«

esi

4M4CL!
%
 i
■'0

■-i:-
'

A
 • __

S:
__
■

:ex:
£7
 ,a LUI
►<
s ^1 r;
«
LUI P
I

> ■
1 II
k 1
\

&
i -,

O *
\

<?

A
a
10
A

FILLÉR
i\
. ■■
...

f '•■■■• : -V-' ' " :

■■■■■■■■■
/
r\
"v....... .

:
t .
'
I* I
!
A

1:1

111
, •

■m, :
.iá !' '
mg
'¡Ü
■ .

:C:V

B
,
\
. - ; ■ ■ / J
■
44
■ • ,. V:V V,"-.. ' V;
siM::
I
it,
 KARÁCSONY SÁNDOR

i il f
Suúmi

>

!
;
4

♦
i ;
.
I VI J

BUDAPEST, 19 4 0
I

i ft.
. : í :

■■ i
 ta
_ a _ _ r/-> n _ r-r
Ez a mil

>si
az Exodus könyvkiadó
munkaközösség

:
25-ik

Si
kiadványa.

-4- —L
.
-

& t <
Ul «S
D
C
/ >

ORSZ. SZÉCBFNY1-KÖNYVTÁR (D
Növed^föpl ^
1940. év

Felel őis kiadó: Szabó Imre.

Készül1: a könyvnyomtatás feltalálásán,aik 500-ik esztendejében
a Betháma-nyomdábam, Budapest, VIII., Gyulai Pál u. 9. — 11240
Felelős: Horváth János.
 KICSINY HÚGUNK VAN NÉKÜNK.

Kicsiny húgunk van nékünk — dalolja Salamon

az Énekek Énekében s nekünk önkénytelenül ez a
bibliai vers-sor vágódik eszünkbe, valahányszor Finn­
ország térképére nézünk. Fiatal-lány alakját mutatják
Suomi körvonalai (akárcsak integer-Magyarország a
szegetlen-kenyeret formázza). Két karját védelemért
emeli égnek, két lába futásnak eredt, hosszú falusi
szoknyája szelet vet.
Éppen most orosz—finn háború van, éppen most
jobban érdekli a magyarságot a finnek sorsa, mint
talán egyébkor. De csak ezért nem adtuk volna közre
ezt a kis füzetet éppen most. Hanem hált érik a szerző
szívében is, népe lelkében is megfele valami, ami nem
; szőkülhet sarló alá addig, míg a finn-kérdéstől ille-
tetlen.
1926-ban és 1938-ban jártam finnek közt, Suomi
tájain. Egyidőben éreztem odafent szilaj örömet és vad
szégyent. Öröm fogott el, mert testvéreim ők, ezek a
i drága, emberséges emberek és szégyenkeztem, mert ők,
a pozitív életet élők, tisztelték, becsülték és szerették
bennem a magyart, a bátyjukat, aki idősebb, módo­
sabb, lélekszámban több és bizonyára boldogabb is és
mennyi negatívum pironkodott bennem e respektusnak
.
miatta.
Ez a két érzésem szülte ennek a kis füzetnek a
l mondanivalóit. Egyszer már komolyan végére kell jár­
nunk, hogy is vagyunk mi rokonok, vagy testvérek.
3000 esztendő áthidalása keserves munka,, de elvég-

3 »
 3*
Fl

>
zendő kötelesség. Nemcsak a nyelvünket kell össze­
hasonlítanunk, de egész lelkünk valamennyi funkció­
ját. A pozitívumok és negatívumok törvényszerűségétől,
megfelelésektől és meg-nem-felelésektől kell megkér­
deznünk nemzeti létünk nagy titkát: úgy-e, hogy nem
a magatartásunk negatív? Éz lesz az igazi öröm, ha
rettentő kérdésünkre biztató feleletet nyerhetünk.
De a szégyen pírja is leszalad orcánkról, ha a
magyar titok fejtegetése közben a finn titok is rnegfej-
tődik számunkra, Ha kiderül, hogy a finn pozitív ma­
gatartás is csak funkcióbeli. Úgy van, ahogy van és
úgy kell lennie. Mert akkor remélhetem, hogy egyszer
az én népem életébe is belép Krisztus és akkor nagyon
sok minden mutálunk is egészen másképen és sokkal m
jobban lesz.
Ez az igazi tartalma ennek az egynéhány oldalnyi
szövegnek. Jelentés arról, hogy már benne vagyok a
munkában és tudom-formán, hogy teljes-tökéletesen: és
mindenféleképen testvérek vagyunk. Kijelentés arról,
hogy hiszem: a finn lelki ébredés után egy magjai*
lelki ébredésnek is megjön az ideje — talán nem is kell
már rá nagyon sokáig hiába várakoznunk.

:w:j
mm

*
A SZÁZESZTENDŐS KALEVALA.

1835 február 28-ikával keltezte Elias Lönnrot azt

az előszót, amelyet a Kalevala első kiadása elé írt.
A finnek ezt a napot tarják naív eposzuk születésnap­
jának. Rokonaink Tündérországa (ez lehet Barna Fer­
dinand szerint a „bős,fiák földjének“ Legiga;zibb magyar
fordítása) tehát a napokban múlt százesztendős. Illik
róla megemlékeznünk.
Első pillantásra ugyan kissé biizairmak tetszik,
hogy egy hitvallásos alapon álló valaki is beáll a kö­
szöntők sorába. Mert bizony a Kalevala egészen po­
gány. Pogány ország pogány fiainak pogány-mesés
sorsa és világnézete. Vannak ugyan benne jámbor ki-
szólások, mint például a főhős, Väinämöinen hálaének-
féléje, mikor maga vágta lábsebe begyógyul. „Öle nyt
kiitetty, Jumala, Ylistetty, Luoja, yksin“ .. . rebegi a
megszeppent hős, sőt még általános érvényűleg azt is
hozzáteszi, hogy: ,?Ju matas s’on juoksun määrä,
Luojassa lopun as eins“, ami röviden azt teszi: Hála
Istennek, meg ezt: Isten parancsol belőlünk, de azért
ez a Jumala igazán nem a Szentháromság egy Atyaúr­
isten, még nem is egészen tulajdon,főnév, a láthatatlan
világnak több istene van, a láthatónak meg több hailtá
ja. Hatalmas uraságok, de a tudós ember, a tietäjä el­
lesheti a tudományukat és akkor uralkodha/tik fölöt­
tük. Az imént említett seb is begyógyul, mihelyt a vén­
ember-orvos megtudja, mi a sebokozó vasnak a lé­
nyege, végoka, eredete, synty-je. Sört is csak addig

— 5 —
nem bír főzni Észak királynője, míg, egy vén aj sut k
mellől el nem mondja a sör eredetének nyitját (syniyä 1
olosen). Mi van ezen ünnepelni valónk — nekünk? 1
Felületes okot könnyen találhatnánk. Megemlékez­ t
hetnénk a folklorista Lönnrot helyett a vallásos ember­ r
ről, Lönnroí orvosról Saimmattihan, aki vasárnap ön­ 2
kin! laikus létére prédikációkat tartott a falusiaknak, A
lelkipásztor híján. A nép barátját elemlegethetnénk, 1
akinek nem volt fontos a honorárium, akit egyetemi
professzor korában is révésznek néznek a diákok az 1
öltözete miatt s aki nagy rendjeleit az ágy alatt tartja t
egy ütöttkopott skatulyában. Sőt ezen is túl megláto­
gathatnánk e kiváló embert halála, percében, mikor )

Jézus Krisztusról tes,z tanúbizonyságot, mondván: e >

1
földön tudtommal nincsen ellenségem, hiszem, Istennel
is jóba vagyok, Jézusom váltsága által.
Van azonban az ünneplésre még mélyebb okunk.
Az előbbieket azért említjük, hogy így indulhassunk el:
ilyen Istennel teli lélek nem kereshette népe lelkének
leggy (ik erét frivol okból, még egyszerűen csak tudomá­
nyos érdeklődésből sem. Ösztönösen kereste, de Isten
megbízásából. A finn nép úgy volt Jézus Krisztussal,
akárcsak a magyar. Felületi ügy volt nála a keresz-
tyénség. (Aíkár bennemaradt a pogányság a Kalevalá­
ban, akár újra beszüremkedett, egyformán vádló ta­
núja ennek a ténynek.) Mi nem merjük véletlennek
tartani azt a másik tényt, hogy a Kalevala hatása után,
mégpedig nyomban utána az ú. n.. második vagy ifjabb
pietista mozgalom olyan mélységes, a népiélek leg­
mélyebb rétegeibe szétáradó hatást váltott ki. Lönnrot
és Kalevala azt jeleníti, hogy egy nép elkezdett saját
gyökeréből táplálkozni, leglelíkéből lelkedzeni. Mi lett
ennek a következménye? Lönnrot még pogány éneke­

— 0 —
 két hallgatni ült a 80 éves paraszt Perttunen Ahrippa
Lábaihoz. N'em sokkal utóbb már egy második paraszt,
Paavo liuotsalainen lábainál ültek az újjászületni áhí-
tozók. Azután jöttek Lagus, Malmberg, Renquist, a lapp
részegek közt Lars Levi Laestadius, Per Raattamaa, az
azelőtt oly száraz és kietlen, tradíciótlan helsinkii egye-
itemen pedig az új lélekkel telt theológusok: Geillin,
Ingiman, Grantelt, Schaumanin és von- Essen.
Bizony nem az ötvenedik ének végén van igaza a
komoly, öreg Väinämöinennek, mikor saját visszatér­
tében a pogányság végső győzelmét jövendöli, hanem
a kilencedikben, mikor a „most növekvő nemzedékek
nck Isten kegyelméről és kitudhatatlan végzései felől
tesz dadogó nyelven bizonyságot. „Turvat tuttavat tnle-
>
vat Y ähä iä taivahasta.“ És erről nekünk illik meg­
1 hatva megemlékeznünk most.
*

(Jegyzet. A szövegben három Kalevala-idézetet adtunk ere­

deti finn nyelven. Vikár Béla fordításában ezek így hangzanak:
a) Istenem, légy tehátlan áldva, Teremtőm, tiéd a hála. b) Isten
I intézi a pályát, Teremtőnk a vég szabályát, c) Erős oltalmaik
erednek Mindig csak a magas mennyből.)

(1935.)

i — 7 —
HALZStRSZAGÚ ATYÁNKFIA!.

A finnekről van szó. Nem is olyan régen, mikor

először esett komolyabban említés róla, hogy kettőnk
nyelve rokon, mi magyarok azért nem akartuk várain!
ezt a rokonságot, ment nein tartottuk elég előkelőnek.
Nos, a lenézett kis népről újabban többet és job­
bakat hallani, minit akár magunkról. A genfi nemzet­
közi munkahivatal legutóbbi kimutatása szerint pél­
dául mint állam — deficitmentes. Pedig az adókulcsa
igen alacsony. 4 millió lakosa közül 171 nő és 35 férfi
van munka nélkül, vagyis nem egészen eg,y ezrelék.
Igaz, hogy 100 holdon fölüli földbirtok nincs az or­
szágban, ellenben minden földművesnek saját földje is
van. Az üzemek és gyárak haszna, százalékosan kisebb,
mint egyebütt, a munkások fizetése viszont magasabb.
A nagy jövedelmek arány tagosabbak. A fővárosban
nincs sok mutogatnivaló szép palota, de egészséges kis­
lakás, népkönyvtár annál több.
Egy valamiről nem szól a nemzetközi kimutatás.
Finnország lakóinak 99 százaléka akár naponként me­
ríthet az evangélium élő vizeiből. Hozzátehetjük: nem­
csak meríthet, de valóban merít is, mert a reformáció
óta újólag két ízben is felrázta őket a nép legalsó és
legfelső rétegeibe egyaránt elható lelki ébredés. Finn­
országban viszonylagosan elismertebb király Krisztus,
mint sokhelyit másutt s az ő jóillatja, hogy is mondjuk
csak, véglegesen magiába-nyel minden halzsirszagot.
(1936.)

~ ß —-
 MADÁRLÁTTA PAPIRFOSZLÁNYOK.
I)

i
or Mindenféle kamt borítja az íróasztalomat. Nemrég
ik : rakodtam ki úti táskából, honnaui. A kisfiam kiváncsi
ni természet, mindent kezébe vesz, mindenről számot kér.
k. Adom neki a felvilágosítást rendszer nélkül, úgy,
b~ ahogy az „utiszemét“ látszólag összevisssza a papírko­
it- sárba kerül, vagy eliraikódik. Érdekes az ilyen holmi
:I- közt turkálni. Meghívom rá e sorok olvasóit is.
sa — Ezt, kisfiam, Gunnar Ipsén bátyádtól kaptam
■fi ő dán, Kopenhágiában lakik, újságíró. Ebéden voltunk
k. nála, ezt. a kicsi könyvet emlékbe és ajándékba adta
r- apádnak. Daglig Bibelloesning a címe; azok használják
is Dániában, akik naponta olvassák a bibliát s kalauzra
b, van szükségük. — Hogy ma mit olvasnak? Július 1.
sas*'

b. van, gyere keressük ki! Markus Evangeliet 8, 34—37.

un Meglehet, Gunnar bátyád is épen most, épen ezeket a
s- verseket olvassa feleségével és kisgyermekeivel s talán
ők is itt tartanak: Mert valaki szegyei engem és az én,
s. beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az
e- Embernek Fia is szégyelni fogja azt. Ipsén bácsi ncm
i- szégyelte Krisztus beszédeit, azért adta ezt a kis köny­
ió vet édesapádnak.
és — Ez meg egy névjegy. Artur Malin bácsitól kap­
Ír tam; látod, ide van írva, hol: Helsinkiben, Finnország
S, fővárosában. Sotar ovasti, az azért van a neve alá írva,
:k mert Malin bácsi tábori lelkész, katonapap. Tőle egy
4. bensőséges beszédet hallottam, azt köszönte meg benne
Istennek, hogy Aurola bácsi nem megy el lelkipásztor-

~~ 0 —
nak egy békés faluba, hanem marad a fiatalok, a hal­
sinkii ifjúsági egyesület lelki vezetője továbbra is.
_ Ez meg egy fénykép: Paavo Siró bácsi fény­
képe. Az íróasztala mellett ül, háta megett sok-sok
könyv. Olvas, dolgozik. Kézirat-papiros is van az asz­
talán. Később majd írni fog, Fiatalember még, de tu­
dósnak készül. A vepsz, voit, liv, Ilid nyelveket tanul­
mányozza. Magyarul is jól beszél. Édesapád Hel sin Ki­
ben magyarul beszélt egynéhányszor az ifjúságnak és
ilyenkor mindig Paavo, azaz Pali bácsi volt a tolmácsa.
—■ Ezen a kis cédulán az a kis rajz a keresztet
ábrázolja, meg a hozzávezető utat. A tányérom mellett
* /
volt, mikor egy szép finn szigetre vittek és ott lehettem
a nemrég érettségizett fiúk és leányok „fehér-sapka
ünnepélyén és szeretetvendégjségén. Az írás rajta bibliai
idézet, a 71. zsoltár 3. versének kezdete: Ole minulle
kallio, magyarul: Légy nékem kősziklám.
— Nem, ez nem finn szöveg, hanem lett. Reggelire i
invitáló cédulája a gyorsvonat étkezőkocsijának. Smi
vilciena ir vagons-restorans. Azt teszi, ezen a vonaton
étkező-kocsi van. Azért tettem el, mert érdekes össze­
hasonlítani egy ottani ilyen cédulát egy itteni ugyan­
ilyennel. Három fogásos ebéd nálunk 3 P, Riga
Daugavpils között 1 P, 40 f. Egy csésze kávé ná.unk
70 f., náluk 15 f. Vaj nálunk 60 f., náluk 30. Ott is,
nálunk is ugyanazé a társaságé az étkezőkocsi.
— Kitépett noteszlap. Martti Voipio bátyád írta
rá a pontos címét. Helsinkiben lakik, röötönkatu 3.
szám alatt. Fiatal diák, arról nevezetes, hogy kitünően
megtanult magyarul, pedig csak néhány hónapot töl­
tött közöttünk Magyarországon. Tőle más emlékem is
van, ez itt ni! Egy kis könyvecske, Paranna minid,
Her ral Ez a címe. Azt teszi: Gyógyíts meg engem, Uram!

— 10 —
 Magyarból fordította finnre Voipio bátyád, kis imád-
ságos könyv, az eredeti magyar imádságok a Harang­
szóban jelentek meg. Kapi Béla püspök úr írt hozzá
X
előszót. Benne van azonkívül az Úri imádság is, így
kezdődik finnül: Isa meidän, joka ölet taivaissa. Pyhi-
tetty olkoon Sinun nimesi.
— Ez a nagy lepedő egy finn újság, az Ilta-
* Sanomat egyik száma. Magyarban Esti Hírek felel meg
S a címének leginkább. Azért tettem el, mert van egy hír
benne, az a vastagbetüs címe: Suomalainen ylioppilas
t oppii nopeimmin unkarinkielen. Azaz magyarrá téve
t e szavak: A magyar nyelvet finn egyetemi hallgató
1 * /
tanulta meg leggyorsabban. Ez igaz is, saját tapasz­
talatunk. Alig néhány hónap alatt egészen jól elsajátít­
.1 ják nyelvünket azok a többnyire evangélikus theoló-
e gus finn diákok, akik eljönnek Magyarországba, Sop­
ronba, a pécsi egyetem evangélikus theológiájára ma­
e gyar testvérek közé tanulmányaikat folytatni. De más
ti érdekessége is van ez újsághírnek. A finn sajtó ezt —
n tőlünk hallotta. Nem annyira a mi tisztességünket bi­
zonyítja ez, mint megint csak az övékét. Annyira sze­
retnek és megbecsülnek bennünket, hogy a puszta
hírre, hogy magyarok szálltak ki a stockholmi hajóból
k és utaznak Turkuból Helsinkibe, már felkerekedett két
i, riporter, beszállt hozzánk a vonatba és elbeszélgetett
velünk, kikérdezvén bennünket a KIÉ világbizottsági
a gyűléséről (ahonnnan jöttünk), a magyarországi KÍE-
i. mozgalomról és arról, hogy áll nálunk a finn—magyar
a testvériség ügye.
l- — Ez meg egy svédnyelvű röpcédula, Stockholm­
s ban nyomta a kezembe egy fiatalember templomból
f, kifelé jövet. Az van rajta, hogy: Kristi Himmelfärds-
!/ dag kl. 11. f. m., tehát: áldozócsütörtökön d. t. 11 óra-

— 11 —
kor prcdikar Prof. Benjamin E. Mays, U. S. A., axai:
az Egyesült-Államokból való Benjamin E. Mays pro­
fesszor úr fog prédikálni, aki decanus i Teologiska
fakulteten vid Howards universitet, értsd: a Howard
egyetem theológiai fakultásán dékán. Szótfogadtam a
röpcédulának és nem bántam meg. Néger volt a pro­
fesszor úr s tőle hallottam az egyik legmélyebb, legmeg­
ragad óbb bizonyságtételt az élő Krisztusról, amely *
valaha templomi szószékről életem eddigi folyamán
feléin hangzott.
— Ez svéd szöveg, de nem svéd ember kezeirása, t
csak az enyém. Egy villamoskocsiban bukkantam rá,
úgy megtetszett, hogy emlékül lemásoltam. Du, som c
ár ung och frisk, Icimna Din sittplats at den som f
battre behöver den. Hát lehetne ezt nagyobb gyön­ r
gédséggel kérni? Te még fiatal és friss jó erőben vagy. V
Engedd át ülőhelyedet azoknak, akiknek nagyobb e
szükségük van rá. h
— Elfogytak az úti emlékek, kicsi fiam. Ezek itt V
már csak villamosjegyek. Német, dán, svéd, finn, észt, 11
lett, lengyel, cseh szöveg van rajtuk. Sok nyelv, sok nép. f
Az ember megrémül, milyen idegenül merednek rá a n
szokatlan összetételben sorakozó hetük és milyen iri­ 1
gyen őrzik értelmüket a szűkkeblű idegen mondatok. - c
Sok nyelv, sok név. Vigasztalanul sok. é
De egy7 Krisztus. Kibékítően, megnyugtatóan min­
denre elégséges mértékben egyetlenegy. e
it;
(1938.) i s
t
V
1:
ti

■W- 12 Wf
Z: FIJ5ÎN—MAGYAR ROKONSÁG.
o-
ca
rd
a
o-
g- I.
iy * Egy kis penitencia-tartás-féle.
ín
Aki !n¡em tudta is idáig magyar ember létére, meg­
a, tanulja most, az orosz—finn háború aktualitásából,
á, ho,gy a finnek rokonaink. Nagy általánosságban igen­
m csak a legtöbben ¡tudtuk ezt eddig is. Legfeljebb azt
m fedte több-kevesebb homály köztudatunkban, hogy
a- mit értsünk voltaiképpen ezen a rokonságon. Keszi : kéz,
I)■ veri : vér, veszi : víz, sorolta fel engedelmesen a magyar
ember, ha erre fordult a szó, nyelvünk rokonságának
bizonyító adatait. Voltak, akik tovább tudták, mond­
at ván, hogy a finn is ragozó nyelv, akárcsak a magyar,
'1, nem hajlító, mint a többi európai nyelv. Uralaltáji, sőt
P- finnugor nyelv mind a kettő, nem indogermán. Olyan,
a mint a ... ezt már csak tíz magyar ember közül egy
í- ha tudta elsorolni: vogul, osztyák, zűrjén, voüyák,
k. cseremisz, mordvin, észt és lapp. (Igazság szerint az
észt a finn nyelv egyik dialektusa.) A magyar-szakos
n- tanárok, Szinnyei professzor egykori hallgatói még
egyeztetni is tudták a nyelvhasonlítás egynéhány ada­
tát, például azt, hogy: a magyar szem szó osztyákul is
szem, vogulul már szám, egy másik dialektusban sem,
türjénül szín, vottyákul szim, cseremiszül sindze, mord-
vinul szelyme, finnül szűrne, svédlappul csalme, norvég­
lappul csalbmi, kólái lappul csalm. A magyar-szakos
> tanárok ilyenkor rendesen még azt is odamondták tá-

— ÎS —
jékozottságuk bizonyítékául, hogy Kar hu ja miesz egy
finn népmesének a címe, azt jelenti A medve ég az
ember, népmese pedig azt jelenti finnül, Kanszanszatu,
amelyből Kansza a nép, szatu a mese. A magyar-szakos
tanárok ugyanis nemcsak nyelvhasonlítást hallgattak
az egyetemen, hanem finn nyelvet is. Ez utóbbi kollé­
gium nyelvtanból és olvasmányból állott. Az olvasó­
könyvben a Karhu ja miesz volt az első olvasmány, a
nyelvtanból meg nagy szemzációképen azt illett emle­
getni, hogy a finnben 16 „eset“ van: nominativus, accu-
sativus, genitivus, dativus, essivus, partitivus, transla-
tivus, comitativus, abessivus, instrumentális, inessivus,
\
elativus. illativus, adessivus, ablativus, allativus. Mikor
idáig eljutott a leginkább elfcéppesztésre irányuló fel­
világosítási kedv, rendesen el is hadarta a má (finn
helyesírással maa = föld) 16 „esetét“: má, mán, mán,
mán, mána, máta, mákszi, majsze, mátta, mássza,
mászta, máhan, málla, málta, málle, esetleg még a
tizenhat többesszámú „esetet“ is: mát, mát, majden,
majtten. majna, majta, majkszi, majnén, majtta,
majssza, majszta, majhin, majlla, majlta, majlle. Vol­
tak, de ezek aztán már igazán kivételesen kevés szám­ i
mal, akik összefüggő szöveggel is szolgáltak, például 1
annak az olvasmánynak a kezdetét tudták könyvnél-
kül, amelyet alapvizsgára fordítottak az olvasókönyv­
ből (ezt már hadd idézzem finn helyesírással) : erään
pienoisen kaupungin kadulla, armaassa kotimaas-
samme (suuret kaupungit eivät olekaan vielá —hyvá !
kglla — tulleet tavallisiksi) käveli Tapaninpäivän <
aamuna Sumu Laihanen ... a mondáit ugyan még
továbbtartana, de ha kicsire nem mézünk, itt megszakít­ 1
ható s ugyan miért idézném tovább. (A kérkedő!:et
különben is körülbelül idáig szokták türelemmel hall- J

’tv JfA ft—

 gatni, etájt leintik sietős és ideges századunkban fel tét­
y
lenül.) Hogy már kimerítsem az összes lehetőségeket,
hadd említsem még meg a dalárdistákat, akik eddigi
s anyagunkat esetleg kiegészíthették finn népdalszöveg­
gel, továbbá a finn himnusz első versével (magyar for­
dításban minden okvetlen, néha azonban eredeti finnül
is) : Szólal a kincsem, messzire szólal, jajgat a Szajma
'
tó partján: kultani kukkuu, kaukana kukkuu, Saimón
rannalla ruikuttaa. Szép finn hazánk, te drága föld,
!-
zengjen dicső neved! Nem ezt teszi ugyan, de e helyett
I- éneklik: Oi, maamme Snomi, synnginmaa, soi, sana
kultainen! Jó magam mindezekhez még évekig őriz­
r gettem és mutogattam egy példány Uusi Suomi-t, Ie-
pedőnagyságú finn hírlapot, gólya-kórom óta tudtam,
n mi a szauna s fűnek-fának magyaráztam, hogy Hel­
h
singfors tulajdonképen Helsinki, Obo : Turku, Reval:
b
Tallin, Dorpat : Tarttu, Vyborg : Viipuri és Tammer-
a fors : Tampere. Külön tudományom, mondhatnám
egyéni büszkeségem volt két verses-sor, karkoit poies
h
2,
ankarast, kummitukset akkunast, amelyet könyv nélkül
1- elmondtam ugyan., de fogalmam sem volt róla. mit
í- jelent. Azt, hogy finn írók, művészek, tudósok nevét
íl ismertük, finn sportbajnokok teljesítményeit nyilván­
L- tartottuk, tudtuk, hogy a finneknek naiv eposzuk van.
r- nem sorolom ide, mert akkor is illett és kellett volna
n ennyi, ha csak európaiak vagyunk s nem egyszersmind
?-
atyafiak is.
á Ha mindezeket az „adatokat“ más hasonló „ada­
n tokkal“ vetettük egybe, valamivel a világháború előtt
■S és után azt a tételt eredményezte, hogy a finnek nyelv­
t- rokonaink, anthropologiailag azonban a török fajhoz
it tartozunk s műveltség, karakter, lelkialkat szempont­
l- jából is törökösek vagyunk, európai elemekkel keve-

— 15 —
redve később s mindmáig erősen. Nem csoda: három­ clhúzví
ezer esztendeje elszakadtunk a finnektől s jó ezeröt­ nők ai
száz esztendeje annak is, hogy obi-ugor rokonságunk, hason!]
a vogulok és osztyákok közössége északra maradt le s elősz
tőlünk. Ma talán már gazdagabb és érdemlegesebb ele­ és alap
meket gyűjtött egybe, őrizget és tart nyilván a köz-
tudat a finn népről, a közvélemény azonban változat­ A
lanul kitart a csak-nyelvrokonság hangoztatása mellett ülnek,
s minden egyebet úgy vesz tudomásul Suomiról, mint a zsaki
északi, vagy exotikus kuriózumot. Ha érezhető némi egyfori
többlet a legújabb időkben, az merőben érzelmi termé­ azok k
szetű: mintha, mintha szívdobogtatóbban, melegebben, lődom
mélyebbről éreznők, hogy testvérek vagyunk. OLyanc
Olyané
bilérin
II.
lasztm;
Nem gyerekjáték a finn—magyar „őskutatás“.
most I
lapról,
1926 nyarán jutottam elsőízben Finnországba,
májnel
van akkorról egy feledhetetlen élményem, ami most
idekívánkozik, könnyebb lesz elmondása után érdem­ Es
leges dolgokról szót értenem és szót értetnem. Finn elő­ feni. 1
kelőségek ülnek nemzetközi előkelőségekkel vegyest nincs i
eg3r nagy emelvényen. Az ifjúsági világmozgalom a földi
elnöke éppen most fejezte be francianyelvű szónokla­ nek tis
tát. Zsakettes, cilinderes finn szónok következik, sza­ szókéh
badon választhat angol, francia, német nyelv között. gon mi
Esetleg anyanyelvén is szólhat, akkor tolmácsolni fog­ és igaz
ják. ő történetesen a németet választja. Korrekt mon­ romezc
datokat mond, folyékonyan és hibátlanul beszél, csak Mi
a kiejtése sejteti, hogy finn. Engem egészen megbabo­ teni, h
náz a kiejtése, elbűvölve hallgatom. Mintha csak oda­ lek in te
haza volnék. Mintha csak valamelyik debreceni elő­ rokon,
kelőség szónokolná: Zájenzi dafon ibercájgt (vagy jól szemen

— 16 —
'om- elhúzva elől: űűűbercájgt), májne herren. A finnt szó­
íröt- nok artikulációs bázisa hasonlít a mienkhez és nem
iink, hasonlít a többi európaiakéhoz, ujjongok magamban
It le s először életemben hiszem el szívem mélyén sokképen
eie- és alapos érvekkel bizonyított nyelvrokonságunkat.
köz-
>zat- A csoda azonban még tovább is tart. Ahogy ott
ilett ülnek, állnak az európai nagy együttesben atyánkfiái,
nini a zsakett és cilinder formaruhájában, még jobban bele-
rémi egyformásodva a többiek tömegébe, élesen kiválnak
’mé­ azok közül. Másformák. Igen, de milyenformák? Kín­
hen, lódom ezzel a problémával, végre megvilágosodik.
Olyanok, mintha ... Szinte le sem merem ide írni!...
Olyanok, mintha a szülőfalum elöljárósága, vagy pres­
bitériuma, vagy „negyvennyolcas kaszinójának“ a vá­
lasztmánya zsakettbe, cilinderbe vágta volna magát és
most Bojtor József gazdia olvasná lefele egy papiros­
gba, lapról, hogy zájenzi dafon űűbercájgt, vagy ibercájgt,
most májneherren. ,
lem- Ezt, amit most ideírtam, nem szóról-sizóra kell ér­
eiő- teni. Tisztában vagyok vele, hogy anthropologiailag
;yest nincs igaziam. Mások a helsinkkii urak és ismét mások
ilom a földesi negyvennyolcas kaszinó érdemes vezetőségé­
>kla- nek tisztes gazdái, amazok valamivel magasabbak,
j za­ szőkébbek, kékszeműhbek talán. De ezen a széles vilá­
zo tt. gon mégis csak egymáshoz hasonlítanak legeslegjobban
fog- és igazán. A történtek ellenére is. A közben eltelt há-
non- romezeresztendő alatt történtek ellenére is.
csak Megéreztem akkor, amit itt most ki szeretnék fej­
abo- teni, hogy anthropologiailag is és minden más egyéb
oda- tekintetben is atyafiak vagyunk, nemcsak a nyelvünk
elő- rokon. Az alap hasonlít, az alap azonos, ahogy testi
i jól szememmel a helsinkii csoportot nézem, lelki szemem-

— 17 -r
nek pedig megk épzik a magyar alföldi negyvennyolcas
kaszinó tisztes közönsége. A törökösség talán szemmel-
láthatóbb, tapinithatóbb, megvesztegetőbb és népszerü-
síthetőbb módosult és változott egyéniségünkön^ mint ez
a nehezen megfogható és még nehezebben szemléltet­
hető alap, más tekintetben esetleg még, nehezebben,
mint nyelvileg, mégis megvan és domináns, uralkodó
fogalmi jegye embervoltunknak és magyarságunknak.
Visszaemlékezem nyelvi tanulmányaimra. Akkor­
tájt a Vámbéri-féle török nyelvi rokonság elmélete kí­
sértett még, bár már erősen levitézlett. Szinnyei azon­ (
ban perbeszállt és megvívott vele. Nos, párbajközben,
az ellenfél szájából hallva, a cáfolattal egyidejűleg ér­ 1
tesülve róla is, nagy szuggesztív ereje volt ennek az
elméletnek. A török kölcsönszavakat csoportosan vet­
tük át, az ősi réteg szókincse gyéren adta a megfelelé­ ]
seket, különösen a finnben. Azonkívül a török szavak
tetszetősebben is hasonlítottak, vagy változatlanok, X
vagy alig módosultak a magyarban a kölcsönző nyelv­ t
hez hasonlítva, a finnugor szókincs viszont csupán és f
legnagyobb részt eltérő voltának szabályos megfelelései­ T
vel mutatja azonosságát. Az árpa törökül is árpa, a 1
szem ellenben finnül, mint már az előbb láthattuk, \ €
szilme s a magyar szóból hiányzó l csak azok szemében S
nem szálka, akik egyrészt nyomról-nyomra, lépésről- I
lépésre haladnak a magyar adattól az osztyák, vogul, f
zűrjén, vottyák, cseremisz és mordvin adaton keresztül l
a finn adatig és úgy tovább a háromféle lappig, más­ c
részt tudomásulveszik, hogy a szó közepén és szó végén s
szereplő magyar m hang helyén más szónál is lm felel t
meg a finnben. A csomó finn megfelelője solmu, a ha- s
mu-é kulmu. J
t

— 18 —
 I
lii

Csak az hiheti el a finnt—magyar rokomságjot, aki

a hasonlóságok és eltérések szabályosságának egyfor­
mán ismeri a bizonyító erejét. Csak azt nem szédíti
5

meg a későbbi eredetű kölcsönszavak nagy száma és

¿íiiÉágsáS-éáf 4

hangzásbeli hasonlósága, aki mindvégig józanul és hi­

degen meg bírja különböztetni az alapjelenségeket a
járulékos elemektől. Nagyon nehéz feladat ez, de elő­
feltétel ennél a szellemi munkánál. Csak az láthatja a
maga valóságában a finn—magyar rokonságot, aki a
nyelvtani megfelelést bizonyítóbb erejűnek tartja az
etimológiainál, aki tehát jobban hisz annak, hogy
a magyar nyelv 8 egyszerű gyakorító igeképzője hiány­
talanul megvan nemcsak a finnugor nyelvekben álta­
lában, hanem még a 3000 év óta külön életet élő finn­
ben is, mint ahogy elcsodálkozik azon, hogy a föld-
mívelés körében szokásos alap-szókincs a maga egé­
szében török eredetű. Ismétlem, ez nehéz feladat, bár
vannak valószínűségek, amelyek némileg megkönnyí­
> -S

tik. Ilyen valószínűség példának okáért az is, hogy a

« «4

földművelés nem a legősibb állapota egy-egy közösség­

nek. Ellenben a legősibb állapotban is volt kinek-kinek
keze, szeme, Iáiba, egyéb testrésze, apja, anyja, fia,
>

egyéb rokonsága, tél, tavasz, nyár és ősz, nappal, éj­

Igä'äifg

szaka váltakoztak életében, hold és csillag ragyogott

levegőegén, fák, állatok, kövek képezték világát, sütőtt-
főzött, eveít-ivott, szőtt, font, varrt, ijjával, nyilával
lőtt, helyét változtatta, kezével tett-vett, tájékozó­
dott: volt neki közel, messze, itt és ott, alá és fel, be­
szédközben megkülönböztette: én vagyok én, te vagy
te. Ezt tudva, nyilvánvaló, hogy a szókincsnek is ez
s

az alaprétege, hasonlításnál ez elsősorban perdöntő

jelentőségű, még pedig, sohase feledjük, 3000 esztendő
távlatából.

•fW jf 9 "W ■

. I "5,y-.,
______

____________________________
 öMg-hatig a legprimitívebb körülmények között is
számlál az ember, hiszen öt ujja s jobb- és balkeze van.
Valóban, 3000 esztendővel ezelőtt is számolhattak finn­
ugor őseink hatig, mert kettő, három, négy, öt és liât
finnül is úgy van, minit magyarul : kahte, kolme, neljä,
viisi, kuusi. Hadd emlékeztessem valameiinyiőnket egy­
két dologra most: 3000 esztendő távlatából azonos ez *
a két sorozat. Valamennyiben szabályos az eltérés, ke­
vés nyelvhasonlítási tudásunk szerint is például a
három és kolme r-je és 1-je úgy felelnek meg, mint
ahogy a német Panzer szó és a belőle lett miagyar pán­
cél. Az r és 1 tudvalevőleg könnyen váltakoznak. Az
meg, hogy a magyar szó h-val kezdődik, a finn ugyan­
akkor k-val, éppenséggel kivételt alig ismerő szabály,
a hat ebben a mi kis felsorolásunkban is kuusi (hogy
a kettő, két meg kahte, az nem erre a lapra tartozik.
Ahol a magyar szóban a k után elülső szájállású ma­ i
gánhangzó következik, ott a magyarban, is megmaradt I
az eredeti k).
öt finnül viszi (finn helyesírással viisi). A két szó i
ugyanannak az ősnyelvi szónak kétfélék épen változott 1
formája, tehát ugyanaz a szó, pedig látszólag egyetlen­ .1
5
egy közös hangja sincs. De ez csak látszat. Az öt szó (
t-je például a viszi deklinációjában már is előbukkan.
A ufszf-nek ez az alak ugyan a nominatiivusa, a geniti-
vusa már viiden, az essivusa pedig viitcnä, a töve tehát,
ha a ragot elvesszük, viite. Ami viszont a szókezdő n-t
illeti, a magyarban is lehetséges ugyanaz a szó n-vel, 1
vagy V nélkül. A víz szónak van egy ilyen v nélküli 1
alakja, az ügy. Egyik folyónk neve ma is Feketeügy,
de egy régi oklevelünk meg Visszafolyó ügy-ről beszél. )
Azon. hogy a víz-ben z vans az ügyben meg gy, ne
akadjunk fönn, ennek megfelelő szópárunk is van: i
A
------ 00 wr
 akkor fázik az ember különösen, ha nagy a (agg.
Viisi és öt ugyanaz a szó tehát, bár nehezen meg­
magyarázható s csöppet sem szembetűnő ez az azonos­
ság. Erre a tanulságra nekünk jelenleg nem önmagáért
volt nagy szükségünk. Csupán azt szerettük volna
illusztrálni általa, hogy szerény véleményünk szerint a
magyar és finn rokonságnak nyelvrokonsággá szűkíté­
sét valami hasonló felületesség és a dolgok végig-nem-
gondolása mondathatta ki, mint amilyen gondolkozás!
restség hangoztathatta jó ideig a török—magyar nyelv-
rokonságoit. 1926-ban Helsinkiben csak megvillant
nekem valami, aminek azóta igyekeztem becsületesen
végére járni és ez a valami még ma sem definiálható
egész pontosan. Körülötte-mellette, gyáván, inkább
hipotéziskép, mint tétel formájában mindössze így me­
rem összefoglalni és hangoztatni: a finn és a magyar
minden tekintetben rokon, nemcsak nyelvileg. Anithro-
pológiai, társas pszichológiai és társas logikai rokon­
sága is alapvető, mai napig mindent determináló
■>

ugyan, de nagyon gondosan és apró részletekig hason­

lítandó, mert puszta materiális egybevetésre ez a ha­
y:

sonlóság nem mutatkozik meg. A finn és magyar test

- 0.7

és lélek úgy azonos egy, mint az öt és a viisi.

III.
,

3000 évet átvészelt magyar és finn szavak.

A finnugor összehasonlító nyelvtudomány szigorú
rostáján mindössze ezek a szavak nem esteik keresztül*
..H í J - 1

Ezek tehát a finn és magyar szókincsben rokonságunk

* Szárnyéi József: Magyar nyelvhasonlítás. Bp. 1927. Az áj,

fene, homlít, hord, tikkad szavak rokonsága még kérdés««. V, a.
id. w. 5. kiadás. 1915.

— 2/ —
 ah

túszai, vagy tanúbizonyságai. Humoros felolvasást tart­ ad

hatnak e szójegyzékből azok, akik bizonyítani szeret­
nék, mennyire nem hasonlít a magyar nyelv a finnhez, ag{
vagy megfordítva. Mi nem ezért adjuk közre \ zt a
glossáriumot, de nem is azért, hogy valaki nekiáiljon
és bizonyítani próbálja belőle, mennyire rokon egymás­
sal a két nyelv, vagy a két nép. Harmadik okból c¿e-
lekedtük. Azt akartuk vele illusztrálni, mennyire nem
f áj,
lehet és nem szabad felületeken mozognunk akkor,
al
mikor a két nyelv, vagy a két nép rokonságáról beszé­
álc
lünk, vagy akarunk meggyőződni. Ebből a felületen ár
semmi sem látszik. Ha bizonyosat, vagy legalább is ár1
reménytadót akarunk találni, le kell szállnunk a mély­ at>
ségekbe (akár a történelem, akár a lélek mélységeit ért­
jük mélységek alatt), ott nagy lelkiismeretességgel, hű­
séggel, kitartással és pontossággal vizsgálódnunk, mint­ bö
ha csak igazán is búvárok volnánk s feljőve és idefent
tanulmányozva a gyűjtött anyagot, meg kell eléged­ cs;
nünk nagyon szerény, nagyon alázatos eredményecs- esi
kékkel. 3000 esztendő nagy idő, a népiélek érzékeny,
finom szerv, az élet folytonos változás: hiába, kérdé­ esi
seinkre a felelet csak nagyon halk, nagyon engedelmes, CS(
nagyon finom lehet ilyen körülmények között. CS(
NB. A finn szavak olvasására hadd álljon itt né­ esi
hány szabály. Az egyes és kettős magánhangzók között
ugyanaz a különbség, mint a magyar ékezetes és ékezet- do
nélküli magánhangzók között (a — a, aa— á). Az y-t du
ü-nek kell olvasni ; ä és e között az a különbség, min t
az ember szó első és második e-je között; s = sz. (s ég
nincs a finnben.) A finn a hangot palócosan, vagy eg(
tótosan kell kiejteni. éj­
éi
elő

— 22 —
 '
ad = anta, annan eme = emä-karhu,
agg (ige) = ange, an- emä-lammas
keen; anguma emik — imee
ág — önki, ongen én e-men, mi, min —
t minä, me
égy = vuotee, vuoteen,
vuode ének = ääni
áj, ájaz, ajak, ajtó = epe — sappi, sapen
f ovi ered1, ereszt = sirottaa
al = ala, ale, al eszik = syö
álom == kuolema, elämä év = ikä, iën
ár — ora
I fa = pun
árva = orpo, orvon
atyval — äitipuoli facsar === pusertaa
fakad — pakahtuu
bök — pökkii fal (ige) = pala
fal (név) pato
fan = puno
csap = fsapan
far = perä; laivanperä
csepeg =f= sipä, tippa,
fazék = pata
tsipettä
fecske — pääsky
csillag = tsilkettä
fő, fej — pää
csorog == soro, sorottaa
4 fék = páitset
csomó = solmu
fél (ige) === pelkää
csúp = suippu, suipun
fél (név) = pieli
felhő, fel,leg = pilvi,
dorgál = tora, toree, torn pilven
dug == itunkee fene = peni
férj (pü + erge) = ylkä,
ég — sää yrkä, yrkö
egér = hiiri feslik = pääsää, päästää
éj =yö fészek = pesä
él = elää fi = polka
elő = ete (eteen, edässä) fial — poikapuoli

— 25 —
fog — pii homlít, homlok, homorú
fogy == puuittuu — kuimara, kumartaa,
fon — puno ktimo
fül = pieli; pieliipanka hó, hóka, hőd, hódiás —
fűz (ige) = pitää kun
honn = kuonn, kotona
hord = korento
gyalog — jalka huporcs == koppura h
gyökér = juuri
igen — sangen
ij — jousi
hab = kumpuaa in == suoni
had = kunta, kunnen íny = ien
hagy, hagyít, hagyap = ip = appi
katoo, kadota iparkodik = upper®
hagymáz = kol’, koljo, iszik = juo
kolT íz = jäsen
háj = kuu jég = jää
hajnal = kői jó = joki, joen
hal (ige) = kuolee
hal (név) -kala kap = kaapaa
halad — kulkee kapar — kaappii
hall = kuulee kast — kasitaa ■
hamu — kulmu kél — ikahlaa
bárom = kolme kell = kel p a a
hárs == kuori kemény = kämä
hasad (-ít) — katkaa, kér = kerjää
katkeaa kering, kerül = kermä,
haszon = kasvaa kierii
hat — kuusi keserű = kaikéra
ház = kofa két, kettő == kaksi, kahta
ho- = ku (kuka, kuhn) kéz = kési í
hólyag == kupla ki — ke-n, ke-tä, ke-lle

— 24 --
 kígyó kyy morzsa = inursks.
kíván = kaipaa mos = möskma
kő = kivi
könny == kyynel map = anoppi
négy == neljii
köt = kytkee
név = ni mi
kupa — kuoppa
néz = näkee
láp = lampi nő = neiti
nyal = nuolee
lapos == liappea
nyál = mol’g
lé — liemi
nyaláb = ni,too
lel = lyötä
nyel = niielee
lélek = löyly
nyél — nyte
lesz = lie
lő = lyö nyű — nykii
odú — on,te, ongi
lök = lykkää
lud — Iintu olvad = sulaa
olvas (lovas) = lukee
lucsok — loska
oszlik = osa
lyuk — luokko
ő, ők — häm, he
máj = maksa öl = syli
mar — muru, murenee, őn — säyne
murtaa ős — isä
más = muu ősz = syksy, syys
meg = myÖ, myöstää öt = viisi
megy, menni = menee para == polo
méh — mehiläinen por = poro
mell == mäl’v
meny = miniä rak = rakentaa
méz — mesi, medien ravasz, róka = repo,
mi? = mi-kä revon
mi = me renyhe = röhmeä
C
ti

mocsok = moska reped, repeszt = repää,

mony == mun a repii

— 2.5 —
 ■J.?.

repül = rÖpyitrtää tele = täyte, táysi

ripacs — rupi tép == tempaa
tevő, l esz = teke« (ken)
savanyú == hapan, Imp- tikkad — tukehtuu
pánién to- = ituo
sovány = hupa, hupenee toll — sulka
sújt = huhtuo tő — tyvi
sül, sün = süli törik — tönkki
süly = syylä tud — tuntee, tűimen
sil,rög — hyöri túr = tiiuri
száj = suu
új = unté, uusi
szak = sükku
unszol = anoo A
szalu = salvan -úszik = ui
szúr — sääri üsző = vasa
szárad — surkenee,
surkeaa vaj = voi
szarv = sarvi válik = valka
száz = sata váll = olka
szel = sülé, sülő való, volt = ole, uolda 1
szem == silmä varjú — varis, variksen
szil == sálává vas, ezüst = vaski, vask
szív, szű — sydän, sydä- velő = ytime
men vén = vanha, vana i
szupojka = suppea, su- vér = veri j
postaa vezet = vedaima, vetää
szúr = tsurmama, tur- világ, villám, villan, villog ;

kama = vilkku, vilahtaa,

ta- (tavaly) = tuo (vuosi) való, valkea i
tap-, top- = tappaa, vivő, visz = vie ;

itappelee, laput ta a víz == vési (

fp fí efr>,ö lm vő — vävy j
te — tä-(tämä, tätä, tässä) zaj = soi
tél == talvi zsugorodik — songért uu i
(1939.) 4
— 26 —
 A FINN CSODA ÉS MEGFEJTÉSEI.

I.
Még talán valamennyien emlékszünk rá: nagyon
éles volt már a finn—orosz viszony, csak azért nem
voltunk túlontúl nyugtalanok, mert mindnyájunknak
volt „józan eszünk“. A finneket is úgy ismertük, mint
reális embereket. Nyilvánvaló volt tehát, hogy az utolsó
percben leszerelnek, őrültség is lenne a túlerő gőzhen­
gere elé feküdniük. Ha nem tudnék élőbbről, a szörnyű
jelenből meg,tanulhattuk, hogy kis népeknek nem ki­
térni a nagy népek érdekvonalából, egyenlő az öngyil­
kos Sággal.
A filmek aztán mégis ellenálltak s most éppen ott
tartunk, hogy sikerük magyarázatát próbálgatjuk meg­
találni. Rendszeresen összeállítani a sokféle véleményt
szinte lehet elleni, de tarka csokrot kötni belőlük szin­
tén nem utolsó feladat. A nagyjából és a szebbjéből a
mi asztalunkra is jut egy kötegnyi szem- és szívderítő­
nek e szomorú napokban.
Kezdjük azzal, hogy „szép, szép, de nem végleges
a helyzet, a finnek nem bírhatják frontjukat a végte­
lenségig tartani“. Eddig is a tél kedvezett nekik, meg
tagadhatatlanul nagy külföldi segítséget kaptak ember­
anyagban, hadiszerben, pénzben. A terep is kielégítő
és teljes magyarázat. Ahol a gránit kezdődik, ott
nem áshat fedezékeket s így megtorpan, a támadó fél.
A védekező fél úgy ismeri a terepet, mint a tenyerét,
régen készül erre a háborúra, sokat gyakorolta, erődít­
4
— 27 —
ményeit is jóelőre kiépítette, a Mannerheím-vonal
sokba került, de volt rá pénz, hazulról is, máshonnan
is. Mannerheim az a számunkra nélkülözhetetlen egy
valaki, akinek a zsenije az egészet kitervelte, megcsi­
nálta, előkészítette és most végrehajtja. Lassankint az
is előnnyé válik, hogy a finnek olyan kevesen vannak:
a kis alakulatok könnyebben mozognak és sikeresebben
dolgoznak. Olvastunk már ilyen lelkes hasonlatot is: *
a kis (már nem is emlékszem rá, miféle) állatka siklik
az elefántlábak oszlopai között. Mindezeknek a magya­
rázatoknak az az értelmük, hogy nem a kis nép győz,
hanem a) a segítség, b) a tél, c) a technikai felkészült­
ség, d) egy ember titokzatos lénye, e) a szerencsés «
véletlen összjátéka. A helyzet azonban csak átmeneti
s a végén megláthatjuk, hogy a kis nép nem is győzhet.

II.
A találgatások második csoportjában a mindvégig
csak incidens jellegű győzelem oka a méltatlan ellen­
fél. Az orosz agyagilábú kolosszus, hol fel sincs fegyve­
rezve elegendő mértékben, hol fel van, de nem ér vele
semmit, mert emberei nincsenek. Emberanyaga csak
tömeg, de kiképzett katonái, különösen tisztjei hiány­
zanak. Az emberanyag is lassankint szétzüllik, de
amennyiben még együtt van, lelkesedés nincs benne,
el is van holondítva s a helyszínén megtudva az igaz­
ságot, kiábrándul, sohasem érezheti egyébként a maga
igazát. Ha semmi ilyen nem volna benne, a bolseviz-
mus maga elvégezte romboló munkáját a lelkekben. g
Mihelyt fogságba esnek és nem félnek már a finnektől,
Istenhez imádkoznak. Ezek a feltevések — természe­
tesen — egymást is ütik, de azért jól megférnek a
,,majd tavasszal meglátjuk“ közös nevezője fölött a

28 —
il kissé kárörvendő ábrándozással, hogy: már pedig a
n semlegesek részben nem mernek, részben nem akarnak
y segíteni; addigra a repülőgépek tönkre bombázzák a
nyílt városokat, az oroszok idegen hozzáértő vezetést
z kapnak. Szóval a végén a nagy nép marad a győztes,
a kis nép nem győzhet.
a
: *
i III.
Mindenesetre szép és romantikus azért ez a küz­
delem, ha már eddig sikerült és többé a tények vilá­
gából ki nem radírozható. Illik vele rokonszenvezni.
s «
(Ha nem sikerült volna, akkor korholnák őket, akár­
i csak a lengyeleket.) A finnek általában véve szimpati­
kus nép. Igaza van, hiszen a puszta létét védi. Becsü­
letes, fizeti a hadiadósságát. Még az utolsó esedékes rész­
letet is beküldte, pedig akkor már háborúskodott. Re­
l mek sportolók, emlékszünk még az olimpiászra. Most
is sível, szánnal előzködnek, derék, dolgos és így va­
gyonos emberek is. Nagy előnyük, hogy nyugodt, csen­
des nép, nincsenek idegeik. Még a nők is froratszolgála-
í tot teljesítenek közöttük. Egy kicsit misztikusak is ők
ott Északon, mindenesetre exotikusak. Észak romanti­
kája veszi körül őket, hiszen minden bizonnyal elvé­
reznek lassanként, de a sírt, hol nemzet süllyed el, az
éjféli nap és örök sötétség világítja meg sejtelmesen,
1 északi fénnyel vegyest, valahol a fenyőerdők egy tisz­
tásán, vagy az ezer-neigyvenezer-hatvanötezer tó egyik
g
földnyelvén. Űj Kalevala, modem Väinämöinen, Aino,
Lemminkeinen, Ilim.arin.en és Kullervo. A mi szimpátiánk
még többre is futja, mint a nemzetközi, a közeli atya-
fiság jussán. Vér nem válik vízzé még 3000 esztendő
[
múltán sem. Imé, ez a kissé sirató-szerű rokonszenv is

— 29 —
azt hirdeti, hogy azért a kis ¡nép mégsem győzhet. Köz­
botrány lenne, ha máskép lenne.

IV.
Be kell azonban rendezkednünk, ha kelletlen, erre
az eshetőségre is. Hát akkor sem lesz csoda, ha úgy
lesz. A finn szabadságszerető nép, véres történelme
alatt számtalanszor bebizonyította ezt. Egészen külön­
legesen elsőrangú állapot van náluk: egységes vallás,
népi gyökér, széleskörű földreform, szövetkezeti háló­
zat, mélyen lenyúló egységes kultúra: a paraszt is ol­
vas, analfabéta nincs, nagyon gazdag ember sincs, ha
mégis van, az nem finn, hanem svéd. Az ország gyö­
nyörű, lehet mély szerelemmel szeretni, a sovány föld
tudományosan művelve egyre többet hoz, ¡természetes
energiaforrás a víz, az őserdőség zöld arany, az egész
országot jó utak és nagyszerű autóbuszközlekedés há­
lózza ¡be, szexuális probléma a hideg égtáj alatt v<g,y
nincs, vagy — nem probléma, panama nincs, osztói}
harc nincs, őszinte a demokrácia, nemzeti érzésüek <?
szocialistáik, jelenleg éppen kormányon is ülnek, nagy­
szerű a koszt. És ha megjön a tavasz meg a nyár, hát
az segít ma jd, minit a tél segí tett : a tavaik és lápok
szakasztott úgy, mint most a bő, meg a jég. Nem való­
színű, hogy győz a kis nép, de ha győz, csoda akkor
sem fog történni, öngyilkos osztag, kísértet osztag, az
lesz, de csoda nem.

V.
Tanulságos rémüldözés ez a csodától való. Tanul­
ságos a görcsös ragaszkodás is a materiális magyará­
zathoz mindhalálig. Tanulságos a számbeli fölény

— 30 —
 1^—

minduntalan való hangsúlyozása és imádata. Tanulsá­

gos végül a finn nép erényeinek ez a végestelen-végig
I levegőben lógiaiása, amely szerint csak úgy magától
nincs panama és van igazi népi gyökér, hamisítatlan
e demokrácia, becsületes közszellem.
y Mindenről beszélünk, még túlozzuk és idealizáljuk
e is a valóságot, jobbaknak hazudjak a finneket, mint
amilyenek valóságban, csakhogy kénytelenek ne legyünk
■% önmagunknak is meghallani az egyetlen kibékítő, teljes
h
és érvényes magyarázatot. A finn pozitívumok nem
végokok, hanem okozatai valami más végoknak és ez
¡ a végok az igazi magyarázat. A finn nép magja, nem az
b egész nép, de jókora és termőképes magja a történelmi
1 idők folyamán egyszer komolyan találkozott Istennel.
s Egyetemlegesen találkozott vele, minden rétegében és
z az egész országban: urak is, parasztok is, karjala lak is,
pohjanmaa-iak is. Nem lettek ettől a találkozóitól angya­
y lokká, különösen pedig nem lettek mindahány an
azokká, de megmélyült mégis és megtisztult az egész
finn élet attól, hogy sokak élete mai napig Istennek
felelős, Krisztusban megváltott, Szentiélektől vezetett
t életté magasodott. Azóta van Finnországban egységes
í társadalom, gyökeres kultúra, belterjes földmívelés,
tollasodó lakosság, tudatos honszeretet, sikeres védelmi
r harc. bizonyságtévő minőségi emberközösség. Csoda ez.
Numen adest. Isten a megfejtése.

(1940.)

— 31 —
 TARTALOM:

eí ni X ®
Kicsiny húgunk van nekünk — — — — —
A százesztendős Kalevala —— — — —
Halzsír,szagú atyánkfiái — —— — — —
Madárlátta papírfoszlányok —— — — —, — —
Finn—magyar rokonság
I. Egy kis peni te nciia-1 a rtá s-féle — — — —
II. Nem gyerekjáték a finn—magyar „őskutatás“
III. 3000 évet átvészelt magyar és finn szavak —

c-i
A finn csoda és megfejtései —

.
I

M
___
 m
)
V

\
i :

s
■
r

’
;:j

' ;
I

'

J
wmÊÊÊÊÊÊÊaÊÈÊÈÊÈÈÈK mumm
i ?;SSÍ; & ^ - *4|g£
V
:

fe
;

I ■ I■
 AJÁNLHATÓ IRODALOM
azok számára, akiket a finn kérdés közelebbről érdekel.

I. ELMÉLETI ALAPVETÉS.
Szinnyei József: A magyarság, eredete, nyelve és honfog­
laláskor» műveltsége (Olcsó Könyvtár).
Többen: Finnek, észtek (Egyetemi Nyomdia).
Zsiray Miklós: Finnugor rokonságunk (Akadémia).
Öhqvist János: A finnek művészete (Művészeti Könyvtár,
Lámpái, 1911).
Bán Aladár: A finn nemzeti irodaikon története (Szöul Ist­
ván Társ., 1926).
Oravola Ágoston: A paraszitpróféta (Paavo Ruot.sakűnen
élete, fordította hr. Pod man iczky Pál, Sopron, 19.12;.
IT. NYELVTANULMÁNY.
Szinnyei József: Finn nyelvtan, Finn Olvasókönyv, Finn—
magyar szó jegyzék (Rókái).
Dr. Győr ff y Béla: Finn nyelvkönyv (Harangsző kiadása,
Győr, 1919).
III. MAGYAR SZÉPIRODALOM.
Kodolányi János: Suomi a csend országa (Cserépfalvi ki
adás).
Kodolányi János: Suomi titka (Magyar Élet kiiadás, Bp.,
19.19).
IV. IFJÚSÁGI IRODALOM.
Átányi István: Északi hűség (Könyvbarátok kis könyvei,
Egyetemi Nyomda).
V. FINN IRODALOM.
Kalevala (fordította Vikár Béla, Akadémia).
Linnnnkoski, Johannes: Dal a tűzpiros virágról (Laulu
tu !t',pun a i s es t a k uk a s t a, A themaeum ).
Járvántaus, Arai: Kis falu a világ végén (Hyíjiitty
Kylii, Egyetemi Nyomda).
Siüanpciá, F. E.: Sil ja (Ñuorena nukkunut, Frankliiin).
1

1
û
'i
kt m
V

MED

Xr
Ce
I

'
 Ha ^ ■