HAZAI VADÁSZATOK

SP®W<''?AJ:OIISZj'.GÖN

ÍRTÁK

ANDRÁSY MAft>RÓ^^^teELA BÁRÓ, PODMANICZKY FRIGYeAáRÓ, SÁNDOR MÓ| GRÓF,

» ^^SZALBEK-JyÍW, WENCKIIEIM BÉLA BÁRÓ ÉS FESTETHg BÉLA GRÓF.

If NAGÍ ÉS Ä8EBB SZINEZE|J MÜKÉPPEL|

Äk PEST, |iii||
GEIBEL ARMIN SAJÁTJA

? V u V V V W W - ’.
k Grill Károly
£ ezelőtt 6 e i 1» e 1 Á.
£ könyvkereskedése
L Pesten, Krislófter 4-iR s/am.
HAZAI VADÁSZATOK.
■

'te
■projH&té de K Qéíb el A Pssth 0elemiek v Storch. & Kramer 'Berlin
 ■ .

SO

--.-5:

■■

«*< .J*..

;WW &
<*•.,/w
W V“

■ .5, "■ ■ .'' .-■ >/>

O<k

■W

■: if-*<>•

■-t ?<■;.<•-.

'-- 5>
:-^--i--^ - -

_<• ■.'y^
B/B1S1
■ ssra?»
" ■ ■.:,
- :'O'

Z-V' -

■íííO
'-'r^irf^i^.

’■IO'

ÍHÓ
■

?x !;7 •'

'
 f.>.. ■ ••>»• ?r ■'?*■■'-in:;*-*

;. -/,-
•Ä.i 'y’'-i-'. -»v* '"ri’-W
■íBí;'

5>."’ :':^z'
,' ■ íxiij y* • »>-"'
gá-Mí

,.: ! -<. •;•. ai '•'

Wa -'a
■■I • 3¾
s-w v :'--

<f ■•
;£
■
H■ . r
■fe.

■■.?>:'’V-

■B

v- “sí'-.■v-

«•>2

; y.

í *

Oi
•?<■•■ .i'S.f -,

.' ?'? i: 4
>C' ,.¾..1
jBí.?S®SÍ Ws«

»w
\ ■•

'»s

4S-SK

2?ysih* \ -' . • -

’■J/i.«
<W„
W<
. -> • '
•M B" *

a>

S'Vit-
■ ■’•'
, ..
?: -'S </<

-
5»^
HAZAI VADÁSZATOK
ÉS

SPORT MAGYARORSZÁGON

ÍRTÁK

ANDRÁST MANÓ GRÓF, ORCZY BÉLA BÁRÓ, PODMANICZKY FRIGYES BÁRÓ, SÁNDOR MÓR GRÓF,

SZALBEK GYÖRGY, WENCKHW BÉLA BÁRÓ ÉS FESTEIITS BÉLA GRÓF.

13 NAGY ÉS 12 KISEBB SZÍNEZETT MÜKÉPPEL.

PEST,
OEIBEL ÁRMIN SAJÁTJA
1857.
ZD' M/lfM
 fho] szebb életet, nagyobb virágzást akar kifejleszteni a gondviselés: ott
eszközül eleve teremt indító és kiviteli erővel megáldott szellemet. Ez
ihletés tünemény szemlátomást észlelhető a nemzetek történetében.

Nálunk is nem oly régen, midőn hanyatló hazánk és t e. s p e d ő

nemzetiségünk mentő - kart, felüdülést igényeltenek: megteremtő s pályára
szólitá a gondviselés gróf -Széchenyi Istvánt, hogy legyen választott
eszköz, ki felrázza dermeteg aléltságából a magyart, indítsa virágzásnak hazáját,
féjlődtesse nemzetét hajdani korának dicsőségére, — hogy a nemzet, a mely az európai
országok között első helyen tündöklött akkor, ezentúl is állja meg helyét a század
műveltségének színvonalán.

Igen! Széchenyi szava, iratai, tevékenysége ébresztőnek nálunk közügy iránti részvétet; Széchenyi fölléptére támadt haza-
szerte élénkebb mozgalom, Szecheiiyinek hatékony szelleme ébreszte újból igazi közéletet; lánglelke tanita meg mindnyájunkat,
hogyan kell szeretni a hazát; példájával mutatta meg, miként kell munkálni nemzetünk javára,
Tudóstársaság, központi vasút, lánczhid, folyamszabályzás, casinók, lóverseny, hitel, gozhajozat, selyemtermeles, gazdasági
egylet, a közlekedés, alagút, mind Széchenyi kezdeményzése, s jobbára kivitt müve, az Övé, és, tekintve vajmi sokszor valóban
feltűnői eg nehéz viszonyait, ama gyakran ok nélkül kárhoztatott aristocratiáé, mely hazank javara áldozni soha nem vonakodott,
Mivé lön e hatalmas szellem? fájdalmunk mondja meg. — Mi lesz törekvésinek végeredménye? a mindenható kegyelmétől
függ. Fátyol födi a gondviselés szándékát. Bizonyos csak annyi, hogy a mely nemzetnek szép múltja van, annak van jövője is,
Pártoljunk tehát mindent, mi szép, igaz és jó, törekedjünk mindenben elérni más müveit országokat, — gyulasztva mindig
hazaszeretettől — szabályozgassuk folyaminkat, gazdálkodjunk értelmesen, tenyésszünk jó lovakat, jőjünk össze a pesti gyepen,
vadászgassunk, s írogassunk mindezekről, — szóval munkálkodjunk szakadatlanul szemünk előtt tartván Széchenyi jelszavat:
„Ki mozog, az élni meg nem szűnt/-

Gr. Andrásy Manó.

 eltett szándékom és elhatározott akaratom vala, hogy
Soha irataimból és jegyzeteimből bármily csekélysé­
get is. sajtó alá nem bocsátandok, — és ime, minden
fogadásom daczára, engedvén némely barátom és va­
dásztársam abbeli felszólításainak, miszerint Írnék
valamit eme „Vadászok könyvébe“ a hazai kopózásról és ennek
történetéről,— magam is csak azok sorába jutottam, kiket „fakó
scriblereknek“ neveznek, és ekként leszállva a magas paripáról,
melyről néha gúnyolva, de számtalanszor tiszteletteljes inéltány-
lattal tekinték le a hazai irodalomban működő és érdemeket szer­
zett egyénekre, én is csak az Íróasztal előtti széken nyargalok,
most, ügyekezvén leírni a kopászat,. vagyis? a ló hátán köpök
utáni vadászatok egykori emlékeit és jelen állapotát honunkban.
A hajdankorból csak annyit tudok , hogy a legrégibb idők­
ben is szenvedélylyel gyakörlák apáink a vadászat eme legkielégitőbb
nemét; béke idején csataménökre ülvén, lassúbb ugyan, de erősebb
fajú, bármily vadállattal egész a halálig megküzdő kópéikkal űzőbe
vették a szarvastól, medvétől kezdve egész a ravasz rókáig és félé-
kény nyűiig a. vadak minden nemét, még pedig túl az elégen is;
mert meg nem tartva a vadászat törvényeit, a vadak tenyésztésére
kiszabott időt, be nem várva a takarást, aratást, sőt még ünnep­
napokon is, ha egyegy a határba vetődött szarvasnak hírét vették,
vagy ha egyegy vadkan nyomát sejtették, azonnal megharsant a
kürt, elényüzsgött nagy rivalgással a kopósereg, s vetéseken és
sárga kalásztengeren keresztül-kasul robogott a féktelen tiltott vad­
vadászat, kisérve a vadászok rósz szellemétől, a földmivelő és
gazdaember szorgalma károsodásával, mindaddig, míg a törvény­
hozás 1729-dik évben III. Károly király uralkodása alatt a „De
moderanda venatione“-ről szóló 22. törv. czikk 9. §-ban !), a
I kopókkali ily modorú vadászatoknak és azok tartásának eltiltása
mellett, eme visszaéléseknek elejét nem vette.
Elnémultak ekként a kopófalkák, elpusztultak tanyáik,
elhangzott a vadászkürt, nem hevíté többé a. vadász keblét ren­
dezett kopófalka harmonicus csaholása; — és csend Ion a renge-
tegekben, s csak egykét bitangban maradt Dudás vagy Prímás
1 nevű ivadéka a jeles ebeknek, vadászgatván magának és szomo-
| rúan dudálva vezető mester és követő lovasok nélkül a harmadik
! határig, maradt emlékül és hagyományul a hajdani kopózásból!
Egy százados check (szünet 2) állott be. Nemcsak hogy
rósz nyomon és roszúl, de semmi nyomon sem hajtottak a kopók
a magyar hazában, vadász világban, míg csak belé nem fújt a
tárogatóba Széchenyi István, s több barátjával Angolhonból jeles
I róka-kopófalkát nem hozatott, ugyanazon barátival, kiknek rokon-
szenvü hazaíiúi lelkesedése segítségével pár évvel később
a magyar tudós társaság talpkövét tévé le.
I A jeles kopósereg Ny itra-vármegyében gróf Esztérházy
| Mihály játói pusztáján helyeztetett el és társulatilag tartatott fenn;
? vadászmesterül Baldogh nevű huntsman jött ki Angolhonból, ki
? eredeti egyénisége mellett mesterségét, a kopózás szabályait igen
i jól értette, falkáját rendben tartva, bátor lovas volt s birt azon
1 tulajdonnal, hogy azon esetben, midőn az ebek elnémulva és fel
| nem találhatva az űzőbe vett vad nyomát, felvetik a fejőket és a
vezetőtől váljak az útbaigazítást, tétovázás nélkül többnyire felta-
í lálá magát*és huntsmani geniejével megmenté a mármár kétes
| kimenetelű vadászat sikerét.
I Az ősz beálltával megindultak a vadászatok és folytak
I hetenkint négyszer a játói, dallosi, megyeri puszták határain, a
i tavaszi vadász időszakban azonban áttétettek Czenkre Sopron y-
1

vármegyében, hol Széchenyi István a Fertő .tava mellett fekvő s
minden kényelemmel ellátott ősi lakában valódi magyar vendég-
szeretettel fogadá az érkező vendégeket. — Az egesz kopofalka,
annak kutyaháza (kennel) f vadászistálói, oly modorban valának
elrendezve, mint ez csak Angolhonban látható ; J.5 vadaszlova
közt 7 eredeti angol telivér mén állott és vadaszott; a mi jeles
jó ló az országban találtatott, ott gyűlt össze bátor lovasaival;
Wesselényi Miklós, Károlyi, Eszterházy testvérek, Eszterházy
Vincze a hires huszárezredes és legjelesebb lovas sat. mind jó
vadászlovakkal jelentek meg, és megindultak a vadászatok rokakra,
szarvasokra. Ezeket Eszterházy herczeg erdeiben nagy nehezen
szerezték és hozták Czenkre, egy akolba eresztvén okét, hogy
onnan egyenkint kifogva és e külön czélra készült szekerbe zártán,
ott bocsáthassák ki, hol ezt az akadályai által érdekessé vált
vadászvidék kívánatossá tévé, — de mód nélkül vadak lévén a
szarvasok, nem lehete többé hozzájok férni, mig csak végtére
egy pár erdőháti legény elő nem állott és a kijelöltet árkány-kötél
segítségével amúgy more patrio 3 itcze borért le nem fülelte es a
szekérbe nem hányta. Nagy örömére szolgált ez az egész vadasz-
társaságnak, mely veres disz-vadászruhába öltözve, bizonyos ünne-
pélyességgel ment a kijelölt helyre; — itt kiugrik a szarvas a
szekérből, 10 perczet nyer térelőnyül, hogy tájékozván magát,
a küzdésre, futásra erőt szedhessen; és a midőn már a falkat a
nyomra vezetnék, és a szarvas az erdő felé egy birkanyáj mellett
ballagna el, az ottani juhászlegény látván az előkészületeket,
nagy szolgálatot vélt tenni, midőn „nem árra“ kiáltással botját
oly ügyesen, de szerencsétlenül veté a szarvas felé, hogy bunkó-
jával annak lábszárát szétzuzá, és ekként a vadászok által annyira
várt és remélett vadászatot megsemmisité; ha lehetett volna,
magát a szegény juhászlegényt veendették űzőbe a boszus vadá-
szók. — Wesselényi maga meséié nékem e czenki egyik szarvas-
vadászat fiascoját, mely első perczben legnagyobb ingerültséget
és haragot, de végre nagy vidorságot idézett elő.
E nem sikerült és vadászilag elvesztett napot számos
dicső vadászat és sikerült hosszú nehéz hajtás pótolá ki;
számtalanszor több mérföldnyi távolságról fáradt paripákon a
legkielégitőbb érzelmekkel tértek haza a czenki kastélyba a vadá-
szók, hol úgy hiszem a barátságos ebéd fölött sok jó kívánat és
félköszöntés hangzott a honszeretet, baráti érzelem és vadászati
szenvedély érdekében.
Több éven át folytak hol jó, hol rósz szerencsével a
vadászatok az említett helyeken. A falkavezető (huntsman), két
ostoros (whipper-in) derék lóval volt ellátva; az elvénült kidőlt
kopók újonnan Angolhonból szerzett ebekkel pótoltattak ki; végre
ózonban az egész falka nyúlhajfásokra használtatván, úgynevezett
Harrier-falkává alakult át, melylyel gr. Eszterházy Mihály dallosi
birtokában élvezé az őszi napok és vadászatok kellemeit. — De
mint minden a világon múlandó, úgy ^en kopófalka is végtére
elenyészett; — utolsó maradványait, vagy 10 párt, gróf Szapáry
József szerzé meg, és rácz-szént-péteri birtokában a Bánságban
helyezé el, hol még pár éven át igen takaros sportokat nyújtottak
gazdáj oknak s ennek barátai- és szomszédainak.
Ezalatt azonban annál nagyobbszerü és jelesebb kopó-
falká fészkeié be magát Pest tájékán. A vadászvilágból mindenki
ismeri, legalább hir- és névről., a fóti lakot és annak tulajdonosát
gr. Károlyi Istvánt; typusa ő azon egyéniségeknek, kiket áz angol
„gentleman sportsman“ nevezettel jelöl, és kiket bármi más nyelven
bajos hasonló rövid két szóval a világnak bemutatni; — oly egyén
van értve alatta,.ki megáldva földi javakkal falusi birtokán tölti
az év nagyobb részét, az egész környékre mind szellemileg min(J
anyagilag jótékonyaü hat , és lovagias érzelmei s miveit tulajdonai
mellett a sport és vadászat, eme legférfiasabb időtöltés egyik
vagy másik nemét szenvedéllyel és ügyességgel, mások károsodása
nélkül, sőt élvezeteit minél több barátjával megosztva gyakorolja,
— kiben szomszédjai a legszívesebb házi gazdát, barátjai a biztos
jó barátot, vadásztársai a bátorszivü ügyes lovast és lovagot
| szemlélik, szeretik és tisztelik.
Ily* egyéniség gr. Károlyi Istvan fóti birtokán fekvő szép
§
kastélyában, mely nyitva áll boldognak és boldogtalannak, mely­
i
ből a mint egyrészt soha vigasztalatlanul nem távozott a szeren­
|
csétlen ügyefogyott, úgy másrészt mindenki, a ki ott időzött, csak
|
a legkielégitőbb élvezetek, a legszívesebb fogadás és mulatás
|
emlékét vitte magával; — tapasztalhatta ott, hogy a legtiszteletre­
méltóbb erkölcsös családi élet és miveit társalgás megegyeztethetó
a legnagyobb vigsággal; miként a legfinomabb Ízlésű angol modorú
§
i termek nem zárják ki a legszívesebb magyar vendégszeretetet és
a mindenkire oly jótékonyan ható otthonossági ’érzetet;, — miként
a legjelesebb munkákkal ellátott, és nem csupán mutogatásra
kiállított könyvtárral megférhetnek a jól rendezett istalók és
| köp ót anyák.
§ Ezekről lévén ez alkalommal szó , el nem mulaszthatom
í megemliteni, hogy alig láttam czélszerübben. ellátott, minden
| túlságos fényűzés nélkül, de tisztán tartott és okszerűen rendezett
l kennelt és istálókat. A kastélytól kis távolságra elterülő parkban,
§ körűi s benn magas fákkal* diszlő és egy tiszta kis patak keresz-
* tülfolyása által érdekesebbé varázslott kutyaház szemlélhető 140
§ eb számára, külön rekeszekkel, halo- es ebedszobákkal a kanok,
| szukák és szopós kölykek számára; —közepett a felvigyázói lak;
| ha közeledik az ember, tüstént hallja azon hangokat, melyeket
egy angol egy kopótanya leírása alkalmával „like R u b i n i és
T a mb u'ri ni“ hangjaihoz hasonlita; — ha belép az ember, azon­
nal örömhangokkal üdvözli őt a benne vadász egyéniséget sejtő
száz jó négylábú barát és vadásztárs; szinte reánk ismernek, hogy
| együtt működtünk az őszön át, és beáll-a kölcsönös simogatás,
beszélgetés vadásznyelven, biztatás a jövendő hajtásokra és vadá­
szi élvezetekre; a vezető jeles vezérkopók elsőségük, sebességűk
és biztos szaglásuk némi önérzetével előállanak és farkcsóválva
okos szemmel fogadják a dicsérő szavakat. —* Számtalan jeles
§ kopó tanyázott e lakban évek óta és tanyáz jelenleg is; — az.első
| falkák egyike, melyekét gr. Károlyi István Angolhonból hozatott,
§ lord Derby hires származású kopóseregéből vette eredetét. Ez
| után valék szerencsés első Ízben a magyar hazában vadászhatni
§ 1834-ik évben, épen azon időszakban, midőn Angolhonból vissza­
§ térve és ott a kopózással megismerkedve, ez iránti szenvedélyem
| az úgyis már gyermekségem óta bennem létező vadászhajlamomba
§ mély gyökeret vert. Nagy örömömre szolgált tehát e szenvedélye­
met itthon is gyakorolhatni, — vadásztam is a fóti kópékkal több
? éven át, és Isten segítségével még jövőben is fogok.
§ A vadász tér a legszebbek közé sorozandó : homokos
I buczkás gyepek; a Duna mellett sík, Gödöllő felé erdőfe dombos
hegyes vidék; róka elég akár a nádasokban^ akár az erdőkben;
í úgynevezett üres vadásznapunk (blank day), hogy rókát ne
I találtunk volna, nem vala; hajtásaink pedig olykor 3 mérföldnyire
is terjedők, — és habár sövények hiányában ugratási tekintetből
| e vidéket az angolhoz hasonlítani nem lehete, mégis mind a ló­
? nak, mind a lovasnak olykor igen ügyesnek, bátor szivünek és
í győzősnek kellett lennie, ha magát a kopók közelében fenntartani
. § akará.
| Rendesen november első napjaiban sz. Hubert napja körűi
I kezdődtek a vadászatok, s folytak míg csak az igazi tél be nem
| állott. Pest közelléténél fogva gyakran igen tetemes számmal
| jelentek meg a veres öltönyü vadászok; az első években Baldogh
I huntsman vezeté a falkát, ki eredetisége és ügyessége jelét e té-
| reken is bebizonyitá; nemcsak kópéit, de vadász urait is mindig
i jó kedvben tudá tartani, majd minden határbeli rókát személyesen
l hitt ismerni: „I know him for the last year“ (ismerem ő kémét
| a mult évből) mondá, ha megpillanta egyet, és sokszor nemis
csalatkozott s előre megmondá annak járását; végre elpusztult
1 .meggyűlt adósságai miatt, —- hagyományul Mr. Bedfor hires régi
‘angol huntsman jeles munkáját a „Rókászatról“ hagyá gazdájának,
 -5

' lovagot

szép
mely»
a szeren-
-ott, csak
1 mulatós
szteletre-
eztethetó
>1 modorú
retetet és
- miként
Nógatásra
’tálók és

oszthatom
> minden
rendezett
parkban,
■> X-’Cií.
k kérész-
Ihető 140
a kanok,
ázói lak;
melyeket
ubini és
K*r, azon-
éget sejtő
nek, hogy
imogatás,
i ésvadá-
ibességök
kcsóválva
idan jeles
- az első
hozatott,
letét Ez
dászhatni
ól vissza-
ivedélyem
j hunomba
nvedélye-
kkal több

homokos
s dombos
•rdokbeii;
rókát ne
rföldnyire
•kintetből
lind a ló-
iviinek es
nntartani

pja körűi ÁJ?««:

| be nem
számmal
Baklogh
eléteté-
js mind'r
mélyesen
ekemét
ar nemi«
■lpúsztnb
lires regi

■
 «

í'fe/í’.,
^S?Wá A V
‘Tíi', ’ .- ? *'
Oz^íp i|lfef
BS,
■Bitó
BL-
«&,?■
§W”
 pa«w»
WS
KO M L..„. J »oas

»la
ml

sägÄ •' ’«SiSi^^.TrSSMra-S’

azzal a kéréssel, hogy ezen nagyszerű kincs fejében fizetné ki
adósságait és gondoskodnék hátrahagyott családjáról.
Utána John vezeté a kopókat, jó lovas, de kevesebbet
értő vadász; az ő kezelése alatt vevém át azon falkát, melyet gróf
Károlyi külföldre utazása miatt nekem engede át. Lementem vele
a Bánságba Csekoúits barátom hatzfeldi birtokába, onnan rókák.
hiánya miatt Slavoniába gr. Pejacsevich Péter rumai uradalmába,
de nemigen kedvezett a szerencse ez évben; itten pár meglehetősen
sikerült vadászat után november első napjaiban beállott a legke-
ményebb tél; — vastag fehér lepel boritá el a földet, és búcsút
kelle venni ez évben a kopózástól. |l
Ezen kopókkali vándorlásomnak azonban mégis lett azon
jó eredménye, hogy Pejacsevich megismervén az e nemű vadásza-
tok érdekes kellemeit, hasonló falkának Angolhonból hozatalára
szintén vállalkozott; — meg is érkezett az óhajtott s mind szép-
ségre, mind jelességre összevágó kópékból álló falka szerencsésen
és éveken át jó sikerrel követve szép számú vadászok által, nem-
csak hogy sok rókának, de még pár Ízben farkasoknak is hágott
nyakára; ezen ritka dicső szerencse, úgy hiszem alig jutott még
egy 'falkának is. — A vadásztér és vidéke, főleg a nagyszerű India
nevű pusztány igén szép, elegendő rókákkal ellátva és tökéletesen
a kopózásra alkalmas, ugratási tekintetben is érdekes, főleg ha az
úgynevezett szilvás kertekben keresék a rókák a menekülést,
melyek ugyancsak tisztességes szélességű és annál mélyebb ár-
kokkal vannak bekerítve.
Ugyanezen időszakban vadászott egy harmadik róka-
kopófalka Eszterháza vidékén; — az ifjú herczeg Eszterházy
Miklós, szenvedélyes vadász és a vadászlovasok egyik legjeles-
bike, tartá ezt fenn több éven át a legpompásabb és czélszerübb
modorban.
A régi eszterházai kastély, mértföldnyire terjedő erdősé-
gekkel'környezve, tágas istálóival, lakházaival, kopótanyáival
mintha arra lett volna alkotva, hogy ott kopófalka működjék,
— vadászistálójában 20 darab jeles vadászlovat szemléltem, koz-
tűk Bendigo nevű jeles vadászlovat, mely Ő Felsége istái ójában
még most is a legjobb lovak egyike; a szép kopótanyá* oly tisztán
tartva, mint egy salon, 120 ebbel ellátva, melyek nemök szerint
két falkára osztva, a kanok külön, a szukák is külön vadásztak;
ez utóbbiak valának a legsebesebb kopók, melyek után vadásztam;
a Fertő tava mocsárjain túl Baumhakeltől kezdve Frauenkirchenig
vala ezeknek vadásztere, nagyon is nyílt róna vidék, azért is ott a
vadászatok, a túlságos sebességet kivéve nem oly érdekesek, mint
a túlsó erdős helyeken, hol a kanok vadásztak rendesen; itt azon-
nal tally ho, bármelyik erdőbe bocsátatták a kopók, azonnal
nyilsebességgel ment erdőkön, árkokon, sövényeken át a vadászat;
egy rósz start (elindulási pont), pár percznyi mulasztás, tétovázás,
határozatlanság elveszteté a vadászszal a kopókat; magam is úgy*
jártam egy Ízben e vidéken Festetics Géza barátommal együtt,
miután vagy 6 egymást követő tisztességes árkon szerencsésen át-
ugrattunk, a 7-iknél lovaink elveszték bátorságukat s ekként mi a
vadászatot, szerencséseknek érezvén még magunkat, hogy esti 8
órára, miután reggeli 8 órakor ugyanazon lovakon indultunk ki,
Eszterházy kastélyába visszaérheténk.
Sajnos, hogy oly kevesen vadásztak e téreken és vidéke-
ken, melyeket én minden tekintetben a legérdekesebbek közé
sorozok. Tartott ugyanazon időben a nevezett herczeg egy harrier- . f
nyúlkopófalkát is, melylyel Köpcsény és Pozsony tájékán vadász-
gatott 183%-ik években, de átengedő ezt Kolos várra az erdélyi |
vadásztársulatnak; ez mielőtt á falkát megvette, a kopózást erdélyi j
eredetű fekete kopókkal kisérlé meg, melyek puskavadászatokra \
az erdős vidékeken használtattak. Az Erdélyben meghonosodott j
angol, Paget ur, fáradozott ezeknek összeállítása és betanítása |
körűi, s csak az ő türelmes következetes működésének lehet kö- 1
szönni, hogy ezekkel is lehetségessé vált a lóhátoni kopozás. Nem §
hogy elegendő jó sikerrel, győzőséggel, sebességgel nem bírtak J
í volna ezen ebek, hanem a fő akadály leginkább abban állott, hogy
I nem egyenlő sebesség, külön alkotás, szófogadatlanság uralko­
dott az ekkép Összeszedett falkában s hogy mihelyt lovasokat
| éreztek magok után, azonnal elhagyták a nyomot; pedig az efféle
í vadászat tisztességes menetére okvetlenül szükséges, hogy min­
í denek előtt bármily számú kopósereg ép oly szófogádó legyen és
? ép úgy figyeljen a vezető intő szavára, mint a tökéletesen kitanult
í vizsla a véle vadászó egyénre, és sebességre, szorgalomra nézve
| ugy járjon együtt, hogy a mint az angol mondja, az egész falkát
í hajtása közben lepedővel lehessen lebontani; hogy nemcsak a
i maga, de még társai nevét is, sőt a jelesebb úgynevezett leader
1' (vezérkopók) csaholását is ismerve, csak ezek után ügyekezzék
1 iramodni és az elveszett nyomot felfogni; és ha 50 lovas szorítja
1 is robaja által, azt fel se vegye és inkább gázoltassa el magát,
l mintsem a nyomot elhagyja.
| Ily falkát különféle fajtából, szófogadatlan, szabadon
| konyhálkodó, bitangban ácsorgó ebekből összeállítani majd csak­
í nem a lehetlenség közé tartozott, és mégis sikerült Paget fáradtsá­
gának, türelmének, mert, a mint tudom, egykét őszön át mégis
í meglehetős sikerrel folytak a vadászatok ezen kopókkal is; és az
| erdélyi vadász egyéniségek szenvedélylyel, nem csüggedve, de tü­
r relemmel, ha eredménytelenül is, fáradtak a nehéz vidékeken s
l mindinkább megkedvelték a vadászat eme nemét ; pedig az úgy­
| nevezett mezőségi vadásztért mind a lóra., mind lovasára nézve a
| legbajosabbak közé sorozom; meredek dombok, agyagos hegyek
í s ezek közt vízmosások váltják fel egymást; a ki felfelé nem ügyel,
j vagy igen jeles telivér lovon nem ül, könnyen kiáll; ennélfogva
? lassan kell hegynek vadászni, lefelé azonban, lia még oly meredek
| is, be kell érni az előre nyomult falkát és szabadon bocsátani a
| vadászlovat, míg le nem ér, hol azután rendesen jó ugrást kell
í
| tennie a vízmosáson át. Őszintén bevallom, hogy az angolhoni
i Windsor-tájék nekem nem imponált annyira, mint ezen vidék,
í midőn azt több erdélyi barátommal belovaglám; igaz ugyan, hogy
1 egy igen biztos járású derék erdélyi „F.egyver“ nevű lóval láttak
| el, de mindamellett csupán vadászi becsületérzésből, eresztém
1
lefelé , nem iis izgatottsággal lovamat, vágtatva társaim sorában,
i kik ép oly hideg bátorsággel repültek le, mintha a legsimább
i pályán nyargaltak volna. Bethlenék, Wesselényiék., Jósikáék,
j Huszárék sat. mindannyi bátor szivü lovas és vadász egyéni­
í ség, és mind méltán meg is érdemié, hogy rendezett jó kopó­
l falkára tegyen szert; a mint emlitém, Eszterházy herczegtől
í vették ezt át, és lön sok sikerült vadászat, fárasztó hajtás, lelke­
| sült halali a mezőségen éveken át; — a vadászok száma évről
I évre szaporodott, barátilag hálálván megPagetet, a falkamestert,
| azon élvezetekért, melyekben az ő fáradsága folytán részesültek.
| Megemlítendő ez alkalommal tulajdon Harrier kopófal-
j kám, melyet 1840-ben hg. Lichtenstein Rudolftól vévék át és
J mely itt az alföldön, Körös-Ladány lakhelyemen, 7 éven át a
í legjobb sikerrel vadászott. Alig várhattam az ősz beálltát , hogy a
| vadászidőt tulajdon kópéimmal kezdhessem meg, már Septem­
< ber első napjaiban tevém meg az első, próbahajtást a legnagyobb
1 megelégedéssel; ezen 15 párból álló kis falka oly jeles volt,
í annyira összevágó, egymásra figyelve, közösen dolgozva szor­
| galommal, tűzzel, kitartással, hogy, ha jó volt a nyom, magoktól
| s minden vezérlet és útbaigazítás nélkül hágtak nyakára az
űzőbe vett vadnak.
A részvét nagy volt; szomszédaink, barátaink rendesen
October 15-ke táján jelentek meg vadászistálójukkal; a ki egy-
kétszer nyargalt utánok, sz e n v ed é 1 ye s vadászszá vált; voltak
évek, melyekben 4 hónapon át 4-szer hetenkint folytak a vadá­
szatok, mennél későbben annál kielégítőbben; jegyzeteim szerint
300 napot tölték a ladányi kopók után lóháton és 400 nyulat
fogattam velők.
A vadásztér néhol elég érdekes akadályok tekintetében;
itt meglehetős árkök, sánczok, sövények, tanyakeritések, garádok,
 j maradni. Az isaszegi, gyömrői, rákosi vadászatok meg fns em­
vízcsatornák.,. ott a Körös folyó, melyen több ízben megúsztatott
lékezetben állanak az akkori vadászok előtt, a 4—5 órai haj-
bennünket az űzőbe vett vad. A lovaknak igen győzőseknek
í fásokkal és 30—40 ugratással, 1— voltak napok, melyekben
és tartósaknak kellett lenniök, jelesül lábukra es inaikra néz ve;
í 10 álló óráig ült az ember ugyanazon vadászló hátán és csak
mert száraz időben a szikes, rögös, angyalhányásos kemény föld
tőré le őket, sáros időben pedig az iszonyú mély föld, hogy j éjfél tájban jutott ebédjéhez.
A falka mindig jobbá és sebessebbé vált áz évenkinti
szintúgy czuppant a sár a lovak után; voltak oly mely es fárasztó
kiegészítések, az Angolhonból hozatott kopók- és vezetőjök az
hajtások, hogy egy napon 16 ló állott tüdőgyűladásban; ily idők­
ben tüntető ki magát az okszerű lovas, a jó vérű, jó állapotba 1 igen jeles Edney szorgos ápolása által; s épen midőn virágzása
tetőpontján állana, bekövetkezett az 1847-dik év, mely mint annyi,
helyezett vadászló. Vidékünkön leginkább, a hazaban telivei
angol mén és magyar méneses kanczak után nevelt lovak mű­ í egy^t dicsőnek és üdvösnek, ezen élvezetnek is véget vetett.
I Nem csak az eddig elősorolt falkák oszlattak fel, hanem ezeken
ködtek és tüntették ki magokat, még pedig évről évre mind­
[. kívül ugyanazon időben gr. Batthyány Kázmér és Csernovics
inkább.
Nem hinné senki, mily roppant befolyással van a kopózás* <. Péter Harrier-falkái is bevégzék palyajokat.
I Az első Kis-Béren, Bicskén sat. felváltva vadászott, kö-
a lótenyésztésre. Angolország a versenyeken kívül leginkább
számtalan kopófalkáinak köszönheti, hogy annyira ment; és ki­ i

I
vetve gazdáját minden uradalmaiba, hol ő az őszi napokat a
csinyben itt az alföldön is tapasztalául, hogy a falka alig kezdé I legnagyobb vendégszeretettel tölté; — egyike volt a legszebb
meg vadászatait s mindenki annál nagyobb figyelmet es szor­ s s formájára nézve legegyenlőbb és szorgalmasabb falkaknak,
galmat fordított lovai tenyésztésére, nevelésére, jobban megvá­ Bobért vezérlete alatt.
lasztó az apalovat, ügyelt erős alkotására, vérmérsékletére, csikait Csernovics Péteré pedig, mely Arad megyeben Macsan
kezdettől fogva jól tartá, jól szoktatá, hogy bátor szivü legyen, vadászott, szintén jó és sebes kopókból állott; kar hogy kevesen
jól ugorj ék, bokros bolond ne legyen; most már a méneses élvezték s még saját gazdájok is ritkán vadaszott velők.
gazda is belátja, hogy a .vadászlói tulajdonokkal ellátott lónak
Ezen adatok szerint 1847. év előtt a magyar hazában
kettős az ára és megfizettetik a reá fordított szorgalom és költség.
< 1 szarvas-, 3 róka- *és 4 Harrier-, összesen 300 ebre terjedő
Mily különbség tűnt fel az első évben itt megjelent és
í nyolcz kopófalka vadászott ; mindezek feloszlottak, részint egyen-
a következő vadászévekben kiállított 50 darab vadászló között. I kint elajándékoztalak, részint agyonlövettek, és ismét nagy-
I)e nemcsak lovakra, hanem a lovasokra is feltűnő a kopózás | szerű check (szünet) és síri csend állott be nemcsak a
hatása; egykét évi vadászatok után nem lehetett ismerni a kez­
I vadásztanyákon, hanem az egész hazában is; — mely gyász
detben gyenge lovasokra;, a kétkedő határozatlanból bátor szivü,
I fogta el mindenki keblét olyannyira : hogy sem a múltak emlékei
az oknélküli haj hászokból okszerű lovasok váltak. Sehol sem volt
I sem a jövő iránti remények éveken át nem valának képesek az
alkalom e változást oly mértékben tapasztalni, mint épen e
I embert e fásult tompa 'elkeseredésből, kirántani; magam is le-
vidéken, hol 7 éven át ugyanazon vadászczimborák vadásztak
I mondottam már azon reményről, hogy meg valaha*jól*rendezett
együtt, és vadásznak jelenleg 17 év után; adja az ég, hogy
§ kopófalka után barátim körében töltsem az Őszi. napokat; csak
legalább meg ennyi ideig élvezzük ebbeli örömünket,' ha nem is
| ,az árván maradt angol huntsmanek, falkavezetők,-biztattak
első helyen, de nem is az utolsón !
í némi philosophiával, mondva : hogy a mi volt,* annak ismét
Legdicsőbb vadászévünk 1844 volt, ékkor kópéink száma
s lennie kell, ha fogékonyság és szenvedélyes részvét létezik iránta
vagy 60 darabból állott; időjárás, minőt csak kívánni lehetett;
I a nemes kebelben, — és jövendölésök be is teljesült.
két hónapon át majd minden éjjel jó eső, reggel köd, később
í A néhány megmaradt agár szemléleténél önkénytelenül
napfény; az egész őszön át a legjobb nyom; hetenkint négy
í fölébredt vadászati ösztönnél fogva, a régi alföldi pajtások 1850
vadászat s egyik jobb a másiknál; de mindezzel be nem érve,
í év őszének egyik hetében ismét összejöttünk a csákói pusztán
a 4 mérföldnyi távolságú csákói pusztán ugyanazon időben
t hol jól kiagarászván magunkat, esténkint a kopózás emlékeire
rókafalkát alakítottunk és hozattunk társaságilag Angolhonból,
| tértünk, s a kérdésre : miért ne lehetne ismét egy kis kopó-
Edney nevű igen derék huntsmannel együtt; eleinte rókákra va­
zást megkísérteni, ha agarászni képesek vagyunk ? senki sem
dásztunk, egynéhányat fogattunk is, de ezek hiánya miatt később
I tudott ellenokot felhozni.. Minek eredménye az Ion : hogy 1851
szarvasokat kezdtünk hajtani. — E kopók rémitő sebességgel
mentek a gyepeken; félvér lovak csak nagy bajjal követhették évre egy kis kopófalka hozatalát határoztuk el.
nyomukat, voltak hajtások, melyek 4 magyar álföldi mérföldre ? Gróf Batthyány László a csákói birtokán lévő pusztai
terjedtek, anélkül, hogy az űzőbe vett szarvast csak meg is pil­ J lakot tágas istálóival együtt vadásztanyául ajánlá fel, és 1851
lantottuk volna; — e szerint 6-szor vadászatunk ez évben hetenkint, í ősz elején alakultnak nyilvánitá ínagát az alföldi vadásztársulat.
és közben 2-szer hetenkint 10 mérföldnyi utat tevénk Csákóra és | Körülbelül- 24 vadászember volt ekkor együtt, jó állapotban
J lévő lovakkal ellátva s October 16-kán megindult 3 évi szünet
vissza Ladányba, részint lóháton, részint az alföldi sarakban
kipróbált hámos lovakkal, —: bőségében valánk a sportnak és I után az első kopó-vadászat.’ Igaz ugyan, hogy é falka egye-
most is emlegetjük az 1844-ki vadászév emlékeit, melyben én j netlensége miatt nem volt a legjobbak közé sorozható, de annyi
magam 48 vadászaton lovaglék egymásután. I pihenés után már csak a csaholás hangjai is kielégiték az embert;
Ezen jeles falka azonban Csákón, az ott akkoriban még a részvét, az uj életre ébredt szenvedély mindinkább nőtt, és
szükségelt vadászlak és istálók hiánya miatt meg nem marad­ í' ekként ä fél beálltával nemhogy beleunva, sőt mindinkább lel-
hatván, Pest fővárosunk közelében lévő Lőrinczi-pusztára tétetett kesülvé s minden áldozatkészségét felajánlva oszlott szét a va-
át, fenntartása társaságilag határoztatott el s részvényesei száma I dászvilág, megbízván nehányunkat : hogy mind egy tökéletes
100-ra szaporodott, gr. Károlyi György elnöksége és gróf Almásy I kopófalka szerzéséről, mind a kutyaház, vadászistálók és va-
Dénes vadászmesteri vezérlete alatt. Három éven át működött l dászlak összeigazitásáról gondoskodnánk.
ezen szarvas-kopófalka e vidéken a legmelegebb részvét és párt­ Hogy mindez sikerült, leginkább gróf Batthyányi
fogás mellett; a vadászok száma mindinkább növekedett’ a va­ Lászlónak a legszívesebb házigazdának, a legbarátságosabb
dásztér minden tekintetben kielégítő, majd minden vadászatnál í vadasztarsnak lehet köszönni; hálás elismeréssel tartozik neki a
változó s a lovakra nézve számtalan esetben elhatározó; az ily i vadaszvilág, neki köszönheti, hogy az alföldi puszták legszebb-
vadászatokban tüntették ki magokat a telivér lovak, csak ezek ? jein 30 s néhány vadásztárs csinos vadásziakban hónapokon
valának képesek az első áranegyed alatt ;a kopók közelében át elég kényelemmel tanyázhat, vadászhat. Középen emeletes
I lakhaz, jobbról kis erdőcskében 80 kopó számára czélszerűen
 klj.
"** "lelyeklen

J‘ « «enkhti
* r««^ka
Ä«'irig^
K'lr miatia^
“ ' W vetett
''“■’eni ezeken
* * ^nwvi«

'■^tott. kö-
tó napokiti
**• legszebb
'•'l> falaknak,

tjében Micsán
’ l*>gy kevesen
It velők.
•KW lueúlwn
11 ebre terjedő
részint egyén­
ismét nagv-
be nemcsak a
- mély gyász
mltak emlékei
ak képesek az
magam is le-
a jól rendezett
napokat; csak
ók. biztattak
annak ismét
létezik iránta
sült
ónkénytelenöl
»ajtósok 1850
»aköi pusztán
zás emlékeire
qr kis kopó-
? senki .*m
: hogy 1851

lévő pusztai
lel, és 1851
•nLiatársulat
j állapotban
3 évi szünet
falka
tó, <le>lin.vl
k az embert;
ibb nő»*t *
dinbibblel-
t szét a''4'
« tukeW
ilókés*

thyéoí*
iritsap^1’1’
trtik*1**
^l^ebb-
hónnp°kon

rtélsíf«01
!««•*<
(twM

< _ 11
«ff-11

^1***

^p«bh
I-*1«*
ikbji«^

jhjibl«**

^gisiM

/min KfOtVu
* * _ Mral
mwnnvv
s«bM

gh «&»*■’.’

tibibpl ®t

tajdUpi

hh^fel

jtaá

iipm.

IHMMI
elrendezett kutyaház áll, mesterük .és kezelőjük lakával, balról
I bátor lovas nehezen tűrvén az őszi napokat kopózás nélkül,
120 vadászló számára kényelmes istálók, környezve 80,000 I említett barátom közié 'velem vágyaikat, s én segédkezet nyuj-
holdra terjedő, semmi falut nem érő vadásztérrel.
í ték egy falka összeállítására, mi néha igen bajos; és ha nem is
A falka évről évre javult számra, jelességre nézve, _
1 valék eléggé szerencsés olyant szerezhetni, minőt óhajtottam
már 1852-ik évben oly szerencsések valánk, hogy egy Angol­
| volna, mégis a mint hallom, már két őszön át igen takaros
honban együtt vadászó, szépségre, sebességre, szóval minden
i vadászatokat csaptak vele, nagy türelemmel és kitartással, mi
tekintetben jeles falkára tehettünk szert, — ezek után évenkint
I bizonyára a legszebb és legszükségesebb vadászi tulajdonok
kiegészitésül vagy 10 pár kopó hozatott , annyira, hogy rende­ 1 egyike.
sen 60 vadaszható kopóval lévén ellátva, hetenkint 6-szor is
I A harínadik vadásztársulat Arad-megyében alakult ez
vadászhattunk. Vadászataink leírása nem ide tartozik, fel van­ evben; egy igen csinos, 30 kopóbul álló falka meg is érkezett
nak azok jegyezve és kiadva egy külön kis kötetben, minden I már számára vezető mesterével együtt Angólhonbul, Arad váró-
hozzatartozoval együtt, s azért csak altalanosságban említem meg? I saban van elhelyezve, s rendes fenntartásáról b. Simonyi Lajos
hogy az alföld eme szép rónás téréin és gyepein, vadászló hátán 1 és Atzél István elnöksége alatt 45 részvényes gondoskodik; —
öt éven át vagy 200 napot tölték.
í vidékök, vadászterök szép, terjedt; nyúl, róka elegendő; kör-
Október 15-től kezdve naponként vasárnapokat ki­ 1 nyékét számos lovas agarászember lakja, s igy csak szép jö-
véve — 11 órakor áll ki a falka és vadász naplementig; rendesen | vendőjét lehet reményleni.
2, de sok Ízben 3—4 nyúl kerül hajtás alá és fogatik el, pedig | - Befejezésül pedig a legdíszesebb róka-kopófalkát emli-
vannak 2 mérföldnyire terjedő és 30 percztől egész egy órát I tem, mely jelenleg Foton létezik gr. Károlyi István pártfogása

I
meghaladó szünet nélküli hajtások, s ha az ember úgynevezett § alatt; ez par évvel ezelőtt társaságilag tartatott fenn Esz-
igazi gavallér-nyúlra akad, mely nem karikába, hanem egy I térhazan, a legkedvézőbb körülmények között; használását a
pusztából egyenesen a másikba szaladva keresi menedékét: az | Pozsony és Becs tájékán lakó urak élvezhették volna leginkább,
ily hajtás azután felér egy rókavadászattal. Ki a magyarországi es pedig minden kényelemmel, miután O Fensége Albrecht
jó nyúlik után, melyek a nagy puszták határaiban az év minden foherczeg féltoronyi, Eszterházy herczeg pedig eszterhááai kasté­
szakában juhászkutyák és konyhás agarak által hajhászva oltalom lyát, ezek tágas istálóival együtt, a vadász urak rendelke­
nélkül tenyészneknem vadászott, és csak az ausztriai és cseh­ zése alá kegyesen és szívesen felajánlák; az igazi vadászok
országi rendezett tilalmasokban nevelt nyulakat ismeri, az csak szamanak e vidéken csekélysége miatt azonban nem igen hasz­
némi mosolylyal hallgatja a' több mérföldnyire terjedő egyenes naitatott fel e pompás alkalom; csak hg. Liechtenstein Ferencz,
és sebes kopók általi nyúlhaj tások leírását; — pedig nem mesék gr. Eszterházy Antal, gr. Pálffy Pál vadásztak oly szorgalommal,
az ily vadászatok,, tanúsíthatja ezt azon 50 vadász-egyén, ki a 1 minőt e jeles róka-kopófalka. méltán megérdemlett; számtalan
csákói kopók után vadászott, vadász jelenleg is, s ezek paripái, I rókán kívül az ottani vidéken szarvasokat is vettek fel a sza-
melyek ugyancsak jó szülőktől legyenek, hogy egy esős ősz l badban, ezek aztán a legdicsőbb hajtásokat és vadászatokat
alatt jól kiállják a sarat és úgy távozzanak két hónapi munka I nyújtották. De, mint emlitém, részvét hiánya miatt a falka
után, a mint megjelentek. Rendesen 120 , a testvérhazában job­ 1 fel nem tarthatván magát, átvevé azt gr. Károlyi István, és a
badán angol teli vér* mén után nevelt vadászit) szokott ott meg­ | fóti kennel ismét be van telepítve egy, a száraz földön úgy
jelenni. f hiszem felül nem múlt s 120 ebből álló rókafalkával. Több
A mellékelt rajzon látható vadásztanya a többitől ere­ í ízben tevém ott e- nyáron látogatásomat, s vadászembernek alig
detiségre nézve annyiban különbözik, hogy 3 mérföldnyire esik f is lehét szebb látványra szert tenni; mert az egész vadászatot
a legközelebbi falu vagy város, és hogy e pusztai helyen az I egyátaljában minden hozzátartozandóival együtt, oly pompás
összegyűlt 30 vadász egy házban, egy kenyéren a legszoro­ I modorban látja itt kiállítva, hogy azt méltán a hazában legel-
sabb barátságban és testvéri egyetértésben éli világát, — egy í sőnek kell elismernie; — a legtöbb és legszebb kopó, a leg-
érdek, ugyanazon rokonszenv és szenvedély hozza ott össze az I érdekesebb vad t. i. a róka, a legszebb és nemesebb lovak, az
országban szétszórt, maga dolgai után látó gyermek- és diák­ igen érdekes vidék, a vadászok közötti legmagasabb elegantia:
köri pajtásokat; reggeltől .estig a legjobb kedv, jó erő, egész­ I mindannyi indok, melynél fogva Fót Magyarország Meltonjának
ség uralkodik, egy nap a másikhoz hasonlóan foly le a ló i méltán nevezhető.
h^tán, a derék ebek csaholása mellett’, a vad folytonos üldözé­ Szép sikerrel folytak itt múlt évben a vadászatok, jövőre
sében; mígcsak be nem áll a tél és a búcsú keserű poharát nem I pedig folyvást növekedőben vannak a remények, miután 25 pár
ürítjük, a jövőbeni viszontlátás reménye mellett. igen derék kopóval szaporittatott meg az ottani falka.
Öt év óta áll fenn ezen egylet, évről évre tökéletesebb í Hasonlóan kiegészíttettek a csákói, velejtei és erdélyi
modorban, ha lehetséges, mindinkább nagyobb élénkséggel és | csapatok is, s ekkint a kopózási programm ez évre sokat ígérő
részvétellel, némi propagandát gyakorolván eme vadász-szen­ i lévén: nem lesz érdektelen a vadászvilág előtt, ha a jelenleg
vedély terjesztésére,. mert ennek példájára más vidéken is ala­ 1 hazánkban vadászó összes kopófalkák némi statisticus kimuta-
kultak hasonló társulatok; egy Erdélyben, egy Aradban, a har­ i tásaval fejezem be ezen vázlatomat; ugyanis : Foton tanyáz
madik Felső-MagyÍrországban Velejtén, hol gróf Andrásy 120 rokakopo, hetenkint 5-ször vadászandó; Csákón 2 harrier-
Aladár még 1852-ik évben kis nyúl-kopófalkával maga kezdé ? falkara felosztott 70 kopó, hetenkint 6-szor vadászandó; Ve-
s ismerteté meg szomszédival a vadászat eme nemét; két év lejtén 40 kopó; Aradon 30 kopó; Kolosvárott 30 kopó; összesen
óta ott már társaságilag tartatik fenn két részre osztott kopósereg? í 300 kopó 8 falkára felosztva; ezek után legalább 120 vadász
rendesén 4-szer hetenkint jó sikerrel s valódi részvéttel va- i fog nyargalni és 300 vadászló leend erős munkában.
dászgatva; vadászterök igen érdekes, hegyes, völgyes, erdős, Kitűnik ezen adatokból, mikép a kopózás hazánkban
akadályteljes, s e miatt lassúbb kopókkal is működnek. Nem I jelenleg nemhogy hanyatlanek, sőt ellenkezőleg teljes virágzá-
valék szerencsés még e vadásztéren megjelenhetni; de hitelesen tu­ | saban létezik, s *a rokonszenv és szenvedély iránta mindinkább
dom hogy a bátor szív ott is mind, lóban, mind lovasában ép oly növekszik, s úgy hiszem jövőre is növekedni fog. Angolhonban
szükséges kellék, mint az ebekben az authenticitas, vezetőjük­ 1 jelenleg 132 kopófalka működik; miért ne létesülhetne hazánk-
nél pedig az ügyesség, a hely- és vadászatismeret. l ban is vagy 20, hol annyi és oly kiterjedésű, szinte .kopózásra
' A testvér Erdélyhonban pedig gróf Bethlen János | teremtett magánbirtok létezik? —- Azért rajta kedves bará-
elevenité ismét fel a kopózást; annyi jeles vadász-egyeniség és % tim, kikben ,a vadászat, ezen férfias időtöltés iránt, rokonszenv
2

3

buzog, ne tágítsunk! rajta ifjú sarjadék, kikben még magyar
szív és vér pezseg! óvjátok meg azt az’elpuhulástól,'elkorcsö-
sodástól, hogy valamikép fel ne cseréljük a szerepeket a mostani
undok anyagi században, melynek egyedüli bálványa a pénz,
imaháza a börze, ennek árkelet-jegyzéke jobban érdekelvén a
világot, mint, bármely nemes versenyzés hirdetménye. Tartsatok,
ha körülményeitek engedik, pár jó paripát és keressétek fel
őszi napokon a zöld gyepeket, hol jó kopósereg hangjai hasit-
ják a léget, hogy meghonosodva a nemes lóhátán, melyre szü-
lettünk, szívben lélekben a bátorság teljes önérzetével, megerő-
södött makkal, s minden küzdés, fáradtság és idő viszontagság
ellen megedzett testtel, mindannyiszor , mikor ember kell a gátra,
ép oly vitézül álljátok ki a sarat, mint a mily bátorsággal fog-
játok az akadályok leküzdésekor a kopósereg után magatokat
feltalálni. Nem a kopózás veteránjaihoz szólok, hiszen ki azt
egyszer megkezdette, míg csak módjában áll, úgysem hagyhatja
el többé; de azokhoz, kik csupán beszédből vagy képekből is-
merik a vadászat e nemét, — kisértsék csak meg ezt, s ha pár
sikerült vadászat után megismerik az érzetet, mely az ember
testét lelkét azon perczben lepi el, midőn a vad nyomara akadó
kopó elvisitja magát, és az egész falka neki rugaszkodva teli
K. Ladány, augusztus 9-kén 1856
Jegyzetek:
U „ .................................... •>«- — • “ ..
■ a::,
hanggal követi az űzőbe vett vadat, s ellentóllhatlanul huzza maga
í
után a lovat lovasával együtt: bizonyára elmondandja velem együtt,
I
hogy ehhez fogható élvezet alig létezik.
Az imént mondottak czélja koránsem az, hogy mindenki
egyedül csak vadászemberré válva, folyvást koporul, lórul, fegy­
j
verről álmodozzék; sőt ellenkezőleg, tegyen mindenki eleget
mindenek előtt hivatásának, s csak ha megfelelt már azon kö­
telezettségeknek, melyeket tőle a hon, közérdek, családi élet,
j
magán- és baráti kör követel, csak akkor engedje magának
| időtöltésül e férfias mulatságot; szellőztesse ki szellemi munkába
|
fáradt eszét a szép őszi napokon; pihentesse ki gondlepte ke
|
délyét baráti körében : s bizonyára ismét friss erővel és jobb
kedvvel fog a munkás életbe kezdeni, mely a természet örök
j
törvényei szerint mindnyájunk közös hivatása.
1
De hosszasabbra terjedt előadásom, mint ezt magam
óhajtóm s tőlem talán kivántatott; minélfogva örömmel teszem
j
le a nem kezembe való tollat, s bocsánatot kérve olvasóinkul,
|
ha untattam vagy kielégitlenül hagyám őket, azon óhajtással
j
veszek búcsút, hogy minél többször találkozhassunk ez életben
jó kopók után ama téreken, melyeknek leírása ez úttal felada-
j
; tóm volt.
B. Wenckheim Béla.
—■ -
..« -- ■« ■ ** — -—»■ ■*-*—w*
 Medve-vadászat.
azai vadászatainkból máig kiválóbb s köztök
tán legférfiasb a medvevadászat. Nagyban ked-
vélhették már harczos apáink és daliás ki-
rályaik. Hunyadi Mátyás, a lovagiasságáról
szintoly magasztalt, mint igazságszerető ki-
rály, kit népünk büszkén s kegyelettel emleget, — országom
és hadi gondtól üresebb napjaiban többször ki-kirándult medve­
vadászatra, Gömör erdős bérczei közé. Legkedveltebb vadá­
szati helye volt a Királyhegy, mely alkalmasint emlékére viseli
nevét. Ennek aljában azon elszórtan eső néhány falu, Mátyás
korabeli telepek, és pedig, mint a helynevek is igazolják, va-
dászgyarmatosoké.
Epen e hegyláncz végén esik családomnak egyik ősi
birtoka, melynek erdeiben a medve nein ritkaság. Gyakran tar­
tottunk itt mind őseim, mind én medvevadászatot, mikre meg­
szoktuk hívni a rokonpárt férfiait és a tisztikart: s ritkán utasitá
vissza valaki, kopasz mentség . ürügye alatt, a méghivást.
Vadászat előtti nap szokátlanúl megélénkült a vidék.
A hozzánk vezető utakon egymást érte a sok hintó és szekér,
hozván megannyi medvevadászt, kit többed magával, kit egye-
dűl. Már messziről megismerhettük az érkezőket fogataik és egyéb
küljeleik után. Ama pohos ur, ki egymaga tölté be ódivatú
csézáját, bizonyosan több megye főfőtáblabirája, ha rangját testi
terjedelméből szabad megítélnünk; utána jött egy ötös fogat,
melynek forgós csákóju huszárja czégérül hirdeté, hogy a tör-
vényes bizonyság sem veté meg az ünnepélyt, melyre egyéb-
iránt csak úgy sietett medveölő kedvében a szelíd lelkű tisz-
teletes is, mint á rabvallató ügyész patvaristástul,7ugy a bá-
nyászkodó honorátior, mint a vérmesb alkatú közbirtokos.
A fogatok megérkezte után udvarunkon egész ménes
l gyűlt együvé. A sok lótól alig lehetett látni a szekereket. Nem
| csoda, mert ez időben az utólsó szalmakomiszárus is legalább
| négy lovat fagatott kocsija elé.
Legkésőbb érkező vendégét, a megyei első alispánt,
mind a házi ur, mind vendégei kitünobb tisztelgéssebfogadák;
örömmel sereglett köréje a sok vadász, és pedig bemutatási
szertartás nélkül, mert akkoriban az egész megye úgy ismerte
egymást, mintha csak azönegy család tagjai lettek volna mind­
nyájan.
Mi szintúgy, mint az angol, — kiével sokban oly rokon
jellemű szokásaink voltak, — eszemiszommal kezdők meg mu­
latságaink sorát. Nem hiányzott a jó kedv soha, mert nyilvánul-
hatását nem gátolta sem gond, áem tilalom.
Ebéd után kiki fegyverével bajlódott, rendbe akarván
i hozni, ne hogy cserben hagyja a válságos pillanat beköszön-
| tekor. Volt tehat általános tisztogatás, és egész sötétig egyre-
| másra hallatszott a dörej, csattogás, közben-közben cgyegy vi-
í dám kaczaj, ha ügyetlenség történt.
Ily foglalkozás közt hamar elröppent a különben is
í rövid őszi délután.
Est beálltával a szobákba gyűlt vendégsereg apróbb
1 nagyobb körökké alakulván, hatalmas pipaszó mellett beszél-
getéssel mulatgatá magát. — Ki a vadászat felől kért tájékozást,
ki meg tervet kovácsolt, vagy regélte vadászati élményeit. Sok-
szór könyv nélkül tudtuk a szőnyegre került kalandot, mert
| évről évre tán épen ugyanaz melegíté föl, ki ma tizedszer be-
|- szélte. Mindazáltal türelmesen hallgattuk végig, mert alkal-
| mat nyujta vidám ötletekre.
 En sem mulasztóm el soha ily* vadászati előestéken föl­
említeni a két ifjú Forgách gróf kalandját, mely furcsaságánál
fogva mindig köztetszésben részesült.
Urfiaink -— úgy mond a rege — szörnyen megkíván­
ták a medvevadászatot. Ez égő kívánat teljesítésére csakhamar
nyílt alkalom, sikerülvén az erdőségen kikutatni oly tájat, hol
egy anya-medve többször mutatkozott kölykeivel. S minthogy
az anya-medve természeti szokása az, hogy veszélyt sejdítvén,
fiait előre kergeti, s maga hátvédnek marad : urfiaink lesállo­
mása közé óvatosságból tapasztalt öreg vadászt helyeztek, ki
majd fejével int, mikor lőni kell, nehogy elhirtelenkedéssel
magok ellen bőszitsek a fiai védelmére rohanó anyát. Alig hogy
megindul a hajtás, jön a kölyök medve; urfiaink erősen sür­
getik a vadászmentort, hogy bólintson már igent — ez azonban
hideg nyugodtan fejét ráz. Perez múlva jön a másik kölyök,
urfiaink még tüzesebbek, de a vén vadász kérlelhetlenul ismét
fejet ráz, — s újra lehűti gyilkos kedveket. Hanem aztán
bezzeg, kevés vártatra hallék ám a dobaj és tüsszögés, je­
lentve, hogy jön az öreg, mely előtűnvén, a lövésre szintúgy
kínálkozott. Most a vén vadász alig győzi főjével a biztatást,
ugyancsak integet, hogy lőjjenek az urfiak kik azonban ez
egyszer,, szerepet váltva, viszonzáskép fanyarúl rázták fejőkkel
„a nemzet.
Érdekes még azon kaland , mely egy itteni tolvaj va­
dász szál történt, ki, az átküzdött baj daczára, azóta sem szalaszt
el csak egy medvevadászatot is. 0 kifürkészte a medvének téli
tanyáját s harmad magával a barlang nyílásához állva, föllar-
mázta téli szunnyadásából. A medve hirtelen megjelentékor,
két lövéssel fogadtatván, megsértetett ugyan, de tova iramlott.
Azonban egész váratlanúl még egy medve bukkant ki a szikla
üregből; hősünk tétova nélkül rá fogta fegyverét, mely ez
egyszer nem sült el, min ő megdöbbenve, midőn a felé rohanó
elől hátrálni akar, szerencsétlenül felbukik, a bőszült vad pe­
dig hozzá kap, megragadja fél kezét, s vele összeölelkezve höm­
pölyög a szírt alatti völgy öböl felé, melynek párkányán egy.
kiálló tuskóba akadván, egyik egy, másik másfelől csüggtek a
mélység fölött. Kalandorunk testvérei siettek a szabaditással:
verték agyba főbe a medvét, . mely nagy sokára eresztő ki
markából a szerencsétlennek balját, — ki aztán a másfél ölnyi
szakadékba zuhant, megszabadulva ugyan ellenétől, de ficza-
mult kézzel, s a markolás helyén csontig hús nélkül.
Még akárhány veszélyes medvekaland kering a felső
vidéken : hanem e történetkék alkalmasint száz év előttiek, és
csak eleven képzelo*désü hiszi tegnapinak. Nem ritkán azon
egyet regélik mindenütt, százféle változatban, mint afféle száj­
hagy ományi mesét. Figyelmes egybevetés után mindenikből az
derül ki tanulságul, hogy a bajt többnyire helytelen vakme­
rőség, vagy vétkes gondatlanság idézte elő : — mert mind
magam , mind mások tapasztalata után bízvást erősíthetem,
hogy a medve ingerlés nélkül soha- sem rohanta meg a va­
dászt. Még sebesültekor is futással igyekszik menekülni, csak
ha *vérvesztés gátolja mentében, vagy mindjárt éles fájdalmat
érez, keresi boszusan és támadja meg sértőjét. Óvatos vadász
nem várja be henyén e pillanatot,, eltisztul a vad látköréből,
avagy újabb lövéssel fogadja. Ezért tanácsos., mindig leg­
al ábl) két darab töltött fegyvert vinni medvevadászatra, vala­
mint minden nagyobb vad ellen is.
Mind össze egy esetet tudok, midőn akár mulasztási,
akár gondatlansági szemrehányás nélkül érte komoly veszély, a
a medvevadászt. Ez eset az ifjú Teleki Sámuel grófé, ki né­
hány éve csak, hogy egy már sebzett medvére lőtt, s mielőtt
másodszor lőhete, a fájdalmában bősz vad lábához kapott, és e
hirtelen kapással egyszerre letépte csípejéről a vadászkést,
meg aztán szétzuzá a markába akadt puskának agyát. Újabb
rohammal már válla köré akart kapaszkodni, de az eberlelkü
gróf lelket vön és csonka csövét szerencsesén oldalaba süthete
a különben is bágyadt vadnak, -— mely az újabb lövés után
rögtön halva hanyatlott vissza.
Annyi kétségtelen, hogy a medvénék több alfaja lévén,
egyik a másiknál veszélyesebb. Különösen az úgy nevezett vérmed­
ve, ha egyszer vérre kap, nem könnyen mond le többé gonosz él­
vezetéről. Ha legelő barmot sejt, meglopván leüti, s nem tágít
onnan, bár mennyire hujjogat a pásztor, míg zsákmányának
meleg vérét ki nem szopá, és húsából nem evett. Vidékünkön
majd minden évben hallani, hogy most ezét, majd amazét vágta
le. Ezért tartó az ily medvét boldogult atyám legjobb erdészének,
mert ha valamely^ vágásában tanyát ütött, nem igen ereszték
oda többé legeltetni a barmokat.
Ilyfélék emlegetése közt szakadt ránk az éjfél: csak
akkor szállt nyugalomra kiki, azon erős szándékkal, hogy a
viradat talpon éri. Alkalmasint minden vadász medvét lőtt
álmában, vagy tán a sértett vad előli menekvés verte fel haj-r
nali szenderéből.
Reggeli szürkületkor a vendégsereg készületeivel baj-
lódék : előszedte kiki fegyverét, rendbe hozá töltényeit, vagy tán
csak most, az indulás közeledtekor, hurogatta inasát, miért feledte
megtisztitni a fegyvert, hova rakta a*töltényeket, hogy nem ta­
lálja sehol.
Künn az udvaron hajnal ótányüzsge, dongott a hajtó-
csapat,, férfi, asszony, öreg és gyermek, fi és lány összevissza
vegyeSen, Végre a vezető vadász kürtriadással jelenté, hogy
indul a hajtótömeg<‘mikor aztán a vadász urak is fegyverké­
szen előtoppantak, s mindenik felült az eléje vezetett paraszt
lóra, mely hegyi kirándulásokhoz legalkalmatosabb. A házi ur,
szemlét tartván, nétalán vörös kendős vendégét figyelmeztető,
vesse le nyakdíszét, mert a medve nem igen szíveli ám a ri­
kító szint.
Nyolcz óra tájt indult meg az 50^60 főnyi vadász-
nép, kényelmetlen paraszt nyeregben, nehézkes léptű apró lo­
vakon, s fölkanyarodtak a hegynek haj tóik után. — Ezek gyűl-
helyéhez érve, leszállván lovainkról, inteték mindenki, hogy zajt
ne üssön, sőt még csak né is dohányozzék, mert az éles hal­
lású, finomorrú medve tova riad. A kerülők, erdészek nagy
titkosan sugdosták, hogy jelen hajtásban a medve bizonyos,
sok makk és mogyoró termett ez idén, látták nyomait a Fut­
nál, sőt egy vén asszony találkozott is vele; pedig a jámbor
talpas tán ez évben sem járt a kijelölt helyen.
Régi szokás szerint a roszabb lövőket szélről, a job­
bakat meg a vonal közepe felé állíták*. — pedig a medve nem
igen tart oly törvényt, hogy mindig a közepet keresse; tud­
tomra legalább, még senki nem szabályozta útirányát. Azért
sokkal helyesebb: a rósz puskásokat elosztani jobbak mellé;
mert amazok, főkép a paraszt vadász, addig készülnek lövés-,
hez^/míglen a medve kisiklik a vonalból, ‘ és csak akkor dur-
rantanak utána nagy vitézül.
’ Rendesen fa mögött jelölnek lesállomást, s az ujónoz­
nak szivére kötik£^hogy veszteg maradjon, ha jót akar. Leg­
több a baj oly vadászszal, ki könyvet hord unalom ellen, vagy
ki szüntelen köhög., avagy ki örökké fészkelődik: alig legyőzi
őket csititni, vigyázatra inteni a szomszédjokba eső tapasztal­
tabb lövész. Egyébiránt, kiről eleve tudják, hogy amolyan H.
úrfélé, ki egykor hasonló alkalomkor inasát vagy harmincz lé­
pésnyire ültető maga elé, a hajtásban mintegy előzsákmányul
hogy t. i. míg szolgáját tépi a medve, ő urasága szépen elpusz­
tuljon láb alól, — az ily eszélyes és vitéz vadászt, legtaná­
csosabb megkérni, szíveskednék a reggelizés helyén tartózkodva
várni be a társaságot.
A. higgadt vérű régibb vadász állomása helyét jól ki­
szemeli s hirtelen átkémli környékét, honnan bukkanhat elő a
vad, s ha nétalán gályák gátolnák mozdulatait, vagy takarnák el
1 "Stinte
«*» után

‘j‘lévén,
TW
í"B08Zé|.
'em tágít
"anyának
'ékünkön
®tt vjgta
készének,
1 *'fwzték

5M:csak
' Mr *
«Ivét lőtt
v tel haj­

leivel baj.
t-vagy tán
Sért feledte
ty nem te­

lt a hajtó-
ösazevissza
enté, hogy
fegyverbe-
ett paraszt
A házi ur,
yelmezteté,
liáman-

tyi vadász­
ta apró le-
Etek gyűl-
i, hogy zajt
ez éles hal­
leszek nagy
e bizonyos,
inait a kitt-
ig a jámbor

W, a job-
native nem
,-resse; tud-
nyit Azért
bbak mell";
ülnek lóvéi­
nkkor döf

, aiujono-
akar, K
> ellen, vág?
: alig
ió tapasz*"!'
amolyan Ü'
bárminő1'*■
lózsákmány«1
épen elp"9'

(»rtózb0^

^étjó'^
kanba* e*í‘
rtakom*61
 ■r

‘ ".'3 ,:'>■■■'■

na

MWßfe#
so

-1
iftWW? ,.

.-

W-■W-.
■kht ánw«

A-W
Ml W V*

fed ifJw,

uJr ww

nU, nrh m

itói pirn

tkábi np

Et ab

® ált i Iri

ró i stabb
bwiit. a

ok Me vő

ótbfifapl
lá^Efe I

inna bl i
lőirányát, elhárítja gondosan azokat, hogy a-válságos pillanat­
ban szabadon működhessék fegyverével. Egyébiránt, a dara­
big uralkodó ünnepélyes csend sajátosan hat minden kedélyre.
A koczavadász akaratlanul is félénken szétpillogat, keresve sze­
mével a legközelebbi görbe fát,-mivel tán kalendáriomból ol­
vasta, hogy a medve csak egyenes fára mászhat fel. Én meg­
vallom nem láttam, de okosabb vadásztól nem is haliám
soha, hogy a medve akár görbe, akár egyenes fán keres­
gélte volna ellenét. — Aligha forgatta fejében e csinyt valaha,
bár mely bölcs medve is, midőn futással jobban megmenthető
bőrét.
Minél huzamosb a cSend, annál izgékonyabb az ujoncz
vadász, érzékei magasztulvák, s azzal arányosan élénkülő kép­
zelődése minden levélcsörrenésben medverobajt hall, és ha tör­
ténetesen valamely nyílás között futó árnyék lebbent el, már
a medve is rémlik előtte egész bozontosságában. Igaz, nem árt
a vigyázat, miután a medve nem ritkán már hajtás előtt fel­
riad fektéből s oly óvatosan oson, hogy ugyancsak fölnyissa
szemét a vadász, s. tartsa résen füleit.
Végre két durranás hallik nagy messziről. Megindul ä
hajtás, hogy zeng bele az erdőség, mert a jellövés után három
négy száz torok ordítja el magát, ki véknyan, ki vastagon,
kivált az apróság, míg győzi szuszszal.
Ez első zaj rendesen felszökteti ültéből a vadászt, de
mihelyt észreveszi, hogy egyebet sem lát, mint odvaikból kiröp­
pent baglyokat, fészkeikről fölrezzent kányákat, melyek huhog­
va, károgva keringnek a légben, mintegy jelölve, a hajtok tá­
volát, — ismét letelepszik, és úgy néz, figyel mindenfelé. Ha
mégis kissé később a távol zajból kiválik valami tompa zörej,
mely közelebb és közelebb csörtetéssé izmosulvá hallható, újra
feszül figyelme, les és vár, míg megpillant egy iramó nyulat
mely eszeveszetten szökdel a zaj elől, vagy lát egy kullogó
rókát, mely mintha tudná, hogy most még reá nem pazarolják
a lövést, gúnyosan leguggol, és csak, miután elégli a boszan-
tást, akkor vágtat odább.
Ez alatt fokonként élénkül a zaj: a hajtó vonalban
elsütögetett pisztoly és puska nagyobbakat roppant. Mire nézve
közbevetőleg megjegyezhető, hogy ily, durrogatás- nélkül mit-
sein érne a hajtás, kivált oly vidéken, hol a medve megszok­
ván a szakadatlan zajt, a\gyakori fejszekóppanást, pásztorok
kurjantásait, emberi hangra nem könnyen hagyja el fektét, ha
csak bele nem botlanak. Ilyenkor még a tapasztaltabb vadász
vére is fölizgul, azt • hiszi, a medvének csörtetése kivehető, mert
látja, miként mozog ittott a bokor, épen szemközt, már csak
a ravaszt kell megbillenteni, mindjárt kibukkan—- t. i. egy vén
asszony, ki, szem elé kerülvén, elsikoltja magát, mintha isten
tudja, mily buzgón teljesítette volna hajtói kötelességét; pedig
tán egész útjában mogyorót szedett.
Összeérvén a két vonal, kiki elhagyja leshelyét, s megy
a reggelizési tanya felé. A koczavadász dünnyög, hogy oly
hiába tartá készen vitéz^gét, míg az igazi vadász vidám ke-
délylyel a következő hajtástól remél. — Nem sokára megpil-
lantók a lobogó tűzrakást, hova hajtóink örömzajjal kezdtek
futni, hogy egymást megelőzve, jobbnál jobb helyre vergőd­
hessenek, tisztes távolban még is, mert a tűz körötti ülés a
vadászok számára hagyatott.
Többnyire leggyönyörűbb tájak egyike az ily pihenési
hely. — A szóban forgó szinte. felséges kilátással kínálkozik:
ott dereng előtte távolban a Királyhegy, másfelől meg a Kár­
pátok változatos csoportozata havas csúcsaival, alant pedig szebb­
nél szebb alakú völgység tárja föl a szemnek ligetes vagy
szabad keblét, honnan a vas kohók füstje gomolyban tör ma­
gasra, vagy terül el ködfátyolúl a légben, hallik a hámorok pő-
röly-ütése, a szorgalom zaja, melyet, mint mindennapit, már. a
medve is megszokott.
Hűs forrás szomszédságában, lobogó tűz melleit, gyönyörű
magason, vadászi fáradalom után pihenni’ és étkezni mily jól
esik, csak az tudja és képzelheti, ki élvezte már. A málhás
lovakról hamar leszabadítattuk az eleségtárt, s hatalmas ét-
vágygyal fogyasztók a hideg sülteket, a pirítost, Szalonnát s a
gulyáshust s a t. Megtette szolgálatát a kulacs is, mely kézről
kézre járva, leginkább Ízlett'a koczavadász-félének , ki hasonló
kirándulásoknál azt tartja legjobbnak, ha bendőjét megtölthető,
s dicsérheti a házi ur vendégszeretetét. Hanem aztán, mihelyt
zajosbbá kezd válnia mulatság, eltisztulnak ám szem elől a ku­
lacsok , nehogy a mélyebben ürítő, délután medvének nézze a
hajtok valamelyikét.
Hajtóink is. megkapván pálinka-adagaikat, mely isteni
nedvből estére több igértetett, ha jól viselik magokat, rövid fa­
latozás után ismét elindítattak, hogy idejében foglalhassák el vo­
nalukat. Minket később vert fel a rendező, mert az ormon ha­
marább juthattunk leshelyeinkre, mint a völgybe lekerülő hajtó
csapat.
Ez újabb hajtás jól kezdődött. Mindjárt elején valamelyik
hajtó elordítá : „medve! medve! vigyázzatok!“ Utána száz
társa viszhangozá, akar látták akar sem a vadat; De illyénkor a
nép szaya még is szent, mint a következés igazolja, mert csak­
ugyan mutatkozik medve a hajtásban.
Ily kiabálás után ugrik ám talpra nem egy vadász.
Majd kinézik szemeiket, örökké ravaszukon babrálnak ujjaik; leg-
fölebb némely gyávább óhajtja most, vajha ez egyszer kerülné ki
őt a vad, E nagy várakozásban, a hajtás vége felé, midőn a re­
mény többeknek csalódási boszusággá fajult, épen a hajtok előtt,
mit tenni szeret a medve, puskásaink egyikével szemközt ki­
bukkant. De a szerencsétlen urfi, éltében sem látott eddigien egyéb
vadat, mint nyúlfélét, azt sem valami derekas alföldit, hanem
csak amolyan gömöri poczátát: — azért máczkónk láttára el-
kezde veszettül kiabálni kappenstiblis urfink: „a medve, a
medve“! s kétségbe esetten hadarász puskás kezével, tökéle-,
tesen feledvén, hogy lőni ;kellene. A váratlan fogadtatáson
meghökkent vád felült, gondolá magában ennek fele sem tréfa,
ez bizonyosan valamely dühös hajtó még meggyűlhet vele ba­
jom, megszeppentében eszélyesbnek tartá ügyes oldalfordulattal
menekülnie a veszély nyílt torkából. Azonban roszúl választá
útirányát, mert eltűnte után hallszék ám egyszerre valahol szél­
ről egy magános durranás, rá hamar egyes, majd többes élje­
nek. Következő pillanatban egész vonalon végig szaladt a hir,
hogy az alispán ur medvét lőtt; Hajtó és vadász, kivétel nél­
kül mind a lövés helyére siet. Annyira is körülfogták, alispán
urat, hogy a sok kérdést alig győzte szóval. Tán hajdújának
is el kelle mondania, honnan jött a medve, mit érezett meg-
pillantakor, hány lépésről, és sokáig czélozott-e, nem félt-e , hogy
hibázhat, mit csinált a vad sebzetten, ^lt-e darabig, hörgött-e
vagy tüstént kilehelte páráját.
Es csakugyan rémekeit alispán ur, mert medvéje, —
mint szemtanúk bizonyiták — semordíta, sem vonaglott, dur­
ranás előtt összerogyván, mivel agyvelejébe fúródott a golyó.
Hatalmas him állat volt; megérdemlette a fáradtságot.
Haj tóink nagy hamar kivágtak egy fiatal csalitot, s rá
nyújtóztatván a bozontos hullát, vagy tizenkettén kapaszkod­
tak a rögtönzött Szent-Mihály lovának rúdjába és úgy vitték
diadal-rivalgással esti tanyánkhoz. Előttök ment kettesével a
puskás had, hátvédül meg zajongó tömeg, rendetlen csopor­
tokban, mint búcsujárdálatoknál az asszonyok. — Lehetett volna
ugyan még intézni egy kis hajtást, de a közöröm közrendétlen-
ségében ez iránti indítványunk megbukott.
Mint minden vadászat befejezéséül, itt sem maradha­
tott el a szokásos dévajkodás. Az utbaneső fákra fogadásból
lődöztünk, .vagy a felhajigált kalapokat találgatók röptében, s
ha igy nem sikerült volna, köznevetség kedvéért, leeste után
3
 a földön. Tanyánkhoz közeledve megkéreteft minden vadász, mait. Rögtön összetereltünk néhány haj tót, kik átkutassák a
hogy töltse meg újra fegyverét, mert sorlövéssel akarnék meg- 1 •tájat. Épen oly helyre állitának, honnan medvém nyomai a haj­
tisztelni a*nap hősét. Egyszerre kellett volna a lövésnek tör- l tás-vonalába mentek, hova tehát valószinu volt visszatérte, mert
ténnii mi azonban nem üthete ki szabatosan, minthogy azon | télen megtartja nyomát. Ügy is Ion, csak hogy korábban, mint vár­
időben nem voltunk szokva a parancsszóhoz. 1 tam; mert míg egyik fegyveremet karomra fektetvén, másikat fa
A megye főczigánya Bunkó, és bandája, mely soha s mellé támasztván, egy csonka törzsre kényelmesen letelepülök, s
sem hiányzott, hol több jó ember gyűlt össze, fogada tanyára ! unalom-üzésül almát rágcsálok, néhány perez múlva, haj tónak
érkeztünkkor bennünket, és ugyancsak hatalmasan* liarsogtatta i még hire sem lévén megzördül a szemközti fenyübokor, tiz
tiszteletünkre az indulót. A tanya régi rézhutának korhatág te- 1 lépésnyi távolban kibukkan mögötte egy hatalmas medve,, mely
tői alatt ültetett föl. Itt költők el hosszú asztalok mellett a i láttámra egyet mordul és legott két hátulsó lábára ereszkedik; mert
vidám estebédet. Hamar neki melegült minden kebel, a pezsgő f hihetőleg; mint én tőle, ő meg én tőlem kölcsönösen és egyszerre
megtette hatását : éltetők a nap hősét, ittunk a szépekért, és ki- I ijedtünk meg. Fölállhatni már nem jutott időm, azért azon ültöm­
vált a hazáért, s ennek ünnepeltebb fiaiért. Hisz ki nem em- ben durrantám rá fegyverem. A medve nagyot bődült; s hirtelen
lékeznék arra, hogy az akkori áldomásozás mindig csakhamar | visszafordultában hányát vágódott, — hanem azért mégis, — a
átcsapott a politikára, de nem a külsőre ám, mert akkor erre I füst eloszolta, s távolabbra támasztott fegyverem fölragadhatasa
szüksége sem volt a magyarnak. ? előtt, — ismét talpra szökvén, erősen tüsszögve ügetett föl a me­
Estébédje után szabadba széledt a társaság. Fölsége- í redeknek. Mivel azonban golyóm tüdejét járta keresztül, nyom­
sen kedvezett az idő, emelte derűjével a bubájt, mely elömlék a í ról nyomra fogyott ereje, orrán száján ömlött a vér, s mind lan-
vigadás helyén. A csillagos égbolton tisztán ragyogó hold, a i kadtabban haladhatott, mindössze tán vagy hatvan lépésnyit,
megvilágított rézhuta, az ablakon kicsüngétett medvével, a szét- míg nem egy vízmosásnál végerőködése daczára visszahanyatlott,
szórtan lobogó őrtüzek, a harsogó zene, a tarkabarka csoporto- i s alá gördült’ a mélységnek. Furcsa jelenet fejlődék ebből; t. i.
zatok, amott a hajlóké, emitt a vadászoké, ki tánczolva, ki csen- í a patak szélén álló vadász szomszédom hirtelen rá süté fegyverét
des nézéssel gyönyörködve a tündéries tüneményen, közben köz- a felé hömpölygőre s azzal, utczu neki, maga futásnak eredt, de
ben egyegy vidámabb kurjantás, hogy hangzott belé a völgy, és § vagy két ugrás után szerencsésen föl is bukott; másrészről meg a
a nagy árnyékokat vető» hegycsúcsok hallgatag komolysága: i medve tovább nem bírván magát, a patakba zuhant, hol sziklák
mindezek együtt véve oly bűbájos kép és jelenet,.minőt az ember í közé szorultan, lábbal égnek, hánykolódott, vergődve, velőrázó-
soha sem felejthet el. Éjfélig, sőt néha majd nem viradtig jártuk 1 lag ordítva, rugdalván a kavicsot, hogy szinte kopogott. Szánatos
a csárdást, oly szilaj kedvvel, milyent csak az képzelhet, ki ama í volt látni végvonaglását, miként igyekvők szabadulni kelletlen
gondatlan világot'maga is:élvezé. í csabdájából : még iszonyúbb hallani a haldoklónak veszett bőgő­
Másnap és’következőn folytattuk a mulatságot, mert az í sét, mely fokonként gyöngülvén, utóbb hörgéssé, majd zihálássá
ily vadászat rendesén három napra szólt. | fejlődve mind bágyadtabb és bágyadtább neszszé csöndesült, míg­
En más alkalomkor, kevesebb készülettel lőttem medvét, i nem az állat, végsőt reszketvén, egyetlen leheletben kifújta pá­
Első hó leestével biztos emberem kifürkészte a medve fris nyo- í; ráját, — és örökre elnémult.

Gr. Andrásy Manó.

 Agar ász at.
ónunk kiválólag lapályós területe,;— nemze­
tünk fellobbanó jelleme és sebes vérlejtése s
talán azon majdnem általános szenvedélyes ra­
gaszkodás, mely a vadászat mindennemű öröme
iránt minden magyar szivében él, indokai an­
nak: hogy hazánkban az agarászat mindenütt divatozó és honos
időtöltéssé s úgyszólván nemzeti mulatsággá vált.
Alig találunk várkastélyra, alig találunk falusi lakra, vagy
elszigetelt pusztai tanyára, melynek pazarúl épült aklaiban, vagy
szerény szalmafedeles tornácza alatt, nehány agár ne nyújtóznék.
Ha földes ur lakába lépünk, nemde első, mit nehány
felénk rohanó komondor után megpillantunk: a konyhából fáj­
dalmas sikoltások között kiszökő agár-falka.
Sántikálva s leverten, kétségbeesetten vonítva, — a
szakácsnő, szolgáló vagy gazdasszony kissé neveletlen durva
intései következtében, — menhelyet keresnek az . istálló előtt el­
vonuló tágas eresz alatt fölhalmozott alomszalma lágy fekhelyén.
Nyissunk be már az újabb elvek szerint rendezett s tar­
tott paripa vagy vadász istállóbai — s farkcsóválva kél helyé­
ről nehány tisztán tartott, kihizott, finom, s még is izmos al-
kotásu agár.
Felénk szökik, azon hiedelemtől s örömtől lelkesülten,
hogy elviszszük á sikra, hol tagjaik a hosszas pihenés után,
nehány roham által, visszanyeréndik ama mindenható ruga­
nyosságot és erőt, mely jellemző tulajdona minden valóban jó
s nemes agárnak.
Bár a vadászatok. külön nemei közöl legtöbbre becsü­
löm, és leginkább kedvelem a kopászatot, mert hosszasabb,
§ fáradalmasabb élvezetet nyújt, nagyobb küzdést s okoskodást
I
igényel, mind a mellett szenvedélyes agarász vagyok.
Alig létezik neme a vadászatnak, melly inkább vál-
I hátik szénvédélylyé, mint épen az agarászat, — mert nagyon
nehéz szerezni vagy nevelni agarat, melyet nyugodt lélekkel
I kitűnőnek mondhatnánk.
í Ezen folytonos keresés s igyekezet jó kutyára szert tehet-
| ni, mar is hosszasan feszíti meg idegrendszerünket.
1 Hogyha pedig, csak egyszer volt középszerű kutyánk,
melynek működése s tehetsége közelit ama végczélhoz: akkor
| szenvedélyünk felkorbacsoltatik és soha múlni nem akaró ár gya-
I nant lepi el egesz erővel vadászjellemünket.
Alig van állat, mellyért aránylag nagyobb ár adatik,
l mint a j ó agárért.
|. Latunk pedig ősz férfiakat, kik folytonosan s nagy tüz-
í zel és igyekezettel agarásznak húsz év óta, bizonyos veszni nem
| akaró türelemmel s kitartással, a nélkül, hogy egyszer is jó agá-
i ruk lett volna.
? Wig 1 ' Z-,'
| A szenvedély sohasem kedveli annyira a sikert, — mint
I magát azon munkásságot, mely a végczél felé vezet; de csak
i úgy, ha lehet, — mondja a nóta.
Az agarászat. külön nemeiről.
Miután nálunk az agarászat általánosan divatozó, —
> természetes, miszerint sokféleképen űzetik, —- a mint vagy külön
: jellemű, s állású egyének, s minden féle fajú ebek által gya-
; koroltatik.
 kz agarászat legeredetiebb, mondhatnám ős módjára ta­
lálunk az alföld síkjain, a haszonbérlők tanyáin s az örökké
zöld gyep tengereken, a pásztoroknál.
Ha ki indul a béres szántani, utána ballag az agár.
Szegény állat éhes s alig várja hogy vadra akadjon.
— Az ily nemű ebek nemcsak megfogják néha néha a drága
prédát, ;Wrde ha csak idő, engedtetik s alkalom nyílik, rögtön
meg is tépik, sőt fel is falják a megfogott vadat.
Szántás közben felugrik egy nyúl.
A béres elkiáltja magát: „Hajrá te, Lepke!“
Pedig szegény Lepke van olyan nehéz, mint egy borjú
s még is Lepke ügyekszik, a mint épen lehet, a nyúl után,-®
okoskodva félre is tart, de mind hiába a borjúból nem válik
lepke, minek legközelebbi következménye : hogy a nyúl egy
legalább másfél angol mérföld távolságra eső ültetvényt, bak­
füttyet hányva, ér el.
Látván ezt Lepke, — csendesen leül s pihen.
Lepke nem unja el, a nem annyira sebes, mint hosszas
munkát; egy nap hajt három négy sőt több nyulat is, míg
végre egyet meg fog s ez is többnyire vagy poczkos; vagy
beteg.
A béres látván s meggyőződvén Lépkéje ügyes s vi­
téz tettéről, utána riad, de többnyire későn érkezik; mert mire
az atyafi nehézkes lábbelije miatt mintegy földhöz tapadva oda
üget a tett helyére, már az agár jól is lakott.
A béres déli ebédjét, ez egyszer legalább, nyúlpecse-
nye nem fogja Luculhis lakomájává átvarázsolni..
Ez ős szokás mellé, mintegy másod fokozatként, fel­
hozhatjuk a tehetősebb alföldi mezei gazdák agarászatát.
Gazdúram készül megtekinteni a vetéseket; akár késő
tavasz, vagy .előősz van a naptárba jegyezve, mázsányi nehézségű
juhászbundát vet vállaira.
Hadd jöjjenek velem az agarak is, egy kis pecsenye
a konyhára, nem árt.
E szavakat ejtvén, kiáltja : „Ide Cziczke, — ide te
Vitéz.“
Alig hangzanak e parancsszavak s a nyitott szin alól
kedvtelenül tart a gazda felé két fölötte nagy, de rendkívül
sovány veres szőrű agár.
Albion szigetországában bátran vadagarak helyett le­
hetne ritkaság gyanánt árulni vagy pénzért mutatni e két pél­
dányt, annyira eltér külsejök a nemes agár bármely fajától s
nélkülözi minden megismertető jeleiket.
A gazda kiér a vetésre, — végig ballag a barázdán,
_ ide s tova tekintget, valószínűleg meg van elégedve mind
azzal , a mit látnak éber szemei.
Cziczke és Vitéz utána, nyomába lépdegélnek, lesütött
fejjel, bátortalan s untatott arczkifejezéssel.
Nyúl ugrik a Cziczke orra előtt s a gazda harsány
hangon s élénk testmozdulattal kialt :
„Hajrá, te Cziczke, — hajrá Vitéz.“
S a Cziczke a nyúl után iramodik, — a helyett azon­
ban, hogy utólérné ellenét, mind inkább nagyobbodik a két
felet elválasztó köz.
Vitéz pedig mit sem gondolva a nyúllal, saját meg­
győződését követi, jobbra tart s egyszerre csak a nyúl elé
kanyarodván, megfogja a cselbe ejtett állatot.
„Mindig mondottam, hogy jó kutya az a Vitéz, — lám
most is ő fogta el a nyulat, — okosabb agár az sok embernél.“
Ezeket mondva s földre ejtvén juhászbundáját, a tett
helyére üget a gazda, — szinte porzik belé, annyira siet.
E nemtelen agarászat módját nem ritkán találjuk úri
házaknál is. — A szakács vezeti s oktatja a vadászat e mód­
jára többnyire az agarakat, — kiindul délután sétálni s hoz
pecsenyét.
A gyalog agarászok leghíresebb kutyái, — az értelmes
vadász meggyőződése szerint — mindig szerfölött roszak; mert
mind félre jár s okoskodó oly mértékben, miszerint látván hogy
nem képes elérni a nyulat, inkább szépen lecsücsül s nézi mint
tart a törökbuzának friss lábú ellene.
Az illyen fajtájú s járású kutyákat „Ingyellér“ névvel tisz­
telik meg a vadász urak.
. AAAAAAAfUWVWVVX AAAAAAAA
A kevéssé már rendezettebb s nemesebb agarászat első
fokozatára találunk a falusi birtokosnál.
Keveset gondolva ugyan még az újabb kor igényeivel,
---- sem a már fejlettebb eszmék mindenféle sugárzó hatalmá­
val, — a régi divat s szokások szerint úzík időtöltésök e leg­
kedvesebb nemét.
Lóháton járnak ugyan ki vadászni, de nyeregszerszám,
lótartás s faj,— többnyire arra mutatnak, miszerint a mellé­
kes szükségekkel keveset gondolnak. —"
Azonban, bár mi soványnak s vérnélkülinek látszassék
is első tekintetre agarász paripájok, — bár mennyire emlékez­
tet is a spanyol Szélmalomhős ke.dvencz lovára, az még is fel­
tűnő ügyességgel s a hol kell sebesen is tud haladni hajtás
közben.
Mint agarász lovasok, túlhaladják ügyességre s gya­
korlottságra nézve, minden pajtásaikat.
Akár hányszor, — sokkal kevesebb értékű s gyengébb
tehetségű lovon, mint dús gazdag pajtásaik, elölj árnak s job­
ban látják és élvezik a kutyák s a nyúl, szóval a hajtás minden
egyes mozdulatait és átmeneteit, — mint nemes és fényes szőrű
állatot lovagló társaik.
Ered pedig ez egyedül, azon tapasztalásra fektetett
okoskodásokból, melynél fogva előre tudják, vagy legalább gya­
nítják, mi pont vagy vidék felé fog tartani a felriasztott vad.
Nem a kutyák után, hanem oldalt, ama kijelölt hely felé
irányozzák futásukat.
Hogy az agarászoknál divatozó szavakkal éljek:-e
lovasok ismerik a nyulak positióját s mitsem. gondolva első pil­
lanatban merre tart a nyúl, egyenesen a positiónak tartanak.
Minden jó nyúl, ha eleinte nem is, de a hajtás derekán
észre vevén, hogy nem tréfa a dolog, a positiónak tart.
Angolhonban a lovaglás e nemére alig van szükség, de
mennyivel tehetetlenebb s gyöngébb is, az oda váló nyúl, a mi
száraz és könnyű nyulainknál!
Jellemző e fajta agarászoknál többnyire az: hogy igen
sok, még pedig szerfölött sovány agarakat tartanak, s egész fal­
kával szoktak megjelenni a vadászat helyén. —~
Van többnyire egy, a többieknél ugyan sokkal jobb, de
talán azért még koránsem jó kütyájok. E vezérkutya szorgal­
mának s a hátul járó falka fogási ügyességének köszönik ama
legbensőbb meggyőződésöket, miszerint az ő kütyájok rendkí­
vül jó s minden nyulat elfog.
Természetes, — mert az egyszer megcsapott nyúl, bár
mely oldalra történjék is a csapás, a kevéssé hátrább járó s le­
selkedő kutyákkal találkozik, ha csak legkevésbé késik a csa­
pás után.
Nem kedvelem s nem is tartom szabályszerűnek az aga­
rászat e nemét; mert ritkán Ítélhetjük meg hasonló hajtások nyo­
mán a vezérkutya valódi belbecsét.
Hisz, szegény nyúlnak legkisebb hibája vagy késedelme
életébe kerül!
Ezekből következik talán azon igen gyakran tapasztalt
tény: hogy az ily jellemű vadászoknál hírnévre jutott agarak, —
ha valóban nemes fajú s elismert jóságu társakkal kerülnek össze,
 vad.
fele
-■■&■ TV-*

igen
tfal-

«>1-

. ä :-¾1 ■

ag*
IlVf

’■■
 r/z-;’
‘'V’SSsíí
-
/WW?
Ä&1

,<
SWí
 épen nem tűnnek fel s még kevésbé felelnek meg,« a várako­
zásnak.
Egészen más jellemet ölt magára az agarászat, ha csak
párosán s nem egész falka kíséretében hajtanak jóknak elismert
kutyák*
Lehetlen emlitleniil hagynom, miszerint csekély tapasz­
talásom után ítélve, ez utolsó faja az agarászoknak, — mitsem,'
gondolva a most már majdnem általánosan elfogadott vadászsza­
bályok igényeivel — úgy szólván egész éven át űzi a vadat.
E rósz szokás tömérdek kárt tesz s a vad némely helye­
ken való kipusztitást okozza.
A mindeneket felkaroló újítások, — remélhető kis idő
múlva e vadásztársainkat is fel fogják keresni elszigetelt tanyái­
kon s falusi lakaikban.
Az itt említett nemei az agarászatnak mind megannyi
korcskinövéseknek tekintendők, melyeket tisztelni ugyan nem tu­
dok, de még is szeretem, hogy megvannak,
Egy részről általok mintegy megmarad az agarászat nem-
í Nem természetellenies ugyan e gyöngeség, — de hibás.
í Természetes, — mert az indulat bár mi alakban vagy oknál
fogva férjen is belsőnkbe, kitúr maga mellől minden hidegebb
II megalázást vagy alávetést; szóval mindent, mi önismeretre vezet.
Hibás, — mert ez indulatos megbirálása minden kutyá­
nak es futásnak, nem ritkán lehetlenné teszi a nyugodt vitat­
kozást s elzárja előlünk azon utat, melyen haladva ismeretün­
ket s azok következtében élvezetünket nagyobb tökélyre fo­
kozhatnék.
| Kevés kivétellel mindazon vadászok, kiknek fajtájuk
| győzős kutyákat tenyészt, a győzős kutyáknak Ítélik oda az el-
I sőséget, s ismét azok, kik sebes kutyákat nevelnek, nevendé-
i keiket emelik ki.
E részben elfogulatlan biro lehetnék talán, mert nyiltán
I megvallom, hogy minden fáradozásom s igyekezetem daczára,
még eddig nem tettem szert soha, sem valósággal jó győzős, de
meg kevesbe valósággal jó sebes kutyára.

zeties jelleme, — másrészről, de talán ugyan ez oknál fogva,

mint eredeti s az ős szokásokat szentesitő képeket s jeleneteket Czélszeru ápolás és tartás s főleg vigyázva vezénylett
becsülöm«, a most már nagy tökélyre vitt vadászati szenvedélyek idomitás által azonban nem ritkán, egészen elhagyott s keveset
e korcs ágazatait. érő agarakból képeztem meglehetős és bizonyos vidékeken si-
| körrel használható hajtó kutyákat.
Vagy a szegény agár, nem ép úgy veheti igénybe a czél-
Találunk tehát nálunk, .először,* esetleges agarászra, ki
I szerű tartást, jó bánásmódot s fokozatos idomitást, mint bármely
nem jár ugyan vadászni, de mellékes foglalkozásul tartja agarát.
A második osztályba sorozhatok a gyalog agarászok; más állat, melytől nagyszerűket követelünk ? S nemde szükség­
már ezek tisztán csak a nyúlpecsenye kedvéért engedik ten­ képen javulnia kell, ha mindazon gond fordittatik rája., melyre
gődni agaraikat. í körülményeihez képest szüksége van? *' 'ÍJ-
A harmadik osztályt képezik az ős szokásu lovas aga­ egyenlően hires jó kutya közöl, mindig annak fogom
faszok, kiknél a szenvedély már némileg szerepel, de még nem 1 az elsőbbséget adni, a mely több sebességet bir kifejteni.
eléggé hatalmas arra, hogy a megszokott útból kitérítse e va­ E mondatban rejlik meggyőződésem, de ezt még indo-
1 kolnom is kell.
dásztársainkat.
A negyedik osztályt a valóságos, szenvedélyes agarász- Első ok, mely e meggyőződésemet meggyökeresiteni en-
vadaszok képezik, kik minden csak kitelhető módon azon van­ I gedé, a következőben rejlik :
| Az igazán jó sebes agárnak,, győzősnek is kell lennie,
nak, hogy, valamint kutyákra, úgy lovakra nézve is, a tökély
I különben futása haszontalan gyermekjáték.
mennél nagyobb fokára emeljék a vadászat e nemét.
■I Megfordítva, ez nem áll.
A győzős kutya soha sem sebes, különben nem czimez-
E negyedik osztály, — mely egyszersmind magában | nék győzősnek.
foglalja a lelkesebb agarászok egész seregét||J| mind a mellett, Második ok.
hogy czél felé törekszik, még is két nagy pártra oszlik. Ha hosszas hajtás, fáradalmas futás és okoskodások
E pártoskodás azonban nem szakadás — s épen ez ok­ nyomán akarom a nyulat elfogatni, akkor kopót eresztek nyo-
nál fogva lehetséges, hogy bár külön szempontokból indulunk I maba s nem agarat. Az agarászatnak legfőbb megismertető s
is ki, még is végre egy fő utón érünk egybe s ez ut azon | jellemző vonása azon sebes roham, mely által, pár pillanat,
vég czél felé vezet : mennél jobb s hatalmasabb agarakat ne­ vagy perez alatt, vége az űzőbe vett vad életének.
velhetni. í agarnak azonnal el kell érnie s meg is kell tör­
E pártoskodás oka, a vitatkozások folytonos tárgya, nie a vadat. A sebes agár teszi ezt. Valóban jó csak azon
azon kérdésben rejlik : a győzős, vagy a sebes kutya jobb és kutya, a mely a megtört vadat tovább is űzi-s nem elégszik
nemesebb állat-e? í be egy két csapással. A győzős kutya nem az elérés
Midőn e kerdesre felelni készülök, elmémbe felmerül­ áltál oh le vadját, hanem többnyire hosszas fárasztó futás
nek mind azon határtalan tűzzel , s nem ritkán valódi szónoki ? által.
tehetséggel vívott veleménytusák, melyek e tárgyról folytak.— í PediS a xkopó nem a nemes tüzű agár köte-
E vitáknak nem ritkán részese, sokszor azonban csak néma | lessége.
tanúja valék. í Harmadik ok.
Nehéz e pont fölött tisztába jönni, mert többnyire A sebes kutyát pártolom, a jövőt tekintve is, a fajok
minden agarász saját kutyái szerint Ítéli meg a vadászatot s elegyítésére nézve tudniillik. — Mennyivel könnyebb sebes,
társai kutyáit; saját kutyái szerint alkotja szabályait s azok­ mint győzős kutya után, jó fajt nevelni. — A sebes kutyában
ból eredő meggyőződését. | meglevőn a nemes tűz, — mely egyedül képesít valódi ro-
Vagy azt vélik tisztelt olvasóim, az indulatos agarászt l hamra, ha kevésbé nemes kutyával párosul is, még jó köly-
nem épen úgy buzdítja a hiúság, a negyravágyás s önérzet, az I koket adhat, holott a győzős kutyának rendkívüli társat
önmeggyőződése iránti elfogultság, mint a mindent magával ra­ I kell keresnem, ha csak meglehetős kutyát akarok nevelni.
gadó szónokot, a hires államférfiut és győztes hadvezért? I A legjobb kutya véleményem szerint az, mely minden
Nincs a világon elfogultabb s hiúbb lény az agarász- í vidéken s bár mi körülmények között is megejti vadját.
vadásznál. Minden mi az ő kutyája hatáskörén túl van, azt I Bizonyos körülmények azonban lehetlenné teszik, hoffv
nem becsüli, ha csak lehet csökkenti s becsméreli. a legjobb kutya is néha el ne szalaszsza ellenét.
j Például, ha síkhoz szokott kutyát, homokos dombok
és buczkák közé viszünk.
 Az első hajtásnál valószínűleg, meg lesz zavarodva f a lovakat; járfatás közben eléget mozoghatnak. — ügy szok-
szegény állat, de később, azon benső tűz, erős akarat és jel- l tatandók, hogy első szóra a lovak mellett teremjenek s a ló
lemnél fogva, mely a jó kutyát bélyegzi, bizonyosan ki fog i közelében ügessenek.
válni s a dombokon 'és buczkákon keresztül úgy fog haladni, ! Haza érkezvén azonnal zárassanak ólba, dél fele,
mint a síkon. * I miután kipihentek, keféltessenek tisztára.
A győzős kutya, mennyivel kevesebb előnynyel bir, j Mindennap csak egyszer étessük kutyáinkat, délután
ha különféle jellemű vidékekbe viszszük, azt át fogja látni min- í tudniillik, mert ilyenkor ehetik, akár pihent légyen, akár va­
den vadász, ki különféle vidékekben vadászott. Nemde a nyúl l dászott. — A bevett ebéd után egy óráig maradjanak szaba­
nem mindenütt egyenlő, — a nyulak positioi pedig szinten 1 don s azután újból zárassanak el, s maradjanak az ólban,
változnak a föld területéhez képest. | a következő nap reggeléig.
Midőn ezeket Írom, nem lehet elmondani rólam, Cicero I Ajánlom pedig e bánásmódot, mert tapasztalásom sze­
pro domo; mert nekem ugyan most is vannak agaraim, de i rint, zárva tartatván a kutya s csak lovaszszal a paripák után
azok nem különös győzősek s épen nem szerfölött sebesek, — járván ki, engedelmességhez szokik. — Remélhető, hogy őszkor
szóval, olyan állatok, melyek némely vidékben mindent, más- i a vadászatqk alkalmával is a lovasok közelében maradand s
hol nagyon keveset, vagy semmit sem fognak el. 1
nem, mint sokszor eléggé szomorúan tapasztaljuk, messze a
A sebes és győzős agarakróli véleménykülönbség nem í lovas csapat előtt czirkál vagy félre tart, vadat keresve. — Az
szakadás, — ezt mondám az imént s ez állításomat újítom meg e által hogy zárva tartatik az agar, nem fejlődhetik ki fajanak
helyen is. — Teszem pedig ezt, mert meg vagyok győződve arról I fő jellemvonása, a kóborlás; tiszta marad, nem marakodik,
hogy azon vadász urak, kik most a győzős kutyát pártolják, értei- ! nem lop pecsenyét, sem zsírt, nem részesül kiérdemlett ütlegek-
mesen párosítván, nevelvén és idomítván kutyáikat, — egy kis t pen? __ szóval, rendes nevelést kap. — Az agár, ha mindig
szerencse segítségével, kevés idő múlva sebes kutyákat fognak ne- I szabadon jár, elveszti az őt jellemző vidor kedvet, — míg az
vélni, — mi tetemesen változtatandja véleményöket az agará- | én bánásmódom szerint, melyet szintén csak másoktól tanuld
szatról. I tam, kinyílván az ól kapui, alig fér borebe s szökdécselve,
Nincs szabály kivétel nélkül, — ezt kell toldanom ez örömmel indul a teendő sétára, vagy vadászatra.
állításomhoz , hogy ne sántikálj on. 1 Legjobb étel az agárnak, egész év alatt, rántott leves,
aprított kenyérrel; — a keményebb hajtások bekövetkezte vei
húst is lehet adni, de keveset, — s különösen ritkán, a
Magyarországon annyira kedvelt birkalábakat. Ez ételtől az
Az agarak tartásáról és neveléséről.
agár fölötte elhízik, nehezkesse válik, vere megsurüsödik.
Az agarászok azon negyedik osztálya, melyről az | Vadászat ideje alatt, a hajtás előtt, nem . árt egy darab
imént szólottám s melynek fővitatkozási pontjáról rövideden í pirított szalonnát adni az agárnak; — jó hatással van a mellre
elmondám véleményemet, — e vadász pajtásim talán nem és tüdőre s a kutya úgy is üres gyomrát kissé megtölti, a
fogják roBzra magyarázni, ha nehány szóval az agarak neveié- 1 nélkül, hogy érezné a j óllakás tveszedélmes következményeit.
séről és tartásáról okoskodom vagy nem okoskodom, a mint Megemlithetem talán e helyen, hogy a sok kutya­
tetszik. | tartásnak barátja nem vagyok. — E részben, mint többnyire
Teszem pedig ezt, mert tapasztalásom szerint, sok ér- í mindenben, nem annyira a szám, mint a minőség az, mire
demes és indulatos agarászvadász, — mindamellett, hogy agarai • figyelnünk kell.
hónapokon át mulattatják őt s rövidítik az ősz rideg napjait, i
_ még sem ügy tartja s neveli ex szeretett állatjait, mintsem I
Az agarak neveléséről, a fajok elegyítéséről s jellemző
azt meggyőződésem szerint tennie kötelessége volna. |
Legelső kötelessége minden agarásznak: — kutyáit az | érdemeikről, ugyanazt tartom, mit a lónevelésről.
Főleg ügyelni kell a párosításnál a vérre, alkatra s
időszakhoz mérve folytonosan jo karban tartani. i
Az időszakhoz mérve mondom; mert ki egész éven át | jellemre.
Ha valóban figyelemmel kisérendjük M tekintetben
egyenlően jól tartaná agarait, vagy ezek felserdülő kölykeit, j
épen oly hibásan cselekednék, mintha egész éven át koplaltatná. agaraink párosítását, majdnem mindannyiszor annak fényes
Elismert tény az, hogy az agárnak nyáron át sovány­ sikerét fogjuk tapasztalhatni. — A második vagy harmadik
ízben, ügyesen választott párosítás által, válóban jó fajra ver­
nak kell lennie. |
A hivesebb napok beérkeztével az agár is jobban és i gődhetünk, míg ellenkező, ésetben agarat ugyan akármennyit,
zsírosabb étkekkel tartandó, — hogy azután az ősz ködös de jó agarat alig nevelhetünk.
napjai az agarat, az erőltetett futásokhoz illő kemény s töké- | Mi oknál fogva támadtak számtalan ellenei az angol
letes gömbölyű testalkatban talaljak. I agárnak ?
Az igazi agarásznak főleg arra kell ügyelnie, hogy | Mert az első lelkesedésben s divatos rohamban, minden
kutyái egész éven át, mennyire csak lehet sokat mozogjanak. | angol agarat jónak tartottunk, mintha a szigetországban nem
— E mozgás által mintegy megmarad izmaik őszkor szerzett épen oly ritka volna a valóban jó agár, mint nálunk. — Az
ruganyossága s megfeszitési képessege. | anglománok kiválólag pártolván az angol agarat, számtalanszor
E tekintetben, mi a mozgást illeti, sok vadásztársamtól j csalódtak s rontották a régi jó magyar fajokat.—Az ellenpárt
eltérő véleményben vagyok. — Legtöbben ugyan azt tartják, ismét túlbuzgóságból a hazai iránt, még a leghíresebb angol
hogy mozoghatás tekintetéből az agárnak folytonosan szabadon | agarak érdemeit sem akarta elismerni s még e kipróbált jó
kell tartatnia. Ez elvet nem vélem czélszerüpek, mert a kutya kutyák faját sem használta magyar agarai nemesítésére.
kóborláshoz szokik s az engedelmességet, mi fő megkivántató | Vessünk egy vizsga tekintetet az utolsó évtizedek lóte-
tulajdona bármi vadász ebnek, nem tanulja meg, sőt örökre nyésztésére s ugyan azt fogjuk tapasztalni; okuljunk a magunk
felejti. | kárán s kerüljük, mennyire csak lehet, az agárnál azt, mit a
Meggyőződésem szerint, legjobb az agarat zarva tartani f lovaknál vétettünk.
s arra ügyelni, hogy mindig fris alomszalmája legyen. Reggel, E tekintetben legczélszerübb volna, ha több valóban
mikor jártatni indul a lovász a paripákkal, az agarak kövessek \ szenvedélyes agarász Angolországból hozatna, bár mi áron is,
valóban elismert jóságu vén agarat, ha. csak lehetséges kan s vájjon még jobban mehetne-e, mitsem, vagy legalább nagyon
kutyát; nem annyira hajtás, mint egyedül tenyésztés kedvéért. keveset gondolunk.
Jó vén agarat, lehet néha kapni Angolországban; de i Sokan,> tisztelt olvasóim közól talán .nevetségeseknek
fiatal egészséges, elismert jóságu agarat fölötte . ritkán látunk | fogják tartani, mindazon nézeteimet s elveimetmelyeket itt
Anglia határain kívül, — ha csak nem mint ajándék lépne át. |
elmondottam az agarászok különféle fajairól, a sebes és győ-
A valódi agarasznak mindig van jó paripája, mert | zós agárról, az agarak tartásáról és neveléséről; — mások unal­
tudja mi sokszor van szüksége bizton hordozó és sebesen váe-- masaknak s már sokszor hallottaknak mondandják az itt fel­
tató hú állatra. |
jegyzetteket. — Mindamellett mégis remélem sokan el fogják
S még is eleg szomorú, hogy még kell vallanunk, mi- i ismerni, hogy egyedül az agarászat iránti szenvedélyem s a
szerint nem ritkán rósz állapotban sinlŐdnek e nemes állatok. I jo szándék vezetett, midőn tollat ragadva Írtam e sorokat.
Ennek oka pedig egyedül azon keleti jellemvonásunkban rejlik,, Azt kívánom egyedül, hogy pajtásim elolvasván e la­
melly szerint beelégszünk azzal, ha lovunk jól megy; azzal, j pokat, ne mondják: Si tacuisses, philosophus mansisses.

B. Podmaniczky Frigyes.

szép hazánkban még roppant kiterjedésű
erdők állanak, melyekben a nemes szarvas vad
; biztos menhelyet ’ és bő táplálékot találhatna;
még is sokkal gyérebb számmal láthatjuk már azt
most^ mintsem ennyi kedvezmény mellett várhatnék.
Bátrad elmondhatjuk, hogy ennek oka nem a
természet mostohaságában, de a legtöbb helyen gyakorlott
gondatlan tilalmazásban, ragadozó állatok nem eléggé erélyes
kiirtásában, szóval mind azon föltételek hiányában keresendő,
melyek nélkül egy vadastér szabályos fenntartása lehetlen.
(Állandó vaddal ellátott, be nem kerített erdőt .értelmezek
e szó által; különböztetésűl a körülkerített vadászkertektől,
melyeket e czikkben nem érintek meg). Csak ott, hol az
erdő tulajdonosa igazi vadászjellemtől áthatva, rendezett .er­
dészszemélyzettel szabályszerűleg teljesítteti mind ezen fölté­
telek életbelépését : lehet állandó szarvasok gyarapodására szá-
mitni. Legjelesebb e tekintetben Eszterházy herczegnek ozorai
és tamási erdeje, hol a roppant kiterjedés, a tápláló anyagok
bősége és a helyszínnek kedvező minősége következtében a
szarvasok oly számmal találhatók, mint egyes uradalomban
sehol sem. A malaczkai, detrekői, stomfai, vöröskői, szomolányi,
korláthkői, levárdi, vitenczi uradalmak Pozsony-és Nyitramegyék-
ben, melyekhez a fehér Kárpátoknak nevezett hegylánczolat és a
Búr fenyves erdő tartozik, a legszebb vadasterek közé sorolha­
tók, mert ezeknek regényes erdeiben és sziklái között mindenféle
vad állandóan és nagy számmal tartózkodik. Ezen örvendeztető
állapotot ez uradalmak tulajdonosainak és vadászat haszonbérlői­
nek, úgymint Pálffy és Windischgrätz herczegeknek, Pálffy,
Kollonitz, Apponyi, Chotek Rudolf grófoknak köszönhetni, kik
szarvasra.
i szomszédi dicséretes egyetértéssel gondos tilalmazást tartván
I
j
|
I
fenn, e vadastért oly gyönyörű állapotra emelték, högy méltán
példakép szolgálhatnak. A Fehér- és Veszprémmegyei úgy ne-
vezett Vértes hegyek és Bakony erdei szintén számos szarvast
rejtenek; jezen vidékekben legtöbb szarvas tartózkodik Eszter­
házy grófok csákvári, tatai, pápai, rédei, Lamberg grófnak
és rokonainak csák-berényi és moóri, Sándor grófnak bajnai
erdeiben; valamint kisebb mennyiségben az ezekkel határos
erdőkben is. Vannak még egyes vidékek hazánkban, hol szar-
| vasok állandóan tartózkodnak, úgymint Sina bárónak gödöllői
í uradalmában, hol újabb időben a vad igen gondosan tilalmaz-
I* tátik; nemkülönben Schönborn grófnak munkácsi uradalmában
is. De az eddig elősorolj; vidékeken kivül, állandó szarvas vadat
másutt hiában keresünk s a mi még olykor látható is, vagy a
szomszéd rendes vadastérből vándorol ki, vagy csak egyes
| földönfutó majd itt majd ott tartózkodó kóbor vad, mely az-
I tán minden szabály és Hiedelem ellen, a hím szarvas télen, a
l szarvastehén nyáron lövetik le. Ha tehát az eddig elsorolt ren­
dezett vadastereket, a hazánkban fennálló roppant kiterjedésű
í erdőket összehasonlítjuk : tapasztalni fogjuk, hogy a szarvas
| vadnak tenyésztésére minden kellékkel ellátott térségnek kilencz
i tizedében e gyönyörű vad többé már nem létez; ez pedig nem
| egyébnek, mint a közbirtokosok és szomszédok közti kölcsönös
I irigykedésnek, szabályosan ki nem képzett s haszontalan erdész-
1 személyzet alkalmazásának, szóval mindenben csak a vadász-
í jellem hiányának, tulajdonítandó.
A szarvasvadászatra nézve sokféle szokás és szabály
létez, mint ezt a föld, helyszín és egyéb körülmények föltéte-
( lezik. Régente kopófalkával vették űzőbe, lóháton követvén a
hanggal hajtó kopókat, míg ezek a kifáradt vadat megállítván, ez ; A lesjárat sikerének tökéletes elérhetésére okvetlen
vagy dzsidával szuratott le, vagy pedig a wadásztársulat fo ura ; kell egy jó és biztos nyomozó kopót tartani, mert a megse-
a szarvast a kopófalka közepette lőtte lej e vadászat nálunk ; besített szarvas sokszor még messze mehet, és ha nyomát
már rég nincs gyakorlatban. \ követnünk nem lehet, elvész, a vadász pedig fáradozásainak
Más vidéken nagy sereg haj tokkal, sokszor több I jutalmától fosztatik meg; az ily kopónakjsokféle jó tulajdonok-
napig tartó hajtas áltál és több vadászkerületből egyszerre ; kai kell bírnia, miket egyesülve ritkán találunk, de ha ilyen
egy közép erdőrészbe szoríttatott össze csoportosan a vád s ; allatra akadtunk, azt különös gonddal és vigyázattal hasz-
magas hálókkal keríttetvén körűi, a vadásztársaság e téren I náljuk.
helyet foglalt s a beszorított vad ezerei addig hajtattak a > Első és fő kelléke a jó nyomozó kopónak az, hogy
lövészek során fel s alá, míg a lövetni kívánt mennyiség elejtve > mast ne hajtson, mint megsebesült, darabot, melynek nyomára
nem lön.
> vezettetett s hogy oly biztos szaglása legyen, melylyel ha a
Még e században is tartatott ily világhírű vadászat í nyomozására bízott állat egy egész falkán ment is keresztül,
Eszterhazy herczeg ozorai uradalmában, hol 24 lövész két nap r vagy más szarvasok tiporták el nyomát, az igazit mindig fel-
alatt 1200 szarvast ejtett el. > találja.
Hajtókkal és kópékkal többnyire ott vadászszák a : A vad megsebesítése után többnyire ' egy óráig, cse-
szarvasokat, hol ezek nem rendesen tartózkodnak s csak a : kélyebb sérüléseknél tovább is kell várni, hogy ez az állatra
szomszéd vadastérből vándorkép jönnek és mennek; ily körül­ Erősebben hasson; aztán a vadász pórázon tartva vezesse a ko-
mények közt, hol t. i. a vad rendes tartózkodását vagy járatát : pót a nyomra s kövessé mindig, míg a meglőtt szarvasra nem
az erdész nem lesheti ki, lesben tehát vagy lesjáratban sikerre ; akad; ha azonban ez messze ment, vagy oly sűrűségbe vonult}
nem számíthatni, a kópékkal való hajtás igazolva lehetne, — : hova a kopót követni lehetlen lenne, de a nyom egyébként
de rendes és. állandó vaddal ellátott vadastérben föltétlenül ? még friss, a ;szarvas. erősen vérzik s föltehető.., hogy még élet-
kárhoztatom azt. ; ben van, vagy végre- ha a pórázon vezetett kopó előtt fekhe-
Olyannyira fel szokta zavarni a hanggal hajtó kó­ i lyéből ugrik fel : ekkor ezt el lehet bocsátani. Ha a kopó a
pék üldözése az erdei csendet, mely a vadastér fentartá- i szarvast már elterülve; találja, erről'hanggal-jelt kell adnia; ha
sára nélkülözhetlen*, hogy a szarvasoknak az ily erdőkből le­ ? pedig a megsebesített állat még életben van, ennek útját kell
endő kipusztítására — hacsak a gondosabban * tilalmazó ffl| H állania és szintén hangot’ adnia, hogy a vadász oda siéthessen
nem ily vador-módon gazdálkodó szomszéd erdejé nem ? s a szarvast lelőhesse.
ád menedéket és pótlást — czélszerűbb eszköz nem is lé­ > Egy oly vadastéren, hol az őrizet gondos, vadorok, ra-
tezhet. I gadozó állatok és téli zordonság a vad számában rendesen nem
Ezzel nem akarom azt mondani, mintha rended va­ i tesznek kárt : a szarvasoknak egy tizedrészét évenként el lehet
dastéren hajtókkal vadászni nem lehetne; ezt igen jól le­ l lőni; és é mellett á vad száma gyarapodni fog; kikötve azon-
het tenni, csak kerültessék el a haszontalan zavarás és robaj; I ban, hogy a vadászat a szabályszerű időn túl ne gyakorol-
kevés, de jó rendben haladó hajtó jobb vadászatot fog szerez­ | tassék.
ni, mint a rendetlen, lármás és zajos hajtok serege. I " Hímszarvasokra július havában elkezdhető a t vadászat,
De valamennyi szarvasvadászati mód közt ily rendes | mert ekkor szarvaikat már tökéletesen megújították, ebben és a
vaddal ellátott erdőkben legszebb, legérdekesebb és legszabá- | következőd hóban leghizottabb állapotban vannak M szinok most
lyodabb a lesjárat, midőn a lövész, ha ismeri a helyszínét, piros vagy deres, testök telt vagy gömbölyű, mozgásuk lomha
magányosan is jár, ellenkező esetre pedig helybeli erdész kí­ és "unatkozott, nappal a legsűrűbb erdőrészekben hevernek, hogy
séretében keresi fel a szarvast s azt lövésre megközelíthetni Ia nap hősége, valamint a férgek s legyek üldözései ellen oltal-
ügyekszik; ezt azonban csak úgy teheti, ha annak három éles .mat nyerhessenek; táplálékukat éjjel keresvén fel, e végett is
érzékét, t. i. látásáthallását és főkép szaglását elkerülheti; csak későn napnyugat után emelkednek fel pihenő helyükről és
ügyeljen tehát mindenek előtt a szél irányára, időre és helyre; lassan vonulnak ki az erdőnyilásokra, vágásokra vagy rétekre.
ruházatára nézve a fel nem tűnő színeket válaszsza, lépése Itt viradtig' maradnak, mire ismét menhelyüket keresik fel s
legyen csendes és gyors, testmozgása biztos és nem ingadozó,
akarata minden körülmény közt sebes elhatározásra képes;
teljesítse mindezt szorgalmasan, kerülje a szórakozottságot és
oknélküli csevegést.— és fáradozásait kedvező siker fogja ko­
I egész napon át nyugosznak.

Ezen évszakban nehéz reájok akadni, minthogy estve

ronázni. igen későn vonulnak ki, reggel pedig nagyon korán térnek a
Ezen vadászati mód érdekben minden más szarvas­ j sűrűbe vissza, e mellett hízott és lomha állapotuk miatt nem
vadászatot felülmúl, mert a lesjáratban a szarvas '-é’s a lö­ szeretnek tovább fáradozni, mint csak épen addig a rétig vagy
vész , tekintve a végsikert, az t.' i. a menekülhetési, éz • a vágásig, hol jól lakhatnak.
birhatási esélyt (chance), majdnem egyenlő fegyverekkel bír. ! 1 * Jíehéz tehát őket lövésre keríteni, ha csak esetlegesen
Előnyöket nyújt az elsőnek az erdő sűrűsége, hova I nem bukkanunk reájok; de ha rendesen ugyanazon a járaton
veszélyt sejtvén menekülhet s hova a vadász nem követheti, I szoktak ki- és bevonulni, vagy ha hosszasb esőzés után délutáni
megvan szemeinek és. szaglálásának közmondásos élessége, és | órákban tisztul ki az idő — a mikor, hogy átázott szőrüket
végre természeti szilaj sága, melynél fogva érzékeinek foly­ ? előbb száríthassák, korán húzódnak .ki részint sorutakra (alléé),
tonos megfeszítése által*.ügyekszik a vadász közelíthétését meg­ ? részint erdőnyilásokra — e körülményeket az ügyes lesjáró
hiúsítani. | sokszor sikerrel használja fel.
De mindezeknek súlyegyenzésére megvan áz ellenfél­ $ Ezen időszakban a szarvasok többnyire csoportosan

más körülmény öszszevetése által tervezett csel, tapasztalás és I

gyakorlatra alapított szabályok utáni eljárás: szóval az emberi
ész és erő, melynek túlsúlya által igazolva leend azon örök
törvény, hogy uralkodni fog mindig az emberi faj az álla­
tokon.
I
nél a kitartó akarat, az idő, hely, szél, természet és ezer J járnak, egy két erős és szintannyi gyenge együtt.
. A szarvastehenek pedig, míg boijaik nagyon gyen-
gék, majd mindig magányosan tartózkodnak, később pedig
falkába gyűlnek össze, de a két nem még szorosan elvál­
va él.

5
September első napjaiban kezdődik a szarvasoknál az
üzekedés ideje, és ezen évszakban emelkedik legnagyobb fokra
í a lesjárat érdeke.
 Mért az élénkebb mozgalom, mely most a szarvasok
közt tapasztalható, több esélyt nyújt arra, hogy velők talál­
kozhassunk, de főleg azért, mert most csendül meg erdőn és
parton végig a szarvas csalogatója, egy oly varázshang, mely
minden vadász vérét indulatos felheviilésbe hozza, a legked­
vesebb vadászemlékeket idézi elő és a legszebb zenével ve­
télkedik.
A hímszarvas e hó kezdetén eddigi társait elhagyván,
előbb kevesebb, később nagyobb számú szarvasteheneket csodit
magához, és ezeknek társaságában jár és kel estétől reggelig
vágásokba vagy erdőrétekre, és részint hogy őket jelenlétéről
tudósítsa, részint indulatosságból, szerelemféltésből vagy gyen­
gébb szarvasok eldöfése és elűzése alkalmával, vagy kihivas
kedvéért is hangoztatja azon szép és mély csalogatót, mely a
lesjáratnak most oly rendkívüli gyönyört kölcsönöz.
Testszine és alakja megváltozik, szőrének pirossága
elvész s ez barnás deres, hamuszinnel vegyül; nyaka, melyet
most durva, sötét és hosszú szőr fed, az erőtetett hangozás által
szerfelett megdagad; a gyérebben keresett táplálék miatt teste
megfogy; előre hajtott fővel és nyakkal, hátrá eresztett szar­
vakkal és vérelfutott szemekkel, folytonos hangozás mellett dü­
höng most erdőn és sziklán végig.
Ilyenkor komoly küzdelmek fordulnak elő az erős szar­
vasok között, és ki ilyeneknek szemtanúja volt, borzadással
emlékszik reá vissza, midőn a viaskodó állatok szarvaikat egy­
másba öklelvén, életre halálra küzdenek az elsőbbségért s majd
az egyik, majd a másik rész nyer előnyt, ellenfelét feldöntvén
vagy elugrasztván.
De a legyőzött fél egy két kísérletre nem hagyja még
el a tornát, felugrik ismét vagy megfordul, ellenfelének kihí­
vását ismét elfogadja, szarvaik összecsattognak s néha egész
éjen át foly a viadal, mely végre a küzdők egyikének elűzé­
sével végződik s a győztes, ellenfelének falkáját a magáéhoz
csatolván, diadalát büszkén hangoztatva jár tovább.
Az elűzött szarvas pedig szomorúan kél ódább., míg
boszuját más gyengébb szarvas elűzésével töltheti. Ezen Irar-
czoknak sokszor véres a kimenetök, sőt arra is van több pél-
da, hogy mindkét levente a csatamezőn halva maradt.
A déli órákban elhagyja néha falkáját a szarvas- és
befekszik valamely sáros forrásba, hogy szörnyű felindulása
ellen enyhet szerezhessen, majd felugrik, szarvaival a sarat
túrja, ismét bezuhan s ha már belé unt ebbe is, felkel, a
körűllevő fák törzsein a sarat szőrével lefeni és sűrűségbe
vonul.
Este felé ismét felkeresi falkáját, melyet közelítéséről
csalogatójának hangoztatása által tudósít, vagy pedig uj tár-
sakat csal magához.
A mennyivel könnyelmüebbek most a szarvasok és
biztosságukra kevésbé ügyelők, mint az előbbi két hóban,
annyival vigyázóbbak és féltékenyebbek a szarvastehenek, s
kettőztetve kell a vadásznak figyelni, ha éberségöket elaltatni
s a hímszarvast falkája körűi megközelíteni akarja.
Tapasztaltam ezt lesjáratkor magam is, midőn egy
falka közelében járván, mielőtt a hímszarvast lövésre megkö-
zelííhettem volna, egy szarvastehén, mely hozzám közelebb ál-
lőtt, a lehető legcsekélyebb neszre, talán csak egy száraz le-
vélnek lábam alatti megcsörrenésére, éber izgultsággal hir-
télén felém fordította fejét s vagy 20 perczig mozdulatlanúl
szegezte szemeit azon helyre, hol jól elfedve állottam; helyem-
bői mozdulnom nem volt szabad, mert a legkisebb kar- vagy
testmozdulás elég ok leendett arra, hogy az őrködő családtag,
az egész falkát maga után vonva, elugorjék; a szarvas eddig
ide s tova űzte többi társnőit, én pedig vártam, míg az őrszem
gyanúja mozdulatlanságom által eloszolván, tovább húzódott s
én lesjáratomat folytatva a'szarvast még meg is lőttem.
| Mint általában minden valódi sport, úgy a lesjárat
I gyönyöre is a bizonytalan siker elérhetésére fordított erőmeg­
feszítésben rejlik s ha talán épen semmi fáradozásba sem ke­
rülne, élvezete sem lenne oly kedves és élénkítő; ha a siker
abban mindannyiszor és könnyen lenne elérhető, elveszne a
vágyódás fő ingere, és mint minden könnyen nyert élvezetbej
I korán belé is unnánk.
S ezen vadászati gyakorlatra lehetne talán leginkább
alkalmazni azon igazságot: hogy nem az eltöltött napok men­
nyisége, de az érzett kedves felhevülések száma után mérhetjük
csak valóban életünk lefolyt idejét.
Tapasztalásaimat a fehér Kárpátok és a Búr erdejében
I szegeztem, hol barátaimnak példásan fenntartott vadastérein, a
lesjárat élvezeteiben több éven át részesültem.
* Jó golyó-lőfegyveremet váltamra vetve, számtalanszor
I jártam hajnalban és alkonyaikor e gyönyörű táj hegyei és
I völgyei között; a változó szerencse majd kedvezett, majd el­
hagyott, de nem hagyott el soha az öröm és kedv ezen el­
ragadó vadászat gyakorlatában, és sok oly pillanatot éltem
I ,itt, melyet vadászemlékeim közt a legérdekesebbek közé szá-
| mitok.
I Egy Ízben csupán gyors önelhatározásomnak s az ép
oly gyors végrehajtásnak köszönhetőm a jó sikert.
I September második felében volt ez.
J A lesjárat legszebb idejét a detrekői vadászkerületben
I töltöttem^ ; midőn egy nap a kerületi erdész azon örvendetes
hírrel jött, hogy egy erős szarvas rendes járását leste ki, s
ha e tájra irányoznám esti lésjáratomat, a vádat lövésre kerít­
hetném.
Több órai távolságra lévén ez szállásomhoz, kora dél­
után indultam el, hogy naplemente előtt legalább egy órával
az úgynevezett Szarvashegy alá érhessek, melynek sűrűségébe
vonult e nap reggelén lesjáratom tárgya.
Ide érkezve, sűrű fiatal erdővel fedett, helyenként
sziklás párt előtt foglaltam helyet, hogy a szarvas közelítésé­
re vagy a völgyben vagy pedig a part lejtőjén állhassatíi el
I útját.
I Alig értem ide s a sűrűségből, és a mint Ítélni lehetett
| körülbelül 500 lépésnyi távolságról, a szarvas hangja megcsen­
dült f halkal eleinte, mintha fekhelyéről jönne, utóbb ismé­
telve, de még mindig azon pontról, melyet mára valószínűleg
í pihenő helyéül választott; majd egy hosszasb és erőteljes hang
hallatszott,^maire pár perezre csend állott be. Hova és mily
irányban fog most indulni? ettől függött jó sikerre való kilá­
tásom.
? Végre a csend félbenszakadt, a szarvas ismét jelentette
? magát, de, sajnosán, tőlem távozó irányban.
í Mit tegyünk most? Eziránt az erdészszel rövid és
? gyors tanácskozást tártottam.
£ A körülmények kedvezőtlen fordulatot vettek, mert
r elvonuló szarvast lesjáratban utolérni akarni többnyire hiába
i való fáradság.
Az erdész véleménye szerint a szarvas, falkája ma
? a túlsó völgyben lévén, a parton át fog menni.
| Kérdésemre, mily alkotásu és minőségű a túlsó hegy­
? part, az erdész akkép tudósított, hogy fenn a part hátán a
? sűrűséget szálas erdő váltja fel, mely a túlsó oldali lejtőig
? terjed, ez kopár és sziklás majd a völgyig le, hol a patak kör­
| nyékét ismét erdő fogja el; véleménye szerint a szarvast, ha ez
a túlsó lejtőt eléri, többé nem közelíthetjük meg, a túlsó
? völgyben pedig újból felkeresni az alkony odó nap rövidsége
miatt kivihetlen leend.
j Ez igen kétségbeejtőleg hangzott, mert minden attól
| függött, elérhetem-e a szarvast, még mielőtt az erdőből a
| sziklákig ér.
 i

Sí
i

«...
•■ ■

W,

«fii»

: -í

. S^Sgfc

s-í ?7:.1

•X
-
.J
 \w^-
ti*«‘l-‘*

Sűtoor*

nihütp»^
lif

A«r»j
nBtoibÄ ■
isni ®t^bwd
Jlrttebk
rieltaB 4«
A w*>
(fcUtaMt;
i ■£ m tabm
di
Kahl

Sítüli ÓMtttao

fhi Wirt:*í

bxilZMli ÜtB .

dttt VohlM

bpisilipfl

Ujii

AUpI

^ÁLGtktóB,

?• cd
a^am.

Mad tib

AvjUj
^tskJ

’8*SWttt

'M, a,
k»|i
«*tU
 Azonban okoskodásra időm nem leven\ gyorsan elha-
tározám, hogy megkísértem őt megelőzni.
Ezen szándékomat két kedvező • körülmény segítette
elő, t i. a szél jó volt, azaz a partról fújt le, tehát a szarvas
tőlem neszt nem vehetett, aztán hangja szerint ő oly irányban
haladt, melyly el egyen vonalban egy kopott út vezet; ezt
használva, ha egyébként a szarvas észre nem vesz, sikerülhet
a csel.
Felkerestük tehát a kérdéses utat s a mennyire ennek
minősége engedte, lehető legkisebb zajjal, de minden telhető
sebességgel, haladtunk és sok helyen futottunk előre; helyen­
ként megállottunk, hogy a szarvas jelentéséből hollétéről és
irányáról biztosságot szerezhessünk.
A távolság, melyet meghaladnunk kelle, nagy volt ós
e mellett a part meredek lej tősége és sziklás természete, az
útnak részint a fiatal erdő, részint a rekenyő növények általi
elzáratása, számtalan akadályt gördített elénk.
Sokszor már csüggedve azoknak legyőzhetése felett,
szándékomról le akartam mondani, de á szarvasnak ily pillana­
tokban megcsendülő hangja ismét uj erőmegfeszítésre gerjesztett
s igy végre majd megszakadva, de még ki nem merülve, értem
a part tetejére.
A szarvas jóval előbbre volt, mijit mi, s. ha a szikláknál
nem tartózkodik, mielőtt a völgybe leereszkednék, minden re­
ményem meghiusúl.
Most tehát minden perez drága volt; siettem is, a men­
nyire lehetett és az erdő minősége, engedte.
A szarvasnak,, hangja szerint, még mindig a sziklák
előtt kellett lennie az erdő széle felé érvén, egy pillanatra
őt meg is láthattam, a mint épen a sziklapart előtti kopárságon
vonul át.
Minden lépés most távolságnak, minden másodpercz
órahosszúnák tetszett, ha vágyódásomat a még elhárítandó aka­
dályokkal összehasonlítottam; és még is nyugtalanságomat le­
győzni kellett s figyelmemet kettőzni, ha fáradságom jutalmát
koczkáztatni nem akartam; mert a mint én őt megláttam, úgy
láthatott volna meg ő is engem s csak.ügy ugrásába kerülendett,
hogy a sziklaparton túl szemeim és golyóm elől megmene­
küljön.
A dolgok ezen helyzetében, minden ingadozást félre­
tevőn, cselekedni, még pedig gyorsan cselekedni kellett, hogy az
úgy is még csak pár perczig. tartó kedvező esélyt el ne sza-
laszszam.
Szerencsemre itt erős bükkök állottak, melyeknek száza­
dos törzsei mögé szorulva, egyiktől másikáig nagy vigyázattal nyo­
multam I >lő, míg végre az erdő széle előtt elszórt sűrű bokrok alá
észrevétlenül érhettem, és ezektől fedve még^vagy 30 lépésre
mászhattam előre s itt az erdész: "a földre lapulván , én is megállot­
tám, felizgatott leheletemnek lecsillapítására félpérczet engedvén,
vizsga szemmel pillanték ki a bokor ágai közöl.
Mily gyönyörű tájkép nyílt itt szemeim előtt !
A völgybe meredeken ereszkedő sziklák, a hegylánczo-
latnak a síkság felé elnyúló kisebb csúcsai, melyeknek egyikén a
detrekői várrom áll, ezeken túl a komor zöld winű Búr nevű feny­
ves, erdő sötét tengerként elterülve egész a latkor határáig, melH
a felhőkkel vegyült össze; mindez az estpír fényében és. lángoló
színezetében ragyogva^ elbájoló szépségű látványt nyújtott.
De a legérdekesebb pont nekem a szikla partja volt, mert
ott állott lesjáratom óhajtott tárgya, az erős szarvas, felemelt fő­
vel és hátravetett Szarvakkal, a völgy felé hangoztatván zengő
csalogatóját, hol falkája legelészett.
Egyszer még visszanézett felém, mintha érzette volna a
közelgő vészt és ügetve tett pár lépést a part hosszában, de. ismét
megállóit s a mint épen fejét emelné uj hangozásra készülvén, jól
irányzott fegyveremet elsütöttem.
Megvan! suttogta ‘most az erdész, és e reményt én
is osztottam, mert a szarvas el talál tatásának jó jelét adta, a
lövés után hátát megvetve, egy iszonyú szökéssel a szikla­
parton lezuhant, szemeim elől eltűnt s csak szökéseinek távo­
lodó dobogását hallhatám.
A lövés meszsziről történt, mert 143 lépést számoltam
a helyig, hol a szarvas állott, és ide sietve s a parton lenézve
kerestem szemeimmel, ha netalán a part alá rogyott volna,
de nem láttam semmit, mert alúl erdő volt és a völgyet est­
homály lepte már el.
A távozó, szarvas dobogása még némelykor felkondult
az erdőből; pár perez múlva egykét köhintés hallatszott, an­
nak jeléül, hogy a golyó tüdejét érte; majd úgy tetszett, mint­
ha egy lombtorlaszon esett volna össze, és a köhintés újra
ismétlődött, — még egyszer lépteinek már alig kivehető do­
bogása — végre tökéletes csend állott be.
A közeledő sötétség miatt ma úgy sem találhattam
volna meg s ha még életben van, talán tovább is riasztom;
arról, hogy lövésem jól volt irányozva, az adott jel után meg
voltam győződve, — ez okokból felhagytam a ma úgy is ha­
szontalan kereséssel* a lövés helyszínét gályákká! megjegyez­
vén, és, a szemeim előtt elterjedőd csodaszép tájképet még egy­
szer és most kettőzött érdekkel áttekintvén, — éji szállásomra,
mely egy szénégető tanyáján volt, ballagtanj. Itt á kunyhó
előtti tűz mellé heverve, még egy ideig emlékezetembe
idéztem vissza az élvezetteljes lesjárat eseményeit, aztán az
érdemlett nyugalmat köptem fel.
; Másnap, a reggeli lesjárat után, a tegnapi lövés szín­
helyére mentem és az erdész nyomozó kópéját pórázon a nyomra
vezettem.
Mindjárt a part alatt, hova a szarvas lezuhant, vér-
cseppekre akadtunk, melyek tovább mindig sűrűbben talál­
tattak. —
Ott, hol ő mintegy lombtorlaszba esett, valamint innen
tovább, mindinkább több vér volt nyomai mellett.
A kopó úgy húzott, hogy alig bírtam tartani, míg végre
nem messze a pataktól és vagy 500 lépésre a sziklaparttól, reá
akadtam; egy kő mellett feküdt itt, élettelen, elnyújtott fővel,
első lábai teste alá hajtva, látszott hogy végső lehelletéig tovább
ügyekezett még jöhetni.
AGólyóm, mint jól sejtém, a tüdőt érte s innen a köhin-
tés, mit az este a partról hallottam.
Gyönyörű állat volt, teste nagy és erős, szarvain pedig
12 .vég volt .számlálható.
Zöld gályát tűztem most kalapomhoz, a jól sikerült va­
dászatjeléül, qs örömmel telt szívvel mentem haza, minden igazi
vadásznak sok ily élvezetet szivemből óhajtván.
A szarvasokat September végével nem szabályszerű többé
lőni, a szarvastehenekre pedig novemberben kezdődik és január
6-kán végződik a vadászat.
Es a . midőn ez évszakkal egyszersmind czikkemet is
befejezném, legyen még szabad azokat, kik a vadászat meg­
szűntével további gondoskodásra nem méltatják a nemes vadat?
melynek vadászása oly szép élvezeteket nyújt, még egyre figyel­
meztetnem.
A jól rendezett vadastér fenntartására igen óhajtandó,
hogy oly téli időben, midőn a magas hó miatt a szarvas-vad
táplálékhiányt érezhetne, alkalmas helyeken étető állások épít-
tessenek, hol nékie tápszer legyen nyújtható, és erre különösen
alkalmazható a tavaszkor nyesett • zöld fa-csemete, ezt kévékbe
kötve megszárítani és télen az ótetőbe kitenni lehet.
Vagy pedig, hogy még olcsóbban lehessen e jótékony
munkát teljesíteni, vágassanak ki tavaszkor, midőn meg a leve­
lek teljes lével birnak, oly fanemek, melyek erdészeti tekintetben
nem igen becsesek, és hagyassanak egészben ott, hogy télen át
leveleit a szarvasok felszedhessék; ilyen tápszer gyanánt jó a
gyertyán, éger, kőrösfa csemetéje és különösen az erdei fűz, me­
lyet a nélkül is minden vágásból ki kell irtani s így legalább
| tápszerül szolgál.'Ki- ezt fölöslegesnek tartaná, azt arra kérem,
| hogy menjen ki a hegyekbe, midőn ott a földet magas hó
I s ennek tetejét kemény jéghártya fedi el, mely minden lépten
leszakad; midőn a szegény szarvasok nagy falkába összesere-
gelve, csontvázkép elnyomorodva, jéghartyaban kisebesült lá­
bakkal epedvé járnak táplálék után, melyet csak a fagyos
és leveletlen gályákban találnak, és ha ezt tapasztalva a fenn-
| javaslóit gondoskodást pazarlásnak nevezi, úgy nem igazi va­
dász és nem érdemli meg> hogy egyetlen erős szarvast lő-
I hessen.
Báró Orczy Béla.
!■ Pl ’
 üróf Sándor Mór naplójából.
Hajtás Salzburgtól Münchenig.
z indulás „Károly főherczeg“ czimű vendéglőből
történt; a távolság, Wasserburgot érintve, a „Ba­
jor udvar“ czimü vendéglőig Münchenben, teszen
18¾ német mérföldet, mihez 9 óra s 10 perez
* I szükségeltetett. —
Áz osztrák és bajor határ-vámoknál, nemkülönben
a wasserburgi póstánál való veszteglés összesen 30 perczet vett
igénybe, minélfogva a hajtás tulajdonképen csak 8 óra és .40
perczig tartott, s így egy német mérföldre 28 perez számítható.
Az ezen útra használt lovak tulajdon ménesemből valók voltak. ’
Kéjkocsizás házamtól Pécsben az úgynevezett „Molkensieder“-ig Ischlben. Távolsága
34½ n. mérföld.
Ezen ut a vesztegléssel együtt 16 órát s 7 perczet
vett igénybe, nélküle pedig 15 órát s 3 perczet. — A gőzha­
jó vali utazas Gmundentől Ebenseeig 1 órányi lévén : a lovak-
kali utazás 14 óráig s 3 perczig tartott, jutván egy n. mérföldre
24 perez 26".
Az indulás 1849-diki septbr. 11-dikén, 5 perczczel éjfél
utáni 1 óra előtt, a megérkezés Ischlben a Molkensiederhez pe-
dig délután 5 perczczel 5 óra után történt, hétszer változtatott
lovakkal.
 Fönnebbi utamat tettem pedig: Becstől Burkersdorfig
„Locomotiv44 és „Tender4' nevű lovakkal, nem épen könnyű phae-
tonban. Locomotiv félvér angol, Tender lengyel ló, — mind­
kettő kitűnő ügető. Burkersdorftól Pérschlingig ugyanazon ko­
csiban, Tündér (sátga) és Perhops (szürke) tulajdon ménesem­
ben nevelt, szintén kitűnő ügető lovakkal.
Persclilingtől Mölkig 4 kis ponyvái nem épen könnyű
phaetonban. Ezen ponyk szürkék valának, s tulajdon ménesem­
ből kerültek.
Mölktől Amstettenig salzburgi phaetonban — mely
szintén nem volt könnyű kocsi 4 szürke szintén ménesemben
nevelt „nagyobb44 Ponyvái.
Amstettentől Sierningig ugyanazon kocsiban vegyes fo­
gaton, úgymint:
Rarity (veresszürke), tulajdon tenyésztés,
Comus (világossárga), angolfaj,
Kénykő (fakó), fehér sörénynyel és
Fényes (almásszürke), a két utóbbi tulajdon tenyésztés.
A két hátulsÓ 17, a két első 16 markos s jó haladó
lovak voltak.
Siemingtől Vorchdorfig az előbbi kocsiban:
Szegsárga
Tündér (meggypej),
Ilka és )
Csákó ) világos PeJlovakkal; mind a 4 kitűnő haladó volt.
A három utolsó tulajdon ménesemből, az elsőnek eredete
előttem ismeretlen vala.
Vorchdorftól Gmundenig karinthiai könnyű kocsiban.
Ezen kocsika Klagenfurthban készült, és az ilyenek minden.
könnyűségük daczára rendkivül erősek és tartósak. Ezen haj-
tást Herkány és Vércse nevű tulajdon tenyésztésemből kikerült
almás szürke ponykkal tettem, melyek, 13 marok 3 hüvelyknyi
nagyságukat tekintve, rendkívüli ügetők voltak.
Ebenseetől az úgynevezett Molkensiederig Ischlben, Salz-.
burgban vásárolt igen könnyű stíriai kocsiban, Irma és Bertha
ménesemboli világospej kitűnő futó lovakkal.
Az egész utat sebesen ügető tempóban tettem meg.
Hajtás és lovaglás vegyest, bajnai kastélyomtól Bécsig, Rárót érintve.
A távolság 36 n. mérföld, az igényelt idő 8 óra s 48 |
perez : középszámitás ’ Szerint tehát 14 perez 1 mérföldre. — >|
Bajnától Neszmélyig lóháton Juliána nevű félvér angol kanczán,— |
Neszmélytől Báróig kétszer változtatott fogaton 5 óra és 52 perez |
alatt, — veszteglés 26 perez : marad 5 óra 26 perez; — Ráró- 1
tói Bécsig ismét lóháton 3 óra s 30 perez alatt, — utközbeni 1
veszteglés 30 perez : a valóban erre fordított idő tehát 8 óra I
s 26 perez. í T0 n., vagy 47 angol mérföldnyi távolságot 1 óra 8 perez s
Hajtás az „Arany Szarvashoz“ czimzett vendéglőtől Badenben a Matzleinsdorfi sorom-
póig Bécsben. — Hegyes és Krumpli nevű tulajdon ménesemből került almásszürkék-
* kel. Távolság 4 német mérföld.
Gróf Traun Ferencz fogadást tőn velem 2Ó0 aranyban,
hogy az általam kiszabott 1 óra alatt ezen távolságot hátra
nem hagyandom. En megnyertem a fogadást, miután nem 1
óra, hanem 48 perez alatt érkeztem meg a matzleinsdorfi so-
rompóhoz. 8 ha útközben, épen a badeni útnak Neudorf faluba
nyiltánál egy, legalább 120 kötőléknyi, katona-pótlékló-szállít-
mánynyal nem találkozom, és ezen • veszteglést gróf Hardegh
Henrik tábornok jelenléte nem növeli, miáltal legalább 10 perczet
vesztettem, kitűzött czélomon annyival hamarább érkeztem volna
meg, mert a valóságos hajtási idő csak 38 perezét tett, mi-
szerint 1 n. mérföldre csak 9¾ perez esik.
E hajtás a még valaha létesítettek közöl bizonyára a
legrendkivűliebb. Áz "egész hajtás több mint train de chasse-
ban történt; megérkezvén a sorompóhoz lovaim oly kevéssé voltak
elfáradva, hogy meggyőződésem szerint az utat rögtön újra
megtehették volna visszafelé.
Miután ezen lovakat mind kitartásuk, mind gyorsasá­
gukra nézve tökéletesen kiismertem, tudom, hogy képes lettem
volna az utat Bádentől Bécsig, onnan vissza, és ismét Badentől
Bécsig, — azaz 12 n. mérföldet a lovak baja nélkül három óra
alatt (In. mérföldre 15 perczet számítván) megtenni.
Fogadásból hajtás Pozsonytól Bécsig.
Indulás a hidfőtől a Duna jobb partján, czél a Favo-
riten-sorompó Bécsben, távolság 91^ n. mérföld. Egy társaság
300 aranyban fogadott 100 aranyra, hogy három óra alatt czélt
nem érek ugyanazon lovakkal. Az én aj ánlatom dönthetlen számí­
tásokon alapult, meg voltam győződve, hogy a fogadást meg­
nyerem; míg elleneim, tekintve a nagy távolságot, az áltálán
ismert rósz utat s a valószínűleg bekövetkezendő akadályokat,
a kivihetőség lehetetlenségére számoltak.
Szükségesnek vélem itt az igényelt időt s a hajtás mo­
dorát pontosan előadni.
Az útnak első felén, 43|4 n. mérföldet, sebesen ügetve
1 óra s 30 perez alatt, (18 perezre 1 n. mérföld) a második
felén a sorompóig 1 óra s 6 perez alatt hajtottam.
Elendtől Schwechatig sebes Train de chasse-ban, onnan
Simmeringig versenyfutási modorban (tempo), Simmering hely­
ségen keresztül a lovaknak térdig érő sár miatt ügetve, a helységen
? túl a sorompóig pedig ismét versenyfutási modorban. S így az
í ut második felében 12 perez s 20" jutott egy n. mérföldre.
1 A lovak jó állapotban érkeztek meg a sorompóhoz,
| (ugyanazok voltak, melyek a fogadást Bádentől Bécsig meg­
I nyerték) s oly .töretlenül, hogy a leszállásnál megujitám aján­
f latomat: a hajtást ismét vissza, 3 óra alatt rögtön megtenni,
| mit azonban el nem fogadtak. Tekintve a lovaknak ezen kitűnő
I gyorsaságát, kiszámítottam, hogy ugyanazon lovakkal a megtett
| 91^ n. mérföldnyi utat, — 1 n. mérföldet 10 perez alatt hajtva —
í 1 óra s 35 perez alatt lehetne megtenni.
!
| Sebeslovaglás a „Zöld fához“ Czimzett vendéglőtől Pozsonyban, a Bellarea-rostélyajtóig
Bécsben, mely a kertet az államkanczellariától zárja el. Távolság 10 n< mérföld
| Ezen utat 2 lóval 94 perez alatt tettem meg. Az első
ló Comus, angol félvér, tett 4 n. mérföldet 53 perez alatt,
a másik, eredeti angol telivér, 6 n. mérföldet 41 perez alatt. —
Az útnak első felében tehát 123|4 perez, a másodikban 6 perez
s 50" szükségeltetett 1 n. mérföldre.
Ha az útnak első feléhez szint oly gyors lovam lett
volna mint a másodikhoz : akkor az első 4 n. mérföldet 2 7
perez s 20" alatt tehettem volna meg, miből kitűnik, hogy
20" alatt lehetett volna megtenni.
| Ezen lehetőség emlékeztet Mr. Osboldeston fogadására
! Angolországban, mely úgy vélem 1830-ban történt, és abból
|
állott, hogy 200 mérföldet 9 óra alatt kell megtenni, és pedig
1 következő föltételek alatt :
I 1. A fogadástevő.kénye-kedve szerint választja a pályát;
? 2. Szintúgy a lovak mennyiségét is ő határozza meg.
§ Az ajánlat elfogadtatott, — Osboldeston ur a fogadást
í megnyerte 8 óra s 44 perez alatt, tehát 16 perckczel hama­
í rabb a kiszabott időnél. — Barátjai a leggyorsabb s legjobb
1 állapotban levő pályafutó lovakat adták rendelkezésére, a pálya­
I terület igen alkalmas volt. ,A fogadástevő legalább 180-szor
? váltott lovat, miután legfeljebb l1^ angol mérföldet tett egy
| lovon; útközben ételt s italt is vett magához. — A futótér kört
í képezett, s akadályokról szó sem lehetett, minthogy erre egy
í élő állat, de még egyetlenegy kő sem szolgáltatott alkalmat,
1 s e szerint veszteglés sem képzelhető az egész 200 angol vagy
422|4 n. mérföldnyi távolságot képző körben.
 ------. *4
■/. -'-•/ <-
■sá&M -/
■

•'■/ ’ A'

'-
'ft:;?®

a
WO
- ' |Ä
•
SM-ílf
.-.- •: - - *•' *>£
•../,'//->..- /•; • -. ■• .’ -' '

/gg/gW
.
Mi
>'<<■ \

->>■• 5 ■' >'

' . ■ 3í>::- t:

AÁ/'S-'"'

AS

' . 7/

.
>.O A A

í .
■- ,,-W../
0Í
"á •: .

MB/

• .:
% ■

■ft/fc a&ss
äyi'l»’ '

■ ':.■
■'. /;)% ■•

MM-M&
■ '’gw/ Ifc , "J J . ,
MMM »M ä ’
,~.
MM/ ■ -. .-,.

<a £g
■
''2^
äfelS
A A *'
.V. T^>,V>
. ,/

/-//?'■ <’3.':<-
-*>' J '<■4> ' ' -V - .
■•«••••:
'M-'^'M -- -/
a.?r

. ■ : ■
/<?>

>; C'V~ .*/-;.

. r^-^í- <M" v*m

:Ä?
:WW
' • M/
■>’>? z-«

i- ,# ~-'^-

'■

MM; M.-í;

3'

■
 Äs»

»W
»iii
-Wf

IÄ; -
i\
■■gl
/•W; ;,;rO;/ .''
I‘-> -.>VX.-.*Í ?
yiw ?r?

oc
o
CD

CO

UJ

o
o

CD

DD

cz>

oo
-<
Qi
O
B

QC
<Ö
CD

00

•Q
Qi
O

21
 M

lm
ifeiM ■; ' •

iWK«^ ’■
ifal L • :
üwLma.
í fiijaitól Greif:1
khimatU, er
’JijiAi UOrranf:
•J’iwán’. )l * 3
ráit üm

. pl;%. f-

HPitarUnm,; \h<
’n lom
x:,,' ]. .
 Az én lovaglásomnak Regelsbrunntól Schwechatig már
a földterület állapota is nagy akadályúl szolgált, mely egyike
a legroszabb töltéseknek Bécs környékén, Sehwechattól Becsig
pédig, de különösen a sorompótól Béllareaig az ut rendkívüli
népessége. Regelsbrunntól a kitűzött czélig a távolság 6 német
vagyis 281^ angol mérföld, miből kiderül, hogy a 200 angol
mérföldnyi távolságot, az általam végrehajtottlioz hasonló gyor­
sasággal (6-szor változtatott lovakkal) 4 óra 52 perez és 24"
alatt lehetett volna megfutni.
Mr. Osboldeston futtatása nem a rendkivűliekhez soro­
zandó, mert be van általam bizonyítva a felhozott lehetőség, mi­
szerint ugyanazon utat 5 órával rövidebb idő alatt megtehetni,
annál inkább, mert én rósz utakra és akadályokra is számí­
tottam, s mindamellett a különbség számításom szerint 3 órát
51 perczet s 36" tesz.
Több rendbeli bizonylat volna felhozható, hogy 200
angol mérföldet 8 Óra s 2 7 perez alatt kocsizva is’ meg lehetne
tenni, sőt 10 perezet számítván 1 n. mérföldre 7 óra s 3
perez alatt is, —- . 91^ perczet számítva pedig 1 n. mérföldre
(mint én bádeni utamban csakugyan végbevittem) épen csak 6
óra s 20 perez szükségeltetnék az említett 200 angol mér­
földnyi távolságra.
Lovaglás Budától Bécsig, Bábolnát, Győrt, Mosonytés Páhrendorfot érintve. Távolság
40 n. mérföld; igényelt idő 9 óra s 9 perez; veszteglés 1 óra : a lovaglás valóságos ideje
tehát 8 óra s 9 perez. ■
1. Budáról Biáig : félszemű, két *lső lábain rokkant szürke
lovon. \
2. Biától Bicskéig : Sólyom nevű magyar paraszt lovon.
3. Bicskétől Bánhidáig : egész szürke lovon.
4. Bánhidától Kotsig : Makacs nevű szegsárgán (arabs ivadék).
5. Kotstól Bábolnáig : Princesse nevű sötétpej, eredeti angol
félvér kanczán.
6. Bábolnától Győrig : kocsin 4 pej lóval, gr. Festetics keszt­
helyi méneséből, orosz modorban egymásmellé fogva.
7. Győrből Ottevényig: Kedves nevű magyar parasztpej lovon.
8^ Ötté vénytől Mosonyig : Julianna nevű eredeti angol félvér
szürke kanczán.
9. Mosonytól Saidaig : Brigliadoro eredeti angol telivér lovon.
10. Saidátol PaRrendorfig: Coquette nevű eredeti ängol félvér
lovon. I
11. Pahrendorftól Schwechatig: „Restlesse,a eredeti angol fél­
vér lovon.
12. Sehwechattól Bécsig: „Bully“ tulajdon ménesemből került
lovon.
Hajtás Becstől Budáig. Távolság, bécsi házamtól budai palotámig, 42 n. mfld. — Moso­
nyig az országúton, onnan Győrig a Kis-Csallóközben, végre ismét az országúton Budáig
Ezen utat az én úgyszólván világszerte ismeretes 6-os
fogatommal tettem meg:
Nyerges, szegsárga,
Rudas egérszürke,
Lógós (jobboldali) fakó, fekete sörény lábbal és farkkal.
Ezen 3 lovat 1827-ben b. Wesselényitől vettem Po­
zsonyban, — a két elsőnek eredete ismeretlen, az utóbbi gr.
Károlyi méneséből való volt. Továbbá:
Lógós (baloldali) fekete pej, eredete ismeretlen,
Gyeplős, „Szellő“ szürke, tulajdon ménesemből,
Ostorhegyes (aranysárga) vettem Pesten Scheffner nyug,
főhadnagytól.
Indultam ll1^ órakor éjfél előtt becsi hazamból,
megérkeztem Budán harmadnapra 6112 órakor reggel, azaz 31 óra
alatt. A valóságos hajtás 20 óra 30 perczig tartott, miután útköz­
ben 10 Naórát vesztegeljem, jelesen pedig: Köpcsényben 10 n. mér­
földnyi távolság hátrahagyása után 2 óráig étettem befogott
lovakkal, — onnan Ráróig ismét 10 mérföld, hol is tovább
múlatni szándékoztam, de oda érkezvén, tervemet megváltoz­
tattam, azon hátránynyal, hogy 2 órai ététés' helyett mégis 4
órát töltöttem ott, szintén befogott lovakkal., Két órai etetés
után kantároztattam s a lovakkal negédességök miatt 2 óra hosz-
szant a faluban fel s alá kellett kocsizni, mert állni ném
akartak.
Ráró túl Nagy-Szőnyig még az nap éjjelre . szándékoz­
tam hajtani, közben az itatás a Gönyő és Acs közötti korcs­
mánál újra .30 perezet vett igénybe.
Megérkezvén JSzőnybe még alkonyat előtt, a lovak
kutyaugatástól bokrosak lettek és elragadtak. Megakarváíi ezen
pajkosságot büntetni, még az nap 3 mérföldet, azaz Neszmé­
lyig szándékoztam hajtani, annyival inkább mert még ,be nem
sötétedett. — A helységből kiérvén a töltésre, a lovak lecsen­
desedtek és oly vidáman ügettek, mintha épen akkor fogattak
volna be. — Alkonyaikor Min ár faluhoz érve, a lovak a ha­
zatérő ekéktől ismét megijedtek, s ekkor könnyen roszúl jár­
hattam volna, inert futtokban a töltésről eltértek, és kis híja,
hogy fel nem döntöttek. —
A töltésrőli félreugrás oly sebességgel történt, hogy
bárki más, lélekéberségét elvesztve, szerencsétlenül járt volna,
mert csak a legnagyobb erő-megfeszítéssel voltam képes a rá­
kon czátlan állatokat megállítani. — Ezután utamat Neszmélyig
folytattam, a hol meghálni szándékozám, — 1*^ órai étet és
után azonban Csabáig folytattam utamat, honnan 30 pereznyi
itatás után Vörös várig hajtottam, — itt aztán ismét--ÍR órát
étettem.
A kocsi sok és nehéz podgy ászszal, több fegyverrel
és 4 személylyel volt terhelve, Üs mégis megérkezvén Budán
31% órányi pihenés után ugyanazon lovakkal még 71^ mér­
földet, vagyis Bajnára hajtottam, a hova is 3 óra alatt mégis
,érkeztem.
A három képnek magyarázata
Az 1-so kép ugrást ábrázol, melyet a Nagyhíd-ut-
czában Pesten „Tatár“ nevű lovammal tettem. Eredete előttem
ismeretlen. Ez volt első paripám, melyet Pesten 1822-ben Hein­
rich kapitánytól vettem. — A Király-utcza felé sebes-vágtatva
lovagolván, két egymásmellett ment kocsi közé szorultam: balra
volt egy paraszt kocsi Sióval, egymásmellé fogvú, jobbra pedig egy
magánkocsi. Az utóbbi az Ujtérre akart befordulni, a paraszt
pedig egyenesen folytatta útját, mi által én — a magánkocsi a
parasztot megakarván előzni Ä a két kocsi közé kerültem. —
Reméltem még a két kocsi kozol kijuthatni, de már késő volt.
— Előnyben lévén már a paraszt, megsarkantyúztam lovamat,
és mint a kép mutatja, 3 egymásmellé fogott lovon átugrat­
tam mi röpülésnek is beillett. — A paraszt annyival is in­
kább elcsodálkozhatott ezen ördöngÖs ugrás fölött, mivel ő
sebesen hajtott, az utcza pedig kövezve volt. Mind én, mind
lovam megtettük a magunkét, — én a lónak tökéletes sza-‘
badságöt engedtem, s csak ,is ez Nőit az egyedüli mód az
összezúzástól megmenekülni.
Mikor a kiállóhidhoz értem, a partról , épen elindult
a rév. — Perczig sem haboztam : megtegyem-é a merész, ugrást
vagy sem, hanem lovamat sebesebb futásra serkentve, s egy­
szersmind a teendő ugrásra megsarkantyúzva, szerencsésen bele
ugrottam lovastul a révbe. A rév a hídtól már bizonynyára 3 lábnyi
távolságra volt, s még folyvást távozófélben : mert a révész
nem gondolhatta, hogy még elindulása után is lesz vendége..—
A rév bejárata rúddal volt elzárva — egy pillanat elég volt
a valódi veszedelem méltánylására, miért is úgy lovagoltam
neki, hogy a révbe be is ugrathassak.
 Ha a lovam hátulsó lábával a rúdba akad is, el válék Fentartom magamnak egykoron é lónak ügyességet a
rá készülve, *— ezen esetben a rúd eltörik, én pedig szokásom
szerint talpra esem. Veszélyesb lett volna, ha a ló első lábával
akad a rúdba, — de ezt el tudtam hárítani, mert szemmértékem
meg nem csal, s így bízhattam, hogy szerencsésen jutok a
I világgal bővebben megismertetni.

révbe, — de ha mégis nem sikerül 1 — kész voltam a lovat

visszatartani, és vele együtt a vizbe ugorni, s a túlsó partot
2-dik kép, Igen nevezetes kocsizást ábrázol a budai
mégis elérni.
vár vizikapujától a vízi városba a levezető igen meredek
Leginkább bámult a tévész,; ki lovas jövetelére távol­
lépcsőn. E lépcső igen hosszú is, s csak ki a hely színén
ról sem gondolt, — és csak az ugrás okozta robajra tekintvén fel,
megszemléli,: lehet képes e merész kocsizás nagyszerűségét
vett észre engem s lovamat, de nem tudott eleget csodálkozni,
Í megítélni, sőt akkor mindenki a lehetetlenséggel határosnak
mi módon juthattam révébe, —- jóllehet arra csak egy lehetséges
fogja tartani, — pedig szó és Írásbeli előadásom az ellenkezőt
mód volt, miután ember és ló nem igen eshetnek le a felhőből..
bizonyítják.
Ezen ló rendkívüli ügyeségét annyiszor tanúsítván, oly bi­
zalmat gerjesztett bennem, hogy vele mindent merészeltem volna.
E lónak ügyességéről többet is elsorolhatnék, de az itt
hosszadalmas volna, — még csak azt jegyzem meg, hogy Buda­
pest lakói Tatár lovamat, 1828-dik évi ott tartózkodásom alatt
ügyes ugrásairól igen jól ismerték.

A kép híven mutatja a történtet,,— s csak arra kell

még figyelmeztetnem mindenkit, hogy Gr.a kocsi
Sándor
igenMór.
nehéz volt,- s
hogy a lovak közöl mindaddig egy sem vezettetett még lépcsőn,
tehát ily kocsizásra nem voltak betanítva, — s hogy ez első
kísérletem volt, melynél lóhajtási ügyességemben bízván, ele­
gendő tapasztalást*szereztem arra nézve, hogy minden lovat le­
het lépcsőn fel- s lejárásra kénytetni, a nélkül. hogy ehhez elő-.
$ leges betanítás kivántatnék..
1 3-dik kép. A már említett kocsit és lovakat ábrázolja,
melyekkel bécsi házamtól budai palotámig hajtottam.
 Tűző k-v

p
Osak úgy díszíti ha­ I s jöhet idp, midőn úgy kivész honunkból faja, mint a bölényé,
zánk tágas rónáit, leg­ I melynek utolsó, darabját r vagy negyven év előtt ejtették el
kivált délibábös alföl­ I Erdélyben. -A túzok szinte majd csendesebb, vadonabb vidé-
dünket, a túzok, mint Is keket keres.
Afrika és Arabisztan Franczia- s Németországok ma már alig látnak egyet.
sivatagait a nyargaló Európában még csak nálunk tényész és Oroszországnak terje-
strucz, avagy keletin- I delmes fűvadonain.
j M t
diák füves vadonát a Oszszel, midőn rá vadászni szokás, az anyányi túzok
gyönyörű cassuar. I társaságban él.
Újabb természetbú­ Gyönyörű látvány, midőn ’tíz húsz főnyi csapat mint/
várok rokonsági rovat í egy katonai sorban sétálgat valamely nyílt w mezőn : ilyenkor
alatt ismertetik mind­ J őket meglopni majdnein lehetetlen, mert mindannyi ugyancsak
hármat egymásután. Í vigyáz ám.
Túzokunk, a madárvilágnak e három legfutósbja közt Delelgetéskor meg, midőn elülnek a bozót közé cso-
azon előnynyel bir, hogy röpülni tud; föllszálltakor ugyan ? portban, egyet, mint a'seregély vagy darucsapat, őrül állita-
kissé nehézkesen, de utóbb röpte folytában 'elég gyorsan, elég | nak föl, ki talpon kémlelődik szerteszét, folyvást nyújtogatva
könnyeden. | tekergős nyakát, nézegetvén mindenfelé.
Egyébiránt az európai száráznak legnagyobb madara, Vészt sejdítvén, fölriad az egész, társaság és tüstént

I
mert egyegy öreg him nem ritkán 30 fontot.is nyom, és test­ szárnyra kel.
hossza néha 4 lábnyira megy. Ez okból vadászok által, a nagy
vadak sorában említhetik.
Mint legtöbbnyire minden mezőségi madár, fűmaggal
A túzoknak gyönyörű szeme oly éles mint a keselyűé: —
él, és a tyúkfélék-szokása .szerint fészket földön rak, leginkább
mondhatni, szemében bírja védfegyvérét.
gabona-vetés között.
Több száz lépésről már észre veszi a vadászt, kinek
Párosodás idején, némelyek szerint, több jércze gyűl I .figyelemmel kiséri legcsekélyebb mozdulatát, kikémli, hord-e
egy him köré, s annyira kifárasztják, hqgy járni alig tud, mi­
f fegyvert, és mintegy kilesi, mi szándéka van.
kor tehát akár kézzel is elfogható
j Ki már vadászott rá, csak az tudja, mily bajos oda-
Ha igaz, rendesen nem. költ kettőnél többet : háborgat- s lopózással közelébe jutni e madárnak.
tatván pedig fészke, tojásait szárnya alá szedve,'vagy tán inkább
5 Több óvatosságot aligha igényel bármi más vad el-
szájában> biztosabb tanyára viszi, s ott kotlik azokon. | leni vadászat.
•Szelídíthető volna, s tán ne’m is ártana megkísérteni L Azért én legmulatságosabbnak tartom az odalópózást,
házi szárnyassá idomitását.
kivált szarvas és túzok ellen. A cserkelő vadász, ha czélt akar
Finom húsával bőven jutalmazná meg a ráfordított i érni, kénytelen, mint valami tábornok cseles hadi tervet szőni,
vesződséget.
f Saspillantással át kell kémlelnie.a területet, ennek leg-
Egyébiránt a folyam-szabályzás, tagosítás, élénkebb í kisebb domborődását, mélyedését, továbbá: füves-e vágy ko-
forgalom, népszaporodás mindinkább gyérítik a túzok számát:
| par a mező? ezenkívül honnan fuj a szél, merre vet árnyékot
I a test?- Ezekhez képest intézheti aztán lépteit, s foghat mun-
> kához tervileg.

25
 Darabig a vadász kétrét görnyedve mehet a távol csa­
pat felé, leeresztett fegyverrel, legkevesebbé feltűnő ruhában.
Néhány száz lépésnyi közelben négykézlábra vesse ma­
gát és úgy csuszszék előre óvatosan, kerülve minden neszt.
E mászkálás kiviteléhez, ajánlatos eleve jó erős keztyüt
és vastagabb nadrágot Ölteni, mért az ut nem épen sima, nem
tövistelen.
Igen természetes, hogy ily lappangás közben a vadasz
vére szokatlan felizgul, képzelnie könnyen eltéveszteti a távol­
ság megítélését is, s föl-föl támad benne azon félelem, hogy
terve füstbe megy, ha késik, és Jő, néha hamarabb is, mint
szabad.
A túzokcsapathoz száz lépésnyinél közelebb jutni alig
kivihető : azért e Vadászatra legtanácsosb golyóhordó fegyvert
használni s pedig olyat, melyből 140-^-150 lépésnyire biztos
a lövés.
Tiszavidéken túzokvadászatra legalkalmasb idő, midőn
ezer meg ezer boglya borítja szétszórtan a mérföldes rétsége-
ket. Egyik boglya csúcsáról jó látcsővel ki lehet kémleni
hol tartózkodik a csapat, s kimérni a boglyák számából távol­
ságukat, gondosan megjegyezvén az irányt, hogy a vadász el
ne téveszsze útját, és mégis szem elől eltakarva juthasson a
zsákmányul szántak közelébe.
Tartósabb szél alkalmával könnyű meglepni az egész
hadat, mert ekkor meglapulnak a földön, és nem örömest kel­
nek szárnyra, kivált széllel szemközt.
Néha csendes járatú apró lovon szinte jó sikerrel va­
dászhatni túzokra.
De, hamegsejtők a csapatot, le kell szállani a nyeregből
s féken vezetni a paripát igy tán bevárják lőtavolig a vadászt.
Mindez azonban bizonytalan eljárás : mert az igazi
túzokvadászat társaságban űzetik. Ugyanis, lovas kerülő bejelent­
vén á csapatnak tartózkodási helyét, a vadásztársaság ökörsze­
kérre kap, vagy csak a hely színéhez közel telepszik arra föl.
Kezökbe égyegy zsúpkéve adatik, melyet átölelve kell
tartaniok. Megindul aztán az expeditio, tapasztalt öreg béres
vezérlete alatt, ki nagy bölcsen kifőzte, honnan kezdje meg útját,
merre felé gyanítható a fölrebbentett madarak röpte, tehát hol
potyogtassa le darabonként a puskásokat.
E lassú járdalat alatt, míg minden vadász izgékonyan
figyel és retteg a baleredménytől, csak az öreg béres marad
egykedvünek, sőt még durrogtatja is ostorát, nem törődve a
közboszusággal, mert hisz ő tudja jól, mit és miért czelekszik,
mit értenek ahhoz áz urak.
A körded alakban járó szekérről kellő távolonként le-
csusszant vadász, zsúpkévéje mögé rejtőzve mozdulatlan ma­
radimig a csapat bekerítve nincs.
Ekkor a kör egyik oldalán egy pár lovas legény
nyomulni kezd előre, azért a túzok őrszem roszat nem gya­
nítván veszteg áll, vagy néha társaival együtt odább vonul
szép csendesen, míg a kör keskenyültével ijedten veszik
ám észre,' hogy baj van, mikor aztán nyakra főre fölszál-
lanak.
«De mivel kezdetben csak igen alant bírnak röpülni?
nehány darab könyen puskavégre kerül. A meglőtt madár lehull-
takor akkorát zuhan, hogy dong belé a föld.
Én különben* e nemét a túzokvadászatnak nem ked­
velem: lesből meg, és fészkén,, vagy repczénél lőni túzokot,
azt tartom, koczavadász dolga csak.
Általános vélemény, hogy ónas idővel szárnytollai egy­
máshoz fagyván, röpülni nem képes, s hogy ilyenkor haza hajt­
hatni őket csapatosan.
Nánás adomailag hires azon kalandról, hogy egyszer
a faluház udvarába tereltek be ily ónas szárnyú csapatot
Itták is áldomását a meleg szobában : hanem ezalatt a
ganajdombon elült foglyok tollazata fölengedi, mit alig hogy
megsejtének, gyönyörűn szárnyra keltek, szépén fakepnél
s hagyták iszákos hajcsáraikat
Gr. Andrásy Manó.
*** - : jc-'-'í
 A lóversenyről.
evés tárgy
irányában
uralkodik
több bal-
vélemény,
mint a ló­
verseny
irányában.
Részint tul-
vitt huma­
nitás, részint az ügy nem ismerése és czéljának fel nem fo­
gása, főleg pedig az úgynevezett anglomania elleni vak ellen­
szenv okozta ezt. E czikk feladata nem leven egyéb, mint a
versenyek eredetének, eredményeinek, terjedésének és á hazai
lótenyésztésre gyakorolt üdvös befolyásának vázolása, a bal­
vélemények s azok terjesztői ellen semminemű polémiába; nem
ereszkedhetem. Os időkben, midőn az emberi faj még a pol-
gárisodás bölcsejében szúnyadott, azon czélokra, melyekre
jelenleg a lovakat használjuk, a jámbor szamarak.voltak alkal­
mazva, annyira, hogy ä Mindenható választott népének a lovak
használata be is volt tiltva s Dávid király, a philisteusoktól és
egyéb pogány népektől csatában elzsákmányolt lovakat, nem
tudván mire használni — leölette. Ennek oka valószinüleg ugyan­
az lehetett, melynél fogva Egyiptom lakóinak nagyrésze még
jelenleg is használja ezen állatot; a szamár t. i. kevesebb ele­
dellel és utánjárással is beéri. Az emberek lassanként meg­
gazdagodván és igényeik szaporodván, részint mert — Buffon
szavait használva: a ló minden négylábú között nagysága mel­
lett a legszebb és legarányosb alkattal bir, részint pedig s
talán főleg azért, mert mind hadi, mind pedig egyéb szolgála­
tokra czélirányosb ä számárnál, ennek helyébe a lovat, a lég­
nemesebb állatot kezdék használni, Xerxes perzsa királynak
mesés számú lovassága, melylyel Görögország ellen harczra kelt
s a Salamon király alkotta lovas, őrség ezen állításomat meg­
erősíti. Használatban lévén már a lovak, csak szaporításuk és
a fajok nemesbítéséről kellett czélszerúen gondoskodni.
Aretius mondja, hogy a görögök e tekintetben törvé­
nyek útján rendelkeztek; de .tudjuk azt is, hogy a ló tenyész­
tése- és nemesbítésére buzditandók, az olympiai játékokkal
kapcsolták össze a lóversenyeket is. Ezen eljárásnak köszön­
hették a thessaliai hires lófajt, melyet Pindár dalaiban
megdicsérvén, emlékét az utókor számára örökité,
H oratius Flaccus, az öreg Epicureus szavai:
Sunt quos currieulo pulverem Olympicum
Collegisse juvat .. ...........
bizonyítják, hogy Romában is virágoztak a lóversenyek; tud­
juk azt is , hogy azokat Egyiptom lakói és a többi régi nem-
zetek is örömmel űzték. Mi lehetett ennek oka? Miért pártolták
a versenyeket a régi kor törvényhozói és befolyásos féríiai?
*
Történhetett-e ez más okból , mint csak is azért, mert belátván,
minő üdvös befolyása leend a versenyeknek lovak tenyésztése-'
és nemesítésére, ez által kívánták elérni a fontosabb czélt?
Nincs szándékomban a régi kor ezen működéseiről Írni, annyival
kevésbé, mert meggyőződésem szerint vannak, kik e tárgyról szak­
értőiig, minden esetre bővebben és alaposabban Írhatnának nálam-
nál; ez okból áttérek az újabb korra, sajátlag czikkem fő feladatára.
A barbar középkor, melyben a harczias szellem, folytonos vándor­
lások óS háborúk a béke minden foglalatosságát háttérbe nyomták,
mint sok egyebet, a versenyeket is elnyelte s csak századok eltel­
tével látjuk azokat, a mostanihoz hasonló alakban a szép Albion
tengermosta partjai közt föléledni. — Angolország lakói, kiknek
életphilosophiája«közmondásossá vált, csakhamar belátták, hogy a
szigeten létező lófaj, mely azonban sok előkelő tulajdonnal bírt,
igényeiknek tökéletesen nem felel meg s hogy azt javítani kell.
Módot kellett tehát találniók, mely az egyes ló tér
nyésztőket ezen állat czélszeru nevelése- és nemesítésére buzdítsa,
így keletkeztek ott az első versenyek. A sebesség győzősség-
gel párosítva fő kelléke a lónak, ezeket pedig csak úgy lehet
igazságosan megbírálni, ha több ló egy pályán egymás ellen
küzd, azaz a verseny által. A verseny valódi fokmérője a ló
tulajdonainak; csak az által lehet a valóban jó lovat kiis­
merni. A palm a nobilis, azon dicsőség, mely a győzelem­
ből nemcsak a lóra, hanem ennek tulajdonosára is háramlik,
kapcsolatban azon anyagi haszonnal, melyben ez a díj elnye­
rése által részesül, a leghatalmasb inger arra, hogy a tenyésztő
lovait czélszerúen nevelje, nemesítse, és kitartásra, pénzbeli
költségek fedezésére , nehézségek és fáradozás legyőzésére
buzdítsa. A sikerdús eredmény bizonyítja, hogy az angolok he­
lyesszempontból indultak ki, mert a versenyek által elérték
azt, mit más nézetekből kiinduló kormányok és nemzetek el­
érni eddigelé képtelenek voltak. Úgy hiszem nem fogok véteni,
ha itt néhány rövid sorban az angol telivér lovak eredetét
közlöm.. Az arab és általán véve minden keleti ló, alkatánál
fogva legjobban felel meg az ember igényeinek, vékony, de
tömör csontjai és erős izmai képessé tevén azt a legfárasztóbb
festi erőfeszítések legyőzésére. Azonban, eme ritka tulajdonai
mellett hiányzók az arab lónál egy kellék : a nagyság. Páro­
sítás és a csikó okszerű nevelése által az arab faj vért, a régi
angol pedig nagyságot fog adni : igy gondolkoztak az- angolok
és rögtön megkezdék tervök életbe léptetését. I. Jakab király
hozatott egy arab mént; utána érkezett Place szürkéje, melyet
Cromwell Olivér lovászmestere Törökországban vásárlóit; később
pedig II. Károly király által vett török és berber mének és kanczák
jöttek. Ezen lovak által már nevezetesen javult a régi angol
lófaj, melyet azonban méginkább nemesítettek Fairfax marokkói,
Helmsley török, és egy yorkshire-i Darléy nevű kereskedőnek
a Levantéból hozott ménéi. A lovak naponként javultak, és a jó
siker kezdé már elnyomni az előítéleteket, s ezek, megjelenvén
a hires Godolphin arabjának ivadékai, végképen megszűntek.
Godolphin arabja Parisban egy vizhordó szekerének fogatából
vétetett; származása .ismeretlen volt ugyan, de külseje elárulta,
hogy Arabia sivatagainak fia. Eleintén alárendelt szerepet vitt bár,
de utóbb ivadékai által feltűnvén, érdeme szerint-lón megbecsülve.
A hires E c c 1 i p s e “.szintén arab vérből, Dárley s Arabian tói
származik és Angolországban sok éven át nem jelent meg első
rangú .ló, melynek származását ne lehetett volna Ecclipse-ig visz-
szavezetni. Tagadhatlan ugyan, hogy az angol telivér eredetét a
keleti, arab, török, berber lovaknak köszönheti ; de tekintetbe véve
azt is, hogy ugyanazokban alkatot, tulajdonokat és mozgást te-
kintve oly hiányok is voltak, melyeknek eltörlés^? szükségessé
vált, kétségfölötti az is‘, hogy az angol lótenyésztőknek nem g
könnyű volt feladatuk. Ok azt művészileg oldták meg. Jóllehet i
más vidékek adták a vért, Anglia megalapította a futó lovak |
faját, a. fajt, mely jelenleg, el merem mondani, már jobb I
annál, melynek eredetét köszönheti. Hiszem, ha esetleg ezen í
állításomat azon dühös arabomanok egyike • olvassa, minők már |
csak kevesen léteznek, kezeit összecsapja és borzadva fordul el |
tőlem, de tehetek-e arról, hogy tények harczolnak állításom |
mellett. Calcuttában. Recruit, egy másodrendű angol futó ló, i
legyőzte Pyramust, az akkoriban legsebesebb arab lovat; í
Sharper, szintén másodrendű ló, egy 47 a. m. f. hosszú futás- |
ban dicsőségesen diadalmaskodott a legjobb kozák lovak felett; . I
és csak 1855-dik évi deczember 12-kén futott egy Fair Nell í
nevű angol kancza diadalmasan Cairóban Halim Pasának j
legjobb arabja ellen, melyet egy 8 a. in. f. terjedő, és 18¾. I
perez alatt lenyargalt versenyben, 1¾ a. m. földre hagyott 1
maga után. Mellékesen legyen mondva, ugyanazon társaság,
mely Fair Nell-t hozatta Egyiptomba, egy nagyobb fogadást
ajánlott 4-^ 5 legjobb arab ló ellen 12 —16 a. m. f. távol-
ságra, remélvén, hogy igy azon — a sebesség és győzősség
felől ezerszer vitatott kérdést, végje az angol faj javára dön-
tendi el. Ha már ezek után kérdezné valaki: mi légyen a telivér
angol ló? arra röviden válaszolnék Nimrod szavaival: A teli-
vér ló az, melynek származása az Ivadék-könyv. (Stud
Book) nyomán apai és anyai oldalról egy keleti ménre,
és a II. Károly király által hozatott kanczákra vezet-
h e t ő y i s s z a. Ali g létesült honunkban az utolsó 3 0 év lefolyta alatt
vállalat, alig keletkezett társulat, melynek élén gróf Széchenyi
István ne állott volna; ott állott .ő, ha valami szépnek, nemesnek
kellett történni; ott állott, ha a nemzet valami maradandó nagy
müvet akart alkotni, és csodálatos! a még napjainkban is ke-
letkező vállalatok forrását nyomozva, a nagy Széchenyi Istvánra
fogunk találni. Nem érzek elég erőt arra, hogy e nagy hazafit
írott betűkkel kellőleg méltányolhassam ;| ezt más gyakorlottabb
tolira kell bíznom; ámde legyen szabad állítanom, hogy még
magyar él, ez hálaérzettel dicsőítendi azon nevet, melyet a tör-
ténészet ragyogó betűkkel fog lapjaiba Írni, —a nagy gróf
Széchenyi István nevét. Gróf Széchenyi István vetette meg a
versenyeknek, mint sok egyébnek is, honunkban nem műié*
kony, hanem maradó és, ha létezhetik, örökös alapját; mi sok
más országban minden agitatio daczára sem sikerülhetett, azt
gr. Széchenyi tevékeny esze elővarázsolá honunkban. Tagadhatlan
ugyan, hogy honunk aristocratiája, a nagy földbirtok képviselője,
e tárgyban is legnagyobb készséget tanusita; hogy fogékony
volt a nagy férfi szavai iránt; de a kezdeményezés érdeme az
Övé : ő teremtett, a többiek a kivitelben segítették. Ha az emberi
természetbe vizsga szemmel tekintünk, tapasztalni fogjuk, hogy
újítás alkalmával egy nagy rész elvakitva régihez való vak- |
buzgó ragaszkodás által az újítást mindenben roszalja; mások |
viszont ellenkező szélsőségbe esvén, szintoly hibásokká válnak, I
mint azok, kik ellenszenvök által a haladást gátolni akarják, és I
hogy addig, míg a tapasztalás és’jobb számítás a többség hibás |
nézeteit megszünteti, csak kevesen járnak a helyes középuton. i
így állott a dolog Angliában az arab és keleti lófaj irányában;
| igy nálunk az angol faj tekintetében. Gr. Széchenyi István, báró
I Wesselényi Miklós és még többen saját tapasztalásaik folytán
meggyőződve, hogy az angol telivér faj az egyetlen, melynek a
| magyar lovakkali párosítása ezeket javíthatja : nemcsak magok
hozattak Angolországból méneket, hanem másokat is unszoltak
arra. Azok, kik a javításról mitsem akartak tudni és ellenszen­
vök által magokat merőben el hagyák vakítani, anglománoknak
kezdék gúnyolni őket. Találkozhatnék, ki e sorok olvasása után
í azt hihetnék hogy a régi magyar lófajt az előbocsátott sorokkal
f ócsárolni akarom: távol légyen az tőlem, csak ezen balitélet
| ellenében óhajtóm itt röviden elmondani, hogy a valódi ma­
gyar lovak igen előkelők voltak. Tisztán keleti eredetűk és
alkatuk szabályszerűsége mellett nagyon sok vérök volt. De
fájdalom a nem czélszerű eljárás, a hibás párosítás által a leg­
több ménes annyira megromlott^ hogy jelenleg már csak alig
akadhatunk merőben tiszta magyar lovakra. Más nevelés y más
párosítás ‘mellett bizonyosan annyira javultak volna lovaink,
hogy bármely másokkal is vetekedhetnének,, holott a mostani
eljárásnál fogva csak hátramentek^ —. és a nemes grófnak
ebben is az a nagy érdeme van, hogy ez embereket hibáik
iránt lassanként fölvilágositván, a lótenyésztésnek egyedüli meg-
mentője lön. Gróf Széchenyi tapasztalásból tudván, mily hasznos
befolyást gyakoroltak a versenyek Angolországban a lótenyész­
tésre, logicai következetességgel azon meggyőződésre jött, hogy
azok honunkban is szintoly hasznosak leendenek; igy ez ügyet
teljes erőmegfeszitéssel, komoly, szilárd akarattal kezdé elő­
mozdítani; és a következmény mutatja, hogy nézete helyes volt.
| Mindenek előtt dijakat kellett alakítani, még pedig
1 nem olyanokat, melyek rövid néhány évi aláírás után meg­
I szűnhessenek, hanem a melyek egy bizonyos tőke kamatjainak
I Kötelezése által maradandók legyenek. De még a díjak meg^
| alapításával nem volt elég téve. A versenyföltételek Voltak a
| csomó, melynek megoldásától a terv sikere függött. Versenyek
| föladata az, hogy jó lovak mérkőzvén egymással, a legjobbak
I kiismertessenek; ezért szükség abban mentői tágabb föltételeket
I szabni, úgy, hogy idegen lovak is jelenhessenek meg; más­
| felől szemügyre veendő volt az, hogy akkor még nagyon hátra
| voltunk tenyésztés dolgában; a külföld már nevezetes haladást
I tőn, minek könnyen az lehetett volna’következménye, hogy a
l honn nevelt lovak nem mérkőzhetvén az idegenekkel ezeknek
| a versenyeken minden díjra szabadon jelentkezhetése. csüggesz-
í tőleg hatott volna. Ezt tudva, oly föltételeket kellett a díjak
I mellé kötni, hogy az idegenek se legyenek végkép kizárva||sőt
í számukra is maradjanak díjak nyitva, de a honban neveltektől
§ se legyen minden nyerhetési lehetőség elrabolva. Ez által két
i czél lŐn elérve, t. i. az, hogy a honunkban nevelt lovak azok­
I kal mérkőzhessenek, és hogy az ily alkalommal honunkba jött
i jó lovak itt maradjanak. —- Elérte-e gróf Széchenyi e czélját,
? meg fogja látni mindenkielolvasván a díjaknak és föltételek­
1 nek itt következő elősorolását.
| Az örök időkre alapított díjak a következők : Széche-
í nyi-díj, alapítva. gróf Széchenyi Lajos, Pál és István testvérek
§ által : — futhat érette minden mén- fés kancza. — Batthány-
1 Hunyady-díj, alapítói: Batthány Iván, Gusztáv, Kázmér, Hu­
í nyady József és Ferencz grófok; nyitva minden lónak. —
i Hazafi-díj Magyarhonban nevelt kanczák számára. — Nemzeti­
§ díj, futhat érette magyarországi minden 3 éves ló.—Eszterházy-díj,
I alapítva hg. Eszterházy Pál által, minden, az ausztriai birodalom­
ban született ló számára. — Ostor-díj, összekapcsoltatott jelenleg
a vadászdíjjal, minden vadászló számára; a Sándor-díj pedig,
mely minden negyedik évben fordul elő, gr. Sándor alapító
által bármely lónak engedtetett. -O Ezek az örök időkre alapított
díjak, melyek közöl kettő minden lónak, kettő csak a honunk­
ban és egy a monarchiában szülötteknek van szánva. — A holtig
 '< $•<£#•

JOBS

:$£§■

»O?
?ö

r, ÍL

F-
li^V-

'X

:‘ ■’ -fO- V'

.8--

X’ •>-<

■-

■:-

■VO
:W^.'
;: -I.-“-
WiBW

*'\>í ? .•«;■'

s <

-i«-'

" v-'-A

«V Ír • f
' /
tartó díjak ;u. m. az „Asszonyságok billikoma“ minden, — a
Nakó-díj pedig csak a birodalomban nevelt lovaknak nyitvák.
Minden huzamosb időre alapított díjak közöl tehát 3 minden
lóé , 1 minden vadászlóé. s mint már mondám kettő kizárólag
magyarországi , kettő pedig az összes birodalomban született lo­
vaké. Az ime elésoroltakat csak ezért is fölemlítendőknek hittem*
mert voltak, sót vannak még jelenleg is, kik a versenyek
föltételeit nem ismervén, azt hiszik, hogy azok ^csupán Angol-
országban nevelt lovaknak szánvák, Vagy kik nem tudván, hogy
honunkban is nevelnek telivér lovakat, midőn hallják, hogy
ez és ez a telivér ló nyert, azt már Angolországból jöttnek vélik,
és talán oly versenyben, mely csupán Magyarországban született­
nek van szánva, a hazai lótenyésztésnek sérelmét látják.
Az imént említett módon alakult versenyek iránt a
rokonszenv naponként nőtt, és azok közt, kik lovaikat pályára
hozták, igen sok előkelő család nevére akadhatunk; megjelentek:
hg. Eszterházy, gr. Széchenyi, gr. Károlyi, gr. Nádasdy Tamás,
gr. Festetics Miklós, Csapody Pál, gr. Hunyady József, Czindery
László és sok más, kik a legújabb időkig folytonosan változtak,
egyedül gr. Hunyady József maradván állandóan fenn.
Azonban tekintsük most : minő volt a versenyek befo­
lyása mind a telivér, mind a félvér lovak tenyésztésére, s végre
volt-e annak befolyása a paraszt lovak javítására is, vagy sem?
A teli véreket illetőleg, ezekről alig kell egyebet mon­
danunk, minthogy a versenyek kezdete előtt alig-alig léteztek
honunkban, jelenleg pedig nagy számmal találhatók, és tehet­
ségökre nézve nem szükséges más, mint egy Alert, Nagy-Károly,
Passe par tout, Onyx-et s.a.t. megnevezni, melyeket részint
a pályán, részint pedig ivadékaikban tanultunk ismerni és
becsülni. A félvér tenyésztése szintén nevezetes eredményeket
mutat fel. Tudva van többek előtt, hogy a derék lovas gróf
Sándor'Mór két, saját nevelésű félvér lóval 2 óra 36 perez
alatt hajtott Pozsonytól Bécsig, azaz majdnem sebesebben, mint
jelenleg a gőzmozdony; gr. Almásy György, báró Forray Iván
ellen tett fogadásában 6 Óra 13 perez alatt hajtott négyesével
— mint nyerő Budáról Nyergesuj falura és vissza a nélkül,
hogy lovain valami baj történt volna.
Gr. Almásy Kálmán Cromvellje,—nevelte b. Wesselényi
Miklós Cato és egy székely kancz$ után, 18 német mérföldet
ment derék tulajdonosával egy nap alatt; Csernovies Péter
Hassanja Mácsáról Arad mellett égy megszökő lovász alatt
reggeltől alkonyaiig Jászberénybe érkezett, és mindezen lovak
még utóbb is jó szolgálataikról ismeretesek maradtak. De mind­
ezt szükségtelen felhozni, ha félvéreink működéseit kopásza-
tainkon tekintetbe veszszük. 1847-ben honunkban hat kopófalka
működött; 1851 óta pedig öt; és ha a különböző vadásztéreken
körültekintünk, meg fogunk győződni, hogy belföldön nevelt félvé­
reink mindenütt kitűnőleg működnek, és a külföldről hozottakkal
vetélkednek. A verseny és a telivér lovak utáni tenyésztés talán a
paraszt lovakra gyakorolt legcsekélyebb befolyást, mit azonban
csak a*ma körülményeknek tulajdoníthatunk, hogy kevés télivér­
mén tulajdonosa hajlandó paraszt kanczákat hágatni, mert a
mén nagy ára nem áll a parasztok által fizettetni szokott csekély
díjjal arányban; a versenytől pedig távolság, költséghiány, és
talán azon körülmény is/ melyet már több év óta fájdalmasan
tapasztalunk, hogy t. i. kisebb birtokosok, lovászmesterek s.a.t.
álnevek alatt meglehetősen tartott lovakkal kezdenek szerepelni
a mezei gazdák pályadíjáért, — riasztja Őket vissza, gm Magam
hallottam egy parasztlegényt panaszkodni, hogy anglius ló
.ellen lehetetlen nyernie. Ezen szavaival talán ösztönszerűleg
ismerte el a parasztlegény,, hogy az angolfajnak jobbnak kell
lennie. Tagadhatlan tény, hogy a magyar parasztlovak igen jó
vérűek. — Bizonyítják állításomat a nyerges-ujfalusi híres gyors­
parasztok. Elenyésztek ők, mint * Sok más; a vasutak, az újkori
civilisatio e . szüleménye kiölték őket, s csak még rövid 10 év
teljék és már is alig fog találkozni, kir azokat ismerné, hacsak
nem az öregeknek ifjúkori kalandjaik unalmas elmeséléséből.
$ A gyors hajtásnak kedves élvei vannak s úgy hiszem, ki va­
laha gyors parasztokkal utazott, még most is örömmel emlékezik
$
vissza azon pillanatokra, midőn két gyorsparaszt egymás
| mellett víg ostorpattogás közben futtatott el a Mosony és
j Pahrendorf közti térségen. Ily alkalommal a verseny kimenete
§ iránti részvét és feszült várakozás bárkinek is idegrendszerét
I
i kényszerűleg felzaklatá. De hagyjunk fel ennek leírásával; a
gyorsparasztok a múlt emlékei, ők többé nem léteznek s csakis
azt mondhatjuk róluk : Béke emlékükkel! Az iméntiek rövid
i összevonata csak az, hogy a magyar parasztlovak igen jók*
$
S ha többen volnának gr. Fesztetics Miklóshoz hasonlók, kik
ménjeikkel hágatnák azokat, vagy ha eziránt felsőbb helyről
intézkedések történnének, bizonyosan annyira javulnának azok
országszerte, mint valaha Somogymegyében.
. De most felhagyva az eltérésekkel „revenons á nous
|f
moutons“, fogjuk fel az eredeti kiindulási pont fonalát, a ver­
senyeket. A Pesten adott példát honunkban más helyeken is kö­
$
vették, még pedig kielégítő sikerrel; s így jöttek lassankint létre a
§
somogyi versenyek, a pozsonyiak, Polgárdiban a fehérmegyeiek, a
$ heves-megyeiek, és Köros-Ladányban a kopászatok alkalmával a
1 vadász-versenyek. jHogy a provinciális versenyekben jobbadán csak
másodrangú futólovak s többnyire félvérek jelentek meg, magától
értetődik; de épen ezáltal váltak hasznosokká, mert ezeknek
§ is nyilván tér, a tenyésztők ingert nyertek s lovaikat napról napra
§
javították. Azon óriási világesemények * melyek 1848-ban egész
Európát s így honunkat is megrázkódtatták, a versenyeket
$ rövid időre háttérbe szorítván, megszüntették; azonban már
1851-ben b. Wenckheim Béla s gr. Hunyady József erélyessé-
gök és a közrészvét által újból föléledtek s jelenleg már
I
virágzóbbak, mint egykoron voltak, nemcsak azért, mert foly­
tonosan uj díjak alakulván, a futások száma lényegesen meg­
szaporodott, hanem az okból is, mert midőn ezelőtt a nézők
száma nagyon csekély volt s ez is részvétlen hallgatással
bizonyitá, hogy csak kíváncsiságból jött ki : jelenleg már a
közönség száma ezerekre szaporodott és élénksége legjobban
mutatja, hogy az ügy iránti rokonszenv és hajlam vonza s
vezeti oda. — A versenyek honunkban meggyökereztek a Sport
e neme nemzeti mulatsággá vált; ezt bizonyítja a nép haj­
lama, a nép szava, mely, a régi latin mondat szerint. „Isten
szava.“ Pest példája után más helyeken is jöttek már versenyek
i
§
létre. Virágoznak Polgárdiban, Csákón és Fóton, keletkezőben
vannak Aradon, tervben pedig Hevesmegyében s.a.t.
A versenyek emelésére roppant befolyást fog gyako­
rolni az újabb időkben hazánkban életbeléptetett egyesülés
(associatio) eszméje. Már más Ízben is volt s reményiem lesz
meg alkalmam e -tárgyról ajánlólag szólani. En a társaságba
lépést, társaságbani működést oly lényeges oly fontos dolognak
tartom, hogy azt eléggé dicsérni, eléggé ajánlani nem tudnám.
Mit egyes «ember magára hagyva saját erejével keresztül vinni
képtelen, azt egy társulat könnyen létesítheti. A társulatok, ezt
§
tapasztalásból mondhatjuk már* a versenyek körül igen hasz­
nosak szoktak Tenni, mit minden, ki a tárgy felett csak kevéssé
akar gondolkodni, belátand. A lovaknak, értem mindig a futó
lovakat, nevelése szerfölött drága, vásárlása szintén az, az
idomitás költséges, a befizetések a díjakra, nem csekélyek, és a
verseny alatti kiadások tetemesek. Ha tehát pályálovakkal egy
nem szerfölött gazdag ember először lép fel s nem talál oly
szerencsés lenni, hogy néhány díjat nyerjen, nagy kárt szen­
vedvén előbb utóbb kedvét veszti; közép vagyonú ember pedig
merőben ki lesz zárva. A sors szeszélyes; évek telnek el s a
pályáhősök vesztenek, míg egy év nemcsak előbbeni káraikat
téríti meg, hanem nevezetes nyereményt is nyújt; azoknak tehát,
kik a pályán sikerrel akarnak működni, szakismereten kívül
8
türelemmel s ehhez szükségei elegendő vagyonnal kell bir- |
niok. Világosabb lesz a tárgy, ha példát hozunk fel. Egy j
bizonyos egyénnek teszem szerencsétlensége van; veszít első I
évben például 4000 pftot: a sors jövő évben nem kedvezőbb, j
és újból annyi a kár; ha még a harmadik évben is üldözné
a szerencsétlenség, szép vagyont veszít. Kénytelen tehát a
versenyekkel felhagyni; holott öt hat ember áll társaságba, ezek
ä kárt , mely Öt vagy hat részre oszlik, könnyen tűrhetvén, addig
működnek, még a szerencse reájok nézve kedvezőbb lévén,
összes veszteségeiket megtéríti. Ehhez azonban még egy* más
valószínűség járul.« A lovak újabb időkben annyira megdrágultak*
hogy ritka ember adhatja meg egymaga a kitünőbb futók árát; — •
vásárol tehát alárendeltet, melylyel, olcsó húsnak hig lévén leve,
veszteni kénytelen; míg egy társulat, az egyeseknek kisebb
költsége mellett is jobban fizethetvén meg a veendő lovat, el­
sőbb rangút is vehet s ez által mintegy biztosíthatja magának
a győzelmet, és ekképen költségei megtérítését is.
Újabb időkben gr. Batthány István és gr. Zichy Aladár
voltak az elsők, kik szövetségbe léptek; a példát mások is
követték, s az utolsó évben már több szövetség (confoederation)
alakult, minek következménye az, hogy minden esetre több
versenyző jelenvén meg a pályán, a futtatások ez által érde­
kesbekké fognak válni, de tovább az is, hogy ez utón előkelő
lovak jővén honunkba, a tenyésztés rendkívül nyerend.
Ki higgadtan és részrehajlás nélkül tekint a lótenyész­
tésre, el kell ismernie, hogy e, tekintetben óriási léptekkel
haladtunk elő, és hogy naponkint a legnagyobb hévvel és tűz­
zel törekszünk azok emelésén.- Hiúság nélkül mondhatjuk el,
bogy óriási léptekkel haladunk, de némi büszkeséggel azt is,
hogy a mi csak történt, az egyesek buzgalma, egyesek áldo­
zatkészsége által jött létre. Ha felsőbb hel/ről is .részesültünk
volna némi segítségben, ha mindeddig fontosabb ügyek nem
vonják el a magas kormány figyelmét e részéről a nemzetgaz-
dászatnak, ha, mint An goi országban , Franczia- s Poroszországban
itt is díjaztattak volna a lovak, ha nálunk is léteztek volna
a kormány által alapított pályadíjak,1) úgy bizonyára mind a
versenyek, mind a lótenyésztés már is azon polczön állanának
hazánkban, melyen Németországban.
Mielőtt búcsút vennék tisztelt olvasóimtól , még az utolsó
pesti versenyeket vélem czélszerűnek megemlíteni. A versenyek
soha sem voltak oly élénkek, oly nagy számú közönség által
látogatottak, mint tavai. Budapestnek mindennemű fogatai, kezdve
a fényes hámkészületű, Ízletes szekérbe fogott legdivatosb
négyestől, a fontolva haladó szerény társas kocsikig, siettek
a pályatér felé; ezerenként vándoroltak a nézők minden a térhez
vezető utakon, legyőzvén a por és gyalogolás kellemetlensé­
geit; minden arczon jó kedv és élénk részvét mutatkozott, a
nézőhelyek tömve valának, és ülőhelyet a versenyeket megelőző
napon is már alig lehetett kapni.
A versenyek sorát s eredményeit a jelentésekből és
hírlapokból ismerheti mindenki, úgy hogy azokat elősorolni s
megírni szükségtelen, de nem is ide való volna; ezt tehát mel­
lőzve, egy másik igen lényeges tárgyat, mely a haladást is
bizonyítja, említendek itt meg — Ez pedig a lovak állapota
(condition^ melyben azokat a .pályán működni láttuk.
Állapot (condition) szó használta tik annak jellemzés ér e|
miszerint egy bizonyos lónak külseje s belseje tökéletesen meg­
felel a tőle kívánt munka megtételének. Ebből látszik, hogy
a lónak különböződ munkákra különbözőknek kell lennie, ezt
azonban megmagyarázni, az eszközöket,, melyek által, és a
módot, miként éretnek el, közleni hoszadalmas, de máshova
való is. Ez okból itt csak annyi legyen mondva, hogy a eön-
Jegyzet:
1) E ezikk Írása és megjelenése közt a m. kormány államforrásokból pályadíjakat tűzött ki, mely intézkedését, a lótenyésztés emelése érdekében hálás köszönettel vette az illető közönség.
ditio sine qua non, egy bizonyos erőfeszítés'meggyőzésére az
állapot, és hogy talán a legjobb ló is, ha nincs helyes álla­
potban, gyöngébb és alárendeltebb tehetségű állatnak kénytelen
az elsőbbséget átengedni, . és hogy a nehezebb föladatok egyike
| azt megítélni: mennyire kell egy bizonyos lovat működtetni;:
í hogyan kell véle bánni a végből ? hogy azon Szolgálatnak,
I melyet tőle kívánunk, tökéletesen meg is felelhessen. Ezt tanul-'
I mányozni kell, és még akkor sem kielégítő, ha a tudományt
| tapasztalás nem segíti elő; úgy, hogy ha valakinek istálójában
í létező lovakról elmondhatjuk, miszerint azok tökéletes állapot­
| ban vannak, egyszersmind a tulajdonosról is el kell ismernünk,
| hogy e tekintetben előhaladott. Az állapotot véve a versenyre*
megjelent lovakról egyebet nem lehet mondani, mint dicséretest
s mindenki kénytelen lesz elismerni, ha csak néhány éven át for­
dított figyelmet a tárgyra, hogy ebben is óriási léptekkel hala­
dunk előbbre. Mi a versenyeket illeti, röviden legyen mondva, hogy
a közönség igen nagy részvéttel viseltetett azok iránt; hogy azok
ezt meg is érdemiették, mert valóban érdekesek voltak, főleg pe­
dig az újított gróf Károlyi István díj érti futás, melyet fényesen
nyert meg a gróf Hunyady József által nevezett t. v. m. Little
Harry. Little Harry ap. Epirus any. Fraudulent, neveltetett Angliá­
ban Mr. Sadler által {G. S. B. VII. Pag. 137), magassága 15 marok
két hüvelyk, színre pej, fekete lábakkal, sörénynyel és farkkal, hom­
lokán kis szív alakú fehér jegygyei. Izmai,., daczára sok mű­
ködéseinek, bámulatosan tiszták; ritkaság ily izmokra találhatni
lóban, mely Angolországban huszonkilenczszOr jelent meg a pá^-
lyán. Nyert Angolországban ötször, még pedig 1851-ben
Newmarketben a Bedford Stakest , melyben legyőzte Ambrose-t
és több mást, — 1852-ben Goodwood Cupban második ló
Kingston ellen; Warwik Cupban pedig legyőzvén a Black
Doctort második Teddington ellenr — 1853-ban nyerte; a
Leamington Stakest Warwickban, a díjt, melyre 111 aláíró
közöl 65 fizetett bánatot — ugyanaz évben nyert Newmar­
ketben két Queens Plase-t, legyőzvén Lamartine-t, és a másodikban
Adine-t. 1854-ben nyerte az Ascot Stakest Ascotban, Grapeshotr
Kingston, Little Jack és mások ellenében, Ugyanaz év­
ben az Epsom Handicapban második ló Mishap ellen, elhagyván
ez alkalommal Scherz, Hungersford, Defiance etc. nevű lo­
vakat. Azonban legnagyobb futásainak egyike az, melyet
1855-ben Downcastérben tett, midőn magát a Wild Huntsman
ellen a hires Rataplanért feláldozó, a Great Yorkshire Han­
dicapban mint harmadik érkezett. Utoljára futott e ló 1856-ban
Pesten a megújított gr. Károlyi István-díjért, megnyervén azt
Bolero, Koh-i-noor, His Royal Highness-és több más ló ellen.
Mely ló annyi futás után, mindig hosszú távolságra S. megle­
hetős teherrel hátán, még mindig tiszta izmokkal bír, attól
bátran várhatunk jó. ivadékot is, reméljük, hogy tulajdonosa
gróf Andrássy Aladár, néhány év múlva dicsekedhetik is azokkal.
S ha kérdezzük, miként került e- ló honunkba, hallani fogjuk,
hogy ezt az imént ajánlott társulatba való alakulásnak köszön­
hetjük. 1856. Január első napjaiban néhány. turfman a Casi-
nóban ebédelvén, a bekövetkező versenyekről' beszélt; szó szót
adott s végre társaság alakúit a jelenvoltakból,, mely gróf
Hunyady Józsefet bízta meg egy lónak Angolországban véte­
5
lével, melylyel a sok külföldi ló ellen megvédeni lehessen a
szép Károlyi-díjt. Hogy gróf Hunyady jól választott, bizo­
nyítja az eredmény. Most már búcsúzzunk el tisztelt olvasóinktól.
Lesznek szakavatottak, kik czikkemben valószínűleg hi­
§
bákra akadnak; lesznek, kik túlzással fognak vádolni stb. ezt
tudom : de ha sikerűit e rövid sorok által a versenyek kedve­
lőit s pártolóit csak néhánynyal szaporítani, örömömben
Sublimi feriam sidera vertice.
Szálbek György.
 F a r ka s v a d á s z a t.
5^ég lemondott a vadász azon olcsó dicsőségről,
l^liögy annyi farkast lődözh essen össze, mennyi
W1* egy nagy bundára épen elegendő, mért egy far-
kasnak bőrére aligha ráférne a rovás, miről le
lehetne számlálni, hány juh, hány csikó elégítette
ki a ravasz állatnak étvágyát, mire csakugyan á szűcs kezébe
kerül. Inkább szeretnők mi is, mint más nemzetek, a ritka
állatok gyűjteményében látni e kártékony állatot^ s azon aggo­
dalmat is . szívesen viselnők, hogy valamivel drágább téli takarót
keressünk, mi azonban elragadozott juhaink és lovaink árából
gazdagon kikerülne. E roszból egy faj is untig elég volna;
hanem hogy párja legyen, ebből is van kettő, egyik a hegyi-far-
kas a Kárpátok bérezem , testre sokkal nagyobb lévén a másik,
úgynevezett nádi-farkasnál, mely amannál kisebb, és alakjában
is némileg különbözik,.—■ hanem a bárányt és csikót egyaránt
szeretik.. A farkas ravaszságban nem áll hátrább a tigrisnél, s
ámbár az éhség vakmerővé teszi, de üldöztetésekor a nevetsé-
gig gyáva.. Finom hallása, és még tán annál is jobban kifejlett
szaglása nagyon elősegíti neki az önvédelmet, és kivált haj-
tásba kapni szerfölött nehéz, minthogy a hajtok berendezésé-
vei elkerülhetlen lévén némi zaj, az óvatos állat a zörej irányával
ellenkező oldalon azonnal elillan. A hajtásnak legbiztosabb
neme nyáron meglesni kölykezési helyét, hol éjjel megtérve
prédával, kölykeit ismeretes hangjával tereli össze, s igy a
leskelődő vadász hollétét biztosan tudhatja. Télen a nyomok is
meglehetősen elárulják a sűrűben; de minthogy egy tanyán nem
igen marad tovább egy napnál, rögtön még kell hajtani a bü-
vóhelyet. Táplálékát rendesen messziről hozza, nehogy tartózkodási
helyét elárulja; hanem ha mégis valahol nagyobb prédára akad,
például lovat kap, vagy ökröt, akkor tovább is körűle marad,
Zemplén legfelső részében találkoztam legelőször farkassal,
midőn : már két napi haszontalan csatangolás után átázva és
| kifaradtan vadaszallomasomon egy vén törzshöz dűltem szundi-
| kálás végett, meghagyván a fegyverhordozás végett szokott mód
szerint hozzám rendelt tót haj tónak, hogy a hajtás megkezdésekor
fölébreszszen. Azonban akár a farkas megehetett volna, mert
| a hajtó .szinten ledül ven a faradsag után, csak egy fegyverdurra-
| násra ébredtem föl néhány lépésnyire tólem látván fölbukfen-
czezni egy otromba nagy farkast, mely úgy látszik vezetője
í volt az utána törtető többi nyolcznak, melyek a lövés után
engem is meglátva, még mielőtt fegyverhez kaphattam volna,
más irányba rohantak el. Mindjárt gyanitám, hogy e csapat-
! ból alig kerül ram egy is; mert a farkas nem tér vissza azon
i helyre, hol rárezzentettek, mihelyt megérzi az üldöztetést
\l példátlan gyávasággal horgasztja le fejét, és keveset törődve,
íi hogy a hajtónép még bottal is végig húzkod rajta-, a haj-
i tók lármája elől akarván menekülni, a legközelebbi puskásnak
15 okvetetlen lőirányba kerül. Véghetetlenül sajnáltam, hogy a nagy
|i csapatot előbb nem láttam, de szomszédom nem akarván a körből
|i kiereszteni a csapatot, a vezetőre lőtt, igy aztán a többi újra
| a körbe tért vissza, meg pedig szokás szerint mindenik külön,
| valva, ezért sikerült aztan a nyolczból még hatot lepuffantani.
1 A vadgeographúsok hív en szokásukhoz az első megrezzentés
í helyére nem térvén vissza, kimaradtam a szerencsések közöl.
í Farkasvadászat alkalmával a milyen hasznosa jó szomszéd, annál
| alkalmatlanabb az ügyetlen, ki szükségtelen lármájával idő előtt
| elrezzenti a vadat. Egy alkalommal szintén farkasvadászaton lévén,
í szomszédságomba épén egy gyakorlatlan tisztelendő ur esett, ki
j a hajtás kezdődése után nem sokára kilőtte fegyverét, anélkül,
j hogy csak egy ártatlan nyulat is észrevehettünk volna. ,Mit lőtt*?
l
kérdem később a szomszédot. „Semmit“. Felel a tisztelendő ur.
i »Mire lőtt*? Kérdém tovább. „Hát nem tetszett hallani, hogy „far-
1 kas-t kiáltott valaki**? Kell-e. ennél nagyobb buzgóság, mikor a
| szomszéd a farkasnak még a ne vére is rálő? hanem ilyen vadász­
22
szomszédságtól mentsen meg az Isten és az erdőkerülő, valamint j keseket és nádasokat lovasok hajtják meg, s az üldözés áltál
az olyantól is, ki egy sikerült lövés után örömében tele kurjon- I megrémült farkastelégszer karikás csapásokkal verik paraszakad-
gatja az erdőt A hajtás úgy intézendő^ hogy a vadászok a szél el- | táig, mi a föntebbiek nyomán nem lesz föltűnő, tudva, hogy
len legyenek, hogy a farkas Szaglásának használásától elüttetvén, | a farkas az üldöztetésben átkozott roszul viseli gondját saját
ezen óvatosságnak hiányával, a hajtok elől épen a bizonyos bundájának. Leggyakoribb, legsikeresebb,- egyszersmind a va­
veszélybe szaladjon. A lelőtt farkasokat póznára fűzve látni érdé- J dászra is legérdekesebb neme a farkasvadászatnak a lesbőli
kés látmány, kivált bizonyos távolságból, hova a farkasnak szaga i vadászat. A tapasztalt vadász nem esik kétségbe, ha az első
el nem ér, mert tudni kell, hogy a farkas azonnal rothadásba I kirándulás sikertelen,5¾.szenvedélye újabb mérkőzésre készti, a
megyen, ÍSHazonban még az sem elegendő arra, hogy az oláh- í farkasnak tulajdonságait fölhasználja cselvetésre, hatalmas étvá­
czigányt elrezzéntse; mert elégszer láttam, hogy a czigány í gya- és szaglására számítva. — A vadász úgy intézkedik, hogy
reggel óta lesett a vadászat végére, előre kikoldulván magának J jókora darab konczot nagy térségen úsztasson meg, igy a vér
a farkashúst, ha a bőrt leveszik róla. A mily gyáva az üldözött j szágot vervén, a farkast nyomon vezeti a vadász leshelyeig, hol
farkas, úgy nincs határa nagy szemtelenségének, ha biztosságban I a farkast éjjel, holdvilágnál a szörnyű csöndben ökörbe kapja,
érzi magát. Természetes, hogy az étvágy hatalmas szónok, s a ' I s elkövetett csinyjaiért kiszolgáltatja neki az igazságot. Néha ismét
farkas egy bárányczombért hosszú sétát megtesz, és holmi I azon módhoz folyamodik a vadász,. hogy valami kunyhó mellé
farkas-bottal nem ijeszteti el magát, annál kevesbbé apró juhász- | húzódik, melynek közelében viz foly. A víznek ellenkező oldalán
kutyának vékony lármája által, mire a szemtelen jószág nem is I egy agyonvert lovat ásat le félig, hogy a szaggal idecsalt állat
hederit. Tisza-Dobon történt velem, hogy gazdaságomnak meg- r el ne czipelhesse, egyszersmind ingert adjon a terítékhez még
tekintésé végett kocsira ülvén, vont csövű fegyvert vittem I másnapra is, mikor a vadász kellő időben megjelent, és alkal­
magammal reménylvén, hogy túzqkra találva, tán sikerül vala- í mas leshelyéről a farkast puska végre kapja. Elképzelhető, hogy
hogy meglopnom őket Alig tovább egy negyed órányi távol- í ez nem mondvacsinált mulatság, mint egy pagát ultimo; hanem
Ságnál a falun túl szemembe ötlött egy zavargó birkanyáj, I annyi lehetőség, mennyi a türelmes vadásznak nem egyszer sikerült,
melyét egy oldalról egy bundás alak, másik oldalról pedig egy I igy tehát az ismétlés jutalmazatlanul nem marad, és a türelem­
nagy lármáju, hanem annál rövidebb juhászkutya visított körűi, | nek megkerülvén hébe-hóba díja,; a vadász egyetlenegy far­
míg a nyáj közepéből egy ordas farkas kullog elő, semmivel | kassal beszámolja mindezen fáradságot, mit háromszor-négyszer
sem kevesebb ügyességgel, mint bármely molnárlegény, hátára í hiában tett. Ehhez- persze szenvedély kell, mely nyugodni nem
vetvén egy juhot, mint egy valóságos lisztes-zsákot, akár a ki- i hagy, és nem számítja a hiában fogyasztott napszámot. Azonban
vitel dicsőségének érzetében, akár biztosságábani szemtelenséggel I ennek is meg kell lenni, nehogy a szemtelen állat a gazdának abla­
majdnem felém kullog. Mielőtt a lovak megálltak volna, fegy- l kán ordítson be, mert elszaporodván, éhkinjában az embert is meg­
véremet kezembe kapva rohantam le a kocsiról, hanem épen a 1 eszi. A tőrrel verembe fogás sokkal ismeretesebb, mint azt élmong
sietségben hibásan lépvén, térdre rogytam, igen hihetőleg a I dani szükségesnek látnám, hisz erről már adoma is elég van, midőn
lövésre nem volt elegendő nyugalmam, vs a farkast elhibáztam. 1 a farkas verem a farkason kivűl még a késő éjjelen csavargó kantort
A fegyverdurranásnak nem volt egyéb hatása, minthogy a farkas 1 és a falu czigányát is megfogta; hanem annálinkább megemlítendő
eleresztő a juhot, hanem vagy harmincz lépésnyi távolságról § a megmérgezett- hússali farkasfogás. A. torkos állatnak étvágya
hátuljára ereszkedve, hol engem, hol a mai ebédre kiválasz- I vajmi könnyen életébe kerül, ha a megmérgezett húsból jól lakik.
tott juhot nézegette. Ekkorfeléje közeledtem, és vagy tiz lépésnyid | Ennek sok példáját beszélik a vadászok. Emlékszem egy jó urra, ki
ről fölemeltem fegyveremet, hogy magyar bakamódra üssek | úgy belemelegült a hazudozásba, hogy szóba jővén a mérgezett
hozzá, — azonban fölemelkedik, és húsz lépésnyire újabban l hússali farkasfogás, rögtön tudott egy hatalmas ecetet, midőn a
kényelembe teszi magát. Tiz perczig csavargött velem a nyáj | kitett megmérgezett hús. körűi nemcsak farkasok, hanem rókák,
körűi, szemmel tartva a juhot, és alkalmat keresve, hogy azt | sasok, varjuk is hevertek dögölve, sőt egy nyúl is belekóstolván,
újra elkaphassa, pedig már fegyveremet is hozzá dobtam, el is i kíváncsiságának áldozatául esett, holott ezen jámbor állat a termé­
törött a puskaágy a nélkül, hogy árthattam volna a farkasnak, i szetrajz szerint idáig még nem élt pecsenyével. A farkas ravasz­
de végre én untam meg a sétát és kocsira ültem, hogy' szün- í ságához mérve a dolgot, még a legegyszerűbb módja a farkas­
télén rajthajtván, végre, is kifáraszszam. A farkas részint a lovak I fogásnak az, mit magam is leginkább alkalmazok. A juhakol
előtt, részint mellettök kullogott elég közelségben, még a lovak sem | körűi csináltatok Agy külön nád-, vagy fűzkeritést, mi körűl-
rezzenvén meg, minthogy istálóban nevelkedvén, a farkast nem ? belől öt hat láb magasságnyi. Kapuzat helyett három lábnyi ma­
ismerték. Eleget kiabáltunk a farkasra, mindig a nyáj körűi | gas nyílás van hagyva, és énnek közvetlen közelségében belől
maradt. Egyelőre tartóztatott az ujabbi leszállástól azon gon- I egy jó mély gödör. A kerítésen belől egy bárány van kipány­
dolat, hogy az állat veszett; de a lusta kullogás, valamint álmos I vázva, mellette viz és széna táplálékul. Éjjel a bárány anyját
pislogása megnyugtatván, csellel akartam megejteni : tudnillik I szüntelenül ríva, az ilyenkor kujtorgó és prédakereső farkas
az elejtett juh mellé lehuzódván, az alig egy negyedórányira | roppant távolságból meghallja, mindig közelébb jő, míg finom
eső helységbe visszaküldeni a kocsit fegyver- és töltésekért. A farkas i szaglása embert vagy ebet nem érezvén, bizton közelíti meg a
szintén lehuzódott egy széna-petrencze mellé, s mindig rám le- | kívánatos eledelt. Más esetben a farkas a nád-keritést elég
sett, igy igazán mondom : farkasszemet néztünk;, minden mözdu- Í erős kikaparni, hogy rést csináljon; hanem itt körűlfutván a
latomra figyelvén, míg egyszer észre vette, hogy a visszatérő § kerítést, észreveszi az Alacsonyabb nyílást, és a báránynak sírása
kocsi a látkörön megjelen. Ekkor a farkas még néhányszor I után irányozva magát, sehogysem veszi' észre a gödröt, mely
visszatekintve az elejtett pecsenyére, teljes erejéből futott a I néha több pajtásával együtt benyeli. Ezek azon módok, melyek a
legközelebbi nádasba,' az én, valamint a bundában reszkető í farkasfogásra alkalmasak, és tekintetbe véve, hogy nehány év óta
juhászné bámulására, inig a kis kutya hitvány mérgét szörnyű .( nem ritka példa, hogy e kártékony állat az embereket is mindig
ugatásban eresztette ki. Ebből is látható, hogy a farkas éhségében Í bátrabban támadja meg, még azon óhajtásomat mondom ki,
és vérizlelés után milyen vakmerővé lesz , hogy másfél órai küz- í bárha a magas kormány a farkasok elejtéséért kitűzött jutalma­
ködös mellett, a pecsenyeszag mily kitürőn marasztotta, s még í kat nemhogy megszüntetné, hanem azt még szaporítaná is, mert
akkor sem távozik, ha a kocsiról uj veszedelmet nem gyanít. I csak az adna ösztönt mindent elkövetni a farkasok’ kipuszti-
Az alföldön nem ritka, hogy néhány száz lovas állván ki, a bér- I tására.
Gr. Andrásy Manó.
IMMMM