HETEDIK KÉP

Színváltás. Tizenhat évvel később. A színen minimál berendezéssel egy kis lakás nyári konyhája,
középen egy asztal, két székkel, az asztalon két személyre megterítve. A háttérben baloldalon egy
felnyitható ülőkés konyhai pad. A szín bal oldalán Mari, Hugó, velük szemben Juli, Lujza áll.
Tizenhat évvel később. Hugón rendes, polgári ruha, vastag aranylánc, Marin úriasszonyos
öltözék, nagy kalappal.
JULI Hát nem maradtok itt ebédre?
MARI Nem lehet, fiam. Amióta Hugó megvette a Központ Kávéházat, azóta Hugónak mindig ott
kell lennie.
JULI És te is ott ülsz egész nap?
MARI Ott ülök a kassza mellett, fiam, és olvasom a lapokat, meg vigyázok a pincérekre.
JULI És a gyerekek?
MARI Hát, fiam, modern házaséletbe csak természetes, hogy a szülők alig látják a gyermekeket.
A három lánynak ott van a kisasszony, a két fiúnak meg a nevelő.
LUJZA Mari néni, maradjanak itt ebédre.
MARI Nem lehet, kislányom, majd máskor. Na, jöjjön, Hugó.
JULI Mióta magázod a Hugót?
HUGÓ Én ezt jobban szeretem, nagyságos asszonyom. Amíg tegeződtünk, könnyebben jött a
veszekedés. Amióta magázódunk, úgy élünk, mint az udvari tanácsosok. Csókolom a kezét.
JULI Isten megáldja, Hugó.
MARI Pá, édesem. (Összeölelkeznek) Pá, kicsikém.
LUJZA Kezeit csókolom. (Hugóék elmennek, kis szünet)
JULI (Rövid merengés után) Na, fiam, hozd az ebédet. (Lujza kimegy jobbra, és hozza a levest,
leülnek. Juli a színpad jobb felé nézve ül le, Lujza szemben a közönséggel. Csendben szednek a
levesből, és elkezdenek enni. Balról megjelenik Liliom. Úgy van öltözve, mint halála napján.
Sápadt, de nem öregedett meg. Lassan jön befelé, és néhány lépésre Juliéktól megáll.)
LILIOM Adjon isten, jó napot.
LUJZA Jó napot.
JULI (Rá se néz) Már megint valami koldus. (Pillanatnyi szünet) Mit akar szegény ember?
LILIOM Semmit.
JULI Pénzünk nekünk nincs, szegény ember, de egy tányér levest, azt kaphat. (Fejével int
Lujzának, hogy menjen, és hozzon egy tányért. Lujza kimegy) Messziről gyött?
LILIOM Messziről. (Juli nemigen néz rá. Ha feléje is néz, csak úgy félvállról. A tekintetük nem
találkozik)
JULI Fáradt?
LILIOM Nagyon fáradt vagyok. (Közben bejön Lujza a tányérral, és szed a levesből)
JULI Hát ott van a pad, üljön le rá, már adja a lányom a levest. (Lujza odaviszi neki, és aztán
visszaül az asztalhoz.)
LILIOM Ez a lánya, asszonyság?
JULI Ez bizony.
LILIOM A maga lánya?
LUJZA Igen, kérem.
LILIOM Szép, egészséges lány. (Kis szünet. Mindhárman esznek. Liliom oda-oda néz feléjük, a
két nő egykedvűen kanalazza a levest.) A gyárban dolgozik, asszonyság?
JULI Ott.
LILIOM A lánya is?
JULI Az is.
LILIOM Hát… hát a kedves férje?
JULI Nekem nincs férjem. Özvegyasszony vagyok. (Kis szünet)
LILIOM És kedves férje… boldogult férje régen halt meg?
JULI Régen.
LILIOM Mibe halt meg?
LUJZA Nem tudják mibe halt meg. Elutazott Amerikába dolgozni, és ott a kórházban meghalt,
szegény. Én nem is ismertem.
LILIOM Amerikába utazott?
LUJZA Igen. Még mielőtt én megszülettem.
LILIOM (Izgatott, remegő hangon) Amerikába utazott?
JULI (Indulatosan féloldalasan feléje fordulva, de Liliomra nem nézve) Hát hallja, hogy oda.
Minek kérdezi annyit? Tán csak nem ismerte?
LILIOM (Leteszi a tányért a padra) Tudja Isten… én annyi sok embert ismerek, lehet, hogy őtet
is ismertem.
JULI Hát, ha ismerte, hagyjon minket békén szegénnyel. Elég az hozzá, hogy elment Amerikába,
és ott halt meg.
LILIOM Jól van, jól van kérem, azért ne tessék rám haragudni. Nem akartam én megbántani az
asszonyságot. (Kis szünet. Lujza feláll, egy-két lépést tesz Liliom felé, majd megáll.)
LUJZA (Szinte súgva, büszkén) Az én apám nagyon szép ember volt ám.
JULI Ne beszélj annyit.
LUJZA Hát csak ezt mondtam.
LILIOM Ezt csak szabad mondani szegény árvának az apjáról.
JULI (Engedékenyebb hangon) Jól van, jól.
LUJZA Az én apámnak volt három fehér csontgolyója, és azzal úgy tudott dobálni, hogy a
színházba is fel akarták venni?
JULI (Lujzára néz) Ki mondta ezt neked?
LUJZA A Hugó bácsi?
JULI Micsoda Hugó bácsi?
LUJZA A Központi Kávé-s Beifeld Hugó.
LILIOM Aki hordár volt?
JULI Maga mindenkit ismer?
LILIOM A Beifeld Hugó még nem mindenki. Sok embert ismerek. Mért éppen a Beifeld Hugót
ne ismerném?
LUJZA (Odamegy Liliomhoz, halkan) Mondja, ismerte az apámat? (Liliom int, hogy igen. Lujza
izgatottam Juli felé fordul. Ismerte.
JULI (Feléje fordul, Liliom lesütött szemmel áll.) Ismerte a Závoczkit?
LILIOM A Liliom. Hogyne?
LUJZA Igaz, hogy olyan szép ember volt?
LILIOM Nem is volt olyan szép.
LUJZA De jó ember volt…
LILIOM Nem is volt olyan jó. Ahogy én tudom, ahogy mondunk: egy csibész volt, vicceket
csinált a ligetben.
LUJZA (Örömmel) Vicceket csinált?
LILIOM Vicceket csinált, meg dalokat énekelt a ringlispílen.
LUJZA Dalokat énekelt a ringlispílen?
LILIOM De verekedő, szemtelen ember volt, édes lányom… Mindenkit megütött, bizony… Még
a maga kis édes mamáját is megverte.
JULI Nem igaz.
LILIOM De igaz.
JULI Nem szégyelli magát, itt hazudozni a gyerek előtt az apjáról? Ha nem volna szegény,
rongyos koldus, majd megmutatnám neki, merre menjen.
LILIOM Hát nem ütötte? (Juli elfordul)
JULI Nem. Soha. Mindig jó volt hozzám. (Kis szünet)
LUJZA (Súgva) Mondja… vicceket csinált?
LILIOM De még milyen vicceket!
JULI Ne beszélj vele! Menjen Isten hírével.
LUJZA Menjen Isten hírével. (Juli visszaül az asztalhoz enni)
LILIOM Kisasszony… énnekem van a zsebemben egy pakli kártya… én olyan gyönyörű
kunsztokat tudok vele, hogy nagyon fog nevetni, ha meglátja.
LUJZA Hagyjon nekünk békét. Menjen Isten hírével.
LILIOM Kisasszony, ne tessék engem elkergetni… hadd mutatok valami szépet… Kisasszony, én
hoztam magának valamit. (Lopva körülnéz, aztán a zsebéből nagy vörös kendőbe takart csillagot
vesz elő. A kendőt lefejti róla, és mutatja Lujzának.)
Lujza Mi ez?
LILIOM Psssszt! (Súgva) Csillag! (Liliom nyújtja a csillagot Lujza felé. Teljes sötét van ebben a
pillanatban, és csak a csillag fénye ragyogja be Lujza arcát, aki teljesen átszellemülve nézi pár
másodpercig)
JULI (Kíméletlen hangja megszakítja ezt az idillt) Ne fogadj el tőle semmit… (Hirtelen felmegy a
fény, elhallgat a zene) Biztosan lopta valahol. (Liliom ijedten dugja vissza a zsebébe a csillagot.)
Menjen Isten hírével.
LUJZA (Szigorúan) Menjen innen. Takarodjék. (Mutatja, hogy menjen kifelé)
LILIOM (Végtelen keserűséggel) Kisasszony… édes kisasszony… nekem most valami nagyon
szépet kell mutatni vagy csinálni… most kell valami nagyon szépet…
LUJZA (Mutat kifelé) Ott az ajtó!
LILIOM Kisasszony…
LUJZA Mars!
LILIOM Kisasszony… (Hirtelen ránéz, és ráüt a kezére, hogy csak úgy csattan. Lujza feljajdul,
elrántja a kezét, egy pillanatig meredten néznek egymásra, majd Liliom teljesen összetörve,
feltörő érzelmeivel küzdve elfordul. Lujza az anyjáért kiált)
LUJZA Anyám! (Meredten nézi Liliomot, aki lehatott fejjel, elfordulva áll. Juli fölkel, rémülten
nézi őket)
JULI (Lassan megindul feléjük) Mi történt itt?
LUJZA (Rémülten, egyre Liliomot nézve) Anyám… ez az ember… én mutattam neki az ajtót… és
ő ráütött a kezemre, hogy csak úgy csattant… és anyám… én nem is éreztem az ütést… pedig
nagyot csattant… és én… mintha megcsókolta volna valaki a kezemet… anyám… (Az anyja
mögé bújik)
JULI (Feltörő érzelmeivel küzdve, fojtott hangon. Testével védve Lujzát, kezdi tolni kifelé) Eriggy,
lányom. Most rögtön menj be a házba.
LUJZA Anyám…
JULI (Fordultában tolja kifelé) Most rögtön menj be a házba. (Lujza sírva kiszalad. Juli utána
néz, amíg el nem tűnik, aztán visszafordul Liliom felé) Maga megütötte a gyermekemet.
LILIOM (Felemeli a fejét, Juli felé fordul és ránéz, Tulajdonképpen most néznek először egymás
szemébe) Megütöttem.
JULI Maga… azért jött, hogy megüsse a gyermekemet?
LILIOM Nem azért jöttem, mégis megütöttem. És most már megyek is el. (Indulna)
JULI (Fájdalmas, remegő hangon, mint aki nem is meri elhinni, amit lát) Édes, jó Krisztusom, hát
kicsoda maga?
LILIOM (Szomorú egyszerűséggel) Én egy szegény koldus vagyok, aki messziről gyöttem… Éhes
voltam, fáradt voltam, kaptam egy tányér levest, és megütöttem a maga gyerekének a kezét…
(Elindul kifelé, de még mielőtt kimenne, még visszanéz) Haragszik rám? (Egy pillanatig áll, majd
hirtelen megfordul, és elmegy)
JULI (Szünet. Lehet látni rajta, ahogy feltolulnak az érzelmei Liliomtól, sírásba hajló hangon)
Édes jó Krisztusom… hogy van az, hogy én… én nem is haragszom rá? (már majdnem elsírja
magát, de aztán nagy nehezen erőt vesz magán, és legyűri az érzelmeit. Rendbe szedi magát, és
visszaül az asztalhoz. Kiszól a lánya után) Lujza! (Megjelenik Lujza) Ülj le, édes fiam, és együnk
tovább.
LUJZA Elment?
JULI El. (Lujza leül. Lujza nem eszik) Mért nem eszel fiam?
LUJZA (Sírásra hajló hangon) Mi történt itt most velünk, anyám?
JULI Semmi, fiam?
LUJZA (Kérlelőn) Drága jó anyám, mért nem mondod?
JULI (Hirtelen, indulatosan feláll az asztaltól, a szín bal felébe lép, és háttal megáll. Látni, ahogy
ismét felszakadnak az érzelmei) Mit mondjak fiam? Semmi se történt. Az történt, hogy mink itt
szépen, csöndesen ettünk, ebédeltünk, aztán jött egy koldus, és mesélt a régi időkről és nekem…
(Elcsukló hangon) és nekem eszembe jutott a te apád?
LUJZA Az apám?
JULI Az apád. A Liliom.
LUJZA De hát anyám… Veled már megtörtént az, hogy valaki rád ütött, és te nem érezted?
JULI Igen, fiam. Már az velem megtörtént.
LUJZA (Sírva) Hát lehet az, hogy ilyen nagyot, ilyen erős nagyot ütnek az emberre… és aztán az
nem fáj?
JULI (Ebben a pillanatban megjelenik a háttérben Liliom. Juli elcsukló hangon) Igen, fiam… az
lehet… Megütik az embert… és… és az nem fáj. (Lujza a sírással küszködve futva elindul jobb
kifelé, majd megtorpan, és visszafordul, mézi Julit… Juli keserves zokogásban tör ki… Erre Lujza
is sírni kezd)
VÉGE