1.

A személyes névmás
- fontos szerepe: rámutatás --> a kommunikációban szereplő személyekre
utalóelem a szövegben
- szabálytalan a ragozásuk
- csak főnévi értékben fordul elő
- én,te,ő - mi,ti,ők

2. A birtokos névmás
- a birtokost és a birtokot egyetlen szóval nevezi meg
- csak főnévi értékben fordul elő
- egyes számú birtok: enyém...
- többes számú birtok: enyéim...

3. A kölcsönös névmás
- két vagy több alany cselekvése kölcsönösen hat a cselekvést végzőkre
- egyetlen kölcsönös névmás: egymás
- csak főnévi értékben fordul elő

4. A visszaható névmás
- a cselekvés visszahat a cselekvést végző alanyra
- csak főnévi értékben fordul elő
- magam,magad,maga - magunk, magatok,maguk

5. A mutató névmás
- rámutatás, utalás a szerepük a szövegben
- főnévi (ez), melléknévi (ilyen), számnévi (ennyi), határozószói (itt) értékben is előfordulhatnak

6. A kérdő névmás
- élőlényekre, dolgokra, elvont fogalmakra, tulajdonságokra kérdeznek rá --> meghatározzák a mondat
fajtáját (kérdő mondat)
- főnévi (ki?), melléknévi (mely?), számnévi (hány?), határozószói (hol?) értékben is előfordulhatnak

7. A vonatkozó névmás
- tagmondatokat kapcsolnak össze (összetett mondatokban)
- a szövegben előreutaló és visszautaló szerepük is lehet
- csonka formában (ki) vagy teljes alakban (aki) jelennek meg
- főnévi (aki), melléknévi (amilyen), számnévi (ahány), határozószói (ahol) értékben is
előfordulhatnak

8. Az általános névmás
- mind- előtagú névmások gyűjtőnévmások
- se-előtagú névmások valaminek a hiányára utalnak
- bár-,akár- előtagú névmások megengedést fejeznek ki
- főnévi (mindenki), melléknévi (bármilyen), számnévi (bármennyi), határozószói (bármikor) értékben
is előfordulhatnak

9. A határozatlan névmás
- meghatározatlan személyre, dologra, azok tulajdonságára, mennyiségére, körülményére utalnak
- főnévi (valaki), melléknévi (valamelyik), számnévi (valahány), határozószói (valahogyan) értékben
is előfordulhatnak

A névmások helyesírása
- szabályok: Tk. 76. old.