Halmos Antal

Oroszország – Ukrajna
- ki a bűnös? -

1
 Halmos Antal

Oroszország – Ukrajna
- ki a bűnös? –

Budapest, 2023

2
Szerkesztette
a szerző

3
 © Halmos Antal, 2023

Minden jog fenntartva!

Jelen könyvet, illetve annak részeit tilos reprodukálni, adatrögzítő

rendszerben tárolni,
bármilyen formában vagy eszközzel – elektronikus úton vagy más módon – közölni
a kiadó engedélye nélkül.

4
Megjegyzések

- Nem kutatom egyik érintett ország őstörténelmét, jogát a vitatott területek felett,
mindent Ukrajna megszületésétől kezdve, a mai történelem eseményeiből vezetek le,
kerülve végtelen, indokolatlan vitákat.

- Kérem, ne vádoljanak oroszimádattal, az ukránok lekezelésével.

- Igyekeztem tömör képet nyújtani, ezért szokásomtól eltérőleg nem kutattam meg
minden mozzanatot, a számomra evidens dolgokat akkor is leírtam, ha azokat nem
tudományos megállapítások támasztják alá.

- A kiemelések többnyire tőlem származnak. A nem általam kiemelteket, ha egyetértek

a hangsúllyal, nem módosítom.

- Mozaik jellege lesz a könyvnek. Felesleges időtöltés lenne mindent újra kezdeni.
Hasznos lesz, ha a korábbi írásaimból idézek, világosabbá teheti a múltat.

- A fotók, táblázatok többsége a weblapokkal, telex.hu hírekkel, korábbi írásaimmal

együtt került a könyvbe.

- Idézőjelekként használom a < .... > írásjeleket is, ahol kettős idézeteket kell jelölnöm.

- Szögletes zárójelekbe [...] foglalom az idegen szövegbe illesztett saját meglátásom.

- A Melléklet eredeti oldalszámai változtak, követik ezen könyv oldalainak a

számozását.

***

5
Tartalomjegyzék

Fejezetek Oldalszám

Bevezetés 7
I. fejezet – Két testvérnép öli egymást 12
I.1. Oroszország 12
I.2. Ukrajna 18
I.3. A háború 26

II. fejezet: A Nyugat reakciói 48

II.1. USA 48
II.2. EU 49
II.3. NATO 59

III. fejezet: Hol tart ma a háború? 68

IV. fejezet – Béke vagy összeomlás? 86

V. fejezet – Ki a bűnös? 87

VI. Melléklet 87

6
7
Bevezetés

Itt az ideje, meg kell írnom ezt a könyvet. Mennyire tudom a felhők felett úszva megrajzolni
ezt a szörnyűséget, nem tudom. Sok minden terhel. Egyik oldalról a jó tapasztalatok a
diákéveim alatt, az orosz kultúra mérhetetlen nagysága, közel hetven éven át tilosnak tekintett
barátság újjászületése, másrészt a Szovjetunió összeomlása után kialakult káosz, az abból
kiemelkedő barbár neokapitalizmus, az ország szétrablása, és az azt megfékező, és lépésről
lépésre diktátorrá, szuperrablóvá váló Putyin... Nagyon nehezen érthető és szinte
megoldhatatlan képlet. Mégis hozzá kell fognom, mert a gázai hullahegyeknél jóval nagyobb,
nehezen utolérhető emberírtás folyik az orosz-ukrán határvidéken. Ez nem hagy nyugton,
mérgezi minden napomat!

Nem is tudom, mivel kezdjem? Négy évet töltöttem a neves moszkvai repülőmérnöki
egyetemen, MATI volt a becsületes neve. Az előkészítőn az osztály legjobb oroszosa voltam,
de az előadóterem padjába kerülve egy szót se értettem, hiába vettek körbe és érdeklődtek
volna nebuló-társaim, micsoda cserebogár vagyok, nem tudtam válaszolni. Ez lett volna a
kisebbik baj, de az előadók által hirdetett tudományból is csak napok múltán kezdtem
megérteni, amit a táblára írtak. Az első félév végére nemcsak megértettem mindent, de barát
is született, meg remekül levizsgáztam mindenből. A harmadik évfolyam alatt már oroszul
jelentek meg az álmaim. Már ami a szöveges részeket illeti, mert sűrűn álmodtam hosszú
eseménysorokat, repkedtem is, a mennyezeten is sétálgattam, állatokkal barátkoztam.
Hamar kiderült, hogy a háború nem hagyott gyűlöletet a volt ellenség jövevénye iránt,
rácsodálkozhattam, hogy nincs jobb barát az orosznál, itthon egyszerű volt felvázolni, hogy
lehet ezt értékelni: a gatyáját is odaadja, ha szükséged van rá. Ruszofóbiában szenvedők, ne
vessetek követ rám, így igaz. Aki nem osztotta meg mindenét a társaival, azt kiközösítették
maguk közül. Volt rá eset.
A tanáraim pedig szuperek voltak! Szemmel láthatólag maguk is élvezték a tudomány
átadását. A csúcs a zsidó Félix Edmundovics Bokstein volt, a matematika professzora, aki a
Lomonoszov Egyetem diplomájával együtt kapta meg a matematikai tudományok doktora
címet. Utolérhetetlenül udvariasan viselkedett mindenkivel, a diákjaival szemben is, másrészt
oly mértékben merült el a tudományának ismertetésében, hogy előfordult vele a Karinthy
tollába illő eset, a táblán vezetett le egy képletet, a táblát teleírta és non-stop folytatta az
olajfestésű falon, elért a katedra szélére, lelépett és elvágódott. A diákok becsületére váljon,
pisszenés nélkül fogadták a nevetséges esetet és a tanár nagyságára jellemző, hogy felkelve
bocsánatot kért a hallgatóságtól. Felejthetetlen óriás! Hírek szerint a moszkvai
filharmonikusok hegedűse és jó sakkozó is volt. Még két anekdotaként is írható esetet lehetett
hallani róla… Télen odaér a villamoshoz, amint fut be a villamos, lehúzza a kalucsniját, azt
hitte, hazaért. Másik: pótvizsgázót fogad otthon, nem megy a dolog, figyeli egy darabig az
édesanyja és rászól, Félix, engedd át. Na de mama, nem tud semmit! Félix! És megszületik az
elégséges.
Joffe, a Gépek és mechanizmusok elmélete professzorának, akinek ugyancsak zsidós
hangzású a neve, remek humora volt. Minden előadáson tartott vicc-szünetet és jó viccei
voltak. Mondta egyszer, hogy olvasott egy friss matematika-könyvet, 400 oldal, nem nagyon
értette. Elolvasta újra és rájött, hogy a végén, másfél oldal szól arról, ami a mondandó, a többi
töltelék, mert oldalszámra fizették a szerzőt. Hány oldal is Einstein relativitás-elmélete?

8
Tudósként talán Sz. V. Szerenszen volt a legismertebb. Balti származéknak mondták. Talán,
tették hozzá. Valamelyik alaptudomány professzora volt. Bogarászhattam volna az akkori
indexemben, de inkább rákérdeztem az Internetre. Kiderült, kapható magyar nyelvű könyve:
„Méretezés kifáradásra statisztikai módszerrel”, azaz sziládságtant oktatott, Onnan is lehetett
tudni, nem akárki, hogy ha elmaradt az előadása, a diákok csak legyintettek: kimaradt a
(mondjuk) leningrádi járat. Röpködött a nagyobb városok között. Aztán több szovjet, meg
nyugati műszaki lexikonban is találkoztam vele. Magas, szikár emberként már megjelenésével
is tiszteletet vívott ki magának. Az előadásain áhítatos csend uralkodott.
Hihetetlenül érdekes figura volt az ábrázoló geometria profja is. Egyrészt úgy rajzolt a táblán,
hogy a kört kinyújtott karral elkezdte a 2 óra körül és hibátlanul visszazárta. Ellenőrizték
diákok körzővel a szemem előtt: milliméteres eltéréseket lehetett csak kimutatni. Másrészt azt
regélték róla, hogy fehértisztként harcolt a polgárháborúban, az egyik lába faláb volt, azzal
kopogott végig az előadótermen, ha tisztességtelen viselkedést kifogásolt. Kemény emberként
elég volt megfordulnia és végignéznie a hallgatóságon: néma csend támadt.
A három főtárgyat, a hidraulikát, aerodinamikát és gázdinamikát ugyanaz a prof adta elő.
Rendkívül bonyolult levezetéseket és képleteket kellett leadnia, nekünk meg tudnunk.
Tudatában volt, hogy a repülőmérnöki tudományok ezeken a tárgyakon alapszanak, hirdette
is, hogy aki ezeket nem tudja, nem kaphat diplomát. Irtotta a diákokat kegyetlenül, nem
kímélt senkit és semmit, kb. a hallgatóság 50%-a nem tudta folytatni a tanulmányait az ő
három szemesztere után. Hihetetlen volt - és óriási bátorság kellhetett akkor hozzá, a nagy
szovjet-kínai barátság csúcsévei alatt -, kibuktatta Mao-Ce Tung fogadott fiát is. Azt hiszem,
a hidraulikán jutott csak túl, az aerodinamikának hétszer futott neki, akkor a prof leállt,
semmiféle erőszaknak, tanácsnak nem adta be a derekát, közölte: alkalmatlan. Hörgött az
egész egyetem! Engem - miután az első két akadályt simán vettem kitűnőre - a gázdinamikán
már ismerősként fogadott és hamar végeztünk egymással. Az általános jóhíremet jelentősen
megerősítette ez a mesterhármas, kevesen vették ezt az akadálysort pöccenés nélkül.
Számomra természetesen a legszebb emlék a "Repülőgépek szerkezettana" prof, aki egy
központi kísérleti repülőgép-tervező intézetet is vezetett, és a szereplésem ezen a vizsgán.
Szokásom szerint az első ötösfogat tagjaként mentem be, húztam kérdéseket, majd amikor
sorra kerültem, a prof mindhárom kérdés taglalását félbeszakította. Elém tolt egy papiruszt és
azt mondta: ő rajzol metszeteket és támadó erőket, én rajzoljam mellé, hogy szerintem milyen
deformációt szenved a szerkezet. Hűha, ilyet nem játszottunk eddig, villant az ijedség! Jó
félórát rajzolgattunk, néha - kevés kommenttel - javított a "válaszomon", aztán hümmögve
beírta a jelest. Tehát beírta, én el, és kint vártam a többieket. Az első mindjárt újságolta, hogy
amint kiléptem, a prof megkérdezte, ki fia-borja vagyok, majd azt mondta, ezt az embert
magam mellé fogom venni aspirantúrára. ’56 aztán véget vetett minden álomnak! Magasrangú
KGB-s tiszt tartott előadást a magyar „ellenforradalomról” és a szuezi konfliktusról.
Pofáztam, ahogy mondják, januárban az egyetem „ukázt” kapott: azonnal rúgjanak ki. Nem
tették meg azonnal, az állásukkal játszva. Hosszú a történet, de nem életrajzot írok. Csak
annyit, hogy az egyetem több módon próbált megmenteni, például a következő félév
vizsgáinak soron kívülivé tételével. Megmentettek egy évet, a negyediket, és csak aztán
rúgtak ki. Az egyetem egyik legjobb diákjától nehezen vettek búcsút. Itthon félévet vártam
miniszteri engedélyre, végül órahallgatás nélkül elvégezhettem az ötödik évet, és
diplomázhattam.
A MATI oktatói napi kapcsolatban álltak az űrtechnológiák fejlesztőivel. Legalábbis erre
utalt, hogy meglepő kijelentés hangzott el valamelyik prof szájából: Maguk azt hiszik,
repülőmérnökök lesznek, pedig a többségük rakétatechnikával fog foglalkozni. Majd később:
Nincs messze az idő, amikor embert küldünk a világűrbe. Nagy erőkkel dolgozunk rajta.
Ebben akkor az volt a fura, hogy derült égből villámcsapásként hangzott el. Pár évvel később,

9
amikor fellőtték Gagarint, azon csodálkoztam, milyen rövid időre volt szükségük az első hír
felröppenéséhez képest!

A kultúráról

Itthon a háború után éheztem, kollégiumi elhelyezést kértünk a bátyámmal, a kultúra

világával csak könyvek útján közlekedtem. Hogy honnan is voltak a könyvek? Sejtelmem
sincs. Talán már működött könyvtár harmadik hazámban, Pomázon, lehet, hogy tudtunk
vásárolni a „filléres könyvek” sorozatból, a kollégiumnak volt kis könyvtára. Esténként takaró
alatt faltam a könyveket (hm, milyen világítás mellett?). Egyszer elvittek színi előadásra.
Ennyit élvezhettem itthon.
Moszkva a kultúra kincstárát nyitotta meg, nem egészen egy évtizeddel a borzalmas háború
után már élénk kulturális élet zajlott.
Számomra új volt minden, mintha újszülött lettem volna. Rácsodálkoztam az orosz
kultúra mérhetetlen nagyságára. Két év után eredetiben élvezhettem írókat, sőt, költőket, fel
tudtam mérni az irodalom, festészet, zene, filmművészet határtalan nagyságát. Az orosz
irodalmi életbe akkor robbant be Jevtusenko és "király" volt, a szleng bármilyen
értelmezésében. Tudtam fogni, érteni a verseit, a lázas, lüktető ifjúság friss forradalmi
vágyának kifejezését. Azt hitte szegény, mint rettenetesen sokan, én is, hogy a hruscsovi
fordulat igazi visszatérés valahová az eredeti eszmék megvalósításához. Nem tudtuk még,
mekkorát tévedtünk. Pedig Jevtusenko mellé felvonulhatott a már nem élő nagyok serege,
Ahmadulinával az élen. Jevtusenko az épphogy csak befejezett Luzsnyiki stadionban (!!!)
tartott szavaló esteket. A százezres stadionból körülbelül ugyanannyian kiszorultak,
lovasrendőrök próbáltak rendet tartani. Hihetetlen népszerűséget kiváltó, elképesztő hatást
gyakorolt a háborús és sztálini rettenetet túlélt tömegekre. Mint sivatagi vándorok a
szomjhalál küszöbén az első kortyokat, úgy itták magukba a friss költészetet.
És ekkor jelenhetett meg Szolzsenyicintől - Hruscsov személyes engedélyével - az "Iván
Gyenyiszovics egy napja", ez a remekmű. Megadatott, hogy eredetiben olvassam, akkor és
ott. Az egyetemben korábban tartott, Hruscsov beszédéből tartott háromórás felolvasás után a
tények nem jelentettek újat, de a személyes átélés, a nagyon tömör és visszafogott rajzolat
megrendítőnek bizonyult.
Több évtized után újra kiadtak olyan szenzációs írókat, mint Ilf és Petrov (Aranyborjú,
Tizenkét szék) és Bulgakov, akinek "Mester és Margarita" című művét a világirodalom egyik
gyöngyszemének tartom. Zseniális!
Itt kell leírnom az Átkos SZU egyik legpozitívabb jelenségét, egyik legnagyobb
vívmányát: mindenki olvasott, így, egyszerűen. Nem lehetett a metrón úgy utazni, hogy ne lett
volna minden második utas kezében valami olvasnivaló, legalább újság, de inkább irodalmi
folyóirat (Literaturnaja Gazeta) és főként könyv, könyv és könyv. Én elhiszem az állítást,
hogy a Birodalom minden népét megtanították írni-olvasni. Igaz, sokszor ügyetlenül, mert a
cirill-betűk nyakatekert változatait erőltették rájuk, de ez esetben a lényeg, hogy az
analfabetizmus megszüntetése futótűzként terjedhetett, ami pedig egyes kutatók szerint a
demokratikus változások elengedhetetlen és legfontosabb feltétele. (Miről beszélek?
Demokrácia nincs, és nem is lesz, ez axióma a gondolkodásomban.)
A Nagy Színház világszerte ismert, és a külföldiek is kalapot emelnek az épület és az abban
kialakult művészi színvonal előtt. Nehéz volt bejutni, szezon elején hosszú sor ült-állt a
mellette lévő pénztár-épület előtt. Azért ült, mert komoly hidegek mellett is az árusítás
megkezdése előtti nap délutánjától sorakoztak fel az emberek, hogy hozzájussanak pár

10
jegyhez. Az opera-estek is szenzációsak voltak, de az igazi különlegességet a balett, az
akkor szovjet balettként emlegetett műfaj jelentette. Néhány világhírű orosz balerinát szinte
az egész világ ismert. Kevésbé örvendtek világhírnévnek a férfi balett-táncosok, akik
egyébként jórészt grúzok voltak. Térölelő és magas ugrásaik a hatalmas színpadon se "tűntek
el", csak ámulattal lehetett adózni a magas fokon előadott művészetüknek. A Nagy Színház
közönsége utánozhatatlan bőkezűséggel jutalmazta a szép előadásokat. A fergeteges tapsot
túlharsogva kiáltoztak brávót és biszt, a nők pedig a felső szinteken előrementek a színpadig
és hatalmas csokrokat dobáltak a táncosok lába elé. Ez az utójáték hamisítatlanul orosz. Az
oroszokról ugyanis többnyire csak azt tudják, hogy kemény, durva, agresszív emberek, azt
nem, hogy ezekkel a tényleg létező tulajdonságokkal békésen megfér a hatalmas adag
szentimentalizmus. Különösen a nőknél. A Nagy Színházat élveztem, szerettem, mint vidéki
suttyó hajtottam meg a fejem előtte.
Teljesen megrendítő élményként hatottak rám a zenekari koncertek. Két templomába jártam
hébe-hóba: a Konzervatóriumba és a Csajkovszkij-terembe. Az igazi csemegék színhelye a
Konzervatórium volt, ahová ugyancsak nehezen lehetett bejutni. A nagyváradi püspöki misén
kívül nem volt hazai emlékem szimfonikus zenekarról, amit Moszkvában átéltem, friss és
megrázó hatású volt. Moszkvának több világhírű zenekarát ismeri a világ és a
nagyzenekarokon, azok karmesterein kívül páratlanul jók a zenei iskolái: szenzációs zongora-
és hegedűművészek sorát nevelték és nevelik ott. Elég talán Richtert és az Ojsztrahokat
említeni, a világ legnagyobb zenei zsenijeit élőben hallhattam. Rosztropovics még ott volt,
dereng, hogy sikerült hallanom az ő játékát is, akkoriban kezdték Casals-szal együtt
emlegetni. Jézusom, milyen óriás!
Különleges ízt jelentettek az Obrazcov-féle bábszínház, Rajkin, a népi tánc.

Még egy megjegyzés a kultúrához: a jegyárak mindenki számára elérhetővé tették mindezt,
hihetetlenül olcsók voltak, majdnem azzal kezdtem, hogy koldusok számára is.

Szokások

Hihetetlen volt a háborúval kizsigerelt lakosság vendégszeretete!

Kezdem a kaukázusival. Néha bementem a városba ebédelni, vagy vacsorázni. Egy ilyen
alkalommal hozzák az első fogást és letesznek az asztalra egy üveg grúz konyakot is. Nem
rendeltem, mondom. Tudom, - válaszolja a pincér - küldték. Nem is értettem! Hogy-hogy
küldték? Odabiccent a fejével a sarokba: az a grazsdanyin (polgártárs, ilyen helyeken nem
használták a tovariscsot) ott. A "grazsdanyin" köszöntő fejhajtással jelezte is, hogy ő a tettes.
Teljesen zavarba jöttem, felkeltem, odamentem és áthívtam az asztalomhoz. Kiderült, grúz és
látta rajtam, hogy idegen vagyok és "nálunk így szokás, az idegent egy üveg jó itallal
köszöntjük". Tessék ezt megemészteni! A Kaukázusban jártamban minden alkalommal a
döbbenet erejével hatott rám ez a kivételes vendégszeretet.
Az orosz vendéglátás se marad le. A hírhedten rossz általános ellátás mellett meglepő volt,
hogy a legínségesebb időkben is "terülj asztalkám" csodákkal találkozott az idegen, ha házhoz
kapott meghívást. Számtalan fogás, sokféle ital, gazdag teríték és utolérhetetlen kedvesség.
Túltesznek a mi büszkén hirdetett vendégszeretetünkön!
A délvidéki éttermek vezették a mezőnyt. Orosz étteremben is el tudtam azonban ámítani
magyart, aki rettegett a moszkvai étkezésektől. A Rosszija szálló egyik éttermében a
következő étel-italsort rendeltem: jeges vodka, marinírozott fehérgomba, szoljánka (sűrű
uborkaleves háromféle húskockával, krumplival, egyebekkel, olajbogyóval és citrommal),

11
golubcy (orosz töltöttkáposzta), fagylaltkehely és Cinandali (grúz bor). Csak csettinteni
tudott!

Nem a néppel van baj

Mindezt csak azért adom elő, hogy érzékeltessem, miért nehéz általános rosszat szólnom
Oroszországról. Mert nem az országgal, különösen nem annak a népével van baj, ha baj van.
Végtelen züllésnek kellett volna az orosz lélekben lezajlania az azóta eltelt jó fél évszázad óta,
amit lehetetlennek tartok. Ha Oroszországgal baj van, az okot a vezetésében kell keresni.
Még két momentumra kell felhívnom a figyelmet!
A háború után egy-másfél évtizeddel a szovjet (orosz) hadiipar olyan rakétatechnikával,
űrhajózással lepte meg a világot, amely sokáig korszerűbb és nagyobb teljesítményekre volt
képes, mint a korlátlan finanszírozási lehetőségekkel rendelkező USA űriparának termékei. A
békülés éveiben nyugati szakértők megtekinthették a „szojuz” rakétákat gyártó létesítményt,
és egyszerűen ámuldoztak a legmagasabb kritériumoknak megfelelő voltán.
Említettem, hogy a MATI-ban barátra is találtam. A kirúgásom után közel hetven évvel addig
kutatott, amíg rám nem talált. A távollét éveiben valahol írt rólam, és kiváló fickóként
említett. Az ő útja akadálymentes volt: szén- és kombinált alapú rétegelt anyagok tudósa lett,
professzor, akadémikus. Az apja ukrán, édesanyja orosz. Mióta rám talált, skype-on
beszélgetünk, heti gyakorisággal.

***

12
I. fejezet – Két testvérnép öli egymást

Két tarka szláv nép él együtt, egymásba gabalyodva, valószínűleg történelmük javát békében
töltve, az utóbbi mintegy másfél évszázadban egymást sokat gyötörve. Tarkának mondom,
mert szláv etnikai csoportokon kívül egymás génjeit is hordozzák, meg a történelem
telehordta őket más népekkel, rasszokkal is, az ukránokat főként nyugatról, Oroszországot
pedig főként a cári uralom hódításai eredményeként. Nem ragozom tovább a témát, mert
sohasem lenne vége, csupán a két nép keveredését hangsúlyozom, példaként a közel 70 év
történelem okozta távollét után megjelent, engem kereső barát esetét említem meg: egész
életét Oroszországban töltötte, bár édesapja ukrán, édesanyja orosz volt. Nincs benne nemzeti
büszkeség, csak azt hajtogatta, hogy nem lehet két testvérnépet egymásnak uszítani. Anna
lányom – aki gyermekkorában is sokat mozgott Oroszországban, felnőttként pedig évekig
dolgozott Tatársztán fővárosában, Kazányban, a hír hallatán hozzátette: nagyon általános a
vegyesházasság mindenfelé a volt szovjet területeken, de különösen a szláv etnikumok között.
Ez a két nép vív most rájuk erőszakolt, véres, hatalmas ember- és anyagi áldozattal járó
háborút.
Elkerülhetetlen, hogy áttekintő képet adjak a két országról. Kerülni fogom a nehezen
értelmezhető adatokat.

I.1. Oroszország

A világ legnagyobb területű országa. A kommunista rendszer alatt vérrel, verítékkel,

korbáccsal, de az oktatásügy és egészségügy segítségével is – a társországokkal együtt - a
világ második leggazdagabb birodalmává nőtte ki magát. Rendkívüli figyelmet fordítottak a
legmagasabb színtű oktatásnak, csúcsévtizedekben több diplomás koponyát adtak a világnak,
mint az egész fejlett világ – rajtuk kívül – összesen. Ennek, és a tudományos világukra
fordított különleges támogatásnak is köszönhetően a csúcstudományok több területén vezető
helyet foglaltak el. Az USA döbbenten fogadta, hogy az űrkutatás tekintetében lekörözték
őket, évekig tartották a vezető helyet.
A múlt évezred végére lassulás következett be, amit az egész világ, és a birodalom vezetése is
eltúlzott. A pánikszerű riadalom bonyolult eseménysorhoz vezetett, ami végül – Gorbacsov
vezetésével – a kapitalizmus előtti behódoláshoz vezetett. Az ezt követő káosz a Szovjetunió
széteséséhez, megfontolatlan, rohamtempóban végrehajtott privatizációs hullámhoz vezetett.
Az USA egyik legjelentősebb közgazdásza, a Nobel-díjas Joseph Stiglitz szerint ez a
privatizáció (az ország szétrablása) Oroszországnak akkora károkat okozott, mint a II.
világháború. Putyin érdemei közé sorolják, hogy a gazdasági összeomlást megállította, az
ország helyzetét stabilizálta, majd elindította a helyreállítás útján.

Nézzük, mivé lett napjaink Oroszországa? Frissített értékelés a „Gondolatok a kapitalizmus

általános válságáról” könyvemből:

Oroszországot visszakapaszkodó medvének mondják.

A főáramlat média pumpálja világszerte, hogy Oroszország el akarja foglalni egész Európát.
Hivatkoztak is valamelyik volt főfejes kijelentésére, miszerint csapataik nem állnak meg
Lisszabonig. Mintha Putyin nem lenne tudtában, hogy az ország ereje erősen korlátozott.
Ennyire nem ostoba!
Nekem azt is mondta valaki, akit nem hülyének ismertem, hogy az USA-nak nem kell
fegyver, hogy államok csatlakozzanak hozzá. Nem tudta, hogy a déli államok csalárd
13
fegyveres hódítás áldozataiként váltak tagállamokká. Egyetlen ilyen háborút emelek ki:
Mexikó 55 százalékának annektálása az 1846-48 alatt vívott háború után. Az Egyesült
Államok létrejöttének folyamata végtelen agresszív lépések sorozatának az eredménye.

Találtam térképet is az USA területének ilyetén alakulásáról. Úgy hívják a Wikipediában,

hogy Territorial_evolution_of_the_United_States. Magyarul: az Egyesült Államok területi
fejlődése. Még magyarabbul: fegyveres terjeszkedése. Kinyitva a weblapot rá kell kattintani a
jobboldalt látható térképre, és beindul az USA alakulásának dátumokkal kísért folyamata.
Rendkívül érdekes és döbbenetes, hogy miként rabolta össze fegyverekkel a jelenlegi
területének jóval több, mint felét.
Oroszország hasonlóan gyarapította a birodalmát, majd foglalta el újra a Szovjetunió is. De
most a jelennel foglalkozunk! A mai Oroszország gyenge is lenne hozzá.
Amikor megnyitjuk az Evolution of Russia weblapban a Russian Federation-t, azaz a SZU
széthullása után megmaradt Oroszországot, nem automatikusan bővülő térképet kapunk,
hanem egyszerű történelmi felsorolást a mai Oroszország konfliktusairól. És a képlet igen
egyszerű! Akármerre és akármennyire elfogult is valaki, látnia kell, hogy a konfliktusok
többsége egyszerűen a szovjet birodalom széteséséből következik. Amíg tagállamok között
nem volt lényeges a határvonal, független országok között jelentőségre tett szert. És ezeket
többnyire békés tárgyalások útján meg is tudták oldani. Ilyenek voltak például a lettországi
Pytalovsky kerület (nehéz megtalálni is), amiről 1997-ben megállapodás született, a kínai
határvidék, amiről 2001-ben döntöttek, az észt határvidékről is megállapodtak, de egyik
ország se ratifikálta azt. Konszenzus született a Kaszpi-tengert övező országokkal is a
határokról. Nincs béke a Kurili-szigetek kérdésében. Független vizsgálat állapította meg, hogy
a Kaukázusi konfliktus (Oszétia és Abház) Grúzia bűne. Nem várható napjainkban végső
döntés Moldova hovatartozásáról. Az utóbbi fokozódó riogatások témája lett az Ukrajnával
folytatott háború óta.

Elfogadhatatlan konfliktus tulajdonképpen kettő volt: Csecsenföld földig rombolása a

függetlenséget kikiáltó volt autonóm szovjet köztársaság ellen két háborúval, és a ma folyó
ukrajnai háború.
A Csecsenföldön történtekről a „Világok, népek, emberek” könyvemben részletesen írtam,
személyes élményekkel is fűszerezve. Érdemes elolvasni.
Az orosz állami terror rémtetteit nem kívánom itt ragozni, a kis nép ellen elkövetett
aljasságok, égbekiáltó bűnök. Az állami terror bűnei.
Megjegyzem: remekül beszéltek oroszul az egyszerű emberek is!
Amikor Putyin került hatalomra, drasztikus erőket vetett be és letörte a csecsen lázadást, amit
az ő szempontjukból szabadságharcnak is értelmezhetünk. A legyőzöttek nyakába olyan
embert ültetett, Ahmed Kadirovot, akit – legjobb tudomásom szerint – személyes, saját népe
konkurenseit érintő terrorista módszerei miatt megöltek. Rövidesen a fia, Ramzan Kadirov
került (helyeztetett) az országrész élére, aki ott folytatta, ahol az apja abbahagyta. Ma az
ukrán háború egyik kulcsfigurája, csecsen erőket vezet és az orosz csapatok egyik hangadó
parancsnoka. Rendkívül furcsa, mondhatnám undorító folyamat!

A terror pokoli torony, megállíthatatlan spiráltorony, nő az égig! Szerintem a kiváltó okok

oldaláról kell a megoldás felé közelíteni, mert megdönthetetlen, rettenetes túlerőben lévő
fekete hatalmak, terrorgépezetek (USA, Oroszország) gyarmatosítanak, fokozzák az
elnyomást, és az elnyomottaknak nem igen van más fegyverük, mint a megfélemlítés. Az
elmebeteg vadállatok se zárhatók ki (Izrael – Hamász) addig, amíg a népek, vallások, akik és
amik a prés áldozatai, levegőhöz nem jutnak, meg nem békülnek. Az egész világrendet kell
megreformálni és azt csak észre tért nagyhatalmakkal lehet.

14
Elengedhetetlen, hogy összehasonlító adatokkal támasszam alá az Oroszország gyengeségére
vonatkozó állítást.

Itt az „Országok listája GDP szerint (nominális)”. Ebben Oroszország a 11. helyet foglalja el.
Olyan országok is megelőzik, mint Franciaország, Olaszország, Brazília, Kanada.
Ebből nyitható a vásárlóerő paritáson számított (PPP) GDP szerinti rangsor. Itt az előkelőbb
6. helyen találjuk, az európai országok közül csak Németország előzi meg.

Egészen más a helyzet azonban, ha katonai erő szerinti rangsorolást vizsgálunk. Valószínűleg
a világ legjobb összehasonlításával a „Global Firepower” szolgál. E szerint a lista szerint az
USA mögött változatlanul Oroszország foglalja el a második helyet. Máig félelmetes a
haderői létszáma, és az USA csak a légierő tekintetében uralja egyértelműen a világot. Bár a
szárazföldi és tengeri erők létszáma Oroszországban nagyobb, az eszközök, fegyverek
minőségébe nem egyszerű belelátni, könnyen vezethet azokon a területeken is az USA.
A lista annyira szakszerű és részletes, hogy érdekes elmerülni benne.

A szovjet gengszterváltás urai és vezérük

Putyin

Aki egy kicsit is betekintést nyert ennek a diktátornak az életébe, tudja, hogy hétpróbás
gazemberről van szó. Elég átfutni a Wikipédia-lapján. Gyerekkorában utcai harcos (is) volt.
Dolgozni gyakorlatilag erőszak- (kém)szervezetben kezdett (KGB), majd egyenes úton
folytatta a gengszterváltás után az FSZB vezetőjeként. Hatalomra kerülése óta úgy játszik a
pozíciókkal és azok időtartamával, ahogy neki tetszik. Mára örök teljhatalmat biztosított
magának. Valószínűleg az ukrán háború kezdete óta végbemenő „furcsaságokban” benne van
a keze. Felsorolás ott olvasható. Mint ahogy rendkívül furcsa a harcokban fontos szerepet
játszó szakácsa (Wagner.csoport) és a csecsen csapat.
Bár fentebb mértékletességet ígértem a Csecsenföldön elkövetett orosz terror ismertetésével
kapcsolatban, ha róla van szó, elkerülhetetlen néhány további sorban foglalkozni vele.

15
 A Time fotója csecsenföldi plakátjáról.

Megjelent Orosz lap a csecsenföldi öldöklésekről. Jobbra fent megjelenik a „Google

translate” ablak, ott a „magyar”-ra kattintva átkapcsolható! Az amrita-it.com honlapomon
magam is használtam. És írtam is róla ugyanott, a „Chechnya” angol országismertetőmben (itt
Google translate fordításban):
„A fenti négy kép a Time-ban jelent meg egy cikkben, amely azt jósolta, hogy Putyin
győzelmet hirdet és kivonul Csecsenföldről. Ez lesz a végső megoldás? Határozottan nem!
Nem ért semmit. Ítélje meg, hogy véres arcát szimbólumként használják Csecsenföldön.
Minek a szimbóluma? Csak ennek az utolsó és tartós háborúnak az eredményeit olvassa el (a
negyedik kép)!” Az első kép a fenti, az utolsó pedig ez (Russian = orosz, rebel = csecsen
„felkelők”, abducted = elhurcolt):

16
Himnuszt is írtak róla, amit YouTube előadásban, képek kíséretében meg lehet hallgatni:
A címe: Putyin, az új Sztálin? – Putin, the new Stalin? – Путин как новый Сталин?
Aki ért oroszul, figyelmesen hallgassa végig a képeket kísérő dicsőítő dalt.
A himnusz szerzője Vlagyimir Szlepak (szlepoj = vak). Ha a dicsőített rendelte meg nála, a
megrendelőt azonnal elmegyógyintézetbe kell záratni. Ha önszántából alkotta, akkor az ő
helye van ott. Hátborzongató!
Those who understand Russian, listen carefully to the song of praise that accompanies the
images.
The author of this anthem is Vladimir Slepak. If the song was ordered by the praised person,
he immediately should be closed in a mental hospital. If the author created it voluntarily, his
place is there. It is creepy!
Те, кто понимает русский, слушайте внимательно песню хвалы, сопровождающую
клип.
Автор гимна Владимир Слепак (не слепой ли?). Если песню написал по заказу, герой
должен быть немедленно заключён в психиатрическую больницу. Если он действовал
добровольно, его место там. Жутко!

----

Még két épületes hóhányót sorolok fel.

Jelcin – ről azt tudják általában, hogy részeges disznóként ténfergett. Ez az egész szovjet felső
vezetésre jellemző volt, ő azonban Himalája-csúcsként magasodott ki a mezőnyből. Annyira,
hogy több nemzetközi botrányt okozott részegségével. Putyint ő emelte uralkodói rangra.
17
Medvegyev pedig Putyin váltótársa volt, szerepcserét váltva játszották ki az ország
alkotmányát. Ma a Biztonsági Tanácsot vezeti, és elképesztő kijelentéseket tesz az ukrán
háborúval kapcsolatban: többször figyelmeztette Ukrajna támogatóit, a proxy-bábu mozgatóit,
hogy ha Oroszország beszorul, beveti a nukleáris fegyvereit. Magyarul: komplett idióta!

Mielőtt rátérnénk a háborúra, vessünk néhány pillantást a megtámadott félre.

**

18
I.2. Ukrajna

A neve születéséről (orosz) legenda szól. Okraina, azaz határvidék volt, mondják. Az Ukrajna
névvel foglalkozó angol Wikipedia-lap alátámasztja a név ilyen eredetét: In the following
decades and centuries this term was applied to fortified borderlands of different principalities
of Rus' without a specific geographic fixation. Magyarul (Google translate):
A következő évtizedekben és évszázadokban ezt a kifejezést a Rusz különböző
fejedelemségeinek megerősített határvidékeire használták, konkrét földrajzi fixáció nélkül.

Kis kitérő volt, ősi eredetű valóság, de térjünk vissza a napjainkhoz.

Néhány személyes emlékkel kezdem. Az ukrajnai helyzetkép megértéséhez is segíthetnek.

Kezdem a mesém Beregszásszal. Nem jártam ott, csak egyik Moszkvából hazafelé tartó
utamon találkoztam magyar pedagógusokkal, akik Lvovban szálltak fel a vonatra. Hosszasan
beszélgettem a jólöltözött csoport tagjaival, és búcsúzás előtt, egyszerű kíváncsiságnak
engedve megkérdeztem, a három ország közül, ahová Beregszász néhány évtized alatt
tartozott, melyiket fogadnák legszívesebben hazájuknak. Nem hittem a fülemnek, amikor
Csehszlovákiára szavaztak, teljes egyetértésben. Meg is indokolták: az volt a
legdemokratikusabb, illetve az egyetlen, amelyik nem diktatórikus hatalomként viselkedett.

Valamikor a múlt század hetvenes éveiben magyar szakkiállítást vezettem Kijevben. A

kiállítások támogatása az Ukrán Kereskedelmi és Iparkamara feladata volt. Az illetékes,
nagyon aranyos és nyugati szinten menedzselő hölgy, Goculjak egyszer-kétszer úgy fogadott,
hogy még beszélgetett ukrán ügyfelekkel. Nem értettem meg mindent, de tévedhetetlenül
sugárzott nem egyetlen alkalommal, hogy az ország függetlensége foglalkoztatja őket.
Ugyanott történt: Délelőtt rohantam a jobb kezemhez, Goculjak elvtársnőhöz a Kamarába.
Szokásos útvonal, nagy kereszteződés, piros lámpa, előtte 5-6 kocsiból álló oszlop. Eltelik 5
perc, nyugodt vagyok, eltelik tíz perc, kezdek ideges lenni. Hátul, szemközt kilométernyi sor.
Kérdem a sofőrt: baleset történt? Á, semmi, csak Ukrajna pápája megy a munkahelyére.
Hétköznap van – mondom – ilyenkor is misézik? Röhög! Az Ukrán Kommunista Párt
főtitkára megy tíz lefüggönyözött kocsiban a munkahelyére, a Központi Bizottság épületébe.
Így imádták az egyszerű emberek a süskákat (orosz gúnynév: fejeseket – mondták volna
nálunk).
A kilencvenes években többször jártam autóval Ukrajnában. Több üzemet láttam, működőt,
vergődőt, leálltat. Valamennyi döbbenetes hatással volt rám, főként szinte hihetetlen
méreteivel, egyik-másik kiváló termékeivel, nem értettem a Szovjetunió összeomlását.
Számomra egyértelmű volt, hogy óriási előnyt kellett jelentenie a belső piac méreteinek. És
megértettem a magyar tisztet, aki korábban mesélte fülem hallatára, hogy amikor elfoglaltak
egy-egy várost, minden üzemet felrobbantva találtak, de még úgy is elképesztette őket a
méretük. Volt üzem, ahol az óriási üzemcsarnokok között villamosokkal közlekedtek a
dolgozók.

Tömör történelmi áttekintés:

Az ukrán etnikum több mint egy évezreden keresztül (ha kezdetnek a Kijevi Ruszt fogadjuk
el) idegen népek, hatalmak birkózásának részese volt, semmi esélye sem volt önálló
államalakulat kialakítására. Erre a cári Oroszország szétesése után tudtak sort keríteni: 1917
novemberében jött létre, és Oroszországtól függetlennek nyilvánította magát.

19
Az orosz bolsevik kormány 1922-ben foglalta el. Annak részeként funkcionált a lengyelek
által elfoglalt nyugati területek nélkül a Molotov-Ribbentrop paktumig, amikor a szovjetek
vették birtokukba, majd a háború első áldozatává vált, amikor a németek lehengerelték.
Mindkét hadsereg atrocitások sorát követte el, amiből kimagaslik a németek zsidóüldözése
(Babij Jar) és partizánok elleni bosszúhadjárata (komplett falvakat gyújtottak fel, irtottak ki).
Ez oda vezetett, hogy a háború után se nyugodtak meg a fegyverek Ukrajnában, a felszabadító
erők ellen komoly hadtestek álltak fel.
Egyetlen kép a német zsidóüldözés helyszíneiről, amiben a magyar haderők is szerepet
játszottak (a balti államok is benne foglaltak, a megjegyzés szerint a térkép mérete nem tette
lehetővé valamennyi helyszín feltüntetését):

A Szovjetunió tagállamaként számtalan tragikus történést szenvedett el. Az erőltetett

kollektivizálás (érdemes elolvasni Solohov „Csendes Don” című rendkívül pontos rajzát az
eseményekről) önmagában súlyos konfliktusokkal, károkkal járt, de aszály tetézte, aminek
következtében éhínség sújtotta az országot. Az ukránok „holodomor”-nak hívják, ami éhhalált
jelent. Nagyon eltérő számokat olvasni, hallani az éhínség áldozatairól, két forrás is más
értékekről tud: a tortenelemportal.hu 3 milliót meghaladót ír, a Wikipédia 3-3,5 és 7,5 millió
közé teszi. Viszont mai keresgélésem során egymillió körülit is olvastam. Mindenképpen
szörnyű emlék a lakosság számára. Örökre bevésődhetett a túlélőkbe!
A húszas évek második felében, a harmincas évek első periódusában ukránosítási politikát
indított el Moszkva. Az oktatás, tankönyvek, közigazgatás, sajtó ukránra váltott. Sztálin
azonban az általános üldözés beindításával párhuzamosan megfordította a folyamatot:
oroszosítást indított el. Elképzelhető, mekkora ellenszenvet váltott ki, hány emberben alakult
ki hazafiúi érzelem, ami a legkisebb lángtól nacionalizmusra tud váltani.
Nem is volt egyértelmű, kik mellett állnak az ukrán fegyveres erők. A többség nyilván a
szovjet hadsereg részévé vált, hiszen Magyarország felszabadításában két ukrán front is részt
vett, de a törtenelemportal.hu ír a nemzeti erőkről is:
1942-ben Roman Suhevics vezetése alatt megalakult az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA),
amely talán a keleti front legellentmondásosabb fegyveres szervezete volt. Az UPA katonái

20
kezdetben mindenkivel összecsaptak: egyszerre vették fel a harcot a németekkel, a szovjet
partizánokkal és a lengyel Honi Hadsereg (Armia Krajowa) katonáival. A szovjet csapatok
folyamatos előretörése miatt azonban változtatni kellett korábbi taktikájukon, s 1944 elején
kiegyeztek a németekkel, onnantól kezdve csak a Vörös Hadsereggel és a lengyelekkel csaptak
össze. Az UPA a háború befejezése után sem adta fel a harcot, a lengyel–szovjet
határvidéken folytatta tovább jól megszokott tevékenységét.

Roman Suhevics egy nemrég kiadott bélyegen

Nem véletlen, hogy a mai Ukrajna bélyeget adott ki róla.

A Szovjetunió összeomlása után jött csak létre független ukrán állam. 1991. augusztus 24-én
kiáltották ki. A háború végétől eddig a pillanatig az átlagos szovjet életet élte. A Wikipédia
történelme is mindössze ennyit ír a korszakról:
„1945. február 4–11. között Ukrajnában került megrendezésre a szövetséges nagyhatalmak
vezetői között a második világháború utáni területrendezés egyik találkozója, a jaltai
konferencia. A háború lezártával Lengyelország délkeleti, ukránok lakta része és Kárpátalja is
az Ukrán SZSZK-hoz került, illetve 1954-ben az Oroszországi SZFSZK-tól hozzá csatolták a
Krím félszigetet.” Fontos szempontnak tekintem, hogy (ellenőrizhetetlen) hírek szerint az
ukrán Hruscsov egy tárgyalás alkalmával részegen ajándékozta meg szülőföldjét a területtel.
Hogy mérlegre tudjuk tenni, milyen erőviszonyokat képvisel a két harcoló fél, csak vissza kell
térnünk az Oroszország gazdasági és katonai erejét bemutató listákhoz.
A nominális GDP szerinti összemérésben közvetlenül Magyarország után következik, ami
számomra negatív meglepetés. Ha az ember rányit a megjelenő Wikipédia-lapra, a
következőket olvashatja:
„Oroszország után Európa második legnagyobb területű állama. 1991-ig
a Szovjetunió tagállama volt. A Szovjetunió felbomlása után visszanyerte szuverenitását,
majd lemondott a területén tartott szovjet nukleáris fegyverekről, cserébe Oroszország,
az Egyesült Államok és Nagy-Britannia az 1994-es ún. budapesti memorandumban garantálta
az ország függetlenségét és területi integritását. [Bár az egyezmény nem tartalmazott kötelező
érvényű garanciákat, az orosz invázió nyugodtan tekinthető ennek megsértésének is.]

Európa egyik legszegényebb országa, amely nagyon magas szegénységi rátával és

súlyos korrupcióval küzd, hatalmas termékeny mezőgazdasági területeinek köszönhetően
azonban a világ egyik legnagyobb gabonaexportőre. [Egy a korrupció általános ukrajnai
fertőzésére vonatkozó számtalan adatból.]

21
2014-ben egy nemzetközileg el nem ismert regionális népszavazás után Oroszország
annektálta a Krím félszigetet, majd az évekig tartó, lokális jellegű kelet-ukrajnai
háborút eszkalálva 2022. február 24-én háborút indított Ukrajna ellen. Ukrajna 2022-től
az Európai Unió tagjelöltje, 2022. szeptember 30-án pedig hivatalosan is beadta a NATO-hoz
csatlakozási kérelmét.”

[Mind az EU-ba, mind a NATO-ba lépést az USA által Oroszország nyugati partvidékén
kialakított fojtogató gyűrűként értékelem. Ezek is Ukrajna proxy-jellegét hangsúlyozzák.]

Az ipar és a bányászat területén óriási lehetőségei lennének az országnak, ha politikai

belharcok és korrupció helyett a szovjet időkben létrehozott kapacitások helyreállításán,
kihasználásán fáradoznának. Elégnek érzem, ha a gazdaságra vonatkozó általános értékelést
idézem a lapból:

A Szovjetunió összeomlását követően a termelési érték több mint 60%-kal esett vissza. A
nehézipar privatizációja és az ipari szerkezet átalakítása még csak napjainkban kezdődött el.
Ukrajna adta egykor a teljes szovjet mezőgazdasági termelés 1/4-ét, és a természeti adottságai
révén jelenleg is Európa vezető élelmiszer-szállítója lehetne, de a magángazdaságok
kialakítása még csak folyamatban van. Bár földgázt és kőolajat termel ki és dolgoz fel, az
ország energiakészletének nagy részét importálja; földgázellátásának 80%-a pedig főként
Oroszországból származik. Európa legnagyobb atomerőműve, a zaporizzsjai
atomerőmű Ukrajnában található.

A lap szövege a privatizációról, mint most kezdődőről ír. Nincs tévedés, az ország államcsőd
közeli helyzetbe került a század húszas éveire, és ekkor hirdette meg a „kis- és nagy
privatizáció” programját, amikről több magyar forrás is beszámol. Közülük való a Körkép.sk
teljes cikke, amelyből elérhető a portfolio.hu vonatkozó értékelése, valamint a karpat.in.ua
közlése. Mivel csak az utolsó nincs előfizetéshez kötve, ezt ajánlom olvasásra, és ebből
idézek – kedvcsinálóként – két-három bekezdést:

„A nyár utolsó napján, augusztus 31-én Ukrajnában megkezdődik a „nagy privatizáció”.

Mint ismeretes, hogy a „kis” és „nagy” privatizációt a kikiáltási árak különböztetik meg,
amelyeket a vállalatokért kérnek. A „kis” privatizációban nem vehetnek részt azok az
objektumok, amelyek kikiáltási ára meghaladja a 250 millió hrivnyát, bár az aukció során ez
az összeg a sokszorosára nőhet.

Folyó év márciusában Ukrajna Gazdasági, Kereskedelmi és Mezőgazdasági

Minisztériumában kijelentették, hogy a „nagy” privatizáció nemcsak egyértelmű jele annak,
hogy az ország készen áll a beruházásokra, de biztosítani tudja a nagy objektumok átlátható és
becsületes beszerzését, valamint a gazdaság fejlődésének lehetőségét.

A privatizáció első „fecskéje” augusztus 31-én az „Egyesült Bányászati és Vegyipari

Társaság” lesz. A vállalat kikiáltási árának nem kevesebb, mint 3,7 milliárd hrivnyának (kb.
120 millió eurónak) kell lennie, de várhatóan ez az összeg megnő, mivel az „Egyesült
Bányászati és Vegyipari Társaság” a világ egyik legnagyobb titán- és cirkónium kitermelője.
Már ismeretes, hogy 13 potenciális vásárló jelentkezett a világ különböző országaiból.
Összehasonlításképpen: az „Első Kijevi Gépgyár”, ismertebb nevén Bilysovik, jelenlegi
kikiáltási ára 1 milliárd 389 millió hrivnya (körülbelül 44,5 millió euró).

22
Érdekesség, hogy az idei nagyszabású privatizáció végrehajtását egy tárcaközi
versenybizottságra bízták, amelynek tagjai az Állami Vagyonalap, a gazdaságfejlesztési és
pénzügyi minisztérium képviselői. A bizottság a maga részéről jóváhagyta a tanácsadók, akik
előkészítik az objektumokat az aukcióra, valamint a világ 10, vezető könyvvizsgáló
vállalatának listáját: Ernst & Young, Rothschild & Co Polska sp. z.o.o., Deloitte & Touche,
Lazard Freres SAS, PwC, CMS Cameron McKenna SLC, Concord Consulting.”

Szerintem semmi se érdekesség ebben a kiárusításban! Minden egyértelműen a Nyugatot

szolgálja. Mivel vannak olyan információk is, hogy a csődközeli helyzet már 2021-ben
kialakult, és az országvagyon kiárusítása már akkor a beindítás stádiumában volt, csak a
háború zavart bele, nyugodtak lehetünk, hogy a legnagyobb nyugati támogatás se segíti ki
abból az ukrán népet, minden a nyugati tőkét fogja gazdagítani. Hát, hogy a csudába
gondolhatja akárki, hogy Ukrajna csak Oroszország megfojtása szempontjából fontos, és nem
a hatalmas kincstára miatt: óriási természeti kincsek, nagy ipari lehetőségek, jelentős
bányászat és a világ legzsírosabb fekete földje?!

A vásárlóerő paritáson történő összemérésben mi is, ők is a béka hátsója alatti pozíciót

foglalunk el, de abban 4-5 hellyel fölöttünk állnak.

Óriási szerepük volt (és még csökkenőben is van) az oligarcháknak Ukrajnában is.

Az ukrán oligarchákkal szemben, akik egykor az ország politikai és gazdasági életének

irányítói voltak, a háború kezdete óta példátlan leszámolási hullám zajlik. Az ukrajnai háború,
a gazdasági visszaesés és a korrupcióellenes reformhullám együttesen csökkentette
befolyásukat és vagyonukat. Sorra tartóztatják le az egykor befolyásos milliárdosokat, mások
egyszerűen kiszorulnak a gazdasági életből.

Egy híradás, amivel egyet lehet érteni:

„A televízió, amely egykor az oligarchák hatékony eszköze volt a közvélemény formálására

és a kormányzati döntések befolyásolására, a háborús műsorszolgáltatási szabályok miatt,
amelyek előírják a közös hírtartalmakat, egyre inkább veszít a hatalmából. Ez arra késztetett
néhány oligarchát, például Rinat Ahmetovot, az ország leggazdagabb emberét, hogy
lemondjon a televíziós engedélyekről vagy eladja médiaérdekeltségeit – kezdi cikkét az ukrán
oligarchák hanyatlásáról a Financial Times.

A háborúnak a gazdaságra gyakorolt hatása, valamint a hadiállapotban biztosított kivételes

állami hatáskörök jelentősen csökkentették a mágnások politikai befolyását. Sokan hatalmas
veszteségeket szenvedtek el, mivel az orosz erők lerombolták gyáraikat, ami a Krím 2014-es
annektálásával és Kelet-Ukrajna belső harcaival kezdődött.

Igor Kolomojszkij, egy nagyhatalmú oligarcha és volt kormányzó megtestesíti ezt a

hanyatlást. Szeptemberi letartóztatása sikkasztás gyanújával mérföldkövet jelentett Ukrajna
korrupcióellenes erőfeszítéseiben. Az oligarchák nemcsak hatalmas papírvagyonokat
veszítettek, hanem a változó politikai dinamika rossz oldalán is találták magukat. Mivel a
hatalom Zelenszkij elnök kezében összpontosul, az oligarchák befolyása a parlamentben
csökkent.

Az Európai Bizottság nemrégiben tett ajánlása az Ukrajnával folytatandó uniós csatlakozási

tárgyalások megkezdéséről tükrözi, hogy az ország előrelépett az oligarchák hatalmának
csökkentése terén. Egyesek azonban továbbra is szkeptikusak, és megkérdőjelezik, hogy

23
Ukrajna képes-e hatékonyan üldözni a korrupt mágnásokat és visszaszerezni az évtizedek alatt
ellopott közvagyont.

Az oligarchák vagyonának csökkenése jól látható a Forbes gazdaglistáján, ahol a 20

leggazdagabb milliárdos együttes vagyona a felére, 22 milliárd dollárra csökkent Oroszország
inváziója óta. [Lopott vagyon, kár érte?]

Például Ahmetov vagyona – aki még mindig Ukrajna leggazdagabbja – több mint 13 milliárd
dollárról 4,4 milliárd dollárra zsugorodott.

A háború ösztönözte a korrupcióellenes reformokat, de az oligarchák lehetséges utódai miatt

még sokan aggódnak. Míg egyesek szerint a vagyonosok politikai befolyásának hanyatlása
visszafordíthatatlan, mások arra figyelmeztetnek, hogy új generáció nevelkedhet ki a háborús
időkben, és mások befolyása növekedik majd, ezzel folytatva az eddigi körforgást.

Az oligarchák végső bukását azonban az USA, az EU és az IMF által a Volodomir Zelenszkij

elnökre helyezett nyomás is megpecsételheti: a korrupció megfékezése érdekében
megkövetelt intézkedések miatt jogállamisági reformokat is végrehajtanak az országban.
Ráadásul a közvélemény igazságszolgáltatás iránti igénye további kézzelfogható
eredményeket követel meg Zelenszkijtől, aki így sorra indítja a büntetőjogi eljárásokat a
korrupt vagyonosok, állami tisztviselők ellen.”

Katonai erejét tekintve a 15. helyet foglalja el, amit első pillanatban meglepően jónak
találtam, de gyorsan visszalapozva igazolódott a megérzésem: ez az Ukrajna már a Nyugat
által felpumpált Ukrajna, amint meg is írja a jó forrás (Google translate):
„Miközben Ukrajna folytatja Oroszország elleni védekezését, megemelte a GFP index
pontszámát a folyó évben a válaszlépések, a nyugati pénzügyi és anyagi támogatás, valamint
új kulcskategóriák bevezetése eredményeként, amelyek javítják a listán való általános
helyezést. 2023 kritikus évnek fog bizonyulni a véres orosz-ukrán konfliktus irányában, mivel
egy nagyobb szomszédos hatalom ellen elhúzódó háború feszültségei és követelései végül
napvilágra kerülnek.

És ad két ország összemérésére vonatkozó adatokat is! Óriási a különbség Oroszország javára.
Minden vizsgált adatban messze vezet, egyedül a geográfiai viszonyok tekintetében mutatja
előnyös helyzetben lévőnek Ukrajnát! Tessék megnézni itt! Soroljak néhány kategóriát
(Ukrajna hátránya): hadsereg létszáma – 631000; katonai költségvetés – 52,6 md USD;
vásárlóerő – közel 4 billió USD (nehezen hihető szám!); devizatartalék – közel 14 md USD;
légierő – 4200-zal szemben 300 repcsi; tank – közel 11000. Nem folytatom, a többi
érdektelen. Aki eddig nem hitte el nekem, hogy nem ez a két ország harcol egymással, hanem
Oroszország és Nyugat, az USA-val az élen, az ébredjen fel, ezeket a számokat látva. Ukrajna
proxy a képletben, óriási veszteséggel szolgálja Amerika érdekeit, az EU-NATO szolgákkal
együtt.

*
Oroszlakta területek

Az USA-EU-NATO fojtogató nyomulása mellett ezek a területek is gondot okoztak

Oroszországnak. Nem megyek a nyelvi, oktatási diszkrimináció kérdéskör mélyére, nyilván
tele van félreértésekkel, túlzásokkal. Élek viszont a mondás igazságával: nem zörög a haraszt,
ha nem fújja a szél. Nem érzik igazán otthonuknak – eltérő mértékkel – Ukrajna etnikumai.

24
Érdemes ránézni az ország etnikumi térképére, hogy meglepődjünk: a Krém -félsziget teljes
egészében oroszok lakta terület. Ami a két népköztársaságot illeti, jóval a határaikon túl
nyugat felé oroszok laknak. A térképek általában ritkán hazudnak (persze sokszor nagyokat is,
ilyenekkel most is találkoztam), el kell hinnem, hogy ez a helyzet, különösen, ha elolvassuk
Balla D. Károly vallomását. Találkoztam olyan írott véleménnyel, hogy ha kitör a béke, az
oroszok lakta területek, talán még a népköztársaságokban is, csökkenni fognak: elegük van az
embereknek a fegyverropogásból és az oroszok háború alatti viselkedéséből.

Nézzünk rá a térképre:

Ukrajna etnikai-nyelvi térképe, Balla D. Károly webblogjából

A nem kövér fonttal írt jelölések magyarul, fentről lefelé: többnyire ukránul beszélők; túlnyomórészt ukránul
beszélők; többnyire oroszul beszélők; Túlnyomórészt oroszul beszélők; ruszinok (kárpátukrajnaiak); etnikai
oroszok; jelentős mértékben etnikai orosz lakosság; románok/moldovaiak; magyarok; bolgárok

A Krím tehát a legegyszerűbb képlet, mint a háború végén írtam, még a két főparancsnok
„privát” megbeszélésen is lezárhatónak mondja a kérdést az ukrán legfőbb katona. Én is így
látom, írtam is róla, hamarosan az esemény után.
Nehezebb átlátni a két népköztársaság történelmét, mai létét.

Kezdjük talán az Ukrajna weblappal:

Az Euromajdan-tüntetéseket és a Viktor Janukovics oroszbarát elnök 2014 februári leváltását
eredményező forradalmat követően Ukrajna egyes részein oroszbarát zavargások törtek ki.
Jelvény nélküli orosz katonák átvették az irányítást a stratégiai pozíciók és az infrastruktúra
felett Ukrajna Krím területén, és elfoglalták a krími parlamentet. Oroszország vitatott
népszavazást szervezett, amelynek eredménye az volt, hogy a Krím csatlakozzon
Oroszországhoz. Ez a Krím annektálásához vezetett. 2014 áprilisában az oroszbarát csoportok
demonstrációi a Donbászban háborúvá fajultak az ukrán fegyveres erők és a magukat
kikiáltott donyecki és luhanszki köztársaságok oroszok által támogatott szeparatistái között.

25
2014 augusztusában jelzés nélküli orosz katonai járművek lépték át a határt a donyecki
köztársaságba. Be nem jelentett háború kezdődött az egyik oldalon az ukrán erők között, a
másik oldalon pedig a szakadárok keveredtek orosz csapatokkal, bár Oroszország
megpróbálta eltitkolni részvételét. A háború állóháborúvá fajult, többszöri sikertelen
fegyverszüneti kísérletekkel. 2015-ben Oroszország és Ukrajna aláírta a Minszk II
egyezményt, de számos vita akadályozta azok maradéktalan végrehajtását. 2019-re Ukrajna
hét százalékát az ukrán kormány ideiglenesen megszállt területnek minősítette.

A két Népköztársaságról jó Wikipédia-lapok állnak rendelkezésre: a Dombaszi

Népköztársaság és a Luhanszki Népköztársaság.

Ukrajna mai vezetéséből nem érdemes mással foglalkozni, mint a bohózataival annyira
népszerűvé váló Zelenszkijjel, ahogy az a hatalomra segítette. A többi ponton kevesen
töltenek hosszú időt, sűrűn rúg ki fontos pozíciót betöltő embert korrupció vagy
alkalmatlanság miatt.

Zelenszkij – igen részletesen ismerteti a Wikipédia. Kiemelendőnek tartom, hogy orosz

anyanyelvű családba született és jogi végzettségű.
Bohócként vált népszerűvé. Egyéb vígjátékok mellett megírta, majd eljátszotta a Nép szolgája
TV-sorozat főszerepét, Ukrajna urát.
Ezzel lopta be magát az ország lakosságának szívébe. Rém érdekes, hogy történelmi
valóságban is ez a szerep jutott osztályrészéül.

***

26
I.3. A háború

Gyűrűbe szorítás, falhoz állítás

Az USA világcsendőri szerepének kovácsolásában előkelő helyet foglal el az alkotójáról

elnevezett Wolfowitz doktrína (1992), amelynek első tervezetében még ez a szöveg szerepelt
Oroszországról (durva fordításban):
„Folytatjuk annak elismerését, hogy kollektíve a volt Szovjetunió államainak hagyományos
haderői képviselik a legnagyobb potenciált egész Eurázsiában; és nem tekinthetünk el attól a
lehetőségtől, hogy Oroszországban visszatér a nacionalizmus, vagy erőfeszítések történjenek
az új független államok, Ukrajna, Belorusszia, és esetleg mások visszaolvasztására...
Mindenesetre fel kell készülnünk arra, hogy az oroszországi demokratikus változások nem
irreverzibilisek, és a jelenlegi nehézségei ellenére Oroszország marad Eurázsia legerősebb
katonai hatalma, és az egyetlen hatalom az egész világon, amelyik képes lesz az Egyesült
Államok lerombolására.”
Tiszta beszéd! Ismétlem: 1992-ben fogalmazódott meg, még jóformán el se kezdődött a volt
szovjet (vezér)tagország szétrablása, rombolása.
A hadügyminiszter helyettese írta – nem egyedül, Rumsfeld keze alatt –, amikor Oroszország
épp abba a folyamatba lépett bele, amelyik – a Nobel-díjas Stiglitz értékelése szerint –
ugyanakkora veszteségeket okoz az országnak, mint a II. világháború (vad privatizáció, a
javak külföldre hurcolása, káosz...).
A dokumentumot széles körben kritizálták imperialistaként, mivel a dokumentum az
egyoldalúság politikáját és a megelőző katonai fellépést vázolta fel a más nemzetek
potenciális fenyegetéseinek elnyomására és a diktatúrák szuperhatalmi státussá válásának
megakadályozására.
Érdemes elolvasni.

Mielőtt áttérnék a korábban írtakra (2015 – Történelmi pillanatkép), ismertetem Sztyepán

Sabanov (1993 óta moszkvai lakos), aki a Quora kérdésére – How is Mikhail Gorbachev
viewed in modern Russia? (Miként látják Mihail Gorbacsovot a modern Oroszországban?) ezt
válaszolta: Answered Nov 15

A válasza tömör:
„Mindenki gyűlöli. Mindennel megbukott. Még a részeges Jelcin se volt annyira rossz, mint
Gorby, a béke hercege.” (Peace Duke). Ezt a becenevet egyébként az ifjabb Bush-ra
ragasztották lettek, amikor látogatást tett az országukban. A név játék a kifejezés szláv kiejtésé-
vel, ami – piszdjuk – finoman szólva könnyed nőt jelent. (Hogy mit jelent a tartós elnyomás: jól
megtanultak oroszul!)
Ennyit itt Gorbiról, akit színrelépésekor még tiszteltem a bátorságáért, mára azonban,
különösen a fentiek ismeretében, eljutottam oda, hogy egyetértek Sabanov-val. Talán azért
Jelcin-t nem emelném fölé. Óriási birodalom ment tönkre történelmi pillanatok alatt a kezük
között.

Sabanov ezzel a plakáttal fűszerezte a válaszát:

27
 I buried the country, and what did you do for it? = Én eltemettem az országot,
és Te mit tettél érte? (Volt szovjet plakát gúnyirata is egyben!)
Lássuk a medvét! Mit is írtam 2015-ben?
Idézet:
A meglőtt medve feltápászkodóban van
Az orosz medve (amelyik számtalan etnikum konglomerátuma) a Szovjetunió összeomlása
után haldokolni látszott. Gyógyíthatatlan iszákos uralma alatt, kiéhezett haramiák
rablóhadjáratának területévé válva olyan privatizáció-hullámra került sor, ami az amerikai
Nobel-díjas közgazda, Joseph E. Stiglitz szerint a II. világháborúban elszenvedettel azonos
nagyságrendű kárt, pusztítást eredményezett. Aki sejti, mit jelent ez, kapjon a fejéhez.

Vladimir Putyin történelmileg rövid idő alatt úrrá lett a helyzeten. Kalodába fogott egy-két
„elszemtelenedett” oligarchát (a világrekord szaporasággal kolosszális vagyonokat összerabló
pár tucatból), jól kihasználta az energiahordozók piacán kialakult (Kína ellen kialakított?)
boomot, elkezdte a hadsereg fegyelmének helyreállítását, a legmodernebb fegyverek
kutatását-fejlesztését-gyártását. Ma vadászrepülőgépei elképesztő manőverekre képes
világelsők!
Hatalmát a demokratikus intézmények visszaszorításával, féldiktatórikus rendszer kiala-
kításával „konszolidálta”! (Itt és most mellékes kérdésnek tartom, de megjegyzem, hogy tiszta
szívből utálom egyrészt a kaukázusi „rendteremtésért”, másrészt saját vagyonának mér-
téktelen gyarapításáért. Komoly vélemények szerint ő a leggazdagabb ezen a széles világon.)

Oroszországgal kapcsolatban olyan vélemény kifejtésére készülök, ami alapvetően

különbözik az USA által diktált, és majdnem általánosan elfogadottal.
A kommunista világforradalom eszméivel szemben (öljenek meg, akik másként látják!),
inkább a béke hívévé vált a Szovjetunióból visszamaradt vezér-ország. Természetesnek
tartom, hogy próbálkozik a volt gazdasági-politikai tömörülés visszaállításával, ami eleve
kudarcra ítélt vállalkozás. Az Eurázsiai Gazdasági Unió három diktátor (vagy diktátorjelölt)
vezette ország – Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország – szövetségeként jött létre

28
tavaly, azóta Örményország is csatlakozott. További déli – gázon úszó – (muszlim) államok
mérlegelik a csatlakozást, hírek szerint.

Ukrajna viszont – iszonyúan rossz gazdasági helyzetben – Európa mellett döntött, ami minden
bizonnyal hosszúvá váló válságot idézett elő. Az ezzel járó csatlakozás az Európai Unióhoz és
a NATO-hoz (!) Oroszország szemszögéből nézve több problémát jelent. Egyrészt a
Németország egyesítéséhez hozzájárulás alkalmával (állítólag) Gorbacsovnak tett szóbeli
ígéret – miszerint a volt Kelet-Németország keleti határainál tovább nem fog terjeszkedni sem
az EU, sem a NATO – durva megszegését jelenti. (A volt európai szocialista országok
„bekebelezését” még a Szovjetunió nyelte le: nem bírta a megszállással járó terheket.)

Most látom, hogy másutt idéztem már azt a megállapodást, amit a szóbeli után Oroszország
írásban kötött a NATO-val. Ha nem tévedek, ennek a felrúgását is jelenti az USA által diktált
EU-NATO ukrajnai akció.
Másrészt geopolitikailag és katonai stratégiailag megemészthetetlen volt számára a Krím, –
és ezzel az egyetlen fekete-tengeri haditengerészeti kikötő, Szevasztopol – valamint az Ukrajna
mintegy 30%-át kitevő orosz lakos elvesztése. Én teljes mértékben megértem a Krím
annektálását, amint azt három blogomban is kifejtettem. Mindhárom megtalálható az
ahalmos.wordpost.com bloglapomon, a következő címek alatt: Az iraki állam és Ukrajna;
Ukrajna és Russia in Ukraine and More.

A kelet-ukrajnai, oroszok lakta területek körül kialakult háborúskodásról már nehezebb

egyértelmű véleményt alkotni. Nem tartom elvetemült gazemberségnek az EU-NATO uralom
alóli kimentési kísérleteket, de csak akkor tekintem elfogadhatónak, ha tovább folyik Ukrajna
amerikai fegyverekkel és katonai „szakértőkkel” ellátása, azaz nyílt beavatkozás a
konfliktusba, valamint az Oroszország elleni – mint mindig, most is – barbár embargó
fenntartása, esetleg fokozása. Csak remélni merem, hogy az EU meg-megjelenő fékje jobb
belátásra bírja a konfliktust szító USA-t és a NATO-t, és megszületik a politikai megoldás.
(A három balti állam annyit szenvedett a Szovjetuniótól, hogy sose fog felejteni, az ő
csatlakozásukról szó se lehet.)

Ami a béke biztosításáért tett – nem érdek nélküli – lépéseit illeti, elég, ha a Szíria elleni
támadást meggátló diplomáciai akciójára utalok. Obama (a fekete elnök!) megfenyegette
Aszadot: ha bebizonyosodik, hogy Szíria mérgesgázt alkalmaz, katonai támadást intéznek
ellene. Mit tesz isten: gáztámadás ért egy körzetet Gúta térségében. Oroszország elintézte,
hogy Aszad kötelezze magát nemzetközi ellenőrök vizsgálatának elfogadására. Bebizonyoso-
dott, hogy nem a szír hadsereg használt gázt, és a tárolt gázmennyiséget engedték elszállítani
az országból. A (szokásos) amerikai alibi felszámolódott.
A szíriai helyzet azóta mérhetetlenül romlott a Szaúd-Arábia vezette koalíció Jemen és Szíria
ellen irányuló támadása miatt.

A közelmúlt világossá teszi, hogy az Oroszországot nyugat (és dél) felől érő erős nyomás
kelet felé tolja. Támaszt keresve, export-orientációját a gazdasági-politikai nyomás elől
keletre igazítva, pénzügyi kiszolgáltatottság felszámolásában együttműködve mind szorosabb
kooperációt alakít ki Kínával és több más országgal.

Lássunk néhány példát!

A fejlődőnek (feltörekvőnek) tartott világ oszlopos, gyorsan fejlődő, és a gazdasági
élcsoportba tartozó három országával – Brazíliával, Indiával és Kínával kereskedelmi
megállapodást kötött, amihez csatlakozott a Dél-afrikai Köztársaság is.

29
A röviden BRICS-nek nevezett csoportosulás 2013-ban közel 3 milliárd embert képviselt, ami
mintegy 40%-a a föld teljes lakosságának. Az öt ország összesített nominális GDP-je a világ
GDP-jének mintegy 20%-át teszi ki. Két tagjelölt vár befogadásra: Indonézia és Törökország
(!) [Felvették őket, még idén további felvételek várhatók!]
Ezen kívül Argentína, Egyiptom, Irán, Nigéria és Szíria is jelezte, hogy szívesen csatlakozna a
gazdasági társuláshoz. Az érdeklődés orientáció-módosulást is jelez, így például Törökország
feladni látszik az EU-hoz csatlakozás szándékát. Szíria esetében viszont rendkívül bonyolult
problémakört kellene feloldani a csatlakozáshoz. Nagy érdeklődéssel várom, találnak-e
megoldást a közösség országai?
A társulás az országaik közötti együttműködés fokozása mellett deklaráltan a globális
gazdasági helyzet javításának eszközeit kívánja keresni, a pénzügyi intézményrendszer
reformját és új globális tartalék deviza létrehozását tűzte ki célul. Ez utóbbi téma számtalan
nem „transzatlanti együttműködés” körébe tartozó kooperáció célja, mutatva az USA terjesz-
kedésének, agresszív politikájának riasztó hatását.
A BRICS 2014 közepén shanghaji székhellyel létrehozta közös bankját, a New Development
Bank-ot (Új Fejlesztési Bank).
A dollár-hegemónia elleni lépésként pedig létrehozták a 100 milliárd USD értékű tartalék-
valuták alapot (Contingent Reserve Arrangement – CRA), amely az orosz pénzügyminiszter
szerint mini-IMF. Szerintem, mivel első a dollár-pódiumot megingató lépések közül
(remélem, nem tévedek) – jóval nagyobb a jelentősége.

Csatlakozott a kínai kezdeményezésre alakult kormányközi szervezethez, az SCO-hoz

(Sanghaji Együttműködési Szervezet) is.
Kissé meglepetten olvasom, hogy Peking és Moszkva komoly terveket sző egy Beijing-
Moszkva-Berlin tengely kialakításához. Már rövidítéssel is megtisztelték a tervet: BMB. Nem
érzékelem pontosan, mire alapozza a két birodalom Európa vezető hatalma magukhoz
kötésének lehetőségét. Két szempont mindenesetre szembeötlő: Németország elsőként
csatlakozott az Asian Infrastructure Investment Bank (Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank)
megalapítói közé az európai országok közül; erőteljesen ellenzi Ukrajna felfegyverzését és
Oroszország megregulázását embargóval és politikai nyomással. A terv „ping-pong
mérkőzése” lenne a már talán épülő Beijing-Moszkva szuperexpressz (két napos menetidővel)
meghosszabbítása Lengyelországon keresztül Berlinig.
Ugyanez a forrás tájékoztat arról, hogy az Oroszország és Németország között negyedszázada
folyó párbeszéd a gazdasági együttműködésről és kölcsönös energiafüggőségről olyan
stádiumba jutott, amikor a vállalkozók és pénzügyi szektor ki akar törni az EU határaiból, és
az USA által állított korlátok alól. Az Oroszországgal folytatott, erősödő vita végeredménye
300000 német munkahely elvesztése lehet.

A világ nem nagyon lepődött meg az orosz-kínai 400 milliárd dolláros gázvezeték szerződés
aláírásán és építésének megindulásán. Pedig ez a projekt történelminek tekinthető: ezzel indul
meg fizikailag megfoghatóan a két ország közötti stratégiai együttműködés.
Hogy mennyire szorosabbá válik a két ország közötti együttműködés, arra most csupán két
példára futja. Kína kötelezettséget vállalt, hogy ha az USA szorítása miatt Oroszország bajba
kerül, kisegíti gazdasági-pénzügyi akciókkal. Oroszország viszont beengedett kínai tőkét két
olajipari cégbe is, amelyekkel szállítási szerződést is kötöttek. A kínai olaj-óriás, a CNPC
(Chinese National Petroleum Corporation) 20%-os részesedést nyert el a Novatek jamali
cseppfolyós földgáz létesítményében, valamint 49%-os részesedést a Rosneft kelet-szibériai
olaj fejlesztési projektjében. Ez is történelmi fordulat, az orosz olajipar eddig szigorúan zárt
terület volt a külföldi tőke előtt.

30
Megfigyelők szerint előfordulhat, hogy az Államok a közeljövőben el fog gondolkodni azon,
miként vesztette el Oroszországot, átengedve azt Kínának. Az SCO ugyanis minden bizonnyal
felveszi tagjai sorába Indiát, Pakisztánt és Iránt idén nyáron, Ufában, ezzel oly mértékben
megerősítve azt, hogy Ázsia legjelentősebb gazdasági erejévé válik, sőt, van vélemény,
miszerint a NATO ellenpontjának lesz tekinthető (a magam részéről ezt túlzásnak tartom).
Azt viszont kiemelem, hogy a szervezet egyik legfontosabb célja megszüntetni a dollár-
elszámolást az energia-kereskedelemben, petrojüant, illetve petrorubelt alkalmazva.

Magyar szakértő véleménye szerint oly alacsony Oroszország beruházási rátája, hogy néhány
év múlva ez a gazdaság összeomlásához vezethet. Valószínűnek látom, hogy a Kínával
kialakult kapcsolatok és közös érdekek ki fogják húzni ebből a gödörből is.
Idézet vége

Nem töltünk sok időt ezúttal az „Az USA ledarálja a világot” könyvemmel, csupán egy
bekezdéssel húzom alá az abban írtakat:
Nafeez Ahmed állítja: „A dokumentum [az USA legújabb katonai stratégiai doktrínája] négy
országtól félti a nemzetközi rend feletti amerikai uralmat: Oroszország, Irán, Észak-Korea és
Kína.

Oroszországot Ukrajnában más által folytatott (proxy) háborúval vádolja, kényelmesen

ignorálva az USA beavatkozását a ukrajnai politikába, az orosz befolyás alól elszakadni
kívánó ország támogatását, és a neonáci milíciák erősödésének elősegítését; ugyancsak
figyelmen kívül hagyja az USA régóta táplált erőfeszítéseit, hogy Ukrajnát, a jelentős
gáztranszfer útvonalat az euró-atlanti hatalom hatáskörébe vonja, valamint, hogy
hozzáférhetővé tegye a még meg nem kutatott regionális olaj- és gáz tartalékokat.”
Az elmúlt két év alatt az USA fokozta az Oroszországgal szemben alkalmazott nyomást. A
NATO gyeplőjét szorosra húzva csatasorba állította ezt az agresszív szervezetet is. Nagy
vonalakban:
Spéci hadtestet hoztak létre, amely szinte megszállta Európa Oroszországgal határos vidékét.
Több szolgalelkű ország, mint a lengyelek és románok szinte üdvrivalgással fogadták, hogy a
Baltikumról ne is beszéljek (az utóbbiaknál érthetőbb).
Folytatják Ukrajna „bekebelezését”, ide nagyon nem való módon bevallom, nem is tudom, hol
tartanak vele. Majdnem mindegy is, az innen számított második bekezdés világossá teszi.
Fokozták – EU-NATO együttműködéssel – a barbár korlátozásokat (embargót). Szépen
megszavaztuk mi is, pedig közben nyafogunk, hogy mekkora kereskedelmi károkat okoz az
országnak. (Töredékét, mint az elmúlt nyolc Fideszes év.)
És a lényeg: Trump évértékelő beszéde, majd Matiss hadügyminiszter direktívája is megjelöli
az USA két főellenségét: Oroszországot és Kínát. Élezik a fegyvert ellenük, mert hamar
rájöttek, hogy Észak-Koreát Dél-Korea karjaiba lökögetik, Iránt meg Izrael fogja
megtámadni, egyik régióban se tudnak sok fegyvert ledarálni, mint Afganisztán esetén, ahol
„nem volt elég célpont”, most is nagyobb medvére, esetleg sárkányra lesz szükség. És
megindult a harmadik hidegháború!
Pokoli ez a birodalom!

Putyin válasza is elképesztő! Új fegyverrendszereket jelent be, amelyek kivédhetetlen

manőverekre képesen földgolyónk minden pontját el tudják érni. Nukleáris robbanófejekkel,
természetesen. Számomra a legmeglepőbb a nukleáris meghajtású repülőeszköz. Moszkvai
tanulmányaim alatt – 1953-57 – indították el a „nukleáris hajtóművek” részleget a MAI-n
(Moszkvai Repülőmérnöki Egyetem), hihetetlen volt. Csak oroszokat vettek fel, minden más
etnikumnak tilos volt! 70 év, mégis sikerült?
31
 *

Belső fejlemények, a háború előzményei

A katonai-hadiipari maffia döntése volt a döntő, ami az USA döntését eredményezte,

miszerint - stratégiát váltva – Közép-Kelet és a Földközi-térség helyett két főellenséget
neveztek meg: Oroszországot és Kínát. Maguk között az okot is egyértelművé tették: nem
tudunk már elég fegyvert felhasználni a Közel-Keleten, nagyobb ellenségekre van szükség.
A Szovjetunió szétesése utáni korszakot (is) a „Vádirat az USA ellen!” könyvemben, „XVII.
Oroszország falhoz szorítása” fejezetében részletesen elemeztem. A „Nyögvenyelős utóirat a
politikai írásaimhoz” rövid írásom pedig az ukrajnai háborúról kialakult véleményemről szól.
Ebből idézem (apró korrekciókkal) a lényeget (ha ismételnék, a hangsúlyt fokozom csupán,
mérhetetlen gazemberségről van szó):

<Mély kútban vergődve kell keresni az USA kevés riadalmat okozó háborúit követő első
fehér-fehér, keresztény kontra keresztény testvérháború gyökereit. Ami nagyobb
felháborodást gerjeszt – hála a főáramlat médiának is -, mint a minimum 40 millió halottal
járó Amerikai háborúk. Közvetlenül a II. világháború után a kommunizmus elleniek, majd a
9/11 óta végtelenített terrorellenes terrorháborúk.

Kezdjük talán a demokráciával. Most is elhangzik, hogy az autokráciával szemben

demokráciát véd Ukrajna és a Nyugat. Többször leírtam, hogy demokrácia nincs és nem is
lesz, amíg ember él a Földön. A fogalom összeegyeztethetetlen az emberi természettel. De
milyen demokráciáról is beszélnek a balga hívei, harcosai? Mind, kivétel nélkül Amerikát
állítja elénk példaképül. Hát én alaposan, a nagy amerikai gondolkodó Chomsky segítségével,
nagyító alá vettem az amerikai alkotmány születését és „fejlődését”. Világos, mint a felhőtlen
nyári nap, hogy születésétől fogva a hatalmon lévő elitet szolgálta és szolgálja. Az első
példány csak a rabszolga-származékokat és a nőket zárta ki az élvezői köréből. Kár folytatni,
ma se nevezhető demokráciának az, amit, a választásokat is beleértve a pénz vezérel. Legális,
választott vezetők százait taszította le Amerika közvetlen beavatkozással vagy propaganda-
hadjárattal, embargókkal (szankciókkal), a hatalomra törő, többnyire szűk elit érdekeit
képviselő erők pénzzel, fegyverrel támogatásával a demokrácia nevében. A világhatalmi
őrület, gazdasági és fegyverkezési profithajsza vezérli. Ami pedig a mai, modern Ukrajnát
illeti, az olyan messze van a demokráciától (jogállamiságtól), mint Makó Jeruzsálemtől. Erről
hamarosan kicsit többet fogok írni.

Lépjünk tovább! Nézzük meg kik az USA legfőbb támogatói ebben a gusztustalan
világhatalmi öldöklésben?
A legfőbb proxy „trójai faló” a NATO. Védelmi szövetségnek mondja mindenki, akinek az
érdeke ezt diktálja: a vezérlő USA, a mindenkori vezetői és tagállamai, valamint azok a
szakértők, politológusok, akik a sártaposók kemény csizmáját is nappa velúr bőrből készült
női divatdarabnak mondják, mert vagy ostobák, vagy érdekük úgy diktálja. 2010-ig tudták
tartani a védelmi hazugságot, akkor, Lisszabonban módosították a szervezet stratégiai
koncepcióját1, ami nyilvánvalóvá tette, hogy a védelmi együttműködés helyébe az USA
mindenkor, bármikor kreált szempontjai szerint a NATO hajbókoló szolgaként követi a
világcsendőrt.
Ma tehát ez a NATO!

32
A főként Gorbacsovnak köszönhetően szétesett Szovjetunióból kihulló Ukrajna vergődött
külső és belső antidemokratikus (legfeljebb karikatúraként festhető) hatalmi erők
viaskodásában.

Gorbacsovot sokáig tiszteltem, mert a vodkavedelők pocsolyájából józannak tűnő elvekkel

(glasznoszty = nyíltság, peresztrojka = átalakítás és uszkorenyije = a gazdasági fejlődés
gyorsítása) emelkedett ki, de aztán kiderült, hogy a Vaslady-vel, majd amcsi vezetőkkel
folytatott tárgyalásai során egyszerűen, rendkívül naiv módon behódolt a kapitalizmusnak, az
azt uraló elveknek, ami nem a Szovjetunió reformjához, hanem annak széteséséhez vezetett.

A demokratikus elveket kurjongató Ukrajna ugyanazon áramlatok és személyek által okozott

két sebből vérzett: politikai-hatalmi harctól és gazdasági-pénzügyi hozzá nem értéstől. A két
koporsó együtt a világ egyik legkorruptabb országát hozta létre (helyesebben rombolta le).
Jellegzetes préda-történet. Olyan országé, amelyet több hatalmi struktúra, oligarchák,
szélhámosok prédájául vetettek oda.

A Kárpátalján, Munkácson magánvállalkozóként vegyesvállalatot hoztam létre.

Gazembereknek bizonyultak a partnereim, de elég pontos képet vetítettek elém az ukrajnai
állapotokról. Nincs se erőm, se terjedelmem Ukrajna függetlenségének részletes elemzésére.
Az Ukrajna történelméről szóló Wikipédia lap széleskörű krónikát nyújt a történésekről.
Csupán momentumokra hívom fel a figyelmet. Már Leonid Danilovics Kucsmáról lesújtó
véleményeket hallottam: hülye színtű méltatások sorába tartozott a primitív, inkompetens,
korrupt, züllött alak. Őt sűrűn váltogatták tehetségtelen politikai díszvirágok, volt köztük
oroszbarát, Nyugat felé orientált, a nacionalizmus lángját szítóknak sikerült feltüzelni a
lakosságot lázas tüntetésekre (narancsos, színes becenevet kaptak), volt, amelyik 80 halottat
eredményezett. Itt és most csak általam kulcsfiguráknak látott két miniszterelnököt emelek ki,
Julija Volodimirivna Timosenkot és Viktor Fedorovics Janukovicsot. Az előbbit, mert
díszpéldányul szolgálhat a Szovjetunió szétrobbanása után a semmiből kinövő, hihetetlen
vagyonra és hatalomra szert tevő oligarchákra, aki az egész ukrán gázbirodalmat magáévá
tudta tenni és – tessék megkapaszkodni – mocskos szájjal lázított Oroszország ellen.
Moszkvát, ill. az egész orosz fekete lyukat el kell törölni a Föld színéről. – mondta bájosan. A
Forbes magazin a világ harmadik legbefolyásosabb nőjének szavazta meg; csak Condoleezza
Rice és Wu Yi kerültek elé. Janukovics pedig a bukdácsoló, gyenge politikus mintapéldánya
lehet, nem sikerült tartósan megkapaszkodnia a trónszéken.

A most átkozódó, Moszkvát kiáltó Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij bohócból átvedlett

országelső. Oroszbarátként került hatalomra, de bekebelezte a Nyugat, illetve annak hódolói.
Nem lehet könnyű népszerű hatalomellenes humoristát 180 fokkal megfordítani. Nem olvas
történelemkönyvet, mint számtalan ostoba trónra kapaszkodó, mint például Gorbacsov, aki
alkoholtilalmat rendelt el, nem figyelve arra, mekkora károkat és gyors gazdagodást hozott
anno a tilalom az amerikai népnek, illetve néhány gátlástalan törvényszegőnek, például a
Kennedy családnak. Zelenszkijnek csak a volt szovjet blokkból kiszakadt kelet-európai népek
sorsát kellene picinyke szociális érzékenységgel tanulmányoznia és gyorsan megállapodnia a
világgal, függetlenségért könyörögve.

Egy pillanatra álljunk meg a három tagból álló neveknél. A középső, apai név (otcsesztvo) is
rámutat a közeli, szláv rokonságra! Igen közeli népek ölik egymást.

Egyértelmű, hogy a nép nyomasztó szegénységben élt. Államcsőd közvetlen veszélye is

fellépett, amiből külföldi segítséggel tudtak csak kimászni. Nem dolgom, nem is akarom

33
lekicsinyelni a mostani menekülés nagyságrendjét, fel kell azonban hívni a figyelmet arra a
szomorú tényre, hogy az ország népessége az 1990-es évek eleji csúcspont óta 2020-ra 52
millióról 41,5 millió alá csökkent. [Nem nevezném a neokapitalista neoliberalizmus
diadalának ezeket a tényeket.]

Két hírre tudom még felhívni a figyelmet.

A portfolio-hu alapos ismertetést tett közzé Banderá-ról. Érdemes elolvasni!

Szupergazemberről van szó, a mai követői se lehetnek doromboló cicusok. Az emlékeimben
néha felvillan, hogy a moszkvai éveim alatt (1953-57) sokszor sustorogtak orosz ismerőseim
arról, hogy Ukrajnában hadtest méretű katonaság nem tette le a fegyvert, ellenáll a
szovjethatalomnak. Nem tudom, egyenlőségjelet lehet-e tenni az akkori hírek és Bandera
közé, de nagyon valószínűnek tartom, hogy részt vett az eseményekben.

A Magyar Békekör blogban ad hírt arról, hogy „NATO tisztek, köztük egy amerikai tábornok
és egy brit ezredes került elő a mariupoli Azovstal acélmű földalatti járataiból – jelentette a
Magyar Békekör tudósítója vasárnap.
Az amerikai hadseregtábornokot Eric T. Olsonnak, a brit ezredest pedig John Baileynek
hívják. A négy csillagos nyugalmazott Olson hadseregtábornok az amerikai különleges
műveletek szakértője. Rajtuk kívül még négy NATO tiszt került elő a föld alól. Érdekes, nem?
A világcsendőrt képviselő tábornok mellett a legnagyobb gyarmatosító exhatalom
egyenruhájában díszelgő tiszt mászik elő az ukrán védők katakombájából.
Értesülések szerint további NATO tisztek, köztük franciák, kanadaiak és törökök
rejtőzködnek még az Azovstal katakombáiban.>

Azóta sok víz lefolyt Oroszország és Ukrajna folyóin. Váltakozó sikerrel dúlnak a harcok,
ömlenek az USA és Európa fegyverei Ukrajnába, ömlenek a szankciók Oroszország nyakába,
az gázháborúval felel, talán, vagy igaz, vagy nem, további országok szállnak be a felesleges
öldöklésbe. Oroszország népszavazást tart a négy megszállt megyében (régióban), majd
törvényileg „befogadja” azokat az ország részeiként. Ezt az aktust, az annektálást hibának
tartom, semleges övezetté kellett volna nyilvánítani azokat.

Ki a terrorista? Mindig az, akire a másik fél rámutat. A két harcoló fél egymást vádolja.
Kínzások, kivégzések, azok jóváhagyása. Ukrajna fog kikerülni győztesnek a vádaskodásból:
egyrészt a főáramlat média csak az orosz terrorizmussal foglalkozik, másrészt az EU terrort
támogató országgá nyilvánította Oroszországot. Az ukránok csak foglyokat végeznek ki, amit
az ombudsman jóváhagy. Herszon visszafoglalása után cca. 100 embert kivégez, kétszázat
eltűntet. A történelem ezt el fogja felejteni.

Kötelességszerűen közlök általános helyzetértékelést segítő adatokat.

A Wikipédia Oroszország lapja teljes áttekintést ad a Medvéről.
Az alkotmányról, államformáról szóló pár sort emelem ki. A lényeg benne foglaltatik:
autarchia, sőt, talán diktatúra az ország igazgatási rendszere:
„Az Oroszországi Föderáció félelnöki rendszerű szövetségi köztársaság.
Az elnököt, – aki az államfő, – a nép közvetlenül választja, és hat éves mandátummal
rendelkezik. A gyakorlatban 2000-es megválasztása óta Vlagyimir Putyin uralja Oroszország
politikai rendszerét és az ország demokratikus visszaesést mutat, autoriter állammá vagy
diktatúrává vált.”

34
Meglepetéssel szolgált Putyin, amikor november 9-én törvényt írt alá, amely az origo.hu
véleménycikke címe szerint „Az új orosz törvény örökre megváltoztat mindent”, mert:
„A hagyományos erkölcsi és szellemi értékek biztosítják Oroszország egységét és segítik
szuverenitásának védelmét, ezért meg kell őrizni és meg kell erősíteni őket. Ezt tartalmazzák
egyebek között azok a vonatkozó állami politikai alapelvek, amelyeket szerdán hagyott jóvá
Vlagyimir Putyin orosz elnök.
A politika céljai között szerepel egyebek között az értékek nemzedékről nemzedékre való
átadása, a "destruktív" ideológia terjedésének megakadályozása, valamint Oroszországnak a
hagyományos értékek őrzőjeként és védelmezőjeként való megjelenítése a nemzetközi
színtéren.
A szakpolitikai keret szükség esetén hatévente kiigazítható lesz.”
Ne vádoljon senki egyoldalú szemlélettel, az origo.hu mind szélsőségesebben jobboldali
fórum. Akár a főáramlat kürtjének is mondható.

A dokumentum értelmében az erkölcsi értékek olyan, "az Oroszország polgárainak

szemléletét formáló, nemzedékről nemzedékre öröklődő, az összorosz állampolgári identitás
és az ország egységes kulturális terének alapját képező, a polgári egységet erősítő erkölcsi
irányelvek, amelyek Oroszország többnemzetiségű népének szellemi, történelmi és kulturális
fejlődésében találták meg egyedi, jellegzetes kifejeződésüket".
Az alapelvek szerint ilyen értékek közé tartoznak az élet, a méltóság, az emberi jogok és
szabadságjogok, a hazaszeretet, a polgáriasultság, a haza szolgálata és a sorsáért való
felelősség, a magas erkölcsi eszmények, az erős család, az alkotómunka, a szellemiek
elsőbbsége az anyagiakkal szemben, a humanizmus, az irgalom, az igazságosság, a
kollektivizmus, a kölcsönös segítségnyújtás és kölcsönös tisztelet, a történelmi emlékezet és a
nemzedékek folytonossága, valamint Oroszország népeinek egysége.
És a hagyományos értékeket fenyegető veszélyek közé sorolja az Egyesült Államok és más
barátságtalan államok, valamint a szélsőséges és terrorista szervezetek, illetve egyes
transznacionális vállalatok intézkedéseit.
Megfogalmazói szerint "az oroszország polgáraira gyakorolt destruktív ideológiai
befolyásolás veszélyt jelent az ország demográfiai helyzetére".
Az alapelvek szerint a hagyományos értékek védelme érdekében aktualizálni kell a stratégiai
tervezés dokumentumait, tárcaközi koordinációt kell folytatni, javítani kell a kulturális és
oktatási projektek állami támogatásának rendszerét, csakúgy, mint a gyermekek és fiatalok
nevelési formáit és módszereit.
A tudományos, oktatási, felvilágosító és kulturális szervezeteknek hatékonyabban kell
fellépniük a történelemhamisítással szemben. Mondhatjuk úgy is, hogy történelemhamisításra
szólít fel. Ami napjainkban az ’56-os forradalom fasisztává átkeresztelésében csúcsosodik ki
(számunkra).
Az államnak a dokumentum értelmében tudományos kutatási megrendeléseket kell
kidolgoznia, információs és módszertani anyagok, irodalmi és művészeti alkotások
létrehozását kell biztosítania, a hagyományos értékek megőrzését és népszerűsítését célzó
szolgáltatásokat kell nyújtania, valamint ellenőriznie kell az állami megrendelések
végrehajtásának minőségét.
Az állami feladatok között szerepel továbbá a polgári egység erősítése, a történelmi emlékezet
megőrzése, a történelemhamisítási kísérletek elleni fellépés, a tradicionális értékek szerepének
megerősítése a köztudatban, és a destruktív ideológia terjedése elleni fellépés.
Szükséges továbbá az állami projektek és a civil társadalmi intézmények támogatása a
hazafias nevelés területén, a hagyományos felekezetek vallási szervezeteinek támogatása, a
kulturális örökség védelme, az orosz nyelv védelme és támogatása, illetve a trágárság és az
idegen szavak túlzott használatának megakadályozása.

35
Az alapelvek között szerepel továbbá Oroszország világban betöltött szerepének erősítése,
valamint az eredeti egyetemes értékeken alapuló hagyományos orosz szellemi és erkölcsi
értékrend népszerűsítése.

Érdemes lenne az eredeti törvényt elolvasni, akkor tudnám értékelni, hogy valós
szemléletváltásról van-e szó, vagy netán népetetésről. Furcsa a törvény megjelenésének
időpontja is.

Érdekes az index.hu Singer Zoltán tollából eredő cikke, amely pozitív hangot is megenged a
háború hadiipari vonatkozásainak. Érdemes idézni a cikkből:

„Közgazdászok szerint Oroszországban a hadiipari gyártás fokozódása segíthet ellensúlyozni

más iparágak termelési értékeinek visszaesését.
Vlagyimir Putyin orosz elnök háborús erőfeszítései, úgy tűnik, az orosz ipari termelés
számának növekedésével járnak. Az orosz hadiipari termelés felfutása olyannyira
megsegítheti az orosz gazdaságot, hogy az oroszok a szankciók ellenére elkerülik a
legrosszabb előrejelzéseknek megfelelő forgatókönyvet. A harcmezőn is nagy szüksége van
Oroszországnak az utánpótlásra, mivel északon az ukránok minden erejüket összeszedve
nyomulnak előre – írta meg a Bloomberg.”
Meglepő, hogy rájönnek valakik, hogy a háborúhoz fegyverek is kellenek.

Itt állok meg egy pillanatra azokra az álltásokra reagálva, amelyek szerint az oroszok gondban
vannak a fegyvergyártással, mivel a szankciók miatt nem jutnak fontos komponensekhez.
Lehet, hogy ebben a kérdésben is megváltozott a világ, de élesen megmaradt az
emlékezetemben, hogy amikor osztályvezetőként foglalkoztam fegyverkereskedelemmel a
Technika Külkereskedelmi Vállalatnál, egyértelmű volt, hogy a szovjet tervezőknek és
gyártóknak tilos nem szovjet alkatrészeket használni harci eszközökben. Egyetlen kivételről is
tudok, ami meglepő módon egyetlen Rolls Royce csapágy volt. Tudom, hogy a
csúcstechnológiák kutatásában, fejlesztésében nem járnak az élen, de talán a hadiiparra tudnak
e tekintetben is koncentrálni. Nem hiszem, hogy súlyos nehézségeik lennének, ha a világ
legjobb harci repülőit, rakétáit ők gyártják, és az USA-val azonos szinten állítanak elő fél
világ elpusztítására alkalmas nukleáris meghajtású, nukleáris töltetű rakétákkal felszerelt
tengeralattjárókat, hogy a 20 Mach (a hangsebesség hússzorosa) sebességgel száguldó repülő
testekről (van-e hivatalos magyar nevük?) ne is beszéljek!
Ide sorolom közeli ismerős megjegyzését, amikor a szankciókat Orbán-ellenes voltom
ellenére károsnak mondtam, mert nem is okoznak lényeges termelési akadályokat. A Cocomra
utalt, hogy az is milyen hatékony fegyver volt a Szovjetunió ellen. Eszembe juttatta, hogy
amikor a Metrimpex-nél dolgoztam és a Nemzetközi osztály egyik referense hetente járt ki
Bécsbe, hogy zsebben hozzon a listán szereplő cikkeket, én megemlítettem a Brüel & Kjær
(hang- és vibráció mérőeszközök vezető gyártója) cég kelet-európai export igazgatójának,
hogy az USA jócskán leelőzte a Szovjetuniót az űrversenyben. Nem nagyon – felelte – a
szovjetek által fellőtt űrhajók súlyából és „tudásából” kiszámították, hogy a lemaradás
mindössze 2-3 év. Majd az Elektromodulban, ahol a szovjet import osztályt vezettem,
elektronikus komponensek szállítóinak szóltam, hogy ideje lenne korszerűbb eszközökkel is
előállni. Egyikőjük a zsebébe nyúlt és elém rakott teljes család integrált áramkört. Nem
hiszem, hogy külföldi alkatrészek használatát megengednék a mai fegyvereik gyártásakor.
Tévedhetek, de nagyon nem.

Gondolatok a russzofóbiáról. Elég általános vélemény, hogy történelmi gyökerei vannak.

Nálunk 1849-el kezdődött, amikor a cári Oroszország katonái előtt tettük le a fegyvert, azt

36
remélve, hogy megvédik a főtisztjeinket a Habsburgok bosszújától. Nem ez történt, kiadták
őket, hozzájárulva ezzel a halálukhoz. Nehezen feledhető, de a másfél évszázad talán elég
lenne, hogy fátyolba borítsuk a rossz emléket. Következett azonban a II. világháború, amiben
kegyetlenül elvertek bennünket. Vannak józan történészek, akik szerint mi támadtuk meg őket
és részesei voltunk tömeggyilkosságoknak. Mi azonban csak a vereségre emlékszünk, és csak
az oroszokra vetül a háborús kegyetlenségek emléke, pedig más népcsoportok alkották a
minket letaposó hadsereget. Illene emlékeznünk arra, hogy a főerőt két ukrán front alkotta, és
ha nem is valószínű, hogy tiszta ukrán alakulatok voltak, mégse tisztán oroszok. És
következett az ’56-os forradalom, amit vérbefojtottak. Nem történhetett anélkül, hogy az USA
ne hagyta volna jóvá, érzékelve a felkelő erők gyors fasizálódását. Mindenkinek jobb lenne,
nekünk is, ha nem gyűlölnénk őket. Mint ahogy ünnepeljük a kultúra legmagasabb színtű
képviselőit, ha oroszok is.

A portfolio.hu cikke elég balga gondolatot vet fel: Putyin Amerika ellenes szuperkoalíciót
hozhat létre. Már a gondolat se értelmezhető.

Ez már világbotrány: az EU, az USA kiszolgálója terrorállammá nyilvánította Oroszországot!

Előre látható, hogy a világcsendőr terrorállam el fogja érni Oroszország teljes leépítését,
kizárását minden fontos nemzetközi fórumból.

És gyorsan megnyílnak az útjai a Kína elleni politikai (kommunista veszély) és gazdasági

(kereskedelmi korlátozások, szankciók) fellépések fokozása előtt!

Reszkess világ, jön a fegyvergyár!

El is búcsúzom Oroszországtól, sanyarú sorsú népétől. Többet érdemelnének: óriási erőt

képviselnek és – a russzofóbiával elátkozottak véleményével ellentétben az európai kultúra
hordozói.

Van értelme összefoglalni? Túlságosan összetett és napjainkban tovább bonyolódik a Medve.

Nagy valószínűséggel mondhatom, hogy hosszú távon gyengülni fog. Nehéz lesz vevőt
találnia legfőbb exportcikkeire, a nyersolajra, földgázra és hadiipari termékeire. Az egész
ipari és export szerkezetet forradalmian kellene átalakítania, ami idő- és költségigényes. Az
Átkos alatt és azóta is felhalmozott óriási tudás segíthet, de talán késő már! Nem lesz vezető
hatalma a világnak, ha lesz is világunk! Az arra irányuló főáramlat-propaganda, ami
világhatalmi törekvéseket hirdet Oroszországgal kapcsolatban, mégis sikeresnek mondható!

Ezt a szörnyű háborút is „szakértői” tévedésekkel tarkítják. Rávilágítanak, milyen badarságok

tüzelik a (csak részben jogos) felháborodást!

Nagyon elszomorító, amikor magukat szakértőnek hirdető szereplők a magyar TV-adásokban

az orosz rakéták célzási pontatlanságáról beszélnek. Hihetetlen, hogy ilyen tévhitben élvezik a
porondot. Igen, voltak pontatlan rakéták, mint például a Katyusa, amelyik nem nagyon
célzott, csak „megszórt” területeket, amiken kő kövön nem maradt. De a mai rakétáik széles
köre rendkívül pontos: az interkontinentális ballisztikus rakétái nem várost találnak el, hanem
1-2 km sugarú kört, mint teszi azt például a „Nem én kiáltok, a föld dübörög” című könyvem
„Háborúk” fejezetében leírt, tengeralattjárókról indítható, 10 nukleáris bombával felszerelt

37
Bulava interkontinentális ballisztikus rakéta is. Van a földfelszín felett 1-2 m magasságban
kúszó rakéta, amelyik tökéletes biztosággal lő ki tankokat, vagy repülőgép-hajtómű sugarát
megtaláló és azon a hajtóműbe sétáló rakéta. Ezért tudta kapásból mondani az orosz
hadvezetés, hogy a lengyel földbe csapódó rakéta csak provokáció lehet. Az USA is szinte
azonnal elismerte, hogy Zelenszkij badarságokat beszél.

Elcsodálkozhat kedves olvasó, miért látom másként a csecsenföldi orosz támadásokat és az

idei ukrajnai inváziót. Remélem, az ok a könyveim elolvasásakor érthetővé válik: akkor nem
volt (éppen végzett a Szovjetunióval), most van külföldi nyomás! Mégpedig kulcsfontosságú!

Még egyszer, talán utoljára visszatérek könyvünk legkényesebb témájához, az orosz-ukrán

konfliktushoz. Azért használom a konfliktus kifejezést, mert két katonai akcióról van szó: a
Krím félsziget annektálásáról és a tavaly februárban indított háborúról, ami tehát közeledik
második évfordulójához. Használhatnám a szembenállás kifejezést is, mert a két ország
kapcsolata Ukrajna megszületése óta nem nevezhető rózsásnak, aminek nyilván számtalan
oka van. Próbáljuk megtalálni a lényegesebbeket.

A Krím annektálásával több blogban és könyvben is foglalkoztam, kettőt említek meg. A

„2015-Történelmi pillanatkép” blogban írtam:
„Most látom, hogy másutt idéztem már azt a megállapodást, amit a szóbeli után Oroszország
írásban kötött a NATO-val. Ha nem tévedek, ennek a felrúgását is jelenti az USA által diktált
EU-NATO ukrajnai akció.
Másrészt geopolitikailag és katonai stratégiailag megemészthetetlen volt számára a Krím, – és
ezzel az egyetlen fekete-tengeri haditengerészeti kikötő, Szevasztopol – valamint az Ukrajna
mintegy 30%-át kitevő orosz lakos elvesztése. Én teljes mértékben megértem a Krím
annektálását, amint azt több blogomban kifejtettem.”

A „Russia in Ukraine and more” címűben pedig:

[Ez így szólt: „Russia in Ukraine and more
Közzétéve 2014. október 9-én (Google translate fordításban)

- Ahogy azt korábbi blogjaimban is kifejtettem, Ukrajnában a felfordulás azért kezdődött,

mert az USA nem tartotta be az Oroszország és a NATO között kötött megállapodásból
fakadó kötelezettségeit. – Alapító okirat a NATO és az Orosz Föderáció közötti kölcsönös
kapcsolatokról, együttműködésről és biztonságról Párizsban, Franciaországban, Utolsó
frissítés: 2009. október 12., 17:48

– Mivel a néma háború Ukrajna hivatalos erői és az orosz szakadárok között a három érintett
fél ígéretei, szóbeli megegyezései ellenére is folytatódik, megállapíthatjuk, hogy a
szükségtelen, ostoba vérengzésért Oroszország is felelős.
Van egy második (vagy harmadik, ha az izraeli-palesztina konfliktust is számoljuk) tűzfészke
világunknak.

- Az utóbbi időben sok hír jelenik meg arról, hogy Oroszország is a túlfegyverkezés útjára lép,
ismét igazi háborús veszélyt jelent. Úgy gondolom, hogy Oroszország még mindig gyenge a
világcsendőrrel való szembenézéshez, és fegyverkezését is befolyásolhatja egyrészt Kína
magatartása, másrészt az olaj világpiaci ára (amelynek további csökkenése várható a szakértői

38
előrejelzések szerint). És ez utóbbi lehet a legveszélyesebb fejlemény: Oroszország további
gyengülése mindenképpen növeli „haragját”.]

*
Elég göröngyös utat választottam, amikor a Wikipédia Ukrajna történelme lapját és a
tortenelemportal.hu „Kik azok az ukránok” írását próbáltam megemészteni.
Alapvető megállapításokat tettem. Mivel nem vagyok történész, magamnak tettem, csupán
megosztom Önökkel.

Az ukrán háborúról kialakult véleményemet megírtam a „Nyögvenyelős utóirat a politikai

írásaimhoz” könyvecskében, olvassák el, hasznos. Hogy sejteni lehessen a tartalmat,
felsorolok címszavakat: gyökerek, USA, fordulópont, fal (Kelet-Nyugat), gonoszok
szövetsége, NATO, fegyvert szentelő egyház, Eisenhower, rendszerváltás, dübörgő
szegénység és menekülő tömegek (nem csak Ukrajnában), rasszizmus, csúcstechnológiák.
Más vélemények:
- A többszörös tömeggyilkos Kissinger figyelmeztette az USA kormányzatát (Tajvan
miatt is), hogy ha így folytatja, világháborút robbant ki.
- A Newsweek is figyelmeztetett: ideje abbahagyni, Amerika!
- A Magyar Békekör az orosz Yandex által közzétett videóra hívja fel a figyelmet: az
orosz atrocitásokról szóló hírek hamisítványok.
- Ugyancsak Magyar Békekör hír: Amerikai képviselők tárgyalást sürgetnek
Oroszországgal.
- A theconversation.com cikke szerint az ukrán adományok más régiók támogatását
nehezítik.
- Az www.eeas.europa.eu véleménye: az ukrán konfliktus egy a sok közül.
- A Privátbankár szakértői egy podcast-on belül is eltérő véleménnyel vannak az ukrán
konfliktusról.
- Lyukas ez a zsák, minduntalan kibújik a szög belőle.
A Macron december első napjaiban – lehet, hogy az EU képviseletében - Bidennél tett
látogatása során Biden így szólt a mandiner.hu cikke szerint:
„Azt is elmondta, hogy a közeljövőben nem tervez megbeszélést Vlagyimir Putyin
orosz elnökkel, de hajlandó lenne erre, ha az orosz államfő „érdeklődést mutatna” az
ukrajnai hadművelet befejezése iránt. Kiemelte, hogy ezt csak a NATO-
szövetségesekkel egyeztetve tenné.
„Kész vagyok Putyin úrral beszélni, amennyiben valóban úgy döntene, hogy
megoldást keres arra, miként tudna véget vetni a háborúnak. Eddig nem tett így”
(Eredeti kiemelés)
Magyarul: az USA kiáltja, nem a csatlósok lánca, hogy tárgyalás lehetséges. Valahol
azt is olvastam, hogy ennek feltétele az oroszok teljes kivonulása Ukrajnából.

Reuters jelentésre utaló december 7-i hír: <„Nem bátorítottuk és nem tettük lehetővé az
ukránoknak, hogy Oroszország területén belül csapást mérjenek” – mondta újságíróknak
Antony Blinken amerikai külügyminiszter egy keddi sajtótájékoztatón.>
Nem kétséges, ki vezérli a parádét!

Három, nem, négy, most érkezett az ötödik egybehangzó információ szerint is az USA került
ki győztesen a gázháborúból. Felmerül a kérdés: lehet, hogy ez a döntő oka a háborúnak: az
orosz dominencia az európai gázpiacon és az amerikai gáztermelés gyors felfutása?
39
 (1) A telex.hu adta közzé a CNBC hírét, miszerint „Az orosz földgázcsökkentés miatt az
Egyesült Államok több cseppfolyósított földgázt (LNG) exportál Európába, mint amennyit az
európai infrastruktúra képes kezelni – írja a CNBC.”
(2) Több lényeges megállapítás közül kiemelkedőnek látom az index.hu cikkéből: „A gáz
áramlása kelet–nyugati irányú [volt eddig], ezt csak komoly beruházásokkal lehet
megváltoztatni. Teljesen felkészületlenül érte Nyugat-Európát, hogy váratlanul ekkora
mennyiségű cseppfolyósított földgázt (LNG) kell fogadnia: 2030-ra a tervek szerint 50
milliárd köbméter földgáz érkezik Amerikából, Oroszországból békeidőben 150 milliárd
köbméter érkezett évente. Leszögezhető: az uniós országok importálják ezeket a termékeket,
és gyakorlatilag önálló, világszinten meghatározó kitermelést nem folytattak.”
(3) És már csak aljasság kategóriába sorolható az origo.hu által publikált hír: „Így veri át
Amerika Európát: a szankciók ellenére tovább veszik az orosz olajat”
Két részlet a cikkből:
„Annak ellenére, hogy az Amerikai Egyesült Államok képviseli legvehemensebben az
Oroszországgal szemben alkalmazott szankciós politikát, a The Wall Street Journalon
megjelent oknyomozó riport egyértelműen bizonyítja, hogy Amerika saját maga számára
meghagyta a kiskaput. Így miközben az Európai Unió arra készül, hogy teljes mértékben
elvágja magát az orosz energiahordozóktól, addig a szankció szövegében hagyott kiskapunak
köszönhetően az Egyesült Államok továbbra is zavartalanul importálja az orosz olajat a saját
piacára - írja a hirado.hu. (...)
Az Oroszországból származó kőolajszállítmányok a Lukoil vállalat szicíliai
kőoaljfinomítójába érkeznek, ahonnan a finomítási eljárást követően – többek között – az
EXXON Mobil amerikai olaj-és gázvállalat tárolóiba szállítják az Egyesült Államokba.”
(4) Az index.hu közvetítésével értesülünk a hírről: „Az ukrajnai háborúnak már van
egy győztese, amerikai pénzek nyomába eredtünk”
A cikkből idézünk:
Bevezetés: Özönlenek a nyugati befektetések Ukrajnába, a moralizáló amerikai külpolitikának
pedig csupán mellékterméke az óriási profit, valamint az Európai Unió gyengélkedése.
Majd ezt olvashatjuk:
<Szombaton Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter rendkívüli Kormányinfót
tartott, ahol megjelent Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter is. Nála arról érdeklődtünk,
hogyan érinti az amerikai gazdaságot a februárban kirobbant orosz–ukrán háború.
Ha csak a szankciókat nézzük, és megnézzük, mennyibe kerül most a gáz Amerikában – az
LNG tekintetében –, akkor azt látjuk, hogy hatodannyiba, mint az Európai Unióban vagy
Ázsiában. Ez azt jelenti, hogy amerikai cégeknek az energiaköltségei lényegében ott vannak,
mint egy évvel ezelőtt. Ez látható a Henry Hub-indexből is, ha valaki erre rákeres, azt
láthatja, hogy Amerikában ez nem változott, miközben Európában a gázárak a többszörösére
emelkedtek – fogalmazott a miniszter, aki szerint óriási versenyelőnyre tesz szert Washington,
sőt szerinte az Egyesült Államok a kialakult helyzet és a szankciók egyik legnagyobb
nyertese. (Eredeti kiemelések)
Ha valaki elfogultsággal vádolná a minisztert: „Az európai energiaválság nagy nyertese: az
Egyesült Államok gazdasága” – ezzel a felütéssel kezdte az egyik cikkét a napokban a Wall
Street Journal, amelyben többek között azt fejtegetik, hogy az Európában egekbe szökő
gázárak hatására a vállalatok a stabilabb energiaárak miatt az Egyesült Államokba helyezik át
tevékenységüket.>
Minden bizonnyal vád érne, ha folytatnám, akár kettő is: elfogult vagyok az USA-val
szemben, illetve, hogy szankciók tekintetében egyetértek Orbánnal és pereputtyával.
Mindkettő igaz, ezért nem idézek tovább a cikkből, amelyik hatalomtúlsúllyal vádolja az USA
hadiiparát.

40
 (5) A theconversation.com cikke rámutat a földgáz-termelés gyors növekedésére az
USA-ban!
A tábla címe: A földgáz termelés gyors növekedése az USA-ban
Alcíme: A nagyüzemi földgáztermelés a 2000-es évek elején kezdett fellendülni az USA-ban,
amikor a hidraulikus repesztési technikák kereskedelmi sikerre vitték a palagáz kitermelését.
Mennyiség: napi milliárd köbláb (1 köbméter=35,3 köbláb)

Mi ez, ha nem kiütéses győzelem az USA földgáz-óriásai számára?

Lépjünk tovább. A theconversation.com-ban az „Ukrán háború: Oroszország kivonul a
kulcsfontosságú Herszon városból” (Ukraine war: Russia pulling out of key city of Kherson)
cikkben több megfontolás mellett felveti a becsapás lehetőségét, mondván:
„Vannak arra utaló jelek, hogy a kivonulás megtévesztés lehet, amely példa arra, hogy
Oroszország hagyományosan összekapcsolja a politikát és a katonai akciókat az ellenfél
megtévesztése érdekében - ez a híres "maszkirovka", vagyis a maszkos hadviselés. Mivel
Oroszország tanult saját katasztrofális konfrontációiból a csecsenföldi városi konfliktusokkal
kapcsolatban, talán megpróbálja megízleltetni Ukrajnával azt, amit a múltban ők maguk is
megtapasztaltak. De ha ez a helyzet, úgy tűnik, hogy az ukrán hírszerzés már rájött a
trükkjükre.”
Hamarosan meglátjuk, mi az igazi ok.

Újabb hír erősít meg abban a hitben, hogy a háború valójában Oroszország és az USA között
folyik. Az információ arról szól, hogy „Orosz-amerikai hírszerző főnöki kapcsolatfelvétel
történt hétfőn Ankarában.” A lényeg:

41
William Burns, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója hétfőn orosz
hivatali partnerével találkozott Törökországban, és arra intette Oroszországot, hogy
tartózkodjon a nukleáris fegyver bevetésétől Ukrajnában.
Ez ködhintés. Ilyen figyelmeztetés nem igényel személyes találkozót. Sokkal fontosabb
megbeszélnivalójuk lehetett!
És micsoda fantasztikus ellentmondás! Zelenszkij pillanatok alatt elérte, hogy az EU
nyilvánítsa Oroszországot terrorállammá. Ugyanakkor hadifogoly orosz katonák egyik
csoportját lekaszabolják. Már ez önmagában is terrorista háborús bűn. De megkérdezik az
ukrán emberjogi biztost (ombudsmant), aki szerint a foglyok kivégzése jogos volt. A cikkben
video is van, amit nem ajánlok senkinek.
Egyértelmű a félrevezetés és az USA- EU-NATO nyomulása.

A „Russia in Ukraine and more” című blogomban írtam:

„Amint azt korábbi blogjaimban már kifejtettem, az ukrajnai felfordulás azért (is) kezdődött,
mert a NATO nem tartotta be az Oroszország és a NATO között létrejött megállapodásból
eredő kötelezettségeit. Bár annak egyik alaptétele, hogy a felek nem tekintik egymást
ellenségnek, az USA – a NATO vezérországa - rövidesen deklarálja, hogy Oroszország
egyike a két főellenségének. Ez a megállapodás durva felrúgása és innen kezdve az nem más,
mint seggtörlőpapír. – Itt nyitható meg a dokumentum (A NATO és az Orosz Föderáció
közötti kölcsönös kapcsolatokról, együttműködésről és biztonságról szóló, Párizsban,
Franciaországban aláírt Alapító Okirat, Utolsó frissítés: Okt. 12. 2009 17:48)
A dokumentumban többször történik hivatkozás az Európai Biztonsági és Együttműködési
Szervezetre.
*
A „Gondolatok a kapitalizmus általános válságához” könyvem november 20-án akartam
lezárni. Mit tesz isten, előző nap érkezett a számomra az általam írtaknál fontosabb hír. Olyan
könyvről szólt, amelyiket amerikai tudós, egyetemi oktató írt és szinte szóról szóra azt írja-
mondja, ami az én véleményem a kapitalizmusról, az USA-ról és különösen az ukrán
háborúról. Egyben különbözünk: én mainstream-nek hívom a világot mérgező világlátás
propagandahadjáratát, ő conventional wisdom-ot használ ugyanarra.
A könyvet megrendeltem, ma kapom meg, egy-két nap alatt elolvasom, majd nagyon tömören
összefoglalom a könyvről kialakuló véleményem.
Sietek hangsúlyozni, hogy a könyvet a Századvég adta ki, és a szerzőjét a Fidesz meghívta
előadás tartására, de nem ezért foglalkozom vele, kizárólag a tudós és elmélete érdekel, a
Fidesztől keményen elhatárolom magam.
Megkerestem a dictionary.com-ban a conventional wisdom-ot, hogy minden olvasóm értse,
mi a csodabogár is őkelme? Íme: „Széles körben elterjedt meggyőződés, amely alapján a
legtöbb ember cselekszik. Például: A hagyományos bölcsesség szerint a hivatalban lévő jelölt
szinte mindig több szavazatot kap, mint egy új jelölt. Ezt a kifejezést John Kenneth Galbraith
találta ki, aki a The Affluent Society (1958) című könyvében használta olyan gazdasági
elképzelések leírására, amelyek ismerősek, kiszámíthatók, és ezért a közvélemény által
elfogadottnak számítanak. Ma már minden olyan kontextusban használják, ahol a
közvélemény jelentős befolyással bír az események menetére.” Galbraith könyve itt van a
polcomon. Jó tudni, hogy ő vezette be és mire. Mára, ahogy az egyetemi tanár tudós, John
Mearsheimer is használja, a propagandahadjárat áldozatainak gondolkodására utalnak vele.

A könyv címe: „A nagy téveszme. Liberális álmok és nemzetközi realitások”, a szerzője pedig
John J. Mearsheimer. Nem vagyok egyedül, dobbant meg a szívem. Belehallgattam az itt

42
hallható előadásába, és úgy tűnt, pontosan azt mondja, amit én gondolok az ukrajnai krízis
okairól.
Leültem, és gyorsan elolvastam a könyvet, hiszen az index.hu-tól értesültem, hogy 2014-ben
és 2017-ben végzett felmérések szerint a szerző a negyedik leggyakrabban említett szereplő
volt. Az elején még érdeklődéssel olvastam, mert amit én az első fejezetben neoliberalizmus
címen elátkoztam, mint súlyos tragédiákat okozó eszmerendszert, ő apró részletekre bontva
elemezi, magyarázza, de a közepe körül már súlyos hiányérzeteim támadtak. Az ideológiákkal
foglalkozott, és azokkal ugyanarra a végeredményre jutott, mint én a szikár tényekkel, de egy
szó erejéig se foglalkozott a profit mozgósító erejéről, a fegyverkezés méreteiről, a mindent
bekebelezni szándékozó – az ideológiákkal nem foglalkozó – gazemberekről. Mire
befejeztem, rá kellett jönnöm, hogy az elismert tudós - akarva-e vagy vakon – alibivel szolgált
a világcsendőröknek, mintegy igazolta a világ meghódítására irányuló törekvéseiket.
Ennek a meggyőződésemnek a tükrében jóval tömörebben foglalom össze a véleményem,
mint terveztem.
Nem véletlen, hogy a Fidesz és egyik propaganda-fóruma, a Századvég fontosnak látta
kiadnia a könyvet és meghallgatni a szerzőjét. Megismétlem: elhatárolom magam tőlük, csak
a tartalom érdekel.
Az előadását csak az hallgassa meg, aki nem tudja hasznosabban eltölteni az idejét. Nem
vonom vissza, hátha az általam meg nem hallgatott részben pozitív jellegű észrevételeket is
tesz.

Az én utam lekövethető két könyvem, „Az USA ledarálja a világot” és a „Vádirat az USA
ellen”, valamint a jelen mű elolvasásával. Nem is zavarom ezzel tovább Önöket.
Következzék tehát az ideológiai útról kialakult véleményem.

Politikatudományokkal foglalkozók számára érdekes lehet, ahogy Mearsheimer levezeti a

liberalizmus válfajainak alakulását, az azokhoz közelállóként kezelhető ideológiákat, és csak
halványan szembeállítva azokkal a saját politikai hitét, a realizmust, mint ideológiát. Levezeti,
hogy az állam szerepét minimálisan elfogadó modus vivendi liberalizmussal szemben a
progresszív liberalizmus vált világméretekben uralkodó eszmerendszerré. Mind a demokraták,
mind a republikánusok ennek engedelmeskedve kormányoznak az USA-ban, bár az utóbbiak
megnyilatkozásaikban rejtik a valóságot. Ez a válfaj megbékül az állami beavatkozás
szükségszerű szintjével. Kialakul a liberális hegemóniára törekvés, ami onnan ered, hogy a
liberális elveket vallók meg vannak győződve, hogy az emberi jogokat védve, békét teremtve
minél több országban ezt az ideológiát kell alkalmazni, minél nagyobb régiókat összefonni
vele.

A nagy gond akkor kezdődik – mint történt a Szovjetunió összeomlásakor -, amikor

egypólusú világrend alakul ki. Ekkor szárnyakra kap a liberális hegemónia angyala, és elkezdi
üdvös tevékenységét, áldást osztogatva a nem liberális világnak. Az USA a demokráciát és a
kapitalizmust tartja a béke letéteményesének, ezért a demokrácia, az emberi jogok, a
nemzetközi intézmények és a kapitalizmus terjesztését tűzi ki célul. Ő a béke angyala!
És itt megáll az ütő! Mert maszlag az egész világmegváltás, kérem! Az USA katonai büdzséje
a Szovjetunió összeomlása után egyetlen évig csökkent, aztán újra szárba szökkent.
Folytatódik a hihetetlen hozamú és mennyiségű fegyvergyártás, hiszen kitárulkozott
(magától!) a világhatalomhoz vezető út eddig zárt kapuja! A tőke masírozhat, gátlástalanul,
szerte, széles e világban.

Meg kell hagyni, azért van tisztesség is benne: bátran felsorol több háborút, beavatkozást,
békemasírozást, ami rettenetes pusztításokkal, katasztrófákkal végződött a célországok

43
számára. És amik közül a Közel-Keleten végrehajtottak kudarca késztette a szerzőt a liberális
hegemónia politikájának vizsgálatára. Persze az egypólusú világrend utániakkal kezdi, mert a
teorémájának ez a kulcspontja. Nem ám Koreával, ahol már parancsot kapott a beavatkozott
amerikai hadsereg négy atombomba bevetésére, és csak véletlenen múlt, hogy a parancsot
nem hajtották végre. Vietnám se, ahol bevetették a napalmot, a növényzetet irtó kemikáliát,
ahol földig bombázták nemcsak Észak-Vietnamot, hanem szomszédos, vétlen országokat is,
és ahol Kissinger élvezettel irányította a bombázásokat: „Mindent, ami mozog!” – hangzott el
a parancsa. Békemenet, ugyebár? Igaz, a „Lehetetlen álom” fejezetében megjegyzi: „Azok az
államok, amelyek ambiciózus (puhít!) külpolitikát folytatnak, ahogy az Egyesült Államok az
elmúlt években, a világot végül kevésbé békéssé teszik. Ráadásul azt kockáztatják, hogy
aláássák a belföldi liberalizmust, és ez az eredmény minden liberális szívébe félelmet kell,
hogy ültessen.

Az „A liberalizmus, mint a bajok forrása” fejezetben megállapítja, hogy a liberális hegemónia

az abban élő hatalmat a háborús szenvedély rabjává teszi. Liberális militarizmussá alakul át.
Elkezd foglalkozni a végtelen háborúkkal. Elmondja, hogy a Clinton-adminisztráció kezdettől
(1992) fogva a liberális hegemónia híve volt, és ez a politika a Bush- és az Obama-
adminisztráció alatt is szilárdan érvényesült. Utal a Bush-doktrínára, amelyet 2002-ben
dolgoztak, és Irak 2003. márciusi inváziójának (!) igazolására használtak. Ekkor hirdették
meg a terrorellenes globális háborút, ami Iránt, Irakot és Szíriát is célországnak nevezte meg.
A szerző itt is – tudatosan vagy tévesen – megint elken. A totális háború már 9/11 előtt
gombnyomásra készen állt, napokkal a tragikus esemény után előrántották (maguknak) és
mindössze 80 országot nevezett meg galádnak, rendre tanítandónak.
Az elsőn, Afganisztánban már elindultak, a teljesen igazolatlan váddal, hogy az al-Kaida
támogatója az ország.

A következő célpont Irak volt. A szerző egy oldalon (248.) keresztül taglalja, hogy Bush
elérhetetlen („...a haladás és szabadság korszakát fogják megteremteni. Szabad emberek
fogják meghatározni a történelem menetét, és szabad emberek fogják megtartani a békét a
világban.), illetve hamis alibit faragnak (autoriter rendszerek, nukleáris fegyverkezés,
terrorizmus).
Szegény John, már megint sötétben tévelyeg! Az iraki invázió legfőbb oka, amelyik az egyik
napokkal a támadás előtti szűkkörű (titkos, de kiszivárgott) megbeszélésen elhangzott, hogy
olyan országra van szükség, amelynek meghódításához több fegyverre van szükség, mint
Afganisztánban! Tiszta, világos beszéd! Azzal se foglalkozik, hogy a töméntelen fegyver
fogyasztásán kívül a fő célok: geopolitikai bázis megteremtése és a rendkívül olcsón
előállítható, korlátlan mennyiségű olaj. Nem szól egyetlen szót se a következményekről, a
legkevesebb 1,3 millió halottról, többmillió hajléktalanról, akik nagyrészt menekültként
árasztották el a világot. És az amerikai terrorról: a kínzással derekasan foglalkozó
fogolybörtönről, ahonnan kinőtt az ISIS...
Az egész iraki háborút naplószerűen írom le a „Stay at Home, Uncle Sam” könyvecskémben,
aminek magyar változatát is megírtam: „Maradj magadnak, Samu bá’”. Érdemes elolvasni,
fontos adatokat tartalmaz.

Aztán felsorolja, hogy rövid távon öt ország került a liberális intervencionizmus vezérelte
USA céltáblájára: Afganisztán, Egyiptom, Irak, Líbia és Szíria. Kettővel már foglalkoztunk,
Egyiptomot elfelejthetjük, mert az USA nem játszott döntő szerepet a hatalmi harcokban.
Megelégedésemre szolgál, hogy elismeri az USA részvételét a Szíria elleni háború
kirobbantásában. Mint írja: „Szíriában pedig hozzájárult egy [a] véres és katasztrofális
polgárháború kitöréséhez.” Részletez is néhány lépést: az el-Aszad elleni, Katarral, Szaúd-

44
Arábiával és Törökországgal kötött szövetséget és a CIA-Pentagon által az ellenzéknek
nyújtott pénzügyi támogatást.
Tévesen írja szerintem, hogy Líbiában saját (USA) erők döntötték meg a rendszert. A NATO
szolgált faltörő kosként, 40 000 légitámadással zúzták szét Kadhafi erőit.

Ismét kalapot kell emelnem előtte a következő mondata miatt: „De minden alkalommal
kudarcot vallottak [a döntéshozók], gyilkolást és pusztítást hoztak a Közel-Keletre, és az
Egyesült Államokat végtelennek tűnő háborúkba sodorták Afganisztánban, Irakban és
Szíriában.”
Azért baj itt is van: nem végtelennek tűnő, hanem deklaráltan végtelen háborúkat hirdettek
meg, míg rá nem jöttek, hogy így is kevés fegyverük fogy, meghirdették, hogy Oroszország és
Kína a két főellenség!

Alaposan foglalkozik a nacionalizmussal, rámutatva a béke és emberi jog apostolainak kis

országok elleni háborúira, amikor a megszállt lakosság hazafivá válik és jelentős ellenállást
mutat fel.

Közbevetőleg említem meg: Orbánéknak csemegeként tanácsot ad, mi kell a társadalom

összetartásához? Három dolog: mumus, azaz ellenségkép, a kisebbség árulónak nyilvánítása
és nagyhatalmú politikai intézményrendszer!
Tettek is róla, kezdettől fogva használják mind a hármat. Többmillió ostoba támogatóval
sikerült is megnyomorítaniuk az ország lakosságának több mint felét!

A liberalizmus legtöbb hívője felsőbbrendűnek tartja azt, magát pedig kitüntetettnek, amint a
hatalmon lévők nonstop pumpálják a tömegnek! - írja a szerző. Közben pedig elismeri, hogy a
liberalizmus szélsőséges gazdasági egyenlőtlenséget generál és iparosodott nemzetállam
kormányzására alkalmatlan.

Legközelebb az ukrajnai kérdés vizsgálatakor állunk egymással.

Mearsheimer kerek perec kijelenti, hogy „Az Egyesült Államok és európai szövetségesei a fő
felelősek a válságért!”
Meglátásának fontosabb elemei:
- A hidegháború végén a Szovjetunió világossá tette, hogy elfogadja az amerikai
haderő Európában tartását és a NATO fenntartását. Határozottan ellenezte azonban a
NATO bővítését.
- A Clinton-adminisztráció azonban elindította a NATO keleti bővítését, ami, az
Európai Unió párhuzamos bővítésével elérte Oroszország érdekszféráját, amit
Moszkvában a geopolitika alapszabályai szerint alapvető biztonsági kihívásként
értelmeztek.
- Az igazi bajok akkor kezdődtek – írja Mearsheimer – amikor a NATO 2008. áprilisi
bukaresti csúcstalálkozóján Ukrajna és Grúzia felvételét tárgyalták, amit a Bush-
adminisztráció erőltetett. Döntés nem született, de a zárónyilatkozatban rögzítették,
hogy megállapodás született a két ország felvételéről. Oroszország azonnal és
dühösen reagált! A két ország felvétele hatalmas hiba lenne, amelynek súlyos
következményei lennének a páneurópai biztonságra nézve. – jelentette ki az illetékes
külügyminisztériumi tisztviselő. Putyin pedig kijelentette. hogy ez közvetlen
fenyegetést jelentene Oroszország részére. „Ha Ukrajnát felveszik, az megszűnik
létezni.” – mondta.
- Egy évvel a NATO-felvétel felvetése után az EU bemutatta a „Keleti partnerség
kezdeményezést”, ami az orosz érdekeket minden porcikájával figyelmen kívül

45
 hagyta. Lavrov külügyminiszter ki is jelentette, hogy az EU „befolyási övezetet”
akar létrehozni Kelet-Európában és zsarolást folytat.
- A következő lépéssor a narancsos forradalom támogatása volt, ami Nyugat-barát és
oroszellenes kormány létrehozásában végződött, amelynek „négy olyan tagja volt,
akiket joggal lehetett neofasisztának nevezni”. Válaszul az oroszok elfoglalták a
Krímet, és fegyverrel támogatták a kelet-ukrajnai orosz szeparatistákat.
Putyin figyelmeztette Kijevet, hogy inkább tönkreteszi Ukrajnát működő
társadalomként, mint hogy nyugati erődítményt engedjen létrejönni Oroszország
küszöbén.
A szerző megjegyzi még, hogy aki kicsit is ért geopolitikai kérdésekhez, annak előre
látnia kellett, hogy ez bekövetkezik. A Nyugat Oroszország hátsó udvarába lépett és
veszélyeztette alapvető stratégiai érdekeit.

Ezzel a kérdést lezártnak tekintem.

Érdemes lenne még foglalkozni azzal is, hogy milyen kincsesládát is jelent a Nyugat számára
Ukrajna Nyugatra csatolása. Óriási mezőgazdasági és ipari (bányászat, kohászat, gépipar),
valamint energetikai potenciál az ország. Lehetne mit privatizálni, bekebelezni... Hiszen mi
csak tudjuk, nemde?

Pár szót még arról, miként látja Mearsheimer az USA jövőbeni viselkedését nemzetközi
berkekben? Egy mondatot lopok ki az értekezéséből: „Az amerikai külpolitikai
intézményrendszer minden bizonnyal ellenállna minden olyan lépésnek, amely a liberális
hegemóniára való törekvés feladását és a realizmuson alapuló külpolitika elfogadását
célozná.”
Itt vagyunk tehát, megfürödve, jön a két főellenséggel szembeni nyomulás, ami pillanatok
alatt világháborúhoz vezethet!

Mások is vannak! Velem tökéletesen egyetértők:

Még a háború előtt, Chomsky interjút adott. Képtelenség lenne idézni a teljes párbeszédet.
Egyetlen szakaszt idézek csupán:

„C.J. Polychroniou: Tovább fokozódik a feszültség Oroszország és Ukrajna között, és kevés

ok marad az optimizmusra. Mivel a feszültség enyhítésére tett amerikai ajánlat teljességgel
figyelmen kívül hagyja Oroszország biztonsági követeléseit. Nem volna pontosabb úgy
fogalmazni, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti határválság valójában az Ukrajna
NATO-tagságával kapcsolatos hajthatatlan amerikai álláspontból fakad? Fordított helyzetben
mi lenne Washington reakciója, ha mondjuk Mexikó akarna csatlakozni egy Moszkva által
vezetett katonai szövetséghez?
Noam Chomsky: Az utóbbi kérdésre magától értetődő a válasz. Egyetlen ország sem merne
ilyen lépést tenni „a mi kis régiónkban errefelé”. Ahogy Franklin Delano Roosevelt elnök
háborúügyi minisztere, Henry Stimson nevezte Latin-Amerikát, amikor elítélt minden
befolyási övezetet (a sajátunk kivételével – ami valójában aligha korlátozódik a nyugati
féltekére). Antony Blinken külügyminiszter ugyanilyen hajthatatlanul ítéli el ma Oroszország
„befolyási övezetre” való törekvését. Határozottan elutasítjuk az elképzelést – persze a
korábbi fenntartásokkal.
Volt persze egy híres eset, amikor egy ország a mi kis régiónkban kis híján katonai
szövetségre lépett Oroszországgal: az 1962-es rakétaválság. A körülmények azonban igencsak
mások voltak, mint ma Ukrajna esetében. John F. Kennedy elnök a Kuba ellen indított
46
terrorista háborúját a megszállás fenyegetéséig fokozta; ezzel szemben Ukrajna egy
ellenséges katonai szövetséghez való potenciális csatlakozása miatt szembesül az orosz
fenyegetésekkel. Nyikita Hruscsov szovjet vezető vakmerő döntése – hogy Kubát rakétákkal
lássa el – az USA hatalmas katonai erőfölényét igyekezett kissé ellensúlyozni. Miután JFK
Hruscsovnak a támadófegyverek kölcsönös leszerelésére vonatkozó ajánlatára minden idők
legnagyobb békeidőszakbeli haderőfejlesztésével válaszolt – noha az USA enélkül is jóval
vetélytársa előtt járt. Tudjuk, hogy ez mihez vezetett.
Az ukrajnai feszültség rendkívül súlyos, Oroszország Ukrajna határain vonja össze haderejét.
Az orosz álláspont jó ideje egyértelmű. Szergej Lavrov külügyminiszter világosan kijelentette
az ENSZ-ben tartott sajtótájékoztatóján: „A lényeg a NATO további keleti terjeszkedésének
és az Oroszországi Föderáció területét fenyegetni képes csapásmérő fegyverek telepítésének
elfogadhatatlanságára vonatkozó egyértelmű álláspontunk”. Nem sokkal később gyakorlatilag
ugyanezt mondta újra Putyin, ahogy már korábban is jó néhány alkalommal.”

Stacey Stout 46 éves amerikai történelemtanárnő – több könyv szerzője - hozzászólása

Chomsky lentebb nyitható, az ukrajnai háborúval foglalkozó YouTube szerepléséhez:
„Én egy "Army Brat" [katonai köcsög] vagyok, és egész életemben azt hittem, hogy mi (az
USA) vagyunk "a jó fiúk". A múlt sok eseménye mögött rejlő igazság megismerése teljesen
felemésztett!!! Amit a kormányunk tett és tesz, az több mint undorító!!! Próbálom elválasztani
magam és az országunk népét (a legtöbbnek még mindig fogalma sincs) a korrupt elittől, de
ez annyira szégyenletes!!! El sem tudom képzelni, hogy a világ többi része mit gondol
rólunk!!! Tényleg szeretném, ha mindenki megértené, hogy mi, az emberek NEM vagyunk
önkéntes résztvevői ezeknek a felháborító cselekedeteknek!!! Aljas módon manipuláltak és
félrevezettek bennünket!!!””

Itt a YouTube videó és az ismertetője:

„Oroszország hónapok óta a legnagyobb csapásokat mérte Ukrajnára, és Kijevben, valamint
kilenc másik városban polgári területeket támadott, mindössze két nappal azután, hogy
Vlagyimir Putyin elnök azzal vádolta Ukrajnát, hogy felrobbantott egy kulcsfontosságú hidat,
amely Oroszországot a Krím félszigettel köti össze. Miközben a háború tovább eszkalálódik
Ukrajnában, bemutatunk egy interjút, amelyet e hónap elején rögzítettünk a világhírű politikai
disszidenssel, Noam Chomskyval Brazíliában és Vijay Prashad politikai íróval. Chomsky
arról beszél, hogy szerinte miért nincs jelentős amerikai békemozgalom az ukrajnai háborúra
válaszul, és beszél a Kínával és Tajvannal kapcsolatos veszélyes amerikai szenátusi
politikáról, amely szerinte Ukrajnával együtt "végzetes háborúval" végződhet. Prashad azt is
megvizsgálja, milyen pusztítást végzett a globális délen a nyugati úgynevezett humanitárius
invázió a demokrácia nevében, Haititől Líbiáig. "Háborúval nem lehet demokráciát teremteni"
- mondja Prashad. "Hagyni kell, hogy az emberek kialakítsák saját méltóságteljes
történelmüket."

És tovább! YouTube interjú Jeffrey Sachs-szal, Az USA politikája és a "Nyugat hamis

narratívája" feszültséget szít Oroszországgal és Kínával szemben címen és az ismertetője:
„A nyugati hegemóniáról és az Egyesült Államok Oroszországgal, Ukrajnával és Kínával
kapcsolatos politikájáról beszélgetünk Jeffrey Sachs közgazdásszal, a Columbia Egyetem
közgazdászával, akinek új cikke a "The West's False Narrative About Russia and China"
címet viseli. Sachs szerint az Egyesült Államok kétpárti külpolitikai megközelítése
"felelőtlenül veszélyes és elhibázott", és arra figyelmeztet, hogy az USA "egy újabb háború
receptjét" hozza létre Kelet-Ázsiában.

47
A Democracy Now! egy független, globális hírműsor, amely hétfőtől péntekig több mint 1500
TV- és rádióállomáson kerül sugárzásra. Nézze élő közvetítésünket a
https://democracynow.org weboldalon hétfőtől péntekig 8-9 óra között.”

Gondolom elég, nem? Hányingerem van az USA-tól!

Még egy adalék az invázió Putyin által hirdetett céljaihoz: senki se hiszi el, hogy Ukrajnában
valóban léteznek neonáci erők. Ime, bizonyság hitetlenkedők előtt: a hetek.hu előfizetéshez
kötött lapjában cikk szól arról, hogy Amerika tudtában van annak, hogy neonáci szervezet is
részesül a támogatásából. És lobognak az egyértelműen náci lobogók.

Hogy ne érje szó a ház (e mű) elejét, felsorolok pár jelenséget, ami aláhúzza, hogy Putyin
rendszere nem dajkamese, hanem kemény terror. Már a háború (katonai művelet) előtt is
előfordult egy s más, de a kezdete óta szinte hetente fordul elő olyan haláleset, ami nem
hihető el véletlennek. Fontos, ellenvéleményt hangoztató magas rangú emberek vagy
publicisták esnek ki a sokadik emelet erkélyéről, vagy esnek be a lépcsőház közepébe, lesznek
váratlanul öngyilkosok, esetleg egyszerűen eltűnnek. Nyugodtan közéjük sorolhatjuk a
Wagner-csoport vezetőjét, Prigozsint is, aki szembeszállt Putyinnal, nem lett semmi baja, de
hetek múlva a saját repülőgépe lezuhant, amit nem élt túl.
Nem beszélek külföldre menekülőkről, akik a behívások megindulásakor rohamot indítottak a
határok ellen.
A sajtó vagy ujjong, vagy nem létezik. Meglepetve értesültem arról, hogy például a YouTube
se működik.
Szinte hihetetlen lépések bizonyítják a vezetők ostobaságát: olyan rendeletet akarnak hozni,
hogy az országba csak az a külföldi léphet be, aki hűségeskü alatt vállalja egy sor korlátozás
betartását, egyebek között tartózkodást az orosz állami politika lejáratásától. Meghökkentő
(talán nem is nagyon) ostoba törvénnyel bűntetendőnek jelölik az LMBTQ-hoz tartozást.

Az ukránoknál finomabban távolítják el a használhatatlan, vagy korrupt vezetőket:

kirúgásokkal, leváltásokkal, bűntetőperrel fenyegetéssel. Aki pedig feladja és átsétál orosz
földre, az után gyilkost küldenek, felkutatják, kivégzik.

***

48
II. fejezet: A Nyugat reakciói

II.1. USA
Pár szó a ma szankcióknak csúfolt bűntető intézkedésekről. Korábban embargónak hívták.
Azzal a névvel évtizedekig döntötte súlyos helyzetbe a neki nem tetsző politikát valló, a
szerint kormányzó országok népét, ahogy ma is teszi szankció néven alkalmazott eljárásokkal,
büntető, korlátozó intézkedésekkel.
Ma is ő vezeti a proxy szolga EU intézkedéseinek létrehozását, alkalmazását. Ma is a nép eszi
meg az intézkedések következményeit.

Keményen írtam az embargóról a „Vádirat az USA ellen!” könyvemben:

Sok gazember módszert talált ki az emberiség a hatalomért, és a hatalom megtartásáért vívott

harcban. Egyik csúcseszköz az utóbbihoz az embargó. Olyan, mint a terror: akkor is
rettenetes, amikor katonák vívják fegyveresek ellen, de a terror legaljasabb formája, amikor
civileket sújtanak vele.
Az embargó döntően a polgári lakosságot érinti. Fokozatai vannak, bár nincs tudomásom
róla, hogy bárki osztályozta volna a rendszer szakaszait. Talán fegyverbevitel korlátozásával
kezdik, aztán jönnek a fegyverek gyártásához szükséges gépek, eszközök, nyersanyagok. Eddig
is felvetődik a kérdés, kinek a felhatalmazása (ENSZ?) alapján, milyen érdekek mentén állapítja
meg az alkalmazó (főként az USA, az utóbbi évtizedekben csatlakozik hozzá a NATO-EU),
hogy ki és miért veszélyes a világ számára? Hiszen többnyire az derül ki, hogy a gaztett elindí-
tójára nézve se veszélyes a célország (Irak, Irán, Szíria, Líbia, Jemen). Ezután következnek a
teljes és minden szempontból vétlen lakosságra mért csapások. Nyersolaj és élelmiszer bevitelé-
nek korlátozása! Végül a halálos csapás: a gyógyszerbevitel letiltása. Főként utólag derül ki,
mint ez Irak és Irán esetében történt, hogy gyerekek százezrei haltak meg az alultápláltság
és/vagy gyógyszerhiány miatt. Ez a tragédia zajlik most Jemenben. Belpolitikai küzdelmek
során a diktatórikus hatalom védelmére kelt Szaúd-Arábia vezetésével néhány ország, és az
USA-Franciaország kettős biztosítja – egyéb támogatások (fegyver és propaganda) mellett – a
tengeri blokádot. Népirtás: éhínség és járványok irtják a nyomorban élő lakosságot.

49
II.2. EU

Az Európai Tanács Az Európai Unió Tanácsa (https://www.consilium.europa.eu/hu/)

közleményei az EU ellenlépéseiről

Egyelőre nem látom a pontos okát, de nem nyílnak meg a beültetett consilium.europa.eu
linkek, ezért kinyitva adom közzé azokat, igyekezve a nem fontos részletekkel megrövidíteni
az egyébként fontos okmányokat. Megadom a linkeket, majd a tartalmat (rövidítve).

https://www.consilium.europa.eu/hu/infographics/impact-sanctions-russian-economy/
A 2022 februárjában Oroszország által Ukrajnával szemben provokáció nélkül indított,
indokolatlan invázió óta a Tanács tíz szankciócsomagot fogadott el Oroszországgal és
Belarusszal szemben. A szankciócsomagok célja gyengíteni Oroszország azon képességét,
hogy finanszírozni tudja a háborút, és a szankciók kifejezetten az invázióért felelős politikai,
katonai és gazdasági elitet célozzák.

A szankciók nem az orosz társadalom ellen irányulnak. Ezért a bevezetett korlátozó

intézkedések nem vonatkoznak olyan területekre, mint például az élelmiszeripar, a
mezőgazdaság, az egészségügy és a gyógyszerészet.

[Ez parasztetetés, gyalázat! Ha egy élő, működő gazdaság egyes régióit bántják, az az egész
gazdaságra, így a lakosságra is negatív hatással van. Ez 1x1!]

A gazdasági mutatók tanúsága szerint az Oroszországgal szemben Európában és másutt hozott

korlátozó intézkedések kihatással vannak az orosz gazdaságra.

Az orosz gazdaság zsugorodik

A Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF), valamint a Gazdasági Együttműködési és
Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint 2022 rossz év volt az orosz gazdaság számára.
Becslések szerint 2022-ben Oroszország bruttó hazai terméke (GDP) 2,1%-kal esett vissza.

Oroszország gazdaságának zsugorodása 2023-ban is folytatódhat. Az előrejelzések szerint az

ország GDP-je a legrosszabb esetben (OECD) 2,5%-kal, de a legjobb esetben is (Világbank)
0,2%-kal fog visszaesni. Az IMF növekedést vár 2023-ban (0,7%).

A kereskedelem csökken
A korlátozó intézkedések szankcionálják bizonyos áruk Oroszországból való behozatalát,
valamint bizonyos áruk Oroszországba való kivitelét. A tiltott termékek jegyzékét úgy
állították össze, hogy a szankcióknak az orosz gazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatása a
lehető legnagyobb legyen, ugyanakkor az uniós vállalkozásokra és polgárokra gyakorolt
következmények korlátozott mértékűek legyenek.

Az adatok bizonyítják, hogy a korlátozó intézkedések eredményesek. Mind a Világbank, mind

az IMF azt becsülte, hogy 2022-ben jelentősen visszaeshet az orosz áru- és
szolgáltatáskereskedelem. 2023-ban a becslések szerint az import meghaladja majd a 2022-es

50
értékeket, ugyanakkor az export a Világbank szerint tovább csökken, az IMF szerint pedig
körülbelül a 2022-es szinten marad.

Oroszország fosszilis tüzelőanyagokból származó bevételei csökkennek

Míg 2022 első félévében Oroszország jól járt a fosszilis tüzelőanyagok világpiaci árának
növekedésével, az olajbehozatalra vonatkozó, 2022 decemberében hatályba lépett szankciók
következtében az ország bevételei csökkentek.

A Nemzetközi Energia Ügynökség adatai szerint az olajbevételek 2023. januárban (2022.

januárhoz képest) több mint egynegyedével csökkentek. A februári visszaesés még
jelentősebb volt (több mint 40%).

Befagyasztott vagyoni eszközök

Az EU és partnerei által Oroszország pénzügyi rendszerével szemben bevezetett
szankcióknak köszönhetően csökken Oroszország képessége a háború finanszírozására.

Az EU, más G7-országok és Ausztrália az Orosz Központi Bank 300 milliárd EUR értékű
tartalékát zárolta (ezek kétharmada az EU-ban van zárolva).

300 milliárd EUR

az Orosz Központi Bank zárolt tartalékai

Az orosz bankrendszer vagyoni eszközeinek 70%-ára szankciók vonatkoznak.

Több mint 1500 szankcionált személy és szervezet összesen mintegy 20 milliárd EUR értékű
vagyoni eszköze került befagyasztásra.

A fenti lapból nyílik a közvetlen háborús kérdések rovat:

https://www.consilium.europa.eu/hu/topics/russia-s-war-on-ukraine/

Oroszország Ukrajna elleni háborúja

Az EU és tagállamai határozottan elítélik Oroszország provokáció nélkül indított,
indokolatlan katonai agresszióját. Az Ukrajna elleni invázióra, valamint Ukrajna Doneck,
Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon régióinak jogellenes annektálására válaszul az EU
számos szankciót fogadott el Oroszországgal szemben.

Az EU szolidaritást vállal Ukrajnával és az ukrán néppel, valamint továbbra is erőteljesen

támogatni fogja Ukrajna gazdaságát, társadalmát, fegyveres erőit és az ország jövőbeli
újjáépítését.

Az EU intézkedéseket tesz továbbá annak érdekében, hogy kezelje a háború által a globális
piacokon keltett zavart, valamint az energiaellátás biztonsága tekintetében okozott
bizonytalanságot.

Ez az oldal áttekintést nyújt az EU Tanácsának és az Európai Tanácsnak az Oroszország

Ukrajna elleni katonai agressziójára adott uniós válasszal kapcsolatos legutóbbi üléseiről,
sajtóközleményeiről és szakpolitikáiról.

51
Az alaplap „további információk” rovatán pedig ezek a hírek követhetők:

https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/eu-response-ukraine-invasion/
Az EU válasza Oroszország Ukrajna elleni inváziójára.

Az EU és tagállamai továbbra is töretlenül, egységesen támogatják Ukrajnát, és határozottan

elítélik Oroszország agresszív háborúját.
Az Oroszország Ukrajna elleni inváziójára válaszul hozott szankciók tizenegyedik csomagja
A Tanács 2023. június 23-án újabb korlátozó intézkedéseket fogadott el Oroszországgal
szemben. Az elfogadott csomag egyebek mellett a következő intézkedéseket tartalmazza:

 a harmadik országokkal folytatott két- és többoldalú együttműködés megerősítése a

szankciók kijátszásának megakadályozása érdekében
 az áruk és technológiák Oroszországon keresztüli továbbításának tilalma
 az exportkorlátozások szigorítása

Az EU emellett:

 további szankciókat vezetett be 71 személlyel és 33 szervezettel szemben

 Oroszország Ukrajna ellen folytatott agresszív háborúja: az EU elfogadta a gazdasági

és egyéni szankciók 11. csomagját (sajtóközlemény, 2023. június 23.)
 Az Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújával kapcsolatos szankciók
tizenegyedik csomagja: a Tanács további 71 személyt és 33 szervezetet vett fel az
uniós szankciós jegyzékbe, valamint új eszközöket vezetett be a szankciók kijátszása
és az információs hadviselés elleni küzdelem jegyében (sajtóközlemény, 2023. június
23.)

Miként vélekedik az EU Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról?

Az EU és tagállamai határozottan elítélik az Oroszország által Ukrajna ellen indított brutális,
agresszív háborút, valamint Ukrajna Doneck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon régióinak
jogellenes annektálását. Elítélik továbbá Belarusz részvételét az Oroszország által végrehajtott
katonai agresszióban.

Az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa 2022. február óta rendszeresen összeül annak
érdekében, hogy megtárgyalja az ukrajnai helyzet különböző vetületeit.

Oroszországnak haladéktalanul be kell szüntetnie ezt a kegyetlen háborút. Az Európai Unió

kiáll Ukrajna mellett, és töretlenül támogatást nyújt a számára, ameddig csak szükséges.

Az Európai Tanács következtetései, 2023. február 9.

Az uniós vezetők több ízben felszólították Oroszországot, hogy haladéktalanul szüntesse be
katonai fellépését, feltétel nélkül vonjon vissza minden fegyveres erőt és katonai felszerelést
Ukrajnából, és teljes mértékben tartsa tiszteletben Ukrajna területi integritását, szuverenitását
és függetlenségét.

Hangsúlyozták: Ukrajnának joga van ahhoz, hogy maga dönthessen a saját sorsáról, és
elismerésüket fejezték ki az ukrán népnek azért a bátorságért, amellyel országát védelmezi.

52
A katonai agresszióra válaszul az EU számottevően kiterjesztette az Oroszországgal
szembeni szankciókat azzal, hogy jelentős számú személyt és szervezetet vett fel a szankciós
jegyzékbe, továbbá példa nélküli korlátozó intézkedéseket fogadott el.

Az EU egységesen és erősen fellépve, humanitárius, politikai, pénzügyi és katonai

támogatást nyújt Ukrajnának.

Az EU ki fog állni Önök és népük mellett nemcsak holnap, hanem mindaddig, ameddig csak
szükséges. Önök mellett leszünk, hogy újjáépítsünk egy modern és virágzó, szilárdan a közös
európai utunk mellett elkötelezett Ukrajnát.

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, 2023. február 3.

Az EU elkötelezett az iránt, hogy továbbra is a szolidaritás jegyében cselekedjen,
és támogatást nyújtson az ukrajnai háború elől menekülők és az őket befogadó
országok részére. Szoros koordinációt folytat emellett partnereivel és szövetségeseivel az
ENSZ-en, az EBESZ-en, a NATO-n és a G7-csoporton belül.

Az Európai Tanács több alkalommal elítélte Oroszországnak a polgári lakosság és polgári

infrastruktúra elleni, megkülönböztetés nélküli támadásait, és felszólította Oroszországot,
hogy vessen véget az Ukrajna energiainfrastruktúráját célzó szisztematikus
rakétatámadásoknak. [A lakosság elleni túlzott vád, tudatos rágalom!]

Az uniós vezetők hangsúlyozták, hogy Oroszországot, Belaruszt és mindazokat, akik háborús

és más rendkívül súlyos bűncselekményekért felelősek, a nemzetközi joggal összhangban
felelősségre vonják majd tetteikért.

Milyen intézkedéseket hozott az EU Oroszországgal szemben?

Egyéni és gazdasági szankciók
Az EU számos szankciót fogadott el Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújára,
valamint Ukrajna Doneck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon régióinak jogellenes
annektálására válaszul.

Az intézkedések célja gyengíteni Oroszország gazdasági bázisát, megfosztani Oroszországot

kritikus technológiáktól és piacoktól, valamint jelentősen korlátozni a hadviselésre irányuló
képességeit.

Ezzel összefüggésben az EU szankciókat fogadott el az alábbiakkal szemben is:

 Belarusz, válaszul az Ukrajna elleni invázióban való részvételére

 Irán, iráni drónoknak az Ukrajna elleni orosz agresszióban való használatával
összefüggésben

Infografika – Uniós szankciók válaszul Oroszország Ukrajna elleni inváziójára

A szankciók első csomagja (2022. február 23.)

 egyéni szankciók az orosz Állami Duma azon tagjaival szemben, akik
megszavazták Doneck és Luhanszk régiók (oblaszty) nem kormányzati ellenőrzés alatt
álló területeinek elismerését

53
  a Doneck és Luhanszk régió (oblaszty) nem kormányzati ellenőrzés alatt álló
területeivel való gazdasági kapcsolatokat érintő korlátozások
 Oroszországnak az EU tőke- és pénzügyi piacaihoz és a kapcsolódó szolgáltatásokhoz
való hozzáférésére vonatkozó korlátozások
 Ukrajna Doneck és Luhanszk régiója (oblaszty) nem kormányzati ellenőrzés alatt álló
területeinek független entitásként való elismerése Oroszország által: az EU szankciós
csomagot fogadott el (sajtóközlemény, 2022. február 23.)

A szankciók második csomagja (2022. február 25.)

 egyéni szankciók többek között Vlagyimir Putyinnal, Szergej Lavrovval, valamint az
orosz Állami Duma és a Nemzetbiztonsági Tanács tagjaival szemben
 gazdasági szankciók, amelyek a pénzügyi, az energia-, a közlekedési és a technológiai
ágazatra terjednek ki
 a vízumkönnyítési rendelkezések felfüggesztése orosz diplomaták, valamint egyéb
orosz tisztviselők és üzletemberek esetében
 Oroszország Ukrajnával szembeni katonai agressziója: az EU szankciókkal sújtotta
Vlagyimir Putyin elnököt és Szergej Lavrov külügyminisztert, továbbá széles körű
egyéni és gazdasági szankciókat fogadott el (sajtóközlemény, 2022. február 25.)

A szankciók harmadik csomagja (2022. február 28. és március 2.)

 az uniós légtér lezárása minden orosz légi jármű előtt
 az Orosz Központi Bankkal folytatott tranzakciók tilalma
 hét orosz bank kizárása a SWIFT-rendszerből
 az euróban denominált bankjegyek Oroszország rendelkezésére bocsátásának
megtiltása
 az orosz állami tulajdonban lévő Russia Today és Sputnik médiaorgánumok
szolgáltatásainak felfüggesztése az EU-ban
 egyéni szankciók bevezetése belarusz személyekkel szemben az Oroszország általi
katonai invázióban játszott szerepük miatt
 Az EU újabb intézkedéscsomagot fogadott el válaszul Oroszország Ukrajna elleni
katonai agressziójára (sajtóközlemény, 2022. február 28.)
 Oroszország Ukrajnával szembeni katonai agressziója: a Tanács szankciókkal sújt 26
személyt és egy szervezetet (sajtóközlemény, 2022. február 28.)
 Az EU szankciókkal sújtja az RT/Russia Today és a Szputnyik állami tulajdonú
médiaorgánumok Unióban folytatott műsorszolgáltatását (sajtóközlemény, 2022.
március 2.)
 Oroszország Ukrajnával szembeni katonai agressziója: az EU egyes orosz bankokat
kizárt a SWIFT-rendszerből és további korlátozásokat vezetett be (sajtóközlemény,
2022. március 2.)
 Belarusz szerepe az Ukrajna elleni orosz katonai agresszióban: a Tanács újabb 22
személyt vett fel a szankciós jegyzékbe, és további kereskedelmi korlátozásokat
vezetett be (sajtóközlemény, 2022. március 2.)

Szankciók Belarusszal szemben (2022. március 9.)

 három belarusz bank kizárása a SWIFT-rendszerből
 a Belarusz Központi Bankkal való tranzakciók tilalma
 a Belaruszból az EU-ba irányuló pénzáramlás korlátozása
 az euróban denominált bankjegyek Belarusz rendelkezésére bocsátásának tilalma

54
  Oroszország Ukrajnával szembeni katonai agressziója: az EU új ágazati
intézkedésekről állapodott meg Belarusz és Oroszország vonatkozásában
(sajtóközlemény, 2022. március 9.)

A szankciók negyedik csomagja (2022. március 15.)

 egyéni szankciók többek között Roman Abramoviccsal és German Khannal szemben
 mindennemű ügylet megtiltása bizonyos állami tulajdonú vállalatokkal
 hitelminősítési szolgáltatások orosz személyek vagy szervezetek részére történő
nyújtásának tilalma
 az orosz energiaágazatba irányuló új beruházások tilalma
 a luxuscikkek Oroszországba irányuló exportjának tilalma
 az Oroszországból az EU-ba irányuló vas- és acélimport tilalma
 Oroszország Ukrajna elleni katonai agressziója: ágazati és egyedi intézkedéseket
tartalmazó negyedik uniós intézkedéscsomag (sajtóközlemény, 2022. március 15.)
 A szankciók negyedik csomagja: további 15 személyt és 9 szervezetet vontak uniós
korlátozó intézkedések hatálya alá (sajtóközlemény, 2022. március 15.)

A szankciók ötödik csomagja (2022. április 8.)

 a szén és más szilárd fosszilis tüzelőanyagok Oroszországból történő importjának
tilalma
 az uniós kikötők lezárása az összes orosz hajó előtt
 az orosz és belarusz közúti fuvarozók EU-ba való belépésének tilalma
 a fa, a cement, a tengeri eredetű élelmiszerek és a szeszes italok Oroszországból
történő importjának tilalma
 sugárhajtómű-üzemanyag, valamint egyéb termékek Oroszországba
irányuló exportjának tilalma
 egy sor célzott gazdasági intézkedés
 szankciók 217 személlyel és 18 szervezettel szemben
 Az EU elfogadta az Oroszországgal szemben az Ukrajna elleni katonai agresszió miatt
bevezetett szankciók ötödik körét (sajtóközlemény, 2022. április 8.)
 Az EU korlátozó intézkedéseket fogadott el további 217 személlyel és 18 szervezettel
szemben (sajtóközlemény, 2022. április 8.)

A szankciók hatodik csomagja (2022. június 3.)

 az Oroszországból származó nyersolaj és finomított kőolajtermékek behozatalának
tilalma (néhány kivétel mellett)
 további három orosz és egy belarusz bank kizárása a SWIFT-rendszerből
 a Rossiya RTR / RTR Planeta, Rossiya 24 / Russia 24 és a TV Centre
International műsorszolgáltatási tevékenységének felfüggesztése az EU-ban
 szankciók 18 szervezettel és 65 személlyel szemben, ideértve a Bucsában és
Mariupolban elkövetett atrocitásokért felelős személyeket is [Úgy tudom, a bucsai
mészárlást független szakértői vizsgálat nem rótta fel Oroszországnak!]
 Oroszország Ukrajna elleni agressziója: az EU elfogadta a hatodik szankciócsomagot
(sajtóközlemény, 2022. június 3.)
 Oroszország Ukrajna elleni agressziója: az EU további 65 személyt és 18 szervezetet
vont korlátozó intézkedései hatálya alá (sajtóközlemény, 2022. június 3.)

Az intézkedések „fenntartását és összehangolását” célzó csomag” (2022. július 21.)

 az orosz eredetű arany behozatalának tilalma
 a kettős felhasználású termékek exportellenőrzésének megerősítése

55
  a kikötői belépési tilalomnak a zsilipekre történő kiterjesztése
 a meglévő intézkedések – például a közbeszerzés, a légi közlekedés és az
igazságszolgáltatás területére vonatkozó intézkedések – tisztázása
 54 személyre és 10 szervezetre, köztük Moszkva polgármesterére és egy jelentős
pénzügyi intézményre, a Sberbankra irányuló korlátozó intézkedések
 Oroszország Ukrajna elleni agressziója: az EU az intézkedések „fenntartását és
összehangolását” célzó csomagot fogadott el (sajtóközlemény, 2022. július 21.)
 Oroszország Ukrajna elleni agressziója: az EU további 54 személyt és 10 szervezetet
vont korlátozó intézkedései hatálya alá (sajtóközlemény, 2022. július 22.)

A szankciók nyolcadik csomagja (2022. október 6.)

 az orosz olaj harmadik országokba irányuló tengeri szállításához kapcsolódó árplafon
 a kettős felhasználású termékek és technológiák kivitelére vonatkozó korlátozások
 kriptotárcák orosz személyek számára történő biztosításának tilalma
 fegyverek, polgári célú tűzfegyverek, lőszerek, katonai járművek és katonai jellegű
felszerelések kereskedelmének tilalma
 acéltermékek Oroszországból történő behozatalának tilalma
 építészeti és mérnöki, valamint informatikai tanácsadási és jogi tanácsadási
szolgáltatások Oroszország számára való nyújtásának tilalma
 szankciók 30 személlyel és 7 szervezettel szemben
 Az EU elfogadta az Oroszországgal szembeni legutóbbi szankciócsomagját Ukrajna
Doneck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon régióinak jogellenes annektálása miatt
(sajtóközlemény, 2022. október 6.)
 Az EU korlátozó intézkedéseket fogadott el további 30 személlyel és 7 szervezettel
szemben (sajtóközlemény, 2022. október 6.)

A szankciók kilencedik csomagja (2022. december 16.)

 a drónmotorok kivitelének tilalma
 a kettős felhasználású termékek és technológiák kivitelére vonatkozó korlátozások
 a bányászati ágazatba történő beruházások tilalma
 az Orosz Regionális Fejlesztési Bankkal eszközölt ügyletek tilalma
 reklámozási, piackutatási és közvélemény-kutatási szolgáltatások nyújtásának tilalma
 négy további orosz médiaorgánum műsorszolgáltatási engedélyének felfüggesztése
 szankciók további 141 személlyel és 49 szervezettel szemben
 Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja: az EU elfogadta a gazdasági és egyéni
szankciók 9. csomagját (sajtóközlemény, 2022. december 16.)
 Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja: az EU további 141 személyt és 49
szervezetet vont korlátozó intézkedései hatálya alá (sajtóközlemény, 2022. december
16.)

A szankciók tizedik csomagja (2023. február 25.)

 kritikus technológia és ipari termékek kivitelének tilalma
 aszfalt és szintetikus gumi behozatalának tilalma
 földgáz-tárolókapacitás oroszok számára történő biztosításának tilalma
 az RT Arabic és a Sputnik Arabic műsorszolgáltatási engedélyének felfüggesztése
 orosz állampolgárok azon lehetőségének korlátozása, hogy tisztséget töltsenek be az
uniós kritikus infrastruktúrák és szervezetek irányító testületeiben
 jelentéstételi kötelezettségeket vezetett be a szankciók hatékonyságának biztosítására
 további szankciók 87 személlyel és 34 szervezettel szemben

56
  Az EU elfogadta a gazdasági és egyéni szankciók 10. csomagját (sajtóközlemény,
2023. február 25.)
 Az EU újabb 87 személyt és 34 szervezetet vett fel a szankciós jegyzékbe
(sajtóközlemény, 2023. február 25.)

A szankciók tizenegyedik csomagja (2023. június 23.)

 a harmadik országokkal folytatott két- és többoldalú együttműködés megerősítése a
szankciók kijátszásának megakadályozása érdekében
 további áruk és technológiák Oroszország területén keresztüli továbbításának tilalma
 a kettős felhasználású termékekre és technológiákra vonatkozó exportkorlátozások
szigorítása
 öt további médiaorgánum műsorszolgáltatási engedélyének felfüggesztése: RT
Balkan, Oriental Review, Tsargrad, New Eastern Outlook és Katehon
 az EU-ba irányuló közúti árufuvarozás tilalma az Oroszországban bejegyzett
pótkocsik és félpótkocsik számára
 az uniós kikötőkbe és zsilipekbe való belépés tilalma a hajók közötti átrakodásban
részt vevő hajók számára
 további szankciók 71 személlyel és 33 szervezettel szemben
 Oroszország Ukrajna ellen folytatott agresszív háborúja: az EU elfogadta a gazdasági
és egyéni szankciók 11. csomagját (sajtóközlemény, 2023. június 23.)
 Az Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújával kapcsolatos szankciók
tizenegyedik csomagja: a Tanács további 71 személyt és 33 szervezetet vett fel az
uniós szankciós jegyzékbe, valamint új eszközöket vezetett be a szankciók kijátszása
és az információs hadviselés elleni küzdelem jegyében (sajtóközlemény, 2023. június
23.)

A szankciók megsértése felkerült az uniós dimenziójú bűncselekmények listájára

A tagállamok jelenleg nagyon eltérően definiálják, mi minősül a korlátozó intézkedések
megsértésének, és nagyban különböznek az intézkedések megsértése esetén kiszabandó
büntetési tételek is.

A Tanács ezért november 28-án egyhangú szavazással elfogadta azt a határozatot, amelynek
értelmében a korlátozó intézkedések megsértése felkerül az Európai Unió működéséről szóló
szerződésben szereplő „uniós dimenziójú bűncselekmények” listájára. A határozat:

 biztosítja a szankciók harmonizált végrehajtását az EU egészében

 elrettent a szankciók kijátszására vagy megsértésére irányuló kísérletektől

E határozat nyomán az Európai Bizottság irányelvjavaslatot terjeszt majd elő, amely az uniós
korlátozó intézkedések megsértésének bűncselekménye tekintetében szabályozási
minimumokat fog megállapítani a bűncselekményi tényállások meghatározására és a büntetési
tételekre vonatkozóan.

A vízumkönnyítés felfüggesztése
A Tanács határozatot fogadott el, amely teljes egészében felfüggeszti az EU és Oroszország
közötti vízumkönnyítési megállapodást. Ennek megfelelően mostantól az orosz
állampolgárokra az Uniós Vízumkódex általános szabályai vonatkoznak. Ez a következőkkel
jár majd:

 a vízumkérelem díja 35 EUR-ról 80 EUR-ra emelkedik

57
  a kérelmezőknek a korábbinál több igazoló dokumentumot kell benyújtaniuk
 hosszabb lesz a vízumfeldolgozási idő
 szigorúbb szabályok vonatkoznak majd a többszöri belépésre jogosító vízumok
kiadására

A határozat az elfogadásának napján lépett hatályba, és 2022. szeptember 12-től

alkalmazandó.

Az Ukrajnában kiállított orosz úti okmányok el nem fogadása

A Tanács 2022. december 8-án határozatot fogadott el az Ukrajnában és Grúziában kiállított
orosz úti okmányok el nem fogadásáról.

Ez a határozat válasz Oroszország azon gyakorlatára, hogy orosz nemzetközi útleveleket állít
ki a megszállt régiók lakosai számára. A határozat folyománya annak is, hogy Oroszország
2008-ban egyoldalúan elismerte Abházia és Dél-Oszétia grúz területek függetlenségét.

Az Ukrajna orosz megszállás alatt álló régióiban, illetve Grúzia szakadár területein kiállított,
vagy az e régiókban vagy területeken lakóhellyel rendelkező személyek számára kiállított
orosz úti okmányokat nem fogják érvényes úti okmányként elfogadni vízum megszerzéséhez
vagy a schengeni térség határainak átlépéséhez.

Hogyan támogatja az EU Ukrajnát és az ukrán népet?

Az EU és polgárai teljes szolidaritást vállalnak Ukrajnával és az ukrán néppel. Az EU példa
nélküli intézkedéseket hozott Ukrajna és népének támogatására. Ezek közé tartoznak az
alábbiak:

 gazdasági és pénzügyi segítségnyújtás

 humanitárius segítségnyújtás
 polgári védelmi támogatás
 katonai támogatás
 menekültek befogadása az átmeneti védelmi mechanizmus keretében
 támogatás háborús bűncselekmények kivizsgálásához és büntetőeljárás alá vonásához
 támogatás egy demokratikus Ukrajna újjáépítéséhez

Miként reagál az EU a háború piaci következményeire?

Az Ukrajna elleni orosz invázió zavart kelt a globális piacokon. A kulcsfontosságú
alapanyagok – köztük a tüzelőanyagok és a műtrágyák – világpiaci ára 2022 során rendkívüli
mértékben megemelkedett.

A háború bizonytalanságokat okozott az energiaellátás biztonságát illetően. Oroszország

támadásai ellehetetlenítik a termények betakarítását és a közlekedési infrastruktúrát, és így
akadályozzák Ukrajnát abban, hogy exportálhassa agrár-élelmiszeripari termékeit, ami tovább
súlyosbítja a globális élelmezési válságot.

Energiaválság
2022 márciusában az uniós vezetők megállapodtak abban, hogy fokozatosan meg kell
szüntetni az EU függőségét az orosz fosszilistüzelőanyag-behozataltól. Ezen túlmenően az
uniós országok együttműködnek annak érdekében, hogy:

58
  biztosítsák a gázellátást, ugyanakkor csökkentsék a gáz iránti keresletet
 mérsékeljék a magas energiaáraknak a háztartásokra és vállalkozásokra gyakorolt
hatását
 felgyorsítsák a tiszta energiára való átállást

Az uniós vezetők 2022 decemberében hangsúlyozták, hogy nagyobb mértékű uniós

koordinációra van szükség ahhoz, hogy szembe lehessen nézni a jövőbeli hideg évszakokkal,
és felkérték a Tanácsot, hogy zárja le az alábbiakra vonatkozó javaslatokkal kapcsolatos
munkát:

 az energiapolitikai szolidaritás javítása

 a megújuló energia szélesebb körű alkalmazásának felgyorsítása
 a gázárakra vonatkozó piaci korrekciós mechanizmus

A Tanács 2022. december 19-én megállapodott arról, hogy piaci korrekciós mechanizmust
hoz létre a túlzottan magas gázárak időszakos kialakulásának korlátozására.

Élelmezési válság
Az uniós országok a következők révén reagálnak a globális élelmezési válságra:

 sürgősségi segélyt nyújtanak a leginkább rászorulók részére

 segítik a fejlődő országokat az élelmiszer-termelésük fenntarthatóbbá tételében
 támogatják a nyitott és akadálymentes kereskedelmet
 szorosan együttműködnek a globális partnerekkel

Az EU segítségével megvalósuló ún. szolidaritási folyosóknak köszönhetően 2022. május óta

több mint 45 millió tonna gabona és olajos mag kivitelére került sor Ukrajnából. Ezáltal pedig
az élelmiszer eljut a rászoruló afrikai, közel-keleti és ázsiai országokba.

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke 2022 szeptemberében társelnöke volt az ENSZ-
közgyűlésének hete alkalmával rendezett globális élelmezésbiztonsági csúcstalálkozónak.
Ennek során a világ vezetői nyilatkozatot adtak ki, amelyben hangsúlyozták, hogy meg kell
erősíteni a nemzetközi együttműködést és a partnerségi kezdeményezéseket.

---

A szankciócsomagoknak ezzel nincs vége, de nem érdemes foglalkozni velük, ismétlik a

felsorolt módszereket, kiterjesztik azokat. Istentelenül magasan megfizetett emberek hada
dolgozik Oroszország béklyóin, mintha azok komoly hatással lennének a megfojtásában.
Nem hallani egyetlen pisszenést se a tömeggyilkos Netanjahu-rendszer elleni szankciókról,
netán a világcsendőr USA-ról leszakadásról. Azok nyugodtan, büntethetetlenül
öldökölhetnek!

59
II.3. NATO

Az EU-val szinkronban történnek a NATO döntései. És az USA diktál, természetesen. Törtem

és töröm a fejem, jó-e, ha az intézkedéseit a hivatalos okmányokból vett részletekkel
ismertetem, vagy helyesebb-e a róluk szóló cikkekre bízni az olvasót. Az utóbbi módszert
választottam. A cikkeket időrendi sorrendben ismertetem, kisebb-nagyobb szünetekkel.
Szerintem jó áttekintést nyújtanak. Íme:

telex.hu. 22.01.26

Az orosz békeajánlat: vissza 1997-be, lényegében megszűnne Magyarország NATO-tagsága

Részlet:

A NATO csalfaságának mítosza mindenesetre mára szerves részévé vált az orosz diplomáciai
retorikának. Vlagyimir Putyin például a karácsony előtti szokásos évértékelő
sajtótájékoztatóján ezekkel a szavakkal kérte számon a Nyugatot:

„Folyamatosan becsaptak minket. Öt NATO-bővítési hullám történt, és (az amerikaiak) már

Lengyelországban meg Romániában vannak a fegyverrendszereikkel.”

Akármi is igaz az állítólagos nyugati ígéretekből, Oroszország decemberben a NATO-nak

elküldött, ultimátum jellegű szerződéstervezetének pontjai közül (mely kiegészítette az
Egyesült Államoknak küldött hasonló követeléscsomagot) ez volt az egyik legfontosabb:
Oroszország, illetve azok az országok, amelyek 1997 előtt is a NATO tagjai voltak, nem
állomásoztathatnak „más európai országokban” olyan katonákat és katonai eszközöket,
melyek 1997 előtt még nem voltak ott. Mivel az orosz csapatok a kilencvenes évekre már
kivonultak az egykori Varsói Szerződés országaiból, ez a kölcsönösség valójában a nyugati
hatalmakra róna kötelezettséget.

A nyakatekert megfogalmazás azt jelenti, hogy a NATO-katonáknak ki kéne vonulniuk az

1997 után taggá váló országokból – ami felöleli az egykori szovjet blokk nagy részét,
beleértve Magyarországot is. Az öt bővítési körben ugyanis Szerbia kivételével minden
közép- és kelet-európai ország csatlakozott a NATO-hoz, mely így mára már harminc tagot
számlál:
 1999-ben csatlakozott Lengyelország, Csehország és Magyarország,
 2004-ben Bulgária, Románia, Lettország, Litvánia, Észtország, Szlovénia és
Szlovákia,
 2009-ben Albánia és Horvátország,
 2017-ben Montenegró
 és 2020-ban Észak-Macedónia.
A 2008-as NATO-csúcstalálkozón döntés született Ukrajna és Grúzia felvételi eljárásának
megindításáról is, ez azonban a heves orosz reakciók miatt azóta is húzódik.

Egy másik fontos pont pedig megtiltaná a NATO-nak, hogy „bármilyen katonai aktivitást”
kifejtsen Ukrajnában, Kelet-Európában, (a szintén NATO-tagjelölt Grúziát is magába foglaló)
Dél-Kaukázusban, illetve Közép-Ázsiában.

60
A NATO tagországai – Forrás: Addicted04/Wikipedia

Összefoglalva: a kifejezetten a posztszovjet térségre vonatkozó követelések az 1997 előtti

katonai állapothoz való visszatérést jelentenék.
Így például megszűnne a balti államokban és Lengyelországban állomásozó többnemzetiségű
NATO-kontingens – melyhez egyébként magyar katonák is tartoznak, szeptembertől például a
Honvédség Gripenjei kergetik a Baltikumban visszaeső légtérsértőnek számító orosz gépeket.
Ez a haderő létszámát tekintve – a négy országban összesen 9000 NATO-katona állomásozik
– nem jelent komoly fenyegetést Oroszországra. A Megnövelt Előretolt Jelenlét (angolul alig
hangzik jobban: Enhanced Forward Presence) nevű soknemzetiségű erő szerepe inkább
szimbolikus és elrettentő – utóbbi nem létszámának vagy harci értékének köszönhetően,
hanem azért, mert az oroszok nem fognak tűzparancsot kiadni amerikai vagy brit katonákra.

infostart.hu, 22.02.22

ENSZ- és NATO-tiltakozás, amerikai intézkedések - reakciók Vlagyimir Putyin döntéseire

61
Részlet:

A donyecki és luhanszki "népköztársaságok" orosz elismerése

António Guterres ENSZ-főtitkár értékelése szerint sérti a világszervezet alapokmányát -

közölte hétfőn este Stéphane Dujarric ENSZ-szóvivő.

"Az ENSZ a vonatkozó közgyűlési határozatokkal összhangban, továbbra is teljes mértékben

támogatja Ukrajna szuverenitását, függetlenségét és területi épségét a nemzetközileg elismert
határai között" - emelte ki Dujarric a világszervezet állásfoglalásában.

Guterres szerint Oroszország e lépésével megsértette Ukrajna területi épségét és

szuverenitását. Az ENSZ főtitkára egyben komoly aggodalmát fejezte ki, és a konfliktus
békés rendezésére szólította fel a feleket.

vg.hu, 22.04.15
Szerző: Pető Sándor

Bárhogy is lesz Ukrajnában, az oroszok küszöbére lép a NATO

Akár legyőzi a NATO-tagságra áhítozó Ukrajnát Oroszország a következő hetekben, akár

nem, a katonai szövetség a nyárra a kelet-európai óriás küszöbéig terjeszkedik. Moszkva
fenyegetően reagált az erről szóló hírekre.

Moszkva haragját váltotta ki és háborúhoz vezetett, hogy a szomszédos Ukrajna az elmúlt

évtizedben közelebb manőverezett a Nyugathoz és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez,
a NATO-hoz. Bármilyen véget is ér a február végén kezdődött orosz invázió Ukrajnában, már
biztosnak látszik, hogy az agresszió következtében pont az történik, amitől Moszkva tartott,
bár másképpen: a NATO gyűrűje szorosabbra fonódik.

Az ukránok lerohanásától megrettent, hivatalosan eddig semleges Finnország és Svédország -

akik azonban már korábban is együttműködtek a NATO-val - várhatóan hamarosan
csatlakozhat az oroszokkal az agresszió miatt feszült viszonyba került katonai blokkhoz. Ez
azt jelenti, hogy egyszer csak NATO-erők jelennek meg Vlagyimir Putyin elnök
szülővárosától, Szentpétervártól alig 160 kilométerre északnyugatra, és az északi-tengeri
orosz flotta fő támaszpontjainak közelében.

A héten szaporodtak a finnek és svédek küszöbön álló csatlakozásáról szóló hírek, amelyek –
mint már korábban is – azonnal fenyegető orosz reakciót váltottak ki.
„Heteken, nem hónapokon belül” várható a döntés a csatlakozásról a NATO-hoz, és a
konzultációk a parlamenttel megkezdődtek – közölte szerdán Sanna Marin finn
miniszterelnök.
A The Times brit napilap finn hivatalos forrásokat idézett, akik szerint a döntés már május
elején megszülethet, de legkésőbb a június 25-i nyárközép fesztivál idején. Nagy vita nem
várható, a 200 törvényhozó közül mindössze hatan állnak a csatlakozás ellenzőjének hírében.
A svédeknél mások lehetnek az arányok, de Magdalena Andersson miniszterelnök, miután
szerdán találkozott Sanna Marinnal, azt közölte, hogy ők is dönteni szeretnének még jóval a

62
szeptemberi választások előtt. A Svenska Dagbladet napilap úgy értesült: Andersson már
döntött is, és júniusban hivatalosan is bejelentik a csatlakozási szándékot.

A közvélemény az elmúlt hónapokban mindkét országban a csatlakozás oldalára állt. A hétfőn

közölt legfrissebb finn közvéleménykutatás szerint a polgárok öthatoda szeretné a belépést. A
svédeknél is meghaladja az arány az ötven százalékot egy múlt héten közölt kutatás szerint, és
még többen támogatnák a csatlakozást, ha a szomszédos finnek is a belépésről döntenének.

privatbankar.hu, 23.07.06
Káncz Csaba jegyzete

Kedvelem Káncz Csabát, az egyik legélesebb szemű, ha nem a legélesebb szemű

megfigyelője világunknak. Ez a cikke is jó, de mainstream-mérgezett.

De mi lesz Ukrajnával? Történelmi lesz a NATO csúcstalálkozója

A jövő heti vilniusi NATO csúcstalálkozó jelentősége jóval túlmutat az euroatlanti térségen.
De miért nem támogatja Biden elnök Ukrajna gyors NATO csatlakozását?

Biden elnök vasárnap egy ötnapos, három országot felölelő európai körútra indul. Ennek
legfontosabb állomása a litvániai Vilniusban tartandó éves NATO-csúcstalálkozó július 11-
12-én.

A napirend
A csúcstalálkozó napirendjén három fő téma szerepel: az új védelmi tervek, a kiadási
kötelezettségvállalások és Ukrajna NATO-tagsághoz vezető útja. Mindezek létfontosságúak a
NATO azon képessége szempontjából, hogy az elkövetkező években és évtizedekben kezelni
tudja az orosz fenyegetést. Mivel a csúcstalálkozóra nemcsak az európai, hanem a nemzetközi
biztonság korszakváltásának idején kerül sor, jelentősége jóval túlmutat Európán.
A csúcson meghozandó döntések jelzéseket küldenek a szövetségeseknek és az ellenfeleknek
egyaránt a NATO képességét és eltökéltségét illetően az orosz és kínai fenyegetés kezelésére.
Egy évvel ezelőtt Madridban tartotta a NATO első olyan csúcstalálkozóját, amely
Oroszország teljes körű Ukrajna inváziójának következményeivel foglalkozott.

A korszakváltás jelei nyilvánvalóak voltak: a NATO keleti határa mellett egy nagyszabású
háború tért vissza Európába, és ennek következtében két, nagy katonai hagyományokkal
rendelkező északi ország, Finnország és Svédország is tagfelvételi kérelmet nyújtott be. A
szövetség döntéseket hozott a keleti szárny védelmének és elrettentésének megerősítéséről, és
új stratégiát fogadott el, amely Oroszországot határozta meg az európai biztonság
legjelentősebb fenyegetéseként.
Egy évvel később folytatódik a NATO alkalmazkodása a leromlott biztonsági környezethez.
Talán korábban néhány NATO-ország még arra számított, hogy sikerül megegyezni
Putyinnal, és hamarosan véget ér a háború. A legtöbb szövetséges nem sietett megerősíteni
védelmi képességeit vagy védelmi iparának kapacitását, ami költséges és gyakran politikailag
nehéz lépés. Mára viszont szélesebb körben elfogadott, hogy a NATO-nak valószínűleg
hosszú távon is ellenséges kapcsolata lesz Oroszországgal.

Új védelmi tervek

63
Tavaly Madridban a NATO lépéseket tett annak érdekében, hogy a megerősített előretolt
jelenlét (eFP) koncepciójáról a keleti szárny előretolt védelme felé mozduljon el.
2022 tavaszán a világot megdöbbentették az Ukrajnában feltárt, kiterjedt és brutális, a civilek
elleni erőszakról szóló képek, amikor az ország a február 24-i inváziót követően
visszahódította az orosz erők által megszállt területeket. Ezek az események arra késztették a
NATO-t, hogy az előretolt jelenlétet felváltsa az előretolt védelemmel, és az első pillanattól
kezdve olyan képességet fejlesszen ki, hogy visszaszorítsa az inváziót.

„Ez nettó zsarolás” – svédországi magyarok az Orbán-kormány NATO-politikájáról

A Svédországban élő magyarok túlnyomó többsége nem ért egyet a svéd NATO-csatlakozás
ratifikációjával kapcsolatos magyar kormányzati hozzáállással.
Ezért a NATO új védelmi terveket készített elő, amelyeket Vilniusban fogadnak el. A tervek a
hidegháború befejezése után először részletesen meghatározzák, hogyan reagál a NATO egy
esetleges orosz támadásra, és melyek azok az erők és képességek, amelyeket az egyes
szövetségeseknek biztosítaniuk kell ehhez.

Kiadási célok
Kihívást jelent majd az új védelmi tervek megvalósításához szükséges képességek biztosítása.
A 2014-es kelet-ukrajnai háború vitát indított a NATO-ban a kollektív védelemre való
összpontosítás és az elveszett katonai képesség újjáépítésének szükségességéről.
2022 februárja után a NATO-országok jelentős mennyiségű fegyverzetet adtak Ukrajnának,
amelyet folytatni kell, hogy Ukrajna visszahódítsa a megszállt területeket. Ugyanakkor
erősebb képességekre van szükség a NATO saját hosszú távú védelmi szükségleteihez.
Egyes szövetségesek amellett érvelnek, hogy a célszintet a jelenlegi 2 százalék fölé emeljék,
mások pedig mindenképpen túllépnek ezen a szinten – Lengyelország például idén már GDP-
jének 4 százalékát költi védelemre, a balti államok pedig a 3 százalékot célozzák meg a
következő években.

Ukrajna útja a NATO felé

A NATO-országok számos pontban egyetértenek Ukrajnának a szövetséggel való kapcsolatát
illetően. Arról közös megegyezés van, hogy Ukrajna egy napon csatlakozni fog, és ahogy Jens
Stoltenberg főtitkár világossá tette, Oroszországnak nincs vétójoga a NATO és Ukrajna által
meghozandó döntés felett.

[Sajnos, elég rossz, tele van feltupírozott vádakkal.]

portfolio.hu, 23.07.10
Reuters

Kiderült, új terveket fogadott el a NATO arra az esetre, ha Oroszország megtámadná

A NATO-országok új terveket hagytak jóvá az Oroszország, vagy terrorszervezetek által a

nyugati katonai szövetség területén elkövetett esetleges támadásokra való reagálásra - jelezte
több diplomata a német dpa hírügynökségnek. A tervek, amelyeket a NATO-vezetők a keddi
és szerdai csúcstalálkozón Vilniusban hagynak jóvá, részletezik a csapatok jelenlétének gyors
növelésére és az esetleges tengeri, légi, kiber- és űrtámadások elleni védekezésre vonatkozó
stratégiákat.

64
A NATO-tagállamok zöld utat adtak az új stratégiáknak, amelyek célja az Oroszország, vagy
terrorista csoportok által a nyugati katonai szövetség területén elkövetett esetleges támadások
elhárítása - közölte több diplomata a német hírügynökséggel a Reuters tudósítása szerint.
Ezek a tervek, amelyeket a hét elején Vilniusban ülésező NATO-vezetők ratifikálnak,
intézkedéseket vázolnak fel a szárazföldi csapatok számának gyors növelésére, valamint az
esetleges tengeri, légi, kiber- és űrtámadások elleni védekezésre.

A regionális védelmi tervek nemcsak azt határozzák meg, hogyan lehet hatékonyan bevetni a
szükséges erőket és képességeket, hanem egy parancsnoki struktúrát is létrehoznak.

Ez a fejlemény a tavalyi döntést követi, miszerint a jövőben mintegy 300 000 katonát tartanak
magas készültségben. Eddig a NATO magas készültségű csapatai voltak az elsődleges erő a
gyors válságműveletekhez, a tagállamok jelenleg mintegy 40 000 katonával járulnak hozzá.
A gyorsreagálású erők és az orosz fenyegetésekre adott egyéb reakciók ezen módosításai
kollektív védelmünk és elrettentésünk legjelentősebb átalakítását jelentik a hidegháború óta
- jelentette ki Jens Stoltenberg NATO-titkár. Az újonnan létrehozott védelmi protokollok
részei a NATO elmúlt években tett folyamatos erőfeszítéseinek, hogy megerősítse védelmi és
elrettentő képességeit, amire Oroszország 2022 februárjában végrehajtott teljes körű ukrajnai
inváziója miatt még nagyobb szükség van.

Ezeknek a terveknek a megvalósítása folyamatos feladat lesz az elkövetkező években, amint

azt korábban Rob Bauer admirális, a NATO katonai bizottságának elnöke is kijelentette. A
védelmi protokollok egybeesnek a védelmi beruházások növelésére, a szövetségen belüli
újrafegyverkezésre és a fegyvergyártás fokozására irányuló kezdeményezésekkel, hogy a
nagyobb csapatlétszámot befogadják és a hatékonyságot fokozzák.
Bauer admirális kifejtette, hogy ez több személyzeti toborzást és képzési gyakorlatot foglal
magában. Ez magában foglalja a készletek és alakzatok kiépítését, valamint a felszerelések
beszerzését is. Hozzátette, hogy a termelési kapacitásról is folynak tárgyalások.
Ez egy út onnan, ahol most vagyunk, oda, ahová el kell jutnunk - mondta.

Az Oroszországból érkező potenciális támadások mellett a terrorszervezetek által jelentett

fenyegetések is szerepelnek ezekben a tervekben.

[Tipikus uszítás, alapok nélkül. Idiotizmus Oroszország általános támadásával ijeszteni a

világot, hacsak a fegyverek szaporítása nem kívánja ezt. A katonai-hadiipari maffia uralkodik
felettünk, az egész világ felett. Egyelőre!]

telex.hu, 23. 11. 30

Balizs Benedek

A NATO főnöke arra kéri a szövetség tagjait, hogy továbbra is támogassák Ukrajnát

Jens Stoltenberg NATO-főnök arra sürgette a szövetség tagjait, hogy „maradjanak a pályán"
Ukrajna támogatásában az orosz invázió elleni háborúban, miközben az Egyesült Államok és
az EU is küzd a további katonai segítségnyújtásról szóló megállapodásért.
„Kötelességünk biztosítani, hogy Ukrajnát ellátjuk a szükséges fegyverekkel" – mondta
Stoltenberg újságíróknak.

65
Csak a pályán kell maradnunk. Ez a mi biztonsági érdekeinkről is szól.

Kommentárjait akkor tette közzé, amikor a Biden-kormány által javasolt 60 milliárd dolláros
amerikai katonai segélycsomag sorsa a kongresszus egyes republikánus képviselőinek
ellenállása miatt bizonytalan.
„Biztos vagyok benne, hogy az USA továbbra is támogatást fog nyújtani, mert ez az USA
biztonsági érdeke. És ez összhangban van azzal is, amiben megállapodtunk" – tette hozzá
Stoltenberg.

telex.hu, 23.11.13
Hegyi Gyula

Háborúba vagy békébe sodródunk?

Jó háború természetesen nincs. De egy jól tervezett és vezetett háborúban a hadviselő

feleknek van céljuk: vagy egy békeszerződés, vagy az ellenség feletti teljes győzelem. Az
ukrajnai háborúval az a gond, hogy Ukrajna támogatóinak nincs egyértelmű elképzelése a
háború céljáról és befejezéséről. Ezért a háború bármikor véget érhet egy váratlan
fegyverszünettel, de eszkalálódhat is, és akár a harmadik világháborúba torkollhat.

Az orosz hadicél világos. Megakadályozni, hogy bármilyen külhatalom (leginkább a NATO)

Ukrajna területéről fenyegethesse Oroszország biztonságát. Másodlagos cél a Krím
megvédése és járulékos haszonként annyi terület elfoglalása a Donbászban, ami túl nagy
áldozat nélkül lehetséges. Oroszország 2022-ben csak az újabb területszerzésért nem égetett
volna fel minden hidat a Nyugattal, de amióta a NATO-bővítésre adott válasz miatt ez
megtörtént, bónuszként szívesen elvisz egy-két „oblasztyot”. Az ukrán cél is egyértelmű, bár
a háború kitörése óta fokozatosan keményebb lett. Visszaszerezni minden, 2014 óta elcsatolt
területet, teljes anyagi jóvátételt kapni a háborús károkért és kiadatni Oroszország vezetőit
valamilyen nemzetközi bíróságnak. Azaz megbuktatni a jelenlegi orosz rendszert és
lényegében szétverni az Oroszországi Föderációt.

Az Ukrajnát pénzzel, fegyverekkel, titkosszolgálati és diplomáciai eszközökkel segítő nyugati

hatalmak valós céljai azonban ellentmondásosak (ha egyáltalán léteznek ilyen célok)
.
Az Európai Unió vezetői imamalomszerűen ismételgetik, hogy a békekötés idejéről és
feltételeiről az ukrán vezetésnek kell döntenie. Ez elvben azt jelenti, hogy elfogadják az ukrán
békefeltételeket, benne Oroszország teljes vereségét, az erőszakos moszkvai rendszerváltást
és akár a Föderáció szétverését is. Valójában azonban tudják, hogy ez nagyjából lehetetlen.
Aki szélesebb látókörrel rendelkezik, azzal is tisztában van, hogy ha ez mégis bekövetkezne,
az életveszélyes lenne Európára is. Ezért bénultan szemlélik a történteket és abban
reménykednek, hogy valaki majd csak megoldja helyettük az európai kontinens 1945 óta
bekövetkezett legsúlyosabb válságát.

Ezen a valakin természetesen az Egyesült Államokat értik. Az USA valóban főszereplője a

történetnek, hiszen a 2008-as bukaresti csúcson a franciák és a németek ellenkezését és Putyin
2007-es müncheni nyilatkozatát negligálva elfogadtatta Ukrajna és Grúzia (Georgia)
potenciális NATO-tagságát. Angela Merkel 2021. novemberi távozása és a 2022. februári
orosz invázió közti feszült hónapokban Washington nyilvánvalóvá tette, hogy nem érdekli az

66
oroszok meghúzta „vörös vonal”, és megnyitja a NATO kapuit az ukránok előtt. Közben fel is
készítette Ukrajnát az Oroszország elleni háborúra. Így elvárható lenne, hogy legalább neki
legyen világos békecélja.

Kezdetben nyilván volt is. Először Ukrajna megvédése, aztán az ukrán kitartás és előretörés
láttán az oroszországi rendszer megbuktatása is. Az idei ukrán sikerek elmaradása miatt
azonban bizonytalanná vált a cél, és egyre jobban alárendelődik az amerikai elnökválasztási
kampánynak. A republikánusok elvben még a demokratáknál is keményebbek szoktak lenni
az oroszokkal szemben, így egy ideig kitartott a kétpárti konszenzus Ukrajna támogatására.
De egy elnökválasztást nem lehet kétpárti kedveskedéssel megúszni, és Ukrajna egyértelműen
a Biden-család személyes ügye lett. Ezért a republikánusok számára Ukrajnánál
szükségszerűen fontosabb lesz Biden megbuktatása és a háború amerikai terheinek a
mérséklése, vagy megszüntetése.

Röviden érdemes szólni az úgynevezett kollektív Nyugat keleti országairól is. Dél-Korea és
Japán érdekelt lenne az Oroszországgal való korrekt együttműködésben Észak-Korea féken
tartása, illetve a japán–orosz békeszerződés megkötése miatt, számukra és Ausztrália számára
is nyugtalanító Kína katonai megerősödése az orosz–kínai nukleáris tengely kialakulásával.
Ezek az országok valóban megkérdezésük nélkül kénytelenek áldozatot hozni névleg Kijevért,
valójában a washingtoni demokratákért.

Ami a már említett háborús kilátásokat illeti, a zavaros nyugati békecélok miatt minden
lehetséges. Nem lehet kizárni, hogy Izrael támogatásának prioritása, az ukrán sikerek
elmaradása és a kongresszus hangulatváltozása miatt a Biden-kormányzat váratlanul
fegyverszünetbe tolja Ukrajnát akár nyíltan, akár ráutaló magatartással. Ukrán részről és
Brüsszelben is

Felmerültek már olyan ötletelések, miszerint lehetséges lenne a NATO kiterjesztése úgy, hogy
csak az ukrán–orosz tűzszüneti vonalig tartana Ukrajna kollektív védelme,
tehát a híres ötös cikkely érvényessége. Ez ugyan a NATO alapelve és a várható orosz reakció
miatt nehezen elképzelhető, de felvetése első lépés lehet a „békéért területet” elv ukrán
elfogadásában.

Sajnos a háború eszkalációját sem lehet kizárni. Ukrajna mind több, az orosz területeket is
elérő rakétákat kap, és a márciusi oroszországi választások közeledtével az ilyen támadásokra
Putyin elnöknek egyre keményebb válaszokat kell adnia. A márciusi orosz választások
végeredményén izgulva senkinek sem kell lerágnia a körmeit, de lebecsülni sem szabad a
voksolást. Sokat elárul majd, hogy kik állnak ki Vlagyimir Putyinnal szemben, és kampányuk
békepártibb vagy nacionalistább lesz az elnökénél. (Egy-két liberális próbálkozót leszámítva
bizonyosan nacionalistább lesz.) Ez pedig az ukrán frontra küldendő erősítés mértékére is
kihat majd.

Az igazi, akár világháborús veszélyhelyzet azonban a Fekete-tengeren alakulhat ki. Ukrajna

amerikai és brit támogatói számára nem a Donbász visszaszerzése, hanem a fekete-tengeri
dominancia megszerzése a legfontosabb háborús cél. A britek már 1853–56 között
megpróbálták elvenni a Krímet Oroszországtól, 1918-ban pedig Konstantinápolyt (Isztambult)
és a tenger bejáratát akarták tartósan megszállni. Amerika segédcsapataként most ismét a
Fekete-tenger feletti uralomért küzdenek. A túléléséért harcoló Zelenszkij elnök nyilván úgy
gondolja, hogy az angolszászok támogatását a fekete-tengeri orosz flotta és a Krím
támadásával tarthatja meg. Csakhogy ott orosz hadihajók, rakéták, repülőgépek, drónok

67
közvetlenül összeütközhetnek hasonló amerikai és brit harci eszközökkel, ahogy az többször
is majdnem megtörtént. Az orosz és amerikai elnökválasztási kampány, plusz a brit
belpolitikai válság idején egy szikra is elég lehet nagyon nagy robbanáshoz. Ezért, ha van
valós világháborús veszély, akkor az elsősorban a Fekete-tenger környékén és esetleg
Moszkva nyugati rakétákkal való megtámadása esetén alakulhat ki.

***

68
III. fejezet: Hol tart ma a háború?

Gyorshírrel kezdem!

Tegnap, december másodikán a Magyar Békekör a két fegyveres erő parancsnokai közötti
„magánbeszélgetésről” adott hírt. Majdnem egybevág az én helyzetítéletemmel, kivételt
„csak” Ukrajna belépése a NATO-ba képez, ezért teljes egészében közlöm:

„Katonai megbeszélések Ukrajna és Oroszország között?

2023-12-02 Magyar Békekör Egyesület Hírek
New York, 2023. december 2. szombat (MB)

Rendszerint jól értesült amerikai újságíró állítása szerint az ukrán fegyveres erők
parancsnoka „privát” tárgyalásba bocsátkozott az orosz fegyveres erők parancsnokával –
értesült a Magyar Békekör tudósítója szombaton.
A Pulitzer díjas Seymour Hersh, forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Valerij Zaluzsnij
ukrán főparancsnok Valerij Geraszimovval, az orosz haderő parancsnokával folytat
magánmegbeszélést olyan békekötésről, amely – Zelenszkij elnök tervétől eltérően – többé
nem kötné a béke feltételéül a Krím és a Donbász visszaadását, hanem tudomásul venné a
Krím Oroszországhoz tartozását, az oroszok által elfoglalt területeken pedig szavazással
döntenének a területek hovatartozásáról.
Oroszországnak cserében el kellene fogadnia, hogy Ukrajnát integrálják a NATO-ba, a
NATO viszont nem telepíthetne sem támadó fegyvert, sem idegen csapatokat Ukrajnába.
Ha Hersh értesülése megfelelne a valóságnak, Zaluzsnij és megbízói szeretnék elérni, hogy
Moszkva lemondjon Ukrajnával kapcsolatos hármas céljáról: Ukrajna nácitlanításáról,
demilitarizálásáról és semlegessé változtatásáról.
December 1-i szkopjei sajtóértekezletén Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azt mondta,
hogy Oroszországnak nincs oka változtatni Ukrajnával kapcsolatos céljain – írta tudósítónk.
Az orosz külügyminiszter kijelentése arra utal, hogy Moszkva nyugati tapogatózásként
fogja fel Zaluzsnij ajánlatát, ugyanakkor nem zárkózik el még a “privát” tárgyalás elől sem –
jegyezte meg tudósítónk.
Kiadta: Magyar Békekör”

Nem hiszem, hogy teljesen „kacsahírről” lenne szó. A kemény tél előtt kialakulóban lévő
állóháborúban az ukrán hadsereg kimerülése valószínű, és biztos, hogy Oroszország lakóinak
is elegük lehet a vérontásból. Emlékezzünk, hogy Putyin még viszonylag kis emberveszteség
idején is kénytelen volt a felháborodott anyák szemébe nézni, gyűlést tartani számukra és
szentbeszédet tartani arról, hogy a haza védelme hősi feladat. Ma már ez lehetetlen lenne. Ha
a hírbeszédekben szereplő 300 000 halott és sebesültnek csak a fele lenne igaz, az is gyalázat
lenne, amiről hallgatni arany. Bökkenőt szerintem a NATO-ba lépés erőszakolása jelent az
ukrán elképzelésben, nekik se tenne semmi jót, de Putyin számára akkora blamázs lenne, amit
a nagy hazafi nem visel el.
Ez a háború is igazolja, akár Izrael palesztinok elleni tömeggyilkos bosszúhadjárata, hogy
öntelt akarnokok viszik vérpadra ártatlan emberek tömegeit. És sokszor (többnyire?) az igazi
főbűnösök csak rejtve használják fel őket rémterveik, rémtetteik végrehajtására.

*
69
A háború mai időkben zajló eseményeit a NATO intézkedéseinek ismertetésével hasonlóan
cikkekkel körvonalazom, hivatalos közlemények helyett, amik mindig ferdítenek. Előbb
azonban rövid általános ismertetésre kerítek sort.

Néhány jellemzőjét nem kellett sokáig keresgélnem: barbár háború ez is, mint valamennyi.
Nem viharos genocídium, mint Izrael palesztinok elleni, „ölj, nem vonunk felelősségre”
Netanjahu-parancsra végrehajtott emberirtása, ami többszörösen több ártatlan ember,
gyerekek, nők, idősek, sőt kórházban ápoltak halálával jár, mint ahány Hamász terroristát
likvidálnak. Ahol dajkamese a civilek védelme, mert azok több mint háromnegyedét
elüldözték a lakóhelyükről, vagy akikre modern fegyvereikkel úgy támadtak rá, hogy
mindenüket, kórházukat, iskoláikat is a földdel tettek egyenlővé, mint a több százezres Hán
Júnisz–ban, vagy a Dzsabália menekülttáborban tették. És – mint mostanában tudtam meg – a
ciszjordániai telepesek (többnyire vallási fanatikusok) is „ölj, nem lesz bántódásod”
mentességgel üldözik el a lakóhelyükről az ott élő palesztinokat!
Ez a háború annyival emberségesebb (miről is beszélek, ilyen háború nincs), hogy
Oroszország (nem csak oroszok: Wagner-csoport, kik azok? és csecsenek) eddig nem vetette
be legmodernebb fegyvereit és a civil áldozatokat – minden ezzel ellentétes hírözönnel
szemben – járulékosnak érzem. Hogy az invázió hadai tele vannak banditákkal, azt
bizonyosnak lehet tekinteni, de Netanjahu-parancsokat nem kaphattak! Az áldozatok
mennyisége, saját és ukrán, ha hinni lehet a híreknek, elérheti a félmillió főt, ez is
tömeggyilkosság, akárhogy nézzük is.

Néhány szó a cikkekről.

Legjobbaknak a telex.hu hírportál (és több is annál) híradásait érzem. Kiemelek néhányat a
napi értesítésekből és továbbítom Önöknek. Más is felkerülhet a listára. Remélem, étfogó
képet nyújtanak a szörnyű háborúról.

A teljes áttekintést keresők számára pedig beültetem a telex.hu összefoglalóinak listáját. Nem
minden szavukkal értek egyet, de listához nem tudok hozzányúlni. A napi értesítésekbe – ha
nagyon durván nem értek egyet, szögletes zárójelek között jelzem.

Itt sorolom őket!

Nov. 18

Pál Tamás

Szombati összefoglalónk az orosz–ukrán háború legfontosabb eseményeiről.

70
Olaf Scholz német kancellár felszólította Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy tegye meg az
első lépést az orosz–ukrán háború békés megoldása felé. „Vissza kell vonnia a csapatokat” –
mondta Scholz a Brandenburg tartománybeli Nuthetalban tett látogatása során. „Ennek
azonban semmi jele” – válaszolta a kancellár arra a kérdésre, hogy lehetségesek-e a
béketárgyalások. „Putyin nem érhet el azzal sikert, hogy erőszakkal annektálja a szomszédos
ország egyes részeit” – mondta Scholz, aki ismét biztosította Ukrajnát arról, hogy
Németország addig segíti az orosz invázióval szembeni védekezését, amíg az szükséges.
Scholz azt mondta, hogy továbbra is hajlandó lenne újra tárgyalni Putyinnal, ám Putyin
egyelőre nem mutatja jelét annak, hogy „bármiben is engedne”. A kancellár már többször is
kijelentette, hogy elvben kész a további tárgyalásokra, de ehhez Putyin részéről is megfelelő
lépésre lenne szükség. Scholz és Putyin legutóbb 2022. december 2-án beszéltek telefonon.

Oroszország péntek este újabb nagyszabású dróntámadást indított Ukrajna ellen. A csapások
több mint 400 városban és faluban okoztak áramkimaradásokat az ország déli, délkeleti és
északi részén – közölték ukrán tisztviselők. A jelentés szerint Oroszország 38 darab iráni
gyártmányú Shahed drónt indított el, amelyek közül 29-et lelőtt az ukrán légvédelem. Az
egyik átjutott drón egy energetikai létesítményt talált el a dél-ukrajnai Odessza régióban, ahol
emiatt 2000 otthon maradt áram nélkül.

Közben az ukrán csapatok a Dnyeper folyó keleti partján állomásozó orosz erők
visszaszorításán dolgoztak szombaton – közölte az ukrán hadsereg. Ez egy nappal azután
történt, hogy Ukrajna azt állította, hogy több hídfőállást is biztosítottak a folyónak azon az
oldalán, amit eddig az oroszok ellenőriztek. Az, hogy Ukrajna megvetette lábát a Dnyeper
keleti partján, kis, de potenciálisan jelentős stratégiai előrelépést jelenthet a holtponton lévő
háborúban. Az ukránok most arra törekedtek, hogy „a lehető legtávolabb szorítsák vissza az
orosz hadsereg egységeit, hogy megkönnyítsék Herszon régió nyugati felének életét” –
mondta Natalja Humenyuk, Ukrajna déli hadműveleti parancsnokságának szóvivője.

Oroszország szombaton rakéták sorozatát lőtte ki a frontvonalhoz közeli Komisuvaha falura

Zaporizzsja régióban. „Az első két csapás következtében négy helyi lakos megsebesült, és tűz
ütött ki egy lakóházban. Amikor a rendőrség és a mentők a helyszínre érkeztek, az oroszok
újabb csapást mértek. A mentőszolgálat két dolgozója meghalt, további három pedig
megsebesült” – közölte az ukrán rendőrség. (Guardian)

Nov. 19:

Patakfalvi Dóra

Vasárnapi összefoglalónk az orosz–ukrán háború legfontosabb eseményeiről.

71
Dmitrij Peszkov volt a vendég a Rosszija 1 tévécsatorna Moszkva. Kreml. Putyin című
vasárnapi műsorában, ahol a Kreml szóvivője úgy fogalmazott: „Az összeomlás veszélye
fenyegetett, valóban minden erőforrást, belső erőt mozgósítanunk kellett, hogy
megakadályozzuk ezt az összeomlást”, és példátlannak nevezte az orosz gazdaságra zúdított
szankciók mennyiségét. Mint mondta, a világon egyetlen ország sem szembesült még ekkora
csapással, és elméletileg egyetlen ország sem képes ilyet elviselni. Az elnöki szóvivő emellett
méltatta az ország vezetésének bölcs döntéseit, és a kormány „titáni munkáját”, aminek
köszönhetően az orosz gazdaságnak sikerült stabilizálódnia, majd „teljesen váratlanul
növekedési pályára állnia”. Peszkov szerint aligha feltételezhette bárki, hogy az orosz
gazdaság növekedése idén nem is 2 százalékos lesz, ahogyan azt az Európai Bizottság jósolta,
hanem majdnem 3 százalékos. (MTI)

Vasárnap hajnalban újabb orosz dróntámadás érte Kijevet, immár egymást követő két éjszaka.
Az oroszok több hét szünet fokozták az ukrán főváros elleni támadásokat. A kijevi katonai
közigazgatás vezetője, Szerhij Popko a Telegramon azt írta: a drónok több csoportban
indultak, és hullámokban, különböző irányokból támadták Kijevet, ugyanakkor folyamatosan
változtatták a mozgásuk irányát. Emiatt a fővárosban többször is elrendeltek légiriadót. Az
ukrán légvédelmi rendszerek 10 drónt semmisítettek meg. Jelentős károkról vagy áldozatokról
nem érkezett jelentés – mondta Popko. (MTI, BBC)

Oroszország szerint Ukrajna drónnal próbált támadást intézni a Moszkva melletti

Bogorodszkij ellen, a moszkvai polgármester, Szergej Szobjanyin a Telegramon azt mondta,
hogy a meghiúsított támadás „nem okozott károkat vagy áldozatokat”. (Guardian)

Az orosz erők vasárnap újabb tüzérségi támadást intéztek Herszon városa ellen. A
lövöldözésben öt ember megsérült, köztük egy hároméves kislány. Natalja Humenyuk, az
ukrán déli műveleti parancsokság szóvivője szerint az ukrán erők Herszon megyében a
Dnyeper folyó bal partján 3-8 kilométer távolságra kényszerítették visszavonulásra az orosz
csapatokat, de heves tüzérségi támadások zajlanak a folyó ukrán ellenőrzés alatti jobb partja
ellen is. (MTI)

Az ukrán légierő arról számolt be a Telegramon, hogy az éjjel az ország területét támadó húsz
orosz Sahid típusú drónból 15-öt semmisítettek meg. Az Oroszországgal határos északkeleti
Szumi megyében az orosz erők a régió határmenti része ellen egy nap alatt 25 tüzérségi
támadást hajtottak végre, a Donyeck megyei Avgyijivkánál pedig az elmúlt 24 órában 71
összecsapásra került sor. (MTI)

Az ukrán vezérkar szerint az orosz hadsereg ukrajnai embervesztesége mintegy 1190-nel

318 570-re nőt. Az ukrán erők szombaton megsemmisítettek többek közt 13 orosz harckocsit,
18 tüzérségi és két légvédelmi rendszert, valamint 29 drónt.

Több mint hatszáz ukrán elesett vagy megsebesült katonáról adott hadijelentést vasárnap az
orosz védelmi minisztérium. Mint írták, az orosz hadsereg három frontszakaszon nyolc
rohamot vert vissza. A tárca szerint a legtöbb támadást a Donyeck környékén vívott
harcokban hiúsítottak meg, ahol az ukrán emberveszteség meghaladta a 240 főt. Herszon
megyében az orosz haderő három partraszálló hajót semmisített meg a legénységével együtt, a
RIA Novosztyi hírügynökség szerint kettőt Bolsoj Potyomkin-sziget közelében, egyet a
Dnyeperen való átkelés közben. (MTI)

Oroszország még több VPN-szolgáltatás betiltásával küzd tovább a szabad internet ellen

72
 *

Nov. 20

Zách Dániel

Tovább nehezítené a nem az állami akaratot tükröző internetes tartalmakhoz való hozzáférést
Oroszország, ahol hamarosan bővíthetik a betiltott VPN-szolgáltatások (az elnevezés az angol
virtual private network szavak rövidítése) listáját egy orosz közlekedési minisztériumtól
kiszivárgott dokumentum szerint, írja a Hvg.hu.

A Torrentfreak blog birtokába került felsorolásban negyvenkilenc olyan szolgáltatás neve

szerepel, amelyek használatával bárki eltűnhet a hatóságok szeme elől, így személyes adatai,
valamint az általa meglátogatott weboldalakkal kapcsolatos információk sem jutnak a
hatóságok birtokába.

A VPN-felhasználók olyan blokkolt oldalakat is elolvashatnak, amelyeken nem a különleges

katonai művelet, vagyis az Ukrajna ellen tavaly februárban indított háború valóságát
elkendőző propaganda üzenetei jelennek meg, hanem független, nyugati beszámolók.

A portál szerint a listát a minisztériumhoz tartozó közlekedési intézményekhez küldték el,

vélhetően azért, hogy kiderüljön, mekkora nehézséget okozna, ha az eddig 167 VPN-
szolgáltatást tartalmazó összeállítást ezekkel bővítenék tovább. Érdekesség, hogy a
felsorolásban szerepel a Kínai Nagy Tűzfal, vagyis a kínai állami cenzúramegoldásának
megkerülésére kifejlesztett, nyílt forráskódú Shadowsocks is. Ez felveti a kérdést, hogy az
orosz cenzorok értik-e ez utóbbi fogalmat, illetve azt, hogy a Shadowsocks-t nem tudják
betiltani, hiszen az sokféle változatban létezhet.

A közelmúltban akkor olvashattak a VPN-ek jelentőségéről amikor megírtuk, hogy Semjén

Zsolt miniszterelnök-helyettes az Magyar Állandó Értekezlet sajtótájékoztatóján bejelentette a
nemzeti virtuális tér január 1-én elinduló tesztidőszakát. Ebben a regisztrált felhasználók a
világ bármely pontjáról elérhetik a magyar közszolgálati média műsorait, illetve bizonyos
hivatali ügyeiket is elintézhetik. A VPN már az Ukrajnával szemben folytatott agresszió
kezdete előtt slágerré vált az orosz internetezők körében, az okokról ebben a
cikkünkben olvashattak.

Nov.21:

73
Iván-Nagy Szilvia

Keddi összefoglalónk az orosz–ukrán háború legfontosabb eseményeiről.

Előre be nem jelentett látogatásra Kijevbe érkezett Boris Pistorius német védelmi miniszter
kedden, hogy megbeszéléseket folytasson ukrán hivatali kollégájával, Rusztem Umerovval –
a berlini közlemény szerint az Ukrajnának nyújtott német támogatás megerősítéséről
tárgyalnak. A mostani Pistorius második kijevi látogatása, amióta védelmi miniszterként
hivatalba lépett. Legutóbb februárban járt Kijevben. Hétfőn Kijevbe érkezett – szintén előre
be nem jelentett látogatásra – Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter is. (MTI)

Az Egyesült Államok 100 millió dollár (mintegy 36 milliárd forint) új katonai segélyt jelentett
be Ukrajna számára az ország védelmi szükségleteinek biztosítására hétfőn. Az újabb csomag
tartalmaz a többi között légvédelmi rakétákat MANPADS rendszerekbe, valamint M142
HIMARS mobil rakétakilövő eszközt, hozzá való rakétákkal, 105 és 155 milliméteres
lövedékeket, továbbá egyéb harckocsi-elhárító fegyvereket, valamint több millió lőszert
kisebb kézifegyverekhez. Az eszközöket az amerikai hadsereg készleteiből hívják le, ami
gyors eljutást tesz lehetővé az ukrajnai hadszíntérre. Az Egyesült Államok szintén hétfőn
jelentette be, hogy szankciós listára helyezi az orosz fegyveres erők két tagját, akiket
felelősnek tart ukrán településeken ártatlan civilek megöléséért. Büntetőintézkedés hatálya alá
került Azatbek Omurbekov ezredes, akit a „Bucsai mészáros” néven is emlegetnek, és
erőszakos cselekmények miatt került amerikai szankció alá Danyil Frolkin, az orosz hadsereg
altisztje is. (MTI)

Ukrajna nem hajlandó bármi áron a békéről tárgyalni – mondta Volodimir Zelenszkij ukrán
elnök a The Sun című brit napilapnak adott nyilatkozatában. Az interjúban Zelenszkij úgy
fogalmaz: az ukrán kormány nem hiszi, hogy Oroszország, személyesen Vlagyimir Putyin
orosz elnök be akarná fejezni a háborút. „Meg akarnak ölni bennünket, mi viszont igazságot
akarunk” – tette hozzá. Zelenszkij szerint éppen ezért Ukrajna nem bármilyen áron elért
békéről, hanem igazságos békéről beszél. Az ukrán elnök elismerte, hogy a hadszíntéren
nehéz a helyzet, de határozott nemmel válaszolt arra a saját maga által feltett kérdésre, hogy
Ukrajna kész lenne-e „barátságot kötni vagy diplomáciai tárgyalóasztalhoz ülni”
Oroszországgal. Zelenszkij tagadta, hogy a hadműveletekben patthelyzet alakult volna ki.
Beszélt arról is, hogy szerinte a Gázai övezetet uraló Hamász iszlamista csoport és Izrael
háborúja nem segíti Ukrajnát. Szerinte a világnak meg kell vizsgálnia, hogy a közel-keleti
konfliktus mostani fellángolása kinek is volt fontos. (MTI)

Találat érte éjszaka a kelet-ukrajnai Donyeck megyét – ebben egy ember meghalt és hat
megsebesült – közölte kedden az ukrán belügyminiszter. A rakéták eltaláltak egy kórházat
Szelidove városában, valamint egy szénbányát Kotljarevszkben, továbbá károkat szenvedtek
vagy megsemmisültek polgári infrastrukturális objektumok. (MTI)
*
74
Nov. 23:

Bozzay Balázs

Gyűjtőcikkünk az orosz–ukrán háború legfrissebb eseményeiről.

Hónapok óta tartó feszültség után úgy tűnik, némi megbékélés van Oroszország és a Wagner-
csoport között. A brit védelmi minisztérium jelentése szerint a zsoldoscsoport nyugdíjazott
harcosai hivatalosan is veterán státuszt kapnak Oroszországban. „Ez az első alkalom, hogy a
Wagner személyi állományát hivatalosan is veteránként ismerik el” – közölte a minisztérium.
A Wagnert a közelmúltban az orosz nemzeti gárdába (Roszgvargyija) olvasztották.

Továbbra is heves harcok dúlnak Avgyijivka térségében. Az orosz csapatok továbbra is

próbálják bekeríteni a várost. Az ukrán vezérkar szerint szerdán mintegy 30 orosz támadást
vertek vissza. (Az állítás hitelességét nem lehet ellenőrizni.) Négy támadást jegyeztek fel
Robotine (Zaporizzsja megye) környékén is, ahol Oroszország megpróbálja visszaszerezni az
elvesztett területeket.

Észak-Korea segítséget kapott Oroszországtól egy felderítő műhold sikeres felbocsátásához –

közölték dél-koreai politikusok. Yoo Sang Bum és Youn Kun Young, az ország parlamenti
hírszerzési bizottságának tagjai szerint a kémműholdat ezen a héten lőtték fel. Az orosz
műszaki segítség feltételezhetően azután történt, hogy Kim Dzsongun szeptemberben
találkozott Vlagyimir Putyinnal egy orosz űrlétesítményben – ahol az orosz elnök megígérte,
hogy több millió tüzérségi lövedékért cserébe segít Észak-Korának műholdakat építeni. A
tüzérségi lövedékek segíthetnek Moszkvának az ukrajnai harcokban.

Az orosz állami média szerint Vlagyimir Putyin 11 hónap után először Belaruszba látogatott.
A TASZSZ közölte, hogy az orosz elnök a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének
ülésén vett részt a belarusz fővárosban, Minszkben. A szövetségben Oroszországon kívül öt
posztszovjet állam van: Örményország, Belarusz, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán
és Tádzsikisztán.

Az amerikai Institute for the Study of War (ISW) agytröszt úgy véli, hogy Kreml aggódik a
jövő márciusban rendezett orosz elnökválasztás miatt, annak ellenére, hogy Putyint széles
körben támogatják. Az intézet szerint az orosz Központi Választási Bizottság elnöke, Ella
Pamfilova keddi nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy már zajlanak a választás ellen
munkálkodó kampányok, ami arra sarkallja az orosz vezetőséget, hogy még szigorúbb
ellenőrzéseket és cenzúrát alkalmazzanak. Az ISW szerint Pamfilova nyilatkozata összecseng
Putyinéval, amit november 15-én adtak ki. Akkor az orosz elnök azt mondta, a kormány
elnyom minden olyan próbálkozást, ami megzavarhatja a választásokat. Az amerikai intézet
felidézett egy orosz újságban megjelent jelentést is, miszerint a Kreml utasítására lefizették az
ukrán fronton harcoló katonákat és családjaikat, hogy ne tiltakozzanak a Putyin-rezsim ellen.
Forrás: Sky News

75
 *

Nov. 23.

Bozzay Balázs

A Yale világhírű történésze: Megoldódna az ukrajnai patthelyzet, ha a Nyugat öt

királynőt dobna a táblára

A Yale egyetem világhírű történésze szerint azzal lehetne megtörni az orosz–ukrán

háborúban kialakult patthelyzetet, ha a Nyugat több katonai segítséget küldene
Ukrajnának a honvédő háborújához. Timothy Snyder szerint ha „még öt királynőt
dobnánk a táblára”, akkor Ukrajna győzedelmeskedhetne, írja a Guardian.

A kelet-európai történelem egyik legismertebb kutatója úgy fogalmazott: „Utálom a

patthelyzet hasonlatot, mert a háború nem sakkjátszma. (…) A sakkban csak bizonyos
számú bábu van a táblán, és azért kerülünk patthelyzetbe, mert a bábuk egy bizonyos
elrendezésbe kerülnek.”

A háború azonban nem társasjáték – érvelt a Yale professzora –, mivel az egyes felek
rendelkezésére álló erőforrások vagy fegyverek mennyisége nem korlátozott. „Azért
utálom a patthelyzet analógiát, mert azt sugallja, hogy nem tudunk csak úgy öt újabb
királynőt dobni az ukránok táblájára, pedig valójában ezt bármikor megtehetjük”.

November elején Valerij Zaluzsnij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka az

Economistnak adott interjúban elismerte, hogy Ukrajna nyári ellentámadása akadozik.
„Akárcsak az első világháborúban, most is elértük azt a technológiai szintet, ami
patthelyzetbe sodor minket” – mondta akkor Zaluzsnij.

Timothy Snyder nyíltan Ukrajnával szimpatizál, jelenleg is felderítő drónok

vásárlásához szükséges forrásokat gyűjt a megtámadott ország számára. „Azt hiszem,
az orosz vezetésben és az orosz elitben sokan vannak, akik egyszerűen élvezik a
kegyetlenséget. Egyszerűen tetszik nekik az ötlet, hogy az ukránokat megfosszák a
víztől, az élelemtől, az energiától és a melegtől télen” – mondta.

76
Timothy Snyder Stockholmban 2023 májusában – Fotó: Thomas Karlsson/Dagens Nyheter/AFP

Snyder kitért egy másik, az ukrajnai helyzettel kapcsolatban gyakran felmerülő

közvélekedésre is: „A másik érv, amit az emberek felhoznak, hogy fáradtak vagyunk,
de ez nevetséges. Nem fáradtak vagyunk, hanem könnyen elterelhető a figyelmünk.”
Úgy véli, az ilyen álláspontot képviselők talán „azt akarják, hogy Putyin nyerjen.”
Szerinte az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás elmulasztása hosszú távon
külpolitikai katasztrófával járna. „Megdöbbentő, hogy az amerikaiak mennyit
veszítenének a hitelesség, a demokrácia, Kína elrettentése, Oroszország elrettentése és
alapvetően minden tekintetben.” Úgy véli, az ukránok megmutatták, hogy sokkal
többre képesek, mint amire számítottunk.

[A dőltbetűs kiemelésem jól foglalja össze, mennyire alapvető érdeke az USA-nak

Oroszország vérbefojtása!]

Nov. 27

Mizsur András

77
Ukrajna toborzó cégekkel pörgetné fel a katonák besorozását-ból

Az ukrán kormány változtat a sorozási gyakorlatán, hogy a hadsereg egy elhúzódó

háború esetén is képes legyen felvenni a harcot Oroszországgal. A célzottabb sorozás
érdekében toborzó cégeket alkalmaznak majd, hogy a hadra fogható embereket a
képességeiknek megfelelő beosztásban alkalmazzák a hadseregben, ne csak
egyszerűen kiküldjék őket a frontra. Jelenleg is nagy szükség van például szerelőkre és
hegesztőkre. A toborzás felpörgetésére azért is van szükség, mert ugyan a háború első
hónapjaiban több százezren jelentkeztek, hogy harcoljanak az orosz invázió ellen,
mostanra viszont elfogytak az önkéntesek, és a fronton szolgáló katonák közül sokan
már kimerültek vagy megsérültek.

[Nagy emberhiány lehet, ha erre kényszerülnek!]

Nov. 30

Mizsur András

Az EU mindenképpen leszállítja Ukrajnának a beígért egymillió darab lőszert

Csütörtöki összefoglalónk az orosz–ukrán háború legfontosabb eseményeiről:

Kihívást jelent az Európai Uniónak, hogy tavaszig leszállítson egymillió darab 155
milliméteres lőszert Ukrajnának. Erről Charles Michel, az Európai Tanács elnöke
beszélt az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) éves konferenciáján Brüsszelben.
Michel szerint valamivel több időt vesz igénybe a vállalás teljesítése, de
mindenképpen meg fog történni. Az Európai Tanács elnöke úgy fogalmazott:
„Ukrajna védelmével magunkat védjük.”
Michel szerint meg kell erősíteni Európa védelmi képességét, növelni kell a védelmi
ipar finanszírozását, hatékonyabbá kell tenni a védelmi kiadásokat és össze kell
hangolni a közös védelmi beszerzéseket. Ennek érdekében az Európai Védelmi
Ügynökség egyfajta „európai védelmi minisztériummá” alakulna át.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke ugyanezen a konferencián arról
beszélt, hogy a jövő év elején javaslatot tesznek az Európai Védelmi Ipari Program
elindítására, mivel olyan fegyveres erőkre van szükség a tagállamokban, amelyek
78
 „mindenféle forgatókönyvre fel vannak készülve”, a hagyományos és a hibrid
hadviselésre is úgy a szárazföldön, mint a tengereken, a levegőben, a világűrben vagy
a kibertérben.

Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is

megerősítette, hogy az EU továbbra is elkötelezett az Ukrajnának szánt lőszerek közös
beszerzése mellett. A következő hetekben születhet meg a megállapodás a lőszerek
gyártásáról. „Európának is jobb lesz, ha az ukrán védelmi képességekkel együtt
növelni tudja saját képességeit is.”

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter felszólalása alatt több résztvevő is kivonult a

teremből az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) miniszteri
szintű tanácskozásán, amit Szkopjéban tartottak. Lavrov azzal vádolta a nyugati
politikai elitet, hogy tönkre teszi az EBESZ-t a NATO érdekei miatt. Lars Løkke
Rasmussen dán külügyminiszter visszautasította az orosz
külügyminiszter kijelentéseit, majd hozzátette, hogy „nem fogadjuk el Oroszország
arra tett kísérletét, hogy Európát befolyási övezetekre ossza fel”. Az ukrán
külügyminiszter egyébként bojkottálja a tanácskozást az orosz külügyminiszter
részvétele miatt, de Észtország, Lettország és Litvánia is hasonlóan tett.

Szijjártó Péter külügyminiszter is részt vett a Szkopjéban rendezett tanácskozáson.

Közleményében úgy fogalmazott: „Nemzeti érdek a stabil, kiszámítható, korrekt
együttműködés megőrzése Magyarország és Oroszország között, a kormány elutasít
minden nyomásgyakorlást ennek felszámolására vonatkozóan.”

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Olaf Scholz német kancellárral tárgyalt az

Ukrajnának nyújtott katonai támogatásról. Zelenszkij megköszönte Németország „téli”
katonai csomagját, ami légvédelmi rakétarendszereket és több évre kiterjedő pénzügyi
támogatást is tartalmaz.

Egy ember meghalt, tíz megsérült, négyen pedig a romok alatt rekedhettek, miután
orosz rakétatámadás ért több települést a donyecki régióban.

A brit védelmi minisztérium aktuális helyzetjelentése szerint Oroszország egy új

ejtőernyős hadosztályt állít fel Ukrajnában.

[Európa izzad, de támogatja a félhalottat.]

Dec.1:

79
Világi Máté

Új szakaszba ért az orosz–ukrán háború, az ukránoknak már a figyelemért is meg kell

harcolniuk
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azt mondta, hogy a tél elején új szakaszba ér a háború, ezért
gyorsan meg kell erősíteni a frontvonalat – írja a BBC. Eközben az oroszok próbálják
bekeríteni Avgyijivkát, de Herszont és Zaporizzsját is támadják.

Ukrajnába is megérkezett a tél, az ország keleti részét már hó fedi. Zelenszkij a keleti és a déli
frontvonalat, valamint Kijev környékét is megerősítteti. Bár sok helyen még mindig kemény
harcok dúlnak, van, aki attól tart, hogy a tél miatt beáll a háború. A fronton szolgáló katonák
moráljára jelentős hatása lesz annak, hogy milyen felszerelést és ellátmányt kapnak.

Avgyijivka körül heves csaták folynak, az ukrán hadsereg szerint 20 támadást vertek vissza a
régióban. Az elmúlt hetekben a várostól északra, keletre és délre is előre nyomultak az
oroszok, akiknek a közeli kokszolóüzemet is el kell foglalniuk ahhoz, hogy megszerezzék az
ipari régiót. A sereg egyik szóvivője szerint erre nincs elég erőforrásuk a támadóknak.

Az inváziós erők a megakadni látszó ukrán ellentámadás során visszafoglalt területeket is

támadják, de az ukránok szerint egyelőre tartják magukat. Zelenszkij alapvetően elégedett a
hadsereg teljesítményével, de sokallja a veszteségeket.

„Sokakat elvesztettünk, nem vagyok elégedett. Nem kaptuk meg az összes fegyvert, amire
vártunk, nem lehetek elégedett. De nincs túl nagy okom a panaszra”
– mondta az elnök az AP-nek. Hozzátette, hogy mégiscsak a világ második legerősebb serege
ellen harcolnak.

„Látványosabb eredményekre számítottunk. Ebből a szempontból, sajnos, nem értük el a

kívánt célokat. Ez tény”
– mondta az ellentámadásról. Azt mondta, hogy nem kapták meg a szükséges támogatást
ahhoz, hogy az offenzíva a tervek szerint alakuljon, de ez nem azt jelenti, hogy fel kéne
adniuk vagy meg kéne adniuk magukat.

„Bízunk a tetteinkben. Megküzdünk azért, ami a miénk.”

Tart tőle, hogy az egyre hosszabb izraeli–palesztin konfliktus negatív hatással lesz Ukrajna
honvédő törekvéseire, elvonja a figyelmet az európai háborúról. A nyugati országok véges
forrásokat tudnak szövetségesekre fordítani, és ezt csak tetézi, hogy 2024-ben elnökválasztás
lesz az USA-ban, aminek kimenetele jelentős hatással lehet Ukrajna sorsára.

Szerinte az ukránok tudják, hogy a háború mellett a világ figyelméért is meg kell küzdeniük.
„Nem engedhetjük, hogy az emberek elfelejtsék az itteni háborút.”

80
A célja most az, hogy felpörgesse az ukrán fegyveripart, hogy hatékonyabban tudjanak
szembeszállni Oroszországgal. Ehhez viszont kedvezményes hiteleket kérne a
szövetségesektől. Mikor legutóbb Joe Bidennel és más magas rangú amerikai képviselőkkel
találkozott, azt kérte tőlük, hogy nyújtsanak olcsó kölcsönt, és engedjék meg, hogy amerikai
fejlesztésű fegyvereket gyártsanak.

Bár azt mondta, hogy készen állna egy elnökválasztásra, az ukránoknak most nincs erre
igényük. Az eszébe se jut, hogy lemondjon, szerinte az ő helyzetében nem lehet ilyet tenni.
Nem lenne fair, helytelen lenne, és demotiválná az embereket.

[Komolyan felmerülhetett a lemondása!]

Két Magyar Békekőr hír:

- 27 százalékkal esett vissza a magyar-orosz kereskedelmi forgalom;

- A német üzleti körök a gazdasági kapcsolatok helyreállítását akarják Oroszországgal

És több forrásból ugyanaz a hír: Klicsko szerint is holtpontra jutott a háború! Annyira fontos,
hogy mindegyiket közreadom:

economix.hu:

Újabb ikonikus ukrán vezető szerint értelmetlen a háború

Vitalij Klicsko, Kijev polgármestere elismerte, hogy ő az ukrán fegyveres erők vezetőjének
pártján áll, azaz Valerij Zaluzsnijnak ad igazat, aki szerint patthelyzetbe került a háború.

Az ukrán hadsereg főparancsnoka még novemberben szabadította ki a szellemet a palackból

és kezdte el borzolni a kedélyeken, elsősorban az ukrán vezetésen belül, amikor a The
Economist-nak adott interjújában kijelentette: a háború zsákutcába jutott, így egy évekig is
elhúzódó pozícióharcot kockáztatnak.
Vitalij Klicsko most a 20 Minuten nevű című svájci lapnap adott interjút, ahol megkérdezték
tőle: szerinte Valerij Zaluzsnij tévedett-e, amikor az ukrán fronton kialakult helyzetet
nyilvánosan zsákutcának nevezte. A kijevi polgármester szerint a főparancsnok igazat
mondott.

Az emberek időnként nem akarják hallani az igazságot. Ő elmagyarázta, hogy mi a helyzet

egy olyan területen, ami az ő felelősségi köre. Természetesen lebeghetünk eufóriában, és
hazudhatunk a saját népünknek, illetve a partnereinknek, de nem tehetjük ezt örökké
– nyilatkozta Kijev polgármestere.
Vitalij Klicsko hozzátette: egyes ukrán politikusok igazságtalanul bírálják Valerij Zaluzsnijt,
azonban ő mellette áll.

Vitalij Klicskot arról is megkérdezték, hogy dédelget-e elnöki ambíciókat. Erre azt válaszolta:
ostobaság erről beszélni egy olyan időszakban, amikor Ukrajna a puszta létéért küzd.

81
Most akkor patthelyzet vagy sem?

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök viszont kevésbé reagált barátian és megértően az ukrán
vezérkari főnök kijelentéseire, ő ugyanis határozottan tagadta, hogy az ukrajnai fronton
patthelyzet lenne.

Az ukrán elnök köréből azóta más magas rangú ukrán vezetők is arról beszéltek, hogy Valerij
Zaluzsnij kijelentései másra sem jók, mint arra, hogy felesleges pánikhangulatot keltsenek
nemzetközi partnereik körében, ez pedig csak megkönnyíti az agresszor Oroszország dolgát.
Ezek után a The Economist forrásai alapján kijelentette: Valerij Zaluzsnij és Volodimir
Zelenszkij viszonya most épp szörnyűnek nevezhető.

Már Zelenszkij is kiéghetett a háborúban

„Csökkentek a készleteink. Ilyen az élet: mindenki a túlélésért küzd, és nekünk is meg kell
védenünk magunkat” – vette tudomásul Volodimir Zelenszkij, hogy nyugati szövetségeseik a
szintén háborúban álló Izraelt is támogatják, [mint a mellékelt ábra mutatja,] némileg Ukrajna
rovására.

24.hu:

Klicsko: Zelenszkij megfizet a hibáiért

Az emberek látják, hogy ki hatékony és ki nem. Volodimir Zelenszkij megfizet az hibáiért –

jelentette ki Vitalij Klicsko, aki a napokban több újságnak is kritizálta az ukrán államfőt. A
kijevi polgármester kifejtette, hogy az ukrán nép csodálkozik azon, hogy miért érte
felkészületlenül az országot a háború: szerinte

az ukránok kezdik elveszíteni a hitet a háborús vezető válságkezelésében.

„Az emberek csodálkoznak, hogy miért nem készültünk fel jobban a háborúra, hogy miért
tagadta Zelenszkij az utolsó pillanatig, hogy idáig juthatunk” – nyilatkozta a 20 Minuten nevű
című svájci lapnak. A városvezető azt is felrótta Zelenszkijnek, hogy ilyen gyorsan elérték
Kijevet az orosz csapatok.

De ettől függetlenül az elnöknek most fontos feladata van, és támogatnunk kell őt a háború
végéig. Miután véget ért a háború, minden politikusnak el kell számolnia a sikereivel és a
kudarcaival
– mondta Klicsko.

A Spiegelnek adott interjújában kifejtette, attól tart, hogy egy ponton már Ukrajna sem fog
különbözni Oroszországtól, „ahol minden egy ember szeszélyétől függ”. (Sky News)
*

82
telex.hu (a közepétől általános hírek szólnak a háborúról):

Dec. 5

Világi Máté

Klicsko: Zelenszkij megfizet a hibáiért, de a háború végéig ki kell tartanunk mellette

Keddi összefoglalónk az orosz–ukrán háború legfontosabb eseményeiről. A hétfői híreket itt

találja.

Már vasárnap is írtunk arról, hogy Vitalij Klicsko kijevi polgármester a svájci 20 Minuten-
nek azt mondta, hogy az ukrán főparancsnok jogosan állítja, hogy a fronton zsákutcába
kerültek. Íme néhány további fontos részlet az interjúból.

A tél valamivel jobb lesz, mint tavaly, Kijev jobban felkészült a civil infrastruktúrát érő orosz
támadásokra.
Svájc sokat segít, de ragaszkodik a függetlenségéhez, ezért nem eleget. Ebben a konfliktusban
nincs pártatlanság: valaki vagy az ukrán szabadságharcot, vagy az orosz diktatúrát támogatja.
Hülyeség lenne most elnöki ambíciókat dédelgetnie, a háborúra kell koncentrálni.
Nem lepi meg, hogy csökken Volodimir Zelenszkij népszerűsége, meg fog fizetni a hibáiért.
Ettől függetlenül fontos szereplő, a háború végégig támogatnia kell. A konfliktus végén
minden politikusnak felelnie kell majd a sikereiért és hibáiért.
Az Ukrajnában eluralkodott korrupciót európai törvényekkel és európai életszínvonallal
szüntethetik meg.
Imádja a közmondásokat. A kedvence az, hogy „aki akar, mindig talál megoldást, aki nem
akar, az mindig talál kifogást”.

További hírek a háborúból:

Nepál arra kéri Oroszországot, hogy ne toborozzon az állampolgárai között, és küldjön vissza
minden nepálit, aki a seregben szolgál. Hat nepáli katona már meghalt, egy pedig ukrán
fogságban van. A nepáli orosz nagykövet szerint 150-200 nepáli zsoldos szolgál a seregben.
(Sky News)

Munkaerőhiány lépett fel a háború miatt Oroszországban. Egy orosz elemzőcég szerint 2030-
ra 2-4 millió munkás hiányzik majd a munkaerőpiacról. Emiatt a fizetések emelkedése
felülmúlhatja majd a GDP növekedését. (Sky News)

Lengyelország szerint a NATO-nak három éve van felkészülni egy nagyszabású orosz
invázióra. Korábban egy német thinktank 6-10 évet jósolt, de ez a lengyel nemzetbiztonsági
iroda vezetője szerint nem így lesz. (Sky News) [Sült ökörség, tudatos riogatás!]
83
Az oroszok lassan, de haladnak Marinka romjainak elfoglalásával. Bár a beépített területek
nagy részét már irányításuk alá vonták, a település nyugati felét még tartja Ukrajna. A háború
előtt 9000 fős Marinka 2014 óta áll a fronton, drónképek alapján gyakorlatilag porig lőtték.
Az őszi orosz offenzíva része, hogy elfoglalják, hogy megerősítsék állásukat Donyeckben.
(Brit védelmi minisztérium)

Két finn cég drónokat és más katonai eszközöket szállított Oroszországba, összesen 3 millió
euró értékben. A hatóságok hat embert gyanúsítanak, egyikük már szeptember óta őrizetben
van. Az EU-s szankciók miatt nem szabad ilyen eszközöket küldeni Oroszországba, így a
vámhatósághoz benyújtott papírokon még egy másik célország szerepelt. Miután megkapták
az engedélyt, a gyanúsítottak végül Oroszországba juttatták el a szállítmányt. (Guardian)

Dec. 6.

Krász Zsombor

Iván-Nagy Szilvia

Zelenszkij váratlanul lemondta online találkozóit az amerikai törvényhozókkal

Szerdai összefoglalónk az orosz-ukrán háború legfontosabb eseményeiről. A keddi híreket itt

olvashatja el.

Kedden este Orbán Viktort bírálta a német külügyminiszter, azért, mert a magyar
miniszterelnök törölni szeretné az ukrán csatlakozás témáját a jövő heti EU-csúcs
napirendjéről. „Most nincs időnk játszadozni” – mondta Annalena Baerbock, amire Szijjártó
Péter egy Facebook-bejegyzésben reagált. „Magyarország álláspontja Ukrajna európai uniós
csatlakozása vonatkozásában ugyanis átgondolt és megalapozott, abban semmifajta zsarolás
vagy pláne ”játék„ nincsen” – fogalmazott a magyar külügyminiszter.

84
Utolsó pillanatban lemondta virtuális találkozóit az amerikai szenátussal és a képviselőházzal
Volodimir Zelenszkij. A bejelentés pár órával azután érkezett, hogy az ukrán elnök
kabinetfőnöke azt mondta: az Egyesült Államok folyamatos támogatása nélkül nagy a
kockázat, hogy Ukrajna elveszíti a háborút. Nagy vita van az amerikai törvényhozók között is
az Ukrajnával kapcsolatos stratégiáról, ezért is várták Zelenszkij megjelenését. A szenátus
demokrata vezetője szerint az ukrán elnöknek egy „utolsó pillanatban” felmerülő dolga miatt
kellett törölnie a találkozóit, de több részletet nem árultak el. (BBC)

Az egyik találkozó, ahol az ukrán elnök végül nem jelent meg, zárt ajtós megbeszélés lett
volna magas rangú amerikai tisztségviselőkkel az ukrán és izraeli helyzetről. A megbeszélést
így is megtartották, de vita tört ki a résztvevők között, többen ki is sétáltak onnan. (CNN)

Vlagyimir Putyin Abu-Dzabiba érkezett. Az orosz elnök szerdán az Egyesült Arab

Emírségekbe és Szaúd-Arábiába látogat, és megbeszéléseket folytat Mohammed bin Szalmán
szaúd-arábiai trónörökössel, hogy egyebek mellett az olajról, a gázai és ukrajnai
konfliktusokról tárgyaljon. (Guardian)

Nagy-Britannia újabb szankciókat jelentett be, melyben összesen 46 szervezet, illetve egyén
érintett. Úgy vélik, az érintettek részt vesznek Oroszország katonai ellátási láncaiban, és
segítik az ukrajnai invázió fenntartását. A szankciókkal sújtottak között vannak Kínában,
Szerbiában és Üzbegisztánban működő szervezetek – közölte a brit külügyminisztérium.
(Guardian)

Svédország védelmi együttműködési megállapodást írt alá Washingtonnal. A svéd védelmi

miniszter, Pal Jonson szerint a kedden aláírt megállapodás „jobb feltételeket teremt ahhoz,
hogy Svédország háború vagy válság esetén támogatást kaphasson az Egyesült Államoktól”.
(Guardian)

A Magyar Békekör hírével zárom a háború híreit:

Amerika félreállítja Zelenszkijt?

Moszkva, 2023. december 11. hétfő (MB)

Az orosz hírszerzés főnöke szerint nyugati körökben komoly tárgyalások folynak Volodimir
Zelenszkij ukrán elnök félreállításáról, és másvalaki elnökké avatásáról helyette – jelentette a
Magyar Békekör tudósítója hétfőn.
Szergej Nariskin, a hírszerzés igazgatója kitért ugyan a válasz elöl arra a kérdésre, hogy ki
volna Zelenszkij utódja, de a hírszerzés egyik korábbi közleményében név szerint említették
Valerij Zaluzsnijt, a fegyveres erők parancsnokát, Vitalij Klicskót, Kijev főpolgármesterét és
Andrej Jermakot, az elnöki hivatal vezetőjét.
Zelenszkij kedden Biden amerikai elnökkel tárgyal a Fehér Házban.

Az aljazeera.com is folyamatosan szemmel kíséri és közvetíti az ukrajnai háború eseményeit!

85
Ritka eset, de bátorkodom megtenni, a mai IT-technika lehetővé teszi: az aljazeera-val nyitott
végű fejezetet hagyok a tisztelt olvasóimra, remélve, hogy eligazodnak az igazság és
hazugság szövevényében.

***

86
IV.fejezet – Béke vagy összeomlás?

A béke valószínűsége napról napra nő. Mint az előző fejezet végső szakaszában
kidomborodik, a józan ész több ukrán vezetőben megjelent, Zelenszkij lassan egyedül marad
a reménytelen helyzet megfordításában reménykedve. Mind több nyugati hang is elhangzik
arról, hogy kidobott pénz, amit Ukrajna támogatására fordítanak. Alapvetően Putyintól fog
függeni, létrejön-e a béke, találnak-e számára is elfogadható megoldást Ukrajna EU-NATO
csatlakozása esetére. Mert semmiféle megállapodásban nem lehet, nem fog hinni, hiszen
évtizedek óta folyik a megkötés és seggberúgás kisded játéka világunkban, maga is részvevője
a játéknak.

Nukleáris háború? Nem! Nem fordulhat elő, világvége nőne ki belőle. Bemutatom azoknak,
akik nem tudják, mit jelent egyetlen hidrogénbomba! Például a rémülettől ellenzékbe vonult
Szokolov Cárbombája? Igen, ez a Cárbomba, az eddigi legnagyobb hatású nukleáris fegyver.
Feltételezem, nem egyetlen példány készült belőle, és a nukleáris bombák leszerelése során
nem ezeket semmisítették meg leghamarabb.
Ez pár percig mutatja, de találtam olyan változatot is, amelyik negyven percben oroszul, angol
felirattal borzaszt el engem is, aki a munkáim során hasonlókat többször látott!

Összeomlás? Az előző fejezetben elhangzottak alapján, ha valaki/valami összeomlik, az az

ukrán vezetés lesz, a kabaréhős Zelenszkijjel az élen.

***

87
V.fejezet – Ki a bűnös?

A fentiekből világos: a főellenségnek jelölés alapvető bűn. Elkövetője a világcsendőr USA.

Csak másodlagos bűnös az EU és NATO, akik-amik hű szolgaként végzik a nyakukba varrt
proxy feladatokat. Végül a főellenségjelölt gyűrűbe fogása, sarokba szorítás főbűnössé teszi
ezt az egész gárdát.

Putyint természetesen a nemzetközi jog bevetésével agresszornak tekinti az egész világ. Nem
írhatok le magam se mást, csak hozzáteszem, hogy cetlivel látom el: kényszerített agresszor.
Hozzáteszem még, hogy Oroszország teljes titkosszolgálati rendszere (mint Izraelé másfél
évvel később) és katonai vezetése ludas, csődöt mondtak. A titkosszolgálatok valószínűleg
baráti fogadtatásra számítottak, ami még a két népköztársaságban se bizonyult általánosnak,
elegük van az embereknek a fegyverekből. A haderőket pedig annyira ostoba módon
irányították, különösen a kezdeti szakaszban, hogy a videóknak nem akartam hinni: tankok
(katonai járművek) százait vonultatták főútvonalon láncban (egymás mögött méterekkel),
Kijev felé, kitéve a nyomorultakat könnyű levadászásnak. Egyben biztos jobbak az
izraelieknél: nem használják a legmodernebb fegyvereiket, nem foglalkoznak tömegirtással,
egyértelmű, hogy abban reménykednek, szépen le tudják darálni az ukrán fegyveres erőket,
amit lassan – az USA-EU-NATO egyesület hatékony támogatása ellenére – legalábbis az
emberi erő tekintetében el is érnek. Mindkét oldalon akkora veszteséggel jár ez a háború,
hogy mindent el kell követni a mielőbbi beszüntetése érdekében. Ez minden valószínűség
szerint a két kakas önteltségétől függ. Sürgősen le kell mondatni mindkettőt, akár
„nemzetközi pisztolyt” a halántékukhoz fogva! Ilyen pisztoly viszont csak akkor születhet, ha
a főbűnös és csaholó kutyái észhez térnek és minden támogatást (Ukrajna) és minden
szankciót (Oroszország) beszüntetnek. Ismerve a köreiket, ez elég valószínűtlennek látszik!

***

VI. Melléklet
A „Nyögvenyelős utóirat a politikai írásaimhoz” könyvem, teljes terjedelemben:

88
 Halmos Antal

Nyögvenyelős
UTÓIRAT
a
politikai írásaimhoz

Budapest, 2022

89
 © Halmos Antal

Jelen könyvet, illetve annak részeit a szerző előzetes írásos engedélye nélkül tilos
reprodukálni, adatrögzítő rendszerben tárolni, bármilyen formában vagy eszközzel
– elektronikus vagy más módon – közölni.
Minden jog fenntartva!

90
 Tartalomjegyzék

Oldalszám
Előszó 92
I. fejezet: Mindent az ostobaság tesz lehetővé 92
II. fejezet: Háború a XXI. században – kik is vívják? Schmitt Mária – 93
USA, más: Kína, békén maradnak-e a nukleáris fegyverek? Pár villantás a
fegyverekre, amiket nem használnak
III. fejezet: A gyökerek 99
IV. fejezet: Kivirágzik a félelem, bizonytalanság, bizalmatlanság 103
V. fejezet: A gonoszok szövetsége – pl. CPAC Hungary, de a NATO is 104
(volt gyarmattartók)
V.1. Kapzsik dominanciája 104
V.2. Eisenhower megmondta 105
V.3. Büntethetetlenség 105
V.4. Médiabirodalmak és alázatos követőik 106
VI. fejezet: Bush freudi elszólása mit is tár fel? 108
VII. fejezet: A nem közvetlen következmények 110
VII.1. Csökkenő ellenállás – jólét? nem: reménytelenség 111
VII.2. Dübörgő szegénység 111
VII.3. Ostromló menekült-tömegek 112
VIII. fejezet: Oroszország a siralomház kapujában? 113
IX. fejezet: Kelet-e vagy marad a Nyugat? 115
X. fejezet: Hamis mércék – GDP, vagy Bruttó Nemzeti Boldogság Index, 117
vagy Feltétel nélküli alapjövedelem
XI. fejezet: Egyházak, papok – álnokság, vagyongyűjtés, fegyverszentelés 118
XII. fejezet: A megverhetetlen rasszizmus 119
XIII. fejezet: A magyar ellenzék – tele bohózattal és van benne is 119
szélhámosság
XIV. fejezet: Noch ein mal – mit hoznak a csúcstechnológiák, amit szinte 120
egyetlen politikus se vesz észre
XV. fejezet: Milyen világot örökölnek az unokáink (kérdem 87 évesen) 122
Források 123

91
 Mottó:
Ne szólj szám,
nem fáj fejem!

Előszó

Mindenekelőtt tisztára kell mosnom a szokatlan címet. Nyögvenyelős! – degradálom a

születőben lévő teljes könyvecskét, ha nem magyarázom meg, miért is nyögvenyelős?
A mottó lényeges momentumra mutat rá. Istentelenül nehéz a mai elvetemült tőkés világ
fősodor (főáramlat) 5-6 amerikai médiamogul birodalom által vezérelt propaganda-hadjáratai,
valamint a rég csődöt mondott, számtalan országot tönkretett, nyomorult emberek százmillióit
embertelen sorsba taszított közgazdasági elméletek, a neoliberalizmus-csokor lovagjainak
kürtszava ellen felszólalni. Legjobb hallgatni, akkor kevesebb szitokszó éri az embert.
És nyögvenyelős, mert úgy kell ismételni, hangsúlyozni a mérhetetlen vagyonokat felhalmo-
zó, a lenézett szegényeket mélyen megalázva elnyomorító hatalmasok gazemberségét, mint
ahogy a libát tömik, ahhoz, hogy valami is megértésre találjon.

I. fejezet: Mindent az ostobaság tesz lehetővé

Egyszerű kijelentő mondatba sűrítettem a világlátásomat jól bemutató négy vádiratom talán
legfontosabbikának, a „Nem én kiáltok, a föld dübörög, vádirat az ostobaság ellen” – nek
mondandóját. Az emberiség ostobasága vezérli a világot attól kezdve, hogy először készített
baltát daliás ősemberünk, és verte vele fejbe a szomszédját, hogy elrabolja annak fegyverét,
vagy jószágát. Ha belegondolnak az emberiség öldöklésének áldozatul esettek számának
meghatározására tett, filozofikus jellegű kísérletembe, miszerint a sárgolyónkra születettek
fele a halálát embertársainak köszönheti, nem mondhatnak ellent annak az ebből eredő
következtetésnek, hogy ez csak akkor következhetett be, ha a bűnösök soha, vagy rendkívül
ritkán nyerték el büntetésüket. A mafla tömeget mindig meg lehetett etetni istenhittel,
nacionalizmussal, a hazafiság szellemével, minekutána a gyilkosokat hősöknek, a
harcostársaikat hazafiaknak, az áldozataikat bűnösöknek fogadták el.
Csak megemlítem a másik három vádiratot: „Vádirat az USA ellen”, „Vádirat a kommuniz-
mus ellen” és „Vádirat a vallások és egyházak ellen”.
Eklatáns például szolgál a 21. század eltelt alig két évtizedének két eseménysora: az USA
terrorellenes terrorháborúinak sorozata, amelyet a NATO-ba tömörített szolgahaddal – élükön
volt gyarmattartó hatalmakkal – hajt végre, néhány éve Oroszországot és Kínát jelölve meg
főellenségnek, valamint a sokaknak még haza országunkban hatalombitorlással zajló rabló-
hadjárat, nincstelenek tömegének gyarapítása. Mindkettő hihetetlen méretű propaganda-had-
járat kíséretében, az ostoba tömegek jóváhagyása mellett zajlik. Részletesebben foglalkozom
mindkettővel később.

92
II. fejezet: Háború a 21. században

Oroszország, diktátora vezetésével pár hónapja megtámadta a vértestvérei lakta Ukrajnát.

Számtalan oroszországi lakost (a volt szovjet birodalom lakói közül Oroszországban maradtak
tekinthetők lényegesnek), néhány ukrajnai embert ismerek, rendkívül érdekes a volt félukrán-
félorosz évfolyamtársam, aki kiemelkedő tudósként, közel 70 év után, jóval a háború kitörése
előtt megkeresett, és akivel azóta vasárnaponként skype-on beszélgetünk, általában jó félórát.
Megdöbbentő megtiszteltetés, hiszen akadémikusként vette a fáradságot, hogy – mint leírta
korábban a visszaemlékezéseiben – a „kiváló magyar diáktársat”, aki hétköznapi flaszter-
koptató, megkeresse. A többi között vannak gazemberek, rendes emberek, kiválóak. Nem
emlékszem azonban egyetlen egyre se, aki a háborúról ne elvetendő, elviselhetetlen valamiről
beszélt volna. Mindkét ország, nemzet hihetetlen vér- és anyagi veszteséget szenvedett el az
akkor náluk egységesen „Nagy Honvédő Háborúnak” ismert II. világháborúban.
Mielőtt a véleményemet kifejteném a propaganda-hadjáratok óriási hullámain vergődő „ese-
ményről”, megemlítek két véleményt, amelyek akár az én igazságom oldalvizén sodródóknak
is tekinthetők. Az általam nagyon nemszeretem, magát történésznek tartó jobboldali Schmidt
Mária mondta, valahogy így: „Az öldöklés Ukrajnában zajlik, de a háborút Amerika és
Oroszország vívja”. A másik vélemény annyira meglepett, hogy a kinyilvánítója nevét nem
jegyeztem meg. Az illető szerint ezt az orosz-ukrán háborút Amerika vívja Kínával. Miután az
USA mindkét országot főellenségnek tekinti, mindkét megszólalás figyelemreméltó! (Ez a
vélemény elhangzik Drábik szájából is!)
Fontosnak érzem arra is elveszíteni pár mondatot, hogy milyen fegyverekkel is vívják a
háborút. Orosz és nyugati fegyverekkel. Mindkét oldalon hagyományosnak tekinthető fegyve-
rekkel. És a nyugati fegyverek döntően az USA-ból származnak, annak a legfontosabb, hogy
fogyjanak a fegyverek, hiszen hatalma legfőbb bázisa az Eisenhower által „katonai és
hadiipari komplexumnak” elkeresztelt maffia, ami mindent a kezében tart az USA-ban, és ami
biztosítani tudja, hogy a világcsendőr hatalom többet költsön a hadviselésre, mint a következő
14 ország összesen. Óriási szerencséje a világnak, hogy egyik fél se kapta elő (se Putyin, se
Nyugat, mert Ukrajnának nincs) a legmodernebb fegyvereit, mert ha egyetlen nukleáris fegy-
verekkel felszerelt nukleáris meghajtású tengeralattjáró rakétáinak felét bevetné valamelyik
őrült, országok, és láncreakcióként világok tűnnének el kis sárfészkünkről. Csak remélni
lehet, hogy a világhatalmi őrület nem robbantja cafatokra a világunkat. Vannak persze
egyszerűbb csúcsfegyverek is, néhánnyal megismerkedhetnek korábbi írásaimban (pl.: „A
csúcstechnológiai forradalom varázslatos bércei”, 11. Katonai alkalmazások; „Az USA le-
darálja a világot”). Putyin felvonultatott az idei győzelmi megemlékezésen robot-fegyvereket
is, amikről nem sokat tudott meg a szemlélő, mert vontatmányon mutatták be azokat.
Az is sarkalatos pontja az orosz támadókat döngölő propaganda-hadjáratnak, hogy az orosz
haderők gyengén szerepelnek, koncepciótlanok, könnyű megverni őket. Támadnak, majd fej-
vesztetten vonulnak vissza. Minden bizonnyal sok igazság van ebben, különösen a tankok
főútvonalakon vonulása tűnik számomra is félelmetesen elizélt manővernek. Ami viszont a
barbár tömeggyilkosságokról szóló „beszámolókat” illeti, erős kétségeim vannak azok igaz-
ságtartalmát illetően. Több okom is van rá. Sorolom a legfontosabbakat: semmi érdeke nem
fűződhet az orosz hadvezetésnek, hogy a háborúval járó testvérgyilkosságokat abszurd
kínzásokkal, hadifoglyok, sőt a vádló hírek szerint civilek mészárlásával fűszerezze; Ungváry
Krisztián második világháborúval foglalkozó könyvében elemezte, miben voltak rosszabbak
és miben jobbak a szovjetek az általunk is képviselt ellenfélnél, és az elemzésben egyértel-
műen kijelentette, hogy a szovjetek nem követtek el tudatos csoportos erőszakot; olvastam
olyan hírt, miszerint kanadai tábornok szerint az ő vezényletük mellett játszották el az
ukránok a bucsai mészárlás színjátékát. Nagyrészt gusztustalan rágalmakról lehet szó, nagy
valószínűséggel.
93
Mély kátyúba sikerült beásnom magam, mialatt a hihetetlen háború okait elemző források
után kutattam, ahelyett, hogy az eddigi ismereteim felhasználva írtam volna le a véleménye-
met.
Elsőként Krausz Tamás baloldali érzelmektől ismert és közismert orosz-szakértőnek a Heti
TV Pirkadat programján folytatott interjújával1 hozott össze az Internet. Nem fájdalmas el-
lapozni, mert minden tudásával és ismeretével védi az oroszokat. Lényeges azonban az interjú
bevezetőjében írt, az ő véleményét összegző mondat: „Ez egy globális tragédia, amit azonnal
be kell fejezni.”
Említést tett a világszerte elhatalmasodott russzofóbiáról is. Találtam – sok fordítási hibától
szenvedő – orosz tájékoztató cikket 2 a témáról. Alapos, önbírálattal is büszkélkedő cikk, ha
valakit nagyon érdekel, olvassa el. Én néhány személyes élménnyel fűszerezem: többször
találkoztam az ellenszenv kifejezésével. 1956 október 24-én hozzászóltam (írásban, mert csak
úgy lehetett) a komoly rangú KGB-tiszt Szuez és Magyarország ismertetéséhez, amit szó-
váltás, majd hazahívásom követett, úgy ment el mellettem zárás után az egyik magas, szőke
diáktársam (baltikumi lehetett), hogy odasúgta: „Hülyeség volt, hát nem tudod, mit csinálnak
a kis népekkel?” Fültanúja voltam az Ukrán Kereskedelmi és Iparkamara főosztályvezetőjé-
nek 2-3 ismerősével folytatott rövid, ukránul folytatott eszmecseréjének, amiből – orosz
tudásommal – ki tudtam hámozni, hogy Ukrajna függetlenségéről 8 cseréltek véleményt.
Csecsenföldön két orosz költőt (Puskint és Lermontovot) említettek, akik műveikben a
helyiekről rendkívül megalázó képet festettek. Ismertették a sztálini kitelepítésüket is, amit
nem írok le, annyira elborzasztó. Még az Átkos időkben konstatáltam, hogy a katonai kül-
kereskedelemmel foglalkozó lengyel partnerek, beleértve középszintű vezetőjüket is, nagyon
nem szerettek németül és oroszul beszélni (orosz volt a kötelező tárgyalási nyelv), és a náci
terror egyik emlékhelye mellett két orosz tetthelyet mutattak be: a várfal melletti cári
kivégzőhelyet és a Visztula-kanyart, ahol szinte a szemközti parton álltak a szovjet csapatok,
amikor a németek porrá verték a varsói felkelést, és nem avatkoztak be. Sajnálatos emlékek,
mert ellentmondanak annak a ténynek, hogy az orosz ismerőseim rendkívül művelt,
barátságos, segítőkész emberek voltak.
Haladjunk tovább. Hamar rátaláltam Friderikusz Sándor podcast-jára 3, amiben a szuperszak-
értőnek mondott Resperger Istvánnal folytat (a 9.-ik perctől induló) másfél órás beszélgetést
erről a háborúról. A készítője jobban ismert a magyar közönség berkeiben, magam is több
kiváló műsorát láttam, megörültem, mert reméltem, hogy értelmes vélemény hangzik el a
videón. Óriási csalódással hallgattam a valóban összefogott, szakszerű magyarázatokkal ékes
interjút: tipikus fősodor demagógia terméke, félelmetesen átitatva a Nyugat, és különösen a
NATO előtti hódolattal. Nagyon össze kell szednem a bátorságom, hogy ennél többet mond-
jak a nyugati háborús propaganda-hadjárat magyar termékéről. Tudatosan téves a NATO
értékelése!! Resperger úr többször „védelmi szövetségként” utal rá, pedig 2010-ben a NATO
módosította a stratégiai koncepcióját Lisszabonban, ami védelmi szervezetből egy tollvonás-
sal agresszív valamit varázsolt, mert az USA érdekeit veszélyeztető minden formáció,
esemény, sőt annak valószínűsége elleni fellépésre hatalmazta fel. Ami a harcoló felek értéke-
lését illeti, abban is hamis a szakértő képe. Össze kellene mérnie a mostani orosz agressziót,
annak összes áldozatát (minden fegyver által kioltott élet gyalázat!) az USA második
világháború óta elkövetett vérengzéseivel, embertelen tömeggyilkosságaival! Igaz, nem rejti
véka alá a Nyugat, elsősorban az USA közvetlen, akár az események irányításának is vehető
beavatkozását. Donyeck és Luganszk korábbi orosz megszállásáról is beszél, ami erős csúsz-
tatás. Szörnyű, hogy ilyen „szakértői vélemények” uralhatják a világunkat. Hogy mennyire
gazember világ az USA világuralmi törekvéseit támogató „szövetség”, arra három példát
sorolok fel! TV-ben néztem végig a 2001 évi iraki háborút. Naplószerűen megírtam az
eseményt, angolul, az előzményekkel és folytatásokkal együtt a „Stay at Home, Uncle Sam”
könyvemben, aminek magyar változatát is megjelentettem „Maradj magadnak Samu bá’ ”
94
címen. Hát, kérem, az kíméletlen, embertelen, mindent romboló agresszió volt, kreált, hazug
indokokkal. Emlékeztetem kedves olvasóimat, arra, hogy a NATO különlegesen aktív
agressziót követett el Líbiában, amikor 40 000 légicsapást mért Kadhafi erőire. Végül:
Afganisztánból kivonulóban egy teljes családot, több generációt irtottak ki „véletlenül”. Nem
vontak érte felelősségre senkit.
Egy freudi elszólásról értesíti a világot video-klipet is tartalmazó Twitter-bejegyzésben 4
Michael Williams, a Dallas News újságírója. Magyarul így hangzik: „Ma délután Dallasban
beszélt a volt elnök, George. W. Bush és jelentős szóbeli baklövést követett el, amikor az
ukrajnai háborúról beszélt. Megpróbált utalni arra, amit ‘teljesen indokolatlan és brutális
inváziónak’ nevezett – de Ukrajna helyett Irakot mondott.” Kell ennél jobb bizonyíték, hogy
az iraki invázió sötét gazemberség volt?
A Magyar Békekör Egyesület pedig blog-bejegyzésben5 tájékoztat bennünket, hogy „Törté-
nelmi beismerést tett George W. Bush volt amerikai elnök csütörtökön: megvallotta, hogy az
Egyesült Államok 1989-ben valóban megígérte a Szovjetuniónak, hogy a NATO nem fog
Keletre terjeszkedni, azaz nem vonják be a katonai tömbbe a volt szocialista országokat –
jelentette a Magyar Békekör tudósítója pénteken. (...) Két orosz komikussal folytatott telefon-
beszélgetésén George W. Bush tudatta, hogy az ígéretet elnökapja, George Bush jelenlétében
James Baker külügyminiszter tette Mihail Gorbacsovnak az 1989. december 2-3 között tartott
máltai tanácskozáson. A volt amerikai elnökkel folytatott telefonbeszélgetésről készült doku-
mentumot az orosz Znányje (Tudás) társaság által szervezett New Horizons oktatási konfe-
rencián mutatták be csütörtökön. A Vovan és Lexus becenéven ismert két orosz komikus
George W. Bushsal folytatott beszélgetésén megkérdezte a volt amerikai elnöktől, az apja
vezette kormány külügyminisztere, James Baker valóban megfogadta-e Gorbacsovnak, hogy a
NATO nem terjeszkedik Keletre, mire Bush így válaszolt: „Valóban így van”.
Ha az USA betartotta volna ígéretét, most béke honolna Európa földjén.
És rátaláltam a Dr. Drábik János észbontó előadására 6, ami a Viva Natura TV-ben hangzott el
„Mi lesz ennek a vége?” címen. Nem először írom le, hogy már mások is észrevették, amire
én is többször kaptam fel a fejem, éspedig arra a csalafinta tényre, hogy ugyanazokból a
tényekből kiindulva, baloldali okoskodással nagyon hasonló következtetésre jutok el, mint
szélsőjobboldali írótársaim. Tipikus példák erre Drábik úr eszmefuttatásai, mint ez is. Több
írását olvastam, többnyire abbahagyva, amikor a jobboldaliság mély árkaiba tévedt, mégse
hagyhatom figyelmen kívül sokszor a tényeket, amiket jól válogat össze, és a végkövetkez-
tetéseit, mint a jelen esetben is teszem. Mert a nyilván beteg ember is – a „pénzügyi világ -
hatalmi rendszer” elméletéből kiindulva, azt körüljárva ugyanarra következtetésre jut, mint
jómagam: minden háborús konfliktusnak az USA világuralmi tébolya az oka. Illetve nemcsak
oka, hanem aktív irányító szerepet is játszik, a stratégiai tervek kidolgozástól kezdve a
fegyverszállításokon keresztül a harcoló (proxy) erők vezényléséig menően. Jól látja, hogy
Oroszország csak csomó a fonalon, amit ki kell iktatni, mielőtt a fő ellenerő ellen vethetné ki
a hálóját. Sajnos az előadásából masszív, elviselhetetlen antiszemitizmus is sugárzik.
Az ilyetén módon hátborzongató előadásból azonban kihámozhatók lényeges, helyes meg-
állapítások. Feltárja például, hogy Robert Kagan (aki a New American Century koncepció és
szervezet vezéralakja volt) felesége, Victoria Nuland közvetlenül beavatkozott Ukrajna bel-
ügyeibe. Szemelvényeket nyújtok Nuland angol Wikipedia-lapjából, nyersfordításban.
Az ukrajnai szerepéről:
„Nuland volt a Méltóság Forradalmának vezető amerikai kapcsolattartója, aki hitelgaranciákat
hozott létre Ukrajnának, beleértve egy 1 milliárd dolláros hitelgaranciát 2014-ben, és nem
halálos fegyverekkel segítséget nyújtott az ukrán hadseregnek és határőrségnek. John Kerry
külügyminiszterrel és Ash Carter védelmi miniszterrel együtt ő volt védelmi fegyverek
Ukrajna részére szállításának egyik vezető támogatója. 2016-ban Nuland sürgette Ukrajnát,
95
hogy kezdje el a korrupt tisztviselők felelősségre vonását: ‘Itt az ideje, hogy elkezdjük le-
csukni azokat, akik túl sokáig lopták meg az ukrán lakosságot, és ideje kiirtani a korrupció
rákos daganatát.’ Miközben a Külügyminisztérium vezető diplomatájaként az ukrán válsággal
foglalkozott, Nuland az európai szövetségeseket az orosz terjeszkedéssel szembeni kemé-
nyebb fellépésre ösztönözte.”
Lebukott az ukrajnai nagykövetükkel folytatott, elvileg titkos telefonbeszélgetéssel:
„2014. február 4-én a YouTube-on közzétették Nuland és Geoffrey Pyatt, az Egyesült
Államok ukrajnai nagykövete közötti, 2014. január 28-án folytatott telefonbeszélgetés
felvételét. A telefonbeszélgetésben Nuland és Pyatt a következő ukrán kormány összetételéről
tárgyaltak. Nuland azt mondta Pyattnak, hogy Arszenyij Jacenyuknak kellene lennie Ukrajna
következő miniszterelnökének, Vitalij Klitschko és Oleh Tyahnybok pedig maradjon ki a
kormányból. Pyatt szerint a következő lépés az lenne, ha Nuland felhívná Klitschkót, aki
hozzászokott ahhoz, hogy ő legyen a ‘főnök’. Arról is beszéltek, hogy az EU nem vállalja a
közvetítést, Nuland pedig hozzátette: ‘Fuck the EU’ [Izéld meg az EU-t]. Catherine Ashton,
az EU külpolitikai vezetőjének szóvivője kijelentette, hogy az EU nem kommentálja a
„kiszivárgott állítólagos” beszélgetést. (...) Jen Psaki, a külügyminisztérium szóvivője szerint
a megbeszélés nem bizonyítja, hogy az amerikaiaknak bármilyen tervük lenne a politikai
kimenetel befolyásolására, és megjegyezte, hogy ‘nem kellene meglepőnek lennie, hogy bár-
mikor is voltak megbeszélések a közelmúlt eseményeiről és ajánlatairól, valamint arról, hogy
mi történik a helyszínen’.”
Hát ez történik, kérem. Igaz, hogy egyáltalán nem szokatlan, de meredek irányításra utal.
Nem teszek kísérletet Drábik információinak ellenőrzésére, nagy vonalakban biztos helytállóak,
ennek következtében egyet kell értenem a következtetéseivel is. Neveket sorol (Nulandon
túl): Kagan, Biden, Blinken, Brzezinski. Nem tartom fontosnak, melyik megállapítását kinek
a nevéhez köti, csupán a vonalvezetésük érdekes, amit tömören összefoglalok.
A fő veszélyt Amerika világhatalmi egyeduralmára Kína jelenti. Ahhoz, hogy vele sikeresen
meg lehessen vívni a hatalmi harcot, le kell építeni, ki kell véreztetni Oroszországot. Ukrajna
helye meghatározza Oroszország erejét: ha az érdekszférájában marad, nehéz a helyzet, ha
Nyugatnak sikerül magához vonzania, elveszíti nagyhatalmi státuszát. Oroszországot most
kedvező megcélozni, mert gyenge. Elengedhetetlen az USA újra felfegyverzése (ez korább
indult program, a „New American Century” körül alakult), ehhez olyan eseményre van (volt)
szükség, mint a II. világháborúban a Pearl Harbor volt. Sikerült olyan hangulatot kialakítani,
hogy folyamatos, végtelenített háborút kell folytatni a demokráciáért, aki ezzel szembeszáll,
az terrorista. Az USA nagy győzelmet aratott, amikor belerántotta Oroszországot az új
világhatalmi erők elleni harcba. Ezzel hosszú távon biztosította az Európa feletti ellenőrzést,
fátyolt vetett az óriási fegyverarzenál – nincs háború ellentmondásra. Sikerült leszakítani
Európát az olcsó orosz olajról-gázról, és piacot nyitni az USA energiahordozói számára.
Fenyeget viszont a veszély, hogy Oroszország elpusztítása a világ megsemmisülését eredmé-
nyezheti.
Csupán pár mondattal egészítem még ki ebben a fejezetben az ukrajnai helyzet értékelését.
Nem szabad egy pillanatra se elfelejteni, hogy a Nagy Szovjet Birodalomból szabadult
Ukrajna minden volt, csak stabil kormányzás alatti, független állam nem. Korrupt és alkalmat-
lan kormányokat korruptabb és alkalmatlanabb váltogatta. A lakosság ennek és a nyomor-
szintű életszínvonalnak a hatására instabil közeget képviselt. Az amerikai befolyást több
külföldön élő ukrán származású, vagy Ukrajnában is mozgott politikus is fokozta, belépve a
„hazai” harcszíntérre és fokozva a káoszt. Ilyen volt az egyik pénzügyminiszter (keresem, de
nem találom), és Szakasvili7, aki igazi szarkeverőként mozgott Grúzia és Ukrajna berkeiben.
Aki nem unja még, nézzen bele az általam írt Ukrajnába. „AZ USA ledarálja a világot”
e-könyvemben olvashatók a következők:
96
„Amikor segítünk Ukrajnának demokratikus rendjének védelmében, vagy Kolumbiának, meg-
oldani a több évtizedes háborúját, akkor erősítjük azt a nemzetközi rendet, amitől függünk.
[Ukrajnában sok minden van, csak demokrácia nincs, és amit ott művelnek, az imperialista,
világuralmi terjeszkedés, fegyveres beavatkozásig terjedően minden megengedhetetlen
eszközzel.] Erről részletesen foglalkozom később. (...) Oroszországot Ukrajnában más által
folytatott (proxy) háborúval vádolja, kényelmesen ignorálva az USA beavatkozását a ukrajnai
politikába, az orosz befolyás alól elszakadni kívánó ország támogatását, és a neonáci milíciák
erősödésének elősegítését; ugyancsak figyelmen kívül hagyja az USA régóta táplált erőfeszí-
téseit, hogy Ukrajnát, a jelentős gáztranszfer útvonalat az euró-atlanti hatalom hatáskörébe
vonja, valamint, hogy hozzáférhetővé tegye a még meg nem kutatott regionális olaj- és
gáztartalékokat; (...) Több blogban, majd a „2015 – Történelmi pillanatkép” című írásomban
kommentáltam az USA Oroszországra gyakorolt nyomását, ami az ukrajnai krízishez vezetett,
majd napjainkban az USA közép-kelet-európai felvonulásában kulminál. Kénytelen vagyok
türtőztetni magam, különben nagyon durva kifejezésekkel élnék, hogy jól rajzoljam meg azt a
gerinctelen aljasságot, amivel az USA a falhoz akarja szorítani a politikai-gazdasági mély-
pontról lassan kikapaszkodó medvét. Körül akarja fonni. Kezdte Grúziával, a Szovjetunióról
levált déli olaj-államokkal, Jerevánra is kivetette a hálóját. Amint a mély gazdasági válságba
süllyedt Ukrajna is alkalmasnak mutatkozott, hogy a jobboldali szélsőségeket követő ellenzék
felhasználható legyen a gyenge kormány megbuktatására, a sokadszor elhatározott rendszer-
váltás végrehajtására, lendületes akció-sorozatba kezdett. Mielőtt kicsit mélyebbre néznénk,
megemlítem, hogy Putyin nem tartozik a kedvenceim közé, amiről írok, ennek az őt általában
elítélő véleményemnek a tudatában teszem. A NATO-ba és Európai Unióba invitálás, az arról
folyó tárgyalások korábbi ígéretek felrúgását jelentik. A „2015 – Történelmi pillanatkép”
írása során megtaláltam azt a dokumentumot, amelyik bizonyítja, hogy a NATO kötelezte
magát: nem terjeszkedik kelet felé. Jé... de nem is érdemes csodálkozni: a dokumentum
hozzáférhetetlenné vált! Most kereshetem az orosz külügyben. Ha sikerül, felrakom ide link-
ként. Az EU a szokásos feltételekhez kötötte Ukrajna befogadását: fegyverkezés, privatizáció,
a szociális rendszer megfaragása. Az ukránok hajlottak a feltételek elfogadására. Vagy
ostobák, vagy gazemberek. Következett a fegyveres beavatkozás. Egyrészt felvonultattak egy
hadihajót a Fekete-tengeren, az egyetlen orosz fekete-tengeri haditengerészeti támaszpont
előtt, másrészt fegyvereket juttattak ellenzéki csoportoknak. Csodálkozott a mafla világ, hogy
Putyin pillanatok alatt annektálta a Krím-félszigetet. Ukrajna EU-NATO tagsága ugyanis a
támaszpont elvesztését jelentette volna számára. És egyébként is, a Krím-félsziget évszáza-
dokon keresztül Oroszország része volt, csak az ukrán Hruscsov ajándékozta Ukrajnának egy
nem józan pillanatában. Mellékes hír volt ugyan, de érdekes (nem tudom igazolni a forrást):
egy orosz harci gép alacsonyan elhúzott a hadihajó felett, aminek az elektronikus rendszerei
ettől felmondták a szolgálatot. Több matróz azonnali leszerelését kérte: nem lehet ilyen fegy-
verek ellen harcolni. Most erősítette meg egy jószemű ismerős a hírt. A fenti megállapodás
eltüntetése arra késztetett, hogy nézzem meg egy kicsit a NATO metamorfózisát, miként is
zajlott le? Az angol nyelvű orosz sajtóban érdekes cikkre akadtam. A szerző szerint, aki a
Katonai Tudományok Akadémiájának levelező tagja, a NATO 2010. november 19-20
közöttre, Lisszabonba összehívott csúcstalálkozóján (írja 2010-ben) el fogják fogadni a
szövetség új stratégiai koncepcióját, amely a regionális védelem koncepciójáról a modern
világkapitalizmus alapjainak védelmében globális méretű missziókra vált át. Gyakorlatban ez
a Nyugat III. hidegháborúban aratott győzelmét fogja intézményesíteni. A győzelem már
eddig is látható eredményei a Jalta-Potsdam rendszerről folyamatban lévő eltávolodásban és
az ENSZ által vagy legalábbis a Biztonsági Tanács által betöltött szerep csökkentésében
tapinthatók le. Belelapoztam az új stratégiai koncepcióba 9. Tele van „határainkon kívüli” és
„terrorizmus” szövegekkel, egyértelmű, hogy ekkor törvényesítette a sok lökött országelső az
USA globális terrorizmus elleni háborúját, valamint az Oroszország elleni akciókat. Egyetlen

97
pontot fordítok le (nyersen): 19. old., 20. pont: „A NATO határain túli válságok és konflik-
tusok közvetlen fenyegetést jelenthetnek a Szövetség területe és népessége biztonságára. Ezért
a NATO, ahol lehetséges és amikor szükséges részt fog venni válságok megelőzésében, válsá-
gok kezelésében, konfliktusok utáni szituációk stabilizálásában és rekonstrukciók támogatásá-
ban.” [kiemelések tőlem] Hogy miként valósult meg ez a gyakorlatban? Elég utalnom a Líbia
elleni minimum 20000 [később elhangzott 40000 is] NATO légicsapásra. A stratégia reform-
jának pillanatában Orbán Viktor ült az ország miniszterelnöki székében. Nem volt szava a
koncepcióváltás ellen? Számtalan apróbb oroszországi beavatkozásra került sor. A keleti
szakadár megyék körüli vádaskodás, fegyverek szállítása a központi kormány egységeinek.
Megjegyzem, az orosz hatalom se türtőztette magát. A „szabadságon lévő” orosz katonák
biztosan nem véletlenül jelentek meg a területen. Provokáció provokációt követett. Elég csak
a lelőtt utasszállítóval kapcsolatos azonnali vádaskodásra utalni. Legjobb tudomásom szerint a
vizsgálatok ugyan orosz fegyver használatát állapították meg, de hogy kik használták, arra –
tudomásom szerint – a mai napig nem derült fény. Napjainkban az USA gyakorlatilag
„megszállja” az Ukrajnával szomszédos államokat. Óriási feszültséget okoz, háborús hangu-
latot teremt. Nem tartom kizártnak, hogy az olaj-gázárak drasztikus csökkenésében szerepet
játszik a nagy USA – Szaúd-Arábia barátság. A 110 $ ár 35 $-ra csökkenése gyilkos fegyver
Oroszország ellen, amelyik a II. világháborús veszteségekkel azonos privatizációs vesztesé-
gek és káosz (1990-93) óta a legsúlyosabb krízist szenvedi el. Nézzük meg, miként véleked-
nek józan nyugati koponyák az ukrán válságról. A Black Agenda Report alapító szerkesztője,
Margaret Kimberley szerint az USA túl sok országban interveniált anélkül, hogy elég nagy
árat fizetett volna miatta. Szerinte Oroszország győzni fog Amerikával szemben, ami ki akarja
zsigerelni a befolyását és gazdaságát. Értékelte Putyin és Kerry Szocsiban lezajlott találko-
zóját, ahol érzékelhető volt: Kerry attól fél, hogy az ukrán farok már csóválja az USA kutyát.
Nyilvános nyilatkozatban is figyelmeztette Poroshenko-t, hogy ne fenyegesse Oroszországot a
Krím és Donbassz visszafoglalásával. Bár Obama jóváhagyása nélkül ezekre a lépésekre
aligha kerülhetett volna sor, visszatérte után Obama is megfeddte, az USA ENSZ-követe,
Samantha Power pedig egyszerűen tagadta mindazt, amit Kerry tett. Lehet, hogy Obama és
társai nem akarnak háborút, de könnyen megkaphatják, ha incidensre kerül sor az ukrán-orosz
határoknál. És az oroszok sose fognak behódolni Amerikának, nem találhatnak olyan bábot,
akit a Kremlbe emelhetnének. Felturbózva az orosz fenyegetés mítoszát, az USA és a többi 27
NATO tagállam 2016. február 10-én megállapodtak új nemzetközi erő létrehozásában, amely
Európa keleti határait (a három balti államot, Lengyelországot és Romániát) hivatott védeni.
Sokak véleménye szerint ez veszélyes precedenst jelent, ami ellenőrizhetetlen spirálhoz
vezethet. A NATO-vezér Jens Stoltenberg (azt hiszem ő az, aki szeret goromba hangon
kommunikálni) közölte, hogy ez az erő ki-be fog rotálni a kelet-európai országokban, és
szövetséges bázisokból, beraktározott fegyverzetből, rendszeres gyakorlatokból fog állni,
mindezt gyorsreagáló erő fogja támogatni, amely légi, tengeri és speciális egységekből –
40000 fő – fog állni, jelenti a Reuters. Hat ok van, amiért nem szabad felújítani a hideg-
háborút. – mondja a CommonDreams. Sorolja, magyarázza. Terjedelmi okokból most csak a
címeket írom le, egyértelműek:
1. Ezt akarja Putyin.
2. Ezt akarják a Pentagon vállalkozói.
3. Az általános hiedelmekkel szemben nem a Reagan által kreált katonai felépítés kényszerí -
tette térdre a Szovjetuniót.
4. Nem engedhetjük meg magunknak.
5. Alá fogja ásni a közelmúlt legjelentősebb diplomáciai sikerét.
6. Nukleáris holokausztot robbanthat ki.”

98
Hosszú, de velős volt ez a 2016-ban született írásom! Aki ebből sem érti meg, mi folyik ma
Ukrajnában, nem is akarja megérteni!
Szinte senki se foglalkozik azzal a kőkemény ténnyel, hogy Ukrajna nemcsak geopolitikai,
világhatalmi szempontok miatt került az USA és szolgalelkű követői figyelmének köz-
pontjába, hanem gazdasági érdekek is nem kevés szerepet játszanak ebben! Elég néhány
fontos területet kiemelni:
- A világ legjobb termőföldjei közül is kiemelkedik Ukrajna zsíros fekete földje. Igazi
kincs! A valószínűleg nem legmodernebb eszközökkel folyó mezőgazdasági termelés
gabona-kincsesházzá emeli az országot.
- Közismert az ukrán szén óriási mennyisége és kiváló minősége.
- A világ egyik legjelentősebb vasérc-lelőhelye a krivij-rigi (Krivoj Rogként jobban
ismert), nemcsak az érc elképesztő mennyisége, hanem igen magas vastartalma miatt
is, ami nem sokkal marad el a kurszki-belgorodi, mágneses anomáliát (az iránytű a
környéken észak helyett a lelőhely felé mutat) okozó vastartalmától.
- Számtalan egyéb fontos ércben gazdag az ország, mint mangán, ilmenit (titán), higany,
urán.
- A szovjet időkben jelentős ipari kapacitások épültek ki. Csupán a személyes élmé-
nyeimből merítek. Magyar katonatiszt mesélte, mennyire elképesztette, amikor olyan
ipartelepet foglaltak el, amelyet a távozó szovjet hadseregnek csak részben sikerült
lerombolni. A csarnokok mérete mellett döbbenten látták, hogy köztük villamossal
közlekedtek a dolgozók. Magam jártam a gengszterváltás miatt leállított repülőgép-
gyárban, amelynek egyes csarnokaiban több óriásgép fért el. Mit írtam erről a
„Világok, népek, emberek” című könyvemben? Érdemes idézni:
„Vinnyica üzleti ügy, ennek megfelelően nem sokat tudtam foglalkozni a várossal.
Repülőgépgyár volt az úticél és arról szól ez a törpe mese. Meg nem mondom, ki-mi
vezetett oda, biztos nem repülőmérnöki mivoltom volt a döntő szempont, hanem az az
idő tájt szokásos fémhulladék vagy valami hasonló. Megérkeztem egy hatalmas biro-
dalom kapujához, az onnan látható épületek méreteiből következtetni lehetett arra,
hogy nem cuclisüveg-gyárat látok. Kiderült – ha jól emlékszem –, hogy a SZU óriás
szállítógépeinek egyikét (vagy többjét) gyártó üzemhez érkeztem. Most teljesen
mindegy (mert nem is emlékszem részletekre), hogy miről tárgyaltam, mire jutottunk.
Bekukkanthattam a gyáróriás egyik üzemépületébe és belesápadtam. Amire a szovjet
(orosz-ukrán-kirgiz-akármi) ipar akkor képes volt, az egy kis ország aggyal rendelkező
kifutófiának sok volt. Egy pillanat alatt fel lehetett, fel kellett fogni, hogy sok
rettenettel, felesleges és iszonytató vérfürdővel, vad diktatúrával ez a rendszer, ez a
birodalom olyan potenciált teremtett, amire másoknak évszázadokra volt szükségük.
Ezzel együtt nem szeretném, ha egy unióban kellene Ukrajnával (rettenetes, hogy ilyet
leírok) együtt élnem.”
Rezet kínáltak a legnagyobb ukrán rézműben. Nem találom, pedig nyilván arról is
írtam. Nemcsak az üzem volt óriási, de a termék minősége is a világelsők közé tarto-
zott.

III. fejezet: A gyökerek

99
Részben már érintettem, az előző fejezetben. Jónak tartom mégis összefoglalni, mik is a
szörnyű háború gyökerei?
Mély kútban vergődve kell keresni az USA kevés riadalmat okozó háborúit követő első fehér-
fehér, keresztény kontra keresztény testvérháború gyökereit. Ami nagyobb felháborodást
gerjeszt – hála a fősodor médiának is –, mint a minimum 40 millió halottal járó Amerikai
háborúk. Közvetlenül a II. világháború után a kommunizmus elleniek, majd a 9/11 óta végte-
lenített terrorellenes terrorháborúk.
Kezdjük talán a demokráciával. Most is elhangzik, hogy az autarchiával szemben demokráciát
véd Ukrajna és a Nyugat. Többször leírtam, hogy demokrácia nincs és nem is lesz, míg ember
él a Földön. A fogalom összeegyeztethetetlen az emberi természettel. De milyen demokrá-
ciáról is beszélnek a balga hívei, harcosai? Mind, kivétel nélkül Amerikát állítja elénk példa-
képül. Hát én alaposan, Chomsky segítségével, nagyító alá vettem az amerikai alkotmány
születését és „fejlődését”. Világos, mint a felhőtlen nyári nap, hogy születésétől fogva a
hatalmon lévő elitet szolgálta és szolgálja. Az első példány csak a rabszolga-származékokat és
a nőket zárta ki az élvezői köréből. Kár folytatni, ma se nevezhető demokráciának az, amit, a
választásokat is beleértve a pénz vezérel. Legális, választott vezetők százait taszította le
Amerika közvetlen beavatkozással, vagy propaganda-hadjárattal, szankciókkal, a hatalomra
törő, többnyire szűk elit érdekeit képviselő erők pénzzel, fegyverrel támogatásával a
demokrácia nevében. Nem az, a zéró vezérli, hanem világhatalmi őrület, gazdasági és
fegyverkezési profithajsza. Ami pedig a mai, modern Ukrajnát illeti, az olyan messze van a
demokráciától (jogállamiságtól), mint Makó Jeruzsálemtől. Erről hamarosan kicsit többet
fogok írni.
Lépjünk tovább! Nézzük meg kik az USA legfőbb támogatói ebben a gusztustalan
világhatalmi öldöklésben?
A legfőbb proxy „trójai faló” a NATO. Védelmi szövetségnek mondja mindenki, akinek az
érdeke ezt diktálja: a vezérlő USA, a mindenkori vezetői és tagállamai, valamint azok a
szakértők, politológusok, akik a sártaposók kemény csizmáját is nappa velúr bőrből készült
női divatdarabnak mondják, mert vagy ostobák, vagy érdekük úgy diktálja. 2010-ig tudták
tartani a védelmi hazugságot, akkor, Lisszabonban módosították a szervezet stratégiai koncep-
cióját9, ami nyilvánvalóvá tette, hogy a védelmi együttműködés helyébe az USA mindenkor,
bármikor kreált szempontjai szerint a NATO hajbókoló szolgaként szolgálja a világcsendőrt.
Ez tehát a NATO!
A főként Gorbacsovnak hála szétesett Szovjetunióból kihulló Ukrajna vergődött külső és
belső antidemokratikus (legfeljebb karikatúraként festhető) hatalmi erők viaskodásában.
Gorbacsovot sokáig tiszteltem, mert a vodkavedelők pocsolyájából józannak tűnő elvekkel
(glasznoszty = nyíltság, peresztrojka = átalakítás és uszkorenyije = a gazdasági fejlődés
gyorsítása) emelkedett ki, de aztán kiderült, hogy a Vaslady-vel, majd amcsi vezetőkkel
folytatott tárgyalásai során egyszerűen, rendkívül naiv módon behódolt a kapitalizmusnak, az
azt uraló elveknek, ami nem a Szovjetunió reformjához, hanem annak széteséséhez vezetett.
A demokratikus elveket kurjongató Ukrajna ugyanazon áramlatok és személyek által okozott
két sebből vérzett: politikai-hatalmi harctól és gazdasági-pénzügyi hozzá nem értéstől. A két
koporsó együtt a világ egyik legkorruptabb országát hozta létre (helyesebben rombolta le).
Jellegzetes préda-történet. Olyan országé, amelyet több hatalmi struktúra, oligarchák, szél-
hámosok prédájául vetettek oda.
A Kárpátalján, Munkácson magánvállalkozóként vegyesvállalatot hoztam létre. Gazemberek-
nek bizonyultak a partnereim, de elég pontos képet vetítettek elém az ukrajnai állapotokról.
Nincs se erőm, se terjedelmem Ukrajna függetlenségének részletes elemzésére. Az Ukrajnáról
szóló Wikipédia lap széleskörű krónikát10 nyújt a történésekről. Csupán momentumokra

100
hívom fel a figyelmet. Már Leonid Danilovics Kucsmáról lesújtó véleményeket hallottam:
hülye szintű méltatások sorába tartozott a primitív, inkompetens, korrupt, züllött. Őt sűrűn
váltogatták tehetségtelen politikai díszvirágok, volt köztük oroszbarát, Nyugat felé orientált, a
nacionalizmus lángját szítóknak sikerült feltüzelni a lakosságot lázas tüntetésekre (narancsos,
színes becenevet kaptak), volt, amelyik 80 halottat eredményezett. Itt és most csak általam
kulcsfiguráknak látott két miniszterelnököt emelek ki, Julija Volodimirivna Timosenkot és
Viktor Fedorovics Janukovicsot. Az előbbit, mert díszpéldányul szolgálhat a Szovjetunió szét -
robbanása után a semmiből kinövő, hihetetlen vagyonra és hatalomra szert tevő oligarchákra,
aki az egész ukrán gázbirodalmat magáévá tudta tenni és – tessék megkapaszkodni – mocskos
szájjal lázított Oroszország ellen. Moszkvát, ill. az egész orosz fekete lyukat el kell törölni a
Föld színéről – mondta bájosan. A Forbes magazin a világ harmadik legbefolyásosabb
nőjének szavazta meg; csak Condoleezza Rice és Wu Yi kerültek elé. Janukovics pedig a
bukdácsoló, gyenge politikus mintapéldánya lehet, nem sikerült tartósan megkapaszkodnia a
trónszéken.
A most átkozódó, Moszkvát kiáltó Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij bohócból átvedlett
országelső. Oroszbarátként került hatalomra, de bekebelezte a Nyugat, illetve annak hódolói.
Nem lehet könnyű népszerű hatalomellenes humoristát 180 fokkal megfordítani. Nem olvas
történelemkönyvet, mint számtalan ostoba trónra kapaszkodó, mint például Gorbacsov, aki
alkoholtilalmat rendelt el, nem figyelve arra, mekkora károkat és gyors gazdagodást hozott a
tilalom az amerikai népnek, illetve néhány gátlástalan törvényszegőnek, például a Kennedy
családnak. Zelenszkijnek csak a volt szovjet blokkból kiszakadt kelet-európai népek sorsát
kellene picinyke szociális érzékenységgel tanulmányoznia és gyorsan megállapodna a
világgal függetlenségért könyörögve.
Egy pillanatra álljunk meg a három tagból álló neveknél. A középső, apai név (otcsesztvo) is
rámutat a közeli, szláv rokonságra! Igen közeli népek ölik egymást.
Egyértelmű, hogy a nép nyomasztó szegénységben élt. Államcsőd közvetlen veszélye is
fellépett, amiből külföldi segítséggel tudtak csak kimászni. Nem dolgom, nem is akarom
lekicsinyelni a menekülés nagyságrendjét, fel kell azonban hívni a figyelmet arra a szomorú
tényre, hogy az ország népessége az 1990-es évek eleji csúcspont óta 2020-ra 52 millióról
41,5 millió alá csökkent.
Két hírre tudom még felhívni a figyelmet.
A portfolio-hu alapos ismertetést tett közzé Banderáról 11. Érdemes elolvasni! Szupergaz-
emberről van szó, a mai követői se lehetnek doromboló cicusok. Az emlékeimben néha
felvillan, hogy a moszkvai éveim alatt (1953-57) sokszor sustorogtak orosz ismerőseim arról,
hogy Ukrajnában hadtest méretű katonaság nem tette le a fegyvert, ellenáll a szovjethatalom-
nak. Nem tudom, egyenlőségjelet lehet-e tenni az akkori hírek és Bandera közé, de nagyon
valószínűnek tartom, hogy részt vett az eseményekben.
A Magyar Békekör blogban12 ad hírt arról, hogy „NATO tisztek, köztük egy amerikai
tábornok és egy brit ezredes került elő a mariupoli Azovstal acélmű földalatti járataiból –
jelentette a Magyar Békekör tudósítója vasárnap.
Az amerikai hadseregtábornokot Eric T. Olsonnak, a brit ezredest pedig John Baileynek
hívják. A négy csillagos nyugalmazott Olson hadseregtábornok az amerikai különleges műve-
letek szakértője. Rajtuk kívül még négy NATO tiszt került elő a föld alól. Érdekes, nem? A
világcsendőrt képviselő tábornok mellett a legnagyobb gyarmatosító exhatalom egyenruhá-
jában díszelgő tiszt mászik elő az ukrán védők katakombájából.
Értesülések szerint további NATO tisztek, köztük franciák, kanadaiak és törökök rejtőz-
ködnek még az Azovstal katakombáiban.”
–––

101
Megállhatnék, elég világos a sötétség. Újabb hírek érkeztek azonban, amelyek figyelmet
érdemelnek. A Magyar Békekör cikkben13 közvetíti: az orosz oldal háborús bűnökkel vádol
három ukrán elnököt, mások mellett. A két első bekezdés így szól:
„Háborús bűnök elkövetése miatt nemzetközi bíróság elé állítanák Ukrajna 2014 utáni
elnökeit – közölte szerdán Jelena Siskina, a Donyecki Népköztársaság parlamenti képviselője.
Olekszandr Turcsinovot, Pjotr Porosenkót és Volodimir Zelenszkijt azzal vádolják, hogy
írásos parancsot adtak neonáci fegyvereseknek donbásszi civilek meggyilkolására. „Katonai
bűncselekményeket nem csak azok követtek el, akik meghúzták a ravaszt, hanem azok is, akik
parancsot adtak rá. Tábornokok és elnökök” – mondta a törvényhozó.”
Másnap az eljárás részleteiről szóló cikkben14 meg is erősíti a hírt.
Kölcsönös, parázs vádaskodás egyetlen morzsája, nem segít a megbékélés útjának építésében.
Gondolom, az írásos parancsokat fel is tudják mutatni, ha nemzetközi bírák elé kerülne a vád.
Ugyancsak a Békekör tette közzé egy orosz állampolgár „Úgy érzem magam, mint akit
kettéhasítanak”15 címet kapott vallomását. Elképesztően pontos rajz a szörnyű fejleményekről.
Kötelező olvasmány mindenkinek, aki a konfliktust valamennyire is meg akarja ismerni.
Csupa rendkívül bölcs, kristálytiszta meglátás. A teljes vallomást nem közlöm, a „Források”
fejezetben megtalálható teljes szöveg minden betűjét ajánlom a kedves olvasóimnak.
Részletek:
Idézet kezdete:
Először is, engem, személyesen, nagyon megvisel ez az egész. Úgy érzem magam, mint akit
kettéhasítanak. Nekem Oroszország és Ukrajna nem két ország, mindkettőnek része vagyok,
ezért úgy érzem mintha ketté vágnának. Amikor az európai, USA, vagy kanadai „szolidari-
tásról” (vagy a szlovák, lengyel, vagy holland szolidaritásról) olvasok, tudom, hogy sem az ő
„szimpátiájuk”, sem az ő „szenvedésük” nem ér fel azzal a szenvedéssel vagy fájdalommal
melyet én személyesen érzek a két népért melynek része vagyok, és amely két népet a testvér-
gyilkosság irányába húznak szét. Végül is, MI OROSZOK ÉS MI UKRÁNOK FOGUNK
SZENVEDNI. Jelenleg lőjük egymást! Nem hiszek mások színlelt könnyeiben. (...) Orosz-
ország ezzel az egésszel nem nyer semmit. De ha egy pillanatra elgondolkodunk, az első
lépés, hogy mi oroszok és mi ukránok tiszteljük egymást és önmagunkat. (...) És most néhány
szó az európai és amerikai „testvérekről”. Először is, az átlagemberek, akárhol is legyenek a
világon, mind testvéreink. A hidegháború végén a nyugati elit „véletlen győzelemmel” találta
magát szembe, pedig nem igazán akarta. A hidegháború alatt megfelelt neki, hogy volt egy
kiszámítható ellensége, amely lehetővé tette, hogy rengeteg pénzt pumpáljanak az egyébként
fölösleges fegyverkezésbe, ebből pedig nagyon sokan jól járjanak. És akkor jött a „győze-
lem”. Persze igaz győzelem nem volt, csak arról volt szó, hogy a Szovjetunió reformokba
kezdett, hogy lépést tartson a korral. Mint minden átalakulás, ez is gyengüléssel kezdődött.
Brzezinski az átalakulást az USA érdemei közé sorolta, de a győztesek nem tudtak választ
adni a következő kérdésekre: Hogyan reagáljunk egy demokratikus, piac-orientált Orosz-
országra? Mi legyen azokkal a kutatóközpontokkal, amelyek arra rendezkedtek be, hogy
Oroszországot, mint ellenséget tanulmányozzák hosszú évtizedeken keresztül? Mivel igazol-
juk a fegyverkezést? És leginkább: hogyan kössük Európát Amerikához?
Egy rövid csatározás után, melynek célja a szovjet gazdasági tetem újrafelosztása volt, egy
poros zsákból előhúzták azt a „civilizációs elméletet”, amellyel azt akarták igazolni, hogy
Oroszországgal Európának kell konfliktusban állnia. Az új konfliktust állítólagos „áthidal-
hatatlan különbségekkel” igazolták. Egy még porosabb zsákból előhúzták a demokrácia új
állítólagos alapfeltételét, az elvadult neoliberalizmust, amely állítólag jobb minden más
szociális alternatívánál. Végül, a legfontosabb, hogy Európában, különösen az egykori szovjet
területeken, elterjesztették az amerikai hadiipari komplexum által támogatott oroszgyűlöletet,
a russzofóbiát.
102
Mi ennek a globális russzofóbiának az előnye? Más, mint a nácizmus. Ha a zsidókat etnikai
alapon gyűlölöd, akkor náci vagy. Ha viszont az oroszokat gyűlölöd etnikai alapon, akkor te
igazi demokrata, humanista vagy, kiállsz az emberi jogokért. Ez így nagyon kényelmes. Sőt,
ma már az egész ott tart, hogy ha valaki demokrata és humanista, akkor kötelező, hogy gyű -
lölje az oroszokat, mint a humanizmus és a demokrácia ellenségeit. (Tolsztoj és Doszto-
jevszkij kivétel, de egyrészt ők nem egészen számítanak orosznak, ráadásul ma már nem
nagyon olvassák őket Nyugaton). Azaz, az európai értékek nevében megengedett, hogy
kiirtsák az alsóbb rendű civilizáció alsóbb rendű tagjait. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy
támogatom, vagy elfogadom a különleges műveletnek nevezett háborút! Se nem igazolom, se
nem fogadom el! De mi van veled, kedves nyugati olvasó? Te elfogadod ezt a keresztes
háborút a demokrácia és a humanizmus nevében? Elfogadod, hogy a ti „humanizmusotok”
önti az olajat erre az égő tűzre? És ezáltal szítjátok a viszályt Oroszország és Ukrajna között?
Miért nem szorgalmazzátok a tárgyalást Európa biztonsága érdekében, a fentiek helyett, és az
Ukrajnának szállított fegyverek helyett? Ki jár jól azzal, hogy Európa szítja a viszályt Ukrajna
és Oroszország között? Sem Európa, sem Ukrajna, sem Oroszország. Olyanok akik nem
harcolnak, s nem küldik a gyerekeit háborúba, nem nyelnek radioaktív port, egy napon
politikai Oscar-díjat nyernek majd „humanizmusból és demokráciából”. Biztosan állítom,
hogy Oroszország egyedül nem tud pontot tenni a konfliktus végére, és azoknak, akik őszin-
tén keresik a megoldást, fel kell hagyniuk a russzofóbiával és az ukranofóbiával, és le kell
ülniük a tárgyalóasztalhoz Európában, hogy közös kiutat keressenek abból a csapdából,
amelybe együtt léptünk bele.”
Idézet vége!
–––
Nem tudom, sok értelme volt-e az ebben a fejezetben eddig írtaknak, mert most jelent meg a
Magyar Békekör összefoglalója16 az ukrajnai háború okairól. Lényegében egyetértve az abban
foglaltakkal, szíves figyelmükbe ajánlom.
És tessék nagyon odafigyelni a Mandiner hírére: egyeztetett az amerikai és orosz vezérkari
főnök. Ha lenne még bárkinek kétsége, kik között dúl a háború, nyugodjon bele: az USA és
Oroszország között!

IV. fejezet: Kivirágzik a félelem, bizonytalanság, bizalmatlanság

Minden fegyveres összetűzésnek, öldöklésnek a közvetlen áldozatokon (halottakon, sebesül -

teken, elhagyottakon) és károkon túl széles körben, gyakorlatilag az egész világra kiterjedően
súlyos negatív hatásai vannak. Politikaiak, gazdaságiak, katonaiak, amikről általában krónikák
szólnak. A szellemi, pszichológiai hatásokkal ritkán foglalkoznak, azokról ritkán írnak,
szólnak, pedig felfoghatatlan, minden bizonnyal több generáción át ható sérelmeket okoznak.
Eszembe jut az 1944-ben, Nagyváradon elszenvedett szőnyegbombázás, amit imbolygó
hajóként hullámzó szuterén-helyiségben éltünk át, két szülő és öt gyermek. A hatodik, a
nagyobbik bátyám tejért ment a városba. Az irtózatos sivítástól, dübörgéstől nem hallottuk
egymást, csak tátogó torkunkat látva tudtuk, hogy visítunk, rémülten üvöltözünk. És a rémes
gaztett múltán mind az öt gyermek hányt. Okádtunk a légnyomástól (orvosok szerint) és az
átélt rémülettől (mondom én).
A fejezet címe rámutat a hatások egy részére. A rémségeket átélteken túl is ragályosan nő a
félelem, a létbizonytalanság, az életvitel instabilitásának rákja, a környezetük szinte minden

103
tagja iránti bizalmatlanság. Nemcsak az elkeseredettek számát növeli, hanem fékezi a
társadalom egészének növekedési ritmusát, a jobblétbe vetett hitet. Megnyomorít mindent,
generációkon át. Nem láthatók a generációkon átütő sérülések, mint a sugárfertőzöttek,
nukleáris áldozatok torzszülött utódain, de bennük él, mint bennem a nagyváradi szőnyeg -
bombázás okozta irtózat.
Vigyázzatok emberek, addig van értelme élni, amíg több örömet találtok benne, mint elveszett
hitet.

V. fejezet: A gonoszok szövetsége – pl. CPAC Hungary, de a NATO is

(volt gyarmattartók)

Bennem történelmi tanulságként él, nem hiszem, hogy tévednék: a gonoszak hamarabb
találnak egymásra, kötnek szoros (többnyire titkos) szövetséget, mint a jótét lelkek. Néhány
példa jelenik meg lelki szemeim előtt. Vegyük sorra őket.

V.1. Kapzsik dominanciája.

Íróóriások foglalkoztak a kapzsiság mindenek feletti uralmával. Gondoljunk csak Émile Zola
„A pénz” című regényére (MEK fülszöveg: „A pénz 1891-ben jelent meg a Rougon-Macquart
ciklus köteteként, de szorosan kapcsolódik a ciklus 1872-es születésű második kötetéhez, A
hajszához, szinte tovább meséli Aristide Rougon – vagyis most már Sacard – történetét.
Ennek a pénzt istenként tisztelő, a spekulációból életelvet kovácsoló nagystílű, gátlástalan
tőzsdelovagnak a figurája valóságos, történeti alakok ötvözete, azoké, akik a végnapjait élő
második császárság tőzsdepalotájában rohamra vezetik millióikat, hatalmas részvényhad-
seregüket. Zola, a tömegjelenetek mestere, nagy erővel ábrázolja a profitra éhes üzérek, a
gátlástalan börzelovagok, a minden hájjal megkent alkuszok siserahadát – és azokat is, akiket
elnyelnek, legázolnak kegyetlenül a pénzhajszában: a hiszékeny kisemberek tömegét.”) vagy
Jean-Baptiste Molière „A fösvény” címen írt kolosszális bírálatára (A téma – a pénz imádatá-
nak torzító hatása, ennek bírálata, „Mindig csak a pénz! Mintha mást nem is tudnának
mondani, csak: pénzt, pénzt, pénzt! Ezzel feküsznek, ezzel kelnek, álmukból is ezzel riadnak:
pénzt!”), de utalhatok Buddhára is, aki az emberiség legfőbb bűneként beszélt a kapzsiságról.
Jómagam az „Anti-kapitalizmus”-ban fogalmaztam meg, hogy a kapitalizmus a kapzsik
birodalma. A „Magyarország történelme” Horváth Mihály által 1862-ben átdolgozott kiadásá-
ban olvasható, hogy a királyi udvaron a „tanácsosok s biztosok kevélyek és kapzsik”. Mivel
meggyőződéssel hittem, hogy a kapzsiság valóban az emberiség egyik legnagyobb, mindent
átszövő bűne, feltettem a „kapzsik korlátlan uralma” kérdést a Google keresőnek. A válasz
tökéletesen alátámasztotta a véleményem. Sorolok néhányat a kidobott források közül:
VI. Ince pápáról így ír a Wikipédia: „Ő volt az ötödik egyházfő az avignoni fogság alatt, aki
tízéves uralkodása alatt fontos változásokat hozott az egyházi szervezetben. Ez elkerülhetetlen
volt, hiszen elődje, VI. Kelemen pápa teljesen kiürítette a pápai kincstárat, így a pénzügyeket
és az egyházi szervezetet újra erős kézzel kellett megragadnia Krisztus földi helytartójának.
Ince felismerte a rendteremtés súlyát, és kiválóan sikerült visszarendeznie a XXII. János pápa
által megalkotott kissé kapzsinak is nevezett egyházi szervezetet.”
Szent Ágoston emlékirataiban nyolcszor szerepel feddőleg a kapzsiság. Magáról, gyarapodó
tudásával kapcsolatban így szólt: „ Mert ugyan mi másra valónak szánták ők kezük alatt
szerzett tudományomat, mint a gazdagságban is étlen emberi kapzsiság és ostoba dicsőhödés

104
folytonos fűtésére?” A romlott római ifjakról szólva pedig így kiált fel: „Szószegők, kapzsik,
rongyos a becsületük!”
Földi Mihály „Kiáltás a válságból” művét kötelező olvasmánnyá kellene tenni, mert alapkér-
déseket fogalmaz meg az emberről (emberállatról). Két bekezdést ajánlok a figyelmükbe:
„Nézzünk az ember szemébe és vegyük észre szűkülő, táguló pupillája mögött a ragadozó
állatot. A zseniális ragadozót. Aki hajdan elindult a tengerekből, majd az őserdőkből, aki
kezet és szemet fejlesztett magának, aki kegyetlenebb volt minden testvérénél és rokonánál,
aki legyilkolta minden valóságos és képzelt ellenségét, aki száz és százezer évvel ezelőtt a
létezésnek egyelőre kikutathatatlan engedelméből elindult, hogy birtokába vegye a világmin-
denségnek ezt az egyik legérdekesebb csillagát. Részben már birtokába is vette, minden
tulajdonság megvan benne ahhoz, hogy teljesen birtokolja s történelme folyamán számos
kísérletet tett arra, hogy akaratát valóra is váltsa. Eddig nem sikerült. Elitcsapatait számos
ponton küldte előre, hol Asszíriában, hol Babiloniában, hol Mexikóban, hol a Csendes Óceán
szigetbirodalmában, hol Egyiptomban. A csúcs felé mindig összeomlott. Mert ragadozó állat.
Mert a cél előtt felforr a vére, elhomályosul a látása, mert a saját testvérébe harap, mert az
eszközöket, amelyeket hódításra teremtett, önmaga ellen fordítja. Mert mohó, mert haszon-
leső, mert kapzsi és telhetetlen és féltékeny. (...)
És a XIX. század kultúrájába öltözött ragadozó kirohant a keresztény lélek isteni rabságából.
A föld úgy meghódolt előtte, mint még sohasem. Megnyitotta méhét, feltárta kincseit, átadta
energiáit. A csillagból gyár lett, amely termel az embernek. Az egész föld egy műhely, egy
bánya, egy gyár, amelyet sínek, hajók, villamos drótok, megszólaló és világító éterhullámok
kötöznek össze. De mi elég ennek a legragadozóbb ragadozónak? Mikor tudja kimondani a
fausti szót, hogy: elég, mikor teremt rendet, rendet, rendet a felhalmozott kincsekben, mikor
jut ideje arra, hogy szétnézzen a belső világában is, mikor lakik jól a zsákmánnyal, a hódítás-
sal, mikor vágyik nyugalomra a rohanásban, mikor nem lassú neki a gyors, mikor nem vágyik
új ízekre az ínye, új falatokra a gyomra, új vérre a gyilkoló ösztöne? A ragadozók közt vannak
még ragadozóbbak, a tehetségesek közt zseniálisok, a mohók közt kegyetlenek, a kapzsik közt
telhetetlenek. Aztán meg a ragadozó állat nyugtalan is és sohasem érzi biztonságban a zsák-
mányát. Az őserdő és az ősi tenger katasztrofális emlékei még mindig kísértenek a lélek
erdejében: mit hoz a holnap, milyen meglepetéseket és veszedelmeket? Tehetségtelenebb és
elmaradottabb testvéreit, a gyarmati sors díszes jelzőjével kitüntetve, a rabszolgák állapotában
kellett tartani, hogy jól jövedelmezzen a tőke és a gép. De a gép kultúrát és öntudatot terjeszt,
a gyarmati tömegek megmozdulnak, s ha egyszer valóban megindulnak, mi lesz a hatalom-
mal? Magunk közt kellene meggyengíteni néhány testvért. Ó, szent testvériség! A ragadozók
egymás ellen fordultak és 1914-ben egymás torkába haraptak. Azóta folyik a vér, azóta hörög
a ragadozó.”
Elnézést a terjedelmes idézetért, de ritkán olvasható ilyen tiszta, világos megfogalmazás az
emberi gonoszságról.
Azt hiszem, nem túlzok, ha a fentiek alapján kimondom: a kapzsiság minden korszakot,
minden emberi szférát átsző, minden hatalmi téboly velejárója.

V.2. Eisenhower megmondta:

Óvakodnia kell az USA mindenkori kormányzatának a „katonai és hadiipari komplexum”
mesterkedésétől, mert a hatalom birtoklása a legfőbb célja. A kategória, bélyegző meghatá-
rozza, hogy gonoszok szövetségéről van szó. Pillanatokra se fér kétség hozzá, hogy a maffiát
kapzsiság vezérli: a II. világháború alatt élvezett rendkívül magas profitráta megtartása az
alapcél, amihez a hatalom a legegyenesebb út. Ennek a gazember, mindenre képes bandának
köszönhető az emberiség II. világháború óta elszenvedett kínjainak döntő többsége. És

105
intelmek ellenére mindent maguk alá gyűrtek, az USA hatalmi gépezetétől kezdve Európa
egészét (alig van kivétel), a NATO néven ismert politikai-katonai kiszolgáló gépezetet.

V.3. Büntethetetlenség
Az USA elérte a büntethetetlenséget. Elkezdte hangoztatni a rendkívüliségét, mindenekfeletti-
ségét, majd sorozatosan vette semmibe a nemzetközi szervezeteket, megállapodásokat, végül
egyszerűen, törvényileg kizárta az amerikai állampolgárok külföldi, nemzetközi bírói szerve-
zetek előtti felelősségre vonásának lehetőségét. Tette ezt úgy, hogy pontosan tudta, nemzet-
közi szervezettől, amelynek egyik alapító tagja, nem határolódhat el másként, mint annak
felszámolásával (amit egyedül nem tehet meg), vagy abból kilépve. Nem tudom, akármelyik
lépés megtételével kivonhatja-e magát annak hatósugara alól? Nemzetközi jogász a meg-
mondhatója. A Hágai Nemzetközi Bíróság rezzenéstelenül működik is tovább. Perbe fog,
elítél, bebörtönöz az amerikai háborús bűnösökhöz képest nyuszikat, míg azok nyugodtan
vedelik tovább a whiskyt, esetleg vodkát.
Jeles (főként amerikai) gondolkodók vádolják a totális terrorellenes terrorháborúk koncep-
ciójának kidolgozóit és végrehajtóit háborús bűnökkel.
Van közöttük írónő, aki könyvet szentel ezeknek a vádaknak.
„Az USA ledarálja a világot” könyvemben írtam:
„Végre utolért Amerika! Megjelenik egy könyv – amerikai tollból, amerikai kiadásban –,
amelyik már címében is azt mondja, amit én, évek óta! Rebecca Gordon írása, ‘Amerikai
Nürnberg: USA hivatalnokok, akiknek bíróság elé kellene állniuk a 9/11 után elkövetett
háborús bűneikért.’ (Kindle kiadás). Rövidesen letöltődik az olvasómra, fel fogom sorolni a
neveket. Gazemberek, akik megrontották Amerikát, legázolták a fél világot, és veszélyeztetik
a létünket. Kiváló zárszó, köszönet érte. Azért ez az Amazon csodálatos: mára (április 5. van)
ígérte a könyv „feltöltését” a Kindle olvasómra. Hajnalban rajta is volt. Kiket sorol fel
Gordon a könyv „Conclusions” fejezetében? Huszonkét nevet – mert annyi nácit vontak fele-
lősségre a II. világháború után Nürnbergben. [Csak azért nem többet, mert ennyi nácit vontak
felelősségre a Nürnbergi perben.] Íme, a vezetéknevük sorrendjében: David Addington,
Steven Bradbury, John Brennan, George W. Bush, Jay Bybee, Stephen Cambone, Dick
Cheney, Michael D’Andrea, Gen. Michael Hayden, William J. „Jim” Haynes, Bruce Jessen,
Gen. Stanley McChristal, Major Gen.Geof rey Miller, James Mitchell, John Negroponte,
Barack Obama, Gen. David Petraeus, Condoleezza Rice, John Rizzo, Donald Rumsfeld,
Paul Wolfowitz, John Yoo. A beosztásaikat nem tüntetem fel, nagyon hosszú lenne a lista. [A
kiemelések, beleértve az eltérő minőségeket is, tőlem származnak. Nem tudom, jól tettem-e,
az ismereteimen kívül a beosztásukból következtethető szerepükre támaszkodtam.] Arról is
értesít a könyv, hogy „polgári”, a hatalmi szféráktól elhatárolódó „amerikai nürnbergi per”
szervezése indul meg. Kíváncsian várom, – talán megérem még – sikerül-e létrehozni, tud-e
majd működni, és milyen eredménnyel jár a PER?”
Nyugodtan lehet fogadni, hogy nagyobb reményeket táplálhatnak azok a nyugatiak, akik
Putyin nemzetközi bíróság elé állítását követelik. Pedig az ukrajnai háború nagyságrendje
mennyiségileg és a végrehajtás módszereit tekintve is kerti törpe az amerikai Gólemhez
képest.

V.4. Médiabirodalmak és alázatos követőik

Félóra alatt rá kellett jönnöm, hogy reménytelen kísérlet lenne kiemelni és elemezni a
legfontosabb amerikai médiabirodalmakat. Elég talán utalni arra, hogy médiaszakértők szerint
is az USA vezető médiavállalatai, azok hálózata alapvetően befolyásolja a hétköznapi
106
halandók véleményét a világról. A többség elhiszi, hogy az USA változatlanul a világ
legdemokratikusabb országa, haladó, a lehetőségek és jólét világa.
Hogyne hinne olyan cégeknek, mint a Rupert Murdoch nevével fémjelzett News Corporation,
amelyhez a Fox Tv, több filmstúdió, a MySpace, a Dow Jones, a The Wall Street Journal, a
The Times és még számos újság, illetve könyvkiadó tartozik. Az angol Wikipedia lapot tettem
elérhetővé, mert a magyar szinte nulla, ez pedig áttekintést ad a birodalomról. Elég talán
annyit megemlíteni, hogy a Fox Tv hírhedten jobboldali hírforrás, a birodalom pedig 51000
főt dolgoztat.
Nála is nagyobbként említik az általában csak Disney-nek becézett The Walt Disney
Company-t, ami nálunk elsősorban a filmipar egyik első bajnokaként ismert, de ma a tevé -
kenysége mindenre kiterjed, amit médiának hívunk.
Teljesen áttekinthetetlen, bonyolult, szövevényes a korábban Time Warner Co.-ként ismert,
mára WarnerMedia birodalommá nőtt szervezet szerkezete, alkotórészei, tevékenysége. Az
utolsó nagy lépés a létrehozása során a világgazdaság eddigi legnagyobb értékű vállalati
egyesülése volt az amerikai AOL internet-szolgáltató, illetve a Time Warner médiabirodalom
között. Ha rákattint a nevébe illesztett lapra, közel 30 vállalat nevére bukkan, amelyek között
található a CNN, a HBO, az Eurosport. Nem vitás, hogy az egész világot behálózza, magáévá
teszi, megeszi.
Feltétlenül szólnom kell még Ted Turner-ről, aki alapvetően pozitív szerepet játszik a
világunk fejlődésében. Filmproducerként indult, de felhalmozódó vagyonát olyan szervezetek
alapítására fordította, amelyek fontos szerepet játszottak a világbéke megőrzésében. Két
példa: United Nations Foundation és Nuclear Threat Initiative. Kalapot le előtte.

V.5. CPAC Hungary

És elérkeztünk a gonoszok legújabb, szégyenteljes szövetségéhez, amiről szégyellek írni is.
Sajnos, kénytelen vagyok, mert kis hazánk dicsőségben fürdő nagyhatalmú uralkodója is
derékig süllyed benne. Vezérszónokká kiáltották ki. Süllyedhetne tovább is, mert nem érin-
tette komoly magyar bírálat korunk egyik szörnyetegének érdekszférájába csatlakozása miatt.
A baloldalinak nem mondható infostart.hu így méltatja, hogy ennek a kimagasló szervezetnek
miért esett Budapestre a választása (kapaszkodj meg, kedves olvasó):
„Matt Schlapp, az American Conservative Union elnöke kiemelte, hogy CPAP [sic!] első
alkalommal rendez Európában rendezvényt, és e tekintetben ‘nem is jut eszébe’ fontosabb
hely, mint Budapest, ahol a modern társadalomban felvetődő kérdéseket megfelelő módon és
megnyugtatóan kezelik. Azt mondta, azok az [sic!] szereplők vesznek részt a konferencián,
akik a szuverén országokban a szabadság eszményét életbe [sic!] tudják tartani. (Az újságírót,
szerkesztőt el lehet küldeni...) Micsoda tompalátás, atyaúristen!
Nyugaton több tiltakozó nyilatkozatot váltott ki az esemény! Érdemes elolvasni a „The
Guardian” angol cikkét17, amelyben egyrészt utal a rendezvény szélsőjobb jellegére, a fel-
lépők, üzenők sorának (Bayer, Trump) rasszista kijelentéseire, és felhívja a figyelmet két
amerikai szervezet felháborodására. Az US Holocaust Memorial Museum Bayer fellépése
ellen tiltakozik, a Freedom House megnyilatkozását pedig így közvetíti a lap:
„A Freedom House amerikai kutatóintézet ‘részben szabad’ társadalomra minősítette le az
Orbán Viktor és Fidesz alatti Magyarországot, megjegyezve, hogy ‘az alkotmányos és jogi
változások lehetővé tették számára, hogy megszilárdítsa az ország független intézményei,
köztük az igazságszolgáltatás feletti ellenőrzést’.
Emellett bírálta a kormányt a bevándorló- és LMBT+-ellenes politikák, valamint a független
médiaegyetemek és a nem kormányzati szervezetek korlátozásáért.”

107
Itt az idő, hogy bemutassuk a CPAC Hungary-t. Világos beszéd! Szélsőjobboldali. Aki kíván-
csi magára a CPAC-re, annak hitvallására, és tud angolul, kattintson a linkre. Alkotmány,
isten, kapitalizmus dicsőítése, állami beavatkozás elleni tiltakozás: jobboldal, különösen a
gazdaság neoliberális kezelése az.
Fussunk át a rendezvény előadóinak listáján. Hű, de sötét felhőzet borul szép Budapestünkre.
Az itthoni magyar előadókat elég csak felsorolni. Á, arra se érdemesek, csupa Orbán-szolga,
madzagra csilingelő világszégyen.
Ránéztem két nemhazánkfia kürtösre, harsonásra.
Rick Santorum erősen elmebajos jobboldali gondolkodó. Bocsánat, nem gondolkodó, csak
politikus. Elvei (Wikipédia): Santorum erősen konzervatív politikai nézeteket vall. Élesen
ellenzi az terhességmegszakítást és az eutanáziát, támogatja a szexuális önmegtartóztatást és
azt, hogy az iskolákban az evolúció mellett vagy helyett az intelligens tervezést is oktassák.
Elítéli a homoszexualitást, és ellenzi az azonos neműek házasságkötését. Itt a helye, Buda-
pesten.
Jordan Bardelle veszélyesebb: szélsőjobb francia mozgalmak kulcsfigurája. A Wikipédia írja:
16 éves korában csatlakozott a Nemzeti Fronthoz (FN), mint a párt ifjúsági szervezetének, a
Nemzeti Generációnak egyik vezetője. A párt 2017-es átnevezésekor tovább ívelt a karrierje.
A 2019-es európai parlamenti választáson a párt listavezetője volt. Ő is szép csokor a szélső-
jobb szőnyegén.
Továbblapozva meglepett, hogy Brazília szélsőjobbja is képviselteti magát. A hatalmon
szédelgő, Covid-gyilkos Bolsonaro fia is jelen van videóval, dicsekszik Trump ajánlásával 18
is.
Végül úgy döntöttem, meghallgatom Orbán beszédét is. Jobban tettem volna, ha kihagyom.
Szélsőjobboldali ez a hatalomőrült a javából. Agyalágyult: nemcsak hajtogat rasszista elveket,
jobboldali eszméket, hanem gyárt is újakat. Dicsekszik a fallal, mintha nem tudná, hogy az
nem védhet igazán, ha komoly migrációs hullám éri el Európát. Felidézi az emberben a
francia születésű „nagy európai lakosságcsere”19 riogatás rémképét. Erről később szólok még.
A konzervatív keresztény világ bástyájaként hirdeti meg magát, illetve ennek messze nem
megfelelő országunkat. Veszélyekkel riogat: progresszív baloldal, liberálisok, neomarxisták,
posztkommunisták, Soros, csak úgy röpködnek a jelzők. Mindez veszélyezteti a nyugati
civilizációt – mondja. Trumpot dicséri, lelkesen. Őrült! Ugyanolyan veszélyes ránk nézve,
mint Trump Amerikára és az egész világra nézve!

Olyan sebesen süllyedünk a fasizmus felé, ahogy megtorpedózott hajók szoktak!

VI. fejezet: Bush freudi elszólása mit is tár fel?

Az előző fejezet még engem is mellbevágott, pedig több könyvben foglalkoztam az USA
vezetőinek és hazám törpeóriásainak a gazemberségeivel. Nehéz lesz befejeznem ezt az írást,
annyira kedvem szegte a CPAC és járulékai.

Miért tértem vissza Bush freudi elszólására? Nem vagyok biztos benne, hogy megéri, meg
hogy érthetővé tudom-e tenni a gondolatmenetemet, amikor összevetem Busht Putyinnal.
Talán induljunk ki abból az elkerülhetetlen kérdésből, Oroszország agressziót követett-e el
Ukrajna megtámadásával, vagy sem. Kerültem a kérdést, mert az előzmények ismeretében

108
nem könnyű megfogalmazni a választ. A válaszom nem is lesz egyszerű. Rendkívül fontosnak
tartom ismét hangsúlyozni, hogy ha az USA betartja az „az NDK keleti határainál tovább nem
terjeszkedünk” ígéretét, és nem nevezte volna meg pár éve Oroszországot (Kínával együtt)
főellenségnek, nem fenyegette volna Oroszországot Szevasztopol elvesztése és nem
fenyegette volna komoly veszély a keleti határvidék orosz lakosságát beolvasztáson túl fizikai
erőszakkal is, nem tört volna ki a háború.
A nemzetközi jog szerint mindez nem elég annak igazolására, hogy Oroszország nem követett
el agressziót, akármilyen fórum fogja vizsgálni az okokat és következményeit, agressziónak
fogja tekinteni a támadást. Szerény véleményem szerint Putyin súlyos hibát követett el azzal,
hogy a sorozatos provokáció által „kivetett horgot” bekapta. Nem vagyok se nemzetközi
jogász, se magas rangú katona, különösen stratéga, még csak karrierdiplomata sem, így nem
tudom elképzelni, miként lehetett volna megoldani a fenyegetések elhárítását fegyver nélkül.
Bár Lavrov évtizedeken keresztül fáradozott diplomataként konfliktusok elkerülésén és közel
20 éve a világ egyik legelismertebb külügyminisztere, úgy látszik, a tanácsadói körének
számos tagja, különösen a hírszerzői nem képviselnek hasonló kvalitást. Sajnos maga Lavrov
is súlyos hibát követett el az eseményeket kommentálva, amikor antiszemita kijelentést tett.
Az én véleményemnél fontosabb az Oroszországgal szimpatizáló francia elnök, Macron meg-
állapítása, miszerint Putyin történelmi hibát vétett. Márpedig felfegyverzettség tekintetében a
vezető hatalmak egyikének tekinthető ország elnöke nem követhet el hibát.

Mindezek után térjünk rá a fejezetcímre.

Nem az elszólásából tudtam meg, hogy az ifjú és rendkívül ostoba George W. Bush volt az
amerikai terrorellenes terrorháború kiötlőinek vezéralakja. Már az előkészületektől kezdve a
közelmúltig figyelemmel kísértem amerikai TV-csatornáknak az eseménysorozattal foglal-
kozó híradásait az eseménysorozatról. Az Irak elleni brutális, minden porcikájában igazol-
hatatlan, tömeggyilkos amerikai agresszióról naplót vezettem, amit nyomtatott, majd digitális
formátumú könyvben, angolul meg is írtam. Horribilis, vérlázító banditizmus, magukat kivált-
ságosnak mondott emberállatok gyalázatos szörnytette volt követhető. Később, a világcsendőr
szerepben tündöklők által elkövetett további, más országok – Szíria és Líbia – leigázására
törekvő rettenetes beavatkozásokról szóló leírással bővítettem ki a könyvet. Magyar változata
is született „Maradj magadnak, Samu bá’” címmel. A háborúk naplói tele vannak az emberte-
len inváziók leírásaival, azt illusztráló videókkal, cikkekkel. Teret adok nekik, annak ellenére,
hogy – amint a Media Monitors Network 20 – bölcsen hangsúlyozza: az egyik fél tettei, a bar-
barizmus és hipokrízis nem kompenzálják a másikét. Hozzá lehet tenni, hogy még méreteiben
se. Mégis, a reakciók mérlegelése okán kiemelem a világcsendőr Amerika rémtetteit. A világ
– nyilván a világ minden porcikájába behatoló, és tévedhetetlennek mondott fősodor médiá-
jának és a hazafias érzések felkorbácsolásának, kötelezővé tételének (Patriot Act) hatására –
nagyobb hányada hagyta jóvá, sőt támogatta, mint ahányan elítélték/elítélik.
Listaszerű felsorolásban nyújtom át a forrásokat.
National Geographic article – az iraki invázióról fotókkal hírt adó bátor fényképész,
Alexandra Boulat emlékének szentelt, a fotóiból válogatást nyújtó cikk.
Frontline – Truth, War and Convesquences – A Public Broadcasting Service (PBS) civil
szerveződés egyik programjának részletes ismertetése az iraki háborúról.
Iraq Body Count --- 70-95% of civilian deaths are concealed (a civil áldozatok 70-95 száza-
léka rejtve marad)

109
Documented civilian deaths from violence – Egyike az iraki háború halálos áldozatait
számláló weboldalnak. A legalacsonyabbakat hozza az általam ismertek között. Civil áldozat:
186 265 – 209 502 fő. Ha a katonákat is figyelembe veszi: 288 000

Több mint duplájáról számol be a ZNet: csak az invázió első két éve alatt s csak a civil
áldozatok száma Sarah Boseley 2006. október 12-én megjelent cikkében: „655,000 Iraqis
killed since invasion”. A cikk forrása a világhírű „The Lancet” egészségügyi folyóirat, és a
tanulmányt a Baltimore-i Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health készítette, a
bagdadi al-Mustansiríja University-vel együttműködve. (A naplómban 2006.11.10-i dátum-
mal szerepel.)
A National Priorities Organization a mai napig ketyegő számlálót működtet az USA a hábo-
rúra és annak következményeire Cost of National Security: Counting How Much the U.S.
Spends Per Hour (nationalpriorities.org) Tessék ránézni a döbbenetes számokra. Hihetetlen
összegeket költ el tömeggyilkos háborúra, súlyos károkat okozva vétlen országnak, vétlen
embereknek, saját magának és az egész világnak. Megbocsájthatatlan!
–––
Teljesen friss hír, a Media Monitor Network21 adta közzé: A világcsendőr terrorellenes
terrorháborúit az első pillanattól kezdve támogató Biden, a sokadik agresszor elnök kimondta
a most folyó ukrajnai háború eredeti célját: rendszerváltozást követel Moszkvában! Hány
ország vagy legalább annak vezetése esett áldozatául ennek a lózungnak?!
–––
Hallom a fejem követelők kiáltásait: miért nem mutatja be ilyen gondosan az orosz agressziót
is? A válaszom igen egyszerű: mert felesleges az erről szóló, többségében a Nyugatnak
mélyen elkötelezett főáramlat média kórusához csatlakozni. Aki modern történelmünk ezen
szakaszát tanulmányozza, az minden hírcsatorna minden percében csak arról, és a főbűnössé
kikiáltott két ország sarokba szorításának több évtizedes folyamatáról egy szót se hall. Putyin-
ról pedig már írtam fentebb. Nagy igazság kiváló rokonom megjegyzése, hogy Oroszország
(helyesebben Putyin és közvetlen köre) se angyal, amit bálványként kezelt főpapjuk
„nemzetegyesítésnek” hív, az hosszas előkészítést igényelt, természetesen. Mind politikait,
mind hadiiparit, mind katonait, de nem hiányzott a népnevelő propaganda sem. Minden felett
ott lebeg Putyin végtelenül felfújt egója: nem szégyellte az általa indított háborút Nagy Péter
visszahódító hadjárataihoz hasonlítani. Ez is a paklikeverés vaskos része!
–––
Érdekesen fűszerezi a témát Kövér László megengedhetetlen böfögése, miszerint Zelenszkij
pszichológiai zavarokkal küszködik, az arra adott ukrán válasz, ami azt kérdezi, a magyar
nácik, akik ukrán lakosokat tömegesen végeztek ki tűzhalállal, vajon normálisak voltak?
Végül az általam nagyra becsült történész, Ungváry Krisztián a telex.hu-ban megjelent –
kisebb tanulmányként is kezelhető – cikkben22 rászólt Kövér Lászlóra. Fotókkal kísért had-
színtéri –– beszámolókkal támasztja alá, hogy bár az ukrán válasz túlzó, a magyar hadsereg
valóban részt vett embertelen, tömeggyilkos atrocitásokban, falvak sorát gyújtották fel,
például. A Ház elnökének nem először úgy járt el a szája, ami alacsonyabb posztot betöltő
tagjainak sem engedhető meg. Ideje lenne megtanulnia egy-két mondást, mondjuk: Száj-
menése van. Vagy: Jár a szája, mint az üres malom; Szamár arany lant mellett is szamár nótát
ordít.

110
VII. fejezet: A nem közvetlen következmények

Ismét reménytelen kísérletre adom a fejem. A romokon, halottakon, sebesülteken, a háború

pokla elől menekülteken, a részt vevő országok szenvedésein túli, az egész világra kiható
következményeket kísérlem meg felvázolni. Teszem ezt mankók nélkül, bár nyilván hasznos
lenne az ilyen céllal megjelenő írásokra, híradásokra támaszkodni, félek azonban, hogy azok
többsége nem ugyanazt az ösvényt igyekszik a jövő történelmének erdejében vágni, mint én.
Hangsúlyozni szeretném, hogy nem fogom tudni szeletekre vágni a következmények okait.
Legalább négy átok együttes hatása vált ki ugyanis krízis-helyzetet: a mai, kegyetlen
kapitalizmus, a neki köszönhető klímaválság, a Covid-pandémia és a háború. Szerény vélemé-
nyem szerint minden szétválasztásra tett kísérlet reménytelen.

Hozzálátok, és valószínűleg tömör leszek.

VII.1. Csökkenő ellenállás – jólét? nem: reménytelenség

Biztos vagyok benne, hogy a tőke diktálta kizsákmányolással, a fegyverkezéssel, hatalom-
éhséggel szembeni ellenállás jelentősen csökkenni fog. És ez nem lehet növekvő jólét
következménye, mert az események nem járhatnak javuló ellátással, foglalkoztatottsággal,
kölcsönös támogatással, a hatásuk nyilvánvalóan rombolásban ölt testet. Az ok egyértelműen
a reménytelenség. Egyik fő gócának a ma is világcsendőr pozícióban trónoló USA-t érzem,
ahol a szociális rendszerek vagy nem léteznek (egészségügyi biztosítással nem rendezők
tömege), vagy sorvadnak, a dolgozók szervezettsége a múlt századhoz képest töredékére
csökkent, a fehér felsőbbrendűség új virágzását éli, a szegénység súlyos.
Biztos, hogy a szegény országokra több szempontból is negatív hatással vannak ezek a
tényezők. Olvastam már hírt „a háború első áldozatának” mondott országról, Tunéziáról, ahol
az ellátási nehézségek csődközeli állapotokat hoztak. Az „Arab tavaszt” kirobbantó, akkor
tomboló ország most néma. Tudatában van, hogy a tőlük indult folyamat több kárt okozott,
mint jót, és ennek tudatában hallgatnak az emberek? Lehet, hogy is, de én inkább az ott is
eluralkodott reménytelenségre gondolok.
Mind ordítóbb – sokadszor – a szegénység és gazdagság közötti különbség. Ismét csak
emlékekre támaszkodom, kiváló könyvekre, tanulmányokra, amelyek az emberiség leg-
súlyosabb problémái (bűnei!) közé sorolja a szegénységet, a szegények és gazdagok közötti
növekvő szakadékot. Hét évet éltem Indiában, ahol talán a világ összes régiója közül
legjobban tárulkozott ez a szemem elé. Ez azonban rég volt, a közelmúltban kialakult tragédia
egyrészt kitapintható az olvasmányokból, híradásokból, másrészt közvetlenül érzékelhetővé
válik. Különösen visszataszító a kommunizmus volt országaiban fellépő ordító szegénység a
„demokráciának”, a gyilkos privatizációnak, a szélhámos, mérhetetlenül kapzsi újtőke hatal-
mának kiteljesedése eredményeképpen. Ezt a tragédiát csak növelni tudta a Covid-pandémia,
és a legfrissebb csapás, a háború. A háború, amelyik nemcsak közvetlenül pusztít és öl,
hanem szinte számbavehetetlen módon növeli a nincstelenséget, a gazdasági helyzet deval-
vációját. Csak felsorolom a legfontosabbakat: a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bomlása,
ellátási nehézségek, a krízis kormányzati alulértékelése, másra figyelés, szállítmányozás, a
helyzetet kihasználó „manipulátorok” (csalók, szélhámosok, uzsorások, árfelverő kereske-
dők...). És akkor még nem is beszéltünk a klímakrízisről!

111
VII.2. Dübörgő szegénység
Döbbenetesen keveset lehet hallani a szegénységről, a világunk egyik legkevésbé érthető
rákfenéjéről. Fel-felvillan bennem több kép ősi civilizációkról, amelyekben ugyan egyenlő-
ségről nem beszélhetünk, de arról igen, hogy a másodrendű állampolgároknak is jó életkörül-
ményeket biztosítottak. Ilyen volt az Indiában felfedezett (ma nagyrészt Pakisztánhoz tartozó)
Harappa-Mohendzsodaro birodalom, vagy másként az Indus-völgyi civilizáció, ahol minden
lakhely többszobás volt, el volt látva folyóvízzel, fürdőhelyiséggel. Úgy emlékszem, az
egyiptomi fáraók is elfogadható ellátást biztosítottak a rabszolgáknak is. Nem szükséges
Mezopotámiával, a görög és római kultúrákkal foglalkozni, ahol ugyancsak emberi ellátásban
részesítették a közösségek alacsonyabb rendű rétegeit is. Kicsit biceg ez a mondatom, nem
támasztja alá elég mély ismeretanyag. Nem látok neki mai fejemmel, most, hirtelen megtanul-
ni a velejét. Ajánlok inkább egy kiváló tanulmányt 23, amelyik a múltba nyúló csápokat rendbe
szedve ismerteti. Együtt talán rátalálnak a válaszra: mikor is fajult el az emberiség olyan
mélységekig, hogy a mai világunk nyomortanyáin éljen a társadalmak számottevő hányada?
Figyelmet érdemel, hogy a vadászatból, halászatból élő ősközösségek többsége egyenlően
osztotta el a javakat. Ma is akadnak ilyen, vadon élő embercsoportok. Nem gazdagok, de
egyenlők.
Hátborzongatónak találom azokat a mostanában mind sűrűbben olvasható állításokat, amelyek
szerint a gazdagok akaratának, tudásának, viselkedési formáinak tudható be a kiemelkedésük.
A szegények nem annyira nem tudnak, hanem nem is törekednek a kilábalásra. A szocioló-
gusok java bizonyára rosszindulatú önmentésnek értékeli ezeket, ha egyáltalán foglalkozik
velük.
Létezik tehát az eddig is riasztó szegénység. A vizsgált hatások mindegyike csak fokozni
képes, egyik se segít a nyomorgókon. Különösen súlyos hatása volt a Covidnak, és hasonlóan
nagy mélységekbe döngöli a szegénységben élőket ez a háború. Gondolom, magától értetődő,
hogy azokban az országokban, ahol a szegénységet bűnként kezelik – mint sötét országunk-
ban –, a spirál a kormányzásnak kizárólag a feslő rétegekre irányuló figyelme következtében
gyorsabban pörög, mint szociális érzékenységgel rendelkező közösségekben.

VII.3. Ostromló menekült-tömegek

Az Orbán-maffia másfél évtizede foglalkozik kiemelten a menekültek kérdésével, akiket
betolakodóknak, a fehér ember lecserélését célzó nemzetközi banditizmus fegyverének
titulálnak, riogatják velük a „magyar” lakosságot. Szítják a nacionalizmust, rasszizmust. Falat
építettek, minden jobboldali hatalom, szervezet, akció előtt melldöngetően dicsekednek vele.
Nem tudják, meg nem is akarják lenyelni a békát, aminek a megjelenését nálunk eddig csak a
kuruttyolása jelezte, a veszélyes kiszélesedése más „fehér” országokban már jelentkezett. Az
igazi tömegáramlás, ami erejét, lendületét tekintve ostrom-jelleget fog ölteni, minden
valószínűség szerint a közeljövő réme. Amikor az Észak-Dél ellentmondást súlyosbító Covid-
hatásokra rárakódik a háború okozta ellátatlanság, elviselhetetlenné válik óriási tömegek
számára az általános mélyszegénységen belül vagy túl az éhínség, akkor tízmilliók indulnak el
a fehér észak felé, és erős falak se fogják megállítani őket. A helyzetet csak tovább mélyíti,
hogy a fehér birodalmakon belül is megnő a szegénység, színes (cigány), fehér szegénység
egyaránt.
A véleményem alátámasztja a telex.hu friss cikke24. Egyetlen bekezdést emelek ki belőle:
„Az Oroszország ukrajnai háborújából eredő éhínség miatt még többen kényszerülhetnek
otthonaik elhagyására, holott a háború miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerülők száma már
most átlépte a 100 milliós határt – mondja az ENSZ menekültügyi főbiztosa. Filippo Grandi a
France24.com írása szerint arról is beszélt, hogy az oroszok ukrajnai agressziója ‘drámai

112
gabona- és műtrágyahiányt idézett elő, a világpiaci árakat az egekbe repítette, emiatt emberek
százmillióit fenyegeti az éhezés veszélye’.”
Miután a háború okozta gond korábban közölt részleteire is utal, rávilágít az éghajlati okokra
is:
„A menekültek száma a világon az elmúlt évtizedben évről évre nőtt, most először lépte át a
százmilliót. A menekültügyi szervezet szerint a növekvő élelmiszerhiány, az infláció és az
éghajlati válság fokozta a nehézségeket, és félő, hogy számos válsághelyzet finanszírozásának
amúgy is kritikus szintjét gyengíteni fogja.”
A képlet ismét egyoldalú megvilágítást kap! Az amerikai háborúk – méreteik és az érintett
lakosság száma miatt – jóval nagyobb problémát okoztak. Igaz, az ellátási nehézségekre akkor
még nem figyeltek világméretűként.
Megfékezhetetlen tömeg rohanja meg a fejlettebb országokat.
Nekünk, fehér magyaroknak nem kell félnünk. A legsötétebb tömegek (színre és képzettségre
nézve egyaránt) rendelkezni fognak (akár menet közben értesülve) információkkal a tobzódó
rasszizmusról és szegénységről, ami országunkban uralkodik és uralkodni fog a közeljövőben:
vagy azonnal át fognak vonulni rajtunk, mint tették 2015-ben, vagy megtapasztalva a
viszonyokat, továbbállnak.

VIII. fejezet: Oroszország a siralomház kapujában?

Gazdaság
Az országok sorrendjében a 11. helyet foglalja el a Wikipédia rangsora szerint. Nagy-
Britannia, Franciaország és Németország mögött jócskán lemaradva, Brazília alatt, Kanada és
Dél-Korea közé ékelődve. Nem nagyhatalmi helyzet.
Mellé teszem a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adataira támaszkodó Statistics Times ugyan-
csak nominális (és nem vásárlóerővel korrigált PPP, ami szerint Kína már messze veri az
USA-t) GDP listát. Oroszország ebben is a 11. helyet foglalja el, mégis elszomorítóbb a kép,
Dél-Korea ugyanis előtte jelenik meg, éspedig számottevő a különbség a két ország között!
Figyelemreméltónak tartom, hogy Németország Japánt megelőzve a második helyet foglalja
el az egy főre eső nemzeti jövedelem tekintetében. Miért fontos? Mert belépett a háborúba, és
élénk fegyverkezésbe kezdett.
Feltétlenül vizsgálni kell, milyen gazdasági szektorok éltetik ezt az országot. Mindenki tudja,
hogy első helyen az olaj-gáz kitermelés és export áll. Érdekes a Wikipédia olajtermelők rang-
sora. Bemutatja, hogy Oroszország az első, gyakorlatilag azonos mennyiséget bányászik
Szaúd-Arábia és alig marad le mögöttük az USA. Ez meglepett. És alátámasztja azon
véleményeket, hogy a háború Oroszország és az USA között zajlik, és több fontosabb ok
mellett lényeges szempont az olajháború is. A lista egyébként önálló tanulmány tárgya
lehetne, annyi benne a még odafigyelőt is meglepő adat: Irán, Kanada és Kína jelentősége,
Brazília megelőzi Venezuelát, a legnagyobb olajmező hazáját!
A gáztermelést bemutató, általam fellelt források nem elég frissek és sok eltérést mutatnak,
ezért csak arra mutatnék rá, hogy mind készletek, mind kitermelés tekintetében Oroszország
foglalja el a vezető helyet.
Ez a két, szorosan egybefonódó termék (olaj és gáz) adja az orosz export durván 60 száza-
lékát!
Sajnos csak angolul tudókat tudom megörvendeztetni a gazdaság teljes áttekintését nyújtó
weblappal. Hatalmas anyag, minden lényeges információt megtalálunk benne. Angolul nem
tudóknak is érdemes bogarászniuk a lapban, könnyen érthető. Csupán néhány adatsort emelek
ki belőle.

113
A főbb iparágak: A szén-, olaj-, gáz-, vegyi anyagokat és fémeket előállító bányászat és kiter-
melő ipar teljes skálája; a gépgyártás minden formája a hengerművektől a nagy teljesítményű
repülőgépekig és űrjárművekig; védelmi ipar (beleértve a radarokat, rakétagyártást, fejlett
elektronikus alkatrészeket), hajóépítés; közúti és vasúti közlekedési eszközök; kommuniká-
ciós berendezések; mezőgazdasági gépek, traktorok és építőipari berendezések; elektromos
áramot termelő és továbbító berendezések; orvosi és tudományos műszerek; tartós fogyasztási
cikkek, textil, élelmiszer, kézműipar.
India vezető tőkései igen pozitívan nyilatkoztak a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben
az akkor szovjet elektromos iparról és kohászatról.
A főbb exporttermékek felsorolása: kőolaj, finomított kőolaj, földgáz, szén, búza, vas. Kicsit
furcsa, mivel közismert, hogy a hadiipari exportban csak az USA előzi meg.
Egy hasznos bekezdés a hadiipari export jelentőségéről a francia cairn.info25 adataiból:
„Oroszország 15 milliárd dolláros fegyverexport-bevétele eltörpül az üzemanyag- és energia-
termékek kivitele mellett, amely 2016-ban 134,7 milliárd dollárt tett ki az ENSZ Comtrade
adatbázisa szerint. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek exportja 2014 óta meghaladja
Oroszország fegyverexportját, 2016-ban ez a sor 17 milliárd dollárt tett ki. Még mindig a
fegyverek teszik ki Oroszország gép- és berendezéskivitelének mintegy 70%-át.”

A főbb import kategóriák: autók és járműalkatrészek, csomagolt gyógyszerek, műsorszóró

berendezések, repülőgépek, számítógépek.
Mind az export, mind az import vezető partnerországai az EU és Nagy-Britannia (együtt
kezelve), utánuk Kína következik. Az USA exportfelvevő piacként nem jelentős, az importból
is csak 6%-kal részesedik. Az USA által vezetett szankció-háború tehát magát az USA-t alig
érinti, az összes hatás lényegében a szolgaországokat sújtja.

Honvédelem
Oroszország védelmi ipara stratégiailag fontos ágazat és nagy foglalkoztató az országban.
Nagy és kifinomult fegyveriparral rendelkezik, amely képes csúcstechnológiás katonai
felszerelések, többek között ötödik generációs vadászrepülőgépek, nukleáris meghajtású
tengeralattjárók, lőfegyverek és rövid/nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták tervezésére és
gyártására. A világ második legnagyobb fegyver-exportőre, csak az Egyesült Államok
mögött.
Különösen kimagaslik a hadieszközök szektorai közül a harci repülőgépek gyártása. Elismer-
ten a világ legjobb gépeit gyártják. [Az én eredeti tudományom!] A hadiipari export felét is
ezek adják. A kiemelkedő fegyvereket, fegyverrendszereket korábbi politikai írásaimban
leírtam (Vádirat az USA ellen, XVIII. fejezet és annak jegyzetei).
A fegyverek önmagukban nem jelentenek biztonságot, se nagyhatalmi erőt. A lakosság
támogatása halványul, az anyák már lázadoznak. Nem igen van párja Oroszországnak a
lakosság által a nemzet érdekében hozott áldozat nagyságrendjét tekintve.

Pénzügyek
Az ország pénzügyi helyzete stabilnak mondható. Az eladósodottsága minimális, a deviza-
tartalékai jelentősek, a világ vezető pénzügyi intézményeinek minősítése (rating) pozitív és
stabil.
További fontos információk hámozhatók ki az adatokból:
- egy „elveszett évtized” után, a háború előtt kezdett magára találni a gazdaság;
- magas a szegénység szintje;

114
 - a felsőfokú képzés csúcskategóriájúnak tekinthető, több diplomást bocsájt ki, mint
bármelyik másik európai ország;
- felfelé halad a nemzetközi összemérés létráján a csúcstechnológiai kutatás-fejlesztés
területén.

Magam is azok közé tartoztam, akik Oroszország lecsengését jósolták a háború következmé-
nyeként. Azt hiszem, tévedtem. Ekkora nyersanyagkincs, termelői kapacitás és ész nem
omolhat össze, ha a világhatalmi őrület ezen a szinten zajlik. Az összeomláshoz sokkal súlyo-
sabb csapások kellenének. Nagyon remélem, hogy a világ nem veszíti el ezt a gazdag kincset.
A háború egyik hozadékaként az ország olajbevételei meghaladják a háború költségeit. Friss
hír, barátom mail-jéből emeltem ki:
The New York Times: A növekvő olajárak felülírják a csökkenő exportot.
Oroszország fosszilis üzemanyag eladásából származó bevételei meghaladják az ukrán
háborúja kiadásait...
„A lap egy finn energiaügyi kutatóintézet adataira támaszkodva azt írja: Oroszországnak
rekordot jelentő 93 milliárd eurós bevétele származhatott olaj-, gáz- és szénexportból az
Ukrajna ellen indított háború első száz napja alatt. Ennek a kétharmada jött be az olajeladás-
ból, a többi legnagyobb része pedig a földgázéból. Ez a magas jövedelem jórészt annak
köszönhető, hogy az orosz olaj exportára jelenleg 60 százalékkal magasabb, mint tavaly, bár a
nemzetközi piacon beszerezhető más olajfajtáknál mintegy 30 százalékkal így is olcsóbb. Az
olajra az Európai Unió csak nemrég mondott ki részleges embargót. A tagországok e nélkül is
visszafogták vásárlásaikat – májusban 18 százalékkal –, de az így megmaradt készletet az
oroszok el tudták adni, nagyrészt Indiának. Ami a gázt illeti, arra nézve nincs uniós szankciós
intézkedés, de az EU-országok 23 százalékkal kevesebbet vásároltak az oroszoktól a háború
első száz napja alatt, mint az előző év azonos időszakában. A Gazprom ebből származó
bevételei azonban az áremelkedésnek betudhatóan így is megkétszereződtek.”
Ez a tényező is arra utal, hogy Oroszország túl fogja élni a háborút.

IX. fejezet: Kelet jön-e, vagy marad a Nyugat?

Közeli ismerős házaspár mindkét tagja döbbenettől elsötétült tekintettel búcsúzott el tőlem,
amikor baráti eszmecserénket azzal zártam le, hogy az „Egyesült ellenzék” meg fog bukni,
mert fogalmuk sincs arról, mennyire Keletre vonult a világ fejlődésének csillaga. Enyhültek a
vonásaik, amikor hozzátettem, ez nem jelenti, hogy Putyint kedvelem, szívből utálom úgy is,
mint diktátort és úgy is, mint a világ leggazdagabb emberét.
Sajnos a Kelet fogalmába sok mindent bele lehet gyömöszölni, földrajzilag szigorúan kezelt
tág fogalom. Ami a fejlettségi szint, és főként a fejlődés szofisztikált volta és üteme alapján az
eljövendő vezető Kelet fogalmába tartozónak tekinthető, illetve amit én annak tekintek, az
néhány ország, illetve városállam: Kína (a szigorúan hozzá tartozó Hongkonggal és Makaóval
együtt), Tajvan, Dél-Korea, Vietnam, Szingapúr. Fülöp-szigetek, Indonézia és természetesen
India. Ma még Japán is ide sorolható, igen előkelő helyet foglal el fejlettségét tekintve, bár
lemaradóban van. A felsorolásom széles vitát generálhat több oknál fogva is. Kezdem a
„természetesen” Indiával. Sokan tekintik botladozó fejlődő országnak, pedig gyorsan fejlődő
hatalom és gyakorlatilag rendkívül éles agyú tőkés réteg (vállalkozó, kereskedő) vezeti. Két

115
könyvet is írtam erről a kontinensnyi birodalomról, ajánlom elolvasni a „7 év a csodálatos
Indiában és két nepáli túra” alcíműt.
Másik tévedés, ami miatt több országtól riadoznak, a kommunizmus réme. A világ nagy része,
élén az USA által pórázon vezetett fősodor médiával a mai napig, több évtizeddel lemaradva
kommunistának bélyegzi meg Kínát és Vietnamot, pedig a régióban egyedül Észak-Korea
képvisel jelentős kommunista erőt. Mind Kína, mind Vietnam egy-egy párt vezetése mellett
állami ellenőrzés alatt tartja ugyan a kulcsterületeket, de a magánvállalkozásoknak széles
terület áll nyitva, amit sikeresen foglalnak el. Az így kialakult vegyes gazdálkodás minden,
csak nem kommunista. Számtalan gazdasági szakértő szerint Vietnam évtizedeken belül a
világ leggazdagabb országává válhat (arányaiban, persze).
Ami a legfontosabb: napjainkban, a COVID hátán is lovagolva (hacsak most éppen nem veti
le) Kína [kínaiak, az anyaországtól kezdve a régió országain (Tajvan, Hongkong, Szingapúr)
keresztül, az USA-ig] minden fontos innovációs szférában átveszi a vezetést az USA-tól.
Ez a régió, számtalan sérülékeny pontja ellenére rövidesen, évtizedeken belül a világ vezető
régiójává válik, erre van-e szüksége a világnak most, amikor a klímaproblémák csúcsra
hágtak, Kína pedig – az USA-val ebben is vetekedve – önti magából a CO 2-t, úgy tűnik,
mellékes kérdés.
Döcögve haladok, sajnos gyorsan öregszem, lassan a golfot is abba kell hagynom. Keresek
olyan bekezdéseket korábbi írásaimból, amik meggyőzőbben hatnak.
Íme a 2018-ban írt „Vádirat az USA ellen” e-könyvem Kína fejezete:

Idézet kezdete:
Kína veszélyes, mert igényt tart a dél-kínai tenger döntő részére, ahol még feltáratlan olaj- és
gázmezők léteznek, és halászati szempontból is jelentős; az évente 5 billió dollár értéket
képviselő globális hajózás útvonalra; az USA kutatásai szerint a terület 12 millió hordó olajat
és 160 billió köbláb (cca. 4,53 billió m3) gázt tart rejtve, aminek egyötöde vitatott területek
alatt található;
Ezt írtam valamikor 2015-ben. Trump a január végén tapsviharok közepette elmondott
évértékelő beszédében, a hadügyminisztere, Matiss pedig más alkalommal bejelentette, hogy
az USA főellensége Kína és Oroszország. Már kommentáltam ebben a könyvben, most csak
annyit teszek hozzá, hogy Kína mostanában talán fontosabb számukra, mint Oroszország, a
koreai helyzet miatt.
És eszembe juttatja itt is Trump főkatonáihoz többször intézett kérdése: ha nuke van, miért
nem használjuk?
És mit írt a TomDispatch a kínai elnök, Xi Jinping szerepléséről a 2017 évi davosi nagy-
találkozón?26 Békés húrokat pengetett, mint a cikk szerzője írja: „...bejelentkezett a globális
főnök címre a világ összegyűlt vezérigazgatóihoz és plutokratáihoz intézett, nagy elismerést
kiváltó beszédében. Ezután támogatta „az emberiség közös jövőjének közösségét” az ön-
tudja-kinek az Amerika mindenek előtt politikájával szemben! Ebben a folyamatban bőséges
elismerést vívott ki.” Az idei Davos-ra nem ment el, el volt foglalva a nyelvtanulást gyorssá
tevő „Confucius Institutes-programmal”, és a 65 országot érintő 65-nation ambiciózus „One
Belt One Road” kezdeményezéssel. Értelem kontra idiotizmus.
És jön ismét egy és: a világ egyik legjobb (szerintem legalábbis az) gazdaságkutatója, az
angol Economist szerint Kína a vezető technológiákban is gyors ütemben csökkenti az USA-
tól lemaradását.27 Kétszeresen is szakaszokról beszél. A legfontosabb gazdasági mutatókat
tekintve Kína lehagyta Amerikát az exportban (2007), a gépgyártásban (2011), és le fogja
hagyni az abszolút GDP tekintetében 2030 körül, de a csúcstechnológiák birodalma még
sokáig a Szilícium-völgy lesz. Az utóbbira mindjárt visszatérünk, de megjegyzem, hogy ami a

116
GDP-t illeti, az Economist csak az igazság felét mutatja be: a nominális GDP szerinti
besorolást. Ma mind elfogadottabb a GDP PPP szerinti értékelés, ez mutatja be a megtermelt
javakat fogyasztói oldalról. Szerintem mind jobban torzít a nominális GDP, hogy a javak
összetételét nem veszi figyelembe: az USA-ban mind nagyobb hányadot foglalnak el a
lakosság szempontjából érdektelen „javak”, míg Kína a világgazdaság lokomotívja szerepét
vette át mindkét előtte büszkélkedő régiótól. Nem 2030-ban kerül sor a váltásra, jóval előbb!
Az EU pedig Nagy-Britannia kilépésével azonnal Kína mögé kerül! Az oszlop-diagrammok
frissek, és Brexit előtti állapottal számolnak.

Nominális GDP szerint Vásárlóerő paritás szerinti GDP PPP szerint

Következik a második szakaszolás: hogy látják a Szilícium-völgy szakértői Kína közeledését?

Először semmibe vették a kínai törekvéseket (mint korábban általában, most csak itt), aztán
copycat-nek (koppintó-cicusnak) tartották, a harmadik szakaszban „tech Galápagos”-ként
minősítették (jó dolgokat alkotnak, de azokkal nem tudják átlépni a határaikat), de most
ráléptek a negyedik szakaszra: az utoléréstől való félelem szakaszára. Az elemzést érdekes
csattanóval zárja: ha korábban a Völgy emberei látni akarták a tech-csúcsokat, ki kellett csak
lépniük az ajtón, most fel kellhet szállniuk repülőgépre, és elrepülni Kínába. Remélve, hogy a
repterek még működni fognak! Lényeges összemérések találhatók a szövegben – szoftver,
hardver, mesterséges intelligencia – érdemes elolvasni!
Idézet vége!

Világos, nem? Fiatalabb voltam, jobban fogott még a klaviatúrám!

X. fejezet: Hamis mércék – GDP, vagy Bruttó Nemzeti Boldogság Index,

vagy Feltétel nélküli alapjövedelem

Többes számot használok, pedig nem is mind mérce, és tulajdonképpen csak arra szeretnék
egy villanásnyi figyelmet terelni, hogy rég itt volna az ideje a hamis mérce GDP (nominális
vagy PPP, mindegy) elvetésének, új, a reális mérést lehetővé tévő mérce bevezetésének. Ideje
lenne azt is elfogadni, hogy a szociális kérdések megoldása a Feltétel nélküli alapjövedelem
lehet. Már a PPP bevezetésének a pillanatában világos volt, hogy a sima, nominális GDP
hamis, mert nincs figyelemmel az eltérő vásárlóerőkre, amikor gazdasági teljesítményeket
összemér. Szerinte ennek figyelembevétele ugyan a reális helyzethez komoly közelítést ered-
117
ményez, de messze van így is a valóságtól. Különösen torzít, amikor a legfejlettebb országo-
kat, hasonlítjuk a feltörekvőkhöz, azon belül is, ha az USA-t mérjük össze Kínával. Olvas -
hatjuk, hogy az USA gazdaságában alapvetően szolgáltató és pénzügyügyi szektorok viszik a
prímet, az ipari termelés számottevő hányadát kiszervezték alacsony bérszintű országokba,
Kína pedig átvette az ipari mozdony szerepét, az egyik oldalon lyukas hálót, a másikon
duzzadó vitorlát látunk. Az egyikben pénz csinál pénzt, a másikon megfogható termékek
uralják a látványt. Ezt a PPP se mutatja be kielégítő módon.

Bhután királya megjárta az USA-t, egyetemi tanulmányokat is végzett, majd hazatérve

kijelentette, hogy nem szabad azt a világot követni. Bevezette a Bruttó Nemzeti Boldogság
Indexet, mondván, hogy az dönti el, melyik rendszer jobb, hogy hol boldogabbak az emberek.
Komoly erőfeszítéseket tett a zöld gazdaság megőrzésére, az oktatás és egészségügy hatékony
fejlesztésére. Nem dolgunk most elemezni, mit ért el a boldogságra összpontosított
figyelmével, illetve milyen jövőképet lehet jósolni ennek a bölcs rendszernek, csak példaként
említem: van ázsiai bölcs, aki saját tapasztalatai alapján (is) elborzad a nyugati világtól, és
nem kér a kapzsiságot díjazó rendszerből.

Kevesen vannak, de vannak, akik megálmodták az egyetlen működőképes megoldást, ami

elfogadható életet, jövőt biztosít az emberiség minden sárgolyónkra született tagjának: a
„Feltétel nélküli alapjövedelem” rendszerét. Hál’isten, az EU is foglalkozik az általános be-
vezetésével28, Magyarországon is agilis szervezet29 (Első Magyar Feltétel Nélküli Alapjöve-
delemért Egyesület) foglalkozik vele. Petíció is indult, ami tömör magyarázattal is szolgál:
„Az ún. alapjövedelem egy feltételek nélküli, havi gyakoriságú jövedelem minden ember
számára, olyan összegben, amely garantálni tudja a biztonságos megélhetést a mindennapok
során. A rendszer egyszerű, könnyen bevezethető és nem igényel bonyolult bürokráciát.”
Nincs tudomásom jobb megoldásról.
Több könyvemben támogatom.

XI. fejezet: Egyházak, papok – álnokság, vagyongyűjtés, fegyverszentelés

A papság, egyházak szerepe minden fegyveres összefüggésben óriási. Nemcsak a hívőkre

gyakorolnak rendkívüli hatást, hanem a legtöbb világi hatalom is támaszkodik rájuk, több
szoros szövetségben működnek együtt velük. A pravoszláv egyház mindkét oldala a háborút
támogatja.
Az ukrán oldal csak egy pópa képében jelenik meg előttem, amint éppen áldja a fegyvereket!
A halált hozó fegyvereket.
Az orosz oldalt Orbán Viktor képviseli, aki hatékonyan közreműködött, hogy Kirill pátriárkát
(Moszkva és minden oroszok pátriárkáját) ne sújtsa EU-szankció, nyugodtan hirdethesse –
Putyin szövetségeseként – amint a telex.hu cikke 30 írja: „Fontosnak tartja az orosz birodalom-
építést – bár ez az ő olvasatában nemzetegyesítés –, és miséken többször ismételte már az
állami háborús különleges katonai műveletes propagandát.” Keményebben fogalmaz a
valaszonline.hu cikke31. Több szempontot sorol fel, ami az erkölcsi züllöttség, álszentség
kimagasló képviselőjévé teszi mind magát a pátriárkát, mind exKGB-s harcostársát, Putyint,
mind a szentatyát érintő szankciók ellen felszólaló miniszterelnökünket. Soroljam? A KGB
berkeiben dolgozott az Átkos időkben, dohánnyal is kereskedhetett, hatalmas vagyon

118
birtokosa, mintegy másfél milliárd dollárt említenek, szereti csillogtatni is a luxusát, nemzet-
egyesítésként dicsőíti az orosz agressziót. Főpap, a hatalma 60 országban élő, több mint 150
millió hívő lélekre terjed ki.
Nem véletlen, hogy komoly összegzések szerint a kereszténységhez tapad – a kapitalizmus
mögött, a második helyen – a legtöbb fegyver és/vagy más erőszak által kioltott ember vére.
Igaz, az összegzés a római katolikus egyházat emeli ki a kereszténységet képviselő
szervezetek közül.

A papság, Putyin és az oligarchák szövetségéről szól a telex.hu cikke 32. A cél: a szélsőjobb
euroszkeptikus nyugati pártok összeboronálása.
Benne: „Az Orosz Ortodox Egyházhoz és az orosz elnökhöz egyaránt rendkívül közel álló
orosz oligarcha, Konsztantyin Malofejev által gründolt Tsargrad nevű szervezet – melynek ö-
nmeghatározása az, hogy ‘újraélessze az Orosz Birodalom nagyságát’ – nemrégiben kiszivár-
gott dokumentumok szerint olyan hálózat létrehozásán dolgozik, amely az euroszkeptikus
nyugati pártokat és politikai mozgalmakat foglalná magában, köztük például a Matteo
Salvini-féle olasz Ligát vagy a korábban egy orosz, legutóbb pedig már magyar bank által
hitelezett Marine Le Pen által vezetett Nemzeti Tömörülést.”
El kell olvasni!

XII. fejezet: A megverhetetlen rasszizmus

Hogy kerül a csizma az asztalra? Testvérháború folyik, nemcsak fehér ember harcol fehér
ellen, hanem testvér testvér ellen, azonos nyelvcsoport tagjai egymás ellen. Csak éreztem,
hogy a rasszizmus is teret nyert. Meg nem mondom mikor, miért jöttem rá? Rákérdeztem a
Google-ra, jöttek is a válaszok, frappáns válaszok.
A Mérce cikkben33 elemzi a problémát. El kell olvasni az egészet: tökéletes képet fest a
mindenütt jelenlévő, „megverhetetlen” rasszizmusról, ami az ukrajnai háborúból is kigörög,
mint a jó boroshordó. Csupán két szakaszt emelek át ide:
„A nyugati médiát és a nyugati politikusokat azzal vádolták, hogy kettős mércét alkalmazva
mutatták be az ukrajnai háborút, és reagáltak rá. Még tovább élezte a helyzetet, amikor a
menekülteket lényegében két kategóriára osztották: ‘ukránokra’ és ‘másokra’. A legvilágo-
sabb példa az ukrán menekültek ‘civilizáltként’ való következetes ábrázolása volt – szemben
a máshonnan, mindenekelőtt a globális délről érkező ‘civilizálatlan és elmaradott’ menekül-
tekkel. (...)
Ahogy Böröcz József helyesen kiemeli, ‘a globális privilégiumokat’ a fehérséggel, ‘a nyugat-
európai geopolitikai pozícióval’ szokás azonosítani. Így még az ukrán politikusok is igyekez-
nek részévé válni az európai rasszalapú rezsim globális privilégiumrendszerének, hogy
elismerjék őket – elvégre a fehérség nem bőrszín kérdése, hanem hatalmi, előjogi és ‘(negatív
tartalmú) erkölcsi kategória’.”

Ez van, sajnos, és a világunk ezt is tűri, megeszi.

119
XIII. fejezet: A magyar ellenzék – tele bohózattal és van benne
is szélhámosság

Amikor Karácsony Gergely elkövette a súlyos bűnt és megállapodott Márky-Zay Péterrel,

hogy az vezesse a hat ellenzéki párt tömörülését, abbahagytam könyvek írását, kiléptem a
Facebook-ból, és leírtam (talán – sajnos – a Facebook-ban, búcsúként), hogy szélhámos gaz-
ember kezébe tette le a haza sorsát. Hogy mennyire igazam volt, arra itt a friss bizonyíték: a
Telex híradása34 szerint a „haza megmentője” nem hajlandó elszámolni az ellenzéki szövetség
támogatására felajánlott összeggel, mondván, hogy az továbbra is az Orbán-kormány
megdöntésére fogja fordítani. Egetverő gyalázat!
A Telex újabb cikkben35 foglalkozik a kérdéssel, aláhúzva, hogy Márky-Zay Péter „elszá-
molt” közel 1,2 millió forinttal, amit a képviselőjelölti kampányra fordított, de kifejezte, hogy
a többivel (sokkal többel) nem számol el, mert azt továbbra is az Orbán-uralom megdöntésére
fordítja. Nem kérdés, hogy leépülve nem sokat árthat az Orbán-maffiának. Ha valakinek
kétsége lenne, helyesen jártam-e el, amikor kijelentettem, hogy szélhámos kezébe tette le az
ország sorsát az ellenzéki összefogás, az olvassa el a „Mitől döglik meg ez az ország?”
e-könyvem II. kötetében róla írtakat és ezt a két cikket. Pokolra vele!
Ami pedig a bohózatot illeti, képtelenségek sorát követte el az ellenzék a legkülönbözőbb
szinteken: nekiestek Kínának, feledve, hogy ha győznek, az lehetne az egyik oszlopuk. Odáig
mentek, hogy hamis állításokon alapuló sértő utcanevekkel tüntettek ellene. A számomra
egyik legszimpatikusabb vezető kijelentette, hogy Oroszország, azaz Putyin nem áll meg
Ukrajnánál, az egész szovjet birodalmat akarja helyreállítani. Primitív, úgy, ahogy elhangzott.
Nem is folytatom, ez is elég.

XIV. fejezet: Noch ein mal – mit hoznak a csúcstechnológiák, amit szinte egyetlen
politikus se vesz észre

„A csúcstechnológiák varázslatos bércei” könyvemben gyűjteménybe sorakoztattam számta-

lan területet, ahol hihetetlen változásokat hozó tudományos, technológiai kutatások, megoldá-
sok születnek szinte percről percre. A világ egyik legokosabb és ezekkel élve leggazdagabbak
közé avanzsált embere, a kínai Jack Ma egyik amerikai körútján mondta, a mi a teendő
kérdésre válaszolva: már az iskolapadban másként kell oktatni, mert 30 év múlva más világ-
ban fogunk élni.
A világ nehezen reagál a kolosszális tudományos fejlődésre. Trump nem értette, Biden
Oroszországgal és fegyverkezéssel akarja megtartani a világcsendőri hatalmat, Holdra és
Marsra akar áttelepedni, űrhadsereget fenntartani. (Az emberiség végtelenül ostoba!) Nem
ragozom tovább a Nyugatot, alig tapasztalni ébredezést. Egyik ok, amiért Kína veszi át az
uralmat ezen a területen: rendkívül gazdag, tudományos alapokon nyugvó, jól finanszírozott
programokat dolgoztak ki, évtizedekre előre.

Vannak, akik szerint már késő. Egyetlen ilyen véleménynek adok teret. A 24.hu-ban
megjelent cikk36 címe: „Már nem tudjuk visszafordítani ezeket a folyamatokat, a civilizációnk
néhány évtizeden belül összeomlik” És a bevezető bekezdés így szól:
„A folyamatban lévő fenntartható technológiaváltás valójában nem fenntartható [nem tartható
fenn!], mert nincs meg a nyersanyag-fedezete. Így ahelyett, hogy segítene, gyorsítja a

120
rendszer összeomlását. Az elektromos autó, a nap- és szélerőmű zsákutca, akár a bioetanol.
Ráadásul végképp kifogynak az élelmiszerkészleteink, miközben a klímaváltozás már nem
megállítható [nem állítható meg!]. Gelencsér András vegyész-légkörkutató, a Pannon
Egyetem rektora szerint még mindig mítoszokkal és politikai lózungokkal áltatjuk magunkat,
miközben a valóság az, hogy elkéstünk: a civilizációnk a túlfogyasztás miatt elkerülhetetlenül
összeomlik néhány évtizeden belül.”
Igen figyelemreméltó állítások, a cikk részletesen kifejti – interjú! – az álláspontját. Vitat-
kozni lehet vele, néhány észrevételével nem. Ilyen például a bioetanol, ami végtelenül ostoba
eljárás eredménye és csúfos kudarcot vallott. A nyersanyagok kizsigereltségével nyilván igaza
van, de egyrészt a csúcstechnológiák általában jóval kisebb nyersanyagigényt képviselnek,
másrészt a tudomány már nem egyszer mentette meg az emberiséget. Ezért érdemelne sokkal
nagyobb figyelmet. Elég talán megemlíteni, milyen forradalmi mentőövet jelentene a két
szovjet tudós által indított fúziós nukleáris reaktor (Tokamak) kutatás sikerre vitele. Ma is
ezen a néven folynak világszerte a kutatások. A program vezetője a legnagyobb hidrogén-
bomba megalkotója, majd a nukleáris fegyverek ellen kiálló Andrej Szaharov volt, a kutatás-
ban pedig Igor Tamm segítette.

Itt az ideje fegyverek és öldöklés, meg fantáziaképek helyett a csúcstechnológiákkal

foglalkozni, azokat támogatni.

121
XV. fejezet: Milyen világot örökölnek az unokáink (kérdem 87 évesen)

Összefoglalás helyett is jó a 2018-ban született „Vádirat az USA ellen” e-könyvem

összefoglalójának ráadása:
Idézet:
Még mindig nem lehet lezárni! A TomDispatch legújabb értekezése szerint (szerző: Danny
Sjursen) teljes győzelmet aratott Trump felett Matiss, aki saját aláírásával készített új, 2018-ra
datált katonai stratégiát, a félelem stratégiáját. No comment!
A CommonDreams szerint:
„...‘Inter-state strategic competition [which, in Pentagonese, means China and Russia], not
terrorism, is now the primary concern in U.S. national security,’ the document insists....”
Magyarul: „... Az államok közötti stratégiai verseny [ami a Pentagon-nyelven Kínát és
Oroszországot jelenti], és nem a terrorizmus nyugtalanító most elsősorban az USA biztonsága
szempontjából...”
Emlékezzünk csak: azért volt szükség Irak megtámadására, mert nem volt elég célpont
Afganisztánban! – amint elhangzott az Irak lerohanására készülők egyik összejövetelén.
Idézet vége

Ezt a világot fogják örökölni ők is. Nincs szellemi akarat, ami összefogná a világot ez ellen a
Szörny ellen. Még ölni-rombolni fog évtizedekig.
És megismétlem az akkor, 2018-ban, a „Vádirat” végszavaként írt versem:
Ez a világ csak sötét gyalázat,
Nem maradt bennem semmi alázat!
Hiába szólok: népek, ez itt átok,
Vakok vagytok, ha semmit se láttok.
Lassan elröppen az élet vágya,
Lehet, a halálnak ez az ágya?
Nem, elkárhozni korai lenne,
Kell, hogy élni tudjunk mégis benne!
Ami roncstelep marad utánuk,
Robbantsuk izzó haraggal rájuk.

***

Lezárva 2022. június 16-án

122
Források

1. https://www.youtube.com/watch?v=a-pweNBJTy8
2. https://gameriskprofit.ru/hu/moda-i-stil/znachenie-slova-rusofob-rusofobiya-chto-eto-
ideologiya-mirovozzrenie/
3. https://www.youtube.com/watch?v=yEmwTnXXZW4
4. https://twitter.com/i/status/1527078137582047236
5. https://bekekor.wordpress.com/2022/05/20/tortenelmi-beismeres-amerika-oroszorszagnak-
tett-igeretenek-megszegeserol/
6. https://www.youtube.com/watch?v=Mc8ei-XQSi4
7. https://www.britannica.com/biography/Mikheil-Saakashvili
8. https://hu.wikipedia.org/wiki/Ukrajna_t%C3%B6rt%C3%A9nelme#A_f
%C3%BCggetlen_Ukrajna
9. http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/varga_gergely-
a_nato_uj__lisszaboni__strategiai_koncepcioja.pdf
10. https://hu.wikipedia.org/wiki/Ukrajna_t%C3%B6rt%C3%A9nelme#A_f
%C3%BCggetlen_Ukrajna
11. https://www.portfolio.hu/global/20220528/megis-ki-a-fene-az-a-bandera-es-miert-gyulolik-
annyira-az-oroszok-hogy-haborut-kezdjenek-miatta-546999?
utm_source=portfolio&utm_medium=push-notification&utm_campaign=push
12. https://bekekor.wordpress.com/2022/05/29/ukrajnaban-nato-tisztek-kerultek-elo-a-fold-alol/
13. https://bekekor.wordpress.com/2022/06/01/nemzetkozi-birosag-ele-allitanak-ukrajna-
elnokeit-nem-kap-orosz-gazt-aki-nem-fizet-rubelben/
14. https://bekekor.wordpress.com/2022/06/02/nyar-vegeig-birosag-ele-allitjak-a-donbaszi-
nepirtas-feleloseit/
15. https://bekekor.wordpress.com/2022/06/01/ugy-erzem-magam-mint-akit-kette-hasitanak/
16. https://bekekor.wordpress.com/2022/06/13/oroszorszag-ukrajnai-beavatkozasahoz-vezeto-
okok-a-kulonleges-katonai-muvelet-elozmenyei/
17. https://www.theguardian.com/world/2022/may/21/trump-shares-cpac-hungary-platform-
racist-antisemite
18. https://444.hu/2021/10/12/trump-kinyomtatta-es-alairta-eduardo-bolsonaro-wikipedia-
szocikket
19. https://hvg.hu/itthon/20220518_nagy_europai_lakossagcsere_Orban
20. From Moscow to Washington, the Barbarism and Hypocrisy Don’t Justify Each Other –
Media Monitors Network (MMN)
21. Biden’s Unhinged Call for Regime Change in Russia – Media Monitors Network (MMN)
22. https://telex.hu/kulfold/2022/06/10/ungvary-krisztian-ukrajna-andrij-szibiha-kover-laszlo
23. https://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/szegeny.htm
24. https://telex.hu/kulfold/2022/06/16/melyulo-elelmezesi-valsag-rekordszamu-menekult-
borulato-ensz-elorejelzes
25. https://www.cairn.info/revue-defense-nationale-2017-7-page-64.htm#pa22
26. http://www.tomdispatch.com/post/176382/tomgram%3A_dilip_hiro
%2C_america_first_actually_means_china_first/#more

123
27. https://www.economist.com/news/business/21737075-silicon-valley-may-not-hold-its-global-
superiority-much-longer-how-does-chinese-tech?cid1=cust/ednew/n/bl/n/20180215n/owned/
n/n/nwl/n/n/e/99016/n
28. https://europa.eu/citizens-initiative/initiatives/details/2020/000003_hu
29. https://alapjovedelem.org/
30. https://telex.hu/kulfold/2022/06/02/kirill-patriarka-szankcio-csomag
31. https://www.valaszonline.hu/2022/06/02/kirill-patriarka-orban-viktor-brusszel-velemeny/?
fbclid=IwAR1In2yahJ_LMZHAu1vbKlgMCe1JzAAEQrQVdTnut0mG2KeTLUH5DqMlxF
U&fs=e&s=cl
32. https://telex.hu/velemeny/2022/06/12/orosz-ukran-valsag-ortodox-haboru-patriarka
33. https://merce.hu/2022/05/26/media-ideologia-es-az-ukrajnai-haboru/
34. https://telex.hu/belfold/2022/05/20/marki-zay-peter-adomanyok-mindenki-magyarorszaga-
mozgalom
35. https://telex.hu/belfold/2022/06/01/marki-zay-kepviselojeloltkent-1-2-milliot-koltott-
kampanyra
36. https://24.hu/belfold/2022/06/10/nyersanyagok-globalis-krizis-klimavaltozas-gelencser-
andras interju/?
fbclid=IwAR15HIdOkKQG0CSbbDiTxb_kuCIryi5PlFQuFOAGkBGgrlcHE3vSdI5Dcv8

*****

Lezárva: 2023.12.12

124