Merre tovább?

– A nemzet orientációjának kérdése

Ukrajnában napjainkban

Cseh Barnabás J4608E

Az utóbbi hetekben újra agresszívabbá vált orosz-ukrán konfliktus a nemzetközi

közönség figyelmét a térségben történő eseményekre irányította. Az eddig sokak számára
csupán felszínesen ismert ország sajnos ma már nagyon sok újság címlapján szerepel. Sok
elemző különféle szempontok alapján kezdte el a témát vizsgálni. Én most az Ukrajnában
észrevehető politikai törésvonalat szeretném nagy vonalakban bemutatni és néhány
példával alátámasztani.

A Szovjetunió felbomlása, az Ukrajna Függetlenségi Nyilatkozatának parlamenti

elfogadása (1991 aug. 24.) és az ezt megerősítő népszavazás (1991 dec. 5.) fordulópont volt
az nemzet történetében. Ugyanakkor világosan látszódott, hogy az országnak a posztszovjet
érdekszférában, “limitált függetlenségben” (Brezsnyev gondolata) kell tovább haladnia. Az
orosz vezetés ugyanis nem engedte volna, hogy Ukrajnának nagyobb függetlensége legyen a
Varsói Szerződésben (1955) foglaltaknál. Az erős központi hatalom hiánya miatt Ukrajnában
az oroszbarát oligarchák befolyása megnőtt, akik hatalmukat az ország érdekei helyett saját
céljaikra használták. Így a társadalmi olló szétnyílása miatt megnőtt a munkanélküliség és a
GDP 1988 és 1994 között 60%-kal esett. A gazdaság stabilitásában nagy szerepet játszott az,
hogy Oroszország magára vállalta Ukrajna adósságainak kifizetését. Az orosz politikai és
gazdasági függés a mai napig nem szűnt meg.

A mostani konfliktus már nemcsak a donbasi köztársaságokról, hanem arról is szól, hogy
vajon az ukránok képesek lesznek-e a jövőben saját nemzeti stratégiájukat megválasztani,
vagy kénytelenek feladni érdekeiket (gondolhatunk itt a 2019-es alkotmánymódosításra,
melyben az ország Európai Uniós és NATO tagságára való törekvését rögzítették).

A népességet megvizsgálva rögtön két dolog tűnhet fel. Egyrészt, hogy az ország
lakossága 1990-től 2020i-g 51 millióról 41 millióra esett vissza (az elcsatolt Krím-félsziget
lakosságával nem számolva). Ennek nemcsak az lehet a következménye, hogy a nyugdíjak a
következő években még alacsonyabbak lesznek (2021, Ukrajna: 123 M Dollár, Magyarország:
6 393 M Dollár), hanem a munkaerőpiacon is jelentős hiány keletkezik. Másrészről, hogy a
2001-es népszámlálás eredményei is azt bizonyítják, hogy az ország etnikailag megosztott: a
lakosság kb. 77%-a ukrán, kb. 17%-a orosz, kb. 5%-a pedig román, belorusz, krími tatár,
görög, bolgár, magyar (0,3%), lengyel és zsidó származású. Az orosz lakosság főleg Dél- és
Kelet-Ukrajnában lakik, ami az utóbbi elnökválasztások alkalmával is észre vehető. A déli és
keleti oblasztokban (=megyékben) a lakosság körében ugyanis inkább az oroszbarát
politikusok népszerűbbek (ez is alapot adhat Putyinnak a katonai műveletek megkezdéséhez
- gondoljunk a “Novorossiya” (= Új Oroszország) orosz nacionalista törekvésre, melynek célja
egy Odesszától Mariupolig tartó oroszbarát köztársaság létrehozása Donyecki vagy Luhanszki
központtal).

Ukrajnát a rendszerváltozás óta hol oroszbarát, hol pedig nyugatbarát kormányok

vezették. Oroszbarát elnök volt Janukovics elnök (2010-14), aki a felsejlő EUs csatlakozás
helyett inkább az orosz érdekek felé irányította az országot. Elnökségének harmadik évében
emiatt zavargások törtek ki, mely három hónapig tartott és amit “Euromaiden”-nek neveztek
el. A rendőri összecsapásokban több százan meghaltak és eltűntek, több ezren
megsebesültek, és 140 embert bebörtönöztek. A tüntetők végül nyertek, és az előrehozott
választásokon abszolút többséggel megválasztották Poroshenkot (2014-19). Egyértelműen
nyugatbarát pedig a mostani elnök: Zelenszkij (2019-), aki nagyon nagy többséggel nyert a
választásokon (73%), és aki beiktatása óta nagy ütemben kezdte el a nyugati irányú politikai
és gazdasági elköteleződést.

A kisebbségek jogait az elmúlt években többször megsértette az ukrán kormány.

Gondolhatunk itt a 2017-es oktatási törvényre, ami kimondja, hogy a nemzeti kisebbségi
nyelvű iskolákat 2020-ig be kell zárni, és hogy az 5. évfolyamtól kezdve (a középiskolában és
a felsőoktatásban) a tárgyakat kizárólag ukránul taníthatják. A törvény ugyanakkor kimondja,
hogy nem vonatkozik az un. “őslakos kisebbségre”: ezzel különbséget tesz a kisebbségek
közt. A törvény alkotmányellenessége ellen nemcsak a magyar nemzeti kisebbség, hanem a
magyar és orosz kormányok is tiltakoztak. Vagy eszünkbe juthat a 2019-es törvény az ukrán
nyelv használatáról. A törvényt - amely minden állampolgárt kötelez az ukrán nyelv
ismeretére, és kötelezővé teszi a köztisztviselők, katonák, orvosok és tanárok számára - az
akkor leköszönő Petro Porosenko államfő javaslatára fogadta el a parlament.

Mindezek ellenére rengeteg orosz anyanyelvű csatlakozik az ukránok oldalán a harchoz vagy
támogatják őket valahogyan. Gondolhatunk az Azov Zászlóalj nevű neo-náci katonai
szervezetre, ami Mariupolban harcol a donbasi szeparatista erőkkel szemben, és amelynek
jelentős hányada orosz anyanyelvű. De eszünkbe juthat az a több tízezer ember, akik
szolidaritást vállalva az ukránokkal az utcákra vonult Oroszország szerte. Ezen felül az ukrán
hadsereg közel fele orosz anyanyelvű, és ennek ellenére nem hagyják cserben az ukránokat
és állnak át sorozatosan az oroszok oldalára (mint az 2014-ben történt!).

Ha tehát a címben szereplő kérdésre keressük a választ, rájövünk, hogy azt korántsem
olyan könnyű feladat. Valamint a fenti példák alapján kijelenthetjük, hogy ez a konfliktus
nem egy ukrajnai polgárháború (ahogyan Putyin gyakran emlegette eleinte), hanem egy
háború az orosz és ukrán fegyveres erők között. Reméljük, hogy a helyzet nem eszkalálódik
tovább, és minél előbb megegyeznek a felek és helyreáll a béke a szomszédunkban.

Forrásaim:

https://www.oecd.org/daf/fin/private-pensions/Pension-Funds-in-Figures-2021.pdf
https://ukrstat.org/en/operativ/menu/menu_e/ds.htm

https://ec.europa.eu/eurostat/en/web/products-eurostat-news/-/edn-20180709-1

https://www.statista.com/statistics/1007552/ukraine-public-opinion-toward-russia/

https://www.statista.com/statistics/1293125/ukraine-opinion-on-nato-accession-by-region/

https://ksf.openukraine.org/mediafiles/files/
Khrystyna_180410_Why_NATO_Might_Want_Ukraine_-_Final_HCSS_version_Print.pdf

https://en.wikipedia.org/wiki/Volodymyr_Zelenskyy

https://en.wikipedia.org/wiki/Elections_in_Ukraine#Presidential_elections

https://heinonline.org/HOL/Page?handle=hein.journals/
fora93&id=1075&collection=journals&index=

https://apps.dtic.mil/sti/pdfs/ADA478859.pdf

https://journals.sagepub.com/doi/pdf/10.1111/j.1467-856X.2010.00410.x

https://news.gallup.com/poll/127094/ukrainians-likely-support-move-away-nato.aspx

https://www.jstor.org/stable/pdf/43773670.pdf?refreqid=excelsior
%3A31451455222ea438a257e01f73c812a8&ab_segments=&origin=

http://ekmair.ukma.edu.ua/bitstream/handle/123456789/13392/The_Demise_of_Ukraine
%27s_Eurasian_Vector_and_the_Rise.pdf?sequence=1&isAllowed=y

https://www.nato.int/acad/fellow/96-98/galin.pdf

https://covidvax.live/location/ukr
https://deliverypdf.ssrn.com/delivery.php?
ID=60111610500811712610801606807807410504208606207207907402808612402908606
50311071171201070600331151230350200981150160960110730210430860060500761140
23080068077106089119064015034122071025000074112030029105066114028005006114
086010068081090113083105112120095&EXT=pdf&INDEX=TRUE

https://kijev.mfa.gov.hu/news/tiltakozas-az-uj-ukran-oktatasi-toerveny-ellen

https://books.google.hu/books?
hl=en&lr=&id=F_QMCypjpXwC&oi=fnd&pg=PR10&dq=info:ZFx6U2OPLbMJ:scholar.google.c
om/&ots=-
SoldpO1ry&sig=pJ8LISZJwu02AdI7TKlXTdarpDQ&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false

http://razumkov.org.ua/uploads/journal/ukr/NSD167-168_2016_ukr.pdf

https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/09668136.2018.1443643?
needAccess=true&journalCode=ceas20