Pásztor Péter

Barátság-robbantó Zelenszkij
Az ukrán elnök zárt körben elhangzott kiszólásától hangos a magyar sajtó. Mihez kezdjünk
vele?
Egy infantilis amerikai titkosszolga bűnözésre adta a fejét: videójátékos-csevegőfelületén
kiszivárogtatott néhány száz titkos dokumentumot. Egyelőre se szervezettségre, se erkölcsi
tévképzetre, ideológiára utaló jelet nem tudtak a nyomozók megállapítani. Hónapokig ültek
az eldugott szerveren az iratok észrevétlenül, és ahogy fedezik őket fel, úgy hozzák
nyilvánosságra. Talán a legérdekesebb ismeret, amiről a kiszivárogtatás tanúskodik, az, hogy
az amerikai titkosszolgálat behálózta az orosz vezetés legmagasabb szintjeit, pontos tudással
bír a legfontosabb döntésekről. Az iratok közt számos olyan akad, amely Magyarországot is
érinti. Legutóbb a Washington Post ismertetett hírszerzési jelentéseket, amelyek szerint
Zelenszkij magánkörben Oroszországon belüli merész támadásokról, falufoglalásokról ötletel,
töpreng. A hazai közvélemény azonban leginkább azon akadt fenn, hogy az egyik ilyen
jelentés szerint Zelenszkij Julija Szviridenko miniszterelnök-helyettessel értekezve azt találta
mondani, hogy „Ukrajna robbantsa fel a Barátság-kőolajvezetéket, amivel feltehetőleg tönkre
tenné Orbán Viktor orosz olajra alapozott iparát.” A magyar kormány hivatalosan nem
nyilatkozott, csak a nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár
twitterezett: „How is it possible that Ukraine is plotting against a NATO country??” (’Hogyan
lehetséges az, hogy Ukrajna egy NATO-tagállam ellen sző terveket?’). Hazánk legismertebb
véleményvezére, biztonságpolitikai szakértője viszont mindjárt megmondta a hecctudományi
igazságot: „Ez a NATO 5. cikke szerint támadás Magyarország és így a NATO ellen.” Arra ritkán
tér ki a hazai fáma, hogy az amerikai lap ezt is megírta: „a hírszerző tisztek megengedik:
»Zelenszkij a Magyarország miatti dühét juttatta kifejezésre, és túlzó, értelmetlen
fenyegetőzésre ragadtatta el magát.« Ilyenfajta kiegészítést a hírszerzők egyetlen merész
zelenszikiji ötletelés kapcsán sem tartottak szükségesnek megtenni.” Dühében mindenki
mond szamárságot. A következő felszólítással le is zárhatnám cikkemet: Elég abból, hogy
hivatásos megmondóink Ukrajna, legnagyobb szomszédunk ellen heccelik a magyarságot.
Egy s más mégis kikívánkozik belőlem. Oroszország azért rontott rá Ukrajnára, mert az azt
merészelte gondolni, hogy elég az ruszkij mirből, az orosz világból, az Ukrajna önálló nemzeti
létét tagadó ideológiából, egyházi tévtanításból, a muszka kágébés-oligarchás vircsaftból,
inkább az Európai Unióhoz csatlakozna. Ha ezt mi nem értjük meg, saját 56-os
szabadságharcunkat, rendszerváltásunkat tagadjuk meg. 2014 óta Ukrajna háborúban védi a
szövetségválasztási szabadságát és területi épségét azzal az Oroszországgal szemben, amelyik
több nemzetközi szerződésben elismerte mindkettőt. 2014 óta áll háborúban szomszédunk,
és mi arra hivatkozva vétózzuk meg miniszteri szintű NATO-tárgyalásait, hogy megfosztotta a
magyar kisebbségeinket korábbi nyelvi-oktatási jogaitól, miközben tudjuk, ez a jogfosztás
ugyan megtörtént (2017, 2019), de a zsarolásra használt orosz kisebbség, még inkább az
évszázadok alatt kikényszerített orosznyelvűség miatt, nem pedig kifejezetten ellenünk
született. Érthető, jogos a sérelmünk, de fel kellett volna fognunk az ukránok helyzetét, élet-
halál harcát, és ahhoz viszonyítanunk jogos sérelmeinket. A NATO-Ukrajna Bizottság
folyamatos megvétózása egy darabig elment diplomáciai akadékoskodásként, bár csak
ellenszenvkeltésre volt alkalmas (a 2022-es novemberi bukaresti NATO-csúcson pedig már
meg is szégyenült). Amikor 2021 augusztusától 2022 márciusáig blokkoltuk Ukrajnának a
NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központhoz való csatlakozását, akkor viszont
szomszédunk tényleges védelmi képességeinek ártottunk. Ez már vérre ment. Egyéként jól el
is húzódott a csatlakozás, 2023. május 16-án vált hivatalossá. Ahogyan vérre megy a béke
követelése is, ha az agresszor semmi jelét nem mutatja annak, hogy abba akarná hagyni
Ukrajna elleni támadását, az ország szétbombázását, ha a fegyverszünet csak arra lenne jó,
hogy újult erővel támadjon. Hiszen világossá tette célját: földig rombolni Ukrajnát, ha nem
lehet az övé. Ha így nézzük, ha kicsit is beleképzeljük magunkat az életéért harcoló ország
vezetőjének gondolatába, talán megértenénk dühkitörését is. Ráadásul kiindulnunk abból a
tényből kell, hogy az orosz kőolaj mindeddig zavartalanul jött, és jelenleg is zavartalanul jön
Ukrajnán át.
Egyben azonban Zelenszkij alighanem téved, a Barátság-vezeték felrobbantásába nem
feltétlenül roppanna bele a magyar ipar. Az EU és a Nemzetközi Energiaügynökség 90 napi
olajtartalékot ír elő hazánknak. Ezalatt ha költségesen is, ha vesződséggel is, de átállhat a
MOL a máshonnan való beszerzésre, illetve a másfajta olaj feldolgozására. Ne feledjük
továbbá, az EU, amelynek összekapcsolt energiainfrastruktúrájához mi is csatlakoztunk,
nagyobb megrázkódtatás nélkül átvészelte az embargót, amely alól a szlovákokkal, csehekkel
együtt mentességet kaptunk, és szükség esetén nyilván segítséget is kapnánk a közösből. Az
ukrán szabadság védelme nekünk is megérné az erőfeszítést. Kisebbségi jogainkat
mindenképpen hitelesebben kérhetnénk számon, mint azzal, hogy az Európai Békekeretből
Ukrajna védelmére szánt, 26 tagállamtársunk által megszavazott 500 millió euró kifizetését a
várakozásokkal ellentétben megvétózzuk, azt a feltételt szabva, hogy az ukránok töröljék a
háborút támogató vállalatok listájáról az OTP-ét, amikor más uniós tagállamok is
megtehetnék ugyanezt a maguk feketelistázott vállalatai miatt.