A rézrúd

Jolán: Halló, Mimóza házasságközvetítő iroda. Hogy kicsoda? Máté

Rózsi? Üdvözlöm drága Rózsika! Hogy én megfeledkeztem magáról? Hát
hogy mondhat ilyet? Még ma vagy holnap feltétlenül fel fogja önt keresni
egy nagyon csinos úriember. Hogy kicsoda az illető? Hát azt egyelőre
nem árulhatom el, de feltétlenül…
Ibolyka: Jaj, szervusz, drága Jolán, csak nem telefonálsz?
Jolán: Szervusz! Foglalj helyet édesem! Semmi, semmi, csak a
legkedvesebb unokahúgomat üdvözöltem. Szóval Rózsika, ma vagy
holnap küldöm az illetőt. Viszonthallásra!
Ibolyka: Szervusz, drága Jolán! Csókollak.
Jolán: Szervusz, édesem!
Ibolyka: Megint boldogtalanná tettél egy nőt?
Jolán: Hát ez a nő boldog lehetne, ha a legpocsékabb férfi szóba állna
vele.
Ibolyka: Olyan csúnya?
Jolán: Mi az, hogy csúnya? Szerintem ennek az ősei Vak Béla uralkodása
alatt jöttek be az országba.
Ibolyka: Miért éppen Vak Béla alatt?
Jolán: Mert egy olyan király, amelyik lát, egy ilyen családot be sem
engedett volna.
Ibolyka: S mégis fogsz neki találni férjet?
Jolán: Hát persze, hogy találok. Két háza van. Hát egyelőre nem is férjet
keres magának, csak valami partnert, akivel szórakozni tudna.
Ibolyka: Ne beszélj. Tudod, miért jöttem?
Jolán: Igen?
Ibolyka:Találtál-e már nekem rézrudat?
Jolán: Jaj, képzeld el, sehol se találtam Az egész várost bejártam, de sehol
sem kaptam. Kisebb rúd van, amennyit csak akarsz, na de hát másfél
méter hosszú réz rudat nem lehet kapni egész Budapesten.
Ibolyka: Úristen! Na, akkor én most mit csináljak?
Jolán: Édes Ibolykám, akartam már mondani neked, hogy hagyd abba ezt
az egész butaságot!
Ibolyka: Dehogy hagyom! Pont most hagyjam abba, amikor az utolsó
lépés előtt állok!
Jolán: Annyira biztos vagy benne, hogy sikerülni fog?

1
Ibolyka: Hát persze. Nézd meg, nézd meg, mindent beszereztem. Már
csak egyetlenegy rézrúd, pozitív oszlop hiányzik ahhoz, hogy befejezzem
a kísérleteimet. Én leszek az első, aki a levegőből energiát tud
kitermelni.Pár hét múlva az összes lap tele lesz a nevemmel. Ekkora
betűkkel fogják hirdetni: Kovács Ibolya, az első női elektrotechnikus, aki
lepipálja az összes férfit.
Jolán: Hát bár úgy lenne édes szívem.
Ibolyka: Kísérleteim a legnagyobb titokban folynak, nagyon vigyázz,
rajtad kívül csak a vőlegényem tud a dologról. De ha nem találok
megfelelő nagyságú rézrudat, akkor nem tudom befejezni a kísérleteimet.
Jolán: Nézd, tulajdonképpen..
Ibolyka: Hát mégis tudnál szerezni?
Jolán: Van valaki, akinek van egy ilyen megfelelő nagyságú rúdja.
Ibolyka: És miért nem vetted meg?
Jolán: Mert az illető nem adja el. Az illető ugyanis elektrotechnikus, és
megkérdezte, hogy milyen célra kell a rúd.
Ibolyka: Jézusom, megmondtad neki?
Jolán: Nem, nem, nem , én azt mondtam, hogy valami kísérlethez kell,
mire ő azt mondta, hogyha ő is segédkezhetne a kísérletnél, akkor
szívesen kölcsönadja a rudat.
Ibolyka: Segédkezni akar?
Jolán: Úgy érzem, az illető kicsit együgyű, de amilyen buta, annyira
jóindulatú is. Nyugodtan dolgozhatnál vele.
Ibolyka: Ami azt illeti, nem ártana egy kis segítség.
Jolán: Na, hát akkor küldjem el hozzád?
Ibolyka: Még ma este küldd el hozzám!
Jolán: Jó, rendben van,hát akkor ezen nem múlik szívem. Ajaj, ennek a
csúfságnak is küldenem kell valakit. Fel is írom ide a nevét meg a címét,
hogy el ne felejtsem.
Ibolyka: Egy cédulát adjál nekem is drágám!
Jolán: Tessék.
Ibolyka: Köszönöm. Kovács…
Jolán: Máté…
Ibolyka: Ibolya…
Jolán: Rózsi…
Ibolyka: Sólyom utca…
Jolán: Pékház utca Jolán9.
Ibolyka: Jolán8.
Jolán: Ezt majd odaadom annak a pasasnak, akit elküldök hozzá.

2
Ibolyka: Ezt pedig add oda az én elektrotechnikusomnak! Jaj, egészen
felvillanyoztál Jolán, köszönöm!
Jolán: Jó, jó.
Ibolyka: Még ma éjjel befejezem a kísérleteimet.
Jolán: Rendben. Szervusz drágám!
Ibolyka: Csókolom anyádat.
Jolán: Én is a tiedet kedvesem! Minden jót! Halló, mimóza. Maga az,
Hidaskám? Na, mi újság? Ma délelőtt összeházasodnak? Remek. Délután
már el is utaznak nászútra. Nagyszerű. Micsoda? Nem akarja kifizetni a
pénzemet? Hát ezt a disznóságot! Idehallgasson, Hidas! Menjen oda, tudja
meg, mi a helyzet, aztán hívjon fel! Megyek én is azonnal oda. Minden
jót! Tessék.
Hugó: Alázatos tiszteletem!
Jolán: Jó napot kívánok! Tessék parancsolni.
Hugó: Mimóza urat keresem.
Jolán: Mimóza? Hát ilyen nevű úr nincs itt, kérem.
Hugó: Már hogyne vóna. Az iroda előtt ki van írva: Mimóza
házasságközvetítő.
Jolán: Ja, hát ez az irodának a neve. Maga azt hitte, hogy van egy Mimóza
nevezetű ember?
Hugó: Már mér ne vóna? Ha van Jácint, lehet Mimóza is.
Jolán: Jácint?
Hugó: Méghozzá Húgó. Jácint Húgó.
Jolán: Jácint Húgó? Hát kinek van ilyen hülye neve?
Hugó: Nekem.
Jolán: Elnézést kérek, foglaljon helyet.
Hugó: Köszönöm szépen.
Jolán: Mi tetszik kérem? Mondja el röviden, mit akar?
Hugó: Röviden száz ezret.
Jolán: Százezret, hogyhogy?
Hugó: Annyit óhajtok hozománynak.
Jolán: Ja vagy úgy, szóval feleséget akar?
Hugó: Hát anélkül nem megy. Az is köll hozzá.
Jolán: Hát anélkül nem megy.
Hugó: Hát tetszik tudni, szeretnék már kilépni a gyárból. Eleget voltam
más kutyája. Szeretnék egy kis családi házat, a házon ablakok, az
ablakban virágok, fölül jácint, alul ibolya. Ez a vágyam.
Jolán: Eddig hol lakott?
Hugó: Szöcskehőgyesen.
Jolán: És ott nem talált magának feleséget Szöcskehügyesen?

3
Hugó: Nem Hügyes. Hőgyes.
Jolán: Ja, Hőgyes.
Hugó: Szöcskehőgyes. Tetszik tudni, az ilyen kis faluban mindent tudnak
ám az emberrül.
Jolán: No csak, hát magáról is tudnak mindent?
Hugó: Bizony. Azért félnek úgy tőlem a lányok.
Jolán: Félnek magától a lányok? Hát miért félnek magától a lányok?
Hugó: Hát mert tetszik tudni, nekem… jaj, olyam kínos nekem erről
beszélni.
Jolán: Na, mondja egészen nyugodtan, hát ha azt akarja, hogy segítsek
feleséget keresni, akkor nekem mindent őszintén el kell mondania.
Hugó: Hát tetszik tudni, már az apámnak is nagy híre vót a környéken,
nekem meg még nagyobb van, mint ami neki vót.
Jolán: Óha, szóval ezért félnek magától a lányok.
Hugó: Jaj, ha a hangomat meghallják, már menekülnek. Pedig jaj, de
szeretnék má megnősülni. Szeretnék egy kis üzletet, egy kis családi házat,
házon ablakok, ablakban virágok, fölül jácint, alul ibolya. Tessék má
nekem valami jó partit ajánlani.
Jolán: Hát tudja ez nagyon nehéz lesz.
Hugó: Gondoltam.
Jolán: Na de várjunk csak, van itt egy nő, akinek két háza van.
Hugó: Hát az kő nekem! Mer ott több az ablak, több a virág, fölül jácint,
alul ibolya. És tessék mondani, szép az illető?
Jolán: Hát…
Hugó: Ajajj..ajjajj
Jolán: Nézze, nem tudom, hogy mit mondjak magának..
Hugó: Ne is tessék semmit mondani, már látom a lelki szemeimmel.
Jolán: Na jó, nem olyan csúnya,.. elég hercig
Hugó: Képzelem, hogy nézhet ki, ha kegyed azt mondja, elég hercig.
Jolán: Tudja mit, menjen el hozzá, nézze meg, hát nem fogja magát
megharapni.
Hugó: Má foga sincs? Annyira vén?
Jolán: Jaj, dehogy vén! Annyira nem vén, hogy egyelőre nem is férjet
keres magának, csak valami partnert, akivel
Hugó: Partnert? Mihöz?
Jolán: Akivel szórakozni tud, meg ez, meg az…hát most mihez?
Hugó: Hát szóval hettyegni akar..
Jolán: Menjen el hozzá, nézze meg, hagyjon rá mindent, a végén úgy is
magához megy feleségül.
Hugó: Hát velem aztán hettyeghet, amennyit akar.

4
 Jolán: Halló. Maga az Hidaskám? Na, mi van? Hogy tényleg meg akar
lógni a pénzemmel? Ezt a gazembert! Na mindjárt odamegyek Hidaskám.
Minden jót! Idehallgasson Jácint úr, nekem most sürgősen el kell
mennem, Maga várjon meg itt, negyed órán belül itt vagyok.
Hugó: Hát nem érek én rá várni.
Jolán: Na, idehallgasson. Ott van az asztalon egy cédula, rajta egy nőnek a
neve meg a címe, menjen el hozzá. Minden jót kívánok!
- Hugó: Köszönöm alássan, tisztelettel. Jaj, mindig rohannak, mindig olyan
sürgős. Nicsak, hát itt a cédula. Kovács Ibolya, Sólyom utca Jolán8.
Juhaj! Teljesül a szívem vágya, fölül Jácint, alul Ibolya.

Ibolyka: Tessék
Hugó: Kezitcsókolom!
Ibolyka: Jó napot
Hugó: Kérem szépen én a Mimóza irodából gyüttem és Jolán asszony
küldött.
Ibolyka: Maga az..jaj, de vártam..nagyon vártam…örvendek
Hugó: Nagyon örvendek..hijaj..sajnos én nem kegyedhez gyüttem én…
Kovács Ibolyát keresem.
Ibolyka: Én vagyok Kovács Ibolya.
Hugó:Hjahahaj..nem igaz…
Ibolyka: Pedig én már csak tudom, hogy ki vagyok.
Hugó: Ön nem egy fogatlan csúnya nő.
Ibolyka:Hát ki mondta ezt magának?
Hugó: Hát az a Jolánka nagyságos asszony
Ibolyka: Jolánka mindig viccel, higgye el, én vagyok Kovács Ibolya.
Hugó: Jaj, hát nem igaz
Ibolyka: De
Hugó: Hát a Jolánka asszony erre mondta, hogy fogatlan, ennek teli van a
szája foggal.
Ibolyka: Hát akkor foglaljon helyet!
Hugó: Köszönöm szépen.
Ibolyka: Azt hiszem, hogy az a leghelyesebb, ha mindjárt rátérünk a
lényegre. Nem tudom, Jolánka említette-e magának, de én bevallom
őszintén, csak a rúdja miatt hívattam magát.
Hugó: Mi miatt?
Ibolyka: A rúd miatt. Nekem ugyanis szükségem van egy pozitív
oszlopra.
Hugó: Pozitív oszlopra?

5
Ibolyka: Hát így hívják azt a rudat, ami magának van.

Hugó: Ami nekem van? Hát honnan tetszik tudni?

Ibolyka: Jolánka említette, hogy magának van egy megfelelő nagyságú
rúdja.
Hugó: Ezt a Jolánka elmondta? Hú, de ronda szája van, ha elmondta.
Kisül a szemem a szégyentől.
Ibolyka: Szóval Jolánka elmondta, hogy magának van egy megfelelő
nagyságú rúdja.
Hugó: Há, megfelelő..jópofa nő..
Ibolyka: Megfelelő, ez a helyes kifejezés, mert kisebbet kapok, amennyi
csak kell.
Hugó: Hát kisebbet azt lehet találni szakajtóval.
Ibolyka: De nekem pontosan az a méret kell, ami magának van.
Hugó: Pontosan az a méret, ami nekem van..hú, de jópofa nő.
Ibolyka: Azért hívattam magát és azért vagyok hajlandó együttműködni
magával, nekem ugyanis van egy negatív hengerem, de hozzá való
oszlopom nincsen.
Hugó: Negatív henger?
Ibolyka: Maga nem tudja, mi az a henger?
Hugó: Hát sejtem.
Ibolyka: Na, a henger az, amibe az oszlopot belehelyezzük.
Hugó: Jól gyanítottam.
Ibolyka: Azt hiszem, ezek után sejti, miről van szó.
Hugó: Hát kezitcsókolom, ezek után már nem nehéz kitalálni.
Ibolyka: Figyelmeztetem, a legnagyobb diszkrécióra van szükség,
senkinek sem szabad tudni róla, hogy mi mit csinálunk.
Hugó: Drága nagyságos asszonyom, úriember vagyok ugyi, nem fogok
fecsegni.
Ibolyka: Mert rajtunk kívül csak Jolánka és a vőlegényem tud a dologról.
Hugó: Hát kegyednek vőlegénye is van? Ezt a Jolánka nem is mondta.
Ibolyka: Miért kellett volna ezt a Jolánkának megmondania? Maga velem
elvégzi a dolgát és kész.
Hugó: Tessék mondani, a vőlegény nem fog haragudni?
Ibolyka: Á, dehogy fog, dehogy fog, sőt, segíteni fog magának.
Hugó: Segíteni? Mit?
Ibolyka: Mindent. Amit kell. Teszem azt, mindjárt segít magának
fölállítani a rudat.
Hugó: A vőlegény segít? Hát én ilyen badarságot még nem is hallottam.

6
Ibolyka: Hát miért lenne badarság? Azt hiszi, hogy egyedül is meg tudja
csinálni?
Hugó: Hát eddig még nem volt szükség segítségre…A vőlegény segít…
hát…tessék mán idehallgatni..én nem szeretem, ha ottan…kibicelnek. Mi
ketten együtt megcsináljuk a dolgot, aztán kész. Jó?
Ibolyka: Gondolja? Rendben van. De figyelmeztetem, nálam nagyon
kemény munka vár magára.
Hugó: Vállalom.
Ibolyka: Éjjel-nappal dolgozni fogunk, napi 7-8 órát egyfolytában.
Hugó: Mennyit?
Ibolyka: Hét-nyolc órát. Ha-ha..egy-két óra pihenő, aztán kezdjük az
egészet újból előlről.
Hugó: Hét-nyolc órát? Hát az ki van zárva. Kalákába nem vállalom.
Ibolyka: Miért? A henger a legnagyobb strapát is kibírja.
Hugó: Hát a henger az lehet, de a ….no ne…
Ibolyka: Na akkor én most elmondom magának, mi a teendője, mit köll
csinálnia.
Hugó: Hát maga mondja meg, tudom én, hogy mit köll csinálni.
Ibolyka: Hát honnan tudná, hiszen még soha se csinálta.
Hugó: Annyi ezrese vóna magának…
Ibolyka: Csinálta? Mikor csinálta és kivel? Azonnal mondja meg!
Hugó: Mé, hát naplót nem vezettem róla. Most má komolyan azt tetszik
hinni, hogy én sose csináltam?
Ibolyka: Jó, jó, jó. Hogy csinálta, nem csinálta, mindegy. Itt most arról
van szó, hogy nálam hogyan kell csinálni.
Hugó: Na, hát ezt megértem. Mert hát ki így ugyi, ki úgy ugyi, szóval ezt
akceptálom.
Ibolyka: Tehát első teendője: fölmegy a háztetőre és ott fölállítja a rudat.
Hugó: A háztetőre, ahun a kémények vannak?
Ibolyka: Persze. Azt hitte, hogy itt a szobában fogjuk csinálni?
Hugó: Hát már inkább itt, mint a háztetőn.
Ibolyka: És még maga mondja, hogy csinálta? Maga sohasem csinálta.
Hugó: A háztetőn még sose. Spájzban egyszer, előszobában, egyszer a
mángorló megett..szalma tövibe, de háztetőn még soha. Hogy
kapaszkodik ott az ember? Ja, az eresz ott van, tényleg.
Ibolyka: Ismétlem: fölmegy a háztetőre,
Hugó: Ragaszkodik a háztetőhöz..
Ibolyka: És ott fölállítja a rudat.
Hugó: Jó van, hát megpróbálom, na.

7
Ibolyka: Aztán a két kémény között kispannolja, hogy jó masszívan
álljon.
Hugó: Micsoda?
Ibolyka: A rúd.
Hugó: Két kémény között? Réz madzaggal? Kispannoljuk?
Ibolyka: Előzőleg a vashorgokat belecsavarjuk, hogy legyen mibe a
huzalokat beleakasztani.
Hugó: Hát persze, hát valamibe csak bele kell akasztani….hogy mibe
akasztjuk bele a vashorgokat?
Ibolyka: A rúdba.
Hugó: Jaj ne!
Ibolyka: De. Aztán a végét hegyesre lereszeljük.
Hugó: Minek a végit?
Ibolyka: A rúdnak a végét.
Hugó: Ejnye, ezt már csak nem tetszik komolyan gondolni?
Ibolyka: Ugyanmár! Fog egy reszelőt, és szépen lereszeli.
Hugó: És ha nem, akkor mi van? Ide egy fakír kellett volna, esküszöm.
Ibolyka: Miért? Talán félti azt a rudat?
Hugó: Hát persze hogy féltem hát nincs belőle rezerva.
Ibolyka: Nem kell féltenie, a rúdnak nem lesz semmi baja.
Hugó: Dehogy nem lesz baja, hát vashorgokat bele…
Ibolyka: Mondja már, hát legfeljebb rövidebb lesz egy kicsit.
Hugó: Mi az, hogy rövidebb lesz egy kicsit?
Ibolyka: Hát az, hogyha nekem már nem kell, akkor azt a lereszelt végét
levághatja.
Hugó: Hát ez zseniális, ami neki nem köll, azt levágatja.
Ibolyka: Ez a legegyszerűbb megoldás.
Hugó: Hát persze. Fogunk egy nagy szabóollót, aztán nyissz, le vele. de
Drága nagyságos asszonyom, két-három alkalom, aztán a rúdból nem lesz
semmi.
Ibolyka: Drága uram, a rúdnak azért kell hegyesnek lennie, mert az
indukció csak úgy változik ki egyenletesen, ha a kondukció az áramra
egyenletesen megoszlóan hat. Érti?
Hugó: Persze, hogy értem.
Ibolyka: A padláson el van helyezve egy motor, ezt összeköttetésbe
hozzuk a rúddal, és amikor a motor elkezdi mozgatni a rudat,
Hugó: Micsoda? Motor mozgatja a rudat?
Ibolyka: Hát persze.
Hugó: Akkor én minek vagyok ott?

8
Ibolyka: És akkor a dörzsölés következtében energia keletkezik, amely a
hengerből kiálló rézhuzal és a sztaniollal bevont réztörmeléken keresztül
megsokszorozva vezet egy magas kapacitású hűtőbe. Ez az áramlás addig
tart, amíg a két vezetékben a feszültség egyenlő nem lesz, amikor a külső
ellenállás eléri azt a magasságot, amit a párhuzamos kapcsolás megkíván.
Na, most már elég világos?
Hugó: Olyan világos, mint a vakablak.
Ibolyka: Vagy nem így képzelte el ennek a lefolyását?
Hugó: Miért? Lehet ezt másképp elképzelni? Ugye tetszett azt mondani,
hogy megy a törmelék, zúzalék befele a sztanyiszliba. akkor ugye jön a
kondukció, indekció, injekció, aztán a fagolyókat nem értem.
Ibolyka: Valamit meg majdnem elfelejtettem.
Hugó: Mi lenne az, kezitcsókolom?
Ibolyka: A rudat át fogjuk fúrni.
Hugó: Juj, ezt kár lett vóna elfelejteni.
Ibolyka: Csak Ibolyka cm-es lyukat fúrunk.
Hugó: Csak? Még szerencse. Hogy legyen hol átkukkolni, mi? Jól van..
Ibolyka: Hogy az indukciós vezetéket áthúzhassuk rajta.
Hugó: Persze, hát át kell húzni az indukciós vezetéket. Tessék má
idefigyelni nagyságos asszonyom, azt tetszik hinni, hogy a rúddal mindent
lehet csinálni? Fúrni, faragni, reszelni? Hát nem vállalom.
Ibolyka: De én megfizetem magát!
Hugó: De nincs kegyednek annyi pénze. A végén még kisül, hogy meg is
daráltatja.
Ibolyka: De nekem szükségem van arra a rúdra!
Hugó: És én a végén menjek el eunuchnak?

---------------------------------------------------------------------------------------

Jolán: Jaj, hát tudtam, hogy itt van maga szerencsétlen!

Hugó: Jó, hogy jön! Milyen asszonyhoz küldött maga?
Jolán: Én nem őhozzá küldtem. Maga másik cédulát vett fel az asztalról.
Hugó: Micsoda? Hát ez nem az elektrotechnikus?
Jolán: Dehogy elektrotechnikus! Na, idehallgasson! Itt a maga cédulája,
rajta egy nőnek a neve meg a címe, menjen el hozzá!
Hugó: Nem megyek sehova, tartsa meg a céduláját, ott ahol van! Hanem
magához asszonykám visszagyövök,ha megöregszem.
Jolán: Visszajön, miért?
Hugó: Mert kegyed olyan tanácsot adott, ami öregembereknek nagyon
sokat segít.

9
Jolán: Mit mondtam én magának?
Hugó: Hát hogy motor mozgatja a rudat.

10