József és a színes szélesvásznú álomkabát

Zene : Andrew Lloyd Webber

Szöveg : Tim Rice

Fordította : Galambos Attila

Debreceni Csokonai Színház 2005.

PROLÓG

Narrátor: Sok ember hisz az álmaiban

Hogy az életben néha csoda is van
Mások élete hamuszürke
A szépről nem vesznek tudomást se

Nem bíráskodok, melyik a jó

De egy-két órában elmondható
Egy ábrándos fiú története,
Ki egy kissé talán olyan, mint te

Sok félét álmodunk

Néha szép és néha rút,
De hogyha érted, érzed, álmod mit sugall,
Soha meg nem csal

Hát hallgasd mesénk,

Mi egy fiúval történt
Ez a srác, ki álma szárnyán célhoz ért,
Te is lehetnél

No. 1. AZ ÁLOMKÉP

József: Félálomban szemem lehunytam

Még mindig úgy van,
Ahogy láttam rég
Egy síró hang jött, szállt a szélben
Senki nem volt ébren
Csak egy álomkép

József, gyerekek:
Arannyal szőtt kabátom rajtam
Leírhatatlan,
Ezer színben ég
Hajnalpír kél a láthatáron
Már alig látom,
Hol az álomkép

József: Az erős fény a sötétből

Nagy égzengéssel közénk tör
Kabátom képe elhalványul,
Álmom messze száll

2
József, gyerekek:
És fény sincs már, mert jött az éjjel
Úgy foszlott széjjel,
Mint az álomkép
Most várok rá, mint oly sok ember
Ó, bárcsak mindent
Újraálmodnék!

Gyerekek: Élni kezd minden álmom

Élni kezd –

József: Minden álomkép

Gyerekek: Élni kezd minden álmom

Élni kezd –

József: Minden álom –

Kép

No. 2. JÁKOB ÉS A FIÚK

Narrátor: Régen volt, sok-sok évvel ezelőtt

Kábé a Biblia kezdetekor
Élt egy bölcs öreg Kánaán földjén
Sok asszonytól jó sok gyereke volt
Jákob és a fiúk
Az állattenyésztésben dolgoztak
Jákob és a fiúk
Birkákat őriztek naphosszat

E szép család egy egész nemzet alapja lett

Jákob mint ősatya kezdte a sort
Izraelnek hívták őt a másik nevén
De otthon a családban csak „apuka” volt
Jákob és a fiúk
Egyszerű földműves pásztornép
Jákob és a fiúk
Mégis minek köszönhető a népszerűség?

Narrátor, testvérek,
női kar, gyerekek:

Ruben volt a legidősebb, követték öccsei:

Simeon és Lévi és Naftali
Na és persze Iszakár meg Aser és Dán,
Zebulon és Gád, csupa klassz pali
Jákob és a fiúk

3
 Benjámin és Júda, és már csak egy jött:
Jákob és a fiúk
József volt a kedvenc mindegyik közt

Jákob és a fiúk
Jákob és a fiúk
Jákob és a fiúk
Jákob, Jákob,
Jákob s fiai ők!

No. 3. JÓZSEF KABÁTJA

Jákob: József anyja volt a legjobb hitvesem

Nem szerettem rajta kívül egyet sem
És József épp olyan kedves, szép
Nekem ő a mennyország!

Narrátor: Kényeztette Jákob ezt a kis zsenit

Átélhette újból ifjú éveit
De dühöngtek a többiek, hogy –

Testvérek: Ez nem igazság!

József, lásd, eddig se volt

Köztünk túl sok rajongód

Narrátor: Sokszor kínos kispadosnak lenni…

Testvérek: Tessék minket végre észrevenni!

Narrátor: És bár József tök jó fej,

Ettől nem ájultak el
Közben apjuk persze mit se sejtett,
Milyen rázós lesz itt még a helyzet
És csak bálványozta az ő kis kedvencét

Sőt, hogy Jákob megmutassa, kit szeret,

Meglepte egy új kabáttal Józsefet
Oly jól szabott és trendi volt,
És színes mint egy tarka rét

Jákob: Nem kérdés, ilyen kabátnak párja nincs

Narrátor: Többet ér, mint bármi fajta drága kincs

Testvérek: De esetleg e műremek

Már túlontúl is szép!

4
Narrátor: Mikor József felvette,
Többet le sem vetette

Narrátor, női kar,

gyerekek: Attól kezdve egyfolytában hordta
Róla le sem robbanthattad volna

Narrátor: Jól állt rajta, annyi szent

Az összes nadrágjához ment
Bálványozta minden egyes színét
Volt ám rajta annyi, el se hinnéd:
Tengerzöld és sárga és rőt és bronz és kék

A másik tíz irigykedett a holmira:

Testvérek: Enyhén szólva bosszantó a Józsika!

Ő volt a kis sztár eddig is,
De ez már aztán sok!

Narrátor, női kar,

gyerekek: Mikor József elvonult,
Összes bátyja megborult
Új kabátja minden pálmát elvitt

Testvérek: Ez van! Hízelegni tudni kell itt…

József,
női kar: Ki a legszebb? Én! Ki más?
Egy sétáló műalkotás!
Új kabátom felrepíthet innét
Úgy imádom minden egyes színét:

Narrátor, József, kórus, gyerekek:

Tengerzöld és sárga és rőt és bronz és vörös

És drapp és okker és bézs és rubin és keki
És mályva és halvány lila és méz és csokoládé
És gyöngyházszínű és arany és ólomszürke
És barna és türkiz és élénkpiros és rőt és pink és
Elevenzöld és sárga és rőt és bronz és vörös
És drapp és okker és bézs és rubin és keki
És mályva és halvány lila és méz és csokoládé
És gyöngyházszínű és arany és ólomszürke
És barna és türkiz és élénkpiros és rőt és pink
És gyönyörű kék!

5
No. 4. JÓZSEF ÁLMAI

Narrátor: József kabátja egy dolog, de…

Testvérek: Más is van még itt!

Ugyan, mért kell végighallgatnunk
Az összes álmait?

József: Álmomban a búzaföldön sok-sok kéve közt

Egy volt enyém, s a többi meghajolt ez egy előtt
Ez volt a legszebb kéve, míg a többi tizenegy
Szürke volt és gyatra, mint mi éppen tönkremegy

Testvérek: József és a víziói tűrhetetlenek

Likvidálni kéne őket… Már amíg lehet…

József: Volt még egy álmom, mely szerint a fényes nap s a hold,
És csillagból is tizenegy előttem meghajolt
Azt jelenti tán, hogy egy a birkanép közül
Feljut majd a csúcsra, és egy bársonyszékbe ül

Testvérek: Már elnézést, de gyanúsak e kévék, csillagok

Az lenne szép, ha bevennénk ezt a maszlagot
Hogy nagyképű, hát istenem… De nem sok észre vall,
Hogy ujjat húz egy csapatnyi nehézfiúval!

Az összes álom hazugság

Szerintünk ez csak hazugság
Reméljük, hogy csak hazugság…
Igen, de mi van, ha nem!?

Az értelmük, bár világos, de nem tetszik nekünk

Arról szól, hogy fölénk nő a drága öcskösünk
Kérdés, hogy József álmai valóra válnak-e
Ezt nem tudhatjuk, de az fix, hogy (Női kar:)
Nincsen Nincsen
Nincsen Nincsen
Nincsen Nincsen
Nincsen Nincsen

Nincsen Nincs
Nincsen Nincs
Nincsen Nincs
Nincsen Nincs

Nincs köztünk helye!

6
No. 5. JÓZSEF, JÓZSEF, BENNE VAGY…

Narrátor: Másnap elcsalták a jámbor Józsefet jó messze

Testvérek: Itt most jó is lesz! Fogjuk meg, tegyük hűvösre!

Narrátor: Le is tépték róla kabátját

Őt meg egy mély kútba bedobták

Testvérek: És most itt hagyunk. Tőlünk éhen is veszhetsz már!

Narrátor: Ekkor bukkant fel néhány torzonborz kalmár

Változott a tervük Józseffel:

Testvérek: Jól jön egy kis készpénz! Adjuk el!

Narrátor, női kar,

gyerekek: József, József, benne vagy bizony!
Mit lehetne tenni? Benne vagy nagyon!

József, József, mit ártottál nekik?

Nem lehet mit tenni, benne vagy nyakig!

Testvérek: Szőrös kalmárok, halljuk, kell-e egy rabszolga!

Olvas, számol, ír! Hozzá még le van árazva!

Narrátor: Az alkut máris megpecsételték

Így adták el Jákob kedvencét

József: Szőrös hajcsárok, mondjátok, hova hurcoltok

Narrátor: Végcél: Egyiptom. József nem volt túl boldog

Mert ez most nem a turizmusról szól

József: És a helyi nyelvet sem beszélem jól…

Narrátor: József kabátját a testvérek megszaggatták

Egy kecskét elkaptak, mi pechjére pont arra járt
Szegény pára ott megboldogult
Vére mind a szép köntösre hullt

Narrátor, kórus,
gyerekek: József, József, ez aztán család!
Szép kis társaság ez, aljas és galád!

József, József, holtig rab leszel

Láncon visznek el most, holtig rab leszel!

7
No. 6. ÚJ CSILLAG VAN AZ ÉGEN

Ruben Atyánk, amit hallani fogsz most, az sajnos lelomboz

Oly gyászos, borús történet, és mégis magasztos!
A sarjaidhoz Józsefet már ne számítsd hozzá
De mégse sirasd túl soká! Ezt ő sem akarná

Ruben, Ruben felesége,

testvérek: Egy új csillag van az égen
Egy új angyal vigyáz ránk
József, hiányozni fogsz majd
De túléljük, bárhogy is bánt

Úgy fáj hűlt helyedet látnunk

Egy könnycseppet morzsolunk szét
De óvjuk, mit örökül hagysz ránk:

Ruben: (próza) A testvériség tiszta hitét!

Védelmébe vett minket, bár tudta hogy meghal

De ő vakmerőn szembeszállt a kecskegidával…
A hősi halott köntösén a vére ki se hűlt
A teste oda, ám a lelke már megdicsőült!

Ég veled, Joe! Adios, amigo! Hasta la vista – baby!

Jákob: Úgy fáj hűlt helyedet látnom

Egy könnycseppet morzsolok szét

Testvérek: De óvjuk, mit örökül hagysz ránk:

Ruben: Az egyenlőség tiszta hitét!

Testvérek: Könnyek nélkül emlékezünk

Aser: Ő se kérne mást

Testvérek: Hisz nem tilthattuk meg neki az önfeláldozást!

( tánc )

Mind: Egy új csillag van az égen

Egy új angyal vigyáz ránk
József, hiányozni fogsz majd
De túléljük, bárhogy is bánt

8
 Egy új csillag van az égen
Egy új angyal vigyáz ránk
József, hiányozni fogsz majd
De túléljük, bárhogy is bánt

Egy új csillag van az égen

Egy új angyal vigyáz ránk
József, hiányozni fogsz majd
De túléljük, bárhogy is –

Ruben: Úgy fáj az ő hűlt helyét látnunk

Egy könnycseppet morzsolunk szét
De óvjuk, mit örökül hagy ránk
És őt viszont óvja az –

Mind: Ég!

No. 7. PUTIFÁR

Narrátor: Józsefet Egyiptom földjére hurcolták

Megvette egy Putifár nevű gazdag úr

Narrátor és
férfikar: Putifár, a tőzsdecápa, építőiparban bizniszelt
Részvénytársasága épített pár…

Putifár: Piramist

Narrátor és
férfikar: Putifár időben megvett Fáraó-közeli cégeket

Putifár: Mert így luxus-házban élhetek…

Narrátor és
férfikar: …és élt is!

Narrátor: József mint egy jó rabszolga

Kedvében járt gazdájának
Élmunkásként dolgozott,
Teljes odaadással

Látta rajta Putifár, hogy

Csúcsbeosztást érdemelne
Kinevezte intézőnek,
Törődjön a házzal

9
Narrátor és
férfikar: Putifárnak volt sok pénze

Putifár: Csak az asszony félre ne lépne…

Narrátor és
férfikar: Ám a Bibliából tudjuk jól,
Hogy mi újság…

Szép a nő, de szörnyen –

Putifárné: Csalfa

Narrátor és
férfikar: Meglátott egy férfit, befalta
Fűvel-fával csalta nagy marha urát

Narrátor: József arca, izmos lába

Felcsigázta Putifárnét
Attól kezdve így nyaggatta:

Putifárné: Szeress kicsit engem!

Narrátor: Így ment ez, míg József végül

Nem volt képes ellenállni
Hiába szólt:

József: Nem hiszek a szabad szerelemben!

Putifárné: (próza) Kár…

( tánc )

Narrátor: Putifár a hálófülke mellett

Épp a pénzt számolta
Hallja ám, hogy odabent már
Megy a hacacáré…

Putifárnak leesett, hogy pénzért

Nem kaphat meg mindent
Nem számít a gazdagság,
Ha neje szíve másé!

Narrátor, férfikar
és gyerekek: Habzó szájjal rájuk tört
És a hangja mennydörgött:

Putifár: József, ez tényleg nem volt szép

A börtönben gondold át ezt még

10
Narrátor, férfikar
és gyerekek: József, József, börtönbe kerülsz
Börtönbe kerülsz, és jó sokáig ülsz

József, József, benne vagy megint

Tehát eszerint most benne vagy megint

No. 8. BÖRTÖNBE VETHETTEK

József: Börtönbe vethettek

Üthettek, verhettek
Jöjjön csak bármi, én tűröm némán
Nem kell a napfény sem
Zárjátok el tőlem
Fullasztó cellámat zárjátok rám

Halál vár most, vagy irgalom

Nem számít, nem firtatom
A végső válasz úgysem tőletek jön!

Zárjátok el tőlem
Mindazt, kit szerettem
Mindig lesz egy, aki vigyáz majd rám
És ő megszűntet majd
Minden bánatot, bajt
Mert megnyitja nekem az ő országát

Gyerekek: Börtönbe vethettek

Üthettek, verhettek
Jöjjön csak bármi, én tűröm némán

József: Csak egy szám lettem végül

Arc nélkül, név nélkül
Hát hagyjatok pusztulni, úgyis mindegy
Lássátok, nem féltem
Gyarló kis életem
Nem vagyok más, csak a sok közül egy

Halál vár most, vagy irgalom

Nem számít, nem firtatom
A végső válasz úgysem tőletek jön!

József, kórus,
gyerekek: Zárjátok el tőlünk
Mindazt, kit szerettünk
Mindig lesz egy, aki vigyáz majd ránk
És ő megszűntet majd
Minden bánatot, bajt
Mert megnyitja nékünk az ő országát

11
No. 9. NE ADD FEL, JÓZSEF

Narrátor: József nem volt maga alatt ennyire még sohasem

Tűnődött, hogy mit keres e magányos és zord helyen

Rab I.: Hé, József, nincs nagy baj talán

Rab II.: Más volt az álmod hajdanán!

Kórus: Ne add fel, József, mert közel a cél

Kitartás, József, hisz fordul a szél

Narrátor: A nyafogásból legyen elég!

Ez nem a vége a sztorinak még!

Nyirkos börtönfal tövén és vasra verve persze más…

Sok éhes patkány közt a jókedv elpárolog, nem vitás

Rab I.: Hé, József, nincs nagy baj talán

Rab II.: Más volt az álmod hajdanán!

Kórus: Ne add fel, József, mert közel a csúcs

Lehet, hogy rab vagy, de nálad a kulcs
Salala, József, majd néz a világ
Magasba röptet –

Narrátor: a csodakabát!

Börtönében elcsigázva két kis csüggedt ember ült

Pék és
főpohárnok: Istenem, hát látjuk-e még fénylő napunk s kék egünk?
Hé, József, most segíts nekünk!
Álmunk volt, mit meg nem érthetünk

Narrátor: Mind a két rab magas posztokon ült,

Mielőtt sajnos a sittre került
A fáraót szolgálták mindketten rég
Egyik mint főpohárnok, másik mint pék

József: Mért is ne? Hát vágjunk bele, mondjátok el álmotok!

Megfejtem, de garantálni persze semmit nem tudok

Narrátor: Elsőként a főpohárnok szólt

Arról, milyen furcsa álma volt:

12
Főpohárnok: A szőlőskertben épp szüretelek
Csepeg a must, fáraó közeleg
Megkínálom, s jót húz a poharamból
De mi ez az álom? Ha képben vagy, szólj!

József: Jó hírem van, pajtikám, mert nem sokára szabadulsz

A fáraónak szolgálsz újra, élre törsz és kivirulsz

Narrátor: Erre már a pék is sorba állt

Hátha ő is kap kis bíztatást:

Pék: Kosárban vittem a kenyereket

Lecsapott rá egy nagy madársereg
Az utolsó morzsáig el is fogyott
Kihoznál ebből is valami jót?

József: Félek, fősütőmester, ezt rémisztőnek találod

Nemsokára akasztófán leled majd a halálod
Készpénznek ne vedd a jóslatom!
Bár nem tévedtem még, ha jól tudom…

Kórus: Te vagy az ász, József, ez a beszéd!

Amiről álmodtál, mind a tiéd!
Salala, József, majd néz a világ
Magasba röptet a csodakabát!

Te vagy az ász, József, ez a beszéd!

Amiről álmodtál, mind a tiéd!
Salala, József, majd néz a világ
Magasba röptet a csodakabát!

Te vagy az ász!
Te vagy az ász!

Te vagy az ász!
Te vagy az ász!
Te vagy az ász!
Ász!
Te vagy az ész!
Te vagy az ász, József, ez a beszéd!
Amiről álmodtál, mind a tiéd!
Salala, József, majd néz a világ
Magasba röptet a csodakabát!

Te vagy az ész!

Te vagy az ász, József, ez a beszéd!

Amiről álmodtál, mind a tiéd!
Salala, József, majd néz a világ
Magasba röptet a csodakabát!

13
Narrátor: A csodakabát

József: Az álomkabát

Narrátor: A csodakabát

Mind: Az álom –
Kabát!

No. 10. EGYIPTOM FÖLDJÉN

Narrátor: Az ókor csúcsa a fáraó volt

A környéken mindenki neki hódolt
Uralmában tartott milliókat
Az összes dicshimnusz neki szólt csak

A viccein mindenki hahotázott

Bármilyen sótlan és halovány volt
Életed értéke szinte nulla
De végül is ilyen egy diktatúra…

A fáraónál van jó pár illemszabály

Nem nyerő, ha kézfogással felé nyúlsz
Inkább hason csússz…

Női kar,
gyerekek: Ez már csak így megy
Egyiptom földjén
Így szól a törvény
Egyiptom földjén

Narrátor: Lent a legalján a piramisnak

József a börtönben takarítgat
És bár az őrökkel puszipajtás,
Sok más örömre sajnos nincs kilátás…

Hisz az életfogytiglaniból nem szabadulhat

De látszik a vége az alagútnak:
Terjed a szóbeszéd városszerte,
A fáraót álmok gyötrik éjjelente

Értelmüket nem érti egy ember se meg

Így a megfejtőre szép karrier vár
Könnyen lehet sztár

14
Női kar,
gyerekek: Lehet híres
Lehet a befutó
Lehet híres
Lehet egy megasztár

Narrátor: Jó alkalom,
Hogy bárki feljebb juthasson
Aki ért az álmok nyelvén, itt jól jár
Könnyen lehet sztár

Narrátor, kórus:
Lehet híres
Lehet a befutó
Lehet híres
Lehet egy megasztár

Jó alkalom,
Hogy bárki feljebb juthasson
Aki ért az álmok nyelvén, itt jól jár
Könnyen lehet sztár

Lehet híres
Lehet a befutó
Lehet híres
Lehet egy sztár

No. 11. CSÓRÓ FÁRAÓ

Narrátor: Felkelt izzadva egyik éjjel a Fáraó

Álmok bántották

Fáraó: Megfejteni volna jó!

Narrátor: Ám hogy ezek mit jelentenek,

Halvány gőze sem volt senkinek

Szólt a főpohárnok:

Pohárnok: Volt egy ember a cellámban,

Álomfejtésben nála jobbat nem láttam

Narrátor: Erre ő:

Fáraó: Hozzátok elém!

Ez lesz itt az utolsó remény

15
Narrátor, kórus:
Csóró fáraó, benne van nyakig
Rosszat álmodik, most benne van nyakig

Narrátor: Karján, lábán láncokkal

József bátran megszólal

József: Azért vagyok itt, hogy meggyógyulj

Mondd el az álmod, nagy jó úr!

No. 12. A FÁRAÓ DALA

Fáraó: Épp a Nílus partján sétálok, látom ám,

Hogy hét kövér tehén ballag énfelém a víz közepén, a-a-a
Rögtön őutánuk jött a másik hét tehén,
De sokkal-sokkal rútabb és girhesebb a többinél, a-a-a

Aztán a hét sovány tehén befalta mind a hét kövért, a-a-a

Ám a hét sovány tehén ettől csak éhesebben dülöngélt
Az abraktól a hét girhes nem lett
Semmivel se szebb!
Ez túl homályos énnekem,
József, gyorsan meg kell fejtened!

Én is dörzsölt fickó vagyok

De ez már túl magas
Hát osszad az észt, József,
És nekem ne találgass!

Máskor meg állok kint a réten és egyszer csak látom ám,

Hogy hét kövér kalász nő egy búzaföldön, a-a-a
Szép érett a hét kalász, de jól sejted, pajtikám,
Hogy pont mögötte hét gyatra, rossz kalász jön, a-a-a

És a hét sovány kalász befalta mind a hét kövért, ó igen,

Ám ettől a hét sovány kalász csak girhesebben dülöngélt
Az abraktól a hét gyatra nem lett
Semmivel szebb!
Ez érthetetlen énnekem,
József, gyorsan meg kell fejtened!

Fáraó: Nos?

József: Elnézést, van egy kis gondom. A teheneket még értem, de a másik
elég homályos volt. Lehetne még egyszer a kalászoktól?

Fáraó: Ide figyuzz! Így nyomják a rock-and-rollt Egyiptomban!

16
 Máskor meg állok kint a réten és egyszer csak látom ám,
Hogy hét kövér kalász nő egy búzaföldön, a-a-a
Szép érett a hét kalász, de jól sejted, pajtikám,
Hogy pont mögötte hét gyatra, rossz kalász jön, a-a-a

És a hét sovány kalász befalta mind a hét kövért, ó igen,

Ám ettől a hét sovány kalász csak girhesebben dülöngélt
Az abraktól a hét gyatra nem lett
Semmivel szebb!
Ez érthetetlen énnekem,
József, gyorsan meg kell fejtened!

Hé-hé-hé, József!
Ugyan mondd már el nekem,
Hogy ez a bolond, bolond álom mit is jelent!
Ohh, yeahhh!

No. 13. AZ ÁLOM MEGFEJTÉSE

József: Hét évig lesz rekordtermés zsinórban

Több száz tonna búza áll a silókban
Hogy hová megy a felesleg,
Ehhez kell csak bölcsesség

Újabb hét év jön, de sokkal gyászosabb

Szárazság és irgalmatlan sáskahad
A nyomukban csak halál van
És szörnyű éhínség

Nincsen kétség, fáraó

Kétszer hét év várható
Pontos prognózis ez, nemcsak sejtés
Hosszú távú, gyors előrejelzés

Most már sejted, mi kell itt

Hát egy kéz, mely irányít!
Kell egy képzett gazdasági ember
Egy rátermett és lelkes topmenedzser
Ám hogy hol fogsz rábukkanni, gőzöm sincs

József, kórus,
gyerekek: Hol fogsz rábukkanni, gőzünk sincs
Hol fogsz rábukkanni, gőzünk sincs
Hol fogsz rábukkanni, gőzünk sincs
Hol fogsz rábukkanni, gőzünk sincs

Fáraó: Ó! Joe!

17
No. 14. HOPPÁ!

Narrátor: Fáraó mondta:

Fáraó: Hoppá! Ez a József gyerek nem hülye

Nézzük meg, hogy mellettem egy bársonyszékben jól ül-e
József, van egy ajánlatom, dolgozz ezután nekem!
Kegyelmet kapsz, mától fogva te leszel a jobbkezem!

Narrátor és
női kar: Hozatott egy vésőt gyorsan, került hozzá kalapács
Lehullt a lánc parancsára, ez már aztán haladás!
Sőt az amnesztián felül József mást is átvehet:
Pecsétgyűrűt, érdemérmet és egy aranyszekeret!

József! ( József!)
Fontos ember lett
József! ( József!)
Egyre jobban cseng
József! ( József!)
Államférfi lett
József! ( József!)
Másod számú szent
József!

Hét éven át szárnyaltak a gazdasági mutatók

Terméséből ősszel egy részt minden gazda leadott
Jött a hét szűk esztendő, de Egyiptom csak prosperált
A katasztrófa elhárítás remekül bevált

Női kar: József, hálánk a sírig tart

Elkerült minket az éhség
Benned kaptunk egy őrangyalt
Nélküled már nem is élnénk!

Fáraó: József, hát kösz a team munkát!

Jók vagyunk így, te meg én!
Jól jártam veled, úgy érzem
Nincs itt más vélemény!

Női kar: József, hálánk a sírig tart

Elkerült minket az éhség
Benned kaptunk egy őrangyalt
Nélküled már nem is élnénk!

Fáraó: Jöhet száz csapás,

Hogyha van egy ilyen társ
Megy ez, ha a csapat ilyen klassz, mint te meg én!

18
Női kar: Nincs is jobb fej nála!
Köszönet és hála!

József: Sikerülhet bárkinek, ha kezdőlökést kap az elején!

Narrátor: Ezzel a kis heppienddel zárhatnánk is a művet

Végül is a hősünk ennél feljebb nem is kerülhet
De felmerülhet bennetek: ha máshol katasztrófa dúl,
Jákob és a fiúk vajon hogyan élték túl?

No. 15. A RÉGI SZÉP IDŐ

Simeon: Azok a szép nyarak itt Kánaánban!

Mikor aranyban fürdött a táj
A zöldellő mezők, a rétek
És télen sem kékült a száj

A bulváron sétáltunk este

Oly szép volt az élet, csupa báj!

Jákob: Most kiszáradtak mind a fák,

A Moulin Rouge-t is bezárták
Nincs se konyak, se champagne, ez úgy fáj!

Testvérek: Megszűnik tán a Kánaán

A régi szép idő lejár
Adieu, aurevoir
Kár, hogy vége már!

Simeon: Ó, az a rengeteg fényűző estély!

A homályos kis szeparék!
És csak hajnalban zárt be a Madame…
Milyen pikáns volt! Emlékszel még?

De most hogy már nincs köztünk József,

A sors ránk csak gondot zúdít

Azóta itt nincs öröm,

A fenébe is! Esküszöm,
Én visszasírom József álmait!

Testvérek: Megszűnik tán a Kánaán

A régi szép idő lejár
Adieu, aurevoir
Kár, hogy vége már!

( tánc )

19
Jákob: Megszűnik tán a Kánaán
A régi szép idő lejár
Adieu, aurevoir
Kár, hogy… vége már…

Testvérek: De most hogy már nincs köztünk József,

A jósorsunk ránk se hederít!
Ezt elkapkodtuk, szerintem
Hogy rossz lett volna, nem hiszem
Én visszasírom József –

Simeon: Álmait.

Testvérek: Megszűnik tán a Kánaán

A régi szép idő – ó, lejár
Adieu, aurevoir

Simeon: Kár, hogy vége már!

Testvérek: Adieu, aurevoir

Kár, hogy vége már!

No. 16. IRÁNY EGYIPTOM!

Narrátor: Siralomvölgy lett az otthoni föld

Jákob és a családja letört

Testvérek: Betegen, lesoványodva állunk itt

Enni kéne, de gyorsan, és mindegy mit
Ha ez az egy birka fűbe harap,
Akkor tényleg semmink se marad

Ruben: Itt a helyzet csak rosszabbodik

Zebulon: Egyiptom viszont bővelkedik

Aser: Van ott hús!

Lévi: Van ott tej!

Naftali: Van ott szegfűszeg!

Dán: Ha már ott vagyunk, a Szfinxet is nézzük meg!

Narrátor: Bizony így van: ha éhes a száj,

Akkor nincs mese, menni muszáj

Máris ott állnak József előtt

20
Testvérek: Uram, szánd meg e pár éhezőt!

Narrátor: József jót mulat, mennyire balfékek,

Nem is sejtenek semmit a testvérek!

József: Rájuk férne egy lecke talán

Hiszen ők öltek meg kis híján!

No. 17. SÍRJ ÉS KOLDULJ!

József: Azt álmodtam, a búzaföldön sok-sok kéve közt

Egy volt enyém, s a többi meghajolt ez egy előtt

Most értem már az álmom, mely szerint a nap s a hold,

És csillagból is tizenegy előttem meghajolt

Nem tudom, mifélék vagytok

Kémek talán!
Éhezőkkel állok szemben?
Honnét tudnám?
Segítségem kéritek!
Ti vajon segítenétek?
Jó kérdés, nem?
Miért kéne hinnem nektek?
Gyanús ez nekem!

Narrátor és a
testvérek: Sírj és koldulj, térdelj és csússz!
Vágódj hasra, lábához kússz!

Sírj és koldulj, térdelj és csússz!

Vágódj hasra, lábához kússz!

Testvérek: Jó fiúk vagyunk mi, hidd el!

Nem gazfickók!
Hozzád képest persze semmik,
Ez nyilvánvaló!
Minden szó való igaz!
Otthon csak a pusztulás várt,
Rút éhhalál!
Oldalról ha nézel minket,
Alig látszunk már!

Narrátor és a
testvérek: Sírj és koldulj, térdelj és csússz!
Vágódj hasra, lábához kússz!

21
József: Gyanakvó, kemény a szívem,
De ez már túl sok
Valahogy ha rátok nézek,
Ellágyulok

Testvérek: Erre vártunk pont, igen!

József: Szívem húrjai, bevallom,

Megpendültek
Megkapjátok, amit kértek
Sőt még többet!

Testvérek: Sírj és koldulj, térdelj és csússz!

Vágódj hasra, lábához kússz!

Hálánk kísér, amíg csak élsz!

Hálánk kísér, amíg csak élsz!

Narrátor: József zsákjaikba beletett

Néhány évre elég eledelt
Narrátor és
női kar: De a háta mögött nála volt egy tál
Észrevétlenül eldugta Benjáminnál

Narrátor: S mikor indultak tizenegyen,

József azt mondta hirtelen haragos szemmel, hogy –

József: Nem! Nem! Nem! Nem! Nem!

No. 18. KI VOLT AZ?

József: Állj! Ti zsiványok, le a zsákokat!

Elloptátok tőlem az aranytálamat!

Narrátor: Zsákjaikat József átkutatja mind

Rémületbe ejti szegény bátyjait

Kórus: Ki volt az? Ki volt az?

Ki volt az? Ki volt az?

Narrátor, és
kórus: Talán Ruben? Nem!
Talán Simeon? Nem!
Talán Naftali? Nem!
Talán Dán? Nem!
Talán Aser? Nem!
Talán Iszakár? Nem!
Talán Lévi? Nem!

22
 Ki volt az?
Talán Zebulon? Nem!
Talán Gád? Nem!
Talán Júda? Nem!

Kórus: Ki volt az? Ki volt az?

Ki volt az? Ki volt az?

Narrátor: Talán csak nem Benjámin volt az?

Kórus: Ő! Ő! Ő!

József: Benjámin, a döbbenettől szinte szóhoz se jutok

Aljasságod példátlan, megértő lenni nem tudok

Elfogni és börtönbe vele!

Kulcsát dobd a Nílus fenekére!

Narrátor: De térdre hulltak a testvérek:

Testvérek: Kegyelem, jó úr! Könyörülj meg!

Könyörülj rajta, ő nem tehette!
Helyette minket zárass be!

No. 19. BENJÁMIN CALYPSO

Testvérek: Hogy ő? Soha!

Rendesebbet nála nem is találnánk!
Ugyan! Dehogy!
Egyenes ő, mint a parton a pálmák!

Júda: Remegve szól a marimba,

Hogy ez a gyanúsítás goromba
Dalolja sárgán a kanári,
Lehetett a tolvaj itt akárki

De ő!

Testvérek: De ő!

Júda: Ugyan!

Testvérek: Ugyan!

Júda: Mint a nap az égen, olyan ártatlan

Nem ő!

Testvérek: Nem ő!

23
Júda: Dehogy!

Testvérek: Dehogy!

Júda: Bűnbe esni Benjámin sosem fog

Fehér homoknál fehérebb,

Lelke tisztább nem is lehet!
Ne legyen kétség szemernyi,
Mi vagyunk a bűnözők, csakis mi!

Nem ő!

Testvérek: Nem ő!

Júda: Ugyan!

Testvérek: Ugyan!
Mint a nap az égen, olyan ártatlan

Júda: Nem ő!

Testvérek: Nem ő!

Júda: Dehogy!

Testvérek: Dehogy!
Bűnbe esni Benjámin sosem fog
La la la la la la la la
La la la la la la

Júda és a
testvérek: Hogy ő? Soha!
Rendesebbet nála nem is találnánk!
Ugyan! Dehogy!
Egyenes ő, mint a parton a pálmák!

Júda: Fehér homoknál fehérebb,

Lelke tisztább nem is lehet!
Ne legyen kétség szemernyi,
Mi vagyunk a bűnözők, csakis mi!

Nem ő!

Testvérek: Nem ő!

Júda: Ugyan!

24
Testvérek: Ugyan!
Mint a nap az égen, olyan ártatlan

Júda: Nem ő!

Testvérek: Nem ő!

Júda: Dehogy!

Testvérek: Dehogy!
Bűnbe esni Benjámin sosem fog
La la la la la la la la

Nem ő! Dehogy!
Bűnbe esni Benjámin sosem fog
Nem ő! Ugyan!
Mint a nap az égen, olyan ártatlan

Kegyelem, jó úr! Könyörülj meg!

Könyörülj rajta, ő nem tehette!
Helyette minket zárass be!

No. 20. JÓZSEF, JÓZSEF

Narrátor: József látta bátyjain az üdvös változást

Hát ő sem húzta már tovább a nagy találkozást

József: Arcom most sem ismerős? Nézzetek meg jól!

József az, testvéretek, ki most hozzátok szól!

Mind: József, József! Álom ez talán?

József, József! Ennyi év után!
József! József!

No. 21. JÁKOB EGYIPTOMBAN

És eljött Egyiptomba Jákob,

Hogy lássa drága jó fiát
És József jött őt üdvözölni
Aranyfogatán!
Úgy ám!
Úgy ám!
Úgy ám!

25
No. 22. FINÁLÉ

József: Félálomban szemem lehunytam

Még mindig úgy van,
Ahogy láttam rég
Egy síró hang jött, szállt a szélben
Senki nem volt ébren
Csak egy álomkép

József, gyerekek:
Arannyal szőtt kabátom rajtam
Leírhatatlan,
Ezer színben ég
Hajnalpír kél a láthatáron
Már alig látom,
Hol az álomkép

József: Az erős fény

Narrátor: A sötétből

József: Nagy égzengéssel közénk tör

József és a
narrátor: Kabátom képe elhalványul,
Álmom messze száll

József, gyerekek,
narrátor: És fény sincs már, mert jött az éjjel
Úgy foszlott széjjel,
Mint az álomkép
Most várok rá, mint oly sok ember
Ó, bárcsak mindent újraálmodnék!
Ó, bárcsak mindent újraálmodnék!

Mindenki: És fény sincs már, mert jött az éjjel

Úgy foszlott széjjel,
Mint az álomkép
Most várok rá, mint oly sok ember
Ó, bárcsak mindent újraálmodnék!

Álmodjuk újra hát!

Gyere álmodj újból hát!
Jöjj, álomszép kabát!
Jöjj, színes szép kabát!

26
No. 23. JÓZSEF-MEGAMIX

Go-go-go
Go-go-go
Go-go-go
Go-go-go

Te vagy az ász!
Te vagy az ász!

Jákob és a fiúk
Jákob és a fiúk
Jákob és a fiúk
Jákob és a fiúk
Jákob és a fiúk
Jákob és a fiúk
Jákob, Jákob, Jákob és a fiúk

Zöld, sárga, rőt, bronz, vörös,

Drapp, okker, bézs, rubin, keki
Mályva és lila, méz, csoki és
Gyöngyház, arany és szürke
Barna, türkiz és piros, rőt, pink és –

Ki a legszebb? Én! Ki más?

Egy sétáló műalkotás!

Új kabátja felrepíti innét

Úgy imádja minden egyes színét
Úgy mint:

Zöld, sárga, rőt, bronz, vörös,

Drapp, okker, bézs, rubin, keki
Mályva és lila, méz, csoki és
Gyöngyházszínű és arany és ólomszürke
És barna és türkiz és élénkpiros és rőt és pink és gyönyörű kék!

Egy új csillag van az égen

Egy új angyal vigyáz ránk
József, hiányozni fogsz majd
De túléljük, bárhogy is bánt

Úgy fáj hűlt helyedet látnunk

Egy könnycseppet morzsolunk szét
De óvjuk, mit örökül hagysz ránk:

A testvériség tiszta hitét!

27
Go-go-go
Go-go-go
Go-go-go
Go-go-go

Te vagy az ász, József, ez a beszéd!

Amiről álmodtál, mind a tiéd!
Salala, József, néz a világ
Magasba röptet a csodakabát!

Te vagy az ász, József, ez a beszéd!

Amiről álmodtál, mind a tiéd!
Salala, József, néz a világ
Magasba röptet a csodakabát!

Te vagy az ász, József, ez a beszéd!

Amiről álmodtál, mind a tiéd!
Salala, József, néz a világ
Magasba röptet a csodakabát!

Ez már csak így megy

Egyiptom földjén
Így szól a törvény
Egyiptom földjén

Jó alkalom,
Hogy bárki feljebb juthasson
Aki ért az álmok nyelvén, itt jól jár
Könnyen lehet sztár

Lehet híres
Lehet a befutó
Lehet híres
Lehet egy megasztár

Lehet híres
Lehet a befutó
Lehet híres
Lehet egy megasztár

József! ( József!)
Fontos ember lett
József! ( József!)
Egyre jobban cseng
József! ( József!)
Államférfi lett
József! ( József!)
Másod számú szent
József!

28
Épp a Nílus partján sétálok, látom ám,
Hogy hét kövér tehén ballag énfelém a víz közepén, a-a-a
Rögtön őutánuk jött a másik hét tehén,
De sokkal-sokkal rútabb és girhesebb a többinél, a-a-a

Aztán a hét sovány tehén befalta mind a hét kövért, a-a-a

Ám a hét sovány tehén ettől csak éhesebben dülöngélt
Az abraktól a hét girhes nem lett
Semmivel se szebb!
Ez túl homályos énnekem,
József, gyorsan meg kell fejtened!

Én is dörzsölt fickó vagyok

De ez már túl magas
Hát osszad az észt, József,
És nekem ne találgass!

Siralomvölgy lett az otthoni föld

Jákob és a családja letört

Betegen, lesoványodva állunk itt

Enni kéne, de gyorsan, és mindegy mit
Ha ez az egy birka fűbe harap,
Akkor tényleg semmink se marad

Itt a helyzet csak rosszabbodik

Egyiptom viszont bővelkedik

Van ott hús! Van ott tej! Van ott szegfűszeg!

Ha már ott vagyunk, a Szfinxet is nézzük meg!
Bizony így van: ha éhes a száj,
Akkor nincs mese, menni muszáj

Hogy ő? Soha!
Rendesebbet nála nem is találnánk!
Ugyan! Dehogy!
Egyenes ő, mint a parton a pálmák!

Hogy ő!
Hogy ő!
Ugyan!
Ugyan!
Mint a nap az égen, olyan ártatlan
Nem ő!
Nem ő!
Dehogy!
Dehogy!
Bűnbe esni Benjámin sosem fog

29
És eljött Egyiptomba Jákob,
Hogy lássa drága jó fiát
És József jött őt üdvözölni
Aranyfogatán!
Úgy ám!
Úgy ám!

Álmodjuk újra hát!

Gyere álmodj újból hát!
Jöjj, álomszép kabát!
Gyere, színes szép kabát!

Vége

30