KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „m agya r köz ép ” 7

K odol á n y i G y u la

Szent-Iván y i Domokos, Antall József és

a magyar közép
Metszetek egy szellemi és politikai térből
1. rész

A nagy konspirátor: Szent-Iványi Domokos

„Maga jelentős politikai háttérrel rendelkezik, elméleti és gyakorlati té-

ren egyaránt. Úgyhogy mostanra rá kellett jönnie, hogy jó pár évig sem-
milyen körülmények között nem fogjuk kiengedni, akár ártatlan, akár
nem. Ezenkívül, ahogy már említettem, magát mindenki cserbenhagy-
ta, Magyarországon is, és külföldön is.”
A fenti mondatok Szent-Iványi Domokos Visszatekintés 1941–72
című, 2016-ban megjelent memoárjának 455. oldalán olvashatók. Pálffy-
Oesterreicher György tábornok, az 1945-ben szervezett hírhedt Katona-
politikai Osztály vezetője intézte irodájában e mondatokat Szent-Iványi
Domokos volt nagykövethez és teljhatalmú miniszterhez 1947 feb­
ruárjának végén, a Nagy Per vádiratának összeállítása során. Ő vezet-
te Szent-Iványi kihallgatását csaknem két hónapon át, és kettejük közt
ezalatt furcsa viszony alakult ki. A durván lerohanó stílusú kezdetek
után, a kihallgatásokon mostanában már kávét kínált Szent-Iványinak,
és a beszélgetések közben gyakran konzultált „virágnyelven” telefonon
Rajk László belügyminiszterrel, akit feltehetően az ügy szellemi irányí-
tásával bíztak meg Rákosi Mátyásék (s akitől Szent-Iványi személyes
meghallgatást hiába követelt személyes ismeretségükre hivatkozva).
A két politikus közt, akik közül a mostani vádlott Horthy Miklós
megbízásából a moszkvai fegyverszüneti egyezmény tárgyalója és alá-
írója volt, a vádló pedig egykoron nagyreményű tiszt a Horthy-vezérkar-
ban, különös sakkjátszma folyt. Egy-egy valóban őszinte mondat között
ámítások és hamis ígéretek, az egymás iránti megbecsülés nem egészen
őszinte légkörében, amelyben mindkét fél nagy energiával törekedett
a másik le/meggyőzésére. Mintha egyenlők ülnének a sakktáblák mel-
lett – csakhogy a játszmák között Szent-Iványit visszavezették nyirkos,
mocskos pincezárkájába, vagy éppen a frissen verbuvált ÁVO-s verőle-
gények vették kezelésbe, vagy az új NKVD-módszer szerint drogokkal
idéztek elő benne akaratvesztést és látomásokat, melyek során egyszer
felvágta a csuklóján az ereket.
8 MAGYAR SZEMLE, 2020. 7–8. SZÁM

Plugor Sándor: Szabadság, szerelem, 1974

(Petőfi Sándor-vers illusztrációja, fémkarc, 295×295 mm)

Az idézett mondatot megelőzően Szent-Iványi felvetette, hogy őt most

már akár szabadlábra is helyezhetnék, hiszen Pálffy az imént közölte vele,
hogy a nyomozás és a kihallgatások kiderítették, hogy ártatlan a Magyar
Köztársaság elleni összeesküvés vádpontjaiban. Szent-Iványinak ebben a
felvetésében persze színlelt naivitás is volt, csakúgy, mint egész kihallgatá-
si játszmájában a tábornokkal. Valójában pókerjátszmának is nevezhetjük
 KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „m agya r köz ép ” 9

a kihallgatás-sorozatot, melyeknek Szent-Iványi mindig nagymestere volt

John O’Sullivan értékelése szerint (The Hungarian Independence Movement,
2013, hátsó borító). Vakmerő pókerjátszmákat folytatott – a maga és társai
életéért, a becsületéért, és a létező, spirituális Magyarországért.
Hiszen hogyan engedhették volna szabadon Szent-Iványit, amikor
titokban kellett tartani a nagy részben még gyanútlan közvélemény
előtt az újonnan bevezetett szovjet módszereket, amelyekkel hamis val-
lomásokat csikartak ki és írattak alá ártatlan emberekkel? „Maga azt a
vallomást fogja aláírni majd, amit én annak tartok” – fenyegette meg a
tábornok Szent-Iványit második kihallgatásukkor, 1946. december 23-a
éjszakáján. Mert ezt is bevezették most, az éjszakai, hajnali kihallgatá-
sokat – mint ahogy Moszkvában is éjszaka vagy hajnalban kezdődtek
a nehéz tárgyalások 1944. szeptember–novemberében Kuznyecovval, a
vezérkari főnök helyettesével, vagy Molotov külügyminiszterrel. De ott
a légkör, a bánásmód egyebekben korrekt, olykor szívélyes volt.

Hogyan engedhették volna szabadon Pálffyék Szent-Iványit most, 1947

februárjának végén? Hiszen a kisgazda vezetők és az ország jóhi­sze­
műbb felének szeméről éppen csak hogy múlni kezdett a hályog – mi-
után a Parlament mentelmi jogának védelme alatt álló Kovács Béla
kisgazda főtitkárt, a nagy demokratikus parasztmozgalom vezetőjét
NKVD-tisztek hurcolták el Váci utcai lakásáról február 27-én. Kovács
Bélát másnap már a maga vallatásain túl levő Szent-Iványival szembe-
sítette Pálffy – és látni lehetett, hogy az erős lelkű népvezér átmenetileg
megroggyant a 24 óra brutális bánásmódja alatt. Szabadon már nem en-
gedték őt sem 1956-ig – szovjet területen, majd magyar börtönökben
raboskodott.
A sakkjátszmáról vagy pókerjátszmáról még annyit, hogy Szent-Ivá-
nyi odáig jutott el Pálffyval a bizalmi viszony kiépítésében, hogy miköz-
ben a maga vádlott-társait ártalmatlan, ügyetlen fontoskodóként jelle-
mezte neki, finoman utalt arra, hogy a Rákosi-féle paranoid moszkovita
klikk szemében egyszer még ő, Pálffy is, gyanússá válhat. Pálffy elnéző
kétellyel fogadta a figyelmeztetést. Ugyan tudatában volt már annak,
hogy Péter Gábor riválisnak tekinti őt, nem állt meg az úton. Három év
múlva őt is kivégezték Rákosiék a Rajk-perben. Rákosi vádjai közt Rajk
csoportja ellen ott volt kapcsolatuk és „elnéző” bánásmódjuk Szent-Ivá-
nyival és Horthynak az ellenállásban részt vett főtisztjeivel. Nem kérdé-
ses, a kommunista párt Rajk-féle itthoni szárnya valóban úgy tervezte,
hogy keresi az együttműködést a közélet patrióta és demokratikus ér-
zelmű elitjével. Ebben Szent-Iványi igyekezett is segíteni őket 1945–46-
ban, teljes szörnyűségében felfogva 1944 őszén–telén, a moszkvai fegy-
10 MAGYAR SZEMLE, 2020. 7–8. SZÁM

verszüneti és kormányalakítási tárgyalásokon, hogy a a Rákosi-klikk

uralomra kerülése miféle halálos veszedelmet hozna az országra.
Szent-Iványi úgy oldotta meg életének ezt a – nem első és nem utol-
só – nehéz feladványát, hogy a tárgyaláson, pszichiátriai véleménnyel
megtámogatva, zavart elméjűnek adta elő magát, és a bíró kérdéseire
mindvégig félre- és mellébeszélve reagált a Pálffy–Oesterreicherék által
kreált és vele az említett kényszerekkel aláíratott „vallomásra”. Valódi
színház volt ez, az eljárás paródiája, amit az akkor még a tárgyalásra
beengedett sajtó és közönség is észrevett. Főként pedig, Szent-Iványi
ily módon el tudta hárítani, hogy a vallomásnak terhelő érvénye legyen
társaira nézve. A színjáték komorabb üzenete pedig az volt, hogy íme,
az új „demokratikus” börtön-bánásmód teljesen kifordíthat magából
egy híresen szilárd és józan embert.
Pálffy mégis más volt, mint a későbbi ÁVO-s utódok. Mint Szent-Ivá-
nyi írja, „szét akarta verni a Kisgazdapártot, hatalmas szolgálatot téve
ezzel a kommunistáknak, ugyanakkor meg akarta menteni néhány volt
vezérkari bajtársa – András (Sándor), Berkó (István), (Dálnoki) Veress
(Lajos) és Szent-Miklóssy (István) – életét” (Visszatekintés, 446). Hozzá
kell tenni, a felsoroltak mind elkötelezett náciellenes katonák voltak.
Életük megmentése sikerült is: a perben csak egyetlen halálos ítélet
született, Donáth Györgyé, aki halálra szánt mártírként vállalta magá-
ra a teljes felelősséget. Egyvalamit hiába ígért Szent-Iványinak Pálffy:
nem az általa lazán felcsillantott pár évet szabták ki rá, hanem a főper
ötödrendű vádlottjaként 14 és fél évnyi börtönbüntetést. Pálffy kira-
katpert tervezett, de a másodfokú ítéletek után „valakik leszóltak” sú-
lyosbításért, és a kirakatperből leszámolás lett a NOT, a Népbíróságok
Országos Tanácsa 1947. júliusi fellebbviteli tárgyalásán. Az ítéletekkel
nemcsak hogy kitöröltek a közéletből egy patrióta, centrista magyar eli-
tet, hanem testi és lelki mivoltukat is megnyomorították, gyakran életre
szólóan.
Az iménti Szent-Iványi elemzésből kiderül a koncepciós per első
számú gyakorlati célja a Kisgazdapárt erkölcsi és politikai szétmorzso-
lása. Sztálin budapesti helytartója, Vorosilov tajtékzott a kommunisták
csúfos kudarca után az 1945. októberi országos választásokon, és egy
újabb választási vereség Rákosiék menesztését hozta volna magával. A
per másik, még messzebbre ható, a társadalom széles körét megrendítő
következménye az lett, hogy sok száz egykori antifasiszta ellenállót bör-
tönöztek be és törtek meg így Rákosiék – olyan patriótákat, akik feltehe-
tően egy szovjet típusú diktatúra ellen is hajlandók lettek volna fellépni.
 KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „m agya r köz ép ” 11

A Nagy Per

A Magyar Testvéri Közösség ügye, amelyet az 1947-es Nagy Per kon-

cepciójának kommunista kiagyalói a Köztársaság elleni összeesküvés-
nek neveztek a sajtóban és a parlamentben, vízválasztó a magyar törté-
nelemben. Volt Közösség, nem kétséges – egy sok ezer tagot számláló,
bámulatosan rejtve maradt, évtizedes múltú, öntudatosan patrióta,
titkos demokrata szervezet, amelynek tagjai nagy kockázatokat vállal-
va tűntek ki a náciellenes tevékenységben fegyveresen is, és a zsidók
mentésében is – és vezetőinek jelentős része közel állt a Kisgazdapárt
értelmiségi holdudvarához, illetve annak tagja volt.
A Közösségnek 1946-ban született egy új katonai szárnya is, amely arra
készült fel, hogy egy erős patrióta vezérkar által irányított magyar had-
sereg tartsa fent az alkotmányos rendet egy olyan hatalmi átmenet ide-
jén, amikor várakozásuk szerint a párizsi békeszerződés nyomán a szov-
jet csapatok kivonulnának az országból. Szent-Iványi és Dálnoki Veress,
akit Horthy 1944-ben akadályoztatása vagy letartóztatása esetére teljes
jogú helyettesének, homo regiusnak nevezett ki, rosszallották ezt a Szent-
Miklóssy István által irányított tevékenységet, s mint kiderült, teljes joggal.
Bizony, emlékeztetnünk kell arra, hogy 1946-ban Magyarországon so-
kan bíztak abban, hogy a párizsi békeszerződés betűit betartva, a meg-
szálló csapatok ki fognak vonulni az országból, s ha szovjet fennhatóság
alatt is, felépülhet egy új magyar demokrácia. Hittek a nyugati hatalmak
garantáló szándékában, és közép-európai képzeletük a bolsevik totális
rendszer valódi démoniságát éppúgy nem tudta felmérni, mint ahogy ko-
rábban a hitleri szándékok és fenyegetőzések démoni komolyságát sem,
amelyek az elképzelhetetlenül embertelen holokausztba torkolltak.
Szent-Iványi a Szent-Miklóssy irányította katonai bizottság tevé-
kenységét, amelyről keveset tudott, pusztán veszélyes fontoskodásnak
tartotta, ami alkalmas lehet a Közösség leleplezésére – és éppen ez kö-
vetkezett be. A Közösséget csupán titkos szervezkedésért lehetett volna
elítélni a törvények szerint – és a katonai bizottságra éppen ez a vád lett
aztán ráhúzható olyan csúsztatásokkal, amelyek a per kiagyalóinak ter-
mészetesen semmi erkölcsi vagy jogi aggályt nem okoztak.
A Közösség pere az első és a legnagyobb kirakatper volt Magyaror-
szágon. Az első, brutális jele a beavatottak és az értők számára annak,
hogy új sötét korszak kezdődik a magyar történelemben. Olyan korszak,
amelyben mindenki, aki „jelentős politikai háttérrel rendelkezik, elméleti
és és gyakorlati téren egyaránt” – vagyis jó kapcsolatteremtő és vannak
politikai elvei –, gyanússá válik a hatalom szemében. Ez a két tulajdon-
ság, amelyet Pálffy-Oesterreicher kapcsol össze idézett mondatában, egy
12 MAGYAR SZEMLE, 2020. 7–8. SZÁM

korszak tilalmainak mottója lehetne, ha tömörebb és ékesszólóbb volna.

Éppen ezek a képességek jellemzik a normálisan működő társadalmak-
ban a közösség- és gondolatteremtő embereket, a társadalom élő szöveté-
nek és idegpályáinak fenntartóit a legkisebb köröktől a legnagyobbakig,
egyszerű embereket és politikusokat egyaránt. Őket tartja számon fő el-
lenségként az új rendszer. „Magának túl sok kapcsolata van” – mond-
hatta volna Szent-Iványinak cinikus egyszerűséggel Pálffy-Oesterreicher.
Ekkortól kezdve, negyven éven át, e két képesség elegendő lesz Ma-
gyarországon ahhoz, hogy valakit megfigyeljenek, ellehetetlenítsenek, ül-
dözzenek és akár megöljenek. Az ördögien céltudatos, és ekkor már har-
mincévnyi tapasztalattal rendelkező bolsevik hatalomgyakorló gépezet
minden új hódítás során, mindenütt legelőször éppen a társadalom spon-
tán szöveteit és idegpályáit szaggatta szét a totális hatalom megszerzése
érdekében a közélet nyelvezetének orwelli kisajátításával, hazugságokkal
– és a társadalmi önszerveződés erőszakos felszámolásával. Kezdve a po-
litikai és értelmiségi eliten, a falvak és munkásnegyedek közösségi köreiig.

Aki elkonspirálta az életművét

A nagy konspirátor címmel kezdtem el gondolatmenetemet Szent-Iványi

Domokosról – de hát hol maradt a nagy konspirátor? Eddig pusztán
egy ötvenedik évének küszöbén járó bukott politikusról volt szó, akinek
pályája szemünk láttára, éppen egy hazaárulásnak feltüntetett konspi-
ráció kapcsán törik derékba. Nem kérdés, az a tökély, amellyel viselke-
dését, beszédmódját és mozdulatait átalakította a bírósági szereplésre,
sokat mond Szent-Iványi nem mindennapi képességéről.
Az igazság az, hogy a Magyar Testvéri Közösség nem Szent-Iványi
kreációja volt, ő a létezéséről is csak 1945-ben szerzett tudomást. Akkor
derült ki, hogy legbelsőbb fiatal munkatársai a Magyar Függetlenségi
Mozgalomban – melyet Szent-Iványi a Miniszterelnökségről, majd a
Külügyből, majd a Kiugrási Irodából irányított – mind vezető tagjai vol-
tak a Közösségnek. A fiatalok, a nagyformátumú Soos Gézával kezdve,
a továbbiakban bármiféle politikai együttműködés feltételéül azt szab-
ták neki, hogy lépjen be a felújítandó Közösség vezetőségébe. Szent-Ivá-
nyi el kellett fogadja a meghívást, bár ő minden formalizált hálózatnak,
nyilvánosnak és titkosnak, elvből ellensége volt, és ezt hangoztatta is.
A vezetőségi ülésekre eljárt, de egyre ritkábban, egyre kisebb lelkese-
déssel – csalhatatlan intuícióval megérezve az 1946-ban előtérbe kerülő
Donáth György és Szent-Miklóssy István gondolkodásának és cselek-
vésmódjának politikai irrealitását.
 KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „m agya r köz ép ” 13

Szent-Iványi emlékirata tanulsága szerint 1936 és 1946 közé teszi

a Magyar Függetlenségi Mozgalom működését – vagyis a kezdeteket
akkortól számítja, amikor Darányi Kálmán miniszterelnök titkáraként
megkezdi a személyes hálózatépítést. De az általa irányított mozgalom-
nak sem írott szabályzata, sem nyilvántartott tagsága nem lett akkor
sem, amikor Teleki halála után felpörögnek az események, és valódi
illegalitásban kellett működni a kormányon belül és kívül, a németba-
rátok és a hitleri ötödik hadoszlop ellenében. Szent-Iványi egy héttagú
tanácsot irányított, melyeknek tagjai azután hasonlóan működő fiókcel-
lákat szerveztek, és a maga tevékenységét mindenki egyénileg tervezte
meg, belátása és pozíciójának lehetőségei szerint, bizonyos elvi vonalak
mentén. Ő maga csak a legfelső hatvanegynéhány taggal tartott kapcso-
latot, s ezek jórészt hivatalinak voltak álcázva. Vagyis a konspiráció a
legtermészetesebb módon, mint a víz a dombtetőről, a személyi biza-
lom tápláló ereinek hálózatában folyt szét. „Az MFM tagjainak száma
nem haladta meg az 1800-2000 főt, ám szerkezetének köszönhetően –
mely nagyrészt sejtszerveződéseken alapult – ennél sokkal több ember
támogatta. Először is mind a hatvanvalahány vezetőnek megvolt a saját
csoportja és követői. […] Így például Kudar ezredes személye továb-
bi mintegy 20-30 további tiszt támogatását jelentette, s némelyiküknél
a családét és a barátokét is. Tehát a hadseregben, a csendőrségen és a
rendőri erőknél több mint tízezer követőnk–szimpatizánsunk volt. […]
az MFM [és az MTK] által befolyásolt és mozgósított emberek száma
1945-ben százezer körül lehetett, akik mind elközelezettek voltak.”
(Visszatekintés, 127.)
A Szent-Iványi által említett százezer volt a magja annak a választói
többségnek, amely 1945 őszén a kisgazdákat oly meggyőző fölényhez
juttatta – ha Pálffy-Oesterreicher megtudta volna, hogy ennek a győze-
lemnek egyik fő, titkos stratégája és szervezője Szent-Iványi volt, bizo-
nyára kevesebb kíméletet tanúsított volna iránta a kihallgatások során.
Érdemes idézni néhány mondatot Szent-Iványi memoárjának be-
vezető részéből a bizalmi partnerek kiválasztásának és a közös munka
mentális alapjairól: „Bárdossy, Darányi, Teleki igen jó emberismerőnek
tartott […] már a huszas évek végén elkezdtem adatokat gyűjteni olyan
emberekről, akiket átlagon felülinek tartottam, s igyekeztem baráti kap-
csolatokat kiépíteni velük […]. Az életben általában, a politikában pedig
különösen, a jó kiválasztás és együttműködés igen fontos. A titoktartás
conditio sine qua non, azaz alapfeltétel.” (Visszatekintés, 45.)
E tökéletes konspirációs fegyelem folytán az MFM léte mindvégig
láthatatlan maradt. Ezért érezték indokoltnak Szent-Iványi legbelső em-
berei, hogy 1945-ben vezetőjük kérésére mindegyikük megírja az MFM
14 MAGYAR SZEMLE, 2020. 7–8. SZÁM

történetének azt a szeletét, amelyet ő a legjobban látott. Ezek egyelőre

lappanganak, csak a Szent-Iványi által készített összefoglalót, illetve Soos
Géza és Szent-Miklóssy István emlékezés-töredékeit ismerhetjük. Ezek
szerencsénkre megmaradtak – egyetlen példányban – a magyar reformá-
tus egyház Ráday Levéltárában. Más fókusszal ugyan, más szemszögből,
de sok adatot szolgáltató, jelentős, átfogó munka Szent-Miklóssynak az
USA-ban angolul, a rendszerváltozás küszöbén megjelent könyve is (The
Hungarian Independence Movement 1943–47, New York, 1988).
Jellemző, hogy egyik történész barátom az első, angol eredetiben
megjelent Szent-Iványi-memoárt (The Hungarian Independence Movement
1936–46, 2014) olvasva azt a kérdést szegezte nekem 2013-ban: „Hogy le-
het, hogy minderről eddig nem tudtunk?” A könyv társzerkesztőjeként
és kiadójaként széttártam a kezemet a több szempontból is kínosnak
tekinthető kérdésre, és megvontam a vállamat: „Úgy, hogy ő tökéletes
konspirátor volt. Olyannyira, hogy az életműve bizonyos részleteit ak-
kor is elkonspirálta, amikor már el akarta mesélni.” Tegyük hozzá, hogy
Szent-Iványi elhallgatásában és elparentálásában, a dolgok természete
szerint, bőven volt része a riválisok igyekezetének, akár Kállay Miklós,
akár Tildy Zoltán környezetéből. Szent-Iványi túlságosan tehetséges és
túlságosan független volt sokak szemében.
E konspiratív hajlam túlműködését figyeltük meg a két Szent-Iványi-
könyv sajtó alá rendezésének több mint hároméves beavatási folyamata
során magunk is, történész szerkesztő-partneremmel, Szekér Nórával.
Észrevettük, hogy a két, közel ezeroldalas, testamentumnak szánt gép-
iratban Szent-Iványi gyakran hallgat el (még mindig, az 1970-es évek-
ben is!) fontos momentumokat a saját szerepével kapcsolatban, míg
máskor pedáns történetíróként csekélységekre pazarolja figyelmét. Egy
mondás szerint, ami az erősségünk, az a gyengénk is. A második, ma-
gyarul megjelentetett Visszatekintés 1941–72 személyesebb hangú könyv
a The Hungarian Independence Movement-nél – de a szerző ebben is olyan
emberként jelenik meg, aki különleges mestere az elhallgatásnak és a
titoktartásnak. S ennek a hivatásból oly erősen beidegződött szokásnak
lehetett akkora ereje, hogy akkor sem tudott elmondani sok mindent,
amikor már tehette volna. Tegyük hozzá azonban, hogy Szent-Iványi
sejthetően bőven részese lehetett olyan eseményeknek, és tudott olyan
tényekről is, amelyeket még 1977-ben is ajánlatos volt elhallgatni a vi-
lágpolitikai vonatkozások miatt. Az is nyilvánvaló, hogy más, közeli
emberekre vonatkozó részleteket tapintatból hallgatott el, óvva az érin-
tettek személyes érzékenységét és biztonságát.
Érthető tehát, hogy az 1980-ban Heidelbergben elhunyt Szent-Ivá-
nyi meghagyta fiatal feleségének, Ágnesnek, hogy öt kiadatlan angol
 KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „m agya r köz ép ” 15

nyelvű kéziratát, melyekből hármat emigrációjában fejezett be a ‘70-es

években, halála után 25 évvel lehet csak nyilvánosságra hozni.
Szent-Iványi a hallgatás mestere volt – de mestere a beszédnek is,
lenyűgöző mesélő és tanító –, ezért tudott meghódítani annyi ellensé-
get és ellenfelet is élete során, barátokról és barátnőkről nem szólva.
Beszélhetnénk erről fejezetnyit is, de azon túl, hogy ezek a történetek az
élet ízeivel gazdagítják a személyiség képét, a hálózatépítő tehetségébe
is bepillantást adnak. Szent-Iványi ismerői mind megemlítik szuggesz-
tív varázsát, és az emlékiratból is sejthető, hogy azok az okos és szép
fiatal nők, akiket meghódított a két évben, amikor Bárdossy éles nézet-
különbségeik miatt parkolópályára küldte őt a Miniszterelnökségről, e
varázsnak lettek készséges áldozatai. Mellesleg – valóban mellesleg? –
ezek a jó családból származó polgári nők mind Nyugatról keresik fel
Szent-Iványit, tehát gyaníthatóan küldik őket valakik – és később a né-
metek elleni illegalitásban vagy amerikai bizalmi posztokon tűnnek fel.
Egyikükről pedig, egy szőke magyar nőről – aki Szent-Iványi 1946-os
lefogásáig kedvese és hű híve lesz – megtudjuk, hogy a zsidó önvédelmi
hírszerzés ügynöke. A szerelem dekonspirálja – Szent-Iványi csalhatat-
lan ösztönnel felfedi őt, egyenesen és barátságosan rákérdezve, hogy ki
is küldte hozzá. De segíti tevékenységét ezután is, mert közös az ügyük,
és sok információt ad át neki és kap is tőle. Neki, Musznak sosem tudjuk
meg a könyvből a nevét.

A magyar közép és a személyes hálók

Felmerül az elkötelezettség és az inspiráció kérdése egy ilyen, évekre

menő szerkesztői és interpretációs munka alkalmával: Miért vállaltam
el? Az én esetemben nem hanyagolható el, hogy alkatilag író is vagyok,
épp annyira, mint diplomata és tudós. A személyes indíttatás számom-
ra mindig igen fontos. Nos, e Szent-Iványi-vállalkozásom esetében dön-
tő volt az, hogy hozzám közel álló emberek személyes vagy közvetett
munkatársai, vagy éppen barátai voltak Szent-Iványinak – a háború
alatt, de előtte és utána is. Ez megerősítette számomra a leírtak hitelét
az esetleges történészi és politológusi kételyekkel szemben, és elkötele-
zettséget is adott a fáradságos, de izgalmas szerkesztői és írói vállalko-
záshoz, amit a magyar közép feltérképezése jelent.
„Magyar középnek” azt a tágas szellemi, politikai és társadalmi
térben szétterülő képződményt nevezem, amely az 1930-as években
fellépő demokrata és patrióta nemzedék legszebb közösségi alkotása-
ként született meg. A barátságok, szellemi rokonságok és a közös cél
16 MAGYAR SZEMLE, 2020. 7–8. SZÁM

Plugor Sándor: Dupla vagy semmi, 1975

(Illusztráció Illyés Gyula drámájához, fémkarc, 240×240 mm)

– Trianon meghaladása egy magasra törő, korszerű Magyarország re-

formprogramjával – e teret át- meg átjáró hálózatok spontán, majd tu-
datos építésébe fordult. E hálózatokban könnyű szerrel találhatták meg
egymást szükség esetén olyan, látszólag távoli szereplők, mint Kozma
Miklós és Cs. Szabó László, Zsindely Ferenc és Kodolányi János, Török
Sándor és Horthy Ilona, Görgey Guidó és Szerb Antal, Tüdős Klára és
Illyés Gyula, Kovács Imre és Szent-Györgyi Albert, Bajcsy-Zsilinszky
Endre és Kővágó József.
Ezek a nevek, a társadalmi és anyagi helyzettől függetlenül, az amúgy
is mozgékony elitbe tartoztak. Azonban a magyar közép beágyazottsá-
 KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „m agya r köz ép ” 17

ga mélyen nyúlt le a társadalomba, nemcsak a nagyvárosokban, hanem

vidéken is, amint az az 1944-es ellenállás idején beigazolódott. A Szent-
Iványi-emlékezések sajtó alá rendezése során világosodott előttem meg
az is, hogy a veszélyes és mostoha történelmi körülmények közepette
ennek a magyar középnek a működése egyre jobban összefonódott több
titkos hálózat működésével – elsősorban a Magyar Függetlenségi Moz-
galommal és a Magyar Testvéri Közösséggel. A harmincas évek máso-
dik felére olyan konstellációba került Magyarország, hogy a két totális
rendszer ötödik hadoszlopai áthálózták a társadalmat, de az intézmé-
nyeket is, és velük szemben csak hasonló, láthatatlan szervezettséggel
lehetett a politikában eredményesen hatni.
Ekkor döbbentem rá, hogy évtizedek során az ismeretlen, olykor
hihetelennek tetsző konspiratív részletekből, a szereplők által elmon-
dott epizódokból, élménytöredékekből, olykor csak fukar mondatokból
természetes úton képződött bennem egy hálózat, és a beléje kapcsolódó
más hálózatok képe. Ebből természetesen eredt a tűnődés arról, hogy
mi volt e barátságok és bajtársi kapcsolatok szellemi tartalma, miféle
elhivatottság mozgatta ezeket a veszélyes vállalásokat, s hogy mindez
mit tesz hozzá, mit változtat azon a képen, amilyennek a politika és a
szellem világának működését eddig elképzeltük.
Mert hiszen a kapcsolatok építése természetes emberi igény, és fel-
tehetően csak egyre erősödik akkor, amikor egyre átláthatatlanabb, ér-
dekekkel és eszmékkel keresztül-kasul átjárt társadalmakban élünk – a
kérdés az, hogy mikor lép át e közös értékeken alapuló spontán kapcso-
latképzés tudatos hálózatépítésbe. És hogy a létrejövő hálózatoknak mi
a szellemi és erkölcsi tartalma, emberi minősége.

Nagybátyám, Kodolányi János – amint az ő Visszapillantó tükör-beli

emlékezéseiből is kiderül, közeli barátja volt Faragho Gábor altábor-
nagynak, aki a moszkvai fegyverszüneti küldöttség katonai vezetője
lett. Faragho viszont tagja volt az MFM hetes titkos tanácsának, akár-
csak Kudar Lajos és id. Antall József. Nagybátyám Szent-Iványit is jól
ismerte. A kora harmincas éveiben járó mérnök apám, Kodolányi Gyula
részt vett a Magyar Függetlenségi Mozgalom munkájában – meglehet,
a Magyar Testvéri Közösségnek is tagja volt. A Lakihegyen működő bu-
dapesti rádióadó szakmai felügyelőjeként és a budaörsi repülőtér rádió-
műszaki irányítójaként a németek orra előtt hajtott végre pár veszélyes,
titkos csínyt. Ismeretes valamennyire a történet, hogy 1944 végén a né-
met robbantási parancsot kijátszva éjszaka szétszedik és vidéki rejtek-
helyre szállítják el az egyik országos sugárzású lakihegyi rádióadó-be-
rendezést. De ehhez csapat kellett – én gyermekként megismertem e
18 MAGYAR SZEMLE, 2020. 7–8. SZÁM

technikusokból, sofőrökből és mérnökökből álló csapat tagjait 1951-ig,

amíg apámat Rákosiék el nem távolították az adóállomás-hálózat éléről.
De csapat kellett Budaörsön is. Makkai Ádámtól, költő barátomtól
tudom, hogy édesapja, Makkai János újságíró, Kállay Mikós miniszter-
elnök személyes jóváhagyásával egy Voice of Free Hungary nevű német-
ellenes rádióadást indított el, amelyet a reptéren elrejtett adóberende-
zéssel működtettek. Nos, nyilvánvaló, hogy ennek technikai és műszaki
feltételeit csak apám teremthette meg, akinek szakterülete volt az adók
és hullámhosszok beállítása, az elektronikus „finomhangolás”. Az is
nyilvánvaló, hogy Hadnagy Domokos repülő-őrnagy, MFM-tag 1944.
december 7-i akciója, amikor Budaörsről felszállási engedély nélkül
csempészi ki az itáliai amerikai főparancsnokságra Soos Gézát, nem
sikerülhetett volna a légiirányítók cinkossága nélkül, akiknek megint
csak apám volt a technikai vezetője. A Hadnagy-akciót el is mesélte ne-
kem kamaszkoromban mint bravúros csínyt, a maga szerepét az ügyben
nem érintve. De a pilóták és szerelők világával jó kapcsolata volt, élete
végéig barátságot tartott Bánhidy Antallal, a híres berepülőpilótával és
repülőgép-tervezővel. Azt is Horthy Isvtán szerelőitől tudta, hogy a gé-
pen a tragikusan végződött felszállás előtti éjszakán a németek valamit
elállítottak.
E személyes epizódok a patrióta elkötelezettség és a szellemiség
konstellációi miatt lényegesek, ami őket fenntartotta, inspirálta a törté-
nelmi sorshelyzetben. Tehát, pontosabban szólva, az őket átfűtő közös-
ségi ügytől is váltak számomra fontossá ezek az engem érintő személyes
kapcsolatok. Részei családtötértemnek, de annál többek is, távolabb, tá-
gabb körbe mutatnak, magukon túl. Olyan pillanatban kerültek hozzám
a Szent-Iványi-emlékiratok, amikor keresni kezdtem a kapcsolódásokat
az említett ősök és példaképek, és a közelmúlt eseményei között. Keres-
tem múltamban is a választ a kérdésre, miért vettem részt 1989–90 békés
magyar forradalmában, miért úgy és ott, ahogy történt? Amikor 1966-
ban elindultam az oda vezető úton, felvillant-e bennem, hogy szellemi
és politikai ellenállásom apró mozzanatai egyszer majd egy nagyobb
kifejletbe torkollnak?
S végül, még tágabb horizontot véve szemügyre, hogyan él tovább
múltunk a jelenben, megannyi változáson át, de mégis hűségesen a lát-
szólag múlt ködébe tűnő eszmékhez és emberekhez? Mi marad meg
és mi folytatható eszmékből, szellemből, szellemiségből fél századdal
Magyarország kettős katasztrófája, 1944–45 után, és azon túl, máig és
tovább?

(Folytatjuk)
 KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „M AG YA R KÖZ ÉP ” 33

K odolán y i G y u la

Szent-Iván y i Domokos, Antall József és

a magyar közép – metszetek egy szellemi és
politik ai térből

2. rész

Szent-Iványi életpályája:
hálózatok, kudarcok, és szellemi összegzés

Remélem, sejthető az eddigiekből, hogy Szent-Iványi élete és alakja

méltó terjedelmű életrajzot érdemelne, és életének fordulatai elegen-
dő anyagot kínálnának regénynek és nagyjátékfilmnek is. Azonban az
egyetlen értő és empatikus pályarajz, Török Bálint 2004-es műve, a be-
szédes című Farkas esz meg, medve esz meg, alig ismert. Az Európai Pro-
testáns Magyar Szabadegyetem kiadásában jelent meg 2004-ben, és ter-
jesztése igen esetleges volt. A hazatért harcostárs, Csicsery-Rónay István
tanúságtételei sem hoztak áttörést az ezredfordulón. A The Hungarian
Independence Movement és a Visszatekintés, a két emlékirat, amelyet Sze-
kér Nórával rendeztünk sajtó alá, sok lelkes és értő olvasóra talált, de
a Szekér Nóra által gazdag jegyzetanyaggal, kislexikonnal és utószó-
val bővített könyvek 900 oldal körüli terjedelme könnyen elriaszthatja a
mai átlagolvasót.
Igyekszem tehát Szent-Iványi életének, pályájának rövid összefogla-
lóját adni itt, mielőtt továbblépnék mostani témám, a magyar közép egyéb
leágazásai felé.

Szent-Iványi Domokos 1898-ben született Budapesten, apai ágon sokágú

erdélyi nemesi család, anyai ágon a felvidéki, zólyomi német–örmény
gyógyszergyáros Wagner család sarjaként. Apját korán elvesztette. Te-
hetségére, fényes eszére az egyetemen gróf Teleki Pál figyelt fel, akinek
kedvéért a jogi és vegyészeti tanulmányok mellett a politikai földrajzot
és a gazdaságtant is felvette. Teleki támogatásával, tanársegédjeként ta-
nul tovább Párizsban és Bécsben, történelmet és irodalmat is, miközben
elsajátítja a francia és német kultúra mély ismeretét.
Hazajövet a Külügyminisztériumba kerül a ranglétra legalsó fokára,
és visszatekintve nyilvánvaló, hogy ugyancsak Teleki Pál és Bethlen Ist-
ván gondos tervezéssel küldik őt hamarosan egy látszólagos mellékvá-
gányra: hét-nyolc évig konzulként dolgozik az USA és Kanada külön-
34 MAGYAR SZEMLE, 2020. 9–10. SZÁM

böző városaiban. Mellesleg szerez három észak-amerikai diplomát is.

Megismeri az észak-amerikai magyar közösségeket, és minden bizon�-
nyal az USA legjobb ismerője lesz a magyar diplomáciai karban.
Páratlan, de máig feltáratlan kapcsolatrendszerre tesz szert, és 1930-
ban megismerkedik a kormányzó idősebbik fiával, Horthy Istvánnal,
aki több hónapra Detroitba érkezik az amerikai autóipar tanulmányo-
zására mint MÁVAG főmérnök, s hamarosan vezérigazgató. Barátságot
kötnek, amelynek alapja közös ráhangoltságuk a modern demokrati-
kus értékekre, és a náciellenesség. Horthy István halálos repülőbalese-
te 1942 januárjában – amely minden bizonnyal német szabotázs-akció
volt – megrengeti Szent-Iványi reményeit a rendszer erőteljes belső re-
formjára.

Egy pillanatkép mögöttese

Szent-Iványi Domokos gazdag fényképtárát nézegetem Ágnessel. Az

egyik képen Szent-Iványi elegáns alakja meg az egyik francia De La
Tour lány áll egy 1936 körüli gyártású nagy amerikai cabriolet két ol-
dalán. Bizony, ez itt a LaSalle Fleetwood, melyből csak egy darab volt
Budapesten – konyítván valamennyit az autókhoz, elismeréssel nyug-
tázom a tényt. Ez volt a második darab, amelyik legurult a gyártósorról,
veti oda Ágnes. Valóban? Hát igen, az első darab Roosevelt elnök fiáé
lett, de a második az övé. Felhúzom a szemöldököm: ez valóban ko-
moly. No és hogyan történt? Domokos (a jogász, vegyész, geopolitikus
és történész) tagja volt a General Motors kutatási tanácsának, mondja
Ágnes, mintha mi sem volna természetesebb.
Ebben viszont, gondolom én, nem csak az nekünk az érdekes, hogy
ő milyen véleményeket fogalmazott meg a testületben, hanem hogy kik-
kel ült egy társaságban… például Roosevelt fiával? Vajon Horthy Ist-
ván-kapcsolat volt-e ez? Aligha fogjuk már megtudni mindezt.
Valahogy így szedte össze Szent-Iványi az értesüléseit Telekinek és
Bethlennek. A legcélravezetőbb módszer erre egy demokráciában benn-
fentesnek lenni, bekerülni a láthatatlan információs elitbe. Ebben is állt
Szent-Iványi különleges értéke: ahogy tudása, személyes vonzása és
kommunikációs tehetsége megnyitott előtte ismeretlen és megnyitha-
tatlan kapukat.
1935-ben Bethlenék hívására hazaérkezvén konzuli kiküldetéséből a
Külügybe kerül, de 1936-ban már személyes titkára lesz a nyelvekben
nem jártas Darányi Kálmán miniszterelnöknek, majd Imrédy Bélának,
miniszterelnöksége idején.
 KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „M AG YA R KÖZ ÉP ” 35

1938-ban Teleki és Bethlen titkos megbízatásával, diplomata státus-

ban több hónapos amerikai körútra megy. Feladata az, hogy Hitler há-
borújának komoran előrevetülő árnyékában összegyűjtse az amerikai
értesüléseket, értékeléseket és szándékokat. Hazaérkezvén Szent-Iványi
mintegy nyolcvan oldalas beszámolót ír két példányban, amelyeknek
sem eredetije, sem másolata nem ismert, de Teleki a kormány belső kö-
rében ismerteti tartalmukat.
Szent-Iványi saját összefoglalása szerinti végkövetkezései a követ-
kezők: a világháború 1939 őszén fog kitörni; az USA hadseregének és
hadiiparának három évre van szüksége a felkészülésre, belépésük a szö-
vetségesek oldalán 1942 tavaszán várható; értékelése szerint Németor-
szágnak nincsen esélye a győzelemre az amerikai hadi- és nyersanyag-
fölény miatt.
Ezután, 1939 elején a berlini követségre helyezik Szent-Iványit né-
hány hónapra, hogy a német kormányzati hangulatot és terveket mérje
fel. Amikor hazaérkezik, már Teleki Pál a miniszterelnök, aki szigo­rúan
bizalmas feladattal bízza meg. Kinevezi őt az új miniszterelnöksé-
gi IV. Tájékoztatási Osztályának élére, ahol az lesz a valódi feladata,
hogy titkos németellenes kül- és nemzetpolitikai, valamint kormányza-
ti hálózatot hozzon létre, és függetlenségi szellemű, angolszász-barát
országpropagandát tervezzen. Szent-Iványi hivatala a Bécsikapu téren
százas létszám fölé nő, de a miniszterelnök tragikus halála után Bár-
dossy fokozatosan felszámolja az osztályt, melynek működéséről ugyan
pontos ismerete nincsen, annál inkább ismeri Szent-Iványi németellenes
meggyőződését. Ekkor, már elvesztve állását, alkotja meg Szent-Iványi
az osztály bizalmas felső kapcsolataiból a Magyar Függetlenségi Moz-
galom magját.
Bárdossy leváltása után Kállay Miklós új miniszterelök nem veszi be
németellenes csapatába Szent-Iványit, de ő megbízást kap Bethlenéktől
Teleki 1939-es kezdeményezése nyomán, hogy tanulmányozza át a
Külügyminisztérium teljes titkos irattárát a majdani béketárgyalások-
ra készülve, a trianoni kényszerpályáknak, a háborúba sodródás folya-
matának és személyes felelőseinek megállapítására. Ebből a munkából
születik Szent-Iványi első nagy könyve a magyar diplomácia történeté-
ről, amely aztán Juhász Gyula és más történészek későbbi munkáinak
elismert forrása lesz, különösen, mivel az okmányok szövege a világhá-
borús pusztítások miatt csak Szent-Iványi gépiratában maradt fenn, az
Országos Levéltárban.
1944 januárjában, hosszas késlekedés után a kormányzó Szent-Ivá-
nyi javaslatára és vezetése alatt létrehozza a kormányfeletti Különleges
Irodát, ifj. Horthy Miklós főnöksége alatt. Az iroda, melynek a bennfen-
 36 MAGYAR SZEMLE, 2020. 9–10. SZÁM

A Különleges Irodát Móricz István, ifj. Horthy Miklós és Szent-Iványi Domokos hozta létre 1944 januárjában,
TheGalyatetőn
birth of (A the SpecialSzent-Iványi
fotó tulajdonosa Bureau:Ágnes)
“winter excursion” to Galyatető, early 1944.
From left to right: István Móricz, Nicky (Miklós) Horthy, Jr., Domokos Szent-Iványi

tesek a Kiskabinet, illetve a Kiugrási Iroda nevet adták, előkészítő mun-

817
kát folytatott a szövetségesekkel való fegyverszüneti tárgyalásokra, és e
tevékenységét a német megszállás után is folytatta. Szent-Iványi ebben
az időben már nem aludt otthon. Jellemző, hogy a kormányzó legben-
sőbb bizalmasa, Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár ellen náci
merényletkísérlet történik szentendrei háza előtt.

Amikor 1944 augusztusában a németek nyugati megroggyanását ki- 2016

használva Horthynak sikerül Sztójay helyébe a hozzá hű Lakatos Géza
tábornokot kinevezni miniszterelnöknek, felgyorsul a szövetségesek-
kel való tárgyalások szervezése. Mivel a megegyezés kulcsa láthatólag
Moszkva kezébe került, a kormányzó a kormányt is megkerülve az
orosz-szakértő Faragho Gábor altábornaggyal Szent-Iványit Moszkvába
küldi szeptember végén, Teleki Géza gróf, Teleki Pál fia társaságában.
A kéthetes tárgyalás után nehéz helyzetből jó fegyverszüneti megegye-
zés születik Molotovékkal – ez Szent-Iványi külpolitikusi életművének
csúcsa. A fegyverszünet bejelentésének napján, október 15-én, Otto
Skorzeny különleges SS egysége Budapesten tőrbecsalja és elrabolja a
könnyelmű ifj. Horthyt. A megtört kormányzó nem képes arra, hogy
 KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „M AG YA R KÖZ ÉP ” 37

eréllyel vigye végig a kiugrási tervet, és a németek családjával együtt

németországi fogságba viszik. Szent-Iványi Moszkvában a hír hallatán
összeomlik, és ideglázban fekszik napokon át. Majd ismét feltámadva,
Faraghoékkal együtt belefog a sokhetes tárgyalás-sorozatba a debreceni
magyar demokratikus kormány felállításáról. Csatlakozik hozzájuk a
Tildy Zoltán-féle Magyar Front megbízásából kiérkezett Dálnoki Mik-
lós Béla hadseregtábornok és Vörös János vezérkari főnök, akiket még
Horthy nevezett ki. Szent-Iványinak az a célja, hogy magántárgyaláso-
kon Molotovval és környezetével megértesse, hogy a magyar–szovjet
kapcsolatok szempontjából is végzetes hiba volna a Rákosi-klikk trónra
ültetése Magyarországon.
A külügyminiszteri posztra jelölik őt a szovjetek, de ő azt nem fogad-
ja el. Vorosilov hozza fel ismét ezt a javaslatot a kisgazdáknak 1946-ban,
de Rákosiék ellenállásán elbukik a dolog, és a szürke, kommunisták felé
hajló Gyöngyösi János lesz a külügyminiszter.

Végitekintve Szent-Iványi pályáján, a sikerek és kudarcok, magasságok

és mélységek ritka drámai hullámzását látjuk. A nyolcéves amerikai
parkolópálya fél-száműzetés: de valójában előkészület, érés az árnyék-
ban, tapasztalatgyűjtés és mindennapos erőpróbák, a hirtelen felemel-
kedés előtt. Bethlen István és Darányi Kálmán maga mellé emeli, majd
Teleki Pál miniszterelnökségén kerül méltó helyére, a maga építette
nagyszabású információs és nemzetstratégiai hálózat szívébe. Teleki
tragikus halála neki háromszoros veszteség – a németellenes nemzeti
tábor elveszti legfőbb reménységét, Szent-Iványi az atyai mestert, és pá-
lyája megroppan. Mint láttuk, Bárdossy László kiszorítja, Kállay Mik-
lós politikusként mellőzi, de ezek az évek lesznek majd az edzőpályák
a végső mérkőzéshez a kormányzói Kiskabinet, a Kiugrási Iroda élén.
Véghelyzetben Moszkvában jó fegyverszünetet harcol ki, mint láttuk,
2016.03.22. 9:43:15 de a Horthy-család fatális ballépései miatt mindez fél-eredmény marad:
Sztálin elismeri Horthy és a magyar patrióták békekérési szándékát, de
az országra több mint félévnyi példátlan pusztítás zuhan a nácik és nyi-
lasok ellenállása miatt. Aztán még egy politikusi csúcsteljesítmény: az
1945 októberi kisgazda választási győzelem mögötti összefogás megte-
remtése.
A folytatást már ismerjük. Letartóztatás, per, börtön, rendőri fel-
ügyelet, megélhetés nyelvórákból. Honnan Szent-Iványi elképesztő szí-
vóssága? Ezt kérdezi tőle már Pálffy-Oesterreicher is. Hogyan állt fel
újra meg újra ilyen elképesztő csapások után, egészen 80 éves koráig,
mint oly kevesen nagyjaink közül? Felépül leromlott állapotából a tíz-
éves kommunista terrorbörtön után. Hetvenes évei elején, 1970-től hat
 38 MAGYAR SZEMLE, 2020. 9–10. SZÁM

Faragho Gábor és Szent-Iványi Domokos a Moszkva melletti dácsán 1944 októberében

At the dacha
(A fotó tulajdonosa in Moscow,
Szent-Iványi Ágnes) October 1944: Faragho and Szent-Iványi

súlyos műtéten esik át, majd megszervezi iratai Nyugatra juttatását,

majd a gyanúkat elhárítva útlevéllel disszidál, 74 évesen, 1972-ben, és
befejezi angol nyelvű emlékezései és elemzései három kötetét. Szerze-
tesi odaadással és elmélyedéssel dolgozik, hogy aztán nyugodtan térjen
meg földi pályájáról 83 évesen Heidelbergben, bízva abban, hogy ne-
gyed századdal később akadnak majd magyarok egy szabad hazában,
akik belefognak palacküzeneteinek napvilágra hozatalába.

Minden kulcsot e rendkívüli kitartáshoz és céltudatossághoz nem is-

merünk, de adott kezünkbe néhányat ő maga is. Szent-Iványi elmond-
ja, hogy mindig küldtek neki váratlan segítőket az újabb és újabb fel-
adatokhoz az égi hatalmak. Ezt misztikus lelkületű nagynénje, Wagner
Ottilia ígérte meg neki Teleki Pál halálakor. Otti néninek látomásban
megjelent Szent-Iványi hatalmas patrónusa, és azt jövendölte, hogy vé-
dence bukások és szörnyű megpróbáltatások árán, de meg fogja való-
sítani nemes küldetését, s akik pedig útján bajt hoznak rá, mind csúfos
halállal pusztulnak majd el.
Szent-Iványi maga is idézi ezt a jóslatot Visszatekintésének végén, de a
hatalmas patrónus kilétét nem fedi fel, mint ahogy legfontosabb segítői-

In the Carpathians, at Leskó. Front row: Lt. Col. Csukássy-Gartner, General Griznov,
 KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „M AG YA R KÖZ ÉP ” 39

nek sem árulja el soha valódi, teljes nevét, feleségei kivételével. Felidézi,
hogy akik romlását okozták, mint például a Nagy Per kiagyalói, a Ráko-
si-terror elindítói, azok közül huszonöt emberen teljesedett be a jóslat.
Említi Rajk László, Ries István szociáldemokrata igazságmügyiniszter,
Szebényi Endre és Zöld Sándor államtitkárok, Pálffy-Oesterreicher és a
vérbíró Jankó Péter nevét. Bár nyilván ide sorolja, nem említi, bizonyá-
ra kegyeletből, Bárdossy László nevét. Meglehet, Imrédy Bélát is. Nem
említi a Teleki Pál vesztét hozó Werth Henrik vezérkari főnököt. De ki
volt a hatalmas patrónus?
Ágnestől tudom, hogy lovagkirályunk, Szent László volt az. Lehet-
séges, hogy Szent-Iványi valóban hitt patrónusa személyes oltalmában?
Aki a Visszatekintést elolvassa és megérti, az tudja, hogy igen. Szent-
Iványi, az enciklopédikus racionalista, a tökéletes diplomata és világfi, A sp
mindvégig hitt abban, hogy a szent király védelme kíséri. Mert ő, mint Szent-Ivá
leírja, a sub specie aeternitatis, örökkévaló és nem gyarló magáncélokért Hungaria
küzdött, s hite szerint ilyenek kaphatnak égi patrónust és földi védan- garian and
gyalokat. movement
Otti néni biztosította őt: ne félj, mindig megérkeznek majd védangya-
laid. Mint védőügyvédje, aki egy kétértelmű mondattal, a börtönőrök
füle hallatára adta neki kulcsul önvédelméhez az elmebaj színlelését a
Nagy Per tárgyalására. Mint első felesége, a szintén erdélyi Dr. Henter
Margit, aki módszeresen helyreállította egészségét 1956 után, s halálos
ágyán azzal vigasztalta: Ne sirass, küldök majd neked új védangyalt, új
segítőt. S felbukkant örök segítőül a tizennyolc éves Pongrácz Ágnes, a
Múzsa, ápoló, titkár és feleség, aki megőrizte és máig őrzi kéziratait és
emlékezetét. S íme felbukkant harminc év köde mögül, a Szabadság-­
hídon sétálva „Cangrande”, a dán diplomata-barát, hogy Nyugatra
csempéssze iratait.
Szent-Iványi nem volt ködevő. Bár a Horthy-kormányzat elitjéhez
tartozott, 1946-os kiadatlan emlékiratában felhánytorgatja a két háború
közti politikai vezetőosztály szellemi és morális igénytelenségét, vaksá-
gát társadalmi kérdések és a nemzet érdekei iránt. Könyve vége felé fel-
idézi Kosuth Lajos 1852-es francia nyelvű jóslatát, miszerint ha a Nyu-
gat cserbenhagyja a magyarokat,
A new Hungarian diplomaticaz ország az orosz birodalmi érdekek
passport,
színterévé fog válni. Sissued
valóban, most
on 11 odatartozunk,
March 1946 írta 1977-ben, a végső
számadásban, de a magyarság mégis meg fog maradni. Nyugat-Európa
viszont, írja a nyugatos és Amerika-barát Szent-Iványi, a versailles-i bé-
kerendszerrel nemcsak Közép-Európát és a történelmi Magyarországot
rombolta le, de a saját halálos ítéletét is megírta, hogy azt a második
világháború pecsételje meg végleg.
40 MAGYAR SZEMLE, 2020. 9–10. SZÁM

Mi maradt Szent-Iványi legfontosabb öröksége? Emlékezései és történe-

ti munkái, amelyek megörökítik egy rendkívüli ember és korszakának
világát. De főleg az a szellemiség és közeg, amelyet nemcsak könyvei-
ben, de megannyi tanítványa és ismerője révén, középpont-emberként,
közösségszervezőként személyesen ránk hagyott egy emberi nagyság-
gal bővelkedő tragikus korszakunkban, gyarapítva vele a magyar közép
nagyszerű konstellációját, s amely könyveiben is továbbítódik. A magyar
közép élő monumentuma.

Antall „kétharmada”

Ezek után aztán nem meglepő, hogy Antall József számára mester és
etalon volt a házukban gyakran megforduló Szent-Iványi Domokos, és
sokszor emlegette őt nekem késő délutáni, esti beszélgetéseinkben vagy
repülőutakon, amikor miniszterelnöki tanácsadója voltam – amilyen
szeretettel Szent-Iványi is említi az Antall-családhoz fűződő töretlen
barátságát emlékiratában. De ugyanígy szerepelt állandó témáink közt
a nagy kisgazda trió – Nagy Ferenc, Kovács Béla és Varga Béla – alakjai,
vagy Keresztes-Fischer belügyminiszter titkos támogatása a szociálde-
mokrata ellenzéknek. A befogadott háborús menekültek – lengyelek,
zsidók, franciák, angolok – történetei. Vagy a népi írók, családom és fel-
menőim – mind ott vannak a könyveik a könyvtáramban, mondogatta.
Bejárt a miniszterelnökségre Csicsery-Rónay István, apám nemzedéké-
nek kisgazda konstellációjából. Csicsery-Rónay egyike volt Szent-Ivá-
nyi bizalmasainak az emigrációban, s már a háború óta – Csicsery-
Rónaynak viszont másik benső barátja Nyugat-Európában nem más
volt, mint unokabátyám, a Bernbe emigrált zeneszerző Veress Sándor,
akinek nemcsak életútja és politikai elkötelezettsége, de a Bartók mel-
lett formálódott művészi karaktere és hazafisága is igen fontos ihlető
számomra. Antall tudott erről, és a legmagasabb kitüntetést az itthon
elhallgatott Veress Sándornak küldte halálos ágyára.
Sorolhatnám tovább a sorolható kapcsolódásokat – később vissza is
térek hozzájuk, mert jelentőségük túllép személyemen, s talán Szent-
Iványi személyén is.

Nem a horgásztársaságomból szedtem össze kormányt – vetette oda

egyszer foghegyről Antall József, jellegzetesen találó, fanyar mondatai
egyikében, amikor az ellenzéki sajtó azt hajtogatta, hogy az új Magyar
Köztársaság első miniszterelnökének nincsen kormányzásra alkalmas
gárdája. Valóban, volt-e? Honnan, miből, kikből? A kérdés ma már,
 KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „M AG YA R KÖZ ÉP ” 41

tudjuk, retorikai. Járai Zsigmond MNB elnök mondotta csaknem 20

évvel később, hogy a rendszerváltó kormányok közül az Antall-kor-
mány nyújtotta szakmailag a legszínvonalasabb teljesítményt – amihez
ő maga, Járai Zsigmond, akkor még a második vonalban tette hozzá
a magáét helyettes pénzügyi államtitkárként. Antall olyan független
szaktekintélyeket hívott meg kormányába miniszternek, mint Mádl
Ferenc, Kádár Béla, Martonyi János, Barsiné Pataky Etelka vagy Botos
Katalin – és sokáig sorolhatnánk sok-sok kisebb-nagyobb, idősebb és
fiatalabb tisztségviselője nevét, akik azután is, több mint két évtized óta,
ott maradtak a magyar közélet élvonalában, kiteljesedve, sok esetben
magasabbra jutva.
Antall válaszában magabiztosság volt, és, nem kétséges, az arcátlan-
ságra válaszoló hetykeség is – amelyet az agit. prop. akkoriban hirtelen
demokratává előlépett megmondóemberei sietve neveztek el úri gőg-
nek. Ebből is lehetett tudni, hogy az 1994-es választási kampány akkor,
1990-ben kezdődött el – de bizony az Antall-kormány, illetve utódjáé,
Boross Péteré, kitöltötte a négy évet, mégpedig egymagában Kelet-Kö-
zép-Európa 1990-es kormányai közül.

Mire alapozta magabiztosságát Antall József – azt a magabiztosságot,

ami 1990. április 8-a estéjén, a választási győzelem bejelentéskor, a sú-
lyos feladat terhe alatt is, azonnal megmutatkozott mondataiban és vi-
selkedésében? Nos, Antall egyike volt a keveseknek, aki alaptételként
tudta, hogy létezik egy láthatatlan magyar közép, amely mélyáramként,
búvópatakként átvészelte az elmúlt negyven évet, s annak fel-felbukka-
nó vízereiből – hogy folytassam a hasonlatot – meríteni lehet kiváló gár-
dát, amelyből addigra jókora csapat is formálódott köréje egy év alatt az
MDF Ó utcai barakkjában, majd a Bem téren.
Kormányra kerülve, a kinevezésekben Antall Józsefet személyiségé-
nek egy másik sarkalatos vonása is vezette: katolikusként meggyőző-
déssel hitt a szabad akaratban, s az emberek képességében a változásra.
Mint az MFM és az MTK vezetői, ő is hitt abban, hogy nemes célok, a
nemzeti elkötelezettség és a személyes felszabadulás nemes magatartást
szülnek. Hitt abban, hogy a rendszerváltozás a fordulat és az újrakezdés
lehetőségét hozta el sok embernek, akik szakértelemmel, tisztességesen
szolgálták az előző refromkommunista kormányokat. Ezek közül sokat
nevezett ki szakpolitikai tisztségekbe a kormányzás második vonalába,
és e döntéseket többnyire nem volt oka megbánni.
Ugyan a világ számára Antall József 1988-ig nem volt több, mint a
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója, egy marginális hely-
zetű, „pártonkívüli” történész, aki a hatalom köreivel alig érintkezett
42 MAGYAR SZEMLE, 2020. 9–10. SZÁM

– de barátai, ismerői tudták, hogy valójában velejéig politikus alkatú

lény, aki a világ történéseit éles szemmel és hatalmas műveltséggel
követi. Azt kevesebben sejtették meg, hogy Antall egy virtuális közép-
pontban él évtizedek óta – láthatatlan hálózatok személyes rendszeré-
nek középpontjában. Talán, jellemző módon, leginkább a kommunista
titkosszolgálatok sejtettek valamennyit Antall e tehetségéről, és figyel-
ték ezért nagy szorgalommal nemcsk Antallt magát, de az ő mentális
térképén felbukkanó embereket is.
A hálózatok tudománya mostanában lett nagykorúvá, nem kis mér-
tékben olyan világszerte ismert magyar kutatók munkája nyomán, mint
Bollobás Béla, Barabási Albert-László és Csermely Péter. De az utóbbi
kettő is megemlíti remek összefoglaló népszerűsítő könyveiben (2002-
ben és 2005-ben), hogy a gondolkodásban e téren is megelőzték a ter-
mészettudományt a két világháború közti társadalomtudósok sejtései
és megfigyelései. És, tegyük hozzá, mint annyi minden utóbb tudomá-
nyosan bizonyított tényt, ezt a tudást is lehetett élni tudatosan vagy
ösztönösen, intuícióval, mint ahogyan nagy közösségszervező politikai
tehetségek élték is, századok óta. Nem hiába sorolták a nagy politikus
tevékenységét a művészetek közé annyi időn át.
Antall azt is hangoztatta nem egyszer, hogy az 1990-es választást ez
a bizonyos, általa tényként felismert magyar közép nyerte meg, még-
pedig közel ugyanolyan arányban, mint ahogyan a Kisgazda Párt nyer-
te meg az 1945. októberi választásokat a baloldali pártok ellenében, a
kommunisták csúfos veresége mellett, és hogy ez a közép az, amely az
ő kormányának demokratikus legitimációt, erős felhatalmazást biztosít.
1990-ben, a marxista agymosás több mint négy évtizede után hirtelen
ilyesmit állítani önmagában is elképesztően hangzott sokak számára –
mintha áporodott elmeszülemény, aféle Don Quijote-i szélmalom volna.
Nemcsak a baloldalon, nemcsak azok fülében, akik úgy képzelték, hogy
a magyar történelem olyan tényei, mint az 1945-ös választás, végképp a
feledtetés süllyesztőjébe kerültek. Még Antall egykori gárdájának olyan
jeles tagja, is mint Kulin Ferenc, azt írta 2010-ben az Orbán-koalíció
győzelmét méltatva, hogy az Antall-i koalíció csaknem hasonló arányú
győzelme 1990-ben politikailag nem képviselte az 1945-ös közepet, mert
az új koalíciós partnerek, ilyen-olyan kisgazdák és kereszténydemokra-
ták politikai minősége gyenge, kusza volt.
De egy sokkal mélyebb értelemben Antall Józsefnek volt igaza ebben a
kérdésben. Mert ő nem a politikai pártok pillanatnyi eszmei felkészültsé-
gén és emberi minőségén mérte le a magyar közép 1990-es győzelmének
jelentőségét, súlyát. Itt egyénnek és közösségnek egy sokkal elemibb, ősi
törvénye működött. Mint az élet és a történelem iróniáinak, abszurditá-
 KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „M AG YA R KÖZ ÉP ” 43

sainak ismerője és kedvelője, Antall is tudta, hogy az első választáson jó-

részt amorf, kialakulatlan pártalakulatok harcoltak a voksokért. Maga a
Magyar Demokrata Fórum is egy széles spektrumú néppárt volt.
No de – nem volt ez másképpen 1945-ben sem. A háború összeomlá-
sából kiemelkedő akkori Kisgazda Párt spektruma szintén nagyon széles
volt. Mint az MDF-é 1990-ben, különösen a kisgazdákkal és keresztény-
demokratákkal kiegészülve. Antall azt érezte meg biztos ösztönnel és
társadalomismerettel 1990-ben, hogy a magyar szavazó polgárok politi-
kai temperamentumának társadalmi megoszlása nagyjából változatlan
maradt 45 éven át, és hogy ez több mint politikai kérdés. Ez társadalmi
mentalitás és közeg kérdése. Amit a korszerű történelmi antropológia
azóta sok példán át mutatott ki Európában, a nemzet-társadalmak men-
talitása, viselkedési formái, családszerkezete, e mentalitások jelentősé-
gének súlya döntő pillanatokban, alig-alig változik még ötszáz év, ezer
év alatt is. Nagyon lassan, még az olyan kataklizmákat átélt népeké is,
mint a mienk – egy 1919–20, 1944–45, 1948 és 1956 után is. Antall számá-
ra is reveláció volt, sejtéseinek látványos megerősítése, hogy mentalitá-
silag csaknem ugyanazt a nemzetet kell most majd kormányoznia, mint
amelyik 1956-ban felkelt, majd pedig sunyítva-szitkozódva-szabotálva
átvészelte Kádár terrorját és gulyás-kommunizmusát.

Antall tehát tudta, hogy első a közeg és a mentalitás, aztán következnek

a pártok. A párt akkor válhat fontossá, ha akad karizmatikus vezetője,
aki a megfelelő hívószavakat és gondolatokat kimondva, mozgósítani
tudja ezt a látszólag szunnyadó vagy rejtett közeget. Természetesen egy
egészen más nemzetet kellett most, 1990-ben kormányozni – egy fene-
ketlenül felforgatott nemzetet, más időben, más világhelyzetben. De a
mentalitás szerkezete a mélyben ugyanaz maradt. Az uralkodó politikai
ösztönök ugyanazok maradtak, s a mélyben őrzött emlékeket és inspirá-
ciókat végre elő lehetett hívni a megfelelő nyelvezettel, hogy lassan le-
rázhassa magáról a nemzet a mindent elfedő Kádár-rendszeri közönyt
és inerciát.
Így vallotta Antall József. Belső munkatársaként négy év alatt, 1989
októberétől 1993 őszéig számtalan beszélgetésnek voltam tanúja és
résztvevője, itthon és külföldön, ahol Antall ezekről a hagyományos
beidegződésekről beszélt külföldieknek. A világ vezető politikusainak,
gyakorlatilag négyszemközt, illetve kiválasztott hallgatóságnak. Sajnos
ritkábban a magyar nyilvánosságban, mert a magyar média neki kevés
alkalmat adott gondolatai kifejtésére. Visszatérő gondolata volt, hogy a
modern Magyarországon – tehát az első világháború óta – szélsőséges
párt, akár jobboldali, akár baloldali, csak idegen megszállók támoga-
44 MAGYAR SZEMLE, 2020. 9–10. SZÁM

tásával tudott kormányra jutni. Ezt ki kellett mondani sok jóhiszemű

külföldi vezető előtt, akiket az Antall-kormány ellen lehetett hangolni
Csurka István egy-egy kijelentése miatt, mint ahogy egy időben Orbán
Viktornak akarták egyesek felhánytorgatni a Jobbik egy-egy visszatet-
sző lépését, össze is igyekezve mosni a „magyar jobboldalt”.
Kitérő lehet itt, de Antall mentalitás-filozófiájának szemléltetésére
érdemes felidézni egy egészen más tónusú beszélgetését is, egy japán
ipari vezetővel, aki lelkesen mesélte neki, milyen munkafegyelemmel
működnek az ő világelső gyáraik. Antall elmosolyodott – ezt Magyar-
országon sosem fogják megvalósítani, mondta, nem mentegetőzve: ma-
gyar munkás ezt a fegyelmet nem viselné el… Ez a mondat is a magyar
mentalitásról szólt… Vagy felidézhetem többször elmesélt példázatát
a magyar parasztról, amely a magyar polgár óvatosságát és szkepticiz-
musát is jellemzi: „Mondja bátyám, milyen volt a termés idén? Ne is
kérdezze, rettenetes, tönkremegyünk. És búza termett-e? Hát búzából,
abból, igen, bejött valami. Na és a kukorica? Hát az szerencsére elég ren-
des volt idén. És milyen volt a szüret? A szüret, hát az jól hozott.” Antall
számára tehát olyan evidencia volt a nemzeti mentalitásnak, és mögötte
a társadalom mélyszerkezeteinek az évszázad során csak lassan változó
természete, amelyeket csak az elmúlt évtizedekben tárt fel a történeti
antropológia.
Fontos és jellegzetes volt hivatalos izraeli kormánylátogatásunk 1991
nyarán, ahol Antall szuggesztív meggyőző képességével – ésszel és báj-
jal, együttérzéssel és büszkeséggel – beszélt a II. világháborús magyar
ellenállásról, és mögötte a magyar politikai karakter ösztönös idegen-
kedéséről minden végletes viselkedési formától, így a vörös és barna
totális eszméktől. Tehette, hiszen ott van „a nemzetek igazai” közt a Jad
Vashem parkban édesapja emléktáblája, amelyet megkoszorúztunk. De
önmagában az nem lett volna elég – úgy jöttünk el Jeruzsálemből, hogy
Simon Peresz, Háim Herzog és Moshe Dayan egyaránt barátjának fo-
gadta Antallt a bizalmas, empatikus beszélgetések során. De hasonlóan
megnyerte Antall a betlehemi arab polgármester szívét is, aki méltóság-
gal és tartással viselte a kisebbségi politikai vezető nehéz tisztét.

Kapcsolatok és hálózatok

Mindez nem puszta nosztalgikus elkalandozás a mostani nagy évfor-

dulók évadán. Mert számomra az Antall jellemezte történelmi menta-
litás érvényessége mostanában igazolódik be látványosan, amikor úgy
hozta az élet, hogy elkövetkezzen az ideje a családom történetén való
 KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „M AG YA R KÖZ ÉP ” 45

meditációnak, s ez egybeesett 1944–45 földcsuszamlás-éveinek – össze-

omlásnak, tragédiáknak és felemelkedésnek – a 70. fordulójával, és a
forradalom 60. évfordulójával.
Felidézve magamban az említett gyermek- és ifjúkori családi beszél-
getéseket, mondatfoszlányokat, a találkozókat tanúkkal és szereplőkkel,
olvasva memoárokat, szerkesztőként keresve újra kiadandó szövegeket,
igyekszem összerakni annak az időszaknak a magyar történetét, jószeré-
vel hétről-hétre, és számtalan emberi szálat futtatok végig magamban vagy
papíron. Megdöbbenek, hogy egy-egy emberi szál milyen messze vezet el,
milyen váratlan helyekre. Mintha nem tudtam volna ezt – holott réges rég
óta tudtam, szabad óriáim meditációját oly gyakran töltötte ki e szálak to-
vábbfejtése, és maga a személyes hálózat, e csodálatos emberi alkotás – de
nem állt a tudatos gondolkodásom középpontjában ez a felismerés.
Felevenednek most bennem harminc-negyven évvel ezelőtti hosszú
beszélgetések egykori ellenállókkal és ‘56-osokkal, köztük „recskiek-
kel”, akik közül többet Szálasi is, Rákosi is bebörtönzött. Ezek az em-
berek kézről-kézre adtak bennünket feleségemmel Amerikában, ahová
irodalomkutatóként, költőként vitt el többször a szerencsém, először
1972–73-ban. B. Rácz István, Csicsery-Rónay István, Gombos Gyula,
Györgyey Ferenc, Hamza András, Jónás Pál, Makkai Ádám, Nyeste Zol-
tán, Sztáray Zoltán. E kiváló emberek szeretetét élvezve képzelhettem
volna, hogy a fogadtatást megbocsátható hiúsággal kiválóságomnak,
megnyerő lényemnek köszönjem, s különösen a feleségemének, Illyés
Máriának – de világos volt előttünk, hogy a teljes igazság nem ennyi. A
fogadtatás baráti bizalmát – legalábbis az első találkozásokét – felme-
nőinknek, Kodolányi Jánosnak és Illyés Gyulának köszönhettük. Nem
sznobizmus mozgatta ezt a vendégszeretetet, és nem is tán csak valódi
tisztelet irántuk, a nemzeti karakter és sors két vívódó, szenvedélyes el-
méje iránt, hanem az összetartozás biztos tudata egy nagy, a változáso-
kon át is változatlanul továbbvitt közös ügyben – amit ma én a magyar
közép ügyének nevezek, s amit 1944–45, 1946–48 és 1956 történelmi lán-
colata fűzött össze, s majd csatlakozik hozzájuk 1989–90.
Eszmecseréinket ezekkel az emberekkel úgy kezdtük el, mintha
évekkel ezelőttieket folytatnánk. Egy volt a nyelvezet és a témák. A
hirtelen megtermett létrejött baráti légkör az Óperencián túlra söpörte
az otthonhagyott kádári nyelvezetet, amely nem volt a miénk, de mind-
untalan, váratlanul beszüremlett az élet tereibe.
Eszembe jutnak nagybátyám, Kodolányi János történetei. Számtalan
vacsora közbeni diskurzus Illyés asztalánál – például Bay Zoltán lézer-
fizikussal, nagybátyám barátjával, aki éppen a Magyar Közösség elleni
koncepciós per miatt emigrált Amerikába. Például Schweng Lóránttal
46 MAGYAR SZEMLE, 2020. 9–10. SZÁM

és Kárász Artúrral, Illyés volt kollégáival és barátaival, akik Jankovics

Marcellnek a magyar aranykincset nyugatra mentő édesapjával együtt
tartoztak a Magyar Nemzeti Bank háború előtti patrióta elitjéhez. Vagy
az inkognitóban két napra hazalátogatott Zilahy Lajossal, aki a határtól
kődobásnyira vett egy tanyát a Vajdaságban öreg napjaira, hogy ott élje
át a magyar Alföld egét és ízeit, ha már itthon, a kis országban nem
teheti.

És emberi hálózatok rajzolódnak ki bennem és papírokon – ahogyan azt

Barabási vagy Csermely írja le, s ahogyan azt évtizedek óta magam is
annyiszor végigfuttattam magamban, sokszor céllal, sokszor csak szel-
lemi szórakozásként. A középpont-emberek mágneses hatása. Az ös�-
szekötő-emberek (ez gyakran ugyanaz) és a másodlagos vagy „gyenge”
kapcsolatok fontos szerepe. Felrajzolom péládul nagybátyám vagy Il�-
lyés nyolc fontos kapcsolatát 1944–45-ben, és megállapítom, hogy egy-
egy ilyen baráton át, a második ilyen lépésben már 64 emberhez juthat-
tak el az értesüléseik, gondolataik, és megfordítva. Elvben, a nyolc barát
révén harmadik lépésben 512-höz. Sajtó és posta nélkül. A Csermely és
Barabási által is idézett zseniális novellában Karinthy Frigyes példákat
hoz arra, hogy négy áttételen át a világ bármelyik híres emberével kap-
csolatot tudna teremteni. Például a Ford gyár elnökével. Egy barátom ba-
rátjának a barátja ismeri azt a bizonyos híres negyediket. Ez az a „négy
lépés-szabály”, amelyet pesszimistább kutatók „hat lépés-szabállyal”
váltanak fel. A lényeg az, hogy a félelmetesen nagy emberi világban
igen sok lehet az ismerősünk – mert rend van benne, annak számára, aki
felismeri. Hálózatok rendszere, rendje mögött: az átláthatóság.
Azonban, Antall József kifejezésével élve, nem horgásztársaságokról
beszélünk. Egy új, nemzeti demokratikus elitről, amely a századdal egy-
idős radikális nemzedékként gyűlt össze a 20-as években Trianon szel-
lemi és politikai meghaladásának szándékával, és a 30-as évek elejétől
kezdve egyre tudatosabban keresi szövetségeseit egy átfogó társadalmi
reformhoz a politikai ellenzékben, a magasan képzett új szakértelmiség-
ben, de a Horthy-rendszer korszerűen gondolkodó politikusai közt is.

1944–45-ről és a középpont-emberekről gondolkozva eszembe jut, hogy

nagybátyámnak, Kodolányi Jánosnak személyes jó barátja volt Faragho
Gábor altábornagy, a csendőrség felügyelője – nem vezetője, mint még
egykorú emlékezésekben is olvasható olykor, hanem katona-altábor-
nagyként alkotmányos ellensúlya. Valójában a katonai hírszerzés veze-
tője is – aki pár évvel korábban katonai attaséként Sztálinnal is állta az
ivást a legendák szerint. Majd Szent-Iványi Domokossal, a Kiugrási Iro-
 KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „M AG YA R KÖZ ÉP ” 47

da helyettes vezetőjével, és Teleki Gézával Horthy titkos fegyverszüneti

delegációjának tagja. Faragho egyike volt a példásan patrióta gárdájú
főtiszteknek, csapatában ott volt például Dienes András csendőrtiszt
is, aki a világháború után Petőfi-kutatóként lett a magyar szellemi élet
közismert tagja. Kudar Lajos ezredes, szintén barátja nagybátyámnak,
aki Faraghoék moszkvai útjának titkos-szolgálati fedését személyesen
biztosítja. A nyilas uralom alatt Budán tűzharcban Gestapo-fogságba
esik és kivégzik. Kudar beosztottja Mikó Zoltán vezérkari százados, aki
Raoul Wallenberg egyik kormány-kontaktusa lesz – ő szerzi be a Bel-
ügyminisztériumból Wallenbergnek a biankó személyi azonosító okmá-
nyok százait. 1945-ben éppen a Wallenberg-kapcsolat miatt hurcolják el
a szovjet csapatok – s eltűnik ő is örökre a Birodalomban, mint Wallen-
berg maga.
Tehát azt mondhatom, hogy a hálózatelmélet kifejezésével szólva
Szent-Iványi és Faragho két lépésnyire voltak/vannak tőlem nagybátyá-
mon át, Wallenberg pedig négy lépésnyire – Mikó Zoltánon, Kudaron és
a nagybátyámon át. Szinte kézfogásnyira. Átérzem, hogy ezek a kapcso-
latok átívelnek az időn, és tovább élnek spirituálisan akkor is, amikor a
szereplők már eltávoztak ebből a földi létből. Ez borzongató gondolat
– az élet elmulasztott vagy elvetélt lehetőségeire is felhívja a figyelmet,
de arra is, hogy ezek valamennyire jóvá tehetők gondolatainkban és tet-
teinkben, amíg élünk.
De a személyesség fontosságára is. Mert Faragho vagy Szent-Iványi
vagy Wallenberg – dilemmáik, döntéseik, sorsuk – átélhetőbbek lesznek
e kapcsolatok révén számomra. Mert az átláthatóság átélhetőséget te-
remt, és otthonosságot.
Faragho a Szent-Iványi szervezte titkos Magyar Függetlenségi Moz-
galom egyik vezetője volt, egyben az ő fő kontaktusa a belbiztonsági
erőkhöz. Szent-Iványinak a még ugyancsak Teleki Pál miniszterelnök
által kijelölt fő informális kontaktusa a Belügyminisztériumhoz nem
más volt – mint id. Antall József. Tudnivaló – ezt már a későbbi Minisz-
terelnöktől is hallottam – hogy Antallék lakása a kisgazda vezetők egyik
találkozó helye a háború alatt és után, majd 1956-ban is. Teleki nemcsak
hogy eltűrte, hogy az idősebb Antall az ellenzéki Kisgazda Párt akti-
vistájaként legyen a Belügy egyik vezető tisztségviselője – hanem még
menekültügyi kormánybiztossá nevezi őt ki Keresztes-Fischerrrel, leg-
bensőbb kormányzati partnerével egyetértésben.
Nagybátyám révén tehát két kézfogásnyira van tőlem Szent-Iványi
Domokos, akivel sosem találkoztam. És ugyancsak két érintésnyire má-
sodik felesége, Szenti-Iványi Ágnes révén, aki beosztottam lett a Minisz-
terelnöki Tanácsadó testületben 1990 és 1994 között. És folytathatnám a
48 MAGYAR SZEMLE, 2020. 9–10. SZÁM

példákkal. Két kézfogásnyira tőlem Teleki Pál, kiváló ösztöndíjasai, Cs.

Szabó László és Szabó Zoltán révén. Telekitől két kézfogásnyira volt Il�-
lyés Gyula és Kodolányi János, Zsindely Ferenc államtitkár és felesége,
az üldözöttek mentője, Tüdős Klára révén. Két kézfogásnyira van tőlem
Nagy Ferenc miniszterelnök: a nagybátyám, Illyés és Antall révén.

A magyar közép: szélesen terülő arcvonal a harmincas évektől kezdve,

eszmék és felismerések, remek alkotások és kiváló emberek láthatatlan
arcvonala. Kiváló ezrek, akik egy független, korszerű Magyarország
létrehozásán fáradtak, hálózatokban vagy azokon kívül. Az ország ket-
tős tragédiája, 1944–45, kettős megszállás és százezrek elpusztítása, sok
nagyszerű ember elpusztulása, üldöztetése, és az alkotásra szervező-
dött hálózatok szétverése után, mi maradt belőle?
Maradt belőle – tovább él és folytatódik emberi kapcsolatokban és
művekben egy szellemiség, ha olykor csak rejtetten, kacskaringókkal,
búvópatakként is. A szellem nem pusztul el, ezer formában születik
újjá. Tovább él 1990 óta, megerősödve, a magyar politikai ösztönben,
amely vészhelyzetben határozottan elutasítja a végletes, pusztító törek-
véseket. Ez történt 2010-ben.
Természetesen következik a fentiekből, hogy a 2010-es fülke-forrada-
lom – a politikai akarat ilyen egyértelmű megnyilvánulása – akkor tör-
ténhet meg, ha annak megfogalmazását alkalmas szellemi és politikai
elit végzi el. A magyar középrő szóló írásomban felvázolt hálózatépíté-
sének fontos tanulsága, hogy a modern demokráciákban különösen sok
múlik az elitek minőségén, s hogy ehhez a kiválasztásnak és nevelésnek
igen gondosnak és széles körűnek kell lennie.
Teleki Pál, Keresztes-Fischer Ferenc, Szent-Iványi Domokos, Zsin-
dely Ferenc, Kozma Miklós tudatos, nagyszabású elit-építők voltak,
s ebben korántsem álltak egyedül. A Magyar Szemle alapítása Bethlen
István és Szekfű Gyula nagy elitépítő kezdeményezése volt. Az egész
szellemi, műszaki és művészeti megújulást a két háború között az jel-
lemzi, hogy elkötelezett és kiváló mesterek építenek fel intézményeket,
iskolákat és köröket, és ezek határai a dolgok valódi természete szerint
átjárhatók. Mesterek és tanítványok mind tudták, hogy ez a televény
lesz az, amelyből Trianon meghaladásának lelki és szellemi lehetőségei
kinőhetnek. Az így bekövetkező új reformkor olyan jelenség lett, ame-
lyet a történelmi determinizmus Hegeltől és Marxtól öröklött elméletei
és a szociológia elnagyolt kategóriái nem tudnak magyarázni – mert itt
a szellemiség és a közösségépítés erői teremtettek valami újat. A sors és
a lehetőségek felismerése.
 KO D O L ÁN Y I G Y U L A : A „M AG YA R KÖZ ÉP ” 49

Egy ilyen sokarcú és nagy kitekintésű elit a jövő letéteményese a mo-

dern korban – ezt felismerve fejezik le Rákosiék, a Nagy Perrel és az el-
hallgattatás és megfélemlítés eszközeivel a harmincas években fellépett
demokrata és patrióta elitet. S ezt felismerve kezdeményezi újra Antall
József egy szellemi és politikai elit újjáépítését, pártok és szakmák feletti
tág és átfogó gondolkodással. Voltaképpen a szétszakadtan továbbfutó
szálakat – hagyományokat és kapcsolatokat, hálózatokat – kellett elő-
ször összekötni az élet élő közegében. Ennek felismerése volt Antall Jó-
zsef egyik zseniális államférfiúi tette.

Egészséges politika kialakulását csak olyan elit tudja elősegíteni, amely

magába foglalja a társadalom minden színét, a tehetségek egész skálá-
ját. Az elit fontos tulajdonsága a folyamatosság fenntartása, a hagyo-
mányok tisztelete, mesterek és tanítványok együttműködése is. Mint a
kommunista kormányzások története bizonyítja, pusztán a politikából
és a politikusokból nem tud megújulni a politika. Ez volt a Horthy-kor-
mányzatok gyengéje is, ezért indulnak meg a fent említett elit-építő tö-
rekvések a harmincas években. A politika fenn kell tartsa a gyökereket,
amelyek a maga élő táptalajába nyúlnak le – a közösségekbe, a nemzet-
be. Értéktudata pedig a mindenség felé kell törekedjen, még ha eredmé-
nyeit mindig is csökkenthetik a körülmények.

(2016-2020)