A névmások rendszere

A névmás azt jelenti, hogy a név helyett (főnév, melléknév, számnév) mást írunk, tehát a
névszókat névmással lehet helyettesíteni. Nincs konkrét jelentése (Pisti – ő), itt az ő csak
akkor bír jelentéssel, ha ismerjük a beszédhelyzetet vagy a szövegkörnyezetet.

A névmás fajtája Főnévi Melléknévi Számnévi

Személyes névmás én, te, ő, mi … - -
Visszaható névmás magam, magad… - -
Kölcsönös névmás egymás - -
Birtokos névmás enyém, tieid… - -

1. Személyes névmás: csak hangsúlyos helyzetben használjuk: „az én barátom!” vagy utaló
szerepben: „Petivel beszéltem, ő mondta.”

A névmás fajtája Főnévi (ki? mi?) Melléknévi (milyen…?) Számnévi (mennyi?)

Mutató névmás ez, az ilyen, olyan ennyi, annyi
Kérdő névmás ki, micsoda milyen, mekkora mennyi, hányadik
Vonatkozó névmás (a)ki, (a)melyik amilyen, amekkora amennyi, ahány
Határozatlan névmás valaki, némelyik valamilyen, némi valahány, egypár
Általános névmás akárki, semmi akármilyen akármennyi

2. Mutató névmások: ez, az, még használatosak: e, eme, emez, ezen, amaz, azon, „e
tekintetben”, „azon nyomban”

A névszók jelezése

- többesjel: -k, -i (enyémek, ezek)

- birtokjel: -é (övé)
- birtokos személyjelek (-em, -d, -a…) (enyém)
- fokjel: -bb, leg- (olyanabb)

A névszók ragozása

- tárgyrag: -t (ezt)
- határozóragok: -ba, -be, -ról, -ről.. (annyiba, ilyenről)
- a birtokos jelző ragjai: -nak…a, -nek…a (ennek a)