*------— .

M
ff
i
*

J599 : îi
fi
■
I n .
.

|lV:
ÍS;

■V

; y j
•

L(k. f
I
'

■■ , .1’.
I
;
"
:

: - /
...
::

■m
;f f

\
;■
K -
;; , i
|fl ;
-W.]

f■" ■frf ;
j

ff..
6WM^ í 1f • M
“*'""****
%.
; -r
"t
pÄx -: ff. . . . . ,.Â.
Myi
M—__ I.__
.T.._,...,..n..JO f El f.M il
 . : .■I ' ■ . . I I ■ ■ .i . ■ 1
' W'~á
‘

Wmm ■ ; v_.

! 'i ' '1

' : ' I ;

: -

. -:-v; :

1 :
;V
g
; ;
.g ; \ :

vv-; :

I#

:.:V. ;

_ -

Ho

I»::

■
■■1
«faff
: .

“‘‘J
m,
■x-g- : ■ ■ :
 —
;
:
I
1

é
1

:■
s

■p ■ ■■■■Ml
■
; ... ,
HHH .45
'
______ __ : à,
 V;

bBt

À
i

IRTA
BÁLINT IM I

jftlfft- BtT/|-6AMMft|S
 I

eee-

-f "Î /
©
Országos Széchényi iiyS R’
Ldliár! ráfiig ■©fe
T|2] 1206
«««•««mu
imi| «

I
 1

i
“Szabad és rabszolga, patricius és plebejus,
nemes és jobbágy, céhmester és mesterlegény,
< kurtán, elnyomó és elnyomott örökös ellentétben
állottak, szakadatlanul, majd lappangó, majd
nyűt háborút viseltek, olyan háborút, amely
mindenkoron vagy az egész társadalom forradal­
mi átalakulásával, vagy pedig a harcban álló osz­
»
tályok együttes elpusztulásával végződött.”
Marx és Engels: “A kommunista kiáltvány y

Kg»21
if '
1,

ft

i»
 ' 1' ■

»,

BÉTA.

M INT kis elemista gyenge, vézna gyerek volt és ezért kis paj­
tásai csibének hívták.
Egyszer a legjobb pajtása, a szomszédék Karacs Pistája fel­
vette a hátára, hogy majd lovagoni fognak és végig száguldott
vele a Futaki utcán be a mindig mogorva Huszka bácsi lisztes
boltjába és ott úgy dobta le egy megkezdett lisztes zsákra, hogy
csak úgy nyekkent. A pofonokat is ő kapta, mert Karacs Pista,
az átkozott, kiszaladt és a túlsó járdáról öltögette a nyelvét,
t mutatott szamárfüleket és kínálta a fügét meg egyebét.
Kis gyerekkora játékai mind elmosódottak elég hamar és
csak a Karacs Pistáról való ilyenféle kalandjaira emlékezett, mert
ezeknek mindig az volt a végük, hogy nyekkent és kikapott.
* Mikor már nagyobbacska lett, gyakran vitte haza a kifolto­
zott és megtalpalt cipőket apja “kuncsaftjainak”. Hébe-hóba
két, esetleg öt krajcárokat kapva borravalónak.
Szelíd, kékszemü fiúcska volt. Tízéves korában anyja át­
csinálta apja egyik elviselt nadrágját. Kicsit ügyetlenül bő és
hosszú volt. Ez volt az első hosszú nadrágja és anyjával kettes­
i ben sírták el hozzá a szokásos verset.
Esténként, mig apja a Horváth korcsmában iszogatta a két,
de sohasem több mint három spriccerét, anyja szelíden mesélt
a Miska bácsiról, a legidősebb fivéréről, a gazdag doktor nagy­
bácsiról, aki szabólegény volt, esténként tanult és úgy vizsgá­
zott. És amikor mint inas sétálni vitte gazdája gyerekeit, egyik
kezében könyvet tartott és olvasott, a másikban tartotta az egyik
gyereket, megint egy másikban egy másik gyereket és megint
egy másikban a harmadikat. Merthogy annak tiz keze volt, meg
tiz esze, ha kellett neki. És ha Pestre jönne, kimennének elébe a
miniszterek az állomásra, olyan sokra vitte, mert dupla doktor,
I professzor, meg valami tanácsos is. Csakhogy ő nem megy Pest­
re, mert Németországban jobb helyen van . . . azoknak csá­
szárjuk van. Segíti a rokonságot, ha valahol kell éppen, de ne­
künk nem kell, hogy adjon. . . mert nem ad. . . haj. . . !
* És akkorát sóhajtott, hogy a toll, amit esténként fosztogatott
szerteröpült a levegőbe és némelyik pihe vagy tiz percig is szál­
lingózott és azon mélán el lehetett sokáig bámulni. És ezalatt
el is lehetett gondolni, hogy három fiú közül ez a legidősebb, Is­
tenem, már maholnap tiz éves lesz, ha Miska bácsi odavenné . . .
De nem is adná, hanem ha küldene valamit, legalább a tandijat,
meg a könyveket a gimnáziumra ... és odakapta és a melleire.
fi
6 BÉTA

szorította a fiú fejét, és könnyei hulltak rá. Vagy ha iró lehetne,

Istenem, egy bankban. A Felmajer fiú már tizennyolc éves ko­
rában hazaadott szüleinek a fizetéséből. És egy bankárosnak
akárki odaadja a lányát, még hozzá egy ilyen szép fiúnak, mint
az iő kékszemü kis csibe Bétája.
Azután két év alatt kisült, hogy Béta nem tudja az “ad-
versum-ante-contrát” és szegényke bizony észre se nagyon vet­
te, hogyan, hogyan nem, egyszerre csak valami kis foltozó szabó­
hoz került, aki pucolt, és vasalt, de uj ruhákat nagy ritkán csi­
nált, csak véletlenül, ha valami idegen népség vetődött a városba,
például uj szobapincér vidékről valamelyik szállodába, mert azo-
kát változtatja mindég a cupringer, vagy vándorcirkusszal a
dijbirkózók, akik még tapasztalatlanok voltak és nem ismertek
jobb szabót. Olyankor aztán nagy volt az izgalom és gazdája,
ment kölcsön kunyerálni a többi szabóktól barna pakkolópapiros-
ból szabásmintákat, de irigy konkurenciából a mintákból mindig
pontosan az a nagyságszám hiányzott épen, amelyik kelletett
volna és ezért aztán, ha kész lett a ruha, mindig elállt a nyakban
hátul. Nem is csináltatott kétszer uj ruhát a gazdájánál senki-
sem, se pincér, se dijbirkózó. Béta minden héten, de sokszor két-
szer-háromszor is hazavitte a vasalt és tisztított ruhát a Nágler
Józsinak, akiről a felsősök, amíg az iskolába járt Béta, azt mond­
ták, hogy a legfő-fői szeretője Tarkányi Nusinak, a primadonná­
nak. Józsi sohasem fizetett és a gazda mégis mindig azt kérdezte
tőle, hogy fizetett-e Náger ur... a f .. e egye meg. És őt szidta
össze, hogy biztosan fél kérni tőle pénzt és hogy nem is hiszi,
hogy ő nem szalad direkt el és azért nem fizetett az a . . az a . .
és, hogy máskor ott ne merje hagyni a munkát pénz nélkül, mert
letöri a derekát.
És a volt kis diáktársai, ha lányokkal vagy felsősökkel vol­
tak, elfordították a fejüket, vagy igen nagyon odafordulva a tár­
saságukhoz beszéltek... szégyelték Bétát, nem akarták észre­
venni. Ezért ha munkát vitt a karján, sokszor elkerülte a jártabb
utcákat, hogy ne kelljen senki ismerőssel találkoznia.
És mire leteheti a három inasesztendő, tudott a piacról
krumplit és fehér friss kenyeret hozni, és tudta, hogy a kétkraj-
cáros zöldségköteg nem jó, ha nincs benne sok zeller. Továbbá
tudta, hogy gazdája vásott kölykére nem szabad túlságos mér­
gesen néznie, ha a tűket kiszedegeti a tűpárnából és megszűrj a
vele a combját. És ha a mellény oldalát a gépen varrta, nem
volt elég a munkájára figyelni, hanem a gép alatt négykézláb
mászkáló, maszatos gyerekre is kellett vigyáznia. Továbbá meg­
tanult gomblyukat varrni, bár nem nagyon szépen és vasalni úgy,
hogy ténylegesen csak egy éle legyen a nadrágnak.
 BÉTA 7

Mindezek után, amint letelt a három esztendő, azt mondta

neki a mestere, hogy most már mehet egy jobb helyre tanulni,
ha valódi szabó akar lenni. Tiz korona ajándékot is adott volna
neki, ha nem lett volna jövő héten itt a házbér. De igy csak
kettőt adott. * * *
HALK KÓRUS.
A Duna-utcán sok szerb lakik és ott van a Scheer bácsi
pálinkamérése. Scheer bácsi utcai szobájában, fent az emeleten
van berámázva obsitos levele, egy bronz meg egy fehér érme,
igen szép, színes, recés szalagokon. A boszniai okkupációnál
kapta. Hogy a törökök — egy bandavezér, piros turbánnal és
S
‘3

handzsárral. És egy kép van egy régi újságban, amint apró

lovak kis ágyucskákkal mennek-mendegélnek és jobbra egy ret­
tenetesen mély szakadék van, oldalt meg fekete meredek sziklák.
És a szerpentin utón a kígyózó katonák, lovacskák, lefelé kiseb­
bek és fölfelé is kisebbek. Scheer bácsi az okkupációban katona
volt, de nem beszél sohasem róla. Az ember mindent a régi, már
sárgás képes újságokból tud. Például Mostar, meg Dolni-Tuzla
és a Feldzeugsmeister . .. meg az angol-bur háború is .. . igaz . . !
És a Keményéknek két lánya ... az egyiknek bajsza lesz,
majd ha kinő.
Sarkon a festékesnél az aszfalt mindig fehér a budai földtől
vagy a bécsimésztől és sok színes, de igazi színes porfesték is
van ott szertemázolva. Lehetne odaülni, le a járdára, ha nem
mászkálnának annyian az utcán és ha lehetne. Vagy lerajzolni
egy lovat, vagy leginkább azt a pikáns dolgot, amint a sétatéren
igazi emberek meg a diákok csinálják bottal maguk előtt, amint
a padokon ülnek és lábukkal széttapossák gyorsan, ha valaki ar­
rafelé megy.
És a tiszteknek a cipő alatt valami szalag van, ami a nadrág
két oldalát lefogja, és akkor a nadrág fess. És fényes-fekete,
.*

igen fekete és igen fényes lakkcipőjük van. Ha civilben ten­

iszeznek a parkban, nem is lehetne tudni, hogy ki a tiszt . . .
csak mert nem játszanak zsidólánnyal.
A főutcára nagyon süt a nap és egész puha az aszfalt, nem
is jár arra ilyenkor senki, merthogy délidő van. A boltok be van­
nak zárva és csak egypár boltoslegény-féle sétál a varrólányok­
kal, vagy a széles, hűvös kapuk alatt viccelnek. Mert katonának
;

való a cseléd, aki még ilyen kánikulában is szolgál s a katona

most fegyvert pucol, az aranygombjait aranyozza, meg köp egyet
a suvikszos kefére és úgy tisztogatja bakkancsait. A boltoslá­
nyok mindig a szomszéd boltos legényeivel cicáznak, amig csak
lustán meg nem jön a gazda, a főnök ur, és kinyitja a boltot.
8 BÉTA

A hires biciklis-postás törli a homlokát és még az utcán

válogatja ki a táviratot. A távirat ilyen melegben csak guta­
ütésről szólhat, de azért mindenki szeretné kíváncsian tudni, hogy
igazán mi van benne, nemcsak találgatni, mindig csak találgatni.
Egy pár utcaseprői a délelőtti piac szemetjét söpri és két órá­
ra már tiszta lesz az utca.
És mindig a kövér cukrász özvegyasszony a legutolsó, aki
összeszedi a sátorfáját. Két krajcárért ad krémpitét meg sam- (

ronit, mert az igazában öt krajcár, de oda csak kadétok járnak a

szőke cukrászkisasszony miatt.
Valahol kinnfelejtették a követválasztó nemzetiszinü zász­
lót, hogy “ÉLJEN GRÓF TELEKI !”
A kávéház terraszán már egypár asztalnál ülnek és újságot
olvasnak, vagy térdükön van épen az újság és a feketét kavar­
ják, amit hangosan és erélyesen pohárban kértek, mert az úgy
van, hogy a pohárban inkább fekete a fekete.
És két cukrászinas abban a nagy különös edényben fagylal­
tot cipel a kávéház hátsó bejárójához és amikor kinyitják az aj­
tót, látni, hogy a fizetőpincér még csak most eszi meg a reggeli­
jét, rántottét három tojásból. Nagyon meleg van. És nem biz­
tos, hogy az a fehér kutya nem veszett-e, tekintve, hogy lóg a
nyelve és behúzza a farkát. Az ember sokszor olvas ilyesmit káni­
kulai újságokban, és lehet félni. Miért is nem alszik ilyenkor
mindenki a kanapén. És a piros függönyt jól össze kell tenni,
a sárga rollót egészen letolni, hogy sötét és hűvös legyen a szo-
bábán. De csak az öreg zsidóasszonyok alszanak most, kiknek
ezalatt kint a cseléd mpsogat és énekli, hogy . . . “Károg a holló
a jegenyén . . .”
A szálloda udvarba bejött az omnibusz a vasútról és a te­
tején bőröndök voltak. A két vigéc konflison jött, derogált ne­
kik a szálloda omnibusza. Azt mondják, akik tudják, hogy külön
tiz korona napidijat kapnak, ha utaznak. Abból telik nekik <
konflisra, meg minden szállodában friss szerelmü szobaleányra.
Mert egyik nap ebben a városban vannak, másnap meg másutt
és csak péntek este szerelmeskedhetnek feleségükkel, mert a vi-
gécek mind zsidók és akkorra muszáj nekik otthon lenni.
A sétatéren egy finánc ül a pádon és bóbiskol. Ez lehet a
világ legtitokzatosabb mestersége, a se hosszú, se rövid, de bután
görbe kardjuk miatt, mert a muzsikus katonák muzsikálnak,
azért olyan a kardjuk. Egy főbb-finánc elvett egy selyemgyári
leányt és azota kalapot hord a menyecske és a többi selyemgyári
leányok a háta mögött kinevetik. Viszont egy cseh zupás-őrmes-
ter el akart venni egy szomorú fekete horvátlányt, a katonák
nem engedték és öngyilkosok lettek tegnap. Az újság különkia-
 BÉTA 9

dásban hozta. Persze, csak délben lehetett, amikor a nap úgy

süt, hogy kívánkozik mindenki a nyirkos föld alá, ami olyan,
mint a Bauer söröspincéje, ahová Béta épen az előbb egy kipucolt
és kivasalt öltönyt vitt két nadrággal, hogy a karjai majd le
törtek. És tudvalevő, hogy nem igen lehet váltogatni, ha egyik
karja elfárad, a másikba, ha ilyen sokat visz egy olyan kis em­
ber, mert a ruha könnyen gyürődik s a kövér Bauer különösen
szekáns.
Azt mondják, hogy este tüntetés lesz, mihelyst kijönnek a
munkások a gyárakból, meg a műhelyekből. Mert nappal a több­
ség dolgozik és csak egy páran dominóznak a futaki kis kávéház­
ban és csak igen kevesen billiárdoznak, mert csak két billiárd-
asztal van. Azok is inkább fiatal, facérlegénykék, alig pár hó­
napja, hogy felszabadulhattak csak és még nem igen kapkodnak
utánuk a mesterek.
A munkások ezért fognak tüntetni, mert valami főmunkást
a rendőrkapitány ki akar toloncoltatni a városból.
És az nagy dolog lesz majd. . . Mint Boszniában a kis ágyuk
a lovacskák hátán és egy vörössujtásos generális távcsővel néz
és körülötte sok tiszt van és egy kicsit hátrább, egy kürtös trom­
bitál. A lovak hátul vannak és egy falu ég, de csak egy házat
látni belőle ... de azért falu ... és ég.
Vagy egy csatatér éjjel, ahol egy ápolónő piros kereszttel a
karján egy korty rumot önt egy sebesültnek. Tisztnek, mert
bojtos kardja van.
Vagy egy halálosan sebesült, ez is éjjel, elhagyatva, utol­
jára feltámaszkodik és megcsókolja a lova homlokát. De ez már
a francia-porosz háborúból lehet, mert német folyóiratból van.
És hátul messze piros csak az ég és a közelben valaki fekszik,
aki már egészen halott. . . úgy bizony.
És a rendőrkapitány a kávéház terraszán ül és hangosan
< mondja a szomszédjának, a pupos adótárnoknak, hogy berendel­
tem a lovasrendőröket estére.
Nyolcán vannak, mindenki tudja, és egy főlovasvezérük a
kilencedik.
Hogy Béta estére el fog bújni? ... Az inasoknak a segédek­
kel kell tartani, mert belőle is maholnap segéd lesz. Hát mi is
t az a tüntetés ? Amikor Zrínyi Miklós kirohant, úgy kidagadha­
tott a melle, látni is a képeken, hogy milyen domború.
És látni egy másik képet, amint egy olyan gyerek, mint ől,
negyvennyolcban elől megy és dobot ver. A múltkor, hogy egy
ház a Pirosi-utcában égett, egy rácgyerek, nem lehetett idősebb
mint ő, már segített a tűzoltóknak pumpálni.
És ha levágja majd a nyakát egy rendőr? A munkások szob-
10 BÉT'A f

rot állítanak majd neki, meg a képe is ott fog lógni a szoba-kony-
hás lakásokban a Kossuth Lajosé mellett. Miska bácsinak nincs
szobra, meg képe, neki lesz majd.
És az édesanyja? Ha meghal . . . levágja a lovasrendőr a
nyakát ?. . .
Egész délután elérzékenyülve szorcsogott Béta és amikor a
gazdája egy kicsit meglegyintette, olyan keserves sírásban tört
ki, hogy még a keményszívű majszterné ténsasszony is meg­ *
rémült. Hiába faggatták, egy szót sem lehetett kivenni belőle,
mert hogy igazánból talán maga sem tudta, hogy mi baja. Egy-
egy félórára elhallgatott, aztán újból csak fel-felsírt, úgy, hogy
végre is a gazdája megunta és hazaküldte.
Reszketve szaladt haza, otthon anyja ölébe túrta buksi fe­ f
jecskéjét és úgy aludta át a tüntetést.

A ZUTÁN Béta már elolvasott sok könyvet. Jónevü és szép-

-iJLnevü grófok ildomos regényeit, ahol a végén, mindennek
dacára szépen történik minden. És ha közben meg is halnak
egyesek, azok vagy koszorús mártírok lesznek, vagy zsiványok
voltak ... és ő nem lesz zsivány, mert akkor ő is úgy jár.
Minden vágya volt, hogy valaha parfőmös hölgye legyen,
de nem olyan, hanem amolyan, és hogy neki minden reggel bo­
rotválkoznia kelljen, hideg lemosással és naponta kétszer vagy
háromszor átöltözködni, ő ugyan megmondaná a társaságnak,
hogy ő demokrata ... és még hozzá kurucosan megmondaná,
hogy a hölgyek pisálnának a szerelemtől.
És ő délcegen jönne le a lépcsőn, karcsún, fekete nadrágján
éles volna a bug és alul, a cipő alatt szalaggal volna átkötve.
Bár ez épen mostanában már nem divat, de nem baj, ő karcsú,
ő úgy csináltatná mégis, merthogy a tiszteknél is . . .
És a lépcső fényes, márványos volna, égő piros szőnyeggel.
Ő felülről jönne le és mindenki lent volna és felnéznének amint V
ő jön, mint Psylander a moziban. És megint mondanák a de-
koltált és parfőmös hölgyek, hogy jaj Istenem.
Vagy, mint a derék földbirtokos, kócsagosan, feszes vadász­
ruhában, mint Rudolf trónörökös, felpattanna a lovára és ki­
röpülne a kastély udvarán. Aztán megint visszarepülne, addig
5

felülne egy másik lóra a fekete cilinderes hölgy is. És lassan

poroszkálnának a fasoron, és a paraszt levenné a kalapját és a
fák is virágosak, szép rózsaszínűek, odaér egy-egy ág elibük és
ő udvariasan félretolná, és hej be szépeket is tudna iő mondani
olyankor a hölgynek.
>

És a falu is, de milyen szép lehet úgy lóhátról.

Egy kis faluban, egy ház előtt a pádon ült Béta szép kora
US
 BÉTA 11

nyári reggel és ott sóhajtotta el ezeket, egyetlenegy sóhajába,

vándorlegény korában.
Egy tarisznyája volt és abban hordta a kevés ennivalóját,
amit itt-ott kapott, a szappant és törülközőt. Anyja fényké­
pét egy selyempapirosba meg egy másmilyenbe pakkolva külön
egy kis zsebecskébe tette, amit erre a célra varrt a tarisznyájába.
Cipője a vállán lógott, mert ő mezítláb ballagott és csak ha vá­
rosba ért, húzta fel őket. Egy kis bőröndje is volt, kevés fehér­
neművel, egy pokróccal, meg a “Vasgyáros” regénnyel.
Tulajdonképen a pokróc töltötte az egész kis kopott, sárga­
barna bőröndöt, amit ő kuffernek hivott és ami egyetlen sötét
pontja volt vándorlásának, mert nem tudott miatta úgy tenni-
venni, amint jól esett volna. Például, leszaladni egy dombról,
vagy a kezeit lóbálni, vagy úgy menni és fütyülni a tűzoltó
marsot, hogy a jobbkezében egy bunkót emeljen fel-le, ahogyan
a taktust dirigálják, mert hogyan is venné az ki magát, hogy
ha a banda-karmester az egyik kezében a cifra ezüstbottal tak-
tusozna, a másik kezében meg egy koffer lógna . . . egy átkozott.
Aztán, ha fel akart kapaszkodni egy kocsira. A kocsi soha­
sem áll meg, meg azután nem is vicc olyanra felkapaszkodni, a
melyik lassan megy vagy megáll a számára. Először is fel kell
dobni a koffert, aztán feldobni a cipőket, hátravetni a tarisz­
nyát, és csak akkor lendülni . . . hiába, nem lehet olyan fürge
az ember.
Igaz viszont, hogy jó, ha esténként az ember pokróccal ta­
karózhat, mert ezek a parasztok még nyáron is tollas dunyha
alá bujtatnák, ha épen fedél alá kerül. Ott kint a szalmakazlak
alatt pedig különösen jó a pokróc.
Aztán meg a tisztesség, hogy két inge is legyen az embernek
és hogy nem viselheti magán egyszerre mind a kettőt, mint télen
a kehes urak.
« Ha kérdezték, hogy milyen legény, azt mondta, hogy kő­
faragó, mert igy biztosabb volt, hogy nem fogják be dolgozni
mesterségbe. Ki az Isten tud munkát adni faluban egy kőfara­
gónak ? Ezt a tanácsot egy tapasztalt vándorlegénytől kapta, a
ki szintén szabó volt és tavaly még a Kárpátokba is szépen fel­
vándorolt, anélkül, hogy egy öltést is kellett volna varrnia.
Mikor a kis délmagyarországi városkájából nekiindult, az
volt célja, hogy kimegy Németországba, mert ott van Miska
bácsi, ő is lesz ott majd valaki és aztán, de csakis aztán, fel­
keresi majd Miska bácsit és . . . névjegyét egy inas, vagy egy
* fekete bluzos, de fehérkötényes szobalány fogja bevinni, mig ő
keztyüjét fogja kényelmesen lehúzni és hanyagul a cilinderébe
dobni. Különben neki nem lesz majd cilindere, ő demokrata és
 *
12 BÉTA

fogja is majd mindenütt mesélni, hogy ő szégyellené a fejére ten­

ni. És ha leül majd az aranyfáju székbe (a fényképészeknek is van
olyan), akkor felhúzza majd kicsit a nadrágját, hogy a vasalt
élit a térde ki ne nyomja. És olyan harisnyája lesz, ami . . .
nem lesz selyem . . . mert hogy lő demokrata, hanem legalább
egy fehér selyem nyíl lesz majd rajta oldalt.
És hogy Miska bácsi majd úgy fog vele kezet, hogy egyik
kezét a vállára teszi és a másikkal sokáig fogja majd szoron­ 1
gatni és rázni az ő kezét. (És hogy ő szerelmes az unokanővé­
rébe, a szépséges, szőke Margaretba, igaz, hogy csak a fényké­
pét látta és azt is már bizony elég régen, de biztosan szebb még
a fényképnél is. Az baj volna, ha már férjhez ment volna, egy
némethez talán. Igaz, hogy idősebb mint ő, nem is meri kiszá­
mítani, hogy mennyivel, de az nem baj, ő már sokat olvasott
ilyen házasságokról.)
És azok biztosan kastélyban laknak. Miska bácsi világhírű
nagy tudós lehet. Biztosan nagy laboratóriuma van a kastély
egyik szárnyában, vagy talán úgy lehet, hogy egyik szárnyát
lakják a hölgyek, másik szárnyát pedig az urak ... és folyosók,
közbül szalon, zeneterem, olyan kiugró ablakkal, fürdőszobák,
kerek, márványgödörrel és számtalan ezüst csavarral. A női
hálóban az ágy felett halvány sárga függönyök lógnak egy nyi­
tott esernyőféléből . . . persze minden selyem, bársony meg
arany rojt.
És külön reggeliruha, déli, fogadó, estélyi és azokból is min­
dennap más, persze csak a hölgyeknek, mert Miska bácsi biztos,
hogy most is reggel hatkor kel és dolgozik is már a laboratóri­
umban, és épen csak villásreggelire szalad föl a verandára tizen­
két órakor délben . . . mert ezek is, jaj a marhák, biztosan este
ebédelnek.
Bár Miska bácsi talán nem is tart velük, valószínűbb, hogy
megmaradt demokratának. t

KÓRUS.
Kis egér ... kis mezei egérke . . . erre szaladt, ni. És
hát a kis madár, harkály. Meg az a kis mókus, jaj de nevető­
sen kunko-kunko-kunkorodik a farka.
Picike legényke, Béta, soványka és mindig éhes.
Most süt a nap és forró jó arany fut át az ereken vér helyett
és röhög még a tüzes göröngy is a szemedbe, mert ki akar rob­
banni a széles jókedvétől.
Pici legény, jókedvű, himbálja a cipőket és a koffert, hár­
mat ugrik, feldobja és hopsza neki, elkapja és megint feldobja,
de mindig a harmadik számolásra pontosan. (A
t
BÉTA 13

Egy liba kerül elé, azt megkergeti, de jön egy csúnya gunár,
az elől már ő szalad.
És a kis parasztlányka a mezőszélen mutatóujját a prusz-
likban felejti, olyan kíváncsian bámul. Aztán, amikor Béta rá-
ölti a nyelvét, egyszerűen visszaölti az övét. Béta kettőt dob­
bant lábával, mintha oda akarna ugrani, az visszadobban, Béta
odaszalad, az fut előle; Béta utoléri, meghuzgálja a copfját, cup-
\ pant rá kétfelől két puszit és kicsit ellöki, no most már mehetsz.
A kis szöszke lány mégegyszer ölti rá a nyelvét de már szalad
is, ahogy csak tud.
Minden kutya ugat, de egy sem harap. És jaj de milyen
buta, drága pofájuk van, ha mérgesek, majd megpukkadnak a
méregtől, met a bocira vigyáznak, meg az ajtó fölött kipingált
szobafestő rózsákra.
Van neki tiz krajcárja, vesz érte fekete cukrot meg egy
hosszú cipőszalagot, a leghosszabbat, ami olyan hosszú, hogy
ha elszakad, még mindig lehet használni, vagy iszik egy szóda­
vizet, meg képeslapot is vesz az anyjának, ami azt mondja, hogy
“Hit, Remény és Szeretet”.
A szakállas és pápaszemes boltossal beszélgetett bent a falu­
ban és kap tőle szalonnát, kenyeret meg egy citromot, nem kell
a boltosnak pénz a levelezőlapért meg az ennivalóért, sőt még
a bélyeget is ingyen adja, pedig azt a zsidó is pénzért vette.
A csendőr puskájára támaszkodik a korcsma előtt és úgy
bámul bele a világba és azt mondja, hova öcskös ?
“Vándorlók a világba, csendőr ur.”
Azt mondja a csendőr, hogy cerbusz, nehogy kőbe üsd a
lábad.
“Mék én akár behunyt szemmel is, nem bánt engem se tüske,
se kő.”
t Azt mondja a csendőr mégegyszer, hogy nahát cerbusz, erigy
Isten hírével.
A paraszt is azt módja, hogy cerbusz, de a vénasszonyok
azt, hogy — Dicsértessék a Jézus Krisztus.
És egy öreg paraszt üldögél szunyókálva kint a lócán, a falu
®§*yik utolso haza előtt, pipa a száj aban, — ha tudná az ember,
*. hogy nem ébredne fel, jó volna kis paprikát tömni a pipájába. Jaj
de káromkodna. Majd talál ő még az életben egy ilyen paraszt­
ra, talán egy másik falu végen, ha jó lesz az Istenke hozzá.
Eperfára nem jó mászni, meg nem is illik, már azaz ilyen
legénynek mint ő, de azért, Istenem, ha épen nem látja senki-
sem . . . mert az eper jobb még a csirkehús levesnél is, pedig az
nem rossz. h
á
 *
14 BÉTA

És az ember ha patakot ér, utána megtöröli a száját meg a

lábait.
De a kuffer ... az átkozott.
“Én édes jó Istenem, ha egy picit szeretsz, csináld úgy, hogy
elveszítsem egyszer. Vagy rablók vegyék el tőlem, de ne úgy,
hogy azt gondold, én akarom, én nem akarom, én kimondottan
nem szeretném, ha elhagynám valahol. De ha úgy véletlenül,
persze az más volna. Csak úgy azért tudtomon kívül, édes jó
Úristen, lopd el tőlem, ha engem szeretsz egy picit.”
Onnan tudta meg, hogy vasárnap van, hogy nem engedték
ki kora reggel a parasztok az országúira, hanem azt mondták,
hogy ma vasárnap van.
Hát jó, mondta Béta és kipucolta a cipőjét, kikefélte a ru­
háját és felvette a másik ingét. Átmentek délelőtt egy másik
faluba, ahol búcsú volt.
Már messziről hallani lehetett a verklik danászását, hogy
mondták . . . gimbelem-gombolom, légy enyém angyalom . . .
meghogy szerecsen, egy szerecsen, egy szerecsen törzsfő. És
egy nyitott ablakon be lehetett látni egy szobába, ahol a grama-
fon énekelte, ne légy hűtlen hozzám . . .
Béta cipelte a kuffert is magával és hogy elbámészkodott,
bizony nagyon útjában volt. Egy ringlispiles verkli egy olasz
operát muzsikált, ami olyan fenségesen szép volt, hogy csak na.
Onnan olasz, mert a színházban még inaskorában egyszer ugyan
olyan szépen muzsikáltak, s a szinlapon állt, hogy nagy olasz
opera.
A ringlispil lovakkal meg hintókkal is nagyszerű volt, és
a szülővárosa jutott eszébe, ahol egész nyáron át van ringlispil
a törvényszék oldalánál, a nagy mezőn. Ott még hinta és pano­
ráma is van. De érdekes, hogy ott még sohasem tűnt fel neki
az olasz nagy opera muzsikája, talán mert a sok cseléd meg ka­
tona tullármázták, s azért is lehet, most csodálkozva emlékszik, t
hogy oda sosem kívánkozott. Itt szeret, mert a falusi népek
illedelmesek és méltóságosak, a lányok meg rátartósak és sze-
mérmetesebbek ... és főleg a muzsika, mert az ingyen van.
Nem is mozdult el Béta sokáig onnan.
Ott felejtette a kufferját és, mikor vagy egy órányira is
volt már a falutól vette csak észre, merthogy a fülében zsongott
az édes muzsika.
Akkor azt mondta, hogy hej te büdös jó Isten, mit csinálok
én kuffer meg pokróc nélkül . . . hol a fene messze van még
Németország. Nem úgy gondoltam én azt, csak tréfáltam róla,
kell az nékem és visszament érte. Meg is találta azon mód,
kinek is kellett volna szegény vándorlegény kufferja. Akkor
(
 Â

BÉTA 15

mondta a kuffernak, hogy hej be sok vesződség van veled, talán

mégis jobb lenne, ha elloptak volna tőlem, te bestia.
És aztán egy kőhíd is van egy-másszor a patak fölött,
boltíves, és lehajol az ember megnézni magát a vízben,
mint tükörben és ő, ni-ni, milyen szép égben van. A fehér bá­
rányfelhők utaznak mögötte, most hagyja el egy a fejét, de most
egy másik jön már s a válla mögött úszik el, az meg ott egy
keskeny halformáju, sötétes, de az messze úszik tőle és bizony
jól is teszi.
És hijja a patak és azt mondja, hogy gyere belém, ég vagyok
kis, foszló felhőkkel, mint a gazdagok habostortája. Még jobb,
mert hűvös vagyok, friss, nem olyan émelygős . . . Isten bizony,
úgy van, csupa ég vagyok. És hamarosan ketten fürödnek a
patakban, Béta meg a tükörmása, és lehajol, hogy megcsókolja
a viz színén magát, persze csak tréfából. És fürdik az égben
Béta, lubickol, úszkál és azt mondja, hogy kár lesz kijönni, meg
azt, hogy szeretsz-e te fehér felhő ... te ott ni, ugy-e Bözsinek
hívhatlak.
És hogy úszik a Bözsi-felhő a vizen, utána úszna, de ahol
úszni kell, ott már nem látni, mert a viz fodrozik. Egy béka ug­
rott most be a partról, loccsant. Ott még sok béka lehet, jó
volna odauszni és kaviccsal megzavarni őket.
Egy percre elborul a nap, de aztán megint kibújik, mert
udvarias és nem akarná elrontani a világ jókedvét épen most,
amikor Béta a patakban fürdik. Végül egy szelecske lehelve
szántja végig a kalászos tájat, kicsi, hullámzó sárga tengert csi­
nál és azt mondja szelíden, hogy te Béta, gyerünk már. Már
hat óra is lehet és hogy mi is van ma tulajdonképen, szerda vagy
csütörtök. De lehet péntek, talán szombat is, mert ezek sem
voltak már régen. Az biztos, hogy ma még csak négy falut
ment, és az bizony nem sok.
De a fürdés jó volt és ő most azért sem indul tovább, őneki
nem parancsol szellő meg senkisem és azért is a hátára fog fe­
küdni, mert mozog a szive és fáradtak a karjai az úszástól. Nem
is bánta meg, mert hamarosan megtalálta a Bözsi-felhőt és el­
beszélgetett vele.
“Bözsike, te vagy a libapásztorlányka, vagy nem is az, ha­
nem a tanító kislánya és te adtál nekem ma délben palacsintát
és olyan jól mosolyogtál, hogy ha . . . hogyha hozzám jönnél, el­
vennélek feleségül. És felülnél a vállaimra, szaladnék veled le
a dombról és te kurjongatnál, hogy ... juj ... juj .. . mint az
indiánusok.
Az a barna felhő, te meg a cigánylány vagy és téged vennélek
el inkább, mert te biztosan egy sötétbőrü mór gróf elrabolt lánya
k
16 BÉTA

vagy és én visszaviszlek majd kakaslábon forgó kastélyodba.

Hogyan is lehet olyan butaságot bemesélni a gyerekeknek, hogy
kakaslábon-forgó. Az nem lehet igaz, hanem azt mondják, hogy
Amerikában valódi házakat tolnak el egyik helyről a másikra.
Az igaz lehet, mert még a képét is láttam az újságban. Minden
csoda ott van, oda volna ám jó csak menni.
Az ott fent egy óriási sas lehet, vagy talán nem is sas, mert
ha az ember igy fekszik, nem tudja, hogy mekkora és hogy mi­
lyen magasan repül. Ha most ott fent egy hajó úszna, de evezős
vagy vitorlás és oldalt faragott korlátok volnának, mint egy pa­
lota lépcsőházában és hátul emelete is volna, és biztosan onnan
jön ki Kolumbus Kristóf a távcsővel vagy Robinzon Crusoe a
Péntekkel . . . ¡

TLYEN bamba legényke volt Béta sokáig, amig aztán mégis

J- kiért a nagy Németországba. Ott már mindjárt legelején nem
igen tetszettek neki a gázgyáracskák minden csip-csup állomás
körül. A népek sem akartak vele már oly barátságosak lenni
és ott már dolgoznia kellett, hogy megéljen. Pénzt keresett, s
ha az embernek pénze van, akkor már nem is lehet gyalogosan
vándorolni, hanem gőzösön a helye. A gőzös ablakán is kilátni
a napos rónára meg a hegyecskékre, de mily mások is azok
már igy a vonatról. Még a parasztasszonyok is kalapot hordanak. ;

A városok meg, oh Istenem, azok rettenetesen komplikáltak, mu­

száj elszorulni a szegény ember szivének, ha egyik-másikán ke­
resztülszalad a vonat.
Aztán bekerült szabómühelyekbe dolgozni, fizette ponto­
san a szakszervezeti járulékait, tagja volt a magyar kolónia Pe-
xol bajuszt viselt, a háborúban pedig olyan fontos arcokat tudott
tőfi egyletének és nyáron, vasárnaponként “Dampfpartie’’-kon
vett rész, ami alatt hajókirándulást kell érteni, valami szutykos
vizen, harmonikával és kirántott csirkehullákkal, amit valami fe­
kete kis kézi pléhkoporsóba csomagolt be még előtte való este,
kenyérrel meg retekkel.
Csak olyan legény lett Béta, mint amilyenek a többi szabó­
legények voltak.

Már Németországban nagyon megkomolyodott Béta, kis an-

vágni, merthogy németül is tudott, hogy igen hamar altiszt lett
belőle.
Harcolt, mint a többi, marsolt, ázott-fázott mint a többi, ká­
romkodott, ha muszáj volt épen, ha nem is sikerült neki olyan
közvetlenül, mint a parasztaltiszteknek. A tábori istentiszteleten,
—

csak úgy térdelt mint a többi és arra gondolt eléggé egykedvűen,

 ki

BÉTA 17

hogyha nem esik el, akkor majd önállósítja magát. Elveszi majd
a Ravacs Klárit, akinek mangalicás husossága sokszor járt kívá­
natosán az eszében. Majd úgy csinálják, hogy csak egy gyerekük
legyen és nem fiú. . . hogy is ne, hogy majd abból is baka legyen.
Ennél messzebbmenő következtetést a háborúból sokáig nem tu­
dott tenni. Mindkét öccse a szomszéd századnál szolgált. Amikor
a középső elesett, kapott egy pár órát, hogy hátramehessen az
ezred kötözőhelyre, mert öccsét odavitték és egy földi pionérkáp-
lárral deszkakoporsót csináltak, hogy ne dobják be a földbe
szegényt csak úgy puszta celtben. Mikor a pap elimádkozta a
mondókáját, keresztet vetett, felemelkedett, leporolta a térdét,
amelyiken térdelt és századához visszamenet felkéredzett egy
trénkocsira.
Magamellé hívta a kocsira a legkisebb öccsét és rázta őket a
rossz utón a kocsi, hogy egészen elzsibbadt a talpuk. Egész utón
egy szót sem szóltak, csak amikor elváltak mondta Béta, hogy ne
ird meg anyánknak. Téged meg talán odaveszlek magamhoz.....
elkérlek az őrnagy úrtól.
Aztán nehéz volt a szive, mert nagy baj, nagy gond! Eszébe
jutott az anyjuk, a gyermekkoruk, meg több mindenféle, de az
ember úgy megszokja még a háborút is, hogy csak na. No meg
az is épen elég gond, hogy a manipuláns jól számolja ki a tiz
cigarettát emberként, mert hogy már nagyon kinyílt a legények
szeme, s ha csak egy is hiányzik, azonnal morognak. A kicsi
öccsét odakérette a szakaszhoz.
Pár hétre rá a rókalyukban voltak, mert az ellenség pergő­
tüzet adott, támadni akart, vagy ilyesmit. A rókalyuk nyílása
felett volt a mellvéd, oda volt építve egy vaslemez, amelyen egy
-g*ae a

picike kilátólyuk volt, ott dugta ki fegyverét az őr és azon nézett

ki az ellenség felé, mig a többiek lent voltak a rókalyukban.
Őrnek mindig kell ott lenni, ha még oly sűrűn jönnek is a
gránátok meg a srapnellek. Minden tiz-tizenöt percben másik őr
ment fel. Délután Béta volt a soros altiszt éppen. Egymásután
buktak le az őrök, volt olyan, aki még csak fel sem kapaszkodott
az állásra, máris elvitte valamelyik srapnell. De őrnek kellett
kinn lenni, jelezni, ha az ellenség már támad és ha a soros őr ki­
ment, Bétánál kellett lejelentkeznie.
¡rs,

Mikor a legkisebb öccsére került a sor és az Bétánál jelent­

kezett, ha lehet, még sápadtabbak voltak mindaketten és Béta
szeretett volna odaugrani, hogy ne. ne. inkább ő maga megy
ki helyette, vagy legalább megölelnék egymást. Egypár pillanatig
szemben álltak és halkan mondta a fiú, a szegény kiszabott ka­
tonagép, hogy alássan jelentem. És valami gránát vágódott a
rókalyuk fölé. Nagyot dobbant minden s a gyertya is mintha el
18 BÉTA

akart volna aludni a légnyomástól, és a szivére szorult ijedten

mindenkinek a vére. Akkor valami hang, talán egy tiszté vagy
az ¡őrmesteré azt mondta ropogósán, keményen, hogy nem va­
gyunk vénasszonyok ki az őrrel.
Béta meg sem ölelhette a fiút. Egypár perc múlva levitte
valami srapnell a jobbvállát és amikor a szanitécek lehozták, csak
félig pislogott Bétára, a szájából is ömlött a vér és a kicsit nyitott
szemeiben sok, sok szemrehányás volt szegény fiatal élet.
Béta hazakerült. Anyjának nem merte megmondani, hanem
az állam irta meg durván, nyomtatott papiroson, amelyet akkor
százezerszámra nyomtattak, hogy igy hősi halottak, meg úgy hősi
halottak.
Aztán igen hamar az anyját is eltemette.
S amikor a temtésről visszajött a kis lakásba és kezébe haj­
totta fejét a becsukható varrógép előtt ülve; mert az asztalon a
koporsó volt s az egyetlen koszorúból egy pár levél még ott­
maradt, valami borzongós hideget érzett a bal mellén és keze a
vitézségi érmeihez ért, leszakította tőket, nem is indulattal, hanem
inkább valami magától értetődő rezignációval és úgy érezte, hogy
nincs király meg haza meg vitézség, meg nincs semmisem, meg a
keserves hét szentségét, őt most hagyják ám békében, mert aki
hozzá mer nyúlni, azt szétharapja a fogaival.
Később megismerkedett egypár egysorsu emberrel, azokkal
külvárosi lakásokban találkozott és maga is egy félbenmaradt
deák, egy szintén dezertáns kadét ajánlatára lakást kapott egy
ilyen félreeső kis házban. Egy páran leástak a pincéből egy
újabb pincécskét és ott laktak abban a pár méteres lyukban hatan,
sokszor még többen is és még mindig jobb volt itt nekik, mintha
kint lettek volna a fronton.
A kadét gazdag, szomorkás, sápadt gyerekarcu zsidófiu volt,
a tüzérektől szökött meg és mindig Marxról magyarázott. Az
igaz, hogy sokszor nem értették, de érezték, hogy ha egy gazdag
zsidófiu velük lakik egy pincében, hoz cigarettát meg felvágottat
és azt mondja, hogy igy Marx meg úgy Marx és ahogyan
mondja, kigyuladnak a szemei még jobban, mint a papok­
nak, hogy hát akkor lehet is valami abban a Marxban.
Béta ugyan a szakszervezetekben gyakorta hallgatta a beszé­
deket, de nem igen érdekelte őt annakidején az egész marxizmus
a többi unszimpatikus és nehezen érthető izmusokkal egyetemben.
Most valahogy úgy érezte, hogy egészen jól megérti, amit a kadét
beszél, biztos, hogy a háborúra preperálta ki őt is.
Először csak hárman kerültek az öreg, özvegyasszony Pus-
kásnéhoz a kis házba. Akkor még biztonságban lehettek, mert
az egész környéken csakis nagyon szegény emberek laktak, akik
r
 : .
WÊÊMH
.
j

BÉTA 19

dehogy is bántották volna az ilyen megviselt embereket. Csak

később, amikor már a kadét is odajött, magával hozva még két
dezertánst, lettek ilyen sokan.
Egyikük pincér volt egy bordélyházban. Azt mondta, hogy
náluk némelykor háromszor-négyszer is razziáznak esténként a
katonai rendőrök, de még sohasem jutott eszükbe őt a pincért is
y

igazoltatni. Nem volna nagy baj, legfeljebb kiküldenék a front

felé, és ő igy is, úgy is az első alkalommal megint megszökne.
A másik egy kőműves, már négyszer szökött és büntetésből
hat esztendőt kell majd a háború után leülnie, itt már súlyosabb
a dolog.
A kadét mindig is szocialista volt, mint mesélte, és felvilágo­
sította a legénységet, hogy a háború az igy meg úgy. hát az ő
esete a hadbíróság előtt van, azt mondja, hogy még agyon is lőhe-
tik, ha elfogják. Nappal fenn szoktak lenni a szobában és csak
éjjelre mentek le a pincébe, mert nappal nem igen razziáztak a
katonarendőrök. Ott egész rémregénybe illően leereszkedtek a
gödörbe s az öregasszony rájuk tette a deszkaajtót, melyen egy
pár hasadék volt a levegő számára, arra meg egy üres teknőt tett,
a teknőre meg a tej esköcsögfélét.
A himlőhelyes Farkas, parasztemberféle, más városba való
volt és orosz fogságból jött vissza. Felesége összeállt valakivel
mig el volt, de iő nem bánja, ő úgyis úgy szerepelt mint eltűnt,
vegyék is most már hát úgy a dolgot, ő sokat tud Oroszország­
ból, harcolt a vörösek ellen. Elfogták, megszökött tőlük. Orosz­
ország nagy, másutt nem tudták, hogy szökött, nem bántották.
Hazajött, ő parasztember volt, tényleges katona is volt még
békében, ő nem bántja az asszonyt, de a kadét urnák igaza van és
ő nem harcol többet sem ide, sem oda. Csak arra nem tud rá­
szokni, hogy ez a kadét nem ur, hanem elvtárs.
Valami Engelmayer, vagy hasonlónevü ; ez bádogoslegény
volt civilben Pesten. De ez már tudott is sokat. Odaállt mindig
vitatkozni a kadéttal és csak azért nem mentek egymással sem­
mire sem, mert mind a ketten ugyanúgy akarták a dolgokat és
igy sohasem lehetett egy komolyabb nézetelérésre bukkanniok.
A hatodik, Puskásné fia szabólegény volt civilben, most a
kórházból dezertált. Megrokkant a sok gondtól; de nem tehet
mást! Sokszor mondja is, hogy akkor azonnal kiküldik az olasz
frontra és ott rossz, ő ott lett ősz. Családja is van, de csak ritkán
lopódzik el haza, nehogy bajt szerezzen még nekik is.
Már negyedik hete, hogy összekerültek, elmesélték egymás
sorsát töviről-hegyire, ismerték egymást, mintha testvérek vol­
nának.
Egyszer Puskásné korábban jött haza a piacról, ahol vajat
IF"
 f

20 BÉTA

árult. Mesélte, hogy mozgolódás látszik a városban, uj főtisztek

jöhettek és a világért ki ne mozduljon senkisem.
Puskásné mindig hozott magával újságokat meg könyveket,
amelyeket titokban a kadét szüleitől kapott. Ezek küldtek pénzt
is és abból vásárolt be az öregasszony élelmet mindannyiuk szá­
mára. Most ezek is azt üzenték, hogy a fiuk ki ne mozduljon és
Puskásné se jöjjön egy ideig, mert ők is félnek már és hogy most
még szigorúbb lesz minden.
Hát bizony, lesz ami lesz !
Nem is nagyon mertek most már nappal sem a szobában
tartózkodni és azért elhatározták, hogy egyszerre kettőnek szabad
csak fent lenni. Puskásné mindennap újabb és újabb rémhírekkel
jött, hogy sok dezertánst kivégeznek és az újságok sem jókat
hoznak, hogy sok helyen forradalmakról beszélnek és hogy úgy
látszik, itt már maga Jézus sem segít.
A kadét azt válaszolta, hogy ennek igy is kell lenni. Ez a
legbiztosabb jele annak, hogy a háború már nem sokáig fog tar­
tani. Puskásné fia vért hányt, őt fel kellett áldozni, rábeszélték,
hogy jelentkezzen, talán a kórházba küldik és biztosan nem kerül
ki többé a frontra. A pincért elfoghatták, mert nem jött többet.
Mint később megtudták, agyonlőtték a cseh katonarendőrök. így
már csak négyen maradtak.
Egyszer mind a négyen fent ültek a szobában és Puskásné val
bejött egy kis szőke cselédleány, fekete szatyorral. A kadették
kis mindeneslányuk volt. Nem tudta már kiállani, hogy a nagy­
ságos urék annyira gyávák, összeszedett egy kis ennivalót,
.libamájat, töpörtyüt és kért a másik fiútól, a kadét fivérétől tiz
koronát, azért vett még hozzá egy rúd szalámit és eljött. Egy
csomó újságot is összespórolt, de könyveket nem hozott, mert
annyi könyve hentereg az ifiurnak szanaszét, hogy a jó Isten »

maga sem tudna abból kiválasztani, megaztán ő ahhoz nem ért és

egykedvűen megrántotta a vállát.....
A kis parasztlányka, amint a nap sütötte szőke haját, élénken
irult-pirult, megaztán belebátorodva, kissé hangosabban beszélt,
mint ahogy ebben a pincegödörben szoktak, olyan volt, mint a
napfény, a tisztaság angyala és Béta azt mondta, hogy jaj ne
menjen el Juliska és kezetöve után kapkodott, amitől az még
jobban elpirult és ijedt, nyuszimódra kiszaladt.
Este Béta hasrafeküdt a pricsre, alsókarjára tapasztotta
ajkait, behunyta szemeit és belül sóhajtotta, hogy Juliska Ju-
liska drága..... hát ilyen egyszerűek az angyalok itt a földön?
De Juliska nem jött többé, mert kitört a béke két estére rá
és hazament a falujába. Talán valami parasztlegény vette el fele-
L

BÉTA 21

ségül. (Jaj csak ne lenne az ura iszákos vagy veszekedős, mert

nem olyat érdemelne a sorstól!)
A kadét szinte repült ki a pincéből, markába köpött, hogy na
most lesz aztán ami még nem volt, mig Béta csak úgy egyszerűen,
minden lelkesedés nélkül ment végig a szabad utcán. Nem mond­
hatni épen, hogy nem örült, de valahogyan nem tehetett róla, a
számla végén mégis csak eszében volt a két öccse, az anyja és
saját árvasága.

Már azelőtt is gyakran elmaradozott a kadét egy-egy éjjelre s

másnap mindig csak annyit mondott, hogy gyűlésen volt. Béta
egy darabig lézengett, anyjától maradt bútorokat adogatta el,
abból tartotta el magát, mert munkát nem lehetett kapni. Amig
aztán egyszer csak egy gyűlésen, ahol a kadét elnökölt, a kadét
ajánlatára megválasztották valaminek s igy valami szociális hiva­
talfélébe pottyant.
Most már általában hasznát vette annak, amit a kadéttól ta­
nult. Azt bő vitette olvasással, mert lassan-lassan mind jobban
érdekelni kezdte a szocializmus, a hivatala és a munkálkodás által
szinte újjászületett.
A kadét költeményeit, amelyek egy irodalmi lapban jelentek
meg mostanában, nem értette. Meg is mondta mindig őszintén
neki, hogy nem érzi át őket, de azért azok szépek lehetnek. A
hiba őbenne van biztosan, mert hogy ő nem tanult ember. Amihez
értett, például a német betegsegélyziőkhöz, vagy az országutak
karbantartásához, vagy a munkasegélyezéshez, vagy a téli tűzifa
elosztásához, ahhoz viszont nem szívesen vette, ha a kadét vagy
másvalaki hozzászólt. Egyébként nem bírálta önmagát, mert nem
volt arra szüksége. Nem is tépelődött, mert kétséget kizárólag
tudta azt a keveset, amit tudott és ugyanolyan biztosan nem tud­
ta, amit nem tudott. Ebből folyt aztán, hogy szégyelnie sem tud­
ta magát sohasem semmiért.
És ha valami újat tanult vagy tapasztalt, az egyszerűen, szá-
razón elkönyvelődött benne a plus rovatba. Sokszor örült neki,
hogy mennyivel okosabb lesz napról-napra, de kulturális igazi
belső emóciójává sohasem vált. Azért megmaradt egyszerű sza­
bólegénynek. Nem keverte beszédébe büszkén az idegen szavakat,
mint legtöbb hasonló társa tette, ha hivatalba kerültek, pervenüen
fitogtatva műveltségűket.
Hivatalában feltett kalappal ült, nem pózból és nem demagó­
giából, hanem egyserüen nem akadt ember, akit levett kalappal
kellett volna tisztelnie. A kadetot szerette, becsülte és tisztelte
legjobban a világon, mert tudta, hogy gazdag fiú és mégis velük
nyomorgott. Tudta, hogy igazi szenzibilis müvészfiu és nagy
22 BÉTA

ideálista, amiért külön is szerette, de kalapját nem vehette le

előtte, mert érezte, hogy azt nem lehet — egymás vállára ütöget-
nek, az jól esik, melegen kezet fogni, az is jó, de kalapot levenni
az sehogysem pászol. Már pedig, ha a kadét számára nem pászol,
akkor más ezen a világon igazán nem jöhetett számításba.
Valami szomorkásság és komolyság jellemezte, ami megma­
radt benne még akkor is, ha félig elmosolyogta magát. Minda­
mellett egyszerű, közvetlen, nyílt, szinte bájos legény volt Béta.
Ez a közvetlenség valahogyan jól esett a munkásoknak is, akik
vele érintkeztek. Érezték, hogy fajtájukbeli, bizalommal voltak
iránta, nem reszkettek előtte, mint a régi hivatalos urak előtt
szoktak, tudtak gondolkodni vele a hivatalban és minden termé­
szetesebben, közvetlenebbül és egyenesebben ment, mint a régi
bürokratizmus idejében.
Hivatala ideiglenesen a Munkás Otthon épületében volt, ahol
akkor sok leszerelt katona és munkás nyüzsgött, főleg az első­
emeleti helyiségben, ahol a szociáldemokrata párt meg a szakszer­
vezetek helyiségei voltak.
Egy csomó üres szoba, egy pár deszkából összetákolt paddal,
egyik szobában egy lavór egy szürkés törülközővel, egy kancsó
vízzel és két pléh ivóbögrével, a lakás végén pedig egy kisebb
szobából, ahová nem volt szabad mindenkinek bemennie, állott a
párthelyiség.
Főleg munkanélküli munkások, munkásnők üldögéltek a pa­
dokon. Egy asztal ellőtt éltesebb munkás pénzeket kapott, egy
nagy könyvbe számokat irt és sok kisebb könyvbe bélyegeket ra­
gasztott érte.
Beszélgetés, füst, hallgatás, sóhajtás, csak itt-ott egy-egy
szenvedélyesebb sarok, de általában monoton egykedvűség volt az
egész, főleg nappal.
A kisebb szobákban, ahol a “Titkárság” tábla ékeskedett
szép nagy rondirással, ült a kadét, ő volt a párt elnöke, és ott
intézték el a segélyezést, a lap számára cikkeket Írtak, kiküldték
a szervezőket, szónokokat osztottak be.
Ez volt a Munkás Otthon tájéka.

KÓRUS.
ÏT'S EZALATT ott kint Scher bácsi addig mondogatta, hogy nem
-Ct baj, hogy a két fia elesett, addig mondogatta, hogy nem
baj, mert a hazáért, mert hogy ő is ott Dolna-Tuzlánál az okku-
pácónál már úgy volt, hogy majdnem elesett, hogy nem baj, amig
a fájdalom sírba nem vitte az öreget.
A zsidók rabbija a temetésén egy szép beszédet mondott és
 BÉTA 23

amikor odaért, hogy a haza, akkor elakadt, talán, mert szégyelt

volna frázisokat mondani, pedig tudott volna szépeket is, hosszu­
kat is, cifrákat is, mert hisz a mesterségében volt. Valahogy
nyelt egyet s befejezte az egész cirkuszt valami zsidó imával, amit
úgy sem értett meg senki sem s jó volt arra gondolni, hogy hátha
abban szidta össze a zsidók Istenét, aki ennyire nem jó.
És már miért nem volna jó, gondolta egy kövér papiros-talpú
bakkancs-szállitó.
És nem is a helyes szórendben gondolta, hanem úgy, hogy
“nem volna jó hát miért nem?” merthogy még mindig nem
tudott jól magyarul.
Lánya egy utolsóéves medikus unokabátyjával járt jegy­
ben, aki egy dunai kórházhajón volt orvosségéd a háború alatt és
fess tengerészruhában hencegett ősoványsága. Perverz viszony­
ban van a lánnyal, amit mindenki tud, mert traccsolva elhencegett
már vele alkalomadtán mindenütt. “És kérlek alássan mégsem
hiszi, hogy elvenné feleségül.” Ami végül is nem olyan nagy baj,
mert a lány szép és ha a papiros-talpú bakkancsoknak fele hasz­
nát apja ráruházza, kap még zsidólegényt akár tizet is. A lány
igy szüzén raffináltabb és romlottabb ezer kikapós assznynál.
Egy utcakövező legény felvitte őrmesterségig a katonáéknál,
fehérkeztyüt viselt, fényes gombot, meg minden huszadik lépés­
nél feszesen szalutáltak neki még az úri önkéntesek is, akik pedig
hivatalnokok, tanárok voltak, sőt még ügyvéd urak is akadtak
közöttük.
Hát ez nem tudta most, hogy ilyen hirtelen kitört a béke, hogy
mihez kezdjen. Senkisem köszönt már neki, észre sem akarták
venni és egészen árván mozgott. Kimenni az utcára s egész nap
térdelve köveket rakosgatni, arra nem volt kedve. Ami kis pénzt
tudott szerezni úgy, hogy eladogatta katonáéknál összelopkodott
holmijait, bakkancsokat, köpönyegeket és pokrócokat, azt olcsó
pálinkás putikokban elidogatta. Ott a pálinkásputikokban aztán
elpipázgatott. Volt ott mindenféle fajta filozófus, ő szidta a
zsidókat, akik eladták az országot a rácnak, a csehnek meg a ro­
mánoknak.
— “Tovább kellett volna harcolni..... sohasem vertek volna
meg bennünket..... utolsó csepp vérig ki kellett volna tartani.......
a fegyelem az első a katonánál..... ”
— Hát ő most mihez kezdjen?
Egy rokkant katona közbevágott hevesen : “Magának köny-
nyü volt őrmester ur, hátul dekkolt, maga csak ne hencegjen a
mi utolsó csepp vérünkkel, adta volna oda a magáét. Magáéból
biztos, hogy nem folyt el annyi, mint az enyémből. Már pedig
24 BÉTA

én nem szalutálok többet magának, hiába volt őrmester ur száz­

szor is.”
Azt mondja a patikus lánya a pult mögül, hogy nem jó az
emberek igy sem, úgy sem. Ne veszekedjenek mindig, mert
hogy kevés a fiatalember, a java elesett és sok a lány, az a leg­
nagyobb baj, és sóhajtott egyet. Igaz, szentuccse igaz. . . Az a
sok lány meg már nem tudja, hogy hogyan fogjon legényt,
mondja egy öreg favágó.
—Nyakig szoknyát viselnek, meg olyan átlátszó selyemharis-
nát, hogy az már nem is harisnya. Úgy kilátszik mindenük,
hogy ámbár én öreg ember vagyok, de még engem is levennének
a lábamról. Merthogy igaz az tekintetes kisasszony, hogy sok a
lány és kevés az embör, de azért mégse kéne az egész világból
egyetlenegy bordélyházat csinálni.
A kisasszony megsértődött és bement a szobába. Bent leült
egy székre és elgondolta, hogy ő most huszonhét esztendős és
maholnap már vénlány lesz. Tálas Feri leszerelt főhadnagy,
szegény elesett bátyja iskolapajtása épen a múltkor a mellei felé
pislogott zavartan és úgy nézett rá — hát ő ezt érti természe­
tesen, ő tudja, hogy mit akarnak a férfiak. Feleségül nem veszi
a fiút, az biztos, talán nem is menne hozzá, mert nyegle és még
a hidegvizet sem tudná megkeresni. Egyáltalán nehéz lesz férj­
hez mennie. Talán valami özvegy mesterember fogja elvenni
vagy valami falusi szatócs, ha egyáltalán akad majd valaki.
Hiszen gondolkodott ő már ezen százszor is.
Legközelebb, ha találkozik majd a Ferivel, nem marad más
hátra, elcsábitatja majd magát. Ha elveszi majd egy félszeg
szatócs, annak úgy is jó lesz. Ha nem veszi el senkisem, akkor
még inkább oka van elcsábitatni magát.
Szép kispolgári nevelést kapott, zongorázik és az “Uj Idők”-
re előfizet már vagy nyolc éve. Szépen berendezték nyugalmas
kispolgári házasélet részére — hát arról ugylátszik szó sem lehet
mostanában.
Egész komolyan felfordult minden és igaza van a részeges,
vén favágónak, fel kell majd húznia selyem testszinü harisnyá­
ját és a lábait egymásra fogja rakni úgy, hogy a lila harisnya­
kötője és inkább több mint kevesebb kilátszon, és nem vesz fel
inget sem, hogy minden jobban domborodjon. Leönti magát egy
minél drágább és részegitőbb parfümmel és el fogja magát
csábittatni a Tálas Ferivel. Mert az a disznó Válás Zseni még kü-
lömbül tesz, mert az is úgy van mint ő, az is akarja a Ferit.
Egy gimnazista fiú meséli valahol :
“Nem bírom ki az öregeimet, ósdiak, idegesítenek maradisá-
gukkal.
 BÉTA 25

Ha hazajövök, már ordítok, oly magamonkivül leszek, amint

meglátom apám szemrehányó, kérdő tekintetét. Hol voltál? —
Hát mit kell neki minden lépésemet tudni. Nem mondhatom neki,
hogy a lapunkat szerkesztjük, azt felelné, hogy miért nem tanu­
lok inkább. Nem mondhatom neki, hogy billiárdoztam egy kicsit
a kávéházban, azt mondaná, hogy még ráérek arra, ha leteszem
majd az érettségit. Nem mondhatom neki, hogy a Valinál voltam
és a pincében szerettem, merthogy a szülei otthon voltak és nem
lehetett másutt. Talán meg is pofozna, és elkezdené magyarázni,
hogy az anyámon kívül senkit sem szeretett, hogy az ő idejében
igy, meg úgy. . . Hát most nem az ő ideje van, ezt nem tudják
megérteni. És amikor minden órában külön kiadást hoznak a la­
,! pok a világról, akkor én nem ülhetek az iskolában és a görög tra­
gédia kórusának, a formájának, az eredetének, a gyökerének a
talapzatát magoljam egy pápaszemes, molyette vén, kehes tanár
nyomán. Anyám, szegény, meg csak bámul busán, szemrehá­
nyón, nagy bornyu szemeivel. Hát én szeretem őket, de hagyja­
nak engem békében. Ne törődjenek velem, lássák be, hogy ők
öregek és csak akadályoznak.
Ezért, ha hazamegyek, csak rájuk kell néznem, már ideges
jeszek. Azért inkább haza sem igen megyek.
Azt hiszem, hogy iskolába sem fogok menni. Mire is tanít­
hatnak engem ott, amire kiváncsi volnék, amire szükségem lehet?”
Pedig a nap úgy sütött, mint annakelőtte, és ugyanaz a nap.
Csak a csillagokkal volt némi baj, mert mig azelőtt régen, ha egy
csillag hullott le az éjszakában, az emberek halkan, sóhajtva
mondták, hogy én Istenem megint meghalt valaki. Addig mosta-
nőban már megszokták, hogy egy hulló csillag egy egész ármádiá-
nyi ember pusztulását jelentse és ez is olyan gyakran volt, hogy
már nem is sóhajtottak utána, csak épen a térképen, ami a kávé­
ház egy eldugott falán lógott, tűztek bizonyos helység, folyó
vagy hegy nevére egy gombostűt, amire egy kis zászlócska volt
ráragasztva.
I És csak meg kellett nézni úgy a vége felé egy olyan kihasz­
nált térképet az ezer és ezer gombostülyukkal és el lehetett vol-
na gondolkozni azon, hogy minden egyes lyuk, ezer ember sir-
gödre De hát megszoktak mindent és a nagy, goromba
fajtájú koplalásban, drágaságban, üzletben és élvezetekben nem
értettek a finomabb szimbólumokhoz.
Nem jó világ — nem jó világ!
Az udvarokon a kövek kiálltak, igaz, hiszen a békében is
kiálltak, de miért állnak ki most is? A fapalánkok szálkásak és
gyalulatlanok, és minden ötödik-hatodikat csak egy szeg tartja,
vagy töröttek és hézagot hagynak, amelyen a macskák bújnak
26 BÊTA

ki-be szerelmetes éjszakáikon rémesen nyivákolva. Hiszen ré­

gen is szerelmeskedtek a macskák, de tudja Isten, mostanában
olyan kísértetiesek maguk az éjjelek, az ember szinte lesi, hogy
mikor ordít az őrség, hogy “alarm” és meneküljön, aki tud.
Egy ideges költő azt mondta, hogy olyannak érzi most a
világ hangját, mintha állomtalan éjjel, hisztériás macskák nyá­
vognának és ő citerázik a rémes félelemtől, züllötten, feltört
kiskabát-nyakkal a hideg nyirkos éjjelben. Higyjünk neki, mert
ő a finom szeizmográf. Persze ő ezt versben mondta és úgy
szebben jött ki.
Az emeletek vaskorlátjai ósdi cirádákkal — az ember fél,
hogy ha nekitámaszkodik kidül és leesik a mély udvarba és a
folyosók nagykockás kőlapjai idegenül konganak, kipp-kopp, amint
az ember végig lép rajta katonáéktól megmaradt szöges, ormót­
lan bakkancsaival és érezni, hogy fáj ezeknek az öreg, repedt,
nyugalmas köveknek ez a forgalom.
Az emberek közül sokan vért köptek, rövidre vágott, kopott,
katonáéktól maradt köpönyeget viseltek, és soknak hiányzott a
karja vagy a lába (csak az lett volna feltűnő a filozófusnak,
hogy semmiért sem szégyelte magát senkisem.)
Egészen nagyjában két részre volt osztva a tájék. Kisebb
részre, a dolgozókra és nagyobb részre, a dologtalanokra. Mert
hogy száz közül tiz ember dolgozott, a tiz gazdagért, hát a tiz
gazdag nem dolgozott. A maradék nyolcvan meg nem dolgozott,
mert nem volt kiért, kit és mit. Estefelé egy páran dolgozók
bementek a Munkás Otthonba, befizették a járulékaikat, leültek
a padokra a gyűléseken, meghallgatták egy-egy munkanélküli
ráérőt, tehát okosabb és tájékozottabb szónoklatát, bólogattak is
hozzá és hazamentek. Otthon pedig leültek a padra a kapuk elé,
vagy bent a szobában máriásoztak a szomszéddal. Hát tagadha­
tatlan, hogy ezek a tizek igy voltak. Mig a nyolcvannak, a
munkanélküliek, akik legtöbbje katona volt, tudták, hogy csak
buta véletlen, hogy még megvannak, sokszor el is felejtették,
hogy elgyáltalában vannak és olyan nembánomul bántak maguk­
kal, mintha már ők is a földalatt volnának. Nem igen találták
érdemesnek a föld tetején levő intézményeket, nem is igen érté­
kelték az életet a földön felül és úgy jártak-keltek, mint hajósok
a szárazföldön. Ezek bizony mérgezett lelkületüek voltak, mint
a tizek, mármint a burzsoa-tizek állították.
Főleg választ követeltek, és keményen követelték, hogy
miért volt minden ? Ha már a földön maradtak, hogyan marad­
tak? miért maradtak ? mit csináljanak? Egyáltalán miért volt
ez az egész cirkusz és hogy ha már igy itt vannak, hát mi is lesz
majd ővelük ?
 ‘V

BÉTA 27

Mert valami értelmének csak kell lenni, amiért otthagyták a

kezüket, a lábukat és a tüdejüket?
Hej ! Csúnya világ volt az, mert nem igen válaszolt ott senki-
sem, akit kérdeztek. Akik mindent tudtak, akik ezt az egész
forgalmat csinálták, hagyták, hogy álmatlan éjjel a macskák
nyávogjanak és még idegesebbekké tegyék, akik értik a nyelvü­
ket, és nem volt rendszer, ami úgy általában világosságot csava-
rintott volna a világra, nem a szomorúkra. Azt mondták a böl­
csek, hogy mert vesztett háború és gondolták, hogy ők nagyon
bölcsek. De mikor felbömbölt a kórus, hogy az nem ment­
ség, az nem magyarázat, vakon, dühösen tudni akarjuk, hogy
miért? hát miért? Csak a kérdés visszhangzott folyton, hogy
miért ?
És akkor a kockás téglák ott a Munkás Otthon folyosóján
lassan-lassan megszólaltak és talán csak hidegen kongtak sokak
számára, de sokan mások megértették a nyelvüket.
Amikor az ember felért a kanyargó meszelt falu, keskeny
lépcsőházába, mindjárt az első kocka azt mondta, hogy a Schmidt
kávégyáros milliomos lett. Uj házat vettek mostanában. Fran­
cia, békebeli selyemtapétával húzták be belülről és egy akkora
zongorát hozattak külföldről — talán nagyobbat, mint maga a
ház. Az asszonyok akkora gyémánt fülbevalót viselnek, hogy
leér a vállukig és még a cipőjük csatija is arany és csupa bril-
liáns.
A másik kocka, azon egy fekete ér van, az a Grünberg
suszterről beszél, akinek pőre van, mert rossz anyagból szállítot­
ta a bakkancsokat. Egy másik kocka már azt is tudni véli, hogy
talpuk a hóban széjjelmállott és a kárpátokban minden baka tü­
dőbajt szerzett miatta. A Grünberg zsidó meg milliókat szerzett
ugyanazokkal a bakkancsokkal és mégis ő ment el hájas felesé­
gével és pereputtyával Marienbadba meg egyéb jó s egészséges
helyre és nem tüdős katonák.
A harmadik kocka a rács mellett azt kongja, hogy minden
három évben lesz egy tárgyalása egy-egy fórumon és akkor
mindig fellebbezni fog egy újabb fórumhoz. így a pőre el fog
húzódni háromszáz évig, mert akinek annyi pénze van, mint a
Grünberg zsidónak, annak pont száz fóruma van.
Ha csak mi magunk nem intézzük el a pőrét, sóhajtva keser­
vesen, morózusan, mintegy zárjelben egy sápadt, sárga tüdő­
beteg kocka.
És egy féllábu azt mondja, hogy a Rozi, tegnap jött a levél,
bement a város közepébe. Sétálgatott éjjel és tiz korona az ára.
Hát jól van ez igy pajtás..... ! A házat eladom, az két évig futja
majd, mert adok én a Rozinak húszat minden éjjelre, aztán nem
28 B É T \A

bánom kvitt leszek. Mert azért, hogy elvitte a ménkű srapnell

a lábamat, még lehet nekem annyi jussom, mint a nyálas boltos­
legényeknek a városban. Mert hogy nekem már tennivalóm itt
az életben nincs, mert hogy a főd..... azt nem bánom, akár maga
az Úristen süsse meg. Meghogy rövidesen zsidókézre kerül,
meglásd pajtás, az egész világ, merthogy zsidók ölelik a Rozit,
merthogy minden piz ott van most pajtás azoknál..... csakis.....
én mondom pajtás. Merthogy csakis azért volt minden, az egész
háború, meg az egész béke, hogy az uraké legyen a Rozi. Hát
ezért volt minden pajtás. . . Most már tudd meg. . . na!
A szalámigyáros bezárta a gyárát és kétszáz munkása mun-
kanélkül maradt. Azt mondja az irodában a könyvelőnek a kö­
vér rác gyáros, hogy nem lehet kalkulálni, mert igaz ugyan,
hogy rendeléseink volnának, meg zabálnának is a népek, meg
a külföldet sem győznénk, de kalkulálni nem lehet s akkor
hiába minden, ha egyszer nem lehet kalkulálni. És ha széjjel
szaladnak a munkások, ha éhenhalnak, mert máshova sem me­
hetnek, hiszen a káposztagyár is bezárt, a vasgyár, a selyemgyár
szintén bezártak még a múlt hetekben, a konzervgyár a jövő
héten feldolgozza ami nyersanyaga van és az is be fog zárni.....
Mi lesz majd? Lesz ami lesz! Ha egyszer nem lehet kalkulálni,
hát nem lehet kalkulálni.
De ha összeállnak majd az éhesek és a rongyosak és forra­
dalmat fognak csinálni?
Na csak azt próbálják meg, ha merik, merthogy megsza­
vazta a város a rendőrlétszám felemelését.
És hiába is minden, csináljanak amit akarnak, én nem tudok
kalkulálni, a selyemgyár sem tud, a vasgyár sem, a káposzta, a
konzervgyár sem és a kereskedők is úgy vannak már, hogy azok
sem fognak árulni, mert ha egyszer nem lehet kalkulálni, akkor
miattuk akár éhendögölhet mindenki. És ha nagyon sokat mo­
rognak itthon a nyomorultak, legfeljebb kimegyek majd Svájcba
üdülni.
Azt mondja egy állapotos, fejkendős asszony, hogy a házi­
gazda kidob szombat este a lakásból és igaza van neki, mert nem
fizettem már harmadik hónapja házbért. De hát miből fizessek?
“Nálam két molnár lakik, azok dolgoznak ugyan, de sztráj­
kolni fognak, mert nem bírnak kijönni. Nekem már egy hónapi
mosással tartoznak és nem bírják megfizetni”, ezt egy másik
asszony mondja.
A villanyosok is nagyon beszélgetnek, hogy nem lehet ki­
jönni. A kofák megint felemelték az árakat, merthogy a parasz­
tok nem igen hoznak be a városba. A pénzzel nem tudják, hogy
hogyan is vannak vele, mert tegnap még csizmát vehettek érte,
 BÉTA 29

ma meg már papucsra sem telik belőle. Megeszik inkább maguk,

amijük van, rakásra híznak, de félmeztelen járnak.
“A lányom sirva jött haza a szolgálatból, hogy a fiatal ur
igy meg úgy. . . és szemtelen nagyon, s ő nem akar ottmaradni
tovább. Hát nem a rendőr vitte vissza, hogy a törvény, az tör­
vény és hol marad a két heti felmondás. Erre van törvény — a
papirbakkancsos zsidóra nincs. Ma kora reggel bőgve jön a lá­
nyom megint, hogy a Dunának megy inkább. Hát mit tegyek
vele? Felneveltem idáig tisztességgel, szenvedtem vele, sokszor
a számtól vettem el a falatot érte, ruháztam, etettem és mostam
rá, hát most ha ilyen a világ, nem tehetek én már semmit sem,
menjen a Dunának na, ha nem akar az urfi ágyasa lenni.”
Én nem tarthatom otthon kisasszonynak, mint a zsidók meg
a parasztok teszik manapság, én egy szegény munkásasszony
vagyok, ha bezár mahónap a gyár, magam is kenyér nélkül fogok
maradni. Már mióta szeretnék egy kötényrevalót venni magam­
nak és nem telik. Menjen a Dunának, ha ilyen a világ most”.
Farkas, egy szőke költőfiu egy karszékben fekszik, a hábo­
rúban megsebesült, a kórházban morfiumra szokott. Most át­
látszó lányos kezei a szék karján nyugszanak és mint a kocsonyá­
ié, olyan finom az egész ember. Azt mondja az orvosnak, aki
lassan próbálja gyógyítani avval, hogy mindig kisebb és kisebb
adag morfiumot ad neki, és igy akarja leszoktatni róla... hogy te
gazember. . . megint becsaptál, te engem megölsz, doktor !
“. . . És hallod, látod, három angyal fürdik a márványban s
ahol szőrösek volnának, ott Istenem nem szőrösek. A szőke
az arcomra ül, a fekete, jaj ez a husos néger angyal, ez durván
cicázik de jól. És Aforikália, te hárfázol nekem, sóhajtasz,
fejed lekonyul a hárfára és rajtad citromsárga drapéria van,
kékesfekete szegéllyel. És ha kifacsar majd a néger, ha agyon-
lapitja majd arcomat rózsaszínű testével a szőke, akkor odaku-
szok majd hozzád Aforikália, fejemet öledbe teszem és te szelíden
simogatni fogod homlokomat és ujjaidra csavargatod fürtjei­
met selyemszőke fürtjeimet
..... Te doktor, te dög, megint becsaptál, keveset adtál !
..... És ha megölsz doktor, ha fekete szobámba fekszem majd
kiterítve, mély, kék selyemmel legyen a koporsóm kipárnázva és
nyolc, eleven, legszebb aktu asszony kariatidának álljon köröttem
és csak arra vigyázz, hogy egy se legyen lógó mellű közöttük,
mert akkor nem jutok fel a mennyországba.....
... Nem akarok embert látni és te doktor, te sem vagy különb.
Sok rongy, lárma, vásári, pocsék emberek, egy falevelet
szebben csinált meg az Úristen.
30 BÉTA

Állat vagy, mert nem értesz meg, neked csak egy eset vagyok,
egy pehhes eseted, mert hitelbe gyógyítasz te marha !.....
..... És jaj de undok vagy te is, azt hiszed nem tudom, hogy
lefekvés előtt piszkálod az izzadt vackot a lábujjaid között, te
hájas zsidó, nekem akarsz parancsolni és engem akarsz magatok
közzé venni? Engem, a szférák himangyalát? Nem látod a
tisztaság, az átlátszóság, az álom és a szépség glóriáját köröttem.
És jaj, csak ott borulok el, ahol veletek, undokok, érintkezem. . .
... Na látod, de doktor, mindig ott a baj, hogy becsapsz és
kevés morfit adsz.....
..... Adj még doktor, te drága, hiszen tudod, hogy szeretlek.
Ne hagyj bőgni, mert egyszer csak kínomba bedobok a város­
házába egy bombát, vagy a kövér kofaaszonyokat fogom spiri­
tusszal leönteni, szépen sorjában, egyenkint és aztán meggyuj-
tom majd őket, src. . . strc. . . src. Amint végigszalad a láng
közöttük, mint a dominókkal szoktuk valamikor régen, hogy
egyet, a legelsőt meglökjük és az egész gléda szépen eldől.....
..... Te doktor, azt gondolom, hogy ez nem is volna rossz !”
A templomok sokszor tele vannak, mert sok} az ijedt és
szegény nép. A papok úgy általában szépeket is meg jókat is
mondanak és az egész hókusz-pókusz jó érzést ad, amig csak
aztán az üres gyomor közbe nem szól és morogja, hogy enni adj
Krisztus! A fiamat, az uramat add vissza, te vén szakállas
Isten ! És a hideg kőpadlóhoz verik a fejüket, főleg az asszo­
nyok, és sirnak-rinak.
A pap a parádé után bemegy a sekrestyébe és egy igazi imát í
mond, csak egy mondatot.
“Úristen, ha vagy az égben, most segíts a nyomorultakon!”
Átöltözik és rosszkedvűen megy be a papiakba, ahol pipára
gyújt, mert mást nem tehet. Mi lesz, mi lesz, ha most nem jön
az Úristen, most, amikor olyan ijedtek, bánatosak és nyomorul­
tak a népek és úgy szeretnének hinni. Csak valami akkora cso-
dácskát csinálna legalább, mint a kisujja kishegye. És még
egy imát ereszt meg, egy akkora kis csodácskáért legalább, mint
a kis ujja hegye.
És Lipót trónol a kávéházi asztalfőn és nem pózol, amint a
kezével legyint s azt mondja, hogy csend legyen, most én jövök ...
“Mert nézd csak babám, Manci, az talán nem fontos, hogy
én szeretlek és lehet, hogy szeretni is foglak, amig csak meg nem
unom gömbölyüségeidet és nem szottyan majd kedvem egy so­
ványra. De azt jegyezd meg, hogy az én szerelmem a vadlovag
szerelme és te csak a szolgálólányom vagy, ha még úgy affek-
tálsz is, s ha még annyit citálsz is nekem Adyból meg Chopinből,
Liszt ujjazatai szerint.”
 BÉTA 31

“Merthogy én vagyok a vad-lovag, aki már ötszáz év előtt

lerontottam váramból a vásáros zsidóra és jólesett, ha a nyakát
lenyisszentettem. Szolgám húzta le akkor is a csizmámat, még
emlékszem és törülte le a vért a kardomról. És én utána mélyen
meghajoltam előtted, Mancikám, ki akkor Margaretta voltál még,
ott bent a nyitott kandallós gót teremben. Főleg magamnak esett
jól, ha csuklódat páthosszal, áhítattal, felfelé fordított szemekkel
csókoltam meg. Ne feledd, magam kívántam úgy, magam koro­
náztam még avval is, mert te még akkor is csak a szolgálólányom
voltál. Korlátlanul tettem veled, ami nekem jól esett, haj bóko­
lástól a kéjig minden skáláját saját zongorámnak, csakis ma­
gamnak és csakis én játszottam végig és jaj, dehogy is nyúlha­
tott hozzám valaki odafönt a vad váramban akkor.
Mert ur voltam !
..... Hát most Manci, ha ezt igy megérted és még ha látod is
bennem Botticelli csipkés finomságát, nyúlánk lovagságát, de
ugyanakkor értsd meg bennem a kalandor gavallér Benvenuto
Cellini mély megvetését is irántad, meg ez az egész gyülevész
banda iránt is.....
..... Hát Mancim, drága szolgálólányom, és ti is értelmetlen
banda, vegyétek tudomásul, hogy valahogy unalmasok vagy­
tok már......
..... Svungom tul üt rajtatok, elsuhanok mellettetek és ter­
mészetes, hogy ti nem tarthattok velem, mert parányok vagytok.
Lassan cammogok, fontolgatók, kishitüek vagytok, szerencsét­
len, de hatalmas korunknak ti csak apró kávéházi majmai vagy­
tok, kik, pfuj, most még billiárdoztok is. Már én csak huj —
huj mint denevér, ugy-e már előre ijedeztek, kisuhanok köztie­
tek és emberfejekkel fogok labdázni talán pont a tietekkel.
És Mancim, kenegesd testemet szagos olajjal majd akkor, ha
szólok.....
..... Mert gyerekek, én is, mi is az individuális kultúra cse­
metéi vagyunk és tovább már természetes, hogy nem lehet men­
ni, minthogy saját magunk Istenei legyünk. Imádjuk magun­
kat saját hegyünkön, Adyt saját hegyén és ha megéljük az
“Übermenschet”, akkor hát mit is csinálhatunk mást utána? . . .
..... Mert hogy én huszonnégy éves vagyok és szikrázik, rob­
ban minden porcikám a magam nagyságától és szépségétől.....
az én huszonnégy éves “Übermenscti’-ségem teljében vagyok.
Filozófiámban a hullák nem bántanak. Röhej. . . Az emberi
hulla, amint oly bambán, és immár ártatlanul, tehetlenül fekszik,
valóban vad, szadista röhej. Mikor valakit fejbevág az ember és
az kólogat, mint Charlie Chaplin az az. urnák való. És
apropó, ez fontos ! Mert istenségünknek valóban áldozni kellene
 »

32 BÉTA

olymódon, hogy kiválasztjuk magunknak naponta a legbutább, a

leggusztusosabb embert és lenyisszentsük a fejét. . .
..... Ugy-e ez nem is volna épen oyan nagyon idegen a szá­
munkra, hiszen még egy pár száz év előtt szokták is ezt igy az
istenek számára..... és hát mi most istenek vagyunk. Ha a
szomszédunk gyöngébb és butább isten mint én vagyok, feláldo­
zom a magam imádásomra és punktum.....
..... Jogom van, nekem ne óbégassatok és ne iszonyodjatok
itt..... jogom van. Az individuális kultúrának vagyok egy lépése,
Ady és az “Übermensch” után, eddig jutottam el huszonnégy
éves koromban ; jogom és erőm van Istennek lenni, jogom és erőm
van saját imádásom ceremóniáját elvégezni és természetes, hogy
az más életek feláldozását jelenti.....
..... Jogom van, aranyaim vannak bőven s az már nem lehet
célom, hogy még gazdagabb legyek, mert a perzsaszőnyegnél per-
zsábbszőnyeg már nem létezik a világon.....
..... Amit szemem-szám kíván, az enyém ; ami szép van, Ízle­
tes van, csak a kezemet kell kinyújtanom érte. Isten vagyok,
remeke a tudásnak, az élvezetnek és már nem is Cellini vagyok,
ki csak könnyelmű lehetett, hozzámképest csak bohém, hanem
tudással, a legfejlettebb esztétikai érzésemmel, gazdagságommal s
az egész kultúránk viszonyosságával Isten vagyok a csúcson és ti
kisebb istenek kisebb csúcsokon (megengedem, hogy talán keve-
sen nagyobb istenek magasabb csúcsokon vannak) és én veletek
handabandázom.
..... Mert csak az apátikus közölünk, aki vérszegény. Már
én pedig teljében vagyok magamnak és szinte kirobbanok, olyan
gőzzel pöffögök a világba.....
... És aki bölcs, mindent tudva, cinikusan őgyeleg és kérdi,
hogy miért is mozduljon, mikor úgy sem érdemes, ordíta­
nám neki, hogy beteg majom, hát nincs célod ? Hát a cinizmus
helyes éppen, de ölj, kínozz ahová érsz, aki kisebb és gyöngébb
mint te, mert akkor és avval leszel Isten. Még több, nem nyava­
lyás és göthös, szeretői és nyálas jótevő Istenke, hanem a még
több még nagyobb Isten. . . EMBER leszel végre.
..... Mert ledőlnek a régi istenek bálványai, a mienket épít­
jük és az ember a mi bálványunk. Ha öljük az önmegtagadó jó­
ságot, az emberállat megtagadó erkölcsöt, és ennek a régi korlá­
tolt világnak a többi ilyen istenmaskarás ideológiáját, ott ragyog
előttünk az ember, az igazi, természetes ember, az ezer és ezer
évek nyavalyás útjáról az emberhez visszatért ember.....
..... És szétütök öklömmel, hogy ropog és döglik minden kö-
rülöttem.
Az ezer évek tapasztalata és az egész kultúra pedig csak
 BÉTA 33

arra jó, hogy csínnyel, okossággal üssek, ne olyat, aki erősebb

mint én, mert az visszaüt és ne olyat, aminek hasznát vehetem
kéjemre és kényelmemre és hogy ki tudjak bújni, siklani az
erősebbek karmai közül.....
..... Mi rohanunk elől a fejlődés élén és mögöttünk rohan a
falka; nézzetek csak hátra az egész polgári berendezkedésre,
hipokritizmusával, háborúival és egyéb, a lexikonjaikban ma még
szégyentelj esnek, bűnnek és erkölcstelenségnek nevezett dolgai­
val. . . Holnap érnek majd oda, ahol mi vagyunk és holnap­
után, ahol mi már holnap leszünk. . .
..... És ha a kispolgárok azt mondják, hogy démonok vagyunk,
nézzetek csak hátra, hogy loholnak mégis mögöttünk, utánunk.
Tanulni sietnek, amit mi tudunk, hogy behozzanak a versenyben
bennünket.
És muszáj is nekik, különben felzabáljuk mi őket. Mintaho­
gyan zabáljuk azokat, akik a falkában a leggyöngébbek, leghátul
kullognak, mert a legkönnyebben elbánhatunk velük.....
... És gyávák vagy hipikraták vagytok, ha isznyodásfélét
mímeltek.
. . . Ezennel kinevezlek benneteket tehát, pojácáim, apró is­
teneknek. . . addj Peti tüzet. .
A társaság bólogatott és megállapították, hogy Lipótnak van
filozófiája, hogy Lipót nagy, bár bizonytalanok voltak egy kicsit,
de szívesen vállalták saját istenségüket, ha még oly aprónak is
. tudták Lipótéhoz képest, mert viszont tudták, hogy egy boltos­
legény sokkal kisebb isten náluknál, hogy egy iparoslegényről
vagy egy parasztról ne is beszéljünk.

QÁRI zsidólány szerzett egy pár üveg valódi görög konyakot s

O az egyik üvegre elhívta egy pár barátját és barátnőjét,
köztük a kadétot is. A kadét hosszabb rábeszélésére Béta is
megígérte, hogy majd elmegy, bár megjegyezte, hogy nem is
tudja mi keresnivalója is lehet neki azoknál a félburzsuj intel-
lektueleknél. Amire azt válaszolta a kadét, hogy legalább kicsit
körülnézel és megismered löket. No meg itt folyton csak a nyo­
mor, a szociális problémák, a komoly kötelesség, az élet súlyos­
ságával bíbelődünk, nem árt, ha egy kicsit kiruccanunk és hébe-
hóba egy-egy esténket puha fotelban, borotvált pofák és puderos-
parfümös lédik közt töltjük. . . Tudod, hogy meg ne savanyodjunk
egészen Ez persze nem jelenti, hogy feladjuk az elveinket,
hogy burzsujókká leszünk, vagy magunk is hebegő intellektuel-
lekké válunk. Egyszerűen csak úgy odaszagolunk s aztán punk­
tum. Sári nekem unokanővérem, önálló lány, tanárnő a leány-
 /4
»
34 BÉTA

gimnáziumban, beszél vagy nyolc nyelvet, de türelmes és jó lány,

nem olyan nagyképü és szószapora, mint az átlagos tanárnő típu­ i
sok. Nyelvei egyikét sem beszéli, ha nem kérdik. Nem is igen
fiatal már s azért már hosszabb ideje türelmesen kitart egy
utolsó éves medikusfiu babájánál.
I
I
ő maga senki-semmi különben, csak puszta kerete azok­
nak, akihez valami fontosabb köze van, de mint keret, sok kép­
nek emelte már az értékét. Bár bizonyos, hogy maga kép nélkül,
mint valami üres ráma, félreeső sarokban ténferengne és észre
sem venné senkisem, dacára mind a nyolc nyelvének. De gyere
el Béta a társaság kedvéért, ki tudja kik lesznek ott, hogy a va­
lódi görög konyakról ne is beszéljek.
Amikor bejöttek Bétáék, a többiek már ott voltak és kiváncsi
türelmetlenséggel vártak rájuk. Béta kicsit hunyorított a sze­
meivel, mert bár ő Németország nagyobb múzeumaiban, még a
háború előtt, látott már sok szép szőnyeget meg miegymást, de
valahogyan eddig még sosem jutott eszébe, hogy olyasmire rá
muszáj tiporni. Azzal kezdte, hogy a szőnyeg cirádáit nézte és
talán még most is nézné, de felugrott egy női figura, a Sári és
elkezdett ujjongani, hogy Isten hozott, kadét. Ez hátbalökte
Bétát, hogy felébredjen s azt mondta a társaságnak, hogy bará­
tom Béta, amire Sári azt mondta, hogy örülök, hogy eljöttetek.
Béta mégegyszer ránézett a szőnyegre, a sok ezüstre, por­
celánra meg egyéb vacakra, a zongora cifra állólámpájára és
csak azután köszönt. Aztán még a menyezet rózsáit nézte és csak
amikor leült valami székfélére, tért csak annyira magához, hogy
levegye a kalapját is. Aztán észre kezdte venni lassan az em­
bereket is.
Joci amint rápislogott Bétára, azon minutumban elkezdett
ujjongani belül. jaj de eredeti fiú. jaj de naiv. jaj
és biztos, hogy ez nem tetteti ám magát. Szegény Béta sorsa
evvel már el is dőlt és Jocci belül kéjesen jajgatott, forralta a
sorsot, összeborzolta helyes kis tej hasú mancsaival a haját és
gondolkozásfélét próbált csinálni. Ez ugyan nem nagyon sike­
rült, csak abban volt biztos, hogy ennek a fiúnak az övének kell
lenni, s lesz is, majd megsegíti a jó Isten.
Hirtelen elmondott magának két varázsszavat, melyek már
többször szerencsét hoztak számára (éppen a múltkor a tombo­
lán egy kis porcellánmalacot nyert velük) és keresztet is vetett.
Aztán hirtelen azt gondolta, hogy az ördögöt is meghívja, mert
nem tudni, hogy nem arra lesz-e inkább szüksége. De a legjob­
ban szeretett volna azonnal odaugrani és beleülni a fiú ölébe, ám­
bár tudta, hogy most még nem lehet, legalább olyan biztosan.....
s

t
BÉTA 35

I amilyen biztosan érezte, hogy juj juj...... juj fog ő még

ott ülni. fog ő még ott ülni.
Joci egy hires orvosnak volt a lánya, féltek, tizenhét­
I éves sem volt nagyon, hogy gyereke lesz valakitől, tehát gyorsan
I hozzáadták ahhoz a valakihez. Mivel szerencsére mégsem lett
meg a gyerek, hát elég hamar elváltak.
Gyönyörű, vöröses szőke, huncut leányasszony volt, tele ki­
csattanó Ígérettel mindenki felé. Kedvessége, aranyossága egy­
aránt hárult koldusra meg királyfira, mintahogyan csakis ötlet
meg a véletlen dolga volt, hogy melyiknek perceit aranyozza be.
Perceit, mert következő percei ugyancsak véletlen vagy ötlet ré­
vén már esetleg másé lehetnek.
Ötletei alatt könnyű, finom pajzánságot kell érteni, a világ­
ért sem valami Ízléstelen vagy komolykodó valamit. Kacagott,
forgolódott, dorombolt vagy viháncikolva elnyúlt, lábait maga
alá húzta a pamlagon, úgy ült és ha véletlenül okos szó repült
a társaságba, ravaszkásan, belül vinnyogott, ránézett hamisan, de
mégis naivul és szendén arra a valakire, úgy, de úgy, hogy még
a gránátos is elpirult volna. Az iő esze külön járt mindig, nagyon
boldog, könnyelmű és. . . okos volt.
A kisujjában volt minden és mindenki körülötte, egy kaca­
gásba, vagy egy-egy felsivitásba beleőrjöngött az élet és a leg­
okosabb Jankó is elharapta a mondókáját és beleszédült, ha Joci
hamiskásan ránézett.
Aztán. miután Béta előbb azt gondolta, hogy ő nem merne
azokból az ezüstpoharakból inni, meghogy bűn ilyen sokmunkáju
székekre és ilyen finom bársonyokra leülni, és csodálja a többiek
blazirtságát, hogy csak úgy ukk-mukk-fukkra beleszoktak a
szőnyegekbe meg a többi cifra vacakba. Aztán kinyitotta a sze­
meit jobban, mintha csak magában mondta volna, na nézzük hát
meg ezt a bandát, kik is ezek, akikkel ő most itt összekerült.
i
Ámbár Sári zsidólány mintha motyogott volna egypár névfélét,
amikor bejöttek, de ő akkor még csak a zongoralámpánál tartott.
Amint körülvitte kemény tekintetét, letört mindenki alatta,
mert ezek itt céltalanok és puhák voltak, egyedül Jóéinál állt
meg tovább. Egy borzas kis baba, nedves piros ajkai kicsit
nyitva vannak, szemei huncutok és mégis komolykodók, és visz-
szabámul naivan, pöszén, oly egyszerűen, mint egy négyéves
kislány bácsi na jön-e már a cukor?
Ott Béta sütötte le a szemeit. De muszáj volt hirtelen oda­
néznie, mert Joci elbámult, groteszkul, bájosan, isten tudja, hogy
történt, egyszer csak olyan igazán megharapta a saját jobbkezén
a saját hüvelykujját, hogy feljajdult bele.
Béta szeretett volna odaugrani és először is felhajtani a
36 BÉTA

szoknyácskát és hátul megpacskolni, hogy miért oly buta és

hogy minek is tesz olyat ? Aztán a szájába venni azt a buta
kis ujjacskát és ott tartani, amig csak el nem olvad.
Joci őszintén szemrehányóan nézett Bétára, látod te fiú, te
vagy az oka és amikor józan lett egy kicsit, hogy már számolni
is tudott, ujjongott magában, mert már tudta, hogy Béta immár
mindenki elől el lett halászva. Béta már az övé és most már
csak saját magától függ, hogy mikor nyúl érte, hogy leszakítsa
és a melleire tűzze.
Ez volt az első, elég hirtelen szerelmetes összecsapás Sári
zsidólánynál az este, a valódi görög konyak cégére alatt.
Aztán már igazán nem volt fontos, ahogy Béta veszkelődött
a hálóban. Először el akart hamarosan menni, amint egy buta

*5
kis legyecske tenne, az aranyos pókhálóból. Nem sikerült neki,
mert Joci csak úgy egyszerűen ránézett. Aztán próbált hideg
és egykedvű lenni, fölényes, amit Joci itt is játszva vert le avval,
hogy kacérkodni kezdett Lovag valami Richárddal. Aztán go­
romba akart lenni, ami sikerült is neki..... a többieknél, de mire
Jocihoz ért volna, ez olyan drágán kérdezte, hogy mondja Béta,
engem is léha, agyonütnivaló burzsuj fehérszemélynek tart? Itt
összeharapta Béta ajkait s csak halkan mormogta, nem, maga...
maga maga az ördög..... a bájos, aranyos ördög.......az angyal.......
az ördög, s még máig is azt motyogná angyal-ördög indulataival
viaskodva, ha Joci üde kacagása életre nem pofozta volna.
“Hát határozzam már végre, kedves Béta, mi vagyok : angyal
vagy ördög?”
És felzugott belül a nagy kórus, szemeit lehunyta Béta és
zsongott ezer arany orgonasip és tömjénszag nyomta, zsibbasz-
totta Béta agyát..... és zúgta a kórus, ördög..... ördög !
Béta kicsit kinyitotta szemeit, ránézett az édes piros szájú,
kínáló, mosolygó lányra és angyalt motyogott. Érezte, hogy a
kis szürke helyes mezei egérkére, szalmakazal tövében harmatos,
£

üde, vándorló reggelen két lábra áll és pitizik, kis fejét szemre­
hányón mozgatja — Béta te — Béta te!
És Joci praktikája, blúza kivágásán, megmutatta azt a kis
vágást a két mell tövében, jaj, ahol a zsibbadás kezdődik, és Béta
leroskadt, vére sem bírta már tovább és ott menten odatapasz­
totta arcát Joci ölébe.
Ez még minden az első üveg valódi görög konyaknál történt,
bár ezideig Béta a konyakból még egy kortyot sem ivott, állit­
ván, hogy ő félig-meddig antialkoholista. Erre aztán Joci kije­
lentette, hogy aki a legtöbb konyakot fogja inni, az fogja őt
hazáig elkisérni. Bétánál, mert ő nem szokta az italt úgy mint
a többiek, minden pohárka kettőnek fog számítani..
«

i
B É T ]A 37

Az egy üveg valódi görög elég hamar elfogyott és bár a

Lovag valami Richard nyert, Joci kijelentette, hogy az egész
nem gilt, mert őt mégis csak Béta fogja elkísérni.
Béta majdnem sirt a boldogságtól. Ellágyulva omlott a
leányasszony szoknyája elé és úgy érezte, hogyha most ő ott
nyomban meghalhatna, szemfedője a szoknya lehetne, de jó is
volna.
De felböfögött a valódi görög konyak benne és azt is érezte,
hogy a szalmakazlak röhögik, mint 'ő röhögött egyszer életében
egy buta operettpojácát és hogy szégyelje magát.
Hát szégyelte is magát, meg röhögött is, meg meg is akart
halni, meg joci combjába akarta tenni a fejét de kívül főleg
csak röhögött.
» És Joci azt gondolta, hogy nini, berúgva is milyen kedves
fiú ez a Béta. Kimondottan őstehetség. Melegen, kéjesen meg­
« borzongott és hangosan jött a “juj”.
Sári zsidólány valódi görög konyakos estélyén az történt
tehát, hogy Joci, a szőke burzsuj leányasszonytündér elcsábítot­
ta Bétát.
Egy mellékutcában, a mellékutcának egy kicsi házában, an­
nak a háznak egy mégkisebb lakásában lakott egy vén, százesz­
tendős özvegyasszony. Joci ide csalta fel Bétát és azután majd
minden este itt találkoztak. Az özvegyasszony teát főzött, mivel
az igy illik, minden egyes alkalomkor sürgősen valami dolga
akadván a városban, magukra hagyta őket. Joci tudta, hogyha
elmennek az ajtó előtt, a sárszőnyeg alá kell tenniök az ajtó­
Il kulcsot. A vén özvegynek több ilyen Joci ismerőse volt, és ezek­
től élt, sőt a friss ágyhuzaton még külön is keresett.

r, A MÁSODIK konyakos estére, Sári uj szenzációk reményében

készült. Valami puncs-félét talált fel szakácskönyve se­
gítségével és ezt számította az estély csúcspontjának. A medikus
babája már egy hete valahol Pesten ődöngött, és bár Sárinak nem
volt szándékában egész komolyan kikezdeni valakivel, de kicsit
már unatkozott is és ezért csak úgy alattomban persze Bétára
gondolt. Nem mintha meg akart volna mérkőzni érte Jocival,
annyira nem becsülte tul magát, hanem úgy valahogy gondolta,
hogy hátha Joci elejti a fiút és akkor erre a pár napra, mig a
medikus visszajön, ő felvenné. Béta oly együgyü, naiv fiú, hogy
nem történhetnek komoly komplikációk az ügyből.
Buja, fekete haját borzasán hagyta, nem vette fel a mellkö­
tőjét sem és minden forraló érzékiségét szabadon lobogtatta.
Béta tizenegy óra körül jött valami gyűlésiéléről. Nagyon
 ■
i
38 BÉTA

komoly volt, úgy látszott, hogy heves csatázása volt. A kadét

az egyik sarokban ült Judittal egy fekete lánnyal, Sári egy fiatal
kollegájával, mint a többitől idegen két verébpár és halkan be­
szélgettek, okosan, szépen, és oly szépeket, hogy szintén úgy
látszott, mintha minden szótag muzsikáját kiélveznék.
“Lovag valami Richard” egy kényes viccet mondott Jóéinak,
de nem merte befejezni, mert éppen akkor jött be Béta. Csak
amikor Joci türelmetlenül kérte, hogy nem baj, csak mondja már
hamar, sült el a point és Joci oly nevetésbe tört ki, hogy még
sikongott is hozzá. Még azután is többször eszébe jutott a csin­
talan dolog, s gyakran felkacagott.
Bétának azt mondta Joci, hogy maga úgy sem értené. Ez
volt az első szúrás, amit Béta kapott az este. Nyelt egyet és
duzzogott.
Joci hamarosan elmerült ismét Richarddal és a kanapén
igen jól lehettek. Béta keserű arcot vágott és odaült a kadéthoz.
Sári forgolódott körülötte, már tényleg úgy értékelte, hogy
Béta Jocinál el van ejtve. Ránézett a fiúra, olvadóan, kedvesen
mosolygott rá, vérére próbált hatni kígyósán nyujtóztatva akt­
ját, de Béta csak át-át pislogott idegesen Joci-párra, szája szélét
harapdálta és csak nem tetszett neki az az állapot odaát.
Joci eleinte szükölt egy kicsit, de aztán bátor könnyelműség­
gel nem törődött Bétával és csak mintegy bosszantó, idegesítő
valami élt tudatában odaát Béta, mint valami picurkát feje fölött
függő kellemetlenség, ami most meggátolta őt abban, hogy ép­
pen kurjongasson, ha akarna egyet, vagy a lovag ölébe üljön,
ha úgy szeretné. De józan egészsége rávitte az egyedüli és
örökké helyes módra, hogy nem függ annak feje felett a Demok-
les kardja, aki nem veszi észre.
Béta azt mormogta magában gyáván, kibújva a következ­
mények elgondolása elől, hogy de hiszen nincsen abban semmi­
sem, igazán nincsen abban semmisem, a jó viccek nem rosszak...
a jó vicc nem lehet rossz. A lovag viccel, Joci meg örül neki.
Sárinak hamar be kellett látnia, hogy Béta sokkal bambább,
mint amilyennek gondolta, s kár érte vesződni. Úgy látszik, hogy
mégis hűnek kell maradnia a medikushoz és csak azt mormogta
magában, hogy pedig nem lett volna rossz, ilyen pech, igazán
ilyen pech. Odaült az öreg agglegény Gézához, a dekadens Író­
hoz és ha már ilyen szépen elkészült minden mellkötő nélkül,
legalább avval flörtölt egy kicsit, bár tagadhatatlan, hogy most
már szinte fájón akarta Bétát. Géza egy kicsit rücskös volt és
utálta, ezért nagy önuralmába került udvarlására figyelni. De
aztán beleszokott Sári az Íróba és Béta el volt harmadiknak a
kadétnál, a verébnél.
 ■

BÉTA 39

Tizenkét óráig megettek két doboz ringlit, két tányér vajas­

kenyeret és fekete kontúrokba bogódzottak, Joci Lovaggal, Sári
a rücskös Íróval s Béta a verebekkel. Mig pont éjfélkor, amint
tervezve volt, a cseléd behozta a puncsot, odaültek mind az asz­
talhoz. Az italok már kezdték éreztetni egy kicsit a hatásukat,
különösen Bétánál, aki szinte bele akart temetkezni az alkoholba,
merthogy bánata volt, mert Joci, ugyan nem tudja, de érzi, hogy
valamire készül. És berúgva énekelte, hogy kinek zsidólány a
babája, kössön kötelet a nyakára.
És azt mondta Béta, hogy e-e-e-j az Istenit, beledugta
ujját a gallérjába és körülvitte, mert hogy szorította valami, azt
gondolta, hogy a gallérral lehet igy segíteni. De nem lehetett
és csábította az ital tovább. Sári is mosolygott ismét rá és
egyszer csak, isten tudja hogyan, észrevétlen Sári ott is ült már
az ölében.
Ha valaki olyan dühös mint Béta, akkor nem szerelemre do­
hog a vére és Sári bizony hamar lecsúszott Béta öléből. Olyan
arcot vágott a lány most már azután, ami valami olyasfélét
fejezett ki, hogy akkor hát erigyetek haza mind a fészkes fené­
be, már látom, hogy evvel a mélák fiúval nekem ma már nem
lesz boltom. A rücskös Géza nekem nem kell, pár nap múlva
visszajön a medikus, kit alapjábavéve mégis csak szeretek. . .
Kár a konyakért, meg a puncsért.
Duzzogva rakosgatott el az asztalról egyetmást, aztán bá­
natában lő is iváshoz fogott.
Az a bizonyos rózsaszínű köd átfogta aztán valamennyiüket.
Akkor történt, hogy Gézáról kisült, hogy ha be van rúgva,
tud zongorázni. Oda is ült menten a zongorához és több percig
megfogta muzsikájával a bandát. Egy valcernál Joci felkereke­
dett a Lovaggal és csak miután konstatálták, hogy kicsi a hely,
hagyták abba a táncot.
De akkor már elfogyott az ital és mindenki úgy érezte, hogy
nincs szükség felbontani újabb üveget, mert igy mégsem pászol
az egész dolog és amit eddig ittak, azért is kár volt. Mert csak
az világos, hogyha nem volna itt a szabólegény Béta, akkor most
Joci és a lovag valami Richard jólvolnának. Ha nem volna itt
Joci, akkor talán Sári és Béta volnának jól és a verébpár is job­
ban passzolna egy csendes szalon könyvespolc sarkába, mint itt
abbén az alkohol párában.
És akkor támadt egy kis szünet, amiután egymással igen
józanul kezdtek beszélgetni és azzal kezdte Géza, hogy ő szociá-
lista — ő úgy éljen, csak — és itt elharapta. Béta kérdezte, hogy
csak?, de egyikük sem folytatta. És hűvösebb lett a szobában
b
40 BÉTA

és Géza még csak azt mondta, hogy csak az a baj, hogy nem
vagyunk egyformák, mint emberek. . .
Erre mondta aztán Joci, hogy dehogyis nem, mind egyfor­
mán buták vagytok, ha politizáltok, különösen egy óra után éj­
félkor, szinte szégyellem magam közietek. Sári a hibás, mert
nem akar felbontani még egy üveg valamit. Pedig csak ott lehet
a baj és jöjjön Richard, hagyjuk őket, meséljen tovább. És még
jobban összebújtak a kanapé szélén, szegény Bétát egy pillantás­
ra sem méltatták.
Akkor gondolta Béta, hogy mi ez. . . ? Szakítás, vagy csak
féltékennyé akarja tenni Joci.
Sári immel-ámmal hozott még egy üveget, felbontotta s ak­
kor odasugta Joci a valami Richardnak, hogyha jól leszünk, ha
kedvem lesz, ha stimmel majd minden, ha jobban berúgunk mind­
annyian s ha nagyon jól leszünk, és ha igazán stimmel majd
minden, akkor ő fog táncolni a Salomét hét fátyollal mert
ugy-e, egy-kettő-három-négy-öt-hat-hét, heten vagyunk. És hogy
a fátyol a szemekben lesz ha stimmel minden, ha jól leszünk
és ha már nagyon jól leszünk, akkor nagyon jó lesz akkor
majd nem bánja, megcsókolhatja a melbimbóját és úgy nézett,
hogy nagyon. és még összébb ültek.
És akkor az asztalnál a rücskös iró megint mondta, hogy ő
azért mégis szocialista, csak. . . Nem azért mondja, hogy csak,
mintha.....
És közbevágott Béta dühösen, hogy sohase erőlködjön iró
ur, mert hogy Jocira volt dühös. Hátat is fordított aztán min­
denkinek, beolvadt egészen a verébpárhoz. Azok ketten ittak
legkevesebbet és csak az a finom hangulat volt jelen, a mi min­
dent kedvessé és primitívvé tesz. Szépek voltak, Judit egy Kipp-
ling mesét mondott, amint a vad cica azt mondja, hogy a vad
kutya nagyon okos, meg a vad asszony is nagyon okos, de még­
sem olyan okosak mint ő.
És lassan-lassan ráfeküdt a szemekre a fátyol, s akkor Joci
tényleg eltűnt, s Lovag Richard idegesen vacogtatta a fogait,
meghúzta magát sunyin a kanapé sarkán. Hébe-hóba tenyerébe
temette arcát, dörzsölte egyik-másik ujjával homlokát, mert ő
tudta csak egyedül, hogy most mi lesz. Egypár perc után azt
mondta Gézának, hogy lesz itt mindjárt meglepetés, üljön csak
le a zongorához és játszón valami keleties muzsikát.
És pár akkord után lassan bő csípőit ritmusra kéjesen moz­
gatva belépett Joci az ajtón s a hét fátyol, tényleg csak a hét
ember szemeiben volt.
S akkor a részeg szabólegény Béta, kétszer megdörzsölte
szemeit, aztán megdörzsölte megint kétszer s aztán egyszerre
*
 BÉTA 41

csak ökölbe szorult a keze, feldöntve maga előtt mindent, tánto­

rogva meg hirtelen lendülve, ott termett Jódnál, vállaira tette
két durva kezét, megpöndöritette a lányt és visszavágta a nyitott
ajtón a másik szobába, ahonnan az az imént oly mosolyogva,
édesen belibegett. Oly erővel pöndöritette be, hogy a lány levá­
gódott és fekvemaradt a földön, meg is üthette magát nagyon.
» Béta utána támolygott, becsukta maga mögött az ajtót, össze­
font karokkal, összeráncolt szemöldökkel mint egy szobor állt ott
sokáig a lány előtt, amig lassan elmúlott a fátyol a szemeiről
egészen. És ott feküdt előtte Joci rózsaszínűén, mellei fel-alá
hullámzottak, amint lélegzett, karjait szétvetette, szemei le vol­
tak csukva, mintha ájult lett volna és a sok, nagyon sok perc
X után sziszegte csak Béta, hogy te ringyó..... te....... te utolsó !
És Joci úgy maradt fekve sokáig szétvetett karjaival, csak ■ -
nagyon sokára, halkan, halkan, fájdalmasan jött egy gyönge
sóhaj féle a szájából. . . nem. . . nem. Két gyöngyszem csilo-
gott és lassan lepergett a szemei sarkaiból.
S akkor mondta Béta, hogy jaj mit tettél velem..... te átok,
és nem félsz..... nem félsz te....... te, hogy megöllek. m
És Joci karjait még széjjelebb vetette, vállaival egy kicsit
lecsúszott, hogy kényelmesebben elfeküdhessen s azt mondta
finoman, halkan..... ölj meg...... ölj meg.
Béta hirtelen lerántott egy ágytakarót a közelből és rádobta
a lányra, mert érezte, hogy szédül és sokáig nézte a csukottszemü
kócos Joci arcát, ami most fekve olyan v0lt, mint egy mártir an-
gyal képe, ártatlan, bájos és olyan fájdalom ömlött el rajta, ami­
lyet csak hárfa csinálhat hattyúnak, csillagos, finom éjjel, ami
ugyan limonádé, de hát istenem, ha egyszer ilyen volt Béta. S
akkor mormogta magában Béta, hogy lehetséges-e ez. . . ? Ez a
drága angyal..... ez a dög itt előttem....... ez a Joci?
k S Joci azt mondta halkan, hogy fáj, fáj.
Béta leült az ágy szélére, kezébe fogta a homlokát és sok
! percig nézett le a földre. Amikor elmúlt minden, csak a fejfájás
maradt, meg a szőke kis egér a szalmakazalnál kíváncsian piti-
zett, hegyezte kis fülecskéit és folyton kérdezte, hogy na Béta,
ejnye Béta, hát most mi lesz?
Akkor Joci kinyitotta a szemeit, könyökére támaszkodva,
ülve odacsuszott a fal mellé, nekitámasztotta hátát az ágy szélé­
nek és bizonytalanul azt mondta szégyelje magát és hogy
“barom”, de ezt már csak magában gondolta és megtörölte sze-
meit,^ bájosan, ügyetlenül a goromba nagy ágytakaróval. És
természetes, hogy aztán kirobbant az örök asszonyi védekezési
mód. a támadás.

Ü
42 BÉTA

“Ha maga mulat Sárival meg Judittal, akkor nekem is jogom

van a magam módján mulatni, akivel én akarok.”
“Én nem mulattam senkivel sem.”
“Talán nem láttam, hogy ki miatt készítette úgy ki magát
Sári?. Maga meg majd a szemeit nézte ki utána.”
“Én nem törődtem Sárival.”
“Talán tagadni meri, hogy majd a hideg rázta ki utána..... A
hogy a térdeire ültette, hogy hozzám se jött egész este és
hagyott avval a marhával azzal a Lovaggal egyedül, hogy
mindenki röhögött rajtam. Már Bétának sem kellek.” (Szorcsog
és zsebkendőt kér.)
És a bamba Béta már le is van szerelve, sőt már lő kénytelen
védekezni és önkéntelenül zsebkendőjét nyújtja.
“Nem én hagytam egyedül. Amikor bejöttem, már vicceket
meséltetett magának s engem észre sem akart venni, mert el­
kergetett.”
“Nem igaz. . . De maga olyan arccal jött oda, mint aki nem
a viccre kiváncsi, hanem féltékeny, hát ez szégyen. Már beszél­
getnem sem lehet senkivel sem. És pont arra a marhára legyen
féltékeny arra a paralitikus baromra arra a betegre
azt gondolom, hogy tudja, hogy az beteg, hiszen mindenki, az
egész város tudja. De nem is az volt az egész. Vallja be, hogy
Sárit megkívánta, hiszen láttam, tudom én, hogy mi az, ha vala­
ki úgy néz egy nőre, amint maga Sárira bámult egész este.”
(Könnyeit törli.)
“Nem is foglalkoztam vele, láthatta, hogy egész este Judit­
tal meg a kadéttal voltam.”
“Igen, amikor már biztosan összebeszéltek ketten. Azt is
láttam. És hogy az én szemembe port hintsen, odaült a kadét­
hoz. Engem nem lehet becsapni.”
És a győzelmes Joci leült a ruhája mellé és öltözködni kez­
dett, lassan, kacéran. Amikor a bugyit húzta, felpislantott Béta
s a szivére szaladt a vére, oda is kapott mindkét kezével és mint
egy megvert kutya, négykézláb mászott oda Jocihoz, átfogta a
lány alsó lábszárait, odaturta a fejét, és odatapasztotta a száját
az alabástrom húsra úgy, mintha onnan szinná a levegőt, az éle­
tet. Amikor felnézett magasra a lány arcára, kért, könyörgött
kutyahüséges szemeivel bocsánatért, életért, akármilyen picurka
kis, nyavalyás létezésért.
S akkor azt mondta Joci duzzogva, hogy bár nem érdemli
meg maga csúnya és goromba, de nem bánom, még ez egyszer
megbocsátok és csókoljon meg na. És talán még máig is tartana
a csókjuk, ha kint nem kopogott volna valaki, hogy mi az, talán
már meghaltatok?

___-
 BÉTA 43

Amire Joci, lefejtve magáról a fiút, fürgén és félénken fe­

lelte, hogy nem, nem bolondultunk meg.
Gyorsan magára kapta a ruháit, begombolnivalókon a fiú
segített, élénk csókokkal, ahova csak érhetett, csípőin, vállain,
karjain legtöbbször persze és mielőtt kimentek volna a szobából,
az utolsó hosszú csók után még azt mondta Joci..... hogy te kis
pofám..... arra az állatra..... hogyan is lehettél féltékeny arra a
»

barom lovagra, te. . . te buksi. . . hiszen tudod, hogy csak téged,

egyedül, csak téged szeretlek..... te buksim.

OÁRI zsidólány harmadik konyakos estéje.

O Ködök. Lázak. Lármák és a zongora mély hangján kivert
ritmusok között, mert a magashangu melódiák nem számítottak,
csak szürke szilhuettek látszottak.
De lassan beleolvadt az itt-ott felhangzó sivitás vagy kaca­
gás egy általános és szinte monoton mormogásba. Valahogyan,
mintha érettek kezdtek volna lenni és mintha az estén
már nem is annyira az alkohol számitana. Valaki, pápaszemein
keresztül is okos, fürgenézésü uj iróember, egy professzor vető­
dött közzéj ük és egy fiatal, nyurga, kócos piktorfiu. A bohém,
ragyás Géza is ott volt. Joci a pamlagon ült, lábait maga alá
téve mint mindig. Szemei beesettek és gyűröttek voltak, egész­
ben halk és szomorkás volt. Mindenkit eléggé hűvösen elküldött
magától, valami fejfájásfélét emlegetve, amig aztán, Béta kivé­
telével, az asztal körül ülők meg is feledkeztek róla egészen. Béta
a pamlag másik sarkában volt és nem utasította vissza, ha Sári
hébe-hóban, ritkán, egy pohárka konyakot hozott neki. A lovag
az este nem jött el.
Sári biztosra vette, hogy Joci szakítani akar már ezzel az
együgyű mesteremberszegénnyel, lehetséges, hogy csak azt nem
tudja még, hogy hogyan rázza le a nyakáról a fiút. Ez a bamba
meg nem veszi észre a dolgot és úgy viselkedik, mintha valami
ötszáz folytatásos ponyvaregényből vágta volna ki a szerelmét.
Sári megérti Jocit, hogy bizony az ilyen hosszú viszony már elég
unalmas és kínos lehet, de. . . igy jár az, aki korpa közzé keve­
redik. Sári egész megfeledkezett róla, hogy még nem is olyan
régen ő is megkívánta volt Bétát.
Tekintve, hogy egy komoly és tekintélyes ember, a professzor
vetődött közzéj ük, azonkívül ital sem volt elég mennyiségben,
a hangulat okos volt és szinte érezni lehetett, hogy itt még
ma este a világ sorsáról lesz igen komoly szó.
A ködök és párák közt aztán egészen csend lett. Nem hir­
telen, mint a vicceknél volt szokás, hanem fokozatosan — lassan
44 BÉTA

lassan mig aztán már egyedül a görnyedt, dekadens

Géza hangját lehetett csak hallani. És a hang jött, már amint
illett egy diszbohémhez, kicsit fölényesen, cinikusan, de azért
rapszodikusan.
“..... Voltak korok, amelyben a művészet önmagáért volt s
voltak korok, amelyben a művészet valamely más áramlat, esz­
me, vagy egy társadalmi réteg alkalmazottja volt. Azokban a
korokban, amelyekben a művészet önmagáért lehetett, mint pél­
dául a görögöknél, amikor a művészet dionizoszi svungja áttör­
te a csak az isteneket szolgáló művészet határát vagy a Renais-
sanceben, ha tetszett a koldus és rongyos vándorkrisztusnak meg
apostolainak, ha nem, aranyba meg szép színes ruhákba öltöztet­
ték őket. És a sivár böjti száraz és elvont félelemgerjesztő kán-
tálások helyett végre földi és csinos embereket mert éltetni a
művészet, vagy később, a képesolvasmányok nívójára züllesz-
tett, csak üres díszítésre alkalmazott késői rennaisance után, az
északiak naturalizmusa alatt — a művészet virágzott, hivatást
töltött be. Mert a művészet olyan, mint az a nő, aki ha prima­
donna szerepet játszhat, viszi magával az egész közönséget, mig-
ha csak egy kicsikét is alárendeltebb szerepet kap, elsorvad.
És nem csodálatos, hogy a művészet épen az individualizmus
korában éri el fejlődésének a csúcsát, mintegy jelezve, hogy a
művészetet ember csinálja és ember élvezi. És itt egyenlítődik
ki a “Vart pour Vart” és a “Preraffaelizmus” harca legmagasabb
közös nevezőre emelve. . . az pedig az individum diadala, az indi­
vidualizmus, az ember diadala. Tehát, talán Lionardo kezdte az
individualizmus megérzését Michael Angeloval, kiben még a ku-
bizmus csiráját is megérezzük és elértünk korunk Gogain és
Piccassójáig.
Azt mondjuk igy, hogy a “Vart pour Vart”-ot úgy magya­
rázzuk, mintha “művészet az emberért”, amit lát, hall, gon­
dol, érez és csinál lenne. Evvel a naturalisták, mostani elérke-
zettségükben talán impresszionistáknak, expressionistáknak ne­
vezik magukat — malmára hajtjuk a “Vart Vart” vizét. És ez
igaz. Gondoljunk csak önimádó vagy önmagát kereső művésze­
inkre és az egész kultúránkat átfogó, ma még talán önösnek,
hiúnak és cinikusnak látszó karakterére, ami azonban lényegé­
ben nem más, mint korunk élén művészeink öntudatra-
ébredése. Ehhez a primadonna művészetnek joga van, mint­
ahogyan Michael Angello sem érezte magát sohasem rangban a
menyek istene alatt.
És, amint például az ember természetével ellenkező vagy
kellemetlenkedő eszme szolgálatába szegődött Savanorola után
üdítő volt a renaissance, ugyanúgy egy-egy késői kellemetlen lo-
:
 BÉTA 45

vag, mint Luther és Tolstoj után mily örömmel veti bele magát
az emberiség a Neró-Boticelli kultuszba.
Neró kultuszt jelezném Wilde, France és Shawizmussal, ami
detaljai különbözőségei miatt, csak még differenciáltabban, a
szenvedélytelen, puritán müvészietlen lutherizmust paralizálták
végre.
Mig Boticelli kultusz alatt értem a még dyonizuszibban, a
*/ még mámorosabban felszabadult öntudatos ember kultuszát,
minden emberi örömeivel teljes, természetes emberiségével.
Szinte megkoronázását az embernek.
Boticelli kultusz, remélem, hogy a vén majom Tolsztojt s a
többi idealista utópistát fogja majd paralizálni — a napokban
hallottam épen a gazdag és ifjú Lipót ábrándozását a kávéház­
ban, szinte megdöbbentem egy percre, hogy már mennyire itt
van.
És Luther kidobatta a képeket a templomokból, Tolstoj :
piszkos sállal a nyakán, daróc ruhában mászkált a világban, de
Boticelli Lipót narciszusz perzsaszőnyegei meg palotái, szerető­
jének selymei és saját kisütött hajfürtje már mind a művészet
újbóli primadonnává válását jelzi”.
Egy kis szünet után ez az alaktalan szilhuet folytatta.
“Sejtitek-e tehát, hogy mi is ez az individualista művészet,
ez a l’art pour Vart, ez az egész individualista kultúra? Talán
kevesebben vannak a sáncaiban, mint ahogyan korunk egyéb
materialista javai sincsenek valami igen szélesen elosztva, de
mennyire fejlődésképes, mily hatalmas perspektívát nyit meg és
mennyire nem igaz a kollektiv kultúra, meg az egyéb álemberi
religiös meg szociális áramlatok apostolainak a szólamai meg
jóslatai. .. dekadenciában pusztul majd el. . . ami nevetséges, mert
finomságot a végletekig lehet variálni és az esetleges hisztériát
meg a szadizmust, ami csakis a mohó szokatlanság időleges gyü­
mölcse, csak vérszegénység és gyáva szemek merik lepocskon­
diázni. Mennyivel különbül él és hal meg Kínában egy száraz
hittérítő', mint egy finoman élvező dekadens fiatalember?
A renaissanceal megkezdődött az “én” szabadságharca és ez
dimmenzióban fontosabb volt minden rabszolga, jobbágy, prole­
tár úgynevezett felszabadító koroknál.
Itt indult el az individualizmus szellője és ma pompásan ki­
fejlődve és differenciáltságában még beláthatatlanabbul fejlő­
désre képesen itt állunk benne.
Hölgyeim és uraim. Emelem konyakos poharam az indivi­
dualista kultúra egészségére a “Vart pour Vart” egészségére és
természetesen legelsőbben is a magam üdvösségére.”
Halkan mondta Béta a hozzá legközelebb ülőnek, hogy ő nem
■
 il

46 BÉTA

érti, hogy Géza mit mond, de bosszantja a cinikus hányaveti

mód, ahogyan kiejti a száján azokat a föltétlenül nagyobb tisz­ f
teletre méltó dolgokat mint a reformáció, Tolstoj, a felszabaditó
korok, meg a többi sok minden, amelyek kétségkívül a társada­
lom fejlődésének hatalmas állomásai voltak.
És hát ő szocialista, neki ezekben hinni kell, merthogy az
egyes ember dolga is jobb, ha az egész társadalomnak jobban !>
megy satöbbi.
De hamarosan rászóltak, hogy hallgasson és ne zavarja
most a professzor, a pápaszemes zömök, ambiciós, már nem egé­
szen fiatal embert, aki Gézának akart válaszolni. A profeszor
egyébként hires volt arról, hogy a gimnáziumban ő volt az ön­
képzőkör lelke. Egy regénye meg egy novellás kötete a háború
alatt jelent meg Pesten és beérkezett, komoly tekintélynek tar­
tották mindenütt irodalmi vagy művészi kérdésben. Kicsit ide­
gesen beszélt. Elharapott egyes szavakat, mert gyorsabban, he­ í
vesebben és eredményesebben gondolkodott, mint ahogy ki tudta
magát fejezni.
. . Engedjék meg, hogy én más — mélyebb nézőpontból vi­
lágítsam meg az individualista kultúrát.
Ezt az egész masszát, amit mi kultúrának nevezünk, amely­
nek legmagasabb formájáig, az individualizmusig, ilyen szépen
eljutottunk, kétféle ellentétes, dialektikus belső mozgás építette
fel ilyenre. Az egyik fajta mozgás a meleg, napos délről jön,
ahol lassú, nyújtózkodó és magukba mélyültek a népek. Színe­
sek, forró és zsíros vérüek és főleg fantáziájuk van. Felnyúltak
az édes datolya- és banánafára és kis fáradsággal jóllaktak, és I'
évente kétszer terem minden.
A másik fajtájú mozgás az északi, ahol kemény küzdelmek­
kel kezdődik minden, legelsőkben is a mostohább természettel.
Ez a fajtájú mozgás, az előbbi ellentéte, hidegebb, szögesebb és
szárazabb. A déli kultúra napsütéses vidéket jelent, sátoros,
könnyelmű népekkel, patriarchális törzsekkel. Az északi a nép-
vándorlás kegyetlensége, a természet mostohábbsága miatt meg­
erősített szervezett városokat jelent.
A déli kultúra a napsütéses, fantáziás, szabad, nevetős, ér­
zéki, husosajku bohémség, mig az északi a hideg, a pontosan ki­
számított, mindig a felelősség lelkiismerete által megnyomorított, >
harcra mindig kész, keményen összeszoritott ajkú kultúra.
Dél a fantáziát, a szint hozta és az életet boldoggá akarja
tenni, mig az északi a praktikusságot, a tudományt hozta és az
életet kényelmesebbé akarja tenni. A dél a mámoros mosolyt
jelenti, amihez a földi javak csak a dekorációt adják, mig az
északi a földi javakat jelenti, amit a boldog mosoly esetleg csak
I
Il

BÉTA 47

kidekorál. Dél hősei a mesemondó koldusok, a cifra és frivol

istenek voltak. Észak hősei pedig a kegyetlen vikingek voltak.
Dél egyik istene például az emberszeretetben felolvadó, kedélye­
sen elborozgató ács fia volt, akinek életét és martiromságát te­
leszőtték ezernyi apró színes fonállal, mig Észak ugyanakkor fe­
hér lovakat ölt le kegyetlen bálványoknál és még azután is, hogy
:> már felvette Krisztust, a meleg és színes, közvetlen, egyszerű
déli Krisztusból a gótika merev, kegyetlen Krisztusát csinálta.
Szüzeket és leventék százeezreit szorította kolostorok és zárdák
lemondó, önsanyargató mártírjává. Rettentően ijesztő, meg­
ható magas, csúcsos templomokat épített a számára, kegyetlen
de rettenetesen megszervezett vallássá teszi a kereszténységét.
Ez a kétféle mozgó : állandó ebben a kultúrában.
Dél kiássa a görög szobrokat és meghozza a meleg renais-
sancéot. Feléled az emberi Krisztus, maga a meleg déli termé­
f szet, a színes, aranyos Krisztus olyan apostolokkal mint Boticelli
Lionardo de Vinci, Michael Angelo és a többiek. Átjárja a me^
leg hullám az emberi kultúrát.
De aztán jön Északról a reformáció. Elégeti a színeket a
fantáziát, a meséket, elszárit mindent, ahova csak ér, türelmetlen
és véres vallási háborúkat hozza. a hideg hullám.
Kultúránkat ma individualista kultúrának hívod Géza, pe­
dig ebben tévedsz, mert kultúránkban csak a meleg, a déli fajtá­
jú mozgás az, amit annak lehet venni. Az északi mozgás, és az,
ami már-már rettenetesen itt van és legyőzi a délit, ez az a
i valami, aminek nem is adtunk még nevet. Pedig barbár, és alig
pár évtizede csak, hogy jelentkezett, máris recseg-ropog minde­
nünk, amink csak épen maradt. Minden mesénket befagyasztja
a tudományuk, minden igazi emberi dalunkat félrerecsegtetik a
gépjeik. Kezünk érzékeny rezgését körzőkbe és vonalzókba törik
és minden nyújtózkodásunkat táblákkal igazítják skatulyákba...
ez az északi hullám.
Az individualista kultúrának, mint a meleg déli mozgás­
nak, rettenetesen fölé kerül ez a hideg, praktikus északi hullám.
Mi látjuk észak világhódító útját, a műtrágyán, felhőkarco­
lókkal, villamossággal, kémiával és vérrel-vassal megszervezett
\ kultúrát, amelyben már talán nem is sokára olyan megvetéssel
fognak csak gondolni a “déli hullámra”, a renaissance mesterei­
re, az egész individualista kultúrára, államaival, templomaival és
múzeumaival együtt, mintahogyan ma például a hottentották
kultúráira gondolunk.
És hijják majd ezt a jövendőt a kapitalizmus kultúrájának,
vagy szocialista kultúrának, az egyre megy, mert mindegyik
I
48 BÉTA

praktikusságokkal és uniformizáltságokkal fogja majd legyilkol­

ni az individualizmust, a meleg “déli hullámot”.
Mi már átmásztunk az individualista kultúra csúcsán, már
a hegy túlsó lejtőjén tartunk.
A politikai életben demokrácia volt a csúcs, a művészetben
Cezanne, Van Gogh, az irodalomban pedig Heine és Romain Rol­
land.
Amikor az individualista kultúra már odaér, hogy nyava­
lyás, beteg belsők festését adja csak, olyan az már, mint a túl­
érett gyümölcs, igaz, hogy zaftos, de az már a rohadtság leve
benne.
Az irodalom tobzódik ma a félretaposott, beteg és szomorú
lelkek tragédiájától. A művész az idegbetegségig agyonnyava-
lyásitja magát, hogy minél görbébbre tudja az érzéseit elnyomo-
ritani.
Ez már a túlsó lejtő, ez a gyümölcs rothadt már és talán
már ma, de holnap egész biztosan le fog hullani.
Az egész kultúránk, az egész kiélt, meleg individualizmus
ma testestől, lelkestől, materiálisán és ideológiailag is saját ro­
hadt levében éviekéi.
Ellentmondók tehát Gézának, állítom, hogy az individualiz­
mus, a meleg hullám, már túlérte magát és lefogja rombolni az
északi praktikus hideg hullám. Politikában a demokrácia bás­
tyáját döngetik már erősen, a föld sok helyén már le is döntöt­
ték, egyik oldalról a kapitalizmus a maga hideg, világokat átfogó
trösztjeivel, a másik oldalról a szocializmus a szinte végletekig
uniformizáló kommunista társadalmi rendjével. Irodalomban és
művészetben már sejthetjük a jövendőt, a praktikus amerikai
gyári tömeglira, a “happy end” és az ugyancsak amerikai “com­
mercial art”-ban, mert hirtelen a friss és életerős Amerika
törtetett most természetesen a kultúra, a fejlődés élére”.
Valaki belevágott a zongorába és Joci azt mondta, hogy zug
a feje, nem is tudja, hogy miért is jött el. Béta a professzor
szavait nem is igen hallotta, mert még mindig a cinikus Géza
volt előtte és még idáig Gézát sem tudta megemészteni. Aztán
lassan belévágódtak a harctéren fekvő hullák százai, a két öccse,
a császár, a sok pirosszalagos generális, a merev, térdficamitó
megállások, rettenetesen magas, ijesztő, ködös dolgok. És most
ezek itt, a büdös alkoholpárában, ezek az urak, ez okos urak el-
nyuj tózása, ez a sok öntelt, bölcs, neki értelmetlenül magas filo-
zófia és mégis az a cinikus Géza ragyás pofája oly közel hoz­
zá, hogy idegenül megérinthetni volna kedve, mint valami kitö­
mött viaszlábu látványosságot.
..... Az életből ami körülötte zajgott, valami parfümhullám
 4

BÉTA 49

ütötte meg. Azután egy hangyaboly képe jutott eszébe, ami

előtt egyszer rohamközben feküdt. Elnézte akkor a kis fekete
tömeget, hogy a nagy dörgésben és földindulásban is milyen szor­
gosan mászkáltak és dolgoztak, ő nem értette a cinikus és okos
Gézát, de nem is akarja, nem érti a professzort sem, mert ő nem
tanult ember, magyarázta Jóéinak, hanem amennyit ma este a
sok beszédből kivett, hát inkább lenne ő apró hangya, mint zsar­
nok. cinikus ember, ha Gézának volna igaza, merthogy akkor a
hangya illik jobban az ő természetéhez.
Joci szórakozottan mondta neki, hogy igen hangya, mert
elmélázott, nem is hallotta a fiút és szomorkásán nézett a me-
nyezetre.
Azután a nyurga, kócos, lusta piktorra kezdtek figyelni.
“Igaz, hogy a professzor okos, nagyon okos, de mégis csak
száraz professzor hiába irogat akkora regényeket mint egy lexi-
konos kötet, nem művész ő, nem érti a dolgok veséjét. Én mint
művész, nem korcogok hátul, én megmutatom a vesémet és abból
jobban tanulhattok, mint ezer pápaszemes professzor kántá-
lásából.
Ugye ismeritek fejlődésemet ? Ne legyetek cinikusak, nem a
hosszúságomra gondolok, hanem a piktori múltamra. Jelene­
met azonban nem ismerhetitek, merthogy már régen nem be­
széltem ki magam és még régebben nem festettem.
Azt tudjátok, hogy tudok, szinte köpöm könyökömből az
aktokat. Úgy rajzolok, hogy Isten tőlem kéri kölcsön egy-egy
rajzomat, ha valami szépet akar teremteni, hogy lemásolja.....
hiszen tudjátok.....
De ez már mind a multé és add kölcsön most nekem Géza a
te rezignált de mégis fölényes hangodat, amelyért már megálla­
pították a kritikusaid, hogy rapszódikus vagy, hogy a te hang­
nemedben folytathassam, mert magamtól bizony én mégis csak
minden rezignációtól mentesen vígan volnék.
Merthogy a fejlődésemről volna szó. Emlékeztek arra a ké­
pemre, amelyet pont a múlt héten sütöttem el egy buta zsidónak,
nem mondom, hogy kinek, mert Sári visszamondja neki. Hát ezt
a képet két év előtt festettem. Egy keleti akt volt, amint egy
király előtt táncol. Kicsit lestilizáltam és sok ornamentikas ér­
zést pazaroltam bele. Akkor még ízléses is voltam, a színek és
vonalak harmóniában ömlöttek el rajta, a mozdulatok lágyak
voltak, mint a szépen lerajzolt kettes számok. Sőt itt-ott monu­
mentalitással is kacérkodtam, mert hogy a Salon Carrenak nem
lehet büntetlenül a hatása alá kerülni. Mondom, a kép olyan
volt, hogy Párisban a Grand Palaisban mint nagy mestert ünne­
peltek volna annak idején, ha. ünnepeltek volna, de itt ebben
50 BÉTA

a nyomorult sárfészekben persze észre sem vettétek. Ugyan jól

tettétek, de ezt csak most mondom, akkor bizony fájt, hogy nem
értékeltetek. A zsidó megvette, kifizette, eltette, talán még
büszke is rá és igy most számomra immár hivatalosan is meg­
szűnt, mint ahogyan nem hivatalosan már nagyon régen meg­
szűnt. Ez a képem egyik, úgynevezett korai stációm volt.
Ezután az jött, hogy Malvin megrikatott, elhagyott, meg­
csalt a kígyó. Nem mintha nem tette volna jó. Tőlem reggel
két krajcárt kért sichersheits-türe és nem tudtam neki adni, az
este meg egy valódi gyémánt tűt adott neki egy hadigazdag.....
hát jól tette. . . persze hogy jól tette.
De én akkor feküdtem naponta huszonnégy órát a díványo­
mon, pedig ugye tudjátok, hogy az rossz lehetett, mert hogy a
rugók már akkor is Ugyanúgy összevissza kiálltak mint most.
És én martam magam, kezeimmel vájkáltam a szivem körül
és átkoztam a sorsot, Malvint, az Istent és minden hadigazdagot,
a saját szegénységemet, a háborút, a békét, az emberek szűkkeb­
lű gonoszságát, részvétlen butaságát és a handlé zsidót, aki ne­
kem bebeszélte, hogy ne a kócos díványt válasszam, mert a kóctól
mélyedés, gödör, völgy lesz a díványon, mig a rugó, az mégis csak
rugó marad. . . az Istenét néki, merthogy a rugó tényleg rugó
maradt.
Arra akarok kilyukadni, hogy a bicskámat akkor balkezem­
be fogtam naponta húszszor is, hogy a szivembe mártom és mert
mindig az utolsó percben eszembe jutott valami, áttettem a jobb­
kezembe és linóleumot faragtam, véstem vele.
Emlékeztek linóleum-metszeteimre ugy-e ?
A kemény, fekete, szöges foltok, mintha csak saját magam
feküdtem volna a nyomóprés alá és amikor a prés lelapitott, el­
terültem a fehér papíron, piros helyett feketén, mintha egy fe­
ketevégű bogarat nyomtatok volna agyon cipőtökkel.
És ott látszottam, szomorú velővel, szétlapitott szívvel, fe­
ketén, főleg gyászosan feketén, mert ne feledjétek, hogy utána
mindig a balkezembe vettem ismét bicskámat, a szivem fölé,
mert a jobbkezemmel az ingemet vettem széjjel a mellemen.
Amíg aztán rájöttem, hogy nem érdemes, legalább is nem Mal­
vinért, merthogy akkor a nagy Rácz Marica jött és úgy gondol­
tam, hogy elhalasztóm a szivenbökést, ha Marica is elhagyna.
Marica után elkezdtem filozofálni és rájöttem, hogy én, bár
buta voltam mint kanmajom, viszont mint művész fejlődtem és
hogy annyira hozzászoktam a beidegzéshez, hogy minden vacakra
már “beidegzettem”, belülről szinte ontottam magam. Egy ház
sötét ablakaival, kapásból, puffra, ferdén-svungosan, fekete szö­
gekkel, balladával, mord, -kemény kontúrral, megmarkoló mély-
H ■M WSBSBKm

BÉTA 51

séges-mély hangulattal. A pofonütött cserép pirosvalamivel, ta­

lán retekkel meg az a bizonyos két szál almával s az elmaradha-
lan fekete-piros drapéria. Én nem Cesannetól loptam, mert
őszintén lehetett érezni, hogy az egész le volt öntve a fekete Rácz
Maricám éjfekete szemgolyójával. és mintha ecseteimet Ma-
ricám hónalja fekete szőréből csinálták volna.
Mikor aztán láttam, hogy nincs a világon olyan vacak, ami­
re ne tudnók beidegzeni, elkezdtem válogatni a festendő vackok
között, hogy úgy mondjam “intelligensségem” jutott szóhoz.
Hát ez az kedveseim, most ott tartok, hogy válogatok. Ez a
legújabb stáció. De hát ez csak nem lelkinyavalya, mint a pro­
fesszor mondaná?
Úgy idegzek, mint én akarok, akkor, amikor én akarok, sok
idegzést nem festek meg, egyszerűen eléneklem vagy elfütyülöm,
egy párat leírok, egy párat elhessegetek. . .”. L’art pour Fart. És
Gézának van igaza, mert mint művész, saját istenségemet élem.
Ur vagyok és mert érzéseimet formába is tudom önteni, ha aka­
rom, mint művész is tökéletes vagyok. . . és fütyülök mindenkire’.’
A nyurga piktort megint zajos vita követte, ami annyira
összefolyt, hogy mire a kanapén ülő Joci és Béta párhoz érkezett,
ezek már mint tülekedő, zavaros lármát hallották csak. Joci
sietve szólt oda Bétának, hogy bemegy egy kicsit a hálószobába,
mert fejfájása és igazi hányingere van.
Béta összehuzáckodott a kanapén és idegenül nézte a társa­
ságot, mintha egy panorámába került volna, ahol Erzsébet ki­
rályné meg MacKinley gyilkosait szokták mutogatni.
Eszébe jutott inaskorából Fuchs bácsi a cimfestő, akinek az
udvarban volt a műhelye. Az, ha egy szép cimtáblát festett sü­
vegcukrokkal, liszteszsákokkal, nagy kocka vadsóval, kocsike­
nőccsel meg nagy doboz egymásrarakott frankkávékkal, hát
őszintén megbámulta a fél város. Ha nem volt cimfestő munká­
ja, akkor tájképet meg csendéleteket festegetett. És egyszer,
emlékszik most, hogy egy barnabőrü és hosszú fekete hajú olasz
fiút festett, villogó fehér fogú, mosolygó, piros ajkakkal, amint
a lábát lelógatja a tengerbe. Fuchs bácsi öreg zsidó volt s sok­
szor állt a háta mögött vagy az ablak egyik sarkából el-elnézte
az öreget munka közben.
Szája mosolygós volt, ha festett, és amikor sikerült neki
megfestenie az olasz fiú szemeit, hogy már nem voltak kancsa­
lok, adott neki tiz krajcárt, hogy hozzon egy pohár sört meg egy
sóskiflit, abból meghagyta neki majdnem a fele kiflit és egy jé
sluk sört, aminek csak az volt a baja, hogy az aljából volt s már
nem volt hab rajta. De azért jó volt.
És amikor egészen készen lett a kép, hát az csudaszép volt.
52 BÉTA

Majdnem sirt az öreg a boldogságtól és jött a hires,

a fűszeres Kerekes, a lisztes Huszár, meg az ő gazdája és egy
félórát is csodálták, dicsérték a képet, hogy olyan mintha élne,
és jöttek még többen is. Mindenki mosolygott tőle, annyira tet­
szett és délután a kávéházban majdnem elfelejtettek dominózni,
folyton csak a képről beszéltek. Nem volt oly ideges és morózus
a gazdája vele sem, mint máskor, hogy úgy mondjam, az egész
utcába boldogság költözött s a mosolygós Fuchs bácsit duplán
szerette mindenki.
Hja ő elismeri, hogy azóta sok minden történt, azóta fejlő­
dött a város meg az egész világ.
Akkor még puttonyos kocsik vitték a vizet házról-házra és
velük izengettek a kis mindeneslányok a frizurás szabó meg bor­
bélylegényeknek meg a földi lányoknak, ha azok messzibb utcák­
ban szolgáltak. Most már van vízvezeték is, meg villanyos, sőt
már majdnem mindenütt telefon is van. Fuchs bácsi is már ré­
gen porlad a zsidó temetőben és most ez a nyurga, kócos, gőgös
művész ur a művész, merthogy Fuchs bácsi, ha meggondoljuk,
valóban nem is volt művész csak egy egyszerű cimfestő.
Béta visszautasította a konyakot, amit Sári kényszeritett
udvariassággal hozott neki, hogy bemegy a hálószobába megnéz­
ni Jocit.
Valami furcsa, hideg előérzete volt. Érezte, hogy valami
rettentően idegen helyen van, mintha naptárak jövendőmondó,
csucsossipkáju, hosszuszakálu emberei volnának ezek itt, nyom­
da és papirosszaguak, akik csak most, véletlenül bitorolják az
élők egyes szokásait, hogy hideg cinikus okosságukkal és rette­
netes jövőbejóslásaikkal megfertőzzék szerencsétlen élőket,
bosszúból, kárörömből és más minden rosszból. És ezek talán
nem is tudják, hogy épen most múlt el a háború és az ő két öccse
meg az anyja ott elestek és ez éppen elég bajt hozott a világra.
És ezerszeresen bűnös az, aki most ebben a mai világban ilyen
okos és hideg, ahelyett hogy igazánból kétségbeesett és tehetet­
len volna, mint ő.
Szinte menekült az életes, kacagó, üde és csiklandós meleg
Jocijához, aki nem filozofál, nem esztétizál és nem szociolozál,
hanem csak eszik, iszik és szeret, csinnyal igazítja, hímezi, varr-
ja a ruháit és ahogyan azt a bizonyos egy hajfürtöt lelógatja
egy kicsit a balszeme fölé, még abban is több báj és élet van,
mint ezekben, minden tudásukkal és egyéb hencegésükkel együtt,
ő fog majd most mindjárt őszintén beszélni Jóéival, hogy ide
többet ne jöjjenek.
Joci a hálószoba pamlagján ült összegörnyedve, a sötét, er-
m

:
BÉTA 53

nyős villanylámpa csak gyönge világosságot adott, homlokát te­

nyerébe fektette s észre sem vette Bétát, amint az bejött.
Béta nézte egy darabig s valahogy minden maga szomorú
svungját elvitte a leányasszony ütöttsége, szomorúsága, ami
ráncokat terített arcára és sötét mélységet mutatott a szemei
alatt.
így még sohasem látta és csak sokára szólalt meg Béta, szin-
te ijedten, suttogva, Jocim kis Joci, beteg?
Joci felriadt, megrázkódott, hirtelen ráeszmélt, hogy fázik
is, mellei elé tette kezeit és csak amikor másodszor kérdezte Béta,
hogy mi a baja s részvéttel odaült mellé, akkor a lány elhúzódva
kissé a fiútól, de még mindig nem nézve rá, válaszolt valamit.
Valamit, vagy talán inkább félénken mormogott csak, úgy hogy
a fiú nem is értette meg.
Béta letérdelt elé, fejét az ölébe akarta tenni s csak folyton
kérdezte babusgatva, ki bántotta, fáj valamije? És akkor má­
sodszor rázkódott össze Joci, eltolta magától a fiút és sirva fa­
kadt. Szótagonként, alig érthetően aztán csak kimondta, hogy
beteg. . . hogy szégyelli magát. . . hogy nem mondhat többet és
hogy ő inkább meghal, de nem tudja, hogy mit csináljon és csak
nagy nehezen, hosszú faggatás és kertelés után végre kisült,
hogy “úgy” érzi magát.
Akkor hirtelen, ijedten megrohanták a fiút a gondolatok
ezrei és csak sokára váltak édesebbé, amikor a szive melege már
felkerült, fel az agyába, és rájött, hogy neki most örülni kell,
mert hiszen ez természetes és, hogy jaj de aranyos kis teremtés
is lesz az majd, a szépséges szép Jocié meg az övé, merthogy ő
sem csúnya gyerek épen és úgy térdelve Joci kezeit csókolgatta.
Amikor feltápászkodott, hogy túláradó szívvel igazi csókot
adjon, Joci elfordult és azt mondta, hogy nem. Azt mondta két­
szer is, háromszor is és oly hűvösség volt benne, hogy megdöb­
benve maradt félbe Béta.
Aztán azt gondolta a fiú, hogy Jóéinak ez biztosan sokkal
nagyobb eset, semhogy most játszogatni volna kedve talán fél
is. Meghogy a szülés fájdalmas és addig is csúnya és hasas lesz.
És hogy talán erre gondol Joci, merthogy egy kicsit kényes, hiú.
És hogy fiú lesz-e vagy lány, és hogy különösen sok pénz kell
ilyenkor. Ezer ilyen gondolattal marakodott, mig egyszer csak
odaért, hogy hiszen Joci neki csak szeretője persze hogy a
gyereknek nevet kell adni. Lakást kell kivenni bútorokkal, talán
két ággyal is meg kis bölcsővel, egy szobát meg egy kis konyhát,
ámbár Joci nem is érezné jól magát olyan kis lakásban, különösen
zongora nélkül. Talán megkapja majd a mostani zongoráját,
bár az valószínűtlen, mert lehet, hogy a szülei kitagadják majd
 te
54 BÉTA

ezért. Annyi baj legyen, ő el fog majd menni dolgozni akármit,

sok fizetésért, túlórázásokat is fog csinálni, mert sok pénz kell
majd.
És Joci fogja esténként a kis kapu előtt várni, karján a kis

-5
csecsemővel, olyan kis rácsos, zöld kapu mellett, mint amilyen
innen a harmadik ház, mert hogy a nóta is azt mondja, hogy
rácsos kapu, rácsos ablak, meg hogy zöldre van a, zöldre van a
rácsos kapu festve, bár, ez már egy másik nóta.
És piros, menyecskés kendő lesz Joci fején, mert ehhez a
nótához nem lehet másként és belül a nóta melódiája zson-
gott, és bár mondott is szavakat, nem nagyon értelmeseket, a
gyökér belül a nótázása volt és az ujjai a térdén járták is az
önkéntelen ritmust.
Miért rettenetes, törte fejét Béta, hát gyerekük lesz, ő is
volt gyerek, Joci is volt gyerek, ők is c'sak úgy születtek valaho­
gyan és hangosan kimondta, hogy ellenkezőleg hogy isteni
isteni lesz.
“Lesz lakásunk bölcsőnk, és fogok dolgozni. hát per-
sze, hiszen ez a legfontosabb feleségül veszem.”
Joci felállt, lesimitotta a szoknyáját, kezei térdein megáll­
tak, ránézett Bétára hosszasan, idegenül, mintha most látta vol­
na először, mint ahogy tényleg ebből a szempontból még sosem
gondolt rá s aztán megszólalt hűvösen..... nem, azt nem lehet.....
arra ne is gondoljon szeretőnek jó volt .....de férjnek.....Béta,
a szabólegény nem. ... annyira még nem vagyunk.
Bétának ijedten tátva lett a szája. Joci a tükör elé ment,
egykedvűen igazgatta a haját és mintha nem is volna már fontos
az egész és egykedvűen mondta.....
“És kölönben is, nem biztos, hogy magáé a gyerek, mert
tudja meg (ezt már szinte gorombán, élénken a fiú felé fordul­
va mondta), hogy mégis táncoltam Lovagnak a lakásán a Salo-
met és üssön meg, ha mer, maga közönséges durva mester-
ember. . . maga munkás. . . és üssön meg, ha mer.”
De már akkor aztán hemperegtek is a pamlagon, a földön;
Joci harapott, csípett, rúgott, lármájukra bejöttek és csak nagy-
nehezen tudták Bétát lekaparni Jóéiról s még akkor is egy pár­
szor kiszabadította magát és ütötte a lányt öklével, ahol érte s
magánkívül ordította. . . ringyó. . . ringyó. . . te dög.
Végre Bétát a férfiak, karjait kicsavarva, vezették ki a lép­
csőházba. Egyik-másik ütött egyet öklével a hátába, amit Béta
nem is érzett és szinte ledobálták, ki a kapun az utcára.
Nagyot nyekkenve a kövezeten, ülve maradt a legalsó lép­
csőn és még azt sem hallotta, hogy csikorgóit a kapun belül a
rekesz.
 BÉTA 55

Hát bizony innen alaposan kidobták.

Jocit bent a szobában lefektették a pamlagra és Sári vizes­
kendővel törölte; véres és egész elalélt volt.
Aztán Jocci felnyitotta a szemeit, körülnézett és látta, hogy
nincs más mellette csak Sári, azt mormolta..... Jaj és feltö­
P

rően sóhajtott..... mért vettétek le rólam..... mért nem hagytá-

tok még......igazán igy még sohasem élveztem

KÓRUS.
Tj' LÉRKEZTÜNK a kultúra hatalmas válságához, hogy kemény
-Lv forradalommal újat csinálunk-e, vagy kérődző állatok mód­
ján próbáljuk-e majd az eddig zabáltat felböfögni és ujrarág-
ni. ... még nem tudjuk.
Mert csak az biztos, hogy az a mező, ahol Béta vándorolt
hajdanában, tele van lyukgatva gránáttölcsérrel és a világ ösz-
szes üde patakjai tönkrementek, mert egyikben, fent a Kárpátok­
ban egy húsz éves átlőttszivü baka feküdt és a vére belekevere­
dett a friss üde vízbe. Ekkortól kezdve tehát nem számítanak
mint olyanok, sem a mezők, sem a patakok.
A bárányfelhőkről, amelyekkel Béta gyerekkorában a pa­
takban játszott, kisült az idők folyamán, hogy az Úristen csú­
nya, csalfa játékai csak, mert azok olyan srapnellfelhők, ame­
lyekből tüzes ólomeső hull alá. Jó, ha az ember idejekorán gö­
dörbe mászhat előle és főleg ha kedves az ember élete, ne álljon
olyankor a hidra és ne bámuljon el.
A vándoridők pásztorlánykája mind fekete fejkendőt visel
5F-

és a zsidóboltost, aki a bélyeget adta hajdanában Bétának, fej­

beütötte egy parasztsuhanc egy öt kilós súllyal, úgy szerezte
meg a lisztet, amire szüksége volt anyjának, hogy kenyeret
süssön.
A rendőrök is sokan vannak és kardlap helyett vassisakot és
gépfegyvert hordanak magukkal és hova is tették már az álom­
rozsdás rákócikorabeli pisztolyt, és félelmetesen zörögnek éjjel, ha
őrségben végigmenetelnek a városban.
És ráadásul Joci is amint tudjuk.

LÁZADÁS
Mély kórus.
A Z ARÉNÁBAN felugrik egy padra a háborús és kikelt arccal
szónokol.....
“Én a fronton voltam, éheztem, fáztam és döglődtem, mig
ti idehaza kényelemben voltatok.
Ugyan, azt mondjátok, szivet megeső pofával, hogy ti is
 4
56 B É TA

koplaltatok, meg hogy verejtékezve dolgoztok ti is, hogy értünk

aggódtatok, szinte beleőszültetek, és hogy a hazának rátok is
szüksége volt.
Ha hiszünk nektek, akkor megint kikerülünk a háborúba, a
pokolba és elpusztulunk, mig ti ismét csak alattomosan, bennün­
ket kiröhögve, ittmaradnátok. . .Nem hiszünk már nektek, aki
hisz benneteket, az megérdemli, hogy elpusztuljon.
Most lázadok, le veletek. lázadjatok harcosok.”
A MÉLY KÓRUS. . . “LÁZADUNK!”
Utána egy fiatal szónokol ekkép.....
“Le az öregekkel, nekik könnyű, mert ők csak parancsolnak
velünk, tesznek-vesznek velünk és nagyon bátrak, mert robotba, n
a tüzbe nem ők mennek, hanem bennünket küldenek.
A saját bőrünkkel mi akarunk rendelkezni és azon címen, {
hogy ők a tapasztaltabbak, csak tanácsot adhatnak, nem pedig
parancsot. És ha azt mondják, hogy ők a többettudók, a meg­
fontoltak, a higgadtak és a felelősek, ne higyjünk nekik, mert ha
hiszünk, a nyakunkba ülnek és mi házsártos, parazita teherként
cipelhetjük aszott testüket, amig csak felfordulunk bele.
Most összeütik fogatlan Ínyüket és tompa, kiszáradt perga-
mentlélekkel hebegik, hogy tévedtek — de mi fiatalok, forró
vérünkkel, üde ifjúságunkkal fizettünk, mert engedelmesked­
tünk nekik.
“Lázadok ellenük, le kell őket dobni egy magas hegytetőről.”
A MÉLY KÓRUS BÖMBÖLVE..... LÁZADUNK!
Egy diákgyerek ugrik fel és azután vékonyka hangján riká­
csolja
“Lázadok apám ellen, aki zsarnok, nem enged cigarettázni,
nem csináltatott nekem uj ruhát még az idén, nem ad elég zseb­
pénzt, szekál folyton a tanulással és nem enged a lányokhoz jár­
ni. És én ezen zsarnok miatt kell, hogy alattomban olcsó és
büdös cigarettát szíj jak, foltos nadrágban járjak, görnyedten
r!
magoljak, amelyeknek tudom, hogy sohasem veszem majd hasz­
nát és titokban önfertőzzem.
És ha apák még oly érzékenyülten is mondják, hogy “gyer­
mekem”, ne higyjünk nekik, mert csak élvezet által váltak
apáinkká és önzésből, hogy vénségükre a nyakunkon élhessenek,
taníttatnak és nem dobnak ki az utcára bennünket, vagy talán
mert szégyelnék magukat a szomszédoktól.
Mi már nem azért akarunk élni, hogy vénségünkre a gyer­
mekeink tartsanak majd el bennünket — mi se tartsuk majd
apáinkat. Ne higyjünk nekik, le a IV-ik parancsolattal !
Ne higyjünk nekik, nincs joguk semmikép sem zsarnokoknak
 BÉTA 57

lenlenniök, mert aki hisz nekik, az egész vénségükre szolgálhatja

majd őket.
A MÉLY KÓRUS. LÁZADOK!
Egy kispap a következő......
“Lázadok a nagypapok ellen, akik azt beszélik, hogy a
szeplőtlen foggantatásban hinni muszáj, hogy a csodák igazak,
kik a vallásoknak épen a szimbolizmusokban levő értelmét és
szépségét nem értik, akik gonoszul és bután merev, hajlithatat-
lan dogmáikkal összetörték az igaz religiósságot az emberekben.
És ha mégoly áj tatos arccal hirdetik is a tulvilági boldogsá­
got, az emberszeretetet, a lemondást és az alázatosságot, ne
higyjetek nekik, mert a boldogsághoz jogom van még itt az
életben. Lemondás, alázatosság, emberszeretet kötelességem, de
csak ha a többi ember is lemond, alázatos és szeret, különben
bután ráfizetek és a kukac csontjaimat rágva annak idején,
majd csak arra fog gondolni, hogy milyen nagy szamár is le­
hettem én.....
“Lázadjunk a nagypapok ellen!”
A MÉLY KÓRUS. LÁZADUNK!
Egy szegény ugrik fel a pad tetejére.....
“Lázadok a gazdagok ellen, lázadok a gazdagság ellen. Az
az oka minden gonosznak, csábit a bűnre, elégedettlenné és
iriggyé, rablóvá és gyilkossá tesz. Kényelmessé, elpuhulttá
tesz, cicomázóvá és kérkedővé.
És a gazdag azt mondja, hogy ő is verejtékes munkával sze­
rezte a gazdagságát, ne higyjünk neki, mert a nehéz munkáért
#S*r

több ennivaló jár csak, hogy a fizikai egyensúly helyreálljon,

nem pedig arany. És ha azt mondja, hogy esze munkájával sze­
rezte — még akkor sincs joga hozzá, mert észmunkáért mosoly­
tól ékes ábrázatra volna joga, nem pedig vagyonra.
“Ne higyjetek nekik, mert elfog a sóvárgás, a bűn, az irigy­
ség és a kapzsiság rabszolgáivá lesztek az aranynak, mint
ahogyan szerencsétlenül bűnös az a gazdag, aki azt gondolja,
hogy őt szolgálja az arany, pedig tulajdonképen ő szolgálja az
aranyat. Annyira szolgálja, hogy idejét, egészségét, egész életét
odaadja a megszerzéséért és a megvédelmezéséért.
Le a vagyonos osztállyal, le a gazdagsággal, lázadjunk a
gazdagok ellen !
MÉLY KÓRUS!
Feláll egy kócos hajú művész és igy szól.....
“Lázadok a kifésült művészek ellen, lázadok maga a művé­
szet ellen.
Széppé és boldoggá kellett volna, hogy tegye az életünket és
ehelyett lealjasul az úri lakások megunt dekorációjává.
58 BÉTA

És ha azt mondják a festőművészek, hogy a tömeg “élvez­

heti” képeiket a múzeumokban, ne higyjünk nekik, mert ott is
mind olyan képek függenek, amelyek díszítésre, templomok, szo­
bák falainak díszítésére készültek, amelyeket a tömeg épen ezért
csak csodálkozva megbámult, mint egy ur gyémántos fityegőjét,
vagy más egyéb úri rekvizitumát, de nem élvezi, nincs hozzá
mélyebb köze.
S a muzsikából is csak azt kapja, ami kifáradt idegeit fel­
korbácsolja, hogy aztán táncos, szekszuális duhajban tobzódj a ki
magát.
És ha azt mondják, hogy a tömeg nem érett a művészet szá­
mára, ne higyjetek a kifésült művészeknek, mert ők hidegen és
előkelőén elzárkóznak a tömegtől, kúsznak a vagyonosok. felé,
akiknek asztalmorzsájukat nyalják, ha kell még a földről is. ^
A régi művészek ábrázolták a pompát, a bársony drapériát,
a telt husu nőket, és a cifra szenteket még cifrább aranyrámá­
ban, s mindezeket a legcifrább palotákba gyömöszölik.
A “demokratikus” újabbak leereszkedtek és nagy hangon
merték ábrázolni a népet, a mint esznek, tesznek s vesznek, per­
sze amint és ahogyan a művész urak és becses rendelőik látták
a népből. A koldusokat valódi mahagóni rámákban, a szántóvető
parasztot meg a bányászt pedig tenyérnyi széles aranyrámában,
pont olyan méretekben, hogy a zongora felett elférjen.
Lázadjunk maga a művészet ellen, ami nem más, mint az
életnek valamilyen anyagba vagy formába szorítása, el változta­
tása, alárendelése az anyag vagy a forma parancsainak el-
svindlizése az élet közvetlen megélésének. És ha még marad
művészet most, az nem ábrázolni fog, hanem lázitani a simára
fésültek ellen, az egész kapitalista kultúra káosza ellen, maga a
művészet ellen. És át fog vetni bennünket a mi j övőnkhöz, a mi
boldogságunkhoz.
Félre kell dobni a simára fésűiteket utunkból, mert ők csak
a régi lomok parazita akadályai.
Nekünk most lázadni kell, aztán, majd ha kirázzuk söré­
nyünket, boldogan fogunk énekelni és boldogan fogjuk elnézni az
igazi napnyugtát a hegyek mögött, amit a régi piktor úgyis el-
kontárkodott csak.
“Lázadjunk a simára fésült művészek ellen — lázadjunk
maga a művészet ellen!”
A MÉLY KÓRUS. . . LÁZADUNK!. . .
Egy ifjú szerelmes, vérző szivét tartva tenyerében, igy
szónokol. . .
“Lázadok az esküvő intézménye ellen.
Szeretem a Szálit, majd megveszek érte és nem lehetünk
 —

BÉTA 59

egymásé, szépen, csendben, szerényen, boldogan meghúzódva,

egymást cirógatva, mert még a szomszédok kiskutyája is tudni
akarja, hogy mi melyik nap, a nap melyik órájában akarunk
összefeküdni, mert kurjongatni meg inni akarnak akkor, meg
talán a kulcslyukon is kukucskálni. Mint ők mondják, örülni
akarnak, pedig Isten bizony nincs hozzájuk semmi közöm.
“Én lázadok az egész esküvői intézmény ellen !”
MÉLY KÓRUS. LÁZADUNK!
“Lázadok maga a házasság ellen, magyarázza egy meglett
férfi.
Az én feleségem a Száli mamája és én már nem bírom vele
tovább. Már nagyon régen nem bírom vele.
Kövér, öreg és házsártos, a kutyának sem kellene már és
nekem mégis muszáj vele kitartani. Rámfekszik, szíjjá a vérem,
fogyasztja a zsírom, annyit kell dolgoznom érte, hogy majd meg­
gebedek.
Annak a farizeusnak, aki azt mondja, hogy amíg fiatal és
üde volt, addig kellett..... Most mi történne vele ha otthagynád?
Elpusztulna ! Ne higyjétek; mert ha Száli mamája az én felesé­
gem, tudta volna, hogy azért, amiért én húsz év előtt szerettem
egy félévig, még nem fogom őt száz évig eltartani, akkor ő is
önállósította volna magát és most szépen a saját lábán járna,
nem az enyémen.
Neki is jobb lett volna, mert nem kellene fájdalmasan, állan-
/ dóan a szememre hánynia, hogy őnéki csak egy férfia volt, már
mint én és azért a félévért, amíg egymást szerettük, nem kellene
még külön száz évig kínoznunk egymást.
Úgy nézzenek meg engem, hogy én a házasság intézményé­
nek vagyok a mártírja és nem is Száli mamáját, a feleségemet
okolom érte, mert hiszen ő bolond volna, ha vénségére nem tar­
tatná el magát, amikor a házasság intézménye ezt igy intézi.
Lázadok a házasság intézménye ellen !”
MÉLY KÓRUS..... LÁZADOK!
Azután maga Száli, a tüzes, kreolbőrü zsidóleány ugrik fel a
szószékre és igy szónokol.....
“Lázadok az erkölcs ellen.
Én szeretem a fess katonát, nem is egyet, hanem mind a nyol­
cat. S miért kell nekem mégis a Kóbié lennem ? És miért kell a
nyolc fess katonának az aszott prostituáltakhoz menni, mikor én
tüzes, szenvedélyes vagyok és úgy szeretném szeretni őket, hogy
sírok minden éjjel és a Kóbira olyankor csakis tisztelettel vegyes
utálattal gondolok.
És ha a hipokraták azt mondják, hogy akkor megszűnne az
erkölcs, megszűnne a család, mert hisz nem tudnók, hogy a nyolc
60 BÉTA

katona közül melyiké a gyerek ne higyjetek nekik, mert ezek

mind önző lények, irigy, pápaszemes öregek, kik már senkinek
sem kellenek és sajnálják tőlem a nyolc katonát, vagy pipogya
Kóbi félék, akik a nyolc katonára irigyek.
A gyerek meg a szülő szeretete úgyis csak hipokrata frázi­
sok, csak feltételességgel, sok bizonytalansággal, sok időhöz és
korhozkötöttséggel, amelyek között főleg csak az a régi, aszir
közmondás konturosodik ki, hogy igy is, úgy is a gyereknek csak
mamája a biztos.
Rendezzék be a sápitozó fogatlan, farizeus vének az ő erköl­
cseiket amint ők akarják, fűzzék be magukat toronymagasságu
és merevségű miderbe, én az én nyolc fess katonámmal szabadon
és boldogan akarok lélegzeni, nekem nem kell mider, melleim is­
tenien rugalmasak és formásak, katonáim is izmosak és jól esné­
nek a játékaik és birkózásaik miattam és velem.
Le az erkölccsel lázadok az erkölcs ellen!”
MÉLY KÓRUS. LÁZADUNK! '
A Száli mamája jön utolsónak s azt mondja.....
Mennyi gond, mennyi baj egy egész hosszú életen keresztül
és mind csak azért, hogyha meghalunk legyen valaki, aki majd
sir utánunk. Éppen azért le vele, mert ha már meghalunk, még
akkor is sir miattunk valaki.
Le a családi állapottal !”
Lázadunk, lázadunk! — ordította a mély kórus és lobogott
szemeikben a lázadás tüze, merthogy ez, most már elárulhatom,
voltaképen nem valami ócska arénában történt, hanem az embe­
rekben és a mély kórust az emberek szemeiben égő lázadó tűz
szolgáltatta.
Egyszóval ekkor történt, hogy a generálisok gyorsan civil­
ruhába öltözködtek, mert katonáik szemeiben a remegő alázat
helyett kemény lázadás tüze égett. i
Nagynevű és vén politikusok elbújtak, fiatalok, munkás-
zubbonyos és parasztcsizmásak tűntek fel a fórumon.
Az apa nem merte megütni a fiát a hosszú török csibukjá-
val, hanem morózusan bezárkózott a szobájába az öreg Vas Ge­
reben, Jósika meg Eötvös könyvei közé, mert a fiú szemeiben a
dacos lázadás tüze égett.
És a kispolgár mama fejkötője és köténye, a levendulla illatu
szekrénnyel együtt, irgalmatlanul felkerült a padlásra, mert most
úgynevezett irodalmi zsurok jöttek, ahol pongyola járta. A pa-
jama-estélyek pedig éjfélkor kezdődtek erős likőrökkel, folyta­
tódtak a disznó viccekkel és a nyolc fess katonákkal záródtak.
És csak mert volna valaki a kispolgári erénycsőszök közül a lá­ \
zadó szemekbe nézni !
 4.

BÉTA 61

És a kócos művész belevágta öklét a legszebb aranyrámáju

képébe, kiment a hegyek közé és nem festett, hanem tele torok­
kal bömbölt, de nem kottát, senem nótát, mert a lázadás tüze
égett az ő szemeiben is.
És a kispap merően a nagypap szemei közé nézett és ordítot­
ta az evolúciót. A kispap szemeiben is a lázadás tüze lobogott.
És az aréna szónoka felugrott a szappanos ládájára és szó­
nokolt akkép:
..... Nincs lakásunk és száz és százezer kőmi ves sétál munka
nélkül és a téglaégetők ülnek a kemencék előtt és pipálnak, mert
senki sem rendel semmit sem. Rongyosak vagyunk és százezer
szabó van munka nélkül. Lábaink kint vannak a cipőből és
százezer suszter sétál az utcákon fel-alá, nem tudnak mihez fog­
ni. A gyáros bezáratja a gyárát, a paraszt a jószággal eteti meg
a gabonát, vagy csak annyit termel, amennyire neki magának
szüksége van és fából faragja a kilincsét. Az iparos proletár pe­
dig pusztul az éhségtől.
Ez a gazdasági csőd a kapitalista gazdaság csődje.
Nyomorunk kibírhatatlan és természetes, hogy más nem
marad mit tenni, mint hogy fellázadunk a kapitalista termelési
rendszer ellen!”
“LÁZADUNK!” ODITOTTA A MÉLY KÓRUS.
De a régi világ materiális csődjével együtt természetes,
hogy a polgári ideológiák is csődbe kerültek.
A polgárok tudják a csődöt, mert hiszen csak van belenézé-
sük saját üzleti könyveikbe, de titkolják, mert még sokan vannak
vakok, akiket be tudnak csapni és azt hiszik, hogy ezek segítsé­
gével ki tudják még majd egy ideig tolni a végleges csődöt, eset­
leg menteni tudnak, ami menthető a számukra.
Mi nem vagyunk vakok, itt az arénában, mi tudjuk, hogy a
i “haza” mit jelent ma. A polgári világnak munkát lan urhatnám-
ságot, zsíros üzleteket, gyarmatok kifosztását, háborúsdi játé­
kot, ezer és ezer kellemes előjogokat, nálunk proletároknál, ha
hisszünk még a hazában, akár meg se álljunk a legközelebbi
embervágóhidig.
MÉLY KÓRUS..... LE A HAZÁVAL!
Az öregek törvényeinek és szokásainak engedelmeskedni
olyan, mintha saját életünkből adnánk oda negyven-ötven évet,
mert husz-harminc éves korunkban éljük be magunkat az ötven­
hatvan évesek törvényeibe, életükbe. Az olyan, mintha fiatal,
egészséges emberek mankón bicegve járnának csupán butaság­
ból, gyávaságból.
)
Az öregek hatalma mindig megfőj tója volt minden ifjúi
kacajnak, erőnek és svungnak eddig is, mindig is türelmetlenül,
62 BÉTA
I
a saját képükre akarták az öregek megformázni a világot, de most
lázadunk ellenük.
Aki fiatal és hisz nekik, arra hamarosan ráfekszenek, sava­
nyúra, puhára, ráncosra és öregre fogják pofozni.
A politikában és a gazdasági élet vezetésében mindenütt ők
voltak az urak. . . Látjuk, hogy hová vezettek bennünket. Láza­ I
dunk ellenük.
A MÉLY KÓRUS..... LÁZADUNK A VÉNEK ELLEN!
Az aranyat mellbevágjuk, nete, nete! Mi is vagy te tulajdon­
képen, te álmok álma, vágyak vágya..... magántulajdon, a gaz­
dagság fogalma ? A legegyszerűbb giliszta is fejlettebb valami,
mert él és mozog, te pedig csak egy egyszerű és halott ásvány f
vagy, amit tulajdonképen csak a csere-bere megkönnyebbítésére I
használnak. De felfújtak bálvánnyá.
Csak a kapzsiság vagy irigység az oka annak, ha az ember
úgy érzi, hogy valamire szüksége van, aminek szükségességét a
többi ember nem érzi. Más szóval mindenre, amire nekem szük­
ségem van, a többieknek is szükségük van.
Ha mindenkinek lenne háza, akkor, bár az most talán va­
gyonnak látszana, alapjában véve éppen úgy nem volna vagyon,
mint ahogyan nem jut eszembe saját májamat vagyonnak tarta­
ni, szomszédom májára kapzsi, irigy lenni és egész életemet úgy n
rendezném be, hogy minél több májat gyűjtsék össze magamnak.
MÉLY KÓRUS..... LÁZADUNK A MAGÁNTULAJDON
ELLEN.
Ha valaki bort iszik, hogy elmámoritsa magát, az gyáván
megszalad a kötelességek és kérdések elől, amelyeket a tiszta ész
és a józan élet minden másodpercben felad.
Ha valaki a művészetbe idegzi be magát, az ugyancsak el-
mámorositja magát és megszalad a tisztánlátás, a tisztánérzés,
a szenvedélyektől mentes gondolkozás elől, mellyel a természet I
állandóan traktálja.
MÉLY KÓRUS. LE A MŰVÉSZETEKKEL!
Millió ember mászkál a földön, milliószor kéjjel telítve, nem
képes mihez kezdeni, mennyi sok kéj sorvad el igy és csak leve­
gős sóhajba tűnik.
Házaséletünk nem más, mint a természetes, igaz szerelem )»
zsarnokság alá szorítása. Irigyelve nézzük sokszor az állatokat,
akik életükben ezt az addottságot kiélhetik teljesen, nem elnyo-
moritva, zsarnoki ideológiák által.
A polgári ideológiák világában, ma már az a fura helyzet
van, hogy náluk az úgynevezett házasságtörés éhes kívánsággá,
irigyelt erénnyé, valóságos féltitkos vagy már nem is titkos kul­ !
tusszá vált. Csak nézzük meg a sok színdarabot, irodalmat,
 • ■ vy

BÉTA 63

I amivel áldoznak neki, magyaráznak, nagy raffineriával kendőzik,

hogy még gusztusosabbá tegyék a dolgot. Nem akkor követnek
el bűnt, amikor természetes ösztöneik szerint tesznek, hanem
amikor farizeus módján kénytelenek letagadni. Hazudnak a vi­
lágnak, mert az erkölcs cimü ideológia úgy parancsolja.
Micsoda ideológia az, ami ha természetes és boldog akarok
»
lenni, arra kényszerít, . . . hogy hazudjak, csaljak.
Millió ember megy el egymás mellett milliószor, vágyaik
szikrázva találkoznak, továbbtünnek kielégítetlenül, mert a kis­
polgári ideológia széttaszitja őket.
A szerelem : az ember, a társadalom életében nagy hatalom.
f A félszeg, elfojtott, a mindenkire nézve zsarnoki ideológiával
szorított szerelem, beteg hatalom.
! Le a szerelem régi korlátjaival ! Éljen a felszabadult termé­
szetes szerelem !
Az öregek, a díszesek, a méltóságosak összeestek, intézmé­
nyeik recsegtek-ropogtak és a házak mellett falhoz lapulva fé­
lénken mertek csak titokban és alattomban mutatkozni, ha egyál­
talán ki mertek mozdulni.
Pipogyák, vén trottyok, üres bábuk lettek, minden furfan-
gosságuk, alattomosságuk, diplomaták intrikái, császárok, kirá­
« lyok üres külsőségei, a nagy fejek buta fontoskodásai, hipokrata
erényeskedéseik, piszkos üzletecskéik, beteges kéjenckedéseik,
minden kiélt rohadtságuk napfényre került és a lázadók féke-
veszetten ordítottak kinukban és dühükben. hát ezek vezették
a világot? — Hát ezekért véreztünk? Intézményekért, amelyek
ezekért voltak. Ezek üres, buta formaságaiért, üzleteikért, cif-
rálkodásaikért szenvedtünk és koplaltunk. Ezek intrikáiért halt
meg tiz millió szegény hivő ifjú — legifjabb java a világnak.
“És a szemekben a lázadás tüze magasan lobogott”, evvel a
I néhány szóval fejezte ki magát a kor egy divatos költője,
akinek szemeiben akkor történetesen szintén a lázadás tüze égett.

T)ÉTA is ott lógott az >an, neki is látszott valami gyön-

P

-D gécske tűz a szemei

>

az nála a lázadás tüzecskéje volt,

<X

mert enélkül biztos, hogy kihamvadt volna már egészen kék sze­
me világa. Ez a kis pislákoló lángocska tartotta szegénykét
egészben. És Béta is azt mormogta bár halkan, hogy lázadok én
is, mert érzem, hogy igy, amint a világ sorsa most van, igy nem
jó..... Merthogy Joci is amint tudjuk.....
De akkor a kadét azt mondta, hogy látod Béta, a te logikád
gyönge és tévedsz, mert hiszen nálad épen az minden baj, hogy
) Joci már előbbre tart e destruktiv lázadásban, mint amennyire
1
64 BÉTA

te a te kispolgári érzéseddel tartasz. Mert a keret rozoga tulaj­

donképen és nem fogja jól össze a tartalmat. A legtöbbje ott
hibázik, hogy maga a tartalom ellen lázad. És ezt hívom én
anarchiának.
Tulajdonképen csak a lázadás ténye van nálatok, mert a lá­
zadásra van valami okotok, de az ok az mindenkinél más-más és
csak a lázadás szava és dühe az, amiben egyesültök.
A magasnak a vallás fáj és lázad ellene, de eszébe se jutna a
szerelem ellen lázadni, meg a házasság ellen, mert szereti a fele­
ségét és boldogan éli vele élete szekszuális részét. De azért, ha
azt hallja, hogy lázadjunk, gondol a vallásra, ami megütötte őt
és lázadni fog.
Az alacsonynak viszont a szerelem fáj, de szereti a szüleit.
Mindamellett ő is ordítja, hogy lázad, mert olyankor a szerelem
van eszében és igy tovább, ha a magas leüti a hitet, az alacsony
a szerelmet, a művészetet, akkor a destrukció végén minden le
volna ütve. És az alacsony leütné a szerelmet, de sajnálná az ap­
ját, amit mások ütöttek le és a magas, bár leütötte a hitet, de
fájna neki a mások által leütött szerelem és igy tovább, a dest­
rukció körös-körül leütne mindent.
Valahogy a keretet kellene összébbfogni és jól megrázni, a
társadalom formáját úgy megmodellirozni, hogy abban mindenki
szabadon kiélhetné mindazt, amiért most lázad, anélkül, hogy
másnak értékét rombolná le ugyanakkor.
Sem az ideológiai sem a materiális tartalmakhoz nem szabad
lázadva nyúlni, mert azoknak mindig akad tulajdonosa, mert
hiszen éppen azért létezhetnek; de az egész mindenséget ideoló­
giailag is meg gazdaságilag is olyan keretbe kell önteni, hogy
valahogyan minden és mindenki a helyére pottyan jón.
A lázadásnak az a formája, amit a szemekből kilehet olvasni,
súlyos baj, mert a természetes ösztön s az évezredek folyamán
kiművelt és idáig felépített józan ész el van nyomorítva ennek a
rettenetes világháborúnak reakciójától és félő, hogyha gát nél­
kül tör ki, akkor vakon össze-vissza fog zuzni-törni mindent, ala­
csony a magasét, magas az alacsonyét, végül egymásnak men­
nek. Ez anarchia és ez anarchia akkor is, ha mégannyi filozófia
is játszik benne.
És a lázadásban a nagypapok talán majd védik a hitüket, a
simára fésült művészek a művészetüket, az öregek az engedel­
mességet, a nemesek a hazát és az erényesek az erkölcsöt. A lá­
zadás rájuktört, össze fog majd csapni a két tábor, egyik oldalon
a lázadók, a másik oldalon a régi világ védői és csatáznak majd
kétségen kívül, kemény élet-halál harcot.
Neki, már mint a kadétnak, nem lehet más feladata, mint-
1

BÉTA 65

hogy vigyázzon, hogy a régi világ rohadt leve újra el ne árassza

a földet, másrészt viszont arra is törekednie kell, hogy a lázadás,
a háború reakciójától beteg és dühös lázadás ne tegyen tönkre
mást, mint ami tényleg rohadt és kiélt, aminek lerombolása okvet­
len szükséges. Ő cseppet sem védi a régi világ materiális vagy
ideológiai rendjét, mert azt nélküle is tulon-tul sok és erős ha­
talom védi, ő csak a lázadást fogja majd fékezni, hogy elva­
kult lendületében ne zúzzon agyon sok tartalmat. ^
Erre azt mondják, hogy aki a lázadásban fékez, az magá­
val a lázadás, a forradalom alaptermészetével kerül ellentétbe. . .
az ellenforadalmár.
“Akkor zavarba kerülök”, mondta a kadét, tényleg zavartan.
Mert intellektuel volt, akit a régi kultúra annakidején
mégis csak erősen felszántott és akinek (totáljaiban a régi kul­
túrának még sok értéke feküdt és ez lefogta karjait.

A VILÁGHÁBORÚT befejező foradalomféle a progresszív

burzsoázia, a radikális intellektuelek és a szociáldemokrata
munkások, az úgynevezett osztályok közötti harmonikus mun­
kát hirdető munkások pártját hozta hatalomba. Ezt a demok­
ráciát erősen döngette egyrészt a leszorított nagyburzsoázia, a
kiváltságaikból kiszorított arisztokrácia, másrészt az osztályközi
békét lehetetlennek tartó, a proletáriátus diktátorságát követelői
kommunista munkások tábora.
Ez a demokratikus hatalom bizony amerre jobban nógatták,
arrafelé lógott a feje, de mindenképen gyengécskén volt, mint
ahogyan a vesztett háborút követő gazdasági és ideológiai anar­
chiában nem is igen lehetett volna másképen.
Ha nem magának a rendnek a milyenségét kritizáljuk, ha­
nem csakis a rendről magáról, mint az anarchia ellentétéről be­
szélünk, be keleti látni, hogy azt, vagy az ideológiák forradalmi
megváltoztatását hirdető proletáriátust letörő, a régi világot
újból felépíteni akaró burzsoázia, vagy az ezt a régi világot, a
burzsoáziát letörő proletáriátus kemény diktátorsága képes csak
megcsinálni.
Ezért aztán abban a történelmi pillanatban valahogy úgy né­
zett ki ez az egyensulyozottságnak látszó állapot, mint a kötél­
húzásnak az a stádiuma, amikor mindkét fél huzza a kötelet és
a kötél mozdulatlanul kifeszül. Természetes, hogy előbb vagy
utóbb a legcsekélyebb erőcske beavatkozása folytán, valamelyik
oldalra fog ledülni, mert az ide-oda ráncigálást vagy egyensú­
lyozást ilymódon nem lehet állandósítani. (A szerző utólagos be-
leszövése : Ez az eldöntő erő Amerika volt. Ott a kapitalista
66 BÉTA

rend még hatalmas fejlődési vonalban van. Kultúrában még a

háború előtti Európától elmaradva — de ugyancsak messze, még
ennek a kultúrának a kiéltségétől is, természetesen a konzerva­
tív múlt, a kapitalista társadalmi rendszer javára avatkozott be
a kötélhúzásba. és döntött.)
Ennek az ideiglenes, ingadozó demokráciának a szociálde­
mokrata munkások pártja volt az egyik tengelye és ennek a
pártnak egyik nagyobb vidéki központjában a kadét volt a párt­
elnök. Tisztán látta az egész helyzetet és lehetetlennek tartotta,
hogy a proletárság képes lenne egyedül a hatalmat megtartani
egy feldúlt, gazdaságilag tönkretett és kapitalista államokkal
körülvett szigeten. Ezért úgy vélte, hogy jobb, ha ezt az egyen­
súlyozás! cirkuszt csinálják ameddig lehet s aztán — aztán lesz,
ami lesz. Csak abban volt biztos, hogy ő maga jóban, vagy
rosszban azután is a proletársággal kell hogy tartson.
Ez a felfogása egyelőre handicapolta arra, hogy teljes ener­
giájával e kötélhúzásban a proletárság diktatúrája felé huzza a
kötelet.
A kadét benn a titkárság szobájában ült éppen és körülötte
a szoba tele volt a párt egypár jobban öltözködő és borotváltképü
intellektuel tagjával, akiket külön tanácskozásra hivott. Aszta­
lon, széken ülnek, egyik-másik idegesen járkál fel-alá és olyan a
hangulat, mintha a szoba minden zuga ordítaná, hogy igy már
nem lehet tovább.
Az egyik azt mondja türelmetlenül és ingerülten, hogy va­
lamit ki kell találni, a másik, hogy a sok csürhe közt nekünk kell
tartani a gyeplőt, tartsunk össze és találjunk ki már egyszer
tényleg valamit.
És a kadét lassan elkezd beszélni, magyarázta nekik a kis­
polgár kultúrájának és a kapitalista termelésnek a csődjét, hogy
nem lehet “kalkulálni” az egyik oldalon és hogy nem lehet “ki­
jönni” a másik oldalon. És hogy a háború, a kapitalizmussal
járó imperializmus és a többi. Amikor türelmetlenül közbeszól
az egyik, hogy. jól van, mi ezt tudjuk, de rólunk beszélj in-
kább, mi lesz velünk, intellektuelekkel ? A gyárban az egyik
oldalon szőrit az igazgatóság, a másik oldalon meg a munkások.
Szimpátiánk a munkások oldalán van. Az a meggyőződésünk,
hogy uj kor küszöbén állunk és hogy a proletáriátus felszabadí­
tásával kezdjük, úgy, amint elődeink a rabszolgaság meg a job­
bágyság felszabadítását csinálták annakidején, de mi lesz
velünk ?.....
..... A munkások bizalmatlanok. Ott, ahol mi bizalommal
önként kitárjuk szaktudásunkat nekik, bizalmatlanok és biztos,
még ki tudja hány másféle néven rendőrként, spicliként ültetnek
 BÉTA 67

a nyakunkra közülök valakit..... rendszerint korlátolt, nagyszájú

senkit.....
..... Mi tudjuk, hogy le voltak nyomva, dehát mi lesz? Most
mi leszünk az elnyomottak, mi intellektuelek ? Hát ezt érdemel­
jük, mert tudásunkkal szolgálunk benneteket? Hiszen nélkü­
lünk minden üzemet becsukhatnátok.....
..... Te elnök vagy, neked még van némi befolyásod rájuk.
Mit akarsz csinálni érdekükben, vagy akarsz-e, tudsz-e te egyál­
talában csinálni valamit?
..... Eh, gyönge báb vagy te......iró....... költő. Hogy is lehet­
tél te elnök ? Hogyan is lehet nekünk te benned bízni ?.....
Folytatta egy másik. . . . Azt mondtad, hogy mi intellektuelek
ne szervezkedjünk külön, mert akkor még bizalmatlanabbak
lesznek hozzánk. Hogyha szervezetünk volna, akkor természe­
tes, hogy az ellenséges érzelmű intellektuelek is belopódznának
közénk és előbb-utóbb kimondottan reakciós szervezetté válnánk.
Dehát jól van-e ez igy? Most itt állunk a szervezetek tengerében
szervezetlenül, árván és gyöngén és minden fajankó a nyakunk­
ra ülhet.....
De az istenért, nézzetek egy kicsit messzebb, válaszolta a
kadét. ..... Tirátok vár a termelés irányítása, a tanítás, az uj
ideológiák megteremtése és terjesztése. . . hogy úgy mondjam,
ennek a fékefeszett évezredes gonosz gátat áttörő proletártö­
megnek a vezetése, uj, korszerű ideológiákkal, mozgalmunknak
hasznos, konstruktiv, szocialista mederbe terelése, Megaka-
dályozni azt, hogy a forradalomból szerencsétlen anarchia legyen
— és azt már ordítva mondta, hogy a pék süssön kenyeret, érti­
tek, mert még ehhez is bizony ideológiai telítettség kell. És
ne óbégassatok, mert egy biztost nyomnak a fejetek felé és ne
óbégassatok ha koplalnotok kell, ha nyakon teremtenek bennete­
ket, mert tinektek istennek, türelmes talán mártir istenekké
kel most válnotok. És ha eddig talpnyaló szolgái voltatok a ka­
pitalizmusnak, most alázatosan hajtsátok meg fejeiteket és ha
nyolc szálán mártírrá is válnának majd közületek — megérdem-
litek, mert buta gonoszság volt mindig is a sorstól, hogy csupa
jó, derék emberekből csinált eddig martirt.....
. . .Ha fent akarnak maradni azok, akik hisznek bennünk,
csak megtalálják majd a helyüket, mert ha mérnök létükre hol­
nap utcát mennek is majd söpörni, érzik, látják a forradalmat és
ezért boldogok, mert hogy a világ ilyen folyásához képest mily
elenyésző kis dolog egy kis koplalás, meg az utcaseprés, mig ti,
kik most is csepürágók vagytok és a biztos negyven szolgálati év
utáni nyugdijatokra gondoltok, csak takarodjatok a másik tá­
borba inkább, vagy ha légy őzettek majd, alázatosan hajtsátok
68 BÉTA

meg fejeiteket a forradalom bármelyik egyszerű katonájának pa­

rancsa előtt.....
..... Nektek ma egy lehetőségiek van csak, alázatosnak és
szófogadónak lenni, akkor is, ha fontos pozícióba kerültök és ak­
kor is, ha utcát söpörni küld benneteket a forradalmi proletáriátus.
Türelemmel és jósággal, ember szeretettel az áradat mellé
tudtok majd kerülni és hasznos dolgokat tudtok majd mivelhet-
ni, de amiért latinul tudok, meg a csavarmenetek számát
ki tudjátok számítani hogy ezért az ilyen erupcióban hangos­
kodhassatok, vezethessetek, arra ne számítsatok, mert arra most
a kiuzsorázott munkáslegényeknek, sőt még az analfabéta bére­
seknek is több kvalifikációjuk van.....
..... Türelem és több lemondás......
.Főleg türelem. aki nem tud, vagy nem akar lemondó
és türelmes lenni, az úgyis átmegy majd a másik táborba. . . Tes­
sék.
Akkor nem tudta már tovább türtőztetni magát az egyik,
leugrott az asztalról és a kadét orra előtt hadonászva, magából
kikelve, ordítva kezdte.
..... Hogy a zsidó senki mindenét az apádnak, hát mit gon­
dolsz, hogy mi is batyuval jöttünk be az országba, mint a te apád
és türelemmel szedegettük fel a rongyokat a szemétről ?
..... Én nemes Kurtházi Zsigmond vagyok és engem akarsz...
nekünk akarsz te türelmet prédikálni?.....
..... Hát ha én beszélek a vasasokkal a nyelvükön, magya-
rul és nem zsidóul az “én” munkásaimmal úgy kiverek innen
minden zsidót, hogy megint elmehettek majd türelemmel ron­
gyot szedegetni apáitok után.....
..... A türelmetes zsidó mindenedet ! —
Kinos szünet után a bajszát rágcsálta, érezte, hogy vala­
mivel tul lőtt a célon és enyhébben folytatta:
..... Nem akartalak én megbántani, kijöttem a sodromból. Én
nem bánom épen, ha zsidó, hát zsidó, dehát mi a nyavalyának
prédikáltok annyit, és épen most, és hogy amerre csak nézek,
mindenütt csak ti zsidók prédikáltok. Mindenütt a proletáriá-
tussal tartotok, olyan élénken, de olyan szemtelenül élénken,
hogy menten vezérek lesztek. Hiszen mi is velük tartunk éppen,
de ha mi volnánk az élen, sokkal jobban, keményebben mehetne
minden.....
..... Hiszen mi keresztények, államokat csináltunk, nem is
egyet, s szerveztünk ipart, művészetet csináltunk, hiszen mi is
értünk talán csak valamihez ? De a sok nyüzsgő zsidótól moz-
dúlni sem tudunk és most te meg éppen a szemembe prédikálsz
nekem türelmet meg alázatosságot.....
 BÉTA 69

..... Nyolcszáz bakámnak parancsoltam és ütközet előtt vér­

zett a szivem miattuk és gyáramban még ma is kétszáznál több
munkás van alattam és én is tudom, hogy ez nem mehet igy to­
vább. A kapitalista nem tud kalkulálni, azok meg éhen döglenek.
Tudom, hogy a rendszerben van a hiba, hát mit akartok még?
Hát a forradalom..... jól van, megcsináljuk..... magunknak dol­
gozunk majd..... szétosztjuk majd amit termelünk....... dehát csak
nem fog a nyakamon ülni egy zsidófióka, kinek még a cumplí ja
lóg hátul, hogy engem ellenőrizzen. Te meg csak türelmet pré­
dikálsz.....
Azt mondja egy másik, hogy csak nem gondolod, hogy a tü­
relem nekünk programunk legyen ?
És mig mindenki idegessége a levegőben izzik, lassan, von­
tatottan, szinte ünnepélyes volt a hangja a kadétnak, amint vá­
laszolt.
— Abban, ami most fog majd történni a világon — világnéze­
tek dolga, hogy programot találoh-e vagy nem, és hogy ki milyet,
de a történések folyamán mindenesetre, ezt aláhúzom, hogy
mindenesetre, és legelsősorban is nekünk intellektuelek és szo­
cialistáknak türelemre és tűrésre lesz majd a legnagyobb szük­
ségünk. És nem véletlen, hogy én zsidó, prédikálok nektek
türelmet.
..... Fajom csodálatos tulajdonságát érzem világosan ben­
nem, ami ezer évekig minden nyomorúságon keresztül is ben­
nünket, zsidókat összetartott, fenntartott'......
... A pogromokban mint ázott verebek, szerencsétlenül
összebújtunk és egymás szeretetében éltük ki magunkat.....
..... Nem vettetek be, nem is tudunk elhelyezkedni a ti házai­
tokban, a ti civilizációtokban. Becsületünkkel, a becsületesség­
gel éhenhalhattunk volna, művészek nem lehettünk annyira,
mert az luxus, amit fizikai életszükségletek kielégítése után
fennmaradó energia teremthet csak, már pedig nekünk puszta lé­
tünk is elég keserves volt. Éppen csak érzők lehettünk, de azok az­
tán ezerszer intenzivebbek, mint bármely más faj a világon, mert
szenvedtünk is ezerszer annyit.....
..... Nem igen voltunk az individualista kultúra édesgetettjei,
mert mig ti büszke nemesek kardokkal handabandáztatok és
művészeitek a Parnasszusra repültek, általában büszkélkedhette­
tek önmagatok tudásában és erejében, addig a Gettóban a zsidók
zsidóját, bölcsét, rabbinak hívták és osztogatta szeretettel faj­
tájának, a Gettónak mindenét. A Gettó nevelte, a Gettóé volt, a
Gettó szerette, de kifelé felétek még az is csak viselte szomorúan
és megalázóan a sárga karikát a hátán. Még a legnagyobb kö­
zülünk sem volt ur.
70 BÉTA

Az én gyökerem a Gettóban van, ahol nem az izmok voltak,

hanem ahol mint körülfogott várban nem is védekeztek az
ostromlottak, mert ha izomra került volna a sor, bizonyos, hogy
már régen elpusztultunk volna, tehát csakis puszta szeretettel,
egymást gyöngén átölelve, vártuk a sorsot. És ha kiragadtak
belőlük sokat, ha széttárták otthonaikat, ha szétkergetik őket
még ma is ezerfelé, a csapás után, akik megmaradtak, újból csak
összeverődtek és egymást szeretve, támogatva, újból csak épít­
gették fészküket. És mindig — mindig csakis az emberszeretet,
a türelem és a szelídség volt az, ami lehetővé tette nekik az
életcsinálást.
..... A mi őseink a mindennapi életben, a Gettóban nem is­
merték az ur, a zsarnok és a szolga fogalmát, csakis, ha kívülről
jött valami veszedelem, akkor az mindig az ur, a zsarnok és az
öntudatlan, buta szolgai tömeg képében jött. Akkor bújtak
össze a mieink még jobban, egymás féltésében. És ugyanaz az
alkalom, ami nálatok a zsarnok, az ur és a szolga belsejét csinál­
ta, hogy milyenre, azt mi főleg a pogromokból tudjuk, ugyanez
az alkalom nálunk egymás szeretetét mélyítette ki.....
..... Az a részem, ami a ti szemüvegeteken keresztül erély-
telenségnek, gyengeségnek hívnátok, az nálam csak szeretet,
ugyanaz a szeretet, ami türelemmel és szelídséggel párosulva,
ezer pogromon keresztül is fenntartotta és nevelte fajunkat,
amíg — és ez fontos, ez a nagyon fontos — ha mi akkor izmosak
és erősek lettünk volna, mint már mondtam, régen hírünk sem
volna.....
..... Mi mindezideig nem értethettük meg magunkat veletek,
mert sok évszázad szuggeszciója alatt voltunk és a ti karakter­
beli és fizikai fölényetek, ami a kultúrában való széles-gyökeres
elhelyezésiekből folyt, a keresztény természetes fölényének tud­
tuk a zsidók fölött, mint ahogyan annyira messzemenő következ­
tetést a kultúrátokról mint ma tehetjük, még nem merhettünk
eddig levonni.....
Magam is kultúrátok egypár teljességét őszintén csodáltam,
törekedtem felé, de mintha előérzetem lett volna, hogy sosem ju­
tok fel oda. Most, hogy megéljük az individualista kultúra csőd­
At

jét, már nem sajnálom, mert én is öntudatosabb lettem és tudom,

hogyha kapnék is valamit onnan, annak csak muzeális értéke
lenne bennem.....
..... Nekünk zsidóknak, a ti kultúrátokon kivülrekesztet-
teknek, nekünk volt legnagyobb szükségünk a hitre. Embersze­
retetünk képessé tett rá és gyengeségünkből folyó finomságunk,
Keletről magunkkal hozott fantáziánk, romanticizmusunk ki is
 BÉTA 71

hímezte Messiásváró hitünket mindenkor oly szépre, hogy “kon-

kurrensképessé” tette azt.
Ezért, ha öklömmel ütögetem is melleimet, saját magamat
kritizálva, hogy az én bűnöm, az én rondaságom, az én gennyes­
ségem, ha fejem fájna a világutálattól, sokszor talán revolver
után kapnék, ha körülöttem az emberek butasága bármilyen
pesszimuzmusba kergetne is, végül is mindig belém kap a hit.....
a majd. . . a türelem. . . a szeretet, és olyankor édesre simul a
belsőm és győzöm. Én gyengébb ember győzöm, és győzni is
fogom, amig csak hittel győzöm, és ezért vagyok bátor nektek
is rendületlen hitet, a jobb emberi jövőbe való hitet, türelmet,
szelídséget és áldozatot prédikálni.

A VÁROS el van reggel óta zárva a külvilágtól. Vonatok

nem mennek, valami sztrájk-ügyből kifolyólag és a pékek
sem sütöttek kenyeret ugyanilyen okból. A parasztok nem hoz­
ták be a tejet, hanem megöntözték vele az árvácskát meg a tuli­
pánt a kiskertben és az öreg papok közül is egy bent a faluban
prédikált valami olyanfélét, hogy a bűnös város igy meg
úgy. ahol pedig főleg csecsemők ríttak a tejért. Nem a gaz-
dagoknál, mert ott mindig volt kéznél dajka, akit megfejtek, ha­
nem — és ezt mondani sem kellene — a szegényeknél. Ríttak a
kenyérért meg a husért is bent a városban, de — és ez is termé­
szetes — nem a gazdagok.
A rendőrség bezárta a munkásotthont s a tanyákról bejöttek
a lovasrendőrök, de most már sokan. . . vagy negyvenen. . . meg
negyven ló.
De nem baj, mondták a Pirosi-uton, mert arra voltak a gyá­
rak és arra laktak a szegények, nem baj, mert amióta hogy
oly sokan voltak a háborúban huszárok közülük, hát nem voltak
olyan ijedősek a lovasrendőröktől. Főleg a nagybajuszu molnár,
aki a nagytüzéreknél volt őrmester, rendezkedett és úgy látszott,
hogy az még magától a rendőrkapitánytól sem fél.
S kinevették a munkások a gépfegyveres rendőröket is.
Hej szén tudnak ők már avval is bánni, talán még jobban, mint a
rendőrök, mert sokan voltak olyanok is köztük, akik a háború­
ban még nem igen régen gépfegyveres altisztek voltak.
A Pirosi-ut végén, ez egyszer úgy estefelé össze is jöttek
egyenként, még a város túlsó feléről is és főleg a nagybajusza
molnárra hallgattak. Mindenkinek örömös, de egyben alattomos
mosoly-féle játszadozott a bajsza mögött, mintha valami igen
biztosan és fölényesen volnának a dolgukban.
i
72 BÉTA

A kadét is ott lófrált közöttük, de nagyon titkolództak

előtte.
Egyébként sem igen beszélgettek csak egy-egy szót, de lát­
szott, hogy abból a kevésből is igen megértik egymást. A kadét
tudta, hogy valami készül. Tudta, hogy a munkások a kötélhú­
zásban egy minden erejüket megfeszítő lend ülésre készülnek. 'i
Tudta, hogy fegyverek vannak a környéken a munkások házai­
ban eldugva. Észrevette már hetekkel ezelőtt, hogy bent a
munkásotthonban a kommunista munkások egy-egy sarokban
halkan beszélgetnek és gyanúsan elhallgattak, ha valaki közele­
dett feléjük. Biztos volt benne, hogy ezek most a tiszta proletár­
forradalmat akarják megcsinálni. I
Ő félig-meddig velük volna, mert az újra felélénkülő és majd­
nem szemtelen burzsoázia részéről sok akadályra bukkant és
tudta, hogy csak egy keményebb forradalom tudja elhárítani
ezeket az útból, a burzsoáziától kierőszakolt maximálisabb ered­
ményekkel, de tudta az ellenfél erejét is. Tudta, hogy a rendőr­
ség teljesen a kapitalista osztály zsoldjában van. A városi in­
telligencia pár perc alatt fegyverben lehet és az még a rendőr­
ségnél is veszedelmesebb, mert mig a rendőrséget esetleg Ígé­
retekkel le lehet fegyverezni, mert egyrészt zsoldosok, másrészt
hiszen azok is proletárosztályból származók, viszont nemcsak
gazdasági osztályhelyzetéből folyó, hanem ideológiai elszántságát
már nehezebb lenne megtörni.
Azután meg itt a falu, amit csak úgy lehet kielégíteni, hogy
felosztják a földeket s egy olyan középosztályt teremtenek, a
melyik máról-holnapra amint földet kap, akár már másnap, a
proletárság ellen vonulna. Ott is ideológiai nevelésnek kellene
előbb jönnie s ahhoz bizony évek kellenek. Ha szerencsések le­
szünk, mondta neki egyszer egy kommunista, akkor mi adhat­
juk már a falunak azt a szükséges ideológiai nevelést. És miért
ne mi adjuk inkább, hiszen ha arra várunk, hogy a kapitalisták
adják nekik vagy a reformisták, akkor ugyan ezer évig is elvár­
hatnánk.
Ha szerencsések leszünk !
Ő megtenne mindent a proletárság érdekében és bár tud
amit tud, iő is fegyvert fog majd. Mert elbuknak, az több mint
valószínű, de ha a proletáriátus nem hallgat az okos szóra, ha­
nem támadásba rohan, neki is kötelessége velük rohanni még a
pusztulásba is.
Odament a nagybajuszuhoz és azt mondta neki: “Nézze elv­
társ, én sejtem, hogy maguk mit akarnak, én nem vagyok áruló-
miért bánnak velem igy? Hiszen a szociáldemokrata párt elnöke
volnék, vagy mi a szösz”.
 BÉTA 73

— Hiszen mi tudjuk, hogy elvtárs tisztességes ember, mond­

ta a nagybaj uszu, hanem nálunk most nem fontos a tisztesség.
Mi tudjuk, hogy elvtársnak aranytolla van, mert olyan szépen
szerkeszti a lapunkat, hogy csak na. De nekünk most nem lapra
és aranytollra van szükségünk. Sőt elvtársnál jobban, okosab­
ban még nem vezette a gyűléseket senki sem, de mi most nem
'i gyülésezni fogunk. És az elnök elvtárs legjobban teszi most, ha
kibékül a gazdag zsidó famíliájával és odabujik majd anyja
szoknyája mögé, mert hogy maga ifijur, akarom mondani elv­
társ, ehhez, ami most jön, nem ért — és már sarkon is fordult.
Szegény kadét elpirult és amig pirult, addig a nagybajusza
! már messze járt úgy, hogy csak nagysokára találta meg megint,
és azt mondta neki, hogy csak egy puskát adjon legalább a kezé­
be, majd ő meg fogja mutatni, hiszen ő is volt katona, sőt kadét
volt.
— Kadét az nem katona, mondta megvetőleg a nagybaju­
sza, és most takarodjon innen, majd ha minden rendben lesz, ta­
lán majd szerkesztheti ismét a lapot. Itt most csak útban van.
A kadét szégyenkezett egy darabig, főleg, mert mások is
körülöttük hallották, de aztán elgondolta, hogy hiszen háborúban
vagyunk és itt tényleg nem lehet udvariaskodni.
Az este szép, márciusi, hűvös, holdas, csillagos este volt, tele
titokzatossággal. Reszkettek az idegei, de ő azt mondta egy
elvtársnak, hogy hűvös van és azért vacog.
Aztán éjfél körül, messziről, a nagy csendben, vonatdübörgés
hallatszott.
Egy rendőrosztag a vasútállomást tartotta megszállva a
kívülről jövő támadás ellen, mert az országból zavaros hírek
jöttek és a rendőrség zöme a Pirosi-utca elején volt, a munká­
sokkal szemben védeni a várost.
Mindenük csörgött-zörgött, amint mozogtak és a sok csillo­
gó szerszámokon a hold fénye gúnyosan csuszkáit. . . Onnan lehe­
tett azt tudni, mert a hold nevetett s a Pirosi-ut másik végén,
» vagy egy kilométerre az állomástól a mezőn, a töltés túlsó olda­
lán rendes munkásposztok voltak, zsebretett kézzel járkáltak
unalmasan fel-alá, fegyverek nélkül. Fegyverek a töltés túlsó
oldalán voltak, azt a rendőrök tudták ugyan, de nem láthatták.
A munkások feltüzték a szuronyt tokkal együtt a fegyverre,
majd ledobják a tokkot, ha szükség lesz a szuronyra, úgyis csak
egyszer lesz rá szükség. A töltényeket a zsebekben hordták.....
igy hát nem voltak olyan cifrák mint a rendőrök.
Akkor azt mondta egy valaki, aki kerülővel, sokszor a házak
tetején keresztül a város közepéből jött, a nagybajuszunak, hogy
a burzsuj századok a városháza előtt gyülekeznek, aktiv tisztek
%
74 BÉTA

vezényelnek nekik, van vagy nyolc gépfegyverük és két kis

ágyújuk is még hozzá.
A kadét ott mászkált épen, merthogy semmi áron sem
akart hazamenni és azt mondta neki fölényesen, szinte gúnyosan
a nagybajuszu, hát mit kellene most csinálni, halljuk a tanácsát
elnök elvtárs. S a kadét azt mondta hangosan, bátran, kadét- •
korából kölcsönkért érces hangon, hogy azonnal meg kell éket A
támadni.
— Marha kedét lehetett maga, elnök elvtárs, mondta gu- •
nyosan a nagybaj uszu, nem ért maga a stratégiához, kérje visz-
sza az önkéntes iskolából az időt, amit ott dekkolt. Hanem adja­
tok neki egy puskát, azt talán majd csak el tudja sütni, és ha
nem is talál, legalább pukkan majd egyet hébe-hóba. Hadd le­
gyen meg a kedve ; mert már látom, hogy úgysem tudjuk lerázni
a nyakunkról. Pedig megígértem neki, hogy szerkesztheti majd
a lapunkat, hát mit akar még? — Azzal otthagyta a kadétot és
zsebretett kezekkel ment egyik csoporttól a másikhoz.
A vonat dübörgése mind erősebben hallatszott már s az
egész kis hadsereg idegesebben kezdett mozgolódni. Egypáran
már nem gyújtottak újra rá a pipára, és kevesebbet beszélgettek
és lassan átátfogta őket valami izgatott várakozásféle.
Egyszer csak lövések hallatszottak az állomás felől. Amint
az első lövés elhangzott, minden külön parancsszó nélkül a töltés
rendőrök felőli oldalán, posztok kúsztak föl a töltésre, ott hasra
feküdtek, a töltés jó fedezéket nyújtott. Már ott feküdt vagy
ötven-hatvan ember, fegyverek, gépfegyverek is voltak már és
bevoltak állítva az utcára a rendőrök felé.
A csapat zöme pedig megindult zajtalanul a töltés túlsó ol­
dalán a mintegy kilométernyire fekvő állomás felé. Közben a
vonatdübörgés és lövöldözések az állomás irányából mind han­
gosabbá lettek.
A vonat felől egy ágyulövés hangzott, és egy srapnell puk­
kant az állomás fölött. Abban a pillanatban megszólaltak a
munkások puskái és gépfegyverei a töltésről a rendőrök felé. A
rendőrök el voltak rá készülve, hasra vágódtak, a házakhoz la­
pultak és onnan nyomultak előre a töltés felé.
Az állomáson a sínek el voltak barrikádozva és onnan a
rendőrök egy kisebb csapata lövöldözött egy páncélos mozdony­
ra. A mozdony megállt és még egy pár srapnellt küldött be a
városba. Aztán egyszerre csak az állomást megrohanta élénk
hurrázással a töltés túlsó oldalán észrevétlenül felvonuló mun­
kástömeg a nagybaj uszu vezénylésével.
Közben itt-ott, bent a városban is felhangzott egy-egy sor-
tüze az önkéntes és tisztiszázadnak. Azok hol egy padlásból
 BÉTA 75

kaptak egy-egy lövést, hol egy sarok mögül. Nem értek rá ala­
posan tisztogatni maguk mögött, rohamlépésben mentek az állo­
más felé a rendőrök segítségére, éppen csak egy-egy sortüzet ad­
tak le abba az irányba, ahonnan a lövéseket kapták.
A Pirosi-uton a rendőrök zöme támadta azt a pár szál mun­
kást, s amikorra háromszor visszavert támadás után odaértek a
7

töltéshez, már nem találtak ott egyetlen munkást sem, egyetlen

puskát és egyetlen vércseppet sem. Eltűntek a töltésentuli
hosszú nádasban a munkások. Jól elvégezték a feladatukat,
akár talán már aludni térhettek volna.
Az állomásról pedig a rendőrök kisebb csapata futott
Vissza gépfegyvereiket, csapot-papot otthagyva s a munkások a
nyomukba. A rendőrök futás közben összegabalyodtak a tiszti­
századdal s a munkások egy-egy sortüze olyan aratást végzett
köztük, hogy az első keresztutcánál már úgy eltűntek, mintha a
föld nyelte volna el őket.
Ilyen módon, hol egy kicsit talán cifrábban, hol még ilyen
cifrán sem, kerítette a proletáriátus hatalmába az egész kör­
nyéket, az egész országot. . . Ezt úgy hívták a külföldi újság­
írók, hogy fegyveres felkelés, zendülés.....
És akkor azt mondta a kadét harmadnap, egy friss regge­
len, az az utcán éppen találkozva Bétával. . . — Hát hiszen
nagyszerű, igazán nagyszerűen ment minden, nem is gondoltam
volna, hogy ilyen egyszerű lesz, de — de hogyan tartsuk meg?
Mit csinálunk majd most ezután? Én félek. Nem azért, mert a
nagybajuszu az elnök és én olyan skribler féléjük vagyok csak,
hanem valami úgy súgja, nem is súgja, hanem szinte bömböli,
hogy baj lesz. Az ideológiátlanság, a proletárság ideológiátlan-
sága. Te ezt nem érted Béta, a burzsoáziával talán végeztünk,
de az intelligenciának eleven ideológiai erői vannak még és elle­
nünk van. A parasztságnak rettenetesen eleven gazdasági ellen­
tétjei vannak velünk ha csak egyiket tudnék legyőzni, bár-
melyiket, jó volna. De igy, két ilyen nagy front ellen, félek,
hogy alapjában véve mi mégis csak gyöngék vagyunk, mert
hiszen a munkások zömének éppen az idelógiai részük
hiányos. Nincs kilátás.
A nagybaj uszu jó stratéga, megcsinálta nagyszerűen a ha­
talom megszerzését, mintha a kapitalista államoknál egy jó had­
vezér győzött volna, de a hatalmat megtartani, ehhez diploma­
tának kellene lennie, még annál is többnek, egy uj legendás
Krisztusnak kellene lennie. Már pedig nem hiszem én, hogy jó
diplomata lehessen az, ki éppen erélyessége és kényelmessége
miatt hadvezérnek volt jó, hogy prófétáról, apostolról ne is be­
széljünk.
76 BÉTA

Tehát ha elbukunk, akkor talán legfőkébb a mozgalom ide­

ológiai éretlensége miatt pusztulunk el.
Mindenesetre a parasztságnak minél elébb be kell tömni a
száját, mi ezalatt talán nyerünk pár hónapot, pár évet az ideoló­
giai felépítésére és csak ez a reményem. De ha ránézek a mo­
gorva, kemény diktátor nagybajuszura, akkor ez a reményem is
eltűnik és szinte kedvem volna már előre készülni, hogy legalább
hősiesen haljunk meg..... mert hogy nincsen abban kérlek alásan,
semmi krisztusi sem. Egy bátor és elszánt proletár az, de majd­
nem kong az ideológiátlanságtól. Éppen olyan, mint amilyen
akkor volt, amikor a császárnak lőrmestereskedett. Bátor, kö­
rültekintő, erélyes, kemény..... szóval ideális valaki, de csak őr­
mesternek, nem pedig az uj korszak teremtő apostolának.
Ezért nem tudok hinni.
Még sokat magyarázott és minden második szava igy ideoló­
gia, meg úgy ideológia volt, pedig mellette a győzelem harmadik
reggelén mámorosak voltak a népek a boldogságtól..... az uj kor
szelétől rúgtak be.
Béta, pedig látszott az arcán, hogy nagyon élénken figyelt,
azt válaszolta: “Mondja kadét elvtárs, hallotta már, hogy a Joci
mit müveit? Velem..... Engem..... annyira szerettem, meg­
csalt..... igy bánt el velem....... ”
— Ember, hát magának most ilyen baja van? hát nem lát,
hát nem hall maga..... ember ! — és megrázta a kadét Bétát,
hogy mint egy harang lóbálózott ennek a feje — uj világ van —
forradalom volt, egy igazi, proletárdiktatúra van — kommuniz­
must akarunk csinálni. Mindent újra másként teremteni, ember,
hát mi van magával, hát nem lát?
“Tudom, mindenről tudok, mondta Béta, dehát én szeretem,
nagyon szeretem Jocit, azt a ringyót, és még több könny gör­
dült le a szemén.
Aztán elszégyelte magát és lehajtott fejjel továbbment.....

INTERMEZZO.
A Champa virág. — Rabindranath Tagore.
TZ ÉPZELJÜK el, hogy Champa virággá válnék, éppen csak
IX. tréfából, magasra nőnék egy ágon, ott azon a fán és kacag­
va rezegnék a szélben, táncolva a frissen feslett lombokon — is­
mernél-e te engem, anyám ?
Hivnál-e, baba hol vagy? Én nevetnék magamban, s egész
csendben maradnék.
Ügyesen kinyitnám a szirmaimat és vigyáznék rád munkád
közben..
 BÉTA 77

Mikor fürdés után vállaidon szétterített nedves hajjal, át a

champa-fa árnyékán át, addig a kis udvarig sétálnál, ahol imá­
dat mondod, észrevennéd a virág illatát, de nem tudnád, hogy
az rólam árad.
Mikor délebéd után, az ablaknál ülve a Ramayámát olvasnád
és a fa árnyéka hajadra és öledre esne, én parányi kis árnyéko­
mat könyved lapjára vetném, éppen oda, ahol olvasol.
Sejtenéd-e, hogy az kis gyermeked apró árnyéka?
Mikor este a tehénistállóba mennél, meggyujtott lámpával
a kezedben, hirtelen ismét a földre toppannék és ismét a te babád
lennék és kérnélek, hogy mesélj nekem.
— Hol voltál te csinálatlan gyerek ?
— Azt nem mondom meg neked anyám.
Ez volna mindaz, amit én és te akkor mondanánk.

Hetek múltak, kint a kórusban rángatódzott, őklelődzött

minden, mert hogy világot akartak csinálni, de egy, akkor talán
csak abban az egyetlen egy szobácskábán petróleumlámpa szelíd
világa mellett lágy nyugalom volt, amit Tagore-tól kértek.
Judit esténként olvasgatta az indus bölcselői, áldott
líráját és az mint balzsam kenegette lázas, lármás idegeit.
A sok vásári durva lármától, ügyeskedő pojácáktól és a
törtetők szókerepléseitől majd megsiketülve, jól esett es­
ténként Tagore halk, lassú és nyugalmas beszéde. Mint üdítő
forrás vizét, a jó, az aranyos egyszerű és tiszta természetnek,
itták szavait és a gondolatok egyszerű mélysége, bájos mélysége,
szakállának finom selymessége megpihentette őket, kiragadta
őket a kórus csúnya, véres, fekete iromba vonalú, nagyplakátu,
materiális filozófiájától.
De kint dühöngött a kemény élet és emberek a kor villa-
nyosság-telitettségében hetek alatt csodálatos éveket nőttek,
mert ha gigászok lélegzőnek, akkor elfuvódik ott a romantika,
ha sisteregnek, forgolódnak, akkor böfögnek is. És ha össze­
csapnak, fetrengenek a küzdelemben, akkor recseg-ropog min­
den, aki lágy, könnyen áll a lábán, elolvad hamar, és ha nem is
vágódik el teljesen, de inog, szédül és ezért esik ezeknek jól
Tagore.
Mert sokszorosan jaj annak, aki romantikus és gyönge és
bele akarna avatkozni a felnőttek komoly játékaiba.
Ilyenkor bent egy szobában petróleum lámpa mellett elő kell
venni a bölcs hindut és jól be kell csukni az ablakot, hogy az in­
diai földek nyugalma, folyóik partjain a nád susogását, s asz-
szonyaik finom fátylát le ne törje egy alattomosan besuhano
 {
78 BÉTA

szellő az élő, ordító kórusból vagy az éjjeli patrul örökösen

rémes szuronycsörgetése.....
Hárman összementek lakni egy szoba-konyhás lakásba, a
kadét, aki most a munkások lapjánál dologozott, Judit, aki egy
leányiskolában tanított és Béta.
Vilany is be volt vezetve a lakásba, de hol égett, hol nem,
aszerint ahogy dolgozott vagy nem dolgozott a villany gyár, de '
hogy minden meglepetést kikerüljenek, rászoktak a homályo­
sabb és nagyobb vesződséggel járó de biztosabb petróleumlám­
pára.
Mint három barát éltek. Judit és a kadét megesküdtek,
hogy a szülők meg a világ száját betömjék, mert a világ bár­
mennyire el is volt foglalva magamagával, nem mulasztotta volna «
el kikezdeni még az ilyen szegény emberkék dolgát sem. Hát
megesküdtek, hogy férj meg feleség lesznek, de valahogyan nem
tudták még csak el sem képzelni, hogy ténylegesen is házaspárrá
váljanak.
Szelíden simogatták egymást tekintetükkel, ha csak lehetett
kézen fogták egymást, de a vérük — vérük talán nem is volt.
Talán az élet izgalmai voltak egyébként is gyönge szekszualitá-
sukra olyan fárasztó, kimerítő hatással, hogy szinte fizikai fáj­
dalommal járt volna még csak elképzelése is a szeretkezésnek. \
Jó barátok voltak, szerelemmel nem bántották egymást, ami
akkor náluk nem is volt természetellenes.
Judit a konyhában aludt, mig a kadét és Béta a szobában az
ágyon és a díványon aludtak.
A fiú hazajött fáradtan, idegeivel szinte elaléltan a napi
zűrzavartól. Az események óriási svungja, melyet felfogott,
hiszen a katlan kellős közepében volt, amelyet megértett, mert
okos volt, amelyet igényelt mert szentes volt, és átérzett, mert )
nagyon szenzibilis volt, annyira elővették szegény kadétot, hogy
szinte remegett, mint földrengéskor a szeizmográf. Esténként
hazajövet, morfondírozott útközben, meghányta-vetette a látot­
takat, gondolkodott, örült, szomorkodott vagy csak megadóan
kritizált.
És esténként összeültek hármasban.
Judit sóhajtott az asztalnál, mig gyenge kis vacsorájukat
ették és elmesélte, hogy rettenetes érzése volt ismét, egész napon
át alig birt magával. Az iskolában délelőtt, egészen véletlenül
hallotta, amint a lányok mesélték egymásnak, hogy holnap dél­
után kivégzés lesz. Azt a gyujtogatót fogják felakasztani és ők
elmennek majd, tudnak egy titkos helyet, ahonnan jól lehet
mindent látni. Kis bakfis lányok. Undorodik tőlük. Hova ju­
tunk igy!
 BÉTA 79

Mindnek az arcát most már úgy látja, mintha Medúza fe­

jük volna és mérges kígyók öltögetnék nyelveiket bujkálva ki-be
a haj fonatok között.
És ezek még csak tizennégy-tizenöt évesek, Istenem !
ő megrótta őket, próbált velük szépen beszélni, ecsetelte
nekik a kivégzés nemcsak lelki rettenetességeit, hanem fizikai
csúnyaságát is és akkor hozzábujt egy kis szende, sápadt, gyen­
I ge zsidólány, ki eddig legjobb tanuló volt, verseket ir, Grieget
muzsikál és azt mondta, hogy pedig ő is szeretne elmenni, mert
szeretne már egyszer egy igazi belémarkoló fájdalmasat és ret­
teneteset átélni. . . nemcsak mindig olvasni csak olvasni, meg
olvasni.
Kis, gyenge, sovány feje extázisbán mosolygott, gonoszul,
«
sóváran, szinte már nem is ebből a világból. Kis álla meghegye-
sedett, s szemöldökei összenőttek, szemei rézsut álltak, érezni le­
hetett, sátán hegyes karakterét az arcában. Megborzadtam.
“Oh, és ezek még csak tizennégyéves iskoláslányok. Azt
gondolom, hogy itt megszűnik már minden.....
A vacsora gyakran nem ízlett mostanában.
Béta leült az egyik sarokba egy zsámolyra és csak üldögélt.
Mindent Jóéival látott összefüggésben lenni. Vájjon Joci mit is
csinál most? Joci is biztosan ott lesz, mert Joci mindenütt ott
van.
Mindenkit megkért, hogy ne említsék a lányt előtte és mégis
kereste azok társaságát, akikkel a lány összejött, hogy hátha
mégis elejtenek egy-egy szavat a lányról. Mindig újra és újra
megfogadta magában, hogy nem fog vele törődni s mégis valami
űzte, hogy halljon róla. így aztán mindent tudott róla, mert mig
egyeseknek könyörgött, hogy ne beszéljenek Jódról, mert már
nem is ismeri, másoknál tettetett egykedvűséggel szinte kihúzta
>
belőlük a szót róla. Utána aztán mindig marta magát érte,
amiért olyan buta és gyönge volt.
Tudta, hogy Joci feljár a zsidólány Sárihoz, akinél mosta­
nában is még van hébe-hóba valamiféle “estély”. Felül a zon­
gorára mostanában is, de úgy, hogy a harisnyakötője kilátszik
és megbolonditja a férfiakat.
Hogy szeretője van-e, arról nem beszéltek, mert Béta olyan­
korra már elszaladt volna, félt a feje fölött függő bizonyosság­
tól. így kissé éltette az egy kevés megmaradt bizonytalanság,
hogy hátha még sincs neki szeretője.
..... Látták Jocit egy vörös tiszttel autózni a szomszéd falu-
ban.
..... Joci mindig mosolyog, virul, ugylátszik már azt sem
í tudja, hogy Béta a világon van. Egyszer visszamondták Bétá-
80 BÉTA

nak, hogy Sáriéknál szóbakerült a neve, s Joci fitymálva mondta,

az a szabólegény ?
És Bétába ezer elképzelés markolt. Joci igy, Joci úgy. Joci
finom, puha, gömbölyű husu és kábitóan illatos. Istenien fehér,
mellei rugalmasak és finoman kékeresek. Elképzelte, hogy va­
laki öleli s talán pont a mellei között csókolja, és a rettenetesség
rettenetessége, hogy Joci is ölel valakit. A feje, a szive majd
szétrobban olyankor.
Eőleg Joci és a lovag volt mindig előtte, maga elé képzelte
Joci titkos találkahelyét a vénasszonynál. Béta titokban, este a
sötétben gyakran mászkált a ház előtt és nedves szemekkel ki-
noztatta magát.
De akkor elgondolta, hogy hiszen senki sem mondta még, hogy
Jóéinak szeretője van, senki sem látta és az ezer elképzelés mel­
lett ez a két gyenge pontocska, amiről pedig maga is érezte, hogy
csak gyengécske vigaszok, valahogyan tartották Bétát. Édesí­
tették fájdalmában, reményt gyújtottak, nem a Jóéival való jö­
vőjére, hanem csak úgy általában.
Úgy érezte, hogy neki Jóéival annyira megszűnt minden,
hogy nincs lehetőség, hogy iő valaha is a lány szemébe akarna
nézni. Mondta is Juditnak “köpjetek szemen, ha szóba állok
vele”. Nem volnék érdemes nadrágot viselni, hacsak egyszer is
szóba állnék vele. Nemfogom megérdemelni még a levegőt sem,
hacsak egyszer is rá fogok nézni ......
Köpjetek le, ha megláttok vele köpjetek szemen. Ne­
kem az a ringyó senkim, semmim sem és ne is említsétek többé,
ezt már belelovalva magát a méregbe, ingerülten mondta.
Ha kitört a fájás, akkor hangosan mondta, nem Joci fáj,
nem igaz, hogy Joci fáj, egész más fáj, mert úgy gondolta, hogy­
ha nagyon hangosan kimondja talán, el is fogja majd hinni ma­
gamagának. De aztán hamar letört az ellenkezése és gyengén
felsóhajtott bizony neki ezen a világon csak egyedül Joci fáj.
Judit és a kadét megpróbálták eleinte úgy gyógyítani, hogy
állandóan szóba hozták előtte a lányt. Ilyen rossz, ilyen piszkos,
olyan gusztustalan, annyi szeretője volt már neki még Béta előtt
is, meg biztosan azóta is hány volt már neki.....
Akkor Béta szinte ordított rájuk, honnan tudjátok, ki látta
— ha nem láttátok, ha nem tudjátok biztosan, akkor ne beszélje­
tek.
— De az nem titok és főleg maga Joci sem csinált belőle
titkot sohasem
Csak a szája járt neki henceg ő úgy henceg, má-
sok máskép hencegnek, — mindenki úgy henceg, ahogy akar.....
Akkor összenézett Judit a kadéttal és mintha szemeikkel
 BÉTA 81

mondták volna egymásnak szegény fiú, hja ilyen buta és vak

a szerelem. Többé nem is említették előtte a lányt.
Akkor meg az fájt Bétának és egy házsártos, haragos estén
szintén marcangolva magát, majdnem bőgve kifakadt:
— Kinos nekem a ti szándékos hallgatástok Jóéiról. Ha
tudtok róla, vagy hallottatok róla valamit ismét, akarom én is
tudni. Mondjatok el róla mindent akarom. —
S amikor összébbesett, halkan folytatta, ha becsültök egy
kicsit, akkor ne titkolódzatok előttem, mert nincs értelme ennek.
Hiszen mi szakítottunk erre az életre — örökre, hiszen tudjátok
ugy-e ? Nincs hatalom, ami összehozhatna bennünket tehát
bátran beszélhettek róla, amit akartok, amit csak tudtok, nekem
mindaz csak használ. Az, hogy egy kicsit fáj még, nem tesz
semmit sem. Férfi vagyok és nem látjátok-e ti is, hogy mindig
kevésbbé fáj. Szinte mondhatnám, matematikai pontossággal ki
lehetne már számítani, hogy mikorra fog már majd egészen el­
múlni persze ha nem is annyira egy-kettőre. Szomorúan mo­
solygott is hozzá, mint amikor valaki saját nagy baján moso­
lyog úgy, hogy azért mégis a szomorkodás a fontosabb.
Máskor meg okoskásan bebeszélte magának, hogy éppen
azért, mert Joci már neki senki-semmi sem, egészen bátran be­
szélhetnek róla, őt hidegen hagy majd minden. De a vége akkor
is csak a szomorú összeroppanás volt.
A verebek belátták, hogy csak az segít Bétán, ha foglalkoz­
nak vele és éppen azért vették oda magukhoz harmadiknak,
mert nappal Béta a hivatalban eléggé el volt foglalva és igy
nappal nem igen gondolhatott Jocira.
Béta bizony most már belegörnyedve ült a hivatalban és
mig fiatal törtetők rohantak körülötte és felelősnél felelősebb
munkát végeztek, ő elmaradt, szinte elalélt és egészen monoton
irodai munkát bízhattak csak rá.
És esténként összeültek hármasban, szürkén, most már
mint három veréb és a petróleum lámpánál, melynek üvegjét
Judit bizony sokszor elfelejtett a koromtól megtörölni, éldegél­
tek, olvasgatták Verlain-t, Boudlaire-t és Tagoret, gyöngécskén
takargatták egymást, simogatták rezgő nézésükkel egymást.
Összebújtak és talán hárman nem tettek ki mozgásban, svung-
ban egyet akkor.
Mert kint akkor, robogott az élet, ütközött, nyögött, vajú­
dott, szálfává nőttek percek alatt kis életek és percek alatt tra­
gédiák ropták el táncukat, hogy a következő percekben még
svungosabb tragédiák, melyek szintén csak percekig létezhettek,
letörjék őket.
És kint az utcán, mint kórusban a taktus, hallatszott mindig
82 BÉTA

az éjjeli őrség lábainak végtelen, monoton, idegeket ölő dobogása.

A petróleumlámpa sötétzöld ernyője csak az asztal körül
kerített ki egy világos karikák, de azonkívül mindent groteszk,
gonoszul varázslatos hideg homályban hagyott. Ha valaki most
toppant volna be, élettelen, szegletes, mars-beli gipszszobornak
látta volna a három figurát, még akkor is, ha mozogtak egy ke­
véssé, mert járásuk-kelésük is fáradt, önmaguknak is idegen,
csak immel-ámmal mozgó emberkékhez volt hasonló.
Nem földiesek voltak, hiányzott az életbevalóság róluk. A
környezet, a tényleges kilátásaik, mint más témájú kórus, nem
stimmeltek.
Judit, a kis fiús, félénk Judit kezében egy lábas — három
cselédjük és nevelőnőjük volt állandóan. A kadét, kis romantikus,
gyönge csontu fiú, zsurok szelíd lovagjának született volna, aki
fiatal lányoknak olvasta volna fel pironkodva egy-egy versét,
hosszú, fekete müvésznyakkandőj éré támaszkodva. Most egyik
kezében toll van ugyan, de Íróasztala fiókjában állandóan töltött
a revolvere, mert nem lehet tudni, hogy mit hoz a következő
perc. És hol is vannak a zsurok cincogó lányseregei.
Béta egy kartonruhás és keményitőszagu iparoslány helyett
egy csiklandós Jociba esett és ezért mintha a végét járná.
Nem, a kórus nem stimmelt ezek életéhez és mig kint csak
egyre dobogott az éjjeli patrul, bent a zöldernyős lámpa alatt
három félénk, bajos veréb tette-vette kis idegen életét.
Arról nem lehetett szó, hogy csináljanak valamit, mert
ahhoz nem volt elég energiájuk. Kívánniuk sem lehetett sem­
mit, remélniök sem lehetett, mert a kórus nagy kürtjei között
gyámoltalanoknak és jelentékteleneknek érezték magukat.
Csak néztek, mint egy panorámában, idegenül, mintha a
képtől messze volnának, vagy ha már véletlenül valami belső do­
logról tudtak is volna, vagy kénytelenek voltak maguk is csinál­
ni, oly érzéssel voltak, mintha egy színházban lennénk és ott
minden percben rájuk, főleg rájuk volna szakadóban a tető.
A zsidókról volt szó éppen, mig Judit az asztalt rakosgatta
és a kadét magyarázóan beszélt. Okoskodott, nem meggondolt,
alátámasztott, tudósnak a gondolatai, hanem csak úgy futtában
kapta el őket, azért talán kissé könnyelműek is, de viszont tele
invencióval. Mint amikor egy muzsikus nem kottából játszik
el betanult, más által irt zenét, hanem saját érzéseit rögtönzi el.
Egy zöldes-szürke mocsarat képzeljetek el, csendes vidéket,
amint a levegő szelíden éppen csak bodrozza a felületet. Ott
minden oly nyugalmas, szürkés-zöld, mintha smemit sem lát­
nánk. És akkor a gnom egy dombról el kezd köveket hajigálni a
mocsárba és egyszerre csak látjuk, hogy megélénkül minden.
 ■.

BÉTA 83

Undok békák ugrálnak, honnan, hová, alig látjuk. Színesek,

különböző formájúnk, eddig nem is látszottak. Amott nád haj­
ladozik, sás törik, eddig azt gondoltuk, hogy az csak gyenge,
bársonyosan finom sárgás szin a talajon. Fekete, olajos, bűzös
viz nyílik meg egy-egy kődobás nyomán, ahol eddig a smaragd­
zöldes hínár mintha szilárd, pázsitos mező lett volna. Maga a
levegő is megélénkül, tele lesz rovarokkal, moszkitókkal, miazmás,
fullasztó, nehéz és rohasztó malariás lesz minden.
Feltör, igazi arcát mutatja minden, ami eddig alkalmazkodón
szürke, nyugalmas volt és mi megtudjuk, csak igy tudjuk meg
igazában, hogy mi is az a mocsár.
Előtted Béta, nyíltan beszélhetünk, próbálj megérteni ben­
nünket. Judit meg én zsidók vagyunk.
Még nem beszéltem veled sem Judit, ily módon, de illik, hogy
egyszer már nyíltan megérthessük legalább egymással mi, zsidók
a helyzetünket és nem árt, ha Béta is itt van.
A zsidókkal baj van. A zsidók kérdése igy vagy úgy, de min­
dig a levegőben van, én figyelem őket általában meg egyébként is
és próbálok valami kerek képet alkotni róluk.
Veled akarom Judit, elkezdeni, mert te vagy nekem a legfon­
tosabb, mert típus vagy, mert barátom vagy, mert biztos, hogy
szeretjük egymást és azt gondolom, hogy e kerek világon téged
ismerlek legjobban.
Lehet, hogy öregapád rongyot szedett még, vagy már kis
szatócs-boltja volt valami kis falucskában, de apád már józan,
okos, keményfej ü ügyvéd volt. Tanult, tudott, gazdag volt. Mint
második vagy harmadik generációja a Gettóból felszabadult zsi­
dónak már utolérte az egész kultúrát és pont ott tartott, ahol a
sok száz év óta szabad keresztény ügyvéd kollégái tartottak.
Csak éppen a gyökere hiányzott. Ebből következőleg a kultúra
iránti szilárdsága, a konzervatizmusa sem volt meg, hogy úgy
mondjam parvenü volt.
A korlátoltabb parvenü nem látja parvenüségét, de az okos
az tudja és belátja, hogy nem ő tehet róla, a gyökér hiányzik, azt
két-három generáció még nem tudja behozni és önkéntelenül teret
talál ott, ahol a gyökér, a konzervativizmus talán egyenesen hát­
rány volna a cinizmusban, a művészetben. Bohém volt.
Apád muzsikus volt, habár csak úgy mondták, hogy szerette
a muzsikát és ő maga csak dilettánsul zongorázott. Szenzibilis
finom ember volt és téged szinte már hiper-kulturába mártoga-
tott. Pedig Judit, a kaftános zsidónak még csak a harmadik vagy
a negyedik generációja volnál.
ősanyád staffirungjárói nem tudsz semmit sem, portréjuk
nem marad rád, erkölcseik, szokásaik idegenek neked, sőt talán
84 BÉTA

úgy érzed, hogy jobb is nem gondolnod rájuk. Szégyelled őket és

gyökértelenül, finoman rezegsz. De te már nagyon szippantottál
amihez csak érhettél. Érzékeny vagy és mert gyakran és mohón
kapkodtál, sokszor megégetted magad és sok haszontalan dolog
kifárasztott.
Tudom, mesélted egyszer, szerelmes voltál egy dzsentri mu­
zsikusba. A keresztény erős, vállas fiút, a jellemes, kemény hom-
loku, energikus honfoglaló fiút láttad benne. Arról leperegtél.
Te neki csak kis ványadt tapadó virág voltál, melegágyban nö­
vesztett és elszaladt egy nagy buja, szalonna izü nőstény után,
akit kemény karjaival megropogtathatott és akivel volt mit vadul
csatázni a szerelemben. Neked ezt nem bírhatta volna sem fizi­
kumod, sem érzékeny lelked. Talán hangosan azt mondtad rá,
hogy vad, hogy durva, de magadban titokban érezted, hogy te
nem értél fel hozzá életességben. Sokat erőlködtél, sokszor ágas­
kodtál mellette, hiába, nem ment. Itt megégetted magad és sok­
szor érezted, mintha kemény kőhöz ütődtél volna és anélkül, hogy
életesebbé lettél volna, még a kicsike magadból morzsolódott le
sok.
Aztán jött a nyurga medikus, ezt is te mesélted. Ez zsidó
volt. Jött a lira a holdas éjjeli sétákkal, az egymásnak irt ver­
sekkel, a finom, gyenge virágosszagu hangulatokkal és hasonla­
tokkal. És végül már hortyogósnak hatott rád és elég hamar,

s
mintha csak némán mint a hal tátogattátok volna a szátokat,
olyan közömbössé lett a sok virág, tó meg a csillag. Merthogy
harmadik vagy negyedik ősöd mégis csak a józan füszereres volt.
Próbáltál lány barátnőiddel, csacsogókkal és romlotakkal ba­
rátkozni, ezeknél szerezted a belátást, hogy nem kapsz igaz, meleg
értékeket itt sem, amifelé pedig igazán törekszel, ami nélkül talán
élni sem tudnál. Aztán beletemetkeztél a tanulásba, tanulásba,
tanulásba.
Most kifinomodva, a végtelenségig kikulturálva itt vagy.
Férfi mint férfi nem érdekel, mert fáradt vagy. Nem tőlük, ha­
nem úgy általában mindentől.
És ez minden csak a gyökértelen kiváncsi kapkodásból folyik,
behozni őseink évezredes kényszerű elmaradtságát, behozni gyor­
san és mohón.
Ha még jobban megpöndöritett volna a sors, akkor most kiélt
hisztérika volnál. így csak visszaestél egy tizenkétéves éretlen
lány valójává. Mintha valaki, aki sok száz éve éhezett, mohón
enne meg sokat, zsírosat, természetes, hogy a gyomra nem bírja
és vissza ad mindent.
Most szűz vagy és ha nem volna ez a bizonytalan, nehéz idő,
hinném, hogy pár év múlva igazán boldog lennél, ha nem velem,
 V

BÉTA 85

hát mással, nem oly mohón és jobban megválogatva rágnád meg.

amit kapnál.
Te típusa vagy a mohó zsidó intellektuelnek. De mivel
beleszoksz majd, persze kissé fékezettebb mohósággal indulva
neki a nagyvilágba, bár mint zsidó már ma sem számíthatsz,
később a zsidó fajiságnak még a nyoma is el fog tűnni nálad,
mármint legközelebbi utódaidnál.
Judit közbeszólt :
“És miért bánjam én azt? Miért bánjam én azt, hogy el fog
tűnni a Gettónak még a látszata is? Mit vesztek én, ha a Gettót
elveszíteném egészen? Mit vesztenek utódaink, ha nem lesznek
már zsidók?
Kadét: — Nem azért mondom ezt, Judit, mintha sajnálnám
a zsidóság megszűnését, beolvadását, mert hiszen ez természetes­
nek látszik, és én semmit sem sajnálhatok az életben, ami termé­
szetes történés, mert az úgyis hiábavaló dolog, butaság volna.
Lehetne talán helye valami limonádés ömlengésben, de nem a
filozófiában. És pedig most csak nyersen filozofálni akarok,
akarnék.
Tehát nem sajnálom Judit, a zsidót, csak próbálom megér­
teni, hogy miért olvadnak be, miért szűnnek meg, hogy miért oly
hangos a levegő tőlük.
Judit: “Gondolod, hogy hasznát vennéd ? Velem kezdted,
mert úgy képzelted, hogy engem legjobban ismersz?”
Letette Judit a tányért, amit már vagy egy negyedórája tar­
tott a kezében a törlőruhával együt taz asztalra és leült. Kezeit
letette maga elé, fejét kissé oldalt hajtotta és felnézett nyugal­
masan a menyezetre. így néz az, aki magát nézi legbelül és a
léleknek ez ritka ünnepe.
És Judit lát egy ideges lányt, gondolataiban buja, sőt talán
perverz is, de belül hisztériásán ijedezik, mint kis malac ha kést
döfnek a torkába és úgy visong rémülve, ha férfi nyúl hozzá.
Csuklik, a hideg végigömlik rajta, a lábai elzsibbadnak és olyan­
kor szinte elájul.
Mert hiszen már volt eset, hogy férfiak talán maga a kadét
is próbáltak szerelmesen hozzányúlni.
És mégis gondolataiban buja, de valahogyan nem tudja azt
személyre felöltöztetni. Legföljebb csak öntudatlanul dobja
magát nagyritkán férfitársaságba, hogy ott kicsit “jól” érezze
magát.
Ez egy beteges felemásság, amit ő kendőz avval, hogy baráti
szeretettel van ismerős fiuk, maga a kadét iránt legalább is
a baráti szeretet szavába vagy fogalmába kifogásol mindent.
Félti a kadétot, a fejét kezeibe teszi és homlokon csókolja.
86 BÉTA

Ellágyul, ha Urát kap, ha jót hall, maga is áraszt finom, halk

lírát, müvei szelídet és jót, de mégis minden tettében idegen ön­
magához. Nem vészéjti el önmagát sohasem, nem részeg lelkileg
sohasem, mert kritikai fölénye átkozottul mindig megmarad és
az értékel, fokoz és számit.
így ő mindeme lira és szelídsége dacára is egy hideg páncé­
los bőrű gép marad és dacára bujaságának, szeretni, magát átadó
/
szerelemmel nem tud, mert a részegtelen kritika oly erősen fogja.
A kadétot ismeri, alsónadjágjait, ingeit és zokniait mossa,
sokszor egy szobában fekszenek, hortyog, lélegzik, eszik. A ka­
dét gondolatai, ha beszélgetnek csak még jobban felijjazzák
eszének hidegebb végét, mert a fiú okos és igazán meg kell eről­
tetnie magát, ha vele akar tartani. Talán ez is egyik oka annak,
amiért a kadét nem hat rá, úgy, hogy elfogja a nagy láz, hogy
elvesszen a kritika és jöhessen a “nem bánom én akármi lesz”.
Talán ha jönne valami titokzatos him, lelkes, gyémántos és
bársonyos, az talán le tudná fogni a kritikai főlényét, el tudná
kergetni józanságát. De eddig még minden férfi előbb vagy
utóbb levedlett, s csak addig tűrhette őket, amig nem kezdtek
el szerelmesen motyogni, idegesen citerázni, s hülyén a mellei
után kapkodni. Most Tagore lírát zsong esténként, melegen
ránéz a kadétra, letörölné ezerszer a széket, ahova a fiú ül, mert
ő jó, hiszen tudja mi a jóság és szelídség, ő csinál jóságot és sze­
lídséget, mint más asszony, az ebédet vagy a takarítást csinálja
vagy amint a suszter a cipőt csinálja.
Ő mégis csak azt gondolja, hogy valamelyik dédapja kalmár
lehetett Velencében. És róla gondolja a kadét, hogy már nem !
viseli a zsidó fajiságot? Lenézett a menyezetről, hiszen ezt
mind csak egy másodperc alatt gondolta végig és azt felelte a
kadétnak szelíden, nagy szemeivel nem is nézve rá, inkább mint­
ha magának mondaná — “nem hinném, hogy ösmersz, és sajnos
nem hiszem, hogy olyan hamar megszűnne a zsidó fajiság”. h
A kadét : “Bután tettem Judit, hogy igy kezdtem hozzá a
kérdéshez. Talán ha általános képet próbálok adni, jobban meg­
értenél és aztán próbálom csak, ha szükséges lesz, esetekkel, tí­
pusokkal vagy történésekkel megerősíteni, amit gondolok.
Hámozzuk ki a tarka zsidóvilágból a zsidót.
A Messiásban nem hitt, mert a zsidó merev, materiális 1
kritikája rettenetesen józan és ha talán romantikus is, de mégis
cifraságnélküli.
A negativ életszükségletek kielégítése, a sors állandó mos-
tohasága miatt oly nehéz volt, hogy azokon kívül, úgyszólván
minden más haszontalan volt nekik. És mert a Messiás főleg a
materiális életén nem segített, nem is hihetett benne. A zsidók
A
 BÉTA 87

nem érzik az élet dekorativ oldalát, azt szükségtelennek, tehát

haszontalannak látják. Viszont annál komolyabb, szinte rette­
netességig felelős az érzékük az élet materiális oldala iránt. Va­
lóban sorsuk faragta őket sok száz év alatt ilyenné.
A gazdag Bizánc vagy Róma feldíszítette életét márvány­
fürdőkkel, lakomákkal és szép cirádás templomokkal, aranyru­
/ hás Messiással, aki főleg dekorativ szelídségeket mond. A latin
népek életében volt annyi napfény, szőlő és boldogság, hogy éle­
tük egy nagy részét egész bátran könnyelműen vehették.
A zsidóké mindig halálosan komoly volt. Gond a máért, a
családért, a fajért, a holnapért és ha itt-ott lett is volna bőség, a
jövőért való gond nem engedte, hogy tágítsanak életükön, hogy
dekoráljanak, hogy könnyelmüsködjenek. És mig a csizmás,
pocakos Nagyur szétterpeszkedett az energiától és úgy harso­
gott, hogy repedt a világ, ők soványan, ideges, mindig félénk po­
fával húzták össze magukat. Talán innen van még ma is a mo­
solyuk görcsös, fájós karaktere. És cinizmusukkal, figyeld meg,
mindég önmagukat gúnyolják, szomorítják, mert idegen nekik a
teliszáj u nevetés, a telt boldogság.
Ma főleg ők azok, kiket a sok ciráda és a sok ciráda tragé­
diája nem téveszt meg, akik az egész hatalmas építményről, amit
kultúrának mondunk művészetével, vallásával, egész társadalmi
materiális berendezkedésével együtt, legelsőkben és legintenzi­
vebben látják és érzik a züllést. Hiába építették fel a gót oszlo­
pokat a Messiásnak, ők ugyanakkor a városok szegény negyedei­
ben a koldusokat, a rongyosokat látták, hogy nem lehetett az a
i Messiás. És mert mindig az élet sötétebbik felét piszkálták,
voltak is mindig abban a bizonytalanságban, hogy nem Krisztus
volt a Messiás.
És most jajgatás van, hogy összedül minden. Itt is megint
a zsidó az, aki azt mondja, hogy ne jajgassatok, csak a dekoráció
dűl össze, nem maga az élet, nem az élet materiális oldala. Most
az a sovány, félős, okos szemű zsidó felélénkül, az ő boltjába jött a
civilizáció, ez az, amihez ő legjobban ért, amit ő már sok száz éve
mond, nem volt az a Messiás, ő' tudja a bajt, ő igazi gyógyító
doktort vár, egy igazi Messiást, aki kioperálja a beteg dekorációt
t és egészségessé teszi életünk materiális oldalát elsősorban, mert
hogy onnan folyik minden baj.
Nézz körül a Gettóban.
Szakállas, kaftános zsidók, kik már száz évek óta a fenéken
csak bújták halott könyveiket, vagy várakozva és türelmesen
sakkozgattak csak, most megélénkülnek. Szemeik csillognak és
mig eddig a legnagyobb templom, a legszebb kép előtt is csak azt
mondták kezeiket lenézően, fölényesen kifordítva, hogy “bah”,
88 B É TA

jelezve, hogy nem fontos, most összesúgnak, örömös az arcuk, az

egész Gettó remeg, oly nagy dolgok szelét érzik. Sőt állítólag
egy bölcs rabbi kinyilatkoztatta volna, hogy elérkezett az a
messiási idő, amiről a Bibliában szó van. Én is hiszem, első jele,
hogy a hamis Messiás trónja inog, maholnap egészen le fog dőlni,
aztán jön majd sorra a többi dekoráció, hogy végre maga az
ilyen dekorativ sallangoktól megtisztult élet jöhessen.
Én, kulturember, annyiban megyek tovább ezeknél az in­
kább ösztönös, nyers zsidóknál, hogy tudom, hogy az uj élet, ha
benne lesz már a vágányban, ha még majd marad felesleges
energiája, újból csak fel fogja díszíteni magát, remélem, nem a
mostani életünk sallangjaival.
Ránk azt mondják, hogy destruktívak vagyunk. Nem igaz.
Mi csak segítünk rombolni életünk férges dekorációját, amit
egyébként maga a történelem kezd ki és a történelem ily fene­
ketlen, mély svungos hangjához képest, a mi kis csoszogásunk
úgysem sokat oszt vagy szoroz.
A zsidók Messiás-várása külön dugaszolta őket mostanig.
Most kirobbannak, kiforrják magukat, az ő idejük eljött és mivel
a Messiás nemcsak őket, hanem az egész emberiséget is hivatva
van megváltani, be fognak olvadni az egész, immár megváltott
emberiségbe.
Ez a zsidó faj vége. így tölti be történelmi hivatását a
zsidó.
Tehát akiben gyengébb a faji jelleg, mert felszabadult lévén,

~zr
nem volt Messiásra váró, ezek a te fajtád Judit, ezeket a kultúra
fogja felszippantani majd. Ezek igen hamar nem lesznek már
zsidók. Egy-két generáción keresztül talán még kissé betegei a
mohón szerzett, zsíros kultúrának, vagy parvenüi, de aztán meg­
szokják és szétszóródnak, igy olvadnak majd széjjel.
A keményebben zsidók, a még ma is Gettósok, a Messiás
várók, most kiugranak majd a szűk Gettóból, ahol évszázadokig
el voltak fojtva és mint a pezsgő, amikor rést kap, ezerfelé fog­
nak szertefröccsenni, s a nagy Gettó megszűnik és millió apró
zsidócskákká ugrik, esik széjjel. Ezek azok, akik huj rázva szét­
szaladnak, megélénkülnek, tesznek-vesznek most, ebben a világ­
égésben. Hiszen ismerősök ők most itt, sokáig várták, mást sem
tettek csak vártak rá. És mig mások kissé talán még félénken,
tanácstalanul, idegenül mozognának, ők kézzel, lábbal, könyökkel
lökdösnek és oly hévvel vannak, mintha egyedül ők volnának
most otthon ebben a világban, ők, akik eddig csak a régi világ
megtűrt, megalázott senkije! voltak.
És a nagy lázban meg kell bocsájtani nekik, hogy azt gon-
 BÉTA 89

dolják, a Messiás csakis kizárólag őértük jött, mert ők tényleg

száz évek óta várták és szenvedtek is érte legtöbbet.
Ezek a zsidók is meg fognak majd szűnni, úgy hogy szerte­
fröccsennek, mint apró kis pezsgőiszemek, kiforrják magukat és
aztán elolvadnak.
Tehát összefoglalva, a zsidók, akik helyet kaptak a civilizá­
cióban, azokat a kultúra szippantja majd fel, a Gettókat pedig, a
religiósabb zsidókat az uj Messiás fogja elvinni.
Judit: És ha tévednek, ha nem messiási az idő?
A kátét: “Akkor sem lehet nekik már visszabujni a Gettóba.
Tul hangosan mutatta ki most ez a fajta zsidó a szive vá­
gyát, tul hangosan röpte bele magát az uj arénába, hogy úgy
mondhatnám, felégetett maga mögött minden hidat és — akkor
— akkor, ha a Messiás még nem jön, akkor ez a kor mint az
efajta zsidóság rettenetes tragédiája fog a történelemben el-
könyvelődni. Akkor ez a civilizáció még végvonaglásban is
mindég lesz annyira erős, hogy kiirtsa őket. Mintahogyan egy
halálosan sebzett báláról hallottam egyszer : a tulkorán örülő,
kurjongató vigyázatlan halászokat utolsó farkcsapásával agyon­
vágta.
Judit: Terád azt mondják a parasztok, meg a munkások,
hogy idealista vagy. Ez az ő nyelvükön azt jelenti, hogy gon­
dolkodásod és érzéseid a fantasztikusan jó irányában elfogultak,
tehát haszontalan vagy nekik. Saját életed számára pedig leg­
alább is unpraktikus vagy.
Engedd meg, hogy én dacára finomságomnak és lírámnak,
amit főleg ti láttok bennem, egy másik típussal, nem ily magas
szemmel nézve a zsidóságot mint te, kiegészítsem, hogy úgy
mondjam kijavítsam a te nézeteidet.
A Lévairól van szó, akit, hiszen tudjuk, azelőtt Lévy volt.
Kadét: Halljuk! A piszkos zoknihoz címzett Lévy zsidó raj­
za — ugy-e igy mondhatnánk Judit?
Judit: Jól mondod — az én nőiességem talán nem mondta
volna ki a címet ily találóan, de tényleg én is igy valahogy érzem
a figuráját.
Úgy volt idáig, amint te oly okosan mondtad. Bentfeküdtek
ősei a gettóban, elnyomva, kivülrekesztve ezen a civilizáción.
Úgy néztek a civilizációra, mint a gazdag szomszéd gyermekei­
nek a játékszereire néz a szegény gyerek. Fájt nekik és irigyel­
ték azokat.
Most azok háza ég és égnek benne a szép cifra játékok, ők
pedig kívül állva kárörvendően röhögnek, még öntögetik is olaj­
jal a tüzet. És az évszázadokig irigyelt játékok égnek, égnek,
és ők ördögi, örömös táncukat lejtik. Ellökik, kik oltogatni
90 BÉTA

szeretnének és ordítják, hogy más hangnem is hallatszhat, hogy

hadd égjen, csak égjen, csak égjen, mert hisz nem az övéké ég.
Az övéké sohasem, vagy csak nagy nehezen lehetett volna.
Pedig hej, be sok minden van itt. Sokezer, millió, millió
ember szent munkája, sok ember hősiessége, képek, szobrok, tu­
dósok kemény munkája mind nehéz évszázadok, kemény, idejük­
ben eredményes erőfeszítése.
Én hiszem, tudom, hogy természetes ez, hogy ég, mert a
materialista filozófia hive vagyok, annak minden komoly, kemény
és limonádétlan járulékaival. De nem undoritó-e, amikor komoly
emberek, talán fejüket vesztve oltogatnának, egészen komolyak,
kezüket maguk elé téve, belátva talán az oltás lehetetlenségét, it
feleslegességét, áttekintik mindezt a hatalmas képet, a civilizá­
ciót ami pusztul, legalább pietással hallgatnak. Vagy ha már
okosak, igen nagyon okosak, keményen mondják, hogy muszáj —
hadd égjen, hadd pusztoljon, muszáj neki. . . És ezek legalább
szemöldöküket ráncolják komolyra és elgondolkodnak, mert tud­
ják mi pusztul, sok millió emberéletek eredménye és bármennyi­
re is keserítő a ma, de a gyökere csak úgy a múlt, mintahogyan
a szebb jövő gyökere : csakis a keserű ma.
Vagy megint mások, a legbölcsebbek, a legistenesebbek már
ásókkal és kalapácsokkal jönnek, hogyha kitombolja magát a tűz,
ha már elpusztul az elpusztulandó, építeni mindjárt kéznél legye­
nek.
Még ezeknek is mindnek gyökerük volt ebben a régi civili­
zációban. Ezek mind beló'lrül tudják, hogy az övéké ég, érzik,
hogyha még oly beteg is, ami pusztul, ha még oly szükséges is,
hogy pusztuljon, de évekig, évszázadokig hozzá voltak nőve,
mégha mégoly mostohái is voltak.
De ezek a zsidók egészen kívül állván, érzéktelenek, megható-
dás nélküliek, és kárörvendő, szinte szadista ordítással adják az
utasítást, hogy kivágni, kivágni, mert nem az ő testükből vágják
— csak égjen, égjen, mert hiszen sohasem volt az övék ami ég.
És mig a legvadabb forradalmárnál is lesz még mindég va­
lami meghatottságféle, addig ezek a zsidók, az ő kárörvendező,
cinikus pofájukkal valóban undokok.
Úgy érzem, hogy nem is adnak a forradalomban mást, mint \
csak buzdítást a pusztításra, cinikus okoskodást, magyarázgatást
a pusztítás igazolására, ami éppen azért elfogult, mert cinikus és
mire majd építeni kellene, elfujódnak és nem is lesznek már
sehol sem.
Mert ők, éppen sok sokszáz éves elnyomatásuk miatt a
bosszú, a pusztulás ördögei lettek és ha a bosszújuk beteljesül, a
rettenetes pusztulás után mind szükségtelen és kielégült ördögök,
 BÉTA 91

elfognak párologni. Szinte úgy gondolom, hogy csakis a kielégí­

tetlen bosszú és pusztítás iránti vágyuk tartotta őket ily sok
évszázadig együtt.
A természet a destrukció számára tartotta meg őket, el­
nyomta, kínozta őket, hogyha kellenek, még veszettebbek lehes­
senek majd, mintahogyan a vad bikát hetekig éheztetik a via­
dalra. Most kiszabadultak a rácsból és mint az ördögfiókák
szaglásznak a tűz körül. Megbotránkoztatják azokat, akiknek
érték ami ég, akik természetes, hogy sajnálják ami ég, de meg­
botránkoztatják az igazi forradalmárokat is, mert azok legjob­
ban felérezve az idők komolyságát, most komor, szent munkában
vannak.
És ha az eddig uralkodó osztálynak nem lesz már ereje
agyonütni ezeket az ördögfiókokat, a forradalomnak kell majd
velük végezni.
A zsidóknak ez a típusa — s szerintem ez a tipusu zsidó van
a legtöbb, agyon lesz ütve furkos bottal. A paraszt ásóval, kapá­
val fogja agyonütni, a munkás pedig a műhelyben kalapáccsal
fogja agyonütni őket.
És ez nem tragédiája lesz a zsidóságnak, mintahogyan még
sohasem jutott eszembe a tragédia szavat megfertőzni avval,
hogy egy poloska agyontiprásának, a poloska tragédiája címet
adjam.
A Messiást várták ? A káröröm, a cinizmus, a pusztulás
ördöge a Messiásuk, a destrukcióban élik ki magukat, a pusztítás
váltsa meg őket életüktől, mint ahogyan eltűnnek majd, ha eltű­
nik a civilizációból az elpusztítani való.
Azért nem hittek a Messiásban, Jézusban, mert az a szelíd­
séget és a gyönyörűséges jóságot hozta. Most azért hisznek a
messiási időben, mert a pusztulás ördögét szabadította fel, de
nem úgy érzik a messiási időt, hogy annak tulajdonképen az újjá­
építés volna a magva.
Pusztuljanak Én büszke volnék zsidó származásomra, ha
olyan volnék mint te, kadét, ha olyannak látnám tőket mint te, de
igy szégyellem magam miattuk és — de ezt már egész hallkan,
magamagának mondta — szégyellem magam magamért is.
Mikor a lány befejezte és kimerülve sóhajtott egyet Béta,
azt mondta, hogy ez igazán a piszkos zoknihoz címzett Lévai­
nak egészen pontos és hűséges rajza. Tényleg én is igy vala­
hogy érzem. És mert ezek tulkiabálnak minden más zsidót, mi
keresztények, úgyszólván általánosítjuk ezt a típust az egész zsi­
dóságra. Hát — hát egyszerűen nem szeretünk benneteket. De
nekem jó, mert én, különösen most, hogy Judit ilyen okos, élesen
látom, hogy Lévai-tipus csak és van szeretni való is közietek,
92 BÉTA

mintahogyan én szeretlek benneteket. És ha valaki agyon akar

majd ütni titeket, szóljatok nekem, én elküldöm majd őket Lé­
vaihoz, a piszkos kapcájuhoz.
Csak szóljatok nekem !
És ezen a naiv Bétán aztán mindketten mosolyogtak. Az
indulatot ismét szelídség és csendes elmélázás váltotta fel, ami
jó volt az idegeknek és a szépséges homályban, lágy konturossá
tette az arcokat.
Magukba mélyedtek sokáig és ha abban elfáradtak, hallga-
tódzva hallgatták, amint az éjjeli patrulok lépései hangosodtak,
ha közeledtek és halkabbultak, amint távolodtak.
Mert hüvöses volt, kissé összegörnyedtek, agyukat nyomta,
zsibbasztotta valami, ami a fáradtságtól és a petróleum égéséből
eredő rossz levegő lehetett, mintha egyszer, még hetekkel ezelőtt
be lettek volna rúgva és még ma is azt éreznék. A petróleum­
lámpa is csak gyengén világított, mert az üvegje még kormosab­
bá lett. És vagy egy fél órai ilyen csendes és zsibbadt magába
mélyedés után Béta alig hallatszóan, mintha mostanig azon gon­
dolkodott volna, azt susogta — Joci is zsidólány.
Mintha hosszú elmélázásának ez lett volna befejező pontja.
Pedig a kadét is, meg Judit is már rég nem a zsidóknál tartottak.
Judit úgy érezte, hogy egy keskeny, összeszoritott ajkú,
szomorú, szigorú királynő, aki bánatos, hát istenem, annyi nem
szépet mondanak és tesznek az emberek ezen a világon, és mert­
hogy tényleg nem minden dolog leheletnyi finom és virágillatu
és a színek sem mind halványlilák, meleg frézek és talán enyhén
citromsárgásak. És hogy ő egy olyan bánatos, de szigorú király­
nő, aki végig kínozná az alattvalóit és hogy undorodik tőlük és
gyilkoltatná kemény halállal a zsidókat, mert ő a piszkos, csú­
nyán gajdoló zsidók komoly és előkelő királynéja, és annyira
érezte, hogy joga van hozzá, hogy a kezeit keményen ökölbe
szorította.
Aztán hirtelen beleérezte, mert Béta éppen most suttogta,
hogy Joci, hogy az a lány, mint Hebron rózsája, ami egy képnek
volt a cime egyszer, jön forró homokos utón, valahol a zsidók
régi országában. Meztelen lábbal jön felé, szoknyája egyik fele í
térden felül feltűrve, csípőjére felkapcsolva és az ut két oldalán
napos búzaföldek volnának. És Joci jön egyedül, karjait kitárva
az aranyos napfény csókjának, lázas szemei félig vannak csak
nyitva, mert kéjtől lustásak és a szája édesen mosolyog, mintha
még most is egy igazi csók ize ömlene el rajta. És a redők, a
meleg narancsszínű szoknyán csiklandósan meg kígyósán mo-
 -2 ■
__________________________ __________________

BÉTA 93

zognak a szépséges fények, meg a tüzes mély árnyékok isteni já­

tékával. És a hús, ahol egy-egy résen egy pillanatra kivillan,
mintha maga a sárga tüzes arany lenne. Joci — mint eleven,
szétáradó nagy, nagy rakás boldog kéj.
És egymással szembe jönnek, ő a pompás hímzésű ruhájá­
ban, a szikár, bánatos keskeny ajkú királynő, szemei szigorúak
és talán irigyek is és az izes ajkú, meleg, buja, lesült, életes föld­
ből kipattant lány és a lány mögött hallani véli, hirtelen,
egy huj-huj os parasztlakodalom cigányjainak muzsikáját és a
lányok, legények visítását. Meg egy széles ölü, nagy mellű, vas­
tag édes szájú német anya, telt boldog mosolyát, napsütésben
köröskörül egy terebélyes diófa alatt ülve.
És Joci mégis csak jön, ringatja teli csípőjét, édes száján sok
igazi csók izével, amitől mosolyog egész lénye, le vannak sütve a
szemei és ő irigy pukkadással, ő a szomorú királynő ordítja, hogy
pusztuljon — megölni, ő parancsolja, ő a zsidók királynője —
mert boldogan mosolyog és azt nem szabadna senkinek sem.
Aztán, hogy felriadt és józan lett, gyorsan hozzátette, hogy
ő a száraz kóró, a boldogtalan és ezért irigy és magában gyorsan
bocsánatot kért Jóéitól, meg mindenkitől és szenvedő arccal né­
zett a két fiúra.
A szelíd kadét ezalatt a nagybajuszával viaskodott, egy
követ dobott rá, mint Dávid Góliátra és aztán mászta, rúgta és
gyömöszölte az óriást. De aztán megrázta magát, ¡ői is felébredt
és hogy nagyobb súlya legyen, egész hangosan, hirtelen mondta :
“Nagybajuszu a vezérem, vezérem, mégis csak a vezérem”.
“Joci is zsidólány !”
És Béta panaszkodni kezdett, hogy ő milyen szerencsétlen.
Huszonnyolc éves még csak és már is úgy érzi, hogy azt az adag
szerelmet, amit a sors az ő élete számára kimért, már kiélte, mert
hogy ó már nem szerethet többet senkit sem. Joci után nem jö­
het többet az életben senki sem. Próbál hébe-hóba szerel­
mesen nézni egy-egy lányra, szebbekre, jobbakra mint Joci volt,
de még csak odáig sem tudja vinni, hogy gondoljon a csókra,
szinte borzad tőlük. És mégis, ha megy az utcán, lát egy lány­
bokát, megremeg, az Jocié. Ha egy pillanatra rákukkant valaki­
re — mindenütt Jocira hasonlítanak a nők. Egy kis csecsemőt
látott, gyerekkocsiban nevetgélt — olyan volt egészen mint Joci.
Kicsire csücsörítette a száját és éppen úgy tette oda csöpp kis
hüvelykujját és éppen olyan édesen, hamisan nézett rá az a kis
csecsemő, mint Joci.
Egy sötét kapu alja mellett megy el és megremeg, mert Jóéi­
tól olyan helyen pajkos csókot szokott lopni. Félő volt, hogy
 t

94 BÉTA

valaki meglátja őket és éppen az volt akkor a varázslatosan jó,

akkor, réges régen.
És mégis úgy érzi, hogy neki már vége. ő eszik, iszik, talán
lehet még belőle jó harcos is, jó politikus, a munkások is becsül­
hetik még, szóval talán majd ha jobban lesz és lesz hozzá kedve,
viheti is majd még valamire, de szeretni iői már többé nem tud.
Joci nem jöhet számításba, még ha aranytálcán is hoznák neki.
Úgy érzi, hogy meg tudná fojtani. . . És köpjetek szemen, ha
csak egyszer is láttok vele szóba állni.” Ezt már kemény indu­
lattal, hangosan mondta, önvédelemből hangosan, hogy biztosabb
legyen magában.
Akkor Judit közbeszólt, hogy elvigye Bétát Jóéitól.
Elmondok még egy kedveset Tagorétól.
A lámpaüveget a korom már egészen befedte, úgy hogy
kénytelenek voltak eloltani a lámpát. Judit, aki majd az egész
t
kis könyvecskét betéve tudta, az egész sötét szobában halk, fi­
nom hangon, lágyan színezve mesélte, hogy a rokonszenv.....
..... Hacsak egy kis kölyök volnék és nem a te babád, drága
anyám, mondanád-e nekem, hogy “nem” — ha megpróbálnék
tányérodból enni?
Elkergetnél-e, azt mondva nekem: “Takarodj te pajkos kis
kölyök!”
“Akkor megyek anyám, megyek. Sohasem fogok hozzád
jönni, amikor hívsz és engem ne táplálj többé soha”.
“Hacsak egy kis zöld papagály volnék és nem a te gyerme­
ked, drága anyám, megláncolva tartanál-e, hogy el ne repül­
hessek ? Megfenyegetnél ujjaiddal és mondanád : ‘Micsoda hálát­
lan, nyomorult madár’. A láncait harapdálja éjjel, nappal!”
“Akkor megyek anyám, megyek !”
“Be fogok szaladni az erdőkbe és sohasem fogom engedni,
hogy te ismét karjaidba zárj”.
f
“Ugy-e szép!”
Mélázva maradtak és lassan befonta őket, mint meleg
aranyálom, arany pókjának arany hálója, az indus hangulat.
A sovány, barna bőrű, félmeztelen indus férfiak, a tüzes
fehér homok, a sok cirádás, furcsa kupolás templomok és egy
pompás folyami hajó, sok zászlóval, a Gangeszon, amint árván
úszik, mig körülötte bambuszerdők és fojtó nagy, narancsszínű
virágokkal tarka mezők fekszenek.
A férfiak szelíd nézésüek, befelé látnak és csüggedt meg-
adóak, az európai kannibálokkal szemben. Talán még gyűlölni
sem tudnak és csak csendesen sóhajtva bólongatnak mindég. És
szemeikből biztosan hullanak a könnyek. Szomorúak, vagy ha
 v:

BÉTA 95

mosolyognak is szelíden, az inkább a jóságtól, mint az örömtől

van. . . Merthogy boldogok-e ? Istenem, hát lehet-e boldogság
ezen a világon?
Béta árván ült a zsámolyon, az egyik sarokban. A lámpa­
I üveg kihűlt, Judit úgy ahogy megpucolta és a lámpát meggyuj-
tották és csak gyönge világra csavarták. Kadét valahogyan az
i asztalnál leült a földre, fejét Judit ölébe tette és a lány kezei
bent turkáltak a hajában, mintha egy szegény, szomorú, fáradt
bölcs fején gyógyító melegséggel simítaná a hajfürtöket jobbra
meg balra. Ujj ai nyomán, a jóság, a szelídség gyógyító meleg
hulláma ömlik végig és attól majd kicsordult a fiú szive.
Béta a sötét sarokban magábaesett, száj ize keserű, szemöl­

\ dökén, meg afölött nyomja valami, ez nála a sirás és ez igy rosz-

szabb, mintha hangosan bőgni tudna és megkönnyebbülve hulla­
nának a könnyei.
Egyszerre csak a folyosók kövein ott kint, gyors tik-tak,
éles koppanás halatszott, mind erősebben közeledve és jött, jött,
mintha éles kis szúrásra nyomulna feléjük a fél sötétben, ahol
csak a kés hegye, meg a szempárak fénye csillog.
A szívverésük is majd elállt. . . Mi az? . . . Hiszen éjjel van.
Indiai kolera ? Vagy az a madár, aki a halottat jelenti? És nya­
kuk előre meredt ijedten.
Kopognak, kopognak mindég erősebben, majd dörömbölnek,
Judit tért legelőbb magához, odatámolygott reszketve az ajtóhoz
és kérdezte: “Ki az?”
Egy női hang válaszolta gyengén, hogy engedjék be, mert
meghal. És a másik percben már Judit karjaiban, roskadtan
vonszolta beljebb magát — Joci.
“Jaj, meghalok — elvérzek — gyorsan orvost”.
És hisztériásán, majd sikongva Joci: “Jaj meghalok, orvost !”
Rettentő csúcsos, fekete geomatriai síkok ugráltak, cikkáz­
f tak Béta szemei előtt, mintha egy színházban a függönyöket,
meg a világítást századmásodpercenként, hirtelen fel-le húznák,
gonosz, láthatatlan gnómok, egy egy villanyos ujj nyomására.
Szédül, feláll, dörzsöli a szemeit oly erősen, hogy majd benyom­
ja őket és kezeivel vaksin, bambán előre nyúl a lány felé, mint
kis baba, amikor még buksi és nincs érzéke távolságok iránt.
Mintha az egész világ előtte volna csak egy kinyújtott karnyira
és szédülve, bambán nyújtja karjait érte és még jobban roskad
előre felső testével, de lábaival egyhelyen állva.
De akkorra, mintha ezer kút hideg vize ömlene rája, velőtrá-
zón józanitóan, kíméletlenül életre torpant, mert Judit idegesen,
türeimetlenül rákiáltott: “Szaladjon, szaladjon gyorsan orvosért”.
És Béta úgy amint volt, ingujjban, papucsban, ami még a
96 BÉTA

szobában leeset lábáról, kiszaladt. Kint a hűvös utcán félre­

lökte a patrólokat. Közöttük szaladt tovább, azok mint a gro­
teszk mozi bohózatban estek kétfelé és mire feltápászkodtak,
Béta már kitudja hol volt. Azután már oly sokat szaladt, hogy
majd összeesett és akkor kezdett csak ráeszmélni arra, hogy mi
is az? Mi történt? Mért is szaladt ő tulajdonképen. És most
már kezdett körültekinteni jobbra-balra valami orvos táblája
után és céltudatosan lassabban szaladt tovább. A harisnya talpa
cafatokban lógott, ázott a talpán és már mezítláb volt teljesen.
Bosszankodott, hogy ki tudja hány orvos lakását hagyta már el
buta futtában.
Aztán talált egy orvost, aki sokáig, talán ezer évig is öltöz­
ködött. Béta reszketve, ajkait véresre harapva tipegett addig
az utcán, dörömbölt az ablakon és hazafelé szaladt. Mert hátha
addigra Joci meghal. De aztán ismét visszaszaladt az orvos ab­
lakához és dörömbölt, ordított r'~ A talán előre szaladna addig
— de hátha az orvos akkor nem talál oda, vagy talán még las­
sabban jön. Talán elszaladna egy másikért — de az is alszik
biztosan és az is fel kell, hogy öltözzön előbb. Szinte toporzékolt
a dühtől és minden percben ordított, rázta az ablakot: “Siessen!
meghal ! Magát fogom megölni !”
— Alkotmány-utca 23, ott lakunk, oda jöjjön — én mégis
előre szaladok vagy mégsem, hátha nem talál oda, meg-
várom, az istenért, de jöjjön már”.
“Jaj, csak ne legyen késői!”
Szinte vonszolta maga után az orvost, mert az öregebb bácsi
volt és nem tudott szaladni, kocsit meg egész utón nem találtak.
Az utolsó fordulónál már nem bírta visszatartani magát
Béta, beleorditotta az orvos fülébe a házszámot és nekifeszülve
előre szaladt.
Juditnak közben eszébe jutott, hogy mellettük a szomszédba
is lakik egy orvos, Béta biztosan nem oda ment, mert különben
már itt kelene lenniök és átszalasztotta kadétot érte. Addig
lefektette Jocit az ágyába, bent a kisebb szobába, homlokára
tette kezét, simogatta és kérdezgetett, de Juci csak halkan sóhaj­
tott, elhagyta magát majd egészen, meghalok, elvérzek, orvost
és mást nem mondott, mintha nem is hallotta volna Juditot,
Judit tehetetlenségében erélyesen, majdnem parancsolva kérdez­
getett. Mindhiába. Juci nem hallott, nem látott semmit, csak
csökönyösen, hisztériásán felsikoltott : “Orvost, jaj elvérzek”.
Mire Béta megérkezett és dörömbölt, az ajtót már kadét
nyitotta ki, aki előbb hozott orvost. Judit szobájába, ahol Joci
feküdt, nem mehetett be, mert a szomszéd orvos már ott szorgos­
kodott Joci körül.
 B É T'A 97

Judit gyakran jött ide, és vitt be vizet a lavórban, de titko­

san komor volt, nem szólt egy szót sem. A fiuk nem is merték
kérdezni, oly komoly volt, csak félőn, kíváncsian néztek a
nyomába.
Amikorra az öreg orvos is megérkezett, akorra emez éppen
kijött már a szobából, hogy a kezeit megmossa. Odarohant ehhez
Béta és remegve kérdezte, megfogta az orvost vállárnál, szinte
rázta és belefogódzott élesen az orvos szemeibe: “Meghal? —
Mi van vele ?”
És az orvos mogorván kérdezte Bétát, hogy a felesége?
Béta dadogva mormogott valami igen félét, mire az orvos
talán inkább a másik orvos felé mondta :
“Abortus, — valami bábaasszonyai csináltatott magának
valamit.”
Aztán az orvosok elmentek és Judit becsukta Joci szobájá­
nak az ajtaját és ők hárman kintmaradtak a konyhában.
Szótlanul, hébe-hóba egymásra néztek, mintha kérdeznék
egymástól, meg önmagunktól, hát most mi lesz?
Judit és a kadét, Bétára voltak kiváncsiak, ez meg sápadt
volt, talán még Jóéinál is sápadtabb és csak idegesen harapdálta
szája szélét.
Végre Judit halkan, hogy a szobában fekvő Joci meg ne hall­
hassa, megszólalt :
“Azt gondolom, hogy a szobába visszük innen a díványt
(azon aludt eddig Béta) és én azon fekszem, te meg Béta elmész
valahova aludni, talán ma éjjelre egy szállodába, holnap meg
keresel valahol magadnak egy bútorozott szobát.
“Igen, az jól lesz úgy” — szólt a kadét is. — “Te már félig-
meddig jól vagy barátom, már majdnem kigyógyultál belőle tel­
jesen és nem volna tanácsos ismét találkoznotok? Legjobb volna
ha azonnal elmennél és én holnap majd összeszedem és utánad
ta küldöm a holmidat.”
Béta zavarosan értette csak — elmenni, elmenekülni és lát­
ta a sápadt, beteg, imbolygó Jocit. Szenvedhet szegény nagyon !
És mint valami visszhang hallatszott bent a szobából Juci­
nak egy gyenge, de lelke mélyéből jött sóhajtása — jaj istenem.
Béta felvetette a fejét, eh, csak megnézem — és keményen
félretolta Juditot, aki elé akart állni és nagyot indulva bement
a szobába. Itt hirtelen ismét valami zavar és félelem fogta el,
lábujj hegyre állt és csak nagyon lassan ment az ágy felé. Men­
nél közelebb ért, annál lassabban ment és kisebbeket lépett. Az
ágy előtt megállt és sokáig nézte a sápadt lányt, aki szemeit le­
hunyva feküdt és lehetett látni, érezni a paplan alatt, melleinek
98 BÉTA

egyenletes hullámzását. Szemei időnként idegesen rebbentek és

hébe-hóba igen kicsit kinyitotta őket.
Béta karba tette kezét és nézte merően a lányt.
Csak nézett Béta, vagy egy negyedóráig és sok minden gon­
dolat, indulat forrt végig, keresztül rajta, végül még is csak a
szenvedő babaangyalt látta maga előtt, akinek martirságtól re­
megnek drága szempillái és a szempillák alól kis gyöngy könny­
cseppek görögnek a sápadt orcán le a csipkére körülötte.
Oly lágyan, mintha csak egy gyenge lehelet lett volna, oda
tette a kezét a lány homlokára, szive melegétől reszketett egész­
teste és majd az égben volt a boldogságtól, amikor végig simí­
totta nagyon gyengéden Joci arcát. I
Joci esetlenül, gyengén, odakormányozta száját a fiú kezé­
hez és azt megcsókolta. Szemét még jobban lecsukta Béta, mert I
igazán, mélyebben lehetett igy érezni, térdre roskadt, már nem
bírta a szive sem tovább és odatette ajkát Joci ajkára. Nem
szita, csak ott volt, jóságosán, könnyen és könnyeik is össze­
keveredtek.
És azután is Béta térdelve ottmaradt az ágy előtt, homlokát
a paplanra nyomta, ami egész nedves volt arcának a helyén.
Egy szót sem szólt egyikük sem.
Amikor hajnal felé a verebek bejöttek lábujj hegyen meg­
nézni, hogy mi van velük, ott találták Bétát az ágy előtt térde­ I
pelve, feje az ágy szélén nyugodott, Joci keze a fiú hajfürtjeibe
kapaszkodott, és mindketten oly szépen, édesen aludtak, mint az
angyalok.

VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK

f
»

II. Rész

t
*

h
:

i
I
r

II. RÉSZ.
TZ ADÉTÉK esténként, ha nem voltak éppen gyülésezni, eljöt-
IX tek és ha csendes szóval is voltak, mégis mintha több élet
került volna még beléjük is. Bétával meg már egyenesen alig
lehetett bírni, majd kiugrott a bőréből. Felfedezte, hogy ő elha­
t nyagolta a pártmunkát. Feladatokat kért a maga számára és
r főleg a gyűléseken beszélt, persze az ő egyszerű, közvetlen mód­
ján. Lehetőleg mindenüvé elvitte magával Jocit is.
Egyszer valami pártvezetőségi gyűlés volt, mert Kelet felől
I ellenforradalmat jelentettek.
A nagybajuszu egy hosszú beszédet vágott ki, amelyben
követelte, hogy azonnal küldjenek ki csapatokat. Az ellenforra­
dalommal stratáriálisan kell végezni. Általában a legkíméletle­
nebb eljárást követelte, még akkor is, ha ezer ellenforradalmárt
kell kivégezni igy fejezte be beszédét.
A kadét más véleményen volt és azt ajánlotta, hogy a veze­
tőket ártalmatlanná kell tenni, bezárni őket vagy deportálni az
országból, de a félrevezetett népet nem szabad bántani, azokhoz
szép szóval jobban hozzá lehet majd férni. A nyugtalankodó
területre tehát inkább agitátorok kiküldését kéri.
A nagybajuszu közbeszólt:
“De agitátorainkat agyonverik a parasztok.”
“A misszionárusokból is sokat agyonvertek a vadak.”
“Egy agitátorunkért, akit agyonvernek, nagyobb kár, mint
t a maga megvédett ezer burzsujáért és zsíros parasztjáért.”
Aztán mind ingerültebb lett a vita, a kadét hivatkozott az
erkölcsre, az emberi érzésre és ingerülten vandálnak nevezete a
nagybaj uszut. Az meg felugrott, rettenetesen megpödörte a
nagy bajuszát, hogy ugylátszott, mintha ki akarná azt tépni és
öklével ütögetve az asztalt, nagy hévvel beszélni kezdett, majd­
•V nem egészen a kadétnek fordulva :
“Hát mit akar maga kadét? Nem magának, nem magáért
csinálta a proletáriátus a forradalmat, én már akkor haza akar­
tam küldeni magát, ott a töltésről. Maga intellektuel, magának
mégis csak amott lett volna a helye azoknál. Most már nagyon
is sajnálom, hogy bevettem magát, mert ideül a nyakunkra és le­
fog bennünket.
& “Mit akar maga az erkölccsel, vallással, emberséggel, meg
 102 BÉTA

egyéb ilyen költői frázisokkal? Ha mi most elkezdenénk erkölcs­

ről meg vallásról beszélgetni, felütnék fejüket ismét az ő mű­
vészeik, meg az ő papjaik, hogy nini, nekünk ismerős hangok. . .
Aztán felélednének, egyszerre csak befurnák magukat közénk,
mert hiszen az ilyesmi az ő mesterségük volt már, ezer meg ezer
éven keresztül, ahhoz ők jobban értenek mint mi és akkor az
egész nép visszamenne hozzájuk, mert mi az ő cifra boltjukkal,
templomaikkal, meg cifra parádéikkal nem tudnánk konkurálni.
Nemhogy örülnénk, hogy a forradalom megfosztotta őket, maga
kadét meg ismét felmelegitené most őket.
“A forradalom csak ütött egy akkorát a régi világra, hogy
az elkábult, de nem pusztult még el. Ha most puhák vagyunk
és ahelyett, hogy ezt a kábult, rohadt világot tovább agyabu-
gyálnók, elkezdünk keztyüs kézzel bánni vele, felmelegitj ük és V
tápláljuk az ő saját életelikszirjükkel, ami sok száz évig tartotta,
őket hizlalta, akkor nemcsak felocsúdnak majd az ájulásból, ha­
nem uj és friss erőre fognak majd kapni.
‘ Hát mit akar maga kadét ? Azok olyan dögróváson voltak,
különösen a háború óta, hogy saját papjaik már nem segíthettek
rajtuk és maga a forradalmat a kapitalista rendszer tisztitó tü­
zének, bennünket, forradalmárokat pedig, a burzsoá mostani
rohadtságának a le vakaró jává akar megtenni, hogy azután,
után, ha majd a kapitalizmus ebben a nagy rendülésben megtisz­
tul és a rohadtsága éppen mi általunk levakartatik, hogy akkor
majd mi újra nyögjük a meggyógyult kapitalizmus jármát?
“Nem, drága kadét, az egészséges kapitalista rend nekünk
nagyobb veszedelmünk, mint a rohadt !
. Mert ne gondolja, hogy az egészséges kapitalizmus a mi
javunkat is jelenti. Ellenkezően, az az ő szervezetük egészségét,
egyseget és erejét jelenti velünk szemben, mert, és ez az amiről
maga kadét megfeledkezik — hogy mi a kapitalizmussal kérlel­
hetetlenül szemben állunk akkor is, ha az egészséges és akkor is,
ha az beteg.
Az osztályharc van, létezik, volt is mindig, és maga intel­
lektuséi kadét, nem igazi marxista, mert a dolgok eredendői fokáig,
a kérlelhetetlen elet-halálra menő osztályharcig nem tud le­
menni.
“Maga bölcs talán,, mert tud ezernyi dolgot, költő is,
mert finoman és olyan lágyan érez, hogy szinte reszket mint a
nyárfalevél, de nem forradalmár. Az ilyen bölcseket, meg a köl­
tőket azok jobban tudják használni, menjen át kadét azokhoz”.
Aztán a gyűlés felé fordult és folytatta:
“Követelem, hogy erkölcsről, hazáról, vallásról, meg a többi
-

BÉTA 103

ilyen cifraságról itt most ne essék szó, hanem adjatok nekem pár
ezer embert, hogy leverjem az ellenforradalmat.”
A kadét állt fel ezután és szót kért. Nagy, szinte drámai
csendben kezte a beszédét.
“A nagybajusza nem tudja, hogy az egész emberi civilizá­
cióban az ideológiák milyen fontos szerepet játszanak. Ideoló­
giák nélkül az egész civilizáció visszaesik a vademberek korába,
az ököljog korába és elpusztul. Az elkölcsre, a hitre, nem a val­
lások által agyonadminisztrált és kiélt hitre, hanem a religióra
szükségünk van. A forradalom már eddig is éppen eleget rom­
bolt és feleslegesen rombolni, főleg ami az erkölcsbe és religióba
ütközik, nem szabad. Ne ölj — ez religió, az erkölcs és nem
akarok sem ezer burzsujt, sem száz ökröt, de még csak egyetlen
egy kukacot sem leölni. Én religiös ember vagyok, én hiszek a
társadalom jövendőjében, azt minden erőmmel szolgálni akarom,
de a vérözönben fogant társadalom jóságában, erkölcsében
és tartósságában nem hiszek — a vért nem akarom”.
A nagybajuszu közbevágott:
“Én nem hiszek, hanem tudok. Én tudom, hogy minden tár­
sadalom vérözönben fogant és hogy az egész civilizációnkat a
vérözönök özöne öntözte és ettől a tápláló nedvtől nőtt meg ek­
korára.
“Én nem hiszek egy uj társadalomban, hanem tudom,
tudom, hogy élethalál harcban vagyunk és ha mi nem pusztítjuk
ki a burzsoáziát, az fog bennünket elpusztítani.
“Én nem érek rá, sem a holdra, sem a csillagokra nézni és
sóhajtgatni, mert akárhova is nézek, mindenütt életünk vagy
halálunk fontosságát látom és tudom, tudom, hogyha csak egy
kicsit és félrenézünk és elpuhulva levesszük lábunkat a bur­
zsoázia torkáról, akkor alattomban, oldalról, hátulról, vagy aho­
gyan csak hozzánk férhetnek, éppen ők majd félredobva minden
erkölcs, hit, meg egyéb frázist, iők fognak majd a mi torkunknak
esni. És igazuk is volna, mert az élet-halál harcban minden leg­
kisebb adott alkalom elmulasztása, vagy a harc eszközeinek
válogatása, halálos könnyelműség, bűn és aki ezt nem érzi fel, az
nem érzi fel magát az élet-halál harcot sem, az meg is érdemli,
hogy elpusztuljon.
:

“A kapitalista civilizáció, ismétlem, még nem pusztult el,

csak az első lökéstől, amit adtunk neki, kábult el, mert a hábo­
rútól már amúgy is alig állt a lábán. Én tudom, hogy már kezd
magához térni, hogy már tudja, hogy ez élet-halál harca és úgy
is fog küzdeni ellenünk.
“Én ezt mind tudom, keményen tudom és nemcsak hiszek,
levegős frázisokat hiszek, mint a kadét. Ezért adjatok nekem
 f
104 BÉTA

két megbízható ezredet, hogy elharaphassam a burzsoázia

torkát”.
Kadét : “Adjatok nekem harminc agitátort és én leszerelem
az ellenforradalmat vérontás nélkül, mert én hiszek az uj társa­

—-
dalomban és azért ha én beszélek majd róla, az emberek is hinni
fognak.”
Nagybajuszu: “Nekem adjatok két ezredet.”
A gyűlésen összevissza beszéltek még és bár sokan adtak a
nagybaj uszunak igazat, mégis a kadétra többen szavaztak. Végül
is a harminc ember önként jelentkezett, hogy ők elmennek a ka­
déttal és köztük volt Béta is. A nagybaj uszu pedig dult-fult mér­
gében és átkozta azt a percet, amikor a kadét kezébe puskát nyo­
mott és megengedte, hogy közöttük maradhasson.
* * *

EEsoeN*w
úgy határoztak, hogy Judit addig

Ú
J
pár hétig, amig
&

sk, Jocihoz megy, hogy a két asszoi ne unatkozzék és

mert amúgy is könnyebb és olcsóbb egy háztartást vezetni.
Joci állandóan valami hűvöset érzett Judittal szemben, ami
ugyan eddig még nem volt magamagának annyira feltűnői, mert
vagy volt valami kimondott dolguk egymással, ivóvizet hozni, be­
takargatni, az ablakot becsukni, ételt főzni vagy egyéb ilyesmi,

¿esa*.
amig Joci beteg volt és Judit hébe-hóba eljött. Vagy pedig együtt
voltak a fiukkal és négyesben a társaság valahogyan semlegesí­
tette Jóéinak ezt az érzését. De most, hogy elképzelte, talán hete­
kig kell együttlakniok, határozottan idegenkedve gondolt Juditra.
Talán, mert Juditot még sohasem látta közvetlenül mozogni, mo­
solyogni, nevetgélni, lányosán huncutkodni. Olyan érzése volt
mindég, persze félig még a tudat alatt, mintha egy hegyes sörtés
szakállu, szúrós szemű, kietlen, kegyetlen professzor ült volna azon
a helyen, ahonnan Judit fel keilt és ugyanez az érzés jött most
fel hirtelen. De aztán elgondolta, hogy ő világéletében mindég
cserfes és könnyelmű volt, talán ezért érez ilyenformán a vele
ellentétes, komoly Judittal szemben. Most ő is megpróbál majd
komolyabb lenni, ami tulaj dnképpen illene is, mert hiszen szen-
vedett is már hozzá eleget. El fogja kergetni az ilyen csúnya, sza-
kállas professzor Juditot magamagától s akkor biztos, hogy össze
fognak barátkozni. Mert hiszen Judit sohasem volt olyan köny-
nyelmü hölgy, mint ő és Joci nem minden logikai báj nélkül meg­
haragudott saját eddigi könnyelműségére.
De azért mégis hirtelen megeresztett egy népdalt és úgy
takaritgatott, amig csak meg nem jött Judit. Akkor alattomban
mig mindketten rakosgattak, odapislogott Joci, kereste a hegyes
szakállt a Juditon, de egyszerre csak üdén felkacagott s melegen
 BÉTA 105

megölelte a lányt és megpuszilta, mert látta, hogy nincs ott nyo­

ma se a szakállnak.
Igaz, hogy komoly és kicsit ügyetlen az ilyen házi dolgokhoz
és kicsit fejletlen, fiús mellű, de inkább gyámoltalan. . . hát
nem szokta, istenem. . .
És Joci meleg volt, szinte babusgatva beszélt és sürögve-
forogva tett-vett, közben sokszor megpacskolta Judit hátulját és
melegen megrázta üstökét, ha elment mellette. Előre örült Joci,
hogy milyen jó lesz, összefekszenek majd, összebújnak és mesél­
ni fognak. Hej, de régen nem beszélte már ki magát. És komisz
viccekre, meg pikáns történetkékre gondolt és már előre örült és
izgult-mozgult, hogy Judit fog majd pirulni, ha ő majd elmeséli
azokat. Mert, hogy tud ő olyanokat, hogy csak na. . .
És este, amikor lefekündtek, Joci túláradóan meleg volt, foly­
ton kacagott és viháncikolt, ugrált az ágyban s a rugóval dobatta
magát fel-le, oly bőséggel áradt, hogy sokáig nem vette észre,
hogy csak egyedül meleg, csak egyedül kacag, mert hogy tulaj­
donképen tiz nőcskére való kiteheti Jóéiból, ha jociskodni
kezdett.
Amig csak tényleg, mint valami hegyes szakállu professzor,
megszólalt Judit és pedig éppen egy jó vicc csattanója után és
;
komorrá fagyasztotta, némitotta Jocit is, meg a levegőt is.
“Mond Joci. . . igazán szereted Bétát. . . ezt a szimpla
szabólegényt ?”
Joci el akarta kergetni magától a hegyes szakállt, erőltetet-
ten kacagni kezdett és meg akarta csókolni Juditot, de ez még-
egyszer kérdezte és akkor érezte Joci, hogy nincs pardon, ez
tényleg egy hideg és kemény professzor és ennek most felel­
nie kell.
“Szeretem Bétát. . . Szinte ordítani szeretném minden cso-
dálkozó és kétkedő fülébe. . . Szeretem ezt a szabólegényt.”
És halkan, elfojtott szenvedéllyel beszélni kezdett Joci, las­
sanként mindjobban belelovalva magát, kíméletlen, kegyetlen
őszinteségbe.
“Hogy hogyan szeretem ? Hogy mit szeretek rajta?
A naiv buksi, kócos fejét, a bárgyú, két nyitott szemét, a
'<0 bamba, puha, sírásra görbülő száját. . . a kezeit, az ügyetlen,
nagy buta kezeit. A hangját, amikor hi engem, az esetlenségét*
ahogyan a tányérokat törli. És amikor a fejemet kemény mellére
hajtom elalvás előtt, hallgatom a dobogását benn és ahogyan
nyugodtan, szelíden hullámzik fel-le, fel-le, úgy érzem, hogy kis
gyerek vagyok és nagyon jól vagyok és ha ű bújik szelíden hoz­
zám, kicsit fészkelődve, mig aztán a passzoló helyet eltaláljuk,
Is hát olyan az akkor, mintha kis csecsemő bújna mellém. Még
• -d.

106 B É T\A
i
giőigicsél is sokszor, meg morog, mint egy kis kutyácska, meg
vakkant, olyan drága. És úgy alszunk el, olyan boldogan, hogy
sokszor még szerelmeskedni is elfelejtünk. Hogy mit szeretek
rajta? Hogy, hogyan szeretem ? Kis buksi Bétám. . .!” És felült
az ágyban, Juci már nem is másnak beszélt, csak saját magának
és extázisában széttárta karjait, felnézett a magasba és úgy
mondta. . . “Imádom. . . imádom”.
És hogy a lovag, meg a többiek?
“Oh. . . azok szeretőim voltak csak. . undok és perverz
állatok” válaszolta egykedvűen Joci.
“A mi azokhoz köt, az vadság, egymás nyuzása, kínzása,
a fékeveszett perverz kéj, amint öntudatban állattól szégyellenék,
Még utálatosabbak, még kegyetlenebbül vagyunk egymáshoz,
mintha vad pusztai kutyák volnánk. Harapom, ütöm őket és ha-
raptatom, kinoztatom magam. . . hidd el Judit, ez éppen a sze­
retet ellenkezője. Ez vadállatiságunknak a kiélése és utána úgy
undorodunk egymástól, úgy szégyeljük magunkat magunk előtt,
megvetjük egymást és annyira haragszunk egymásra, hogy leg­
szívesebben a föld alatt tudnék egymást, ha nem gondolnánk a
holnapra, amikor ismét szükségünk lehet egymásra, hogy mint
szeretkező vadállatok, ismét egymásra rohanjunk.
Nem igaz, hogy hisztérika vagyok. . . mert én egészséges
vagyok. . . nagyon is egészséges. Hanem állat vagyok, egészsé­
ges állat és ők is perverz vadállatok hozzám.
De Béta?. . . ő naiv kis gyerek, szelíd, kis simogatni való
a buksisága, soha egy perverz sóhajtása még nem volt, puhán
cirógat a nézése és ha egymásba fonódunk, nincs szükségünk
órákig citerázni és idegeinket az ájulásig felcsigázni, mert azon­
nal a mennyországban vagyunk. És utána is imádjuk egymást
sokáig még. . . amíg csak el nem alszunk.
Hogy gondolok-e a szeretőimre most is?
Hát igen is gondolok. — Mert én sokszor, most is kívánok,
akarok csatázni, én akarok rúgni, disznólkodni, karmolni és áj ül­
dözni a piszokban és henteregni az izzadságos parfümgőzben.
Kezeimmel markolászni a kemény, meleg életet, fojtogatni, ordí­
tani, sikongani, fékeveszetten és disznó módon kirúgni maga­
mat, mert. . . mert asszony vagyok. Mert állat vagyok és az én «
asszonyiságom kiélésére még nem találtak fel más patent gépet
és az úristen olyan, nekem passzoló rondát, mint a szeretőim, álla­
tokban még nem teremtett. . . azért van rájuk, szeretőimre
szükségem.
De Bétát imádom. . . És nem vagyok érdemes arra, hogy
Béta ágyába vegyen, még arra sem, hogy ágya alatt feküdjek...” , >
 BÉTA 107
i
És a felindulástól elgyengülve, sírásra görbült szájjal sza­
kadt vissza a párnákra.
“Utálsz Judit? Hiszen te megértesz, mert asszony vagy te
is. . . No, ne légy hipokrata. . . Hiszen, ha nem is fentergünk
mindannyian éppen disznóként a pocsolyában, de még a leghe­
lyesebb is közülünk legalább egy kis malac hentergetéséig csak
el van. . . Ugy-e Judit?”
És Juditot fogta el most az indulat és mondta, mondogatta,
hogy iszonyú asszony vagy Joci. Én. . . én nem vagyok asszony.
Hasra feküdt és arcát betemette a párnába, szégyelte magát.
Reszketett, valami idegcsomó pattanhatott meg nála, mert
úgy érezte, hogy nincs kontrol, nem tud semmiről semmit sem
és iszonyúan, idegei robbanásáig elhagyta magát. És csak gépie­
sen motyogta, hogy rettenetes, rettenetes.
Később lázas lett és kicsit zsibbadt. Aztán nem érzett mást,
mint Joci meleg testét, ami elfogta, aminek melegsége húzta,
szíttá magához és reszketett és kis állati vaksággal odabujt Jó­
éihoz. Aztán egyszerre csak ráfeküdt Jocira, már a meleg, habos
testet érezte csak, ami elömlött alatta és át meg át fogta és bele­
túrta a száját Joci mellei közé, habzsolt, csókolt, harapott és ka-
pálódzott Joci testén.
Joci meglepetve kiáltott fel: “Na, mi az?” És sokára, indula­
tos, hideg és kemény mozdulatok után tudta csak lefejteni ma­
gáról Juditot.
És Judit törülgette a szemeit, idegenül egy darabig és csak
kérdezgette magától, hogy mi. . . mi volt is ez tulajdonképen?
Aztán Joci fagyossága egészen öntudatra pofozta, szégyenlősen,
ügyetlenül leszállt az ágyról, felöltözött és elmenekült a saját la­
kására. Otthon elhagyta magát és többször újabb lázhullám
fogta el. Ruhástul, cipőstül feküdt hányát az ágyában és indula­
tai, víziói a szadista kéj felé mentek.
Úgy érezte, hogy lóra kellene ülnie. És rettenetesen kemé­
nyen összeszoritja a ló szügyét saját combjával, hogy döglőd-
jön alatta minden. És vértörvényszéken kellene elnökölnie, ama­
zon ruhában és halálraítélteket kimondani harsogóan, hogy min­
denki bőgne és elájulna ott és ő az ájultakat keményen kinyúj­
tott karral össze-vissza csapkodná ostorával. És Jocit bezárva
tartja egy cellában, de ott selyempaplanos ágyban, szaggatja a
húsát és dörzsöli saját keménységét rózsaszínű puha testéhez és
sikítana, jajgatna ő is, meg mindenki, mint tavaszi éjjel a hisz­
tériás macskák és átélte Ubrik Borbálát, hogy ezer szüzlány-
nyal élt.
Egy pár napig ideglázban feküdt, nem mehetett be tanítani.
Még másnap Jocit visszavitte magához, ápolta, dédelgette és Ju-
108 BÉTA

dit megnyugodott, de esténként csakis úgy tudott elaludni, hogy

Joci mellére tette a száját. Ott pityergett egy darabig, aztán a
puha húst mégegyszer hosszabban megcsókolta és úgy aludt el,
mig Joci azt mondta neki, hogy szegény, beteg bogaram,
te. . . te. . .
Egy pár nap után Joci kapott a házmestertől egy aranyos
kis pár hetes fehér leány cicát és behozta Juditnak. Ez felsikol-
tott örömébe és nyomban játékba kezdett a kis cicával. Csókolta,
kínozta, élvezte a kis állat fürge, helyes mozdulatait, egész elfe­
ledkezett Jóéiról. Észre sem vette, amikor Joci magára hagyta.
A cica egy-egy kackiásabb fej tartása, fürge mozdulata után fél­
órákig is elnyaggatta és imádta. Éradozva jelzőket mondott neki:
“Boldogságom, édes anyatejem, te angyali imádságom, te mág­
nes, te, te csillagvirágszál, te kis ronda szembogaram, te. . .
Aztán, ha egyedül volt a cicával, mesélt neki: “Te kis angyal­
ka, te nyalka kis szűzi tisztaság. Én vagyok a te jótevő nemtőd
és te vagy az én gyermekbáránykám. És mesélek neked a hold­
világ köpenyű királyfiról, meg a csúnya, libabőrös anyósáról,
csokoládés tetejű kunyhóról, meg a pici piros csengetyü virágok­
ról a zöld bokorban, olyan pici pirosak, mint a te kis édes nyel­
ved, kis pici cicám. Meg mesélek az aranyhalas gyémánthullámu
tóról, egy ezüst erdői közepén. . . de ne kapkodj, kis mamlasz...
és a királylányról, aki olyan szép, szűz és tiszta volt, mint te. . .
te szivárvány szigetvirágszálam”. És leült a földre és órákig el­
játszadozott vele, babusgatta, Joci pikáns vicceit mesélte el neki
súgva, persze sután, ahogy emlékezett rájuk és könyörgött a ci­
cának, hogy legyen jó kis lány és ne mondja el másnak, mert
ezek nem szép dolgok ám. Bőszén és gügyögve beszélt neki, nyá-
vogósan és bevitte egy sarokba, ott magához szorította és hal­
kan, titkosan, súgva mesélte neki a tejfölösképü kis gimnazisták
iránt érzett szerelmét, amit pedig eddig még magamagának sem k
mert végiggondolni.
Később már alig gondolt Jocira, ritkábban is találkoztak,
visszament lakni végleg a lakásába. Délután az iskolából jövet,
hozott magával kis ételt, azt ügyetlenül összekotyvasztotta és
ketten a cicával megették. A lakását takarítani is elfelejtette
volna talán teljesen, ha Joci egypárszor át nem jött volna, mert
tulajdonképen a Joci előtt mégis szégyelte magát. De mindig
megkönnyebülten érezte magát, ha Joci elment.
Egyszer, Joci már nem álhatta meg szó nélkül az egész cica
“vircsaftot”, rászólt Juditra: “Mond kérlek, hát mire gondolsz?
Már sajnálom, hogy elhoztam neked ezt a cicaállatot, hát illik
ez? Illik ez a komoly Judithoz?”
És Judit lehajtotta a fejét, elmagyarázta, eleinte egy kicsit i
 BÉTA 109

huzgálva magát, szégyenlősen, de később belejött a svungba és

nem bánta, gondoljon Joci, amit akar, sőt jólesett neki, hogy
végre kifakadhatott.
“Még sohasem voltam boldog, még sohasem voltam lelki
mider nélkül. Egyszer hagyott el a kritikám, egyszer bomlottam
fel és akkor, emlékszel ugye, téged haraptalak. Én nem akarok
homoszekszuális lenni, én semmikép sem akarok. Nekem ez a
cica az angyali kéj, még sohasem voltam boldog, csak vele. . .
Nézd, ugyan nézd, hogy milyen helyes, hát nem valóságos földre
szállt angyalkája az istennek, ez a dög?
Én józan vagyok azért. Én naponta hat órát tanítok, hát biz­
tos, hogy nem vagyok nyavalyás, de bennem van visszafojtva
egy egész élet minden robbanó, felelőtlen kiruccanása és én nem
bírom már tovább. Én fáradtja vagyok a visszafojtott nemélés­
nek, fáradtabb vagyok, mintha százszor annyit kiéltem volna.
Nekem nem kell a bölcsesség, a belátás, a józanság, a kulturált­
ság, mind, amelyek nyomtak eddig, a konvenciók, a kadét. . . én
nem bírom tovább őket. Nekem a cica kell, akit fojtogathatok,
akinek mondhatok, amit akarok, akivel elhentereghetek a földön,
akinél szinte elolvadhatok és akkor én is cica lehetek most, mert
nekem nem volt, nem is érdemes embernek lenni. Te ezt nem ér­
ted, Joci.
Én kiugrók a bőrömből, ami nyomorít, kínoz, ami a köteles­
ségek és a kálváriák ezreit járatta velem évekig, ami odanyomo-
ritott, hogy mint ember, hideg, gonosz és szadista legyek. Én a
meleg kis cicával magam is végre, felelőtlen, meleg cicaállat lehe­
tek és ragad rám még bájosság is a cicától. . . Te kis egyetlen
boldogságom !” És úgy az arcához szorította a kis állatot, hogy az
belenyávogott.
* * *

’T'GYSZER egy este Joci éppen egy zoknit stoppolt, Judit vala-
-Lv mi hosszú papiros kiáltványt böngészett, a kis cicalány
pedig ott cicáskodott a szobában.
Már harmadik hete voltak a fiuk távol. Este úgy tiz óra kö­
rül, kicsit hüvöses tavaszi este, kopogás nélkül bejött a szobába
Sári, Géza és a piktor.
TE

Szépen, libasorba jöttek, az ajtónál megálltak, halkan kö­

szöntek és Sári még hozzátette, hogy hát ittvagyunk, tudjuk,
hogy a fiuk nincsenek itt, hát mi lesz? Várunk, Joci mindennap
és te csak nem jössz már felénk se. Azt beszélik, hogy beteg vol­
tál, örülök, igazán nem látszik meg rajtad.
Megcsókolta Jocit és kezét nyújtotta Juditnak.
Ezek most érezték csak igazán, hogy mennyire megfeled­
keztek már erről a bandáról.
 I 14
■ív*.

I
■m ■ ■

110 BÉTA

A fiuk valami hely után néztek, leültek és eleinte bizony

enőltetetten és zavartan indult meg a társalgásuk.
Sári kezdte, kicsit idegenül, kínosan — “Hát szóval itt
éltek. . . hallottam, hogy Bétával élsz együtt. . . a szabólegény­
nyel, hát jól van na, nem azért mondom, mert hogy szabólegény.
Szabólegény ide, vagy oda, az nem fontos, hanem. . . különben
az is jól van. . .
. . . Gondoltam, hogy felkeresünk testületileg, mert hogyha
a hegy nem jön, stb. — nini, harisnyát stoppolsz ! ...
. . . Te, Joci — itt van kint a lovag is, a ház előtt sétál, be­
hívjam? Nem mert csak úgy puffra bejönni velünk. . .”
Joci egykedvűen, hidegen stoppolt tovább : “Nem bánom
éppen”.
Sári erőltetett ugra-bugrálással kiszaladt és kézenfogva
huzza be magával a lovagot.
Ez megállt az ajtóban és Joci csak úgy odabillent a fe­
jével, arra sem néz és tovább stoppol. “Jó napot”.
Géza odatolt egy széket a lovagnak. Az leült és bambán bá­
mult. “No, mi ez, jégszekrényben vagyunk”.
A cica játszott előttük, azt nézegették és csak egy pár egy­
kedvű szavat váltottak. Amikor Joci befejezte a zokni stoppo-
lást, felállt, a pamutdarabkákat lesöpörte a kötényéről (mert
még kötény is volt előtte) és végig nézte a bandát.
A fejét gőigösen oldalt vetette és élesen mondta:
“Hát itt vagytok, mit akartok? Hát csak eljöttetek a szabó­
legény Béta Jociját megbámulni, mi? Hát itt vagyok. . . egész­
ségben és boldogságban. . . Mit akartok még”.
Piktor: Hát kérlek Joci, ezért jöttünk, pont ezért a boldog­
ságért, hogy hát ezt hogyan is csináltad, mert nekünk is el kel­
lene belőle. Amióta elmentél, megdöglünk utánad. Eltűnt a nap­
sugár közülünk a boldogság egyéb szükséges rekvizitumaival
együtt. Hát hogyan is készül itt a boldogság?. . . Mondom, meg­
nézzük. . . Tényleg, ezért jöttünk. . .
Géza: Joci drágám, mi szétestünk. Ez a forradalom. . . És
nekünk befellegzett. Vége mindennek. Nincs helyünk seholsem.
Az újságomat megszüntették, hiába írtam mérföldes cikke­
ket a proletár diktatúra dicsőítésére. A piktort is mi tápláljuk,
mert már hetek óta egy krajcárja sincs. Valami zöld festékje van
neki egy nagy tubussal, amire rá volt Írva, hogy vigyázat, mert
méreg, hát bánatában meg akarta enni, hogy öngyilkosság. . .
hiszen gondolod.
Italunk sincs, betiltották, nők sincsenek. A korzón gyári lá­
nyok sétálnak, kalappal a fejükön, a mieinket gúnyolják, meg­
szólják. Sári fejkendővel a fején és egy nagy cekkerrel a kézé-
 WÊÊÊ

BÉTA 111

ben, sorbaáll minden reggel, külön a tejért és külön a kenyérért

és külön azért a valami ronda répaféléért.
Joci: Hát mi van a filozófiával? Te hires. Az örökké élő in­
dividualista filozófiáddal, amiből én nem sokat értettem ugyan,
de arra emlékszem, hogy azt mondtad egyszer, hogy olyan bölcs
í*
vagy, hogyha tönkre menne a lapod, meghivatnád magad Genf-
1 be, az egyetem filozófia tanárának. A lapod, mint mondod, meg­
szűnt, Genf meg elsülyedt talán?
. . . örülök Sári, hogy eljöttél, hanem a fiukat nem kellett
volna elhoznod. Nem szeretném, ha Béta megtudná, csak fájdal­
mat és gondot okoznék neki. . .
És akkor a szünetben, mintha magábatört volna mindenki.
Eltűnt a cinikus, könnyelmű póz és gondterhes, ráncos, sóhajos
figurákká váltak mindannyian.
Mindegyik a másik keservét dudálta és a saját magáé mint­
ha csak véletlenül csúszott volna közbe.
“Sári Gyuláját a vörösök besorozták a hadseregbe orvos­
nak, most nincs senkije se”. Joci ránézett Sárira, meg Gézára és
kitalálta, hogy hazudnak, mert viszonyuk van. És csak rossza-
lóan csóválta a fejét, nem a viszonyon, hanem a hazugságon.
Kicsit csípősen meg is jegyezte: “Én, ha a te bőrödben volnék
Sári, kikezdenék Gézával, igaz, hogy rücskös, de nem sokkal
3 hülyébb Gyulánál”.
Sári azt válaszolta és szemei szúrósak voltak, hogy kikérem
magmnak a. . . tanácsaidat. Mi lelt téged, te abszolút más vagy,
te abszolút nagyon megváltoztál.
— A hátrányodra Joci — szólt közbe valaki.
Hol van a mi régi kis kedvesünk ? Nekünk ne sasiroz Joci és
ne hencegj azért, mert egy szabólegényt meg tudtál főzni!
— Harisnyákat stoppolsz egész nap, hát mi lett belőled ?
Éhez nem kellett valakinek a bűbájos Jóéinak lenni. Sváb susz-
, ►
ternék szokták az uruk zokniját stoppolni, halelujás, erkölcsös
énekléssel kisérve magukat.
— Joci harisnyát stoppol ! Ha. . . ha. . .
Judit sziszegve, hirtelen felugrott mint a szélvész, felkapta
cicáját és kirohant. Az ajtóból futtából visszaszólt még, hogy ß
ezt már nem bírja hallgatni tovább. . . “Dobd ki őket Joci. . .
dobd ki őket”.
Joci szelíden, majdnem mintha magához beszélne — Judit­
nak igaza van. . . nehéz benneteket kibírnom. Talán nem is esett
volna éppen rosszul, hogy eljöttetek, de amit magatokkal hozta­
tok, istenem, hiszen leri rólatok a testi-lelki nyomorúság.
Odafordította fejét a lovag felé, akire eddig még nem is né­
> zett. Az elgondolkozva ült, térdeire könyökölt, tenyerébe nyomta
112 BÉTA

homlokát. Nem szólt még egy szót sem eddig. A lovag tudta,
hogy teher itt ez az egész banda. Itt egyedül csak neki volna kö­
ze Jocihoz, beszélnivalója volna Jocival. Gondolkodott is azon,
hogy hogyan lehetne kitúrni a többieket.
Mikor most Joci ránézett és tekintete hosszabban megállt
nála, érezte, hogy Joci is ugyanígy gondolkodik.
Ezek léha komédiások, még akkor is, ha színak, kapnak vagy
adnak egymástól egymásnak, de a lovaggal. . . istenem, hiszen
némi közük volt egymáshoz, talán mint szerelem, neki nem éppen
fontosán — de szegény Bétának volt az fájdalmas, keserves tra­
gédia. Az ő saját tettei csak akkor fontosak neki most már, egy­
általán csak akkor váltak kritikás, tudatos, jó vagy rossz tettek­
ké, ha valahogyan Bétához visznyulnak, ha Bétának okztak jót
vagy rosszat, ő önönmagának eddig nem kritizálta magát, tehát
nem is lehetett jó vagy rossz, erkölcsös vagy erkölcstelen tudata.
De a Joci, lovag és Béta háromszorosan fontos, arra keservesen
emlékszik, mert abban Béta is benne volt és bizony az Bétának
rossz volt.
És meg is mondta, hogy menjetek szépen haza, úgy amint
jöttetek. Mindegyikre még külön is a lehető legfagyosabban né­
zett, amiből azok aztán megérthették, hogy itt már bizony nekik
befellegzett. Egyedül a lovag felé nem fordult Joci és amikor egy
halk vagy félig cinikus kézfogásnélküli szerbusz-szál kivonultak,
a lovag mozdulatlanul ülve maradt a székén.
Sok, sok percig voltak némán, mint amikor két ember a szín­
padon viszontlátja egymást, akik az egész tragédiát okozták és
most már mindennek utána vannak az utolsó felvonásban, mikor
már minden történendő megtörtént, már csak éppen átnézik a
multat. És szemeik mintha beszélnének. — Hát igy volt, hát úgy
volt, hát igy is, meg úgy is történhetett volna. Igaz, hogy csak
a vérünk játszott, de amikor a gyerek akart lenni, akkor már, az
már komoly dolog volt, abba majdnem belehaltam. Te meg cini­
kusan mondtad, hogy hogyan bizonyítom be, hogy nem a Bétáé
és amikor esküdöztem, akkor durván kifakadtál, hogy hátha egy
harmadiké, egy negyediké, egy tizediké. . . ki tudja, melyik
uccasarkon fogtam fel, ki tudja, milyen utolsó apját. . . eridj
egy bábaasszonyhoz és csináltasd el.
Ez volt az utolsó mondat, amit hallott a lovag szájából, ezt
most önkénytelenül, szemrehányón, halkan megismétli Joci —
eridj egy bábaasszonyhoz, csináltasd el és még halkabban mond­
ja a lovagnak, hogy merészelsz még a szemem elé kerülni? Tu­
dod, hogy majdnem meghaltam ?
A lovag rapszodikusan, halkan válaszolt.
— Hát csak eljöttem, na. Tudom, hogy merészség, dehát én
 BÉTA 113

bátor huszárfőhadnagy voltam annakidején. Nem éppen snájdig-

ság, hogy jöttem, hanem őszintén. . . rosszul megy itt nekem
belül és gondoltam, hogy legfeljebb kidobsz, rosszabbul már ak­
kor sem lehetek.
— Tudom, hogy gazembered vagyok. Ha az ilyen magam­
fajta embernek jól megy a sora, csakis akkor engedheti meg
magának azt a lukszust, hogy gazemberesdit csináljon. Hát most
nem megy jól nekem se.
— Azt gondolom, hogy mégis szeretlek Joci.
Joci: “Az szép, nagyon szép. . . már pedig én a szabólegé­
nyé vagyok, őt szeretem”.
— Én tartozom neked Joci és nekem ne próbáld elhitetni,
hogy Béta meg a harisnyastoppolás, ez az egész szoba-konyhás
kis nyomorfészek, meg az az egész proletár diktatúra vagy mi­
csoda, örökké fog tartani.
— Jó, van egy szeszélyed, egy régi erkölcsös népdrámád,
ahol a végén a jóemberek jól és a rosszak rosszul lesznek — hát
most ezt játszod. Én mondom, hogy szépen játszod — dehát majd
csak egyszer vége lesz ennek és akkor be mész majd az öltöződ­
be, le fogod mosni arcodról ezt az olcsó festéket és leveted ezt a
durva karton kötényt és a hátsó kapun, tudod a szinészkapun, ki-
jösz majd közénk.
— Máris tul hosszúra nyújtotta színészi ambíciód ezt a da­
rabot. Hagyd Bétát!. . . Add át egy cseléd vagy egy dohánygyári
munkáslánynak, az a lány boldog lesz és Béta is boldog lesz. . .
hidd el. Mert bármilyen ügyesen is játszod, előbb-utóbb kifulladsz
majd és akkor Bétát is szerencsétlenné fogod tenni, akit egyéb­
ként elhiszem, hogy ma még szeretsz.
— Láttuk, hogy nem dilettánsul játszottál, tapsolunk ne­
ked, hát mit akarsz még.
— Gyere hozzám Joci, elveszlek. . . feleségül, ha akarod.
— Nézd, őszintén megmondom, hogy hogyan is gondolko­
zom. Nem mondom, hogy sokára, csak ameddig mindkettőnknek
jól fog esni.
— Ebben a szocialista felfordulásban volt egy szabólegény,
közben vagy nem volt, úgy sem fontos, hiszen mindannyian úgy
is egyformán elvtársak vagyunk. És ha majd elmúlik ez a komé­
dia. . . ki tudja, mi lesz akkorra már. Most jó volna, mert sze­
retlek, kívánlak. És nézd, az én ötszobás, fürdőszobás lakásom­
ban csak jobban érzed majd magad, mint itt ebben a szőnyegte-
len nyomorban. Meg aztán, hiszen tudod, hogy úgy szeretni ez
égvilágon senki sem tud, mint a te Richárdod — na ! Édes — kis
Jocim, na!?
Joci: “Ne fészkelődj és ne nyúlj hozzám, maradj szépen ülve
114 BÉTA

a helyeden és ne dülleszd ki a szemeidet annyira. Az nem jól ját­

szik, aki ahelyett, hogy a publikumát indítaná meg, maga izgul
fel. Maradj nyugton, mert ha egy lépést teszel felém, ezt a lábast
vágom hozzád. Aztán meg na, te bamba, hiszen tudhatod, hogyha
én nem akarok, akkor olyen erőte embert még nem teremtett az
úristen, aki lefogjon. . . ha, ha. Hiszen játszottunk mi már nem-
akarósdit, ugy-e ?
— Hát ronda legény vagy te lovag. Jó volnék a lenézett sza­
bólegény után is a lovagnak, még hozzá feleségnek ? Pedig ennek
még csak a szeretője vagyok.
— Amit neked adtam, azt tiz koronáért megkapod sok he­
lyen. Én is úgy érzem, hogy csak tiz koronák árát vetted el tőlem,
a többim, az egész életem, a szabólegényé.
— Punktum !. . .
— Le is ut, fel is ut, eridj a többiek után. Biztosan a sar­
kon várnak, hogy hogyan sikerült neked. Hencegd el nekik, hogy
megdöglöttem alattad, hogy csak a kisujj adat kellett kinyújta­
nod, már a tied voltam. Siess, mert azok már türelmetlenek.
— Adieu!
Felállt, gúnyosan meghajolt és pukkedlit csinált, közben ön­
kéntelenül térdig emelte fel a szoknyáját és láttatta ingerlőén
szép, formás selyemharisnyás lábait és a harisnyakötőn tul, a
kevéske bolonditó szinti húst, amit a karton kötény kontrasztja
csak még ingerlőbbé tett. Mintegy önkéntelenül, bosszutállóan
megkinozva még egyszer a férfit, utoljára: Látod, de nem a
tiéd ám — ugy-e jó volna — nahát ez az, ami sohasem lesz a
tiéd. Eridj és mégegyszer mondta, most már hangosabban és tü­
relmetlenül, hogy adieu, lovag.
A lovag felállt, egykedvű próbált lenni: “Hát isten veled
Joci. Ha te úgy, hát én megyek. Szeretlek, dehát bolondos egy
szépséges virágszál vagy te isten veled drágaságom”.
Elgondolkodva ment kifelé az ajtón, lehajtotta fejét egy ki­
csit. Vastag nyaka volt és hátul a csigolyánál, a gallér fölött, a
kemény, izmos hús megfeszült. Jocit, amint odanézett, elfogta
valami lázféle és úgy érezte, hogy fékevesztett vad svunggal kel­
lene odaugrania és beleharapnia abba a feszülő húsba ott. Meg­
fogni a fogai között, vadul marcangolni és morogva rángatni,
amint mérges kutya korában tenné az ember. Megszorította ke­
ményem a kezeügyébe eső szék támláját és odaöntötte bele az in­
dulatot. Aztán elment a lovag. Joci lehűlt ismét és azt mondta
magában — na, ezeket is elintéztük és kezével reflekszszerüen
végigsimitotta karton kötényét, mintha onnan porolta volna le
őket.
 B É T'A 115

KÓRUS
T TLTEK lelógó kezekkel, nyakig belesüppedve a fotelokba,
U mintha egy test és lélek volnának ők és kiöregedett, moly
ette fotelok, ők sóhajtanak és nyomukban velük contrapunkto-
san válaszolnak nyekeregve a fotelok.
Rossz világ ez. . . rossz világ ez. Nagyon rossz világ ez. . .
Gézának megszűnt az újságja, kidobták a lakásából és mert
egyáltalán nem volt keresete, odament Sárihoz lakni. A piktor is
többet volt ott, mint a saját műtermében. A Lovag nem akart
elmenekülni, mert egy csomó családi ékszere volt valahol elrejt­
ve, egyszerre mindet nem tudta volna külföldre csempészni, in­
kább itt adogatott el titokban egy-egy kisebb darabot belőlük és
abból élt, az egész manipulációt még Sáriék előtt is titokban
tartotta.
Azt mondta Sári az egyik fotelban:
“Rossz világ ez igy, megszűnt minden”.
— A görög nyelvet nem érdekli senki gyereke sem, engem
sem érdekel. Hogy a könyvelésben jobbra vagy balra kell-e tenni
egy ötjegyű számot, nem érdekel, hiszen senki sem vezet mosta­
nában könyvelést. A Gyulám végleg elment most már. Elsétált
egyszerűen máshoz, én megértem, nem haragszom rá, mert tu­
dom, hogy a friss hús, az friss hús. Nekem meg itt van Géza.
Igaz, hogy rücskös, de nem fontos, akár ne is lenne. Észre se na-
gyan veszem. Minden mindegy. Magam főzök és mosogatok, bár
a mosogatást legtöbbször elbliccelem és csak azt sajnálom, hogy
a főzéssel nem lehet ugyanígy tenni, mert hogy enni mégis csak
muszáj, mig a mosogatás már olyan lukszus, amire ritkán ma­
rad energiám. Az utcára nem megyek, ha nem muszáj, miért is
mennék, nem az enyém. Unatkozom, egy hónap alatt tiz évet
öregszem, nem tartom magam, már nem törődök a ráncaimmal,
meg a melleimmel és most már megmondanám igazánból, hogy
hány éves vagyok, ha valaki kérdezné. Harminchat, nem bánom,
tudjátok meg, harminchat éves vagyok, pedig tavaly még csak
huszonkilencig mertem menni. És ha Géza odafekszik hozzám,
úgy érzem, mintha két meleg nedves mosogatórongyot facsarna
valaki isten egymásba, az egyik én vagyok. Rossz — rossz világ !
Géza, folytatta: — Rossz világ ez. . . nincs egyensúly. Kap­
tunk egy olyan ütést, hogy végünk van. Az egész individualiz­
musnak vége.
“Azért is filozofálok, ha tetszik nektek, ha nem, már más
élvezetem úgy sincs, merthogy igazad van Sári — én vagyok a
másik kifacsarodott mosogatórongy.”
“Én vagyok az individualizmus megtestesítője. Mikor bele­
haraptak a lapomba a munkások, akartam ugyan löket szolgálni,
 pi I

116 BÉTA

megígértem nekik, de ők tudták, hogy nem volnék rá képes, mert

talán volnék annyira aljas, hogy eláruljam az individualizmust,
de nem győzném tudománnyal, az ő tudományukkal. Mert én
mégis csak az individualizmus tudósa, esztétája, apostola voltam
annak idején, hiába is csúfoltatok rücskös ripacsnak.”
“Hogy most mit szólok ?. . . Azt, hogy rossz világ ez.”
“A demokrácia, a szabadverseny, a hazafiság, a művészet és
minden egyéb megszűnt és ami van, az csak hamis pátosznak
tűnik nekünk. Nincs szavazati jog. Szövetkezetek vannak és
jegyre kapok cipőt, ha másiknak előttem nincs éppen jobb jegye.
És hiába is ordítanék, hogy én a sárgát szeretem, kapnival és
egy nyolcas-félével kilyukasztva a hegyén, olyat kapok, amilyen­
hez éppen szerencsém van. És a paraszt viseli a kapnit, meg a
nyolcast a cipője hegyén, pedig az nem is tud vele mit csinálni.
“A családi tűzhely szentélye — hát jól van, hiszen én is in­ i
gadoztam, hol ezzel, hol meg azzal háltam a régi jó időben, de
végül mégis csak megállapodnék valahol és öregségemre gondol­
nék. Térdeimen az unokáimmal, számban a hosszú szárú pipám­
mal, nyugodtan várnám a másik féloldali gutaütést is.”
“Azt mondják, hogy világ proletárjai egyesüljetek és erre
leszerelik a hadsereget. Hát én is pacifista voltam mindég, de
hát mért nekünk kell éppen megkezdeni a pacifizmust, amikor
ezeréves hazánkra éhes farkasokkal vagyunk mindenfelől körül­
véve.”
“Kultúra, művészet, irodalom, nahát ehhez csak igazán ér­
tek, hiszen már kölyök gyerekkoromtól fogva ez a mesterségem.
Itt is megszűnt minden.”
“Éppen ott tartottunk, a naturalizmus csúcsán, hogy kiad­
tuk, amit láttunk. Kiadtuk a látottakról a filozófiánkat. Kiad­
tuk amit láttunk, ahogyan láttunk érzéseinkről a filozófiánkat
és kiadtuk azt, amit láttunk, amint láttuk érzéseink filozófiájáról
az érzéseinket — és milyen szépen lehetett volna ezt még tovább
is variálni. Idegeink olyan kifinomultak, hogy már színét éreztük
a hangnak és hangját hallottuk a színeknek. Minden kézlegyin­
tésünk lágy harmónia volt és sajnáltuk is, hogy minden legyinté­
sünket nem mutogatják tökörablakos mozikban, vagy pingálják
homályos világitásu tárlatok elegáns publikuma számára. Han­
gunk, beszédünk, szép, mély és ritmusos volt, tele gondolatszivár­
ványokkal, amik mint a rejtélyes feladványok, izgatták a csak
titokban pukkadó hallgatóinkat. Sóhajtásunk, gesztusaink széle­
sek, világmegvető!, világfájdalmas, vagy világot megértőek vol­
tak, de mindenképen nem kisebbek ez egész kerek világnál. . .
Mondom, hogy nagyon nagyon voltunk !”
“Sőt végül már ott tartottunk, ahol én most éppen tartok,
 / /

BÉTA 117

hogy belátok már minden beláthatót és shawi szemekkel bontom

a hipokrizist, a fellengősséget, a narancsvizes olasz kalandor he-
vüléseket.”
“Meglátom én kérlek alássan shawi szemeimmel az egész in­
dividualista társadalom rohadtságát és ostorozom, magyarázom,
kommentálom azokat, de nem tehetek róla, én ekkor is csak a
saját házamban söprők és nem tudom magam beleilleszteni ebbe
a kommunista vagy mi a szösszös világrendbe. Ez rossz világ ne­
kem és annyira nem nekem való, annyira az individualizmusnak
vagyok a fanatikus gyermeke, hogy nem bírok még annyira sem
koncentrálni, hogy elfogultság mentesen gondolkodni tudjak ró­
la. Állandóan zajog bennem, hogy rossz világ, rossz világ ez és
ezért nem is tudok velük semmikép sem összebarátkozni. . .
Nem én. . . !”
i
A piktor siráma:
— Azt mondják, hogy a teremtés koronája az ember, jól van
— mondom — megpróbálom, hogy úgy van-e és elmentem a te­
remtés egy ilyen koronájához a múlt héten, mert már akkor is
rösteltem olyan sokszor, csak úgy puffra, a nyakatokon étkezni.
Mondom neki, hogy nézze, zsidó, itt van egy képem, vegye
meg. Nagyon olcsó. Tiz forint. Megéri a százat is. Nekem a vá­
szon, a vakráma, meg a festék többe van, mert ne feledje, hogy
sok festék van rajta, hogy a festék nedvesen nehezebb, hogy én
általában nem spórolok az anyaggal és vastagon kenem a festé­
ket a vászonra, mert én modern festő vagyok és még ebben a te­
kintetben is rossz ökonomikus. . . Hát tiz forint, mondom neki
mégegyszer.
Meg sem nézi a képet és azt mondja nekem ez a teremtés
koronája, hogy neki nem kell, mert hogy ő kereskedő, most a
munkások az urak, azok pedig nem vesznek képet.
Ez rossz, — mondom — merthogy én meg festőművész va-
gyök és hát akkor most mit csináljak én?
Akkor mondta aztán nekem ez a zsidó koronás táltos azt a
híreset, hogy jobb, ha megeszem a festékeimet, mintha vászonra
kenem őket és még hozzá lő jót akar nekem, mondta.
Én akkor igen nagyon elbusultam magam és éppen az utolsó
falatka kenyeremre akartam kenni azt a mérges smaragzöldet,
de jöttetek ti és felvilágosítottatok, hogy a zsidó biztosan csak
képletesen mondta igy, merthogy ezért táltos és azt értette az-
alatt, hogy a pénzemet inkább ennivalóra költsem, mint festé­
kekre. Ezt beláttam és ettől kezdve a nyakatokon étkezem,
mert. . . mert nincs pénzem. De megígértem magamnak, meg
 :

118 BÉTA

nektek is, hogy ha valahogyan, bár nem tudom hogyan, pénzem

lenne, azt nem költeném többet festékre.
Hát ilyen rossz ez a világ!
Pedig volna festeni valóm. Úgy érzem én ezt az egész kao­
tikus csodát, hogy szinte csettinteni volna kedvem, dehát én nem
tudok írni vagy muzsikálni, én festeni tudnék — ha kiváncsi
volna valaki rám.
Plakátokat csináljak nekik ? Nem tudok én azt. Nem vagyok
én a hívük, meg aztán kinőttem magam már az idegbetegségig
handabandázó, már a kvargli vagy az izzadt parasztláb, a széles
tenyér, tapaszvonalu “tessék” kubizmus utáni aktivizmusból.
Akkor szentül hittem benne, most onnan jövök. Mintahogyan he­
tek alatt átéltem és kiéltem Matisset meg Picassot, éppen úgy
nem csoda, ha hetek alatt kiélem az ő aktivizmusukat is ebben a
hirtelen világban.
Most egykedvűen lóbálom a kezeimet, hitetlenül már és fiől-
leg reménytelenül. Mert mint művész, most lehiggadt, átfogóan
bölcs vagyok. Egyenként szedegettem ki életem tégláit az utolsó
években, de most belátok már minden mulandót és a valamikor
“nagynak” és “örökérvényűnek” tartottakról, hogy csak “divat”
voltak, nem sokkal mélyebb értemlüek, mint Madam Tranchi női
ruha és kalapformáinak a divatossága. Szeretném az egész épü­
letet összebontani, hogy nem gilt, nem gilt már semmi sem.
Hogyan csináljam?
Ha a munkások azt mondják, hogy ők a történelem előre­
törő osztálya — ez is eM’remenés. — Kiszedegetni a már elmúlt,
kiélt, rohadt, fölösleges téglákat, bár nem úgy, amint a német
Grossz teszi, vagy amint Géza shawizmusa tenné, mert ők talán
hisznek még a toldozásban, a reformokban, én pedig már szkep­
tikus vagyok.
Azt mondják, hogy dadaizmus, hát most ott tartunk. Igaz,
hogy talán csak divat ez is, bár én nem hiszem, mert én rettene­
tesen értem, hogy mennyire szükséges, szinte csapkodnék szerte­
szét. Érzek én még többet intenziven és ha én érzek valamit, az
aztán meg is van kereken és alaposan érezve, mert idegeim pont
erre finomultak ki, hiszen nekem meg már évek, évek óta érzés a
mesterségem.
Úristen ! Ht miért nem adtok nekem vásznat, festéket, meg
mindennapra egy kis tányér krumplilevest legalább !
Mert rossz világ ez! Rossz világ ez! zúgott a kórus.
A professzor :
— Úgy vagytok, mint kifogott döglődő halak a parton. Ha
 BÉTA 119

több élet volna bennetek, éppen olyan vadul, de össze-vissza csap­

kodnátok, mintahogy azok a nedves halak teszik a száraz parton.
Én vagyok a kritikai plusz. Talán szárazabb, mint ti vagy­
tok, de átfogóbban látok mindent.
Mindketten elejtettétek a “shawizmus” kifejezést. Tudom,
hogy mit értetek alatta. Azt az erkölcsi iskolát, ami szinte über-
menschi állásponttal és szellemes fölénnyel marja kultúránkról a
hipokritizmust. Hámozza rólunk, rohadt, piszkos krumplikról a
rohadt, piszkos héjat. Nem forradalmár, bár szereti magát an­
nak feltüntetni, egyszerűen csak a szisztémát okozza mindenért.
Úgy véli, hogy hámozza, vakarja, vakargatja rólunk a bőrünket,
egyszerűen, mert tényleg ronda a bőrünk és mert azt nem éppen
rossz gusztusosán hámozgatni. Na meg a szomszédunknak is
van bőre, ha meg azét hámozzuk, az különösen jó mulatság.
Kedves barátaim ! Az ember oly eredendően gonosz, vad, ke­
gyetlen, gálád és már elfulladok a dühtől, ha magunkra gondo­
lok, eleinte talán csípte egy kicsit ez a shawista mosás és vaka­
rás, de megszokta és úgy szokta meg, hogy kiélt idegei raffinált-
sága miatt, maholnap nem is tud majd esténként elaludni, mi­
előtt bűneinek egy kis shawi csiklandozását nem élvezné ki előbb.
Nem javul, ellenkezőén, most már kimodellirozva, berámázva, ki­
világítva, díszletezve, a legjobb színészekkel és színésznőkkel
csillogóan kapja a bűneit, most már nemcsak bűnös és nyomo­
rult, mert a természet olyanná tette, hanem még élvezi is saját
bűnösségét.
Strindberget elhessegetjük, mert szegény, bambán, vakon
csak bőg és sziporkázó, csillogó, dekorativ okoskodás nélkül tépi
csúnya, beteg beleinket.
Ma még egy kicsit talán bizonytalanul, de már is kellemesen
viszket a shawizmus. Ma talán még egy kis szeméremmel visz-
kettetjük magunkat, de nagyon hamar be fogjuk majd látni, hogy
a szomszédainknak is, hogy mindenkinek jólesik, ha viszket, nincs
ok tehát a szemérmesség korlátjára sem és nyíltan fogunk majd
kéjesen vakaródzni.
Az egész emberiséget elönti majd a cinikus fölény, kiraka­
tokban hencegve mutogatják majd, minél kövérebb és díszesebb
disznóságainkat, ferdeségeinket, bűneinket. Kéjesen vakaródz-
gató társadalom leszünk majd, nyiltan és örömmel vakargatva
saját magunk és szomszédaink sebeit. Cifra, kívánatos lesz majd
a seb és a genny elönt majd bennünket teljesen. 1
A shawizmus merénylet a religiósság ellen, mert okos, mert
fölónyes, mert cinikus, mert északról jön. És mert a religió naiv,
alázatos, jóságos, a meleg dél.
r
120 BÉTA

És az észak még akkor is, ha az emberjavítás álarcába bú­

jik, hideg, komplikált és kegyetlen marad és megöli, az egyszerű,
meleg, jó, naiv délt.
Ez a válaszom nektek, individualista apostoloknak — a ki­
élt, dögrováson lévő individualizmus apostolainak.
Hullaszaguak vagytok már mind.
Te pedig piktor, neked még külön is megmondom, mert hisz
még a legkülönb vagy közöttük — te is közéjük tartozol, hiszen
magad is úgy érzed.
A hit hiányzik, a meleg, déli hit, az egyszerű széna-szalma
hiányzik belőled is.
Amit csinálsz, az csak puszta panoráma. Táj panoráma, vagy
lélekpanoráma. Szomorú vagy vig lélek panorámája, mészáros­
legény egészségű, vagy hisztériás táncmester lélekpanorámáj a,
az mindegy. . . Panoráma. . .
Nézünk kíváncsian, sokszor majd meggebedünk a kíváncsi­
ságtól, mint a panorámában. Ami shawizmus az irodalomban, az
vagy te a művészetben, mert nincs benned sem religió. Csak mu­
togatsz, csak tátogatsz és nem hatsz meg senkit sem. Kártékony
állat vagy te is, mert a templomból a panorámába csábítod az
embert. Mert a templomban összekulcsolt kézzel mea culpáznánk
és megtisztulva, lelkünk felmagasztosulva, szeretve egymást
összeborulnánk és főleg nem ólmok, marnók egymást. A panorá­
mába meg csak üresen nézdegélünk, megállapítjuk, hogy szép
volt, hogy csiklandozott és délutánonkint hattól hétig elmegyünk
majd egy kis csiklandozásra képtáratokba, este pedig nyolctól
tízig ugyanazért a shawi színházatokba.
Ti shawisták, okoskásak vagytok, — . nem bölcsek, csak
okoskásak. Mert a sakkban két lépést látok, magatokat bókol-
gatva, örömmel ugráltok. Én az egész játszmát látom előre. Re­
mélem, hogy ti fogtok veszíteni és az lesz a jobb, mert ha a re-
ligió maradna a vesztes, az az egész civilizáció rémes tragédiája
lenne.
* * *

MÉLY KÓRUS
A Z INDIVIDUALIZMUS kiélte magát, a történelemben reak-
Ijl cióssá vált.
A kispolgárság a háborúban lerontotta a gazdasági javait,
most ott krákog az arénában, kiesve ideológiai sáncaiból is. A
történelem kihúzta teljesen a szilárd, materiális és ideológia sző­
nyeget a lábaik alól és ők gyáván, gyöngén, már alig kapaszkod­
tak, sőt még iőik maguk hempergetődztek “még egyszer legalább”
mottóval a világban.
I

BÉTA 121
*
«-

A jövőt nem akarhatták, mert nekik minden lélegzetük,

minden javuk a múltjukban volt, meztelenül haldokló múltból
harapott le mindegyikük még egy falatot, megtömve hirtelen,
mégegyszer legalább beleit és zsebeit.
A történelem megindította a rombolást. A kispolgárság pe­
dig megrabolta saját düledező házát, nem megtámasztotta, ha­
nem kirabolta.
“Saját rohadt levükben úszkáltak kéjelegve.”
így nézett ki abban a történelmi pillanatban, amit a kispol­
gár, a demokráciás korszak végének fog a történelem elkönyvel­
ni, az aréna. És amikorra a történelem eltakarja már majd tel­
jesen az útból a kispolgár kiélt gazdasági rendjét, a kisüzemeket,
meg a burzsoázia immár ideológiai farizeus tarthatatlanságait,
akkor a nyílt, megtisztult terepen fog lejátszódni a történelem
legizgalmasabb drámája, a kapitalizmus, a hideg trösztök világot
átfogó kapitalizmusa és az uj, a történelem sáncaiba feltörekvő
negyedik rend, a proletáriátus között.
Ennek a drámának a megéneklése, ha a szerzőnek ereje lesz
hozzá, egy másik munkában, az Alfa, Béta, Gamma trilógia utol­
sójában kerül majd sorra.
* * *

"TXyT ÁR ötödik hete annak, hogy a fiuk elmentek és harmadik

ÍVJ. hete, hogy Joci kidobta a lovagot, amikor egy elvtárs ko­
pogott Jóéinál és hírül adta, hogy keletfelé kitört az ellenforra­
dalom és a fiukat a többi agitátorokkal együtt elfogták a fehé­
rek. Éjjel jött a jelentés. Nem sok jót jövendölhet.
A kadét erélytelen volt, behagyta magát csapni csalfa, mé-
zes-mázos szavakkal, meg egyéb frázisokkal, most több mint va­
lószínű, hogy életével fog majd érte fizetni, mert a fehérek kí­
méletlenek.
— Béta is?
— Igen, Bétát is a csapattal együtt fogták el, rá is ugyanaz
a sors vár.
— Azonnal veszem a köpenyemet, a kalapomat és megyek
— majd adok én a disznóknak, Bétámat nem hagyom !
— Nem lehet oda egykönnyen eljutni. Vasúttal legalább
-<#

huszonnégy óra. A frontot már javában készítjük, mert még az

éjjel a nagybajuszu vezetésével vörös katonaság indult oda és
már azért sem mehetne, mert a vonatokat is azok foglalják le.
— Különben is a kadét meg Béta iránt nincs is már semmi
szimpátia sem a munkások között, mert az ő rövidlátásukat és
erélytelenségüket okozza mindenki.
— Hát mit csináljak?
 .

122 BÊTA

— Várjon türelemmel, maga csak egy gyönge nő. Lesz, ami

lesz!
És komoly képpel ment el.
Joci átszaladt azonnal Judithoz és most már ketten tördel­
ték kétségbeesve, tehetetlenül kezeiket. Aztán nekilódultak,
egész nap lótottak-futottak ide oda, hogy mit tudnának csinálni.
De nem tehettek semmit sem, ha a vörösök győlznek, jó lesz, ha »
nem, némelyek azt mondták, hogy rossz lesz, de sokan úgy vél­
ték, hogy talán még jobb lesz. De a fiukra vonatkozólag bizony
senki illetékes sem biztatta őket jóval. Egyébként is senkinek
sem szabad elhagyni a várost.
Este mindegyikük szomorúan, letörve a saját lakásába
ment. Joci sirva-riva lefeküdt ágyába és a fáradtságtól hamar
elaludt.
Éjjel felébredt, azon vette magát észre, hogy tisztábban tud
gondolkodni, mint nappal. Haragudott is magára, hogy milyen
hebehurgya is volt ő egész nap.
Először is neki nem lett volna szabad annyit lótni-futni,
össze-vissza, egész napot eltölteni azzal, hogy tanácsot, meg se­
gítséget kérjen nyakig elfoglalt emberektől, hanem azonnal neki
kellett volna vágnia, akárhogy is, az útnak. Majd csak lett volna
valahogy aztán.
Keresztül falvakon, városokon, katonákon, vörösökön, fehé­
reken. Neki ott a helye a Bétánál és ha már nem tudja kiszaba­
dítani, akkor együtt kell, hogy meghaljanak. De ő kezébe akarja
még venni a fiú homlokát, hogy még egyszer legalább meg­ «

csókolja.
Nem folytathatta tovább a gondolkodást, mert az orra kö­
rül, meg a mellében sírásra facsarodott és a szemeit is törölgetni
kellett, mert rósz az, ha a sós, meleg könny végig csurog az
arcon.
Aztán mikor megkönnyebült, úgy fekve a sötétben foly­
tatta. . .
... A vonaton egy sarokban összegubbaszkodna és nem is
igen vennék észre. A sáfránysárga sált a nyaka köré tenné és
nem is vinne magával hőtröndöt, mert azzal nehéz utazni és neki
ki tudja, milyen kalandos lesz az útja. De mégis, van neki egy
egész uj, azt még csak egyszer használta, direkt lukszus, olyan
szép. Azt mégis elviszi.
A vonat ablakon kinézte és látná a messzi pirostetős falva­
kat és tanyákat. Egy-egy állomáson a mezitlábos kislányok vizet
árulnak. Talán egy gáláns valaki ülne vele szemben, aki azt mon-
daná neki — asszonyom, parancsol?
 BÉTA 123

ő bánatosan sóhajtaná, köszönöm uram. A férjemhez

megyek, szegény — és sóhajtana ismét.
Egyáltalán sokszor sóhajtana mélyről, ami nem is tettetés,
mert neki van oka rá. És ő gyakran felnézne a vonat menyezeté-
re és egy titokzatos nő volna. És az a majom, ott szemben, égig
ágaskodna a tisztelettől, még talán lélegzeni sem merne. És ami­
kor az kiszáll, halkan, udvariasan köszön és úgy érzi majd, hogy
» Erzsébet királynői óta igy még nem tiszteltek meg senkit sem.
Aztán a végállomáson hirtelen kicsapódik az ajtó és katonák
jönnek be durván — kiszállni, kiszállni — nem mehetnek tovább
— itt már a front van!
De egy tiszt udvariasan még le is segíti majd a magas kocsi
félj áróljáról és oda parancsol egy bakát, aki majd beviszi a bő­
röndjét az állomás épületébe. (Mégis el fogja majd vinni magá­
val a sárga bőröndöt.)
Ott meghajol majd és azt mondja — asszonyom, tessék, ez
itt az állomás épülete, önt most magára hagyom, mert nekem
szolgálatom van. Az szép, amikor egy tiszt azt mondja, hogy
szolgálatom van, vagy még helyesebb igy szolgálatban
vagyok.
ő ujjai csücskét nyújtaná és sóhajtva ismét, gyászosan fél­
renézne és halkan rebegné, — köszönöm uram.
Egyáltalán nem volna-e jobb fekete fátyollal utazni, vagy
talán egész feketében. Mindenesetre érdekes volna, mert ő szőke.
Na ezt még sem lehet és elhessegeti Joci ezt a gondolatot.
A tiszt kezet csókolna. . . megint Erzsébet királynő, — pa­
«
rancsnokság, engedély, igazolvány kérés.
ő lassan, méltóságosan menne be az irodába. A fiőkfőpa-
rancsnok felállna, kijönne elébe az Íróasztala mögül és a szék
karfáját fogná — tessék helyet foglalni asszonyom, mivel szol­
gálhatnék ?
És ő előadná, hogy igy szegény férjem, meg úgy és hogy a
szegény Béta. . . na azt nem mondaná ki, hogy Béta, mert hátha
tudnák, hogy Béta civilben csak egy szabólegény — és hogy át­
szeretne menni a fronton. A parancsnok felugrana és szívélyesen
válaszolna :
“Kérem, készséggel, fehér zászló, nyolc katona, meg egy
tiszt !”
A parancsnok is kezet csókolna, mert a vörös katonák álta­
lában udvariasak és a tisztjeik is finom úriemberek. Szinte tün­
tetőleg mutatják, hogy amiért ők vörösek, azért még lehet ben­
nük is gavallérság. (A goromba nagybajuszu, az nem tiszt, csak
egy fiőVezér.)

;
124 BÉTA

Lóháton menne át egy hídon és ő úgy ülné a lovat, mint az

osztrák gróflányok a Práterben. Amazon ruhában, kis cilindere
volna. Az nem lehet, hisz ő most nem parádéba megy.
Angol utiruhája itt van, az mindenre jó. Éppen csak egy
skót, kockás nyakkendőt kell majd vennie hozzá.
De nem, hát ez igazán nem szép, hogy milyen sok mellékes
furcsaságra gondol. Az a fontos, hogy neki Bétát ki kell szaba­
dítania, vagy együtt halnak.
A fehéreknek odaát megmondaná, — ti disznók — Béta az
enyém, akarom !
Tubicám, ne heveskedj, mondaná egy főhadnagy, éppen a
Harkály Pista.
— Te, Pista, könyörgöm, nekem a Béta kell. Az a gyönge,
egyszerű kis jóember, ne bántsátok.
—Ha az éjjel velem mulatsz tubicám, galambom, akkor be­
szélünk majd róla.
Hogy jut eszébe pont Harkály Pista ? Igaz, hogy mindég is
imádta, de kitudja, hogy Pista hol van. Cuki fiú! Kis angolbajsza
van neki és neki még angolbajuszu szeretője nem volt. Bétának
kis, selymes szőke bajuszkája van, a lovag meg beretválja baj­
szát, a többi meg, ugyan már nem emlékszik, csak azt tudja biz­
tosan, hogy egyiknek sem volt angol bajusza. Pedig a Pista hej,
amikor nevet és a fogai éppen a bajusz alól olyan fehéren kivil­
lognak, mint az elefántcsont. . . azzal a különbséggel, hogy olyan
nyers piros a szája, de olyan nyers piros, hogy az már direkt
gusztus. A bőre acélosan kékes az álián és oldalt a pofáján, ahol
beretválva van. Az egész ember acélos, a mellei kidomborodnak,
feszül rajta a zubbony és az egész acélember megjelenése már
olyan, mintha egy mozdony puffogva neki akarna jönni agyon-
zuzni. — Jaj, de hagyná ő magát, jaj, de hagyná !
Na nem szép, hogy ilyesmire gondol most. Neki minden áron
át kell jutni a fehérekhez és ki kell szabadítani a Bétát. Szomo­
rúan homlokon csókolná és ha nem megy máskép, együtt halnak
majd meg és pityergett.
A lovagnak biztosan vannak titokban összeköttetései a fe­
hérekkel. Talán ő tudna valamit segíteni. . .Talán elmenne
hozzá.
— Nézd lovag, szegény Béta, igy meg úgy, segíts !
Amikor belépne, szomorúan lehajtaná a fejét. Különben
nem is menne be, csak az ajtóban maradna és jobb karját fel­
fektetné az ajtórámára és úgy beszélne. A piros, süppedő sző­
nyeg ott van az Íróasztal előitt. A jobb sarokban ott van a kis
dohányos asztalka és a pamlag le van takarva a tigrisbőrrel. A
 i

BÉTA 125

fényképek a falon lógnak, az íróasztalon meg a lovag édesanyjá­

nak kis állóképe. . . jaj, hogy tud ő még ott kívülről mindent.
És a lovagot megütnék az ő komoly, szomorú szemei és
magázná.
— Üljön le Joci, jöjjön be, remélem, hogy nem fél.
— A Béta, hja a Béta?. . . Üljön le. . . úgy édes. Majd be­
szélgetünk róla. Előbb töltök egy pohárka satnőizt. És a lovag
élesen vasalt fekete nadrágban és rövid selyem, megyszinü reg­
geli kabátkában van, tele fekete kacskaringós vitézkötésekkel és
a rövid kabátka még karcsúbbá teszi. A szája szögletében, mintha
valami fölényes mosoly volna. . . Na, ne gúnyolódj velem lovag.
— Nem hozzád jöttem, Bétát akarom. . .
Megdörzsöli a szemeit, ébredezve. . . Én Bétát akarom !
Joci megint felült ágyában, kereste vánkosa alatt a zsebken­
dőjét, mert a könnyei megint bántották. Elhessegette magától a
lovagot és visszafeküdt a másik oldalára.
Aztán egy kicsit később, megint csak a lovagot látta pár­
bajozni a Harkály Pistával. Hosszú, fekete nadrágban és ingben
voltak. Pista inge elől a mellén ki volt gombolva és melle napsü­
téses barackvörös volt, izmok dagadtak rajta, körűié. Kívá­
natos volna odaharapni. Aztán a lovagot látta megyszinü, se­
lyem pazsamában és férfiszagu, diszkrét alkohol és dohánykeve-
rékü parfümmel. És a nagy megyszinü, puha selyem pazsamát
látta már csak, már csak a szagot érezte és láz, kéjes zsibbadás
fogta el. Érezte, hogy harap valamit (a saját karja volt). És
amikor abból a kéjes, lovagos, pazsamás és férfi-parfümös han­
gulatból is kimászott, még utoljára belécsapott, hogy jó lan­
gyos, de inkább meleg márványos fürdője van a lovagnak. Ott
jó ám, a márványos vízben, szerelem után fáradtan elnyúlni. . .
— De én Bétát akarom ! (Jaj, Bétának durva mosószappan
szaga van.)
Most már a méregtől! sirt Joci. — Akarom Bétát. Nem is
Bétáért, akiből már talán úgysem sokat érzett és amit érzett, az
is főleg mosószappan, meg saját kötényének a szaga volt csak,
hanem haragudott a képzelődésére, saját buja vérére. Felült és
erőlködve kimeresztette a szemeit, hogy egészen felébredjen,
kezével belemarkolt az ágy két szélébe és hívta hangosan, szinte
kiabálta — Béta, Béta!
Nem is tudott aztán már tovább aludni, hánykolódott jobb-
ra-balra. Egy ideig még birkózott a Bétáért való gondolatcso­
port: az azonnali felkelés és elindulás, Béta szelíd homlokon csó­
kolása, a lovaggal és Harkály Pistával. Az acélszinü, kemény álas
pofával, a barackszinü harapnivaló izmos hússal, a lovag pazsa-
126 BÉTA

májával, mi g aztán a lovag parfőmje és megyszinü pazsamája a

langyos fürdőivel elöntötte Jocit lázzal, megadta magát. . . és
kéjelgett a lovaggal félálmában, amíg csak el nem aludt ismét.
Másnap délfelé elkezdte ismét a lótást-futást, de már érezte,
tudta, hogy meggyőződés nélkül jajgat, mert legbelül már el volt
határozva, hogy egyszer csak mégis elmegy majd a lovaghoz.
Este ismét alig birt magával. Aztán talált egy kifogást, ami­
vel megnyugtatta magát, hogy másnap elmegy ugyan majd a
lovaghoz, de csakis, hogy segítségét kérje a Béta ügyében. De
istenbizony a Béta ügyében, mert hiszen csak mindenki tudja,
hogy a lovagnak vannak a fehérekkel összeköttetései.
Ott is maradt aztán a lovagnál, nem is ment vissza többet i
Béta utcájának még a tájékára sem.
* * *

A Z ELLENFORRADALOM főhadiszállása egy kisebb város

főterén, a nagy kávéházban volt.
Már a hűvös hajnal kezdett reggelre melegedni, amikor a
fehérek, miután már hat napig kint a tanyákon lévő apróbb pa­
rancsnokságokon kinozták őket, a kadéttal, Bétával és a fogoly
vörösök kis csapatjával megérkeztek ebbe a városba. A két fiú
kezei össze voltak kötve, mögöttük a kis fogoly csapat és kisérték
f
őket hangos káromkodásokkal, gúnyos megjegyzésekkel, egy-egy
puskatussal való hátbaütéssel tarkítva útjukat.
A fogoly csapatot kint hagyták a téren és csak a két fiút
vezették be a kávéházba.
Az első pillanatban alig lehetett látni, olyan sürü volt a
füst bent. Aztán a hűvös hajnaltól kissé borzongós maguknak jól
kezdett esni az a meleg füst, kávé és alkohol pára, mintha ál­
matlan hajnalon gőzfürdőben kéjelegne utolsót a tüdő és tagjai­
kat végtelen j ólesői ernyedtség fogta el. Úgy érezték, hogy most
ott a szutykos földön azonnal lefeküdni, széjjelvetni magukat és
elaludni, volna életük legboldogabb dolga.
Az asztalok körül ültek, kártyáztak sokan, némelyek kar­
jukra fektetett arccal aludtak. Egyiken-másikon uniformis, félig
fáradt, félig lecsukott szemű emberek voltak.
Az egyik oldaltükör alatti hosszú asztalnál volt a vezérkar
és ott főhadnagyi uniformisban trónolt Lipót. Előtte egy konya­
kos üveg volt, félig még tele konyakkal. Többé-kevésbbé mind be
voltak rúgva, szemeik pirosak és csipásak voltak és ha már nem
az alkohol, de az egész éjjel állandóan frissen főzött és sűrűn fo­
gyasztott kávé, vagy a kávéházat betöltő alkohol és kávépára
ülte meg az agyat még akkor is, még azokat is, akik az utolsó
 HM»

BÉTA 127

i pohár bort már régen, talán még a vacsora után fogyasztották

3 volt el.
Ahogy a foglyokat behozták, felélénkült kicsit az egész ká­
> véház. Az ajtó közelében ülőket a fiukkal beáradó friss, hűvös
t ■ levegő ébresztette fel. A beljebb ülőket pedig Lipót hangosko­
dása vagy maga a forgalom ébresztette fel. Aztán hamarosan az
► egész kávéház, az egész úgynevezett főhadiszállás összecsődült
i és Lipót erélyes rendezkedései után körülülték, állták a fiukat,
i akik Lipót asztala előtt, mármint a vezérkar előtt, némán álltak,
csak hébe-hóba tekintve félő, várakozó kíváncsisággal Lipótra.
Lipótot megismerték. Kadétnak osztálytársa volt a gymnázium-
t t ban, egyébként is tudták, hogy Lipót vezére az ellenforradalom­
nak, tehát egyben tudhatták azt is, hogy most a “legfelsőbb fó­
rum” elé kerültek.
A kadét, amig kis csapatjával kint volt a levegőn, kemény
3
volt. Odaszólt hébe-hóba egy-egy bátoritót a fiuknak. _ Magya­
rázta nekik, hogy hiszen hadifoglyok, nem lehet semmi különös
l bántódásuk. De most talán a meleg, a sürü füst és kávépára ült
az agyára, mert úgy érezte, hogy zuhan és mindenki^ sok dimen-
r ziónyira, szürkén, messze van körűié és fátyolosán látott. Egye­
i dül csak egy meleg, fekete foltot érzett közel, az Béta volt. De
f Bétának sem tudta már megkülönböztetni a fejét, a törzsét, az
i már szintén egy ködösebb dimenzióba veszett. Aztán, csakis a
kávétól lehetett, rettenetes bágyadtság fogta el a kadetot, any-
nyira, hogy szédült, imbolygóit és elakart esni.
Béta elkapta, Lipót konyakot hozatott a számára és az egyik
i
őr vízzel fröcskölte a homlokát. Aztán Lipót komoran, hátrább
1
parancsoltatta a körülöttük állókat, nekik széket hozatott és le­
ültették őket az asztal másik oldalára Lipóttal szemben.
A kadét lassan magához tért és az agya tisztulni kezdett.
Amikor már egészen elmúlott a szédülése, akkor azt mondta hal­
kan Lipótnak, hogy köszönöm, már jól érzem magam.
És akkor Lipót megkezdte a kihallgatásfélét.
— Szép vezér vagy te. Elájulsz a biráid előtt. Látod, a tár­
sad, pedig az is elég nyomorultnak látszik, jobban tartja magát.
Hát térj magadhoz, különben én, Lipót, foglak majd saját tenye­
reimmel életre pofozni. Hiszen ismersz, ugy-e ?
— Csak nem fogok majd egy félig már döglött zsidót fel­
akasztani.
— Mert lógni fogtok, mert most népitélet van.
, — Úgy van, — zúgtak, röhögtek élénken körülöttük.
— Szóval levertétek az ellenforradalmat, mi?
128 BÉTA

— Harminc szál emberrel, szónoklatokkal. . . kis nyápic

zsidókkal. . .
Ekkorra a kadét már egészen tisztán kezdte érezni magát,
de mert jobban át akarta magát adni Lipótnak, meg az egész ki­
hallgatásnak, kigombolta nyakán a gallérját, mellényéről is ki­
gombolt egy gombot, hogy mellét ne nyomja a blúza és kívánt be,
oda is, egy kis levegőt. Aztán megrázta a fejét, mintha csak
mondta volna, na most azután már készen vagyok, jöhetsz. Hát
hallgassuk csak, mit is akar ez a Lipót?
Magában pedig elhatározta, hogy most erősnek, fölényes­
nek, bátornak, vakmerőnek fogja mutatni magát. Végtére is, ha
máskép nem, hát úgy kell gondolnia, mintha a színpadon volna
és csak egy buta publikum az, aki röhög itt most körülötte.
Béta egész idői alatt egyszerűen úgy érezte magát, mint ami­
kor régen, spongyával a kezében állt az iskolatábla előtt. Szinte
motyogta magában, jaj tanító ur, tanár ur, majd máskor felel­
nék inkább. Pedig legbelül érezte, hogy tanító ur kérem, tudom
én a leckét, biztos vagyok benne, csak kérem most ne, most ne
ilyen hirtelen.
A kadét körülvitte a tekintetét és igen hamar meglátott,
megösmert ott egypárat. Züllött falusi Írnok, aljegyzőfélék,
zsíros parasztok fiaiból és gazdag sváb iparosok fiaiból lett tisz­
tek, itt-ott egy-egy nyegle zsentri, egy a népnyuzás miatt falu­
jából elmenekült szolgabiróféle, egy közismert vidéki ripacs új­
ságíró, egy-egy sohasem vizsgázó diákból önkéntesekké, tisztek­
ké lett sihederből úgynevezett “urakból” áll a közönség.
A “nép”, akik Ítélni fognak most fölötte. . . Mind kócosak,
züllöttek és hirtelen az jutott az eszébe, hogyha a nép nem is, de
a nemi bajok minden fajtája itt ebben a közönségben egész biz­
tosan képviselve van.
És akkor már tényleg nem félt a kadét, mert úgy érezte,
hogy talán most először életében van oka cinikusnak, gúnyosnak
lenni az embernek, még a polgári társadaolmnak is eme gyaláza­
tosán kócos karikatúrái előtt.
Felvetette a fejét, belenézett Lipót szemeibe és szinte kihí­
vóan mondta :
— Gyerünk hát urak ! Mit akarnak ?
Lipót a hatalmában biztosan, csak lustán, félig nyitotta ki
egyik szemét és nyujtottan, lossan kezdte, eleinte elnézett a fiuk
fölött, mintha spórolná most meg a tekintetét rájuk pazarolni.
Később azonban már felállt, szemei szinte ütöttek, oly hatalmas
energia áradt belőlük és ökleivel csapkodta az asztalt, hogy majd
szétrepedt minden. Csontos homloka is majd szétrobbanni lát­
 BÉTA 129

szott. Aztán megint egy másik percben cinikusan, szinte súgva

beszélt, hogy utána megint harsogjon. Hangja és energiája be­
töltött és vitt mindenkit. Színes volt, tele ötletekkel és merész
fordulatokkal — Lipót elemében volt — zabolátlan ur volt.
“Hogy mit akarok ? Ki akarom egyszer végre már beszél­
ni magam egy eleven apostollal. Eddig még úgy is csak képeken
volt szerencsém hozzátok. Azok az elődeid, hiszen te is tudod,
eleven apostol, már régen voltak, már a sárgafestékes karika is
lekopott a fejük körül, csúnyán beszélnek magyarul, régdivatu
dolgokról. De te modern vagy. Egy modern, villanykorszakbeli
apostol. Remélem, hogy többet is tudsz, mint azok. Tehát nem
magyaráznád-e el nekem az uj modern hitet? Nekem, hitet­
lennek”.
Kadét: — Szívesen Lipót. Célunk olyan életet teremteni itt
a földön, amelyben már majd nem élhetnek többó olyan figurák,
mint te és társaid itt. . . — és körülmutatott kezével.
“Mindenki megkapja majd munkájának a gyümölcsét. A ja­
vakban és élvezetekben, amelyeket a társadalom kollektiv mun­
kájával a kincses természebtől kiás, mindenki részesül.”
“Hajnali öt órakor, ti részeges, bágyadt disznók, ezt úgysem
értitek meg, mert lett volna elég alkalmatok nappal és tiszta he­
lyen is megtanulni és nem tettétek. így hát én hiába is beszélek
nektek. Azonban tudni szeretném Lipót, hogy mi a ti szándéktok
velünk, hadifoglyokkal, nem is annyira miattam, mint inkább a
többiek miatt.”
Lipót: — A nép Ítélni fog. Föl fognak akasztani bennete­
ket. De most ne erről legyen elsőbben is szó. Hangod szemtelen,
ugylátszik, hogy törékeny testedben kemény lélek lakozik. Lá­
tod, hazudik az a latin közmondás, amely az ellenkezőjét mond­
ja. . . hanem majd megtörünk egy kicsit.
“Szóval az én javaimat elosztottátok a parasztok között, ho­
gyan is mondtad csak, hogy a társadalom javaiból részesülhesse­
nek. . . Hát ez szép dolog. . . ez nagyon szép dolog. . . ezért
okvetlen lógni fogsz. Ugy-e nép?”
A nép kórusban: “Lógni fognak !”
Kadét : “Mi lesz Bétával és harminc emberemmel ?”
Béta: “Nekem is, nekünk is az lesz a sorsunk.”
Lipót: “Úgy van. Talán nem egyszerre mindannyian és ta­
lán még nem ma, de viszont könnyen meglehet, hogy már hol­
nap.”
Kadét: “Milyen jogon? Mi hadifoglyok vagyunk. Hol van a
genfi egyezmény ? Embereim majdnem mind családosak. Az em­
berség hol van?”
■
S

/
■

™
?
»
i

V
;

I
 130 BÉTA

Lipót: “Szavazzunk. . .! Én azt mondom, hogy nálunk van

a jog. Tegye fel a kezét az, aki azt mondja, hogy amit én mon­
dok, ott a jog. Na látjátok, mindenki feltartja kezét, csak ti ket­
ten nem. így hát óriási szótöbbséggel a legdemokratikusabban
el van intézve, hogy nálunk van a jog és nem nálatok.”
“Most szavazzunk, hogy hol az emberség, hogy kik az em­
berek, mi vagy ti. Látjátok, megint az jött ki, hogy mi vagyunk
az emberek. . . így, hát a dolgot erről az oldaláról is elintéztük.”
“Mert ti csak ketten vagytok, megkötözve, mi meg vagy
százan is vagyunk itt puskákkal, ott kint ezredeink is vannak és
igy az igazság, az emberiesség, az erkölcs meg minden, maga az
élet és a halál is a mi kezeinkben van.”
Kadét: “Tévedtek. Csak az élet és a halál van a ti kezetek­
ben, de az erkölcs, a humanitás, azok embereken és pártokon fe­
lüli dolgok, tartalmukban örökéletüek és igy ha ti bennünket,
fegyvertelen hadifoglyokat kivégeztek, vétetek az örökérvényű
emberi jogok és erkölcsök ellen..... közönséges gyilkosok lesztek.”
Lipót: “Ne, ne prédikálj ilyen ósdi, igazán nem egy villany-
korszakbeli apostolhoz illő módon. Egészen úgy csinálsz, mintha
mi itt analfabéták volnánk. Hiszen te is tudod, hogy az erkölcs,
meg a jog, sem tartalmukban, sem formájukban nem öröktérvé­
nyűek, hanem koronkint és érdekenként változnak. Ne tettesd te­
hát magad butának és ne tarts bennünket sem butának. Egyéb­
ként leegyszerűsítjük az egészet, egy utolsó szavazást, kedves
népem, hogy aztán más tárgyra térjünk. Gyilkosok leszünk-e, ha
ezeket az apostolokat felakasztjuk, vagy igazságos bírák?”
A nép: “Bírák vagyunk!” Egy hang a népből: “A nép sza­
va, isten szava.”
Lipót: “Remélem, hogy több szavazást már nem kívántok.
Remélem, hogy nem kívánjátok, hogy ágyúimat is behozassam
ide a kávéházba, mellém ültessem őket, hogy velük illusztráljam
nektek, hogy mekkora nagy is ez a mi jogunk és igazságunk.
Mert van ám ott kint vagy húsz ágyú, meg vagy kétszáz gép­
fegyverem és sok-sokezer emberem. Hát ekkora nagy is a mi
igazságunk.”
Kadét : “Megadom magam a sorsomnak. Nem igazság és
emberség, amit cselekedtek, egyszerűen csak a sors változó sze­
rencséje. . . szerencsétlensége. . . Tehát itt vagyok !”
Lipót. Ez beszéd. Ezt a hangnemet jobban szeretem és igy
akkor en is máskép beszélek.”
“A népem itt most talán egy kicsit züllöttnek látszik, mint
te mondád az előbb, részeges disznók, mert már hónapok óta ki­
estek a tengelyükből. Ez a cvikkeres itt, ügyvéd volt, mert hó­
 BÉTA 131

napok óta nincs pőre, nem nagyságosurazták, nem politizálhatott

a klubban és a kilencszobás lakását elrekviráltátok — hát kiesett
a tengelyéből. Az a másik ur ott, a pepita mellényes, az jegyzője
volt egy falunak. Ti kergettétek el, hát persze, hogy ez is kiesett
a tengelyéből. Emez egy snájdig zsentri tiszt volt, mert semmi
mesterséghez sem értett, cipőt tisztittattatok vele a pályaudva­
rok körül. Hát ez is kiesett a tengelyéből. És igy tovább muto­
gathatnám nektek a többi urakat. Nekem birtokaim, kastélyaim
voltak, gyáraim, boltjaim, képeim, szőnyegjeim, szeretőim, ara­
nyaim és szolgáim voltak, aztán sunyin bujkálnom kellett előt­
tetek. Parasztjaim letegeztek és azt akarták, hogy velük kapál­
jak. Mi kellemetes urak voltunk, amig a tengelyünkben forog­
tunk a régi világban. Most züllötteknek látszunk egy kicsit, de
mihelyst visszaállítjuk majd a mi világunkat, visszapottyanunk
majd a mi tengelyünkbe és ismét morálisan kifogástalan urak,
kifésült és kivasalt gavallérok leszünk majd.”
“Hogy mi a ti bűnötök ?. . . Hogy, habár csak egy percre is,
de megingattátok a bálványunkat. Habár a történelem számára
csak egy percig tartott is, de bizonytalanná váltam és gondol­
tam, ejha, mi az, talán igazatok volna?. . . Nem; hogy igazatok
van, arra nem gondoltam, hanem, hogy talán elég erősek vagytok
engem, javaimat és szépséges babáimat letörülni. Elég erősek
vagytok-e. . . ezen a hangsúly.”
“Hogy ki, mi vagyok én? Én vagyok a civilizáció csúcsa, az
individualizmus csúcsa, én tudósa vagyok a természet titkainak,
ha ma még nem is tudom mindet, de már tanulom a többit is. Én
szépségek élvezője és teremtője vagyok, művész és müélvező va­
gyok. Én vagyok a gazdagok gazdagja, gyáraim, bankjaim, bir­
tokaim vannak. Én hatalmak hatalma vagyok, egy rendszer csu-
csa vagyok, a kapitalista társadalom, az individualista kultúra
csúcsa. És ebben a nagyságomban, fent a csúcson löktetek meg
úgy, hogy elkábultam egy percre. . . De csak egy percre —
mondom.”
“Remélem, belátjátok ezekután, hogy ezért lógni fogtok.”
“Ur vagyok! Érted-e, te apostolpojáca. . . ur vagyok ! És
ezek is itt urak mind. Még a legszegényebb, legnyomorultabb kö­
zülünk is urnák érzi magát, mert mindég lát maga alatt egy még
szegényebbet, egy még nyomorultabbat, akihez viszonyítva ur.”
“Mert a természet nem ismer egyenlőséget. Ti, apostolok,
mindig is lefelé láttátok az egyenlőséget és azon jajgattatok,
hogy egyikünk nagyobb bűnös, mint a másik, tehát egyiknek
alázatosabbnak és jobbnak kell lennie, mint a másiknak. Mi fel­
felé látjuk a különbséget. Egyik gazdagabb, nagyobb művész.,
132 BÉTA

nagyobb tudós, nagyobb ur, mint a másik, tehát nagyobb hata­

lomban van, jogosabb lehet, mint a másik.”
“Miénk az erő, az öntudat, az alkotás és a fejlődés. A miénk
vigyorgó jóérzést csinál, boldogságnak hívják ezt magyarul. Mig
a tiétek az önmarcangoló, tépelődő, pesszimista, fejlődés-
telenség.”
“Mi örülünk magunknak és mert tudjuk, hogy van örülni
magunkon, harcolunk is magunkért, dolgozunk is magunkért.
Mig ti apostolok, buták, csak másokért bőgtök.”
Kadét: “Igaz ugyan, hogy urak vagytok, de milyen áldoza­
tok árán ? ! Tele a történelmetek vérrel, jobbágyaitok, szolgáitok,
parasztjaitok és a proletárok szenvedéseivel és hogy urak ma­
radhassatok, még mennyi vért fogtok ontani, istenem !”
Lipót: “Ezért nincs a földnek négyszázezermillió lakosa,
csak hatezermillió és mi van ezen jajgatnivaló? Talán nem va-
gyünk igy elegen ? Nézd azt a kaszirnőt ott, a szőkébbiket. Most,
hogy ilyen nagy a forgalom, tudod, a kávés kettőt tart. Tegnap
éjjel felvittem a szobámba és úgy megkinoztam, de úgy megki-
noztam, hogy majd beledöglött. Talán te sajnáltad volna — erigy
és kérdezd meg tőle, hogy mégis melyikünket szeret. Meglásd,
hogy engem kíván, imád, téged pedig kiröhög.”
“Erigy, nézz körül itt. Ezek itt tisztjeim, népem vezérei —
urak. Deszpota módján parancsolok nekik és mégis velem van-
nak, mert kimennek az uccára és ott viszont az első bakát már
ők teremthetik képen.”
Kadét: “Én a képenteremtett bakáidért, azokért az elnyo­
mott, elbutitott proletárokért vagyok és egyenlővé. . .”
Lipót: “Ne folytasd, erigy ki és prédikálj nekik egyenlősé­
get és testvériséget, én meg azt mondom majd, hogy amelyikük
keményebb, abból altisztet csinálok majd, mint altiszt, már ur
lesz ó is egy kicsit, akkor már tiz emberen fog uralkodni — meg­
látod, hogy fognak majd keménykedni mind. Mennyire ki fognak
majd nevetni az egyenlőségeddel, meg a testvériséggel, mert
alapjában véve urak akarnak lenni ők is.”
Kadét : “Mert szegények, tudatlanok. Mert nem tudják,
hogy a földön, ha a javak igazságosan volnának elosztva, mily
gazdag és boldog lehetne mindenki, mindenki kivétel nélkül
urak nélkül.”
Lipót: “Dehogy is érezném, élvezném én a gazdagságomat
ha mindenki gazdag volna.”
“Láttál-e már tiz egyforma nagy tudóst ülni egy asztalnál?
Egy szót sem tudnak szólni egymáshoz ; minek, hiszen a másik
úgyis tudja ugyanazt. Hiábavaló tehát minden tudományuk. De
 B É T'A 133

csak kerüljön egy közülük kilenc tudatlan köze, meglásd milyen

szószapora lesz, mennyire elemében lesz és mily nagy tudóssá
válik izibe.”
Kadét : “Mi a gazdasági és vele a társadalom mai rendszerét
akarjuk megváltoztatni. És amikorra majd a gazdasági különb­
ségek már eltűnnek, akkorra idealógiailag is megváltozik majd
az ember. Akkor az az ember már másként fog gondolkodni és
érezni, mint most a te néped, a te bakáid. Azok az emberek in­
kább fogják majd a javakban való arányos, vagy egyenlő része­
sülést választani, mint a mások hátrányára való duslakodást,
uraskodást. Erre majd a mi népünket, az uj gazdasági rend, az
abból fakadó uj ideológiák fogják rá nevelni.”
Lipót: “Tehát a gazdasági rendet akarod megváltoztatni
legelsőkben és legsürgősebben, akkor nekem ne j.öijj elő ember­
séggel, joggal, elkölccsel, meg több ilyen, a mi világunk ideoló­
giai fegyvertárából vett lim-lomokkal handabandázni.”
“Akkor mndd ki keményen, hogy a gazdasági rendet akarod
megváltoztatni, mert úgy véled, hogy akkor jobb lenne neked,
meg a tieidnek. Elhiszem neked. Ha megtudnád változtatni, ak-
kor jobb lenne neked is, meg a tieidnek is, de nekem, meg ezek­
nek itt, volna rossz, tehát én nem akarom.”
“Te akarod, — én nem akarom.”
“Te a mi fegyvertárunkból húztál elő ócska, rozsdás vacko­
kat. Erkölcs, hazafiság, vallás, jog, becsület, szótartás, emberi­
esség, stb., mind, mind lukszus dolgok, amelyeket kényelmünkre
és díszítésünkre használtunk valamikor még nem régen. De
most, hogy komoly harcba kerültünk és nincs időnk és alkal­
munk kényelemre és lukszusra, sutba dobjuk őket, mert csak
akadályoznának bennünket, használhatatlan ócskavasságukkal.”
“Ti bambák, még felveszitek őket és feszittetek benne, még
talán tükör előtt is tetszelegtek magatoknak, hogy milyen becsü­
letesek is vagytok ti, hogy milyen erkölcsösek, milyen jók és
milyen emberszeretők is vagytok, mintha egy modern katona
egy középkori lovagruhába öltözködne és lándzsával handaban-
dázna a modern ágyuk és lángszórók ellen. . . Ti. . . ti dilet­
tánsok!. . .
“Amikor körülkerítettünk benneteket, még akkor sem fog­
tatok élethalál harcba és nem okoztátok nekünk azt a kárt, amit
tehettetek volna, mert azt gondoltátok, hogy a genfi tudomisén-
már milyen szabály, meg az emberség, meg a jog, meg igy meg
úgy hadifogoly, meg a satöbbi. . . ha. . . ha. . . ha. . .!
“Tévedtél ! Ez nálunk most nem a genfi lukszusra való alka­
lom,”

u
^I 4,
I1 i
. 134 BÉTA

‘Te meg akarod változtatni a gazdasági rendet az én bőrö­

mön keresztül, ez a tény, — én nem akarom. Te vagy megkötöz­
ve, nem én, tehát te fogsz lógni, nem én.”
“Ez az igazság és ez a jog.”
Kadét: “Belátom, — okosabb vagy. Tudom, hogy sokat kell
még tőletek tanulnunk és tudom, hogy drága a tandíj, de —
és ezt hangosan, szinte extázisbán mondta, hogy a kávéházat be­
töltötte hangja — a végső gytözelem mégis a miénk lesz.”
Lipót közbevágta ingerülten: “Tudod, vagy hiszed ?”
Kadét: “Hiszem!”
Béta: “Hisszük!”
Kis ^ csendes szünet következett, senki sem moccant. És ak­
kor Lipót nehéz gondolkodás után morzsolósan, szinte mintha
magának mondta volna :
“A tudást le lehet győzni nagyobb tudással, de a hit. . . a
hittel szemben tehetetlenek vagyunk.”
És most szelíden, egész más hangnemben beszélt a fiukhoz.
“Látom, ti korlátolt, de hites apostolok vagytok, Én csak
ember vagyok, igaz, hogy a csúcson.”
“Meg fogtok nemsokára halni, mintahogyan illik is igazi
apostolokhoz. Vigyétek magatokkal a sírba az ember tragédiáját
úgy amint azt lejátszotta és le fogja játszani a történelem úgy
amint en mesélem el nektek, nem Madách. Madách csak egy
pesszimista álmodozó volt és megakadt, de én logikámmal a vé­
géig merek mászni,, mert én nem vagyok pesszimista, hanem ma­
ga a kémény, pozitív alkotás vagyok.”
... “Kínozni akarlak .még utoljára benneteket, mert a javát a
történelemnek nem éritek meg és mégsem akarom, hogy elmu­
lasszatok egeszen. Tudom, hogy korbáccsal nem kínozhatok hites
embereket, mert meg képesek élvezni minden ütést.”
“Figyeljétek, amit mesélni fogok.”
“Tudjátok ott kezdődhetett, amikor az a bizonyos majom
először megkóstolta egy állat húsát és vérét - emberré lett A
tak m™ga ma’is/yÜmÖ'CS * nÖvényevő maÍmok- majmok marad-
, „ ... Én büszke vagyok őseimre, hősök voltak, húsevő és vérivó
hosok, akiket vissza tudok vezetni egészen II. Endréig Ott meg­ *

akad a családi fonal és akkor már csak annál az első húsevő és

venvo majomnál latjuk egymást viszont. És ez Így természetes.”
A ti őseitek úgy latszik később szoktak rá a husevésre, —
tovább voltak majmok. Ez látszik meg rajtatok és innen ered a
külömbség köztünk.
Egy-egy nagy háború vérzivatarja után mily friss,
ózon-
 BÉTA 135

dus a levegő az alkotás számára. Szinte úgy mondhatnék, hogy

a társadalom a háború alatt nyekken ugyan, de ugrik is egyet
utána. A férgese, ami a háború előtt a nagy penészes nyugalom­
ban kérődzőit a társadalom testén, egy-egy háború után leválik.
Intézmények, rendszerek egész sora, uralkodók, egész nemzetek
szűnnek meg.”
“A háború és az egyéb úgynevezett elemi és társadalmi csa­
pások szükséges tisztitó dolgok, a férgesét pusztítják és ezt tud­
ni kell, mert aki jajgat ilyenkor, az maga is férges vénasszony.”
“Én, látjátok ujjászületek, idegeimben rugalmassá válók,
friss vér szökken ereimben és frissen gondolkodom, mig a há­
ború előtti penészes nyugalomban majd magam is megpenészed-
tem és majdnem elnyúltam kultúrámmal, meg egész herce-hur-
í>
cámmal együtt egy nyavalyás dekadenciában.”
“Most folytatom az életet megtisztulva. A vérzivatar ter­
mészetesen leverte a fámról a kiélt, elvirágzott, régi ideológiai
virágjaimat is.”
“Például nekem pont e héten a hazafiság cimü virágomat
vitte le ez a zivatar.”
“Ti magyarok vagytok, egy haza gyermekei volnánk, egy
nyelvet beszélünk és gyermekkorunkban talán egyazon ucca kö­
veit róttuk évekig és én mégis a románokkal, csehekkel, meg a
rácokkal szövetkeztem, sőt odaadom nekik hazám egy darabját
is, hogy ti, ugyanannak az édes hazának a gyermekei, lóghassa­
tok. Hát ugy-e ez nem hazafiság?”
“A vallás virágai is elvirágzottak. Mert azt parancsolom a
papomnak, hogy mossa meg a kardomat szentelt vízzel, amellyel
pedig pont azokat fogom leütni, akik a tiz parancsolatot prédi­
kálják nekem. Mert hogy mit is prédikáltok csak ti? Hogy ne ölj,
hogy ne kívánd felebarátod. . . satöbbi. És a papok inkább akar­
nak halott vallás eleven papjai maradni, semmint eleven vallás­
nak halott papjai legyenek és megszentelnek, megáldanak, ha
parancsolom, még a s. . . t is kinyalják.”
“Az erkölcs virágjai is szépen vannak, már amit mi úgy ál­
talában erkölcsnek nevezünk. Hát van gusztusod erkölcsösnek
* lenni, ha ezt a két kaszirnőt látod ott a kasszában? Hát akarsz-e
te egynejü lenni, amikor a babámat, a Mancit, a múlt héten ér­
tem éppen rajta egy két méteres soffőrrel. Ezeknek az uraknak
a feleségei itt délutánonként férj-csereberét csinálnak és csak
azért hálnak éjjel mégis a hites tulajdon férjeikkel, hogy a dél­
után szerzett nemi betegséget szépen tovább adják. Aztán mi­
lyen boldogan is élnek szépen tovább, mert nem tudják biztosan,
 : -ví',-

p
136 BÉTA

hogy egyik szerezte a másiktól, vagy a másik kapta-e az

egyiktől/”
“Volna-e kedvetek erkölcsösnek lenni, ha megtudnátok, hogy
Joci talán éppen most fürdik a Lovag Richárd márványos fürdő­
jében.”
“Azt mondjátok, hogy becsület. Itt van a példa jó magatok.
Ketten bambák azt gondoltátok, hogy a becsület virága még vi­
rágzik a fákon és csakis ezért a kicsike kis hibátokért fogtok
lógni, mert hogy alapjában véve nem azért fogtok lógni, amiért
hirdettetek egy és mást, mert hiszen sokan vannak közületek, akik
hirdetnek egy és mást, hanem amiért a kezünk közé kerültetek.
És miért kerültetek a kezeink közé? Mert hittetek a becsületben,
a mi becsületünkben, az erkölcsben, meg a többi ilyen marhaság­
ban. így vetettem le magamról én a múlt eme ócskaságait.”
“Hát lássátok be, hogy a háború vérzivatara, általában az
ilyenféle történelmi zivatarok, hasznosak és tisztítók és merem
hinni, hogy utána jó darabig csodás, ózondus, friss lesz a le­
vegő.”
“És ne féljetek, mihelyst lesz ismét időnk egy kis lukszusra,
csinálunk mi majd olyan újféle cifra ideológiákat, hogy csak úgy
ropognak majd. Vagy a legrosszabb esetben kisuvikszoljuk újra
a régieket.”
Egy kis szünet után Lipót folytatta :
Hogy fogalmatok legyen, mi is az a jövő) ebben a friss, uj
levegőben, hát folytatom.”
“Először materiális téren fogunk óriásit ugrani. Villanyosit-
juk az ipart. Trösztöké lesz a termelés. Mint fontos tényező, el­
tűnik majd egeszen a demokratikus politikai hatalom, ami fon­
tosságában már most is majdnem apró csepürágásnak látszik
csak. Hogy az egyik párt előre kívánja-e tenni a pontot egy nyul-
farka után, a másik meg utána. Ahol ma még hatalomnak marad,
ott úgyis csak zavart és bajt csinál. Ehelyett a bank és ipari tőke
hatalma lesz nyíltan minden hatalmak hatalma. Intézni fogja a
termelés menetét, az elosztást és minden detail és ideológiai
kérdést, ami ebből folyik.”
Úgy éltem, hogy a királyok, meg a köztársasági elnökök
majd meg fognak szűnni és én, Lipót, ma még csak bankok és H
ipari vállalatok ura, leszek a király, nem egy országocskának per­
sze, hanem az egész világnak szőröstül-bőröstül. És amikor én
magamról, Lipótról beszélek, értem jómagámat, mint bank- és
gyártulajdonost, a trösztök urát, értem a gazdagságot, a tudo­
mányt, az erőt, magát az individualista fejlődés csúcsát, e feilö­
des csúcsának a koronáját.”
 BÉTA 137

“Madách — már előbb mondtam — a ti fajtátok. Elindul

ugyan a múltból, de logikájának döntő ütközeteit a magaalkotta
és a magafestette jövőben vívja.”
“Még alig múlt el ötven esztendő az ő jövőjének ötvenezer
évéből, már is láthatjuk, hogy a vonat nem azon a váltón gurul
tovább, amerre az ő fantáziája és logikája számította, nem a
falankszter időbe fog vinni és nem a jégmezőkön fog végződni.
Nem Lucifer bukik el, hogy a világnak csak Isten mögött bak­
tató, követelő, a világnak csak a fejlődés felfújását végző élesz­
tője maradjon. Nem, barátaim, Lucifer nem elégszik meg a má­
sodik hellyel. Az egész fejlődés oda tendál, hogy Lucifer a leg­
első akar és fog is lenni.”
“A ti fajtájú ideológiák elpusztulnak ezen a rücskös, nyo­
morult földtekén, mert csak széj j elpuhitanák a lakóit. Már pe­
dig Lucifer hozza, hozta is mindég a tudományt, ami szenet csi­
nál a levegőből, ha majd ki fogy a szén a földből és a jog, ami
agyonszelektálja a gyöngét, a férgesét, az is Luciferé.”
“Most, most fogja éppen vívni Lucifer a döntő harcát az
Úrral. Most, éppen most fog majd összekavarogni kaotikus csata­
mezővé az egész föld. Talán már meg is kezdődött a java. Már
csináljuk javába. A mi bőrünkért, a mi bőrünkkel folyik ez a
rettenetes gigászi küzdelem, a legrettenetesebb, ami csak valaha
volt, amit valaha elme fel is tudott fogni, mert nemcsak csip-
csup országocskákért folyik, hanem magáért az egész föld tulaj­
donáért. . .”
“Nézzetek körül ! Fegyvercsörgés mindenütt. Itt ideológia
felvonulás. A nagyvárosok uccáin pamflettokat árulnak. . .
ilyen izmus, meg olyan izmus. Pesszimista világvéges jósok
mászkálnak hosszú hajjal mindenfelé és egy másik sarokban go­
noszul, vakon, porosz őrmester villogtatja még mindig nehéz
kardját. írók, művészek kaotikus istenkeresése, aztán minden
negyedévben más-más vértezetet váltanak és régen évszázadokat
kitölthető izmusokat alkotnak. . . Ismételten minden negyedr
évben. Egész népek vetik magukat megszűnésük félelmével a
hisztériás, szekszuális élet haláltáncába. Más nemzetek körzőkkel
a kezükben határvonalat rajzolnak még csak és komolyan ágyu­
kat vonszolnak oda, de holnap letörlik véres spongyával, hogy
£

holnapután már ismét egy más határt tervezzenek maguknak.

Aztán hirtelen más gondjuk támad és suta, korcs imperializmu­
suk helyett határaikon belül fedezik fel az ellenséget és azok el­
len fordítsák ágyúikat.”
“Ugyan még ordítanak itt-ott, hogy lefegyverzési konferen­
cia, meg hogy a hajózási egyezmény, meg hogy ilyen meg olyan
r
138 BÉTA

nemzetközi izé, aztán, hogy az erkölcs veszélyben, meg hogy az

Isten veszélyben van és hogy egyesüljünk és több ezer és ezer
jelszó, amelyektől hangos ez a gigantikus forrongó kórus.”
“És ez még csak a kaotikus felvonulás.”
“Aztán majd összecsapnak. Ölni és pusztítani fognak,
bizonytalanul, még azt sem tudva, hogy ki, ki ellen van.
Ütnek majd össze-vissza, ahová érnek és ütés közben kapnak
majd oldalról is, meg hátulról is és ütés közben veszik csak majd
észre, akik élve maradnak és egyáltalán észrevehetnek valamit,
hogy tévedtek és rossz pontot ütöttek agyon. És csapkodnak
majd és levernek majd minden érthetőt.”
“És amikor már a rettenetes tobzódó véres káosz teljes lesz,
amikor már minden ideológia és tartalom legyilkolódott, amikor
már csak maga a puszta öldöklés, a már úgysem létező ideológiai
dolgokért, vagy nem a fogalmazatlan, rendetlen és élvezhetetlen,
értéktelen materiális dolgokért lesz, hanem már csak tisztán
önönmagáért a pusztításért, akkor tűnik majd föl, hogy ott a
győzelem, ahol a több tudomány, az erő és a friss ideológiátlan
fürgeség van, akkor. . . akkor fog az Isten legyőzetni és Luci­
feré lesz a föld.”
“Mert, ha harcban összebomlik két férge a földnek, akkor
Lucifer azt mondja, hogy sem a tiéd, sem a tiéd, hanem — és a
saját zsebére üt — az enyém.”
“És amikor azt ordítja most az egyik tele ágyukkal a pofá­
jában és összecsap a másik ágyús pofáj uval, hogy enyém ez a
határ, akkor Lucifer gúnyosan mosolyog, hogy egyiteké sem,
hanem az enyém és ha a két küzdő elfáradva és egymást agyon­
legyőzve összeroskad, utolsó tekintetükkel látják majd a vigyor-
gó Lucifert, amint szétterpeszti győzelmesen a lábait, átfogva
azt a letarolt határt, ami tényleg az övé lett.”
. “És ha azt ordítja egy demagóg, hogy az enyém ez az ideo­
logía, nem a tiéd, te tetves, akkor azt mondja Lucifer gúnyosan
itt is, hogy az már egyiteké sem, mert verekedtetek érte, hanem
az is már az enyém. Mert mégha maga az Isten keveredik is
harcba Luciferrel, akkor is Lucifer győz, mert Lucifer a harc
mestere és minden harcban, bármilyért is folyjon az, maga a
harc szelleme lesz a győztes.”
... Mí, avval, hogy kikutattuk és lerángattuk Istent a misz­
tikus homályából, hogy magát a misztikus homályt téptük szét
tudásunk világító fényességénél, rájöttünk, hogy a végtelen ter­
meszeinek az Isten, meg Lucifer olyan parányi figurái csak,
mint a mi földünknek én meg te.”
Kis pihenés után Lipót folytatta:

i
 BÉTA 139

“A marsbeli elemi iskolában, mert hogy azok ott fejletteb­

bek, az első osztályban azt tanulják, ami a múlt. A másodikban
tanulják a jelent és a harmadikban nem jósolgatják, mert hiszen
fejlettebbek, mint mi, hanem azok már tudják, biztosan tudják
a jövőt és úgy is tanítanak.”
“És a földről tanulva, röviden, pár mondatban foglalják össze
a multat. . . Hogy egymillió év alatt kihűlt a föld, — egymillió
év alatt benépesült — a legfejlettebb állat az ember lett. Csinált
sok mindenféle marhaságot, úgynevezett istenes, meg más ke­
vésbé ügyes rendszereket, mig aztán egyszerre csak összekeve-
redett-zavarodott az a sok marhaság, de ez már a második osz­
tály tananyaga. És jöttem én, Lucifer, Lipót ur.”
“És kezdtem fujódni, hatalmasodni, nyújtózkodni, ezt már
a harmadik osztályban tanítják — tudományom csinált hajókat,
levegőben és vizen, drót nélkül átfogtam az egész földet és át is
öleltem az egész földet terjeszkedésemben. Aztán, hogy ilyen ha­
talmas lettem, ott, ahol utamban gyöngécske, elmaradt, göröngyös
helyre ért az ujjam, azokat letöröltem, mindent magam alá szo­
rítottam, mindent, amit csak elértem és nyögött, szolgált engem
minden és mindenki.”
A Kadét már nem bírta tovább hallgatni és iszonyodva, ke­
zét a szeme elé tette: “De Lipót, hiszen ez hatalmi téboly, te. . .
őrült vagy!”
Lipót: “Nem vagyok őrült, csak ti vagytok parányiak, kis
bogaraim és nem értitek meg, amit igy mondtam.”
“Mondjam értelmesebben ?”
“Mondjam értelmesebben, hogy még jobban iszonyodjatok ?
Hogy dziuz-gázzal, aminek a képlete ott, abban a tarsolyomban
van, egy tizedmásodperc alatt egész vármegyét, minden eleven
emberét, férgét, megölöm, ha akarom. És én fogom is akarni.
Póldául pont tiz év múlva a négyszázmillió kínaiból fogok három-
százmilliót két óra alatt elpusztítani, mert szükségem lesz a kar­
jukra, meg a földjükre és mert nekem a kínai kérdés megoldása
így lesz a legpraktikusabb. Hogy ne is beszéljek apróbb, nagyobb
országok, gyarmatok, arabok, törökök, meg egyes kellemetlen
néger törzsek ilyesféle rendbeszedéséről. A másik tarsolyomban
van a repülőgép modelom, amivel egy fél nap alatt körüljárom
majd ezt a földet, amint ma a motorbiciklis rendőr mászkál az
országúton es ahol szükségesnek találom, csak le-Ie eresztek egy
csoppecsket ebből a gázból, hogy engem szolgáló rend legyen

És természetes, hogy nem fogom magam szégyenleni ha

úgynevezett civilizált népek ellen is kell majd használnom a gázt.
140 BÉTA

meg a repülőgépemet, a tudomány ezen eszközeit, ha azok civi­

lizációja nem engem akar majd szolgálni. Mintahogy ti most
éppen ellenem akartatok törni.”
“Mert értsétek meg végre, hogy Ádám a tudomány szelle­
mét idézte fel a földre, amikor megkóstolta annak a fának a gyü­
mölcsét és a tudomány nem szolgája az emberiségnek, ellenkező­
leg, a tudomány, a kultúra az az ur, ami bekap, lenyel, eláraszt,
mert ott, ahol a tudomány van, ott Lucifer van maga.”
“Nincs igaza Madáchinak, mert ember, ha küzdesz, akkor
tulajdonképpen a tudásért, a világosságért küzdesz, akkor előbb-
utóbb megtudod, hogy küzdelmed gyümölcse, Lucifer maga
és ha győzve erővel, bízva bízol, az erőd mögött is Lucifer áll.
Ellenben, ha jámboran, tudatlanul bégetsz, akkor ember, bár
felakasztalak majd arra a fára, mégis, mosolyogva, tul világi gyö­
nyörrel a képeden fogsz meghalni, mert jámbor és buta vagy,
hiszesz a túlvilágban, erkölcsben, jóságban, meg egyéb ilyen
misztikus, ködös, istenes marhaságban.”
Ingerülten felugortt Lipót a székről.
“És aztán, ha én, Lucifer, kiszorítom majd az ilyen jámbor,
együgyü állatokat a földről, mint a milyenek ti vagytok itt, fel­
állók a legmagasabb felhőkarcolóm legtetejére, fejem bele-
furom felhőkön keresztül fel, fel egészen hozzá, odadörzsölöm
majd orromat az ő orrához és hetykén fogom majd neki monda­
ni: Na, ki az ur? Ki az ur — te vagy én?. . . És majd felhang­
zik egész odáig, elhallik majd a föld, immár az én földem kórusa
— halleluja Urlucifer — halleluja Urlucifer!. . .”
* * *

TZIVITTÉK őket a kávéházból a csípős reggeli uccára, ott még »

IV látták, amint a kis csapatjuk szedelőzködött, irigyelték őket

és úgy messziről integettek egymásnak búcsút. Azok, ha a pusz­
ta aszfalton is, de legalább aludtak valamicskét.
A nyitott, nagy kapukon keresztül be lehetett látni az udva­
rokra, ahogyan a kemény parasztlegények katonásan mosakod­
tak, egymás tenyerébe öntve csajkából a vizet.
Egyik-másik altiszt kikötött bajusszal, nádpálcával a kezé­
ben, hangosan rendezkedett. Lehajtott fővel, elgondolkodva
mentek, végig vitték őket egy pár uccán, kijöttek kiváncsi fehér
bakák is, káromkodtak, meg röhögtek rajtuk. Egy markos baka
odaszólt az őket kisérő őrnek: “Hej koma, adnék ke’dnek egy
ötpengőst, ha üthetnék egy laposat annak a nyálasabbiknak a
képére.”
 .

BÉTA 141

— Látod Béta — mondta a Kadét — ebből biztos, hogy al­

tiszt ur lesz hamarosan.
Hátuk mögött az őr puskatussal oldalba ütötte a kadetot,
hogy ne beszéljen, most nem szónok, hanem fogoly. Nem is be­
széltek már aztán útközben többet.
Mentek, mentek és búcsúztak az uccáktól, a kiálló tégláju,
gidres-gödrös aszfalttól, a meszelt, szénaszagu színes, kicsi há­
zaktól és magától a hűvös égtől, amelyben két fehér felhőfoszlá-
nyocska x-szerüen, kuszakeresztbe szegte egymást, mintha csak
jelezné, hogy ami odafent van abban a kékségben, az már nem
gilt.
Egy-egy menyecske settenkedett ki az ablakon és a falakon
keresztül is lehetett érezni, hogy riszálják a derekukat, mert
hogy ennyi legény egyszerre egy rakáson az utóbbi időben. . .
nem nekik gilt már, ez sem.
Mindenütt a pirospozsgás, ropogós, nyers élet támadt rájuk
és ők mindent, mintha most láttak volna először, az újdonság in­
gerével habzsolták. . . de búcsúztak is tőle ugyanakkor.
Jobb lett volna persze hangosan oda-oda mondogatni, hogy
isten veled, te szépséges ákácfa, meg isten veled, te szép világos
sárgás kis házikó, avval az igen piros zsindelyes tetővel, meg
isten veled te füstölgő kicsi kémény, ott a ház közepén, mi jót
is süthetnek alattad? Talán hullámos, dagadt kenyeret, vagy
talán az igen fölös zsíros tejet forralják. — Isten veled te kis
szucskos lurkó, te még csak kíváncsian bámulsz ránk, egyik ujja­
dat az orrodba felejtve és lóg elől a cumplid. — Isten veled —
vájjon olyan lész-e, mint csizmás, dolmányos, pipás apád. És
hogy vitték őket utolsó utjókra, felfedezték, hogy mennyi min­
dent hagynak ők itt. Milyen jó is volna mégegyszer megállni egy
» pillanatra, megmosdani a kutnál és nevetni hetykén. Milyen jó
volna abban a házban éldegélni és friss reggel kilovagolni a ha­
tártalanba. Hogy sürög-forog a sok nép a tehénistállók körül, zsi­
vaj kodnak, csattognak, pattognak.
Két kis varrólányka, talán a műhelybe tartanak, visszafoj­
tott, ijedt képpel mennek el mellettük, de aztán visongva tör ki
a nevetés rajtuk és meglódulnak, amint elhagyják őket és ezer-
szer kiváncsi és kedves kacérsággal fordulnak vissza-vissza
rájuk.
Kis iskolásgyerekek egy csomóban, valamit nagyon komo­
lyan tárgyalnak. . . talán, hogy egy klikker hány gombnak szá­
mítson. Isten veletek kis bolond kölykök — Isten veletek. Igyá­
tok az életet, hiszen azt sem tudjátok legtöbben, hogy éltek.
Ott meg a hangyák feketéinek, nyüzsögnek, hogy sietnek!
142 B É TIA

Hogy élnek Î Nem gondolkodnak, milyen boldogok is. Talán eső

lesz holnap. Isten veletek, ti veletek is hangyák.
Lehajtott fejjel mentek, lábuk vitte őket gépiesen, mert ők
maguk, mintha állnának és csak egy mozgó körképes panoráma
vinné előttük körbe a képeket. Az egész zsíros, egészséges kis
város elvonul előttük. Az egész életet most élték meg először eny-
nyire összhangban és ilyen életes összhangban, mert már az éle­
ten kívül valók voltak és perspektívájuk volt. — Isten veled élet
— boldogok, akik élnek, még ha nem is tudják, hogy boldogok.
A város szélén volt a börtön, oda vitték őket és minden for­
maság nélkül, még a nevüket sem kérdezték, lelökték őket egy
nyirkos cellába. A cella tetején egy kis, pár centiméter széles nyí­
lás volt, onnan derengett valami kis világosságféle.
A földön szalma volt egy rakáson, arra azt mondta egy fe­
kete, szétálló bajuszu ördög, a börtönőr, hogy osszátok el bitan­
gok kétfelé, sokáig úgy sem lesztek itt és becsapta maga mögött
az ajtót.
Akkor ők nem osztották el a szalmát, hanem levetették ma­
gukat rá és kitörve sírtak sokáig.
Eleinte csak zűrzavarosán mondogattak cgy-egy szavat, va­
lami gondolatsornak egy-egy hangsúlyát, mert mindegyikük sa-
ját magának gondolkodott. Bár tudták, hogy ketten vannak de
mintha nem lenne egymáshoz közük, külön-külön sirdogáltak!
, .Aztán’ mert h°gy már több napja nem aludtak, a szervezet
mégis csak követelte a magáét, nagynehezen elaludtak.
„ Fekete, nyirkos és bűzös volt a pincebörtön és amikor fel­
ébredtek, érezték, hogy tüdejüket nyomja a levegő. Amúgy is
télig mar agyon voltak verve, mert amerre csak vitték őket bol-
dog, boldogtalan, ha csak hozzájuk érhetett, ütött egyet rajtuk.
De eddig meg sohasem voltak ily egyedül, hol az őrök között
voltak, vagy sajat fogolytársaik között marsoltak és muszáj volt
^ítani- És a fizikai fájdalom mellett, amit elszenved­
tek, amit hősiesen tűrtek, nem jutottak szóhoz a lelki kínok
eppen azért mert nem voltak magukban eddig. De most összees­
tek, sirdogaltak, mert egymás előtt már nem igen lehetett tar- i
tani magukat.
És jajgatott a kadét:
M - íaj ¡fenem, szétrepedek a fájdalomtól. Mellkasom zug,
kalapal es a fejem majd szétrobban. Hát mi az én bűnöm i Tilt
m.t tettem én? Mit vettem én ki az életből Lszonöt év¿™ ßfta
hiszen te ismersz, mond, kit bántottam én ez életben? ' ’
És rettenetes ez a Lucifer Lipót, megőrjít, amit mond és
 -

BÉTA 143

az a fölényes cinizmus, ahogyan beszél — és jaj az a hatalom,

az a gonoszság és az az erő, ami ekkora súlyt ad neki, hogy le­
nyom, lenyom az átkozott. Szinte féreg vagyok csak mellette.
— Az a mérges gáza — hallottad? Egy perc alatt millió em­
bert, állatot megöl. És tudom, hogy meg fog ölni, látom a vigyor-
gó pofájáról, hogy az a természete. A sátán!
— Béta, Béta, velünk pusztul a világ !
A kis hasadékon keresztül egy vékonyka napsugár kezdett
besütni és aranyos porban úszott ott a levegő.
Béta vette először észre és önkéntelenül úgy ült oda, hogy
a kis napsugár érje az arcát. Aztán gyorsan elszégyelte magát,
mert érezte, hogy nagyon sajnálja a kadetot és azt mondta neki,
hogy nézd, a nap besüt, erigy, slukkolj belőle. Veled még rosszab­
bul bántak, mint velem. . . slukkolj egy kis napot, na erigy!. . .
A Kadét letörölte kabátja ujjával szalmás, könnyes arcát és
mert nagyon meleg jóságot érzett, odacsuszott Bétához. Annyira
elhagyta magát, hogy nem akart felállni. Melegen megfogta, ki­
tapogatta sötétben Béta kezeit — te jó — te jó barát — erigy
te oda — süssön rád. Ki tudja, süt-e még a mi számunkra.
Béta tolta a Kadetot, a Kadét meg Bétát, könnyeiken ke­
resztül édesen mosolyogtak és legbelül szinte harsogott valami a
tiszta örömtől, — te, te jóbarát.
* — Na, erigy te, — nem, erigy te inkább, és addig biztat-
gatták egymást, amíg a nap alattomban, amint jött, elcsúszott
és ők bambán, szótlanul lestek utána, a csak vékonyka ablakrés-
félén beszűrődő, csak kevéske, kis erőtlen világosságba.
Elment a nap, az is elment. Kezeik még fogták egymást és
akkor szelíden szemrehányón mondotta a Kadét, hogy látod Bé­
ta, miért nem ültél te oda?
— Én küldtelek téged, mért nem ültél te oda.
— Te vetted előbb észre.
— De te szenvedsz jobban.
— Hát jobb most, hogy egyikünk sem slukkolt belőle ?
Később, szomorú szünet után, azt mondta a Kadét:
— Látod Béta, igaza van Lipótnak. Józanabb, okosabb lett
volna, ha megverekdtünk volna érte és amelyikünk az erősebb,
azé lett volna a nap — igy, mert szeretjük egymást, egyikünk­
nek sem jutott.
— Jaj, de igaza van neki!. . .
Egy patkány állt két hátsólábán bátran előttük és mozgott
pofáján a bajusza. Ijedten szaladt a vér szivküre és a legsötétebb
sarokba húzódtak. Aztán a patkány hamarosan elszaladt egy
egész sötét sarokba, ahol nem látszott, vagy visszabujt a lyukjá-
144 BÉTA

ba. Csak sokára mertek a fiuk visszacsúszni helyükre és akkor a

Kadét sóhajtva mondta, hogy látod, patkány. Milyen jó is neki,
félünk tőle, én félek a patkánytól, én — mert én csak egy nya­
valyás, göthös ember vagyok.
— Ne vess meg engem Béta. Én értem és bírálom magam
most is, hiszen nem tudom, hogy melyik percben ütnek úgy meg,
hogy egészen végem lesz. Eléltem én már az életemet és most
szinte már a túlsó partról, szomorúan nézem át az egészet. Ta­
nultam kínzón, sokat, hogy tudjak, hogy csináljak valamit, hogy
használhassák mások, amit tudok. A szépségek mellett kidül-
lesztettem az eszemet, a szemeimet és a füleimet, hogy megért­
sem őket, de sohasem élveztem, soha nem adtam át magam
nekik.
— És én megtanultam a nóta formáját, szabályait, de én ma-
gam nem kurjongattam. Tudtam Michael Angelo élettörténetét
és az elslői pillantásra megtudtam különböztetni egy remekmű­
vet a gicstől és mégis viceházmesterünk volt a boldog, mert egy
szélmalmos gics függött a szobájába, amit büszkén, boldogan el­
einézegetett.
Szűz maradtam és Judit is szűz maradt. Nem akartam
beszennyezni egy véres, fájdalmas éjjel együttélésünket és az
életes, hatgyerekes zsidó fűszeres kinevet és amerre csak néz­
tem, különösen most tegnap — ma, mindenütt viháncikoltak bol­
dogan a legények és a lányok.
— Dolgoztam én a szegényekért, a nyomorultakért szeré­
nyen es odaadoan es most tok maguk köpdösnek meg és ütnek
agyon.
És nem, mégsem tudok úgy meghalni, mint egy mártir.
Mert a mártírok ordítják, hogy hiszik, amiért éltek, amiért meg­
halnak, de én, én a legvégső kétségek között töltöm az utolsó
óiáimat. Félek, érzem, hogy Lipót Lucifernek ereje van és ak­
kor igazsága is lesz.
Ha egyszerű és tanulatlan proletár volnék csak, akkor
talán vakon, hívőn halnék meg, mint mártir, de igy, hogy sokat
tudok ^ intellectuel vagyok, közülök jövök, ezer szál fűzött és
fűz még ma is közéjük és ez az átkozott intellektusom, az letöri
a fanatizmusomat.
— Én ide-oda ingadozom most és igy is fogok meghalni,
utolso percemben sem fogom érezni, hogy hol is állok én igazán.
Tele vagyok kétséggé!, nem tévedtem-e, nem voltam-e hiábavoló ?
Nem volam-e tényleg a történelem útjába és nem azért törölnek-e
el engem — igazságosan? Annak a történelemnek az útjában

>
 BÉTA 145

amelyik talán tényleg nem akarja, hogy huszezermillió lakosa

legyen a Földnek. . . csak kétezermillió. . .
— És magamban mondogatom ezerszer, hogy éljen a forra­
dalom, nehogy elfelejtsem majd utoljára kiáltani de félek,
hogy üresen, hitetlenül fogom csak kongatni és még utolsó szá­
vaimmal is hazudok majd magamnak.
— Mert most irigylem, akik éltek és akik élve maradnak.
Akik hasznát veszik majd tudásuknak és selyemfotelos székben
üldögélnek majd az akadémiákon. Akik hasznát veszik a szépnek
és kidiszitik a házukat, akik szerelmesen kéjelegnek. . . akik­
nek. . . a nap süt — és sirva ordítja, — akik kiverekszik ma­
guknak a napot. . .
— Jaj Béta, segíts, mondj egy okosat, de ne okosat, mert
olyan okosat úgy sem tudsz mondani, mint Lucifer Lipót. Mondj
egy szenteset, ne hagyd, hogy igy haljak meg, kétségek kínjai­
val és ha már ekkora fizikai fájdalmakkal kell is meghalnom, de
lelkemnek legalább adj valamit. . . te jámbor, jámbor Béta. Olyat,
ami nem okos, ami nem szép, ami nem kéj, ami néra, — ami nem
Luciferé. . . segíts Béta!
Akkor Béta átölelte a Kadetot, nedves arcát szelíden odadör­
gölte és halkan azt mondta:
“Szeretlek.”
Hangos sírásban csuklottak össze, mintha szivük akarna ki­
szakadni, mert nagy szivüknek most kicsiny volt a vézna testük.
* * *
\ A SÖTÉT pincében két ember egymásraborult, úgy ülve és
csöndes, végtelen zsibbasztó harmónia öntötte el őket. Sze­
líd jóság, erőtlenség és a meleg szeretet, nem érezték sebeik fáj­
dalmát, nem hallották a patkányok nyoszogásait körülöttük nem
erezték a falakról lecsöpögő bűzös nedvességet, egy aranyos
glóriában voltak, mig fölöttük a sáros, ronda élet cuppogott Lu­
cifer Lipót vezérlete alatt.
\ És a ronda élet jött nagy hangosan, kongtak fölöttük a fo­
lyosók es a leert zaj előttük torpant meg, csikordult a zár és
nagy robajjal, lármával Lipót mögött jött a “nép”.
Vigyorgó, szadista pofák, ráncos szemalju, kiélt tisztek, mo-
nokhs, nyegle arisztokratkius ficsurak, egy-két zupás altiszt, egy
par végig ezustgombos zsíros paraszt és “at last” a két kaszirnő,
pucéran, toliakkal, hamis gyöngyökkel tele kifestve.
ijedten húzódva ragadt egy sarokba.
Lipot belepett a cellába az őrrel, akinek a kezében egy gyé-
ren
neaVV1¿ag,lt® eiajlámpás volt. Mögötte a meleg, fekete homályban
csak kísértetiesen volt megvilágítva egy-egy arc. Lassan még
146 BÉTA

több marcona arcú altiszt szivárgott be az ajtón, vagy álltak meg

a küszöbön.
Lipót karba tette a kezeit, homlokát összeráncolta és mere­
ven nézett sokáig a sarokban húzódó fiukra. Az őr odavilágitott
rájuk, már amennyire a gyenge lámpától kitellett.
Ijesztő csend volt pár percig és Lipót komolysága átragadt
egy kissé a többi, eddig bárgyú, fecsegő, lármás, nyegle vagy
cinikus arcokra.
Aztán Lipót megszólalt, fagyosan, lassan megnyomva min­
den szót:
“Itt vagyunk!”
Mint egy varázsütésre, Lipót hangját hallva a “nép”, újra
felélénkült, zajgásba kezdett, egy-egy megjegyzést dobva be a
levegőbe, mintha a fenyegető, vészes pontot tennék Lipót pár
szavára.
— Itt vagyunk, mi is itt vagyunk !
A két fiú reszketett, már elhagyták magukat teljesen és
sirós szemekkel, esdeklőn néztek maguk elé. Oly homályos volt
minden előttük, mintha sürü fátyolon keresztül látnának. Érzé­
seik is tompák voltak kifelé és tompán hallottak mindent. Csak
az oldaluk felől, amerre a másik állt, érezték, mintha valami me­
leg, szivszoritó mágnes húzná őket egymáshoz. Ez az érzés volt
az egyetlen, ami világosabban derengett rajtuk. Megfogták egy­
más kezét és úgy álltak ott lehajolva, mig a szitkok és káromko­
dások özöne, főleg az ajtón kívül állóktól, hullott a fejükre.
Akkor Lipót hátranézett, amire a nép lassan elcsendesedett.
Odalépett a fiuk elé egyedül és fölpöckölte a Kadét állát.
(Általában, mintha Bétával nem is igen törődött volna.)
— Na, nézz rám, te féreg ! Hát apostol vagyunk-e még? Tedd
fel a fejed, mert úgy hátranyomom, hogy a falhoz ragad. . . te
zsidó apostol ! Hát Krisztust játszadoztál, mi? Hát már mahol­
nap minden zsidó Krisztust fog nekem itt csinálni ?. . .
— Na, felelj ? Még mindég apostolnak érzed-e magad?. . .
— Na, prédikálj. . . itt a nép. Nézd, milyen csendesek, mily
áhítattal várják a prédikációdat.
— Na, kezdj már bele és prédikálj egy kicsit nekik, külön­
ben kitépem a nyelvedet. . . — és fenyegetően emelte fel öklét
a fiúra.
És a Kadét előre lépett önkéntelenül egy fél lépést. Szemeit
nem kellett lecsuknia, mert csak nagyon homályosan látott már
úgyis és belülről gyengeségtől elcsuklódva, halkan jöttek szájá­
ból a szavak.
Egyik kezét hátrafelé tartotta, azt Béta fogta és nem is ér-
 BÉTA 147

zett mást, csak azt a kezet, mert onnan jött a vér és a kicsiny,
kevéske erőt adó melegség a testébe, fejébe.
> — Nagyon jó vagyok — emberek. . . Nem bántottam én
senkit sem. Szelíd vagyok — jámbor vagyok, szomorú vagyok,
fáj a szivem értetek is.
Lipót dühösen toppantott a lábával és közbeszólt:
— Nem vénasszonyos nyögdécselést akarok, hanem prédi-
kációt !
— Legyetek jók emberek, szelídek, jámborak és ne bántsa­
tok senkit sem.
Lipót cinikusan felkacagott és röhögött vele a banda mö­
götte.
Kadét: — Legyetek szelídek és. . .
Újból felhangozott a röhögés és a két női szoprán nevetése
élesen kihallatszott a zsivajból. És jöttek a megjegyzések és a
szitkok.
. . . Legyek jó és pucoljam a cipőket a pályaudvarokon. . .
. . . Legyek szelíd és üssem a meleg vasat egy gyárban. . .
. . . Legyek jámbor és imakönyvvel a kezemben vezessem
bakáimat. . .
. . . Legyek jó és bocsássák meg a feleségemnek. . .
. . . Legyek jószivü és vegyelek el feleségül téged, te kasz-
szásnő. . .
... Ti marha állatok. . . ti buta férgek. . . ti gazember,
rabló bitangok. . .! Legyek jó és adjam át nektek a földjeimet,
a gyáraimat, a bankjaimat, mi?. . .
. . . Legyek szomorú és ne igyák több pezsgőt ?. . .
... Ne nyúljunk hozzátok, hanem engedjük, hogy ti akasz-
szatok fel bennünket ?. . .
... Te zsidó, hogy mered Krisztus igéit a te mocskos szád­
ra venni. . . te ronda zsidó!
. . . Egyenkint kellene lehúzni a körmöket mind a tiz uj-
járól. . .
. . . Mosogatólánynak menjek el talán? üvöltött bele
hisztériásán az egyik kaszirnő.
Amint egy kicsit abbahagyott a lárma, Lipót újból megszó­
lalt és arra a többiek megint elcsendesedtek.
— Kint van a féi város a börtön előtt, titeket akarnak lógva
látni. Látod, agyonszidnak és kiröhögnek. Mit tudnál nekik pré­
dikálni?
Kadét: — Legyetek szelídek és jók, az uj társadalom. . .
Lipót: — Ne bőgj nekem állandóan ilyen bárgyuságon. —
Ordít. — Egy prédikációt akarok hallani, te apostolállat. Hiszen
 .A

148 BÉTA

a villanyos korszakban volnánk, vagy talán hol? Ne jöjj te ne­

kem most kétezer éves ládákkal. Egy századbeli prédikációt pa­
rancsolok. . . tudsz vagy nem tudsz?. . . Agyonváglak min-
gyárt.
A kadét monoton hangon hajtogatja: “Légy jó, légy szelíd
és ne bánts. . . Bétát se bántsd, embereinket se.”
Lipót magánkívül ordítja: “Nem tudok már veled mit csi­ ¡i
nálni, majd megfutok a méregtől. Hát nem tudsz beszélni a hi­
bákról, az erényről, a jövőről, a meny országról, a pokolról, a fele­
baráti szeretetről és főleg a ti kommunizmusotokról, vagy mi­
nyavalyátokról? Több alkalmad már úgy sem lesz ebben az élet­
ben, egy kettő, keress témát, nézz körül ezekre a pofákra és pré­
dikálj nekik. Nem bánom na, a gyönyörűséges jövőről. Nyisd ki
szemeidet jobban, tárd szét a karod, áld meg őket és prédikálj
nekik, amint a szentképeken a mártir apostolokat pingálják. De
nyisd már ki a szemeid és kezdj azonnal bele, különben lecsapok
az öklömmel.”
A Kadét kinyitotta a szemeit és erőlködve nézett körül.
A börtönőr észrevette és hátrafelé világított lámpájával,
hogy a Kadét jobban láthassa a “népet”. A fiú egyébként is oly
tompa volt, hogy nem igen fogta fel az egész jelenetet, de mi­
kor Lipót szavait, a kommunista jövőt meghallotta, kissé élete-
sebb lett és megpróbált belenézni az előtte világosodó képbe. De
amit látott és felérzett most belőlük, a cinikus, vigyorgó pofák
voltak csak körülötte és erőtlenül csuklóit össze ismét és a sze­
mei is most már egészen lecsukódtak. Nem tud ő már prédikál­
ni. . . nem ezeknek.
— Hagyjatok meghalni, mondta halkan, nem tudok én már
semmit sem, hagyjatok meghalni.
Lipót megrázta a mellén, megfogva ruháját az egyik kezé­
vel, a másik kezével pedig feltartotta, hátranyomta a fiú állát.
“Hát emberszeretet. . . te apostol. . . hiszel-e benne ? Sze­
reted-e még embertársaidat ?”
A fiú körülvitte fáradtan a szemeit a népen és belül átélt
minden fájdalmat, amit érzékeny teste, lelke csak szenvedett az
életben főleg embertársaitól és — minden mindegy már — fá­
radtan, halkan azt mondta : “Nem hiszek benne.”
Lipót diadalmasan engedte el, a feje erőtlenül visszacsuk-
lott a mellére és Béta fogta fel hátul, hogy össze ne essen.
. . . Látjátok, már nem hisz a felebaráti szeretetben. . .
— Te Kadét, hát még csak arra felelj, érdemes volt-e jónak
és szelídnek lenni? Node felelj ám, mert úgy megütöm a melled,
hogy magától jön ki a hang majd belőled.
 ' ■

BÉTA 149

A Kadét nem felelt, mert alig hallotta már Lipótot. Akkor -

Lipót megrázta, pofon legyintette és úgy ordította a fülébe. . .
— arra felelj, mi van a szelídséggel és jósággal?
A fiú keze kiesett Béta kezéből és védőén tartotta maga elé.
— Nem. . . nem.
Egy pillanatra kis halvány dacosságféle ömlött el rajta és
;t magától kinyitotta szemeti, körülvitte és aztán kicsit hangosab­
ban mondta: — Nem. . . nem érdemes, nem szabad szelídnek és
jónak lenni. Vadállatnak. . . vadállat. . .
Lipót újból diadalmasan nézett körül, mintha csak mondta
volna, látjátok, már a jóságban, a jámborságban sem hisz.
És most hangsúlyozva, hangosan kezdett bele a végső, a
legnagyobb támadásba, összeráncolta homlokát és keményen
fogta a fiút, szinte beletúrta szemeit a fiú csak alig kicsit kinyílt
szemeibe, mintha azon a kis résen, ami még ott nyitva van, akart
volna belebujni és ott, mint egy belülrobbanó golyó, elpusztítani
az előtte állót.
— Hát hiszel-e te zsidó, Jézus Krisztusban? Hiszel-e te ab­
ban, amit neked Jézus Krisztus neve jelentett eddig? A türel-
mességben ,a jóságban, a szelíd szépségben, a testi-lelki örömök
lemondásában, a másokért való munkában. . . az egész világot
átfogó szeretőiben ?
— Hát hiszel-e te, ha szimbolikusan is, Jézus Krisztusban ?
A Kadét nem felelt egy percig és akkor a végső győzelmét
már alig tudta kivárni Lipót, ingerülten ököllel arconvágta a fiút
úgy, hogy az térdre roskadt és megeredt az orravére.
— Hát hiszel-e a mennyei boldogságban, érzed-e most, hogy
már közelegsz a mennyekbe ? Mert hogy másokért szenvedtél itt
a földön ugy-e. . . ? Hát beszélj ! Hát érdemes volt-e ?. . . Hát
érdemes volt-e?
És akkor szegény Kadét már azt sem tudta, hogy hol van,
hogy még Béta mögötte van, minden eddigi lelkitartalmát kiszo­
rították fizikai kínjai és már egészen lehámlott róla a régi Ka­
dét, a proletárok Kadetja. Ezek közé keveredtt most lemenőben,
mégegyszer, utoljára átfogta ezek világát és nem volt képes, mint
ellenség dühösen, vagy bosszuérzettel érezni irántuk. Ellenke­
zően, most érzi csak, hogy hiszen mindég is ezek közé tartozott,
szülei, iskolái, nevelése és különösen a háború utáni életében
mégis csak hiába próbált kibújni tőlük. Most egyáltalán nem ér­
zett semmit az uj világból, az uj emberből, nem érezte, hogy vala­
mit is tett volna ő az uj emberért, az uj világért. A fizikai kínok
fájtak főleg és hébe-hóba belécikázott az, hogy ő most kikap,
hogy őt most büntetik, ő ezeket árulta el, amikor átment a pro-
150 BÉTA

letárság közé. Aztán Lipót ütötte többször arcon, vállon, fejen,

ahol, ahogyan érte és a nagy testi kínokkal összekeveredett az
érzése, hogy meghal majd, meghal majd. . . ú, a gyenge, az
áruló. . . és jaj, sajnálja a napot, az uccákat, a narancssárga
szint, a bordélyok combjait, a vajaskenyeret szalámival meg
barna sörrel, a katonazenét meg az erdő levegőjét eső után.
És dehogy is emlékezett már a háborúra, forradalomra, a
kommunizmusra, a szűz Juditra, meg dehogy is emlékezett már
Bétára. Csak zúgott a fülében, mintha az egész világ kérdezve
zúgna előtte. . . hiszel-e Jézus Krisztusban? Hiszel-e a kommu­
nizmusban ? Érdemes volt-e?
Egy olyan ütés után, hogy majd kizökkent a tüdeje, végre
kinyögte: “Nem hiszek. . . nem hiszek. . . sajnálok mindent.”
“Nem elég, mond utánam, amit mondok : Sajnálom, ahogy
éltem.”
“Sajnálom, ahogy éltem”, volt erőtlenül a válasz.
“Nem vagyok mártir. Kérj bennünket, hogy bocsássunk
meg, amit ellenünk tettél.”
“Nem, nem vagyok mártir, csak sajnálom magam, bocsás­
satok meg.”
“Úgy — mondta Lipót és megkönnyebbülve felsóhajtott,
mintha nehéz munka után volna. — “Most már készen vagyunk !”
És a tömeghez fordult.
“Ezzel a zsidóval tehát készen vagyunk. Nem akartam,
hogy mártírként haljon meg, mert akkor maholnap minden zsidó
kommunista Krisztus akar majd lenni.” És egykedvűen odaszólt
egy zupás altisztnek, hogy adja meg neki a kegyelemlövést. Az
kihúzta a pisztolyát és félretolta hüvelykujjával a biztositó zárát.
A Kadét magábaroskadva térdelt még mindég és ferdén
mellére esett fejjel, lassan esdeklően kinyitotta szemeit, de már ■<s
nem látott jól, mert tele voltak szemei könnyel és az elslő lövésre
előrebukott.
A lányok sikongtak, elszaladtak és akkor még hármat lőtt
bele az altiszt.
Aztán a csizmájával hátrafordította és azt mondta Bétának,
miközben a többiek lassan elmentek, hogy na, a társad már meg­
döglött, most már nemsokára rád kerül majd a sor.
És koppantak rémesen, mind elhalóbban a folyosók, amint a
“nép” elvonult.
Béta levetette a blúzát és betakarta vele a Kadét arcát. A
kezeit elől egymásba kulcsolta és csak nézett egy darabig mere-
ven maga elé. Aztán szivén szúrást érzett, mintha a szive a
torkán akarna kijönni és egyszerre csak ki is jött és ő bömbölve,
 B É T’A 151

jajgatva üvöltött, betöltve az egész mindenséget. Nem tudta,

hogy miért, kiért, hiszen azt sem tudta, hogy fiu-e vagy lány,
sötét van-e vagy világos, csak bömbölt. Minden öntudatát agyon­
préselte maga a fájdalom és ezért féktelen volt a kitörése. Böm­
bölt, ordított, karjaival marcangolta mellét, ingét letépte ma­
gáról, hajába kapott és fejét odaütögette a falhoz. . . százszor is.
Később bejöttek a cellába többen, őrök és ő nem tudott ró­
luk. Fejüket csóválták, próbáltak hozzá beszélni, de nem hallotta
őket.
Aztán kivitték a Kadét holttestét és azt mondták egymás­
nak, ugylátszik, hogy megőrült a kommunista, de úgy kell neki
és rázárták újra az ajtót.
Aztán talán a szervezete parancsolt mást, lassabban sirt,
majd egészen abbahagyta és tágranyitott szemekkel, monoton
hangon nyújtva, éneklősen beszélni kezdett mindenféle értel­
metlenséget. Egyszerre ijedten elhallgatott, mert egy bátor pat­
kány mászott végig a bal alsó lábszárán és jött feljebb, mindég
feljebb és amikorra a térdéig ért, Béta rémülten sikoltott egyet
és elájult.
Sok óra után magához tért és nem emlékezett már semmire
sem, csak ha patkányneszt hallott, akkor ijedt meg. A bal láb­
száránál pedig úgy érezte, mintha ott valami idegen dolog volna.
Az, amit ő cipel ott, ami neki irtózatos teher, az, ki tudja micsoda
és kié, a legjobb volna egy nagy bárddal levágni és félredobni az
útból. Aztán megnézte, hogy mi is az ott, két kezébe vette és
mozgatta, fel akarta emelni. Egy láb volt, olyan mint egy férfi
láb nadrágban és egész biztos, hgoy az ő lába. És csóválta a fejét
a rémes furcsaságon.
Tudta, hogy egy patkány mászott rajta és egész biztos, hogy
* attól ilyen furcsa a lábaszára.
Később gondolkodása és beszélése egymásbaolvadt, hol ki­
mondta, hol csak gondolkodásba maradtak meg a dolgok rend-
\
szertelenül.
... Én is meghalok, te is meghalok, ő is meghalok, meg­
halok, mi is meghalok. . . ez igy nem jó. . . a patkányok nem
halnak meg.
Jaj, hogyan is mondta Lipót azt a gázt?. . . Egymillió, tíz­
millió ember egy nap alatt. De a patkányok elbújnak majd a csa­
tornákba és akkor jönnek csak elő, ha már elpárolgott a gáz. . .
úgy ám! Joci a lovaggal hál. . . mert rossz a világhál — ez nem
jó rim. Mert rossz a világ. . . Joci a lovaggal hál. így jobb. A lo­
vag szőrös, mint a patkány, csak a fejét beretválj a a ronda. . .
Fent ezalatt Lipót kiadta a parancsot, hogy Bétát, amint el-
’*
152 BÉTA .

készülnek az akasztófával, fel kell majd huzni. össze kell majd

csőditeni a faluból a népet, hogy hadd legyen valami mulatságuk
azoknak is. Akkor az egyik börtönőr jelentette, hogy iőí azt gon­
dolja, hogy megőrült a kommunista. Lipót azt felelte dühösen,
hogy biztosan csak szimulál az a gazember, de mégis leküldött
hozzá egy orvost.
Béta ijedten húzódott össze a sarokban, amikor megint ki­
nyílt az ajtó és két börtönőrrel bejött a civil doktor. De meg­
I
nyugodott, mert az egy öregebb bácsiféle volt és nagyon szépen
beszélt hozzá.
Kapott egy Veronái injekciót és hamarosan elaludt.
Az orvos tanácsára Lipót elhalasztotta a kivégzést más-
napra.
Béta sokáig aludt. És amikor fölébredt, odáig egész tisztán
emlékezett mindenre, ameddig a Kadétba belelőttek. A patkány­
ra a lábszárán már nem emlékezett és a lábszárát is egészen nor­
málisan érezte, csupán csak úgy valahogy gondolt vissza min­
denre, mintha már a Kadét is, meg minden, nagyon régen, talán
már tiz év előtt történt volna. Aztán bejött hozzá az orvos me­
gint. A nap megint besütött, úgy mint előtte való nap és Béta
tudta, hogy ez a napfény valamit jelent a számára, csak arra
nem tudott emlékezni, hogy mit, pedig majd kidülledt a homlo­
ka, olyan nagyon próbált gondolkodni.
Aztán azt mondta: “Hát ha nap, hát nap, tudom, hogy va­
lami más is, nem csak nap — dehát vigye a kánya.”
A cvikkeres doktor tudta, hogy ő az utolsó ember, akivel
Béta beszél és nem tudott csak úgy elmenni, szerette volna meg­
simogatni a szegény fiú fejét és egy pár jó szót szólni hozzá, vi­
gasztalni, vagy tudja isten, valamit. . . talán csak kezet nyújta­
ni neki. De persze még azt sem lehetett a durva őrök előtt, akik,
ki tudja, még visszamondanák Lipótnak. Két széket kért a bör-
tönőröktől, kiküldte őket és leültette a fiút magával szembe,
beszélgettek.
Aztán talán Béta homlokát kidüllesztő rettenetes erőlködé­
sére, az a furcsa dolog történt, hogy az utolsó hetek, különösen
az előtte való napok izgalmai miatt, bár emlékezőtehetsége az ap­
róbb történetekre teljesen elveszett, de valahogyan csodálatos f,
átfogóan tudott gondolkodni mégis.
Az orvos egy pár közömbösebb kérdéssel ki akarta tapogat­
ni a fiú intelligenciáját és egy párszor kiejtette a kultúra szavat,
mig aztán Béta megfogott valamit és lassan, nehéz gondolkodás
után, de mintha már rettenetes fényesen látná, amit mond, el­
kezdett beszélni :
 BÉTA 153

“A civilizáció — a tudomány — a művészet — a házak, már

mint a paloták — a vasutak — a nagy hajók és a gépek. .
“Az ágyuk, a repülés, a gáz — ezeket halkan, gondolkodva,
magában mondta inkább — nagy dolog a civiláció.”
“Én csak egy egyszerű ember vagyok, én nem értek hozzá­
juk. De miért, akik értenek hozzá, azok a gépekkel ágyukat csi­
nálnak, amik ezret lőnek és minden lövésre ezret találnak? Mi­
ért, akik értenek hozzá, olyan hajókat csinálnak, amelyek a viz
alá bújnak és ha egy ilyen hajó megkarcol egy nagy hajót, akkor
ezer ember fullad be a nagy vízbe ? Miért tömik tele a vasutakat
azok, akik értenek hozzá, katonákkal, akik ezer töltényt visznek
robbanó golyókkal, ami ezerfelé röpíti a szegényember beleit?”
“Akik értenek hozzá, én csak egy egyszerű ember vagyok,
nem tudom, miért csinálják úgy a repülőgépek ezreit, hogy azok
lepotyogtatnak akkora bombákat, mint egy csónak, hogy min­
den bombára megint ezer ember haljon meg?”
— És a civilizáció, meg a kultúra, mért akar Lipót azzal a
gázzal háromszázmillió embert megfojtani?
— Hát akkor nem volt-e jobb, amikor csak egy hegyes kö­
vet kötött az ősember egy fadarabra és azzal döfködött, ha mu-
száj volt neki? Hát talán, hogy nem voltunk ilyen sokan akkor
még, de lehet, hogy azért nem pusztíthatták egymást ilyen nagy­
ban, millió számra az emberek. Hát nem volt-e akkor jobb?
— Én. . . én félek a kultúrától — a civilizációtól. Én egy­
szerű ember vagyok. . . de azt gondolom, hogy valami hiányzik.
Lipót azt mondja, hogy ő a civilizáció, hát ha úgy van, akkor az
emberiséget a saját civilizációja fogja kipusztitani. Százezreket
az ágyukkal, százezreket a hajókkal és utoljára azt a háromszáz-
milliót gázzal. . . hát nem marad majd senki sem.
— A Kadetot tegnap már agyonlőtték, tudom, most már
emlékszem rá, hogy még csak tegnap volt, de tudom azt is, hogy
tiz év is lehetett, amit én azóta jártam.
— Ha övé lett volna a civilizáció, akkor istenem ó, hiszen ő
olyan szépen el tudta azt prédikálni, hogy csak úgy csurgóit a
szivünk — akkor az ezer ágyuk acéljából ezer ekét gyártanánk,
! és a hajók mind búzát vinnének és banánt hoznának. A repülő­
gép a postát vinné és a tájakat nézné és a fiatal népek a lövész­
árok helyett a Szahara sivatagot csatornáznák fel, a gázzal pedig
influenzát gyógyítanának.
— És egyszerre háromszázmillió uj ember születne, mert a
Kadét azt mondta volna kedvesen, hogy tessék kérem alássan. . .
van ám itt a földön hely, pláne, ha a Szahara — meg a napból
154 BÉTA

szén — hiszen maga doktor, tanult ember, magának ezt jobban

kell tudni, mint nekem. . .
— A Kadétban volt valami, ami Lipótból hiányzik. Ez az
egész. A Kadét meghalt és Lipót az ur, — én nem tudom, hogy
mi lesz majd velem, de meglássa doktor ur, hogy Lipót elpusz­
títja majd a világot.
A doktor felállt, mert szégyelte volna megrendültségét mu­
tatni, kezét nyújtotta, félrenézett és úgy ment el. (Elbujdosott
a városból.)
Béta még egy darabig törte a fejét azon, hogy megmondta-e
a doktornak, hogy a Kadét egy szent volt, vagy csak akarta
mondani. És bele lovalta magát a gondolkodásba a Kadétról és
egy szép fényes figura alakult ki nála. Szelíd, jóságos, szomor­
kás volt még a mosolya is, mert felérezte a kor döntő, tragikus
fontosságát. Türelmes, lemondó, szorgalmas és önfeláldozó volt,
csak gyönge volt, már a forradalom alatt is. Sohasem tudott vé­
gigakarni mindent, nem volt elég erős és tegnap is azért bukott
el oly nyomorultan. Ha Lipót nem akad majd egy erősebb Ka­
détra, akkor ő fog győzni és akkor irgalmatlanul elpusztul majd
az a háromszázmillió és még több. És Béta sóhajtott a három-
százmillió után, meg az egész emberiség után.
És eszébe jutott egy szó, amit gyakran hallott a Kadét szá­
jából — a religió, igen a religió.
És már sajnálta, hogy a doktor elment, mert most már tu­
dományosan, latin szóval tudta volna megmondani neki, hogy
religió és elkezdte formázni, mig végre úgy érezte, hogy meg­
találta a legjobb formát és azt aztán ötször-hatszor is elmon­
dotta hangosan, hogy el ne felejtse, mert fontosnak tartotta,
hátha visszajön érte a doktor.
“A civilizáció nagyon veszedelmes jószág, mert ha religiös,
ez az a latin szó, akkor jó lesz az emberiségnek, mig ha religiót-
lan, akkor irgalmatlanul agyonüti magát benne az emberiség.”
Kár, hogy a doktor nem hallotta latinul, bár lehet, hogy nem
is hinné el neki, pedig istenbizony ő egyszerű ember és mégis rá­
jött, hogy csak igy lehet. Persze, most már nem kunszt, mert
már Lipóttól tudják azt a háromszázmilliót, meg érezte is a kín­
zásból, meghogy ő látta is már a háromszázmillióból a Kadetot
agyonütni. De persze ezelőtt még nem tudhatta azt ilyen rette­
netes mélyen senki se.
Aztán megint lépések jöttek és egy pap jött be. Az megállt
az ajtóban, egy darabig némán néztek egymásra, aztán az /őr
szinte kisurrant és halkan tette be az ajtót.
Azt mondta a pap : “Édes fiam —- mielőtt a másvilágra. . .”
 BÉTA 155

és Béta megszédült, azt érezte csak, hogy szekunda. Szekunda és

nem is hallotta, hogy a pap még mit beszélt. Tehát mégis csak
biztos, hogy meg fog halni.
Apja egyszer egy csirke nyakát rosszul vágta el és egy fél
órát hempergetődzött és kínlódott szegény állat az udvaron. És
most jajgatott Béta, átélte a csirke kínjait és neki akart menni
a papnak, imbolyogva, szédülve. Az erős ember volt, megfogta
Béta csuklóját úgy, hogy a fiú térdre torpant.
És hallotta, amint a pap kenetteljesen, de mégis keményen
mondta :
— A másik zsidó volt, nem részesült a keresztelés szentsé­
gében, pogány pokolba kerül, de téged a megváltó vérével váltott
meg, — te. . .
— Ne, ne, ordított közbe Béta, azt ne bántsd, az szent volt,
szentebb, mint ti, nyomorultak. . . jaj, hogy gyönge vagyok és
nem tudok közétek vágni — és ki akarta magát rázni a pap ke­
zéből és a szabad kezével ütötte a pap alsó lábszárát, ahová ért.
Aztán a pap hamarosan látta, hogy itt neki már nincs mit
keresnie, morogva kiment és úgy csapta be maga után az ajtót,
hogy csak úgy rengett, visszhangzott az egész komor folyosó.
Béta úgy térden maradva, égfelé emelte karjait és átkozó-
dott: “Jaj, hogy én nem tudok közzétek vágni, jaj. . . de szét­
harapnám a gazokat. . . hát nincs már igazán senki sem ezen a
földön? Hát ideszállt már egészen a pokol ? Jaj, de elpusztítani
való gazok, hát megölnek, mint a csirkét ?. . . Mint azt a csir­
két? És dörömbölt a nehéz vasajtón, amig csak vér jött az ök­
leiből. Akkor annál inkább dörömbölt, ütötte, verte véres öklét,
hagy fájjon, repedjen meg minden a fájdalomtól.
Aztán lassan alábbhagyott a rohama és ökle már csak mo­
noton mozgott, gyengécskén érintve az ajtót. Maga elé bámult és
mind lassabban lendült egyet-egyet az ökle, mig aztán egyszer
egészen leejtette maga elé és apatikusan úgy maradt.
Vagy tiz perc után két börtönőr jött szuronyos puskával
érte. Kezeit hátrakötötték és ő apatikusan ment velük, nem igen
tudott semmiről sem, csak zsongott bent homályosan, gyengécs­
ke mozi foltként a kis csirke halálos vergődése.
Ugyanolyan apatikusan ment föl a zsámolyra, szemeit be­
kötötték és a hóhér nyakára tette a kötelet.
Aztán valami nyomta a csigolyáját. . .

És fölötte fekete volt az ég, mert berregő repülőgépekkel

volt tele.
És lent alatta nagy csata dúlt, mindenütt gránát robbant és
156 BÉTA

az öccsének is éppen most vitte le egy gránát a vállát és anyja

fekete ruhákban, fehér zsebkendővel a kezében háton fekszik a
zöld mezőn és középkori vasas óriások taposnak rajta és dűlnek
a fekete vasas rajokból, mint a hangyák jobbra-balra ezrek,
amint egy lángszóró kaszálja őket. . . mert olyan sűrű a nép. . .
pukkan egy fehér srapnell, de akkor a mint az egész ég és min­
denki el vágódik és a hegy megindul és jön felé és meghajtja ma­
gát a hegy, hogy lehessen látni, hogy mögötte szaladnak batyuval
a zsidó népek, meg a rutén parasztok és a gyerek, a csecsemő
hátukra van kötve, meg nagy batyuk és vánkosok a hátukon és
a kis szalma gyerekkocsiban dunyhákat tolnak és a dunyhák te­
tején egy lábas és ezer halál a völgyben jön vigyorogva rájuk
és rá van Írva oldalt, mint az újságok karrikaturái, hogy a ko­
lera és egy-kettőre keresztültaposnak a hegyen és a zsidók meg
a ruténok, amerre csak elmegy a halál, jobbra-balra elfekszenek,
szétfekszenek és a hegy azt mondja, köszönöm szépen, meg­
hajtja magát és meghajtja magát megint és akkor a hátamögött
fiatal gyerekekkel lesznek tele, akik nőnek, vigyorognak, nőnek
és vigyorognak, aztán hirtelen kettéoszlanak és egy, kettő, há­
rom, egymásnak mennek, de a tankok keresztültaposnak rajtuk,
és megölik őket. És repülőgépek megint besötétitik az eget és
egy foszló sárga gázzal lepik el a hegyet és megölik a tankot és
leszállnak a repülők, leveszik a bőrkesztyűiket és a szemüvegjei­
ket és fésülik a hajukat és felnéznek az égre, mert az orruk is
fölálló, hegyes, pisze, meg a nyakuk is merev és büszke, hogy
nem is tudnak lenézni és csak fölnéznek gőgösen még mindig,
de akkor kijön a kanálisból egy főpatkány, körülnéz, arcán mo­
zog a bajusz, két lábára áll és int és egyszerre csak ezer patkány
jön elő mindenünnen, a halottak és a jajgató sebesültek torkainak
esnek és harapnak és gyorsan szaporodnak és ellepik a völgyet,
és ő Béta nyújtózkodik és ejnye na, ne, ne bánts és izeg-mozog,
egy az ő torkát birizgálja — na, ne, — krákog és felrúg és elkezd
szaladni és lendül fel a patkányok elől és már egész sötét a föld
alul, mert ő felfelé szalad a már nagyon magas, jaj de magas
hegyen, de alul a patkányok utána, már millió a patkány, már
egész sötétszürke a völgy tőlük és még mindég jönnek-jönnek és
már nincs ott se ház, se falu, se erdő, de még egy zöld fűszál
sem, az egész világ csupa barnásszürke patkányszin már, még
mindig nyomulnak, nyomulnak, már a szivében van egy és a
torkán és a csigolyáján is lóg egy-egy és mindenütt lógnak rajta
és még jönnek és még jönnek, egy nagy, a Lipót — de patkány,
de Lipót, — de patkány, de Lipót, de patkány, de Lipót, de pat­
kány, meg a zupás, de patkány, mozog a pofájukon a fehér tűs-
 BÉTA 157

kés bajusz. . . egy lépés. . . egy fél lépésre vannak már csak. . .
és jaj a hegy tetején még mindig csak hajukat fésülik bambán a
repülők. . . Ordítana, de a torkába harapott a patkány, de mégis
ordítana minden erővel, hogy jaj, itt a veszedelem, hogy jaj a
torkom és a kezével nem tudja lekaparni a patkányt, mert nem
tudja mozdítani, s lábaival rúg ki és ugrik egyet és az egyik
csúcsot már elérte, ott fésülködnek még mindég a repülők, már
ellepik őket is a patkányok és megint rúg egyet-egyet és szalad
fel, még egy újabb csúcs, még egy nagyobb csúcs, de oda ugrani
kell, mert nincs alja, — hopp és ugrik, aztán vége a csucsnek és
valami fényes felhő bántja, szúrja a szemét, ott nincs is semmi,
csak fényes, de itt már egyedül van, mert mindent megettek már
a patkányok alatta és le kell csukni a szemét, mert a fényesség
szúrta. . . de még fényesebb jön neki, de jó fényes és jaj csak
egy ugrás még, és torkán a patkány, jaj. . . de csak egy ugrás
még. . . és kilöki magát egy utolsó ugrásra és . . . hopp . . . fent
van a legfényesebb, a legeslegfényesebb óriási felhőben. . .

Ott már maga az Úristen ült egy kisebb gyémántfelhőn és

körülötte angyalok ültek és hárfáztak. Béta lihegve esett az
Ur lábai elé és még akkor is fáradtan, ijedten, remegve nézett
egyet hátra, hogy nem követik-e, hogy nem ugrottak-e utána a
patkányok ide is. Aztán reszketve túrta be fejét az Ur ölébe,
hogy ne lásson, ne halljon semmit sem, hogy ne bántsa senki
sem. És az Ur jóságosán simogatta Béta puha, szőke, selymes
haját, csititgatta, babusgatta, mint édes anyja szokta valamikor
a jó világban, még a Földön. .. Na te kis buksi bogaram, te kicsi
árvácskám. . . ne félj. . . jó helyen vagy már itt. . . nyugodj meg
már, kicsi galambom. . .
És odaszólt, komorra ráncolva homlokát, egy főtestőr férfi
angyalnak :
“Rettenetes ezzel a Luciferrel. . . Valamit okvetlen fogok
vele csinálni, mert még egész elfuserálja nekem a földet . .
* * *

És sokáig hajtogatta az Ur fent a kényelmes trónuson, hogy

ez a Lucifer Lipót ilyen rettenetes, meg olyan gonosz, meg
amolyan gálád és csak törölgette tanácstalanságában verítékét
saját fenkölt homlokáról.
Végül is egy nagy gyűlést tartottak ott a szabad ég fölött,
amelyen megjelentek az összes pátriárkák, próféták, szentek, filo­
zófusok és művészek szellemei, könyveikkel együtt.
Az Ur csak böngészte, böngészette azokat és amelyiket nem
 m

158 BÉTA

igen értett meg, mint például Konfucius meg Mahomed könyveit,

átfordittatta héberre, merthogy az Ur anyanyelve a héber.
Közben egyszerre csak különös dologról kezdtek pletykázni
az angyalok titokzatosan egymás között. Nem lehetett nyíltan
beszélni róla, mert egy az égből kitiltott izmusról volt szó. Amíg
az Úristen a maga szentjei között tárgyalgat, addig a földön
szenvedők és pusztulásra Ítéltek milliói kezdték megtalálni sa­
ját sorsuk megoldását.
Kitermelik maguknak minden égi beavatkozás nélkül, saját
cseppet sem “Isten kegyelméből” való vezéreiket. Forradalmak
tüze lángol immár mindenfelé; elsöpri Lucifer Lipótot. Pirosán
csap föl a magasba, oly magasra, hogy még az öreg, haszontalan
és tehetetlen eget is elpörköli.

VÉGE.

'
 I í:

■;
 m
|,i
í-S, S t,

:
-
:

¡
?
iS

m
:
»
its
assH I
liU
:

■ .

•: :

i
KB
¿v ■

Jiiñ

h.
■■ I I
■
;
’ '' a ■HH| ■■
I
I I ■ \ .: .
I
V.. *i _________________________________ _______
 !
/
 ;
■

mm i
:

Jl

■
■

197n DEC-8
§
I

'
II:.:
V-