Horváth György Tibor: A józsefvárosi szabó

LAJOSKA (sértetten, mert Tünde közben lekapta a szekrény tetejéről a jó

anyagot) Nem fog viszketni neki?

FENYŐDI Mi nem fog viszketni neki, te, pernahajder?

LAJOSKA Csak mert a Bartha bácsi: elvtárs.

FENYŐDI Mit forszírozod te itt azt, hogy elvtárs?

LAJOSKA Hát, mert… ugye… ez angol… vagyis reakciós…

FENYŐDI Én úgy agyonváglak téged, te, mimózalelkű politikai

komisszár, hogy sarkantyús csizmában temetnek.

LAJOSKA Na jó, csak izgultam. Mert, ugye, angol zakó, meg a Bartha
elvtárs…

FENYŐDI Majd nem mutatjuk be őket egymásnak. Diszkrétek leszünk.

A zakók meg úgyis hallgatagok. Főleg az angolok. Na
gyerünk, mert holnapig sem végzünk. Hála istennek, ma
nem jön senki…

5. jelenet

JUDIT (kosztümben, fekete stólával, hercig kis kalappal a fején belép)

Jó napot kívánok.

LAJOSKA Művésznő.

TÜNDE Kez’ csókolom. (Ahogy a Turay mondta a Janikában.)

418
 Horváth György Tibor: A józsefvárosi szabó

FENYŐDI (némi hallgatás után) Szervusz, Judit.

JUDIT Azt hittem, már nem is köszönsz nekem. Annyi év után.

FENYŐDI Annyi év után.

JUDIT Miért? Az udvariasság nem korfüggő.

FENYŐDI Nem. Az nem.

JUDIT Leülhetek?

FENYŐDI Tessék. (Elé tolja a hokedlit. Lajoska lesegíti Juditról a stólát,

Judit megfordul.)

JUDIT Ez egy hokedli.

FENYŐDI Ez meg egy szabóműhely.

JUDIT (leül) Régen minden más volt.

FENYŐDI A hokedli régen is hokedli volt.

JUDIT De ez (körbemutat), ez más volt.

FENYŐDI Ez más. De a múltat végkép eltöröltük.

TÜNDE (némi kínos csönd után) Akkor én megyek. Majd benézek,

Fenyődi bácsi. Szevasz, Lajoska. Kez’ csókolom. (El.)

JUDIT Bájos fruska. A lányod lehetne.

FENYŐDI Nekem nincs lányom. Te tudod, hogy nekem nincs lányom.

419
 Horváth György Tibor: A józsefvárosi szabó

Hosszú csönd.

JUDIT Igen, én tudom.

GYULA ÚR (megjelenik a lépcsőn) Művésznő! Micsoda kellemes

meglepetés. Van szerencsém. Amikor felmentem, egy mar­
xista nehézfiú elől menekültem, most meg egy bájos szirént
találok itt.

JUDIT Gyula úr, kedves. Még most is milyen fess.

GYULA ÚR (a foltos házikabátjára néz) Félek, nem az alkalomhoz öltöz-

tem.

JUDIT Nem tudhatta, hogy jövök.

GYULA ÚR Dehogynem.

JUDIT Tán csiripelték a madarak?

GYULA ÚR Madarak? Itt, a Dologház utcában?

JUDIT De vicces maga, Gyula úr! Régen nem hívják ezt Dologház
utcának. Már rég Koltói An…

GYULA ÚR Nem érdemes megjegyezni, arra a kis időre.

JUDIT Nem értem, kérem.

FENYŐDI Miért jöttél?

JUDIT Hát, ugye, te mondtad: ez egy szabóműhely...

420
 Horváth György Tibor: A józsefvárosi szabó

FENYŐDI Az.

JUDIT (tétován) Ennyi ember előtt.

FENYŐDI Ennyi ember? Na jó. Lajoska, a fazonvasalást elhoztad a Rá-

dayból?

LAJOSKA (kissé értetlenül) Még nem, mester.

FENYŐDI Akkor eredj, és hozd el!

LAJOSKA Igenis, főnök úr. Kez’ csókolom. (Kiviharzik.)

JUDIT (Gyula úr felé int) És ő?

FENYŐDI Beépített bútor. Akkor is az volt, most is az.

JUDIT (kis szünet után) Sándor, segítség kell.

FENYŐDI Nincs pénzem.

JUDIT Miből gondolod, hogy pénz kell nekem?

FENYŐDI Mikor utoljára láttalak, pénz kellett, és én adtam.

GYULA ÚR Huszonötezer pengőt.

JUDIT Mi maga? Pénztáros?

GYULA ÚR Nem, kérem. Én pénztárca vagyok. Egy szép, nagy, kövér

pénztárca.

JUDIT Miket beszél ez itt?

421
 Horváth György Tibor: A józsefvárosi szabó

FENYŐDI Ő adta. Az ő pénzével mentél Bécsbe.

JUDIT Hát nem jutottam messze.

GYULA ÚR Ez már a maga baja.

JUDIT Nem lehet ezt a beépített szekrényt elhallgattatni?

FENYŐDI Nem. Ő itt otthon van. Azért beépített. Mondd tovább!

JUDIT Nem pénz kell, segítség kell. Talán már hallottad, á, biztosan
hallottad, hogy jön a Bergényi.

GYULA ÚR Megírta az újság.

JUDIT Az Operaház pártbizottsága előadás után fogadást tart a szín-

házban, amire sikerült meghívatnom magam.

FENYŐDI Na és?

JUDIT Kell egy ruha. Nincs egy rendes rongyom.

FENYŐDI Na és?

JUDIT Hát ugye… ez egy szabóság…

FENYŐDI Férfiszabóság. Na és?

JUDIT Van ruhám, valódi párizsi. Még Bécsben vettem.

FENYŐDI Remek. Vedd fel. Na és?

JUDIT (némán sírni kezd) Nem tudom.

422
 Horváth György Tibor: A józsefvárosi szabó

FENYŐDI Ne bőgj itt, az istenfáját, mert nem bírom nézni. Vedd fel, és
kész.

JUDIT (zokog, és hang nélkül mondja) Nem tudom!

FENYŐDI (ordítva) Mi az, hogy nem tudod? Vedd fel azt a szar ruhát, és
menj el benne. Ne bőgj már, hallod? Úgy bőgsz itt, mint egy
ló.

GYULA ÚR Sanyikám, magában nem teng túl az empátia.

FENYŐDI Ne szekáljon már engem maga is, Gyula úr!

GYULA ÚR Nana, gondolkodjon csak! Bécsben vette.

FENYŐDI (a fejére csap) Te kihíztad. Te ezt a ruhát rég kihíztad.

JUDIT (hang nélkül) Igen.

FENYŐDI Ó, te, szerencsétlen. És most mit akarsz tőlem? Hogy

kiengedjem?

JUDIT (hang nélkül) Igen.

FENYŐDI Hol az a ruha?

JUDIT (kihúz egy ruhát a kosztümje alól) Itt van.

GYULA ÚR Brávó. Ugye milyen egyszerűen mennek a dolgok, ha az em-

berek figyelnek egymásra?

FENYŐDI (a ruhát nézi) Ezt képtelenség.

423
 Horváth György Tibor: A józsefvárosi szabó

JUDIT Egy-két számmal kisebb, de van benne anyag.

FENYŐDI Ez nem egy-két számmal kisebb.

JUDIT (felugrik, kitépi a ruhát a kezéből, és maga elé tartja) Nézd

már meg! Csak egy kevés hiányzik. Kiengeded itt meg itt.
(Gyula úrnak.) Mondjon már valamit maga is!

GYULA ÚR Kedvesem, az elefántra nem megy rá a zebra csíkos pizsamája.

JUDIT és FENYŐDI (együtt) Gyula úr!

GYULA ÚR Jól van, jól van. Csak vizuális típus vagyok.

JUDIT Én meg harapós típus. (Fenyődihez.) Ugye segítesz?

FENYŐDI (lerogy a hokedlire) Minek ez neked?

JUDIT Hát nem érted. Ez egy párizsi ruha, ilyenje nem lesz senki­
nek…

FENYŐDI Minek neked ez az operabál? Mit akarsz elérni?

Judit idegesen rágyújt. Gyula úr előzékenyen feláll és tüzet ad.

JUDIT Köszönöm. Te ezt nem értheted. Évek óta le vagyok szorít-

va. A pálya szélére löktek. Engem, érted, engem. Tudod, mi­
lyen szar onnan bámulni, hogy futnak a többiek? A Manyi
meg a Tolnay. Meg az a gőgös Sulyok? Én meg tájolok. Ér­
ted? Tájolok. Gorkij Abádszalókon. Schiller Túrricsén.
Képzelheted. Túrricsén! Édes istenem! Tökig ganajban be-
jön a paraszt, én meg nyomom neki az Ármány és szerelmet.
A tsz-kultúrban. Az Ármány és szerelmet. Az meg bámul

424
 Horváth György Tibor: A józsefvárosi szabó

azzal a dülledt szemével, és izzad piszkosul. Mit ért az belőle.

Istenem, azok a büdös színháztermek, vágni lehet a füstöt.
Bejön az a sok barom, mind az asszonykájával, aztán csak leül-
nek, túrják az orrukat meg vakarják a töküket. De nyakasok
ám piszkosul. (Nógrádi tájszólásban, mint a Tolnay a Katyi­
ban.) „Aztán csak szépen! Minket nem lehet ám lenézni, csak
me’ Pestrő’ gyüttek!” Hogy rohadnátok meg. Még hogy nem
lehet titeket lenézni? Dehogynem. Le is kell! Meg az a sok
szar szovjet darab. Távolban egy fehér vitorla! Hogy rohadna
ki tövestől!

Judit hirtelen eldobja a cigarettát, és másikat vesz elő. Gyula úr ismét tüzet ad.
Judit bólintással megköszöni, és teljesen nyugodt, közömbös hangon folytatja.

JUDIT Meg aztán öregszem. Szerep se sok van az én koromra, meg

már az utazást sem bírom. Kifáradtam. Kész. Talán egy-két
évig még húzom, de aztán… (Eldobja a cigit, rátapos.) Ez van,
fiam. Nincs mit szépíteni. Valahogy fel kell kerülnöm Pestre.
Valahogy. Akárhogy. Hát ezért kell ez a bál, meg ezért kell a
ruha. És ilyen ruhája senkinek nincs.

FENYŐDI Adok pénzt.

JUDIT Mi van?

GYULA ÚR Ezen az sem segít.

FENYŐDI Dehogynem. Legalább tud in…

JUDIT Van valami piád? Kiszáradt a torkom.

FENYŐDI …ni.

425
 Horváth György Tibor: A józsefvárosi szabó

GYULA ÚR (előzékenyen) Egy kis cseresznye?

JUDIT Az jó lesz.

Gyula úr poharakat és üveget vesz elő a szekrényből.

JUDIT (a pohárra) Metszett kristály?

GYULA ÚR Csak ez van, meg egy kis cseresznye. (Tölt.)

JUDIT Maga tud élni. Nazdarovje! (Felhajtja.)

6. jelenet

FÁSKERTI (bejön) Szabadság, elvtársak!

GYULA ÚR Magának is.

FENYŐDI Á, Fáskerti elvtárs. Hallottam, keresett. Most megtalált.

FÁSKERTI Beszélnem kell magával, Fenyődi elvtárs, de…

Fáskerti észreveszi Juditot, aki közben gyorsan sminkel a púderkompaktjával.

FÁSKERTI Talán nem ez a legmegfelelőbb alkalom.

GYULA ÚR (Juditnak) Ne zavartassa magát. Egy italt?

JUDIT (Fenyődihez) Bemutatnál, kérlek?

426