki a temetésen a halotti be­
szédet mondotta, gyönyörű szavakban emlékezett meg a szent
férfiúról, aki buzgó imádságaival eddig feltartóztatta Isten harag­
ját. Kraus fel is említi azon csapásokat, melyeket — talán Ku-
rowski beszédének hatása alatt — naiv hittel Franco halálával
hoztak összefüggésbe. Aug. 6. óriási árvíz volt, 9-én pedig nagy
földrengés.1)
Franco lelkét egészen áthatotta a rendnek és rendtársainak
szeretete. Gondosan igyekezett mindent elhárítani, ami a belső
békét vagy a testület jó hírnevét veszélyeztethette. Ellensége volt
a pletykának, a hírhordozókat el tudta hallgattatni. A hírek, ha­ t
szontalan újdonságok nem érdekelték. Ha valaki az ebédlőben
ilyesmiről kezdett beszélni, azonnal rendre utasította, vagy ha ezt
a vendégek miatt nem tehette, másra terelte át a szót.
Mint Kalazanti méltó tanítványa forró szeretettel ölelte keb­
lére társait, kiket válogatás nélkül egyformán szeretett. Ha valakit
más házba helyeztek el, nagy fájdalmat érzett, mert elvesztette
azoknak egyikét, akiket szeretetével elhalmozott, akiket szolgál­
hatott. Szinte betegesen érzékeny volt. A távozót bőségesen el­
látta útravalóval, de nem kísérte ki, hanem félrevonult, hogy ne
lássák a távozóért ontott könnyeit. Azt szerette volna, hogyha
valamennyi testvére vele együtt élhetett volna egészségben, meg­
elégedésben és valamennyinek ő szolgálhatott volna. A betegeket
J) Bartlicius (573. 1.) egy morva piaristától, aki 1662-ben Podolinban
tartózkodott, azt hallotta, hogy az árvíz behatolt a templom kriptájába és
felhozta a koporsókat, Franco koporsója a főoltáron állapodott meg. Kraus
részletesen leírja az árvizet, de ezt a hihetetlen történetet nem említi.

aíaii ■ . .

________
i

113

éjjel-nappal angyali türelemmel ápolta és vigasztalta. A halottakat

heteken át siratta.
Bármilyen érzékeny volt is lelkíiletc, ha hibát tapasztalt,
nem hallgatta el, hanem olyan szerencsés tapintattal igyekezett
azt megjavítani, hogy a bűnösnek éreznie kellett az ő atyai rész­
vétét. Ha a szelíd és szeretet sugallta figyelmeztetés nem hasz­
nált, olyan érzékenyen kért cs könyörgött, hogy a legdurvább
lelket is mélyen megindította.
Mélyen bevésődött leikébe Casani tanítása, hogy a szerzetes
n-'csak alázatosságra törekedjék, hanem arra is, hogy mások
gyarlónak tartsák. A sértést, bántalmat szívesen eltűrte, de a
dicséretet mindig visszautasította. Önmagát Isten leggyarlóbb
teremtményének tartotta. Gyakran mondogatta növendékeinek:
„Igazán nem tudom, hogy mit akarnak velem az emberek: azt
hiszik, hogy tudós és szent vagyok, pedig tudatlan, bűnös és
nyomorult ember vagyok. Lássátok, fiaim, ezt nem csak azért
mondom, mert ezt kell magamról tartanom, hanem azért, mert
csakugyan olyan vagyok.“
A gyarlóság tudata annyira áthatotta, hogy óvatosan került
minden külsőséget, ami embertársai fölé emelhette volna. Azt
akarta, hogy mindenki olyan tudatlannak, bűnösnek és iigyc-
fogyottnak ismerje, amilyennek ö érezte magát. Nehogy tiszte­
letre méltónak, tekintélyesnek lássék, lealázta magát nem azért,
hogy ezzel hivalkodjék, hanem azért, hogy a szerinte meg nem
érdemiéit tekintélyt és tiszteletet eloszlassa. A svéd háború idején
történt, hogy egy ízben elutazott a lechnici kolostorba Jordán
dobczicei prefektus látogatására, aki ott betegen feküdt. A láto­
gatás után a kolostor falain belül lévő szállására tért és fáradtan
kuporodott le a földre helyezett és durva pokróccal letakart
szalmazsákra. Egy igen előkelő nemes ifjú, aki azelőtt Ltibomirski
SzaiFszló apródja volt és a herceg krakói udvarából jól ismerte
Francot, meg akarta látogatni. Kopogott a szállás ajtaján, mire
Franco kísérője, egyik rendtársa, kiment, majd jelentette, hogy az
ifjú nemes óhajt nála tisztelegni. A jámbor öreg szívesen fogadta
előkelő vendégét, de hogy csökkentse azon tiszteletet, tovább
folytatta megkezdett foglalatosságát, mely ugyancsak prózai volt,
t. i. tovább foltozgatta rongyos saruit. Célját azonban még így
sem érte el, mert az ifjú ép olyan tiszteletet tanúsított iránta,
 4^

mint azelőtt, sőt mikor székkel kínálta meg, azt tiszteletből vissza­
utasította.1)
A világias szellemű szórakozásokat kerülte. Az egyik Lubo-
mirski lig. meghívta őt lakodalmára, de ő nem ment el. Valame­
lyik társa faggatta, hogy miért nem megy el, Franco azonban azt
felelte, hogy szerzetesnek nem illik résztvenni ilyen mulatságok­
ban. Mikor amaz Krisztust emlegette, aki a kánai mennyegzőn
résztvett így válaszolt: „Adjátok nekem Krisztus erényeit és akkor
én is elmehetek a mennyegzőre.“3)
A Lubomirskiak szerény alázatosságában is megbecsülték,
udvarukban szívesen látták, kéréseit készségesen teljesítették.
Szaniszló az ő tanácsára kiutalja a szegény diákok élelmezési
segélyét, felállítja a filozófiai tanfolyamot, György gondoskodik
az alapítvány biztosításáról és azt jelentékenyen gyarapítja.
A szepesi papság, mely később is kiváló jóindulattal támo­

,
gatta a piaristák törekvéseit, tisztelte és szerette a szentéletü

■Mnírri
férfiút. Benső barátja volt Snieszkowic Szaniszló ruzsbachi plébá­
nosnak, aki meg az ő halála után sem feledkezett meg terveiről.
Említettük, hogy az ő segítségével rendezték be a krakói házat,
hagyatékából építették fel Neri Szt. Fiilöp kápolnáját, kinek mind­
ketten buzgó tisztelői voltak.
Franconak a „Fondatione della Casa“ c. történelmi feljegy­
zésein és levelein kívül más iratát nem ismerjük. Az előbbiben
tömören és világosan mondja el a ház keletkezését. Levelei ele­
ven szellemre és godolkodó főre vallanak. Az érzelmesség, mely
lelktiletének alapvonása volt, leveleiből is kitűnik. Majdnem
mindegyikben van egy érzékeny részlet, melyben saját gyarlósá­
gáról elmélkedik, vagy Kalazanti iránt érzett fiúi szeretetének ad
kifejezést. V

Egy följegyzésben ezt olvassuk róla: „Verus Provinciáé

nostrae post Deum Pater, Religiosi Institut! sub Innocentii X.
turbis, quibus exagitabamur Conservator.“8) Azon húsz év alatt,
melyet Franco a podolini házban, fáradhatatlan buzgósággal
nevelte növendékeit és azon időszakban, mikor a rend szomorú
állapotban sínylődött, példájával, szent életével és szeretetével
összetartotta társait. Illő, hogy a magyar piaristarend, mely a
podolini kollégiumból fejlődött ki, megőrizze nemes emlékét.
') Kraus, Historia 206—218. 1.
2) Chronica Collegii Lipnicensis. Prágai kegyesrendi levéltár.
3) Liber sufiragiorum. Krakói piarista levéltár.

«I m - V- ^
m
 Sajtóhibák.
20. 1. 13. s. a duchesiai h. duchesiai.
32. 1. 4) jegyz. az évszám 1895.
40. 1. 5) jegyz. múltúm h. múltam.
56. 1. 3) jegyz. Ez utóbbi h. Ez.
86. 1. 15. s, a kúria, titkára h. a kúria titkára.
98. 1. 21. s. öt h. hat.
100. 1. 17. s. 1680. h. 1686.

TñRTñLOm.

ap1“
Bevezetés.................................................................

<
I. Franco Itáliában.....................................

te
II. Franco Leipnikben..............................................
III. A piaristák letelepedése Varsóban és Podolinban
IV. Lubomirski Szaniszló herceg.....................................
V. A podolini ház első lakói.....................................
VI. Franco podolini házfőnöksége . . . .
VII. A podolini iskola........................................................
VIII. A podolini noviciátus és stúdium .
IX. A piaristák mint térítők..............................................
X. Horlicius aposztaziája..............................................
i XI. Bogatka Kázmér........................................................
XII. A német-lengyel provincia története
■ XIII. Franco rendfőnöksége.....................................
XIV. Franco tanítványai.....................................
XV. Franco halála és jelleme.....................................

\
 ■ BHi 'mm;--

vÿ.

Él

ff

I' I. I
 U

i
*
/

'

Z
.

V
\

. _
: ■
i
HttfifeMatti
 1 ■

I
i

l "

I ' ' ' I

V

r -,
!-
'
*

I
.
/ .

-, ___ __
---- - «

a
V ' I
 '0 S I
■
# ffM
• 1
E ■;
■
"il ■|S p
â*f<
m w *wj .#% ¿$SjS I
. •
> ,
jm
If
^ :'W n g.:
K, |piw8Ȥ
ípj ■:
:fe 1 kW>.
■ ’
Ä

-V; 3 * S
m
’. ■
p « %'
;-i i '
.

m ;^§
I Bit. JHBh|. - ‘
■ i$.-x
HÄ rJ§PR|S-' - -- -
. |âi 'i
■•:• vi-'v'
■w.-..:::

• J
JF
mm*
••...

. ■ ■
: ■

/
^¡É .

A
HP
(ir i ¡¡(’ drich: : raneo ¡ános viele ■
i
: